Meglepődve olvastam a Klubhálón az iskolai testnevelésről szóló írásokat. Elszomorítónak tartom, hogy Tiszanagyfalun Busi Eszteréket kinevetik az utcabeliek, mert nem a tévénézést és számítógépezést, hanem inkább a sportolást választják szabadidejük kitöltésére. Kalmár Mónika kislányának az élete sem könnyű, hisz egy „kedves és szakmailag képzett” tanárnőnek köszönhetően valószínűleg sohasem fogja megismerni a sport iránt való szeretet érzését. Szeretném, ha az én történetemet is megismernétek, már csak azért is, mert merőben más, mint az eddig elhangzottak.

Nyírbátorban, ahol születtem és jelenleg is élek, nemcsak a szülők, hanem a testnevelő tanárok is megtettek és megtesznek mindent azért, hogy mi gyerekek megismerjük és megszeressük a sportot. Édesanyám engem és két nővéremet sporttagozatos általános iskolai osztályba íratott be, ahol a tantervben szereplő testnevelés órák száma már akkor sem haladta meg a heti hármat. A sportágakra szakosodott edzéseket délutánonként tartották meg, amelyekre más tagozatos diákok is jelentkezhettek, hogy kipróbálják magukat. A sportolásra való lehetőség tehát mindenkinek adott volt, és még pénzbe sem került. Ezen kívül „szezonális módszerekkel” is ösztönöztek bennünket. Ha befagyott télen az iskolához közeli tó, akkor korcsolyázhattunk, májusban pedig, ha az időjárás is engedte, a helyi strandon szerveztek nekünk úszás-tanfolyamokat. Nemcsak a mi iskolánk, hanem a másik négy oktatási intézmény is ezt az elvet követte. Olyan városi sportrendezvények váltak hagyománnyá Nyírbátorban, ahol az iskolák diákjai sportvetélkedők formájában mérhették és mérhetik össze a tudásukat.

Busi Eszter ezt írta vitacikkében: „Szerintem azt is tudatosítani kellene az emberekben, hogy a testedzés megszervezése nem az iskolák feladata… A gyereknek mutasson példát a szülő, és nem lesz kérdéses a sport szeretete, egyszerűen igénnyé válik.” Igen, ez nagyon jól hangzik, el is képzelem, ahogy a szülőkbe a következőket próbálják sulykolni: „Kedves Szülők, Önök rosszul nevelik a gyermeküket, mivel nem mutatnak megfelelő példát arra, hogy a gyermekük megszeresse a sportot, ezért szeretnénk, ha az általunk létrehozott nevelési eszközöket használnák.” Valóban, azt minden szülő szereti hallani, hogy nem neveli jól a gyermekét. Ezért is gondolom úgy, hogy igenis az iskolák feladata legyen a testedzés megszervezése. Az én általános sulim kiváló eredménnyel ment át ezen a vizsgán.