Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 15 perc 46 másodperc

Várszegi Asztrik távozik, az üzenete marad

2 óra 24 perc

A Pannonhalmi Bencés Főapátság éléről távozik Várszegi Asztrik. A főapát Szent Márton ünnepén jelentette be lemondását. Búcsúbeszédében, amelyet a Kisalföld idéz, azért közreadott néhány olyan gondolatot, amely könnyedén túlmutathat a főapátság kerítésén. Ahogy a lemondás gesztusa is.

Márton püspök annak idején a szegények pártfogójává szegődött. Ahogy Jézus sem a gazdagok kizárólagos megváltójaként teljesített küldetést ezen a sártekén. Nem Jézus hirdette a vagyon alapján való megkülönböztetést, és aligha az ő tanaiból volt levezethető a búcsúcédulák intézménye sem. Ahogy, néhány politikustól eltérően, azt sem hirdette, hogy a gyermek megkülönböztetendő, illetve megkülönböztethető a szülők együttélésének módja alapján. Akkor is, ha különben a gyermek megbecsült családtagként, szeretetben nevelkedik. A főapát szerint „Márton nem csupán a Kr. utáni IV. században, hanem a mi XXI. századunkban is időszerű, mert a szegények, kiszolgáltatottak sokasága és valósága mindig kihívás”. Amihez hozzátehetjük, hogy sajnos a gyermekek szegénysége sem időszerűtlen. Mert a szegénységben felnövő, szegénységhez szocializálódó gyermekek száma is egyre több. A különböző kimutatások szerint hazánkban is.

Ez lehet kedves az önzés kormányának, de messze nem azonos azzal, amit Jézus tanított. Akkor sem, ha a kormányban van olyan politikai képződmény, amely magát kereszténynek nevezi. De akkor sem, ha a szociális gettóképzés politikáját megvalósító országvezetés hangosan üvölti magát kereszténynek. Ellentétben a pápával, aki november 19-ét a szegények világnapjának nyilvánította. A szegényekének. Nem az ilyen, vagy olyan szegényeknek, hanem a nélkülözőknek általában. Igaz, a lelki szegénység, a diszkriminatív embertelenség, alapján a hazai kormány is nyugodtan tekinthetné a saját világnapjának. Akár Erdő Péter, a menekülteket annak idején megvető, kiszolgáltató, illetve kizáró pap ajánlásával. Azonban Ferenc, az Orbán-Erdő párostól nyilvánvalóan elhatárolódó, pápa aligha erre gondolhat.

Ahogy emlékezhetünk: Várszegi Asztrik annak idején, a szükség idején, az apátság kapuinak megnyitásával üzent. Erdőnek, a kormánynak, és a keresztényeknek. Azt, hogy a kereszténység a cselekedeteken és nem a lózungokon keresztül nyilvánul meg. Most, a főapát lemondása kapcsán, kicsit nehéz nem gondolni arra, hogy némi politikai nyomás is közre játszhatott a döntésben. A hívők egyfajta kiéheztetésével bármikor zsarolható az, akinek a hithez való hűsége nagyobb, mint a kedv a politikai keresztények talpának nyalásához. Ha pedig elindul egy utólagos karaktergyilkolászás, akkor biztosak is lehetünk abban, hogy Várszegi útban volt az Orbán-Semjén páros fémjelezte társaságnak.

De addig, ellenkező gondolatok igazolása híján, vegyük komolyan a közölt indokot. Azt, hogy 27 év után időszerűnek látja a fiatalítást. Ami önmagában is példamutató hozzáállás lehetne nem egy vezető számára.

Kategóriák: Szervezetek

Rossini: Olasz nő Algírban az Erkel Színházban

2017, november 20 - 19:50

A sevillai borbély és a Hamupipőke mellett az Olasz nő Algírban Rossini legtöbbet játszott vígoperája. A pikáns történet a „szabadítás-operák” sorába tartozik, melyben a kor kedvelt műfajának szabályai szerint egy gyönyörű fiatal nőt elfognak, és kínzás vagy halál várja, míg hős szerelmese fel nem tűnik, hogy megmentse őt. Esetünkben egy talpraesett olasz lány jár túl az őt elrabló és új feleségre vágyó algíri pasa eszén, mindenki más legnagyobb megelégedésére. A címszereplő, Isabella, az operairodalom egyik legbölcsebb, legnagyszerűbb női karaktere.
Az Operaház műsorán most először szereplő művet Szabó Máté rendezésében láthatják az Erkel Színházban.

  1. felvonás
    Musztafa bej algíri palotájában felesége, a szomorú Elvira panaszkodik bizalmas rabszolgájának, Zulmának: férje már nem szereti őt. Az eunuch szolgák szomorúan állapítják meg: a bej házában a nők csupán szenvedésre születtek. Musztafa lép be a kalózkapitány, Ali kíséretében. Elvira szánalomért könyörög férjének, aki undorral, ingerülten fordul el tőle. Mindenkit kizavar a teremből, Alit kivéve, akinek azt parancsolja, vezesse elé olasz rabszolgáját, Lindorót, mivel úgy döntött, a megunt Elvirát az olaszhoz adja. Ő maga torkig van az algíri háremhölgyek kényes dörgölőzésével is, és egy temperamentumos olasz nőre vágyik. Közli Alival, hogy ha hat nap alatt nem szerez neki ilyen asszonyt, karóba húzatja.
    Lindoro távoli szerelme után sóvárog. Musztafa közli vele: kiházasítja. Lindoro nem győz kifogásokat keresni, miért nem fogadhatja el a házassági ajánlatot, de Musztafa elszántan tukmálja rabszolgájára saját feleségét.
    A kikötőbe új kalózhajó fut be. A frissen érkezett olasz rabszolgák között van egy kivételes nő, Isabella, aki szerelme, Lindoro keresése miatt szállt tengerre, míg végül maga is fogságba esett. De nem esik kétségbe, hisz tudja jól: női bájjal és fifikával bármelyik férfit le lehet győzni. A kalózok előrángatják a foglyul ejtett Taddeót is, aki Isabella iránti szerelme miatt esett fogságba. Alinak azt hazudják, ők nagybácsi és unokahúg, egyenesen az itáliai Livornóból. Ali boldogan kiált fel: Isabella lesz Musztafa háremének dísze! Taddeo le van sújtva: már nem csak Lindoro, hanem emiatt a Musztafa miatt is főhet a feje. Isabella ingerülten vet véget szerelmes kísérője féltékenységi rohamának.
    Lindoro és Elvira tétován állnak egymás előtt: egyiküknek sem fűlik a foga a házassághoz. Musztafa ront rájuk, hogy közölje: egy velencei hajót szabadon enged – azon Lindoro hazautazhat új feleségével. Elvira kétségbeesetten kérleli férjét, hogy ne hagyja elutazni, de Musztafa türelmetlenül fojtja belé a szót. Ali lép be, hogy az olasz nő érkezését jelentse. Musztafa azonnal izgalomba jön: türelmetlenül várja, hogy felesége elutazzon, s ő meghódíthassa az olasz nőt.
    Isabellát ünnepélyesen Musztafa elé vezetik, akit teljesen lehengerel az asszony. Isabella azonnal átlátja, miféle férfivel van dolga, és hogy érje el nála a célját. Taddeo ront a terembe, nyomában Ali. Musztafa karóba akarja húzni a rendbontót, de Isabella közli vele: ő a bácsikája, így a férfi azonnal kegyelmet kap. Elvira, Zulma és Lindoro járul Musztafa elé, hogy utazásuk előtt utoljára könyörögjenek a bejnek. Isabella és Lindoro döbbenten ismer egymásra. Az olasz nő megtudja, hogy a bej saját feleségét adja Lindoróhoz, és felcsattan: az asszonynak maradnia kell, Lindorót pedig a rabszolgájának nyilvánítja. Musztafa hallani sem akar a dologról, de végül képtelen nemet mondani a követelőző Isabellának.
  2. felvonás
    Az eunuchok megállapítják: az olasz nő bolondot csinált Musztafából. A bej Elvirával és Zulmával üzeni meg Isabellának, hogy fél óra múlva kettesben akar vele kávézni. Elvira figyelmezteti férjét, hogy nem lesz egyszerű elcsábítania az agyafúrt nőt, Musztafa azonban már kitervelte, hogy érhet célt: a nagybácsin keresztül próbálja majd megpuhítani imádottja szívét.
    Amikor kettesben maradnak, Isabella dühösen veti Lindoro szemére, hogy elhagyta őt. A férfinek csak nagy nehezen sikerült elhitetnie vele: esze ágában sincs elvenni Musztafa feleségét, és soha nem árulta el Isabella iránti szerelmét. A szép nő végül megenyhül, és szökést tervez szerelmével.
    Taddeo rohan Musztafa elé, és könyörögve kéri, mentse meg az őt karóval üldöző fickótól. Musztafa biztosítja őt, hogy nem akarja, hogy Taddeónak bántódása essen – ellenkezőleg: kinevezi őt helyettesének, azaz kajmakámnak. A posztért cserébe azt kéri, járjon közben érdekében az „unokahúgánál”, amibe Taddeo kénytelen-kelletlen beleegyezik.
    Isabella, miközben csinosítja magát Musztafa fogadására, kerek-perec megmondja Elvirának, csak ő maga tehet arról, amiért Musztafa ráunt, de felajánlja, hogy kitanítja, hogy kell a férfiakkal bánni. Musztafa magához hívatja Isabellát, Taddeóval pedig közli, hogy amint tüsszentve jelet ad, azonnal hagyja őt kettesben „unokahúgával”. Az olasz nő Musztafa elé lép, aki büszkén jelenti be neki, hogy „nagybátyját” kajmakámmá nevezte ki. A bej tüsszentve ad jelet Taddeónak a visszavonulásra, aki azonban megmakacsolja magát és nem mozdul, hiába prüszköl a másik. Lindoro és Isabella remekül szórakoznak a két pojácán. Isabella a bej elé vezeti Elvirát, és követeli Musztafától, hogy engesztelje ki a szegény asszonyt. A bej őrjöngve fogadja meg, hogy megfizetnek még, amiért bolonddá tették.
    Ali megállapítja, hogy Musztafa megérdemelte, hogy a rafinált olasz nő túljárt az eszén.
    Taddeo Lindoro értésére adja, hogy ő nem Isabella nagybátyja, hanem a szerelme; Lindoro csak mulat magában a dolgon, és arra kéri Taddeót, segítsen neki kifogni Musztafán. A bejjel tudatják, hogy Isabella ünnepélyes keretek között szeretné Musztafát pappatacivá avatni – azaz megajándékozni a „szebbik nemért rajongóknak ítélt”, kitalált címmel, amelynek elnyerése után mást sem kell tennie, csak enni és aludni. Eközben Isabella a szökési tervet készíti elő: az olasz rabszolgákat pappatacinak öltözteti, és lelkesítő beszéddel készíti fel őket a hazatérésre. A megjelenő Musztafát nagy pompával avatják pappatacivá, majd leültetik a kajmakám Taddeo mellé, és ételt-italt hozatnak nekik. Míg a két szerelmes bohóc zabál, Isabella, Lindoro és a többi olasz rab hajóra szállnak. Taddeo eszmél rá először a turpisságra, és még időben felszalad a hajóra, hogy ha szerelméről le is kell mondania, legalább hazatérhessen. Musztafa csak nagy sokára ébred rá, hogy lóvá tették. Szégyenében visszakönyörgi magát feleségéhez, Elvirához. A béke végre helyreáll.
Évad szereposztás

Karmester  —  Francesco Lanzillotta

Isabella, olasz nő  —  Vörös Szilvia / Mester Viktória

Lindoro, a kedvese  —  Vassilis Kavayas / Alasdair Kent

Musztafa, algíri bej  —  Bakonyi Marcell / Palerdi András

Elvira, a felesége  —  Szemere Zita / Sáfár Orsolya

Zulma, a bizalmasa  —  Simon Krisztina / Balga Gabriella

Taddeo, Isabella kísérője  —  Cseh Antal / Bruno Taddia

Ali  —  Dobák Attila

Alkotók

Szövegíró  —  Angelo Anelli

Rendező  —  Szabó Máté

Díszlettervező  —  Cziegler Balázs

Jelmeztervező  —  Füzér Anni

Koreográfus  —  Katona Gábor

Dramaturg, magyar nyelvű feliratok  —  Kenesey Judit

Angol nyelvű feliratok  —  Arthur Roger Crane

Az énekkart betanította  —  Riederauer Richárd

Közreműködik  —  Honvéd Férfikar

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

A Párt parancsol

2017, november 19 - 14:44

“Állampolgári megkeresésre jártam el a Mezőkövesden és térségében tapasztalható üzemanyagárak tekintetében. Egyeztetéseket folytattunk a MOL illetékes képviselőivel, amelynek eredménye: az október 31-ei állapothoz képest Mezőkövesden a benzin ára 11 Ft-tal míg a gázolajé 5 Ft-tal csökkent.”

A fenti elképesztő kijelentéssel Tállai András fideszes képviselő, államtitkár, sőt a Nemzeti Adó-és Vámhivatal (NAV) nagyhatalmú elnöke dicsekedett. Ebben a két mondatban minden benne van, ami miatt a jelenlegi kormányt sürgősen el kellene zavarni Magyarország éléről, sőt, az országot bármily kismértékben érintő döntések közeléből. Ez ugyanis azt jelenti, hogy mindenféle kormányzás megszűnt, az itt lakók mindegyikének sorsa attól függ, barátja-e a kormányfőnek az illető által megválasztott képviselő. Egészen az olyan hétköznapi dolgokig, minthogy mennyiért juthat a napi élelméhez, közlekedéséhez.

Jól tudom, hogy minden civilizált állam igyekszik a szabadpiacot befolyásolni, kontrollálni: az olyan, minden szempontból fontos termékek, mint az energiahordozók, vagy közszolgáltatások, mint az egészségügy területén. A kontrollt vesztett akarnokság, vagy a semmilyen határt nem ismerő szavazatvásárlási sunyiság viszont magát a gazdaságot veri szét. Gondoljunk bele: most az északkeleti kisváros lakóinak lett olcsóbb a nafta, holnap majd egy másik – jelenlegi kormánypárti reménybeli képviselő „beszéli rá” az egyébként állami tulajdonú, kőolaj és származékai kereskedelmével foglalkozó monopólium baráti vezetőjét (akinek a kinevezése a mindenkori kormánypárttól függ) egy még ennél is nagyobb árengedményre.

Magyarországon még a magukat baloldaliaknak tartók nagy része sem sír a monopóliumok hasznának csökkentésén – ez így jól is lenne… Ha – és ez már kicsit bonyolultabb összefüggés.

Elöljáróban tudni kell, hogy a benzin mai, magyar árának a felét sem éri el maga a termék –vagyis a kőolaj, és az átalakításához szükséges feldolgozás költsége. Az összes többi adó. Mégpedig: általános forgalmi adó (áfa) 27%, készletezési adó (kksz), valamint a jövedéki adó, aminek a mértékét a parlament többsége határozza meg. Ez a jelenlegi 343 forintos benzinárból (MOL) 125 forintot tesz ki. Európában ez nem kiugróan magas: nagyjából az átlagosnak mondható.

Fontos, hogy a kiskereskedelmi árrés – vagyis az az összeg, amit a nagykereskedő MOL-árakra rátehet a benzinkút tulajdonosa, az 7,9%, szintén államilag meghatározott maximum. Ebből kell fenntartania a kutakat, fizetni az ott dolgozókat, adózni a forgalom és az esetleges nyereség után stb. Annak nincs akadálya, hogy ennél kevesebbet kasszírozzon a töltőállomás tulajdonosa. És, mint minden kereskedésnél, itt is sokat számít, hogy az adott töltőállomás (tulajdonképpen „benzinbolt”) mekkora forgalmat bonyolít le. Ahol naponta eladnak 500-600 liter benzint, ott – literenként kb. 28 forint haszonnal számolva összejön 14000-16800 forint, ami már fedezheti a kút fenntartásának költségeit, sőt, hasznot is termel. Ahol viszont – mint például a 16 ezer lakosú szegényebb régióban lévő Mezőkövesd – legfeljebb 100-200 liternyi forgalom esik egy napra, már kérdés, elég-e a napi 2800-5600 forint a kút fenntartására.

A benzin – és a legtöbb energiahordozó – kereskedelme azonban nem pusztán piaci kérdés, ez könnyen belátható: hiszen nemcsak (sőt, elsősorban nem) a személyautózás drágul meg, ha a tankolás lehetőségéért is hosszú kilométereket kell megtenni, hanem a napi cikkek szállítása is számottevően emeli az összes termék árát. Ezért is igyekszik minden állam az infrastruktúra e fontos elemét is országosan fejleszteni.

A nagyobb, sok töltőállomással rendelkező hálózatok itt is előnyben vannak: forgalmas kútjaik hasznából tartják a kevésbé jövedelmezőket is, de a veszteséges egységeket előbb-utóbb felszámolják.

Tudni kell azt is: a földgáz árát a nemzetközi piacon mindig a kőolajéhoz képest szabják meg. Magyarországon a legfontosabb fűtőanyag ma a földgáz – nemcsak a háztartások nagy részét fűtik ezzel, de a villamos és a fűtőerőművek is többnyire földgázzal üzemelnek. Jelentős kivétel a paksi atomerőmű, ami ma a felhasznált áram mintegy 20%-át állítja elő.

Az energiaellátás – termelés, szállítás, felhasználás – csakis közösségi szabályozással oldható meg, ezt talán könnyű belátni. Méghozzá nem is nemzeti keretekben, hanem globális szinten. Azért, mert ma a Föld lakhatóságát a legnagyobb mértékben az energiaipar veszélyezteti.

Hiú ábránd, hogy megoldhatná a gondot a „visszatérés a természetbe”. Szakemberek modellezték: ha a 7 milliárd ember egyszerre szeretne felforralni egyetlen csésze vizet nyílt tűzön, valamennyien belefulladnánk a füstbe.

Mi köze ennek a Párt államtitkárának említett akciójához? Nagyon is sok: mutatja azt a jelenlegi magyar kormányban uralkodó szemléletet, amely minden közösség széteséséhez vezet. Amely paranccsal akarja megszabni minden dolog menetét, legyen az a benzinár, a gyerek iskoláztatása, a nagymama műtétje. És teljesen mindegy, hogy a parancsadó puszta jószándékból cselekszik-e, vagy bántó ostobaságból: mindenképpen a közösség issza meg a levét.

Rátesi Margit

Robert Heinlein / nightmare vision

Kategóriák: Szervezetek

Ki nevet a végén

2017, november 18 - 22:09

A svéd Polar-díjat – sokan zenei Nobel-díjnak mondják – idén Sting érdemelte ki [Kiérdemel – jó szó, mint a rászolgál; nem lehet tudni rögtön, büntetést vagy dicséretet jelent]: “Sting, a világpolgár, aki fáradhatatlanul használta hírnevét arra, hogy az emberi jogokat védje”.

Az elismeréssel járó egymillió svéd koronát – így Sting -: „örömmel adományozom a Songlines svéd ifjúsági kezdeményezésnek. A zene segít hidakat építeni, ez a projekt pedig rávilágít: a zenének alapvető szerepe lehet abban, hogy a fiatal menekülteknek lehetőséget teremtsen a társadalomba való beilleszkedésre.”

[A Songlines menekültstátuszt kérő, a háború elől elmenekült, főleg afgán, eritreai és szíriai fiatalokat támogat, akik jelenleg svéd menekültszállásokon élnek. A szervezők szerint a projekt a zenei tevékenységen keresztül képes integrálni őket a társadalomba. Az adományt zenei táborokra, koncertszervezésre és hangszerek vásárlására költik a fiatal menekültek számára.]

Kíváncsian a hozzászólásokra, megosztottam a híradást a Facebookon. Barátaim és jó(!)ismerőseim közül sokan lelkesen ünnepelték a gesztust; közösen úgy gondoltuk, a művész példát mutat emberségből. Mások kétségbe vonták Sting józan eszét, tisztességét, jószándékát. Nem hozom ide a leghazafiasabb [vigyázat! eufemizmus] kommentárokat [minek belekeverni a politikát a politikába (© Horváth Attila), de a művészet-kritikai „észrevételek” gondolkodásra késztettek: ez a Sting egy tehetségtelen, túlértékelt senki lenne?

Hallgassuk meg – például – Sting legfrisseb albumát, hogy eldönthessük, kinek van igaza, hogy aztán Janis Joplin nevessen a végén! [„Ez a nevetés rémült és vidám. Ez az ember!”]

Utóirat: Tizenhét év előtt a Universal lemezkiadó jóvoltából – afféle supporting act-ként – kedvenc zenekarommal, a Pénzzel játszottunk a Kisstadionban, Stingék előtt. Ahogy a hangbeállás után a színpad oldalában álldogáltunk, a Világpolgár bukkant fel, az öltözőből jövet, és átvéve segítőjétől a basszusgitárt, magától értetődő természetességgel odaköszönt nekünk, megilletődötten bámészkodó, számára ismeretlen magyar zenészeknek: good afternoon. „A zene segít hidakat építeni”!

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Alexander Breffort – Margauerite Monnot — IRMA, TE ÉDES — a Turay Ida Színházban

2017, november 18 - 21:49

A több évtizeddel ezelőtt született musical zenéje s a pikáns szerelmi történet ma is folytatja diadalútját a világ színpadain, s New Yorktól Párizsig újra és újra bemutatásra kerül. Hogy mi a titka? Megfejthetetlen és mégis sikert sikerre halmoz. Tündérmese, kis szépséghibával. Irma és Nestor fiatalok és szerelmesek. Összeköltöznek, hogy elkezdjék közös életüket. Hol itt a hiba? Nos ott, hogy Irma utcalány, Nestor pedig – érthető módon – halálosan féltékeny Irma kuncsaftjaira. Hogy kiiktassa életükből a többi férfit, Nestor végzetes lépésre szánja el magát, nem is sejtve, hogy a bonyodalmak egész láncolatát indítja el ezzel. Szövetségesekre talál egy bártulajdonosnő személyében és egy ügyetlen tolvajbandában; viszont szembe találja magát a hivatali bürokrácia értetlenkedésével és az igazságszolgáltatás ostobaságával. Amíg a történet bájos tündérmeséből abszurd komédiába fordul, Nestor és Irma élete – ha akarják, ha nem – végérvényesen közös útra terelődik. A felhőtlen szórakozást ígérő zenés vígjátékból a hatvanas években film is készült, Shirley MacLaine és Jack Lemmon főszereplésével.

(forrás: színház)

Szereplők:

Keresztes Ildikó, Lovas Emília, Pásztor Máté, Bácsatyai Gergely, Boros Zoltán, Győri Péter,

Kereki Anna, Kovács Dézi, Merk László, H.Varga Tamás

Fordította: Ungvári Tamás, Blum Tamás

Díszlet, jelmez: Darvasi Ilona

Rendező: Sztárek Andrea

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Az Orbán kormány százmilliókkal támogatta a kanadai magyarságot 2013 és 2017 között

2017, november 17 - 19:55

A rendszerváltás óta példanélküli anyagi támogatást nyújtott az Orbán kormány a kanadai magyar közösségeknek 2013 és 2017 között — ez derül ki abból a részletes kimutatásból, amelyet a Miniszterelnökség készített, amiután a Kanadai Magyar Hírlap október 20-án kérdéseket intézett a Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársághoz. Lapunk alig 24 órája jelezte, hogy kérdéseinkre nem érkezett válasz, az államtitkárság azonban a mai nap közölte, hogy még a múlt héten elküldték a választ, ezért feltehetően technikai okokból nem kaptuk azt meg. Továbbá hozzátették: “Az Önnek címzett választ Magyarország Ottawai Nagykövetsége is közölte honlapján, napok óta fent van és az alábbi linken keresztül  érhető el.” A válasz valóban elérhető az ottawai követség honlapján, többek között azzal az érdekes módosítással, hogy az ott publikált verzióból eltüntették a “Tisztelt Főszerkesztő Úr” felszólítást, illetve minden olyan utalást, amely jelezte volna, hogy a dokumentum a Kanadai Magyar Hírlapnak küldött válaszként született. Az Ottawai Nagykövetség azt a látszatot kelti, hogy a szokatlan elszámolást nem a KMH kérdései váltották ki, hanem az, hogy “a Diaszpóra Tanács közelgő éves ülésére való tekintettel a Nagyövetség tájékoztatni kívánja a kanadai magyarságot”. Ez megtévesztő.

Az alábbiakban az eredeti, át nem szerkesztett levelet, illetve kimutatást közöljük. Ebből többek között kiderül:

  • 10 millió forinttal segítette a magyar állam Dancs Rózsa “Kalejdoszkóp Hagyományőrző Klubját.”
  • Több mint 50 millió forintot utalt át a magyar állam a “Kanadai Magyar Kulturális Tanácsnak.”
  • 52 millió forintot utalt át a magyar állam a Torontói Első Magyar Baptista Gyülekezetnek “ingatlanberuházási támogatásként.”
  • 129 millió forintot utalt át a magyar állam a torontói Kanadai Magyar Kultúrközpontnak ingatlanberuházásként.
  • 6 millió forintot kapott a torontói Rákóczi Alapítvány.
  • 1,5 millió forintot utaltak át Montreáli Magyar Iskolának egy “kísérleti óvoda” megalapításáért, plusz 700 ezer forintot magyarországi táborozásért.
  • 4 millió forintot utaltak át a “Vancouveri Forrás Magyar Néptáncegyüttesnek”
  • 2 millió forintot utaltak át a torontói Első Magyar Református Egyháznak a reformáció 500. évfordulójának megünneplésére.
  • és még számtlan beruházás, illetve segélyezés szerepel a kimutatásban.

**

A teljes, eredeti és át nem szerkesztett dokumentum itt olvasható: Válasz_Kanada_20171102 .

Kategóriák: Szervezetek

Otthonuk az országút — Egy kamionos feleség gondolatai (2. rész)

2017, november 17 - 15:42

Nem könnyű a kamionsofőr élete. Én már régen tervezem, hogy a férjemmel tartok, és személyesen is magas lóról nézem a világot, de ezidáig még mindig visszatartott valami. Nem tagadom, nő létemre az útszéli árnyékszékek nem vonzanak egyáltalán. Maga a szükségletek rendezése is nagy kihívás ebben a magányos világban, pedig végeláthatatlan út van elég! Az európai távolságok eltörpülnek az itteniek mellett, hiszen ahhoz, hogy csak Ontáriót átszeljük, több, mint 24 órára van szükség!

Dehát van nekem elég feladatom itthon is. Azt hiszem, hogy igencsak sok értelme lenne annak, hogy a távolsági kamionosok feleségei háztartásbeliek legyenek, mert a gyerekek és a napi lótás futás mellett nem tudom, hogyan lehet még teljes munkaidőben is dolgozni! (Mondja ezt egy feminista!) Nekem a hétvége jelentette mindig az igazi munkát. Lehet, hogy a kezdetekben 60 órát dolgoztam a munkahelyemen, de amikor a férjem hazaért öt nap után, a mosás, vasalás mellett egy teljes hétre előre kellett mindig elkészíteni az élelmet. Alig vártam a hétfőt! Ezzel persze azt is elárultam, hogy az én férjem nem áll meg ebédet, sem vacsorát venni. Még kávét sem iszik. Viszont minden házilag készül, és pontosan be van osztva.

Azt nem mondom, hogy én vagyok a feleségek netovábbja, még ilyen táv-kapcsolatban sem. De azért 11 évi kanadai tapasztalattal már van fogalmam arról, hogy milyen is egy jó kamionos feleség. Erre majd részletesebben később térek ki, most csak az egyik legfontosabb tulajdonságát emelem ki: legyen önálló, mert az észak amerikai kamionosok legalább öt napot vannak távol. Azok, akik rendszeresen Kanada és az USA között szállítanak, 2 hétre is eltűnnek. Van, aki ott ragad több időre is és magányosan tölti el a kötelező 3 szünnapot. Így a háztartás, a napi tennivalók a feleségre maradnak.

Mostanában a férjem péntek délelőtt érkezik haza és vasárnap délelőtt indul újra útnak. Ebben az egyhetes ciklusban heti 70 órás vezetés után 36 órát kell kivennie, így szerencsénk van, ha két teljes napot van itthon a hétből. A hét öt napjának nagy részét a komfortos munkahely-legénylakás fülkéjében tölti.

S ezzel megérkeztünk az első felvetett kérdéshez is. Mivel a fülke mérete nem számít bele a megszabott hosszúságba, az észak amerikai vezetőfülkék lehetnek hosszabbak, nagyobbak, komfortosabbak. Ezért csőrösek itt a kamionok. Van olyan, ahol még a zuhany is bele van építve! Persze “az Új Világban” az utak szélesebbek, mint Európában, még a városok utcái is. Sokkal nagyobb távolságokat kell egyszerre befutniuk, így az áramvonalas forma nemcsak a szemet gyönyörködteti, de hasznos is. A félpótkocsi mérete meg van szabva, az 53 láb hosszú (16,15m), amibe majdnem beleférne egy európai teljes nyergesvontató pótkocsistól.

Az európai közlekedési feltételekhez igazodott az ottani kamionok kinézete és méretei is. Így részben a kényelem rovására kell a megszabott hosszúságon belül maradniuk.

Az első rész egyik megjegyzésében felmerült a fizetés kérdése. A kamion sofőrök jobban keresnek, mint az átlag. Hát ez bizony igencsak viszonyítás kérdése. Kanadában a családjuktól távol vannak 5-12 napot egyhúzomban. Hetente 70 órát vezethetnek, de túlórát nem fizetnek. Mindemellett állandóan készenlétben kell állniuk a következő feladatra. Így talán az évi 40-60 ezer dolláros fizetés nem is olyan jó, ugye? (Persze ebből még az adót is le kell vonni!) S bár városban megkereshetik a 16-18 dollárt órabérben, az úton mérföldre fizetik őket. Így mindent egybevetve a 70 órás munkahét kb. 12-15 dolláros órabérre kerekedik ki. (Ma Ontárióban a minimum órabér 11,60 dollár)

Az autósok sem igazán segítik a hivatásos sofőröket. Nagyon egyetértek azzal a véleménnyel, hogy az általános vezetői jogosítvány megszerzéséhez mindenki megtapasztalhatná, milyen a város és a forgalom a nagykerekeken, felülről nézve. Kevésbé lennének vakmerőek és nem hazárdíroznának az utakon a nagy teherautók között.

Befejezésül: a sofőrök nevetve számolnak be arról, hogy miket látnak a személyautókban. Az öltönyös, fehér inges drága autóban ülő üzletember kifordulva az autós McDonald’s -ból, az autópályán a sebességre beállva kezdte fogyasztani a papírba csomagolt szendvicset, jó majonézesen és ketchuposan, ahogy annak lennie kell. Egy kis fékezés ide, egykezes manőverezés oda és a szendvics tartalma mindjárt az ingét tarkította! A kamionos meg nevetve mutatta a kezével, hogy remekül csinálta! A fogmosás és szájrúzsozás is mindennapos, ami akkor kezd érdekessé válni, amikor az szétmázolódik.

S ha véletlenül intimebbre fognátok a dolgot vezetés közben,ne felejtsétek el feleim: A kamionos mindent lát!

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

Lázár János és a tao

2017, november 17 - 14:48

„Érdekes döntések születnek a Kúrián a taóval kapcsolatban” – jelentette ki Lázár János a csütörtöki kormányinfón.

Ez az érdekes döntés valójában azt jelenti, hogy a Kúria határozata értelmében a kluboknak el kell számolniuk a társadalmi adó alól felszabadított pénzekkel, vagyis nem lehet eltitkolniuk, hogy mire költötték a támogatásokat.

Lázár János szerint tehát az lenne a nem érdekes döntés, ha a Kúria, – és az azt megelőző összes bírói szint – azt mondta volna ki, hogy nem kell elszámolni ezekkel a pénzekkel.

Költsétek csak rendületlenül drága barátaim, használjátok kedvetek szerint, vegyetek rajta, amit a szemetek, szátok megkíván! Ez lenne a nem érdekes döntés Lázár János szerint. Ha a futballkluboknak, élükön a felcsúti klubbal, amely messze a legtöbb támogatást kapta, nem lenne semmiféle titkolnivalójuk a tao-pénzekkel kapcsolatban, akkor nem várnák meg, míg bíróság kötelezi őket arra, hogy elárulják, mire mentek el a milliárdok, hanem az első kérdésre megválaszolnák, hogy mire mennyit költöttek.

Sőt, meg sem várják, míg valaki megkérdezi tőlük, hanem maguktól a nyilvánosság elé tárják, hogy mit vettek az adófizetők pénzén. És akkor még azt is feltételezhetnénk róluk, hogy nem az Orbán Viktor október 23-i beszédét meghallgatók utaztatására és egyéb fölöslegességekre költötték a pénzt, hanem arra, amire eredetileg kapták.

Például kiváló edzőkre, akik a tehetséges fiatal futballistákból jó játékosokat nevelnek. Öltözőkre, mezekre, cipőkre, labdákra és minden olyan szükséges dologra, ami ahhoz kell, hogy a magyar futball újból a – nagyon – régi fényében tündököljön.

Merthogy ettől jelenleg fényévekre vagyunk. Nem akarnám egyedül Lázár János nyakába varrni a kudarcokat, az Andorra és Luxemburg elleni vereségeket, a Feröer elleni szánalmas döntetlent, de ameddig Lázár János érdekes döntésnek nevezheti a Kúriának azt az ítéletét, mely közpénznek nevezi azt a pénzt, amit a köz adott a futballkluboknak, addig nem várható, hogy jobb lesz a magyar futball és jobb hely lesz Magyarország.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Nyílt levél Potápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkárhoz

2017, november 17 - 04:41

Az alábbi levelet 2017. október 20-án küldtük Potápi Árpádnak, Magyarország nemzetpolitikai államtitkárhoz. Azóta sem kaptunk választ kérdéseikre, mely kérdések a kanadai magyar közösségekben aktív személyek vallomásai nyomán kerültek megfogalmazásra. Ezért levelünket a nyilvánossággal is megosztjuk.

Tisztelt Államtitkár Úr!

A Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztőjékent keresem fel az Ön államtitkárságát. A napokban hoztunk le egy sokak által megosztott és olvasott cikket arról, hogy miképpen költötték el kanadai magyar közösségi vezetők a magyarországi adófizetők pénzét Kanadában–többek között egy limuzinos transzferre.

Az átláthatóság érdekében szándékunkban áll részletesebben foglalkozni azokkal a magyar állami szubvenciókkal, támogatásokkal és egyéb közpénzekkel, amelyek az Ön államtitkársága révén, illetve esetleg más minisztérium, vagy kormányzati szerveken keresztül kanadai magyar egyesületekhez, illetve személyekhez kerültek.

A következő kérdésekre kérjük az Ön válaszait:

1. Milyen ellenőrzést végez el, illetve milyen elszámolást vár el a Miniszterelnökség, a Nemzetpolitikáért felelős államtitkár, illetve bármely másik érintett minisztérium vagy kormányzati szerv, amiután anyagi támogatást utal át a kanadai diaszpórában működő egyesületeknek vagy személyeknek? Vállalnak e szerepet a fent említett ellenőrzésben Magyarország missziói Kanadában — nevezetesen a Nagykövetség Ottawában, illetve a Főkonzulátus Torontóban?

2. Az elmúlt négy év alatt részesült-e a Kanadai Magyar Kulturális Tanács (KMKT), Szenthe Anna (a KMKT elnöke), vagy Ábrahám Tibor (a Kanadai Magyarok Országos Szövetségének területi alelnöke) anyagi támogatásban, vagy szubvencióban a Miniszterelnökségtől, illetve a Nemzetpolitikáért felelős államtitkárságtól?

3. Amennyiben érkezett anyagi támogatás a Miniszterelnökségtől, illetve a Nemzetpolitikáért felelős államtitkárságtól kanadai magyar szervezetekhez, megtudja-e erősíteni Államtitkár Úr, hogy az átutalt összeg Kanadában hivatalosan bejegyzett szervezetek bankszámláira lett átutalva, nem pedig magánszemélyek bankszámláira?

4. Megtudja-e erősíteni Államtitkár Úr, hogy amennyiben a Miniszterelnökség, illetve a Nemzetpolitikáért felelős államtitkárság anyagi támogatást utalt át a KMKT vagy bármelyik másik kanadai magyar szervezet bankszámlájára, e támogatás nem került át magánszemélyek bankszámláira, illetve nem magánszámlákról lett e támogatás a későbbiekben elosztva, például különböző magyar közösségi házak, vagy egyéb helyi közösségi szervezetek között?

Előre is köszönöm válaszaikat kérdéseinkre!

Tisztelettel:

Christopher Adam

Kategóriák: Szervezetek

Egy diktátor sorsa

2017, november 15 - 20:12

Robert Mugabe esete mutatja legjobban, hogy teljhatalmú vezért gyakran nem a “hivatalos” ellenzék és nem is hivatásos forradalmárók kergetik el vagy alázzák meg, hanem sajátnak vélt emberei. A zimbabwei elnök 37 éve uralja az elszegényedett afrikai országát, a hetvenes évek végén sikeres gerillaharcot folytatott az akkori Rhodesia nevű állam fehér kisebbségének uralma ellen. Ma viszont a 93 éves elnök ellen fordultak azok az úgynevezett “háborús veteránok” akik eddig hatalomban tartották őt és a Zanu-PF nevű pártját. Mugabe autoriter hatalma azért ingadozik, mert dinasztiát próbált kiépíteni az által, hogy 52 éves feleségének – Grace Mugabe-nek – akarta átadni hatalmát a jövő évi választás után. Egyik legrégebbi szövetségesét, Emerson Mnangagwa-t azért távolította el alelnöki posztjáról Mugabe a múlt héten, mert elnöki ambíciókat dédelgetett, feleségével szemben.

Végül a hadsereg egy eddig erőszak nélküli puccsot hajtott végre a kormány ellen. Mugabe elnököt házi őrizetbe vették és azzal indokolták a fellépést, hogy a Mugabe körülötti korrupt politikusokat számoltatják el. A valóság az, hogy a korrupció mellett az elszámolás alá kerülő politikusok általában Grace Mugabe szövetségesei voltak.

(Robert Mugabe alszik a “trónon”. Fotó: Bulawayo24.com)

Tehát korántsem arról van szó, hogy demokratikus lázadás tört ki Mugabe diktatúrája ellen. Inkább a diktatúra eddigi kiszolgálói és haszonélvezői rendezik belső konfliktusait. Mugabét saját pártjának embere válthatja le, egy öreg motoros aki esetleg kissé megreformálja majd az állam működését, a hanyatló gazdaságot stabilizálhatja, de valódi demokratikus fordulatot nem fog hozni. Legalábbis a közeljövőben biztosan nem.

Hatékony külső ellenzék nélkül is megbukhat egy rendszer, különösen amikor az állampártban repedések keletkeznek és amikor politikai ambícióval rendelkező személy a hattérben építi lépésről lépésre birodalmát.

Az elmúlt évek és évtizedek folyamán Mugabe egy a sok közül, aki teljhatalomból őrizetbe került. Ott szerepel még a lajstromon Slobodan Milosevic, Nicolae Ceausescu,  Hosni Mubarak, a pakisztáni Zulfikar Ali Bhutto, a kínai Zhao Ziyang, vagy éppen a brutálisan meggyilkolt Muammar Gaddafi. Az első években, nagy reményeket fűztek Mugabéhoz. A fehér kisebbséget megvédte, történelmi kiegyezést keresett velük és lehetővé tette, hogy szerepet vállaljanak az ország politikájában (a törvényhozásban mandátumokat garantált a fehéreknek). Gazdasági szerepüket is csak a kilencvenes évek végén számolta fel. De az elmúlt másfél évtizedben egy korrupt elnyomó diktatúra alakult ki Zimbabwében. A Mugabe korszak valószínű véget ért, valódi demokráciára viszont még várni kell.

Kategóriák: Szervezetek

SunCity – a Holnap Tali!-musical a Pesti Magyar Színházban

2017, november 15 - 06:33

Zene: JOHNNY K. PALMER

Szövegkönyv: BUZÁS MIHÁLY, PASO DOBLE, KIRÁDY ATTILA
Dalszövegek: SZENTE VAJK

Tervezett bemutató: 2017. november 17.

Rendező: SZENTE VAJK

A sorozatból ismert diákok (Soma, Rozi, Lilla, Csabi, Miki és Lara) a tanévzáró után nyári kalandra indulnak a SunCity Fesztiválra. Egy tévedés miatt ugyanabban a balatoni villában kötnek ki, ahol Lilla ikertesvére és baráti köre is bulizni szeretne, akik arra készülnek, hogy dalukkal induljanak a fesztivál himnuszára kiírt pályázaton. A két csapat hamar összerúgja a port, a viszály furcsa helyzeteket teremt, új szerelmek szövődnek, rivális dalos párok állnak össze, akik szintén megméretnék magukat a pályázaton. Vicces szituációk, lélegzetelállító zenés-táncos produkciók fűszerezik a fordulatos, romantikus történetet.

A musical zenéjét A Dal című műsorba írt slágereivel évek óta sikert arató Johnny K. Palmer szerezte.

(forrás: színház)

Rozi KOVÁCS GYOPÁR Vera JENES KITTI  Frida TÓTH ANGELIKA Lilla BÁNOVITS VIVIANNE Lara KISS ANNA LAURA Nóri KORNIS ANNA
BEKE LILLA

 

Soma DERÉK BENCE Csabi DOBAI ATTILA Zalán JUHÁSZ LEVENTE Martin PÁSZTOR ÁDÁM Miki KIRÁDY MARCELL Döme PAVLETITS BÉLA Soma apukája CSONKA ANDRÁS/FILLÁR ISTVÁN Jászai Mari-díjas  Soma anyukája KOVÁCS ZSUZSANNA                  Csabi anyukája SOLTÉSZ BÖZSE Jászai Mari-díjas Rendőr SZATMÁRI ATTILA Fesztiváligazgató SZŰCS SÁNDOR

Az előadásban közreműködnek a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei, valamint Pribojszki Annamária és a Coincidance tagjai: Csibi László, Joó Gyöngyvér, Szilágyi Violetta, Szombati Tamás, Potornai Norbert.

Díszlet TÚRI ERZSÉBET Jelmez KOVÁCS YVETTE ALIDA Zenei vezető ERŐS CSABA Korrepetitor MAGONY ENIKŐ Korreográfus TÚRI LAJOS PÉTER Korreográfus-asszisztens SZABÓ NIKOLETT Súgó TÓTH LOVÁSZ MÓNIKA Ügyelő SIPOS CSABA Rendezőasszisztens HŰBÉR TÜNDE Rendező SZENTE VAJK

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

A hanyatló magyar vitakultúráról

2017, november 14 - 18:11

A történelem korai időszakában még tanították az érvelést, létezett “szónoklattan” és csak a legjobban érvelő politikusok tudtak valódi népszerűséget szerezni maguknak. Arisztotelész már a Krisztus előtti IV. században megalkotta a retorika alapjait; szerinte “a retorika olyan képesség, mely minden egyes tárgyban feltárja a meggyőzés lehetőségét.” Később Cicero (Kr.e. 106-43), Cato (Kr.e. 95-46) és Fabius Quintilianus (Kr.u. 35-96) megmutatták, hogy milyen az igazi, hallgatóságot is magával ragadó beszéd. Még később újabb ragyogó szónokok tűntek fel a történelem színpadán, mint: Napóleon, Lincoln, Kossuth, Theodore Roosevelt, Churchill, Gandhi, Kennedy, Martin Luther King vagy Mandela. A színvonalas beszédekkel párhuzamosan a vita “műfaja” is csiszolódott, az ókor nagyjai a szenátusban majd az újkori politikusok és vezetők a szélesedő médiában VALÓDI eszmecseréket és érveléseket folytattak, személyeskedés nélkül, a másik fél meghallgatásával, logikusan felépített mondanivalóval, higgadt szempontokkal és nagyon gyakran frappáns, humoros visszavágásokkal.

Mára a “vita” csak nagyon kevés országban maradt igazi “műfaj”, ahol felfedezhetőek a tényleges retorikai elemek, a nagy elődök szelleme és örökségük megidézése. Az Egyesült Államokban például nincs kongresszusi választás, elnökjelölti vita nélkül.

Emlékezetes volt Nixon és Kennedy 1960 szeptember 26 -án lefolytatott elnökjelölti televíziós vitája, mely a XX. századi politikai eszmecserék egyik fordulópontját jelentette.

Idehaza két jelentős szellemi párbaj is zajlott a médiában: 1998 május 19-én Horn Gyula és Orbán Viktor közt a Közgazdaságtudományi Egyetemen (az utóbbi fölényes győzelmével) és 2006 április 5 -én Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc közt, mely ma talán kicsit meglepő módon de Gyurcsány Ferenc egyértelmű győzelmével végződött.

(Horn Gyula és Orbán Viktor 1998-ban)

Mindkettő fontos politika- és média történetei esemény volt Magyarországon, a vitakultúrát fejlesztette és a korrekt vita iránti igényt terjesztette. (A lenti képen látható kézfogás, akár szimbolikus jelentőségű is lehetne.)

De lényeges, hogy voltak viták, léteztek IGAZI eszmecserék, tényleges szellemi párbajok, vagyis fellelhető volt valamiféle magyar vitakultúra. Ez azonban mára teljesen eltűnt, ahogyan az igazi szónokok is. Nem hallunk már meggyőző beszédeket, jól felépített érveléseket és frappáns riposztokat, mint ahogyan a közbeszédből is eltűnt az ésszerű vita iránti igény.Ma az internet megjelenésével kialakult egy aránylag széles, körülbelül 0,5 – 1 milliós réteg (a felnőtt lakosság 10-13% -a) mely a különböző honlapokon és blogokon folytat ugyan vitákat, de ezeket az eszmecseréket elvétve lehet csak kulturált és színvonalas disputáknak nevezni. Ennek három oka van: egyrészt túl sok az érvelésekben az emóció és a személyeskedés, másrészt minden három kommentelőből kettő troll (valamilyen politikai csoportot szolgáló hozzászóló), harmadrészt pedig egész mai társadalmunkban NINCS vitakultúra. Már az iskolában sem törődnek ennek kialakításával, a szülők sem érzik fontosnak meglétét és a hazai értelmiség sem töri magát túlságosan, hogy a médiában fejlessze. De ha már ennyiszer szóba került a kifejezés, lássuk mi a vitakultúra 10 legfőbb eleme:

  • 1.) Ne személyeskedj, ne a vitapartnered személyével, hanem mondandójával foglalkozz
  • 2.) Ne az érzelmeid vezessenek a vitában
  • 3.) Érvelj, vagyis objektív, tényszerű, logikus tényezőket sorakoztass fel, a másik meggyőzésére
  • 4.) Ne térj el a témától, vagyis ne úgy próbálj fölénybe kerülni, hogy más terepre viszed a vitát
  • 5.) Ismerd el, ha valamiben – például a vita egy-egy fejezetében – jobb a másik
  • 6.) Mindig csak akkor kardoskodj valami mellett, ha valóban jártas vagy az ahhoz kapcsolódó témában
  • 7.) Sorakoztass fel hivatkozásokat, idézeteket, adatokat, melyek forrását pontosan ismered
  • 8.) Hallgasd végig a vitapartnered ne akarj a másik szavába vágásával vagy hangerővel felülkerekedni
  • 9.) Mindig reagálj a másik érveire, ne negligáld a vitapartnered érveit
  • 10) Maradj mindvégig udvarias a vita során

Aki a fentieket betartja, az képes kulturált vitát folytatni. Közös érdek lenne, hogy minél többen legyenek, mert ha valamikor szükség volt komoly eszmecserékre, számtalan ügy társadalmi megvitatására akkor az éppen a jelenlegi korunkban van.

A magyar vitakultúra ha létezik is egyáltalán fejlesztésre szorul és éppen a hazai értelmiség közös feladata lenne a folyamat elindítása, például az internetes kommunikációban.

Forum Curia

*

A fenti reflekció a Forum Curia című blogban jelent meg. A blog címe az ókori Rómára utal, amely a magasszintű, értelmes vitákról volt ismert.

Kategóriák: Szervezetek

Összekötötte egymással az embereket

2017, november 14 - 15:19

A világon elsőként, szobrot állítottak Bud Spencernek Budapest VIII. kerületében, a Józsefvárosban, a Corvin sétányon. Az ünnepségen több százan vettek részt, és jelen volt a tavaly elhunyt színész két lánya, Cristiana és Diamante Pedersoli is. A szobor a fiatal szobrászművész, Tasnádi Szandra alkotása.

Valószínűleg nagyon kevesen vannak, akik ne ismernék Bud Spencer, az 1929-ben Nápolyban, eredetileg Carlo Pedersoli-ként született, világhírű olasz művész nevét. Életútja regényes volt. Apja, a nápolyi, jómódú vasgyáros, Alessandro Pedersoli és az anya a lombardiai származású Rosa Facchetti, gazdag, nagypolgári gyermekkort teremtettek számára. Ez a gyerekkor 1943-ban ért véget, amikor édesapja vasgyára a tűz martalékává vált. Carlo 14 évesen kezdett el a Romana Nuotóban úszni és ott több érmet is nyert. A gimnáziumot 16 éves korára kijárta, kiváló memóriája volt, így 16 évesen ő lett az akkori Olaszország legfiatalabb egyetemistája. A háború után a család Brazíliába ment, de később visszatértek, a sportkarrier is folytatódott. Ő volt az első olasz, aki 1 perc alatt úszta a 100 métert, és még hét évig tartotta az olasz csúcsot. Részt vett az 1952-es és 1956-os olimpián, háromszor Európa-bajnokságon, és háromszor szerepelt a Földközi-tengeri játékokon. A világbajnoki vízilabda-válogatottba is beválogatták. A filmkarriert a véletlennek köszönhette. A filmezésről ez volt a véleménye: „A filmvilágban akár egy majom is elboldogulna, elég, ha addig próbálják a jelenetét, ameddig nem sikerül.” Végül mégis a filmjei által lett világhírű, közkedvelt, halhatatlan!

A szobor eredetileg Kazincbarcikára készült, ám egy idő után a város vezetői olyan változtatásokat szerettek volna, ami az alkotás akkori készenléti fokán már nem volt lehetséges. A művésznek új helyszín után kellett néznie. Bár az előzményeket a szoboravató ünnepséget megnyitó Kocsis Máté, a 240. születésnapját idén ünneplő Józsefváros polgármestere nem mondta el, tény, hogy a művésznő végül a józsefvárosi Önkormányzatnál talált nyitott kapukat, ahol a legenda emléke és követendő életútja előtt tisztelegve otthont adtak a szobornak és közel kilencmillió forinttal segítették megvalósulását. Azt viszont elmondta a polgármester, hogy a mai nap a köszöneté! Köszönetet mondunk Carlo Pedersolinak, Bud Spencernek, Piedonénak, Charlie Firpónak, azért, hogy sok millió különböző emberből, akik mind-mind mást gondolnak, valódi közösséget alkotott, a nevetés és a jókedv közösségét. És azért is, hogy soha nem elválasztotta az embereket egymástól, hanem összekötötte!

Bud Spencer nagyon szerette a vallását, a családját és szeretett bennünket, magyarokat is. Halhatatlanná pedig az teszi őt, hogy filmjein keresztül személyiségét azok is megismerik majd, akik ma még meg sem születtek. Csodálatos ember volt, valódi példakép. Kiváló sportoló, kitűnő színész, nagyszerű férj és apa. Köszönetet mondunk a lányainak is, hogy eljöttek ma hozzánk és köszönet jár nekik azért is, hogy átadhatjuk nekik azt az érzést, ami édesapjuk iránt bennünk, magyarokban, a rajongóiban van. Köszönettel tartozunk az alkotónak, Tasnádi Szandrának is, aki a legjobb tudása szerint, a legjobb szívvel készítette el ezt a szobrot. Végül pedig köszönet járt mindazoknak, akik eljöttek erre az ünnepségre, hiszen Bud Spencer azt vallotta, hogy őt a közönsége tette naggyá. Mi nézők, hiszen melyikünkkel ne fordult volna elő, hogy ha rosszkedvünk volt, megnéztünk egy Bud Spencer filmet, és másfél-két óra múlva mindennek más színe lett – zárta szavait Kocsis Máté.

Jelen volt az ünnepségen Kárpáti György háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, a Nemzet Sportolója, aki a medencében is találkozott Carlo Pedersolival. Az elérzékenyüléssel küzdve emlékezett vissza a művészhez fűződő személyes élményeire. Elmondta: Carlo Pedersoli, a kiváló sportoló, ötvenszeres válogatott volt, és ha a római Olimpia után nem kap filmszerződést, akkor olimpiai bajnok is lehetett volna, olyan fantasztikus játékos volt. „Testméretünk okán én voltam neki a kis bambino, ő meg nekem – hát el sem tudom mondani! Két évvel ezelőtt meghívott római lakásába, az ott eltöltött három óra felejthetetlen emlék maradt. Úgy volt, hogy egy év múlva ő jön hozzám, de sajnos közbeszólt az, aki még őt is le tudta dönteni a lábáról. Olyan ember volt, akit csak szeretni lehetett és az kitartott egész életünkön keresztül.”

Ez az alkotás remekül mutatja be édesapánkat – mondta a művész lánya, Cristiana Pedersoli. A pillanat, ahogyan nyereggel a vállán, pisztollyal az oldalán megérkezik, egy híres filmjéből, „Az ördög jobb- és balkeze 2” nyitójelenetéből származik. Ő az életben is nagy volt, karizmatikus, nagyon szenvedélyes, és nagy szívével sokakat megérintett. Megköszönte a Józsefvárosi Önkormányzatnak, a polgármesternek és Tasnádi Szandra szobrászművésznek, hogy lehetővé tették ennek a csodálatos eseménynek a létrejöttét. A szobor tökéletesen jeleníti meg a személyiségét, a nagydarab embert az óriási szívével. Bizonyos vagyok abban, hogy most is velünk van és figyel fentről az angyalok közül.

Diamante Pedersoli, Bud Spencer fiatalabb lánya ezt még azzal egészítette ki, hogy óriási élmény számukra, a család számára azt látni, a rajongók mekkora tömege jött el a szobor felavatására. Csodálatos dolog meggyőződni arról, hogy még mindig milyen népszerű az édesapjuk ebben az országban. „Apa rendkívül boldog lenne! Korábban is tudtuk, de ma minden eddiginél jobban értjük azt, milyen fontos helyet foglalt el az emberek szívében és számára is milyen fontosak voltak az emberek. Nyilvános szerepléseken sokszor mondta magáról, a közönséghez szólva: „én nem léteznék, ha ti nem volnátok!” Mi pedig csak azt mondhatjuk az ő itt összegyűlt közönségének, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm.”

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Egy hónapja tart a főiskolai oktatók sztrájkja Ontarioban

2017, november 13 - 21:34

Immár egy hónapja sztrájkol Ontario tartomány 12 ezer oktatója, amely a főiskolai rendszer teljes megbénulását eredményezte. Összesen 500 ezer diák várakozik a szakszervezet és a tartományi főiskolákat képviselő szervezet megegyezésére, amelyre november 16 körül lehet kevés esély. De már így is káosz van az őszi félév sorsa körül. Az ottawai Algonquin College-ben például kijelentették: az őszi órák legalább december 22-ig folytatódnak, az őszi vizsga időszakra pedig legfejebb januárban kerülhet sor. A főiskolák adminisztrátorai arra kérik a diákokat, hogy ne tervezzenek elutazni a téli szünet alatt, mivel korántsem biztos, hogy egyáltalán sor kerül ilyenre idén. A diákok pedig napi 40 dolláros kártérítést követelnek a főiskoláktól.

A tartományi közalkalmazottak szakszervezete — az OPSEU, az Ontario Public Service Employees Union — többek között azt követeli, hogy a főiskolák ne építsék a tanári kart egyre inkább rész munkaidőben és alacsony fizetésért dolgozó oktatókra,  hanem inkább állásbiztonsággal és juttatásokkal rendelkező teljesidős tanárokra. A szakszervezet 50-50 százalékos arányt szeretne a tanár karokban, miközben a főiskolák adminisztrációi egyre nagyobb arányban alkalmaznak oktatókat rész munkaidőben, természetesen alacsony bérért és rövid távon. Egy ilyen konstrukcióban egyre több képzett főiskolai oktató képtelen felépíteni egy biztonságos, kiszámítható egzisztenciát és életet. Jelenleg a főiskolai oktatók 70 százaléka rész munkaidőben, vagy rövid távú egy éves szerződésekkel tanít.

A főiskolák érdekeit védő tartományi bizottság szerint az OPSEU követelése 250 millió dollár pluszköltséggel járna.

Ontarioban egy kezdő főiskolai oktató bruttó 60 ezer dollárt keres évente, idővel pedig bruttó 106 ezer dollárra emelkedhet a bére. Ezzel szemben egy átlagos rész munkaidős tanár maximum heti 12 órát tanít, órabére pedig 48 dollárnál kezdődik.

Ontario tartomány liberális kormánya elvileg leállíthatja a munkabeszüntetést, azaz munkavégzésre kényszerítheti a sztrájkoló tanárokat. De erre alig van példa Ontario történelmében. Utoljára 1984-ben tett ilyet a tartományi kormány. Ezúttal pedig kijelentették: nem terveznek ilyen intézkedést.

November 16-ig szavazhatnak az OPSEU érintett tagjai a főiskolák legújabb javaslatáról, amely nem nyújt kielégítő választ a szakszervezet követeléseire. A szakszervezet arra kéri a tagokat, hogy ezt utasítsák el. Összesen 72 millió dolláros sztrájk-alappal rendelkezik az OPSEU és ebből finanszírozzák a munkabeszüntetést, illetve a tagok anyagi ellátását a sztrájk alatt.

Kategóriák: Szervezetek

Lázár és Semjén mókusszőr ecsettel nyírja ki a beruházásokat

2017, november 13 - 18:19

Semjén Zsolt nyújtotta be Lázár Jánossal közösen az örökségvédelmi törvény módosításának azon tervezetét, amely lényegében ellehetetleníti a hazai beruházásokat, ugyanis a kapacitással és önálló gazdálkodási jogkörrel lényegében nem rendelkező megyei múzeumokra bízzák az összes régészeti feltárás feladatait. Ez az ország 90 százalékában azt jelenti, hogy egyetlen megyei beruházás elvisz minden meglévő kapacitást, vagyis a többi kivitelezés indulása csúszik, amíg egyetlen helyen dolgoznak a régészek. És van még további nehézség is.

Elsőre nem tűnhet lényegesnek a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, de több sebből is vérzik a Lázár minisztériumától már megszokott dilettantizmussal készült jogszabály-tervezet, amely mókusszőr ecsettel nyírja ki a beruházásokat.

Az egyik problémát az okozza, hogy a mekkeleki gondossággal kiizzadt törvénytervezet teljesen kizárná a feltárásokból a magáncégeket, és így régészeti feltárási tevékenységet kizárólag a Magyar Nemzeti Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a megyei hatókörű városi múzeumok és a régészeti gyűjtőkörrel rendelkező területi múzeumok, a régészet szakon mesterképzés folytatására jogosult felsőoktatási intézmények, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézete, valamint a jogszabályban kijelölt örökségvédelmi szervek végezhetnek. Ez lényegét tekintve az ország 90 százalékában azt jelenti, hogy egyetlen megyei beruházás elvisz minden meglévő kapacitást, vagyis a többi kivitelezés idnulása csúszik, amíg egyetlen helyen dolgoznak a régészek.

A másik probléma, hogy eddig a régészeti feltárásra 30 régészeti feltárás elvégzésére alkalmas nap helyett simán csak 30 nap lesz, vagyis ha 30 fagyos vagy viharos nap lesz egybefüggően, akkor nem lehet elvégezni vagy nem lehet szakszerűen elvégezni a régészeti feltárást.

A harmadik probléma az, hogy a megyénként jellemzően egy-egy akkreditált régész-csapattal rendelkező múzeumok – a Magyar Nemzeti Múzeum és szegedi múzeium kivételével – csak megyei akkreditációval rendelkeznek, így nem is tudnak besegíteni megyén kívül. Ráadásul ezek a múzeumok jellemzően nem rendelkeznek önálló gazdálkodással, így nem tudnak, vagy csak nagyon bonyolultan képesek időszakosan kapacitást bővíteni.

Az egész agyrém a törvény-tervezet indoklása szerint az egyszerűsítés és bürokrácia-csökkentés, miközben világos, ha teljesen kizárják a régészeti feltárásból a professzionális, akkreditált régészeti cégeket, miközben egy végletekig bürokratikusan működő, kapacitással alig rendelkező múzemummal kell egy beruházást előkészíteni, az sok mindent jelenthet, de egyszerűsítést és bürokrácia-csökkentést bizonyosan nem.

Az Együtt azt követeli Semjén Zsolttól és Lázár Jánostól, hogy vonják vissza a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló, a hazai beruházásokat ellehetetlenítő törvényjavaslatot.

A kormányváltás után a szétrombolt államigazgatás és a független intézmények szakmaiságának helyreállításához célzott ösztöndíjrendszerrel hívunk haza tapasztalt szakembereket külföldről és a nemzetközi intézményektől.

Berkecz Balázs

*

A szerző építész és városfejlesztési szakember, illetve az Együtt nevű magyarországi párt alelnöke. Blogja itt olvasható.

Kategóriák: Szervezetek

Fogorvos, hét hangszerrel

2017, november 13 - 15:11

Bizonyára vannak még szép számmal, akikben kellemes emlékeket idéz ez a két szó: Illés-együttes. Ők voltak az 1960-as 70-es évek egyik legnépszerűbb beatzenekara. Aki veszi magának a fáradságot és utánanéz – mondjuk a Wikipédián – hogyan is jött létre ez a zenekar, a napjainkban is jól csengő nevek; az Illés és a Szörényi testvérek, Bródy János, Koncz Zsuzsa mellett, találhat olyanokat is, akikről ma már szinte semmit nem tudunk. Az egyik ilyen például Nényei Tas, aki – a lista szerint – basszus- és hawaii, valójában bariton és lap-steel gitáron játszott. A közönség körében idehaza ő már nem ismert, Németországban annál nagyobb megbecsülésnek örvend. No, nem, mint beatzenész, sokkal inkább, mint dr. Josef Luka, fogorvos! Már ennyi is elég, hogy felkeltse érdeklődésünket, ki is ez a nem mindennapi személyiség?

Rövid budapesti tartózkodása során, feleségével, Piroskával, hármasban ültünk le beszélgetni és az első kérdés mindjárt arra irányult: miként is igazodhatunk el ebben a névkavalkádban?

– A családunk egy Balassagyarmattól nem nagyon messze, de szlovák területen található, Lukanénye nevű falucskából származik – kezdte a visszaemlékezést Nényei Tas József. A nevünk eredetileg a falu nevéből jött: Lukanényei, ám ezt túl hosszúnak találták és belőle évtizedeken keresztül csak a Luka részt használták. A nagyapámat sokat csúfolták ezzel, ezért a név elejét elhagyta és csak a másik felét használta tovább. Apám – aki fogorvosként dolgozott – már Nényei volt, ő pedig születésemkor nekem a Tas nevet választotta. E keresztnévben többen politikai árnyalatot vélnek felfedezni, ám ez tévedés. A tas, török eredetű szó, jelentése kő. A pap viszont azt mondta, ilyen szent nincs, a gyereknek pedig kell egy védőszent, ezért József névre keresztelt, 1941-ben. De a barátaim mind csak Tasnak hívnak. Ha most előreszaladunk az időben; amikor kiköltöztünk Németországba, ott a Nényei-t nem tudták kiejteni, ezért inkább visszavettem a Luka nevet és hivatalosan Josef Luka vagyok.

Itt most valóban nagyot ugrottunk, csakhogy a Tas és a Josef közötti időben azért még történt egy és más.

– Igen. Például leérettségiztem 1959-ben és nem az orvosira, hanem a Műegyetemre jelentkeztem, vegyészmérnök szerettem volna lenni, merthogy a vért sem nagyon bírtam látni. Két évig nem vettek fel. A győri Bencés Gimnázium nem volt akkoriban túl jó ajánlólevél. Először a Kőbányai Gyógyszergyárban voltam segédmunkás, utána egy évig a Budapesti Orvostudományi Egyetemen laboránsként dolgoztam a Biokémiai Intézetben. Közben az egyetemi lapban megláttam egy hirdetést, hogy a zenekar nagybőgőst keres. Ők egyből fel is vettek. A zenei tanulmányokat ugyanis már az általános iskolában 5. osztályban elkezdtem. Az iskolának volt egy csellója, megkérdezték, akar-e valaki csellózni tanulni? Jelentkeztem, megkaptam kölcsön a hangszert, a tanár pedig egy kiváló ember volt, szerettem hozzá járni. Csak azután jött egy másik gyerek, akinek a szülei befolyásosabbak voltak és elvették tőlem a hangszert. Az én szüleimnek csellóra nem, de egy hegedűre azért volt pénzük, azt viszont nagyon nem szerettem. Gimnáziumi tanulmányaimat a budapesti Vörösmarty Gimnáziumban kezdtem. Amikor 1956-ban a lakásunkat találat érte és a megmaradt szobára a pici húgomnak volt szüksége, felvettek a győri bencés gimnázium kollégiumába, ahol az iskolának viszont volt egy nagybőgője. Senkinek sem kellett, én viszont boldogan kölcsönvettem. Két, ugyancsak muzikális kollégiumi társammal egyszer arról beszélgettünk, hogy alapíthatnánk egy zenekart. Véletlenül meghallotta ezt a kollégium vezetője, behívott a szobájába, bekapcsolta a luxemburgi rádiót és ráirányította a figyelmemet, hogy az akkoriban divatos rock-számok mindegyikének a lelke a basszus, a nagybőgő! A kollégium szomszédságában volt a Konzervatórium, minden héten a budapesti Operaház nagybőgőse járt le tanítani, roppant élveztem. Az egyik társunk jól zongorázott, a barátomnak, Farkas Ádámnak lantja volt, egy negyedik fiú pedig fagottozott. Így kezdtünk el játszani! Kellett még egy dob, az iskola szervezett egy Bencés bált, annak a bevételéből megvették nekünk a dobot.

Ilyen előzmények után Budapesten már könnyen kezdetét vehette a zenész karrier.

– Segítségemre volt az is, hogy akkoriban minden fiatal szólógitáros akart lenni. A basszusgitárt lenézték, nagybőgős pedig főleg nem akadt. Az egyetemi zenekarban nagyon örültek nekem és szép sikereink is voltak a Medikus Teákon. Még a Vörösmarty Gimnáziumból ismertem az igazgató feleségét, Irén néni tánctanárnő volt és minden vasárnap össztáncot tartott. Egy alkalommal, Ádám barátommal elmentünk egy ilyen össztáncra, kellemes zenekar játszott, megkérdeztem Irén nénit, beállhatnék-e egy kicsit bőgőzni? Persze ők is örültek. A zongorista Illés Lajos volt, a dobos egy régi osztálytársam, Rozinszky Csaba, a szaxofonos pedig Illés Károly – végigjátszottuk az estét. Nagyon jók voltunk, bőgősre nagy szükség volt, így enyhe zsarolással rávettem Illés Lajost, hogy a legjobb barátomat, Ádámot is vegye be gitárosnak. Gyorsan meg is alakult ezzel a felállással az Ős-Illés, 1960. február 15-én! Játszottam bariton és lap-steel gitáron, bőgőn, pozanon, dobon – amin éppen kellett. Ha mindent összeszámolok, összesen hét hangszer volt az életemben.

A következő felvételim már sikeres volt – a Fogorvostudományi Karra, közben folyamatosan zenéltem is. A végzés után a SOTE konzerváló Fogászati Klinikáján dolgoztam egy évig. Ám laboráns korom óta vonzott a biokémia, ezért örömmel mentem át a Biokémiai Tanszékre, amikor Székessy professzor asszony meghívott tanársegédnek. Itt két évig dolgoztam, de meg kellett látnom, hogy a biokémia Magyarországon zsákutcában van. A színvonalas, eredményes munkához nem volt elég pénze az intézetnek. Az oktatást szerettem, a hallgatók is engem, így különösen megörültem, amikor Schranz Dénes professzor a Fogpótlástani Klinikáról megkeresett, hogy egy nála megüresedett állásban szívesen látna. Ezzel egy időben magánrendelésbe is kezdtem, apám rendelőjében. Amikor Schranz professzor nyugdíjba ment, azt utóda „pártvonalon” mozgott, kereken kijelentette, ha nem lépek be a pártba, nem hosszabbítja meg a tanársegédségemet. Itt telt be a pohár. Feleségemmel, Piroskával, aki az egyetem Nyelvi Lektorátusán volt német-angol tanár, úgy határoztunk: Németországba megyünk. Mivel ő német származású, az állampolgárságot is megkaptuk.

A siker, a színpad, a hírnév, a pénz, az Illés-zenekar? Mindez semmit sem számított?

– Ebben az időben már nem, de persze ennek is oka van. A bajok korábban kezdődtek. A zenekarral jó sokáig, szinte csak a magunk kedvére játszottunk. Pénzt alig kerestünk vele. Később, amikor sikeresek lettünk, Illés Lajos megváltozott. A Sportcsarnokban 1963. május 3-án, az amatőr fesztiválon aranyérmet nyertünk. Az ilyen nagy koncertekre a zenekarok tagjai több jegyet is kapnak a rokonok, barátok számára. Lajos nekünk csak egyet-egyet adott, a többit ő tette el. Játszottunk filmben, a honoráriumot „visszaadta a rendezőnek”, hogy máskor is minket hívjon. Több, más pénzügyben is megkérdőjelezhető volt az eljárása. Az együttes életében 1964-ben következett be a válság. Farkas Ádám kilépett, többen befejezték az egyetemi tanulmányaikat, dönteni kellett: profi vagy amatőr legyen a zenekar? Az Illés testvérek profiként mentek tovább, mi néhányan, 1965-ben megalakítottuk a Strings együttest, és a miénk maradt a Bercsényi Klub a Műegyetem Építészmérnöki Kollégiumában.

– Németországban minden simán ment?

– Kezdetben azért ott sem. A diplomámat elfogadták. A doktori címmel más volt a helyzet. A nevemhez oda kellett írni, hogy Dr. Univ. Budapest. A németek számára viszont ez szinte balkáni jelzőnek számított, ők nem nagyon szeretik a külföldieket. Dolgozhattam persze, de a szükséges engedélyeket csak 1982-re sikerült összegyűjteni, ettől az időtől nyithattam magánpraxist, amit egészen idén márciusig folytattam is. Megéltünk belőle, felneveltünk és kitaníttattunk két fiúgyermeket. Specializáltam magam a német fogászat mostohán kezelt területén, az endodonciában. Elmentem a világ legjobb szakembereinek tanfolyamaira. Így sajátítottam el az amerikai prof. Schilder, prof. Weine, prof. Ruddel módszereit. A gyakorlatban sikeres munkám eredményeit bemutattam az IFEA (Nemzetközi Endodonciai Társaságok Szövetsége) római kongresszusán. Vastapsot kaptam – jól esett nagyon. Persze azért a zenének sem fordítottam teljesen hátat. Bátorításomra a fiaim rockzenekart alapítottak – kedvtelésből játszottak. Négy sikeres év után – 67 évesen – engem vettek be dobosnak. Felléptünk a környék ifjúsági házaiban, szórakoztattuk a fiatalokat. Pénz, karrier ebből sem keletkezett, csak éppen teljesebbé vált tőle az életünk.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Topolcsányi Laura: Kávéház a Vén Fiákerhez a Turay Ida Színházban

2017, november 13 - 06:19

Tudták-e Önök, hogy a „boldog békeidők” budapesti kávéházaiban még nem szolgálhattak fel nők, csak a pult mögött ülhettek „kaszírnőkként”, és húzhatták a strigulát a férfiak által elfogyasztott kávék, italok után…? Ha ezt nem is, de azt bizonyára sejtik, hogy a női természet akkor is – mint mindig a világtörténelemben – megtalálta a boldogulás olykor vakmerő, olykor pikáns formáit…
A Vén Fiákerben zavartalanul zajlik a megszokott kávéházi élet, de arra senki ne vegyen mérget, hogy a nadrágban az van, aminek lenni kell, s hogy akik idegennek hiszik egymást, azok nem alszanak-e közös szobában már hetek óta… Mindezen titkok alá a kor jellemző zenéje fest feledhetetlen hangulatot. Érezzék jól magukat a mai, budapesti éjszakai élet híres kiválóságával, hiszen a zongoránál Túri Lajos, – LUI – ül!

Szereplők:

Csengeri Attila, Túri Lajos LUI, Xantus Barbara, Szántó Szandra, Rubóczki Márkó, Antalfí Anett, Valázsik Péter

 Díszlet, jelmez:   Darvasi Ilona

 Rendező:             Bozsó József

 Bemutató: november 30.

 Fotók: Gergely Bea 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

FILUMÉNA HÁZASSÁGA A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZBAN

2017, november 12 - 19:12

Eduardo De Filippo

FILUMÉNA HÁZASSÁGA

nápolyi komédia két részben

Filuména Marturano, a Domenico Soriano által kitartott volt utcalány nagy leleménnyel halálos beteget színlelvén, utolsó kívánságaként elveteti magát az őt immár negyed évszázada kihasználó kivénhedt ficsúrral, a jómódban élő cukrásszal, Domenicóval. De korántsem kicsinyes önzésből vetemedik erre a csalásra: három titokban felnevelt fiáért teszi, akiknek nevet és társadalmi megbecsülést kíván szerezni a hangzatos Soriano névvel. Domenico nem hagyja annyiban a dolgot: mindenáron felbontani igyekszik a szerinte törvénytelen házasságot. Ehhez talál is egy minden paragrafussal felvértezett, félszegen fontoskodó ügyvédet, aki az olvasni nem tudó Filuménának paragrafus-nyelven bebizonyítja, hogy a házasság csak akkor lenne érvényes, ha a feleség, mármint Filuména meghalt volna.

(forrás: színház)

Rendező – Csiszár Imre

Főbb szerepekben:

Vándor Éva, Nemcsák Károly, Ujréti László, Kocsis Judit, Kovalik Ágnes

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Otthonuk az országút — Egy kamionos feleség gondolatai (1. rész)

2017, november 11 - 16:40

Kamionok mellettünk, előttünk, mögöttünk az országúton. Kerülgetni kell őket a dombon, száguldanak az egyenesben, kényelmetlenül közel jönnek, nem tartják a sávot, és olyan sokan vannak, hogy a forgalmat lassítják. A sofőrökről az évtizedek során különböző sztereotípiák alakultak ki. Magányos lovasok, konvojban csoportosulók, CB rádiósok, alig szólnak kettőt. Kategorizáljuk őket, és mindannyiukra ráhúzzuk az előítéleteinket. De vajon Kanadában a 230 ezer hivatásos kamion sofőrből hányra illik rá az általunk kialakított kép?

Én ismerek egyet testközelből, sokkal többet távolról, hiszen kamionos feleség vagyok. A férjem az országutakat járja heti 5 napon keresztül, és szinte csak vendégként jön haza a maradék két napra. Az ő otthona az a tágas fülke, ahol van az ágya, a hűtője, az asztala és a munkahelye is, a vezérlőpultnál. Én legénylakásnak nevezem ezt a minden-az-egyben otthont. Hányan laknak egy helyiségben ott, ahol dolgoznak, de úgy, hogy közben sohasem töltenek 10 óránál többet egy helyen? És hányunkra kell külön biztosítást kötnie a munkáltatónak, csak azért, hogy egyáltalán elkezdhessünk dolgozni?

Ha végig gondoljuk, ez a munka az egyik leveszélyesebbek között van. Nézzük csak a következő hírt (2017. November 1. kedd):

“Torontótól északra a 400-as úton a forgalom olyannyira lelassult, hogy a közeledő kamion a hosszú sor végén leállásra kényszerült. Azonban a megállás már az utána következő kamionosnak nem sikerült. Azonnal az ütközés után messzire hangzott a robbanások sorozata és az általuk okozott tűz magasra lobbant. A kamionok szinte az aszfaltba olvadtak.

Két teljesen megrakott tartály kamion, három másik haszongépjármű és személyautók serege, bennük ezek vezetői váltak akkor egy figyelmetlenség áldozatává. Hárman azonnal meghaltak, sokat kórházba vittek, őket szerencsére nem életveszélyes sérülésekkel.

Kerry Schmidt őrmester a következőket nyilatkozta: “Életemben nem láttam még ilyet… teljes katasztrófa! Kicsavarodott, összekuszálódott fémdarabok, felismerhetetlen törmelék és sajnos halott emberek vannak még a járművekben most is, ahogy beszélünk.” Elmondta, hogy a beazonosításhoz az áldozatok hozzátartozóinak segítségére lesz szükség. Az utat valószínűleg azon a héten csak csütörtökön nyitják meg újra. November 8-án még egy áldozatot nem sikerült azonosítani.

Az Ontáriós Provinciális Rendőrség szóvívője felhívta a figyelmet arra, hogy sajnos emelkedik azon halálos kimenetelű balesetek száma, amelyeket kimerült, figyelmetlen tehergépkocsi vezetők okoznak.”

(Halálos baleset a 400-as országúton, Torontótól északra.)

Túl sok a veszélyforrás. A tankerek bármikor robbanhatnak, sok milliós áru kerülhet az út melletti árokba. Emberi életek mehetnek tönkre bármilyen kis hiba miatt. De vajon mindig a kamionos a hibás? Ők miattunk vannak az utakon és nekünk hozzák az árut. Az őket fegyelmező és korlátozó szabályok azonban már akár egy kilós könyvet is megtöltenek. De vajon mennyire tesszük mi könnyebbé az életüket?

Hadd mutassam be őket közelebbről. Jövő héttől kezdve minden pénteken életük és munkájuk egy egy momentumát részletezem majd. Hány órát dolgoznak? Mikor és mennyit pihenhetnek? Ki osztja be a munkájukat? Hányan dolgoznak a háttérben ahhoz, hogy az áru érintetlenül eljuthasson a célhoz? Egyáltalán hol állhatnak meg, hogyan alszanak, fürödnek, hogy járnak a mellékhelyiségbe?

A sorozat kapcsán meglátogatok cégeket és beszélek a Kanadai Kamionos Szövetség elnökével és a háttérben dolgozókkal is, hogy minél szélesebb körű képet kaphassunk.

Itt van tehát az alkalom arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, hogy azokat a későbbi cikkekben megválaszolhassam.

Viszlát a jövő pénteken!

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

Az amerikai “56-os hős” akit közveszélyes szexuális bűnözőként Budapestre deportáltak

2017, november 11 - 13:59

Augusztus 12-én szenzációs cikk jelent meg Lukács Csaba főmunkatárs tollából a Magyar Nemzetben “Hatvan év után Amerika hazatoloncolt egy ’56-os magyar menekültet” fejcímmel. A szívtelen Egyesült Államok visszaküldte Budapestre Párdi Sándort, az 56-os szabadságharcost. A “magát a szabadság földjének beállító” Újvilág kizsuppolta a nyolcvanadik életévében levő „Pesti Srácot” és mindezt csupán egy bürokratikus apróság miatt, azért mert nem tudta hogy évente regisztráltatnia kell a zöldkártyáját. A szívtelen amerikaiak még az iratait is elvették, és a idős ember a washingtoni magyar nagykövetség ideiglenes útlevelével érkezett Ferihegyre. (Itt olvasható a cikk.)

A Magyar Nemzet később „frissitette” a hírt, és megírták hogy Párdi az amerikai adatbázisban szexuális elkövetőként szerepel, majd hozzátették, „fontos itt megjegyezni, hogy az adatbázisba kisebb súlyú ügyekkel is be lehet kerülni”. Az idős ember továbbra is azt állította, hogy a zöldkártyás mulasztása miatt toloncolták ki. Volt ugyan egy ügye évekkel ezelőtt, amikor egy születésnapi partin a lányok fenekére csapott, dehát azt „inkább kihágásként” kezelték.

Az amerikai hivatalos dokumentumok szerint Párdi többször is összeütközésbe került a törvénnyel, utoljára 2013 január 4-én ítélték el súlyos szexuális bántalmazás miatt. Mint 56-os bevándorló egykoron ugyan még megkapta a zöldkártyát, de úgy tűnik, hogy büntetett előélettel már nem kaphatott amerikai állampolgárságot. Zöldkártyáját 2013-as ítélete után megújitani sem tudta, és így automatikusan illegálissá vált. Trump elnök idén január 25-i rendeletével minden büntetett előéletű illegális gyorsított ütemben deportálhatóvá vált, azonnal megindult az országos hajtóvadászat és a deportálások. Korábban, Obama elnöksége alatt, elsősorban azokra koncentráltak, akik mexikói bűnszervezetekkel voltak kapcsolatba hozhatóak.

Tennessee Állam szexuális bűnözőket tartalmazó regisztere felhívja a figyelmet, hogy Párdi „violent”, vagyis erőszakos bűntett elkövetésére is képes, nem fenékpacsizó bácsi.

Az 56-os menekültek között szép számmal voltak bűntetett előéletüek és olyanok akik később új hazájukban, az Egyesült Államokban vagy Kanadában kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Szinte soha nem esik szó azokról, akik 1956-ban Ausztriába magyar menekültként érkeztek, de az ottani hatóságok feltételezték hogy büntetett előéletüek, vagy bűntetteket követtek el, és visszaküldték őket Magyarországra. A nemrég végetért 56-os emlékév „hősöket” faragott minden egykori menekültből.

Wittner Mária egyike azoknak aki 1956 végén egy hónapot töltött egy ausztriai menekülttáborban, de később visszaküldték Magyarországra. Wittner hosszú börtönbüntetésének letöltése után „56-os hős” és politikus lett Budapesten, de soha nem tisztázta, hogy pontosan mi történt ausztriai tartózkodása során, és mi volt az oka hogy az akkor 19 éves lány visszatért Budapestre. Érdemes lenne Wittner ausztriai menekült dokumentumait nyilvánosságra hozni.

Arról sincs hír, hogy mi történt Magyarországon Párdi Sándorral. Elfogadhatatlan, hogy a Magyarországra zsuppolt szexuális bűnöző ott ma minden felügyelet nélkül róhatja Budapest utcáit.

Lázár György

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak