Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 2 óra 37 perc

Valamit nagyon félrenyelt a kormányzó erő — De valamennyien fuldoklunk ettől…

2018, szeptember 28 - 19:11

Valami most a szokottnál hangosabban csikordult meg a magyarországi kormányerő olajozottan pörgő masinériájában. Nem arra a félmillió támogatóra gondolok, aki a Medián felmérése szerint távozott a Fidesz-KDNP szavazói közül. A 7 százalékos csökkenés ugyan jelentős, de a kormányerő előnye így is óriási: a parlamentben lévő összes többi párt összeadott támogatása még mindig 30%-kal alacsonyabb. Szerintem ezért is óriási tévedés a mindenáron való ellenzéki együttműködés forszírozása – miközben a többség megszerzésére nem ad esélyt, aközben eliminálja az ellenzéki pártok közötti különbségeket. Ezzel megtagadva a plurális társadalom létjogosultságát, annak előnyeit is.

Eltekintek az ellenzéki pártok, meg a szavazók ekézésétől is: megteszik helyettem mások.

A mostani kormányerő eddigi történetét viszont nem felesleges felidézni. Az első ciklusuk 1998 és 2002 között lázas építkezéssel – és kapcsolatok, hálózatok kiépítésével telt, amibe bőven belefért az anyagi javak gyűjtögetése is. Igaz, akkor még eurómilliárdok nélkül, de azért a forintmilliárdok is bőven csorogtak a családi kőbányába, meg a tokaji szőlőbirtokba. Megvolt a mészáros-pénztáros előképe is: Vegyépszernek hívták, főként építkezéssel foglalkozott, minden állami megrendelést elnyert. Erőteljes jelek mutattak már akkor a mára kiteljesedett parancsuralmi irányzatra: pl. a közszolgálati médium ellehetetlenítése. Az akkori törvények szerint a közpénzből működő médiát paritásos alapon a parlamenti pártok delegáltjaiból álló kuratóriumok felügyelték, amelyek tagjait a parlamentnek kellett megszavaznia. A Fidesz egyetlen ellenzéki tagot sem volt hajlandó megszavazni, így pusztán kormányhű erők irányították a tévéket, rádiókat, megalapozva ezzel azt a 2002 és 2010 közötti gyakorlatot, ami szerint hosszú perceket kapott minden kormányellenes megmozdulás, miközben az intézkedések megindoklására pár másodperc jutott. Ha valamelyik falu határában felvonult 4-5 személyautó nemzeti zászlókkal kidekorálva, minden híradóban szerepeltek, félpályás útlezárásról, tüntetésről beszéltek.

Érdemes felidézni hogy 20 éve több párt koalíciója nyert az MSzP-SzDSz tandemmel szemben: ezekből mára nincs mérhető alakulat. Eltűnt a kisgazdapárt, a rendszerváltó MDF, a kereszténydemokraták. Pontosabban, szinte azonos forgatókönyv szerint számolódtak föl: előbb kettészakadtak fideszhívőkre és önállókra. Így gyarapodott a Fidesz-frakció a nemzeti kisgazdákkal, meg a lakitelki MDF-esekkel. A kereszténydemokratákkal több volt a baj: a fideszhívőknek új pártot kellett alapítaniuk Magyar Kereszténydemokrata Szövetség (MKDSz) néven, Harrach Péter vezetésével. Nem tudom pontosan, hogyan szívódott föl ez az MKDSz, Harrachék egyszercsak a KDNP neve alatt jelentkeztek. De nyilván van jogi alapja, ilyesmire akkoriban még adtak a fiataldemokraták. De mindegy is: sem ennek, sem a Giczy György vezette szárnynak nincs mérhető tábora, holott bizonyosan vannak kereszténydemokrata világnézetű szavazók. Egyedül a szélsőjobbos MIÉP-et, illetve a vonalat folytató Jobbikot nem sikerült maradéktalanul felszámolni – ennek kísérlete mostanság zajlik. Pofonegyszerű módon: a kormánypártok minden szélsőjobbos hívószót, elképzelést magukévá tettek, sőt túlszárnyaltak. A jobbikosok most néznek hülyén: mi a fenét csináljanak? Én jobban hiszek a turulban, be-be-be! Erre megjelenik a „nemzeti” turultrikó, lelátókra koncentrálva. Én államosítanék! De hát a kormány már minden, profittal bíró ágazatot maga alá gyűrt, és további szándékai felől sem hagy kétséget!

Ahogyan azonban mindegyik, mindent magába habzsoló alakulattal történni szokott, a Fideszen belül jelentek meg a konzervatív, jobboldali felfogás különböző árnyalatai a tradíciókra építő polgári nézőponttól a vicsorgó nácizmusig.

A 2002-es vereség megdöbbenést okozott ugyan a (már nem annyira) fiataldemokraták és követőik körében, de korántsem akkora traumát, mint a 2006-os fiaskó. Pedig egyszerű oka volt: eltévesztették a kampány irányát: négy év jelentős jóléti intézkedései után nem lehet azzal győzni, hogy „rosszabbul élünk, mint négy éve”.

Akkor történt egy fordulat, amit talán a pártelnök egy mondatával lehet jellemezni: Egyszer kell győznünk, de akkor nagyon! Jelzésértékű volt, hogy eltűnt a párt nevéből az MPP (addig a Fidesz-Magyar Polgári Párt megnevezést használták.) Jelezte: vége a polgári pöcsölésnek, finomkodásnak! A politikailag korrekt beszéd, sőt, maga a korrektség elavult gyávaság, bármilyen vita, ellenvetés hazaárulás: a parlament ellenzék nélkül is működik. A házelnök ma már következmény nélkül mondhat olyanokat, hogy az ellenzéki képviselők jelenléte szégyen a „hazára” nézve. (Nyilván a rájuk szavazó milliókkal együtt.) Háttérbe szorultak a polgári vonalat képviselők, mint Pokornyi, vagy Navracsics, aki európai képviselőként lett kiiktatva a belpolitikából. Valószínűleg az volt az egyik bűne, hogy a 2006-os őszi puccskísérlet idején nem volt hajlandó tüzes beszédet mondani a téren táborozók előtt. Vezető szerephez jutottak viszont a gátlástalan hadoválók, mit Rogán és Szíjjártó.

2007 januárjában érdekes intermezzó történt: „Új jobboldali párt alapítására készül a Terror Háza múzeum történész főigazgatója – derül ki a Magyar Nemzet egyik publicisztikájából. Az írás Schmidt Máriát az Orbán Viktort eltávolítani óhajtó jobboldali elégedetlen csoportok egyikének vezetőjeként nevezte meg.” (24.hu, 2007. január)

A Magyar Nemzet akkor a Fidesz és elnöke feltétlen hívének számított. (Mellékszál: A párt elnöke iránti kritikátlan rajongás ma már nemcsak a párt tagjaira nézve kötelező.)

A kósza értesülésnek nem lett következménye, maga a terrorigazgatónő is cáfolta. Akkor.

Két év múlva azonban – 2009 februárjában -, megalakult a Lehet Más a Politika (LMP) részben a Fidesz elnökéhez korábban közelálló személyiségekből. Hangsúlyozva, hogy mindkét oldaltól távolságot tart. Ez mindjárt a 2010-es választásokon 7,8 százalékot hozott az LMP számára – de, hogy ez a „semleges” politika hosszútávon nem tartható, mutatja, hogy a mai közvélemény-kutatási adatok szerint az LMP nem érné el az 5 %-ot sem.

A FideszPárt 2010-es elsöprő győzelme után beindult az „egyszer kell győznünk, de akkor nagyon” kíméletlen gépezete – eltörölték az alkotmányt, immár nyíltan einstadolták a médiát, a vallásszabadságot. A gazdaság, a tudomány, meg a kultúra nagyobb falatnak bizonyult: az előbbivel úgy 2015-re végeztek, az utóbbiak fölszámolása most zajlik.

Mindehhez természetesen hozzájárult a szabadelvű és szocialista pártok számos mellényúlása: ennek részletezését másokra hagyom. Mindössze azt kérem, négy tényt ne hagyjanak figyelmen kívül. 1. Az MSZP és az SZDSZ valódi koalícióban kormányzott, ahol mindkét fél érdekeit figyelembe kellett venni, kölcsönös kompromisszumokkal. 2. A koalíciónak nem volt kétharmados többsége. 3. Az európai uniós támogatások 2010 előtt csak csörgedeztek: a különböző alapok milliárdjai csak 2010 után érkeztek. 4. A 2008-as válság minden gazdaságot padlóra tett.

A FideszPárt belső életéről nincs sok információ a köznyilvánosságban. Mindössze annyi, hogy – többnyire a választások előtt – tartanak kongresszust, ahol a pártelnököt 99,8 százalékos többséggel újraválasztják, és ugyanilyen arányban megbízzák a miniszterelnök-jelöltséggel is. Mindig csodálom, hogy azok, akik a mai ellenzék pártjaitól „új arcokat” követelnek, simán elnéznek afelett, hogy a Párt meghatározó arcai gyakorlatilag 1988 óta ugyanazok.

Illetve, 2015 óta érzékelhető egy lassú, de folyamatos változás – romlás. A fordulópont 2015 február 6-a volt, amikor a Fidesz egyik alapköve, fölépítője, Simicska Lajos egyszercsak egy tévé egyenes adásában belemondta a kamerába: Orbán Viktor egy geci! Az egész sajtó gazdasági okot látott a háttérben: Simicska cégei immár nem számítottak érinthetetlennek. Nyilván ez is benne volt az indulataiban. (Ime a videó.) De az egyik megnyilvánulásában mondott még egy mondatot: Nem erre szerződtünk Viktor! Ami arra utal, hogy a pártpénztárosnak nem tetszik, hogy a 2014-es második kétharmad sem hozta el a polgári világot, sőt változatlan hevességgel, minden fronton folyt a harc „az ellenséggel” vagyis nagyjából a magyarok felével szemben. Miközben kihagyták azt az óriási lehetőséget, hogy rendbe tegyék a nemcsak az ország gazdaságát, de teljesítőképességét is évtizedek óta gúzsbakötő állami ellátórendszerek szénáját. (Sőt, jelentősen rontottak azon.)

Még ennél is nagyobb bűn, hogy az erős hatalmi pozíciót nem az ország népének megbékítésére használták, hanem az indulatok fölkorbácsolására.

Bizonyos vagyok abban, hogy nemcsak a Fidesz szavazói, de tagjai, vezetői egy részének sem tetszenek azok az értelmetlen – viszont nagyon sok költségvetési forrást fölemésztő intézkedések, törvények, amik egyre mélyebbre taszítják, és védtelenné teszik az országot. Voltak halvány jelei az ocsmány Soros-plakátok elutasításának a kormányt támogatók részéről is. Egy érdekes, és elég erőteljes jelzője volt a Párton belüli megingásnak, hogy az S(top)S(oros)-törvény javaslatának szövegét szokatlan módon az interneten tették hozzáférhetővé, még a választások előtt. Sőt a pártelnök többször hangoztatta is: ha ismét kétharmadot kapnak, az lesz az első, amit elfogadnak. A törvény gyakorlatilag a hatósági terror előkészítője minden társadalmi kezdeményezés ellen. Azóta a gyülekezési törvény megváltoztatása csak erősíti a trendet.

Biztos vagyok abban, hogy ezt konzervatívok sem fogadhatják el.

Valószínűnek tartom, hogy itt jött képbe az LMP másodszor. Az is egy sajátságos olvasat, hogy az ellenzéki együttműködés kerékkötőiként kizárólag az MSZP-t és a DK-t hibáztatják, holott a Jobbik is, az LMP is már 2017-ben kategorikusan visszautasított mindenféle együttműködést. Az lehetett a terv, hogy ha nem jön be a kétharmad, az LMP jó lesz koalíciós partnernek. A Jobbikot valószínűleg még maga a pártelnök sem tartotta volna megfelelőnek: európai ambíciótól biztosan megfosztotta volna egy jobbikos koalíció. A Pártban még nyomokban fellelhető konzervatív polgárok meg arra számíthattak, hogy az lmp-s koalícióval megkezdődhet végre valamiféle konszolidáció, hiszen erre a kedvező nemzetközi gazdasági helyzet is módot adott volna.

A kétharmados győzelem azonban romba döntötte a terveket. A legnagyobb kárvallottja az LMP. Miközben folyamatosan zárták ki, sújtották fegyelmivel azokat a tagjaikat, akik a tiltás ellenére visszaléptek ellenzéki képviselők javára, sokan távoztak a vezetésből is. Emblematikus alakját, a korrupció leleplezéséért sokat dolgozó Hatházy Ákost éppenséggel rendőri intézkedést magával hozó fizikai erőszakkal távolították el a vezetésből. Az LMP mai legfontosabb embere Unger Péter – az írás elején említett Schmidt Mária fia.

A Fidesz konszolidálására tett halvány kísérlet megbukott: a pártelnök vonala győzedelmeskedett. Ez mire lesz jó? Már most, alig öt hónap után egyre erőteljesebben látszik. A kormányból teljesen eltűntek a Fellegi Tamás féle, a gazdasági folyamatokat valamennyire is tisztelő elmék. Mellár Tamás már áprilisban nyíltan az ellenzéki összefogás jelöltje volt. Fennen ragyog (és gagyog) Matolcsy, Rogán, Szíjjártó csillaga. A felső vezetés megtelt némethszilárdságú elmékkel: maga a csepeli birkózó miniszteri rangot kapott – jellemző módon a „migránsügyek” intézésére. A teljes média elbodásodott – a keresztes publiciklista trágárságai immár szellemi teljesítménynek számítanak a cikknek nevezett, kikopizott feljelentő listák mellett.

Most éppen Bod Péter Ákoson – és a Századvégen van a sor. Ami azért is érdekes, mert a Századvég alapítványt, majd a Századvég című lapot is a Fidesz alapította, ott dolgozik/dolgozott a baloldali elhajlással nem vádolható G. Fodor Gábor például. De századvéges Lánczi András is, akit sokan (és nem alap nélkül) tartanak a Párt főideológusának. A Magyar Nemzet és a Heti Válasz beszántása még magyarázható azzal, hogy Simicska Lajos érdekeltsége volt, ahogyan a kivásárolt Hír TV is. De a Századvég???

Úgy tűnik, valamit nagyon félrenyelt a kormányzó erő. De valamennyien fuldoklunk ettől…

Rátesi Margit

(Suffocation /  ponyson/DevianArt)

Kategóriák: Szervezetek

Az elveszett gyülekezet

2018, szeptember 28 - 13:43

avagy a kimondhatatlan nevű HDKE és a legalább minden további nélkül kimondható nevű KKTTKK.

Azt írta a Magyar Idők a minap, hogy “a kimondhatatlan nevű HDKE eleve elhibázott koncepció alapján került egy zsinagóga épületébe, illetve területére…”

A Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely (HDKE) a holocaust áldozatainak emléket állító intézmény, amely azonban nem “került egy zsinagóga épületébe”, hanem létesítésének alapvetése ennek az épületnek, a pusztulóban lévő Páva utcai zsinagógának a megmentése volt.

Az 1923-ban Baumhorn Lipót tervei alapján emelt zsinagóga a vészkorszakban internálótáborként működött, 1982-ig roskadozott, akkor bezárták, de amelyet 2004 óta felújítva, “acsarkodó tűzfalak szorításában”, tehát az épületegyüttesen belül láttatnak a köznyelvben Holocaust Múzeumként számon tartott komplexum alkotói.

Ahogyan a tervezők egyike fogalmazott:

“Hittünk a hely erejében… A szűk utcakereszteződésben, a bejárat előtt teresedést képeztünk. Az utca felőli térhatárolást és térosztást tömör kőfallal épített árkádsor adja. Ez az építészeti elem kívülről a védettséget, a belső kert felől az emlékfal örökkévalóságát szolgálja. Az érkezés tengelyében a tömbbelsőben épített zsinagóga áll. Az ezt harántoló átlóra szerkesztettük az új épületstruktúrát. A tengelyek metszéspontjában, a templom főbejárata előtt emlékoszlopokkal határolt kvadratúrát hoztunk létre, ahonnan a teljes beépítés áttekinthető.
A fasorral védett külső gyalogos zóna, az árkádfal, a belsőudvar, a tetőkert, a differenciált funkciótelepítés folyamatában csendesedik a külső zaj és így épül be városi környezetébe a kőben fogalmazott emlékhely. A hangsúly a csend megidézésén van. A feladat erőterében természeti analógiákat vizsgáltunk. A formálás kifejező eszköze földrengések által, súlypontjukból kimozdított instabil vetődések képzete, mind adekvát válaszkeresés az emberiség történetét megrázó kataklizmára, amely maga a holocaust.

Az építészeti eszközök azt közvetítik, hogy itt minden a normalitáson kívüli térben jött létre, miként a vészkorszak sem értelmezhető az emberiség történetén belül.

A tektonikus szerkesztésű határoló falak belső oldalán emlékárkád húzódik a 600 000 áldozat nevét megörökítő jegyzékkel. Az iszonyatos teher külső megjelenítése a tömör kőfal. Szimbolikus jel a tetőkert is, amely vízióként lebeg a borzalmak felett és már az élettel keresi a kapcsolatot. A kertek jelentéstartalmának sokféleségében emlékkert ez, amely mindenkinek a jobbik énjéhez szól. Az új épületszárny mélyföldszintjén a későbbi fázisban megvalósult állandó kiállítás tervezése nem volt a feladatunk, de a térkapcsolatok rendszerében létrehoztuk annak gondolati – fizikai kereteit, mert enélkül az épület sem értelmezhető. Elképzeltünk egy tematikát, ahol a lejtőkkel, a függőlegesből kibillenő szerkezetekkel, ferde síkú mennyezettekkel tagolt térsorban az első zsidótörvény, a numerus clausus történelmi környezetétől indulva eljutunk az összeterelés rámpáján át, a sikolyszerű, derékszögben megtört, magát az elhurcolást leképező torokszorító beszűkülésig.

 

Ebben a térszűkületben a vagonokba zsúfolt embertársainkra emlékezünk. Réseken át felvillanó fényekkel, emberi hangokkal, zörejekkel, vetített képekkel.

A kiállítás zárótermében a haláltáborok rettenete látható. Az innen emelkedő lépcsősorról már távoli jelként megjelenik a zsinagógában helyreállított tóraszekrény képe. Felfelé haladva a tér egyre tágul, a helyreállított templomtér, az emlékezés tere.

A rekonstruált templomteret emlékhelyként és multikulturális funkcióval terveztük, olyan programok részére, amelyek nem sértik a kegyeletet. Úgy gondoltuk, hogy a legmegrendítőbb emlékhely maga a helyreállított, gyülekezetét vesztett templomtér lehet, különösen, hogy a pesti zsidóság részleges megmenekülését egy vallásellenes politikai korszak évtizedei követték… A hiány maga az elveszett gyülekezet.

 

Előadások, hangversenyek, időszaki, képzőművészeti kiállítások rendezésének minden feltétele adott itt, de a karzaton kiépült az a multimédiás, érintőképernyős interaktív részleg is, ahonnan családkereső programokkal a jeruzsálemi, washingtoni, berlini múzeumok információs adatbázisát is el lehet érni.

A holocaust áldozatainak fájdalmas többsége zsidó vallású honfitársunk volt. Ezért lehet hiteles, egyetemes nemzeti emlékhely a megüresedett templomtér, a hűlt hely, immár szakralitás nélkül.”

Ez volna tehát az elhibázott koncepció.

Ezzel szemben a KKTTKK nevét minden további nélkül legalább ki lehet mondani.

A Sorsok Háza beruházást kezdeményező Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKTTKK) elnöke Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Mein Kampf – az én sajtószabadságharcom

2018, szeptember 27 - 15:30

Éveken át írogattam szakfolyóiratokba zenei témájú szövegeket: lemezkritikát, koncert-recenziót, szubjektív riportot számomra jelentősnek tűnő szereplőivel a zenei közéletnek; szívesen öltöttem magamra a kritikusi szerepet: ki kultúrharcolhatott volna nálam lelkesebben az általam fontosnak vélt esztétikai értékrendért?

Ezek a szövegek az ezredforduló tájékán kaptak fogni egy vajszínű árnyalatot. Történt egyszer, hogy elismerő kritikáim egyik főhőse kiállt-kiült a regnáló hatalom mellett-mellé egy pódiumra [bátran felvállalva konzervatív értékeit]. Kiábrándító meglepetés; nem a mit, hanem a hova?! [Tony Lakatos: “En mindig azt hittem hogy a rock es a jazz mindenkori hatalom elleni lázadás… tévedtem”] Nehéz volt elképzelnem az okokat; egy intelligens, kifinomult ízlésű, az emberellenes rezsimek ellen meggyőző művészi formában érvelő korombéli dalnokot megszáll a szentlélek, és rajongani kezdi a hajrámagyarokat? Persze kutyából jó zsíros Saulusszá lett karón ülő fehér hollót látott már a kultúrtörténet. Megfizetett képmutatás vagy őszinte fanatizmus? Fuccs az elfogulatlan műbírálatnak!

Írsz az új lemezről, ugye?, jött később a művész, de nem válaszolhattam mást: nem lehet; ha jót írok, mintha kiülnék melléd, ha rosszat, magamra húzom a vádat: azért becsmérlem remekművedet mert előítélek. A Kossuth téri pódiumon trónoló (trónol – jó szó!) sértett ikon közbenjárt az érdekemben

[Presser Gábor tréfája: „Balázs, beszéltem az érdekedben a Lemezgyárral. És? Nem kellesz. (Nem nevetek; később megtudom: ez a párbeszéd egy színházi anekdota része, ott Lemezgyár helyett Filmgyár; talán Várkonyi Zoltán az egyik szereplő.)] az újság főszerkesztőjénél és laptulajdonosánál: Éry mindenbe belekeveri a politikát! A billentyűk baszkurálása helyett (előbb csak az írógépről volt szó, később szóba került a zongora klaviatúrája is) inkább tanítsátok meg kesztyűbe dudálni! [„A zenészek zenéljenek, a politikusok politizáljanak, s ne foglalkozzanak egymással”. A “minek mindenbe belekeverni a politikát?!” – a status quót védelmező, széleslátókörű, tájékozott és éleselméjű hozzászólók princípiuma a nemzeti együttműködés üzenőfalán is. Egy ideális társadalmi rendszerben lehetne ez a természetes munkamegosztás, de ma Magyarországon…?!]

Akkoriban már jól kivehetően gyülekeztek a nemzetiegyüttműködés-alakú, vészjósló fellegek a Magyar Égen, de – bár nem vagyok, voltam javíthatatlan derűlátó – kevésbé láttam sötétnek az elképzelt szebb jövőt; Nemzeti Kultúráról, Nemzeti (alaptörvénybe vésett) Művészeti Akadémiáról, Nemzeti Szerzői Jogról, Nemzeti Futball Nemzetről vagy Nemzeti Cenzúráról (ne közöljétek az írásait, komcsi hazaáruló!) még nem rémálmodtam. Nem kellett tartanom retorziótól, a dühöngő balliberális diktatúra – mert, ahogy az az Újabb Magyar Idők Újabb Magyar Dalaiból [Igaz-Magyar] tudható: a balliberális diktatúra Horthy apánk eleste óta dühöng – kegyeltjeként gondolhattam magamra.

[„Éry Balázs apja őskomcsiként a Magyar Rádió egyik korlátlan ura volt a valódi diktatúrában, szerkesztők, újságírók, kritikusok keresték a kegyeit. Ezért lehetett a kisfia is “ünnepelt” tehetség és megnyílhatott előtte a szereplés lehetősége. Más zenészeknél a közönség dönt a sikerességről, ha Balázsunk a piacra bízza magát, már régen éhen halt volna. Ugyanis a könnyűzenében az az egyetlen mérce. Persze lehet mérce a hatalmasságos apuka talpnyalóinak véleménye is, akik zenei kritikusként esetleg fényezik, fellépéshez juttatják Balázsunkat, Aki oda jut, hogy a celebgyárban (Megasztár) dolgozik betanított zongoristaként, csak hogy pár perc reflektorfény jusson neki, azt nem hívják alkotóművésznek.(sic!)” – részlet a Kanadai Magyar Hírlapban megjelent egyik dolgozatomhoz fűzött hozzászólásból.].

Egyetlen fegyver maradt tehát a bosszúálló dalnok kezében: fűnek-fának híresztelte: látott Népszabadsággal a kezemben [„Életre-halálra ment tehát a dolog.”]; így lettem libezsibuzokomcsi. Felpróbáltam az inget; megnéztem a tükörben: illet rám.

Az írásaimból kezdett kikopni a zene (legalábbis céltudatosan): Változás, amiben semmi művészet. Figyelni kezdtem a politikát mint művészetet, a politikust mintha zenészt. Hallgatható? Harmonikus, öncélú? Tiszta vagy hamis? Az előadó azt játssza, amit jónak gondol, vagy igyekszik kitalálni, mi tetszene a közönségnek? És így tovább. Egyre magabiztosabban ismertem fel a disszonanciát, a modorosságot, a közvetített üzenet hitelességét. (Ki kultúrharcolhatott volna nálam lelkesebben az általam fontosnak vélt morális értékrendért?)

[„Mondjuk: benn ülsz egy börtönben, Kínában, és minden nap bejön egy kínai ember, aki elmond egy verset. Mindig más és más ember, más és más verset mond. Ha mindennap meghallgatod, egy idő után, anélkül, hogy egyetlen szót is értenél a szövegből, kezdesz rájönni, hogy ki mondja szépen, ki csúnyán.” – Fáy Miklós a Zenészmagazinban.]

Közben a Szabadsajtó út zsákutca lett, a Magyar Nemzeti Média kapott fogni egy narancsszínű árnyalatot; többé már nem láthat a konzervatív dalnok Népszabadsággal a kezemben, sőt, a Népszabadság blogjában megjelent írásaim is eltűntek a Nemzeti Együttműködés Rendszerének süllyesztőjében. A szabadságharc végzetesen szűkülő csataterén mér fél évszázada bevált, avítt, mégis (vagy éppen ezért) hatékony propagandagépezetek – mintha birodalmi lépegetők – dübörögnek fülsüketítő egyhangúsággal; kézenfekvőnek tűnik [Kézenfekvő! Húszéves elmúltam, és sohasem mondtam még ki ezt a szót, hogy kézenfekvő…] Csendben maradni. Kussolni – szemlesütött cipőorr-obszerválás. Bár: mintha a kussoláshoz is egyre több bátorság szükségeltetne! (A Halálcsillag félelmetes.) Közben a vérpezsdítő felhívás dalol a fülembe: kinyílott a pitypang! Megírom.

[Ne szegje kedvünk, hogy Kemény Egon és Dallos László már megírta: Szökkenj pajtás, pattanj ki az ágyból, rózsaszínű hajnalt virágzik a rét. Dombokon, völgyeken barangolunk együtt, menetelő kedvünk egy ütemre lép. Kinyílott a pitypang, kivirult a rét, sárgarigó rikkant, víg dala szárnyal szét. Ocsúdik a kaptár, döng a kicsi méh, édes mézre éhes, száll a virág felé. Víg a fa, gyógyítja harkály doktor, kék vízű tó partján két gém áll. Kinyílott a pitypang, üzennek a fák, csalogat a visszhang, új öröm vár most ránk. /Best Of Communism]

De, ha valaki nem ezt, nem így, akkor hova?

A közírások mozgatórugóiként a reményt és a félelmet szokás említeni (azaz „érdemes” és „van mit veszíteni”.) A sárga pecsenyekacsáról [Halottakról vagy jót vagy semmit – ha ezeket hallotta Esti Kornél, fütyölve a nyelvi jelenségeket tudományosan leíró szenvtelenség kötelmére, előrántotta 38-as Smith and … Vagy: nyugodjék békében? És ha nem érdemelte ki? A pokolban lehet békében nyugodni?] írnak, írjanak a Magyar Időkben, és ne mulasszák el feltűntetni minden szöveg alján: „a szerző újságíró” (honnan tudhatnánk egyébként?)!

Az érdemesről, a vanmitveszíteniről pedig már csak maroknyi lázadó ír… és maroknyi lázadó olvas… Egyre Világosabb.

[Tehát kézenfekvőnek látszott az Esti Csendbe, vendégként, valódi! újságírót hívni. Az Újságíró szavaitól a Csodazongoraverseny tételei – a hang – és képzavar – kapni fognának egy vajszínű árnyalatot.]

Éry Balázs

vendégszöveg: Rejtő Jenő, Esterházy Péter

Kategóriák: Szervezetek

Szavak és tettek?

2018, szeptember 27 - 15:06

Orbán Viktor Strassbourgban 09.11-én: “Mi sohasem vetemednénk arra, hogy
elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk!”.13 nappal később: A Századvég, amely fideszes jobboldali lap volt, de nem volt eléggé NER-kompatibilis, ezért a fejcserék előtt még az utolsó számát is visszavonták! De mi is volt előtte!

1. 2011-ben elhallgattatták a földrajzi bizottság tagjait, akik a Ferihegyi repülőtér új nevének Liszt Ferenc nevét javasolták.

2. Ugyancsak 2011-ben Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság elnökét mandátumának lejárta előtt törvénytelenül leváltották, mert nem értett mindenben egyet a kormánnyal. Az Emberi Jogok Európai Bizottsága a magyar kormányt 31 millió Ft pénzbüntetés megfizetésére kötelezte. Ugyancsak nyugdíjazták a 65 év fölötti bírók nagy részét, hogy saját embereiket ültessék a helyükre.

3. Ugyancsak elhallgattatták az 1998-ban alakult kormánykritikus Origót és a Riport után a leghazugabb kormánylappá formálták át.

4. 2016-ban ellehetetleníttték a Népszabadságot azzal a hazugsággal, hogy “nem fogy”, “gazdaságtalan” holott a legnagyobb példányszámú, de baloldali napilap volt!

5. A Figyelő nagy presztizsű, kiegyensúlyozott kritikus gazdasági hetilap volt, amit Schmidt Mária nyúlt le, azóta a lap listázza a menekültsegítőket, a “terroristákat”, a liberális tanárokat ,sőt az akadémikusakat is! Az idén durván beavakoztak az MTA életébe, a kormány akarja meghatározni, hogy a kutatók mivel foglalkozhatnak! Pálinkás József, az MTA volt jobboldali elnöke nem értett minden egyet a Fidesszel,pl. a CEU megítélése ügyében sem, ezért még az NKFI elnöki székéből is vissza hívták, mert Bayer Zsolt szerint az “Orbán-ellenes tudományos élet szószólója ” volt!

6. Megindult a nyomás a civil szervezekre is, törvényt hoztak ellenük, mert szerintük “a civil szervezetek megtámadták (!!!!) a magyar katonaságot és a rendőrséget” meg egyébként is “Soros ügynökei”. Migrációs adót vezetnek be mindazokra a civil szervezekre, amelyek a legkisebb formában is támogatják a migránsokat!

7- Eltávolították a Kommentár című lap főszerkesztőjét ,mert ő sem volt “kompatibilis” a kormányhoz…

8- Viszonylag friss esemény Bolgár György kitiltása az eddig inkább baloldali 168 órától, ami összefügg a két magyarországi zsidószervezet közötti politikai harccal.A MAZSIHISZ ellenében (Heisler András) a kormány az EMIH-et (Köves Slomó) támogatja,és a Sorsok Háza működtetését is nekik adja át, miután Schmidt Mária a Mazsihisszel nem tudott megegyezni…A 168 órában megjelent Bod Péter Ákos cikke (ő is jobboldali), amelyben Heislerrel együtt kritizálta Slomó “tevékenységét”…! Egyébként Orbánnak sikerült a magyar zsidó szervezeteket megosztani és egymás ellen hangolni, megszerezte a Régi Kol Israel a Szombat című lapot is! Azt hazudják, hogy az EU-ban antiszemitizmus dühöng, meg hogy ott a baloldaliak “antiszemiták”,ami ellen az Orbán kormány itthon keményen “harcol”…!

Vagyis megkezdődött a diktatúrák korszakának harmadik szakasza (lásd Rákosi-rendszer), amikoris a “belső (párton belüli) ellenség” a “soros”…!

Vuics Tibor

Kategóriák: Szervezetek

Sajtóügyi vétségek

2018, szeptember 26 - 13:41

Kérem, sok érdekes dolog történt tegnap, némelyek különösek, mások csodálatosak voltak, megint mások meglepőek, épp mulatságos nem nagyon akadt közöttük, de az hátha lesz majd ma. Forog itt keserű levében ez a kis magyar glóbusz, bezárkózva, és csak magával foglalkozik, de épp abból lesz a legnagyobb baj, ha magunkba nézünk.

Az a tűrhetetlen.

Akkor lássuk, mi szép és jó történt mifelénk, elébb a napi híreket, aztán az elméletet. Elsőbben is: négyen agyonvertek és felgyújtottak egy hajléktalant a Jászai Mari téren, azonban a rendőrség menekülés közben elfogta az elkövetőket, akik most jogilag még csak gyanúsítottak, bár az esetnek sok szemtanúja volt. Mármost, ha az illetők nem szemtanúskodnak, hanem inkább megakadályozzák az esetet, most nem tanúk volnának, és nem kéne majd tárgyalásra járniuk, de kisujjukat sem mozdították – persze, Pesten vagyunk, itt nyugodtan sétálhatna a Körúton is bárki egy ballisztikus rakétával, legfeljebb azért bírságolnák meg, mert feltartja a forgalmat. De azért nagyon.

Az ELTE könyvtárából több ezer kötetet osztanak szét a következő három napban ingyen, melyekért tumultuózus jelentekben verekednek a reménybeli olvasók – ez viszont szép tőlünk, olyant már láttak errefelé, hogy cukorért vagy iPhone-ért sorba álljanak és verekedjenek az emberek, no de könyvért? Kizökkent idő, abszurd világ.

Az álhírek elleni harc zavartalanul folyik, sajnos kéretlen segédcsapatok is érkeztek: benyújtott egy javaslatot a Parlamentben Jakab Péter jobbikos országgyűlési képviselő, amellyel azt szeretnék elérni, hogy ne kaphassanak állami hirdetést a hazugságon kapott híroldalak. A képviselő azt mondta: indítványa lényege, hogy azon orgánum, amelyről egy adott évben legalább három jogerős bírósági ítélet mondja ki, hogy hazudott, hazugságot terjesztett, a következő évben semmilyen formában ne juthasson állami pénzhez. Sőt, nem csak nem juthatnának állami pénzekhez, hanem büntetésként a korábbi állami támogatások kétszeresét kellene kifizetniük.

Akkor itt álljunk meg egy szóra. Van valamije ennek a menyasszonynak, ami nem szériatartozék. Ugyanis ez a javaslat igen szép, termetre sudár, mint a jegenyefa, pillantása szelíd, orcája fehér, mint a patyolat, csak éppen a természetje kicsit csapodár neki. Ne essünk bele a csapdába, ne csábuljunk el: másra és ennél sokkal többre van szükség. Nem lehet nem észrevenni, hogy ezt a törvényjavaslatot a nyomtatott és elektronikus kormánymédiára szabták, ami bizony hazudott, mint a vízfolyás, és nem számos, de inkább számtalan esetben ezt bíróság is kimondta róluk – vannak lapok, műsorok, amik külön kötetben, félbőr kötésben kéne kiadják az idei összegyűjtött helyreigazításaikat.

Hazudtak a Jobbikról is, hazudtak másokról is, azt lenne nehéz összeszedni, kiről nem hazudtak.

Csakhogy az ő tevékenységüket a mostani törvények már szabályozzák! Éspedig elég alaposan, Jakab képviselő csinosan hangzó javaslata tulajdonképpen csak a mostani szabályozás szigorítását jelentené, eléggé röhejes módon különben, mert a sajtót az állam nem csak úgy tudja támogatni, hogy „nesze, fiam, száz arany, aztán jót mondjál felőlem”, ha nem kapnak állami hirdetéseket, nem halnak éhen, nem fognak a sarkon lejmolni: kapnak majd kormányközeli cégektől hirdetést, amennyi kell. Emlékszem, még az ántivilágban, a G-nap előtt, mikor a Közgép még kormányközeli volt, a Népszava kapott egy darab kolumnás hirdetést tőlük: öt hónapig élt az egész szerkesztőség abból az egyből. Szóval, ez a törvényjavaslat ugyan látszólag a kormánymédián csattanna, de nem szólna túl nagyot, nem fájna nekik különösebben. Arról nem is szólva, hogy az igazi, nagy, iparszerű álhírterjesztők nem kapnak semmiféle állami támogatást, legalábbis hivatalosan nem, nekik még a tulajdonosi struktúrájuk is homályos, a gazdálkodásuk nemkülönben: őket nehéz lenne kibírságolni a világhálóról. Zsandár kell ide, emberek, perzekútor, nem könyvelő. A könyvelő meg a fiskális kevés ehhez munkához – ahogy kevés és gyenge Jakab képviselő javaslata is. Annyira kevés, hogy ezt akár még meg is szavazhatnák, nem ér ez semmit, bár nem fogják elfogadni ezt sem. Annyiban viszont vigasztaló jel ez, hogy az álhírek elleni harc és általános ellenszenv már markánsan megjelent a köztudatban: lám még a képviselők is megpróbálják meglovagolni.

Attól azonban nem tartok, hogy lovaglási kísérleteken túl tenni is akarnának bármit. Meg aztán, ha ezek az emberek tesznek valamit a sajtó ügyeiben, az Isten kegyelmezzen a sajtónak.

Ők nem fognak.

Amint nem kapott kegyelmet az egyébként nem különösebben lázadó szellemű Századvég sem: a legújabb száma nem jelenhetett meg, a benne lévő, már egy éve megrendelt tanulmányokat elvileg az internetről is levették, a gyakorlatban viszont mindenki azt olvassa, mert kering a világhálón a nyomdai példány .pdf-verziója, egyszóval olyan olvasott még sosem volt ez a szaklap, mint most, hogy betiltották. No, de miért tiltották be?

A HVG úgy értesült, hogy Bod Péter Ákos tanulmánya miatt, mely a „Bérek, profitok és járadékok harca – magyar szemmel” címet viseli. Maga a szerző is panaszolja, miszerint „Fél év után most visszakapta az írását egy levéllel, amelyben a szerkesztőség azt magyarázza, koncepcióváltás történt, az írást nem hozzák le. Vagyis gyakorlatilag visszadobták az írását: ilyen az elmúlt 25-30 évben nem nagyon történt.” (HVG)

Mindenesetre meglepő a történet, Bod Péter Ákos viszonylag kevés anarcho-szindikalista tanulmányt írt mostanáig, egészen pontosan egyet sem és ez sem az. Mindjárt belenézünk, de előbb lássuk a főszerkesztő levelét, melyet a lap betiltása alkalmából intézett a munkatársakhoz.

„Tisztelt Szerzőnk!

2018.09.17-én a Századvég folyóirat szerkesztősége megbeszélést folytatott Barthel-Rúzsa Zsolttal, a Századvég Alapítvány elnökével, aki tájékoztatott bennünket arról, hogy az Alapítvány a továbbiakban nem kíván velünk együtt dolgozni, és a folyóiratnak új profilt szán. Elnök úr a jövőre vonatkozó elképzeléseket nem fejtette ki, csak arra utalt, hogy a lap feladata a kormány irányvonalának támogatása lesz. Az új szerkesztőségről nincsenek információink.

Elkészült és a folyóirat weboldalán és facebook oldalán is hozzáférhető volt utolsó, 88. számunk, mely a Járadék hívószó köré szerveződött. Ez időközben eltávolításra került. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy a számban olyan tanulmányok is megjelentek, amelyek nem egyeztethetők össze az Alapítvány szellemiségével. Nem kaptunk tájékoztatást arról, hogy ennek a lapszámnak mi lesz a további sorsa. Hasonlóképpen bizonytalan a ’68 és a Mesterséges intelligencia hívószavak köré szerveződő, jelenleg szerkesztés alatt álló számok sorsa, és bizonyosan nem jelennek meg az Ellenzék/ellenállás, Szekfű, Kereszténydemokrácia, Demográfia, Jövőkép témákban tervezett számaink.

Mivel a szerkesztőség és az Alapítvány közötti munkakapcsolat azonnali hatállyal szűnt meg, így sajnálatos módon a beküldött illetve bekért kéziratok megjelentetéséről az egykori szerkesztőség már nem tud dönteni. A kéziratok sorsa felett természetesen Önök rendelkeznek, ugyanakkor a szerkesztőség nevében ezúton is elnézésüket kérem az okozott kellemetlenségekért, hiszen az előállt helyzet méltánytalansága Önöket érinti leginkább.” (Index)

Hát, ez bizony úgy hápog, mint egy betiltás, úgy repül, mint egy betiltás, úgy úszik, mint egy betiltás, mert betiltás és megszüntetés is. De hát miféle pokoli, luciferiánus eszmék voltak abban a tanulmányban, hogy mennykövekkel kell agyonzúzni még a lapot is, ahol nem jelent meg? (Munkahipotézisnek fogadjuk el, hogy ez a tanulmány verte ki a biztosítékot, és nem valamelyik másik, mondjuk a Szelényi-Mihályi írás). Kérem, én áttanulmányoztam, és van egy olyan érzésem, hogy a szerzője után én vagyok a harmadik ember, aki olvasta: az első a főszerkesztő kellett legyen, a második az, aki betiltotta, a harmadik meg én. Bár abban nem vagyok halálbiztos, hogy a második olvasta-e egyáltalán. Persze, mostanra, a tiltásnak köszönhetően már mindenki forgatja, de mikor tegnap nekiestem, még bizony harmadik lehettem a sorban.

No, akkor lássuk, mi ebben az a nagyon veszélyes? Tessenek megkapaszkodni: szinte semmi. Vannak benne enyhén, szelíden kormánykritikus gondolatok, például:

„De mi van akkor, ha a domináns szereplő állami versenykorlátozás révén jut járadékhoz? Ekkor hiába szeretne új versenyző belépni az extranyereséget adó piacra.”

vagy:

„A kizárólag közjót követő állam feltételezése azonban naivan ideális eset: a tényleges kormányzati viszonyok között sűrűn előfordul, hogy az állam (kormány, politikai vezetés) olyan szabályzást tart fent, amely mellett adott gazdasági szereplőknél rendszeres és tartós járadékjövedelem keletkezik. Ha egy tisztviselő részesül ebből a profittöbbletből (amely többlet, tehát ha nem keletkezne, és csupán normál profit maradna, attól még a gazdasági szereplő folytatná nyereséges tevékenységét), akkor más erkölcsi megítélés alá esik a helyzet: korrupcióról kell beszélnünk. A gazdasági szereplő részéről az ilyen helyzetre törekvés a járadékvadászat. Még súlyosabb az ügy, ha maga a kormányzat tudatosan teremti és tartja fent a járadékot eredményező helyzetet, majd közhatalmi eszközeivel saját céljaira elvonja az így előálló extraprofit nagy részét (rent extraction).”

De ennyiért nem, hogy betiltani nem érdemes valamit, még megsértődni sem illenék, ugyanis ezek tények. Magát a tanulmányt nem elemezném, megteszik majd helyettem mások, számosan, ezt annyian fogják megszakérteni, hogy hozzá képest Mao elnök három állandóan olvasott cikke vagy a Tízparancsolat elfeledett, akkád nyelvű, agyagtáblára vésett népdaltöredék lesz. Legyen elég a tartalomról annyi, hogy a szerző kimutatja, miszerint a munkabérek GDP-n belüli aránya monoton csökkenést mutat (nem csak nálunk, hanem a teljes térségünkben is) és míg az árak lassú, de növekvő tendenciát mutatnak, a befektetett egységnyi tőke profitrátája mégis növekszik. Ebből messzemenő következtetéseket lehet levonni, melyeket azonban még ő is csak részben von le, én meg egyáltalán nem fogom megtenni, éljenek meg a kollégák is valamiből.

Azonban hogy emiatt minek kellett a lapot is eltüntetni, az rejtély – marad az én megoldásom, vagyis hogy nem olvasta az sem, aki betiltotta.

Azért sok van, mi csodálatos.

Ha valaki azt mondta volna nekem tíz éve, hogy ötven éves fejjel Nepálban fogok jakot terelni a behavazott hágókon keresztül, vagy tőzsdeügynök leszek Hájderábádban, némi fenntartásokkal ugyan, de hittem volna neki, az élet ugyanis kiszámíthatatlan és tele van meglepetésekkel.

De ha azt mondta volna, hogy Bod Péter Ákos „ellenzékiség” miatt betiltott tanulmányát olvasom majd az éji homályban GDP-ről és profitrátákról, elküldtem volna az őt megillető éghajlatra és sűrűn emlegettem volna laza erkölcsű nénikéjét, aki köztudomásúan a sanghaji Bundon volt bártáncosnő és japán tiszteket szórakoztatott

Azt hiszem, ez volt a tegnapi napban, legalábbis számomra, a legmeglepőbb.

Szele Tamás

Kategóriák: Szervezetek

A Fidesz teljes átvette az uralmat az észak-amerikai magyar rádiók felett

2018, szeptember 25 - 14:07

Figyelemmel kísérem a kanadai rádiók magyar nyelvű adásait, mint Fairchild Vancouver, a RED 93.1 FM Vancouver vagy a Független Magyar Rádió Torontóban és az USA-beli Bocskai Rádió. Műsoraik értékelése alapján tapasztalom, hogy a Fidesz teljesen átvette az uralmat a magyar nemzetiségi adások felett és azokat a hazugságokat közli, ami belföldön ma már néhány kivétellel, csak a kormányhű véleményeket sugározza. Vagyis folytatódik az u.n. “szoclib” vélemények kiirtása ahogy az ma belföldön is érvényesül.

Orbán nem mondott igazat, amikor egy utóbbi parlamenti válaszában azt mondta, hogy ők nem korlátozzák a sajtó-és véleményszabadságot! Nézzük a tényeket (DigiTV)!

Jelenleg a Fidesz rendelkezésére áll 12 tv-csatorna + 5 Vajna-csatorna, az ellenzéknek maradt a RTL Klub + ennek 4 szórakoztató csatornája, de ez kereskedelmi csatorna, aminek lenyúlásáról Orbán még nem mondott le. Az ATV, amely a legjelentősebb ellenzéki csatorna volt ,Németh Sándor kormányhű hitszónok fiának a kezében van… Az Euronews magyar nyelvű adását másfél évvel ezelőtt a szolgáltatók “önként és dalolva” levették a kínálatukból ,amit a hazai ellenzék észre sem vett! Ennyi csatorna maradt az ellenzéknek! A Klubrádiót Orbán meg akarta szüntetni (pl. frekvencia- megvonással), de az erős nemzetközi tiltakozás hatására erről egyelőre lemondott… A Klubrádió lefedettsége kis területre terjed ki…

A napilapok közül a Népszava maradt az ellenzéknek, lenyúlták a Magyar Hírlapot, a Magyar Nemzetet, kiirtották a Népszabadságot, valamennyi megyei napilap (19 megye + Budapest) a Fidesz irányítása alatt áll. A hetilapok közül most nyomult be a 168 órába a kormány, a Szombat című izraelita lap is jobbra nyitott. Jelenleg a Vasárnapi Hírek az egyetlen ellenzéki hetilap!

Érdemes lenne a tisztelt “jobboldali” kanadai magyaroknak laptopjukon megnézni Gyurcsány Ferenc (DK),Szabó Tímea (Párbeszéd), Szél Bernadett (független), Gyöngyösi Márton(Jobbik) és Tóth Bertalan (MSZP) hétfői parlamenti felszólalását, hogy kezdjenek tisztába jönni az ország valóságos, sanyarú helyzetével!

Vuics Tibor

Kategóriák: Szervezetek

Önéletrajz a jelenből — Önkormányzati választás

2018, szeptember 24 - 14:41

Mottó: „Ha abszolút toleránsak vagyunk, még az intoleránsak iránt is, és támadásaikkal szemben nem védjük meg a toleráns társadalmat, akkor a toleránsak meg fognak semmisülni, s velük együtt a tolerancia is” (Karl Popper)

 

Kedves Feri!

Megtisztelő felkérés. Végig gondoltam. Remélem, hogy nem a jóra való restség bűnét követem el, amikor azt írom, hogy nem.

Természetesen fontosnak tartom az önkormányzati választást, ám nem azért, mert megnyerhető, hanem azért, mert a biztos vesztesek nyugalmával megáldottként alkalmunk lenne tiszta és őszinte gondolatokat közzétenni. Nem kellene manipulálni, taktikázgatni, számítgatást végezni, hogy melyik körzetben ki és hogy.

Alkalmunk lenne tiszta értékeket közvetíteni.

Szükség lenne egy értékek mentén kialakított összefogásra, és nem Sopronért, mert ma már nem „Csak Sopron számít”, ennél sokkal többről van szó, még csak nem is Magyarországról vagy Európáról. Magyarország, az ötszáz milliós unió hátsó felén lévő piros pötty. Viszket, de elmúlik, elmúlása pedig Európa számára alig észrevehető megkönnyebbülés lesz. Magyarországnál pedig -nekem- az itt élő emberek fontosabbak. Nem küldeném millióikat halába a hazáért, MINT TETTÉK „NAGY FORMÁTUMÚ” ELŐDEINK. Természetesen nem azért fontosak nekem, mert jót akarok tenni velük, hiszen Ők tudják, hogy mi a jó nekik, és Ők tudják megtenni magukért, és nem én, és helyettük nem tehetik meg a hitetők; a hazámat kifosztó, önmagukat kiválasztottá tevő, demokráciát pusztítók hazug szava.

Fontosak, mert én is ők vagyok. Közéjük tartozom.

Öt éve százezren álltunk az egyetemi rakparton, és kórusban kiabáltuk: „Összefogást! Összefogást! Ha akkor egy nagy formátumú politikus áll a pódiumon, felhívja a pártok ott lévő képviselőit, és egymásba öltött kezeiket magasba emelik, és a belőlünk kitörő hurrá úgy söpört volna végig a hazán, mint nyári zápor a kiszáradt mezőn. Politikusunkat, azonban kötötte a pártfegyelem, nyuszisága miatt az emelkedett pillanat lehetősége szállt el. Akkor gondoltam, hogy elhívom egy gulyásra a demokratikus pártok soproni vezetőit, ha országosan nem megy, talán majd helyben. (Egy kivételével eljöttek, és szerencséjük volt; a gulyást nem sóztam el.)

(Fotó: Szukits Rezső)

Örülök, hogy eszetekbe jutottam, de most nem hívom össze a demokratikus pártok helyi vezetőit.

Ma másként látom a helyzetet, ma egy nagy formátumú politikus hívására a demokratikus pártok vezetői hiába emelnék magasba egymásba öltött kezeiket, elmaradna a hurrá nem lenne hazát tisztára mosó zápor. Csendesen mosolyognék, és ürülnék, ha gúny nem látszana az arcomon.

Természetesen nem mondhatunk le a pártokról, és a párton kívüliség nem rang, nem pártok felettiség.

Szükségünk van rájuk, akár az óvodás gyerekekre. Pártok nélkül nincs demokrácia, gyerekek nélkül nincs jövő, ám fel kell nőniük a feladatra. Pártoknak és ovisoknak egyaránt. Addig figyelniük kell ránk, csak tőlünk tanulhatják meg, hogy mi a jó és mi a rossz. Mi teremtettük őket. Mi demokraták vagyunk a demokratikus pártok szülői, tőlünk tudhatják meg, hogy mi a jó és mi a rossz, ha hallgatunk, és csodavárókként nézzük őket, elbukunk. Nem ők, mi.

Mi a teendő? Kérdezem szabadon, az után a Lenin után, aki Putyint követve ma már csak a második. Sorvezetőnek jó a Sargentini-jelentés, de méltánytalanul kevés. Sargentini ismeri és védi az európai normákat, de nem ismeri mindennapos gondjaink, talán tud az útszélre rakott szaros pelenkáról is, de semmit sem a szelektív hulladékgyűjtők körüli szemétről, a kórházi ágyhoz kötözött haldoklóról, a közterületen élő, közterületről kitiltott hajléktalanról, és általában a mi mindennapi szégyeneinkről. Jelentése demokráciánk hanyatlását írja le felülnézetből, nekünk ugyanezt kell tennünk alulnézetből.

A demokrácia hanyatlása alulnézetből az a hanyatlás, ami rólunk szól. Erről kellene beszélni őszintén és nyersen, kertelés nélkül, ehhez az őszinte beszédhez kellene keresni embert és embereket, és melléjük állni és melléjük állítani a pártokat.

Kedves Feri! Szálljunk le a magas lóról, és ÜLJÜNK VISSZA RÁ, de már ne fordítva, szerkesszünk programot, tűzzünk ki célokat, és keressük azokat, akik hozzáteszik tudásukat és akik egyetértenek velük.

Ebben az együtt gondolkodásban szívesen tartanék Veletek.

Üdvözlettel: Rezső

Sopron, 2018. szeptember 22.

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

70 ezer otthon van áram nélkül — Tippek ottawaiaknak…

2018, szeptember 23 - 18:07

Vasárnap délben, két nappal a pénteki tornádó után, körülbelül 70 ezer otthon van áram nélkül Ottawában, elsősorban a belvárostól nyugatra. A Merivale-i elektromos transzformer állomás lényegében megsemmisült, ezért még napokig áram nélkül maradhatnak sok tízezren. Ma reggel segítettem egy barátnak a város legsúlyosabban érintett kerületében – Nepean-ban – és még közlekedni is nehéz, hiszen a közlekedési lámpák nem működnek (mindig négy irányú stop-ként kell kezelni az ilyen kereszteződéseket).

(Dunrobin község nyugat Ottawában megsemmisült.)

A következő tippeket osztjuk meg azokkal az olvasókkal, akiknél még mindig nem jött vissza az áram.

  • Ottawa Városháza nyitva tart mindazok számára, akik mobiltelefonjaikat szeretnék feltölteni. Továbbá az önkormányzat jelzi, hogy a Minto Recreation Complex-ben (3500 Cambrian Road) és a Jim Durrell Recreation Centre-ben (1265 Walkley Road) lehet fürödni, tisztálkodni illetve mobilkészülékeket feltölteni.
  • Amennyiben van árama, vagy visszajött Önnél a villany, igyekezzen takaréson használni elektromos készülékeket otthonában, mert az Ottawa Hydro szerint az eletromos hálózat instabil.
  • A GoodLife Fitness tornatermek mindenkit szivesen fogadnak, akik fürödni, illetve telefont feltölteni szeretnének.
  • A Brookstreet Hotel (525 Legget Dr, Kanata) az érintett családokat és kiskorúakat egy játékokkal felszerelt teremmel várja.
  • A Bronson Avenue-n lévő McDonald’s-ban százak sorakoznak, ha lehet kerülje. Az étteremlánc extra alkalmazottakat próbál szerezni.
  • A Drummond’s Gas (Bronson Avenue-n) nyitva van és itt bezin még kapható. Nyugat-Ottawában a legtöbb bezinkút zárva van, keleten pedig több helyen kifogytak bezinből. Benzin még a Terry Fox and Campeau környékén kapható, az Petro-Canadaban és az Essoban.
  • A bevásárlóközpontok közül nyitva van a:
    • Bayshore
    • Rideau Centre
    • Billings Bridge
    • St. Laurent
  • Az önkormányzat könyvtárai zárva vannak.
  • Élelmiszert a belvárosban, illetve az érintett nyugati-déli részeket itt lehet vásárolni:
    • Real Canadian Superstore Westboro
    • Loblaws (Centrum — Kanata Lakes)
    • Sobeys (Metcalfe Street)
    • Loblaws és Walmart (South Keys)
    • Loblaws (Isabella)
  • Propán, generátor, gyufa, viztartály és száraz élelmiszer a Cabela’s vadászati boltban kapható (3065 Palladium Dr.)
  • Zárva van az összes Farm Boy szupermarket nyugat-Ottawában.
  • A River Ward lakosság számára élelmiszert osztanak a Hunt Club Riverside Community Centre-ben (3320 Paul Anka Dr.)
  • A város egy úgynevezett “welcome centre” krizisközpontot hoz létre a lakosság számára ma a Knoxdale-Merivale wardban. A Hunt Club-Riverside városrész lakosságának a Canterbury Recreation Complex-ben működik krizisközpont (2185 Arch St.)
  • Az áram fokozatosan jön vissza szombaton az Ottawai Kórház Civic kampuszán
  • Az ottawai repülőtér már üzemel, de a legtöbb étterem és üzlet zárva tart.

(Greenbank / Hunt Club)

Kategóriák: Szervezetek

Elvesztettem a türelmemet és a reményemet egyszerre…

2018, szeptember 23 - 16:54

Kedves Világ!

Nem tudom, hogy hogyan mondjam ezt el neked, de attól tartok, hogy múlt vasárnap vesztettem el a türelmemet és a reményemet, egyszerre.

A választás utáni nagy tüntetés óta múlt vasárnap mentem először tüntetni. Tartoztam ezzel. De az egész dolog nevetséges volt. Lehettünk talán hat-nyolcezren, és az egész Bem teret megtöltöttük. Azonban a szervezők nem bíztak még ennyi résztvevőben sem, ezért úgy állították fel szinpadot, úgy tervezték meg a hangosítást, (ha ugyan azt hangosításnak lehet hívni), hogy legfeljebb a megjelentek egy ötöde hallhatta a beszélőt. A többiek ”hangot!”! követeltek.

Az első szónok Mellár Tamás volt, alig értettem néhány szavát. Körülöttem méltatlankodó kiabálás ment egyfolytában:”nem halljuk!” Ekkor döntöttem úgy, hogy hazajövök. Ennyi tehetségtelenség láttán attól tartottam – vagy talán kívántam is – hogy mindjárt kitör a lázadás az ellenzék ellen. Nem lepett volna meg.

Ezek akarnak kormányozni? Akik a saját tüntetésüket sem képesek megszervezni? Példátlan ostobaság és hübrisz! Azt hiszem, hogy megkérem orbánviktorminiszterelnökurat, hogy ugyan morzsolja már el ezt a tehetségetlen, zavarosfejű, lehetetlen bandát, hadd legyen egy kis nyugtunk végre!

Kerekes Sándor

Kategóriák: Szervezetek

Tornádó pusztított Kanada fővárosában

2018, szeptember 22 - 16:31

Dunrobin, a kanadai főváros egyik nyugati elővárosa úgy fest ma reggel mint egy háborús zóna, úgy szintén az Outaouais folyó északi oldalán lévő Gatineau város egyes részei. Péntek délután éppen az irodámban kávéztam ottawai önkormányzati képviselőmmel, Mathieu Fleury-vel amikor mindkettőnk mobiltelefonja folyamatosan csengett a kanadai nemzeti riasztórendszer megtéveszthetetlen hangjától. Amikor bármilyen potenciálian életveszélyes helyzet alakul ki, mindazok akik az érintett térségben élnek mobiltelefonon, rádión és televízión is riasztva vannak. Ilyenkor a riasztás az adott rádióprogramot vagy televíziós műsort is félbeszakítja. Ottawa belvárosában voltunk, ahol leginkább a vad szélre, a hirtelenül sötétbe borult égre és a zuhogó esőre figyeltünk fel, illetve arra, hogy rövid ideig elment az áram.

A tornádóknál viszont tudni kell, hogy miközben egy utca szinte teljesen sértetlen marad, egy sarokkal odébb viszont elképesztő lehet a pusztítás. A jelenlegi információink szerint legalább két tornádó csapott le a térségben pénteken késő délután, illetve kora este. Az egyik Ottawa északnyugati peremén, 33 kilométerre a belvárostól, Dunrobin községben. Itt több tucatnyi családi ház, illetve üzlet semmisült meg.

“Éppen nézem azt a helyet, ahol közvetlen szomszédom háza állt és most úgy fest, mintha ott soha nem is lett volna semmilyen otthon”–nyilatkozta Judi Varga-Toth. Az ő háza az egész utcában az egyetlen, amely még áll — tette hozzá Varga-Toth, aki egyébként önkormányzati képviselőjelölt a térségben.

(Súlyos károk keletkeztek Dunrobinban pénteken, nyugat-Ottawa egyik elővárosában. Fotó: Nicole Novotny)

(Dunrobin a pénteki tornádó után. Fotó: Nicole Novotny)

(Az ottawai Green Bank Road, a tornádó után. Fotó: @Marsbarpants/Twitter)

A jelenlegi becslés szerint egy EF-2-es tornádó csapott le a nemzeti főváros térségében, amely annyit jelent, hogy a tartósan fújó szelek 179 és 218 kilométer közöttiek lehettek. Utoljára 1998-ban okozott ekkora károkat egy vihar (akkor éppen a hírhedt jég vihar) Kanada fővárosában. A dunrobiniak számára krízisközpontot nyitott a Vörös Kereszt a West Carleton Középiskolában (West Carleton High School), a helyi kultúrházban pedig menedéket adnak annak a több mint harminc családnak, akiknek otthona teljesen megsemmisült.

A helyzet Gatineau-ban, az ottawai (Outaouais) folyó québeci oldalán is kritikus volt. Gatineau pusztán 3 kilométerre fekszik Ottawa belvárosától és itt csapott le a második tornádó pénteken.

(Egy lakóház Gatineau-ban, a tornádó után. Fotó: Vincent-Carl Leriche)

(Súlyos károk Gatineau-ban, a pénteki tornádó után. Fotó: Vincent-Carl Leriche)

(Egy Gatineau-i utca a tornádó után. Fotó: Vincent-Carl Leriche)

Gatineauban a legsúlyosabb károk a Mont-Bleu körzetben keletkeztek. Gatineau önkormányza arra kéri a helyieket, hogy ne menjenek vissza otthonaikba, amig a város nem vizsgálja meg a sérült struktúrák biztonságát. Ideiglenes menedékhelyet nyitott a város a Cégep de l’Outaouais főiskolán.

(Gatineau önkormányzata a Twitteren jelzi az evakuált zónát és kéri az érintett lakosságot, hogy ne menjenek még haza.)

Szombat reggel Ottawában és Gatineauban együttesen 150 ezer otthon van még mindig áram nélkül. Ottawában ez a szám e cikk írásakor 119 ezer. Az áramszünet leginkább a város nyugati felét érinti, elsősorban a következő körzeteket: Knoxdale-Merivale, Barrhaven, Gloucester-South, Nepean, Somerset, Kitchissippi.

Jim Watson, Ottawa polgármestere szombat reggel bejelentette: ideiglenesen felfüggeszti választási kampányát és erre szólította fel valamennyi jelöltet. Október 22-én kerül sor polgármesteri és önkormányzati választásokra.

(Jim Watson, Ottawa polgármester a Twitteren kommunikál a lakossággal. Itt jelzi, hogy hol lehet benzint vásárolni, megköszöni a dunrobiniak összefogását és jelzi, hogy felfüggesztette kampányát.)

Az áramkimaradások miatt több tucat benzinkút zárva van. Ottawa tömegközlekedési vállalata, az OC Transpo pedig szombat reggel jelezte, hogy nem indul az O-Train nevű elővárosi vonat. Összesen nyolcvan áramoszlop dölt le a tornádó miatt. Harminc felett a sérültek száma.

A pénteki tornádó több szempontból is figyelmeztetés volt mindannyiunk számára: egyre gyakrabban fordul elő szélsőséges, ebben a térségben szokatlan időjárás, amire ha nem is lehet mindig felkészülni, tudni kell az adott helyzetet biztonságosan kezelni, amennyire csak lehet. Ezen kívül pedig mindig komolyan kell venni az AlertReady rendszer riasztásait–akár rádión, televízión vagy mobiltelefonjainkon. Nem túlzás azt mondani, hogy életet menthet.

Kategóriák: Szervezetek

Kanadai kisnyugdíjasok Bayer Zsolt blogján

2018, szeptember 21 - 18:11

Bede-Fazekas Zsolt úgy döntött, hogy Bayer Zsolt fideszes publicista blogján–a nyomdafestéket nem tűrő, nyiltan rasszista közírónak intézett levél formájában–ír terjedelmes bírálatot a kanadai nyugdíjrendszerről. Bayer rendszeresen ír olyan stílusú és tartalmú cikkeket, illetve tesz hasonlóan nyomdafestéket nem tűrő kijekentéseket, amelyek kanadai lapokban egyszerűen nem jelenhetnének meg. Talán még emlékeznek 2006-os kijelentésére, amely így szólt: “Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.” 2013-ban ezt a kiegészítést írta: “A cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak…”

Amikor ilyen szöveget olvasok, hálás vagyok a sorsnak azért, hogy Kanadában születtem. Akkor is, ha egy igencsak keserves képet fest Bede Fazekas Zsolt a kanadai kisnyugdíjasokról. A kép azonban több szempontból torz és hamis. Mint, ahogy azt a magyar rendszerpártiaktól megszokhattuk, Bayer Zsolt blogján nem lehet hozzászólást írni a bejegyzések alá, de őszintén szólva nem is szívesen irnék oda. Ezért nyújtok  választ a KMH hasábjain.

Tény, hogy Kanadában is vannak kisnyugdíjasok és szerény körülmények között élnek. Ezt nem tankönyből tudom, hanem családi tapasztalatból. Amiután nagyapám a hetvenes években fiatalon meghalt, nagymamám egyedül, szerény nyugdíjából tartotta fenn a családi házat Lavalban, Montreál északi elővárosában több mint 35 éven keresztül. Kisnyugdíjas volt és évekig festményeivel keresett egy kis extra pénzt és az által is, hogy a nyolcvanas éveken mielőtt iskolás korú lettem, sok időt töltöttem vele, vigyázott rám, miközben szüleim dolgoztak. Ruhát magának alig vásárolt, sokkal inkább saját maga varrt. Fodrászhoz nem járt, utazásról szó sem lehetett, nem volt kocsija, étterembe pedig nagyon ritkán ment, kizárólag velünk –évente néhányszor — különleges alkalmakkor. Inkább ő készített nekünk vasárnapi ebédet és ehhez még akkor is ragaszkodott amikor már elmúlt 85 éves. A téli hónapokban a fűtésre horribilis összegek mentek el és a korai hatvanas években épült bungalow fenntartása, karbantartása sem volt mindig könnyű. De valahogy sikerült. Talán úgy, hogy az egyetlen luxus az a kábel tévé volt és pár magazin előfizetés.

De nézzük, hogy Bede Fazekas Zsolt torontói rádiós és könyvesbolt tulajdonos mit ír a kanadai nyugdíjakról Bayer oldalán.

“Szia Zsolt!

Ne haragudj, hogy megint az idődet rabolom, de miközben néztem a tegnapi parlamenti vitát, eszembe jutott valami. Éppen a miniszterelnököt hazaárulózták (ha jól emlékszem a Párbeszéd képviselője) az égvilágon mindenért, többek közt a magyar nyugdíjasok “rettenetes” helyzete miatt. A hazaárulózás pontjai egyenként is megérnének egy misét, de azért a nyugdíjaknál akadtam el, mert éppen aznap reggel mesélte feleségem, hogy tán két napja, hosszan beszélgetett egy kedves barátunkkal, aki elmondta mennyi a kanadai nyugdíja (…) A balos civilek azt gondolják itt kolbászból van a kerítés, a balos megmondóembereknek meg egy liberális paradicsom vagyunk; amire lehet jó példaként hivatkozni. Csak hát a hivatkozási pontok többnyire nem fedik a valóságot. (…)

Azt tudom, hogy a kanadai nyugdíj nagyon szar.

De, még ennek tudatában  is meglepődtem mikor feleségem elmesélte, hogy barátaink, egy tervezőmérnök házaspár 1500 kanadai dollár nyugdíjat kap havonta. Ketten együtt!

Ez a mai árfolyamon kb. 320ezer forint. Ha ezt elosztjuk kettővel, akkor 160ezer forint/koponya! 

Persze, hazudnék ha azt mondanám, hogy mindenkinek ilyen szar a nyugdíja, de ha odahaza szabad hivatkozni pl. a zenészek rendkívül alacsony nyugdíjára (aminek nem Orbán az oka), akkor szerintem itt is el lehet csodálkozni, hogy egy mérnök ember, ha csak az állami nyugdíját vesszük alapul, elég szar helyzetbe tud kerülni élete alkonyán. 

Ez a két ember speciel, mindig szabadúszóként dolgozott, magyarán saját kis vállalkozásuk volt. (…)

Győrben élő édesapám nyugdíja, az utolsó emeléssel meghaladta a 200ezer forintot! A Magyar Vagon és Gépgyárban dolgozott. Nem Horváth Edének hívják, tehát nem volt vezérigazgató, de még csak mérnök sem, sőt szakmunkás sem. Szivattyúkezelő, betanított munkás volt! Na, nem ürüléket szivattyúzott, hanem a Rába motorok gyártásánál, a próbajáratáshoz szükséges sok-sok hűtővíz biztosítása volt a szivattyúkezelők feladata.

Mérnök barátunk kanadai nyugdíja tehát 150ezer forint, szemben a magyarországi apám 200ezer forintjával! (…)

Természetesen, badarság lenne általánosítani, de érdemes azon elgondolkozni, hogy ha a 90 éves apám 200ezer+ forintos havi állami nyugdíja több mint a kanadai mérnök barátunk állami nyugdíja, akkor miért is hazaárulózzák le a hazai nyugdíjhelyzet miatt a miniszterelnököt.

Persze, mondjuk a 40ezer forintos (kb. 200 dolláros) nyugdíj tényleg vicc, de ha arányaiban nézzük, akkor Kanadában semmivel sem ér többet a 4-500 dolláros nyugdíj. És, nagyon sok ilyen van! Ez egy nagyon nehéz téma, amit a szerencsétlen ellenzék próbál meglovagolni. Gondoltam, hadd legyen a kezedben pár adat, ha árnyalni kell az őrjöngésüket.”

Én is szeretném árnyalni a helyzetet, illetve kijavítani Bede Fazekos Zsolt tévedéseit. Nincs “nagyon sok” olyan kanadai aki 400-500 dolláros nyugdíjból él. Már csak azért sincs, mert 65 fölött az alanyi jogon járó Old Age Security (OAS) 2018-ban $586.66/hó. Ha egy nyugdíjas valaha is dolgozott bejelentve (bármennyi ideig), akkor ehhez a nyugdíjhoz jön még a Canada Pension Plan (CPP), vagy Québecben a Régie des rentes du Québec (RRQ). A legmagasabb havi CPP nyugdíj 2018-ban $1,134.17, de ez nyilván attól függ, hogy mennyit keresett az illető amikor még dolgozott, tehát mennyit fizetett be munkaadóján keresztül a CPP nyugdíj alapba. Az átlag havi CPP nyugdíj 2018-ban $640/hó.

Az átlag CPP és az OAS együttesen sem sok. Ugyanakkor Bede Fazekas Zsolt nem tesz említést a Guaranteed Income Supplement-ről, amely a kisnyugdíjasok havi összegét emeli. Ennek maximum összege $891.18/hó és ez azokra vonatkozik leginkább, akik nem kapnak CPP-t, mert nem volt soha bejelentett munkájuk, illetve kisvállalkozók voltak és nem, vagy alig fizettek be a rendszerbe.

Ha egy nyugdíjasnak nincsen egyéb jövedelme (például befektetésből származó kamat vagy egy eladott ház, illetve ingatlan utáni nyeresség, illetve egy cégtől vagy állami intézménytől magánnyugdíj), akkor a teljes, államilag fizetett “kisnyugdíj” $1.200 és $1.400 körül mozog. Ez kétségkívül egy nagyon szerény összeg és lakást bérelni ebből nem csak Torontóban, de még Ottawában is nehéz. Azonban mégsem igaz, ahogy Bede Fazekas írja, hogy nagyon sokan élnek 400-500 dollárból. Azt viszont érdemes megkérdezni: Magyarországon mennyi az alanyi jogon járó öregkori nyugdíj?

De nyugdíj ide. vagy oda, azt végképp nem értem, hogy egy olyan magyar aki immár 30 éve él Kanadában, egy civilizált társadalomban, miért vágyik arra, hogy Bayer Zsolttal társalogjon, akár kanadai nyugdíjról, akár másról…

Kategóriák: Szervezetek

Elégtétel

2018, szeptember 21 - 13:55

Lábánál fogva lóg a Köztársaság téren Újhelyi István, az MSZP Európai Parlamenti képviselője. Szerencsére csak bábu formájában, de a látvány így is gyomorforgató.  

Orbán Viktor a választások előtt azzal fenyegetőzött, hogy elégtételt fognak venni azokon, akik velük szemben állnak. Nem sokkal ezután a fideszes sajtó meg is kezdte a listázásokat.

Tóth Bertalan, az MSZP elnök-frakcióvezetője szerint mára a Fidesz gyűlöletpolitikája arra szintre jutott, hogy szélsőjobbos támogatói már nyíltan fenyegetnek akasztással egy ellenzéki képviselőt. Az MSZP EP-képviselőjét sorozatos, életveszélyes fenyegetések érik, ami csütörtökön este érte el a legalját, amikor egy, Ujhelyi István arcképével leragasztott bábut fejjel lefelé felakasztottak egy fára.

Ezt a cselekményt egy olyan szélsőjobbos csoport vállalta magára, amely nyíltan kiáll Orbán Viktor mellett.

Az MSZP elnöke ezt követően arról ír, hogy a párt elnöksége egy emberként állt ki a megfenyegetett Ujhelyi István mellett. Hozzáteszi: az MSZP elítéli az erőszak és erőszakra felhívó cselekmények minden formáját, “legyen szó akár akasztófáról akár hordóról, és ezt várjuk el minden politikustól és párttól, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki.”

A pártelnöki szöveg utolsó mondatát nehéz másképp értelmezni, minthogy a szocialisták a Demokratikus Koalíciónak is üzentek. A DK által meghirdettetett utcai tüntetések első napján ugyanis – belgrádi mintára- egy Orbán Viktor fényképével díszített üres műanyagordót lehetett bottal ütögetni.

Kenderessy Milán

Kategóriák: Szervezetek

Szijjártó a troll

2018, szeptember 20 - 16:38

Az Európai Parlament alapvetően kiosztott egy taslit a magyar kormánynak. Ezt lehet szépíteni, illetve mesedélutánokon enyhíteni. De alapvetően megszavazták a magyar kormányt elítélő Sargentini-jelentést. Ehhez képest a lakosság békés dagonyában ücsörög, és békésen viseli, hogy a regnáló hatalom hülyének nézi. Mert mi mást is tenne? A recept bevált, tehát alkalmazza.

Az egyik pontja a kommunikációs cunaminak az, hogy egy hosszabb, talán megszeppenésnek is feltüntethető szünet után elindították annak a vitáját, hogy a lehetséges ötből három pofon küldte-e a padlóra, vagy a negyediket is rámérték-e az Orbán-kormányra. Mert azon polemizálni, hogy az említett jelentést a tartózkodókat figyelembe-véve vagy azt kihagyva szavazták-e meg, aligha más jellegű vita. Nem a jelentés tényeit, megállapítását cáfolja, hanem a politikai következmények mértékén rugózik. Egyébként a kormány propagandája még ebben is ellentmondásosnak tűnik. Az egyik pillanatban el sem fogadják a szavazás végeredményét, míg a másikban a szerintük meg sem történt szavazást akarják megtámadni az Európai Bíróságon. Úgyhogy Orbán szerint nem is kaptak taslit, de azért feljelentik a verekedőt. Egy vidámabbra részegedett kocsmaközönség ennél kevesebbre harsány közröhejjel reagálna. Valószínűleg. A politikusok azonban talán munkaköri kötelességből morózusak. Nem röhögik körbe Orbánt.

Talán Szijjártó Pétert sem. Pedig Orbán egykori csicskása igazán minden t megtesz a nagyérdemű szórakoztatása érdekében. Közben kicsit kamuzik is. De ez nála valószínűleg munkaköri kötelesség. Most minden esetre beleállt. A politikai szószékbe. Tudom, arra inkább ráállni szoktak. Mint a hordóra. A mintacsicska meg is tette. A maga hordószónoklatát az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az ülésén. Kijelentette, illetve inkább bejelentette, hogy „egyes tisztségviselők nemrég képtelenségeket állítottak Magyarországról, és ezek nem voltak mások, mint hazugságok”. No jó. De cáfolta a kormánypropaganda a Sargentini-jelentés hetven-valahány pontját? Noha valószínűleg meg lehetett volna tenni. Akár írásban is összerakva a manipulálatlan jelentésben leírtakat, és annak tételes, bárki által ellenőrizhető adatokkal alátámasztott cáfolatát. Az uniós kommunikáció azonban nem ettől hangos. Így aztán a kormány, egykor a forint bedöntésében is jeleskedő, külügyminisztere nagyjából olyan teljesítményt produkált, mint az internetes fórumok fizetett trolljai.

Azok, akik abban a pillanatban elkezdenek másról beszélni, személyeskedni, amint tények felsorolását kéri tőlük valaki. Amikor nem fogadja el valaki vitának azt, hogy szerintük Orbán szent, igazmondó, és csalhatatlan. Amiből következik, hogy a normális magyar ember Orbán fenekét nyalja, és a szavain csügg. Pókháló helyett. Mert az utóbbi a fejében van. A trollnak. Meg a magyar külügyérnek. Dúsan elfedve a valóságot, ami egy pillanatig nem hagyja magát zavartatni. Ahogy Szijjártó sem a valóságtól. Mert azt mondta ez a bátor ember, hogy „a magyarok véleményét mi képviseljük, hiszen mi nyertük a választásokat”. Amiből legfeljebb az következik, hogy Szijjártó troll-üzemmódba kapcsolva kifejtette: csak az a magyar, aki rájuk szavazott. Mert egyébként a többség, mint tudjuk, és bármikor ellenőrizhetjük: nem a Fideszre szavazott. Valójában az ellenzék megosztottsága segítette a hatalomba a Fideszt és nem a többségi szavazatok.

Miközben elég sokan otthon maradtak. Azaz tartózkodtak. Ha azt a logikát követjük, amit Orbán a Sargentini-jelentés kapcsán, akkor a szavazáskor otthon tartózkodók szavazata is beleszámítana a végeredménybe. Ebben az esetben, a teljes szavazásra jogosultak halmaza alapján kellene számítani a Fidesz szavazáskori támogatottságát. Ami alapján igencsak a lakosság kisebbsége juttatta ilyen mértékű hatalomhoz. Különösen úgy, hogy a határon kívüli szavazatok kapcsán a nyugati munkavállaló láthatóan kevesebb ajnározást kapott, mint a környékbeliek. Holott az előbbiek tudhatóan milliárdokat utalnak haza, míg az utóbbiak tudhatóan milliárdokba kerülnek az államnak a különböző támogatási csatornákon keresztül.

A jelenleg is hullámokat vető gazdasági exodus fényében különösen érdekes Szijjártó azon kijelentése, miszerint a „magyarok országa boldog, és büszke az ezeréves történelmére, a keresztény kultúrájára és hagyományaira”. Mármint a boldogsági rész. Tekintve, hogy tíz-, illetve százezrek a lábukkal szavaznak az ellenkezőjére.

Kategóriák: Szervezetek

Kánon – magyarul: kulturkampf

2018, szeptember 19 - 17:11

Esti Kornél ellenségesen méregette a zongora kottatartóján árválkodó rongyosra lapozott agyonjátszott partitúra fedőlapját rajta a szerző neve Soros György na ebből se’ játszhatunk többet

(grafika: Ernesto Vladimír)

de akkor mit egy jobbilliberális kánont kérdezte bizonytalanul a zenekar hátulütője a Csend Zenekar egyemberként fordult feléje az milyen mióta a központi bizottság állásfoglalása nyilvánosságra került fel kell venni a harcot a popzenében uralkodó balliberális diktatúra ellen [„Balázs! Alaktalan alakok szavaira reflektálsz?!”] a zenészek csak egyvalamiben lehettek biztosak ha nem tudják jólhallhatóan bizonyítani antiballiberalizmusukat nem lesz gázsi sokan közülük tévedhetetlen biztonsággal találták el a domináns [2rule] hangnemet volt aki nem először a történelmi változások kakofóniájában de a többség az egységes zenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztos karmesteri pálcáját leste [Egy másik karmester: “I conduct orchestras all over the world, and I know that only if we work together can we have harmony.”] vállaljuk fel bátran a konzervatív értékeket(sic!) játsszunk mindent Hisz(I mean: belief)-dúrban ott jó sok kereszt az előjegyzés lelkesedett a bőgős hogy a fekete billentyűk elvegyék a fehérek munkáját horgadt fel a zongorista tán még az asszonyaikat is megerőszakolják de ezt ő maga is túlzásnak érezte és szerinted az ítészek között kinek van abszolúthallása és rúgjuk ki a zenekarból a gyermekteleneket [egy karnagy kiérdemelte, hogy őt név szerint: Hoppál Péter!] pengessünk hazafias húrokat a gitáros tanácstalanul forgatta hangszerét de melyik lehet az a D vagy az Á neked csak hazafias húrok maradtak a többi el(meg)pattant amelyik még nem az is tervezi [Strjanyin elvtárs, a Kommunista Párt szervező funkcionáriusa, aki a kujbisevi járás Besszonovszkij kerületének a Gigász nevű kolhozáról ismert Besszonovka falujában született, 1932-ben elhatározta, hogy készít 23 húrú elektromos gitárt. Anyagi támogatásért fordult helyi feletteséhez, Voszkobojnyikov elvtárshoz, Voszkobojnyikov elvtárs azonban nem merte a döntést meghozni, tovább küldte a kérvényt a Krupszkajáról elnevezett kultúrháznak. Az ottani vezetés sem tudott mit kezdeni a kérvénnyel, még feljebb küldték. Ez így ment majdnem két évig. Intézmények és hivatalok hada foglalkozott a kéréssel, végül sohasem született döntés és Strjanyin elvtárs sohasem kapta meg az 500 rubeljét.] a hippis gitár helyett citerázzunk a dzsesszes szaxofon helyett fújhatnánk a tárogatót forduljunk a NERvous Pataki Attila ufóihoz és fénylényeihez [Magyar Égre Magyar Ufót!] kérjük segítségüket a hangszerelésben talán még nem késő iratkozzunk be Póka Egon zeneiskolájába ááá úgysem vennének fel bennünket a kontrapunkt meg olyasmi mint a fékek és ellensúlyok a több szólam is afféle liberális cucc játsszuk inkább mindannyian ugyanazt jó hangosan szép egysíkúan unisono főleg pentaton skálát [Kliment Klivka, a szovjet zenei etnográfia egyik megteremtője 1932-ben azt hallotta, hogy a bécsi egyetemen tanító Nyikolaj Trubeckoj (1920-ban hagyta el Oroszországot) könyvében azt írta: Nyugat-Európában nem létezik a pentaton skála. Klivka ennek akart utánajárni, de mivel a könyv nem volt elérhető a szovjet könyvtárakban, néhány napra kölcsönkért egyet filológus barátaitól. A barátokat hamarosan letartóztatták, és orosz nacionalista szervezkedés vádjával elítélték. Klivkát három év szibériai kényszermunkára ítélték.] vigyázni a ritmussal még a végén már-már asszimilálódott idegen elemek keverednek az előadásunkba Mars-tempó egy-két egy-két jobb-bal jobb-bal nehogy véletlenül ütemet tévesszen valaki vagy a hazaárulók kettő-négyet tapsolhassanak a 2/4 meg a 4/4 helyett próbálkozzunk 2/3-ban [tartózkodás nincs!] az énekes mély hangon lalázzon nincs az a szöveg ami ne keltene gyanút [Fogynak a szavaink.] de miért mély hangon hogy férfias legyen ez a trendi genderstílus nyugtalanító és persze nem játszhatunk semmit a csatakbuzi Elton Johntól a migráns Mercuryról nem is szólva de mit szól ehhez a közönség közönség már nincs elvesztette közönség jellegét magánönség méginkább magánság van [magániskola magánkórház magánstadion magánkisvasút magánmigráns magánkülpolitika magánbelpolitika magángazda(g)ság magánpénz magánlaksértés magánéletsértés magánbörtön magánigazságszolgáltatás magánjog magánhadsereg… magánmagyarország-magánügy] szerencse hogy nem rockzenét játszunk mert most veszélyben lennénk. Legjobb lesz, ha maradunk Csendben!

a vendégszövegek forrása: OSA Archívum

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Tisztelt Európai Unió! Vegyék tudomásul, hogy nagyon fel vagyunk háborodva!

2018, szeptember 19 - 16:56

Felháborító, hogy bennünket kritizálnak, mikor épp ellenkezőleg, hálával tartoznának nekünk. Megvédtük Európát, ha mi nem lennénk, Európában már mindenki migráns lenne, és migránsul beszélne. Azt még megértjük, hogy irigyelnek bennünket, amiért nálunk minden jó, de a Sargentini-jelentésben megfogalmazott kritikákat ezzel együtt is felháborítónak tartjuk.

Vegyük például a sajtó szabadságát. Sehol a világon nem olyan szabad a sajtó, mint nálunk. Magyarországon a kormányhoz közeli lapok arról írnak, amiről csak akarnak. Arról pedig nem a kormány tehet, ha mindig azt akarják, amit mi akarunk. Mi azt akarjuk, hogy jelenjen meg a sajtóban, hogy a kormány jól végzi a dolgát, az egészségügyben minden rendben van, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. És ezt a kormányhoz közeli sajtó nálunk megírhatja, anélkül, hogy bármilyen retorziótól kellene tartania.

Ezért van az, hogy a miniszterelnök, valamint a Fidesz vezető politikusai csak azoknak az újságíróknak nyilatkoznak, akik olyanokat kérdeznek tőlük, amire ők jól tudnak válaszolni.

Korrupció pedig nincs Magyarországon. Olyan előfordul, hogy egy közbeszerzést nem a legjobb ajánlatot tevő nyer el, hanem valamelyik, a kormányhoz közeli jóbarát. De még mindig jobb, ha a pénzt rendes magyar emberek lopják ki a magyar emberek zsebéből, mintha holmi jöttment idegenek tennék ugyanezt.

Azt írja Sargentini, hogy a magyar kormány fenyegeti az ítélkezés függetlenségét. Ez egy ordas hazugság. A magyar kormány ugyanis kifejezetten azt szeretné, ha kizárólag igazságos ítéletek születnének. Ezért kívánjuk segíteni a bírák munkáját, ezért mondjuk meg nekik, hogy milyen egy igazságos ítélet. Sargentini persze ezt is félreérti, amin nem csodálkozunk, mert ő egy másik, tőlünk idegen kultúrában nevelkedett. Mi nagyvonalúak vagyunk, és elnézzük neki, hogy emiatt nem képes a mi morális szintünkre emelkedni, neki viszont meg kell értenie, hogy mi nem leszünk gyarmat.

Szemben Sargentini állításaival, Magyarországon a tudomány szabadabb, mint az EU többi országában. És ezt a szabadságot semmi nem veszélyezteti. A magyar kormány nem szándékozik lerombolni a Magyar Tudományos Akadémia épületét, és bár Mészáros Lőrinc tett rá vételi ajánlatot, jelenleg nem kívánjuk neki eladni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Magyarországon jelenleg egyetlen akadémikus sincs börtönben, akkor joggal tesszük fel a kérdést: miről beszél a jelentéstevő?

Ami pedig az oktatást illeti: ezen a területen végképp érthetetlenek az ellenünk felhozott vádak. Az, hogy a kormánytagok, valamint a Fidesz vezetőinek a gyermekei nem a közoktatásban, hanem drága magániskolákban tanulnak, nem azt bizonyítja, hogy a közoktatás színvonala nem megfelelő, hanem azt, hogy ezek az emberek jó hazafiak. Vállalják, hogy külön pénzt fizetnek azért, ami másoknak ingyen van. Fizetnek a tandíjért a drága magániskolákban, miközben a nép egyszerű gyermekeinek a gyermekei ingyen tanulnak.

Mi ez, ha nem áldozatvállalás a haza oltárán? Persze, Sargentini ezt nem értheti, hiszen az ő hazája még sohasem védte meg Európát, és ott a kormány nem segíti a bírák ítélkezési munkáját. A sajtóról nem is szólva: jó helyről tudjuk, hogy Hollandiában mindenféle dolgok megjelennek az újságokban, aztán csodálkoznak, ha a kormányuk nem kap kétharmadot.

Úgyhogy, vegyék tudomásul, hogy nagyon fel vagyunk háborodva! Reméljük ez látszik rajtunk, de ha nem, akkor megpróbáljuk még jobban felfújni magunkat, hogy még annál is nagyobbnak lássanak bennünket, mint amilyennek mutatni szeretnénk magunkat.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Veszélyben a jogállamiság Kanada legnépesebb tartományában?

2018, szeptember 18 - 20:44

Káosz van az október 22-én esedékes torontói önkormányzati választás körül, amiután Doug Ford, Ontario tartományi kormányfő a kampány kellősközepén csaknem felére csökkentette a városi közgyűlés mandátumainak számát, most pedig hatályon kívül helyezné azt a bírósági döntést, amely szerint egy ilyen intézkedés sérti az Alapvető jogok és szabadságok kanadai chartáját, azaz Kanada alkotmányát.  A tartományi törvényhozások és Kanada szövetségi képviselői is egy rendkívüli jogi baltával rendelkeznek: az alkotmányba épített úgynevezett “notwithstanding clause” használatával szinte bármilyen bírói döntést ideiglenesen (öt évig) figyelmen kívül hagyhat egy kormány egyszerű többségi szavazással, akkor is ha bizonyos, hogy az intézkedés alkotmányellenes. A felülírás bevetése egy politikai atomcsapással egyenlő és alig volt példa arra, hogy ezt valaha is használták, hiszen joggal félhet egy adott politikus a “népharagtól” és a diktátor jelzőtől. 1982 óta öt alkalommal folyamodtak ehhez a megoldáshoz, például Québec tartományban a francia nyelv megvédése érdekében.

Fotó: Doug Ford miniszterelnök “a népért.”

Doug Ford, a júniusban megválasztott progresszív-konzervatív tartományi miniszterelnök az elmúlt hetekben jelentette be, hogy 47 képviselő helyett 25 képviselőből áll majd csak Toronto önkormányzati testülete és a különböző választókerületek határai is megváltoznak, lényegében a tartományi választásokon használt határokkal lesznek azonosak. A gond viszont az, hogy az október 22-ei kampány már elkezdődött, 47 képviselőjelölt kampányol, most pedig sem választópolgár, sem pedig politikus nem tudja, hogy létezik-e még egyáltalán választókörzete.

Edward Belobaba, a Legfelsőbb Bíróság részéről kijelentette: nincs olyan történelmi előzmény Kanadában, hogy egy választási kampány alatt változik meg ilyen radikálisan a választás egész szerkezete és a választókerületek számai és határai. Belobala szerint a Ford kormány aláássa a szabad és igazságos választás elvét, tervezett intézkedése alkotmányellenes.

Erre jelentette be Ford hibásan, hogy Belobala bírót egyik tartományi liberális elődje jelölte ki és ezért pártpolitikai vetülete van a döntésének (egyébként a szövetségi kormány jelölte a bírót, nem pedig a tartományi). Ford mindenáron végig viszi a radikális választási reformot még az október 22-ei dátum előtt. Ekkor jelezte, hogy hatályon kívül helyezné a döntést az ominózus klauzussal.

Kedden viszont úgy néz ki, hogy valamilyen kompromisszumot keresne a kormány, hogy ne kelljen bevetni a politikai atomcsapást, ugyanakkor mégis sikerüljön átalakítani az önkormánzati rendszert a szavazás előtt. A kormány is látta a Mainstreet Research felmérést Torontóban, amely szerint a torontóiak 65 százaléka elutasítja az alkotmány felülírását, 56 százaléka pedig “erélyesen elutasítja” ezt az opciót. Továbbá 55 százalék ellenzi a mandátumcsökkentést. Ami érdekes: itt nem csak Toronto “balos” belvárosáról van szó, hanem az elővárosokban is elutasítják az új jobboldali tervet. Elég nehéz nem arra gondolni, hogy Ford egy ilyen lépéssel próbál bosszút állni azért, mert évekkel ezelőtt néhai testvérének botrányos polgármesterségét “megkeserítette” az akkori városi testület. A hivatalos indok természetesen a költségek visszaszorítása és a “hatékonyabb” népképviselet Torontóban.

A mostani eset egy fontos figyelmeztetés minden kanadainak: ne felejtsük el, hogy az önkormányzataink, városaink sorsa teljesen a tartományi kormány kezében van — bármikor, bármilyen irányba átalakíthatják a helyi kormányzást.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán őszödi beszéde

2018, szeptember 17 - 14:14

Ma 12 éve, 2006. szeptember 17-én ismertették a rádióban Gyurcsány Ferenc hónapokkal korábban, május 26-án Őszödön elmondott beszédét. Pontosabban, a beszéd néhány részletét. Orbán Viktor – alább közölt – őszödi beszédének nyilvánosságra hozatalára még várnunk kell.

Most mit vagytok úgy oda? Miért bámultok rám, mint borjú az újkapura? Buta, kifejezéstelen tekintettel. Úgy tesztek, mintha nem tudtátok volna, hogy mi lesz. Mitől vagytok kiakadva? Miért mondjátok, hogy nem tudtátok volna? Munkát vállaltatok egy kuplerájban és nem sejtettétek, hogy mi lesz a dolgotok?

Lehetett tudni, nem rejtettem véka alá soha.

Na jó, nem mindig mondtam meg nyíltan. Nem akartam szájbarágós lenni, gondoltam, hagyok nektek egy kis intellektuális kihívást. Azt hittem, hogy negyven év egypártrendszer után képesek vagytok megfejteni a kódolt üzeneteket. Tudtok a sorok között olvasni, ismeritek a szavak valódi jelentését, és a testbeszéd értelmezése sem idegen tőletek.

Tudtátok, hogy mi vár rátok.

Néhány évvel ezelőtt jobb társaságban kiröhögték, aki azt mondta, hogy visszahozom nektek Horthyt. Államosítok mindent, látástól vakolásig, és csak kevesek kiváltsága lesz a tájékozódás.

Hogy a papok befészkelik magukat az iskolákba, a családokba, a hálószobákba. Kinek a pap, kinek a paplan. Stadion és kisvasút lesz oktatás és egészségügy helyett.

Kiröhögtétek, aki ezt mondta, hülyének hittétek. Ha nem röhögtetek rajta, akkor bérrettegőnek neveztétek. Legalább magatoknak ne hazudjatok, aranycsibéim! Ti tényleg nem tudtátok, hogy lebontom a jogállamot, és sóval hintem be a helyét?

Nem kellett professzornak lenni hozzá, hogy valaki megértse, filozófusnak sem. Ha lett volna hozzá fületek és szemetek, már régen tudnátok, hogy mi a dörgés. Akkor például, amikor azt mondtam, hogy oszt jó napot. Hogy a haza nem lehet ellenzékben. Hogy egy a tábor, egy a zászló.

Adtam már jeleket korábban is. Füstjeleket, ha úgy tetszik. Jó húsz évvel ezelőtt, amikor egy Fidesz-közeli kolléga egyetlen nap leforgása alatt tucatnyi köztartozásos céget vásárolt Kaya Ibrahim és Joszip Tot urak lopott útlevelével. Lehetett volna gyanakodni. És amikor rákérdeztetek, az volt rá a válasz, hogy mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

Az is alkotmányos jog lett, hogy mindenkit hülyének nézünk. Majd meglátjátok, mi lesz még itt. Rá sem ismertek a saját országotokra, azt hiszitek majd, hogy idegenben vagytok. A mesés keleten, teszem azt.

Trafikmutyi, földbérletek? Quaestor-botrány? Csengeri örökösnő? Ti tényleg nem tudtátok? Migráncsokkal riogatlak benneteket, hogy hozzám szaladjatok védelemért.

Azt viszont megígérem, hogy nem leszünk gyarmat. Üzenjetek Brüsszelnek, hogy nincs rá szükség, mert a magatok foglyai vagytok. Túszul ejtettétek magatokat 2010-ben, majd négy évvel később, és 2018-ban megint. Mindig, amikor csak tehettétek.

Barátkozzatok a gondolattal drága aranycsibéim, hogy ez most már mindig így lesz.

Mert én még soha nem hazudtam nektek, megmondom most is az őszintét: hogy ahol bármi megtörténhet, ott minden meg is történik.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A fiatalokra figyelünk

2018, szeptember 16 - 18:32

Akik részt szeretnének venni Európa legnagyobb sörünnepén, azoknak nem kell egészen Münchenig utazniuk, hiszen most Budapesten is átélhetik a legnagyobb sörfesztivál minden örömét 2018. szeptember 27-30. között az Októberfest Budapesten. Az arányok persze mások lesznek, de ez számunkra inkább kellemesebb.

A megelőző években a rendezvényt vendégül látó patinás helyszíneket, mint a Fővárosi Műjégpálya, Budapest Felvonulási tér kinőtték, így – tavaly után, most már másodszor is – a budapesti Kincsem Park (1101 Budapest, Albertirsai út 2-4.) lesz a fesztivál színhelye. A gyönyörű, parkosított terület, a Lovasszínház, a „békebeli” régi lelátó hangulata, a minden igényt kielégítő lóversenypálya és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra már-már a müncheni rendezvényhelyszín adottságaival vetekszik! A gépkocsival érkezőket közeli parkolók várják, no de ki megy sört inni autóval? Finoman szólva: nem tanácsos, mikor a helyszín tömegközlekedéssel szinte a város bármelyik pontjáról egyszerűen elérhető és a rendezvény ideje alatt különjáratok is közlekednek majd!

Az Oktoberfest ünnepét első ízben 1810 októberében rendezték meg a müncheni Terezia mezőn. A hagyományt Lajos trónörökös herceg és Terézia hercegnő esküvője teremtette meg, ahová München egész lakossága hivatalos volt. Az ünnepet a későbbiekben lóversenyekkel, mezőgazdasági vásárokkal színesítették. A rendezvényen kizárólag a müncheni sörfőzdék vehetnek részt, kifejezetten az erre az alkalomra főzött sörkülönlegességeikkel. A budapesti fesztivál alternatívát kínál mindazoknak, akiknek személyesen nincs lehetőségük Münchenben megtapasztalni ezt az utánozhatatlan közösségi élményt, de – és ez a színvonalat is jól mutatja – egyre több külföldi látogatóval büszkélkedhetünk. Az elmúlt években a fesztivált több tízezer ember tisztelte meg részvételével. Idén már – mint a Brauerei Gruppe GmbH & Co. KGaA hazai képviselője – a Paulaner saját hatáskörében szervezi a PAULANER OKTOBERFEST BUDAPEST sörfesztivált.

Zsélyi Gábor, a Paulaner Magyarország képviselője elmondta: bár a münchenivel nem lehet – és nem is cél – versenyezni, hiszen az nemcsak a legnagyobb sörfesztivál, hanem összességében is ez a világon megrendezett legnagyobb fesztivál. Az időjárási viszonyok miatt szeptember hónapban kezdődő Oktoberfestet évente átlagosan 6-7 millió vendég látogatja a világ minden tájáról. Mi hét évvel ezelőtt rendeztük meg az elsőt és az idén a várakozások szerint, a négy nap alatt 70-80 ezer ember vesz majd részt rajta. Az elfogyasztott sör mennyiségét csak becsülni lehet. A legjobban a Paulaner 5-600 hordónyi Oktoberfest söre fogy, ez úgy tizennyolcezer literre tehető. Jelen lesznek viszont a kézműves sörfőzdék is, a náluk elfogyasztott mennyiségről nincsenek adatok. A fesztiválra – egyelőre még – belépő díj van, de a cél az, hogy ez megszűnjön és a fesztivál látogatása a közönség számára ingyenes lehessen.

A program rendkívül változatos lesz. Idén először kapcsolódik be a Retro Rádió, de ez senkit ne riasszon el. A csütörtök például kifejezetten fiatalos nap lesz, ekkor főként rájuk figyelnek a rendezők, a kora délutáni órák pedig a családoké. A 12 évnél fiatalabb gyerekek belépése ingyenes és számukra külön foglalkozásokat – vidámparki attrakciót, pónilovaglást, arcfestést – szerveznek, hogy közben a szülők egy kicsit zavartalanul kóstolhassanak. Este hat órakor azután „feltekerik a hangerőt”, kezdődik a buli – egészen éjjel egy óráig. A szervezők remélik, hogy ezen a fesztiválon is pont olyan, vidám, elégedett arcokkal találkozhatnak, mint amilyenek Münchenben szoktak lenni és azért a sörfogyasztás is megmarad kulturált keretek között. A sör mellé felsorakoznak majd az ételek, közöttük bajor ételek is. Akinek kedve van, a Bud Spencer filmekből ismert sör-virsli versenyt is szervezhet magának!

(oktober-6) A rendezvény hivatalos megnyitója szeptember 27-én, csütörtökön, 18 órakor lesz. Ekkor ünnepélyes körülmények között verik csapra az első hordó Paulaner sört. Nyomban utána Curtis fellépése következik, aki szeretné megcáfolni, hogy az ilyen rendezvény csak a negyven évnél öregebbeknek való. Szeptember 28-án, pénteken az esti műsort hét órakor Tóth Gabi nyitja, egy óráig övé a színpad. Őt a következő másfél órában a Beatrice nagykoncertje követi. Ahol Nagy Feró megjelenik, ott igazi házibuli van az első másodperctől. Azt mondta, mindent el fog követni, hogy „lemossák” az összes többi, megjelent zenészeket. Nem lesz könnyű dolga, mert szombaton – mások mellett – színpadra lép a Happy Gang és an Animal Cannibals is. Vasárnap kettőtől viszont igazi német zene uralja majd a fesztivált. A Musikverein Harmonie Gerstetten 50 tagú német fúvós zenekar játszik, kiegészülve a 30 tagú Pilisvörösvári Német Nemzetiségi fúvószenekarral. A sváb zenét kedvelők viszont a fesztivál mind a négy napján megtalálhatják a szórakozásukat, mert egy egész Sramli Sátor várja majd őket.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Bayer esete az ártatlan pólósokkal és a megvádolt 11 éves kislánnyal

2018, szeptember 16 - 15:03

Mint már annyiszor, megint irigyelnünk kell Bayer Zsoltot. Ő már tudja ugyanis, hogy ki a bűnös, és ki az áldozat. Bayernek, mint írja, barátai Petővári Zsolt és Kósz Zoltán, ezért tudja, hogy nem tették meg azt, amivel egy 13 éves – a feltételezett elkövetés időpontjában 11 éves – kislány vádolja őket. Nem erőszakolták meg a kislányt, ő csak kitalálta az egészet. Méghozzá bosszúból, mert lopott az egyesületből, ahol vízilabdázott, ezért ott kellett hagynia a csapatot, és így állt bosszút.

Lassan jöttek a hírek, ám ahogy teltek a napok, egyre többet lehetett megtudni erről a szomorú és – bármi is legyen az igazság – borzasztó történetről. Először csak annyit közöltek, hogy két sztársportolót egy 11 éves kislány megerőszakolásával gyanúsítanak. Aztán kiderült, hogy a két vízilabdázóról van szó, majd megtudhattuk azt is, hogy egyikük olimpiai bajnok és családapa.

Hogy ez utóbbi mit jelent ebben az esetben, nem tudni. Nagyon sok férfi családapa, vannak közöttük jólelkűek és gazemberek – az, hogy valaki családapa, vagy sem, nem minősíti az illetőt.

Majd a nemrégiben nívódíjat kapott Tények című műsor név szerint is közölte, hogy kikről van szó: a gyanú szerint Kósz Zoltán és Petővári Zsolt követte el a bicskanyitogató tettet.

Nem először halljuk ezt a két nevet így együtt, szerepeltek ők már közösen a sajtóban, sok évvel ezelőtt, egy bűnüggyel kapcsolatban. Az akkori híradások szerint „2009. február 5-én első fokon bűnösnek mondta ki a rendőrökkel incidensbe keveredő vízilabdázókat a Budai Központi Kerületi Bíróság: Petőváry Zsolt hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság és rongálás miatt 10 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, az olimpiai bajnok Kósz Zoltánt pedig 75 ezer forint pénzbüntetésre ítélték ittas vezetés miatt.

A bíróság és az ügyészség szerint megállapítást nyert, hogy a vízilabdázókat 2007. november 23-án Budán, az Alagút utcában rendőrök igazoltatták. Kósz Zoltánt, aki a megállított gépkocsit vezette, szondáztatni akarták a rendőrök, ám ő – a vád szerint – többször is a szükségesnél rövidebb ideig fújta a szondákat. Ennek ellenére az egyik szonda elszíneződött, vagyis alkoholt mutatott ki a sportoló szervezetében. Ezt a szerkezetet Kósz Zoltán zsebre tette, és nem adta vissza a rendőröknek. A rendőrök ezután megkérték, hogy menjen velük a Gyorskocsi utcába vérvételre, de erre a vízilabdázó nem volt hajlandó. Ezután megbilincselték őt – ezalatt Kósz Zoltán nem szándékosan, hanem passzív ellenállást tanúsítva, leverte az egyik rendőrautó rendszámtábláját –, majd előállítottak. Az intézkedés közben Petőváry Zsolt elsőrendű vádlott az egyik intézkedő rendőr kezét ellökte, kiabált, közéjük akart rontani, egyiküket megütötte, és egy rendőrautót megrongált.

Az ügyész indítványában súlyosbító körülménynek nevezte, hogy a két élsportoló sok fiatal számára példakép, s ezt magánéletükben is figyelembe kell venniük. Ennek azonban a bíróság nem adott helyt. Arra azonban kitért indoklása során a bíró, hogy az élsportolóknak példamutatásban élen kell járniuk.”

Ez történt több mint tíz évvel ezelőtt, ami persze, akárcsak az, hogy lopott-e a kislány a társaitól, vagy sem, az ügy szempontjából nem jelent semmit. Számtalan embert kaptak már ittas vezetésen, olyan is volt, hogy valaki rátámadt a rendőrökre, ám közülük csak igen kevesen erőszakoskodnak 11 éves kislányokkal.

Talán majd tényleg kiderül az igazság. A két pólós ártatlannak mondja magát, és ameddig bűnösségük be nem bizonyosodik, megilleti őket az ártatlanság vélelme. Mint ahogyan a 11 éves kislányt is megillette volna. Bayer Zsolt azonban már most tudja, hogy nem ártatlan, és az egész történetet csak azért találta ki, mert lopott és ezért eltávolították a sportklubból.

Hogy tényleg lopott-e, ebben a pillanatban nem tudjuk. Ha igen, az bűn, ám ez még senkit nem jogosít fel arra, hogy erőszakoskodjon vele. (Már amennyiben tényleg volt erőszak – ártatlanság vélelme, stb – lásd, mint fenn.) Egy közírót – Bayer annak tartja magát – pedig végképp nem jogosít fel arra, hogy ítélkezzen: lopott, ezért most hazudik.

A történetnek most még csak annyi a tanulsága, hogy aki ártatlan, azt nem szabad meghurcolni, aki bűnös, azt meg kell vádolni. Legyen az illető sportoló, politikus, vagy bárki atyaúristen.

Bayernek könnyű, mert ő már most, a tények ismerete nélkül is tudja, hogy mi az igazság: az, amit ő annak gondol.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Bojkottáljuk-e a magyar termékeket Észak-Amerikában?

2018, szeptember 15 - 16:54

Ha belenézek az ebédlőmben lévő borszekrénybe, látom hogy az ott tárolt 12 üveg bor közül öt magyar. Ha körülnézek konyhámban, találok magyarországi mézet, pár gulyáskrém tubust, darált csemege paprikát, paprika örleményt, sárgabarack lekvárt és “Piroska” márkájú málnaszörpöt. Az utóbbiról annyit, hogy a magyar szörpök messze jobbak, mint az egyik kanadai kávézóláncban felszolgált, enyhén sznob hangzású “olasz szódák”, aminek ára közel öt dollár poharanként. De az utóbbi hónapokban egyre inkább foglalkoztat egy kérdés: mindannyian, akik Magyarországon kívül élünk, de valamilyen formában az Orbán rendszer elszenvedői voltunk (vagy vagyunk), illetve mindazok akiket elborzaszt az egyre inkább öntelt és korrupt autokrata rezsim ami ott kiépült és megszilárdult, nem-e tennénk jól ha bojkottálnák a magyarországi termékeket, amelyeket kanadai, amerikai vagy egyéb nyugati ország üzleteiben találhatunk?

Ha saját magamból indulok ki, el kell mondanom, hogy évekig nem azért vásároltam akár Ottawábam akár korábban Montreálban magyarországi termékeket, mert nem tudtam nélkülük elképzelni az életet. A magyar termékek vásárlását Kanadában egy féle megfogható szolidaritásként szántam. Kis országban, illetve kis és nyitott piacban nem könnyű életben tartani a helyi termékeket és nehéz helyzetben vannak a kisvállalkozók, termelők, földművesek és gazdák. A magam részéről, csaknem 7 ezer kilométeres távolságból igyekeztem tenni, amit lehetett, hogy támogassam a magyar vállalkozókat.

Sajnos be kell vallanom, hogy ez a környezetnek különösen káros. Kanadában is van méz — annak szinte minden fajtája, beleértve a nálunk különösen finom hajdina (buckwheat) méz. Nem kell azt a Kárpát-medencéből, hétezer kilométeres távolságból ide szállítani. A legnépesebb tartományban, Ontarioban is van egy viszonylag fiatal, de felfelé ívelő bortermelői szektor, amely a kanadai fogyasztók támogatásával tud csak tovább fejlődni. A kelet-európai jellegű élelmiszerboltokban ott áll hatos csomagokban, egymás hegye-hátán a Hargita Gyöngye, illetve a Borsec nevű palackozott székelyföldi ásványvízek, miközben forrásvízekben Kanada (és ezen belül Québec tartomány) kimagaslóan gazdag. Ráadásul nálunk Ottawában, az ottawai folyóból eredő csapvíz köztudottan jóminőségű. Az ecojustice nevű környezetvédelmi csoport országos kutatása szerint Ontario tartomány a legmagasabb, azaz “A” osztályzású csapvízzel rendelkezik.

De most nem elsősorban környezetvédelmi szempontból érdemes a magyar termékek szembeni bojkottot megfontolnunk Észak-Amerikában (és a nyugati országokban általában), hanem inkább elvi alapból. Egyszerűen fel kell ismernünk azt, hogy a magyar gazdaság a rendszerváltás óta most torzult el leginkább, most került legmesszebb a szabadpiac, a szabad verseny, vagy legalábbis az igazságos állami közbelépés elveitől. Gondoljunk csak a magyar borászatra, amelyre a Fidesz oligarchái az utóbbi nyolc évben egyre inkább rátették kezüket. Alig egy éve került át újabb három borászat Mészáros Lőrinc kezébe, belértve a Badacsonyi Pincészet Kft., a Tihanyi Borászati Kft. és a Tihany-Vin Kft. 2017 szeptembere óta e három cég a Búzakalász 66 Felcsút Kft. nevű érdekeltséghez tartozik. De ezt megelőzően már Mészáros kezébe került a Dereszla Sparkling Kft., a Tokaj-Major Kft. és a Henye Borászat Kft. Minderről a néhai Magyar Nemzetben érdemes olvasni.

Ódor Bálint nagykövet magyar borokat népszerűsít Kanadában.

Az utóbbi években Kanadában szolgáló magyar diplomatáknak ki volt adva, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy egy, az Orbán rendszerhez köthető magánvállalkozás – a  Vinum Tokaj Canada – illetve Balla Sándor torontói vállalkozó által népszerűsített borok kanadai vevőkre találjanak és versenyképes áron forgalomba kerüljenek a tartományi tulajdonban lévő bor és szeszesital forgalmazója által. Kevés sikerrel járt a magyar külügy és Balla Sándor közös vállalkozása. Azt a marketing célt viszont elérték, hogy a Dry by Tokaj bor egy kanadai díjat nyert el. A kanadai fogyasztókat azonban még nem, és most már nem is nagyon fogják. Egy torontói külvárosban lévő, Balla tulajdonában álló étteremben találkozhattak leginkább e magyar borokkal, de közben látom, hogy már ez a vendéglő is bezárt. A kanadai magyar üzletember viszont az elmúlt években inkább a magyar adofizetők pénzéből épült torontói magyar közösségi intézmények felépítéséből profitált, hiszen két esetben is a kormányhűségéről ismert Ballát bízták meg e projektekkel.

Egy szó mint száz: van létjogosultsága egy bojkottnak magyar termékek ellen. Ezt a cikket is vitaindítónak szánom. Miközben egy bojkottot valószínű külhoni magyarok indíthatják el, akkor nyerhet jelentőséget ha egyéb kanadai, amerikai vagy nyugat-európai honfitársainkat is meg tudjuk győzni afelől, hogy ma elvi okokból kerülni kell a magyarországi termékeket. Ha a magyar gazdaság megérzi az export termékek iránti kereslet csökkenését és ha az különösen negatív hatással van fideszeses üzletemberekre, akkor a rezsim politikusai is valószínű felfigyelnek. Van egy nem túlságosan szép angol kifejezés: “a pénz beszél.” Ebben van igazság, Magyarországon pedig különösen. Hiszen a derék nemzeti, hazafias és keresztény magyar kormánypártiaknál a pénz egyenesen kiabál.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak