Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 2 óra 13 perc

Mátol országszerte törvényes a marihuána

5 óra 52 perc

Október 17-én törvényessé vált a marihuána Kanadában, de a kendermag forgalmazásához, az árakhoz és felhasználáshoz fűződő szabályok tartományonként változnak. Van ahol csak az államtól vehetik a fogyasztók a marihuánát, Kanada legnépesebb tartományában pedig most még csak az interneten vásárolható legálisan, jövő tavasztól viszont már magánkézben lévő boltokban is kapható lesz. A tartományilag szabott árak  eltérőek. Québecben 7 dollár per gramm a legolcsóbb termék, miközben New Brunswick-ban 8 és 16 dollár között mozog a törvényes marihuána.

Amennyiben belföldön repül, összesen 30 gramm marihuánát vihet fel magával a gépre. Ugyanakkor különösen fontos tudni, hogy ha az Egyesült Államok felé tart, semmiképpen se legyen személyén vagy poggyászában kendermag. Az Air Canada és WestJet pilótáknak pedig továbbra is tilos a marihuána szabadidős fogyasztása, állásuk biztonságérzékeny jellegére való tekintettel. A volán mögé sem ülhetnek úgy kanadaiak, hogy előtte marihuánát szívtak. Amennyiben a rendőrök 2 és 4 nanogramm közötti nyomot találnak, ezer dolláros büntetést szabnak ki.

Ontarioban, a legnépesebb tartományban 19 év fölött vásárolhatnak törvényesen marihuánát, jelenleg kizárólag a tartományi kormány által fenntartott honlapon. Az Ontario Cannabis Store nevű állami honlapon tippeket adnak, hogy miképpen lehet marihuánát viszonylag biztonságosan fogyasztani és tárolni, illetve főzési-sütési tippeket is nyújtanak. 2019 áprilisáig csak a tartományi online boltban lehet legális marihuánát kapni, azt követően azonban piaci liberalizációt tervez a tartomány jobboldali kormánya és külön engedéllyel magánvállalkozók is beszállhatnak az üzletbe. Marihuánát többnyire ott lehet szívni Ontarioban, ahol a cigarettázás is engedélyezett. Fontos tudni, hogy 21 éven alatti vezetők esetében zéró toleranciát alkalmaznak a rendőrök, így minimum két órával vezetés előtt nem szívhatnak.

Kanada egészségügyi minisztériuma egy hat évig tartó, összesen 100 millió dolláros kampányba kezdett, hogy felvilágosítsa a kanadaiakat a marihuána használat negatív hatásaira.

A 2015-ös szövetségi választás idején a Justin Trudeau által vezetett Liberális Párt egyik ígérete volt a marihuána legalizációja, mely ígéretet ezúttal — kisebb késéssel — valóra is váltottak.

 

Kategóriák: Szervezetek

A lakáspiac einstandolása

2018, október 16 - 14:36

Akinek még bármilyen illúziója volt azirányban, hogy a jelenleg regnáló magyar kormány, egyetlen vonatkozásban is képviseli a magyar nemzet érdekeit, vagy hogy bármilyen pici szeletében is hagyná legalább a demokrácia látszatát érvényesülni, annak ma végképp el kellene vetnie az illúzióit.

A lakástakarékok kinyírásáról van szó. A lakástakarék intézménye a hosszútávú öngondoskodást segítette állami eszközökkel. A 20 éve működött rendszer alaptétele volt: ha valaki évekig, de minimum 48 hónapig, hajlandó egy összeget – akárcsak ezer forintot – megtakarítani, ahhoz az állam 30%-ot hozzátesz. A támogatás mértéke persze maximalizálva volt: legutóbb évi 72 ezer forintban, ami szintén magától értetődő, hiszen az állami költségvetés sem feneketlen bugyor. Előny volt még, hogy a megtakarító a futamidő végén a megtakarításával azonos összeget hitelként vehet föl, fix, 6%-os kamattal. (Annak fejében, hogy a megtakarítására max. 1-1,5% kamat jár.)

Aki tud számolni, kiszámolhatta: ha valaki képes havonta 20 ezer forintot félretenni – ehhez megkapja az állami támogatást, az négy év múltán kb. 1,2 millió forinthoz jut. Ha ezt hitellel megduplázza, akkor van 2,4 millió forintja. Ez ma már nemcsak Budapesten, hanem vidéken sem elegendő új lakás megvásárlásához, építéséhez. Kb. másfél millióan éltek ezzel a lehetőséggel, a költségvetésnek ez évi 70 milliárd forintjába került. (Összehasonlításként: a Népstadion „újjáépítésének” jelenlegi költségvetése 126 milliárd forint, a vizes vb, az eddig kiderültek szerint 140 milliárdba került, a kormányfő Várba költöztetésének úgy 400 milliárd eddig a vonzata.)

A 70 milliárd nagyjából a költségvetés 2(kettő!) ezreléke, ez tehát ürügy, nyugodtan elfelejthetjük. (A szokásos ostoba vicsorgásra az „extraprofitról” most inkább nem ejtenék szót.)

Hát akkor mi lehet a valódi ok?

Nagyon egyszerű – a kormányfőt és bandáját főként építőipari cégek stafírozzák ki jelentős túlszámlázásokkal, a verseny nélkül megnyert megrendelések fejében. (Pl a gázszerelő cégei az elmúlt 3 évben 96 milliárd! forintnyi FELárat számláztak.) Márpedig a felújítás, korszerűsítés sose ad akkora alkalmat a túlszámlázásra, mint az új építése.

Azt a másfél-két és fél millió forintot a lakástakarék-tulajdonosok felújításra költötték. Például az elavult panelházak szigetelésére, a fűtésrendszer korszerűsítésére – 2010-ig így újult meg több ezer panellakás, amihez az önkormányzatok is adtak segítséget. (Azóta ez a program is leállt.) De nemcsak a városi telepeken hasznosult ez a segítség: sok falusi házat tataroztak, komfortosítottak, esetleg bővítettek ebből a pénzből.

Állítom: Magyarországon van elegendő lakás. A probléma az, hogy a tulajdonosoknak (a lakások 98 százaléka magántulajdon – jellemzően 1 lakás – 1 tulajdonos konstrukcióban) nincs elég saját erejük az ingatlanok folyamatos karbantartására, felújítására, netán korszerűsítésére: ezen segített a lakástakarék, a benne rejlő állami támogatással.

A saját példámat is mondhatom. Amióta van lakástakarék, tagja vagyok. Nem voltam minimálbéres, most sem minimális a nyugdíjam. De sose voltam olyan „szerencsés”, hogy állami lakásom legyen, így mindig az én gondom volt, hogy az ingatlan, amiben lakom, ne omoljon a fejemre. A kedvezményes hitelt sose vettem föl: viszont pl. ilyen megtakarításból építettük ki annak idején a házban a gázfűtést. A jövőre lejáró pénzből a szigetelést szándékoztam volna megoldani – de közben a végét járja a 15 éves cirkóm. A gondot nehezíti, hogy a szabályok változása miatt már csak kondenzációs kazánt szereltethetek föl, aminek az ára még csak-csak. Hanem annak nem megfelelő a 2001-ben kizárólag a cirkónak épített, szabályosan bélelt kémény – ez már milliós tétel. Úgy terveztem, hogy a következő négy évben megtakarított (és megtámogatott) pénzből végre megoldom a szigetelést, hogy ne az utcát fűtsem. Hát ennek lőttek: a ma kapható 0,1-0,5%-os banki kamatok a megtakarítás reálértékét sem őrzik meg, nemhogy a rakétaszerűen száguldó építőipari árakat követhetnék.

Az álszent, és a számokkal nem túl jó barátságot ápoló kormányfő azzal érvelt, hogy ezt a pénzt a fiatalok lakásvásárlására fordítanák. Nos, a szándék a baráti cégek piacának bővítésére itt mutatkozik meg pőrén, a maga harácsolós mivoltában. Létezik ugyanis egy másik támogatási forma, az ún CSOK (Családok Otthonteremtési Támogatása), amit családos fiatalok kaphatnak. Ennek maximális összege 10 millió forint – de ennyit KIZÁRÓLAG újépítésű ingatlanra kaphatnak. Mivel 10 millió forintból Magyarországon legfeljebb elzárt zsákfalvakban lehet új lakást venni, magától értetődő: ezt a pénzt csak azok kaphatják meg, akiknek ott van a másik 10-20 milliójuk.

De számoljunk! Egy négyéves lakástakarékra költ az állam a NÉGY ÉV ALATT (4×72000), 2 millió 880 ezer forintot. A 10 milliót meg annak adja, akinek akarja.

Tehát ahelyett, hogy NÉGY családot támogatna NÉGY évenként, ahelyett egy, amúgy is tehetős családnak ad 10 milliós ajándékot.

A számtani összefüggésekről térjünk rá a törvényjavaslatok elfogadásának fidesz-demokratikus módjára. A lakástakarékok – és ezzel a lakáspiac – einstandolásának törvényjavaslatát a gazdasági bizottság tagjai tegnap 11:01 perckor kapták kézhez. A bizottság kormányhű többsége 11:03perckor elfogadta, és a parlament ma már tárgyalja is. Hab a tortán, hogy a törvény azonnal hatályba lép, mindenféle átmeneti, alkalmazkodási idő nélkül: vagyis a tegnap kötött takarékokra még vonatkozik az állami támogatás, a holnap kötött szerződésekre már nem. (Igazán „kedves”, hogy nem veszik el visszamenőleg is ezt a támogatást. De még ez is benne lehet apakliban.)

Aki azt mondja, hogy ez a rezsim bármilyen pici porcikájában is demokratikus, az vak. De azoknak is gondolkodóba kellene esniük, akik azt hajtogatják: ki kell jönnie az ellenzéknek a parlamentből, hiszen a többség (a bolse) úgyis mindent megszavaz. Csakhogy: ha az ellenzék nem vesz részt a parlament munkájában, jószerivel azt sem tudhatnánk meg mi, és hogyan zajlik ott.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Mai meccsünk

2018, október 15 - 13:53

Ilyen még nem volt: ma, bizony, Kleinheisler Lászlónak és Sallai Rolandnak az általam semmirekellőnek tartott miniszterelnökkel együtt drukkolok.

A különbség abban van, hogy én a tipp-mixen és a nyugdíjamból néhány száz forintért fogadtam rájuk (illetve a magyar labdarúgó válogatott észtországi győzelmére), ő pedig személyesen és a maga jövőjéért szurkolhat nekik Tallinban, ahova repülőgép viszi.

A kockázatvállalásunk egyirányú, de az sem összemérhető.

Nekem ebben a hónapban ugyan nagyon is hiányozhat az esetlegesen elvesztett összeg, ő azonban a nem túl távoli jövőben hívei hadának támogatásából veszíthet mérhetetlenül sokat.

Nekem nem kellett és nem kell ígérnem semmit a velem rokonszenvezőknek, és legfeljebb a rózsásnak amúgy se nevezhető anyagi helyzetemen ronthatok, ő azonban, aki befejezett tényként állította a legutóbbi felcsúti Puskás-komplexum avatása alkalmából, hogy a Puskásról elnevezett akadémiája tíz esztendő alatt Sallai és Kleinheisler személyében klasszisokat nevelt (azt nem mondta, hogy Puskás-szintűeket, de azt igen, hogy európai szintűeket, akik idehaza annak rendje és módja szerint berámoltak egy-egy gólt a görög válogatottnak, s nagy kár, hogy ezt idegenben megismételniük nem sikerült), hozzá téve, hogy tehát “mi” (értsd a Puskás Akadémiát) “megvagyunk”.

Merthogy szerinte ha a Magyarországon működő nyolc “komolyan vehető” labdarúgó-akadémia mindegyike tízévente felnevel két nemzetközi szintű játékost, akkor készen is van egy európai szintű magyar futball-válogatott, s az ő akadémiája, azaz a nemzeti együttműködés rendszerének csúcsakadémiája ennek a követelménynek már eleget tett.

Ha jól értettem a szavait, a többi “komolyan vehető” akadémiának még adott erre időt, de a fiainknak – Kleinheislerrel és Sallaival – Tallinban ma kell győzniük.

Erre van esély, hiszen a FIFA minapi rangsorában az észtek labdarúgó válogatottjának 1240, a miénknek pedig 1409 pontja van.

Nem túlzás azt állítani, hogy ettől mérkőzéstől a miniszterelnök jövője függ.

És belegondolva ebbe a sajátos helyzetbe, ezen a meccsen voltaképpen én nem veszthetek.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Amerika – a megunhatatlan – IV. rész: A nagyváros vonzásában

2018, október 13 - 17:43

Bár az utazás egyik célja egy kis vidéki kikapcsolódás volt, New York vonzereje leküzdhetetlen. Sorozatunk befejező részében oda látogatunk. A négy keréken másfélórányi távolság amerikai szemmel nézve macskaugrás, semmiből sem áll tehát egy-egy egész napot eltölteni a városban, melyről tudjuk: sohasem alszik. Látnivalókban pedig nem napokra, de akár évekre is ellát bennünket, csak győzzünk válogatni!

No jó, hát menjünk, de hová? Vannak persze helyek, melyeket „feltétlenül látni kell” – ilyen minden nagyvárosban akad jócskán. Minél nagyobb a város, annál több van belőlük. New York nagyon nagy város, sok ilyenje van, kénytelenek vagyunk válogatni. Segítséget is kapunk hozzá. Minden olyan helyen, ahol sok turista fordul meg, ingyen kaphatunk egy alig 240 oldalas, de zsebre rakható méretűre nyomtatott füzetet, ami megkönnyíti az eligazodást. ABC sorrendben sorolja fel, ismerteti a szállodákat, múzeumokat, színházakat, rengeteg éttermet, az éjszakai élet színhelyeit, a kilátónak is alkalmas toronyépületeket, külföldi kulturális intézményeket – ez utóbbiak között magyar nincs. Néhány kitéphető kupon is van benne, amivel múzeumi belépőket, városnéző hajóutat, három italt is magába foglaló night club belépőt vásárolhatunk olcsóbban. Ráadásként pedig egy egészen jól használható várostérkép is van benne.

Az Amerikai Egyesült Államok viszonylag fiatal ország. Létének kezdetét 1776. július 4-től számíthatjuk, amikor 13 brit gyarmat képviselői Philadelphiában aláírták a Függetlenségi nyilatkozatot és ezzel elszakadtak Nagy-Britanniától. Rómához vagy Párizshoz hasonló, sok évszázados műemlékeket itt hiába is keresnénk. Városnéző sétánk célpontjaiként viszont olyan helyeket sem érdemes kiválasztani, amit amúgy is felkeres minden turista: az Empire State Building, Liberty Island vagy a legújabb, a lerombolt Ikertornyok helyére épített One World Observatory, mely jelenleg a város legmagasabb épülete. Idegen városban járva jól tesszük, ha megnézünk legalább egy templomot, lehetőség szerint az ottani leghíresebbet. Vegyünk fel a listánkra egy – valamilyen szempontból érdekes – középületet és persze látogassunk meg egy minket érdeklő múzeumot! Legyen tehát a mi választásunk a St. Patrick’s Székesegyház, a Rockefeller Center és a különös, de talán éppen ezért roppant népszerű Tenement Museum. Indulás előtt még egy dolgot tisztáznunk kell. Amit a külföldi általában New Yorknak gondol, az a városnak csak egy – nem is a legnagyobb – része: Manhattan szigete, melyet körutunk során mi sem hagyunk el.

A Szent Patrick katedrális alapkövét 1858. augusztus 15-én rakták le, kapui 1879. május 25-én nyíltak meg. Építését a polgárháború megszakította, tornyai például csak 1888-ra készültek el. Története tükrözi a város történetét. A vallásszabadság és tolerancia demokratikus szellemében épült, nem csak a szegény bevándorlók ezreinek adományából, hanem 103 olyan kiemelkedő állampolgár is volt, akik személyenként 1000 dollárral járultak hozzá a költségekhez. Az épület annak az állításnak jelképe, hogy egy generáció nem épít székesegyházat. Ez inkább egyfajta folyamatos beszélgetés, amely összekapcsolja a múltbeli, a jelen és a jövő generációit. Az építkezés kezdetén a terület még a városon kívül esett, szinte a „vadonba”. Azóta az „Újvilág” legszebb gótikus katedrálisa már a város szívében áll.

Működése során folyamatosan szépült, gazdagodott. A Lady Chapel ólomüveg ablakainak első része 1909-ben készült el, a többit a következő huszonöt évben Angliában, Franciaországban és Németországban tervezték és gyártottak. Az első pápa, aki a Szent Patrick székesegyházban járt, XVI. Benedek volt.

2008. április 19-én. A belső terek folyamatos megújulása jegyében a gótika klasszikus elemei mellett helyet kapott a korszerű is. A látogatók közül szinte mindenki megáll Szent Sharbel Makhlouf, a libanoni, maronita keresztény szerzetes emlékkápolnája előtt. Jousef Antoun Makhlouf 1828-ban született Észak-Libanonban. Már fiatalon elhatározta, hogy szerzetes lesz és ennek megfelelő aszkétikus életet élt. A maronita rendhez 1851-ben csatlakozott és akkor vette fel a Sharbel nevet. Életének részletes történetével a látogatók a szép kivitelű emlékhely mellett ismerkedhetnek meg, VI. Pál pápa 1977. október 9-én avatta szentté.

A középületek közül választásunk az 1930-ban elkezdett és 1939-ben befejezett Rockefeller Centerre esett – nem véletlenül. Nincs ugyanis abban semmi túlzás, hogy látogatói számára így hirdeti önmagát. „Egy tapasztalat, amit nem fog elfelejteni.” Alapítója, a jótékonysági akcióiról híres John D. Rockefeller Jr. már önmagában azzal is sokat tett, hogy a nagy gazdasági világválság idején, ebben az építkezésben negyvenezer embernek adott munkát! A ma már több toronyépületből álló komplexum egyik legfőbb nevezetessége és egyben legmagasabb épülete, a – jelenlegi nevén – Comcast Building, amely New York egyik turista látványossága is. A 259 méter magas, hetvenemeletes felhőkarcoló tetejét, a 70. emeletet azért szeretik a turisták, mert itt hézagos az üvegburkolat, kitűnő hely a fényképezésre. Annyian keresik fel, hogy a Center önmagában is ma már az U.S.A. 51. legnagyobb városa lenne!

Ok persze bőven van rá, hiszen itt télen-nyáron, mindig van valami érdekes. Az épület az 5. és a 6. Avenue közötti tömböt foglalja el. A 6. Avenue felöli oldalon nyílik a látványos Promenade, szobrokkal, szökőkutakkal. Télen mindkét oldalát karácsonyi angyalok díszítik, középen pedig – 1933 óta – itt állítják fel a város központi karácsonyfáját, ami előtt műjégpálya működik. Itt található a Center és egyben a város legismertebb, legtöbbet fényképezett szobra, a nagyszerű Prometheus, mely nyáron önálló látványosság, télen pedig kitűnő kiegészítése a karácsonyfának. Az 5. Avenue-ra nyíló oldalon egy másik híres szobor látható, a földgolyót a vállán hordozó Atlas. A Centerhez tartozó, de különálló épületben kapott helyet a híres Radio City Music Hall, melynek megnyitása óta jelmondata: „Ne azt add az embereknek, amit akarnak, adj valami jobbat!”

A múzeum – úgy általában- olyan helyet szokott jelenteni, ahová bemegyek, nézelődöm, ami megragadott, ott hosszabb időt eltöltök, ami kevésbé érdekel, onnan továbbmegyek egy másik terembe. Hát a múzeum, ami Manhattan délkeleti részén a Lower East Side-on, az Orchard Street 103. címen található – bizony nem ilyen. Ám mielőtt magáról a múzeumról szólnánk, érdemes kicsit körülnézni a környezetében. A Lower East Side ugyanis a városnak nevezetes vidéke. Jól illik rá a „gateway” kifejezés, ami angolul kaput, bejáratot, átjárót is jelent – esetünkben mindhármat. Ide érkezett ugyanis az 1800-as évek első felében az európai bevándorlók első hulláma, főleg írek és németek. Annyi német jött, hogy kezdetben – Berlin és Bécs után – New York volt a világ harmadik legnagyobb német nyelvű városa. Ezt a részt úgy is hívták, hogy Kleindeutschland – Kis Németország.

Még ma is nagyon színes a lakossága, gyalog is közel van Chinatown – a kínai városrész és közvetlenül mellette az árulkodó nevű Little Italy – „Kis Olaszország”. Mindkettőt sok turista keresi fel, látványnak sem utolsók – főleg este, kivilágítva – és vásárolni is jól lehet errefelé. A múzeumtól alig két háztömbnyi távolságra egy élelmiszerpiac is található, az Essex Street Market. Kapható benne szinte minden, ami a környéken lakók konyháiban szükséges lehet. A nyári nagy melegben itt sokan nem fagylaltot, hanem hűtött gyümölcstálat vásárolnak, benne vegyesen, megtisztított, felkockázott gyümölcsökkel – igen finom. Van hely, ahová le lehet ülni és asztalok mellett elfogyasztani. Itt tűnt fel a falon egy tábla, címe Commitment to equality – legyen mondjuk: Elkötelezettség az egyenlőség mellett. Nyolc nyelven szól arról, hogy senkitől sem tagadható meg a kiszolgálás, nem lehet megkülönböztetésben része bőrszín, nemzetiség, kor, nem, vallás, nemi önazonossága, rokkantsága vagy bármi más alapján. Nem ártana ilyet néhány helyen Magyarországon is megkövetelni!

A Tenement Museum viszont – amiért idejöttünk valóban különleges – már a neve is! A „tenement” szó jelentése ugyanis – az Országh féle nagyszótár szerint – „olcsó bérű lakás, lerobbant bérházban”. Nos, a meghatározás pontos. A múzeum pont ezt akarja bemutatni, hogyan éltek az első bevándorlók, a kezdetektől az 1960-as évekig. A múzeum maga az 1863-ban épült bérház, kívülről persze rendbe hozva, belül viszont vannak olyan helyiségei, amiket eredeti állapotukban hagytak meg. Ezért nem lehet itt sétálgatni. Kizárólag – pontosan indított – nagyjából húsz személyes, vezető által kísért csoportok látogathatják. A csoportok előre meghatározott program szerint közlekednek, akár napokkal a jegyváltás előtt választani lehet, ki milyen témájú programhoz csatlakozna. Mindegyikből naponta több is indul, mert a létszám hamar betelik. A vezető jól felkészült, a témájának alapos ismerője, értelmesen beszélő, jó előadó. A külföldiek nyelvtudására tekintettel, ez igen fontos!

A bejárás az eredeti körülmények bemutatásával indul. Kezdetben az épületben nem volt vízvezeték – tehát WC sem, a vizet vödrökben cipelték fel az asszonyok az emeletekre. A férfiak dolgoztak, nem voltak otthon. A helyzet csak akkor változott, amikor a zsúfoltság és a körülmények már járványveszélyt jelentettek, ekkor lépett fel a város vezetősége és kötelezték a tulajdonosokat a higiéniás feltételek megvalósítására. A vendégek a látogatás során – az időben előre haladva kapnak képet az életkörülmények változásáról, az igen nyomorúságos, szűkösből a lassan emberibbé alakulásról. Megismerkedhetnek a különböző bevándorló családok, zsidók, olaszok, kínaiak, németek fokozatosan javuló helyzetével. A földszinten – ahogy az más múzeumokban is szokás – egy moziteremben filmen is meg lehet nézni az egész történetet. A film végén elhangzik egy figyelemre méltó mondat. ”Ma már sokféle nép tagjai élnek itt egymás mellett és számukra a legfontosabb feladata volt az elmúlt 50 – 80 évnek: egyetlen nemzetté, amerikaivá válni!”

Talán mind a mai napig ebben áll Amerika titka.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Török, magyar két jó barát

2018, október 13 - 14:46

Ez a hét azzal kezdődött, hogy a rendőrség kiürítette Budapest egy részét, lehegesztették a csatornafedeleket, és a főváros lakossága, ha másból nem, ebből már sejtette, hogy igen szeretett és várva várt vendég érkezett Magyarországra.

És valóban: megérkezett hazánkba Recep Tayyip Erdogan török elnök, aki a hivatalos tájékoztatás szerint hadiipari együttműködésről tárgyalt Orbán Viktor miniszterelnökkel. Erdogan Áder Jánossal is találkozott, vele vélhetően a környezet fontosságáról értekeztek.

Mindeközben nem nagyon lehetett közlekedni Budapesten, de ezzel sem volt baj, mert a TEK a török elnök távozása után nemcsak hogy feloldotta az addigi korlátozásokat, de még meg is köszönte a lakosság együttműködését és megértését. Mely együttműködés és türelem leginkább abban nyilvánult meg, hogy soha ennyi állami és pártvezetőnek nem emlegették az édesanyját, mint ezen a két napon, mindemellett az ideiglenesen hazánkban állomásozó török elnök rokonairól is történt említés, talán nem követünk el indiszkréciót, ha azt írjuk, hogy nem igazán pozitív megközelítésben.

Miután a tárgyaló felek megállapodtak a hadiipari együttműködésről, úgy döntöttek hogy átértelmezik a történelmet. A mohácsi vész ugyan egyelőre még nem lesz piros betűs ünnep és munkaszüneti nap Magyarországon, de Gül Baba türbéjének avatásán azt hallottuk, hogy a két nép barátsága a váltakozó sikerű egymásnak feszülések idején is példaértékű volt.

Nem vagyunk történészek, egyedül iskolai tanulmányainkra, valamint a valóság ismeretére hagyatkozhatunk, de a török-magyar háborúskodást váltakozó sikerű csataként emlegetni, mondjuk így, unortodox megközelítése a tényeknek. Merthogy nem mi szálltuk meg 150 évre Törökországot, s gyilkoltuk le az ott élő lakosság százezreit.

Gül Baba, akinek a türbéjét Orbán és Erdogan közösen avatta föl, egyébként nem egy finom lelkű, tudományos tanokkal foglalkozó szerzetes volt, hanem egy iszlám harcos, aki sok százezer társával együtt azért érkezett Magyarországra, hogy kiirtsa az itt nagy számban előforduló keresztény lakosságot. Ezt az elképzelésüket sok tekintetben meg is valósították, persze mindez régen volt, úgyhogy elmondhatjuk, Erdogan elnökkel nem az a baj, hogy török.

Nagyobb baj, hogy említett úr honfitársai ezreit üldözi, veti börtönökbe, ami, akárhogy is nézzük, nem egy demokratára valló életfelfogás. Voltak, akik tüntetni is akartak Erdogan ellen, például a Demokratikus Koalíció, de a rendőrség nem engedélyezte a bejelentett megmozdulást. Ennek ellenére volt tüntetés Erdogan látogatásának idején, csak nem a török elnök ellen, hanem mellette. Törökök egy csoportja ugyanis gond nélkül bejutott a magyarok elől elzárt területre, és ha már ott voltak, Erdogant éltették. A rendőrség azzal magyarázta ezt szokatlan megoldást, hogy a törökök nem kértek engedélyt a tüntetésre, ezért aztán nem is állt módjukban azt megtiltani. Szép és logikus érvelés, ráadásul az a legjobb benne, hogy alátámasztja az a régóta ismert mondást, miszerint a törvények azokra vonatkoznak, akik betartják őket.

És akkor még az is történt, hogy Kásler Miklós a Magyar Időknek nyilatkozva elmondta: a kormány előtt van egy javaslat egy Magyarságkutató Intézet felállításáról. Ez az intézet lenne hivatott eldönteni azt az amúgy nem létező vitát, hogy mi, magyarok, a finn-ugorokkal, vagy a türkökkel vagyunk-e rokonságban.

Egy ilyen intézet létrehozása, valamint fenntartása gyaníthatóan nem két fillér, úgyhogy bizonyára olcsóbb lenne, ha a kérdést a már számos alkalommal bevált nemzeti konzultáció keretében döntenék el az urak.

Persze, azoknak is lehet érv a kezükben, akik támogatják a Magyarságkutató Intézet felállítását. Már csak azért is, mert jó esély van arra, hogy már a létrehozás másnapján érezhetően rövidülnének a kórházi várólisták, lenne elég orvos és ápoló, megszűnne a hálapénz, és a magyar nem meghalni, hanem meggyógyulni mennének a kórházakba.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Megszűnt a Fidesz!

2018, október 11 - 15:04

Emberek! Megszűnt a Fidesz!

Mivel magyarázható mással, minthogy a miniszterelnök kénytelen volt egymagában, személyesen jelölni a budapesti főpolgármestert?!

A Fiatal Demokraták Szövetségének, mint pártnak megszűnésére már huszonöt éve mutattak aggasztó jelek, amik az 1994-es választások után erősödtek föl, és mára az agónia vált teljessé. Az összes fiatal – és már nem annyira fiatal – demokratát leuralta egy elvek nélküli erőszakos egyed.

Mondjuk már a párt alakulása sem volt makulátlan, hiszen a tagság feltétele volt a 35 éves életkor. Én meg néztem ki a fejemből, mint 41 éves agg, ráadásul szocialista: mi fenéért kéne engem földbe döngölni sokmillió társammal együtt?

Illusztráció: Kelly Butz

1998 és 2002 között elég világossá vált: mert egy elvetélt futballista, befejezetlen jogász, sértett bugris úgy gondolja. Innentől a valahai párt, a Fidesz megkezdte egyre gyorsuló lejtmenetét. Mára eljutott odáig, hogy némethszilárdságú elmék, szorgos, kétkezi maffiózók uralják. A Fidesz-tagságnak – sőt a magyar nemzethez tartozásnak – egyetlen kritériuma van: az ország kinevezett első szolgájának báva imádata. Nem számít, hogy ennek a fejében érdekes elgondolások születnek a nemzet jövőjéről, amibe beletartozik a közszolgáltatások szétverése, a nemzet harmadának kiirtása, a török hódoltság korának dicsőítése.

Ma már a formalitásokra sem ad az ország fura ura: ő jogosult a főváros vezetőjét kijelölni. És leszarja, hogy az általa elnökölt pártnak – sőt pártszövetségnek! – van-e egyáltalán véleménye erről.
De figyelmeztetés – inkább fenyegetés – ez azoknak is, akik úgy gondolják, hogy társadalmi-közösségi ügyekben a legjobb választ a pártsemleges, független (mitől?) szakértők adhatják.

Tarlós ugyanis kiszolgáltatta magát – és nem mellékesen a főváros másfélmillió lakosát – egy fusztrált egyed ígéreteinek, aki mögött immár még formálisan sem áll semmilyen párt, vagyis társadalmi csoport.
Persze, tudom, hogy a magyar társadalom több mint negyedét – a 8 millió szavazóból 2,6 milliót sziklaszilárdan maga mögött tudhat.

De Tarlóst azért ennél többre tartottam. Nem gondoltam, hogy kiszolgáltatja magát egy olyan egyed ígéreteinek, aki sose volt olyan szegény, hogy ne ígérgessen a más kontójára. Azt viszont még egy Tarlós-féle szakembernek is észre kellett volna vennie – legkésőbb a fővárosi intézmények államosításakor -, hogy ő nem számít, és a neki tett ígéretek se. Majd úgy jár, mint az anekdotabeli brácsás: Járni jár, de nem jut.

Ahogy a magyar nemzet hangos kisebbsége: Járni jár, de ez jutott…

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Újraindul a fővárosi főcsicska

2018, október 11 - 14:47

Mondanám: én szóltam! Arról mindenképpen, hogy az elsőre gumicsontnak tűnő orbáni szólamok nem feltétlenül azok. Sokkal inkább egyfajta tesztelés. Nem egy esetben hatalmi demonstrációval egybekötve. Nevezetesen: minél jobban utálják, annál inkább végrehajtják. Mert a vezéri komplexus öltözőzuhanyozóban megrekedt péniszirigysége ezt kívánja. Ahogy Budapest esetében sincs másként.

A nyáron röppentették fel ugyebár a nagy ötletet, hogy Budapestet helytartósággá kell alakítani. Mert mi a fenének az a nagy önállóság, hogy magának akar polgármestert választani. Az a bűnös város, ahol nem átallanak ellene szavazni a székberekedésre törekvő hatalomnak. Ráadásul a főváros igen jelentős adóbefizető. Ami alapján talán önálló városállamként is megélne. De az semmiképpen sem indokolt, hogy egyfajta alamizsnát megköszönve kelljen hálakönnyeket ejteni a fővárost érintő fejlesztésekért. Márpedig az, ha a kormányfő gyakorlatilag kézileg vezérelheti, hogy mi fejlődhessen a fővárosban, aligha jelent mást. Amely egomán vezetéshez természetesen kell egy csicska, aki végrehajtja. Ahogy a kormány számos operatív pozíciójában, miniszterként is számos az elvtelen talpnyalók halmaza.

Most ez a halmaz egy egész Tarlós Istvánnal bővült. Vagy inkább csak világossá tette Tarlós üléspontját. Közvetlenül a latrina alján. Ami világosan látszik abból, ahogy a jelenlegi főpolgármester bejelentette indulását a főpolgármesteri székért. Maga az a körülmény is árulkodó, hogy Orbán Viktor és Tarlós István együtt jelentették be az ismételt indulást. Még a látszatát is kerülve, hogy az utóbbinak lehetne akár egyetlen önálló döntése. Egyben Orbán közölte azt is, hogy ő kérte fel Tarlóst az ismételt indulásra. Ami aligha jelent mást, mint a nyári pletykák megerősítését. Amennyiben a budapesti főpolgármester nem más, mint a miniszterelnök kegyelméből, a miniszterelnök jelölésével uralkodó miniszterelnöki helytartó. Az, hogy Tarlós a saját állítása alapján „súlyos belső küzdelem után hozta meg döntését”, az valószínűleg azt a küzdelmet jelenti, hogy melyik irányból fér hozzá legalaposabban a fenséges fenékhez. Mert az a főpolgármester, aki nem az őt megválasztókhoz, hanem a megválasztók érdekeivel konfrontálódó hatalomhoz kötődik nagyobb lojalitással, az egy gerinctelen senki.

Ha valakinek egyébként még lettek volna kétségei a miniszterelnöki kézivezérlést illetően, annak érdemes rápillantania majd a Budapesti Közfejlesztések Tanács nevű izére. Tarlós kifejtette ugyanis, hogy szerinte a paritásos felállás úgy van jól, hogy ennek az elnöke a miniszterelnök, és még a miniszterelnök által kinevezetten induló Tarlós is csak társelnök. Így, miközben a főváros az egyik legnagyobb költségvetési befizető, a fejlesztésekért majd kuncsoroghat a miniszterelnökhöz. Ahhoz a miniszterelnökhöz, aki a közfejlesztések csúcsának a kertje végébe épített stadiont, és a modell-vasutakhoz kötődő kisiskolás nosztalgiájának megvalósítását gondolja. A fővárosiak pedig hatalmas kegyként élhetik meg, ha véletlenül pénzt ad valamire. Esetleg kerületenkénti stadionokra. A központban pedig esetleg egy tíz emeletes Orbán Viktor szoborral. Amint a lábát, miközben az alfelét Tarlóson támasztja, Budapesten nyugtatja.

Kategóriák: Szervezetek

Rab Császy — Interjú az Orbán-rezsim politikai foglyával, dr. Császy Zsolttal

2018, október 10 - 15:46

Utoljára tavaly nyáron beszélgettünk. Ekkor már téged harmadfokon két és fél évre, társadat, Tátrai Miklóst pedig három évre ítélt a kúria a 2008-as sukorói telekcsere ügyében. Csak azt nem tudtuk, hogy mikor kapod meg a börtönbehívódat. A Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztőjével, Adam Christopherrel együtt folytatott beszélgetésünk idején (az interjú itt és itt olvasható) erősnek láttalak, mint aki felkészült a börtönbüntetés letöltésére, mintha bizony az ártatlanság erős tudata a reménytelenségében is reménységet adott volna neked. 2017. szeptember 19-től lettél a Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet rabja. Mennyire volt elviselhető számodra az azóta eltelt idő?

A szabadságvesztés a legsúlyosabb büntetés. Tököl viszonylag kulturált a magyar börtönök között. A rabok jelentős részét ide enyhébb ítélettel zárják be, tehát hogy a „nehézfiúk” ne veszélyeztessék a békésebbeket. Nagyjából ugyanazt a „kiszolgálást” kaptam, ugyanúgy a könyvtárban dolgozhattam, mint egyik értelmiségi elődöm, a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetem korábbi rektora. Lehetett volna durvább is, és valószínűleg azt is kibírtam volna, de szerencsére nem törekedtek arra, hogy végletesen megkeserítsék az életemet. Elsősorban a családi életem sínylette meg a raboskodást. Tehát a saját sorsom sokkal kevésbé izgatott, mint az, hogy mi van a családdal és a párommal, akiket nagyon megviselt a sorsom. Természetesen az eltékozolt idő helyett jobb lett volna nyelvet tanulni, könyvet írni, vagy más fontos teendőt végezni.

Mi volt ott a tennivalód?

Ötkor volt az ébresztő, én később, hétkor kezdtem a munkát, a könyvtárat és az iskolát takarítottam. Nem kötelező, de ajánlatos a börtönben dolgozni. Helytelennek tartom azonban, hogy csak fizikai munka van. Egész életemben szellemi munkát végeztem, a takarítás idegen tőlem. Noha megalázó helyzeteket nem kellett átélnem, a személyzet nem élt vissza a helyzetével. Mi a foglalkoztatásnak célja, ha nem az hogy a rabok társadalmi reintegrációját elősegítse? Erre a kérdésre nem kaptam még választ, erre még várok. Így kényszermunkának fogtam-fogom fel ezt a dolgot, mintsem munkának.

Hány órát kellett naponta takarítással töltened?

Napi nyolc órát, reggel héttől, délután háromig.

Hogyan étkeztél napközben?

Partizán módon, mert eleinte volt az ebédidő, de ezt megszüntették. Reggel vittünk magunkkal hidegélelmet, és délután három után, amikor visszatértünk a körletbe, megkaptuk az ebédet, majd hatkor a vacsorát is. Tehát az étkezés nem volt rendesen ütemezve, de hát ki lehetett bírni.

Voltál katona?

Nem, de katonai szakértő igen, éppen a Fidesz parlamenti frakciójánál az 1990-es évek elején. A börtönlét igazából valóban egy sorkatonai szolgálatra hajaz. Erre mondtam azt, hogy majdnem elvégeztem egy katonai főiskolát még harminc évesen – legalább papírom legyen arról, amit tudok –, de pont amiatt, hogy az ilyen alapkiképzéstől megkíméljem magamat, inkább lemondtam a dologról, amit most megkaptam ötvenvalahány évesen. Ahogy már említettem, nem volt a börtönben visszaélés az állomány részéről, de számomra akkor is nagyon furcsa helyzeteket eredményezett. Legnagyobb problémám az volt, hogy a hivatalos papírjaim elakadtak. Fizikai erőszaknak azonban nem voltunk kitéve.

Lelki megaláztatással próbálkoztak?

Nem, vagy legalábbis nem tűrtem. Legfeljebb annyi volt, hogy egy fiatal őrmesternő, aki a postát hozta, kezdetben úgy beszélt velem, mint a kutyával. Lekezelően Császyzott, Császy, Császy…! Mondtam neki, hogy elnézést, de engem doktor Császy Zsoltnak hívnak, nem szoktam használni a doktorátusomat csak hivatalos kapcsolatban, de ha már itt tartunk, akkor Császy se vagyok magának. Erre ő azt mondta, hogy én neki nem vagyok doktor, merthogy akkor én fölé kerülhetnék. Mondtam neki, hogy ez nem magán múlik, mert ezt a címet az egyetemtől kaptam, és én ezt jogosult vagyok viselni még itt a börtönben is. Na, ez nem tetszett neki, de nekem se tetszett a bánásmódja.

A fiatal őrmesternő befejezte a „Császyzást”?

Nem, mert a későbbiekben ugyan visszafogta magát, de elterjesztette rólam, hogy megjátszom és doktornak szólíttatom magamat. A magasabb rangú tiszteknél nyoma se volt ennek, és a nagyon tapasztalt régi börtönőröknél sem. A börtönőrség szakma, van akinek a kisujjában van, van akinek nem.

Börtönpszichológusnál voltál? Szükséged volt rá?

Egyrészt nem kellett, másrészt amikor előzetesben voltam, hogy kipróbáljam a BV teljes szolgáltatási skáláját („full service”), akkor kértem börtönpszichológusi meghallgatást. Utána ezt a Fideszben úgy adták tovább (nem tudom miért, de ezt megtudták), hogy pszichológushoz fordultunk, mert annyira megroppantunk. Viszonylag fiatalok voltak a pszichológusok (akadt egy, aki Kanadából jött egyébként vissza), ők abszolút kulturáltak voltak. Az iskolában volt a székhelyük. Tehát az iskolában volt képzés, volt könyvtár, volt tornaterem és ott volt a pszichológiának is a központja. Lehet azt mondani, hogy egy kulturált hely volt.

Térjünk vissza a börtönben végzett munkádra!

Feltakarítottam a könyvtárat, néha a könyveket rendeztem, ha nagy ritkán jöttek könyvet kölcsönözni, akkor kiszolgáltam őket. Ennyiből állt a munkám. Jó érzés volt könyvek között lenni. Kikölcsönözhettem én is könyveket és a zárkában az olvasás volt a fő tevékenységem. Újra elolvastam a rendszerváltás környékén megjelent koncepciós peres visszaemlékezéseket.

Közismert tény, hogy nem érte kár az államot, nem valósult meg a „hírhedt” sukorói telekcsere, de az Orbán-kormány mégis bűnösöket kreált a személyetekben. A sukorói kaszinóberuházás a Gyurcsány-kormány kiemelt beruházása volt. Még ma is van nyomás rajtatok, hogy Gyurcsány ellen valljatok?

Akik ezt a politikai megrendelést kiadták erre az ítéletre, ők úgy vélik, hogy lezárult az ügy. Mi meg azt gondoljuk, hogy nem! Amíg igazságos és jogszerű ítélet nincs, addig ez az ügy nincs lezárva! Hiába jogerős az ítélet, justizmordot eleve csak jogerős ítélettel lehet elkövetni! A legmegdöbbentőbb a Kúria eljárása volt, amelyben több szabálytalanságot is felfedeztem. De az alapja a dolognak, hogy a bíróság és az ügyészség szerint egy gazdaságpolitikai érdeket – mert igazából ez a kérdés – a bíróság és az ügyészég képes megítélni. Ez egy nagyon rossz gyakorlat. Ugyanis erre ott és akkor a magyar állam képviseletében én és a kollégáim voltunk felhatalmazva, és mi nem tettünk mást, mint az akkori kormányzat döntését végrehajtottuk. Amit egyébként a tárgyalás során kivétel nélkül az összes kormánytag megerősített: a pénzügyminiszter, a gazdasági miniszter. A miniszterelnök pedig azt mondta, igen ez volt a magyar állam gazdasági érdeke. Ezt a bíróság nem bírálhatja fölül! Most túl azon, hogy szakmai ostobaságokat hoztak be az ítéletbe, aki engem kúriabíróként elítélt, az velem egyidejűleg kezdett el tanítani az ELTE jogi karán, csak egy teljesen más szakterületen. Büntetőeljárási jogot tanított. Az ő büntető eljárásában ennek ellenére alapvető problémák vannak, például felülmérlegelte a másodfokú ítéletet, amire nincsen joga. Plusz még több része az ítéletünknek elsőfokú és el nem bírált rész, tehát nem jogerős. A miénk egy speciális helyzet. Mivel a másodfok felmentett bennünket, s ezért nem bírálta el a fellebbezésünknek bizonyos részeit, így emiatt a harmadfok se bírálta el, amely viszont elítélt. Tehát az elsőfokú ítélet alapján lettünk alapvetően elítélve, mégpedig annak olyan részei alapján, amikre mi fellebbezést nyújtottunk be, s amely fellebbezéseket nem bíráltak el. Ez nagyon súlyos eljárási hiba, ezzel is az Alkotmánybírósághoz fordultunk, de hát az személyi összetételében már annyira átalakult, hogy legfeljebb névrokona a korábbinak. De legalább tudjuk bizonyítani, hogy az Alkotmánybíróság a saját döntéseit se veszi figyelembe. Úgyhogy egyedül a strasbourgi eljárás maradt nekünk, az pedig ez év végén, a jövő év elején befejeződik. A nemzetközi eljárás során annyi azért már történt, hogy az ügy kommunikációs szakasza lezárult, és már csak az ítélet van hátra. Itt az eljárás során a magyar államot képviselő igazságügyi minisztérium elismerte írásban, hogy Sukoró ügyében a tisztességes eljáráshoz való jogomat megsértették. Ez hivatalosan le van írva!

Miben látod az alapvető büntetőeljárási problémákat?

Egyrészt néhány alkotmányossági kérdés merül fel. Az állam döntését, amely hozzáértő, a döntéselőkészítére jogosított szakemberek álláspontján alapul, fölülbírálhatja-e az igazságszolgáltatás, amely ehhez nem ért. A bíróságon rengeteg ostoba döntést hoztak. Például azt mondták, hogy könyvszerinti értéket kellett volna figyelembe vennünk. Mi bemutattuk, hogy a könyvszerinti érték a huszada az eladási értéknek. Most volt egy perújításunk, ami érdekes módon elapadt, amikor éppen az ítéletben szereplő vagyonnyilvántartásra hivatkoztunk, ami szerint 300–400 ezer forintot ért, amit 1,1 milliárdért szerettünk volna eladni. És amikor azt mondtuk-kérdeztük, hogy maguk írták le az ítéletbe, hogy mi tudtunk a nyilvántartási értékről, aminél olcsóbban szándékoztunk eladni, akkor az 1,1 milliárd forint mitől és hogyan lehet kevesebb a négyszázezernél? Erre föl azt mondták, hogy nincs jelentősége az értéknek, mert mi csak gondoltuk, hogy így tudunk kárt okozni. Tehát az ítéletükben megjelent a gondolatbűn. Mindegy, hogy mik a számok, a számokkal szemben mi számokat hoztunk, erre az volt a válasz, ez nem számít, hanem az számít, hogy mi mire gondoltunk. Erre mondtam azt, hogy ha jobban tudják azt, hogy én mire gondolok, akkor cseréljünk helyet és akkor ítéljék el saját magukat, én nem fogom ezt megakadályozni.

A politikai fogoly kategóriát előszeretettel használod és mindvégig hangsúlyozod, hogy politikai elítélt vagy. A média mennyire segített abban, hogy ezt a jogi fogalmat megértse a közvélemény? Felfogta-e a társadalom ennek a jelentését és jelentőségét? Az, hogy politikai üldözöttek vannak ma Magyarországon, az Európai Unió egyik tagállamában?

Igen és nem. Igen, mert így is írom alá a papírjaimat: Dr. Császy Zsolt, politikai elítélt. És nem, mert ezt nem értik, nem érthetik.

Császy Zsolt, 2018. szeptember 26

Miért nem?

Azért, mert a mi perünk is része a magyar társadalmi viszonyoknak. Ez nem véletlen kisiklás, hogy jaj, éppen hoztak egy rossz ítéletet, hanem ez törvényszerű a jelenlegi magyar viszonyok között. Egy korszerű polgári társadalomnak három eleme van. Egy: szabad piacgazdaság; kettő: szabad sajtó; három: jogállam. Nálunk mindhárom eltűnt.

A még megmaradt ellenzéki média elegendő súllyal foglalkozott, foglalkozik az ügyetekkel?

Sajnos, nem. Az ellenzéki média nagy része, ha másért nem, valami szakmai lustaságból nem fektet kellő hangsúlyt erre az ügyre. Vagy talán annyira bekerültek ebbe a Gyurcsány-fóbia történetbe, hogy mindenki bűnös, aki a Gyurcsány környékén volt és van, független attól, hogy nekünk semmi közünk nem volt Gyurcsányhoz. Ő volt a miniszterelnök, de mi nem azért tettük a dolgunkat, mert Gyurcsány ezt akarta, vagy nem ezt akarta, hanem azért tettük a dolgunkat, mert mielőtt még Gyurcsány tudott volna az egészről, ezt az egész ügyet Bajnai Gordon (önkormányzati és területfejlesztési miniszter), majd később a Veres János (pénzügyminiszter) készítette elő. A kormányfő csak a végső fázisában látta, majd támogatta, féléves előkészítési folyamat után. Nekünk pedig nem kellett volna mindenáron nyélbe ütni a megállapodást. Volt is arra példa, hogy határozott nemet mondtunk valamire, és nem is lett annak úgymond semmilyen következménye. Az ügyünk, sajnos elszámoltatásnak nevezett politikai bosszúhadjárat része, ami nemcsak bennünket érint, hanem az állami apparátus tagjainak ezreit is. A kormányváltás után így kerültek a vádlottak padjára rendőr- és honvédtábornokok, titkosszolgálati vezetők, államtitkárok, miniszterek sorai, köztörvényes bűncselekmények hamis vádjával. Tehát a politikai buzgalom egyik pillanatról a másikra több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező vezetőket, állami tisztségviselőket minősített bűnözőkké.

Milyen ismérvei vannak a politikai elítélt jogi meghatározásnak? Mitől lehet egy büntetőeljárást politikai koncepciós pernek tekinteni?

Az Európai Tanács 1900/2012. számú határozata definiálja ezt, ami két ismérvet határoz meg. Az egyik, hogy az eleve kitalált a bűncselekmény, amit kizárólag politikai érdekből valósítanak meg. A mi sukorói ügyünk ennek egy az egyben megfelel. A másik, hogy van valódi bűncselekmény, de ahhoz olyan politikai motívumot tesznek hozzá, ami miatt torzul az eljárás. Például ha egy gyilkosság örvén megvádolnak még ártatlanokat is. Ennek klasszikus példája, hogy a Tisza István meggyilkolását feltáró perben felbujtóként hallgatták ki Friedrich Istvánt miniszterelnököt, egy katolikus világnézetet valló legitimista politikust, akit Horthyék csak azért kevertek az ügybe, hogy lejárassák, politikailag ellehetetlenítsék. Amikor a kormányzó helyzete stabilizálódott, ejtették ellene a vádat. Ez a per 1920-ban volt. És – miket produkál az élet – harminc évvel később ugyanez a legitimista konzervatív Friedrich István bekerült 1951-ben, Rákosi által az egyházi vezetők ellen indított koncepciós perbe is. Ezt a pert nem ejtették, 15 évi börtönbüntetésre ítélték. A váci börtönben hamarosan meghalt. A vádat csak egy 1990-ben hozott törvény alapján nyilvánították semmisnek. A büntetőeljárással való visszaélés, a politikai ellenfelek lejáratása, megsemmisítése, ez a történelemben nemritkán megismétlődött. Csakhogy a jogállamban ilyen nem fordulhatna elő! Tehát a koncepciós per nem más, mint egy kitalált vád, koholt bizonyítékokkal, amely kizárólag a politikai érdekeket és célokat szolgálja, és nem az igazság felderítését. Ennek van egy technikai része, amit szoktam idézni!

Igen, tudom, hogy mire gondolsz. Vida Ferenc, a hírhedt vérbíró, aki egyébként a Nagy Imre-per vezető vérbírája is volt, fogalmazott így: „A koncepciós per azért is koncepciós, mert van egy koncepció és a bíróság a koncepcióba beleillő tényeket figyelembe veszi, a nem beleillőket nem veszi figyelembe.” Ezt éljük meg ma is újra?

Ezt! A mi ügyünkben pont ezt tette a bíróság! Például hiába volt több értékbecslés egy-egy ingatlan-együttesre tíz-hússzoros értékkülönbözettel, a bíróság mindig a nekünk kedvezőtlen szélsőértékeket vette figyelembe. És ezeket a szélsőértékeket érdekes módon mindig az ügyészség által kirendelt szakértő értékbecslései tartalmazták, a bíróság pedig nem indokolta meg, hogy miért nem veszi figyelembe az összes többit.

Az Orbán-rezsim börtönéből meg tudsz nevezni néhány téged ide juttató “Vida Ferencet”, azaz ügyészt és bírát? Vagy ha még ez nem időszerű, de egyszer majd megismerhetjük őket név szerint??

Igen, nagyon fontosnak tartom. Most nem mondok neveket, de egy tudományos igényű könyven dolgozom, amelyben az egész büntetőeljárást dolgozom fel. Nekem ez a szakmám. Jogászként, egyetemi oktatóként azt is tudom, hogy kik azok a szakértők, akik ebben nekem tudnak segíteni. Az ügyet pedig ismerem annyira, hogy tudjam, melyek a jogászként megindokolhatatlan részei. Amikor az ítélet megszületett, Gyurcsány Ferenc mondta, hogy ezeket az ügyészeket, bírókat majd el kell ítélni. Én akkor vitába szálltam vele, mivel nem helyes előre meghatározni, hogy ki bűnös, ki nem. Vannak ugyanis jelei annak, hogy ezek az emberek nem a saját szándékukból tették, amit tettek, hiszen ilyen súlyos hibákat kvalifikált jogászok maguktól aligha követnének el. Ilyen megalapozatlan ítélet még egy közlekedési helyszíni bírság esetében se fordulhat elő, nemhogy egy többéves eljárás során. Igen, itt torzította valami az igazságszolgáltatási rendszert, embereket torzított, és igen, ki kell deríteni, hogy ki és mikor befolyásolta ezt a folyamatot. Két parlamenti bizottság felállításáról is volt döntés a Sukoró-ügyben, de mégsem kezdték meg a munkájukat. Én nagyon boldog lettem volna, ha ez megtörténik, mert a nyilvánosság előtt lehetett volna beszámolni a történetről. A koncepciós per ténye mindvégig érzékelhető volt még a bíróságokon kívül is. Ebben részt vállalt a sajtó, a tömegkommunikáció. Az elsőfokú tárgyalás első napján megfogalmaztam ama félelmemet, hogy „médialincselés” készül nem igazságszolgáltatás, ahogy ez be is következett. A tárgyalóterem tök üres volt, cáfolatunkat senki sem olvashatta, senki sem hallhatta.

Úgy tudom, nem Budapesten volt a tárgyalás.

Igen, az előbbiek egyik oka annak, hogy vidékre tették a pert.

Hol tárgyalták az ügyeteket?

Szolnokon és Szegeden! Abból indultak ki, hogy a vidék messze van, az ellenzéki sajtónak túl drága az utazás. A kormánypárti sajtó pedig értelemszerűen nem küldte le a munkatársait, hiszen az első és másodfokú tárgyalásokon készített hangfelvétel és a jegyzőkönyvezés, ami abszolút korrekt volt (ellentétben a Kúriával) szembesíthette volna őket a saját hazugságaikkal. A kormánypárti sajtóban terjesztett rágalmakat, hazugságokat könnyedén megcáfoltuk Szolnokon és Szegeden, csakhogy erről a nyilvánosság nem szerezhetett tudomást. Hátborzongató volt, hogy a 2016 októberi szegedi tárgyalás megnyitóján a bíró a tárgyalás megnyitásakor számba vette a regisztrált újságokat, de Népszabadsághoz érve – ami szinte egyedül vette komolyan az újságírói munkát a sukorói történetben – megállapította, hogy bár regisztrált a tárgyalásra, de még sincs jelen. Éppen a regisztráció utánra esett ugyanis a lap hatalmi eszközökkel való megszüntetése. Ezért mondom, hogy nincs szabad sajtó sem, mert a szabad sajtót érdekelné, hogy mi történt Szolnokon és Szegeden! A Fidesz szóvivői nyilatkozgattak nagyon intenzíven rólunk, Budai Gyula és társai szórták az átkot ránk, mi meg a börtönből nem tudtunk védekezni. És a maradék ellenzéki sajtó nagyon visszafogott volt. Mi mindig mindent a rendelkezésre bocsátottunk volna, teljes átláthatóságra, transzparenciára törekedtünk. Nem éltek vele.

A börtönben a további védelemhez és a tisztességes perújítási eljáráshoz való jogodat korlátozták-e? Gondolok itt a perújítási, az alkotmánybírósági felülvizsgálatra és a strasbourgi bíróságra.

Alapvetően korlátozták. Tátrai Miklós vádlott társam (a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. volt vezérigazgatója) által benyújtott perújítási kérelméhez hiába szerettem volna csatlakozni, nem tudtam. A börtönben egyébként még a hatályos jogszabályokhoz se férhettem hozzá.

Ez törvénytelen, nem?

Persze, hogy az! A törvények szerint mihez nem férhet hozzá a rab? Ami veszélyezteti a börtön biztonságát, mások testi épségét. Ez világos! De írják le, hogy a magyar igazságügyi minisztérium által kezelt hatályos jogszabályok tárához miért nem férhetek hozzá, és hozzáférésem mennyiben veszélyeztetné a börtön biztonságát? Nekünk külföldön járt rabok mesélték, hogy a spanyol és svéd börtönökben van egy terminál, ahol kikeresheted a hatályos jogszabályokat. Magyarországon ilyen nincsen. Hetente egyszer négy órára kaptam egy laptopot, amire az általam kért jogszabályokat letöltötték. Mivel a jogi rendszerben minden összefügg, ez csak csekély segítség volt. A hatályos jogszabályokat az igazságügy kezeli, ami nem egy privát intézmény. Állampolgári jog, hogy hozzáférhessünk a hatályos jogszabályokhoz. Én nem élhettem ezzel jogommal. Az ombudsmanhoz is nehezen jutottam el. Azt mondták, hogy előbb merítsem ki a fellebbezési lehetőségeket. Elment két hónap a fellebbezésekkel – mindvégig gátoltak a munkámban – ezután engedtek az ombudsmanhoz. Ez hiábavalóságnak bizonyult, mivel közölte, hogy bízzak az ügyészségben, mert a Büntetés-végrehajtási Intézet (BV) felett a törvényességi felügyeletet az ügyészség gyakorolja. Ez a rókafogta csuka esete, mert én korábban ebben az ügyben az ügyészséghez is fordultam. Ezzel egyidejűleg volt egy polgári perem is a Legfőbb Ügyészség ellen, amit első fokon megnyertem, s ebben a perben jegyzőkönyvben rögzítették, amit mondtam: nem tudtam felkészülni a tárgyalásra, mert a hatályos jogszabályokhoz az alperes által törvényességi felügyeletet gyakorló BV-ben nem férhettem hozzá. Ez ugyan kellemetlen nekik, de a hozzáférés megakadályozása számomra ezerszer kellemetlenebb.

Tehát a börtönben eltöltött hat hónap az ügyed előmozdításában kifejezetten hátráltatott?

Igen.

A 2018-as országgyűlési választások idején még Tökölön voltál?

Nem, akkor már a Gyűjtőben voltam, a Kozma utcában.

Tudom, hogy közügyeket se gyakorolhatsz még egy jó darabig, de valamennyire bíztál-e abban, hogy a Fidesz legyőzhető, ami a te szabadulásodat jelentette volna?

Nem bíztam. A reménytelenség érzete a fizikai kiszolgáltatottság okán a börtönben lesújtóbb, mint másutt. Hatványozódik. És amikor a tévében láttam a gyűlöletkampányt, minden illúzióm elszállt. Április negyedikén döntöttek arról, hogy megkapom a reintegrációt, már másnap kiengedhettek volna, ha akarnak, de nem akarták. Még egy hetet rámraktak, tehát a választások után három nappal szabadultam. A választás napján a cellában hallgattam a rádiót. És megérintett a szabadság fuvallata. Jöttek az első adatok, hogy nagyon nagy a részvétel. És beszéltem pár ismerősömmel telefonon és az ügyvédemmel is, akik azt mondták, hogy nem fogok ráismerni arra a Magyarországra, ahova kijövök. Budapesten teljesen egyértelmű volt, hogy a Fidesz veszít. Amikor azonban azt hallottam, hogy nincsenek eredmények, az ember gyanút fogott, hogy itt valami baj lehet. Utána mindenhol azt lehetett hallani, hogy minden nagyon jó, mert az emberek azt akarták, hogy maradjon ez a kormány. És akkor jött ez az eredmény, ami valóban megdöbbentett, rá kellett jönnöm, hogy továbbra se leszek szabad, nincs más választásom, csak küzdeni az igazamért, ami nemcsak az én igazam. Másnap felhívtam újra a barátaimat, és megkérdeztem tőlük, hogy én jöjjek ki, vagy megvárjam, amíg benneteket is behoznak.

Te kijöttél ugyan, de nem vagy szabad.

Ez így van. El vagyok tiltva a közügyektől, nem lehetek cégvezető, nem lehetek egy egyesületi jogi képviselő. Ez a jogi munkámat alapvetően korlátozza, továbbra is láthatatlan rácsok vesznek körül. Hogy most, a reintegrációs őrizet alatt elmehettem dolgozni, ehhez is bírói engedély kellett. Csak Budapest területén mozoghatok, és este hét órára haza kell térnem. Hétvégén mindössze négy órára mehetek ki a lakásból.

Kötelező viselet: GPS nyomkövető rendszer

Kötelező viselet: elektronikus nyomkövető a bokán

A reintegrációs őrizetnek mik a feltételei, és mit jelent ez valójában?

A reintegrációs őrizet egy új jogi intézmény. A bíróság dönt róla, és legfeljebb tíz hónap lehet az időtartama. Objektív feltételei, hogy öt évnél rövidebb szabadságvesztésre ítéljék az embert és ne legyen élet és testi sértés elleni bűncselekménye, valamint első bűntényes legyen, vagyis ne legyen visszaeső. A reintegrációs őrizet szubjektív feltétele, hogy akinek a börtönben jó a magatartása, rendezettek a családi viszonyai, az lehetőséget kaphat arra, hogy mielőtt még feltételes szabadságra kerülne, elkezdhessen visszahelyezkedni a társadalomba. Ezt a lehetőséget kaptuk meg a bíróságtól Tátrai Miklós és én. Így a családdal lehetek, dolgozhatok, de azért ez egy házi őrizet lényegében. Igen, továbbra is rab vagyok, a börtönből tartós eltávozáson lévő rab. Február elsejéig tart a reintegrációm.

Mikor jár le a teljes büntetés?

Jövő év decemberében.

BV intézeten kívüli jogszerű tartózkodási engedély

Akkor február elsejétől decemberig vissza kell vonulnod Tökölre?

Remélem nem, az integrációs őrizet után automatikusan döntenek a feltételes szabadságra bocsátásról. Ezt mindenki megkapja, akivel nincs gond a reintegráció ideje alatt. A mi esetünkben persze ez nem lesz automatikus, a politikai elítélteknél általában semmi nem az. De addigra esetleg meglesz a strasbourgi bírósági ítélet. Nagyon szokatlan lenne, ha bennünket visszavinnének! De hát Magyarországon élünk. Mindenesetre ez az itthoni tíz hónap nagyon nagy lehetőség, hogy a családnak okozott károkat enyhítsem. Effektíven dolgozni is tudok, aminek nagyon örülök, hiszen nyílt titok, hogy milyen az anyagi helyzetem, ha nyolc teljes évig nem dolgozhattam. Most két munkáltatónál is tevékenykedem. Az egyik egy parlamenti párt alapítványa, amelynek az országgyűlési tevékenységhez kapcsolódó jogi szakértői munkát végzek. A másik Iványi Gábor egyháza, ahol ugyancsak jogászként munkálkodom. Mindkét munkához bírói engedélyt kellett kérnem, és ezeket megkaptam.

A strasbourgi bíróság ítélete mikorra várható?

Ezt nem lehet tudni, lehet két hónap, de lehet egy év is.

Ha jól tudom, ti már a hazai bírósági eljárás megindítása előtt Strasbourghoz fordultatok.

Igen, jól tudod. Az első hazai tárgyalás előtti esztendőben, tehát hat éve fordultunk Strasbourghoz, mi több, mielőtt az első tárgyalás megtörtént volna, Strasbourg egy hasonló esetben már jelezte, hogy jogsértő az eljárás is, amit ellenünk indítottak. Nincs kétségünk tehát a keresetünk strasbourgi megítélésének tartalmáról, de látva a jogállamiságunkat megkérdőjelező Sargentini-jelentés kormányzati fogadtatását, könnyen lehet, hogy a strasbourgi ítélet után bennünket is hazaárulóknak minősítenek.

Befolyásol téged a jelenlegi kormány minősítései?

Nem, de én a magyar bíróságoktól szeretném az igazságomat megkapni, amire ezek most nem alkalmasak. Egyelőre fordulhatunk Strasbourghoz, de ha így folytatódik Magyarország nemzetközi orientációváltása, akkor előbb-utóbb legfeljebb egy észak-koreai népbíróság lehet az a nemzetközi bírói szint, ami marad nekünk.

Mit szándékozol a nyilvánosság elé tárni?

A börtönnaplómat nem, de a pert mindenképpen tudományos igényességgel szeretném feldolgozni. Ennek a könyvnek lenne egy közérthetőbb verziója is, ami bemutatná azt a társadalmi és jogi valóságot, amibe belekerültünk. Mert értékes tapasztalataim vannak arról, hogy miképpen lehet a joggal rendszerszinten visszaélni. A sukorói telekcsere-ügy egyes emberek érdekeit minden bizonnyal sértette, valamint megjelentek benne a múlt század 1930-as éveinek baljós árnyai is. Tanulságos megnézni, hogy manapság ki és hogyan vehet részt a szerencsejáték szektorban. Ezzel szemben, ha a sukorói nemzetközi tőkebefektetés megvalósult volna, akkor egy nemzetgazdasági szempontból meghatározó, ellenőrizhető és átlátható üzletággal gazdagodott volna az ország.

Az eljárás során volt-e olyan állami tisztségviselő, aki egy idő után felállt és azt mondta, hogy eddig és ne tovább?

Igen, volt. Olyan is, aki elhagyta az ügyészséget. Olyan is, aki elkezdte, majd abba hagyta a nyomozást. És olyan is, aki szépen leírta a jegyzőkönyvbe, hogy nem én követtem el bűncselekményt, hanem azok, akik ezzel engem meggyanúsítanak és megvádolnak. Ezt szépen leírta, majd kezet fogott velem és gratulált nekem. Az a helyzet, hogy az ügyészek és a rendőrök jó részével akaratomon kívül is kapcsolatba kerülhettem az elmúlt években, s jelentős részüknél kifejezetten azt érzékeltem, hogy nagyon szívesen fellépnének a valódi bűnözőkkel szemben. Azt remélem, hogy erre még lehetőségük lesz valamikor! Többeknél úgy láttam: érzik, tudják, hogy az ő saját szakmai tisztességükkel is visszaéltek ebben a történetben.

Ezek a gesztusok mennyire segítettek-segítenek neked küzdelmedben?

Sokat. Jóval többet, mint a családi hagyományok. Kezdtem mondani, hogy rácsos rabságom utolsó öt napját Budapesten, a Kozma utcai Gyűjtőben töltöttem. Azért, mert van olyan szabály, hogy ahol a lakásod van, vagyis ahol a reintegrációs őrizet lesz, a területileg illetékes BV-be kell téged átvinni és onnét szabadítanak ki. Nekem a családból a nagybátyám volt utoljára börtönben. A Rákosi-érában öt évet ült. Ugyanúgy, mint minket, koncepciós perben ítélték el, olyasmiért, amit akkoriban szabotázsnak neveztek. Tehát aki kárt okoz az államnak, úgy, hogy nincs belőle anyagi haszna, akkor az szabotázs. A nagybátyám életfogytiglant kapott, és 1957-ben szabadult. Amikor bevittek a Gyűjtőbe, mondtam, hogy szeretném az ő zárkáját megkapni. Sajnos, nem kaptam meg.

***

A korlátlan, ellenőrizetlen, aljas ösztönökre építő hatalom számára Császy Zsolt bárki lehet. Akit egyébként Horthy Miklóshoz és Kölcsey családhoz is rokoni szálak fűznek, s aki egy magyar nemesi család sarja, de ez se segít rajta, amennyiben a hatalom érdeke őt ellehetetlenítené.

Garai-Édler Eszter

Kategóriák: Szervezetek

Conteo: Corvinusból szálloda?

2018, október 10 - 14:07

Pár éve még Orbán agitált leghangosabban az általános tandíjkötelezettség ellen. Ma attól hangos a kommunikáció, hogy a teljes felsőoktatást tandíj-kötelessé tennék. Kísérleti lóként pedig beáldoznák a Corvinust. Mindebben az nem újdonság, hogy a miniszterelnök politikai állásfoglalásaihoz képest a hurrikánban pörgő szélkakas egy állócsillag.

Az sokkal inkább, hogy gyakorlatilag összehangolt stratégia mentén zajlik a hazai felsőoktatás szétverése. Egyben helyére kerül a CEU elleni támadássorozat is. Amelyhez Sorosnak legfeljebb annyi köze van, hogy egy élő emberrel könnyebb volt tematizálni a közbeszédet. Egy füst alatt gumicsontot is dobva a médiának, és jogcímet találva, hogy a plakátkampányban érdekeltek megkapják a nyomtatás, terjesztés kapcsán kiérdemelt baksisukat. Az azonban világos, hogy egy általánosan fizetős hazai felsőoktatásban nincs helye egy olyan, nemzetközi képzési rendszerhez igazodó iskolának, ahol nemzetközileg elismert tanárok tanítanak, és adott esetben olcsóbban, mint amilyen árazások a Corvinus fizetőssé tétele kapcsán felröppentek. Miközben a nemzetközi képzési rendszerbe való beilleszkedéssel a CEU olyat tud, amit egy tömegesnek szánt, a hazai korlátok közé szorított, ámde fizetős felsőoktatás borítékoltan nem tud. Olyan papírt ad, amit nem csak Budapesten ismernek el diplomának. Érthető, hogy vesznie kellene.

Ugyanakkor össze lehet hasonlítani a Corvinus hallgatói létszámát a CEU hallgatói létszámával. Alighanem a Corvinus nyerne. Amellyel kapcsolatban szép janicsár-idea lenne, hogy milyen szép lenne, ha mind fizetne. De világos: ez baromság. A jelen beiskolázási rendszerben mindenképpen. Hazánkban egyszerűen nincsenek több ezrével olyanok, akik megengedhetnék maguknak az évek során akár tízmilliós nagyságrendet elérő tandíjat, és megfelelő előképzettséggel, tehetséggel, illetve tanulmányi szándékkal rendelkeznének. Amiből természetesen az következik, hogy valahogy másképpen kell majd gombolni a jelenlegi kabátot. Amely újragombolásra a legközvetlenebb lehetőség, hogy a beiskolázottak körét ki kell nyitni olyanok felé, akikkel szemben komoly engedményeket tesznek a követelmények tekintetében. Ez nagyjából azt jelenti, hogy fű-fa-kisbokréta felvételre kerülhet, ha kinézhető belőle a fizetőképesség. Ezek egy része valószínűleg tényleg tanulni akar majd. De ne áltassuk magunkat. Ennek az útnak a végén a szimpla, a pénzért vehető diplomák előállítására szakosított papírgyárrá silányított iskolák vannak.

Tárva nyitva azok előtt a feltörekvő szellemi senkik előtt, akiknek pénze van, de esze nincs. Ellenkező esetben, drága pénzért, elmehetnek bármelyik neves, akár Nobel-díjasokat is foglalkoztató egyetemre. Ahol egyszerűen nem engedhetik meg maguknak azt, hogy pénzért felduzzasztott létszámmal folytassanak oktatást. Amely egyetemek rangsorában, bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét, a hazai képzőhelyek nagy része a fasorban sincs. Mondjuk pont a Corvinust jegyzik még valahol. De ez nem fog soká tartani a jelen felállásban. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy mely területek azok, ahol a fizetőképes kereslet, illetve az akár tartalmatlan címkórság párosul, akkor elég gyorsan a diktatórikus törpeállamok körénél kötünk ki. Csak utána majd vigyázni kell, hogy a baltákat tegyék le a hallgatók a ruhatárba. Az oktatáspolitikusok, illetve nem csak az oktatásban érdekelt politikusok, gerince mellé. Miközben persze emlékezhetünk arra is, hogy a Corvinus már korábban is szálka volt az orbanista hatalom szemében. Az az egyetem balszerencséje, hogy sikerült Rostoványi személyében egy olyan rektorral rendelkeznie, aki szervilis buzgalommal igyekezett kiszolgálni minden igényt. Beleértve a serény bólogatást is az egyetem feldarabolásával kapcsolatban.

Ugyanakkor megpróbálhatunk választ találni a kérdésre is, hogy miért pont a Corvinus? Amely kérdésre nyilván rendelkezésre állnak, és majdan felolvasásra kerülnek, a különböző korményzati panelek. Valószínűleg olyasmiket aligha fogunk hallani persze, hogy „Matolcsynak is köze volt az egyetemhez, és szégyelljük”. Ahogy azt sem, hogy a Corvinus timsózása nagyon fontos érdeke az oligarchák ingatlanügynökeinek. Noha elég világos, hogy amennyiben sikerül elsorvasztani az egyetemet, lecsökkenteni a beiskolázottak, illetve az aktívan órát látogatók számát, akkor nyilván nem is kell akkora épületkomplexum az egyetemnek. A jelenlegi főépület egyébként is egy pompás, exponált helyen áll a Vásárcsarnok mellett. Drága telek. Igazi luxusszállodának, illetve irodakomplexumnak való. Akár a homlokzat megtartásával is. Márpedig egy igazi oligarcha ilyet nem hagyhat parlagon heverni. Mert ne áltassuk magunkat: Orbánnak, illetve a többi hátranyilazva feltört zérógenerációs értelmiségnek a valós felsőoktatás maga a parlag. Csinálni nem tudják. Érteni nem értik. Akkor meg minek? Nem igaz?

Kategóriák: Szervezetek

Semjén Zsolt ígéretei Ferenc pápának

2018, október 9 - 16:19

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes hétfői vatikáni látogatásán tárgyalt Pietro Parolin szentszéki államtitkárral. A tárgyaláson szó volt a pápa magyarországi látogatásának lehetőségéről.

Az MTI tudósításából kimaradt, hogy Semjén Zsolt közölte a szentszék államtitkárával, hogy Bayer Zsolt derék, liberális, genderben hívő marhának nevezte a pápát. Elmondta neki, hogy Bayer Zsolt nem más, mint Orbán Viktor miniszterelnök jó barátja, a Fidesz nevű párt 5-ös számú tagkönyvének birtokosa.

Semjén Zsolt tájékoztatta az államtitkárt arról is, hogy a Fidesz az a párt, amelynek prominensei, köztük a jelenlegi miniszterelnök, a kilencvenes évek első felében „Csuhások, térdre!” bekiabálásokkal zavarták meg az akkori kereszténydemokraták parlamenti felszólalását.

Semjén Zsolt azt is közölte a Vatikán államtitkárával, hogy a magyar kormány elkötelezett a keresztény értékek védelméért. Ennek jól látható megnyilvánulása a hajléktalanok kriminalizálása, amely a legutóbbi időkben odáig fajult, hogy a hajléktalanság bűncselekménynek tekintendő, a törvény ellen vétő, vagyis létező hajléktalanokra elzárás, szerény, ám nekik az életet jelentő cókmókjaikra pedig, tárolási kapacitás hányában, megsemmisítés vár.

Ugyancsak a tízparancsolat és a keresztényi értékek szellemében viszonyul a magyar kormány a menekültekhez. Akiket nem csupán ellenségnek tekint, de milliárdokat költ arra, hogy ez az ellenségkép a magyar közvéleményben is kialakuljon. Ennek hatása egyre inkább érezhető, vagyis elmondható, hogy a kormány nem a vakvilágba szórja az adófizetők milliárdjait. Számos alkalommal előfordult, hogy a lakosság egyes tagjai rendőrt hívtak migránsnak látszó emberekre, és ez tevékenység még akkor is számottevő, ha kiderült, hogy az illetők nem migránsok, hanem magyar állampolgárok, turisták, önkéntes segítők, vagy éppen ideiglenesen hazánkban állomásozó, nálunk továbbképzésen résztvevő szaúdi rendőrök voltak.

Semjén Zsolt azt is elmondta a szentszéki államtitkárnak, hogy a magyar kormány és a magyar püspöki kar szeretettel várja Ferenc pápát, és nem csupán a személyi biztonságát garantálják, de ígéretet tesznek arra is, hogy itt tartózkodása idején az utcai plakátokon, és a kormányhoz közeli sajtóban szüneteltetik a keresztényi értékekkel ellentétes megnyilvánulásokat, úgymint a szegényekkel és az üldözöttekkel szembeni kíméletlen bánásmódot, valamint az idegenek elleni gyűlöletkeltést.

Ennek fejében csupán annyit kérnek, hogy a pápa magyarországi látogatása idején tartózkodjon a magyar kormányt bíráló, annak kereszténységét megkérdőjelező megfogalmazásoktól, tovább, amennyiben beszédet mond, annak szövegét előre egyeztesse a magyar püspöki kar sajtóosztályával.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Hírfej helyett — A keresztény szellemiség szolgálatában

2018, október 9 - 16:04

A MI NAGY EMSÉNK ÁLMA, EURÓPA BIKÁJA

A KERESZTÉNY SZELLEMISÉG SZOLGÁLATÁBAN

2RUL-NEMZETTE TÖRÖK BÁTYJÁRA VÁRVA

A fotón a korántsem elégséges számú mikrofon mögött – összeszorított fogsorára tapadó keserű mosolyú, igazmondó Havasi Bertalan társaságában – nagy múltú országunk nagy arcú, nagyszájú, nagy tokájú, nagy mellényű (golyóálló), nagy zakójú, nagy zsebű nagyja, a mi nagy emsénk álmában áradó folyamból fakadó fenségek legnagyobbika, a turul-nemzette török bátyjára váró legnagyobb bika Európában, a keresztény szellemiség szolgálatában.

(A fotóhoz írt soraimból minden bizonnyal HÍRFEJ lett volna az egykori nyomtatott sajtóban.)

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Tisztelt Hatóság!

2018, október 8 - 15:09

Mottó: “2.§ (1) E törvény alkalmazása során gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel.” (2018. évi XL. törvény a gyülekezési jogról)

Tisztelt Gyülekezési Hatóság!

A 2018 évi LV. Törvény előírásainak megfelelően HÁROM HÓNAPPAL korábban bejelentem, hogy gyűlést tartunk.

A gyűlés helyszíne: Budapest, XXIV. Kerület Külső-gázszag utca 14/c alatt található XYZ kiskereskedelmi egységtől kb. 20 méterre lévő járda.

Időpontja: 2019. január 11. (péntek) délután 14 órától 16 óráig.

Várható létszám: 2 (kettő) fő. Kő Elemérné (szül: Kis Jolán) és Boldog Jenőné (szül: Nagy Anna – Ancsi) Nem várható, hogy a létszám növekedjen, mert Ancsika mindig magával hozza Kicsi nevű, francia bulldog márkájú, eb illetőségű társát, aki/ami hatásosan tart távol minden más egyént. (Én viszek egy kiló kockacukrot, az kitart két órán keresztül.)

A gyűlés célja: Közügyben való nyilvános véleménynyilvánítás.

Felszólalók: Kő Elemérné (szül: Kis Jolán) és Boldog Jenőné (szül: Nagy Anna – Ancsi)

A nyilvános véleménynyilvánítás témája: az XYZ boltban tapasztalható árképzési metódus. Természetesen a gyűlés résztvevői tisztában vannak azzal, hogy az XYZ-hálózat a nemzeti, keresztény, polgári államiság szilárd támasza. Így a hivatalos inflációval nem egyező mértékű áremelésre (tejföl hétfőn 119 HUF, szerdán 149 HUF, 1 kg fehérkenyér pénteken 149 HUF, hétfőn 179 HUF stb.) az imperiali az álliberális bukott lipsik kényszerítik.

Boldogné Ancsika ugyan ezt a különbséget könnyedén kifizeti a mindannyiunk Kormányfőjétől (áldassék az Ő NEVE) kapott nyugdíjPRÉMIUMÁBÓL. Kőné Jolán viszont defetista módon nem átall arra hivatkozni, hogy az érvényben lévő törvények szerint NEM PRÉMIUM, hanem januárig visszamenőleg nyugdíjemelés járna a tervezett és a valóságos infláció különbségének arányában, és ugyanabból a KÖZPÉNZBŐL, amit az úrhatnám eső szolga sajátjaként osztogat. Holott az a mindnyájunk által fizetett adókból – például az említett tejfölt is sujtó 27%-os forgalmi adóból – származik.

A gyűlés szervezője: Kő Elemérné (szül: Kis Jolán) és Boldog Jenőné (szül: Nagy Anna – Ancsi)

Szervezők egyeztettek az XYZ bolt vezetőjével, valamint a Külső-Gázszag u. 14/a, 14/b., 14/c. és 14/d. lakosságával. Mivel a gyűlés hangosító berendezést nem alkalmaz, így az érintett lakosságot nem zavarja. A szervezők vállalják, hogy a gyűlés helyszínét tisztán adják át. Bár a Jolánka körmére kell nézni, mert dohányzik: igaz, van neki egy olyan kis, táskában hordható izéje, amiben a csikket gyűjti – de az ördög nem alszik! Az olyanokkal, akik kétségbe vonják drága Nemtőnk nagyszerűségét, nem árt az éberség, kedves elvtá Tisztelt Hatóság!

Kérem, hogy fentiek alapján a gyűlést engedélyezni szíveskedjenek.

Tisztelettel: sk.

Rátesi Margit

(Illusztráció: Tony Wilson – 1987)

Kategóriák: Szervezetek

Orbán szerint a magyarság: fasiszta

2018, október 7 - 13:52

Az, hogy mennyire érdemes a hazai politika kiskatonáival foglalkozni, az lehet kérdéses. De az aligha vet fel kétségeket, hogy komolyan illene tudni venni azt, amikor Pannónia önjelölt vezére ugat valamit. A baj valószínűleg éppen ott kezdődik, ha véletlenül komolyan veszi valaki. Így van ez a legutóbbi, fajelméleti káming ótjával is.

Pár nappal ezelőtt az bírta mondani a Hagyományok Házának átadásán, hogy „az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz”. Amely kijelentésnek az egyik triviális baromsága, hogy a jelenleg itt élők nyilvánvalóan nem tehetnek jognyilatkozatot arról, hogy mit fognak tenni az unokáik. Esetleg akkor, amikor már a jelenlegi, hite és érzése szerinti magyar ember már porlad. Ellenben, ha ettől eltekintünk, akkor van a kijelentésnek egy másik, sokkal nyilvánvalóbb olvasata. Nevezetesen az, hogy akinek az unokája csak egy kicsit is külföldi, az nem magyar. Illetve az is nyilvánvaló, hogy aki nem tudja a felmenőiről egyértelműen igazolni, hogy magyarok voltak, az sem magyar.

Csak csendben jelzem meg, hogy vol már ilyen a magyar történelemben. Akkortájt, amikor az akkor éppen aktuális nagy magyar vezető a fasizmus, illetve a nemzeti szocializmus iránymutatásai alapján vélte megtalálni a saját ideológiai sorvezetőjét. Így Orbán, talán a saját felmenőiről már előre biztosítva a tetszőlegesen előállított kimutatást, alapvetően felzárkózott a népirtásokhoz vezető eszmékhez. Amellyel nyilvánvalóan széles gesztust tett a decibelmagyarsággal melldöngető szélsőjobbnak. Valószínűleg abban bízva, hogy a különböző paramilitáns gárdák megvédik majd. Csatlakozva azokhoz a csapatokhoz, amelyek majd a várbeli rezidenciát lesznek hivatottak megvédeni. Mert kár lenne arról megfeledkezni, hogy a miniszterelnökség hegyre költöztetésének nyugodtan lehet az a stratégiai oka, hogy a keskeny utcákkal feldarabolt vár-körzet a stratégiailag jobban védhető körzetek közé tartozik. Nem feltétlenül azért, mintha okkal kellene polgárháborútól tartani. Azonban Orbán valószínűleg már régen túl van a realitásokon.

Ugyanakkor a mostani kijelentéssel egyértelműen hadat is üzent mindenki ellen, akinek a gyermeke külföldre távozott. Az ugyanis elég nyilvánvaló, és évekkel ezelőtt világos tendenciaként rajzolódott ki, hogy a jelenleg is felpörgött gazdasági exodus felér a magyar társadalom szociális abortuszával. Márpedig az, akinek a gyermeke külföldön ismerkedik meg valakivel, majd ott születik meg az illető unokája, az Orbán szerint automatikusan elveszti a magyarsághoz tartozása jogát. Ami elég egyértelmű társadalmi zsarolást jelent. Annak, akinek jelenleg a gyermeke külföldön van, valójában két lehetséges választást kínál. Az egyik, hogy tagadja meg a gyermeket, ha az unoka nem Magyarországon születik. A másik, hogy azonnal kerekedjen fel, és távozzon maga is. Amely társadalmi zsarolással kapcsolatban talán érdemes lehet azokra is emlékezni, akiket az ország akkori vezetése kiüldözött az országból. Ahogy azokra is ezek közül, akikre ma büszke magyarsággal emlékeznek azok, akik a kiüldözők lelki, illetve szellemi örökösének tekintik magukat.

A külföldön született gyermekek hazai családján kívül automatikusan kirekeszti Orbán a magyarságból azokat is, akik gyermekei az ideérkezettekkel kötnek házasságot. A kijelentésből fakadó belső karantén ugyan jelentős magyar sportsikereket elérőket is érintene, de ez a sportot egyébként fetisizáló vezért nyilván nem érdekli. Mert számára csak egyetlen igazság létezik. Mindig egyetlen. Mindig az éppen aktuális, abban a pillanatban létező igazság.

Azért persze érdemes figyelembe venni, hogy ez Orbán esetében lehet egy kórtünet. Ez szinte részletkérdés. Társadalmi problémává az avatja, hogy a pártjának láthatóan van olyan tömegbázisa, akinek ez tetszik. Valamint a társadalomban is van annyi fasiszta hagyomány, hogy nincsenek tiltakozó százezrek az utcán. Miközben a lábukkal tiltakozó százezrek hagyják el az országot. Ahol, a jelek szerint, csak a szélsőséges középszer, illetve az az alatti szint maradhat.

Kategóriák: Szervezetek

Két úr szolgája

2018, október 6 - 13:40

Mészáros Lőrinc sofőrjét látjuk a képen, amint felemelt középső ujjával éppen bemutat az őt fotó embernek. Mészáros Lőrinc úr sofőrje amúgy Orbán Viktor úr sofőrje. A két úr közül valójában egyik sem úr. Legföljebb uraság.

Mondják, Mészáros vagyona valójában Orbáné, az egykori gázszerelőnél csak megőrzésre van letéve.

Orbán Viktor Mészáros Lőrinchez kihelyezett sofőrje azt hiszi, hogy az őt fotózó embert küldi el melegebb éghajlatra, neki mutatja, hogy kapja be. A sofőr, aki nyilván egyszerű ember, még tán gazdáinál is egyszerűbb, honnan is tudhatná hogy feltartott mutatóujjával nem az őt fényképezőnek üzen, hanem a nyilvánosságnak.

Ugyanazt üzeni a magyaroknak amit gazdái is számos alkalommal: Közöd?

Magánrepülőgépen utazgatok kedvenc csapatom meccsére? Harminc éve így utazom, és a jövő héten is így fogok. Nekem ez jár, mert engem annak idején a zongora örül kergettek, ha nem magánrepülőgépen mentem a Vidi meccsére. Vagyis, hát, tényleg kergettek, de nem a zongora körül, hanem a tyúkól és a disznóól között, mert a nálam is bárdolatlanabb apám szíjat akart hasítani a hátamból.

Közöd?

Mészáros Lőrinc sofőrje gazdájának a gazdája, Orbán Viktor már 2006-ban megmondta, amikor választási csalásra buzdította az övéit: elmarasztal az OVB, megvédenek a jogászok, oszt jó napot. Mert nekünk ezt is szabad, mert magyarok vagyunk, és aki magyar, az mindent megtehet. Szabad rablás van az országban – mindenki annyit rabolhat, amit megengedünk neki.

Közöd?

Amikor a Magyar Nemzeti Bank el akarta titkolni, hogy az alapítványaiba átmentett pénzek elvesztették közpénzjellegüket, ám ez végül nem sikerült, mert az Alkotmánybíróság elkaszálta a szándékot, a kormány szóvivője ezt válaszolta az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésre: De sikerült? Mészáros Lőrinc sofőrjének felemelt mutatóujja azt üzeni a magyaroknak: Hello röfik, ha nem tetszik, dögöljetek meg!

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Változások a KMH hozzászólási gyakorlatában

2018, október 5 - 22:01

2018. október 6-tól új gyakorlatot vezet be a Kanadai Magyar Hírlap, amely a hozzászólásokat érinti.  Egy adott cikk megjelenése után összesen hét napig lehet hozzászólást írni. A közzététel utáni hetedik nap végén a rendszer automatikusan lezárja a cikk alatti komment szekciót. Az új gyakorlat visszamenőleg is érinti korábban közölt írásainkat, így tehát október 6-tól lezárunk minden szeptember 29 előtt megjelent cikket. Az új gyakorlatot a hozzászólásokban gyakran megjelenő végtelenül személyeskedő és személyes viták, illetve a cikkhez egyáltalán nem kötődő hozzászólások és témák tengere teszik indokolttá.

Az új gyakorlatot kísérleti alapon vezetjük be október 6-án. Tesszük ezt abban a reményben, hogy ez hozzájárul a cikkek alatti viták és beszélgetések minőségének javulásához. Amennyiben sikeretlen ez a kísérlet, 2018. december 31-én megszűnik a hozzászólás lehetősége a Kanadai Magyar Hírlapban.

Kategóriák: Szervezetek

Sorsfordító náci időket élünk

2018, október 5 - 15:42

Takaró Mihály a Duna Televízió Száműzött magyar irodalom című sorozatában “a XX. század első felének elhallgatott, világhírű és világirodalmi szintű szerzőit helyezi vissza a kánonban megérdemelt helyükre”, köztük van Tormay Cécile, Szabó Dezső, Wass Albert és Nyírő József, akik 2012-ben az ő kezdeményezésére kerültek be az új Nemzeti Alaptantervbe. “Nemzeti szellemben tanít.” “A magyarság körében világszerte ismert és elismert tevékenysége okán 2013. novemberben megválasztották a Kárpát Medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete elnökének is.” “Évtizedek óta ezt a lelket, szellemet, tudományt és iskolát: azaz nemzetet teremtő tevékenységet műveli. Illesse hát méltó köszöntésünk a nemzet irodalomtanárát!” (Raffay Ernő laudációjából)

“Amikor vitéz Nagybányai Horthy Miklós átvette ezt az országot, akkor ez az ország romokban hevert. A polgársága erkölcsi hullaként, teljesen reménytelenül nézett a jövőbe. Mondhatnánk számos olyan párhuzamot” – mondotta volt Takaró Mihály egy 2011-es Nagy magyarok című előadásában -, “ami a jelenre és az 1920-as állapotra, bizony, egyszerre igaz. Tény azonban, hogy Magyarországon az a párt, amely a szocialista munkáspárt utódpártjaként, és a kommunizmus utáni újfajta kozmopolita kommunizmust megvalósítva az országot ebbe az iszonyatos csődbe vitte, talán még nagyobba erkölcsileg, az a párt reményeink szerint végleg megbukott. Akkor, 1920-ban, egy 1918-as és egy 1919-es, két elvetélt forradalom után egy nagy államférfire volt szükség Horthy Miklós személyében.” (Video)

Nem tette hozzá: Ahogyan most is Orbán Viktorra.

Mindazonáltal fel se merülhet, hogy az érdemei elismerése mellett közös megegyezéssel október 31-én távozó, baloldalisággal nemigen vádolható Prőhle Gergely helyett bárki más lehet-legyen a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője.

A váltás annak a kampánynak a része, amit a kormány a Magyar Időknek elnevezett brosúrájában Kinek a kulturális diktatúrája címmel indíttatott. A cikksorozat az alábbi sorokat zúdította a múzeum főigazgatójára: “Az intézmény vezetői úgy látták: 2018-ban eljött az idő arra, hogy a jobboldali diktatúra alatt illőképpen” (az idén márciusban fennhatóságukba került Kassák Múzeumban) “olyan tárlatot rendeztessen, amilyet még a Rákosi-éra alatt szocializálódott keményvonalas bolsevikok is méltán megirigyelhettek volna. Igazi életbiztosítás arra, ha esetleg bukik a Fidesz.”

A nácik a velük egyetértőket se kímélik, ha a számukra megfelelőbb, népes hallgatósággal bíró, velük egyívású, a “nemzetet teremtő tevékenységet” eredményesen folytató személlyel válthatják őket.

Takaró Mihály, aki szerint a Nyugat kis példányszámú zsidó lapocska volt, s aki az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre magyarságát se átallotta megkérdőjelezni ilyen személy.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Amerika a megunhatatlan – III. rész: a vidéki Amerika

2018, október 4 - 16:21

Ha az Egyesült Államokról esik szó, többnyire legelőbb New York, Washington, Las Vegas, Los Angeles, San Francisco – a nagyvárosok jutnak eszünkbe. Pedig hát, tudjuk jól, az a hatalmas ország nemcsak városokból áll. E cikksorozat első két részéből már kiderült: utunk célja ezúttal Pennsylvania volt, és ott sem egy nagyváros.

Pennsylvania állam az U.S.A. keleti oldalán, közvetlenül New York állam (nem a város!) alatt, attól délre helyezkedik el. Első európai telepesei svédek voltak, a vidéket Új Svédországnak nevezték el. A britek csak 1654-ben tudták ellenőrzésük alá vonni. Az állam mai nevének érdekes története van. William Penn (1644 – 1718), egy angol idealista arisztokrata – a vallásszabadság nagy híve – apja halála után örökölte a vagyon mellett, annak követeléseit is. II. Károly, a „földben gazdag, pénzben szegény” angol király, adósságai fejében 1681-ben birokot adományozott William Penn-nek – Amerikában. Az értékes erdőkkel borított vidék azóta is az ő nevét viseli: Penn erdeje, erdősége. Az állam erdőkben ma is gazdag. Az itt élők viszonyát a természeti környezethez egyetlen mondat is jól érzékelteti. „Nem az őz megy át az úton, az út megy át az erdőn.” Hatalmas különbség ez ahhoz képest, ahogy minálunk az autósok a vadon élő állatokra gondolnak.

Az állam keleti határát a New Jersey-től elválasztó Delaware folyó alkotja és ez már jelzi, hogy itt egykor az őslakos indiánok földje lehetett. Ide tartunk, a folyó ma is erdőkkel borított, hegyes-völgyes partvidéke, East Stroudsburg egyik kedves völgye, domboldala, Shawnee Valley a célunk. A Shawnee valamikor az algonquian nyelvet beszélők csoportjába tartozó jelentős indián törzs volt. A leghíresebb indián főnök, Tecumseh – aki megpróbált a törzsekből egy független indián nemzetet létrehozni – közülük származott. Ma itt egy nehezen meghatározható lakótelepet, „falut” találunk. Bejáratánál a csillagos–sávos lobogót éjjel napelemes akkumulátort használó lámpa világítja meg. A terület népszerűsége érthető. A dombot többszörösen körbefutó – leágazásokkal összekapcsolt – utak mentén, elszórtan vagy kisebb lakóparkokba csoportosulva, mintegy 2-300 családi ház áll.

Van ahol ikerházak állnak, van ahol két ház között csak néhány tíz, máshol akár néhány százméteres távolság is lehet. Az egyik helyen az egymással szemben épült házak rövid utcasort alkotnak, kicsit lejjebb vagy feljebb a domboldalban önállóan állnak mások, és az aszfaltozott útról csak rövid le- vagy feljáró vezet hozzájuk. Kerítés – mint Amerikában általában – sehol sincs. Az őzek, apróvadak, télen néha még a medvék is, egészen közel jönnek. A közüzemi szolgáltatók, az itt lakók és az ő vendégeik autóit leszámítva, átmenő forgalom nincs. A levegő tiszta, a táj csendes, igaz, a bevásárlást meg kell gondolni, mert a legközelebbi erre alkalmas hely mintegy húszpercnyi autóútra van. Ott viszont – az iparcikkek kivételével – szinte minden kapható.

Van ott gyógyszertár, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mintha egy nagy budapesti patika, valamint egy Rossmann vagy egy DM és hozzá egy fotószaküzlet működne egy fedél alatt, elképesztő áruválasztékkal. Mellette egy másik épület az élelmiszer áruház, a Foodtown. Hát volna mit tanulnia tőle az összes magyarországi nagy élelmiszer áruház – szándékosan nem írom le a nevüket – vezetőinek! Elsősorban is tisztaságot, rendezettséget, a vevő kényelmét szolgáló működést. Napközben itt nincs árufeltöltés, a vevőnek nem kell kerülgetnie a tele rekeszeket, üres dobozokat. Minden polcsor fölött a sor számát is jelző tábla lóg, felsorolva rajta mindazon áruk neve, amik abban a sorban kaphatók. Nem rendezik át kéthetente, hogy a vevőnek keresgélni kelljen, hátha meglát és megvesz olyat, amire nem gondolt. A sorok között mindenhol kényelmesen elfér két bevásárlókocsi egymás mellett.

A bejáratnál, elkülönítve, két darab, négykerekű, villanymotoros kocsi várakozik, a Mart Cart. Nehezen mozgó vásárlók számára. Persze ezek is bőven elférnek a polcsorok közötti utcában és nem akadályozzák a vásárlókat, akik kézi, tolókocsit használnak. Azok nagyjából hasonlóak az általunk ismertekhez, bár van egy fontos különbség. Szintén az áruház előtt egy fedett részről kell elvinni, de nem kell az elmozdításukhoz pénz vagy valami azt pótló műanyag érem. Nincsenek is összeláncolva. Mégsem lopja el egyiket sem – senki! Ha a távozó vevő nagyon sietne, esetleg idős és nehezebben mozog, már fárasztó neki az autójától visszavinni az üreset, akkor sem történik semmi. Van egy ember, aki összeszedi a – nagyon kevés – kint hagyott kocsit és visszaviszi a helyére. A vevők kényelmét még egy szerkezet szolgálja, a Coin Star. Amerikában az egycentesnek is értéke van, ott az is pénz. Az embereknél így olykor sok apró halmozódhat fel. Ha már egy kerek értékre való összegyűlt, szétválogatva be lehet dobálni ebbe gépbe és az papírpénzt ad ki helyette!

Európai szemmel nézve, bent felfedezhetünk pár szokatlan érdekességet. A szeszesitalt, söröket, borokat (erősebb italokat) árusító részt a hagyományos élelmiszereket kínáló, jó nagy területtől elkülönítve találjuk. Ide az utcáról külön is be lehet menni, nem kell a nagyobbik részt végigjárni. A választék itt is nagy minden italféleségből, külön pénztára is van. Feltűnő viszont, hogy a sörök közül sokan választják az 1903-ban Milwaukee-ben alapított Miller sörfőzde High Life palackos sörét. Úgy hirdetik: „The Champagne of Beers”. A minőségre utal, nagyjából: mint a Champagne a pezsgők között. Van egy olyan boltrész, ahol jó nagy, már elkészített, csomagolt szendvicseket, hideg ételeket vehetünk és ugyanott pár asztal mellé leülve el is fogyaszthatjuk. Ennek Deli a neve. Így a bevásárlást akár egy könnyű ebéddel is összeköthetjük.

Akkor sincs baj, ha ehhez az ebédhez a már megvásárolt, kifizetett karton sörünkből egyet ott helyben elkortyolgatunk. Ebből sem lesz gondunk, mert a közelében egy olyan WC van, amelyik tisztább és jobban felszerelt, mint sok hazai kórházunké! A bolt másik, nagyobbik részében nyolc pénztár működik, így három-négy vásárlónál több egyiknél sem torlódik fel. A pénztáros – mivel kevesebb vevővel van dolga – csomagol is. Az áruházi reklámszatyorba (ingyenes) ő rakja bele a leblokkolt árut, típusának megfelelően szétválogatva, máshová teszi a mosószert, másikba a gyümölcsöt. Ami nehezebb, arra két zacskót használ. A vevőnek csak annyi a dolga, hogy a zacskókat a pultról a kocsiba rakja és majd azt kitolhatja az autójához.

A bevásárlás végeztével, hazafelé autózva meg kell állni a postaszekrények előtt. Ebben a „faluban” a postás nem jár a házakhoz. A domb aljában van egy szépen gondozott tér – itt áll a már említett lobogó – jelképezve a lakott terület kezdetét. A téren sorakoznak a postaszekrények, a postás azokba teszi a küldeményt, a tulajdonos – nem is tud másfelé menni – hazafelé ott kiszedheti a sajátját.

bty

A ládák sora mellett, kicsit távolabb, van még egy üvegezett szekrény, hirdetőtábla, afféle faliújság. Benne – az aktuális közlendőkön túlmenően – a Snow and Ice Management Association tizenöt pontban részletesen összefoglalt tanácsa olvasható. Hogyan öltözz, mozogj, parkolj, télen, havas, jeges időben. Általában: mit tegyél, hogyan élj, hogy önmagad biztonságban legyen és másoknak se okozz kellemetlenséget, akadályt. Látva és tapasztalva mind az eddigieket, nagyon valószínű, hogy ezeket ott be is tartják!

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Orbán: A rendszerváltás előtt is VIP voltam

2018, október 3 - 13:54

Az utóbbi hetekben sok minden történt a hazai politikában. De alapjában véve szinte semmi. Valójában az Orbán-rendszer konszolidációja zajlik. Amire Orbánnak égető szüksége van. Ma már azért is, mert ez biztosítja a büntethetetlenségét. Az, hogy olykor elszólja magát, a híveket aligha zavarja.

Mert a konszolidációs folyamat egyik célja kétségtelenül az, hogy igyekeznek a hívek számát stabilizálni azon a szinten, ami a társadalom megosztottságának fenntartásával biztosítja a hatalomban maradást. Márpedig a folyamatos belső háborúk más célt aligha elégítenek ki. Azon talán érdemes lenne persze elgondolkodni, hogy hosszú távon ez mennyire szolgálja az országot. Valószínűleg semennyire. De nem áltatom magam azzal, hogy ezen a vakhitű orbanisták komolyabban elgondolkodnak, mint a Kádár-titkárságra annak idején levelet író, vagy a Rákosiban is a „jó királyt” látó egykori hívők. Esetleg még példának is tekintik, hogy a pökhendi ostobaság biztosítja a diadal útját. Nekik imponálhat is Orbán válasza a repülőútja kapcsán.

Érezhetik úgy, ahogy egy híradás címe írta. Azt emlegetve, hogy Orbán felmosta a repülőútját firtatókkal a padlót. Holott ez legfeljebb azért lehet igaz, mert jobban bírja decibellel, és az LMP-hez hasonló társszervezetekkel biztosítható az egységes ellenzéki kommunikáció elmaradása, illetve a kommunikáció általános pöcstelensége. Holott Orbánnak volt pár mondata a sok nagyképűség közepette, ami nagyon árulkodó. Az egyik ezek közül az, hogy eddig is így járt meccsekre és ezután is így fog: „Harminc éve mindig így mentem, jövő héten is így fogok menni és azután is így fogok menni”. Márpedig harminc évvel ezelőtt csak akkor repülhetett kiemelt személyként, ha része volt az állami apparátusnak. Harminc éve 1988-at írtunk. Ekkor Orbán, a felszínről nézve egy volt a kis senkik között. Ellenben a jelek szerint ott volt a gépházban. Talán még csak a szenet lapátolta, és a hatalmi gépezetet olajozta, de a jelek szerint ott volt. Talán éppen ekkortájt döntöttek a hatalmat átmenteni szándékozó kádáristák, hogy felépítik a jövő diktátorát a zsebhoki-bajnokból.

De érdekes kijelentése lehetne Orbánnak az is, amelyben odaszájalja, hogy: „Ami a lekötelezést illeti, szeretném látni azt az embert, aki engem le tud kötelezni!” Ami, az előző kiemelést is figyelembe véve, azt jelzi, hogy Garancsi valójában nem több egy csicskánál. A gépével Orbán rendelkezik, és az egész egzisztenciájára igaz lehet: „az úr adta, az úr bármikor el is veheti”. Márpedig ez inkább figyelmeztetés lehet azoknak akik jelenleg neki köszönhetik az állami pénzből biztosított milliárdjaikat. Orbán rendelkezik a vagyontárgyaikkal, a vagyonukkal, és akár velük is. Akkor utaznak, ha Orbán utazni óhajt. Akkor adják oda a magánrepülőjüket, amikor Orbán szeretné. Nem lekötelezésből, hanem mert Orbán szerint Orbánnak ez jár. Kijár. Érezzék megtiszteltetésnek az ugráltatást is.

Orbán hívei meg érezzék megtiszteltetésnek, hogy a csavarok lehetnek az újjáépített, de nem feledett bolsevizmus gépezetében. Mert nagy megtiszteltetés az. Majdnem akkora, mint annak idején egy bunkó pártitkárnál tenni szolgálatot. Talán a hívek közül soknak éppen az tetszik, hogy komfortosan mozognak a harminc évvel ezelőtt megszokotthoz hasonló rendszerben.

Kategóriák: Szervezetek

Történelmi választás Québecben — A jobboldal legyőzte a csaknem 15 éve kormányzó liberálisokat

2018, október 2 - 06:05

1976 óta a politikailag liberális-konzervatív Liberális Párt és a szeparatista-baloldali Parti Québécois egymást váltva kormányozta Kanada második legnépesebb tartományát. Ez ma este megváltozott, amikor egy új jobboldali párt, a Coalition Avenir Québec (Québeci Jövő Koalíciója) nyerte meg a tartományi választást és ez által véget vetett a 2003 óta majdnem töretlenül kormányzó liberálisokat. (A kivétel 2012-2014 volt, amikor rövid ideig egy rosszul sikerült Parti Québec kormány vezette a tartományt.) 1976 óta nem a jobboldal és a baloldal közötti harc jellemezte a québeci politikát, hanem a Kanada-párti szövetségiek és a szeparatista-nacionalisták közötti háború. Ebben a világban a jobbközépről kormányzó, határozottan Kanada-párti Liberális Párt a szeparatista veszélyből eredő félelmekre építhette politikáját, különösen az angol és kisebbségi szavazók, illetve a montreáliak körében. Most azonban — több mint negyven éve először — a jobboldali-baloldali dichotómia válthatja fel az eddigi föderalista-szeparatista törésvonalat.

Igy fest Québec 125-fős Nemzetgyűlése a választások után:

  • Coalition Avenir Québec: 74
  • Liberális Párt: 32
  • Québec Solidaire: 10
  • Parti Québécois: 9

A 61 éves François Legault veszi át a kormányrúdat a leköszönő Philippe Couillard liberális kormányfőtől. Az újonnan megválasztott jobboldali kormányfő ígérte, hogy a miniszterek ötven százaléka nő lesz. Legault az üzleti világban kezdte karrierjét. Az Air Transat nevű diszkontos légitársaság társalapítója és vezérigazgatója, aztán 1998 és 2009 között a baloldali-szeparatista PQ képviselője, egy ideig pedig a korábbi PQ kormány oktatásügyi minisztere volt.

(François Legault megválasztott miniszterelnök a választás éjszakáján.)

Kimondottan jó gazdasági állapotban veszi át a tartomány vezetését a CAQ a liberálisoktól. Ha betartják választási ígéreteit, a következőkre számíthatnak a második legnépesebb és francia többségű tartományban:

  • Húsz százalékkal csökkentik a bevándorlók számát. Évente 50 ezer helyett, mostantól 40 ezer bevándorlót fogad be a tartomány, továbbá deportálják azokat az új bevándorlókat akik három év alatt nem tanulnak meg franciául és nem mennek át egy nyelvi vizsgán, illetve egy “québeci értékek” vizsgáján. A québeci értékek alatt elsősorban a szekularizmust értik. Azt viszont senki sem tudja — a megválasztott új CAQ-kormányfő sem — hogy a beharangozott deportációt mégis hogyan oldják meg. Amikor újságírók emlékeztették, hogy a tartománynak nincsen ilyen joga, Legault azt mondta, hogy majd Ottawával, tehát a szövetségi kormánnyal végzik el ezt a feladatot. Az viszont teljesen kizárt, hogy a szövetségi kormány bárkit is deportálna azért, mert nem tanult meg franciául.
  • Az állami iskolabizottságok felszámolását ígéri a CAQ. Az új kormánypárt szerint túl sokba kerül a tartománynak a 72 állami iskolabizottság fenntartása, köztük a 9 kisebbségi angol nyelvű is. Az iskolabizottságok helyett takarékosabb “szolgáltatóközpontokat” hoznak létre. A kisebbségi angol iskolabizottságok már korábban bejelentették: bírósági úton támadnak meg egy ilyen jellegű intézkedést és a kanadai Legfelsőbb Bizottság elé viszik a kérdést, mivel szerintük ez kimondottan káros lesz az angol kisebbség számára.
  • Tömegközlekedési fejlesztéseket ígér a CAQ, elsősorban a montreáli kék és a sárga metróvonalak meghosszabbítását.
  • Égészségügyi kérdésekben a CAQ azt ígéri, hogy kilencven percre csökkentik a várakozási időt a kórházak sűrgősségi osztályain és, hogy négy éven belül minden québecinek lesz háziorvosa. Továbbá: új, modern és légkondicionált idősotthonokat építenek ahol az idős embereket hetente kétszer is fürdetik. Hogy ezt miképpen fogják megoldani ha kevesebb bevándorlót fogadnak be, arra nincs válasz. Ugyanis eddig sem anyagi korlátok miatt fürdették csak hetente egyszer az időseket, hanem azért, mert munkaerőhiány van.
  • Ami a nemzeti kérdést illeti: François Legault megválasztott kormányfő bejelentette: soha nem tartanak referendumot a québeci függetlenségről, tehát a Kanadából való kiválásról. Bár Legault korábban egy szeparatista kormánynak volt a minisztere, ma már így foglalja össze álláspontját: “Québec először, de csakis Kanadán belül. Nacionalista, de Kanada-párti kormányzást ígér a CAQ.

A CAQ mellett még egy párt könyvelhet el komoly győzelmet. A marxista Québec Solidaire — hála szimpatikus és hatékonyan kommunikáló vezetőjének, Manon Massé-nek — 3 mandátumról 10 mandátumra tornászták fel jelenlétüket a Nemzetgyűlésben. Az est igazi vesztese a Parti Québécois. Egyre inkább úgy tűnik, hogy egy generációs pártról van szó, amely képtelen a fiatalabb (a negyven éven aluli) szavazókat megszólítani. Sok szempontból a PQ a nagyszüleink pártja, a fiatal szeparatisták pedig átmentek a radikálisan baloldali Québec Solidaire-be. Vajon a kimúlás felé menetel a PQ?

(Manon Massé, a Québec Solidaire deklaráltan marxista vezetője beszédet mond a választás éjszakáján.)

Ami pedig a Liberális Pártot illeti: ez Québec legrégebbi pártja, immár 150 éve indul választásokon. Már korábban, hasonlóan súlyos verességek után is képes volt önreflexiót végezni és átalakulni. Most is ez lesz a liberálisok kihívása. Komoly gond lehet azonban ha a Liberális Párt most már tényleg úgy tűnik, hogy nem más mint az angol kisebbség érdekvédelmi pártja egy olyan tartományban ahol a lakosság 78 százaléka francia anyanyelvű.

Egy erdélyi magyar hasonlattal élve: nem engedheti meg magának a Liberális Párt, hogy Québec RMDSZ-e legyen. De a választás éjszakáján feltűnt: leginkább a jelentős angol lakossággal rendelkező nyugat-montreáli körzetekben nyert a párt, a francia vidéken és kisvárosokban viszont majdnem teljesen eltűnt.

A választás éjszakáján elhangzott beszédében, Philippe Couillard leköszönő liberális kormányfő néhány mondatot angolul szólt. Kérte, hogy az angol kisebbségiek ne költözzenek el Québecből, mert első osztályú polgárok ők is. “Igen, Québec hivatalos nyelve a francia. De nálunk az angol nem idegen nyelv”–mondta Couillard, aztán gratulált a győztesnek.

Az est tanulsága, hogy Québecben két populista párt szerepelt nagyon jól: a deportációkat ígérő CAQ és a bankok államosításával kampányoló Québec Solidaire. Csakhogy komoly kormányzati kérdésekre kell gyors és hatékony választ találni. Az egyik ilyen ügy ami különösen hátrányosan érintheti Québecet az az új szabadkereskedelmi egyezmény az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada között. Az 5 ezer termelőből álló québeci tejipar komoly kihívás elé néz ha Kanada liberalizálja ezt az iparágat és több amerikai tejterméket lesz kénytelen befogadni az Egyesült Államokból. Couillard leköszönő kormányfő és Legault újonnan megválasztott miniszterelnök egyöntetűen ellenzi a hazai tejipart negatívan érintő, az amerikaik felé tett kanadai kompromisszumokat.

A megválasztott kormányfő gáláns beszédet mondott — a három másik pártvezérhez hasonlóan.

“Soha ne felejtsük el, hogy bár politikai ellenfelek vagyunk és sok kérdést másképpen közelítünk meg, nem vagyunk mi egymás ellensége. A 125 parlamenti képviselőt köszöntöm, politikai hovatartozástól függetlenül”–mondta Legault. A leköszönő liberális miniszterelnökhöz hasonlóan, Legault is szólt az angol kisebbséghez. “Biztosítani akarom Önöket afelől, hogy az én kormányom az Önök kormánya is lesz és együtt egy erős Québecet építünk Kanadán belül”–tette hozzá.

Az átfogó konklúzió, amelyet három minőségi miniszterelnök-jelölti vita után és a választás éjszakáján elhangzott beszédek fényében elmondhatunk: Québec demokráciája civilizált és szilárd.

Kategóriák: Szervezetek

Szégyen ez az ember

2018, október 1 - 14:39

Bartus László “Szégyen ez az ember” című cikke eredetileg az Amerikai Népszavában jelent meg. A szerző hozzájárulásával közöljük a KMH-ban.

Érthetetlen, miért nem sérti a magyarok önérzetét ez az ember, aki odamegy az Európai Parlamentbe, és az egész országra szégyent hoz a hazudozásával. Mindezt a magyarok nevében, az ő személyes felelősségét a magyar népre hárítja. Mert ez az ügy nem rólunk, magyarokról, hanem egyedül Orbánról szól. A fejére olvasott bűnöket ő követte el, nem a magyarok. A magyaroknak pedig megtiltotta, hogy szabadon válasszanak rajta kívül mást.

Szégyen ez az ember a gázszerelő strómanjával, a saját lábán álló, milliárdos lányával (aki még életében nem dolgozott), a szaros pelenkás kultúrájával, kőbányász apjával, a fatolvaj vejével, a halálra terrorizált, megszeppent, infantilizált slepjjével, a mögötte ülő idiótákkal, a NER nevű illiberális szörnyállamával, ahogy ott áll a civilizált Európa előtt.

Ez az ember álomvilágban él, vagy ha elhiszi, amiket beszél, akkor sürgős orvosi segítségre van szüksége, mert meghibbant. Azt meri állítani, ő nem vetemedne olyanra, hogy aki nem ért vele egyet, azt elhallgattasa. Első dolga volt, mint minden fasisztának, a sajtószabadság felszámolása, elfoglalta a közmédiát. Megszüntette a Népszabadságot és elfoglalta a teljes vidéki sajtót. A közmédia göbbels-i propagandát folytat, nem informál, nem tájékoztat.

Azt mondja ez a köztörvényes bűnöző, hogy Magyarországon nyilvánosak a pályázatok és átlátható a közbeszerzés. Amikor már fél Magyarországot Mészáros Lőrinc nevére írta, nap nem múlik el, hogy a gázszerelője nevére ne írnának néhány százmilliárd forintot. Ezt a modellt ajánlja Európának? Arra hivatkozik, hogy őt megválasztották? Egy sportszerűtlen kétballábas futballista, aki átírta a választási törvényt, hogy más ne nyerhessen.

Ezt a kleptokráciát és menekültek éheztetését nevezi kereszténységnek? Orbán mindennek ellentéte, amit Jézus valaha mondott és tett. Sátánfajzat, akinek minden szava hazugság, a hazugság a rendszerének lényege. Elfoglalta Magyarországot, kisajátította magának, nincs a magyaroknak annyi közük se ehhez az országhoz, mint a Kádár rendszere alatt. Ő beszél a kommunistákról? Ő kommunistázik? A kommunisták nagyobb demokraták voltak, mint ő.

Gyáva jellemtelen ember, aki maga dönt el mindent, magához ragadott mindent, és amikor tetemre hívják, amikor számot kellene adnia a magyar jogállamról, a demokráciáról, akkor a migránsokról hazudozik, s tolja maga előtt a magyar embereket, akiket megfosztott saját hazájuktól. Önkényesen eltörölte a magyar alkotmányt, helyette egy olyan alaptörvény van érvényben, amit senki nem szavazott meg rajta kívül, és az ő akaratának van alárendelve.

Magyarország egy alkotmányos válság, mert abszolút királyságként működik, demokrácia néven, ahol még a saját alaptörvényüket sem tartják be. Nem az alaptörvényhez igazodik a törvényhozás és a kormányzás, hanem fordítva: az alaptörvényt igazítják Orbán személyes akaratához. Megint bejelentette, hogy módosítják az alaptörvényüket, mert valami ütközne vele. Nincs az alaptörvénynek kontroll és korlátozó funkciója. Magyarországon nincs állam.

Ami működik, az egy maffia által elfoglalt és iránytított közigazgatás, ami csak azért nem derül ki feketén-fehéren, mert egy tál lencsén megvásárolta a magukat ellenzéknek nevező hazaáruló gazembereket, akik ezt nem mondják ki, hanem legitimálják. Ez a paprikajancsi akarja Európát is erre a mintára formálni. Elmebeteg, aki elhiszi, hogy mindennek olyannak kell lennie, mint amilyen szörnyeteg és beteg önmaga. Menjen most már végre orvoshoz.

Most legújabban már az Európai Néppártot akarja “megreformálni”, mert az is elveszítette az eredeti “keresztény” jellegét. Igaz, nincsenek máglyák, senkit nem üldöznek a hitéért, a vallását mindenki szabadon gyakorolhatja, törvény előtti egyenlőség van, nem Szájerné az európai igazságszolgáltatás feje. ERnnyiben valóban elveszítette egykori jellegét. Ő akarja tanítani kereszténydemokráciára Európát, aki se nem keresztény, se nem demokrata.

Nem is szeretnék abba a hibába esni, hogy elemezzem, miket beszél ez az ember. Egyetlen szavát nem lehet komolyan venni, egyszerűen szégyen, hogy Magyarország ezt a pojácát termelte ki. Ezt a hazug tolvaj elmebeteg bűnözőt kell hallgatni, és úgy kell tenni, mintha komolyan kellene venni, mintha egy országot képviselne, mintha demokratikus, egyenlő és tisztességes szavazáson választották volna meg. Ez egy kalóz.

Orbán egy puccsista, aki a fasizmust nevezi kereszténységnek és demokráciának. Mészáros Lőrinccel, Kósával, Rogánnal, Szijjártóval a háttérben akar többszáz éves demokráciákat tanítani arra, hogy mi a demokrácia. Ő, aki felszámolta a felekezeti egyenjogúságot, a sajtó olyan mértékben szabad, ahogy ő megengedi, az ellenzéknek nincsenek jogai, a tudomány, az oktatás szabadsága megszűnt, tudományos szakokat tilt be, s magánegyetemeket zárat be, tanszabadság nem létezik. Minden gazdasági eszköz és gazdasági hatalom a kezében van, a civileket üldözi, a magánélet és a civil szabadság megszűnt. Próbáljon valaki olyat, ami neki nem tetszik.

Ez a hólyag beszél demokráciáról, aki kijelöli a bírókat azokban az ügyekben, ami őt érinti. Felsorolni sem lehet a jogsértéseket, mert jog, mint olyan, nem létezik, csak kegy, amelyet ő gyakorol. A törökök, a Habsburgok és az oroszok nem végeztek olyan pusztítást, mint ez az ember, mert az nincs kizárva, hogy hullahegyek és romhalmaz, csak egy romba döntött ország marad utána. Ezeknek a rendszereknek és a skizofrén paranoiásoknak ez a vége.

Populista uszító, aki azt hiszi, hogy az a kereszténység, hogy a melegeket korlátozza. Az a család védelme, ha valaki nem buzi. Semmi köze ennek a kereszténységhez, kereszténység nem avatkozik az államba, és nem üldözi, nem is korlátozza állami erővel a bűnösöket. Ez az egész keresztényfasiszta őrület, totálisan ellentétes a Bibliával. Magyarországot senki se fenyegette, bevándorlók sem fenyegetik, csak az Orbán által terjesztett gyűlölet fenyegeti. Azok támogatják és hazudoznak mellette, akik hatalmat és pénzt remélnek/kapnak tőle.

Az Európai Unió nem azért szavaz a magyar demokrácia helyzetéről, mert Orbán megvédte a “keresztény Európát” a migránsoktól, hanem azért, mert sérti a vallásszabadságot, sajtó szabadságát, a tanszabadságot, az alapvető emberi jogokat, a hatalmi ágak szétválasztását és mert nincsenek egyenlő és demokratikus választások. Nincs jogállam, nincs demokrácia.

A “migránsügyben” sem azért bírálják, mert az illegális bevándorlást megakadályozta. Ezt teszik az őt bíráló európai országok is. De nem tesz különbséget menekültek és illegálisok között, s a menekültekkel szemben nemzetközi jogokat sért, emberi jogokat lábbal tapos. A “kulturális” homogenitásról szóló zagyvaságai régi, ismert rasszista és náci ideológiákon alapulnak, egész rendszere antiszemitizmusra, szélsőjobboldali összeesküvés-elméletekre épül. Az általa meghirdetett “kultúrharc” hitlerista, náci hagyomány.

Amit Orbán előad az Európai Parlamentben, az válogatás a Fehérlófia könyvesbolt könyvei kínálatából, futóbolondok, gyakorló elmebetegek firkálmányaiból. A nácizmus eszköztárából való, az egész rendszere önkény, jogtiprás, törvénytelenség és fasizmus. Európában nyolc évre volt szükség, hogy kiismerjék a pávatáncost, zárt osztályok kedvencét. Éppen ideje volt, hogy elkezdjék nevén nevezni, s legalább a szándék szintjén felmerüljön, hogy ezt az elmebeteg fasiszta bűnözőt korlátozni kell. Semmiképpen nem tisztelni. Az nagy hiba.

Orbán nem Európába való, nem is európai. Erről maga tett bizonyságot, amikor látogatást tett Kirgisztánban. Ott érezte jól magát, ázsiai, kulturálatlan, posztkommunista dinasztiák, diktátorok között. Európai demokraták között csak feszengett, kérdéseikre nincs egyenes válasza. A magyaroknak azt kell eldönteniük, hogy egy hazudozó tolvaj, egy elnyomó alatt vissza akarnak lovagolni Ázsiába, vagy az európai demokráciák, kultúrnépek köze akarnak tartozni.

Ez utóbbi azonban Orbánnal nem megy. Vagy Európa, vagy Orbán. Vagy szabadság, vagy Orbán. Vagy civilizáció, vagy Orbán. Vagy demokrácia, vagy Orbán. Ez a kérdés. Nem igaz, hogy a csaknem tízmilliós magyarságban nincsenek mások, akik vezethetnék az országot. Orbán ellenzéke kontraszelektált, ők Orbánhoz tartoznak. De van az országnak vezetésre alkalmas intelligenciája, és ennél a bűnözőnél és minősíthetetlen bandájánál minden jobb.

Az Európai Unió gyengesége és válsága az, hogy a liberális demokrácia legitim részének tekinti azokat is, akik a liberális demokráciák ellenségei, és fel akarják számolni. Látható, hogy az Európai Parlamentben nem Orbán az egyetlen szélsőjobboldali elmebeteg, s még akkor sem lenne ott a helyük, ha kisebbségben vannak. Ez a liberalizmus válsága, és nem más. De kétségtelen, programszinten, egy országot elfoglalva, Orbán a rákos daganat.

Az Európai Unió önvédelmének első komoly lépése lehet, ha végre elfogadják a jelentést a magyar demokrácia felszámolásáról, és megindítják a szavazati jog megvonásához vezető eljárást. Ezzel egyidőben kivágják végre ezt a képmutató, hazudozó gazembert a Néppárt tagjai közül, menjen oda, ahova való: a szélsőjobboldali frakcióba. Normális esetben, ezt a frakciót kellene kivágni az EU Parlamentből. Az EU pénzén élnek, s elpusztításán dolgoznak.

Orbán hatalomátvételre készül májusban, és ha most nyer, az üzenet az európai választók felé, hogy Orbán és náci programja vállalható, szalonképes. Az operáció nem halasztható, mert a beteg meghal, ha ezt a rákos daganatot ki nem vágják belőle. Már 2011-ben kellett volna megtenni legkésőbb, de mindig jobb későn, mint soha. Orbán a nácizmus programját kínálja Európának, “kereszténynek” nevezve a jogfosztást, az elnyomást, az emberi jogok és az emberi méltóság lábbal tiprását. Istengyalázás minden szava.

Szégyen ez az ember, gyalázat, amit művel. Szégyen a magyarokra, szégyen Európára.

Bartus László

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak