Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 1 óra 32 perc

Júliustól vallás tesztet tartanak a kormányzati hivatalokban és a közintézményekben

2018, június 6 - 15:40

Júliustól vizsgálják az állampolgárok vallásosságának “hitelességét” québeci kormányzati hivatalokban, kórházakban, egyetemeken, iskolákban, illetve valamennyi közintézményben. A tartományi liberális kormány egy új tisztséget hozott létre a közszférában, amelyet “befogadási tisztviselőnek” hívnak. Nekik kell kivizsgálniuk, hogy jogos-e egy adott kérés, amennyiben a kérő vallásosságra hivatkozik. Ilyen lehet, ha valaki egy közintézményben (például kórházban) egy speciális, vallásos alapokra épülő diétát kér, vagy szabadságot egy vallási ünnep miatt. A tisztviselő dönti el, hogy “őszinte hitről” van szó, vagy sem.

Az új eljárás a québeci Nemzetgyűlés által elfogadott 62-es törvény része. Ugyanez a törvény tiltotta meg azt, hogy állampolgárok kendővel eltakart arccal folyamodjanak bármilyen tartományi szolgáltatásért, illetve, hogy közalkalmazottak se viselhessenek ilyet közintézményekben. A törvény hatálybalépését azonban fel kellett függeszteni, amiután bírósági úton támadták meg civilek az intézkedést.

Az ügynek a pikantériája, hogy a kormányzó liberálisok egy nem létező problémára kerestek választ a vallásosságot érintő intézkedéssel. Vagyis pontosabban: az őszi választáson esélyes jobboldali Coalition Avenir Québec (CAQ) nevű párt populizmusa miatt léptek ők is inkább demagóg terepre. A tartományi emberjogi bizottság adatai mutatják legjobban, hogy aligha próbálnak tömegesen vallásos alapra hivatkozva kivételeket vagy speciális bánásmódot kérni közintézményektől.

Az új szabályozás alatt nem csak az illető hitelesnek tartott vallásossága a fontos, hanem még számos, ennél indokoltabb éá mérhetőbb faktor. Például a kérés nem okozhat nehézséget az adott közintézménynek, nem ütközhet a nemek közti egyenlőség elvébe és nem kérdőjelezheti meg az állam “semlegességét” vallási kérdésekben.

(Feszület Québec Nemzetgyűlésében, a T. Ház elnökének széke fölött. Fotó: Jocelyne Richer – La Presse canadienne à Québec.)

A jobboldali CAQ és a baloldali Parti Québécois szerint a kormányzó Liberális Párt nem tesz eleget a szekularizáció védelméért. A jobboldal tilossá tenné, hogy egy közalkalmazott bármilyen vallási szimbólumot hordhasson munkavégzés alatt. Ez egyben azt is valószínűvé tenné, hogy a Montreáli Zsidó Kórház orvosai többé nem hordhatnának kipát.

“Számunkra egy iskola nem egy templom. Egy rendőrautó nem imaház”–mondta Nathalie Roy, a CAQ szekuláris ügyekért felelős politikusa.

Ugyanakkor a jobboldal, a baloldal és a Liberális Párt is egyetért abban, hogy a Nemzetgyűlésben lógó feszület mindenképpen marad — szekularizáció ide, vagy oda. Szerintük az Québec történelmi nemzeti örökségéhez tartozik.

Kategóriák: Szervezetek

Szijjártó Péter, Orbán harci kakasa

2018, június 6 - 14:53

Az idén negyven esztendős Szijjártó Péter már fiatalon hatalmas politikai karriert futott be. Mindemellett – elmondása szerint szülői segédlettel – anyagi bázisa is biztosítottnak látszik. Ráadásul azzal is dicsekedhet, hogy 2010 óta ő az első magyar politikus, akit fogadott egy, a hivatali hierarchiában hozzá hasonló beosztásban lévő amerikai kollégája. S bár külügyminiszterként számos alkalommal bírálja Soros György tevékenységét, gimnazistaként még egy újságcikkben arról beszélt, hogy mennyire bízik a magyar származású amerikai milliárdosban.

Repülőjegyet és zsebpénzt kapott Sorostól

„Szorongás nélkül vágtam neki az útnak, úgy gondoltam, a Soros Alapítványban nyugodtan megbízhatok” – nyilatkozta Szijjártó Péter gimnazistaként. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium harmadikos tanulója 1995-ben egyike volt az ezerötszáz jelentkezőnek, akik közül a tucatnyi szerencsést kiválasztották, hogy fél évet az Egyesült Államokban tölthessenek. Mint elmondta, a repülőjegy, a biztosítás és az ösztöndíj mellé még heti hetvenöt dollár zsebpénzt is kapott.

A kiválasztott gimnazistáról szóló győri újságcikkben a későbbi külügyminiszter még csak az első élményeiről számolt be. Beszélt a nagy távolságokról, arról, hogy az amerikai gimnazistáknak milyen fontos a sport. Egy későbbi lapszámban további ohiói kalandjairól is beszámolt. Migránsokról, Soros-tervről és a Stop Sorosról akkor még természetesen nem esett szó.

Találkozott boldog cigányokkal is

2011. március első napjaiban Gyöngyöspatán egy helyi konfliktus miatt egy hétig polgárőrnek nevezett gárdisták járőröztek, a Jobbik nagygyűlést tartott a falu főterén, mintegy 2000 ember pedig végigmasírozott a cigánysoron. Szijjártó, aki akkor – hivatalos elvezéssel – a miniszterelnök személyes szóvivője volt, „húsvéti kirándulásnak” nevezte, hogy a gyöngyöspatai romák – asszonyok és gyerekek, a férfiakat és a nagyobb fiúkat hátrahagyva – egy szolnoki turisztikai központba és Budapestre, a csillebérci úttörőtáborba menekültek.

Ehhez a cinizmushoz a magát nemzeti hírcentrumként definiáló MTI is csatlakozott, akik a faluból való elmenekülés délutánján még riadt, vagy éppen egykedvű romákról közöltek fotókat. Idővel aztán észbe kaptak a hírcentrumosok, mert estére már másfajta fényképeket készítettek az MTI riporterei: vidáman futballozó, szamarat etető felhőtlenül boldog cigánygyerekeket láthattunk a képeken – Szijjártóék találkoztak boldog cigányokkal is.

Nem ez volt az egyetlen eset, amikor az amúgy jó iskolákat végzett, tanult Szijjártó Péter – bocsánat, nincs rá jobb magyar kifejezés – hülyének tetette magát. 2011-ben és 2012-ben az akkor még létező Milla több tüntetést is rendezett a Szabad Sajtó útján, és ezeken a megmozdulásokon tízezrek énekelték a slágerré vált dalt: Nem tetszik a rendszer. Amikor az újságírók szembesítették ezzel az akkor még mindig a miniszterelnök szóvivőjeként dolgozó Szijjártót, ő megpróbált viccesnek mutatkozni, és azt válaszolta: hogy nekik sem tetszik, azért akarják megváltoztatni.

2011. április 10-én Szijjártó még mindig a történéseket látszólag nem értő vonalat vitte: azt mondta, hogy a kormány örül a szakszervezeti tüntetésnek, mert ez is azt bizonyítja, hogy a szakszervezetek nem értenek egyet az európai kormányok megszorításaival. Akkoriban ez volt Szijjártó stílusa. Úgy tett, mintha azt hinné, hogy a szakszervezetek azért visznek az utcára több tízezer embert, mert egyetértenek a kormány politikájával. Hogy egy retardált napközis szintjén van az ország, és azért jöttek Magyarországra huszonegy ország munkavállalói, azért vállalták a magyar dolgozók a munkahelyükön várható atrocitásokat, mert támogatják az kormány politikáját. Hogy tetszik nekik a megszüntetett korkedvezményes nyugdíj, örülnek, amiért kevesebb pénzt találnak a borítékban.

Néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Szijjártó Péter változtasson a kommunikációján. 2016 áprilisában már egy kevesek által érthető, hosszú körmondatban válaszolt, amikor egy újságíró az tudósítása MTI szerint a következő kérdést tette fel a miniszterelnök személyes szóvivőjének: mit tesz a kormány az orvosok elvándorlásának megakadályozása érdekében?

A következőkben szó szerint idézzük Szijjártó Péter konkrétumokban bővelkedő, és szakmai szempontból is szignifikáns válaszát: „az ország átszervezésén belül az egészségügyi rendszer átszervezésére is haladéktalanul szükség van, hiszen jól látszik, számos ponton változtatni kell azért, hogy az egészségügy hosszú távon és magas színvonalon működőképes legyen. Az egészségügyi államtitkárság már folytatja a konzultációkat, és a kabinet elé viszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek kormány- vagy parlamenti szintű döntéshozatalt igényelnek annak érdekében, hogy a magyar orvosokat Magyarországon tudják tartani”.

A külügyér

2016. szeptemberében Szijjártó Péter letette a miniszteri esküt és ezzel 36 éves korára elérte eddigi előmenetelének csúcsát: külügyminiszter lett.

Ekkoriban kezdte a sajtót érdekelni a politikus vagyoni helyzete. Mely vagyoni helyzet meglehetősen számottevőnek mondható. Amint az több újságban is megjelent, feleségével egy házat vásároltak Dunakeszin. 400 négyzetméteres lett a ház és 167 millió forintba került. Eredetileg nem ennyiért kínálták, de – mint Szijjártó nyilatkozta -, hosszasan alkudozott, így lett a vége 167 millió.

A sajtómunkásokat persze az is érdekelte, miből futotta ilyen drága házra a külügyminiszternek. Kiderítették, hogy Szijjártó a házvásárlást megelőző évben tíz millió forintot keresett, és mindeközben 15 millió forintot takarított meg.

Szijjártó mindezt azzal magyarázta, hogy szülői segítséggel vették meg a dunakeszi ingatlant – a derék felmenők mindkét részről sok millió forintot ajándékoztak a fiataloknak, néhány másik milliót meg kölcsönbe adtak nekik,

Érdekes módon a történet nem keltette fel sem az adóhatóság, sem az ügyészség érdeklődését, de azért mégsem tanulság nélkül való: a legfontosabb, hogy lehetőleg már születésünk előtt válogassuk meg jól a szüleinket. Akinek szegény, teszetosza szülei vannak, az megnézheti magát, ezért ha tehetjük, próbáljunk meg egy önzetlen, igen vagyonos családba csöppenni.

2016-ban már javában zajlott a migránsválság, s bár a 2015-ben hazánkon átvonuló embereknek nyoma sem maradt Magyarországon, a magyarországi kommunikáció ha lehet, még a korábbinál is magasabb fokozatra kapcsolt. Szijjártó Péter sem akart ebből kimaradni, az Indexnek például elmesélte, hogy mennyire sajnálja a brüsszelieket. Mindezt egy személyes példával támasztotta alá: egy alkalommal futni indult a belga fővárosban, de eltévedt, és két utcával arrébb kötött ki, mint ahol kellett volna. Ezt követően, mint mondta, már az életéért kellett futnia. Olyan gyorsan futott, hogy korábban el sem tudta volna képzelni, hogy ennyire képes.

A körülményekről többet nem árult el a külügyminiszter, de a szövegkörnyezetből felsejlik, hogy mi történhetett. Szijjártó külügyminisztert migránsok kergették meg. Konkrétumokat nem tudunk, de erősen gyanítható, hogy ki akarták rabolni.

Monnyon le, gyüjjön ide!

S miközben a magyar diplomácia nagy erőkkel igyekszik szövetségeseket keresni Európában és a nagyvilágban, ezen tevékenysége során gyakran ütközik falakba. Diplomatikusa fogalmaztunk, a köznyelvben ezt úgy mondanák, hogy egy csomó helyen nem kedvelnek bennünket. Szijjártó Péter külügyminiszter regnálása során vagy tucatnyi nagykövetet rendelt már be a hivatalába, nemrégiben az ENSZ nevű világszervezetet osztotta ki.

2015 szeptemberében Werner Faymann szövetségi kancellár bírálta a magyar miniszterelnököt. Az osztrák politikus azt kifogásolta, hogy míg Ausztria legalább megpróbálja szűrni és regisztrálni az országba belépő migránsokat, addig a magyar kollégája egyszerűen hagyja őket százasával tovább haladni.

„Az ember azt várná egy szomszédos ország vezetőjétől, hogy a tények ismeretében nyilatkozzon, és ne valótlanságokat állítson” – mondta Szijjártó Péter Faymann szavaira reagálva.

A történtek miatt még aznap délutánra berendelték a minisztériumba a budapesti osztrák nagykövetet. Tavaly szeptemberben Szijjártó Péter Ukrajna Budapestre akkreditált nagykövetét kérette a Külügyminisztériumba, mert személyesen is tájékoztatni kívánta, hogy „szégyennek és gyalázatnak” tartja az ukrán oktatási törvény módosítását.

2017 szeptemberében a görögök húzták ki a gyufát Szijjártónál, Görögország budapesti nagykövetét a görög belügyminiszternek egy svéd lapnak adott interjújával kapcsolatban rendelték be a magyar külügyminisztériumba.

Szijjártó ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „a görög belügyminiszter a csillagokat is lehazudta az égről, amikor arról beszélt, hogy Görögország megvédi a határait.”

2018 januárjában a külgazdasági és külügyminiszter teljes mértékben elfogadhatatlannak, az európai értékekhez és a 21. századhoz méltatlannak nyilvánította Mihai Tudose román miniszterelnök magyar autonómiatörekvésekkel kapcsolatos nyilatkozatát, és közölte, hogy az ügy miatt a Külügyminisztériumba rendelték Románia budapesti nagykövetét.

Idén január végén Szijjártó a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában azt mondta: „A tartalmi kérdéseken túl komoly legitimációs problémákat is felvet António Guterres ENSZ-főtitkár nyilatkozata”, aki, és Szijjártó ezt nehezményezte, „lehetőségnek nevezi a migrációt, amely erősíti a gazdasági növekedést, csökkenti az egyenlőtlenségeket és összeköti a különböző társadalmakat.”

2018 februárjában Szijjártó Péter azonnali lemondásra szólította fel az ENSZ emberi jogi főbiztosát, Zeid Raad al-Husszeint, mert idegengyűlölettel és rasszizmussal vádolta meg Orbán Viktor kormányfőt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésén elmondott beszédében.

Mindehhez képest csak hab a tortán, hogy április 9-én, a magyarországi választást követő napon Szijjártó Péter közölte: „Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter nem szerepel a magyar választói névjegyzékben, ezért érdektelen, hogy mit mond”.

Ezzel arra reagált, hogy Jean Asselborn a Die Welt című német napilap egy cikkében úgy nyilatkozott: az Európai Uniónak határozottan cselekednie kell a Fidesz nagyarányú választási győzelme után, semlegesítenie kell az uniós értékeken mutatkozó „kóros elváltozást”. A luxemburgi külügyminiszter szerint a magyar választások után „Németországnak és Franciaországnak, illetve minden, nem közönyös tagországnak az európai egyezmények alapján gyorsan és határozottan semlegesítenie kell ezt az értéktumort”.

Amint a fenti történetekből is kitetszik, Szijjártó Péter jelenleg inkább tűnik harcias kiskakasnak, mint rutinos, a diplomácia fegyverzetével felvértezett politikusnak. De még nincs veszve semmi: fiatal és tanulékony, minden esélye megvan arra, hogy rendesen megtanulja a szakmát. Ha meg mégsem, akkor majd a valóság hajlik hozzá.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Pótcselekvéses Trianon-kesergő

2018, június 5 - 13:36

Közhely, hogy a történelmet a győztesek írják. Az meg egy kocsmai verekedésben is igaz, hogy a vesztesek megszívják. Az I. világháború vesztesei is megszívták. Hazánk a bot rossz végén volt, és a háborút lezáró diktátumban rögzített új határokon is meglátszott. Ez nem kell, hogy tessen bárkinek. Az sem, hogy a világháború második felvonása végén sem lett jobb a helyzet. Igaz, akkor sem a győztesekhez sikerült csatlakozni.

De ebben sincs semmi meglepő. A hazai politikai elit szinte évszázadok óta, mintegy hagyományőrzésből, köszönő viszonyban sincs a nagyléptékű, világpolitikai realitásokkal. Alkalmasint azt követően, hogy lépten és nyomon a trianoni diktátum feletti kesergést hallgattam, az az érzésem támadt, hogy ez megmaradt. Mert a határokat átjárhatóvá tevő uniós elképzelések közelebb hozzák a szerteszakított közösségeket, mint bármilyen Trianon-kesergő. Amely jelenséggel kapcsolatban egyre inkább az az érzésem támadt, hogy a kesergők jó része azt sem tudja mi felett kesereg. A kesergésből is hagyományt formálva.

(Altered Doll – Queen in Exile – Woe is Me | Thicketworks)

A határok akkori meghúzása mára történelmi tényként kezelhető. De ez csak az egyik oldala a történetnek. Az akkori diktátum nem Magyarország ellen, hanem jobbára a vesztes Monarchia ellen íródott. Mármint abban, ami hazánkat is érintette. Mert amiről, szerintem, a nagy-magyarországos matricával öklöt rázók, illetve kesergők megfeledkeznek az az, hogy az a kép egyfajta mini-unió részére igaz csupán. Tekintettel arra, hogy a török hódoltság után a Habsburg-ház itt felejtette magát. Így aztán előállhat az a helyzet, hogy a trianoni, majd párizsi, majd a későbbi szerződéseket revízió alá helyezni akarók valójában a Monarchiát szeretnék visszaállítani. Egy olyan államszövetséget, ahol egy idegen ország császára volt a magyar király is.

Valójában sokkal kevésbé demokratikus megoldásként, mint amit ma az EU kínál. Alkalmasint úgy, hogy a Habsburg örökösödésbe legfeljebb a mély rábólintás szintjén volt magyar befolyás. A nagy revizionisták ugyanakkor, nem egy esetben meggyőződéses EU-szkeptikusok. Így aztán úgy ellenzik egy európai államszövetséghez tartozást, hogy eközben egy múltbeli államszövetség iránt nyilvánítják ki olthatatlan nosztalgiaérzésüket. Legalább azt, ha már realitásérzékük nem feltétlenül van. Azért persze lehet keseregni a múlt felett. Hosszan, bő lére eresztve.

Elvégre a dicső múlt elvesztése nyilván sokkal inkább tehet a pillanatnyi problémákról, mint a saját személyiséghez kapcsolódó tehetségtelenség, lustaság, felelősségpánik, döntésképtelenség, és megannyi más önsorsrontó állapot. Mert az a legolcsóbb mentség, ha mindenről más tehet. Más emberek, más korok, más vallások. A kesergés tehát egyfajta önfelmentésnek is beválik. Bele lehet búsongani a jövőbe. Addig sem kell mást csinálni.

Kategóriák: Szervezetek

Liberális kormányfő: Biztosan elveszítjük a választásokat június 7-én

2018, június 4 - 16:42

Kathleen Wynne, Ontario liberális kormányfője egy politikustól szokatlan módon elismerte: a 2003 óta kormányzó pártja esélytelen a június 7-én esedékes tartományi választásokon és biztos, hogy a kormányrúdat a jobboldali Progresszív Konzervatív Párt, vagy éppen a markánsan baloldali Új Demokrata Párt (NDP) veszi át. A CBC közszolgálati televízió felmérés-összesítése szerint, a baloldali NDP 37 százalékon áll, a jobboldali PC párt 36 százalékon, a Liberális Párt pedig 20 százalékon. Bár a baloldal 1 százalékponttal vezet, mégis a PC Pártot tartják esélyesebbnek a kormányalakításra, mivel hatékonyabban oszlik el annak szavazóbázisa.

Wynne stratégiája most már a párt túléléséről szól. Ugyanis ahhoz, hogy a Liberális Pártnak frakció legyen a tartományi törvényhozásban, minimum 8 egyéni választókerületben kell győznie. A felmérések szerint a másfél évtizede többségi kormányokat alakító Liberális Párt e küszöb alatt tengődik, a CBC szerint jelenleg csak 3 választókerületben vehető biztosra a párt győzelme.

A bukását előre elismerő kormányfő azzal érvvel, hogy mivel most már biztosan a baloldal vagy a jobboldal kerül hatalomra, csak a középpárti, mérsékelt Liberális Párt tarthat kordában egy esetleges “szélsőséges” balos vagy jobbos kormányt. A magyar származású Andrea Horwath NDP-s kormányfő-jelölt ellen a liberális oldalon azt hozzák fel, hogy pont rosszkor akarják emelni az adókat a nagyvállalatok ellen, hiszen a Kanada és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelni egyezmény (NAFTA) esetleges felbomlása eleve negatívan érintheti Kanada legnépesebb tartományát. Ezért stabilitásra van szükség.

A PC Párt ellen azt hozzák fel a liberálisok, hogy a jobboldal sok ezer közalkalmazotti állást szüntetne meg–arra mutattak rá, hogy mint torontói önkormányzati képviselő, Doug Ford, a PC Párt kormányfő-jelöltje 2.338 állást akart megszüntetni és, hogy az akkori városháza (amelyet testvére, Rob vezetett) pénzt vont el a tűzoltóságtól, a tömegközlekedéstől, illetve a lakhatási projektektől.

“Minél több liberális képviselőt küldünk Queen’s Parkba (a tartományi törvényhozásba — a szerk.), annál kisebb a valószínűsége annak, hogy akár Doug Ford, akár az NDP többségi kormányt tud alakítani…Nagyon sok ontarióitól hallottam, hogy aggódnának, ha Doug Ford vagy az NDP biankó csekket kapna”–mondta Wynne.
(Kathleen Wynne szombaton bejelentette, hogy elveszíti a választást június 7-én. Képkocka a CBC adásából.)

Andrea Horwath NDP kormányfő-jelölt “veszélyes játszmának” nevezte Wynne szavait. “A Liberális Pártra adott szavazatok nem kisebbségi kormányt fognak eredményezni, hanem egy Doug Ford többséget. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak”–mondta Horwath. “Wynne feladta a harcot Doug Ford tervezett megszorításai ellen”– tette hozzá Horwath.

Tizenöt év kormányzás után, érzékelhető, hogy Ontario lakossága belefáradt a Liberális Pártba. Azt viszont kevesen gondolták korábban, hogy június 7 akár a kormánypárt megszünését is elhozhatja–legalábbis a tartományi törvényhozásban.

Kategóriák: Szervezetek

A Milla-korszak végéhez

2018, június 3 - 21:40

Úgy tűnik lezárult egy korszak a magyar ellenzék működésében. Az a korszak, amit talán majd Milla-korszaknak fognak nevezni. A végét, egyelőre, az Együtt megszűnési szándékának kinyilvánítása jelzi. Egy kicsit sajnálom. Azokat, akik hittek benne, és anyagilag is támogatták.

Ugyanakkor az utóbbiak azért megmutattak egy olyan lehetőséget, ami az összes párt, egyesület és egyház számára is utat jelenthetne. Tartsa el a tagság a szervezeteket, és az állami támogatás egy adott feladat teljesítésének támogatására szolgáljon és ne egy szervezet alanyi létének szóljon. Miközben persze tudom, az Együtt is megkapta a pártoknak szóló támogatásokat. A megszűnés talán egy kicsit emiatt is következett be. Függetlenül attól, hogy amióta a Milla párttá alakult, azóta igen sokat megtettek a levegő elfogyasztásáért maguk körül. Amely folyamatban Juhásznak, és gyanítom, hogy Szigetvárinak is, elévülhetetlen szerepe volt. Mert az sosem volt, és sosem lesz alapja egy együttműködésnek, ha meghirdetik az eleve elzárkózás politikáját.

Márpedig csak a politikai újszülötteknek lehet újdonság, hogy az amikor Juhász annak idején sem a kormány, hanem Gyurcsány leváltását gondolta az első célok egyikeként elővezetni, akkor valójában megalapozta a későbbi aknamezőt. Azt, ami gyakorlatilag az „Együtt senkivel” politikai mozgalmát jelentette. Még akkor is, ha kétségtelenül talált ehhez partnert az ellenzéki szerveződések, illetve ellenzéki politikusok között. Még akkor is, ha a politikai realitás azt mutathatta volna: a megosztás politikája nem az ellenzékiség, hanem a kormány érdekét szolgálja jobban. Ahogy a mostani választások előtt az MSZP színeiben felbukkanó Botka szereplése is eredménnyel fogyasztotta el a legjelentősebb erőforrások egyikét. Az időt. Ahogy a 2014-es választások előtt is ebből volt a legkevesebb. Meg valóban együtt képviselhető programokból.

Amely utóbbiak szempontjából az „Együtt” neve is maga volt a megtévesztés. Amennyiben az MSZP-vel még csak-csak együtt szerepeltek, de még talán van, aki emlékszik Kónyára és mozgalmára. Annak ellenére a partszélre küldték, hogy valószínűleg egy sokkal reálisabb politikai irányvonalat képviselt azoknál, akik végül elhitették magukról: ők jelentik az ellenzék magját. Egyfajta kétfejű, de alapvetően vezérelvű szerveződésként, amiben a vezér-szerep kijelölés útján keletkezik. Amely kijelölés akkor is kijelölés marad, ha az „értelmiség”, illetve egy része a támogatásáról biztosítja. Az utóbbi azonban legfeljebb egy valamire volt jó. Arra, hogy a párt körül kialakult támogatói kör felüljön a saját retorikájának. Egyben be is zárva a pártot egy olyan ketrecbe, amiből láthatóan nem sikerült kitörni. Egy olyan ketrecbe, amin a felirat: „az elitista értelmiség mozgalma”.

Ebből az utolsó kitörési lehetőség talán 2013 nyara lehetett volna. Akkor, amikor a szárszói bulin, azon a bizonyos színpadon, két biciklin illegette magát az Együtt és az MSZP kirakatembere. Mert Bajnai, sajnos, nem volt más. Ahogy Mesterházy sem. Még akkor sem, ha a politikai celeb szerepe, legalább az utóbbinak láthatóan nagyon is tetszett. Akkor a szervező is megtehette volna, hogy mindenkit, aki akkor az ellenzéket jelentette, felszólít a színpadra. Akkor a szereplő páros is megtehette volna, hogy lerúgja a két biciklit, és maga szólít fel mindenkit a színpadra. Ez a gesztus elmaradt. Valójában az idei választásokig elmaradt. Meg is látszik. A választások eredményén. Amely után láthatóan elindult egyfajta konszolidáció az ellenzékben.

Ebből a szempontból az Együtt megszűnése könnyedén lehet, hogy csak az első lépés az úton. Amelyen valószínűleg végig kell mennie a pártoknak. Alkalmasint a kormánypártnak is. Amely út kapcsán valójában, talán, nem is egy-egy párt megszűnése lehet a legérdekesebb kérdés.

Kategóriák: Szervezetek

Antiszemita történész kiállításával emlékezik Trianonra az Ottawai Magyar Ház

2018, június 2 - 15:57

A szabadkőművés összeesküvésekről szóló írásairól és durván antiszemita előadásairól ismert Raffay Ernő történész által készített kiállítással emlékezik Trianonra az Ottawai Magyar Ház június 3-án. A kiállítás a Várpalotai Trianon Múzeumból érkezik Kanada fővárosába, amelynek összeállításáért Raffay mellett Szabó Pál Csaba is felelt, aki egyben a várpalotai múzeum vezetője. Mint ahogy azt az Átlátszó című lap korábban kiderítette: Bayer Zsolt fideszes publicista–aki durva szófordulatairól, rasszizmusáról, cigány gyerekek elgázolását szorgalmazásáról ismert–szintén a Trianon Múzeum Alapítvány kuratóriumi tagja.

A múzeum magyar ádófizetői pénzzel működik, kiállításai a Horthy rendszer irredenta nosztalgiára építenek. A tárlat leginkább a két világháború közötti időszakban készített irredenta propaganda anyagokból és zenékből áll–mindezeket pedig nem tudományos történészi szemmel, hanem nosztalgikusan mutatnak be. “A trianoni döntést követő országvesztést övező össznemzeti fájdalom, valamint a visszacsatolások felett érzett öröm és mámor számos formában kifejezésre jutott”–jegyzik a múzeum honlapján. Aztán hozzáteszik: “Az irredenta muzsika a 20. század első felének sajátosan magyar terméke: egy egész nemzetet sújtó, érthetetlen tragédiára adott, ösztönös, lelki gyógyulást kereső válasz.”

A múzeum jelentős részben a magyar gyerekekhez és iskolásokhoz szól. Például számos Trianon-témájú társasjátékkal várják a magyar gyerekeket. Az egyiknek a neve: “Szerezzük vissza Magyarországot!” és a múzeum honlapja szerint nyolc éves kortól 16 éves korig ajánlott játszani az irredenta társasjátékot.

(A Trianon Múzeum teherautója. “Üzembe helyezésével intézményünk újfajta célok megvalósítását tervezi”–jegyik.)

Az Ottawába érkező kiállítás alkotója, Raffay Ernő, elsősorban szabadkőműves összeesküvéseiről szóló Politizáló szabadkőművesség című és két korábbi hasonló témájú könyvével szerzett hírnevet, illetve azzal is, hogy a Mécs Bizottság kutatásai szerint III/III-as ügynökként tevékenykedett a Kádár rendszerben. Mint ahogy A Könyvtárellátó recenziója írja Raffayról: “alapkoncepciója szerint a trianoni országvesztés legfőbb okozói a páholyokban térnyerő radikálisok voltak, akik az itt kifejtett tevékenységükkel tudatosan rombolták, “bomlasztották” a történelmi Magyarországot (…) A szerző ugyan erősen túldimenzionálja a hazai szabadkőművesség és az itt is szerepet vállaló asszimilált zsidó értelmiségiek tényleges hatását a korabeli társadalmi folyamatokra, de számos érdekességgel gazdagítja a korabeli közéleti küzdelmekről való ismereteinket.” Ez igencsak diplomatikus fogalmazás.

Raffay Ernő számtalan deklaráltan antiszemita csoport előtt tartott zsidóellenes előadást a szabadkőművességről, Trianonról és a zsidókról. Például megjelent a “Magyarnak lenni” c. előadássozoratban. Raffay előadása e címmel szerepel a YouTube-on: “Mikor, miért és minek özönlöttek a zsidók Magyarországra? Lehull a lepel a tervükről!” (Az előadást itt tekinthetik meg.) Az előadásban Raffay a zsidókkal kapcsolatban “a migráció agymosó hatásáról” is beszél. “Majd mindjárt elmondom, hogy hány százaléka az újságíróknak zsidó 1910-ben. Nagyon megdöbbentő adatok lesznek”–teszi hozzá Raffay. De még mielőtt előadná a számokat, Raffay hangsúlyozza, hogy amikor még az Antall kormány tagja volt, “nem javasolta,” hogy legyen rabbi a magyar hadsereg tábori lelkészi szolgálatában. Kiderült, hogy azért lett végülis rabbi, mert Für Lajos mondta: “hát legyenek már, ne érje szó a ház elejét!”

Utána Raffay beszélt “a migránsok beolvadási képességeiről.” Itt természetesen a zsidókról van szó. “Egy idő után, a zsidó migránsok letelepedtek, házat szereznek, kereskednek, álláshoz jutnak. A népszámláláson magyar anyanyelvűnek kezdik magukat vallani. Találtam egy érdekes adatot: 1890-ben, amikor 800 ezer felett ment már a számuk, akkor a Magyarországon élő zsidók 63,8 százaléka, magyar anyanyelvűnek mondja magát. Izraelita vallású, magyar anyanyelvű. Ez egy érdekes dolog”–mondja Raffay, aki szerint ezek szerint olyan nem is létezhet, hogy magyar zsidó. A zsidók szerinte mindig idegenek, “migránsok” Magyarországon. Raffay szerint a zsidók akik magukat magyarnak vallották valóban nem voltak azok, mert inkább az számít, hogy “ki dolgozik szívből a hazáért.”

“Na itt van a kutya lényege”–mondja Raffay. Aztán hozzáteszi: Kárpátalján a huszadik század elején már a lakosság harminc százaléka “zsidó nemzetiségű” volt. “Ez nagyon durva! Ez nagyon durva! A románoknak kellett hétszáz év. A zsidónak nem kellett száz év. Értik ezt? Nagyon nagyon agresszív elzsidósodás volt“–mondta Raffay.

Ennek a nyíltan antiszemita személynek a kiállítását mutatják be vasárnap, június 3-án az Ottawai Magyar Házban. Szerencsére gyér érdeklődéssel kísérik a helyi magyarok az OMH szélsőjobboldali eseményét. Szombatig kellett meghosszabbítani az antiszemita történész kiállításával összekötött ebédre való jelentkezési határidőt, mert alig volt rá jelentkező.

Kategóriák: Szervezetek

Békevár hangjai — Látogatás egy történelmi kanadai magyar közösségbe (videó)

2018, május 31 - 22:05

Békevár Kipling községtől 9 kilométeres távolságra található, Kipling pedig Reginától, Saskatchewan tartomány fővárosától 155 kilométerre. Kipling-Békevár térségét a magyarok telepítették be 1898-tól kezdve. Földműves magyarok érkeztek a kanadai Prairie-re ahol kulcsfontosságú szerepet játszottak a helyi mezőgazdaságban. Békevár egy református település volt, szemben Kaposvárral, amelyet 115 kilométerrel északra hoztak létre katolikus magyarok. Békevár központja a mai napig álló temploma. A debreceni Református Nagytemplom ihlette meg a békevári magyarokat amikor felépítették saját templomukat a kopár Prairie közepén.

A közösség népességi csúcspontja a huszas években volt, amikor 250 magyar családból állt Békevár-Kipling. 1967-ig kizárólag magyar nyelvű istentiszteleteket tartottak a békevári templomban, ekkor azonban a magyarok létrehoztak Kipling központjában egy új presbiteriánus gyülekezetet, amely angol nyelven működött (és működik mai napig).

Ma már nem létezik az a közösségi központ az eredeti templomtól északnyugatra, ahol a magyarok korábban partikat és táncesteket tartottak. Az épületet és telket eladták, helyette itt áll a Moose Head Inn nevű szálloda.

Amikor még működött a templom, külön szekciókban ültek a nők és kiskorú gyerekek, a fiatal nők, a nős férfiak és a nőtlen férfiak.

A templom szomszédságában állt korábban a Békevári Baptista Templom. A gyülekezet időközben Kiplingbe költözött és Calvary Baptist Church-re változtatta nevét, istentiszteleteket pedig csak angolul tartanak.  A régi magyar baptista temető még az eredeti helyén van. Mai napig külön presbiteriánus és baptista temetőkbe kerülnek az elhúnyt békeváriak.

2018. május 27-én szálltunk fel egy, a Kanadai Magyarságtudományi Társaság által bérelt buszra Regina városában és útnak indultunk Esterházy, Kaposvár, Békevár és Kipling felé. Bár idén csak huszan voltunk a konferencián, mégis kimondottan értékesnek, tanulságosnak és meghatónak bizonyult az út. Az alábbi videóban két békevári magyar szól hozzánk. Mindketten már Kanadában születtek. Violet Daku szülei 1929-ben érkeztek Saskatchewanba Magyarországról, Violet pedig 1931-ben születt Békeváron. Gordon Kish szintén már Kanadában született–az ő nagyszülei érkeztek Magyarországról a XX. század első éveiben. Violet még beszél magyarul, de az angol valamennyi békevárinak könnyebben megy.

A békeváriak roppant vendégszeretők voltak–kimondottan lelkesedtek annak, hogy egy 20-tagú magyar csoport látogat el hozzájuk. Életüket többnyire elszigetelve élték távol a többi kanadai magyar közösségtől és távol Magyarországtól. A régi templom meglátogatása után (itt készült videónk is), a kiplingi Békevár Presbyterian Church-ben tartottak számunkra vacsorát. Itt volt igazán alkalmunk beszélgetni a kéttucatnyi idős magyarral akivel együtt vacsoráztunk. Szerény körülmények között élnek, legtöbben mai napig a mezőgazdasághoz kötődnek.

Valamennyi olvasónknak ajánlom alábbi videónkat Békevárról.

Kategóriák: Szervezetek

Volt egyszer egy rendszerváltás…

2018, május 31 - 15:19

Ezt a kis töprengést az elsõ szabad választás elõtt írtam. Talán most újra érdekes, hogy már elfelejtettük, hogyan is volt akkoriban…

Választás 1990

Férjhez kell mennem, az idén most már férjhez kell mennem. Nem halaszthatom tovább. Az összes szomszéd vénlány készülõdik, én sem maradhatok magnak. De ez nem is fenyeget, annyi a kérõm, mint rostán a lik, és még eggyel több!

De hát ki is vagyok én, miért is versengenek ennyire a kegyeimért? Hiszen – így mondják mindnyájan – szegény vagyok, rongyos, éhség a küszöbömön, fiókjaimban csak adósságlevelek pénz helyett. De ha õket választom, õk rendbe teszik a zilált ügyeimet, kitakarítanak a koszos kis vityillómban, meglátom majd, milyen szépen fogunk élni, és boldogan. Csak tudnám, mégis mi bennem olyan kívánatos? Éppen nem vagyok már fiatal, és hát szép se igen vagyok. Egy kicsit lusta, egy cseppet romlott, egy kissé ostobácska. Gyanús. Csak mégis meg kéne kotornom azokat a fiókokat mégegyszer a bizonság kedvéért…

Ámbár férjhez menni kellemes. Kellemes, ha körüludvarolnak a kérõk, szaladgálnak a kopogtatócédulákkal, mosolyognak, lihegnek. Ezt az állapotot kéne tartósítani, mert hogy esküvõ után mi lesz… De hát egyáltalán, melyiket válasszam?

Itt van mindjárt a régi szeretõm. Jólöltözött, elegáns, disztingvált, olyan udvarias, hogy szinte hihetetlen! Megváltozott volna valóban? Hiszen tudom én, hogy nem ostoba, nem is tehetségtelen, talán nem is gonosz, csak hát az erkölcsei… Annakidején az erõszakoskodásaival mindenkit kitúrt a környezetembõl, na persze, akkor még naivabb voltam. Hát azért megvoltunk úgy, ahogy, a szomszédok felé mindig mosolyogva, de négyszemközt olykor le-le kevert nekem néhány pofont. Sose viselte el, ha ellentmondtam neki. A közös pénz pedig mindig az õ zsebibe vándorolt. Ámbár rajta meg a háziúr zsarnokoskodott, máig nem sejtem, mibe volt az neki. Na, most már a háziúr is megvénült, megszelídült, õ meg esküdözik, hogy minden másképp lesz, hogy már látja, mennyire helytelenül viselkedett, hogy bízzam benne, még ez egyszer utoljára tegyünk egy próbát, mert szeret. Hmmm.

Na, nézzük a következõt. Ez öreg legény már, a volt szeretõm volt puszipajtása, jobbik és rosszabbik fele is, attól függ, honnét nézzük. Mert ez ostoba és makacs, de van benne szív és lelkesedés. És nem mutat most se hízelgõ arcot. Csak hát szegény, azt hiszem, impotens már. Gyanítom, hogy õ már csak így született, tehetetlennek, annakidején is a volt szeretõm dirigálta. Most meg ráadásul maga is elhiszi magáról, hogy csak õ menthet meg engem. Szegény szamár!

A harmadik kérõm a legokosabb. Kérlelhetetlen logikája mellett nem állhat meg érv, lenyûgözõ fekete szemei elõtt nem állhat meg bûnös. Büszke fejtartású, komoly, céltudatos, önálló és mindent elsöprõ. Elhiszem, hogy mindent tud, elhiszem, hogy igaza van. Ha dadogva mondok valamit, csak okosat villan rám a szeme, és halkan, de magabiztosan mondja, te, kedves, ehhez csacsi vagy, bízd csak rám a dolgot! Mi tagadás, sokszor vágyat érzek, hogy neki adjam magam, olyan ellenállhatatlan az egyénisége. Csak lenne benne egy csepp melegség! Csak lenne valami gyengesége, hogy legalább becézhetném! Hogyan lehetnék mellette boldog nõ, ha nem érezhetem soha, hogy szüksége van a szívemre? Néha megrettenek, ha rápillantok, nem a régi szeretõmet, nem a régi életemet kapom vissza vele?

Ennek a harmadik kérõmnek van egy speciális riválisa, aki elég okos, és még szíve is van, méghozzá hatalmas! Eredetileg tetszett is, de most már kritikusabb vagyok. Hisz egy kicsit szétfolyik, egy kicsit határozatlan, egy kicsit kapkodó. Önbizalommal nincs túl jól eleresztve, mióta a harmadik kérõm a sarkára csukta az ajtót, és a torkára forrasztotta az elmélkedést. Legfõbb igyekezete azóta nem az, hogy nekem õ tessék, hanem az, hogy nekem az a harmadik ne tessék. Ezt a harmadik kérõmet rühelli, mindennek elmondja (és közben mindenáron utánozni próbálja, nem veszi észre, hogy az neki nem áll jól), és folyton szemrehányást tesz nekem, hogy elbámészkodok amannak az okos szemein. Te jó ég, mi lenne itt féltékenységben bedobva, ha esetleg õt választanám! Pedig máskülönben elég rendes pasi, és azokkal a kérõimmel, akikre nem sok szót vesztegetek, azokkal elég jól kijön. Még a volt szeretõmmel is. Hát, ez egy kicsit elgondolkodtató…

Az ötödik kérõm nyílt tekintetû, gyönyörû, lelkes ifjú. Ha csak harmincnégy évvel fiatalabb lennék, bizonyosan õtet választanám! Azt a felháborodástól pirulni is tudó hamvas arcot, azt a kérlelhetetlen, önmagát is emésztõ igazságkeresést, azokat a naiv szemeket, azt a szerelmet tisztelõ áhítatos ajkat. Szûz? Vagy hipkrita? Micsoda élvezet volna ezt bevezetni a szerelem rejtelmeibe! Megtanítani a gyönyörûség fortélyaira! Megmutatni végre a valóságban is, mi az a csók, mi az az ölelés! Hajaj… Majd kiábrándulna. Nem úgy képzeli õ a szerelmet, amilyen az a valóságban! Micsoda csalódás lenne neki, mennyi szemrehányás fakadna abból, ha felfedezné rajtam imitt-amott a ráncokat, a régi kéjes harapdálások nyomait, micsoda megrázkódtatás lenne, ha megtudná a sok titkos megalkuvást, csalást, szemérmetlenséget, amiket régebben elkövettem! Na nem, válasszunk inkább valami prózaibbat, valami józanabbat.

Na, ha józan kell, itt a hatodik! Ez földjózan, és elsöprõen praktikus. Már ami az õ saját érdekeit illeti. Majd õ megment engem (és fõleg sajátmagát). Vállalkozik rá. Vállalkozik mindenre, csak haszon legyen. Már eddig is sokat tett értem, tõkét meg miegymást gyûjtött (imitt-amott), úgyhogy most már abban a helyzetben van, hogy segíthet. A végén, meglátom, ha rá hallgatok, még milliomosnõ lesz belõlem, csak bízzam benne, adjam csak oda gyorsan a földecskét meg a gyáracskát, meg a pénzecskét.

Forog még ezeken kívül néhány csudafigura is körülöttem. Olyanok például, akik valamikor egyszer már udvaroltak nekem, de a volt szeretõm kitúrta õket. Ezek igen szeretik egymást piszkálni, néha az az érzésem, hogy csak azért járnak hozzám, mert nálam mostanában mindig összefuthatnak, és így jókat veszekedhetnek egymással. Aztán járnak hozzám olyanok is, akiket a volt szeretõm valamikor imitt-amott jól elpáholt, és most jönnek mutogatni a hegeket a hátukon, meg a fenekükön, és ki nem fogynak a siránkozásból. Megint mások, szenteskedõk és elvtarisznyák jönnek prédikálni nekem a bûnös szerelemrõl, és legszívesebben apácakolostorba dugnának, de van olyan is, aki éppen ellenkezõleg, szabad szerelemre, ki tudja mire akar rábeszélni. Vannak aztán epigonok, híres, nagy szeretõket majmolók, azután mutogatós bácsik, meg olyanok, akik stricinek ajánlkoznak. És még ezen kívül számtalan jellegtelen, szürke pofa, akinek még a nevét se tudom.

Gondban vagyok, bevallom, melyiket is válasszam? Félek, hogy mind egykutya, a vége csak az lesz, hogy moshatom a kiválasztott gatyáját. Nem jobb lenne talán, ha vénlány maradnék?

Egy sok strapát megélt feminista.

1990.2.7

Almási Alma

Kategóriák: Szervezetek

Egy kis mosoly…

2018, május 31 - 14:32

Védának ajánlva

Gyanútlanul rákérdeztem: Mit csinál az unokám?

S(z)lájmozik.

Jesszus, és magas láza van? – érdeklődtem. Tudatlan vénasszonyként azt hittem, hogy a durva megfázások idején az ember torkában megtapadó hmmmm…. váladék felköhögésével van elfoglalva. Bár furcsálltam a korosztályomnak még ismerős, tán német gyökerű kifejezés igeként való használatát, de hát angolos a gyerek is meg a szülei is, előfordul, hogy az idegen kifejezéshez hozzácsapnak egy magyar igeragozást, és kész. Lájkolunk, meg szmájlizunk.

Kiderült, hogy tévedtem, bár talán nem is olyan nagyot. Véda a legújabb divatőrülettel játszik, vagyis egy nyúlós, valamennyire ragadós anyagot gyúr-gyömöszöl. Ez a slime, vagyis a s(z)lájm.

Végülis mi is gyurmáztunk kisiskolásként, küszködtünk, hogy valami formaféle alakuljon a leginkább agyaghoz hasonló színes rudacskákból, amikből sose volt megfelelő a készlet: vagy a pirosból volt kevés, vagy a kékből, arról nem is beszélve, hogy a tompa alapszínek nem voltak túl tetszetősek. Összetett – lila, rózsaszín, narancs – meg egyáltalán nem is létezett. De hát egy generációval előbb még az egyszínű gittet őrizték Grál-kehelyként Nemecsekék…

Naná, hogy meggugliztam!

Pompás dolgot fedeztek föl élelmes utódaink! Nem tudni, név szerint ki találta ki, hogyha néhány óra múlva törik-szakad a gyurmaszobor, vagy a hercegnőbábút nem lehet flitteres ruhába öltöztetni a merev, makacs gyurmából, kell keresni erre alkalmatosabb anyagot.

Ez a slime, amit mindenki maga kavar ragasztóból, mosószerből, fogpasztából, bóraxból, meg tucatnyi más anyagból. A neten több száz recept létezik: az egyik kiválóan nyújtható, húzható, a másikból tükörsíma felület gömbölyíthető. És mindegyik szinte tetszés szerint színezhető, diszíthető flitterrel, csillámporral, -lemezkével.

Persze kapható már készen is az alapanyag – meglehetősen borsos áron, 3500 forint körül adnak egy félmaréknyit. Na jó, gyerekméretben egész maréknyit. Ha valaki – a „nemzetthy” elvárásnak megfelelően – nevel egy 6, egy 8 és egy 10 éves gyermeket, az mindjárt 11500 forintba kerül.

A gyerekeket ez nem nagyon érdekli: slime-oznak egyedül, a barátjukkal, otthon és az osztályban.

Hivatásos szervezők is rárepültek a divatra: vasárnapra slime-gyerekprogramot hirdettek, de elszámolták magukat. Bár a budai Millenáris rendezvényterme elég tágas, és a hozzá tartozó park sem kicsi, mégis százak álltak a tűző napsütésben a bejutásra várva. Nem úszták meg a sorállást azok sem, akik a neten előre megvették a jegyet. Pedig borsos volt a belépő: ötezer forintot kellett fizetni a bejutásért, ahol viszont nem kellett a bámészkodással beérni. Mindenki kapott egy kisvödröt, meg bele valamennyi nyúlós műtaknyot – és kezdődhetett a nagy, össznépi slime-ozás. Illetve kezdődhetett volna, ha a tumultusban erre mód lett volna.

Így azután már talán sose tudom meg: Mit csinál az unokám, ha éppen s(z)lájmozik?

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Bányavidékből túravidék – 2. rész

2018, május 30 - 15:53

Salgótarján környéke már a két világháború közötti időszakban is a bakancsos turisták egyik paradicsoma volt. Az enyhe emelkedők nem tették igazán próbára a természetjárókat, a táj szépsége, a várromok romantikája elegendően vonzónak bizonyult. Ma sincs ez másként, a helyzet annyival jobb, hogy a környék várait látogathatóvá tették és bár a szakemberek egyik-másik megoldást vitatják, azért mégis csak folyt helyreállítás.

Aki ere jön, jól teszi, ha legalább kétnapos kirándulást tervez. Szállásról, jó ételekről számára Etesen, a Palóc Vendégházban gondoskodnak. A konyhája egészen kiváló, a szobák barátságosak és a szolgáltatások minőségét jellemezni egy adat is elég: akkora az érdeklődés, hogy kénytelenek bővíteni, növelni a szobáik számát. A „vendégház” kifejezés nem is egészen pontos, ilyenkor az ember – ha még nem járt ott – valamiféle jobb turistaházra gondol. Hát nem! A szobák igencsak a négycsillagos hotelszoba szintjén vannak, a berendezésük bármelyik elemét tekintve. A Vendégház alkalmas nagyobb rendezvények, konferenciák, esküvők, csapatépítő tréningek megtartására és attól sem kell félni, hogy a nagyobb létszámú vendégsereg esetleg éhen marad. Nemcsak a mennyiség, az ételek minősége is állja a versenyt bármilyen – akár fővárosi – étterem konyhájával.

A helynek van még egy – igaz csak felnőttek számára értékelhető – vonzereje. Ez pedig a közvetlen szomszédságában működő Öregetesi Palóc Pálinkafőző. A működését 2010 augusztusában kezdte, célul tűzve ki, hogy a nógrádi, palócföldi pálinkakészítést – a hagyományok tiszteletben tartása mellett – korszerű, napjaink követelményeinek megfelelő irányba vigye. Az alapanyag feldolgozásától a cefrekészítésen keresztül, a késztermék előállításáig, végig a legmodernebb felszerelést használják, noha a hagyományos, magyar kisüsti pálinka készítésnek meghatározó elemével, a vörösrézből készült, kétlépcsős lepárló berendezéssel dolgoznak. A különböző versenyeken nyert díjaiknak számát sem tudják, sokat beszélni erről nem is érdemes. Oda kell menni, meg kell kóstolni!

Nincs messze Etestől egy másik kis nógrádi falu; Eresztvény. Valaha bazaltbánya volt, innen eresztették le a csilléket – a neve ebből származik. Most viszont már másról nevezetes, itt van a Geopark másik látogatóközpontja. Az épület egykor bányakaszinó volt, ma a Geocsodák háza kapott benne helyet – no meg még más is! Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, Salgóbánya szülötte volt, emlékszobát rendeztek be számára. A központba a belépés ingyenes, érthető, ha hétvégenként 4-500 ember is felkeresi. A munkatársak diákcsoportok számára is szerveznek programokat, mindig van bent olyan ember, aki érdekes információkat tud adni, de vásárolhatók itt helyi termelők gyümölcsborai, pálinkái, mézei, lekvárok, gyümölcslevek, népművészeti, kézműves tárgyak. A vidéket családok, idősebbek is bejárhatják, túratapasztalat sem kell hozzá. Az ismeretterjesztő túrák – az igénytől függően – 1½ vagy akár ötórásak is lehetnek, mert közben megállnak, magyarázzák a helyi érdekességeket. Nyáron a napközis táborban száz gyereket tudnak egyszerre elszállásolni. Igen széleskörű kapcsolatokat építettek ki, mert azt tapasztalják: aki tájvédelemmel foglalkozik, nem nélkülözheti a társadalmi elfogadottságot!

Innen elindulva több érdekes kirándulásra nyílik lehetőség. Még csak nem is fárasztó, inkább kellemes sétának nevezhető az út, ami hazánk legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkjára visz. Az 550 méter magasan fekvő Medvesen állandó a szél, ezért sárkányeregetésre ideális. A középkorban itt medvék éltek, néha ma is felbukkan egy-egy, de hiúzt, farkast is láttak már errefelé. A fennsík 17 km2 területű füves puszta, ahonnan körben vulkáni kúpok láthatók, jó kilátással a Salgó várra, mely alatt a vulkáni kúp 6,5 millió éves! A várral szemben emelkedik a Boszorkánykő, aminek két legendája van: ott gyűltek össze szombatonként a boszorkányok, de az is lehet, hogy onnan dobták le őket! A vár ingyen látogatható. A környék kerékpáron is bejárható, lehetőség van kerékpár kölcsönzésre is.

A Salgó várától az út Somoskő várára Petőfi nevét viseli – nem ok nélkül. A költő maga is járt itt, verset is írt róla. Ám azt nem sejthette, hogy száz év múltán a hely inkább másról lesz nevezetes. A trianoni határokat oly „bölcsen” húzták meg, hogy következtében a falu Magyarországhoz, a hozzá tartozó vár viszont már Csehszlovákiához került! Amíg mindkét ország tagja nem lett az Uniónak, a vár előtt határőrök álltak, útlevelet kértek! Ennek nyomai ma is láthatók, hiszen a határ most is ugyanott húzódik a két ország között. A vár felújítását is szlovák pénzből, szlovák régészek végezték. Az út Eresztvénytől Somokőig kevéssel több, mint két kilométer, szintkülönbség alig van. A faluból a várba viszont már le kell győzni az ötszáz méternyi hegyet, de a látvány kárpótol a fáradtságért. A várat úgy állították helyre, hogy belül – fedett térben – piknikezni is lehet, padok, asztalok kínálják magukat az éhes, fáradt turistának.

Van a közelben egy másik vár is, de annak már csak a romja. A Baglyaskő-vár környékén ma természetvédelmi látogatóközpont működik. A baglyas-kői vár romjainak műemlékké nyilvánítását még 1925-ben kezdeményezték, de csak 1975-ben került rá sor. Ám igazi sikert csak 2008-ban a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program hozott. Ennek keretében készült el 2010-re a Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpont és a védett értékek megóvása érdekében a területet bekerítették. Belül a Kárpát-medence fás szárú növényeit bemutató kert kapott otthont, a növények előtt ismertető táblák állnak. A kertet óvodai, iskolai csoportok gyakran látogatják. Várra persze itt már ne számítson senki, egy henger alakú bazaltkúp tetején állhatott egy, valamikor a XIII. század közepén. Némi nyomai fellelhetők, a kúpra kiépített út vezet.

Érdekesség viszont néhány kisebb barlang, inkább bazaltüreg, ami az utóvulkáni tevékenység következménye lehet. A központ munkatársai – a természetvédelmi munka részeként – sérült madarak átmeneti otthonát is kialakították, őket a gyógyulás után elengedik. Évente mintegy ötven, fészekből kiesett vagy áramütést kapott madárral foglalkoznak és a kertbe mesterséges odúkat is kihelyeztek. Jól látható tehát, egy kirándulás erre a vidékre sok érdekes ismerettel gazdagíthatja mindazokat, akik rászánnak egy vagy akár több napot!

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

A vén csömöszölők háza az

2018, május 29 - 20:43

A vén kosok, választékosabban a vén csömöszölők háza az, amelyben lakom. Merthogy az utcámban a 11-es számmal jelölt épület kapuja fölött az OLD RAMS feliratú tábla lóg. A lakcímkártyám, azaz a számomra kiállított LAKCÍMET IGAZOLÓ HATÓSÁGI IGAZOLVÁNY pedig tanúsítja, hogy ebben az utcában a 11. számú épület a lakhelyem.

Nem egy lakás a házban, hanem maga ház.

A vén kosok (csömöszölők) háza.

A hatóság szerint.

Valójában azonban az OLD RAMS elnevezés az épület teljes alagsorát beöltő zenés vendéglátóhelyet jelöli, én pedig e társasháznak egy olyan lakásában élek, amelynek a számát a tulajdonosok közgyűlése ugyan elfogadta, ám a hatósági elfogadtatásához ezt a számot az ALAPÍTÓ OKIRATNAK kell tartalmaznia.

Amihez e dokumentum megváltoztatása szükségeltetik.

A tulajdonosi közösség száz százalékos egyetértésével.

És noha ennek a közösségnek tucatnyinál alig több tagja van, lakóhelyük alaptörvényére vonatkozó teljes egyetértésük – más kérdésekben beterjesztett egyéni javaslatok többségi elutasítása okán – elérhetetlen.

Félő tehát, hogy amíg élek, hivatalosan a lakhelyem vén kosa – vén csömöszölőinek egyike – maradok.

Ami az országra vonatkozóan – a fiatalok kivándorlása okán – lassan valójában (és kitett tábla nélkül) is igaz.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Mi a véleménye Lévai Anikónak a Stop Sorosról?

2018, május 29 - 14:44

“Ha valaki anyagi eszközöket szolgáltat a jogellenes bevándorlás elősegítéséhez vagy azt rendszeresen folytatja, illetve vagyoni haszonszerzés miatt vagy többeknek nyújt segítséget, továbbá ha a határtól számított 8 kilométeres távolságon belül teszi, akkor egy év szabadságvesztéssel büntetendő.” Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője mondta mindezt egy hétfői sajtótájékoztatón.

Nekem meg eszembe jutott az a 2015. júliusában készült a fotó, amelyen Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége látható.

Megtört tekintetű, szomorú szemű nő áll a nagyfai menekülttáborban egy emeletes ágy előtt. Mögötte alvó, kimerült emberek – ki tudja, hány kilométer gyaloglás van a lábukban, milyen, megaláztatásokkal, szenvedésekkel és kilátástalansággal teli életet hagytak maguk mögött.

Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége az Ökumenikus Segélyszervezet képviseletében érkezett a nagyfai menekülttáborba. Élelmet, ruhát, vitt a rászorultaknak. Nem a sajátjából adta, hanem a mások által küldött és összegyűjtött holmikat osztja szét, de a gesztus így is tiszteletre méltó. Mehetett volna moziba, strandra, beszélgethetett volna a saját lábán álló lányával.

Férje nincs a képen, ha akarná, sem engedhetné meg magának, hogy ott legyen. De nem is akarja, mert ő mást akar. Megvédeni Magyarországot és Európát az idegenek kultúrájától, szokásaitól, hazaküldeni a menekülteket.

A képen Anikó asszony azokat a menekülteket segíti, akikről ura és parancsolója, (így mondják ezt a rendes magyar emberek), egészen másként vélekedik. „Ne jöjjenek ide, akik már itt vannak, menjenek haza”. Ezt 2015. májusában mondta Lévai Anikó férje, július első péntek reggelén pedig már ismerősként, tegeződve üzent a közrádióban a menekülteknek: „Nincs esély, vissza fogunk küldeni, ez a kontinens nem lesz a te hazád, van neked saját hazád, ez a mi hazánk.”

Tűz és víz ez a két ember, gondolhatnánk. Az egyik segíti azokat, akiket a másik látni sem bír. Milyen lehet náluk egy családi ebéd? Már a desszertnél tartanak, amikor megszólal a családfő:

– Készülsz valahová drágám?

– Igen, Nagyfára megyek, a menekülteknek osztunk ruhát, élelmet. Te nem jössz?

– Nem, én ma ellenük uszítok. Még az sem kizárt, hogy elhúzódik az uszítás, és a holnapi napom is rámegy erre.

Áll a megtört tekintetű, szomorú szemű nő az alvó emberek ágya mellett, és esélyünk sincs, hogy megtudjuk, hogy mire gondol. Honnan is tudhatnánk, amikor mi magunk sem tudjuk, hogy mit gondoljunk róla.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Szolgálati közlemény

2018, május 28 - 16:55

Kedden, május 29-én jelenik meg új cikk lapunkban. Saskatchewan tartományban vagyok, az idei Kanadai Magyarságtudományi Társaság konferenciáján. Tegnap (vasárnap) egész napos kirándulást tartottunk a tartomány történelmi magyar településeire: Esterházy városába, Kaposvárra és Békevárra. Igazi élmény volt meglátogatni a XIX. század végén alapított magyar kolóniákat. Ma Esterházy egy viszonylag jómódú angol vidéki város, Kaposvárból megmaradt a kő templom és egy magyar temető, Békeváron pedig még mindig él egy kicsi (és idős) magyar közösség, ahol a már Saskatchewanban született magyarok sok esetben a mai napig értik és beszélik szüleik és nagyszüleik nyelvét, akik a huszadik század első két évtizedében telepedtek le nyugat-Kanadában.

Holnap részletesebben írók erről a látogatásról és fotóimat és lehozom. Addig is egy ízelítő:

(Békevár Presbiteriánus Temploma. Fotó: Christopher Adam.)

Kategóriák: Szervezetek

Bányavidékből túravidék – 1. rész

2018, május 27 - 16:21

Salgótarjánt és környékét sokáig a magyar szénbányászat fontos területeként tartották számon, ipara is jelentős volt. Mára se bányászat, se ipar, az itt élők figyelemre méltó küzdelmet vívnak a megmaradásért. Egy dolog viszont szinte változatlan maradt az elmúlt ezer évben: a természeti környezet, és ezt részben kiegészítheti az épített környezet, a műemlékek. Lassan már egy évtizede, hogy kezdik felfedezni az ebben rejlő lehetőségeket.

Aki Budapestről indul errefelé kirándulni, mielőtt a városba érne, el kell haladjon Tar község határában. Jól teszi, ha megáll itt egy órácskára, ritkaságot fog látni. A Kőrösi Csoma Sándor emlékparkban áll a buddhista Békesztúpa és a Szabadító Buddha Anya templom. A helynek nincs valós köze a nagy magyar Ázsia-kutató utazóhoz. Halálának 150. évfordulója alkalmából emelte egy magyarországi buddhista közösség. A sztúpa állandóan nyitva van, szabadon látogatható, benne motor-hajtotta, nagy réz imamalom forog. Az 1992 nyarán tartott felavató ünnepséget őszentsége, a Dalai Láma is megtisztelte jelenlétével. A templom viszont csak a szervezett vallási programokon, szertartásokon látogatható, ám hasonlót csak Mongóliában vagy Tibetben láthatunk. A helyszín a nem hívők számára is érdekes, a kiakasztott buddhista tanítások szövege bizony elgondolkodtató.

Közeledve a városhoz, Sámsonháza határában érdemes újból megállni. Annak idején mindannyian tanultuk az iskolában, hogy 19-20 millió évvel ezelőtt hazánk területét tenger borította. Ám arról valószínűleg nem esett szó, hogy ennek a tengernek a fenekén elég sok vulkán működött. Mindegyikük többször is, több fázisban tört ki, és a víz alatti vulkáni működés nyomai, annak rétegei most kitűnően láthatók – akár itt is, Sámsonházánál. A különböző időszakokban más-más összetételű láva kihűlésekor eltérő színű rétegek keletkeztek, majd – évmilliók múlva – a vulkánosság megszűntekor az egészre tengeri üledék rakódott. Persze mára már az is megkövesedett. A helyszínen a Novohrad-Nógrád Geopark munkatársai több ismertető táblát is felállítottak, kitűnő segítséget adva ezzel a tanulmányi kirándulásra ide érkező gyerekcsoportoknak.

Jellemző a vidék gazdagságára, hogy az igazán érdeklődő utazó még most sem Salgótarjánt célozza meg. Nem is kell, mert a népviseletéről híres Kazár is útjába esik. Az 1800 lakosú faluban élők tisztában vannak az értékeikkel. Már az iskolában a művészeti oktatás része a néptánc, a népzene, no és persze a népviselet. Noha ez utóbbi múltja nem túl hosszú, valójában csak az 1900-as évek elejéről származik, mégis igen látványos, különleges. A 3-5 vasalt, keményített alsószoknyára gazdagon díszített felsőszoknya, kötény (itt ganga a neve), ingváll, piros kendő kerül. Az öltözetet fekete bőrcsizma, fehér harisnya, hosszú szárú, hímzett bugyi egészíti ki. Ismernek egy trükköt is: a keményítőoldatba tett bórax meggátolja, hogy az értékes anyag a vasalóhoz tapadjon. A díszes főkötő feltétele előtt a hajat sok ruhával rögzítik. Többféle főkötőt viselnek – olykor egymás fölött. Van rózsás, brosstűs, üstalakú, arany – ezeket különböző gyöngyfűzések ékesítik. Nincs szabály, mindenki a saját fantáziája szerint készíti. A nyakba kasmírkendő és gyöngykaláris kerül. A 36 évnél idősebbek már fejkendőt hordanak, ünnepeken az is díszített. A férfiak ruhája sokkal egyszerűbb: mellényes, fekete kordbársony, két gombsorral. Hímzett ing, fekete csizma tartozik hozzá.

Kazáron megőrzik a régi „ámbitos” parasztházakat, hétben is helyi múzeum működik, Tájház és külön „Kézművesház” is van. A múzeumok nem veszik fel a versenyt a nagy, városi intézményekkel, de nem is ez a szerepük. Sok apró érdekességet rejtenek. Az egyikben kétezer darabból álló gyufacímke gyűjtemény van, a tárlókban megbújik néhány igazi ritkaság, például az olimpiákról. Egy másikban vasalógyűjtemény kapott helyet. Akad közöttük, amit embert próbáló feladat felemelni, még két kézzel is. Ott vannak a jól ismert szenes vasalók, több közülük igen szépen kovácsolt ornamentikával, mellettük a villanyvasalók írnak kortörténetet, némelyiket ma már biztos, hogy forgalomba se engednék, annyira veszélyesnek látszik. Ebben a sorban az egyik legérdekesebb darab, egy amerikai, dobozba csomagolható úti vasaló. A gyerekek – egészen biztosan – az ugyancsak 2000 darabot számláló macimúzeumban töltik a legtöbb időt.

Salgótarjánba érkezve a város legforgalmasabb helye a Novohrad-Nógrád Geopark látogatóközpontja. Itt mindjárt a Geopark szó is magyarázatra szorul. Ebből az UNESCO szervezetből összesen kettő van Magyarországon: a Bakony-Balaton Geopark és ez itt Salgótarján környékén. Az UNESCO 1997-ben hirdette meg Geopark programját, 2000-ben hozták létre az Európai Geopark Hálózatot, melynek mára már 52 tagja van. Nálunk elsőként a Novohrad-Nógrád Geopark alakult meg, melynek külön érdekessége, hogy két országra terjed ki, Magyarországon 64, Szlovákiában 29 település tartozik bele. Mivel négyszázezer évvel ezelőtt itt még tűzhányók működtek, a besorolása vulkanikus geopark. A látogatóközpontot évente mintegy húszezer ember keresi fel, közülük mind többen a szomszédos Szlovákiából. Az érkezőknek rendszerint kevés információjuk van a területről, számukra ingyen szerveznek, ajánlanak 1-2-3 napos programokat. Errefelé vannak az országban a legjobban jelzett turistautak. Igyekeznek felhívni a vendégek, figyelmét arra, milyen érdekes környezetben élnek. Járnak ide túracsoportok, kerékpárosok, családok, kisebb-nagyobb gyerekekkel.

Salgótarján 1920 óta város. A fellendülést a szénbányászat eredményezte. Különböző időszakokban, összesen negyvennégy bánya működött a környező falvakban. A kutatások után kiderült, a területen három barnaszéntelep van, akadt közöttük három méter vastag is, átlagosan 300 méter mélyen. A bányajáratok teljes kiterjedése a föld alatt mintegy tíz négyzetkilométer, több be- és kijárattal, szellőzőaknákkal. A József Lejtős Akna 1879-től 1952-ig működött, összesen 78 kilométeres vágatrendszere volt. Ma látogatható bányamúzeum – persze szigorúan csak vezetővel, előre bejelentkezve. Ez hazánk első, Európa második földalatti bányamúzeuma, melyet a megszűnt akna épségben, eredeti állapotában meghagyott vágatrendszerében 1965-ben nyitották meg és 1980-ban ipari műemlékké nyilvánították. A helyszíneken működő, eredeti gépek, az egyes munkafázisok megjelenítése, bányászok, bányalovak viaszfigurái teszik élménnyé a látogatást.

A mélyből ismét a napfényre emelkedve, sokan – főleg a gyerekek – már másféle élményre vágynak, de szerencsére ez a kívánság könnyen teljesíthető. A közelben van az országos hírnévnek örvendő Kézműves Cukrászat. A 2014-ben elindult családi vállalkozás már igen hamar szép sikereket mondhatott magáénak. Cukrászuk, Szó Gellért alkotása lett 2015-ben és 2016-ban is az Ország Tortája! Itt persze nem állt meg, a fagylaltkészítés mesterfogásait az olaszországi Fagylalt Egyetemen sajátította el, a bonbonkészítést Franciaországban. Legújabb akciójuk kezdetét őszre tervezik, a részletekről már tárgyalnak a Cukrászszövetséggel és a református egyházzal. Maci alakú, vanília és csokoládé töltésű desszerteket fognak készíteni, Szeretnék, ha a receptjüket minél több cukrászda átvenné és az eladott desszertek árának 10 %-át a református egyház gyerekeket támogató alapítvány kapná meg. Pékségük is van. A felhasznált lisztet saját kőmalmukban őrlik, tizenötféle kenyeret sütnek. A burgonyás kenyerük rozskovásszal készül, az Amaltin kenyérhez pedig eredeti, 150 éves őskovászt használnak.

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Szülj és nevelj egy Embert

2018, május 26 - 21:02

Számomra most derült ki, hogy egy ideje működik egy magyarságszaporítással foglalkozó mozgalom. Kicsit rasszista, kicsit radikális, kicsit migránsozik, kicsit leszarja a történelmi tényeket, de a tagok, a saját öndefiniciójuk szerint kétségtelenül magyarok. Tulajdonképpen mindezek alapján kormánykonformnak is tekinthetjük.

Annak alapján is, amit a 444.hu söpört össze a „Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom” ismertetésére. Az egész persze lehet nézőpont kérdése. Mert az alapvető kérdés talán nem is az, hogy ki tartja magát magyarnak, hanem az, hogy ki milyen alapon formál jogot arra, hogy bárki másról eldöntse a magyarságát. Netán bármi másmilyenségét. Mert az ugyebár nem kicsit felemás megoldás, hogy egy szervezet, vagy egy szervezet bármely tagja jogot formál a kérdés eldöntésére, és ezzel mintegy alanyi jogon magyarnak minősíti magát. Mert milyen alapon is tehetné? Amellett mi van akkor, ha bárki más szerint meg sok mindenki lehet magyar, de ő speciel nem. Mondjuk azért, mert kicsit „O”-lába van, illetve ősei között kimutatható a honfoglaláskor már itt élők, netán az évszázadok alatt erre jártak genetikai hagyatéka. Mert azért az nehezen állítható, hogy az ősök, majd az évszázadok alatt erre tévedők egy lakatlan és embermentes Pannon-medencébe érkeztek.

De ez nyilvánvalóan csak az egyik vetülete a kérdéskörnek. Ahogy a „szüld tele az országot” mottót felvállaló mozgalomnak is. Nem tagadva, hogy mélységében nem ismertem meg a mozgalom megannyi közleményét. Ellenben azért az eszembe jutott a nevükről, hogy alapjaiban lehetnek gondok a kérdéssel. Mert azt is sejthetnénk, hogy amennyiben valaki öndefiniáltan magyar, és így a gyermekei is magyarnak definiáltatnak, akkor minden más teljesen mindegy. Holott szülni általában gyermeket szoktak. Aki aztán a neveltetése során felvesz szokásokat, identitásokat. Hogy aztán később megalkothassa a saját öndefinicióját. Meghatározva azt s magának, hogy mennyire legyen büszke a származására, a felmenőkre, a rokonságra, a kultúrájára, és megannyi másra.

Ennek alapján inkább azt pártolnám mottónak, hogy „szülj egy gyermeket, és neveld úgy, hogy később se kelljen szégyelnie az országot, a népet, ahol, ahova született”.

Illusztráció: Katie m. Berggren.

Kategóriák: Szervezetek

Hit nélkül nem lehet győzedelmeskedni a Fidesz maffia felett

2018, május 25 - 13:16

Az ellenzék nagyobbik fele csak a túlélésre hajtott, míg a választók nem tudtak bennük hinni. Így nem lehet egy maffia felett győzedelmeskedni. Mégis mi történt?

Közel öt éve Bajnai Gordon hívására kezdtem politizálni azért, mert azt látom, hogy a Fidesz mindent behálózó maffiája tönkretesz és ellop mindent ebben az országban. Azzal a hittel vágtam bele a közéleti munkába, hogy ezen lehet és kell változtatni. Az első pofon 2014-ben ért, amikor világossá vált, hogy sokan nem ezzel a hittel harcolnak az ellenzéki oldalon. Ebből okultam. A 2014-es választások után minden hitemet beletéve tettem magam is azért, hogy egyrészt megmutassuk azokat a bajokat, amelyeket elhallgat és elsikál a média fideszes pénzen hizlalt része, másrészt igyekeztünk megmutatni, hogy mi az Együttben milyen európai Magyarországot képzelünk el. Többek között feljelentést tettem a maffiaállam vezetői ellen, de az én munkám révén emeltek vádat például a vadászházas izsáki polgármester ellen, és legalább részben nekem köszönhette Tiffán Zsolt, hogy a 2018-as kampány miatt már nem kellett idegeskednie, viszont Bayer Zsolt miattam is agyalhatott nem egyszer. Orbán egyszer sem tudott úgy Baranyába utazni az elmúlt 4 évben, hogy ne érezhesse azt, hogy gond van a kormányzásával, így volt ez Vajszlón is. Most viszont újabb 4 évig nem kell idegeskedniük, de ha a jelenlegi parlamenti ellenzéken múlik, akkor még 40 évig nem is kell Orbánéknak szinte semmin sem aggódnia.

E munka közben az MSZP például azzal támadott meg, hogy ártok Szigetvárnak az ellenzéki politikai tevékenységemmel, ezért felszólítottak, hogy adjam vissza a főépítészi megbízásomat. Volt olyan baranyai szocilalista önkormányzati politikus, aki azzal hárította el a független média maradékában a szerepléseit, hogy jó a viszonya Tiffán Zsolttal, amit ilyen megszólalásokkal nem akarna elrontani. Szigetváron történt olyan eset is, hogy szocialista és fideszes politikusok közösen szerveztek nyilvános lejárató fórumot civil többségű önkormányzat ellen. Ráadásul ezek „csak” helyi ügyek, amelyekhez hasonlóról lehetett hallani Nyíregyházától Zuglóig sok helyen. Az Átlátszó tavaly januárban pedig azt írta, hogy a „klasszikus 70-30-as békeidők mutyijai kísértenek a Népszava-üzlet sztorijában. Minden jel arra mutat, a legmagasabb fideszes berkekben is áldásukat, sőt, híreink szerint az állam hirdetéseit is adják arra, hogy a szocialista Puch László tulajdonolja a balos kiadót, az egykori Geomédiát.” Vagyis, ahogy a B1 blog fogalmazott: Orbán Viktor és Puch László a „viszonyok konzerválásának érdekében” közösen fogják finanszírozni a Népszavát, amely megmarad ugyan ellenzékinek, de nyilván, Orbán kér majd cserébe valamit. Vegyük még ehhez hozzá, hogy maga Botka László is arról beszélt a tavalyi ősz elején, hogy részben azért mondott le a miniszterelnök-jelöltségről, mert a Fidesz behálózta pártját. Sajnos hasonlóra utalt Hadházy Ákos is az LMP-t illetően.

Számomra a fentiekből is világosan levezethető, hogy a régi pártokból nem lesz megújulás a magyar politikában, de nagy baj van az újakkal is.

Amúgy most jelent meg Bod Tamás, az Együtt visszavonuló békési politikusának publicisztikája is a Magyar Narancsban, ahol többek között azt írja, hogy “azt látom országosan és helyben is, hogy azok az ellenzéki politikusok, akik ellébecolták az elmúlt négy-, illetve nyolc évet, az újabb súlyos választási vereség után ugyanazzal a süket dumával csábítják választóikat, ami eddig sem vezetett sehová”.

Pedig magától Orbántól tudjuk, hogy a “hazugságok ipari méretű termelése, a hatalom eloldása az ellenőrzés pányvájáról, sutba hajított felelősség, intézményesített korrupció, maffiamódszerek. Demokrácia nélküli többpártrendszer, szociális válság, tömeges elszegényedés, munkanélküliség, eladósodás, kiszolgáltatott magyar gazdaság. Dobra vert ország.

A független, szabad élet elfojtása, amerre csak nézünk. Adókkal megfojtott kisvállalkozások, sorsukból kilábalni képtelen, máról-holnapra élő kiszolgáltatott kisemberek, tíz körmével hiába kapaszkodó, süllyedő polgárság. Nincstelenné, kiszolgáltatottá tett emberek, akik nem mernek felszólalni és kiállni az igazukért, mert a hatalomtól függ a másnapi megélhetésük. Hiába a NATO és uniós tagság, ez nem a Nyugat, és nem a XXI. század. Ez a keleti élet, és a múlt század, amit húsz év óta próbálunk magunk mögött hagyni, de újra és újra elér, körülfon és visszahúz bennünket.”

Bod Tamás a választók passzivitásáról és hitetlenségéről is ír, és valójában ez az a pont, ahol a változás kulcsa rejlik. Arra bíztatok mindenkit, aki még képes közügyekről reálisan és előremutatóan gondolkozni, hogy ne a parlamenti ellenzéktől, ne celeb civilektől várja a változást, hanem kezdjen el a saját környezetében beszélgetni és ha van nyitottság, akkor szervezkedni, mert ezen az országon más nem segíthet, csak az itt élők.

Ne várjuk a segítséget az EU-tól, mert amíg a francia és a német cégek profitálnak az itteni beruházásokból, addig nem érdekük semmit tenni. Trumpról pedig ennél a félmondatnál többet nem is érdemes írni. Nincs mese: a magunk sarkára kell állni.

Berkecz Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Magyarország, négy év múlva

2018, május 24 - 15:15

2022-ben nem Orbán Viktor lesz Magyarország miniszterelnöke. Nem a ma ismert ellenzéki pártok, és nem is egy ma még ismeretlen erő taszítják majd le a trónról – Orbánt az övéi fosztják meg a hatalomtól. Azok, akik idővel felismerik, hogy a vezér meggyengült, már nem ura a saját akaratának, szellemi képességei fogytán, fizikai bajai egyre nyilvánvalóbbak, olyannyira, hogy már nagy nehézségek árán sem lehet titkolni az emberek elől.

Négy év múlva Magyarország már utolsó napjait éli az Európai Unióban. Az uniós országok addigra végképp megunják, hogy az új miniszterelnök elődje, Orbán Viktor és kormánya folyamatosan sértegeti őket. Hogy csak a pénzük kell a magyaroknak, de az nagyon. Elzárják a pénzcsapokat, vagy az utalásokat átláthatósághoz kötik. Akkor meg ugye, minek az Unió a magyaroknak? Az értékeit megvetjük, csak a pénzük kell, de pénzt máshonnan is tudunk szerezni. Igaz, drágábban, de ezt nem kötjük a nagyközönség orrára.

Négy év múlva tehát kifelé tartunk az Unióból, fél lábbal már kint is leszünk belőle. Nem ők ebrudálnak ki bennünket, bár nagyon nem is marasztalnak – mi magunk hagyjuk ott a közösséget. Önként és dalolva.

Népünnepélyek kísérik majd országszerte a kilépésünket szentesítő népszavazást. A magyarok kétharmada a kilépés mellett fog szavazni. (Délelőtt 11 órakor elromlik a szavazatszámláló rendszer és csak órák múltán áll helyre. A Nemzeti Választási Bizottság túlterhelésre hivatkozik.)

Ezzel egyidőben belépünk a KGST-be, melynek az első időkben két tagországa lesz: Oroszország és Magyarország és felépülnek az első magyar-azeri balta-összeszerelő üzemek.

Magyarország új miniszterelnöke egyre gyakrabban beszél majd az Orbán-korszak visszásságairól. Nem nevezi bűnnek őket, ahhoz még túl közeli a Kedves Vezető országlása, de a negatív jelenségeket azért már időnként megemlíti. Hogy csak duma volt az államadósság elleni harc, és szemfényvesztés a rezsicsökkentés. Rogán Antalról cikksorozat jelenik meg a Magyar Időkben, leleplezik, hogy mennyit keresett a letelepedési kötvényeken. Rogán Cili férje Azerbajdzsánban kér menedéket.

Magyarország új miniszterelnöke tudja, hogy a szabadrablás ideje lejárt, amit lehetett, már szétosztották egymás között, ettől kezdve már csak kisebb, finomabb lenyúlások lehetségesek. Felépült már minden stadion, alig győzték az urak üdvözlő beszédekkel.

Mostantól termelni is kellene valamit, de termelni csak akkor érdemes, ha a terméket el lehet adni. Belföldön, ha van vásárlóerő, vagy külföldön, ha van rá szándék, hogy megvegyék a magyar árut.

Lesz ellenzék is persze, nem túl jelentős lélekszámú, de szabad szellemű, egymással vitázó emberek és pártok sokasága. Ők maguk nem is erőltetik a saját létezésüket, de az új miniszterelnök ragaszkodik hozzá, hogy legyenek, beíratja az Alaptörvénybe, hogy ellenzéknek lennie kell, mert attól látszik demokratikusnak egy ország.

Meg különben is: szórakoztatja őt az ilyen.

Magyarország új miniszterelnöke még bátorítja is az ellenzéket, a vállukat lapogatja, időnként pénzzel segíti a létezésüket. Lám, engem még az ellenzék is szeret, mondja majd az új miniszterelnök, miközben a mellvédről integet az őt üdvözlő célzattal kivezényelt negyedmillió állampolgárnak.

Ilyen lesz Magyarország négy év múlva. Vagy, ahogy magunkat ismerem, még ennél is ilyenebb.

Kategóriák: Szervezetek

Mit kínál a szlovák Róma?

2018, május 23 - 18:20

Nyitra a legrégebbi városok egyike Szlovákiában. Hét dombra épült, mint Róma és már korán a kereszténység fontos színhelye lett. Ez volt Pribina fejedelem székhelye, ő építtette fel a városban az első keresztény templomot – 828 körül. Az első írásos feljegyzések róla 871 – 873 körül keletkeztek, a nevét „A bajorok és karintiaiak megtérítése” című iratban említik először. A Nagymorva Birodalom idején Nyitra és környéke volt az egyik legnagyobb településrendszer Közép-Európában.

A város Pozsonytól 92 kilométerre, keletre, a Kisalföld északi peremét érintő Nyitrai-dombvidéken, a névadó Nyitra folyó völgyében emelkedő hét dombon fekszik. Magyarországról nézve a Komárom – Érsekújvár vonal egyenes meghosszabbításának végén található. Nyugat-Szlovákia fontos gazdasági központja és két egyetemnek is székhelye. Érthető tehát, ha egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg iránta. Ezt kihasználva, igyekeznek napjainkban turisztikai célponttá is fejleszteni – és ehhez igen jó lehetőségeik is vannak. Látványosságokban ugyanis nincs hiány, sem a városban, sem a környékén. A település legrégibb magva a vár és a várnegyed, valamint az alatta elterülő alsó városrész. Itt őrizték és vakították meg István király unokaöccsét, Vazult, hogy ne örökölhesse a trónt.

A várban található a XI. században épült Szent Emerám székesegyház, mely három – felső, alsó és román – stílusú templom együtteséből tevődik össze. Közelében a hatvanhatezer kötetet őrző egyházmegyei könyvtárral, melynek érdekessége, hogy itt vannak Szlovákia legrégebbi ősnyomtatványai, összesen 78 darab. Vele szemben viszont érdekes kontrasztot alkot az abszolút modern épületű Castellum kávéház-étterem, melynek teraszáról csodálatos kilátás nyílik a városra. Az 1908-ban épült és szépen helyreállított zsinagóga ma kiállító- és koncertterem. A városi park inkább a gyerekeké, állatsimogató és játszótér van benne. Tőle nem messze emelkedik a Kálvária-domb, ami kitűnő sárkányeregető helyként is szolgál. A városi TDM szállodája a Hotel Mikado. A vendégek azért is szeretik, mert pincéjében állandóan 150 féle különböző bor található.

A város környékén a Zobor-hegy vidéke kitűnő kirándulóhely. A gyerekek számára itt összesen 14,7 kilométer hosszú tanösvény-hálózatot építettek ki és erre található a 850-ben épült bencés apátság és a remeteségek. Az 1600-as évek végén katmanduliak építettek itt templomot és kolostort. A Nyitrai Idegenforgalmi Szervezet az idősebbekre gondolva – Ezüst turisztika néven – külön túrákat szervez a zobori utakon. A túra érinti a katmanduli kolostor romjait is, délután viszont a résztvevők egy 300 éves pincében mézbor kóstolón vehetnek részt, ahol mindenki elkészítheti saját mézborát, majd meglátogatják a Mézbor múzeumot. Ha pedig már a boroknál tartunk, a közeli Kistapolcsány kastélya egyszerre szálloda és múzeum is. A múlt század húszas éveiben a kastély a köztársaság elnökeinek nyári rezidencája volt. Most június másodikán, a Nyitra megyei Ízek Fesztiválját rendezik meg benne. Itt dolgozik Szlovákia legnagyobb borászata, nyolcmillió palack bort állítanak elő évente! A kastélytól 6 kilométerre van Szlovákia egyetlen bölényrezervátuma, ahol az állatok olyan jól érzik magukat, hogy még szaporodnak is.

Nyitrától 15 kilométere áll az ürményi (Mojmírovce) kastély. Gróf Hunyadi Imre építtette 1721-ben, ma ez is szálloda. Négycsillagos, egyszerre kilencven vendéget képes fogadni. Két lakosztályát többnyire nászutasok kapják. A kastély folyosóján minden emberfajtáról és minden vallásról van festmény. A gróf szalonjai ma kisebb konferenciatermek. Az egyikben – mely gyakran keresztelők színhelye – 138 aranyozott ikon van a falon. A 300 évvel ezelőtt épült lovarda szintén szálloda lett, itt a toronyszoba a nászutasoké. A kastélyt angolpark veszi körül, az épülethez 300 éves pince és egy zárt lőtér tartozik. Ebben – rövid oktatás után – külön engedély nélkül lehet eredeti fegyverekkel lőni. A korszerűség jegyében a szállodához wellness részleg, fedet úszómedence és kétpályás bowling is épült. A lósport hagyományaihoz tartozik, hogy itt rendezték a Monarchia első lóversenyét. A faluban van Grassalkovics herceg szülőháza – ugyancsak látogatható.

Szlovákiában hat borvidék és nyolc borút található. Nem mondható tehát, hogy a szlovákok kizárólag sörfogyasztók lennének. Tény, hogy július – augusztusban a sör győz, de máskor mindinkább a bor kerül az asztalokra. Bár mindenhol van valamilyen érdekesség, a Dél-szlovákiai Borvidéken működő Ürmény (Mojmírovce) az egyetlen, ahol a borászati szövetkezet minden borát palackozza. A tengerszint feletti 2-300 méteres magasságban fekvő területeken, 130 hektáron nevelnek szőlőt. Főbb fajtáik a Chardonnay, Tramini, Szürkebarát, de – főként rosénak – termelnek Cabernet Sauvignon-t és kedvelt lett errefelé a Magyarországon szinte ismeretlen Alibernet, ez az ukrán szőlőfajta. Tairovban, egy nagy kutatóintézetben nemesítették, az Alicante Bouschet és a Cabernet Sauvignon keresztezéséből származik. Színanyaga olyan erős, hogy a poharat kétszer is ki kell öblíteni utána, mert a falára feltapadt csekély mennyiség is színez még. Festőszőlőnek is használják. Erős, tanninos, markáns vörösbort ad.

Szlovák nemesítésű viszont a Milia. Ezt az új fajtát a Müller Thurgau és a Tramini keresztezésével állították elő. A 2017-es évjáratú bora gyönyörű, illatos, félédes, savegyensúlya kitűnő. Noha jól iható, íze mégis hosszú lecsengésű, desszertbornak is alkalmas. A 2016-os Cabernet Sauvignon, száraz rosé. Illatában a piros gyümölcsök uralkodóak. Évente 5-7 féle rosét is készítenek – azt tartják: „A rosé arra való, hogy örömet szerezzen!” A 2015-ös évjáratból kiemelkedik a Szürkebarát és a Quercus.

Ez utóbbi valójában Kékfrankos, a bor a nevét onnan kapta, hogy 44 hétig érlelték barrique tölgyfahordóban. Szlovákiában ez a legelterjedtebb vörösborfajta. A Szürkebarát szintén érett tölgyfahordóban, de csak 49 napig. Nem igényelt többet, mert a 2015-ös jó évjárat volt, testes, érettebb bort adott. Olyannyira, hogy ez a bor még legalább négy-öt évig maradhat palackban a minőségromlás kockázata nélkül. Aki arra jár, ne felejtse el megkóstolni!

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

A kitiltott ország

2018, május 23 - 13:59

Kövér László újságírókat, politikusokat tilt ki a parlamentből, az Index újságíróit nem engedik be a Kisvárda legutóbbi meccsére, most meg itt a legújabb: több portál munkatársai nem regisztrálhattak Steve Bannon előadására.

Meg tudja valaki magyarázni, hogy miért kell egy futballcsapatról jót írni? Egy előadásról, vagy egy parlamenti ülésről? Miért kell úgy írni, ahogyan a regnáló hatalom elvárja?

Számtalanszor leírtuk már, és most sem tudunk okosabbat: aki újságírókat akadályoz a munkában, kitilt meccsről, parlamentből, egy szélsőséges nézeteket valló (vagy bármilyen más) ember előadásáról, az a nyilvánosságot veszi semmibe. Aki nem engedi, hogy a sajtó tájékoztassa az embereket, az nem a sajtónak árt, hanem a nyilvánosságnak, és mint ilyen, még ennél is nagyobb gazemberségekre képes.

Ha ilyen történik, az akkor is baj lenne, ha a közmédia, melyre több mint 80 milliárd forintot költenek a magyar adófizetők, tisztességesen végezné a munkáját. Tájékoztatna arról, ami Magyarországon és a világban történik – pártatlanul, hitelesen, vagyis, magas szakmai színvonalon.

Erről, tudjuk, szó sincs. A közmédia nem a valóságot mutatja, hanem azt, amit a hatalmon lévők valóságnak szeretnének látni és láttatni.

Tudom, csak ábránd, de elképzelni azért lehet, hogy minden sajtómunkás, az összes szerkesztőség és kiadó, tiltakozó levelet ír Schmidt Máriának, amiért nem engedik be a nem kormánypárti sajtó munkatársait Steve Bannon előadására. Tiltakoznának a Kisvárda elnökénél, Seszták Miklósnál, amiért az Index újságírói nem nézhették meg a csapat legutóbbi mérkőzését. És Kövér László is kaphatna egy levelet, amelyben minden jelentős újságíró szervezet nevében közlik vele, hogy ő nem főnöke az újságíróknak és az általuk képviselt nyilvánosságnak, hanem alkalmazottja, ha úgy tetszik, szolgálója.

És ha ezekre a levelekre nem érkezne válasz, vagy olyan válasz érkezne, amely nem kompatibilis a demokratikus értékrenddel, akkor mindenkinek, aki magát újságírónak tartja, bojkottálnia kellene ezeket az eseményeket és embereket. Nem írni róluk sehol, nem mutatni őket egyetlen tévében sem.

És akkor egy idő után Kövér László, Seszták Miklós, vagy éppen Schmidt Mária azon venné észre magát, hogy hiába ír róluk a kormánypárt médiája, az majdnem olyan, mint nem írna róluk senki.

Tudom, ilyen nincs, és tudja ezt Orbán Viktortól Kövér Lászlón át Schmidt Máriáig mindenki. Ha úri kedvük úgy tartja, legközelebb is kitiltják azokat, akiknek a jelenléte nem kívánatos a számukra. De nem kell örülniük azoknak sem, akik ma még bemehetnek a parlamentbe, a Kisvárda meccsére, Steve Bannon előadására. Elég egy rossz szó, egy félreérthető képsor, vagy gondolat, és a ma még kedvezményezettek egy pillanat alatt a sötét oldalon találhatják magukat.

És ha megkérdezik, hogy miért, azt a választ kapják, hogy szűk volt a terem, nem fértek be. Ami magyarul azt jelenti: közöd?

Föld S. Péter

Rajesh Reddy

Kategóriák: Szervezetek

Valahogy az ellenzékhez nem jutott el a választási eredmény…

2018, május 22 - 15:47

Valahogy az ellenzékhez nem jutott el a választási eredmény. Vagy ha eljutott, akkor… hát minimum kötözni való bolondok. Még mindig nem a kooperáció jár a fejükben, hanem azon gondolkodnak, hogyan tudnák még apróbb, még kisebb frakciókra szabdalni magukat.

(Ignorance is bliss / start-static – DeviantArt)

Az LMP kezdte el, történetük legjobb választási eredményét interpretálták úgy, hogy két pártra is elég lesz az a a hét százalék: egy schifferista Fidesz-szatellitre, és azokra, akik valódi ellenzéki pártot akarnának. Ez utóbbiaknak igazuk volt talán, hogy a volt pártelnök a visszavonultság biztos fedezékéből vastagon kivette a részét az összefogás mentes ellenzéki szereplésből.

A sort folytatta a Jobbik, Toroczkai László lett Vazullá. Mint ahogy István korabeli elődje hitte, hogy a magyarság, az ország végét jelenti az idegen keresztyénség felvétele, a lovagi, a nyugati életmód térnyerése; pont úgy hisz Toroczkai abban, hogy a Jobbik elveszíti magát és elveszíti a magyarságot a néppártosodás útján. S pont ugyan úgy téved, hisz, a mérsékelt jobbik adhat menedéket mind azon konzervatívoknak, akiknek elegük van a nyílt gyűlöletkampányból.

Nem mellesleg az új elnök, Sneider Tamás helyében nem igazán sírnék Toroczkai után. Ásotthalom polgármesterére még nagy jövő állhat Orbán és kommunikációs szárnysegédje, Bayer Zsolt társaságban. A néppartosodás talán még nem hozott számszerű eredményt, de nem is tette tönkre a pártot, legrosszabb esetben is azt mondhatjuk, hogy a pártnak legalább annyit hozott, amennyit vitt.

A Jobbik szakadása mellesleg a néppártosodás kezdete óta várható, hisz a párt előbb vagy utóbb le kell hogy számoljon szélsőséges múltjának árnyaival. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szakadás után a néppártos vonal lesz az, ami tényleg a jövőt jelenti.

Nem maradhat ki kedves MSZP-nk sem egy ilyen illusztris negatív felsorolásból. A párt mára teljesen elvesztette párt jellegét. Igaz, a magyar politikai múmiák gyűjteménye már nem egyszerűen szakadni szeretne, hanem – legalábbis az alkoholban tartósított, brüsszeli emigrációra kényszerített Szanyi Tibor szerint egyszerűen végleg fel kéne számolni. S amint a szólás fogalmaz: a gyerek és a részeg mindig az igazat mondja. A pártnak ez már a sokadik elvetélt kísérlete arra, hogy pártként viselkedjen, és a szociknak ez látványosan nem megy. Nem tudják elmondani, hogy mit képviselnek, kiket képviselnek és miért képviselik azt. Ilyenkor tényleg jobb felszámolni méltósággal egy pártot,mintsem további tisztújításokkal hosszabbítani a régi mamut kínokkal teli haláltusáját. Mert egyenlőre a komolyan vehető jelölteknek sincs semmi a kezükben, amivel ismét pártot tudnának csinálni ebből a gazdasági-politikai-erkölcsi válságból, amit ma Magyar Szocialista Pártnak neveznek – ám se nem szocialista, se nem párt.

Így mondhatjuk a helyzet összegzése az, hogy Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója lesz a legerősebb ellenzéki párt, pedig nem szolgált rá. Nagyon nem. A DK-t még mindig a Ferivel azonosítják, és teljes joggal. A párt inkább “langyi”: van a Feri, aki erősen odamond és egymaga próbál fogást találni egy korlátlan erőforrásokkal rendelkező NER-en és vannak a többiek, akik szívesen dolgozgatnak a főnök keze alá, de képtelenek saját témát képviselni, saját témával bekerülni a sajtóba, ott maradni, képtelenek egy politikának nevezett színfóniát kitalálni, vagy épp a főnök nélkül egy látványos, közös munkát bemutatni.

Egyszer szeretnék látni egy olyan DK rendezvényt, ahol csak annyi szerepet kap az alapító-elnök, hogy végre leírhassam: a Demokratikus Koalíció az a párt, ami túl nőtt Gyurcsány Ferencen, ami nem függ Gyurcsány Ferenctől, végre önmagban is életképes. Ám ekkor retteghet a NER csak igazán.

Vagy akkor ha az ellenzék összefog. De most őszintén, szerintetek melyik a valószínűbb? Egy teljes ellenzéki összefogás, egy Nemzeti Demokrata Párt, vagy az, hogy az DK végre túl nő az elnökén?

Így vagy úgy, de az összkép rendkívül elkeserítő. Sokan azt hiszik pártjuk annyira megnyerte a választást, hogy az eredmény két pártra is elegendő lenne. Többen – mint az LMP-s Hadházy – a beépült ügynököket, belső ellenséget keresnek, ami vagy igaz, vagy egyszerű indok a leszámoláshoz a politikai ellenfelekkel. Miközben a valódi megoldás keresői kisebbségben vannak, és azok, akik az ellenzék szavazói bázisát adnák, riasztóan nagy mértékben adják fel és költöznek külföldre.

Eddig egyedül Mellár Tamás viselkedett felelős ellenzékiként, aki a Fodor Gábor családja és üzletfelei által alkotott Liberális Párt Kft. alkalmazottja Bősz Anett és a Karácsony-féle Párbeszéd közti szakadást hidalta át azzal, hogy gesztus értékűen belépett a Párbeszéd Frakciójába. Miközben Fodor Gábor ezzel kiírta magát – remélhetőleg végleg – a demokratikus ellenzék tagjai közül, Mellár Tamás ezzel a lépéssel kiérdemelte az elmúlt hat hétben a “Demokrácia Bajnoka” címet. De ez valahogy engem nem vigasztal, gyanítom egyenlőre őt sem, téged sem.

Lőrincz István

*

A szerző mottója: “Mi magyarok két dologhoz értünk nemzeti szinten: a focihoz és a politikához. Mind a kettőt el is toljuk rendesen.” Blogja itt olvasható.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak