Czehelszki Levente azt írta keddi jegyzetében, hogy „a Balázs-show-n és Győzikén felnőtt funkcionális analfabéta nemzedék Balkánná rohasztja az országot”. Igaza van, de nem tartom mellékes körülménynek, hogy senkit sem kényszerítenek eme szórakoztatóipari remekművek megtekintésére. Az emberek önként és dalolva zabálják föl, amit a gonosznak és alantasnak látszó média eléjük rak. Hiszen a tévé-előfizetési díj sokkal olcsóbb, mint például néhány mozijegy vagy dévédé.

Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbit gyakorlatilag ingyen beszerezhetjük, ha van otthon széles sávú internet-hozzáférésünk, vagy jelképes összeg ellenében, ha van a tarsolyunkban egy-két szakavatott ismerős. Ja, hogy mindez illegális? Hát istenkém, súlyosabb kilengések fölött is szemet huny a társadalom. Én persze nem mernék ilyesmiből élni, de inkább tartom a kispénzű diákok megmentőjének azt, aki háromszáz forintért teríti a legújabb filmeket, mint azt, aki kiötlötte a diákhitel rendszerét. Persze nem ismerek ilyet, mert törvénytisztelő állampolgár vagyok, és tudom, hogy Balkán-szempontból a feketegazdaságból származó jövedelem majdnem annyira veszélyes az országra, mint Győzike.

De azért valljuk be: milliós költségvetés ide, sztárszereplők oda, a hollywoodi műremekek olykor bizony nem érnek többet egy üres lemez áránál. Ehhez képest a moziünnepes árak is indokolatlanok. A teljes árú jegyek ellenértékének láttán-hallatán pedig kábé úgy röhög az ember, mint Nagy Zsófi a Végső állomás legújabb részén. Váltótársam talán jobban járt volna, ha a valamelyik magasröptű tévéműsorra nevez be. Azaz mégsem, mert ő a nézőtéri csámcsogást közösségi élményként élte meg. Ezen a ponton fölmerült bennem, hogy esetleg antiszociális lehetek, mert engem fenemód idegesít az említett jelenség, sőt, legszívesebben az érintettek fejébe húznám a pattogatott kukoricás zacskót. Bár az is egyfajta élmény lenne, nem igaz?

Bevallom egyébként, hogy nem vagyok tisztában városom mozikörképével. Amikor kicsi voltam, Nyíregyházán műküdött a Béke és a Krúdy mozi, meg rémlik valami Montázs nevű is, de amióta a csilivili plázabéli multiplex létezik, csak azt látogatom. Többnyire innen-onnan zsákmányolt ingyen jeggyel pályázom, vagy meghívatom magam. És így jól jár a pénztárcám, én is, meg ugye a mozi is, mert nem hiába megy az a drága légkondi, ha legalább ketten ülünk a teremben.