Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 1 óra 55 perc

Macaristan

2019, október 16 - 18:03

A magyarországi önkormányzati választásokról sokmindent elmondtak, minek ismételni? Legfeljebb két adalék. Az egyik: a grafikonok, szemléltető ábrák „objektivitásáról”. Egy ezerlelkes falu a térképen jóval nagyobb területű, mint egy ezer lakosú panelház. Így lehet besárgítani az ország térképének nagy részét, miközben az erőviszonyok sokkal kiegyensúlyozottabbak.

A másik a győri ismét polgármester Borkai szégyenletes ügyeihez. Mellékesen a szavazáskor több, mint 1300 érvénytelen, rontott szavazólapot találtak. 20 évig voltam számláló: az 1000-1200 lakosból szavazó 600-700 szavazólapja között legfeljebb 1-2 rontottat találtunk: a 2018-ban talált 8 (nyolc) darab kiugróan magas volt. Vagyis a leadott voksok 0,5-1 százalékát. Na most: Győr teljes lakossága 124627 fő. Nem tudom, ebből hányan szavazati jogúak, illetve szavaztak is, a részvételi arány 43% volt, nagyjából 40 ezren járulhattak az urnákhoz. Az azért minimum gyanús, hogy ezúttal a szavazók HARMADA (32%-a) elrontotta a papírt. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy amikor a számlálók szétválogatják a papírokat, valamelyikük a neki nem tetsző jelölt lapján behúz még egy rubrikát – máris kész az érvénytelen szavazat. Úgyhogy nem fűzök nagy reményeket az újraszámláláshoz: nagyrészt megállapíthatatlan, hogy ki és mikor húzta be azt az érvénytelenítő x-et. Lehet mondani: át kéne állni az elektronikus szavazásra. Mióta viszont a csudálatos gázszerelő megvásárolta a szavazási szoftvert is ellenőrző T-Systems-t, a gyanakvásom csak erősödött: elektronikusan már esélye se lesz a magamfajta net-laikusnak belelátni a machinációkba. Ennyit az ördögről, meg a részletekről.

Mellékszál: Borkai Zsolt olimpiai bajnok is, mint az ugyancsak szégyenletesen leszerepelt Schmitt Pál. Ennyit a mára unfer biznisszé züllött élsport „jellemformáló” erejéről, meg a kivagyi melldöngetésről „sportnemzet” ügyben.

Érdekesebb azonban, mi történt az elmúlt napokban a nemzetközi porondon. Miközben itthon kukkoló hajlamúak ezrei számolgatják izgatottan az immár „független” („önként” kilépett a kormánypártból) győri polgármester „férfiasságának” bizonyítékait, aközben a kormányfő itthon se volt.

Nem fogják elhinni, hol hintette a „keresztény szabadság” magvait a magyarországi első szolga: Bakuban, a Türk Tanács nevű szervezet ülésén. Mellette virított futsallos samesza, miközben az európai külügyminiszterek a helyzet megoldásáról tanácskoztak. Európa közelében ugyanis nemcsak valóságos erdőtüzek pusztítanak, hanem háborús tűzfészkek parazsait hordják lelkiismeretlen gazemberek az EU közelébe, nyilván abban a reményben, hogy ezen a tűzön megsüthetik a maguk kis soviniszta, irredenta fűszerezésű pecsenyéjét is.

Miután ugyanis a „kimagasló és páratlan bölcsességű” (önmeghatározás) USA elnök kivonta katonáit a szír területekről, a török hadsereg már szerdán inváziót indított Szíria ellen. Ott is főként az Iszlám Állam szétverésében nagy szerepet játszott kurd nemzetiségű erők ellen. Évszázados a török-kurd ellentét: a második világháború után hat állam területére telepített kurdok hiába küzdöttek Törökországban nemzeti autonómiájukért, sőt a puszta életükért. Az Európa Unió ugyan óva intette Erdogánt az expanziótól – amit a magyar kormány ismét megvétózott – a harcok egyre durvábbak Szíria észak-keleti vidékén, főként a kurdok lakta régiókban. Várható tehát, hogy ismét megindul a kibombázott menekültek hada Európa felé.

De ez csak járulékos haszon a magyarországi kormányfőnek – különben is, a helyhatósági választásokat lekésték: viszont ’22-ben még jól jöhetnek agyaglábú hatalma megtámasztásához.

A helyzet ennél sokkal veszélyesebb és bonyolultabb. Az Európai Uniónak nincs közös hadserege – ezt is folyamatosan fúrják a mindenféle nemzetthy erők -, elvben a NATO szövetség ereje lenne az EU védernyője is. Csakhogy: Törökország is a NATO tagja – ráadásul messze a legerősebb haderővel, mint bármelyik uniós tagállam. Namost: az Unió figyelmezteti Törökországot, és fegyverembargót hirdet, akkor a magyarországi halljakend ott puccsít hírhedett diktátorok társaságában – ne feledjük, Baku Azerbajdzsánban van, és bár a híradások nem szólnak putyini jelenlétről, nyilván volt lehetőség némi háttértárgyalásra.

Nem életszerűtlen a feltételezés, hogy valami üzletet orront arrafelé, ahol a jogállam nem a törvények, hanem „a becsület” dolga. Majd kiderül. De az bizonyosra vehető – ha lesz is haszon, az nem a nemzet – legfeljebb a nemzetthyek – kasszájába kerül.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Kálmán Imre, az operettkirály a Spinoza Színházban

2019, október 16 - 10:28

Kálmán Imre, a Csárdáskirálynő zeneszerzője, a legismertebb dallamok megálmodója, az “operettkirály” valójában sosem akart operetteket írni, mégis utolérte a világhír. A Csárdáskirálynőért rajongó Hitlertől nem fogadta el a tiszteletbeli-árja státuszt, amivel Bécsben maradva megmenthette volna maga és a családja életét.

Kálmán a nehezebb utat választotta: Amerikába emigrált. Kálmán sose akart nősülni. Ennek ellenére kétszer is feleségül vette a nála évtizedekkel fiatalabb, Szibériában született fiatal Verát. Ma sem telik el olyan óra, hogy valahol a nagyvilágban, TV-ben, színházban vagy rádióban, ne csendülne fel egy–egy Kálmán-melódia, miközben a szerzőről magáról alig tud valamit a közönség nagy része.

Szereplők:
Imre Kálmán……………….. Kovács István
Felesége, Vera……………. Sajgál Erika

Írta: Sándor Anna
Dramaturg: Fabacsovics Lili
Jelmez: Veréb Dia
Díszlet: Czeizel Gábor
Fény-terv: Vízhányó Kálmán

Rendezte: Czeizel Gábor
Producer: Sándor Anna

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Lánc-lánc, bűnbak-lánc

2019, október 16 - 00:23

A Fideszben elkezdődött a jelek szerint a kibeszélő-show. Ez világos a 168óra összeállításából. Akkor is, ha azért ezt nem tekinteném (még) belharcnak. Sokkal inkább egy szinte természetes köztes állapota egy alapvetően antidemokratikus belhangulatu szervezetnek. Már csak azért is, mert a belső személyi kultusz elnyomja a véleményeket. Amikor tehát a kukta fedele lazul, akkor kitörnek a gőzpamacsok.

Ami még nem jelenti a patkányok felszaporodását a damaszkuszi úton, de korábban még az sem nagyon rázta meg a kormánypártot. Az önkormányzati választás azonban más, mint Koko elfordulása. Mert akkor, az legfeljebb szimbolikus gesztusnak volt jó. Egy polgármester választási veresége azonban egy valós hatalom valós elvesztését jelenti. Márpedig a hatalom megrészegít, és a másnaposság nagyon fájhat utána. Talán nem véletlen, hogy Borkai elhagyja akár a „szeretett” pártot is, de a hatalmat nem szívesen. Akkor sem, ha kényelmes bűnbak lehet megannyi bukott kiskirály szemében. Mert az is világos, hogy amikor egy nem újraválasztott polgármester másban kezd okot keresni, akkor az árulkodó. Arról árulkodva, hogy ott inkább trónfosztásként, mint kritikaként éli meg a buktát.

Holott a polgármesterválasztás, noha nyilván nem független a mögötte álló pártoktól, azért mégis inkább az egyénről szól. Egy regnáló polgármester esetében pedig arról, hogy az adott területen mit, hogyan, és mennyire elfogadhatóan teljesít. S igen, ebből a szempontból Borkai újraválasztása nem csak az esetleg töketlen ellenzékről szól Győrben, hanem arról is, hogy többségben vannak azok, akik szerint pénzért venni dugólukat, piától bódultan arcoskodni, és a közpénzzel sajátként „gazdálkodni” teljesen rendben van. Márpedig, ha a győriek szerint ez így teljesen rendben van, akkor csak fizessék ki a borkaizmus minden költségét nyugodtan. Akár gyűjtést is rendezhetnek, és lányaik első éjszakáját is felajánlhatják. De azért nem csak Győr van az országban, és térjünk vissza a vesztesekre is.

Akikkel kapcsolatban egy látlelettel is felér az, hogy különösen azért élték meg rosszul, mert a „Fidesz pártközpontja ugyanis nem készítette fel a kerületi polgármestereket az ellenzéki előretörésre, és mint egyikük elmondta, B-terv nélkül, teljesen készületlenül érte őket, hogy hétfőn az újabb ciklus indítása helyett dobozolniuk kell az irodájukban”. Amely megállapítás. Ha igaz többszörös látlelettel is felér. Az egyik lelet arról beszél, hogy a Fidesz jele alatt hatalmon levők önálló ítéletalkotó képessége konvergál a nullához. Ez az egyik legbiztosabb jele egy olyan rendszer kiépültének, amelyben a pár-lojális kontraszelektáltság mértéke kiugróan magasabb az operatív alkalmasságnál. A másik az, hogy nem készültek fel egy választás esetleges elvesztésére. Márpedig az, aki egy választásnál ezt elmulasztja, az tanújelét adja annak, hogy köze sincs a demokráciához. Csak a vezér kegyelméből való kinevezést ismeri, és fel sem merül benne, hogy ne lenne a választás előre lezsírozva, lejátszva, és bebiztosítva.

Az egy más kérdés, hogy a már megszerzett egzisztencia érdekében valószínűleg sok mindenre képesek, illetve képesek lehetnek. Ma még leginkább Borkai, és a tőlük távolabb levő pártvezetés a hibás. De aligha tart majd sokáig, amíg ki nem derítik: a közvetlen környezetük „árulása” a bűnösök egyike. A közvetlen párt-elöljáró, a közvetlen beosztott, illetve főnök. Meg a többiek. Márpedig ez a közeljövőben könnyen elindíthat egy olyan belső leleplezési lavinát, amikor a kígyó- és béka- hajigálása közepette jó néhány hatalmi csontváz is kifordul a sifonérból. Márpedig a láncolat végén valóban a pártvezetés áll. Úgyhogy cseppet sem csodálkoznék, ha Orbán hamarosan eltűnnek akkumulátort töltetni. S addig is valószínűleg egyre nagyobb pánikkal nézi az amúgy is felelősségpánikos vezér a rezgő kártyavárat.

Mert önmagában az önkormányzati választásoknak nincs közvetlen hatása a kormányzati hatalomra. Azonban a sok sértett, egzisztenciájában megingó helyi uracska hirtelen támadó „lelkiismeretecskéje” lehet nagyon is veszélyes rá, és a kleptoligarchia belső köreire.

Kategóriák: Szervezetek

Szíjjártó megint a cipője mellett jár!

2019, október 16 - 00:20

A Pubi az uniós külügyminiszterek tanácsa helyett a türk tanács (?) ülésén vesz részt. Most tekintsünk el attól, hogy nekünk, magyaroknak rohadtul semmi közünk nincs a türkökhöz (akkor inkább a piros pöttyös seggű japánok), ahogy a világhódító hunokhoz sem, de nem is ez a lényeg.

A türk tanácsban – amiben azért számos diktátor-féle vesz részt – ugyanis a rosseb tudja, mennyit is lehet tenni az Unió érdekében, de hát, attól tartok, Orbánnak ez nem is érdeke, inkább besimul, vagy csak riszálja a seggét, a fene se tudja.

Ott egy uniós állami vezetőnek kurvára semmi keresni valója nincs, legalább is közösségi érdekből.

De érthető a Pubi jelenléte is, elvégre neki eleddig sem volt önálló külügyi tevékenysége, csak Orbán járszalagján táncikált, ám ez most több, mint jelzés értékű!

Sajnálatos módon ezzel a jurta-találkozóval párhuzamosan az uniós külügyminiszterek Luxemburgban tartanak tanácskozást azzal a céllal, hogy miként dobjanak zablát Erdogan fejére a kurdok elleni agressziója megfékezése céljából.

Erdogan azonban fasza gyerek, természetesen visszautasítja az Unió őt elítélő nyilatkozatát,

Mondván, hogy egyrészt az EU-nak kuss, másrészt micsoda dolog, hogy az Unió terroristákat akar rászabadítani a világra, ő meg ezzel az akcióval csak meg akarja ezt akadályozni, nomeg hazát akar teremteni a Törökországban éldöglődő kurdoknak! Ja, hogy a kurdok a leg keményebben – és főleg, a leg eredményesebben harcoltak a térségben – mint az USA szövetségesei – az ISIS ellen? Ja, hogy a török hadsereg invázióját támogató „milíciákban” komplett ISIS harci egységek működnek? Aljas rágalom, a kurdok terroristák, és annyi!

Érthető, hogy a Pubinak Luxemburgban felettébb kínos lenne megjelenni. Korábban már – Orbán utasítására – megvétózta az Erdogan figyelmeztetését célzó uniós nyilatkozatot – amit azért később, amikor már semmi értelme nem volt, hiszen az invázió már megindult – valami jellemgyengeségből adódóan mégis csak megszavazott.

Ha Luxemburgban abban a helyzetbe kerülne, hogy megint szembe megy az egységes uniós állásfoglalással, az Orbánra is árnyékot vetne. Ráadásul Erdogan hamarosan Magyarországra jön. Hogy’ nézne csókos diktátor barátja szemébe Orbán, ha időközben a Pubi meg a háta mögött elítéli?

Ezt az ellentmondást még Orbán – aki azért zseniális pávatáncos – se képes feloldani. Marad tehát a rövid távú cél: benyalni Erdogannak. Az kevésbé veszélyes, mint szembe menni az Unióval.

Habár Orbán veszélyérzete némileg csökkent. Ahogy a jövőbe látási képessége is.

Bár lehet, éppen e miatt van Azerbajdzsánban: feltérképezi a menekülési útvonalat.

Kategóriák: Szervezetek

Nem mindenkit lehet megvásárolni és megzsarolni…

2019, október 14 - 15:17

Orbán Viktor gyakorlatilag kihagyta a választási kampányt. Csak az utolsó napokban vette magának a fáradságot, akkor ment el Miskolcra és Gödöllőre. Ott sem beszédet mondott, nem a helyi lakossággal találkozott, hanem a regnáló polgármestereken keresztül üzente meg, hogy csak azok a települések kapnak fejlesztési pénzeket, amelyek a „jó oldalon” állnak. A jó oldal, tudjuk, Orbán és a Fidesz oldala. Október 13-án este kiderült, hogy Budapest és a fejlesztési források visszatartásával megfenyegetett nagyvárosok nem voltak vevők erre az üzenetre. A választási krumpli rárohadt Orbánra és a Fideszre.

Budapesten a Ferencvárosban és a Józsefvárosban is pénzt osztottak a választás előtt, ám az emberek megmutatták, hogy néhány ezer forinttal nem lehet mindenkit megvásárolni. Ideig-óráig persze ez is sikerülhet, mert a hazugság is hangozhat hihetően, de ettől még igazsággá nem vélik soha. Október 13-án este egy sor nagyváros, valamint néhány kisebb város lakói is megmutatták, hogy nem kérnek a pökhendi, lekezelő stílusból.

Orbán ezúttal nagyot hibázott. Nem mérte fel a hatalmára leselkedő veszélyt, nem számolt azzal, hogy nem mindenkit lehet megvásárolni, megzsarolni, és bár a fenyegetés van, ahol bejön, ám sok helyen nem vevők az emberek erre a stílusra.

Az Újbudán vásárolt és potom pénzért osztogatott krumpliról kiderült, hogy Erdélyből érkezett Magyarországra, s az érte kifizetett pénz egy ottani település polgármesterének magángazdaságát gyarapította.

Legalább neki nem kellett idén aggódnia, hogy el tudja-e jó áron adni a portékáját.

Kategóriák: Szervezetek

Pááá!

2019, október 14 - 15:04

Zaklatottan lüktetnek fejemben a képek, százalékok, városok és sohasem hallott falvak nevei. A távolból beszűrődő rikácsoló boszorkányhang férkőzik be agresszívan a privátszférám gondos zárt falát áttörve.

“Csak nagy mázlitok van, hogy a budapesti szerverleálláskor nem találták a 4 informatikust, mert éppen Borkai Zsolttal az éjszakás takarítónővel rendeztek szaftos filmforgatást, különben simán kétharmados többseggel győzótt volna Tarlós! Megint!”

A sipákolás, irritáló méltatlankodás forró keserű szószként olvad szét agyamban zaklatott narrátori felütésekkel. Majd végül összefolyt minden a hangok hullámzásával így a reggeli ébredezés bizonytalan valóságában, amikor az álmok még kísértetként betekintenek az éber világba átszínezni azt, többet és sejtelmesebbet láttatni, mint az érzékszerveink engedik. A 6. érzék játéka, amíg az agy tudata nem nyomja vissza őket a misztikus dimenziókba.

“Az, hogy a nagyvárosokba az ígért krumpliszsákok nem érkeztek meg a szintén ajándék 3kilós hálóshagymával és felkilós lukuluszparadicsommal, az Gyurcsány ármánykodása miatt volt, mert a magyarul nemtudó szavazokért Ukrajnába és Erdélybe küldött buszokra rakták fel a vesztegetési élelmiszercsomagokat, amiket kis kerülővel a migráncstáborokba irányítottak Soros aljas uszításával.

Bezzeg a falvakba megérkeztek Kolompár Orbán segítségével, ahol a CÖF a felét lenyúlta a januárban megismétlendő önkormányzati választásokra, amint azt a vészforgatókönyvben O1G Áderral kifundálta.

Az ukránok és románkok jól teljesítettek a buszainkkal, hiszen a céltelepüléseken néha még 110 %-os eredményt is értek el a fideszes jelöltjeink, így néha 1-1 urnát szállításkor a kanyarban ki is kellett lökjünk!

Bár igaz, hogy néha előfordult, hogy kevesebb hrivnyát és lejt kaptak azok a rohadt románok és ukránok, mert az éjszaka Budapesten gyártott nagycímletekből nemsokan tudtak visszaadni (bár volt aki 300 hrivnyásokat adott visszajáróként, más meg 120 lejeseket, de ez már legyen a Matolcsi gondja, hiszen alulra rakva elfér a többi válságidőkben gyártott valutakészlet alatt, amiért fájjon csak majd a sorosbérenc Gyurcsány feje, amikor csoszogós dédpapa korában átveszi az O1G-től önként átadott kormányrudat!)

Bár voltak olyan román- és ukránajkúak is, akik a 3. szavazásuk után a 4. faluban is kérték a beígért jussukat újra, és mivel néha összekeverték a halottak magyarigazolványait és a deli legények volt, hogy a már halott nagymamák nevében szavaztak az olcsó bizonytalan származású kukoricaszárból készült ízesített vodka mellékhatásaként, volt, hogy a szavazóirodából véletlenül ki-, de wcbe bezárt ellenzéki ellenőrök hangos méltatlankodásaként nemzetközi szópárbaj alakult ki! De végül a szent magyar szavak felülkerekedtek a bozótnépek anyanyelvén, és engesztelésül belementek, hogy újból szavazhassanak megyei és képviselőtestületi szinten.

Azután volt, hogy ezek a jóképességű román és ukrán legények zsarolásként vissza akarták fordítani a buszokat a már körbejárt településekre, hogy újból leadják a szavazataikat, de mostmár az ellenzékre, és ráadásul álbajúszaik nélkül, amit csak újabb rekesz kukoricavodka és estére kiszállított gyorssegélyként Budapesten frissen nyomtatott zöldhasú lej és hrivnya ígérete függesztett fel ebbéli erőszakos szándékukban.

Este 8 körül végképp elcsitultak a viták még azokon a helyeken is, ahova a buszok még gyorsan át lettek irányítva egy kis szavazatjavítás kedvéért, merthogy itt felsőbb utasításra meghosszabbították a voksolási lehetőséget.

Éjszakára a magyar határőrök duplafizetéseikkel boldogan kerekeztek otthonaik felé kacsázva kivilágítatlan biciklijeikkel, azzal a nemcsak tetteiktől bűnösen mámoros elégedett tudattal, hogy hazafelé jól elkoboztak jónéhány busznyi romántól és ukrántól illegálisan szállított 300 hrivnyást és 120 lejest, no meg valami jóféle vodkaszerű nedüt, ami biztos extradrága lehetett, mert az volt rányomtatva, hogy made in Hungary, Kecel….”

Reggel enyhe fejfájással ébredeztem, de valamiért jó hangulatom volt. A fejemben folyamatosan balzsamozva Kabos dudorászott: “Pááá, ki saranyom pááá, ki saranyom pááá!….”

Oil Painting of Carole by Rajasekharan

És csak dúdolt, csak dúdolt megállás nélkül.

Hétfő reggel? Fura, hogy mégis jó a kedvem a mosolygós utasokkal együtt a 6-os villamoson.

És a Körút szélén a plakátokon Tarlós már nem is mosolyog, ez sokkal inkább kényszeredett vicsorgásnak tűnik!

És annyira feldobottnak, könnyűnek érzem magam, hogy nem szállok le a szokásos helyen, hanem inkább a hídig megyek és vissza a szembe jövővel, mert élvezem a zárt ablakokon keresztül is a szabad levegő frissességét, amint a villamos ütemes siklása mintha adná a képzeletbeli ritmust Kabosnak – Pááá, ki saranyom pááá! ….

Freeman Manó Dávid

Kategóriák: Szervezetek

Legyél bátor, viselkedj hősként, menj el szavazni!

2019, október 13 - 14:49

“A szavazás egy hősi tett mindenhol, ahol veszélyben van a demokrácia. Arra bíztatok minden budapesti polgárt, hogy legyen bátor, viselkedjen hősként, és szavazzon a lelkiismerete szerint.” Ezt üzente Scarlett Johansson a budapesti polgároknak, és nem azt, amit a kormányhoz közeli média állított, miszerint a színésznő Tarlós István főpolgármestert támogatná.

Az átlagemberek a mindennapokban hajlamosak azt gondolni, hogy velük bármit meg lehet csinálni. Ezért fontos a civil bátorság. Normális viszonyok között ezt szerencsére nem tudjuk, és jó is, hogy olyankor nem kell tudnunk. De vannak helyzetek, amikor az ember kockáztatni kényszerül, és szerencsére vannak olyanok – nevezzük őket hétköznapi hősöknek – akik akkor is megtesznek bizonyos dolgokat, ha tudják, hogy abból bajuk lehet. Életüket, egészségüket, szabadságukat kockáztatják. Máskor „csak” az állásukat, előmenetelüket, hivatali megítélésüket. Azt, hogy a fensőbbség nem tartja őket politikailag megbízhatónak.

Minden diktatúra félelmetes és ijesztő. Elsősorban azért, mert az egyes ember hajlamos azt gondolni: a diktátorok hatalma végtelen. Hogy örökké tart, és soha sem lesz vége – aki ma uralkodik, az lesz a Vezér holnap is.

Épp ez az elnyomók legfőbb eszköze, ez kezükben a csodafegyver: hogy félelmet keltenek, hatalmukat hatalmasnak és megingathatatlannak mutatják. Ha sokáig és hangosan sulykolják a hazugságokat, az egyszerű ember hajlamos azt hinni, hogy talán mégsem neki van igaza. Hogy egyedül van, vagy csak nagyon kevesek állnak mellette.

Pedig, sokan vagyunk, többen, mint gondolnánk. Sokan vagyunk, akik szeretjük a szabad választást – legyen szó pártról, párról, felekezetről, iskoláról.

Mindenről, ami szép, és fontos az életben.

Kategóriák: Szervezetek

Borkai Zsolt a fideszes nemes

2019, október 10 - 14:06

A Borkai-videó, illetve az annak nyomán, annak kíséretében kirobbanó egyéb ügyek kapcsán valójában az őt versenyben tartó párt, a Fidesz reakciói lehetnek érdekesebbek. Mert az, hogy Borkai kit dugott meg, és hol, az önmagában lehet teljesen érdektelen. Az oligarchikus korruptokrácia tárgykörében meg csak egy hal a posványban.

Legutóbb azonban az Index nyomán, egy leirat is megjelent a fidesznyik politikusok nyilatkozataiból. Amelyek között több érdekes is van. Olyan is, amit a többi megnyilatkozás tesz súlypontosabbá. Ilyen például Harrach Péter mondandója. Aki szerint magánügyről van szó. Ami sok szempontból igaz. Elvégre még egy fideszes polgármester esetében is lehet magánügy, hogy azzal szopatja fel, illetve le magát, akivel akarja. Meg azzal, aki erre önszántából hajlandó. Idáig Harrach nyilatkozata lehet teljesen rendben levő is. Elvégre egy pár, aki magára csukja az ajtót, tegyen azt, ami jól esik mindkettejüknek. Van azonban ezzel egy bökkenő. Mert ezen az alapon a Fidesznek, de valójában senkinek sincs köze senki hálószobájához.

Ennek fényében kéretik visszaemlékezni, hogy álszenték hányszor nyilatkoztak meg arról, hogy ki kivel hálhat, és ki mennyire abnormális, beteg akkor, ha nem azzel fekszik le, akivel a kölcsönösség jegyében kedve van. A listában ott van Kövértől kezdve elég sok megnyilatkozó. A szimplán prűdtől a melldöngető homofóbiáig a teljes palettát lefedve. Harrach bármely esetben tett olyan nyilatkozatot, hogy „uraim, és hölgyeim: pofa súlyba, mert ez mindenki magánügye”? Nem igazán. Tehát a nemzeti álszentek csak akkor nem érzik feljogosítva az ítéletalkotásra, ha a saját akolban kefélnek cikk-cakkban.

Novák Katalinnak azonban még ezt is sikerült alulmúlnia. Pedig látszólag teljesen konszolidált ostobaságot adott elő. Azt mondván, hogy bár a kormánypárt egy akkora akol, amiben botladozó jószágok is előfordulhatnak, azért „az alelnök elmondta, hogy ugyan nem tartja helyesnek, amit Borkai cselekedett, de nem hiszi, hogy az ügy miatt ki kellene zárni őt a Fideszből”. Amit kéretik egy pillanatig némán ízlelgetni. Aztán marha messzire kiköpni. Mielőtt komolyabban megárt. Mert mit is jelent ez? Alapvetően azt, hogy egy polgármester, ha fideszes, ennek értelmében csinálhat, amit csak akar. Nem kell morális példaként szolgálnia, és általában: a cselkedetei nem példaértékűek. De Fidesz-tagként nem is kell példaértékűen viselkednie.

Ám ez a gondolat fordítva is igaznak tételezhető fel. Ami azt jelenti, hogy amit szabad egy fideszes polgármesternek, azt nem kell példaként tekinteni. Mert senki másnak nem nézzük el. Ez az olvasat azt jelenti, hogy „mi vagyunk az urak, nektek meg coki”. Illetve egy régi mondásra hajaz a jupiteri, illetve ökrészeti hatáskörökről. Novák talán még a sosem volt első éjszaka jogát is megadná Borkainak, ha rajta múlna. De ilyen messzire, például az Adriáig, talán még Novák sem menne. Megmarad a fideszes előjogok egyfajta kimondásánál. Amit nyugodtan megtehet mindaddig, amíg azok az ökrök varázsolhatók, hazudhatók szavazati többségbe, akiknek teljesen megfelel az önjelölt Jupiter fenékösvényén csúszni-mászni.

Kategóriák: Szervezetek

Párbeszédem Puzsérral

2019, október 9 - 17:08

A múlt héten, este a Jászai Mari téren egy, a fotóportréjának másolatával itt-ott felragasztott kisteherautó platójáról maga Puzsér Róbert szónokolt – a mellette álló kampányembere kérdéseire válszolva – igen harsányan és igen-igen hosszan a legalább két tucatnyi egybegyűltnek. A többi között arról beszélt, hogy az ellenzék mást se tud, mint ismételni: ezek lopnak. Lopnak és lopnak. Nem zavarja az ellenzéket, hogy ezt az emberek tudják. És hogy hiába ismétli az ellenzék százszor-ezerszer, hogy ezek lopnak, lopnak, lopnak, az emberek azt is tudják, hogy amikor hatalmon voltak, ők is loptak. Amiről Gyurcsányék is tudják, hogy tudják. Ha nem váltunk ellenzéket, harmincéves lesz a Fidesz-éra! Ha váltunk, akkor csak tíz.

Amikor aztán a kampányembere kérdésbe csomagoltan a hidegre utalva jelezte, hogy a műsornak hamarost vége lesz, én kérdeztem meg jó hangosan:

– Szabad-e kérdezni?

Mire a samesz az alábbi szavakkal lenyújtotta nekem a mikrofonját:

– Tessék, tisztelt uram, kérdezzen!

– Akarja-e – néztem fel Puzsérra, – akarja-e ön, hogy ne Tarlós legyen a főpolgármester?

– Én hosszabb időben gondolkodom…

– Nekem annyi időm nincs. Igen, vagy nem? Megint beszélni kezdett, de félbeszakítottam: – Egyszavas
választ kérek! Igen, vagy nem?

– Blablabla…

Erre csaknem olyan harsányan, mint ő, belekiáltottam a mikrofonba:

– Igen, vagy nem?!

– Igen.

– Akkor ne induljon a választáson –, mondtam még és a mikronfont visszaadva hátrébb léptem a többiek közé.

– Öreg kommunista –, szólt valaki rámnézve, hangosan.

– Nem, nem az, nem kommunista az úr – válaszolt neki a kérdező a platón, pedig nem ismert ő sem.

Még hallottam Puzsér hangját, amint győzködi közönségét: tévedés azt hinni, hogy amennyiben visszalépne, a potenciális rászavazók az ellenzék közös jelöltjére adnák a vosukat, de már távolodtam.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Salsa, szivar, szerelem…a Turay Ida Színházban

2019, október 6 - 20:26

Alejandro egy igazi férfiideál, minden nő álma; sármos, jóképű és minden területen tökéletes. Nem csoda hát, ha Carolina mindössze öt hetes ismerettség után úgy dönt, igent mond álmai pasijának. A nászra Havannában kerül sor, ahová sok vendéget várnak, köztük a leendő ifjú ara nővérét Ariannát is (aki évek óta Amerikában tanul), hogy segítsen készülődni az esküvőre. Ekkor jönnek a bonyodalmak, pedig az esküvő még el sem kezdődött…… A forró érzésekkel teli, Kubában játszódó romantikus, zenés komédiában természetesen vérbeli,
pezsgő, latin dallamok szólalnak meg……

(forrás: színház)

Szereplők

Bódi Barbara      Arianna, Carolina nővére

Bodor Szabina    Carolina, Arianna húga

Kisfaludy Zsófia   Claudia, barátnő

Szuromi Bernadett   Diana, barátnő

Kurkó J. Kristóf   Alejandro, Carolina vőlegénye

Pásztor Máté   Roberto, barát

Valázsik Péter   Daniel, barát

Fehérvári Péter   Ernesto, Carolina régi szeretője

Détár Enikő   Amanda, Carolina és Arianna anyja

Győri Péter   Orlando, Carolina és Arianna apja

Nyírő Bea   Liset, házvezetőnő és egyéb szerepben

Barsi Márton    Pap és egyéb szerepekben

Alkotók

Fotók: Gergely Bea

Megjegyzés: az utolsó 2 fotó a tapsrendnél  DSA!

 

Kategóriák: Szervezetek

Hazafiak voltak a nélkül is, hogy Magyarország az ő hazájuk lett volna

2019, október 6 - 14:26

Az aradi vértanúk.

Nem azért, de mégis, a rohadt nagy kisajátító nemzethy büszkeségünkhöz:

Aulich Lajos – német

Damjanich János – szerb

Dessewffy Arisztid gróf – magyar

Kiss Ernő – örmény

Knezić Károly – horvát

Láhner György – német

Lázár Vilmos – örmény

gróf – német

Nagysándor József – magyar

lovag – osztrák

Schweidel József – magyar

Török Ignác – magyar

Vécsey Károly gróf – magyar

A java idegenszívű import, hogy azt ne mondjam, illegális bevándorló – legalább is a mai kormányzati állásfoglalás szerint. Mégis lehajtott fővel, félárbocra eresztett nemzeti lobogóval tisztelegnek előttük, ami azért, lássuk be, elég anakronisztikus.

Megtették, mit megkövetelt a haza? Egy örménynek mitől lett volna hazája Magyarország, pláne, hogy az még önálló sem volt? Egy német grófnak mi érdeke fűződött egy idegen ország szabadságharcához?

Nézzünk szembe a jelen kor valóságával: ennek a kormánynak – hangsúlyozom, a NÉP minden tiszteletét megérdemlik az életüket szabadságunkért áldozó külhoniak – semmi erkölcsi alapja nincs a vértanúk előtti tisztelgésre! Nem csak a miatt, mert közülük egy sem vállalna be ilyen áldozatot – Rezsiszilárdnak amúgy is dupla kötél kellene, hogy elbírja, Orbánt meg nem zsámolyra, de székre kellene állítani – de azért, mert ők korántsem szállnának hadba a nemzet szabadságáért, amint ezt putyini ölebként nap, mint nap bizonyítják.

Mert kérem, a gazdasági elkötelezettség is a rabság egyik formája. Ami érdekes, ahogy Orbán a maga pávatáncát járja a német autógyártók és pl. Paks II. közt.

Miként kapcsolódik ez az aradi vértanúkhoz? Sehogy. Ők ugyanis hazafiak voltak a nélkül is, hogy Magyarország az ő hazájuk lett volna.

Ám jelen nagyjaink csak hazaffyak, és a hazát csak annyiban értékelik, hogy benne és általa tudnak gyarapodni.

„A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek tetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen földelték el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.”

Figyelsz, Orbán Viktor?

Kategóriák: Szervezetek

Trócsányi elsunnyoghat békében — Anélkül, hogy a magyar jogállam tönkretételéért felelnie kellene

2019, október 5 - 13:07

Nem értek egyet az Európai Unió jogi bizottságával Trócsányi László ügyében, illetve a bizottság indoklásával, amellyel elutasították a jelenlegi magyarországi kormány biztosi jelöltjét. Sergey Lagodinsky, a jogi bizottság alelnöke érvei szerint a testületnek nem feladata a jelölt korábbi tevékenységének, illetve elképzeléseinek megítélése. Arról a parlamenti képviselőkből álló szakbizottság előtt kell számot adnia az aspiránsnak. Nekik az a dolguk, hogy a biztosok személye feddhetetlen legyen, rendelkezzen a megfelelő végzettséggel – ilyesmik.

Az ilyen különbségtételre viszont kevéssé fogékony az uniós magyar polgár. Csak azt látja: szóba sem került, mit művelt a magyar jogállammal a nevezett úr igazságügyi miniszterként 2014 óta. A törvények megszövegezése (kodifikálása), a jogrendszerbe való beillesztése mindenütt az igazságügyi minisztérium dolga, Trócsányi, mint ennek vezetője, jelentős mértékben felelős a jogállam szétveréséért. Erről a folyamatról szólnak az uniós országjelentések, amelyekből a legutóbbit már az európai parlament többsége elfogadta, mert a magyar kormánypárt pártcsaládjához, az Európai Néppárthoz tartozó képviselők is egyre többen látják, hogy Magyarországon a törvényeket egy szűk kör személyei diktálják. Ettől diktatúra a diktatúra – ha már lőnek az utcán, vagy rendőrautók jelennek meg állampolgárok lakásánál – az már a terror. Bár ez utóbbira van már jónéhány példa: a 2017-ben módosított büntető-eljárásjogi törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy akár évekig aszalják a gyanúsítottat előzetes letartóztatásban megfogalmazott vád nélkül. Ez azt jelenti, hogy a gyanúsított védekezni sem tud – mi ellen? Ez történt Czeglédi Csabával, Tátrai Miklósékkal. A ő ügyük szerepelt a nyilvánosságban, de kisebb ügyekben vélhetőleg sok-sok olyan gyanúsított szenvedte el az előzetes fogvatartás hátrányait, aki később ártatlannak bizonyult.

Korábbi ügy, de tanulságos. Molnár Gyula újbudai polgármester és képviselő ellen 2007-ben tettek feljelentést hivatali visszaélés miatt. Az ügyészség 3 évvel később, 2010-ben kezdett foglalkozni az üggyel, és az országgyűlési választásokon képviselő-jelöltként induló szocialista politikust látványosan – egy kampánygyűlésen – vitték előzetesbe, akkor a mentelmi jog még nem terjedt ki a jelöltekre. (A főügyész akkor Sólyom jelöltje, Kovács Tamás volt.) Az ügyre sok-sok forduló után 2014-ben a Kúria tett pontot: felmentette Molnárt a vádak alól. Természetesen 2010-ben is és 2014-ben is a fideszes jelölt győzött a választásokon. (Az eseten elgondolkodhatnak azok, akik szerint a képviselő mentelmi joga fölösleges.)

Persze a közember könnyen mondhatja – én sose kerülök ilyen helyzetbe, mindig egyenes úton járok! A többségre ez nyilván igaz, de a lényeg az, mint minden diktatúrában: bárki, bármikor ott találhatja magát, hogy egy hajnalon bilincsben vezetik el a rendőrök. Például, mert a szomszédja, akivel régóta hűvös a viszonya, – bár azt sem tudja miért haragszik rá a szomszéd – feljelenti, hogy kábítószerrel kereskedik. Súlyos vád, jogos az előzetes, amíg a nyomozás fel nem deríti a tényeket, és az ügyészség ezek alapján össze nem állítja a vádat. Ez meg nem megy egyik napról a másikra – korábban az előzetes hat hónapig tarthatott, és az ügyész legfeljebb kétszer kérhette a meghosszabbítását, a mai szerint egy év a minimum, és gyakorlatilag korlátlan ideig hosszabbítható.

Trócsányi biztos-jelölt miniszteri regnálása alatt fogalmazták meg, és fogadták el a különlegesen aljas SS-törvénycsomagot (Stop-Soros) tavaly.

Van akár mosolygásra is késztethető – ha nem lenne olyan fenyegető – törvény is Trócsányi roásán. Az új gyülekezési törvény, ami szerint 2 (Kettő!) ember is gyülekezésnek számít, így nyilvános helyen csak a rendőrséggel való előzetes egyeztetés után politizálhatnak: 2.§ (1) E törvény alkalmazása során gyűlés a legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetel.

Mellékszál: elképzelem ugye, amint két magyar állampolgár ugye, a bolt előtt összetalálkozva dicséri a magyar kormányt ugye, – hiszen csak dicsérni lehet ugye, – és a rendőrség feloszlatja a gyülekezést.

Mindezekről most nem esik szó az Európai Parlamentben, hiszen Trócsányi nem is kerül a szakbizottság elé. Jelölését a jelenlegi kormány visszavonta, és a 2014 óta Magyarország EU nagyköveteként dolgozó Várhelyi Olivért jelölte. A főkolompos bízhat Várhelyi lojalitásában – Magyarország nevében megvétózta az EU-Afrika csúcs megállapodását, mondván, hogy az nem ítéli el eléggé a migrációt. Úgyhogy az illető maximálisan SS-tv-komform (StopSoros).

A magyarországi kormány viszont győzelemnek is beillő 11-esnek könyvelheti el, hogy megmaradt a magyar biztos feladatköre: az Unió bővítéséért felel majd, és a csatlakozni szándékozó országok jogrendszerét vizsgálhatja, hogy mennyire felelnek meg a jogállami kritériumoknak. Ez nemcsak a magyar jogállam szégyenletes állapota miatt kérdőjelezhető meg. A magyarországi kormány fejének ambíciója, hogy miután ’18 tavaszán nem kerültek döntési pozícióba a föderációt ellenző – tulajdonképpen az EU-t szétrobbantani akaró erők, a felvételre váró nyugat-balkáni országokból kerülhetnek ki új szövetségesei. Annál is inkább, mert a Visegrádi négyek – még Antall József által összekovácsolt csapata – immár alig kéttagúra olvadt. Nem kis mértékben a magyarországi rezsim soviniszta – sőt, irredenta –irányvonalat vett politikája miatt. (Eredetileg a Négyek: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia volt. Csehország és Szlovákia már régebben távozott, és a magyar-lengyel viszonyt is beárnyékolja Putyin eltérő megítélése.)

Pikáns adalék, hogy a kormányzat diplomáciai segítséget nyújtott Észak-Macedónia korrupció miatt jogerősen elítélt miniszterelnökének, Nikola Gruevskynek a szökéséhez, aki azóta is Budapesten éli világát.

A propaganda média persze azonnal „politikai lincselést” kiáltott, a bukott jelölt meg így fogalmazott: „Politikusok kezében vagyunk.” Könyörgöm! Trócsányi nem kötésmintákat tanulmányozni ment volna Brüsszelbe! Mint ahogyan Magyarországon sem a szálöltés és a láncöltés közötti különbségekkel foglalkozott! Politikus és politizál – ez nem bűn. Bár lehet, a volt magyar igazságügy-miniszter érzi valahol, hogy ahogyan ő és tettestársai politizálnak, az súrolja a törvényszegés határát. Elég gyakran – pl. a tájékoztatási kötelezettség megszegésével – át is lépik e határt.

Az EU jogi bizottsága végülis összeférhetetlenség miatt utasította el az aspiránst. Mégpedig amiatt, mert a jelölt jogi irodája – amely a Trócsányi nevet viseli – a tulajdonos politikai szerepvállalása idején is milliókat kapott a magyar államtól a kormányzati megbízások nyomán.

Ez egy kicsit elgondolkodtatott. Úgy tudom, az iroda vezetéséről lemondott Trócsányi – ahogyan más politikusok is teszik – de a tulajdonrészéről nem. Ahogyan ezt Bárándy Péter is tette, amikor a szocialista kormány igazságügy-minisztere lett. (Ez nem is feltétel.) Nyilván korábbi munkatársai ismeretségét se tagadta le, és azt sem felejtette el, ki, milyen szakember, mi az erőssége, mi a hátránya. Kézenfekvő, ha adódik egy feladat, az általa ismertet ajánlja a megoldásához. Nem lehet minden, kisebb jelentőségű feladatra pályázatot kiírni, kollektív döntést hozni. Ez teljesen szétzilálná a közigazgatást. (A magyar közigazgatás jelenlegi szétesésének nem ez az oka.)

De mikortól korrupció ez? A pályázat-kötelezettség összeghatárát ugyan meghatározzák, de ez sem lehet túl alacsony, hiszen ha pl. egy ügyvédi közreműködést 1 millió fölött pályáztatni kellene, az adott ügy jó esetben le is zárul, mire az ügyvédi pályázatokat elbírálják. Így viszont sok-sok kicsi ügyből hamar összejöhet az a sok-sok millió. (A jogi szolgáltatások Magyarországon is nagyon drágák.)

Ne legyünk már farizeusok! Azt várnánk a politikusoktól, hogy fénnyel táplálkozzanak, szőrcsuhában járjanak, süketen és vakon, ne legyenek rokonaik, ismerőseik? Szakítsanak meg minden kapcsolatot korábbi életükkel? Dobják ki minden addig szerzett vagyonukat? És mihez kezdjenek, ha nem választják meg őket?

A mérték persze fontos – és tudjuk, hogy a jelenlegi magyarországi kormány nem a mértéktartásáról híres, ha arról van szó, mennyit vigyen haza közös pénzeinkből. De hát a korrupció – vagyis a romlottság – akkor is romlottság, ha egy forintot tesz zsebre bárki érdemtelenül, pozíciójával visszaélve.

Mi lehetne a megoldás? Talán az, ha a közös pénzeinkért elvégzett munka minőségét szigorúan ellenőrizzük, miközben a vállalkozó cég törvényes működésében – adófizetés, foglalkoztatás – sem lehet hiba. Részmegoldás, tudom.

De Trócsányi esetében pirruszi győzelem született: elsunnyoghat békében, anélkül, hogy a magyar jogállam tönkretételéért felelnie kellene.

Várhelyi nagykövetnek már sokkal könnyebb lesz az itthoni viszonyok miatti védekezés: hiszen ő „itt sem volt”.

De mi, magyarok itt voltunk – legalábbis, aki nem az állam határaitól távolról ”szavazott bele” az ügyeinkbe.

Kategóriák: Szervezetek

Facebookon dicsőítik Egerszalók mészkőpadjait

2019, október 2 - 15:31

Valóban csodálatos, ráadásul gyógyvíz csobog rajtuk, mi több, szálloda is tartozik hozzá, meg fürdő, de van egy szépséghibája: Mészáros Lőrinc tulajdonolja.

Mielőtt megvette volna, az állam 11 mrd forintot beletolt a fejlesztésébe, Lölö meg miért, miért nem, 2,3 milliárdért megkapta.

“Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került a gyógyfürdő, ahol azonban nem lehet a társadalombiztosítás terhére gyógyfürdői szolgáltatást igénybe venni.”

A fürdőkomplexum a fejlesztés előtt nyereségesen működött, ám a kényszerhitelt már nem tudta kitermelni, így került új gazdához. Mivel az egészségügy ugyancsak vékonyan fizet a balneológiai gyógykezelésekért, így nem csoda, ha a fürdő közölte, üzletpolitikai okból nem kötnek szerződést az egészségbiztosítóval, és a jövőben sem tervezik azt.

Érthető. Mészáros nem fektet be meg nem térülő projektekbe – lásd Zente esetét. A gyógyításra szoruló, zömében nyugdíjas, kispénzű emberek meg le vannak szarva. Ha nem tudják piaci áron megfizetni a szolgáltatást, menjenek máshová, vagy maradjanak otthon.

Ja, ez piaci kérdés? Mészárosnál.

“A fürdőgyógyászati kezeléseknek jelentős egészségmegőrző, népegészségügyi szerepük van, ráadásul mivel a gyógyászat élőmunka-igényes, ezért jelentős mértékben javítja térségünkben a foglalkoztatási helyzetet” – erről írt az ország legnagyobb termálfürdője, a hajdúszoboszlói Hungarospa,

lllik vállalni a tb-kártyásokat is, ez a szokásjog. Az állam nem fizet sokat, de aki kártyával jön, az a saját zsebéből is költ szállásra, sokan plusz szolgáltatásokat vásárolnak. Furán is venné ki magát, ha egy elismert gyógyfürdő azt mondaná, hogy a tb-kártyások — jellemzően az idősebb, kevésbé tehetős látogatók — nem kellenek.

Mészáros Lőrinc nem ismer ilyen illemet.

Kategóriák: Szervezetek

Brexit

2019, szeptember 30 - 16:11

Csütörtökön meglátogatott az angol király. Természetesen az Eötvös utcában, a gyerekkori lakásunkban. Nem a mostani angol király volt, hanem egy középkori. Egy szomorúszemû melák, koronával, lándzsával, zöld nadrágban, ahogy dukál. A Lordmajor hozta el hozzánk.

Éppen a facebook-on sertepertéltem, amikor az ablakunk elõtt egész menet vonult végig a gangon, elõl a Lordmajor, aztán egy apródféle, majd a király és utána még két alabárdos, szép terjedelmes tollas kalapokban. Egy kis lázadás van, mondta a Lordmajor az ajtóban, õfelsége nálam megvárná, amig lecsillapodik a nép. Egy barátnõm fiára hivatkozott, aki már néhány éve Angliában dolgozik valami konzervgyárban. Õ ajánlott be engem, mint megbízható asszonyt, mondta a Lordmajor….

Szóval a londoniak nem akarnak szolgálni… Nem értettem. A brexit, sóhajtott a Lordmajor, felpislogva a mennyezetre, mintha a brexit ott csücsülne a csilláron.

Kényelmetlenül éreztem magam, mert nem tudtam hirtelenében, hogy az angol király migránsnak számít-e. Ki tudja, ma éppenséggel hogyan viszonyul a britekhez a magyar politika… Úgy hallottam, a törvény szigorúan bünteti a migráns símogatását – nem mintha símogatni akartam volna a királyt, de a helyzet ugyebár félreérthetõ. Na, pont ez hiányzik nekem így hetvenhét éves koromra…

Ráadásul teljesen járatlan vagyok mindenféle protokollban, ma különben sem fõztem, igaz, szerdáról volt még egy kis csípõs lecsóm, de azt mégse szolgálhatom fel egy királynak…. Ám egy vendéget valamivel csak meg kellene kinálni… Teával persze – mivel mással, egy angolt? – de hát én csak olcsó gyümölcs-utánzat teákat iszom, az én nyugdíjammal…

A Darjeeling! – jutott eszembe hirtelen. Igaz, az már ezer éves, egy rozsdás plédobozban ott van valahol a spájzban… Indultam volna megkeresni. Közben Õfelsége nagy érdeklõdéssel fedezte fel a két hajómodellünket a vitrin tetején. Szemmel látható szakértelemmel vizsgálgatta, lelkesen bólogatott, és mondott valamit (õfelsége nem tud magyarul, csak óangolul, suttogta a fülembe a Lordmajor). Mire bárgyú mosollyal elmondtam a Lordmajornak, hogy ezek Kolumbusz hajói, a papám csinálta õket még 1940-ben, és az egyik 1944-ben repeszt is kapott, amikor a fél házunkat lebombázták…

Bizony, annak már hetvenöt éve is elmúlt, de azóta szerencsére a franciák és a németek kiegyeztek, és létre hozták az Európai Uniót. Azóta béke van Európában – fordultam Õfelségéhez a sajátos, Rigó utcai angolommal, amit persze süket fülekkel hallgatott – mostanában, úgy tudom, Marconi és Merkel is újra megerõsítették ezt a szövetséget… A Lordmajor keserûen közbehümmögött, na ja!

Aztán tapintatosan kihátráltam a beszélgetésbõl az éléskamrába, egy darabig kutakodtam a polcokon, végül meglett a teásdoboz, de a nagy zavaromban rögtön le is vertem a földre, a tea meg kiborult. Elpiszmogtam volna az összeszedéssel, de közben õfelsége utánam jött a spájzba, és felfedezett egy dunsztosüvegben valami kandírozott gyümölcsöket. Úgyhogy a Darjeelinget hagytam a fenébe.

Javában vártuk vissza a Lordmajort, aki elment intézkedni. Õfelsége a kandírozott meggyet szopogatta a gangon, és a rácsra könyökölve ismerkedett a valahavolt pesti verebekkel…

Egyszer csak zajongásra lettem figyelmes. Az udvarról kiabált fel a házmesterné, hogy kik ezek a jelmezes alakok? Csak nem valami kampányolók? Már mindenki meghülyült? Ugyan – füllentettem zavartan – filmesek, valami sorozatot csinálnak az angol királyok életérõl.

Közben elõkerült a szomszédom, idõs, piszmogó, szemüveges úr. Lábujjhegyen állva nyújtogatta a nyakát, hogy láthassa a vállam fölött a két alabárdost, akik az elõszobában szalonnáztak a tarisznyájukból. Ezek az ellenzékiek elég ostobák – mondta méltatlankodva, minek nekik másik polgármester, mikor az eddigi nagyon rendes, és rengeteget dolgozik…

Egy polgármesternek nem dolgozni kell, tata, rikkantott közbe valaki a második emeletrõl, hanem képviselni a város érdekeit a kormánnyal szemben! Nem meghunyászkodni, és a szándékosan szabadonhagyott patkánylyukakban bujkálva némi morzsákat begyûjteni! Helyeslõ megjegyzések hangzottak mindenfelõl, mert már nemcsak az udvaron, de az összes emeleten is kinn voltak a lakók. Majd jól nem kapunk semmit, ha az ellenzék gyõz, kiáltotta fenyegetõleg a házmesterné… A verebek csapongva röpködtek a negyedik emelet felett.

Õfelsége a gangon csak kapkodta a fejét erre a harcias lármára. Aggodalmaskodva nézett rám, Brexit? Sóhajtottam. Persze, brexit. Forr a világ, mindenkinek megvan a maga brexitje…

És felébredtem.

De még vagy tíz percig nem tudjam felkelni, ki kellett várni, míg elmúlik a lábamból a görcs, és meg kellett tornáztatnom a fájó gerincemet, amely alvás közben derekasan lemerevedett. De aztán felkeltem, és a testem mégis csak elkezdett engem szolgálni. Hiába, a szabad mozgásért mindennap türelemmel meg kell dolgozni…

Remélem, azóta megnyugodtak a kedélyek a gangon, és hamarosan Londonban is elcsitulnak az indulatok. És õfelsége is teljes biztonságban lesz az Eötvös utcában addig. Ha nagyon megéhezik, legfeljebb megeszi a csípõs lecsómaradékot. Ott hagytam a gázon…

Almási Alma

Kategóriák: Szervezetek

Párt, tisztújítás, program

2019, szeptember 30 - 16:06

1. Bevonul
2. Hosszan tartó, ütemes, szűnni nem akaró taps.
3. Kuss!
2. Himnusz
3. Eléneklik a Székelykáposztát.
4. Invocatio. Az istenek áldását kérik
5. Megadja az áldást.
6. Előbeszéd
7. Szólásra emelkedik. Hosszan tartó, ütemes taps.
8. Beszéd: elértük. Győzelmet arattunk. Nem kérünk. Én vagyunk a magyarok. Megvédelek akkor is, ha nem akarod. Illiberalista, ilkapitalista, illuzionista. Liberális métely, szocialista métely, májmétely, fejétől a farkáig húsz métej. Keresztény demokrácia, keresztény autokrácia, keresztény pisztácia. . Soros, Boros, Pálinkás. Én vagyok az Isten kalapja. DNS, SMS.egyébként meg LFS.
9.Hosszan tartó, ütemes, szűnni nem akaró taps.
10. Választás. Egy hang nélkül.
11. Fehérvári huszárok, nyerítőkórus.
12. Adománygyűjtés, nyúlóspacal, rémszarvas, gergelygulyás.

Szűcs Gábor Róbert

Kategóriák: Szervezetek

A Szabad Európa Rádió vezetői hányszor találkoztak Kádár Jánossal?

2019, szeptember 29 - 14:55

A ma 50-es körüli korosztály, és az idősebbek még talán emlékeznek a SZER, alias Szabad Európa Rádió, műsoraira. Alkalmasint a hírműsoraira is, illetve azokra a rövid hírsorokra, amelyek a zenés műsorok zeneszámai közé is belefértek. Nem is igen szerette a hazai hatalom. Az idők azonban változnak. Az itt járt kedves vezetője képviselte vezetői mentalitás is a jelek szerint.

Azon, mondjuk, akár komolyan is el lehetne vitatkozni, hogy a SZER-nek mekkora szerepe volt az 1989-1990-es, lezsírozott, gengszterváltásban. Szerintem nem sok. De elfogadom, hogy egyesek szerint sok. Gondolom, főleg azok szerint volt sok, akik ma is valami külső hatalomtól várják az ország megváltását az korrupto-oligarchia regnálásától. Elvégre a cselekvésképtelenségig bénító csodavárásnak, és az ezzel társuló felelősségátruházásnak mindig is nagy piaca volt. Nem véletlenül tudja Orbán is ezt, az nagy népi cár-komplexust meglovagolni. De snitt! Ez nem a SZER-ről szól.

A SZER kapcsán ugyebár az az aktuális hír, hogy itt járt a SZER vezetője Budapesten. Annak az országnak a fővárosában, ahol a sajtó szabadság néhány korlátozottan elérhető rádió-adásban, a talán feszültséglevezetőnek gondolt, és ezért békén hagyott néhány sajtó-megnyilvánulásban testesül meg. Amely megtestesülés a „nincs” eufémisztikus megközelítéseként is értelmezhető. A tudósítás szerint most „a magyarországi sajtószabadság körüli súlyos problémák miatt vetődött fel a SZER magyar adásának gondolata”. Amely megállapítás fényében akár furcsálhatnánk is, hogy Twitter-post tanúsága szerint a jövőben indítandó adásról a kormány képviselőivel, köztük a CEU-ellenes, ám CEU-n végzett Kovács Zoltán kormányszócsővel is egyeztetett. Aki furcsálja ezt, az tegye nyugodtan.

Azért érdekelne, mert annak idején nem kevés figyelmet fordítván a SZER mindennapjaira, elkerülte a figyelmemet, hogy a SZER vezetősége hányszor tárgyalt az adásairól Kádár Jánossal, vagy az akkori kormányhatalom akármelyik képviselőjével. Nem a gulyásleves receptjéről, hanem az adásokról. Mert, ha az emlékeim nem nagyot csalnak, akkor annak idején éppen az (is) adta a SZER nimbuszát, hogy nem a hazai kormány-tisztviselőknél járkáltak meghallgatásra (sem), és pláne nem az adások egyeztetése miatt. De változnak az idők, és a hátsók. Csak a biológia változik lassan. Így a nyelv továbbra is az egyik legizmosabb szerv. Legfeljebb a SZER lesz kicsit hiteltelen. A nyelvcsapásokkal szignifikáns mértékben.

Kategóriák: Szervezetek

A nemzeti karakter megjelenítése

2019, szeptember 27 - 15:12

Vagy inkább nemzethy. Már annyi minden ilyen, hogy azt hinné az ember, már nincs miből táplálkozzon, de van! A kormányzat 50 évre előre meghatározni kívánja – és ehhez egy nemzeti építészeti típustervtárat is felállít – a magyar házépítés kinézetét, küllemét, megjelenését. Nem is értem: a Nemzet Építésze már meghalt, akkor most?

Volt már ilyen, a Kádár-korszakban, akkor épültek hasonló típusterv szerint házak szerte az országban. A baj nem is ezzel a típusterv koncepcióval van, hiszen nem kötelező – még! – ennek alkalmazása (bár nem kétlem, ha minden így marad, előbb-utóbb kötelező lesz, mert ez is a jónép egyenre szabásának egyik eleme), hanem annak azzal az agyament feltétellel, hogy a jövő építészete a nemzeti karaktert hangsúlyozza!

Tessék mondani, milyen is a magyar nemzeti karakter úgy házépítészetileg? Árvalányhajas, csikósgatyás, esetleg csujjogatós? Arról nem is beszélve, hogy az építtetők – akik azért többnyire családi házban gondolkodnak – miként is tudnák a terveztetésnél kifejezni nemzeti karakterüket? Pláne egy társasház esetében, ami, lássuk be, a városokban azért kedveltebb forma! Hogy’ is kellene egy társasháznak kifejezni a nemzeti karaktert?

Azt állítják az illetékes elvtársak, hogy ezek a típustervek ingyenesen letölthetőek lesznek. Dicséretes, ám, ha figyelembe vesszük, mekkora költséget jelentenek az egyes állami beruházások kivitelezési tervei, azért van ok az aggodalomra: ez a kurva nagy ingyenesség mibe fog kerülni nekünk? Mert azokat a terveket mégiscsak elő kell állítania valakinek! Mészárosnak, aki, mint tudjuk, polihisztor – szerintem inkább polisztirol – még nincs építész irodája. De majd lesz.
Térjünk vissza a nemzeti karakterhez, ami úgy en bloc, nem létezik. Ám vannak tájegységi karakterek. Most akkor vagy ötvözik ezeket, és akkor gusztustalan katyvasz lesz – pl. egy kontyos háztető egy hosszú tornácos házon, de ez , persze, csak egy formai hasonlat – vagy tájegységenként más, de akkor meg nem típusterv. Bezzeg a Rákosi-barokk panelházak, az országosan elterjedt!

Persze, az is lehet, hogy eltekintenek a tájegységi karaktertől, de akkor mitől lesz nemzeti?
Szóval, van itt min elgondolkozni. Az agyak, gondolatok uniformizálása már elkezdődött, most a házépítészettel folytatódik? Az egyén külső megjelenésére mikor kerül sor? Igaz, példa – lásd Kína – már volt rá. Azonban ne felejtsük el, hogy Pintér Sándor felesége időben privatizált egy konfekciógyártó üzemet. A rendőrségi, honvédségi, TEK-es egyenruhák gyártásáról semmi perc alatt át lehet állítani nemzeti karaktert hordozó lakossági egyenöltözet gyártására. Persze, még akkor is ott lesz a nemzeti karaktert hordozó lábbeli kérdése. Bocskor, esetleg?

Bár az egyenöltözeten a nemzeti karakter megjelenítésével különben is lesz egy kis gond: hova tervezik felvarrni a csodaszarvason ugrató, hátrafelé nyilazó szittya logóját?

Kategóriák: Szervezetek

Varsányi Anna: Ünnep a Spirit Színházban

2019, szeptember 26 - 15:09
Egy meg nem nevezett vidéki nagyvárosban az elismert író és hitvese, a rettegett biológia tanárnő, a szentestére készülődik.Hazavárják egyetlen gyermeküket, Évát, aki a fővárosban szerkesztőként dolgozik. A szülők várakozással tekintenek az ünnep és lányuk jövője elé, mert Éva – noha harmincötödik évében jár – ez idáig egyetlen udvarlóját sem mutatta be nekik. Ezúttal viszont nem egyedül érkezik. A szülők kitartó küzdelmet folytatnak egymással. A férj alkoholista és írói válságban van, a feleség mindenkit irányítani akar, ugyanakkor halálosan féltékeny. Házasságuk korántsem tökéletes, de páratlan humorérzékkel szemlélik az életet.

(forrás:színház)

István –60 éves, József Attila-díjas író Jantyik Csaba Margit, a felesége – 55 éves, biológia tanárnő Juhász Róza Éva, a lányuk – 36 éves, szerkesztő egy budapesti kiadónál Dobra Mara Zoltán, Éva barátja – 35 éves, színész Jerger Balázs

Jelmez: Katona Bálint
Rendező: Czeizel Gábor

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Laurent Baffie: Lököttek a Karinthy Színházban

2019, szeptember 25 - 21:52

Lököttek

Egy pszichológus várószobájában összegyűlik hat ember. Kiderül, hogy mind egyszerre kaptak időpontot a neves szaktekintélyhez, aki késik. A hosszas várakozás alatt a páciensek beszédbe elegyednek egymással, előkerül egy Monopoly és spontán csoportterápia szerveződik…

Laurent Baffie fergeteges komédiáját óriási sikerrel játsszák Franciaország- és világszerte.

(forrás: színház)

Fordította: Vajda Anikó

Fred  Papp János

Vincent  Marton Róbert

Marie  Pápai Erika

Blanche  Balázs Andrea

Lili  Tenki Dalma

Bob  Baronits Gábor

Orvosi asszisztens  Vertig Tímea

Díszlet  Bujdosó Nóra

Jelmez  Cselényi Nóra

Dramaturg  Perczel Enikő

Rendezőasszisztens  Mészáros Csilla

Súgó  Csesznek Judit

Hang  Voronkó Miklós

Fény  Menüett Produkció Kft.

Díszletkivitelezés  Major Attila

Kellék  Bíró Tamás

Művészeti vezető  Karinthy Márton

Rendező  Kelemen József

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Szép álmokat, Magyarország!

2019, szeptember 24 - 16:48

Azt szokták mondani, hogy a választás a demokrácia ünnepe. Lehet, hogy miénkénél szerencsésebb országokban ez így van, mi azonban nem vagyunk szerencsés ország, itt 2010 óta Orbán Viktor és nertársai uralkodnak, ennél fogva a választás mifelénk nem ünnep, hanem kellemetlen kötelezettség, aminek senki sem örül, és amin jobb mihamarabb túl lenni.

Most Bajáról jöttek olyan hírek, amelyek a fenti állítást alátámasztják. A helyi önkormányzati újságban az ellenzéki képviselők fotóit photosoppal megdolgozták. Volt, akinek az orrát nagyobbították meg, másoknak a bőrét sötétítették, akadt olyan is, akit megkancsalítottak.

Ez nettó aljasság, másként mondva, gazemberség. Nem magányos elkövetőről van szó, hanem csoportosan, különös kegyetlenséggel elkövetett politikai garázdaság történt. Ezeket a manipulált fotókat ugyanis valaki kitalálta, engedélyezte, megcsinálta, kinyomtatta, terjesztette. És ne legyenek illúzióink, a tűzparancs a legfelsőbb szintről jött, ott nyomták a képzeletbeli pecsétet a leiratra, melynek lényege, hogy csak a halott ellenzéki a jó ellenzéki.

Jobb helyeken az olyan gazembereket, akik csúfot űznek az emberek demokratikus jogaiból, eltiltják a közügyek gyakorlásától. Öt évre tízre, örökre. Elrettentésül, nem mellesleg a társdalom egészséges részének védelme érdekében.

Egyelőre nincs gazdája a bajai bűncselekménynek, vélhetően nem is lesz. Sőt, nemcsak, hogy gazda nincs, de akik elkövették ezt a gazemberséget, még magát a tényt sem ismerték el. Az önkormányzat lapjánál azt mondják, hogy ők nem manipulálták a képeket, azaz, legalábbis e magyarázat szerint, az ellenzéki képviselők nagy orrúak, sötétbőrűek, kancsalok.

Mindenki gondoljon erről azt, amit akar, vagy, amit mer.

A társadalom jelen pillanatban tehetetlen ezekkel a gonosztevőkkel szemben. Nem az ellenzéknek kellene felháborodni ugyanis rajtuk és miattuk, hanem mindenkinek, aki demokratának tartja magát. Normálisnak. Vagy csak tisztességesnek. Esetleg embernek.

Egyre nehezebb ezt megérteni, mert egyre jobban belebonyolódunk a bennünket körülölelő és fojtogató mocsárba. Olyan mélyen vagyunk, és olyan reménytelenül, hogy már észre sem vesszük, hol vagyunk, Morális mélységekbe merültünk, ott van már az egész ország, azok is, akik még tiltakoznak ellene, de leginkább azok, akiket már semmi nem érdekel, mert elég nekik, hogy kapnak egy zsák krumplit, vagy, mint legújabban Józsefvárosban, nyolcezer forintot per kopoltyú.

Becsületünk az ára a választási krumplinak, gyermekeink jövője a nyolcezer forintért megvásárolt szavazatnak.

Szép álmokat Magyarország! Nem ígérhetjük, hogy könnyű lesz az ébredés.

Föld S. Péter


Illusztráció: Christoph Ennis

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak