www.eletoromklub.hu

Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál, Föld S. Péter, Marik Sándor, Pápai Gábor, Szekeres István.
Szerkesztő: ifj. Veress István
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Erős Ildikó, Orbán Andrea.
Szerkesztőségi munkatárs: Kurtiszné Kovács Ágota.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor, Rodenbücher Katalin.

Bár a Bors bulvárlap vasárnapi számában tényként írta, múlt időben, hogy Schmitt Pál és neje lecsót főztek szombaton Kötcsén, jelentjük tisztelettel, a közlés nem felel meg a valóságnak. Valóban volt róla szó, hogy a Magyar Köztársaság Még Sólyomnál is Függetlenebb Elnöke, aki nem fékként, hanem motorként szolgálja a nemzet együttműködését, lecsót főz majd a Fidesz szellemi holdudvarának kötcsei piknikként elhíresült dzsemboriján, ám utóbb kiderült, a szokatlan szakácsipari tevékenység gyakorlása elmaradt.

Nem lenne meglepő, ha fejek hullanának a svéd televízióban. Nálunk ennél jóval ártatlanabb bakiért is repülnek emberek a helyükről, sőt, még bakizni sem kell, elég, ha valakinek nem elég megnyerő a fizimiskája, nem kellően meggyőző a pártbéli pedigréje.

Dübörög a permanens forradalom, Marx, Engels Lenin és a többiek holtukban is sápadnak az irigységtől, süllyednek szégyenükben - még a legperverzebb álmaikban sem tudtak volna ennyi harcias hevületet elővezetni, mint Hoffmann Rózsa.

Most egy kis szünet következik a pénzügyi szabadságharcban, szusszanásnyi szieszta. A harcoló alakulatokat visszarendelik a lövészárkokba, a kormány bejelentette, hogy mégis tárgyal a Nemzetközi Valutaalappal, ismertebb becenevén az IMF-fel. Senkit ne tévesszenek meg az értesülések, szó sincs visszakozásról, meghunyászkodásról pedig még annyira sem. „Nincs dolgunk az IMF-fel”, mondta Orbán egy hónappal ezelőtt, és a helyzet nem változott: Csapataink továbbra is harcban állnak, de a hadviselés szabályai most azt követelik, hogy rugalmas elszakadással reagáljunk az ellenség csapásaira.

Politológusok, mindenféle rendű és rangú politikai elemzők próbálják megmagyarázni a józan ésszel megmagyarázhatatlant. Jelesül azt, hogy három hónappal Orbán Viktor kormányának megalakulása után miért töretlen még mindig a kormányzópárt, valamint az Örök és Megbonthatatlan Vezető népszerűsége. A kormány ugyanis annak ellenére népszerű, hogy gyakorlatilag egyetlen választási ígéretét sem tartotta be.

Kezdjük kicsit távolabbról. A negyvenes évek elején már minden jobb pesti kabaré nézőterén rendőrspiclik ültek, azaz, finoman fogalmazva, a demokrácia kihívásokban bővelkedett. Nagyon meg kellett gondolni, mit mond az ember a színpadon, és a fellépők, mi mást is tehettek volna, nagyon meg is gondolták.

Láttam a Borsban Schmitt Pál dolgozószobájában a Zembere Kembere hivatali íróasztalát. Régi bútordarab, rajta katonás rendben mindenféle könyek. Főként jogi jellegűek, lévén a köztársasági elnöknek mostantól sűrűn majd kell tanulmányoznia az ilyesfajta munkákat.

A nemzeti együttműködés alapjainak lerakásán szorgoskodó népünk mély felháborodással értesült arról, hogy az utóbbi hetekben több közhivatalban is megrongálták a NENYI néven elhíresült, a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozatot.

Egy viszonylag friss publicisztika nyomán többen máris közjogi Bikicsunájként említik Schmitt Pált, a Magyar Köztársaság nemrégiben hivatalba lépett elnökét. Amellett, hogy az ügynek vannak pozitív oldalai, lévén a magyar humor feltámadásának jeleként is értelmezhető, óvnék mindenit attól, hogy Schmitt Pált Bikicsunájnak nevezze. Nemcsak azért, mert ennek mindenféle, ma beláthatatlan, ám várhatóan nem kellemes következményei lehetnek – lásd még tervezett médiacsomag – de azért is, mert a Bikicsunáj néven elhíresült Szarka László nem szolgált rá erre az összehasonlításra.

Az oroszok már Fideszben vannak, úgyhogy, kéretik mostantól komolyan venni Orbán Viktort, nem legyinteni rá, mert ő már nem egy hebehurgya, kótyagos fiatalember, aki meggondolatlanul kárál összevissza, és közben véletlenül bedönti a forintot. Ne tessék róla azt gondolni, hogy egyszer ezt mondja, máskor meg azt, sőt, van, amikor éppen az ellenkezőjét annak, mint amit néhány nappal korábban állított.

Nem az a baj, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem kedveli a bankokat, és az is érthető, ha elege van a pénzvilág hatalmasságaiból, herótja az oligarcháktól. (Vannak számára jó bankok, és jó oligarchák, de ebbe most ne menjünk bele). A bankokat csak úgy általában, önmagukért, valóban nem kell szeretni. Nem is lehet: ha engem kérdeznek, egy aranyhal messze szimpatikusabb, mint a bármelyik szépen felszerelt, klimatizált bankfiók.

Nem hátrálunk, mondta a mi miniszterelnökünk, miután a Valutaalap küldöttsége úgy otthagyta, mint Szent Pál az oláhokat. Nem mintha volna hová hátrálni: szemben velünk csupa ellenség, hátunk mögött a nagy magyar zűrzavar.

Egy külföldi, ha ezer évig élne, akkor sem lenne képes megérteni, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnökének ma miért az a legnagyobb gondja, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének magas a fizetése. Ehhez itt kell élni Magyarországon, ideszületni, magyarul álmodni.

Szegény Lenin, hiába írt össze több méternyi okosságot az államról és a forradalomról, semmit sem értett belőle. Legalábbis használható tudás nem jött össze a tengernyi betűből, eligazítás a mindennapokra. Hiába olvastuk rongyosra a Lenin Összest Bőrkötésben, halványlila segédfogalmunk sem volt idáig a forradalomról, valljuk be.

Nem az a baj, ha valaki hülye, hanem az, ha hatalmában áll másokat is hülyének nézni. Merthogy akármennyire is erőltetem az agyamat, és próbálom mozgósítani a memóriámat, sehogyan sem tudok visszaemlékezni arra, hogy azon a fénylő április napon, amikor forradalmat csináltunk a szavazófülkékben, ezt akartuk volna.

Nem igaz, hogy ezek ennyire hülyék, mondta egyik ismerősöm. Pedig igaz: ezek éppen ennyire hülyék. Se jobban, sem pedig kevésbé. Erre kaptak felhatalmazást, ezért zajlott forradalom a szavazófülkékben, ezért kellett oxigénmaszk nélkül a magas csúcsokat megmászni.

Most mindenki szegény Schmitt Pált ekézi. Azt mondják az emberek, hogy Schmitt hiába a Zembere Kembere, rosszabb köztársasági elnökünk van, mint négy éve.

Ezt a cikket, 1984 címmel, 2004-ben írtam. Akkor jelent meg először, amikor Schmitt Pál még nem volt a Fidesz államfőjelöltje. Akkor még csupán felajánlotta a függetlenségét a Fidesznek, és reggel korán kelt, hogy tehessen a családért és a nemzetért valamit.
Szerintem ma is tanulságos.

Föld S. Péter írása

Aláírásgyűjtés indult Európa-szerte a boltok vasárnapi nyitva tartásának korlátozására, s az akcióhoz egy-két magyarországi áruházlánc is csatlakozott. Nem mindenhol lelkesedtek az ötletért, a legnagyobb áruházláncok például ellenzik az akciót. Nem új dolog ez még nálunk sem, a kormány elé legutóbb 2008-ban terjesztettek be egy, a vasárnapi nyitva tartást korlátozó javaslatot, ám abból végül nem lett semmi.

Száznál is több, más hírforrások szerint közel kétszáz fiatal nő tolongott nemrégiben az Andrássy úti Párizsi Nagyáruház - leánykori nevén Divatcsarnok, még korábban: Párisi Nagyáruház - tetőteraszán rendezett eseményen. Piros ruhában voltak a hölgyek, alatta piros bugyit viseltek.

Megint lehet aggódni a jövő nemzedékéért. Hogy mi lesz a mai fiatalokkal, ha nem tudnak beszélni. A britek ebben is előttünk járnak, már el is kezdték az aggódást: kimutatták, hogy vészesen alacsony szintre apadt a tinik szóhasználata, az sms-ek chat-ek, közösségi portálok világában egyre kevesebb szó elegendő a számukra ahhoz, hogy kommunikáljanak a társaikkal.

Nem szeretnék most a spekulánsok bőrében lenni. Ha spekuláns lennék, reszketnék, mint a kocsonya, kezem-lábam remegne, és riadtan lesném, hogy merre tágasabb, melyik irányba szedhetem a sátorfámat.

Napok óta kering egy vicces mondat az interneten: Szóljon valaki a Blahán pánsípokkal és énekléssel esőért fohászkodó indiánoknak, hogy hagyják abba, mert ez már egyáltalán nem vicces.

Naná, hogy vészhelyzet van Csontváziában, mi más is lenne. Egymás után zuhannak ki a csontvázak a szekrényekből, szinte nincs olyan nap, hogy ne esne ki valahonnan valami. Ipari-agrár-csontváz ország vagyunk, rút szibarita váz - ha minden jól megy, mi látjuk majd el csontvázakkal a fél világot.

A régi-új miniszterelnök megválasztása után megmutatta családjának a dolgozószobáját, majd közösen imádkoztak. Kell-e ennél idillikusabb kép?

Kossuth tér visszatér. Egyelőre csak szombaton délutánra vezényli Másország katonáit a Kossuth térre Orbán, de ha beválik a projekt, akár rendszeressé is válhatnak az ottani szeánszok. Nemzeti ünnep lesz mostantól május 29-e, ha jól viseli magát, még munkaszüneti nap is válhat belőle.

Gálffi István nem érti a kérdést. Pedig sokkal nehezebb kérdéseket is hallottunk már, mint amilyet most Gálffi István mellének szögezett az egyik televízió riportere. Nagydarab, szemüveges öltönyös férfi Gálffi István, tisztességes magyar vállalkozó.

Mostantól minden másképp volt.
Orbán Viktor hamarosan beterjeszti a parlament elé a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, a törvényhozás elfogadja azt, és ettől kezdve a nemzet mindenben egyetért.

Első nap az iskolában.
Elénekelték a Himnuszt, majd néhányan rázendítettek a székely himnuszra is. Mintha a magyar nem lenne elég magyar. Mintha a magyarnál lenne még magyarabb. Voltak, akik velük énekeltek, mások értetlenül nézelődtek, hogy akkor most mi is van.
Mostantól ők képviselik az embereket e hazában.

Talán egy éve lehetett, hogy Kéri László megkérdezte Orbán Viktort: kormányra kerülésük után tényleg nagy tisztogatást rendeznek? Ugyan, jött a válasz, addigra már minden meglesz.

Tovább

Legyen önálló honlapja!

Katt ide