Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 2 óra 46 perc

Aki tud, imádkozzon Magyarországért!

2018, december 5 - 20:39

Magyarország hagyta elmenni a CEU-t. Nem kellett, mert túlságosan jó volt nekünk. Magyarország Mucsát választotta, az árvalányhajas, hátrafelé nyilazós, urambátyám világot. Ez az ország arra szavazott, hogy Semjén Zsolt a jövőben is gond nélkül vadászhasson Svédországban. És persze nem csak ott, hanem bárhol, ahol kedve tartja, mert a magyar adófizetők, ahogyan eddig, a jövőben is készséggel kifizetik ezeket a drága kiruccanásokat.

Magyarország nem a versenyre, hanem a mutyira szavazott. Nem a teljesítményre, hanem arra, hogy Kósa Lajos, aki egy csengeri háziasszonyként elhíresült szerencsétlen ezerháromszázmilliárd forintját kezelte, még mindig szabadlábon lehessen. Hogy a Nemzet Veje és saját lábon álló neje tovább gazdagodjon, és Matolcsy Györgynek még a mostaninál is több unokatestvére lehessen, akiket bőkezűen támogat.

Magyarország arra szavazott, hogy az legyen, ami most van. Hogy a legfőbb ügyész a bűnt ne üldözze, hanem bátorítsa, az adófizetők pénzéből fenntartott közmédia pedig a mi pénzünkön a mi képünkbe hazudjon.

Magyarország azt választotta, hogy a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor megvédje a hazát azoktól a migránsoktól, akiknek eszük ágában sincs idejönni, még kevésbé velünk együtt élni.

Boldog és elégedett alattvalói vannak Magyarországnak, akik elégedetten böfögnek, amiért egy jóságos és igazságos uralkodót választottak maguk fölé. Olyan embert, aki mindig tudja, hogy mi a jó, és mi az, ami nem. Ő mondja meg, hogy ki a jó polgár, családapa, dolgozó, hazafi, ember.

Magyarország nagyon beteg. Aki tud, imádkozzon Magyarországért!

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Van olyan, hogy aki felülkerekedik, alulmarad

2018, december 4 - 18:26

Részemről tettek után a szavak következnek, mert ma esetemben egy másfél éves aktív küzdelem ért véget. De tartom, amit érzek: a rezsim csatákat nyerhet, de a háborút nem. Mert nem figyel az emberekre, mert nincs benne semmi erkölcs és mert az idő nem neki dolgozik.

Anno 2017. április 4-én tárgyalta a parlament azt a törvénymódosítást, ami a CEU vegzálásának kezdetét jelentette. Pechemre a KDNP után szólaltam fel, az a Hoffman Rózsa kért minket búgó hangon, hogy ne legyünk már agresszívek, aki ma az Egyenes beszédben is megkísérelte elbagatellizálni az egyetem ügyét. Akkor sem viseltem jól ezt a hozzáállást és ma sem jobb a helyzet. Mert a kettészakadt Magyarországon két mozit lehetett nézni.

Az ő filmük arról szólt, hogy a CEU-ügye oktatási kérdés, oktatási szakemberek foglalkoznak vele a kormánynál és ők szerényen csak annyit kérnek, legyen szíves az egyetem feleljen meg azoknak az egyszerű kis kívánalmaknak, aminek minden más külföldi egyetem megfelel ebben az országban: legyen kampusza otthon és írjanak alá egy megállapodást a magyar kormánnyal. Csak ennyi, semmi extra.

A mi mozink viszont 3D-s volt: bemutattuk, hogy putyini módra a szentpétervári Európa Egyetem mintájára estek neki a CEU-nak, emlékszünk rá, hogy előbb jött a törvény és utána álltak szóba az érintettekkel, bebizonyítottuk, hogy nincs olyan oktatási szakember, aki ezzel az üggyel foglalkozna a kormányban, és hogy az Oktatási Hivatal sem vizsgál semmit, „kulipintyó”-ügyben meg rámutattunk, hogy maga Rétvári államtitkár mondta azt, hogy mindenben elfogadják a New York-i oktatási hivatal álláspontját aztán mégse – magyarul minden létező eszközzel feltártuk a CEU-val kapcsolatos kormányzati hazudozást, megteremtettük az ellenzéki egységet ahhoz, hogy Alkotmánybíróságra vigyük az ügyet, ombudsmanhoz fordultunk, tüntettünk és demonstráltunk. Azt minimum sejteni lehetett, hogy ezekkel az eszközökkel önmagukban nem fogunk romba dönteni egy Soros-ellenes trippen nyomuló illiberális miniszterelnököt, de ellenzéki képviselőnek egyrészt ez a kötelessége, illetve ha a jelenlegi pozícióból nem is tudunk megfejteni egy Orbán-Trump-Putyin_Tudjukki meccset, azt kellő alapossággal feltártuk, hogy Orbán játszmája minden szempontból végtelenül tisztességtelen, sértette a jogállamiságot, az oktatás és kutatás szabadságát pedig kompletten semmibe vette.

Tudjuk: Orbán vörös vonalakat lép át és addig megy, amíg erős és stabil ellenállást nem lát. A megvezetettség és megosztottság, a propagandamédia, a külpolitikai helyzet, a tudósok vs propagandisták lehetetlen felállás — ezek a vektorok mind egy irányba mutattak és az nem a győzelem iránya volt. És mégis, rengeteg ember kőkeményen végigküzdötte ezt a másfél évet, például annak az iskolának a teljes közössége, amiről beszélünk. Nagyon, nagyon kicsi esélyünk volt ez a meccset megnyerni — de meg kellett próbálni és mivel a tét hatalmas, minden eszközzel és erővel meg kellett próbálni.

Orbán pedig előbb vagy utóbb, de megtanulja: van olyan szituáció, főleg erkölcstelen feltételek mentén zajló játszmák esetén, hogy aki felülkerekedik, az alulmarad. Előbb vagy utóbb, de bele fog szaladni egy olyan helyzetbe, amiből nem tudja kimosni a médiabirodalma meg pár félfasiszta barátja, és sosem tudjuk előre, mi lesz az a pont, ami kicsapja a biztosítékot a társadalmunk nagy részénél.

És ezek a dolgok, amiket itt és most szinte hétről hétre és napról napra megélünk, összeadódnak. Chikán Attila, a Fidesz egykori szellemi frontembere korábban könnyeivel küszködve nyilatkozott azért, ahogy ez a csapat bánt vele és ma is kiállt azért, amit a Fidesz elárult. Kósa Lajos a CEU-ügy mögé bújva rájött, hogy mégsem-mégis-mégsem egyezik meg a szakszervezetekkel, az esti gyertyagyújtáson pedig már a diákok nyomták azt a szórólapot a kezembe, amivel a szombati szakszervezeti tüntetésre toboroznak. A rabszolgatörvény méltó a nevéhez: igazi embertelen népnyúzás. Márpedig az a hatalom, amely felszámolja önnön szellemi bázisát, figyelmen kívül hagyja embertömegek alapszükségleteit és leginkább oszd meg és uralkodj-ra játszik, egyáltalán nem megdönthetetlen. A képlet az, hogy ahogyan Orbán nem figyel a diákokra a CEU kapcsán, úgy nem figyel a dolgozókra sem a rabszolgatörvény vonatkozásában. Az ember már nem szerepel Orbán képletében. Márpedig ahogy médiapártként nem lehet megerősödni, médián keresztül nem lehet stabil kormányzást fenntartani –és ezt ők is tudják. Igazából a kérdés az: ki marad állva addig, amikor ez bekövetkezik. Mondom: most a CEU-t küldték padlóra, de még senki sem tudja, pontosan milyen áron.

Szél Bernadett

Kategóriák: Szervezetek

A kék madár a Kálmán Imre Teátrumban

2018, december 4 - 18:06

 

Ki ne akarná megtudni minden dolgoknak és boldogságnak a titkát? Tyltyl és Mytyl, az irodalmi Nobel-díjas Maeterlinck legendás testvérpárja e nagy titkok nyomába ered, mikor elindulnak megkeresni a kék madarat, az igazit, az egyetlent. Útjukon barátokkal és ellenségekkel találkoznak, elkísérik őket a nap, a hold, és a csillagok. Sietniük kell, mert az idő véges és gyorsan pereg. Kalandjaik során rájönnek arra is: ami egyszer már a markunkban volt, ha nem vigyázunk rá, könnyen elveszhet, mintha sohasem lett volna a miénk.

 

„Létezik egy hétköznapi tragikum, amely sokkal valóságosabb, sokkal mélyebb, és valódi lényünkhöz sokkal közelebb áll, mint a drámai hősök tragikus kalandjai. Megérezni könnyű, az ábrázolása viszont annál kényesebb, e lényegbevágó tragikum ugyanis nem egyszerűen anyagi vagy pszichológiai természetű. Itt már nem egyszerűen két ember, vagy két egymással ellentétes vágy elszánt küzdelméről, vagy szenvedély és kötelesség örök harcáról van szó. Sokkal inkább azt kell felmutatni, milyen megdöbbentő létezésünk puszta ténye. Sokkal inkább azt kell felmutatni, hogyan boldogul a lélek egymagában, belevetve a soha nem nyugvó határtalanba. Sokkal inkább azt kell megszólaltatni, hogy túl az ész és az érzelmek megszokott párbeszédén, milyen végtelen és emelkedett dialógus zajlik ember és végzete között.” Maurice Maeterlinck: A hétköznapi tragikum (Bárdos Miklós fordítása)

(Forrás: színház)

Szenteczki Zita rendező úgy fogalmazott, “giga-kamaradarab” készül, rengeteg szereplővel. “Az alaptörténetben minden egy éjszaka alatt játszódik, mi viszont egy egész életet viszünk végig, melyben a hősök felnőnek, így valóban sokan szerepelnek az előadásban. Bár A kék madár című előadást mesekeretben játsszuk, mondandója a felnőtteket is érinti. Azért is fontos számomra ez a munka, mert története a boldogságkeresésről, a reményről, a szeretetről szól. A Kálmán Imre Teátrumban az egész univerzumot bejárjuk, kunyhótól az erdőn és az égbolton át, a jövő birodalmáig. A színpadkép is nagyon letisztult és variálható lesz. Sokat gondolkoztunk azon, hogyan ábrázoljuk a mű központi figuráját, a kék madarat, és végül lézervetítéssel fogjuk megalkotni. Intenzív és hosszú előkészítés után decemberig zajlanak a próbák és mint egy jó regény esetében, mi sem akarjuk, hogy vége legyen” – fejtette ki a rendező, akinek diploma előadását, a Szegény Dzsoni és Árnikát tavaly a Színikritikusok Díjára jelölték.

Az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett, világhírű író, Maurice Maeterlinck talán legnagyobb hatású és egyben legismertebb műve A kék madár, amely 2018 decemberétől látható a Kálmán Imre Teátrumban. Az előadás koreográfusa Widder Kristóf, dramaturgja Bíró Bence és Kautzky-Dallos Máté, látványtervezője Michac Gábor, mozgóképtervezője Varga Vince. A zenei vezető Mihalics János, a világítástervező Bodor Ákos. A zenét Ádám Ritának és Darvas Benedeknek köszönhetjük, a dalszövegeket Závada Péter írta.

A kék madár szereplői: Horváth Dániel, Cseh Dávid Péter, Simon Panna, Bojtos Luca, Sándor Péter, Barkóczi Sándor, Csák István, Kékkovács Mara, Csuha Lajos, Dézsy Szabó Gábor, Felföldi Anikó, Papadimitriu Athina, Lévai Enikő, Lukács Anita, Vágó Zsuzsi, Auksz Éva, György-Rózsa Sándor, Soós Máté Bátor, Pálfalvy Attila, Dögei Mátyás, Maros Bernadett, Imre Roland, Ruff Roland, Kálmán Petra, Radics Bernadett, Lehoczky Zsuzsa, Ulmann Zsuzsa, Czeglédi Ákos, Melis Gábor, Fülöp Kristóf, Kató Anita és a gyerekek: Finta Balassa, Molnár André Lukács, Németh Krisztián Róbert, Enyedy Réka, Varga Bernadett Violetta, Krasnyánszki Stefánia Lujza.”

(Forrás: Színház.org)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

A CEU elüldözése hűtlen kezelés, vagy hazaárulás?

2018, december 3 - 17:48

Ha én ellenzéki párt volnék, valódi ellenzéki persze, már régóta azon dolgoznék, hogy az ország minden településére eljuttassak olyan információkat, amelyeket a hatalom eltitkol a polgárai elől.

Most például azt mondanám el az embereknek, hogy mi a CEU. És miután ezt elmagyaráztam, azt is elmondanám, hogy ezt az egyetemet a magyar kormány (értsd: Orbán Viktor) elüldözte Magyarországról. Majd, ha már ezt is tudja mindenki, elmondanám azt is, hogy egy ilyen egyetem miért fontos az országnak. Azoknak is, akik soha sem jártak sem a CEU-ra, sem más egyetemre.

Ha valódi ellenzéki párt volnék, olyan, amelyik tényleg meg akarja változtatni a mostani politikai rendszert, azon lennék, hogy Józsi bácsi Dunarettentőn, és Mari néni Békésborzadályon is megértse, hogy bár látszólag nincs köze hozzá, valójában nagyon is fontos lenne a számára egy olyan egyetem, mint amilyen a CEU. Mert nagytudású, az ország javait gyarapítani képes embereket adott a hazának, miközben, nem mellesleg, súlyos adóforintokkal is gazdagította a közös kasszát.

Azért kellene elmondani mindezt az embereknek, hogy Mari néni és Józsi bácsi is megértsék: megint elloptak tőlük valamit. Valamit, ami az övék volt, és ami nekik, gyerekeiknek, unokáiknak, vagyis Magyarországnak hiányozni fog. Hiúságból, bosszúvágyból, tudatlanságból (megfelelő aláhúzandó) fosztották meg Magyarországot attól, hogy normális, boldog, a gyerekeinknek jövőt biztosító hely legyen.

A CEU elüldözése bűntett Magyarország ellen, egyedül a minősítés kérdéses: hűtlen kezelés, vagy hazaárulás?

Nagyjából ezt kellene elmondaniuk az ellenzéki pártoknak. Nem a parlamentben (persze, ott is) nem közleményben, (persze, ott is), hanem az ország minden településére eljutva.

Kategóriák: Szervezetek

Semmiség egy bankrablás a bankalapításhoz képest!

2018, december 3 - 14:31

Nemzeti Magyarország nemzeties bankját hozza létre az ország Nemzeti Gázszerelője.

Javaslom a fideszre szavazóknak, hogy abba a bankba rakják a pénzeiket! Ugyis az a végeredmény, hogy Fényestekintetű Nagyvezérünk a saját üzleteit fogja belöle finanszirozni, idövővel csödbe viszi, illetve addig is fogságban tartja majd az országot azzal, hogy a lakossági és a kötelezően ott-tartott önkormányzati és eus-pályázati pénzeket veszélyeztetve – az ország bankrendszerének bedöntésével fog fenyegetőzni (így ezzel együtt a szabadlábon maradását is alkuként érvényesítve. Ugyanis reális kérdés, hogy a megkérdőjelezhetően összeharácsolt vagyonok egy kis részének látványos visszajuttatásáért cserében megúszhatja a jogos következményeket.)

Várhatóan a piacinál magasabb kamatokat fog kínálni a lekötésekre, de nettó veszteséggel fogja büntetni a lekötések feltörését, ha bárki elvinné onnan a pénzét! Pénzcsapdaként fogja leszívni a szabad likviditást és megtakarításokat, pénzvarsaként halássza le a pénzeket!

Az MNB-vel kötelező érvényűen és monopolhelyzetből fogja az eu-s pénzeket kezelni, azaz minden az EU forrásaiból megmozduló pénz Isteni Nagyvezérünk bankjában fog landolni, keresztülfolyni, kvázi megvámolása után ellenőrizni mindenkor az egész gazdaságot, eldönteni, hogy kinek, mire, milyen feltételek mellett mennyi pénzt ad!

További veszély, hogy beépül szervesen a jelenlegi bankrendszerbe, azaz a bankok közötti kölcsönök rendszerén keresztül az egész nemzetgazdaság bankrendszerébe, sőt, a nemzetközi bankrendszerbe is!

Állami garanciavállalás mellett fog működni az állammal kötött szerződések és feladatmegosztásra hivatkozva, azaz szinte korlátlan mértékű eladósodást tud eredményezni a nemzetközi bankrendszerből kölcsönzött összegeken keresztül, amelyekért örökre és egyetemlegesen a Magyar Állam, ill.azon keresztül mi vállaljuk a garanciát, mi kell, hogy majd visszafizessük az eladósodott, tőkéjétől lerabolt, gazdaságunkat-, cégeket tönkre tett lebénított helyzetből.

Bevallott 10%-os tervükkel szemben, valójában a piacnak min 20-30%-os részét fogják megszerezni már az elején. Az állami és önkormányzati pénzek kezelését monopolizálni fogják a pályázati pénzek folyósításával együtt, ami azt jelenti, hogy mindenki, aki pályázni akar, az kénytelen lesz a céges számláját is ott vezetni. Azaz potenciálisan minden jólműködő cég a forrásaival kényszerül beépülni Pávatáncos Nemzetvezetőnk strómanjának bankjának likvidtőke-rendszerébe mind cégesen és magánszemélyként is a kapcsolatrendszerével együtt, (mert a bankon belüli utalások, átvezetések kedvezményesek lesznek,) így az egész ország működőtőkéjének meghatározó részét Nemzeti Nemzetvezérünk fogja egykézben tartani, tehát potenciálisan nemzeti érdek lesz életben tartani és működtetni, hiszen nemzetbiztonsági kockázet lesz a megszűntetése, a tönkre tétele!

Azaz éves szinten minimálisan is sokszázmilliárdos nyeresége garantált lesz hosszú időn keresztül össznemzetgazdasági érdekből. Ezzel folyamatosan fenyegetni fogja a politikai ellenfeleit is, hiszen egy pillanat alatt bedöntheti az országot, gazdaságilag és pénzügyileg azzal, hogy bármely pillanatban egy hozzáférhetetlen adóparadicsomi trópusi szigeteki bankba utalja a pénzeket ( amilyet már ő maguk is alapítottak ilyen helyen), vagy “kihelyezi” befektetni például egy hasonlóan hozzáférhetetlen, ám “véletlenül bedőlő” cégcsoportba ( aminek a tulajdonosa szintén saját érdekkör).
Bármelyik pénzügyi szakember megmondhatja, hogy az ország és a lakosok megtakarításainak, likvid tőkéinek eltüntetése azonnal, hosszú időre csődbe viszi az országot!

Eltűnik minden likvidtőke, megtakarítás a piacról, illetve olyan pénzügyi vákum, forráshiány alakul ki, amely azonnal összeroppantja a nemzetgazdaságot! A forráshiány minimális mértéke is ezt jelentené, hiszen a szabad forgótőkéért óriási licitharc indulna be a kamatok nagyságrenddel történő megugrása mellett. Simán 2-5-szörösére is felugorhatnának a rövidtávú kamatok a vállalkozói szférában is, ami láncszerűen bedöntené a jólműködő cégeket is, mivel a körbetartozások dominószerűen magukkal döntik majd az országot működtető és ezáltal eltartó vállalkozásokat!

Az extraprofitra már úgy is szert tehet, ha a likvidtőkét megához vonzza és így a vákum miatt mesterségesen feltornázza a kamatokat, főleg, ha állami szabályozással nehezíti, korlátozza hasonlóban a többi kereskedelmi bankot, amit természetesen meg is fog tenni.

Megteheti például, hogy a bedőlt jelzáloghiteleket is átveszi töredékáron a többi banktól (akár állami segítséggel, nyomásgyakorlással), így az ingatlanokat is töredékáron tudja megszerezni, ami az ingatlanpiaci széleskörű megjelenését is jelentené- létrehozná az ORBÁN-IMMOBILIÁRÉT!

Ezt csak erősítené, ha a kezelt likvidtőke segítségével korlátlanul tudna vásárolni állami, önkormányzati, megszorított helyzetű és befektetési-, fejlesztési területi ingatlanokat, átminősítés előtt álló földterületeket, amelyek átminősítésével értékük 20 – 100-szorosára nő!

Megteheti és megteszi majd, hogy a nyereségeit veszteséges üzletekkel kompenzálva (előre tervezett bedőlő projektek bedöntendő cégekkel, illetve töredékáron eladni meghatározott személyeknek) a nyereségeit átmenti a saját családi vagyonába. Kvázi, a másból megtermelt nyereségeit számára veszteséges gazdasági tranzakciókkal óriási nyereséget juttat majd legálisan a Családhoz. Pénzügyi lehetőségeket, ingatlanokat és cégeken keresztül ingóságokat és termelö cégeket. A gazdaság teljes vertikumában országszerte.

De folyamatosan szinte korlátlan likviditást tud majd biztosítani nemzetünk kiválasztottjának a kiszagolt és megteremtett gazdasági lehetőségekhez!

De legalább ilyen veszélyes lesz az elrabolt MANYUP után egy hasonló, de az már a fenti elvek szerint szervezett biztosítóként is működő bank. A visszafizetéseket is előre tervezhetően begyűjti több évtizedre a nyugdíjbefizetéseket, megtakarításokat és azokat a Nemzeti Királyunk új bankja forgatja bele az új kiszemelt projektjeikbe.

De ez szintén likviditási lehetőséget biztosít a tiltott tőzsdei tevékenységeihez is, ahol 400-szoros szorzó mellett tud tranzakciókat kivitelezni, amint azt tette naponta-kétnaponta hatalomra kerülésével 2010-ben, amikor a forint árfolyamát rángatták mesterségesen az egymással ellentétes hivatalos- állami vezetői nyilatkozataikkal.

Nem véletlen, hogy strómanja- a Nemzet Gázszerelője szó szerint világbajnoki eredményt tudott élérni – a részvénypiacon 60-szorosára növekedni éven belül! Saját bevallása szerint Istennek és Nemzetvezérünknek köszönhetően. Szerintem ez értelmezésében ugyan azt a személyt takarja.

Ez lesz az eredménye a Vezér mamutbankjának létrehozásának! Legálissá téve a végén kisemmizi a lakosságot, de addig is lefeji a cégeket és a gazdaságot, majd nemzetközi hiteleket felvéve állami garancia mellett eladósítja, csődbe viszi az országot kontroll nélkül. Mert magánbankként a döntéseit nem vitathatják, nem befolyásolhatják, nem szólhatnak bele, hiszen a folyamat által ELVESZTETTE KÖZPÉNZJELLEGÉT MINDEN FORINT ÉS EURÓ!

Andy Maxi

Kategóriák: Szervezetek

Fényes Szabolcs – Harmath Imre : MAYA az Operett Színházban

2018, december 1 - 20:28

A Budapesti Operettszínház régi adósságát törleszti, amikor évtizedek után újra színpadra viszi egykori igazgatójának, Fényes Szabolcsnak legnépszerűbb operettjét, a Mayát. Az 1931-ben íródott mű máig hatásosan és igen sokszínűen ötvözi a kor hangulati és stíluselemeit. A Maya látványos show elemekkel gazdagított revüoperett, amely ugyanakkor történetmesélésében egyesíti a félreértéseken alapuló klasszikus francia bohózati humort, és a Rejtő Jenő-i szertelen, krimiszerű vadságot és frivolitást. Az idegenlégió egzotikus világában és a párizsi mulatók túlfűtött miliőjében játszódó, rafinált szerelmi játszmákban bővelkedő, fordulatos mese, a pompás szerepek, legfőképp pedig Fényes Szabolcs halhatatlan slágerei – mint például a Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni, a Luxusvonat vagy a Sweetheart – Réthly Attila rendezésében, Lőcsei Jenő koreográfiáival együttesen ígérnek egy sokszólamú, fergeteges színházi estét.

Az előadás az UMPA Ügynökség engedélyével jött létre.
bemutató: 2018. november. 30.

szereposztás:

FISCHL MÓNIKA
DOLHAI ATTILA
SZENDY SZILVI
BRASCH BENCE
DANCS ANNAMÁRIA
LAKI PÉTER
LAKLÓTH ALADÁR
MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT

Rendező: Réthly Attila
*
Forrás: színház
Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Újrarajzolt “Boldog békeidők”

2018, november 30 - 16:15

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

A bevezetés könyvet említ, ilyenkor arról illik beszélni, de nem mehetünk el szó nélkül egy érdekes egybeesés mellett, ami a könyv hitelét erősen alátámasztja. Budán, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban van egy kamarakiállítás, február 3-ig még látogatható: „A handlétól a Grand Caféig”. Témája: Zsidók az 1867 és 1919 közötti magyar kereskedelemben és vendéglátásban. A magyarországi zsidóságot polgári jogaikban egyenjogúsító 1867. évi törvény ugyanis ezen a téren nagy változásokat eredményezett. De mi köze ennek a könyvhöz? Hátoldalán, a rövid ismertetés szerint történetét valós események ihlették, és tessék! A könyvben, mindjárt az elején, a 19. oldalon felbukkan az egyik főszereplő neve és hogy létező ember volt – no meg mit csinált – arra a múzeumban eredeti bizonyítékot találunk. A SOMOSSY MULATÓ műsorlapját, 1887. február 21-én vasárnapról. Igazgató tulajdonos: Somossy Károly.

Már életében legendák övezték, róla is külön regényt lehetne írni. Neki köszönheti Budapest, hogy az itt folyó életet a maga idején Párizzsal, Béccsel emlegették egy sorban. Az 1828-ban Győrben született Singer Károly a 48-as szabadságharcban toborzótisztként vett részt, így a bukás után menekülni kényszerült, de viszonylag hamar visszatért az országba. Pincér volt, később cirkuszi mutatványos, majd nyitott egy kis kávéházat, ám az nem lett igazán jó hírű. Így azután Singer úr magyarosított névvel a varieté műfaj felé fordult. A Somossy névnek az igazán várt dicsőséget a Nagymező utcai korszak hozta el. Előbb bérelte, majd megvásárolta a 17-es számú házat és a kor két legnagyobb bécsi tervező párosával létrehozta Budapest legnagyobb és legelegánsabb szórakoztatópalotáját, a Somossy Orfeumot!

Itt térjünk vissza könyvhöz, melyről gyorsan kiderül, hogy a szerző, Borbás Edina filmszerűen írta meg. Lévén maga is sikeres forgatókönyv író és a bemutatón azt is elárulta, nem bánná, ha egyszer film lenne a könyvből. A ma is álló falak között ugyanis – több mint száz éve – szinte már feledésbe merült botrányok történtek. Az író ezeket korabeli újságcikkekből és egyéb visszaemlékezésekből feltárta, beépítette ebbe a könyvbe. Somossy Károly meghatározó alakja volt a századforduló lokáléletének és róla ma már senki sem beszél. Nagyban köszönhető neki, hogy Európa vezető arisztokráciája ide járt mulatni – és nem nagyon fékezte magát a bársonyfalú szeparékban. Krúdy Gyula azt írta róla: „Ő az, aki megtanította Pestet mulatni.”

A könyv címadója, a Kék Macska, szintén létező lokál volt a Király utca 15-ben. Mikszáth Kálmán és Jókai Mór is rosszallóan beszélt róla. Ennek is áll még az épülete, benne most is vendéglátás folyik, de már teljesen más stílusban. Borbás Edina szándékosan összemosta a két helyszínt, annak érdekében, hogy a kor jellegzetességeit állíthassa előtérbe. Ugyanakkor ő azt is elmondta: a valóban megtörtént botrányokat kissé visszafogottabban ábrázolta, mint ahogyan azok megtörténtek. Pedig az írók inkább kiszínezni szoktak, hogy még „szaftosabb” legyen a történet. Ennek a kornak az eseményeiről szólva, ilyen megoldásokra semmi szükség nem volt. A díva, Carola Cecília is élt akkor – a bemutatón most Csősz Boglárka személyesítette meg és olyan személyiségek bukkantak fel a környezetében, akiknek a történetei akkor nemzetközi port kavartak Berlintől Amerikáig!

A botrányokat Somossy Károly is átélhette – őt a könyv bemutatása alkalmával Faragó András keltette életre – de azt is le kell szögezni: maga a könyv nem töményen a szexualitásról szól! Akármennyire is sikamlós a téma, a lokálélet, a szerző a jó ízlés határait nem lépte át. Sokkal inkább romantikus kalandregénynek nevezhetnénk, hiszen Károly és Cecília élete bőven tartalmazott hozzá valós elemeket. A díva a saját korában – mondhatjuk – ikonikus személy volt, mostanára pedig ő is teljesen eltűnt. A mulató falain belül a lábai előtt hevertek a főrangú férfiak, ugyanazok, akik az utcán már nem biztos, hogy köszöntek volna neki. Az Operaház felépítése akkor kétmillió koronába került és – tény – ő egy gazdag úrtól egymillió koronát csalt ki egyetlen év alatt! Nem lehetett tehát egy ostoba bárcicus. Tudhatott valamit.

A könyv története több szálon fut. A szerző saját bevallása szerint, megírását a porosz államminiszter valóban megtörtént botránya indította el, ugyanakkor igyekezett a kor minden „rétegét” bemutatni. A szegény kisember, a személyzet, a művészek, a lokáltulajdonos és a politikusok, mind szóhoz jutnak benne. Volt egy másik korabeli újságcikk is, ami lendületet adott a könyvhöz, egy gazdag amerikai kereste budapesti rokonát. Ki ne szeretne ilyen hirdetés nyomán változást az életében? Borbás Edina elmondta: akárhogy kutatott, nem derült ki, hogy a hirdető megtalálta-e rokonát, így azután elkezdett álmodozni írás közben.

Teremtett egy szereplőt, aki a romantikát testesíti meg. Az ő életében egy villanásra megjelenik Dobos C. József, a híres torta kitalálójának alakja is – az epizódnak később fontos jelentősége lesz. Ebből talán már sejthető, hogy a könyv nem nélkülözi a fordulatokat és bátran kezükbe vehetik azok is, akik előnybe részesítik a szikár tények mellett a „happy end” megoldásokat.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Tarlós szerint az e-jegyvilág

2018, november 30 - 15:48

Tarlós István főpolgármester menesztené a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatóját az elektronikus jegyrendszer fiaskója miatt. Ehhez önmagában akár gratulálhatnánk is. Ha nem kopogtatna az a kisördög azzal a kitétellel, hogy Tarlós tulajdonképpen a saját menesztését is kezdeményezhetné. Okként a krónikus hablaty-kipüfögést is megjelölve. A vezetési hibák mellett.

Mert azért egy vezetőt az is minősít, hogy mennyi ideig regnáló, és milyen beosztottjai vannak. Az elektronikus jegyrendszer például több, mint egy éve dőlt össze, amikor pár napos élet után derültek ki alapvető problémák a megvalósulással kapcsolatban. Azzal, hogy Tarlós nem azonnal kezdeményezte az illetékes vezetők felfüggesztését, azzal tulajdonképpen a saját vezetési inkompetenciáját is bizonyította. Függetlenül attól, hogy erősen kontraszelektált kiválasztási rendszer vélelmezhető a háttérben. Tulajdonképpen a főpolgármester személyét is beleértve. Mert az a rendszer, ahol a vezéri hátsó fényezési képességéhez képest alárendeltek a szakmai, városvezetési kompetenciák, akkor Tarlós esetében is feltételezhető, hogy az Orbánnal való szotyihéj-köpési barátsága fontosabb a városvezetési képességeinél. De térjünk vissza a BKK-val kapcsolatos kijelentéseire.

Köztük is arra, hogy a fővárost Tarlós szerint nem érte kár. Mégpedig azért, mert a BKK, szerinte, a saját pénzéből finanszírozta eddig a projektet. Azonban ezzel kapcsolatban elég közkeletű vélelem, hogy a BKK költségvetése mögött elég jelentős mértékben állnak önkormányzati források. Legalább is kevés olyan közleményre emlékszem hirtelenjében, ami a kiugró jegybevételekre alapozva számolt volna be a városi mágnesvasút-rendszer kiépítéséről. Mondjuk, az utóbbi egyáltalán nem épült ki, és talán nem is hiányzik. Más azonban ettől még hiányozhat. Így aztán az embernek támadhat olyan érzése, hogy minden feleslegesen elszórt pénz számít. Illetve kárt okoz. Vagy azért, mert a semmire költik el, vagy azért, mert máshova nem jut. Szinte szabadon választott. Így aztán azt is hihetnénk, hogy a tarlósi szólamok hazugan csengenek. Akkor is, ha a főkönyvelői bravúrok nyomán esetleg tényleg nem lehet konkrét, egy adott projekt kudarcához köthető, anyagi kárról beszélni. A kétségeket persze csökkenthetné, ha Tarlós közleménye megnevezné a konkrét szállítót, és a vele szemben érvényesített kötbér összegét is. Azonban az MTI szövege minderről szemérmesen hallgat.

Holott a beszállítók legalább egyike a korábbi, elsősorban szoftverminőségi botrány kapcsán ismert. Annak idején a HVG közölte, hogy a hunyók egyike a T Systems Magyarország, és nem emlékszem helyreigazításra ezzel kapcsolatban. Ennek fényében mostani hallgatás a beszállítóról szimpla maszatolásnak tűnik. Ilyen megfogalmazásban: „A BKK pedig teljesen önállóan kötött 2014-ben egy másik, kivitelezői szerződést egy szállítóval”. Amelyet az előz meg, hogy a „Fővárosi Önkormányzat eredetileg valóban kötött egy finanszírozási szerződést az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD), de ez a szerződés továbbra is érvényben van”. Tehát Tarlós az egyik oldalon egy finanszírozási szerződésről beszél, míg a következő kitételben egy kivitelezővel kötött szerződésről. Talán abban bízva, hogy az MTI közleményeit nem sokan olvassák, és azok is funkcionális analfabéták.

Ami egészen biztosnak látszik, hogy ezt a bicajt részben nagyon eltolták, részben nagyon túltolták. Még az is lehet, hogy a kezdetektől egy megvalósíthatatlan projekt volt? Talán ezért sem volna egy utolsó dolog, ha a 2017 nyarán felsült rendszer kapcsán lezajlott vizsgálati eredmények publikusak lennének. Mert a kérdések, akár a tankönyvek alapján, a beszállítótól függetlenül, már 2017-ben is feltehetők voltak:

  • Ki, illetve kik végezték a teszteket?
  • Ki, illetve kik írták alá a tesztelési jegyzőkönyveket?
  • Ki, pontosabban melyik ismert auditor végezte el az auditálást?
  • Ki írta alá az auditálás jegyzőkönyvét?
  • Milyen hiányosságokat állapítottak meg a tesztek, illetve az auditálás során?
  • Milyen intézkedési terv született az esetleges problémák megoldására?
  • Az intézkedési tervet ki ellenőrizte, és végrehajtását ki hagyta jóvá?
  • Az UAT-tesztet ki végezte, arról milyen jegyzőkönyv készült, és azt ki írta alá?
  • Mindezek alapján a rendszert ki vette át, és az élesítéséről ki döntött?

A válaszok nyomán a vezérigazgató menesztése egy elég utolsó pont lenne abban a sorban, ami előtte megállapítja az egyes pontokon felmerülő felelősségeket. Mert az a rendszerátvételi megoldás, hogy “higyjétek el béláim, jó lesz az” talán elmegy egy sufnituning során, de azon túl nem túlságosan tűnik minőségbiztosításilag megalapozottnak. Miközben megállapíthatjuk, hogy az annak idején elhíresült stadionbeléptető rendszer, és még ki tudja mi minden, mellé egy újabb mega-projekt ment a levesbe. Bár ez még folytatódhat. Alkalmasint a stadionbeléptetőre egy a konkurenciánál majd’ háromszoros áron számoló cég nyerte meg, a hírek szerint, a közbeszerzést. Amelynek keretében mintegy négymillárdot ki is fizettek a remekbe-elszabott rendszerre. De Tarlós talán ott is meg tudta volna magyarázni, hogy nem érte kár az adófizetőket. Ahogy semmi más esetben sem. Csak azoknál a kisajátításoknál egy kicsi, ami a mézcsatornák tejfolyóba vezetésénél válnak szükségessé a gazdasági exodus kormányának tündöklése során.

Kategóriák: Szervezetek

Hamupipőke a Játékszínben

2018, november 30 - 15:32

Karácsonyra készülve látványos családi produkciót tűzünk műsorra, ezúttal klasszis énekesekkel erősítünk. November 30-tól látható a Hamupipőke musical, melyben az Ének iskolája című tehetségkutatóban feltűnt Varga Vivien, a 2017-es Sztárban sztár +1 kicsi győztese, és Ódor Botond, a 2013-as Simándy József Énekverseny győztese debütál.
Hamupipőke, a félig elárvult lányka története a világ egyik legkedveltebb meséje, melynek legismertebb változata a Grimm-testvérek feldolgozása. Ezt a verziót írta zenés színpadra az osztrák szerzőpáros, Thomas Jorda és Pavel Singer.
A magyarországi bemutató az opera- és operett világából ismert művészekre épül, a főszerepeket azonban ígéretes fiatal énekesek alakítják. Acímszerepet a tizenhét éves Varga Vivien játssza, aki több televíziós műsorfolyamban szerepelt már sikerrel. Hamupipőke hercegeként Ódor Botond lép színpadra. A fiatal tenor több operaprodukcióban kapott szerepet az elmúlt években, többek közt a Pécsi Nemzeti Színház Macbeth előadásában.

A címszerepben Sipos Marianna, több nemzetközi verseny döntőse és különdíjasa látható még, a további szerepeket Iván Gál JuditTeremi TrixiBokor JuttaVághelyi GáborZsadon AndreaEgyházi GézaSzolnoki Tibor és Dénes Viktor alakítja. Karmester: Tassonyi Zsolt.

Az eredeti produkció ötletgazdája és tervezője Manfred Waba, magyarországi látványtervezője pedig Bíró Nóra. A klasszikus látványvilágú díszlet a régi mesekönyvek illusztrációit idézi.

Igazgatónk, Bank Tamás a bemutatóval kapcsolatban kiemelte: „A gyerekeket néha ki kell szedni a hightech világából, és megmutatni nekik azt a varázslatot, ami nem a technika, hanem az ember által jön létre. Amikor a képernyő, és az animáció helyett az élő, személyes találkozás és a fantázia adja az élményt.” A színház alapvető küldetése a szórakoztatás, tette hozzá, ami egy gyermekelőadás esetében is lehet minőségi.

A színrevitelben közreműködnek a Táncművészeti Egyetem gyermek növendékei, az Operettvilág Énekkara és a Kropf Balett.
Művészeti vezető: Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor.

( forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Fideszes diplomaták együttműködtek az antiszemita Szávay Istvánnal az Egyesült Államokban

2018, november 29 - 21:35

Lemondott a Magyar Országgyűlés jegyzői, illetve a Jobbik frakcióvezető-helyettesi tisztségéről Szávay István, viszont a mandátumát megtartja miután nyilvánosságra került egy hangfelvétel, amelyen azzal dicsekedett párttársainak a májusi tisztújító kongresszuson, hogy egy szórakozóhelyen leütött egy zsidó nőt, mert az beszólt neki.

A jobbikos képviselő a Facebookon azt írja: meggondolatlan és otromba szavaiért vállalja a következményeket. „Ezért úgy határoztam, hogy azonnali hatállyal lemondok a Magyar Országgyűlés jegyzői, illetve a Jobbik frakcióvezető-helyettesi tisztségéről. Minderről tájékoztattam Gyöngyösi Mártont, képviselőcsoportunk vezetőjét, aki döntésemet elfogadta.”

Volner János, egykori jobbikos vezető, jelenleg a Mi Hazánk mozgalom tagja szerint Sneider Tamás jobbikos pártvezető azért falaz Szávaynak, mert ő az egyik támasza a Jobbikban. A Jobbikban néppártosodásról beszélnek, de a felszín alatt ott van az antiszemitizmus, mondta Nagy Ervin publicista.

Szávay antiszemita nézetei közismertek voltak korábban is. Ennek ellenére a fideszes Szemerkényi Réka nagykövet Washingtonban és Kumin Ferenc főkonzul a New York-i Főkonzulátuson fogadták és tájékoztatták Szávayt. (A angol nyelvű Hungarian Free Press több cikkben foglalkozott a fideszesek és Szávay kapcsolatával az USA-ban. Itt olvashatóak: (Cikk-1 Cikk-2 Cikk-3)

Jobbikos vezetők Staudt és Szávay (jobb oldalon) Kumin irodájában az amerikai zászlóval 2015-ben.

Szemerkényi válaszában azt írta, hogy „kötelessége volt” támogatni a Jobbikosokat. (Itt olvasható.)

Minden jel arra mutat, hogy fideszes diplomaták az Egyesült Államokban és Kanadában szorosan együttmüködnek szélsőjobboldali csoportokkal és az idelátogató antiszemita jobbikosokkal. A Kumin Ferenc vezette Főkonzulátus New York-ban vezető szerepet játszott szélsőjobbodali rendezvények szervezésében is. (Itt olvasható a Wiesenthal központ tiltakozása.) Korábban kértük Kumin visszahívását, aki ugyan visszatért Budapestre, de jelenleg is a Külügyminisztérium alkalmazásában áll helyettes államtitkári rangban. Ez elfogadhatatlan.

Kuminnak meg kellene magyaráznia hogy hogyan került Szávay a Főkonzulátusra? És milyen kapcsolatban állt az amerikai Pongrátz Andrással, a Mi Hazánk mozgalom egyik alapítójával?

Ideje lenne ha a budapesti amerikai nagykövetség és az amerikai külügyminisztérium is vizsgálná a magyar diplomaták észak-amerikai tevékenységét, akik (sokunk szerint) igencsak furcsán értelmezik a diplomáciai megbizatásaikat. Szávay lemondása után, Kuminnak is mennie kell.

Lázár György

Kategóriák: Szervezetek

Magyarország, múltidőben

2018, november 29 - 14:52

A szégyen közös, bár a felelősség nem egyforma. Valamilyen szinten azonban mind tehetünk arról, hogy olyan lett ez az ország, amit, ha nem a mienk lenne, messzire elkerülnénk.

A politikusok, az őket kiszolgáló lakájmédia: bűnösök. Különösen a közmédia azon sajtómunkásai, akik szakmányban hazudnak, hamisítanak, torzítanak. Eltüntetnek tüntetést, bármit, amiről azt hiszik, hogy veszélyes lehet rájuk nézve.

Bűnösök azok is, akik hittek az egymillió új munkahelyben, hittek a szabadságharcnak elnevezett ámokfutás ezernyi hazugságában. Abban, hogy senkit nem hagynak az út szélén. (Ha elfogyott Ön előtt az út, lépjen rá egy másikra.)

Hittek benne lojalitásból, vagy mert tényleg hinni akartak. Sokan egyszerűen butaságból. Mert elszoktak attól, hogy az agy nem azért van, hogy kitöltse a koponyát, hanem gondolkodásra is használható. De ez sem mentség, legföljebb magyarázat.

Még azoknak is van felelősségük, akik szóltak. Mert nem mondtuk elégszer, és nem a kellő hangerővel. És nem győződtünk meg arról, hogy a hangunk eljut-e azokhoz, akinek szántuk.

Talán nem is elég érthetően.

Hibáztak azok is, akik abban bíztak, hogy Európában ezt nem lehet megtenni. Mert most más időket élünk, mint akkor, amikor cudar idők jártak. Akkor is azt hitték, azok, akikkel akkor is megtették.

A világra nem szabad számítani. Európa a saját gondjaival küzd, és Amerikát sem különösebben érdekli, hogy a kontinens közepén egy zsebdiktátor kicsiny, ám mindenre képes csapatával túszul ejtett egy országot. Hogy egy kis európai állam fura ura jószerivel azt tesz a polgáraival, amit akar. Agyonadóztatja őket, ha ahhoz van kedve, lenyúlja a megtakarításaikat, kiszolgáltatottá, védtelenné teszi őket.

Gyűlöletet kelt, uszít, fröcsög.

Megvédi az embereket önmaguktól. A hatalom szemében ugyanis mi hülyék vagyunk. Ezért érezteti velünk, hogy a gondoskodó (és helyettünk) gondolkodó állam híján kárt tennénk magunkban. Mert még annyi sütnivalónk sincs, hogy tudjuk, nekünk mi a jó.
Az ország nagy része még mindig nem fogta fel, hogy jogfosztottá vált. Hogy nem sztrájkolhat, nem szólhat, ha sérelem érte. Nem népszavazhat, csak akkor, ha a kormány ezt akarja.

A hatalom ma mindent megtehet, mert sokan azt gondolták, hogy a politika úri huncutság, a „nagyok” dolga. És mert hagytuk, tényleg az lett: uraknak való vidék.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A MI OSZTÁLYUNK a MUHARAY SZÍNHÁZBAN — FÓTON.

2018, november 29 - 11:14

A lengyel Słobodzianek egy iskolai osztály diákjainak sorsát követi: tíz lengyel és zsidó diák személyes elbeszélésének és megrendítő visszaemlékezésének tükrében mutatja be hazája részvételét a XX. század borzalmaiban, 1925-től napjainkig.

A lengyel Słobodzianek egy iskolai osztály diákjainak sorsát követi: tíz lengyel és zsidó diák személyes elbeszélésének és megrendítő visszaemlékezésének tükrében mutatja be hazája részvételét a XX. század borzalmaiban, 1925-től napjainkig. A felhőtlen gyermekkor küszöbén kitör a világháború, az osztályt először a bolsevik diktatúra, később a fasiszta terror, majd ismét a kommunista önkény szakítja ketté. A különféle ideológiák elterjedésével elmélyülnek a kölcsönös ellentétek, a jóbarátok árulások aktív résztevőivé és az egymás elleni erőszak áldozataivá válnak, kezdeti gondtalan közös játékuk a felnőttkor elérésével rémtörténetek sorává alakul.

Az autentikus események részleteit felhasználó darab nem csupán a XX. századi komplikált lengyel-zsidó-német-orosz kapcsolatok elé kíván tükröt állítani, hanem egyetemes üzenetet hordoz az emberek közötti megértés – és megértés szándékának – hiányáról, illetve arról a történelmi folyamatról, midőn az ártatlan tréfák, felelőtlen kijelentések és jelentéktelennek tűnő konfliktusok észrevétlenül egymás iránti nyílt színi gyűlöletté alakulnak át.

A mi osztályunk megrázó elbeszélés az egyéni és közös bűnről, a felelősségről, igazságról, melyre úgy tűnik, senkinek nincs szüksége. A darab ősbemutatójára a londoni Royal National Theatre-ben került sor 2009-ben, azóta Varsóban, Barcelonában és Torontóban is műsorra tűzték.

Szereposztás
Író: Tadeusz Slobodzianek
Fordító: Pászt Patrícia
Rendező: Gulyás Hermann Sándor
Díszlet, jelmez: Fekete Mónika

Szereplők:
Dora: Telegdi Kamilla
Zocha: Hevesi Tóth Evelin
Rachelka, később Marianna: Kiss Csinszka Flóra
Jakob Kac: Szabó Arnold
Rysiek: Siposhegyi Zsolt (Gór Nagy Mária Színitanoda)
Menachem: Kátai Norbert
Zygmunt: Antal Ádám
Heniek: Takáts Máté
Wladek: Geri Tamás
Abram: Sipos Bálint

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

*

“A szerzőről: Tadeusz Słobodzianek napjaink egyik legjelentősebb lengyel drámaírója, rendező, dramaturg, színházkritikus, a varsói Dráma Laboratórium magalapítója. 1955-ben lengyel katolikus-pravoszláv családban született Jenyiszejszkben, Szibériában, ahová szüleit az NKVD deportálta. Gyermekkorát a kelet-lengyelországi Bialystokban töltötte, “Európa és Ázsia határán”, ahol több vallás és kultúra létezett egymás mellett, s e kölcsönhatásból nemegyszer paradox helyzetek és groteszk történetek születtek. Słobodzianek nem csupán geográfiai értelemben a határvidék írója, hanem egy átmeneti időszak, a XX. század végének és ezredforduló korának krónikása. A szárnyaszegett értékek időszakában egyre erősebbé válik a transzcendencia és a világ újbóli megváltása utáni vágy. Słobodzianek legtöbb drámája e zűrzavaros kornak, összekeveredett értékeknek és megzavarodott világnézeteknek görbe tükrét tárja elénk.”

 

Kategóriák: Szervezetek

2002-ben a Fidesz bukásán sírtam…

2018, november 27 - 21:15

Túl vagyok azon, hogy bárkit meg akarjak győzni. Nézem, hogy húsz-harminc év után akár hogyan próbálnak kimászni azok, akik magukhoz tértek, megerősödtek, a nárcisztikus személlyel kötött kapcsolatból. A bántalmazó viszonyból. Hogy a lehetetlennel határos. Hogy kimászva az egyikből, hogyan zuhannak egy következőbe, mert képtelenek másra, nem ismernek (nem is mernek) mást, mint a bántalmazóval együtt élést.

Az ország egy nárcisztikus, bántalmazó személlyel él. Korábban is azzal élt. És nem tudom, eljön-e a tudatosság azon szintje, hogy ezt felismerje. És ha eljön, lesz-e ereje kilépni a kapcsolatból. Lesz-e, aki segít neki. Mert tanult tehetetlenségben élünk. Mert ezt akartuk, mert ez ismerős. Látom, mennyire nehéz meggyőzni eleinte az áldozatot, hogy nem normális, amiben él. Az elszigetelés, a bántás, az uralkodás. Azt hiszi, ez a szeretet. Ahogy a jelen kormány hívei. Nem akarom már meggyőzni őket, mert nem lehet. Minél sérültebb valaki, annál kevésbé. Talán majd egy másik generáció. Csak honnét lesz bennük erő, ha egymásnak adjuk ezt a tehetetlenséget?

Már nem gondolom, hogy ez a kormány leváltható egy kiírt választáson. Azt sem, hogy az én életemben megtörténik a változás. (Külföldi diplomaták szerint itt tíz-húsz évig semmi nem fog változni.) Azt sem, hogy a vezető halála után ne egy hasonló kezébe jutna a hatalom. Az ellenzék már az én szememben is nevetséges. Vagy megvásárolt. Asszisztálnak egy komédiához. Amin addig tudok mulatni, amíg be nem keményedik a rendszer. Vannak emlékeim a Kádár-korszakról. Leporolom őket. Itt élek, mert ide köt a nyelv. Amíg lehetséges itt élni.

2002-ben a Fidesz bukásán sírtam. Anyám azzal vigasztalt: ne szomorkodj, voltunk kormányon, voltunk ellenzékben, most egy kicsit megint ellenzékben leszünk, aztán majd kormányon. A fülkeforradalmat nem élte meg. Pedig kíváncsi vagyok, őt meddig lehetett volna megvezetni. Engem 2010-ig. Máig nem tudom, hogy a hatalom őrjítette meg a miniszterelnököt, vagy ahogy a nárcisztikus személyek általában, eleinte megtévesztően megnyerő, de ez a manipuláció része. És a bántalmazó is akkor kezd ütni, ha birtokon belül van.

Ahogy a bántalmazott hajtogatja, hogy a másik valójában szereti őt, hogy nem is bántotta, nem is szokta, hogy ne mondjak csúnyát rá, áll mellé, harcol érte körömszakadtáig, harcol a kapcsolatért, a saját hitéért, az álomvilágért, úgy küzdenek a fülkeforradalom harcosai, a NER-hívek az elképzelésért, hogy most jó nekünk, jó irányba megy az ország, a pofonok jót tesznek, ilyen az igazi szeretet. Nem tudok haragudni rájuk, látom, hogyan torzul el mindenki egy ilyen kapcsolatban. Az egyik a szolgálatban, a másik a hatalomban.

Amiket itt leírok reflexióként az országban történtekre, nem szánom vitaindítónak, sem hergelésnek. Krónikásként sem leszek higgadt és pontos. Valószínűleg tévedek is. Palackpostának szánom a leírtakat, hátha jön jobb kor, amikor kihalásszák. Vagy tíz év múlva én előhalászom. Kiderül, megtörténtek-e, amiket valószínűsítek. Vagy akár elképzelek, megálmodom.

Kiss Judit Ágnes

*

Vendégszerzőnk blogja itt olvasható.

Kategóriák: Szervezetek

Beriozka Nyírfácska Állami Akadémiai Táncművészeti Együttes a MOM Sportban

2018, november 27 - 08:21

„Nyírfácska” Beriozka Állami Akadémiai Táncművészeti Együttes 2018

Magyarországon turnézik az orosz Beriozka – vagy ahogyan hazánkban ismeretes „Nyírfácska” – Állami Akadémiai Táncművészeti Együttes: 2018. november 16. és december 5. között tizenhét városban mutatják be az orosz táncművészet csodáját. Különleges tánclépéseikkel, fantasztikus koreográfiáikkal ismét ámulatba ejtik a magyar közönséget.
A világhírű orosz állami együttest a 20. század kiemelkedő koreográfusa, Nagyezsgyina Nagyezsda alapította 1948-ban. Egyszer egy litográfián látta azt a körtáncot, amelynél a lányok nyírfavesszőket tartanak a kezükben, s ez a kép nem csak érdekes ötletet adott neki a tánchoz, hanem az egész életét megváltoztató ihletet is tartogatott számára. Ezt a képet egy lánykörtánc képében meg is jelenítette,az „Áll egy ifjú nyírfa a réten” című orosz népdal témájára. Ebben a körtáncban a lányok különös, „úszó/lebegő” lépteikkel olyan benyomást keltenek, mintha egy helyben állnának, a színpad pedig forogna alattuk. A nézők szeme láttára így egy egész nyírfaliget kel életre ünnepi öltözetben.
A moszkvai nézők és a sajtó „Berezka-Nyírfácska” névvel illette e táncot, amelyről később az együttest is elnevezték. Ezzel az új tánccal, egyszerre egy új stílust teremtettek az orosz színpadi koreográfia világában. „Nagyezsgyina csodája” abban állt, hogy az ősi néptáncot, a klasszikus tánccal ötvözte,így a színpadról sugárzó belső erő és az orosz tánc szépsége, a költészet képében tükröződik vissza.
A táncmozdulatok mellett fontos szerepe van a jelmezeknek is. Az egyedi stílusú koreográfia megkövetelte a különleges kosztümöket is. A lányok megjelenése az orosz természet képeihez kapcsolódnak, a ruhák színeivel és kellékeivel a napot, az eget, a folyót vagy a tavat szimbólumaként jelenítik meg. Ruháikon a fehér-vörös szín a domináns, amely a gyengédség és tisztaság képe, s amely ősidők óta a vidámságot, a napot és a fényt jelképezi.
A Beriozka együttes azonnal népszerű lett, vendégszerepléseiket hatalmas siker övezte, és világszerte elismerést szereztek. Speciális tánclépésüket a későbbiekben számos körtáncban is alkalmazták, táncaikban dalok, versek, mondák témái köszönnek vissza, melyek mindegyike külön-külön egy művészi alkotás.
Nagyezsgyina élete utolsó napjáig lelkesen vezette gyermekét, az együttest. M.Kolcova, a társulat egykori vezető szólistája követte őt művészeti vezetőként, aki méltó örököse és utóda lett. Nemcsak megőrizte, de gyarapította is az együttes alapítójának alkotói hitvallását: továbbra is az orosz néptánc tarkaságával és eleganciájával lepik meg és nyűgözik le a nézőközönséget.
Az együttes immár 70 éve varázsolja el a közönséget világszerte. 2018-as magyarországi turnéjuk keretében, 17 városba hozzák el csodálatos koreográfiáikat. Könnyed női körtáncokkal, vérpezsdítő, fiatalos és lendületes szóló táncokkal gyönyörködtetik a nézőket, cselekményes táncaikon keresztül mutatják meg az élet szépségeit, s annak bús és lírai oldalát. A „nagyezsgyini” remekművek ma is központi helyet foglalnak el az együttes repertoárjában. Új műsoruk a múltból előhozott tánckompozíciókat tartalmazza, amelyből természetesen nem marad el névadó táncuk sem!

(forrás: Jegytrafik)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Amikor a Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztője könyvet ír — Könyvbemutató Ottawában

2018, november 26 - 17:40

Mielőtt magyar nyelvű újságírással foglalkoztam volna, leginkább az angol nyelvű prózán és a versen keresztül igyekeztem kommunikálni. Aki régebbről ismer engem valószínű tudja, hogy egyetemi tanulmányaimat irodalom szakosként kezdtem a montreáli Concordia Egyetemen, ahol e század első éveiben a kanadai és brit szépirodalom színes mezein jártam. Idén úgy gondoltam, hogy megérkezett az ideje annak, hogy ismét fikción keresztül kommunikáljak gondolatokat és ötleteket a világról és a kortárs társadalomról — mindezt pedig angolul. Ez egy egészen más feladatnak bizonyult mint az online újságírás vagy akár a tudományos esszék írása. Minden szót, szimbólumot és szavakkal lefestett képet óvatosan át kellett gondolni. A könyvemben megjelenő karaktereknél fontos volt, hogy hitelesek legyenek, ugyanis csak így tud az olvasó velük azonosulni. Íróként közvetve, az általam formált és felépített szereplőkön keresztül kellett megosztani gondolataimat és ötleteimet.

Az I Have Demons c. könyv borítója.

Az I Have Demons című könyvem három novellából áll és mindegyik Ottawában játszódik le. E három történetben olyan emberek kerülnek reflektorfénybe akik valamilyen formában a társadalom peremén élnek. Az egyikben egy zsugorodó létszámú egyházközség fiatal, de fásult papja próbál könyörületesen segíteni egy rettenetes titok terhe alatt szenvedő emberen. A másik történetben egy magányos nyugdíjas egy felejthetetlen Hálaadást tölt egy helyi étteremben, ahol kiszolgálója egy igencsak fanyar középkorú nő, aki abban bízik, hogy azon az estén dúsgazdaggá válik és végre otthagyhatja a vendéglátóipart. A harmadik történet pedig egy nemrég diplomázott, kisvárosi irodalom szakos diákról szól, aki Ottawába költözik, hogy új életet kezdhessen és minden reményét egy kétes egzisztenciájú tanácsadóhoz (life coach) fűzi.

Ottawai könyvbemutató 2018. november 24-én.

A három novella szereplői a társadalom pereméről a centrum felé tartanak — a történetek aligha zökkenőmentes utazásukról szól. Könyvemben — úgy mint a mindennapi életben is — valamennyi karakter személyiségihibákkal küszködik, az emberek közti kapcsolatok törékenyek és általában nem kielégítőek, valamint bármilyen istenhez kötődő szálak is vékonyak.

Ottawa tájképe különösen passzolt könyvemmel. A főváros alacsony népsűrűsége, a várost körülvevő hatalmas erdők és zöldövezet, a város szélén lévő vidéki és kisvárosi hangulat alátámasztották (vagy talán ihlették) a könyv két központi koncepcióját: a perifériák világát és az elszigeteltséget.

Ottawai könyvbemutató 2018. november 24-én.

Három szerző, illetve három szépirodalmi mű nyújtott inspirációt. Az első Graham Greene Heart of the Matter (magyar fordításban: A kezdet és a vég) című regénye. A második Margaret Laurence kanadai író The Diviners című könyve. A harmadik pedig Pilinszky János Apokrif című verse. Az előszóban külön kitérek Pilinszky Nagyvárosi ikonok című kötetére.

Az ottawai könyvbemutatóra 2018. november 24-én került sor a Richelieu-Vanier Community Centre-ben. A dedikáláson kívül sor került egy felolvasásra a könyv egyik novellájából, illetve egy előadásra, beszélgetésre és fogadásra is. Igazán hálás vagyok azért, hogy a közönség soraiból számos vonzó, összetett és kimondottan elgondolkoztató kérdés érkezett–amire igazi kihívás volt válaszolni!

Ottawai könyvbemutató 2018. november 24-én.

Az ottawai könyvbemutató közönsége 2018. november 24-én.

Az I Have Demons című könyvem Ottawában, a Books On Beechwood nevű könyvesboltban, helyben megvásárolható (35 Beechwood Avenue). A könyv szintén kapható nyomtatott és eBook formában egyaránt a következő online könyvkereskedőktől:

Kategóriák: Szervezetek

Sörforradalom

2018, november 26 - 15:30

Egy tavaly létrejött – utazó – kiállítás megörökítésére vállalkozott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Könyvet adott ki a sörről – együttműködésben a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeummal. A kiállítás a tervek szerint évekig fog utazni az országban és az is elképzelhető, hogy külföldre is kiviszik. Ez az egyik oka annak, hogy a könyv maga is kétnyelvű, a szövege magyarul és angolul olvasható, nyelvgyakorlásnak is jó!

Miért fontos a sör története – tette fel a kérdést dr. Katona Csaba, a MTA Történettudományi Intézetének történésze, a könyv bemutatása alkalmával. Foglalkozni kell vele, mert komoly érdeklődés nyilvánul meg iránta. Van Magyarországon egy olyan sörfogyasztó réteg, amelyik ma már szeretné megismerni, mi van a korsójában? Bátran kijelenthetjük a sörforradalom Nyugat-Európából és Amerikából megérkezett hozzánk is! Nagy számban jelentek meg a kisüzemi sörök és ez ráirányította a figyelmet a sör kultúrájára. Az igényes sör iránti érdeklődés sem új keletű. A két háború között, a Monarchia idején, itt Európában, a sör elegánsabb italnak számított, mint a bor! Sokkal komolyabb volt a gasztronómiában elfoglalt helye. Ezért nagyon is aktuális volt, hogy egy sörtörténeti kiállítás létrejöjjön, és még inkább, hogy annak tanulságait könyvben is összefoglaljuk.

Dr. Török Róbert, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgató-helyettese, a kötet szerkesztője megerősítette: a kiállítás ötletét már régóta dédelgette a múzeum, hiszen volt itt már kiállítás a kávé, a pezsgő, a szódavíz történetéről. Ez a múzeum a hétköznapi élet múzeuma, olyan dolgok gyűjteményét őrzi, amik mindig is a hétköznapi életünk részét képezték. Amikor a Kunszentmártoni Múzeum megkeresett minket – mondta – mert ők az ottani sörház történetét kívánják feldolgozni, ez új lendületet adott a megvalósításnak. A kiállítás, és most a könyv is összeköti a kereskedelmet és a vendéglátást. Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy országos és egy kisebb múzeum – valamint a „Visegrádi Négyek” egy-egy múzeuma létrehoz egy kiállítást, ami a hazai és a Közép-európai sörtörténetet dolgozza fel. Ezért is volt cél, hogy két nyelven készüljön el ez a bátran hiánypótlónak nevezhető könyv.

Azt szokták mondani, hogy a magyar ember bort, a német sört, az orosz vodkát iszik, sorakoznak az erre vonatkozó közhelyek. A magyar Alföld – főleg régen – erősen multikulturális hely volt. Kunszentmártonban Szilágyi Miklós néprajzkutató irányította a figyelmet sör szerepére – mondta el Hegedüs Krisztián, a Kunszentmártoni Múzeum vezetője. A források alátámasztják, hogy már a XVIII. század elején sorra nyíltak a sörházak a Jászságban, és ezt a települések is támogatták. Az adóbevételek szempontjából fontos volt, hogy közel 150 éven keresztül a mezővárosi parasztság volt a legnagyobb fogyasztó. A Nagykunságban nem voltak sörházak és ennek a jó minőségű vizek hiánya is oka lehetett! A jászok rokonai az oszétoknak, ott a mai napig hagyomány a házi sörfőzés. Beszélhetünk tehát kulturális szokások továbbéléséről is a Jászságban, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egykori jászsági földesúr, a Német Lovagrend szerepét sem.

Maczó Balázs, muzeológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiállításnak és a kötetnek is része a vendéglátás ismertetése. A korabeli újságcikkekből olyan kép rajzolódik ki, hogy a sörfogyasztás a polgárság szokása, nem is igazi polgár, aki nem sörrel kezdi a napját! A XIX. század végén, Magyarországon is bevett szokás volt a munkaidőbe iktatott szieszta, olyankor bárki leguríthatott egy-két korsóval. Ennek ellenére a neves vendéglátóhelyek itallapján abban az időben alig volt sörválaszték. Míg ásványvizekből 8-10 félét kínáltak, borból oldalakat töltött meg az ajánlat, sörből világos volt meg barna. Ugyanakkor a sörgyárak igen jó marketinggel dolgoztak, az épületeik kifejezetten látványosságnak számítottak. Idehaza a legelső fényreklámot is a Dreher állította fel, ma pedig már Japánból hoznak be sört! A sörös palackok címkéjében szinte az egész elmúlt két évszázad tükröződik.

Tévhit, hogy a sör és a nő nem fér össze – állította a könyv bemutatóján Kulich Julianna, muzeológus. Már az ókori forrásokból kiderül, hogy például a sörnek istennője van! A kiállítást követően olyan kötetet kívántak elkészíteni, ami könnyed hangvételű, mindenki számára szórakoztató, miközben komoly ismereteket is nyújt. Találhatók benne technológiai kérdések, esik szó a sör alapanyagairól, illemszabályokról, hogy például koccintunk-e vagy sem sörrel? Vannak szemelvények sörhöz kapcsolódó irodalmi művekből, újságcikkekből, előkerülnek kultúrtörténeti érdekességek is. A bemutatón elhangzott: sokáig tartotta magát nálunk az a hiedelem, hogy az aradi kivégzésekkor az osztrák császári tisztek sörrel koccintottak, ezért magyar ember 1849 után 150 évig sörrel nem koccint! Ez teljességgel alaptalan! Tény: a császári tisztek nem hogy örültek volna, kifejezetten ellenezték a kivégzést. Részben mert egykori bajtársaikról volt szó, részben pedig a katonabecsület akkoriban nem tűrte a hadifoglyok megölését!

Bizonyos, hogy a könyvet szívesen forgatják majd azok is, akik az érdekességek iránt érdeklődnek. Találhatunk benne tanácsot: hogyan kell sörözni? Megtudhatjuk belőle, ki, miért és hogyan ivott sört a 19-20. század fordulóján? Miből származik a pech szó és milyen a peches ember söre? Valószínűleg azt is kevesen tudják, kik voltak a sörnevelők és vajon mennyi volt az akó, a pint, az icce és a meszely? Elmélyedhet az olvasó a sörfőzés külföldi és hazai történetében, felfedezve olyan meglepő adatokat, hogy például a Kék-Nílus völgyében hétezer éves, Kínában pedig kilencezer éves sörleletet találtak!

Ráadásul ez utóbbihoz mézet, szőlőt és galagonyát is adtak. A római birodalomban is ismerték az árpasört, a mézsört, ezeket otthon állították elő, házi fogyasztásra. Minálunk a jászkunoknak volt kedvelt itala a kölespogácsából erjesztett, alacsony alkoholtartalmú boza.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

A jobboldali értelmiség ébredése

2018, november 26 - 15:20

„– Jaj, ha már a média. Szóval komolyan mondom. Tényleg. Most ugye, hogy van ez, hogy M1 meg Echo TV meg HírTV, három fasiszta jellegű kormánypárti televízió van, és van úgy, hogy egy este mind a három helyen elcsípem Kovács kormányszóvivőt, például. És akkor kattintgatsz, hogy kicsit menekülnél, és akkor itt is Kovács, ott is Kovács vagy a rosszabbik változat, Bakondi”.

Zavarban vagyunk, mert nem tudjuk, hogy miért épp most keletkezett zavar az erőben. A fenti idézet ugyanis nem valamilyen idegenszívű, ballib, vagyis bevándorláspárti személy szájából hangzott el. Fábry Sándor beszélt így november 22-én, a Duna televízióban.

Sokan vannak, akik már régóta azt gondolják, amit Fábry most kimondott. ám most a kormányoldal számára hiteles, vagy eddig hitelesnek tartozó prominens illető mondta el mindezt.

A helyzetet tovább tetézi, hogy a műsort leadta a Duna TV, amely szintén ahhoz az istállóhoz (MTVA) tartozik, melynek egyik ékkövét, az M1 televíziót Fábry fasiszta jellegűnek nevezte.

Fábry Sándor humorista a Fidesz holdvarához tartozó, magát jobboldalinak mondó értelmiség egyik zászlóshajója. Nyilván nem rögtönzött, nem ott helyben szopta a saját ujjából a fenti mondatokat, ezért is lenne jó tudni, hogy miért és miért épp most jött mindez elő belőle.

Akikkel erről beszéltem, első reakciójuk az volt, hogy megkezdődött a menekülés a süllyedő hajóról. Szerintem ez nem igaz, nem tartunk még ott. A hajó nem süllyed, legalábbis semmi jele annak, hogy idővel a víz alá kerül. Előbb-utóbb persze el fog süllyedni, és amikor majd elmerül, nagyon gyorsan tör be a víz, de elég a táblázatra nézni, hogy belássuk: ennek ma még nincs semmi jele.

Egy másik, jóindulatúbb változatban nem patkányokról és süllyedő hajóról esik szó, hanem arról, hogy a jobboldali, vagy mondjuk úgy, konzervatív értelmiség gyomrát is kikezdi az, ami most van. A jogállam lebontása, a szabadságjogok semmibe vétele, a lopásról nem is szólva. Mert vannak olyan emberi értékek, amelyek nem attól függnek, hogy valaki jobb, vagy baloldali, liberális netán konzervatív.

Én azt gondolom, hogy az igazság valahol máshol van. Ott például, hogy a valóban hívő embereket bántja, hogy kedvenc, magát kereszténynek mondó kormányuk nem Jézus tanításait követi. Nem segíti, hanem üldözi a szegényeket, az elesetteket.

Igaz, Orbán értelmisége idáig jól el volt ezzel a tudattal, valahogy elhelyezte a maga világrendjében – mitől változott volna meg ez hirtelen? Talán attól, hogy amit a kormány és médiája tesz, az már egyre többek számára vállalhatatlan. 2010-ben még tán trendi volt a NER követőjének lenni, mára ez jobb társaságokban kínos. Talán ennek adott hangot most Fábry és ezért lőtt fel egy figyelmeztető rakétát az övéinek. Azt üzente nekik: nem jó, hogy a Fidesz lesajnált, szomorú, önmagával megbékélni nem tudó helyet csinált a hazából.

Lassan a jobboldalon is eljön az ideje az ébredésnek. Az álom szép volt, a találkozás valósággal nehéz lesz.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Államformája: banánköztársaság

2018, november 25 - 14:12

Azért az elég félelmetes, hogy a magyar kormány orosz fegyverkereskedőkön keresztül mexikói drogbandáknak ad el leselejtezett fegyvereket, majd amikor az amerikaiak leleplezik az orosz fegyverkereskedőket, akkor azokat nem az amerikaiaknak, hanem az oroszoknak adják ki.

Ez már tényleg nem vicces, mint ahogyan az is legföljebb nevetséges, hogy Magyarországon menedékjogot kapott a volt macedón miniszterelnök akit hazájában korrupció miatt ítéltek börtönbüntetésre. Sokan nem is tudják, hogy milyen veszélyes országban élünk. Persze, mindez nem most kezdődött. Talán vannak, akik még emlékeznek arra a tavalyi történetre, amikor Komáromy Gergő, akit a Ligetvédők aktivistájaként ismerhettek meg a nem kormánypárti sajtóból tájékozódó olvasók, festékes lufival dobálta meg a Szabadság téri szovjet emlékművet.

Komáromy, akit gyorsított eljárásban 30 ezer forintos pénzbírságra ítéltek, utóbb bocsánatot kért az emlékmű megdobálásáért, azt mondta, hogy nem kellett volna ezt tennie. Ebben a bocsánatkérésben és belátásban bizonyára nagy szerepe volt a Komáromy elmondása szerint nagydarab, határozott fellépésű csecsen illetőnek, bizonyos Magomed Daszajevnek. Komáromy ugyanis egy videó üzenetet tett fel az internetre, amelyből kiderül, hogy a tíz éve Budapesten élő Magomed azzal fenyegette meg, hogy ismer egy csomó embert, „akik másmilyenek, mint ő, és most teljesen fel vannak dúlva, és veszélyben vagyok én is meg a családom is” .

Ez a módszer nagyon emlékeztet azokra az eszközökre, amelyeket egy ideje Oroszországban használ az ottani üzleti és politikai alvilág. Elsősorban gazdasági konkurensek és a politikai ellenlábasok elhallgattatására vetik be az ilyesfajta figyelmeztetéseket, mely fenyegetések az esetek többségében nem merülnek ki a verbális megfélemlítésben, előfordult, hogy erőszakba, vagy éppen halállal végződő cselekedetbe torkolltak.

Nálunk ezt megelőzősen nemigen fordult elő, hogy egy magyar állampolgárt és a családját egy idegen ország polgára Magyarország területén megfenyegesse. Normális országban – mondjuk így: demokráciában – a történet ott kezdődik, ahol nálunk véget ért.

A rendőrség felkutatja a magyar állampolgárt fenyegető csecsen illetőt, őrizetbe veszik és kihallgatják. Ezt követően előzetes letartóztatásba helyezik, majd a nyomozás során feltárják az ügy minden részletét, különös tekintettel a nemzetbiztonsági kockázatokra. Megállapítják, hogy volt-e alapja a fenyegetésnek, vagyis, hogy tényleg abban a helyzetben volt-e Magomed, hogy beváltsa a fenyegetést, vagy csupán blöffölt. Utóbbi esetben is súlyos, amit elkövetett, ha azonban bebizonyosodik, hogy Magomed valóban rendelkezik olyan eszközökkel és – mint mondta -, politikai kapcsolatokkal, akkor még ennél is komolyabb a tényállás.

Végül, miután mindent tisztáztak, vádat emelnek a magyar állampolgárt és családját fenyegető külföldi ellen, bíróság elé állítják, és amennyiben a bíróság bűnösnek találja, elítélik.

Ennyire egyszerű lenne ez a történet, ha Orbán Viktor Magyarországa, az Európai Unió tagjaként nem ápolna a szükségesnél is szorosabb, valamint veszélyesen átláthatatlan viszonyt az egykori Szovjetunió KGB tisztje által vezetett Oroszországgal. Az említett normális esetben az is elképzelhetetlen lenne, hogy Magyarország, amely nem szovjet tagköztársaság, hanem – hangsúlyozzuk még egyszer – az Európai Unió tagja, megengedné, hogy a területén idegen országbeli, jelen esetben orosz ügynökök tevékenykedjenek, és az ő megbízásukból üzletembernek álcázott nagytestű férfiak magyar állampolgárokat fenyegessenek.

Ahol köztörvényes bűnelkövetőknek politikai menedékjogot adnak, ott – Orbán Viktor szavaival – minden megtörténhet.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Kelemen Kristóf: Megfigyelők a Trafóban

2018, november 24 - 11:55

Hatvanas évek, Magyarország. Az állambiztonság figyelteti Michael Besenczyt, a magyar származású, angol férfit, aki filmrendezést tanul a Színház- és Filmművészeti Főiskolán: alapos a gyanújuk, hogy a vendéghallgató az angol hírszerzésnek kémkedik. A róla jelentő megfigyelők feladata: alakítsanak ki mély, bizalmas és akár erotikus kapcsolatot a célszeméllyel, és szállítsanak róla kompromittáló információkat. Bármennyi jól teljesítsenek is, az informátorok sem bújhatnak el egymás és az állambiztonság figyelő tekintete elől. Az ember pedig törékennyé válhat, ha a megfigyelt személy pillantásában hirtelen legsötétebb félelmeivel néz szembe.

A Megfigyelők Kelemen Kristóf harmadik rendezése a Trafóban. A Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk és a Pálinkás Bence Györggyel közösen készített Magyar akác után ismét a magyar társadalom működése kerül munkája fókuszba, a közelmúltnak egy olyan fejezete, amelyről még sokaknak vannak saját emlékeik. Emlékek, amelyekhez könnyen találhatnak kapcsolódási pontot a fiatal generáció tagjai is.

Előadók:
Somogyi Sándor („Rómeó” fn. ügynök): Baki Dániel
Michael Besenczy: Rétfalvi Tamás
Sárközi Judit: Józsa Bettina
Rózsa Erzsi („Puma” fn. ügynök)/Pataki elvtársnő: Réti Iringó
Horváth hadnagy: Jankovics Péter

Dramaturg: Turai Tamás
Látvány: Schnábel Zita
Zene: Márton Péter (Prell)
Archív felvételek: Barna Orsolya
Technikai vezető: Lengyel Ákos
Rendezőasszisztens: Totobé Anita
Szervezés: Kiss Réka Judit
Produkciós vezető: Böröcz Judit
Rendező, író: Kelemen Kristóf
Külön köszönet: Pálinkás Bence György, Szőnyei Tamás, Thury Gábor

Kelemen Kristóf az Esztrád Színház Művészeti Ösztöndíj nyertese.

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Házmesterország

2018, november 23 - 18:48

„Eleged van az egyetemen zajló, kéretlen baloldali politizálásból az órákon? Úgy érzed, véleménye és igaza egyedül a liberális oktatódnak lehet? Ha igen, írd meg nekünk a velemeny@888.hu e-mail-címre és megfelelő forrásvédelem keretein belül közzétesszük történeted.” A 888-ban, Házmesterország kormányának egyik internetes portálján olvashatjuk ezeket a veretes sorokat. Nem kell magyarázni, tudjuk, miről van szó. A legsötétebb korok legaljasabb embereiről, akiknek a szelleme ma is köztünk él.

Eszembe jut Irénke néni, a migránsvadász.

Irénke nénit a TV2 Mokkájában mutatták, még három évvel ezelőtt, a drága hölgy a déli határszakaszon teljesített szolgálatot. Önkéntes szolgálat volt az Irénke nénié, nem járt érte fizetség, tán még a költségeit is maga állta.

Régen besúgónak, nyilas házmesternek mondták volna a hivatalos okiratokban Friedrich Irene néven szereplő élőlényt, aki teljes harci díszben, lelkesen mesélte a Mokka riporterének, hogy miként telik egy napja. Hogyan kutatja fel a migránsokat, köztük gyerekeket, s adja őket a hivatalosságok kezére.

Családokat, a reménytelenségből a semmibe menekülő embereket.

Őrület, de van benne nemzeti együttműködő rendszer. Egy hetvenéves öregasszony távcsővel és mobiltelefonnal felszerelkezve, létrára mászva kémleli a migránsokkal teli horizontot. Bozótban kúszik, nyomot keres, mint egy indián – vicces volna, ha nem lenne véresen komoly.

Magyarországon vagyunk, az Irénke nénik országában. Akik félnek az idegenektől, mert úgy tudják, hogy veszélyt jelentenek az országra, de nem félnek attól, amitől valóban tartaniuk kéne. Az Irénke nénik simán lenyelik, hogy a miniszterelnök saját lábon álló vejének vállalkozása mindent visz. Hogy Orbán Viktor kötélbarátja, Garancsi István cége milliárdokért építhette fel a vizes vb létesítményeit, ráadásul egy olyan megbízás alapján, ami már kiírása előtt törvénytelen volt. Hogy Magyarország legjobban kereső gázszerelője az élet császára, Rogán propagandaminiszter helikopteren jár vidéki lakodalomba, a miniszterelnök magánrepülőgépen utazik kedvenc futballcsapatának külföldi meccseire.

Hogy Magyarország kormánya köztörvényes bűnözőt bújtat és menedékjogot ad neki.

Az Irénke nénik országában mindent meg lehet tenni. A szükségesnél drágábban építeni – uniós pénzből természetesen – mert az Irénke néniket az sem érdekli, hogy Kósa Lajost debreceni polgármester korában miért hívták Mr. 20 százaléknak.

Hogy stadiont építenek kórházi ágy, falusi kisvasutat iskola helyett. Hogy a független legfőbb ügyész felesége havonta ötmillió forintot keres az ugyancsak független Magyar Nemzeti Bankban.

Az Irénke nénik nem az országot szennyként ellepő korrupciótól, a hatalmi ágak kóros és káros összefonódásától, hanem a kilátástalanság elől menekülő – bennünket messze elkerülő – emberektől féltik az országot. Nem Garancsit, Mészárost, Tiborczot, Orbánt, Rogánt, vagy éppen Kósát dobják fel, hanem a határon egy szál ruhában menekülő szerencsétleneket.

Sunyi, álságos, földszintes világnézetük van az Irénke néniknek. Kegyelmet, könyörületet nem ismernek, a vészkorszak lett volna az ő világuk. Amúgy templomba járó, jó keresztények ők, könny szökik a szemükbe, ha meghallják a magyar himnuszt.

Ha a 888 olvasója vagy, jelentsd fel az egyetemeden oktató liberális tanárokat, a 888 majd szépen megírja. Jelentsél fel mindenkit, aki nem úgy gondolkodik, érez, mint ahogyan azt a Kedves Vezető és a belső Párt kívánatosnak tartja. Nyomd fel a tanáraidat, kozmetikusodat, orvosodat, anyádat, apádat, gyerekedet!

Legyél te is házmester, leplezd le a nép ellenségeit!

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak