Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 2 óra 6 perc

Amerika – a megunhatatlan – II. rész: Utazások Amerikában

2018, szeptember 15 - 14:40

Amerika más, Amerika nagy, Amerikát nem lehet elmesélni – szokták mondani azok, akik ott élnek vagy már sokszor jártak az Egyesült Államokban. Mert hiszen Amerika valóban nagy! Két nagy kontinens, Észak- és Dél-Amerika és persze nemcsak egy ország helyezkedik el rajtuk. Ám – itt Magyarországon – ha kimondjuk a nevét, szinte mindenki, automatikusan az északi részen található Egyesült Államokra (U.S.A.) gondol és eszébe sem jut, hogy mondjuk Mexikó is Amerika és azt is egyesült államok alkotják.

Aki megérkezik a Kennedy repülőtérre és nem átszállással, repülve folytatja az útját, a városba több módon is eljuthat. A legjobb, ha rokon, ismerős várja és autóval – a forgalomtól függően fél-, másfélórás kocsikázással jutnak a belvárosba. A helyzet más, ha – mint esetünkben – az út folytatódik, de nem repülővel megyünk át egy másik államba. Ilyenkor a legolcsóbb és legegyszerűbb az Airtrain, a 2002-ben megnyílt magasvasút, mely a repülőtér összes terminálját érintve viszi oda és veszi ott fel az utasokat. A terminálok közötti közlekedés ingyenes. Kifelé, a városi közlekedéssel az A jelű metró Brooklyn-i, Howard Beach állomásán lépett a vonat először kapcsolatba, most már más találkozási pontok is vannak. Ezzel a vonattal mindössze 5 dollárért kényelmesen és gyorsan lehet elérni a metrót. Ott válogatni lehet a különféle metrójegyek között. A 65 év felettiek, a külföldiek is, ha ezt útlevéllel vagy jogosítvánnyal igazolják, két útra szóló kedvezményes jegyet válthatnak.

A New York-i metró, külön világ. Nagyobb állomásain a jegypénztárostól ingyen térképet kérhetünk és az jelentősen megkönnyíti tájékozódásunkat, közlekedésünket a városban. Az állomások gyakran foglalják el egy – négy utcával határolt – háztömb teljes földalatti területét, olykor még többet is. A metró soha nem áll le, éjjel is közlekedik, az összesen 373 kilométer hosszú útvonalán 468 állomás található. Vannak számmal és vannak betűvel jelölt vonalai és vannak express járatok is, melyek nem állnak meg minden állomáson. A vonalak között rengeteg átszállási lehetőség van. Adódik olyan, ahol háztömbnyi távolságot kell a földalatti folyosókon gyalogolni, amíg eljutunk az egyiktől a másikhoz. Szerencsére az útvonalakat mindenhol jól jelzik.

A megállókat is. A vonatok hosszúak és nincs minden kocsiban automata kijelző, ami mutatja, hol vagyunk és a mi a következő megálló. A bemondás sem érthető mindig, lehet, hogy zaj van, éppen egy másik vonat megy el mellettünk vagy csak az utas nem ért angolul. Ezért az állomásneveket a födémet tartó oszlopokra is kiírják. A falon, néhány helyen a feliratok igazán szépek, jól jelzik, mire számíthatunk majd felszínen. Kell pár szót szólnunk egy idehaza teljesen ismeretlen jelenségről. Vannak olyan állomások, ahová több különböző vonal vonatai is befutnak, ráadásul ugyanannak a peronnak jobb és bal oldalára. A két sínpár között a távolság csak pár lépés. Ha az egyik oldalon éppen bent áll egy vonat és a másikra pont akkor fut be egy másik, az első nem indul el, noha már megtehetné. Vár annyit, hogy az átszállni akarók biztonsággal eljussanak az egyik vonattól a másikhoz! Hasonlóra a budapesti tömegközlekedésben példa nincs, pedig villamos, autóbusz és troli találkozása sok helyen előfordul.

Mi egy másik államba, Pennsylvaniába szeretnénk eljutni. Az Airtrain vonatával elmentünk az A jelű metró Brooklyn-i, Howard Beach állomására, hogy majd elérjük a távolsági autóbusz-pályaudvart. Álljon itt még egy jó tanács! A metróállomások túlnyomó többségén nincs mozgólépcső, van viszont sok, igen szűk vaslépcső, érdemes tehát alaposan megfontolni a csomagolást. Ne legyen a bőröndünk túl nehéz! Most viszont szerencsénk van. Az „A” metró kelet-nyugati irányban átszeli egész New Yorkot. Brooklyn keleti részéről, a Howard Beach-ről, átszállás nélkül juthatunk el Manhattan nyugati oldalára, a híres West Side-ra, a 42. utcához. Itt van a Port Authority Bus Terminal hatalmas, földalatti pályaudvara. Az út nem rövid, nagyjából úgy kell elképzelni, mintha Budapesten Rákoskeresztúrról szeretnénk Budakeszire menni. A buszpályaudvaron – egy apró érdekesség – a férfi WC-ben is van pelenkázó, elvégre apuka is utazhat csecsemővel egyedül.

New Yorkból Pennsylvaniába a Frank Martz Coach Company szép, kényelmes buszai járnak. A célunk, East Stroudsburg, a forgalomtól függően másfél – kétórányi távolságra van. Belül minden buszban feltüntetik a vezető nevét, de olyan is van, ahol kívül, a busz oldalára is felfestették. Ez nem cserélhető, valószínűleg ugyanazt a buszt, ugyanaz az ember vezeti, hosszú idő óta. Ez jelez valamit a társaság és az alkalmazott viszonyáról.

A buszban WC van. Kézmosó nincs benne, van viszont a nálunk is ismert kézfertőtlenítő. Gyorsan beszívódik, feleslegessé teszi a kéztörlő használatát, nincs is ilyen a fülkében. A hosszú út alatt van idő a nézelődésre. A mindkét irányban hol három-, hol négysávos autópálya feltűnően tiszta, az utat szegélyező füves, ligetes területek szépen gondozottak. A szemetelés errefelé nem kifizetődő, ezerdolláros(!) büntetés jár érte. A rohangálás sem divat. Az engedélyezett sebességhatár 65 mérföldnél – ez nagyjából 100 kilométer – csak nagyon ritkán több. A „vidéki” buszmegállóknál érdekes szokás figyelhető meg. Az emberek nem kint állnak sorba. Amikor megérkeznek, az épület előtt, sorban, egymás mögé leteszik a csomagot, ha olyan nincs, akkor egy újságot vagy választanak egyet a számozott – Rubik-kocka méretű – fakockákból és azt teszik a földre. Azután bemennek a váróba, TV-t nézni. Pár perccel a busz érkezése előtt mennek ki és foglalják el a helyüket a felszállási sorban. Azt mondják: egyetlen csomag sem tűnt még el soha!

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Brüsszeli antiszemiták és gonosz összeesküvők

2018, szeptember 14 - 14:58

Orbán Viktor ma reggel azt mondta a Fidesz közpénzen fenntartott közrádiójában, hogy Brüsszel zsoldosokat küld a magyar határra, hogy azok majd beengedjék a migránsokat. S hogy mindez még elrettentőbb legyen, hozzátette: az antiszemitizmus központja ma Brüsszel.

Aki ilyeneket mond, az vagy elmebeteg, vagy gazember.

Amúgy meg ez a megnyilatkozás kontraporduktív, vagyis, ellenkező hatást ér el, mint amit a beszélő szeretett volna. Az antiszemiták ugyanis ettől csak megkedvelik Brüsszelt, akik nem antiszemiták, azok pedig nem tudnak annyira korlátoltak lenni, hogy bedőljenek ennek az aljas ostobaságnak.

*

A hősből hazaáruló lesz, a barátból gonosz összeesküvő

Talán már nem mindenki emlékszik arra, hogy Orbán Viktor a 2010-es választások előtt más országot ígért a magyaroknak Azt mondta, hogy a választás másnapján olyan országban ébredünk, amelyre rá sem ismerünk majd. Igaza lett: 2010 óta nem Magyarországon, hanem Másországban élünk.

Akkor még csak a jelenről és a jövőről beszélt Orbán, múltról kevés szó esett. Azóta tudjuk, hogy semmi sem változik olyan gyorsan, mint a múlt. Folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben, csak kapkodjuk a fejünket, nehogy lemaradjunk néhány brosúrával. Minden megmásítható. Szó, szöveg, történelem, bármi.

2006-ban nem békés tüntetőkre támadt a rendőrség, Ha sokszor elmondják, talán sokan hajlamosak hinni ebben, de nem lehet annyiszor elmondani, hogy ettől igazság legyen belőle. Akik látták, mi történt 2006. szeptemberében a TV székháza előtt, majd októberben, a belvárosban, s mernek még emlékezni a megrázó képekre, tudják, hogy mi történt. Egy felheccelt tömeg támadt a rendőrökre, autókat gyújtottak fel a mára forradalmárrá nemesedett vandálok, kirakatokat törtek, fosztogattak, és azt is tudjuk, hogy a tankot elkötő öregúr sem békés szándékkal érkezett.

A Don kanyarban nem hős magyar katonák vívtak honvédő háborút a hazánkra támadó ellenséggel, hanem az ország akkori vezetésének, főként Horthy Miklós kormányzónak a felelőtlenségéből és cinizmusából következően, szerencsétlen áldozatokat küldtek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatok ellen a biztos halálba. Határainktól sok ezer kilométernyire, megfelelő fegyver, az életben maradáshoz szükséges felszerelés nélkül.

Most éppen Nagy Imrét, valamint 1956 valódi hőseit tüntetik el a Vértanúk teréről.

A hősből hazaáruló lesz, a barátból gonosz összeesküvő, ellenség, az üldözőből üldözött. A múltmásítók a nemzet kihagyó emlékezetére utaznak. Ha valaki, ők tudják, hogy milyen a magyar ember. A magyar ember megköveteli a tiszteletet, viszont bármit képes elfelejteni.

Ha megkérdeznék a magyar embert, már arra sem emlékezne, melyik volt az a párt, amelynek képviselői az Antall kormány idején kivonultak a parlamentből, amikor bejelentették a Trianon emléknapot. Hogy kik voltak azok, akik zajos hisztériát csaptak, amikor az akkori kereszténydemokraták valamelyike szólásra emelkedett. Kik voltak azok, akik csuhások és térdre, imához! bekiabálásokkal botránkoztatták meg a többieket.

Ha lenne nem csak mikrofontartó állványokat engednének a Belső Párt tagjainak közelébe, akkor valamelyik valódi újságíró már rég megkérdezte volna ezeket a tisztességtelenségben megőszült, nagyon középkorú hölgyeket és főleg urakat: tessék mondani, hogy is van ez? Mikor méltóztattak kegyelmetek igazat mondani: akkor, vagy most? (A helyes válasz: sem akkor, sem most).

A Belső Párt tagjai korábban mindenről másként gondolkodtak: gazdaságról, kultúráról, versenyről és vallásról, keletről és nyugatról. Talán csak a hatalom és a pénz iránt érzett lojalitásuk nem változott.
Ma tényleg más országban élünk, mint nyolc évvel ezelőtt. Más lett a jelenünk, a jövőnk is megváltozott, a Belső Párt élharcosai jelenleg a múltunk megmásításán munkálkodnak.

Ne legyenek illúzióink: ha rajtuk áll, meglesz az is.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Othello a Nemzeti Közműveknél

2018, szeptember 13 - 14:25

Első felvonás, első szín. Velencze, utcza.

Othello, a törökök ellen harcoló keresztény velencei hadak vezére még nincs itt.

A Nemzeti Közműveknél várok a soromra, egészen pontosan a Nemzeti Közművek földgázszolgáltató fővárosi ügyfélszolgálati irodáinak egyikében.

A színen Rodrigo (velencei nemes), Jago (Othello zászlótartója) és – később – Brabantio (velencei tanácsos).

Aki nem tudná: a Nemzeti Közművek ügyfelei több mint egy éve már nem csupán a földgáz-, hanem az áramszolgáltatással kapcsolatos ügyeiket is országszerte egyazon irodákban intézhetik. A Nemzeti Közművek “hosszú távú célja, hogy szolgáltatás portfoliójának fokozatos fejlesztésével a lakosság teljes körű otthonszolgáltatójává váljon.”

A képen Konstantin Stanislavski Othello szerepében 1896-ban.

RODRIGO. Mi szerencsés leend

E vastag ajkú mór, ha sikerül…

JAGO. Riaszd föl az apát, uszítsd nyomába;

Mérgezd meg gyönyörét! Kiáltsd ki az

Utczán a bűnt; bőszítsd fel rá a lány

Rokonait…; gyönyöre

Gyönyör marad bár; úgy bosszantsd, sebezd, hogy

Színét veszítse!

Ha hosszabb várakozásra készülök, általában könyvet viszek magammal, ezúttal egy 1902-es kiadású Shakespeare-kötetet tettem a táskámba, a kötet a költő tragédiáit tartalmazza, az Othellot nem Arany János, hanem Szász Károly fordításában. Azt olvasom.

RODRIGO. Apja háza ez,

Kiáltok!

JAGO. Oly ijesztően és hangosan

Kiálts, mint népes városban szokás, ha

Véletlenül tűz üt ki éj idején.

RODRIGO. He! Holla! Hallod-e Brabantio!

JAGO. Ébredj Brabantio! He! Tolvajok!

Vigyázz lakodra! Lányodat viszik!

(Brabantio fenn az ablaknál megjelenik)

Jó húsz perce húztam az 515-ös sorszámot. Ahhoz képest, hogy amikor ez a szám a 8-as ablaknál megjelenik, a kártyámról seperc alatt átutalom a havi gázfogyasztásomnak a pénztáros által beütött díját, amiről a kinyomtatott igazolását aláírom, s a másolatát átveszem, ahhoz képest a 493-as számú ügyfél meglehetősen hosszan időzik ott. Vajon miért?

BRABANTIO. Mi az? Miért e szörnyű ordítás?

No mi dolog?

RODRIGO. Uram! Egész családod honn van-e?

JAGO. Zárvák-e ajtaid?

BRABANTIO. Miért kérditek?

JAGO. Meg vagy rabolva. Öltözz’ szaporán.

Szived felét gaz tolvajok viszik.

Most, épen most, egy rút fekete kos

Most lopja meg fehér bárányodat.

Kelj fel hamar! Veresd meg a harangot,

Ébreszd fel az alvó polgárokat,

Különben maga a fekete ördög

Tesz nagyapává. No siess, ha mondom.

– Csak egy pénztáros van?

A nyitott könyvvel a kezemben ezt a sorszámok húzásában segédkező alkalmazottól kérdezem.

– Igen.

– És miért tart hosszú ideig némelyik befizetés?

– Mert nemcsak fizetni lehet nála, más ügyintézési feladatokat is ellát.

– Miért lát el más ügyintézési feladatokat? Ha ezt nem tenné, akik csak befizetnének, gyorsabban végeznének.

– Mert betegség miatt a munkát meg kell osztani.

– Van-e itt vécé?

– Az ügyfeleknek nincs.

BRABANTIO. Elment az eszetek?

RODRIGO. Tisztelt uram!

Ismered hangomat?

BRABANTIO. Nem én, ki vagy?

RODRIGO. Nevem Rodrigo.

BRABANTIO. Annál kelletlenebb.

Mondtam, ne ólálkodj’ lakom körül.

Nyiltan kimondám, hogy leányomat nem

Neked neveltem. S most őrjöngve jössz,

Bortól zabálva, te gyalázatos,

Zavarni nyugtomat.

RODRIGO. Uram, uram!

BRABANTIO. De bizonyos lehetsz, hogy ha kedvem és

Hatalmam is lesz, ezt megkeserülöd.

RODRIGO. Csak légy türelmes jó uram!

BRABANTIO. De hát

Mit kiabálsz zsivány? Hisz ez Velencze,

S házam nem korcsma.

RODRIGO. Hidd meg jó uram,

Hogy tiszta szándékkal jövék.

JAGO. A mennykőbe, uram! Te olyan ember vagy,

hogy az Istent se imádnád, ha az ördög kérne rá.

Minthogy mi neked jó szolgálatot tenni jövénk, s azt

hiszed, gaz ficzkók vagyunk, inkább akarod, hogy egy

berber csődör bírja leányodat, unokáid rád nyerítsenek,

s rokonságod spanyol lovak legyenek!

– Nem önt hívják? – Ezt a szomszédom kérdezi.

– Köszönöm, de nem. Figyelek.

Valóban figyelek. Minden csengőszerű jelzésnél felemelem a fejemet, és mert néhány ügyfél nem várta ki a sorát, a számok gyorsabban haladnak vártnál, s lassan az enyémhez közelítenek. Nagyon lassan.

A tíz ablak közül csak négy mögött fogadják az ügyfeleket. És vagy huszan ülünk itt a székeken.

BRABANTINO. Miféle szemtelen ficzkó ez itt?

JAGO. Olyan ember vagyok, uram, ki azért jött, hogy

megmondja neked, hogy a leányod e perczben a mórral

ölelkezik.

Egy migráns fickó budapesti szexmerényletét megkérdőjelező telefonüzenetet az alábbi szöveggel osztom meg a facebookon: Az interneten már nem elérhető rendőrségi közlemény szerint a bűncselekmény a gyorsétterem mosdójában történt. A gyorsétterem valójában nem étterem (ablakon át szolgálják ki a vevőket) és nincs benne mosdó. A személyzet számára ajtónyitással elérhető kocsmában van ugyan, de a kocsma az állítólagos szexmerénylet megtörténtekor – hajnali három körül – zárva volt.

BRABATINO. Hitvány cudar vagy!

JAGO. S te uram, tanácsnok.

Egyre jobban tele van a hólyagom. És urulógiai kezelésem folytán tudom, hogy ez árt nekem.

Felállok, előveszek egy szórólapot. “Válassza a Nemzeti Közműveket.” Ez áll rajta.

Rákeresek az interneten.

Olvasom, hogy szeptember elsejétől megújult. Hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal jóváhagyását követően ügyfeleinek még színvonalasabb kiszolgálása érdekében önálló cégbe szervezi ügyfélkapcsolati tevékenységét, amely NKM Ügyfélkapcsolati Kft. néven kezdte meg működését. A feladatok kiszervezése több lépésben valósul meg, elsőként a társaság mintegy 300 munkavállalóval kezdi meg a számlázási, folyószámlakezelési és más háttérfeldolgozási tevékenységek ellátását.

BRABANTIO. Ezért ma te felelsz meg, Rodrigo.

RODRIGO. Megfelelek, ha akarod. De kérlek,

Ha tudtoddal van s tetszésed szerint,

Hogy szép leányod most, ez éji órán,

Se jobb, se rosszabb őrizet alatt,

Mint egy silány cseléddel, egy kibérelt

Nyomorú gondolán megy a buja

Mór karjai közé: ha ezt tudod,

S megengedéd, — akkor mi tégedet

Fölzaklatánk, megsérténk csúfosan.

Lányod, ha menni nem te engedéd,

Nagy vétket követett el. Szép magát,

Eszét, szivét, állását, kincseit

Egy hontalan kalandor szerecsennek

Dobá oda. Győződj meg hát magad!

Ha őt a házban, ágyában leled,

Úgy én hazudtam és törvény szerint

Sújts, hogy belőled csúfot űzni mertem.

BRABANTIO. Szövétneket! Hej! Fáklyát gyújtsatok!

Föl! Talpra! Ez álmommal összevág!

Már hinni kezdem. Gyertyákat, ha mondom.

Végre engem hívnak, és még nem telt két óra sem. És két perc alatt végzek. Nem a lélegzetemet kell visszatartanom, de megkérdezem.

– A vécét miért nem használhatják az ügyfelek?

– A főnököt kérdezze meg.

– Korábban, ugye többen fogadták őket.

– Igen, heten vagy nyolcan.

– Négyen betegek?

– Nekünk csak egy betegünk van. Három ügyintézőt a központ kért el.

Major Györgynek, az NKM Ügyfélkapcsolati Kft. ügyvezetőjének közleménye az interneten:

„A Nemzeti Közművek több társaságának eddig elkülönülten működő ügyfélkapcsolati tevékenységét egységesítjük külső és belső ügyfeleink számára azzal, hogy az ügyfélkapcsolati feladatokat az NKM Ügyfélkapcsolati Kft.-be szervezzük. Így megteremtjük az alapjait annak, hogy rövid távon képesek legyünk megvalósítani azt a működési modellt, aminek az eredményeként egy ügyfélkapcsolaton keresztül történhet majd az ügyintézés, területtől és közműfajtától függetlenül egységes folyamatokkal. Tesszünk mindezt annak érdekében, hogy ügyfeleink számára a gyors, gördülékeny, magas szintű szolgáltatást nyújtsunk, miközben a belső folyamataink pedig az optimális erőforrások felhasználásával hatékonyabbak legyenek.”

Ezt már otthon olvastam, csakúgy, mint az Othello első felvonás első színének befejezését.

(Brabantio, szolgák fáklyákkal jönnek.)

BRABANTIO. Való tehát: ő eltűnt! Szörnyűség!

S mi még gyűlölt életemből hátra van:

Csak keserűség! Most szólj, Rodrigó!

Hol láttad őt? — Oh a boldogtalan!

A mórral, mondod? — Oh, ki vágyna így

Még apa lenni? — Miről ismerél rá?

— Hát megcsal ő is? — Mit szólott neked?

Több fáklya kell még! Föl! Mind talpra föl!

Mit gondolsz, meg vannak hitelve már?

RODRIGO. Úgy gondolom, meg.

BRABANTIO. Oh ég! Hogy szökhetett ki? Iszonyú!

Rút förtelem! Apák, ne higyetek

Leányaitoknak! — Nincs-e valami

Bűbáj, varázslat, mely megrontja a

Szűz ifjúságot? Rodrigo, beszélj,

Nem olvasál ilyes valamiről?

RODRIGO. Igen, valóban.

BRABATINO. Hol, öcsém? Nagy ég!

Vajha hozzád adtam volna őt.

Induljatok! Ti erre, ti meg arra.

Nem gondolod, hogy hol találjuk őt?

RODRIGO. Én azt hiszem, reá tudlak vezetni,

Csak jöjj velem.

BRABATINO. Kérlek hát, menj elől.

Segélyt kiáltok minden ház előtt,

Hisz van jogom rá. Fegyvert hozzatok!

Hívjátok a csendőröket! Előre!

Jó Rodrigo. Adósod nem leszek.

(Mind el.)

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

EP-üzenet Orbánnak: coki

2018, szeptember 12 - 14:39

Az Európai Parlamentben megszavazták a magyar kormányt elítélő Sargentini-jelentést. Önmagában ennek hatásai valószínűleg később jelentkeznek. Mert aki azt hiszi, hogy holnaptól nyugaton kel fel a nap emiatt, az más szerekkel kísérletezzen. Ugyanakkor az üzenet elég világos. Orbánt egyelőre semmiképpen nem szándékoznak megválasztani Európa császárának. Bármennyire is annak hiszi magát.

Egyben természetesen azt is megüzenték így a többi diktátorpalántának, hogy egyelőre más trágyadombot keressenek maguknak. Kapirgálási célra. Meg önkifejezésre. Amelyre hazánkban a kormány által befolyásolt média kiváló terepet biztosít. Már csak azért is, mert a Fidesz ötös számú párttagkönyvének a tulajdonosától a nem véletlenül királyinak csúfolt televízió mikrofon-állványaiig elég sok szervilista szóvirág-kertész ténykedik a Fidesz holdudvarában. Így az első hangerő-reakciókig aligha kell sokat aludnunk. Valószínűleg hamarosan megindul a teljes kommunikációs gépezet az orbáni hatalomtechnika mentegetésére, illetve győzelemként való beállítására. Elvégre bárki emlékezhet a hazai, egyébként érvénytelen népszavazást követő kommunikációra. Mert a vezér nem tévedhet. Orbánnak meg elég régóta vannak ilyen komplexusai.

Tehát az alapfeltétel: Orbán tévedhetetlen. Így az egész unió, illetve annak parlamentje természetesen hülyékből áll. Többségében. Valamint többnyire olyanokból, akik azzal fekszenek, illetve azzal is ébrednek, hogy mivel tarthatnának be Orbánnak. Illetve az egész országnak. Mert Orbán énképében az ország azonos a neki feltétel nélkül pitizők gyülekezetével. Ezt számos korábbi megnyilatkozásból sejthetjük. Ennek egyenes következménye, hogy a Sargentini-jelentés megszavazói az ország bukását szeretnék látni. Orbán szerint. Ha pedig magyar képviselők, akkor hazaárulók. Mert a Fidesz a haza. Orbán szerint. Akkor is, ha egyébként kisebbségi többséggel, igazi bolsevik módon kormányoz.

Így nyugodtan felkészülhet mindenki, hogy pillantok alatt kinevezhető lesz hazaárulónak a várható kommunikációs offenzivában. A zöldpárti Judith Sargentini alighanem szemét libsivé fog válni. Ha B. Zsolt írja majd pamfletben, akkor hülye picsa is lehet belőle. Amellett, hogy idióta magyarellenes szemét libsi is lesz. Úgy mellesleg. Szijjártó meg talán bekéreti a világ nagykövetét, és kioktatja a szerinte, illetve vezére szerint érvényes, kötelező haladási irányról. Orbán pedig személyesen fogja elmesélni, hogy ez egy olyan pofánrúgás volt, amivel tulajdonképpen elismerték az ő nagyszerűségét. Mert az alaptézis töretlen: ő tévedhetetlen.

Az Európai unió parlamentjének ettől még jelenleg érvényes az üzenete. Megüzente Orbánnak: coki.

Kategóriák: Szervezetek

Takarítsatok el engem, barátaim, szabaduljatok meg a gonosztól!

2018, szeptember 11 - 14:00

Mire elég hét perc? Mit lehet ennyi idő alatt elmondani? Attól függ, hogy mi a téma, és mi a mondanivaló.

Hét percet kapott Orbán Viktor, hogy az Európai Parlamentben kifejtse véleményét a Sargentini-jelentésben leírtakról. Ha az embernek vannak érvei, és ezeket el szeretné mondani, hét perc semmi idő. Ha nincsenek, maga az örökkévalóság.

Ha én lennék Orbán Viktor beszédírója, a következő szöveget javasolnám elmondani.

Elegem van magamból, és mindabból, amit Európával és Magyarországgal tettem. Elegem van mindenből. A legszívesebben visszacsinálnám az egészet, visszaszuszakolnám a szellememet a palackba, és lennék újból az, aki valaha voltam. Pontosabban az, akinek egykor mutattam magam.

Romlott és korrupt országot építettem Magyarországon, és most már, ha akarnám, akkor sem tudnám visszacsinálni. Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. Sőt. Valójában csak magától működik, beavatkozni lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden.

Mire elég hét perc? Mit lehet ennyi idő alatt elmondani? Attól függ, hogy mi a téma, és mi a mondanivaló.

Hét percet kapott Orbán Viktor, hogy az Európai Parlamentben kifejtse véleményét a Sargentini-jelentésben leírtakról. Ha az embernek vannak érvei, és ezeket el szeretné mondani, hét perc semmi idő. Ha nincsenek, maga az örökkévalóság.

Ha én lennék Orbán Viktor beszédírója, a következő szöveget javasolnám elmondani.

Elegem van magamból, és mindabból, amit Európával és Magyarországgal tettem. Elegem van mindenből. A legszívesebben visszacsinálnám az egészet, visszaszuszakolnám a szellememet a palackba, és lennék újból az, aki valaha voltam. Pontosabban az, akinek egykor mutattam magam.

Romlott és korrupt országot építettem Magyarországon, és most már, ha akarnám, akkor sem tudnám visszacsinálni. Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. Sőt. Valójában csak magától működik, beavatkozni lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Új zsinagóga épül Ottawa belvárosában

2018, szeptember 10 - 18:29

Ottawa lehetett az egyetlen olyan G7-es ország fővárosa, amelynek centruma nem rendelkezett zsinagógával — legalábbis 2015 óta, amikor bezárt és eladta épületét a Beth Shalom közösség. De mint, ahogy a világon máshol is tapasztalhatjuk, a zsidó közösségen belül a Chabad mozgalom mutat leginkább növekedést, különösen a fiatalabb generációk körében. A napokban jelentette be egy fiatal üzletember, Harvey Finkelstein, hogy saját adományán keresztül, illetve az általa toborozott egyéb pénzekkel hozzák létre az úgynevezett Finkelstein Chabad Jewish Centre-t a belváros Sandy Hill nevű körzetében, pontosabban a 254 Friel Street alatt. Itt nem csak zsinagóga lesz, hanem könyvtár, közösségi termek és konyha is. Elsősorban a néhány lépésre lévő Ottawai Egyetem diákjait szeretnék megszólítani, valamint a Carleton és az Algonquin College hallgatóit is.

Finkelstein, a rendkívül sikeres Shopify nevű cég fiatal vezérigazgatója 500 ezer dollárt adományozott saját pénzéből, ezen kívül pedig 1 millió dollárt szerzett egyéb adakozótól. Chaim Boyarski rabbi volt a közösségi partnere ebben a kampányban.

Lindsay és Harley Finkelstein. Fotó: Ottawa Jewish Bulletin.

Számításaik szerint 2 ezer zsidó él Ottawa belvárosában, köztük 300 fiatal (diák és pályakezdő), ugyanakkor egyetlen zsinagóga sem lézetik a centrumban. A Friel Street alatti épületet jelenleg renoválják és bár hamarosan üzemelni fog a központ, további 12-től 18 hónapig tarthat mire minden elkészül.

Harley Finkelstein Montreálban született és a McGill, illetve a Concordia Egyetemen tanult, előszor jogot. 2009 után csatlakozott az akkor éppen kibontakozó, ottawai szákhelyű Shopify nevű vállalathoz, amely ma már évente csaknem 600 millió dollárnyi bevétellel rendelkezik. A vállalat egy, a digitális vásárlást és fizetést lebonyolító platformot hozott létre, amely Kanadán kívül is népszerű.

Az a környék ahol most Chabad központ nyílik korábban az ottawai zsidó közösség otthona volt. Ma már viszont ez a világ többnyire eltűnt. Annak utolsó maradványa a Rideau Bakery nevű kóser pékség, amely még mindig üzemel és helyi szimbólummá vált Kanada fővárosában.

Shana Tova a Kanadai Magyar Hírlap zsidó olvasóinak!

Kategóriák: Szervezetek

Ferenc pápa fagylalttal várja a migránsokat

2018, szeptember 10 - 14:23

Ferenc pápa azzal bízta meg Konrad Krajewski bíboros-pápai főalamizsnást, hogy kínálja meg fagylalttal az olasz partot érő migránsokat.

„Nem fagyossá akarjuk tenni a szíveiket – élcelődött a bíboros – ez a fagylalt a pápa gyengédségének jelképe. Abban reménykedünk, hogy itt, Olaszországban mindenhol keresztény és bőkezű szívekre találnak, és végre otthon érezhetik majd magukat.”

A jégkrémen kívül a bíboros Ferenc pápa üdvözletét és áldását is átadta. Ezután megebédelt a központ munkatársaival. Miután leszálltak a hajóról, néhány bevándorlót időszakosan a Mondo migliore (“Egy jobb világ”) központban szállásoltak el.

Ők a hétvégén elindulnak az olasz püspöki konferencia által kijelölt célállomásokra. Nagyjából még 20 000 tölcsér fagylaltot osztottak szét aznap más befogadó központokban.

Az Aleteia angol nyelvű cikke nyomán. Fordította: SZEMlélek.

Szerkesztői megjegyzés: Ferenc pápa nem először tesz ilyen gesztust a szegények felé. Például névnapját, azaz Szent György napját úgy ünnepelte, hogy 3 ezer adag fagylatot rendelt Róma hajléktalan és mélyszegénységben élő lakóinak. A fagylatot Róma menhelyein szolgálták fel. Ferenc pápa arról is ismert, hogy időnként koncertekre, múzeum látogatásokra és ebédre hív meg hajléktalan embereket Olaszország fővárosában. (KMH)

Fagylaltot küldött a pápa migráns gyerekeknek. Fotó: AFP.

Kategóriák: Szervezetek

Életképek egy kanadai vidéki búcsúból

2018, szeptember 9 - 14:56

A kelet Ontario-i Russell város búcsúja Kanadánál is idősebb. Idén volt az 1858-ban megalapított búcsú 160. évfordulója és az évtizedek folyamán célja alig változott: a helyi mezőgazdaság és házigazdaság támogatása, illetve bemutatása. Immár harmadik alkalommal látogatok el a búcsúra, hiszen mindig olyan élményt nyújt, ami sikeresen elszakít — még ha csak néhány órára is — a mindennapi városi életemtől. És látszik, hogy a sok látogató közül legtöbben erre vágynak. Idén cowboyok, régi autók, állatok, helyi virág, zöldség és gyümölcs kiállítások, bemutatók, élő country zene és a hagyományos búcsúk elengedhetetlen ízei várták a látogatókat.

(Kanadai cowboy. Fotó: C. Adam)

Szombat reggel viszonylag korán kint voltam már a búcsún. Egy-egy állat úgy tűnt, hogy nem igazán kedveli a korai keléseket, de azért szeliden eltűrték a reggeli látogatókat, még a gyerekek és szülők véget nem érő simogatását is.

(Szép jó reggelt! Fotó: C. Adam)

Amiután röviden elbeszélgettem egy-két cowboyjal és természetesen cowgirl-lel, nem hagyhattam ki a házilag készített pitéket sem: őszibarack, alma, cseresznye, tök. Maradtam az őszibaracknál. Kiderült, hogy mind helyi önkéntesek sütötték és szolgálták fel a süteményeket, illetve a szintén kapható szendvicseket és kávét/teát. Kistelepüléseken a közösségi élet akkor erős, ha a helyiek értékelik az önkéntes munka fontosságát és hajlandóak szerepet vállalni abban. Russell városára pont ez jellemző.

(Piték széles választéka. Fotó: C. Adam)

A helyi iskolások is központi szerepet vállalnak a fesztiválon, ahol a diákok által termesztett és/vagy összeállított, illetve bemutatott virágokból, zöldségből, gyümölcsből vagy egyéb termésből készítenek egy kiállítását. Itt egyben díjazzák is a diákok beadványait. Volt szinte minden, amit ebben a térségben lehet ültetni és termelni.

(Helyi kukorica — talán ebből volt a legtöbb a kiállításon. Fotó: C. Adam)

(Virágkiállítás. Fotó: C. Adam)

(Az idei termésből. Fotó: C. Adam)

Jellemző volt mindenkire, hogy büszkeséggel és örömmel mutatták be tudásukat, munkájukat és termékeiket. Itt elsősorban nem az eladásról és kereskedelemről volt szó (viszonylag kevés helyen árultak termékeket), hanem az oktatásról. A látogatók jelentős része a pusztán félórás távolságra fekvő Ottawából érkezik ide minden évben és az urbánus környezetben vagy kertes elővárosban élők számára, merőben másik világ az, amiről ez a búcsú szól.

(Hagyományos szörme és bőr tárgyak kiállítása. Fotó: C. Adam)

(Keményebb mint az irodai munka… Fotó: C. Adam)

A búcsú a késői tizenkilencedik századi, illetve a korai huszadik századi technológia bemutatásáról is szólt. Olyan technológia és olyan gépezet, amely racionális, stabil és sokszor masszív méreteket ölt.

(Kukorica darálógép. Fotó: C. Adam)(Munkaközben. Fotó: C. Adam)

Az autó bemutató az a része a búcsúnak, ami nem teljesen passzol az agrár fókusszal, ugyanakkor látványos és nyilván sikeresen tudja vonzani a látogatókat. Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek amerikai autógyártásából, annak fénykorából kaptunk ízelítőt.

(Egy Ford Fairlane. Fotó: C. Adam)

Néhány óra után egyszerűen meg kellett kóstolnom a helyi gasztronómiai. A házi pite ugyan finom volt, de kellett valami “izgalmasabb.” Igy fejeztem be a napot egy igencsak tarka jégkásával, amelynek egzótikus színei nincsenek jelen a természetben — legalábbis  ebben a térségben nem.

(A főszerkesztő és a jégkása…)

Kategóriák: Szervezetek

Neonáci típusú találkozások

2018, szeptember 8 - 14:31

A héten derült ki, hogy Orbán Viktor Tusványoson belga neonácikkal találkozott. Fénykép is készült a nevezetes eseményről, szabad szemmel is jól látszik, hogy a miniszterelnök mosolyogva pózol a fiatalok között.

Már az is egy jó kérdés lehetne, hogy miként kerülhetnek neonácik a tusványosi rendezvényre. A Fidesz által támogatott és vezetői által előszeretettel látogatott fesztiválnak ugyanis nem ez a profilja. És akkor egy szusz alatt azt is meg lehet kérdezni, vajon az Orbán Viktorral fotózkodó csoport volt-e az egyetlen neonáci társulat Tusványoson, vagy rajtuk kívül más kirekesztők is tiszteletüket tették a magyar jövőnek e szent helyén.

Lennének tehát kérdések, a legfontosabb talán mégis az, hogy ezek a szalonképtelen élőlények miként kerülhettek a magyar miniszterelnök közelébe. Ismert ugyanis hogy Orbán minden lépését szigorúan őrzik, testőrök hada veszi körül, gondosan megszűrik a környezetét, ha valaki csak úgy oda szeretne menni hozzá egy közös fotó erejéig, biztosan kétajtós szekrényekbe ütközne akadály gyanánt.

Feltételezhetjük, hogy ez most sem volt másként, és a TEK tudta, hogy kik ezek a derék, jóravaló neonáci fiatalok, feltehetőleg még a vércsoportjuk és a leggyakrabban megjátszott lottószámaik is ismert volt előttük. Mégis odaengedték őket Orbán közelébe, és a miniszterelnököt sem hallottuk tiltakozni, vagy legalább a tisztességes magyaroktól bocsánatot kérni.

Föld. S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Film – zene

2018, szeptember 8 - 13:33

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét [a 21. században is kézzel rajzolta a hangjegyeket, hitt a kottapapír kifejezőerejében – kockás füzet -, mely eljárás különösen anakronisztikusnak tűnt, ahogy az érintetlenül is látványos, de a digitális technikával lenyűgözővé varázsolt kamionverseny filmkockái peregtek a szeme előtt]; a rendező kívánsága – a zene érzékeltesse a diadal mámorát – csak első pillantásra tűnt magától értetődőnek.

illusztráció: Szigeti Edit

Tizennyolc kör van hátra…

Bár a Zeneszerző hajlamos volt egyetérteni Sztravinszkijjal [a zene nem fejez ki semmit, csak önmagát], tudta, a közvélekedés mit tart konvencionális győzelmi zenének: fanfárok, harsogó rezek, üstdobpergés, fényes dúr-hangnem, induló tempó, ilyesmi. A fejében persze ott sorakoztak a kamion-szereplős előképek: a Konvoj [C. W. McCall Konvoj című dala inspirálta a történetet], a Túl a csúcson [amikor Sylvester Stallone behajt a monstrummal apósa nappalijába], a Párbaj [negyventonnás szörnyeteg a személyautó ellen (vérfagyasztó üldözéses moziból több is az eszébe jutott)], a Kamion rikító-sárga protagonistája, a Kenguru [ZIL-Rába, teherautó–kamion, Gálffi László-Koltai Róbert – Verseny a javából – és a paksi atomerőmű (vigyázat: aktuálpolitika!)], de a történetek többségében a nyergesvontató (jó szó!) a szabadság, a függetlenség, az erő, a lendület metaforája volt inkább, nem a győzelemé [próbáljon meg bárki metaforák nélkül beszélni a zenéről!].

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: lehet-e a kamionnak vezérmotívuma [Leitmotif]? Egy izgalmas akkordkapcsolat, néhány hangból álló motívumtöredék, jellegzetes ritmus-képlet? Mélyfekvésű, motorikusan(!) ismétlődő, hirtelen ereszkedő-emelkedő [mint fordulatszám] dallamot vetett papírra; miközben meredten bámulta a képernyőt, fülében szólt a zene. Elégedetlenül hátradőlt: kissé didaktikus, nem?

Még tizenhárom kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: keressünk ellenpontot! Nagyívű, romantikus melódia, lágy fuvolán, elegáns vonóskar kíséretében; mintha balettoznának [óvatosan!, súgta a zeneszerző belső énje: Billy Eliot!] a robosztus járművek. Hm…. Hangulatos, de hatástalan. Nem erősíti a verseny feszültségét, és semmi köze a rendező kívánságához; nyoma sincs benne még a győzelem ígéretének sem.

Kilenc körrel a vége előtt…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: valami blúzos-dzsesszes téma, recsegő szaxofonon? Veszélyes, mert könnyen elidegenítheti a nézőt [Louis Armstrong anekdotája jutott eszébe a filmtörténet hőskoráról: akkoriban fekete muzsikusok élőben játszották a némafilmek kísérőzenéjét Chicago filmszínházaiban, és ahogy egyre jobban belejöttek, már nemigen törődtek azzal, mi látható a vásznon…]

Nyolc kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: megvan: zajzene! Dübörgő motorok basszusa, csikorgó kerekek, sikoltó fékek dallama, a közönség tapsolta ritmus, néma hangszerek. Hangkonzervek, atmoszféra-zörejek, esetleg némi elektronikus sound-design. Működhet, de nem túl eredeti ötlet.

Hét kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: egy édeskés táncdal, fülbemászó dallam „a győzelmet jobban szomjazom, mint a csókodat”-szerű szöveggel, talán a kevésbé zenekedvelő-zeneértő néző számára is érzékelhetővé tenné az üzenetet…

Az utolsó kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét, de már nem a munka járt a fejében: figyelmét lekötötte a verseny, és abban a pillanatban, ahogy a győztes kamion áthaladt a célvonalon felharsant a diadalmas Csend!

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Dúró: büszkén embertelenül

2018, szeptember 7 - 13:25

Dúró Dórában összeért, ami összetartozik. A Népszava közöl legalább is egy írást arról, hogy a nevezett homoid az abortusz kapcsán leginkább a magzat szívhangját hallgattatná a mesterséges terhességmegszakítást kérővel. A jelzett forrás, a Népszava nagyjából elmeséli, hogy ez miért minősülne etikátlannak, illetve alapvetően gonosznak.

Alkalmasint egyfajta lelkiismereti zsarolás is, ami alapvetően embertelen is. Ugyanakkor azért persze emlékezhetünk arra, hogy Dúró Dóra egykori pártjában, vele egy időben megfordult, nem egy esetben ott is maradt figurák szájából mik bírtak előtüremkedni az idők során. Igen, kérem, a Jobbikról van szó. Arról a pártról amelynek sorait a zsidók listázását, a cigányok kasztrálását felvető figurák pártolták, illetve erősítették. Igen, tudom. A középre törekedő Jobbik ideiglenesen parkoló pályára helyezte Novákot, és Toroczkai önálló párttá szervezte a Jobbik jobboldalát. Azonban nem árt talán figyelembe venni néhány aprócska mellékkörülményt. Az egyik, hogy a média nem Dúró Dóra elhatárolódásaitól volt hangos. A válóperétől sem. Márpedig azt ugye senki nem gondolja egészen komolyan, hogy miközben a férjeurát látványosan félre tették a Jobbikban, és Dúró megtartotta mind a popárttagságát, mind a jól fizető megbízását, akkor szóba sem álltak egymással.

Életszerűbbnek tűnik, hogy Novák kiállítása a partvonalra egy ócska színjáték része volt csupán. Amit a Jobbik pillanatnyi helyzete tett egyelőre véglegessé, és aligha a nagy ideológiai szakítások a szélsőséges nézetekkel. Ugyanakkor pontosan tudható, hogy Dúró kiállt Toroczkai mellett. Felvállalva ezzel a rasszista retorika melletti kiállást is. Márpedig a szerintük nem kívántak sterilizálását is elvárni kívánó nézetek már nem is állnak olyan messze attól, amelyet a harmadik birodalom ideológiai keretei között is lelkesen hirdettek egyesek. Azt is tudjuk, hogy az emberek pszichológiai, valamint fizikai kínzása sem volt egy eleve elutasított eszköz. Az, hogy ezt a későbbi korokban is alkalmazták korántsem menti a lágerek, a verőszobák alkalmazottait. Már csak azért sem, mert éppen a hazai példa azt mutatja, hogy az ÁVH szakmányban vette át a korábbi verőlegényeket is.

Amikor Dúró Dóra, kiáll egy alapvetően embertelen ötlettel a nyilvánosság elé, akkor valószínűleg nem tesz mást, mint kinyilvánítja azt, ami a lényege. Elvégre a biológiai ember, illetve a szociális ember nem okvetlenül esik egybe. Egy pillanatig nem vonhatjuk kétségbe, hogy biológiailag kétségtelenül ember. Minden tekintetben eleget tesz a biológiai fajfogalom egyedekre elfogadott ismérvének. Ahogy rajta kívül, még sok-sok milliárdan a Föld nevű bolygón. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy eléri azt a szocializációs minimumot, ami alapján elvárható lenne a sok-sok milliárd másik emberben az ember tisztelete. Ebből a szempontból Novák Előd neje egy embertelen proto-kápó. Nem ő az egyetlen.

Az egyetlen pozitívum a megnyilatkozásában, hogy eloszlat minden kétséget arra nézve, hogy valójában milyen szemlélet jellemzi a szélsőjobboldali politika szereplőit. Azt a szélsőjobboldalt, amelynek megnyerésére egyébként Orbán is számos gesztust gyakorolt. A jelenlegi tendenciákat, az egészségügy lerohadását, az oktatás szétverését, a hatalom centralizálását nézve nem is csak a szavak szintjén. Dúróban összeért az embertelenség a politikussal. Orbán gesztusaival pedig összeért az embertelenség a hatalommal is. Ha figyelembe veszem, hogy Dúró Dóra több gyermekes családanya, akkor kicsit csodálkozom. De lehet, hogy csak státusz-anya. Abból a hitből táplálkozva, hogy példamutató lombikként kell szolgálni. Mely esetben azonban nagyon sajnálom a gyermekeit.

Azokat azonban kicsit jobban, akiknek nincs esélyük az emberhez méltó életre, a bennük rejlő lehetőségek kibontakozására. Ebből a szempontból sajnálok minden meg nem született gyermeket. Valamint sajnálom azokat az anyákat is, akik bármely okból az abortusz mellett döntenek. Különösen azokat, akik azért döntenek így, mert gyermekük erőszakba fogant, vagy esélyét sem látják annak, hogy emberhez méltó életet élhet. Természetesen el lehetne várni Dúró Dórától, hogy az embertelen ötletelések helyett, politikusként, a gyermekek emberhez méltó életéért tegyen meg mindent. Azok származásától függetlenül. Azonban, figyelembe véve a politikai elkötelezettségét, belátom, hogy ez egy igen meddő elvárás lenne.

Kategóriák: Szervezetek

Amerika – a megunhatatlan – I. rész: Álom helyett rémálom

2018, szeptember 6 - 18:45

Úgy hozta a sors, hogy az itt következő beszámoló szerzője csak kétjegyű számmal írhatná le, hányszor tette meg a Budapest – New York távolságot. Igénybe vette a Malév, Delta, Air France, British Airways, Air Berlin szolgáltatásait és máskor, más irányokban is megismert még néhány légitársaságot. Összehasonlítási alapja tehát elég széles. Idén Pennsylvaniába utazott.

A cikksorozat első részének alcíme lehetett volna az is: „Fizess azért, amit nem kapsz meg!” – de ez így túl általános. Jelen esetben is csak a LOT légitársaságra vonatkozik, az utazás pedig nem velük kezdődik. Az utazónak több lehetősége is van Budapesten, hogy kijusson a Liszt Ferenc repülőtérre. A legolcsóbb megoldás a 100 E autóbusz a Deák tértől. Húszpercenként indul, persze zsúfolt lesz, de a 8.20-as busz kilenckor már meg is érkezik az 1 A Terminálhoz. New York-ba a gép a 2 A-ról indul, ám a távolság csak pár lépés, bent a tájékozódás könnyű. A bőröndöt, ha csak picit is értékes dolog – mondjuk egy üveg drágább ital – van benne, érdemes lefóliáztatni. Utána, a beléptetéshez a pult előtt hosszú a sor, de többen is dolgoznak, ügyesen, gyorsan. Az indulásig még sok idő van. Ferihegyen viszonylag új szolgáltatás a Master Card Lounge, aki teheti – a feltételeknek megfelel – kényelmesen eltöltheti ott a várakozás idejét. Az étel és italválasztékra panasz nem lehet, különösen a burrito ízletes. Bár a kávéfőzőgép éppen elromlott, helyette kétféle Nescafé is rendelkezésre állt. A dolgozók figyelmesek, ami fogytán van, pótolják. A tervezők viszont – sajnos – elkövettek egy hibát: nincs bent WC. Talán volna még rá megoldás?

A tényleges, a repülőgépbe való beszállásnál viszont egyszerre több meglepetéssel is találkozott az utas, melyekhez képest az előző kényelmetlenség szóra sem érdemes aprósággá zsugorodik. Mindenki nagy örömmel fogadta, amikor a LOT lengyel légitársaság meghirdette, hogy közvetlen járatot indít Budapestről New Yorkba. A szándékosan tönkretett – boldog emlékezetű – Malév után több társaság is próbálkozott a járattal, de ezek sajnos rendre elhaltak. Amikor a LOT a járatnyitást bejelentette, azt is elmondta: a távon a legkorszerűbb, Boeing 787-800 Dreamliner repül majd. A meglehetősen borsos jegyárak is ehhez igazodtak. Ráadásul a LOT-nál az interneten vásárolt jegyekhez csak külön díj megfizetése mellett lehet előre, ülőhelyet választani. Ám a beszálláskor kiderült: az álom elszállt! Dreamlinerről szó sincs (a dream szó jelentése angolul álom), az utasokat a spanyol Air Europa társaságtól bérelt, igen elhasznált állapotú Airbus A 330-as várta és a kifizetett helyfoglalás is érvénytelen – nem azt adták! A jogtalanul felvett pénz visszatérítését eddig még nem ajánlották fel.

A belső állapotok siralmasak. A kötelező biztonsági bemutató csak angolul hangzott el, nem képernyőn, hanem személyesen mutogatva. A távolabb ülők nem látták, az angolul nem tudók nem értették. Az ok rövidesen kiderült. Az ülések háttámlájába szerelt képernyők egy része nem működött, volt, amelyikről még a kezelőgombok is hiányoztak, a kézi szabályozóval sem lehetett „életre kelteni”. Ennél is súlyosabb, hogy az egyik WC-ben a kézmosókagyló már az indulás utáni percekben eldugult, a használt víz nem folyt le belőle. Az utasok jelzése alapján javítgattak rajta valamit, de a beavatkozást az út során számtalanszor meg kellett ismételni. Ugorjunk egyet előre, elárulom: két hét múlva, a visszaúton még ugyanez a gép repült, repedt, piszkos üléstámlákkal, és ugyanezeket a hibákat két hét alatt sem volt képes kijavítani senki!

 

Essék szó az egyéb szolgáltatásokról is! Ahol működött a szórakoztató rendszer, ott egyetlen klasszikus zenei, egyetlen jazz és egyetlen pop program volt elérhető. Stíluson belüli választási lehetőség egyáltalán nincs. A zene hangminősége az egykori Mambó magnetofonét – van, aki még emlékszik rá? – sem éri el. Film is csak egy van, egy harmatgyenge Tom Raider változat, több nyelven, de a magyar nincs köztük! Az üléskarfából kiemelhető távirányítóhoz egyik járaton sem mellékeltek használati utasítást. Kellő türelemmel és sok próbálkozással – elvégre a hosszú úton van ideje az utasnak – azért rá lehet jönni a távirányító működésére. Színvonala nagyjából a nyolcvanas évek táján rekedt meg. Az odaúton az üléstámlák zsebében még volt néhány tájékoztató kiadvány, a visszaútra – két hét múlva – a többségük eltűnt. Hiányzott a géptípust és a menekülési útvonalakat bemutató lap csakúgy, mint az utaskísérők által – magyarul is – bemondott, különféle szolgáltatásokat, vásárlási lehetőségeket kínáló füzet.

 

A fedélzeti ellátás, némi jóindulattal közepesnek mondható. Meg sem közelíti azt, ami a Malévnél még megszokott volt, de azt sem, amit a British Airways vagy a nemrég megszűnt Air Berlin nyújtott. Az utazómagasság elérésekor előbb italokat kínálnak. Kapható víz, sokféle üdítő, a Csanádi pincészet fehérbora és az Etyeki Kúria vörösbora, 0,33-as Dreher sör. Ez utóbbi sem oda, sem vissza, nem hideg. Jégkockát – ha kérünk – kaphatunk hozzá. Elég nehéz megérteni, hogy egy olyan térben, ahol inkább a melegítés a nagyobb feladat, a hűtés miért megoldhatatlan? A Budapest – New York úton az étkezés sok szót nem érdemel, mindenki pontosan tudja, hogy ilyenkor különösebb lakomát nem várhat. A visszaúton viszont, beszélgetve a magyar utasokkal, felmerült néhány gondolat. A főétkezés kiszolgálásakor mindenkit megkérdeztek, csirkét vagy marhát óhajt-e? Az ételről többet megtudni nem lehetett, pedig nem ártott volna. Az előételek – egy kis tálban sonka és sajt, a másikban farfalle, külön csomagolt olasz dresszinggel – hidegek voltak. Ez utóbbi végül jól jött a pörkölthöz. A marhapörkölt(?) ugyanis – azon túl, hogy a hús kemény – meglehetősen csípős volt még a magyar ízléshez képest is. A mellé tálalt sárgarépa és apró szemű burgonya ezt tompítani nem volt képes, a tészta segített. Többen, akik szeretjük a markáns ízeket, így már kellemesnek tartottuk, sokan viszont még így sem! A külföldiek véleményét jobb nem idézni. Arra bizony figyelmeztetni kellett volna az utasokat, hogy ez a hús magyarosnak semmiképp, inkább thai ízesítésűnek volna nevezhető – ha tudta egyáltalán valaki, mi is van a csomagban. A málnás-túrós desszert kocka kellemes volt és arra feltétlenül jó, hogy a méregerős ízt semlegesítette. Az étkezés után, az út folyamán bármikor, aki hátrament a gép végébe, ott mindig kaphatott még a kínálatba tartozó italokból, fizetség ellenében másból is.

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Magyarországon káros az egészségre, ha valaki kormányközeli pénzügyek közelébe kerül

2018, szeptember 5 - 15:58

Van itt egy nagyon furcsán csavarodó történet. Több is van, de próbáljuk meg most csak ennek az egynek a kanyarjait követni. Nem könnyű, hiszen csak a nyilvánosságra került csavarulatokat ismerhetjük, vagyis nagyon keveset a tényekből. Ezúttal szerintem még csak az sem túl fontos, hogy a ”keresztény, turáni, nemzeti, illiberális”, meg isten tudja, még hányféle katyvasszal küzdő kormányerőről van szó. De azért a hasonló akciók kivitelezésének módja sokat elárul az adott politikai erő felkészültségéről, habitusáról, arról, hogy mit tart saját szavazói értelmi képességeiről.

De nézzük, mi az, amit tudunk a Kósa Lajos, Sz.Gáborné, meg a mesebeli örökség körül zajló történésekről?

Nyilvánosságra került két, közjegyzőnél hitelesített okirat. Az egyik arról szólt, hogy nevezett kormánypolitikus vállalja, hogy tanácsokat ad Sz.Gábornénak horribilis összegű öröksége befektetésére.

Közbevetőleg: 4,3 milliárd euró – akkori áron 1340 milliárd forint – szép summa a magyarországi büdzsében. (1340 000 000 000 forint)

A másik okirat arról szólt, hogy az örökös 200 millió forintot ad ajándékba – a kormánypolitikus édesanyja cégének.

Első körben az okiratok létezését tagadták hevesen, de ez napok alatt megdőlt, miután nyilvánosságra kerültek az okiratok fotókópiái, rajtuk a kósai aláírással. (Azért kíváncsi lennék annak a közjegyzőnek – és irodájának – mai sorsára, ahonnan az okiratok kikerültek.)

Miután a kormánypolitikus – nem mellesleg pártja első 10 embere közé tartozik, és a második legnagyobb magyar város polgármestere – elismerte, hogy az okiratok léteznek, és ő írta alá azokat, jött a második verzió. Eszerint a hölgy tényleg kért befektetési tanácsot öröksége ügyében, amire ő annyit mondott: vegyen magyar államkötvényeket.

De miért kellett ezt közjegyzői okiratba – okiratokba – foglalni? És hogy kerül a képbe az anyai cég 200 milliója?

Persze gyorsan kiderült, hogy ilyen örökség nem létezik. 4,3 milliárd euró még Németországban is – ahol az állítólagos örökhagyó elhunyt –, számottevő vagyon. Akkor jött a 2.0-ás verzió frissítése: szegény kormánypolitikust megvezették, egy csaló hálójába került. (Jópofa csaló, aki 200 milliót ígér, és csak egy aláírást kér cserébe.)

Az ellenzék reakciója nem volt túl kreatív: „Régi ismerőse!” Naná, egy politikusnak muszáj, hogy több ezer ismerőse legyen – különben ki szavazna rá? „Gyakran volt vendég az „örökös” csengeri házában! És? Egy politikusnak több száz olyan ismerősre is szüksége van, akivel személyes kapcsolatot tart: különben hogy gyűjtene össze egymaga 500 aláírást, szórna ki sok-sok szórólapot, ragasztana ezernyi plakátot, győzné meg a szomszédait? Egy irodaházban volt a cége a politikus baráti köréhez tartozó tulajdonosok cégeivel! Marhaság. Aki a cégének irodaházban bérel helyet, miért tudná, hogy az ugyanott működőknek kik a tulajdonosai, és mivel foglalkoznak? Ráadásul, ha az ember bérletet keres, az ismerőseitől érdeklődik elsősorban – miért lenne baj, ha velük kerül egy épületbe?

Az „örökösnő” Sz. Gáborné végül Svájcba utazott – menekült? A hírek szerint több ismerősétől is vett fel nagy összegű kölcsönt – a várható örökség fedezékében.

A magyar hatóság csalás megalapozott gyanújával indított eljárást ellene, ennek alapján kérték kiadatását. Azt nem tudni, hogy konkrétan ki (vagy mely szervezet) jelentette fel csalásért az asszonyt. A hatóságok igen szűkszavúak az ügyben: lázasan igyekeznek Kósa nevét is eltüntetni a közelből. Bár változatlanul „csalás áldozataként” tüntetik föl a politikust.

A debreceni polgármester ugyan nem alapos gazdasági tájékozottságáról ismert a magyar közéletben, de azért ekkora lúzer mégsem lehet. Mi a fenének írt alá két okiratot is egy örökség kezelése ügyében? Aminek hasznából csak áttételesen – édesanyja cégén keresztül ajándék formájában – részesül? Nem volt neki gyanús az óriási összeg? Egy Kósához mérhető politikusnak nagyjából 10 percre – na jó, 10 órára – lenne szüksége ahhoz, hogy meggyőződjön az örökség valódiságáról.

Egyetlen logikus magyarázat létezik: az a 4,3 milliárd euró létezik: ennek igazolására kellett az a két közjegyzői papír. Csak nem egy állítólagos végrendeletben lapul. Akkor vajon hol???

Ui (ps.): Sz. Gábornét Svájc kiadta, tegnap (szeptember 4-én) a magyar rendőrségre került. Mai (szeptember 5-i) hír: az asszony kihallgatását nem tudták megkezdeni: éjjel rosszul lett a fogdában, kórházba szállították.

Úgy tűnik Magyarországon igen káros az egészségre, ha valaki kormányközeli pénzügyek közelébe kerül.

Rátesi Margit

Illusztráció: Mysterious woman (rejtélyes nő) / Anna Zygmunt.

Kategóriák: Szervezetek

Két hölgy — egy kiállítás, A FÉNYSZOBRÁSZOK

2018, szeptember 3 - 20:55

Különleges kiállításra invitálok mindenkit. Aki Újpesten jár, feltétlenül menjen fel a napokban átadott Újpesti Kulturális Központ harmadik szintjén lévő Jáde terembe.

Két hölgy, Antal Andrea és Valkai Réka fényszobor kiállítását tekinthetjük meg.

Antal Andrea így vall magáról:

Talán úgy jellemezném a legjobban, hogy csatorna vagyok, egy közvetítő eszköz, aki az agyagon keresztül a fény eszközével próbál „varázsolni”. A szavakon túli kifejezéssel alkotok meg, hozok világra olyan formákat, melyek ihletett állapotomban kikívánkoznak belőlem, gyógyító energiákat közvetítve a világ felé. Ilyenkor hagyom, hogy átáramoljon rajtam az univerzum és mindenfajta előzetes elképzelés nélkül alkotok. (…)

Még úton vagyok. Bertók Éva keramikus művészetterápiás óráin szerettem bele az agyagba. Annyira sokrétű, ezernyi változat, forma, lehetőség rejlik benne, hogy ha 100 évig élnék, az is kevés lenne, hogy kitanuljam alakításának csínját-bínját. Megtaláltam a teremtés és születés misztériumát az agyagban, s egyben művészi kifejezésmódomat, amely a fény és a forma határmezsgyéjén mozog.”  (net)

Valkai Réka:

„Amióta az eszemet tudom, rajongtam minden kézműves foglalkozásért: origamiztam, ékszereket készítettem, varrtam, rajzoltam, majd 17 évesen beleszerettem a fotográfiába és azóta is a vizuális művészetek töltik ki a napjaimat. (…)

Fényszobraim stílusa nagyjából 3 kategóriába sorolható: minimalista, szecessziós ihletésű alkotások, illetve mese- és fantáziavilágból vett figurák – a „Fly me to the Moon” című kiállítás ez utóbbiakból válogat.”

Az Újpesti Kulturális Központ címe:  Budapest, István út 17, 1042

Fotók: Gergely Bea  

 

Kategóriák: Szervezetek

Önéletrajz a jelenből. Gondolatok egy lemondás kapcsán.

2018, szeptember 2 - 14:11

… „nem akarok már semmilyen köztisztséget betölteni” (Vörös Viktor)… A teljes interjú itt olvasható

Értelek.

Tudom, hogy szakadék felé csúszó autóbuszt kézzel nem lehet megállítani, két kézzel sem, és akkor sem, ha a kéz nem csupasz. Zavaróbb a dolog, ha a buszvezető ingerült hangját (Takarodj az útból Te gaz!) elnyomja a libsiző, migránsozó utasok hangja. Ilyenkor könnyebb a szívnek, ha gazdája félreáll, még akkor is, ha tudja, vannak az utasok közt félrevezetettek, kifosztottak, kiszolgáltatott ártatlanok, vagy félve, közönyösen gubbasztók.

Értelek,

mert vannak jó dolgok, amikből jobb is alkotható és vannak rosszak, amelyek javíthatók, ám a rosszra készült dolgok/módszerek (mondjuk egy spanyolcsizma, vagy a rablás) tökéletesítése csak a rosszra teszi „jobbá” a rosszat. Vajon miért akarnád a NER-t egy ilyen rosszra készült rosszat javítani. Erre gondolva félre kell állni, emelt fővel és leeresztett kezekkel.

Értelek,

ám bennem a kétely, hiszen a képzelt busz oldalán valóságos a felirat: HAZA. Itt élsz, ez a Te hazád, nem mondhatod, hogy „Mi közöm nekem a világ bűnéhez”, mert fennáll a veszély, hogy a mit tegyek érzés közönnyé válik, ami nem kis bűn, „mert vétkesek közt cinkos aki néma…”

Az elmúlt évtizedben szemünk előtt omlott össze a demokrácia. Az új hatalom urai rablók, és mint ilyenek alkalmatlanok a jóra. Ahogy a spanyolcsizmából nehezen lesz mákdaráló, úgy ők sem válhatnak könnyen tisztességessé. A nép kifosztásából, bűnözésből, olajszőkítésből, adócsalásból, uniós pénzek sikkasztásából gazdaggá váltak; az egymást, rendőröket, és elleneiket gyilkoló méltóságtalanok hatalmát meg kell dönteni!

Bűneiknél is nagyobb baj, hogy a politika és a gazdaság összefonódása hatékonyságrontó. Az eszközeiben emberközpontú, késő kádárkorban a tsz. paraszt tehéntartása, a gmk, az terjedő szakcsoporti földművelés, a kádári összekacsintás nem tudta a tőke tehetségteremtő versenyszabadságát pótolni. A politikai rabságban tartott tőke, akkor sem tudta kiteljesíteni a tehetséget és a tőke politikai korrupcióba fojtott szabadsága ma sem tudja. Nincs köztes út. A felemelkedéshez -ahogy a kádár rendszernek- úgy a NER-nek is buknia kell.

Illusztráció: Jim és Lynn Lemyre

Nézem az ellenzéki pártokat; tagjaik (és el nem sunnyogó vezetőik) süllyedő hajóikról nevetve mutogatnak egymásra: A tiéd jobban süllyed. A megosztott szakszervezetek jogfosztottak. Az értelmiség nagy része behódolt, a talpon maradottak elnyomása tény. A kultúra, sajtó, oktatás, tudomány, a civil szervezetek szabadságának vége. A gazdag, ha a hatalommal szembeszáll, rövid idő múlva vagyonát vesztve, életéért reszket. A lakosság polgárként annyira jogfosztott, mint betegként, ha beteg. A készülő új alaptörvény körül csend… se szó, se beszéd, csak a csend. Százharminchárom fegyelmezett pártkatona, olvasás nélkül, kétharmados többséggel fogja helyeselni a miniszterelnök úr előszobájában készült iratot, a hat éve (2012-ben) alkotott alaptörvény nyolcadik változatát.

Ahogy a spanyolcsizmából nem lesz vajköpülő, és a rablásból sem jótékonysági bál úgy ez a rendszer, a fülkeforradalom rendszere is javíthatatlan: Bűnre termett. Pusztulnia kell.

Pusztulni fog, megpecsételt sorsa akár a szentírás. Nem tudjuk, hogy anno a NER önvédelmi harca mekkora áldozattal jár, és hogy kiké lesz az új hatalom, ám ha mi demokraták most hallgatunk véresebb lesz a bukás, és nehezebb az útkeresés.

Kedves Viktor! Maradjunk talpon! Ráérünk letérdelni a hóhér előtt.

Sopron, 2018. szeptember 2.

Üdvözlettel Rezső

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Hatalmi tanévnyitás a kurzuspolitika jegyében

2018, szeptember 1 - 14:08

Megtörténtek a tanévnyitók. Természetesen az állami decibelkeresztények is megtartották a maguk fellépéseit. Az oktatásért felelős miniszter, Kásler Miklós Esztergomban tartotta meg a IX. Nemzeti Tanévnyitót. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskolát tisztelve le meg a jelenlétével. Míg Gulyás Gergely a Szent László Görögkatolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskolában osztotta meg a lózungokat a nagyérdeművel.

Tudván tudom természetesen, hogy a Torquemada, a kereszt nevében működő szadista tömeggyilkos, munkásságában is humánus értékeket találó státuszkeresztényeknek ez így teljesen megfelel, de azért valami mégis félresiklott az állami szervezésekben. Így ugyanis a világos üzenete ennek a beszéd-kettősnek az, hogy aki nem visel szügyig érő keresztet, az gebedjen meg. Ha pedig valakinek a puszta tényekből nem lenne elég világos a hatalom álságos üzenete, akkor Gulyás világosan közzé is tette. Az MTI szerint azt bírta kiejteni az ő nagyon okos száján, hogy az „egyház és állam egymás természetes szövetségese”. Amit olyasmivel próbált meg szépíteni, hogy ez éppen a különvált működés következménye. Holott röviden: egy fenét. A különvált működés különvált működést jelentene. Nem szövetséget, hanem koordinációt igényelve. Legfeljebb. Azt, hogy az egyház egy diák képzéséért, ha az egyházi iskolában jár, akkor pontosan ugyanannyi adófizetői költséget jelentsen, mint bármelyik másik iskolában. Az egyház, bármelyik, mint különvált ideológiai szervezet, pontosan ugyanannyi állami pénzt kap a működésre, mint a használt gyufafejeket gyűjtők egyesülete. Azonban a hatalom a pénzektől függetlenül, egyértelműen az ideológiai egysíkúságra tette le a téteket. Azok a botor szerzetesek, akik korábban tisztes nyomorban élve hirdették Jézus tanításait? Azok kérem forognak az ereklyetartókban. Halhatatlannak hit lelkeik pedig a mono-politeikus szentek karában zokognak.

Egyébként akkor, ha a fundamentalizmust, netán a dogmatikus középkor irányítási struktúráira tekintünk, akkor szintén hasonló megoldásokat találunk. A hatalom egyértelmű ideológiai elkötelezettségét. Az ideológia opportunista és elvtelen kiszolgálóiból kiépült hierarchiával. Amelynek nem egy tagja agresszív szólamokkal leplezi el a saját inkompetenciáját. Amikor az ideológia puszta hivatkozási alappá silányul. Társulva azzal, hogy aki a hatalmat kritizálja, aki a deszekularizált, az világi és egyházi vezetést összeolvasztó, irányítással nem ért egyet, az azonnal közellenséggé, hazaárulóvá, kulturálatlan barommá válik. Ami ugyebár ismerős lehet a hatalmat jelenleg birtokló kisebbségnek. Mert ismerhetik azt a helyzetet, amikor a párttitkár csemetéjének, a párt megbízottjának a kritikája a PÁRT ellenségévé tehetett bárkit. Akár egy életre elvágva a karriert. Bármilyen tudás állt a rendelkezésére, és bármily csekély volt az ismeretek köre a „túloldalon”.

Az ideológiai alapon működő irányítás-technológia egyenesen vezet a kontraszelekcióhoz. A kontraszelektált rendszer pedig nem hatékony. Nem véletlen az, hogy az átideologizált hatalmi struktúrák szinte egyenes úton vezettek diktatúrához. A hatékonyság hiánya ugyanis egyre feltünőbbé válhat. A rendszer tehát egyre inkább csak erőszakkal tartható fenn. Amihez persze olyan, alulinformált tömegek is kellenek, akik számára a boszorkány létező, és lehetőleg elevenen megnyúzandó entitás, lény. Akik bármikor befoghatók verőlegénynek, ha kell. De addig is biztosítják a tömegnyomást. De addig sem árt fenntartani az éles elkülönülést az ideológia kiszolgálói számára.

Az idei össznépi tanévnyitó üzenete tehát egyértelmű: Orbán rendszere elkötelezte magát a kurzuspolitikai, az ideológiai államvezetés mellett. Biztosítva magának azt a hatalmat, amit a nagy elődökhöz hasonlóan egyre inkább csak nyomást gyakorolva képest megtartani. Harcolva lassan mindenki ellen. Menekültektől a civilekig. Most már az ateistákig. Nem feledkezve meg a szalon-antiszemitizmusról sem. Aki pedig orvosi szakellátást szeretne ima helyett, az így járt. Az a szülő, aki ideológiafüggetlen, de minőségi oktatást szeretne, az pedig lassan akkor jár jobban, ha szétnéz a külhoni iskolák között.

Kategóriák: Szervezetek

Oktatásilag alaptalan természet-alapfok

2018, augusztus 30 - 13:54

A nagy kérdés a nyájas olvasóhoz az lenne, hogy amikor egy napsütötte zöldellő domboldalra tekint akkor milyen kérdések szokták foglalkoztatni? Hányszor gondol a szárazföldi növények evolúciójára, a csillagokban zajló fúziós folyamatok fizikájára, illetve a fotoszintézis redox-folyamataira? Valószínűleg nem sokszor. Egészen érthetően. Holott az általános iskolásokat érintő tantárgyi változásokra adott kommunikációs reakciók alapján már-már azt hinném, hogy csak ilyesmivel foglalkoznak a kirándulók.

Alkalmasint Mendel sem tanult genetikát az iskolában, és az evolúció elméletével sem sokat bíbelődhettek a gyermek Darwint tanítók. Ami azt is jelzi, hogy az egyes témákban az ismeretek szintje nem okvetlenül attól függ, hogy az alapok lerakása mennyire zajlik önálló tárgyként. Kiemelném: az alapok lerakásáról, és nem az alkalmazott ismeretek szintjéről van szó. Azt két éve is ostobaságnak tartottam, hogy annak idején nagy ötletként elővezették a természettudományos tárgyak összevonását. Ma is annak tartom. Különösen azon, a valójában az időarányos ismeretátadás hatásfokát rontó módon, amit akkortájt elővezettek. A mostani ötlet arról szól, hogy az általános iskola felső tagozatában is általános természetismeretként oktatnák a biológiai, kémiai, illetve fizikai ismereteket. Ami indokolja, hogy a hirtelen fölhördülések közepette egy kicsit elgondolkodjunk a kérdésen.

Az, hogy a HVG olyan címmel tálalja, ami alapján azt hihetnénk, hogy a golyó a lejtőn nem gurul tovább, mert elsorvad alóla a fizika, az egy más kérdés. Természetesen sem a biológia, sem a fizika, sem a kémia nem fog elsorvadni attól, hogy az oktatásukat összevonják-e, vagy sem. A Föld vidáman keringet a nap körül akkor is, amikor az ellenkezőjét oktatták. A természeti világ tesz nagy ívben arra, hogy Kásler Miklós miniszter szerint mit, illetve hogyan kell tanítani róla az általános iskolában. Ahogy korábban sem kevésbé fütyült az oktatáspolitikára. Ráadásul elég komplexen fütyült. Alkalmasint arra is fütyül, hogy most hányan kezdik globálisan siratni a tudomány egyes részterületeit. Holott az összevont alapismereti oktatás akár indokolt is lehet.

Ez a bevezető kérdéssort tekintve is belátható lenne. Egy növény, mint biológiai rendszer, pillanatnyi létét nagyon is befolyásolja az, hogy milyen hullámhosszú fény érte az őseit, milyen környezetekhez kellett alkalmazkodnia, milyen kémiai folyamatok zajlanak le a sejtjeiben. Egyáltalán nem tűnik tehát ördögi ötletnek, hogy a gyermeknek az általános iskolában egységes rendszerben, és az egyes tárgyak, esetleg egymással sem összebeszélő keretei között oktassák. Csak példaként említeném, hogy a gravitáció törvényszerűségeiről is több módon lehetne beszélni. Az egyik lehetne annak a megtárgyalása, hogy miért nem nőnek a fák az égig, illetve miért kell vastag láb az elefántnak. A másik az, hogy a hipotetikus golyó miként gurul a szintén hipotetikus, légüres térben leledző, súrlódásmentes lejtőn. Annak megítélését az olvasókra bíznám, hogy egy általános iskolásnak melyik tárgyalási mód az érdekesebb. Magam az elsőre szavaznék.

Leon Zernitsky

Feltéve, hogy van annyi tanítási óra, amin egy természeti folyamat, egy környezeti objektum minden összefüggésben kivesézhető, az egyes részkérdések külön-külön megbeszélhetőek, megtaníthatóak. Aztán, természetesen, van elegendő olyan tanár, aki minderre felkészült. Akit nem hoz zavarba egy kereszt-tantárgyi kérdés. Az a tanerő, aki most, mondjuk kémiatanárként, elküldi a csemetét azzal, hogy kérdezze meg a biológia-tanárt, az erre nem biztosan alkalmas. Az olyan tanár lesz erre alkalmas, aki ha kell elmeséli, hogy a fűszál nem levél, a kloroplasztisz önálló genetikai egység, illetve a vízből miként szabadul fel az oxigén, és milyen fény kell mindehhez. Legalább alapfokon ismerve mindezt. Legalább alapfokon felkeltve és nem leugatva az érdeklődést. Ráadásul olyan középiskolás tanárokra is szükséget támasztva, akik az egységes alapokról szét tudják ágaztatni az egyes tudományterületeket. Mert a középiskola környékén már eljön az a pont, amikor szükség van erre a szétágaztatásra.

De halott ötlet az egyesítés, ha a tanárképzés nem alkalmazkodik az összevont képzés támasztotta igényekhez, ha a tárgyak összevonása a relatív óraszámok csökkenésével jár, ha nem az érdeklődés felkeltése, hanem az órák ideológiai átterelése a cél. Márpedig ezen a téren, ismerve a hazai viszonyokat, a tanárszervezetek impotenciájától függetlenül is, szkeptikus vagyok. Különösen az olyan oktatás esetében, amelynek a minisztere az ideológiai elköteleződést javasolja a betegségek legyőzésére. Egy olyan kormányban, amelynek vezetője már évekkel ezelőtt az olcsó, betanított rabszolgaként eladható munkavállalók tömegeivel házalt.

Kategóriák: Szervezetek

Néhány mondat a KMH-ban megjelenő hozzászólásokról

2018, augusztus 29 - 04:46

Amikor úgy döntöttem, hogy a Kanadában megjelenő többi magyar laptól eltérő módon, a Kanadai Magyar Hírlap lehetővé teszi a kommentelést cikkeink alatt és így a kritikának, illetve az eltérő véleményeknek is platformot teremt, a cél az őszinte és nyílt eszmecsere, az eltérő nézetek értelmes, elgondolkodtató ütköztetése volt.  Nem söpörjük szőnyeg alá a vitatott kérdéseket. Nem teszünk úgy, mintha egy diaszpórában megjelenő lap szerepe az lenne, hogy magyar házakban megrendezett bálokról közöl semmitmondó beszámolókat, az őszinte reflexió és önreflexió helyett. Nem építünk Patyomkin falúját a ma végképp nem létező “nemzeti összetartozásnak.”

Ugyanakkor az is látszik – ismét – hogy a legtöbb cikk alatt a kommentek jelentős része markonyi ember verbális marakodásából áll. Pár hózzászóló, elsősorban azok, akik a civakodás elmélyítésében vállalatak szerepet — emailben kerestek fel. Van aki ebben azzal fenyegetett, hogy ha nem tiltom ki a vele vitázó kommentelőt, akkor valamilyen titokzatos kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszeren keresztül eléri azt, hogy a KMH-t hamarosan betiltsák. Aztán volt olyan is, aki miután tucatnyi mérges, nyomdafestéket nem tűrő kommentet küldött a lapnak sorozatban — amelyek nem jelentek meg – köremailben továbbította gyalázatos szavait levelezőtársainak. Az ilyen felkeresésekre és fenyegetésekre nem válaszolok, viszont a következőt kérném mindenkitől:

  1. Van amikor felháborít amit olvas, vagy lát a világban. De amikor kommentet ír és vitázik, vegyen vissza egy kicsit a méregből. Válaszoljon, érveljen és vitázzon permanens dühroham nélkül.
  2. Van itt olyan, akivel soha nem fog egyetérteni és akivel soha nem lesz lehetősége civilizált vitára. Felnőtt, érett emberek ekkor elegánsan lapoznak egyet és megszüntetik a további civakodást.
  3. Lapunk elutasítja a fajgyűlöletet, illetve a bigott nézeteket. Ez azt is jelenti, hogy nincs olyan személyes történet, tapasztalat vagy történelmi traumra, amely feljogosít bárkit arra, hogy más népcsoportot gyalázzon.
  4. Az adott cikkhez szóljon hozzá és kérem, olvassa is el a cikket, mielőtt hozzászólást ír. Az érthető, ha egy cikk nyomán olyan vita alakul ki, amely tágabb, de azért a cikkhez még köthető kérdéseket és témaköröket feszegett. Ha a figyelmet teljesen más, a cikkhez nem kapcsolható témákhoz tereli, akkor az egész vita elveszíti relevanciáját. Tisztelje meg a szerzőt az által, hogy cikkére, illetve az ott felvetett gondolatokra reagál.

Az elmúlt napokban egy olyan eszközhez fordultam, amit eddig nem használtam: amikor már nagyon elszállt, vagy lezüllött  egy cikk alatt egy vita, lezártam a kommentelés lehetőségét. Nem ideális megoldás, sok szempontból kényszerhelyzet, de a továbbiakban is alkalmazni fogom. Továbbá: utólagosan is törölni fogom a kommenteket egy bizonyos pont után, amennyiben azok átcsapnak értelmetlen gyalázkodásba.

A KMH mai napig a kanadai magyar diaszpórában egyedüliként teszi lehetővé a kritikát és a vitát. Talán azt is mondhatjuk, hogy az évek folyamán ezen az oldalon kialakult egy féle online közösség — a maga sokszínűségével, vitáival, problémáival együtt. Szeretném ha ez a továbbiakban is megmaradna, de ehhez az Önök közreműködése szükséges.

Kategóriák: Szervezetek

Pelenka-, és magánügyeink

2018, augusztus 28 - 13:21

Ráhel pelenkaügyét illető gondolataimat korábban azzal fejeztem be, hogy egyfajta hatalmi jelképnek is tekinthető: „Annak jelképeként, hogy Európa azé, aki teleszarja”. Aztán megjelentek a kommentek, és megjelentek olyan írások is, amelyekkel alig lehet nem vitázni. Nem azért mentegetnék ezt a szegény leányt, hanem inkább azért, mert nagyjából egy legyintéssel nyugtázzák.

Ilyen az a jegyzet is, amely a HVG oldalán jelent meg. Nagyjából onnan közelítve a kérdést, hogy Orbán Ráhel magánügye, hogy hova dobja a pelenkát, és lebukásában az igazságérzet kielégítését véli megtalálni. Amelyről mindjárt el is meséli Révész Sándor, hogy milyen, szinte már a demokráciát veszélyeztető káros hatással bír. Ami természetesen azt is feltételezi, hogy a pelenka-hajításról készült fotóknak akár már az elkészültében is egyfajta kielégülés játszott szerepet. Ezt nyilván nem tudhatom. Azt azonban igen, hogy az ügy kipattanásában egyáltalán nem a néplélek igazságérzetének felbuzdulását látom. Már csak azért sem, mert az igazságérzet szerintem egyfajta „szemet szemért” mentalitásbó, nézőpontból táplálkozik. Márpedig Orbán Ráhel ügyének esetében ez aligha érhető tetten. Legfeljebb egyfajta kárörömként. Amolyan „hiába ugrálsz kisanyám, mert mégis lebuktál” módon.

Az sem teljesn igaz, hogy „az dobja az első követ”, aki tökéletes, sosem szemetelt, és olyan pedáns életet élt, hogy nyugodtan rászállhatnak a hatalmi kukkolók. Azért nem igaz, mert a társadalom nem szentekből áll. Ugyanakkor a társadalmi normarendszer egyfajta közös nevezője a korántsem szentek összességének. Ha mértékadó, ha tetszik példát nyújtó, szereplők, akár köz-, akár csak közismert szereplők viselkedése, kommunikációja azt sugallja, hogy trendi bunkónak lenni, akkor sokak szerint valóban trendivé válik bunkónak lenni. A közbeszéd bunkósításának hatásai elég jól lemérhetők a mindennapi kommunikációban. Ez nem PC kérdése. Annyira, hogy valójában azt hiszem: Orbán nem az őszinteség jegyében kelt ki a PC ellen, hanem a saját taplóságának a mentegetésére. Egyfajta szabvánnyá téve azt a stílust, ami neki a sajátja ugyan, de amelyért számos más politikus elsüllyedt volna a szégyentől. Akár a szóbeli gesztusokra gondolunk, akár a zsebhokizós kézfogásaira, sajtószerepléseire. Ebből a szempontból Ráhel esete legfeljebb csak jelzést jelent. Annyiban, hogy nem esett messze fától. Amit már az elhíresült „sajátlábonállós” szövege, operaházi pezsgőzése is sejtetett.

Révész azt írja, hogy: „A szaros pelenka nem azt a szintet jellemzi, amelyen ez a bunkokrácia sajátlagosan tevékenykedik, hanem azt a szintet, amelyen mindenféle pártállású embertársunk helytelenkedik”. Amely annyiban igaz, amit írtam fentebb: nem vagyunk szentek. Azonban, ahogy szintén igyekeztem jelezni: sajnos a hazai bunkokráciát mégis jellemzi. Mely utóbbival kapcsolatban azt a megjegyzést is olvashatjuk, hogy: „Mit mondjunk, még titkos szolgák garmada is a rendelkezésükre áll titkosszolgálati eszközök arzenáljával”. Amiben teljes mértékben egyet lehet érteni a HVG szerzőjével. Azt, hogy ezt valaki fenyegetésnek, vagy figyelmeztetésnek tekinti,az legyen kinek-kinek a magánvéleménye. Valójában szinte mindegy. Abból a szempontból, hogy mit sugallhat a két idézet kitétel közös halmaza. Gyakorlatilag azt, hogy legyints a hatalom közelében virágzó bunkóságra, mert a hatalom rád száll(hat). Ami a kár a korábban már általam is emlegetett sajátos rendszer programbeszéde is lehetnek. A Nemzeti Besúgás Rendszeréé. Tudjuk: volt már ilyen.

Ugyanakkor egy kevésbé fenyegető, de következményeiben egy legalább akkora hatású üzenete is lehet mindennek. Ne foglalkozz semmivel. Legyints mindenre. Légy a társadalmi közöny közkatonája, és akkor nem érhet meglepetés, illetve bántódás. Márpedig éppen ez a társadalmi közöny az, aminek nem hiányzik programbeszéd. Anélkül is jól érzi magát. A HVG abban hív önvizsgálatra, hogy szemetelt-e a tisztelt olvasó már életében? Noha a kérdés úgy is feltehető, hogy szólna-e a szomszédjának, ha a kérdezett ajtaja elé tenné szaros pelenkát? Ha nem szólna, akkor ne csodálkozzon, ha megkapja. Ha szólna, akkor meg Ráhel is így járt. Közismert, tehát a köz szólt. A látszólagos érv gyengesége itt érhető tetten. Eszerint: „Nem lehet magánélet nélkül élni!”

Ami igaz. Csakhogy a szomszéd küszöbére szemetelés nem a magánélet része. Ahogy a kopuláció sem a magánélet része, ha egy közösségi terület, mondjuk egy tér kellős közepén, netán egy kereszteződésben űzik az abban részt vevők. Ennek semmi köze az igazságérzethez. Nem kívánta senki komolyan O. Ráheltől, hogy menjen vissza, keresse meg a csomagját, és vigye haza. De talán nem lenne okvetlenül szükséges a társadalom totális közönyét tenni normává. Mert annak meg semmi köze a demokráciához, illetve magánélethez.

Kategóriák: Szervezetek

A huszonegyedik századi “ősmagyarok” parádéjáról

2018, augusztus 27 - 15:52

Először azt hittem, csak az elborult széljobb képes a kereszténységet, az istváni állameszméket keverni a sámánizmussal. De hát az a helyzet, hogy a mai kormányerő láthatóan teljesen elborult széljobbá vált.

A legszomorúbb ebben a zavaros örvénylésben, hogy a magyar ún. történelmi egyházaknak – a római katolikus, a kálvini tanokat követő vagy a lutheri szellemű gyülekezeteknek és az óhitű izraelitáknak ehhez szavuk nincs: némán követik az eseményeket, nyilván az „erre csörög a kassza” elve alapján.

Mi több: augusztus 10-én a magyar parlament épülete adott otthont e mára kétessé vált „törzsi gyűlés” megnyitójának. Sőt, az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor elnökölte az eseményt. Személyén nem nagyon csodálkozunk, bár úgy tudjuk, képviselői státuszát a mai kormányerő színeiben nyerte el, amiben – ha halvány függelékként, de mégis ott van a „kereszténydemokrácia” kifejezés. Akkor mit keres egy pogány, ráadásul nem is magyar hagyomány feltámasztásánál? Hogy egyezteti össze koszorús fejében – merthogy költő is az istenadta –, hogy 10 nap múlva meg éppen az ilyen hagyományokat tűzzel-vassal letörő kéz maradványa után menetel?

Nem sokat tudtam/tudok a kurultájról vagy kuriltájról.

Naná, hogy a neten bukkantam rá dr. Makai János Tatárjárás Kelet Európában című előadására.

A történész professzor több mint 1 órán át ismerteti, mi is történt a 13. század elején a Volga vidékén élő népekkel. Dr. Makai nem valami „marxista kurzustörténész”, ahogy az intézmény, ahol tanít, az esztergomi Eötvös Károly Főiskola sem egy libsifészek.

Előadása szerint ez az időszak volt azon a tájon a mongol/tatár Aranyhorda felívelésének időszaka. A Dzsingisz kán, majd unokája, Batu kán vezetésével mindent és mindenkit támadó horda elsőként a Rjazany óorosz fejedelemséget semmisítette meg. A megsemmisítés szó szerint értendő: a településeket lerombolták, a lakosokat kíméletlen kegyetlenséggel kiirtották, a kisdedeket is beleértve. Ugyanígy jártak el a térség legfejlettebb – már letelepedett, földet művelő népességű Volgai Bolgár Fejedelemséggel, és a szintén földművelő óorosz fejedelemségekkel: Vlagyimir, Novgorod, Kijev kivétel nélkül a Horda uralma alá került, nagyjából az 1230-as évekre.

Magyarokról – ugorokról itt még szó sem nagyon esik – bár Juliánus barát harmincas években errefelé tett útja során a krónikák szerint találkozott itt ősmagyarokkal, és a magyar őstörténet is Magna Hungáriaként tartja számon a területet. A professzor előadása szerint a magyarok/ugorok nomád nép voltak ezen a tájon, de nem a legerősebbek. A nomádok közül a kunok rendelkeztek számottevő hadi erővel – amit esetenként igénybe is vettek az egymással is viaskodó fejedelmek. Nos a kurultáj – vagy kuriltáj – a kunok, más néven kipcsákok törzsi gyűlése volt.

Ez sem lenne nagy baj, ettől még nyugodtan parádézhatnának vicces sapkáikban a huszonegyedik századi ”ősmagyarok”. Sőt, a látványos lovasparádé, a boszorkányos ügyességű íjászok bemutatója még szórakoztató – akár tanulságos is – lehetne.

De az a kétségbeesett aktualizálási szándék, ami ezt a régi történetet övezi, lehetetlenné teszi, hogy az ember zavartalanul élvezze a lovasok akrobatikus ügyességét, a ló és az ember együttműködésének – szinte összenövésének – bámulatos attrakcióját.

A Makai professzor előadásait is ismertető LyceumTv sorozatában több történész előadása is megtalálható, a német császárság történetétől az 1956-ot követő magyarországi megtorlásokig sokféle témakörben.

A tatárjárás korára egy Szántai nevű illető is kitér. Mivel kíváncsi lettem volna arra, hogy az Aranyhorda végül is miért fordult meg úgy Fehérvár környékén, és hagyott hátra csapot-papot (meg egy felégetett földet, jórészt kiirtott lakosságot), rákattintottam az illető a címében a magyarországi tatárjárás eseményeit ígérő előadására. Kb. hat percig bírtam. A szemüveges ember (jól érzékelik: direkt kerülöm a történész megnevezést) ugyanis nagy hévvel mesél a százezres migránshordák betöréséről, meg a sikeres magyar ellenállásról. A muhi csata végeredménye ezt a sikert ugyan némiképp megkérdőjelezi, de hát legyünk nagyvonalúak. Attól viszont nem tekinthetünk el, hogy régmúlt események ilyen ordenáré aktualizálása kormányzati segédlettel csak diktatúrák jellemzője – köze nincs semmiféle, pláne keresztény demokráciához.

Ui (ps): Túúúdom, hogy néhány évtizeddel a tatárjárás után, 1270-1290 körül IV. László király egy, vagy több kun törzset is letelepített. De nem a „migránshordák” betörése ellen, hanem a központi királyi hatalom megerősítésére, a magyar (meg morva, meg más nációjú) főurak letörésére.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak