Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 48 perc 21 másodperc

Feltámadás meglepetésekkel

2022, május 18 - 12:08

 Egykor a zsidónegyed egyik ékessége volt az 1874-ben megnyílt Rumbach utcai zsinagóga. A háború alatt az épülete súlyosan megsérült és utána évtizedekig romokban állt. Többször is gazdát cserélt és bár felújításának, hasznosításának a gondolata már a 80-as években felmerült, sokáig nem történt semmi. Végül ismét visszakerült a hitközség tulajdonába, a műemléki felújítás végeztével az épületet 2021. június 10-én adták át, hogy ismét eleget tehessen eredeti rendeltetésének. Ám feltámadásának ezzel még nincs vége.

 Szokatlan helyszínre hívtak közönséget egy főpróbának is beillő előadásra. A Rumbach utcai zsinagóga épületébe egy oldalbejáraton át, a második emeletre kellett felmenni, két szomszédos, frissen berendezett terem várta a látogatókat. A kamaraszínház elrendezésű helyiségben Szűcs Balázs, Erzsébetváros kulturális, egyházügyi és civil szervezetekkel foglalkozó alpolgármestere köszöntötte a vendégeket. Emlékeztetett rá, hogy a kávéház mindig az egyik középpontja volt a pesti életnek, Erzsébetváros pedig szinte a kávéházak fellegvárának volt tekinthető. A kávéház a párbeszédnek, egymás szemébe nézésének, új gondolatok megosztásának színtere, remélhetőleg ez a hely is hasonló feladatot tölt majd be, szolgálva mindannyiunk gazdagodását. Bizonyára ez a cél vezérelhette azokat is, akik kitalálták, hogy itt egy kóser, húsos kávéházat nyissanak. A kisebb terem végében a megszokott kiszolgálópult áll, itt is, de főleg a másikban foglalhatnak helyet az asztalkáknál a vendégek.  A két, egymásba nyíló szoba történetéről Kiss Henriett igazgató elárult annyit, hogy ez eredetileg a rabbi- és kántorlakás volt. A felújításkor teljesen új funkciót kapott és Gergely László belsőépítésznek köszönhetően a századforduló hangulatát idéző kávéházi díszítés jelenik meg benne. Segít, hogy ne feledje senki se, aki ide betér: mögötte az ország egyik legszebb zsinagógatere van és a hely, ahol most vagyunk ennek a templomnak az embereit szolgálta. A falakon Tausz Gábor tervei alapján csodálatos rézgrafikák találhatók. A legnagyobb zsidó ünnepeket jelenítik meg. A szélső a purim, mellette a hanuka, ezt követi a szombatesti gyertyagyújtás, a legvégén pedig a tóra öröme ünnep megjelenítése zárja a sort. A kávéházat elsősorban a zsinagógát felkereső, szervezett turistacsoportok kiszolgálására szánják, ebben a gyönyörű térben pedig a szalonműfajok egyes darabjainak bemutatását tervezik. Repertoár-szerű előadásokra várhatóan 2023-tól kerülhet majd sor, alkalmanként idegen nyelven is.

 A Rátkai Márton Színházi Műhely tagjai 2010 óta dolgoznak együtt. Budapesten idáig főleg a Fészek Klub adott számukra otthont. A társulat most – mintegy a helyszín felavatásaként – egy rendhagyó pesti kabaré bemutatására vállalkozott. Azért rendhagyó, mert a pesti kabaréról általában mindenkinek a vaskos humor, a harsány nevetés jut eszébe, a rendező, Vas-Zoltán Iván viszont inkább Szép Ernő életművéhez nyúlt, amely helyenként kicsit keserédes, máshol kicsit érzékenyebb, mint amit a pesti kabarétól eddig megszoktunk. Az előadásban Nádor Mihály (1882-1944) operett és filmzeneszerző, Budai Dénes (1890–1963) Németországban is népszerű operett és sanzonszerző, valamint a Mágnás Miska híres komponistája, Szirmai Albert (1880-1967), Szép Ernő verseire írott, szinte teljesen elfelejtett dalai is elhangzanak, Neumark Zoltán avatott kíséretében. Szép Ernőről bántóan keveset tud a magyar színházszerető közönség. Ez a szelíd, halkszavú, és mégis lenyűgöző költő és novellista a huszadik század egyik legjelentősebb magyar drámaírója is volt. Ellenállhatatlan humora, páratlan emberismerete és –szeretete, csehovi magasságokba emeli színpadi munkásságának legjobb darabjait. A Rátkai Márton Színházi Műhely összeállításában olyan jelenetek és darab-részletek szerepelnek, amelyek a magyar kabaré legjobb színvonalán szólalnak meg, és amelyből az is kiderül, hogy a szerző csetlő-botló kisember-hősei (akárcsak ő maga) sohasem nőnek fel igazán. Egyszerre van jelen öröm és fájdalom, dráma és finom humor. Bemutatják a bájos és jól ismert Kávécsarnokot és a Vőlegény c. vígjátékból egy jelenetet. Színpadra kerül néhány kevésbé ismert remekmű: az Ida, a Diákszerelem és a Fél kesztyű, kitűnő művészek élvezetes előadásában.

Kategóriák: Szervezetek

Művészek, művek, szimbólumok

2022, május 16 - 23:52

 Aki unja már, hogy egy tárlaton csak képeket nézegessen, azok számára bizonyosan jó hírnek számít, hogy kortárs képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás Budapesten, a Gellért téren, a Próféta Galériában. Tény, hogy itt is inkább a festmények, rajzok, fotók vannak többségben, de vannak másféle látnivalók is, amik mellett megáll és elgondolkodik a látogató. A kiállítás 2022. június 10-ig tekinthető meg, keddtől péntekig, délután 15 és 19 óra között.

Nincs nehéz dolga annak, akit „Az oszlopok között” című kiállítás megnyitására kértek fel – árulta el magáról Sumonyi Papp Zoltán költő. Egyrészt, mert itt volt az első – hasonló című – kiállításukon, másrészt pedig szinte minden alkotó személyes, jó ismerőse. Ráadásul egy ilyen cím hallatán nem kell sokat gondolkodni arról, hogy miről is érdemes szólni. Mert hát mi lehet az oszlopok között? Szimbólumok! Elég csak körültekinteni – és valóban. Csupa szimbólum minden. Arról meg nem kell – nem is lehet – sokat beszélni, hiszen mindenki mást lát bele, másként értelmez egy szimbólumot. Pont ez a jó benne. Különböző korok, különböző vallások, különböző gondolatok szimbólumai jelennek meg, nincs is más tennivalónk velük, mint feltárni a rejtett üzeneteket. Megfejteni ezeket, és ha sikerül az bizonyosan örömet okoz.  Bár némelyik képen kétségtelenül oszlopok is felfedezhetők, igen valószínű, hogy nem igazi oszlopokra kell gondolnunk. Vagy ha mégis, akkor fel kell ismernünk mellette valami mást. Nacsády András már úgy fél évszázada fest, rajzol, ennek ellenére csak ritkán szerepel kiállításon. A hetvenes évek elején elhagyta Magyarországot, azóta sokfelé élt, először Olaszországban, később, a leghosszabb ideig Franciaországban. Képein életének helyszíneit láthatjuk. Főleg tájakat, városi és vidéki helyszíneket ábrázol, munkáin csak nagyon kevés ember jelenik meg, azok is inkább elnagyoltan. Az előtérben még a villanyoszlop is hangsúlyosabb náluk, és aki már járt Párizsban a Montmarte téren, a kép láttán pillanatok alatt megérzi a tér hangulatát, szinte kedve támad nekitámaszkodni az oszlopnak, nézelődni, hallgatni a kiszűrődő zenét, majd leülni az egyik kis asztalkához, meginni egy pohár bort, pernod-t vagy kávét.

Homolya Gáborra éppen egy ellenkező állítás érvényes, igen sok egyéni és csoportos kiállítása volt. Érdekes, színes egyéniség. A művészeti, alkotó tevékenységhez gyerekkora óta vonzódott. Már főiskolás korában érdekelte a képzőművészet szinte minden ága és ez a sokoldalúság ma is jellemző rá. A kiállítás megnyitójára érkezett igen sok látogató közül egy sem volt, aki hosszabb-rövidebb időt el ne töltött volna a terem közepén felállított műve előtt. Körüljárta, megszemlélte minden oldalról az Ady-hajót, igyekezett elolvasni a vitorlára írt verset, megfejteni Ady közismert – hajóhoz kapcsolódó – gondolatainak összefüggését a hegedűvel. Mert hát nem is olyan nehéz ilyet találni! Aki pedig minden rejtett utalás kifürkészésére is vállalkozni szeret, annak még ott van a hajó orrában az Eiffel-torony!  Darvasi Lászlóról azt mondják, képei jól felismerhetők: a szeretet árad belőlük. Líraisága szinte már költészet. Könnyű dolga van vele a nézőnek, csak hagynia kell, hogy a vászonra rögzített álom megelevenedjen. Termékeny alkotó, több műve is látható a falakon – de ne féljünk – nem válik unalmassá. Bármelyik előtt állunk is meg – mert meg fogunk állni az bizonyos – egy időre ott marasztal minket az üde színvilág, a játékos rajzolatok, az ábrázolás vidámsága. Egy másik kiállítása kapcsán, korábban már elmondták róla: „El lehet játszadozni a gondolattal, hogy Darvasi László, mint képzőművész, rajzaiban, akvarellképeiben, olajfestményeiben a lírai szellemet úgy adja, mint az alkotás kovászát, ugyanakkor pedig a verseiben festői alkat…” Itt most elég, ha csak átadjuk magunkat a könnyű káprázatnak, a tavaszi hangulatú színkavalkádnak.

Falun nőtt fel, gyerekkora óta rajzol és fest, most egy általános iskolában rajztanár és egy kicsit szinte már tudós is. Ahogy Ajvazovszkijról (1817-1900) annak idején azt mondták, hogy ő a tenger festője, Gályász Attiláról azt mondhatjuk, „a kék festője”. Nagyon szereti a kéket, talán azért, mert az a romantika színe. Előbb tanítóképzőt végzett, rajztanári oklevelét már Szegeden szerezte. Tanári szakdolgozatát az airbrush technikáról írta, valószínűleg a mai napig ez az egyetlen magyar nyelvű szakirodalom erről a témáról. A technika új és érdekes, bárki elsajátíthatja. Bármilyen felületre lehet vele festeni, egy megfelelően pontos szórópisztoly és egy kompresszor segítségével. Az oszlopszerű, magányos fa alatt egyedül sakkozó férfi képe ugyancsak elgondolkodtató. Valójában ez is szimbólum. A szimbólumoknak ugyanis az a nagy erejük, hogy nem lehet őket meghatározni, nem lehet definíciót adni rájuk. Legszívesebben hobbifotósnak nevezi magát Forró Gergő. A fényképezés világa a kétezres évek végén szippantotta be. Eleinte autodidakta módon igyekezett képezni magát, de vett már részt színvonalas fotós oktatáson is, ahol saját bevallása szerint „szintet lépett”. Saját fényképeinek ő a legszigorúbb kritikusa. Szeret kísérletezni. Van, hogy felteszi a gépet egy állványra, beállítja, hogy húsz másodpercenként készítsen egy felvételt és ezekből komponál valami újat. Olykor úgy, hogy saját maga is megjelenik a gép látómezejének különböző pontján és a végén elkészül egy alkotás, ahol a szemlélő számára úgy tűnik, mintha a fotográfus képes lenne egy időpillanatban több helyen is megjelenni. Tőle sem áll távol a romantika. A sejtelmes ködben, a Dunán tőlünk távolodó turistahajó súlyos szimbólum. Sok történet elmeséléséhez is kedvet támaszthat.

Kategóriák: Szervezetek

A Főkolompos és az osztogatás

2022, május 12 - 19:44

A Főkolompos és tettestársainak áprilisi győzelme vészes következményekkel fenyeget az egész magyarságra nézve.

Gazdálkodjunk! Pl. energiával, közülük is a gázzal. A lehető legrosszabb megoldás a központi ártámogatás: igazságtalan és pazarló. Egyrészt elszívja a forrásokat a fejlesztések elől, másrészt a legigazságtalanabb módszer. Ugyanis egy tehetősebb ember, aki nagy házat, netán úszómedencét fűt gázzal, a havi 80 ezres számlájához 8 ezer állami támogatást kap közös pénzeinkből, míg pl. egy átlagos, kétgyerekes család a gáztűzhelye, meg a két konvektora 30 ezres számlája után 3ezer jár. (10%-os támogatást számolva, bár most a gáznál magasabb az arány.)

A legolcsóbb energia a fel nem használt energia! Ezt a régi igazságot a kelleténél kevesebbszer használja az ellenzék, bár utoljára 2010 előtt adott a kormányzat támogatást energiatakarékossági programra. Ennek egyik formája volt a lakástakarék rendszere. Ebben négy évi megtakarítás után az állam megduplázta a megtakarított összeget. Panellakások ezreit szigetelték, fűtésrendszerek százait korszerűsítették a társasház közösségek, lakásszövetkezetek. (Persze családi házakhoz is járt a támogatás.)

A Főkolompos és tettestársai az elsők között szüntették meg a lakástakarékot 2010 után. Naná, hiszen a kedvezményes kölcsön objektív feltételek alapján járt. Függetlenül attól, kire szavazott a megtakarító. Így azután feleslegessé váltak a kijáró emberek – meg persze a kenőpénzek. A központi költségvetés a takarékoskodót támogatta, hogy megduplázta a megtakarított összeget. A lakástakarékokat meg a piaci és a kedvezményes kamat közötti különbséggel. Naná, hogy azzal a dumával etették a népeket, hogy a bankokat pénzelik. Holott a lakástakarékok külön gazdasági szervezetek voltak – bár igaz, hogy a bankok infrastruktúrájára épültek. Hiszen a bankoknak volt adatbázisuk, ügyfélkörük, és a kedvezményes kölcsönt is a bankok folyósították. Egy ilyen korszerűsítés – a paneleknél – havi 25-30%-os megtakarítással járt: ennyivel kevesebb gázt, olajat stb. használtak fel fűtésre, melegvízre.

Ez az igazi rezsicsökkentés! Ráadásul a környezetvédelmi hatásai se elhanyagolhatóak.

Ez a példa élesen rávilágít arra az ELVI különbségre, ami a mai magyar kormányzat és az ellenzék jó része között van. Hiszen az öngondoskodás működésbe lépéséhez évek kellenek, komplett rendszerek kiépítése, amiket 2010 után a Főkolompos és tettestársai szétvertek. Nemcsak lakástakarékokat, hanem a nyugdíj- és az egészségbiztosítókat is. És hát a társadalom gazdasági-szociális rendszereinek jellemzőiről nemcsak a magyar átlagszavazó tud keveset. Évtizedek óta vita, hogy a kötelező alapszintű oktatásban tanítani kéne az állampolgári, makrogazdasági ismereteket, de eddig még mindig az egyházak győztek. Holott a vallási alapismeretek beférnének a történelem-tanításba, a különféle hitelvek oktatásáról meg gondoskodjanak az egyházak – Magyarországon elég szép summát kapnak oktatásra a büdzséből.

Ez az elvi különbég nagyon is gyakorlati következményekkel jár. Egy jogait, lehetőségeit ismerő szavazóra kevésbé hat, hogy mit kaphat „ajándéka” egy politikai erőtől.

Tisztában kellene lennünk azzal: egyetlen kormánynak sincs saját pénze. Egyetlen fillérje sincs. (Az USA-ban sem, Kanadában sem.) A választáson arra kap felhatalmazást, hogy közösen összeadott pénzeink elköltéséről döntsön. Mindenki fizet adót: a nyugdíjas is. Minden pár cipőért, tubus fogpasztáért az Európa bajnok magyar általános fogyasztási adót, az áfát. Fontos termékek után meg még jövedéki adót is. A dohányért, szeszért fizetendő különadó még csak-csak indokolható. Node az olajon, benzinen lévő tetemes jövedéki adó?! Hiszen a szállítás miatt minden termékben (az élelmiszerekben is!) megjelenik. Akkor jön a jóságos, gondoskodó kormány, és kedvezményekkel eldönti helyetted, hogy a csirkemellet, vagy a csirkecombot szereted-e jobban…

Vagy: miközben milliókat kaphatsz (ha van elég saját pénzed) magánház, magánlakás építéséhez, addig bérlakás tulajdonosként még a lakásállomány felújításához sincs állami segítség. Holott jelentősen befolyásolja a munkaerő mozgását ez a tény. Hiszen pl. miskolci ház ára Győrben egy kis lakáshoz se elég, hiába lenne munkahelyed. Ez nemcsak az egyénnek hátrányos: prosperáló gazdasági egységek fejlődését akasztja meg a munkaerőhiány.

Ez is abból az elvi különbségből következik, hogy a központi kormányzatnak mi a dolga? Az-e, hogy minden embert, folyamatot a legapróbb részletekig kézben tartson? Vagy az, hogy segítse a társadalmi alrendszerek (önkormányzat, oktatás, egészségügy stb.) együttműködését? Törvényekkel szabályozva a viszonyokat.  A törvényekben pedig meg kell jelennie a társadalmi szolidaritásnak, a hátrányos helyzetű csoportok közös támogatásának, az esélyek kiegyenlítésének.

Magyarországon pl. a családi pótlék évek óta nem emelkedett. A gyermeknevelés támogatását adóvisszatérítés formájában kapják a családok. Ez azt jelenti, hogy a tehetősebbek gyermekei a többszörösét kapják, mint pl. egy minimálbéren foglalkoztatotté. Márpedig ez valódi nemzetárulás. Hiába üvöltözi valaki lépten-nyomon, tokától-bokáig piros-fehér-zöldben a Himnuszt, ha eltűri, hogy magyar gyermekek ezrei ne jussanak tápláló ételhez, ruhához, iskolai oktatáshoz.

Az adu-ász azonban a jelenlegi kormánypárt kezében a „nemzeti kérdés”. Ennek érdekében maga a kormányfő se átall szemérmetlenül hazudni sem, mint legutóbb, amikor azt állította, hogy Magyarországtól elvették a tengerpartjait, emiatt nem tudja kiváltani a szárazföldön érkező orosz olaj- és gázimportot, ezért nem csatlakozik az EU bojkottjához.

Tényleg nem tudom eldönteni: a kormányfő ennyire ostoba, és nem tudja, hogy Magyarországnak sose voltak tengerpartjai? Egy se, nemhogy „három tenger mosta”. Bár ez kevéssé valószínű, hiszen jogi egyetemre járt: anno a jogi felvételinél nagyon kemény volt a történelem téma. Jószerivel azt is tudni kellett, hogy pl. a karlócai béke kedden vagy szerdán köttetett-e.

Marad a másik feltételezés: a kormányfő tudatosan és keményen hazudik. (Nem az egyetlen eset.) Ráadásul joggal bízik abban, hogy a többség elhiszi ezt a hazugságot: a történelemoktatás nem ragaszkodik túlságosan a tényekhez…

Szóval: Magyarországnak soha, semmilyen formájában nem voltak tengerpartjai. Ez nem szégyen vagy büszkeség kérdése – csak tény. Maradjunk a XIX-XX.század idejében, hiszen a kormányfő is vélhetőleg erre az időszakra utalt – nem gondolom, hogy a felfedezések XV. századi kora járt a fejében, amikor a tengerparti európai országok tettek szert tetemes előnyre tengeren túli területek gyarmatosításával. A múlt századelő emlékezete viszont még el a magyarok fejében. Hiszen az én generációm nagyszülei, szülei akár még mesélhettek is adriai nyaralásokról (Persze, ha elég módosak voltak ilyesmihez.)

Csakhogy az adriai tengerpart sose volt Magyarország része. Még az 1914 előtti „boldog békeidőkben” sem. Az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alatt állt, méghozzá a horvát bánság részeként, nem a magyar királyság alárendeltségében.

Társadalomtudósok szerint az első világháború győztesei nagy hibát követtek el, amikor szétverték a soknemzetiségű birodalmakat, megalapozva ezzel a nemzeti idea gyilkos változatát, a nacionalizmust. Ami alig 20 év elteltével újabb, még pusztítóbb háborút zúdított – nemcsak Európára: az egész Földre.

Szocialistaként, szabadelvűként magyar vagyok. Nem gondolom, hogy a magyar „rút szibarita váz”, de azt sem, hogy valamennyien kiváló elméjű, uralomra termett zsenik vagyunk. Szerintem ilyenek is, olyanok is – akár a többi nép. Nem vagyok büszke a magyarságomra – ez olyasmi lenne, mintha azzal büszkélkednék, hogy barna a szemem. De otthonom a magyar táj, a magyar nyelv, amit elfogultan a legszebbnek tartok a világon. Tudom, hogy elfogultság -, de szerintem ennyi megengedhető, ahogy egy szülőtől sem veszik zokon, ha a saját gyerekét tartja a legszebbnek, legokosabbnak.

Kategóriák: Szervezetek

A magyarok vére eladó

2022, május 11 - 23:21

Tényleg csak egy pillanatra (mert az ilyen hitvány figurákra még gondolni sem szeretek), de elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen átkokat, szitkokat, szennyet szórt volna a Bayer Zsolt nevű kormánypárti médialakáj egy ellenzéki politikusra vagy újságíróra, ha róluk derül ki, hogy feleségük, férjük politikai befolyását felhasználva, effektíve a magyar emberek vérén gazdagodott. Már pedig most ez történt. A bíróság jogerős ítéletben mondta ki, hogy Bayerné, Matusovits Andrea, az Országos Vérellátó Szolgálat igazgatójaként, titokban, áron alul adta el a nemzeti vérkincs egy részét külföldi multiknak.

A Válasz online újságírója, igazi profiként járt utána évekkel ezelőtt, hogy mi történik a számos életmentő gyógyszer alapanyagául szolgáló vérplazmával, amelyet csóró #magyaremberektől vásárol meg a Vérellátó központ, hogy azután továbbadja gyógyászati és gyógyszerészeti alapanyagként. Az újságírónő (Élő Anita) többéves anyaggyűjtést követően derítette ki, hogy a kincset érő vérplazmát „Bayerné titokban adta el külföldi multiknak, amelyek a piaci ár alatt szállítják el a plazmát, verseny nélkül, olyan szerződés alapján, amelynek már nincs is magyar szereplője, közvetlenül két nagy multihoz kerül a magyar plazma és 2019-ben – a jogszabályok ellenére – tender nélkül ugyanaz a két cég kapta meg a vérplazma felvásárlásának jogát újabb három esztendőre”. És a hübrisz megint bukáshoz vezetett. Az ügyészség ugyanis a leleplezés ellenére nem indított vizsgálatot, szokás szerint tudomást sem vett a bizonyítékokkal alátámasztott cikkekről, viszont Bayerné pert indított az újságírónő ellen, amelyet annak rendje és módja szerint mind az első, mind másodfokon elbukott. A bíróság kimondta, hogy az írás minden állítása bizonyítást nyert, a felperes által vezetett intézmény valóban jogsértő módon, áron alul, titokban adta el a vérplazmát multiknak és még abban is igazat adott a “vádlottnak”, hogy a sértett által kifogást módon Bayernénak nevezte őt írásában.

Merthogy valóban Bayerné. És ekkor gondolkodtam el azon, hogy milyen mocsok áradat zúdult volna bármelyik nem kormánypárti szereplőre a publicista tollából, ha kiderül róla, hogy #szegényamagyaremberek vérét szívva tett szert jelentős anyagi haszonra. Sem a fantáziám, sem a szókincsem nem elég gazdag ahhoz, hogy elképzeljem, mi minden lett volna vérszívó piócán kívül, aki ezt az ellenzék oldaláról elköveti. Gondolom pl. “fehérjehalmaz”, “mocskos disznó” “nyálcsorgató libsi”, akit “jól pofán kell vágni”, “péppé kell verni” vagy “nyakig beásni az orgoványi erdőbe”. Az újságírónő számára “csak” börtönbüntetést követelt a feleségét megsértő publicista. Pedig valóban, belegondolva, elmondhatatlanul gusztustalan dolog csóró egyetemisták és más szegény emberek vérével kupeckedni. Még dúlt keblű magyarnak sem kell ahhoz lenni, hogy az ember érezze ennek az ügynek a visszataszító, aljas mivoltát. És túl a konkrét ügyön ez az eset azt is bizonyítja, hogy mit jelent a “nemzeti patriotizmus”, a “magyarság”, a “nemzethez tartozás” a “hazaszeretet” a kormányoldal busásan megfizetett médialakájai számára.

Vásárhelyi Mária

Kategóriák: Szervezetek

Múzeum a konténerben

2022, május 10 - 21:31

 Élénk színűre festett konténer hívja fel magára a figyelmet Budapesten, az Erzsébet téren. Világhírű múzeumok – köztük a Louvre, a Musée d’Orsay, valamint a Picasso Múzeum – nevezetes műtárgyai is megtekinthetők a Magyar Nemzeti Múzeum közreműködésével megnyílt legújabb kiállításon. A francia Micro-Folie mobilmúzeum digitális tárlatán a látogatók tabletek segítségével, nagy felbontású, digitalizált fényképeken, 3D fotókon és videofelvételeken olyan részleteket is megfigyelhetnek, melyekre egy hagyományos múzeumban soha nem lenne lehetőségük.

Az 55,5 hektáros Parc de la Villette, Párizs harmadik legnagyobb parkja, a város északkeleti szélén, a 19. kerületben található. A svájci származású Bernard Tschumi építész által tervezett parkban múzeumok, koncerttermek, színházak és szabadtéri színpadok találhatók. A Parc de la Villette arra törekszik, hogy csupán keretként szolgáljon más kulturális eseményekhez, de innen indult útjára egy különleges ötlet, a Micro-Folie Digitális Múzeum is. Ebben a múzeumban műtárgyak és vitrinek helyett egy óriási kivetítő, VR szemüveg és 10 tablet adja a múzeumi élményt. A máshol megszokott képek, tárgyak bemutatása mellett a dizájn, az építészet, előadóművészet és tudomány területéről válogatott érdekességek is megtekinthetők.

Különösen azért nagyszerű ez a kezdeményezés – emelete ki L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, mert amikor egy Uniós elnökséget betöltő állam tevékenységéről szoktunk beszélni, akkor a politika után a kultúra mindig a mellékes témák között szerepel és akkor is az állam a saját kulturális értékeit igyekszik bemutatni. A mostani francia elnökség viszont sokkal szélesebb körből merítve tette gazdaggá ezt az időszakot. A Versailles-i kastély,a Pompidou központ, a Louvre, a Nemzeti Picasso Múzeum, a Quai Branly Musée – Jacques Chirac Paris Philharmonie, RMN – Grand Palais, Universcience, Festival d’Avignon Institut, du Monde Arabe National de Paris, etLeér Musée d’Orsay részvétele mellett, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből is látható 23 tárgy, egyebek mellett a szkíta aranyszarvas, Liszt Ferenc portréja és az 1956-ban ledöntött Sztálin-szobor keze.  Van még egy jelentős vonzata ennek a budapesti konténer kiállításnak. A fiatalok által sűrűn látogatott téren található és ez azt jelenti, hogy kilépünk a múzeumi térből. A célja pedig, hogy azokat, akik megnézik itt ezt a konténert, meggyőzzük róla, hogy érdemes belépni is a múzeumba. A magyar muzeológiának is az egyik legnagyobb kihívása, hogy képesek legyünk megszólítani a legfiatalabbakat, képesek legyünk kinevelni a következő évtizedek múzeumba járó közönségét. Segítjük ezt még azzal is, hogy a mobilmúzeum 2022 májusától szeptember 19-ig ingyenesen látogatható. Jelenleg 13 nyelven érhető el benne az ismertető szöveg. Ez a szám rövidesen növekedni fog és a magyar nyelv is közéjük kerül. Ráadásul a látogatók egy 10%-os kupont is kapnak a Magyar Nemzeti Múzeumba szóló jegyek vásárlásához.

A francia állam képviseletében, a budapesti Francia Nagykövetség kulturális attaséja, Sophie Sellier jelent meg a bemutatón. A francia Kulturális Minisztérium által kezdeményezett és a párizsi la Villette által 2017 óta, kísérleti jelleggel létrehozott Micro-Folie Digitális Múzeum, szórakoztató és technológiai, kulturális tartalmakat kínál a közönségnek. A 12 alapító között a legnevesebb kulturális intézmények találhatók. A digitális tárlat közel kétezer művet tartalmaz, a szervezők a francia múzeumok mellett az Unió 27 tagországának kincseivel gazdagították a gyűjteményt, mely a kontinens kulturális és művészeti történelmét kívánja elmesélni, multidiszciplinális alkotásokon keresztül. Ezt a konténer múzeumot idén összesen mintegy húsz európai országban mutatják be. A világ történései nem kiszámíthatóak. Hiába vesz körbe bennünket fejlett civilizáció, hiába az illúzió, hogy uralmunk alá hajtottuk a természetet és hiába kutatjuk a jövőt – állapította meg Krucsainé Herter Anikó, az EMMI kulturális fejlesztésekért és finanszírozásért felelős helyettes államtitkára. Egy világjárvány pillanatok alatt átrendezte mindazt, amit az életről, munkáról, közösségről, személyes és szakmai kapcsolatokról gondoltunk. Bezártak a múzeumok, könyvtárak, színházak, közösségi terek. Maradt a képernyő és a hangszóró. Ám a kulturális élet szereplői – az első sokk után – kihívásnak tekintették a kialakult helyzetet. Ötletek árasztották el a virtuális teret. A megszámlálhatatlan szellemes és színvonalas újítás révén a múzeumok életre keltek, szélesre tárták kapuikat a képernyőkön, hatásukra megváltozott az élmény fogalma is.  A technikai fejlődés a járvány előtt is gyorsvonati sebességgel haladt előre a digitalizáció útján és ez a folyamat a kulturális életben is alapvető változást hozott. Sziporkázóan ötletes és magas színvonalon kivitelezett megoldások diadalmasan hidalták át a bezártság okozta korlátokat. Ugyanakkor kiderült: elemi erővel hiányzik a jelenléti élmény! Ez a most megnyíló és egészen szeptember 19-ig ingyen élvezhető digitális kiállítóhely a XXI. század csúcstechnológiáját használja fel. Nagyhírű múzeumok értékes műtárgyait hozzák közel az érdeklődőkhöz. Ezeket a műkincseket korábban nem láthattuk még ilyen módon, ilyen közelről. A technika a tárgyak oly dimenzióit tárja fel előttünk, melyek másként soha nem ismerhettünk volna meg!  Virtuális valóságban tehetünk élményutazást egy izgalmas galaxisban, közben olyan ismeretekkel lehetünk gazdagabbak, melyek eddig még nem tapasztalt távlatokat nyitnak meg a kultúra iránt érdeklődők számára. Ennek a kiállításnak összművészeti kitekintése is van, hiszen a képzőművészet mellett a dizájn, az építő- és előadóművészet, de a tudomány is helyet kap ebben a térben. A Micro-Folie Digitális Múzeum mindenkit vár, a kisgyerektől a nagyszülőkig. Mindegy, hogy óvodások, egyetemisták vagy a történelem iránt érdeklődő felnőttek ülnek be, ez a nagyszerű virtuális múzeum mindenki számára tud újat és izgalmasat mutatni. bárkit készséggel kalauzol utazásán egy lenyűgöző univerzumban, szeptember 19-ig minden nap 10 és 18 óra között.

Kategóriák: Szervezetek

A háború alja

2022, május 8 - 16:03

Az a helyzet, hogy szembejött velem egy írás, az ő blikkfangos címével. Ami kapcsán elméláztam a címen, mint olyanon. Meg a jelenen, és persze az ukrán területeken folyó háborún is. A cím, ami a Huppán szembejött: „Emberek vagy állatok? Az orosz katonákról” és Szele Tamás véleménypublicisztikája. Legalábbis, ebbe a műfajba sorolom. Magam, és magamban mindenképpen. Vélemények felett meg nem távgyógyítás gyanánt érdemes vitatkozni, hanem egy kávé mellett. Így mindenkit arra bíztatok, hogy olvassa el a jelzett írást, és alkosson maga véleményt.

Legalább edzésbe lendül. Mármint véleményileg. Mert nem a címről, hanem most, ezen sorok írásánál jutott eszembe, hogy hányszor, de hányszor jönnek szembe a saját gondolatokat csak nyomokban tartalmazó „vélemények” az az lózung-panelek a különböző fórumokon. Tényleg, mintha egy mátrixban élnének sokan, ahol a reggel kiosztják az aznapi véleményüket. Mielőtt félreértené valaki: Szele Tamás ettől baromi messze van. Mivel van szerencsém személyesen is ismerni, nyugodtan mondhatom: messzebb van, mint amennyire az írásaiból kiderül. Pedig azokból is kiderül. Mindegy. Olvassa el, akinek kedve van. Meg az itt eljövendő betűtengert is.

Naszóval! Ami egyébként szinte azonnal eszembe jutott, hogy az erőszak következményei alól való vélt mentesség aligha származástól függően hozza ki az állatot sokakból. Erre végeztek pszichológusok is vizsgálatokat. De elég a háborúk történetének, vagy akár csak az emberiség államiság-történetének utána olvasni. Valójában az állatvilág helyében ki is kérném magamnak, hogy a kétlábú, szárnyatlan, Homo nemzetségbe sorolt biomasszát a háborús erőszak alapján leállatozzák. Csak úgy. Még akkor is, ha a rivális hordák összecsapásai alapján volt honnan magával hozni az emberiségnek a gyökereket.

Azért az a kifinomult technika, ami alapján a haderő tagjai maximalizálják az erőszakot, a brutalitást, az embertelenséget, és személyiség rombolását aligha jöhetett volna létre az emberiségnek az állatoktól való elkülönülése nélkül. Mely utóbbiba, a személyiség rombolásába nyugodtan besorolhatjuk „szimpla” megalázástól a nemi erőszakon keresztül a személyiség teljes szétroncsolásáig a teljes skálát. Ha pedig valaki azt hinné, hogy ez orosz sajátság, akkor gondolja végig az Afrikában zajló törzsi háborúktól a kínvallatásokig tartó hadi-eseményeket. Úgy általában. Miközben a front közelében kétségtelenül megnő a céltalan erőszak mértéke. Nagyjából a gyíkagy „itt van, lukja van, megdugjuk” döntési mechanizmusának kifinomultságával. Sok szempontból ezen a ponton egyet is értek Szele Tamással, aki szerint ez nem független a szellemi „felkészültségtől”. Viszont az, aki szerint a töltelékkatona, lássák is el bármilyen fegyvernem cafrangjával, az intelligencia haranggörbéjének felső negyedét képviseli, az szerintem téved.

A homokzsáknak nem kell okosnak lennie. Egyik háborúban sem, és egyik oldalon sem. Erről valószínűleg azon lakosságok is tudnának mesélni, például Vietnamban, de akár Irakban is, ahol a most oly előszeretettel moralizálgató országvezetések katonai csapat-képviselői megfordultak. S maradtak tanuk utánuk. Olyanok, akik képesek és hajlandóak is esetleg egy nemzetközi bíróságon is megjelenni. Mert kétségtelenül voltak tárgyalások. Különösen a média-visszhangot keltő kirívó esetekben. Mert azért az emberiség a háborús erőszakot nem kicsit tanulta meg „beárazni”. Ugyanakkor még az ilyen esetek is rávilágítottak arra, hogy a tanú veszélyes. Ami jelenleg Ukrajnában zajlik, az nem kis mértékben egyfajta tanú-eltűntetési programnak is betudható ebből a szempontból. Mert a halott nem tanúskodik sem az elkövető személyéről, sem annak nemzetiségéről, sem felszereléséről, sem semmiről.

Miközben természetesen nem vetném el a „felperzselt föld”, és „mindenki mást félemlíts meg” taktikai hagyományait sem. Az utóbbi nyilvánvalóan hat azokra, akik elmenekültek. Mert nem igazán vágynak visszamenni. Különösen azok nem, akik békésebb vidékre jutottak. Márpedig távolmaradó menekültekkel, és halottakkal nehéz újjáépíteni, újraindítani bármit is. Miközben a porig rombolt helyekre nem is okvetlenül van miért visszatérnie annak, aki szerencsésen eljutott onnan valahova. Aminek a hatására a megfélemlítésen, a pszichikai gátak kiépítésén kívül a felperszelés is hat. A világgazdaságon is lemérhető, hogy mennyire.

Ezért Putyin bizonyos eredményeket már akkor is magáénak tudhatna, ha holnap teleporttal távozna a szakadár területek határai mögé az orosz katonák mindegyike. Az Ukrán gazdaságot nem kicsit padlóra küldte, az újraindulást megnehezítette. Minél több ország száll be a segélyprogramokba, annál több országban von el erőforrásokat ez a segítség. Ami közvetve másokat is gyengít. AZ erőforrások elvonásakor kezdetben mindig nagy a lelkes szolidaritás. Aztán nem biztos, hogy menni fog a légkondi. Nem biztos, hogy nem nő a munkanélküliség, nem biztos, hogy tömegek lemondanak tartósan a netről, a napi kényelemről. AZ első lelkesedés után valószínűleg egyre fékezettebb habzású lesz az Ukrajnának nyújtandó segítség.

S egyre érdekesebbé válhat, hogy a franciákkal, vagy akár a németekkel folytatott beszélgetések során mi hangzott el. Milyen megállapodások, háttéralkuk születhettek. Ahogy az is, hogy a nárcisztikusan komplexusos Orbánnal elpostázott megállapodások szélesebb köre, például a Macron-látogatás ilyen moszkvai szempontjai miért nem érdeklik az ukrán vezetés tagjait? Mert az igen gonoszul hangzana, ha azért, mert pontosan ismerik az esetleg megkötött alku részleteit. Miközben tízezrek menekülnek, nyomorodnak, halnak.

Akik között inkább keresnék szenteket, mint az országok politikai, vagy akár katonai vezetésében.

Kategóriák: Szervezetek

Zrínyi nyomában

2022, május 3 - 14:50

 A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán működő Ludovika-történeti Kutatóműhely, 2020-ban, Zrínyi Miklós születésének 400. évfordulója alkalmából már rendezett egy kiállítást, Zrínyiek a haza szolgálatában címmel. Most az Egyetemen egy újabb kiállítás nyílott, a Kutatóműhely Zrínyi-Újváron folytatott feltárási munkáinak eredményéből. A kiállítás szeptember 20-ig látogatható az Egyetem Hungária körúti Kari Könyvtárának épületében.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért pont ez a század ilyen fontos számunkra? „A 17. század hadviselésének tárgyi emlékei” című kiállítás megnyitásakor dr. Padányi József vezérőrnagy, egyetemi tanár, a Kutatóműhely vezetője elmondta: főleg azért áll közel hozzánk, mert Zrínyi Miklós koráról beszélünk, de a kiállítás ennél messzebbre is mutat. Ez az időszak a hadtudományok fejlődésében is jelentős mérföldkőnek számít. Megjelennek olyan eszközök, harceljárások, elméleti munkák, melyeket nyugodtan tekinthetünk ugrásnak az addigi ismeretekhez képest. A kiállítás három témacsoportot ölel fel. Bemutatnak negyvennyolc darab korabeli metszetet, mely nemcsak a 17. századdal foglalkozik, de ekkor is készült! A kiállítás második csoportja 82 tárgy. Mindegyikük szorosan kapcsolódik a harchoz. A harmadik pedig a jelenleg végzett kutatási módszerek közül villant fel néhányat. Manapság sokat beszélünk az élmény alapú tanulásról, a kreatív tanulási programról, de bármennyire is meglepő, ezt nem most találtuk fel. Ha megnézzük a metszeteket a falon, ez a kreatív tanulási program 17. századi megfelelője. Volt egyszer egy trónörökös, aki ugyan nem buta, de – mint minden diák – nem is nagyon lelkes. Ezért a tanára azt találta ki, hogy a geometria oktatásához megírt tankönyvben, minden egyes geometriai ábra alá egy metszet-ábrázolást helyez el. Ebben a 116 ábrát tartalmazó metszetes könyvben – bár osztrákok készítették, többnyire magyar várábrázolások vannak. A kiállításon több olyan is helyet kapott, amelyik Zrínyi Miklós 1664. január-februári téli hadjáratáról készült, az eszéki hadihíd elpusztításáról. Ez a 8 km hosszú híd a kor műszaki kuriózuma volt, egy részét fel is lehetett nyitni, hogy a hajók útját se akadályozza.

Az első tárlóban harccal, a harc előkészítésével kapcsolatos tárgyak vannak. Van ott egy „szakállas puska” – az Egri csillagokból mindenki jól ismeri – valójában csak egy lövedékkel megtölthető, kovácsolt vascső. Van egy „szakálla”, amit beakasztanak a falba, hogy a visszarúgását csökkentsék. Seregbontó kézi ágyúként használták. Ebből látható itt egy példány a hozzátartozó öt lövedékkel. A lövedékek egyike rendkívül különleges, mert a magja öntöttvas, viszont a köpenye ólom. Az eljárás célja valószínűleg az lehetett, hogy –egyrészt – az űrmérethez illeszkedőre alakítsák, talán kicsi lett a vas, lötyögött a csőben, viszont ha megöntötték ólommal pontosan kitöltötte. Másrész az ólom – puha fémként – a robbanás hatására kitölti a rendelkezésére álló teret, így pontosabb hatásosabb lövést lehetett vele leadni. Vannak mondások, melyeket valamennyien, nap mint nap használunk, de vajon elgondolkodtunk-e már az eredeti jelentésükön? Az egyik ilyen mondás az „ismeri a dörgést”. Valóban a 17. századból származik, akkor is kevesebb volt a katona, mint a veszély. ezért azt találták ki, – például Zrínyi Miklós – hogy a Duna mentén őrállásokat épített és azokban jelzőágyúkat helyeztek el. Nem lőttek vele az ellenségre, nem volt benne lövedék, hangjelzést adtak vele. Aki „ismerte a dörgést”, meghallotta lövést, az tudta, hogy most kaszát, kapát le, kardot fel, föl a lóra és a kijelölt ponton gyülekező! Ezért volt fontos a jellövő lármamozsár, itt öt is látható belőlük, különböző méretűek. A legkisebb akár seregbontó kézi ágyúként is használható volt, vastag rúdra erősítve és kartáccsal töltve.  Egy másik tárlóban – mondhatni – egy 17. századi sorozatvető néhány darabja fekszik. Orgonaágyúnak is nevezték. Ez sem új ötlet, mellette a falon egy kép mutatja, hogy Leonardo da Vinci már korán megálmodta ezt a fajta ágyút! A lényege, hogy egy állványra több ilyen seregbontót is felszereltek, akár ötöt, hatot, tízet is egymás mellé. A csatatéren megtöltik repesszel, kartáccsal, és amikor rohamoz az ellenség, akkor egymás után gyorsan elsütik ezeket az ágyúkat. Néhány másodperc alatt több ezer szilánkkal árasztja el maga előtt a területet, megbontja a rohamozó arcvonalat. Ez a három cső viszont egy másik okból is különleges. Mindegyiken azonos mesterjegy található, ráadásul a csáktornyai Zrínyi Múzeumban is van még kettő, ugyanezzel a mesterjeggyel. Most vagy az Európában található hasonlókat mind egy helyen gyártották vagy a Zrínyiek ágyúöntésének egyik titkát még nem sikerült teljesen feltárni.

Lovassági fegyver, egy keréklakatos karabély fekszik egy másik vitrinben – ez sajnos nem eredeti, hanem másolat. Ebben a korban kezdi átvenni a vezető szerepet a tűzfegyveres harcászat a hidegfegyverestől. A 17. század derekán megjeleni egy olyan eszköz, ami ma is létezik, a szurony vagy bajonett. Ezeket még a puskacsőbe illesztettek. Ha kilőtték a puskát, azt lándzsaként használhatták tovább. Eredetileg spanyol vadászok kezdték vaddisznóhajtásokon alkalmazni és – a történeti emlékek szerint – nagy mennyiségben először Buda visszavételénél jelent meg. A fegyver mellett van a tárlóban egy „pantallér” is, ebben tartotta a katona a töltéseit. Előre kimért 8-10 gramm lőpor volt benne, a lövedékeket kis szütyőben külön vitték. Előfordult már olyan is, amelyiknél a lövedék és a lőpor papírhüvelyben együtt várakozott a használatra. Ez lényegesen növelte a tűzgyorsaságot.  A lovasok számára ekkor már elengedhetetlen a keréklakatos pisztoly – bár nem mi találtuk fel – első írásos említése egészen bizonyosan hazánkhoz köthető. Estei Hippolit püspök egri számadáskönyvei már 1507-ben említik az új típusú lőfegyvert, mely tűzkészen is viselhető volt, alkalmas tehát kapásból történő lövésre. Önvédelmi, vadász és lovas fegyverként is kitűnő volt, bármikor elő lehetett rántani. Érdekes vonzata, hogy az 1500-as évek elejétől rengeteg szabály jelenik meg, amivel korlátozzák a civilek fegyverviselését – pont a jó használhatósága miatt! A legelső, 1514-ben éppen Magyarországon –a Dózsa féle felkelés okán. A pisztoly melletti kis kerek tartó, a felporzó flaska is fontos felszerelési tárgy volt. A tenyérnyi, fából készült, szeleppel ellátott adagolóeszköz, gyorsabb égésű, finomabb lőport tartalmazott, a fegyver elsütéséhez szükséges idő volt csökkenthető általa.  A 17. századi hadtudomány fejlődésének egyik fontos résztvevője volt az olasz származású, német-római császári hadvezér, hadtudós Montecuccoli (1609-1680). Nagy óvatossága és a hadtudomány szigorú szabályai szerint való eljárása miatt kevés sikert aratott, noha a korábbi véleményekkel ellentétben nem nevezhető tehetségtelen hadvezérnek. Zrínyivel nem volt jó a viszonya. Egy röpiratában, 1662-ben a magyar hadvezéreket okolta kudarcaiért. Az írásra Zrínyi válaszolt, megcáfolta Montecuccolinak a magyarokat szidalmazó állításait. Montecuccoli emlékiratának 1746-ban kinyomtatott első kötete és a francia Malet tábornok egyik könyve is látható a kiállításon. Ő ebben száznál is több ábrán mutatja be, hogy a hadviselésnél, a várostromnál, a terepelőkészítésnél milyen módszereket lehet felhasználni. Némelyik állítása évszázadokon át érvényes maradt. Összevetve a látottakat a napjaink háborúiról bennünk élő képpel, érdekes gondolatok megfogalmazására kínál alkalmat ez a civil érdeklődők számára is megtekinthető kiállítás.

Kategóriák: Szervezetek

Kié az Erdély?

2022, május 1 - 14:13

A Kié Erdély? c. interjúra a Székelyhon tv Nézőpont műsorában bukkantam – véletlenül. Ilyen nevű tv, ilyen című műsoráról azt feltételeztem: na, megint valami irredenta vicsorgás!

De nem! Sabin Gherman, aki egyébként erdélyi szásznak tartja magát, úgy beszél az erdélyi identitásról, szellemről, ethoszról, mint valami különleges, csillogó szellemi-kulturális értékről. Olyan egyszerű szavakkal, hogy az ember rögtön megérti: kincs ez, európai kincs, amit az ott élő magyarok, szászok, székelyek, románok nemzedékei csiszoltak nemes drágakővé.

Ezt a kincset rombolják, gyalázzák azok a kufárok, akik pl. a közös állami léthez – és nem a nemzethez – kötődő szavazati joggal házalnak. Olyasmi ez, mintha egy szép, ünnepi ruhára ormótlan rézgombot biggyesztenének sanda céljaik érdekében.

Mégvalami: az interjú román nyelven készült, magyar felirattal. De a kérdező és kérdezett időnként olyan természetességgel vált magyarra, hogy engem mélységes irigység fogott el. Mint mindenkit, aki hosszú évek fáradságos munkájával is csak az egyszerű konyhanyelvig jut el egy idegen nyelv használatában. Aki viszont kétnyelvű környezetben nevelkedik, annak sokkal egyszerűbb egy harmadik (negyedik, további) nyelv elsajátítása. Ami nem egyszerűen a szavak értelmének értését, a ragozások szabályait jelentik. Megérez valami az ember annak a más nemzetbelinek a lelkéből is.

Nekem a magyar nyelv az otthonom, ismerős, szeretett közeg, amit igyekszem tisztán tartani. De jó lenne időnként „vendégségbe” menni, idegen szavakkal frissíteni, kiszellőztetni ennek az „otthonnak” a levegőjét, ha megüli a sarkokban lerakódó szemét kipárolgása, rejtett zugokban meghúzódó büdösség.

Nagyon kiszúrt velünk az Úr anno, a Bábel tornyában…

Kategóriák: Szervezetek

Az igazságnak és a szeretetnek

2022, április 30 - 20:36

 Sajnálatos módon csak rövid ideig, mindössze egy hónapig, május 29-ig lesz látható a Műcsarnokban a 2021-ben elhunyt festőművész, Olescher Tamás műveiből válogatott kiállítás. Nem volt könnyű élete. Művészi pályája kezdetén a magyar uderground élet ismert alakjaként, az aczéli „három T” közül kettő, a tűrt és a tiltott határán próbált valamit létrehozni.

A hetvenes évek nonfiguratív avantgárdjától indulva jutott el a hagyományos szimbólumokkal övezett, természetelvűen ábrázoló festészetig. Olescher Tamás azonban, mintha csak magától értetődő, szerves fejlődésként járta volna be ezt a szokatlan utat. Egyszerre volt festő, díszlettervező, performer, zenész, video művész és népművelő. Művelődési házakban dolgozott, a dzsesszt és a kísérleti komolyzenét avantgárd képzőművészeti kiállítások bemutatásával, performanszokkal kapcsolta össze. Ez a fajta összművészeti szemlélet élete végéig elkísérte. Akkor is benne munkált, amikor már a zenét többé-kevésbé hátrahagyva, főként festőművészként és galériavezetőként volt jelen a magyar művészeti közéletben. Munkája mind kilátástalanabb harccá vált számára, ezért 1980-ban Nyugat-Németországba költözött.

 Frankfurtban letelepedve, performanszait ott a video művészet, díszlettervezés, a tánc és a kortárs zene összekapcsolásával bővítette – mondta róla Szegő György, a Műcsarnok igazgatója. Kiállításai egyszerre voltak színházi előadások és koncertek. Később, 1988-tól – már újra itthon – fordult a népművészet és a multimédia felé, tizenöt év alatt több mint száz bemutatót tartott. Az új évezredben – festőként – egyéni hangú művészetet formált, amit a szakralitás, a meditáció élménye ihletett. Festőként mélyen megélte a keresztény ikonográfia és keleti vallások jelképeinek tartalmát. A szeretet az örömhír, a harmónia képeit a hit próbatételeként fogalmazta meg. Galériavezetői munkásságában 1995-től haláláig, a szeretet és az elhivatottság vezérlete. A Vízivárosi Galéria kiállítássorozata a jelenkori magyar művészetbe vetett hit ékes bizonysága. Csak remélni tudjuk, hogy példájának hatása hosszan velünk marad.

 Olescher Tamásnak már 1991-ben volt egy megjelenése – a Goethe Intézettel közös rendezésben – a Műcsarnokban, mondta el a megnyitón dr. Keserű Katalin, Széchenyi-díjas művészettörténész. Az NSZK Kulturális és Tájékoztató Központja korábban is segítette bemutatkozását itthon, az Óbudai Művelődési Központban, 1988-ban. Akkoriban ezt írták róla: „nem akar a sikeres műészi kényszerpályákon mozgó világába keveredni. Munkáiból hiányzik is az a jellegzetes agresszivitás, amivel be akarjuk verekedni magunkat valahová.” Naivnak, az Egésszel, a növekedésszerű kiteljesedéssel összefüggésben értelmezte munkáit. Mások szerint viszont: „Olescher mostanában nem az új formák teremtése felé keresi festészetének útját, hanem visszafelé, az eredet felé, a festőanyag festészetelőttes állapota felé.”  Mindkét észrevételre látunk példát ezen a kiállításon is – főleg az első teremben. Az összpontosítás – mint minden más a földön – kétoldalú: a centrum a világ közepe, mely a művész. első két, itt látható képe szerint eleve kettős – női és férfi keresése nem ellenkezik az Egész fogalmával. A Hamvas Bélát olvasó és a pontról szóló teóriáját ismerő, valószínűleg rendszeresen meditáló Olescher Alfától Omegáig sorozata egy különös, letisztult formából építkezik: lehet ez egy kettős Buddha-forma négyszerezése – a 4 világtáj felé irányulva – és egybefoglalása egyetlen formába, mégpedig a síkművészet szőnyegszerűségével. Előbbire utalna a Lópár lelet kislóval című korábbi (talán Óbudán más címmel kiállított) képe, melynek szélein a kettősségekből formált egységek, mint Elemek jelennek meg – ez monogramként is feltűnik a képei sarkaiban. Olescher Természetkeresztnek nevezte a sorozat főmotívumát. A kiterjedés négy irányba már megteremti a maga geometrikus megfelelőit is (a négyzet, hozzá még a kör és az ellipszis, a háromszög és lekerekített formája) a teljesség világos megjelenítése, mely végigkíséri festészetét. Csakúgy, mint a „festészetelőtti” anyaghasználat: az arányos, formátlan mindenség értelmében. A formát pedig – akár geometrikus, akár saját Olescher a maga Multimediális Színházában – és egyidejűleg képeken is – a 90-es években az ősi rítusok – a Stonehenge, majd a magyar ünnepi évkör – szerint alakította. Úgy is, hogy a Hamvas által megkülönböztetett mágikust, mámorost-imaginatívot, örvénylőt-idézőt összeegyeztette az orfikus fegyelmezettséggel, kiegyensúlyozottsággal, kristályszerűséggel.  A képein megjelenő és megkapó „természetet”, mely ezt a kettősséget magában hordja, talán össze is lehet kötni a hazatérésével. Amint a Párizsból-Stockholmból ugyanakkor visszaköltöző Konkoly Gyula művészetének alapja azóta is a nagybányai festészet. Jóllehet a látást vonzó és érzelmekre ható virágos világ Olescher Tamásnál először népművészetként mutatkozott meg a „túl a modernen, előre a tradícióba, az egyénből a közösségbe” jelszavával. Az a lüktető, élő középpont, melyet a képein megtalált és újra meg újra látható; a közösségteremtő és megváltó keresztény vallás, a teremtés egyetemes hiteként jelenik meg. A burjánzó természet színei és a kötött, népművészeti formái egyaránt a Jelenlétet érzékeltetik és ez – a népművészet jeleinek megelevenítése – teszi átélhetővé a hit és a vallás ismert, és Olescher által személyesen, naiv módon megformált jeleit is.

Kategóriák: Szervezetek

Jó lesz a bólesz

2022, április 24 - 12:56

 Igencsak furcsa cím ez, ráadásul még tévedésre is lehetőséget ad. Aki ugyanis első olvasásakor, a szokatlan szó láttán a kellemes, gyümölcsös italra, a bóléra gondol – hát bizony meglehetősen messze jár az igazságtól. A rejtély kulcsát a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum most megnyílt – és november 27-ig látogatható – kiállításán találhatjuk meg, ahol az is kiderül, hogy nem sokkal ezelőtt egy könyv is napvilágot látott, ugyanezzel a címmel.

Ennek a különleges tárlatnak a megvalósítását már régóta terveztük– mondta el a megnyitón dr. Török Róbert múzeumigazgató. A zsidó konyha fontos részét képezi a magyar gasztronómiának és ez a kiállítás a magyarországi zsidó gasztronómiatörténet forrásait állítja középpontba. Szakácskönyveket, kéziratos receptgyűjteményeket, tárgyakat, dokumentumokat, amelyek segítségével bepillanthatunk a hagyományos zsidó étkezési kultúra hazai történetébe. Kevéssé köztudott, hogy a XIX. századi, magyarországi zsidó kultúra nemzetközileg is kiemelkedő része a gasztronómiai irodalomnak. Németország mellett hazánkban publikálták az egyik legkorábbi zsidó szakácskönyvet, 1840-ben. Világviszonylatban a harmadikak vagyunk a korai zsidó szakácskönyvek számát tekintve, de van ennél rangosabb helyünk is a listán. Pesten adták ki a világ legelső, héber nyelvű szakácskönyvét, 1854-ben! A fennmaradt, jelentős számú szakácskönyvek feldolgozása lehetővé teszi a magyar zsidó gasztronómiatörténet alapos megismerését. Ennek a kutatásnak köszönhetően született meg Körner András szakmatörténetileg is jelentős munkája, a múlt héten bemutatott – ezzel a kiállítással azonos című – könyve, a „Jó lesz a bólesz”. Ő nemcsak ennek a könyvnek szerzője, de a jelen kiállítás kurátora és tárgyi adományozója is. Dédanyjának 1869-től 1930-ig vezetett kéziratos receptgyűjteményét és más, vendéglátás történeti szempontból is unikális gyűjtését, családi emléktárgyait is ennek a múzeumnak ajándékozta. Ezeket a tárgyakat most először láthatja majd a közönség.  A kiállításon nemcsak gasztronómiatörténetről, kedvelt ünnepekről, ünnepi szokásokról, ételekről, terítékekről van szó, hanem a szinte ismeretlen zsidó hétköznapok is fókuszba kerülnek. A kiállításnak célja is, hogy felkeltse az érdeklődést mindezek iránt, felhívja a figyelmet a világviszonylatban is jelentős magyar zsidó szakácskönyvekre, melyeket bátran nevezhetünk nemzeti kincseinknek! A látogatók közül bizonyára a legtöbben a bólesz iránt érdeklődnek majd, így hát természetes, hogy ennek a XIX. század végén nagyon népszerű, de a XX. század első harmadára már feledésbe merült süteménynek a történetéről, származási helyéről, a mai Körút és Király utca sarkán állt Herzl kávéházról is szó esik, de ami a legfontosabb, leírható, lemásolható a pontos recept is!

Hazánk egyik legkiválóbb néprajztudományi szakembere, gasztronómiatörténésze, a Pécsi Tudományegyetem professzora, dr. Kisbán Eszter arra hívta fel a figyelmet, hogy a táplálkozáskultúra kutatása csak az 1960-as években kezdődött. Franciaországban egy munkacsoport a középkortól kezdődőn kezdte vizsgálódásait, nálunk pedig Körner András számít úttörőnek. A kiállításon most bemutatott kéziratos receptgyűjtemény a legkorábbi, amit a világon ebben a témában ismerünk, de nemcsak receptgyűjtemények elemzéséről van szó, hanem annak feldolgozásáról is, hogy mindez milyen helyet foglalt el a társadalomban. Vannak a tárlókban olyan darabok, melyeket – eltekintve néhány szakembertől – korábban a közönség soha nem láthatott. A nyolc napig tartó zsidó húsvét – a pészáh – első estéjén, széder este, a zsidó családok különleges, szertartásos vacsorát tartanak. A terítésnek, az asztal díszítésének is szerepe van. A kiállításon bemutatott tárgyak között látható egy kézzel hímzett, fehér selyem szédertál-takaró. A héber nyelvű, körirat jelentése: „Áldott vagy Te Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki megszenteltél bennünket parancsolataiddal és megparancsoltad a macesz evését.” A színes virágok felett pedig ez olvasható: „Az Egyiptomból való kivonulás emlékére”. Van egy zsidó szó, ami még a mai napig is széles körben használatos, átment a köztudatba. Ha valamiről jó a véleményünk, azt is mondjuk, ez kóser. A szó pontos értelméről, a valódi „kóserség” feltételeiről, a kóser nyersanyagok előkészítésről, kóser éttermekről is találunk részletes ismertetést ezen a kiállításon – érdemes tehát felkeresni. November 27-ig biztosan találhatunk rá alkalmat.

Kategóriák: Szervezetek

Miért Budapesten tart konferenciát a CPAC a jövő hónapban?

2022, április 23 - 22:44

Ahogy Vlagyimir Putyin egyre jobban elszigetelődik, Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Putyin-féle tekintélyelvűség és korrupció legfőbb csatornája lesz a Nyugat felé.

Május 18–20-án Budapesten gyűlik össze a Konzervatív Politikai Akció Konferencia/Conservative Political Action Conference (CPAC), amely közel 50 éve a konzervatívok legnagyobb és legbefolyásosabb találkozója a világon, és amelynek fő előadója Orbán Viktor magyar miniszterelnök lesz.

Ez azt jelenti, hogy vezető amerikai konzervatívok, akik állítólag mélyen elkötelezettek a személyes szabadság, a korlátozott kormányzás, a szabad piac, az emberi méltóság és hasonlók eszméi iránt, összefognak a világ egyik legautoriterebb és legantiszemitább államfője mögött. A hírek szerint a felszólalók között lesz Orbán Viktor, aki április 3-án nyerte el negyedik miniszterelnöki ciklusát; Eduardo Bolsonaro, a brazil elnök fia; és Santiago Abascal, a spanyol szélsőjobboldali Vox párt vezetője.

A cikk írásakor még nem világos, hogy mely nagynevű amerikai konzervatívok lesznek az esemény főszereplői. „Nem tudom megmondani, hogy valójában kik fognak felszólalni” – mondta Daniel Schneider, a CPAC-ot szponzoráló Amerikai Konzervatív Unió (ACU) ügyvezető igazgatója. Az elmúlt hónapokban azonban Marjorie Taylor Greene, Alex Jones és Tucker Carlson is jól láthatóan felszállt az Orbán-szekérre, Carlson többször is a magyar erős ember erényeit dicsérte a Fox News-on nézők millióinak.

A kemény jobboldal növekvő vonzódása Orbán Magyarországához nem lephet meg senkit, aki követte, hogyan váltak a republikánusok Putyin pártjává, és hogyan reagáltak az Ukrajnában zajló orosz atrocitásokra. Gondoljunk Magyarországra úgy, mint Oroszország elmúlt évekbeli pályájára, amelynek során Putyin az elképzelhetetlen méretű globális lopás korszakát vezette be, és egy olyan maffiaállamot hozott létre, amelyben az általa kiválasztott oligarchák monopolisztikus ellenőrzés alatt tartják Oroszország stratégiai erőforrásait – egy autoriter kleptokrácia, amelyben a sötét pénz milliárdjait névtelen fedőcégekbe rejtették. Amint arról széles körben beszámoltunk, az ukrán származású milliárdos Leonard „Len” Blavatnik, aki amerikai állampolgárként honosított, milliókat adott a GOP vezető jelöltjeinek, köztük Donald Trumpnak, Mitch McConnellnek, Marco Rubiónak és Lindsey Grahamnek. Hasonlóképpen, amint arról a House of Trump, House of Putin és American Kompromat című könyvemben beszámoltam, az orosz oligarchák számtalan milliót fizettek a bankjaikat és energiacégeiket képviselő hatalmas amerikai ügyvédi irodáknak, és dollármilliókat fordítottak a jobboldali, populista mozgalmak támogatására máshol Nyugaton.

Most azonban, hogy az ukrajnai orosz atrocitások uralják a hírfolyamot a nap 24 órájában, végre leállnak azok a mechanizmusok, amelyeken keresztül Putyin propagandája, dezinformációja és sötét pénze Nyugatra áramlik. Több mint ezer orosz vállalkozás és magánszemély ellen vezettek be szankciókat. Oroszország nem fizette ki a külföldi hiteleket. Bankjait kivonták a Swiftből. Minden orosz járatot kitiltottak az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, az EU és Kanada légteréből. A Nyugatról érkező új oroszországi befektetéseket leállították. A jachtokat lefoglalják. Egymás után zárják el a csapokat. És, ahogy a The Bulwark fogalmazott, ezért a jobboldal egyre inkább Orbán támogatásával kezdte „tisztára mosni putyinizmusát”.

Sőt, Putyin annyira mérgezővé vált, hogy még a CPAC Budapest szponzorai is igyekeznek bizonygatni – hozzáteszem, eléggé nem meggyőzően –, hogy a magyar miniszterelnök nem barátja az orosz uralkodónak. „Nem igaz az az állítás, hogy Orbán Putyin szövetségese” – mondta nekem Daniel Schneider, az ACU munkatársa egy telefoninterjúban, amelyben azt is állította, hogy „Magyarország és Orbán az Oroszország elleni szankciók mellett szavazott”.

Ez az értékelés azonban nem állja meg a helyét közelebbi vizsgálat során. Orbán Viktor még az orosz gyilkos támadások után is elutasította, hogy közvetlenül bírálja Putyint, megtiltotta a Magyarországon keresztül Ukrajnába irányuló fegyverszállításokat, és ellenezte az orosz földgázra vonatkozó uniós szankciókra vonatkozó javaslatokat.

Igaz, hogy kezdetben Orbán elítélte az orosz inváziót, és nem vétózta meg a Moszkva elleni uniós szankciókat, ez az álláspont segítette őt abban, hogy április 3-án újraválasszák. De alig négy nappal később, április 7-én Magyarország bejelentette, hogy továbbra is kap Oroszországtól nukleáris fűtőanyagot az erőművekhez. Oleh Nikolenko, az ukrán külügyminisztérium szóvivője azt mondta, hogy most, hogy Orbán Viktor megválasztásának vége, Magyarország „a következő lépésre készül – hogy segítsen Putyinnak folytatni az Ukrajna elleni agresszióját”.

Magyarország álláspontja különösen szembetűnő Nyugat-Európa többi részének meglepő egységét tekintve. A NATO és az Európai Unió tagjaként Magyarország az egyetlen olyan ország ezekben a szervezetekben, amely továbbra is szilárdan Putyin zsebében van. Ez a róka a NATO tyúkóljában.

„Az, hogy a CPAC ott tartja konferenciáját, abszolút biztonsági fenyegetést jelent” – mondja Richard Kraemer, az European Values Center for Security Policy vezető munkatársa, aki társszerzője volt egy nemrégiben készült jelentésnek, amelyben Magyarországot orosz proxy-államként jellemezte. „Vegyük csak példaként a budapesti Nemzetközi Beruházási Bankot [IIB]. Ez lényegében az orosz hírszerzés érdekeltségeinek a színtere. A banknál mindenki diplomáciai mentességet élvez. Hogy miért van erre szükség az számomra teljesen érthetetlen”.

Kraemer megjegyezte, hogy az IIB elnöke, Nikolai Kosov régóta kapcsolatban áll az orosz és a szovjet hírszerzéssel szülei, Nikolai Kosov és Jelena Kosova révén, akik mindketten jól ismert KGB-ügynökök voltak.

Hasonlóan Dr. Göllner András írása a Hungarian Free Press-ben megjegyzi, hogy Budapesten az orosz titkosszolgálat mintegy 1000 tagja él, akik közül sokan „korlátozás nélkül dolgozhatnak és utazhatnak az EU-n belül, és ami még fontosabb, vízum nélkül utazhatnak az USA-ba”.

Göllner magyar származású író és akadémikus, aki a montreali Concordia Egyetem emeritus professzora 1990-es években Orbánnal dolgozott, de 2001-ben szakított vele, „miután tudomást szereztem arról, hogy boldogan öleli keblére a korrupciót”.

Az ilyen biztonsági réseket súlyosbítja a Magyarországon elharapózó korrupció, amely most helyet biztosít a CPAC politikai ügynökeinek, hogy összekeveredjenek a hírszerzés eszközeivel és Magyarország és Közép-Európa bűnözői osztályával. „Ez észbontó” – mondta nekem Göllner. „Majdnem olyan, mintha az FBI vagy az Igazságügyi Minisztérium úgy döntött volna, hogy egy szicíliai faluban tart egy banzájt, amely a szervezett bűnözés otthona.”

Voltak más alternatívák is. „Párizs szép hely”– mondta Göllner. „London is szép. Miért döntött úgy a CPAC, hogy a konferenciát a bűnözés központjában tartja? Mert pénzügyi tranzakciókat tudnak kötni a közép-európai bűnözői osztállyal a finanszírozásért, ami biztosítja a politikai befolyás megszerzéséhez szükséges befolyást.”

A magyar kapcsolat a republikánusokkal 2008-ig nyúlik vissza, amikor Arthur Finkelstein, a néhai GOP politikai tanácsadója titokban Orbán megválasztásán dolgozott. Finkelstein, talán emlékeznek rá, a legendás republikánus harci kutya és „méregkeverő” volt, aki mindenkinél többet tett az Egyesült Államokban azért, hogy a „liberális” szót aljas politikai jelzővé változtassa. Finkelstein politikai harcos legnagyobb erőssége az volt, hogy olyan mélységesen szégyentelen volt, hogy lehetővé tette számára – egy meleg zsidó számára –, hogy a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül szervezzen kegyetlenül homofób és véresen antiszemita politikai kampányokat. 1996-ban Finkelsteint a Boston magazin „leleplezte” egy Steve Rodrick által szerkesztett cikkben, amelyet én szerkesztettem. A cikk megjegyezte, hogy ügyfelei – köztük Jesse Helms szenátor (R-NC), Lauch Faircloth (R-NC) és Don Nickles (R-OK) – jelentős szerepet játszottak egy olyan törvényjavaslat elutasításában, amely tiltotta volna a melegellenes munkahelyi diszkriminációt.

Amikor Orbán 2008-as miniszterelnökké választásának segítéséről volt szó, ismét Finkelstein szégyentelen képmutatása győzött. Ahogy a Buzzfeed leírta, Finkelstein Orbánnak végzett titkos munkájának középpontjában Soros György démonizálása állt a milliárdos befektető elleni antiszemita támadások sorozatán keresztül. Az a tény, hogy Soros évek óta nem élt Magyarországon, nem számított. Gazdag zsidó volt és liberális, aki támogatta a klímavédelmet, az egyenlőséget és a demokratákat, így Finkelstein egy hatalmas kampányt dolgozott ki, amely Sorost veszélyes és fondorlatos zsidó milliárdossá változtatta, akit a világ különböző országaiban ellenségként lehetett feltüntetni. Nemsokára már Magyarország-szerte Sorost ábrázoló óriásplakátok voltak a „Ne hagyd, hogy ő nevessen utoljára” szöveggel.

Paul Manafortot leszámítva, aki segített megválasztani a Putyin-párti jelölteket, Viktor Janukovicsot ukrán elnökké, illetve Donald Trumpot az Egyesült Államokban, egyetlen amerikai politikai tanácsadó sem tett többet az orosz elnökért, mint Finkelstein. Putyinnak annyira megtetszett Finkelstein Soros-ellenes kampánya, hogy antiszemita kutyasípokkal csatlakozott hozzá. Hasonlóképpen, Donald Trump 2016-os választások előtti utolsó tévéreklámjában Soros „globális különleges érdekeket” képviselő erőként szerepelt, akik nem az „önök javát tartják szem előtt”.

A kampány olyan sikeres volt, hogy Finkie, ahogy Orbán nevezte, budapesti lakást kapott, és a Hungarian Free Press szerint 10 évig a miniszterelnök fő stratégájaként szolgált. Ahogy Steve Bannon fogalmazott, azzal, hogy segített Orbán Viktornak miniszterelnökké választani, Finkelstein lehetővé tette, hogy Magyarországon megszülessen „Trump előtt Trump”.

Közben Orbánnak megvoltak a saját kapcsolatai az orosz maffiaállamhoz Semion Mogilevich, az orosz maffia úgynevezett Brainy Donja révén, aki állítólag globális bűnügyi csalások széles skáláját szervezte meg, gyakran Budapestről dolgozva, és most ismét a hírekben szerepel, vérdíj van a fején. Április 6-án a Külügyminisztérium transznacionális szervezett bűnözés elleni jutalomprogramja az FBI-jal együttműködve 5 millió dolláros jutalmat tűzött ki a letartóztatásához és/vagy elítéléséhez vezető információkért, „mivel állítólag részt vett egy olyan rendszerben, amely több mint 150 millió dollárt csalt ki befektetők ezreitől.”

A pénzmosás terén különösen híres Mogilevich és hálózata különösen sikeres volt abban, hogy a szervezett bűnözésből származó forrásokat felhasználva elnyerje a hatalom kegyeit. Még 1984-ben David Bogatin, egy orosz maffiózó, aki kapcsolatban állt Mogilevichcsel, találkozott Donald Trumppal, és milliókat mosott tisztára Trump ingatlanjain keresztül, öt különböző lakást vásárolt a Trump Towerben.

Ezen túlmenően, amint arról a House of Trump és House of Putin című könyvemben beszámoltam, Orbán Viktor kapcsolatai az orosz maffiával egészen 1994-ig nyúlnak vissza, amikor Mogilevich állítólag a szervezet bűnügyi műveleteinek széles skáláját felügyelte: fegyverkereskedelem, bérgyilkosságok, kábítószer-kereskedelem, részvénycsalások, zsarolás, szexkereskedelem és sok más, nagyrészt Budapestről kiindulva. Mogilevich sikeréhez kulcsfontosságú volt, hogy szoros kapcsolatokat ápolt a posztszovjet világ hatalmasságaival, köztük Magyarországgal.

Ennek a hálózatnak a szolgálatában Mogilevich állítólag megszervezte azt is, hogy egy régi munkatársa, Dietmar Clodo, akit kábítószer- és fegyverkereskedés gyanújával már köröztek, hogy egymillió német márkát adjon át a magyar politika egyik feltörekvő fiatal sztárjának, akit arra utasítottak, hogy egy bőröndben vegye át a pénzt. Tekintettel magyarországi tevékenységének nagyságrendjére Mogilevich biztos akart lenni abban, hogy a hatóságok félrenéznek. Ez védelmi pénz volt.

Ahogy Clodo visszaemlékezett, amikor a férfi megérkezett, nem akart bejönni a házba. Azt mondtam neki: „Figyelj rám! Nálam van az az átkozott pénz egy bőröndben. Nem akarok kimenni az utcára a bőrönddel. Ha nem hajlandó bejönni, visszaadom Mogilevich úrnak. Nem érdekel.”

Clodo persze nem magyarázta meg, hogy miért akarja valójában, hogy az ügyletet beltérben bonyolítsák le – nevezetesen, hogy egy rejtett kamera rögzíti az átadást.

Clodo akkor még a küszöbére érkező fiatal magyar nevét sem tudta, de kiderült, hogy Orbán Viktor volt az, a Fidesz, Magyarország jobboldali populista pártjának tagja. Orbán 1998-tól 2002-ig, majd 2010-től napjainkig miniszterelnök volt. Orbán egész pályafutása elején, sőt, még az 1998-ban kezdődő első miniszterelnöki ciklusában is meglehetősen szabadon bírálta a Kremlt, és más európai kormányokat Moszkva bábjaiként ítélte el. De 2009-ben hirtelen megfordult, és Putyin egyik legfontosabb apologétájává vált.

És mi állt Orbán drámai fordulatának hátterében? Oroszországban 2008-ban Semion Mogilevichet adócsalás vádjával bebörtönözték, és kétségbeesetten ki akart szabadulni. Dietmar Clodo szerint, ahogyan először erről Anasztaszija Kirilenko számolt be a The Insider oldalán Mogilevich ekkor átadja azokat a videókat a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak, amelyek azt rögzítik amikor Orbán Viktor egymillió német márkát vette át. Ezért cserébe a Kreml Mogilevichet szabadon engedi.

Más szóval, Mogilevichnek köszönhetően Putyin pontosan ott tartotta Orbánt, ahol akarta. „Mi történt Orbánnal ilyen rövid idő alatt?” – tette fel a kérdést a The Insider egy olyan történetben, amelynek főcíme világos választ adott: „Egy bőröndnyi készpénz a Solntsevo maffiától: Putyin kompromittáló videója a magyar vezetőről.”

Az azóta eltelt években Orbán a tekintélyelvű játékkönyv ügyes gyakorlójává vált. Központosította a hatalmat, megváltoztatta a választási törvényeket a maga javára, összeállította saját oligarchákból álló klikkjét, támogatta a fehér keresztény nacionalizmust, LMBTQ-ellenes törvényeket fogadott el, korlátozta a sajtószabadságot, keményen fellépett az ellenvélemény ellen, és közeledett Putyinhoz.

A Fox News műsorvezetőjének, Tucker Carlsonnak a segítségével elkezdte növelni ismertségét Nyugaton is. A mostanra Orbán egyik leglelkesebb rajongója, Carlson már korábban is családi szálakkal kötődött a magyar vezetőhöz édesapja, Richard Carlson révén, akinek lobbicége, a Policy Impact Strategic Communications Orbán bejegyzett lobbistája. A The New York Times szerint 2019-ben a cég mutatta be Tuckert a magyar nagykövetnek, még abban az évben interjút készített Carlson műsorában Magyarország külgazdasági és külügyminiszterével, és egyébként is segített a Fox Newsnak találkozók és interjúk szervezésében az illetékes magyar tisztségviselőkkel.

Ezt követően tavaly augusztusban Carlson egy teljes hetet töltött Magyarországon és a Fox News esti műsorát Budapestről sugározta. Orbán Viktorral készített hízelgő interjúi és áradozó hangvételű kommentárjai arról szóltak, hogy Magyarország egy „kis ország, amely sok tanulsággal szolgál mások számára”.

Az év elején Carlson még ennél is tovább ment, és megjelentetett egy „dokumentumfilmet” Magyarország kontra Soros címmel: Harc a civilizációért címmel, amely az országot jobboldali utópiaként ábrázolja, amely az állítólag áthatolhatatlan határkerítésnek köszönhetően legyőzte az illegális bevándorlást. Az antiszemitizmustól sem visszariadó Carlson Sorost gonosz zsidó pénzemberként ábrázolja, aki a világ vezetőinek zsinórjait mozgatja, aki a határok nyitva tartására irányuló globális összeesküvést irányítja, és aki a civil társadalmi csoportok támogatásával a baloldali ideológusok érdekeit szolgálja. „Megdöbbentő látni, hogy Tucker Carlson és a FOX olyan antiszemita trópusokra hivatkozik, amelyek jellemzően a fehér fajgyűlölő médiában találhatók” – tweetelte Jonathan Greenblatt, a Rágalmazásellenes Liga vezérigazgatója. „Nincs mentség az efféle félelemkeltésre, különösen az erősödő antiszemitizmus fényében.”

Akár Carlson jelenik meg Budapesten, akár Marjorie Taylor Greene jön a zsidó űrlézereivel, a CPAC magyarországi és más országokba való terjeszkedése – hasonló rendezvényeket terveznek Brazíliában, Izraelben, Japánban, Dél-Koreában és más országokban is – számos aggasztó kérdést vet fel.

Bármennyire is alkalmatlanok voltak az oroszok Ukrajna megszállásában, könnyű elfelejteni, hogy néhány évvel ezelőtt a hibrid hadviselés egy elképesztően kreatív és hatékony új fajtáját hozták létre, amely a bombákat, golyókat és a földön lévő bakancsokat a dezinformáció, a kiberhadviselés, a kompromat és hasonlók kifinomult keveréke előzött meg, amely végül Donald Trumpot is hozzásegítette a Fehér Házba jutni.

Mindez lehetőséget teremt a CPAC-konferencia résztvevői számára, hogy keressék a lehetőségeket, hogy ugyanolyan hatalmas összegeket kaszáljanak, mint amilyeneket Manafort és Finkelstein kapott Putyin és Orbán kasszájából. Mindez egy olyan időszakban történik, amikor a szankciók hatásai még nem érződnek teljesen, hanem csak most kezdenek kiütközni. „Úgy gondolom, hogy az új szankciók elég hatékonyak” – mondja Anders Åslund svéd közgazdász, az Russia’s Crony Capitalism című könyv szerzője. „Az oligarchákat szankciókkal sújtják, és világszerte elveszítik vagyonukat.”

Bármilyen sikeresnek is bizonyulnak, fontos lesz szemmel tartani Magyarországot. Mivel az ország integrálódott az EU-ba és a NATO-ba is, miközben Orbán Viktor továbbra is hűséges Putyinhoz, a budapesti konferencia termékeny táptalajt biztosít Putyin leghatékonyabb befolyásolási műveleteinek felelevenítéséhez. Mivel Orbán az egyetlen putyinista az EU-ban, aki hatalmon van, a Putyin-féle tekintélyelvűséget Nyugaton előmozdító központi erő.

Fordította: Garai-Édler Eszter

Forrás:

Why Is CPAC Having a Conference Next Month in Budapest? | The New Republic

Kategóriák: Szervezetek

Hiányzik a köldökzsinór a valósághoz, amitől a napi darálóban én is eltávolodtam

2022, április 20 - 17:11

Ma önkéntesnek álltam Iványi Gábor Oltalom Karitatív Egyesületében. Hajléktalan embereknek és menekült családoknak fogok segíteni, terveim szerint újra ápolóként is.

Az elmúlt napokban sorra jelentek meg a minden tutit megmondó, a jövő útját egyértelműen kijelölő, gyakran egymást fölöslegesen bántó interjúk, elemzések. Hozzám is érkezett számos interjúkérés, de úgy éreztem, a jövőnek egy ilyen választás után a csönddel, az alázattal kell kezdődni. Kell idő arra, hogy kicsit befelé nézzen az ember, vegyen egy mély levegőt, és ne tegyen úgy, mintha egy ilyen trauma után elég lenne egyszerűen megrázni magunkat és továbbmenni.

Nem kell azonnal megmondani, hogy ki volt a hibás, mit kellett volna vagy kellene azonnal csinálni. Nem a mát kell megnyerni. Nem is fogjuk.

A kérdés nekem nem az, hogy az ellenzéket és – bizonyos tekintetben – az egész magyar társadalmat érintő mély megrázkódtatás után meg tudom-e másoknak mondani, merre van előre. Akit azt állitja, hogy ezt ma tudja, az ennél nagyobb ostobaságokra is képes.

A kérdés nekem az, hogy én személyesen tudok-e tanulni a múltból, és tanulni másoktól. Tudok-e olyat tenni, ami a tuti mondásokon túl valóban segít az embereknek, segít a valóság alaposabb megismerésében, és segíti az alázatosabb hozzáállást a politikusi munkámban. Ami nem már rögtön a 4 év múlva esedékes választásra, hanem az ahhoz vezető hosszú és rögös útra koncentrál.

Régóta hiányzik nekem az a munka, ami nem csak politikusok között zajlik, nem egy-egy „vidéklátogatásban” merül ki. Hiányzik a köldökzsinór a valósághoz, amitől talán a napi darálóban én is eltávolodtam.

Korábban ápolóként éreztem azt, hogy politikusként olyan dolgokat is megértettem végre az egészségügyről, amelyeket anélkül, hogy alámerültem volna abban a világban, egyszerűen nem lehetett megértenem.

Az ápolói munka segített abban, hogy jobban átérezzem az egészségügy helyzetét: a betegek kiszolgáltatottságát, a dolgozók odaadását, a mély, az állam részéről történő, a dolgozókat érintő megvetést, a megalázást.

Most visszamegyek ebbe a világba. Az ápolóként elvégzett munkám után a kormány már kitiltott a kórházakból, úgyhogy akkor máshova megyek: hajléktalan emberek és menekültek közé. De ott is fogok ápolói munkát végezni. Budapesten is, vidéken is.

Hosszú lesz az út a változásig. A következő években a munka nagy része nem a parlamentben zajlik majd, hanem azon kívül. Az emberek között a nagyvárosokban, a kistelepüléseken és a falvakban. Közösségekben.

De ott leszek a Parlamentben is, mert az óbudaiak azzal bíztak meg, hogy ott is küzdjek. És ígérem nektek: ahogy eddig is, ezután is fogok küzdeni! A Párbeszéd zöld-baloldali politikusaként és a parlament egyetlen női frakcióvezetőjeként ott is jelen leszek azért, hogy az Orbán és a Fidesz által felépített, végletekig igazságtalan világot egyszer valóban átalakítsuk úgy, hogy az mindenkinek biztonságos és egymással szolidáris otthona lehessen. Ennél kevesebbért nemigen érdemes küzdeni.

Szabó Tímea

Kategóriák: Szervezetek

Protokolldesszert

2022, április 17 - 22:52

 Ne lepődjenek meg azok, akik úgy érzik; sejtik ugyan, de mégsem értik egészen pontosan, mit is jelent ez az összetett szó a címben. Nincs is ezzel semmi baj, mert amit jelent, az még nem létezik! Ám egészen bizonyosan megjósolható: létezni fog.

A Nemzeti Múzeumban jelentették be, hogy a Magyar Cukrász Ipartestület, a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezete, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány, valamint a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum egy egyszeri, különleges, gasztrodiplomáciai desszertpályázatot hirdet. Céljuk a vendéglátással egybekötött magas szintű, állami, diplomáciai és üzleti protokollalkalmak során kínálható egyedi tányér-, és ajándékként csomagolható desszertet vagy akár egy egész desszert családot életre hívni, mely a nemzetközi delegációk, vendégek, számára ideális választás hazánk tradicionális értékeinek bemutatására. A tájékoztató során elhangzott az is, hogy a pályázaton nyertes alkotás majd a Széchenyi desszert nevet kapja.

Hogy miért pont a Nemzeti Múzeumban, azt a főigazgató, L. Simon László foglalta össze. A múzeum feladata nemzetünk történetének bemutatása, amibe beletartozik nem csak a szűken vett politikatörténet, eseménytörténet, hadtörténet, az életmód-, a viselettörténet, a természettudományos felfedezéseink története és bár van kifejezetten Vendéglátóipari Múzeumunk is, de kultúránk része a gasztronómiatörténet is. Vannak olyan süteményeink – például a Rigó Jancsi – amit határainkon kívül is ismernek és Magyarországhoz kötik. Ugyanilyen híres a Dobos torta és a Somlói galuska is. A kürtőskalács régi erdélyi étel, de most a szlovákok próbálnak rá az Unióban eredetvédelmet kérni. A mézeskalács pedig egyenesen Mátyás király idejéből származik.

Számunkra a desszert egy életérzés – mondta Prohászka Béla, a Nemzeti Értéktár és Hungarikumok Szövetsége alelnöke. Nagyon fontos, hogy legyen bár egy sütemény, mégis értékeket közvetítsen. Tükröznie kell a származás helyét, Magyarországot, aki ajándékba kapja, egy kicsit gondoljon rá, harmonikus ízvilága kellemes emlékeket idézzen fel, a benne rejlő szakmai tudás váltson ki elismerést. Ezért állt az ötlet mellé a Hungarikumok Szövetsége, mert jó lehetőség kínálkozik általa országunk népszerűsítésére, akár a követségeken, konzulátusokon, külföldön vagy itthon, bárhol megszervezett tudományos vagy más rendezvényeken. Egy ilyen termék – ha valóban sikeres – tágabb összefüggésekben is fontossá válhat, hiszen nagyon sok embernek nyújthat megélhetést, nem csak a cukrászoknak, de a nyersanyagok beszállítóinak, megtermelőinek, a csomagolás elkészítőinek egyaránt.

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum főigazgatója, dr. Török Róbert, ezt még azzal egészítette ki: a kürtőskalács eredetéről kiadvány is készült náluk. Együttműködnek a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezetével is, Protokoll és diplomácia vándorkiállításuk már hosszú ideje járja az országot. Széchenyi Istvánról pedig valószínűleg kevesen tudják, hogy két fontos szavunk – a cukrász és a pezsgő – megalkotása az ő nevéhez fűződik. A protokoll során felhasznált desszert sem ismeretlen, mert korábban a Budavári Palotában, bizonyos fogadások alkalmával a vendégek már kaptak olyan csomagolt desszertet, amit az uralkodó család tagjainak képmása díszített és ezt egy kis bonbonierben haza is vihették.

Az ötlet tavaly nyáron fogalmazódott meg, emlékezett vissza Hossó Nikoletta, a Nemzetközi Protokoll Szakemberek Szervezetének alapító elnöke. Olyan desszerteket szeretnének kínálni, amelyek híven tükrözik a magyar gasztronómiát, a hazai ízeket, színeket, illatokat. Amelyeket úgy fel tudnak mutatni, hogy az Magyarországot reprezentálja, és bátran adhatják állam- és kormányfőknek, bármilyen magas rangú vendégnek. Bíznak abban, hogy a cukrász szakemberek képesek lesznek valami egészen újat létrehozni, ami különleges élményt nyújt, hiszen a desszert az étkezés koronája. Ehhez jó tudni, hogy a protokoll egy ünnepélyes eljárásrendszer, amit kifejezetten azokon a rendezvényeken alkalmaznak, melyeken állami, diplomáciai, katonai vagy vallási vezetők vesznek részt. Valamennyi szakterületnek saját szabályrendszere van, de ezek jellemzőek az országra, ahol az esemény megvalósul.

 A pályázat részleteit Erdélyi Balázs, a Magyar Cukrász Ipartestület szakmai elnöke ismertette. Fontos, hogy a versenyzők túlnyomórészt magyar alapanyagokból dolgozzanak. Igen sok ilyen van, elég, ha csak az újfehértói fürtös meggyet vagy a gönci kajszibarackot és a rengeteg gyógynövényünket említjük. A versenyzőknek nagy szabadságuk van, hiszen egy tányérdesszerten sok hideg és meleg összetevő elfér. A pontos feltételek a www.cukraszat.net oldalról letölthetők. Benevezni három kategóriában: tányérdesszertek, csomagolható desszertek és „minden mentes desszertek” körében lehet. Ez utóbbiban mindkét előző csoport helyet kaphat és a hazai alapanyagok aránya kevesebb is lehet, hiszen rengeteg pótszer külföldön készül. Újdonság, hogy ezen a pályázaton szakiskolák jelentkezését is várják. A nevezési határidő május 15., az eredményhirdetés szeptemberre várható.

Kategóriák: Szervezetek

Színház a világ, de az ország az focipálya!

2022, április 15 - 18:42

Próbálom megérteni a magyar helyzetet, de ugye én innen Kanadából nem megyek Magyarországra minden évben, nem élek faluban, városban és Budapesten egyidőben és nem ismerem ki magam a (kamu)pártoskodások rengetegében, bár egyfolytában próbálok olyan valakit keresni, aki mindennek megfelel, de még nem találtam senkit, aki minden szempont szerint ismerné a helyzetet. De nem adom fel, és talán elég sokáig fogok ahhoz élni, hogy a történelem felülírott verzióját egyszer még elolvashatom.

Jelenleg viszont azon gondolkodom, mi segíthethe ki abban, hogy végre megértsem, azt hogy miért akarja az egyik magyar a másik szemét kikaparni, miért mutatja az egyik a másiknak azt, hogy honnan indul a következő járat nyugat felé, hogy az ország lakossága alig tízmillióról nyolc majd hétmillióra csökkenjen. Miért hiszik azt, hogy egy országban csak egy párt létezhet és csak egyféleképpen lehet gondolkodni? Mi a titka ennek a szemellenzős Fideszes szurkolásnak?

Aztán rájöttem, hogy mi lehet velem a baj! Hiába jártam én valaha sportosztályba, sohasem tanultam meg, mi is az a foci! Az életemet úgy éltem le, hogy egyszer sem néztem végig, ahogy 90 percen keresztül rúgják a labdát, pedig anélkül nem lehet megérteni a mai magyar kultúrát és politikát! Hát miért építették a tucatnyi stadiont országszerte, miért fontosabb a foci-oktatás az iskolainál, ha az alapfogalmakat sem ismerem fel!

Elméletben két csapat van a pályán, a narancssárgák és a többiek. Namost, a narancssárgák mindig hazai pályán játszanak, mivel minden stadion az övéké, a többiek pedig mindig vendégek. A bírákat és a partjelzőket is ők bérelik fel, ők fizetik. A szurkolóik a jegyeik mellé kapnak ital és étel jegyet, hogy jól mulassanak és élvezzék, ahogy narancssárgák hárítanak, sorosoznak, passzolnak, gáncsolnak, ujjal mutogatnak. Mert mostanra már a játékszabályokat is átírták, az ő stadionjaikban a futballszabályok sem olyanok, mint másoknál, de ezt megtehetik, mert ők vannak otthon.

Persze a vendég csapat is megtehetné, hogy elutasítja az együttműködést, vagyis hogy nem mennek játszani, dehát az ő játékosaik is pénzből élnek, minden meccsért megkapják a nekik járó bért, még akkor is, ha veszítenek. Pláne akkor! Nem számít, hogy a játékszabályok kizárják, hogy valaha is nyerjenek, az sem, hogy néha megsebesülnek. Ők is részeivé váltak a Cirkuszt és Kenyeret szemvényvesztési mutatványnak. Már régen nem a labda a lényeg, a vendégcsapat legsikeresebb játékosai azok, akik észrevétlenül a narancssárgáknak passzolják át a labdát, hogy azok gólt lőhessenek.

Nemhiába tették Magyarországot a foci országává! A számtalan stadionban és a tévék előtt lehet szurkolni, kiabálni, kifütyülni a bírót, követelni a kiállítást, közben jókat inni a lelátóról vagy a fotelből, hiszen egyikőjük sem játszik valójában. A végén aztán lehet győzelmet ünnepelni, szétverni az ellenfél szurkolói között, mert bár egyikük sem tett semmit sem a győzelemért, mindegyiknek szüksége van a mámorító érzésre, ami ezzel jár. Erre megy ki a játék. ők a jobbak, az erősebbek, a gyorsabbak, a hatalmasabbak, még akkor is, ha egyikük sem az. A lényeg az, hogy fizettek vagy szurkoltak az érzésért és most aztán tarolhatnak! Ők, Ellenünk!

És mi van akkor, amikor az érzésnek is vége? Mire mindkét tábor eléggé megalázta már a másikat, szétverte a padokat, és az alkohol és az ingyen étel is eltávozik a szervezetükből? Vajon mikor jönnek majd rá, hogy az istenített csapatuk visszament a palotájukba és ők pedig itt maradtak a mindennapok küszködéseivel ugyanúgy, mint az úgynevezett ellenfél szurkolói?
De ők akkor is narancssárgások, mindhalálig! Egy csapat szurkolója soha nem áll át máshová! Láttál már olyat, hogy egy Újpesti a Ferencváros szurkolója lett? Az lehetetlen!
A narancssárgások is ilyenek. Soha nem fognak csapatot váltani, történhet bármi. Ez egy életre szól. Mi foci nemzet vagyunk!

Hát ezt tanulta meg a fociból Orbán Viktor gyerekkora óta. Ezért akart saját pályákat, saját játékszabályokat, és ezért lett jogász úgy, hogy soha nem dolgozott egy napot sem. De lehetett volna belőle bíró is, ha más nem, futballbíró!

A történelmet is fejetetejéről olvasva tanulta meg. Gondosan tanulmányozta azt, hogy hogyan tudta egy maroknyi embercsoport sikeresen félrevezetnie a tömegeket évezredeken keresztül úgy, hogy azok önmaguktól mindenüket odaadják uralkodóiknak és ne vegyék észre, hogy őket vágják át. Uralkodójukért utolsó kenyerüket és életüket feláldozták! Hát ha mást nem, ebben a résztantárgyban csillagosötösre vizsgázott!

Megmámorosodott trollok lepték el az internetet, győzelmükkel harsogják tele a médiát, és mint minden úgynevezett győztes, a veszteseken röhög, hiszen csak úgy lehet nyerni, ha van ellenség, márpedig abból van elég Magyarországon! És azok is sikeresen egymás ellen fordulnak és marják egymást, nehogy őket marják vissza először!

Mikor veszik észre, hogy közöttük sincs nyertese ennek a választásnak? Hogy az ellenséget rossz helyen keresik és egyszer majd váratlanul hátba döfik őket is. Persze, mivel hátra nem látnak, akkor is ugyanazt fogják fújni, utolsó leheletükig ugyanaz lesz a hibás.

Már nem is neheztelek rájuk. Csak mélységesen sajnálom őket. Nem értik meg, hogy őket is az 1 százalék használja ki a végsőkig és ők is a az elnyomott 99 százalékhoz tartoznak.

De nem az én dolgom, hogy megmondjam nekik.

Petényi Judit

A szerző angol nyelvű podcastja elérhető az összes nagyobb platformon (Apple, Spotify, Google, Amazon) — Vagy az alábbi linken: https://letyourgeniusemerge.buzzsprout.com/

Kategóriák: Szervezetek

Paradicsomos pesto csavart, durumlisztes tésztával

2022, április 13 - 15:34

A tészta szinte úszik a piros mártásban, illatok ízek és a színek pompás harmóniája, na meg az étvágy. Az is jó. A száraz tészta mindig kevésnek tűnik, aztán még egy kicsit tesz hozzá. Ilona ma is többet főzött. A tányérok teli, a fazék még gőzölög. A pestot nyár végén, a paradicsombőség idején készítette, most esszük. Nagyon finom. Kedvelt éttermünk ablak melletti asztalánál ülünk, az asztalon apró vázában egy szál írisz, a terítő a szalvéta és a kis virág színei harmóniában, az ismerős pincér távolról bólintva köszön. Nem furcsállja, hogy saját főztünket esszük. Ennyi belefér egy hajnali félálomba.

 

Alacsony, vékonyan öltözött fiatalember szólít meg, csak enne egy keveset. Segítőkészen kapok fel egy serpenyőt, és indulok, a szakács egy szelet húst, az egyik vendég egy pólót ad máshol egy kis szaftot kapok a húsra, és miközben körözök a serpenyő egyre üresebb, a fiatalember pedig egyre kisebb lesz, már a karomon viszem, a póló is eltűnik. Nem hagyhatom magára, valamit adnom kell neki. Megyek a pestos tésztához. Ilona már elment, a fazék üres. Kidobtuk. Mondja a pincér. Körbenézek, az elegáns étterem kerek asztalai helyén szögletes vasasztalok állnak, a vendégek egyedül, vaslábú székeken ülnek, terítő nincs, a tálakban a leves nem gőzölög, az alumínium kanalak kopottak. Csend van, és hideg. A fiatalemberre nézek. Már csecsemő. A karomon fekszik, szeme félig lehunyva. Talán kiszáradt, gondolom, és elindulok vízért.

Közben tudom, hogy meg fog halni.

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Conteo – 2018 és 2022 forgatókönyvei

2022, április 13 - 15:24

Az ellenzéki bukást szép lassan el kellene tudni engedni. Egyszerűen azért, mert erre is igaz: aki állandóan hátrafele néz, az hasra esik. Esetleg hanyatt. Ami nem jelenti azt, hogy a tanulságokat nem kellene levonni. Vagy mindent, illetve mindenkit, a tanulságok levonása nélkül kellene elengedni. Még akkor is lehet levonandó tanulság, ha valaki ballag magától. Például Márki-Zay Péter.

Rajta hirtelen kitört a lokálpatriotizmus, és ráébredt: polgármester. Korábban is ráébredhetett volna. Mielőtt a fatornyos hazájában le nem szavazzák. Nem kicsit, hanem elég alaposan ahhoz, hogy Lázárnak igaza lehessen a politikai hullasággal kapcsolatban. S igen. MZP. Egyszerűen azért, mert az ellenzék arcaként szerepelt a választási kampánynak nevezett nemtudommiben. Alkalmasint leszerepelt az ellenzék nevében, de azért ehhez az ellenzék többi pártja is kellett. Nem csak azok a hibahatárpártok, akiknek a nagyok elnézték, hogy a kutyát csóváló farkak szerepét játsszák el, és a hátukra felmászva pár képviselőjüknek jó fizetést lobbizzanak ki. De azok is, akik ezt, és MZP szerepléseit is benyelték, illetve mentegették. Amelyek a többiek hátán ugyan beevickéltettek melegedni pár képviselőt, de különben igazi antimatematikus csapat. Se nem osztanak, se nem szoroznak.

Azért persze MZP is megérdemli a pénzét. Ha nem is tudjuk, kinek, illetve kiét. Elvégre már a 2017-2018-as kampányidőszakra nézve sem sokan tudják szerintem, én biztos nem, hogy Botka ámokfutása kinek és mit ért. Amikor az ellenzék akár közösen is kibontakoztatható megbeszéléseit sikerült hosszú hónapokra lebénítania a szegedi polgármesternek az önjelöltségével, és azzal, hogy folyamatosan a potenciális szövetséges vezetőjét, és nem Orbánt, akarta leváltani. Sok hasznot hozva a kormánypártnak, és keveset az ellenzéknek. Majd, huss! Lemondott. Ujhelyi István az MSZP akkori alelnöke is lemondott. Azzal, hogy „Orbánisztán egyértelműen befurakodott az ellenzéki erők sorai közé, beépítette embereit majd minden potens mozgalomba”. Mindezt a párhuzamok miatt hozom fel.

MZP nem mondott le a kampány közben, de az állandóan megmagyarázandó „botlásai”, a belső hatalmi helyosztók provokálása, mint az „alapítok pártot”, majd a „ki üljön a meg sem alakult frakciókba” mozgalom, aligha vitathatóan kedvezett a kormánynak, és aligha használt az ellenzéknek. Októbertől szinte folyamatosan. Majd az „i”-re a koronát, és a megnyilatkozásokra a pontot MZP is feltette, amikor elkezdett Fidesz-ügynöközni. Kínosan hasonló forgatókönyv, mint 2018-ban.

Még a gyurcsányozás tényében sem sok eltérés volt a két kampány között. Csak tematizáltságában. Botka folyamatosan Gyurcsány Ferencet akarta leváltani. MZP inkább az aljas célozgatásnál maradt, és kerülő úton házalt a 2010 előtti elszámoltatással. 2021. novemberében. Épp időben. Nem azért, mintha bármi bizonyítéka lett volna bármire. S szerintem egészen kivételes idiótának kell lennie valakinek ahhoz, hogy azt gondolja: ha lehetett volna, akkor az Orbán fenekéből táplálkozó legfőbb ügyészség nem találta volna meg. De azért, hogy bebizonyítsa, hogy milyen jól teljesít ebben, pár napja még egyszer berúgta a Gyurcsány-motort.

Az egész kicsit olyan, mintha a két kampány fővezéri forgatókönyvét azonos tollak szerkesztették volna. Az időközbeni lemondás bakiját (Botka) kiköszörülve. Végig pozícióban tartva a tuti figurát, aki belülről tud bizalmatlanságot szítani, hülyeségeket beszélni, és megosztani. Tényleg véletlen lenne?

Függetlenül attól, hogy nyilvánvalóan az sem a morál csúcsa, hogy miközben korábban hatalmas arccal hencegett, hogy vele aztán akkorát nyernek, hogy csak na, most igyekszik MZP körbe-körbe rugdalni mindenkit. S vajon csak a szokásos sületlenségek egyikeként értelmezhető a szinte nyílt beállása Orbán mögé?

Márki-Zay egyúttal fel is ajánlkozott a miniszterelnöknek, mint fogalmazott: “hagyományos választási úton leválthatatlan. Akkor viszont miért ne törődhetne végre az ország érdekével? És miért ne használna ebben engem is?”

Amivel kapcsolatban nagyon szeretném, ha félreértés lenne. Ami a 24.hu interpretácója szerint talán nem is kizárt. Nem azért, mintha felemelő lenne beigazolva látni, hogy egy kommunikációs analfabétát tartottak az ellenzék arcának. De még mindig jobb, mint egy olyan valaki, akinek a gerince egy takonnyal töltött óvszer szilárdságával vetekszik csupán.

Kategóriák: Szervezetek

Mesterhármas

2022, április 10 - 20:40

A Fővárosi Nagycirkusz ezen a nyáron két különböző műsorral várja a közönséget egészen szeptemberig. Április 9-től szeptember 18-ig, a hét öt napján, matiné időben egy különleges vízicirkuszi show-val, este pedig minden pénteken és szombaton egy felnőtteknek szóló, exkluzív műsorral. Május elején viszont egy igazi világszenzáció jön el hozzánk: a vietnámi „A O Show”-t május 5-8. között hat alkalommal tekinthetik meg az érdeklődők, a megszokottól eltérő, új helyen, a Fővárosi Nagycirkusz mellett felállított cirkuszsátorban.

Van egy kislány, aki – miután látott egy előadást – már háromévesen arról ábrándozott, hogy artistaművész lesz. Látva lelkesedését, édesanyja ötévesen beíratta egy cirkusziskolába. A kislány kitartással, szorgalommal elérte célját és most itt van Budapesten, de ennek csak félszívvel örülhetünk. A 17 éves Ameli Bilyk egyike a sok száz ukrajnai menekültnek, aki most nálunk talált ideiglenes otthonra. A három nyári különleges műsor közül az első, az „Esőcirkusz” több fellépője is a biztos halál elől menekült hozzánk Ukrajnából! Ameli fő zsánere a lengődrót. Előadása cseppet sem szokványos, ugyanis kötéltánc közben kézen áll, bukfencezik, spárgázik, miközben zsonglőrködik és táncol a hulahopp karikákkal. Az ukrán reménység korábban több nemzetközi cirkuszfesztiválon is sikereket ért el. Az idei már harmadik alkalom, amikor használni fogják ezt a látványos vízitechnikát – mondta el a műsor hátteréről szólva a Fővárosi Nagycirkusz cirkusz-szakmai igazgatója, Graeser József. Természetesen minden évben más a műsor, most is rendkívül magas színvonalú attrakciók lesznek. A szakmában mindenki tudja például, hogy jó bohócot roppan nehéz találni. Nekünk most sikerült egyet, ráadásul az illető hölgy, pedig a női bohóc igencsak ritkaságnak számít. Ő nagyon kedves, szerethető hölgy és még egy aranyos kiskutyája is van, „akivel” biztosan megnevetteti majd a nézőket. Másik fontos eleme még a műsornak, hogy vendégeink mellett három magyar produkcióra is sor kerül majd benne. Lesz egy – nem is teljesen veszélytelen – Donnert-Szécsényi páros görkorcsolya-szám, bemutatkozik a 14. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál egyik Arany-díjasa Grandpierre Gabriel, Dobos Richárd pedig egy látványos rúdszámmal kápráztatja el a közönséget.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Fekete Péter, korábban a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója volt és a porondnak ma sem fordít teljesen hátat. A három előadás közül kettőnek ő a rendezője. Azt is tudjuk róla, hogy ha valahová meghívják, mindig visz magával valami érdekes meglepetést. Most sem volt ez másként. A műsorszámokról szólva elmondta, jégesőként csapott le ránk ez a szomszédságunkban dúló háború. Nekünk is megváltoztatta a mindennapjainkat, több mint száz ukrán fiatalt fogadott be a Fővárosi Nagycirkusz, szinte a teljes harkovi és kijevi artistaképző iskolák növendékei itt vannak velünk! Ruhát, szállást, étkezést, a munkájukhoz felszerelést kapnak. Mellettük majdnem naponta érkezik még olyan ukrán artista család, akik itt megpihennek néhány napra, ruhát cserélnek, azután elindulnak Nyugat-Európa felé, ahol ugyancsak szívesen fogadják őket. Vannak olyan családok is, akik elmenekültek a háború elől és itt maradnak velünk, amíg haza nem térhetnek. Amikor jégeső közeledett, az gazdák megpróbáltak védekezni ellene és ennek volt eszköze az 1970-es évekből származó jégelhárító rakéta, amit az államtitkár a Meteorológiai Múzeumból kért kölcsön, hogy itt bemutathassa. Amikor fellőtték, a jégből vizet, esőt csinált, megmentette a vetést, a termést. Erre az esőre van szükségünk, hogy lemossa a könnyeinket, lemossa a sarat az utakról, hogy hazamehessünk. Az „Esőcirkusz” című műsorunk egy kicsit erről szól. A művészetnek feladata, hogy könnyítsen a terheken, elterelje a figyelmet, de ugyanúgy kötelessége, hogy a mindennapi történésekre reflektáljon. A mi előadásunk is egyik oldalról felhőtlen boldogság, de a másikról nem engedi elfeledni, hogy várjuk, elmúljon a háború, kisüssön a nap!

Talán nem is volt még ilyen a Fővárosi Nagycirkusz életében, hogy egyszerre, párhuzamosan két programot kínáljon. Az egyik, a napközben látható, a családoknak szól, a másik pedig – amilyen még valóban nem volt – pénteken és szombaton este a színházba járó közönséget kívánja megszólítani. Kicsit konkurenciája kíván lenni a 7 órakor kezdődő színházi előadásoknak! Azt mondja: kedves szerelmes párok, gyertek el hozzánk, hiszen itt terített asztal, egy pohár pezsgő fog várni és az a csoda, aminek egyik része cirkusz, nagyobbik része bűvészet, varázslat, szórakozás. Ez nálunk új, bár a cirkusz világától nem távoli, hiszen a varieté világa mindig jelen volt a cirkusz életében – hát most visszacsempésszük. Persze a francia sztár, az orosz-ukrán sztár mellett a magyar bűvészet nagyjai is megjelennek.  Furcsa, felborult világban élünk. Van ahol Csajkovszkijt is be akarják tiltani, van ahol – tiltakozásul – hazaküldik az orosz művészeket, mi ezt nem tesszük. A cirkusz különleges műfaj. Itt bőrszínre, világnézetre, vallásra, nemzetiségre tekintet nélkül bízunk egymásban. Ha a kupola egyik sarkában valaki elugrik, úszik a levegőben, biztos lehet abban, hogy mire átér a kupola másik oldalára, ott valaki biztosan elkapja. Nálunk sincs megkülönböztetés. Lesz a porondon olyan család, ahol az apuka ukrán, az anyuka orosz – a kislányukat minek nevezzük? Fontos kijelentenünk, hogy nagyon együtt érzünk a háborúban szenvedőkkel, de semmiképpen nem különböztetünk meg senkit, aki a cirkuszba tartozik. A mi üzenetünk, hogy itt, a cirkuszban mindenki otthon van! Lesz még egy harmadik előadás is. A Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) keretében egy különleges cirkuszi-mozgásszínházi darabot láthatnak az érdeklődők május 5. és 8. között. A hat alkalommal megtekinthető „A O Show” a bambusz cirkusz, az akrobatika, a kortárs művészet és a színházi látványművészet egyedi ötvözete. A produkció nagyságát mi sem jelzi jobban, mint hogy a Fővárosi Nagycirkusz kicsinek bizonyul ehhez az előadásához, ezért az Állatkert területén felépített sátorban mutatják be. A Cirque du Soleil költségvetésénél is nagyobb összeggel gazdálkodó Lune Production műsorának címét adó „A O” a „Lang Pho” szavakból ered, mely „falu és város”-t jelent. A zenés előadás a vidék és a város közötti kontrasztot érzékelteti, ezek izgalmas átalakulását és összeolvadását. Hitelesen mutatja be Vietnám szépségét. A show-ban a bambusz és a rattan anyagok kreatív felhasználásával és a különböző művészeti ágak kombinálásával dinamikusan jelennek meg az életképek, a hagyományok, a félelmek, a vidámság és a népi hiedelmek.

Kategóriák: Szervezetek

Ötszáz év távlatából

2022, április 8 - 23:07

Mindazok számára, aki ma Magyarországon élnek – és érdeklődnek a képzőművészet iránt – az elkövetkező évtizedekben feltehetően nem lesz még egy ilyen alkalom. Tán még azt is megkockáztathatjuk, hogy ez az állítás egész Európára nézve is igaz lehet. A Szépművészeti Múzeum április 9-én nyíló és július 17-ig megtekinthető – Menny és pokol között című – kiállítása az európai festészet egyik legnagyobb hatású és legemblematikusabb életművét megalkotó németalföldi mester, Hieronymus Bosch (1450 körül – 1516) művészetét mutatja be.

Ezen tárlaton, amely nemcsak Közép-Európa eddigi legnagyobb kiállítása lesz Bosch műveiből és művészetéről, de nemzetközi mértékkel is az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb Bosch-tárlatának ígérkezik, közel kilencven műalkotással találkozhatunk. A németalföldi mester különleges világát, a késő középkor vizuális kultúráját megidézve, teljes festői életművének közel felét, tíz saját kezű festményt állít ki a múzeum. Ez azért nagy jelentőségű, mert Bosch művészete minden művészettörténészt zavarba ejt. Életéről, festményei keletkezésének körülményeiről keveset tudunk. Jórészt ismeretlen műveinek sorrendisége éppúgy, mint ihlető forrása. Néhány festményének hitelessége még ma is kétséges, napjainkban összesen huszonegyre tehető a neki tulajdonított, hitelesnek elfogadott képek száma.

 Amikor tíz évvel ezelőtt elkezdtük ezt a kiállítást szervezni, megvalósíthatatlan vállalkozásnak tűnt – mondta el a sajtó számára szervezett előzetes bemutatón dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Régebben csak olyam múzeumok rendeztek Bosch kiállítást, melyek maguk is jelentős Bosch alkotások tulajdonosai voltak. A reményt az adta, hogy pont azért, mert senki más nem próbálkozik vele, nem kell versenytársakkal küzdeni! Ezért jöhetett létre nálunk az elmúlt évszázad legnagyobb szabású Bosch kiállítása, mely ráadásul új tudományos eredményeket is hozott. A világ más múzeumaiból erre a kivételes alkalomra kölcsönkapott képek Budapestre kísérői ámulva látták, milyen csodálatos, pénzben felbecsülhetetlen értékű alkotások kerülhettek itt most egymás mellé! Az április 9-én megnyíló kiállítás eltér a megszokottól, nem lehet „csak úgy” körbesétálni. A kép elé kell állni, és ha már azt hisszük, mindent láttunk, akkor is felfedezünk rajta apróságokat. Bosch zsenialitása abban is áll, hogy közvetlen előzményei nehezen térképezhetők fel. Ő nem valaki után alkotott, az öröklött tradíciót tökéletesen átírja, teljesen szabadon értelmezi. Előzmény számára az egész világ, amiből a művészete kinőtt, hogy azután az őt követők számára is fel legyen adva a lecke. Itt most követőinek legjellegzetesebb remekművei is láthatók. A kiállítás azokat az örök emberi témákat járja körül, amelyeket oly eredeti módon fogalmazott meg a művein: az erény és a bűn közötti választás, a hit és az igazság kérdései, a vágyak korlátlan megélése és féken tartása vagy az emberi lét szellemi minőségének kérdése. Bosch kivételes kreativitása és a németalföldi festészetre gyakorolt hatása mindig is nyilvánvaló volt, rendkívüli művészetének eredete ma is izgalmas kérdés. Csodálói újra és újra elgondolkodnak: honnan és miből eredeztethető ez a különös világ? Noha már több mint ötszáz év távlatából szemléljük alkotásait, festményeinek bizonyos részletei továbbra is nyugtalanítóan megfejthetetlennek tűnnek. A kiállítás hét szekcióban tárja a nézők elé a mester életművét. A bevezető, „Két korszak határán” című, azt az átmeneti kort – a középkor végét és az újkor küszöbét – idézi meg, melyben műalkotásai megszülettek. Még élt a középkor ördögökben, angyalokban hívő világnézete, de már rendelkezésére álltak azon eszközei, melyekkel jobban megjeleníthette a túlvilágot és a pokoli látomásokat.  „A Bolondok hajója” című második egység felidézi, miként látta Bosch saját társadalmát, hogyan ábrázolta az emberi gyengeségeket és bűnöket. Különös érdeklődését az emberi természet őszinte ábrázolása iránt olyan nagyhatású művek képviselik, mint a szekció címét is adó, 1450 körül készült Bolondok hajója (Párizs, Musée du Louvre). Ez a festmény valaha összetartozott egy kisebb fatáblával. Az itt kiállított képen egy mulatozó társaság sodródik a bolondok hajóján. A most nem látható másikon, egy hordón ringatózó kövér alak a mértéktelenség bűnét testesíti meg.

a Kőoperáció (Madrid, Prado) című képen, a fején fordított tölcsért viselő férfi operációt végez egy lekötözött páciensen. Az ábrázolt eseményt a kép kalligrafikus felirata magyarázza meg: „Mester, vágd ki gyorsan a követ! A nevem Lubbert Das” A holland közmondás szerint, aki bolond, az követ hord a fejében. A műtét célja tehát, hogy megszabadítsa a beteget az ostobaságtól – amelynek legékesszólóbb bizonyítéka, hogy hisz az operáció sikerében. Ennek a képnek van egy korábbi – Bosch műhelyéhez kapcsolható – változata is Franciaországban, (Saint Germain-en-Laye, Musée Municipal Ducastel-Vera). Szemfényvesztő a címe. A kiállítás harmadik, „Az idők végezete” című része, Bosch művészetének legerőteljesebb témáját, a túlvilág és a végítélet hátborzongató látomásait mutatja be, olyan főművek segítségével, mint velencei Accademia Túlvilági látomásokat ábrázoló páros táblaképei (Az üdvözültek felemelkedése és a Pokolba vezető folyó) vagy a bruggei Utolsó ítélet-triptichon. A táblaképek mellett Bosch több sajátkezű rajza érzékelteti a mester kreatív elméjének szabad, asszociatív szárnyalását: köztük a közelmúltban felfedezett, Pokoli táj, valamint a bécsi Képzőművészeti Akadémia rajzgyűjteményének Pokoli hajója. Bosch túlvilági jeleneteinek képi forrásait olyan kimagasló festett kéziratok képviselik, mint Cléves-i Katalin hóráskönyve (New York, The Morgan Library & Museum).  A negyedik szekció, „Szentek élete” a korszak spirituális útmutatásait foglalja össze. A keresztény hívő számára a szentek élete példaként szolgált arra, miképp lehet megküzdeni a démonokkal, hogyan maradhat a hit sziklaszilárd a megpróbáltatások idején. Bosch minden bizonnyal jól ismerte a szentek életét, kompozícióit azonban szokatlan részletekkel egészítette ki. Újításait olyan műveken mutatjuk be, mint a gyermek Jézust hordozó Szent Kristóf. Az utazók védelmezőjeként tisztelt Szent Kristóf, a legenda szerint, óriási termetének adottságait kihasználva révészként segítette át a vízen az utazókat. Egyszer egy gyermeket vett fel, de úgy érezte: az egész világ terhe nyomja a vállát. Felismerte a gyermekben Krisztust, aki megáldotta őt és a „Krisztus vivő” (Christopheros) nevet adta neki.  A „Jézus követése” szekció két fő témakör, Krisztus földi megtestesülésének misztériuma és a passió köré rendeződik. Itt egymás mellett tekinthető meg a mester stiláris szempontból összetartozó két korai műve, a Királyok imádása (New York, The Metropolitan Museum of Art) és az Ecce homo (Frankfurt, Stádel Museum). Ez utóbbi jelenetét a festők korábban úgy ábrázolták, hogy Jézus középen tűnik fel. Bosch újító kompozícióján viszont a kép baloldalára került, így Jézus sebzettsége, magányossága drámaibb módon érvényesül az Isten fiát fel nem ismerő tömeggel szemben.

Bosch legnyugtalanítóbb és egyben legismertebb alkotása, a Földi gyönyörök kertje- triptichon (Madrid, Prado), különösen középső táblája, sokakat késztetett gondolkodásra. Hatását jelzi, hogy több másolat, illetve arany és ezüstszálakkal átszőtt falikárpit is készült utána. A művet a róla elnevezett szekcióban, a madridi Escorialban őrzött, lenyűgöző szépségű falikárpit, és egy festménymásolat segítségével idézzük meg. A befejező szekció Bosch művészetének széleskörű hatását tárja a látogatók elé, mely nemcsak kortársait érintette, de a következő évszázadokban is meghatározta a németalföldi festészet fejlődésének irányát.

 

Kategóriák: Szervezetek

A Remény meghal és nincs feltámadás

2022, április 6 - 19:55

Április első hétvégéjének is vége, hóval, esővel és szavazással együtt. Vártuk, hátha… Hiszen ez a 21. század, és Magyarország Európában van, vagy Eurázsiában? De ezt az országot én már nem ismerem fel. A nyelvét beszélem, de a mai kultúrája olyan idegen számomra, mintha kínai lenne. Biztos, hogy még Magyarországnak hívják?

A gyász szakaszain megyünk keresztül már éveken, évtizedeken keresztül. Már azt sem tudjuk, hogy amit gyászolunk, az létezett-e valaha, vagy csak egy remény volt, ami megfogant és azután elvetélt. Azt érezzük, hogy még ennyi idő után is fogamzásra hajlamosak vagyunk, tán túlságosan is gyorsan. Az utolsó elvetélés után megint elfelejtjük bevenni a fogamzásgátlót és persze azonnal becsúszik a véletlenke: a reménység!

La mort de Casagema / Picasso

Pedig a jelenlegi helyzetben nincs semmi okunk reménykedni. Ugyanazok a figurák lépik ugyanazokat a lépéseket a politikai sakktáblán. Az elmúlt harmincnégy évben szépen megtanultak táncolni úgy, hogy minél többen megmaradjanak a táblán. Mindegy, hogy melyik a fehér és melyik a fekete. Nincsenek saját eszközeik, ugyanúgy beszélnek és ugyanazt teszik. Igazából semmi sem különbözteti meg őket egymástól, amikor kritizálásra vagy egymás hibáztatására kerül a sor, ők soha nem hibásak, az élet megy tovább.

Ahhoz, hogy a rendszer megváltozzon, hogy egy kiszámítható, tisztességes kormány kerüljön megválasztásra, bizony nagy Mea Culpa körmeneteket kell tenni. Először is egy tiszta arcra van szükség, aki még nem szennyezte saját hírnevét sárból pocsolyába és vissza. Mert még így is ott lesz a múlt terhe a vállain, még akkor is, ha nem ő pakolta meg a zsákokat!

Mint a télapó, aki nem jött december 6-án, és utódjának, aki a következő télapó akar lenni, akkor most júliusban kell kiosztania a téli ajándékokat, bizony jobb azokat a zsákokat egyenként kipakolni és a csomagok átadásánál egyenként minden érdekeltnek bevallani, hogy valójában mi is történt. Elsőként, amikor vállalja a felelősséget, csak akkor megy át az első vezetési vizsgán. Aztán amikor felfedi, hogy ami megtörtént, miért és hogyan történhetett és hogyan fogja ő ezt megakadályozni a jövőben, ez a második vizsga. A harmadik pedig az, amikor önmaga is előáll egy szilárd átlátható programmal. Mint a télapó, aki fogad egy másik rénszarvas fogatot is, hogyha az első elakadna, aztán pedig épít egy modernebb internetes postai hálózatot, ahol minden egyes kérés válaszra talál, aztán megbizonyosodik arról is, hogy mindenki megkapja azt, amire szüksége van.

De az a valóságban bizony hosszú idő és addig az ellenfelet kezelni kell. De nem az ő régi stílusukban!

Az országban mindenki beszél magyarul, de senki sem beszél érthetően. A kommunikáció még a kétévesek szintjét sem éri el Magyarországon. “Akarom! Kell! Az enyém!” A kommunikációban üzeneteket cserélünk, amik nagyon egyszerűen csak két vagy három féleképpen fejeződnek ki. Szükségleteket és érzéseket fejeznek ki azzal, hogy kérem és köszönöm. Persze szinte soha nem ezekkel a szavakkal.

Mindenkinek vannak szükségleteik és igényeik, és sokszor heves érzésekkel fejezik ki azokat. És jó, ha meghallgatjuk, mert akkor minket is viszont meg fognak hallgatni, még ha nem is azonnal.

Lehet, hogy csak az ország és a saját házuk biztonságát féltik, de ezt csak megbélyegzéssel, kritizálással, hibáztatással tudják csak kifejezni. A komcsik, a ballibsik, beengedik a turbánosokat, ki tudja, mit fognak csinálni a feleségeinkkel! Nomeg: A gyerekeink miattatok fognak nemet váltani, igen!

Röviden: Csak biztonságos környezetre van a családunknak szüksége!

Szóval ez az, ami nem fog működni, ha mi mások akarunk lenni. Mi nem nácizhatunk, nem mondhatjuk azt, hogy miattatok mennek külföldre a gyerekeink.

A gyerekeink azért mennek külföldre, mert magasabb életszínvonalon szeretnének élni. Minden embernek más és más az igénye, és mások a közrejátszó okai is, ami miatt döntést hoz. De nem háríthatjuk át a döntésünk következményének a terhét a másikra, vagyis nem hibáztathatunk. Mérlegeltünk, és erre jutottunk. Nincs legjobb, van, amikor két rossz között lehet csak választani.

Ez a fajta kommunikáció az, ami hosszú távon nyerhet az ellenzéknek. És miért?

Itt a két meghatározás:

Az erőszakos kommunikáció lényegében korlátozza a szabadságot, a szükségletek elismerését elutasítja, a személy értékét alábecsüli, az együttérzés értékét csökkenti.

Az erőszakos kommunikáció az elmúlt nyolcezer év uralkodói és elnyomó társadalom nyelvezete, függetlenül attól, hogy milyen emberi nyelven szólaljanak meg.

Az Erőszakmentes kommunikáció javítja az érzések és szükségletek közötti kapcsolat megértését, elősegíti az egyenlőséget és együttérzést teremt azáltal, hogy hozzájárul saját magunk és mások jólétéhez.

Amikor az érzéseinket és szükségleteinket megértjük és azok összhangban vannak, egyenlőek vagyunk, együttérzőek, ezzel hozzájárulunk magunk és mások jólétéhez. Ehhez kell egy újfajta gondolkodás, amikor elismerem, hogy a másik is olyan, mint én, és mi többet adunk ki, mint a létszámunk önmagában.

Én nem vagyok hajlandó beállni az elnyomó, uralkodni és fölényeskedni vágyók és azoknak szurkolók táborába! Lehet, hogy nyolcezer év beidegződését kell megváltoztatnunk, de mi vagyunk többen! Évezredek óta próbálja a tömeg hallatni a szavát, most már anyanyelvtől függetlenül is határozottan és félreérthetetlenül elválaszthatja magát az erőszakos és elnyomó kisebbségtől!

Ez egy olyan nyelv, amit magyarul lehet megtanulni és mézes madzaggal lehet a másikat a helyére tenni.

Itt az emberek százezreihez szólunk, őket mentjük, aki még menthető. Nekik jár az empátia, nekik vannak alapvető szükségleteik, családjuk, nekik van igényük arra, hogy meghallgassák és ne kritizálják.

Petényi Judit vagyok, született humanista, a határozott-erőszakmentes kommunikáció (assertive non-violent communication) szószólója, a Let Your Genius Emerge (Hagyd, hogy megjelenjen a zsenialitásod) podcast szerkesztője és a HumanlyGenius.com website szerkesztője. 2022. január 4.-e óta él ez az adás és most kezdtem meg a tavaszi kommunikációs sorozatot.

Furcsán érzem magam az utóbbi időben. Olyan, mintha egy másik bolygóról jöttem volna, és keresem a saját felebarátaimat. Szinte az az érzésem, hogy nevet kéne változtatnom és illegalitásba mennem, hogy onnan szervezkedhessem, hátha úgy könnyebb lenne. De várjunk csak! Hiszen részben ezt is tettem!

Az angol podcast háziasszonya Julia Bright, ő az, aki az első évadban bemutatta a sorozatot. Volt szó a szükségleteink felépítéséről, a depresszióról és annak történetéről, és az önuralomról.
A tavasz kezdetével új évad kezdődött, most keddenként a kommunikáció a téma, csütörtökönként pedig az alapszükségleteket fedezzük fel újra.

Miért van szükség erre? Azért, mert a hatásos kommunikációhoz jó, ha ismerjük a szükségleteinket és tudatában vagyunk az érzéseinknek. Ebből kiindulva már kevésbé tudnak minket félrevezetni és egyre tudatosabbá válhatunk. Lehet, hogy lassan fel is nőhetünk , mint emberi faj, Homo sapiens, vagyis Bölcs emberekké válhatunk. Mindegyikünk, akik megtanultunk járni, beszélni, ennél sokkal többre is képesek vagyunk. Először is megtanulhatunk magunkkal és egymással úgy beszélni, hogy annak pozitív hatását, mint a mindennapi napsugár és D vitamin dózisunkat, vagy az oxigént, vagy a vizet magától értetődőnek vesszük, és a jó szó és majd napi normává válik.

Itt vagyok két nappal a választások után és mégsem tudom feladni! Tessék: magyarul írok és reménykedem, hogy lesz, aki elolvassa és lesz, aki meghallgat, és lesz, aki egyetért, és lesz aki folytatja velem az utat, vagy én vele, mindegy.

Az angol nyelvű podcast elérhető az összes nagyobb platformon (Apple, Spotify, Google, Amazon)
Vagy az alábbi linken: https://letyourgeniusemerge.buzzsprout.com/

Petényi Judit 

Kategóriák: Szervezetek

A nép, az istenadta – leírva?

2022, április 6 - 14:00

A választások eredményének emészthetősége nem mindenkinek egyforma. Van azonban egy véleményvonulat, ami jelentősebbnek tartott szerzők, publicisták klaviatúrájából is előtör, és ami alapvetően nem más, mint az áldozathibáztatás társadalmasított formája. Annak érdekében, hogy a kedvencnek kinevezett politikus dicsfényéből minél kevesebb fakuljon, vagy olykor a saját szende lelkek önvédelme gyanánt. A különbség legfeljebb a megfogalmazásban, a nyelvezetben mutatkozik meg. A lényege: fel-felbukkanó motívum a választók leszólása, hibáztatása.

A valóság azonban az, hogy a társadalmat nem lehet leváltani. Az egy adottság. Ha a társadalom egyes tagja nem X-re vagy Y-ra szavaz, akkor alapvetően azért, mert nem érzi magát általa, mellette megszólítva. A saját szintjén, a saját világához illeszkedve. S igen, akinek az üzenete eljut, általa felfoghatóan, megérthetően, vagy egyszerűen csak kezelhetően, eljut, azt fogja figyelembe venni. A nagy kedvenc-mentegetésben itt be lehet csatlakozni azzal, hogy Orbán egzisztenciális rabszolgaságot valósított meg, és megannyi mást. Azonban ettől még marad az alaptézis. A társadalom adott. Alkalmasint persze az így, globálisan leszolganépezett társadalom tagja az a rengeteg önkéntes, akik saját idejükből, saját forrásaikból saját energiájukkal rengeteget, és eléggé meg sem köszönhetően rengeteget tettek még ezért az eredményért is. A kanapészájhősök helyett is. A terepen.

Lehet a szemétorbánrendszer paramétereit is hibáztatni? Lehet. Sok mindenért lehet. Sok mindenért okkal lehet. De! Amikor az ellenzék ezen paraméterek között, ezek ismeretében rajthoz állt, akkor hallgatólagosan, de facto, elfogadta ezeket. Elfogadta a játékszabályokat. Ha pedig elfogadta, de képtelen volt hozzájuk alkalmazkodni, akkor azért nem az a “népegység” a hibás, akihez nem mentek el akár hangszórós-autóval. Nem az a hibás, aki bőven érezhette úgy, hogy a feje felett, és a megszólítása helyett a még meg sem szerzett frakcióhelyeken veszekedtek. Olyan pártok, netán olyan emberek, amiket esetleg csak az ellen-kampányokból ismernek. Mert hallgatom ugyan, hogy a dicső politikus “felszántotta az országot”, de valahogy mégis olyanokra emlékszem, hogy hosszas viták folytak a frakciókról, háttérmutyik, bocsánat, megfontolt kölcsönös tárgyalások, történtek a jelöltséggel kapcsolatban. Ami helyett elmehettek volna az érintettek bárhova. Hangosbeszélővel, síppal, dobbal, bármivel.

Ha szerinte ismerethiányosak az emberek, akkor terjesszen ismereteket. Politikáról, programról, tervekről, vetésről, aratásról, bármiről. Bármiről, amitől valós képe képződik az emberekben. S nem csak egy távolról emlegetett hatalmas arc. Igen, tudom. A kormánymédia. Nyilván. Része volt a játékszabályoknak? Igen. Ismert helyzet volt? Igen. Alkalmazkodott ehhez az ellenzék? Nem. Kompenzálta a politikusok szájtépő sora? Helyben néhány, talán. Nyert volna akkor az ellenzék? Nem tudom. De egy vizsgán emelt fővel lehet megbukni akkor, ha mindent megtesz valaki. Készül rá. Odamegy, kiteszi a lelkét. Ha csak veszekszik a kollégiumban, és szidja a másikat az kevés.

A társadalom egyedének meg nem szólítottságáért a politikus a hibás. Amelyik, az. Ennek fényében olvasom a szolganépező műmájer hatökrészetek sorát. A társadalom, mint olyan lenézését. S elgondolkodom azon, hogy milyen köztársaság-képe van annak, aki pártszimpátia alapján tekint valakit talán egyáltalán embernek? Milyen köztársaság-képe van annak, aki a kedvenc parlamenti pénzfelvevőjének azzal gyakorol, valószínűleg kéretlen, gesztust, hogy mindenki mást lenéz, legyaláz? No meg mindenki mást is, aki nem érti meg kapásból az ő fennkölt, felhős mélabúval előadott magasztos nézeteit. Arról, hogy mindenki más szolgalelkű idióta.

S az, akinek ilyen köztársaság-képe van, az miben, mennyiben különb a társadalmat hülyének néző, alapvetően megosztó, a többségből 5 kiló krumpliért megvehető nyomorultat csináló, és ezzel alapvetően lenéző, megalázó Orbántól és híveitől? Másképpen hívják a kétlábú fétisét?

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Választás

Márki-Zay Péter, a hatpárti ellenzéki miniszterelnök-jelölt arról is beszélt, hogy árulók vannak a soraikban, és ő tudja, kik azok.
2021.december 23.
Új kutatócéggel dolgozunk” – mondta a Magyar Hangnak Márki-Zay Péter, annak apropóján, hogy december 15-én egy igencsak kellemetlen tartalmú közvélemény-kutatás szivárgott ki a sajtó felé az ellenzéki összefogás népszerűségéről.
2021.december 22.
Bejegyzés alatt áll Gattyán György pártja, a hivatalos bírósági nyilvántartásban már szerepel a Megoldás Mozgalom. A milliárdos pénteken az Egyenes beszédben jelentette be, hogy aktivizálják a párt tevékenységét. Az ellenzéki összefogás tagjai egységesen úgy vélik: Gattyán György indulása csak a Fidesznek jó. Az ATV Híradó riportja.
2021.december 20.
Budapesten, valamint a 23 megyei jogú város közterein, de az összefogásban részt vevő pártok irodáiban is le lehet adni a szignókat.
2021.december 15.
Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje utcafórumot tartott Székesfehérváron, ahol többek között kijelentette, rendkívül gátlástalan ellenféllel állnak szemben.
2021.december 12.
„Valami megmozdult. Valami, ami túlmutatott a centrális erőtéren és az egymást taposó pártokon, a médiapolitizáláson, a szekértáborokon és a megosztottságon. Szimbólumok jelentek meg, ötletek, tervek és programok kerültek bemutatásra, értelmes politikai viták zajlottak, önkéntesek és aktivisták ezrei dolgoztak az utcákon, pozitív üzeneteket, politikai gesztusokat, elismerést és együttműködést láthattunk, ami vonzotta a választókat is.”
2021.december 9.
Noha az előválasztás alatt komoly összetűzéseik voltak, a volt kormányfő most megvédte a főpolgármestert.
2021.december 2.
Csak egy jós tudná megmondani, milyen hatással lesz a jövő évi országgyűlési választásokra a koronavírus-járvány miatt 2022. június elsejéig meghosszabbított veszélyhelyzet. Erről is beszélt a Hírklikknek Tóth Zoltán választási szakértő, aki szerint igaz a kormány érvelése, hogy nincs akadálya a választásnak, de ez akár egyetlen éjszaka alatt is változhat, ha a Fidesz úgy akarja. Erre minden jogalkotási lehetőségük megmaradt, akár az Alaptörvényt is módosíthatják az ügyben – tette hozzá. Úgy fogalmazott, pillanatnyilag beláthatatlan, mit fognak tenni.
2021.november 28.
Alapvető kérdés, hogy továbbra is egy egyre zártabb, vagy pedig egy nyitott társadalomban fogunk élni, a társadalmi fejlődés mintája nyugati, vagy keleti lesz, s a mindent központosító rendszert erősítjük-e meg, vagy visszaadjuk az intézmények autonómiáját.
2021.november 21.
Márki-Zay Péter azt mondta az ATV-nek, hogy:
2021.november 17.