Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 1 óra 29 perc

Leopárd-adu Putyinnak?

2023, január 25 - 18:15

A Spiegel-re hivatkozve több helyen is hozták a nap Ukrajnát érintő híreként hogy Németország a tankszállítások mellett döntött. Azt nyilván majd hosszan és sokan fogják elemezni, hogy az egyértelműen támadóbb jellegű fegyverek beígért mennyisége mire elég, illetve azt is, hogy mennyire forró ez a kása. Remélem, hogy nem ez lesz az a tőrdöfés, ahonnan a következő világháború kezdetét számítják majd az értelemre talált kutyák régészei. Azonban a kommunikációs értéke sem okvetlenül semmi Putyin számára.

Nem vitatva azt, hogy Putyinnak megvan a maga véreskezű különítménye, a háborús kommunikációban nem egyszer Ukrajna fasiszta-menetsítését emlegették. Amellyel kapcsolatban nehéz nem figyelembe venni, hogy az Azovi szabadcsapatot úgy kooptálták az ukrán reguláris erőbe, hogy annak jelvénye egy SS-jelvény. A “2. SS-Panzerdivision ‘Das Reich’ ” jelvénye.

Ahhoz sem kell szerintem különösebb ismeretbőség, hogy a Szovjetúnió hatalmas áldozatokkal járó háborúban győzte le a náci német csapatokat. Amivel kapcsolatban lehet Sztálin kétes érdemein történészkedni, de gyanítom, hogy az ilyen történészi értékelgetésekre az orosz utca embere pont úgy magasról tesz, ahogy tenne sok más nemzet fia hasonló helyzetben. Miközben az egykori győzelem nimbuszával valószínűleg megszólítható, és nem különöseben lepne meg, ha sokak szemében a németek még most is inkább a fasizmus hordozói.

A akkor Németország mit tesz? Páncélosokat szállít oda, ahol egy egykori páncélos SS-egység jelvényét használó szervezet államilag támogatott. Persze, persze. A hazai közösségi média sokat (nagyjából semmit) számító egyes vitaköreiben lehet elpötymölögni azon, hogy ez a Németország nem az a Németország. Ahogy azon is, hogy ez a Leopárd nem az a Tigris. Azért az, hogy németek miért adtak át egy valószínűleg kommunikációs aduként is használható lapot Putyinnak, nem kevésbé lehet érdekes kérdés. Különösen, ha Putyin kijátssza ezt a lapot.

Kategóriák: Szervezetek

Tamás Gáspár Miklós (1948 – 2023)

2023, január 16 - 15:14

Tamás Gáspár Miklós magyar filozófus, író és a rendszerváltás, illetve a demokratikus ellenzék egyik kiemelkedő személye január 15-én meghalt. TGM Kolozsváron született és a kétnyelvű (román-magyar) Babeș–Bolyai Tudományegyetemen diplomázott 1972-ben. Az erdélyi magyarság Utunk című irodalmi és kulturális folyóiratát szerkesztette 1978-ig, aztán Magyarországon folytatta életét, ahol az ELTE tudományos munkatársa volt. A nyolcvanas években amerikai, brit és francia egyetemeken is tanított vendégprofesszorként.

A Kádár korszak utolsó években kialakuló demokratikus ellenzék résztvevője volt, az első szabadon választott magyar parlament SZDSZ képviselője volt 1994-ig, illetve korábban a párt ügyvivője is. 2000 után eltávolodott az SZDSZ-től és markánsan baloldali, marxista nézeteket vallott, illetve baloldali körökben mozgott. Élete folyamán több filozófiai és ideológiai változáson ment keresztül, de a közös tényező mindig az emberek, különösen az elesett emberek iránt mutatott empátiája volt.

Hetvennégy éves volt.

Tamás Ábel, TGM fia kérte, az alábbiakat osztotta meg az erdélyi magyar médiával:

“Meghalt az apám. Békésen elaludt. Abban a kórházi szobában, azon az ágyon, amelyen egy hónap híján egy évvel ezelőtt – amikor épp kezdett megerősödni egy hosszan tartó rosszullét után, hogy aztán egy évig megint jól legyen és intenzíven gondolkodjon, írjon, olvasson – a telefonján bepötyögte a Transtelex születését köszöntő cikkét. Mindent (és mindenkit) szeretett, ami (és aki) bátor, lázadó és a szabadságért harcol. Így a Transtelexet és szerkesztőit is, különösen, hogy folyamatosan hazavágyott Kolozsvárra. Ha lettek volna utolsó kívánságai, egészen biztosan köztük lett volna, hogy éljen és viruljon a Transtelex, sok bátor, lázadó és szabadságszerető írással. Szabadságtartalommal, ahogy az említett rövid cikkben – kissé más értelemben – írta volt.”

Béke poraira.

Kategóriák: Szervezetek

Népirtás amelyet a magyar parlament nem ítél el

2023, január 16 - 14:42

A magyar parlamentnek már régen határozatban kellett volna elítélnie Putyinék cinikusan különleges hadműveletnek nevezett háborúját. Ez a semmivel sem menthető agresszió valójában már nem is háború, hanem népirtás.

Az orosz hadvezetés, miután ráébredt a számukra keserű valóságra, vagyis arra, hogy nem képes a nyugat segítségét is élvező ukrán hadsereget legyőzni, esztelen romolásba és gyilkolásba kezdett. Egy ideje már nem az ukrán haderőt támadják, hanem kórházakat, lakóházakat, iskolákat és színházakat, embereket, köztük nőket és gyerekeket gyilkolnak meg.

Ez nem háború, hanem esztelen népirtás. És a magyar parlamentben még senkinek sem jutott az eszébe, hogy nyilatkozatban ítélje el ezt a mostani népirtást. Arról papolni, hogy mi a béke pártján állunk, nem csupán kevés, de értelmetlen, és ebben a helyzetben tisztességtelen is. Minden normális ember a béke pártján áll, de a békétlenség nem azzal kezdődött, hogy a nyugat fegyverekkel segítette az ukránokat, hanem azzal, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát.

Aki valóban békét akar és nemcsak frázisokat pufogtat, az elítéli az orosz agressziót és követeli az orosz csapatok azonnal kivonulását Ukrajnából. Miután ez megtörténik, megkezdődhetnek a béketárgyalások, és lehet beszélni arról is, hogy az agresszor milyen kártérítést fizet Ukrajna lerombolásért. (Az emberi életek árát persze nem lehet pénzben mérni, de az elpusztított épületek és infrastruktúra értéke számszerűsíthető.)

Kategóriák: Szervezetek

Egy örökifjú halálára — Karl Pfeifer, antifasiszta újságíró (1928–2023)

2023, január 10 - 13:11

Január hatodikán, Bécsben, életének 95. évében elhunyt Karl Pfeifer alias Pfeifer Károly újságíró. 1980 és 1987 között újságírói tevékenysége miatt a hatóságok, mint diverzánst négy alkalommal utasították ki Magyarországról. Ebben bizonyára az is közrejátszott, hogy Pfeifer az 1970–1980-as években a magyarországi demokratikus ellenzék tagjaival baráti kapcsolatokat ápolt.

Karl Pfeifer (Fotó: Garai-Édler Eszter)

Apja 1882-ben Balatonbogláron, anyja 1888-ban Lepsényben született, aztán a szülők 1908-ban Ausztriába költöztek. Karl Pfeifer 1928-ban született Baden bei Wien-ben. Mint baloldali zsidók tíz évvel később, az Anschluss után, 1938 nyarán szüleivel Magyarországra települtek, ahol Karl – Debrecenben – egy év alatt megtanult magyarul. Debreceni diákként antiszemita támadás érte az utcán. Tanúja volt annak, ahogy nagyapja felháborodott a magyar zsidókkal szembeni növekvő diszkrimináció miatt. Ezek a hatások Pfeifert egy életre érzékennyé tették az aktuális magyarországi fejlemények.

1940-ben a szocialista-cionista Hasomer Hacair ifjúsági mozgalom tagja lett. 1943 január 5-én elhagyta Magyarországot olyan útlevéllel, amely megtiltotta visszatérését a Magyar Királyság területére.

1943 január 19-én érkezett meg Haifába. Kibucban nevelkedett, 1946-ban a Palmach tagja lett, és közel négyévi katonai szolgálat után 1950-ben szerelt le. 1951-ben visszatért Ausztriába. 1955 őszéig nem kapott beutazási vízumot Magyarországra, ahol akkor még több rokona élt.

1956 október 3–13 között Budapesten tartózkodott, aztán 1962-ig ismét nem jöhetett Magyarországra…

A rendszerváltást követően rendszeresen látogatott Budapestre. Szinte minden alkalommal találkoztunk, és persze mindig a magyar politika volt terítéken. Felettébb nyugtalanította Magyarország demokratikus folyamatainak megtorpanása, és kifejezetten fájdalmasan érintette a szélsőjobboldali ideológia térnyerése. Több országban is napvilágot látott cikkeiben élesen bírálta a Fidesz-kormány politikáját. Kifejtette, hogy Sorost a kormány démoni színben, minden gonosz forrásaként tünteti fel, és a Fidesz által alkalmazott retorika a gyermekkorában tapasztalt antiszemita propagandára emlékezteti, amely arról szólt, hogy Magyarország minden problémájáról a zsidók tehetnek. Mi több, a kormány a „nemzetközi pénzügyi körök” ügynökeként tüntette fel Sorost, noha köztudott, hogy ez „a zsidók” kódja. Pfeifer szerint a magyar társadalom soha nem számolt fel a zsidókkal szembeni előítéleteivel. Aggodalommal töltötte el, amikor Orbán Viktor 2017 februárjában „etnikai homogenitásról” beszélt; ez a mérgező retorika a Horthy érából volt a számára fájóan ismerős. Az is fájt Karl Pfeifernek, hogy Orbán Viktor kormányzása alatt mennyire intoleránssá vált a magyar társadalom, hogy a Fidesz és szövetségesei kezében van a média túlnyomó része, a kritikus sajtóorgánumok nem jutnak el az emberek többségéhez, s így a legtöbben elhiszik a kormány propagandáját. Az üzenet világos: ha bírálod a kormányt, a nemzet ellensége, mi több, hazaáruló vagy. Pfeifert a civil szervezetek elleni kormányzati kampány is felháborította, látta, hogy a kormány az antiszemitizmust is a végső cél, a hatalom bebetonozása érdekében alkalmazza.

Karl Pfeifer és Garai-Édler Eszter (Fotó: Garai Róbert)

Bár a Fidesz sokáig az Európai Néppárt tagja volt, de Karl szerint nem volt konzervatív párt. A konzervatív pártok nem szerveznek tömegtüntetéseket „a magyar nemzet szuverenitásának védelmében”, mint az Orbán-kormány tette 2012-ben. A konzervatív pártok nem nyúlnak a magántulajdonhoz, ellentétben a Fidesszel, amely államosította a magán-nyugdíjpénztárakat. A konzervatív pártok nem hamisítják meg a történelmet, míg Magyarországon a kormány megalapította a Veritas Intézetet, amely jelentéktelen színben tünteti fel a magyarok szerepét félmillió magyar zsidó második világháborúban történt meggyilkolásában.

A civil szervezetekről szóló fideszes jogszabály még inkább elhallgattatja az ellenzéki hangokat, mindezt az EU egyik tagállamában! A kormány félelmet és gyűlöletet szít minden mássággal szemben, legyen azok menekültek, romák, zsidók vagy LMBTQ közösséghez tartozók.

Karl Pfeifer sohasem félt, és soha nem hagyta magát megfélemlíteni. Őszinte, bátor és makacs hitvallást és világlátást képviselt, amely a társadalmi igazságosságot, a toleranciát, és a zsidó identitást állította előtérbe.

Isten veled „Kispajtás”, azt hiszem neked sikerült végigjárnod az utad.

Garai-Édler Eszter

Kategóriák: Szervezetek

Ki írja a jövőt?

2023, január 7 - 16:27

A “Jövőt magyarok írják”, olvasom Budán sétálva nemrégiben, óriási betűkkel kiírva egy nagy házfalra. Karikó Katalin portjéját díszíti ez a hülye mondat, egy teljes tűzfalat befedve. Innen származik eme írás hülye címe.

Azt mondja, a jövőt magyarok írjak, így summásan.

Először is hadd mondjam el, tisztelem Karikó Katalin egész pályafutását, es a találmánya alapján kifejlesztett vakcinát is, (bennem is van 4 adag), és sajnáltam, hogy ezekért nem kapott Nobel –díjat is.

Külön tetszik szerénysége, ezért is tűnt fel ez a felirat. Fogalmam sincs, ő mit gondol erről a feliratról, (ha tud róla), csak azt tudom én mit gondolok. Úgy hiszem, sok otthon lakó honfitársamnak ez a felirat fel sem tűnik, de egy világjáró, külföldön lakó világpolgárnak sokkal inkább. Most hagyjuk, hogy pestiesen szólva maga a felirat tartalma nettó hülyeség, tehát az állításnak semmi köze a valósághoz. Ez nyilvánvaló, szerintem annak is (egy civil szervezet), aki ezt –tele jóindulattal – kitalálta és felírta.

Most nem akarok írni az oktatás és a pedagógusok mai helyzetéről, hogy milyen nagyképű ma egy ilyen szöveget az arra sétálók képébe tolni, pedig tudjuk, hogy az oktatás az útlevél a jövőbe. Az eszembe jut, milyen jó, hogy magyarul van, kevesen értik meg külföldiek közül.

Képzeljük el, ha mondjuk egy New York-i ház oldalan látjuk ezt a falfestményt, egy feltaláló arcképével, azzal a felirattal, hogy ‘The future is written by Americans’. A jövőt amerikaiak írják. Persze, majd megnyugszol, mondaná Hofi. Igaz egy ilyen felirat mennyire utálatos lenne? És mennyire hazug! Pedig azért lássuk be, az amcsiknak talán csak több okuk lenne ezt mondaniuk.

De nem mondják, mert itt elképzelhetetlen egy ilyen felirat. Pedig az USA még mindig a világ GDP – jének negyedét adja (hazánké az amerikai GDP százada, vagyis a világ GDP-jenek a 0,2 százaléka körül mozog). Ha mi írjuk a jövőt, akkor mit ír, mit csinál a világ 99,8 százaléka? Vagy ha lélekszámot vesszük, akkor az emberiség 99,87százaléka?

Vagy például itt Kanadában büszkék vagyunk arra, hogy a világon elsők vagyunk a legedukáltabb országok rangsorában. (60 százaléknak van felső iskolai végzettsége). Magasan vezetünk a többi ország előtt, amelyek 50 százalék körül vannak. (Japán második, 52 százalékkal). Itt azonban, ha ez szóba jön, rögtön hozzáteszi a kanadai, hogy ez nemcsak a mi érdemünk, sokan jönnek ide bevándorlók magas képzettséggel.
Nem mondjuk, hogy mi írjuk a jövőt. Mert nem mi írjuk. Mert tudjuk, mindenki tudja, hogy a jövőt közösen írjuk.

Csak a hülye nem látja, ha nem közösen írunk jövőt, az a jövő igen rövid lesz.

A világ minden értelemben egymásra utalt. A klímától kezdve a gazdaságig, a kultúrától a tudományig minden. A kanadai éveim alatt (36 év) az én kollégáim között volt kb. 40 náció, és minden bőrszín.

Karikó Katalin is sok emberrel fejlesztette ki ezt a találmányát, a szert, ahogy ő ezt sokszor el is mondja. És normális helyeken a hangsúly ezen, vagyis az együttműködésen, a tehetségen, a lehetőségek biztosításában, a küzdőképességen, a felnemadásban, kitartásban, a nehéz munkán van (vagyis itt nem az az érdekes, hogy honnan származol). Sok nyugati újság pl. a vakcina kifejlesztését kimondottan
a multikulturalizmus sikerének tulajdonítja. Könnyen lehet, sőt valószínű, hogy ez baromság, de az tény, hogy pl. a német cégnek, amellyel Pfizer összefogott ez ügyben, a BioNTech alapítói és vezetői két török. Karikó partnere, akivel kifejlesztettek a technológiát egy zsidó amerikai. A Pfizer vezére egy görög migráns Szalonikiből (zsidó családból), míg a vezető kutatója egy húsz éve Svédországból bevándorolt zsidó.

Tehát ha ezt összefoglalnánk felületesen, akkor úgy tűnik, hogy két amerikai kutató – egy magyar és egy zsidó származású – , közös találmányát hasznosítják egy német cégben (BioNTech), melyet két török bevándorló vezet. A német cég egy amerikai céggel társult (Pfizer) a találmány teszteléséhez és megvalósításához, amelyet annak idejen New Yorkban két német bevándorló alapított és melyet ma egy görög, zsidó származású bevándorló vezet.

A találmány másik felhasználója, a Moderna egy tipikus multikulti csapatból áll és erre igen büszkék. Az amerikai cégnek a vezére francia, de a vezetőségben találunk kanadaitol indiaiig, örménytől mexikóiig mindenfélét.

Nem kicsinyítve Karikó vezető szerepét, tudását, tehetségét, küzdését és kitartását, nyugodtan mondhatjuk, hogy a már említettek meg másik ezernyi ember a világ sok nációjából, mind része voltak ennek a jövőírásnak. Másik dilemma, hogy a csodás karrierje és lenyűgöző sikereiben melyik országnak van nagyobb szerepe.

Rádásul Karikó példája is bizonyíhatja azt, amit Czeizel Endre mondott, egy kérdésre válaszolva. A kérdés olyasmi volt, hogy van-e genetikai oka/háttere annak a sok zsenialitásnak, amit a magyar elme világszerte véghez vitt. Czeizel erre olyasmit mondott, hogy igen, ezeknek a genetikai zsenialitásuk abban rejlett, hogy tudták, mikor kell elmenni Magyarországról. (Talán nem vagyok távol az igazságtól, ha azt
mondom, ő se jókedvében ment el annak idején.)

Czeizel doctor ezzel célzott a magyar Nobel-díjasokra, akik közül csak ketten kapták meg otthoni munkájukért a díjat. Igaz, később ők is külföldre mentek (Szentgyörgyi es Kertész).

Otthonról millió okból jöttünk el, minden sors más és más. A történelem során sok magyart elüldözött a haza, sokan szó szerint a halál elől menekültek. Sokunknak, mint nekünk is, egyszerűen a szabadság hiányzott, megint másoknak meg a jólét.

A magam részéről a disszidálásunk óta mindig irigyeltem azokat, akik tudtak otthon, a hazájukban boldogok lenni. Én nem tudtam. Azt biztosan érzem, hogy sokuknak, akik nem tudtunk a hazánkban boldogok lenni, de más országban ez sikerült, kell valamennyi részt hagyni a dicsőségből (és a köszönetből) a befogadó országnak is. Még ha az nem is a hazánk, csak az otthonunk. Hasonlóan, a szülőhazánknak is osztozkodnia kell a dicsőségből azokkal az országokkal, amelyek befogadtak es lehetőséget adtak honfitársainknak. Ezek nemcsak nyertek a bevándorlok tehetségén, hanem sokat bele is fektettek ezekbe az emberekbe.

Lehetőséget teremtettek és adtak nekünk.

Az biztos, hogy mindnyájan szeretjük hazánkat, büszkék vagyunk arra, amit otthonról hoztunk, neveltetésre, oktatásra. A befogadó országoknak is hálásak vagyunk azokért a lehetőségért, amiket itt kaptunk. És tudjuk, hogy semmit nem egyedül értünk el.

Szóval az ilyen mondatokat jobb lenne abbahagyni. Rossz emlékeket idéz, szembeállít minket másokkal. Büszke nemzet vagyunk, tudjuk, de nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy mind a 124 országban, ahol jártam és dolgoztam, ugyanezt tapasztaltam. Ez minden népre igaz. Vagyis minden nép büszke magára. Ez nem jelenti azt, hogy azt képzeli, hogy ő több és jobb a másiknál, hogy ők találtak fel a spanyolviaszt. Viszont azt igen, hogy mások vagyunk. Ki erre büszke ki arra. És mindenki részt akar venni a jövő formálásában.

És lehet, hogy új országunkban fényesebbek a neonfények, nekünk mégis Magyarország a legszebb, mert ott születtünk, ott nőttünk fel, ott voltunk fiatalok, ott élnek rokonaink, barátaink és ott nyugszanak szüleink. Ehhez nem kell, hogy magasabb havasaink legyenek, mint Ausztriának, több olajunk, mint a szaúdiaknak, több szépségkirálynőnk, mint Venezuelának, hogy a gulyás híresebb legyen, mint a pizza vagy a hamburger, és az sem, hogy minket nézzenek a legokosabbnak. Nekünk Magyarország a szívünkben van ezek nélkül is.

Persze otthon is van rengeteg kiváló kutató és tudós, és remélhetőleg minél kevesebben kelnek útra, mert otthon is lehetőséget kapnak. Ez a tudás hazánk nagy erőssége, záloga. A tudás alapú társadalomé a jövő és a tudás a legfontosabb erőforrás.

Azok a százezrek azonban, akik eljöttünk – kétkezi munkasok, tanárok, tudósok, művészek -, azt látjuk és tudjuk, hogy a bevándorlok sorsát nem csak a hazánk írta, hanem a befogadó országunk is. Tehát sorsunkat es igy eredményeinket is (valamilyen arányban) mindkettőnek köszönhetjük. Emiatt pedig az a rész amit mi, magyar menekültek, disszidensek, migránsok írunk a jövőhöz, az nemcsak magyar nemzeti színekkel íródik.

Így én szerényen javasolom, hogyha ragaszkodnak is ehhez a hülye szöveghez, írják alá, akár picike betűkkel eldugva, igen, oda a “Jövőt magyarok írják” nagy betűi alá, alig láthatóan, hogy: “sajnos, külföldön”.

Frank Tibor
A szerző Kanadában élő matematikus –közgazdász, üzletember.

Kategóriák: Szervezetek

Mennyből az angyal (Öreg barátom története)

2022, december 24 - 05:31

Hatvan éve volt. 1962-ben szovjet katonaként szolgáltam Szibériában. A fagyhatár másfél méter volt, két méter mélyre, a fagyhatár alá fektettük a vízvezetéket. Ennél nehezebb munka volt a téglagyárban, ott rabok dolgoztak forró téglakupacokat pakoltak. Mi katonák voltunk. Miénk volt a könnyebb feladat. Főleg ruszinok, románok, lengyelek és magyarok katonáskodtunk a munkatáborban. Mi voltunk a nyugatiak. Tíz méterenként a fagyott talajba ástunk egy-egy gödröt, és a gödröket két méter mélyen, alagúttal kötöttük össze. A kijelölt nyomvonalon az alagútba került a vízcső. Két oldalról kézzel ástunk, a kiásott földet társaink rakták a gödör szélére. Nagyon szűk volt a hely. Térden csúszva kapartuk a földet heti hat napon át. Akkor épp karácsony volt, a szenteste napja. A föld alatt térdeltem az alagútban, amikor egy karácsonyfát láttam. Nem emlékszem, hogy égők vagy gyertyák csillogtak rajt, de pompás fa volt.

Rokonaim járták körül, és a „Mennyből az angyal”-t énekelték. Volt köztük olyan, aki már meghalt. Járták körbe a karácsonyfát és énekeltek, aztán egyenként eltűntek. Ne hagyjatok itt! Kiáltottam. Én is megyek veletek. Ekkor egy hang szólalt meg: Nem hagyunk itt.

Boldog karácsonyt!

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Kertész Ákos: 1932 – 2022

2022, december 23 - 16:41

Meghalt Montreálban Kertész Ákos, kanadai magyar Kossuth díjas író. 2012-ben menekült Kanadába feleségével Évával együtt, miután antiszemita támadásoknak volt kitéve Magyarországon az Amerikai Népszavában megjelent, vitát indító publicisztikája után. Számos kanadai magyar hozzájárulása segített abban, hogy a kanadai hatóságok végül elfogadták menedékkérelmét. Montreálban és Ottawában személyesen is kapcsolatba került Ákos olyan kisebb kanadai magyar körökkel, amelyek szintén felszólaltak a 2010 óta kiépült magyarországi autoriter, korrupt és kirekesztő rendszer ellen.

Kertész Ákos 1932. július 18-án, Budapesten született, a Holokausztot gyerekként élte túl. Dramaturgként, forgatókönyv- és dialógusírójaként dolgozott csaknem harminc éven keresztül. Első regénye, a Sikátor, 1965-ben jelent meg. Legnagyobb irodalmi sikere azonban az 1971-ben Makra című regény volt.

A József Attila-díjat megkapta 1972-ben és 1974-ben is, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét 1992-ben ítélték neki oda. Később megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét is, 2008-ban pedig Kossuth-díjas lett.

Montreálban és Ottawában több alkalommal előadást tartott kulturális és közéleti témákról, a KMH-ban is megjelentek írásai és egy ideig az egykori Ottawai Magyar Rádióban rendszeres rovata volt.

Nyudodjék békében, Ákos!

Kategóriák: Szervezetek

Kertész Ákosra emlékezünk

2022, december 22 - 14:38

Elment Kertész Ákos Kossuth -díjas magyar író.
(1932-2022)
Legismertebb regénye a Makra, 12 nyelvre fordították le és több mint 1,2 millió példányben fogyott el a világon.
2012. február 29-én Kanadába távozott és ott menekültstátuszt kért. Haláláig Kanadsában élt,90 éves volt.
Ákos, Nyugodj Békében!

Kategóriák: Szervezetek

A megbocsátás ritka példája

2022, december 17 - 16:46

A múlt hétvégén az ottawai bíróság előtt Lyle Young azt mondta, hogy az ítélet, amely legalább 25 évre börtönbe juttatta felesége gyilkosát, helyes döntés volt, de egyben keserédes is.

“A feleségem már nincs itt” – mondta Young Elisabeth Salmról, az 59 éves asszonyról, akit 2018. május 24-én az akkor 18 éves Tyler Hikoalok szexuálisan bántalmazott és brutálisan megvert. Salm másnap a kórházban meghalt.

Salm önkéntes könyvtárosként dolgozott az Ottawa belvárosában található Christian Science (Keresztény Tudomány) Reading Roomban, amikor a most 22 éves Hikoalok aznap reggel besétált. Az esküdtszék vasárnap bűnösnek találta őt első fokú gyilkosságban.

“Továbbá” – folytatta Young nyilatkozatában – “egy másik őslakos férfi, bár veszélyes bűnöző, életfogytiglani börtönbüntetést fog tölteni”.

Mundie Salm, a meggyilkolt nő egyik nővére szintén a család vegyes érzelmeiről beszélt az esküdtszék döntése után.

Bár az ítélet egyértelmű üzenetet küldött arról, hogy a nők elleni erőszakot nem tolerálják, “nem tetszik nekünk az sem, hogy egy újabb őslakos embert küldünk további bebörtönzésre” – mondta Salm.

“Ez a tárgyalás a folyamatos traumák, öngyilkosságok és mentális egészségügyi problémák hátterében zajlott az inuit és más őslakos társadalmakban” – mondta. “Jobbá kell válnunk az igazság és a megbékélés terén.”

A több mint négy és fél évig tartó jogi odüsszeia után kimerült család itt hagyta a dolgokat, megjegyezve, hogy minden, amit még el akartak mondani, benne volt a bíróságon korábban tett megjegyzéseikben.

Az áldozatokra gyakorolt hatásáról szóló nyilatkozatokat Young, Mundie Salm és Elisabeth Salm három másik testvére adta elő, miközben Hikoalok időnként csendben sírt a fogoly páholyában, és egy órán át tartott, és az érzelmek széles skáláját ölelte fel.

A család beszélt a “barbár” szexuális támadásról való tudomásszerzés okozta sokkról és a “gyomorszorító pillanatról”, amikor kiderült Hikoalok kora.

“Ugyanaz, mint a legidősebb fiamé” – emlékezett vissza Mundie Salm.

Beszéltek a szorongásról, amely a tárgyalás minden egyes halasztását kísérte, és arról, hogy Salm személyisége, mint szociálisan tudatos természetbarát elveszett a sérülések “beteges, klinikai és személytelen leírásai” között.

Sajnálták, hogy Ottawa, ahol a messze élő család általában Salm és Young otthonában tartotta összejöveteleit, a támadás után “hidegebbnek, sivárabbnak” tűnt.

Mundie Salm csalódottságának adott hangot amiatt, hogy szerinte Hikoalok nem tanúsított megbánást, aki azt vallotta, hogy az alkohol okozta ájulás miatt nem emlékezett a támadásra.

Néhány pillanatban azonban Salm családja annak is hangot adott, hogy tudatában van azoknak a rendszerszintű kihívásoknak, amelyekkel az olyan őslakos elkövetők, mint Hikoalok, szembesülnek.

“A családunk ezzel a tettel hirtelen közvetlenül kapcsolatba került Kanada erőszakos gyarmati történelmének tragikus következményeivel” – mondta Mundie Salm. “Sokkal több volt ebben a történetben, és én kétségbeesetten szerettem volna megérteni”.

Hikoalok a nunavuti Cambridge Bayből származó inuk, aki instabil családból származott, gyermekkorában erőszakot szenvedett, és még fiatalkorában szexuális visszaélések miatt került a rendőrség látókörébe – hangzott el a tárgyaláson.

Az ügy során kevés egyéb részlet derült ki a hátteréről, bár egy pszichiáter azt vallotta, hogy Hikoalok olyan agyi rendellenességeket mutat, amelyek magzati alkohol spektrumzavarra vezethetők vissza.

“Csendes, nem sok mindent mond, kicsit tartózkodó, de még mindig próbálja feldolgozni a történteket” – mondta a tárgyalás végén Hikoalok ügyvédje, Michael Smith.

Naomi Sayers, az Ontario tartománybeli Sault Ste. Marie-ban élő anishinaabe ügyvéd elmondta, hogy több ügyfele is hasonló mentális problémákkal küzd, és trauma-informált és “igazán személyre szabott” megközelítést igényel.

“A jogi egyetem nem készít fel erre” – mondta.

Sayers elmondta, hogy a Salm család nyilatkozatai miatt nem tudott mit mondani, mivel “együttérzéssel” viseltetnek Hikoalok iránt.

Úgy véli, hogy a nyilatkozatok azt tükrözik, hogy a nem őslakos kanadaiak egyre inkább tudatában vannak az őslakosok előtt álló rendszerszintű akadályoknak és az olyan rendszerek által okozott traumáknak, mint a kanadai bentlakásos iskolák.

“Azt hiszem, ez empátiáról tanúskodik, és azt hiszem, ez azt mutatja… megértik, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük” – mondta Sayers.

Luc-Anne Salm, az áldozat másik testvére sárga szegfűt osztott ki a bíróságon jelenlévőknek. Az áldozatra gyakorolt hatásairól szóló nyilatkozata során az egyik virágot a kezében tartotta, amikor a fogoly páholyához lépett, és Hikoalok arcába nézett.

“Azokat a tulajdonságokat jelképezték, amelyeket Elisabeth kifejezett, mint a melegség és a napsütés. Egy ragyogó szellemet” – mondta később, amikor a virágok jelentőségéről kérdezték.

Elisabeth Salm férje, Lyle Young volt az utolsó családtag, aki nyilatkozott. Young, aki régóta a Keresztény Tudományt gyakorolja, fél órán át beszélt egy pap kimért ritmusában.

Young visszatekintett a Salmmal 1990 óta tartó házasságára, és arra a “kafkai” pillanatra, amikor engedélyt adott a rendőrségnek, hogy bizonyítékokat vegyenek le a nő testéről, és elviselte azt a szürreális élményt, hogy őt magát is kihallgatták.

“Ha rendőr lettem volna, még nem zártam volna ki magam gyanúsítottként” – ismerte el.

A “förtelmes bűncselekmény” ellenére Lyle nem volt hajlandó keserűségnek engedni, és inkább a hitére támaszkodott, mondta.

“Miért hagynám, hogy valaki másnak az impulzusai irányítására való képtelensége irányítson engem, és elvegye az örömömet? Miért hagynám, hogy egy béna büntető igazságszolgáltatási rendszer túszul ejtsen, és megfosszon a békémtől?”

Young ezután egyenesen Hikoalokhoz fordult, és reményét fejezte ki, hogy a 22 éves fiatalember a hosszú börtönbüntetése alatt talán jobban lesz.

“Melyikünk tud jobban hatni a másikra?” kérdezte Young. “Te hatsz rám azzal, hogy megölöd a feleségemet? Vagy az én hatásom rád a megbocsátás gyakorlásával, amely erősen párosul az önismeret, a bűnbánat és a javuláshoz való ragaszkodással és támogatással?”

Guy Quenneville (CBC)

Kategóriák: Szervezetek

RECIRQUEL: KRISTÁLY – MILLENÁRIS

2022, december 6 - 18:13

A Millenárison tér vissza a Müpa legnépszerűbb téli előadása

A Recirquel téli újcirkusz-meséje, a Kristály 2018-as bemutatása óta stabil pont a családok decemberi programtáblájában. Kicsiket és nagyokat, gyerekeket és felnőtteket egyaránt azonnal elbűvölt a szívmelengető történet. A tánc és a cirkusz elemeit ötvöző produkciót eddig több mint száz alkalommal mutatta be a Müpa az épület mellett felhúzott, színes cirkuszi sátorban, az idei évadban azonban a Kristály varázslatos világa új helyszínre költözve, a Millenáris Üvegcsarnokában várja a családokat. A lényegesen nagyobb előadótérnek köszönhetően új díszlet- és látványelemekkel egészül ki a produkció, így azoknak is új élményt nyújthat, akik már korábban is látták a Kristályt.

A Vági Bence művészeti vezető által színpadra álmodott produkcióban a társulat a tánc és a cirkusz elemeinek segítségével idézi meg a klasszikus mesék hangulatát, és repíti a közönséget Hólandia fagyos tájaira, ahol tilos a nevetés és a jókedv. A szereplők a nézőkkel közösen kutatják a szeretet mindent átjáró melegségét és a fény reményét, hogy azok segítségével felolvasszák Kristály úrnő megdermedt szívét és megmentsék a birodalom lakóit. A különleges játéktérnek köszönhetően a csillogó, jégbe fagyott, bámulatos meseképek a közönség szeme láttára kelnek életre. Amint belépnek ebbe az illúziókkal teli, hófödte térbe, maguk is annak aktív részesévé válnak és a fellépőkkel szinte együtt lélegezve, karnyújtásnyi távolságra követhetik a fejük felett elsuhanó artisták minden mozdulatát.

Kristály-világ úrnőjének szerepét az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a csodás hangú Horányi Juli énekli majd, a mókás Manó szerepében pedig a Recirquel korábbi előadásaiból is ismert Egyed Brigittát láthatják a nézők. A társulat állandó tagjaihoz ezúttal is számos vendégművész csatlakozik majd, köztük az ország legbravúrosabb hiphoptáncosaival. A mesébe illő hangulatot Terjék Gábor és Mester Dávid eredeti és átdolgozott zeneművei, Kasza Emese jelmezei és Klimó Péter díszlete teszik teljessé.
(forrás: Müpa)

Kategóriák: Szervezetek

William Shakespeare SZEGET SZEGGEL a Vígszínház új bemutatója

2022, december 6 - 17:51

Egy porond, ami akár cirkusz vagy showműsor helyszíne is lehetne, a jelmezek olykor Bosch világát idézik, a kérdések pedig, amelyekkel az előadás szembesít olyanok, amikkel régóta képtelen megküzdeni az emberiség. Shakespeare utolsó, cseppet sem felhőtlen vígjátékának középpontjában egy nagy politikai játszma áll, de tele van őrült vágyakkal, balfácánokkal és sok-sok keserédes szerelemmel. A Szeget szeggelt december 9-én Rudolf Péter rendezésében mutatjuk be a Vígszínházban, a főbb szerepekben Kőszegi Ákos, Stohl András, Seress Zoltán, Balázsovits Edit, Wunderlich József és Márkus Luca lép színpadra.

Bécs városa az erkölcsi romlás útjára lépett. Virágzik az alvilág, szaporodnak a bordélyházak, terjed a korrupció és a prostitúció, az utcákon zsoldosok randalíroznak, várják, hogy kitörjön a következő háború… Vannak ugyan szigorú törvények, de se nem alkalmazzák, se nem tartják be őket. Az uralkodó tehetetlen, de hogy tekintélyét és népszerűségét megóvja, úgy dönt, hogy egy időre átadja a hatalmat a tiszta erkölcsű, feddhetetlen jellemű Angelónak, hogy állítsa helyre ő a morális rendet. A frissen kinevezett helytartó pedig azonnal előás egy régi törvényt, és hogy példát statuáljon, halálra ítél egy szerelmespárt, a fiatal és közkedvelt Claudiót és teherbe ejtett kedvesét, Giuliettát…

A nagy tragédiák árnyékában született Szeget szeggel alaphelyzete inkább tragédiát sejtet, mintsem felhőtlen komédiát. Világa, a kicsapongó Bécs városa egyszerre idézi meg a Shakespeare korabeli Londont és a mai nagyvárosokat, és teszi nyilvánvalóvá számunkra, hogy sem az ember, sem a hatalom működése Jakab király trónra lépése óta túl sokat nem változott.

A darab műfaji megjelölése évszázadok óta még a szakembereket is megosztja. Volt már problémajáték, tragikomédia, szatirikus színmű, december 9-én a Vígszínházban pedig dühös vígjátékként debütál.

„A Szeget szeggel olyan kérdésekről szól, amikkel régóta nem tud megküzdeni a világ. Szinte amióta ember az ember. A történet középpontjában egy hatalmi játszma áll. Ez lehetőséget ad arra, hogy a hatalom természetrajzáról, túlkapásairól és összetettségéről beszéljünk. Mennyi szín, hányféle szemszög van ebben. Miként torzítja a hatalmon lévőt, a frissen hatalomra kerülőt és azokat, akik kiszolgálják azt. Arra törekszünk, hogy bemutassuk, semmi sem fekete-fehér. Meg kell vizsgálnunk az egyéni indítékokat és a körülményeket is. De azt is meg szeretnénk mutatni, hogy még a legsötétebb pillanatokban is ott lehet a játékosság és fordítva. Ezért egy, a cirkusz világát idéző díszletbe emeltük a történetet. Az összes színész pedig szinte végig jelen lesz a színpadon, így valódi csoportszínházi élményt ad majd az előadás” – emeli ki Rudolf Péter, rendező.

„A kilencvenes évek legelején Pécsett eljátszhattam Angelót, akkor nem érzékeltem, hogy a Herceg mekkora szerep, milyen energiákat, koncentrációt igényel. Egy prosperói alkat, összetett személyiség, aki részint a maga habitusából fakadóan, részint a túlzott – mai szóval, akármit is jelentsen – liberalizmusa miatt, engedte, hogy a bűn, az erkölcstelenség eluralkodjon Bécs városában. Egy politikai játszma részesei vagyunk. Le akar számolni tanácsadójával, le akarja rántani róla a leplet, és be akarja bizonyítani, hogy ő sem a megtestesült erkölcs” – meséli a Herceget alakító Kőszegi Ákos.

„Az a legizgalmasabb a szerepemben, ami az előadásban. Megpróbálunk ugyanis arra törekedni, hogy bemutassuk, mindenkinek van felelőssége és igazsága is. Angelo a leggonoszabb karakterek egyikeként van számon tartva. Egyszer nagyot hibázik, amiből aztán nehezen tud visszajönni. Úgy gondolom, tudja, hogy hibát követett el és ezzel igazából ő maga sem tud elszámolni” – teszi hozzá az Angelót játszó Stohl András.

A történet egyik kulcsmomentuma, hogy a hatalom embere a könyörületért cserébe szexuális szolgáltatást követel. A darab kapcsán tehát el kell gondolkoznunk többek között azon is, hogy a Shakespeare-korabeli Londont ábrázoló „romlott” Bécs világa mennyiben különbözik a miénktől, hogy az elmúlt évszázadokban szabadabbak vagy szabadosabbak lettünk-e, hogy a szexuális kizsákmányolás problémájával az idők során tudtunk-e kezdeni valamit. És persze felvetődik a törvény és a rend, az igazság és a kegyelem, az igazságszolgáltatás és az irgalom elsődlegességének és érvényesítésének problémája is. Ezek azok a kérdések, amiért a Szeget szeggel problémafelvetései nem avulnak el, a XXI. században pedig szinte reneszánszukat élik.
(forrás: Vígszínház)

Kategóriák: Szervezetek

Frank Tibor: A kezdet vége

2022, december 6 - 15:05

Sok barátom jó tíz éve egyfolytában azt bizonygatja, hogy a Fidesz nemsokára megbukik. Már tavaszig sem bírja ki, aztán az őszig se bírja ki, ekkora hazugságot már ők sem tudnak eladni, no de aztán a mostani választáson (’14, ’18, ’22 – bármelyik behelyettesíthető) biztos elhasalnak. Azóta egyfolytában mondom nekik, hogy ezeket nem lehet leváltani, és maguktól pláne nem fognak elmenni. Azt is egyfolytában mondom, még fideszes ismerősöknek is, hogy akár a szomszéd döglött lovára is inkább szavaznék, mint Orbánra, mert a lovat le lehet váltani, ezeket nem.

Azóta kormányok jöttek-mentek világszerte, Európa-szerte, a szomszédokban is, folyik az élet. Hibáznak, bocsánatot kérnek, korrigálnak, jön egy új, kezdődik elölről. Az állandó kritikák és a média jóvoltából kijavítják, ami rossz, fejlődnek, elhúznak hazánk mellett. Ezek miatt érthetetlen az ellenzéki polgárok által a jelöltek állandó padlóba döngölése, hogy ez a jelölt ezért nem jó, amaz meg azért. Mert akárki csak jobb lehet, mert azt az akárkit majd e lehet váltani. Gyurcsány is vette a kalapját, és elment, mikor már muszáj volt. Orbán ezt nem teszi meg soha. Ezt mindenki tudja, látja, ő maga is elmondta nem egyszer, ha még egyszer megválasztják 20 évig bebetonozzák magukat, most meg már 2060-ról fantáziálnak.

Barátaim a mostani választások után igen felhangosodtak. Na most aztán tényleg jön a bukovári, ez a vég kezdete, ezt a hazugságözönt, amit előadtak, nem bírjak ki. Jönnek a rezsiszámlák, jön az éhezés, fagyoskodás, ezeknek annyi. Jobb, ha tőlem tudjátok, kibírják. Szó sincs bukásról, ez nem a vég kezdete, hanem a kezdet vége. Ami ezután jön, az lesz az igazi haddelhadd. Bárcsak tévednék. A legnagyobb pofára esést is szívesen viselném.

Miért nem állnak bukásra?

Először vagy négy éve adtam elő tanácsaimat, hogyan lehetne az első lépéseket megtenni egy igazságos rendszer létrehozására. A Klubrádióban például hosszabb beszélgetésen mondtam el, hogy ki kell kényszeríteni a közmédiának nevezett propaganda-gyárak semlegességét. Akkor elmondtam, és utána még sokszor, hogy a már meglévő ellenzéki politikusoknak, főleg a később nyerő polgármestereknek ez a fő feladatuk. Amikor ehhez hozzájött a főváros, akkor előadtam, hogy el kell érni, legyen a fővárosnak napi 5 perce a Híradóban, és hetente egy órás külön műsora – amikben ők, egyenesben és szabadon beszélnek. S ha elég ellenzéki város lesz, akkor kell egy szövetséget, és ezeknek rádió valamint tévé adót is létrehozni.
Akkoriban a javaslataimnak semmi visszhangja nem volt. Ma meg mindenki erről beszél, fő téma (azóta frekvencia nélküli) Klubrádión is. A legnevetségesebb az, hogy a főváros vezetői egyszerűen nem férnek hozzá közmédiához.

Hogy lehetne ezt kikényszeríteni? Lehet, hogy sehogy, de mondjuk, amikor nem engedik a főváros vezetőjét megszólalni, meg kellett volna próbálni minden este a Híradó alatt kiállni a királyi tv székháza elé és tájékoztatót tartani, hogy na ma se engedtek be, pedig ilyen és ilyen mondanivalóm van, ami fontos. És neki ne lenne? Az ország legnagyobb közvetlenül megválasztott méltósága, aki képviseli az ország lakosságának az ötödét, és városa adja a GDP 40százalékát, nem juthat szóhoz a köznek és televíziónak nevezett akármiben? Elvégre az őt megválasztó polgárok fizetik be az ország adójának több, mint a felét és itt, a fővárosban több időt töltenek el külföldiek, mint az ország többi részében összesen. Beleértve a Balatont is. Nem mindegy, mi történik itt. Erre a világsajtó is felfigyelt volna, ha egy majd kétmilliós főváros vezetője az utcára szorul, akkora a demokrácia.

Amíg ez nincs meg, és egybites negatív IQ-s propaganda nyomul az emberek pofájába éjjel nappal, a figyelem-eltérítés meg ezerrel megy olyan nemzeti inzultációkkal, amitől egy kétéves retaldált gorilla is hátraszaltót csinál, addig minden reménytelen. Mert a Fidesz győzelméhez elég jó 2 millió ember, és ez megvan, meglesz. Mert itt hívőkről van szó. A többi 5-6 millió szavazó megosztott, sokan el se mennek szavazni.

Tehát addig hiába tol előre az ellenzék (ha van ilyen) akárkit – azt az illetőt rögtön leamortizálja a hazugsággyár. Lehetsz te a legtisztább szűzlány is, pár héten, hónapon belül te leszel a legmocskosabb prosti. Mert mindenre van pénzük. Ha beszélsz négy nyelvet, akkor az a baj, hogy Amerikából jöttél, ha hazai gyakorlatod van akkor meg az a baj, hogy passzív az angolod. Akármit rád kennek, rögtön feljelentések lesznek majd, nyomozások, aztán pár hónap múlva, amikor ezek az esetek elhalnak, és semmi nem lesz belőlük, te maradsz hülye bohóc, korrupt gazember, sorosista ügynök, ja és mellesleg meg ballipsi hazaáruló, gyurcsányista komcsi, és a CIA által nyomott guruló dollárok haszonélvezője. A pereket bukják ugyan, de az árát meg te fizeted, adófizető.

Annak bizonyítására, hogy miért nincs esély, millió példa van. Matematikusok ismerik azt az eljárást, amikor valamit nem tudunk bizonyítani, de az ellenkező állitás lehetetlenségét igen – és ez is érvényes bizonyítás. Otthon már ezt is lejátszották Orbánék, egyedülállóan a világban, ráadásul Európa közepén. A korrupció egyik alapesete az, amikor haverokhoz megy a pénz, elugrani sem tudnak előle. Simicska ilyen volt sok évig, hatalmas politikai erővel is rendelkezett. Amíg a Fideszt támogatta a pénzéből, nem volt semmi gond, ő volt a sebezhetetlen, kikezdhetetlen. Mikor Orbán hirtelen 1G lett, (előtte is az volt, csak nem a legjobb barátja jelentette ki róla), akkor ő lett a közellenség, szűzlányból a rohadt kurva, semmi perc alatt. Amíg a Fideszt nyomta addig ő volt a király, aztán gyorsan kiderült, hogy ugyanabból a pénzből a Jobbikot támogatni bűncselekmény. Aztán elvesztette szinte mindenét, és ez a mesés vagyon hirtelen átment egy másik haverhoz, (azzal a különbséggel, hogy most a keresztapa az okos helyett egy hülye mellett döntött, nehogy ez is kikezdje a hatalmat. Feltétel volt, hogy az életkora magasabb legyen, mint az IQ-ja). Percek alatt jöttek a százmilliárdok, és lám ma ő az ország leggazdagabb embere.

Hazánk bizonyított pro es kontra, hogy a korrupció fellegvára. Egy ilyen után normális országban már minden résztvevő börtönben lenne, és biztos, hogy nem hatalmon. Ezt csak ezért hoztam elő, mert ahol ez megtörténhet, és ezt kibírja a főnök és a család bukás nélkül, ott bármi megtörténhet, (kivéve, hogy megbukik). Jó, tudjuk, hogy ehhez kellett az EU évek óta tartó inkompetenciája is, végül is ez mind svéd és holland adófizetők pénzéből ment végbe, meg kellett a magyar nép és az ellenzék megosztottsága is, de ha a dolog legvégét akarjuk látni, akkor nyilvánvaló, hogy mindezek mögött a propaganda áll. Enélkül a hülyének is tuti lenne, mi folyik itt. Mert ez a propaganda nem mondja el azt, ami a hír, és amit kellene, de ezerrel nyomja azt, ami álhír, ami féligazságokon és csúsztatásokon alapszik, ha ezt az érdeke úgy kívánja.

Minden kommunikációs szakember pontosan hallja és látja, a közmédia minden mondatán, hogy gondosan szerkesztett, pontosan úgy, hogy abból mindig a kormány jöjjön ki pozitívan, és a többi gonosz állat, (EU, Brüsszel, Soros, Gyurcsány, s lehet folytatni) meg negatívan. Minden szónak megvan a helye, és súlya, és annak is, ami nem hangzik el.

Gondosan intézik el, hogy senki ne emelkedhessen ki, vagy például, hogy ne tudja a nép, hogy Orbán is aláírt minden szankciót, amit most a néppel átkoztatnak el. Vigyáznak arra, hogy ne kerüljön a köztudatba, hogy otthon duplája az infláció, mint pl. a briteknél, ahol – a híradó szerint – már a lakosság fele tart attól, hogy szegénysorsa jut. Meg Németországban éheznek az emberek pedig az ország nem is létezik. Nehogy megtudják, hogy az otthoni nyugdíj emelések a nyugdíjas infláció közelébe sem jönnek, hogy az új olasz miniszterelnök Meloni, lelkes támogatója az ukránoknak, hogy a kormány csak az utolsó két hónapban,12 milliárd forinttal támogatta a Fideszt a választási kampányában, miközben miszlikbe szedik a baloldalnak, Magyarország legfőbb szövetségesétől kapott 3 milliárdot.

Lehet folytatni, kinek mennyi ideje van.

Volt egy régi szovjet mondás, miszerint állandó a harc a televízió és a hűtőszekrény között. Az elvtárs bámulja a tévét, meghallgatja a híreket, majd benéz a hűtőbe, és eldönti mi az igazság. A politbüro az utolsó percig bízott abban, hogy propagandájával győzni tud az üres hűtők felett, mégpedig legfőképpen azért, mert a megosztott es szolidaritás nélküli társadalomban az egyének gyakran úgy érzik és azt hiszik, hogy csak ő ilyen lúzer, lám a többiek milyen szépen élnek, láttam a tévében.

Augusztinusz mondta, hogy az igazság olyan, mint az oroszlán. Nem kell, hogy megvédd. Engedd szabadon, és megvédi magát.

Amíg ez nem történik meg otthon, addig csak a kezdet végéről beszélhetünk, egyáltalán nem a vég kezdetéről.

Frank Tibor magyar származású kanadai matematikus-közgazdász, illetve üzletember. A Kanadai Magyar Hírlapban számos írása jelent meg az évek folyamán. A fenti írás eredetileg az Újnépszabadság című lapban jelent meg. Közlését a KMH-ban a szerző engedélyezte.

Kategóriák: Szervezetek

Időutazás 2075 — Gondolatok az élőláncról

2022, november 28 - 15:52

Kerek, vagy fél-kerek szám. Hetvenöt a vége. Száz lenne az igazi, de nekünk csak kettőezerhetvenötig szólt a jegyünk. Most épp a globális lehűlés időszakát éljük. Tudósaink aggódva futtatják intelligens szoftvereiket. A gleccserek száz év múlva elérik a hegyi falvakat, és Velence csatornái ki fognak száradni. Több szén-dioxidot kellene kibocsájtani, esetleg metánt. Mondják, és határozott hangjuk mögül halványan feldereng a remény.

Ma babfőzeléket eszünk.

Nálunk béke van. Ingyen látogathatjuk a Kedves Vezető Mauzóleumát. Narancssárga lepel alatt, kellemes félhomályban fekszik a balzsamozott, illatos test. Pávatánc lengi körül, és tudjuk, hogy a harc addig tart, míg nem győzünk. Még harcolunk. A hajléktalanokat, rokkantnyugdíjasokat, Sorost és az juniot legyőztük. Már a spájzban sincsenek, Brüsszel inkontinenciában szenved, ám a szőnyeg alá söpört ellenzék még létezik, és a tanárok is kitartanak. Az élőlánc mára kultikus eseménnyé vált. Heti rendszerességű rítus. Mindig munkaszüneti napon tartják, hogy ne okozzon zavart. A kormány a munkaszüneti napokat -rendkívüli felhatalmazásával élve- munkaszüneti nappá nyilvánította, a társadalom felett lufiként, tartószáron lebegő országgyűlés a háromszázhatvanötödik Alaptörvény módosításba tervezi foglalni a munkaszüneti napok munkaszüneti nappá minősítését.

Az apa férfi, az anya nő.

Gizike, Gizi néni unokája lelkes: „Ugye a mauzóleum után az élőlánchoz megyünk?” A nagymama elégedetten, sőt boldogan bólint. Az élőlánc elég hosszú, nem kell buszra szállni. A téren keresztül mennek, hogy elkerüljék a fagylaltost. Így is nehéz a fagyiról lemondania, de a gombócokat, és Gizike vágyakozó pillantását látva Gizi néninek még jobban elszorulna a szíve.

Mennek, ma még gyertyát is visznek magukkal. Fejük felett az infláció szárnyal, lábuk alatt a tanárok befagyasztott bére recseg. „Szabad ország, szabad oktatást!” zúgja mosolyogva a tömeg, Gizi néni és Gizike velük skandálja: „Szabad ország, szabad oktatás!”, bár nem értik, hogy mit jelen a szó, hogy „szabad”, de őszinte szívvel gyertyát gyújtanak.

A távolban, a lemenő nap sugaraiban, az ellenzék csendesen fejére húzza a szőnyeget.

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

A ház, ami soha nem volt Göncz Árpádé

2022, november 17 - 15:34

Megvan Göncz Árpád egykori villájának új tulajdonosa. Kiderült, kié lett Göncz Árpád vagyonokért elárverezett egykori villája.

Ilyen és ehhez hasonló címekkel adta tudtul a magyar sajtó, hogy elkelt a Vérhalom tér 7/b alatt található épület. A ház, a hangzatos címekkel ellentétben, soha nem volt Göncz Árpádé. A volt köztársasági elnök visszavonulása után haláláig feleségével együtt benne lakott, de a villa sohasem volt az övé.

A villa, mostani eladásáig, jó ideje a magyar államé volt. Onnan tudom, hogy egy időben mintegy két éven át a közvetlen szomszédságában laktam. A ház a rendszerváltozás előtt – így a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján is – a magyar állam vendégházaként működött. Nem az első kategóriás baráti elvtársakat, mint például Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársat szállásolták el az épületben, hanem többnyire másodvonalbeli politikusokat, afrikai törzsfőnököket, s ha jól emlékszem, budapesti látogatásakor Arafat is ott lakott.
Amikor jó volt az idő, a villa kertjében tartották a fogadásokat. Olyan ételeket és italokat szolgáltak fel, amilyeneket az egyszerű állampolgárok legföljebb a színes képeslapokban, vagy ritka nyugati utazásaink alkalmával láthattak.

Mi, a szomszédos ház lakói többnyire már egy nappal a illusztris látogatók érkezése előtt tudtuk, hogy nagy ember érkezik. Ilyenkor ugyanis éber emberek kutatták át a kertünket, a környékről elzavarták az ott parkoló gépkocsikat, nekem is máshol kellett megállnom az akkor viszonylag menőnek számító Daciámmal. Azt viszont nem tiltották meg, hogy az erkélyről bámészkodjunk és ily módon megtudjuk, mi történik ezen a fontos helyen.

Ennyit röviden a Vérhalom tér 7/b sz. házról. Ami, a mostani sajtócímekkel ellentétben, soha nem volt Göncz Árpádé.

Kategóriák: Szervezetek

Állatátlakoltatás

2022, november 5 - 16:30

 Ha fogadni lehetne arra, hogy melyik szó marad meg biztosan a nézők emlékezetében, erre az „állatátlakoltatásra” valószínűleg sokan fogadnának. Pedig bőven akad még versenytársa a Pesti Magyar Színház, Madagaszkár című zenés kalandtúrájának mindkét felvonásában. A főleg gyerekeknek szóló – de felnőttek számára sem tanulságmentes – darab megtekintését már hatéves kortól ajánlják!

Színházi előadásról szóló ismertetést általában nem szoktak a fordító, szövegíró teljesítményének dicséretével kezdeni. Hogy itt most mégis így van, az a magyar változat szerzői: Olt Tamás és Váradi R. Szabolcs teljesítményének köszönhető. A darab eredetileg egy amerikai számítógépes animáció volt, tulajdonosa és producere a DreamWorks Animation. A kilencvenes években hozták létre, hogy különböző animációs trükköket készítsen filmekhez. A Madagaszkár című filmjük 2005-ben készült, ám igazán híres a 2014-ben kiadott „Madagaszkár pingvinjei” filmjük lett. Sikerére jellemző, hogy egy nappal az amerikai után, 2014. november 27-én már Magyarországon is bemutatták. A színpadi változat lényegében ebből született, idehaza az ősbemutató 2021. december 3-án volt a kaposvári Csiky Gergely színházban.  A Pesti Magyar Színház előadása azon ritka produkciók közé tartozik, ahol szemlátomást a színészek is jól érzik magukat. Könnyedén, felszabadultan komédiáznak. A kitűnő színészi játékot a lendületes zene, Kovács Ivette Alida jó díszletei és ragyogóan eltalált kosztümjei segítik. No és persze a nyelvi leleményekkel teli szöveg! Ne lepődjünk meg, ha a gyerekek majd gyorsan átveszik és hetek múlva is használni fogják a számukra már most sem ismeretlen „zsírul vagyok”, vagy a cimborát pótló „cimbi”, színpadról hallott „te vagy a legcimbibb” változatát. Még az sem lehetetlen, hogy egyik-másik felnőtt is – ha éhes, mint az oroszlán – „sztékfoglaló-t” szeretne tartani vagy bizonyos események után az örökké aggódó zsiráftól eltanult módon „garantált deprimált” lesz.

 A darab felnőttnek, gyereknek egyaránt szórakoztató. Alex, az oroszlán és állatkerti barátai nagy kalamajkába keverednek, amikor Marty, a zebra, a pingvinek segítségével megszökik a New York-i Central Park állatkertjéből. Barátaik az első döbbenet után útra kelnek, hogy megkeressék, ám a betondzsungelben mászkáló víziló, oroszlán és zsiráf nem kevés feltűnést kelt. A kaland azonban tovább bonyolódik, amikor a kis csapat ládákba zárva egy hajóra kerül, amelynek úti célja a nagy és vad Afrika. A cselszövő pingvinek azonban megrongálják a hajót, és hőseink Madagaszkár egzotikus szigetének partján találják magukat. A New York-i szökevényeknek most rá kell jönniük, miképpen maradhatnak életben a vadonban, és fel kell ismerniük az igaz barátság és összetartás valódi erejét.  A dalokkal, táncokkal tarkított verses mese – a dallam olykor nem véletlenül ismerős – már kezdetben felvet az emberek életében is gyakran felbukkanó kérdéseket. A négy barát, a zebra, az oroszlán, a víziló és a zsiráf, együtt élnek az állatkertben. Csak jóval később derül ki, hogy jól gondozott életmódjuk elfed egy fontos különbséget: hárman növényevők, az egyikük ragadozó! Az állatkertben ezzel nincs gond, készen kapják a táplálékot. Így azután, amikor feltámad a zebra szabadságvágya, szembe kerül a többiek konformizmusával. Ám ez utóbbit legyőzi a barátság érzése – és ebből rengeteg kaland, bonyodalom származik. Képzeljük csak el: mihez tud kezdeni egy zsiráf a New York-i metrón! Hát persze, hogy skandalum lesz belőle.  Innen azután felgyorsulnak az események és a szökevény kompánia némi életveszély után végül eljut Madagaszkár szigetére. A feszültséget – ne feledjük, gyerekdarabról van szó – sok zene, tánc, látványos, olykor vetített, szép színes díszlet enyhíti. Érkezésük után egészen más világba csöppennek. A szigetet benépesítő gyűrűsfarkú makik, a lemurok társadalmának is megvan a maga baja, nem mentesek ők sem néhány igazi, emberi vonástól, ráadásul komoly ellenségük is van. Mit tesznek a barátaink ebben a helyzetben? Nos, azt már igazán nem árulhatjuk el, mint ahogy a darab végkifejletét sem. Egy kis jó szórakozás reményében érdemes rábeszélni a gyerekeket, hogy kísérjenek el minket a színházba, egészen bizonyos, hogy megbánni ők sem fogják!

Kategóriák: Szervezetek

Magyar sikerek Új-Zélandon

2022, november 1 - 20:26

A World of WearableArt (WOW) idehaza talán csak a szakemberek szűk körében ismert esemény. Pedig már nem új, több mint harminc éve öleli át a művészet a design és a divat világát és egyesíti őket egy színházi előadásban. Egyedülálló kombinációja a világ vezető, hordható művészeti versenyének és az új-zélandi Wellingtonban megrendezett látványos színpadi shownak. A WOW a világ minden tájáról vonzza az élvonalbeli tehetségeket, a ruhatervezőktől a show táncosokon és artistákon át, a zenészekig és előadókig.

 A „lélek vizuális lakomájaként” beharangozott World of WearableArt (WOW) díjátadó inspirálja és izgalomba hozza a közönséget. Egy kreatív csapat 18 hónapos munka során minden évben teljesen egyedi, új műsort készít, a világszínvonalú tánc és színházi előadás rendkívüli ötvözetét. Valós alkotás, mozgalmas zenével, amely varázslatos hangzásvilágon, vizuális vetítéseken és az életnagyságúnál nagyobb háttereken keresztül vezet egy sajátos élményvilágba. A WOW Awards Show már az ajtón belépés pillanatától magával ragadja a közönséget, és meghívja őket egy képzeletet felülmúló utazásra. Az első WOW Awards Show-ra 1987-ben került sor egy esőáztatta sátor alatt, az új-zélandi Nelson vidékén. A World of WearableArt Awards verseny ma a világ több mint 40 országából vonz nevezőket minden évben, és ők rendkívüli, hordható művészeti alkotásokat készítenek, majd életre keltenek a színpadon.  A tervezők számára ez egy lehetőség arra, hogy vállalják a kreatív kihívást, és egy nemzetközi tervezői közösség részévé váljanak. Kihagyhatatlan esemény körülbelül 60 000 ember számára, akik nézőként lehetnek jelen, valamint egy áhított verseny mindazoknak, akik a divat, a művészet, a design és a jelmezek élvonalában dolgoznak. Vannak közöttük diákok és olyanok is, akik először jelentkeznek ilyen komoly versenyen. Az egyik cél, a művészet levétele a kiállítótermek faláról és teljesen új szemléletű bemutatása a mozgó testen való megjelenítés segítségével. A versenyen a világ bármely pontjáról bárki részt vehet, ha elmúlt 18 éves. Minden, ami viselhető művészet, helyet kaphat a színpadon, amennyiben eredeti, innovatív és megfelelő színvonalon kivitelezett.  Mindez persze megmaradhatna egy bennünket kevéssé érintő, távoli érdekességnek, de Sárdi Rezső, Új-Zéland magyarországi tiszteletbeli konzulja nemrég arról tájékoztatott, hogy az idei wellingtoni World of WearableArt-on, a „Fashion Oscar-nak” is nevezett nemzetközi versenyen két magyar is első helyezést ért el a saját kategóriájában. Ez pedig ránk irányította a figyelmet a rendezvényen. A nemzetközi zsűri a Hidden Layers (Rejtett Rétegek) nevű lenyűgöző geometrikus ruhakölteménynek ítélte oda az „építészeti” (Construction) kategória első díját. A bírák a Hidden Layers kivitelezését elegánsnak, könnyednek és gyönyörűnek mondták: csodálatos gördülékenység van abban, ahogy a ruha mozog. A fekete-fehér használata egyszerű volt, de hihetetlenül hatékony.  A modell tervezője a magyar Weszelovszky Anna – aki egyébként Magyarországon hivatásos tűzoltó és cirkuszi előadóművész – alkotása több szempontból is meglepetés volt. A Hidden Layers poliészterből, pamutból, jerseyből és üvegszálból készült. A tervező úgy írja le a ruhadarabot – mondták el róla – mint a látszólagos egyszerűség mögött rejlő összetettséget, a változtatás lehetőségét és a meglepetés képességét. Gyönyörködtető volt a ruhával elért finomság és járult hozzá még a meglepetés eleme. Az alkotó minden részletet átgondolt, a finom fodros gallértól a fejdíszhez való csatlakozásig. A ruha külsejét viszonylag egyszerűvé tette, miközben ügyesen kidolgozott egy olyan szerkezetet, amikor a modell egy karika segítségével felemelte a köpenyt, hogy felfedje az alatta rejtőző összetettséget.

 Weszelovszky Anna befelé fordulónak vallotta magát. Szerinte a kompozíció mondanivalója, hogy az emberek fokozatosan felfedik valódi énjüket. Metafizikai szinten ez egy személyiségről szól. Azért hoztam létre az egyszerű fekete felületet –mondta el a munkájáról – mert így eléggé unalmas, díszek és dekorációk nélkül. Ez szándékos volt. Amikor találkozol egy emberrel, nem igazán látsz mélységet, de ha több időt töltesz vele, egyre több réteget fedezel fel. „Ez a történet rólam is szól, hogy megmutatom, mire vagyok képes, ki vagyok, és elég bátor ahhoz, hogy megnyíljak másoknak.” A kortárs európai művészeti alkotások inspirálták, 2020 szeptemberében kezdett el dolgozni a ruhadarab tervezésén, úgy gondolta, hogy a mű tökéletes lenne Új-Zéland nemzetközi eseményéhez. A tervet a holland Drift stúdió lámpainstallációja ihlette. Képzeljük el, hogy virág alakú ejtőernyők lógnak a mennyezeten, és hagyják, hogy leessenek, ami megnyitja az egész szerkezetet. Nagy hatással volt rám – mondta a díjkiosztás után – mert amikor először megláttam, azt gondoltam, úgy néz ki, mint egy szoknya. Ki akartam találni, hogyan lehetne egy embert belehelyezni. Olyan ez, mint egy másik ember, vagy akár önmagunk megismerésének élménye. Először csak az egyszerű, fekete felületet látod, de idővel felfedezed az előre nem látható mélységet és a rejtett összetettséget. Csak így tűnt helyénvalónak a ruhadarabot Rejtett rétegeknek nevezni. A sikerhez az is hozzájárult, hogy a kreációt bemutató modell elképesztő munkát végzett a színpadon, roppant lényeges volt, amit Jennifer Liu a bemutatóhoz hozzá tudott tenni.  Bár a korábbi részvételek során ekkora sikert még nem értünk el, a World of WearableArt-on, Magyarország rendszeresen eredményesen szerepel. Idén is volt még egy másik első helyezett, az egyetemista tervezők (Student Section) kategóriában a jelenleg Londonban tanuló Oláh Ágnes nyert „Beneath” című alkotásával. A WOW korábbi magyar díjazottjai közé tartozott az új-zélandi Sasvári Daniella és Aaron La Roche házaspár is, akiknek 2019-es „Regnum Dei” című tervét idén is kiállították. Ez roppant színes alkotás látható a díjátadás után készült képen őexcellenciája Hetesy Zsolt úr mellett – ő hazánk nagykövete Új-Zélandon – az idei győztesek társaságában.

Kategóriák: Szervezetek

Momentum és a történelmi gerilla

2022, október 30 - 14:31

A Momentum gerillázott egyet. Lehet, hogy a kiesen őszies napon a grillázs jobb lett volna, de nekik az nem felelt meg. Így aztán elmentek a Szabadság térre emlékművet takarni. Mert arra viszont futotta. Talán azért, mert a pártelnök korábbi szimpátiájának centruma felzabálta a szotyit a grillázs elől. De mindegy is. Szóval elmentek és betakarták a Szabadság téren a szovjet emlékművet. Mert olyan élénken él az ifjú Gelencsér Ferenc Momentum-elnök emlékeimben a II. világháború személyes tapasztalata, mintha csak tegnap álmodta volna.

Mindegy is lenne, elvégre Gelencsér Ferenc Momentum-elnököt is megilleti a szabad véleményalkotás joga. Így kifejtette azt a véleményét, hogy az ország tele van a háborús szankciókat kifogásoló kormánypárti plakátokkal. Ebben egyet is érthetünk vele. Tényleg tele van. Azt kicsit kevésbé emelik ki a tudósítások, hogy Gelencsér Ferenc Momentum-elnök szerint azoknak a plakátoknak mi közük van a II. világháborúhoz, de talán a tudósítások hiányosak. Meg aztán. Egy olyan hatalmas, az ország nagyságát képviselő, az egykori Olimpia-ellenes népszavazás aláírásaira összehazudozott pártnak az elnökeként mégsem világíthat rá mindenre. Amikkor ott vannak az olyan jó tagtársai, akik megteszik a rávilágítást bármire is. A HVG tudósításából idézve: “Bedő Dávid és Lőcsei Lajos országgyűlési képviselők arról beszéltek, hogy az emlékmű azért hazug, mert felszabadítóként állítja be a megszálló szovjet csapatokat, holott pontosan tudjuk, az elnyomás volt a céljuk”. Úgyhogy a grillázspótló gerillázás nem is Gelencsér Ferenc Momentum-elnök személyes emlékeire támaszkodik hanem az országos melegedő másik két szereplőjének az emlékeire.

Mert a történelemkönyvek a II. világháború kapcsán olyasmit emlegetnek, hogy volt egyszer egy ember, akinek a szakálla nem volt ugyan kender, de azért Kenderesre vitték a hamvait. Erről az emberről azt tartják még a mérv adó történészek is, hogy kormányzóként nem sokat tett a fasizmus terjedése ellen, és emlegetnek valami csapattestet, amely elfelejtett hazajönni a Don mellől. Hogy az olyasmiket ne is említsük, hogy saját kicsi kezével bírta leírni önjellemzésként, hogy antiszemita volt. Ezt a figurát közös autókázáson is lencsevégre kapták egy Hitler nevű Adolffal, akinek elévülhetetlen népirtásai vannak. S akinek a csapatai nem kicsit megszállták Magyarországot is. Így aztán, amikor a szövetséges erők, hazánkba a szovjetek megérkeztek, akkor itten kérem megszállás volt. Meg népirtás. Meg egy olyan államvezetés, ami készséggel kiszolgálta a német megszállók minden, a népirtással kapcsolatos igényét is.

Jut eszembe leszögezni, hogy magam sem éltem akkor. De ha szubjektíven döntenem kell, akkor legalább azt a történelmi állapotot, ami körül nagyjából konszenzus van, inkább hajlamos vagyok elfogadni, mint néhány momentumos ólomkatonáét. Az pedig elő szokott fordulni, hogy egy, az utolsó pillanatig ellenük háborúzó országot a bevonuló csapatok megszállnak. Magyarország pedig akkortájt, jó magyar szokás szerint szerint a vesztes oldalán gondolta utolsónak leoltani a saját lámpását is. Ettől nem kell szeretni a szovjeteket, és adtak is erre később okot. Ott és akkor azonban elég kétállású kapcsolóról beszélhetünk. Ha a Momentum problémázik a szovjet bevonuláson, akkor óhatatlanul visszasírja a német megszállást, az azt kiszolgáló magyar csirkefogókkal, az emberek Dunába-lövésével, és minden mással együtt.

Amivel persze nincsenek egyedül. Azzal sem, hogy pár apróságról ugyanúgy elfeledkeznek, mint neohorthysta haverjaik ott a Fideszben, illetve annak holdudvarában. Egyáltalán nem biztos, hogy élnének, ha a szövetséges csapatok, és köztük itt az szovjetek meghagyják a korábbi helyzetet. Ha pedig véletlenül élnének, akkor sem biztos, hogy nem a Dunában végeznék. Ahogy még a népvezéri komplexusok kisgazdája, Orbán Viktor is esélyesen lenne olyan helyzetben, hogy az intéző lovának is hangosan előreköszön. Egyébként az az érdekes, hogy ez utóbbi, nem is olyan régen, a Horthy-fétis avatásakor még megvolt Gelencsérnek.

Úhygogy lehet, hogy mégis inkább a grill-partinál, vagy a grillázsnál kellett volna maradnia. Az talán még sikeresebb is lett volna. Meg, talán, bölcsebb is maradhatott volna. Talán.

Kategóriák: Szervezetek

A Görög eljött Budapestre

2022, október 29 - 18:06

 Domenikosz Theotokopulosz 1541-ben született Kréta szigetén. A világ ma úgy ismeri a nevét: El Greco, A Görög. Ő lett az európai képzőművészet történetének egyik legkiemelkedőbb mestere. A magyar közönség korábban még soha nem láthatott az ő életművét ennyire átfogóan bemutató kiállítást. A budapesti Szépművészeti Múzeumban 2023 február 19-ig látogatható tárlaton megismerhetjük a festő teljes formai komplexitását és nagy ívű stílusfejlődését. Az összesen mintegy hetven művet felsorakoztató kiállításon több mint félszáz alkotást ismerhetünk meg a spanyol-krétai mestertől.

 A magyar Szépművészeti Múzeum őrzi az európai kontinens egyik legjelentősebb spanyol festészeti gyűjteményét. Spanyolországon kívül Európában a legtöbb, öt darab saját kezű El Greco-festmény található nálunk. A Szépművészetiben látható művek mellett a tárlatra most több mint negyven magán- és közgyűjtemény, például a madridi Museo Nacional del Prado és a Museo Nacional Thyssen-Bornemisza, a toledói Museo del Greco, a párizsi Musée du Louvre, a londoni National Gallery és a washingtoni National Gallery of Art kölcsönzött alkotásokat. A nagyszabású bemutatóra olyan kiemelkedő művek érkeznek Budapestre, mint például a Szent Sebestyén a palenciai katedrálisból, a Krisztus megkeresztelése a madridi Pradóból, a Laokoón a washingtoni National Gallery of Artból. El Greco ma a múzeumi világ egyik állócsillaga. Nem mindig volt így, mert ezt a fantasztikus mestert élete végén szinte elfelejtették és később újra fel kellett fedezni – mondta el róla dr. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Volt ebben szerepe az egyik legjelentősebb magyar műgyűjtőnek, Nemes Marcellnek is, az ő gyűjteményében Rembrandt és mások mellett 12 El Greco kép is helyet kapott. Amikor 1914-ben pénzügyi zavarba került, felajánlotta megvételre a magyar államnak – nem éltek a lehetőséggel. A gyűjteményt Párizsban árverezték el közülük egy most – állandó letétben – visszakerült a Szépművészeti Múzeumba, Így az itteni képek száma már hatra emelkedett. Ez a kiállítás áttekinti az életmű egészét. A kezdetben még bizánci hatást mutató művektől, a késői főművekig, minden teremben fantasztikus alkotásokat láthatunk. Köszönhető ez elsősorban dr. Leticia Ruiz Gomez asszonynak, aki a spanyolországi Patrimonio Nacional Királyi Gyűjtemények igazgatója és ennek a budapesti kiállításnak a kurátora, az El Greco életmű katalógus szerzője. Az ő véleménye szerint Greco az egész művészettörténet egyik legmeglepőbb pályaívét mutatta be és bontakoztatta ki a pályafutása alatt. Több mint ötven éven keresztül volt jelen a bizánci, a velencei, a római és a spanyol festészeti iskolákban. Bejárta egész Itáliát, hogy a reneszánsz nyugati festészettel megismerkedjen. Nagy utazása végül Spanyolországban ért véget. Itt nem sikerült II. Fülöp kegyeit elnyernie, Greco legfőbb megrendelője az egyház lett.

 Nem véletlen, hogy a kiállítást idősebb Szent Jakab zarándok apostol ábrázolása nyitja meg. Nagyon jól bemutatja, hogy Greco egész Európát átszelő utazásai és a spanyol kötődése milyen szimbiózisban állnak művészetével. Bátran elmondhatjuk, hogy minden idők egyik legzavarbaejtőbb és legrendkívülibb pályafutásának tanúi lehetünk. Személyisége lebilincselő. Azt mondják róla: Picassót leszámítva nem létezik más olyan művész a világon, aki képes lett volna egy festészeti nyelvezetből kiindulva, oly mértékig elsajátítani annak minden jellegzetességét, hogy átalakítsa és végül egy teljesen egyedi, sajátos, új stílust hozzon létre. A tárlat időrendben vezeti végig a nézőt azokon a földrajzi helyeken, művészeti központokon, ahol a mester megfordult.  Hét, tematikus és kronologikus fonalat követő szekcióban mutatja be a kiállított műveket, azzal a szándékkal, hogy általuk, valamint a fal- és szekciószövegek, képfeliratok, audiovizuális eszközök segítségével a látogatók behatóan megismerkedhessenek a spanyol-krétai mester egyedülálló munkásságával. Életművének egy fontos fejezete a világi portrék készítése, melyek a kor toledói társadalmát mutatják most be számunkra. Élethűen és nagyon közeli ábrázolásokon láthatjuk a szenteket is, őket mindig sajátos, egyéni vonásokkal ruházza fel. Ezt leginkább az apostolok ábrázolásában figyelhetjük meg. Szent Pált például az egyik képén tudósként jelenítette meg, a szent attribútumát pedig – a kardot – a háttérben helyezte el. Az arc ábrázolása annyira karakteres, eleven, hogy több kutató is felvetette: lehetséges, hogy önarcképről van szó! A másik nagyon fontos szekció a Szent Ferenc ábrázolások bemutatása. Miután Greco letelepedett Toledóban, felismerte a hódolatra, tiszteletadásra alkalmas képek iránti keresletet és megpróbálta ezt az igényt kielégíteni. Az általa megteremtett új Szent Ferenc ikonográfia kiválóan alkalmas volt az imádság és a bűnbánat gyakorlására. Az 1595-ben festett képén Ferencet erőteljes megvilágításban, sötét háttér előtt látjuk, a szent előtt a meditációhoz szükséges két tárgyat, a koponyát és a keresztet helyezte el. A koponya éles rajzolatú és aprólékosan kidolgozott. Bár a feszület ugyanaz, amit már több festményén is láthatunk, Krisztus alakja másként jelenik meg rajta. El Greco egyéni leleménye, hogy ezúttal realista módon, színekkel ábrázolta a Megváltó szobrocskáját. Fontos részét képezik az életműnek a Jézus ábrázolások. A kiállításon sok nagyszerű kép látható ebben a témában. Jól mutatja a budapesti kiállítás nemzetközi rangját és külön figyelmet érdemel az 1577-79 között festett Krisztus feltámadása. Greco Toledóba érkezésének kezdetén az első megbízások egyike volt a Santo Domingo el Antiguo rendház új templomába kért oltárkép. Ezt a művet mindmáig az eredeti rendeltetési helyén, a rendház templomában őrzik és soha korábban el nem hagyhatta Toledó városát. Ez az első alkalom, hogy bárhol máshol is látható! A képmező felső részét Krisztus nyugodt és méltóságteljes alakja uralja. El Greco belekomponálta a festménybe a fehér ruhát viselő ismert helyi szent, Ildefonzt alakját is. A kiállításnak talán mégis a leginkább megkerülhetetlen műve az állandóan idehaza látható Bűnbánó Magdolna. Ez a múzeum legkeresettebb festménye, azt is tanúsítja, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum – ha őt kérik – hasonlóan nagylelkűen fogadja a külföldi múzeumok megkereséseit. Elmondhatjuk róla, hogy Mária Magdolna alakja itt az egyik legtökéletesebb megtestesítője a keresztény ikonográfiának. Ábrázolása a tridenti zsinatot követően vált különösen kedveltté. Greco számos Magdolna képe közül ez kötődik legszorosabban a velencei festészethez és Tiziano művészetéhez. A fedetlen keblű alak beállítása, jobb kezének – sokak által megmagyarázhatatlannak tartott – jellegzetesen összeillesztett ujjai tizianói mintát követnek. A fény és a felhők mintha formai párbeszédet folytatnának a figurával, ezt a fogást Greco a későbbiekben is gyakran alkalmazta.

 Élete legutolsó szakaszában a görög festő mindinkább befelé fordult. Ekkor alkotta meg élete legszemélyesebb, leglíraibb és legnyugtalanítóbb műveit, melyeket a következő századokban teljes értetlenség övezett. Az őrület termékeinek, egy bizarr különc eltévelyedésének vélték őket, melyek majd a 19. század végétől a modern művészetet átformáló avantgárd mozgalmak előképeivé váltak. Az életműben egyedülálló alkotása a görög mitológia nevezetes témáját, Laokoón és két fia halálát dolgozza fel. Az emberi testeket az anatómiai ismeretek birtokában, mégis víziószerűen jelenítette meg. Az alakok egymást kiegészítő beállításai a klasszikus szobrászatból származnak, de mégis jelentősen eltérnek a Vatikáni Múzeumban látható Laokoón-szoborcsoportétól. Az i.e. 2. században keletkezett eredeti művet 1506-ba találták meg Rómában, El Greco az utazása során láthatta.

Kategóriák: Szervezetek

Példamutatás a gondoskodásra

2022, október 28 - 15:26

 „Elkaplak!” címmel jótékonysági előadást rendez a Fővárosi Nagycirkusz november 6-án 11:00 órakor. A gondolat nem új. Ezt a programot több évvel ezelőtt, 2014-ben indította el a Fővárosi Nagycirkusz, valamint az Artistaművészek és Cirkuszi Dolgozók Szakszervezete a nyugdíjas artistaművészek megsegítésére.  „Jövőt építeni a múlt tisztelete és folyamatos ápolása nélkül nem lehetséges.” E mottó jegyében szervezik immár nyolc éve rendszeresen a támogatásra létrehozott cirkuszi gálát. A korábbi évek hagyományait követve az esten ingyen lépnek fel a Jókai Mór novellája ihlette Melyiket a kilenc közül? című előadás művészei, ezzel segítve a szépkorú művésztársakat. Emellett az előadás teljes bevételét is nekik ajánlja fel az intézmény a szakszervezettel közösen. „A Fővárosi Nagycirkusz, valamint az Artistaművészek és Cirkuszi Dolgozók Szakszervezete által közösen szervezett előadás sokkal több, mint egy kulturális-művészeti esemény. Ez a program őszinte példamutatás a gondoskodásra! Ez az önmagán túlmutató üzenet nemcsak egy esemény szeretne lenni. Olyan tett, amely példájával kihat az egész évre, a szemléletmódunk egészére: a sikereik csúcsán járó fiatalok, az aktív artistapályájuk közepén lévő következő nemzedék tagjai gondoskodnak azokról, akiktől tanultak, akiknek köszönhetik a szakmájuk mesterfogásait, tiszteletét és szeretetét.” – fogalmazta meg a támogatás célját Fekete Péter, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója. Ezt az üzenetet erősíti, hogy a műsor létrejöttében közreműködő valamennyi résztvevő – a porondostól a zenészig, az istállómestertől a fellépő világsztárokig – ingyen dolgoznak a műsoron. „Ilyenkor karácsony előtt jó, ha megállunk egy pillanatra, és köszönetet mondunk azoknak a veterán mestereknek, akiktől tanultuk a szakmát, a művészetet, akik tanácsaikkal vagy példamutatásukkal irányt mutattak nekünk.  Figyelmesen megnézve az idei előadás beharangozójául választott képeket, felfedezhetjük az egymásba kapaszkodó kezeken az idő múlását. De szólnak még másról is. Arról, hogy a fiataloknak előbb az idősebbek segítettek, hogy egy fogás tökéletes és biztonságos legyen, egy trükk fejlődni tudjon, tehetséges és szépreményű tanoncból kiváló és sikeres, és nem utolsó sorban boldog és az életet minden ízében örömmel megélő artistákká váljunk. Nem feledkezhetünk meg azokról, akik egykor elindítottak minket a pályánkon, és akik akkor a fülünkbe súgták: „Repülhetsz, ELKAPLAK!” Nem engedhetjük őket sem leesni.” – foglalta össze egyetlen mondatban a program lényegét Novákovics Noémi artistaművész.

Kategóriák: Szervezetek

Szankció, infláció, háború — Levél Orbán Viktornak

2022, október 19 - 15:01

Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam!

Megkaptam a levelét, és biztosíthatom, hogy az Ön küldeménye nálam nem úgy végzi, mint sok más magyar polgár esetében, akik arra készülnek, hogy összegyűjtik az Ön által küldött leveleket és elégetik. Nálam ilyen nem fordulhat elő, én gondosan megőrzöm az Ön levelét, hogy majd egy majdani bírósági tárgyaláson a terhelő dokumentumok hosszú sorába ezt is csatolhassam.

Ön már nem először ír nekem levelet, ami tiszteletre méltó kitartásról tanúskodik, hiszen, mint bizonyára tapasztalta, eddig egyetlen alkalommal sem válaszoltam és a környezetemben sem ismerek olyan személyt, aki megválaszolva visszaküldte volna Önnek a nemzeti konzultációnak nevezett kérdéssort. Ha úgy tetszik, ez a kitartás, hogy nem adja fel, és rendületlenül, immár tizenkettedik alkalommal próbálkozik, bizonyos körülmények között – például egy normális országot feltételezve – tiszteletet érdemlő tulajdonság is lehetne. Nálunk azonban nem az, sokkal inkább az Ön és társai álságosságának a bizonyítéka.

Önök azt szajkózzák – éjjel, nappal, minden hullámhosszon –, hogy az országot érintő minden fontos kérdésben kikérik a véleményemet, mert érdekli Önöket, hogy mit gondolok a migrációról, a koronavírusról, vagy, mint például most, az Európai Unió Önök szerint káros és hatástalan szankcióiról. (Ha jól értettem, azokról a szankciókról beszélünk, amelyeket Ön Magyarország nevében egytől egyig elfogadott és aláírásával szentesített.)

Nos, közölnöm kell Önnel, Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam, hogy a pénzpocsékolásnak ezt a módját sem vagyok hajlandó támogatni. De van, amit még a pazarlásnál is jobban utálok, ez pedig az álságosság, más néven: a hazudozás. Ön azt állítja, hogy több millió magyar véleményével kikényszeríthetik az uniós szankciók megváltoztatását, mert – az Önök állítása szerint legalábbis – ezek a szankciók nem működnek és csak kárt okoznak az uniós országoknak, míg egyedül az oroszoknak hajtanak hasznot.

Nem szőrszálhasogatásként jegyezném meg, de a szakértők ezt másként látják. Valójában még ezzel sem volna baj, hiszen nem kell mindig mindenkinek mindenben egyetértenie, a problémát az okozza, hogy Ön, miniszterelnök honfitársam, hülyének néz engem és a többi, immár nem tízmillió, csupán 9,7 millió magyart. Korábban háborús, újabban pedig szankciós inflációról beszélnek, s azt próbálják elhitetni velünk, magyar polgárokkal, hogy nálunk azért magas az infláció, mert háború van.

Ezzel kapcsolatban nekem csupán egyetlen kérdésem volna: a háború nemcsak Magyarországot, hanem Európa többi országát is érinti, ám máshol jóval kisebb a drágulás, mint idehaza. Meg tudná magyarázni, hogy mi ennek az oka?

Önök, Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam, 12 éve kormányoznak, ennyi idő elég lett volna, hogy kezdjenek valamit az előttünk álló kihívásokkal. Úgy mint az oktatással, az egészségüggyel, röviden: Magyarországgal. Ám Önöknek nincsenek válaszaik ezen területek problémáira, ami nem meglepő és még kevésbé mulatságos: Önök nem azon agyaltak, hogy miként lehetne korszerűbb és versenyképesebb az oktatás, emberibb és európaibb az egészségügy, élhetőbb az élet, hanem azzal voltak elfoglalva, hogy családtagjaik és csókosaik zsebét teletömjék.

Ez is egy program, de ebben én nem kívánok az Önök társtettese lenni.

Maradok ugyanakkora tisztelettel, mint amit Ön és társai gondolnak a nemzeti konzultációs levelek címzettjeiről, vagyis rólunk, magyar polgárokról.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Választás

Márki-Zay Péter, a hatpárti ellenzéki miniszterelnök-jelölt arról is beszélt, hogy árulók vannak a soraikban, és ő tudja, kik azok.
2021.december 23.
Új kutatócéggel dolgozunk” – mondta a Magyar Hangnak Márki-Zay Péter, annak apropóján, hogy december 15-én egy igencsak kellemetlen tartalmú közvélemény-kutatás szivárgott ki a sajtó felé az ellenzéki összefogás népszerűségéről.
2021.december 22.
Bejegyzés alatt áll Gattyán György pártja, a hivatalos bírósági nyilvántartásban már szerepel a Megoldás Mozgalom. A milliárdos pénteken az Egyenes beszédben jelentette be, hogy aktivizálják a párt tevékenységét. Az ellenzéki összefogás tagjai egységesen úgy vélik: Gattyán György indulása csak a Fidesznek jó. Az ATV Híradó riportja.
2021.december 20.
Budapesten, valamint a 23 megyei jogú város közterein, de az összefogásban részt vevő pártok irodáiban is le lehet adni a szignókat.
2021.december 15.
Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje utcafórumot tartott Székesfehérváron, ahol többek között kijelentette, rendkívül gátlástalan ellenféllel állnak szemben.
2021.december 12.
„Valami megmozdult. Valami, ami túlmutatott a centrális erőtéren és az egymást taposó pártokon, a médiapolitizáláson, a szekértáborokon és a megosztottságon. Szimbólumok jelentek meg, ötletek, tervek és programok kerültek bemutatásra, értelmes politikai viták zajlottak, önkéntesek és aktivisták ezrei dolgoztak az utcákon, pozitív üzeneteket, politikai gesztusokat, elismerést és együttműködést láthattunk, ami vonzotta a választókat is.”
2021.december 9.
Noha az előválasztás alatt komoly összetűzéseik voltak, a volt kormányfő most megvédte a főpolgármestert.
2021.december 2.
Csak egy jós tudná megmondani, milyen hatással lesz a jövő évi országgyűlési választásokra a koronavírus-járvány miatt 2022. június elsejéig meghosszabbított veszélyhelyzet. Erről is beszélt a Hírklikknek Tóth Zoltán választási szakértő, aki szerint igaz a kormány érvelése, hogy nincs akadálya a választásnak, de ez akár egyetlen éjszaka alatt is változhat, ha a Fidesz úgy akarja. Erre minden jogalkotási lehetőségük megmaradt, akár az Alaptörvényt is módosíthatják az ügyben – tette hozzá. Úgy fogalmazott, pillanatnyilag beláthatatlan, mit fognak tenni.
2021.november 28.
Alapvető kérdés, hogy továbbra is egy egyre zártabb, vagy pedig egy nyitott társadalomban fogunk élni, a társadalmi fejlődés mintája nyugati, vagy keleti lesz, s a mindent központosító rendszert erősítjük-e meg, vagy visszaadjuk az intézmények autonómiáját.
2021.november 21.
Márki-Zay Péter azt mondta az ATV-nek, hogy:
2021.november 17.