Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 2 óra 10 perc

Hozzászólások a KMH-ban

2020, május 28 - 21:43

Eljött az ideje annak, hogy újabb szigorításokat vezessünk be a hozzászólások területén. A lap fenntartása heti sok óra önkéntes munkával jár, a hozzászólások moderálása pedig idegölő és elkeserítő tevékenység, amikor azok elsősorban a személyeskedésről szólnak, vagy a személyes, szinte megszállott rögeszmék ismétléséről. Amikor hozzászólunk egy adott cikkhez, három kérdést tehetünk fel saját magunknak, még mielőtt megnyomjuk a gombot és beküldjük kommentünket:

  1. Érdekes-e az olvasók és a hozzászólók számára amit leírtunk?
  2. Kötődik-e hozzászólásunk az adott cikk tematikájához?
  3. Milyen perspektívát vagy ide vonatkozó információt nyújunk, ami az adott cikk és a tágabb lap minőségét és tartalmát építi?

Sokszáz olyan hozzászólás érkezik a KMH-hoz, amely a lap minőségét rombolja és amely egy esetleg dinamikus és tájékoztató jellegű vita kisiklásához vezet, illetve a teljes érdektelenségbe fullasztja azt.

A továbbiakban:

  • A személyeskedést, személyes jellegű vitákat tartalmazó hozzászólásokat törölni fogjuk, abban az esetben is ha a személyeskedésen túl valamilyen érdemi információt vagy perspektívát is nyújt az adott hozzászólás.
  • Ha a hozzászólás nyelvezete tekervényes, nehezen érthető és nem kötődik szorosan a cikk tematikájához, törölni fogjuk, abban az esetben is ha valamilyen érdemi információt vagy perspektívát is tartalmaz.
  • Aki pedig nem kíván vagy nem tud a fentiekhez alkalmazkodi: kérjük, keressen más felülelet, amely érdeklődési területének és stílusának jobban megfelel. Hozzászólásai itt automatikusan törlése kerülnek.

Gyakran fordul elő olyan, hogy kiszerkesztem egy adott hozzászólásból azokat az ominózus részeket, amelyek a fenti irányzatot sértik, amennyiben a hozzászólásnak van olyan része is, ami értékes, vagy legalább elfogadható lehet. A továbbiakban ilyen külön munkát nem végzek, a hozzászólás további részeit nem olvasom, hanem automatikusan törlöm.

A Kanadai Magyar Hírlapot természetesen bárki, bárhonnan olvashatja. Ameddig a lap él, addig ez így is marad. Ugyanakkor kizárólag akkor szóljon hozzá cikkeinhez, ha szándéka építő jellegű. Amennyiben a lap és az itt megjelenő cikkek az Ön számára oly annyira taszítóak, hogy ez nem lehetséges, kérem mellőzze a hozzászólást.

Köszönöm.

Kategóriák: Szervezetek

Összeesküvés-elméletek nyomában

2020, május 28 - 14:05

Hogyan alakulnak ki az összeesküvés-elméletek, és milyen összetevők kellenek a “tökéletes recepthez”? Mikor és hol történt a történelem első olyan esete, amelyet az utókor konteónak tart? És mi köze van az 5G hálózatoknak a Covid-19 járványhoz? A következőkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a Krisztus előtti kortól kezdve egészen 2020-ig!

Az összeesküvés-elméletek nem a modern világ találmányai, akármennyire is az a gyanúnk, hogy ezek a teóriák a 20. században kezdtek csak el felvirágozni. Bár kétségtelen, hogy ma jóval nagyobb mennyiségben találkozunk ilyen elméletekkel, ez inkább annak tudható be, hogy az internet korában bárki bármit leírhat, megoszthat, és sokszor ezek mindenfajta cenzúra nélkül áraszthatják el a weboldalakat, mire pedig valakinek feltűnik, hogy az adott témának vajmi kevés köze van a valósághoz, már késő, és, mint futótűz szétterjedt.

A férfiölő női szekta

Az egyik első feljegyzett eset a Krisztus előtti korból származik, amikor is Rómában időszámításunk előtt 331-ben hirtelen és rejtélyes módon magas rangú férfiak kezdtek megbetegedni, akik többsége hamarosan bele is halt az ismeretlen kórba. Senki nem tudta e rejtély okát, mindaddig, amíg egy nap egy női szolgáló nem járult a helyi bíróság színe elé, és el nem hintette azt, hogy ő történetesen tudja kik állnak a rejtélyes halálesetek mögött. Felelősnek egy felsőbb osztálybeli női szektát jelölt meg, akik állítása szerint méreggel irtják a férfiakat. Hamarosan korabeli nyomozók egy csoportja ráakadt az állítólagos tettesekre, akik azonban tagadták tettüket és azt állították, hogy ők csupán gyógyfüves főzeteket készítenek. Némileg ellentétesen hatott ezzel az állítással, hogy amikor mégis rákényszerítették őket, hogy igyanak a főzetekből, kettő nő azonnal meghalt. Ezzel elindult a megtorlási hullám, és hamarosan külön hivatal alakult arra, hogy felderítse a gonosz nőket, és méltó büntetésben részítse őket. A botrány hatalmas volt, a tömeges letartóztatások során pedig 170 nő került a bűnüldözők kezére.

Az eseményt a pár százzal évvel később élt híres történész, Titus Livius jegyezte fel, aki bár nem volt meggyőződve arról, – mint ahogyan a mai szakértők sem – hogy a rejtélyes halálesetek mögött valóban a női csoport állt, kötelességtudóan ezt a verziót is megörökítette. Ő egy sokkal racionálisabb lehetőséget emelt ki, méghozzá egy járvány lehetőségét. Ebben az időszakban ugyanis egy ismeretlen pestis pusztíthatott a római állampolgárok körében, amely a rejtélyes, nagyszámú halálesetre racionálisabb magyarázattal szolgálhat. A Livius által megvitatott események az elsők az összeesküvés-elméletek sorában: bár valószínűsíthető, hogy a nők tényleg gyártottak főzeteket, ezek valószínűleg inkább gyógyászati, semmint mérgezési szándékkal készülhettek, a kapcsolódó elméletek pedig részben vagy teljes egészében kitaláltak.

A mérgezés lehetősége a jelenlegi vírushelyzetben is szárnyra kapott: április eleje óta közel 77 TV-tornyot rongáltak meg és 40 mérnököt támadtak meg az Egyesült Királyságban, mert elterjedt egy olyan teória, mely szerint a Covid-19 járvány a globális telekommunikációs hálózatok támadása az emberiség ellen. Félő, hogy ez az elmélet további agressziókhoz is vezet majd, ugyanis egyre jobban terjed a világhálón, és már az USA-ba is begyűrűzött.

Az összeesküvés-elméletek kedvelt karakterei a gyíkemberek, a kémek, a milliárdos háttérhatalmak, akik mind köztünk élnek, és vagy láthatatlanul vagy pedig minket megtévesztve tevékenykednek. Létezik összeesküvés-elmélet arról is, hogy az összeesküvés-elméletek hogyan kezdtek el terjedni: e teória szerint azokat a CIA szabadította a világra. De miért van az, hogy némelyek, ezek közül szétterjednek a egész világon és mindenhol akadnak követőik, míg más elméletek hamar eltűnnek az internet sötét bugyraiban? Mit taníthatnak nekünk ezek a felmerülő problémákról, amelyek a társadalmakban jelentkeznek, és hogyan lehet azokat megoldani?

Mi kell egy jó összeesküvés-elmélethez?

A tökéletes összeesküvés-elmélet receptjéhez először is kell egy meggyőzően gonosz szereplő. A római történet is valószínűleg azért lett ennyire népszerű, mert a teória egybegyúrta a nők két akkoriban rettegett csoportját: a rabszolgákat és a magas státuszúakat, amely mindkét csoporttól féltek az elit férfi társadalom tagjai. A magas státuszú nőket mindig is veszélyesnek tartották, a rabszolganőkről pedig időről időre elterjedtek olyan történetek, hogy uraikat megmérgezik, valamint kémekként működnek.

A második összetevő a kollektív félelem. Modern világukban azok a legnépszerűbb elméletek, amelyek a földönkívüli élethez, az erős elithez, a rivális nemzetekhez, vallási csoportokhoz, új techonológiákhoz vagy a környezeti pusztításokhoz kapcsolódnak. Az egész világon az emberek általában azokban a teóriákban hisznek a leginkább, melyek olyan történelmi vagy kulturális eseményekhez kapcsolódnak, amelyek bizonyos helyeken megtörténtek vagy megtörténhettek. Ezen felül minden társadalomnak megvannak a saját félelmeik és megszállottságaik, amelyekre az összeesküvés-elméletek rá is erősítenek.

Néhány esetben az elménkben nyugvó és rejtett félelmeket bizonyos események –  mondjuk politikai változások – aktiválhatják.

Vegyük például az antiszemita elméleteket, amelyekben a zsidók rendre gonoszak, hatalmasak, és a háttérben, titokban munkálkodnak. Ezek az elméletek olyan időszakban virágoztak fel, amikor nagy volt a társadalmi stressz, például mint egy gazdasági recesszióval egybekötött tömeges munkanélküliség, amely helyzetekben az emberek elvesztették a biztonságérzetüket, és ahelyett hogy a bonyolult gazdasági és társadalmi viszonyok megismerésére törekedtek volna, egyszerűbbnek tűnt a zsidókat felelőssé tenni. A kutatások is alátámasztották azt, hogy azok az emberek, akik a társadalom áldozatának tartják magukat, hajlamosabbak a zsidókat gonosznak látni, őket felelőssé tenni, és ez az elmélet a társadalom egészére is interpretálható lehet.

Harmadik összetevőként az úgynevezett törzsi vagy csoport jelleget emelhetjük ki. E szerint jó érzés az, ha van egy saját közösségünk, az úgynevezett “ingroup”, és a rivális csoport az, aki tőlünk másfajta értékekkel rendelkezik, az “outgroup”, amely sok esetben gonosz jegyekkel is társul. Ez a csoport jelleg erős identitásképző erővel rendelkezik, és képes védelmet nyújtani azoknak az embereknek, akik fenyegetve érzik magukat a társadalomban vagy a többi csoport által. Ezeken belül pedig hamar ki tudnak bontakozni az összeesküvés-elméletek, és a kívülállókat veszélyesnek és gonosznak titulhátják.

A bizonytalanságot is fontos összetevőként említhetjük. Kutatások alátámasztják, hogy az emberek hajlamosabbak az összeesküvés-elméletekre, ha krízishelyzettel szembesülnek – ilyen például a jelenlegi járvány is.

A járvány, amit a telefon okozott

Ebben a járványügyi helyzetben, amelyben az emberek tele vannak félelemmel, szorongással, és bizonytalansággal, ismét szárnyra keltek a telefonhálózatokat hibáztató elméletek, amelyek az elmúlt 30 évben rendre visszatérnek, és főelemük, hogy ezek a globális technológiák valahogyan károsítják az egészségünket. Január 22-én egy belga háziorvossal készült egy interjú, amelyben ő arról beszélt, hogy az 5G hálózatokat életveszélyesek, csupán ezt még nem tudják az emberek. És tessék, máris szárnyra kapott egy teória, amelyben az emberek a járványt összekapcsolták az új 5G technológiával, és már nem lehetett ennek terjedését megállítani, noha semmilyen tényleges bizonyíték nincs ezzel kapcsolatban.

Az 5G-elmélet azonban nem csak egy sima teória, hanem egyenesen egy összeesküvés koktél, amely számos félelmet gyúrt egybe, mint a globális hálózatokat, a gonosz technológiát, amelyet a nagyhatalmak az emberiségre szabadítanak, a járványt és a betegségeket, amelyek láthatatlanul károsítják a mi életünket, és ez ellen mi vajmi keveset tehetünk. Ezen felül az 5G-elmélet is egy jól hangzó tündérmese, olyan mint a gyermeki történetek vagy legendák, amelyeken felnőttünk, éppen ezért lehet ennyire népszerű. Van benne gonosz, vannak benne ártatlanok, van egy jól megírt forgatókönyv és nem utolsósorban morális tanulsággal is szolgál.

Egy összeesküvés-elmélet elterjedéséhez a tudásbeli különbségek is hozzájárulnak. Vegyük azokat az eseményeket, amelyekben például emberek rejtélyesen eltűnnek, vagy repülőgépek vesznek el a szemünk elől, és senki nem tudja vagy nem akarja egyértelműen megmagyarázni, hogy mi vagy ki állhat ezek mögött. Ezek az események remek táptalajai az összeesküvés-elméleteknek, hiszen mi sem lehetne egyértelműbb, mint, hogy a hatóságok és kormányzatok ténylegesen elhallgatnak előlünk információkat ezekről, holott ők bizonyosan tudják, hogy mi van ezek mögött az eltűnések mögött – például földönkívüliek.

És miben hozott még újat a Covid-19 járvány az összeesküvés-elméletek terén? 

Például abban, hogy ezeket az elméleteket a vezető politikusok direkt hátsó szándékkal használják fel, az indulatok feltüzelése érdekében. Amíg az eddigiekben az ilyesfajta teóriákat a társadalom marginalizált csoportjai terjesztették, akik ezáltal úgy érezték, hogy nekik is van fegyverük a hatalommal szemben, addig a pandémia időszakában olyan vezetők, mint Donald Trump vagy Nicolás Maduro kezdték el maguk is terjeszteni az összeesküvés-elméleteket. Míg előbbi azt állította, hogy látott arra vonatkozóan bizonyítékokat, hogy a koronavírus egy kínai laboratóriumból származik, – noha ezt a saját hírszerző ügynöksége is cáfolta – addig a venezuelai elnök azt találta mondani, hogy a vírus egy olyan elszabadult biofegyver, amelyet eredetileg Kínának szántak.

Bár eddig is köztudott volt, hogy a politikusok igyekeznek a világot és a társadalmakat a saját képükre formálni, most e veszély még égetőbbé vált. Az USA helyzete erre egy jó példa, hiszen ahogyan a politikai paletta egyre polarizáltabbá válik, egyre inkább kerülnek elő olyan összeesküvés-elméletek, amelyek az ellenfeleket támadják meg, nem rettenve vissza sokszor még attól sem, hogy a rivális felet teljesen ellehetetlenítsék és demoralizálják. Ahogyan Russel Muirhead amerikai politikatudós is megjegyezte, elérkeztünk abba a második hullámba, amelyben az összeesküvés-elméletekben már nincsen elmélet, csupán összeesküvés. Szárnyra kapnak olyan teóriák, amelyek az elejétől a végéig teljesen kitaláltak, és mégis megtalálják a közönségüket, valamint súlyos károkat okoznak. Míg az eddigiekben az első lépés az volt, hogy az igazságot valamilyen homály fedte, ami miatt találgatások és elméletek indultak el, addig a mostani, második hullámos összeesküvés-elméletekben az első lépés kimarad. Úgy válnak ezek pedig mégis népszerűvé, hogy szinte teljesen nyilvánvaló az, hogy elejétől a végéig hamisak.

És mit tehetünk ezek ellen?

Muirhead azt javasolja, hogy újítsuk meg a demokráciát, hiszen az emberek elvesztették a bizalmukat a kormányokban, hivatalokban és intézményekben. Szerinte ha újra legitimáljuk ezeket a szerveket, akkor az emberek visszatalálnak majd ezekhez, és kevésbé fognak az összeesküvés-elméletek felé fordulni.

Karen Douglas szociálpszichológus azt javasolja, hogy kutatásokba invesztáljunk, ugyanis szerinte eddig kevésbé foglalkoztunk azzal, hogy egyes elméletek miért maradnak meg hosszútávon a társadalmakban – mint amilyen a laposföld-elmélet vagy az illuminátus léte – és honnan jönnek azok, valamint miért terjednek szét globálisan. Valójában az is tény, hogy számtalan ezzel foglalkozó kutatás készült az elmúlt évtizedekben, azonban rengeteg megválaszolatlan kérdés maradt még hátra.

Douglas szerint a kutatók között egyetértés van abban, hogy az összeesküvés-elméletek korában élünk, bár erre sincs egyértelmű bizonyítékuk még. És ki tudja, talán ez lesz a következő összeesküvés-elmélet?

D. Hajnal Boglárka

A bejegyzés szerzője a Paradigma Intézet gyakornoka, politológus végzettségű, jelenleg közgazdálkodás és közpolitika mesterszakon tanul.

(Ajánlott angol nyelvű elemzés és forrásanyag: Zaria Gorvett, What we can learn from conspiracy theories, BBC.)

Kategóriák: Szervezetek

Tisztelt magyarok! Az oligarchák jól vannak. Üdvözlettel: A Kormány

2020, május 27 - 17:37

Telerondították kék plakátokkal az országot, írtuk néhány héttel ezelőtt, amikor megjelentek a kormány gazdaságvédelmi hirdetései. Azóta nemcsak a plakáthelyek, de az arra érdemesnek talált tévék és újságok is kaptak ezekből a hirdetésekből, melyeknek pontosabb lett volna a Mészárosvédelmi akcióterv nevet adni. Persze, nemcsak Orbán Viktor gyermekkori cimborája részesült a jóból, kötélbarátja, Garancsi István és a Nemzet Veje, Tiborcz István is szépen gyarapodott a járvány idején.

Szerda reggel tette közzé a jelentését a Corruption Research Center Budapest nevű cég, amely 2005 és 2020 áprilisa közötti időszakban vizsgálta a közbeszerzéseket. Két szempontra fókuszáltak: egyrészt arra, hogy hányan indultak egy-egy pályázaton, azaz, volt-e verseny, vagy egyedüliként az arra kiválasztott baráti cég nyerhetett. A másik szempont ezzel szorosan összefügg: ezekből a közbeszerzésekből milyen mértékben részesült Orbán Viktor baráti köre? Utóbbit a jelentés szerzői a legismertebb nagyvállalkozók nevének rövidítéséből – MGTS+ – azaz Mészáros, Garancsi, Tiborcz, Simicska és társaik – állították össze. (Simicska Lajos már nem számít ebbe a társaságba, ám mégis belekerült a rövidítésbe, mert mielőtt a nevezetes G-napon összeveszett volna Orbánnal, az ő cégei kaszáltak a legtöbbet az állam által kiírt pályázatokon.)

A jelentés megállapította, hogy az elmúlt tizenöt évben soha nem volt annyi verseny nélkül elnyert közbeszerzés, mint az idén. A MGTS+ csoport ebben az évben, április végéig 74 közbeszerzést nyert el versenytársak nélkül – összesen 253 milliárd forint állami megrendelést kaptak. Ez abból a szempontból is rekordnak számít, hogy az állami pénzből finanszírozott közbeszerzések 27 százalékát, tehát több mint negyedét a miniszterelnök baráti köréhez köthető cégek nyerték.

Ha a miniszterelnököt erről kérdeznék a parlamentben, bizonyára volna rá válasza. Azt mondaná, hogy üzleti ügyekkel nem foglalkozik. Amihez azért hozzátennénk, hogy amikor Orbán 2010-ben ismét hatalomra került, az első bejelentései között szerepelt, hogy elűzik Magyarországról az oligarchákat. Azt már nyilván szerénységből nem tette hozzá, hogy a neki nem tetsző, számára hasznot nem hozó oligarchákat űzi el, hogy a helyükre lépve, mára virágzó, Mészároshoz, Garancsihoz, vagy Tiborczhoz köthető cégbirodalmak jöhessenek létre.

A gazdaságvédelmi akcióterv, mint a fenti vizsgálatból is kiderül, valójában egy Mészáros és társai megvédését szorgalmazó üzleti vállalkozás. Mindeközben a kisebb és Orbánhoz nem köthető vállalkozások inkább csak a szlogenek szintjén kaptak segítséget a járvány idején. Mert bár a pandémia megviselte a gazdaságot, voltak, akik jól jöttek ki belőle: a szegények ugyan még szegényebbek lettek, ám, főleg az Orbán-közeli gazdagok, tovább gazdagodtak.

Kategóriák: Szervezetek

A Fidesz az egyetlen párt, amely nem volt hajlandó emlékezni Trianonra

2020, május 26 - 15:17

Vajon emlékeznek-e még arra a Fidesz hívei – határokon innen és túl –, hogy Orbán Viktor és a Fidesz 1990. június 4-én kivonult a parlamenti ülésteremből a trianoni megemlékezés egyperces néma gyászszünete alatt? Nem a baloldali MSZP tartotta kínosnak és károsnak megemlékezni a trianoni döntés 70. évfordulójáról, nem a ma nemzetellenesnek nevezett és hazaárulónak hazudott Szabad Demokraták Szövetsége, hanem Orbán Viktor pártja hagyta ott a megemlékezést.

A korabeli parlamenti jegyzőkönyvbe aznap a következőket jegyezték fel:

„Elnök: Tisztelt Képviselőtársaim! Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselői kivonulnak.) Köszönöm szépen.”

A parlament akkori elnökét Szabad Györgynek, Magyarország miniszterelnökét Antall Józsefnek hívták. A Fidesz frakció üléstermet elhagyó tagjai között – mások mellett – ott volt Orbán Viktor, Kövér László és Áder János. A liberális Fidesz, amelynek vezetőjét, Orbán Viktort 1992-ben a Liberális Internacionálé alelnökévé, majd 1993-ban a szervezet végrehajtó bizottságának tagjává választották, akkor még nacionalista megnyilvánulásnak tartott mindent, ami a trianoni döntésre emlékeztet.

Kategóriák: Szervezetek

Óda egy csalogányhoz

2020, május 23 - 14:06

“Szálljunk tova, csak el! Feledni mind,
Mit lomb mélyén te nem láttál soha,
A jajt, a lázat, mind a ferde kínt,
Mit nyögve vált itt bús szívek soka”
John Keats, (Óda egy csalogányhoz)
Tóth Árpád fordítása

 

Háttér

Az alábbi szöveg közel 16 évvel ezelőtt született Hegymagason, Balaton felvidéken, amikor még Magyarország határain belül küzdöttem az igazságért. Bibó István halálának 25-ik évfordulója alkalmából tettem akkor közzé. (A szöveg, rövidített változatában, a Népszava. 2004. November 27 számában jelent meg.) Azóta sok minden alaposan megváltozott körülöttünk is, bennünk is, de e szöveg mondanivalója, aktualitása egy darabot sem. 2010 óta én is, több százezer honfitársammal egyetemben elhagytam hazai fészkemet, tíz éve már kizárólag szülőföldem határain túlról „csiripelek”. A Kanadai Magyar Hírlap felüljárójából 2017 Januárjában a következő szavakkal búcsúztam: „A magyar helyesírás törvényeinek sértegetését most már inkább másokra bíznám. Remélem ez a nagyvonalú, nemzeti elkötelezettségem örömet fog okozni a magyar nyelv és helyesírás kedvelőinek. Bízom benne, hogy pótolható vagyok.” Az elmúlt pár év során, Magyar nyelven, már kizárólag a KMH “alúljárójában” hallatom a hangomat, ott is csak nagy ritkán, ha arra visz az utam. Az alábbi, és csak röpke, visszatérésem a KMH felűljárójába egy kis olaszországi csalogánynak köszönhető, aki ma hajnalban, a hálószobám ablaka előtti lombok tetejéről jelezte a napkeltét, és azt, hogy ennek a 16 évvel ezelőtti nótámnak eljött ma az ideje.

***

A sikeres TV és közéleti szappanoperák műsorvezetői abban érdekeltek, hogy minden héten egy újabb válsággal, egy újabb politikai szenzációval, feszítsék idegeinket, ezzel csalogassanak vissza, akár a képernyőnkhöz, akár a szavazófülkéhez. A produkciók közös tartósítószerei közt találjuk a hazugság, a hamis hírterjesztés, az illúzió-kergetés, az önámítás, a félelemgerjesztés, a gátlástalanság, a becstelenség jól ismert eszközeit. A magyar közélet mindinkább egy ilyen szappanoperára, a több évtizeddel ezelőtt lefutott amerikai szappanoperára, a Dallasra kezd hasonlítani, mely hazánkban mind máig nagy népszerűséget élvez. Amit elmondhatunk Dallasról, elmondhatunk a magyar közéletről is.

Elutazhatunk hetekre, hónapokra, akár évtizedekre innen. Amikor visszatérünk otthonunkba, a képernyőnk elé, azt észleljük, hogy semmiről, de semmiről az ég adta világon nem maradtunk le. Nagy utazásaink végén mindig itt vár ránk a megszokott. A biztos. A politika és a társadalom közötti hamis párbeszéd. Mint a Dallas szerkesztői, közéletünk műsorvezetői is rájöttek, hogy a népszerűség, a nézettség, a nagy közönség csak akkor biztosított, ha a nézők egy valóban feszített emocionális, érzelmi, kapcsolatba kerülnek politikai vezéreikkel. A magyar közéleti Dallas két legújabb epizódját December 5-én, a Fidesz által ránk erőszakolt népszavazással vetítik vászonra. A slágert már tizenöt éve eljátszották: Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre! Hajrá Hollywood? Vajon hogyan reagált volna mind erre Bibó István, aki alig 25 éve távozott sorainkból?

Tagadhatatlan: Bibó István volt a 20 század legbölcsebb, legemberibb és valószínűleg legmagányosabb magyar politológusa. A Bibóval szembeni kartávolságot, a szép szavak ellenére, a magyar politikai elit a mai napig tartja. Tamás Gáspár Miklós legalább őszinte: „A magyar ellenzék történetében a Bibó korszak lezárult… politikai doktrínaként eljárt fölötte az idő… nézetünk szerint a fő ok Bibó viszonya a magyar XIX századhoz… Bibó, a kardinális politikai kérdésben sajnos nem a liberális oldalon áll… géniuszának tagadhatatlan nagysága ellenére – kudarcra volt ítélve. életműve kentaur – a szabadelvű faunfej, szövegidegen altesten nyugszik. Szellemi végakaratának tekinthető „Az európai társadalomfejlődés értelme” című kései töredéke tisztán szocialista álláspontra helyezkedik: ez gondolkodói következetességét, egyben pedig törekvései vereségét jelentette.” (Tamás Gáspár Miklós, „Búcsú a baloldaltól” Kritika, 1989). Én azok közé tartozom, akik szerint Bibó tanításai sose voltak annyira fontosak, mint manapság.

Nézzük hát, valóban hogyan ecsetelte, ez a magányos, a nemzet testétől, lelkétől kartávolságban tartott gondolkodó, népünk magatartását, vezetőink évszázadokon át követett narratíváit, melyek az emberek tudatlanságára, vezetőik kapzsiságára építkezve vezette ezt az országot az egyik árokból a másikba. Leszünk e mi valaha olyan szívesek, mint Ő, hogy elkerüljük a sorozatos zsákutcákat, melyeket hamis szavainkkal, magunk elé állítunk?

„A politikai és társadalmi zsákutcáknak ezen a sorozatán bukdácsolt végig a magyar nemzet attól a pillanattól kezdve, hogy az 1848-as forradalmi szabadságharca elbukott, egészen odáig, amikor a második világháború végén a maga fikciókból, feltevésekből, követelésekből és vágyképekből épült államépítményének a romjai között újból szembekerült a valósággal. Ez alatt a csaknem száz esztendő alatt, a magyar nemzet olyan politikai és társadalmi konstrukcióban élt, amelyekben a dolgokat a maguk nevén nevezni nemcsak hogy nem lehetett, hanem nem is volt szabad, ahol a tényeket nem az okok és okozatok egyszerű láncolatában, hanem azon kívül álló feltevések és várakozások jegyében kellett értelmezni és magyarázni ahol álbajokra kellett pazarolni jó erőket s ráolvasással gyógyítani valóságos bajokat… Minden eltorzulás, ami ez alatt az időszak alatt a magyar közösségi élet különböző területein megmutatkozott, valamilyen módon visszavezethető az alapvető politikai és társadalmi konstrukció hamisságára… A kiegyezéses, majd utóbb az ellenforradalmi magyar közéletben sem miniszter, sem községi jegyző, sem bankelnök, sem ipartestületi elnök, sem akadémiai elnök, sem tanfelügyelő nem lehetett olyan ember, aki döntő pillanatban nem volt hajlandó, vagy nem volt képes egy rendeletben, egy fegyelmi határozatban vagy egy pohárköszöntőben magáévá tenni a közösségi hazugságoknak azt a rendszerét, melyen az egész közélet felépült… Az egész helyzet a vezető rétegek politikai értelmességének a fokozatos romlását idézte elő, a nép politikai értelmességének a visszafejlesztéséről pedig gondoskodott a magyar politika… Klasszikus példája ez annak, hogyan nyűgözi le a politikában a félelem mechanizmusa az értelem mechanizmusát.” („Eltorzult Magyar alkat, zsákutcás Magyar történelem” (1948) Bibó István. Válogatott tanulmányok. Budapest. Corvina. 2004. 123-151 oldalak.)

Hogyan változott a magyar „társadalmi konstrukció” 1948 után, azután, hogy Bibó közzé tette fenti tanulmányát? Mi lett az ő személyes sorsa miután a fent igazságokat saját hazátlan szavaival, a nyilvánosságra hozta? Az utóbbi kérdésre rövid a válasz. Az 1948-ban beindított bolsevik diktatúra könyörtelenül félresöpörte Bibót. Nyilvános szerepléseit megszüntették, kiebrudalták a magyar közéleti gondolkodás összes fórumaiból, nyelve, az igazsághoz való ragaszkodása, veszélyessé vált a hatalom számára. Bibó, Rákosi szavait idézi egy későbbi interjúban. “Végül Rákosi azt mondta: igen, igen, okos ember, de hát lehet valaki igazán okos, aki nem jut el a marxizmushoz?” (Huszár Tibor. Bibó István. Budapest. Magyar Krónika, 1989. 99 oldal).

1948 után, a magyar közéletet keresztül kasul átjáró hazugságok szele nem szűnt meg, hanem felerősödött. Az 1948-1990 közötti időszak a terror, a politikai hazudozás, a becstelenség, a hazafiatlanság, a gyávaság, az emberi méltóság megalázásának korszaka volt. 1956 októbere egy bíztató, de sajnos tragikusan rövid ideig tartó fáklyafény volt ebben a hosszan tartó közéleti sötétségben. 1956 megmutatta, hogy a Magyar emberek szívében nem tud kialudni 1848 tüze. Se a Tanácsköztársaság túlkapásai, se a Fehér Terror, se Horthy fél-feudális rendszere, se a nyilasok, se a kommunisták, nem voltak képesek kioltani ezt a parazsat.

Mi változott hát 1990 után? Mi változott azután, hogy egy csapásra kiszabadultunk a Szovjet nagyhatalom által ránk erőszakolt egypártrendszer, szellemi, lelki, erkölcsi, fizikai béklyója alól? A válasz itt sem lelkesít. A magyar politikai elit 1990-ben átvette a sikeres szappanoperák kulcsát és azóta ezt a kulcsot simogatja, ezzel alszik, ezzel kell, és nem utolsó sorban, ezzel jár bulizni. Szavazzon a nép, ahányszor belefér, de főleg a szíve szerint és úgy, hogy ne tudja mire.

Állítom: ami Magyarországon ma, 2004-ben folyik, a szeretet és az összefogás neve alatt, azt mindennek el lehet nevezni, de szeretetnek, vagy összefogásnak semmiképpen sem! Ez az ország, valódi szabadságának, függetlenségének első tizenöt évében, és kifejezetten a szeretet és az összefogás pártjának köszönhetően, visszatért oda ahol 60 évvel ezelőtt volt: megosztva, megtévesztve, megfélemlítve, elbizonytalanítva, és végső-soron, elbutítva politikai vezetői által. Figyeljük, mit mondott akkori helyzetünkről Bibó, és gondoljuk át, mit mondana ma:

„A magyar demokrácia válságban van. Válságban van, mert félelemben él. Az ország közhangulata ott tart, hogy élesen elválik egy kommunistabarát és egy kommunistaellenes részre. A (jobb oldal) sikeresen elérte, hogy Magyarország jelenlegi politikai atmoszférájának centrális kérdése a kommunistáktól való félelem legyen… és ezért hajlandó minden „nemzeti” erőt koncentrálni ezzel a veszéllyel szemben… Nagyfokú a közeledés a (jobb oldal) konzervatívabb szárnya és a reakció között, ami okkal hozza a másik oldalt a reakciótól való félelmének nem kevésbé nyugtalanító állapotába. A demokratikus reformpolitika közös tervének ma legnagyobb és legközelebbi akadálya a politikai atmoszféra végletessé válása, polarizálódása… Ez a végletesség nem hökken vissza attól sem, hogy az ország külpolitikai egységét, európai elhelyezkedését kockáztassa….Mindkét oldal őszintén meg van győződve, hogy páratlan önmérsékletet tanúsít, ezzel szemben az ellenfelének egyetlen szavát sem lehet biztosra vennie…A polarizálódás következménye és tünete a középpártok meggyengülése…S a két oldal sajtója ahelyett, hogy leintené ezeket a bárgyúságokat, és rámutatna a bajok tárgyi okára, buzgón folytatja a bajoknak azt a negatív pozícióharcát, tovább züllesztve, ezzel az országban amúgy is mélyponton lévő politikai közértelmiséget. Ha ez az ország nem tud kiszabadulni a félelemnek ebből a csapdájából, előbb-utóbb óhatatlanul kettészakad egy ostobán feltett alternatíva körül… A kettő között elsikkad minden nyugodt és biztos reformpolitika, és újból kátyúba jut, az oly nagy reményekkel megindult magyar demokratikus fejlődés.” („A Magyar demokrácia válsága”. (1945) Bibó István. Válogatott tanulmányok. op.cit. 364-401 oldalak)

Magyarok! Most, amikor nemzeti létünk legmegosztottabb pillanatában az urnákhoz csalnak bennünket, figyeljünk hát a „kentaur” majd 60 évvel ezelőtt írt szavaira. Próbáljunk egyszer végre az ő tanítása szerint cselekedni: „Különleges magyar jelenség, hogy ez az ország történetének legújabb kori szakaszában, képtelennek bizonyult arra, hogy saját helyzetének valóságos adottságait és az ebből adódó feladatokat meglássa. Más népek hasonló kritikus helyzetekben „ösztönösen” helyesebben, igazabban s a maguk közösségi érdekeinek megfelelőbben viselkednek. Nem az a lényeg ebben, hogy más népek csodálatos egységben és egyetértésben élnek, szemben a „széthúzó” magyarral. Hanem az, hogy a magyar nemzeti közösségben újból meg újból olyan módon vetődtek fel a döntő, az egész közösséget foglalkoztató és megosztó kérdések, hogy annak a következtében a közösség terméketlen, sehová sem vezető harcokba bonyolódott, és a valóságos feladatokkal, valóságos problémákkal szemben vakká lett. …A magyar alkat megzavarodásának jelenségei is elsősorban ezekben az összefüggésekben megdöbbentőek, hiszen nemzetünk, mely magamagáról helyesen vagy tévesen, de úgy tudta, hogy lovagias, bátor, könnyen lelkesedő, passzív ellenállásban erős, önérzetes, stb., néhány éve a szemünk előtt s az egész világ szeme előtt mutatott be a maga kialakult képétől határozottan eltérő vonásokat” (Bibó István. „Eltorzult Magyar alkat, zsákutcás magyar történelem” op cit.). Hát igen, ha minden úgy halad, mint idáig, ha a szeretet és összefogás ereje nyer, 2006-ban újra fogjuk indítani az Országimázs Központot, lesz nemzeti tűzijáték, lesz nemzeti büszkeség, és lesz nemzeti Dallas.

Lehet e valami más? Ez már mindnyájunkon múlik. Ahhoz, hogy kilépjünk ebből a hagyományos zsákutcából, ebből a narratívéból, két dolgot kell tennünk. Először is szembe kell néznünk azzal, hogyan kerültünk ide. Másodszor, határozottan szembe kell néznünk azzal, hová akarunk menni. Kevés az idő arra, hogy egy mélységes elemzést folytassunk e két kérdésben. Legalább a körvonalak legyenek tiszták.

Hogyan jutottunk ide?

A legfontosabb feladatunk, hogy szembe nézzünk, feldolgozzuk, és kibeszéljük magunkból azt a politikai kultúrát, mely évszázadok óta az önkárosítás útján járatja ezt a népet. Erről a titokzatos nyelvi kötődésről, a kötődés okairól, tüneteiről már több alkalommal beszéltem, többek közt Debreczeni Józsefet is idézve, aki talán legtisztább módon ecsetelte a tüneteket: „A ’magyar lélek’ a vereségre van szocializálódva. Nem a győztest, hanem a vesztest szereti. Itt nem a józan és sikeres reálpolitikusoknak van kultusza, hanem azoknak, akik a harcot a bukásig viszik.” (Debreczeni József. „A jobboldal válsága”. Népszabadság, 2003, június 7). A vereségből származó fájdalom iránti titokzatos kötődés okait, mint azt már több alkalommal is jeleztem, Edmund Bergler, Az Önkárosítás Alapszabályai című könyvében már rég feltárta. A Magyar „alkat” ellentmondásos viselkedéséből több mint 150 év fájdalma kiált felénk. Nem csak Trianon, vagy 1956, hanem minden egyes újjászületési kísérletünk megtorlásba, éheztetésbe, elnyomásba, megalázástatásba, hazugságokba torkolt. Így volt ez 1848-ban, 1918-ban, 1945-ben, 1956-ban. És így van ez most is. Ettől a sorozatos dózistól váltunk mi olyanokká amilyenek vagyunk. Itt találjuk meg végre ellentmondásos viselkedésünk mélyre nyúló, szerteágazó gyökereit, sebeit. Ezekből a gyökerekből táplálkozik a szeretet és az összefogás pártja, ebből táplálkozik tudat alatt, ez a nemzet. Azért kell mind többet beszélnie a Fidesznek a kommunizmusról, miközben az mind távolabb áll tőlünk, mert a legfrissebb sebek, a legfrissebb fájdalmak képesek csak eltakarni a társadalom figyelmét saját vezetőik gátlástalan hatalmi manővereiről, hamis cselekedeteiről. Itt van elásva a mai magyar közélet kóros természetének, nyelvének Alfája, Omegája.

Göllner András

Kategóriák: Szervezetek

Káslert a híveknek, mert megérdemlik

2020, május 23 - 13:42

Orbán Viktor kiállt az ő minisztere mellett. Alkalmasint olyan indoklással ami felért volna egy lealázással. Mármint akkor, ha nem tudná az Emmi minisztere éppen úgy, mint bárki más is, hogy valójában a miniszter egyetlen értékmérője a parancs iráni lojalitás. Orbán kinevezi, ha akarja, meneszti, ha úgy dönt. A szakmai indokoktól függetlenül Mondhatni zsigerből, illetve ösztönből. Mely ösztönélet láthatóan kormányfői dicséretet ér a vezér mellett csak gyalogokkal rendelkező miniszterelnöki sakktáblán.

Orbán Viktor egyébként nagyjából ezzel is indokolta azt, hogy kiállt Kásler mellett. Mondván, hogy a miniszter jó ösztönnel hozott intézkedéseket. Ami egy különben orvosból lett ember-miniszter esetében nagyjából azt jelenti, hogy nagy ívben sz@..t a szakmai véleményekre, a járványügyi realitásokra. Ösztönlényként feltartotta barnás nyállal borított ujját a kormányzati szélbe és intézkedett. Mely intézkedések legjobb illusztrációi az olyan történések, amelyek korántsem a siker egyértelmű mérföldkövei. Ahogy Orbán Viktor megfontoltságát is a legjobban az iskolabezárások körüli határozott határozatlansága mutatja. Mely iskolabezárás különben korántsem kormányzati kezdeményezésként, hanem az ellenzék felvetéseként alapozódott meg. Mely kezdeményezés nyomán megszületett az az iskola-karantén, amelyhez legfeljebb csak az ösztönnel járult hozzá a miniszterelnök. Azzal az ösztönnel, amellyel szinte minden esetben kitér a tényleges felelősség elől.

De emlékezhetünk arra is, hogy miközben a kormány mikrofonközelbe kerülő szócséplői maszkok, eszközök millióiról beszéltek, addig a miniszterelnök kórház-látogatása során egy komoly maszkot láthattunk. Orbánon. Nem a fertőzöttekkel gyakrabban találkozó orvoson. Ezen idő alatt a most éppen szidott ellenzék polgármesterei nem nepperkedtek a maszkokkal, hanem a lehetőségekhez képest megoldották a maszk-osztást. A annak alapján, ahogy most a miniszterelnök megdicsérte a miniszterét, valójában a kormány helyett. Ahogy az utca embere is jobbára fegyelmezettebben oldották meg a karantén-intézkedéseket, mint a járvány akkor ismert “őshazájából”, Kínából érkező szállítmány mellett pózoló Orbán Viktor. De persze a kórházakkal kapcsolatban más is eszünkbe juthat. Mint az ágyfelszabadítási kampány is. Amely lakosságarányosan olyan szinten vonta el az erőforrásokat, aminek a tényleges hatását akkor fogjuk ismerni, ha majd egyszer valós adatok lesznek a hazaküldött betegek valós halálozási rátájáról, az elhalasztott műtétek közvetett hatásairól, a tényleges fertőzöttségi rátáról. Mely utóbbi esetében azt láthattuk, hogy a miniszter ösztöne nem terjedt ki rá.

Így azonban az intézkedések eredményessége, hatásossága valójában bemondásszerű számokon, adatokon alapul. Mely bemondásokban a miniszterelnök mindig jó volt. Legalább olyan jó, mint a felelősség-hárításban. Amely keretében most éppen ott tart, hogy amit a kormány helyett elvégeztek az önkormányzatok, a civilek, a lakosság, azért őt illeti dicséret, de amit elbénáztak, azért az ellenzék a hibás. Ami nagyjából az óvodai udvar szocializációs szintje. Igaz, azt a kommunikációs szakemberek is mondják, hogy az emberek tömegben vesztenek az intelligenciájukból. A hangadó trollokkal vegyes birkanyáj pedig valószínűleg azon a szinten indul, ahonnan nem kell sokat veszteni ahhoz, hogy a miniszterelnök jelzett demagógiája a belső énjüket szólaltassa meg.

Nekik, a tényrezisztens hithűeknek az is teljesen jó, ha egy szakminiszter ösztönből cselekszik, ha a hatalom valós munkásságáról nincsenek megbízható adatok, ha akár óránként fordul az állítólag felelős miniszterelnök. Orbán valószínűleg nekik dicsérte Káslert. Mert ők megérdemlik.

Kategóriák: Szervezetek

Keresztény, nemzeti és hazudik

2020, május 21 - 15:39

„Soha nem hangzott el olyan utasítás, hogy ki kell üríteni az ágyakat. A kezelés és az intenzív ellátás feltételeinek a feltételeit kellett biztosítaniuk.” Ezt nyilatkozta a Demokrata című lapban Kásler Miklós Emmi miniszter, és ezt az orbitális hazugságot most és itt azért sem fogjuk megcáfolni, mert megtették ezt már mások, és megtettük mi is a Hírklikknél, a miniszter állításait tételesen cáfoló Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő Facebook posztjának ismertetésével. A hazudós miniszter két állítását viszont kénytelenek vagyunk taglalni. Az egyik az, hogy őt azért támadják, mert keresztény és nemzeti érzelmű, a másik pedig, hogy akik őt „gyilkosozzák”, azok közül sokakat ő gyógyított meg az onkológián.

„Elrendelem, hogy az egészségügy fekvőbeteg-ellátó intézményekben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által finanszírozott teljes ágykapacitás minimum 60 százalékát COVID-19 fertőzött betegek ellátására alkalmassá szükséges tenni 2020 április 16-ig.” Aláírás: Professzor dr. Kásler Miklós miniszter, 2020. április 7.

Ezt a szöveget értelmezték úgy az ország összes kórházában – ezek szerint tévesen –, az intézményeket vezető orvosok, hogy az ágyak hatvan százalékát ki kell üríteniük, hogy azokon a koronavírus által fertőzött betegeket tudjanak gyógyítani. Magukra vessenek, amiért félreértelmezték a miniszter körlevelét, hiszen ennek tartalma nem az volt, hogy ágyakat kell felszabadítani, hanem az, hogy „kinyílott a pitypang, megírom”, valamint hogy „üzleti ügyekkel nem foglalkozom” és „kellemes karácsonyt kívánok”.

Kásler Miklós mindemellett más fontos gondolatokat is megosztott a Demokrata olvasóival. Az egyik, hogy őt azért támadják, mert vállaltan keresztény és nemzeti elkötelezettségű.

Ki kell ábrándítanunk a miniszter urat. Ha csak az volna, hogy Ön nemzeti érzelmű és vállaltan keresztény, ám mindemellett kiválóan végezné a munkáját, nem hadoválna összevissza hülyeségeket, és nem traktálná az embereket orbitális hazugságokkal, akkor nem támadnák, hanem kifejezetten jó véleménnyel volnának Önről. Nem azért volnának jó véleménnyel Önről, mert Ön vállaltan keresztény és nemzeti elkötelezettségű, hanem azért, mert úgy gondolnák, hogy jól végzi a munkáját, elősegíti a beteg emberek gyógyulását, és a járvány okozta károk mérséklését.

Ne tessék a kereszténység és a nemzeti érzelem mögé bújni, mert ennél sokkal tisztességesebb volna, ha normálisan, szakszerűen végezné a munkáját.

A miniszter úr másik állítása, ugyanebben a Demokratában, így hangzik: „olyan személyek gyilkosoznak le, akiket, vagy akiknek családtagjait gyógyítottam az onkológián.”

Nos, a gyógyítás, miniszter úr, nagyon tiszteletre méltó tevékenység, istennek – ha van – tetsző cselekedet. Akiket Ön meggyógyított – bizonyára hálapénz kikényszerítése és elfogadása nélkül – joggal lehetnek hálásak Önnek életük végéig. Ám ez a tény, hogy Ön az egykori munkáját – nem a mostanit – a hírek szerint jól és meglehetős szakértelemmel végezte, nem jogosítja fel Önt arra, hogy a későbbiek folyamán, erre való hivatkozással, mindenféle sületlenséget és gazemberséget elkövessen.

Megvilágítanám egy példával, ha netán nem volna egyértelmű: ha Ön valakit kigyógyít a rákból, az nagyon rendben van, köszönet és hála jár érte. Ez a köszönet és hála azonban nem jogosítja fel Önt arra, hogy idővel betörjön az illető házába, netán ellopja az autóját, esetleg molesztálja a feleségét.

Miniszter úr, amennyiben Ön esetleg már fogalmazza a lemondását, az esetleges szövegbeli félreértelmezések elkerülése érdekében, több évtizedes gyakorlatom során szerzett szaktudásommal szívesen állok rendelkezésére.

Kategóriák: Szervezetek

“A demokráciát is tanulni kell” – interjú Forgács József szociálpszichológussal

2020, május 19 - 16:05

Nemrég jelent meg munkatársaival közösen szerkesztett könyve, melyben a szerzők azt taglalják, hogyan lehet alkalmazni a szociálpszichológia eredményeit a világ problémáinak feltárásában és megoldásában. Nem maradhattak ki a közélettel és politikai viselkedéssel kapcsolatos fejezetek sem, melyek közül egy, kifejezetten hazánkra összpontosít. Milyen pszichológiai igényeket elégít ki a populizmus? Hogyan alakítja történelmünk a világszemléletünk? Hogy van a magyar demokrácia és túléli-e a világjárványt? A University of New South Wales szociálpszichológia professzorával, Forgács Józseffel beszélgettünk. A korábban három részben közölt interjút ezúttal egyben olvashatják.

Úgy tűnik, hogy a liberális demokrácia nevű huszadik századi történet mégsem elég erős és nem működik a világ minden pontján.

A liberális demokrácia nem a huszadik század sajátja, hanem egy egyedülálló több száz éves nyugat-európai történelmi fejlődés eredménye, mely a felvilágosodás óta az egyéni függetlenséget és szabadságot határozta meg, mint fő értéket. Ez az értékvilág nem egyformán vert gyökeret Európa minden államában. Mint ezt már Bibó István is kimutatta, a kelet-európai országokban nagyrészt megmaradt a kollektivista, csoportalapú, nacionalista tudatvilág, így talán nem is annyira meglepő, hogy a rendszerváltás után sem tudott megszilárdulni a liberális demokrácia.

A keleti blokk országaiban eleve halálra volt ítélve ez a berendezkedés, vagy csak késve kapcsolódtunk be a liberális demokráciák fénykorába?

Nem volt eleve halálra ítélve, hiszen a liberális demokrácia sikeresen gyökeret vert sok olyan országban is mint Tajvan vagy Dél-Korea, melyeknek ugyancsak nem volt demokratikus tradíciója. Sőt, hozzánk hasonló országok, mint Szlovákia is közelebb állnak manapság a demokratikus viselkedési normákhoz.

Magyarországon is megszilárdulhattak volna a demokratikus intézmények és normák, de ehhez egy mélyreható tudati változásnak is be kellett volna következnie.

Valószínűleg történelmi balszerencsénk, hogy 2010 után olyan autokrata vezető került hatalomra, aki önmaga is a késői Kádár-korszakban szocializálódott, és sem nem érti, sem nem értékeli a liberális demokrácia letagadhatatlan előnyeit. Megdöbbentő 2014-es beszédeben Orbán Viktor szándékosan hátat fordított a liberális demokráciának, és az elmaradt, diktatórikus keleti államokat nevezte példaképének. Másrészt a magyar választók jelentős részében is megmaradt egy erős hajlandóság, hogy elfogadja az autoriter, diktatórikus vezetői stílust, hiszen generációk óta ezek a normák érvényesülnek.

Mi az a történet, amit az illiberális/populista erők megírtak és eladhatóvá tettek?

A populizmus, mint politikai fogalom nehezen meghatározható, de több jellemzője is van. A populista ideológia szembeállítja a népet egy idegen szívű „elittel”, a népet, mint referencia csoportot idealizálja és felülrendeli az egyénnek, elfogadja a vezérelvűséget, a saját ideológiáját abszolútnak és morálisan megkérdőjelezhetetlennek tartja, és preferálja a hierarchikus, autokrata és homogén mentalitást az egyéni szabadságjogokkal szemben. A modern populizmus megpróbálja kiaknázni a pozitív csoportidentitásra való archaikus igényt, hiszen a csoportazonosulás fajunk évezredes evolúciós sikerének is egyik alapját képezi. Nyugaton ezt a csoportalapú, kollektivista gondolkodást váltotta le az európai felvilágosodás liberális és individualista szemlélete.

Mi a magyar történet, amit a Fidesz kreált és olyan sok szavazót megfogott vele?

A Fidesz populista ideológiája elsősorban a demagóg nacionalizmus tudatvilágára épül. A Fidesz propagandája mindenkit a nemzet ellenségének állít be, akinek a vezértől eltérő véleménye van, és mondvacsinált ellenségek sorát vizionálja (menekültek, Soros, az EU, az ellenzék), hogy így növelje a félelmet, a gyűlöletet és persze a vezér legitimitását. Az ilyen hazug és demagóg propaganda eddig csak a legszélsőségesebb diktatórikus rendszerekre volt jellemző. Érdekes, hogy a Fidesz propaganda-stratégiája akkor is működik, ha semmi valóságalapja sincs. Hiszen a menekültek nem akartak Magyarországon maradni, Soros talán Széchenyi óta a legadakozóbb filantróp az országban, az EU pedig nemhogy nem ellenség, hanem az ország történelmének legbőkezűbb támogatója.

Tényleg egy jószándékú, nagylelkű filantróp lenne Soros György? Az EU pedig többet ad, mint bárki más? Ez ilyen egyszerű lenne?

Soros mélyen hisz a szabad társadalom eszményében, melyet londoni tanulmányai során Karl Popper filozófus hatásának köszönhet. A rendszerváltás idején Soros elévülhetetlen érdemeket szerzett a kommunista rendszer gyengítésében és a szegények támogatásában, Orbán is tőle kapott ösztöndíjat. Azóta is világszerte támogatja a nyílt társadalom és az emberi szabadság eszményét.

Bár szerintem is elhibázott a menekült kérdésben elfoglalt álláspontja, az ellene terjesztett antiszemita összeesküvés-elméletek kivétel nélkül aljas hazugságok.

Normális, tájékozott ember nem veheti komolyan, hogy Sorosnak titkos befolyása lehetne az európai vagy amerikai nagypolitikára, hiszen az általa támogatott ügyek gyakran vereséget is szenvednek. Soros, csakúgy, mint Széchenyi, hisz egy nyílt és felvilágosult társadalomban és saját magánvagyonával támogatja ezt az eszmét.

Ami az EU-t illeti, Magyarország még soha nem kapott ekkora anyagi segítséget, ami a magyar GDP több mint 3 százalékát teszi ki. Ez a nyugat-európai adófizetők pénze, és hazugság, hogy ez a pénz nekünk „járna” mert megnyitottuk a piacunkat. Ezt saját érdekünkben tettük, mert a kommunizmus évei után végre a magyarok is szerettek volna nyugati árukínálathoz jutni. Elképesztő, hogy a magyar választók máig eltűrik, hogy ezt a példátlan gazdasági segítséget elherdálják és korrupt Fidesz-közeli oligarchák ellopják, amit a magyar ügyészség tétlenül végignéz.

Milyen pszichológiai igényt elégít ki a populista kormánypárti propaganda?

Valószínűsíthető, hogy a magyar választók jelentős részének érzelmi igénye is van a nacionalista propagandára, mely a magyarokat egy hősies, ellenálló nép szerepében mutatja be. Ez az stratégia a harmincas évek ideológiájára emlékeztet.
A populizmus általában akkor válik igazán dinamikus politikai erővé, amikor a csoport identitása sérült, úgy érzi, hogy igazságtalanul és érdemtelenül bánnak vele és hátrányba került más csoportokkal szemben. Sok szociálpszichológiai felmérés bizonyítja, hogy a sérült csoportidentitás nagy szerepet játszik a populista politika sikerében.

A magyar nemzeti tudatot és politikai gondolkodást jellemzi egy talán a történelmi kudarcokra visszavezethető önsajnálat, kisebbrendűségi érzés, áldozatmentalitás, a mások hibáztatása, és a saját felelősségünk tagadása.

A sérült nemzettudat empirikusan is kimutatható a nyelvhasználatban, például az irodalmi szövegek, iskolai tankönyvek és mindennapi beszélgetések nyelvi analízisével melyet László János professzor kutatásai meggyőzően dokumentálnak.

Tudna erre egy példát mondani?

Csepeli György szociálpszichológus például a magyar himnusz szóvilágát hasonlította össze a szomszédos népek himnuszaival. Míg a szomszéd népek himnuszai sikert, önbizalmat és optimizmust hangsúlyoznak, a magyar himnusz szavait a traumák, negatív élmények, a tehetetlenség és az önsajnálat jellemzik.

Valóban, a magyar nyelv ilyen értelemben is igen gazdag és kifejező. Ugyanakkor elszigetelten használjuk Európában. Ennek van valamilyen hatása az identitásunkra?

A nyelvi elszigeteltségnek is fontos szerepe van a nemzeti identitás fenntartásában és az ilyenfajta eltorzult alakulásában. Sok kimutatás szerint a magyarok idegennyelv-tudása nagyon gyenge európai összehasonlításban. Ez hozzájárul a tájékozatlansághoz, sokan nem ismerik vagy értik a nyugati liberális kultúrát és így könnyen félrevezethetőek. Ellenben a nemzeti nagyságra való törekvés miatt egyre elterjedtebb a rovásírás, mely a dicső múltat szimbolizálja, közben gyakorlatilag senki sem tudja elolvasni. Ez a fajta kulturális elszigeteltség az egyik fontos oka a nagyzoló, nárcisztikus kulturális identitás létrejöttének

Mit jelent a kollektív nárcizmus fogalma és miként értelmezhető Magyarország esetében?

Több szociálpszichológiai kutatás igazolja, hogy bizonyos politikai kultúrákat (így Lengyelországot és Magyarországot is) jellemez a „kollektív narcizmus” érzése. Ilyenkor egy csoport a kisebbrendűségi érzést és áldozatmentalitást egy nagyzoló, másokat lenéző, a saját csoport nagyszerűséget és erényeit vizionáló csoportidentitással kompenzálja. Ez a tudati beállítottság Bibó szerint hajlamossá tesz egy fajta „politikai hisztériára”. Ebben az állapotban egy politikai közösség elszakad a valóságtól és egy illuzórikus gondolatvilágba menekül, saját erkölcsi nagyságát és kivételességét hangsúlyozza, nem képes a valós problémákra reális megoldásokat találni, és befogadóvá válik a csoportot dicsőítő hazug politikai propagandára.

Ez a pszichológiai fogalom és annak jelenléte általában megfigyelhető a magyar lakosság körében?

Igen, sok országos felmérés igazolja ezt a fajta paradox nemzettudatot. Gyakran a megkérdezettek nagy része negatívan, pesszimistán értékeli az ország gazdasági, politikai és közjogi helyzetét, ugyanakkor ez a mélyen kritikus értékelés jól megfér egy irreálisan büszke, másokat (különösen a szomszédos népeket) lenéző és az országot idealizáló fellengzős nemzettudattal. Érdekes például a „hungarikumok” furcsa kultusza. Egy reális önbizalommal rendelkező országnak nem lenne szüksége arra, hogy hivatalos bizottságok mondják ki, hogy melyik kolbászra, fűszerre vagy italra kellene mostantól kollektívan büszkének lenni.

Milyen történelmi okok és traumák fűtik a kollektív nárcizmust?

Az elmúlt ötszáz év többnyire kudarcos történelme (idegen elnyomás, vesztes háborúk, sikertelen forradalmak) nagy szerepet játszik a kollektív nárcizmus térnyerésében. A traumatikus történelmi élmények magyarázatot igényelnek, és a nárcisztikus, önigazoló magyarázatokat gyakran az igazságtalanság, az árulás, az erőtlenség és az áldozat témái köré építik.

Az ország jelentős területeinek elvesztése az első világháborút követő trianoni békeszerződésben máig egy fel nem dolgozott trauma.

A magyar nemzeti identitás válságban szenved, mert a többnyire kudarcos történelem nem ad meggyőző alapot a hőn áhított pozitív nemzeti identitásra. Így a magyar nemzeti öntudatot inkább kisebbrendűségi érzés, önbizalomhiány, mások hibáztatása és a reális történelmi értékelés megtagadása jellemzi. Ezt a kisebbrendűségi érzést és áldozatmentalitást kompenzálja egy nagyzoló, másokat lenéző, a nemzet kivételességét hangsúlyozó ideológia.

Miért ne érezhetnénk magunkat áldozatnak ilyen történelemmel a hátunk mögött?

Az áldozatmentalitás és önsajnálat pszichológiai értelemben nagyon káros ideológiák, hiszen reménytelenséget jeleznek, azt sugallják, hogy tehetetlenek vagyunk, nem tudjuk megváltoztatni sorsunkat, és így nincs is reményünk, hogy saját erőnkből sikereket érjünk el, hiszen leküzdhetetlen ellenséges erőkkel nézünk szembe. Ez a „tanult tehetetlenség” állapota, egy olyan pszichológiai jelenség, ami mind az egyént, mind a csoportot eleve kudarcra kárhoztatja.

Persze, ellenségekkel tele a padlás. Viszont a kormány kommunikációja át van itatva erővel, cselekvőképességgel. Azt sugallja, hogy rengeteg globális jelenségnek ellen tudunk állni és Magyarország jelentős tényezővé vált. Ez nem csökkenti a tehetetlenség érzést a kormánypárti szavazók körében?

Ezek csak üres szavak, a kormánypropaganda mögött nem áll sem effektív kormányzati teljesítmény, sem hatásos külpolitika. Magyarország az EU GDP-jének kevesebb mint egy százalékát adja, és megítélése soha nem volt ennyire rossz a világban. Ahelyett, hogy a fejlett nyugati demokráciákhoz közelednénk, olyan elmaradt keleti diktatúrák kegyeit keressük, mint Azerbajdzsán, Törökország vagy Oroszország.

Azt is sokan mondják, hogy nem vagyunk szolidáris nép. A veszteségek, áldozatok miért nem növelik a saját csoporton belüli szolidaritást vagy a más csoportok iránti szolidaritást?

A szolidaritás hiánya részben az évszázadok óta tartó és a társadalmat atomizáló, infantilizáló autoriter rendszerek rovására írható. Ahova nem jutott el a felvilágosodás értékvilága és az egyén nem tanult meg autonóm módon viselkedni, hanem felülről várja a problémák megoldását, ott az emberek kevésbé éreznek felelősséget egymásért, hiszen maguk is kiszolgáltatottak.

Ha a világ igazságtalan, a politika pedig korrupt a magyarok szemében, – ahogy a fejezetben is említik – hogy lehet ilyen felhatalmazással kormányoznia bárkinek, nemhogy ugyanannak a vezetőnek, immáron 2010 óta?

Egy korrupt és autoriter vezető csak ott tud hatalmon maradni, ahol a választók egy része elfogadta, hogy a korrupció elkerülhetetlen, mert nincs tapasztalatuk racionális és átlátható politikai kultúráról. Így nagyon elterjedt a személyes tehetetlenség érzése is, sokan még választani sem mennek el.

Végignézve az előző 150 év történelmén azt látjuk, hogy három rendszer (Tisza, Horthy, Kádár) stabilan és hosszútávon működött. Most az általános választójog mellett, megszálló szovjet csapatok nélkül választunk egy elvileg elnyomó vezetőt és rendszert. Tényleg probléma ez? Vagy csak a sajátos magyar történelem és politika következménye?

Úgy tűnik, hogy a választók jelentős része generációk óta az autoriter, diktatórikus politikai rendszerekben szocializálódott, ezt tartja természetesnek, és így az alapvetően alattvalói viselkedési normák dominálnak.

A demokráciát is tanulni kell, szükség van egy független, magabiztos polgárságra, amely autonóm módon tud fellépni az államhatalommal szemben.

Sajnos ez nagyrészt hiányzik Magyarországon. Amit a miniszterelnök néha szándéktalan iróniával „polgárságnak” nevez, az egyáltalán nem a független polgárság fogalma, hanem pontosan az ellenkezője, a rendszernek kiszolgáltatott és behódolt kliensek osztálya.

Mi akkor végső soron a kapcsolat a populizmus, a történelmi traumák és a kollektív nárcizmus közt?

A csoport által elszenvedett negatív élmények, mint például a történelmi traumák, egy sérült és veszélyeztetett csoport identitáshoz vezetnek.

A kollektív nárcizmus ezt a sérült csoportidentitást van hivatva kompenzálni, amennyiben egy irreálisan pozitív csoportértékelés igényét fogalmazza meg.

Ezt az érzelmi igényt tudja aztán kihasználni a populista propaganda, mely a csoport áhított kiválóságát és erényeit, továbbá az ellenségekkel szembeni hősies kiállását célozza meg, akár a történelemhamisítás módszereivel is.

Térjünk vissza a jelenbe, hiszen történelmi időket élünk. Mennyiben valós az a felfogás, hogy általában a diktatúrák vagy a populista autokráciák kezelik jól a járványt? Mekkora arcvesztés ez a helyzet a liberális demokráciák és a liberális pártok számára?

Szerintem a járványt leginkább azok a liberális demokratikus országok kezelik jól, ahol nagy a társadalmi bizalom, az egyetértés és ahol szakszerű az információ. Így például Tajvan, Dél-Korea, Új-Zéland, Ausztrália, a skandináv országok, Németország, Ausztria mind kitűnően teljesítenek. A diktatúrák – ide tartozik Kína is – nemcsak, hogy felelősek a járvány kirobbanásáért, hanem hazugságaikkal és titkolózásaikkal felelősek a járvány nemzetközi elterjedéséért is. Az Orbán-kormány járványkezelése nagyon sok kívánnivalót hagy maga mögött. Hiányzik a kompetencia, Müller Cecília nyilvánvalóan végrehajtó, és a fegyveres erők szerepeltetése egyenesen abszurd egy ilyen helyzetben.

Egyelőre a hatalomban lévők népszerűsége növekszik. Mi az oka annak, hogy ez a válság nem kezdte ki a kormány népszerűségét?

Krízishelyzetben általában mindenütt növekszik a vezetők elfogadottsága. Miután az átlagember sorsa a vezetőktől függ, így motiváltak vagyunk, hogy kompetensnek gondoljuk, akiktől függünk. Ez azonban egy átmeneti népszerűség.

A krízis elmúltával bekövetkezik majd a valódi, racionális kiértékelés.

Persze Magyarországon ezt felülírhatja egy esetleges újabb demagóg propaganda-kampány. Az ellenzék ellen folytatott gyűlöletkampány sajnos nem sok jót ígér. Míg demokratikus országokban a kormány és az ellenzék közösen cselekszik a krízis megoldásáért, addig Magyarországon Orbán Viktor még ezt a tragikus helyzetet is az egypárti hatalom növelésére használja ki.

Miben látja a fordulópontját annak a töretlen társadalmi bizalomnak, ami a járványkezelő kormányt népszerűvé teszi? Van az a mondás, hogy a mag-szavazói soha nem hagynák ott a kormánypártot. Ön is így gondolja, vagy tud olyan rossz lenni a helyzet, hogy ez megváltozzon?

Sajnos a történelem azt igazolja, hogy az „igazhitű” és érzelmileg megvezetett szavazó szinte a végtelenségig tud hinni. A nyilasok, vagy Hitler követői még akkor is hittek a „végső győzelemben”, amikor a szovjet hadsereg már csak pár kilométerre volt. Akik eddig hagyták magukat meggyőzni, hogy Orbán kitűnő vezető és a nemzet érdekeit képviseli, nem fogják egykönnyen feladni hitüket. Lehet, hogy csak valamilyen katartikus esemény után következhet ez be.

Vajon az eddig is magas társadalmi bizalmatlanság Magyarországon hogyan fog kinézni egy olyan pandémia után, ami egyfajta kölcsönös bizalmatlanságot követel meg mindenkitől?

Sok elemző szerint nem valószínű, hogy a világ alapjában fog megváltozni a járvány után, de a már meglévő folyamatok inkább meggyorsulnak majd. A nyugati liberális társadalmak is nagyon nehéz periódusban vannak. Az olyan hibás döntések, mint például az elmúlt évek bevándorlás-politikája nagyon meggyengítették a szavazók bizalmat.

A Magyarországon tapasztalható mély polarizáció sem fog eltűnni, sőt, a Fidesz politikája valószínűleg tovább mélyíti majd a társadalmi megosztottságot és gyűlölködést.

A kollektív társadalmi élményeknek politikailag is komoly hatásuk van. Hogy látja, milyen össztársadalmi forgatókönyvek vannak a mostani helyzet megélésére? Lehet-e ugyanabba a keretbe helyezni, hogy a történelem büntet minket, amikor mondjuk más országokban a helyzet ennél súlyosabb? Politikailag ezt vajon ki lehet-e használni?

Szerintem a járvány kimenetele Magyarországon nem az Operatív Torzs döntésétől függ majd elsősorban. A gazdasági következmények nagyon súlyosak lehetnek, itt állami támogatás híján nagyon sok ember néz majd szembe az egzisztenciális ellehetetlenüléssel, és ennek várható politikai következményei is lesznek.
A kórházak értelmetlen és embertelen kiürítését sem fogjak sokan könnyen megbocsátani. Én úgy látom, hogy a járvány olyan kihívást jelent, amely világosan fókuszba hozza az Orbán-rendszer alapvető kormányzati inkompetenciáját, ahol a párthűség többet számít, mint a szakértelem. Szégyenteljes, hogy amikor komoly, felelősségteljes és szakértői döntésekre lenne szükség, akkor is a belpolitikai hatalmi politika és rögtönzés van előtérben.

Túléli a járványt a magyar demokrácia?

Szerintem Magyarország a járvány előtt sem volt mar működő demokrácia, a NER gyakorlatilag teljhatalmú egypártrendszerként funkcionál mely sok tekintetben a késői Kádár-rendszerre emlékeztet, ultranacionalista beütésekkel. Így a járvány legfeljebb felgyorsítja majd Orbán Viktor mélyen megosztó antidemokratikus politikáját.

Hiába szavaztak többen ellenük, mint mellettük, a Fidesz az ellenzéket egyre inkább a nemzet ellenségének tekinti.

Abszurd összeesküvés-elméletekkel magyarázzák a jogos kritikát, a jogállamiságot felszámoltak, a demokratikus intézmények ellen engedelmes pártkatonák állnak, az ügyészség, a számvevőszék, és a NAV pártérdekeket érvényesít, bűnszövetkezeti szinten folyik az államilag szankcionált korrupció, a média túlnyomó részé kormánypárti ellenőrzés alatt áll, óriási a megosztottság és gyűlölködés, és még folytathatnánk. A békés rendszerváltás lehetősége így egyre valószínűtlenebbnek tűnik. Orbán Viktor óriási történelmi felelőssége, hogy személyes hatalomvágyból eljátszotta ezt az egyedülállóan kedvező lehetőséget, hogy az ország végre felzárkózhasson a fejlettebb nyugat-európai demokráciákhoz.

***
Forgács József a sydney-i University of New South Wales Scientia Professzora. Doktorátusát (D.Phil.), az oxfordi egyetemen szerezte, és fő kutatási területe a kísérleti szociálpszichológia, ezen belül is az emberek közötti viselkedés kognitív és érzelmi folyamatait tanulmányozza. Több mint 30 könyvet és több mint 250 tudományos cikket és könyvfejezetet publikált. Munkásságáért megkapta a tudományok doktora címet az oxfordi egyetemtől (DSc), az Alexander von Humboldt Kutatási Díját, a Kiváló Tudományos Munkásságért díjat, és a Rockefeller Ösztöndíjat, és tagjai közé választotta többek között az Ausztrál Tudományos Akadémia, a Magyar Tudományos Akadémia, a Pszichológiai Tudományokért Társaság, és az Amerikai Pszichológiai Társaság. Szerkesztője a nemzetközi „Frontiers of Social Psychology” könyv szériának (New York, Psychology Press), és a „Sydney Symposium of Social Psychology” szériának is. Kivételes kutatói teljesítményéért megkapta az Ausztrália Rend kitüntetést is.

A fenti interjút Demeter András készítette és eredetileg a Paradigma blogban jelent meg.

Kategóriák: Szervezetek

Vezérmese a disznószerelésről

2020, május 17 - 15:42

A sertések, alias disznók, élete érdekes területe lehet a biológiának. A haláluk azonban a jelek szerint már szín tiszta politikum Magyarországon. Függetlenül attól, hogy természetesen ismertek azok a mondások is, amelyeket emberekre alkalmazva kifejezett sértést szimbolizálnak. De egy politikus nem alacsonyodik le odáig, hogy „lebüdösdisznózza” az ellenfeleit. Amiből azért persze nem következik, hogy nem üzenhet a sorok közt a híveknek.

A disznóvágások körüli politikum kapcsán még emlékezhetünk arra, amikor egy fideszes képviselő gondolta jó viccnek az aktuális sorosozáshoz való csatlakozást megüzenni egy halott disznó felett.

Jogilag szinte biztosan támadhatatlanul, de egy hithű orbanista számára szinte biztosan megfejthető formában. Legutóbb pedig maga a miniszterelnök gondolta a disznók csodálatos halálát felhozni az ő sajátos példabeszédeinek egyikében. El tudom képzelni, hogy a beszédírói mennyit agyalhattak a végül Orbán Viktor által előadott baromságon. Aminél csak az a rosszabb, ha a saját kútfőből pattant elő a Karácsony Gergelyt lejáratni akaró sületlenség.

Egy olyan szövegkörnyezetben, amelyben többek között kijelölte az őslakosokat is Gyöngyöspatán. Amolyan rámutatásos módon. Elfeledkezve kicsit arról, hogy a biológiai üknagyapja biológiai dédapjáról valószínűleg halvány lila gőze sincs. Ahogy most éppen kedvenc decibelhungaristáit sem hiszem, hogy fel tudnák sorolni az elmúlt évezred összes felmenőit a családban. Legfeljebb azt lehet megállapítani, hogy Orbán Viktor, és pártja, igen nagy utat tett meg a választásokon az egykori SZDSZ-el több körzetben is szövetségben induló liberálistól a szélsőjobbal kiegyező, a széljobb kegyeit kereső rasszista uszításig. Talán azért, mert valószínűleg arra a következtetésre jutott, hogy a lappangó rasszizmust szítva biztosabb lehet a hatalmában, mint a demokrácia játékszabályait nem csak formalitásokban, hanem lényegében is betartó módszerekkel.

De a legutóbbi disznóvágásos szövegére visszakanyarodva, az ugyebár elsősorban Karácsony Gergelyt szándékozott tetemre hívni. Disznótetemre. Olyanokat emlegetve, hogy a főpolgármester az az embertípus, aki nem „keccsöl” a disznóvágással, hanem csak a vacsorára érkezik. Mely szöveggel kapcsolatban most tekintsünk el attól, hogy Orbán Viktor hány hektárt tudna lekaszálni egy nap alatt, ha véletlenül ténylegesen a „kecsölésből” kellene megélnie. Melyet kiválthatna esetleg kapálással egy krumpliföldön, vályogvetéssel a tanyavilágban, vagy esetleg cementhordással a kedvenc stadionjainak építkezésénél. Mert azért a disznóvágás nem a leszúrás napának reggelén bevágott pálinkával indul. Még akkor sem, ha Orbán Viktor esetleg azt hiszi, hogy a hízott disznó az ólban „teremtődik”, és azért, hogy ő aztán reprezentatív fotókon tölthessen kolbászt, nem kell megdolgoznia senkinek.

Ugyanakkor mégis van a szövegének egy sajátos, mondhatni sorok közti olvasata. Ami nem is biztosan dehonesztáló Karácsony Gergelyre. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a hithű hívei egészen biztosan oly módon értik el a mondandóját, hogy a főpolgármester egy értelmiségi figura, miközben a miniszterelnök a kompetens cselekvő. Holott pontosan tudható, hogy Orbán Viktor nem egyszer még a saját kezdeményezéseinek a szavazásakor is gyáva volt a jelenlétével tüntetni, és most, hogy az általa teoretikusan annyira vágyott felhatalmazási törvény kapcsán egyértelműen az övé minden felelősség, nem győz bűnbakokról gondoskodni és szétmaszatolni ezt a felelősséget. Azonban ez a híveket, illetve az interpretátor trollokat ez aligha zavarja meg a ködös látásban.

Tehát a miniszterelnök szerint Karácsony Gergely egy értelmiségi. Szemben azzal, hogy a hívei ezek szerint nem azok. Alkalmasint persze Orbán és a Fidesz vezető köreinek nem egy tagja szerzett diplomát annak idején. Amely azt is jelzi, hogy egyfajta beismerésnek is tekinthető az említett szöveg. Beismerése annak, hogy a miniszterelnök sok mindennek tekinthető, de értelmiséginek? Nem. Elvégre az egy lenézett embertípus ezek szerint. Azonban egy város vezetéséhez valószínűleg inkább az értelmiségi, akár a filozófiai, szociológiai, illetve humanisztikus megközelítés visz közelebb, mint a kamerák előtti téblábolás a gát tetején. Személy szerint egyáltalán nem bánnám, ha a gazdaságpolitikát is inkább közgazdász értelmiségiek irányítanák, és nem a párthűség lenne az, ami mindent visz. Azért még lehetünk persze hálásak Orbánnak a bátor beismerésért. Miszerint az említett szociológiai, illetve humanisztikus, tehát értelmiségi megközelítés igen távol áll tőle. Ami egy füst alatt egy keretbe foglalja a főpolgármester felé megnyilvánuló kritikáját, és a cigányságot semmibe vevő megnyilatkozásait.

Így annak ellenére, hogy Karácsonynál talán volna alkalmasabb főpolgármestere a fővárosnak, azért nem biztos, hogy nem inkább dicséret az, amit Orbán előadott. Ami ugyanúgy visszafele sülhet le, mint a híveitől elhangzó „ballibsizés”. Amiről tudjuk, hogy az azt pejoratívnak gondolók az alapvetően a szegényeket, betegeket, elesetteket felkaroló baloldaliságot, a mindenkinek liberálisan megváltást hirdető zsidó Jézust becsmérlik. Azok, akik állítólag nagyon keresztények.

Kategóriák: Szervezetek

“Egyetlen magyar sincs egyedül” — A kezünk ott van a zsebében

2020, május 15 - 18:43

A fenti szlogennek ugyan csak az első fele virít a plakátokon, újság oldalakon, harsog a rádiókból, a másik felét minden magyar érzi. Engem már kiráz a hideg, ha a „védelem” kifejezést meghallom a kormány közeléből. De hogy is néz ki közelebbről a „nagyívű gazdaságvédelmi akcióterv?”

Bértámogatás a veszélyeztetett munkavállalóknak

Először is: nem a munkavállaló kapja, hanem a munkaadó – aztán továbbadja (vagy nem) a dolgozójának. Csak annak jár, akinek a bére a korábbinak a 10-50 százalékára csökkent. (Vagyis, aki egyáltalán nem kap fizetést, mert nem tud a vállalkozó munkát adni neki, az úgy járt: a 0 százaléknak a 70%-a is nulla.) Nem a bér 70%-át kaphatja, csak a bérkiegészítés 70 százalékára pályázhat a cég. Vagyis, ha valaki eddig 8 órára kapott 8000 forintot, most hat órára kap hatezret, akkor csak a különbözet, a kétezer forint 70 %-a, vagyis 1400 forint jár – meglehetősen részletes pályázati feltételek mellett. (A pályázati feltételeket április 20-án egyszerűsítették némiképp.)

Adócsökkentés a munkahelyek megtartásáért

Július 1-től 17,5%-ról 15,5%-ra csökken a munkáltatók által fizetett szociális adó (ez a valamikori tb járulék). Könnyebbség, hogy az adóbevallás határideje május 30-ról szeptember 30-ra tolódik, és a mostani 75 nap helyett 30 nap alatt megkapják a cégek az áfa-visszatérítést. Ez ugyan a dolgozók nettó bérén semmit nem változtat, viszont cserébe KÉT ÉVRE nyújtották a munkaidő-keretet. Ez azt jelenti, hogy az adott, most heti 40 órás munkaidő-alapot a munkaadó tetszése szerint oszthatja 24 hónapra. Vagyis: ha most valaki tíz hétig nem tudott dolgozni – és nem bocsátották el -, akkor „tartozik” a munkaadójának 400 órával, aki 22 májusáig bármikor ledolgoztathatja: persze túlmunkadíj nélkül.

Hiteltörlesztések felfüggesztése

Céges és magánhitelekre is vonatkozik, de csak azokra, amelyeket a járvány kitöréséig rendben törlesztettek. A hitelnek a futamideje meghosszabbodik a felfüggesztés idejére, – természetesen a kamatok összegének arányos növelésével.

A 13. havi nyugdíj visszaépítése

Ez a legszebb átverés. Az idei nyugdíj pótlólagos emeléséről nincs szó, hiába az élelmiszerárak 8 százalékos drágulása. (Az emelés 2,7% volt januárban.) A nyugdíjakat először 21 februárjában egészítik ki 1 HETI juttatással, majd 22 februárjában még EGY HETIVEL, így jutnak el 24-ben a 4 heti (13. havi nyugdíjhoz).

0 százalékos hitel a vállalkozóknak

Erről nem sok konkrétumot tudni, csak annyit, hogy a „kiemelt ágazatokra” 1200 milliárd körüli tőke és hiteltámogatás jár majd 22 végéig. A „kiemeltek” között persze első helyen szerepel a turizmus, aminek első számú embere a vezénylő tábornok lánya. Nyilván már ennek a jegyében jutott 2 milliárd (2000 millió!) forint kikötőfejlesztésre, amit meg a veje érdekeltsége épít. Bár bocsi, ez nem hitel volt, hanem állami támogatás, csakúgy, mint a „sportfejlesztésre” adott – egyelőre ismeretlen számú milliárd.

A sokféle adatból annyi látszik, hogy sehogy nem jön ki a kormánypropagandában sulykolt, a GDP 18%-áról szóló összeg, közgazdászok becslése szerint már a 3-4% is erősen „kerekített”. 2020-ra 21ezer 426 milliárd bevételt terveztek – ez nyilván csökken majd a járvány miatt. Ha azt vesszük, hogy negyedével csökken a költségvetés bevétele, akkor 16 ezer 70 milliárd forinttal számolhatunk.

Ha az akciótervben beharangozott „órrriási” támogatásokat vesszük, a vész miatt az embereknek közvetlenül nyújtott támogatások – a gyes meghosszabbításával, valamint az eü dolgozóknak áprilisra ígért, de máig nem kiosztott egyszeri 500 ezer (-adó) forintos prémiummal együtt nagyjából 800-1000 milliárd forintot tesz ki. A több, mint 16 ezer milliárdból. (Ez annyi, mintha a 16 ezer forintodból „nagylelkűen” 800-1000 forintot költenél.)

Változatlan maradt a munkanélküli segély 3 hónapos időtartama, a családi pótlék összege, és nem változott a minimálnyugdíj 28500 forintja sem

Baj van a valóságos munka- és jövedelemnélküliek számával is. A KSH csak azokat veszi számba munkanélküliként, akik alkalmazotti státuszukat vesztették el, és azokat is csak, ha 4 főnél többet foglalkoztató cég bocsátotta el őket. Nem szerepelnek a 1-4 főt foglalkoztató mikrovállalkozások munka és bevétel nélkül maradt dolgozói – ilyenek a kisboltok, szolgáltatók, az ún családi vállalkozók. Nincs a munkanélküli statisztikában a 438 ezer (KSH adat) egyéni vállalkozónak az a része, akik megrendelés, jövedelem nélkül maradtak.

Nem túlzás, hogy a hivatalos 300 ezer körüli munkanélküli létszám inkább a duplája lehet, ha hozzászámítjuk a külföldről hazatérteket is.

A junta (lánynevén kormány) főkolomposa ugyan azt ígéri, hogy aki 3 hónap alatt nem talál munkát, annak az állam biztosít. Azt ugyan nem részletezi, mifélét, hol és mennyiért. Egy biztos: az új földesurak földjén biztosan lesz palántázni, kapálni való, meg a gázszerelő vasútépítésén is lehet majd krampácsolni, közmunkás-bérért…

Végül egy mai hír: Kedden hajnalban a rendőrök előállították Csóka-Szűcs Jánost, rémhírterjesztés miatt. Számítógépét lefoglalták, rabosították. A „rémhírterjesztés” egy mondat volt, amit Hadházy Ákos képviselő facebook posztjához szólt hozzá, és megosztotta: „Gyulán is kiürítettek 1170 ágyat.” (A városi kórházban kb 1200 ágy üres.) Sem ügyvédet nem biztosítottak neki, sem a kihallgatási jegyzőkönyv másolatát nem adták oda. Elvették a telefonját is, majd a mozgássérült férfit kitették a rendőrség elé úgy, hogy senkit nem tudott a hazajutásához segítségül hívni. Nem ez volt az első eset, pár nappal korábban egy másik vidéki városban került rendőrségre egy asszony, szintén „rémhírterjesztés” miatt. Ott azonban az ügyészség megállapította, véleménynyilvánításról van szó, így elegendték. Most – még.

Így zajlanak a dolgaink a vírus kb. 15. és a korlátlan felhatalmazással uralkodó kormány 12. hetében.

A vírus békésebb: mára „csak” 28 új fertőzöttet azonosítottak, ezzel 3341 főre emelkedett az országban a fertőzöttek száma, 688 vírusos beteget ápolnak kórházban. Öt idős beteg hunyt el, az áldozatok száma így 430 személy.

Azért a főváros nem ússza meg: a kormány elrendelte, hogy mától MINDEN koronavírusos beteget Budapestre szállítanak, függetlenül attól, hogy a megyei kórházakban is kialakították a járványosztályokat, néhány városban pedig új szükségkórházakat állítottak föl. A cél nyilvánvaló: az összes koronavírusos a fertőzött a fővárosban van – el kell zárni a a „romlatlan” vidéktől.

Kategóriák: Szervezetek

Trianon akták

2020, május 15 - 18:42

Trianon! Még ma is több millió ember él a Földön, akikben e szó hallatán elsőként nem a Párizs melletti turista látványosság ötlik fel. Nehezen, vagy talán sohasem gyógyuló sebeket tép fel, miközben józan ésszel a legtöbbünk már tudja, ideje volna ezt régen elmúlt, tragikus történelmi eseményként, de annál nem többként kezelni. A sebgyógyításban talán most segítségünkre lesz a budapesti József Attila Színház új játéka.

Trianon nem játék – vethetnénk ellen – vagy talán mégis? Majd meglátjuk! A József Attila Színház megbízásából a Trianoni Békeszerződés 100. évfordulójára készített Trianon-akták című, ARG játék bepillantást enged tíz történelmi személy életébe és világlátásába a Nagy Háború kitörésétől a Békeszerződés aláírásáig. A játék – a Trianon-problémával foglalkozó – Feketeszárú cseresznye előadás, valamint a 100 éves évforduló kapcsán született, a színház megbízásából két fiatal fejlesztette és egy pályázati kiírás ihlette. Célja, hogy megismertesse a játékosokkal a Békeszerződéshez vezető utat tíz különböző életúton keresztül, miközben a résztvevők számára egy pár órás múltidéző kikapcsolódást nyújtson. Még az sem lehetetlen, hogy a végén néhány dolgot másként értékelnek majd, másként vetítenek ki a ma történéseire.

A  www.trianonaktak.hu oldalon bárki beléphet. Amennyiben a felhasználó elfogadja a hatályos GDPR rendelkezéseket, akkor ő a világon bárhonnan játszhat. A Trianon-akták egy interaktív történet, melynek során Hunyady Sándor újságíró – és később sikeres drámaíró – a játszót kéri fel, hogy segítsen neki felderíteni a Trianonhoz vezető eseményeket. Az ő megbízásából, a Facebookon keresztül interjút lehet készíteni a híres történelmi személyekkel, Gavrilo Princip-től, a szerb merénylőtől kezdve Apponyi Albertig, a trianoni küldöttség vezetőjéig. A felölelt időszak az első világháború kitörését követően kezdődik és a békekötés után ér véget. A játék menetében olyan, mint egy virtuális szabadulószoba. Az interjúk készítésébe moderátor nem avatkozik bele, egy ú.n. chatbox működteti a játékot. Előre generált válasz-sablonok mentén jut el a játékos a megfejtésig.

A kezdő oldalon adatkezelési tájékoztató van. Az adatkezelési tájékoztató elfogadása után a játék elindul a Facebook-on, ahol a helyes válaszok viszik előre a játékost. Van szövegértési feladat, kutatási feladat, teszt kitöltés – ha a játékos ezeket helyesen megoldja, akkor jut el az utolsó beszélgetésig a kor kiváló ismerőjével, Hunyady Sándorral. Az egyszerre játszók létszámát nem korlátozzák, a Facebook felhasználói közül bárki nekikezdhet, akinek kedve van hozzá. Mindenki egyedül játszik. Mivel az egész program nem versenyszerű, a résztvevők egymással nem mérkőznek, nincs értelme a játék bezárásáról sem beszélni. Az előzetes tervek szerint hosszú ideig elérhető lesz. Éppen ezért díjakat sem osztanak a végén – mint ahogy más internetes játékokban sem – a jutalom csupán egy lezáró beszélgetés Hunyadyval és rengeteg, játékosan szerzett tudás.

Kategóriák: Szervezetek

Mert nekünk ellenség kell!

2020, május 13 - 14:58

Történelmünk során volt nekünk ellenségünk bőven, hol külső, hol belső, holt tényleges, hol kreált, de mindig felvettük vele a harcot – mármint, nem népileg, inkább kormányzatilag. Hogy ebben a harcban győztünk-e, az más kérdés, minden esetre a kormányok rendre győzelmet kommunikáltak, csak valahogy a nép minden ilyen győzelem során vesztes maradt.

Node jött a nagy lehetőség, az Európai Unió, amihez való csatlakozásunkkal egy szebb jövő napja virradt sokat szenvedett népünkre. Úgy nézett ki, most az egyszer a jó oldalra álltunk. Meg is volt érte a hála, számolatlanul ömlött a kasszába a Brüsszel által adományozott felzárkóztatási pénz, aminek ellenében nem is követeltek szinte semmit, talán csak annyit, hogy tartsuk be az uniós törvényeket és előírásokat. Mivel ezek nem materiális javak, el is tűntek elszámolás nélküli euromilliárdok a nagy semmiben. Ill. dehogy tűntek el, orbáni jó elvtársak, haverok, rokonok, csókosok zsebeiben lényegültek át.

A nép, akit továbbra sem érint a nyugat nagyvonalúsága, továbbra is a nyugatban reménykedik, azonban a kormányzat, lenyúlva Brüsszel pénzét, inkább keletnek gazsulál. Hiába, a hála soha nem volt politikai kategória.

Orbán ráadásul sajátságosan reagált Brüsszel mégoly gyermeteg elvárásaira. Még meg sem melegedett alatta a minden magyarok miniszterelnöki széke, amikor ezt találta kiejteni az ő fenséges száján 2011. Március 11-én: nekünk nem diktált sem Bécs, sem Moszkva – nem a lófaszt nem! -, Büsszel sem fog diktálni. Vagyis add csak a lóvét, de kuss, ne szólj bele, mire használom fel! Ezzel egy időben kezdődött a saját szövetségi rendszerünk – hiszen tagja vagyunk az Uniónak – támadása, ócsárlása, piszkolása, ami az álmoskönyv szerint nem vezet jóra. Putyin seggének nyalása, a keleti nyitás, a türk tanácshoz való dörgölődzés, a kipcsak vér felfedezése nem épen a szövetségi kötődés jele. Persze, mindez adódhat abból, hogy ez a kis ember nem jól viseli, hogy mások – mind erkölcsileg, mind mentálisan és politikai súllyal bírva – nagyobbak nála.

Tehát egy közösség ellen – aminek egyre inkább csak megtűrt tagja – lázadni és lázítani botor cselekedet.

De Orbán bátor. Kb. annyira, mint a cigány lova, de, hogy sikerélménye is legyen, rajzol magának ellenséget és ellenségképeket, mint Juncker, Soros, Tusk, a migránsok, vagy éppen bárki európai liberális. Ám most valódi ellenséggel kell felvennie a harcot: a vírussal. Izibe el is veszítette ezt mindjárt a kezdetén, cserébe viszont megszerezte magának a teljhatalmat, a rendeleti egyszemélyes kormányzás jogát, ami Hitler óta egyedül álló Európában

A magyarok meg reklamálják, hogy miért nem lép ez EU? Miért lépne? Nem avatkozik be semelyik tagállama belső ügyeibe. Ha mindaz, amit itt Orbán művel, nekik elfogadható, hát lelkük rajtat! Az ő vezetőjük, és nem tesznek ellene, így jártak. Ha teszik, ha nem, az ő szaruk, hát vigyék haza. Hogy miként lehet 40%-nyi szavazataránnyal 2/3-os parlamenti többséget elérni? Az ő gondjuk. Tetszettek volna forradalmat csinálni! Ma már késő!

Orbán hepciáskodása nem vezet jóra. Egy erőforrások nélküli fityfasz kis országnak, csekély tíz millió lakossal érdeke, hogy jóban legyen szomszédaival, jó, ha vannak erős gazdasági szövetségesei, jó, ha komoly védelmi szövetség tagja, és még jobb, ha nem kacsintgat autoriter rezsimek felé.

Orbán pontosan tudja ezt, sőt, az ordító egér pozíciójából is ismeri határait, de ő egy jusztis-emberke: neki aztán nem mondja meg senki, merre az arra, jusztis az ellenkezőjét csinálja, mint ami tanácsos lenne, csak, hogy bosszantsa az Unió közösségeit.

A pech az, hogy az EU nem hajlandó kidobni a szövetségből, mert nem hajlandó mártírt csinálni belőle, pedig ő annyira szeretne az lenni!

Kategóriák: Szervezetek

Összehangolt turizmusfejlesztés az ASEAN országokban

2020, május 13 - 11:34

Tíz délkelet-ázsiai állam, kormányközi együttműködésen alapuló regionális szervezetet hozott létre 1967. augusztus 8-án. Céljuk: az államaik politikai, gazdasági, katonai, oktatási és kulturális együttműködésének elősegítése. A napokban közös videó konferenciát tartottak a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségébe (ASEAN) tömörülő országok idegenforgalmi miniszterei, ahol a koronavírussal kapcsolatos további védekezés és az egyes országok turizmusfejlesztésének kérdéseit vitatták meg.

A házigazda, Thong Khon, a Kambodzsai Királyság idegenforgalmi minisztere elmondta, hogy összehangolt intézkedésekre van szükség a turizmus újraélesztéséhez. A világjárvány következtében drámaian megnőtt a szakmában a munkanélküliek a száma, amely kedvezőtlenül érinti az ASEAN országok gazdasági életét. Az intézkedések elsődleges célja az, hogy ezeket a hatásokat minden ország minimalizálni tudja és a közös cselekvés érdekében olyan stratégiát alakítson ki, amely a legrövidebb időn belül elő tudja mozdítani a régió idegenforgalmát. Kambodzsa és a szomszédos országok gazdaságának tartópillére a turizmus. A régió vezető politikusai egy kommünikében azt hangsúlyozták, hogy új, transzparens intézkedésekre és szabályozásokra van szükség, mert csak így tudják újraéleszteni a belföldi- és nemzetközi turisták érdeklődését Délkelet-Ázsia iránt.

„Mindent meg kell tenni, hogy egészségesebb és biztonságosabb légkört teremtsünk a vendéglátásban és idegenforgalomban dolgozóknak” – tette hozzá Thong Khon. Az ASEAN miniszterek megállapodtak, hogy párbeszédet folytatnak az idegenforgalmi partnerekkel, nemzetközi szervezetekkel és az idegenforgalmi ágazat részvényeseivel, hogy segítségükkel mihamarabb talpra állítsák a turizmust és felkészüljenek a mostanra új szakaszába lépett krízis kezelésére. Kreatív és innovatív megoldásokat kell találni a szektor fellendítésére: ilyen például a digitális technológia fejlesztése, valamint az ún. „top-of-mind” tevékenység adottságainak jobb kihasználása, amely az utazók spontaneitását hangsúlyozza az úti cél kiválasztásakor. Ennél is fontosabb az idegenforgalom promóciójában az ASEAN országok „single tourism destination”-ként történő megjelenése, melyben a csoportok helyett az egyéni utazásokat helyezik előtérbe. A miniszterek ismertették az országaikban a COVID-19 járvány miatt kialakult helyzetet és a közösségi oldalaikon elérhetővé tették a követendő előírásokat, javaslatokat annak érdekében, hogy a turizmus beindításához a legkedvezőbb, legbiztonságosabb feltételeket teremtsék meg.

Sárdi Rudolf, Kambodzsa Idegenforgalmi Minisztériumának magyarországi és közép-kelet-európai képviselője mindezeket kiegészítve még elmondta: Kambodzsában több mint 2800 idegenforgalmi vállalkozás függesztette fel működését, amely 46.000 ember munkanélküliségét eredményezte. Közel 100 idegenvezető szintén állás nélkül maradt és tevékenységi körét bizonytalan ideig szünetelteti. Ugyanakkor a belföldi turizmus továbbra is jól működik. Március második hetében 190 000 bel- és külföldi turista látogatta meg az ország idegenforgalmi szempontból legfontosabb látványosságait. Naponta, de főleg a hétvégeken, sok család egyénileg vagy kis csoportokban barangolja be az országot.

A régió legnevezetesebb idegenforgalmi eseményére 2021. január 17-21. között kerül majd sor: az ASEAN Tourism Forum (ATF) büszke házigazdája ezúttal Kambodzsa, egészen pontosan a főváros, Phnom Penh lesz. Az ATF-et 1981-ben hozták létre és a régió országai jövőre ünneplik sikeres működésének 40. évfordulóját. A legfontosabb az, hogy az ASEAN „egységes úti célként” jelenjen meg az idegenforgalmi piacon, függetlenül az egyes országok közti kulturális és nyelvi különbségektől. Phnom Penh a régió a legdinamikusabban fejlődő fővárosa, mind a beruházások, mind az infrastruktúra fejlesztése területén. Így nem véletlen, hogy „Ázsia gyöngyszemének” is becézik az élhető, de mindig lüktető várost. Az esemény keretében kerül sor a TRAVEX Idegenforgalmi vásár megrendezésre, amelyen a 10 ASEAN ország (Brunei Darussálam, Kambodzsa, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Thaiföld, a Fülöp Szigetek, Szingapúr és Vietnam) idegenforgalmi szektorának számos képviselője vesz részt. Az esemény helyszínét rotációs alapon választják ki, tavaly Brunei volt a házigazda.

Kategóriák: Szervezetek

Budapest sárga-fekete zászlajára

2020, május 12 - 13:27

Az regnáló kormány láthatóan kommunikációs főpróbát tartott a korfa-lefejezési, illetve beteggyérítési szándékok terén. Mert lehet ugyan más célja is annak, hogy elkezdtek megmondogatni a budapesti kórházak vírus-ellátására vonatkozó tervekről. Amelyek alapján a vidéki betegeket Budapestre kellene szállítani. Esetleg akkor is, ha addig élnek. S néhány szakmai megszólaló szerint nem kizárt, hogy valóban addig is élnek.

De decibelkresztényéknél ez így rendben is van. Amúgy meg mindenhol másként csinálják. Sofia hercegnő például önkéntes kórházi munkát vállalt a járvány idején. Hazánkban még királyság sem kell ahhoz, hogy még véletlenül se gyakoroljon az oligarcha valamely ismertebb hölgytagja hasonlót. Ellenben a nemzeti gázos gazdagodása zavartalanul zajlott. Egyébként hazánkban is előfordult, hogy királyi hercegnő ápolónői ruhát öltött. Ám az sem ma volt. Manapság inkább az látszik hazánkban divatba jönni, hogy egy kis szemétség minden pénzt, esetleg életet megér. Ezzel pedig vissza is értünk a betegszállítási kérdéskörhöz.

Amellyel kapcsolatban azzal többé-kevésbé egyetértenek a szakemberek, hogy a járvány elsősorban az idősebbekre, illetve a más kórtünetekkel is bíró emberekre jelentenek nagyobb veszélyt. Így valószínűleg azok számíthatnak szállításra, akik ebbe az embercsoportba tartozik. Ugyanakkor az sem újdonság, hogy súlyos betegek közúti szállítása nem az a fajta beavatkozás, ami a hosszú élet biztos záloga. Így egyrészt azok a betegek számíthatnak szállításra, akik idősek, halmozott kórtünetekkel rendelkeznek, másrészt ugyanez a csoport az, akik folyamatos ellátást igényelnének, és a betegség túlélése esetén is költséget, ápolási költséget, illetve nyugdíj-kiadásokat jelentenének a költségvetésnek. A szállítás hatására ezzel egy időben az sem kizárt, hogy az állapotuk fokozottabban fog romlani. Így nagyobb eséllyel haláloznak el. Mentesítve a költségvetést. Márpedig az esetleg szűkülő EU-s forrásokat pótolni kell valahonnan az oligarcha zsebben tartásához.

Ugyanakkor azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a szállítási ötlettel akkortájt állt elő a kormány jeles ötletmestere, amikor Karácsony Gergely elkezdte feszegetni a tényleges budapesti járványadatokat. Márpedig korábban a hatalom kihirdette: Budapest a fertőzési góc. Most gondoljunk bele abba, hogy az előbb-utóbb kiadott, kiszivárgó adatok esetleg a lakosságarányosan nagyobb fertőzöttséget nem támasztanák alá. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a hatalomnak úgy kellenek a budapesti betegek, illetve halottak, mint egy falat penészes, de a politikában feldíszíthető kenyér. Az is világos, hogy a fővárosi intézményeket könnyedén túlterhelheti a vidéki beteg-beáramlás. Csökkentve az itt lakó, renitens lakosság ellátási lehetőségeit is.

Amihez csak hab a tortán a másik légy, amit bele lehet a díszbe fojtani. Tekintve, hogy az idős-otthonok kapcsán nem győz a kormányhű szájtépők hada azon gargalizálni, hogy a fővárosi kezelésű idős-otthonokban milyen a helyzet. Ha feltételezzük, hogy a kormányhű polgármesterek, netán az egyházak fenntartásában levő otthonok vidéken, lakosság-arányosan, több időst látnak el, akkor a hatalom retorikai érdeke az, hogy onnan „kipumpálja” a betegeket. Így egy lépésben lehet biztosítani az esetleg csak behazudott fővárosi statisztikákat, valamint manipulálni az idős-otthonok statisztikáit. Ha kell, mesterségesen megteremtve azt a muníciót, amivel mikrofon-közelbe küldhetők a hatalom közvetlen képviselői, és a fórumok napidíjas trolljai. Mely utóbbiak talán még ahhoz sem kellően felkészültek, hogy mérlegeljék: a vírusnak hiába mutogatják majd alkalomadtán a baksis-kimutatásokat.

Természetesen még így is lehetséges, hogy a döntés meglebegtetése mögött valós járványtani helyzet lelhető fel. Akkor, ha a valós fertőzöttség nagyságrenddel, vagy akár nagyságrendekkel nagyobb annál, mint amit a kormány eddig a lakosság orrára kötött. Ez az ok azonban egy esetben lehetne valós. Akkor, ha kiderülne: a vidéki, részben izomból kiürített kórházak csurig vannak betegekkel, és egész egyszerűen nincs kapacitás a további betegek ellátására. A „csurig” persze lehet relatív is. Akkor, ha üres ágy esetleg akadna, de az ágyat körülvevő rendszer már régen összeomlott. Ebben az esetben a hatalom hívei feltehetnék maguknak a kérdést, hogy a betegek számában vagy az egészségügy felkészültségében hazudtak-e nagyobbat a szemük közé.

De nem áltatom magam azzal, hogy egy hithű, esetleg napidíjas, orbanista valaha megkockáztat egy ilyen kérdést. Még magának sem. Sosem.

Frissítés: Azt, hogy mennyire kommunikációs kísérlet zajlott, azt leginkább az mutatja, hogy alig egy nappal később már csak akkor kell Budapestre szállítani a beteget, ha a küldő kórház úgy gondolja, az új betegek esetében…

A hatalom tehát töretlenül kísérletezik az emberekkel. Ha nem akkor, megfontolatlan, kapkodó, az emberek életével játszó hatalmi játék zajlik. Ami politikailag talán érthető. Az nem érthető, hogy a hatalom mellett kitartó trollok miből gondolják, hogy ők kivételek. Miért gondolják azt, hogy ők, a szüleik különleges elbánásban részesülnek majd. Nem a hatalom, hanem a vírus részéről. Bár az ilyen kapkodó, rögtönzésében is arrogáns hatalomban sem bíznék olyan mértékben, amennyire a fórumokon olvasható a szájlovagoktól.

Kategóriák: Szervezetek

Karanténnapló 5.

2020, május 9 - 14:50

Lassan eltelik a karantén második hónapja is. Elég jól viselem – amúgy is nehezen mozdultam ki itthonról, még a korábban tíznaponta, kéthetente megejtett bevásárlásaimra is napokig készültem. Most meg a fiam, ahogy eddig is, hozza, ha kell valami – még a cigit is, pedig nagyon utálja, hogy bagózom. Jelentkeztek a környékről távoli ismerősök, hogy szóljak, hoznak, ami kell. De fordulhatnék a kerületi önkormányzathoz is – itt MSZP-DK többségű a testület. A járvány kezdete óta segélyvonalat működtetnek, majd kétszáz önkéntes vásárol be az időseknek. Több ezer élelmiszer és tisztasági csomagot állítottak össze azoknak, akiknek már nem telik bevásárlásra. 100 millió forintot különítettek el a kerületi költségvetésből, amiből gyorssegélyeket kaphatnak a rászorulók. (Több, mint százezren lakunk itt – ez nagyjából a fele a második legnagyobb magyar város, Debrecen lakosságának. Budapestnek 23 kerülete van.)

A vírus csöndesen teszi a dolgát – terjed, bár még mindig nem látványosan: napi 40-50 igazolt fertőzöttről szólnak a hírek: ma 3200 körüli a létszám. Persze oka lehet, hogy még mindig keveseket tesztelnek. Ez lehet az oka a kiugróan magas halálozási rátának is, ami több mint 10 százalék – miközben a régióban 1-4%.

David Hockney

A kormány bezzeg hangos! Minden hír háborúról, harcról szól. Egyre inkább hasonlít a működése egy katonai juntáéhoz. A junta vezére meg „stratégiai munícióról, frontokról” delirál, katonai parancsnokokat küld a kórházak élére, akiknek fő feladatuk a védelmi készletek szemmel tartása. De egyetlen katonai mentőt se látni pl., hogy besegítene a tesztelésbe, betegszállításba. Nem is értem, a néphadsereg anno miért nem tartóztatta: kiváló tisztes lehetett volna belőle. Bár igaz, a káplánok ambíciói időnként lángba borítják a világot.

A magyar egészségügyi rendszer elég sajátságos. A háziorvosi és fogorvosi praxisok magántulajdonban vannak. (Ma már a diagnosztikai laborok jó része is.) Az elmúlt tíz évben a kormány maga alá söpörte elsősorban a teljes egészségügyi kasszát, majd a kórházakat. A szakrendelők működtetése a helyhatóságoknál maradt, az otthonápolási hálózattal együtt. Így a junta (lánynevén kormány) dönti el, mennyit „adományoz” a teljes egészségügyi kasszából ezek működéséhez. Bár az önkormányzatok erejükhöz képest költenek az intézményeikre, de emellett fenn kell tartaniuk az otthonápolási, szociális hálózatot is. A kormányzat az elmúlt tíz évben látványosan hanyagolta ezt a fontos szektort: szétesett a valaha példaértékű védőnői hálózat (a „családbarátság” nevében). Az időseket, betegeket otthonukban segítők alapítványi, önkormányzati pénzekből dolgoznak, nevetséges: 80-100 ezer forintos nettó bérért. Ez a magyarázata annak is, miért vannak a betegek a műtét után, vagy krónikus betegségük súlyosbodásával kórházban. És annak is, miért történt a sok botrányos eset, amikor a junta vezérét elkapta a harctéri idegesség, és 36 ezer kórházi ágy felszabadítását adta parancsba – mégpedig üstöllést! 8 nap alatt! Amiből egyébként négy nap munkaszüneti nap volt – így nem maradt idő a helyi szociális hálózatok felkészítésére. Az önkormányzatoknak amúgy se köt az orrára semmit a vezérkar, pláne semmit sem a szándékairól. Amik amúgy is nehezen kivehetők, és az embernek az a gyanúja támad, hogy nincsenek is eltervezett szándékok: minden azon múlik, aznap éppen melyik lábával kelt ki az ágyból a vezénylő tábornok. Különben mi magyarázhatná, hogy miközben milliószám állnak a raktárakban a védőeszközök, tesztek, aközben mindössze 90 ezer tesztet végeztek a két hónap alatt összesen, és rendes védőeszköz híján már az egészségügyiek 15 százaléka megfertőződött. (Legalábbis ennyiről tudni, mert az ő tesztelésüket se kapkodják el.)

Óhatatlanul eszembe jut egy történet. Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című könyvében olvastam, hogy a 2. magyar hadsereg a doni áttörés után nyári bakancsban, mundérban vágott neki a végtelen hómezőknek, miután ősszel nem osztották ki a téli felszerelést. A visszaúton aztán több helyen is találtak teli katonai raktárakat, meleg ruhákkal,

élelemmel megtöltve. Nyilván az is „stratégiai munícióként” fungált – a magyar bakák fele meg elpusztult a fagyban. Végülis ez is egy stratégia – csak nem túl tetszetős…

Biztosan akadnak, akik furcsállják, hogy miért kell egy magyarországi megoperáltnak a kórházban megvárnia sebe behegedését, egy végstádiumban lévőnek kórházi ágyon várnia az elkerülhetetlent. Azért mert gyakorlatilag nincs otthonápolási szolgálat. „Fejlett, okos” B79-es országokban bizonyára minden állampolgár tud injekciót beadni, infúziót bekötni, varratot szedni. De a mi „elmaradott” hazánkban még a szociális munkások mindegyikének sincs ilyen képzettsége, nem beszélve a kétkezi bérelszámolókról, lakatosokról, meg egyéb lézengő ritterekről. Állítólag viszonylag hamar megtanulhatók ezek a műveletek – bár a nyolc nap azért kevésnek tűnik. De még a legügyesebbeknek is szükségük lenne némi felszerelésre: infúziós állványra, injekciós tűre, főleg meg az ezekhez való gyógyszerekre, amik általában nem kaphatók patikákban. Főként nem a méltó távozáshoz szükséges erős, morfintartalmú fájdalomcsillapítók. Nos, a kórházakból eltávolítottak semmi ilyesmit nem kaptak, csak egy papírt, hogy jelentkezzenek a háziorvosuknál. Persze nem is tesztelték őket, hogy esetleg nem visznek-e a családjuknak mellékesen pár koronavírust is.

Ezek miatt tört ki a gyalázat – nem az „akadékoskodás” érdekében.

Új hír, hogy „nemzeti oltóanyaggyártó” épül a Debreceni Egyetemmel együttműködve. Az emberben azért felmerül, hogy miért nem a szegedivel? A debreceni orvosegyetem is kiváló intézmény ugyan, de a biokémikusok krémje mégiscsak Szentgyörgyi professzor egykori egyetemén dolgozik, és itt épül – ha épül egyáltalán – az EU központi biokémiai, biofizikai, genetikai kutatóközpontja. Ami azért előny, ha az ember olyan oltóanyagot akar gyártani, ami még nem is létezik.

Hát persze! Debrecen évtizedek óta Kósa-vidék – néhány éve egy Kósa-imitátor irányítja ugyan, hiszen a Fidesz egyik alvezéreként Kósa Lajosnak számtalan dolga akad kupakokkal, hutukkal-tuszikkal, rejtélyes örökösnőkkel, akik valósággal tukmálják rá a milliárdokat. Szeged meg szintén évtizedek óta szilárd szoci bástya. Majd megtanulják a makacs Tisza-partiak, hogy hol lakik az úristen! Vagy legalábbis a helyettese. Azért nagyobb tétben fogadnék, hogy a leendő gyár helyszínének kis eséllyel indulhatna a Tiszavasvári, ahol az Alkaloida révén kapacitás is, szakértelem is lenne. A város ugyanis jobbikos vezetésű – bár ki tudja, lehet, hogy éppen a „legjobbikos” szárnyé.

Érdekes dolgok zajlanak a járvánnyal szembeni védekezés örvén. A kórházakon kívül mintegy 200 állami és magántulajdonú céghez rendeltek ki katonai parancsnokokat. Lehet ennek indoka nagy közüzemi szolgáltatók – vízművek gázművek stb. esetében. De vajon mi indokolta az évi 6 milliárdos nyereséget és tetemes adót termelő Cartonpack katonai ellenőrzését? Talán a fürkészek jelentették, hogy az álnok vírus a legszívesebben az üdítős, meg tejes-dobozok oldalán utazik? A parancsnok mindenesetre leváltotta a cég teljes menedzsmentjét. Majd meglátjuk, ki veheti át az egész céget… Ha meglátjuk egyáltalán valaha. Mert szintén a járványveszély miatt a közérdekű kérdésekre immár nem 15, hanem 45 nap alatt köteles válaszolni bárki. Mire is jó a rendeleti kormányzás?!

Így zajlanak ügyeink, a mélyben egyre titkosabban. De mi lesz, ha elmúlik a veszély? Bár annak múlását is csak a vezénylő tábornok jelentheti be – igaz, egyelőre csak némi parlamenti segédlettel.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Tenta György (1938 – 2020)

2020, május 8 - 19:09

Elhunyt a koronavírusba 81 évesen Tenta György, a montreáli magyar közösség tagja, a Fairmount Meat magyar hentesüzlet kollegája. Gyászolja felesége Jeannette, lánya Jacqueline és unokája Justin. A megemlékezésre, illetve a dátum és időpont kihírdetésére a járvány után kerül sor. Az alábbiakban a Montreal Gazette-ben megjelent gyászhírt olvashatják. Béke poraira!

Tenta György

Georges Tenta
October 22, 1938 – April 25, 2020

It is with great sadness that we announce the passing of Georges Tenta (Tenta György) on April 25th, 2020 at the age of 81 from complications of Covid-19. He was a proud member of the Hungarian community, an estimed colleague at Fairmount Meat and a beloved family member. He will leave behind his wife of 44 years Jeannette, daughter Jacqueline and grandson Justin. Details of the service are not yet available due to pandemic. Please contribute in his name to the Alzheimer Society of Canada. Keep him in your prayers and may he rest in peace.

Kategóriák: Szervezetek

Hungaricum

2020, május 8 - 17:28

„Megkülönböztetésre, kiemelésre méltó érték, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével, minőségével a magyarság csúcsteljesítménye, amelyet külföldön és belföldön egyaránt a magyarság eredményeként, kiemelt értékként tartanak számon, védett természeti érték, kiváló nemzeti termék, amit a Hungarikum Bizottság hungarikummá minősít, és ami a törvény erejénél fogva hungarikum.”

Nos, ez azért érdekes. A törvény erejénél fogva. Hát persze. Ha a törvény azt mondja, akkor az úgy van.

Azért hungarikumnak lenni nem is olyan egyszerű, részint, hogy egy bizottság dönti el, hogy az-e (manapság pedig a bizottságok összetétele nagyon pártorientált), másrészt mert a hungarikum, mint olyan, nem is olyan egyszerűen besorolható, pláne nem a bevezető minősítés függvényében.

Ha megolvassuk a hungarikumok gyűjteményét, bőven találunk benne olyanokat, amiről nem is gondolnánk, hogy azok. Ismét kénytelen vagyok felhívni mindenki figyelmét a bevezető definícióra.
Pl. az akác. Rohadtul invázív növény, leginkább kiirthatatlan, amolyan fideszes, de nekünk hungarikum. Hogy kiemelt érték-e, kétlem.
Fröccs, Erős Pista, tokaji bor, Pick szalámi, tárogató, magyar huszár, stb. Még több tucatnyi hasonló, mi több: Puskás Lajos is! Nos, ez utóbbi inkább unikum. Hungarikumként elég nehéz lenne minősíteni, mivel nem volt más ilyen.

De hagyjuk a felsorolást, van a minősítő bizottság, és annyi.

Ám vannak az igazi, mindennapi hungarikumjaink. Vegyük pl, a matematika magyarságspecifikus értelmezését, az arányszámítást. A 2018as parlamenti választás győztese 48%.al a Fidesz KDNP lett, ami, ugyebár Hungáriában 2/3os győzelmet eredményezett, a matematika csodájára.

Hungarikum az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának kormánypárt általi megtagadása, habár anno aláírták.

Hungarikum az uniós felzárkóztatási pénzek lenyúlása, de legalább cserébe bő nyállal köpködnek az adományozóra.

Hungarikum a mostani járványügyi helyzetben a járvány elleni harcra küldött pénzek letagadása, cserébe még a maradék nyállal történő acsargás.

Hungarikum valami idült harci elmélet okán egy fantom ellen küzdve megcsonkítani a betegellátást, és ágykapacitás növelés örve alatt emberek százait halálra ítélve kivágni a gondozásból.

Sorolhatnám a jelenkor hungarikumjait napestig, értelmetlen. A lista nap, mint nap bővül, ráadásul – sajnálatos módon – a magyarságra jellemzően.

Egy kétségtelen: van egy fő hungarikumunk, ami sehol máshol nem található meg, ám kétségtelen, nem a kiemelt értékünk, és legkevésbé sem minőség. Úgy hívják: Orbán Viktor Mihály.

Kategóriák: Szervezetek

Fentről jött sugallat — 2020-1984

2020, május 7 - 22:51

Zúgó fejjel ébredezem. A szemhéjam még ólom nehézségű, akár csak a bordáimra pakolt súly. A monoton gépi csipogást hallgatom. Már idegesít. Nem tudom megállapítani, hogy még ténylegesen mindig csipog, vagy csak az agyamba égett korábban hallottak viszhangja ez. Perceken belül már erősen idegesít, szinte harangzúgásra erősödött és úgy érzem, nem tudok menekülni. A mellkasom ólomsúlyai valahogyan gyarapodnak és lassan a testemet is körbefollyák. A karjaimat és a lábaimat is. Megnyugodva érzem, hogy a kényelmetlen katéter tisztán tartva elvezeti szervezetem felesleges folyadékát. Egy gyenge mosollyal konstatálom, ami lassan ólommaszkba merevedő elkeseredett grimaszként fagy arcomra.

Pumpál és fúj. Valami száraz kemény a szájamban áramoltatja a levegőt. A légzésem passzív. A nyomás megemeli az ólomsúlyú mellkasomat, majd a nyomás leállásával kiereszt. Megemel, kiereszt. Megemel, kiereszt. Mint a tornagyakorlatok. Mint mikor Jucika a szőnyegen jógázik, vagy mitcsinál. Mint mikor a tv előtt a karosszékembe süppedve félálomban ringatódva már nem is látom, csak érzékelni szoktam Jucika testedzését, miközben a Kormány sikertörténeteit taglalja a bemondó és a végtelenségig ismételgetett miniszterelnöki mantrák…. Oh, igen!

Jucika jelenlétét és a szőnyeg, meg a függöny megnyugtatő dohányszagú kipárolgását nemérzem, csak helyette valami szúrós szagú fertőtlenítőét. A csípős szag egy idő után egyre hátrébb mászik. Hátra kúszott a tarkómba. Most ott hasogat tompán, kiméletlenül, gyenge, de folyamatos fájdalommal, hogy nem is tudom, ingadozik az érzet. Nem tudom megállapítani, hogy hasogat, vagy csak tompán rezegve fáj. Ez a csipogás, vagy a csípős szag miatti kisugárzás? Lüktet.

Hullámokban hol elenyésző dobolássá enyhül, hol tomboló hasogató fájdalomként robbangat, mint a tűzijáték. A távolból valami nyüszögésféle szűrődik be a fejembe, amit csak a fájdalomvölgyekben hallok meg. Koncentrálni próbálok rá, hátha a fájdalmat felejtésben segít! Iiiigen! Most jobban hallom. Hisz tán nincs is olyan messze. Mellettem fekszik a szomszéd ágyon. Nyögdécselése ráébreszt, hogy kórházban vagyok. Ja! Valami homályos emlék, hogy köhögőrohamomban a fejemben és a szememben szikrák, kisülések, zúgó túltöltődések váltakoztak, mint valami generátorféle zajos túltelítődése után egy szikrával a levezetése, ami után csak hangos zúgás jött a következő felspanolódásig. Emlékszem, megrettentem, hogy széthasad az egyikban az agyam, vagy valamelyik erem.

Ezek szerint idekerülve éltem túl. Rühellem ezt a helyet a csipogásával, nyöszörgésével, csípős korházszagával.
Fapapucsok kopogása úszik közelebb. De többen is jönnek, csak ez az alfa hangja.

Ketteske! Maga kikerül innen az intenzívről! Sőt, már majdnem meggyógyult! Hazaengedjük lábadozni. A kórteremben úgyis kell a hely! Nem lehet ilyen szimuláns rosszcsontokkal telepakolni!

Mosolygott! Mengelei mosoly volt! Testem stresszhelyzetben vészreakcióban felélénkült. Az életösztön. A fiatal doktornő alakja elgrékósan elnyúlt és fehér volt. Egy távolodó szellemmel beszéltem.

Nem! Nem! Én beteg vagyok! Én is koronás! Érzem!

Doktor nő! Oltson be! Fertőzzön meg! Én is koronás akarok lenni! Ne tegyen az utcára!

Ferenczy Ferenctől. A néhai Kovács Pisti bá szerző vezette kezemet fentről.

Kategóriák: Szervezetek

Parancsot teljesítettem

2020, május 5 - 16:38

Azt már régóta tapasztaljuk, hogy a regnáló hatalom minden hájjal megkent gazemberekből áll, akiktől soha nem állt messze az aljas és kíméletlen hatalomgyakorlás. Ennek ismeretében arra is számítani lehetett, hogy egy világjárvány idején még embertelenebb üzemmódra fognak kapcsolni.

Ami azonban különösen fájdalmas és szomorú, az az, hogy az orvostársadalom ezen embertelen és aljas utasítások előtt feltétel nélkül meghajolt (nagy tisztelet a kivételeknek)!

Az orvosok felelőssége nagy.

Mit kezdhettek egy olyan utasítással, mint amit a covid-19 kapcsán Kásler adott nekik, hogy nyolc nap alatt urítsék ki a kórházi ágyakat?

Azt gondolom, hogy lett volna választásuk. Az embertelen, életeket veszélyeztető miniszteri ukázra az orvostársadalomnak egységesen NEM-et kellett volna mondania. Egy parancs alkalmazásának arányosságát a végrehajtónak is mérlegelni kell! Emberek élete és egészsége forgott és forog ma is kockán. Ezen emberek élete és egészsége közvetlenül az orvosok kezében volt.

Egy normális orvostársadalom hogyan volt képes végrehajtani egy ilyen embertelen miniszteri utasítást??!!

Fotó: Szigetváry Zsolt, MTI

Mit tudott volna csinálni Kásler, ha az orvosok legalább 60 százaléka azt mondja, hogy ezt már NEM!? Az orvosképzés során arra tanítják az orvosokat, hogy minden esetben a korábban széles szakmai körben kialakított konszenzuson alapuló protokoll szerint járjanak el, és ha „helyzet” van, az aktuális felső utasításokat rugalmasan kezeljék. Ezt tanítják az orvostanhallgatóknak, nagyon helyesen! De arra aligha lehetne arra példát találni az egyetemi tananyagban, hogy orvosok e „rendkívüli” helyzetben hozzá nem értők embertelen parancsait teljesítve embereknek testi- és lelki sérüléseket, akár maradandó egészségkárosodásokat, vagy éppen a halálukat okozzák?! A beteg hazaszállíttatása a kórház hatáskörében történt. Felső parancsra, kényszer hatására – csakhogy ez nem menti fel őket súlyos felelősségük alól, hogy olyan parancsot teljesítettek, amellyel veszélybe sodorták betegek életét, s veszélyeztették a gyógyuláshoz való joguk érvényesítését.

Az orvosok nem az Orbán kormány embertelen intézkedéseire esküdtek fel, hanem a hippokratészi eskü szövegét mondták el. Az is benne volt ebben az esküben, hogy „Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését. Az emberi életet minden megkülönböztetés nélkül tisztelem. Orvosi tevékenységem soha nem irányul emberi élet kioltására.”

Kásler utasításának (fekvőbetegek ezreinek életét veszélyeztető) végrehajtása sajnos borzalmas emberi szenvedést, és számos áldozatot követelt már eddig is, és még messze nem vagyunk túl az összes tragikus következményein. Ha egyszer számonkérés lesz, a hatalom felelősségéhez nem fér majd semmi kétség, de vajon miként fognak az orvosok védekezni, amikor nekik szegezik az adekvát kérdést: Miért hajtották végre az orvosi esküjükkel ellentétes miniszteri utasítást? „Csak parancsot teljesítettem, nincs bűntudatom”, – vajon így fog szólni az orvosok válasza? És vajon tényleg nem lesz bűntudatuk?

Merthogy öntudatuk nem nagyon volt, amikor nem hallgattak a lelkiismeretükre. Mert ha legalább az öntudatuknál lettek volna a pandémia során akaratlanul is kulcsszerepbe kerülő orvosok, akkor egyszerűen nem fordulhatott volna elő, hogy bármely minisztérium „életellenes” utasításait végrehajtsák!

Éppen ennek a felelős öntudatnak a hiánya teszi lehetetlenné, hogy akár egyes esetben, akár általánosságban szembeforduljunk a társadalmat minden szinten kizsigerelő hatalommal.

A kialakult helyzetre való tekintettel feltétlenül ajánlom az érintettek figyelmébe a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) felhívását.

“„Ügyfelet keresünk! Durva jogsértés, hogy az állam ellátás helyett a hozzátartozóikra hagyja a súlyos betegeket. Jogi eljárás kezdeményezéséhez olyan betegeket keresünk, akiket a koronavírus miatti ágyfelszabadítás során tettek ki a kórházból. Olyan betegek vagy hozzátartozóik jelentkezését várjuk, akiknek nem csupán ápolását (etetés, tisztálkodás stb.), hanem az egészségügyi ellátását (pl. katéterezés, infúzió, rehabilitációs, palliatív ellátás stb.) is meg kell oldani otthonukban. Ha érintett vagy, mert a koronavírus miatt kellett eljönnöd a kórházból, vagy hozzátartozódat küldték el erre hivatkozva, akkor jelentkezz a jogsegely@tasz.hu címen!”

Garai-Édler Eszter

Kategóriák: Szervezetek

A szórakoztatott professzor

2020, május 5 - 15:02

Kásler Miklós nem szórakozott, hanem szórakoztatott professzor. Könnyű őt szórakoztatni, mert bármin képes szórakozni. Neki egy haláleset olyan, mint másnak egy vicc, kettő meg, mint egy vígjáték. Ha halálról hall a parlamentben, szórakoztató történetnek nevezi, a Fidesz-KDNP frakció pedig tapsol hozzá.

Hogy magukban mit gondolnak ezek a derék urak és hölgyek a miniszter hozzáállásáról, talán sosem fogjuk megtudni. Ők a 133 bátor ember, akiknek Orbán mostani teljhatalmát köszönhetjük, akik azonban ahhoz túlságosan gyávák, hogy legalább néha megpróbáljanak tisztességesnek látszani.

Például akkor, amikor Kásler Miklós miniszter szórakoztató történetnek nevezi, hogy meghal egy 41 éves betegápoló, és egy kétgyermekes fiatal családanya.

Nem vagyunk egyformák, van, akinek az a szórakozás, ha a cirkuszban hasra esik a bohóc, másoknak embertársaik szenvedése és halála ok a vidámságra.

Kásler Miklós, amikor nem a parlamentben szórakozik a neki elmesélt tragédiákon, akkor menekül. Menekül a kérdések, a felelősség elől. A vírushoz neki nincs köze, utoljára az ágyfelszabadítási hadgyakorlatnál hallottuk a nevét – akkor ápolásra és gondozásra szoruló betegeket tettek egyik napról a másikra az utcára. Most meg, hallottuk, szórakoztató történetnek nevezte a Bangóné Borbély Ildikó által elővezetett tragédiákat.

Kásler Miklós hívő ember. Ezt nemcsak onnan tudni, mert a Tízparancsolattal is tud gyógyítani, de imádkozásban is nagyon menő. Két évvel ezelőtt, például az Orbán Viktor 55. születésnapja alkalmából rendezett misén a Belvárosi Plébániatemplomban ő lehetett a hat előimádkozó közül az egyik. Akkor Kásler azért imádkozott, hogy Orbán Viktor a közjót szolgálja. Az akkori ima meghallgatásra talált, Orbán azóta mást sem tesz a közjóval, minthogy szolgálja rendületlenül.

Most meg már csak alig néhányat kell aludnunk, és máris nyakunkon a miniszterelnök 57. születésnapja. Hogy Kásler fog-e imádkozni, vagy inkább megint hetekre eltűnik, lemerül és kibekkeli a vírust, most még nem tudhatjuk.

Az is lehet, hogy szórakoztató történeteket hallgat majd valahol. Halottakról, fertőzöttekről, felszabadított kórházi ágyakról, sorsukra hagyott betegekről.

Móka és kacagás a köbön.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak