Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 19 perc 33 másodperc

A Fidesz bűnösen pazarolja Magyarország legfontosabb természeti kincsét – a nemzet tagjainak képességeit

2022, október 5 - 15:56

Hallgatom az ATV Startban Őrsi Gergely II. kerületi polgármestert. Az mszp-s politikust persze az ellenzék helyzetéről, állapotáról kérdezi a riporter. És Őrsi felmondja a leckét: az ellenzék nem egységes, mindegyik párt az ellenzéken belül tör vezető szerepre, az egyes szereplők egymást hiteltelenítik stb. stb…

Persze így van ez másutt, máskor is. A kérdezőt főként a ki, kivel, mit érdekli. Szerintem viszont a médiának lenne felelőssége a társadalom edukálásában, főként, ami a politikát, annak működését illeti.

A politika ugyanis se nem a patás ördög, se nem a megváltó. A társadalom irányítására tett ajánlat. A médiának meg ezeket az ajánlatokat kellene ismertetniük – némi magyarázattal: melyik ajánlatnak mi a hátránya-előnye. Hogy a közönség az alternatívák ismeretében dönthessen a választásokon.

Mondok példát.

A jelenlegi kormány minimálisra csökkentette a személyi jövedelemadó (szja) mértékét, kibővítette a mentességek körét, a visszaigénylési lehetőségeket, ráadásul egykulcsossá tette az adót. (Most éppen a harmincon felüli gyerekes nők kapnának örökös szja mentességet.) Naná, hogy népszerű intézkedés. Közben meg az általános fogyasztási adó világbajnok – holott azt a legszegényebb is fizeti minden kiló liszt, liter benzin után. (Nem is beszélve a jövedéki adókról: ami pl. a szerencsejáték esetében méltányos lehet. De a benzin árában?

A mai magyar adórendszer végtelenül kirekesztő, erősíti a társadalom szétszakítottságát, szinte lehetetlenné teszi a társadalom mobilitását – ami még a beruházásoknál is nagyobb mértékben befolyásolja egy közösség versenyképességét. Ha a közösségi szolgáltatások – közlekedés, infrastrukturális hálózatok (köztük az egészségügy, oktatás) – elérésének esélye közel azonos a társadalom tagjainak számára, az az egész közösség sikerét – gazdasági teljesítményét is! – meghatározza.

Elvi különbség hát a jelenlegi kormányerő és ellenzéke között az adórendszer működtetése. A Főkolompos és tettestársai szemmel láthatóan úgy gondolják: az erősebb kutya… érvényesülhet. Pl. A gyermekek után járó családi pótlék 12 éve nem változott – viszont a gyerekes felnőtt adókedvezményt kap a gyerekei után. Ez azt jelenti, hogy egy tehetősebb, jobban kereső család gyermekének a többszöröse jut annál a gyereknél, ahol a szülő pl. minimálbéres, vagy pláne, munkanélküli – hiszen az nem fizet szja-t, nincs miből levonnia. Vagyis, a gyermekek neveléséhez való hozzájárulás ott a legkevesebb, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Így a „szegényember” gyerekének esélye sincs kitörni a szegénységből -, hiszen a szülei nem tudják megfizetni a színvonalasabb oktatást. Ráadásul a kormány folyamatosan szegényíti az ingyenes állami oktatást – és az egészségügyet.

Ez nem egyszerűen szolidaritási kérdés – kőkemény gazdasági racionalitási ügy. Mert hol van az megírva, hogy csak a jobban élő gyerekek okosak, tehetségesek – a nélkülözők meg mind ostobák? (Persze a körülmények erősítik a különbségeket. Hiába van kiváló nyelvérzéke egy bolti eladó és egy tanító házaspár gyerekének, ha nem tudják megfizetni a különórát, nopláne külföldi oktatást.)

Pedig a leghatékonyabb termelőeszköz a munkaerő. Nagyon nem mindegy, hogy az a gyerek felnőve legfeljebb tömegmunkára képes, vagy önálló, kreatív teljesítményre. Lehet ez a mechanika, az elektromosság, a mezőgazdaság, a számítástechnika, sőt a művészetek területén.

A jelenlegi kormány bűnösen pazarolja Magyarország legfontosabb természeti kincsét – a nemzet tagjainak képességeit, tehetségét.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Béke az annexió poraira?

2022, október 2 - 17:09

Az ukrajnai események kétségtelenül szintet léptek. Miközben a focidrukkerek mentalitásával megszakértők egyre, meg egymásra licitálva igyekeztek megmondani a nagy semmit a közösségi média bugyraiban. Vagy éppen akkor, és máshol, ha valamelyik úr SZÉKET, és hozzá mikrofont, adott. A szintlépés világos. Oroszország vezetője bejelentette 4 megye elcsatolását az ott szervezett népszavazásra hivatkozva. Olvastam korábban olyan megszakértéseket, hogy ezt Putyin nem meri megtenni. Megtette.

Alkalmasint olvashatók a hírekben, hogy Zelenszkij szerint az orosz annexió bohózat. Bohózat ügyben kár is lenne vele vitatkozni. Miközben azért gyanítom, hogy ez a történet mégsem, még Zelenszkij szerint sem annyira vicces. Így a Magyar Nemzet összefoglalójának címét inkább valami fordítási hibának szeretném tartani. Eközben, a 444.hu-n olvashatóak szerint, az USA bejelentette, hogy szankciókkal válaszolva új szankciókat vet ki „olyan orosz tisztviselőkre, családtagjaikra és szervezetekre, akik elősegítették az annexiót”. Valamint azt, hogy az uniós vezetők, az Euronews szerint kijelentették: „Az annexió jogellenes, és soha nem fogjuk elismerni”. Mely utóbbi nyilatkozatoknak aligha lesz komoly hatása. Elvégre akkor, ha ilyesmivel foglalkozna az orosz vezetés, akkor annak nyoma lenne a történelemben.

Valószínűleg ahhoz sem kell különösebben putyinbérencnek lenni, hogy valaki rájöjjön arra az apró mellékkörülményre, ami miatt még a magyarok is szembesülhetnek Orbán önjelölt váteszi szerepével. Arra a mellékkörülményre, hogy egy ország gazdaságát csak egyszer lehet tönkre tenni. Ha a nyugati megszakértők szerint az orosz gazdaság romokban van a szankciós csomagok hatására, akkor az kérem romokban van. Porig bombázni valamit addig lehet, míg nincs porig bombázva. Ha pedig ez az állapot bekövetkezik, akkor minden más csak nyilatkozatháború. Ha Orbán addig kitart, akkor megveregetheti a saját vállát, és elmondhatja: Na ugye, hogy minden további szankció hatástalan. Az annexió eközben meg halad a részletkérdések lesöprésével az asztalokról. Úgy, hogy orosz részről ezek a területek innentől orosz belföldnek minősülnek, ami könnyedén eszkalálhatja a háborút.

Amellyel kapcsolatban az ukrán előretörések is felvetnek pár kérdőjelet. Azt például, hogy egy töltényt hányszor lehet kilőni. Mert ezzel kapcsolatban azt gyanítom, hogy leginkább egyszer. Ami az utánpótlásokkal kapcsolatban vethet fel logisztikai és gyártókapacitásbeli kérdéseket. Már csak azért is, mert a hírmorzsák nagy mozaikjában olyanok is felbukkantak, hogy amerikai kiképzők biztosítják a nyugati technológia használatának megtanítását a részben amerikai hitelből felfegyverzett ukrán haderőnek. Amely technológiát karban kell tartani, után kellhet pótolni, de leginkább lőszerrel is etetni kell. Melyet elő kell állítani, és oda kell szállítani. Márpedig, szintén csak személyes gyanúm szerint, az ezzel kapcsolatos kapacitások sem végtelenek, és nem bővülnek csettintésre.

Ezek fényében tegyünk egy olyan gondolatkísérletet, hogy a felek a technológia adott szintjén maradnak. Azaz nem eszkalálódik a háború egy technikai szintlépés irányába, és az atomtöltetek, a biológiai és vegyi arzenállal együtt, maradnak, ahol vannak. Ebben szeretnék bízni. Aztán tegyük fel, hogy a nyugati raktárkészletek olyan szintre fogynak, ami mellett nem képesek pótolni a harctéri veszteséget. Miközben az annexió miatt politikailag is patthelyzet alakul ki. Ha ekkor megindulnak bármilyen béketárgyalások, akkor azok az adott helyzethez képest fognak valószínűleg elindulni. Ha januárban indultak volna tárgyalások, akkor a Krím elcsatolása lett volna a porondon egy, Koreához hasonlóan, megosztásalapú tárgyalásnak. Ami nyilván sokaknak fáj, de hallgatólagosan sokaknak tudomásul vehető. Ha most indulnak meg, akkor az oroszok egy nagyobb területi nyereség reményében tehetik meg ugyanezt.

Sok-sok halottal, illetve romokkal bővítve a veszteséglistát. Úgy, hogy a nyilatkozatháborúk árnyékában egy sikeres területszerzés rajzolódhat ki. Akkor pedig előfordulhat az, hogy esetleg jobb lett volna januárban inkább béketárgyalókat, és nem fegyvereket küldeni Ukrajnába. Aki szerint pedig egy akkori, Ukrajna területe szempontjából esetleg kedvezőbb állapot rögzítésénél a jelenlegi a jobb a megoldás, az okvetlenül támassza alá az elüldözöttek, megkínzottak, megöltek helyeslő nyilatkozataival. Akár mindkét oldalról. Mert a háború nem focimeccs, és nem is videó-játék.

De még csak nem is az egyet nem értésemtől függő állapot. Mert azt, hogy a terület-, illetve befolyásszerző háborúkat személy szerint elítélem, az sajnos nem játszik. Arra az orosz vezetés pont úgy tesz nagy ívben, ahogy az amerikai, vagy bármely másik.

Kategóriák: Szervezetek

Made in Hungária

2022, szeptember 30 - 22:41

 Kitűnő rendezés, nagyszerű, fiatal színészek és hozzá zene, zene, zene… szinte percnyi szünet nélkül. Jól ismert, meg talán már el is feledett dallamok, örökéletű slágerek; mindez egyetlen előadásban. Fenyő Miklós legendás musicaljét felújítja és ismét műsorára tűzi a József Attila Színház. Könnyű megjósolni, hogy bizonyára hatalmas siker lesz, a nagypapák az unokákkal ülnek majd együtt a nézőtéren.

Az évad első bemutatóját, a Tasnádi István, Fenyő Miklós slágereire írt Made in Hungária című musicalját október 1-től újra láthatja a közönség. Az ősbemutatót 2001. szeptember 29-én tartották a József Attila Színházban. A produkció sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy több, mint 10 éven keresztül volt műsoron. Most, 2022-ben az előadást Lengyel Ferenc állítja színpadra. Minden ugyanúgy történik, mint más színdarabokban, csak közben végig szól a rock and roll. Alig van olyan jelenet, amiben csak két-három színész szerepel, szinte végig tömeg van a színpadon. A szituációkat és az érzelmi állapotokat főleg tánccal fejezik ki. A sodró lendületű zene és a tizenhat tagú tánckar látványos, igen magas szintű teljesítménye nagyon nehézzé teszi a nézők számára, hogy nyugodtan, ülve maradjanak a helyükön. A keretjáték nem zavaró, nem szájbarágó módon, de mégis hű korrajzot ad. A darabot végigkíséri a zene, a tánc és a ’60-as évek hangulata. A musical az Amerikába disszidált, majd néhány év múltán hazatérő angyalföldi család történetét meséli el. A fiatal Rickybe mélyen beleivódott mindaz, ami egy tizenévesnek Amerikát jelentheti: a rágó, a hawaii ing és mindenekelőtt, a rock and roll. A kinti élmények hatására a főszereplő elhatározza, hogy zenekart alapít, amihez nem is kell más, csak néhány haver, hogy a Szent István parkban, a Fémmunkás próbatermében, a Tisza utcai utcabálon feldübörögjön a Viva Rock and roll. A zene támpontokat is ad. A darab elején hallható „Angyalföldi Pálmafák” szövege jól jelzi, valójában honnan – a hazatéréstől – kezdődik a történet.

A néző eligazodását néhány ügyes nyelvi lelemény segíti. A kezdő, amatőr zenekar neve „Éndzsöllend” – amit az örökké gáncsoskodó, ostoba funkcionárius még kimondani sem tud – de csekély angoltudás birtokában is mi könnyen megfejthetjük, hogy a szó Angyalföldet jelent. A zenekart mindenben akadályozni igyekvő Bigali elvtárs egy lemezborítón meglátja az amerikai sztár, Buddy Holly nevét – persze csak a „budi” szó ismerős számára – de ettől kezdve a fiúkat budihuligánnak nevezi. Őket ez nem zavarja, az „Utcabál…” sikere lendületet ad, ami viszont a papa itthoni, munkahelyi beilleszkedését gátolhatja. El is hangzik a szülői jó tanács: vegyülni kell, verébnek kell lenni a verebek között, ha boldogulni akarsz – bár egy pillanattal később már kiderül, Jerry Lee Lewis zenéje a szülőknek is tetszik. Hát akkor most hogyan tovább?  A kezdő zenekar útjában más akadályok is tornyosulnak, ott a konkurens együttes, akinek komoly támogatója is van. Na, ki lehet? A másik zenekar szerepeltetése lehetőséget ad arra, hogy néhány – méltatlanul – feledésbe merülő, régebbi dalt is újra hallhasson a közönség- A napjainkban is sláger Csókkirály mellett a „Légy ma éjjel a társam” nem csak a ráismerés örömével ajándékozza meg a hallgatóit, bizonyára sokakban ébreszt majd nosztalgikus hangulatot – talán néhány szem is bepárásodik hallatán – miközben kiváló lehetőséget ad a tánckar bravúros tudású szólistái számára is. Nem lesz ember a nézőtéren aki – akár csak egy pillanatra is – képes lenne levenni a szemét az örökké nyüzsgő, folyamatosan változó a színpadról.  Zenés darab persze nem létezhet szerelmi bonyodalom nélkül. Az Amerikába költözés miatt elhagyott gyerekkori szerelem – a Kulcsár Viktória által megelevenített Vera – most a rivális zenekar énekese, hangja valóban figyelemre méltó! Kettőjük újbóli egymásra találása eleinte nehéznek látszik, és miközben megpróbálják tisztázni kapcsolatukat, felmerül egy szinte megválaszolhatatlan kérdés, mely a darabnak mai aktualitást is kölcsönöz: „Mi az a politika?” Társul hozzá egy másik, nem kevésbé fontosnak ható: „A rock and roll csak zene vagy lázadás?” Mielőtt a néző kizökkenne a játék élvezetéből, megjelenik Jerry Lee Lewis – most már a fináléig velünk is marad – gondoskodik a hangulat feloldásáról, talán még jobban is énekel, táncol, mint amilyen az igazi lehetett. A súlyos kérdések taglalása helyett segítségével ismét elmerülhetünk a zene hullámaiban.  A Rickyt megszemélyesítő Fekete Gábor a József Attila Színház társulatának tagja. Nem túlzás elmondani róla, ilyen tehetséges, fiatal művész nagyon kevés van most az országban. Kiváló énekes és táncos, hozzá még komoly színészi képességnek is birtokában van. Mosolyogva, minden erőlködés nélkül játssza végig a csöppet sem könnyű szerepét. Szerinte ebből a darabból süt az élet, az élni akarás – és valóban ez a játékában is tükröződik. A szereplőgárda tagjai között van néhány vendég, akikre viszont szinte rászabták a figurát. A cukrászból lett (multimilliomos) jazzdobost játszó Kenderes Csaba például korábban valóban egy rock zenekarban dobolt. Az aranykezű technikus, a kis Nyírő – Konfár Erik – Fred Astaire képességű táncos, megjelenése is humoros, illő a szerephez. Az előadás vége felé a játék részben követi az egykor megtörtént valóságot. Azon a bizonyos Ki Mit Tud?-on a Hungária zenekart a közönség szavazatai juttatták a középdöntőbe, az ott bemutatott „Csavard fel a szőnyeget!” – máig sikerdarab. Kevesen tudják róla, hogy szerzője mindössze 16 éves volt, amikor komponálta. Természetesen elhangzik most is, a színpadon. Akad még némi intrika, a fő ellenség az utolsó percekben sem tagadja meg önmagát, míg eljutunk odáig, hogy az est méltó megkoronázásaként jön a finálé. Nem is lehetne más, mint Fenyő Miklós ars poétikája, a sodró lendületű Made in Hungária. Fogadni lehetne rá, hogy jó sokan lesznek, akik a nézőtéren majd a színészekkel együtt fogják énekelni!

Kategóriák: Szervezetek

Damavand (Kultúrsokk)

2022, szeptember 23 - 21:59

Mottó

                                      Szemben a tudomány tévedéseivel, tévedéseim tudományosan nem igazolt tévedések. Nem a világról, hanem rólam szólnak, arról, hogy én milyennek látom a világot. Mondandóm egyetlen értéke lehet az őszinteség; az őszinteség, ami kínai bölcsek szerint az erkölcs alapja.

A bécsi Duna-sziget (Donauinsel) nudista szabadstrandján biciklizek. A pontonhíd mellett álló korombeli asszony egy mozdulattal kapja le ruháját, (a mozdulat nem nekem szól) köszönök neki, visszaköszön. Egymásra mosolygunk, férje is bólint. Nem kell tükörbe néznem, hogy lássam milyenné válik a test hetven felett. A hatvanas évekre gondolok, amikor nudistának lenni lázadás volt. A sziget nudista szakaszán kevés a fiatal, a szabadságharc emléke megmaradt, a rég volt fiatalok ruhátlanul nosztalgiáznak. Győzelmük emléke, meztelenül napozni a szigeten.

Az isztambuli repülőtéren burkába öltözött asszony az arcát fedő kendő résén néz rám, a rés középen összecsípve. Alakja karcsú, mozdulata kecses, szeme csillog. Nézem: A szépség nem rejthető el és „a ruha alatt mindig meztelenek vagyunk”. Ruhája talán szabadságot is ad Neki, hiszen nem látszik, ha gondolatai keltette vágytól elpirul. Mellette karcsú lány szalad, mellbimbói feszes pólójára rajzolódnak, rojtosra hasogatott nadrágjából elővillan combhajlata. A frissen borotvált vénuszdomb pereme ígéretes. Az isztambuli repülőtér az öltözködésben szabad, szabadabb, mit Párizs, ahol a muszlim kendő viselését tiltják az iskolákban.

Teherán más. Mecsetekben előírás az arcot nem fedő csador, az ujjkivágás nélküli bokáig érő fekete vagy tarka ruhadarab, amit derék köré tekerve zárnak össze. A templomajtón kilépve szelídebb a kép, de a turisták számára is kötelező a hajat (részben) fedő kendő viselete, és a csador az utcán is gyakori viselet. Kendőileg a „lehet”-et a „kell” váltja fel.

Iráni mecset

Itt síiták, ott szunniták. Egy vallás, két szokás(rend). Ott minaretek szelíd díszítésű halmaza, itt a mecsetek és tornyaik aranyozott tarkasága, ott a képek tiltása, itt festett képek a mecsetekben, és keresztény múzeum. A bécsi Duna-sziget a harmadik, ahol burkát, fejet fedő kendőt, kacér dekoltázst és meztelenkedő nudistát is láthatsz és hogy a távol-kelet is ott legyen, hát egy sztúpát is a parton. Itt, ebben az „élhetetlen” városban a „kell”-t a „lehet” váltja fel.

Erkölcs és ruha, vajon tényleg a ruha teszi az embert? Vajon a bécsi Duna-szigeten (Donauinsel) meztelenkedők nemi erkölcse rosszabb-e, mint az ókori királynőé, aki fátyolosan megszüli a félisten Szép Helénát, akinek a fogantatás időszakában távol lévő király miatt isten lesz az apa, és nem az isteni szép kertészfiú. Így születnek a félistenek, teszem hozzá és mosolyogva legyintek magamban.

Pasrgad Hotel recepciósa és unokája Larijan Amolban

Emberi kultúra, amitől – remélem- a miénk sem idegen csak egy kicsit más, mert az emberi kultúra mindig emberi és sohasem idegen, csak mindig más, és ami nem emberi az nem kultúra, az jobb esetben is kulturálatlanság.

Csodálattal járom be Perzsiát, élvezem az emberek mosolyát, és az asszonyok haját -néha kacéran- fedő kendő nem zavar.

Démokritosz jut eszembe a „Bölcs ember számára minden föld lakható: mert nemes léleknek hazája az egész világ.”

Csador. Nem kötelező, de kisebb városokban sokan viselik

Szeretnék gyűlöletkeltő helyett bölcs lenni.

Utóirat: Kultúra alatt az emberi közösség által elfogadott – a közösségre és az egyénre is jó hatású – pozitív magatartásminták, szokások összességét értem. Ilyen értelemben például a boszorkányüldözés nem a keresztény kultúra része, ahogy a maják emberáldozati szokásai sem a maja kultúra részei.

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

II. Erzsébet királynő emlékére — A nagy szeretettel végzett kis dolgok királynője

2022, szeptember 19 - 15:36

A szüleim Kanadába bevándorolt angolok voltak, akik minden évben egy fekete-fehér tévé köré gyűjtötték a fiúkat, hogy meghallgassák a királynő karácsonyi adásait. Ezt a szokásomat soha nem adtam fel. Még mindig ráerőszakolom a sokat szenvedő gyermekeimre és az amerikai vacsoravendégekre.

Ezek az adások általában két dolgot mutattak be. Egyrészt világossá tették, hogy egész életét a hite mozgatja, másrészt – ahogy 2016-ban fogalmazott – “Krisztus példája segít meglátni, hogy milyen értéket képvisel, ha kis dolgokat teszünk nagy szeretettel”.

“Segít látni” – mondta, felidézve C. S. Lewis híres mondását: “Úgy hiszek a kereszténységben, ahogy hiszem, hogy a nap feljött: nemcsak azért, mert látom, hanem mert általa minden mást is látok”.

Üzenetei egyszerűek voltak, de mögöttük kozmikus, szentségi látomás állt, és egy nő példája arra, hogyan lehet Isten természetfeletti szeretetét mások életében valósággá tenni. Hiszen a karácsony üzenete az, hogy Isten azért lett aprócska csecsemő egy szegény család számára egy ismeretlen helyen, hogy megmentsen minket. A “kicsi”, amit ő mondott, nem “a semmi mellett”. A kicsi a minden mellett van. A kicsi az, ahol megtalálod Istent.

Talán azért értette meg a nagy dolgok hiúságát, mert annyi politikai vezetőt látott jönni és menni, és egy birodalmat fokozatosan kicsúszni a keze alól. “Isten nem filozófust vagy hadvezért küldött a világba – mondta -, hanem egy megváltót, akinek hatalma van a megbocsátásra”.

1953-as koronázásakor megjegyezték, hogy mennyire megdöbbentették a szertartás vallási vonatkozásai – különösen az a rész, amely a kamerák és az egybegyűltek szeme elől elzárva, egy arany baldachin alatt zajlott, amelyet négy harisnyakötő lovag tartott. Giles Fraser így írja le a történteket:

“a királynőt levetkőztették bíborvörös köpenyéből, és levették ékszereit. Itt egyszerű fehér ruhában ült egy fatrónon, hogy a canterburyi érsek felkenje szent olajjal – ámbra, cibet, narancsvirág, rózsa, jázmin, fahéj, pézsma és benzoin keverékével -, amelyet egy 12. századi kanálból merítettek. Ekkor énekli a kórus a ‘Zadok, a pap’ című éneket, amelynek szavai a Királyok első könyvéből származnak.”

A királyokat és királynőket nem választják. Nem pályáznak az állásra. Életük szent, Isten által kiválasztott. Karácsonyi üzenetei arra emlékeztetnek bennünket, hogy a mi életünk is ugyanolyan szent, és ugyanolyan kiválasztott. Annak szolgálatában kell tölteni őket, “akinek szolgálata a tökéletes szabadság”.

A királynő utált csalódást okozni. Életrajzírója felidézi, hogy 1982-ben egy zavart férfi jelent meg a hálószobájában, aki azzal fenyegetőzött, hogy egy hamutartóval felvágja az ereit. Egy ideig egyedül volt vele, mielőtt megmentették. Az ember azt hitte volna, hogy kiveszi a szabadnapját. De nem, még aznap reggel megjelent a 11 órai beiktatásán. Az emberek büszke családtagjaikkal érkeztek, hogy átvegyék a kitüntetéseiket és találkozzanak vele, és ő nem akarta elrontani a napjukat.

A már amúgy is apró termetű nő az elmúlt évben összement, ahogy a kor megviselte. De még ha fogyott is, és gyengült is, valahogy mégis nőtt az erkölcsi tartása; ha valami, akkor az egység szimbóluma lett, hitelesebb, szeretettebb.

Két nappal a halála előtt kirángatta magát az ágyból, felöltözött az alkalomhoz illően, és egy bottal megtámasztva, széles, üdvözlő mosollyal fogadta utolsó miniszterelnökét. Nem akart csalódást okozni.

Az első Erzsébet királynő, akit a történelem oly nagyra becsül, rettegett a haláltól, és amikor haldoklott, a padlón guggolt, félt még egyszer utoljára ágyba bújni, tartva attól, hogy találkozik a teremtőjével.

A második Erzsébet, a mi Erzsébetünk, békésen, fanfárok nélkül, az örök életre való feltámadás ésszerű, vallásos és szent reményében távozott. Ő volt a nagy szeretettel végzett kis dolgok királynője, egy Gloriana a korok számára.

Anthony Burton, Saskatoon korábbi anglikán püspöke

Kategóriák: Szervezetek

Történelmi kordokumentum

2022, szeptember 15 - 18:44

Az elmúlt huszonöt év grafikai alkotásainak legjava látható október 22-ig Budapesten, a Műcsarnokban. A Magyar Grafikáért Alapítvány által kezdeményezett, „Az év grafikája” díjat 1996 és 2021 között elnyert alkotások – így egymás mellett – jól mutatják, mi minden változott eszközben, személetben, a megvalósítás módjában, az elmúlt negyedszázad alatt. Csak egy maradt állandó: a művészi érték!

Érdekes párhuzamra hívta fel a figyelmet dr. Erőss István, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora, a Székelyföldi Grafikai Biennále kezdeményezője, aki maga is grafikus. A Biennále ötlete, valamint „Az év grafikája” díj első átadása nagyjából egy időbe esik és a digitális technika elterjedése is erre az időszakra tehető. Ez a technika eléggé izgalomba hozta a művészet akkori képviselőit. Azokon a néha apokaliptikus reakciókon nincs mit csodálkozni, hiszen ez szinte mindig így volt, az új irány megjelenése mindig „üzemzavart” okozott. Így történt a litográfia, a fotó, a szitatechnika megjelenésekor. Ez történt a digitális képalkotás belépésekor is, a grafika megítélése kibillent addigi egyensúlyi állapotából. A sokszorosított grafikát az új gazdasági – társadalmi igények hívták létre. A nagy példányszámban való reprodukálás, a kép tökéletesen pontos megismételhetősége és terjeszthetősége keltette életre. A későbbi sokszorosításról – egy idő után – a hangsúly áttevődött a kifejezésre, és így vált önálló műfajjá. Ez a műfaj a továbbiakban integrálta az újonnan megjelenő sokszorosítási lehetőségeket. Az ezredfordulón ekkor olyan vészjósló hangok is megjelentek, hogy az egyedi fájlok végtelen sokszorosíthatósága, valójában fölöslegessé is teszi a grafikai eljárást. Ez a sarkos vélemény azóta sokkal árnyaltabb lett. A pixelalapú és a hagyományos, analóg grafikai eljárások viszonyában felszínre jött, hogy sokkal összetettebbek, sokkal megtermékenyítőbbek egymásra, mint ahogy azt eddig gondoltuk. A digitális technika a környezetünket is megváltoztatta. Épület méretű digitális nyomatok vesznek körül és nemcsak a méretek nőttek meg, hanem a példányszámok is már milliókban mérhetők.  A biennálékon eleinte volt egy kategória az analóg klasszikus kifejezési módokra és egy másik kategória a digitális technikára. Egy idő után ezt már megszüntettük, de megfogalmazódott bennünk egy kérdés. mi a különbség? Olyasmi hiányérzetünk volt, mint amikor a klónozásnál arra gondolunk, hogy vannak a testvérek és vannak a klónozással létrehozott egyedek. De nemcsak a környezetünkben vette át az uralmat a digitális technika, segítségével felfedeztük az emberi test belsejét is. Még a világűrből is egyre több és tökéletesebb képi információt kapunk, akár körbe is utazhatjuk virtuálisan a világot. Egy dolgot mégsem tudunk megtenni: nem menekülhetünk a virtualitásba a létező és az általunk kreált, földi valóság elöl. Nem tudjuk itt hagyni a tönkretett természeti környezetünket. megromlott emberi, szociális kapcsolatainkat, melynek „eredményét” naponta érezhetjük.

 Itt a kiállításon, ezeket a folyamatokat, ezekre a problémákra adott válaszokat kiolvashatjuk a falakon lévő munkákból, melyeket együtt nagy eredményként értékelhetünk. Elmondható, hogy ez a negyedszázadra visszatekintő kiállítás történelmi kordokumentum, akár évi bontásban is megtekinthetjük. A reflexiók nagyban különböznek egymástól, hiszen különböző érzékenységű, vérmérsékletű alkotóktól származnak, de egy biztos: hogy az adott év grafikai termékének legkiemelkedőbb alkotását látjuk! Ez azért is garantált, mert nem egy önkényesen összerakott zsűri döntötte el, ki kerülhet be ebbe a csapatba, hanem maguk az addigi díjazottak választottak új tagot. Mivel a díjazás idején készült munkák mellett láthatunk aktuális nyomatokat is, érdemes megvizsgálni, mennyire változott az egyes művészek érdeklődése, mennyire koncentráltak az idők folyamán a technikai eszközök bővülésére, a technikai lehetőségekre. Látunk példát arra is, hogy akár az egész műfaj határait figyelmen kívül hagyják. Az is érdekes vizsgálódási lehetőség, hogy generációs szempontból hogyan tekintünk az alkotókra? Mennyire provokatívak, harsányak a fiatal generáció tagjai? Mennyire tud érvényesülni néhány diszkrét formába öntött mű, vélemény, az idősebb nemzedéktől? Ha mindezt alaposan szemügyre vesszük, sokféle attitűddel találkozhatunk – és ez így van rendjén! Sokféle a hang, mely mégis egy kellemes kánonná áll össze. Itt most egy huszonötéves folyamatra tekinthetünk vissza, ami – reméljük – még legalább huszonöt évig tovább folytatódik. Ebben a kaotikus, depresszív világunkban egyre ritkább az igazi ünnepi alkalom, most részesei lehetünk egy kitüntetett pillanatnak. Értékeljük!

Kategóriák: Szervezetek

Ha nyár van, akkor irány a Vörös-tenger – II. rész

2022, szeptember 12 - 15:27

A vörös-tengeri nyaralás legfőbb vonzereje persze maga a tenger és az itt töltött időnk elsősorban mégis inkább csak a fürdőzésről szól. Az utazási irodák elérhető áron kínálnak jól szervezett kirándulásokat is, ahol magyarul beszélő idegenvezető kíséri a csoportot és hívja fel a figyelmet a sok ezer éves kultúra számunkra bizony alig ismert csodáira. Érdemes egy-egy ilyen napot is beiktatni a pihenéssel eltöltöttek közé, ám az élményeink legjavát biztos, hogy a tenger adja!

A Prima Life Hotel homokos tengerpartja a Makadi-öbölben, olyan, mint a Balaton. Jócskán lehet gyalogolni benne, mire végre derékig ér a víz. Kisgyerekek is sokáig elpancsolhatnak a vízben, homokozhatnak a parton – persze azért felügyelet mellett – nem lesz semmi bántódásuk. Veszélyes állat itt nem él, se medúza, se tengeri sün nincs. Gumicipő viselése azért ajánlatos, mert korall- vagy kagylótöredékre esetleg rá lehet lépni. Ám a legfontosabb mégsem ez. Akik már jártak ott, megtapasztalták, akik pedig még nem, azok valószínűleg nem is tudják, hogy ez a világ második, legsósabb vizű tengere. Ebből következően az úszni nem tudók sem süllyednek el benne! Egyáltalán nem. Semmit sem kell csinálni, mindenki lebeg a felszínen, mint egy darab fa. Hihetetlen? Pedig igaz! Tessék csak bátran kipróbálni! Amikor valaki egyfolytában akár egy óráig is lebeg a korallzátonyok körül, mert – a sznorkellmaszkkal a fején – belefeledkezik a körülötte feltáruló káprázatos vízi világba, nos, ez leírhatatlan élményt ad. Talán csak az űrhajósok érezhetnek hasonlót, hogy valóban, teljesen súlytalanok vagyunk. Az ember élete legnagyobb részében jön, megy, járkál, ül, a csontrendszere viseli a teste súlyát. Itt, a tengerben van az egyetlen olyan helyzet, amikor a boka, a térd, a csípő ízületeit, a gerincoszlop porckorongjait nem terheli semmi! Pihenhetnek, regenerálódhatnak az ízületeink, még a váll is, mert úszni sem kell! Kis, könnyű tenyérmozdulatokkal, odább evickélünk, ha egy közeli másik zátonyt szeretnénk szemügyre venni. Hogy esetleg itt már hat méter mélység van alattunk? Nem számít, úgysem tudunk elsüllyedni! Úszó bólyasor figyelmeztet, meddig merészkedhetünk el, hol van a biztonságos fürdőzés határa és a partról az őr is szemmel tart bennünket a tornyából. A távolabbi kalandozásnak nem is lenne semmi értelme. Noha a víz kristálytiszta és a Nap állása, a megvilágítás irányától függően nyolc-tíz méter mélységig is lelátunk, igazi érdekesség ott már nincs. A látnivalót a korallzátonyok kínálják és velük még szerencsénk is van. A különböző híradásokból tudjuk, hogy az Ausztrália keleti partjainál található híres, Nagy-korallzátony állatai roppant érzékenyen reagálnak a tengervíz melegedésére. Már egy fokos, átlagos felmelegedés hatásra pusztulni kezdenek. A Vörös-tengernél sem az afrikai oldalán, sem az Akabai-öbölben ennek nincs nyoma. Sőt, a korallok itt még jobban is érzik magukat a kicsit melegebb vízben! A nyaralás harmadik-negyedik napjától, amikor már kezdünk hozzászokni a sok szép hal látványához – akkor lassan felfedezzük magunknak a korallokat. Megállunk felettük és hosszan elszemlélődünk. Egy négyzetméternyi területen több különbözőt is találhatunk, kicsit odébb pedig megint másokat. No és persze, a halak! Gyönyörűek, Hozzászoktak az ember jelenlétéhez, közel jönnek, kíváncsiak, barátságosak. Ez utóbbiban különösen élenjár a Csodaszép pillangóhal (Chaetodon austriacus) amelyik centiméternyi távolságra is képes megközelíteni az embert. Ő sem bánt, nem csíp, nem harap, csak bámészkodik, hogy mi ez a fura, nagydarab akármi, ami most itt lebeg a feje fölött? A sznorkellezők egyik kedvence, mert sok van belőle, gyakran lehet találkozni vele.

Ez utóbbi állítás igaz a Kékszegélyes papagájhalra (Scarus ghobban). vonatkozóan is. Általában magányosan mutatkozik, de napjában többet is láthatunk belőle. Algákkal táplálkozik, melyeket a kövek, a korallok felszínéről kapar le erős csőrével. Nem zavarja az ember jelenléte, noha észleli, mert egy pillanatra felnéz, de azután nyugodtan eszik tovább, végül szép, lassú mozdulatokkal elúszik.  Az eddigiekhez képest már sokkal ritkábban kerül a szemünk vagy a kameránk optikája elé a Picasso-hal, (Rhinecanthus aculeatus) ez a meglehetősen humoros kinézetű, mintegy 15 centiméter hosszú halacska, amelyik nemcsak a Vörös-tengerben él, előfordul mindhárom óceánban is. Eléggé vegyes étrendű, algákkal, puhatestűekkel, kisebb halakkal is táplálkozik. A nőstény védelmezi saját területét. Akváriumban is tenyésztik, vicces megjelenése okán.

Végül szót kell ejtenünk nyaralásunk csöppet sem mellékes szereplőiről, a szálloda személyzetéről is. Általánosságban elmondható róluk, hogy jó modorúak, tolakodó magatartással nem próbálják kierőszakolni a borravalót. Mindenki végzi a dolgát, bár az is látszik, hogy a munkaterületeket a főnökök állandóan felügyelik. Őket a ruhájukról jól meg lehet különböztetni az alacsonyabb rangú személyzettől. Érdekes volt látni, hogy az étteremben a főnök nem csak dirigál. Ha az egyik pillanatban, hirtelen több új vendég érkezett, mint amennyi asztal készen állt a fogadásukra, a főnök is nekiállt leszedni, segített megteríteni néhány asztalt. A szobák tiszták, naponta takarítanak, a törülközőt igény szerint cserélik. Ma már természetesnek számít, hogy egy szállodában bizonyos fokig mindenki beszél angolul. Itt viszont a vezetőség a téli hónapokban – amikor kevesebb a vendég – a stabil személyzet számára nyelvtanfolyamokat szervez. A tengerparton áll egy kis fülke. Ott leülve a vendég üvegkádba teheti a lábát, apró halacskák nekiesnek és lecsipkedik az elhalt hámsejteket. Más helyeken is van ilyen. Az viszont meglepő volt, hogy aki itt dolgozik, milyen jó színvonalon beszél – szlovákul! Összegezve a tapasztalatainkat tehát bátran elmondhatjuk, két olyan hetet töltöttünk a Vörös-tenger partján, melynek során sem égen, sem földön nem árnyékolta be semmilyen felhő a nyaralásunkat!

(A szerző a Kartago Tours szervezésében járt a helyszínen.)

Kategóriák: Szervezetek

Ha nyár van, akkor irány a Vörös-tenger – I. rész

2022, szeptember 12 - 13:28

Rengeteg mindent tanítottak nekünk az iskolákban Egyiptomról. A történelmét, a fáraókat, azok sírjait, a kultúráját, a piramisokat – ezekről néhány szót mindenki tud mondani. Van viszont valami, amihez nem elég, ha csak forgatjuk a sok szép képpel megtöltött könyveket. Oda kell menni, besétálni a homokos partú, lassan mélyülő tengerbe, talán még tíz perc sem kell hozzá, hogy életre szóló, őszinte szerelem lobbanjon fel bennünk iránta. Lehet, hogy még az egyiptomi szakemberek sem tudják pontosan, összesen hány szállodájuk is áll a tengerparton, folyamatosan épülnek az újak. A régebbiek között viszont van egy, amelyik már a nevével kiérdemli a figyelmünket. Pontosan azt kínálja nekünk, ami a neve: Prima Life – príma élet!

 Ahogy azt a szálloda pénzügyi vezetője, Mohamed Shabrawy úr, kérdéseinkre válaszolva készségesen elmondta: a hotelt 2006 októberében építették. Összesen 334 szobája van, teljes telt ház esetén – beszélgetésünk idején éppen az volt – hétszáz vendéget képesek egyszerre fogadni. Róluk 280 tagú személyzet gondoskodik, csak szakácsból például negyvenhetet alkalmaznak! A szállodát az idén teljesen felújították, a munka januárban kezdődött és április 15-én fejeződött be. A légkondicionált szobákban a padlótól a mennyezetig mindent kicseréltek, Újak a bútorok, még a fürdőszoba csempéje is, a falakra nagyképernyős, lapos TV-k kerültek, 34 csatorna közül lehet választani – magyar sajnos nincs. A szálloda minőségét, hírnevét jól mutatja, hogy mintegy 20 százalékra tehető a rendszeresen visszatérő vendégek száma. Ide télen-nyáron jönnek Európából, mert a tengerben még januárban is lehet fürdeni, augusztusban pedig most volt olyan nap, amikor a víz hőmérséklete délután 34 C fokig emelkedett. Sokaknak kedvence a szépen karbantartott, naponta folyamatosan tisztított, 27 fokosra fűtött vizű medence. Gondosan elválasztva egymástól, különböző mélységű területekre osztott. Olyan nagy, hogy a kisgyerekek és a vízilabdázni kívánók számára is bőven jut benne hely. A víz alatt felállított, felfújt fejpárnával ellátott kőágyak kényelmes pihenést, fürdést és napozást egyszerre kínálnak. A medence két különálló szigetén egy-egy bár is helyet kapott. Alkoholos és alkoholmentes italokat, hozzá 10.30-tól 12-ig még egy késői reggelit is kaphatunk a L’Express Pool Barban, a másik viszont a vendégek számára csak a vízből érhető el. A bárpult előtt a vízben kőoszlopok sorakoznak, azokra ülve kortyolhatjuk a hideg sört, üdítőket és a ravaszul kevert koktélokat. A nagymedence mellett, párlépésnyi távolságra három csúszda várja mindazokat, akik – tekintet nélkül életkorukra – ezt a szórakozást is élvezni akarják. Mivel elég nagy az érdeklődés, az érkezési medence rendjét két úszómester is felügyeli.

 Mi magyarok, tudjuk magunkról, hogy szeretünk jókat enni. A szálloda területén hat étterem van, melyek tetszés szerint látogathatók, az all inclusive ellátás rendszerén belül. A legnagyobb, a fő étterem a Prima Vera, reggel héttől este fél tízig fogadja a vendégeket, de a kirándulásról visszatérők vagy az esti géppel érkezők 22.30-tól 01.00 óráig még kaphatnak itt késői vacsorát. Aki délben nem kívánja a fürdőzését félbeszakítani és felöltözve étterembe menni, fürdőruhában is helyet foglalhat a tengerparton, az Azurro étterem egyik asztalánál. Itt a hatféle pizzából a vendég által kiválasztottat, helyben sütik, csakúgy, mint a gyrost, de van még melléjük másik 4-5 meleg étel, köretek, saláták és a bárpult – itt az is van – mögött dolgozó és bennünket két nap alatt kiismert pincér már hozza is a frissen csapolt, hideg sörünket! No és ha egy gyereknek azt mondjuk, hogy minden nap 10 és 17 óra között, itt annyi fagylaltot ehet, amennyi belefér – hát biztosan jó lesz, mint a kisangyal!

Az ételválaszték egyszerűen elképesztő, a minőség kifogástalan! A reggelihez kínált, hagyományos péksütemények, magos zsemlék, pirítható kenyerek mellett édes sütemények egész sora tölt meg egy pultot. Egy másikon felvágottak, sokféle szeletelt, fűszerzett, csomagolt sajt, krémsajtok, saláták, gyümölcsök sorakoznak. Két kávégép 18 féle kávét kínál, a hideg-meleg tej sem hiányzik és egy sereg tea is gazdára vár. A legnépszerűbb mégis a frissen sütött omlett. Kérhetjük kolbásszal, hagymával, zöldséggel, sajttal – vagy ezeket mind együtt. Nem kell rá sokat várni, mert egyszerre három szakács süti, boszorkányosan, 5-6 serpenyőben. Választhatunk reggelire valamilyen meleg ételt is az itteni konyha különlegességeiből. Van például olyan lecsós kolbász, amit mintha kifejezetten a magyarok kedvére készítettek volna. Még egy picurkát csípős is. Pont jó! Szinte bizonyos, hogy itthon is sokan fogják elkészíteni a 2-3 cm vastagra vágott, reszelt sajttal megszórt és gyorsan megsütött paradicsomot. Főételből minden nap 15 – persze minden nap és napszakonként más – szerepel az étlapon, melyet a Prima Vera étterem bejáratánál délben és este meg is tekinthetünk, és amit a konyhafőnök aláírásával hitelesített. Ennek az étteremnek terasza is van, néhány étel ott is, minden este frissen készül: garnéla, lazac, csirke, a kemencében egyiptomi kenyér sül a vendégek szeme láttára. Gyorsan ki is alakul a sor értük, de ugyanilyen gyorsasággal fogynak is a sorban állók. A mindössze néhány emberből álló, de jól begyakorolt nagyüzem percek alatt elégíti ki az igényeket. Esténként a legnagyobb önfegyelemre a desszertpult előtt van szükségünk. Harmincnál is több különböző tortaféle, szeletelt, gyümölcsökkel díszített desszert, krémek, gyümölcskelyhek csábítanak a mértéktelenségre. Vacsorázni csütörtökön és vasárnap a tengerparti Azurróban is lehet, ilyenkor persze már nem fürdőruhában. A szépen terített asztaloknál szervírozott vacsorához előzetes helyfoglalást kérnek. Helyfoglalás kell a L’Oriental, az Xclusive, és a Soha étteremben is a vacsorához. Mondani sem kell már, hogy mindez az all inclusive rendszeren belül – beleértve az italokat is.

(folytatjuk)

(A szerző a Kartago Tours szervezésében járt a helyszínen.)

Kategóriák: Szervezetek

Justin Trudeau: Az ő szilárd kegyelme és határozottsága vigaszt és erőt adott mindannyiunknak

2022, szeptember 8 - 22:50

Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke, fekete nyakkendőben és könnyekkel a szemében nyilatkozta az alábbiakat II. Erzsébet, Kanada királynője halála kapcsán:

“A legnehezebb szívvel értesültünk Kanada leghosszabb ideig uralkodó uralkodója, Őfelsége, II Erzsébet királynő haláláról. Ő állandóan jelen volt az életünkben – és a kanadaiaknak tett szolgálatai örökre fontos részei maradnak országunk történelmének. Nehezen hiszem el, hogy az utolsó, márciusi beszélgetésünk valójában az utolsó volt. Annyira hiányozni fognak ezek a beszélgetések. Egy bonyolult világban az ő szilárd kegyelme és határozottsága vigaszt és erőt adott mindannyiunknak. Kanada gyászol. Ő volt az egyik kedvenc emberem a világon, és nagyon fog hiányozni.”

Erzsébet királynő 22 hivatalos látogatást tett az országban, minden tartományt és területet felkeresett.

Utolsó, 2010-es látogatása során a királynő azt mondta Stephen Harper akkori miniszterelnöknek, hogy édesanyja “egyszer azt mondta, hogy Kanada királynője számára ez az ország olyan, mintha az otthona lenne. Miniszterelnök úr, örömmel jelenthetem, hogy még mindig így van”.

Amikor 2002-ben az aranyjubileumi ünnepségek alkalmából Kanadába látogatott, a királynő azt mondta, hogy nagyra becsüli helyét “Kanada életében és a mindenütt élő kanadaiakkal való kapcsolatomat”.

“Megtiszteltetés számomra, hogy Kanada királynőjeként a legjobb tudásom szerint szolgálhatom Önöket, hogy szerepet játszhatok a kanadai identitásban, hogy fenntarthatom a kanadai hagyományokat és örökséget” – mondta.

Ottawai idő szerint d.u. 1 óra 30-perkor III. Károly király lett Kanada új államfője.

KMH/Justin Trudeau/CBC

Kategóriák: Szervezetek

MEGHALT KANADA KIRÁLYNŐJE

2022, szeptember 8 - 22:17

Kilencvenhat évesen meghalt II. Erzsébet királynő, Kanada államfője. Már ma reggel, még a bejelentés előtt — de egészségi állapotának romlása után — sötét öltönyben és ruhában jelentek meg a kanadai kormány képviselői. A nap folyamán számos bejelentés elmaradt és érezhető volt a feszültség és komor hangulat a Trudeau kabinetben. Az államfó halála következében, kötelező lesz kanadai kormányhivatalokban a fekete nyakkendő és a sötét, gyászi öltözék.

Csütörtök délután hunyt el II. Erzsébet királynő a skóciai Balmoral kastélyban – közölte a Buckingham-palota rövid közleményében. A királynő 96 éves volt.

“A királynő ma délután békésen elhunyt Balmoralban. A király és a trónörökös királynő ma este Balmoralban marad, és holnap visszatér Londonba” – közölte a palota, utalva a királynő fiára, Károlyra, aki halálával automatikusan király lett, és feleségére, Camillára.

Erzsébet 1952-ben, viszonylag zsenge 25 évesen lett királynő, és hét évtizeden át irányította az országot és a Nemzetközösséget, beleértve Kanadát is. Az uralkodóként eltöltött 70 évet az idei platina jubileumi események során ismerték el, amelyek június elején Londonban tetőztek. Kanada emlékbélyeget adott ki a jubileum alkalmából.

Ma délutántól Kanada új uralkodója Károly herceg.

A napokban több cikkben is megemlékezünk Erzsébet királynőre, akinek személye és öröksége szorosan összefonódik Kanadával és a kanadai nemzetépítéssel.

Nyudodjék békében. Rest in peace, rise in glory. 

Kategóriák: Szervezetek

Tragédia a kanadai prérin

2022, szeptember 8 - 19:25

Az utolsó életben lévő késelő aki tíz embert ölt meg és 18 áldozatot megsebesített Saskatchewan tartományban meghalt miután rendőrségi őrizetbe került — jelentette be a királyi lovasrendőrség (RCMP). A 32 éves Myles Sanderson-t szerda délután fogták el, de miután válságos állapotba került kórházba szállították, ahol aznap meghalt. A Rosthern nevű péri településen kapták el négy napig tartó embervadászat után. Testvére, Damien Sanderson, aki egyben társelkövető ismeretlen körülmények között halt meg. Holttestét hétfőn találták meg a James Smith Cree Nation őslakossági közösség területén. A két testvér szülei – akinek neveit nem hozta le a kanadai közszolgálati média – bocsánatkéréssel fordultak az áldozatokhoz és az érintett hozzátartózhoz.

“Bocsánatot szeretnék kérni a fiamért, a fiaimért. Nem ismerjük az egész történetet, de szeretnék mindenkitől bocsánatot kérni, akit ez a szörnyű helyzet érintett”–mondta az édesanya. “Nagyon sajnálom, hogy ez történt. Egyszerűen nem tudom, mit mondjak még, mit tegyek…”–tette hozzá az édesapa.

Rhonda Blackmore rendőrfőnök-helyettes elmondta, hogy Saskatchewan tartomány “kollektív megkönnyebbüléssel lélegzik fel,” hogy az utolsó gyilkos nincs többé szabadlábon. “Ma a James Smith Cree Nation-nél voltam. Beszéltem az ottani lakosokkal. Az emberek azt mondták: ‘Nem aludtam. Nem tudok aludni. Nem tudom lehunyni a szemem. Minden alkalommal, amikor becsukom a szemem, hallok egy zajt, és ez ő? Visszajön?’ Szóval remélem, hogy ez egyfajta lezárást jelent számukra…Most, hogy Myles elhunyt, talán soha nem fogjuk megérteni az öldöklés motivációját.”

Wally Burns, az érintett őslakossági közösség vezetője kérte, hogy imádkozzanak a kanadaiak az áldozatokért és a közösségért. “Nagy szükségünk van rá”–mondta Burns.

Még mindig tíz sérültet kórházban ápolnak, ketten pedig életveszélyes állapotban vannak. A legfiatalabb elhunyt áldozat 23 éves volt, a legidősebb pedig 78. Annyit tudunk Myles Sandersonról, hogy büntetett előéletű személy volt — súlyos, erőszakos tetteket követett el az elmúlt években. Öt éves börtönbüntetést töltött Testi sértés, rablás, garázdaság és fenyegetés miatt. Mylesnek 59 korábbi elítélése volt, többek között rendőrtiszt megtámadásáért. A tavasszal feltételesen szabadlábra helyezték, de már májusban el is tűnt. Tizennégy éves kora után kokain-függő és mint ahogy megtudtunk, a drog és alkohol használat miatt megvadult és szinte teljesen kivetkőzött emberi mivoltából. A drog és alkoholfüggőség súlyos probléma őslakossági közösségekben, illetve nagyobb kanadai városokban ahol a centrumban jelentős számban élnek őslakossági emberek. Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy itt a fővárosban — Ottawában — a belvárosi menhelyek és népkonyhák felhasználóinak megdöbbentő aránya őslakossági, miközben az összlakosságban az arányuk csupán 5 százalék.

Beszélhetünk a függőség, az erőszak és a bántalmazás körforgásáról, amely ezekben a közösségekben létezik, és arról is, hogy Kanada rendszerszintű kudarcot vallott e körforgás kezelésében.

Kategóriák: Szervezetek

Jog és igazság

2022, szeptember 6 - 15:35

Van egy-két Facebook-csoport, amit figyelemmel kísérek, olykor belefolyok a diskurzusba. Ilyen az Élet az Átkosban: miért volt Magyarország a legvidámabb barakk? Ahogy a címéből következik, ezen az oldalon a ’90 előtti magyarországi viszonyokról beszélgetünk. Ki-ki vérmérséklete (és helyzete) szerint, de a legtöbben nosztalgiával emlegetik azt az időszakot, amikor biztos volt a munkahely, és az alacsony árak mellett a kisebb fizetésből is jutott élelemre, rezsire. A „legvidámabb” jelzőt meg azzal vívta ki Magyarország, hogy a népköztársaságok többségével szemben, itt a hatvanas évek közepétől nem volt élelemhiány. A közértek polcai tele voltak, az alapvető élelmiszerek – kenyér, tej, hús stb. – olcsók voltak, így a kisebb fizetésűek is meg tudták venni. Sőt, alacsony volt a lakbér, a rezsi, és néhány „politikailag fontos” cikk ára is: pl. a könyv, a gyerekruha, a tanszer… Erről a központi árszabályozás gondoskodott, az Országos Anyag- és Árhivatal felügyeletével.

A rendszert persze felülírták a objektív gazdasági törvények -, de különböző okok miatt kb. ’68-tól ’79-ig jól működött.

Rákóczi út a Baross tér felől nézve, szemben az Otthon Áruház az Alsó erdősor sarkán. A kép forrását kérjük így adja meg: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára.

A fenntarthatóságról folyamatosak voltak a viták. A legismertebb Kornai János elmélete volt, akinek a Hiány című műve bestsellerré – és persze a megjelenése után szinte azonnal hiánycikké – vált, ami azért szokatlan egy gazdasági alapvetéseket tartalmazó műtől. A professzorral Friderikusz 2007-ben beszélgetett itt.

A Hiány-ban a professzor azt fejtegette: miért törvényszerű a hiány a népgazdaságokban, Ráadásul szinte köznapi nyelven -, még a számomra, akinek nincs közgazdasági végzettsége, – is érthető módon. (Úgy tudom, még Nobel díj ügyben is felmerült a neve: de hát a szovjet blokk nyilván nem támogatta, a nyugatiak számára meg nem volt túl ismert. Ha jól emlékszem, abban az évben egy japán közgazdász lett Nobel-díjas.)

Mindenesetre kétségtelen, a hiánycikk valamennyi szocialista népgazdaságot egész fennállása alatt végigkísérte. Persze különböző mértékben, és eltérő árucikkeket érintve. Pl. Romániában a rezsim utolsó éveiben már az alapvető élelmiszerek (olaj, cukor stb.) is csak korlátozottan voltak kaphatók, miközben az ún háztartási aprócikkek sokkal olcsóbbak, és hozzáférhetőbbek voltak, mint nálunk. 1976-ban egy működő konzervnyitóért Aradig kellett vándorolni, a sógorom nagyváradi rokonai viszont csak úgy jutottak szaloncukorhoz a karácsonyfára, hogy a nővéremék mindenféle trükkös módon kicsempésztek nekik egy kilónyit.

Ezek a körülmények bizony erőteljesen befolyásolták (és befolyásolják) a társadalom mentális állapotát, mély nyomot hagynak a általános erkölcsi értékek megítélésében. Erre adott nekem példát a bevezetésben említett face-diskurzus. A lopásról folyt a beszélgetés. Fiatalkori brahikról, amikor pl. valaki mindennap elcsent egy kétdekást (kétdekás= kétdecis üvegben árult pálinka) a közértből, amit aztán az esti randin közösen megittak a partnerrel. Én erre azt mondtam: lopás. (Holott én is követtem el hasonlót korábban, speciel nem pálinkával, hanem apróságokkal: pl egy étkezdéből zsebrevágtam a mutatós sótartót.) A másik fél fölháborodott: hogy lett volna lopás, amikor a közért vezetője ismerősei közreműködésével nemcsak egy kétdekást, hanem sokkal többet – egész rúd szalámikat, csokoládét stb. – vittek el fizetés nélkül!?

Nem tudom mennyire sikerült meggyőznöm az ottani beszélgetőket: a törvényszegés ténye nem függ annak mértékétől. De a büntetés mértéke igenis függ, és ez így helyes. Egy kiló szőlő ellopásáért túlzás lenne a fővesztés -, de egy egész szőlőhegyért?

Úgy látom, ebben a kategóriában már nem használható a ’lopás’ köznapi értelemben. Nem is kedvelem, hogy minden politikai oldal lépten-nyomon dobálózik a kifejezéssel. Ha jogi alapfogalmaknál maradunk: a lopás másvalaki tulajdonának elsajátítása, fizetés (ellenszolgáltatás) nélkül. Ez tiszta sor addig, amíg konkrétan valakinek a tulajdonáról van szó. De mi van, ha az a valami nem egy konkrét valakié, hanem egy csoporté, mint a példában szereplő szőlőhegy? Vagy pláne, közjószág, mint pl. egy autópálya? Ha elfogadjuk, hogy a tulajdon az, aminek a hasznát a tulajdonos élvezi, el kell fogadnunk azt is, hogy a tulajdon terheit a tulajdonosnak kell viselnie. Autópálya esetén pl. a fenntartást, karbantartást, javítást, aminek a költségeit közpénzből álljuk. Máris itt a következő kérdés: miért fizessen az adójából az autópályára, aki tán soha életében nem veszi igénybe?

Na, itt lép a képbe a politika. Ami se nem a patás ördög, se nem a megváltó csodaszer – csak eszköz. A magam – nyilván egyszerűsítő – definíciója szerint a politika: ajánlat a társadalom irányításának módjára. Az autópálya-példánál maradva. A politika dönthet úgy, hogy a sztráda fenntartási költségeit továbbra is közpénzből állja -, ehhez viszont fel kell emelni az adókat (Magyarországon pl. a benzint az áfa mellett még jelentős jövedéki adó is terheli. A mostani mértéket nem tudom pontosan, de pár éve 53% volt a jövedéki adó mértéke – persze a 25 százalékos fogyasztási adó mellett!) De dönthet úgy is: a pálya terheit viselje az, aki használja: fizessen pályadíjat. Hoóóó! De mi van azzal, aki nem szórakozni, üdülni megy a pályán, hanem tejet, kenyeret, alkatrészt szállít? Akkor a tej, kenyér stb. árában megjelenik a pályadíj költsége! Ez drágulás, népharag – választási bukás! Ilyenkor szokták a politikusok „megvédeni” a népet a drágulástól.

Nagyjából ide jutott a jelenlegi magyarországi kormány is az „ársapkás” benzinnel, meg csirkefarháttal.

Ennek a rendszernek több hibája is van. Általánosságban az, hogy fenntarthatatlan. Ki van próbálva – 70 évig működött, a vége óriási összeomlás lett, aminek a következményeit ma is viseljük. Konkrétan meg az, hogy rendkívül igazságtalan. Hiszen egyformán fizeti az adójából az, aki sose jár sztrádán, meg az, aki rendszeresen leugrik a tengerhez víkendezni. Márpedig egy tengerparti hétvégét inkább a magasabb státuszú, jobban kereső „gazdagok” engedhetnek meg maguknak, mint pl. egy tanár házaspár két gyerekkel. (Ezért hívják sokan az áfá-t a szegények adójának.)
A fenti példa persze sematikus – még sokféle körülmény befolyásolja. De a lényeg az: egy politikai erő felfogását, szándékait a legjobban az általa elképzelt gazdasági (ezen belül adó) rendszer jellemzi.

A gazdaságot szabályozó törvényekhez mindenütt elegendő az egyszerű (50%+1 fő) többség. Logikus, hiszen működésképtelenné válna az az ország, ahol egy népszerűtlen törvényt bármikor megakadályozhat az ellenzék. Példa erre, amikor a szocialista-szabaddemokrata kormány a felsőoktatási tandíjat szavazta meg. A felsőoktatás jellegzetesen az a közjószág, amihez nem mindenki fér hozzá Sőt az erre alkalmasak is sokkal többen vannak, mint akik végül beülhetnek az előadótermekbe. A kiválogatás módja se tökéletes – tán sokan emlékeznek, micsoda botrányok övezték az egyetemi felvételiket. Természetes, hiszen egy felsőfokú képzettséggel sokkal jobban boldogulhat bárki. De a tanulmányok pénzbe kerülnek – az intézményeket közpénzből tartjuk fenn stb. Talán egy „öszvér” rendszer működhetne, ahol van tandíj, de felvételi követelmények is – hiszen mit tudna kezdeni pl. egy bölcsészkar egy analfabétával? De nélkülözhetetlen egy szociális kiegészítő rendszer is: hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a legtehetségesebbek kizárólag a tehetősebbek közül kerülnek ki.

Jó messzire kanyarodtam a lopástól – de szerintem csak látszólag. Mert lop-e az, aki pl. jogtalanul jut közjószághoz (felsőfokú oktatáshoz, szőlőhegyhez, kaszinóhoz), vagy valami más?
És mi az, hogy „jogtalanul”? A kilencvenes évek privatizációjánál felmerült ügyek többsége azért halt el, mert kiderült: az ügyleteket az akkor érvényes törvények szerint kötötték. Nincs jogszabályi alapjuk a vádaknak. Ja, hogy igazságtalanok? Milyen „igazság” alapján? Az, aki szinte ingyen jutott magyar bankhoz, céghez, és a mai napig jól működeti, az „igazságosan” jutott a vagyonhoz? Pl Csányi Sándor, az OTP akkori vezére, mai résztulajdonosa, mellesleg sokak szerint Magyarország leggazdagabb embere ’igazságosan” jutott a vagyonhoz, Angyal Ádám meg, aki anno a Magyar Hajó- és Darugyár vezére volt – ám a gyárnak se híre, se pora mára, az igazságtalanul lehetett résztulajdonos?
Akkor Csányi Sándor lopta a vagyonát, más kezében meg „becsületes úton” ment tönkre a bank, gyár, termelőszövetkezet?

Még egyszer: egy ország törvényeit – amik az életünk kereteit, lehetőségeit adják, mindig a kormányzó politikai erő adja meg. Amik persze függenek az adott politikai erő felfogásától, nézeteitől – ideológiájától. Ezért fontos, hogy a választó ismerje ezeket az erőket, azok „ideológiáját”, amiből következnek a társadalmi problémák megoldásának várható módozatai. Legalábbis a többpártrendszerű képviseleti demokráciákban -, ami nem egy jó rendszer: de eddig nem találtunk jobbat.

Persze központi irányítású diktatúrák is hosszú ideig fennmaradhatnak. De a történelmi tapasztalatok azt mutatják: ezek előbb-utóbb – ez akár többszáz évet is jelenthet – főként gazdasági okokból mennek tönkre.

Ráadásul a két végpont között számtalan variáció található, és sok-sok körülmény befolyásolja a választásunkat: hagyományok, az ismeretek szintje, a mentalitásunk. És persze az agitáció, amellyel minden politikai erő a maga elgondolásait akarja velünk elfogadtatni. Ez természetes, hiszen agitáció, kampány nélkül ugyan honnan tudhatnánk a tervekről, szándékokról? De jó, ha szem előtt tartjuk: a tetszetős ígéreteknek feltételei vannak. Olyan rendszer a világon nincs, ami minden egyes személynek kizárólag előnyös. Amikor szavazunk, mérlegelnünk kell a várható előnyöket, hátrányokat a választáshoz.

A válogatás nélkül mindenkire rásütött ’lopás’ stigmája ebben nem segít – sőt elhomályosítja a tisztánlátásunkat. És máris nem az eszünk, érdekeink szerint szavazunk, hanem indulatból. Ami – szintén évszázados tapasztalatok alapján -, nem a problémák megoldását segíti elő.

Rátesi Margit 

Kategóriák: Szervezetek

Ellentétes történetek árnyékában

2022, szeptember 4 - 16:08

Robert a 20 éves börtönbüntetéséből 12 évet letöltött az Ír Köztársasági Hadseregben (IRA) és a belfasti belvárosban elkövetett robbantásos merényletben való részvételéért. Mark brit katonatisztként szolgált a zavargások idején. Robert ma Belfast Falls Road nevű katolikus városrészének egyik kiemelkedő közösségi vezetője, valamint a Sinn Féin párt aktivistája. Mark a békefal túloldalán, a protestáns Shankill Road negyedben közösségi fejlesztési tisztviselőként dolgozik. A két férfit az hozza össze a legrövidebb pillanatra, hogy ellentétes nézőpontokat nyújtanak a Conflicting Stories (Ellentétes történetek) elnevezésű politikai séta keretében. Mindketten a megbékélés nyelvét beszélik, Robert még egy, az Európai Unió által készített kitűzőt is visel, amely ezt hirdeti.

Idén nyáron találkoztam Roberttel a komor Divis Tower előtt, a 20 emeletes közösségi lakóépület előtt, amely a belfasti zavargások maradandó szimbóluma. 1970-től 2005-ig a torony legfelső két emeletét a brit fegyveres erők számára tartották fenn. A magasban ülve megfigyelhették a közösséget, amelyet 1969 óta szektás erőszak sújtott. A brit mesterlövészek pedig maguk is az erőszak forrásai voltak. Csak viszonylag nemrégiben, 2009-ben alakították vissza a torony legfelső szintjeit lakásokká.

Tízen voltunk a túracsoportban. Rövid bemutatkozás után Robert rögtön belevágott a történetébe. Bár ez nem egy csiszolt túra volt, mégis hiteles és személyes volt. Ahogy a Falls Roadon haladtunk, Robert emlékeztetett minket arra, hogy a 42 láb magas Békefal sosincs messze – az épületek mögött leselkedik, és kígyóként kanyarog a környéken. Kezdetben, magyarázta Robert, a Falls Road környékén élő katolikusoknak nem voltak fegyvereik – hátrányban voltak. Az Egyesült Államokban zajló polgárjogi mozgalom mégis arra inspirálta őket, hogy Észak-Írországban is elindítsák saját mozgalmukat a jogokért. Amikor a rendőrség lövöldözött a Falls Roadon lévő St. Comgall’s katolikus iskolában, tanácstalanul védekeztek. Robert bombakészítésbe kezdett, és 1976-ban 20 év börtönbüntetésre ítélték. Akkor még csak 18 éves volt.

Robert a börtönben az engedetlenség különböző formáit követte el – gyakran súlyos következményekkel. A H-Block 4 nevű börtönben ült, amely egy Belfasttól délre fekvő börtönkomplexum része volt, ahol politikai foglyokat tartottak fogva. A komplexum a zavargások idején az elnyomás jelképévé vált, majd a nagypénteki megállapodás után bezárták és 2006-ban lebontották. A börtönben Robert nem volt hajlandó börtönegyenruhát viselni. Büntetésként napi 24 órán át magánzárkában tartották – ruha és még egy takaró nélkül. Négy évet töltött magánzárkában, és ez idő alatt csak zuhanyozni hagyhatta el a celláját. Tiltakozásból – és talán a mentális egészségének romlása miatt is, amelyet valószínűleg bárki tapasztalna ilyen körülmények között – 1978 márciusában abbahagyta a zuhanyozást, és csak három évvel később, 1981 márciusában kezdett újra fürdeni. Ugyanebben az évben 10 fogoly halt meg éhségsztrájk közben ebben a börtönkomplexumban. Bobby Sands lett ennek az ellenállásnak a vezetője és ikonja.

A Falls Road mentén található falfestményeken nem csak olyan emberek szerepeltek, mint Sands; összekötötték a bajok szimbólumait, történelmét és a törzsi mitológiát is a távoli országok független küzdelmeivel. Robert igyekezett hangsúlyozni, hogy az észak-írországi katolikusok és protestánsok közötti harcot nem vallási harcként kell értelmezni. Valóban, soha nem tudtam meg, hogy Robert járt-e misére vagy sem, soha nem beszélt a szentségek szerepéről az életében, és sehol egy foszlánynyi teológia sem volt fellelhető. Ugyanez elmondható protestáns ellenpéldájáról, Márkról is. Ehelyett a bajokat úgy mutatta be, mint az elnyomott katolikusok gyarmatellenes, antiimperialista harcát a gyarmatosítók – a brit protestánsok – ellen. Bármerre néztem a Falls Roadon, a bajok örökségét mindenhol ebben a kontextusban mutatták be. Néha a politikai párhuzamokat feszültnek és gyengének éreztem.

A másik nemzetközi párhuzam, amely a túra során folyamatosan felbukkant, a berlini fal volt. A graffitikkel összefirkált szürke palánkok valóban erre az összehasonlításra hívják fel a figyelmet. De amikor beszélgetni kezdtem egy német látogatóval a túrán, rájöttem, hogy ő is hasonlóan érzett, mint én a párhuzam felállításával kapcsolatban – csak ő érthetően szenvedélyesebben foglalkozott a kérdéssel. A hidegháborúban megosztott Berlinben a falat nem azért követelték a lakosok, hogy kizárják a másik oldalt. A politikusok és a Szovjetunió azért vetette fel, hogy az egyik oldalt bent tartsa – megakadályozva, hogy a keletnémetek távozásukkal súlyosbítsák az agyelszívást. A berliniek nem a szomszédokkal való törzsi különbségek miatt zárkóztak be. Nem változtatták a hátsó udvarukat valóságos börtönné. Belfast nagy része egyáltalán nem olyan, mint a Falls Road/Shankill Road városrész – nem is beszélve az Egyesült Királyság vagy az Ír Köztársaság többi részéről. Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy miért jelentkezne bárki is önként így élni, amikor el is mehetne. Talán a közösség vonzása ennyire erős.

A túra legmegragadóbb része – legalábbis e látogató számára – az volt, amikor Robert szenvedélyesen beszélt a Falls Road-i közösségben való részvételéről. Egyrészt a Sinn Féin aktivistája. Megmutatta nekünk a párt székházát. Másrészt részt vesz a megbékélési kezdeményezésekben – összehozza a katolikus és protestáns fiatalokat. A Clonard Monastery Ifjúsági Központot és az EU Béke és Megbékélés Alapjának támogatását használja. Ebből mintegy egymilliárd euróval támogatják a volt börtönlakókat, hogy részt vehessenek a megbékélés nehéz munkájában.

A Clonard Monastery Ifjúsági Központban Robert megpróbálja meggyőzni a katolikus fiatalokat, hogy a rendőri munkát tekintélyes karriernek tekintsék – és ne az árulók vagy az ellenség terepének. Arról is beszél a fiataloknak, hogy mennyire fontos a másik fél aktív meghallgatása, hogy jobban megértsük, miért félnek az egyesült Írországtól.

Az ír békefolyamat valójában ebben a kolostorban kezdődött 1988-ban. Ezek titkos tárgyalások voltak, amelyeket Reid atya vezetett. Bill Clinton amerikai elnök is itt találkozott Jerry Adamsszel. Hallva erről az örökségről és Robert megbékélési munkájáról, valamint a berlini falra való utalásokról, nem volt meglepő, hogy csoportunkban felmerült a kérdés, hogy mikor dőlhet le ez a fal.

“Minél távolabb élsz a faltól, annál jobban szeretnéd, ha lebontanák” – mondta Robert. “De ha itt élsz, akkor a valóságban élsz.”

Megérkeztünk a kapukhoz, amelyeket Robert “Checkpoint Charlie”-nak nevezett el. A berlini párhuzam ismét csábító és talán érthető volt, de alapvetően pontatlan. Itt Robert átadott minket Marknak. A két – nagyjából egyidős – férfi röviden beszélt, kezet fogtak, és ennyi volt. Mark elbeszélése arról szólt, hogy félreértette őt egy olyan világ, amely “bevásárolt” az ír katolikus áldozatoknak, miközben elhanyagolta a terrorizmus protestáns áldozatait. Ez egy védekező álláspont volt. A Shankill Road egyes részei valóságos szentélyei voltak a terror áldozatainak. Míg a Falls Road mentén az elnyomott népek más küzdelmeire és nemzetközi párhuzamokra emlékeztettek bennünket, a Shankill Road a hűségről szólt: a halottak emlékéhez és a világháborúk áldozataihoz, a királyhoz (vagy királynőhöz) és a hazához.

Mark lojalista, és Roberthez hasonlóan közösségének kiemelkedő tagja. Ez akkor vált nyilvánvalóvá számunkra, amikor a túra során több autó is dudált, amikor végigvezetett minket a környéken, és az emberek üdvözölték őt. Beszélt a 7,3 km hosszú béke vonalról és arról, hogy a mai napig egyáltalán nincs keveredés a két közösség között. Az emberek nem élnek, nem esznek és nem érintkeznek egymással. Nincsenek közös kocsmák, sem közös üzletek. És mindkét közösség külön iskolákat és közösségi központokat tart fenn. Általános gyakorlat, hogy mindenből kettőt építenek.

Mark úgy emlegette a területet, mint Írország gyilkos mezőit. Ő 1963-ban született itt, és heves büszkeséget mutat az általa ostromlottnak és sértettnek ábrázolt közösségére. Az IRA 17 alkalommal bombázta a protestáns közösséget – boltok, egy könyvtár és egy szabadidőközpont volt a célpont. Összesen 317 protestáns civilt ölt meg az IRA, az utolsó ilyen halálos támadás 1993-ban történt.

Nyers, sőt grafikus részleteket kaptunk arról, hogy az IRA támadásai hogyan pusztították el a protestáns civileket; hogy a napalm bombatámadások hogyan égettek el élve 12 embert egy étteremben, köztük egy csecsemőt. Mark beszélt arról, hogy a protestáns embereket hogyan hagyták szenvedni a saját országukban, és hogy a nagypénteki megállapodás hogyan engedte ki a gyilkosokat a börtönből. Hozzátette: olyan emberek ülnek most a kormányban, akik egykor erőszakos bűncselekményeket követtek el.

Mark beszélt arról, hogy szerinte és közösségének véleménye szerint dicsőítik a terrorista csoportokat és az elfelejtett atrocitásokat. Emlékeztetett arra, hogy az IRA nem tűnt el, és nem oszlott fel. Úgy véli továbbá, hogy az IRA tagjainak továbbra is illegális fegyverek állnak a rendelkezésére. A túra során idézett egy számot – miszerint 24 évvel ezelőtt mintegy 6300 IRA-tagot engedtek ki a börtönből. Úgy véli, hogy a Sinn Féin, amely ma a belfasti politika meghatározó politikai ereje, kapcsolatban áll egy terrorszervezettel. Az IRA célja Mark szerint változatlan – eltávolítani az összes britet ebből a térségből és egyesíteni Írországot. A Shankill Road negyed mellékutcái mentén a szerény családi házakat az Union Jack díszíti.

Többen kérdeztük Markot a megbékélési törekvésekről, és azt mondta, hogy ő mindenben támogatja azokat. Sőt, idén Mark meghívta a Katolikus Lakossági Egyesületet, hogy vegyenek részt a protestánsokkal együtt a jubileumi ünnepségeken. Azt javasolta, hogy a katolikus közösség gyermekeit busszal szállítsák. A katolikus egyesület elutasította a meghívást. Megkérdeztük tőle, hogy ivott-e, kávézott-e vagy evett-e már együtt Roberttel. Hiszen évek óta együttműködnek ezen a túrán. Azt hiszem, Márk ezt buta kérdésnek tartotta. Nem barátkozik Roberttel, és valószínűleg soha nem is fog. Nem barátkoznak, és ez a jövőben sem fog változni. Ehelyett továbbra is megosztják majd a történeteiket, és a megbékélésről beszélnek – ami egy jövőbeli horizonton lévő vágy – a fal ellentétes oldalán.

A fenti beszámoló eredetileg angolul jelent meg a KMH főszerkesztőjének honlapján. Az angol változat egyben képriport is. Ide kattintva tekintheti meg az összes képet.

Kategóriák: Szervezetek

Az USA esete a háborús előzményekkel

2022, augusztus 28 - 17:49

Pár napja olvastam először hivatkozást arra, hogy az USA kormánya mindent is tudott előre az Ukrán-Orosz háborúról. S valóban megjelent a The Washington Post oldalán egy összefoglaló erről. Már a címben is azt sugallva, hogy az USA előre jelezte az inváziós kockázatot a szövetségeseinek. Illetve az ukrán elnöknek is. Magyarul a Portfolio közölt egy ennek alapján készült írást. Itt inkább csak pár gondolatot vetnék fel. Jobbára az utóbbi alapján.

Ehhez visszakanyarodnék a februárban írtakból arra, hogy „a háborúkat, noha eszmék nevében indítják sokszor, a gazdasági előnyök sem kicsit szokták befolyásolni”. Ami akkor is igaznak tűnik a történelmet nézve, ha aligha hagyható figyelmen kívül az emberi tényező. Például, a hatalom képviselőinek, illetve a hatalom valós birtokosainak az egyéni képességei, személyisége, a világhoz való viszonyai. Így, személy szerint kétségekkel fogadnék egy olyan állítást, ami szerint az amerikai hírszerzés erre hivatott szakemberei nem készítettek Putyinról egy teljes személyiségprofilt. Amit aztán nyilván figyelembe is vettek.

Miközben számos adatot gyűjtöttek csapatmozgásokról, telefonbeszélgetésekről, és minden másról, amihez hozzáfértek. Ami alapján azt írják most, hogy a teljes offenzíva-tervet megtárgyalhatták előzetesen. Ellenkező irányú ismeretekkel nem rendelkezve, és a háború forró szakaszának hónapjai után elfogadom, hogy így volt. Különösen, mert nem szeretnék beleesni a „távelemzés” két, a fórumvilágokban gyakran tapasztalható hibájába.

Ezek egyike, hogy egyfajta szurkolóként viszonyulnak bármely félhez. Holott, mint azt szintén írtam korábban, a háború nem videojáték, és nem is egy sportmeccs. Ott emberek nyomorodnak, illetve halnak meg. Amit a szurkolók azonnal megtapasztalnának, ha az első sorokban próbálnák a kedvenceiket megtámogatni és nem a fotelből drukkolnának. A másik, talán a szurkolói attitűdből is származtatható, hiba az, hogy lebecsülik hol az egyik, hol a másik felet. Netán mindenki mást, aki nem ért egyet a fórum-helikopterrel.

De kanyarodjunk vissza ezen a ponton az említett hivatásosan titkos elemzőkhöz. Akiket szintén nem szeretnék lebecsülni. Ha azonban nem becsülöm le az USA hírszerzését, felkészültségét, akkor eljutunk egy logikai csapdához. Ugyanis az orosz külügyi apparátus az amerikai fegyverszállítások kezdetén jelezték, hogy casus belli-nek fogják tekinteni a fegyverszállítások folytatását. Ez nem manapság, hanem a 2022. február 24.-én megindult forró háború elindulása előtt megtörtént. S itt az a bizonyos csapda. Ha ugyanis ismerték Putyin személyiségét, az orosz viszonyokat, illetve minden mást, akkor vajon miért nem vették figyelembe az orosz külügy bejelentését?

Azoknak akik most elkezdenék olyasmin törni a fejüket, hogy ha nem ezt, akkor mit tekintett volna Putyin háborús oknak, azoknak további jó gondolatkísérletezést kívánok. Egyszerűen azért, mert azt tudjuk, hogy az oroszok mit reagáltak a fegyverszállításokra. Azt is, hogy ezt követően mit tettek. Innentől az összes, „mi lett volna ha” mottójú kanapé-latolgatás irreleváns. Nem kicsit, hanem nagyon.

Ugyanakkor, ha amerikai részről szándékosan hagyták figyelmen kívül az orosz üzeneteket, akkor mennyiben lehet fals az a conteo-csokor, amely a köré a vezérmotívum köré fűzhető, hogy az USA felelőssége sem kicsi, de nullánál mindenképpen nagyobb abban, hogy eldördültek az első lövések. Miközben a januári fegyverszállításokhoz az akkori ukrán vezetés hozzájárulása, illetve kérése is kellhetett. Eközben, ahogy a Portfolio-n is olvasható, hogy az egyik nyugati vezető a másik után tárgyalt Putyinnal, illetve az orosz külügyminiszterrel. Ezt követően kissé nevetségesnek tűnő feltételezés lenne, hogy Putyin csak Orbán Viktorral tárgyalta meg a támadást, míg mindenki más a kerek szemű rácsodálkozást gyakorolta a kialakult helyzetre pislantva. Putyinnak bőven volt lehetősége egyeztetni mindenki mással is. S ennek kapcsán csak emlékeztetnék arra, hogy mekkora ellátási pánikot okozott az EU gazdasági nagyágyúinál az első lövések eldördülése. Semekkorát.

Szintén a Portfolio-n olvasható egy eldugott mondat: „A beszámolók szerint Biden biztosra akart menni: tényleg eltökélte magát Putyin, vagy csak a határait feszegeti?” Gondolom azóta erre Biden-elnök megkapta a választ. Putyin eltökélte magát, és az USA szállíthatja a fegyvert. Cui prodest scelus, is fecit…

Kategóriák: Szervezetek

Katonanemzet

2022, augusztus 20 - 14:51

A honvédelmi miniszter Székesfehérváron bejelentette: “A magyar nemzet köztudottan katonanemzet.”

Jesszus. És tessék mondani, nekem is muszáj? Mármint katonai erényekkel és ambíciókkal rendelkezni.

Minden tiszteletem a hivatásos katonáké, de részemről untauglich. Alkalmatlan. Pedig a miniszter szerint ez a katonanemzet-dolog “szellemi, erkölcsi tartalék katonáinknak”. Igazán sajnálom, de tartalékos sem szeretnék lenni. Szellemi és erkölcsi sem, ha lehet.

Azért megértem, hogy a minisztert elkapta a lendület. Bárki felllelkesedne azon, hogy Fehérváron megnyithatja a 8. regionális katonazenekar fesztivált. De ha már neki jutott a dicsőség, nevezhette volna nemzetünket mondjuk zenekarnemzetnek is. Az kevésbé ijesztett volna meg.

Persze könnyű neki. Mint beszédéből megtudhattuk, már a nagyapja is huszárhadnagy volt, és a 13. jász-kun huszárezred élén lóháton vonult be 1912-ben a városba.

Bár ha jobban meggondolom, maga a miniszter nem egészen tipikus feladatot vállalt a katonanemzetben. Nem katona, viszont katonai eszközökkel kereskedett. Szép haszonnal. És ha az egykori Tiszti Kaszinóra gondolunk, hát a milliárdokat hozó kaszinós koncessziója is harmonikusan illeszkedik dicsőséges katonanemzeti múltunkba.

Ez engem is reménnyel tölt el. Eszerint én is többféle szerepben lehetek a katonanemzet hű leánya. Ha választanom kell a huszárhadnagy és a milliárdos munkaköre között, a huszárhadnagyi hivatás helyett inkább én is valami jól fialó fegyverkereskedelmi bizniszben vennék részt.

Ha jász-kun, ha nem.

Lendvai Ildikó

Kategóriák: Szervezetek

Kulturális főváros a türk világban

2022, augusztus 17 - 19:49

Azt bizonyára sokan tudják, hogy az Európai Unió minden évben odaítéli az Európa Kulturális Fővárosa címet. Arról valószínűleg már kevesebben hallottak, hogy van ennek egy fiatalabb párja is, a Türk Világ Kulturális Fővárosa. Idén ezt a címet a törökországi Bursa nyerte el és ennek kapcsán bemutatót tartottak Budapesten, a Yunus Emre Török Kulturális Intézetben. Az Európa Kulturális Fővárosa cím odaítélését Melina Mercouri, a világhírű görög színésznő, énekesnő, politikus, később kulturális miniszter kezdeményezte 1983-ban. Néhány változtatás után, 2007-től kezdve évente két város osztozik a címen. A Türk Világ Kulturális Fővárosa cím – a TURKSOY javaslatára – 2012 óta létezik. A TURKSOY a Türk világ egyik legnagyobb nemzetközi kulturális szervezete, melyben minden türk nyelvű, illetve kultúrájú ország képviselteti magát, ezáltal a világ legjelentősebb nemzetközi kulturális szervezetei közé tartozik. Hivatalos neve: A Türk Kultúra Nemzetközi Szervezete (Uluslararası Türk Kültürü Teşkilatı), rövidítése, a TURKSOY összetett szó, a türk és a soya = ősök kifejezésekből áll. Főtitkára, Raev Sultan, Kirgizisztán korábbi kulturális minisztere, a budapesti rendezvényen elmondta: a TURKSOY javaslata a cím megalapítására, a 2010-ben, Isztambulban megrendezett Türk államok elnökeinek 10. csúcstalálkozóján hangzott el. Ez a program összehozza azokat a költőket, írókat, zeneszerzőket, festőket, fotósokat és más művészeti ágak művelőit, akik városaink, kulturális és művészeti képviselői, ezen kívül pedig egyedülálló hozzájárulás a kulturális integrációhoz. Az elmúlt öt évben fontos erőfeszítéseket tettek a türk világ kulturális fővárosai és az európai kulturális fővárosok közötti kölcsönhatás fokozása érdekében. Évek óta tartó erőfeszítéseik éppen tavaly pozitív eredménnyel jártak és rendkívül magas szintet értek el. Ekkor Khiva, a türk világ kulturális fővárosa 2020-ban és Fiume – 2020-ban Európa Kulturális Fővárosa – között együttműködési megállapodás jött létre. A főtitkár hangsúlyozta: nagy örömünkre szolgál, hogy országaink és régióink között lendületet vett a városdiplomácia. Reméljük, hogy ez a folyamat magasabb szinten folytatódik 2023-ban Veszprém és Shusha között.

 Idén Törökország egyik legelőkelőbb városában, Bursában lobog a Türk Világ Kulturális Fővárosa zászlaja, amely eddig kilenc, kulturális, történelmi, építészeti és természeti szempontból kiemelkedő városban lobogott, hét olyan országban, ahol türk népek élnek. A város története 8500 évre tekint vissza, Bursa volt az Oszmán állam első fővárosa, a kínai fűszerút és selyemút mentén fekszik, de különlegessége nem csak ebben áll. A történelme során ott felbukkant, különböző civilizációk gazdag örökségét hordozza. Természeti szépségnek, tiszta vizeknek, irodalomnak, nyárnak és ápoltságnak, gasztronómiai érdekességeknek otthona. Egyike a legmagasabb életminőséget kínáló törökországi városoknak. A római kor óta használt gyógyfürdők ma is működő részei az egészségügyi központoknak.  Az oszmán időszakban Bursa volt a legfontosabb selyemforrás. Iránból és Kínából kapta a selymet, melyet aztán helyben dolgoztak föl kaftánok, párnák, hímzések és más selyemből készült ruhaneműk és dísztárgyak készítéséhez. Az egyes anyagok elkészítéséhez arany és ezüst szálakat is felhasználtak, ami rendkívül drágává tette az itt készülő luxuscikkeket, hiszen a selyemfonálra kézzel tekerték fel a hihetetlenül vékony ezüst illetve aranyszálakat. Selyemgyártás Bursában is folyt. A Yunus Emre Török Kulturális Intézetben megtartott bemutatón jelen voltak török kézművesek, közöttük egy ősi technikával, kézzel működő selyemszál gombolyítót is láthatott a közönség. A bemutató látogatói néhány édességet is megkóstolhattak. Bursában híresek a gesztenyéből készült édességek és az itteni iskender kebabot a legjobbak között tartják számon.

Kategóriák: Szervezetek

Gálaelőadás a Fővárosi Nagycirkuszban

2022, augusztus 15 - 19:55

 Két szempontból is figyelmet érdemel a Fővárosi Nagycirkuszban megtartott különleges RAIN Esőcirkusz előadás. A közönség előtt adták át a „Karádi Béla emlékdíjat” és – mint az később kiderült – az ekkor bemutatott tizenöt műsorszámból tizenkettőben az Ukrajnából hozzánk menekült cirkuszművészek léptek fel.

Karádi Béla a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat művészeti vezetője volt 1965-től 1982-ig, jelentős érdemei voltak az 1971-ben újjáépített Fővárosi Nagycirkusz újraindításában. Örökös nélkül hunyt el, 2016. május 25-én. Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ a ráeső örökségből díjat alapítson. A Karádi Béla Arany Emléklánc egy 140 g-os, 80 cm hosszú 14 karátos aranyláncból, valamint egy egyedi, 60 g-os, 14 karátos arany medálból és díszoklevélből áll. A díjat minden évben az év legjobb magyar artistája kapja meg a Fővárosi Nagycirkusz díszelőadásán. Odaítéléséről a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ által felkért zsűri dönt az adott évben kiemelkedő művészi munkát végző magyar artistaművészekből. A jelölés során figyelembe kell venniük: az adott évben elért művészi teljesítményt és a megkérdőjelezhetetlen, példa értékű közösségi, illetve magánéletet. A díjazottak személyére először az aktív artisták tesznek javaslatot, a zsűri majd ezek közül választ. Az idén négy művészt jelöltek. Biricz Ákos szakterülete a gurtni. A Baross Imre Artistaképző Intézetben tanult és később ott tanár is lett. Tehetségét 2016-ban a „Porond Ifjú Csillaga” díjjal ismerték el. Az utóbbi években óceánjáró hajókon és több külföldi cirkuszban lépett fel. Dittmar Laido zsonglőr többgenerációs magyar-orosz artistacsaládba született, már hatéves korában közönség előtt állt. Zsonglőr nem volt a családban, a trükköket autodidakta módon tanulta ki. Több világrekordot is megdöntött 10 és 11 karikával. Japántól Németországig számtalan helyen volt sikeres, 2015-ben könyvet is írt tudományáról. A „Porond Ifjú Csillaga” díjat 2017-ben kapta meg. Donnert Kathy lábzsonglőr és görkorcsolyaművész édesapja a világhírű tigrisidomár, Donnert Károly, de ő inkább – az édesanyja után – a lábzsonglőrködést választotta. A „Porond Ifjú Csillaga” díjat 2012-ben nyerte el. Richter Kevin, akrobata, lovas akrobata, a világhírű Richter dinasztia tagja. Ötévesen lépett fel először saját pónijaival. Később a húsz lóval bemutatott számával 2018-ban Guinness rekordot állított fel. A zsűri döntése alapján a díjat 2022-ben Dittmar Laido nyerte el. Az előadás címe, a RAIN Esőcirkusz nem véletlen és a közönség a bevezetőben kap is erről némi magyarázatot. Ezt hallhatják: Összezavarodott a világ. Szaporodtak az ellentétek, a szomszédok egymásnak estek, a barátságokba méreg csorgott, harag és gyűlölet felhői borították be az eget. Háborúk törtek ki, lövések és robbanások kergették el otthonaikból a családokat. Lenézett a Földre az Úristen, és elszörnyülködött. Összehívta az angyalokat, hogy repüljenek szét a négy égtáj felé és trombitáikkal keltsenek vihart, idézzenek sűrű esőfellegeket és hulljon az eső. Olyan eső, mely elmossa az ellentéteket, feloldja a keserű könnyeket, begyógyítja a sebeket, kitisztítja az indulatokat az emberek lelkéből, békét hoz újra a világba. A Cirkusz új műsorában ezt az esőt idézi meg: ez egy imádság a békéért és a megtisztulásért, a kegyelemért és a megbocsátásért. Imánk azért, hogy a világ szebb és jobb hely legyen, az emberek szívéből pedig úgy párologjon el a harag és gyűlölködés, ahogyan a tavaszi zápor faleveleken megpihenő vízcseppjei az első meleg napsugarak hatására.  A Fővárosi Nagycirkusz – példamutató módon – több mint száz ukrán cirkuszművész menekültet fogad, a kijevi és harkivi artistaképzők növendékei is Budapesten tanulnak. A látványos gálaműsor nem szűkölködött elképesztő elemekben. Az egyetlen szál lengődróton Ameli Bilyk olyanokat mutatott, amit a sima talajon is nehéz volna utánozni. Ő – egy cirkuszlátogatás után – már háromévesen arról ábrándozott, hogy artistaművész lesz, így hát, látva kitartó lelkesedését, édesanyja ötévesen beíratta egy ukrajnai cirkusziskolába. A most 17 éves Ameli előadása cseppet sem szokványos, ugyanis kötéltánc közben kézenáll, bukfencezik, spárgázik, miközben zsonglőrködik és táncol a hulahopp karikákkal. Eddig már több nemzetközi cirkuszfesztiválon ért el sikereket.

Akár az Esőcirkusz filozófiájának szimbóluma is lehetne a Vitalii Zaezt és Margarita Nikulina házaspár. Az ukrán férj és orosz feleség műsorszámában Vitalii a homlokán egyensúlyoz a perzs rúddal, aminek a tetején a felesége mutatja be a trükköket. Ez már önmagában is elképesztő teljesítmény, ám Vitalii egy kifeszített vékony rúdra is felviszi feleségét, majd a rúddal együtt további magasságokba emelkednek. A szám elképesztő egyensúlyérzék, erő és bizalom bizonyítéka. A produkció kellék felszerelése, a „rekvizit” teljesen egyedülálló, ilyen az egész világon csak nekik van. A tizenkét éves Dasha is fellép a szülei számában, hároméves kora óta különféle produkciókat gyakorol és jelenleg már négy elkészült, saját száma is van. Kishúga is cirkuszművész, állatidomár szeretne lenni.  A látványos szökőkutakhoz, a porondot beterítő esőhöz már hozzászokott nézők az első percekben nem éretik, amikor betolnak középre egy fehér zongorát – mintha valaki játszana is rajta, vagy csak úgy tesz – zene szól és táncos lányok is megjelennek. Néhány pillanat múlva kiderül, hogy nem a zene a lényeg, a zongora teteje szolgáltatja az alapot a következő műsorszámhoz Danil Giniborg és Aleksandr Plishkin swing stílusú hand to hand produkcióját lazaság és könnyed elegancia jellemzi. Jó fizikai kondíciót és odafigyelést igénylő számukban bebizonyítják, hogy a csapatmunkának köszönhetően egységben az erő. Aki próbálta már a kézenállást, tudja, sima talajon sem egyszerű, hát még egy kézen megállni. Most itt ez sem elég, nem a talajon, hanem a partner feje tetején kell egy kézen megállni! Nos – az előadásról annyit még elmondhatunk, hogy a többi tizenkét műsorszám színvonala sem csekélyebb…sőt!

Kategóriák: Szervezetek

Amikor Orbánék majd megvédik az erdők helyét…

2022, augusztus 11 - 15:16

A neten se szeri, se száma a nagyon okos gondolatoknak, amik az orbáni vezetés lábon kihordott agyhalálának a fa-gazdálkodásával kapcsolatos. Nem egy közülük alig különbözik színvonalban attól, ami a koponyában megzörgetett, ott éhen halt agyrágó bogár kiadta zaj. S mielőtt félreértés lenne. Bárkinek joga van az itt leírtakat tekinteni ugyanannak. Azt is előre-bocsátva, hogy nem fogok tüntetést szervezni, mert nem alapítottam pártot, és a mikrofonigényem is csekély. Tehát az, aki rajtam szeretné számon kérni azt, ami nem történik, az is nyugodtan sorolja be ezt, és a saját reakciót is kinek-kinek az egyéni szociális problémái közé.

S akkor fairtás. Nyilván van egy botanikai, egy ökológiai, és még ki tudja milyen nézete a kérdésnek. A botanikai, illetve növényföldrajzi kérdés egyszerűen elintézhető. Az erdő ugyanis olyan életközösség, amit nem pótol a cserepes muskátli, és a ketrecben tartott papagáj. Miközben az is világos, hogy egy évszázada önálló életközösségként létező erdő pótlásához egy évszázad kell. A kiirtásához meg pár hét. A kettő időarányát annak ajánlanám a figyelmébe, aki az erdőirtás kapcsán a friss telepítések felmentő hatásairól pofázik. Azt sem vitatva természetesen, hogy azok a fél-kultúr erdők, ahova a természetes növénytakaró nem kis részét sikerült silányítani igényelhetnek emberi karbantartást is. Vagy a végén még beáll valami természeti egyensúly, amit a civilizáció ki nem állhat ugyebár.

Ezek után, különösen a déli országok hajóépítéstől kopár hegyoldalait nézve nyilvánvalóan felmerülhet a kérdés, hogy akkor a mi a jó édes kurva anyjukért akarnak fát vágatni kormányzatilag tüzelőnek. Holott a válasz baromi egyszerű is lehet. Pénzért. No nem a tűzifa áráért, bár nyilván van olyan közszereplőt ismerő üzleti szereplő, aki azért is lehajol. Azonban világos, hogy az erdőmentesített területeken baromi egyszerű megvédeni azt, ami nincs. Viszont baromi nehéz megvédeni azt, ami marad. Az erdő után ugyanis ott marad a kopasz terület. Amit süt a nap, fúj a szél, és mos az eső, ha van. Elvégre azok a bizonyos déli sziklák is kopaszak valamiért. Na pont azért, amit úgy hívnak, hogy erózió.

Amikor ez a folyamat elindul, szinte kínálni fogja magát az alkalom, hogy Orbán Viktor elkezdje megvédeni azt, amit nélküle nem kellene. Miután most szociálisan könnyekig meghatva önmagától megsegíti a szegényeket, az iskolákat, meg akárkiket a tűzifával, nekiállhat megmagyarázni, hogy csak azért kell kiparcellázni, az akkor már csak egykori, erdők helyét, hogy a vityilló-építésekkel, és a hozzájuk tatozó medencés, nyugágyas izékkel megvédjék a területet az eróziótól. Ami ugyebár be se következne, ha marad az erdő. Márpedig ebben pénz van, és nem kevés. Ráadásul azt követően, hogy az erdő már nincs ott, a környezetvédőknek is megüzenheti, hogy hova ugráljanak a lóalkatrésszel a hátsójukban. Úgyhogy Orbán, és a megtakarításait birtoklók ezt a problémát is megoldják. Miközben ki lehet osztani területeket a leghűségesebb seggnyalóknak, a legjobban lefizetendő pártoló tagoknak, és persze a legjobban fizető senkiknek. Mert az, aki ilyen áron, ilyen területeken nyerészkedik, birtokot vásárol, illetve elfogad az egy senki. Akárhány milliárdja, létrája, puskája, és bértrógere van. Ha nagyon vágyik tiszteletre, akkor Dr. Senki, a hányinger nagydoktora.

Ami nem jelenti azt, hogy a politika nem egy szereplője ne lenne ezzel holtversenyben akár a “túloldalról” is. Elvégre a párttámogatások kerekítési hibái között olyan szervezetek is vannak, akik állítólag nagyon zöldek. Annyira, hogy náluk már csak a fű zöldebb. Itt lenne a kiváló lehetőség, hogy mind a tízen kimenjenek egy erdőbe és fizikailag próbálják megakadályozni a fák irtását. A közösségi médián, az egyes párok által előadott duzzogás ugyanis csak egy valamit demonstrál: a cselekvési akarat hiányát, és a decibel politizálás langyos vizébe való elmerítkezést. Ami annál mélyebb, minél nagyobb pofája van egy pártnak amúgy a környezetvédelemről. Talán még az is előfordulhatna, hogy sikerül elindítani valamit. De legalább az ügy mártírjaként azt bemutatnák, hogy nem csak a fűtött, vagy most inkább hűtött képviselői székkel járó kedvezmények megszerzésében, és a fizetésük felvételében jeleskednek. Olyanok is, akiknek önerőből nem frakciója nem lenne, de egy “f” betű is csak valami egészen más, szaporodásbiológiai, fogalom kapcsán jutna.

Igen, lehet, hogy veszélybe kerülne az orcájuk hamvassága, a fenekük ütésmentessége. Bármi lehet, és az ellenkezője is. Még az életrajzát bemutató film alapján is elverték párszor. De talán még az is hozzájárult a népszerűsége növekedéséhez, a tömegbázisa kialakulásához. Amit talán az is befolyásolt, hogy neki volt jövőképe. Volt egy elképzelése, hogy honnan hova szeretne eljutni, és honnan hova szeretné a kisemmizett, megvetett, lenézett tömegeket eljuttatni. Most divatos szóval volt víziója. Nem tele, hanem jövőképi. Ellentétben azzal, hogy a hazai közszereplőknek még vízilovaik sincsenek. Csak a bőrük. A pofájukon. Holott, mint egy valamikor népszerű film címe is sugallná. a vízilovakkal még csak lennék. Talán egy vízióval, is. Inkább, mint a mai magyar politikai VIP-válogatottal… Amúgy igen, elvárnám, hogy mutassanak fel személyes értékválasztást, majd e mellé egy személyes kockázatot is vállaló kiállást. Akár szervezzenek tüntetést. Ne a jól megfizetett langyos vízben várják meg, amíg valakia maga amtőr módján szervezni kezdik, majd menjenek oda beleugatni valamibe, amiért semmit se tettek.

Miközben elképzelem azt a függetlenségi mozgalmat, ami Gandhi munkássága alapján bontakozott volna ki akkor, ha egy kocsmában ülve agitál, és morog az egybegyűlt alkeszeknek. Miután felvette a birodalmi parlamentben a fizut.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a vérgőzzel ballibsiző neofita decibelorbanisták, a Fideszre szavazók, a Fidesz tagsága, illetve elvbarátaik nem akarnak kirándulni, erdővel borított dombokat nézve pihenni. De nem csak ők, hanem sokadiziglen a gyermekeik, unokáik sem. Ugyanis az ő tiltakozásuktól sem hangos a közélet. Pedig arrafele talán még inkább lehetőség lenne a vezérüket lecserélni. Ha tényleg az ország jövője, a gyermeik, unokáik sorsa számítana nekik a pofázáson kívül. Nem csak a lengőnyelvű vezérsegg-nyalás.

Kategóriák: Szervezetek

Életörömre hangolva

2022, augusztus 5 - 14:54

Az elmúlt, már több mint két évtizedben Budapest kulturális életének mindig hangsúlyos pontja volt a nyárvégi Zsidó Kulturális Fesztivál. A 24. Fesztivál 2022. szeptember 4-től szeptember 12-ig várja a közönséget hét helyszínen: a Dohány utcai, a Frankéi Leó úti, a Hegedűs Gyula utcai és a Rumbach utcai zsinagógában, a Bálint Házban és idén először lesznek fesztiválprogramok a Madách Színház Tolnay Szalonjában, valamint a Magyar Zene Házában is. A színes kínálatban könnyű- és komolyzenei koncertek, irodalmi- és gyermekprogramok szerepelnek, hazai és a külföldi művészek előadásában. A zsidó naptár a gyász és az öröm váltakozó ritmusa alapján határozza meg a zsidó emberek mindennapjait – emlékeztetett Mester Tamás, A Budapesti Zsidó Hitközség elnöke. Most is egy gyászidőszakban vagyunk, helyénvaló, hogy felváltsa az öröm, a fesztivál mottójának választott életöröm! Szeptemberben a hét helyszínen több mint 24 zenei, irodalmi, művészeti programot kínálunk, oly műfaji kavalkád között választhat a közönség, hogy nincs az a kényes ízlésű, vájt fülű érdeklődő, aki nem találna magának valamilyen csemegét. Jól tudjuk: klezmer nélkül nincs fesztivál – most is lesz négy klezmerkoncert. A jazz művészei az amerikai jazzt keverik a hagyományos haszid stílussal. Megidézzük a sanzon, a klasszikus táncdalok, a beatkorszak hangulatát, Barbara Streisand dalai is felcsendülnek majd. Radnóti Miklós versein és felesége naplórészletein alapul a zenés irodalmi est, a klasszikus zene kedvelőinek Bach csellószvitjei szerezhetnek örömet. A rendezvénysorozatról bővebb információ a www.zsidokulturalisfesztival.hu címen található.  A Fesztiválnak fontos szerepe van a főváros kulturális turizmusában és abban, hogy a zsidónegyedként ismert, hetedik kerületi városrészre is komoly feladat vár – emelte ki dr. Kunos Péter a MAZSIHISZ-BZSH ügyvezető igazgatója. Új helyszínként csatlakozik a fesztiválhoz a Madách Színház, melyről igazgatója, Szirtes Tamás elmondta, a jelszó, az életöröm a színháznak is állandó iránytűje, estéről-estére meg is valósítják. A Covid idején létrehoztak egy saját TV-stúdiót és benne színészi és filmes eszközökkel, híres íróinkról, Adyról, Karinthy Frigyesről, Móricz Zsigmondról, az ő életükről készültek játékok. A legfrissebb, Szép Ernő, Emberszag című művének „filmszínjáték” formában történt feldolgozása, a főszerepben Gyabronka Józsefet láthatjuk. Bemutatója a fesztivál keretében lesz szeptember 12-én.

 Malek Andi és Jáger Bandi együttműködése hat évvel ezelőtt a Rumbach utcai a zsinagógában kezdődött, főleg a jazz és a világzene területén mozognak, de ápolják a zsidó zenei hagyományokat is. Idén is ott lépnek fel szeptember 5-én. A zsidó jazz legszebb elemeit saját hangszerelésben tartalmazó programjuk első részében jiddis és klezmer motívumokra épülő, vérpezsdítő dalokat adnak elő, míg a műsor második felében Malek Andi a szívének legkedvesebb magyar szerzők – többek között Fényes Szabolcs és Gábor S. Pál dalait énekli. Először lép fel a Zsidó Fesztiválon Janicsák Veca, aki a Klezmerész zenekar sztárvendége lesz, ugyancsak szeptember 5-én. A Dohány utcai zsinagógában két nappal később Barbara Streisand dalai szólalnak majd meg Szulák Andrea, Gájer Bálint, Veres Mónika, László Boldizsár és a Don Lázi Swingtet előadásában. A „Zsenik a zsiniben” című műsor már hagyománynak számít a fesztiválon. Szeptember 6-án, a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában Müller Péter Sziámi, Szakcsi Lakatos Béla és Gubik Petra szinte lubickolni fognak a világ dalirodalmának számukra legkedvesebb számaiban, Seress Rezsőtől Edit Piafig. Fesztbaum Béla évekkel ezelőtt egy „őrült ötlettel” állt elő: Kern András korábban lemezre énekelt dalait koncerten mutassa meg a közönségnek. Az ötlet megvalósult, ma már tíz éve létezik, szeptember 5-én a Dohány utcai zsinagógában lesz ismét hallható. Heilig Gábor, Hegyi Barbara, Hernádi Judit – és az ötletgazda közreműködésével. A Rumbach utcában, 12-én, különleges előadásra kerül sor. Bauer Andrea operaénekes, sémi filológus számára a Sába királynője operában Szulamit imája sajátos inspirációt adott. Sába és Salamon találkozása a bölcsesség és a gazdagság viszonyát helyezi szokatlan megvilágításba. Gergely Róbert évekkel korábban még csak néző volt egy zsinagógai koncerten, most viszont zenekarával, a Studio 11 Comboval olyan sláger és feldolgozás produkcióval áll színpadra, ami maga lesz a megtestesült nosztalgia. Szécsi Pál, Nádas Gábor, Fényes Szabolcs, Hajdú Júlia és még sok más, ma is élő vagy éppen elfeledett dalait – ahogy ő számítja – valószínűleg a közönség is vele fogja énekelni szeptember 8-án a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában. Ezen a napon a Dohány utcai zsinagógában A Budapest Klezmer Band sztárvendége a világhírű rost Andrea lesz. Ők is már tíz éve dolgoznak együtt és most a Kárpát-medencét, mint zenei olvasztótégelyt, a magyar, a cigány és a zsidó dallamok kölcsönhatását fogják virtuóz módon bemutatni. A Sabbathsong Klezmer Band koncertjén – egyebek mellett – Fényes Szabolcsra és Jávor Pálra is emlékezni fognak szeptember 12-én, ugyancsak a Hegedűs Gyula utcában.

Kategóriák: Szervezetek

A tüntetés, ami nincs

2022, augusztus 3 - 14:28

Orbán Viktor legutóbbi, fajelméleti fejtegetése a miniszterelnöki retorikában mindenképpen vízválasztó. Nem azért, mert korábban nem lehetett az antiszemitizmus, az idegengyűlölet, vagy egy portás-effektusos kisebbrendűségi komplexus mindenkit lenéző retorikai fordulatait fellelni a mikrofon-megragadások némely alkalmai esetében. Sokkal inkább azért, mert a nemzetközileg elismert magyar határon kívül történt, és ettől függetlenül, egy nemzetközi biztosíték-kiverés is társul hozzá. Joggal.

Erről a kivert biztosítékról sok fele lehet olvasni. Amiről nem lehet olvasni, az az, hogy ezrek, százezrek mentek volna ki a magyar városok utcáira. Ennek az országot átitató anti-humanizmustól az általános fásultságig sok oka lehet. Az egyes embereknél. De nem a szervezeteknél. Erről, pontosabban arról, hogy még az ellenzéki politikában érdekeltnek gondolt pártok sem szólították ki az utcára a velük szimpatizálókat, a hétköznapi fasizmust elítélőket, mindenkinek meg lehet a maga véleménye. Az enyém például az, hogy a korábbi szervezések lekonyuló részvételei nyomán beárazták a kudarcot. Aminek nem az az oka, hogy mindenki a kebelére ölelné Orbán Viktort, és kormányát. Ezt sokan meghagyják a Hegedűs Zsuzsához hasonló, gerinc nélkül könnyedén, és ingatagon hajladozó sleppnek. Ahogy a Fidesz népszerűsége a legutóbbi mérések alapján csökkent is az utóbbi idők politikája nyomán. Azonban ez a bizonytalanok számának a növekedésével járt csupán.

Ami mögött személy szerint erős deficitet érzek a meggyőző-képességben az ellenzék részéről. Amiben nyilván nem kis része van, illetve lehet annak, hogy az tömegek meggyőzéséhez az “orbántakaroggy” mottóval meghirdetett közös ökölrázás, mint kínálat kevés. Nem mindenkinek, de a tömegeknek a jelek szerint kevés. Ugyanúgy kevés, ahogy a rétegtüntetések azon kínálata is kevés volt, és maradt, ami a “mit nem akarunk” kántálásában merült ki. Ahogy a tömegeknek nem kommunikálható alternatíva hiánya megbuktatta a tanártüntetéseket is annak idején. Szinte törvényszerűen. S minél zártabb körű érdekeltségi klub a szervező, minél emelkedettebbnek öndefiniálják magukat a szervezők, annál kevésbé valószínű, hogy kiterjedt szolidaritást váltson ki a szinte kizárólag negatív üzenet. Mondjuk, százezres részvételi számokkal.

Ennek látszólag semmi köze a pártokhoz.

De csak látszólag. Mert amiatt, hogy a pártok saját meggyőző ereje nem túl nagy, előszeretettel repülnek rá a spontán szerveződő rétegtüntetésekre. Nem véletlen, hogy a szervezők sokszor kérik, hogy a pártok hagyják őket békén. Mert a pártok megjelenése nem növeli, hanem csökkenti a tüntetések erejét. Nem lenne ez törvényszerű, de ez van. Nem kis részben. szerintem, pont azért, amit emlegettem. Hiányoznak a bizonytalanokat is megszólítani képes pozitív üzenetek. Ha pedig esetleg meg is jelennek, azt legtöbbször csak a párthoz, a pártot pedig a pártelnökhöz, lehet csak kötni. Márpedig egy vezérelvű ellenzék már a 2014 -es választásokra készülve, 2013. augusztusában sem volt alternatívája a vezérelvű Fidesznek. Amikor egyébként azt is igyekeztem megfogalmazni, hogy mire lehetne szükség egy választási győzelemhez:

Világos, mindenki számára elfogadható, közös platformról támogatható politikai és gazdasági program;
-Az előbb említett program világos, az átlagemberek szintjén is mindenki számára érthető kommunikációja;
-Az emberek meggyőzése arról, hogy az Orbán kormányt nem csak technikailag lehet, de hosszú távon is érdemes leváltani;
-Az előző pont teljesülése esetén az emberek meggyőzése arról, hogy a megvalósításhoz el kell menniük szavazni;

Amelyhez természetesen egy, az adott program egyes pontjaihoz rendelhető, az adott pont tekintetében hiteles felelős is dukálna. Ezek összességét árnyékkormánynak hívhatjuk. Hívhatnánk, ha lenne. Publikusan. Mert lehet, hogy van, de nem tudjuk. Lehet, hogy van, de nem tudjuk kikből áll. Márpedig innentől valójában háttérmutyit sejtet minden olyan kijelentés, hogy “hidd el kedves tömegegység, ki ott maradsz otthon, hogy van ám ilyenünk, meg elképzelésünk, aztán majd meglátod, ha úgy gondoljuk”. Ezekből, a háttérmutyikból, lássuk be, az Orbán-kormány kritikán alul jól teljesít. Túl jól. Namármost! Bizonytalanék felől nézve, tehát van egy vezérelvű megközelítéssel operáló, közérthető program nélküli, az annak megvalósításában pedig maszatoló ellenzék. Egy, ezekben a paraméterekben töretlenül túl jól teljesítő kormánnyal szemben. Aki azt hiszi, hogy ezzel tömegeket lehet meggyőzni, az rossz szeren van. Aki azt hiszi, hogy ezzel tömegek szólíthatók az utcára, az egy másik moziban ül. Lábával a langyos vízben. Aki pedig ellenzéki közönségszervezőként ennek fényében csak a rózsaszín hurráoptimizmust hajlandó képviselni, kommunikálni, az vagy csak magát csapja be, vagy a környezetét, a közönségét is.

S akkor vissza is kanyarodtunk a keretbe. A magyar egyházak jelentős részéből ki sem nézem, hogy egy xenofób, fajelméleti fejtegetésre szembenyilatkozzanak Orbánnal. Ami nem jelenti azt, hogy számos pap, lelkész, vagy egyszerű hívő ne lenne emberségből jeles. Hiszen annak idején nem egy keresztény mentette a zsidókat, vagy istápolta a menekülteket. ahogy Iványi Gáborék is segítik az elesetteket. Nem is tetszenek a regnáló hatalomnak. De a szervezeti ellenállás kapcsán elég csak emlékezni Erdő Péter hosszúnyelvdíjas csaholására a menekültválság idején. Esetleg arra, hogy a reformátusok egyik lelkésze, publikáltan komoly egyházi ellenállás nélkül avatott Horthy-fétist. De tömegtüntetések szervezése talán nem is egyházi feladat. A saját hurráoptimizmusukba temetett aktivistákon túl is gondolkodni képes pártvezetők esetében pedig teljesen megértem, hogy a jelen megszólítási képességek mérlegelésével inkább nem is próbálkoznak. Egy, a Párbeszéd pár emberes monstre-akciójához hasonló mozgósítási képesség röhejes lenne, százezreket pedig kétségesen tudnának kiszólítani az utcára. Azért vagyok annyira optimista, hogy még megélem, amikor a kínálati eltérés nem csak a vezér személyében kínál alternatívát. Esetleg vezért sem. Csak vezetőt. Felelőst.

 

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Választás

Márki-Zay Péter, a hatpárti ellenzéki miniszterelnök-jelölt arról is beszélt, hogy árulók vannak a soraikban, és ő tudja, kik azok.
2021.december 23.
Új kutatócéggel dolgozunk” – mondta a Magyar Hangnak Márki-Zay Péter, annak apropóján, hogy december 15-én egy igencsak kellemetlen tartalmú közvélemény-kutatás szivárgott ki a sajtó felé az ellenzéki összefogás népszerűségéről.
2021.december 22.
Bejegyzés alatt áll Gattyán György pártja, a hivatalos bírósági nyilvántartásban már szerepel a Megoldás Mozgalom. A milliárdos pénteken az Egyenes beszédben jelentette be, hogy aktivizálják a párt tevékenységét. Az ellenzéki összefogás tagjai egységesen úgy vélik: Gattyán György indulása csak a Fidesznek jó. Az ATV Híradó riportja.
2021.december 20.
Budapesten, valamint a 23 megyei jogú város közterein, de az összefogásban részt vevő pártok irodáiban is le lehet adni a szignókat.
2021.december 15.
Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje utcafórumot tartott Székesfehérváron, ahol többek között kijelentette, rendkívül gátlástalan ellenféllel állnak szemben.
2021.december 12.
„Valami megmozdult. Valami, ami túlmutatott a centrális erőtéren és az egymást taposó pártokon, a médiapolitizáláson, a szekértáborokon és a megosztottságon. Szimbólumok jelentek meg, ötletek, tervek és programok kerültek bemutatásra, értelmes politikai viták zajlottak, önkéntesek és aktivisták ezrei dolgoztak az utcákon, pozitív üzeneteket, politikai gesztusokat, elismerést és együttműködést láthattunk, ami vonzotta a választókat is.”
2021.december 9.
Noha az előválasztás alatt komoly összetűzéseik voltak, a volt kormányfő most megvédte a főpolgármestert.
2021.december 2.
Csak egy jós tudná megmondani, milyen hatással lesz a jövő évi országgyűlési választásokra a koronavírus-járvány miatt 2022. június elsejéig meghosszabbított veszélyhelyzet. Erről is beszélt a Hírklikknek Tóth Zoltán választási szakértő, aki szerint igaz a kormány érvelése, hogy nincs akadálya a választásnak, de ez akár egyetlen éjszaka alatt is változhat, ha a Fidesz úgy akarja. Erre minden jogalkotási lehetőségük megmaradt, akár az Alaptörvényt is módosíthatják az ügyben – tette hozzá. Úgy fogalmazott, pillanatnyilag beláthatatlan, mit fognak tenni.
2021.november 28.
Alapvető kérdés, hogy továbbra is egy egyre zártabb, vagy pedig egy nyitott társadalomban fogunk élni, a társadalmi fejlődés mintája nyugati, vagy keleti lesz, s a mindent központosító rendszert erősítjük-e meg, vagy visszaadjuk az intézmények autonómiáját.
2021.november 21.
Márki-Zay Péter azt mondta az ATV-nek, hogy:
2021.november 17.