www.eletoromklub.hu

Lapigazgató-főszerkesztő: Dr. Gáspár István
Általános főszerkesztő helyettes: Zöldi László
Főszerkesztő helyettes: Böjte József
Főmunkatársak: Bodor Pál, Föld S. Péter, Marik Sándor, Pápai Gábor, Szekeres István.
Szerkesztő: ifj. Veress István
Technikai szerkesztők: Gáspár Péter, Erős Ildikó, Orbán Andrea.
Szerkesztőségi munkatárs: Kurtiszné Kovács Ágota.
Munkatársak:Balogh Zsuzsa, Bereczki Gaby, B. Kiss Andrea, Busi Eszter, Buzdor Gabriella, Czehelszki Levente, Cserháti András, Dolhai József, Fehér Attila, Gáll Róbert, Gellén László, Hadas Bianka, Havasi Zsófia, Kalmár Mónika, Kálnai Anita, László Anett, Matey István, Mészáros Tímea, Nagy Attila Zoltán, Nagy Zsófia, Perje Sándor, Rodenbücher Katalin.

Tatárszentgyörgy polgármesterének és képviselőtestületének

A Balogh Zsuzsi által látott videóhoz nekem is volt szerencsém tegnap. Elég felkavaró darab, kiváltképp, hogy a benne látottak valóban megtörténtek valami lepra vasútállomáson, nem pedig valamely Mundruczó-darab alternatív színházi közegében szembesülünk velük. Váltótársam gondolatmenetének végkövetkeztetése azonban nem kimondottan tetszik: az eset után többek közt a férfitársadalmon veri el a port, ami egyébként is elég olcsó és hatásvadász lépés, most meg aztán pláne érthetetlen, amikor is a felbujtó, egyben a videó narrátora egyértelműen lány.

A Cigány Kisebbségi Önkormányzatok I. Kongresszusa zajlott március 6-án, amelynek vendége lehettem. A közelmúlt eseményei különös jelentőséget adtak a tanácskozásnak, ahol a megyei küldöttek mondták el véleményüket és helyzetelemzésüket. A meghívott szakértők közül felszólalt Bíró András, alternatív Nobel-díjas, dr. Kende Péter jogász-közíró és több külföldi vendég.

A főiskolás szerző most először publikál a Klubhálón. Simon Roland a maga nézőpontjából foglalja össze a Cigánykérdés 2009-et. (Z. L.)

A román kézilabdázó, Marian Cozma halálával út nyílt az elharapódzó indulatoknak. Most mindenki kimondja, halkan vagy hangosan, hogy mit gondol, érez, amikor meghallja azt a szót, hogy cigány. Vajon a sportban is tapasztalható ellenszenv a roma származású sportolók iránt? Vagy csak az események gerjesztik a gyűlöletet a küzdőtéren?

Szerkesztőségünket az alábbi közlemény közzétételére kérték meg.
Ennek eleget téve magunk is mély megrendülésünket fejezzük ki, és minden olvasónkat kérünk, hogy lehetőségéhez mérten támogassa a családot és ha tud, vegyen részt a temetésen.

Szépreményű újságíró-társam, Czehelszki Levente tegnap sem fukarkodott a jelzőkkel és érzékletes kifejezésekkel az Inform Médiát szapuló jegyzetében. Gurultam a nevetéstől néhány eredeti fordulat és szókapcsolat-láttán, de azt mégsem árulom el, hogy a felhozott vádakkal egyetértek-e vagy sem. Szeretnék még ugyanis egy ideig ennél a „kangörcsös kamaszokat” foglalkoztató, csöcsölős portálnál dolgozni.

A Pályakezdők fórumát olvasgatva megdöbbenéssel látom a cigánykérdéssel foglalkozó cikkek tömkelegét. A már előttem szólók lerágott csontnak vélik a témát, ami viszont kifogyhatatlan. Hiszen a médiából zúdulnak ránk a hírek, tudósítások, riportok, interjúk. Például a Klubháló mindegyik vitacikkben van igazságtartalom.

Folytatódik a viták a Cigánykérdés 2009 című témakörről. Főiskolás munkatársunk, Elek Zoltán hozzászól néhány hozzászóláshoz. (Z. L.)

Mindenki tiltakozik. Ez jó. Közzé is teszünk minden tiltakozást, amelyet eljuttatnak hozzánk a különféle civil szervezetek, szerveződések. Most is közreadunk egy csokrot. Ha már az együttműködést nem lehetett megszervezni, legalább egy helyen legyenek megtalálhatók a tiltakozások. Legalább tudjanak egymásról a tiltakozók. Aztán egyszer talán erről eszébe jut valakinek valami…
Szerk.

Gyakori mostanában a döbbenet szó használata, lassanként minden harmadik cikk e figyelemfelhívó kifejezéssel kezdődik a világhálón. A legjobb, ha már a címben is szerepel a szó, vagy legalább a cikk induljon egy olyan igazi ledöbbenéssel. Aztán következhetnek a közhelyek szép sorjában, hogy tényleg legyen miért ledöbbennie az olvasónak. Így tett Szabó Gergő is a Klubhálón megjelent Cigánykultúra? című írásában (2009. február 22.)

A Magyar Demokratikus Charta megdöbbenéssel értesült a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosságról. Minden jel szerint folytatódik a roma polgártársaink elleni gyalázatos hajtóvadászat. Az újabb szörnyűség aligha független a jobboldali sajtóban évek óta folyó roma-ellenes uszítástól, és minden eddiginél élesebben hívja fel a figyelmet azoknak a roma-ellenes célzásoknak a veszélyeire is, amelyeket fideszes politikusok tettek. Ezért felhívunk mindenkit, hogy hagyjon fel az indulatok felkorbácsolásával!

Bauer Tamás         Fleck Zoltán          Vásárhelyi Mária          Vitányi Iván

Ma se tudom: ki a gyanakvóbb? A tájékozott, avagy a tájékozatlan ember?

Ledöbbentem, amikor a Klubháló egyik diákrovatába, a Pályakezdő fórumába léptem be. Majdnem az összes cikk a cigányságról szól, s ahogy érzem, mindegyik egyre rosszabb szájízt érzékeltet. Megvallom, el is ment a kedvem attól, hogy írjak ezzel kapcsolatban, hisz már ez is olyan megrágcsált csont, mint amilyet Komor Zoltán említett tegnap a MÁV kapcsán. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy leírom a magamét.

Sokféle vélemény jelent meg a Cigánykérdés 2009 című vitában. Főiskolás munkatársunk, Molnár Enikő tágítja a kört. (Z. L.)

Tiszanagyfalun élő munkatársunk hozzászól a Cigánykérdés 2009 című vitához. Busi Eszter megosztja velünk közvetlen és közvetett tapasztalatait. (Z. L.)

A szerkesztőség arra buzdít, hogy a Klubháló olvasói szóljanak a hozzá a cigánykérdéshez. Makónyi András nem a véleményét fogalmazza meg, hanem csokorba gyűjti a borsodi cigányvajda megnyilvánulásait. (Z.L)

Történelmi tapasztalat, hogy amikor romlik a gazdasági helyzet, felerősödik az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és nálunk Magyarországon a cigányellenesség. Az idősebbek tapasztalták, a fiatalabbak hallották, tanulták hogy a múlt század közepén a zsidógyűlölet hová vezetett. Ma a "szólásszabadság" jegyében szinte következmények nélkül lehet rasszista, kirekesztő eszméket hirdetni, zsidózni, cigányozni.

Megtörtént, amit néhány hónapja Bíró András megjósolt, és amitől mi is rettegve féltünk. Emberek halnak meg. Elszabadult az indulat.

Nem vagyok biztos benne, hogy jó az, ha úgy kimondjuk az igazságot, mint Nagy Zsófia tegnapi jegyzetében. „Jönnek az asszonyok szüntelenül a rossz úton, megrakodva cuccokkal, nyomukban a kicsikkel. Ma még cipekednek, de ki tudja, talán már holnap üresen marad a szatyor.” Előítélet ide vagy oda, cigányozás ide vagy oda, a Zsófi által is említett napraforgó magot köpködő, mázgás képű gyerekek sötétebb bőrűként jelennek meg képzeletünkben. Leírásában azonban nem tér ki külön arra, hány százaléknyi volt a roma a faluban.

Talán kicsit tömény, talán kicsit sok volt a rendőrözés meg pásztoralbertezés, ahogy blog-társam, Czehelszki Levente is írja. Evezzünk tehát más vizekre! Hadd kalauzoljam el az olvasókat egy különös utazásra, úticélunk a megyaszói nyomortelep.

Kommunikációs tréningre küldik a rendőrfőnököket. A verbális kiképzés célja, hogy felkészítsék a kapitányokat, ha erőszakos újságírók provokatív kérdéseket tennének föl nekik. A zseniális ötlet Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány drámája nyomán tanult emberek kútfejéből ered. A rendőr, aki gondolt egy nagyot, és statisztikai kimutatásokra hivatkozva azt merte mondani, hogy a városban történt „közterületi rablások elkövetői cigány emberek”. Minthogy a válság már a fejekben is elég nagy zűrzavart okozott, az igaz embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát-alapon, a miskolci rendőrkapitányt is elkapták. Áthelyezték, visszahelyezték, a nép végre megint tüntethetett, és a bolhából megint egy jókora elefánt kerekedett.

Alig néhány órás a hír, hogy Északkelet-Magyarországon egy lány megverte egy helybéli tanárnőt. Munkatársunk, Matey István a helyszínen járt, és beszélt a támadó családjával. (Z. L.)

Czehelszki Levente az egységben látja az erőt. Nagy Zsófia jegyzete is azt sugalmazta, lényegében mindenki ugyanazt akarja, csak mégis máshogy. És itt a „máshogyon” van a hangsúly, hiszen azért mégsem mindegy, hogy „Űzzük el a cigányokat hazánkból!” vagy „Jó közbiztonságot, kevesebb rablótámadást!” jelmondattal indulunk neki egy tüntetésnek, esetleg éppen ezen gondolatokkal a fejünkben tesszük ki a lábunkat otthonról.

Mivel váltótársammal, Czehelszki Leventével csak egyetérteni tudok, hadd vitatkozzam ezúttal Föld S. Péterrel egy kicsit. Nem, ez nem a jó szó, hiszen irigylésre méltó, ahogyan egy ilyen kemény témát összefoglalt, amolyan a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon-alapon. Helyesnek hiszem azt is, amit Pásztor Albert ama pénteki sajtótájékoztatóján való megszólalásáról írt: „Ilyet mondani több mint bűn: hiba.”

Töredelmesen bevallom, Draskovics miniszter úr helyett is, hogy már általános iskolás koromban felfigyeltem a Cirkuszt, kenyeret! szlogenre, és nagyon tetszett. Úgy gondoltam, milyen jó lenne, ha miután megnéztük az okos majmokat és az okoskodó cirkuszi idomárokat, jóízűen elmajszolnánk egy nagy karéj zsíros kenyeret paprikával, paradicsommal. Aztán megnéznénk az állatok királyát, amint gyakorolja a tűzön járást. Apám másképp látta ezt. Ő inkább úgy gondolta, előbb munkát kell adni, aztán kenyeret. De máig megmaradt bennem, milyen okos volt az a bizonyos római költő, Iuvenalis, amikor kifigyelte, hogyan akarja a császár elterelni a polgárok figyelmét a politikáról.

Tovább

Legyen önálló honlapja!

Katt ide