A PestiSrácok Öregje leleplezte Vágó Istvánt, aki azért kávézott és fülelt, hogy évtizedekkel később Gyurcsány embere legyen

Vérfagyasztó történetet írt le Stefka István, a PestSrácokban. A magát leginkább Öregként emlegető, rendszereken és ideológiákon átívelő életúttal rendelkező sajtómunkás visszaemlékezése annyira hátborzongató, hogy olvasás közben, kis híján bennünk is megfagyott a vér. Nem szeretnénk senkinek sem rossz álmokat okozni, de nem hallgathatjuk el az igazságot az olvasók elől, ám figyelmeztetünk mindenkit, hogy az alábbiakat csak saját felelősségére olvassa el, mert a pénztártól való távozás után reklamációt nem áll módunkban elfogadni. Előjáróban csak annyit: Vágó István Stefkáék titkárságán kávézott, majd évtizedekkel később Gyurcsány Ferenc egyik leghűségesebb embere és a DK arca lett! Huhh!

https://hirklikk.hu/kozelet/a-pestsracok-oregje-leleplezte-vago-istvant-aki-azert-kavezott-es-fulelt-hogy-evtizedekkel-kesobb-gyurcsany-embere-legyen/366674

A történet a kilencvenes évek elején, jelesül, 1993-ban játszódik, amikor Stefka a Hét című tévéműsor főszerkesztő-helyettese volt, és csak azért nem lehetett főszerkesztő, mert a ballibek már akkor is ármánykodtak és keresztbe tettek neki. Egy alkalommal Stefka a munkahelyére betérve, a titkárságon felfedezte Vágó Istvánt, amint az egy fotelben ült (Stefka emlékezete szerint, terpeszkedett) és kávét ivott. – Hát te? – kérdezte Stefka, mire Vágó kertelés nélkül közölte, hogy idejár kávézni, mert a Magyar Televízióban az ottani titkárnő, Katika főzi a legjobb kávét.

Stefkának ez már akkor nagyon gyanús volt. Hogy miért, az nem derül ki az elbeszélésből – arra gondolni sem merünk, hogy Stefka szerint Katika kávéja csapnivaló volt, és Vágó látogatása mögött más okot sejtett. Mégpedig az – és a gyengébbek most csukják be a szemüket olvasás közben –, hogy Vágó, aki évtizedekkel később gyurcsányista lett, azért járt oda, hogy kihallgassa a jobboldali újságírók beszélgetését, információkat gyűjtsön tőlük.

A PestiSrácok Öregje leleplezte Vágó Istvánt, aki azért kávézott és fülelt, hogy évtizedekkel később Gyurcsány embere legyen

Föld S. Péter

Föld S. Péter | 2020. július 15. 09:41

Vérfagyasztó történetet írt le Stefka István, a PestSrácokban. A magát leginkább Öregként emlegető, rendszereken és ideológiákon átívelő életúttal rendelkező sajtómunkás visszaemlékezése annyira hátborzongató, hogy olvasás közben, kis híján bennünk is megfagyott a vér. Nem szeretnénk senkinek sem rossz álmokat okozni, de nem hallgathatjuk el az igazságot az olvasók elől, ám figyelmeztetünk mindenkit, hogy az alábbiakat csak saját felelősségére olvassa el, mert a pénztártól való távozás után reklamációt nem áll módunkban elfogadni. Előjáróban csak annyit: Vágó István Stefkáék titkárságán kávézott, majd évtizedekkel később Gyurcsány Ferenc egyik leghűségesebb embere és a DK arca lett! Huhh!

A történet a kilencvenes évek elején, jelesül, 1993-ban játszódik, amikor Stefka a Hét című tévéműsor főszerkesztő-helyettese volt, és csak azért nem lehetett főszerkesztő, mert a ballibek már akkor is ármánykodtak és keresztbe tettek neki. Egy alkalommal Stefka a munkahelyére betérve, a titkárságon felfedezte Vágó Istvánt, amint az egy fotelben ült (Stefka emlékezete szerint, terpeszkedett) és kávét ivott. – Hát te? – kérdezte Stefka, mire Vágó kertelés nélkül közölte, hogy idejár kávézni, mert a Magyar Televízióban az ottani titkárnő, Katika főzi a legjobb kávét.

Stefkának ez már akkor nagyon gyanús volt. Hogy miért, az nem derül ki az elbeszélésből – arra gondolni sem merünk, hogy Stefka szerint Katika kávéja csapnivaló volt, és Vágó látogatása mögött más okot sejtett. Mégpedig az – és a gyengébbek most csukják be a szemüket olvasás közben –, hogy Vágó, aki évtizedekkel később gyurcsányista lett, azért járt oda, hogy kihallgassa a jobboldali újságírók beszélgetését, információkat gyűjtsön tőlük.

Biztosan igaz a történet, különben a vesztett pereiről elhíresült PestSrácok nem írta volna le. Úgyhogy, tényleg nem kekeckedésből, inkább csak a tények kedvéért jegyezzük meg, hogy Stefka az egypártrendszer embert próbáló éveiben nem az a hős ellenálló volt, mint amilyennek a rendszerváltozás óta mutatja magát. Finoman fogalmazva: nem állt ellen, amikor a kommunista elnyomók megkísértették és megbízták feladatokkal. Belügyi tudósítóként dolgozott, és ebben a minőségében a pártállam oly mérhetetlen módon üldözte, hogy különféle díjakkal jutalmazta.

1982-ben például tudósítói díjat kapott a belügyminisztériumtól, ráadásul őt érte az a megtiszteltetés, hogy a többi díjazott nevében megköszönje az elvtársaknak a törődést, valamint a belé vetett bizalmat. Igaz, Stefka erre nem úgy akar emlékezni, ahogyan volt. 2016-ban például azt nyilatkozta az 1982-es kitüntetéséről: „Szakmai díjakat valóban kaptam a nyolcvanas években a vidéki és tényfeltáró riportjaimért, amelyek persze a lazuló rezsimben sem nagypolitikai tabutémákról, hanem társadalmi vitákról és helyi gondokról szólhattak… És igen, valóban kaptam egy sajtódíjat a Belügyminisztériumtól is, a köztörvényes bűnözőkkel a Magyar Televízió számára készített interjúsorozatomért. Mertem volna nem átvenni.”

Lakatos András, a Magyar Rendőr egykori munkatársa Üzenem Stefka Pistának című posztjában azonban másképp emlékszik a díjra és az akkori körülményekre: „Ha te nem emlékszel, nézd meg, mi van az okleveleidre írva: Stefka István elvtársnak. És azokat sem küldted vissza azóta sem, akár csak ennek a rendszernek, amiket mostanában kaptál. Gondolom, azt se küldted vissza, amit például l982-ben, a sajtónap alkalmából vettél át, a „Belügyminisztérium érdekében kifejtett áldozatos munkádért”. És ebben az évben éppen – a képek tanúsága szerint –, épen te köszönted meg a belügyminiszternek a nagy tisztességet, amivel elismerték a munkád, a munkátokat.

Mert te is része voltál annak idején annak a néhány tíz, szigorúan kiválasztottnak, akik belügyi tudósítói igazolvánnyal rendelkeztek, és munkájuk a belügyminisztérium sajtó,- és propagandamunkáját volt hivatva, önkéntesen segíteni. Igen, önkéntesen! Ha nem emlékeznél, küldök neked néhány ott készült képet. Többek között azt is, amikor megköszönöd Horváth István belügyminiszternek, és Lakatos Ernőnek, az MSZMP KB. agitációs és propaganda osztálya vezetőjének a megérdemelt, munkádért kapott jutalmad.”

Lehet, hogy Katika kávéja csak Vágónak tett jót, de Stefka emlékezetének ezek szerint megártott. Persze, az sem kizárt, hogy nem a kávé az oka, amiért Stefka sajátosan emlékszik vissza egykori önmagára. Nem csodálkozunk, hiszen Orwell óta tudjuk, hogy semmi sem változik olyan gyorsan, mint a múlt.

Legalábbis, egyesek képzeletében.

 

cikkfeltöltő: 
GB