Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 1 óra 15 perc

Oleksandr Mardan: Valentin nap éjszakája a Rózsavölgyi Szalonban

2017, december 19 - 13:53

Bármi megtörténhet Valentin nap éjjelén. Oleksandr Mardan darabjában meg is történik. Lehetne az is a címe: Valentin napi pszicho. Egy varázslatos este hátborzongató éjszakába fordul át egy férfi és egy nő életében, akik ugyan házasok, de leginkább már csak a közös emlékeik kötik össze őket. Azon a különösen misztikus éjjelen azonban felidéződnek az elhallgatott, ki nem beszélt történeteik, vádak, fájdalmak, csalódások is.

Persze mégsem ilyen egyszerű az egész. Mert aztán megjelenik egy ismeretlen, aki mégiscsak ijesztően ismerős. A világítás kialszik, a gyémánt nyakékek eltűnnek, ujjlenyomat sehol. Szövevényesen izgalmas helyzetek. De lehet, hogy csupán bizarr képzelődés mindez? Vagy a valóság bizarr ennyire? Teljes a rejtély, és olykor még a tükrök is hamis képet mutatnak. Ebben a párkapcsolati krimiben senki sem az, akinek látszik. Vagy talán mégis?

Oleksandr Mardan kortárs ukrán szerző műve nem klasszikus krimi, bár felsejlik a skandináv bűnügyi történetek hangulata. De közben mégiscsak az a kérdés, mi lesz a házaspár sorsa, képesek-e megoldani a legnagyobb rejtvényt, párkapcsolatuk válságát.

 

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A nemesség kötelez

2017, december 18 - 20:04

Bár a címbeli, régi francia kifejezés – noblesse oblige – használata napjainkra sajnos kiment a divatból, ezért még vannak helyek és emberek a világon ahol e szavakat a tartalmukkal együtt ismerik. Egy ilyen helyzetnek lehetünk most tanúi, amikor két magyar, történelmi arisztokrata család tengerentúlon élő leszármazottjai magyar vonatkozású hagyatékukat ajándékozták a Nemzeti Múzeumnak.

Sokan, sokat tettek azért, hogy ez a hihetetlen értékű műtárgy-együttes a Magyar Nemzeti Múzeumba érkezzen. Az ajándékozók, Gladys Szápáry és Paul Szápáry apai ágon a Szápáry grófok, anyai ágon pedig a Széchényiek leszármazottai, a múzeumalapító Széchényi Ferenc gróf szépunokái. A testvérpár anyai nagyanyja révén a neves amerikai Vanderbilt családnak is rokona. A hagyaték hazakerülését dr. Szapáry György, volt washingtoni magyar nagykövet támogatta. A Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott gyűjtemény összesen nyolc, 18-19. századi festményt, 15 darab 19-20. századi fényképalbumot, 18-19. századi okleveleket, több ládányi, 20. századi iratanyagot és egy jelvénygyűjteményt foglal magába. Az alkotások számottevő történelmi értéket képviselnek.

Sokan mondják, hogy minden múzeum annyit ér, amilyen gyűjteménye van. Én inkább azt mondom: amilyen társadalmi háttere van, amilyen közösség körülveszi – hangsúlyozta Varga Benedek a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a hazaérkezett gyűjtemény bemutatásakor. Ha végignézzük Európa nagy múzeumait, gyakran azt látjuk, hogy keletkezésükkor egy-egy nagyon gazdag ember gyűjteménye válik országos gyűjteményé. Igaz ez a Magyar Nemzeti Múzeumra is, mert Széchenyi Ferenc által történt megalapítását követően nagyon gyorsan magába fogadott olyan gyűjteményeket, melyeket a magyar történelmi családok halmoztak fel. A kezdetektől ide hordták össze azokat a kulturális kincseket, melyek az egész nemzet épülésére, az egész társadalom megerősítésére szolgálnak. Nagyon fontos vonása ez ennek a múzeumnak és ebbe a sorba illik a mostani ajándékozás is, ahol a műtárgyak a XVIII. századtól a XX. század elejéig terjedő kort fogják át.

Amikor nagykövet voltam, megpróbáltam a nagykövetség történetét feltárni, feldolgozni – mondta el Magyarország korábbi washingtoni nagykövete, dr. Szapáry György. Magyarország első washingtoni nagykövete gróf Széchenyi László volt, róla nagyon keveset tudtunk. Az egyik lánya a Szapáry család egy tagjához ment feleségül, így kerültünk kapcsolatba az Egyesült Államokban élő Gladys Szápáry és Paul Szápáryval. A név nem elírás, a család muraszombati ága írja két á-val a nevét. Felkeresve őket, a házukban káprázatos értékeket láttunk. Egyikük sem családos, így jött az ötlet, hogy a műtárgyakat haza kellene hozni. A magyar Miniszterelnökség által kezelt Mikes Kelemen Program szerepe, feladata pont ez. A lebonyolítás 2014-től mostanáig, éppen három évet vett igénybe. Az egész azzal kezdődött, hogy a Nemzeti Múzeum két munkatársa odautazott és elkezdték leletárba foglalni, feldogozni a műtárgyakat. Ez nem volt kis munka, mert a levelek teljesen rendezetlenek voltak, értékes dokumentumok között például gázszámlák hevertek.

Az, amit ma társadalmi kötelezettségvállalásnak nevezünk, korábban sem volt idegen a Szapáry családtól. Gladys és Paul Szápáry édesapja, Szápáry Antal gróf a második világháború idején a Magyar és Nemzetközi Vöröskereszt összekötő tisztjeként több tízezer lengyel menekültnek segített átvonulni vagy ideiglenesen letelepedni Magyarországon. 1944-ben öt hónapot töltött a mauthauseni lágerben, ahonnan a svéd király közbenjárására szabadult ki. Nővére, Szapáry Erzsébet grófnő a világháború alatt több ezer zsidó származású embert mentett meg, amiért 1998-ban postumus Yad Vashem kitüntetést kapott. Szapáry Antal 1948-ban az Egyesült Államokba emigrált és 1949-ben megalakította a Magyar Nemzeti Sportszövetséget (Hungarian National Sports Federation), támogatta az emigráns magyar sportolókat, segítette kivándorlásukat, elhelyezkedésüket, versenyeztetésüket, így 1956-ban, a melbourne-i olimpikonok emigrációját is.

A most hazakerült műtárgyak között a festmények zöme 18. századi, a Szapáry család muraszombati ágának férfitagjait ábrázolja, többek között a legendás Szapáry Péterét, aki a 17. századi törökellenes harcokban Hamzsa bég fogságába esett. A festmények között található két gyermekportré 1758-ból. Művészi színvonalát tekintve a legkiemelkedőbb az a 19. század második feléből származó nagyméretű, gyönyörű festmény, amely Szapáry Gézáné Győry Máriát és kisfiát, Szapáry Pált ábrázolja. A 19. századi, eredeti kötésben megmaradt fotóalbumok a magyar arisztokrácia képviselőinek portréit tartalmazzák. Közöttük foglal helyet Keglevich Auguszta albuma, akinek magánélete nagy botrányt kavart a konzervatív, katolikus körökben. A grófnő 38 éves korában elvált Szapáry Antaltól és feleségül ment Batthyány Kázmér grófhoz, a későbbi, 1849-es magyar külügyminiszterhez. A 20. századi fényképalbumok az arisztokrácia életmódját örökítik meg, egyikükben az adományozók nagyapjáról, Magyarország első washingtoni nagykövetéről, Széchényi Lászlóról és családjáról készült fotókat fedezhetünk fel.

Egy abbáziai nyaralásról készült felvételen felismerhető Erzsébet magyar királyné, Sissi húga, Matilda Ludovica bajor hercegnő, valamint leánya, Mária Terézia, Hohenzollern hercegné és unokája, Auguszta Viktória, a későbbi portugál királyné. Egy másik fotón Sztáray Irma grófnő, Sissi társalkodónője látható, aki a királyné kíséretében tartózkodott a genfi merénylet időpontjában. Kiemelkedő történeti értékűek III. Károly magyar király eredeti, függő pecsétes pergamenoklevelei, I. Ferenc király 1810. évi díszes oklevele, Ferenc József 1873. évi oklevele. Győry Mária grófnő eredeti bársonykötésű, ezüstveretes díszoklevele 1883-ból. Az egyik legjelentősebb dokumentum-együttes a Sportszövetség működésére vonatkozó iratanyag, amely az 1945 utáni magyar sporttörténet fontos forrásanyaga. Olyan kiemelkedő sportolók aktáit tartalmazza, mint pl. Zádor Ervin vízilabdázó, Iglói Mihály, Rózsavölgyi István, Tábori László futók, Benkő Pál nemzetközi sakknagymester, Keleti Ágnes tornász.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Lev Tolsztoj: HÁBORÚ ÉS BÉKE A VÍGSZÍNHÁZBAN

2017, december 18 - 10:03

A Háború és békét Lev Tolsztoj fő művének tekintette, melyet már a korabeli közönség is rajongással fogadott. A regényt övező csodálat a mai napig töretlen. Tolsztoj a szereplőinek sorsát végigkísérve szenvedélyes szerelmeken, tragédiákon, születéseken és halálokon át mutatja fel Kelet és Nyugat, Európa és Oroszország máig változó kapcsolatát. A Háború és béke családtörténeteiben a legfontosabb szereplők közül Pierre Bezuhov Napóleon-rajongóból a háborútól megundorodva válik az élet szentségét hirdető emberré. Barátja, Andrej herceg a családja elől menekül a hadseregbe. A ragyogó Natasa az ösztöneiben vakon bízó kamaszlányból szerelmeken és csalódásokon keresztül érik felnőtt nővé. Három különleges élet, három kivételes sors.

A Háború és béke e kétrészes változata a Shared Experience, a Nottingham Playhouse és a Hampstead Theatre koprodukciója, és először 2008. február 7-én mutatták be a Nottingham Playhouse-ban.

 Rendező: Alekszandr Bargman

A vígszínházi változat Helen Edmundson adaptációja alapján készült.

Fordította: Morcsányi Géza.

 

Pierre Bezuhov gróf  —  Király Dániel

Rosztov gróf  —  Seress Zoltán

Rosztova grófné  —  Hegyi Barbara

Nyikolaj, az idősebb fiuk  —  Szántó Balázs e.h.

Az ifjú Petya, a fiatalabb fiuk  —  Csiby Gergely

A kis Petya  —  Gerő Botond / Simon Boldizsár

Natasa, a lányuk  —  Bach Kata

Szonya, Rosztovék unokahúga  —  Gilicze Márta

Bolkonszkij herceg  —  Hevér Gábor

Andrej, a fia  —  Wunderlich József

Marja, a lánya  —  Szilágyi Csenge

Liza, Andrej herceg felesége  —  Tornyi Ildikó

Mademoiselle Bourienne, Marja hercegnő társalkodónője  —  Puzsa Patrícia

Anna Pavlovna Scherer  —  Igó Éva

A nagynénje  —  Hegyi Barbara

Vaszilij Kuragin herceg  —  Gados Béla

Anatole, a fia  —  Telekes Péter

Hélène, a lánya  —  Kopek Janka

Kutuzov tábornok, az orosz seregek főparancsnoka  —  Borbiczki Ferenc

Napóleon Bonaparte  —  ifj. Vidnyánszky Attila

Platon Karatejev  —  Karácsonyi Zoltán

Dolohov hadnagy  —  Zoltán Áron

Borisz Drubeckoj  —  Medveczky Balázs

Továbbá  —  Borsi-Balogh Máté e.h.Tóth AndrásTakács Zalán

Díszlet: ANVAR GUMAROV
Jelmez: PUSZTAI JUDIT
Dramaturg: GOLUBEVA DARJA, MÁTRAI DIÁNA ESZTER
Koreográfus: NYIKOLAJ REUTOV
Zene: MESTER DÁVID
Zenei munkatárs: FARKAS BENCE
Videoinstalláció: SZÖLLŐSI GÉZA
Fény: CSONTOS BALÁZS
Hang: PÁSZTOR GÉZA, SZŰCS PÉTER
Ügyelő: BALÁZS LÁSZLÓ, KUTI LÁSZLÓ
Súgó: KERTES ZSUZSA
A rendező munkatársa: FRIGYESI ESZTER, SURI ZSÓFIA, SZABÓ G. LÁSZLÓ

 (forrás:színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Fáklyák, Jobbik, Fidelitas

2017, december 17 - 14:56

A Jobbik, mint párt, szalonképesítésének fontos lépése volt az ÁSZ bírsága. Jelezve: annyira, de annyira fél a Fidesz, hogy csak, na. A forgatókönyv őszinteségét meg vagy elhisszük, vagy nem. A koncepciósnak tűnő ÁSZ-döntés elleni fáklyás felvonulással meg vagy egyetértettek az emberek, vagy nem.

Aki elhiszi a Jobbik cukiskodását és középre-tartásának őszinteségét, az akár egyet is érthetett a felvonulással. Talán, ha nem a Jobbik szervezi a tüntetést, akkor kicsit hitelesebb lett volna a demokrácia féltése, a tényleges szolidaritásra törekvés látszata. De a „volna” nem történelmi kategória. Így azt sem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha a Jobbikot nem kedvelő baloldalibb szervezetek egy párhuzamos tüntetést szerveznek az ÁSZ székházához. Miközben a Fidelitas szervezett egy fáklyás tüntetést, amely az üldözött keresztényekért hirdetett szolidaritást. Pár évvel megkésve, de ami késik, az eljön. A Fidelitas akciója is.

Amelynek időzítése egy kicsit árulkodó. Ahogy a módszere, a fáklyás felvonulás is. Így nyugodtan tekinthetjük egyfajta ellentüntetésnek is. A Jobbik felvonulására szervezve. Az említett késedelem egyébként azt jelenti, hogy a Fidelitas nem igazán szervezetett emlékezetes tüntetést akkor, amikor a menekültekkel érkező keresztényeket is a humanizmus szemétdombjára dobta Orbán rendszere. Ahogy a kormány közelében feneket fényesítő decibelkeresztények azóta sem nagyon hallatják szavukat az emberi megalázások ellen, az Embereknek szóló támogatások érdekében. Alkalmasint a Fidelitas sem. Így a jelenlegi keresztényvédő, és a Jobbikkal azonos módszert választó felvonulásuk üzenete világos. Azt üzeni, hogy a Fidesz utánpótlás csapata szerint a Fidesz maga a kereszténység, míg mindenki, aki ellenzi Orbán uralmát, az maga az antikrisztus. Amely üzenet túl ismerős. Egy olyan korból, amikor a fáklyák mellett kristályokat is emlegettek.

Azért a Fidelitas a Jobbiknak is be gondolt szólni. Így felvonultak Simicska házánál is. Annak érdekében, hogy elmondhassák: a Jobbiknak ott és nem Fidesz székházánál kellene tüntetnie. Mintha elfelejtették volna azt az apróságot, ami ezt az akciójukat kissé nevetségessé teszi. Amire a 444 is rámutatott. Jelesül azt, hogy Simicska nélkül a Fidesz ma egyike lehetne a méltán elfeledett, a rendszerváltás körüli dachullámból sarjadt szervezeteknek. Amikor tehát a Fidelitas ma Simicskában látja a mumust, akkor közvetve elismeri: a Fidesz egy nagy nulla lenne Simicska nélkül. Annyira, hogy még a 2010-es kampány is könnyedén beomolhatott volna az üzletember támogatása nélkül. A Fidesz utánpótlás-csapatának tehát valójában elég kontraproduktív munkát végzett. A mentségük legfeljebb annyi lehet, hogy valójában, tömegesen a kutya sem figyel oda erre gitt-egyletre. Legfeljebb majd akkor, ha a tagság ugyanúgy elvárt lesz, mint annak idején a KISZ esetében. Amelynek számos ma komcsizó Fidesz-tag is lelkes tagja volt. Míg haszna volt belőle.

A Jobbik felvonulása is megérdemelne valószínűleg egy hosszabb szösszenetet. Azonban azt tőlem függetlenül is szénné fogják elemezni a média munkásai és szakértői. Érthetően, mert kétségtelenül ellenzékinek beállított és kétségtelenül látványos megmozdulásnak ígérkezett. A megosztó jellegét pedig a részvétel nem túl magas száma mutatja. Ahogy azon is lehet vitatkozni, hogy a Jobbik mennyire a demokrácia letéteményese. Amely vélemény azt is befolyásolhatja, hogy ki mennyire veszi komolyan a Jobbikkal együtt szereplőket. A nem egy kormánynak gesztust tevő akciót magának tudható szervezetektől, a szintén felszólaló, akár demagógnak is tekinthető, Puzsérig bezárólag. Akinek abban igaza van, hogy a szürreális koalíciók korát éljük.

Az egy más kérdés, hogy a Fidesz-kormányzással gondosan felkavart zavarosban ki akar, és mit halászni. Mármint a hatalmon kívül. Amely halászatba, sajnos, a demokratákat csapdába ejtő ÁSZ-döntéssel megtámogatott Jobbik-Fidesz koalíció kikaparása is belefér. Mert amikor Vona szerint a feladat az, hogy „megvédeni magunkat a külső és belső elnyomás ellen”, akkor nem nehéz meglátni a rímet az Orbán féle ellenségkeresésre éppen úgy, mint a történelmi boszorkány-, szabotőr, ellenzék-üldözésekre sem.

Kategóriák: Szervezetek

Az antiszemitizmus nem a zsidók ügye

2017, december 17 - 14:47

Heisler András a Mazsihisz elnöke nyilatkozott a Független Hírügynökségnek, és a Pócs-féle gyalázat kapcsán elmondta: ne a hitközség legyen az első, amely felemeli szavát az ilyen undorító megnyilvánulások ellen.

Ez a mondata, amely a Klubrádióban is elhangzott, megosztotta a közvéleményt, sokan azt mondták, a zsidó szervezeteknek kellene elsőként megszólalniuk ilyen ügyekben.

Szerintem igaza van Heisler Andrásnak, amiért nem repültek rá azonnal az ügyre. Az antiszemitizmus ugyanis nem a zsidók ügye. Az antiszemitizmus minden tisztességes, normálisan gondolkodó ember ügye. Meg kellett volna szólalnia, már régen a köztársasági elnöknek, nem is a mostani Pócs-féle gyalázat kapcsán, hanem az egész Soros kampányról kellett volna véleményt mondania. Áder János azonban, mint minden más fontos ügyben, ezúttal is hallgat. Ő nagyobb távlatokban gondolkodik, a Föld és az emberiség megmentésén munkálkodik.

Ami kétségkívül fontos feladat, pedig az, hogy milyen világot hagyunk utódainkra, nemcsak a globális felmelegedésen, hanem egymáshoz való viszonyulásainkon is múlik.

Nem szólalt meg a házelnök sem, de hát mit is mondhatott volna. És a pártok – már amelyik egyáltalán – is csak külön-külön tiltakoztak. Pedig, lásd a CEU melletti tüntetést, most lehetett volna sokakat megmozgató közös ügyet találni. Talán még a kormányra is nyomást lehetett volna gyakorolni.

Mert az egy dolog, hogy a miniszterelnök hátizsákjában magával vitte Brüsszelbe 2,3 millió ember véleményét. (Már amennyiben tényleg ennyi támogató levél jött össze, merthogy ez sem biztos.) Ám feltéve, de meg nem engedve, fogadjuk el, hogy 2,3 millió honfitársunk nemet mondott az amúgy nem létező Soros-tervre. És a többiek? Akik nem ültek fel az uszításnak, és nem küldték vissza nemzeti konzultációs ívet? Vagy visszaküldték, de nyomdafestéket nem tűrő ábrákkal rajzolták tele? Az ő véleményüket miért nem
vitte el Brüsszelbe a miniszterelnök?

Látszólag elkalandoztunk, a Mazsihisztől indultunk, a Pócs féle undormánytól, és attól, hogy kinek kell ilyenkor megszólalnia. Ám csak látszólag eveztünk távoli vizekre, valójában ugyanarról beszélünk. Jelesül arról, hogy az antiszemitizmus nem a zsidók ügye. Röhrig Gézát, az Oscar-díjas magyar film, a Saul fia főszereplőjét idézem:

„Auschwitzot nem az akkori szélsőjobb csinálta, hanem azok, akik a Nagykörúton nyugodtan sétáltatták a kutyájukat, miközben sárga csillagos embereket tereltek a gettóba. Konszolidált polgári életet élő emberek, köztük ügyvédek, orvosok semmilyen szolidaritást nem mutattak fel, inkább behúzták az ablakaikon a függönyöket. Nem azoktól kell a legjobban tartani, akik ma ócska,helyesírási hibáktól hemzsegő uszító kommenteket írnak a site-okon, hanem attól a hallgatag többségtől, amelyik szemet huny. Azoktól a járókelőktől, akik akkor nem voltak szolidárisak a zsidókkal; mint ahogy ma nem azok például a cigányokkal vagy a menekültekkel.”

Olyan országban, ahol nem jó zsidónak (romának, melegnek, péknek, brókernek, buszsofőrnek, főcsővezetőnek, stb.) lenni, ott nem-zsidónak lenni sem jó.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A leghűségesebb város, ha hűtlen lehetett polgáraihoz, akkor mindig megtette…

2017, december 16 - 15:37

Kedves Feri, jól emlékszel Rudinak szólítottatok. Természetesen üknagyapámat, de dédnagyapámat, nagyapámat és apámat szintén, aztán történt valami, sőt történtek valamik. Nagyapámat még – az újabban rózsaszínre festett – Horthy korszakban tűzoltó őrmesterré léptették elő. Minden stimmelt, rátermettség, elhivatottság, a négy polgári iskola, még a bajusz is, csak a nevét kellett magyarosítani, így lett Ő Szecsődi Rezső. Előléptették. Apám, a villanyszerelő inas maradhatott Sz. Rudolf. – Jut eszembe, a napokban kedves erdélyi barátom adóbevallását segítettem kitölteni, figyelmeztetett: feleségének Annának a nevét Ana-nak írjam. Így anyakönyvezték románul őt, a magyart. – Nagyapámmal szép hazánkban kissé szigorúbbak voltak, lelkük rajt.

Civitas Fidelissima. Nézzük a hűség városát. Ha akadékoskodni akarnék nem a város volt hűséges, hanem a polgárai, természetesen nem a városhoz, hanem Magyarországhoz. Gondolom a törvény alkotói sem gondolták másként. Nézzük, hogy bánt a leghűségesebb város a hazához hű polgáraival, mondjuk zsidó polgáraival 1944-ben Horthy alatt, vagy 1946-ban a háború utáni köztársaságban a Független Kisgazdapárt regnálása alatt, magukat korábban németnek valló polgáraival. (Vajon hány hazafi volt az ezernyolcszáz Auschwitz-ba hurcolt zsidó és a hétezer kitelepített német között?) Aztán jöttek a kommunisták. Nem tudom mennyi volt a recski és mennyi volt az egyéb módon üldözött, ahogy a háború menekültjeiről, a hadifogoly áldozatokról, a hősi halottakról (katonának hurcolt áldozatokról) sem tudok számokat és az ötvenhatos menekülők számáról sem. Gusztustalan is lenne holmi számháború, hiszen mindig az-az egy, az áldozat szenved. A felsorolt szörnyűségek utolsója sem sóhajthatott fel megkönnyebbülten: hurrá(!) ma már csak én haltam meg (Karinthy után szabadon), jobb esetben: ma már csak engem fosztottak ki. A bűn nem számokkal mérhető, mégis e város (és ez a haza) több alkalommal más-más ideológia mentén és sok százezer (másfél millió) polgárával szemben volt hűtlen. Mondhatnám, hogy a leghűségesebb város, ha hűtlen lehetett polgáraihoz, akkor mindig megtette.

Mindnyájunk szégyenére, teszem hozzá.

Nagyapám megúszta névváltoztatással, kitelepítve nem lett 1944-n, igazolta, hogy részt vett az 1919. évi északi hadjáratban, másrészt nem volt semmije, amit elvehettek volna Tőle. Szegény volt

Ezerkilencszáz-negyvenhétben, amikor születtem még élt a félelem, ezért csak Rezső lehettem és előttünk, gyerekek előtt nem hangzott el német szó és szüleim lakásajtaján a Rudolf Rezsőre változott, bár apám igazolványban maradt az ősi név.

Úgy lettem Rudi helyett Rezső, ahogy Anna Ana, és úgy maradtam Rudi, ahogy Ana Anna. A huszadik század szégyenteljes, kicsinyes fintora, jelentéktelen pötty, a többi bűn mellett szót sem érdemel.

Mára megszűnt az alkotmány, és a köztársaság. Nem bánom, nem védett (véd) az senkit, politikai csűrcsavar, a hatalom a játékszere, elég volt legyőzéséhez kétharmados fülkeforradalom. Mit ér az ilyen alkotmány? Bakfitty! Annyit ér, nem sokat. Semmit.

Talán a világdúló, véres háború után született Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, talán az, ami nem lehet kisszerű politikusok, és nagystílű gazemberek játékszere. Igen az emberi jogok! „Azok a jogok és szabadságjogok, amelyek minden embert születésüktől fogva egyenlően megilletnek.” (Wikipédia), és ezért, meg amit fentebb írtam azért utasítom el többek között a rótmanózást. Még a szalon rótmanózást is.

Igen Feri, elutasítom, ezen túl még édesapád emléke miatt is. Tudjuk, tényleg „… nem műanyag ’56-os volt, nem szájhős.” Volt oka menekülni és visszatérni (nem csak édesanyád honvágya miatt, ahogy mondta). Bizonyára tudod, hogy, amolyan műanyag ötvenhatosok egy csoportja még kvázi halálra is ítélte. Ott az emigrációban is az maradt aki, tisztességes ember, politikusként pedig szociáldemokrata. A hőzöngő, félfasiszta Horthys-ták között elfogyott körülötte a levegő. Halálra ítélték; tőlük ez kitüntetés. A tisztességes embert nem azért mondom, mert nem zsidózott, természetesen nem (ma Magyarországon majdnem minden tisztességes ember zsidózik), hanem mert egyszerűen az volt.

1968-ban, mikor a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát tizenkilenc éves voltam, nemes és heves. Kikeltem magamból, fel voltam háborodva, ahogy Ő. Csitított és örült, mert valaki kimondta, amit nem mondhatott ki, hisz hazajövetelének feltétele volt (ezért nem zárták börtönbe), hogy nem politizálhat. Akkor fogadott barátjává, nem a sakk körben. Nekem nem sok bajom lett, a KISZ-ből nem zárhattak ki, mert valamiért fel sem vettek, (ez egy másik történet) egy áthelyezéssel megúsztam.

Ennyi volt, de a barátság nem, az nem ennyi, alaposan kompenzált.

Ahogy mondtam édesapád nem politizálhatott, de politizált! Velejéig szociáldemokrata volt, olyant tudott, amit ma egy párt sem, és anno a Petrasovits féle szociáldemokrata párt (ennek elnöke volt) sem, pedig ez szociáldemokrata fegyver, amihez okosnak is kellett lennie. Okosnak lenni nem nagy ügy, én is okos vagyok, még néhány bizonyítványom is van róla, de Ő okosan volt okos. Figyelték, azt is tudták róla, amit Ő sem tudott magáról.

Nem politizált, csak létrehozott egy sakk kört (engedték neki, hadd foglalja el magát gondolhatták) Vasas Sakk Szakosztály volt a neve vagy valami hasonló. Ő pedig lett valaki, akit ismertek, akit szerettek, aki képviselt, aki felszólalhatott, akit meghívtak. Jelenthették a kopók: nem, nem politizál pedig azt tette ott az orruk előtt. Okosan volt okos. Sokan jártunk oda, nem politizáltunk és mégis.
Hát ezért ítélem el a rótmanózást, a huszadik század bűnei miatt, az emberi jogok miatt, és Kitzinger Feri barátom emléke miatt.

Elítélem a zsidózás, cigányozás mellett még a szegényellenességet. Erről néhány szót. A szegénységről.
TV interjúalanya nyilatkozik, szép, szelíd molett nő, olyan negyvenes. Hordozza mindazt a bájt, ami egy kosztümbe elfér, és még azt is, ami bele képzelhető, okos és szelíd. Ő segít annak, aki magán is segít. Mondja. Senki arca nem rezdül, mosoly és derű, pedig nyilvánvaló, ez a hetedik főbűn, a jóra való restség bűne.

A jó sanghaji nagynénikéd térde kalácsát, azt segítsd, kedves, kosztümös szépség, ne engem. Engem akarsz segíteni, aki magamon is tudok, azon segíts, aki nem tud magán segíteni, Ő szorul rá, nem én. Aztán, majd egyszer, ha én nem tudok magamon segíteni, akkor, de csak akkor segíthetsz engem. Ám akkor nem fogsz segíteni, mondod, most meg nem kell. Ezért vagy te a szép köntösbe öltözött romlottság alapesete, mormolom szűk szemekkel, és nem tűnök túlzottan szerethetőnek. Én vagyok a Kisember.

Baráti üdvözlettel Rudi

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Otthonuk az országút — Kanada kamionos rendőrei (5. rész)

2017, december 15 - 21:22

Friss hír: Az Ontario-i Provinciális Rendőrség “Kamionos Rendőröket” küld ki az utakra.

2017-ben az Ontario-i Provinciális Rendőrség 6200 balesethez szállt ki, amiből 87 tragikusan ért véget. A statisztikák szerint az esetek 65 százalékában a teherautó sofőr volt a hibás. Ennek fényében a provinciális rendőrség akcióba lépett a biztonságos szállítás érdekében (Operation Safe Trucking). Egy héten keresztül saját rendőrségi nyergesvontatójukkal a Toronto és környéke útjait ellenőrzik. A kamionos magasságból könnyebben látható az agresszív, figyelmetlen, mással elfoglalt sofőr. Figyelik továbbá a gyorshajtást és a túl közeli követést is, de ők maguk nem fognak senkit leállítani. Készenlétben álló autósrendőrök kapják meg az információt és ők fogják a szabálysértőt felelősségre vonni. Az első próba-hét után áttekintik és összegzik a tapasztalatokat, hogy azután Ontario más részein is feltűnhessen a “kamionos rendőr”. Persze a már jól bevált, szokásos teherautó és jármű ellenőrzést is folytatják, s mindemellett légi járőrözéssel is figyelik a szabálytalankodókat.

(Ontario-i “kamionos rendőr”)

Egy kis magán szállítási cégnél…

A férjem első kamionos munkahelye egy családi vállakozás keretében fenntartott kis cég volt. A feleség rendezte a könyvelést, a férj munka után járt, az apróbb autószereléseket elvégzezte a házánál, és maga is sofőrködött. Három kamionjuk volt. Akkor már 19 éve működtek, először csak egy nyerges vontatóval járt a tulajdonos, aztán vette a következő monstrumot és alkalmazta a sofőröket hozzá. Elmondása szerint a kamionszerelő öccsén keresztül voltak összeköttetéseik, így állandóra egy kanadai céggel szerződött le és még szerzett hozzá kiegészítő fuvarokat, hogy ne menjenek üresen Ottawa-Montreál-Torontó és Vancouver között.

Nem lehetett könnyű, de jó kilátásaik voltak, mindig volt munka.

A három szerelvényhez még hat dolgozója volt. Mindegyiknek adtunk nevet is, róluk még részletesebben fogok írni, mert regénybe illő történet kerekedett ki a velük töltött hat hónapból. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy az év legviszontagságosabb téli hónapjait dolgozták le együtt, 2007 októberétől 2008 áprilisáig.

A munkarendjük a következő volt: pénteken kora este indult a három kamion Ottawából. Az egyik direktben Edmondtonba ment, ott csak egy sofőrre volt szükség. A másik kettő a fedélzetén két-két sofőrrel Montreál felé tartott, felvenni a leginkább gyógyszerekkel megrakott pótokat. Az ezután következő közel hat napban tízezer kilométert vezettek le. A két sofőr 10 óránként váltotta egymást, így abban a jó két napban, amíg el nem érték a végcélt, a motor a tankolás kivételével állandóan járt. Aki Ottawában kezdett vezetni, az vette fel a pótot Montreálban és indult neki a végeláthatatlan utaknak. Minden nap kellett tankolni. Jó esetben akkor váltottak, s így a szünetjüket is akkor vehették ki. Így naponta egyszer legalább WC és étkezde közelében voltak. A két oldalon elhelyezkedő tartályokba kb. 1500 liter gázolaj fért el. Így mire az éppen szolgálatos sofőr mindkét oldalt megtöltötte, fél órát didergett télen a mínusz 35 fokos hidegben. Szerencsére volt olyan, aki bár pihenőidejét töltötte, besegített az egyik tartály feltöltésénél. 10 óra, váltás, 10 óra, váltás, tankolás és kezdődött előlről. Szükségleteket ahogy kellett, éppen megoldották, de arról szó sem lehetett, hogy megálljanak egy zuhanyozás erejéig. Mint már említettem, a motor csak a tankolás idejére lett leállítva, tehát nem volt másra idő.

Quebec és Ontario területe majdnem az út felét jelentette. Volt, amikor a férjem felhívott szombat este és még akkor mindig csak Ontarioban voltak. Onnan aztán jött Manitoba, ott néha le kellett adni szállítmányt Winnipegben, aztán Saskatchewan, Albertában Calgary is rész-állomás lehetett és végül British Columbia. A Sziklás hegység télen mindig meglepetéseket tartogatott számukra, akár baleset, hóvihar vagy lavina formájában. Itt télen kötelezően fel kellett tenni a láncot a kerekekre.

Volt, amikor a rakomány egy része Winnipegbe vagy Calgaryba ment, akkor az éppen szolgálatos leadta azokat. Ezzel együtt is mindenképpen vasárnap estére Vancouverben kellett lenniük. Ott mindenképpen várta őket egy lefoglalt hotelszoba, ahol végül sikerült rendesen letisztálkodni, aztán lementek az étterembe. Azonban amikor késésben voltak, éppen hogy pihentek egy kicsit az igazi ágyban és máris indultak újra hétfő reggel.

Kanada napja, a karácsony és szilveszter kivételével a kanadai munkaszüneti napok hétfőre esnek, ritkán péntekre, hogy a hétvégét meghosszabbítsák. Így az évnek legalább hét hétfőjén nem tudtak útnak indulni.

Így történt, hogy amikor csak kedden tudtak visszaindulni, akkor bizony csak késő csütörtökre, de volt úgy, hogy csak péntek reggelre értek haza. Annak, akinek vissza is kellett fordulnia péntek este, annak jó szervezést igényelt az a néhány itthon töltött óra. Ilyen helyzetben, amíg a férjem pihent és elkészítette önmagát, mi a ruhát mostuk, az ételt készítettük, de valahogy mindig elkészültünk.

A cégnél az volt a szokás, hogy az, aki két hetet ment, otthon maradt egy hétre. Volt, aki az egy hét munka, egy hét pihenést választotta. Az én férjem tartotta a rekordot, ő egyszer nyolc héten keresztül vezetett, mire egy hetet kivett. De általában három hét után kapott egy hetet.

Éppen elég fejfájást okozott a kötelező pihenőnap kivétele ilyen esetekben. A két hetes ciklusban dolgozónak legalább 72 órát kell kivennie két ciklus között. Az egy hetes ciklusban dolgozónak 36 órát. De még ezt is sokszor nehéz volt, néha csak úgy sikerült, hogy már az úton mindjárt a 10 órás szünettel kezdte. Akkor még nem volt kötelező a szatelites mérő, amit 2018-tól minden kamionba be kell szerelni.

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

Szigetvári Viktor: Liberális demokraták vagyunk, ezért megyünk a Jobbik tüntetésére

2017, december 15 - 18:00

A liberális demokráciában a bűnöst is megilleti a tisztességes eljárás.

Putyin Oroszországában Mihail Hodorkovszkij a rezsim egyik legismertebb áldozata volt. Ugyanakkor dicstelen, törvénytelen és az orosz nemzeti érdekkel ellentétes szerepe volt neki az orosz ipar egy részének magánosításában. Hodorkovszkij egy tisztességtelen, orosz oligarcha, aki közben politikai leszámolás áldozatává vált. Hiszen rajta kívül sok tízezer, Putyinhoz lojális orosz vett részt hasonló privatizációs bűnökben, mégsem állították őket soha bíróság elé. A Putyin-rezsim csak azokkal szemben járt el, akik politikailag kényelmetlenné váltak.

Hodorkovszkij egyszerre bűnös és áldozat – a tisztességes eljárás őt is megillette volna, és a liberális demokrata Együtt mellette is kiállt volna, ha Oroszországban működnénk. Függetlenül attól, mennyire elítéljük a rablóprivatizációt és az oligarchikus gazdálkodást.

Az Együtt szerint a Jobbik politikája elfogadhatatlan. Antiszemita és rasszista felhangokkal teli, közmunka-politikájában szegény-ellenes, külpolitikájában EU-ellenes és oroszbarát Vona Gábor pártja. Ezért nem kötünk velük választási szövetséget, ezért nem megyünk velük koalícióban kormányra. Nem hiszünk abban, hogy a Jobbik liberális demokráciát teremtene Magyarországon az illiberális elnyomás helyett, ezért nem buzdítjuk politikai közösségünk támogatóit arra, hogy a Jobbik egyéni jelöltjeit támogassák. A Jobbik tovább menetelne ugyanabban a zsákutcában, amelyben a Fidesz vezeti hazánkat.

Mégis képviseltetjük magunkat a Fidesz-székháznál ma este, mert a Fidesz egy politikai célú akcióval próbálja ellehetetleníteni egyik politikai vetélytársát.

Az Együttnek meggyőződése, hogy a Jobbik pártfinanszírozási megoldásai elfogadhatatlanok. Mi, az Együttben nem tartunk házi oligarchát, aki olcsón ad nekünk dolgokat. A Jobbik – szemben az Együttel vagy akár a Kétfarkú párttal – nem 40 ezer forintért, hanem 4 ezer forintért vagy akár még kevesebbért vásárolt óriásplakátokat. Minderről ráadásul hallgat Vona Gábor. Nem számol el, inkább sunnyog.

Nem akarhatja őszintén a Fidesz uralmának megtörését az, aki már ellenzékben is képtelen szakítani a Fidesz által kidolgozott és több mint két évtizede használt pártfinanszírozási megoldásokkal. Vona Gábor pártjának kormányváltó ambíciója azért hiteltelen, mert az Orbán-rezsim lényege a korrupció, ennek pártfinanszírozási formája a plakátbiznisz, és ebben gázol szügyig a Jobbik.

Az Együtt szerint jogos az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata a szélsőjobboldali pártnál, és a büntetés is jogszerű volna, ha liberális demokráciákban megfelelő eljárás eredményeként születik. De most nem ez történt, hiszen ugyanebben az ügyben a fideszes ÁSZ a Fidesz szemében a gerendát sem hajlandó észrevenni. Éppen ezért tettem feljelentést a hatóságoknál (ismét) a Fidesz tiltott pártfinanszírozási megoldásai miatt. Ha törvényt sértett a Jobbik (és szerintünk igen), akkor törvényt sértett a Fidesz is.

Ha csak a Jobbik lesz elítélve, akkor bár bűnösök, de közben áldozatok is egyszerre. És az Együtt által kívánt liberális demokrata Magyarországon még a bűnösöket is megilleti a tisztességes, diszkrimináció mentes eljárás. A Jobbik ellen nem a törvénysértés miatt jár el most a fideszes államhatalom, hanem a politikai ellenérdek miatt. Tiltakozásunk is ennek szól.

A 2018-as választások előtt a Fidesz most maradék szabadságunk megtörésére készül. Korlátozza a sajtót, ellopja a vidéki nyilvánosságot, fenyegeti a politikai ellenfeleket, felszámolja a mindeddig ellenálló bírói szabadságot, megtör politikai ellenfeleket. Ez ellen mindig tüntetni fogunk. És közben kiállunk hazánk korrupt világának megtisztítása mellett is, ahogyan eddig is tettük, kemény konfliktusokat is vállalva.

Szigetvári Viktor

Kategóriák: Szervezetek

Térdelni tanítsd…

2017, december 14 - 16:14

Csepreg felkerült a politikai térképre. A Nyugat.hu híradása nyomán. A polgármester ott ugyanis olyan nagy úr, hogy térdelve kell köszönteni, ha átad valamit. A jelek, és a képek szerint. Az ovisoknak. Akik állítólag önként és dalolva tették.

Azért vannak kétségeim afelől, hogy egy óvodás mennyire önként és mennyire dalolva megy polgármestert üdvözölni. Valószínűbbnek tűnik, hogy oda megy, ahova az óvoda dolgozói szerint menniük kell, és olyan dalt énekelnek, olyan műsort prezentálnak, amit begyakoroltatnak velük. Így volt ez évtizedekkel ezelőtt, és így lesz valószínűleg a jövőben is. Nem politikai, hanem életkori, fejlődéslélektani okokból. Amikor tehát azt nyilatkozza valaki, hogy a gyerekek örömmel mentek valahova, akkor valószínűleg sokkal inkább arról van szó, hogy a pedagógusoknak ellenállhatatlan ötletet adtak be. Olyasmit, hogy milyen nagyon jópofa lenne, ha a gyerekek ott cukiskodnának egy ovódátlan utca megnyitóján. Azt is elhiszem, hogy a szülők örültek az eseménynek. A gyermek szereplése, megmutatása a világnak olyan esemény, aminek lehet is örülni.

Az üröm a körülményekben van. Abban, hogy olyan népszokást gondoltak feleleveníteni, ami nem okvetlenül az utcán tédeplésről szól. Szalma nélkül sem, és szelmával sem. Mert lehet ugyan egy Luca-napi népszokásra hivatkozni, de ettől a helyi hatlamasság előtt való térdeplés az, ami: egy megalázkodó gesztus. Ha gyermekeket térdeltetnek, akkor az az üzenet kerekedik ki belőle, hogy „tanuld meg, hogy hol a helyed a naccságos előtt”. Egyfajta rejtett tantervként. Ha a pedagógusok ötlete volt, akkor „csak” túlteljesítő bénázás. Amire épeszű, politikai érzékkel csak kicsit megvert polgármesternek egy reakciója lehetett volna. Az, hogy az ötlet szintjén is elmeszeli ezt a műsort. Ha nem a pedagógusok saját kútfejéből pattant elő ez a nagyszerű gesztus, akkor még rosszabb.

Mert az utóbbi esetben nem csak azt üzeni, hogy elvárás a megalázkodás, hanem azt is, hogy ebben a helyi véleménynevelők partnerek is. Miközben persze rövid internetes keresgélés alapján is tudhatja bárki: Luca napkor nem csak a térdelés szerepel a népszokások között. Ha már ragaszkodnak ehhez a naphoz. Mondván: Luca napkor kell ucát avatni, akárki meglássa. Elvégre, ha harminc éve húzódik valami, akkor egy napot sem várhatott volna. Luca-napkor kellett átadni. Csak nem azért, mert így volt valami halovány fedősztori a polgármester előtt alázkodás-gyakorláshoz? Hmmm…

Kategóriák: Szervezetek

Hanukai mese

2017, december 14 - 14:52

Hanuka alkalmából elmondok nektek egy szép és igaz történetet:

A kommunista Oroszországban akkoriban, amikor tilos volt Tórát tanulni, a hászidok kis pincékben a világtól elbújva rejtett jesivákat hoztak létre, hogy tanuljanak. Gyerekek és felnőttek jártak oda titokban, és imádkoztak, Talmuddal, Gemarával foglalkoztak. Volt egy rabbi ezek közül a hászidok közül, aki gyerekeket tanított, neve Sosonkin Aser rabbi (aki nem más, mint Glitzenstein Mushkynak, a Chajim Shaul rabbihelyettes feleségének egy öreg nagybácsija). Mint sok hászid, azon a napon is, amelyiken elkapták, Tórát tanult. Még ugyanaznap el is vitték Szibériába kényszermunkára. Amikor volt egy-egy rövid kis szünete a munka közben, elment messze a társaitól, és keresett egy rejtett helyet, ahol imádkozott. Volt ott a fogságban egy másik zsidó is, egy fiatalember, akit más bűnökért vittek oda, nem a hitbuzgóságáért… De amikor a kényszermunkán találkoztak, ő is szívesen közeledett Aser rabbihoz, amennyit lehetett beszélgettek.

Eljött Hanuka ünnepe: Sosonkin rabbi elmesélte a zsidó barátjának a titkos tervét, hogy hanukiát akar gyújtani ott, Szibériában. „Ha akarsz részt venni ebben a titkos és kockázatos akcióban, gyere velem, gyújtsunk együtt, de emlékezz, ha elkapnak, az lesz az utolsó napod az életben!” És a fiatalember, ahogy látta a rabbi lelkesedését, elkezdett segíteni neki üres konzervdobozokat gyűjteni, és a kis vajat, amit kaptak enni, elkezdte félrerakni, hogy legyen mit meggyújtani majd a hanukiában. Amikor eljött Hanuka első napja, kihúztak a ruhájukból néhány szálat, abból lett a kanóc, és ők ültek a „gyertyákkal” a titkos búvóhelyükön, és meggyújtották a Hanuka fényeit!

A fagyos Szibériában szívükben az ünnep melegével, konzervdobozokban csepegő vajjal, cérnaszál kanóccal emlékeztek a csodára: „Nagy csoda történt ott”, mert nem kapták el őket, sem az első, sem a második napon. De az ötödik napon, épp gyertyagyújtás közben jött egy orosz őr, és nem kell elmondani, mi játszódott le bennük, amikor ott voltak a katonával szemben, „menórával” a kezükben. A katona azonban ahelyett, hogy felemelte volna a fegyverét, és rájuk lőtt volna, közelebb ment hozzájuk pár lépéssel, és könnyes szemmel kérdezte, hányadik napja ez a hanukának? Mondták „piety”, vagyis ötödik. Akkor a katona azt mondta nekik, „hág száméách”, és otthagyta őket.

Látjátok, Barátaim, ezért gyújtjuk a hanukiát kint, az utcán, az ajtónkban, az ablakunkban, mert ez nem olyan fény, amit magunknak, gyújtunk, hanem ez egy különleges fény, amely felébreszti a zsidó lelket! Ezért gyújtjuk kint, hogy ha van még egy zsidó, aki eddig nem gyújtott, annak a lelke ha felébred, ha a szikra lángra kap benne, és ha megérti, mi az életének a célja, hol a helye ezen a földön… Az az igazi csoda, az az igazi áldás, és így terjed a Hanuka fénye a világban, míg lesz akár csak egyetlen egy hászid, aki a fagyos Szibériában is átmelegíti a társa szívét!

Chág száméách!

Glitsenstein Smuel Rabbi

(Illusztráció: Nieve Andrea)

Kategóriák: Szervezetek

Duda Éva Társulat/Movein Mission: Neuropean a MU Színházban

2017, december 14 - 06:19

A Társulat hosszú távú építkezésének fontos részét képezi neves nemzetközi alkotók meghívása időről időre, és lendületes fiatal alkotók bemutatkozási lehetőségének biztosítása is, mellyel nem csupán új színt hozva az együttes életébe, de a hazai táncélet vérkeringésébe is. Ezúttal új, dupla estünkre egy belga-vietnámi táncművész, Quan Bui Ngoc és Varga Csaba, fiatal táncművész kapott meghívást.

Alkotóként mind a ketten először mutatkoznak be Budapesten. Quan már 10 éve a „Les Ballets c de la B” tagja, de dolgozik többek között a Peeping Tom társulatával is, Csaba pedig a hazai alkotók mellett olyan alkotókkal dolgozott, mint Eléonore Valére—Lachky, Kubilai Khan Investigations, Hiroaki Umeda, Company Liga.

BLURRY 
koreográfus: Quan Bui Ngoc

FROM HELIX TO VORTEX
koreográfus: Varga Csaba

Előadják: Egyed Bea, Simet Jessica, Csuzi Márton, Keresztes Patrik, Rusu Andor
Zeneszerző: Adrian Newgent, montázs
Fénytervező: Payer Ferenc
Jelmez: Kiss Julcsi
Asszisztens: Csák Bea
Nemzetközi kommunikáció: Vámos Janka
Produkciós Vezető: Czveiber Barbara
Művészeti Vezető: Duda Éva

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Karácsony Gergely kiszólása megnyugtató…

2017, december 13 - 16:13

A legfrissebb, és a ma éppen aktuális, hír szerint az MSZP elnöksége jóváhagyta azt, hogy Karácsony Gergely legyen a közös jelölt. Azt követően, hogy egy szendének és szolidnak aligha mondható kiszólást publikáltak Karácsony szájából. Valószínűsíthetően az Együtt háza tájáról. Egy elvileg zártkörűnek tekinthető megbeszélésről. Ami pár szempontból megnyugtató.

Az egyik szempont kétségtelenül az a stabilitás, ami körül lengheti ezeket a megbeszéléseket. Nem a bizalom, hanem a stabilitás, amennyiben stabilan számíthat bárki arra, hogy szinte minden kiszivárog. Akármennyire bizalmasnak, zártkörűnek is tekinthető a megbeszélés. Megtartva azt a jó nemzeti körjáték-szabályt is, hogy vannak olyan barátok, akik mellé felesleges ellenségeket gyűjteni. Azt pedig mindenki maga döntse el, hogy szavazói véleménye szerint az Együtt (senkivel) mennyire szimpatikus. Akár Karácsonnyal, akár nélküle. De az is lehet, hogy majd éppen most fog helyrebillenni a világ rendje, és az Együtt vezetőinek a lelki egyensúlya. Elégedetten összemosolyogva és bólogatva, hogy: lám, mégiscsak jó, hogy egy kriptoszoci elhagyta az asztalunkat.

Ugyanakkor, személy szerint nekem, Karácsony kiszólása is megnyugtató. Nem okvetlenül azért, mert a trágárságot a politikai kommunikáció minimumának tekinteném. De legalább érzékelteti azt a szemléletet, hogy a jelöltséget feladatként kezeli. Nem pedig valami olyan alanyi jutalmat, mint a mesebeli parasztfiú a legkisebb királylány kezét. Főleg, ha csak az aranygyűrű érdekli azon a kézen. Lelki szemei előtt már a saját zsebében látva a brilleket is. Ettől persze nem lesz Karácsony a legjobb jelöltje a miniszterelnökségnek. Ahogy az is felvethet kérdéseket, hogy mennyire jó ötlet az MSZP választása.

De ebben a pakliban, így még az is lehet, hogy inkább lesz kovásza egy esetleges együttműködésnek, mint korábbi, „gyurcsánnyaljusztsem”, társ. Legyen annak bármennyire is Együtt a neve. Mert együtt emlékezhetünk arra az Együtt-re, amelynek vezetői szinte bukórepülésben vesztették el a választásokat. Annyira, hogy már-már a szándékosság gyanúja is felébredt. Igaz, az akkori MSZP-vel kart karba öltve. Együtt. Így ettől sem lesz persze Karácsony automatikusan a legjobb ellenzéki jelöltje a miniszterelnökségnek.

De egy őszinte, bár kétségtelenül trágár, gesztussal legalább már beljebb vagyunk. Márpedig a politikában, különösen napjainkban és Magyarországon, nagyon is megbecsülendő lehet(ne) az őszinteség.

Kategóriák: Szervezetek

Vasfüggönyön innen és túl

2017, december 12 - 15:00

I Love EU (You) – ártatlan dalcím, szellemes szójáték, könnyű hallgatnivaló – lenne, de hitvallássá nemesíti a hatalmas téteket kockáztató politikai játszma.

„Ezért kérlek, becsüld meg őt, a vén Európát, a gyönyörű nőt” – mondhatná [mondja] Carlos Santana is, de hitelesebben fejezi ki önmagát gitárral; nem zavarja játék közben nyakból lógó naaagy Magyarország medál.

Elton John egyszerűen csak annyit ír: “Hidakat kell építeni, nem pedig falakat”.

(Illusztráció: Willering Epko: Barbed Wire)

Az Anti-Brexit culture list-et, a maradásra bíztató nyílt levelet 282 „szórakoztatóipari híresség” szignálta, köztük a Franz Ferdinand tagjai, Mick Hucknall pedig gerinctelennek tartja az elszakadás ellen csak tessék-lássék kampányolókat.

Lenne itten persze más vélemény is. Roger Daltrey a „Who” főhőse számára a legnagyobb probléma: „az EU nem demokratikus, abnormális a működése…, úgy értem, ha igazi Európát akarunk, akkor meg kell szabadulnunk a rakás felesleges ribanctól, aki működteti.” A jó öreg rocksztár hetvenkét éves; a Brexit ellen a fiatalabb korosztályok szavaztak. Vajon a My Generation komponálásakor Daltrey ugyanígy gondolkodott?

Kortársa Mick Jagger is hozzászól – határozottan: „Ez egy összetett kérdés. Nem vagyok politikus. Nem hiszem, hogy engem ez személy szerint bárhogyan is érint. Szerintem az országom számára, ha kilépünk, rövidtávon ártalmas lesz. Viszont hosszú távon, mondjuk 20 év múlva, akár jótékony hatással is lehet.
Brian Adams költőien kérdezi: „Az Egyesült Királyság valóban azt akarja, hogy olyanok irányítsák, akiket nem ő választott meg?” Mégis kapott rá választ. „You know it’s true everything I do I do it for you” (eu)!

Ha választanom lehet az európai és a székely himnusz között, én a zenetörténet talán legbecsesebb remekművére, a „Testvér lészen minden ember” gyönyörű ideájára voksolnék. A „másiknál nehéz elképzelni csúnyább dallamot” (Dobszay László).

A vihar előtti Csendben Schiller és Beethoven Örömódája szól tisztán!

Animation: Rófusz Ferenc, Ernesto Vladimir

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU: A mi Józsink – Erzsike a Mozsár Műhelyben

2017, december 11 - 22:34

Igaz történetek sorozata a közelmúltból

Lengyel Nagy Anna történetei színpadra alkalmazva

Sorozatunk minden darabja egy-egy igaz történeten alapul.  Lengyel Nagy Anna, a szerző, egész életében mániákusan gyűjtötte kis emberek nagy történeteit.

Mi is kell ahhoz, hogy egy, sokáig állati sorban tartott kisember a saját(!) csillogó Mercedesét vezethesse? Hogy – egy adott pillanatban – ő parancsolhasson a rettegett Vezérnek?  Hogy megforduljon a világ?  Hogy mi kell hozzá? Kelet-Európa újkori történelmének összes  fintora. Privát történelem –  szigorúan alulnézeti szempontból.

És ahhoz mi kell, hogy egy egyszerű parasztasszony képes legyen kikaparni  a gyerekét a biztosnak látszó halálból? Zsigeri őserő, vak zsigeri hit, nem kevés csoda, meg, talán, alkalmanként egy-egy kisfröccs.

Két himnusz az élethez.

 A mi Józsink – Erzsike

Lázár Kati, Epres Attila előadásában

Dramaturg: Zöldi Gergely

Az előadás rendezője: Keresztes Tamás és Pelsőczy Réka

Művészeti vezető: Pelsőczy Réka

Producer: Orlai Tibor

 Az előadás a Független Színművészetért Alapítvány és az  Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre

(forrás: színház)

 Fotók: Gergely Bea

*

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A katolikus szervezetek dicsérik a liberális kormány új lakhatási tervét

2017, december 10 - 16:21

Római katolikus szervezetek szerint túl sokáig vártak szegénységben élő kanadaiak egy valódi lakhatási programra, amelyet Justin Trudeau liberálisai minap végre kihírdettek. A Catholic Charities égisze alá tartozó jótékonysági szervezetek azonban ezúttal megdicsérték a kihírdetett lakhatási programot, amely 40 milliárd dollár plusz költekezést jelent a szövetségi kormány részéről az elkövetkező tíz év alatt.

“Eddig mi voltunk az északi féltek egyetlen országa, amely nem rendelkezett lakhatási stratégiával”–mondta Richard MacPhee, a Good Shepherd Ministries vezérigazgatója. Jack Panozzo, a Catholic Charities szóvívője hozzátette: mostani intézkedése által, Kanada kormánya elismerte: a lakhatás alanyi jogon jár mindenki számára.

A szövetségi stratégia felére csökkentené a hajléktalanságot, 100 ezer új lakás épülne kormányzati pénzből és 4 milliárd dollárnyi szubvenció jutna az albérlőknek. A szövetségi kormány a tartományokkal osztaná meg a költségeket.

Bruce Rivers, a katolikus Covenant House igazgatója különösen jelentősnek tartotta azt, hogy a szövetségi kormány ezentúl aktív szerepet vállal új szubvencionált lakások felépítésében. A karitatív szervezet, amely menhelyet üzemel Torontóban, már régóta nyomást gyakorol a kormányra, hogy átfogóbb lakhatási programot hozzon létre.

A torontói Szent József testvérei nevű női szerzetesrend hangsúlyozta: a szolidaritás keresztény kötelesség.

“Keresztényi kötelességünk, hogy társadalmunk olyan legyen, amely törődik a legkiszolgáltatottabb emberekkel”–mondta a rendet képviselő Leanne Kloppenborg, aki egyben a Fontbonne Ministries adminisztrátora. A Fontbonne Ministries 2000 óta nyújt segítséget a torontói hajléktalanoknak, illetve azoknak is, akik betegség, vagy egyéb okok miatt elszigetelve élnek a városban. Emiatt a program jelentős részben a kisnyugdíjasokra épül.

Várható, hogy római katolikus egyházközségek, szerzetesrendek és katolikus karitatív szervezetek szerepet vállalnak az új lakhatási program beindításában és támogatásában.

 

Kategóriák: Szervezetek

A RENDÍTHETETLEN ÓLOMKATONA A HATSZÍN TEÁTRUMBAN

2017, december 10 - 10:13

Közeleg a karácsony. Tegnap mutatták be a Hatszín Teátrumban H.C.Andersen A rendíthetetlen ólomkatona c. meséjének színpadi változatát. Az előadást 8 éves kortól ajánlják. Mint tudjuk a felnőtt a legnagyobb gyerek, én nagyon élveztem ezt a remek előadást. Szívből ajánlom mindenkinek, kortól nemtől függetlenül, 8-99 éves korig. Külön kiemelem a két főszereplő Bán János és Mohai Tamás játékát, akik elfeledtetik velünk a hétköznapokat és elrepítenek minket a mese világába.

h.c.andersen-selmeczi bea

A RENDÍTHETETLEN ÓLOMKATONA

Ködös őszi este volt. Vagy télre járt már….A sarokban a plüssmedve ült az óriásbabával, előttük elválaszthatatlan barátjuk, búgócsiga, tőlük jobbra egy hernyó énekelt, a polcon a hiú kávéfőző terpeszkedett, a szoba közepén pedig a táltos hintaló vágtázott. És ott volt ő, ott az asztalon, a csodálatos és kecses táncosnő, aki sohasem mozdult meg. Coppelia, az üveggömbbe zárt örök balerina. Minden olyan volt, mint máskor. Egészen addig, míg egyik éjjel váratlanul egy féllábú ólomkatona érkezett a játékok közé, és minden megváltozott…

(forrás:színház)

ALKOTÓK

Dramaturg: Selmeczi Bea
Látvány (díszlet, jelmez): Márkus Sándor, Korponovics Roland
Bábtervező: Márkus Sándor
Zene: Erős Márton
Dalszöveg: Lovasi András
Rendezőasszisztens: Vándor Veronika
Rendező: földes eszter

Külön köszönet Raffai Péternek és Fülöp Dávidnak.

SZEREPOSZTÁS

Főszerepben:
Bán János,
Mohai Tamás

További szerepekben:
Fehér Dániel,
Mészáros Piroska,
Rada Bálint,
Erdei Gergő

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Karácsony Gergely emeli fel a szocialistákat a mélypontról?

2017, december 9 - 16:40

Kanadából nézve már alig bátorkodunk a balközép ellenzék tekervényes és kiszámíthatatlan együttműködési kísérleteiről írni, hiszen egy ATV-interjú leforgása alatt fejére állhat szinte minden, amit eddig tudtunk. Most azonban mégis beszámolunk a legújabb hírről, miszerint Karácsony Gergely — aki közös színpadon, vörös szekfű alatt jelent meg szocialista prominensekkel — lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje 2018-ban. Ez azt is jelenti, hogy közös MSZP-Párbeszéd lista alakul a választásokra. Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója kimarad ebből a közös listából, a jelenlegi tervek szerint a DK a jövő héten véglegesíti saját listáját. Azt is tudjuk, hogy az LMP továbbra is elzárkózik a baloldal “régi” pártjaival kötendő együttműködéstől, a Momentum pedig nem jöhet számításba, hiszen ők az “újaktól” és a “régiektől” egyaránt távolságot tartanak. Az Együtt van igazán nehéz helyzetben, hiszen körülbelül tíz napja tudhatta meg Szigetvári Viktor, hogy Karácsony–akivel az Együtt eddig szövetségben indult volna–inkább a parlamentbe való biztos bejutást jelentő MSZP-hez pártolt át. Erre Szigetvári Viktor a Szentírást idézte, amikor jelezte: “langyosokat kiköpi a Jóisten.” Tehát az Együtt így végképp egyedül maradt, az öt százalékos küszöb pedig toronymagas.

De mégis mit hoz Karácsony Gergely az MSZP-nek? Egy részt úgy tűnik, megerősítheti azt a hagyományosabb balos irányzatot és retorikát, amit Botka László nyomott. “Nem a modernizációra akarjuk építeni az országot, nem futunk a tőke után, az emberekbe kell befektetni”–mondta szombaton Karácsony az MSZP-s színpadon. A Párbeszéd és előtte a Schiffer András alatti LMP (amelyben Karácsony is szerepet vállalt) messze balra áll az inkább neoliberális Demokratikus Koalíciótól. Náluk a hangsúly a “zöld fordulaton” van, a munkavállalók helyzetének javulásáról értekeznek, anti-globalista a nyelvezetük és a biztos alapjövedelmet támogatják.

“A globalizáció és a rendszerváltás vesztesei Orbán Viktortól megváltást vártak, és mit kaptak? A „mindenki annyit ér, amennyije van” világát. A másodrendű állampolgárok világát”–áll a Párbeszéd honlapján. “Az alapjövedelem több mint szociálpolitika. Az alapjövedelem egy újbaloldali jövőkép”–teszik hozzá.

A kérdés most talán az lesz: lehet-e az MSZP-ből “új baloldal”? Karácsony Gergely hitelesen képviseli ezt az irányzatot, különösen az urbános, alternatív kulturális körökben mozgó fiatalabb generáció előtt, amelyet az MSZP az utóbbi hét évben egyáltalán nem tudott megszólítani. Erre a feladatra a DK is esélytelen.

(Fotó: MTI.)

Lattmann Tamás jogász, akinek neve nem rég miniszterelnök-jelöltként is felmerült így látja a helyzetet, a Reflektor című blogban megjelenő interjúja szerint: “A mérések azt mutatják, hogy a kormánypártnak viszonylag stabil támogatói köre van, amiből már bontani nehéz, viszont a bizonytalanok – és azon belül különösen a fiatalok – száma jelentős tartalék lehet az ellenzék számára, ha ezt meg tudják lépni. És ehhez kellenek hiteles, legalább a szakmájukból ismert, a közéletben új, a választók számára izgalmas és érdekes szereplők (így például egy párton kívüli miniszterelnök-jelölt, egy erős kormányképes szakértői csapattal), nem csak azért, hogy létrehozzák az új politikai elképzeléseket, hanem el is tudják adni azokat, hitelesen képviselve azok értékeit és hasznosságát a választók számára.”

A mai állás szerint Karácsony csak az MSZP és Párbeszéd közös miniszterelnöke lesz és csak MSZP-Párbeszéd közös lista alakul. A “mai” szót hangsúlyoznom kell, mert az évekkel ezelőtt miniszterelnöki castingből nem tanult az ellenzék és ma is a nyilvánosság előtt zajlik a káotikus helyezkedés. Egyik napról a másikra meglepetéseket produkál ez a helyzet. Ha az MSZP egésze elfogadja a mostani irányt, akkor annyi pozitív hatása lehet az új szövetségnek, hogy lezárja a Botka László lemondását követő bizonytalanságot, kapkodást és pánikot. Továbbá a DK-val szemben egy új kártyával rendelkezik az MSZP. Karácsony személyében az MSZP-hez pártolt az ország egyik legnépszerűbb politikusa. Az DK listavezetője pedig a legnépszerűtlenebb.

Kategóriák: Szervezetek

Conteo: Fidesz-Jobbik szövetség-koncepció

2017, december 9 - 15:01

A Jobbik-ügy kapcsán az egyik olvasat kétségtelenül az, hogy a hazai közállapotokban igencsak időszerű lenne a romok leltárazása. Az előzmények, de akár a korábban, a Heller Ágnes véleménye kapcsán felvetett gondolatok irányából is megközelíthető a jelenség. Onnan, hogy a valós cél egy Fidesz-Jobbik kormányzás kialakítása.

A két párt között túl széles egyébként sem volt nagyon az ideológiai, illetve a retorikai, szakadék. Ha tetszik, egyfajta „munkamegosztás” alakult ki. A Fidesz a maga populizmusával képes volt a jobbközép megszólítására. De nem egy kiábrándult baloldali szavazó „X”-ét beseperhette. A Jobbik ugyanakkor a Fidesz jobbszárnyától a szélsőjobboldal felé fedte le a terepet. A Fidesz autokratikus átszerveződése, illetve a Jobbik középre-tartása nyomán most sok szempontból egyfajta helycsere látszik. De ez azt is jelenti, hogy jelentős lehet a szavazói átfedés. Ha eltekintünk attól, amit kifele kommunikálnak a párt megmondói, akkor a valóság egy, a többségi kormányzáshoz elég széles szavazói bázist jelent. Mármint akkor, ha a Jobbik jelentős erőt képviselve kerül be az országgyűlésbe. Amihez nagyon is szüksége van két dologra. A többi ellenzéki párt gyengülésére, illetve a demokratikus megválasztottság látszatának fenntartására. Nem a hitelven szavazó hazai szavazók kedvéért, hanem a nemzetközi elfogadottság biztosítására. Heller elméleti megközelítése ezért is válhat a lőporraktárban elkövetett tűzzel játszódás tipikus esetévé.

Ugyanakkor a Jobbikkal való választási szövetség enyhén szólva is billeg. Így szükségessé válhatott egy olyan gesztus, ami egyrészt erősíti a Jobbik ellenzékinek festett képét, míg egyfajta kényszerhelyzetet is teremt. Márpedig a koncepciós eljárásokra nem igazán adható más válasz, mint annak az elvetése. A Jobbik „betámadása” ebből a szempontból szinte ideális. Kiváló kommunikációs lehetőséget teremt az ellenzékiség kihangsúlyozására. Elvégre mi másért támadná a Fidesz? Másrészt egyfajta kényszeres összezárást eredményez. A demokrácia oldaláról nem igazán adható más válasz az eljárásra, mint egyfajta összezárás. Az eset szó nélkül hagyása esetén ugyanis bárki lehet az a következő, akit ellenző reakció nélkül lehet a darálóba küldeni. Az összezárás pedig erősíti azt, hogy a Jobbik is erősítse az országgyűlési jelenlétét.

Valójában nem túl sok minden szól az ellen, hogy a Jobbik elleni eljárás egy nagyon is kiszámított taktikai húzás. Ha a Jobbik látszólag meggyengül, akkor a szavazói jobbára a Fideszt erősítik, és visszasepri magához a szélsőségekre szavazókat. Ha mártírrá válik, akkor a baloldalról kap olyan támogatást, amit egyébként soha nem kapott volna meg. Szintén kaszálva a szavazatok között. Miközben nem igazán van jele annak, hogy a Fidesszel rokon ideológiával éles szakításban lenne.

Innen nézve az esetet valójában egy mesteri kommunikációs húzást látunk. Amely mellett jól látható, például a soros disznó internetre pakolásának esetében is, hogy a mindennapi politika kommunikációját igyekeznek az elaprózott közbeszéd szintjén tartani. Ha tetszik, a kocsma-kommunikáció, a bulvár szintjén. Ami elviszi a show-t a kormányzati korrupció, a köznapi antiszemitizmus, a gazdaság valós állapotának „kitárgyalása” elől. Amely eldönthetné a választást, illetve lehetőséget adna az alternatív programok, az együttműködések kereteinek a kifejtésére is. Nagyon komolyan megbosszulva, illetve a — kormánypárt oldaláról nézve –, kihasználva azt, hogy hónapok, ha nem évek, mentek el egymás köldökének vizslatásával az ellenzék részéről.

Kategóriák: Szervezetek

Engelbert Humperdinck: Jancsi és Juliska az Erkel Színházban

2017, december 8 - 22:36

Meseopera nem csak gyerekeknek, két részben, három felvonásban magyar nyelven, magyar és angol felirattal

A wagneriánus Humperdinck a német meseopera egyik legfontosabb alakja. A zeneszerző húgával, Adelheid Wettével mint szövegíróval egy kisebb lélegzetű mesedarab sikere után hagyta magát meggyőzni arról, hogy egész estés gyermekoperát írjon a Grimm-testvérek híres meséjéből, némileg eltérve az eredeti történettől. Az elkészült darabot egyenesen mesterműnek nevezte a pályatárs, Richard Strauss, aki a weimari bemutatón vezényelte a meseoperát, mely azonnal hatalmas sikert aratott, majd elindult világhódító útján. A darabot az Opera Europa grazi rendezőversenyének spanyol nyertese, Rafael R. Villalobos rendezi.

Cselekmény:

Első kép
Jancsi és Juliska napok óta éhesek, mert nagyon szegény a család, nincs otthon mit enni. Édesanyjukra várnak, azt remélik, hoz némi élelmet. Dolgozniuk kellene, de Jancsi olyan morcos, hogy Juliska még azt is elárulja testvérének, hogy a szomszédasszony adott nekik egy korsó tejet, abból lesz vacsora. Jancsi nem tud ellenállni a kísértésnek, és megkóstolja a tejet, majd játszani, táncolni kezdenek. Ekkor érkezik meg édesanyjuk, aki leszidja őket, majd a nagy felfordulásban végül maga veri le a tejeskorsót: az edény összetörik, a tej kifolyik – ma sem lesz vacsora. Az elkeseredett asszony mérgében elküldi a gyerekeket epret szedni az erdőbe. Alig pihen meg kicsit, amikor hazaér a férje, aki feltűnően jókedvű. Meglepetést hoz: egy teli zsák ételt. Felvirradt a szerencsenapjuk, mert a nagy ünnepre készülődő városiaknak a férfi minden portékáját jó pénzért el tudta adni. Amikor megtudja, hogy az anyjuk Jancsit és Juliskát elküldte az erdőbe, megijed, mert eszébe jut, hogy ott él a félelmetes Mézboszorka, aki az eltévedt gyerekeket mézeskaláccsá változtatja és megeszi. A házaspár a gyerekek keresésére indul.

(szünet)

Második kép
Jancsi és Juliska az erdőben teleszedte a kosarat eperrel, ahogy a mama kérte. Már indulhatnának haza, de újra játszani kezdenek és a játék hevében a még mindig farkaséhes Jancsi megeszi az epreket. Újat szedni már nem tudnak: rájuk esteledett. Félelmetes az erdő: furcsa árnyak, furcsa visszahang rémítik a gyerekeket. Az Altatómanó érkezik és dalával álomba ringatja a két gyereket.

(szünet)

Harmadik kép

Reggel az Ébresztőmanó kelti Jancsit és Juliskát. Ahogy felébrednek, egy csodálatos, ínycsiklandó mézeskalács házra bukkannak. A Boszorkány megbabonázza a mindig éhes Jancsit, aki beleevett a mézeskalácsházba, Juliskát pedig szolgálatra kényszeríti. A Boszorkány, amikor úgy ítéli meg, hogy eléggé sikerült felhízlalni Jancsit, meg akarja sütni a kemencében, de Juliska túljár az eszén és a Boszorkány maga zuhan a lángok közé. Megtörik a varázs, és a sok mézeskalácsgyermek visszanyeri emberi alakját. Épp szabadulásuk pillanatára érnek oda Jancsi és Juliska szülei is, így mind együtt örvendezhetnek: a gonosz elbukott, mert legyőzte egy talpraesett, bátor kislány.

Karmester  —  Kovács János

Jancsi  —  Balga Gabriella / Kálnay Zsófia

Juliska  —  Nánási Helga / Ducza Nóra

Péter (apa)  —  Haja Zsolt / Szegedi Csaba

Gertrúd (anya)  —  Schöck Atala / Megyesi Schwartz Lúcia

Boszorkány  —  Wiedemann Bernadett / Németh Judit

Altatómanócska  —  Zavaros Eszter / Simon Krisztina

Ébresztőmanócska  —  Kertesi Ingrid / Nagy Zsófia

Alkotók

A Grimm-testvérek azonos című meséje nyomán a szövegkönyvet írta

Adelheid Wette

Magyar szöveg

Róna Frigyes

Rendező

Rafael R. Villalobos

Díszlettervező

Emanuele Sinisi

Jelmeztervező

Rafael R. Villalobos

Koreográfus

Sebestyén Csaba

Dramaturg

Orbán Eszter

Angol nyelvű feliratok

Arthur Roger Crane

A gyermekkar vezetője

Hajzer Nikolett

( forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

Bemutató : 2017. december 9.

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Otthonuk az országút — Kanada jégútjain (4. rész)

2017, december 8 - 18:33

A múlt heti hozzászólóknak az akkori cikkről eszükbe jutott a jégutas kamionozás. Az idők során másokkal is beszélgettem és megborzadva vettem észre, hogy milyen torz képet alakítottak ki általában erről a munkáról, nem kis mértékben a History csatorna Jéglovasok sorozatából kiindulva.

Ezért elhatároztam, hogy most ezzel foglalkozom. De mit is ragadjak ki ebből a hatalmas témából? Írnom kéne arról, hogy mikor és hol lehet a jégen kamionozni észak Kanadában. Aztán a településekről és az iparról, amiknek a léte függ ettől a pár hónapos szállítási szezontól. Vagy arról, hogy hogyan alakítják ki az utakat, ahol nincs és nem is volt út soha. És kik vállakoznak erre a feladatra? Milyenek a munkafeltételek és mik a követelmények? Kérdések tömkelege merül fel.

Hosszú. Túl hosszú egy cikkhez, ezért ajánlom, hogy részletesebb leírásért az elkövetkező napokban nyissák meg a most készülő blogomat: A nő a kamionsofőr mögött. Itt nemcsak erről fogok részletesen íni, hanem a kamionos magányos életének minden területéről is.

Minden héten többször frissítem, a cikkek témájához is kapcsolódva.

A jégutakat már az 1930-as évektől épitik minden évben Kanada Északnyugati Területein, Yukonban és Nunavutban. Bár van néhány állandó út a távoli északi vidékeken, a sok befagyott tavat és folyót még több vízzel mesterségesen vastag jégrétegekké alakítják, hogy az megtarthassa a több tonnás átmenő terhet. A vastagsága meghaladhatja az 1 métert, és állandóan ellenőrzés alatt tartják. S ezeket kell kb. 25 km-es sebességgel átszelni!

(Az Inuvi-Tuktoyaktuk jégút.)

Ezzel két hónap alatt tízezer dollárokat keresni, micsoda hatalmas lehetőség! De ha olyan kihagyhatatlan lenne, biztosíthatok mindenkit, az én férjem már tíz éve Nunavutban töltené januártól márciusig az idejét! De nem volt és nem is lesz ott, bármennyire is megfelelne a követelményeknek. Addig nem, ameddig nekem is van beleszólásom! Szerintem azok küldik oda a párjukat, akik vagy vígözvegyek akarnak lenni, vagy a válás után kellemes összegű nőtartásra tartanak igényt.

Mint kamionos feleség, az a véleményem, hogy józan eszű feleség soha nem küldené a férjét a jégutakra. Ez majdnem olyan, mintha a testi és lelki épségével ruletteznének. Persze ez tévé.

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak