Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 2 óra 49 perc

Kalmár Szilárd az ajánlásgyűjtésről és az antifasiszta elvek megőrzéséről

2018, március 5 - 16:01

Most jövök a választási irodából, ahol leadtam 329 ajánlást és valamennyi átvett ajánlóívet. Mivel az indulás feltétele 500 érvényes ajánlás, így sajnos nem lettem képviselőjelölt. Ez így természetesen kudarc, amiben benne vannak a mi hibáink és a kedvezőtlen körülmények is. Hibáztathatnám a politikai apátiát, a kamupártok miatti hisztit, az összefogás fóbiát vagy a végig szélsőséges időjárási körülményeket. Nem teszem, mert igazából számomra ez nem kudarc, hanem nagyon sok szempontból siker volt.

Siker, mert mellettem álltak erőn felül mozgalmi aktivistáink, kerületben élő barátaim. Egy baloldali jelölt számára hihetetlen siker az is, ha látja, hogy az általa képviselt politikai értékek támogatásra találnak. Éppen ezért vagyok büszke arra, hogy sok ismerősöm mellett magam mellett tudtam a választókerületben élő sok hajléktalant, cigányt, holokausztot túlélt idős zsidókat és olyan görög kommunista partizánokat is, akik máig őrzik rendületlen hittel antifasiszta elveiket.

Magát a választási ajánlásgyűjtési rendszert nem minősítem. Hosszú órákat töltöttünk kopogtatva ajtóról ajtóra, más gyűjtőkkel egyszer találkoztunk és a legtöbb helyre rajtunk kívül más nem jutott el. Ezt figyelembe véve rendkívül nagy csoda, hogy ilyen szép számmal tudták sokan prezentálni a szükséges ajánlásokat.

Kalmár Szilárd

Kategóriák: Szervezetek

Nem párbaj, inkább kettős, páros tánc

2018, március 4 - 18:25

Valódi párbaj esetén egyenlőtlenek lettek volna az erőviszonyok, mert az előzetes válogatás után kiválasztott harminchárom pince közül 18 volt egri és csak 15 szekszárdi. Ám szerencsére összecsapásra – a szó valódi értelmében – nem került sor, bár azt sem tagadhatjuk, hogy ez a nap nem múlt el vérontás nélkül. Bőven folyt a bikavér!

Az Eger – Szekszárd Bikavér párbajt a Corinthia Hotel báltermében rendezték meg és a szervezőknek az érdeklődésre nem lehetett panaszuk. A megjelent borászok és a látogatók véleménye egy ponton feltétlenül találkozott: szükség van ilyen rendezvényre! A Bikavér nevet egy időben sikerült elkoptatni és a „hétköznapi” borfogyasztók emlékeiben sajnos a szóhoz még negatív élmények társulnak. Ugyanakkor pedig a termelők jelenleg már komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy ez alapjaitól változzon meg. Az állítás igaz mindkét borvidékre, amelyik a Bikavér név használatára jogosult. A bortípus rangjának emelésén sokat dolgoznak, hisznek ebben a történelmi borkategóriában, és úgy vélik, ez a kékfrankosra épülő, komoly, de mégsem túl nehéz vörösbor idehaza és külföldön is megfelel a mai kor fogyasztói igényeinek.

Ám ha „párbaj” akkor azért legyünk lovagiasak és a találkozóról szóló tudósításban az „első lövés” jogát a címvédőnek, Szekszárdnak adjuk. A bikavér szó ugyanis onnan indult el, még 1846-ban, ismertté Garay János verse nyomán vált. Szekszárd déli határában, a festői szépségű Faluhely-dűlőben található a Bodri Birtok és palackjaik címkéjén is a dűlő neve olvasható. A szőlőt ide 2001 és 2004 között telepítették. A Faluhely csoportba a válogatásaikat sorolják és ennek egyik tagja a Cabernet Sauvignon, és a Merlot mellett a Bikavér. A pincészet ezt a borát a jól felismerhető, nyomott üvegű, feliratos, szekszárdi palackba töltötte. Tartalma 2015-ös évjáratú Kékfrankos – Merlot – Cabernet Sauvignon – Kadarka házasítás. Bár fiatal a bor, mégis szép eredményeket ér el és a kóstolók körében is népszerű.

A Bikavérünket mi könnyedebbre hangoltuk – mondta el a borról szólva ifj. Gál Tibor. Erre a párbajra ezúttal egy rendkívül friss, 2016-os TiTi Bikavért hoztak. Igazán gyümölcsös, ízgazdag, dinamikus, elegáns, egri vörösbor. A 2016-os hihetetlenül jó évjárat volt ezért a borok nagyon izgalmas savszerkezet mondhatnak magukénak, komoly gyümölcsös aromával és szép illatokkal társítva. A vulkanikus talaj és a kézi művelés mindezt még megerősítette. Ez a Bikavér Kékfrankos – Kadarka – Syrah alapú, de van benne egy kicsi Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon és Merlot is így rendkívül sokszínű, sokrétű „díszes” borról beszélhetünk. Az elmúlt években az Egri Borvidék elindult a fiatalosítás irányába és ez a TiTi Bikavér ennek a lenyomatát őrzi. Játékos, kedves, behízelgő vörösbor.

Nagybetűvel írják – nem kicsivel – a nevet, ezért is tartják úgy az Egerben élő és dolgozó Balga családnál, hogy ez humorizálásra nem nyújt alkalmat. A hangsúlyt ők a bortermelésre helyezik! A bemutatóra a 2015-ös évjáratú Bikavért hozták. Az Egri Bikavér Szabályzatnak megfelelően, a házasítást Kékfrankosra építik, de van mellette még Merlot, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon és Blauburger. A vörösborokra általában jellemző, hogy a könnyebbet legalább félévig, a testesebbet inkább egy évig fahordóban érlelni kell. Ők erre a célra kisebb – többször töltött – barrique hordókat használnak, mert nem szeretnék, hogy a fa íze elnyomja a bor frissességét, üdeségét. Vannak, kik már a szüretkor egybegyűjtik a fajtákat – ők inkább külön szüretelnek, külön érlelnek és csak a palackozás előtt egy évvel kerül sor a házasításra, majd a bor 3-4 hónapot még a palackban is érlelődik. Ez a 2015-ös is a „könnyedebb” kategóriába sorolható, a cél egy „jóivású” bor elkészítése volt, ami rácáfol a még mindig létező előítéletre a 35 – 40 évvel régebben készített Bikavérekkel szemben. Ma már sok kis pincében jó és még jobb Bikavérek készülnek és a Balga pincészet is ebbe a sorba kíván tartozni.

A Twickel Szőlőbirtok Bikavére Gróf Zichy névvel állt az asztalon és ennek komoly oka van. A tulajdonos édesanyját Zichy Mária Teréziának hívták, és a családja iránti tiszteletből kapta a pincészet prémium minőségű bora a nevet. A címke alatt, a palackban 2013-as évjáratú Bikavér rejtőzött, alapja 55 – 60 százaléknyi Kékfrankos, Merlot, Cabernet Sauvignon és kevés Kadarka hozzáadásával. A 2013-as év kisé hűvösebb volt, de nem volt rossz. Inkább könnyedebb, gyümölcsösebb stílusú borok készítésére volt alkalmas. Éppen ezért ők sem új hordókba, inkább másod-harmadtöltésűekbe tették a bort, ezért lazább, jól fogyasztható csak csekély „hordófűszerrel” bíró bort kaptak. Mindegyiket külön érlelték, de a házasítás után a Bikavért még félévig tartályban érlelték tovább, majd a palackban is eltöltött még egy évet, mielőtt forgalomba került. A Kékfrankosnak köszönhetően, kimondottan jól illik a libacombhoz, nem túl fűszeres húsokhoz.

Sok évtizeddel ezelőtt Verpelét nevéhez még inkább az Olaszrizling kapcsolódott. A Varsányi Pincészetben is termelik, mind a mai napig, büszkék is rá, de a párbajra ők is Bikavért hoztak, mindjárt kettőt. Egy 2013-as és egy 2015-ös évjáratút. Mindkettőt úgy készítették, hogy az eredmény itt is inkább könnyed, gyümölcsös bor legyen. Ezért a 13-as két évet, a 15-ös pedig csak egy évet töltött tölgyfahordóban. Harmincöt százaléknyi Kékfrankos, 20 % Blauburger van benne, ezen kívül még Cabernet Sauvignon, Pinot Noir és Zweigelt teszi változatossá az ízeket. A 2013-as kissé eltér: 40 % Kékfrankos van benne és a Cabernet Sauvignon és Cabernet Franc 20-20 százaléknyi mennyiségben van jelen, a többi csak a „maradékon” osztozik. Pohárba kitöltve a kettőt – mivel két év van közöttük, az öregebb sokkal érleltebb hatást kelt, testesebb, karakteresebb fiatalabb társánál.

Ahogy mondani szokták, szinte zsebkendővégről párbajozott egymással a Vesztergombi és A Juhász Testvérek Pincészete, mert egyetlen asztalon, egymás mellett kaptak helyet. A Vesztergombi, Szekszárdról 2015-ös Bikavérrel állt ki a pástra, a borvidéken belüli előválogatás során erre esett a választás. Véleményük szerint ez nem is párbaj, inkább duett, együtt gondolkodás, páros tánc. Mivel csak ez a két borvidék használhatja a Bikavér elnevezést, jó, ha együttműködnek. A Vesztergombi az egyik legrégebbi olyan pincészet Szekszárdon, ahol Bikavér készül. Már az 1992-es Bikavér meghozta nekik „Az év borásza” címet és azóta az összetételben nem változtattak. Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Merlot és Kadarka adja a győztes receptet. Ezek íz- és illatjegyei jelennek mega borban, de a cél mindig az, hogy ne különálló fajták összességeként, hanem egy új egészként jelenjen meg a Bikavér. A lelkét a Kadarka adja, a fűszerei eredményezik a jó összhatást, amit a Bikavértől elvárnak.

Juhász Ádám, az egri Juhász Testvérek Pincészet főborásza, munkája során igen széles, nemzetközi tapasztalatokra támaszkodhat. Dolgozott Új Zélandon, majd egy Európai Uniós ösztöndíjnak köszönhetően a mesterképzés tanulmányait Franciaországban, Németországban és Dél-Afrikában folytathatta. Itt az egyetem elvégzése mellett dolgozni is volt lehetősége, közvetlenül ismerkedhetett meg a helyi szőlőtermeléssel, borkészítéssel. Ilyen szemmel nézve az egri Bikavért kétségtelen, hogy a nagy múltja mellett volt egy komoly megingás, ám most ismét nagy jövője van.

Jó az irány, amit a borvidéken képviselnek, és ha sikerül a Bikavért egységesíteni, akkor az a bornak és a borvidéknek is nagy kiugrási lehetőséget jelenthetne. Jól látható, amikor külföldiek járnak a vidéken, hogy a bor nagy üzleti potenciált is hordoz. Igen fontos bora lehet Magyarországnak. Náluk a 2015-ös egri Bikavér Selection ötös házasítás. Negyven százalék Kékfrankosból, 20 % Blauburgerből, 20 % Merlotból és 10-10 % Cabernet Sauvignon – Cabernet Francból áll. Hordóban 18 hónapig érlelték és csak három hónappal ezelőtt palackozták. Szép, elegáns, mély, rubinvörös színe van, illatában a meggy és a szilva dominál. A Cabernetnek köszönhetően karaktere fűszeres. Kóstoláskor közepes testű száraz vörösbornak érezzük, mély, „húsos” tanninokkal, lecsengése közepes hosszúságú. A nemzetközi összehasonlítást tekintve ennek a Bikavér Párbajnak komoly jelentősége van. Külföldön sok hasonló kóstolót szerveznek. Nagyon fontos ugyanis, hogy a fogyasztók találkozhassanak a borászokkal, megismerhessék filozófiájukat. A borásznak is jó a fogyasztóval találkozni, meggyőzheti, hogy a Bikavér kilépett korábbi állapotából, ma már sikeres márkának ismerhető el!

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Georges Feydeau és Maurice Desvallières EGY ÉJ A PARADICSOMBAN – A VÍGSZÍNHÁZBAN

2018, március 4 - 14:29

Georges Feydeau egy őrülten vidám univerzum megalkotója. Méltán dicsekedhet azzal, hogy három órán át szakadatlanul kínozza nevetéssel nézőit. A színpadi hatás nagyszerű mérnöke, pontosan megfigyeli az emberi játszmákat, és görbe tükröt tart azoknak. A Hotel Paradicsomban megvadult nők és férfiak hotelszobákból hotelszobákba, hol ki-, hol be-, hol fel-, hol lekergetik egymást és vágyaikat, az élet értelmét és fejüket elvesztve.

Barátsággal Jiří Menzelnek!

Rendező: Michal Dočekal

A vígszínházi változatot készítette: Michal Dočekal
és Závada Péter, Mátrai Diána Eszter, Vörös Róbert

Zseton, építészHajduk Károly

Marie, a feleségeGilicze Márta

Kujon, mérnök-kivitelezőSeress Zoltán

Mignon, a feleségeEszenyi Enikő

Maxim, az unokaöccseEmber Márk

Jolán, Zseton szobalányaSzilágyi Csenge

Mathieu, ügyvédKern András

Sasszem rendőrfelügyelőLukács Sándor

Gyopárka, Mathieu unokájaKopek Janka

Árvácska, Mathieu unokájaPuzsa Patrícia

Boglárka, Mathieu unokájaRéti Nóra e.h.

Tulio, szállodaigazgatóKarácsonyi Zoltán

Lóti, az inasCsiby Gergely

Effendi, professzorGados Béla

KarbantartóTakács Zalán

RondóMester Dávid

közreműködik: KOVÁCS OLIVÉR, SZABÓ MÁTYÁS, SZITÁS BALÁZS, VIOLA PÉTER

Dramaturg: MÁTRAI DIÁNA ESZTER, VÖRÖS RÓBERT
Díszlet: MARTIN CHOCHOLOUŠEK
Jelmez: SYLVA ZIMULA HANÁKOVÁ
Koreográfus: GÓBI RITA
Zene: MICHAL NOVINSKI
Zenei munkatárs: MESTER DÁVID
Nyersfordítás: HUSZÁR SYLVIA, MOLNÁR ZSÓFIA
Világítás: CSONTOS BALÁZS
Szcenika: JUHÁSZ ZOLTÁN
Ügyelő: WIESMEYER ERIK, MUCSI ZOLTÁN
Súgó: KERTES ZSUZSA
A rendező munkatársa: FRIGYESI ESZTER, SURI ZSÓFIA, SZABÓ G. LÁSZLÓ

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Czeglédy-öngól a Fideszben

2018, március 3 - 19:26

Czeglédy Csaba hosszasan volt előzetes letartóztatásban. Aztán összegyűlt annyi aláírás, hogy mentelmi jogot kaphasson, mint képviselőjelölt. Aztán kiengedték. Aztán Polt Péter lábrázást kapott ettől. Aztán felfüggesztették a mentelmi jogot. Czeglédy Csabát pedig ismét letartóztatták. Szegedről jöttek ehhez nyomozók a NAV-tól. Szombathelyre.

A történet szereplőit, és helyszíneit kicserélve valószínűleg bármelyik banánköztársaságról szóló híradás lehetne a fenti történetsor. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a hírTV-ben elhangzott beszélgetésben azt mondta Czeglédy, hogy a legutóbb decemberben meghosszabbított előzetes letartóztatása alatt egyszer hallgatták ki érdemben. Ellenben nyilvánvalóvá tették számára, hogy addig tartják bent, amíg nem vall Gyurcsány Ferenc ellen. Ami legalább azt nyilvánvalóvá teszi, hogy a nagy kormányzati gyurcsányozás nem több egy alapos kommunikációs blöffnél. Ha ugyanis nem az lenne, és volna egy, a tevékenységével kapcsolatban hátrányosan felróható OLAF-jelentés ellene, akkor nem szorulna az ügyészség egy, a fenti módon kicsikart vallomásra.

Egyébként van miniszterelnököt hátrányosan érintő OLAF-jelentés. De az, mint tudjuk, Orbán környezetét vélelmezi vétkesnek némi hatalmi korrupcióval. Polt Péter azonban nem igazán tart arról számos sajtótájékoztatót, hogy abban az ügyben mit végzett. Ellentétben Czeglédy ügyével, amelyben nagyon gyorsan lépni tudott. Vélhetően, mert még időben szóltak neki, hogy most aztán kapja magát össze, és vigye csak vissza a szombathelyi önkormányzati képviselőt egy börtönbe. Mert a kiengedését követően csak a gond van vele. Nem azért, mert szökni akar, hanem mert olyasmikről beszélhet, amelyek igencsak kínosak lehetnek a regnáló hatalomnak. Egyébként a kialakult helyzetben már az is kérdéses, hogy mi kínosabb az említett regnálónak.

Mert Czeglédy Csaba lehet, hogy tényleg sok kellemetlenséget okozó nyilatkozatot tehet. Azonban ezt jobbára azok számára tudta volna kommunikálni, akik amúgy sem szavaznának Orbán pártjára. Nem Orbánra, mert a miniszterelnököt nem a választáson választják. A Fideszre vakhittel, az éhenhalás szélén is voksolni képesek számára egyszerűen nem léteznek azok az információk, amelyek a Pannon Géniusz, alias I. Feltsuthy Orbán Viktor, csalhatatlanságát tennék kétségessé. De, és ezt Hódmezővásárhely példája világossá tette, ezek száma önmagában nem elég a választás megnyeréséhez. Még az sem biztos, hogy egy Fidesz-Jobbik háttérkoalícióhoz elegendő. Akkor sem, ha Orbán legutóbb is rástartolt a szélsőjobbnak tett gesztustokra. Ha ebben a helyzetben a legfőbb ügyész ennyire kapkodva akarta Czeglédyt kivonni a forgalomból, az több, mint furcsa.

Elképzelhető, hogy Czeglédy tényleg tud olyasmit a Fideszről, amiről nagyon hallgatnia kellene. Ezt azonban nem tudta elmondani, és a sürgősséggel elintézett újra-letartóztatás csak felértékeli mindazt, amit tudhat. Függetlenül annak valós ütőerejétől. Elképzelhető, hogy Polt a saját, esetleg téves értékítélete alapján kezdett bele abban az akcióba, hogy minél gyorsabban próbálja felszopni a hatalomgyakorlókat. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy Nemzeti Választási Bizottság (NVB) órák alatt felszolgálta a mentelmi jog felfüggesztését. Korántsem cáfolva azokat a gondolatokat, amelyek az NVB és a hatalom kiszolgálását közös halmazba teszik. Alkalmasint Polt akciójára a Fidesz környékéről nem érkezett olyan reakció, amely elhatárolódást akár csak nyomokban is tartalmazna. Márpedig olyan helyzetben, amelyben a nyílt diktatúra eszköztára ráéghet a kormánypártra, ennek is helye lehetne.

Az azonban biztos, hogy a kommunikációt a Czeglédy-ügy most kicsit megint elvitte a kleptoligarchikus korruptokrácia ügyeiről. Egyébként Orbán és környezete viselt dolgait is felértékelve. Mert a mártírképzés sosem használ a hatalomnak. Így nyugodtan elgondolkodhatunk azon, hogy mit akarhatnak titkolni, ha a kommunikációs öngól-gyanú árán is inkább terelést választják?

Kategóriák: Szervezetek

Nagy András: KARENINA, ANNA -A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZBAN

2018, március 3 - 11:15

Nagy András változatában minden sorsfordító találkozásra pályaudvaron kerül sor: hol Moszkvában, hol Szentpéterváron, hol a földbirtokossá lett Vronszkij vidéki birtokán, ahol a legfejlettebb nyugati technológiával épül a szerelmüknek is emléket állító Anna Karenina Pályaudvar. Ott látjuk láztól égő arccal Annát az első Vronszkijjal táncolt felkavaró mazurkáról megszökvén; ott a csapatát a harctérre az új szerelem miatt nem követő lefokozott fiatal hadnagyot; a friss kitüntetésével is boldogtalan, elhagyott Karenint. Itt osztódnak a kiüresedett házasság megmentését célzó okos tanácsok, majd szívódnak is vissza annak tarthatatlanságát megélvén; itt adják-veszik a versenylovakat, amelyekkel Alekszej (nem a Karenin; a Vronszkij) szeretne kisiklott életének új távlatot adni… és itt, a síneken ér véget egy világhíressé lett románc.

 

RENDEZŐ — TELIHAY PÉTER

 

Alekszej Karenin, tanácsos —  GAZDAG TIBOR

Anna Karenina, született Oblonszkaja, a felesége  —  LÉTAY DÓRA

Sztyepan Oblonszkij, tanácsos  —  ZÖLD CSABA

Darja (Dolly) Oblonszkaja, született Scserbackaja, a felesége  —  FAZAKAS JÚLIA

Alekszej Vronszkij, százados  —  MÉSZÁROS ANDRÁS

Török utazó  —  FABÓ GYÖRGYI

Kuzma, szolga  —  KISS GÁBOR

Dunya, szolgálólány  —  KORPONAY ZSÓFIA

Szerpuhovszkoj, százados, ezredes, majd tábornok  —  CHAJNÓCZKI BALÁZS

Sztremov, tanácsos; Fomin, rovatvezető  —  BETZ ISTVÁN

Betsy Tverszkaja, a pétervári „társaság” tagja  —  FEKETE RÉKA THÁLIA

Ligyija Ivanovna, a pétervári „társaság” tagja  —  GALAMBOS ZSÓFI

Tuskevics, szomszéd  —  BOTÁR ENDRE

Ronald, zsoké  —  BRUNCZLÍK PÉTER

Stolcz  —  TÓTH GÁBOR

Állomásfőnök  —  TORÁK SÁNDOR CSONGOR

 

Valamint a Thália Tanoda színészhallgatói:

BIACSI NIKOLETT, SZAKOS VIKTÓRIA, KUN BEÁTA, CSABA BERNADETT, KÖVES JÚLIA, BAKÓ KRISZTIÁN, TÓTH ZOLTÁN, SZUROMI DÁNIEL

 

Koreográfus  —  LŐRINC KATI

Díszlet  —  LIBOR KATI

Jelmez  —  PAPP JANÓ

Dramaturg  —  SZOKOLAI BRIGITTA

Rendezőasszisztens  —  CZIPÓ GABRIELLA

Súgó  —  TÖRÖCSIK ESZTER

Ügyelő  —  KIRÁLY SÁNDOR

 

(forrás:színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

SZÉLJEGY – A KATONA KAMRÁBAN

2018, március 2 - 21:37

Két egykori osztálytárs története. Az egyikük dörzsölt ügyvédnő lett, a másikuk műszaki fordító. Az egyiknek három gyereke és rengeteg pénze van, a másiknak nincs pénze, és egyedül neveli az örökbe fogadott fiát. Az egyik ingatlanok értékesítésével foglalkozik, a másik épp új helyre szeretne költözni…

„2017 január végén hallottam egy megtörtént esetet. Úgy éreztem, alkalmas lehet arra, hogy bemutassam, hogyan működik mostanában a mindenkit legázoló pofátlan pimaszság ott, ahol a dolgok eldőlnek, a mindennapi életben. Elkértem a sztorit, két hónap múlva kész lett a darab. Izgalommal várom, mi lesz belőle a színpadon.” (Spiró György)

SZEREPLŐK

Fullajtár Andrea Ügyvédnő Rezes Judit Mama Takács Kati m.v. Ingatlanos Bányai Kelemen Barna m.v.

 

ALKOTÓK

Hostess Gerlóczi Judit/Sipos Szilvia Súgó Fejes Vera Videó Török Marcell Zene Sáry László Dramaturg Török Tamara Jelmez Szakács Györgyi Díszlet Khell Csörsz Asszisztens Tóth Judit Rendező Zsámbéki Gábor

 

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Egy jelölt, nagy győzelem — De ehhez kompromisszum kell az ellenzéki oldalon

2018, március 2 - 16:31

Tegnap volt a kampány 13. napja. Már nem gyűjtöttünk aktivistáimmal aláírást Sárbogárdon és környékén, mert 600-nál is több jött össze szerda estig. Csütörtök délelőtt leadtam mindent, és a professzionálisan, tisztességesen és gyorsan dolgozó hivatali munkatársak kora délután hívtak is, hogy elértem a 500 aláírást, nem számolják tovább. A mai választási bizottsági ülésen pedig képviselőjelölt leszek.

Sokan meglepődnek, hogy a szórólapomon szereplő telefonszámot én veszem fel. Köszönöm a sok tanácsot, támogatást. Sok száz emberrel személyesen is beszéltem az elmúlt napokban, és még csak most kezdődik az igazi kampány. Hideg volt, kemény volt, de a neheze csak most jön. Folytatom a munkám!

(Fotó: Szigetvári Viktor)

Hódmezővásárhely tanulsága világos: le lehet győzni, ha egyszerű a választás, a környék számára van elismert, nem megosztó jelölt és jó kampányt csinál a jelölt. Én erre készülök. Biztos vagyok benne, hogy Sárbogárd, Enying, Baracs és a környék egésze számára országos ismertségemmel és kisapostagi, mély családi beágyazottságommal jó, győzelemre képes alternatíva lehetek. Arra készülök, hogy bebizonyítom, kell egy országosan is ismert politikusi karakter ezen országrész képviseletére, hogy valóban változás történjen. A korrupt nyúlketrec-bizniszéről és trafik-mutyijáról “ismert” fideszes Varga Gábor pedig verhető ellenfél.

Örülök annak is, hogy az Együtt is jól áll a gyűjtéssel. Közel 50 egyéni választókerületben állítunk jelöltet, lesz önálló listánk. Ezek nem mind látszanak a választási információs rendszerben, mert folyamatos az átfutás, de bebizonyítottuk: országos szervezettségű párt vagyunk, szinte minden megyében lesz egyéni jelöltünk. És közben (ez nagyon fontos!), semmiben nem fogjuk akadályozni a Fidesz hatalmának megtörését. Nyitottak vagyunk az együttműködésre, hajlandóak vagyunk visszalépésekre, de mindazok, akik azt hitték, feladjuk, nem tudunk jelölteket állítani, tévedtek. Liberális demokrata közösségünk politikájára vannak sokan, akik vevők, és országszerte van sok olyan jelöltünk, aki nem vesztes töredékszavazatokért száll versenybe majd, hanem képes a győzelemre is.

Bízom benne, hogy a többi ellenzéki párt is megértette Vásárhely üzenetét: egy jelölt, nagy győzelem! Ehhez kompromisszumok kellenek. De nem elég kompromisszumkésznek mutatkozni, annak is kell lenni. Ez az Együttön nem fog múlni egyáltalán.

Szigetvári Viktor

Kategóriák: Szervezetek

Félmilliárd forintot küld az Orbán kormány Torontóba

2018, március 1 - 17:23

Koncz Tamás, a Magyar Nemzet újságírója jegyezte ma reggel, hogy az Orbán kormány félmilliárd forintnyi támogatást utal át a Torontói Első Magyar Református Egyháznak (TEMRE). A szerző e cikkben a Kanadai Magyar Hírlap által közölt korábbi információkra is hivatkozik–arra a csaknem 300 millió forintra, amellyel az Orbán rendszer 2013 óta segélyezett kanadai magyar szervezeteket. A Magyar Nemzet cikke kitér arra, hogy a nyolc évtizede alapított protestáns egyház kimondottan közeli kapcsolatok ápol a Nemzeti Együttműködési Rendszerével. Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter is ellátogatott a templomba. A magyarországi miniszteri látogatás idején egy székely zászló megáldására is sor került.

A Magyar Nemzet cikke az állam és az egyház összefonódására tesz utalást.

Közben további részleteket tudtunk meg a Kanadai Magyar Televíziótól. A TEMRE Magyar Diaszpóra Missziós Központot alapít Kanada legnépesebb városában. Mint, ahogy a KMTV-től megtudtuk: a központot nem csak a jelentős magyar állami támogatásból fedezik, hanem a jelenlegi templom eladásából származó összegből, valamint a kanadai kormány szubvenciójából is. A komplexumban missziós programokat szerveznek majd az idős és a fiatal torontói magyarok részére egyaránt. Sőt–egy bentlakásos idősek otthonát is üzemeltetnek majd. Itt kap helyet az új református templom is.

A Kanada Világa készített az általuk közölt cikkhez egy igencsak találó illusztrációt, melyen Balog Zoltán áll egy óriási csekkel a TEMRE előtt. “Reméljük ez esetben tényleg a Torontói Első Magyar Református Egyház mintegy 200 tagja is megérzi majd a magyar emberek “adományát”. Ha ezt vesszük alapul akkor fejenkét 25 millió forint, azaz 124 ezer kanadai dollár jut a torontói magyar egyház minden egyes tagjára két év alatt”–jegyzi a Kanada Világa.

És valóban: hálás köszönettel tartozik az Orbánpárti emigráció minden magyarországi adófizetőnek, hogy a magyar lakosság által befizett adóforinton keresztül segélyt kapnak Kanadában.

A Torontói Első Magyar Református Egyház

Kategóriák: Szervezetek

Az ENSZ után: gazdasági csődbe kergetjük Kínát

2018, március 1 - 14:35

Korábban még kérdéses volt, hogy ki, illetve mi lesz az új ellenség. Mindenki lenyugodhat! Megvan! A látszat szerint. Látszatellenségként a választásokig. Aztán majd meglátjuk. Nem kisebb szervezet, mint az ENSZ. Az “természetesen” ugyanúgy nem zavarja ebben Magyarország tagsága a szervezetben Orbán Viktort, mint Európai Unió esetében. Ellenben a lassan ráégő korrupciós vádak, és az ezzel kapcsolatos kommunikáció nagyon.

Ezért a gyakorlatilag bármit megtesz jelenleg a kormánypárti propaganda, hogy valahova máshova tematizálja a kommunikációt. A Polt-Orbán-Tiborcz háromszög, és a környékén kavargó rokonok, ismerősök, haverok és többiek egyre kínosabbá válnak. Talán az sem véletlen, hogy nem igazán kaptak azon a lehetőségen, amit Bencsik András vetett fel. Miszerint teregessék ki a kártyákat a vádak hatására. Mert „szerinte ugyanis arra a kormánypárti sajtónak tényekkel kell felelnie, hiszen semmi sem igaz belőle”. De a jelek szerint nem teregetnek kártyákat. Amiből arra is gondolhatunk, hogy Bencsik javaslata nagyjából olyan hatással lehet, mint selyemzsinórral menni látogatóba. A kártyák teregetése helyett inkább a kártyák további keverése látszik a kommunikációs fősodornak. Úgyhogy jöhet az ENSZ elleni kampány.

Az ENSZ kétségtelenül nagy szervezet. Ráadásul világszinten jegyzett szervezet. Így teljesen megfelel arra a célra, hogy az EU elleni kampányra rálicitáljon. Ezen sem az említett magyar tagság, de az sem változtat, hogy az ENSZ javaslataiban nem igazán szerepel az a menekültbefogadási kényszer, amellyel a már megszokott migráncsozásra szeretnék felfűzni a jelen kampányt. Amelyekkel nagy plakátszórás is társul. Kétségtelenül fellendítve a plakátokat előállító, illetve kihelyező cégek forgalmát. Ha eddig nem merült volna fel, akkor most téve időszerűvé a kérdést, hogy melyik Orbán-ismerős fog ezért az „apróért” lehajolni. Akár azt is kockáztatva a választások előtti hajrában, hogy lehajoltában elveszti a maradék szüzességét. A morálisat természetesen.

Az ENSZ egyébként azért is lehet Orbán számára kívánatos ellenség-jelölt, mert olyan dokumentumok is fűződnek a szervezethez, mint „Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata”. Amelyről érdemes tudni, hogy korántsem napjainkban született. 1948. december 10-én fogadták el, és az egyes cikkelyei általános keretet adnak az olyan emberi és emberiességi alapjogoknak, amelyek igencsak közel állnak a kereszténység alaptanításaihoz. A kereszténységéhez, és nem feltétlenül egyes egyházi vezetők, például a menekülteket kormányhűséggel megvető Erdő Péter, világképéhez. Alkalmasint persze ezek az alapjogok sem igazán zavarják a magyar kormányt, illetve annak vezetőjét, a menekültek elleni uszulásban.

Azért az ENSZ elleni propaganda láttán érdemes két dolgot is szem előtt tartani. Az egyik, hogy a választások közeledtével kell a figyelemelterelés, és a hívek idegengyűlöletének, illetve összezártságának szinten tartása. A másik, hogy talán érdemes eljátszani azzal a gondolattal is, hogy a Fidesz parlamenti többsége esetén mi lesz a következő lépés? Az egyik alternatíva, hogy az összes ilyen kampány megy a levesbe. Ez racionális lépés lehetne, de rögtön lebukna a látszatkeltő volta a hecckampánynak. Marad a másik lehetőség, hogy tovább kell folytatni a licitet. Az ENSZ és annak tagszervezeti után már nem sok potenciális lehetőség van. Lehetne például gazdasági hadat üzenni Kínának. Esetleg ténylegesen meghirdetni a Mars magyar gyarmatosításának programját. Amelyhez, az erőforrások biztosítása érdekében egy totális hadüzenet kellene az egész világnak. Egyszerre. Mert ott van az a közel hét és félmilliárd migráns a Föld nevű ősmagyar bolygón. Közvetlen kiutalással a Teremtőtől, aki Orbántól kért ehhez szaktanácsot.

Ott a keresztfolyosón túl. A Napóleonok és Jézusok termeitől nem messze. Ahol aranyozott betűkkel van grafitizve: „Az állam én vagyok”. Amit már egy ideje óta Orbán mond. Akitől valami francia plagizálta egyszer.

Kategóriák: Szervezetek

Soros nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket

2018, február 28 - 23:41

Bencsiknek elege lett a sorosozásból

„Azt hiszem, hogy abba kéne hagyni ezt az elemi iskolai szintű sorosozást például, Stop Soros, meg egyebek. Ezek jópofák, de a magyar társadalom ennél intelligensebb.” Bencsik Andrástól származik ez a kijelentés, az Echo TV sajtóklubjában mondta a Demokrata főszerkesztője. Két nappal az orbánizmus ottani bukása után.

Bencsik Andrásnak nem az a baja a sorosozással, hogy nem igaz, és a legalapvetőbb emberi ösztönre, a félelemre, valamint a butaságra épít. Amíg Hódmezővásárhelyen „rendben mentek” a dolgok – értsd: a Fidesz hatalma öröknek látszott – addig Bencsiknek sem volt baja a sorosozással. Nézte ő is a plakátokat, látta a lapokban a kormányhirdetéseket, és magában bizonyára jót derült rajtuk.

Ezek a barmok biztosan beveszik, gondolta magában.

Aztán ezek a barmok nem vették be. Más barmok talán igen, mert a félelem nagy úr, a butaság meg még annál is nagyobb, ám a hódmezővásárhelyiek most nemet mondtak a gyűlöletre.

Persze főleg a lopásból lett elegük, az verte ki náluk a biztosítékot. A Lázár János családjának földjei közé épült titokzatos kastély, az Elios céggel kapcsolatos visszásságok (visszafogottan fogalmaztunk), de talán a sorosozással is tele lett a hócipőjük. Mert bár közel élnek a határhoz, és sokan a saját szemükkel is látták 2015 nyarán a menekültáradatot, de azt is tapasztalták, hogy azóta alig jönnek, és akik mégis, azok sem nálunk kívánnak letelepedni.

Senki sem akarja elvenni a munkánkat, a kultúránkat, senki sem akarja nem tisztelni a törvényeinket.

Vagyis, ez utóbbi nem teljesen igaz. Vannak, akik nem tisztelik a törvényeinket, de ezek az emberek nem a migránsok között keresendők. Bencsik András magyar párttársai azok, akik nem tisztelik a magyar emberek törvényeit.

Erre az igazságra döbbent rá a Demokrata főszerkesztője a vásárhelyi narancsos bukta után. Bencsik tulajdonképpen azt akarta mondani, hogy abba kellene hagyni a lopást. De ennek még nem jött el az ideje, így, első lépésként, maradt neki az, hogy a sorosozás bunkóság.

Soros György tündöklése és bukása

Eltűnt a plakátokról az újsághirdetésekből Soros György fényképe és ezzel együtt a felszólítás, hogy meg kell őt állítani. Az egykor a Fidesz mai vezetőit is támogató 87 éves magyar származású fotójával és róla szóló szövegekkel nemrég még Dunát lehetett volna rekeszteni, ám a vasárnapi óta alig lehet látni valahol.

Soros György már nem téma. Budai Gyula tegnapi sajtótájékoztatóján ugyan időlegesen előkerült, de ez feltehetőleg annak tudható be, hogy a volt feljelentésügyi biztost elfelejtették értesíteni a változásról.

Márpedig fontos tudni, hogy aktuálisan ki az ellenség és ki a barát. Kit kell szeretni, és kinek kell nekimenni.

Lehet, a Fidesz központban úgy ítélték meg, hogy kissé túltolták s biciklit, és ez a 87 éves idős úr nem alkalmas arra, hogy a magyarok a tőlük elvárt szinten és minőségben gyűlöljék.

A migránsok még maradhatnak, mint elsőszámú közellenség, Brüsszel véleményes. Bennük még van valamennyi tartalék, tőlük valószínűleg továbbra is meg kell védeni az országot. És ki más lenne, aki megvéd bennünket, mint a kormány?

Soros azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezért megbukott. Egy ideig jó ellenségnek számított, de az utolsó időkben egyre rosszabbul teljesített. Talán mert a magyar emberek, bármennyire is szerették volna, nem voltak képesek elhinni, hogy minden rossz miatta van.

Hogy, Orbán Viktor miniszterelnök veje azért állhat – a szó szoros értelmében fényűző módon –  mert Soros rosszat akar a magyaroknak. És Mészáros Lőrinc sem azért keres még álmában is milliókat, mert Soros György a magyarok elleni gaztettekben mesterkedik.

Soros György megbukott. Új ellenség kerestetik.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Lázárvár eleste

2018, február 28 - 12:36

Most, így az öröm, vagy a csalódás másnaposságnak elmúltával tán nem haszontalan, ha kicsit részletesebben is elgondolkodunk azon, mi is történt vasárnap a tiszántúli kisvárosban. (Tiszántúli, – bár nem nagyon, hiszen a folyam keleti partjánál fekszik.) Magyarországi viszonylatban jelentős város a 44 ezer – egyébként évtizedek óta fogyó – lakosával. Beszédes adat, hogy több mint 35 ezren szavazókorúak – tehát a gyermekkorú lakosság aránya csekély. Ahogyan a nemzetiségek aránya sem számottevő: a legutóbbi népszámlálás adatai szerint: a hódmezővásárhelyiek mindössze 1 százaléka vallotta magát cigány származásúnak, és másik 1 százaléka nemzetiséginek – főként a szlovák és a német kisebbséghez tartozónak.

Mondhatjuk tehát, hogy „színmagyar” város.

A legnagyobb közigazgatási területtel bíró magyar település (ez a beépített városrész körüli földek nagyságát jelenti). Ez arra mutat, hogy lakói főként a mezőgazdaságból – kisebb részt a Tisza nyújtotta vízgazdálkodási, halászati tevékenységből éltek/élnek. De jelentős kulturális, oktatási csomópontja is volt a századok folyamán a régiónak. A múlt század elején Parasztpárizsnak is nevezték. Ady mutatott rá: ez nem dehonesztáló, sőt. Azt jelenti: a föld népének kultúrája semmivel nem alábbvaló kifinomult lelkek „művészeti” érzeményeinél.

A város ráadásul része annak a Viharsaroknak, amely a XIX.-XX. század fordulóján kapta a nevét az onnan kiinduló baloldali, néha magát szocialistának nevező agrármozgalmakról.

1990-ben Rapcsák Andrást választotta polgármesterének, és országgyűlési képviselőjének is (akkor ezt a törvény lehetővé tette) a város. Rapcsák 1994-ben lett a Kereszténydemokrata Néppárt tagja, de 1997-ben átült a Fidesz frakciójába. (A Fidesz első kormánya 1998-2002 között regnált.) Hódmezővásárhely ragaszkodott polgármesteréhez, egészen annak 2002-ben bekövetkezett haláláig. Lázár János először, mint Rapcsák titkára tűnt fel a politikában, majd utóda lett a parlamentben és a város élén is.

Mellékszál: a KDNP életében érdekes csatározás kezdődött – ami egyébként jellemző volt minden pártra, amelyik a Fidesz-szel szövetkezett 1998-ban. A bírósági perekkel is színezett ügy végén a párt kettészakadt. A Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSZ) nevet felvevő csoport Harrach Péter vezetésével a Fidesz szövetségeséül szegődött – csöndben, szinte suttyomban vált ismét KDNP-vé – nyilván jogszerűen.

A vasárnapi választások szempontjából ez a történet csak annyiban érdekes, hogy mutatja: a városban erős a vallásosság, ráadásul az Alföld más vidékeitől eltérően a római egyház. (Az Alföldön többnyire a reformátusok – magyarul kálvinistáknak is hívják – erősebbek.)

Márki Zay Péter maga is aktív katolikus, az egyik plébánia világi testületében vezető.

Meggyőződésem, hogy végső soron a választást megelőző vasárnap döntött Márki-Zay javára. Felháborodott hívek jelezték: a prédikáció befejezéseképpen az egyik misén a pap (nevét fedje jótékony homály) durván nekitámadt a városszerte ismert hétgyermekes családapának. A tetejébe megfenyegette a híveket: ha nem „jól” szavaznak, a kormánypárti jelöltre, lemondhatnak az új templomról. El tudom képzelni, hogy hatott ez a fenyegetés a nyakas vásárhelyiekre. (Elég érdekes fényt vet a magyar klérusra is ez a történet.)

Mai szóhasználattal: a kormányzat túltolta a biciklit.

Vajon mi következik mindebből? A néhai fiatal demokraták nyilván módosítanak a kampánystratégián. De hogy tompítanak az élességen, óvatosabban bánnak a becsületsértésekkel, vagy éppen ellenkezőleg, maximumra csavarják a hangerőt, ma még nem lehet látni. Biztosra veszem viszont, hogyha áprilisban győznek, felgyorsítják az önkormányzati rendszer teljes szétverését. Nehogy má’ mindenféle jöttment városvezető lehessen. A hírek szerint a 2800 körüli település közül ezerben szüntetnék meg a választott polgármesterséget, valamiféle kinevezett helyhatóság vinné e közösségek ügyeit. Lázár János szerepe is változhat. Az utóbbi 1-1,5 évben ugyanis a kormányfő már tett célzásokat arra, hogy frissíteni kell a vezetést, olyan munkabíró és eszes emberekre van szükség, mint Lázár miniszter. Ez felrajzolta annak a régóta terjengő szerepváltásnak a térképét, ami szerint az idei győzelme után a kormányfő visszavonulna a felhőrégiókba (a milliárdokért készülő várbéli rezidenciára) elnökként, famulusa pedig kemény kézzel igazgatná az „ügyeket”. A kormányfőnek átmenetileg még jól is jöhet famulusa tekintélyének megtépázása. Miniszterként ugyanis Lázárhoz tartozik az államigazgatás, a közigazgatás, az európai pénzek elosztása – a pályázatok kiírása és elbírálása, sőt, öt éve a külföldi hírszerzéssel foglalkozó Információs Hivatal is. Valóságos „illetékes elvtárssá”* nőtte ki magát, aki néha már azt is megengedte magának, hogy ne fűzzön kommentárt a miniszterelnök kijelentéseihez. Ez az elveszített 51,47 százalék bizonyára sokáig kordában tartja, ha túlságosan önálló gondolatai támadnának.

Ugyan a majd 15 százalékos erőfölény jól mutatja, hogy van alapja annak, hogy az országban kisebbségben vannak a jelenlegi kormány hívei, az ellenzéknek azonban így sem lesz egyszerű dolga. Amikor egy tévéműsorban bemutatták Márki Zay Pétert, ott ültek körülötte segítői: a helyi MSZP, DK, Együtt, PM képviselői ugyanúgy, mint a helyi Jobbik vezetője. Egyik pártnak sincs tehát oka magának vindikálni a sikert. Akkor sem, ha köztudott, és ezt jelölt korában sem titkolta: amellett, hogy vallásos, alapvetően jobboldali, konzervatív elveket vall. Nyilván lesznek még kemény viták a jövőben, de ahogy első beszédében a felfogásbeli különbségeket értékelte, bizakodásra ad okot: hogy végre megkaphatja méltó helyét a magyar közéletben a konzervatív, jobboldali eszmerendszer is, és nem sajátíthatják ki vicsorgó akarnokok. Lehet, hogy éppen Kanadából hozta magával ezt a habitust? Ugyanis öt évig dolgozott Kanadában.

Az ellenzéknek ugyan jól jött ez a siker: talán felrázza a választópolgárokat. Nyilvánvalóvá vált: ha sokan elmennek szavazni, a regnáló kormánynak nincs sok esélye. Azt kellene valahogy megértetni: ahogyan a magyar társadalom egésze, úgy az ellenzék sem egyforma. Ha egyik-másik helyen támogatják is más pártok jelöltjeit, nem kell feladniuk elveiket. Ez nyilván megnehezíti majd az esetleges kormányzást – de fel is pezsdítheti a mindenoldali demokratákat.

De van igazsága az ötös számú tagkönyv tulajdonosának, aki ijedtében még trágárkodni is elfelejtett. A hódmezővásárhelyi nagyarányú vereség figyelmeztető jel a kormánynak. Kérdés, mire következtetnek ebből? Mivel szemmel láthatólag egykézből irányított társaság –a kormánymédia pl. az eredményhirdetés után két órával közölte egyáltalán az eredményt. Nincs más hátra: majd a legmagasabb száj megmondja nekik, hogyan tovább.

*illetékes elvtárs – a hetvenes-nyolcvanas évek kabaréjának alakja volt, aki parodizálta: milyen az, amikor minden döntésért egyetlen személy felel. Koltai Róbert színész személyesítette meg.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Esik a Fidesz — Jön föl a Magyar Szocialista Párt és a Jobbik

2018, február 28 - 12:11

December óta összesen 6 százalékkal nőtt a Magyar Szocialista Párt támogatottsága, a Jobbik pedig 3 százalékkal népszerűbb. Ez derül ki a Republikon legfrissebb felméréséből, ami azt is kimutatja: a Fidesz népszerűsége három hónap alatt 9 százalékkal csökkent. Fontos kiemelni: a Republikon felmérésre az Elios korrupciós botrány kirobbanása után, de a Fidesz meglepő, 16-százalékpontos hódmezővásárhelyi vesztessége előtt került sor. Igy az Orbán családot érintő korrupciósvádak már befolyásolhatták az eredményt, Hódmezővásárhely lélektani hatása viszont még nem.

Kétségtelen, hogy az MSZP-Párbeszéd az elmúlt hónapok trendjének nagy nyertese, de a Jobbik is profitált a Fidesz folyamatos népszerűség-csökkenéséből. Sőt–a Demokratikus Koalíció (csak 1 százalékkal ugyan), szintén növelte támogatottságát, úgy szintén az LMP. A legnagyobb változás februárban történt, ami egybeesik az Orbán rendszer talán legsúlyosabb, valószínű bűnszervezettként elkövetett korrupciós botrányával. Nézzük a számokat (januárhoz hasonlítva):

  • Fidesz: 48% ( -5)
  • Jobbik: 19% (+1)
  • MSZP: 17% (+3)
  • DK: 6% (+1)
  • LMP 5% (+1)

A Republikon kiemeli: az Elios-botrány–amit mai napig sikerült a címlapokon tartani–segíthetett az ellenzéknek és észrevehetően ártott a Fidesznek. Ugyanakkor az intézet azt is jegyzi: az, hogy az ellenzék az utóbbi időben kevesett foglalkozik az egyűttműködés belső vitájával és többet magával a kampányolással szintén emelhette népszerűségét.

Kimondottan érdekes lesz majd látni a Hódmezővásárhely utáni első felméréseket–erre valószínű március vége környékén kerül sor, ha csak fel nem pörögnek jobban a felmérés készítésben az intézetek.

Kategóriák: Szervezetek

F. M. Dosztojevszkij A FÉLKEGYELMŰ A PESTI SZÍNHÁZBAN

2018, február 28 - 06:35

Szentpétervár, 1869. A gazdagok és a szegények közötti szakadék egyre szélesedik. Az ország vezetése pompába öltözve hizlalja magát. A pénz, az önzés és a felületesség prioritássá válnak a mindennapi életben. Mocskos és zajos utcák. Minden ház aljában kocsma. Az emeleten bordély. Apák és fiaik vakulásig vodkáznak. Próbálják felejteni, hogy egykor emberek voltak. Anyák és lányaik az emeleten árulják testüket. Erre a világra néz Dosztojevszkij pétervári saroklakásának egyik ablaka. A másikból egy távoli templom tornya látszik. Dosztojevszkij leül az íróasztalához, és írni kezd. Vajon a krisztusi szeretet meg tudná menteni a mai világot? – teszi fel a kérdést, amelyre a Vígszínház fiatal alkotócsapata ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében próbál választ találni.

Fordító: Makai Imre

Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila

Miskin hercegVecsei H. Miklós

Parfjon RogozsinOrosz Ákos

Nasztaszja FilippovnaPetrik Andrea

ÉdesanyaVenczel Vera

GanyaCsapó Attila

LizavetaTar Renáta

LebegyevKirály Dániel

Ferdiscsenko/ BurdovszkijZoltán Áron

IppolitWunderlich József

Keller/ TockijMedveczky Balázs

KoljaTóth András

AglajaJózsa Bettina e.h.

Adelaida/ VeraMentes Júlia e.h.

AlekszandraLitauszky Lilla e.h.

Ivolgin/ DoktorenkoSzántó Balázs e.h.

Jepancsin tábornokBorsi-Balogh Máté e.h.

Ügyelő: RÖTHLER BALÁZS
Súgó: APJOK RODICA
A rendező munkatársa: EGYED MÓNIKA
Hang: HAJDU GÁBOR
Vetítés: HUSZTI GÁBOR
Kórusvezető: HAJZER NIKOLETT
Világítás: HLINKA MÓNIKA
Szcenika: JUHÁSZ ZOLTÁN
Díszlet: PATER SPARROW
Jelmez: VECSEI KINGA RÉTA
Zenei vezető: MESTER DÁVID
Élő zene/ Hangdesign: WUNDERLICH JÓZSEF
Dramaturg: KOZMA ANDRÁS

Közreműködnek a Budapest VI. Kerületi Erkel Ferenc Általános Iskola növendékei.

bemutató | 2018. március 2.| Pesti Színház

(Forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Ki lesz a következő Orbán-Fidesz-ellenség?

2018, február 27 - 17:30

A kormánypárt hipermozgásossá vált a hódmezővásárhelyi fiaskó után. Amely helyzet akkor is figyelemre méltó, ha kissé elhamarkodott lenne azt országosra extrapolálni. A hódmezővásárhelyi helyzetet nem. Noha a Fidesz láthatóan nekikészült az országos kommunikációnak.

Annyiban mindenképpen, hogy két kipróbált káderükkel is hangulati főpróbát tartattak. Az egyik Bayer Zsolt volt, aki zsigerből meghirdetett egy békemenetet. Több kérdés is felmerülhet ezzel kapcsolatban. Melyek egyike kétségtelenül az lehetne, hogy miért március idusára szervezik? Hátha most fog befagyni a Duna. Mert igazán stílszerű nyilván egy királyválasztással egybekötött békemenet lenne. Noha, esetleg vihetnek magukkal hordozható jégtáblákat. Egy, amolyan instant királyválasztáshoz. Természetesen teljesen spontán módon felvetve a békemenet transzparensei alatt.

De, hogy komolyan vegyük a helyzetet, át is lapozhatunk Bencsik András javaslatára, akinek éppen most szúrt szemet a sorosozás. Legalábbis elkezdte fejtegetni, hogy elemi iskolai szintű, és teljesen felesleges. Mármint Soros György emlegetése. Furcsa módon egészen eddig ez teljesen rendben lehetett neki. Túl sok tiltakozásról, minden esetre, nem lehetett tőle olvasni. Holott határozottan takarékosabb megoldás lett volna, ha nem szórják a pénzt a plakátokra. Amely a jelek szerint mégis csak jó bevétel lehetett valakiknek. Jelige: „tart, ameddig tart a kampány”.

Az egyik káder tehát belengette a békemenetet, hogy a kormánypárt decibelharcosai gyúrhassanak rá. A másik káder pedig bejelentette, hogy a felkészüléshez hamarosan új vezérszólam jön. Szó szerint. Amennyiben Pannónia önjelölt vezére maj’ kihirdeti a legfrissebb szólamot a papagájkommandónak. Mert valamit csak kell majd szajkózni a választásokig. Nagyjából az is sejthető, hogy az ellenségképek átcsiszolása lehet most a Fidesz hangulatfelelőseinek a házi feladata. Lehetőleg úgy, hogy a Hódmezővásárhelyen történteket is megindokolja, és elfoglalja a kommunikációs helyet is. A korrupciós történetek elől, és lehetőleg minden más kínos kérdés elől is.

Ehhez, szinte bizonyosan, rá kell licitálni mindarra, ami eddig belefért a képbe. Mert ellenkező esetben nem viszi át a gyűlöletre szocializálódott hívek ingerküszöbét. Meg egyébként is kell egy, Soros Györgynél is szélesebb körben kinevezhető ellenség. Ráadásul olyan kört érintve, amelyik, illetve amelynek a tagjai bárki számára láthatók, felfoghatók, és nem csak a hipotetikus lázálom szintjén realizálhatók. Akkor is, ha Szijjártó még le van maradva egy kanyarral, és beleragadt a korábbi kommunikációba. Miközben persze számíthatunk egyes elemek átvételére is a korábbi panelek közül. Így a civil szervezetek elleni fellépés szinte biztosan ott marad a palettán. Hacsak az most anti-sorosozós Bencsik meg nem világosul, hogy az anti-ételosztósBencsik is hülyeségeket beszélt.

Aztán persze ott van az ellenzék, akiket szinte biztosan meg kell Orbán szerint semmisíteni. Amellett elkezdenek ott lenni a kilométerköveknél. Nem is mindegyikük olyan megbízhatóan szélsőséges, mint az, amelyik szavazóira most rá akarja tenni a Fidesz a kezét. Az tehát szinte biztos, hogy az ellenzék szinte egész pályás letámadásra számíthat. Kikiáltva globális ellenségnek. Nem először Orbán retorikájában. De lassan az egyetlenként maradva az igazi ellenségek közül. Mert aligha kockáztatja meg a cigányság szavazatainak globális elvesztését, és az antiszemita kártyát is kínos lenne szélesebb körben kijátszani. Nem mintha a Fidesz, illetve a Jobbik holdudvarában nem lenne mindezekre kereslet. De most ezek nyílt kijátszása most mindkét pártnak kínos lehet. A sejtetések szintjén pedig már régóta a pakliban vannak.

De mindez a vélemény csak a most ismert helyzetet veszi figyelembe. Szinte biztosak lehetünk abban, hogy a Fidesz vezérkarában lázas munka folyik, hogy a békemeneten résztvevők szintjén is kommunikálható ellenségeket szervírozzanak. A vezéri hordóról.

(Emmanuel Goldstein)

Kategóriák: Szervezetek

Kereteket szétfeszítve

2018, február 27 - 15:36

A Műcsarnokban frissen megnyílt „Kilenc műteremből” című kiállításnak már van egy sikeres előzménye. Két évvel ezelőtt, „Frissen” címmel volt kiállítás, ahol tíz kortárs festő és szobrász munkáit a Műcsarnok kilenc munkatársa rendezte tárlattá. Most hasonlóra kerül sor és a látogatók számára március 18-ig érdekes összehasonlításokra nyílik lehetőség.

A két évvel ezelőtti kiállítás egésze igazolta, hogy az innovatív és a tradíciókkal élő művészi szabadság nem az alkotó évjáratának függvénye. Most is, akárcsak 2016-ban a műtermek bemutatása mellé olyan párhuzamos kiállítást illesztenek a Műcsarnokban, amelyen a feltörekvő nemzedék munkái szerepelnek. Ők a Derkovits-ösztöndíjasok, akiknek az életkorát a pályázat kiírása szabályozza. A DERKÓ 2018 és a Kilenc műteremből ugyanúgy ki fogják egészíteni egymást, ahogyan ez 2016-ban a Frissen esetében történt. A vállalkozást most folytató Kilenc műteremből az autonóm alkotók megújulási képességére, szellemi nyitottságára épít. Az alkotói magányból kilépés nemcsak a közönséggel való találkozást kínálja, de – az életkorok adta kereteket szétfeszítve – a másik „műteremmel”, egy hasonlóan elhivatott alkotó személyiséggel való párbeszédnek a lehetősége is.

Ennek az épületnek a homlokzatán az olvasható. „A Magyar Képzőművészetért” és az elmúlt 130 évben ez a feladata nem változott – nyomatékosította az új kiállításról szólva Bán András vezető kurátor. A két évvel ezelőtti, a műteremből frissen kikerült alkotások bemutatása nagyon jól esett a művészeknek, jól esett a közönségnek, és számunkra – a ház munkatársainak – pedig igazi jutalomjáték volt, mert az egy terem – egy művész – egy kurátor rendszerben szoros együttműködést tett lehetővé. Most is ez ismétlődik meg – csak más művészekkel. A néző majd eldönti magának, hogy a termekben csak véletlenül került egymás mellé éppen az két művész vagy a szervezők rátapintottak a művészetnek valami mélyebb mozgására, amit az együttes bemutatkozás megfogalmaz. Egy hét múlva nyílik majd meg a DERKÓ, az idei ösztöndíjasok pályázati kiállítása, ahol a huszon-harminc évesek mutatkoznak be és így a most látható „középgeneráció” műveivel összhang vagy kontraszt jöhet létre.

A kilenc művész alkotásait felvonultató tárlaton a látogató elsőként Kapitány András munkáival találkozik. Ő egy apró erdélyi faluban született, onnan került Budapestre a rendszerváltás táján, itt végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. A közelmúltban New Yorkban telepedett le. A helyváltoztatások, alkalmazkodási kényszerek, a kulturális és nyelvi különbségek leküzdése bölccsé tette: a nagy rendszerekbe személyes tapasztalatain keresztül lát bele. A klasszikus tudósokhoz (csillagász, fizikus) hasonlóan Kapitány egyszerre mikroszkopikus alapossággal és madártávlatból vizsgálja a világot. Leképezi, vászonra viszi, digitálisan is rögzíti a mindenséget mozgató rendszereket. Elgondolása szerint szintetikus, üvegszerű világunknak csak látszatra főszereplője az ember.

Továbblépve, Bullás József nyugtalanságát megfontolt akkurátussággal lefedő képeivel találja szembe magát a látogató. Az ismétlődő motívumok sorát olykor átírja egy villámgyors gesztus, vagy a kialakított rendet megkérdőjelezi a szemkápráztató vibrálás. A nyolcvanas évek derekán mindinkább érdekelni kezdték a komputergrafikában rejlő lehetőségek, a számítógép-monitoron létrehozható kép tér- és színhasználata foglalkoztatta, és ez mind közelebb vitte az absztrakt megoldásokhoz. Bár a komputerkísérletekkel felhagyott a kilencvenes évek elejére, a számítógéppel nyert vizuális tapasztalatok beépültek a festészetébe. Az utóbbi három évtizedben már kizárólag absztrakt képeket fest. Tudatosan szakított a természeti ábrázolás minden formájával, a képein megjelenő kompozíciók nem tartanak kapcsolatot tájformákkal, emberalakkal vagy létező tárgycsoportokkal.

Lajtai Péter az 1960-as évek végén kapcsolódott be a magyar neoavantgárd művészeti életbe. Kiállításának címét Salamon Példabeszédéből kölcsönözte. Ahogy a bölcs költő-király írja, ideje van a születésnek és a halálnak, a rombolásnak és az építésnek, a sírásnak és a nevetésnek, a hallgatásnak és a beszédnek, a háborúnak és a békének. A teljes szöveg 14 fogalompárt sorol fel. Magunkra eszmélésünk stációképeit monumentális festői gesztussal fogalmazza meg. Az erőteljes, határozott színfoltok távolról szemlélt szépsége mögött számtalan gazdagon rétegzett, aprólékos, soha nem ismétlődő képi részletből, töredékből, finom vizuális elmozdulásokból nyugtalanító, homályos, kétértelmű, veszedelmes és ugyanakkor reményteljes, megértő szeretettel teli, biztató tartalmakat is hordozó zónák bontakoznak ki.

A szomszédos teremben Turcsányi Antal, a festő filozófus képmitológiája elgondolkodtató. A nyolcvanas évek közepétől kivonult Zsámbékra, ahol szinte remeteként dolgozott. Olyan egyetemes érvényű törvények látója, amelyeket így eddig nem festett le senki. A képtorzók egyik kanonizált mítosza szerint Kadmosz király isteni parancsot kapott, hogy saját maga teremtse meg népét: vesse földbe a sárkány fogait, ember fog sarjadni belőle. Erős, őt védelmező nemzet. Turcsányi vásznainak tanúsága szerint Kadmosz nem elég körültekintően végezte el a sárkányfogak ültetését: védő nemzetség helyett csonttollú angyal, ízeltlábakon rohanó baljós hírvivő, arctalan, aranysisakos robbantó sarjadt belőlük. Túlvilági reflexfényekben tolonganak a rovarharcosok, csupasz izomköteg-Laokoónok.

Nagy Gabriella pályakezdését követően elnyert egy rangos díjat (Strabag Festészeti Díj, 2001), amit a művészeti szakma elismert szakemberei ítéltek oda. Azt gondolnánk, ezzel biztos számára a stabil karrier: egyéni kiállítások itthon, megjelenés csoportos tárlatokon itthon és külföldön, a sorra nyíló kereskedelmi galériák érdeklődése. Hogy ez nem így történt, az egy lehetséges magyarázata annak, hogy bár generációktól függetlenül viszonylag sok művésszel kerültem munkakapcsolatba, az ő festészete számomra kevéssé volt ismert – mondta el az alkotóról tárlatának kurátora, Mayer Marianna. Amikor elkezdtem tanulmányozni közel a évtized alatt létrejött műveit, rögtön bevonzott a világ, amely a vásznain megjelenik: a természet, a növény- és állatvilág egyáltalán nem szokványos képe.

A falakon hiába keresnénk, a földön fekszik Faa Balázs alkotása. Képzőművészként érti a matematikát, felhasználásával komplex rendszerű műveket hoz létre. Előbb eszközként tekintett a számok törvényeire, hogy könnyebben alkothassa meg vizuális rendszereit, majd felismerte, hogy mindennek önálló jelentése van, amelyről már első ránézésre árulkodik: nem valamilyen ember alkotta kompozíciós elképzelésből született. Az 1990-es évek végétől valamennyi munkája számítógépen formálódik, általa írt programok alapján. Munkáiban 1994 óta használja Roger Penrose angol matematikus professzor 1974-ben felfedezett elméletét, a Penrose-fedés-alapú aperiodikus rendszert, mellyel a végtelen sík lefedhető. Alkotásainál a Penrose-fedés legfontosabb tulajdonsága, hogy a minták rendje nem ismétlődik, szimbolizálva ezzel az élet legjelentősebb történeteinek hasonlóságát és egyben különbözőségét.

Agnes von Uray-t sokan még Szépfalvi Ágnesként ismerik. Korábban nőalakokat festett hagyományos női szerepekben, magazinképek vagy ezek montázsai alapján, az ábrázolt tartalmakat megfosztva eredeti kontextusuktól, ugyanakkor új, személyes helyzetekbe állítva. Nőként festette azt, ahogy a férfiak látják a nőket, sokszor kiszolgáltatva, áldozatszerepben. Tíz éve határozottan szakított ezzel a témakörrel. A vásznakról játékos nők, élénk színekkel megfestett, sugárzó lányok és barátnők tekintenek ránk: a „bennünk élő istennők”. A festés, a színek és a rajz érzéki ereje nagyon fontos számára. A bemutatott munkák többsége frissen készült, egyenesen a műteremből érkeztek, mégis az az érzésünk, hogy semmi nem a jelenben van; minden olyan, mint egy időutazás.

Pázmándi Antal életművében nincsenek kevésbé termékeny időszakok, az alkotás megszakíthatatlan, mint ahogy az idő múlása is, amellyel ő szimbiózisban létezik. Legfeljebb remélhetjük, hogy álommal vagy különösen boldog, békés pillanatokkal, azaz játékkal megállíthatjuk a ma divatosan flow-nak nevezett élmény során – rajzolás, homokozás, libikókázás vagy legó építés közben. Az ilyen kivételes alkalmakkor – mégis ismételhető módon – lehet élvezni az egyszerre hamis és valódi végtelent. Csillapíthatatlan játékvágya párosul az óhatatlanul mellénk szegődő, marginálisnak tűnő kérdésekre adott válaszadás igényével: a forma, a fény, a szín, a stílus, a technika és az esztétika problematikájával, illetve anyagias természetével.

Baksai József alkotói módszerének alapjait és lényegét a X. századi kínai filozófus mondása írja le legjobban: „Ha valaki azt tervezi, hogy festeni kezd, előbb harmóniát kell teremtenie ég és föld között.” Baksai több mint negyvenöt éve fest, és húsz éve gyakorolja a japán íjászatot, a kyudót. Anélkül, hogy erőltetett párhuzamokat keresnénk a japán harcművészet eme ága és az ő alkotói módszere között, mégsem mehetünk el szó nélkül e tény mellett. Számára a festés és a japán íjászat közötti kapcsolat maga a gyakorlás: megfogalmazása szerint egyiket sem lehet minőségi gyakorlás nélkül művelni. Munkamódszerének alapja a mindennapi többórás olvasás; ez a kiindulópontja a képek létrejöttének. Egy-egy témát és motívumot többször, többféleképpen is feldolgoz, hogy a gyakorlás révén eljusson az élet végső értelméhez, a megszabaduláshoz.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Sokan nem értik Hódmezővásárhely tanulságait

2018, február 27 - 15:16

Sajnos több párt nem érti Hódmezővásárhely tanulságát. Együttműködésre van szükség az egyéni választókerületekben, és abba kell hagyni a kiszorítósdit. Mert akkor a Fidesz legyőzhető most tavasszal országosan is, és a Sárbogárd-Enying-Baracs egyéni választókerületben is.

Azért mentem tegnap az ATV Egyenes beszéd című műsorába közvetlenül a sárbogárdi ajánlásgyűjtésből, mert mindennél fontosabbnak tartottam elmondani: vannak minden pártban győzelemre képes egyéni jelöltek, és itt is, ott is, a javukra kell visszalépni.

Sajnos a Jobbik nem 2018-ban akar kormányt váltani. Cikizik ellenzéki konkurenseiket, és nem akarnak együttműködést. Így a rájuk leadott szavazat egyéniben elvesztegetett szavazat.

Mi, az Együttben tesszük a dolgunk, lesznek jó jelöltjeink, lesz országos listánk, amire szavazhatnak a liberális demokraták, és nem kell nekik baloldali vagy szélsőjobboldali pártra szavazniuk listán. De egyéniben meg kell állapodni.

***

A Médiatanácshoz fordulok, miután a hódmezővásárhelyi ellenzéki győzelemről a közmédia súlyosan kiegyensúlyozatlanul tájékoztattatott, sőt, leginkább sehogy sem tájékoztatott.

Ez jogsértő, a Médiatanácsnak el kell járnia az ügyben!

A 80 milliárd forint közpénzből működő propagandagépezet politikailag elfogult és korruptan pazarló. A mostani költségvetés tizedéből lehetne tisztességes közszolgálati hírszolgáltatást biztosítani, az így felszabaduló forrásokat pedig az egészségügy és az oktatás rendbetételére kellene fordítani!

A mai, putyini mintára kiépített illiberális propagandagépezetet azonnal fel kell számolni!

Szigetvári Viktor

Szigetvári Viktor

Kategóriák: Szervezetek

Hódmezővásárhely: mennyire cseppje az országnak?

2018, február 26 - 15:23

Hódmezővásárhelyen kétségtelenül megtörni látszott a hatalmi jégpáncél. Az is várható, hogy majd megindul a Fidesz kommunikációs offenzívája. Ahogy Bayer Zsoltot már szolgálatba is helyezték, és Lázár János is kiadott egy kissé duzzogó nyilatkozatot a közvilágítás átvilágításával kapcsolatban. Miszerint tőle nyugodtan világítsanak át bármit. A java pedig majd csak jön. Ahogy a tanulságok, elemzések sora is.

(Márki-Zay győzelme Hódmezővásárhelyen)

Mely tanulságokból az egyik leglényegesebb talán az, hogy a teljes összefogás egy független jelölt mögött, azt megtámogatva volt megvalósítható. Ha ebből országos tendenciára nézve akarna valaki következtetést levonni, akkor valószínűleg némileg tévedne. A legtöbb helyen ugyanis párthoz kötődő jelölt fog indulni. Nem egy esetben olyan pártok jelöltjei is elindulhatnak egymás ellen, amelyek lokálisan, a helyi érdekek mentén össze tudtak fogni Hódmezővásárhelyen. Amíg a pártok nem képesek az ország érdekét, mint egyfajta lokális érdeket kezelni, és egymás szájából szeretnék kiénekelni a képviselői fizetéseket, addig fenntartásokkal kezelném országosnak a hódmezővásárhelyi győzelmet.

Ugyanakkor Márki-Zay Péter győzelmi beszédében több figyelemre méltó gondolat is megfordult. Az egyik az, hogy a munka java másnap kezdődik. Ez az országos választásokra is igaz. Az országnak másnap is ki kell nyitni. A siker kevés. A másnap, a harmadnap munkájának neki kell tudni állni. A győzelem után is odaállva a hétköznapok feladataihoz. De talán még ennél is fontosabb egy másik gondolat a frissen választott polgármestertől. Az, hogy a Fideszt ma kiszolgáló emberek között is sok jó ember, sok jó szakember van. Akik félelemből, pénzért, hatalmi szolgálatból, akármiért a regnáló hatalom szekerét tolják. De velük holnap is együtt kell, együtt érdemes dolgozni. Csak „el kell vágni a damiljaikat”.

Ez utóbbi gondolat azért is figyelemre méltó, mert a hatalmat megragadók hajlamosak lehetnek átesni a ló másik oldalára. Márpedig a hatalom megragadását követő intézményesített, illetve informális tisztogatások már sokszor visszaütöttek. Ezért egy kicsit óvatosabban bánnék az előzetes fenyegetődzésekkel, mint azok, akik a Fideszre hasonlító indulati ellenségképfestéssel kampányolnak. Miközben, ugyanakkor, szükség lenne a tiszta vízre a poharakban. Ami azt jelenti, hogy elég vékonyra csiszolt penge élén egyensúlyozva kell, kellene ráfordulni a kampány véghajrájára. Amihez csak kellő bölcsességet, és kevesebb veszekedést lehetne kívánni az évek óta inkább egymást, mint a Fideszt leváltani akaró pártoknak.

Márcsak azért is, mert Hódmezővásárhelyen nagyságrendben annyian szavaztak a Fidesz jelöltjére, amely aránnyal többséget lehet szerezni az országgyűlésben. Ha a megosztott szavazóbázis tagjai otthon maradnak. Márpedig minden olyan kampányszólam, ami a megosztottságot, az előre eldöntöttséget hangsúlyozza, netán egy passzív bojkottra buzdít, ezt a passzivitást erősíti. Holott a Fidesz éppen az általa hozott választási törvény keretei között verhető meg nagyon. Ha elég magas a részvétel aránya. Aztán persze még mindig jöhet a fekete leves. Ha kiderül, hogy az ellenzék egy része, például szerintem a Jobbik, csak annyiban ellenzék, amennyire Orbán volt Kádár ellenzéke. Amennyiben Orbánnak nem a rendszerrel volt alapvető baja, hanem a hatalom tulajdonosának a személyével.

Márpedig a cezarománia jegyében kialakított, egyszemélyes vezetéshez igazított hatalmi hierarchia túl vonzó lehet, ha egy párt politikusai alapvetően a hierarchikus rendszer dicséretével, embercsoportok bűnössé kiáltásával kommunikál. Ahogy, szerintem, a szinte baloldalról érkezett és szinte a szélsőjobbhoz érkezett Fidesz, illetve a szinte szélsőjobbról érkezett, és a közép felé totyogó Jobbik jelenleg elég közeli pontokon áll a politikai koordinátarendszerben. De ez már nagyon messze van Hódmezővásárhelytől. Ahol szintén a holnapok fogják megmutatni, hogy merre lesz az előre.

Kategóriák: Szervezetek

Hamvai Kornél: MÁRTON PARTJELZŐ FÁZIK a Pinceszínházban

2018, február 26 - 06:56

Kocsmaemlékezés egy részben

Márton és Miholka, két hetvenes figura a régi világból, évtizedek óta – kisfröccsök kíséretében – a kocsmapultot támasztja, és beszélget. Szó esik nőkről, lepkékről, focimeccsekről, temetésről és Montreálról, de legfőképp Denise-ről, aki „kegyetlen egy asszony volt”. Kettejük mulatságos, szeretetteljes civódása, egymás szembesítése saját életük valóságával, a világgal. Márton „itt van a vállamon az egész 20. század” életérzésével gondol vissza hosszú életére, hogy „vajon hol rontotta el,”? Hiszen ő mindent jól csinál! Ugratják egymást nap, mint nap, míg egy különösen induló reggelen feltűnik az ivóban Márton régi osztálytársa, a gazdag, amerikás zsidó Gejzlinger (egyeseknek Gerendás). És kiderül, hogy … de ezt majd az előadás meséli el.

Szereplők: Tóth Zoltán, Kaszás Gergő, Juhász Réka, Kocsó Gábor

Rendező: Kiss Csaba

Tervezett bemutató: 2018. március 2.

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Lázadás Hódmezővásárhelyen — Történelmi bukást szenvedett a Fidesz

2018, február 25 - 20:14

A Fideszben már reggel tudták, hogy baj van a kormánypárt leghűségesebb vidéki fellegvárában, amelyet Orbánék 1998 óta uraltak, a jobboldali pártok pedig 1990 óta. Ott ahol 2010-ben Lázár János akkori polgármester még 67 százalékkal győzött. Ma reggel Hódmezővásárhely összellenzéki polgármester-jelöltje –Márki-Zay Péter, aki 2009 előtt Kanadában élt–összefutott a Fidesz polgármester-jelöltjével a piacon. A fideszes politikus, Hegedűs Zoltán meglepetést okozott: udvarias volt. Mint tudjuk, ez ritksaság fideszes politikusoknál. Aztán kiderült, hogy talán életében először a hódmezővásáhelyi Lázár János, a Miniszterelnökség minisztere, titokban szavazott kora reggel, kikerülve a kamerákat meg a médiát. Aztán az is kiderült, hogy a Fidesz nem is tart ma este semmilyen eredményvárót Hózmezővásárhelyen. Mintha már a reggeli órákban érezte volna az Orbán rendszer, hogy igen nagy baj van és jobb lesz eltűnni.

És az is lett. Egész nap rengetegen szavaztak. A részvételi arány végül 63 százalék lett, az eredmény pedig (78%-os feldolgozottságnál):

  • Márki-Zay Péter (FÜGGETLEN): 57.35%
  • Hegedűs Zoltán (FIDESZ-KDNP): 41.83%
  • Hernádi Gyula (FÜGGETLEN): 0.82%

(Fotó: Márki-Zay Péter február 25-én)

Az amúgy jobboldali beállítottságú Márki-Zay Pétert a kampány alatt a Fidesz mindennek lehordta. Lázár például őrültnek nevezte és természetesen Simicska-bérencnek és pénzéhesnek. A Fidesz szerint Márki-Zay “a város kasszájának kifosztásában” érdekelt, ami a Fidesz korrupciós botrányai, különösen az Elios tükrében igencsak érdekes vád. A Fidesz választási propagandájában úgy döntöttek, hogy nem csak Márki-Zay-t támadják meg, hanem név szerint olyan egyszerű hódmezővásárhelyi polgárokat, akik az ellenzéki jelöltet támogatták. Igy próbál embereket megfélemlíteni az Orbán állam. Ezúttal nem sikerült a megfélemlítés és megszégyenítés.

Márki-Zay személyes árat is fizetett azért, mert szembe mert menni a rezsimmel, amiről azt mondta, hogy hamarosan teljes diktatúrává fog válni. Decemberben – pont Karácsony előtt – kirúgták a hét gyerekes családapát munkahelyéről. A magánvállalat amely alkalmazta állítólag már októberben döntött kirúgásáról, de valamiért jó öltetnek találták, hogy az ünnepekig várjanak és akkor rúgják ki–amiután már bejelentette polgármester-jelöltségét. Márki-Zay családja és barátai óváintették: veszélyekkel jár a mai Magyarországon választáson indulni és a Fidesszel szembeszállni. A jelölt több alkalommal is bizonytalannak tűnt a jelöltséggel kapcsolatban.

A Fidesz gőzerővel kampányolt Hódmezővásárhelyen. Ellátogatott Orbán Viktor, rendszeresen jelen volt Lázár János. A honvédelmi miniszter 5,2 milliárd forintos beruházást ígért a városban, Kósa Lajos pedig 12 milliárd forintot és tízezer forintot ajándékként minden 62 év feletti hódmezővásárhelyinek.

De ez ma már nem volt elég és a migránsozás, illetve sorosozás sem.

Néhány héttel ezelőtt az Index újságírója a fideszes jelölt hódmezővásárhelyi fórumán járt. Azt kérdezte az egyik idősembertől, hogy szerinte mi lesz Hódmezővásárhely sorsa, ha elbukik a Fidesz és jön egy ellenzéki polgármester. Az újságíró arra utalt, hogy vajon milyen anyagi hátrányt szenved el a város. Erre az idősember nemes egyszerűséggel a következőt válaszolta: “Felszabadul a város.”

Kategóriák: Szervezetek

Trudeau Indiában

2018, február 25 - 14:35

A legtöbb kanadai elemző és közíró — politikai hovatartozástól függetlenül – roppant kínosnak tartotta Justin Trudeau egy hetes indiai látogatását. A hivalkodás és ripacskodás történetesen nem része a kanadai politikának. Inkább a tradicionális “brit” visszafogottság volt jellemző eddig. Többnyire békén hagyjuk politikusaink magánéletét, de elvárjuk vezetőinktől, hogy életüket szolid középszerűségben éljék.

Csak egy példa: magyarországi politikusok elájulnának, ha látták volna, hogy milyen körülmények között laktak Kanada miniszterelnökei az ottawai 24 Sussex Drive alatti hivatalos rezidenciában. Az egymást váltó liberális és konzervatív kormányfőink hagyták a házat szétrohadni az évtizedek folyamán mert senki nem akart olyan benyomást kelteni kormányzása alatt, hogy az adófizetők pénzén luxusban él. A miniszterelnöki rezidenciában egy kis hadseregnyi egér rohangál, tele van azbeszttel, nem zárnak rendesen az ablakok és nincsen benne tűzoltó sprinkler rendszer. A hatvanas években renoválták utoljára a házat. Justin Trudeau kormányfő úgy döntött, hogy a körülmények miatt nem költözik be a rezidenciába, de látszik, hogy ő sem igyekszik nagyon hozzányúlni az épülethez.

Trudeau indiai útja–különösen a kormányfő, felesége és gyermekei szinte napi beöltözése cifra indiai népiviseletbe– szégyent okozott a legtöbb kanadai számára, miközben az indiaiak inkább csak szánalmasnak és viccesnek találták a kis északi ország kormányfőjének komolytalan magatartását. Mint, ahogy azt egy vezető ellenzéki indiai politikus megjegyezte: India egy modern ország és Kanada kormányfője indiaibb próbált lenni mint maga az indiaiak. Az átlag indiai ritkán (elsősorban esküvőn) öltözött úgy, ahogyan Trudeau tette nap mint nap látogatása alatt.

A Trudeau család.

Úgy tudjuk, hogy a vizit előtt az indiai fél azt mondta a kanadaiaknak, hogy a tervezett hét napos látogatás túlságosan hosszú, de ha Kanada mégis ragaszkodik egy ilyen látogatáshoz, akkor legalább kezdjék a politikai tárgyalásokkal és hagyják az út “kulturális” részét az utolsó napokra. A kanadai kormány egyik tanácsot sem fogadta el, annak ellenére, hogy az út legfontosabb célja valóban a gazdasági és politikai tárgyalás lett volna kormányzati és gazdasági szereplőkkel. Végül Trudeau pusztán fél napot szánt az üzleti világ képviselőire.

A legtöbb kanadainak az volt a benyomása, hogy az indiai látogatás valamilyen családi vakáció. Fontos tudni, hogy Kanadában nincsen “first family”–sem a miniszterelnök családjának, sem pedig feleségének nincsen hivatalos közjogi szerepe. Mégis, Trudeau feleségével és gyerekeivel utazott Indiába és naponta fotózkodtak együtt, indiai népviseltbe öltözve. Úgy tűnt, mintha Trudeau túlságosan beleélte volna magát abban a “rock star” státuszba, amivel rajongói világszerte illették. Vagy az is lehet, hogy Trudeau túlzásba vitte azon igyekezetét, hogy tisztelegjen más kultúrák és hagyományok előtt. Csakhogy amit tett — a sorozatos beöltözés és táncolás — nem tűnt hitelesnek, erőltetett volt és fájdalmasan felszínesnek jött át.

De az igazi probléma nem is a beöltözéssel volt. Hanem azzal, hogy Kanada kormánya megengedte, hogy egy, a nyolcvanas években egy indiai miniszter elleni gyilkossági kísérlettel vádolt sikh férfi–akit Indiában terroristának tartanak–megjelenjen egy kanadai kormányzati vacsorán. Trudeau felesége, Sophie Grégoire mellett bukkant fel egy fényképen és jelenléte komoly feszültséget okozott Kanadai és India között. Elsősorban azért, mert India eddig is azt gyanította, hogy Kanada kormánya–amelyben számos sikh származású politikus vállal szerepet és amely mindig figyel a jelentős befolyással rendelkező sikh diaszpóra közösségre–burkoltan szeparatistákat támogat az egységes India helyett.

A fő kérdés az, hogy kormányzati inkompetencia miatt kerülhetett az invitáltak listájára Jaspal Atwal, vagy a Trudeau kormány szándékosan tűrte jelenlétét? Trudeau gyorsan azt hangsúlyozta, hogy sajnálatos hiba volt az egész, a felelősséget pedig egy befolyás nélküli liberális parlamenti képviselőre tolták, akivel a miniszterelnök “el fog beszélgetni” amint hazautazik. Csakhogy itt a felelősség semmiképpen sem az Atwalt beajánló képviselőé, hanem a Miniszterelnökségé. A Miniszterelnökség rendelkezésére áll a lovasrendőrség (az RCMP), a kanadai titkosszolgálat (a CSIS), valamint a külügyminiszter információja, illetve azok jelentései. És feltehetően a Google-keresőt is tudják használni. Innen kiderült volna, hogy a Vancouver Sun már több mint két éve óváintette a liberálisokat Atwal miatt, aki már akkor is Trudeau környezetében bukkant fel.

Elképzelhető, hogy a liberálisok a félmilliós kanadai sikh diaszpórát igyekezték a kormánypárthoz vonzani, hiszen Trudeauék felmérhették a veszélyt, hogy Jagmeet Singh sikh származású politikus megválasztása óta, mint az Új Demokrata Párt vezetője sok sikh szavazó átvándorolhatott a markánsan baloldali ellenzéki párthoz. És mint tudjuk, Singh is óvatosan kezeli ezt a közösséget. Például mai napig nem volt hajlandó határozottan elítélni az 1985-ös Air India járat felrobbantását sikh terroristák által. Pedig a torontói-montreáli-dublini-delhi-i Air India járat felrobbantása volt a legnagyobb tömeggyilkosság Kanada történelmében–összesen 329 ember halt meg, köztük 268 kanadai állampolgár. Singh azonban a sikh közösség érzékényeségére ügyelve, nem ítélte el a támadást, amikor megválasztása után erre egy újságíró rákérdezett.

Trudeau szerencsétlenül sikerült indiai útja — amit egy vezető indiai újságíró “óriási bukásnak” nevezett — elsősorban kanadai belföldi, diaszpóra-politikai és szavazat szerzési megfontolásokra épült. És azt látjuk, hogy nem könnyű evezni a Kanadában élő diaszpóra közösségek időnként turbulens vizeit. Talán az ország külpolitikáját nem a diaszpórákra, azok vélt vagy valós igényeire kéne építeni.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak