Nagy Zsófi a személyes jelenlét fontosságáról írt a híradások esetében, én pedig olyan témával folytatom, amiben mindannyian nyakig benne vagyunk.„Jaj, nem akarok meghalni” - nyüszítette egyik barátnőm a minap, néhány héttel azután, hogy mezei megfázásnak titulálta a H1N1-et. Hirtelen jött kétségbeesése érhető, hiszen Milne, ha élne, biztosan száműzné a Százholdas Pagony árnyas fái közül szegény Malackát. Akkora frászt akar ránk hozni a média, hogy csak na.

Egy hulla itt, kettő amott, három meg a szomszéd városban. Hoppá, ennek már a fele sem tréfa. Irány a patika! Maszk, C-vitamin, cseppek. És természetesen a védőoltás. A Nők Lapja legfrissebb számából értesültem arról, hogy felelőtlen állat vagyok, amiért nem adatom be a vakcinát, hozzájárulva ezzel a járvány miatt várható gazdasági kieséshez. Dr. Ez és Dr. Az Czeizel Endrével karöltve válaszolgatott az újságíró kérdéseire, s kiderült, hogy az ellenanyag maga a megtestesült tökély, majdnem olyan jó, mint a bölcsek kövének elixírje. Mégsem kéri a kutya sem. Azaz félmillióan szúrattak, de ez országos szinten édeskevés a fertőzések sikeres kivédéséhez.

Ráadásul itt a fránya ukrán vírus is, amit eleinte disznóságnak néztek, ám nem röfi, hanem mutáns. „Az ellen nem véd” - nyilatkozná erre Szalacsi Sándor, az első magyar internetes hírességek egyike, és valahogy többen elhinnék, mint Székely Tamás egészségügyi miniszter oltásra vonatkozó szavait. A körültekintő állampolgároknak tehát föl kell keresniük a körzeti dokit, és leadni a rendelést: „Egy szezonálisat, egy malacosat és egy ukránt kérek!” „Bocs, utóbbi még nincs, de a másik kettőt adhatom egyszerre? Utána lenne szíves mosolyogva elmondani ebbe a kamerába, hogy él és virul?” - hangzik az orvos képzeletbeli válasza.

Rövid tesztelési idő s hosszú távú mellékhatások ide vagy oda, nincs jogom megítélni a vakcina hatásosságát. Mint ahogy a lakosság ehhez kapcsolódó döntését sem. Aki akarja, kapja, de aki nem kér belőle, azt hagyják szépen békén. Az influenza sajnos nem kérdezi meg, hogy akarják-e őt. Csak jön, arcátlanul és föltartóztathatatlanul. Az elviekben immunissá vált népség meg vakon reménykedhet az ellenanyag hatásosságában. Akárcsak jómagam hatodikos koromban, amikor a szövődményes-tüdőgyulladásos, majd a sima-torokfájásos változatot is sikerült beszereznem az oltás ellenére. Szóval kihagyom ezt a mostani szurit, még ha kergetnek is a tűvel. Előfordulhat, persze, hogy holnap elkap a dögvész, és cinikus soraim morbid mementóként kísértenek majd a Klubhálón.