Darabjaira szedik a Széchényi Könyvtárat, és szétdobálják a komáknak

https://blog.atlatszo.hu/2019/06/darabjaira-szedik-a-szechenyi-konyvtarat-es-szetdobaljak-a-komaknak/

Félő, nem az 1956-os Intézet az egyetlen tudományos műhely, amit leszalámiz az állam az Országos Széchényi Könyvtárról. Közben beindult az azbesztmentesítés – a dolgozók aggódnak.

Úgy tudjuk, kiforrott elképzelések vannak arról kormányzati berkekben, hogy a Történeti Interjúk Tára a Magyar Nemzeti Filmalaphoz, a Színháztörténeti Tár az Országos Színháztörténeti Múzeumba, a Zeneműtára Városligetben készülő Magyar Zene Házába tagozódjon az Országos Széchényi Könyvtárból – amennyiben az elgondolásokat tettek követik.

Nem túl jó előjel, amit pénteken a 444 megírt a Magyar Közlöny alapján: a kormányzat szemében régóta szálka 1956-os Intézet betagozódik a szélsőjobbos Veritas Történetkutató Intézetbe. A Veritas vezetője az a Szakály Sándor, aki szerint például az 1920-as numerus clausus – ami létszámarányhoz kötötte a kisebbségek felsőoktatási részvételét – nem volt jogfosztó törvény.

Arról, hogy rájár a rúd újabban az első számú magyar közgyűjteményre, az OSZK-ra, sokszor írtunk, ahogy arról is, hogy a kultúrharcos logika mellett ingatlanmanipuláció sejlik fel a háttérben:

 

Az OSZK életét ismerő források azt is állítják, még a főigazgató széke is inog. Ezt egy bő hete kérdeztük is a könyvtártól, így van-e valóban, de sajnos az OSZK kommunikációs stábja visszatért a korábbi gyakorlathoz, amely szerint figyelmen kívül hagyja érdeklődésünket.

Szintén tudni szerettünk volna részleteket a most induló azbesztmentesítésről. Ez az az azbeszt, amiről évekig, egészen az utolsó hetekig tagadták, hogy létezne. Olvasói levelet kaptunk ugyanis egy dolgozótól, aki erősen aggódik. Egyebek mellett ezt írta:

„Az azbesztmentesítési munkálatok során a dolgozók semmilyen fizetett távolléti lehetőséget nem kapnak, bent kell dolgozniuk, úgy, hogy az említett 7-8. emelet kivételével sehol nem fogják az azbesztpor koncentrációját folyamatosan ellenőrizni. A födém azbesztes anyagát az egyetlen működő, dolgozók által használt liften fogják elszállítani, ami az akkor is használt munkaszobák közvetlen közelében van.”

A másik levél címzettjei nem mi voltunk, ez egy belső, munkahelyi fórumon volt olvasható:

„Jelen ütemezés szerint július végére fejeződnek be a munkák. Távollét csak saját szabadság terhére engedélyezett, egyébként az OSZK dolgozóinak bent kell lenniük, holott ilyenkor az a célszerű, ha minél kevesebben tartózkodnak ott, ahol a munkálatok zajlanak. Védőfelszerelést nem kapunk, csak a cég munkatársai, akik az azbeszttel közvetlenül érintkeznek. A cég állítja, hogy nem fog azbeszt kerülni a munkaterületen kívüli légtérbe az épületen belül (a levegőkeringtető rendszerről nem volt szó). Szigorúan elzárt térben fognak dolgozni, de ki tenné kockára egészségét (azbesztről lévén szó: valójában életét) egy ígéretben bízva, hogy majd jól elzárják a munkateret az épület többi részétől? (…) Lehet, hogy túldimenzionáltuk a kérdést, de a kommunikáció kritikán aluli és a félelem nagy úr. Azbesztmentesítés alatt bent kell tartózkodni azoknak is, akik nem vesznek részt benne, vagyis a könyvtár munkatársainak. Ez megszokott dolog? Hogy közben egyes gyűjtemények nyitva vannak? Az olvasók, kutatók egészsége sem számít? Semmiféle kontroll nincs a kezünkben, sem mérőműszer, sem semmi egyéb.”

Nyár közepéig tart az azbesztmentesítés az Országos Széchényi Könyvtárban – tudják, ahol a hivatalos közlések szerint sosem volt azbeszt. 74 millió forintért bízott meg a Kormányzati Informatikai Fejélesztési Ügynökség egy szakcéget, a Drycon Hungary Kft.-t egy közelmúltbeli közbeszerzési döntés szerint.

Rádi Antónia

Fotó: Szakál Szebáld/Átlátszó

cikkfeltöltő: 
GB