Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 1 óra 52 perc

Lázár bejelentkezett?

2019, január 4 - 15:56

Ma több helyen attól volt hangos a net, és a média általában is, hogy a nemzeti kaparnok, alias Lázár János a Makói Városi Televíziónak nyilatkozva beszólt a kormányzó hatalomnak. A rabszolgatörvény kapcsán. Fura módon a bérbírósági törvény kapcsán nem. Ami, egymással összefüggve, vagy akár külön ösvényen haladva is jelezhet pár dolgot.

Leginkább az, hogy a közigazgatás bérbírósági törvénye Lázár szerint teljesen rendben van. Ami érthető lehet abból a szempontból is, hogy neki teljesen megfelel a kialakítandó alig-alig függetlensége a bíróságoknak. Ezt egyébként teljesen megérthetjük. Elvégre abban az esetben, ha holnaptól ő lenne a miniszterelnök, akkor neki sem igazán hiányozna egy túlságosan mélyen vájkáló igazságszolgáltatás. Mert azért nem árt emlékezni arra sem, hogy Lázár esetélben is fel-felmerülgettek kérdőjelek az őt körülvevő vagyoni elemekkel kapcsolatban. Elhíresült mondása a kaparásról, és az emberi értékről is ennek a feszegetése kapcsán, arra válaszul pattant ki a száján. Bízva abban, hogy a hatalmi szájak majd csak megvédik.

A rabszolgatörvénnyel kapcsolatban az általa elmondottakat értékelhetjük persze a bortova élén egyensúlyozás kísérletének is. Mert az egyik oldalon azért tartogatott némi kioktatást azoknak is, akik a parlamentben tartott ellenzéki obstrukciós előadást pártolnák. Amennyiben szerinte semmilyen hatalmi bénázás, tömeges froclizás, illetve a hatalommal visszaélve hozott, egyoldalú döntés sem indokolja, hogy az ellenzék azt ellenezze. Ahogy szerinte utcai megmozdulásokra sincs szükség. Lázár ugyan zavargásokat emlegetett, de ezt nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, és a feledékenységének a számlájára írjuk. Arra való tekintettel, hogy a Kossuth téren 2006-ban megtartott Nagy Őszi Pisis Forradalom, illetve a TV-székház felgyújtása, valamint az, hogy a Kossuth tér egy szegletében a Fidesz színeiben is hakniztak akkortájt, kiment a fejéből. Zavargásilag.

Ellenben a mondandójának a kritikai része érdekesebb lehet. Mármint az, hogy szerinte talán nem egészen tekinthető olyan törvénynek, amely elnyeri a munkavállalók széles körének a támogatását. Egyben leszögezte, hogy szerinte sok fideszes politikus is lebecsüli az elmúlt hetek tiltakozásait. Amelyről szinte azonnal eszünkbe juthat az a lenéző gesztus, amellyel Orbán Viktor, zsebbe szorított kézzel szemlélte a parlamenti eseményeket. Illetve az is eszünkbe juthat, hogy a köztársasági elnök sem tartotta kritikára méltónak a kialakult helyzetet. A kormánypárt sokadrendű papagájainak ismétlőrohamait nem érdemes nagyon boncolgatni. A gondolataik aligha saját kútfőből fakadnak. Ha pedig rendelkeznek ilyenekkel, azokból úgyis csak az kerül a nyilvánosság elé, amit a fényességesre tisztított vezéri ősszáj tulajdonosa megenged. Az sem elképzelhetetlen természetesen, hogy Lázár megszólalása is egyfajta vezéri alku következménye. Ebben az esetben lehet szimpla, a tiltakozóknak szóbeszédet adó gumicsont-szerepe is. Egyben előkészítve a kommunikációs terepet ahhoz, hogy a már tető alá hozott rabszolgatörvényt módosítsák, felpuhítsák a közeljövőben.

De ezen ponton próbáljunk azon a szálon haladni, ami folytatása a távozásakor tett feltételezésnek. Feltételezve, hogy a saját feje után megy. Bármilyen furcsának is tűnik is a feltételezés az egyre kontra-szelektáltabb, egyre inkább a suttyószintet normának tekintő Fidesz háza táján. Ami Lázár esetében enyhítheti a csodálkozást az az, hogy ő már korábban is egyike volt azon keveseknek, akik egyszerre bizonyultak a képesnek hatalomtechnika húrjait pengetni és a talpnyalás egy szintjét fenntartani. Legalább a látszat szintjén. Ugyanakkor már többször említettem, hogy a radikálisok középre törekvő frakciójával, a Jobbikkal is Lázár lehet a legesélyesebb lehet a közös platform kialakítására. Egy orbántalanított Fidesz esetében. Mert amíg Orbán jelenti a hatalmi centrumot, addig láthatóan maga igyekszik a fasizmus, illetve antiszemitizmus, és általában a gyűlölet iránti igény kielégítésére.

Ugyanakkor többen és többször, magam is, emlegették, emlegettem úgy Lázárt, mint Orbán egyik lehetséges kihívóját. Abban az esetben, ha a Fideszt felszínen tartó politikai, illetve gazdasági körök számára Orbán teljesen vállalhatatlanná válna. Amiért a haveri oligarchiát átszervező, egyre inkább csak a stróman-körre támaszkodó Orbán erősen kezd megdolgozni. Mind a hazai, mind a nemzetközi porondon. Mely utóbbi különösen fájhat azoknak, akik a jövőt nem az azeri baltaexport fellendülésének víziójában látják. Meg aztán egy stróman is dönthet úgy, hogy a nevére került vagyonokat a nevén is tartja. Orbán meg magyarázkodjon a bíróságnak, esetleg a körúti fák alatt, ahogy akar. Elérve végső soron azt, hogy az Orbán kialakította rendszer legdurvább sallangjait eltávolítva, de egy másik Cézárt a helyére ültetve működtessék tovább azt a rendszert, amellyel Lázárnak valószínűleg rokon problémái vannak azzal, ami Orbánnak volt a Kádár-korszakban. Az, hogy a gazdasági hatalmat, a saját korlátlanságát kiépítő és a népbutítást is egy rendszerbe integráló háló központjában nem ő ül.

Ebben az esetben Lázár most felkapott szövege nem annyira az ellenzéknek, mint Orbánnak, illetve a belülről őt leváltani akaró Fidesz-köröknek üzen. Azt, hogy a háttéralkuk elindultak, Lázárnak kedvező irányba folynak, és maga árnyékkormányát már korábban is sikerrel megszervező politikus is elindult előre a hatalmi hálózatban.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán honvédségi különgéppel tesztelte a menekülési útvonalat Brazíliába?

2019, január 3 - 16:34

„Harminc éve is így mentem, jövő héten is így fogok menni!” Ezt válaszolta Orbán Viktor a parlamentben, miután az Átlátszó szeptemberben megírta, hogy a miniszterelnök július 25-én a 17 milliárd forint értékű, Bombardier Global 6000 típusú, OE-LEM lajstromjelű osztrák magánrepülőgéppel utazott a Vidi bulgáriai meccsére. Letagadni nem lehetett, mert lefényképezték, ahogy hazafele kiszállt a gépből Ferihegyen.

Persze, Orbánnak ez a kijelentése sem volt igaz, mint ahogyan a miniszterelnök több más állítása sem feltétlenül fedi a valóságot. Harminc évvel ezelőtt ugyanis Orbán egyáltalán nem utazott különgépen, ha egyáltalán ült repülőn, az maximum menetrendszerinti járat lehetett.

Ami viszont tény: Magyarország miniszterelnöke az utóbbi időkben igen nagy előszeretettel röpdös magángépeken, vagy éppen a honvédségnek vásárolt, de a katonák által nem használt gépeken. Ugyancsak az Átlátszó tette közzé, hogy 2018. február elején a Magyar Honvédség két Airbus A319-es repülőgépet vásárolt. Simicskó István akkori honvédelmi miniszter már a gépek bemutatásakor is azt mondta, hogy ezek nem kormánygépek. Az azóta érdemei mellett más beosztásba helyezett – magyarul: menesztett – miniszter szerint a gépek a Magyar Honvédség hadrendjébe kerültek, és a Magyar Honvédség fogja használni őket.

Nem így történt. Hadrendbe állításuk után ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök kezdte rendszeresen használni a hivatalosan katonai csapatszállítónak vett honvédségi repülőket. Nyáron a 605-ös lajstromjelű géppel utazott Izraelbe, Montenegróba, szeptemberben pedig Moszkvába és Salzburgba. A másik, 604-es lajstromjelű honvédségi repülővel ment hivatalos látogatásra szeptemberben Kirgizisztánba, novemberben pedig Prágába és Zágrábba. Az oknyomozó portál által közölt dokumentáció szerint a repülési adatok alapján Orbán Viktor valószínűleg a 605-ös lajstromjelű honvédségi géppel repült Milánóba Kurtág György operájának bemutatójára – ezt az információt egyébként Benkő Tibor honvédelmi miniszter később megerősítette.

Más esetekben Orbán Viktor magánemberek tulajdonában lévő repülőgépeket használt különbözö utazásaihoz. Leggyakrabban a kötélbarátjának nevezett Garancsi István gépével repkedett a miniszterelnök, de ült már a Csányi Sándor OTP-vezér tulajdonolta gép fedélzetén is. Ezeknek az utazásoknak a költségeit gondosan titkolják a közvélemény előtt, nyilván nem tenne jót, a magát a nép egyszerű gyermekeként bemutató miniszterelnök szotyizós, pálinkázós imázsának.

Orbán Viktornak ez az újkori szokása, vagyis a különgépeken való repkedés nem csupán a közvagyonnal kapcsolatban veti fel a kérdést, hogy vajon azt valóban rendeltetésszerűen használják-e. Más megközelítés is felvetődik ezen eltitkolni próbált repülésekkel kapcsolatban, jelesül az, hogy a miniszterelnök miért vásároltat korábban nem tapasztalt mennyiségben, hivatalosan nem az ő szállítására használatos repülőgépeket, miért teszteli azokat különböző útjain., nem beszélve arról, hogy ezek a kirándulások nem egy alkalommal igencsak érdekes helyekre vezettek.

Példa erre a legutóbbi brazíliai kiruccanás, ahova Orbán Viktor – egyetlen európai miniszterelnökként – egy titokban vásárolt Falcon 7X tipúsú business jettel repült a szélsőséges nézeteiről ismert Jair Bolsonaro elnök beiktatására. Fontos lehetett Orbánnak ez az út, még a szilveszter éjszakáját is feláldozta, hogy részt vehessen a szélsőséges politikusként ismert brazil elnök beiktatásén.

Elemzők szerint Orbán részéről mindez erőfitogtatás: annak a bizonygatása, hogy Magyarországon azt tesz, amit akar, ha úri kedve úgy tartja, magán- vagy honvédségi gépen utazik, senki nem vonhatja őt ezért felelősségre. Erre utal az írás elején idézett pökhendi – s mint látható: valótlan – kijelentés is, miszerint ő harminc éve így jár meccsre, tárgyalásokra.

Vannak, akik viszont épp az ellenkezőjét, vagyis a bizonytalanság és a félelem jelét látják a magángépes utazásokban. Vagyis, hogy Orbán már a bukása utáni időkre is gondol, és a menekülését készíti elő. Ezért kell a sok repülőgép, és ezért vállalja még azt is, hogy kínos helyzetbe hozta magát azzal, hogy egy szélsőséges – egyes vélemények szerint fasiszta – politikus elnöki beiktatásán vesz részt. Brazíliával Magyarországnak nincs kiadatási egyezménye, ami persze még nem azt jelenti, hogy ha a dolgok úgy alakulnak, Orbán oda menekülne. Nem kizárt, hogy a közismerten futballőrült Orbán a brazil foci nagy rajongójaként választotta a nem mindennapi időpontot és helyszínt erre a szokatlan módón nyélbe ütött utazásra.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Gizinéni állampapírt vesz

2019, január 2 - 16:52

Gizinéni, korábbi nevén tanárnő váratlanul pénzhez jut. Egy kicsit ad ennek, ad annak aztán nézi a bankszámláját. Van, amikor 8 forint a kamat, illetve csak hét, mert egy forint a kamatadó, aztán számol. 3% infláció mellett éves vesztesége 90 ezer forint körüli, ami több mint nyugdíjának fele. Átolvassa az állampapírok kínálatát. Látja a 3% kamatot, a lejárat előtti bruttó áron való visszaválthatóságot. Aztán felveszi új kabátját -öt éve vette egy használtruhaboltban- és irány a bank. -Állampapírt vennék két és félmillió forintért -mondja és várakozva néz a banki alkalmazottra -3%-s kamatozásút- teszi hozzá. A banki alkalmazott bonyolult fejtegetésbe kezd lényege, hogy most valamennyivel többet kell befizetni, de a végén visszakapja, és valami ákombákomot firkál egy papírra, hogy miként. Gizinéni sejti, hogy az értékpapír kibocsájtás óta eltelt idő alatti értéknövekedését kell kifizetnie, de úgy érzi, hogy a banki alkalmazott ezt nem érti. X.Y. befektetési bankár olvassa Gizi néni az asztali névjegyen, és reménykedik, de amikor az 5% pontos soron kívüli visszaváltás költségét hallja, kéri a „befektetési bankárt”, hogy hagyja az egészet.

Másnap felhívja a bankban dolgozó régi tanítványát, és elmondja, mit szeretne. Kellemes a találkozás, a lekezeléstől mentes beszélgetés könnyed. Jó látnia, hogy volt tanítványa az életben régen kijavította korábbi ketteseit. Az öt százalék csak öttized, a kamatfizetés éves, a lekötött pénz részletekben is visszaváltható. Megállapodnak. Gizinéninek hazafelé többször eszébe jut a „Kellemes ünnepeket tanárnő!” elköszönés, talán mások is hallhatták -gondolja- és ettől egyenesebben jár. Arcán derű és mosoly.

Megint egy másnap jön és belép bankszámlájának internetes oldalára.

Prémium Magyar állampapír 2023/J olvassa
Állomány 2 500 000 Ft
Szabad állomány 2 500 000 Ft
Bekerülési érték 2 514 250 Ft
Piaci érték 2 498 750 Ft

Gizinéni megtömi a kotyogóst, iszik egy kávét és már tudja, hogy a „befektetési bankárnak” igaza volt: ez a dolog se szóban, se rajzban nem magyarázható. Már nincs bubor, nincs inflációkövetés, van fix 3% kamat és 4% vagy ennél is nagyobb infláció, van még bekerülési érték, és a vele köszönőviszonyban sem lévő piaci érték. Gizinéni így is úgy is vesztes. Vajon ki nyer?

Az özvegyasszony Gizinéni, volt matematikatanárnő megkapta élete újabb kettesét, azt persze nem tudja, hogy ezt a kettest hogyan tudja kijavítani, de keserű kávéjába tesz egy kevés cukrot.

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

BUÉK egy kis nosztalgiával!

2018, december 31 - 14:14

Így, az év utolsó napján, minden jót kívánok a KMH minden közreműködőjének és olvasójának az Újesztendőre az alábbi számmal:

Hát, fogadjuk meg Hofi Géza tanácsát: lazítsunk.

Kezdhetjük talán azzal, hogy nosztalgiázunk kicsit. Visszagondolunk picit az elmúlt 30, 40, 70 vagy több évre, azok szép pillanataira.

Nekünk, akik itt beszélgetünk a KMH oldalain nagyon különbözőképpen teltek ezek az évek. Én csak azokról tudok beszélni, akik ezeket az éveket Magyarországon töltötték.

Kezdjük mindjárt Hofi Gézával, aki a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években az ország megkérdőjelezhetetlenül legnépszerűbb humoristája volt. Nem is humoristája – bírálója, ideológusa, a morgás jogának élő megtestesítője – miközben a rendszer híve, Kádár Jánosnak személy szerint is nagy tisztelője volt, és ezt nem is tagadta, sőt.

Ilyenkor, Szilveszter délelőttjén egy ország találgatta: vajon mivel jön ki Hofi a kabaréban. Talán a régebben eltávozottak is emlékeznek: Magyarországon a szilveszteri kabaré fontos ügy volt. Milliók hallgatták – előbb a rádióban, és nézték később a televízióban. (Még az ismétléseket is.) Még januárban is, hetekig beszédtéma volt a szilveszteri kabaré. Vagy 25 éven keresztül ennek a műsornak a csúcspontja volt, amikor 11 órakor, Hofi Géza állt a kamerák elé, és egészen az éjféli óraütésig „mondta a magáét”. Még a legvadabb bulikban is leállt a mulatság 11-kor, és a képernyő elé ült a társaság.

Hofi – eredeti nevén Hoffman – Géza azonban nemcsak szóban tudott jó poénokat: volt füle a hallásra, ráadásul elég jó hangja is. A nyolcvanas években volt egy sok-sok pop sztár részvételével fölvett dal, ami a Föld jövőjéről szólt. (Vie are World) Erről készített Hofi szerintem zseniális paródiát, amelyben minden sztár szólamát ő énekelte.

Jellegzetes alakja volt ő a Kádár-rendszernek: miatta is volt élhető az a diktatúra. Ez a mostani meg a Györgybe szorultaktól olyan savanyú, mintha a citromlébe még 1-2 ascorbinsav tablettát is beletettek volna. (Bár az ascorbin mindenféle szorulást azonnal és radikálisan megszüntet.)

De lazítós nosztalgiázást ígértem. Szóval ilyenkor, Szilveszter délelőttjén égtek a karácsonyfán a fények, készülődtünk az esti bulira. Mi soha nem szilvesztereztünk vendéglátóhelyen. (Jó, egyszer, de akkor egy színésztruppal dolgoztunk.) Vagy a barátainkhoz készültünk bulira, vagy mi vártuk őket. De akár így, akár úgy, nekem volt egy kötelességem: meg kellett sütnöm a sajtosfánkot. Tudni kell: sose ambícionáltam ugyan a legkiválóbb háziasszony címet, azért igyekeztem, ha vendéget vártunk. Ez a sajtosfánk valami eszméletlenül finom sós süti. De baromi nehéz elkészíteni. Legalábbis nekem. Apró, az ismertnél sokkal kisebb képviselőfánkokat kell készíteni. Annak a tésztáját meg előbb meg kell főzni, aztán kisütni: apró gömböcskékben. Ha az embernek szerencséje van, a gömböcskék a sütőben diónyira híznak, belsejük üres lesz. Már itt könnyű elbukni: volt, hogy csak a harmadik adag volt hajlandó meghízni – a többi lapos kekszként barnult meg a tepsiben. De ha mégis megvannak a gömböcskék, azok kalapját egyenként levágjuk, és az üregbe töltjük a sajtkrémet.

Na, ez a krém se egyszerű. Nálunk a Teri nagynénémtől származó recept szerint nem is sajtkrémet, hanem krémsajt alapú paprikázott, hagymázott könnyű körözöttet töltünk. (Néhány pékségben azóta kapható ez a csemege, de olyan nehéz, zsíros töltelékkel, hogy nem igazán élvezhető.) Szóval többfajta – natúr, tejszínes, füstölt – krémsajtot habosra keverünk pici hagymával, paprikával (ha kell, sóval). Ebben a habosra keverés a nehéz – nem lehetetlen, de még a keverőgépnek is nehéz. Ezzel megtöltjük a diónyi fánkocskákat, bemártjuk reszelt sajtba, majd rátesszük a levágott kalapkákat. (Emiatt néhol borzasfánknak hívják ez a sütit.) Garantált elfoglaltság egész szilveszter délelőttre, merthogy 80-100 darabnál kevesebbhez – ez két adag – hozzá se fogjunk.

Az idén nem lesz sajtosfánk. Az még beleférne, hogy egy év alatt az élelmiszerárak mintegy 30 százalékkal emelkedtek – legfeljebb ugrik az éjféli Törley. (Imádom a pezsgőt – de csak a Törleyt.) Hanem a krémsajtok! Drágák is, meg a korábbi 10 dekás kiszerelés is a múlté: max. 7-8 deka van a kis tömlőben. De az állaguk! Igaz, könnyebb kikeverni, de folynak, és 1-2 óra alatt szétáztatják a fánkocskákat. (Ebbe a mascarpone nem jó: túl édeskés.)

Hát, sajtosfánkkal vagy anélkül, mulasson jól mindenki ma, hogy holnaptól legyen kedve, ereje nekifeszülni az Újesztendő feladatainak. BUÉK!

Rátesi Margit

 

Kategóriák: Szervezetek

Richter Gedeon gyógyszerész, gyáralapító 74 évvel ezelőtt a nyilas terror áldozatául esett.

2018, december 31 - 06:01

„Igaz ember volt, tudta, mi a tisztesség, maradandót alkotott és neve összeforrt alkotásával.” (Hídvégi Jenő)

Richter Gedeon alkotó személyiség volt. Kiemelkedő egyéniségével, életével és munkásságával, és nem utolsó sorban emberiességével olyan hírnévre tett szert, amely csak keveseknek adatik meg.

1872. szeptember 23-án, a Heves megyei Ecséd községben született, gazdag földbirtokos családban. Korán elvesztette szüleit, édesanyja, Engel Róza közvetlen a születése után, édesapja, Adolf a következő évben hunyt el. Két bátyjával az anyai nagyszülőkhöz került Gyöngyösre. Az Engel családnál nagyon gondos nevelést kapott, és az örökölt vagyonát is jól kezelték.

Richter Gedeon négy elemi elvégzése után 1882-ben a város legnevesebb ferences rendi, ún. „Nagygimnáziumában” kezdte el középiskolai tanulmányait. A gimnázium, amelyből sok neves ember, pl. Bajza József, Bugát Pál, Török Ignác, Vackot Imre, pályája indult el, megalapozta Richter életútját is. A középiskola elvégzését követően egy gyöngyösi gyógyszertárban kezdte meg gyógyszerészgyakornoki pályáját. Három év múlva sikeres vizsgát tett, majd további két évet ebben a gyöngyösi gyógyszertárban dolgozott. Ezt követően az 1893–1894-es tanévben iratkozott be a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti, később pedig az Orvosi Karára. Oktatói közül kiemelkednek Than Károly, Margó Tivadar és Eötvös Loránd professzorok. Záró-szigorlatát kitűnő eredménnyel 1895 júniusában tette le. Gyógyszerészi oklevelét ez év június végén nyerte el, és két évig egy budapesti gyógyszertárban dolgozott.

1897-től négy esztendeig tartó külföldi tanulmányútján német, angol, olasz és francia gyógyszertárakban dolgozott, és szerzett széleskörű tapasztalatokat. Különös figyelemmel kísérte az organoterápiával (hormonkészítmények, erősítőszerek) kapcsolatos kutatásokat.

Külföldi tanulmányútjáról visszatérve hasznosította a külföldi tapasztalatait: engedélyt szerzett a marhavágóhídnál, a juhok pajzsmirigyének, a sertések petefészkének gyűjtéséhez, és 1901-ben a családi öröksége egyharmadából megvásárolta az 1887-ben alapított Budapest, Üllői út 105. sz. alatt működő „Sas” patikát, amelynek alagsorában biológiai és vegyészeti labort is berendezett. Itt kezdték el gyártani az első magyar mellékvesehormon-kivonatot tartalmazó készítményét (Tonogen, Suprenale), amelyből 1902-ben mindenütt ismert és megbecsült világmárka lett.

Ezt rövidesen új készítmény követte, a Glanduitrin, amely a szülészetben vált pótolhatatlanná.

1902-ben feleségül vette Winkler Annát, egy szegedi zsidó fűrészáru-gyáros leányát, akivel mindvégig boldog házasságban élt. László fiúk 1903-ban született, aki később Richter közvetlen munkatársává vált.

Az organoterápiás készítményei akkora sikert hoztak, hogy hamarosan szűknek bizonyult a patikája, így vegyészeti gyár megalapítását tűzte ki célul. 1906-ban kőbányai Cserkész utca 63. szám alatti telket megvásárolta, majd a következő év júliusában megkapta az ahhoz szükséges iparengedélyt és megalapította a Richter Gedeon Vegyészeti Gyárat. Az újabb világmárkák a Hyperol, a Kalmopyrin és a Hydrocodin megteremtésével és még számos új és nagyjelentőségű gyógyszerpreparátummal gazdagította a gyógyszerkincset.

A külföldön is nagyszerű csengésű Richter név lehetővé tette, hogy néhány év leforgása alatt szerte a világon leányvállalatokat és képviseleteket létesítsenek. A gyár folyamatosan lépést tartott az orvostudomány fejlődésével és mindvégig biztosította a szükséges gyógyszereket.

Az organoterápiás és szintetikus profil mellett az 1920-as évek közepétől megkezdődött a növényfeldolgozás is. Készítményeivel az ipari kiállításokon sok díjat és elismerő okleveleket nyert.

A második világháború nemcsak nehezítette a gyár működését, hanem az egyre erősödő totalitarizmus Richter Gedeon személyét – zsidó származása miatt – nem kímélte. 1944. áprilisban eltávolították a gyárból, decemberben pedig a nyilas különítményesek a Duna-parton meggyilkolták.

Richter Gedeon életműve azonban – túlélve az alapítót – tovább él és igazolja a gyáralapító terveinek, kezdeményezésének életrevalóságát.

Richter Gedeon emberi nagyságát, szakmai és szervező munkáját Pillich Lajos mérnök, a részvénytársaság egykori elnöke (a hazai gyógyszeripar „koronázatlan királya”), Richter volt munkatársa ezekkel a szavakkal jellemezte: „A kitüntetéssel diplomázott, vállalkozó szellemű fiatalember az 1901-ben alapította gyárát haláláig irányította. Igen szerény, nagyon közvetlen, de rendkívül következetes egyéniség volt, aki egész életét a gyár fejlesztésének szentelte. Legfontosabb feladatának tekintette az élenjáró természettudományos felfedezések eredményes gyakorlati hasznosítását. Haladó, szociális gondoskodását tükrözte a rászorult dolgozók iránt tanúsított közismert segítőkészsége. Puritán szerénységével számos olyan zseniális adottság párosult, amelynek meghatározó szerepe volt a vállalat fejlődésében. Richter Gedeont alapvetően optimista, humanista szemlélet, nagyfokú jóhiszeműség jellemezte. Rendületlenül hitt a beteg emberek szenvedéseinek enyhítésére törekvő életcélja sikerében és bízott munkássága eredményeinek elismerésében. Elhivatottságát mi sem jellemzőbb, hogy akkor sem hagyta el a hazáját – jóllehet módja lett volna rá –, amikor már életveszély fenyegette. Hitte, hogy őneki nem eshet bántódása, mert egész életében a közösséget szolgálta. Az emberi gonoszság sajnos rácáfolt jóhiszeműségére, és 1944 decemberében nyilas terroristák oltották ki nemes életét.”

Garai-Édler Eszter

Kategóriák: Szervezetek

A király, bizony, meztelen

2018, december 30 - 16:05

Momentán ott tartunk, hogy Magyarország még nevében sem köztársaság – ténylegesen meg pláne – és nincs alkotmánya – mert hát az alapizé nem igazán helyettesíti , habár állítólag gránit szilárdságú, de leginkább csak márvány, mármint, sajt. Annyira büdös is.

Egy köztársaság nem attól az, hogy nincsen királya. Persze, akad olyan is, aminek van, de intézményei, működése köztársasági.

Orbán Viktor 2006-ban úgy fogalmazott, hogy a köztársaság csak ruha a nemzet testén. Vetkőzik is, de rendesen! Méghogy NER! Miben is áll a nemzeti együttműködés, amikor még a nemzet sem élvez Orbánnál semmi féle előnyt?

A nemzetnek ugyanis egy testnek, egy léleknek kellene lennie – már, ha vinni akarja valamire. Azonban, ahogy a testnek egyes részei se működhetnek egymás ellen – ha igen, akkor beteg, de nagyon – a nemzet alkotó elemei sem fordulhatnak egymás ellen, bármennyire is törekszik arra a hatalom. Na jó, az autoriter hatalom.

Orbán arra hivatkozik, hogy amit tesz, arra a nép hatalmazta fel. Nos, ha ez így van, ki kell jelentsem, ritka buta nép a miénk.

Csak abban bízhatunk, hogy a nép, az isten adta nép, előbb-utóbb meglátja, hogy a király, bizony, meztelen.

Úgy hallottam, januárban rózsaszín üvegű szemüvegeket fognak osztani az önkormányzatok. Viselése kötelező lesz.

The King is Naked / Pasha

Kategóriák: Szervezetek

Nagy Imréé lehet az orbáni gyávaság újabb szobra

2018, december 29 - 16:09

Az Orbán-kormány idegességét valószínűleg a napi-froclik színvonalán is le lehet mérni. Ha innen közelítjük a kérdést, akkor Nagy Imre szobrának az eltávolítása egy különösen erős idegroham eredménye lehet. Nem is annyira a ténye, mint a módja miatt. Amennyiben sebtében, és hajnalban történt. Talán intő jelként is, hogy most még csak szobrokért mennek a hajnali órákban.

Magáról a szoborról nyilvánvalóan meg lehetett, és meg is lehet mindenkinek a véleménye. Pont olyan eséllyel tetszhetett valakinek, amilyen eséllyel nem. Netán lehetett iránta közömbös is. Ahogy a többség valószínűleg az lehetett. Közömbös. Már csak azért is, mert nem sok olyan kép kering az interneten sem, ahol százezrek állják körül áhítattal a hídon álló békés könyvelő szobrát. Akár tudják róla, hogy miniszterelnöke volt 1956 őszén az országnak, akár nem. Tudom, kivégezték, és holtában sem hagyták rendes sírban nyugodni. Ezért aztán újratemették. Mely újratemetésen egy borostás fiatalember sikerrel kreált magának legitimációs, illetve politikai tőkét abból, hogy olyasmiről beszélt, amiről tudható volt: lejátszott, kiterített kártyapakli. Mert a szovjet csapatok kivonásának követelése aligha volt más. Mihail Gorbacsov ezt megalapozó elvei, könyv formájában (Átalakítás és új gondolkodás) 1987-ben magyarul is megjelentek, és az afganisztáni csapatkivonás is ismert tény volt, és Magyarországról is már áprilisban elindulnak vissza a csapatok. Valójában Orbán egész politikai karrierje egy hatalmas blöffel indult. Ahogy „A nagy balhé” című filmben is lefutott futamokra alapozzák a nagy átverést.

Mintegy jelezve azt, hogy Orbán már akkor sem vállalt valós felelősséget. Ahogy később sem. Jól mutatják ezt szavazási távolmaradásai, és általános megnyilatkozásai. Illetve, nem is annyira a miniszterelnöki megnyilatkozások, mint az, hogy az esedékes szólamait általában valamelyik házi-magnójával mondatja fel először. Aztán távolról szólogat csak be esetleg, ha valami mégsem arat osztatlan sikert. Ahogy a legutóbbi hírek egyike az, hogy a rabszolgatörvénnyel puskaporossá tett közhangulatban az év végére ígért szabad kédésű sajtótájékoztatóját is elviszi a cica a jelek szerint. Mert a háztáji mikrofonállványoktól eltérően, netán valóban spontán kérdésekkel előálló, még előálló, újságírók elé már nem mer kiállni. Úgy, hogy esetleg valós problémák szülte valós kérdésekkel kellene találkoznia.

Ahogy a valós népszavazások szülte valós megmérettetést is már jó ideje lecserélte a szájbaszabott konzultációk sorával. Amelyek nagy eséllyel az előre elvárt eredményeket hozzák. A nemzeti konzultációk tehát inkább a kormányvezetői gyávaság intézményesített kísérőjelenségei. Ahogy a közterek használatának terezett korlátozása sem igazán a tömeggel szemben bátran, akár vitatkozva is kiálló hatalmi képviselőket szokták jellemezni. Sokkal inkább a valós tömegeket csak messziről és lehetőleg széles karhatalmi sávval elválasztva lenéző szellemi pöttömöket. Lett légyen a hatalmuk akármekkora. Akár a szobrok létéről, illetve nemlétéről döntő hatalommal is rendelkezve. Mely szobrokkal kapcsolatban érdemes a Szabadság téren felállított szoborzatról is megemlékezni. Amelynek avatása elől Orbán megfutott, mint egy bolti lopáson kapott siheder.

S ebben a sorban szépen illeszkedő darab a hajnali órákban elkezdett szoborbontás is. Mert azokban az órákban nyilván kevesebb a járókelő, jobban ellenőrizhető a környék, illetve, és talán ez a legfontosabb, kevésbé lehet számítani komoly ellenzői felvonulásra. Márpedig Orbánnak a tömegek froclizása létkérdésnek tűnik. Ám a nyilvánvaló ellenállás könnyen elérheti azt a mértéket, amit már az ő cseppnyi bátorsága már önmagának sem képes ellensúlyozni. Az, hogy Nagy Imre kinek milyen jelkép-értékkel bír, az bőven lehet változó. De a szobra eltávolításának módja mindenképpen erős jelképe lehet a regnáló hatalom suttyón gyáva sunyiságának.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán várba költözéséről

2018, december 29 - 15:32

Egy – feltehetően hívő – Facebook kommentelő a kritikus hangokra úgy reagált, hogy ez mindenkor is így volt, az ország vezetői ott székeltek. Most csak azért legyen ez másként, mert hogy Orbán?

Nos, igen. Részint, mert az ország vezetőjeként tisztelni barokkos túlzás, részint meg sehogy sem illik sem korábbi állásfoglalásához, sem egyéniségéhez.

Noch dazu, a hangsúlyozott puritánság is erősen kérdéses. Korhű bútormásolatok, kárpitok több száz millióért, feltöltött könyvtárterem (még ha borospince lenne, de az már korábban ott volt)? Ez utóbbi különösen irritáló. Minek az neki? Az, hogy jogot végzett – egyesek szerint végzett a joggal – nem jár kéz a kézben a kulturáltsággal. Pedig a könyvek – és nem a bankszámlája – olvasása sokat segítene rajta, de maradt, aki volt: egy gumicsizmás parasztivadék.

Zoboki Gábor, eme építészeti metamorfózis tervezője öt évvel ezelőtt még marhaságnak tartotta ezt a megoldást, de, mint tudjuk, van az a pénz…

Mert ugyan tradicionális és reprezentációs szempontból – mert hát, a Parlament ehhez képest egy szegényes kulipintyó – a Vár ideális helyszín, node logisztikailag kész rémálom.

Vegyük sorjában. A Vár um. Királyi Vár volt, habár ténylegesen királyunk meglehetősen régen székelt ott. Habsburg pl. egy se. Horthy meg csak kormányzó volt. Kérdésem: Orbán milyen tradíció alapján költözik be? Nem király, igaz, olyan jogokat vindikál magának. Ősei közt sem volt még csak nemesi ivadék sem, sőt!

Reprezentáció? Na, ne komolytalankodjunk! Orbán mit és hogyan, főleg, kinek reprezentálna? Putyin a hátsó szobát is ismeri, Erdogan nem különben, mások meg nem járnak erre!

Ami a logisztikát illeti, álljon itt a Miniszterelnöki Sajtóiroda közleménye a kritikus vélemények elhallgattatására (110 hivatalnok költözik a vezérrel egyetemben a kolostorba. Persze, lehet, hogy nekik valóban csak az egykori szerzetesi cellák jutnak, hiszen puritán miniszterelnökünk is csak két, egybe nyitott cellát fog birtokolni.)

„a hivatali gépjárműre nem jogosult munkatársak tömegközlekedéssel, vagy gyalog mennek a munkahelyükre. A hivatali gépjárműre jogosult munkatársak a Vár területén belül nem kapnak közterületi parkolási lehetőséget. A miniszterelnök, ahogyan mindenki más is, a Várba vezető úton közlekedik majd.”

Mindezt kivagyiságból, kb. 200 mrd-ért (2014-es szám). Mert megérdemli.

Kategóriák: Szervezetek

Hajnal előtt vitték el Nagy Imre szobrát Budapesten

2018, december 28 - 15:50

Nagy Imre Magyarország hőse, kétszer volt miniszterelnöknek, második alkalomkor, a tragikus és sikertelen 1956-os forradalom idején. Nagy Imrét a kommunisták fogták el és börtönözték be. 1958-ban ki is végezték. Nagy nevét nem lehetett említeni a Kádár-rendszer alatt. Az 1989-es újjátemetése során a Hősök terén 200 000 ember gyűlt össze, hogy meghallgassa Orbán Viktor szenvedélyes beszédét. Nagy Imre az új, szabad Magyarország jelképévé vált. A Parlament felé néző szobra a Kossuth tér mellett található.

Ma egy szürke, ködös téli reggel felébredtünk, és hallottuk, hogy Nagy szobra az éjszakán sötét leple alatt el lett bontva. A feleségemmel együtt azonnal elmentem a Kossuth térre; a szobor valóban eltűnt.

Fotó: Lázár György

Megkérdeztem a magányos városi munkást, aki éppen tisztította a medencét, ahol a szobor állt. Azt mondta, hogy mindez 4:00 órakor történt.

Nagy darut használtak? – Én kérdezem. Nem, nem – magyarázta – levágták. Felemelték a szobrot és darabokra vágták a fémhídat. Megmutatta a szerkezet stabilizálására használt, üres fémcsavarokat. Szakmai munkát végeztek – mondtam én. Igen – válaszolta – egy óra alatt történt.

A Károlyi Mihály és Lukács György szobrok is eltávolításra kerültek a hajnali órákban és Roosevelt nevét egy nagyobb budapesti térről leszedték. Most Nagy Imre volt a soros. Antifasiszta és kommunista múltja kényelmetlen lett az Orbán rezsim számára.

Lépésről lépésre Magyarország nyíltan fasiszta állammá válik.

Lázár György

Kategóriák: Szervezetek

Jézus is Soros ügynöke lenne?

2018, december 28 - 13:32

A megdöbbentő felvetés hűen illusztrálja, hogyan is állunk emberség tekintetében 2018 karácsonyán Magyarországon.

Könyvbemutató beszélgetést szerveztünk december 20-án, amelyet bár egy budapesti keresztény intézményben tartottunk, két püspök és egy szerzetes is részt vett a programon, ennek ellenére a magukat kereszténynek tituláló médiumok jelenléte könnyen megszámlálható volt – a hozzám eljutó jelzések alapján mindössze a Miskolci Keresztény Szemle képviseltette magát. Akár itt be is lehetne fejezni a beszámolót, annyira beszédes ez a ki tudja, hányféle indokból forrásozó távolmaradás, pedig témák, kérdések, dilemmák, közvetítésre méltó üzenetek bőséggel felszínre kerültek.

Fotó: Lambert Attila

Az iménti, adatszerű tény hű visszaigazolása az “Emberséges Magyarországot!” gondolatkört érintő diskurzusnak, amelyről egyébként igen hiteles beszámolót közölt például a Népszava munkatársa. Őket valamiért érdekelte az emberség és az erre vonatkozó keresztényi párbeszéd, a cikkük ide kattintva olvasható.

Mi magunk videófelvételen rögzítettük a teljes beszélgetést, amely itt érhető el.

Most a beszédes képek közzététele mellett csupán arra a fájdalmas felismerésre szeretnék visszautalni, amelyet Fabiny Tamás evangélikus püspök tett, miszerint a politika mindenféle oldalról megpróbálja – igencsak sikeresen – eszközként használni, kihasználni, szolgaságba kényszeríteni az egyházakat. Erre vetette fel betoldásként Várszegi Asztrik katolikus püspök, hogy ha ma élne a Megváltó, akár még a Soros-ügynök címkét is megkapná bizonyos köröktől, másoktól meg talán az ellenkezőjét.

A jelen “nemzeti érzelmi katasztrófájából” – ismét Asztrik püspököt idézem – az a hozzáállás vezethet ki bennünket, amelyre Gundel Takács Gábor helyezte a hangsúlyt, Arany Jánost idézve: Van hallgatód? Nincsen? Te csak mondd, ahogy Isten adta mondanod!

Szóba kerültek a hitükért üldözött keresztények is, akiktől rengeteget tanulhatnának a sok esetben elkényelmesedett európai hívők. E témát is alaposan bemutatja az interjúkötet, megszólaltatva az üldözöttek megsegítését szívügyeként kezelő Hölvényi György EP-képviselőt és Joseph Tobjit, Aleppo maronita érsekét.

S hogy a címbeli felvetésen esetleg megbotránkozók is szembesüljenek azzal, ami sok más olvasó számára sajnálatos evidencia, az előző gondolatok megértéséhez javasoljuk ennek a cikknek és ennek az írásnak a hozzáolvasását.

A küldetés egyértelmű: maradt bőven feladatunk a jövőre vonatkozóan, amennyiben emberséges társadalmat szeretnénk magunk körül kialakítani. A jó hír pedig az, hogy nem vagyunk magányosak: bátran, elkötelezetten segíthetjük egymást ezen a küzdelmes úton, ráadásul Isten szüntelenül küldi üzeneteit felénk, s általunk embertársainknak is. Nekünk mindössze az a feladatunk, hogy mondjuk, amit Ő ad mondanunk.

Gégény István

A szerző a SzemLélek c. blog szerkesztője. 

Kategóriák: Szervezetek

NER-izmus

2018, december 26 - 14:54

Ifjú barátommal bóklászunk a börzsönyi erdőkben. Sárguló falevelek fénylenek az időnként felsejlő napsütésben, puhán süpped a nedves avar. Csodavárás helyett csodalátás. Sűrű, lassan eloszló köd, majd a nedves fatörzsek vakító csillogása a napsütésben.

Csótányos felé tartunk. A kilátóból bámuljuk a völgyek ködéből kiemelkedő bársonyos dombokat. Még harminc kilométer hegyen-völgyön át és megérkezünk a cserháti kis faluba Szendehelyre, ahol fokhagymakrémlevest eszem cipóban, túrógombócot fahéjas tejföllel, majd lepihenünk régi dolgokkal dekorált szállásunkon, ahol a Singer varrógép békésen megfér a rézből készült kotyogós kávéfőzővel, meg az ötvenes évek rádiójával, amely -talán- még álmában is recseg.

Csodák közt járunk és újabb csodák várnak ránk, ifjú túratársam egy kaptatón felfelé méltatlankodva lihegi: „A sok fától nem látszik az erdő.” Mosolyt lihegek az arcomra. Barátom hibátlan ember. „Annyira tökéletes vagyok, hogy még hibáim is vannak.” Szokta mondani elérzékenyült pillanataiban.

Néhány hete esténként egy kedves ismerősömmel „csetelek”. Mindketten árulók vagyunk: Ő elárulja nekem a NER-izmust én neki a liberalizmust. A vita nehéz, bár megosztottságunknak oka külső ok; a NER.

Aquinói Szent Tamás jut eszembe „Ahhoz, hogy (kérdéseinkre Sz.R.) igaz választ adjunk, először is külön kell választanunk azt, amiben ellenfeleinkkel egyetértünk, és azt, amiben nem értünk egyet.” Vitatársam nem ellenfelem, ellenfelem a NER, és feltételezem, hogy Neki sem én, hanem a liberalizmus. (Talán az sem teljesen, csak „túlkapásaiban”, ahogy mondja; hiszen van, amiben liberális.)

Vita közben elhangzik egy-egy udvarias megjegyzés: „Nem rád gondolok.” ám a libsizés. folyamatos: Sajtóidézetek, melyekben hemzseg a gyűlöletbeszéd. Gyűlöletbeszéd a libsikről, amelyben Hitler épp úgy liberális, mint ahogy a libsi fasiszta, buzi- és migránsbarát, pedofil, hagyományromboló, hazaáruló genderista. Én kétségbeesetten hivatkozom, idézgetek: szentek és filozófusok, Jézus és a kelet nagyjai kerülnek billentyűm alá, de nem marad ki a Korán és a szegedi boszorkányper egyik vádlottjának vallomása sem. Kétségbeesetten veszem észre, hogy kettőnk (a „konzervatív” NER-ista és a libsi) közül inkább én vagyok konzervatív. Én hivatkozom a cirka 2000 éve élt Senecára, a három- vagy kétezer éves bibliára és a szintén nem mai gyerek Dantére. 

A sok idézet miatt kezdek nyugtalanná válni: lehet, hogy ez nem kétségbeesett kapaszkodás a jóba (remélve, hogy ami többezer év nemzedékeinek kritikáját kiállta az jó) hanem egyszerű kivagyiság, fölényeskedés(?) igazából a magabiztosság, az önálló gondolatok hiánya, aztán tovább idézgetek: A többezeréves írásbeliség gondolkodói számomra többet jelentenek, mint a NER. Nem vagyok korszerű. Állapítom meg, most már vidáman.

„Vita” közben Assisi Szent Ferenc imájára gondolok: „Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem, (…) nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, …” Igen, megérteni, és ehhez lenne jó a párbeszéd, de ez nem az. Ellenségemmel a NER-rel nem lehet vitázni. A NER nem tárgyalóképes, a tárgyalás a NER-nek nem „nemzeti” tulajdonsága. A NER számára nincs vita, megalkuvás, megállapodás, sem a másság tűrése. Döntések vannak, meg Isten, haza, család és hívek, meg árulók. Pontosabban hazaárulók. A despotizmus nem vitázik, felhatalmazása van: Kétharmad, és Nemzeti Konzultáció.

A despotizmus személyhez kötött, ám nem tudom eldönteni, hogy hazámban ma a személy a despota, vagy a személy csak despoták eszköze (a plutokrácia despotája; dekoráció). Nem döntök, és így közelítve tárgyunkhoz, dolgom személyeskedéstől mentessé válik, esélyeim javulnak: nem vitapartneremet és nem a NER megszemélyesítőjét kell megértenem, (és megértve elítélnem vagy felmentenem) hanem a rendszert: a NER-t, és ideológiáját a NER-izmust.

Ettől kezdve kritikám tárgya a NER-izmus.

Bűnügyi helyszínelő ismerősöm a bomló emberitest szagát viseli nehezen, ahogy meséli; még a halál beálltát megállapító orvos is igyekszik ajtón kívülről kiállítani leletét, az Ő dolga pedig még csak ezután kezdődik: A megértés. Megérteni a halál okát. Ez lehet természetes ok, és akkor van megkönnyebbülés, de egy összevert, elvágott torkú lány, lemeztelenített, bomlásnak indult testének látványát nem követi semmi jó: ott a bűn, és következményének látványa már nem önálló borzalom, az elkövetőtől is borzadunk.

Valami bűzlik a NER körül. Szeretnék ajtón kívül maradni, de én vagyok -ha akarom, ha nem- a helyszínen élő helyszínelő. A szag nem biztosan a bűn jele, és milliók kifosztása sem feltétlenül a NER bűne.

Érzem a NER keltette szagot a hétszer módosított, és nyolcadik -titkosított(!)- módosítás alatt álló Alaptörvény lapjai közt, a gyengék és kiszolgáltatottak elleni harcban, a Keleti pályaudvarra szállított, majd az autópályára terelt menekültekről készült TV tudósításokban, a büntethetőség alsó korhatárának 12 éves korra való leszállításában, a csokilopás bűncselekménnyé minősítésében, rendőrök iskolába telepítésében, a hajléktalanok üldözésében, a családi pótlék befagyasztásában, a rokkantak elleni harcban, a szegénynegyed tervezett bekerítésében, a politikai korrupcióban, a csendes rasszizmusban, és köztörvényes bűnözők pártolásában.

Nyilvánvaló -akár az elvágott torkú lány esetében- a bűz oka a bűn.

Van jó is, mondja vitapartnerem. Igen, a NER „tökéletes” még hibái is vannak, biztosan van jó is, csak sok bűnétől nem látom a jót, aztán ha kivágnánk bűneit úgy járnánk vele, mint az erdővel, ha kivágnánk fáit: bűnei nélkül megszűnne a NER.

Nem értem, ám amikor felsejlik halványan a megértés, akkor rémülten utasítom el: Mi nem vagyunk ilyenek!

Könyvén át kísérem Dantét a pokolba. Olyan lelkek közt járunk, akik nem tudnak bűneikről, vagy dicsekszenek velük. Forró mocsár mellett megyünk, bűnös lelkek a mocsárban, ha néha-néha kínjától menekülve némelyikük felszínre jön; ördögök hada csap le rá. Összevesznek, hogy melyikük mérje rá a forró mocsár kínjánál is kínzóbb büntetést. A bűneitől szabadulni képtelen bűnös menekülne a mocsárba. Aztán -már kifelé a pokolból- óriások között vezet az út. Vadásznak ránk és éjszaka erről álmodok: Egy óriás megtámad -holt léleknek sem könnyű, de élőre halálos veszély -Harc közben olyan pozícióba kerülök, hogy megölhetem. Nem ölöm meg. Elengedem, elenged. Nem öl meg. Könnyű szívvel ébredek: Nem lettem gyilkos, és nem lettem áldozat.

Nehéz, veszélyekkel terhelt ösvényeken, vízesések alatt és szakadékok felett vezet az út. A purgatórium. Az úton bűnösök hada, felismert bűneik terhét cipelik, útjukat angyalok kísérik, és megbánt bűneiket le-lekapják róluk. Mennek a bűnösök a mennyország felé, és ahogy csökken bűneik száma, útjuk egyre könnyebb.

Bűnös a pokolbéli lélek és bűnös a tisztítótűz utasa -mindnyájan tökéletesek, „még bűneik is vannak”. Egyikük belátta bűneit, másikuk nem. Egyiküket a büntetés kéjétől izgatott ördögök taszítják a mocsárba, másikukat angyalok segítik bűneik terhétől megválni.

Azt hiszem erről van szó. A NER bűnei a mi bűneink, és ha a mi bűnünk, akkor az én bűnöm is. Rajtam (is) múlik, hogy -fel nem ismerve őket- forró posványban tespedve, büntetés kéjétől izgatott ördögök hadától kényszerítve szenvedek, vagy szembenézve velük, bűnöm leküzdésében segítő angyalok kíséretével vágok neki a veszélyes útnak. Megpróbáltatásokkal teli út, nem veszélytelen, de egy jobb országba vezet.

Kérem, mondjatok értem egy imát, és drukkoljatok, hogy ne essem sokat és nagyokat!

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Karácsony- és Dunamellék

2018, december 26 - 14:42

A Karácsonyhoz kapcsolódva lépten és nyomon megnyilvánultak sokan, hogy ez akkora keresztény ünnep, mint ide a Szíriusz. Minimum. Ez természetesen mindenkinek a magánügye. Kellene, hogy legyen. Mármint a hite. Elég baj az, hogy a decibelkereszténység hódít egyre inkább teret. Holott a Biblia sehol nem tanítja azt, hogy bárki hivalkodjon a hitével. Az ellenkezőjét annál inkább.

A „legszebb” mégis az, amikor egy finanszírozott egyház egyik vezetője mintegy választás elé állítja az embereket. Függetlenül attól, hogy a megszólalása a hívei előtt történt, és így nem is tehető teljes mértékben általánossá. De példaként azért szolgálhat. Különösen, mert a nemzeti szószóró, az MTI is közzé tette a híradás szerint. Az említett szöveg szerint a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke azt mondta, hogy Karácsony alkalmából az Isten szerint választani kellene az Isten magasztalása, illetve a sátánnak tett cselédi szolgálat között. Ami önmagában is akkora baromság, hogy ihaj. Már csak azért is, mert a Karácsony sem sokkal több történelmileg, mint egy alapvetően természetvallási ünnep beépítése a császársági államvallás szövetébe. Ez van. Ezt képes nyújtani a történelem. Amitől még lehet persze egy, a szeretetnek dedikált nap az évben. Bár inkább 365 napot kellene az Ember tiszteletének szentelni. De ez nincs.

Alkalmasint a református egyház sem egészen képes ezt nyújtani. Mert a nemzeti decibelkeresztények zászlóvivőjét, a Pannon Géniuszt úgy vágnák ki az egyház környékéről, hogy a lába sem érné a földet. Ellenben meg tudom érteni, hogy nem teszik. Elvégre egy évvel ezelőtt Orbán felekezete kapta a legtöbb apanázst az államtól. Annyit, amiért már érdemes lehajolni, és elviselni a jelenlegi miniszterelnököt is. No meg azokat, akik az emberek ezreinek haláláért felelős tengernagynak emléket állítanak. Bogárdi Szabó István mellett mindenesetre felhozható, hogy volt eset, amikor elítélte ifjabb Hegedűs Loránt antiszemitizmusát. Csak hát azóta eltelt három év, és úgy tűnik most úgy érezte, hogy „be kell szólni”. Talán azért, mert egyházi szinten van az a pénz. Amiért olyanokat tud mondani, hogy a karácsony egyik tanítása, hogy „hogyan lép a hódítás helyébe a szent hódolás”.

Ami alig különbözik attól, hogy „szívjál öcsi, és majd a túlvilágon jó lesz”. Miközben Jézus sokkal inkább az emberi tisztelet, és emberi szeretet prófétája volt. Így felvetheti azt a kérdést, hogy keresztényibb-e az, aki hetente templomba jár, de egyébként könyököl ezerrel, mint az, aki talán sosem járul a papok elé, de a másik emberben bármilyen körülmények között tiszteli az Embert. A perselypénzre, állami baksisra hajtó egyház képviselői szerint valószínűleg a hetikeresztények a jó keresztények. Pál apostol levelei szerint pedig inkább az utóbbiak. Természetesen tudom: a papság sem egységes. Mert a gyűjtőfogalom embereket takar. De általánosságban nem jár a papoknak sem nagyobb tisztelet, figyelem, mint bárki másnak. Ami nem jelenti azt, hogy ne lennének nagyon is tisztelhető egyházi emberek. De nekik sem azért jár a tisztelet, mert egyháziak, hanem azért, mert Emberek.

Ha valakinek az istenhit segít abban, hogy Ember legyen, Ember maradjon, akkor higgyen az Istenben. Ha csak beszél róla, akkor mondhatja magáról, hogy Jézus követője. Nem lesz az. Ha pedig a maga embertelenségét Jézus nevében teszi követendőnek, akkor sokkal inkább szolgálója a sátánnak, mint az, aki talán nem is hallott Jézusról, de betartja azokat az emberiességi alapnormákat, amelyekről az egykori rabbi is beszélt.

Kategóriák: Szervezetek

Boldog Karácsonyt kíván a Kanadai Magyar Hírlap!

2018, december 24 - 06:05

Úgy hozta a sors, hogy Advent utolsó vasárnapján kétszer is voltam templomban.  Szombat délután a vidéket jártam. Jobban tettem volna, ha inkább az utolsó percre hagyott karácsonyi bevásárlást fejezem be, de gondoltam magamban: ha már úgy is ennyire kések, nem számít már ha vasárnapra hagyom a plázás tolongást. A héten az eső és a langyos idő elmosta a havat Ottawában, szombatra azonban friss hó takarta ismét az ágakat, kerteket és háztetőket. Beültem a Jettámba, nyugat felé vettem az irányt és az Ottawa szélén lévő Pakenham községnél kötöttem ki. A települést úgy lehet elérni, hogy egy keskeny, egysávos kő hidon haladunk át a jeges Mississippi folyő fölött. Az 1901-ben, skót származású kőművesek által épített 7,6 méter széles, öt ívből álló ívhíd egész Észak-Amerikában egyedülálló. Nyilván a huszadik század elején nem személykocsiknak tervezték, ezért a híd mai használata a kanadai előzékenységre alapul: arra, hogy a szembejövő kocsi a hídfőnél megáll, megnézi, hogy van-e már gépjármű a hídon és ha van, akkor átengedi.

A Pakenham-i híd.

A Mississippi túlsó oldalán Pakenham község főutcáján kötünk ki, afelett pedig ott toronyosodik – egy domboldal tetején – az 1892-ban felépült Szent Péter Celesztin római katolikus templom. A templom külseje a 17. században, a dél-Franciaországban népszerű építészeti stílus szerint lett tervze. Úgy mint az az egyedi kis híd, ez a vidéki templom is különleges. Összesen három kanadai templom egyike, amelynek belseje az itáliátus építészet példája. Ez első sorban a belső díszletekre igaz. Szintén különleges, hogy a torony 45 fokos szögben fordul a templomtól.

Szombat este néhány perccel hat előtt éppen szerencsém volt, mert mindjárt kezdődött a szentmise, így a templomot belülről is meglátogathattam. A kanadai sokszínűség egyik jele, hogy a negyven körüli plébános lengyel származású. Tíz évesen került Kanadába szüleivel Matthew Chojna (valamikor talán még Mateusz volt). És felthetően onnantól kezdve lépten nyomon magyarázhatta, hogy vezetéknevét hogyan kell kiejteni. Ez oly annyira igaz, hogy még a templom előtti táblára és az értesítőbe is fonetikusan van feltüntetve a neve, mint “Hoy-na,” hogy könnyebb legyen az angol kanadaiak számára. Kiejtés nélkül beszélt angolul, az általa celebrált szentmisén pedig körülbelül huszan lehettek. Mint, ahogy a jó katolikusoktól elvárt, az első tíz padsor üresen tátongott–mindannyian a hátsó sorokat foglaltuk el. Univerzális elv, hogy szeretjük a szentelytől való tiszteletteljes távolságot.

Matthew Chojna atyáról a homilia alatt derült ki, hogy elégg; lengyel. A homilia és a pap saját teológiai érdeklődési köre még az Advent negyedik vasárnapjához kötődő olvasmányokhoz képest is roppant Szűz Mária centrikus volt. Nem tudom, hogy ez miért tűnt olyan idegennek számomra. De valószínű, hogy az apai oldalról érkező református, illetve zsidó beütésnek van ehhez némi köze. Chojna atya a misztikusban úszott, amikor dichotómiát épített fel Szűz Mária és Éva között. Az egyik az egész életét átadta Istennek, a másik viszont a Teremtőtől elfordulva pecsételte meg az emberiség sorsát. Amikor a megfoghatóbb gondolatok partjára érkezett Matthew Chojna hajója, üzenete végülis a feltétlen szeretetről szólt.

Illusztráció: Tobi Czumak

Vasárnap reggel saját, ottawai belvárosi templomomban vártak többen, ezért ott is voltam. A kontraszt a pakenhami kis vidéki templomhoz képest aligha lehetett szembetűnőbb. Szent József padsorai tele voltak szülőkkel és gyerekekkel, a falú csendje helyett nyüzsgés, forgás, gyerekek rohangálása, a templom pedig a nagy létszámű kórus erőteljes hangjától zengett. És a dal amivel a szentmise véget ért nem volt más mint egy hagyományos ír népdal, az úgynevetett “Canticle of the Turning” (A fordulás himnusza). A népdal a karácsonyi üzenet forradalmi jellegére emlékeztet: Isten egy nyomorúságos körülmények között élő családon keresztül érkezett a világba, a mélyszegénység és a kitaszítottság közepébe. A Teremtő menekültként érkezett. Az ír népdal kellőképpen harcias szöveggel van ellátva:

“A hatalom folyosóitól a vár tornyáig, kő nem marad kövön. Vigyázzon a király, mert a Te igazságod minden zsarnokot letép a tróntól. Az éhesek többé nem sírnak az élelem után, amit meg nem tudnak keresni. Asztalok terülnek, minden szájt etetnek, fordulni készül a világ!”

Ezzel a gyönyörű népdallal zárom soraimat. Kívánok valamennyi olvasónknak Boldog Karácsonyt!

Kategóriák: Szervezetek

Nem tetszik a rendszer

2018, december 23 - 14:34

„Nem tetszik, nem tetszik, nem tetszik a rendszer” – ezt énekelte több tízezer ember hét évvel ezelőtt a budapesti Szabad sajtó úton. Szijjártó Péter, akkor még a miniszterelnök szóvivőjeként, sietett hülyét csinálni magából, mert egy riporteri kérdésre azt válaszolta: nekik sem tetszik a rendszer, ezért akarják megváltoztatni.

És tényleg megváltoztatták, de az a rendszer, amit e változtatás során létrehoztak, vagyis, amiben most élünk, még kevésbé tetszik, mint az, ami ellen már 2011-ben is tiltakoztunk.

A kormány most megint játssza a hülyét, és azt igyekszik kommunikálni, hogy a tüntetők nem rendes magyar emberek. Ha azok lennének, a seggüket a földhöz verdesnék, úgy örülnének annak, hogy ilyen jó és igazságos, a nemzet érdekét mindig szem előtt tartó kormányunk van. Egy olyan kormány, amelyik gondoskodik mindenkiről, aki jó, annak megsimogatja a buksiját, aki rossz, annak összevonja a szemöldökét.

És nemcsak a kormány tudja mindig, hogy mi a jó, és hogy mi az, ami nem. Áder János köztársasági elnök, aki – mint állítja, gondos mérlegelés után – aláírta a rabszolgatörvényt, szintén mindig tudja, mit kell tennie. Ő maga mondta ezt, még első elnöki beiktatása után. Hogy száz jó törvényből százat aláír, száz rosszból százat visszaküld. Arról pedig tényleg nem ő tehet, hogy a Fidesz szinte csupa jó törvényt tol elé, így aztán az államfő nem is tehet mást, mint hogy ígéretének megfelelően aláírja azokat.

Nem rendes emberek tehát, akik e nagyszerű kormány ellen tüntetnek. Pénteken este is Soros György pénzén felheccelt tömeg vonult a Sándor palota elé. Idegen érdekből tették mindezt, mert a magyar érdek az, hogy minden maradjon, úgy, ahogy van. Hogy Orbán és társai a jogállamnak még e csekély maradékát is lebontsák, és sóval hintsék be a helyét. Hogy a miniszterelnök még többet utazhasson magánrepülőgépen, Mészáros és Garancsi urak tovább vagyonosodhassanak, a miniszterelnök saját lábon álló veje pedig még a mostaninál is nagyobb lábon állhasson.

Ez a magyar érdek, legalábbis a kormány szerint, és aki ez ellen szól, az idegen érdekeket képvisel, mert Soros és a nemzetközi tőke ügynöke. Vagyis, megérkeztünk az ötvenes évekbe, akkoriban volt divat a nemzetközi imperializmus mesterkedéseit okolni azért, ha nem volt kenyér, hús, és úgy általában, semmiből sem volt elegendő. Akkor mondta a Buci Gyurinak becézett Marosán György az elégedetlen munkásoknak, hogy nem a zsemle kicsi, hanem a pofátok nagy.

Megérkeztünk az ötvenes évekbe, ahol nem a kórházi ellátás rossz, nem a fizetés kevés, hanem a külföldről heccelt tömeg nem érti meg, hogy ez a kormány a létező kormányok legjobbika. Aki nem hiszi, annak utánajárnak.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Nem kell körbepisilni a parlamentet ahhoz, hogy tudjuk: az a mi Hazánk háza!

2018, december 23 - 02:59

Próbáljuk meg végigvenni, mi is előzte meg a 10 napja zajló tüntetés-sorozatot, ami folyamatosan zajlik a vidéki városokban is, sőt külföldön is, bár ott nyilván alacsonyabb létszámmal, főként ott dolgozó, élő magyarok részvételével.

Néhány általános megjegyzés. A 2010-ben hatalomra került pártszövetség kormánya gyakran használja az ún egyéni képviselői indítványt. A Parlament elé kerülő törvényjavaslatok rendes útja – akár a kormánypárt, akár az ellenzék terjeszti elő -, a következő: az indítványt a KÖTELEZŐ részletes indoklással, hatástanulmányokkal, stb. alátámasztva, először az országgyűlési bizottságokban tárgyalják meg, és ajánlják – vagy nem – a plenáris ülés napirendjére. A bizottsági ajánlásról a Ház szavaz: 2010 óta nem volt példa arra, hogy ellenzéki javaslatot engedett volna a többség megvitatásra. A rendkívüli vitanap más: ezeken törvény nem hozható. Ennyit arról, hogy az ellenzék csak hallgat, nem dolgozik. A bizottsági ülések elvben nyilvánosak, a gyakorlatban a bizottsági elnök bármikor zárt ülést rendelhet el – például honvédelmi vagy más indokolható téma esetén. Ezt a kormánypárti elnökök gyakran meg is teszik.

Az egyéni képviselői indítvány menete más: a plenáris ülés előzetes bizottsági vita és KÖTELEZŐ RÉSZLETES INDOKLÁS NÉLKÜL, egyszerű többséggel engedheti a plenáris ülés napirendjére a témát. Ez a sürgős ügyek – pl. katasztrófa esetén – gyorsabb törvényes rendezésére szolgálna. Az Ovi csicskák – sajnálom, de a kormánypárti többségre muszáj már erősebb kifejezést használni -, 2010 óta gyakorlatilag a törvények 80-90%-t így terjeszti a Ház elé. Pl. így került a kiemelt, nemzetbiztonsági érdekből fontos beruházások ügye. Ez lehetővé teszi, hogy egyes beruházások a kötelező környezetvédelmi, építészeti stb. hatóságok engedélye nélkül, egyszerű parancsra megvalósulhassanak. Ez akkor a Szabadság téri ormótlan és hazug emlékmű suttyomban történt felállítását törvényesítette.

A rabszolgatörvény tulajdonképpen a Munka Törvénykönyvének módosítása – ez is olyan sürgős ügy, amit a többség „kénytelen volt” előzetes vita, az érdekeltekkel való egyeztetés, részletes indoklás (pl. hatástanulmány) nélkül a plenáris ülés elé engedni. Ráadásul az év utolsó, ünnepek előtti ülésszakának egyik utolsó napján. December 11-én Lezsák Sándor levezető elnök néhány felszólalás után MINDEN ELLENZÉKI KÉPVISELŐ mikrofonját kikapcsolta, majd a vita közepén botrányos módon lezárta az ülést. A vita az ellenzék 2925 módosító javaslatának szavazási módjáról szólt. (Ügyrendi vita.) Vagyis arról, hogy a módosításokról egyszerre, azok tartalmának megismerése és indoklása nélkül szavazzanak, vagy egyenként. (A 2925 szavazás kb. 72 órát vett volna igénybe – a felét annak, amit túlóra többletként megszavaztak az alkalmazottaknak.)

Mellékszál: Ez ún .obstrukció, ami megengedett, törvényes eszköz, és a fidesz ellenzékben gyakran élt ezzel. Pl. tán 2008-ban a december végi költségvetési vitában 1500 módosító indítványt adott be, amit az MSZP kormány egyesével megindokolt, megvitatott. Ez azért is volt fontos, mert ha az országnak december 31-én nincs elfogadott költségvetése, akkor nem lehet kifizetéseket teljesíteni: vagyis januárban nem kaphattak volna pénzt a köztisztviselők, közalkalmazottak, nyugdíjasok stb. Vagyis milliók. Az akkori kormánytöbbség az összes ellenzéki módosítást egyesével megválaszolta. Még az ún. óramegállítási jogával is élt, hogy a karácsonyi ünnepnapokat megtarthassák a képviselők és a háttérben dolgozók. Ezt akkor a fideszesek is elfogadták, hiszen ők sem akartak az éjféli mise helyett a parlamentben karácsonyozni.

Most december 11-én más megoldást választott a kormánytöbbség. Lezsák Sándor az ülés soros elnöke, a vita közepén, törvénytelenül lezárta az ülésnapot. A másnapi, rendes ülésnapon az ellenzék azt kérte, hogy az elnöki munkájában számtalan törvénytelenséget elkövető Lezsák helyett ellenzéki elnök vezesse a vitát. Ezért akarták megakadályozni, hogy Latorcai legyen az elnök, aki a valóságosan nem létező KDNP tagja. Erre berendelték a Kövér házelnök javaslatára már korábban felállított fegyveres országgyűlési sereget, amit semmi nem indokolt. Kiabálás, obstrukció más parlamentben is előfordul: nem rendkívüli eset – így FEGYVERESEK ottléte törvénytelen. Az ellenzék követelte a fegyveresek kivonását, a rend helyre állítását. Az elnök ezzel szemben elrendelte a szavazást, aminek folyamán más törvénytelenség is kiderült: a képviselői szavazógépek ugyanis a szavazó személyét megállapító kártyák NÉLKÜL is működtek. Vagyis bárki nyomta a gombot, beszámolta a gép. (Érdekesek ezek a „technikai” hibák: hol a választási rendszer romlik el az országgyűlési választások közepén, hol a képviselői szavazógépek adják meg magukat.) Ekkor, december 12-én hagyta el az ellenzék az üléstermet, még mielőtt a törvénytelenül ott lévő fegyveresek dobják ki őket. Erre az ottmaradt ovi-csicskák gyorsan megszavazták a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, ami szerint 2020-tól az állam, vagy a kormány által érintett peres ügyeket – akár felperesként, akár alperesként érintettek – az igazságügyi miniszter által kinevezett bírák tárgyalják: ez gyakorlatilag (az ügyészség bedarálása után) a független igazságszolgáltatás megszűnését jelenti. (Az ügyvédek leszerelése már egyszerűbb lesz.)

Erre tört ki a tüntetés a fővárosban több tízezer ember részvételével. Amit vidéki tüntetések is követtek: gyakorlatilag 10 nap óta tartanak. Ma (22-én) éppen kazincbarcikaiak egy csoportja tiltakozik. Annak ellenére, hogy a hőmérséklet mínusz 8-10 fok (nálunk ez kemény télnek számít). A tüntetések békések: a parlamenti karácsonyfa alatt meggyújtott szánkókat a tüntetők maguk oltották el, mielőtt a fára átterjedt volna, és a megrongálódott, eltűnt 4 szánkó helyébe 4 nap alatt 22 darabot gyűjtöttek.

Térjünk rá az MTVA székháza előtt történtekre. (Az évi 80 milliárd forint közpénzből élő közszolgálati tévé híradásainak hitelességéről a Duna TV december12-i 18 órai híradója tartalmát részleteztem egyik hozzászólásomban.) Még szerda este a tüntetők egy kb. háromezer fős csoportja a vonult a székházhoz. (A székház Óbudán van, mintegy 6 kilométerre a Kossuth tértől.)

Ott ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐK egy csoportja a tüntetők támogatásával, azt kérte, engedjék be a házba őket, ahol tájékoztatást kérhetnek az intézmény valamelyik vezetőjétől arról, hogy a köztévé miért nem tájékoztat az eseményekről, és miért nem olvassák be a tüntetők 5 pontos követelését. Tudni kell: országgyűlési képviselőknek joguk van a közintézményekbe akadálytalanul bemenni, ott a működés jelentős megzavarása nélkül tájékozódni. (Fontos: Nem közterület, KÖZINTÉZMÉNY. Nem közintézmény pl. a paksi atomerőmű, hanem állami tulajdonú gazdasági társaság: annak működéséről a képviselők közvetlenül, írásban is kérhetnek tájékoztatást, de az igazgatóságban és a felügyelő bizottságban dolgozó társaik révén folyamatosan értesülhetnek. Viszont nem mehetnek be engedély nélkül.)

Közintézménybe a parlamenti képviselő bejutását nem akadályozhatja meg senki, rendőrség se, pláne nem magán örző-védő társaság fegyveres tagja. (Ezért nem volt az épületben pl. Fekete-Győr, aki a Momentum vezetője, de nem képviselő. Sokan összetévesztik Tordai Bencével, aki viszont az MSZP-Párbeszéd parlamenti frakciójának tagja, tehát képviselő. Mindketten fiatalok, kevésbé ismertek még.) Ennek ellenére az örző-védők – Pintér Sándor belügyminiszter volt cégének alkalmazottai – hosszan dulakodtak a képviselőkkel. Azok bejutottak végül, de az MTVA vezetői megjelenni sem voltak hajlandóak, – akárcsak beszari főnökük, aki a parlamenti függöny mögé is képes elbújni a kérdések elől. Akkor Varjú László, a DK képviselője egy stúdióvezetőhöz akart bejutni, de a biztonságiak leteperték, bántalmazták. Ez bűncselekmény. A bent lévő képviselők ekkor mobilon kértek segítséget a kint álló rendőröktől, akik a fülük botját sem mozdították: ez minimum kötelességszegés. A rendőrök akkor sem mozdultak, amikor az őrök Szél Bernadettet kabátja, táskája nélkül, és Hatházy Ákost kilökték az utcára. A képviselők zöme nő. Abc sorrendben: Kunhalmi Ágnes (MSZP-Párbeszéd), Szél Bernadett (független) és Vadai Ágnes (DK) + Jobbik. Tisztelettel elnézést kérek a Jobbik képviselőjétől: nem találtam a nevét, de majd még utánanézek.) Azt hiszem ez az esemény százszor többet ér majd minden kötelező női kvótánál.

Nagyjából ez történt december 12-én. Azóta folyamatosak a tüntetések a vidéki városokban is. 24-én és 25-én nyilván a legkitartóbbak is hazamennek a fagyújtásra. A szakszervezetek országos sztrájkra hívnak fel januártól. (Az első rendes munkanap január 6. lesz.)

24-re én szerveznék egy jókedvű demonstrációt az ország karácsonyfája alá, a Kossuth térre. Hosszú asztallal, halászlével, rántott hallal, mákosgubával. (A borlevest, forralt bort, tojáslikőrt mellőzném.) De ehhez már kevés az idő, és istenhívő honfitársaimat sem szeretném megzavarni, amikor ők Jézus születését ünneplik Karácsonykor. Ráadásul az ovi-csicskák törvénybe hozták, hogy az Országház 100 méteres körzetében nem lehet demonstrálni. Pedig nekünk nem kell körbepisilni az épületet ahhoz, hogy tudjuk: az a mi Hazánk háza, a mi képviselőink otthona IS.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Leláncolt Prométheusz a Katona-Kamrában

2018, december 22 - 17:34

Zeusz uralkodásának kezdetén járunk, abban a pillanatban, amelyben a világot újraosztják egymás közt a hatalmasok. Ebben a helyzetben Prométheusz veszélyes, mert mindent megtestesít, ami a frissen trónra lépő és pozícióját féltő olümposzi uralkodó, Zeusz számára rémisztő. Prométheusz egyedül önmagát fogadja el autoritásként, kételkedik, kérdez, ráadásul segít az istenkirály által megvetett, pusztulásra ítélt csoportnak: az embereknek. Nincs tehát más megoldás, mint elhallgattatni, elzárni őt a kíváncsi tekintetek elől, ember nem járta vidékre száműzni, ahol csak a szeleknek szónokolhat.

Zeusz azzal viszont nem számol, hogy ezzel a tettel épp, hogy elismeri Prométheusz jelentőségét, és akaratán kívül szobrot állít az elnyomó hatalom ellen örökké lázadó hérosznak.

Írta: Aiszkhülosz

SZEREPLŐK

Erő, Az Ókeaniszok kara  Bodnár Erika Héphaisztos, Ókeanosz, Hermész  Vizi Dávid Prométheusz  Dér Zsolt Tóth Zsófia e.h./
Józsa Bettina e.h.


ALKOTÓK

Díszlet, jelmez  Giliga Ilka Zenei munkatárs  Matisz Flóra Lili Világítás  Balázs Krisztián Dramaturg  Varga Zsófia Asszisztens  Hornung Gábor Rendező  Tarnóczi Jakab e.h.

BEMUTATÓ
2018. december 20.

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Köztársasági elnök kerestetik

2018, december 21 - 14:58

Magyarországnak nincs köztársasági elnöke. Tegnap ugyanis kirúgtam Áder Jánost. Berendeltem a hivatalomba, kicsit túlóráztattam a folyosón, aztán közöltem vele, hogy nincs tovább. Történetünk véget ért, mondtam neki, nem tartok igényt a szolgálataira.

Úgy tett, mint aki nem érti. Hogy ő egész életében a nemzet egységének megteremtésén dolgozott. És, hogy a törvényesség számára szent. Meg még hasonló hülyeségek.

Mondtam neki, hogy betelt a pohár. Sok van a rovásán. Eddig sem az én elnököm volt, hanem a miniszterelnöké, de mostantól már akkor sem lenne az államfőm, ha eddig az lett volna.

– Mi a baj? – kérdezte Áder.
– Az neked már édesmindegy Jánosom. De azért elmondom. Nem szólaltál meg soha, amikor kellett volna. Például, amikor azt a Gruevszki nevű bűnelkövetőt a te kormányod Magyarországra szöktette, bújtatta és menedékjogot adott neki. Nem szóltál János akkor sem, amikor teleplakátolták az országot egy közel kilencvenéves magyar származású amerikai milliárdos fényképével. Egy olyan embert zsidőztattatok le ily módon az emberekkel, aki majdnem annyi jót tett Magyarországgal, mint amennyi rosszat a te miniszterelnököd. Nem szóltál akkor, amikor Kósa Lajos. Hallgattál arról is, hogy Semjén Zsolt. Csöndben maradtál, amikor Orbán veje. Soha nem mondtál semmit, amikor valamit mondanod kellett volna.

Ő csak a törvények szellemében, kezdte megint a mantrát. Meg hát, értsem meg, őt a miénkénél nagyobb horizontok vonzzák. Legutóbb is a Föld megmentésén dolgozott.

A Városligetnél csöndben voltál, mondtam neki. Vagy amikor kiirtották a fákat a Kossuth téren. Ő a globális problémákkal foglalkozik, mondta. A vízek és a levegő tisztaságával.

Nem érdekel, válaszoltam. Van egy hazád, úgy hívják, hogy Magyarország. Az itteni emberek bajaival kellene foglalkoznod. A szegénységgel, a hajléktalansággal. A leharcolt egészségüggyel, a lebutított oktatással.

Alá kellett írnom a törvényt, mondta Áder. Nem találtam fogást rajta.
Te csak a tóban találsz fogást a halak között, válaszoltam. Ki vagy rúgva, felejtsük el egymást.
Kezdte felfogni, hogy nincs tovább.
Közös megegyezéssel? Próbálkozott, de nem voltam rá vevő.
Alkalmatlanság miatt, válaszoltam. Horgásznak jó vagy, államfőnek nulla.

Mindez csütörtökön délután történt. Még ma feladok egy hirdetést: államfő kerestetik. Ha nem lesz alkalmas jelölt, megismétlem, ezzel a szöveggel: Hozott szalonnával egérirtást vállal özvegy Varsányiné.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Levélféle Bagi Ivánnak és Nacsa Olivérnek

2018, december 20 - 14:22

Kedves BagiNacsa! Nem kioktatni kívánlak benneteket, de engedjétek meg, hogy az idősebb pályatárs jogán néhány alapvetést elmondjak nektek. Nyilatkoztatok a kormány – vagyis, a magyar adófizetők – pénzén működtetett Ripostnak. Szívetek joga, hogy kivel álltok szóba.

Ti most az MTVA nevű cég köztévéjében keresitek meg a mindennapi betevőt, jogotok van ehhez is, bár megjegyezném, lesz idő, amikor nem lesztek büszkék erre. De ha már így alakult, ebben a mostani esetben célravezetőbb lett volna hallgatni, nem védeni a védhetetlent. József Attila óta tudjuk, hogy nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet, ezért, ha nem volt bennetek bátorság igazat mondani, lehetett volna csendben is maradni.

Azt nyilatkoztátok, hogy féltetek, amikor a politikusok bementek az MTVA székházába. Nyilván ti is tudjátok, hogy az országgyűlési képviselőknek ehhez joguk van. Ha valami, akkor Pintér Sándor – mondjuk így – egykori cége alkalmazottainak brutalitása volt az, ami félelmet kelthetett, ami, nem mellesleg, törvénytelen is volt. Tudnotok kell, hogy az országgyűlési képviselők nem magukat, hanem a magyar emberek egy csoportjárt képviselik, azokat, akik megválasztották parlamenti képviselőnek. Ha nem lenne világos: voltak, akik Kósa Lajosra szavaztak, míg mások Kunhalmi Ágnesre. Hogy az MTVA vezetői és munkatársai közül senkinek sem volt bátorsága és tisztessége, ahhoz, hogy beszéljen a magyar emberek által megválasztott képviselőkkel, minden eddiginél láthatóbb jelzés lehetett volna a számotokra. Jelzés, hogy nektek nem az MTVA székházába – amúgy törvényesen – belépett képviselőktől kell félnetek, hanem attól, hogyha egyszer kórházba kerültök, akkor ott nem meggyógyulni fogtok, hanem egy fertőzés miatt, vagy orvos és ápolóhiányból kifolyólag, meghalni. Attól kell félnetek, hogy a gyerekeitek egy lebutított oktatási rendszerben nőnek fel, olyan képzést kapnak, ami nem versenyképes más országok diákjainak a tudásával.

Mint nálatok idősebb pályatárs, még emlékszem arra, amit ígéretesen induló pályátok elején bizonyára ti is tudtatok, de mára ezek szerint elfelejtettetek: hogy a humor alapvetően ellenzéki műfaj. Arról szól, hogy kigúnyolja a hatalmasokat, butaságaikat, kisszerűségeket, adott esetben az aljasságot, a gazemberséget. Ezt tette Hofi Gézától kezdve mindenki, aki humoristaként adott magára és nemcsak a pénztárcájának a vastagságát, de a szakmáját is fontosnak tartotta.

Persze, ellenzékben is lehet rossz dolgokat csinálni, ne adj isten, hibákat, vagy bűnöket elkövetni. Ezeknek a hibáknak, bűnöknek, butaságoknak azonban – éppen „elkövetőik” helyzeténél fogva – sokkal kisebb a súlya az ország, a társadalom szempontjából, mint amikor a hatalmon lévők követik el ugyanezt. Kormányon nagyságrendekkel többet lehet ártani, ezért a sajtónak – a szatirikus médiának különösen – kötelessége a hatalmat ellenőrizni, ha úgy tetszik, visszásságaira rámutatni.

Ti a Ripostban szembementetek a szakma alapvetéseivel. Ehhez is jogotok van, csak nem célravezető. El fogtok tűnni a süllyesztőben kedves pályatársak, ha így folytatjátok, évek múltán senki sem fog emlékezni rátok.

Ha ez nem zavar benneteket, mert csak a mának éltek, akkor persze semmi baj. Vegyétek úgy, hogy nem szóltam semmit.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Bérbíróságok kipipálva?

2018, december 19 - 21:29

A rabszolgatörvény alaposan kiverni látszott a biztosítékot. Az is elég nyilvánvalónak látszik, hogy nem is véletlenül hagyta a hatalom odáig fajulni a helyzetet, ameddig fajult. Amely megállapítás még akkor is igaz lehet, ha némileg elszámították magukat. Miközben azért a surranópályákra sem ártana egy fél pislantásnál többet fecsérelni.

Mert miközben a kormány hangszóróiból dől a sorosozás, meg a kínos magyarázkodás, és a képviselők a királyi TV épületében próbáltak, illetve próbálnak valami köztájékoztatásért eljárni, pár kérdés mintha háttérbe szorulna. Köztük olyanokra is gondolhatunk, hogy mennyire megalapozott a hatalmi szófosók által a tüntetőknek tulajdonított cselekedetek teljes körét a tüntetőkre lőcsölni.

Ahogy Szabó Zoltán is feszegette a szánkó-paradoxon kapcsán. Amely problémakör eléggé illeszkedik ahhoz a korábbi felvetésemhez, hogy a hatalom nagyon szeretné azt a kis szükségállapotocskáját okosba megoldani. De ugyanígy háttérbe látszik szorulni a rabszolgatörvény botrányos elfogadása mellett megszavazott egyéb törvények köre is.

Holott azok megszavazása nem kevésbé botrányos körülmények között zajlott. Köztük annak a törvénynek a megszavazása is, amely a közigazgatási bírósági rendszer felállításáról szólt. Amely törvénynek legalább akkor a lehet a hatása a közéletre, mint a rabszolgatörvénynek, amit akár vissza is vonhatnának. Mert valójában, érzésem szerint ma is kétféle munkavállaló létezik:

1/ Alkupozícióban levő, aki akkor túlórázik, amikor meg lehet vele alkudni;
2/ Alkupozícióban nem levő, aki akkor túlórázik, amikor akarják, hogy túlórázzon. Alverziói:
– 2a verzió: Mégis kicsikar pótlékot, amit legálisan kifizetnek;
– 2b verzió: Kicsikar némi pluszpénzt, de azt zsebbe kapja okosba;
– 2c verzió: Örül, ha egyáltalán kifizetik, mert ki is rúghatnák. Például egy tetszőleges zsákfaluban, ahol öten jelentkeznek helyette öt percen belül)

Ugyanakkor a bérbíróságok kérdése lényegesen fontosabbá válhat. Mert olyan ügyeket utalhatnak eléjük, amelyek bármelyik embert szinte bármikor érinthetnek. Elvégre az adóhivatal, a választási bizottságok, illetve a közéletbe egyre inkább beszivárogni látszó rendőrség munkásságát, döntéseit ezt követően olyan bíróságok bírálhatják el, amelyeken a bírókat a hatalom közvetlen kinevezésével ültetik majd be a megfelelő helyekre. Ennek az egyik következménye az lehet, hogy az ügyészég akár el is indíthat majd eljárásokat, mert a bíróságon a miniszter kegyelméből ücsörgők majd megoldják, hogy csak az legyen bűnös, akit a kormánymegbízott is bűnösnek szeretne gondolni.

A másik probléma persze az is lehet, hogy innen nem biztosan túl nagy a lépés a koncepciós ügyek bírósági hátterének a megteremtése. Márpedig a billentyűzeten sincs messze a „B” a „V”-től. Csak melléüt véletlenül valaki, és a „Bérbíróságból” „Vérbíróság” lesz. Így lehet, hogy a rabszolgatörvények mellé a bérbíróságok kérdését is rendszeresen a tüntetések napirendjébe kellene illeszteni.

Kategóriák: Szervezetek

Az Orbán Lapjáról Kitiltottak Társasága

2018, december 19 - 13:48

Thomas Grawellivel az élen az Orbán Lapjáról Kitiltottak Társasága anarchista oldalát csaknem félezer ismerősöm kedveli. A kezdet kezdetén nekem is tetszett, de rövid idő alatt felismertem, hogy valami nem stimmel abban, amit publikál. Később ollózottaknak és túlzóknak, majd hamisaknak is tartottam a közleményeit, amiért őrizkedtem megosztani őket. De csak mostanában jöttem rá, hogy a “minden gondolkodó ellenzékit” szívesen fogadó oldal készítői célirányosan hamisítanak.

És hogy a céljuk az ellenzéki erőket nem pusztán megosztani, hanem hitelteleníteni.

Egy aljas bandával van dolgunk, kedves ismerőseim!

Az OLKT rendre hazudik.

És az a gyanúm, hogy az Orbán Lapjáról Kitiltottak Társaságát Orbánék hozták létre.

Egyetlen példával érzékeltethetem, hogy a gyanúm megalapozott. Az Orbán véleménye a betegekről, elesettekről, bajbajutottakról, nyugdíjasokról, diákokról című, idén novemberben közzé tett OLKT-publikáció filmen elevenít fel egy rettenetes, hátborzongatóan meghökkentő részletet az ő 2014. október 1-jén, az Idősügyi Tanács ülésén elhangzott beszédéből: “Ez úgy fest, hogy az a közösség, amely biológiailag, fizi-fizikai értelemben nem képes saját magát fönntartani, nem is méltó arra, hogy létezzen.”

Erről a nehezen forgó nyelvvel előadott, nyelvbotlásos mondatról pedig okkal állítható – és az OLKT állítja is –, hogy Hitler pont ilyen elveket vallott, aki “el is gázosított 6 millió embert”. És megkérdezhető: “Ez vár ránk is, ha hatalomra segítjük Orbánt és maffiabandáját miután már nem lesz mit ellopniuk és a magyar népet nyomorba döntötték? Jobb a halott magyar mint az éhes, vagy beteg? Miféle világnézet ez?” És kijelenthető: “Ez nem konzervatív… ez NÁCI.”
Csakhogy az internet korában egyetlen perc alatt kideríthető, hogy hamis az interpretáció.

Orbán ugyanis nem a véleményét közölte, hanem rossz válaszként hozta szóba ezt az álláspontot, miközben annak elhitetésére törekedett, hogy a kormány megőrzi a nyugdíjak értékét.

Beszédében kényes kérdésként említette, “amit az európai politikai gondolkodást béklyóba szorító politikai korrektség nem enged kellő kendőzetlenséggel tárgyalni. Ez pedig a demográfiai probléma. Én – mondta – szoktam érinteni ezt a kérdést az Európai Unióban, és nyugodtan mondhatom, hogy utána az ördögűzés szokásos módszereivel próbálják eloszlatni azokat a gondolatfelhőket, amiket ott magam mögött hagytam. Az első dolog, amivel szembe kell néznünk – ez könyörtelenül hangzik, de jobb, ha szembenézünk vele, mintha hátulról csap majd le ránk –, ez úgy fest, hogy az a közösség, amely biológiailag, fizikai értelemben nem képes saját magát fönntartani, nem is méltó arra, hogy létezzen. Ugyanis a létezés nem egy természetes dolog, hanem valami olyasmi, amiért tenni kell. Az európai kontinensen nagy bajban vagyunk, hiszen jól láthatóan még biológiai értelemben, most nem beszélek kultúráról, erkölcsről, gazdaságról, erről mind nem beszéltem, hanem egész egyszerűen csak a számosság, a biológiai számosság értelmében sem vagyunk képesek magunkat fönntartani. Ebbe persze senki sem akar beletörődni, és valamilyen megoldást keres erre a kérdésre, és Európában ma szinte nehéz ezt így kimondani, de többségben vannak a rossz válaszok. A jó válasz ugyanis nyilvánvalóan a fiatalok bátorítása, a családtámogatási rendszer, azt hiszem, vannak itt ennek a kérdésnek szakértői, akik el tudják nekünk mondani, hogy azt hogyan lehetne jobban csinálni, mint ahogy ma Európa számos országa, sőt köztük Magyarország is csinálja.”

És a fenti – számos más okból kritizálható – okfejtést az alábbi mondattal vezette be:

“Valóban úgy fest a dolog, hogy nekünk is meg kell próbálnunk az idősekre úgy tekinteni, mint társadalmi erőforrásra, és nem úgy, mint teherre.”

Egy minden gondolkodó ellenzékit szívesen fogadó oldal semmiképpen nem hamisíthat.

Mert így éppenséggel az ellenzéknek árt.

Ezzel szemben a fenti bevezető mondat előadóját felelősségre vonhatja például amiatt, amiért csupán próbálkozni szándékozik az időseket nem tehernek, hanem társadalmi erőforrásnak tekinteni, és eszébe se jut ezt az erőforrást értékesíteni.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak