Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 1 óra 24 perc

Henrik Ibsen — John Gabriel Borkman a Pesti Színházban

2018, december 18 - 15:56

Budapesten 1896-ban a Vígszínház megnyitja kapuit. Ugyanebben az évben Norvégiában Henrik Ibsen megírja kíméletlen színdarabját, a John Gabriel Borkmant.

A korrupt, önző bankár számára a pénz a mindent mozgató természeti erő. Bukása után börtön, majd önkéntes bezártság vár rá. De mindvégig hisz benne, hogy kiköszörülheti a hírnevén esett csorbát. Ám lehet-e utólag elégtételt venni a tönkretett életekért? Talán van remény, hogy egy új generáció képes mindent helyre hozni.

Az előadást Valló Péter rendezi, a főszerepeket Hegedűs D. Géza, Hegyi Barbara, Börcsök Enikő, Lukács Sándor, Vecsei H Miklós és Balázsovits Edit játsszák.

Bemutató: Pesti Színház, 2018. december 14.

John Gabriel BorkmanHegedűs D. Géza

Gunhild BorkmanHegyi Barbara

Erhart BorkmanVecsei H. Miklós

Ella RentheimBörcsök Enikő

Fanny WiltonBalázsovits Edit

Vilhelm FoldalLukács Sándor

Frida FoldalMárkus Luca e.h.

SzobalányTar Renáta

Ügyelő: KORMÁNYOSI MIKLÓS
Súgó: JÁROLI HELGA
A rendező munkatársa: FENYVESI LILI

Díszlet: HORVÁTH JENNY
Jelmez: BENEDEK MARI
Dramaturg: MORCSÁNYI GÉZA és BALASSA ESZTER

Rendező: VALLÓ PÉTER

(forrás:színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Rabszolgarendőri kérdés

2018, december 17 - 20:55

A mai nap slágertémájává vált, hogy az ellenzéki képviselők egy csoportja bejutott a királyi televízió épületében, és ott a biztonsági őrökkel találták magukat szembe. Az lehet kérdéses, hogy ezen őrök halmaza milyen közös halmazzal bír az olyan korábbi birtokvédőkkel, mint akik felléptek a diákokkal szemben a Fidesz székházánál, vagy a ligetet védőkkel szemben. Van egy röpke kérdés azonban, ami rendőrséggel kapcsolatban kezdett csiklandozni.

Nem az, hogy a karhatalom fellépése esetleg hagyhat némi kívánnivalót maga után. Ezt a képviselőket megillető védelem, illetve a biztonsági őrök fellépése kapcsán bárki megítélheti. Azonban az a kérdés érdekesebb lehet, hogy a rendőrség kirendelt állományának tagjai a normál szolgálati időben, vagy azon túlmenően is köteles-e a hatalom rendelkezésére állni? Nem ismerve a szolgálati szabályzat részleteit, pusztán a biztonságérzet szülte véleményem alapján az utóbbi lehet az igaz. Még akkor is, ha a vezénylő parancsnok nem biztosítja a vörösköd-effektussal küzdő biztonsági személyzet hangulatának a lehűtését. Ha azonban feltesszük, hogy a rendőrség tagjai túlmunkában is szolgálni tartoznak a rend védelmét, akkor vélhetőleg ezért némi rekompenzáció, például némi többletjövedelem is járhat nekik.

Így viszont előállhat az a sajátos helyzet, hogy a rendőrség egyes tagjai most az az elleni törvény ellen tüntetőket szívatják, akik éppen azt szeretnék elérni, hogy ne legyenek pótlékmentes túlmunkára kényszeríthetők. Ugyanis, van egy olyan érzésem, hogy az államhatalom is munkáltató. Munkáltatója a rendőrség, a honvédelem, a tűzoltóság, illetve valamennyi hatóság tagjainak. Ebben az esetben a kivezényelt állomány is érintettje lehet annak, hogy ő is három évig kuncsoroghat a pótlékaiért a törvény alapján. Eközben rémlenek olyan korábbi hangok is, amelyek szerint a „gyalogrendőr” korántsem tartozik a több milliós fizetéssel alkalmazott rétegbe.

Így érdekes lehet az a kérdés, hogy rendőrség egyes tagjai a „rabszolgatörvénynek” nevezett jogszabály életbe lépésében, vagy az az elleni tiltakozás esetleges eredményességében érdekeltebbek-e jobban? Ha pedig a tiltakozás sikerében érintettek inkább, akkor vajon mikor fog elkövetkezni az átfordulás? Amikor leteszik a pajzsot és hazamennek a legények. Miközben az sem kizárt, hogy a politikai erők ilyen-olyanságát emlegetők is rájönnek arra, hogy nem kell szeretni egyik ellenzéki pártot sem ahhoz, hogy utálják a társadalom nem kis részét provokáló, diktatórikus hatalomgyakorlást.

Tüntetés 2018. december 16-án

Kategóriák: Szervezetek

Bayer Zsolt nem bízik a magyar rendvédelmi hatóságokban – vagy csak polgárháborút provokál?

2018, december 17 - 16:00

A héten Volner János, aki a néppártosodott Jobbikból  a “Mi hazánk” nevű Pártba “nácult vissza” már hangot adott annak, hogy ha olyannak látja a tüntetők mostani felháborodásának mértékét, akkor összeszedi a  betyársereget és 300 jól képzett emberrel saját maguk tesznek rendet. Most pedig Bayer Zsolt venné a kezébe a gyeplőt és utcára hív. Mert neki elege van. Neki. Elege. 

Az állampárt ötös számú párttagkönyvének tulajdonosaként Bayer Zsolt úgy érzi, vagy inkább úgy érezteti vele a nagyfőni, hogy most aztán már tenni kell valamit. Most aztán már elég. Nem bízik ő a magyar rendvédelmi hatóságokban, hogy kézben tudnának tartani pár ezer fős diáktüntetőt, és felnőtt munkást. Pedig általánosságban nagyszerűen és tényleg profin végzik a rendőrök a munkájukat, egy-egy esetet leszámítva, amikor rendőrfurgon sötét magányában összevernek valakit, vagy szabálytalanul az adatvédelmi törvényeknek sem megfelelően egy kamerába bemondatják a tüntetők neveit, vagy felszólítás nélkül használnak könnygázt, illetve tepernek földre veszélytelen Momentumoshölgyet. Látva ezeket a kirívó példákat, talán emiatt sem bízik Bayer Zsolt a rendőrökben, és inkább utcára kívánkozik tüntetni, hogy tüntessen a tüntetők ellen:

“Azt hiszem, kezd elég lenni ezekből. Az őrjöngő, felakasztással fenyegető, törő-zúzó szar lumpenprolikból, meg az ennek örvendező médiagecikből, soros-csicskákból, mama kedvenceiből, fröccsöntött forradalmárokból. Készüljetek! Lassan ideje tennünk egy sétát, ahogy szoktunk! Se erőszak, se hőzöngés, se füstbomba, se dobálás, se törés-zúzás, se rendőrök elleni támadás – csak méltóságteljes, nyugodt erő. Ahogy szoktuk. Készüljetek! Elpofátlanodtak a kereszténygyűlölők, karácsonyutálók, kinyílt a pofájuk a Lenin-fiúknak. Készüljetek! “

Az Orbán rezsimnek mindenre megvan a maga embere, vagy alakulata. Van nekik ál-civil szervezetük, a CÖF. Van nekik ál-ellenzéke a különböző frakciók képviselői között, és van nekik egy ál-lovagkeresztes megmondóemberük is, akinek elege van. Most Bayer a soros, neki jutott ez a feladat, hiszen csak nem fogja “bemocskolni” Orbán vagy bármelyik közeli fullajtárja magát, inkább leosztják az éppen aktuális feladatot a jól eltartott csicskásoknak. Szinte hallani, ahogy Orbán mondja az ügyben most érintett csicskának:

 Zsótikám, most jön a te feladatod: hívjad az embereket utcára tüntetni, a tüntetések ellen – és mondjad, hogy piszkosul, nagyon eleged van. De nagyon nagyon. Ki ne felejtsd a mondataidból, hogy Soros. Meg valahogy keverd bele, hogy karácsony és kereszténygyűlölők, hiszen tudod December van, ezért időzítettük mostanra a rabszolgatörvényt minden áron keresztülvivését, hogy ezeket használjuk a kommunikációnkban, ha probléma merülne fel. Most pedig itt a probléma, hogy az emberek elégedetlenkednek,  zúgolódnak. Nem szeretem ha zúgolódnak.  Zsótikám, tudod te hogy kell uszítani, csináld, csináld, jól csináld! Tudod nem hagyunk az út szélén soha, csak ha nem teszed azt amit kérünk!

..és lám ahogy várható volt Zsolti, a Bayeréktől engedelmeskedik. Mit engedelmeskedik.. rohan a klaviatúrájához, hogy végre testhezálló feladatot kapott megint. Már füstöl is a billentyűzete, és huss kint is van reggelre a post a megmondóember blogján. Gyűlölködnie kell, és hülyeségeket beszélni szintén magyar emberek ellen, ahelyett, hogy ezt – ahogy egy jogállamban elvárható lenne, ha abban élnénk – a rendrakást a rendvédelmi erőkre bízná, akik csak képesek kordában tartani pár ezer fős tömeget, gondolom én. B. Zsolt nevű lovagkeresztes és Volner János a betyárseregével nem így gondol a magyar rendvédelemre meg arra, hogy az állam meg tudja védeni magát. Neki, nekik már elegük van a zúgolódásból. Ne zúgolódjon mááá’ senki, egy kis rabszolgatörvény miatt, egy kis saját különbíróságok létrehozása miatt, amivel végleg beszántják a független bírásgodás intézményét, és ez csak kettő a most szerdán szabálytalan szavazáson elfogadott pontokból. Ne, ne ne, ne zúgolódjon se diák, se munkás, se szülő, se idős, mert Zsoltit zavarja!!

De nézzük miket is írt a lovagkeresztes ember, aki miatt 111-en adták vissza saját lovagkeresztjüket közösséget nem vállalva vele.

  • Elege van az őrjöngőkből, törő-zúzó lumpenekből – Mondja Bayer, de ha komolyan vennénk szavait és nem megrendelt kérésről lenne szó, akkor azt kell gondolni, hogy a magyar nyelvvel áll hadilábon, és nem tudja mit beszél, amikor ilyen szavakat használ: örjöngő, törő-zúzó. Vagy csak elfelejti, hogy 2006-ban lángolt Budapest a szó szoros értelmében – azaz valódi őrjöngés, sőt alkotmányos rend megdöntése elleni kísérlet történt törés, zúzás, tankkal masírozás történt. Vagy tán elfelejtette azt is, amikor Orbán Viktorék saját maguk kezdték elbontani a rendőrkordonokat a Kossuth téren? Dehogy felejtette el, de neki csicskásként most és a pillanatnak kell beszélnie, és most ezt kell mondani a Fidesz hívőknek címszavakban, hogy: Karácsony, Soros, Kisjézuska, szánkók, nem tisztelik. Ebből kell kihozni valami mondatszerű képződményt a lovagkeresztes megmondónak. Ja és hogy elege van! Neki.
  • 2- felakasztással fenyegetőkből is elege van – Mondja Bayer. Aki elfelejti, hogy az akkor még nem Házelnökként pedellus hatalmi úrnak képzelő Kövér László, lényegében kötelet ajánlott annak, aki nem érti, nem ért egyet a politikájukkal. Ma már ez a köteles beszédként elhíresült Kövér mondat semmiség is, amikor napjaink Magyarországában mindennaposak az olyan bayerzsoltis gyűlölködések és uszítások, mint a “szanaszét kell verni a civilek pofáját és taknyukon, vérükön kell őket kirángatni” Mondta teljesen keresztényi hangvételben Bayer, és mint véleményformáló ragasztja tovább ezt a gyűlölettel teli tempót a társadalomra..
  •  A Soros csicskákból is elege van Bayernek. Bizony a csicskaság az szánalom, Zsolti tudja ha saját magából indul ki, de ha hozzátesz azt a szót, hogy “Soros”, az már mindennek a teteje, vagy alja – nézőpont kérdése. Nem nagyon mondta Bayer, hogy kik a Soros csicskák és mit kell ezen érteni, de az tény, hogy a kormány tagja és az egész Fidesz Soros támogatásával kapott hatalmas löketet a kezdetekkor, és Soros ösztöndíjasok sora ül a Fideszben, illetve a kormányban, akik fejébe a spekuláns támogatásával került néminemű értelem. Bayer Zsolt csak ködösen beszél, nyilván mert a lebutított hívőknek a köd jelenti a maximális világosság, de ami kristálytiszta és dokumentált: A Rajk- és a Bibó-szakkollégium, melyekből a Fidesz is kinőtt Soros támogatta. A Fidesz maga anno (még nem pártként) a Soros Alapítványtól kapott dollárban is óriási támogatást. Ebből jutott az országos hálózat kiépítésére is, irodákra, irodaszerekre, berendezésre. Orbán Viktor 88 áprilisától a Soros Alapítvány támogatásából alapított Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt. Soros-pénzből alapították a Századvég című folyóiratot, és Soros támogatta a szerkesztését. 1989 szeptemberében Orbán Viktor Soros-ösztöndíjasként Oxfordba utazott, ahol a Pembroke College-ben kutatási témája „a civil társadalom eszméje az európai politikai filozófiában” volt. Deutsch Tamás szintén Sorosnak köszönhetően járt egy Magyarországon és Angliában működő menedzseriskolába, valamint a University of Tennessee-n. Kövér László (tudják, aki kötelet ajánlott politikai ellenvéleményen lévő honfitársainak)  is az alapítvány támogatásával kutatta a közép-európai társadalmi mozgalmakat. Németh Zsolt és Szájer József Oxfordban tanult Bayer Zsolt felfogása szerint mai értelemben véve Soros csicskaként. Schmidt Mária két társával együtt több millió forintot kapott kutatásra. Egy jeruzsálemi konferenciaútját is az alapítvány fizette, majd az Indiana Universityn is tanulhatott. A ma szintén tele szájjal sorosozó Kósa Lajos 250 dollárért vehetett részt ’88-ban a dubrovniki nyári egyetemen, ezekből a kurzusokból nőtt ki később a CEU maga. Fellegi Tamás anyagi támogatást kapott arra, hogy a Connecticuti Egyetemen PhD-zzen, Sorostól. Bába Iván, a második Orbán-kormány külügyi államtitkára Soros pénzből kutatott, majd ő lett a Kelet-Európa Kutatócsoport vezetője. Hörcsik Richárd, a Fidesz korábbi frakcióvezető-helyettese ’87 és ’89 között részesült  Soros-ösztöndíjban, Cséfalvay Zoltán Soros pénzből kutatott palóckodást, Soros-ösztöndíjas volt a lex CEU-t államfőként szignózó Áder János is. Habony Árpád a Soros Alapítvány által  megtámogatott könyv- és papírrestaurátor-képzésre járt. Nem apanázst kapott, hanem közvetlenül a szervezetnek dolgozott Mikola István, Stumpf István. A CEU-n tanított Illés Géza, és oda járt Kovács Zoltán kormányszóvivő és Kumin Ferenc New York-i főkonzul. Berzétei Ákos külügyi helyettes államtitkár 2016 kezdett a Soros Egyetem, azaz a CEU Business School-ban, tanulmányait a magyar külügy fizeti, amely több milliós tétel. Bayer Zsolt valószínűleg őket véli Soros csicskásoknak, mert egyébként nem nevezett meg senkit, a ködös és ma csak gyűlölet szítására alkalmas Soroscsicskázással.
  • 4- méltóságteljes, nyugodt erő-t mutatna Zsolt – Hozzáteszi, “Ahogy szoktuk”. Bayer igen “méltóságteljesen” szokott viselni úgy általában mindent. Ugye?! A már fentebb idézett “szanaszét kell verni a civilek pofáját és taknyukon, vérükön kell őket kirángatni..” és más hasonlóan uszító, gyűlölet- és hangulatkeltő mondata bizonyára azt a mély keresztényi, azt az alapvető emberi és azt a méltóságteljes habitust sugározza. Már már életében a szentek közé kívánkozik a szavai alapján is. Bayer békés, és méltóságteljes képe fikciónak életképes, de sem nem méltóságteljes, sem nem békés.

Mindent összevetve Bayer és a békemenet utcára hívása azt mutatja, hogy Bayer nem hisz a rendvédelmi erőkben, nem hiszi, hogy a rendőrség képes pár ezer fős tüntetést biztosítani és neki mindenáron össze kell terelni egy sétát a zűrzavar kedvéért és megmutatni, hogy ki az úr. A pártkasszából futja vidékről, akár Lengyelországból Pestre buszoztatni embereket akiket felvonultat diákok, fiatal munkások, dolgos magyar munkavállalók, gyermekük jövőjét féltő szülők és nagyszülők ellenében. Mert neki elege van, hogy zúgolódik a tömeg! Neki. Elege van.

A keresztényi és szeretetteljes békemenet szervezője, utcára hívná egy “sétára” embereit – a balhé kedvéért.

Bayernek csak annyi a dolga, hogy a saját habitusából kifordulva leírja 5-6 mondatban, hogy “békésen, méltóságteljesen” sétálni akar, aztán tudatosan a többit a tömegre bízza. Hiszen tudja, hogy  ha találkozik a két csoport az egymás zrikálásán, fütyülésén kívül jön majd a szokásos kurvaanyázás, büdöszsidózás, komcsizás, buzizás, cigányozás majd ezekből lökdösődés, és ki tudja hová tud tovább eszkalálódni egy ilyen. Talán polgárháborúba nem, de az elemi alapot a szélsőséges Bayer –  és vegyük hozzá – a szintén szélsőséges Volner a betyársereg összetrombitálásának lehetőségével készséggel megtette, megteszi. Aztán mossák kezeiket, hogy ők csak békés sétára hívták az embereket, meg ha a rendőrség nem birkózna meg a feladattal… és blablablabla.

A Volner János-féle szabadcsapat, a betyársereg kart lendíteni tud. Tanulták a történelem egyik legismertebb tömeggyilkosától.

A Bayer, meg a Volner egy felelőtlen önkéntes rendteremtést hirdetett, ott ahol van rendvédelem – azaz tudatosan félelmet keltenek, és provokálnak! Őket, azaz a 2010-óta kiépült rezsim működését a korlátlan állami források mellett a megosztottság tartja hatalomban. Ha elvész a megosztottság, akkor a rezsim és az összes bűnük kártyavárként omlik rájuk, amelynek akkora a súlya, hogy azt nem élnék túl politikailag. Ezért minden eszközzel, foggal és körömmel, de tartani kell a most még erősnek tűnő kártyavárat, akár gyűlöletkeltéssel, önkéntes rendvédelmi szabadcsapatokkal, bármivel.

CanadaHun olvasó

Kategóriák: Szervezetek

A hatalom a tüntetés ellenzéke

2018, december 17 - 15:15

Készült egy összeállítás, nem általam, arról, hogy a mostanában zajló tüntetések milyen tudósításokat váltanak ki a világsajtóban. Azzal a kísérő-kiemeléssel, hogy „Kovács Zoltán felkötheti a gatyót, ha cáfolni akar……”. Ámde, alig hiszem, hogy a nevezett, egyébként a CEU-n végzett, politikus érdemben cáfolni akarna bármit is. Neki megmondták, hogy mit kell képviselnie, és ő azt képviseli. Ezért fizetik.

Mondhatná persze, hogy a becsület a gerinc nála többet ér, de talán nála nem ér többet. Meg talán van az a pénz, beosztás, látszólagos felelősségátvállalás, amiért még talán saját magát is meggyőzi arról, hogy neki, illetve a személyes háttérhatalmának van igaza. A nemzetközi sajtót, bármilyen kellemetlen is ilyeneket leírni, a tömegek nagy ívben leszarják. Nem azért, mert nem érdekelhetne sokakat, hanem azért, mert egyrészt nem ismerik, másrészt sem ismerik. Már a nyelveket sem feltétlenül, amelyen megjelennek. Meg azokat a csatornákat sem feltétlenül érik el, ahol hozzájuthatnának. Azok a százezrek, akik pedig már kivándoroltak, aligha fognak hazajönni tüntetni. Nem véletlenül írtam már évekkel korábban, hogy Orbán Viktornak elemi érdeke az, hogy az országot a Schengen fémjelezte zónában tartsa. Alkalmasint: „Beszorulva abba a szerepbe, ami a rabszolga-béren alapuló összeszerelő-kultúrát képes ’kiajánlani’ a partnereknek. akik a termékeket ’természetesen’ a megszokott áron kínálják”.

Egy másik ponton sokkal kínosabb lehet a jelenlegi helyzet. Nevezetesen ott, hogy kikezdheti azt a helyzetet, amit a megosztott, és egymással civakodó ellenzék léte jelent a hatalom számára. A „rabszolgatörvénynek” nevezett jogi konstrukció, amelynek valószínű céljaként látszik a gazdasági exodus okozta munkaerő-hiány éppen úgy, mint a közszolgálatban zsarolható munkaerő kizsigerelése, illetve a szabadideje egy részének ellenőrzött körülmények között való eltöltetése ugyanis közös nevezőt jelenthet. Mindazon szakmai és politikai szereplőknek, akik nem értenek vele egyet. Akár még olyanoknak is, akiknek a Fidesz eredeti politikai koncepciója szimpatikus volt, de az úrhatnám nagyképűség, a hatalmaskodó szemétség megtöltötte a hócipőjüket. Az tehát hogy a tüntetések hibahatáron bőven túlmutató szimpátiát váltanak ki, és a tevőleges közreműködők száma sem nulla, különösen kínossá teheti a kormány némely tagjának ezt az egészet.

Ennél már csak az lenne kínosabb Orbánnak, ha a tüntetésekből mozgalom szerveződne, és volna egy szervezet, vagy egy vezető, aki tényleges, jövőbe mutató politikai programot hirdetne. Nem három napra, és nem a pillanatnyi indulatok leföldelésére, hanem évekre előre. Aligha véletlen, hogy ennek a lehetőségnek igyekeznek keresztbe feküdni. A közelgő Karácsony látszólag a hatalomnak dolgozik. Mert akár a kereszténység megtámadásának a jelszavait is el lehet pufogtatni. Némi sorosozással összekötve az antiszemita felhangokat is meg lehet próbálni igába fogni. Gyakorlatilag megpróbálva azt, hogy magukat a tüntetőket próbálják egymásnak ugrasztani. Miközben a surranópályán azért bejátszották a pályára a határon túliakkal való szembefordítás lehetőségét. Bízva abban, hogy csak részt vesznek, illetve nem tiltakoznak, közülük elegen ahhoz, hogy az uniós választásokba bevont státusz-polgárok biztosítsanak némi előnyt Orbánnak.

Egyébként azt az esetleg képekkel, jól beállított véletlen felvételekkel is igazolt jelenséget nehéz lenne tagadni, hogy elhangozhattak a kereszténységet nem éppen középpontba állító tirádák. Ahogy lehet óbégatni a nemzeti karácsonyfa felgyújtási kísérletéről is. Akár leterroristázva mindenkit, aki nem ért egyet azzal, hogy rabszolgaként, a nagy népi abúzus ostoba alanyaként kezelje a hatalom. Azonban ez utóbbiakkal kapcsolatban pár kérdés is lebegni kezdhet a levegőben. Például az, hogy ezek a megnyilvánulások milyen politikai támogatást kaptak, illetve melyik média az, amelyik, akár passzív, tudósításnak beállított, reklámot biztosít hozzá? Illetve az is, hogy a tüntetéseken részt vevő tömegek mennyire vették védelmükbe a csőcselék-módszertant alkalmazó provokátorokat? Azt a kérdést meg úgysem fogják egyelőre feltenni, hogy a provokátorok milyen politikai erőkhöz kötődtek valójában? Noha talán ez utolsó kérdés menthetné fel leginkább a hatalmat az alól gyanú alól, hogy esetleg azt a rég várt, előkészített, és Orbán hatalmát izomerővel biztosító icike-picike rendkívüli állapotot szeretnék már végre startvonalra állítani. Mert egy központosító hatalom mégis csak a hatalmat esetleg kikezdő, megkérdőjelező tüntetések ellenzéke. Ugyanakkor az ellenzéki politikusoknak hatalmas felelőssége lehet abban, hogy ez a tiltakozás ne jusson a többi, korábbi kísérlet sorsára. Ne egy program nélkül ellaposodó, kiüresedett morgássá csituljon. Olyan eseménnyé, amelynek a végén Orbán Viktor elszalajtja Szijjártót, Gulyást, vagy másokat a következő adag szotyiért. Miközben a tiltakozások leföldelődnek a semmibe.

Kategóriák: Szervezetek

A másik dolog, ami nincs

2018, december 16 - 16:39

Az egyikről tudjuk, mert D. Cornstein, az USA frissen kinevezett magyarországi nagykövete izibe kijelentette, bár még a Szabadság-tér sarkáig se jutott el, az az antiszemitizmus. Ha ő mondja, biztosan nincs. Ha a mi potentátjaink mondják, az azért némi gyanúra ad okot, habár, mint a Nemzetvezető Testvértől tudjuk, ne azt figyeljük, mit mondanak, hanem, mit cselekszenek. Mondjuk, sorosoznak, de természetesen azzal nem zsidóznak.

Hanem, itt van ez a másik dolog, ami Orbanisztánban nincs: a rasszizmus. Tekintsünk el most a migráncsos torzulásától, vegyük színtiszta eszenciáját, a Nemzet Gyámolítójának irányadó szavait: „ nem fogadjuk el a migránsok kényszerbetelepítéséről szóló kvótát”. Ez eddig rendben van. A 70 éves Jancsi néni, akinek egyetlen hírforrása az M1, valóban ódzkodik a migráncsok megjelenésétől – igaz, annak az Alföld közepén, vagy a Karancs alján elég kicsi a valószínűsége, node, hátha! Ráadásul még megpocsékolnák! Igaz, valszeg másnap is arra járna, mert hátha…

Node, folytassuk a Nemzet Gyámolítója veretes szavainak ismertetését: „ mi sem akarjuk a magunk mingránsait elosztani Európában!” Vagy valami ilyesmi. Ez, kérem tisztelettel, tömény cigányozás, vagyis, rasszizmus. Igaz, hogy mi magunk, Árpádostól e tájt szintén migránsok vagyunk, de micsoda különbség!

Csakhogy, a Nemzetvezető Testvér elfelejtett valamit – vagy hiányos ismeretei okán soha nem is tudta – hogy a cigányok, biza, árja nép. Nem úgy, mint az erősen vér- és génkevercs büszke magyarok, akik ráadásul a Szíriuszról származnak. Hitler nem véletlenül akarta kiirtani a cigányokat, mert micsoda dolog, hogy egy nyamvadt, indiai származék éppolyan árja, mint az ő teutonjai? Igaz, büszke magyarjainknak is – habár szövetségesei voltak – a háború után alárendelt szerepet szánt. Amire jók vagyunk: a szolganépét. Pedig akkor Kertész Ákos még nem fogalmazta meg örökbecsű szavait, de mintha József Attila már célzott volna rá: „ezer éve magával kötve, mint a kéve sunyít, vagy parancsot követ.”

Nomeg, itt van a nagyon nemrasszista kormányzati állásfoglalás, ami azért nem igazán csak Orbánék bűne: a romák nem integrálhatók. Ráadásul, kaszttá váltak, ahogy Indiában is. Tudjátok, mi a kaszt? Nos, nem egy népcsoport jellemzője, hanem egy komplex dologé. Hogy nem integrálódtak? Mégis, mijafasztól integrálódtak volna?

A mindenkori központosított állam – ma meg pláne az van – hierarchiát teremt, amit saját érdekében hoz létre, és körömszakadtáig véd. A fehér ember fölötte áll a színes bőrűnek, a magyar a nem magyarnak, a keresztény a nem hívőnek, főleg a zsidóknak és muszlimoknak, pedig vallásuk kultúrája évszázadokkal megelőzi a keresztényekét, akik még a kereszt jele előtt is csak egy döglött hal jelét viselték, főleg, a migránsnak, pláne, a belső migránsnak nevezett cigánynak!

A férfi mindig megelőzi a nőt – mondjuk, ezt egy, az út szélén vonuló cigány család elég látványosan bizonyítja – a hetero a homokost, a szegény meg maga tehet róla, hogy szegény.

Folytathatjuk az alá- és fölérendelések sorát, de tény, hogy a cigányok mindig alul maradnak. Hogy miért? Mert ugyan nincs rasszizmus – micsoda illetlen dolog lenne – de kasztrendszer, az van. Volt is, bár az átkosban még némi rózsaszín mázzal leöntötték. A mostani kasztoknak minden jár – cím, vagyon, kolbászból kerítés (de legalább is, kolbásztöltés), stadion, csak egyetlen kasztnak nem jár semmi. Mert hát, úgysem tudnak élni vele.

Amúgy Orbanisztánban ezen kívül még sok más dolog sincs. Most csak egyre koncentráltam.

Amúgy biztosan mindenki ismer egy rendes cigány embert. A végén mégis a cigány tábor megy az égbe…

Ille István

Kategóriák: Szervezetek

Ez nem diktatúra

2018, december 15 - 18:11

Nem áll meg a fekete autó a ház előtt. Nem internálnak. Nem zárnak börtönbe koholt vádakkal. Nem veszik el az útleveledet. Nem szólnak bele a magánéletedbe.

Elmehetsz az országból. Vissza is jöhetsz. Kimehetsz tüntetni. Leírhatod a véleményed. Vannak választások és politikai viták. Törvények. Szavazás. Mi bajod, hol itt a diktatúra? Mi ez a bérrettegés és picsogás?

Nem törnek az életedre. Nem akarnak beszervezni ügynöknek. Nem zsarolnak a gyerekeiddel.
Csak éppen.

Csak éppen a más politikai nézetet valló laptól elpártolnak a hirdetők. Megsúgják, hogy a cégük nem kap több állami megrendelést, ha ott hirdet. Csak éppen az ellenzéki lapot pont eladják, és hát sajnos veszteséges volt, és megszűnt, hiába, ez a szabadpiac. Csak éppen a megnyert pályázati pénzből kizárólag ezzel és ezzel a céggel dolgoztathatsz. Csak éppen a pályázatot az az egy nyeri, akinek testre volt szabva. Csak éppen az, aki visszacsorgatja a megfelelő honatya zsebébe a százalékot.

Csak éppen nem hívnak meg, törlik az előadásodat, visszamondják a felkéréseidet. Csak éppen figyelik a privát fészbúk oldaladat. Csak éppen feljelentgetésre buzdítják a diákjaidat. Emelik a fizetésüket, neked pedig marad a túlóra. Csak épp eltűnt a nyugdíj, a lakáskassza, és ha János bácsi rákérdez, hová tűnt, te már csak arra kérdezhetsz, hová tűnt János bácsi. Mert furcsa módon azért az egyiket autó üti el, a másik öngyilkos lesz. A harmadik meg ha nem is gyilkosság, vagy öngyilkosság, de karaktergyilkosság áldozata.

Csak épp megfagynak az erdőn a hajléktalanok, mert attól még, hogy a városból a börtönbe viszik őket, még nem lesz több férőhely a szállókon. Csak épp előbb jön a migránsellenes kampány, mint maguk a menekültek. Csak épp konzultációnak hívják a szájbarágást. Csak épp állami pénzen kampányol a kormánypárt. Csak épp elhallgattatják a képviselőket a parlamenti vitában. Csak éppen a győztes kapja a kompenzációt. Csak épp elhitetik veled, hogy az állami pénz a kormány pénze, nem az adófizetőké. Csak épp a közpénzek elvesztik közpénz jellegüket, a közjogi méltóságok pedig előbb a közjogukat, aztán a méltóságukat. Vagy fordítva.

Minden rendben, élheted az életed, a boltokban van banán, csak épp ha bajba kerülsz, nincs szociális háló. De van kilakoltatás, égbe szökő albérletárak önkormányzati bérlakás nélkül. Élheted az életedet, ha épp nem vagy családon belüli erőszak áldozata, mert akkor jobban jársz, ha belehalsz, nem védenek meg, az Isztambuli Egyezményt valami pitiáner indokkal csak nem ratifikálják, dehogy, még gender lesz belőle. Amiről elhitetik, hogy valami szörnyűség, amit most találtak ki, hogy megmételyezzék a tiszta magyar lelkeket, mintha a fogalom nem létezne száz éve. A nő úgyis jobb, ha otthon marad, szüli az unokákat, az udvarra se megy ki, nehogy átessen valami vak komondoron. Mi vagyunk lassan a vak komondorok, behunyjuk a szemünket, ne is lássuk, hogy ki ver kit, átesnek rajtunk az áldozatok, lekushadunk, tűrjük.

Járhatsz dolgozni, tanulni, szórakozni. Csak épp megszavazzák a négyszáz óra túlórádat, három év múlva kifizetik, ha még élsz, elzavarják az egyetemedet, elveszik a színházad támogatását. Csak épp páros lábbal szállnak bele abba, amiben hiszel. Legyen az kereszténység vagy nemzet. Legyen az oktatás szabadsága és minősége. Szájukra veszik, ami kedves neked, és már nem tudod jó ízzel mondani, hogy magyar vagy keresztény. Pedig több közöd van mindkettőhöz, mint nekik. Csak épp megtehetik. Csak épp megtehetnek veled bármit.

Élheted az életed, amíg nem kerülsz kórházba, és halsz meg a sürgősségin a nyolcadik óra szenvedés után, vagy a mentőben, amivel intézményről intézményre szállítanak, hogy valaki megkönyörüljön rajtad. Amíg nem szülsz korababát, akit nincs hol, nincs kinek ellátni. Amíg nem leszel rokkant, akinek nem jár támogatás, kerüljön vissza kéz vagy láb nélkül akár a munka világába.

Főzheted a pálinkát, nézheted a magyar focit a fűtött stadionban, nem gyűjtenek össze, hogy ott lőjenek halomra, mint a diktatúrában szokás.

Ez nem diktatúra, nincs itt semmi látnivaló, lehet hazamenni.

Kiss Judit Ágnes

Kategóriák: Szervezetek

Tökéletlenek a Centrál Színház Kisszínpadán

2018, december 15 - 09:35

Önnel is gyakran előfordul, hogy nem emlékszik pontosan kicsoda? Mindenesetre Claire-rel ez a helyzet: minden reggel úgy ébred, hogy az agya minden információt törölt. Szerencsére minden reggel megérkezik a férje, és elmondja, hogy a narancslét nem szereti, de a kávét igen, hogy van egy tinédzser fiuk, illetve azt, hogy ezt a beszélgetést minden reggel megismétlik. Egy nap azonban, miután a férj távozik, egy símaszkos férfi bújik elő az ágy alól, és így szól: „Tyak femmi pánik! Megföktetlek innen!”
A Tökéletlenek éjfekete humorú, fergeteges komédia, melyben semmi nem az, aminek látszik, senki nem az, akinek mondja magát, továbbá… „Kéfőbb lef idő mindent elmagyarávni. Moft tünéf!”

(forrás: színház)

Szereplők:

Pokorny Lia…………………. Claire
Rudolf Péter…………………. Sánta férfi
Schmied Zoltán…………….. Richard
Nagy-Kálózy Eszter……….. Gertie
Botos Éva…………………… Heidi
Rada Bálint………………….. Kenny
Vári-Kovács Péter………….. Millet


Szerző | David-Lindsay Abaire
Fordította | Upor László
Rendező | Szikszai Rémusz

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Nem leszünk Európa Kínája!

2018, december 14 - 18:15

Emlékeznek? 2011, megérkezik az új Munka törvénykönyve. A kormány azzal érvelt, azért kell lepusztítani a munkavállalói jogokat, mert munkanélküliség van és a „rugalmasítással” majd új munkahelyek jönnek létre. Most 2018 van, teljes munkaerőhiány, és a kormány megint azzal érvel, hogy a „rugalmasítás” a megoldás. Bármi is van, ők a dolgozót húzzák le. Mert félreértés ne essék, a „rugalmasítás” magyar verzióján azt kell érteni, hogy „azt csinálnak a melóssal, amit akarnak – ahogy ezt a tüntetéseken is hallottam.

Amióta ez a rémálom beindult és majd rádöntöttük a Házat Kósára, Lezsákra, folyamatosan az érintettekkel konzultálok és minél mélyebbre megyek, egyre inkább azt látom, hogy az új szabályozás-egy ördöglakat.

Ott van például a fából vaskarika, az elrendelhető „önként vállalt túlmunka”. Ahogy egy szakszervezetis fogalmazott: „nálunk önkéntesség a véradásnál van, a munkavégzést elrendelni szokták”. Hiába mondja a kormány, hogy a munkavállaló és a munkáltató majd szépen megegyezik egymással a túlórákról, erről szó sincs, a munkaviszony természete nem ilyen. Mennyire lesz például önkéntes az a túlóra, amibe amiatt megy bele valaki, mert különben nem kap jó féléves értékelést és nem lesz bónusz? De a munkavállaló „hozzájárulásával” is lehetséges a munkarend-módosítás a javaslat szerint: ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy a dolgozó dönthet úgy, hogy lemond a túlórapénzről, a beleegyezése ugyanis azt jelenti, hogy ugrik a pótlék — na most mutasson nekem Kósa Lajos olyan dolgozót, aki önként és dalolva lemond a túlórapénzről! Mi ez, ha nem a munkáltató érdekeinek a gátlástalan kiszolgálása? Ezzel ellehetetlenítik a szakszervezetek azon törekvését is, hogy megdrágítsák az így elrendelt túlórát azzal, hogy súlyos pótlékot harcoljanak ki érte. Pedig kezdettől arról beszélnek, hogy ez a javaslat növeli a túlórával szerezhető pénzt, ennek éppen a fordítottja igaz: többet kell majd túlórázni, de kevesebb pénzért.

Egyébként ezzel az „önkéntes túlóra” javaslattal önmagával is szembemegy a Fidesz — pár éve az új Munka törvénykönyvénél még az volt a mondás, hogy erősíteni akarják a kollektív megállapodásokat. Ehhez képest most épp az ellenkező irányba mennek. A Törvényalkotási bizottság módosítója szerint a 400 óra túlmunkára „egyénileg” lehet majd leszerződni, ami áttöri a kollektív megállapodások rendszerét. Rettentő veszélyes vizekre eveznek ezzel, mert olyan szintű kizsákmányolás előtt nyitnak utat, amivel szemben épphogy védelmet kellene nyújtaniuk. Ahogy az egyik szakszervezetis fogalmazott: kiszolgálóország lettünk, ahol a tőke mindenáron való kiszolgálása a cél.

A munkaidőkeret 3 évre emelése is arról szól, hogy lehetne még jobban játszani a túlórákkal. A szakszervezetek teljes megrökönyödéssel beszéltek erről: szerintük már az egy éves keret vagy elszámolási időszak is teljesen követhetetlen és a munkaidő végtelen variálására ad lehetőséget. Mivel a munkaidőkeretben tömbösített a munkabeosztás, ha a pihenőnapokat „lecsúsztatják”, akkor nem is kell túlórapénzt fizetni. Ennek a lehetőségét tágítaná a végtelenségig a 3 éves munkaidőkeret. Ráadásul, ha mégsem adnak ki minden pihenőnapot, akkor sem kell a keret végéig, azaz 3 teljes évig kifizetni a túlórapénzt. Ez is tehát egy olyan dolog, mintha Kósa Lajos beleírta volna a törvénybe, hogy a munkavállalók megegyezhetnek a munkáltatókkal úgy, hogy lemondanak a túlórapénzről. Megintcsak azt kérdem: ismer Kósa Lajos olyan dolgozót, aki belemenne, hogy 3 évig kelljen várnia a túlórapénz kifizetésére? Én nem. És nem is reális, egy dolgozó átlag egy évet tölt egy munkahelyen, ahogy azt a szakszervezetek mondták.

Készült egyébként egy kiváló felmérés, az Audi Hungária Független Szakszervezet végezte és egészen elképesztő eredmények születtek – amik, gondolom, más vállaltoknál is hasonlóak lennének. Például, hogy a munkaidő-beosztással már most gondok vannak, sok a túlóra, kevés idő jut a családra és a pihenésre, a dolgozók 70 %-a kimerült, folyton fáradt. Már az sem ritka, hogy a dolgozók azért vesznek ki egy nap szabadságot, hogy végre valamennyit pihenhessenek. Mindenhol halljuk, régi munkatársak is fontolgatják azt, hogy elhagyják a céget és külföldre mennek, mert nem bírják és mert egyszerűen nem tudnak időt tölteni a családjukkal. Fiatalok mennek tömegével külföldre, mert ott nemhogy többet kell kevesebb pénzért dolgozni, hanem kevesebbet több pénzért. És a kormány ahelyett, hogy ebbe az irányba menne, egyre csak ront a helyzeten. Kinyírja például a cafeteriát: az adómentes lakáscélú támogatással először belehajszolta az embereket a hitelekbe, most meg egyszerre kivezeti, ahogy az albérlet-támogatást vagy az egy évig élt diákhitel-törlesztési támogatást is. Mindig ugyanaz az átgondolatlan, felelőtlen kapkodás, amire nem lehet jövőt építeni.

És nem is akarnak, mert ha akarnának, beszélnének az érintettekkel. A nulla társadalmi párbeszéd, vagyis az a tény, hogy semmibe vették az embereket, legalább olyan felháborító, mint ez a javaslat maga. Ha valamit meg akar tanulni Kósa a németektől, az inkább az lehetne, ahogyan a szakszervezeteket a kezdetektől bevonják a folyamatba, de úgy, hogy a végén sokszor egységes javaslat születik az érdekképviseletek részéről – nem azért, mert egyik elnyomja a másikat, mint itthon, hanem azért, mert egyik partnernek tekinti a másikat. Ezt tanulja meg, illetve azt, hogy az ember nem robot: hogy gondolja Kósa, ha egy targoncás 12 órázni fog 3 napig, elfárad és baleset történik – olyan súlyoknál és értékeknél nem kis dolgokról beszélünk! – akkor mégis ki lesz a felelős?! Szerintem az a cég, amelyik egy ilyen törvényt alkalmazni mer, sőt, adott esetben lobbizik is érte – és nem az agyonhajszolt munkás.

Kiszolgálni a tőkét, mindenáron – nekik ez az irány. Ez a törvényjavaslat erről szól. Arról, hogy az az Orbán Viktor, aki azt mondta a magyaroknak, megvédi őket és harcolni fog a tőkével, most lazán odadobja a dolgozókat a nagy cégek kénye-kedvének. Mert azt akarja, hogy mi legyünk Európa legolcsóbb és legkiszolgáltatottabb munkavállalói, az az ország, amelyik képes mindig aláígérni. Most már ott tartunk, hogy a miniszter nem is szégyelli bevallani, hogy mindent odadob a tőke kedvéért. Így persze lehet, hogy egy ideig még itt kötnek ki az összeszerelő-üzemek, de már nem sokáig, mert kiürül az ország. Én egyébként nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondolnak a nagy német cégek erről a törvényről – vajon érvényesnek tartják-e a saját belső elvárásaikat a magyar „piacon” is – merthogy a nagy vállalatok nemes egyszerűséggel „piacokként” beszélnek az országokról. Mi azonban nem robotok vagyunk, és nem akarjuk úgy végezni, mint a kínai munkások, akik egy általuk legyártott 12600 forintos baba után 3,6 forintot kapnak.

A felelős kormányzati politika csakis a bérek emelése, a munkavállalói jogok erősítése és a magasabb hozzáadott értéket termelő munkafolyamatok bevonzása lehetne – a kormány ezzel ellenkező irányba megy. Egy szinte apolitikus ismerősöm mondta: Orbán itt karácsony előtt egyszerűen kiárusította a népet. Így kívánt ő most nekünk boldog karácsonyt. De nem dőlhet hátra, mert ezt nem hagyjuk annyiban. Hosszú távon nem lehet a nép ellenében kormányozni. Ma a tüntetés egy első lépés volt annak érdekében, hogy megmutassuk, minket nem lehet semmibe venni, nem fogjuk lenyelni a békát. Ki kell állnunk magunkért – mindenkinek ott, ahol van!

Szél Bernadett

Kategóriák: Szervezetek

Magyar rendőrt ilyen támadás még nem ért?

2018, december 14 - 15:04

Magyar rendőrt ilyen támadás még nem ért. Ezt mondta Pintér Sándor belügyminiszter a szerdai és csütörtöki tüntetések kapcsán.

Pintér belügyminiszter ezek szerint 2006-ban nem élt Magyarországon. De még nem is a Föld egy másik országában tartózkodott, hanem valamelyik bolygón, olyan helyen, ahol nem voltak újságok, sem rádió és televízió, nem ismerték az internetet ezért nem értesült róla, hogy az akkori Októberi Sajnálatos Események során mintegy 400 magyar rendőr sérült meg, közülük többen súlyosan.

Jobboldaliak randalírozása Budapesten 2006-ban

Pintér belügyminiszter ha már a 2006-os év őszét egy tőlünk távoli bolygón töltötte, internet, tévé, rádió és újságok nélkül, legalább otólag utánanézhetett volna annak, hogy mi történt. Ebben az esetben ugyanis tudhatná, hogy 2006-ban nem békés tüntetőkre támadt a rendőrség. Ha sokszor elmondják ezt a hazugságot, talán sokan hajlamosak hinni ebben, de nem lehet annyiszor elmondani, hogy ettől igazság legyen belőle. Akik látták, mi történt 2006. szeptemberében a TV székháza előtt, majd októberben, a belvárosban, s mernek még emlékezni a megrázó képekre, tudják, hogy mi történt. Egy felheccelt tömeg támadt a rendőrökre, autókat gyújtottak fel a mára forradalmárrá nemesedett vandálok, kirakatokat törtek, fosztogattak, és azt is tudjuk, hogy a tankot elkötő öregúr sem békés szándékkal érkezett.

Ezúton tájékoztatjuk Pintér belügyminisztert: nem azért kapja a fizetését, hogy hazudjon.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Molnár Ferenc LILIOM a VÍGSZÍNHÁZBAN

2018, december 13 - 17:34

Egy csirkefogó élete és halála
Külvárosi legenda hét képben

Molnár Ferenc remekműve, a Liliom 110 éve hódítja meg a világ színpadait.

Julika és Liliom szerelmének legendája megihlette a világ nagy művészeit. Orson Welles rádiójátékot, Fritz Lang filmet rendezett, Ingrid Bergman pedig eljátszotta Julikát. A Vígszínházban Csortos Gyula és Varsányi Irén vitték sikerre Molnár életművének egyik legkülönlegesebb alkotását. Legutóbb feledhetetlen Liliom volt Kaszás Attila és Julikája, Eszenyi Enikő.

A szívszorító történet két főszereplője most Hajduk Károly és Szilágyi Csenge. Ficsurt Orosz Ákos, Marikát Waskovics Andrea, Hugót Zoltán Áron játssza.

A színház zseniális házi szerzője, Molnár Ferenc művei tovább élnek a Víg színpadán, A Pál utcai fiúk, a Játék a kastélyban és A testőr után újabb remekművét láthatja a közönség. A magyar drámairodalom kiemelkedő alkotását, a Liliomot ifj. Vidnyánszky Attila rendezi.

Bemutató: Vígszínház, 2018. december 15.

(forrás: színház)

Szereplők:

Liliom  Hajduk Károly

Julika  Szilágyi Csenge

Marika  Waskovics Andrea

Ficsur  Orosz Ákos

Hugó  Zoltán Áron

Muskátné  Eszenyi Enikő

Hollunderné  Bandor Éva m.v.

Hollunder Fiú  Dino Benjamin e.h.

Hollunder Lány  Rudolf Szonja e.h.

Kapitány/Felolvasó  Seress Zoltán

Első Detektív  Gyöngyösi Zoltán

Második Detektív/Budai Rendőr  Csapó Attila

Berkovics/Detektív  Gados Béla

Linzmann  Karácsonyi Zoltán

Kádár István/Detektív  Tóth András

Első Rendőr/Detektív  Reider Péter e.h.

Második Rendőr/Detektív  Darvasi Áron e.h.

Esztergályos  Ertl Zsombor e.h.

Lujza  Antóci Dorottya e.h.

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Gulyás a decibelkörmös osztogatója

2018, december 13 - 16:25

Tegnap nem kicsit sajátos körülmények között, ha tetszik kéz alatt, okosban, megszavazták a dolgozókat froclizó munkatörvénykönyvi változásokat. Igaz, Orbán Viktor keze alatt nem tudjuk mi volt a zsebében, de azért megszavazták. Az ellenzék kivételesen szinte már ellenzékként működött. Majd tüntetés zajlott a fővárosban. Ma Gulyás Gergely pedig minősítette azt.

Ahogy az MTI híre felvezeti ezt a minősítést, minősítgetést: „Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter törvénytelennek minősítette a szerda esti budapesti tüntetést, amelyen szavai szerint agresszív politikai aktivisták vettek részt”. Amely szöveg felett több okból lenne érdemes elgondolkodni. Már csak azért is, mert nem kerültek ki olyan felvételek, amelyek szerint felgyújtották volna szerdán a budapesti Fidesz székházát. Holott a folyamatos kormány-oldali provokációk alapján az is lehet, hogy igény az lenne rá. Elsősorban talán éppen a kormány egyes tagjai, netán a miniszterelnök részéről. Elvégre elég régóta látszanak egy kis szükségállapotosdira. Mert mit zavarognak azok a szégyenletes elemek, akik nem borulnak hasra a gazdasági exodus kormányának nagyszerűsége előtt. A végén még ezt is megoldják okosba?

Fotó: Veres Viktor

De Gulyás Gergely, illetve az MTI szerinti szöveg mellé vegyünk inkább elő egy másik, mára inkább elhíresült idézetet. Ezt: „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, hátamögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek”. Az utóbbit Pozsgay Imre írta az 1956-os események kapcsán. Pozsgay későbbi pályafutása, pártkatonasága, majd az egész életének későbbi át, vissza, és újraminősítése ismert. Úgyhogy lehet megtenni a téteket Gulyás esetében is. Mikorra várható a miniszterelnökségi főszolga kinevezése valami Nagyon Magas segédzsebkotrói tisztségbe. Illetve, mikor fogja visszavonni mindazt, amit Orbán szolgálatában, pártkatonaként elmondott, és válik tiszteletbeli nagyemberré. Természetesen Orbán bukása után. Mert addig…

Kategóriák: Szervezetek

A halálnál ezentúl jobban féljük a rossz életet.

2018, december 12 - 22:48

Mérlegelve gyöngeségünket, ti
Szolgaságot hoztatok reánk.
E törvényeket most szemétre vetjük mi,
Mérlegelve, hogy nem kell a szolgaság.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy öklünk faljuk föl,
Amíg tűrjük, hogy meglopjatok,
Leszögezzük: nem választ el kenyerünktől
Más, csak törékeny kirakataitok.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy itt házak állnak,
Míg fölöttünk nincs más, csak az ég,
Úgy gondoltuk, hogy beköltözünk azokba,
Mert az odukból nekünk már rég elég.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy van szén, mialatt
Szén híján hidegben reszketünk,
Úgy gondoljuk, elhozzuk azt magunknak,
Mérlegelvén, hogy így lesz melegünk.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy rendes bért nekünk
Ti nem adtok semmi szín alatt,
Mérlegeltük, hogy lesz csak méltó bérünk,
Ha birtokunkba vesszük a gyárakat.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

S mérlegelvén, hogy a kormányzatnak
Nem hihetjük egyetlen szavát,
Ezentúl majd saját vezetésünk alatt
Épül körénk egy lakhatóbb világ.
S mérlegelvén, hogy az ágyuk szava
Érthető szó számotokra csak,
Hát most az érthetőség kedvéért oda
Irányítjuk az ágyukat.

(BERTOLT BRECHT: HATÁROZAT)

Budapest, 2018. december 12-én

Kategóriák: Szervezetek

Akcióban a Kövér Gárda

2018, december 11 - 13:45

Kövér Lászlónak akár igaza is lehetne. Mert tényleg nem életszerű, hogy egy törvényjavaslat megszavazását 2925 módosító javaslat benyújtásával igyekeznek megakadályozni. Igaz, ez akkor sem volt életszerű, amikor a Fidesz évekkel ezelőtt, még ellenzékben, ugyanehhez a módszerhez folyamodott. Egy normális demokráciában nem lenne életszerű a 2925 módosító indítvány, ám Magyarország mostanra olyan hely lett, amely nyomokban ugyan tartalmaz demokráciát, de a lényegét tekintve nagyon messze van attól.

Normális demokráciában ugyanis senkinek nem jutna az eszébe a rabszolgatörvénynek nevezett törvényjavaslathoz hasonló indítvány. Ha mégis, nem egyéni képviselői indítványként zúdítanák rá a képviselőkre, az érintetteket megkerülve, véleményüket meg sem kérdezve, hanem a kormány, vagy valamelyik miniszter nyújtana be a javaslatot.

Kövér László szereptévesztésben van, amikor házelnökként házmestert játszik. Nem most kezdte, régóta így megy ez. Rendre rászól a szerinte renitens képviselőkre, de csak akkor, ha az illető az ellenzék padsoraiban ül. Kitilt képviselőket az ülésteremből, pénzbüntetéssel sújtja őket, most legutóbb pedig a parlamenti őrsereget is felsorakoztatta elrettentésül és félelemkeltésből.

Ha valaki már nem emlékezne rá: 2013. január elsején kezdte meg működését a hivatalosan Országgyűlési Őrségnek nevezett, de a köznyelvben csak Kövér Gárdaként emlegetett testületet. Valójában Kövér László és a Fidesz magánhadseregéről van szó, amely „kényszerítő eszközként testi kényszert, bilincset, vegyi eszközt, elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, útzárat, megállásra kényszerítést, lőfegyvert a Rendőrségről szóló törvényben meghatározottak szerint alkalmazhat. Fokozott ellenőrzést hajthat végre. Ruházatot, csomagot és járművet átvizsgálhat. Felvilágosítás kérhet, biztonsági intézkedést foganatosíthat. Magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyen intézkedhet. Képfelvételt, illetve hangfelvételt továbbá kép- és hangfelvételt készíthet, helyszínt biztosíthat, valamint személy- és létesítménybiztosítási intézkedést alkalmazhat…”

Régi igény elégítődött ki amúgy a Kövér Gárda által, patetikusan fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a magyarság ezeréves álma teljesült. Kis lépés a magyaroknak, nagy lépés Kövér Lászlónak és a jogállamnak. Elvileg az országgyűlés méltóságát hivatott őrizni az adófizetők pénzén verbuvált társaság, ám azt is látnunk kell, hogy a parlament méltóságát alapvetően az ássa alá, hogy a kétharmados törvénygyár megszavaz mindent, amit eléjük löknek. És az sem tesz jót az országgyűlés tekintélyének, hogy sok, az ország jövőjét érintő jogszabályt, egyéni indítványként – értsd: senkivel sem egyeztetve – nyújtanak be a honatyáknak.

A külső szemlélőben – ilyenek vagyunk a legtöbben – az a kép kezd összeállni, hogy itt nem is a parlament méltóságának a megvédése a valódi cél, sokkal inkább a renitens képviselőket kívánja megrendszabályozni Kövér és pártja. A Fidesz azt szeretné, ha a t. Házban nem hangzanának el oda nem illő szavak, kifejezések felszólalások. Hogy mi az, ami illik az országgyűlésbe, és mi az, ami nem, azt Kövér és pártja mondja meg.

Szereptévesztésről beszéltünk Kövér László esetében, de nemcsak arról van szó, hogy a házelnök házmestert játszik. Szerepet téveszt akkor is, amikor azt gondolja, hogy a parlamentbe bejutott, nem igazán nagyszámú ellenzéki képviselők ellen hadakozik. Mintha nem tudná, hogy ezeket a képviselőket ugyanúgy magyar választópolgárok delegálták a parlamentbe, mint Orbán Viktor pártjának embereit. És amikor a nyilvánosságot próbálják korlátozni azzal, hogy az ellenzéki interpellációkra arrogáns, pökhendi és lekezelő módon válaszolnak, akkor nem az ellenzéket regulázzák, hanem a nyilvánosságnak mutatják fel a középső ujjukat. Amit, ha nem párttársai tennék, Kövér László bizonyára jókora pénzbüntetéssel „jutalmazna”, mondván, aláássák a parlament tekintélyét.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Megőrülök!

2018, december 10 - 15:18

Akkor most – szokásommal ellentétben – erőteljesen bírálom a magyarországi ellenzéket. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem tanuljuk meg használni a meggyőzés, a figyelemfelhívás eszközeit. Amik egyébként mások a parlamenti ülésen, egy tévényilatkozatnál vagy egy tüntetésen.

A képesség hiánya különösen feltűnő volt a tegnapi tüntetésen, ahová egyébként a vártnál is kevesebben, alig néhány ezren mentek el. Holott milliókat érintő törvényről van szó: nevezetesen arról, a munkáltatók ezek után évente akár 400 órányi túlmunkára is kötelezhetik alkalmazottaikat. Ráadásul úgy, hogy e túlmunka bérének kifizetését akár három évig is halaszthassák. (Mindezt abban a környezetben, ahol egy cég három éves túlélése már eredmény, és számos „vállalkozó” legfőbb haszonszerzési eszköze, hogy a munkásait, alvállalkozóit kifizetetlenül bocsátja útjukra.)

Ehhez képest, az első szónok pedánsan felolvasta mind a tizenvalahány szolidaritást vállaló szervezet levelét. Engem már a felénél ellepett a szürke unalom. Kérem szépen: az ilyen szövegek szükségszerűen sok általánosságot tartalmaznak, tök fölösleges lelombozni vele a biztatásra váró tömeget. Elég lett volna az egyetértésüket kifejező szervezetek nevét felsorolni, és a tömeget arra kérni, mondjanak egy harsány „köszönjük”-et. Így már bevonjuk a megjelenteket az eseményekbe – nemcsak elszenvedőinek, hanem részeseinek, alakítóinak is érezhetik magukat.

Igaz, e megmozdulás szervezői a szakszervezetek voltak – és bár az ellenzéki pártok mindegyike támogatta a tüntetést, nyilván ráhagyták a mondandó megjelenítését a szakszervezetekre. Háááát. Komolyan mondom, hogy 1976-ban élesebb hangú szakszervezeti üléseken vettem részt, mint a tegnapi tüntetés.

Mellékszál: az ellenzéki pártok sem használják sokkal jobban a meggyőzés eszközeit. Volt olyan tüntetés, ahol azt mondtam: ha a nyolcadik szónok is csak arról beszél, hogy ő miért és milyen nagyon utálja a jelenlegi kormányfőt – lövök.

Joggal mondhatjátok – mit mondtam volna én.

Kezdetnek felolvastam volna a szolidaritásukat kifejező szervezetek nevét – és csak a nevüket. Aztán arra kértem volna a tömeget, egy harsány „köszönjük”-kel nyugtázzuk az üzeneteket. Aztán ezt mondtam volna: Magyarországnak nincs kormánya. Az áprilisban befutó alakulatok nem kormányt alakítottak felelős miniszterekkel, hanem udvartartást, vazallusokkal és cselédekkel. Ezek a gerincetört cselédek képesek egy rongy papírt törvénynek nevezni, és alázatosan aláírni. Hol van ennek a törvénynek a felelős minisztere?

Magyarország gazdag és erős ország. De a gazdagságát nem bűzlő olajkutak, és nem cicomára való gyémántbányák adják. Hanem a munkásai fejében rejlő innováció. Ereje a karjainkban rejlik. Aki ezt a gazdagságot és erőt akarja leuralni, az a nemzetet veszejti el.

Aztán köszönetet mondtam volna a rendőröknek, hogy ilyen nagy létszámmal erősítik demonstrációnkat. Tapsoljuk meg őket! Megígérhetjük nekik, hogy nem fogunk utcatáblákkal, kövekkel rájuk támadni. Nem akarunk kárt tenni az Ország Házában. Nem kell ahhoz körbepisilnünk az épületet, hogy tudjuk: ez a MI országunk háza is. A Hazánk háza, ahol a képviselőinknek helyük és joguk van a jognak asztalánál, hablatyoljon bármit is bármelyik nagybajuszú küldetéses.

Miért nem mondtam? Mondtam, de én csak egy 70 pluszos kövér öregasszony vagyok, akinek 100 lépés után elfogy a lélegzete – különben is, mifenéért nem tűnök el már, – hiteltelen szocialistaként. Csak tudnám végre, kinek a kezében van az a hitelesítési mérce, és mihez mér? Életkorhoz: aki ötven fölötti, mind hiteltelen? Hopp – a hatvanas évek szülöttei már mind ide tartoznak. Anyagi helyzet? Számtalan gazdag embert ismerünk, aki az anyagi erejét közösségi célra veti be. Hagyjuk most Soros Györgyöt, aki a vagyonát egy idea érdekében veti be. A nyílt társadalom ideája érthető módon irritálja a csökött bezárkózókat. Akik között bőven vannak anyagi javakban szűkölködők.

De mindezeket nem fejteném ki tüntetésen. Nem arra valók.

Ehelyett a rendőrök megtapsolása után befejezésül azt mondtam volna: Visszajövünk! Addig is búcsúzzunk egy régi nótával.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Zöld-ségek

2018, december 8 - 17:11

Egyik kedves itteni beszélgetőpartnerem ugyan óva intett attól, hogy bármilyen formában belekössek a környezetvédelem bátor élharcosaiba, de látva sziszifuszi működésüket, muszáj megtennem. Mielőtt még az általuk nagy erőfeszítéssel görgetett sziklák visszahullva, valamennyiünket eltemetnek. Nem tartom feleslegesnek a munkájukat, sőt: nagyon fontos, hogy egyáltalán ráirányították a figyelmünket a ránk leselkedő veszélyre.

Az emberek jelenlegi legfontosabb feladatának tartom a környezet védelmét. Környezet alatt most csak a Földet értem – unokáinknak bizonyára lesz dolguk a Föld űrbéli környezetének óvásával is – de ez már az ő gondjuk lesz.

A Föld megóvása az a feladat, amit kizárólag globálisan lehet eredményesen megoldani. Különben csak taszigáljuk a szemetünket egymás küszöbére – amíg mindannyiunkat el nem önt a légnemű, a szilárd, meg a láthatatlan (nukleáris) méreg.

Úgy látom, a környezet védelmét jelenleg két eszközzel igyekszünk megoldani: tiltással és büntetéssel. A két legeredménytelenebb – ráadásul drága, és könnyen kijátszható módszerrel. Nem kevésbé káros az ún. „vissza a természethez” felfogás, amelynek sok híve van, hiszen sokan nyomatják – no nem dobjelzéssel, vagy futár útján. Hanem az egyébként igen sok hulladékot termelő médiában. (A hulladékot itt a konkrét szemétre értve.) Pár éve hallottam egy tudóstól: ha elutasítva az energiatermelést, visszatérnénk a tűzhöz, azonnal megfulladnánk a füstben, ha a ma élők csak egyetlen csésze vizet akarnának nyílt tűzön felforralni.

Nem vagyok tudós értője az ügynek, ezért két földhözragadt példával illusztrálnám, mire gondolok. Mindkét példa magyar ugyan – de ahogy látom, másutt is hasonlóan zajlanak a környezetvédelem dolgai.

Az egyik ellenzéki párt azt javasolja, hogy a környezetszennyező vállalatokat sújtsuk nagyobb büntetéssel, és az utolsó ismert szervezet legyen felelős a bírság befizetéséért. Ismert taktika, hogy egy cég – nem utolsósorban a környezetvédelmi szabályok áthágásából – tetemes haszonra tesz szert, majd amikor kiderül a turpisság, a vállalkozás villámgyorsan „tönkremegy” – és más cégér alatt folytatja, hátrahagyva az addig termelt szemetet, meg a bírság megfizetését is. Na most: az utolsó ismert felelős a tönkrement cég. Hogyan tetszik behajtani a bírságot egy mínuszos vállalattól? Legyen a vállalkozás vezetőinek személyes tulajdona is a kártérítés alapja? Nem célravezető. Egyrészt a személyes tulajdon többnyire csak a kárérték töredékének kompenzálására alkalmas, viszont elbizonytalaníthat mindenkit a vállalkozástól. Hiszen a legtöbb esetben nagyon nehéz megállapítani is, nemhogy bizonyítani, hogy a környezeti kár pontosan kinek a hibájából következett be, és milyen mértékű. Még az olyan esetekben is, amikor egy pár fős szippantós csapat „költségkímélő” módon valamelyik patakba üríti a tartályok tartalmát, ahelyett, hogy megfizetné a szennyvízkezelőnek a tisztítás díját. Hát még egy bonyolultabb esetben? Egy vegyigyár mikor szennyez jobban? Ha minél tartósabb nylonzacskókat gyárt, hogy kevesebbet kelljen eldobni, nyilván hosszú idő alatt elbomló anyagra van szüksége. Vagy gyártson gyorsabban bomló anyagokból? Akkor meg gyakrabban kell eldobni a zacskót: nagyobb lesz a szemétdomb. A büntetés és a tiltás tehát nehézkes, a kárt sem elkerülni, sem semlegesíteni nem képes. (Arról már nem is beszélve, ha a büntetés és a tiltás nem normatív, akár zsarolási eszközül is használható.)

A másik példa még ennél is egyszerűbb. Változatlanul nagy gond a levegő szennyezettsége – főként a városokban, közöttük is a fővárosban. Változott viszont a szennyezés okozója. Korábban főképp a füstök és gázok okoztak nehéz légzést. Az ipari kibocsátás jelentősen csökkent – jórészt a termelés megszűnésének következtében. A közlekedés is javult: évek óta tilos a kétütemű járművek forgalma, és a személyautósokat is keményen szorítják a kíméletesebb motorok használatára. (Más kérdés, hogy közben a tömegközlekedésben miféle buszok okádják a füstöt, és a használtan beszerzett „új” járművek sem a csúcstechnológia termékei.)

Mindezek következtében ma a magyar városok légszennyezettségének fő oka a kisszemcséjű finom por, ami szintén károsítja a tüdőt: a fővárosban ma már szinte állandó a különböző fokozatú riasztás. Az egyik ellenzéki párt azt ajánlja, hogy legyen alacsonyabb a határérték, amikor már kötelező a riasztás. OK., fontos a figyelmeztetés – de akkor mi van? Ne menjek az utcára? Vagy ne vegyek levegőt? Egyik lehetőség sem optimális. Arról nem is beszélve, hogy az a finom por a lakásba is beszűrődik, még nyitott ablak sem kell hozzá.

Viszont. Mindenki – de tényleg mindenki – tudja, hogy ha egy helyiséget lezár, és nem takarít, söpör benne, akkor pár hét alatt belepi ez a bizonyos finom por.

Márpedig én nyolc éve nem láttam utcaseprőt a környéken. (Mellékesen a kánikulai napokban sem láttam locsolóautót.) Korábban sem gyakran: de egy évben legalább kétszer végigtolták a söprűs emberek a talicskát. Ősszel összeszedve az úttestre hullott avart, hóolvadás után meg felsöpörve az útszélen megtapadt sarat-port. Nálunk akár takarítógéppel is jöhetnének – falusias utcában lakom, ahol az autók a telken-garázsban állnak. Forgalmasabb helyeken viszont az utcaseprő nélkülözhetetlen lenne, ahol az autók a házak előtt állnak. Nehézkes lenne az autót az ötödikre felvinni. Ezeken a helyeken csak kézi erővel lehetne összeszedni az útszéli szmötyit, amiből az a bizonyos finoman szálló por keletkezik, amint megmozdul egy jármű vagy gyalogos. Félreértés ne essék: nem a házak előtti járdáról beszélek: tiszta sor, hogy azt a házak tulajdonosainak kell rendben – tisztán, pormentesen – tartaniuk.

Egészen biztos vagyok abban, ha rendszeresen felsöpörnék a városok útjait, jelentősen csökkenne a porszenny. Nem kéne több pénzt költeni mérő-riasztó rendszerekre.

Az utcaseprő.

Még egy dolog: kérek mindenkit, ne sóhajtozzon, hogy háááát, ilyen a magyar. Nincs sok külföldi tapasztalatom – de életemben nem láttam Budapesten akkora szemetet, mint Stockholmban a központi buszpályaudvaron, vagy a Drottingholm Gate-n. Ez utóbbi a város közepén egy sétálóutca. És 2005-ben, vagyis bőven a „migráncstámadás” előtt.

Úgy tűnik, elkelne a képviseletekben – önkormányzatoknál, országgyűlésben – néhány racionálisan gondolkodó háziasszony, házigazda, esetleg házmester. Mint ismert, 1959 és 1968 között házmesterek voltunk. A hajnali kapunyitás – fél öt-öt között – után az első dolgunk volt a járdát leseperni, télen letolni a jeget, havat, nyáron fellocsolni. És minden hajnalon találkoztunk az utcaseprővel is, aki már szedte a talicskájába az úttesten talált szemetet, söpörte az útszélen összegyűlt port-sarat, tisztította a kanálisok környékét. Délelőtt mi aztán az udvart, kapualját, lépcsőket takarítottuk, az utcaseprő meg a közeli téren szedte össze az avart, szemetet.

Kétségtelen, hogy a fenti példák apróságok az olyan súlyos problémák mellett, mint a széndioxid-kibocsátás, vagy az óceánok teleszemetelése. De minden ügyben az „apróságok” összessége jelentheti a megoldást.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Mészáros gazdasági coming out-ja

2018, december 8 - 17:00

Több helyen olvasható volt az MTI híre alapján, hogy Mészáros Lőrinc kamionos pihenőt adott át. Mégpedig saját kezűleg vágva át azt a szalagot, amelynek tartásában Palkovics László, az innováció és technológia minisztere is segédkezett. Szó szerint. Óbaroknál.

Azt, hogy ténylegesen ott sertepertélt a miniszter azért érdemes megjegyezni, mert még valaki azt hinné, hogy a segédkezést úgy értettem, hogy segített összelapátolni a pénzt a beruházásra. De nem. Mészáros Lőrinc, az Autohof Óbarok tulajdonosa ugyanis kiemelendőnek érezte, hogy az 1,1 milliárd forintból megépült parkoló, „teljesen saját forrásból, hitel és támogatások nélkül” valósult meg. Amely fél mondatnak valószínűleg nagyobb a hírértéke, mint az egész sajtóhírnek. Miniszterestől, kamionostól. Már csak azért is, mert a vezér falubarátjának szalagot tartani igenis kitüntetés egy miniszter számára. Különösen, ha az innovációkból momentán kevesebb tapad a nevéhez, mint a felsőoktatás szétveréséből. Még államtitkár korából. De most miniszter és ez töretlen karrierutat jelent számára. Amelyen egy fenékkel több, vagy kevesebb, már talán nem is számít. Akkor sem, ha Mészárosé az esedékes.

Naszóval. Amiért az a bizonyos pár szócska külön gondolatokat érdemel az a kijelentés jelzésértéke. Az ugyanis világos, hogy az orbáni oligarcha-poltika is nagyjából abban a szellemiségben fogant, hogy az első milliók eredetét nem illik feszegetni. Pontosan tudva, hogy a történelemben nem viselnek ebben úttörő szerepet. Nem az elsők azok közül, akik a más irányú forrásokat, a gazdaságon kívüli hatalmat a gazdaságban, vállalkozásokban bevonva kamatoztatják. Ha sikerül a törvényi környezetet is ennek érdekében kialakítani, akkor még pénzmosásnak, síbolásnak sem tekinthető. Egy-két generáció elmúltával, ha sikerül addig kibekkelni, már a kutya sem fog foglalkozni a részletekkel, mert a milliárdok önmagukért fognak beszélni. Amikor tehát az orbáni klikk valamelyik tagja már jelentős önerős beruházásokra képes, akkor ez egyfajta „coming out” az említett úton.

Mészáros Lőrinc kijelentése is jelzés értékkel bírhat ebből a szempontból. Függetlenül attól, hogy milyen rögös, fényesre nyalt, vagy napraforgómagos út is vezetett idáig. Végső soron bejelentette: a gazdasági hatalommá konvertálás első lépése megtörtént. Amely persze azt is jelentheti, hogy esetleg rátévedhet a Simicska-ösvényre is. Különösen, ha igazat állítanak azok, akik szerint Mészáros pénze valójában nem Orbán pénze, hanem külön kasszán vannak. Ebben az esetben jelenthet némi veszélyt az, ha valaki önálló hatalmi tényezőként kezdi magát definiálni. Márpedig a tőkefelhalmozás kísérő média-birtoklások fényében a nemzeti gázszerelő is beleeshet ebbe a hibába. De még akkor is rávetülhet a vezéri gyanú, ha nem fitogtatja a hatalma megerősödését.

Orbán hatalomféltésének még ebben az esetben is áldozatává válhat. Alkalmasint akkor is, ha vezéri strómanként működött ezidáig. A vagyon ugyanis a jog előtt azé, akinek a nevén szerepel. Ha papíron nem Orbán Viktor nevén szerepel, akkor nem Orbán Viktoré. Függetlenül attól, hogy a kormányközeli kerekasztal fura lovagjai milyen kardokat szegeznek esetleg egymás torkának a háttérben. Könnyedén előfordulhat, hogy Mészáros kijelentése arról a bizonyos saját erőről önveszélyessé válhat ebből a szempontból. Még akkor is, ha elsőre nem tűnik rossz kommunikációs fogásnak. Annak igazolására, hogy az orbáncsinálta milliárdos nem orbáncsinálta milliárdos. Elvégre mindenki láthatja ezennel, hogy milyen befektető, illetve gazdasági lángész az udvari gázcső-varázsló. Talán persze érdekes lenne tudni, hogy a Simicska-ösvény elkerülésére milyen garanciális feltételek állnak fenn. Milyen garanciákat kaphatott a vezértől, illetve Orbán mivel tarthatja a kezében, ha mégis csak egy stróman.

Mert kellő garanciák nélkül még eljöhet Mészáros „G-napja” is egyszer. Orbán látható pánikreakcióit látva nem is feltétlenül a távoli jövőben. Ami persze legyen az ő problémája. Bízva, hogy a következő, jelzésértékkel bíró hír nem az lesz, hogy egy emeleti, erkély nélküli lakás erkélyén kell friss levegőt szívnia.

Kategóriák: Szervezetek

Így működik a Fidesz Távirati Iroda

2018, december 7 - 19:11

Úgy kezdődött, hogy Orbán visszaírt…

„Magyarország kormánya a zéró tolerancia politikáját követi az antiszemitizmus kérdésében. Kormányom fellépése, döntései nem hagynak kétséget afelől, hogy a magyar kormány a zsidó származású állampolgáraiért teljes felelősséget érez, és gondoskodik biztonságukról. Ön és szervezete erre az egyértelmű magyar kormányzati politikára a jövőben is számíthat”. Ezt írta Orbán Viktor miniszterelnök a Zsidó Világkongresszus elnökének. A válaszlevelet Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke juttatta el az MTI-nek.

Válaszlevélről van szó, amiből a formális logika szabályai szerint az következne, hogy volt egy eredeti levél is, amire válaszoltak. Ennek azonban nincs nyoma az MTI híradásai között, náluk a történet Orbán Viktor válaszlevelével kezdődik. Nemcsak Lauder úr levelét nem közölték, de még azt sem osztották meg az olvasókkal, hogy a Zsidó Világkongresszus elnöke egy antiszemita címlapról írt levelet a magyar miniszterelnöknek.

Miután Havasi Bertalan sajtófőnök eljuttatta az adófizetők pénzén fenntartott Magyar Távirati Irodához Orbán Viktor válaszlevelét az MTI mégis méltóztatott megemlíteni, hogy „Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke néhány napja egy levélben arra szólította fel Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy nyilvánosan ítélje el a Figyelő címlapján megjelent, szerinte antiszemita képet.”

Ennyit a Zsidó Világkongresszus elnökének leveléről – ha Orbán (vagy a nevében Havasi) nem válaszol, még ennyit sem írnak róla.
Ilyet az MTI és úgy általában a magyar sajtó csak az egypártrendszer idején mert művelni. Hogy a szocializmust építő kormány számára kellemetlen, vagy kínos hírt nem közölt, csak annak cáfolatát, vagy arra történt reagálást – hogy mi lehetett az eredeti hír, azt az olvasók fantáziájára bízta.

Igaz, ez a gyakorlat is legföljebb a hetvenes évek elejéig fordulhatott elő – később már szégyellték volna a szerkesztők, hogy ilyen seggnyaló módon működjenek, mint most az MTI.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Rejtő Jenő-Hamvai Kornél-Darvas Benedek-Varró Dániel Vesztegzár a Grand Hotelben a József Attila Színházban

2018, december 7 - 13:05

Az alapmű Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ügyrügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, a minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt Grand Hotelben zajlik. A lezárt kapuk mögött megölnek egy rejtélyes szerzetest, eltűnik egy milliókat érő füzet és a komplett bevétel. A rendőrfelügyelő ciános vermuttal a kezében pohárköszöntőre emelkedik: “Mindenki őrizze meg a nyugalmát!” Miközben a bárzenekar – akárcsak a Titanicon tenné – megállás nélkül játssza a Lagonda bluest: “Monszun dúl Lagondán, / ne váltson jegyet ide momentán.”

 

RENDEZŐ SZENTE VAJK Vangold SZEREDNYEY BÉLA Signora Relli VÁNDOR ÉVA Félix van Gullen, alias Jáva Réme ELŐD ÁLMOS Léni Jörins KOVALIK ÁGNES Don Umberto Complimenti QUINTUS KONRÁD Odette Defleur SZORCSIK VIKTÓRIA Elder felügyelő ZÖLD CSABA Kapucinus atya ÖMBÖLI PÁL Sedlintz, egészségügyi tanácsos FILA BALÁZS Ursina Petrovna FEHÉR ANNA Decker, tanár GAZDAG TIBOR Martin, pincér BLAZSOVSZKY ÁKOS Raverdan márki CHAJNÓCZKI BALÁZS Shilling, bostoni tejkrémgyáros RESETÁR DÁNIEL Bármixer BRUNCZLÍK PÉTER Továbbá HOLCZINGER SZANDRA, PETHŐ TÓTH BRIGITTA, SZUCSKÓ NOÉMI, FÜZÉR JÚLIA, JAKAB ZSANETT, MISIK RENÁTA, PÁLFI GABRIELLA, TONHAIZER TÜNDE, KATONA ZSOLT, SZUROMI DÁNIEL, PINKE JONATÁN, HAJDÚ ÁDÁM, HORVÁTH ÁDÁM, MÉSZÁROS GERGŐ, MATICS ROLAND

 (forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Sok rendes zsidó barátom van…

2018, december 6 - 17:21

Sok zsidó barátja van Trócsányi Lászlónak. Az Izraelben tárgyaló, s a Jewish Newsnak nyilatkozó magyar igazságügy-miniszter ezt arra a felvetésre válaszolta, hogy egy júniusi felmérés szerint a magyar zsidók kétharmada komoly problémának tartja az antiszemitizmust. Trócsányi miniszter elmondta, hogy neki „sok zsidó barátja van”, de egyiktől sem hallotta, hogy bármitől tartanának Magyarországon. „A zsidó közösség biztonságban érezheti magát, biztonságban van Magyarországon.”

Jó tudni, hogy Magyarország igazságügy-miniszterének vannak zsidó barátai. Ezek a zsidó barátok nyilván egytől egyig nagyon rendesek, akár rendes magyar emberek is lehetnének – abban az esetben persze, ha nem lennének zsidók.

Trócsányi miniszter azt már csak szerénységből nem említette, hogy szereti a zsidó ételeket, a zsidó vicceket, valamint a zsidó komikusokat, mert azoknak olyan vicces az észjárásuk, és azt is tudja, hogy a világhírű magyar tudósok között is milyen sok a zsidó származású, kár, hogy a legtöbben nem az őket megtagadó és üldöző szülőföldjükön, hanem külföldön voltak kénytelen karriert csinálni.

Egy másik, nem Izraelben készült interjúban Trócsányi miniszter majd elmondja, hogy neki személy szerint a cigányokkal sincs baja. Sőt, a cigányzenét és a cigánypecsenyét kifejezetten szereti, a Farkas Jancsi pedig, hiába volt cigány, a világ legjobb futballistája volt. Kár, hogy már nem él, és nem ma focizik, megmutatná ezeknek a maiaknak.

Talán majd olyan interjúút is ad majd valahol az igazságügyminiszter, ahol el tudja mondani, hogy neki nincs baja a melegekkel, a hajléktalanokkal, sőt, még az idegenekkel sem, bár ez utóbbiak esetében azt is hozzáteszi, hogy jobban tennék, ha odahaza maradnának, akkor másoknak sem lenne velük bajuk.

És akkor végezetül, mondjuk el még azt is, hogy minden antiszemitának van legalább egy zsidó barátja. És ezt az egy zsidót számon tartja, és megfelelő helyen, megfelelő időben dicsekszik is vele. Nem a zsidó barátjára büszke, hanem saját magára. Hogy ő még „ezekkel” is szót tud érteni.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

CEU, képzés, szotyihéj-köpködés

2018, december 5 - 20:51

Gyakorlatilag ténnyé vált, hogy az USA-ban akkreditált képzéseit Bécsbe költözteti a CEU. Az szinte biztos, hogy az Orbán-kormánynak, illetve a vezérnek személyesen ez így teljesen megfelel. Valószínűleg a bécsieknek is. Így tulajdonképpen mindenkinek jó. Legfeljebb az országnak általában rosszabb. De az meg szinte senkit nem érdekel. Az a kisebbség, akit érdekel, az meg végképpen nem játszik.

A hatalom szempontjából semmiképpen. Elvégre megkapták azt a negyvenvalahány százalékos választási támogatottságot, amivel kétharmadot lehetett gründolni a Parlamentben, oszt jónapot. A viták meg csendben pörögnek az interneten. Ami szintén keveseket érdekel. Illetve, elég sok embert érdekel, de valójában tök mindegy. Egyrészt azért, mert a viták ezer szálon, és több tucat szempont mentén futnak. Másrészt azért, mert a CEU sem mindenkinek egyformán hiányzik. Leginkább azért, mert a vitatkozóknak jórészt fogalmuk sincs arról, hogy valójában milyen képzések folytak a “Soros-egyetemen”. Mi tagadás nekem sem nagyon. Tudom, utána lehetne részletesen kotorászni, de semmi kedvem hozzá. Majd egyszer lehet, hogy megteszem.

Valójában nincs jelentősége. Számomra, itt és most, nincs. Személy szerint, hogy őszinte legyek nem sokra tartottam az egyetemet. Részemről egy periférián mozgó képző-hely volt. Az sem vonzott, hogy amerikai diplomát ad. Leginkább azért, mert a világ számos más országába is szívesebben mennék, mint az USA-ba. Még turistaként is. Ám ez valójában magánügy. Ahogy szinte mindenkinek az egyéni problémája az, hogy személyében hol tanul tovább. Tekintve, hogy az egyetem jobbára a nagykorúak játszóházai. Akár a világ legjobb, és akkor is, ha a világ gyengébb, de valós képzést nyújtó egyeteméről beszélünk. Mely besorolás felett amúgy a CEU kapcsán is zajlik a vita. Van olyan, aki az ország lejobb egyetemének emlegeti, míg mások szerint ez nem így van. A hivatalos ellenzéki szólamok az előbbit hangsúlyozzák, míg a vezér hű trolljai szerint ez hazugság.

Amúgy a besorolásokat tekintve a The World University Rankings besorolása szerint közel száz, illetve több száz hellyel előzi meg 2017-es adatok alapján a CEU a többi hazai egyetem jövőre várható rangsorát, de ezt sem kötelező hitelesnek elfogadni. Ahogy azt sem, hogy a Top Universities sem sorolja a magyar alapítású egyetemeket az első ötszázba. Mert lehet azt mondani, hogy a külföldiek szemében ez lehet igaz, de a hazai szemlélettől ez idegen. Mert magyar seggbe magyar lóalkatrészt. Meg rangsort. Miközben azért kellő értetlenséggel is szemlélem a CEU-problémát.

Mert tegyük fel, hogy a CEU olyan jelentéktelen, amilyennek fel akarják időnként a hatalom szekértolói tüntetni. Mondván, hogy egy piszlicsáré egyetem mellett miért kell tüntetni, meg ekkora szelet kavarni. Miközben ugyanezek válasza nem ismert arra a kérdésre, hogy amennyiben tényleg jelentéktelen, akkor miért zavarja annyira a hatalom birtokosát? Lehet, hogy mégsem annyira jelentéktelen? Ha pedig jelentéktelen, de mégis zavarja a kormányt, akkor lehet, hogy mégis azoknak van igaza, akik szerint a képzés, mint olyan zavaró a hatalmaskodóknak? Amiről az jut eszembe, amit egykor a főnöknőm mondott, alighanem idézve valakit, valami továbbképzés kapcsán. Azt, hogy „diplomával is lehet utcát seperni, de diploma nélkül mást sem lehet”. Ami nyilván egy sarkított összehasonlítás, de azért van benne valami. A diploma megszerzéséig ugyanis, amennyiben valóban képzés zajlik az egyetem falain belül, akkor szélesedik a nézőpont, épül egy kapcsolatrendszer, és ragad némi ismeret is. Ebből a két előbbi lehet egy centrum-, illetve cenzúrahívő, a tudatlan szolgahad kialakításában érdekelt hatalom érdeke.

Márpedig ebből a szempontból az a vita érdektelen, hogy a CEU az ország legjobb, vagy legrosszabb egyeteme-e? Az ország legrosszabb, de a diplomát valós képzés fejében kiadó egyeteme is jobban segítheti egy fiatal további életét, mint a legjobb stadion padsoraiban elsajátítható szotyihéjköpési szakképzés. Még akkor is, ha az egyetemi padsorokból a diploma kézhezvétele előtt kopik ki valaki. Elvégre lehet, hogy az egyetemen jön rá valaki, hogy jobb villanyszerelő lenne, mint amilyen elektromérnöknek szeretnék a szülei tudni. Igaz, a valós szakképzés is komoly ismereti bázist nyújthat. Úgyhogy az sem jó. Talán nem is véletlen, hogy a komoly tradiciókkal bíró hazai szakképzést is gyakorlatilag szétverték.

Mindamellett Orbán hű trolljai természetesen mondhatják, hogy ez egy városi, ha tetszik aszfalton nőtt parasztértelmiség, egyedi nyavalyája. Mert bezzeg a magyar paraszt másként látja, és a vidék fejlesztése felé fordulnak a felvonuló arcélek. Amiben lehet hinni, ha valaki nagyon akar. Aki nem nagyon akar, az összevethet két adatot. Az egyik az, hogy kormány 150 milliárdot szán a magyar falu-programra. A másik, hogy a még át sem adott Puskás Ferenc Stadion költségvetése idénre már ennél kicsit magasabbra, 190 milliárd forintra nőtt. Hűen tükrözve a jelenleg regnáló hatalom valós preferenciáját a mezőgazdasági szakmunkástól a vidéki értelmiségen, az országosan kiművelt emberfőkön át a stadion-hangadó decibelhuszárokig vezető ív mentén.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak