Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 1 óra 15 perc

Novák Katalin választási halandzsája

2017, december 30 - 14:44

Egy társadalomban a családok helyzete kétségtelenül fontos tényező. Nem csak a pártvezetőké, hanem általában is. Bár valószínűleg sokan szívesen látnák, amint Orbán családja évekig eléldegél egy BAZ-megyei zsákfaluban az ottani átlagos jövedelmekből. Novák Katalin azonban ilyesmiről nem beszélt.

Mármint abban az interjúban, ami a Mandiner portálján látott netvilágot. Abban a bevezető ígérete szerint minden másról szólt, és már a cím is ígéretes. Mert aszerint hazánkban mindenki a saját vallási és szexuális meggyőződése alapján élhet. Amihez persze érdemes emlékezni az egyéb megnyilatkozásokra. Köztük arra, hogy a kormány a vallásszabadságot leginkább a kereszténység „szabad” kötelezőségeként, legfeljebb a felekezeti szabadság tudomásul vételével értelmezi. Novák pedig a mostani interjúban is védelmébe veszi Kövért, aki gender-őrületről beszélt. Egy füst alatt, finoman bár, de kétségbe vonva az azonos neműekből álló párok gyermekvállalási jogát. Alkalmasint megemlítve, hogy a gender-témánál sokkal fontosabb társadalmi problémákkal, illetve kisebbségi élethelyzetekkel kellene foglalkoznia az aktivistáknak.

Mely megállapítással nagyjából megerősítette azt, hogy a társadalmi nemiséggel nem kíván foglalkozni az emberi laposelemekért felelős minisztérium államtitkár-asszonya. De azt is, hogy számos más dologgal sem kíván érdemben foglalkozni. Ami kellően összecseng azzal, ahogy a menekültekkel kapcsolatos humanitárius segítséget is átutalták azokhoz a civil szerveződésekhez, amelyeket aztán minden erővel próbáltak gátolni. Jól jelezve azt, hogy a szólamokban keresztény kormánytól igen messze van a valós emberség. Amely különbségnek köszönhetően, lassan nem hogy a menekültek nem akarnak tartósan Magyarországon maradni, de az itt születettek közül is igen sokan elhagyták már az országot. Nem ezrekben, hanem százezrekben mérhető számossággal. Amely kivándorlás korosztályi összetétele azt is jelzi, hogy az Orbán-kormány keltette gazdasági exodus gyakorlatilag a társadalom szociális abortuszával ér fel. Generációkat elveszítve.

Ezt a következményes lakosságvesztést figyelembe véve erős kétségekkel kezelhető Novák Katalin véleménye arról, hogy több magyar állampolgár jön be, illetve jön vissza az országba, mint amennyi távozik. Az állampolgári bevándorlást illetően természetesen kár lenne kétségbe vonni a letelepedési kötvény-ügyletekkel bekültözők létét. Ez azonban akkor sem százezres nagysáégrend jelenleg, ha sokszorosa azoknak, akikkel szemben a menekültügyi eljárás lefolytatását is megtagadná a kormány. Így Novák Katalin valószínűleg a határainkon kívül élő, korábban talán turistaként sem Magyarországra látogatók, szavazati tartalékra gondolhatott. Talán Semjén szólamaitól is megvezetve. Noha kérdéses, hogy mennyire szeretnének tartósan Magyarországra költözni, ha a határon átlapátolt pénzből így is részesülhetnek, szavazhatnak is, de a szavazás következményeinek csalánosába már nem kell gatya nélkül bemenniük. Alkalmasint a számos területen kialakult szakemberhiány sem azt mutatja, hogy tódulnának be azok a bizonyos százezrek.

A visszatelepedés eredményei is kétségesek. Annak ellenére, hogy a Brexit hatásaként valóban lehetett egy remigrációs szándék-hullám. Azonban a szándék megváltoztatásáért, az ottani szakember-gondok miatt, az angolok is igen sokat tettek. Miközben aligha valószínű, hogy az Orbán-kormány olyan nagyon szeretné a kiköltözött, velük nem is feltétlenül szimpatizáló százezrek megjelenését a hazai határokon belül. A korábbi programok „sikerét” jelezheti a „Gyere haza fiatal!” program lezárása, és az, hogy a lezárást megelőző évben, 2015-ben az addig kivándoroltak 0,0042% -a tért haza. Ha ez az arány azóta a tízszeresére nőtt volna, akkor is azt jelentené, hogy minden ezer kivándoroltból mindössze négyen jönnének haza.

Ugyanakkor bárki megteheti, hogy körkérdést tart az ismerőei, az ismerősök ismerősei körében. Arra vonatkozóan, hogy hány olyan fiatalról hallanak, aki elhagyta az országot, és ezek közül hányan tervezik a heteken belüli hazaköltözést. Egy pillanat kétséget sem táplálva azzal kapcsolatban, amiben az államtitkár-asszonynak igaza van: odakint a megélhetés is drágább. Valamint, ahogy korábban írtam, külföldön sem kolbászból van a kerítés. De az is előfordulhat, hogy az, aki a kolbászok magvait elveti, tud, és hajlandó dolgozni, megteremtette a biztosnak tűnő egzisztencia alapjait, az nem annyira szeretne hazajönni. Hacsak nem vonzódik a korruptokráciás kalandpark kínálta lehetőségekhez. Esetleg bevásárolva magát valamelyik oligarchoid nemességébe. De valószínűleg ez a kisebbség.

Azért perzse tudjuk: jönnek a választások. Amit Novák Katalin mondott, az ennek a fényében egy választási rizsa. Nagy nyalással felfele, és kis gesztusokkal a Fidesz számára elveszőfélben levő radikálisabb jobboldalnak. Erre futja. Erre még futja.

Kategóriák: Szervezetek

Otthonuk az országút — Nem mindenki van otthon karácsonykor (7. rész)

2017, december 29 - 14:07

Ezen a héten a következő részt már karácsony napján kezdtem el írni. Bár még csak hétfő volt, nekünk ez olyan volt, mint a vasárnap. Reggel hétkor kutyaetetés, utána pakolás és indulás. A férjem előző este (igen, Szenteste volt) kivasalta és bepakolta a ruháit, reggel, miután lezuhanyzott, a pipere csomagját is eltette. Ki tudja, hol és mikor fog tudni tisztálkodni megint! A ládáiban palackozott víz, apró rágcsálnivalók és most jön a hűtőláda. Persze télen nem kell neki hűtés, mégis könnyebb az ételeket belepakolni, mert kb. olyan nagyságú, mint a hűtője a kamionban.

20 perc vezetés után a parkolójában voltunk. Alig volt forgalom. Ott, miután beindította a motort és körbetisztította a kabint, bepakolta a heti munícióját. A hűtőláda visszakerült az autóba üresen, és kilenc órakor elváltunk. Ő indul Torontó felé én pedig haza.

Amíg odaértünk a kamionhoz, 2007 karácsonyáról beszélgettünk. Akkor keddre esett karácsony napja, ami annyit jelentett akkor, hogy mint rendesen, előző hét péntekjén elindultak, hogy időben leadhassák a rakományt Vancouverben hétfő reggel. Péntek délután azonban még a Tulajdonos farmjának egy eldugott sarkában olajat cseréltek, és átnézték a kocsit. Hogy ez illegális? Tudta azt a tulaj is. Akkor az ünnepre való tekintettel csak ketten mentek a Tulajdonossal, hogy a többiek élvezhessék családjuk körében a karácsonyt. A Tulajdonosnak volt egy nagy gyengéje: a Tim Horton’s kávé. Minden megállásnál, amit mindig megpróbáltak Timmy’s közelében megejteni, a Tulajdonos az akkori legnagyobb papírpohár közel 6 dl-es volt, azt vette meg minden alkalommal. A Férjem, amikor először meglátta a nagy poharat, azt mondta a Tulajdonosnak:- Van nálam egy csomó víz, szívesen adok, ha kell! Nehezen tudta elképzelni, hogy kávé is lehet ilyen sok! Azóta Tim Horton’s 2012-ben kihozta a több, mint 7 dl-es kávéspoharát is.

A vasárnap éjszakát akkor is szállodában töltötték. A Tulajdonos éjjel két órakor hirtelen felkelt, felöltözött és elment. Tíz perc múlva megjelent 6 dl kávéval, amit a szemben lévő Timmmyből hozott. A Férjem el sem tudta képzelni, hogy tud egyáltalán pihenni ilyen fogyasztás mellett.

A következő héten, szilveszterre a Szépfiúval ment párban a férjem. Ő a harmincas éveiben járt akkor, itthon volt a felesége és két kisgyermeke. Otthoni óvodát tartott fenn a neje, így a hét közben 5 kisgyermek rohangált a házban. Őt ez csak akkor zavarta, ha esetleg péntekenként dél előtt valaki felébresztette. A Szépfiú piperés csomagja sokszorosa volt a Férjemének. Amikor megálltak szünetre, a Szépfiú eltűnt vagy fél órára és rendbehozta magát. Zselét a hajra, minden göndör tincset a helyére, testre megfelelő parfüm. Az út nagy részében ezt a férjem egyáltalán nem értékelte, hiszen senki mással nem találkoztak hosszú órákon keresztül. Azonban az biztos, hogy minden egyes lehetséges lerakóhelyen, Winnipegben Calgaryban és leginkább Vancouverben névről ismerték őt a lányok és ő névről ismerte őket. A szállodában nem kevesebb, mint egy órát töltött gőzfürdőben, s amikor kilépett, bevetésre készen volt. Jó munkatárs lévén a férjemnek is felajánlotta egyszer, hogy menjen vele, bemutatja őt valakinek. Ő ezt szépen kedvesen elutasította. Miért vagyok ebben olyan biztos? Mert a Férjem csak minimum készpénzt vitt magával és csak itthon készült ételt evett. A lányokat nem építettem be a költségvetésébe.

(Man in the Mirror – Castiel / fuileachd)

A legutolsó céges útján is a Szépfiúval volt párban a férjem. Mikor elindultak, még nem tudta, hogy ez lesz a végső. Megvolt a leadás, a szálloda, a lányok. Visszafelé, már valahol Ontárióban történt, hogy a piros lámpa megállította őket, éppen a Szépfiú vezetett és a férjemnek aludnia kellett volna. Talán a harmadikok lehettek a sorban? A gond csak ott volt, hogy a vonat vágánya is közel volt a közlekedési lámpához, így a kamion legeleje a vágány előtt volt, de az alvófülke és a rakomány már a vágányon. A férjem észrevette és kinézett. Vajon a vonatnak mennyi ideje lenne megállni, ha éppen piros lámpa alatt ér oda a kereszteződéshez? A Férjem akkor döntötte el, hogy ennyi volt az ő munkaviszonya a Tulajdonossal és tarka csapatával. Hazajött és azonnal felmondott. Elmondta az okát is, hátha okulnak belőle.

De arra már nem volt sok idejük. 2008-tól a gazdaság és ezzel a kamionos szállítás megtorpant. A kis cégek lettek az első károsultjai ennek a helyzetnek. A velük leszerződött nagyobb vállalatoknak már nem volt olyan rakománya, amit cégen belül ne tudtak volna rendezni, így nem kellett nekik alszerződő sem. Nem kellett egy év sem és a Tulajdonos elvesztette a kamionjait és csődbe jutott. Néhány évre rá láttuk, hogy üzemanyagszállító tartálykocsit vezetett.

A férjem pedig egy olyan családi vállakozáshoz szerződött, akiknek több tucat kamionja volt. Akkor még nem tudta, hogy a felvételekor már azt a céget is megvette a mostani cége, tehát 2008 májusától, lassan tíz éve dolgozik itt.

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

Menekülés a montreáli Botanikus kertbe (képriport)

2017, december 28 - 17:41

Az elmúlt napok kegyetlen hidege még egy stapabíró kanadainak is megpróbáltató élmény. A legmagasabb nappali hőmérséklet Montreálban minusz 20 fok körül mozog, a szél miatt pedig mínusz negyvenre becsülik. Montreál Botanikus kertjében – pontosabban a melegházakban – a déli, egzótikus, helyenként trópusi világ langyos levegője, a párás meleg és dzsungelszerű zöld növényzet veszi körül a kint fagyoskodó montreálit. Szerdán felültem a metróra és a IV. Piusz pápáról elnevezett metróállomástól végig szaladtam azt a pár utcasarkot ami a botanikus kert színes és nyárias világától választott el engem.

A botanikus kert múltja a huszas évekre nyúlik vissza. Ekkor Marie-Victorin Kirouac testvér, a De La Salle római katolikus rend tagja kezdeményezett egy botanikus kert létrehozását Kanada legnépesebb városában. A kertet végül 1931-ben hozták létre, a kert épületeit pedig a harmincas években tervezték meg és húzták fel. A melegházakat viszont két évtizeddel később, 1956-ban nyitották ki.

A melegházak a világ különböző tájait és növényzeteit képviselik. Igy tehát vannak száraz, szinte sivatag-szerű vidékek, amelyek Arizona államra, esetleg Mexikóra emlékeztetik a látogatók. Van párás dzsungel, ázsiai bonzai gyűjtemény, párfrányban gazdag erdők és mindenféle kertivirág.

A melegházak több mint négyezer négyzetméteren keresztül terjednek és e terület nagy része a látogatók számára egészben évben nyitva áll. Körülbelül 12 ezer típusú növény tekinthető meg.

A mai melegházak szerény elődjéről és a legnyűgöző tervekről Adélard Godbout Québec tartomány kormányfője lekezelően beszélt 1939-ben, amikor azt mondta, hogy ez nem más mint “pár darab páfrány egy kertben, ami 11 millió dollárba kerülne”. Az építkezést le is állították, ezért tartott egészen 1956-ig míg végre megnyílhatott az első melegház.

Érdekesség, hogy az öntözést általában kézzel végzik a kértészek, hiszen minden növénynek más-más mennyiségű víz és öntözési metódus szükség. Továbbá a délre néző melegházakban gyakrabban kell öntözni, hiszen itt gyorsabban szárad ki a föld. A trópusi esőerdő világát ábrázoló melegházat például naponta háromszor-négyszer kell kézzel megöntözni.

Napközben a belső hőmérséklet általában 21 és 23 fok kozött mozog, azonban az “esőerdőben” olyan magas a páratartalom, hogy télikabátban vagy pulóverben nemigen lehet kényelmesen hosszú időt tölteni. De talán ez teszi olyan különlegessé a melegházakat a kiméletlen montreáli télben. Nem kell repülőre ülni, pusztán a zöld metróvonalon utazni egy keveset és máris melegebb éghajlatra varázsolnak bennünket.

Kategóriák: Szervezetek

Tíz meglepő héber kifejezés magyarul

2017, december 28 - 13:49

A héber nyelvben csodálatos szavak és kifejezések vannak, amelyeket egyszerűen le-lefordíthatunk magyarra, de sokszor meglepő és mulatságos jelentésük van az eredeti szent nyelven. 

CHÁVÁL ÁL HÁZMÁN (חבל אל הזמן)

Magyarul „kár az időért”. Ezt a kifejezést általában pont fordítva használja a héber, mint a magyar. Héberül csodálatos élményt jelent. Azt fejezzük ki vele, hogy több időt szeretnénk a dolog élvezésére. De attól függően, hogy milyen hangsúllyal mondjuk, jelentheti ugyanazt is akár, mint magyarul.

ÁNI META ALÉCHÁ, vagy ha férfi mondja nőnek: ÁNI MET ÁLÁJCH  (אני מתה עליך)

„Meghalok érted.” Azaz, megőrülök érted. Mondta valaki, hogy a héberek Kazinczyjának, Eliézer Ben Jehudának nem voltak magyar tanácsadói?

TITCHÁDES, vagy nőnek mondva: TITCHÁDSI (תתחדשי)

Magyarul „Újulj meg!” A jelentése pedig, viseld vagy használd egészséggel.

FIRGUN (פירגון)

Azt jelenti „önzetlen dicséret”. Valaki más teljesítményének nagylelkű, jótékony elismerése. Empatikus öröm valami jó irányába. A főnévi igenév: lefárgen, jiddisül fárginen, németül csöppet más jelentéssel vergönnen. Szlengben szintén használhatjuk és akkor már viccesek vagyunk: Önzetlenkedhetek neked egy sütivel?

CHUCPA (חוצפה)

Same in English. És ugyanaz magyarul „hücpe”, jiddis jövevényszó. Azt jelenti, hogy valaki merészen visz véghez valamit. Legyen az jó vagy rossz. Mostanában gyakrabban használatos valami pofátlanságra mondani ezt a szót, amikor a cselekedet átlépi az elfogadható viselkedés határát, de eredetileg ügyes pofátlanságot is jelent.

KOEV LI HÁLEV (כואב לי הלב)

„Fáj a szívem”, egyfajta empátia kifejezésére használjuk valami vagy valaki iránt. Annyira azonosulunk a szenvedéssel, hogy már a saját szívünk fáj.

SZTÁM (סתם)

Számos módon lehet ezt a szót használni. „Csak”, „mert”, „nincs oka”, vagy „csak vicceltem”. Ez tipikusan olyan szó, amit a magyar ajkú izraeli slemil egyszerűen a magyar beszédében is héberül használ és ezzel könnyes röhögésre késztet egy másik magyar ajkú izraelit.

DAVKA (דווקא)

Same in English. Magyarul „dafke”. Csak azért is.

NESÁMÁ (נשמה)

Édesem, lelkecském. Szó szerint „lélek”. Férfiakra és nőkre egyaránt használatos kifejezés. A romantikus magyarázat: Annyira fontos vagy nekem, hogy része vagy a lelkemnek. Elszórtan, nesóme-ként fut a magyar jiddis sznob szlengben.

LEECHOL SZRÁTIM (לאכול סרטים)

Azt jelenti „filmeket enni”. Mintha azt mondanánk, hogy valaki drámázik. Szlengben az is lehet, amikor valaki nézi a filmet a tapétában, azaz valami tudatmódosítás hatására hallucinál. Ez összefügg egy képletesebb jelentésével, mégpedig azzal, hogy képzeleg, vagy feltételezget ahelyett, hogy a tényeket venné alapul.

A Nagyfuvarosi utcai templomkörzet hetilapjának összeállítása

Kategóriák: Szervezetek

Csak a baj van az ételosztással

2017, december 27 - 14:52

Az ételosztásokkal csak a baj van? Ha egy sikerpropagandára ráizgult kormány szemszögéből nézzük, akkor mindenképpen. De egyébként is. Ha nem is okvetlenül ugyanazon szempontrendszerek szerint értékelhetjük bajnak. Illetve, inkább, problémának.

Az ételosztásokat a krisna tudatú hívők közössége, vagyis a „krisnások”, ahogy sokszor az utca embere hívja őket, hosszú évek óta tart ételosztásokat a karácsonyi ünnepnapok alatt. Is. De nem csak ekkor. Ekkor azonban különösen szembeszökő lehet, hogy a szeretet ünnepe tiszteletére sokszor csak szólamok jutnak a népnek az egyik oldalról, míg mások azért tenni is próbálnak valamit. Az elesettekért. Is. Legalább. Ha már másokért nem mindig sikerül. A szólamok „gazdáinak” és lelkes fogyasztóinak aztán főhet a feje, hogy mit kezdjen a nagy dicshimnuszok eleven, és ráadásul feltűnő, cáfolataival. Mert az ételosztásokért sorban állók tömege feltűnő. Ahogy az volt már évekkel ezelőtt is. Talán nem is teljesen véletlenül kelt ki annak idején, a ma is regnáló vezetővel működő, kormány a kisebb egyházak ellen. Ha már a nagyobbak némelyikének még a vezetői is meglehetősen megosztottak a humanizmus megítélését illetően. Elég a decibelkeresztény Erdő Péter, és a tevőlegesen emberbarát Várszegi Asztrik reakcióira gondolni a menekültek támogatásával kapcsolatban.

Az ételosztások tehátérthetően nagyon zavaróak lehetnek akkor, ha a hatalom a tejjel és mézzel folyó Duna-Tisza vidéket próbálják lenyomni az emberek torkán. Mert a sorban állók sora cáfolatát nyújtja annak, hogy minden rendben lenne, és a szegénységet lassan csak lexikon-címszóként ismerik az emberek. Amely szegénységből különösen a gyermekszegénység mértéke az, ami az országot minősíti. Le. Ahogy a gyermekek minőségi, illetve abszolút éhezése is. Amelynek fenntartása, ahogy a szegénységé is, lehet természetesen hatalmi érdek. Az éhezés nem hat előnyösen a fejlődésre. Már csak azért sem, mert akinek a napi életben maradás is komoly kihívás, annak nem marad ideje a nagyobb csirkefogásokkal foglalkozni. Amellett kiszolgáltatottabb is. Zsarolhatóbb is. Megvehetőbb is. Márpedig egy korrupto-oligarchikus rendszer nem engedheti meg azt, hogy az „alattvalók” informálódjanak, gondolkozzanak. Ahogy azt sem, hogy kevésbé legyenek sakkban tarthatók.

Az ételosztás ebből a szempontból is káros lehet. Nem csak kommunikációs cáfolatként működik, de óhatatlanul összehozza az embereket. A beszélgetések információk cseréjét is jelenthetik. Természetesen a másnapi helyszínekről is, de nem csak arról. Amellett a megjelentek azt is láthatják, hogy a személyes sorsuk nem ritkaság. Nem csak annak a következménye, hogy személy szerint alkalmatlanok arra, hogy lázári, vagy mészároslőrinci mértékben kaparjanak. Mert tömegesen vannak, akik éhesek. 2012-ben rekordokat döntögető sorokat emlegettek. Azóta már nem emlegetik. Egyszerűen tudomásul veszik, hogy évről évre többen szorulnak rá a segítségre. Annyira, hogy mostanra a sorszám-osztás teszi csak kezelhetővé a tömeget.

Ami akkor is szomorú jelensége a köznapoknak, ha egy évvel ezelőtt az elvtársi politológus szemszögéből a krisnások ételosztása is liberális beetetésnek látszott. Talán. Talán a politológus is ott volt a tömegben, és biztos információi voltak. Talán nem volt ott a tömegben. Amitől még lehettek biztos információi. Azoktól, akik egy-egy pártszékházban fényképen már látták Jézus egyik ábrázolásának a képét. Elvégre szinte biztosan van az a pénz… De nem tudhatjuk. A jelenlegi hatalom majdani bukása után úgyis tele lesz a magyar közélet olyanokkal, akik ma korántsem egy tál lencsét kaszálnak, de visszanézve szinte biztosan ők lesznek az üldözött, illetve megvezetett áldozatai a mostani hatalomnak. Talán azok is, akik Debrecenben esetleg Jézust is helypénz fizetésére kötelezték volna. Aki szintén szálka volt a saját kora hatalmasainak a szemében. Nem véltlenül. Holott akkor sem Jézus tehetett arról, hogy a kor papsága elinflálta a vallás tanításait, és szemrebbenést alig mutatva kezelték egy vállrándítással az emberek gondjait.

Azokét az emberekét, akik már akkor is ki voltak szolgáltatva a hatalomnak. Amely hatalomnak az így kialakult helyzet valójában teljesn megfelelt. Ahogy a jelenlegi hatalmasságoknak is teljesen megfelel a tömeges kiszolgáltatottság megléte. Amit az ételosztások közönsége is mutat. Ami megmutatja, hogy azzal bizony baj van. Abból a szempontból is, hogy tömegeket érint. Márpedig ez az országot jobban minősíti, mint a stadionok száma. Le.

Talán ezért is látták időszerűnek, hogy lehetőleg ne a Blaha Lujzáról elnevezett téren legyen jövőre az ételosztás. Ott ez nagyon feltűnő. Azért persze lehet. Még. Valahol másutt. Ahol nincs annyira szem előtt. Ahogy a hajléktalanság ellen sem az okok mérséklésével gondoltak szembe szállni, hanem a hajléktalanok kitiltásával. Ne is lássák. Ahogy a szegényeket se. Mert bánccsa a naccságosék szömit.

Kategóriák: Szervezetek

JAMES GOLDMAN : AZ OROSZLÁN TÉLEN – A BELVÁROSI SZÍNHÁZBAN

2017, december 27 - 11:26

Plantagenet Henrik, a nagy angol király hatalmas birodalmat épített, melyhez elfoglalta Franciaország nagy részét is. Karácsonyra összehívja családját, hogy rendelkezzen az ország jövőjéről. Összecsapásaik, a hatalomért folytatott harcuk, egymást kijátszására tett folyamatos kísérleteik vérre menően szellemes helyzeteket teremtenek, melyek egytől egyig a képzelet művei. A szerző szavaival: “Sokat olvastam ezekről az emberekről, alaposan tanulmányoztam az életüket, és elképzeltem, mit érezhettek, gondolhattak, mondhattak, mit akarhattak az élettől. De hogy valójában kik voltak, azt sohasem fogjuk megtudni.” A darab nagy sikereket arat világszerte a színpadokon, kitűnő filmváltozatában pedig Peter O’Toole és Katharine Hepburn játszotta a főszerepeket.

SZEREPLŐK

Gálffi László – II. Henrik, angol király
Hernádi Judit – Eleonóra, angol királyné
Schruff Milán – Oroszlánszívű Richárd
Mészáros Máté – Geoffrey
Ötvös András – János
Szakács Hajnalka – Alais, francia hercegnő
Horváth Illés – Fülöp, francia király

Rendező: Szikszai Rémus

Producer: Orlai Tibor

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Napok hordaléka 2017

2017, december 26 - 14:52

Hordalék; letört ág, megfulladt őzgida, kavics, homok, szemét és arany.

-Nemrég nevettünk a román diktátoron: Stadiont épített magának, meg palotát, és most itt állunk: stadion és palota, no meg ráadásul egy kisvasút. Ahogy Putyin elnök mondaná: Венгрия делает лучше.

-A végrehajtók erkölcsileg felette állnak mindenkinek, feladatuk a diktatúra fenséges eszméinek megvalósítása.

-A nem-tudás nem tudása keltheti bennünk a mindentudás érzetét.

-Szánalmas látvány a hazugságról visszapattanó igazság. Mire leér a porba, olyan, mint a tehénszar.

-Az ősök tisztelete akkor válik olcsóvá, amikor az ős már nem él.

-Nem az ideológiák (ideák) választanak maguknak diktátort, hanem a diktátorok választanak maguknak ideológiát.
Duarte kábítószeresek elleni harca bizonyossággal csökkenti a kábítószer fogyasztást. (A legyilkolt kábítószeres nem fogyaszt.)

-Mit tehetsz, amikor bűnözők kezébe kerül a politikai hatalom?

-Kinek drukkoljak, a póknak vagy a légynek?

-Silányságunk bizonyítéka, amikor a „jó” keresése a „rossz” üldözésében merül ki.

-A szemem kitűnő, de a szemüvegem csapnivalóan rossz.

-„Franciaországban csak két párt van, a nép és a nép ellenségei” (Robespierre)

-A jog jár, az erkölcs kötelesség.

-„Semmi sem mentheti fel azt az embert, aki segíti olyan törvény végrehajtását, amelyet igazságtalannak tart,” … (B. Constant)

-Fontos páros a hitelesség és bizalom! Hitelesség a beszélőnél, bizalom a hallgatónál.

-Hazáját szerető ember épp úgy bírálja hazája hibáit, mint a jó anya, aki bírálja hibázó gyermekét.

-Kalitkába zárt gondolat.

-Szép szópár a ropogós tejszínhab.

-A nemzeti konzultáció olyan, mint fing a szaron.

-Van az a mennyiségű hazugság, aminek cáfolata reménytelen ügy.

-Egyedi és általános összetartoznak.

-A hazugság létező dolog.

-Isten, csak felismert bűneidtől tud megváltani.

-A szegénység elleni küzdelem nem szociálpolitikai kérdés.

-A gyenge gyávasága szánalmas, az erős gyávasága pusztító a diktátor pedig erős és gyáva. A pusztulástól csak a gyengék bátorsága menthet meg.

-Nélkülünk az ellenzék úgy lóg a levegőben, mint az ökörnyál, elviszi a tavaszi szél.

-Megalázó története van annak, hogyan váltam költségvetési kérdéssé.

-„Minden, ami kiváló, épp oly nehéz, mint amilyen ritka” (Spinóza: Etika)

-A szólásszabadság korlátozása a hazugság szabadságának feltétele.

-Én faji alapon leginkább a szart tudom megítélni. Pl. kutyaszar, tehénszar, lószar …

-A hibás hit ellen meggyőzéssel, szavakkal kell küzdeni. Mefisztó, a gonosz, az ördög, a diktátor ellen a szó kevés. Szánalmasan kevés.

-A diktátor olyan a társadalomban, mint rosszindulatú daganat a testben. A társadalom betegsége, ahogy a daganat is a test betegsége, ám a testtől mégis idegen. El kell távolítani!

-A keréknek az a jó, ha gurulhat; a szerelmesnek, ha szerethet; a haragosnak, ha haragudhat.

-Mefisztó (a gonosz) mindig azt teszi, amire Faust (a jó) kéri. Faust kudarca a hogyanban rejlik.

-Ennyi hazugságnak önmagától kellene kiderülni.

-Nem azért lépsz át a csigán, mert majd egyszer ő is átlép rajtad.

-Mi van akkor, ha csak a rosszat ismered?

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Szürreális multikulturális élmény…

2017, december 26 - 13:53

Szürreális élményben volt részünk tegnap délután.

Budapesten a Villányi úton bandukoltunk a Szüret utca felé, amikor egy szakállas, középkorú férfi, nyilvánvalóan muzulmán, azt a híres afgán sapkát viselve, amint közel ért hozzánk, kellemes ünnepeket kívánt és boldog karácsonyt, magyarul. Én persze viszonoztam a jólívánságokat, teljes tudatában annak, hogy az ünnep nem sokat jelent neki, inkább csak a multikulturális gyakorlatnak tett eleget. De neki fogalma sem volt arról, hogy esetünkben a zsidóság épp olyan kívülálló helyzetben van, mint a muzulmánság. Így tehát, kölcsönösen leróttuk tiszteletünket a multikulturális gyakorlatnak, tekintet nélkül arra, hogy az mennyiben érint bennünket személyesen.

Legyen ez legalább egy bizonyíték a közvélemény bírósága előtt arra, hogy a kormány hazudik, amikor etnikai és vallási homogenitásról beszél. Az igazi homogenitás, amely erősebb minden másnál, az az, hogy együtt vagyunk, egymásra utalva, és, hogy ebben meg is bízhatunk, sokkal inkább mint a kormány hazugságaiban.

Kerekes Sándor

(Illusztráció: Sarah Galea)

Kategóriák: Szervezetek

Szomorú Karácsony egy ottawai keresztény hitközségben

2017, december 25 - 17:50

Három nappal Karácsony előtt égett le a Living Waters Christian Assembly nevű pünkösdi gyülekezet Ottawa nyugati elővárosában. A 105 Slack Road alatti templom teljes egészében elpusztult, a hívőket pedig egy másik protestáns gyülekezet fogadta be december 24-én. Az ottawai tűzoltók továbbra sem derítették ki a drámai csütörtök esti tűz okát, ezért az esetet az Ontario tartományi tűzvédelmi marsall vizsgálja. Syd Curry, a kongregáció lelkésze elmondta: “Szívünk megtelt azzal a sok támogatással és bátorítással amit kaptunk. Tudjuk, hogy újjá fogjuk építeni templomunkat és túljutunk ezen is. Az Isten szeretete és kegyelme megsegít bennünket”.

A templomból nem maradt semmi, kivéve az épület előtti postaláda és az út melletti tábla. Másnap reggel a tűzoltók elbontották a veszélyessé vált épület romjait.

(Living Waters / Jean Levac)

Shannon Renaud, a templom egyik tagja hozzátette, hogy bár fájószívvel látták templomuk elpusztulását, az egyházat alapvetően nem epületek, hanem a hívek alkotják.

A közösség nem csak Kanadából, de a világ más országaiból is kapott támogatást a tűzvész után, beleértve az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból és Izraelből is.

Az ottawai tűzoltóság is részvétét fejezte ki a keresztény közösségnek a “borzasztó vesztesség” miatt.

Különösen nehezen érinti a vesztesség az ifjúságot, hiszen a templom koncertek és (amikor nincs hó) egy gördeszka park helyszíne.

“Abban hiszek, hogy a jövő valami jobbat is hozhat”–mondta James Noble, az ifjúsági csoport vezetője.

Kategóriák: Szervezetek

Hiszel-é?

2017, december 25 - 14:49

A mind kevesebbek által szeretettnek a keresztényi szeretet szent ünnepén…Az alábbi írásomat Orbán Viktor ünnepi mondatai juttatták eszembe. A cikket az általam húsz évig szerkesztett, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratnak a kétezredik évi júniusi számában publikáltam.

Hiszel-é?
Pál apostol szavai egy mai királynak

Hej, király, rád eddig semmi sem hatott, most már neked mást nem ajánlhatok, mint a keresztények szent iratát, a Bibliát. Abból is nem az Ószövetség, hanem az Újszövetség könyveit, amelyek tán közelebb állnak hozzád, de kérlek, ne rekedj meg a krisztusi tanításokat tartalmazó evangéliumoknál, lapozz tovább!

Itt következnek mindjárt az Apostolok Cselekedetei, mindenekelőtt Pál cselekményei. A vádlott apostolé, akit római polgármivolta okán utaltak római bíróság elé, s aki védőbeszédében csaknem megtérített egy királyt, mert úgy emlékeztette a tanításokra, mintha az ismerné őket:

“Mert tud ezkeről a király, akihez barátságosan is szólok, mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lelt dolog ez. Hiszel-é Agrippa kiráy a prófétáknak? udom, hogy hiszel. Agrippa pedig mondta Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek.”
Csel 26:27,28,29.

Hej, király, nem mondok mást neked, csak amit Pál írt a rómaiaknak:

“Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll minden emberrel békességben éljetek.”
Róm 12:18.

De különösképpen ajánlom figyelmedbe, hogy Pál apostol szerint az ószövetségi törvények kötöttségeiből megszabadított embereknek nem szabad a szabadságukkal visszaélni. Ahogyan azt a korinthusiakhoz első levelében megfogalmazta:

“Minden szabad nékem, de nem minden használ, minden szabad nékem, de nem minden épít.”
1Kor 10:23.

Tudom, király, hogy Pál apostolnak nem voltak királyi tanítványai, te lehetnél az első, ha megértenéd és elfogadnád, amit Pál Timótheushoz, a maga tanítványához írt:

“… a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, tudván, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért.”
1Tim 1:8,9.

Érted, király.

Érted, király?

(A szó szerinti idézeteka Károli Gáspár által magyarra fordított, 1590-es vizsolyi Bibliából való, az általánosan használt rövidítések alapján visszakereshetők.)

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Békés karácsonyt Mindenkinek!

2017, december 25 - 09:31

idézet Al Ghaoui Hesnától:

“Ezt teszi a karácsonyfa. Furcsa kis érzelemkapukat nyit meg az emberben.”

Békés ünnepet Mindenkinek!

Fotók: Gergely Bea

Kategóriák: Szervezetek

Békés Karácsonyt kíván a Kanadai Magyar Hírlap

2017, december 24 - 00:19

Amikor áldott és békés Karácsonyt kívánunk, tudjuk: békesség igazán csak akkor van, ha igazságos társadalomban élünk. Olyan társadalomban, ahol minden polgár a maga módján és saját lehetőségeihez mérten szolidáris az elesettekkel, a betegekkel, az idősekkel és a magányban élő embertársaival. A szociális igazságosság nem azt jelenti, hogy környezetünkben megoldunk vagy megoldódik minden súlyos probléma és megszűnik minden szenvedés. Sokkal inkább azt jelenti, hogy családi ünnepeink közepette sem feledkezünk meg arról, hogy a fűtött nappalin kívüli világban, akár mindjárt a szomszédban, olyanok is szenvednek, akik esetleg nem felelnek meg a nyomorúság sztereótípiáinak.

2017. december 17-én jótékonysági karácsonyi koncertet szervezett egyházközségem, az ottawai St. Joseph’s Parish, melynek teljes bevételét a hagyományos ünnepi vacsorát felszolgáló népkonyhánkra fordítottunk. A koncerten — amelyen a templomi kórus énekelt klasszikus angol, francia és spanyol nyelvű karácsonyi dalokat — több mint 2 ezer dollár bevétel érkezett adományokból, valamint több mint ötszáz dollárnyi élelem. Ebből sikerült pár nappal később nyolcvan rászorulónak egy hagyományos kanadai karácsonyi vacsorát nyújtani, valamint elvitelre további élelmet biztosítani az ünnepekre. Bizonyára olvasóink közül is sokan tudják, hogy a tradicionális kanadai Karácsonyhoz hozzátartozik a pulyka, a töltelék, a cranberry mártás, párolt zöldségek és a burgonya. Idén karácsonyi csokoládét is csomagoltunk minden vendégnek.

(Karácsonyi jótékonysági koncert az ottawai Saint Joseph’s r.k. egyházközségben. Fotó: C. Adam)

A koncerten adakozók jótékonyságából szolgáltunk ki fogyatékkal élő embereket, kisnyugdíjasokat, minimálbéren élőket és hajléktalanokat. Voltak angol és francia anyanyelvűek egyaránt, őslakossági kanadaiak és van egy ötvenvalahány éves magyar hölgy is, aki immár évek óta a vendégünk.

Ha nem is december 25-én, de idén legalább részt vehettek egy szerény karácsonyi ünnepségen és vacsorán. Csak azt kell szem előtt tartani, hogy rászorolók az ünnepek után is vannak, a nyomor nem tűnik el és a szegénység sem. Még akkor sem, ha az inkarnáció misztériuma joggal tölt el bennünket reménységgel. Itt Ferenc pápa szavai jutnak eszembe, amelyek a Laudato Si’-ben jelentek meg:

“A végén szemtôl szemben állunk majd Isten végtelen szépségével, és boldog csodálattal olvashatjuk a világegyetem misztériumát, amely velünk együtt részesedik majd a véget nem érô teljességben. Igen, az örökkévalóság szombatja, az új Jeruzsálem, a menny közös otthona felé utazunk. Jézus azt mondja nekünk: „Újjáteremtek mindent”. Az örök élet közös ámulat lesz, amikor minden – ragyogóvá átalakult – teremtmény elfoglalja helyét, és lesz valamije, amit a végérvényesen felszabadított szegényeknek adhat.”

A koncerten készült videóval kívánok boldog Karácsonyt valamennyi szerzőnek és olvasónak. Az Unto Us a Child is Born című számot adja elő az ottawai Szent József Egyházközség kórusa.

Kategóriák: Szervezetek

Otthonuk az országút — A muszlim, az alkoholista és a falábú… (6. rész)

2017, december 23 - 16:44

Az elmúlt héten írtam a férjem első kanadai kamionos munkahelyéről. Fontosnak tartottam azt, hogy az olvasók mindenekelőtt megismerjék a munkarendszerüket, így most kissé pletyka szinten a dolgozókról írok. Bár összesen csak nyolc sofőrből állt a vállalkozás, mindegyik más személyiséggel és tudással rendelkezett. Azt hiszem, hogy a dolgozók sokszínűsége sokkal nyilvánvalóbb volt ott, mint ahol most dolgozik, a közel 400 sofőrrel működő közepes méretű cégnél.

Ismerjük meg tehát őket! A Tulajdonos kissé köpcös, bár már fél év alatt láthatóan még köpcösebb, de jó természetű, társalogni szerető és talán az egészségesnél kissé humánusabb ember volt. Már 19 éve magának dolgozott, kialakította és bejáratta a kapcsolatait, a nagyobb cégekkel és a biztosítóval is jó viszonya volt.

Az egyik legrégebbi dolgozója volt az Alkoholista, tudom, hogy ez nem jól hangzik, de jobb, mintha azt mondanám, hogy drogos. Ő volt az a fajta sofőr, aki úgy vezette a kamiont, mint régen a parasztok a lovaskocsit. A lovak mindig hazataláltak valahogy. Nála is, a kamion mindig célhoz ért valahogy. Szerencséjükre úgy néz ki, hogy tényleg vannak olyan sofőrök, akiknek a zsigereiben van a vezetés, a szemein keresztül az agya kiadja a parancsot a végtagjainak úgy, hogy ő nem is tud róla. Nem tudok arról, hogy valaha is lett volna nagyobb balesete. Ő egyedül járt Edmontonba és vissza. Nem volt igazi lakhelye, mert Edmontonban lakott a lánya és Ottawában az anyja. Így mindig otthonról ment haza.
A Szépfiú volt a második ember a cégnél. Ő ment a frissen felvett dolgozókkal az első útjukra, ha a Tulajdonos nem tudta ezt megtenni. Nekem, mint akkori kanadai üzletvezetőnek a hajam szála az égnek állt, amikor megtudtam, hogy ez nála hogy ment. OK, akkor vezess. 10 óra múlva cserélünk! Két hét után végre a Tulajdonos is rászánta az idejét a férjemre, s akkor mindent pontosan és részletesen elmagyarázott, elmondta a lehetséges problémákat és azt, hogy hogyan kezelik azokat. Jobb későn, mint soha. A mostani cégnél a vizsgák után 6 hétig még nem vezethet egyedül a sofőr, hogy minden papírmunkát és vállalati szabályt biztos megtanuljanak.

Hogy miért Szépfiú? Arról lesz még anekdótám.

Most jön a Falábú. Féllábú Falábú teljes nevén. Ő érszűkület miatt veszítette el a jobb lábát. Ez azért fontos, mert a jobb láb két pedált működtet, a gázt és a féket. A bal lábra, ami általában a kuplungot kezeli, nem volt szükség az automata sebességváltónál. Faláb, gáz, faláb, fék. Szerencsére a férjemnek nem kellett vele dolgoznia, mert két hónapra rá a Falábú évi rendes téli szabadságát Mexikóban töltötte addig, amíg Ottawában el nem tűnt a hó. Megjegyzendő, hogy a biztosító megengedte a felvételét mindennek ellenére.

Volt aztán a Jégutas Jéglovas, akivel talán csak néhányszor találkoztunk, mert ő decemberben eltűnt a jégmezőkre tavaszig. Bevallotta, hogy a házassága miatt menekül északra és az északi stressz miatt az alkoholba. Így maga leplezte le önmagát.

(Fotó: Canadian Trucking Alliance)

A Telefonos fiatal muszlim származású volt, akkor éppen megszakította egyetemi tanulmányait azért, hogy pénzt keressen. Nincsenek előítéleteim, sőt. A telefon viszont kultúrálisan a tenyerükre nőtt, eltávolíthatatlanul. A mai napig ismert tény, hogy a vezetés közben, tankolásnál, rakomány felvételnél és leadásnál, irodákban két mondat között is a Közel Kelettel beszélgetnek. Ennek ellenére nagyon kedves volt és könnyen lehetett vele társalogni és mindig volt valami története népes családjáról. Amikor a Sziklás Hegységnél meg kellett állni, hogy a láncokat feltegyék, elmondta, hogy ő még ezt nem csinálta. A férjem persze szívesen megmutatta neki, volt elég kerék, amin gyakorolhatott volna. De ő nem! Az egészet felvette a telefonján, hogy aztán az algériai rokonoknak megmutathassa. Észak afrikai lévén a hótól szinte rettegett, alig mert menni. És vajon mennyibe kerülhetett tíz évvel ezelőtt a nemzetközi, azon belül is az algír mobilos hívás? Szerintem egy centet nem tudott megtakarítani.

Következik a Laikus. Ő volt a leghumánusabb sofőr; amiben lehetett segítette a másikat. A tankolásnál kiszállt, és bármilyen hideg is volt, az egyik oldalt ő töltötte meg. A férjemnek bemutatta a különböző éttermek jellegzetes ételeit. Amikor vezetett, a bal könyökére támasztotta a állát és a jobb kezével irányította a kormányt. Fél-nyugdíjas volt, egy nemzetközi ABC láncolatnál raktárvezetőként dolgozott, mielőtt kitanulta volna a kamion sofőrködést. Tudom, hogy nem általánosíthatok, de meg kell jegyeznem, hogy amikor valaki az ötvenes éveiben tanulja ki ezt az igen nagy térlátást és megérzéseket igénylő szakmát, akkor nem nagy esélye van arra, hogy természetévé váljon és élvezhető munka legyen belőle. Ezzel el is mondtam, hogy miért volt laikus a Laikus. Nem érezte a kamion kiterjedését és nem tudott például tolatni. Ezért aztán ez volt talán az egyetlen munkahely, ahol dolgozhatott, mivel szinte csak egyenesen előre kellett menni négyezer kilométeren keresztül. Azonban mikor be kellett tolatni, a másiknak kellett a volánt átvennie.

S a végére hagytam a Férjemet. Mostmár ez lett a neve is. 2007 októberétől 2008 áprilisáig járt a céggel nyugatra. Talán ha 4 hetet volt közben itthon. Az érdekes az volt, hogy mivel frissen került ki a tréningről, mindenki azt hitte, hogy kezdő és majd beletanul. Azt nem számították bele, hogy 1984 óta ilyen vagy olyan teherautóval, autóvontatóval, kamionnal egyfolytában dolgozott, mégpedig mindig magának. Ezzel kialakult az úgynevezett magántulajdonosi gondolkodása, amikoris nem lehet semmit sem otthagyni, hogy az úgy is jó, majd valaki más megcsinálja. Mindenre kell megoldásnak lennie ahhoz, hogy a biznisz jól menjen. Ezzel ellentétben Magyarországon és Kanadában is van az alkalmazotti gondolkodás, miszerint nekem csak le kell töltenem a munkaidőmet, el kell vinnem a terhet a célhoz és vissza, de a jármű állapota, az apróbb csiszolnivaló már a tulajdonos gondja.

Nyolc teljesen különböző egyéniség és szaktudás, akik ennek ellenére békében és tisztességesen dolgoztak, hiszen nem tudtak a tömegben eltűnni. Vagy mégis? A jövő héten jönnek a mára már anekdótákká nőtt történetek.

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

Havas Henrik és a zaklatók: vagy egykutyák, vagy egyik sem

2017, december 23 - 15:42

Emlékszünk a régi kabarészámra azzal, hogy „Azt írja az újság…”? A zaklatási ügyekben jelenleg leginkább azt lehet olvasgatni, hogy szegény Havas Henriket úgy, de úgy megtámadták. Meg látható a hírek nyomán, hogy a médiamunkás leginkább a politikai síkra terelt visszatámadás taktikáját választotta. Ezt még meg is érthetjük. A nagy összezárást már nem annyira.

A kép egyre inkább kezd emlékeztetni arra, amikor nem is olyan régen még más területen sikerült összemosni az egymástól némileg távol eső halmazokat. Mondván: Akinek nem tetszett Alföldi egyik, vagy másik rendezése, az homofób. Most pedig: aki nem menti fel szinte látatlanban Havast, az elfogadja a Fidesz koncepciós eljárásait. Nem Havassal szemben, hanem általában. Gyakorlatilag kritika nélkül fogadva el megrendezettnek a zaklatási ügyet. Olyan alapon, hogy egyrészt Havas ezt mondja, másrészt pedig hallani pletykákat arról, aki szerint egy árnyas sarokban sugdolóztak Baukó megvesztegetéséről. Kis híján szentnek beállítva az újságírót, és hallgatólagosan lekurvázva mindenkit, aki zaklatásról ejt szót.

Erről aztán eszembe jut a korábbi eset. Az, amikor egy rendezőt vádoltak meg, lehetetlenítettek el. Egy olyan sztori alapján, amelynek íve, kialakulása és az azt megerősítő, de arcukat nem igazán vállaló tanúk felbukkanása igencsak rokonítható lehetett egy színházi rendezéssel, egy színdarabbal. Ugyanakkor esetleg ugyanazok ítélték el Martont zsigerből, akik most Havas mellett törnek lándzsát. Vérig sértődve a lehetőségen is, hogy talán akkor sem kellet volna, és most sem kellene csak a zsigeri indulatokra hallgatni.

Akkor is azt gondoltam, hogy nem az annak idején a boszorkánypereknek is táptalajt adó népítélkezési hajlandóság kiélését célszerű szem előtt tartani, és most is azt gondolom. Már csak azért is, mert az ilyen médiafelhajtás valójában nem ráirányítja a figyelmet zaklatásokra, az erőszakokra, hanem könnyed bulvárhírré inflálja azokat. Holott a valóban zaklatottak, a valós erőszak valós áldozatai ennél többet érdemelnek. Alkalmasint valós igazságügyi eljárásban született ítéleteket. Amelyek egyébként a koncepciós eljárások elől is kifoghatják talán a szelet. Egy kicsit hozzásegítve a társadalmat ahhoz is, hogy ne azok a „szép ’50-es évek” jöjjenek vissza. Egy olyan párt jóvoltából, amely annak idején elég fékezett habzással gondolt foglalkozni a családon belüli erőszakkal, és amelynek 2013-as frakciója még elég jól elüzemelt olyan helyiérdekű Döbrögivel, aki szerint bármikor jól jöhet egy szomszédban legelésző vak komondor. Amely ügyek elbagatelizálását egyébként remekül szolgálja az említett, túltárgyaló bulvárosítás. Ami különösen hasznos lehet, ha a minap felröppent, kecskeméti kezelésre szoruló vezér-pofonról szóló pletyka sem bizonyul egy szélcsendben zörgő bozótosnak.

Visszakanyarodva a zaklatásokhoz: az említett bírói ítéletekig szerintem várni kellene a vagdalkozással, illetve összezárásokkal. Ha azonban valakinek okvetlen vagdalkozhatnékja, vagy összezárhatnékja van, akkor legyen következetes. Vagy mentsen fel minden zaklatással vádoltat azonnal, vagy egyformán ítélje el. Amiből aztán az is következik, hogy vagy minden zaklatást emlegető celeb-hölgy kimeríti a büro-prosti kereteit, vagy egyik sem.

Kategóriák: Szervezetek

A civilek bűnössége

2017, december 22 - 22:08

A civilek, illetve a civilek szervezetei kapcsán olyan kommunikációs nyomás alakult ki az elmúlt hónapokban, illetve években, hogy néha a vízcsapból is az folyik. Ha kiderülne, hogy valamelyik civil szervezetnek köze van a lakossági vízellátáshoz, akkor különösen. Néhány kormányhívő pedig talán szomjan is halna. Inkább.

Mert a kormány szerint minden civil bűnös. Kivéve azokat, akiket ártatlannak neveznek ki. Természetesen vezéri ellenjegyzéssel. Elvégre nagy történelmi elődök mutatják az utat. Abba az irányba, hogy az a bűnös, akit annak neveznek ki. Amiből az is következik, hogy az az ártatlan, akit a hatalom annak tekint. A legtöbb civil szervezet nem tartozik az utóbbi kategóriába. Egyébként érthetően nem tartozik oda. A civilek ugyanis valóban bűnösök. Néhány szempontból mindenképpen. Akkor is, ha azokat tekintjük civileknek, akik valóban azok. De akkor is, ha a társadalmi szervezetek tagságát, aktivistáit tekintjük annak. Mely utóbbi leszűkítés a Fidesz megszólalóinak igen kedves, ám igen ostoba megoldása a kollektív bűnösség „megszemélyesítésére”. Annak érdekében, hogy a valós tartalmat szétmaszatolják, és az „ügyeletes ellenség” képét rájuk testálják. Az, hogy olykor maguk a szervezetek, és az azokat támogató média is él ezzel a beszűkítéssel egy nem kevésbé ostoba befekvés a kormány kommunikációjának, igencsak prokrusztészi, ágyikójába. Mert a társadalom alapvetően a civileké. Kellene, hogy legyen.

A civilek egyfajta bűnössége azonban még a szélesebb értelemben is megáll. Legfőbb bűnük talán a megvezethetőség, illetve a kényelemszeretet. De nem is annyira a kényelem szeretete, mint a kockázatkerülés. Ugyanakkor ezek a jellegzetességek annyira általánosak, hogy a hatalom szinte minden korban számíthat ezekre a jellemzőkre. Az, hogy az emberek tömegben buták, az olyan közismert, hogy szinte minden populista népszónok ki is használja a tömeggyűlések adta lehetőségeket. Az sem tekinthető különlegesnek, hogy még az aktívabbak sem igazán szeretik a „balhékat”. A hatalom ténykedésével szemben elégedetlenek többségének is szimpatikus szervezés az, amelyik lehetőséget ad némi ökölrázásra, de amelyik nem torkollik olyan akciókba, amelyben az ökölrázók esetleg be is azonosíthatók. A hatalom ezt a hatást is szívesen kihasználja, ha teheti. Korábban, a technikai lehetőségek egy alacsonyabb szintjén, nem véletlenül terjesztették el szívesen a beépült megfigyelőkről szóló „híreket”. Amely kommunikációs húzás sokszor akkor is hatott, ha utólag az ilyen híresztelések jó része üres fecsegésnek, legendának bizonyult.

Manapság a legendagyártásra sincs rászorulva az, aki az említett hatással élni akar. A térfigyelő kamerák jól láthatóak, a mobil távközlési eszközök pedig köztudottan bemérhetők. Bőven elég annak a képzetnek a kialakítása, illetve fenntartása, hogy kialakítható egy megfigyelési adatbázis. Amely képzeteket néhány demonstratív hatalmi kiszólással, -akcióval meg lehet erősíteni. Aztán hagyni, hogy hasson. Ha sikerül ezt még néhány olyan tüntetéssel is megfejelni, amelyben esély sincs a vezető spontán kiválasztódására, akkor eljutunk ahhoz a társadalmi fásultsághoz, amelyet ma nap, mint nap tapasztalhatunk. Ebben a szervezők felelőssége elévülhetetlen. Azoké, akik aztán cserben is hagyják a tüntetésre hívottakat, azoké különösen. Azonban ezért a hatalom aligha tekintene rájuk bűnösként. Elvégre az orbáni vezetés érdekeit aligha lehetne ennél jobban szolgálni.

A civil szerevezetek jó részét nem is ezért tekintik bűnösnek. Azért sem, hogy Soros, vagy bárki más, alapítványai járulnak hozzá a tevékenységükhöz. Az egész sorosozás ebből a szempontból szimpla szemfényvesztés. Annak érdekében, hogy a lóláb kicsit kevésbé fityegjen ki, és a személyhez kötöttséggel az említett egyszerűsítést is meg lehet oldani. Amelyre nagyon is rá vannak szorulva a hatalom részéről. Ellenkező esetben, az egyedi estek kommunikációjával egy sor olyan kérdést kockáztatnának, amelyre nincs a vezér nagyszerűségét kicicomázó válasz. Márpedig a civil szervezetek eredendő bűne a hatalommal szemben éppen az, hogy kikezdik a vezér tökéletességének a képzetét. Azzal, hogy olyan kérdéseket visznek a nyilvánosság elé, amelyekre a válasz nem támasztja alá azt a tökéletes országképet, amelyet a Fidesz, illetve a kormány szószólói szeretnének sugallni.

Ha ugyanis a hatalom gyakorlatilag állatként akarja kezelni a menekülteket, akkor ezt a képet igencsak rombolja, ha a háborús övezetből érkezett kismamát, gyermeket, és általában az embert mutatják be. A személytelen „migráncsot” ugyanis bárki képes utálni, és alávetettnek tekinteni. Az éhező, rettegő, fázó gyermek azonban nehezen azonosítható a rettegett terroristával. Az összemosás alapjaiban leplezi le kormány embertelen politikáját. Ez a lelepleződés pedig veszélyes lehet a hatalomra. A civilek elleni hadjárat tehát valójában a hatalom immunválasza az igazság kiderülését ígérő kommunikációs „fertőzésre”. Nem csak a menekültek ügyében, hanem szinte mindenhol, ahol megy a sorosozás és civilezés.

Tulajdonképpen az utóbbiak szinte lakmuszpapír-szerűen jelzik, hogy hol van nagyon nagy gáz az országban. Ahogy az ételosztások sorai is jelzik, hogy az országban nagy a szegénység, és az éhezés korántsem csak „rossz szokás”. Bármennyire is nyomult ezzel Harrach annak idején. A „immunválasz-jelleg” azonban azt is jelzi, hogy a kormány ellenséges fellépése annál erősebb lesz, minél közelebb kerülnek a civil szervezetek a valós képhez, a munkájuk szükségességének, valóságosságának demonstrálásához. Mert ezt a bűnüket magukban hordozzák. A hatalom szemében.

Kategóriák: Szervezetek

A MEDVE NEM JÁTÉK! | Székely pajzán történetek a Turay Ida Színházban

2017, december 21 - 21:05

Egy csíki falu színjátszóköre megelégeli, hogy a pestiek szerint: székely az, akinek a sör nem ital, az asszony nem ember, a medve pedig nem játék.
Jókedvükben létrehoznak egy színjátékot, amiben ötvöződik a székely humor és pajzánság a tánccal, zenével, énekkel.
Pásztor Erzsi Kossuth-díjas művészünk és fiatal művészeink mellett a legnépszerűbb magyar mesemondó, Berecz András fia, a „Fölszállott a páva” győztese, Berecz István koreográfus, székely narrátor is színre lép a pajzán komédiázásban.

Szereplők: Pásztor Erzsi  —  Örökös tag, Kossuth-díjas, Érdemes Művész, Jászai Mari-díjas

Berecz István  —  a „Fölszállott a páva” győztese

Nyírő Bea, Boros Zoltán, Kovács Dézi, Szántó Szandra, Frech Zoltán, Valázsik Péter, Cservenák Vilmos, Topolcsányi Laura

Művészeti tanácsadó: Berecz András  —  Kossuth-díjas

Koreográfus:  Berecz István  —  a „Fölszállott a páva” győztese

Díszlet, jelmez:  Darvasi Ilona

Ügyelő, asszisztens:  Pete Zsuzsanna

Rendező:  Szerednyey  Béla  —  Jászai Mari díjas

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A zsidó túlélés titka

2017, december 21 - 16:57

Az idők során sokakat lenyűgözött az, hogy a zsidó nemzet még mindig létezik. Bár történelmünk tele van szenvedéssel, szomorúsággal és üldöztetéssel, a zsidók mindig hihetetlen ellenállással és erővel néztek szembe a nehézségekkel. Mi a titkunk? Hogyan őriztük meg különlegességünket és egyedi hagyományainkat? Hogyan akadályoztuk meg a világ nemzeteivel való asszimilálódást? Erre a kérdésre találunk választ a hetiszakasz egyik gondolatában.

Könnyen lehet, hogy a Tóra egyik legdrámaibb története szerepel ebben a szakaszban. Miután a testvérei eladták, és 22 évet volt távol a családjától, József felfedi kilétét. A testvérek nem tudták, hogy aki kínozza és kémkedéssel vádolja őket, aki bebörtönözte Simont, és valószínűleg ő volt, aki eladta Benjámint rabszolgának, az nem más, mint József.

Amikor József végre elárulja, hogy ki ő (1Mózes 45:3), a testvérek rácsodálkoznak. József egy hosszú monológgal vigasztalja őket, és megbocsát nekik. Azt is megparancsolja a fivéreknek, hogy hozzák Jákobot Egyiptomba.

Képzeljük csak el! A Józseffel való találkozással a testvérek éppen most élték meg életük egyik legmegdöbbentőbb pillanatát. Nem fognak-e vajon elgondolkozni azon a helytelen döntésen, amelyet évekkel ezelőtt hoztak József eladásával? Mégis József attól tart, hogy tórai dolgokkal fognak foglalkozni és ezért el fognak tévedni a hazafelé tartó úton. József természetesnek tartja, hogy fivérei a Tórához fordulnak majd utazásaik során.

Az igaz, hogy nagy micvá Tórát tanulni út közben (lásd a Smát, 5Mózes 6:7; „és beszélj róluk,[a Tóráról] midőn ülsz házadban és midőn jársz az úton”), de ki tudna tanulni egy ilyen feszült időszakban? Ráadásul most haza kellett menniük találkozni az apjukkal, Jákobbal, akinek hazudtak Józseffel kapcsolatban. Hogyan tudnának így a tóratanulásra koncentrálni?

A zsidó tanulmányokban sokszor a kérdés a válasz. Minél többet gondolkodunk egy kérdésen, és ismételjük meg azt magunkban, annál világosabbá válik, hogy a kérdés maga az egyenes út a válaszhoz.

Ez itt is érvényes.

Hogyan tanulhattak a fivérek Tórát, amikor ilyen nehéz idők jártak? Hogyan tudták volna megállni, hogy ne tanuljanak Tórát? Mindannyiunknak megvannak a magunk módszerei arra, hogy megnyugtassuk magunkat. Nézünk egy meccset, esetleg zenét hallgatunk. Istenfélő és iskolázott zsidók a Tórával „lazítanak”. A testvéreknek természetes volt a tanulás, még a hatalmas nyomás alatt is.

Ez különösen fontos, mert a Tóra Isten útmutatója az élethez, a fivéreknek pedig egy fontos isteni útmutatásra volt szükségük ahhoz, hogy fel tudják dolgozni a történteket. Csak komoly tóratanulással találhatták ezt meg.

A tóratanulás egyesítette a zsidókat a történelem során, és megóvta őket az asszimilácótól. Ez az igazi titka a zsidó túlélésnek. Hogy a tizenegyedik századi Rabbi Száádjá Gáon gondolatát idézzük, a zsidó nemzet csak a Tóra miatt nemzet, és csak a Tóra miatt lehet nemzet. Mi nem olyan nép vagyunk, melyet egy közös föld, nyelv vagy kultúra tart össze. Ha valaha is eljönne az az idő, amikor a zsidókat már nem érdekelné a Tóra bölcsessége, akkor a nemzet megszűnne létezni, és elnyelné az asszimiláció.

Elképesztő módon a Tóra gondoskodik a saját folytonosságáról. A világ nagy része alig kétszáz éve – az ingyenes közoktatás bevezetése után – kezdte el értékelni az oktatást és a műveltséget. Egészen addig a tanulás az elit társadalmi rétegek foglalatossága volt. Sok vallásnak külön érdeke volt, hogy a tömegek tájékozatlanok maradjanak, és ne kérdőjelezzék meg a hitüket.

De a zsidók tanulmányai egészen 3000 évvel ezelőttre, a Sínai-hegyig nyúlnak vissza. Isten megparancsolta, hogy minden egyes nap tanuljunk Tórát. Persze ahhoz, hogy tanuljunk, minden zsidónak tudnia kellett írni és olvasni. Ezért az alapvető oktatás biztosítva volt. Nemzetünk kezdetei óta a tóratanulás és a szellemi elfoglaltság tartottak minket életben. Ez így is fog maradni.

Művelt zsidókat akarunk. Nem félünk, és nem tántorítunk el senkit hitünk és szokásaink megkérdőjelezésétől.

Abban hiszünk, hogy a zsidó csak akkor lehet jó zsidó, ha komolyan és rendszeresen foglalkozik a Tórával. Csak így lehetünk tényleg a „könyv emberei.”

Rabbi Boruch Leff
Fordította: Horváth Marcell

Kategóriák: Szervezetek

Jordi Galceran: BANKHITEL – a Játékszínben

2017, december 20 - 20:37

A sikeres bankár élete sínen van: jólfizető állás, szép ház, jó kocsi, szerető feleség, cuki gyerek. Minden tökéletesnek tűnik, ám egy napon besétál az irodájába az ágrólszakadt idegen. Hitelt kér, és mindenre képes azért, hogy célját elérje… Mindenre! Két nagyszerű színész – Lengyel Tamás és Baksa Imre – brillírozik ebben a remek, meglepetésekkel teli vígjátékban. Nincs egy perc megállás, a néző velük együtt rohan a vérfagyasztó végkifejlet felé…
„Gondolj egy merészet! A rendszer az utolsókat rúgja, használd ki!”

A Neptun Brigád és a Játékszín közös előadása

Fordította: BAKUCZ Dóra
Szövegkönyv: ZÖLDI Gergely 

Bankár: LENGYEL TAMÁS
David: BAKSA IMRE
Laura (felvételről): JÁRÓ ZSUZSA

Díszlet-jelmez: FEKETE Györgyi
Zene: TAMÁS Zsolt
Asszisztens: VÁCZI Laci
Fotó, design: BÖDE Richárd
Rendező: CSEH JUDIT

(forrás:színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Nem lett volna szabad a Jobbiknak átírnia Martin Niemöller sorait

2017, december 20 - 16:13

Talán mindannyian ismerik Martin Niemöller sorait:

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

December 13-án a Jobbik az alábbi átiratát tette ki Martin Niemöller sorainak, amit itt lehet olvasni.

Talán a holocaust emlékezetével és a zsidóság elhurcolásával kapcsolatos sorokat nem annak a pártnak kell átírnia, amely pártnak a képviselője pár évvel ezelőtt listázta volna zsidó származású honfitársainkat, ezért azóta sem kért elnézést. Talán nem annak a pártnak kellene, amelynek a debreceni képviselője valakinek a származása alapján nem akar ösztöndíjat adni. Talán nem annak a pártnak kell, amelynek a csatornáin, a különböző felületein továbbra is antiszemita, romaellenes kifejezések tucatjával találkozhatunk. Talán nem annak a pártnak kellene, amely párt különbséget tesz magyar és magyar között iskolai végzettsége okán.

Martin Niemöller (1952)

Attól, mert egy párt képes átírni a holocaustra emlékező vers sorait, még ugyanúgy antiszemita és romaellenes politikusok vannak a sorai között. Ha ezeket egytől-egyig kizárták, utána tudunk csak beszélgetni arról, hogy ki mikor nem szólt.

Hajdú Nóra

*

A szerző jogász és egyetemi oktató, többek között az ELTE Jogi Karán is tanított. Jelenleg az Együtt elnökségi tagja. 

Kategóriák: Szervezetek

A gyerekeim a saját életükben tegyék jóvá azt, amit mi magunk elrontottunk

2017, december 19 - 21:05

A nagyapám az Angol-Magyar Kereskedelmi Bank igazgatója volt Fiuméban (ma Rijeka). Az édesapám ott született, ebben a sokszínű, soknemzetiségű városban. Mire iskolába ment már magyarul, olaszul, németül és horvátul is beszélt. Jómódú, felső középosztálybeli polgári család volt az övék, a nagypapa a város köztiszteletben álló polgára volt.

1928-ban az olaszok annektálták Fiumét, és rendeletet hoztak, mely szerint minden tisztviselőnek, aki meg akarja tartani munkáját, beosztását, le kell mondania eredeti állampolgárságáról és fel kell vennie az olasz állampolgárságot. A nagypapám, aki egyébként soha nem politizált, úgy döntött, hogy nem mond le magyar állampolgárságáról, inkább otthagyta bankigazgatói állását és a család Debrecenbe költözött. Mert a nagypapa magyarnak tartotta magát és ez fontosabb volt neki, mint a magas állás, a az ottani barátok, a megszokott környezet.

Az anyai nagymamámnak a holokauszt idején meggyilkolták a szüleit, 8 testvérét, a férjét és több mint száz rokonát. A háború befejezése után az életben maradt családtagjainak 90 százaléka Izraelbe költözött, őt is hívták. De ő végül úgy döntött, hogy Magyarországon akar élni, ide kötötte minden emléke és két életben maradt gyermeke. Magyar zsidónak érezte magát.

Az édesapám – a Nagy Imre csoport tagjaként – 1956 után börtönben ült, 1960-ban szabadult ki. Minket, a családját Romániába deportáltak, két évet töltöttünk ott rabságban. Az édesapám még alig szabadult ki a börtönből, azonnal újrakezdte az “ellenforradalmi szervezkedést”, a “rendszerellenes uszítást”. 1965-ben, mint a “revizionisták” és “ellenforradalmárok” egyik legnyughatatlanabbját behívták a Belügyminisztériumba, és közölték vele, hogy az egész családnak adnak útlevelet, ha elhagyjuk az országot. Amikor hazajött, kihívott mindannyiunkat az erkélyre – ha olyasmiről volt szó, ami nem tartozott a lehallgató készülékekre, akkor (naivan) mindig az erkélyre vagy a konyhába mentünk – és elmondta a Belügyminisztérium ajánlatát. Ha jól emlékszem a szüleimben komolyan fel sem merült, hogy elhagyjuk az országot. Mint a kis vakond a mesében, úgy gondolták, hogy akármilyen szar is itt az élet, de ez a mi hazánk…

Én pedig ma itt állok három felnőtt gyermek anyja és négy unoka nagymamájaként, ők a legfontosabbak az életemben. És közben őszinte és mély aggodalommal tölt el, hogy a gyermekeim és a unokáim ebben az országban fogják leélni az életüket.

Csaknem egy évszázadra és az Orbán kormány lelkekben végzett nyolc éves reménytelen pusztítására volt szükség ahhoz, hogy azt kívánjam; a gyerekeim a saját életükben tegyék jóvá azt, amit a nagyszüleim, a szüleim és mi magunk elrontottunk.

Vásárhelyi Mária

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak