Enyedi Ildikó Cannes-ból: Életemben ilyen gonosz kritikákat nem kaptam

https://hvg.hu/elet/20210717_Enyedi_Ildiko_Cannes_Filmfesztival_A_felese...

Hogyan éljünk természetünk szerint? – erről szól Enyedi összes filmje, és a Füst Milán-regényből készült legújabb alkotásában, A feleségem történetében is mintha ez érdekelte volna a legjobban. A főhős, Jakob Störr hajóskapitány ura a helyzetnek a tengeren, ám a szárazföldön teljesen elveszíti az irányítást.

Enyedi Ildikó első nagy sikerét 1989-ben aratta, amikor Az én XX. századommal elnyerte a legjobb első filmnek járó Arany Kamera-díjat Cannes-ban. Két filmmel később, a Simon mágus (1999) után holtpontra jutott. Összesen öt játékfilm forgatókönyvét írta meg, de egyik sem valósult meg; társasjáték- és videójátéktervei is zátonyra futottak. Tizennyolc év telt el így – közben tanított, rendezett tévésorozatot (Terápia). Amikor „elengedtem az irányítást, meghökkentően hamar beindultak a dolgok” – mondta ennek az időszaknak a végéről.

2017-es Testről és lélekről című szerelmi drámája hatalmasat robbant: a berlini filmfesztiválon Arany Medve-díjat kapott, jelölték Oscarra, lecsapott rá a Netflix. Az akkor 62 éves rendező hirtelen forró portékává vált: talán épp ennek köszönhető, hogy 32 éve dédelgetett tervét megvalósíthatta, és végre leforgathatta a Füst Milán 1942-ben megjelent regénye alapján írt filmjét, amiben a francia világsztár, Léa Seydoux játssza a kiismerhetetlen asszonyt, és a nemzetközi filmvilágban eddig ismeretlen holland színész, Gijs Naber pedig Störrt.

videó a cikkben!

A cannes-i díszbemutató a mámorító eufória jegyben telt, 2300 néző tapsolta állva Enyedi Ildikó filmjét (ezt a fenti videóban meg is lehet tekinteni). Másnap jött a váratlan gyomros: az amerikai kritikusok egy emberként, brutálisan lehúzták a filmet. Ezután ültünk le beszélgetni Enyedi Ildikóval cannes-i szállásának lobbijában.

hvg.hu: A cannes-i sajtótájékoztatón elmesélte az újságíróknak, hogy a férje hasonlít az új filmje főhőséhez: például szintén a megismerkedésük napján döntötték el, hogy együtt lesznek, és ennek már 32 éve. Hol találkoztak a férjével?

Enyedi Ildikó: Hamburgban ismerkedtünk meg, amikor az első filmem, Az én XX. századom egy részét ott forgattam.

hvg.hu: Mikor merült fel önben először, hogy filmet csinálna A feleségem történetéből?

E.I.: Amikor 1989-ben itt voltam Cannes-ban Az én XX. századommal, már megvolt a forgatókönyv első verziója. Iszonyú nagy lendület volt bennem, úgy jöttem ide, hogy az lesz a következő filmem. Csak nem kaptam meg a jogot.

© MTI/EPA/Sebastien Nogier

hvg.hu: Milyen érzésekkel ült be több mint harminc évvel később Cannes-ban a kész film premierjére?

E.I.: Az ember egy filmpremieren mindig elsőfilmesnek érzi magát. Akkor látja az ember, hogy mit is csinált. Tulajdonképpen ott és akkor születik meg a film. A feleségem története premierje egy igazán nagyon-nagyon jó vetítés volt. A közönség nagyon pontosan vette a filmet: akkor nevettek, amikor mi szerettük volna, akkor csöndesedtek el, amikor valóban egy intim pillanathoz értünk. És ez nem hazudik. Nem ment ki senki, pedig Cannes nem egy udvarias hely, búúúzni is szoktak.

Van valamilyen babonája ilyenkorra?

E.I.: Van egy kis aranynyuszi bross, ami valamiért fontos nekem. Mielőtt mentünk a vetítésre, előkészítettem, hogy majd felteszem, de aztán nem találtam a szobában. Teljesen kiborultam. Én magam is csodálkoztam rajta, mennyire. Aztán az utolsó percben meglett.

Ha már ilyesmiről beszélünk, valamit mutatok. Ez egy tibeti pénz volt, csak már teljesen elkopott. A Simon mágus után sétáltam a Király utcán, és épp nagyon le voltam törve. Az ember életveszélyesen beleteszi a lelkét egy-egy filmbe, pláne, ha nem szakmányban csinálja őket, és az a film külföldön nem kapott olyan meleg fogadtatást, mint vártam. Sétáltam az utcán, valaki odajött, és azt mondta, hogy ezt a kis tibeti pénzérmét a film miatt adja, mert nagyon fontos neki. Azóta hordom a nyakamban.

© Varga Ferenc

hvg.hu: És azóta már felvértezte magát a negatív kritikák ellen? Az angolszász kritikusoknak nem sok jó szavuk volt A feleségem történetéről.

E.I.: Életemben ilyen gonosz kritikákat nem kaptam, mint most az amerikaiaktól. Persze mindig egy gyomorszájon ütés, ha negatív kritikát kap az ember. Felvértezni nem tudod magad ellene. De ez része a szakmának, együtt kell vele élni, fel kell dolgozni. Arra fókuszálok, hogy tartsam a lelket Gijsben (Gijs Naber, a film férfi főszereplője - a szerk.), aki teljesen megborult attól, amiket írtak róla. Nagyon nagy ütés volt, most ezt kell megemészteni. Remélem, egyszer majd megértem, hogy mi volt ez az indulat.

hvg.hu: Hat évvel ezelőtt Nemes Jeles Lászlót kérdeztem itt Cannes-ban, hogy mennyire lett olyan a Saul fia, mint ahogy elképzelte. Azt mondta: hatvan százalékban. Önnél mennyi ez a szám?

E.I.: Amiért megcsináltam a filmet, az én számomra sikerült: a lényegét, a szívét illetően száz százalék. A többit egyáltalán nem tudom megítélni. Ez olyan, hogy sikerül-e valami titkos pontot megérinteni, vagy nem. Amikor bent ültem a díszbemutatón, azt éltem át, hogy sikerült.

hvg.hu: A hazai bemutatóra készül a filmből szinkronos verzió?

E.I.: Igen. Mielőtt idejöttem, elkezdtük a hangokat castingolni. Ez nem egy futószalagon készülő szinkron lesz, én választom ki a színészeket hozzá.