Az iráni célpont

LeMonde Diplomatique hírlevele

powell2003. február 5-én Colin Powell, az amerikai külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsában felmutatott egy fiolát, amely antraxot, vagyis a lépfene korokozóját tartalmazhatta és titkos vegyifegyvergyárak szatellit felvételeit is bemutatta. A mese – amit elismert később maga a mesélő is – az Irak ellenes háború propagandáját szolgálta.

2017. december 11-én Nicky Haley az Egyesült Államok ENSZ nagykövete egy óriási, állítólag iráni rakéta darabjai előtt fotóztatta magát, amiről azt állítja, hogy Jemenből lőtték ki egy szaúdi – vagyis „a G20-ak egyik tagállama” – civil repülőtér ellen, csak nem ért célba. „Ártatlan civilek százainak életét kockáztatták (…). Képzeljék csak el egy pillanatra, hogy Washington vagy New York repülőterét célozták meg. Vagy Párizs, London vagy Berlin repülőterét.” Hogy a rakéta hatósugara nem is terjedt el odáig? Az nem számít: megint csak arról van szó, hogy félelmet keltsenek, amely igazolja a háborút. Tizennégy évvel azután, hogy lerombolták Irakot, az amerikai kormány Iránt veszi célba.

Jót nevethetnénk, hogy mennyire fantáziátlanok, ha nem lenne súlya a történetnek. 2003-ban Colin Powell is felszólalt Irak és az Al-Kaida „sötét” kapcsolatai ellen. És most is, november 1-én, a CIA nyilvánosságra hozott egy csokor dokumentumot, amit Pakisztánban foglaltak le Osama Bin Laden megölésekor és amelyek állítólag azt bizonyítják, hogy létezik egy természetellenes kapcsolat Bin Laden egyes epigonjai (szunniták) és a teheráni hatalom (siiták) között. Olyan mintha Washington már elfelejtette volna, hogy támogatta – és ez nem politikai mese – Bin Ládent, amikor Afganisztánban a szovjetek ellen háborúzott. Vagy Ronald Reagan idejében, aki illegálisan fegyvereket adott el Iránnak, mivel a bevételből nicaraguai szélsőjobboldali barátait remélte megfinanszírozni.

Akkoriban senki sem hivatkozott ezekre az ügyletekre, és senki sem üzent hadat az USA-nak… Most viszont az Irán-ellenesség egybekovácsolta a Szaúdi monarchiát, az Izraeli kormányt és sok amerikai vezetőt. A befolyásos republikánus szenátor Tim Cotton, akit úgy mutatnak be, mint a várományos CIA igazgatót, csak az alkalomra vár. Szerinte a Washington előtt álló összes diplomáciai kihívásnak (Irán, Észak-Korea, Kína, Oroszország, Szíria, Ukrajna) van egy katonai „megoldási lehetősége”. És az Irán által felvetett veszély súlyosabb, mint az észak-koreai, és igazolna egy „a nukleáris infrastruktúra elleni tengeri hadjáratot és egy légi bombázást[1].”

Barack Obama elnök két évvel ezelőtt felvetette, hogy az iráni katonai költségvetés az USA régiós szövetségeseinek alig egy nyolcada és csak negyvened része a Pentagonénak. Ennek ellenére, az állítólagos iráni veszedelem elleni dobpergés fülsüketítő. S ebben a pszichológiai háborús környezetben a francia külügyminiszternek tényleg nem jutott semmi okosabb az eszébe, mint hogy felszólaljon december 18-án Washingtonban Irán „hegemonikus” fellépése ellen?

 

Fordította: Morva Judit

[1] « A Foreign Policy for ‘Jacksonian America’ », The Wall Street Journal, 2017. december 9-10.

cikkfeltöltő: 
GB