Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 2 óra 13 perc

Milliárdos vagyonok – és ami mögöttük van

2018, november 22 - 17:46

Sajtóhír november 18-ról: Elhunyt Princz Gábor. Bécsben, 62 évesen. A „tragikus hirtelenséggel” kitétel arra enged következtetni, hogy talán nem a véletlen áldozata lett.

Princz Gábor a Postabank alapítójaként, elnök-vezérigazgatójaként a magyarországi bankprivatizáció jellegzetes alakja volt, ugyanúgy, mint a ma is sikeres OTP-t vezető Csányi Sándor.

Kettejük életútjának párhuzama a magyar vállalkozói mentalitás két, alapvetően eltérő felfogását tükrözi.

A kezdetek eléggé hasonlóak, bár talán Princznek nagyobb volt az indulási előnye a külkereskedő apával. Nyilván ennek köszönhető, hogy Moszkvában született 1956 márciusában, és ott is érettségizett. Az egyetemet a Lomonoszovon kezdte, de már a budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetemen (MKKE) fejezte be, külkereskedelmi szakon.

Csányi Sándor Jászárokszálláson (hétezres lélekszámú kisváros a Jászságban) született 1953-ban, és bár felmenőiről nem sokat tudni, azért ismert, hogy jászságára igen büszke – néhány éve egy csoportot is szervezett a jászoknak. Ő a Számviteli Főiskolát végezte el elsőként, csak később szerzett diplomát az MKKE pénzügyi szakán. Úgy tűnik tudatosan tervezte életét, hiszen doktori disszertációja a Lakossági hitelezés és betétgyűjtés alakulása, továbbfejlesztésének lehetősége címet viselte.

1980-ban!

Márpedig a magyar lakosság pénzügyein volt mit fejleszteni.

Erre épített Princz Gábor is, aki a postatakarék hálózatára alapozva alapította meg a Postabankot.

Csányi Sándornak viszonylag könnyebb dolga volt, amikor átvette az OTP vezetését 1992-ben, hiszen a korábban a lakossági piacon egyeduralkodó Országos Takarékpénztár hálózata nem sokkal maradt el a postafiókok számától.

A két bankvezető között kemény konkurenciaharc kezdődött.

Alapvető különbség volt kettejük között. Princz Gábor szívesen használta a sajtót – sok újságot támogatott, sőt önálló postabanki portfóliót is kialakított. Sokan máig emlékeznek a reklámokban a pénzintézetet megjelenítő postamacira. Az akkor működő valamennyi pártot támogatta, fontos személyiségek számára pedig kedvezményes hitelt nyújtott a pénzintézet. Beosztottai szerették, a közvélemény is szimpátiával követte életének eseményeit. A Postabank volt az első, amely magánszemélyeknek bocsátott ki papíralapú csekket. (Kanadaiaknak: Magyarországon korábban csak cégek és kisiparosok rendelkeztek ezzel a készpénz-helyettesítő eszközzel.)

Csányi Sándor ezzel szemben nagyon ritkán ad interjút, de ezekben sem beszél magánéletéről. Persze ő is jó kapcsolatokat ápolt/ápol minden kormányzattal. Sőt, bizonyos társadalmi szerepeket is elvállal: 2000-ig a Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke volt, 2002 és 2008 között a Magyar Közgazdasági Társaság alelnöke, 2002-től a Vállalkozók Országos Szövetségének társelnöke volt. 2010 óta a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, az idén pedig a FIFA alelnökévé választották.

Az OTP ún. szórt tulajdonosi struktúrával rendelkezik – vagyis a részvénytársaság papírjait hazai és külföldi magánszemélyek és alapítványok birtokolják, jellemzően kis arányban – 8-10 százalékos részesedés már jelentősnek számít.

Egy alkalom volt, amikor a két rivális összefogott – méghozzá a Horn kormánnyal szemben. A kormányzat ugyanis fontolóra vette, hogy törvényben tiltja meg, hogy egyetlen személy elnök is, vezérigazgató is legyen egy cégnél. Az elképzelésben van logika, hiszen egy részvénytársaságnál az elnökség a tulajdonosok képviseletében jár el, az igazgatóság meg a céget működtető menedzsment testülete. A két csoportnak mások az érdekei – ha ezeket egy személy vezeti, óhatatlanul a menedzsment érdekei kerülnek fölénybe. Különösen egy olyan szórt tulajdonosi szerkezetben, mint az OTP Banké. A két elnök-vezérigazgató összefogott, és sikerült megfúrni az elképzelést.

Hozzájárult szerintem ehhez egy fontos körülmény. A kilencvenes évek elején az OTP Bank mérleg-főösszege (ez nem a profit/haszon, hanem az a pénzmennyiség, amennyi bármely tranzakcióban megfordul a pénzintézet kezelésében) nagyjából kitette a teljes magyar költségvetés harmadát. A bankvezetőnek hát elég volt annyit mondania az aktuális kormányfőnek: Ok, legyen más az elnök, de a bank akkor piacra dob egy jelentősebb mennyiségű állampapírt… Ami egy adósággal küzdő költségvetésnek annyit jelent: súlyosan megnehezül az adósságszolgálat teljesítése.

Fontos különbség a két – immár örökös – elnök-vezérigazgató tevékenységében az alkalmazottakkal való gazdálkodás.

A Postabank a postafiókok hálózatára épült, a kezdetekben az itt dolgozó postai alkalmazottakkal, akik jutalékért végezték a banki munkát. Ennek két hátránya is volt. Az egyik, hogy a munkatársak között irigységet szült a nagyobb jövedelem, így nemhogy segítették, inkább hátráltatták kollégáik munkáját. Ez később sem változott meg, amikor már külön ablak mögött, ám azonos hivatalban dolgozott az immár banki alkalmazott. A súlyosabb hátrány volt, hogy a postáról átigazolt bankosok semmit nem értettek a pénzintézeti munkához. Szerintem ez a körülmény súlyosan járult hozzá a Postabank veszteségeihez. A központi VIP-listás – vagyis kedvezményes hitelhez jutó pártucat fontosember nem tudott volna az összeomláshoz vezető mértékű károkat okozni. Kellett hozzá az is, hogy például egy kisebb településen a Postásmarika különösebb garancia nélkül adjon hitelt Pista bácsinak – hiszen annak szüksége van rá, a banknak meg úgyis van pénze… Annak idején nagy vita övezte a Postabank befektetéseinek értékét. A többnyire írott sajtóból álló portfólió jelentős veszteségeket hozott évről-évre. A bank végül elvesztette teljes saját tőkéjét is. A végkifejlethez az utolsó lökést adta, amikor 1997-ben elterjedt – egy máig nem bizonyított híresztelés szerint egy másik bank alkalmazottjának körfaxa alapján -, hogy a Postabank bedől. Betétesek ezrei rohanták meg a bankfiókokat országszerte: tumultuózus jelenetek játszódtak le.

Csányi Sándor ezzel szemben két év alatt úgy építette le az OTP Bank 15 ezer alkalmazottjának kétharmadát, hogy pisszenés sem hallatszott. Ehhez elsősorban kiléptette a dolgozókat a KPVDSZ szakszervezeti szövetségből, és saját OTP banki alkalmazottak szakszervezetet alapított. Ennek vezetője egy marcsi-szerű, korábbi KISZ titkár lett, akit a titkárságán alkalmazott szép fizetésért. Két üdülőt is megtartott a korábbiakból: egy balatonit és egy mátrait, amit a dolgozók nagyon olcsón vehettek igénybe. Kollektív szerződés is volt – működött tehát a szakszervezet.

A megmaradt alkalmazottak rendes fizetést kaptak – a közvélekedéssel szemben ez nem volt mesés jövedelem, csak tisztes megélhetést nyújtott az alkalmazotti lét minden előnyével – nyugdíj- és eü biztosítással. Ez volt a fiókokban ülő ügyintézők, pénztárosok része. Az egyes besorolások között azonban óriási mértékűre nyílott a jövedelmi olló: nagyjából általános volt, hogy az ember közvetlen főnöke négyszer-ötször többet keresett, az egyéb juttatásokról – autó- és mobilhasználat – nem is beszélve. A felújított, négycsillagos szállodának megfelelő nívójúra fejlesztett lellei üdülőben viszont oktatási központot hozott létre. Ebben az üdülési szezonon kívül, tavasszal és ősszel tanfolyamokat tartottak az ügyintézőknek. A részvétel kötelező volt – de munkaidőnek számított, és végülis nem volt kellemetlen néhány napot jó körülmények között eltölteni.

A lakossági ügyfélkör megtartása nem volt túl nehéz, különösen a kilencvenes évek elején, amikor egymást érték a bankcsődök. A bankvezér ehhez megszerzett egy jelentős ügyfélkört is: az akkoriban önálló költségvetésűvé vált önkormányzatok számláinak 90 százalékát(!) az OTP vezette. És nemcsak azokét, hanem az önkormányzati kórházak, iskolák számláit is. Sokat segített ebben, hogy ekkoriban jött a rendelet, hogy a közszféra dolgozói nem készpénzben, hanem számlára kapják a fizetésüket. (Magyarországon az egészségügyi dolgozók és a tanárok 90%-a közalkalmazott.)

Ehhez a bank óriási fejlesztésekbe fogott. Fokozatosan építette ki számítógépes hálózatát, évekbe került, mire valódi hálózatként tudott működni. Lakossági csekkek kibocsátása helyett azonnal kártyát adott a folyószámlákhoz. Ezekhez azonban készpénzkiadó automaták kellettek: az OTP automaták óriási többségben vannak az országban (például minden kórházban van OTP-s ATM). Folyamatosan fejlesztette a kereskedelmi elfogadóhelyek számát is: ma, ahol van kártyaleolvasó, ott az OTP VISA vagy Mastercard kártyáit elfogadják. Egyszerűen használható a bank netes hálózata is. Mindezek miatt jelentősen csökkenthette fiókhálózatát – ami a legdrágábban nyújtja a pénzügyi szolgáltatásokat.

A különböző tevékenységekre igazgatóságokat hoztak létre, amelyek egy része már önálló társaságként működik, mint pl. a befektetésekért felelős Alapkezelő, vagy az utazási iroda, ami felsőkategóriás utakat szervez. A biztosítási üzletből kiszállt: a Garancia Biztosítót a Groupama vette meg. 1990 előtt kizárólag az OTP kezelte a lakáshiteleket, így az Ingatlan Rt. adódott.

Mindemellett a bank a régióban is terjeszkedett: ma már van romániai, szlovákiai csoporttagja, miközben a cég a magyar tőzsde biztos résztvevője.

Eközben derekasan nőtt az elnök-vezérigazgató személyes vagyona is: egészen tavalyig ő volt Magyarország leggazdagabb embere – tavaly elnyerte az elsőséget a csudálatos gázszerelő, Mészáros Lőrinc.

Akkor most megkérdezném mindazokat, akik irigylik mindenkitől a többszáz milliárdos vagyont: Vajon ki dolgozott meg ezért?

Aki 26 éven keresztül, munkatársaival együtt távlati tervek alapján folyamatos fejlesztésekkel kiépített egy működő cégbirodalmat, amely ma már ismét tízezernél több alkalmazottnak ad jó megélhetést biztosító munkát?

Vagy az, aki kapcsolatait bocsátja áruba: vagyis a „fővállalkozóként” elnyert megbízásokat jókora sáp leszedésével adja tovább – nem ritkán még a szerény díjat sem kifizetve az „alvállalkozóknak”.

Távol áll tőlem a bankvezér dicsőítése. A cégcsoport minden egyes alkalmazottjától feltétlen lojalitást követel meg. De ez sem elég: ismerni kell a szakmát, sőt, folyamatosan kötelező fejleszteni a tudást. Szociális szempontok egyáltalán nem szerepelnek az alkalmazási feltételek között: normálisan ez nem is dolguk a vállalkozásoknak. Ez a költségvetésből gazdálkodó kormányoknak lenne a dolguk.

Csak egy habitust, vállalkozói mentalitást akartam megmutatni, amelynek a végeredménye egy működő gazdasági egység. Sajnálatosan kisebbségben van ez a típusú menedzselés a magyar vállalkozók körében, legyen a cég akár kicsi, akár nagyobb szervezet. Talán a nemrég elhunyt Demján Sándor volt hasonló, vagy a szintén évtizedek óta szisztematikusan építkező CBA vezetői, akik beszerzési társaságból építették ki hálózatukat – sok helyen ma már kemény konkurenciát teremtve a francia (Auchan), angol (Tesco), német (Lidl) kiskereskedőknek.

Pedig szerintem ez a kulcsa, alfája és omegája egy ország gazdasági teljesítményének – ezzel lakói életnívójának.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Röghözkötögetési kormányötletelés

2018, november 22 - 14:35

A hatalmi pozícióból elkövetett napi politikai froclizás legújabb ötletének a túlmunka környékén kavarták fel az állóvizet. Az Index-en megjelentek szerint mind a túlóráztatás mértéke, mind a munkaidőkeret kezelése megváltozna. A Szatmáry Kristóf és Kósa Lajos által benyújtott javaslat társadalmi üzenete összefoglalható azzal, hogy „coki”.

Illetve nem is annyira. Sokkal inkább azt sugallja, hogy a motiváció a munkaerőhiány valamiféle kényszeres áthidalása olyanok által, akik a munka világából leginkább csak a világot látták. Míg mások a tényleges, a politikai pótcselekvéseken, túlmozgásokon túlmutató, munkával foglalkoztak. Az utóbbi kérdéssel, Kósa munkavégzésével nem is foglalkoznék többet. A politikus valószínűleg úgy érzi, hogy beleszakad a munkába. Mások pedig talán úgy éreznék, hogy beleszakadnak a röhögésbe, ha munkának akarnák tekinteni a politikus teljesítményét. Igaz, ez igaz lehet más politikai szereplőkre is. A beadott beadvány lényege nem is ez, hanem a munkavégzők egyfajta röghöz kötési szándéka.

Akkor ugyanis, amikor a munkaidőkeret, és így túlmunka javadalmazásának kérdése is, három éves időszakra számítható, akkor kialakulhat egy igen sajátos állapot. Az, hogy a munkavállalót 1-2 éven keresztül annyit túlóráztatják, amennyi időt csak lehet, majd a harmadik évben vagy kifizetik, vagy nem. Azt ugyanis aligha lehet garantálni, hogy a munkahelye a harmadik évben még egyáltalán létezni fog. Miközben a túlóráztatott dolgozó nem biztosan engedheti meg magának azt, hogy felmondjon a rabszolgatartónak mielőtt kifizetnék. Illetve, amíg bízik benne, hogy esélye van a pénzéhez jutni. Eközben persze fizetnie kell a számláit. Így a munkahelyén is kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és egzisztenciálisan sem lesz biztosabb az élete. Tulajdonképpen három éves ingyen hitelt nyújt a munkáltatónak, és az is nyilvánvalónak tűnik, hogy ez a helyzet nem annyira lesz jó a munkavállalónak.

Ha azt tekintjük, hogy a munkaerőhiánnyal azok a szakmák leginkább érintettek, amelyekből a legnagyobb az elvándorlás, akkor a még itthon dolgozó személyzet kerül a legszorosabb satuba. Az elé a választás elé kerülve, hogy fokozottabb kimerülési tünetekkel, esetleg nagyobb hibaszázalékkal, egy elvi ígéretben bízva még jobban kizsigereli-e magát? Ha pedig a kérdésre megengedheti magának a nemleges választ, akkor mégis marad-e, illetve távozik. Arról a pályáról, illetve akár az országból is. A gazdasági exodus kormányának nagyobb dicsőségére. Amely folyamat végén könnyen előfordulhat, hogy nem a legalkalmasabb, legjobb személyi állomány marad a munkahelyen, hanem az, aki szakmai, illetve magánéleti okokból képtelen a váltásra. Azt nem kívánom, hogy a beterjesztőket, illetve bárki mást olyan műtsön, majd ápoljon, aki éppen hogy átment a vizsgákon, és túlóráktól fáradtan szúrja be valahova a tűt, majd vágja azt, amit sejteni vél. De attól, hogy nem kívánom senkinek, azért még előfordulhat, hogy megesik majd. Ha nem is most a magángéppel röpködő, kiemelt ellátást elváró politikai elittel. Egyelőre.

De ez csak példa. Annak alapján, hogy az egészségügyi ellátórendszer erősen érintett az elvándorlástól. Ha nem is kizárólag. Mert szinte biztosan számosan tudnának sorolni olyan eseteket, amikor informatikai rendszerek adják meg magukat, illetve szakmunkák válnak gányolássá annak következtében, hogy nem a legalkalmasabb, hanem az éppen még megtalálható munkavállaló kezébe kerül a kérdés. Azonban azt sem vitatom, hogy Kósa és pártjának további elittársai ezzel a kérdéssel sem találkoznak. Ahogy számos más kérdéssel sem. Olyan kérdéssel, amit nem a megfelelő káderek tesznek fel nekik a megfelelően szűrt közönség előtt. Amíg biztosítani képesek a hatalmukat. Úgy is, mint a hatalmat birtokló pártvezér hűbéresei. Amíg megfelelően nyalnak, és csak halkan szuszognak hozzá.

Ugyanakkor persze érdekes lehet, hogy az előterjesztést az előterjesztők azzal indokolják, hogy az egy uniós irányelvnek, az Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelvének való megfelelés szolgálja. Az irányelv elérhető az uniós forrásból, és elolvasását a https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32003L0088 címen csak ajánlani lehet. Mert abban igencsak eldugták azt a kitételt, hogy a túlmunka szervezését, illetve elszámolását három éves időszakra kellene megállapítani. Annyira eldugták, hogy meg sem sikerült találnom. De talán bennem van a hiba. Nem is lehet más az oka a látszólagos hiánynak. Elvégre komoly, rengeteget dolgozó politikusok, Szatmáry Kristóf és Kósa Lajos állítják, hogy ott van az. Tehát biztosan ott van az valahol. Számos más, a munkavállaló érdekét szolgáló olyan iránymutatás mellett, ami ellenben a magyar törvényekből nem látszik számomra visszaköszönni.

Miközben az egész ötlet inkább egy következő kísérletnek tűnik a közvélemény kifárasztására, illetve az emberek cukkolására. Hátha sikerül már végre valami komolyabb okot találni a nyílt diktatúra bejelentésére.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán Viktornak már az óvodában is Gruevszki volt a jele

2018, november 21 - 15:40

A hivatalos magyarázat szerint a magyar hatóságoknak nem volt közük ahhoz, hogy Nikola Gruevszki Magyarországra szökött. Én ezt elhiszem, nincs okom kételkedni a magyar hatóságok magyarázatában, még soha nem hazudtak nekünk, állampolgároknak, miért épp most tennék.

De ettől még itt a kérdés, hogyan került Magyarországra a köztörvényes bűnökért elítélt volt macedón miniszterelnök. Hála a sok forrásból származó információknak ma már viszonylag tiszta a kép, azaz, meglehetősen nagy valószínűséggel rekonstruálható, miként jutott hazánkba a volt macedón miniszterelnök.

Úgy történt, hogy a magyar hatóságok, akik mint volt szerencsénk említeni, nem vettek részt a börtönbüntetésre ítélt Gruevszki megszöktetésében, egyik reggel egy embert vettek észre az utcán.

– Te, az ott nem a Gruevszki? – kérdezte az egyik magyar hatóság a másikat.
– Melyik?
– Csak egy ember van ott, te nagyon hülye!
– Tényleg. Nekem is ismerős valahonnan.

Aztán rájöttek a magyar hatóságok, hogy az ember, akit észrevettek az utcán, valóban Orbán Viktor jó barátja, Nikola Gruevszki volt macedón elnök.

Nagyon csodálkoztak a magyar hatóságok, el sem tudták képzelni,hogy kerülhetett ide Gruevszki. Magyarország nemcsak a világ egyik legbiztonságosabb országa, de a földkerekség legjobban őrzött határával is rendelkezik, egy légy, annyi nem bír átjönni a hatóságok tudta nélkül.

Ez a Gruevszki meg mégis itt van.

Jelenleg ennyit tudunk Nikola Gruevszki Magyarországra érkezésének körülményeiről. Aki még ennél is hihetőbb változatot ismer, kérjük, álljon elő a történetével.

Egy vezér gyermekkora

Egy gyerekkori barátja szerint Orbán Viktornak már az óvodában is Gruevszki volt a jele.
Egy másik úgy tudja, hogy Orbán nem is járt óvodába.
Egy harmadik társuk úgy emlékszik, hogy Orbánnak az óvodában nem volt barátja.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Olvasói levél: A csodálatos magyar nép bólogat…

2018, november 20 - 15:59

Valahogy az utóbbi időben egyre többen vannak, akik úgy gondolják, saját fórumuk híján nekem küldik el véleményüket, mert hátha… Nos, és veszem magamnak a bátorságot, és nyilvánossá teszem ezeket. Az alant közölt olvasói levélben is csak a nyomdafestéket nem tűrő, ámbár találó kifejezéseket finomítottam. A lényeg maradt. –Ille István

*

„Ki szerint érdemel normális parlamentet ez az ország? Ez a szerencsétlen nép 20-25 évente választ magának egy diktátor hajlamú embert vagy társaságot, amelyik előbb néphülyítő baromságokat ígér, aztán szétcseszi az országot, a csodálatos magyar nép meg bólogat, végignézi, és még tapsol is. Itt van egy ekkora ország Európa kellős közepén, minden szempontból biztonságos, tervezhető méretű, rizikómentes helyen, amit egy talpraesett osztályfőnök el tudna vezetni, mert nem túl nagy, nincs hegytetőn, szakadékban, nincs cunami és nincs tornádó sem.

Van viszont hatalmas nemzetközi forgalom minden irányban úgy 6-800 éve, van know-how, van ember, hegy, víz, jó termőföld, némi nyersanyag, napsütés, csapadék. Nincs se sivatag, se 70 fok, se árvíz, se éhezés. Ehhez képest ez az ország néhány évtizedenként lenullázza magát a mélybe, mert egy akaratos, békétlen, kompromisszumokra képtelen, gyűlölködő, gőgös nép lakja, amelyik saját magát, és mindenki mást is gyűlöl. Nem tanul, nem fejlődik, nem tud megegyezni, nem tud összefogni, nem tud kompromisszumot kötni, nem tud és nem hajlandó gondolkodni, hanem csak arra képes, hogy mocskolódjon, békétlenkedjen, aztán csodálkozzon, hogy most mi a bánattól hasalt el megint.

Nem is érdemel más sorsot olyan nép, amelyik saját magával sem képes békében élni, nem képes megegyezni, csak egymás kárára tud bármit építeni és fejleszteni, amelyik nem tud és nem hajlandó gondolkodni, amelyik a saját kivételességét hangoztatja több száz éve, miközben szégyenletes, gyermeki ostobaságokat csinál és nagy létszámban inkább aljas, mint kedves.

Minden magyar meg tudja mondani, kit gyűlöl, de nagyon kevesen tudják megmondani, szeretnek-e bárkit igazán. Kollektív lejtmenet van, kollektív butulás van, kollektív fröcsögő gyűlölet van, és ez láthatóan minden kib…ott rendszerében így megy valahogy. Szánalmas szégyen ez az egész, ami itt megy közélet, politika, általános gondolkodás és igényszint vonalon. Igazi kollektív trágyadomb ez, amit senki sem fog tudni megmagyarázni az unokájának, hogy vajon hogy sikerült rendszerváltásból és EU tagságból ezt a mérhetetlenül gigantikus nagy szar szemét országot létrehozni, vajon hogy sikerült ilyen történelmi lehetőségeket, amik után 40 évig sírt az ország, úgy elb…ni, hogy ez a drámai szégyen legyen belőle?

Vajon hogy sikerült minden várakozást alulmúlni mind társadalmi, mind gazdasági téren, vajon hogy sikerült ilyen sokkolóan nyomorult hellyé tenni ezt az országot, és vajon van-e joga ugatni ennek a balfasz országnak bármilyen idegen hatalom kapcsán, ha önerőből + EU ezermilliárdokból mindössze egy ilyen gusztustalan, vállalhatatlan, mocskolódó szarkupacot tud létrehozni ez a nép?

Pontosan úgy él az egész ország, ahogy megérdemli, hogy éljen. Pontosan ilyen Magyarország, és ameddig gondolkodást nem tud váltani, nem változik semmi. Pontosan ilyen politikusokat és közéleti bohócokat érdemel ez az ország, mert nincs azon a szinten, hogy kultúremberek részt vállaljanak bármiben. Egy vállalhatatlan szégyen, ami itt közélet helyett megy, szánalmas pojácákkal, bohócokkal, balfaszokkal és szolgákkal.

És az egészet képes volt meghekkelni egy közepes képességű komplexusos parasztgyerek, aminél tisztább drámai bizonyítványa még talán ennek a teljesen hülye népességnek sem volt sok, pedig az országos IQ az tényleg olyan alacsony, amilyennel Európában csak kevesen büszkélkedhetnek. Hogy mi a bánat kell ahhoz, hogy végre a saját közös javát akarja ez a hülye nép, ne egymás torkát átharapni, nem tudom. De ez nem szint, abban biztos vagyok.

Nemhogy európai vagy világviszonylati politikai-társadalmi összehasonlításban, hanem ez a sarkon, a grundon is kib…szott kevés lenne teljesítmény helyett. Tényleg elképesztő mélységben van a közélet, és közel sem vagyunk a szartenger alján.

Ideje lenne picit komolyabban venni ezt a szarszagot, hölgyeim és uraim. Kezd tényleg rohadtul nyomasztó lenni.”

Nos, vitatni – attól tartok – egyik állítását sem lehet. Az sem véletlen, hogy a “dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitás az uralkodó, nomeg, ha elveri a paraszt termését a vihar, a maradékba maga áll bele kaszával kézben, “lássuk, Uramisten, mire megyünk együtt” felkiáltással!

Kategóriák: Szervezetek

Jönnek a budapesti vasfüggönyök?

2018, november 19 - 13:56

A hajléktalanok problémahalmazának kezelése gyanánt most újabb csontot dobtak a médiának. A röpke hír szerint rácsokkal, illetve elektromos zárlattal zárnák le az aluljárókat éjszakára. Nem mintha ez megoldaná a hajléktalanok problémáit, de látszólagos megoldásként be lehet mutatni a fővárosiaknak. Azonban, ha jobban belegondolunk, nem is feltétlenül a hajléktalansággal kapcsolatos problémák generálták az ötletet. Elég a közelmúlt híreit összerakosgatni.

Emberárnyék – Foto: EISimay

A mozaik darabjai között természetesen fel fog tűnni az, hogy a közterületeken életvitelszerűen hányódók okozhatnak valós problémákat. Közbiztonságiakat és közegészségügyieket egyaránt. Miközben a lakással, lakhatással még rendelkezők jogos igényének tűnik az élet-, és vagyonbiztonsághoz való jog is. Így a roppantnagyonhumanisták véleménye akkor is érdekelne, amikor a kisgyereküknek, unokáiknak magyarázzák, hogy a kurvaanyázó bácsik, illetve nénik az aluljáróban nagyon kedves és rendes népek ám. A néninek meg csak a smink kedvéért van monoklija, és a bácsin színpadi kellék a rászáradt vér. Majd a vélemény kutatásakor érdekelne ugyanezen szülők, nagyszülők véleménye akkor, amikor a gyermekről a tetveket vadásszák egy röpke autóbuszos ücsörgést követően. Az esetleg összeszedhető fertőzésekről nem is beszélve.

De az éremnek ez nyilvánvalóan az egyik, a mozaiknak meg egy meglehetősen alárendelt darabja. Nem a lakosság, hanem a hatalom szempontjából is. Ez utóbbit az mutatja, hogy a hajléktalanság valós okainak feltárása, a már hajléktalanná vált emberek kisegítése a gödörből alárendelt pontjai a kormány kommunikációjának. Holott a hajléktalanok fizikai eltávolítása, illetve távoltartása a közterekről ez utóbbi csomag kérdéseire nem ad választ. Pedig azokra sürgetőbb lenne a kérdés. Mert válaszok híján olyan válaszok maradnak csak fenn a nem egyszer fasizálódó közhangulat rostáján, amely majdnem ekvivalens a gettósítással, illetve a fizikai megsemmisítéssel. Melyhez a tél közeledtével a hatalom is felzárkózik. Csak sortűz helyet a decemberben várható hidegfrontokra kívánják bízni a megoldást. Elzárva az alig melegebb helyeket a meghúzódók azon rétegei elől, akik nem kívánják a zsúfolt és korántsem biztonságos emberi tömegraktárakat igénybe venni.

De ez még mindig csak az egyik oldal mozaikdarabjai. Azonban a karhatalmi mozaikdarab már szervesen kapcsolódhat a kirakós egy másik nagyobb szigetéhez. Ebben a szigetben találjuk meg azt a darabkát, amelyre a protektorátus szó is felkerülhetett. Amennyiben Tarlós hathatós segedelmével gyakorlatilag kormányzati kézivezérlés alakítható ki a fővárosban. Abban a bűnös városban, amelynek lakói már többször bebizonyították az orbániai irányítással szembeni ellenszenvüket. Orbán szerint valószínűleg rászolgálva a folyamatos basztatásra. Már csak azért is, mert a fővárosi közvélemény megosztása, illetve manipulálása elemi érdeke. Amolyan pánik elleni placebo gyanánt. Ahogy már korábban is emlegettem azt is, hogy a Vár-körzetbe költözés sem szolgál valószínűleg mást, mint egy stratégiailag jobban védhető pánikszoba kialakítását a vezér számára.

Az említett nagyobb kirakós-szegletben azért megtaláljuk azt a nem túl régi ötletet is, hogy a köztereket szelektíven bocsátanák a köz rendelkezésére. Amely önmagában is felveti a felkészülést a rendkívüli állapot kihirdetésére. Abban az esetben, ha a megosztás egyszer csak csődöt mondana, és százezrek jelennének meg tiltakozni. A dísz-ellenzéki szervezetek működése dacára. Miközben a köztérelzárásnak van némi áthallása a kijárási tilalom felé is. Abban az esetben, ha bármiért, bármilyen jogcímen kijárási tilalmat rendelnének el, akkor az aluljárók igen erős zavaró tényezőkké válnak. Az egyik lejárat irányából tetszőleges másikon távozhat ugyanis a delikvens. Az „üresség” fenntartása is nagyobb erőket köthet le, és a tömegoszlatást is csak nehezítheti. A lezárhatóság sokkal hatékonyabb. A hajléktalanok ellen éjszakára. A hajléktalanságra hivatkozó technikai megvalósítással pedig valószínűleg bármikor.

Így, miközben a kirakós egyik csücskében ott látható a hajléktalanok okozta problémák kicsiny kockája, addig a másik pacában egészen más rajzolódik ki. Sokkal inkább egy, a főváros lakossága elleni, felkészülés harci színei kezdenek vibrálni.

Kategóriák: Szervezetek

Lehet ismét szégyenkezni — Magyarország, csempészet és a “hermetikusan lezárt” határ

2018, november 18 - 14:11

Orbánnak kemény kérdésekre kell felelnie, hiszen egyértelmű, hogy magyar diplomaták jogsértő módon Tiranától a magyar déli határig segítették Gruevszki szökését…Ismét Magyarországtól hangos a világsajtó…

A független magyar nyilvánosság meg van döbbenve, mert a kormány nyilvánvalóan illegálisan hozta Budapestre a korábbi macedón miniszterelnököt, a hatóságok ugyanakkor nyugtatgatják a kedélyeket — jegyzi a Deutsche Welle. De egyre erősebb a gyanú, hogy a hatalom embercsempészethez és törvénytelen beutazáshoz nyújtott segítséget. Ily módon pedig elképzelhető, hogy megszegte a hatályos jogszabályokat, a menedékjogot, de még az alaptörvényt is.

A montenegrói rendőrség azt közölte a német rádióval, hogy Gruevszki vasárnap lépett az ország területére, vele volt Tiranából két magyar diplomata: Kulcsár Antal és Várfalvai Csaba. Podgoricában autót váltott, és onnan kezdve az ottani magyar nagykövetség két munkatársa: Császár Zoltán és Félegyházi Csaba kísérte. Szerb részről még nem hozták nyilvánosságra, hol és miként jutott be a politikus az országba, illetve hagyta el azt Magyarország felé. Kovács Zoltán mindenesetre nem kívánt megjegyzést fűzni a montenegrói rendőrség adataihoz. Orbánt ugyanakkor nem érdeklik a hazai sajtóbírálatok.

*

Magyarország reflektorfénybe került, mert egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy segített a jogerősen elítélt volt macedón kormányfőnek, hogy az eljusson a Balkánról Budapestre és ott menedéket kérjen — írja a Financial Times. Az albán rendőrség azt közölte, hogy a politikus a tiranai magyar nagykövetség autóján lépte át Montenegró felé a határt. Ezt a montenegrói hatóságok is megerősítették, hozzátéve, hogy a kíséretében lévő két magyar diplomata útlevéllel igazolta magát, majd Gruevszki kb. három óra múlva már Szerbiában volt, akkor azonban már két másik magyar diplomata társaságában, akiket a követként és konzulként azonosítottak be. A leleplezés miatt a harcias Orbánnak újabb baja lehet Brüsszellel, hiszen nyilvánvaló, hogy segédkezet nyújtott a korábbi macedón miniszterelnöknek. A magyar Külügyminisztérium nem válaszolt arra a kérésre, hogy kommentálja a fejleményeket.

Krekó Péter úgy értékelte, hogy az utóbbi években nem érte ekkora csapás Magyarország nemzetközi tekintélyét, hiszen az Orbán-kormány felkarolt egy elítélt bűnözőt, aki ellenzi az ország Nato-szövetségeseinek stratégiai célját, a névvita rendezését Görögországgal. Egyébként ahhoz, hogy beléphessen Magyarországra, útlevélre volt szüksége.

*

Újabb Orbán-problémája van az uniónak, mivel a miniszterelnöknek válaszolnia kell arra, miként érkezett Magyarországra korábbi macedón kollégája, miközben nincs a magyarnál keményebb menedékpolitika a földrészen — jegyzi a Financial Times. Brüsszel sok energiát áldozott már, hogy megoldja a politikai válságot Macedóniában, illetve hogy világra segítse a megállapodást Athénnal, és így végre megnyíljon az út Szkopje számára az EU és a Nato felé. Ha a magyar politikus befogadja Gruevszkit, az még jobban kiélezi a viszonyt az EU-val. De lehet, hogy egyetlen európai vezetőnek sem lesz kapacitása foglalkozni vele, hiszen ott van a Brexit, az olasz költségvetési csata, a német vezetés sok baja, valamint Orbán bonyolult helye az EPP-ben.

*

Egyre nagyobb a rejtély Gruevszki szökésének módja körül, miközben az a vád Magyarország ellen, hogy hazudott, amikor azt állította, hogy nem segített a politikusnak elkerülni a börtönt — jegyzi a The Guardian. A volt miniszterelnök szoros kapcsolatot ápolt Orbánnak, nézeteik keményen nacionalisták. E jó viszony erősségét bizonyítja, hogy a magyar kormány bejelentette: biztonsági megfontolásokból engedélyezte, hogy az érintett a menedékkérelmet Budapesten nyújtsa be. Macedónia viszont előterjesztette a hivatalos kiadatási kérelmet.  Egy beavatott forrás azt mondta a lapnak, hogy Gruevszkit hírek szerint éjjel-nappal szemmel tartották a hatóságok, de kerülte a nyilvánosságot, még a lakása környékén sem lehetett látni. Szkopjéban az a hír járja, hogy a hatalom futni hagyta, cserében a politikus pártja jóváhagyja, hogy az ország új neve Észak-Macedónia legyen.

*

A VIP-menekültekre nem érvényesek a szigorú magyar menedékjogi előírások. Gruevszki Orbán barátjának számít, így esetében a magyar hatóságok félretették a kemény jogszabályokat. De az ügy miatt Budapest magyarázkodni kényszerül. Az egész történet igen pikáns, hiszen Magyarország segített a szökésben a Balkánon, ideértve, hogy Szerbiából áthozott egy bűnözőt a határon, éppen azon a határon, amely három éve szinte leküzdhetetlen akadályt jelent a kevésbé neves menedékkérők számára. A beadvány elbírálását a hatályos és egyre szigorodó törvények értelmében a tranzitövezetben kellene kivárni, arról nem beszélve, hogy Macedónia és Szerbia biztonságos 3. államnak számít, ilyen alapon az eltelt években több száz folyamodványt úgyszólván kapásból visszautasítottak. Jelenleg akár két évet is kell várni, hogy valaki egyáltalán bejusson a tranzitzónába. Mindez azonban nem vonatkozott Gruevszkire.

Ha minden igaz, Budapesten a politikus legalább egy éjszakát egy luxusszállodában töltött, ami azért érdekes, mert fél évvel ezelőtt a kormány börtönbüntetés terhe mellett megtiltotta, hogy bárki szervezett formában segítse az illegális menedékkérőket. De amíg nem tisztázódnak a kalandos szökés körülményei, vad feltételezések és összeesküvés elméletek vannak forgalomban. A kérdés azonban jogos: miként tudott Gruevszki akadálytalanul átkelni négy határon is, és hogy kapott-e hozzá támogatás magyar vagy más részről.

Szelestey Lajos összeállítása

Kategóriák: Szervezetek

Orbán macedón csapdája

2018, november 16 - 21:12

„Orbán nyilvánvalóan tudja: Nikola Gruevszki aktuális sorsában saját jövője van megírva, jobb, ha nem erőlteti tehát a párhuzamokat, s nem megy a – rá és családjára – oly veszélyes következmények elébe. Komoly kényszerpályákon száguldozik, s láthatóan igazán alkalmas kiutat egyik lehetőség sem tartogat számára.”

Azok a politikai – de nem csak politikai jellegű – kényszerpályák, amelyekbe Orbán Viktor manőverezte magát 2010 után, most kezdik majd igazán megnehezíteni a magyar kormány és a fideszes politikai „elit” életét. Csak egy közülük a napokban kipattant Nikola Gruevszki-ügy. Ez is roppant kockázatokat rejt magában, de egyelőre nem lehet megmondani, mi lesz az az esemény, ami a jelenlegi kaotikus, elvtelen és csak rögtönzésekre épülő Orbán-féle kormányzást végképp ellehetetleníti majd.

A miniszterelnök előtt három lehetőség van, amikkel a Gruevszki-ügyre reagálhat. Márpedig így vagy úgy reagálnia kell, mert annak is meglesz a súlyos ára, ha semmit sem tesz. Valóban, ez az egyes számú opció: Megtűrni Gruevszkit Magyarországon, és a teljes média és diplomáciai hangerőt maximumra állítva azt kommunikálni, hogy Macedóniában politikai leszámolás történt, Gruevszki pedig okkal kérheti a magyar hatóságokat, hogy neki menedéket adjanak. És ezt humanitárius okokból a magyar kormány nem tagadhatja meg.

Ám ha a kormány ezt az utat választja, azzal felrúg egy sor nemzetközi megállapodást – beleértve unión belüli jogszabályokat is –, egyben olyan politikai miliőt teremt maga köré, mint anno Moammer Kadhafi ezredes, Líbia diktátora, aki sorozatosan adott menedéket a világ kétes és mindenki által keresett elemeinek. Csakhogy Líbia akkor – és azóta sem – igazán része a nemzetközi rendszernek. Kadhafi végzetét egyébként épp e tényből fakadó sajátos líbiai kényszerpályák tették olyannyira elkerülhetetlenné.

A másik lehetőség, mellyel Orbán élhet, hogy Gruevszkit felülteti az első Moszkvába induló gépre. Elvileg ezzel kivonja magát a problémából, ugyanakkor ez sem kisebb nemzetközi jogsértés, mint az, ha itthon tartja a macedón hatóságok által körözött korábbi, végtelenül korrupt és populista – egyébként magát jobboldalinak nevező – miniszterelnököt. Igaz, Vlagyimir Putyin hálás lesz neki, hisz egyik balkáni szövetségesét ezzel kimenti Orbán a bajból, de Putyin hálája és a várható nemzetközi felháborodás között többszörös aránybeli eltérés van – mégpedig ez utóbbi javára. Igaz, volt már rá példa, hogy hasonló esetekben Orbán inkább élvezte a kockázatot, semhogy megfontoltan döntött volna.

A harmadik lehetőség, hogy Gruevszkit szépen hazaküldik, vagyis eleget tesznek a macedónok kérésének, s tartják magukat a nemzetközi megállapodásokhoz. Az egyszerű hazazsuppolás és a Szerbiába, azaz abba az országba történő kiutasítás, melyen keresztül Gruevszki állítólag Magyarországra érkezett, esetünkben gyakorlatilag ugyanazt jelenti. Belgrád, abban a nagy igyekezetben, hogy megtartsa pozícióját az Európai Unió előszobájában, aligha kockáztatná, hogy ellenszegüljön a nemzetközi szabályoknak, s ezzel kiváltsa Brüsszel, Párizs és Berlin közös felháborodását. Ráadásul Belgrád és Szkopje viszonya sem olyan felhőtlen, hogy megérné Alekszandar Vučić szerb elnöknek Orbánt utánozni.

Nem mellékes körülmény, hogy ha a magyar kormányfő végül Gruevszkit mégis hazatoloncolná, azzal jövendő sorsához teremtene olyan precedenst, amit vele – és viselt dolgaival – kapcsolatba egyébként ma már számosan emlegetnek. Ugyanakkor tudjuk: azok a kelet-európai vezetők, akik Orbán politikájával és jellemével igazán rokoníthatók – egy bizonyos román és egy bizonyos szerb politikusra gondolok –, soha nem teremtettek volna olyan helyzetet országlásuk során, amit egyébként messze el szerettek volna kerülni. És feltehetően ez Orbánra is igaz.

A magyar politikus nyilvánvalóan tudja: Nikola Gruevszki aktuális sorsában saját jövője van megírva, jobb, ha nem erőlteti tehát a párhuzamokat, s nem megy a – rá és családjára – oly veszélyes következmények elébe. Komoly kényszerpályákon száguldozik, s láthatóan igazán alkalmas kiutat egyik lehetőség sem kínál számára.

Ara-Kovács Attila

Kategóriák: Szervezetek

Ezek maguktól ilyen hülyék?

2018, november 16 - 20:53

„A Fidesz parlamenti frakciója az ügyészséghez fordul Demeter Márta országgyűlési képviselő ügye miatt, mondván, nem nyilvános adatokat tett közzé és hamisított meg politikai haszonszerzés céljával.

Demeter Márta egy Benkő Tibor honvédelmi miniszterhez beadott írásbeli kérdésében azt írta, iratbetekintése során kiderült, hogy a honvédség Airbus a319-esén kiképzőrepülés keretében utazott haza egy bizonyos Orbán Flóra, Páfoszról. Kérdés, lehetett-e ez a személy Orbán Viktor azonos nevű lánya?

A Kormányzati Tájékoztatási Központ lelkesen közölte: a megnevezett lány nem a kormányfő, hanem a Cipruson szolgáló egyik magyar katona 2 éves gyereke.”

Na, kérem.

Tekintsünk el attól, hogy egy két éves gyerek mennyire alkalmas a légi szállításra, és viszont, egy katonai szállítógép mennyire alkalmas egy 2 éves gyerek szállítására, lévén, hogy meglehetősen csekély számú – már, ha egyáltalán – sztyuvi teljesít szolgálatot egy katonai szállítógép fedélzetén, már, ha azt valóban – ahogy állítják – a katonák szállítása érdekében szerezték be, és annak megfelelően szerelték fel. Persze, ha az VIP utasok reptetésére szolgál, az más. Akkor meg kérdezem, mitől VIP egy mezei százados 2 éves lánya?

Haladjunk.

Demeter Márta nem lehet annyira retardált, hogy nem képes kiértékelni egy iratbetekintés eredményét. Repülésről van szó, az ilyesmiben biza, szerepelnie kell a repülési tervnek és az utas listának. Abban pedig ott kellett lennie egy névnek: Orbán Flóra. Ha nem volt ugyanazon listán a papa neve, akkor, sajnos, fel kell tételeznem, hogy csomagként adták fel. Egy 2 évessel ez könnyen előfordulhat. Akkor meg ott kellett lennie a ragszámnak is.

Most jön a vastagja.

A feljelentésre ráerősít a Honvédelmi Minisztérium is, mi szerint ők úgy vélik, komoly biztonsági kockázatot jelentett a személyes adatok nyilvánossá tétele.

Classified Stupidity / Saatchi Art

Kérdés, hogy ha nem Orbán vezér lánya, hanem egy 2 éves, amúgy egy mezei százados lányaként reptetett kisded, akkor mégis, mi a nemzetbiztonsági kockázat? De, még ha a Vezér lányáról is van szó, ő meg milyen kockázatot hordoz magában? Azon felül milyen biztonsági kockázatot jelent a múlt idő? Ki is tette nyilvánossá a százados személyét? Csak nem a Tájékoztatási Központ? Különben is, kinek, mi köze hozzá, kit reptetnek? Sokkal többet is megengedett magának a Köpcös, akkor minek ezen fennakadni?

Van egy sanda gyanúm: ezek annyira hülyék, hogy még össze se képesek beszélni! Legalább hazudnának egyformát! Persze, attól sem nyugodnék meg.

Ille István

Kategóriák: Szervezetek

Gruevszki vett már letelepedési kötvényt?

2018, november 15 - 15:52

A hazai hatalom sajátos hozzáállása a különböző törvénysértések nemzetközileg ismert elkövetőihez lehet vitatható. Ezt a „baltás gyilkosként” elhíresült azeri gyilkos ügye óta egészen biztosan tudjuk. A legutóbbi eset annak fordított irányú állapotát látszik jelezni. A jobbára gazdasági galádságok miatt két év börtönbüntetésre ítélt Nikola Gruevszkit nem kiadta a hazai hatóság, hanem láthatóan a Magyarországra szökését igyekszik fedezni, mentegetni.

Ami, ha belegondolunk, teljesen érthető emberi reakciója is lehet egy olyan vezetésnek, amelynek nem egy tagja joggal aggódhat egy későbbi el-, illetve beszámoltatás eredményétől, következményeitől. Nyugodtan okoskodhatnak úgy, hogy amennyiben most menedéket adnak egy köztörvényesen elítélt vezető politikusnak, akkor erre a példára hivatkozva maguk is kérhetnek ilyen elbánást valahol a világban. Az egy más kérdés, hogy a világnak melyik pontja lesz az, aki a magyar vezető(ke)t majd befogadja. De szinte biztosan lesz olyan banánköztársaság, törpediktatúra, ahol helyet szorítanak neki(k). Talán még alkalmazzák is szakértőként az illető(ke)t. Ezt nem tudhatjuk. Azt azonban láthatjuk, hogy egy igencsak fejetlenségbe hajló magyarázkodási hullám indult el. Amelynek során szinte biztosan ki fog derülni, hogy alapvetően nem a köztörvényes ügyben jogerősen elítélt politikus befogadása a hiba, hanem az tehet az egészről, aki nyilvánosságra hozta a csirkefogást.

Ennek előszeleként értékelhetjük a Fidesz kommunikációs igazgatójának az MTI által közzétett igen értéktelen gondolatait arról, hogy a hatalommal visszaélő gazdagodás, a nagyüzemi sikkasztás akár rendben is lehet. Mert Nikola Gruevszki nem tehet semmiről. Mert, szerinte, „Magyarországon egy olyan politikus kért menedéket, akit egy baloldali kormány – amely mögött Soros György befolyása nyilvánvalóan kimutatható – e pillanatban üldöz és fenyeget”. Arról persze Hidvéghi Balázs hallgatni látszik, hogy a politikust nem egy kormányhatározatban ítélték el a politikai nézeteiért, hanem a bíróságon a visszaéléseiért. A további félreértések elkerülésére megjegyzem, hogy természetesen ismertek azok az esetek, amikor az igazságszolgáltatás kormánymegrendelésre működik. Azonban a nyilvánvalóan koncepciós ügyre utaló bizonyítékok sora sem sorjáz Hidvéghi nyilatkozatában a Macedóniában lefolyt eljárással kapcsolatban.

Ezzel szemben, szintén az MTI közleményei alapján ugyanez, a politikailag asszimetrikussá tett, eljárási gyakorlat legalább a gyanú szintjén megállhat hazai gyakorlat alapján. Az a közelmúltból ismert fordulat volt, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) adatai, ajánlása alapján felmerült az Elios érintettsége. Mely cég esetében az igazságügy kerekei összeakadtak, és azt az eredményt darálták ki, hogy annak a cégnek az ügyében, amelynek köze lehet Orbán egyik lányának férjéhez, nincs semmi látnivaló. Az OLAF jelentésének nyilvánosságra kerülését követően egyébként a kormánytól nem túl távolra eső 888.hu még simán álhírnek minősítette az egészet, és közölték, hogy az egész Elios-ügy nem más, mint az unió politikai áskálódásának az egyik eszköze, illetve az egész túlárazásos gyanú nem több egy brüsszeli kampányjelentésnél. Erre most az MTI közzétett egy hírt, hogy „vádat emelt az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) igazságügyi ajánlása nyomán a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség három nő ellen, akik úgy kaptak összesen 306 millió forint európai uniós és magyar állami támogatást hűtőházak építésére, hogy a beruházást papíron jelentősen túlárazták”. Ami csak azt a kérdést hagyja nyitva, hogy mi lett volna a koncepció, ha Orbán veje érdekelt lett volna az érintett hűtőházak közvilágításában.

A bukott macedón elnökkel kapcsolatban pedig olyan kérdések is nyitva lehetnek jelenleg, hogy vajon vásárolt-e letelepedési kötvényt? Esetleg tervezi-e letelepedési kötvény vásárlását? Esetleg tervez-e adakozni egy stadionra a közeljövőben? A vezetői sportbarátság jegyében. De azt Macedón TV-ből felröppent információt legalább cáfolták, hogy a gazdasági visszaélésekért elítélt macedón politikus Orbán lakásában húzná meg magát. Azért persze még emlékezhetünk arra, hogy a szomszédságában már lakott körözött, kötvényvásárlóként is megjelent, Ghaith Pharaonnak nevezett, bűnöző.

Kategóriák: Szervezetek

Woody Allen: FÉRJEK ÉS FELESÉGEK a Belvárosi Színházban

2018, november 14 - 22:23
Az egyik szakít és új szerelem után néz. A másik ettől sokkot kap, és hirtelen észreveszi, hogy talán új szerelem után kellene nézni… Akkor is együtt, vagy mostantól külön? Mi a jobb, mi az őszintébb, mi az üdvözítőbb? A nagy mulattató, Woody Allen komédiájában két pár kénytelen szembenézni házasságának állapotával. Melyik döntés jelenti a jó megoldást? Egyáltalán létezik mindenki számára jó megoldás? Röhejes helyzetekbe tudjuk hozni magunkat, annyi biztos… (forrás: színház) SZEREPLŐK
  • Ötvös András
  • Radnay Csilla
  • Járó Zsuzsa
  • Pataki Ferenc
  • Nagy Dániel Viktor
  • Ullmann Mónika
  • Gombó Viola Lotti
  • Ficzere Béla
  • Hunyadi Máté

Rendező: Szabó Máté

Bemutató: 2018.november 15. Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Nemzeti konzultáció

2018, november 14 - 18:48

Konzultáció: Szakértői vélemény kérése, amikor az egyik fél egy másik félhez, általában az ügyben szakértő személyhez fordul tanácsért, véleményért. Gyengébbek kedvéért: [konzultáció < francia: consultation (tanácskozás, véleménykérés) < latin: consultatio (tanácskozás) < consulto (tanácskozik, megfontol) < consulo (átgondol, dönt)]

Eddig hét, nemzetinek nevezett konzultációt követett el nemzeti kormányunk. A java olyan kérdések feltevéséről szólt, hogy ugye, nem akarod, hogy elvegyék a magyarok munkáját, a hazáját, a feleségét, babrálják biciklijét, stb.

Ezekkel csak az volt a baj, hogy ún. zárt kérdéseket tettek fel. Nem lehetett rájuk másképpen válaszolni, csak igennel vagy nemmel. De ki az az agyalágyult, aki pl. a munkahelye elvételére igennel válaszol?

Egy kis TIT továbbképzés: a zárt kérdések esetében a megkérdezett nem saját szavaival válaszolja meg a feltett kérdést, hanem az előre megadott válaszlehetőségek segítségével fejti ki véleményét vagy választja ki az esetének megfelelő válaszlehetőséget. Ez igen jól megfelel a NER agymosottjai nagy részének.

A nyitott kérdések esetében a válaszadókat nem akarjuk befolyásolni a felkínált válaszlehetőségekkel, mi több, a válaszadót abban akarjuk megerősíteni, hogy az ő véleményére, gondolatára vagyunk kíváncsiak a maga megfogalmazásában.

Ennek ismeretében van-e még kérdés a kormányzat konzultációs szándékát illetően? Na jó, ez is zárt kérdés.

A legújabb konzultációs rögeszme a családokkal kapcsolatos. Ugye, akarja, hogy az ezeréves nemzet itt, Európa közepén ne sorvadjon el? Akarja-e, hogy legalább két gyerek szülessen minden családban? Persze, azt majd mi mondjuk meg, mit tekintünk családnak, és amúgy a két gyerekes normától eltekintő véleményedet leszarjuk!

Mert hát, Európa megújulása elképzelhetetlen a családok megerősítése nélkül! Mert hát, majd mi megint megmondjuk Európának, hogyan kell élni! Ráadásul hova lesznek a keresztény gyökerek, pláne, az űrtechnikával támogatottan egyetemben!

Akad egy csepp múltbeli eltévelyedés: mid a németek, mind az oroszok családfelfogása a nemzet fennmaradása érdekében súlyos csorbát szenvedett. Igaz, ennek a 2. Világháború masculin vesztesége volt az oka, oly annyira, hogy még az NDK-ban is élt a nőtlenségi – indirekt módon a gyermektelenségi – adó. Igaz, egykor nálunk is jelszó volt: asszonynak szülni: kötelesség, leánynak szülni: dicsőség! Szaporodott is a nemzet! Vagy nem?

Persze, a konzultáció jogos lenne, ha az az egyedül álló szülők, az egymillió alkoholistánk, a létfenntartási küszöb alatt küszködők és a gyerek – nem létező – szegénységben élők véleményét is kikérnék, a cigányságról nem is beszélve! Mert, ugyebár, utóbbiakat igazán nem lehet a népfogyatkozással vádolni, de tudja-e valaki, hogy a kormányzat miért nem tartja őket ilyen tényezőnek?

Mind1 is. A nemzeti konzultációk nem kíváncsiak a véleményünkre. A feltett zárt kérdések előre adják a statisztikát.

Ille István

Kategóriák: Szervezetek

Adventi propaganda konzultáció

2018, november 13 - 15:36

Bár én Advent idején nem kifejezetten ilyesmire várakozom – de hát a propagandagépezet nem hagyhat ki egyetlen technológiai lépcsőfokot sem. Megérkezett a soros – bocsi, épp sorra következő „konzultációs” ív. Kicsit változott a metódus, most nincs előre szájbarágott válaszlehetőség: igent vagy nemet lehet ikszelni. Konzultációról ugyan változatlanul nincs szó, csak terjengős, hamis – de legalábbis nem kellően megalapozott miniesszékkel sugalmazott válaszlehetőségekről.

Terjedelmi okok miatt csak az első kérdés elé biggyesztett felvezető szöveget idézem szó szerint – a többi ugyanígy tele van hamisságokkal, fals feltételezésekkel.

„1. Európa és Magyarország jelentős problémája a népességfogyás. A brüsszeli bürokraták szerint a népességcsökkenést bevándorlók betelepítésével kell orvosolni. Brüsszel ezért állandó betelepítési mechanizmust és európai bevándorlási ügynökséget, amely menedzseli a folyamatos migrációt. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy bevándorlás helyett a gyermeket nevelő családok fokozott támogatására és a gyermekvállalás ösztönzésére van szükség.”

A kérdés maga: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a népességfogyást nem bevándorlással, hanem a családok erőteljesebb támogatásával kell orvosolni?”

Így, ebben a formában: NEM!

Az európai közös ügynökségnek – amivel Magyarország méltatlan első szolgája is egyetértett három éve – nem a „betelepítés” lenne a dolga, hanem egyrészt az érkezők közül a bűnös szándékúak kiszűrése. Másrészt meg a népességmozgás okainak vizsgálata a kiindulópontokon – és ezeknek az okoknak a felszámolása, akár anyagi segítséggel (vízhiány, éhínség, helyi fegyveres összecsapások stb.). A „családok támogatása” meg ennek a kormányzatnak azt jelenti, hogy a jobb jövedelmű családoknak háromszor annyi támogatást juttat ma, mint a szegényeknek.

  1. Egyetért-e Ön azzal, hogy az új családtámogatási programokat a továbbiakban is munkavégzéshez kell kötni?

Egyértelmű: NEM!

A kérdés előtt lévő hablaty itt munkavállalásról beszél, tehát pl. családi pótlékot csak az kaphat, aki bejelentett állásban dolgozik. Márpedig annak a gyereknek – sőt a szüleinek – is kellene ennie, ruházkodnia stb., akiknek épp nincs munkahelye. Nekik járna a társadalmi támogatás.

  1. Egyetért-e Ön azzal, hogy a fiatal házaspároknak támogatást kell adni az önálló életkezdéshez?

NEM!

A felvezető szövegben 4-5 millió forintról esik szó. Semmilyen olyan társadalmi támogatásnak nem vagyok híve, ami valamilyen általános indok alapján jár: azért, mert fiatal, azért, mert idős, azért mert kékszemű stb. Annak járjon ilyen támogatás, aki mögött nincs család: pl. az állami gondozásból kikerülteknek. De járhatna például újrakezdési támogatásként megváltozott élethelyzetben – megözvegyült, egyedül maradt szülőnek, munkáját vesztettnek, legyen akár 30 éves, akár 50.

Az is elgondolkodtató, hogy végig „családtámogatásról” beszélnek, nem nevesítve a különböző formákat: pl. családi pótlék, nevelési támogatás, iskolakezdési segély stb.

  1. (Itt valami miatt két kérdés szerepel.) Egyetért-e Ön azzal, hogy több gyermek vállalása esetén több támogatást kell adni?

Egyetért-e Ön azzal, hogy a legalább három gyereket vállaló édesanyáknak több támogatást kell adni?

NEM és NEM.

Ugyanis nem tudom, mire kérdez. A családi pótlék ma is egyforma összeg – ám az adóból leírható – és teljes egészében csak a magas, 500-700 ezer forintot keresők által igénybe vehető adóleírás csak három gyereknél 30 ezer forint havonta, gyerekenként, kisebb létszámú gyereknél kevesebb.

  1. Támogatja-e Ön azt, hogy az állam ismerje el a valódi főállású anyaság intézményét?

NEM!

Ebben a kérdésben (is) van egy aljas csavar: mi az, hogy „valódi”? A felvezető szöveg ugyan négygyermekes anyákról ír, de nem lehet tudni, hogy milyen a „valódi” anyaság??? Azt majd valaki eldönti, hogy melyik négy gyerek valódi, melyik meg nem???

  1. Egyetért-e Ön azzal, hogy a kormány támogassa a gyermeküket nevelő nők munkába állását?

Így, generálisan NEM!

Minden csoport központi támogatása ugyanis jelentősen rontja a munkavállalók alkupozícióját. Azzal egyetértenék, hogy a nevelési támogatás lejárta után legyen segítségük a kisgyermekes szülőknek a munkaerőpiacra való visszatéréshez.

  1. Egyetért-e Ön azzal, hogy a beteg gyermeküket otthon ápoló családtagok nagyobb támogatást kapjanak?

IGEN! Azzal a kiegészítéssel, hogy idős, beteg felmenőiket, testvérüket, megrokkant házastársukat ápolók is részesüljenek magasabb támogatásban.

8.Egyetért-e Ön azzal, hogy gyermekeink szellemi, lelki és fizikai fejlődése olyan érték, amelyet a magyar államnak is támogatnia kell?

NEM, NEM, NEM!

Az államnak KIZÁRÓLAG az a dolga, hogy minden gyermeknek biztosítson ingyenes közoktatást (kötelező jelleggel legalább 18 éves koráig), ingyenesen hozzáférhető egészségügyi szolgáltatást, amíg diák. Ha a veszélyeztetett gyermekek védelmére gondoltak volna, – ahogy erre céloznak a felvezető szövegben -, annak nem annyira több pénzre lenne szüksége, hanem szemléletváltozásra.

  1. Egyetért-e Ön azzal az alapelvvel, miszerint a gyermeknek joga van anyához és apához?

MI VAAAN??? Nem értem a kérdést.

  1. Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyermeket nevelő családoknak járó költségvetési támogatások kétharmados védelmet kapjanak?

NEM!

A költségvetés azért feles törvény, hogy minden kormánynak lehetősége, eszköze legyen az elképzelései megvalósításához – márpedig a fenti kérdésekből kialakuló perverz újraelosztási rendszer nem maradhat így az idők végeztéig.

Végezetül két megjegyzés.

Az egyik: teljességgel fölösleges az x-eléssel bajlódni. Szinte biztos vagyok benne, hogy a várhatóan millió fölött visszaérkező papírokat nem fogja senki bontogatni. Lemérik egy boríték súlyát, azzal elosztják a teljes pakk súlyát: ennyi darab érkezett vissza. Aztán benyögik – épp aktuális pofátlanságukhoz mérve, hogy 98,7% vagy 99,4 % az egyetértő.

A másik megjegyzés: ordítóan árulkodik ennek a garnitúrának a nemek iránti érzéketlenségéről az egész szöveg. A teljes népesedési, meg családpolitikát a nők nyakába varrja. Ugyan már, miért ne lehetne főállású APA is, aki egyedül marad 3-4 kisgyerekkel?

Tisztelt Uraim! Annak idején nem azt latolgattam, hogy futja-e majd a vágyott utódnak egy tál ételre, meleg ruhára? Még azt sem, milyen fedelet tudok neki adni (nem volt lakásunk, amikor a fiam született). A döntő érv az volt: ezzel az emberrel együtt vállalhatok-e egy olyan csodaszép kalandot, amit egy (vagy több) utód felnevelése jelent?

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Conteo: Eliostól lőtávolig

2018, november 13 - 15:29

Gyors Elios-ügyi áttekintés gyanánt leszögezhetjük, hogy a Főnix Mozgalom szervezett egy tüntetést, ami nem mozgatott meg milliókat. Ellentétben azzal, hogy még az uniós vizsgálódások szerint is milliárdok mozdultak meg az ügyben korábban. Alkalmasint maradjunk is ennél a szónál: korábban. Mert érdemes talán más szálakon is eltűnődni a korábban történtekről.

Az egyik ilyen szál a tüntetések várható jövője. Nem azért, mert a szervezők elbénázzák, hanem azért, mert a hatalom beszabályozza. Illetve, Semjénnel adatják be törvénymódosítás gyanánt. Talán azért, mert a rénszarvasokból hiány van Budapesten, és valamit mégis kell csinálnia a nemzeti fővadásznak. A kommunikáció szerint az ünnepek méltóságát megőrzendő. Más vélemények szerint a kiemelt, a tüntetések lehetséges helyszíneinek listájából most kiemelt területeket is megvédeni szándékozva. Köztük a Kossuth teret is kiemelve a listából. Amiről a nem egészen napjainkban születettek tudhatják, hogy a Nagy Őszi Pisis Forradalom alkalmából olyan mértékben elszennyezték az ott táborozók, hogy a tér átalakítása meg sem állt a szinte teljes betonozásig. Azt a megmozdulást papíron ugyan nem a Fidesz szervezte, de azért a Kossuth téren megjelentek, beszédet mondani, olyan szereplők, mint a Fideszhez egyértelműen köthető, köztársasági elnökként megbukó nemzeti másolóbajnok, és Wittner Mária. Orbán kordonbontós képét most nem is említve a térrel kapcsolatban.

A még kevésbé most születettek, illetve a történelemkönyvek olvasói arra is emlékezhetnek, hogy volt olyan eset, amikor sortűzzel üdvözölték az itt felvonuló tömegeket. Egyfajta hatalmi pánikreakcióként. Ami nem ritka azoknál a diktatúráknál, ahol a széles támogatottság legfeljebb a különböző erőszak-eszközökkel felszerelt, fegyveresnek látszó erők széles rétegének a támogatását jelenti. Kezdetben. Mert az ellenzők megfélemlítése, illetve elfogyasztása után akár teljes is lehet a látszó, és közvéleményileg kikutatott támogatottság. Az újabb generációk agymosása után pedig már az erőszakra sem, csak a látszata fenntartására is bizton lehet építeni. Amely utóbbihoz nyilvánvalóan meg kell szállni, illetve központi ellenőrzés alá kell vonni az iskolákat, illetve az ifjúsági szervezeteket. Amely központosítás gyakorlatilag folytatólagosan folyik Orbániában.

A nyílt erőszakhoz természetesen nem lehet „csak úgy” folyamodni. Mármint akkor nem lehet, ha a valós társadalmi támogatottság közepesnél kisebb. Ellenben muszáj ehhez folyamodni akkor, ha a vezetési pánik a közepesnél nem kicsit nagyobb. Ebben a cselekvési sávban jelennek meg a szinte már kóros ellenségkép-festések, és az olyan lépések, amelyek a képét is úgy mutatják be, hogy alábeszélik a harci elefántot. Érthető tehát, hogy mi lökte rá már három éve is Orbánt arra a vágányra, amely potenciális ellenséget látott még a keresztény vallású háborús menekültekben is. Látványos gyűlöletet keltve a menekültek felé, miközben a háttérben vidáman üzleteltek a letelepedési kötvényekkel, és a határon túlra játszották a hazai politikai döntések választói lehetőségének egy részét. Megérlelve azt a helyzetet, hogy már 2015 őszére megteremtsék a válsághelyzet kihirdetésének a lehetőségét. A következő év elején pedig már alaptörvényesítették a szükségállapot tetszőleges kihirdethetőségét. Csak emlékeztetőként: a Jobbik és az LMP teljes támogatásával. Annyira, hogy Novák Előd jóvoltából intézkedési terveket is szivárogtattak a köztudatba. Mostanra pedig a honvédelmi törvényig is szétszivárogva.

Az így kialakult kép nem vidám, de laglább sötét. Az egyik oldalon gyakorlatilag leszorítják a feszültséget is levezető tüntetések felett a fedőt. A másik oldalon pedig adottak a formális jognak megfelelő törvényi keretek egy szükségállapot kihirdetéséhez. Mely utóbbihoz még mindig kellhet a casus belli. A migránsozás láthatóan a kezdetektől befulladt ebből a szempontból. Mert növelte ugyan az általános idegengyűlölet mértékét, de még akkor sem váltott ki komolyabb reakciót, amikor Budapesten felduzzasztották a menekültek jelenlétét. Valószínűleg pont a Fidesz hatalmát biztosítani hivatott, az ellenzék megosztására épített stratégia nyal vissza azóta is. A megosztottság nem szült olyan tömegreakciót, ami elegendő lenne a karhatalom, és a velük „spontán” fellépő gárdák, esetleg az ultrák, bevetésére. Nem véletlen tehát a kommunikációs fókuszváltás.

A cafetéria ügyei és társai olyan kérdések, amelyek szinte pártállástól függetlenül alkalmasak az emberek froclizására. Az sem biztosan véletlen, hogy az internetes fórumokon az utóbbi időben elszaporodni látszanak a nyilvánvalóan provokatív, illetve az esedékes gyűlöletszólamokat szajkózó trollok. Eljátszhatunk azzal a gondolattal is, hogy vajon mi tudna megállítani több százezer embert, ha a saját méltóságuk megvédése érdekében elindulnának a Kossuth tér felé. Akár a pártoktól is teljesen függetlenül. A gondolatkísérlet könnyen arra az eredményre vezethetne, hogy leginkább a tömeget üdvözlő lövések. Fejmagasságban. Melynek megelőzésére, természetesen csakis a tiltakozók védelme érdekében ki is hirdetnék azt a rendkívüli állapotot, amelynek a kihirdetése végre, legalább látszatában legitim, teljhatalmat biztosítana az Orbán-körnek.

Valószínűleg alig várják már néhányan, hogy a nyugdíjak, a cafetéria, az Elios-ügyhöz hasonló gyanúsnak tűnő ügyletek valamelyike, vagy bármi más miatt tömegekben pattanjon el a cérna.

Kategóriák: Szervezetek

Az Orbán rezsim már leszállóágban van

2018, november 12 - 17:36

Néhány hete viccesen megkérdeztem az egyik Amerikában szolgáló Orbán diplomatát, hogy politikai menedékjogot fog-e kérni az Egyesült Államokban? Nem tartanám meglepőnek ha hasonló esetre sor kerülne, hiszen az „autoriter” török elnök diplomatái sorra kérnek menedékjogot Nyugaton. (Itt olvashatnak erről angolul.)

Orbán nyolc éves uralma leszállóágba fordult. Hogy pontosan mikor és hogyan tűnik el rendszere azt lehetetlen megjósolni, de a nevével fémjelzett rezsim már túl van a csúcson. Lejtmenetbe került, és most már az a kérdés, hogy a jelenleg még vele tartó politikai és gazdasági szövetségesek mikor határolódnak el tőle.

Valószínűleg Orbán is tudja, hogy rendszere csak úgy tartható életben ha a jelenlegi autoriter rendszert egyfajta keményebb diktatúrába „fejleszti”. Politikai és gazdasági ellenfeleit, a neki nem tetsző újságírókat börtönbe zárja, és a jogrendszer szétzüllesztésével akár koncepciós pereket is rendezhet. A jelek ebbe az irányba mutatnak, és ez is a „leszállóág” ismérve.

A nagyobb probléma gazdasági természetű. A magyar elvándorlás felgyorsult, krónikus méreteket öltött a szakképzett munkaerő hiánya, sőt, az már a gazdaságot fenyegeti. Akinek van egy csepp esze az menekül Magyarországról. Orbán „népesedési programja” csődben van, és hamarosan az EUs források is elakadnak. Az aranytartalékok felduzzasztása is azt jelzi hogy Orbánék válságra terveznek.

Orbán, mint minden autoriter, csodafegyvert ígér a népnek. A jővő évi EP-választások, ahogy Kövér László mondta, „az igazság pillanata lesz”. Hogy miféle igazságé, vagy hogy mit profitál majd ebből a magyar választó, azt nem árulta el. Orbán nem kivánatos mumus Európában, saját pártcsoportja sem lelkesedik érte, és a washingtoni Fehér Ház sem küldött eddig meghívót. Moszkvában és Pekingben még fogadják, de nem veszik túlságosan komolyan. Teljesen elszigetelődött.

Erdogán diktatúrájában a török lira összeomlott. A forint még valamennyire tartja magát, és én úgy vélem hogy a forint jelentős gyengülése lesz az Orbán rezsim haldoklásának első jele. Meglehet, hogy egyfajta „robbanással” ér véget a rezsim, de én arra tippelek hogy a magyar jobboldal „kitermel” egy mérsékeltebb kurzust amelyik félreállítja Orbánékat.

A leszállóág másik jele hogy a Fideszesek Nyugatra mentik a pénzüket és a családjukat. Stumpf alkotmánybíró lánya már Amerikában él, Bogyay Katalin ENSZ képviselő fia is Angliában telepedett le. A fideszes elit Budapesten a „migránssimogató” Nyugatot csepüli miközben igyekszik gyerekeit Nyugatra „csempészni”. Schmitt Pál volt államelnök neje lelkesen főzi a nemzeti gulyást a kötcsei találkozón, és a magyarországi családalapítás fontosságát hangsúlyozza, de unokája már Amerikában nőtt fel és a Gregory névre hallgat. Magyar neve sincs.

Schmittné Makray Katalin gulyást főz Orbán Viktorral Kötcsén

Schmitt Pál unokájával, Gregory-val

A fideszes top elit már érzi hogy baj van; az Orbán rezsim leszállóágba került.

Lázár György

Kategóriák: Szervezetek

Évszázados hiányt pótol

2018, november 12 - 17:02

Mindkét világháború valamennyi áldozata előtt tisztelgő emlékművet avattak Budapesten, a XIII. kerületben, az I. Világháború befejezésére emlékezve. Miért csak most? A XIII. kerületet, mint közigazgatási egységet, 1938-ban hozták létre, korábban nem létezett. Ekkorra már – szerte az országban – régen befejeződött a „Nagy Háború” emlékműveinek felállítása, az utána következő években pedig a téma, különböző okokból, de sosem volt „aktuális”.

Az emlékmű felállítását a kerületben működő tizenkét civil szervezet kezdeményezte és az Önkormányzat erkölcsileg, valamint 40 millió forint hozzájárulással is támogatta. Az ünnepség november 10-én, szombaton, a Fehérvári Induló hangjaival kezdődött, a Magyar Honvédség Központi Zenekarának előadásában. Tizenegy óra tizenegy perckor megszólalt a Blaskó János szobrászművész alkotása mellett felállított harang, a megjelentek eszébe idézve, hogy 1918. november 11-én, ebben a percben lépett életbe a fegyverszünet a háború nyugati frontján. Ezt az időpontot tekintjük az I. Világháború végének. Ez a háború a magyar nemzet történelmének legtöbb emberáldozatot követelő, legvéresebb küzdelme volt – kezdte visszaemlékezését a kezdeményező civil szervezetek nevében Hazuga Károly nyugállományú altábornagy. Azután jött a második háború, ebbe hazánk 1941. június 27-én lépett be, és ez a 2. Magyar Hadsereg katasztrófáját okozta.

A hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről először 1917-ben hoztak törvényt, hatására az országban sorra épültek az emlékművek. A Magyar Hősök Napját az I. Világháborúban életüket áldozók tiszteletére nyilvánították nemzeti ünneppé, még 1924-ben. Az 1938-ban létrejött XIII. kerület területén korábban sem épült emlékmű, annak ellenére, hogy számos laktanyának, katonai létesítménynek adott otthont és még ad ma is. Itt állt az Albrecht Főherceg Laktanya, a Vilmos Főherceg Laktanya, a tábori sütöde, a mai Honvéd Pálya helyén a Szekerész, majd a Vonat Laktanya, a katonai textil mosoda. A XVI. Császári és Királyi Helyőrségi Kórház a mai napig áll, most Honvéd Kórház a neve. A II. Világháború nem kímélte sem a frontra vonult katonákat, sem az itt élőket, az itteni gyárakban dolgozókat és a védett házakba telepítetteket. A bomba, a tüzérségi lövedék, a harckocsi már nem ismerte fel, hogy katonát vagy civilt öl. Nem beszélve a kerület Duna-parti szakaszán kivégzettekről, a lágerekbe hurcoltakról. Nem őrizte a kerület közös elhunytjainak emlékét semmi. Ez az emlékmű most évszázados hiányt pótol!

 

A háborúról sok képzetünk van – mondta el dr. Tóth József, a kerület polgármestere. Képzetünkben a háború győzelmet, vereséget, az érdekérvényesítés konfliktusos rendezését jelenti, súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel. A békét viszont gyakran a háború ellentéteként értelmezzük, az erők uralma helyett az elismert jogét. Harmonikus állapotot feltételez, erőszak- és félelemnélküliséget. Csóri Sándor írta egy helyen: „Az emberiség legnagyobb szabadságharca az lesz, ha belekezd abba a küzdelembe, hogy saját, vérengző múltjától elszakadjon.” Magyarország létrejötte óta a magyar államot a Kárpát-medencében 163 katonai konfliktus érintette. Minden egyes csatatér ma emlékhely. Nem a győztesek vagy veszteseké, hanem az áldozatoké! Minden halál a két Világháborúban áldozati halál volt. Torz eszmék, ideológiák nyomán nemzedékek vesztek el. Teleki Pál szerint „Európa sok nép hazája, de egymásra utalt népeké. Különböző életalakok és szokások, de egyetlen történelmi folyamat földje.” Ezt a kerületet a bombázások mellett a zsidóüldözés is súlyosan érintette. Rendszeresek voltak a Duna-parti kivégzések. A fővárosi 1840 „csillagos ház”-ból 324 állt itt. De itt voltak a svéd, svájci, portugál, spanyol diplomaták is, mentették, akiket lehetett! Ez a világháborús emlékmű ezért szól a névtelen áldozatokról is, mert ez erkölcsi kötelességünk!

A leleplezett emlékművet megáldotta, felszentelte két tábori lelkész is. Ma, itt Budapesten, a XIII. kerületben egy olyan mementó jött létre, ami eddig nem volt és a két háború áldozataira emlékeztet minket – mondta Mészáros László, protestáns tábori lelkész. Idővel részévé válik életünknek, a mindennapoknak. Lehetőséget ad arra, hogy megemlékezzünk mindazokról, akikről családjainkban már hallottunk. Talán ha itt sétálunk majd gyermekeinkkel, elmondhatjuk mi is nekik, amit szüleinktől őseinkről hallottunk. Ápolva így is az ő emléküket. A frontokon elesettekét és a civil lakosság soraiból kikerült áldozatokét, akik sokszor akaratuk ellenére keveredetek a szörnyűségekbe és váltak áldozatokká. Emlékezünk zsidó honfitársainkra és mindazon – velünk élő – nemzetiségek tagjaira, akik ezen nehéz időszak alatt veszítették el a legdrágábbat, az Úrtól ajándékba kapott életet.

Rácz István, katolikus tábori lelkész könyörgésében azokért szólt, akik egyáltalán nem akartak hősök lenni, csak tették, amit kellett, az adott pillanatban, ahogy azt megkívánták tőlük. Így minden hős áldozat és minden áldozat ugyanakkor hős is. Kérte, kapjunk mi is ilyen nagylelkűséget a mindennapokban, bátran tegyünk meg mindent, a legnehezebbet is, családunkért, hazánkért. Kapjanak a hősök örök nyugalmat, és mi pedig holtunk után lehetőséget a találkozásra velük. Legyen áldott ez az emlékmű, és aki erre elhalad hadd emlékezzen hősinkre, merítsen innen erőt a szeretet gyakorlásában, nyerjen támaszt a hétköznapokban. A szentbeszéd végeztével a lelkész a katolikus egyház rítusa szerint felszentelte az emlékművet.

Dr. Szabó József ny.á. alezredes, hadtörténész, mindenkit megdöbbentő adatokkal támasztotta alá, hogy Magyarország a háborúban milyen súlyos veszteségeket szenvedett. Súlyosabbakat, mint Ausztria. A Monarchia már a háború elején elvesztette Galícia nagy részét, így annak a lakossága már nem volt hadra fogható. A mi hazánk viszont nem vált hadszíntérré a férfi lakosság besorozható maradt. Az agrárnépességű Magyarország katonáit a háború legnagyobb vérveszteségeit elszenvedett gyalogsághoz vonultatták be, az iparosodott Ausztria és Csehország hadköteleseit más, kevésbé veszélyes fegyvernemekhez osztották. A számadatok szörnyűek. A történelmi Magyarországon a hadkötelesek száma a háború kezdetén – 18-tól 53 éves korig – 4 millió 817 ezer fő volt. Közülük 3 millió 381 ezer vonult be. Ezeknek 15 százaléka sérülten tért haza a háborúból. Fogságba esett 25 százaléka, elesett 16 %, egyszer sebesült 44% és többször megsebesült félmillió katona! Értük is áll most itt ez az emlékmű.

Ilyen a tragédiát a társadalom csak nagyon hosszú idő alatt képes kiheverni. Van viszont olyan hatása is, amit a magyar társadalom, száz évvel a háború után sem hevert ki! Tragédiája kevésbé látványos, mint az egyéné, a családoké, ezért kevesebb szó esik róla. Az I. Világháború Magyarország őskatasztrófája volt. Elszabadította az indulatokat. Végletesen kiélezte a társadalmi ellentéteket a nyomorgó többség és a kevés gazdag között. Hogy a figyelmet erről eltereljék, felerősítették az antiszemita közhangulatot. Csak egyetlen példa: a jótékonyságáról is híres gyáros, Weiss Manfréd besorozását parlamenti képviselők követelték! A gyáros ekkor már 69 esztendős volt! Később a zsidóságot tették meg Trianon fő okozójának, a nézetek radikalizálódása lett a Horthy-rendszer megalapozó mítosza, majd a 2. Világháborúban érte el csúcspontját. Ez az emlékmű azokért is áll, akik nem a háborúban, de a háború következtében haltak meg! Nagyapáinkért, akiket már nem tud visszahozni senki!

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Milyen országban élünk?

2018, november 12 - 16:43

A tősgyökérről.

Általában ez a fáknál a törzs (tessék, kérem, nyugodtan asszociálni a tősre) függőleges irányú gyökérbéli meghosszabbodása, eltérően az oldalgyökerektől, amik, ugyebár – gyengébbek kedvéért mondom – oldal irányba nőnek. Ennél fogva a törzsgyökér a legvastagabb, és a legerősebb. Mondjuk, a tősgyökeres pécsiek tükének hívják magukat, ami meg erősen a tőkére hajazik. A franc ebbe a magyar nyelvbe, de rohadtul árnyalt tud lenni! Famíliáknál, nemzetségeknél a tősség már nem ennyire ismeretes, minden esetre tősnek lenni nem is olyan egyszerű. Főleg nem magyarnak.

Népünk Boldogsága Tisza István halálának századik évfordulója alkalmából tartott, a történelem ki tudja hányadik hamisítási beszédében – mert kérem, ez olyan évforduló, amit, ha fene fenét eszik is, kormányzatilag meg kell ünnepelni – azt találta mondani, „felismerte azt a feladatot, amit egy tősgyökeres magyar család sarjának magára kell vállalnia”. Mondjuk, a sarj maga, pláne, a sarjadék – legalább is a növényvilágban – korántsem a nemes és kívánt leágazást szokta jelenteni, de ezen ne akadjunk fenn.

Hanem Tisza Pista édesanyját Degenfeld-Schonburg Ilonának hívták. Ennyit a tősgyökérről.

A dicsőített államférfiról pedig Ady, aki mégiscsak kortárs, mi több Orbánnál lényegesen kompetensebb volt, azt írta:
„Minden a Sorsé, szeressétek / Őt is, a vad, geszti bolondot, / A gyújtogató, csóvás embert, / Úrnak, magyarnak egyként rongyot.”

De hát Orbán kétségtelenül nem olvas Adyt. Ahogy érzékelem, sok mást sem.

***

Népünk Atyja elhozta nekünk a fényt.

A Szépművészeti Múzeum átadásakor a következőt találta dagályoskodni:
„mi a saját nagyságunkat (?) sohasem abban láttuk, hogy el tudunk venni valamit másoktól, hanem abban, amit hozzá tudunk tenni az egyetemes tudományhoz és kultúrához (szólott, és egymaréknyi szotyolahéjat a földre köpött). Mi olyan nép vagyunk, amely mindig többet adott a világnak, mint amennyit kapott tőle.”

Néhány apróság, ami hiányos történelmi ismeretei okán elkerülte a figyelmét:
– Szent László kétségtelen adakozási szándékkal foglalta el Horvátországot.
– Károly Róbert és Nagy Lajos is csak adni akart, amikor a nápolyi királyság ellen vonult.
– Mátyás bús hada is csak némi kultúrát és tudományt akart vinni a barbár Bécsbe.
– Főleg, Szent István nem adta, hanem kapta a kereszténységet.

Habár kétségtelen, hogy adtunk kultúrát és tudományt a világnak, főleg, emberben kivitelezve. Sajnálatos módon mindezt az adományt legtöbb esetben itthoni meg nem értés alapozta meg, némi gyűlölettel és üldöztetéssel fűszerezve. Nodehát, ajándék fizikusnak ne nézd a vallását…

Ma is adunk a világnak, méghozzá sokat: több száz ezernyi kiművelt, képzett emberfőt. És mit kapunk a hálátlan világtól cserébe? Pár rongyos, girhes migránst, és még azokat se akarjuk elfogadni…

***

Milyen országban élünk?

Véreim, fajtiszta szittyákok, elgondolkoztatok már azon, milyenben?

Ahol a talpaink egymásra lépnek? Ráadásul egyetlen barackfa alatt? Milyen ország az ilyen? Hanyatt fekvő? Mert másképpen ez a talpilag kivitelezett egymásra lépés nem nagyon valósítható meg! Mondjuk, népességének egy része azért fekszik hanyatt, mert lefeküdt a Fidesznek, a többi meg azért, mert a fekvés a legkevésbé kalóriafogyasztó testtartás, nomeg, akkor – még ha nem is akarja – de átmenetileg egyenes a gerince.

Azért tegyük hozzá, hogy a talpalás a fociban szabadrúgással büntetendő cselekedet, durvább esetben sárga lap is jár érte.

Vagy olyanban, ami halszagú? Node kérem, most, amikor a törökökről kiderítették a kormányzati fajelemzők, hogy a testvéreink, a halszag meg a finn rokonságra utal? Nincs itt, kérem, valami ellentmondás?

Ja, hogy a versben halk szavú ország szerepelt? Na, az inkább. Habár a nép kussol, dehogy hallatja szavát, se hangosan, se halkan, mivel saját érdekében kinyitni a száját vagy gyáva, vagy gyenge. Egy esetet kivéve: amikor a sült galambot várja.

Helyette nagypofájú vezérei hangoskodnak, amit nem értek. Ha ők Magyarország – márpedig annak minősítik magukat – és Magyarország halk szavú, akkor mijafaszért ordibálnak, ráadásul hülyeségeket?

Véreim, fajtiszta szittyákok, hogy’ is van ez?

Ille István

(Illusztráció: Jessica Lee Ives)

Kategóriák: Szervezetek

Európa a sovinizmus és az etnikai megosztottság árnyékában ünnepli az I. Világháború végének centenáriumát

2018, november 11 - 18:20

A világ éppen akkor ünnepli az első világháborút lezáró békeszerződést, amikor ismét terjed a földrészen a sovinizmus és az etnikai megosztottság démona és emiatt sokfelé komor hangulatot és bizonytalanságot érez–jegyzi a The New York Times. A mai, liberális rendet az a szándék hozta létre, hogy megfékezzék nacionalizmust, a kérdés az, hogy fennmaradhat-e a liberális rend a történelmi emlékek halványultával? Hiszen a fiatalabb nemzedékek immár nem tudják, milyen az ipari méretű mészárlás, ők a pénzügyi válsággal, a migrációval és azzal az érzéssel találkoztak, hogy az egyesült Európa nem teljesíti, amit megígért. Napjainkban a politikai közép gyenge és a szélek radikalizálódnak, akár csak egykor. Lendületbe jön az etnikai gyűlölettel teli nacionalizmus, populisták ülnek több kormányban is. Orbán Viktor fenyegető muzulmán hatalomátvételről beszélt és könyörtelenül hivalkodik a maga illiberális demokráciájával.

Ismerős az is, ahogyan romlik a politikai közbeszéd. A mai, párizsi ünnepségeken jelen lesz egy csomó olyan nacionalista vezető is, aki semmit sem szeretne jobban, mint szétszakítani az EU-t, így Putyin és Erdogan. A jelenlegi helyzet persze sokban más, mint az 1. világháború előtt, ám Timothy Garton Ash arra figyelmeztet, hogy a demokráciát és a békét sosem lehet biztosra venni. Viszont az is biztos, hogy a földrész már nincs a geopolitika középpontjában és ez szintén arra ösztökél, hogy erősítsék meg az integrációt.

***

Ausztria és Magyarország teljesen eltérően viszonyul a monarchia örökségéhez: az osztrákok főként arra használják, hogy turistákat csalogassanak az országba, a magyaroknál viszont alapot jelent a nacionalizmus számára–jegyzi a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Bár mindkét állam elvesztette területe jelentős részét, Bécsben manapság ez nemigen téma, annál sűrűbben kerül viszont szóba a magyar politikában. A honlap másfél perces filmösszeállítása megszólaltatja Rathkolb osztrák történészt, aki megállapítja, hogy Trianon a mai napig igen fontos viszonyítási pont a magyar nacionalisták világképében. Orbán Viktor gyakran emlegeti a békeszerződést, de a magyarok mindig is áldozatnak tekintették magukat, legyen szó az 1. világháborúról, a szocializmusról, 56-ról vagy éppen a rendszerváltozás utáni átalakulásról.

***

Lengyelország ma ünnepli az állami függetlenség 100. évfordulóját, ám félő, hogy az eseményt beárnyékolja a nacionalisták várhatóan több tízezres felvonulása, amelyre tódulnak a szélsőjobbosok Európa minden részéből–jegyzi a Financial Times. Mivel egyidejűleg a hivatalos demonstráció is zajlik, összecsapásoktól kell tartani. A hadsereget mindenesetre kivezényelték Varsóban, annál is inkább, mert a radikálisok megmozdulása tavaly erőszakba torkollott. Már akkor is felbukkantak hasonszőrű figurák, a többi közt Magyarországról és Szlovákiából. A két mozgalom általában igencsak utálja a másikat, most mégis együtt menetelnek a lengyel kultúra, hazafiság és függetlenség jelszavával. Az egyik demokráciapárti szervezet szakértője szerint a liberális demokrácia és a sokszínűség elutasítása egyesíti őket, illetve az, hogy ellenségesek a muzulmánokkal szemben. A másik oldal ezzel szemben úgy látja, hogy a vendégek számára a légkör a vonzó, mert a lengyeleknél nem kell szégyellniük a hazafiságot, azt hinniük, hogy a nacionalizmus az valami rossz.

A kormány ellentmondásosan viszonyul a tüntetéshez, bár szintén nem kér a migránsokból. Bírálta a múltkori túlkapásokat, ugyanakkor nem szeretné elidegeníteni azokat a lengyeleket, akik számára fontosak a megmozdulás jelképei. A múlt évben Duda elnök elítélte a beteges nacionalizmust és idegengyűlölet, ezzel szemben a belügyminiszter gyönyörű látványnak nevezte a szélsőségesek által felvonultatott lengyel zászlókat. Márpedig elemzők szerint ily módon legitimálta a szélsőjobbot. Ma pedig könnyen előfordulhat, hogy ismét elfajulnak a dolgok és ezúttal is a radikálisok szabják meg az események menetét a varsói utcákon.

Szelestey Lajos

Kategóriák: Szervezetek

A Fidesz-szavazók nem értesültek arról, hogy megalázták Orbánt Helsinkiben

2018, november 10 - 14:00

Választási kongresszust tartott a héten az Európai Néppárt, ami két dologról szólt. Egyfelől megválasztották a jobboldali pártcsalád EP-listavezetőjének a német Manfred Webert. Másfelől a Néppárt azt akarta a választók, illetve ország-világ felé demonstrálni, hogy Orbán Viktor behódolt, már szalonképesen viselkedik, és nem lázad a liberális demokrácia ellen.

A demonstráció a világ felé lehet, hogy sikerült, de az ország felé biztosan nem: a Fidesz mindet megtett azért, hogy ne derüljön ki – legalább a szavazói számára -, valójában megalázták őket és felmosták velük a padlót a helsinki kongresszuson. Az Orbán-rezsim megszállása alatt álló médiák egyszerűen nem számoltak be a néppárti összejövetel legnagyobb szabású beszédéről. Donald Tusk, az Európai Tanács lengyel elnöke Helsinkiben félreérthetetlenül Orbán Viktornak és a Fidesz címezve olyanokat mondott, hogy

“Ha kikezded a jogállamiságot és a független bíráskodást, nem vagy kereszténydemokrata.

Ha nem szereted a független sajtót és a civil szervezeteket, ha tolerálod a xenofóbiát, a homofóbiát, a nacionalizmust és az antiszemitizmust, nem vagy kereszténydemokrata.

Ha az államot és a nemzetet az egyének méltósága és szabadsága fölé helyezed, nem vagy kereszténydemokrata.

Ha konfliktusokat és széthúzást óhajtasz globálisan és az Európai Unión belül is, nem vagy kereszténydemokrata.

Ha támadod Ukrajnát, és Putyint támogatod, ezzel az agresszor pártjára állsz, nem az áldozatéra, nem vagy kereszténydemokrata.

Ha a liberális demokrácia nyugati modelljét a keleti autoriter demokráciával kívánod felcserélni, nem vagy kereszténydemokrata.”

Jogállamiság, független sajtó és bíráskodás, xenofóbia, homofóbia, rasszizmus, antiszemitizmus, állam, nemzet, Ukrajna, Putyin, keleti autokráciák – ez a Fidesz politikája. Nevének kimondása nélkül ennél egyértelműbben és nyilvánvalóbban nehéz lett volna elhatárolódni Orbántól, és megfenyegetni, ha nem változik, akkor kirúgják a Néppártból, mert bármit is állít magáról, nem kereszténydemokrata.

Tusk a “régivágású kereszténydemokratát” gyakorlatilag kitagadta a kereszténydemokráciából. Erre mi történt? Orbán visszajött a finn fővárosból, bement a kormányrádióba, és nekilátott magasztalni Kínát, hogy mekkora ott a politikai stabilitás, meg hogy vele nincs ideológiai vitája. A Néppártnak, külföldön, zárt ajtók mögött mindent megígért a Sargentini-jelentés néppárti megszavazása óta eltelt szűk 2 hónapban, de belföldi használatra, a szavazóinak azt akarta mutatni hogy semmi nem változott, semmit érdemleges nem történt Helsinkiben.

A fideszes fake news-orgánumok Tusk Orbánnak címzett – és nyilvánosságra is hozott – utolsó utáni figyelmeztetése helyett olyan kamuhíreket közöltek a kongresszusról, mint hogy Orbán támogatja az isiászos Junckert Helsinkiben. (Lásd a lenti képet, amire hivatkoztak, és amin tisztán látszik, hogy Orbán egyáltalán nem támogatja Junckert.)

Ezentúl egyszerűen hazudtak arról, mekkora nagy sikert értek el a kongresszuson. Deutsch Tamás turnézta be a sajtót, a Prosti Srácoktól egészen az Indexig, hogy a Fidesz javaslatára kikerült a liberális demokrácia kitétel a kongresszus rezolúciójából.

Ezzel szemben a valóság az, hogy pont az ellenkezője történt, egyáltalán nem került ki,

Deutsch már megint hazudott.

Ezt az állásfoglalást szavazta meg a Néppárt (benne a Fidesz is):

“After the Second World War, Christian Democrats were at the forefront fighting to establis liberal democracy in a secure Europe — based on our Judeo-Christian democratic ideas and values, the rule of law, a multiparty system and a strong civil society with independent media, the freedom of religion, expression and association.”

Azaz magyarul:

“A második világháború után a kereszténydemokraták a frontvonalban harcoltak azért, hogy létrehozzák a liberális demokráciát a biztonságos Európában, a zsidó-keresztény demokratikus ideák és értékek, a joguralom, a többpártrendszer és az erős civil társadalom a független sajtóval, a vallás-, vélemény- és gyülekezési szabadság alapján állva.”

Mondjuk ha kikerült volna, az se jelentett volna nagyon sokat, mert az egész deklaráció teljesen a Fidesz és az Orbán-rezsim ellen szövegeződött. A teljes pálfordulást hivatott demonstrálni:

a Fidesz még az eddigi politikáját alapvetően elítélő rezolúciót is hajlandó volt megszavazni, csak ki ne zárják a Néppártból. Orbán most éppen azt játsza, hogy beállt a sorba, nem volt más választása, mint eltűrni, hogy megalázzák.

De mindent megtesz azért, hogy ez ki ne derüljön valahogy. A Fidesz-szavazóikig csak annyi jutott el Helsinkiből, hogy a Néppártban hatalmas az egység, a Fidesz kizárása szóba sem került, és még a liberális demokráciát is kivetették. Hogy ez nem igaz, sőt, ennek az ellenkezője az, azt már nem tudták meg.

Így működik a fake news-gyártás Magyarországon.

Nick Grabowszki

Kategóriák: Szervezetek

Nyomozás hiányában megszűnt a bűncselekmény

2018, november 10 - 13:50

Most nem arról írnánk, ami nagyot szólt a héten. Vagyis, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást az OLAF jelentés kapcsán az Elios-szal és a cég volt tulajdonosával, Tiborcz Istvánnal szemben. Nem erről írnánk, mert bár sokakat felháborított, írtak már erről az elmúlt napokban eleget.

Kiderítették, hogy nem történt bűncselekmény. Igaz, a siófoki polgármestert meg sem kérdezték, pedig ő, ahogy hírét vette a nyomozásnak, összekészítette az anyagokat, őriztette, nehogy (saját) lába keljen valamelyik dokumentumnak, hogyha majd jönnek a nyomozók, átadhassa nekik hiánytalanul az összeset.

De nem jöttek a nyomozók, mert ők már mindenki másnál hamarabb tudták, hogy nem történt bűncselekmény. Akkor meg ugye, minek nyomozni.

Nem szabad felelőtlenül szórni az adófizetők pénzét, márpedig egy alapos, mindenre kiterjedő nyomozás sok pénzbe kerül, mely összeget más hasznos célra is lehetne költeni. Stadionra például, vagy, teszem azt, magánrepülőgépre.. Ugye, emlékszünk még, mit mondott Áder János, amikor elősz9r államfővé választották? Azt mondta: száz jó törvényből százat aláír, száz rosszból százat visszaküld. Arról meg már tényleg nem ő tehet, hogy szinte kizárólag jó törvényeket toltak elé aláírásra.

Polt Péter is így lehet, bár ő nem mondta, hogy száz bűncselekményből százat kinyomoz, de ahol nem történt bűncselekmény, ott lezárják a nyomozást, vagy el sem kezdik.

Egyébként pedig idézzük Lánczi Andrást, Orbán Viktor egyik kedvenc ideológusát, aki azt mondta, hogy amit az emberek korrupciónak gondolnak, az Orbánék kormányzásának a lényege. Vagyis, akik ma a kormány intézkedéseit kritizálják, fordítva ülnek a lovon. Azt hiszik, hogy a lopás bűn, miközben csak akkor az, ha csak kevesen lopnak. Attól kezdve, hogy a lopás mindennapos gyakorlattá válik, többé már nem bűn, hanem ujjgyakorlat.

Az is ezen a héten történt, hogy az Alkotmánybíróság kimondta:

jogellenesen vették el a rokkantnyugdíjasok járandóságát. Tudtuk ezt persze nélkülük is, nem kellett ehhez tanult embernek, mi több, alkotmánybírónak lenni, de így mégis sokkal jobb, hogy mostantól jogászilag is ki lett mondva. Igaz, akiket érint, kenhetik a hajukra.

Mindez csak azért érdekes, mert szintén a héten derült ki a közvélemény-kutatásokból, hogy a magyar lakosság több mint hatvan százaléka a Fideszre szavazna. Ez nyilván úgy lehet, hogy a megkárosított rokkantnyugdíjasok és a meg nem segített devizahitelesek közül is sokan a Fidesszel szimpatizálnak. Mert bár elvették tőlük, ami nekik járt, és az ígéret ellenére ott hagyták őket az út szélén, legalább megvédték őket a migránsoktól.

Akiknek persze eszük ágában sincs idejönni hozzánk. Aki még mindig nem érti az összefüggéseket, annak ingyen és bérmentve eláruljuk: ezt hívják politikának.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Megetetjük Kínát?

2018, november 8 - 13:53

Ha eltekintünk attól, hogy olykor enni is kell, tulajdonképpen akár marginális témaként is kezelhetnénk a mezőgazdasággal kapcsolatos hírek egy részét. Mondjuk, hogy azokat, amelyeket egyfajta nagyotmondás jellemez. Amelyeket talán azért reppentettek fel, hogy vidám perceket okozzanak. Mint az a hírpáros, amelyben egyrészt a kínai piac bevételéről, illetve az európai szint eléréséről szólnak.

Ami az utóbbit illeti, Viski József mutatott rá arra az MTI szerint, hogy vidékfejlesztési programok végrehajtásáért felelős helyettes államtitkárként szerinte a magyar bor európai szintű, kiváló minőségű termék. Ami nagyon szép, nagyon jó, és a magyar borral semmi bajom. Akkor sem, ha az, hogy „magyar bor” ugyanúgy üres halmaz, mint az „európai bor”. Ha ugyanis egy borászt megkérdeznek, akkor ez órákig fog mesélni arról, hogy csak fehér, illetve vörös borból mennyiféle van az országban. A szőlő fajtájától, évjárattól, és még számos egyéb tényezőtől függően. Így aztán a piaci versenyben elfoglalt pozíció sem feltétlenül a könnyen rögzíthető szempontok egyike. De legalább jól hangzó fél mondat, hogy „a kormány szeretné, ha a magyar borászati vállalkozások még jobban fel tudnák venni a versenyt nyugat-európai társaikkal”. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy komoly exportra számít a minisztérium frázisügyi élharcosa. Valószínűleg Kína irányába.

Ahol már Nagy István agrárminiszter tüsténkedett a Kínai Nemzetközi Import Kiállítás magyar stand megnyitásánál. Amely megnyitással kapcsolatban a közlemény úgy szól, hogy „a 24 milliós kínai metropoliszban már első nap komoly érdeklődés mutatkozott a magyar ásványvizek, borok, sajtok, toll- és pehely ágyneműk iránt”. A miniszter egy füst alatt tárgyalt és megállapodott „Sanghaj importtermékeket forgalmazó élelmiszerlánc-hálózatának” a vezetőjével „a magyar élelmiszeripari termékek kínai nagyvárosokban megvalósítandó népszerűsítéséről”. Aemly gondolat szép és nemes. Valamint magas fokon melegíti a honi kebleket is. Amíg valaki nem gondolja komolyan. Illetve nem gondolja végig. Esetleg végiggondolja, de inkább a keblét melegíti.

Mert sebtében lehet futni egy kört a lakosságszámok, illetve a magyar mezőgazdaság teljesítőképessége körül. Mely utóbbi kapcsán még azon sem kell elmélázni, hogy a rendszerváltásnak nevezett hatalmi aktust követően milyen hatékonyan verték szét a zsellérnosztalgia jegyében. Elképzelem, amint egy, a hazai összlakosságnál kicsit több lelket számláló Kínai városkában elkezdik terjeszteni valamelyik magyar hegy levét. Valamint a sajtokat, ásványvizet, tollat, és egyebet. A következő gondolat már csak az lenne, hogy nehogy tetszést arasson. Mert akkor talán sosem derül ki, hogy Magyarország teljes sajt-termése valószínűleg kicsit kevesebb, mint egy közepes kínai város néhány hetes fogyasztása az adott termékből. Ha kitart néhány hétig.

Hofinak volt egy kabarészáma a malacok számával kapcsolatos tervteljesítésről. Valami ilyesmi jutott eszembe arról, ahogy lassan már a realitások látszatával sem nagyon törődik az a propaganda, ami tervteljesítési dübörgésnek akarja beállítani a csendes osonást is.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak