„Ők sem indulnak kevesebb eséllyel az örök szerelem-boldog házasság, na jó, inkább a békés egymás mellett élésért vívott versenyen, mint bármelyikünk” - írta tegnap Nagy Zsófi a Benkő feleséget keres című, csöppet sem valóságos valóságsó résztvevőiről. Nem értek vele egyet. Szerintem aki egy ilyen műsorban szerepel, azt soha az életben nem fogja már komolyan venni senki.

Nem vagyok naiv. Látom, hogy a szórakozóhelyeken a fiatalok egymás orra előtt smárolnak, s egy-egy többek által „bejáratott” csaj vagy pasi sem kelt undort a társaságban. Sőt! Akit sokan kipróbáltak már, az csak jó lehet, nem igaz? No mindegy, nem tisztem az ítélkezés, mindenki úgy keresi a boldogságot, ahogy tudja, akarja, és amennyire erős a gyomra. Az idős lantművész érintéséhez például példátlan emésztőrendszer szükségeltetik. Meg persze lelkiismeret. Az Éva nevű versenyző úgy nyújtotta bájos nyelvecskéjét Benkő szájába, hogy újfent elérhető közelségbe került a vacsorám. Pedig a Story magazinban megjelent beszámoló szerint a hölgy tizenhét éves lánya sírva érvelt korábban a szereplés ellen…

Vajon mit él át az, akinek anyja, lánya, testvére, barátnője, munkatársa valamelyik majdnem-nej? Ugyanezt a kérdést föltehetném a korábbi, hasonló jellegű széria egyperces celebjeinek is. Ők Noszály Sándor, Gyursánszky Gábor és Molnár Anikó kegyeiért szálltak ringbe. Komoly kapcsolatra azonban egyikük sem tett szert a tévében. A kereskedelmi csatornák meg az alacsony nézettségből levonták a következtetést: egy sima Nagy Ő a magyaroknak kevés. Nekünk Még Nagyobb Ő kell. Most meg is kaptuk, méghozzá egy mutogatós úr személyében, aki a legfrissebb hírek szerint szeretettel várja rajongóit önkielégítési tréningjére. Gondolom, borsos összeg fejében. Hja, kérem, ilyen ez a sóbiznisz.

Nézni jó, röhögni rajta annál is jobb. Na, de belecsöppenni… Nyilván ha nincs más lehetőség, akkor föl a szoknyát, le a bugyit, aztán irány valamelyik magasröptű műsor castingja. A szép summa motivál, és hazudik, aki ezt cáfolni próbálja. Viszont megér-e az ideiglenes jólét ennyi áldozatot? Idióta pletykákat, szánakozó pillantásokat, tönkremenő emberi kapcsolatokat kell elviselni érte. És kötve hiszem, hogy Czehelszki Levente kedvenc újbudai plázája gyógyír lenne a lelki bajokra.