Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 1 óra 15 perc

Szavazás a diktatúráról és az önrendelkezés joga

2017, november 8 - 19:20

Gyurcsány Ferenc aláírások gyűjtését kezdeményezte, illetve ezt a kezdeményezést jelentette be a közelmúltban. Erre, szinte várhatóan, felbolydult a közvélemény egyébként sem csendes, de a zaklatásos ügyekkel jól ellátott hangyabolya. Jöttek a különböző minősítések, illetve minősítgetések. Besorolva a kezdeményezést a nemzetellenességtől a Fideszt erősítő gumicsontig sok mindennek. Holott nem is annyira újdonság a választójog életvitel alapján való korlátozása. Mégis, talán ennek ellenére, vagy éppen ezért, érdemes megállni a kérdés előtt.

MTI Fotó: Rosta Tibor

A kérdés egyik vetülete az, hogy mennyire mérhetők egyfajta kettős mércével azok, akik állampolgársággal rendelkeznek. Ebben a kettős mércében a jelenlegi kormány igazi élsportoló. Ha figyelembe vesszük, hogy a környező országok kettős állampolgárai akár levélben is kielégíthetik Orbán Viktor szavaztatás iránti igényét, míg a gazdasági exodus kivándoroltjaitól ezt megtagadni látszik a hatalom. Holott az utóbbiak nem beszerzés, illetve bejelentés, hanem a jelen országhatárok közti születés jogán rendelkeznek állampolgársággal. Ugyanakkor az egyre pártállamibb Fidesz-kormány ezirányú kettős mércéje teljesen indokoltnak látszik. A határ környéki támogatások révült mosolyú, de számító osztogatása nyomán talán joggal vár el némi hálát a kormány. Ugyanakkor a gazdasági exodus kivándoroltjai talán korántsem gondolnak olyan jó szívvel a jelenleg korruptokráciára, mint amennyire megérné Orbánnak, ha szavazni hagyná ezt a több százezres sokaságot. Nem jogilag, hanem gyakorlatilag. De ez egy elég lerágott, jól ismert csontja ennek történetnek. Voltaképpen az érthető kevésbé, hogy a jelenleg román, szerb, szlovák szlovén, ukrán, és más környező. területeken élők szavazati jogáért olyan vehemensen kiálló decibelmagyarok miért nem szerveznek százezres tömegtüntetést az Angliában, Németországban, Ausztriában, Ausztráliában élő kivándoroltak hasonló jogainak védelméért. De egy hithű orbanistának már a kérdés feltevése is szentségtörés lenne.

Az eredeti kérdés másik vetülete az, hogy milyen mértékben dönthet valaki egy olyan kérdésben, amelynek közvetlen következményeit nem viseli. Mert az, aki életvitelszerűen nem a jelenlegi határok között él, de dönt az ország vezetésének kérdésében, az valójában egy felelősségvállalás nélküli döntést hoz. Függetlenül attól, hogy az így kapott szavazatok milyen mértékben döntik, illetve nem döntik el a választás tényleges eredményét. Ahogy természetesen attól is függetlenül, hogy a helyi segédvezérek szavára Orbánra, illetve, esetleg dacból, éppen ellene szavaznak. Levélben. Mint igen komolyan ellenőrizhető, és minden tévedést kizáró, és csalásra még véletlenül sem módot adó lehetőséggel élve. Abban különben szinte biztos vagyok, hogy a Gyurcsány Ferencet most támadók erősen ki kérnék maguknak, ha más szeretné eldönteni, hogy a saját költségükön hol, mit, illetve kivel vacsorázzanak, milyen hűtőszekrényt vegyenek, kivel bújjanak ágyba. Mely utóbbi paraméterek tekintetében akár ötletbörzét is lehetne szervezni. Megszavazva, hogy az életvitelszerűen nem itt élők szavazati jogáért agitálók kivel éljenek együtt, illetve kivel töltsék az éjszakát. Az utóbbi eredményétől aggódva, mégsem szeretnék ilyen ötletbörzét. Sajnálnám azokat a jobb sorsra érdemes négylábúakat, akik esetleg felkerülnének a listára.

Ugyanakkor a kérdést, mármint a határon túlról csak turistaként erre járók szavazati jogát, az előzőek nyomán, az önrendelkezés kérdésének oldaláról is érdemes megnézni. A mondás szerint az rendeli a zenét, aki fizeti a prímást. Világosan jelezve, hogy a közösségi költségviseléshez kötődik annak a jognak a gyakorlása, hogy ki legyen a prímás. Amikor egy alapjában felülről jövő kezdeményezésként ezt a jogot korlátozzák, illetve elvonják, a döntés következményével nem közvetlenül szembesülők kezébe helyezik, az ezt az önrendelkezési jogot sérti meg. Alig különböző módon, mint amikor a gyarmatosítók döntöttek a gyarmatokon élők sorsáról. Így akkor, amikor a Fidesz keresztül vitte a vendégszavazások lehetőségét, akkor voltaképpen belekezdett abba a belső gyarmatosításba, amelynek eredményeivel nap nap után szembesül az aki nem az Orbán-hittől fátyolos szemmel olvassa a haverok, és családtagok hirtelen meggazdagodásának sikertörténeteit.

Amellett, talán az sem teljesen véletlen, hogy alapvetően az autoriter rendszerek azok, amelyek minél jobban igyekeznek korlátozni az alattvalóvá alázott polgárok önrendelkezési jogát. Mert ettől, illetve közösségi ellenőrzéshez való jogtól a diktátoroknak van a legtöbb félni valója. Nem véletlen tehát az, hogy igyekeznek lenyomni az ezt korlátozó törekvéseket a híveik torkán. Amelyre kiváló eszköz a választójog, illetve a magyar származás öntudatos megélési lehetőségének összemosása. Holott ez alapvetően két külön halmaz. Egy érzelmi, illetve egy közjogi halmaz. Az összemosási törekvés pedig a történelemben szinte biztosan jelezte eddig is a diktatúrákat.

Így, annak ellenére, hogy aligha várható közjogi következmény a választásokig, talán mégsem teljesen hiábavaló a kérdés feszegetése. Annak minden estere mércét képes állítani, hogy ki, illetve mennyire pártolná az ország valós lakosai önrendelkezési jogának csorbítását. Úgy mellékesen.

Kategóriák: Szervezetek

A nyugati áramlat nyelve — Tisztelet Arisztotelésznek (3. rész)

2017, november 7 - 14:14

Nézőpont nélkül nincs nézet

Gunnar Myrdal

Arisztotelész hagyatéka

A nyugati áramlat azért kezdődik Arisztotelésszel, mert ő volt az első „nagyokos” aki megállapította, hogy a valóság nem az embereken kívül, a mennyekben, hanem az emberek fejében lakik. Ez a felismerés, paradigma váltás választja őt el nagynevű Görög elődjétől, Platóntól, illetve az, hogy ő nem használ kettős mércét a természet és társadalomtudományok esetében, mindkettőt empirikus alapokra helyezi.

Arisztotelész volt az első nyugati gondolkodó, aki megállapítja, hogy egy egészséges közösség, mondjuk egy város, egészen másféle lábakon áll, mint az egyén. Ha az egyénnek több, egymással ellentétes identitása, személyisége van, zavartnak, tekintjük. /1/ Az a közösség viszont, melynek csak egy identitása van, melynek belső másságait elfojtják, az határain belül és kívül, mindenkit veszélyeztet. (Az, hogy mi okozza az egyének és társadalmak megzavarodásait, nem csak Arisztotelészt, hanem összes követőjét érdekli. Erről beszélt többek közt, Freud, /2/ a mi nagyszerű politológusunk, Bibó István, /3/ nem beszélve a legendás Dosztojevszkiről. /4/ Ma, már elsősorban erről beszélnek a neuro-tudományok legnagyobbjai. Többek közt, az ő beszélgetéseiket foglalja össze Yuval Noah Harari is, nagy nemzetközi szenzációt keltő második könyvében. /5/)

Arisztotelésznek köszönhetően tudjuk, tehát, és immáron 2,367 éve, hogy minden nagyközösség – egy város, egy ország, egy nemzetközi szövetség – több és kisebb rész-közösségből áll. Ő az első, aki bátran hirdeti: a rész-elemek közti feszültségek mozgatják közösségeinket, erről szól a közösségi lét. Arisztotelésznek, és követőinek, a társadalmi megosztottságból származó feszültség, egy természetes állapot. Ha köztünk élne, azt mondaná, hogy az „emberek”, még Magyarországon is, az úgynevezett Nemzeti Együttműködés Rendszerében (NER) is, több kis közösség tapasztalati, érzelmi forrásaiból merítve gondolkoznak, függetlenül attól, hogy mindezt hogyan láttatja hazájuk kormányzó pártja.

Kik alkotják ezeket az egymástól eltérő rész-elemeket, érdekeket? Pártokról, civil szervezetekről most inkább nem beszélnék, hisz azokat ismerjük, azokról elég megosztottak a vélemények Magyarországon is. Inkább egy pár olyan magyarországi csoportosulást, társadalmi szegmenset említenék itt, en passant, amelyek gyakran sajátos szemszögből látnak bizonyos közösségi ügyeket. Őket nem olyan egyszerű lesöpörni az asztalról, többek közt azért, mert nem lehet mindegyiket kizárólag egy politikai párt ideológiai keretei közé zárni. Például: munkavállalók, munkaadók; Budapestiek, vidékiek; parasztság, munkásság; gazdagok, szegények; okosok, buták; tanultak, tanulatlanok; műveltek, műveletlenek; betegek, egészségesek; ateisták, hívők; lusták, szorgalmasok; keresztények, muzulmánok; neológ és  haszid zsidók; roma és nem-roma magyarok; öregek, fiatalok; nők, férfiak; hetero, és homo szexuálisak; baloldaliak, jobboldaliak; tolvajok és törvénytisztelők; progresszívek és konzervatívok; liberálisok és illiberálisok. /6/

Arisztotelész szerint, azok, akik nem veszik figyelembe, nem tisztelik a közösségeken belül létező másságokat, nem veszik figyelembe e másságokból származó feszültségeket, a feszültség levezetéséhez szükséges kommunikációs magatartásformákat, akik ezeket a feszültségeket kiiktatnák a közösségi élet „valóságképéből”, nem tudják mit jelent emberek közt élni, ezzel már eleve közösség ellenes magatartást tanúsítanak.

The outcast we all hold dear / Marc Barker

Arisztotelésztől származik az a hazátlan szó, amelyet a világ minden táján „politika” néven ismerünk. Ezt a hazátlan szót, a szóban rejtett fogalmat, Arisztotelész abból a célból hozta létre, hogy segítse a közösségekbe tömörült embereket eligazodni a többféle közösségi valóságok mezején, és ésszerű, kölcsönös tiszteletre, megértésre, igazságosságra építkező együttműködésre késztesse őket. Arisztotelész az első nyugati gondolkodó, aki az emberre a politikai állat kifejezést használja, politikai állatként ábrázol bennünket.

A politika műfaját az évezredek során az emberek többféle módon értelmezték, továbbá, e fogalommal nagyon sok helyen mindmáig visszaélnek. Az egyik leg-tisztább, legegyszerűbb értelmezése a politikának az, amelyik Arisztotelész egyik amerikai követőjétől, Harold Lasswelltől származik. Lasswell a következőket olvasta ki már 1936-ban, a nagy görög szókovács alkotásából: a politika az a folyamat, vagy tevékenység, mely azzal foglalkozik, hogy ki kap mit, mikor, és hogyan egy közösségen belül. /7/ Akik azt állítják, hogy a politikával nem érdemes foglalkozni, vagy azt, hogy az egy haszontalan foglalkozás, annak csak azt üzeni Arisztotelész és mindazok, akik őt követik, hogy ne csodálkozzanak, ha áldozatként, és megvezetve élik mindennapjaikat. Azok a potyautasok pedig, akik kerülik a politikát, és elégedettek sorsukkal, adjanak hálát azoknak, akik verejtékes munkával, a politika mezején, küzdöttek érdekeikért.

A politikával szorgalmaskodó gondolkodók, a világ bármely táján – és ezek közé sorolnám a szeretet és összefogás néven reklámozott magyar párt vezetőjét is, idejük nagy részét azzal töltik, hogy egy olyan közösségi egységet, egyetértést kovácsoljanak, amelyek a közösségeikbe tömörült csoportok kritikus tömegeit arra késztessék, hogy elfogadják és tiszteletben tartsák a fennhatóságok döntéseit arról, hogy ki kap mit, mikor, és hogyan. Prejudikálás nélkül is elmondható: a jelenlegi Magyar, Lengyel, Orosz, Török, Venezuelai, vagy Kínai politikai vezetők, az „illiberális” államformát tartják „nyerőnek”, idejük nagy részét azzal töltik, hogy ezt az államformát tökéletesítsék, ezzel az eszközzel kovácsoljanak együttműködést, egységet közösségeiken belül. (Jelenleg, az Európai Unió 28 tagja közül, 26 a „liberális” államforma híve, kettő pedig az „illiberális” államformát kedveli. Vannak is ebből komoly viták az Európai közösség fórumain belül manapság. /8/ )

Arisztotelész, nem ismerte, ezért nem is használta a liberális vagy illiberális kifejezéseket. A nemzet-állam fogalma is ismeretlen volt a számára. Ő azt az államformát tartotta jónak, amely ésszerű együttműködésre ösztönzi egy közösség tagjait, az embereket a fenntartható közösségi jólét, az igazságosság, alkotmányosság irányába tereli, ezen értékek tiszteletére neveli őket. A gazdagok gőgösködéséből, a szegények nélkülözéséből származó torzítások elkerülése végett Arisztotelész, a hatalmat a középosztály kezébe helyezné. Szerinte, csak ez az osztály képes a közjó érdekében, ésszerűen, alkotmányos jogi keretek közt, az igazságosság elvét követve, a kommunikatív cselekvés módszereivel kormányozni. /9/

Arisztotelész tudta, és gyakran figyelmeztetett bennünket arra, hogy az a fajta kormányzás, amelyik az ésszerűség elvét hivatott követni, nagyon törékeny – mint a paradicsom, könnyen megromlik. Ezért is fektetett olyan nagy hangsúlyt a nevelésre, az igazságosság, az alkotmányosság elveire épített politikai kultúra meghonosítására, annak folyamatos karbantartására, fejlesztésére, korszerűsítésére. /10/

Akik Arisztotelész hagyatékára támaszkodnak – és ezt nem lehet eleget hangsúlyozni – nem abban érdekeltek, hogy melyik politikai rendszer képes legtöbb szavazót, szót-fogadó, a hatalommal együttműködő közösségi taggá kovácsolni. Arisztotelész már 2300 évvel Alexis de Tocqueville előtt figyelmeztetett bennünket arra, hogy akinek a méret a lényeg, aki az ilyen fajta közösségi együttműködésnek a híve, az eleve közösség ellenes magatartást tanúsít. /11/

Az Arisztotelészi forrásból táplálkozó nyugati áramlat követőit, akik közé merészelem magamat is sorolni, két politikai alapkérdéssel foglalkoznak. Az első alapkérdés ez: Hogyan lehet ésszel, igaz szavakkal, a társadalmi párbeszéd eszközeivel, az igazságosság, az alkotmányosság és a jog keretei közt, békés együttműködésre késztetni bennünket, a fenntartható közösségi jólét érdekében? A második alapkérdés pedig ez: Hogyan lehet egy közösséget nevelni, hogy egy olyan politikai kultúrát ápoljon, amely tartósan befogadó álláspontot képvisel az alkotmányosított jogállamiság, az igazságosság, az ésszerű kommunikatív cselekvés szellemiségével szemben? A nyugati áramlat követői e két alapkérdésre adott Arisztotelészi válaszok nyomában haladnak.

Göllner András

Lábjegyzetek

 

  1. Ez az állítás némi pontosítást igényel. Ma már tudomásunk van arról, hogy az egyének is képesek több féle egyéniséget érezni, kimutatatni. Egy ember, többféle bőrben érezheti jól magát, ezért nem kell feltétlenül betegnek tekinteni őt. A tudományok ma már nem arra koncentrálnak, hogyan fojtsuk el ezeket a belső ellentmondásainkat, hanem hogyan tegyük azokat elviselhetővé saját bőrünkön belül, illetve a külvilág számára.     
  2. Freud-nak e témában 1930-ban kiadott művét (Das Unbehagen in der Kultur) elsőként Hamvas Béla ismertette Magyarországon a Társadalomtudomány 1930. 5-6. számában.) Freud könyvének magyar nyelvű változatát itt: Freud Siegmund. Rossz közérzet a kultúrában. Budapest, Kossuth, 1992. Hamvas Béla, mint én is, vagy Bibó arra a Freud által feltárt tényre kattanunk, hogy nemcsak egyes emberek lehetnek neurotikusok (mint Hamvas is az volt 1916-ban), hanem egyes kultúrkorok, egész kultúrák is.
  3. Lásd: Bibó István. “A német politikai hisztéria okai és története.” Huszár Tibor. Bibó István. Válogatott tanulmányok. Budapest. Corvina kiadó, 2004. 9-76 oldalak. Illetve: u.o. “Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem” 123-151 oldalak. Ezeken az ösvényeken jár az Ausztráliában élő magyar-származású Forgács József is, akinek nézeteibe, többek közt itt kaphatunk egy rövid betekintést: Ónody Molnár Dóra. “A sértett nacionalizmus manipulációja. Interjú Forgács Józseffel” 168 Óra. 2017. Július 1.
  4. Lásd Dosztojevszkij, Bűn és Bűnhődés című remekművét, (mondjuk, Görög Imre és G. Beke Margit fordításában) Budapest. Európa könyvkiadó. 2012.
  5. Lásd: Yuval Noah Harari. Homo Deus. New York. Harper Collins. 2017. .
  6. Értelmetlen lenne e sokféle “másság”-ból származó feszültség mindegyikének itt lábjegyzeteket adni. Magának a “liberális” államelméletnek is több pólusa van. Marx, hogy most az anarchistákról ne is beszéljek, tanúsította az egyik leg liberálisabb szemléletet, az állammal szemben. Ő effektíve az állam megsemmisítésén fáradozott, mert közvetve, az államot tartotta alapjaiban az egyéni és közösségi jólét legveszélyesebb ellenfelének. Még a proletárok államát is, logikusan, diktatúrának nevezte.
  7. Lásd: Harold D. Lasswell, Politics: Who Gets What, When and How. New York: Peter Smith, 1990.
  8. E vitákról egy jó pillanatfelvételt itt olvashatunk: Az Európai Parlament 2017. május 17-i állásfoglalása a magyarországi helyzetről. (2017/2656(RSP).A Magyarokat, vagy a Lengyeleket az a veszély fenyegeti, hogy esetleg kiközösítik őket, felfüggesztik a számukra járó nagymennyiségű közösségi támogatásokat. Ezért a magyar vagy lengyel vezetők többek közt abban is érdekeltek, hogy többeket rávegyenek az EU-n belül, arra, hogy ne nézzenek rossz szemmel rájuk, ha lehet, hunyjanak szemet a keletebbre eső tagok sajátos preferenciái, „valóságképei” előtt. Az Európai Bizottság Elnöke, Jean-Claude Juncker, és az EU testületileg is több alkalommal már bebizonyította, hogy hajlamos a türelemre, képes megtűrni az „illiberális” másságot saját határain belül, még akkor is, ha azzal saját karakterét, közösségi létét veszélyezteti. (Lásd: „Juncker: nem akarom elveszíteni Magyarországot.” 24.hu. 2017. Augusztus 3.)
  9. Részletekért, Arisztotelész. Politika. IV. Könyv. 9; 3, 4, 5. 6. fejezetek. op.cit.,
  10. A Politika VIII. könyve, teljes egészében a politikai nevelésről szól. op.cit.
  11. Lásd: Alexis de Tocqueville. Az amerikai demokrácia. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1993. A problémáról egy értelmes, rövid magyar-nyelvű ismertető itt található: Ádám Péter, „A többség diktatúrája”, Élet és Irodalom. 2011. május 13.
Kategóriák: Szervezetek

Luxemburg grófja az Operett Színházban

2017, november 6 - 21:39

A Luxemburg grófja az operett irodalom egyik legmulatságosabb története, amelyben a gazdag, szenilis vénember, Sir Basil szerelmével üldözi az ünnepelt énekesnőt, Didier Angèle-t, akit persze sokkal jobban érdekelnek az éhenkórász, fiatal művészek. Közülük is leginkább René, aki váratlanul értesül róla, hogy Luxemburg grófja lett, s ezt a címet egy névházasság formájában azonnal el is adja Sir Basilnak… A meglepetésekkel, cselszövésekkel és szerelmi párviadalokkal teli, szellemes és fordulatos történet Lehár Ferenc olyan örökzöld melódiáinak szárnyán jut el a kötelezően boldog végkifejletig, mint például a Polkatáncos, vagy a Szívem szeret. A Budapesti Operettszínház és a Kaposvári Csiky Gergely Színház koprodukciójában, Somogyi Szilárd rendezésében készülő előadás koreográfusa Barta Viktória, díszlettervezője Túri Erzsébet, jelmeztervezője Cselényi Nóra.

(forrás: színház)

Dolhai Attila – René

György-Rózsa SándorRené

Fischl MónikaAngele Lukács AnitaAngele Frankó TündeFleury Vermes TímeaFleury Kerényi Miklós MátéBrissard Laki PéterBrissard Szendy SzilviJuliette Simon PannaJuliette Kálloy Molnár PéterSir Basil Földes TamásSir Basil Kálid ArtúrLord Lanchaster Langer SomaLord Lanchaster Oláh TiborLord Winchester Vanya RóbertLord Winchester Magócs OttóLord Worchester Pálfalvy AttilaLord Worchester Siménfalvy ÁgotaBírónő Papadimitriu AthinaBírónő Melis GáborLondiner, Lakáj Péter RichárdLondiner, Lakáj Szegedi Andor — Anyakönyvvezető A. M. Willner és Rob Bodanczky
Libretto Lehár Ferenc
Zeneszerző

Rendező: Somogyi Szilárd

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Forradalom Montreálban: Legyőzte a baloldal a liberális establishmentet

2017, november 6 - 06:10

Valérie Plante lesz Montreál első polgármester asszonya — franciául Madame la Mairesse — miután a teljes ismeretlenségből és a markánsan baloldali Projet Montréal pártjával legyőzte a komplet liberális establishmentet felsorakoztató Denis Coderre polgármestert, a politikai kapcsolatrendszeréről híres korábbi liberális minisztert. Az egész montreáli nyomtatott sajtó kivétel nélkül Coderre mögé sorakozott föl, úgy szintén a város gazdag üzletemberei. De mindez nem számított–a lakosság szembement a tradicionális médiával, annak szerkesztőivel, az üzleti világgal és a liberális politikai szerkezettel. Olyan kerületekben is győzött  Plante, amelyek mindeddig Coderre, illetve a “hagyományos” középpárti liberális politika fellegvárai voltak. Mint ahogy a CJAD Radio egyik elemzője jelezte: Coderre a huszadik század politikáját képviselte, Plante pedig azt a XXI. századot, amelyben nem hagyományos jelöltek győztek világszerte, külön kiemelve Emmanuel Macront, Justin Trudeau-t és Donald Trumpot.  Coderre az első olyan montreáli polgármester 1960 óta aki elbukott egyetlen ciklus után.

(Élue! Megválasztva, franciául.)

Coderre vélt arroganciája, vezérelvűsége és adminisztrációjának átláthatatlansága káros volt a választási kampányban. Az nem volt elegendő a polgármester számára, hogy az elmúlt négy év alatt gigantikus nemzetközi rendezvényeivel feltette a várost a nemzetközi térképre, fellendült a turizmus és a québeci szeparatista veszély csökkenése miatt, az ingatlanpiac is felpezsdült Kanada második legnépesebb városában, számos új luxus lakóház építkezésével. Néhány hónappal ezelőtt, lehetetlenségnek számított Plante győzelme, az pedig különösen nehezen volt elképzelhető, hogy a québeci szeparatizmust nem egyértelműen elutasító Plante valaha győzhet olyan montreáli kerületekben, ahol jelentős angol anyanyelvű, vagy egyébi kisebbségi lakosság él. De pont azt látjuk, hogy még olyan angol és a liberális establishmentet támogató kerületekben mint Côte-des-Neiges–Notre-Dame-de-Grâce is legyőzte Plante Projet Montréal-ja a Coderre-szövetséges és hosszú liberális politikai múlttal rendelkező Russell Copeman kerületi polgármestert. Itt Sue Montgomery, a Projet Montréal politikusa és egy korábbi újságíró veszi át a polgármesteri széket.

Ha a választás végeredményét nézzük, Valerie Plante 51 százalékot szerzett, Denis Coderre pedig 46 százalékot. A montreáli közgyűlésben is többséget szerzett Projet Montréal-ja. Az új polgármester pártja 35 mandátummal rendelkezik majd a 65 tagú közgyűlésben. A leköszönő polgármester pártja (Équipe Denis Coderre pour Montréal) második helyre szorult 24 mandátummal és őt követi a kimondottan Lasalle kerület érdekeit képviselő Équipe Barbe Team 3 képviselővel. Végül az Anjou kerületi érdekeket képviselő Équipe Anjou 2 képviselőt küldhet a városi közgyűlésbe, miközben a balközép Coalition Montréalnak pusztán egy mandátuma lesz.

Az új Plante polgármesterség egyik első lépése a kutyavilágot fogja érinteni. Coderre betiltotta a putbullokat a városban, Plante viszont ígérte: ha nyer, ismét törvényes lesz a pitbull. Ezt a lépést az állatbarátokat különösen megtapsolták.

De ami ennél talán lényegesebb: ingyenes lesz a tömegközlekedés gyerekek és nyugdíjasok számára. Továbbá Plante bejelentette, hogy egy új metrovonalat fog építeni. Az átlag nyugdíjas évente több mint 500 dollárt fog spórolni az ingyenes közlekedésen, amit korábban úgy mutattunk be a KMH-ban, mint Horn Gyula kanadai feltámadásának példája. Az úgynevezett “rózsaszín vonal” lenne a város ötödik metróvonala, a központot kötné össze átlósan a város észak-kelet részeivel.

Coderre elismerte verességét és jelezte, hogy búcsúzik az önkormányzati politikától, így nem ő lesz az ellenzék vezetője a közgyűlésben. Kétnyelvű, francia-angol beszédében elmondta, hogy szerinte az ő csapata adta vissza Montreál életerejét és életkedvét, sok-sok évnyi korrupciós botrány után, hiszen az ő regnálasa alatt került sor olyan projektekre (például a város 375. évfordulójának nagyszabású megünneplése), amelyek növelték a város profilját a világporondon. Pont ezeket a rendezvényeket nevezte Plante és csapata “ego-projekteknek,” amelyek szerintük elvitték a város pénzét, amikor inkább a tömegközlekedést kellett volna fejleszteni.

Valérie Plante francia-angol győzelmi beszédében viszonylag sokat mondott angolul is. Elmondta, hogy egy jobb világot akar építeni gyerekeinek és a legfiatalabb generáció számára, ezért is áll a peremen élők oldalára. Jobb tömegközlekedésről, lakhatási projektekről, jobb önkormányzati szolgáltasásokról és a gyalogosok számára biztonságosabb közterekről szól majd a következő négy év. De beszédében Justin Trudeau liberálisainak is üzent: elvárja, hogy a szövetségi kormány támogassa a metróhálózatot terjesztő projektét, az új rózsaszín vonalat. Hiszen a polgármester asszony tudja: a metró csak akkor épül fel, ha Ottawa is hozzájárul ahhoz.

Végül kimondottan az angol kisebbséghez szólt: új hídakat épít az angolokhoz. Szerinte akkor erős Montreál, ha együttműködés van a kulturális közösségek között. “A francia, angol és emigráns közösségek között sokkal több a közös nevező, mint amelyet sokan el szeretnénk velünk hitetni”–mondta Plante. Az összes kijelentése között, ez kapta a legnagyobb vastapsot.

***

A montreáli kerületi polgármesterek listája (A kerület neve, a megválasztott polgármester és a párt)

  • Ahuntsic-Cartierville: Émilie THUILLIER (Projet Montréal)
  • Anjou: Luis MIRANDA (Équipe Anjou)
  • Côte-des-Neiges–Notre-Dame-de-Grâce: Sue MONTGOMERY (Projet Montréal)
  • Lachine: Maja VODANOVIC (Projet Montréal)
  • Lasalle: Manon BARBE (Équipe Barbe Team)
  • Le Plateau – Mont-Royal: Luc FERRANDEZ (Projet Montréal)
  • Le Sud-Ouest: Benoit DORAIS (Projet Montréal)
  • L’Île-Bizard—Sainte-Geneviève: Normand MARINACCI (Projet Montréal)
  • Mercier–Hochelaga-Maisonneuve: Pierre LESSARD-BLAIS (Projet Montréal)
  • Montréal-Nord: Christine BLACK (Équipe Denis Coderre pour Montréal)
  • Outremont: Philipe TOMLINSON (Projet Montréal)
  • Pierrefonds-Roxboro: Dimitrios (Jim) BEIS (Équipe Denis Coderre pour Montréal)
  • Rivière-des-Prairies—Pointe-aux-Trembles: Chantal ROULEAU (Équipe Denis Coderre pour Montréal)
  • Rosemont–La Petite-Patrie: François William CROTEAU (Projet Montréal)
  • Saint-Laurent: Alan DESOUSA (Équipe Denis Coderre pour Montréal)
  • Saint-Léonard: Michel BISSONNET (Équipe Denis Coderre pour Montréal)
  • Verdun: Jean-François PARENTEAU (Équipe Denis Coderre pour Montréal)
  • Ville-Marie: Nincs kerületi polgármester — a mindenkori montreáli polgármester tölti be ezt a szerepet.
Kategóriák: Szervezetek

Így emlékeznek Bolyai Jánosra Erdélyben és Magyarországon

2017, november 5 - 16:49

Varga János magyar mérnöktanár kereste fel lapunkat, ajánlva Bolyai Jánosról szóló megemlékezését – a Hallottak napjára való tekintettel – a KMH-nak, illetve az Ottawai Magyar Rádiónak, az utóbbinak hangjegyzet formájában. Jeleztük, hogy a helyi rádió korábbi felállásában megszűnt, a KMH olvasóival azonban megosztjuk sorait. (A szerk.)

***

Halottak napján kegyelettel emlékezünk világhírű tudósainkra, feltalálóinkra, mérnökeinkre, s mindazokra, akik világraszóló munkásságukkal öregbítették a magyarság hírnevét. Nevükben kiemelten a legnagyobb tudósunkra, BOLYAI JÁNOS-ra, akiben a magyar nép géniusza a tudomány területén, a legmagasabb fokon öltött testet.

Minden év december 15.-e környékén, az ország különböző pontjain, magyar matematikusok kis csoportja, és ma már más kisebb közösségek is, ünnepségre gyülekeznek, hogy megemlékezzenek a legzseniálisabb magyar matematikus és gondolkodó, Bolyai János születésének évfordulójáról, aki saját szavaival „a semmiből egy új, egy más világot teremtett”. Megoldotta a matematika 2000 éves, megoldhatatlannak hitt problémáját, s felfedezett egy új geometriai rendszert, a tér abszolút igaz tudományát, az első nemeuklideszi geometriát, amelynek egy módosított változata képezi a matematikai alapját a modern fizika legnagyobb elméletének, a relativitáselméletek.

Eredményét még értékesebbé teszi az a tény, hogy kora tudományos világától teljesen elszakítva, csak a maga erejéből alkotta meg világraszóló művét. Ezért életében soha, senkitől, nyíltan elismerést nem kapott, pedig még kortársa, a matematikusok fejedelme, GAUSS is lángelmének nevezte.

Magányos volt, de nemzetben, népben, emberiségben gondolkodó. Még élete utolsó perceiben is egy nagy elméleten, vagy, ahogy ő nevezte, az Üdvtan-on dolgozott, hogy megmutassa az emberiségnek a boldogsághoz vezető utat.

Határainkon kívül szinte alig ismerik. Neve nemrég még a szakmabeliek között is ismeretlenül csengett, pedig a nemzetközi matematikatörténet a világ valaha élt tíz legnagyobb matematikusa között tartja számon. Hosszú ideig még szűkebb pátriájában, Marosvásárhelyen sem ápolták méltóan emlékét. De ma már, a halottak napján, amikor az élők megemlékeznek elhunyt hozzátartozóikról, megragadóan szép ünnepi köntösbe öltözik a marosvásárhelyi Református temető. Itt alussza örök álmát, egymás mellett a két Bolyai. Sírjuk, melyet virágerdő övez, fényárban úszik.

Százával gyúlnak ki a gyertyák, melyeket az idővel elégettek helyére az egymás utáni, és szűnni nem akaróan lenyúló kezek helyeznek el. Minden ilyen világító gyertyalángban a város idesereglett lakóinak e géniuszok iránti megkésett tisztelete, valamint egy néphez és nemzethez fűződő néma, görcsös ragaszkodása ég. De végül is az éjfélbe hajló sötétségben, a még megmaradt, csonkává égett gyertyák fel-fellobbanó utolsó lángjai is kialszanak, s a lassan elnéptelenedő temetőben csak a hideg novemberi szél érzékelteti az idő könyörtelen múlását.

Varga János, mérnöktanár

a Bolyai-kultusz terjesztője*

*Weszely Tibor Bolyai-kutató által adományozott cím

Kategóriák: Szervezetek

Keresztet a haldoklóknak

2017, november 5 - 15:55

A Népszava gyakorlatilag komment nélkül közölt két hírt. Egy egészségügyi, és egy látszólag kulturális hírt. Egymás mellett. Azt sugallva ezzel, hogy lehet némi rosszallásuk az ügyben. Abban, hogy a gyógyíthatatlan betegek, haldoklók ellátásra kevesebb pénz látszik jutni, miközben egy Franciaországban leszerelt kereszt Magyarországra szállítása, láthatóan, minden pénzt megér. ( Az eltávolított kereszt részleteiről Soós Eszter Petronella írt cikket  — a szerk.)

Holott a szimbólumok fontosak. A kereszt márpedig szimbólum. Magának a kereszténységnek is egy általános szimbóluma, de ismertségét mégis annak köszönheti, hogy az egyházi intézmények, templomok ezzel jelzik vallási hovatartozásukat. Ábrázolása nem egy esetben még az egyházak, vallási irányzatok közötti eligazodást is segítheti. Ahogy a „hagyományos”, Jézus kereszthalálát szimbolizáló, latin kereszt (crux oblonga) a katolikus egyházé. A nevét azonban nem Jézus kereszthaláláról kapta, hanem fordítva. Jézust azért feszítették keresztre, mert a maga korában igen elterjedt kivégzési mód volt a keresztre feszítés. A kereszt ebben az értelemben a halál jelképe. Egyes pletykák szerint ezt annyira komolyan vették a korai keresztények, hogy szinte rájátszottak elfogatásukra, majd mártírhalálukra a Római Birodalomban. De ez a pletyka lehet, hogy csak ókori kitaláció.

Az inkvizíció és a keresztes háborúk már korban kicsit közelebb vannak. Valószínûleg nagyobb kötõdéssel az egyház és a világi hatalom összefonódásához, mint az alapvetõen humanista jézusi tanításokhoz. Ami nem jelenti azt, hogy kínvallatásokról hírhedtté vált inkvizíció ne pápai felhatalmazással mûködött volna. Mintegy hitelesítve azt, hogy a kereszténység, illetve annak katolikus interpretációja egyfajta halálvágyó, halálkultuszt képviselõ vallási irányzatot képvisel. Függetlenül Jézusnak, alapvetõen a zsidó vallás megreformálását szolgáló, tanításaitól. Ezért tûnt már évekkel ezelõtt is morbid gesztusnak a karácsony-közeli, köztéri keresztállítás.

Ugyanakkor ezért lehet teljesen érthetõ gesztus az, ha a haldokló, nem egy esetben daganatos betegségektõl gyötört embereknek az emberhez méltó ellátása helyett egy kereszt hazánkba szállítására költ a kormány. Egy kín-haláleszköz szimbólumával jelezve a betegeknek a személyes kínok megélésének lelki szükségességét. Így csak remélhetjük, hogy a kormánytagokat hamarosan az utcán láthatjuk egy körmenetben. Saruban, ágyékkötõben, és a hátukat korbácsolva.

Kategóriák: Szervezetek

Csehov, Csehov, Csehov! A Tesla Teatrumban

2017, november 5 - 05:12

“Először is, a mi Csípdmegünk telivér fajkutya, ismerjük apját-anyját – apja: Véső, anyja: Fogdmeg – a maga tarkapettyes kuvaszáról viszont csak a Jóisten tudja, honnan származik… Azonkívül vén és csúnya, mint valami gebe…” “Párbajozni! Igen! Ezt nevezem egyenjogúságnak! Ezt nevezem emancipációnak! Itt mind a két nem egyenjogú! Elvből agyon fogom lőni! De micsoda egy nő! “Golyót röpítek a medve koponyájába!…” Kipirult az arca, a szeme csak úgy ragyog… És elfogadta a kihívást! Szavamra, először látok ilyen nőt életemben…” Anton Pavlovics Csehov két egyfelvonásos tréfája, a Medve és a Leánykérés.

MEDVE
Tréfa egy felvonásban

Popova, Jelena Ivanovna, a fiatal özvegy földbirtokosnő, hetedik hónapja gyászolja lankadatlanul nagytermészetű, elhalt urát. Elhatározása szent és megmásíthatatlan: elzárkózik a világtól, haláláig gyászolni fog. Ekkor állít be hozzá hívatlanul Szmirnov, Grigorij Sztyepanovics földbirtokos, hogy a néhai férj nagyon is élő tartozását behajtsa. Szmirnov nyers modorú, goromba ember (akár egy medve), aki, számtalan szerelmi kudarcon túl, nőre már rá sem bír nézni. Kettejük drámai találkozása tragikus végkifejletet ígér: Szmirnov párbajra hívja ki az özvegyet…

 

LEÁNYKÉRÉS
Tréfa egy felvonásban

Lomov, Ivan Vasziljevics földbirtokos, aki, bár folyamatosan vélt betegségekkel küszködik, alapjában véve egészséges. Elérvén 35. életévét, haladéktalanul meg akar nősülni. A szomszéd földbirtokos, a nagy vadász hírében álló Csubukov, Sztyepán Sztyepanovics egyetlen leányát, a kissé amazon természetű Natalja Sztyepanovnát szeretné megkérni. A váratlanul virágcsokorral beállító, állandó szorongással küzdő fiatalember hamarosan életveszélyes helyzetekbe keveredik a lobbanékony, hirtelen haragú Csubukovéknál…

(forrás: színház)

Popova – Natalja Sztyepanovna

Nyári Beáta

Szmirnov – Lomov

Boronyák Gergely

Luka – Csubukov

Juhász György

RENDEZTE

Vas-Zoltán Iván

Fotók: Gergely Bea

*

 

Kategóriák: Szervezetek

A nyugati áramlat nyelve — Tisztelet Arisztotelésznek (2. rész)

2017, november 4 - 14:36

Nézőpont nélkül nincs nézet

-Gunnar Myrdal

Bevezető

Arisztotelész tiszteletére készítette sorozatom egy nagyon egyszerű üzenettel indult útjára: aki ismeretlen vizeken óhajt utazni, vigyen magával egy iránytűt, hogy el ne vesszen. E sorozat egy olyan iránytűről szól, melynek első változatát Arisztotelész készített több mint 2,300 évvel ezelőtt, s mely otthon van akár a természettudományok akár a társadalomtudományok terepén. Én ezzel az iránytűvel, annak egyre tökéletesebb változatával navigálok az élet viharos vizein, miközben portugál vitorlás barátaim tanácsa cseng a fülemben: Navigare necesse est, vivere non est necesse.

A Nyugati Áramlat fogalma

A nyugati áramlat nem Góg vagy Magóg fiaival, vagy Szent István koronájával, hanem a görög Arisztotelésszel, annak cirka 2,367 évvel ezelőtt írt és Politika címen rögzített remekművével, kezdődik. /1/ Ahogy azt Lukács Tamás helyesen megállapítja, sosem feledkezhetünk meg, még mi magyarok sem arról, hogy „A tudományok metodológiája mindmáig arisztotelészi alapokon nyugszik. Ma is irányadó az empíriára, a kiterjedt adatgyűjtésre és ezek analizálására, a szillogizmus használatára, valamint az induktív és deduktív következtetések józan kombinálására épülő módszer.” /2/ Számomra, a nyugati áramlat azt a hálózatot jelenti, amelyet a nyugati világ társadalom tudósai, gondolkodói, szőttek, alkottak, hogy Arisztotelész nyomában, a klasszikus görög forrásokból kiindulva, ésszerű, igazságos, fenntartható és alkotmányosított alapokra helyezzék a társadalmi együttműködés rendszereit. (Ezeket az utóbbi fogalmakat majd rövidesen tisztázni fogom, hisz mindegyikük körül forró a levegő, mindegyiket többféleképen lehet értelmezni.)

Mielőtt egyik korábbi vita-partnerem, vagy bárki nekem esne azzal, hogy na csak, itt már megint egy merénylet készül, „a demokráciára alkalmatlan Kelet régi toposzát” próbálom lenyomni olvasóim torkán, kénytelen vagyok pontosítani. /3/ Az, hogy mondanivalómat már évek óta, a nyugati áramlatból származó nagyfeszültség ereje hajtja, sosem hátráltatott abban, hogy elismeréssel, forduljak a Kelet, vagy bármely éghajlat, tiszteletre méltó szellemi áramlatai felé. A legtöbb nyugati gondolkodót, akit Arisztotelészt követi, rá lehet csatlakoztatni a keleti áramlat nagyfeszültségére, anélkül, hogy abba belepusztulnának. Mondok egy példát. Én, többek közt, Nietzsche nézeteit követem, azt az embert, aki közismert tisztelettel fordult a másság, s többek közt, a keleti másság felé. /4/ (Arra a kérdésre, hogy mégiscsak, miért követem Nietzsche gondolatvilágát, hisz sokak szerint ő egy őrült volt, csak egy kollegám véleményét tudom most hirtelen, mentségemül felhozni: „Nietzsche olyan meghatározó benyomást gyakorolt az egész európai kultúrára, hogy annak 20. századi alakulása nélküle megmagyarázhatatlan volna.” /5/)

A nyugati áramlat nagyfeszültségére kötött szemlélet, tehát, nem idegenkedik a keleti áramlat fő irányvonalától, melynek eredeti változata a Ji King – ben, a változások könyvében található. /6/ A Ji King, mint Fichte, Hegel, Marx, Derrida, és sok más Nyugati filozófus is, egymással ellentétben álló, de egymást kiegészítő, multi-poláris erők állandó konfliktusáról beszél, ezekből a konfliktusokból vonja le történelmi következtetéseit. A Ji King-ben szereplő polaritások nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetjük őket. A Kínaiak szerint, ezek az ellentétes erők, normális körülmények között, rendezettségre törekednek, kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak, bár az egyensúly sose tartós, a változás az egyedüli örök. Röviden: Arisztotelészt, és az őt követő nyugati áramlat képviselőit több ponton is összekapcsolhatjuk a keleti nagyfeszültség áramköreivel.

Arra, hogy akkor miért nem Konfuciushoz vezetem vissza a nyugati áramlat kezdetét, aki már 150 évvel Arisztotelész előtt hallatta hangját az igazságos politikai magatartás témájában, csak röviden tudok itt kitérni. Először is azért nem kezdem Konfuciusszal, mert Arisztotelésszel ellentétben, az általam nagyra-becsült keleti mester semmit se írt le, kizárólag verbális módon, tehát empirikus módszerekkel ellenőrizhetetlen módon hallatta hangját. Az ő személyéhez fűzött gondolatok elképzelések hitelessége, megbízhatósága sokkal vitatottabb, mint Arisztotelészé. A számomra legfontosabb műve – A közép mozdulatlansága – több mint 100 évvel Arisztotelész halála után, az egységes kínai állam megteremtése – i. e. 221- után lett írásba vésve. /7/ Ettől függetlenül, az említett “keleti” szöveg által közvetített nézet nagyon sok eleme harmonikus, Arisztotelész és saját szemléletemmel. Konfucius, akár Arisztotelész, a szélsőségek közti nagyfeszültségre építette mondanivalóját, a polaritások középén összegyűlt erőből kovácsolta szavait. Konfucius tragédiája, mely részben Kína tragédiája mindmáig, hogy követői, akikhez ma már besorolhatjuk a jelenlegi Kínai kormányt is, és annak magyar tisztelőjét, a szeretet és összefogás pártjának vezérét, merev, rituális, ideológiai keretek közé szorították a mester szabadon száguldozó gondolatvilágát. Ez az évezredekig tartó befagyasztás vezetett többek közt oda, hogy a 18-19 század során Kínát, a Nyugati nagyhatalmak, Krisztus nevével visszaélve, képesek voltak darabokra szedni, kifosztani. E fosztogatás következtében, és a nyugati áramlat, Marxista befolyásának köszönhetően repült Kína politikailag oda ahol ma találtatik: egy továbbra is ritualisztikus, hierarchikus, ellentmondást nem-tűrő, harmónia-ideológia mezejére, amely a nyugati Kapitalizmus és a keleti Autokrácia szövődménye. (Ezt a szövődményt hívom én már 2007-óta Kapitokráciának. /8/) Ezen a mezőn, tilos a Görögök által javasolt Parrhesia, /9/ a bátor beszéd művelése, annak fejlesztése, és főleg nem digitális, illetve internetes hálózatokon keresztül. Ez a mezőny köszönő viszonyban sincs azzal a szemlélettel melyet többek közt, az általam mélyen tisztelt Arisztotelész, Immánuel Kant, Jürgen Habermas, vagy Michel Foucault képvisel.

Arisztotelész követőinek fejében, tehát, a “Nyugat”, a “Kelet”, a “Dél” az “Észak” meghaladja a jó és a rossz kategóriákat. Egyik világrészt se tartjuk alkalmatlannak az igazságosság, a fenntartható fejlődés értékeinek meghonosítására. Képesek vagyunk empirikus módszerekkel bizonyítani, hogy a „nyugati” világ több pontján, évezredek óta, gyakoriak az „áramszünetek”. Hogyan is nézhetünk a nyugati civilizáció által több száz éven keresztül fenntartott kolonializmusra, másként, mint e civilizáció sötét korszakára, mint egy monumentális áramszünetre? /10/ Mi volt maga az első, a második világháború, vagy akár a Vietnámi háború, ha nem egy „horror show”? Ha Heisenberg nyugati támogatói, Immánuel Kant „dédunokái”, Nietzsche „örökösei” nem futottak volna ki pénzből és időből 1944-ben, nem 100 millió ember pusztult volna el a második világháború során, hanem akár az egész emberiség. (Erre még most is jó eséllyel játszik a nyugat, de ma már keleten is akadnak egy páran, akik e hazardírozásnak a hívei.)

(Illusztráció: Vale Anoa’i)

Röviden: Bár saját hazátlan szavaimat a nyugati áramlat nagyfeszültsége vezérli, a keleti áramlat nagyfeszültsége, engem is eltud varázsolni, mint tette azt a néhai Goldziher Ignáccal, Kerényi Károllyal, Hamvas Bélával, Germanus Gyulával (akinek a Petőfi téri lakásában több évet töltöttem Budapesten a 90-es évek elején. /11/), hogy csak egy pár magyar nevet említsek mielőtt, Marco Polo, Carl Jung, Herman Hesse, Friedrich Nietzsche, Mohandas Gandhi vagy akár Amartya Sen előtt tisztelegnék, akik hozzám hasonló módon, a nyugati áramlatokkal párhuzamban, tisztelték a keleti áramlatokat is.

Göllner András

Lábjegyzetek

  1. Arisztotelész, Politika című könyvét magyar nyelven többek közt a Gondolat Könyvkiadó 1994-es kiadásának köszönhetően olvashatjuk.  
  2. Lukácsi Tamás. “Az ideális állam Arisztotelész Politika című művében.” http://www.ajk.elte.hu/file/LukacsiTamas-IdealisAllam.pdf.
  3. Ennek a kritikának velem szemben először egy jól ismert baloldali magyar filozófus, eszmetörténész, Balázs Gábor adott hangot. Lásd: „A nyugati áramlat” Népszabadság. 2008. Június 4.
  4. A nyugati áramlat egyik Nietzschétől származó és megkerülhetetlen alkotását, magyar nyelven, itt olvashatjuk: Így szólott Zarathustra. (Kurdy Imre fordítása.) Osiris Könyvkiadó. 2004. Ha Nietzsche Keleti affinitásának megerősítésére vágyunk, javasolt Amadae, S. M. “Nietzsche’s thirst for India: Schopenhauerian, Brahmanist, and Buddhist accents in reflections on truth, the ascetic ideal and the eternal return”. Idealistic Studies. Vol. 34 (3. 2004. 239–62 oldalak; Bilimoria Purushottama. “Nietzsche as ‘Europe’s Buddha’ and ‘Asia’s Superman’”. Sophia. 2008. Vol.47. 359–76 oldalak; Vagy, Brobjer, Thomas H. „Nietzsche’s reading about eastern philosophy”. Journal of Nietzsche Studies. Vol 28: No 1–2.
  5. Az idézet Tatár György-től származik, aki többek közt, a Soros Alapítvány támogatásával és jóvoltából (kiemelés: G.A.) 1995-ben magyarra fordította, szerkesztette és sajtó alá rendezte, Nietzsche, Túl Jón és Rosszon című művét, majd azt az IKON Kiadó gondozásában 1995-ben megjelentette. Többek közt Soros Györgynek köszönhetjük, hogy az olvasók az interneten keresztül ingyen is hozzá férhetnek itt: http://filozofia.uni-miskolc.hu/wp-content/uploads/2017/02/Friedrich-Nietzsche-T%C3%BAl-j%C3%B3n-%C3%A9s-rosszon.pdf
  6. A Ji King-et magyar nyelvre többen is lefordították. Én Karátson Gábor fordítását javasolnám. Ji King. A Változások könyve. I-III kötet. Budapest, Q.E.D. Kiadó, 2003. Továbbá C. G. Jung: „Richard Wilhelm emlékére.” In: A szellem jelensége a művészetben és a tudományban. Scolar Kiadó, 2003.
  7. Konfucius téziseiről angolul Chin, Ann-ping. The Authentic Confucius: A Life of Thought and Politics. New York: Scribner. 2007. Magyarul, Őri Sándor. Konfucius élete és kora. Budapest. Kossuth Könyvkiadó 2002 javasolt. A Kínai egypártrendszer Konfuciusszal kapcsolatos szelektív memóriájáról, instrumentális magatartásáról itt olvashatunk: Billioud Sébastien. „Carrying the Confucian Torch to the Masses: The Challenge of Structuring the Confucian Revival in the People’s Republic of China” Manuscript. 2010, illetve, Billioud, Sebastien és Joel Thoraval. The Sage and the People: The Confucian Revival in China. Oxford University Press. 2015. Továbbá, Brady Anne Marie. “Confucianism, Chinese Tradition, and the CCP’s Modernised Propaganda and Thought Work”. 2009
  8. Lásd: Michel Foucault. Discourse and Truth: the Problematization of Parrhesia. Digital Archive: Foucault.info, 1999
  9. Göllner András. “Keleti Áramlat.” Népszabadság. 2008. Április 26.
  10. Niall Ferguson egyoldalú dicshimnusza a „nyugati” civilizáció felsőbbrendűségéről, saját, és vele ellentétes nézetemet bizonyítja. Ferguson alkotása egy tudás-tengelyen manőverezik, megfeledkezik a „Nyugati Nagyfeszültség” több kritikus pólusáról, bipoláris módszerének köszönhetően, több helyen ellentmondásos következtetéseket, teljesen megbízhatatlan válaszokat nyújt az olvasóknak. (Lásd: Niall Ferguson. Civilization: The West and The Rest. New York. Penguin Press. 2011.)  Az európai kolonializmus gyalázatos embertelenségeivel kapcsolatban, javasolnám Frantz Fanon 1961-ben kiadott, és klasszikusnak tekintett könyvét, The Wretched of the Earth (Frissített kiadás) New York. Grove Press. 2005 vagy Adam Hochschild. King Leopold’s Ghost. New York. Houghton Mifflin. 1999. A fasiszta, náci és bolsevik kilengésekről Eric Hobsbawm-ot javasolnám, pl.: The Age of Extremism. London. Abacus Books. 1994. A „Nyugati” modernitás kritikai elemzésével kapcsolatban pedig Charles Taylor montreali szomszédom, az Oxfordi egyetem professzorának kis könyvét. The Malaise of Modernity. London. House of Anansi Press. 1991. Első saját könyvem is többek közt erről a problematikáról értekezik. Lásd: Andrew B. Gollner. Social Change and Corporate Strategy. Stamford. Issue Action Publications. 1983.
  11. Lásd: Germanus Gyula. A Kelet varázsa. Budapest. Magvető Kiadó. (Ötödik kiadás) 1978
Kategóriák: Szervezetek

Hűbéresek reklámozzák állampénzen az Orbán kegyeltek borait Vancouverben

2017, november 3 - 15:01

Négynapos Magyar Gasztronómiai, Borászati és Turisztikai rendezvénysorozat volt Vancouverben, amelynek Ábrahám Tibor, a Magyar Diaszpóra Tanács kanadai társelnöke volt a házigazdája és egyben a „megálmodója” is. Balla Sándor, a Tokaj MAD borok kanadai forgalmazója tartott bemutatót, Kovács Tamás, a vancouveri Duna Deli tulajdonosa beszélt az egri bikavérről és Szenthe Sándor tiszteletbeli konzul az albertai Hungarian Wine Cellars-t képviselte. Budapestről érkezett mesterszakácsok készítették a vacsorát, még a réteseket is Magyarországról érkező asszonyok sütötték. Az ünnepi műsoron Budapestről érkezett sztárfellépők szórakoztatták a vendégeket.

(L. Simon László fideszes képviselő (bal oldalon) Torontóban Balla Sándor (nyakkendőben) tokaji borait kóstolta meg)

A díszvacsorát Ábrahám Tibor nyitotta meg és a budapesti vendég, a Fidesz országgyűlési képviselője, dr. Mátrai Márta, aaz Országgyűlés háznagya mondott ünnepi beszédet. Természetesen ott volt dr. Ódor Bálint, Magyarország kanadai nagykövete, dr. Szabó Stefánia főkonzul Torontóból és André Molnár tiszteletbeli főkonzul Vancouverből.

Igazi nagy sikert aratott, hogy az ötfogásos vacsorát 16 népviseletbe öltözött Kőrösi Csoma ösztöndíjas szolgálta fel, akik már napokkal korábban Vancouverbe érkeztek hogy előkészítsék a rendezvényt!

A szőlészetnek és a borászatnak igenis helye van a parlamentben, és nagyon fontos napirendként szerepelnek a döntéshozók asztalán – jelentette ki Nyitrai Zsolt, a Fidesz társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója a „Fidesz a borászok pártján” című konferencián 2013 decemberében. Egy a budapesti Polgárok Házában tartott rendezvényen Tiffán Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy az Orbán-kormány kiemelt figyelmet fordít a borászatra. A Tiffán család egyébként az egyik villányi borászat tulajdonosa. (Lásd itt.)

( (balról) Ódor Bálint, Magyarország kanadai nagykövete, Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya és Ábrahám Tibor a kanadai Diaszpóra Tanács társelnök.)

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszternek is van tokaji szőlője van, L. Simon László fideszes képviselőnek agárdi pincészete. Mádon borászkodik Demeter Ervin egykori fideszes titokügyi miniszter és Orbán Viktor feleségének, Lévai Anikónak is van szőlőbirtoka Tokaj környékén. Orbánék barátai a Kékessy család, akik a tokaji Patricius Borház tulajdonosai és Mészáros Lőrincnek az ország kedvelt gázszerelőjének is van borászata. Szinte nincs olyan magyar kormánypolitikus akinek ne lenne szőlőbirtoka és/vagy borászata. Így hát nem csoda, hogy a borászat kiemelt kormányzati figyelmet és milliárdos EU pályázati pénzeket érdemel.

De a borászatban a legdrágább a bormarketing. Dollármilliókba kerülne ha professzionális marketing cégeket kellene fizetni Észak-Amerikában. Ekkor jött az ötlet: Hát ugye mire valók a nagykövetségek, konzulátusok, a diplomaták, a Diaszpóra Tanács és a Kőrösi Csoma Program „önkéntesei”?

A vancouveri rendezvény borkóstolója

Az elmúlt néhány hónapban szinte minden kanadai és USA-beli követségen, konzulátuson, Magyar Házban voltak borbemutatók és borvacsorák. A magyar diplomaták lelkesen reklámozzák hűbéruraik, a vezető fideszes politikusok és azok barátaik borászatait. Elvégre nemzeti ügy ez, be kell vezetni a borokat az észak-amerikai piacon. És Ábrahám Tibor most magasabb szintre emelte a hazafias ügyet. Vancouverben nem egyszerű vacsora volt, hanem négynapos bormarketing sorozat. És azon sem kell csodálkozni, hogy a kanadai Diaszpóra Tanács társelnöke, a Szenthe Anna is a kanadai-magyar borbizniszben ténykedik.

Nem tudom hogy mennyibe kerülhetett a magyar kormánynak ez a rendezvény, de az meghökkentett, hogy népviseletbe öltöztették az állami pénzből fizetett (gyakran többdiplomás) Kőrösi Csoma ösztöndíjasokat, és mint a feudális királyságokban szokás, cselédként kezelve őket, velük szolgáltatták fel a vacsorát.

Egyetlen résztvevő, egyetlen magyar diplomata sem emelte fel a hangját, hogy ez azért talán egy kicsit sok, nem kellene ennyire megalázni az amúgy is kiszolgáltatott ösztöndíjasokat. És persze az is felmerül, hogy a „magyarságtudat” emelésének ürügyével Kanadába exportált ösztöndíjasokat illegális munkavégzésre használják.

Ami engem illet, én eddig gyakran vásároltam Kaliforniában, ahol élek, magyar borokat. Az az érzésem, hogy ezek után ritkábban fogok.

A vancouveri Magyar Gasztronómiai, Borászati és Turisztikai rendezvénysorozatról készült videó itt tekinthető meg.

Lázár György

Kategóriák: Szervezetek

MeToo

2017, november 3 - 05:04

Nekem a Vígszínházról nem a főrendező kálváriája jut az eszembe; olvasom: a társulat ebben az évadban ünnepli a Padlás bemutatójának harmincéves évfordulóját (1988. január 29.)

„Szia! Komár vagyok. Presser Pici még a Padláson van, és azt üzeni, helyettesítened kell pár napig a stúdióban.”

Nem tudom, a „padlás” miféle jelszó, de nem kérdezem: teljes súlyával nehezedik rám a feladat. Mélyvíz! Mint a zene templomába, lépek be Kóbor Mecky hűvösvölgyi stúdiójába [az első maszek (jó szó, de nem tudom, érti-e a fiatalabb olvasó-hallgató) hangstúdió Magyarországon]: a keverőpultnál Karácsony James az LGT hangmérnökével, Farkas Lobóval beszélget, a pihenőben a vokalisták – Malek Miklós és Malek Andrea, Bubnó Tamás, Fekete Gyula, Victor Máté – osztják szét egymás között a szólamokat. a feljátszóhelyiségben Solti Jánoska a pergődobot hangolja, Faragó Judy pedig éppen húrokat cserél a gitárján. Dés László, miközben a „csövet” tisztogatja felém fordul: a második refrén után tizenhat-ütemes szóló van? Csak bólintok, mert nem tudom eldönteni, tegezhetem-e az isteneket.

Késő délután megjelenik Pici bácsi, meghallgatja, ellenőrzi a feljátszott szólamokat. Elégedett lehet, mert van kedve tréfálkozni: „Beszéltem az érdekedben a Lemezgyárral. És? Nem kellesz. [Nem nevetek; később megtudom: ez a párbeszéd egy színházi anekdota része (ott Lemezgyár helyett Filmgyár); talán Várkonyi Zoltán az egyik szereplő.

A „pár nap”-ból négy-öt hét lesz; két lemezt veszünk fel egyhuzamban (Ez a divat, Emlék – Elvis Presley). Közben a Padlás is elkészül…

Bonus track: évekkel később Tóth Verát kísértem zongorán a Megasztárban [akkoriban részt venni egy TV2-s műsorban még nem számított politikai elkötelezettségnek!]; a Fényév távolságot énekelte. Miközben a színpadon vártuk a reklámszünet végét, eszembe jutott Komár László telefonja.

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

SZENTIVÁNÉJI ÁLOM A VÁRKERT BAZÁRBAN

2017, november 2 - 23:31

táncjáték

Kulcsár Noémi Tellabor, Gyulai Várszínház

 Shakespeare egyik legismertebb vígjátéka egyben keserédes dráma a szerelem természetéről. Különböző párok vesznek el egy elvarázsolt erdőben, egyik szerelem adja át helyét a másiknak, miközben a kavarodásban a szerelem nem más, mint függőség, a magány ellenszere.

Kulcsár Noémi koreográfiájában a Szentivánéji álom összes figurája megjelenik a színpadon, így a szerelmespárok, Theseus és Hippolyta, a tündérkirály Oberon és a tündérkirálynő Titánia, és persze a mesteremberek és a pajkos Puck is.

Kortárs, modern értelmezésében, mai táncszínházi nyelven elevenednek meg Shakespeare alakjai, miközben Felix Mendelssohn azonos című remekművére hajszolják egymást árkon-bokron, álmon-rémálmon át.

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak