„Összejátszás az ellenséggel”

Kategória: 2016 november

Írta: SERGE HALIMI

th mayÉrdekes paradoxon, hogy amikor saját országában épp élesen elutasítják Margaret Thatcher örökségét, akkor alkalmazzák csak igazán Franciaországban a valamikori Vaslady legkeserűbb gazdasági csodaszereit. A mai brit miniszterelnök, Theresa May, mintha nem kívánná folytatni elődje irányvonalát. Pártja egyes köreiben legalábbis meglepetést, sőt megütközést keltett október 5-i beszéde. Kijelentette, hogy a brit társadalmat aláásták a gazdagoknak nyújtott privilégiumok, és hogy a munkáscsaládok által képviselt értékek védelmet érdemelnek. Mint mondotta: „az állam feladata, hogy azt nyújtsa, amit az egyén, a különböző közösségek és a piac nem képes nyújtani”.

Külön kiemelte a „munkavállalói jogokat”, majd az adók szerepéről kijelentette: „azért fizetünk, hogy egy civilizált társadalomban éljünk”. Dicshimnuszt zengett a közszolgáltatásokról is. Szólt az egészségügy és az oktatás fontosságáról és megtapsoltatta e két terület dolgozóinak elismerésre méltó munkáját. Végül bejelentette, hogy növelni fogja a szociális lakások és a közlekedés költségvetését. Ha a változás csak a retorika szintjén történik is meg, a Vaslady vigasztalhatatlan híveinek szíve bizonyára összeszorult e szavak hallatán. Egyikük odáig ment, hogy elítélte az „antiliberális ellenforradalmat[1]”.

De a Vaslady hívei megnyugodhatnak: hősnőjük posztumusz politikai menedékjogot kapott a csatorna másik partján, ahol a legkülönfélébb neoliberális intézkedések alkotják a francia jobboldal közös programját[2]. François Hollande-tól, aki szétesett állapotban hagyja hátra a pártját, szinte mindenki szabadulni igyekszik. Ezek után nem meglepő, hogy előre bejelentették a konzervatív jelöltek választási sikerét. Pedig a konzervatív program már eleve nem lehet népszerű. Azt próbálják elhitetni szavazóikkal, hogy az ország érdekét szolgálja, ha két-három évvel megemelik a nyugdíjkorhatárt, négy órával megnövelik a heti munkaidőt (persze béremelés nélkül), megszüntetik a vagyonadót, miközben emelik az ÁFA kulcsot. Köztudott, hogy ez utóbbi az alacsony bérből élőket sújtja. Csökkentenék a munkanélküli segélyeket és megszüntetnék 300-600 ezer közalkalmazott állását. Az, hogy a konzervatív program első három pontját egyértelműen elutasítja a lakosság, szinte teljesen észrevétlen maradt[3]. Ez csak egy olyan országban történhet meg, ahol a véleményfelmérések helyettesítik a politikai vitát.

De a legelképesztőbb még hátra van. Ahelyett hogy a baloldal mozgósítana a brit konzervatívok által is feladott thatcheri szigor ellen, néhány baloldali politikus −, akiket persze a média lelkesen ünnepel − részt vesz a jobboldal által rendezett előválasztási procedúrán. Ezzel pedig a jobboldal győztes jelöltjét hitelesítik. 2012-ben a „hasznosan szavazni” elvárás vezetett oda, hogy a neoliberalizmus ellenségei már az első fordulóban Hollande-ra szavaztak pusztán azért, hogy Sarkozy ne nyerhessen. A következményeket ismerjük. A volt elnök elveszítette a választásokat, de programjának legfontosabb elemeit az új elnök továbbvitte, holott a választók éppen arra szavaztak, hogy vége legyen ennek a politikának. Nem szabad elfeledni a másik negatív következményt sem: a Nemzeti Front Franciaország legnagyobb pártjává vált...

A mostani választásokon újból meg kell akadályozni, hogy Sarkozy nyerjen, ezért volt kormányának egyik volt miniszterére Alain Juppé-re kellene szavazni. (Habár Juppé egyik szálláscsinálója volt a francia politika jobbra fordulásának már harminc éve is[4].) Tényleg olyan nehéz feladat lenne saját elképzeléseink védelmére fordítani az energiáinkat?

Fordította: Morva Judit

[1] Nicolas Baverez: Le virage antilibéral de Theresa May [Theresa May antiliberális fordulata], Le Figaro, Párizs, 2016. október 17.

[2] Utalás a baloldal – vagyis a szocialisták, a kommunisták és a radikális baloldaliak – 1972-ben kidolgozott közös programjára, amely elősegítette François Mitterrand 1981-es sikeres elnökké választását.

[3] A ma érvényben lévő heti 35 órás munkaidő megszüntetését 56 % ellenzi, a nyugdíjkorhatár növelését 64 %, a vagyonadó megszüntetését pedig 67 % (2016. május 23-i véleményfelmérés IFOP-Atlantico).

[4] François Denord: Et la droite française devint libérale [És a francia jobboldal liberálissá válik], Le Monde diplomatique, 2008. március

cikkfeltöltő: 
GB

Választás

Egymondatos közleményt adott ki a Fidesz az ellenzéki előválasztás leállásval kapcsolatban. Az MTI országos sajtószolgálatához eljutatott közlemény egészen pontosan így szól:
2021.szeptember 19.
A NER rendszerének lebontásában, a fideszesek felelősségre vonásában, és a korrupciós ügyeken meggazdagodottak elszámoltatásában mind egyetértettek az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek első tévévitájukon, még ha máshogy is közelítenék meg mondjuk az adórendszer vagy a jogállam reformját. Igazi vita csak Hadházy Ákos és Tóth Csaba zuglói képviselőjelöltek támogatása körül alakult ki.
2021.szeptember 13.
Nagyon fontosak a jelöltek, nagyon fontosak a jelölőszervezetek, de sokkal fontosabb az előválasztás demokratikus tisztessége – mondta Magyar György. Az ellenzéki előválasztásban közreműködő Civil Választási Bizottság elnöke beszélt a kampány menetrendjéről, az egyjelöltes választásról, és arról is, van-e jogi alapja az előválasztásnak.
2021.szeptember 11.
Az előválasztás első fordulóját szeptember 18. és 26. között tartják.
2021.szeptember 10.
Hétfőn délelőtt 10 óráig adhatták le az induláshoz szükséges aláírásokat az ellenzéki előválasztás miniszterelnök-jelöltjei. Legalább húszezerre volt szükség, Pálinkás Józsefen kívül mindenkinek sikerült összegyűjtenie.
2021.szeptember 7.
Az MSZP szerint „jobbikos agyszülemény” a kooperáció.
2021.szeptember 3.
Nem mindegy, melyik médium közvetíti a kormányfőjelöltek disputáját, mert annak is tétje van, ki hol tudja elérni és mozgósítani híveit.
2021.szeptember 1.