Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 2 óra 51 perc

MISKIN HERCEG – ÚJ BEMUTATÓ A SUFNIBAN

2018, február 13 - 22:45

Dosztojevszkij A félkegyelmű című műve alapján

Schneider gyógyintézete. Svájc. Miskin herceg vissza-visszapillant életére a szanatóriumból. A tisztaság, a naivitás és a jóság ideái oldódnak fel a megromlott világ valóságában.

Takátsy Péter monodrámája másképp tekint a klasszikusra, megelevenített figurái egyre árnyalják Miskin személyiségét, mind közelebb hozva Dosztojevszkij századokon átívelő hősét.

Miskin herceg: Takátsy Péter

Fény: Balázs Krisztián
Konzultáns: Ascher Tamás

Fotók: Gergely Bea

 

http://katona.blog.hu/2018/02/05/takatsy_peter_miskin_herceg_az_aki_miatt_senki_sem_lesz_elitelt

Takátsy Péter: Miskin herceg az, aki miatt senki sem lesz elítélt

Miskin herceg című előadásunkat február 15-én mutatjuk be a Sufniban, a címszereplőt Takátsy Péter alakítja. Dosztojevszkij A félkegyelmű regényét Takátsy írta színpadra, az alkotómunkáról, a történet aktualitásáról és a próbafolyamatról kérdeztem.

Mióta gondolkozol azon, hogy A félkegyelműt színpadra állítsd? Honnan jött az ötlet?

Azt hiszem, mindenki, aki elolvassa ezt a művet, beleképzeli magát Miskin herceg világába. A színpadi koncepció később alakult ki a fejemben, és úgy érzem, mostanra ért meg.

Mi ez a koncepció?

A színház legősibb formája a történetmesélés. Az olvasás élményéhez pedig az áll a legközelebb, ha egy ember mond el egy történetet. Nálam körülbelül tizenöt évvel a regény után járunk, Miskin herceg Svájcból, egy szanatóriumból idézi fel élete egyes eseményeit. Dosztojevszkij nem ítélkezik a figurái fölött, az emberi természetet a maga gazdagságában ábrázolja. A félkegyelműben a krisztusi embert kereste. Ebben a világban az abszolút tisztaságot úgy tudja elképzelni, hogy mikor Miskin számára túl bonyolulttá, nyomasztóvá válik egy helyzet, rohamot kap, mindent töröl, és egy gyermek tisztaságával kezdi újra. Életidegenségével kontrasztja az emberi természet sokféleségének. Ő meséli a történetet, ő eleveníti fel a többi figurát, és mindez az ő személyiségét árnyalja.

Milyen díszletet és jelmezt találtál ki?

Mindkettőben egyszerűségre törekedtem, hogy a néző a rejtett részleteket a maga világából egészítse ki, ahogy olvasás során is megelevenedik a leírás. 1993-ban Magyarországon járt Innokentyij Mihajlovics Szmoktunovszkij orosz színész – akinek híres szerepe volt Miskin. Tartott egy estet, ahol az orosz politika aktuális eseményeiről beszélt, eközben többször idézett A félkegyelműből. Ez adta az ötletet, hogy monodráma formájában írjam meg a regény keresztmetszetét.

Egyedül dolgoztad át A félkegyelműt? Mennyi időt vett igénybe?

Nagyjából tavaly februárban kristályosodott ki, hogy színpadra állítom. Elolvastam újra a művet, bejelöltem azokat a részeket, melyekkel dolgozni akarok, és színpadra írtam.

Miért Ascher Tamást kérted fel az előadás konzultánsának?

Sokat tud az orosz lélekről, és tudtam, hogy nem fog kesztyűs kézzel bánni velem. Az ő ötlete alapján írtam egy jelenetet a darab végéhez. Hogy mit, az legyen meglepetés. Csak neki juthatott eszébe. Időnként beül a próbára, megnézi, hogy haladok.

A monodráma magányos műfaj? Nem magányos dolog így próbálni?

Ebben a szerepemben segítettek a legtöbben. Akik megnézték a próbát, mind javasoltak valamit, hogyan fejleszthetnék, változtathatnék. Ezeket a tanácsokat, instrukciókat, többnyire próbáltam beépíteni az előadásba.

Hogyan fogadod a visszajelzéseket, kritikákat?

Kritikát olyan ember tud mondani, aki közel áll hozzám, és elég jól ismer ahhoz, hogy számomra érthetően meg tudja fogalmazni a véleményét. Mit gondolsz, a nézőknek mitől lehet ez a történet fontos?

Benne lesz a szövegben. Annak, aki olvasta A félkegyelműt, azt valószínűleg érdekelni fogja az, hogy most miért került elő. Akik nem olvasták, a történetre lesznek kíváncsiak.

Milyen a te Miskin herceg ábrázolásod?

Visszaemlékezés. Miskin herceg az, aki miatt senki sem lesz elítélt. Ö nem ítélkezik senki fölött, és mindenki aki kapcsolatba kerül vele, megváltozik. A nézők talán félteni fogják, mert úgy látják, veszélyben van és nem értik miért nem menekül, vagy miért nem védekezik. Az Isá-upanishadnak van egy csodálatos, ide illő gondolata: „Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli, minden lényben a lelket látva többé nincs oka félni.”

szöveg: Csikós Kornélia

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Egy Stein

2018, február 13 - 14:15

“Alapállapotunk a mulandóság. Az idő sarába vágunk nyomot.”

Ezt gondolta Albert Einstein elsőszülött fiára várva a hajóállomáson 1938-ban, New Yorkban. Legalábbis az elfeledett második fiáról írt regény szerzője, Laurent Seksik megfogalmazásában, az író feltevése szerint.

“Eine Stein, csak egy szóban”, mondja magáról a svájci elmegyógyintézet lakójaként orvosának a regényben ez a második fiú, Eduard, aki tudja, hogy ott van, aki pszichiáternek készült, így – noha állítja, hogy nem beteg – talán azt is tudja, hogy nem gyógyulhat meg.

Hogy Eduard ott van, hogy odavitték, s hogy miért vitték oda, ezt az apja 1930-as év végén az első feleségétől, telefonon azon a napon tudja meg, amelyiken berlini otthonában teáját iszogatva hallgatja Hitler és más náci vezetők beszédeiből a rádión sugárzott részleteket.

“- Már nem tudok ettől aludni… Nem kapcsolnád ki?”

Albert Einstein még néhány pillanatot kér csak a második feleségétől.

“Amikor hatalomra kerülök (mondja a rádióban Hitler), legelső feladatom a zsidók megsemmisítése lesz. Amint lehetőségem lesz rá, annyi sor bitófát állíttatok fel – mondjuk a müncheni Marienplatzon -, amennyit csak a közlekedés lehetővé tesz. Oda akasztom fel a zsidókat, és hagyom lógni őket, míg bűzleni nem kezdenek. Addig hagyom őket lógni, míg azt a higiéniai előírások megengedik. Amint leszedik őket onnan, a következő bagázs kerül sorra, és így tovább addig, míg az utolsó müncheni zsidót is ki nem végeztük. A többi városban hasonlóképpen cselekszünk, míg csak Németországot meg nem tisztítjuk a zsidóktól…

– Hallgattasd már el! – kiáltja Elsa. – Vagy én kapcsolom ki!

Nincs kibúvó: A Zsidó és cinkosai örökre a német nép ellenségei. Tudjuk, ha az ő kezükbe kerül az irányítás, fejünk porba hull; de azt is tudjuk, hogy ha mi szerezzük meg a hatalmat, az isten irgalmazzon nektek!

Elsa a rádióhoz megy és kikapcsolja.

– Majd akkor hallgasd, ha egyedül leszel!

Albert feláll, a szobájába megy, íróasztalához ül. Az jár a fejében, amit a rádióban hallott, a gyűlöletbeszéd, a terrorhangulat, hogy az ő új szerepe mostantól a két lábon járó céltábláé…”

A telefon néhány perccel később szólal meg.

(Laurent Seksik Einstein elfeledett fia. Fordította Belia Anna. Alexandra Kiadó, Pécs, 2015.)

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Fordítva ülés az Elios-bilin

2018, február 13 - 13:54

Mostanában sokat emlegetik Orbán Viktor vejét, illetve az OLAF jelentését. Annak kapcsán, hogy az Eu csalásokkal foglalkozó hivatala mérsékelt dícsérettel, és a visszaélés gyanújával látszott lezárni a Elios Innovatív Zrt. –t is érintő vizsgálatot. A Legfőbb ügyészség pedig magyarázkodni kezdett. Láthatólag mindent bevetve.

Leginkább azt, hogy politikai támadásnak minősítette, és csipőből visszautasította malmozásukra vonatkozó feltételezést. Ez teljesen konform azzal, hogy Orbán szerint is mindenki ellenség, és minden bozótban az ő személyes problémái üldögélnek. Olykor talán össze is súgnak, és ürgebőrbe öltöznek. Aztán el is mennek üzletet kötni. Amiről ő természetesen nem tud, de tudna se tehetne. Ahogy a jelek szerint az ügyészség sem tehet semmiről. Mert ők eddig is „alkotmányosan, az objektív igazság kiderítése céljával végezték” a munkájukat.

Amellyel kapcsolatban olcsó poén lenne lecsapni a labdát azzal, hogy az alkotmány helyett egy ideje mintha egy testreszabottan változó alaptörvény lenne hatályban. Az OLAF pedig csak az adminisztratív szabálytalanságokkal foglalkozik, és bűnügyi bizonyítást nem végez. Amely védekezés azért hajlik a vicces kategória irányában, mert a legtöbb sikkasztás, illetve számlacsalás is alapvetően adminisztratív szabálytalanságként jelentkezik. Először. Egy kis fedezetlen számla itt, egy kis kerekítési szabálytalanság ott, vagy valami ilyesmi. Aztán valahogy mégis büntetőüggyé alakulnak ezek a történések. Mármint akkor, ha nincs komoly politikai, esetleg gazdasági, nyomás az elsikálás irányába.

A Legfőbb Ügyészség érvrendszere is itt látszik megbicsaklani. A feltárt, és a már a nemzetközi sajtóból is visszaköszönő, „szabálytalanságok” kapcsán a legegyszerűbb védekezésnek az tűnt volna, ha az elmúlt egy hónap vizsgálatai kapcsán maguk hívnak össze egy sajtótájékoztatót. Amelyen beszámolnak arról, hogy az elmúlt egy hónapban milyen vizsgálatokat folytattak le, illetve kezdeményeztek az OLAF jelentése alapján. Mert az anglia Express már egy hónapja is Orbán vejéről és az OLAF-jelentésről cikkezett. Az ügyészségnek teljesen felesleges a hülyét adni, és úgy csinálni, mintha tegnap hallottak volna erről először. Illetve, lehet, hogy tegnap hallottak erről először, de akkor az egy igen komoly szegénységi bizonyítvány. Miközben az említett sajtótájékozatóval elébe mehettek volna a lassan előtüremkedő botránynak, és legalább a jóhiszeműségüket igazolta volna. Amellett, talán, Lázárt is megóvta volna, hogy ráégjen az Elios-ügy.

De, talán, még a mostani kirohanás helyett is jobb lett volna, ha az elmúlt egy hónap munkájáról számolnak be. Mert így igencsak nyitva marad a kérdés, hogy az eddigi hallgatásnak, illetve a mostani mellébeszélésnek mi lehet a valódi oka? Mert egy sikkasztó könyvelő esetében, mint említettem a szabálytalanságok feltárását törvényszerűen nyomozás, illetve rendőri eljárás illik, hogy kísérje. A jelen esetben az OLAF feltárta a szabálytalanságokat. Ha ezt követően a jelentés nem a nyomozóknál, hanem egy asztalfiókban landolt, akkor valójában nem a mostani kérdések vetik fel a politikai nyomásgyakorlás, a politikai visszélés gyanúját, hanem az aktákat fiókba süllyesztő aktus.

De, remélhetőleg, a következő tájékoztató a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte nyomozásokról, az Elios és a tulajdonosi kör teljes átvilágításáról fog szólni. Igazolva, hogy ott aztán semmilyen, még kormányhoz közeli, nyomásgyakorlás sem lehetséges.

Kategóriák: Szervezetek

Tiborcz és csapata: az érinthetetlenek kasztja

2018, február 12 - 13:18

Polt Péter még nem szólalt meg a Tiborcz-ügyben és a rendőrség is meglehetősen visszafogott. Arról van szó, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF), hosszantartó vizsgálódás után visszaélésekre és szervezett csalásra utaló jeleket fedezett fel az Elios Innovatív Zrt. 2011 és 2015 közötti tevékenységében. Ennek a cégnek 2009 és 2015 között Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje is tulajdonosa volt.

Az OLAF jelentése szerint, amelyet egyébként a kormány igyekezett eltitkolni az állampolgárok elől, nemcsak túlárazással vádolja Tiborczékat, de megállapításaik szerint már a pályáztatás feltételei is annyira „testre szabottak” voltak, hogy kimerítik a szervezett csalás fogalmát: rendre olyan paramétereket jelöltek meg, amelyeknek egyedül a miniszterelnök vejének a cége felelt meg.

Hogy mekkora nagyságrendekről van szó, azt mi sem jelzi jobban, minthogy az OLAF – miután Tiborczék üzleteit az Európai Unió támogatta – mintegy 12 milliárd forintot követel vissza Magyarországtól.

Most azonban visszakérik a pénzt. Hogy ki fogja visszafizetni, afelől nincsenek kétségeink. Jobb híján a magyar adófizetők lesznek kénytelenek a zsebükbe nyúlni, hogy visszaadják az Európai Uniónak a Tiborczékra kiszabott büntetés összegét.

A 2010 előtti időkben, különösen nem sokkal a választások előtt, az ilyen ügyek gyanúsítottjait nagy és szervezett sajtóérdeklődés kíséretében, vezetőszáron és bilincsben vitték volna el. Most, hivatalosan ugyan megindult a nyomozás, ám ennek a kimenetele igencsak bizonytalan. Az Elios szerdai közleménye szerint mind a pályáztatásnál, mind az elvégzett munkáknál minden rendben volt. Amit persze jogukban áll kijelenteni, a gyanúsítottnak nem kötelező maga ellen vallani.

A tanúknak azonban muszáj igazat mondaniuk. Márpedig tanúk vannak szép számmal ebben az ügyben. Tanúnak tekinthetők ugyanis azok, akik a pályázatok kiírásában, majd elbírálásában közreműködtek, valamint azon személyek, akik elvégezték a munkát. És persze azok is tanúk, akik átvették a Tiborczék cége által elvégzett, és – sok település panaszai alapján fogalmazhatunk így – nem mindig minőségi munkát.

A legfőbb ügyész, Polt Péter hallgat, de még hivatalának szóvivője sem mond semmit. Pedig, miután a miniszterelnök családja is érintett, ez az utóbbi évtizedek legnagyobb közéleti botránya. Függetlenül attól, hogy az ország lakosságának nagy része, a köszönhetően a kormány és a hozzá közelállók tájékoztatási túlsúlyának, nem, vagy csak nagyon keveset tud arról, hogy van egy nagyon súlyos ügy, amelyben a miniszterelnök veje is érintett.

A botrány azonban előbb-utóbb kínos lesz a kormány és a Fidesz számára.

Nem is feltétlenül a nyilvánosság miatt – ez ugyanis a fenti okokból következően eléggé korlátozott. Ám ez az ügy még azoknál a Fidesz-hívőknél is kiverheti a biztosítékot, akik feltétel nélkül hisznek Orbánban, és tűzbe tennék érte a kezüket.

Nem is feltétlenül azért, merthogy a történtek erkölcsi elveikkel ütköznének. Azért sokallhatnak be, mert veszélyben érezhetik a Fidesz öröknek és megbonthatatlannak tűnő hatalmát. Attól tartanak, hogy a botrány, ha nem sikerül időben mederbe terelni, elsodorhatja de legalábbis, jelentősen meggyengítheti Orbánt és kormányát.

Ráadásul az Elios-ügy miatt a párton belüli nimbusz is odaveszni látszik. Az a vélekedés, hogy Orbán Viktor becsületes és tisztességes, csak hát milyen nagy kár, hogy tisztességtelen emberekkel van körülvéve. A mostani botrány főszereplője azonban nem valamelyik miniszter, vagy államtitkár, hanem az Orbán-család egyik tagja – és ezt a Fidesz-hívők közül sem mindenki fogja megbocsátani.

Kategóriák: Szervezetek

Budapesti életfoszlányok

2018, február 11 - 17:40

Fahéj nevű tacskómmal járva az utcát nem nekem szánt beszédfoszlányok rakódnak le a fejemben. A mai termést itt megörökítem.

Egy minket jobbról kerülő lány válaszol a bennünket balról előző fiatalemberek egyikének:
Nem tudom. Szinkronban vagyunk amúgy.

Pindurnyi szőke szakállt viselő, már nem fiatal férfi élelmiszerbolt előtt, sörösüveggel a kezében mesél a társainak:
Akkor én acélbetétes bakanccsal berúgtam az ajtót.

Egy jobb autó vezetőjének mondja egy szakadt fiú, mielőtt az felhúzná a járda felőli ablakot:
Olyan fáradt vagyok, hogy a fogdában elaludtam.

Bundás hölgy a kismetró lejárójánál tart szóval egy fiatalabbat, akinek nincs bundája:
Az én igényemet kielégíteni?! Hm.

Rendőrbusz mellett beszélget négy egyenruhás. Amikor melléjük érünk, azt mondja egyikük:
Az is lelépett, hallod!

Aczél Gábor

(Illusztráció: Soo Im Lee)

Kategóriák: Szervezetek

Belügyi becsületpuccs?

2018, február 11 - 17:13

Arra emlékezve, hogy a németek, illetve a velük szövetséges magyar csapatrészek vissza akartak csatlakozni a náci csapattestekhez ismét rendeztek megemlékezést. Az alaposabb szélsőjobbos agymosás érdekében egyre kiterjedtebb eseménysorozattal. Közte emléktúrákkal. No meg várbéli összejövetellel.

Az utóbbiról szóló tudósításban van egy ugyanakkor egy utalás a miniszterelnök megnyilvánulására, ami mellett nem érdemes szó nélkül elmenni. Mindjárt a tudósítás elején: „Megint megtartották az úgynevezett becsület – más néven: kitörés – napját, pedig Orbán Viktor is a rendezvény megakadályozására kérte a Belügyminisztériumot”. Az esemény megtartása azt jelzi, hogy a Belügyminisztérium nem tartotta szükségesnek meggátolni a paramilitáns erőkkel kapcsolatot tartó, és ezt egyenruha-jellegű öltözettel is kinyilvánító szélsőjobb felvonulását. Amiből a paritás elve alapján az is következik, hogy amennyiben a volt munkásőrségre kíván valaki megemlékezni, és ehhez a pufajkásokra emlékeztető ruházatban jelenik meg, azt is lehetővé kellene tenni. Utána már csak tippelni lehetne, hogy ez mikor vezetne nyílt utcai összecsapásokhoz. Amennyiben az utóbbi ellen fellépne a rendőrség, abból az következne, hogy a Belügyminisztérium egyértelműen a szélsőjobboldal pártján áll.

Így legfeljebb csak sejthetjük. Amennyiben a miniszterelnök kívánságát komolyan vesszük. Még akkor is, ha az is billeg a gyülekezési szabadság határán. Bár valószínűleg van egy emberiességi minimum, amin állva értelmezhető lenne az óhaj. Már csak azért is, mert a budapesti civil áldozatok nagy részének a haláláért is felelős az a hitleri direktíva, amely feláldozta a magyar fővárost. Addig hátráltatva a szovjet csaapatokat, ameddig csak lehet. Aki ezt, illetve a rasszista népírtásokat, követően, a nácikkal hallgatólagosan, illetve tevőlegesen együttműködő csapatokra, politikusokra pozitív példaként tekint, az alámegy az emberiesség látszatának is. Aki pedig becsületről beszél ennek kapcsán, az egyszerűen hazudik. Talán még önmagának is. Mert szeretném remélni, hogy nem mindenki lenne képes a szomszédja gyermekének a szemébe nézve meghúzni, a gyermek homolákára célozva, a ravaszt. De lehet, hogy ez meg önáltatás a részemről, és a túrasorozaton, a Várban megjelentek mindegyike képes lenne bárkit, hidegvérrel, kivégezni.

De kanyarodjunk vissza a kormányfői kérésre, ami a látszat alapján süket fülekre talált. Amely látszat, tekintettel Orbán korábbi, az önbevallása szerint is antiszemita Horthyt méltató, megszólalásaira, akár a kérésre is vonatkozhat. Amennyiben így van, akkor a belügyi vezetés nyugodtan hagyhatta figyelmen kívül. Pontosan tudva, hogy Orbán Viktor valójában, számítva a szélsőjobboldali szavazatokra, valójában nagy ívben tesz az egészre. Illetve, ha mégsem, akkor hallgatólagosan pártfogásába veszi az embergyűlölőket. A miniszterelnöki szándék dacára. Ebben az esetben hamarosan várható lehet a belügyminiszter menesztése. Ha ez a menesztés elmarad, és kísérlet sem törénik rá, akkor mindennél világosabbá válik, hogy Orbán Viktor minden, a fasizmust, a rasszizmust elítélő nyilatkozata nem más, mint egy lépés pávatáncban.

Miközben a másik olvasat sem feltétlenül jobb. Mert az azt jelentené, hogy valójában egy belügyi puccs zajlott le az országban. Amikor a belügy már nem felelős a miniszterelnöknek. Ebben az esetben meglehetősen leleplező lehet a helyzet. Arra nézve is, hogy Orbán Viktor mennyiben egy báb a háttérben igazgatók kezében. Az oligarchikus gazdagodásokat nézve, megvásárolva. Kilóra. Ami a választások előtt sem tűnik túl vígasztalónak.

Kategóriák: Szervezetek

A pártok között (mínusz Fidesz) közmegegyezés van Magyarország sorskérdéseiről

2018, február 11 - 14:38

Civilek kezdeményezésére a Fideszen kívüli világ elfogadott több alapvető stratégiai szöveget. Nincs ennél fontosabb a mai magyar viszonyok között, hogy alapvető politikákról közmegegyezés legyen, ami hosszú távra szól. De a Kétharmad, amely örökösnek és mindenhatónak gondolja magát, nem része a köznek…

Van már közös egészségügyi minimum, köszönet Kincses Gyulának:

“A pártok vezetői úgy tűnik, megértették az ebben rejlő lehetőséget, mert a meghívót 9 párt elfogadta. A Fidesz sajnos nem. Pedig többen megmozgattak informális csatornákat is. Többször deklaráltuk, hogy ez nem egy ellenzéki szervezkedés, hanem egy olyan szakmai kerekasztal, amihez sajnos a Fidesz nem ült le. Ez a szakpolitikai fórum tehát nem a Fidesz ellen, hanem nélkül jött létre.”

Van már oktatási minimum, amit az állampárt figyelemre sem méltatott. pedig a Tanítanék Mozgalom által kidolgozott dokumentum közös alapértékként beszél a személyközpontúságról, az esélyegyenlőségről, a méltányosságról, a befogadásról, a képességfejlesztésről, az iskolák demokratikus működéséről és autonómiájáról és az elszámoltathatóságról. Ezt is 9 párt írta alá, de ebből, khm, kimaradt a Jobbik. Itt egy jó összefoglaló a 24.hu oldalon.

Van már nyugdíj minimum, amiről a Mészáros-Habony-Vajna média elfelejtett tudósítani, pedig 11 párt elfogadta. A Nyugdíjas Parlament által tető alá hozott ellenzéki megállapodás az idős nemzedék méltóságáról, a kiszolgáltatottság csökkentéséről, az idősek jogairól és a megtakarítási formák átalakításáról szól.

Budapest, 2018. január 25. Karácsony Gergelyt, a Párbeszéd társelnökét, az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjét üdvözlik a résztvevõk az Országos Nyugdíjas Parlament második ülésén az Országház Felsõházi termében 2018. január 25-én. MTI Fotó: Kovács Tamás

Van közösen elfogadott választási koncepció, ami, persze, a Fidesz számára nem elfogadható. A Közös Ország Mozgalom hozta tető alá, és minden komoly párt aláírta (a Jobbik ebben az értelemben sem tekinthető komoly pártnak!).

Megvannak tehát a következő kormány programjának alapvetései, már csak a választásokon kell nyerni!!

Foglaljuk vissza Magyarországot!

Szilágyi László

Kategóriák: Szervezetek

Zilahy Lajos | AZ UTOLSÓ SZEREP | a Turay Ida Színházban

2018, február 10 - 21:01

Klementina tündökletes tehetségű, gyönyörű színésznő, aki szenvedélyes, sodró életet él a nála fiatalabb szerelme, Raul oldalán. Egy ideje nem érzi jól magát, s fölkeresi Kada professzort, a híres belgyógyászt. Az orvos fölismeri a halálos kórt, de eltitkolja szépséges betege előtt az igazságot. Klementina gyanakszik, s elhatározza, hogy külsejét álcázva, mint saját anyja fogja kifaggatni a professzort. A „játék” túl jól sikerül s így megállíthatatlanul elindul az utolsó szerep életrekeltése. De vajon jól teszi-e, vagy van más út?

Szereposztás:

Klementina: Détár Enikő
Raul: Pásztor Máté
Kada, orvostanár: Győri Péter
Filep: Benkő Péter Jászai Mari-díjas
Filepné: Sztárek Andrea
Szabin/Emma nővér: Nyírő Bea
Füstiné, öltöztetőnő: Szántó Szandra
Brammer úr: Cservenák Vilmos
Portás a Viktória panzióban: Boros Zoltán
Pick úr: Valázsik Péter
Martin: H. Varga Tamás
Hanna: Kovács Dézi
Lilien/Klementina szobalánya: Lovas Emília
Beteg úr/Szállodaszolga: Merk László
Ügyelő/Pincér: Vass János Pál,

Díszlet, jelmez: Darvasi Ilona

Rendező: Koltay Gábor Balázs Béla-díjas Érdemes Művész

(forrás: színház)

 

Török Ákos e-mail interjúja

Koltay Gábor a Turay Ida Színházban rendez

 Többféle előadást rendezett már, ám ezek szinte kivétel nélkül nagyszabású, általában történelmi és/vagy vallási tárgyú produkciók voltak. Az utolsó szerep nagyon nem ilyen. Kié volt a darabválasztás ötlete? Miért vállalta el ennek az intimebb hangvételű darabnak a rendezését? 

Az 1935-ben a Nemzeti Színházban bemutatott, Bajor GizivelUray Tivadarral és Ódry Árpáddalfémjelzett darab újrafelfedezése Darvasi Ilona nevéhez fűződik. A rendezésre ő kért fel, amelyet nagy örömmel vállaltam el. Zilahy Lajos a két világháború közötti Magyarország ünnepelt regény- és drámaírója, irodalmi közéleti szereplője, aki az akkori értelmiség progresszív vonulatához tartozott. Legismertebb és legnépszerűbb műve a Halálos tavasz című regény. Bár nevemhez elsősorban kosztümös történelmi filmek és nagyszabású szabadtéri előadások kötődnek, legalább húsz operát rendeztem, többek között az Erkel Színházban, de kőszínházban is dolgoztam a budapesti Thália Színháztól a nagyváradi Szigligeti Színházig bezárólag. Kazimír Károly kérésére a Thália legutolsó, évekig műsoron lévő, éppen 250-szer játszott Mindhalálig Beatles című előadását is én rendeztem. Tehát a repertoár meglehetősen változatos. Az ősbemutató után 83 évvel, megtisztelő részt vállalni egy olyan munkában, amely egy nagyformátumú szerző értékes művének újraálmodása.

Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen darab másféle rendezői eszközöket igényel. Mennyiben kell másként színpadra állítani egy ilyen darabot?

Nyilvánvaló, hogy a több száz fős nagy történelmi tablók, mint legutóbb például az Esztrád Színház produkciójában a Hősök terén bemutatott Itt élned, halnod kell című zenés játék egészen más rendezői felfogást igényel, mint egy néhány szereplős, intim környezetben játszódó darab. Itt elsősorban nem a látványra, hanem a színészi játékra, a cselekményvezetésre kell koncentrálni.”

(…)

A teljes cikk itt olvasható:

 

http://szinhaz.hu/2018/01/16/koltay_gabor_a_turay_ida_szinhazban_rendez

BEMUTATÓ: 2018. február 10.

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A Jelenkor ítélete (kisssregény)

2018, február 9 - 16:08

Esti megilletődötten áll a Szerémi úti ház előtt a magnókazettát szorongatva [elfehéredő ujjpercek, nyirkos tenyere homorul, domborul]. Az 56-os buszon idefelé elképzelte a jelenetet: Szörényi Levente lenyűgözve hallgatja az Y együttes felvételeit, majd: szólok az érdeketekben, a Lemezgyárban!

A csöngetésre Tolcsvay László nyit ajtót. Esti akadozó lélegzettel elhebegi valahogy: azért van itt, mert édesanyja kolléganőjének, aki a szomszédban lakik, A LEVENTE megígérte, hogy meghallgatja a zenetörténet horizontján éppen felbukkanó zenekar néhány számát, hall-e bennük tehetséget.

Gyere be, Levente elszaladt valahová, de rögtön itt lesz. A kedves közvetlenség jólesik Estinek (Ez a jóleső érzés felidéződik, [fel lesz idézve] évtizedekkel később, amikor Esti a Millenárison tartandó Tolcsvay-koncertre készülő zenekar tagjaként belép a próbaterembe, és tisztelettel köszönti az épp legendás fehér gitárját hangoló Művészt.), de annyira nem oldja feszültségét, hogy megforduljon a fejében: a TOLCSVAY értékítélete sem lenne kevésbé fontos számára.

Beljebb lépve Esti Koltay Gábort pillantja meg – róla akkoriban kevesebb (jóval kevesebb) –volt tudható -, a bőrgarnitúrán ülve egy rádióval babrál. [Állítsd a Petőfire! Ki játszik? Semmi, csak a Zene hullámhosszán kezdődik. A kicsiny, de megbízható szovjet készülék, a Szokol, megkezdi a mondott műsor sugárzását. Zenei szerkesztő Göczey Zsuzsa!]

Egy fehér Zastava áll meg a ház előtt: megérkezik a ház ura. Jól láthatóan másra figyel, amikor kiveszi Esti kezéből a kazettát: gyere holnap a Rottenbiller utcai stúdióba öt körül, és dumálunk…

A stúdió előterében lassan másfél órája ül Esti a tűkön, amikor újra felbukkan Tolcsvay László: „rögtön itt lesz” – mosolyog. Jókedve érthető: az FG-4 – a Fonográf talán legjobban sikerül lemeze – fölvételei folynak éppen.

Szörényi Levente fáradtan, két gitárt cipelve érkezik.

Tehetségesek vagytok, érdemes csinálni. De fontos a saját hang. Hallgassatok nagyon sok zenét!

Esti azóta is nagyon sok zenét hallgat…

vendégszöveg: EP

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Kaftánizmus

2018, február 9 - 16:01

„Legjobb védekezés a támadás”, tartja egy mondás. Ha pedig valaki sarokba szorul, akkor vagdalkozik. Akkor is, ha egyébként önmagát navigálja be egy sarokba. Valahogy így érezhette Köves Slomó is annak kapcsán, hogy kiállt egy horthysta nyilatkozatokat tevő KDNP-s politikus mellett. Előásva Vágó István egyik korábbi, internetes kommentjének egy részletét, és médiát keresve a gyurcsányozáshoz.

Alkalmasint persze egy díszesre csomagolt gumicsontot is felszolgálva. Bízva abban, hogy ha sikerül az antiszemitizmus sablonját ráhúznia Vágó Istvánra, akkor Orbán ellenzékét is sikerül kicsit még jobban megosztania. Az internetes reakciókat elnézve nem is volt ebben teljesen sikertelen. Legfeljebb azonlehet elgondolkozni, hogy a DK-t egyébként sem kedvelők kaptak-e kapva az új muníción, vagy csak simán felültek annak, hogy Köves úr igyekezett olyan keveset kiragadni az egykori Vágó-kommentből, amilyen kevés még az értelmes betűhalom látszatával bír. Noha még a kiragadott részlet sem igazán antiszemita: „nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük”. Különösen azért, mert nem túl sok olyan eseményről tudunk, amikor Vágó István zsidók deportálása mellett, listázások érdekében szólalt volna fel. Az pedig, hogy ki kinek a társaságát keresi, kivel érez elvi közösséget, az meg mindenki magánügye mindaddig, amíg származástól és belső hittől függetlenül tiszteli a másikban az Embert.

Ez a belső hit pedig elég sarkallatos kérdés lehet. Az evangéliumok szövege (Máté 6) egyértelműen elutasítja például a hivalkodó hitvallást, a köztéri, közösségi harsány imádkozást, a hittel való „feltünősködést”, „menőzést”. Mely szellemben a templom valójában sokkal inkább a közösségi élmény, a tanítás helye kellene, hogy legyen, mint annak a csillogva villogó köztérnek, amivé egyes vallási irányzatok silányítják. Sokkal inkább a világi gazdagsággal, a világi hatalmommal való felvágást szimbolizálva, mint az Istennel, illetve a többi emberrel való viszonyt. Példaként pedig azért ezt említem, mert az egyénre vetülő megnyilvánulások éppen olyan eltérőek, ahogy az egyes vallási irányzatok templomainak külsőségei. Ha egy Jézust követő vallás templomának tetején levő szimbólumra tekintünk, legtöbbször a képviselt vallási irányzatra is következtethetünk. Ahogy az egyes vallások, vallási irányzatok az egyes emberektől is elvárhatnak olyan külsőségeket, amelyek jelzik az egyén hitvilágát.

Beleértve azt is, hogy jelezhetnek olyan hitbéli elkötelezettséget is, amelynek külső jegyei feltünőek. Széles skáláját mutatva a diszkréten kimuatott belső hittől a bigott szemléletű, feltünő jegyeket mutató vallási elkötelezettségig. Amelyet, természetesen mindaddig bárkinek joga van viselni, amíg a tolerancia-elvárás kölcsönös. Az egyén visel, amit akar, és cserébe nem akarja senkire rákényszeríteni. Aki pedig nem ért vele egyet, annak nem kötelező szeretnie. De nem is rángatja le róla, nem tiltja, és nem veti meg ettől a másikat. Sem a származása, sem a kimutatott hite miatt. Alkalmasint ez az a pont, ahol Köves Slomó egy kicsit túltolta azt a bizonyos bicajt. Belemaszatolt a kommentbe valamit, ami szerintem nincs benne.

Miközben azt, ha valaki a nyilvánosan melldöngető, hivalkodóan bigott decibel-hitet kifogásolja, azt nem tudom teljesen elítélni. Mert a bigott, diszkriminatív, illetve a mások diszkriminációjával kiegyező, opportunista vallásgyakorlásnak kevés köze van a hithez, és nagyon sok a hit álarcába bújó embertelenséghez. Vallásfüggetlenül. Köves Slomó, amikor kiegyezik a nem is mindig burkoltan diszkriminatív hatalommal minden más zsidót, aki Ember próbál maradni. Erdő, aki szintén támogatón egyezett ki ugyanezzel a hatalommal, minden más keresztényt.

Ugyanakkor tőlem hordjon kaftánt, szűgyig logó keresztet, turbánt, burkát, miniszoknyát, öltönyt, vagy bármi mást az, akinek a hite, életvitele, önképe azt kívánja. Mindaddig, amíg nem jelent kényszert senkire. Sem a viselése, sem a társaság keresése.

Kategóriák: Szervezetek

Lázár-széljobb két jóbarát

2018, február 8 - 16:09

Lázár János gondolt egy nagyot, és letolvajozta a közmunkásokat. Komjáthi Imre, a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket (MKTB) egyesület elnöke, a Közmunkások Szakszervezetének társelnöke pedig feljelenti. De a közel kétszázezer ember közvetlen megcímkézése csak az egyik olvasata a történéseknek. A sorok mögött sokkal nagyobb szemétség van.

Egy azzal rokon gondolkodásmód, amelyik alig különbözik a szélsőjobboldal által emlegetett, a cigányságot hasonlóan címkéző retorikájától. Amely ellen valahogy mégis elég izolált a fellépési hajlandóság. Valószínűleg azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a közmunkát a kezdetektől azzal a felkiáltással pártolták a széljobberek, amely gyakorlatilag azonos tartalmú Lázár jelenlegi megfogalmazásával. A „most majd megtanulnak dolgozni”, illetve a „legalább nem lopni járnak” típusú beszólásokra gondolok, amelyek unos untalan visszaköszönnek az internet bugyraiból. Jellegzetesen olyanoktól, akik a közmunkát legfeljebb a vízcsap-retorikából ismerik. Esetleg a munkát is. Mármint azt a munkát, amit nemegyszer a közmunkásokkal végeztetnek. Mert Lázár Jánost is egészen biztosan sokan elnéznék, amint reggel 6-kor lapátot vesz a kicsi kezébe, és elmegy vízelvezető árkot tisztítani. Természetesen az ezért jól megérdemelt közmunkabérért. Aztán a második hónap után visszatérhetnénk vele a közmunka megtárgyalására.

Egy pillanatig sem tagadva a fenti kitétel demagóg voltát. Ami ugyanakkor még mindig nem éri el a mások megalázó helyzetével visszaélő azon demagógia-szintet, amellyel a közmunka bevezetésével kezelik az egzisztenciális zsákutcába taszítottakat. Mert a közmunka a jelen viszonyok és bérezés mellett az. Ahogy az volt a bevezetése pillanatától. Azzal a bizonyos, állítólag mindenre elég negyvenhét-ezer forinttal. Amiből egy, a rendszert megszavazó, vagy ellene nem tüntető képviselő sem próbált megélni. Holot kipróbálhatta volna. Mindkét tábor. A parlamenti gomnyomogatók, és a hallgatagok egyaránt. A felelősség ugyanis közös. Nem most, hanem a kezdetektől. Közel hat éve. Az ugyanis a kezdetektől látszott, hogy az orbáni unortodox workfare nem más, mint a tartós szegénységre ítélés programja.

Ehhez képest igencsak törpe minoritíást jelentett azoknak a politikusoknak a köre, akik országos ellenmozgalmat kezdeményeztek volna. Egy percig sem kételkedve abban, hogy most majd sokan megpróbálják megmagyarázni, hogy voltak, akik nyilatkoztak, tartózkodtak egy szavazáson, és még a kutyájuknak is elmondták, hogy húdenagyonborzasztó. A helyzet azonban az, hogy helyiérdekű Döbrögik az adott helyen, és az adott időben élnek vissz mások kiszolgáltatottságával. Akiken nem igazán segít egy parlamenti interpelláció, és egy, az országgyűlésben elkövetett vállrándítás.

Amit annyiban meg lehet érteni, hogy a közhangulatnak kockázatos lehetett a politikai nekifeszülés. Így aztán nagyon kevés politikus keveredett olyan helyzetbe, hogy komolyan kritizálja a közmunka-rendszert. Azt jelezve, hogy gyakorlatilag a politikai elit jelentős része lefeküdt annak a jobb-, illetve szélsőjobboldali hangulatkeltésnek, amelyik a szegénységet bűnként, a szegényeket eleve bűnösként kezelte. Tálcán kínálva őket bűnbakként a majdnem-szegényeknek. Pofozóbábú gyanánt. Nem. Nem feledkeztem meg arról, hogy voltak politikusok, akik például az éhségmenettel meneteltek. Még akkor sem, ha esetleg a politikai haszonszerzés iránti vágy volt a nagyobb motiváció. Bár többekben lett volna ilyen irányú motiváció. Akkor talán ma nem arról folynának a viták, hogy melyik pártot vette meg, kenyerezte le a Fidesz és mennyiért. Azon egyszerű okból következően, hogy a nagy számú, a választókat nem csak elméletben ismerő, hanem velük közvetlen kapcsolatot tartó politika talán kikényszerítette volna a társadalmat szolgáló programokat. Így azonban…

Lázár nyugodtan mondhat gyakorlatilag azt, amit akar. Az évek során a hatalom gondosan megágyazott a szegényeket lenéző mondatoknak. Az, hogy rokonítható a szélsőjobboldal retorikájával, az is legfeljebb csak jelzésértékű lenne. Ha újdonságként kellene kezelni ezt a jelenséget. De valójában nem az. Még akkor sem, ha a Jobbik állítólag cukisodik. Annyira nem, hogy egy Lázár-Vona háttéralkú sem lenne meglepő. Biztosítva azt, hogy egy jobboldali többséget biztosító koalíció akkor is meglegyen, ha az egyre inkább elkopó, kompromittálódó Orbán esetleg megy a levesbe.

Kategóriák: Szervezetek

A maffiaállam aranytojást tojó tyúkjai: egyszerűsített honosítás és letelepedési biznisz

2018, február 7 - 16:00

Terroristák, drogkereskedők, pénzbehajtók és stricik szerezhettek magyar állampolgárságot. Öt-hatezer, a volt Szovjetunió területéről származó bűnöző is kaphatott magyar állampolgárságot az erőltetett honosítási kampány keretében, míg a másik nagy projektben, a letelepedési kötvényekkel való csencselésben, 100 milliárdokkal károsítottak meg minket.

Miközben Semjén Zsolt lóháton népszerűsíti a magyar állampolgárságot Erdélyben, a Hír TV-nek nyilatkozó “bennfentes” szerint az elmúlt években terroristák, drogkereskedők, pénzbehajtók és stricik szerezhettek magyar állampolgárságot, és ezzel szabad mozgást az Unión belül.

A bűnözők Ukrajnában 15 ezer euróért tudtak születési anyakönyvi kivonatokat vásárolni, majd ezek alapján valamilyen magyar felmenőre utaló névvel új papírokat kértek az ukrán hatóságoktól, hogy aztán magyar állampolgárságért folyamodjanak. A magyar szervek pedig nemigen foglalkoztak a jelentkezők nemzetbiztonsági átvilágításával, nem keresték meg az ukrán hatóságokat, így nem derült ki, hogy esetleg hamis az igénylők személyazonossága, hogy kik ezek egyáltalán.

Korrupt hivatalnokok, csaláshoz asszisztáló ügyvédek, dublőrök és rengeteg orosz: így működik az állampolgárság-biznisz- írja az index.hu. Ez a kedvenc részem a riportban:

“…simán elmondták, hogy apu már magyar, középvezető volt Moszkvában, de forró lett a lába alatt a talaj, ezért 10 ezer euróért (nagyjából 3 millió forintért) vett egy magyar állampolgárságot, és gyorsan kiment Németországba. Most a család többi tagjánál várnak az eskütételre, pár órán belül mindenki magyar lesz, és mehetnek ők is utána. Ha érdekel a dolog, akkor beszéljek az állampolgárság-brókereikkel, mindjárt jönnek, elmondják örömest, hogy megy ez a folyamat. – mondták.”

Állampolgárság-bróker, jó mi? A mi időnkben még nem volt ilyen hivatás, de a Fidesz ezt is elhozta nekünk!

“A szervezők mindennek megkérték az árát, 5–30 EZER EURÓÉRT (1,5–9,4 MILLIÓ FORINTÉRT) INTÉZTEK EL EGY KÉRELMET. Ez gyakorlatilag csak egy komoly valódi költségtételt foglalt magában, az önkormányzati hivatalnok, jellemzően a polgármester, máshol a jegyző vagy az anyakönyvvezető megkenését.  (…)

Az egyik kiugrott magyar állampolgárság-kereskedő ügynök (díler) szerint volt olyan, hogy egy Kisvárda melletti falu polgármesterének egyszerre kétszáz kérelmet vitt be. Ő megszámolta, hogy mindegyikért megkapta-e az ezer euróját, majd húsz perc alatt aláírta az összeset. Fél óra alatt több mint 60 millió forintot kaszált.”

A hülyének is megéri. A végtelenül korrupt állami vezetők szinte bátorítják az alacsonyabb szintű hivatalnokokat a csalásra, hiszen következményektől nem kell tartani, amíg hűek a Párthoz. És az ő logikájuk szerint a 700 000 újonnan honosított állampolgár között simán elfér 10 százaléknyi gyanús alak.

És akkor a kötvénybiznisz.

Habony Árpád és Rogán Antal találta ki az egészet, amely a maffiaállam legnagyobb bizniszének bizonyult. Az egyik a propagandaminiszter, a másik, ahogy ő szokott bemutatkozni, a hatalomtechnikus.

A biznisz lényege, hogy Magyarország külföldieknek (lásd még gazdasági migránsok) ad letelepedési engedélyt, ha 300 ezer euró értékben vesznek magyar állampapírt. Mindezért cserébe szabadon mozoghatnak az Európai Unióban. A kötvény lejártával az államnak hozammal együtt vissza kell adnia a kölcsönkapott pénzt, már idén kezdődnek a kifizetések. Többen leírták már (pl. itt), hogy az ország ezen hosszú időn át közvetlenül is bukott, mivel a piacon olcsóbban kaptunk volna kölcsön hasonló időtávra, és még az EU-ban való tartózkodás lehetőségét sem kellett volna eladnunk érte.

Hogy ki forgalmazhat letelepedési kötvényt, a parlament gazdasági bizottsága (van még ilyen ország a világon?) döntött, amelynek akkor éppen, ki más, Rogán volt vezetője. Az Átlátszó számításai szerint 3 év alatt ezek a cégek mintegy 100 milliárd forint nyereségre tettek szert, amit off-shore ügyletekkel gyorsan el is tüntettek előlünk. A forgalmazói közvetítői díj kötvényenként 40-60 ezer euró volt.

A program felfüggesztéséig (ha megint nyernek, újra el fogják indítani!) 6538 külföldi személy vett letelepedési engedélyt írja a Magyar Nemzet. Családegyesítés alapján pedig további 13 300 bevándorló kapott.

Tehát az állam bukott az egészen, de ez nem baj manapság, hiszen Rogán haverjai nagyot kaszáltak.

Ez már egy banánköztársaság, illiberális kleptokrácia.

Szilágyi László

Kategóriák: Szervezetek

Böjte Csaba imája a politikusokért…

2018, február 6 - 15:34

Böjte Csaba azt mondja, hogy az igazi kereszténység nem a védett felelőségnélküliségről szól. Igaza van. De. Mondott pár egyebet is, amiben már nehezebb felhőtlenül egyetérteni a szerzetessel. Akkor sem, ha a napi munkája alapján nagyságrendekkel tesz többet az emberekért, mint a jelenlegi kormány.

Mert az, hogy ki kiért imádkozik a maga hátsó szobájában, az természetesen magánügy. Annyira, hogy maga a templomi jelentéttel való hivalkodás sem mindenben felel meg az evangéliumok elvárásainak. Mert azok szerint az igazi ima nem az utcán, nem a közösség előtt kivagyiskodva történik meg. Ahogy a hit megvallása sem harsányságában kellene, hogy megnyilvánuljon. De, ahogy nap nap után tapasztaljuk, erről egyelőre szó nincs. Mármint a visszafogottságról. Amikor egy vezérigazgató feltünősködik azzal, hogy ő imádkozva hozza-viszi a gyermekeit, akkor ezt aligha tekinthetjük visszafogott vallásgyakorlásnak. Akkor sem, ha teljesen megfelel annak a politikai közhangulatnak, amit a mindennapokban láthatunk. Ami abból látszik kiindulni, hogy minél hangosabban mondja valaki, annál keresztélnyebb.

Hát nem. Márcsak azért sem, mert ez a szemlélet sokkal inkább hasonlít a „minél nagyobb, annál szocialistább” szemlélethez, mint ahhoz, amit Jézus és követői hírdettek annak idején. Egyben ez az a pont, ahol jelentősen elágazhatnak a vélemények. Ahonnan nem igazán értek egyet az annak idején, az állampolgárosítási kampányban is reklámarcságot vállaló szerzetessel. Nem is elsősorban az említett PR-szerepért. Sokkal inkább, mert a jelenlegi hatalom-politika a melldöngetés, a megosztás, és nem egy ponton a néphülyítés politikájának tűnik. Az utóbbi, a folyamatosan lelepleződő hazugságokkal szegélyezve, közvetve is igaz. De a szétvert oktatással közvetlenül is.

Így Böjte Csaba azon imája, amelynek záró gondolata az azért való imádkozás, hogy a nép vezetőinek esetében „munkájuknak gyümölcse beérjen”, legyen a szerzetes kiváltsága. Meg azon kevesekét, akik részesülnek a kondérból fröccsenő szaftból. Akiknek a gyermekei a közoktatásban maradnak le a nemzetközi szintről, akiket a közrabszolgaság érint, vagy fenyeget, akik sorban állni kényszerülnek egy ételosztáson, akik hajszálra vannak a sorban állástól, akiknek a rokona ismerősen külföldre menekült az egzisztenciális nyomor elől, akit a hatlomtechnikai manipuláció ér, illetve negatívan érint, az valószínűleg kevésbé szeretné, hogy beérjen az a gyümölcs. Akármennyire is tukmálja a kétségtelenül méltán ismert szerzetes.

Kategóriák: Szervezetek

A kevélység, avagy a papírzsepibe csomagolt mutatóujj

2018, február 5 - 20:16

Kimegy a túlsúlyos szerelő elé, aki köszönés közben nem néz rá. Kapkodva pakol, a szekrénybe rejtett mosógép láttán rosszallóan felhúzza a szemöldökét. Majd én kihúzom. Mondja neki szerzőnk, és körülményesen centiként, ide-oda mozgatva kezdi kiszedni, aztán amikor a szekrény széléhez csípi ujját a szerelő szól, hogy hagyja. Kinyitja a mosógép ajtaját és egy pillanat alatt kint a gép. Ma is tanultál valamit. Mondja kajánul, zsenije, a cingár. A szerelő még szidja egy keveset a mérnököket, közben mutatja a gép hátsó felén, hogy milyen nehéz szerelni, aztán lekapja az elejét. Fűtőpatroncsere. Még bosszankodik a kanálnyi vízkövön, komoran bólogat, amikor hallja, hogy tíz éves a gép. Hja … kérem! És sóhajában ott van minden, amit multikról, kondenzcsíkról az összeesküvés elméleteken keresztül tudhatunk. Előkerül az új alkatrész, majd egy óvatlan mozdulat után, vérző ujját mutatva papírzsebkendőt kér, nem kötszert, papírzsepit, erősíti meg, majd ujjára hajtogatott papírt szigetelőszalaggal tekeri át. Ez biztos nem esik le, mondja, és pár perc múlva, nedves ruhával feltörölteti a padlót, majd hasonló könnyedséggel, ahogy kihúzta helyére tolja a gépet. (Csatlakozóját ugyan nem dugja vissza, de szerzőnk másnap már könnyedén húz és tol.)

Nem könnyű fából faragták. Emlékszik, ahogy egyszer barátjával Szigetközi biciklizésük szünetében miként derítették mosolyra a falusi kiskocsma rosszkedvű pincérnőjét. Nehéz volt, fél órát itták egy szem kávéjukat, de sikerült. Jó volt látni azt a mosolyt. Most is megteszi. Számlaírás közben munkáról beszélgetnek. Nincs utánpótlás, kihal a szakma -panaszkodik- én vagyok a legfiatalabb. Majd osztrákozik egy sort. Sokkalják a díjat. Szerzőnk mind(?) kérdésére megenyhül, arcán megjelenik az annyira várt büszke, de szerény mosoly, talán nem a száj, csak a szem mosolya: Nem. Tudja ipari gépeket is javítok(!) egy osztrák vendéglátó cég gépeit. Mindig hozzám jönnek, pontosan és jól fizetnek.

Elköszönnek egymástól. Kézfogás nincs, de látják egymás szemét, és a szerelő arcán még halványan ott van a régen várt büszke mosoly.

Te mindenkit felmentesz, morog Zsenije, a cingár. Pedig valahol ott van, szerelőnkben a kevélység, a kevélység bűne.

De hol? Kérdezi. Valamilyen félelemben a jövőtől? Menekülésben a felelősség elől? A nem én vagyok a hibás, hanem a szekrény, az öreg gép, a tervező, a mai fiatalok és az osztrák kuncsaft, meg a multi? Bárki lehet a hibás, csak én nem, hamis képzetében? Talán sokat bántották, mondja másik zsenije, a köpcös: Beírást kapott, körmöst, meg „hülye vagy te fiam”-at. Ma is mondhatják neki, hogy „mindig …”, meg „soha …” és „semmit …”, meg „semmire…”

Escape from the eye / VitxyArt

Igen, zárná le a vitát, ott van szerelőnk lelkében a kevélység bűne, és mások bűneiben talál felmentést saját (vélt) kicsinységére de pálinka nélkül is mentesül a bűntől, van menekülő útja, hiszen ipari gépeket is javít, és attól az osztrák cégtől mindig hozzá mennek, tudja magáról, hogy (legalább egy esetben) jó, és nem attól jó, hogy mások rosszak, de lángoló tekintetű zsenije rárivall: Miért ezzel a szerelővel foglalkozol? Meddig ér az Ő bűne? Hallottad a kormány egyik zászlóvivőjének szavait a közmunkásokról, (valóban kényszermunkásokról), meg a közbiztonságról? „Akinek reggel 6-kor el kell mennie melózni, (…) annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni.” Nem nála kellene keresgélni a kevélység bűnét? „Akinek semmije sincs az, annyit is ér.” maradjon szó nélkül, de a szerelő bűnét fikázzuk?

Szerzőnek elakad a hangja. A bűnt keressük és nem a nagy bűnt, hebegi meggyőződés nélkül, aztán még hozzá teszi: nyugi(!) az indulat vezérelte gondolat nem alkalmas a valóság bemutatására. Le kell higgadni és ehhez idő kell. Lángoló tekintetű zsenije haragos: Ha elég ideig szagoljuk, akkor a szar sem büdös! Kiálltja, és szerzőnknek elszorul a szíve, közben hallja a kis köpcös, vizenyős tekintetű zsenit, amint Jónás nevét súgja maga elé.

Szukits Rezső

Előzmények
Az ősbűn
A kevélység, avagy az úszómester, akinek szájszegletében ott az Isten
A kevélység, avagy a gumiszerelő, aki büszke

Kategóriák: Szervezetek

A KMH szerzője indul a 2018-as magyarországi választáson

2018, február 5 - 17:24

Kerekes Sándor, lapunk egyik szerzője indul a 2018-as magyarországi választáson Újbudán a MOMA – Modern Magyarország Mozgalom Párt színeiben. (Éppen pár hete számoltunk be arról, hogy egy másik KMH-s szerző – Kalmár Szilárd – Józsefvárosban-Ferencvárosban indul egyéniben.) Kanadai magyar szerzőnk hangsúlyozza: szemben a többi jelölttel, ő nem megélhetési politikus. Az alábbiakban Kerekes Sándor osztja meg, hogy miért döntött úgy, hogy a választáson indul. (A szerk.)

*

A Modern Magyarország Mozgalom Párt és Bokros Lajos megtiszteltek azzal, hogy a Budapest 2. egyéni országos választókerületben az ő jelöltjük lehetek.

Miután a demoktratikus ellenzék többi pártjai, akiknek a vezetői között nem egy személyes ismerősöm is van, nem voltak képesek, vagy hajlandóak bármiféle megállapodásra lépni a MOMA párttal, nem maradt más választásom, mint elindulni, megpróbálni bejuttatni a Parlamentbe a Józan Ész, a Tisztesség és a Magyar Felemelkedés politikáját.

Ezek ugyanis pillanatnyilag még mikroszkóppal sem láthatóak ott.

Megpróbálkoztam még azzal is, hogy a helyi jelöltekkel jussak valamiféle megegyezésre. De hiába, ők ebben sem voltak érdekeltek. A szóbanforgó körzet Újbuda, a Körtér, Lágymányos, a Kopaszi Gát, és a Gellért környéke, a vidék, ahol felnőttem és ahol ma is lakom. Tudomásom szerint ez az ország legnagyobb választókörzete. Nehéz munka vár rám, tudom.

Remélem Világ, és Újbuda, hogy számíthatok a szimpátiádra, a támogatásodra és a segítségedre.

Kerekes Sándor

(Kerekes Sándor és Bokros Lajos)

Kategóriák: Szervezetek

Törvényjavaslat a stop Soros törvénycsomagról

2018, február 5 - 16:07

Összesen 24 oldalas a dokumentum, bárki által végigolvasható.

Megjegyzéseim:

1. Nem térek ki helyesírási hibákra, majd kijavítják – vagy nem – mindegy.

I./A törvényjavaslat „népszavazásról” beszél, holott népszavazás NEM volt. Egy nemzeti konzultációnak nevezett akció keretében kiküldtek minden szavazópolgárnak egy ívet, a 8 millióból állítólag 2,4 millió érkezett vissza. Ez 30% – erős kisebbség. Az íven – a korábbiakhoz hasonlóan kérdések nem, csak kérdőjelekkel végződő mondatok szerepeltek.

A kormány e kisebbségre hivatkozva alkotta ezt a javaslatot.

– a tömeges migrációt propagáló, külföldről támogatott szervezeteknek regisztrálniuk kell magukat;
A helyzet az, hogy Magyarországon MINDEN társadalmi szervezet regisztrálva van, akár támogatják külföldről, akár nem. A helyi bíróságoknál kell benyújtani az alapszabályukat, amiben részletezniük kell a tevékenységüket, a szervezeti-működési szabályzatukat, enélkül adószámot sem kaphatnak.

– tevékenységükről nyilvánosan számot kell adniuk;

Minden évben február végéig az adóhatóságnak kell számot adniuk bevételeikről és kiadásaikról. Ha változik a tevékenység, azt a bíróságnak kell bejelenteniük. Ha közhasznú szervezetről van szó, akkor nyilvánosan kell – a saját, vagy a sajtó írott fórumán – beszámolót adniuk a tevékenység közhasznú tételeiről minden esztendőben.

MILYEN nyilvánosságra gondol a kodofikátor? Óriásplakátra?

– ezen szervezeteknek illetéket kell fizetniük, amely bevételt az állam határvédelemre fordítja;
Az illeték a külföldről érkező támogatás BRUTTÓ összegének 25%-a.

– a bevándorlást szervező személyek távol tarthatók, kitilthatók legyenek.
MI számít „bevándorlás szervezésének”? Honnan tilthatók ki és tarthatók távol? Mennyi időre?

A továbbiakban szervezésről nincs szó: migrációt támogató szervezetekről beszélnek. Támogatást jelent szponzoráció(?), illetve minden , egyéb módon támogató megnyilvánulás –tehát egy pohár víz átadása is.

Külön érdekesség, hogy ez a cselekmény nem tartozik a Büntető Törvénykönyv hatálya alá: tehát nem vonatkoznak rá a büntetőeljárási szabályok sem: pl. a gyanúsított megfelelő védelme, tájékoztatása.
Nem nagyon indokolható, hogy mi a fenének kell KÜLÖN bevallásban feltüntetni a külföldről származó támogatást, hiszen a bevételeknél azok forrásáról is tájékoztatni kell az adóhivatalt. Az elkülönített bankszámlaszámnak csak egy értelme lehet: ha egyszerűen akarják lenyúlni

A törvényjavaslat C. pontja az ebben a lapban is említett „idegenrendészeti távoltartásról” szól, ami az országhatár mellett a schengeni határ megközelítését is tiltja ”migrációszervezési” (vagy támogatási) célzattal.

A II. § hosszan taglalja, mi számít migrációt támogató szervezetnek. Mindenki, aki harmadik országbeli érkező kérelmét elbírálni segíti, illetve bármilyen módon szponzorálja, támogatja. Igaz, itt hozzáteszik: „jogtalanul” érkező. De: mi a fenének fordulna kérelemmel, aki jogosan – pl. vízummal – érkezik? Az meghosszabbítja a tartózkodási engedélyét és kész. Később ugyan kérhet menekültstátuszt. Azt mondják: papírokkal kell érkeznie. Ja, de ha vízum nélkül érkezik, az is jogtalan, annak is ellenőrizni kell a papírjait. Igaz, ez nem nagyon sikerül, ahogy láttuk a néhai miniszterelnöki szembeszomszéd Pharaon esetében sem…

Szóval, migráns támogató szervezet az, amelyikre rámutatok.

A paragrafus (3) pontjából egy érdekesség is kiderül. Tetszettek tudni, hogy létezik nálunk Civil Információs Portál?

„A nyilvántartó bíróság minden hónap 15. napjáig megküldi azon egyesületek és alapítványok nevét, székhelyét és adószámát a Civil Információs Portál vezetéséért felelős miniszternek, amelyek tekintetében a megelőző hónapban az illegális migrációt támogató szervezet minősülés tényét a Nyilvántartásban rögzítette.”

Tehát a „minősülés ténye” az, hogy rögzítem a nyilvántartásban?

A 4. §-ban csak a pénzek útját határozzák meg. Amellett, hogy részletezni kell, mire használták a külföldről érkezett pénzeket, a külön számláról már szóltunk. DE. Ennek a külön számlának a forgalmáról a számlavezető bank minden hónapban köteles értesíteni a Nemzeti Bankot és a Legfelső Ügyészséget.

MI KÖZE a jegybanknak, de főképp az ügyésznek a társadalmi szervezetek támogatásához? Ezek szerint a nem egyháznak elismert (Magyarországon a parlament többsége dönt arról, hogy melyik vallási közösség lehet egyház, melyik „csak” szekta.) közösségek külföldről érkező támogatását is az ügyészség kíséri szemmel? Pl. ha az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvéri Közösségnek – úgy tudom, az egyik methodista irányzathoz tartozik – küld valaki adományt, azt a magyar ügyészség számon tartja???

Az 5.§ a szankciókról szól. Vagyis arról, hogy ha a szervezet nem teljesíti nyilvántartási kötelezettségét, az ügyész bírságot szab ki, ennek be nem fizetése a társadalmi szervezet TÖRLÉSÉVEL jár. Implicite ez annyit jelent, hogy Magyarországon nem létezhet a jövőben társadalmi szervezet (egyelőre csak az, amelyik külföldi támogatást élvez) az ügyész beleegyezése nélkül.

Kérdés: mit szólna a törvényalkotó, ha egy hasonló törvénnyel pl. Romániában ennek alapján feloszlatnák a magyar kisebbség szervezeteit?

A 6.§ a MEGFELELŐ TÁRSADALMI TÁMOGATOTTSÁG értelmezését taglalja, amit a 2011. évi CLXXV. Tv. vezetett be, és ami tökéletesen ellentmond a gyülekezésről szóló törvénynek a szabad szervezkedést rögzítő elvével, de az Alaptörvény passzusaival is.

A 7. és 8.§ a nyilvántartás mikéntjét, a benyújtandó adatokat részletezi. Ezekben szerepel pl., hogy a szponzor, támogató részletes adatait is meg kell küldeni a magyar ügyészségnek.

Türelem, már csak az Indoklás, meg a Részletes indoklás van hátra, ami a 24 oldalas törvényjavaslatnak a felét – azaz 12 oldalt tesz ki. Kicsit rámutatva arra is: elég gázos a javaslat, ha ugyanakkora terjedelműnek kell lennie a magyarázkodásnak.

Naná, hogy a részletezés az egyetlen ürügy tisztára mosását kísérli meg: vagyis a társadalmi kontroll erősítését. De –indoklástól szokatlan módon – újabb kötelezettséget is előír: a társadalmi szervezet 3 napon belül köteles bejelenteni, ha külföldről „migránstámogatásra” érkezik támogatás. (Még jó, hogy a magyar kormány nem társadalmi szervezet: nagy zűrben lenne, ha el kellene számolnia a külföldről érkező pénzekről.)

A részletes indoklás újra végigveszi az összes paragrafust és bekezdést, ami azért szükséges, mert ilyen törvény született/születik. Tetszik érteni? Miért? Mert ez a törvény…
Egy passzus azonban figyelemreméltó, ami az idegenrendészeti távoltartási eljárást magyarázza:
„(3) Az idegenrendészeti távoltartást elrendelő határozatot az eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt közigazgatási perben nyolc napon belül lehet megtámadni. A perben azonnali jogvédelem biztosításának nincs helye.”

Felhívnám azok figyelmét, akik annak idején tüzet hánytak Szakályra, amikor a kamenyec –podolszki tömeggyilkosság ügyében arra FIGYELMEZTETETT – nem törvény, hanem idegenrendészeti szabályok alapján került sor húszezer ember halálba küldésére.

Hát, ez most törvény – bár egyelőre csak javaslat.

Igen tanulságos még, hogy a javaslat „migráció szervezéséről, elősegítéséről” beszél. Holott az azt jelentené, hogy egy szervezet (ember) Eritreában, Afganisztánban vagy Szíriában agitál embereket, hogy jöjjenek Európába! Egészen más, ha annyit mond – mint most pl. az ENSZ szeretne: ha üldöznek, és veszélyben az életed, nem gépfegyverrel fogadunk, hanem az élet lehetőségével. A magyar kormány – és NEM Magyarország – most emiatt akar kilépni a szervezet tárgyalásaiból.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

A Közös Ország Mozgalom választási vitája a Mércén!

2018, február 5 - 14:53

Országgyűlési képviselőjelöltek vitája volt ma este a budakeszi Erkel Ferenc Művelődési Központban.

A pártok képviseletében:

Császárné Kollár Tímea  —  Jobbik

Szél Bernadett  —  LMP

Tóth Zoltán  —  Demokratikus Koalició

Szemző Áron  —  Momentum

vettek rész.

Csenger-Zalán Zsolt – a Fidesz jelöltje nem jelent meg.

Két órán át teljesen kulturált párbeszéd zajlott Magyarországon politikáról, 2018-ban, anélkül, hogy Soros György neve, a „migránsok” bármilyen formában, szóba került volna… a terem zsúfolásig volt érdeklődőkkel, Abban mind a négy képviselőjelölt egyetértett, hogy 2018. április 8-án el kell menni szavazni!

A közel két órás vitaestről videó felvétel készült, érdemes megtekinteni

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = 'https://connect.facebook.net/en_US/sdk.js#xfbml=1&version=v2.12'; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);}(document, 'script', 'facebook-jssdk'));

A Közös Ország Mozgalom választási vitája a Mércén! A budaörsi-budakeszi választókerület képviselői, többek között, Szél Bernadett az LMP, Tóth Zoltán a DK jelöltje mérkőznek meg, hogy eldöntsék, ki a körzetben a legesélyesebb jelölt a Fidesz legyőzésére! Élőben a Mércén!

Posted by Mérce on Monday, February 5, 2018

https://www.facebook.com/magyarinfo/

Kategóriák: Szervezetek

Antiszemita momentum — Nemes-morál: inkább lopakodunk

2018, február 3 - 17:26

A napokban kikerült egy hangfelvétel, amin Nemes Balázs, a Momentum pécsi elnöke, a párt országgyűlési képviselő-jelöltje buzizik egy kicsit, illetve zsidózik és cigányozik egy kicsit. Aztán hatalmas botrányként kaptuk ezüsttálcán tálalva, hogy az Origo.hu szerkesztősége fizetett ezért az információért. Ami mellett azért érdemes megállni egy kicsit, és nem túltolni azt a bicajt.

Az, hogy bizonyos információkért fizetnek, az egyáltalán nem új a sajtó történetében. Korántsem számít akkora botránynak, mint amennyire a most éppen a kormány szekerét tologató Origo.hu nyakába gondolják varrni. Az igazi botrány valószínűleg más lett volna. Mondjuk az, hogy ha kiderül, hogy szándékosan hamisított felvételt tettek közzé, és a hamisítás tényéről is tudnak. De erről eddig nem esett szó. Miközben természeteen tudunk hírhamisításokról a sajtó történetében, és hazánkban is. Olyan migránsozó esetről is, amikor az Origo sem leleplezni, hanem inkább csak tompítani igyekezett a hírhamisítás gyanúját. De az említett, a Momentumot érthetően érzékenyen érintő, hangfelvétel kapcsán eddig még nem igazoltak hamisítást. A botránykövet tehát nyugodtan félre lehet kicsit állítani.

Ha pedig hangfelvételekről esik szó, akkor ebben az ügyben egy másik, immár magyarázkodó híradást is érdemes megemlíteni. Azt, amely szerint először megzsarolták Nemes Balázst a hangfelvétel miatt. Amely zsarolás esetében, például, csak növelné a hitelességet, ha történt volna feljelentés a zsarolással kapcsolatban. Nem most, hanem a botrány kirobbanása előtt. Mert azért némi botrányszaga valóban van az esetnek. Csak valószínűleg a Momentum háza táján kerülhettek fehérizzásba a neuronok emiatt. Mert most, utólag természetesen nagyon okos, hogy feljelentést tesz majd az ügyben, meg előkerülnek a lementett zsaroló üzenetek is. Utólag. Amelyek eredetiségét simán kezelheti erős kétségekkel az, akinek ehhez van kedve. Ha pedig ezeket a kétségeket nem sikerül egyértelműen eloszlatni, akkor nagyobb vödör végtermékben főhet a politikus.

Akivel kapcsolatban természetesen máris elindult a bevédő-kampány. Amelynek egyik vezérszólama, hogy a hangfelvételen még csak 17 éves, és azóta meggondolta magát, megváltozott, és jó gyerek lett. Ráadásul pont ezért csatlakozott a Momentumhoz. Csakhogy. Legkésőbb a zsaroláskor, — fogadjuk el tényként, hogy megtörtént — tudhatta, hogy létezik a felvétel. Mi tartotta vissza a politikust, hogy ekkor kiálljon, hamut szórjon a fejére, megkövessen mindenkit, akit korábban megbántott, és maga álljon elő, őszintén a történettel? Mert most bezzeg tudja mondani ezeket a mondatokat. Miért gondolta, hogy jobb elsunnyogni az ügyet, és bízni az emberi feledékenységben, illetve a pártvezetés szennyesmosó képességében? Mert azt kicsit nehéz lenne állítani, hogy most is 17 éves, és szegény még meggondolatlan. Nem azért, mert ne lehetne valaki meggondolatlan, hanem azért mert egy sunnyogva meggondolatlan politikus mennyivel lenne jobb, mint a Fidesz, sunnyogásban profi, tagjai. Ezt a hozzáállást az sem menti, hogy Joseph Aloisius Ratzinger sem érezte szükségét kiállni, és mindenki előtt elhatárolódni a saját, Jugendhez füződő viszonya miatt. Holott a Reich hívének szegődve fiatalabb, megvezethetőbb volt, mint egy szinte már nagykorú politikus.

Nemes Balázs esetében az igazi karaktergyilkosságot tehát nem az Origo.hu követte el, hanem Nemes Balázs. Amikor a sunnyogást választotta. Amiről persze eszünkbe juthat, hogy a Momentumnak, az olimpiát elutasító aláírásokra hivatkozó, pártosodása már egy éve is hagyhatott morális kívánnivalókat maga után. Nem sokkal később pedig még az ellenzékisége is. Az év vége fele pedig már a Jobbik potenciális partnereként is emlegette Vona a Momentumot. Amely ellen nem volt túl hangos a tiltakozás sem az LMP, sem a Momentum részéről. Miközben nem egy Jobbikkal kapcsolatba hozható politikus, illetve megszólaló esetében ismertek rasszista, homofób megnyilvánulások. Ahogy alig egy héttel az említett koalíció-ötlet előtt is képviseltették magukat, csupa „magánemberrel”, a lengyel, szélsőjobbos, felvonuláson. Ennek fényében szintén csak használt volna, ha Nemes Balázs előbb határolódik el a korábbi nézeteitől. A Momentumnak is jobbat tett volna vele, mint azzal, hogy most a párt a kertek alatti lopakodást is megvédeni kényszerül.

Kategóriák: Szervezetek

Magyarország, az új diktatúra

2018, február 3 - 17:17

Diszkrét félhomály, üvegcsillár, tisztességesen öltözött férfiak és nők… Nem, ez a fotó nem egy párizsi bár a hatvanas évekből, hanem a pesti Anna presszó 1955-ből. Tehát még egy valóban brutális, tőrölmetszett sztálinista diktatúrában sem a túlélés volt az emberek egyetlen napi programja. Nézd meg annak az elől táncoló párnak az arcát. Rákosi és az ÁVH járt volna a fejükben? Őszintén, e fénykép láttán ki mondaná meg, hogy ebben a városban egy évvel később felkelés tört ki?

Ha a diktatúra már az utcán, a hétköznapokon is látszik, az Orwell Óceániája. Meg ma, gondolom, Észak-Korea és talán Venezuela a kiürült üzleteivel. Normálisan a felszín olyan, mintha minden rendben volna.

Mint Budapesten, amely él, pezseg, száz és száz szórakozóhely, bulinegyed, a Dunán kishajók hozzák-viszik az esti díszvilágításban ragyogó főváros látványától lúdbőrös turistákat… és mégis megint diktatúrában élünk. „Korszerű”, huszonegyedik századi diktatúrában, de abban. Igen, van útleveled, szavazócédulád, tüntethetsz, csakhogy eközben, és ennek ellenére Orbán Viktor abszolút hatalomra tett szert, megszűntek hatalmának intézményes korlátai.

A miniszterelnök hatalma ma nagyobb és koncentráltabb, mint Rákosié vagy Kádáré volt, és ezerszer nagyobb, mint bármelyik európai kormányfőé. Az egész országot érintő döntéseit egyszemélyben hozza meg, ehhez nem kell senkivel, a kormány egyetlen ágával sem egyeztetnie, mivel valamennyit ő kontrollálja. És mindent mást, és egyre többet. Csak az van, amit ő akar, és nincs, amit nem akar. Egy efféle kormányzás a legengedékenyebb definícióval is diktatúra.

Angela Merkel egész biztosan nem építtethetne mindenhova stadionokat, legkevésbé a saját háza mellé egyet, nem volna módja a sportot kiemelt „iparággá”, nyilvánítani, a parlament és a német társadalom jóváhagyása nélkül nem irányíthatna közpénzeket a német professzionális futballba; Emmanuel Macron nem vásároltathatná fel az ország összes vidéki lapját, és nincs módja francia vállalkozókkal finanszíroztatni a saját mániáit; Theresa May nem alakíttathatná át úgy a BBC-t, hogy az attól kezdve éjjel-nappal hazug híreket közöljön és gyártson, nem szervezhetne olyan propaganda hadjáratokat, amelyek a józan emberi ítélőképességet milliókban sötét és baljós vakhitté alakítják át. A dán, a norvég, a svéd kormányfő pedig egy napot nem élne túl, ha milliárdos állami megrendelésekhez juttatná saját gyerekét és annak házastársát.

Miként 2005-ben Stanislav Gross cseh miniszterelnök sem élte túl a lakásbotrányát, de ott nincs is diktatúra. Egy napilap kérdésére nem tudta megmagyarázni, honnan volt 1999-ben ötmillió koronája (kb negyvenmillió forintja) egy luxuslakásra, Prága Barrandov nevű elitnegyedében, mivel a képviselői fizetéséből erre nyilvánvalóan nem telt volna.

Magyarországon azonban ilyesmi elképzelhetetlen. Már nincs független napilap, nincs kérdés, botrány, valamennyi intézmény, amely egy társadalom szabadsága szempontjából létfontosságú, már csak formailag független, a gyakorlatban Orbán Viktor ellenőrzése alatt áll. Magyarországon megszűnt a hatalmi ágak megosztása is.

Neki intézkedik a Frekvenciatanács, a Médiatanács, a Nemzeti Választási Iroda, a Költségvetési Bizottság, a Számvevőszék, minden lényeges dologban az ő javára dönt a Kúria, az Alkotmánybizottság, a köztársasági elnök, őt védi a legfőbb ügyész – a hatalma szó szerint korlátlan: azt hoz létre és azt szüntet meg, amit akar, rádiót, intézményeket – egyedül a CEU-val nem bírt eddig –, azt pénzel, amit akar és attól vonja meg a pénzt, amitől akar.

Ha egy általános iskolai tanárt a harmadik kerületben politikai indíttatásból kirúg az igazgató, megeshet, hogy a szerencsétlent egyetlen másik iskolába nem veszik fel, mert a Klik, amely a diktatúra, a totális kontroll egyik alapintézményévé vált, megakadályozhatja. Ezért retteg minden közalkalmazott, és ezt a félelmet a diktatúra oltotta beléjük. Orbán börtönök és fekete autó nélkül is „élet és halál” ura – s amíg hatalmon van, megfoghatatlan és elszámoltathatatlan.

Már évek óta erről kellett volna beszélni, és csak erről. Radikalizmus gondolatban, nyelvben, tettben – csak ez menthetett volna meg bennünket. Nem örökké sunyin, hátsó gondolatoktól vezetve a megmaradt jogainkat hangsúlyozni, hanem azokat, amelyeket elvettek tőlünk: hétről-hétre egyre többet.

És nincs megállás, az orbáni diktatúra sosem áll le. A választások után jön a média, a civilszervezetek, az önkormányzatok és a bíróságok teljes összezúzása. Már bejelentették, és ebben az egyben hihetünk is nekik. Nem csak gyávaság, de tévedés is volt megpróbálni normalitást vinni egy abnormális politikai környezetbe. És ezért a tévedésért a diktatúrával fizettünk.

Annál hamarabb jön el az igazság pillanata, minél hamarabb kezded hirdetni az igazságot. Azt, hogy az Orbán-rendszer nem illiberális állam, nem hibrid rezsim, nem maffiaállam, nem sérült jogállam… és végképp nem demokrácia, amit van képed azzal indokolni, hogy elmondhatod soványka kis kritikádat az ATV-ben. Vagyis addig nem fogunk megszabadulni ettől a vérszívó rezsimtől – az volna az igazság pillanata –, amíg nem vagyunk hajlandók az igazat és csak az igazat mondani. Azt, hogy Magyarországon diktatúra van.

Bruck András

Kategóriák: Szervezetek

A levél, aminek megkapása lezajlott

2018, február 2 - 15:33

Örömhírem van, tisztelt honfitársam, végre megkaptam a levelét! Már a borítékon láttam, hogy öntől kaptam, ott volt, ott van fekete-fehéren:

Feladó
Orbán Viktor
Magyarország miniszterelnöke

A levél mondandóját eddig is ismerni véltem, de csak nagyjából, átabotában, a szövegét nem kellő gonddal magamévá téve, nem kellő figyelemmel a részletekre, ahogyan az ember átfutja csupán a más levelének a sorait, miután az illető büszkélkedett vele, s elismerő bólintással, de lényegében olvasatlanul adja vissza neki.

Most alkalmam volt megbizonyosodni arról, hogy a levél küllemére is mennyire ügyeltek.

A borítékból kiemelt, háromrét hajtott 210×297 milliméteres fehér ív első harmada baloldalán a magyar címer, a feladó neve és rangja halványítottan látható, jobboldalán a címzett neve és pontos lakcíme normál betűkkel írva szerepel, alattuk a megszólítás betűi vastagítottabbak.

Más nincs a papírívnek eme harmadán, hadd lássa legelőbb és jól a címzett, jelen esetben én, hogy ő (én) a miniszterenöknek a miniszterelnök által tisztelt honfitársa (vagyok).

Megvastagítottan az!

Ne kiabáljon velem!

Bocsánatát kérem, valahonnan idekerült ez a három szó, éppen itt volt, ezen a felületen, egy majdani, még csak a fejemben formálódó írásom egyik mondatának szántam, s előre leírtam, hogy ne felejtsem el, meg, hogy emlékeztessen az ötletemre, amiből megírás szándéka eredt, amely mondatot aztán vagy felhasználom, vagy nem, ez, tudja, mindig írás közben dől el, nem úgy, ahogyan az öntől végre megkapott levélben, amelyben tán még a betűk helye is megtervezett.

Igen.

Hiszen nem tekinthetem véletlennek, hogy a levél tartalma, a nekem szóló, engem tájékoztató információk szöveghalma egészen pontosan a háromrét hajtott ív papír második harmadát tölti be.

Se több, se kevesebb.

Ne kiabáljon velem!

Kérem, vegye úgy, hogy a fenti felszólítás, amit, úgy látszik, másodszor is leírtam volt, nincs, nem létezik, belebotlottam csupán megint, igaz, a magyarázkodásnál egyszerűbb volna kitörölni, slussz-passz, gémóver. nyista, oszt jó napot, de nem tehetem, mert voltaképpen önnek szól (majd), még ha más összefüggésben is.

Vissza a tárgyra!

Az első bekezdésben volt szíves ismertetni velem a nekem címzett levél megírásának okát.

“Azért írok Önnek, hogy tájékoztassam, a kormány január 17-i ülésén határozott a Stop Soros törvényjavaslatról.”

Gondolom, szándékosan tette próbára a felfogóképességemet, nos, lassan bár, de ezt az okot sikerült fellelnem, csupán a “tájékoztassam” szót követő, megtévesztésnek szánt vesszőt kellett egy kettősponttal helyettesítenem.

De tovább!

A második bekezdés, megvallom, az ön nyilvánvaló szándéka ellenére fejtörésre is késztetett.

“Az elmúlt év végén lezajlott nemzeti konzultáció során az ország polgárai elsöprő többséggel nemet mondtak a Soros-tervre. A Stop Soros törvényjavaslat célja, hogy érvényt szerezzen ennek. Meg kell akadályoznunk, hogy Magyarországból bevándorlóország legyen.”

Legelőbb az első mondat múlt idejű igéje foglalkoztatott.Tudom én, hogy az újmagyarban minden, ami történik – az érettségitől a próbaforgatásig, közgyűléstől az esküvőig, a születéstől a temetésig – az egyszersmind zajlhat is. Amikor beütöttem keresőbe, hogy lezajlott a jég, akkor a “lezajlott a JÉG (Jövőt Kutatók Generációja) tagfelvétele a Corvinuson” szöveget is kiadta a gép.

Számomra azonban a nyelv nemcsak tan, ami szabályozza, hogy például minden múlt idejű ige vége “t”, hanem minden szava hangok sora is, ami az értelmezhetőségét segíti.

Újságírói létem hajnalán Pécsett afféle nyelvújító-tanoncként alkottam egy múlt idejű igét, s nagy örömömre a megyei lapban ezrekkel megosztattatott, hogy a Mecsekre felkapaszkodó tömött autóbusz zummogott.

Ami zajlik, annak zaja van, mint a jégzajlásnak, a csatának csatazaja van, s még egy országgyűlési ciklus is lehet zajos.

A tagfevételnek azonban nincsen zaja.

A nemzeti konzultációnak se volt.

Annak során az elsöprő többség, sajnos, szép csendben dobta a kukába a konzultációs papirost.

Meglehet, hogy ez értetlenek egyike-másika közben nemet mormogott, de azt se tudhatni, hogy ez a nem mire vonatkozott. Ezért kétséges, és aggódom is emiatt, hogy a Soros-tervre mondott nemek érvényszerzését célzó tövényjavaslat egyáltalán eltalál-e valamit. Valakiket, persze eltalálhat, de nem értük aggódom, hanem azért, mert mélyen egyetértek önnel, valóban fontos megakadályozni, hogy Magyarország bevándoroljon bárhova.

“A tét hatalmas.”

Nekem mondja?

Igen, mert ezt írja ön nekem.

És a tét irtóztatóan nagy térfogatát illetően magyarázattal is szolgál.

Engem.

Is.

“Az ország határán felépített kerítés megállította a migránsokat, a bevándorlás támogatói azonban most újabb támadást indítottak hazánk ellen. Soros György lebontaná a határárzárat, és milliókat akar betelepíteni Afrikából és a Közel-Keletről.”

Ezek szerint a tét azért akkora, amekkora, mert noha a kerítésünkön a migránsok nem törtek át, legújabban az őket támogatók maguk támadnak hazánkra, ezúttal egyikük, jelesül Soros György nemhogy a kerítés lebontatására készül, hanem ő maga bontaná le azt, hogy személyesen nyisson utat az általa idetelepítendő (tőlünk távoli földrészekről érkező, a miénkétől eltérő bőrszínű és gondolkodású) millióknak.

Ilyen gonosz ez a Soros.

És ennyire veszedelmes.

Meg ekkora ereje és hatalma van.

Ráadásul övé a lé és övé a tét, amit most megemelt, s aminek, ha nyer, mi ihajuk meg a levét.

De nem nyerhet.

Mert, amiként ez az ön nekem írt levelében is benne van:

“Nekünk Magyarország az első (nem ám a második, mint ennek a spekuláns Sorosnak). Ragszkodunk ahhoz (ön és én, meg a többi magyar), hogy csak mi (nem csupán mi, hanem csakis mi), magyarok dönthessük el, kikkel élünk együtt (akik ehhez nem ragaszkodnak, azok nem magyarok). Ezért a Stop Soros törvényjavaslattal és minden eszközzel azon leszünk, hogy megvédjük hazánkat (igaza van miniszterelnök úr, a haza megvédésén folyvást rajta lenni a törvényjavaslat mellett minden más eszköz is szükségeltetik). Össze kell fognunk azért, hogy Magyarország megmaradjon magyar országnak (amíg nincs itt az ideje kimondani, hogy Magyarország igazán magyar ország legyen!). Itt az idő (ja, ha ön mondja, hogy itt van, akkor máris meg kell szabadulnunk a nemmagyaroktól). Álljunk ki Magyarországért (de csakis mi, magyarok)!”

Másoknak majd az Appelplatzon lesz sorakozó.

Ne, miniszterelnök úr, ne üvöltsön velem!

Én csak (nem csakis, hanem csupán) egy vagyok azok közül, akik a háromrét hajtott ív papír második harmadára nyomtatott sorokat nem fedik el a levél harmadik harmadával maguk elől.

Amelyen az ön nyomtatott szignójával illusztrált üdvözlete alatt egy levélhez nem illő, abban szokatlan, egyedi, apróbetűs sor tudatja velem, hogy az ön által feladott, nekem postázott nyomdatermék kiadásáért a Miniszterelnöki Kabinetiroda a felelős.

Nem ön.

Üdvözlettel, a mindezért felelősök egyike,

Aczél Gábor Béla

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak