Elharapózott mostanában a gyermeki agresszivitás? Vagy mindig voltak verekedő-zsaroló gyerekek, csak éppen a nyilvánosság nem szerzett róluk tudomást? Főiskolás munkatársunk, Sándor Alexandra Valéria fölelevenít egy esetet.
(Z. L.)
Az utóbbi időben döbbenetes mértékben növekedett az iskolai agresszió mértéke, és sajnos a tanárverések száma is. A társadalom előszeretettel botránkozik meg A brutális B. Bécike fiatalkorúak börtönébe került típusú szalagcímeken, és hullat könnyeket a tehetetlen áldozatnak titulált pedagógusok fölött. Íme, egy rövid mese, amely színesítheti a fekete-fehér látásmódot.

Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperencián, egy kilencéves kislány ült az osztálytermében, és karba font kezecskéjének ujjai halk, monoton zajjal doboltak a tükörsima asztallapon. Tekintete az órára tévedt: „Még három óra, és végre hazamehetek” - gondolta. A kicsöngetés valóságos robajként zökkentette ki mélázásából. Hirtelen mindenki csacsogni, kiabálni, nevetgélni kezdett körülötte, majd egy ismerős fiúhang felbődült a hátsó padban: „Most meghaltok!” A nebulók - tudván, hogy e csatakiáltást általában tett követi - visítozni kezdtek, mindenki menekült, bújt, amerre csak a szem ellátott.
Hazavágyódó kilencévesünk komoran nézte, ahogy társait fojtogatni kezdi a vicsorgó srác, aztán unottan a padon pihenő karjaira hajtotta fejét. Számára már ismerős a forgatókönyv: úgyis elengedi őket, ha lilul az arcuk… Meg sem lepődött, amikor saját nyakán érezte a hideg ujjak szorítását, diadalmas röhögéssel kísérve. Mindeközben a tanító néni az eseményektől bő kétméternyire teljes nyugalommal böngészte az újságot, mit sem törődve a körülötte kitört káosszal.
A jelenet aznap még megismétlődött néhányszor, s amikor a tanítás végeztével megjelent a harcos kedvű kisfiú édesanyja, hogy hazavigye csemetéjét, a pedagógus rezzenéstelen arckifejezéssel odavetette: „Pistike ma egy kicsit elevenebb volt a szokásosnál.”
A kislány látta, ahogy a két felnőtt önfeledt csevelybe merül, majd az anyuka keze puhán végigsimította ártatlannak vélt magzata hajfürtjeit. A teremből kifelé menet még hallatszott a tanerő mentegetőzése, miszerint az „eleven” semmiképpen sem negatív jelző.