Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 1 óra 32 perc

Üzenet a ház falán az európai “antiszemitákról”

2018, május 22 - 15:32

A fotót május 20-án készítettem, Kecskeméten. Nem tudom, hogy mit kellene gondolnom róla. Azt látom, hogy házfal, és rajta egy szöveg. Utóbbi jól olvasható, de nem érthető.

Mit jelent?

Ki üzen egyes szám első személyben Brüsszelnek?

Miért épp ezt?

Miért Schulz?

Miért Juncker?

Ki írta ezt a szöveget?

Mióta ékesíti a városképet?

Meddig lesz ott?

Üzenem a felirat megfogalmazójának, hogy ő is megértse: azt, hogy zsidógyűlölők, akár kedveli valaki a zsidókat, akár gyűlöli őket, egybe kell írni.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Közösségi kultúra lentről — Balkonfesztivál Montreálban

2018, május 21 - 17:03

Szeret gitározni, zongorázni vagy énekelni? Helyezzen el néhény kerti széket háza elé, álljon ki balkonjára és mutassa be a környékbelieknek zenei tehetségét! Körülbelül erről szól a montreáli Balkonfesztivál (angolul: Porchfest, franciául: Balcon-fête), ami a város angol többségű Notre-Dame-de-Grâce (NDG) nevű kerületében kerül megrendezésre minden májusban. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Viktoria-napi hosszú hétvégét Montreálban töltöttem és a családi ház pont NDG-ben van. Ahogy kiléptem az ajtón, már hallottam a közeli utcákból a zenét. Csak az volt a kérdés, hogy merre vegyem az irányt.

Idén körülbelül száz családi ház előtt zenéltek és énekeltek helyiek–testvérek, családok, szülők, nagyszülők. Volt amatőr operaénekesnő, aki komolyabb számokkal kezdte, aztán átállt Andrew Lloyd Webber-re. A pár tucatnyi néző, aki a ház előtt ült kerti székekben, illetve állt a járdán pedig kimondottan díjazta a produkciót.

(Porchfest Montreálban. Fotó: C. Adam)

Aztán opera mellett, néhány házzal odébb már egy egészen más zenei világba csöppentem. Tom Petty-től játszott számokat egy amatőr zenekar. Az utcán több mint ötvenen álltak — gyerekek, szülők, nagyszülők, biciklizők és járókelők. A családias zenekartól zengett a Hingston Avenue.

(Porchfest Montreálban a Hingston Avenue-n. Fotó: C. Adam)

(Porchfest Montreálban. Fotó: C. Adam)

A fesztivál egyébként nem csak a zenéről szól. A civil szervezők így próbálják megerősíteni a lokálpatriotizmust NDG lakosságában. Hiszen házról házra látogatva, megismerhetjük a helyi építészetet, a történelmi, korai huszadik századi várostervezést, a tavaszi virágokat és kerteket, és természetesen szomszédainkat és polgártársainkat. A fesztivál tehát valóban közösségépítésről szól, helyi szintén és kizárólag civil, önkéntes alapon. A rock, blues, opera és country számok mellett a rendezvény közösségi oldala különösen pozitív hatással van a kerületre és a helyi lakosság életére.

Kategóriák: Szervezetek

A liberalizmus elárulása

2018, május 21 - 14:03

Egy ideje szitokszó lett, ha valakire azt mondják, liberális. Nincs ezen mit szépíteni, a liberalizmust, mint olyat, lejáratták. Az ismert bon mot szerint: egy eszme nem felelős azokért, akik hisznek benne.

Azokért meg – és ezt már én teszem hozzá – még annyira sem, akik nem hisznek benne, csupán felírják a zászlajukra. Bősz Anettre gondolok a legújabb fejlemények kapcsán. És persze Fodor Gáborra, merthogy Bősz Anett az ő magyar hangja.

Fodor Gábor tehetséges politikusnak indult. Időben szakított a Fidesszel, akkor, amikor Ungár Klára, Hegedűs István és még sokan mások. Bayer Zsolt is ekkor hagyta ott Orbán Viktor pártját, elmondása szerint Simicska Lajos miatt, mert mint írta a 90-es évek közepén, Orbán Viktor barátja körül olyan volt a légkör, mint egy kokainbáró rezidenciáján Kolumbia-alsón. Bayer aztán visszatalált a Fideszbe, Fodorék maradtak liberálisok.

Azzal, hogy Bősz Anett otthagyta az MSZP-Párbeszéd frakcióját, nem ennek a pártszövetségnek ártott a legtöbbet, még csak nem is a magát demokratikusnak mondó ellenzéknek. Bősz Anett árulása a liberalizmusnak ártott sokat, mert újabb adut adott azok kezébe, akik szerint a liberalizmus idejétmúlt, sőt, kifejezetten kártékony, és mint ilyen, irtandó.

Sokan úgy sejtik, hogy a Fidesz áll a mostani és az ezt megelőző ármánykodások mögött, a kormánypárt mozgatja a szálakat, Fodor végül is nekik tett szívességet. De ha így van, és jó lenne hinni abban, hogy ez nem igaz, akkor az MSZP is nyakig benne van. Ők vitték be a hátukon a parlamentbe Fodor Gábor magyar hangját, Bősz Anettet, mindenki tudta, már akit érdekelt ez egyáltalán, hogy Bősszel valójában Fodor került be a parlamentbe és az MSZP-Párbeszéd frakcióba.

Most, hogy Mellár Tamás beül a már majdnem megszűnt frakcióba, csak látszólag áll helyre a világ rendje. Lesz frakció és lesz pénz, de valójában semmi sincs rendben.

Amit ugyanis Fodor Gábor és magyar hangja, Bősz Anett képvisel, az nem liberalizmus. A liberalizmus ugyanis egy eszmerendszer, épp úgy, ahogyan a konzervativizmus is az. Arról, hogy valaki konzervatívnak mondja magát, még nem biztos, hogy konzervatív. Lehet, hogy csak hazudós az illető, vagy álszent, esetleg politikai haszonszerzésre szakosodott.

Bárki mondhatja magát konzervatívnak.

Fodor Gábor, Bősz Anett, ha kedvük tartja, nevezhetik magukat liberálisnak, mint ahogy Kövér László is mondhatja magáról, hogy demokrata. Ami persze szintén nem igaz, tőle magától tudjuk, hogy kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna.

Abban az értelemben, ahogy Kövér László demokrata, úgy persze Fodor Gábor és magyar hangja, Bősz Anett is liberális.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Az egyház legyen egyház és ne más

2018, május 20 - 14:04

Ötvenedik évfordulóját ünnepli a Montreáli Magyar Presbiteriánus Egyház 2018. május 27-én. Az alábbi reflexiót Nt. Szabó Péter, a magyar nyelvű gyülekezet lelkipásztora írta.

Montreáli Magyar Presbiteriánus Egyház

Ötven évvel ezelőtt azzal a vággyal indult el a Montreáli Magyar Presbyteriánus Egyház, hogy az egyház legyen egyház és ne más. Erre a tömören megfogalmazott lényegbeli célra sajnos meg volt az oka a közösségnek, ahol az emigrációban (nem csak a magyaroknál, de másutt is) úgy összekeveredett a lelki élet a nemzeti, kulturális programmal, hogy ez az utóbbi fojtogatta és károsította az egyház lényegét.

Hogy mitől egyház az egyház és mit csináljon, erre a fenntebb idézett Ige ad feleletet. A magyar Egyház szó, s még inkább a régebben használt “Eklézsia”, a görög “Ek-Kaleo”-ból származik, ami a “kihivottakat” jelenti. Mert az egyház a világból kihivottak közössége avégett, hogy Isten népe legyen. Tagjai személy szerint felismerték, hogy a Názáreti Jézus fogantatásától mind-mostanáig megbizonyíttatott Isten Fiának, a prófétákon keresztül megígért Messiásnak, görögül Krisztusnak, magyarul Szabadítónak. Emellett, sőt ezzel párhuzamosan fölismerték a Tízparancsolat és a Hegyi Beszéd összefüggésében azt a személyes bűn-állapotot, amelyet részben örököltünk részben az általunk elkövetett vétkek és bűnök sorozatával sulyosbítottunk. Ezért az Urvacsorai liturgiával egyetértésben mondjuk, hogy bűntetést, halált és kárhozatot érdemlünk. Ebből a helyzetből a kimenekedést az irgalmas, de igazságos Isten az Ószövetség idején a helyettes-áldozat által adta, s közben beszélt arról, hogy saját Fiát küldi el Isten ama Bárányának a megtestesítésére, Aki majd szenvedése és halála által elveszi a világ bűnét, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen. Az ismételten ujjáépített Jeruzsálemi templom Krisztus után 70-ben leromboltatott, a földdel egyenlővé tétetett Titusz római hadvezér által, s ekkor semmivé lett az az oltár is, ahol pontosított szertartásban lehetett bűnbocsánatot nyerni az áldozati állat kiontott vére folytán.

Mi volt az Apostolok tudománya? Hogy az Ószövetségi bűnbocsánat szertartása eltöröltetett, eljött a Názáreti Jézusban az Istennek ama Báránya, Aki viszont nem csak megöletett a Golgotai kereszt oltárán, de fel is támadott a halálból!! Most már vagy behódolok Neki és az Ő helyettes-áldozatáért bűnbocsánatot kapok a multamra, egy teljesen új életformát a jelenre, – (bár a régi testben együtt élek az óemberemmel, de az nem uralkodik), a jövőre nézve pedig örökéletet az Isten Országában, új lelki testet, melyben nem lakozik bűn, következésképpen nem lesz szenvedés és halál. Ez a Jézus, Aki fel is ment a Mennybe, onnan vissza fog jönni ítélni eleveneket és holtakat. Ekkor magához veszi a benne hívő megváltott népét, akiknek teste feltámad lelki-test minőségben. Az Őt megvetőket, szabadítását el nem fogadókat, s az Ő Lelkének nem engedőket örök ítéletre rendeli a sátánnal és az ő angyalaival együtt.

Kik voltak tehát az első keresztyén gyülekezet tagjai? Akik rádöbbentek arra, hogy bűneik miatt bűntetést, halált és kárhozatot érdemelnek, de az Ur Jézus Krisztusban kaphatnak bűnbocsánatot, új életet és örökéletet. Ezek azok akik tudatosan döntöttek az Ur Jézus követését illetően, Néki adva az egész életüket.

Na már most a fent elmondottak és összefoglaltak aprópénzre váltásában az egyház tagjai foglalkoztak az Apostolok tudományával, vagyis azzal, hogy mit jelent ez a Jézusnak átadott életgyakorlat a társadalomban, a munkaadó és a munkás viszonyában, a családban, a házastársak között, a szülők és gyermekek között….mit jelent hogy egy világbirodalom polgára vagyok és földi törvények kötnek, közben egy örökkévaló Isten-Országa polgárává lettem, ami meghatározza, hogy Isten gyermekeként mi módon éljek itt a földön. Nos, ezek az aprópénzre váltott ismeretanyagok, Istenről, emberről, egyházról, stb. találhatók meg azokban a levelekben, amiket Péter, Pál, János, Jakab, Judás, (nem az Iskáriótes) fogalmaztak, s természetesen az Evangéliumokban, melyeket azok a tanítványok irtak le, akik három éven keresztül együtt voltak éjjel-nappal az Ur Jézussal, akik látták Őt meghalni, eltemettetni, akik sokszoros tanui voltak a feltámadásának, majd a mennybe-menetelének, a Szentlélek eljövetelének, s az azt következő eseményeknek. Tehát rövidre fogva, az egyház tagjai a tanítványok-tanítványai, akik számára zsinórmérték az az ismeretanyag, amit ma Ujszövetségi Szentírásnak nevezünk, s ami egyértelmüen belegyökerezik az Ószövetségbe.

Az Egyház tehát olyanoknak a közösségéből áll, akik a Teremtő, Megváltó, és Megszentelő Szentháromság Istent a Bibliában foglalt kijelentés szerint ismerik és tudatosan életre-szóló döntéssel ahhoz tartják magukat. Az Egyház ugy egyház, hogy a teljes Szentírás a tanítója, a mértéke, melyet Isten Szentlelke elevenít meg.

A következő ismérve az Anyaszentegyháznak az, hogy gyakorolták a közösséget. Egy hasáb fából nem lehet tábortüzet rakni. Kettőből nehézkes, de lehetséges, mert az Ur Jézus azt mondta, hogy “ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, ott Ő jelen van”. Magyarán szólva, ahol ketten összejöttek az Ő nevében, ott már hárman vannak, mert Ő is ott van. S mert Ő ott van, ezért ez már Egyház. Akármilyen kicsiny, de Egyház! Viszont ezek a tagok tudják, nemcsak azt, hogy Jézusra rászorultak, megváltásban is, gyümölcstermésben is (szőlőtő példázata), de abban is, hogy különböző adományaik, képességeik vannak. Ám ebből a különbözőségből nem szétesés jön ki, hanem összeállás, s így lesz az egyházból a Krisztus teste. A benne lévő tagok egyéni és sajátos képességeket kaptak, s ugyanakkor mindegyik hiányos. A szemem csak látni tud, de se járni se kézi munkát végezni nem tud. A kezem-lábam viszont nem lát. S ez így igaz a belső szervekre is, a szivem nem tudja megemészteni a megevett ételt, a gyomrom pedig nem tud vérkeringést biztosítani. A tagok egymást egészitik ki, egymásnak is szolgálnak a Fej (azaz a Krisztus) vezetése alatt. A mi biológiai testünket Isten szerkesztette egybe, ahol nem egymás ellen, hanem egymásért működnek a tagok, s így kell lenni az egyházban.

A Montreáli Magyar Presbiteriánus Egyház tagjai templomuk előtt. Fotó: Montreáli Magyar Presbiteriánus Egyház.

A harmadik ismérve a keresztyén Anyaszentegyháznak, hogy a tagok részesei a sákramentumoknak. A sákramentumok Isten ígéreteinek látható jegyei. Egyszerü víz a keresztségben, egyszerü kenyér és bor az Uri Szent Vacsorában, mert ezek csak szimbolizálják a csoda-valóságot. Az pedig az, hogy a Mindenható Isten az Ur Jézus Krisztusért szövetségébe fogadott, kegyelemből gyermeke lettem, Ő pedig Jézusért Atyám. Ez a mennyei állampolgárságba való bekerülés, a keresztség által a Lélek ajándéka. A kezdetben főleg felnőttek vették fel tudatosan, később, még a nagy üldözések előtt, a ház fejének, az édesapának a döntése alapján az egész család, benne a gyermekek is be lettek fogadva ebbe a szövetségbe, annak az elkötelezettségével, hogy tanítva lesznek Isten nagyságos dolgaira. Az üldözések alatt vált általános gyakorlattá a gyermek-keresztség, azon meggondolás alapján, hogy a zsidó család ujszülött fián nyolc napos korában történt a körülmetélés. Azonban a keresztség önmagában nem üdvözít, ha nem párosul a felnövő gyermekben engedelmes hittel.

Ám mivel testben élve, hívő emberként is együtt élünk az óemberünkkel, ezért legjobb szándékunk közepette is állandóan elvétünk dolgokat. Isten olyan szent, hogy ezek mind-mind elválasztanak Tőle, de olyan irgalmas, hogy Közbenjárót adott, Aki most nem csak helyet-készít számunkra az atyai házban, de esedezik is érettünk. Az Uri Szent Vacsorában a Fiu megváltó halálára emlékezve, a hittel magunkhoz vett kenyér és bor jegyében bűnbocsánatot nyerünk. Ekként a sákramentumokban, Igéje és Szentlelke által Krisztus formál minket a Maga képére és hasonlatosságára, hogy majd mint szenteket és tisztákat állítson az Atya elé. A keresztyén egyház tagjai tehát azok, akik fölvették a szent keresztséget (akár gyermekként akár felnőttként tudatosan, de ez egyszeri alkalom), akik eldöntötték hogy az Ur Jézust követik, és akik rendszeresen élnek az Uri Szent Vacsorával. (“megtörik a kenyeret…”)

Ennek a közösségnek elementáris gyakorlata az imádkozás. Az imádkozás nem más mint a láthatatlan Istennel való beszélés, amit csodák-csodája de meghallgat. Ez az Isten népének sok évezredes tapasztalata. Ennek többfajta megjelenése is van. Az első, ahol visszavonulva, lehetőleg Igeolvasással összekötve elmondom az Urnak a hálámat, a kérésemet, a szorongásaimat, s mindent, ami a szívemen és lelkemen van. Ez azonban tovább terjedhet és kell hogy tovább terjedjen egy szüntelen való kapcsolatra, ami az élő Isten és közöttem exisztál, az Ur Jézus Krisztus érdeméért. Beszélhetek és beszélek Hozzá, amig a munkahelyemen végzem a feladatomat, amig autót vezetek, bevásárlok, takarítok, főzök, mosok, s jóllehet nincs olyan méltóságteljes külsősége, mint a lehajtott fejnek, ami a megalázkodás jelképe, csakugy mint a térdeplés, avagy a behunyt szemnek, hogy a látásom által belémkerülő információkat kizárjam és egyedül csak az Urra figyeljek. Lehet, hogy a kezem nincs valamilyen imádságos pozicióban (összetéve, összekulcsolva, felemelve, vagy koldusként előrenyujtva), de a bensőm Rá figyel, Hozzá beszél, sőt hallgat, mert az Ő Lelke Igéket mond majd nekem, ami által vezet.

A magányos imádság összekapcsolódhat és kell hogy összekapcsolódjon mások imádságával, ahol ketten vagy hárman jönnek össze az Igére figyelni és imádkozni. Míg a magános imádsághoz Jézus a meghallgattatást ígéri, addig a közös imádsághoz a jelenlétét is. Az együtt-imádkozás és az együtt-zörgetés és az együttes-hálaadás rendkivül fontos eleme a keresztyén életgyakorlatnak. Sokszorozódik a könyörgés, a hálaadás, és sokszorozódik a dicsőítés. Emiatt szükséges, hogy ne csak vasárnapi istentiszteletek, egyéni vagy családi áhitatok és bibliaórák legyenek. Pál azt irja, hogy tartassanak könyörgések és esedezések “minden királyokért, előljárókért”, a világon másutt élő Isten-népéért, szentekért, az üldözöttekért, a szenvedőkért, mint akik mi magunk is testben élünk. Ezért van gyülekezetünkben is bibliaórákon, házi istentiszteleteken alkalom a közös imádkozásra, s ennek tetejében külön alkalom, ami kifejezetten imaóra. S ebben az Istennel való beszélgetésben helyet kap a dicsőítés (énekben és imádságban), a hálaadás konkrét dolgokat felemlítve, és a könyörgés ismét konkrét dolgokért.

Végül, de nem utolsó sorban, a Krisztusról szóló tanítás úgy ment tovább, hogy az Egyház továbbvitte. Ez a bizonyságtétel, amely magába foglalja az Ige tanítását, és a személyes Isten-tapasztalatot. A keresztyén közösség munkálta és munkálja a Biblia-fordítást, s a misszioná-riusok kiküldését olyan területekre, ahol a mi Urunkról még nem tudnak. Ennek a munkának anyagi szükségletei is vannak, s az Isten népe tudja a Bibliából, hogy mindent az Urtól kaptunk. Ezt a gyönyörű teremtettséget, amiben élünk, az életünket, a testünket, az ép elmét, a különböző képességeket, a tanulás-lehetőségét, a munka-lehetőséget. S ezekből ha csak egy is hiányzik máris jövedelem nélkül vagyunk. Következésképpen Isten azt akarja, hogy a Tőle kapott felszereléssel szerzett tiszta-jövedelmünk tizedét e célra adjuk, a maradékból pedig áldozatot hozzunk az Ő Országa munkálására. S ebben benne van nem csak a pénz, de benne van az idő, a tudás, s minden, ami az Urtól jön. Isten Országa terjesztése az Egyház feladata, az egyetlen feladata, szóval, életformával, és jócselekedetekkel.

Sok minden más funkciója van az életnek, amely mind része ember-voltunknak, de ezt a feladatot, Isten Országa megjelenítését és terjesztését nem kapta a bank, az ipar, a katonaság, az üzlet, az iskola, a szórakoztató-ipar, stb. stb., ezt csak és kizárólag az Anyaszentegyház kapta. Igy néz ki hát ez a mondat, amivel indultunk, s amivel folytatni kell az Ur Jézus visszajöveteléig az életünket, hogy az Egyház legyen Egyház és ne más.

Az Úr Jézus segítsen meg ebben bennünket a jelenünket és a jövőnket illetően.

Nt. Szabó Péter

*

Meghívó: A Montreáli Magyar Presbiteriánus Egyház (7110 de L’Epée — Jean Talon sarok) szeretettel hívja gyülekezetünk tagjait és barátait a 2018. május 27-én vasárnap d.e. 9:30-kor tartandó hálaadó Istentiszteletre fennállásunk ötvenedik évfordulója kapcsán. Az Istentisztelet után gyülekezeti ebéden maradunk együtt. Az ebéd költségeire felnőttektől 10 dollárt, diákoktól 5 dollárt kérünk. 6 éven alul ingyenes.

Kategóriák: Szervezetek

Leveszi-e a cipőjét, ha….

2018, május 20 - 13:37

Lehet-e fontos kérdés az, hogy leveszem-e a cipőm? Az, hogy valaki leveszi-e a cipőjét? A kérdés filozofikus. Alighanem lehet gyűjteni akár egy egész konzultációnyi variációt. Akár a cipők típusára is kitérve.

Olyan kérdésekkel, mint:

Leveszi-e Ön akkor cipőjét, ha vendégségbe megy?

Leveszi-e Ön akkor cipőjét, ha imádkozik?

Leveszi-e Ön akkor cipőjét, ha hazatér a munkából?

Leveszi-e Ön akkor cipőjét, ha nagyon meleg van?

Leveszi-e Ön akkor cipőjét, ha mínuszok vannak?

De már ezek a kérdések is lehetnek alapvetően tévesek.

Mert abból indulnak ki, hogy van a megkérdezettnek munkája, illetve egyáltalán: cipője.

Ám mit pipáljon be az, akinek nincs? Mennyire van döntési helyzetben?

(Illusztráció: SKColeArt)

Kategóriák: Szervezetek

Az angoloknál is angolabbak vagyunk – Boldog Viktória napot kívánunk!

2018, május 19 - 16:52

Ma dupla okom volt arra, hogy elsétáljak egyik kedvenc kávézómba és egy hagyományos krém teát (angolul cream tea-t) rendeljek. Én ugyan nem keltem fel hajnalban ottawai barátaimhoz képest, hogy megnézzem az élő televíziós közvetítést Harry herceg és Meghan Markle esküvőjéről, de azért valahogy mégis illik egy ilyen napon még a távoli Kanadában is megerősíteni “angolságtudatunkat”. Erre pedig tökéletesen alkalmas egy scone és annak elmaradhatatlan kellékei: a krém (clotted cream) és a lekvár.

(Reggeli scone-om a Beechwood-i SconeWitch nevű kávézóban.)

A másik okunk az ünnepre természetesen az, hogy Viktória Nap van–vagyis pontosabban: Viktória királynő születésnapját megünnepelni hivatott hosszú hétvége van a legtöbb kanadai tartományban. Kanadában, illetve még az államalapítás előtt, 1845 óta ünneplik e tájakon Viktória királynő születésnapját, amely május 24-re esik. Nálunk az a szokás, hogy a születésnapot megelőző utolsó hétfő munkaszüneti nap. A francia többségű Québec tartományban kicsit más a helyzet. Ott is munkaszüneti napot tartanak ezen a hétfőn, csakhogy hivatalosan nem a brit uralkodó megemlékezéséről szól, hanem a “Nemzeti Patrióták Napjának” hívják az ünnepet. A tizenkilencedik századi kanadai lázadásokra emlékeznek, amelyek a brit uralmat kérdőjelezték meg és van ahol hallgatólagos módon köztársasági eszmékért harcoltak.

Nem sikerült. Bár az is igaz, hogy ma már ezen a hétvégén a legtöbb kanadai kertészkedéssel foglalkozik és sokkal kevésbé a monarchiával. Ugyanakkor tudjuk, hogy Viktória királynőnek kulcsfontosságú helye van Kanada történelmében és mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy ott lóg portréja mai napig Ottawa, a kanadai főváros városházán. Sokak szerint a királynő volt “a kanadai konföderáció anyja,” hiszen 1864-ben, amikor lefektették Kanada alapjait, a királynő aktívan támogatta azt a próbálkozást, hogy az Egyesült Államoktól közvetlenül északra jöjjön létre egy egységes, a Koronához hű dominion. Viktória szerint ez a lépés csökkentené a honvédelmi költségeket és hosszú távon javítaná az Egyesült Államokkal való külkapcsolatokat is. Aztán mint, hogy olvasóink közül is talán sokan tudják: Viktória királynő volt az, aki Ottawát választotta az 1867-től már egységes Kanada új fővárosának. Ekkor Ottawa tényleg egy poros kis vidéki városka volt és egy fűrészárút, ugyanakkor viszonylag távol esett az amerikai határtól, valamint a kanadai angol és francia nyelvi határ mentén húzódott meg.

Az államalapító kanadai miniszterelnök – Sir John A. MacDonald – találkozott a királynővel 1867-ben, egy kanadai delegáció keretein belül. Őfelsége ezt mondta neki:

“Nagyon jó látni Önt ezt a misszión. Ez egy rendkivül fontos lépés és Önök mind oly mély hűséget mutatnak.”

MacDonald meghívta a királynőt a kanadai parlament alakuló ülésére, amire viszont nem tudott elmenni és végül soha nem is jutott el Kanadába. Ugyanakkor aktív szerepet játszott a fiatal nemzet építésében, különösen a Korona és az Őslakosság közötti kapcsolatok területén. És ha nem is utazott el Kanadába, gyerekeit küldte át a tenger túlsó partjaira, különösen amikor Kanada nyugat felé terjeszkedett, a Prairie tartományok irányába.

Ma pedig egy olyan nap volt sok kanadai számára, amikor ismét megemlékezhettek a Koronához és az Egyesült Királysághoz fűződő örökségünkre és élő kapcsolatainkra. Az egyik ottawai barátom egy hagyományos angol teával készült lakásán kora reggel – a királyi esküvő közvetítése idején. És ami talán engem is meglepett: fiatal gyerekei legalább olyan lelkesedéssel vettek ezen részt mint az idősebb generáció.

(Egy ottawai család ünnepre készül…)

Kategóriák: Szervezetek

Ki kicsoda a negyedik Orbán-kormányban?

2018, május 19 - 14:26

A miniszterelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes (egyben tárca nélküli miniszter) mellett tíz miniszterrel és két tárca nélküli miniszterrel kezdi meg működését a negyedik Orbán-kormány. Az alábbiakban rövid, mondjuk úgy, vázlatos áttekintést adunk a kormány most hivatalba lépő tárcavezető munkatársairól.

A szűkebb pátriájába visszatért Lázár János helyett Gulyás Gergely lesz a Miniszterelnökség vezetője. Utóbbi Gulyás azon három személy egyike, akikre a kormánypártok az új alkotmány megszövegezését bízták, ő volt a frakció vezérszónoka az alaptörvény előkészítéséről szóló parlamenti vitában. A jövőben ő celebrálja majd a Lázár János által bevezetett csütörtöki kormányinfókat, ahol valódi újságírók is tehettek fel valódi kérdéseket, és még az is előfordult, hogy valódi válaszokat kaptak.

Gulyás Gergelyt sokszor láttuk a televízióban nyilatkozni, egyszer azt is bemutatta, hogy a futball labdával is ügyesen bánik, ha a szárnyaló magyar labdarúgó válogatottból kiesik valaki, rá biztosan számíthatnak a szövetség vezetői.

Rogán Antalt nem kell bemutatni, mindenki ismeri, hiszen fiatal kora ellenére régi motoros a szakmában. Orbán Viktor negyedik kormányában akárcsak a harmadikban a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezeti, de bizonyára továbbra is foglalkozik majd a letelepedési kötvények ügyével. Helikopteren nem fog utazni, ezt a nagy nyilvánosság előtt ígérte meg, még a feleségét is megkérte arra, hogyha legközelebb lakodalomban mennek, az utazásnak valamilyen más, a nagyközönséget kevésbé irritáló módját válasszák. Várhatóan folytatódik a nemzeti konzultációk sorozata, például a demográfiai fordulatról, vagyis arról, amiről már Orbán Viktor is beszélt, hogy 2030 évre szóló átfogó megállapodást akar kötni a magyar hölgyekkel. Hogy ebben igán Antal miként tud tevékenyen részt vállalni, az egyelőre a jövő zenéje.

Szijjártó Péter marad külügyi és külgazdasági tárca élén, vagyis, továbbra is élvezi a miniszterelnök bizalmát. Várhatóan az elkövetkező években is sok dolga lesz, megküzd Magyarország ellenségeivel, megállítja Brüsszelt, s még az eddigieknél is több nagykövetet rendel be. A hírek szerint május végén az új amerikai külügyminiszterrel találkozik, amire magyar viszonylatban évek óta nem volt példa, ha hinni lehet az előrejelzéseknek, az amerikaiak most még megússzák komolyabb feddés és fejmosás nélkül, de ha kihúzzák a gyufát, például a vízummentesség belengetett megszüntetésével, Szijjártó nem fog sokat hezitálni, és gond nélkül hadat üzen nekik.

Pintér Sándor már többször megszellőztette, hogy távozik, ám egyelőre belügyminiszter marad. Még Rogánnál is régebbi motoros, az első Orbán-kormányban is belügyminiszter volt, majd, miután Orbán Viktor 2010-ben visszakerült a hatalomba, közölte, hogy bízik Pintér szakmai tudásában, és abban, hogy két hét alatt felszámolják a bűnözést. A magyar emberek ez utóbbit saját bőrükön tapasztalhatták, a bűnözés mint olyan, megszűnt Magyarországon, ha lenne, akkor Polt Péter legfőbb ügyészsége már egy sor súlyos ügyben nyomozást rendelt volna el. Pintér Sándor mindenesetre bizonyította, hogy tudja a leckét, miniszteri meghallgatásán a migráció megállításának fontosságáról beszélt.

Trócsányi László is marad helyén, igazságügy miniszterként szolgálja a hont, ami egy fontos poszt Magyarországon, mert a bíróságok függetlensége is hozzá tartozik. Trócsányi egyébként 2000 és 2004 között diplomata volt, Brüsszelben képviselte a magyar érdekeket, ily módon a saját bőrén tapasztalhatta, hogy milyenek a no-go zónák, valamint hogyan hanyatlik és rohan a megsemmisülés felé a migránsok miatt élhetetlen Nyugat.

Varga Mhály nem új fiú, de új miniszterséget kap. A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyanis Pénzügyminisztérium néven folytatja, nyilván nemcsak az intézmény neve változik, de a feladata is. Mielőtt új kormányának tagjairól döntött volna, Orbán Viktor kijelentette, hogy neki olyan pénzügyminiszter kell, aki garantálni tudja, hogy a gazdasági évi növekedése 4 százalék, vagy annál magasabb lesz. Feltehetőleg Varga volt az, aki mindenki másnál szebben és hihetőbben ígérte meg ezt a miniszterelnöknek.

Az emberi Erőforrás minisztériumot (Emmi) Balog Zoltántól Kásler Miklós veszi át. A kiváló onkológusként elkönyvelt Kásler hamar letette a névjegyét, mikor közölte, hogy a halálos betegségek mintegy háromnegyede elkerülhető lenne, ha az emberek betartanák a tízparancsolatot. Ez a felfogás váratóan jelentős előrelépés lesz a várólisták rövidülése és az egészségügyben dolgozók anyagi megbecsülése terén, és remélhetőleg az ugyancsak az Emmi alá tartozó oktatásügy is profitál az ilyen és ehhez hasonló, tudományos megfogalmazásokból.

Palkovics László az újonnan létrejött Innovációs és Technológiai Minisztériumot vezeti majd. Ő a kormányban amolyan szürke eminenciás, ismertebb balhé, necces kijelentés nem fűződik a nevéhez. Korábban az oktatásért volt felelős, de ott már nincs rá szükség, mert az oktatással minden rendben van, például elegendő mennyiségű kréta van az iskolákban, és az utóbbi időkben arról sem kaptunk hírt, hogy valahol egy iskolaépület összedőlt volna.

A mezőgazdasági minisztériumot Fazekas Sándor helyett Nagy István vezeti majd a jövőben. Épp jókor jött a váltás, emlékszünk még, hogy Fazekas úr azzal riogatta a magyarokat, hogyha az országot elözönlik a migránsok, akkor a magyar emberek majd hús helyett kénytelenek lesznek grillezett skorpiót enni. Ezzel szemben Nagy István más minőséget képez, ő már miniszteri meghallgatásán is egyértelművé tette, hogy a hazánkban újból jelentkező sertéspestist a migránsoknak köszönhetjük, az elhullott vaddisznó ugyanis azért dobta fel a talpát, mert megevett egy migráns által eldobott fertőzött szendvicset.

A honvédelmi tárcát az eddigi vezérkari főnök, Benkő Tibor vezeti. A rendszerváltozás óta ő az első olyan honvédelmi miniszter, aki nem civil, hanem katona. Ami egyébként érthető, a civil kifejezés az utóbbi években szitokszóvá vált Magyarországon, ráadásul Benkő úr viszonylag szálkás termetű, kisportolt, katonás ember benyomását kelti, ami azért jó, mert Orbán Viktor miniszterelnök néhány évvel ezelőtt kijelentette, hogy nem szereti a pocakos katonákat. Benkő úr oly módon alakítaná át a hadsereget, hogy amint azt miniszteri meghallgatásán elmondta, alkalmas legyen a migránsok megállítására.

Nő is lesz Orbán Viktor negyedik kormányában, mégpedig a nemzeti vagyonért felelős Bártfai-Máger Andrea személyében. Róla az feltételezhető, hogy jó kezekben lesz a nemzeti vagyon, mert amikor kiderült, hogy miniszter lesz belőle, több lap is megírta, hogy volt férje által használtlakásban olyan vállalkozásokat is működtetett, melyek utóbb százmilliós tartozásokat maguk mögött hagyva szűntek meg. Az új miniszter ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy ő nem tudott ezekről az ügyekről, amit gond nélkül elhihetünk, mert nemcsak életszerű, de nincs is más lehetőségünk, mint hogy elhiggyük.

Csendben, szinte mindenki által ismeretlenül, de már a harmadik kormányban is a paksi bővítésért felelős tárca nélküli miniszter volt a most újrázó Süli János. Nem csoda, hogy keveset tudunk róla, magáról a paksi bővítésről sem tudunk sokat, legalábbis ahhoz képest, amennyit beszélünk róla, és amennyibe mindez a magyar adófizetőknek belekerül. Miniszteri meghallgatása sorén elmondta, hogy az új paksi blokkok 2026-27-ben állhatnak kereskedelmi üzembe, ekkortól adnak áramot, energiát, és minden mást, amire szükségük van a magyar embereknek.

A végére hagytuk az általános miniszterelnök-helyettest, Semjén Zsoltot, aki a nemzetpolitikáért felel a kormányban. Vagyis, várható, hogy amint azt korábban is megtette, fehér lovon üget be Kézdivásárhelyre, de ha igény lesz rá, más külhoni magyar településeket is meglátogat. Semjén Zsolt a választás előtt kisebb vadászati kalamajkába keveredett, kiderült róla, hogy Svédországban házi rénszarvasra vadászik, mely tevékenység nem elhanyagolható költségét egy baráti vállalkozó fizette. Semjén úr és minisztériuma először azzal védekezett, hogy rokonai élnek Svédországban, később, lányos zavarában viszont arról beszélt, hogyha lenne rá módja, jegesmedvére is vadászna.

Orbán Viktor régi-új miniszterelnök érdemeinek méltatásától ezúttal eltekintünk. Őt mindenki ismeri, munkásságát, ha akarnánk sem tudnánk néhány sorban összefoglalni.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Bruck András: A barátságról…

2018, május 18 - 19:40

Ma egy éve, hogy meghalt a barátom, Dés Misi. Miközben a búcsú tőle folyamatosan zajlik bennem, és teljesen talán soha nem is fejeződik be, újra és újra eszembe jut, amit saját édesapja halála után mondott: hazugság, hogy az igazi veszteség az itt maradóké. Akkor nem voltam biztos benne, hogy pontosan értem őt, az eltelt egy év viszont tökéletesen igazolta, mire gondolt: a halálával valóban nem mi, hanem ő veszített el mindent. Tegnap spanyol íróbarátai, Mihály barcelonai lapjának, a Lateralnak a szerzői emlékeztek meg róla, én meg ez alkalomból közzéteszem azt a szöveget, amit a temetésén mondtam.

Dés Mihály

“Mihály egész életében notórius elkéső volt, szinte mindenhova késve érkezett. Soha senkire, még nőre sem vártam annyit, mint rá. Ha moziba mentünk, még onnan is elkésett. Már rég ment az előadás, amikor magas alakja megjelent a sor szélén, sűrű bocsánatkérések közepette a helyére furakodott, aztán vigyorogva odasúgta: majd megmagyarázom…

Csak pont az utolsó előadásról nem késett.

Tetszik, nem tetszik, hatvan felett az már az élet túloldala, aki ott jár, mind sétál lefelé a lépcsőn. Ki gyorsabban, ki lassabban, csakhogy Miska kettesével vette a lépcsőket – túlságosan hamar leért.

Miért érezni annyira abnormálisan idő előttinek a halálát? Már persze azon kívül, hogy a barátom volt, közülük is a legjobb. Ez a legjobb millió apró dolgot takar, de végtére is apró dolgokon múlik maga az élet is: étel, szerelem, könyv, film, foci, hogy csak párat említsek Miska hétköznapjai közül. Nem tudjuk, melyik mitől lesz jó vagy rossz, és talán legnehezebb a barátságot definiálni. De segít Camus, nekem ő magyarázta ezt el a legegyszerűbben: „Ne menj előttem, hátha nem tudlak követni, ne menj mögöttem, hátha nincs kedvem vezetni, csak sétálj mellettem, és legyél a barátom.” És mi Miskával valóban sokat sétáltunk.

Szóval miért annyira idő előtti az, ami történt?

Az írófélék természetesen nem úgy mennek nyugdíjba, mint mások, de Miskánál ez a fogalom nem is létezett. Jóllehet, egész életében hajtott, rendkívül produktív volt, ő azonban akkor kapcsolt még nagyobb sebességre, amikor más írófélék már visszavesznek. Csakhogy ő nem az idővel futott versenyt, hiszen addig a rettenetes diagnózisig nem foglalkoztatta a halál, hanem saját magával. Szinte megszállottan akarta pótolni azokat az éveket, amelyeket afféle irodalmi karitatív tevékenységgel töltött Spanyolországban.

Lehetett volna színész, ami azt illeti, volt is, sármja, intelligenciája, világismerete révén lehetett volna diplomata, és még ki tudja, mi minden, de ő az irodalmat választotta, annak is a kevésbé látványos részét. Ahelyett, hogy a saját regényeit írta volna, másokét menedzselte, többek közt Nádasét, Esterházyét, Kertészét, őket terjesztette a spanyol nyelvű világban. És persze tucatnyi más magyarét és nem magyarét.

Végül befejeződött életének ez a rendkívül küzdelmes, önkéntes szolgálatban telt bő egy évtizede. Anyagi okok miatt be kellett zárnia spanyol nyelvű irodalmi, vagy inkább összművészeti lapját, a kiemelkedő színvonalú, Lateralt. Emlékszem, mennyire elképedtem, amikor először volt alkalmam belenézni az egyik számba: jóformán még bele se lapoztam, már láttam, milyen irdatlan mennyiségű munka, tehetség, elkötelezettség van benne. Megkérdeztem tőle, hogy ilyet itthon is tudna-e csinálni, mire azt felelte, „ne kérdezz hülyeséget, tudod, hogy nem. Azért vagyok ott.”

A lap indulásakor Miska „fényes kudarcot” ígért munkatársainak, és ezt be is tartotta. A Lateral nemzetközileg is jegyzett sikertörténet lett, a legkiválóbb írók küldtek neki anyagot. Azonban, miként 12 évvel később, a búcsúszámban ő maga írta: „Mindig több indok van bezárni egy lapot, mint megpróbálni tovább életben tartani”.

A bezárást nagy veszteségként élte meg, viszont ettől kezdve jutott ideje saját magára is. Így végre megszülethetett a Pesti barokk, nem sokkal utána az édesanyjáról, Sütimamáról írt gasztronómiai anyaregény, lett vicckötet, írt meséket, színdarabot a Pesti barokkból, a Spinozában monokomédiával lépett fel, rendszeresen publikált közéleti témákban – és mindezt csupán pár év alatt. És mennyi terve volt még! Én a hallgatásába is belefáradtam. De ő mindig is így élt. Egy levelében ezt írta nekem Barcelonából, az ottléte egy korábbi, és ugyancsak átlagon felül küzdelmes szakaszából: „Fatalista vagyok, de az optimista fajtából”. Egy optimista fatalista! És maradt is az az utolsó pillanatig. Két kemoterápia között saját spanyolul írt szövegeit gyűjtötte, hogy majd egy magyar kiadást csináljon belőlük. Na ezért is volt az lefelé tartó lépcső olyan felháborítóan rövid.

Alig pár éve, hogy innen nem messze őt hallgattam, amint könnyeivel küszködve az édesanyját búcsúztatja. A legszörnyűbb álmaimban nem gondoltam volna akkor, hogy hamarosan én fogom őt búcsúztatni. A bánat nem kímél meg senkit, előbb utóbb mindenkit elér, de ez most felfoghatatlanul korai. Mindenekelőtt a családnak, a barátoknak, ismerősöknek – de nem csak nekik.

Ezek itt most sunyi, demoralizáló idők, és ilyenkor van igazán szükség az olyan emberekre, mint ő. Egy abnormális világban – és én most csak a mi saját, hazai világunkról beszélek –, egyedül az igazság lehet a kapaszkodó, és Mihály az igazság fanatikusa is volt. Irodalomban számára az igazság a minőség volt, azt kereste, gyakorolta. Családban az igazság neki a figyelem és a szeretet volt, társadalomban pedig a szabadság volt az ő igazsága. Ez nem mindenki számára magától értetődő.

Soha nem kérdeztem meg tőle, hogy végül is miért jött vissza. Persze, tudom, a Lateral bezárása, de a kézenfekvő okok gyakran másféle, mélyen elrejtett történeteket takarnak. És nem Miska volt az első, akit hitem szerint a kilátástalan harc, a magyar defetizmus végzetes vonzereje hozott haza.

Ebből a csapdából először még sikerült kibújnia, amikor 1986-ban hátat fordított az akkori Magyarország reménytelenségének, pénztelenségének, hogy aztán huszonöt évvel később ugyanabban a helyzetben találja magát. És másodszorra már rácsapódott a csapda fedele. Az utolsó néhány évben szinte mindig hajszoltnak, nyúzottnak láttam, mindig rohant valahova. Ha találkoztunk, azt is rendre összekötötte valami más, a puszta létezéssel, napi fennmaradással összefüggő intéznivalóval. Például visszakapcsoltatni a villanyt vagy a telefont.

És persze, hogyan is ne lenne nyúzott az, akinek nincs nyugdíja, TAJ-kártyája, tisztességes bevétele, amiből a hozzá hasonló kaliberű emberek a világon mindenütt kényelmesen elvannak? A korához, teljesítményeihez és sokrétű tehetségéhez képest Miska abnormális életet élt… akár egy pályakezdő, aki mindent, a filléres munkákat is kénytelen elvállalni.

Ha a stressz, a szorongás megbetegít, akkor megvan a tettes.

És ha mindez nem lett volna elég, itthon valami újat is kénytelen volt megtanulni. Az ismert szállóige mintájára, „a hála nem politikai kategória”, neki ezer oka lett volna bejelenteni, hogy a „hála nem irodalmi kategória”. Az egymást és egymás műveit máskülönben mindig nagyvonalúan ajnározó hazai írótársadalom éppen őt, a magyar irodalom nagykövetét, a rögtön irodalmi bestsellerrel jelentkező írót nem fogadta be.

Ha a csalódás öl, akkor megvan a tettes.

Ezt a megalázó, méltatlan helyzetet a testvére, Laci így foglalta össze az Élet és Irodalomban: „Ki gondolta volna, hogy itthon lesz igazán emigrációban, nem Spanyolországban, ahol befogadták, megbecsülték és tisztelték”.

És nem is akárhogy: „Mihály része lett a spanyol kulturális tájképnek, folyóirata irodalmi tehetségek csodálatos iskolája volt – írta sok spanyol méltatója közül az egyik. És egy másik: „Bárkit szívesen fogadott, ha tehetséget fedezett fel benne, nem számítottak nála a nevek, beszélt az emberekkel, és azonnal észrevette az értéküket.” Ő mégis visszajött, holott tudta, ezerszázalékos biztonsággal tudta, hogy itthon nem számíthat majd irgalomra. Tudta, hogy ami Barcelonában érték, az Budapesten többnyire kuka.

Miska, Misa, Misikám, Mihály, és még ki tudja, hányféleképp becézték, ami úgy hiszem, a szeretetreméltó emberek kiváltsága. És neki valóban elképesztő kapacitása volt mindenféle emberi viszonyra. Biztos vagyok benne, hogy a rengeteg barát, ismerős, munkatárs közül csak kevésnek lesz rossz emléke róla. Na és a család, különösképp a gyerekek, és nem csak az övéi! Mindegyikről – pedig van néhány – mindig csak a legjobbat mesélte. Az egyik ebben tehetséges, a másik abban, az egyik ettől különleges, a másik attól.

A legtöbbet persze a sajátjairól mesélt. Sanyi, Marci, Gizi …. Marci, Gizi, Sanyi… szinte mindent tudtam róluk. Határtalanul büszke volt Marci képzőművész tehetségére, csodálta Gizi óriási tudásszomját, ambícióját, amellyel a világ nagyvárosai között ingázik, és nem turistaként, és megnyugodva látta, hogy a csendesebb, kevésbé kitárulkozó Sanyi is mindinkább beérik, felnő, egyre jobban megtalálja magát. Nagy csapás, hogy már nem láthatja gyerekeiben kiteljesedni a Dések tehetségét.

Miska szellemes volt, örök sztorizó, segítőkész, még bútorcipelésben is. Nagyvonalú volt minden értelemben, a kamaszos vagányság és hetykeség pedig sosem hagyta el. Azt, hogy mit talált benne a CT, úgy mondta el, mint akinek ez csak egy hír a napi sok tucatnyi közül: Andriskám, jelentem, daganatom van, és nem is csak úgy magában, magányosan…. És akkor megfordult velem a világ. Mert ahogy mind többen mentek el a köreinkből, úgy gondoltam egyre gyakrabban arra, hogy vajon melyikünk fogja majd a másikat eltemetni: Én nyertem – én vesztettem.

Mivel Barcelonában több esély ígérkezett a gyógyulásra, kezelésre visszament oda, és ettől kezdve skype-on tartottuk a kapcsolatot. Nem kellett az ágyánál ülnöm, hogy lássam, napról-napra fáradtabb: mintha csak egy óra lett volna az arca helyén, az mutatta a számára mind gyorsabban lepergő időt.

Kint halt meg, és most itt temetjük – mintha ebben is ragaszkodott volna az igazságossághoz. Erről az itt is, ott is létezésről így ír egy korábbi cikkében: „Teltek az évek. A lapokat sokáig a nemzetközi rovatnál nyitottam ki, aztán már inkább a helyi, barcelonai hírekkel kezdtem. Az emlékeim ugyan Pesthez kötöttek, de itt is lett múltam, visszafordíthatatlanná váltak a viszonyaim…. család, gyerekek, barátságok. És akkor ott, a tenger fenséges csendjében tüntető egymillió ember között hirtelen megértettem, hogy szeretem ezt az országot, most már ide is tartozom. De mindig menekültem az identitásom elől, és most lett két új: itt az ideje, hogy újra menjek.”

Így is történt, újra elindult.

Visszajött, hazatért identitásai alapjaihoz, és ez legalább egy dologban jó döntésnek bizonyult: regényét, amit Spanyolországban valószínűleg nem írt volna meg, ő maga az utolsó interjújában, pár héttel a halála előtt, élete legnagyobb intellektuális élményének nevezte. Magyar író lett, és ez mindennél többet jelentett neki.

A regények sorsáról az idő dönt, de minden másban már megszületett a döntés: méltatói szerint Mihály tartós nyomot hagyott a spanyol kulturális színtéren. Egy spanyol nyelvű lap magyar alapítója, Katalónia szívében…

Korábban idéztem Camus barátságdefinícióját, hadd fejezzem be búcsúmat Senecájéval. „A barátság vigaszát elveszítheted, de annak a vigaszát, hogy volt egy barátod, soha.”

Bruck András

Kategóriák: Szervezetek

Fókuszban Budapest — A listás eredmények elemzése

2018, május 18 - 13:19

Most már több mint 5 hete túl vagyunk a 2018-as országgyűlési választásokon. Az egyéni eredményekkel, illetve az ellenzéki pártok jelöltjeinek eredményeivel sokat foglalkoztak, mind a különböző intézetek elemzői, mind a média munkatársai. Azonban a pártok listás támogatottságával kapcsolatban már egyáltalán nem ez volt a jellemző.

A Nemzeti Választási Iroda – egy bizonyos szemszögből teljesen érthető módon – egyáltalán nem fordított túl nagy figyelmet a listás eredmények részletes prezentálására. Náluk is a hangsúly a Fidesz által agyonnyert egyéni körzeteken van. Ennél már sokkal érthetetlenebb, hogy az intézetek, think tankek, elemzők miért nem szentelték figyelmüket nagyobb mértékben ezen listás adatoknak. Illetve, ha ezt meg is tették, miért nem tárták a nyilvánosság elé sem a számokat, sem az ezek alapján levont következtetéseket. Ebben a bejegyzésben az előbbit mindenképpen megteszem most, az utóbbira csak korlátozott módon teszek majd kísérletet. Hiszen, ezen keretek között a vizsgálódást több tekintetben a fővárosi listás adatokra korlátozom. A 18 budapesti választókerület listás eredményire.

Összesítettem a közel 1500 budapesti szavazókör jegyzőkönyveinek adatait, kiemelve a 6 “nagyobb”, országos lefedettséggel rendelkező párt, illetve pártszövetség támogatottságát. Ezeket táblázatok, illetve választási térképek segítségével mutatom be. Az arányok elsősorban azért lesznek érdekesek, mert míg az egyéni jelöltek eredményei a visszalépések, átszavazások következtében születtek, addig a pártok listás szavazatai a valódi szavazótábort, és a valós erőviszonyokat jelzik. Az egy év múlva esedékes EP választásokra, illetve a másfél év múlva tartandó önkormányzati választásokra vonatkozóan ezért a pártok listás támogatottsága sokkal relevánsabb, mint az egyéni jelöltekre leadott szavazatok. Míg az országgyűlési választásokon – ha korlátozott mértékben is, de – van tényleges jelentősége a személyre szavazásnak, egyes politikusok, egyéni jelöltek releváns helyi támogatottságának. Addig ez az önkormányzati szintre már sokkal kevésbé jellemző, míg az Európai Parlament tagjainak megválasztása esetén szinte egyáltalán nem jelentkezik, mint releváns tényező. Egyedül az országos pártvezetőknek, politikusoknak van ilyen jellegű szerepe, de ez közvetlenül sokkal jobban kapcsolódik az adott párthoz, annak brandjéhez, politikai ábrázatához. Tehát, az eredmények számbavétele során majd mindenképpen érdemes egy kicsit a következő két országos megmérettetésre is gondolni.

Először vessünk egy pillantást a részvételi adatokra. A országosan amúgy is magas részvételi arány mellett a fővárosban az átlagnál is nagyobb volt a részvétel, itt menetek el a legtöbben szavazni. Míg az egész országot tekintve a választók 70,22%-a járult az urnákhoz, addig Budapesten a részvétel 75,79%-os volt. Mindkettő magas arány. Magyar viszonylatban mindenképp. Egyedül 2002-ben volt néhány tízeddel nagyobb. (Ezek a számok már tartalmazzák a hazai, a külképviseleti és a levélszavazás adatait is.)

A fővárosban található mind a négy olyan választókerület, ahol a részvétel meghaladta a 80 százalékot. (Budapest 2., 3., 4. és 13. OEVK.) A budapesti adatokat vizsgálva – elsőre talán kicsit meglepődve – azt láthatjuk, hogy elsősorban ott volt magas a részvétel, ahol a Fidesz listán jobban szerepelt, illetve ahol a kormánypártok jelöltjei egyéni mandátumot tudtak szerezni. (Logikus módon, ezek a körzetek nagyjából fedik egymást.) Ebből is látszik, hogy a kormánypárti gépezet azért Budapesten sem teljesített rosszul.

Az egyéni választókerületeket tekintve 18-ból 6-ban sikerült győzne a kormánypárti jelöltnek Budapesten. Ha ugyanitt a listás adatokat vizsgáljuk, sokkal árnyaltabb képet kapunk. Hiszen a fővárosban lista még több volt a szavazólapon, mint egyéni jelölt. Listák tekintetében nem beszélhetünk visszalépésekről, sokkal kisebb mértékben érvényesült az átszavazások hatása. A pártlisták vonatkozásában nagyobb volt a választék, és nem volt jelentős átszavazási kényszer. (De pl. ami a Momentum esetében megfigyelhető volt ilyen tendencia. Félve a választási küszöbtől…) Elmondhatjuk, hogy a Fidesz-KDNP itt nem csak az egyéni jelöltek küzdelmében, de a pártlisták versenyében is alul maradt. A kormánypártok a fővárosban meg sem közelítették az 40%-ot… De, ne szaladjunk ennyire előre.

Országos listás adatok

Mielőtt rátérünk a részletes budapesti számokra, tegyünk egy kis kitérőt. Nézzük meg az országos listás eredményeket! Amúgy is érdemes végigszaladni a táblázaton, de viszonyítási alapnak mindenképpen szükség lehet rá.

Mint már többször jeleztem, most elsősorban a budapesti eredményekre szeretnék koncentrálni, illetve egy minimális szinten a (fő)város-vidék “ellentét” is előkerül majd, de így az országos szintre vonatkozóan csak maradjunk néhány megjegyzésnél. Először is jól látszik, hogy országosan a Fidesz nem csak az egyéni körzetekben tudott magas arányban győzni, de a listás szavazatokat tekintve a “vártnál” nagyobb mértékben tudott támogatottságot szerezni. 5%-kal túlteljesítve a négy évvel ezelőtti eredményt, közel 600 ezer újabb szavazót mozgósítva. Míg az MSZP a mostani választás után minden tekintetben végleg elveszítette “nagypárti” jellegét. Már a kampányban és a jelöltállítás során is látszott, hogy a szocialisták gyengélkednek, de a választási eredmények és a leendő frakciójuk mérete minden kétséget eloszlat. A Jobbik négy évvel ezelőtt elérte azt a bizonyos plafont. Átalakulás, “cukiságkampány”, “néppártosodás” és baloldali fordulat ide vagy oda.

Hogy a Jobbik nem valódi kihívója ezen a választáson a kormánypártoknak, az nyilvánvaló volt már a választás előtt is. A párt “eredménye” azért egy kicsit mégis meglepő volt. Valamivel többre lehetett számítani. Az arányokat tekintve 1%-kal szerepeltek rosszabbul, mint négy éve. 2018-ban 70 ezer szavazattal szereztek többet, mint akkor, 2014-ben, de a magasabb részvétel miatt ez nem sokat segített.

Az országos eredményeket nézve az LMP volt az egyetlen ellenzéki párt, amely a szavazók számát és 4 évvel ezelőtti listás arányokat is tekintve javítani tudott 2014-es támogatottságán. A zöld párt több mint 400 ezer szavazót tudott maga mellé állítani, és a hatalmas nyomás, és az átszavazások ellenére is sikerült egyéni jelöltjeiknek több mint 312 ezer szavazatot begyűjtenie.

A Gyurcsány vezette DK még jobban leszerepelt ezen választás keretében, mint az MSZP. A mért és saját maguk által vizionált támogatottság felét, 40%-át is alig sikerült elérniük. Gyurcsánynak – igen magas társadalmi elutasítottsága miatt – még hiteltelenebbül sikerült önmagát Orbán “valódi kihívójaként” beállítania, mint – a tulajdonképpen a szélsőjobboldalról érkező – Vona Gábornak. A DK nagyon jól járt ugyan egyéni viszonylatban a visszalépésekkel és átszavazásokkal, de a volt szocialista miniszterelnök “rétegpártja” az 5,41%-os listás szavazataránnyal közel került a parlamentből való kieséshez.

A Momentum és a Kutyapárt igen messze volt a választási küszöbtől. Ha egyszerűen gondolkodnék a kérdésről – írhatnám, hogy populista módon –, akkor azt mondanám, hogy a Momentum miatt több mint 175 ezer “ellenzéki szavazat” került a kukába. (De nem így gondolkodom.) De azt is érdemes hozzátenni, hogy ez a szavazatmennyiség egy EP választáson már egy mandátumot ért volna…

Budapesti eredmények

Látni fogjuk, hogy az országos és budapesti arányok sok tekintetben jelentős eltéréseket mutatnak. Sok szempontból ellentétei egymásnak.


(A pártok országos listáinak fővárosi támogatottsága. A sötétebb színek egy-egy párt legjobb, a világos pedig legrosszabb eredményét jelölik.)

A Fidesz-KDNP lista Budapesten 11,3%-kal szerepelt rosszabbul, mint országosan. Az MSZP még mindig viszonylag erős a fővárosban, a szocialisták itt 6%-kal kaptak többet. A Jobbik egyértelműen gyengébb a Budapesten, mint vidéken, vagy esetleg más nagyvárosokban. Ez eddig is így volt. Ahogy korában a MIÉP esetén is megfigyelhető volt hasonló tendencia. A Jobbik több mint 6%-kal gyengébben teljesített itt, mint az országos átlaga.

Az LMP erős a fővárosban. De a párt az utóbbi években vidéken is némileg erősödött, így nem olyan nagy mértékű az eltérés. 3,79%-kal teljesítettek jobban Budapesten. A DK valamivel több mint 3%-kal, a Momentum pedig 2,7%-kal javította meg országos rekordját. (-:

Tegyünk megint egy rövid kitérőt, mielőtt rátérünk a nagyobb pártok eredményire egy kis választási földrajz keretében. Tekintsük át, hogy az egyes kerületek, városrészek melyik választókerülethez tartoznak.

Annak ellenére, hogy az ellenzék a budapesti egyéni körzetek 2/3-át megnyerte, a 2013-as törvénymódosításnak – amely átrajzolta a budapesti választókerületek határait – így is jól érzékelhető volt a hatása. Térképen, a választási adatok összefüggéseit is vizsgálva még látványosabb. De erre majd máskor térek ki.

Egyes pártok támogatottsága: Egy kis választási földrajz…

Nézzük tehát, hogy a város különböző részein hogyan teljesített a Fidesz-KDNP, az MSZP-Párbeszéd, a Lehet Más a Politika és a Jobbik választási listája.

Fidesz-Magyar Polgári Szövetség – Kereszténydemokrata Néppárt

A Fidesz elsősorban ott volt erős ahol a részvétel is magas volt. Budán és Kelet-Pesten. A kertes házakban. De érdekes módon a lakótelepeken sem gyengélkedtek. És ha ezt összekapcsoljuk az előttünk lévő térkép (vagy táblázat) adataival, akkor – a lakóövezeteket tekintve – arra a következtetésre juthatunk, hogy a fővárosban elsősorban a bérházak, a belváros lakóitól kapott ki a Fidesz. A párt listája Budapesten 38,28%-ot ért el.

Magyar Szocialista Párt – Párbeszéd

Az MSZP támogatottsága elég vegyes képet mutat. A lakótelepek már rég nem azt jelentik az MSZP számára, amit évtizedekkel ezelőtt. De azért azokon a területeken, ahol sötétebb piros a térkép mindenhol akad néhány lakótelep. Csepelen két párhuzamos hatás érvényesült: a Fidesz itt igazából nem szerepelt rosszul (hiszen, ma már a lakótelepek színe nem csak a vörös…), illetve a szocik egyéni jelöltjük visszaléptetésével nem kevés listás szavazatról is lemondtak. Az MSZP-Párbeszéd listájára a városban a választók 17,98%-a szavazott.

Lehet Más a Politika

Az LMP – a sztereotípiák egy részével ellentétben – nem elsősorban a pesti belső kerületekben, mint inkább a budai választókerületekben szerepelt igazán jól. Ezt némileg szűkítve azt is láthatjuk, hogy a zöldek számára elsősorban ezen kerületek kertes, családi házas övezetei jelentik leginkább a hazai pályát. Ehhez érdemes hozzátenni, hogy általánosságban – így például a különböző lakótelepek szavazóköreit tekintve is –, a párt támogatottsága jellemzően meghaladta a 10%-os szintet. Ezen felül az észak-dél tengelyt vizsgálva láthatjuk, hogy az LMP sokkal inkább a város északi részében rendelkezik nagyobb támogatottsággal, mint délen. Ez mindenképpen igaz a budai oldalra, és ha kisebb mértékben, de Pesten is megmutatkozik. A Lehet Más a Politika a fővárosban a szavazatok 10,89%-át szerezte meg.

Jobbik Magyarországért Mozgalom

A Jobbik a fővárosban egyértelműen Pesten erős. Azon belül is leginkább Dél-Pesten. A párt kapcsán láthatjuk, hogy az ottani lakótelepeken és a kertes övezetekben egyaránt vannak nagyobb számban szavazóik. A budai oldalról elsősorban azért szorult ki a Jobbik, mert itt a kormánypártok túl nagy beágyazottsággal rendelkeznek. Ezt egy Jobbik – Fidesz párharcot nézve az is jól illusztrálja, hogy a Jobbik listája egyedül a 18-as választókerületben kapott 10% feletti támogatottságot. (12,5%) A pártot listán a fővárosi szavazók 12,9%-a támogatta.

(Mint a táblázatból is kiderül a DK április 8-án, Budapesten 8,68%-s népszerűségnek örvendhetett, míg a Momentum 5,8%-os listás szavazataránnyal rendelkezett. Mint már fentebb utaltam rá, az első esetében, a Demokratikus Koalíció több mint 3%-kal jobban teljesített a fővárosban az országos arányukhoz viszonyítva, míg a “MoMo” itt közel 2%-kal haladta meg az országos arányát.)

Átszavazás kérdése, eredménye

Ez a “kérdéskör” volt a mostani országgyűlési kampány egyik meghatározó eleme. Az ellenzéki pártoknak (ezen belül is az ellenzék régi pártjainak) – balga módon – sikerült a mosatni kampányt is először a miniszterelnökjelölt keresés, majd a visszalépések és az átszavazás dilemmájával legmarkánsabban áttematizálnia. Ezt kombinálva a megoldást roppantul leegyszerűsítő; “Orbán takarodj” mantrával sikerült megint megcsinálni a kétharmadot. Az ellenzéknek! Csak nem úgy, ahogy szerették, vagy leginkább nem szerették volna… Az alábbi táblázatban láthatjuk az átszavazások mértékét országosan, a különböző pártokra vonatkozóan. Összehasonlítva az egyéni és a listás szavazatokat, megvizsgálva az eltéréseket egy viszonylag reális képet kapunk arról, hogy az egyes pártok támogatói kisebb vagy nagyobb mértékben hajlottak az “esélyesebbnek” vélt jelölt támogatására. A saját pártpreferenciájukkal szemben.

Egy ilyen választás után a vizsgálódó – tudatosan vagy sem – az ellenzék nagyarányú vereségének okait is kutatja, így az adatsor segítségével mindenképpen érdemes kicsit jobban megnézni, hogy mi is történt, hogy mi is történhetett. A választási eredmények mellől hiányoznak a kutatásoknál megszokott mélyebb, részletesebb adatok a választók életkorára, végzettségére, státuszára stb. vonatkozóan. Azonban – azt gondolom, hogy – pusztán a differenciák alapján már sokat megtudunk.

Kezdjük rögtön a lista elején. Fidesz-KDNP. A kormánypártok tekintetében annyit érdemes megjegyezni, hogy a közel 190 ezer szavazatnyi különbség abból adódik, hogy a beérkező levélszavazatok több mint 96%-át rájuk adták le, viszont itt ugye kizárólag listás szavazatokról beszélünk, hiszen határon túli szavazatokról van szó.

Ha figyelembe vesszük, hogy több mint 216 ezren szavaztak a Fideszre levélben, és ők csak listán szavazhattak, akkor összességében kb. 28 ezer olyan szavazó volt (minden listás szavazatot számba véve) aki listán a behúzta a Fideszt, de egyéniben nem rájuk szavazott.

A Jobbikra egyéni jelöltjeire volt a legnagyobb hatással az átszavazás.184 ezerrel több voks érkezett a nemrég még Vona Gábor fémjelezte pártra egyéniben, mint listán. Ezek a szavazatok természetesen a Jobbik esetében vidékről érkeztek.

Az MSZP-P mutatója három okból mutat negatív értéket. (-60,243) Az egyik, hogy annak ellenére nem sikerült jelentős számban szavazókat mozgósítani a szocialisták egyéni jelöltjei javára, hogy országosan az MSZP mindent megtett azért, hogy a Fidesz kihívójának higgyék. A másik ok, hogy a körzetek több mint 43%-nak az átadása a DK részére, illetve az az egy-két visszalépés töredékszavazatok tekintetében markánsan megmutatkozott. (Ez elsősorban azért érdekes, mert az egyéni jelöltek hiánya egyes körzetekben rontotta a listás eredményt is.) És ha az okokat keressük, arról se feledkezzünk meg, hogy az MSZP-P összesen 8 egyéni jelöltje tudott győzni (ebből 7 Budapesten). Ezen győztes jelöltek után jóval kevesebb töredékszavazat keletkezik, hiszen a győztes-kompenzáció mégis csak kevesebb szavazatot jelent ilyenkor, mintha egy relatív szoros versenyben a második, vagyis a vesztes megkapja a teljes kontingenst, az adott párt országos listájára…

Az LMP 404 ezer szavazatot kapott az országos listára. (Töredékszavazatok nélkül.) Az egyéni jelöltjeire 91 ezerrel kevesebbet. Ez azt jelenti, hogy az LMP szavazók kevesebb mint egynegyede szavazott át más párt esélyesebbnek gondolt jelöltjére. Figyelem bevéve, hogy a párt vezetői és jelöltjei milyen nyomás alatt voltak, ez egy meglehetősen alacsony arány. Hasonló volt Budapesten is.

A DK esetében látjuk a valamivel több mint 40 ezerrel több egyéni, mint listás szavazatot. Ez részben arra vezethető vissza, mint az MSZP esetében. Viszont azt is látni kell, hogy Gyurcsány – természetesen saját szemszögéből egy remek alkut kötött Molnár Gyulával. Erős körzeteket kapott, és közben az ország felében még kampányolniuk sem nagyon kellett. Hisz, ott az MSZP volt a “kompetens”. Ráadásul végül a 46 egyéni körzetből csupán egy helyen lépett vissza. (Ennyit a sok visszalépős szövegről.) Így Budapesten már “ellenszolgáltatás” nélkül léptek vissza a párt javára. Három itteni körzet hullott így Gyurcsány Ferenc ölébe. Akinek a pártja csupán 0,41 százalék híján nem esett ki a törvényhozásból.

A Momentum esetében mínusz 100 ezer szavazatról beszélünk. Itt még nagyobb mértékben érvényesült a választási küszöb hatása, mint a MoMo listás eredményében. Százezerrel kevesebben szavaztak a Momentumra egyéniben, mint listán. Értelemszerűen, ők is átszavaztak valahová. Aktív támogatóik 57%-a átszavazott.

A Kétfarkúak esetén is magas volt az átszavazási arány: listás szavazóik 70%-a nem rájuk adta egyéni voksát. Az Együtt esetében az összehasonlításnak nincs túl sok értelme. A párt összesen 37 ezer szavazatot kapott listán. Azért kaptak 21 ezerrel több egyéni szavazatot, mert csepeli jelöltjük javára a Budapesten igazából releváns pártok visszaléptették jelöltjeiket, és így Szabó Szabolcs innen 23.637 egyéni szavazatot gyűjtött. Ez kompenzálta az amúgy nem túl magas arányú átszavazást.

Némi Konklúzió

Ha szigorúbban megvizsgáljuk a Budapesti eredményeket. Az előző három országgyűlési választások eredményeit, a részvételi adatokat, a mostani listás és egyéni szavazatok összefüggéseit, akkor viszonylag tiszta képet kapunk a budapesti erőviszonyokról, illetve az oly sok vitát kiváltó és jelentős kárt okozó visszalépési agóniáról.

Mindegy, hogy a pártok egyéni jelöltjeire érkező szavazatokat, vagy a listák támogatottságát vizsgáljuk, azt látjuk, hogy 60% feletti arányban az ellenzék győzött Budapesten. Nagyjából fordított arányban, mint az ország egészében. Mindegyik ellenzéki párt – a Jobbikot kivéve – erősebb, jobb arányban szerepelt a fővárosban, mint az országos átlaga.

Ami a visszalépéseket és átszavazásokat illeti, ezzel kapcsolatban sokkal összetettebb a helyzet. Könnyen lehet, ha csak a mostani eredményeket vesszük figyelembe arra a következtetésre jutunk, hogy a visszalépések nagyon sikeresek voltak, az átszavazás pedig egyértelműen működött.

Azonban több országgyűlési választás adatait is bevonva a vizsgálatba, és figyelembe véve, hogy területileg hol történetek a visszalépések, már egészen más képet kapunk. A főváros szavazói körében a rendszerváltás óta többségben vannak a mostani ellenzékiek. A Fidesz legtöbb budapesti győzelme nem a mostani kormánypárt erejét mutatja, hanem az ellenzék sokszínűségét. Időszakos, átmeneti gyengeségét. A visszalépések pedig lokálisan olyan helyeken történtek, ahol eleve jobb esélyekkel indult az ellenzék. Így ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Árnyalja a képet a Jobbik jelenléte is. De ez egy másik téma.

Tehát, ha jobban körbejárjuk az átszavazás kérdését, könnyen arra az álláspontra juthatunk, hogy a – környezeti tényezőket is figyelembe véve – országos viszonylatban egy sokkal átfogóbb, kiterjedtebb koordináció sem segített volna a kormány megbuktatásában.

Túl sok volt a kizáró és megosztó tényező. A gyengélkedő MSZP, a mindenkit megosztó Gyurcsány… A Momentum megjelenése. A “Jobbik-probléma”. Az Együtt és Párbeszéd szakítása. És még Hódmezővásárhely is bezavart a képbe.

A vita sem segített. Az állandó vita és közbeszéd a visszalépésekről. Program helyett. Alternatíva helyett. Jövőkép nélkül.

Hiába tett meg pl. mindent az LMP, hogy távol maradjon ettől a meddő vitáról. Újra és újra belerángatták. Amikor a pedig a hódmezővásárhelyi választás rövid időre arra késztette a pártokat, hogy mindenáron próbáljanak megegyezni, jött a szocialisták részéről a 27-3-as ajánlat. Ami szakmai szemmel nézve (vagy bármilyennel!) annyira komolytalan, hogy azt egyszerűen nem lehet elfogadni. Mert nem hatékony, és nem “igazságos”. Ha a mai politikában egyáltalán van ilyen.)

Mert egyszerűen fogalmazva; nem várható el, hogy egy 7%-os párt lemondjon 27 körzetről a 12%-os javára, 3 körzetért cserébe. Amelyek még nem befutó helyek…

Visszatérve az alapgondolatra. Ha figyelembe vesszünk több tényezőt is, és nem pusztán a mostani számok alapján állítunk fel teóriákat, akkor már nem látszik olyan jó megoldásnak, olyan hatékonynak egy koordinált indulás – ezekkel a pártokkal, melyek egymással ilyen viszonyban állnak. A választási földrajz, a budapesti választók összetétele, a régebbi eredmények együttesen egészen másra utalnak, mint amit sokan sulykolni próbálnak. A koordinált indulás kizárólag a megfelelő keretek között, és csak korlátozottan működik.

A 2018-as választásokat még évekig fogjuk elemezgetni. Vagy évtizedekig. Ezen a felületen is többször visszafogok térni majd a témára. De, legközelebbi bejegyzésemben – minden valószínűség szerint – visszatérek majd kicsit a német politikához. Elvégre is, szeptemberben törvényhozási választások (Landtagswahl) lesz Bajorországban…

Bajkó-Sokoray István

*

A politológus blogja itt olvasható.

Kategóriák: Szervezetek

Trudeau keményen bírálta Izraelt a “megbocsáthatatlan” gázai tragédia miatt

2018, május 17 - 15:12

A kanadai kormánytól szokatlanul kemény szavakkal bírálta Justin Trudeau miniszterelnök a Gáza határán történt vérengzést azon a napon, amikor az Egyesült Államok megnyitotta nagykövetségét Jeruzsálemben. Mint ismert, izraeli katonák hatvan palesztínt öltek meg. Egy kanadai állampolgár – Dr. Tarek Loubani – éppen a sebesült palesztínokon próbált segíteni, amikor ő is súlyosan megsérült.

“Kanada elítéli az erőszakot a Gázai Övezetben. A tragikus életvesztést, illetve a számtalan sérült mélysegesen aggaszt bennünket. Felháborítónak tartjuk, hogy egy kanadai orvos is megsérült–sok egyéb fegyver nélküli személlyel együtt–köztük egészségügyi dolgozók, civilek, újságírók és gyerekek”–mondta Kanada kormányfője. Aztán hozzátette: “Az erő túlzott használatáról és az éles lőszer bevezéséről szóló riportok megbocsáthatatlanok. Kulcsfontosságú, hogy kiderítsük a gázai események körüli tényeket. Kanada egy azonnali és független vizsgálatot követel.”

Nem csak Kanada követel egy ilyen vizsgálatot, hanem az Egyesült Királyság, Németország, Spanyolország és Belgium is. De nem mindenki ért egyet a miniszterelnök kemény szavaival. Shimon Koffler Fogel, a Centre for Israel and Jewish Affairs vezetője szerint “mélységesen kiábrándító,” hogy Kanada miniszterelnöke nem ismerte el a Hamasz felelősségét a vérengzésben.

“Ez szembe megy a kanadai kormány régóta fennálló és közismert álláspontjával,  miszerint Izrael–egy szövetséges liberális demokrácia — számíthat Kanadára, amikor biztonságát fenyegetés éri. Továbbá a kormányfő figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a 62 halálesetből ötven Hamasz-tag volt”–tette hozzá Shimon Koffler Fogel.

Andrew Scheer, a kanadai Konzervatív Párt vezetője szintén bírálta Trudeaut, mivel szerint a kormányfő egyedül Izraelt tartja felelősnek és “ignorálja azt a szerepet, amelyet a terrorista Hamasz felbujtóként játszott.” Ugyanakkor Scheer felszólította Izraelt, hogy minden lehetséges lépést tegyen meg annak érdekében, hogy fegyvertelen civilek ne sérüljenek meg, miközben az izraeli haderők “határuk megvédésének jogával élnek.”

Kategóriák: Szervezetek

49. a listán

2018, május 17 - 13:04

A magyar labdarúgó válogatott egy helyet javítva, a 49. a FIFA legfrissebb világranglistáján. Az élen továbbra is Németország áll, megelőzve Brazíliát, valamint a továbbra is dobogós Belgiumot.

A dolog pikantériája, hogy a magyar labdarúgó válogatottnak George Leekens személyében, belga szövetségi kapitánya van. Az egykori kiváló labdarúgó edzőként már kevesebb sikert mondhat magáénak: edzősége 33 éve alatt 18 klubban, és öt válogatottnál dolgozott, ráadásul magyarországi bemutatkozása – igaz, nem tétmérkőzéseken –kifejezetten gyászosra sikerült. (Vereség Kazahsztántól és Skóciától.)

Talán magyarországi pozícióját kívánta erősíteni, amikor éppen egy hónappal ezelőtt, 2018. májusában meglehetősen érdekesen nyilatkozott a magyar futballról, s benne Orbán Viktor szerepéről.

A Belgiumból ideiglenesen hazánkba migrált edző a következőt mondta: „Orbán Viktor sokat tud a fociról is, én kedvelem. Szereti a sportot.”

Leekens tréner ezt követően még rátett egy lapáttal, mert mindehhez hozzátette: „Magyarországon hamarosan átadják majd az új 70 ezres nemzeti stadiont. Hol vagyunk mi, belgák ezen a téren? 20 éve csak ünneplünk, de nem csinálunk semmit. Úgyhogy jobb, ha szerények maradunk a kritikáknál.”

(Csányi Sándor, az MLSZ elnöke és a Georges Leekens, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. MTI Fotó: Illyés Tibor.)

Leekenst annyira elragadta a hév, hogy azt elfelejtette megemlíteni, hogy miközben Belgium a harmadik a világranglistán, addig Magyarország – a nyilatkozat időpontjában – az ötvenedik helyen állt.

Azóta ez változott: hazánk legjobbjai, mint írtuk, ma már a 49. Szegény belgák, 20 éve egyre csak ünnepelnek…

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Ithaka a Katona József Színházban

2018, május 17 - 06:59

Homérosz: Odüsszeia alapján
Szövegkönyv: Závada Péter, Szabó-Székely Ármin

Odüsszeusz a héroszok hérosza, férfiideál, apa, férj, politikus, felfedező, filozófus, womanizer. Húsz éven keresztül vágyik Ithakába, de a legrövidebb útnál mindig jobban érdekli, hogy mi várja a szomszédos szigeten. Lehet-e a bolyongás életforma, vagy előbb-utóbb muszáj hazamenni?

„Hol is kezdjem? Odüsszeusz vagyok. Odüsszeusz vagyok, a leleményes. Odüsszeusz vagyok, Láertész fia. Otthonom Ithaka. Régóta haza vágyom. Hét évig tartott vissza Kalüpszó barlangja tágas ölén, de szívem három evezősoros hadigálya: önálló műveletekre képes! Nem tudták már tatkötelekkel kötni a parthoz. Hiába étel, ital, nő: a haza az első!”

SZEREPLŐK

Odüsszeusz Nagy Ervin Pallasz Athéné Mészáros Blanka Pénelopé Rezes Judit Kalüpszó Fullajtár Andrea Nauszikaá Rujder Vivien Küklopsz Kiss Eszter Kirké Ónodi Eszter Antikleia Bodnár Erika Szirén Jordán Adél

 

ALKOTÓK

Díszlet Balázs Juli Jelmez Pattantyus Dóra Koreográfus Hód Adrienn Dramaturg Szabó-Székely Ármin Zene Matisz Flóra Lili Világítástervezés Bányai Tamás Mozgókép Varga Vince Asszisztens Sütheő Márton Rendező Székely Kriszta

Külön köszönet: Karsai György.

Az előadásban elhangzik Carol Ann Duffy Kirké című verse Kappanyos András fordításában.

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Hangszersimogató, meseóra, kerámia invázió

2018, május 16 - 20:59

Ha hiszik, ha nem, ezek a szavak egy borokat felvonultató rendezvény részprogramjait jelzik. Sokat fejlődött a Rosalia, 2012. az első Magyar Rosé Mustra óta. Azóta kiköltözött a Városligetbe, ahol az idén már 73 borász és húsznál több egyéb kiállító várta, hogy bemutatkozhasson a látogatóknak. A cím pedig azt jelzi, hogy a rendezők megoldották: amíg a papa-mama kóstolgat, a gyerekek se maradjanak szórakozás nélkül.

A megnyitó idejét megtisztelő zápor végül is nem vette el a kedvét az érdeklődőknek. Inkább csak a meleget mérsékelte, a port verte el – jöttek is a látogatók folyamatosan. Választékban pedig nem volt hiány. Az ismert, jó nevű pincészetek mellett ott sorakoztak a piacra most belépni, a közönséget most meghódítani kívánó termelők pavilonjai, a polcokon ott álltak a sorban a palackok. Dr. Dula Bence például egy olyan rosét hozott, amiből nem is túl sok készült. Pinot Noir-ból készített rosét, ennek a szőlőnek a bora pedig vörösborként is jól eladható. Kihasználja a fajta azon csodálatos tulajdonságát, hogy kékszőlő létére fehér bor is lehet belőle. Champagne-ban például a legfinomabb pezsgőket is ebből készítik. A rosé pedig… nos, hát a Provence-i típusú rosék ebből a leggyönyörűbbek. Illatosak, frissek, üdék és nagyon komoly az ízviláguk is. Elmondható róluk, hogy egy nyár, egy szerelem, új nyár új szerelem, ezért is kapta náluk a rosé a Nyáridő nevet! Készítésénél fontos a szüret időpontjának meghatározása. Ők a pH értéket mérik és 3,1-nél kezdődhet a szüret. Ekkor a leginkább ízgazdag, ekkor van összhangban minden beltartalmi értéke. Ezzel a borral Cannesben, a nagy nemzetközi rosé borversenyen már 4 arany és 3 ezüstérmet nyertek! Fontos még, hogy a rosét mindig hidegen kell fogyasztani és nem szégyen, ha fröccs is készül belőle.

A Budapesttől mindössze hetvenöt kilométerre fekvő Neszmélyen dolgozik a Hilltop borászat. A Rosaliára kétféle rosét is hoztak. A Merlot-ból készült 2017-es rosét ők közép kategóriájúnak nevezik. Ez az a bor, amit sokan keresnek, igazi „beszélgetős”, esti, délutáni alkalmakra való. Kedves, „jól iható”, a klasszikus, magyar rosé stílus ismérveit mutatja, intenzív, gyümölcsös jegyekkel. A másik már a prémium kategóriába tartozik, ez 2016-os, Pinot Noir rosé. Borosabb karakterű, teltebb, vastagabb, krémesebb. Olyan bor, ami – ellentétben a rosé és a nyár kapcsolatára vonatkozó nézetekkel – télen is élvezhető. Kissé sötétebb színéről könnyen felismerhető. A kereskedelem számára Pastrani néven is palackozzák, minőségére jellemző, hogy akár két évig sem veszít értékéből. Mindkét bor tartályos technológiával készült, így lehet a gyümölcsben kialakult zamatokat a legjobban átmenteni a borba.

A Budai Borvidék zenitjén, a Nyakas-hegy lábánál meghúzódó kicsiny település ad otthont a Nyaka Pincének. Ők azt mondják: boraik titka, a több évtizedes szőlészeti, borászati szakmai tapasztalatban, és az emberek önfeláldozó munkájában rejlik. Acéltartályban erjesztett roséjuk négy bor házasításából készült. Kékfrankos (44%), Pinot Noir (30%), Kadarka (15%) és 11 százaléknyi Merlot alkotja. Kifejezetten gyümölcsös, cseresznyés, málnás jegyeket hordoz. Ha kell, egy kis humorért sem mennek a szomszédba. Az egyik boruk címkéjén ez a név olvasható: Aligvárom. Ez is egy cuvée, Müller Thurgau, Chardonnay, Irsai Olivér, és Pinot Gris adja össze benne a legjobb tulajdonságait. A névnek pedig helyi története van. A szájhagyomány szerint a hegynek csak jóindulattal nevezhető emelkedőre menvén az emberek már alig várták, hogy felérkezzenek és a munka megkezdése előtt leöblíthessék az út porát pár pohárkával. A címkén jelzett, stilizált lóalak is a múltba mutat, amikor a környéken még lovakkal is foglalkoztak.

A Bükk alján, Mezőkövesden él és dolgozik, volt kosárlabda játékos, majd edző, végül mégiscsak kikötött a családi birtok, a szőlő, a bor mellett Hajdu Roland. Célja kimondva nem túl bonyolult, de annál nehezebben teljesíthető: minimális beavatkozással, korrekt, termőhelyet és fajtát bemutató bükki borok készítése. Itt a Rosalián – úgy néz ki – ez sikerült is. Kékfrankosa jól bizonyítja, mire képes. Az alap, természetesen a vörösbor. De ott áll mellette a 2016-os rosé – és egy érdekesség, a 2017-es siller. Ez a két év két teljesen eltérő évjárat volt. A 16-os hűvös, a 17-es meleg. Így adódott, hogy a 2016-os északiasabb karakterű, de akár két évig vagy tovább is eltartható, frissebb bor lett. A siller „egy más történet”. A Dollár-hegy termőhelynek nem valami kiemelkedő, inkább búzának való a talaja. Vulkanikus kőzet már nincs benne. Az itt termett bor tehát az alföldi és a hegyi borok közé esik. Ezért aztán A Kékfrankos cefréjét 64 óráig héjon állni hagyták és már erjedés közben préselték. Az erjedést viszont már héj nélkül fejezte be. A trükkös eljárás következtében finom, diszkrét illatú, meggyes, szilvás ízeket mutató bort kaptak, amit csak öt nappal a Rosalia előtt palackoztak. A kóstoló közönsége igen elismerően nyilatkozott róla.

Lényegesen ismertebb a fogyasztók körében az egri Juhász testvérek tradicionális, családi borászata. A szőlő telepítésétől az érlelésen át, egészen a palackozás befejezéséig, különleges gondossággal, odafigyeléssel dolgoznak. Az eredmény? Bátran elmondhatják, hogy övék Magyarország egyik kedvenc roséja! Akár a legjobban fogyó könyvre alkalmazott „bestseller” kifejezést is használhatnák a Kékfrankos – Merlot – Portugieser egyharmad arányú házasításából származó cuvée-re, melyet széndioxiddal enyhén dúsítva forgalmaznak. Ez a pincészet legfontosabb terméke, a teljes kapacitás közel felét teszi ki. A „bubis” népszerűsége akkora lett, hogy kénytelenek voltak mellé egy „csendes” rosét is készíteni, ugyancsak válogatott alapanyagból, a Paptag és a Kétágú dűlők terméséből. A 12,5 fok alkoholt tartalmazó bort halakhoz, fehér húsokból készült ételekhez ajánlják.

A Rosalia bejáratánál a Rosé és Pezsgő Liget megjelölés persze nem volt véletlen. Könnyedén találhattak a látogatók pezsgőt kínáló pavilonokat is. Így azután nem is volt abban semmi meglepő, hogy az első eredeti olasz pezsgőcsalád, az 1850-ben alapított Gancia palackjai is ott hűltek az egyik pulton. A Gancia pezsgőháznál a munka a talaj kiválasztásánál kezdődik és – mint nálunk a Tokaji Aszúnál – a puttonyba szüretelt szőlőszemek átvizsgálásával folytatódik. Ők készítik a magyar közönség által már jól ismert Asti és Prosecco pezsgőket is. A Ligetben azért – érthető módon – a legtöbben a rosé pezsgő iránt érdeklődtek – és nem is csalódtak. A pohárba töltve intenzív aroma, leheletnyi rózsával, bogyósgyümölcsökkel lepi meg a kóstolót. Íze friss, száraz, mégis harmonikus.

Kellemes utóíze sokáig érezhető. A szakemberek aperetifnek, ételek mellé a halakhoz, zöldségekhez, no meg az ízletes olasz tésztákhoz javasolják, lehetőleg 8-10 fokra hűtve! Már csak ennek a megkóstolása miatt is érdemes volt kilátogatni az idei Rosaliára!

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Gyászhír: Zugor Ernő (1924-2018)

2018, május 15 - 17:44

Elhunyt az Ottawai Kálvin Magyar Református Gyülekezet korábbi lelkésze, Zugor Ernő (Ernest Zugor). Évtizedekig a Kanadai Presbiteriánus Egyház lelkészeként szolgált. Gyászolja: felesége Margot E. Voise, több mint 71 évnyi házasság után, illetve fia Alpár (menye: Teri), lánya Carmen és 11 unókája és dédunokája. A gyászoló család köszönetet mond a Bayshore Home Healthcare Nurses ápolóinak és Dr. Louise Coulombe-nak.

2018. május 16-án, 11 órakor a 470 Roosevelt Avenue alatti Westminster Presbyterian Church-ben kerül sor a megemlékezésre, amelyet Rev. William Ball tart.

Az Ottawa Citizen 2018. május 15-én megjelent gyászhír alapján.

Zugor Ernő

Kategóriák: Szervezetek

Magyarország szégyene

2018, május 15 - 13:46

Közleményben jelentette be a Nyílt Társadalom Alapítványok szervezet, hogy nemzetközi irodáját Budapestről Berlinbe költözteti. A történet nem ma kezdődött, évek óta zajlik a civilek vegzálása és a velük kapcsolatos hangulatkeltés. „Felelős” kormányzati tényezők szinte egyetlen megszólalásukkor sem mulasztják el, hogy közöljék a nyilvánossággal: az új kormány első feladata a Stop Soros törvény elfogadása lesz.

Az alapítvány mostani bejelentének közvetlen oka az a hétfői bejelentés lehetett, amikor miniszteri meghallgatásán Rogán Antal az eddigi fenyegetéseket megfejelte azzal, hogy a Stop Soros törvénycsomag a korábbiaknál is szigorúbb lesz.

„Vannak idők, mikor menni kell, mikor feltűnik a ház falán a jel.” Bródy Jánosnak ez a dalszövege jut az ember eszébe, amikor az alapítvány közleményében fenyegető a jogi környezetről ír. Főként, hogy alig néhány órával később a CEU is bejelentette, amit már szintén tudni lehetett: hogy amennyiben a nyárig nem egyeznek meg a kormánnyal, az egyetemet Bécsbe költöztetik.

Két hír, amely nem rengeti meg Magyarországot. Pedig, ahogy mondani szokták, lenne rá igény. Magyarországot ugyanis az orrunk előtt üresítik ki, s miközben tehetetlenül nézzük, elviszik az értékeinket más országokba. Olyan helyekre, ahol jobban megbecsülik és ily módon, jobban hasznosítják azokat. A Nyílt Társadalom Alapítványok ugyanis egy olyan termék, amelynek értéke felbecsülhetetlen, vagyis, pénzben nem mérhető. A szervezet 1984 óta (Figyelem: akkor még Kádár János uralkodott!) működik Magyarországon, és fiatalok, valamint kevésbé fiatalok ezreinek segített abban, hogy jobb legyen az életük, tanulhassanak, dolgozzanak, éljenek.

A CEU-ról nem is beszélve. És arról is csak zárójelben szólnánk, mert már olyan sokszor elmondtuk, hogy már szinte szégyellni való előhozakodni vele, hogy a mostani kormány, valamint a Fidesz számos prominense Soros Györgynek köszönheti, hogy tanulhatott, és jobb élet jutott neki, mint amilyen Soros nélkül lehetett volna.

Magyarországot nem rázza meg a mostani bejelentés, legföljebb rendkívül hátrányosan érinti. A magyarok többsége persze nem tud arról, hogy mennyi káruk származik ebből, mert a legtöbben jól elvannak Soros és alapítványai nélkül. Különösen a kis településeken élők azok, akiket másfajta problémák foglalkoztatnak. A megélhetés például, valamint az, hogyha megbetegszenek, mikor és hol tudják őket meggyógyítani.

Az, hogy Soros György alapítványainak és a CEU várható távozásával Magyarország lesz szegényebb, ma még csak kevesen érzik. Pedig, azzal, ami mostanában történik, nem Soros veszít, hanem Magyarország. Soros György alapítványai szépen sorban távoznak az országból, de mi itt maradunk a megoldatlan problémáinkkal. És egyszer biztosan eljön az a nap, amikor már nem lesz kit gyűlölni.

Mi magyarok, nagyon fogjuk akkor szégyellni magunkat.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Első nap az Iskolában (Parlamentben)

2018, május 14 - 20:28

Első nap az Iskolában (Parlamentben):

1. Reggel a villamoson rájössz, hogy otthon hagytad a belépődet és már nincs időd visszamenni érte. Persze megoldod, de kicsit furán néznek rád a bejáratnál (nah, még egy bolond a házban).

2. Rogán úr, megmondja hogy régen is minden oké volt és ezután is minden rendben lesz, sőt még inkább. Kérdésre nem válaszol, vagy csak félig, de bár ne tenné. Gyomorideg indul.

3. Palkovics úr, elmondja hogy valójában tényleg nagy a baj, de majd minden rendben lesz. Kérdésre elmondja, hogy az oktatásban minden oké, nyilván ezért kell innovációs minisztérium, ami azért kell hogy jobb legyen az oktatásunk… Tikkel a szemem.

4. A harmadik bizottsági ülés előtt (persze kaja szünet óhne) elmegyek mosdóba. Mire visszaérek laptop sehol. Pánik indul. Fél óra keresés, a tisztelt ház őrségének riasztása után, kiderül hogy egy igen tisztelt szintén ellenzéki kolléga véletlenül az enyémet vitte el. Véletlenül. Az enyémet.

5. Mivel éppen a laptopom után rohangásztam, lemerült a telefonom. Így nem tudok dolgozni két órán keresztül, pedig ilyenkor a legsúlyosabb a helyzet. Mire bekapcsolom másfél óra múlva, 10 nem fogadott hívás.

Holnap, újra próbálkozok. Laptop táskát nem viszek, telefon töltőt igen. Délután megkérdezem a Varga Mihálytól, hogy hogyan lesz nekünk 2.500 eurós fizunk 12 év múlva? Szerintetek mi lesz válasz? Lesz egyáltalán?

Székely Sándor

Székely Sándor

Kategóriák: Szervezetek

Egy apa keservei

2018, május 14 - 13:52

Gyere beeee!!!! – süvített apa hangja vészjóslóan a nappaliból, ahogy Márk megpróbált a nyitott ajtó előtt észrevétlenül elsompolyogni.

Hogyhogy itthon van – gondolta. – Délelőtt tíz óra! Ilyenkor már régen a Nemzeti Kiegyenesítőben szokott dolgozni! De megadóan megállt az ajtóban.

Ezt érdemlem??? – kezdte az apja. – A lelkem kiteszem, hogy mindened meglegyen. Erre Teee? Végromlásba viszed a családot! Miért nem tudsz te ünnepnapon inkább bulizni, mint más, rendes gyerek? Benyomtok egy ütős számot, felszívtok 1-2 csíkot…

Hogyhogy megígérted, hogy soha többé, amikor amiatt a kis fű miatt kihúztalak a szarból!? Nem volt könnyű, elhiheted. Még szerencse, hogy a Géza anyósának akadt egy kis problémája: három éve állítólag a Keletinél látták ólálkodni egy üveg vízzel a kezében. A hülye meg azt mondta, hogy nyáron mindig van a táskájában, ha megszomjazna. Haha: ilyenek ezek mind, ilyen álnokok! Egy üveg víz?? Magának??? Aztán majd jön egy gyerek vagy valaki, kér belőle és ott a baj. De mi ott a Nemkiben – apja gyakran emlegette a munkahelyét a becenevén – állunk szilárdan a helyünkön! Meg az Imre se szólhatott egy szót se: neki meg a lányát kapták el valami gyanús fickóval. Állítólag Borsodból jött a gyerek. Ja, oszt fogorvos. Borsodból, egy barnabőrű? Fogorvos…

De te mit kerestél tegnap a téren egy csomó ordítozó huligán között? Egyáltalán, kikkel barátkozol Te?! Ne tagadd, a múltkor is láttalak a sarki pékségben. Ott kávéztál valami hajléktalan félével… Hogyhogy nem hajléktalan? Hogyhogy az osztálytársad volt, csak kirúgták az apját a Nemzeti Erőfölénytől? NNNa, tudnék mesélni, miket művelt az az alak ott. Hogy a Hunor diákolimpiát nyert matekból? Na és, minden rendes magyar ember tud számolni. Meg ez a Hunor is – miért adta ezt a nevet a fiának? Megmondom én neked fiam: megtévesztésből! Azt hitte a hülye, hogy átverhet minket. Ezerszer megmondtam azt is: az ilyeneknek az ember ad egy százast, elvégre keresztények – vagy keresztyének? a francba ezekkel az ideológiai marhaságokkal – vagyunk. De nem ül le vele kávézni!

Azt hittem elájulok, amikor reggel felhívott az az őrmester, hogy a fogdában vagy, mi legyen? Azért ebből is láthatod, nem vagyok egy akárki: más futkározhatna egy darabig, hogy hol a csemetéje. Tudják azok is, milyen fontos támaszai vagyunk mi a rendszernek ott, a Nemki XVIII-as alosztálya 40. csoportjában! Azért mégiscsak vittem valamire…

Mi lesz így belőled? Nekünk nem telik arra, hogy Svájcban tanulj! Talán valami bécsi iskolába elmehetnél, az ingyen van – ha egyáltalán eljutsz az érettségiig.

Mit tudsz te az Életről? Csak a hőbörgés, az! Apropó: honnan szedted azt a táblát, amivel a rendőr orra előtt hadonásztál? A pincéből? Anyád is minden szart eltesz – azt hitte jó lesz majd a gárdonyi tanyán hólapátnak. De hát ahhoz gyenge. Pedig megcsinálták annak idején rendesen az elv…, szóval a kollégák a műhelyben. Hiába, mi még tudtuk, mi az a kemény munka…

Gerrit A. Beneker

Még szerencse, hogy az volt ráírva, hogy: Éljen a Párt! De miért kellett odamázolni, hogy „havi 47 ezerből”? Hogy eltakard azt az ötágú vörös izét? Hát semmi politikai érzéked nincs? Festhettél volna rá egy fogaskereket – vagy egy olyan szemet a közepébe, az alját meg kiegyenesíted.

Most aztán törhetem a fejem, mi legyen. Még jó, ha nem rúgnak ki engem is – de az előléptetést biztosan elfelejthetem. Végre nyugdíjba megy Lajos bá, a csopvezhely. Igaz, eddig is felmarta a nyugdíjat is – van vagy nyolcvan éves -, de nagyon ért a kiegyenesítéshez, ezt el kell ismerni. Megtanulta annak idején valami járási pb élén. Nem is küldték volna el. Csakhogy a vén trotty a legutóbbi Miklós- – vagy Mátyás-, esetleg Jánosnapon? A fene se tudja követni. Mindegy. A legutóbbi tímpartin – igen, így kell hívni. Jóvanna, régebben csak leittuk magunkat simán. De adni kell a fejlődésre, meg az összetartásra, meg a humánerőre. Az öreg derekasan belekóstolt a nagyfőnök méregerős házipálinkájába – házi, hahaha, láttam, hogy a Viktorka hozta a demizsont, oszt osont be az irodába. Szóval az idióta Lajoska azzal dicsekedett, hogy ő még látta a nagy Levist. Vagy a Levint? Lehet, hogy mást mondott, a fene se tudja ezeket megegyezni. De ez a Levalaki nem lehet túl kedves, mert másnap megkapta a felmondót az öreg. Most aztán majd szoroskodhat a 400 ezres nyugdíjából. Mer’ van neki valami érdeme. Nemzeti, persze, hogy nemzeti, mi más? Állítólag 40 éve egyszer ráköpött egy megyei elvtárs csizmájára. Hogy fényesebb legyen? Ugyan már, ő nem ezt mondta. És ki tudja azt már? Különben is, 12 éve meg saját kezűleg tűzte a Kossuth tér kerítésére a szomszédja nevét, címét, telefonszámát. Hogy tudják a forradalmárok, kit kell majd elvinni. Szóval ez a dolog ki lett egyenesítve nemzetileg: jár hát neki az a kis negyedmillás kiegészítés a nyugdíjához.

Ennek a helyére kerülhettem volna, ha te nem hőbörögsz ott a téren valami szabaccságér, vagy mér. Hát ezt az előlépést elfelejthetem. Legalábbis egy időre. Vajon mennyi időre? Bár, talán le lehetne rövidíteni azt az időt. A múltkor is, a Viktorka, az a kis álnok, ott nyújtogatta a nyelvét csúfondárosan. Jó, jó, persze, hogy a WC-ben, meg persze, hogy azt mondta, hogy csak a színét akarta megnézni, mert rossz a gyomra. Haha! Ismerjük mi az ilyet! A gyomra. . Aztán mi jön ezután? Vagy KI jön ezután? A nemzeti kiegyenesítők eszén nem lehet túljárni: türelmesek vagyunk, elnézőek, de az ilyen sor…állók megkapják a magukét!

Te meg mars a szobádba! Aztán gondolkodjál azon, hogy hozhatnád helyre ezt a szörnyű botlást. Hogy lehetnél olyan rendes, nemzeti kereszt… kereszty – mindegy. Szóval, mint apád!

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Beechwood — Látogatás Kanada nemzeti sírkertjébe (videó)

2018, május 13 - 06:15

Az ottawai Beechwood temetőben állították fel a világ első 1956-os emlékművét. Néhány lépésnyire innen nyugszanak kanadai katonák és rendőrök, korábbi miniszterelnökök, vezető politikusok, egy főkormányzó, a vörös csillag és sarló-kalapács árnyékában a kanadai marxista-leninista párt alapítója, illetve mindenféle életútat bejárt kanadai. De amikor szombat délelőtt ellátogattam Kanada nemzeti sírkertjébe, hogy kisfilmet készítsek lapunknak, a számomra leginkább szívszorongató látvány a csecsemő korban, vagy kisgyermekként meghaltak fiatalok sírjai voltak — akár a Maggie, akit szülei 1877-ben temették el (sírköve ma már alig látható), vagy az elmúlt években elhúnyt gyerekek, akiknek sírjait játékok és plüssmackók veszik körül.

A Beechwood temetőt 1873-ban alapították meg–alig hat évvel a kanadai államalapítás után. Ekkor tilos volt temetni Ottawa határain belül, így a várostól keletre fekvő, 160 holdnyi területen alakították ki a temetőt. 1885-től temettek el katonákat a sírkertben, ma pedig a Beechwood területein belül található katonai temetőben, illetve a mellette lévő lovasrendőrségi sírkertben szinte végtelen sorokban állítanak emléket a veteránoknak.

Sétám alatt meglátogattam a magyar 1956-os emlékművet, Robert Borden miniszterelnök sírját, a pár éve elhúnyt Mauril Bélanger parlamenti képviselője sírját (amelyen özvegye, Hidasy Katalin neve is szerepel), a libanoni közösség által fenntartott parcellát, a katonai és lovasrendőri temetőt, a Kanadai Marxista-Leninista Kommunista Párt által gondozott sírhelyet és az “Angyalok kertje” nevű szekciót, ahová elhúnyt gyerekeket temetnek el. A Beechwoodot gondozott parkok, tavacskák és vizek veszik körül. A sírkert szerintem sokban hasonlít a budapesti Farkasréti temetőre, vagy akár a Kerepesi temetőre. Itt is erdők, lombos fák és ösvények várják a látogatót.

Az alábbiakban tekinthetik meg 6-perces kisfilmemet, illetve nagyobb felbontásban ezen a linken.

Kategóriák: Szervezetek

A nép hangja…

2018, május 12 - 13:21

„Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyák közé!” (Rejtő)

Mazochista alkat vagyok: a neten a szerzői írások alatt többnyire a kommenteket is elolvasom, és nem értek egyet azokkal, akik lenézően ignorálják a „nép hangját”. Persze, tudom, ezek a jól, vagy rosszul megfogalmazott mondatok nem az egész, hiánytalan „nép” véleményét, érzelmeit, örömét vagy dühét közvetítik: de mindenképpen egy olyan csoport világlátásáról adnak hírt, amelyet legalább a megszólalás erejéig érdekelnek a közösség ügyei, amelyben élnek.

A beleszólás ilyen tömeges lehetősége viszonylag újkeletű, alig 20 éves. És mint minden új eszköznél, ennek használatával is meg kell ismerkednünk, sőt el kell döntenünk, mire való, mire jó.

Természetesen minden fórumnak joga van ahhoz, hogy kizárja a hozzászólás lehetőségét, – de szerintem ezzel veszít. Elzárja saját magát attól, hogy megtapasztalja: milyen közvetlen reakciókat vált ki az írás, mit hagyott ki az érveléséből, miben tévedett esetleg. Igen tanulságos a szerző számára, amikor a hite szerint pontosan közölt gondolatait félreértik. Hasznosabb, ha ilyenkor a félreértés okát próbálja megérteni, hogy legközelebb pontosabban fogalmazzon. Szerkesztő koromban éles vitákat folytattam szerzőkkel véleménycikkeik fölött, amikor azzal védték kifogásolt mondataikat, hogy ezt „így kell érteni”. A címben idézett szerző egy másik mondatával próbáltam érvelni, a mondást némileg kifordítva: Nem állíthatsz minden mondatod mellé egy közlekedési rendőrt, aki mutatja az irányt.

Mellékszál: az intelmet nyilvános beszédeket mondó hivatásos politikusok is megfogadhatnák, tán kevesebb lenne a fölösleges indulat.

Nagyon sokan éppen a nyilvános beleszólás lehetőségét kárhoztatják a közbeszéd eldurvulásáért. Hát, igen. A „világ már csak ilyen: örökké romlik”… Vagy nem – csak változik.

Száz éve például, a tömeges kommunikáció kialakulásának hajnalán „tisztes” polgári házban szégyen volt az „újságba kerülni”, és voltak olyanok, akik azért nem szereltettek föl telefont a lakásukba, mert akkor „mindenféle ember” bármikor szólhat hozzájuk. (Aki tehette, az inast, vagy a „lányt” használta szűrőnek.)

Mire lehet hát jó ez a lehetőség?

Leszögezem: szándékosan nem ejtek szót a hozzászólóknak arról a népes halmazáról, akik – legyen szó bármiről is – kizárólag saját monomániájukat hajtogatják. Hitük szerint éles szavaikat többnyire a szerző, vagy más, a szóban forgó témában meg sem említett közszereplő gyalázására használják. Őket hagyjuk a saját levükben főni: talán ragad rájuk némi fogalmazási készség mások beszélgetéseiből.

Mert meggyőződésem, hogy a komment pont arra való, hogy beszélgessünk – vagy legalább szóba álljunk – egymással. Erre joga van annak is, akinek ugyan nincs birtokában a klasszikusnak nevezett műveltség minden részlete: de más természetű tudása, tapasztalata, az abból levont következtetései igenis érdekesek lehetnek egy vita során.

Ahhoz viszont, hogy egy vita, vagy beszélgetés mindannyiunk hasznára váljék, kell egy fontos dolog. Az, hogy legalább a fontosabb fogalmak jelentésének tartalmában egyet értsünk. Mondok néhány példát – és ismét szándékosan – nem ideológiai irányzatok mibenlétéről. (Ezek megvitatása pl. nagyon érdekes lehetne: hogy ki, mit ért pl. „szocializmus, kapitalizmus, hit, szolidaritás stb. alatt.) Hétköznapi közhelyeinket veszem inkább szemügyre.

Alkoholizmus, alkoholista. Kommentelők serege ragasztja rá előszeretettel közszereplőkre a jelzőt. (Főként látható közszereplőkre) Aki ilyesmit állít pl. Churchillről, Horn Gyuláról, Bajor Imréről – vagy a még köztünk lévők közül a mai kormányfőről, vagy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnökről, annak fogalma sincs az alkoholizmusról. Az alkohol mérsékletes fogyasztása ugyan lehet stimuláló – színésznél oldhatja a lámpalázat, politikusnál is lehet ilyen szerepe. Lazítja esetleges görcsös félelmeinket a kockázatos, merésznek tűnő döntések előtt. De a piálás más: elbódít, lefegyverez. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy valaki másnaposan képes hajnalban a teniszpályán ugrándozni 70 évesen (Horn), hosszú szöveget fejből, ráadásul a szükséges gesztusokkal elmondani (Bajor), vagy fél liter pálinka benyomása után idegen nyelven folyamatosan beszélgetni (a mai kormányfő). Úgyhogy, ha kérhetem, hagyjuk ki ezt az „érvet”, ha a nekünk nem tetsző közszereplőről akarunk véleményt mondani.

Béke. Szótári jelentése szerint: Nyugalmas állapot, amely ellenségeskedéstől, háborútól, zavargásoktól mentes. De. Nem halott csend, méla bólogatás. A vélemény – akár hangosan kifejtett formája nem békétlenkedés. Autók felgyújtása, erőszakos behatolás különféle középületekbe – az már ellenségeskedés, zavargás.

Demokrácia. Hát ez az! Erről kellene szót váltanunk. Vázlatosan: nem az a demokrácia, ha nekem van igazam. Az sem demokrácia, ha egy valós – vagy csak hangos – többség vindikálja magának a jogot az igazság – sőt, IGAZSÁG – tulajdonlására. Ha ezt az igazság-dolgot ráadásul erőszakkal akarja lenyomni mindenkinek a torkán, az már nem tartozik sem a „népakarat”, sem a józan ész körébe.

Civil: Elsődleges jelentése szerint: Polgári (személy, csoport), aki nem tartozik egy hadsereg kötelékébe, nem teljesít fegyveres szolgálatot. Másodlagos jelentése szerint is legfeljebb azt jelöli, hogy valaki, egy köztestület, hivatal, hivatás stb. tagjaként nem a hatáskörébe tartozó dologban cselekszik. (Pl. egy hivatásos színész másként mond mesét még a saját gyerekének is, mint egy „civil”.) De sokadlagosan sincs olyan jelentése, hogy egy nagyjából egyetértő, különböző szakmájú, hatáskörű, felkészültségű, képességű polgárok csoportja (pártja) ne lenne civil.

Hiteltelen. A leghomályosabb, legálnokabb jelzőszerű. Szótári jelentése szerint:

A hiánya, nem léte a bizalomnak, becsületbeli tekintélynek. Ez ugyan korrektnek látszik, de hiányos. Olyan nem anyagi természetű fogalom, mint a tekintély vagy a becsület megléte vagy nem léte ugyanis nem a jelzett alak, személy jellemzője. Hanem a jelzőt használóé.

Hosszú még a lista, de nem fárasztanám ezzel a közönséget. Inkább arra biztatok mindenkit: tegye hozzá a maga értelmezését közkeletű félreértéseinkhez. Talán tisztább lehet a kép, ha egyes fogalmak használatakor tudjuk, miről beszélünk.

Na, például erre való a komment.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Balog Zoltán elköszön, de sebaj

2018, május 11 - 15:15

Balog Zoltán elköszönőben van a hivatalából. Valahogy majd csak elviseli az ország, hogy más tölti be a magas tisztségét. Még akkor is, ha első körben az utóda pont olyan hozzáértőnek, illetve előre tekintőnek látszik, mint Balog, és valószínűleg nem kevésbé szervilis is, ha Orbán megbízik benne. De majd később kiderül, hogy a jelenlegi pesszimizmus mennyire optimista várakozás.

Balog esetében sok jót nem lehet róla elmondani. Ebből a szempontból megnyugtató, hogy legalább némi önkritikával állt hozzá az általa elfecsérelt évekhez. Legjelentősebb szolgálati eredményeként azt emlegette, hogy a nagypénteket sikerült munkaszüneti nappá nyilváníttatni. Ő tudja, mennyi idejébe telt. Amit emlegetett, az egy két évtizedes megfeszített küzdelem. Váljék egészségére. Az azonban kétségtelenül árulkodó, hogy a miniszter két évtizednyit visszatekintve egy munkaszüneti nap kiharcolását tartja a nagy eredménynek. Egy olyan tárca élén, amelyhez például az egészségügy és az oktatás felügyelete is tartozott.

Amelyekről kétségtelenül elmondható lenne, hogy a jövőnek dolgoznak. Az oktatás esetében ez különösen nyilvánvaló, de az egészségügy esetében is belátható lenne. Az azonban Balog munkaköri összesítését kétségtelenül minősíti, hogy a jövőbe tekintés, a jövő generációknak előkészített terep átadása, a holnapok megalapozása helyett a személyes múltba révedésére a legbüszkébb. Függetlenül attól, hogy a küzdelmes munkával kiharcolt extra munkaszüneti napot az adott napon nem dolgozók nem fogják bosszús fejcsóválással tölteni a munkaszünet ténye felett keseregve. Ahogy minden vallási agymosás dacára alighanem sokan azok közül, akik ezen a napon elmennek kirándulni, vagy akár templomba, könnyen megfoghatók lennének azzal a kérdéssel, hogy az adott napon mit is ünnepelnek, és a naptárban hogy jön ki a dátum.

Az, hogy az önkritikán kívül Balog, illetve a rendezvényen felszólaló további szereplők némelyike, mondott néhány furcsaságot, az szinte szóra sem lenne érdemes. Mármint akkor, ha pár száz évvel korábbi időket élnénk. A szekuláris államberendezkedés meghonosodása előtti időket. Amikor az éppen aktuális istenkép határozta meg a vezetői gondolkodás felszínét. Mert a mélyét valószínűleg akkor is a hatalom és pénz. Így annak ellenére, hogy Schanda Balázs, a Hold utcai református templomban megszólaló alkotmányjogász, szerint zseniális ötlet volt az Isten belevétele a népszavazáson soha el nem fogadott alaptörvénybe, ez aligha több puszta szóvirágnál. Egy ideológiai blikkfangnál. Azok szemének hályogosítására, akik ettől talán nem látják, hogy a Biblia csak akkor lényeges a magát kereszténynek hazudó hatalomnak, ha az kell a tömeg hülyítéséhez. Mert éppen az egészségügy, a szociális háló állapota, a hatalmi diszkrimináció, a rasszista kiszólások igazolják legjobban, hogy Orbán kormánya nem igazán keresztény. A szó jézusi értelmében. Legfeljebb erdői értelmében. Amire meg nem kéne annyira büszkének lenni.

Balog valamit talán meg is sejthetett ebből a végjátékban, mert az MTI szerint megjegyezte, hogy a „politikusoknak különösen óvatosan kellene bánniuk a keresztény szóval”. Ami akár kritikának is beillene. Azzal együtt, hogy a folytatás elég ostobaságnak tűnik. Miszerint „ha komolyan gondolják, akkor nem vonhatják meg az egyházaktól, hogy ők maguk vitassák és határozzák meg, hogy mit jelent kereszténynek lenni”. Ami első olvasatra mindenképpen furcsa. Tekintettel arra, hogy Jézus tanításainak követése, illetve a hit, mint olyan, egy személyes döntés. Az egyházak legfeljebb címkézésre használhatják. Ahogy használják is. Illetve használták a történelem során. Nem egy esetben a népirtás, olykor az ettől sem független hatalmi demonstrációk fedősztorijaként.

Mert az egyházak azért alapvetően mégis csak a papi hierarchia megnyilvánulásainak a terepei. Mikor, melyiké. A keresztény katedrálisok, az egyházi vagyonok meg ékes hirdetői a szegényekkel szolidáris önmegtartóztató szerénységnek. Méltó követőiként annak a folyamatnak, amelynek az elején valószínűleg az a törzsi sámán áll, aki először hasznot húzott a többiek megvezethetőségéből, illetve hitéből.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak