Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára
Frissítve: 2 perc 19 másodperc

Az EU diktátora megint szerepelt az Unió színpadán

2017, április 26 - 18:46

Orbán Viktor kimondottan harcias, agresszív és arrogáns formát öltött az Európai Parlamentben szerdán, amikor Magyarországról, a CEU bezáratásáról, a civilek  vegzálására alkalmas törvénytervezetről és az EU-elleni abszurd nemzeti konzultációról tartottak vita napot. Az Európai Néppárt nem határolódott el a Fidesztől és Orbán Viktortól, a magyar állampárt pedig továbbra is tagja maradhat az EPP-nek, mely döntés elsősorban az Európai Parlament legnagyobb frakcióját minősíti. De az Európai Uniót sem kéne kimélni. Miközben a magyar ellenzék és a rezsim ellen tüntető magyarok számomra értheteten okokból még mindig az EU zászlóját tekintik felkarolandó szimbólumnak, az EU biztosítja be azt, hogy a Fidesz nevű mérget még sokáig adagolni fogják Magyarországon.

Ezt talán Vásárhelyi Mária írta le legjobban Facebook bejegyzésében:

“Teljesen abszurdnak tartom, ahogy az EU reagál Orbánék hazug és aljas propaganda kampányára. Mintha itt egy racionális vita folyna, pontról pontra próbálják cáfolni a “nemzeti konzultáció” nevű politikai direkt marketing kampány hazugságait vagy a CEU-val kapcsolatos hazugságokat és gyűlöletkampányt. Ez kb. olyan, mintha azt próbálnák racionális érvekkel bizonyítani, hogy a zsidók nem büdösek vagy a cigányok genetikusan nem bűnözők. Amíg az EU racionális vitaként kezeli a gyűlöletkampányt, és érvekkel próbál küzdeni a totális irracionilizmus ellen, addig Orbánéknak nyert ügyük van, az EU meg, akárcsak a Népszövetség, fokozatosan minden morális hitelét elveszti.”

Boris János fordító és író ehhez képest tömörebben fogalmazott, de hasonlóképpen érvelve:

“Orbán a várakozásokkal szemben kifejezetten agresszív, támadó beszédet mond az Európai Parlamentben. Sorosozik, harcol. Kibírhatatlan. Most is mindent eltűrnek tőle?”

Nagyon sajnálom, de a válasz alapvetően az, hogy igen. Mindenki betölti a tőle elvárható és már megszokott szerepet. A liberális Guy Verhofstadt elmondja, hogy az egykor még liberális Orbán milyen köpönyegforgató meg hogy mennyire elvtelen. A zöldpárti Jean Lambert bejelenti, hogy ha Brüsszel valóban olyan lenne mint a Szóvjetunió – mint ahogy azt a kormányoldal szereti hangoztatni – akkor ma már európai tankok vonulnának London utcáin. Manfred Weber, a konzervatív EPP képviseletében elmondja, hogy nem érti minek kell most nekimenni a CEU-nak, ha 25 éven keresztül megfelelt a magyar államnak annak működése. Aztán gyorsan megvédi párttársát: Orbánt megköszönte, hogy szerepet vállalt a vitában, szemben a szocialista román kormányfővel, aki erre nem volt hajlandó, amikor éppen a román korrupciót tárgyalták.

A leghatékonyabb kritika Esther de Lange holland konzervatív képviselőtől jött aki azt kérdezte Orbántól, hogy attól érzi magát erős férfinak otthon Magyarországon, hogy Brüsszel ellen lázít? Ez azért is volt hatékony retorikai fordulat, mert Orbánéknál roppant fontos a férfiasság látszata. Ellenfeleit – elsősorban Vona Gábort, immár hónapok óta — éppen a férfiasság területén kérdőjelezik meg.

Hatékony verbális fordulat, ezért sem hall majd róla egy szót se az, aki az adófizetők pénzén fenntartott párttévéből (M1), a TV2-ből, vagy a Habony médiából tájékozódik. A Fidesz-médiából táplálkozó magyar azt hallja csak, hogy Orbán Viktor immár sokadszorra megvédte a hazát Brüsszel ellen.

Ebből a helyzetből igazán egy hatátos kiút lenne és ez az Európai Unióval kezdődik. Nekik kell lépni, már amennyire az uniós jog ezt lehetővé teszi. A diktátort megint színpadon szerepeltetni, aztán elmondani a kötelezőt rendszere ellen önmagában édes kevés az Uniótól.

Fotó: MTI

Kategóriák: Szervezetek

A CEU rektorhelyettese így tette helyre Áder János elnököt

2017, április 26 - 14:42

Áder János, Magyarország “köztársasági” elnöke Budapest egyik legtekintélyesebb iskolájában — a Trefort Ágoston Gimnáziumban — tartott előadást környezetvédelmi kérdésekről kedden. De a diákok értelmesen, higgadtan, ugyanakkor pusztító hatékonysággal kérdezték és izzasztották a fideszes politikust a CEU-ellenes törvényről, az Orbán rezsimtörvényellenes magatartásáról (elsősorban a Kubatov Gábor fideszes alelnökhöz köthető kopasz verőlegényekről), a közröhelyes nemzeti konzultációról, a következmények nélküli szexizmusról és még sok minden másról. Erről a KMH angol nyelvű testvérlapjában részletesen számoltunk be, hiszen fontos kiemelni, hogy a sok szörnyűség mellett ami ma Magyarországon történik, van egy új, felnövekvő generáció, amely képes és akar gondolkodni.

Enyedi Zsolt, a CEU rektor-helyettese nyílt levélben tette helyre Áder Jánost, amiután az elnök politikusi válaszaiban ismét helytelen, megtévesztő és hamis dolgokat mondott a diákoknak. Levelét a KMH olvasóival is megosztjuk… (A szerk.)

***

Tisztelt Elnök Úr!

Szeretném megköszönni, hogy ellátogatott volt iskolámba és válaszolt a diákoknak az egyetememre vonatkozó kérdéseire. Ugyanakkor sajnálom, hogy több fontos kérdésben félretájékoztatta a diákokat.

Nem felel meg a valóságnak, hogy három Közép-európai Egyetem lenne. Intézményünk két egységből áll, az amerikai akkreditáltságú CEU-ból és a magyar akkreditáltságú KEE-ből.

Mindkét egység oktat. Nem felel meg tehát a valóságnak, hogy Magyarországon csak a KEE folytat képzéseket, a CEU pedig nem. A képzéseknek négy ismérve van: diákok, programok, oktatók és épületek.

(1) Diákjaink mindegyike beiratkozik a CEU-ba.
(2) A programok hetven százalékának csak CEU-s akkreditációja van.
(3) Valamennyi oktató munkaszerződésében szerepel, hogy részt kell venniük a CEU oktatási tevékenységében és egy részüknek csak CEU-s munkavégzésre vonatkozó szerződése van.
(4) Az épületek és egyéb oktatási eszközök a CEU használatában is állnak.

Nem felel meg a valóságnak, hogy a KEE akkor is minden gond nélkül folytathatja jelenlegi tevékenységét, ha a CEU-nak távoznia kell. A CEU és a KEE infrastrukturális, oktatási és kutatási szempontból is szerves egységet alkotnak.

Ennek az egységnek az alapját a méreteit tekintve nagyobb, eredetét tekintve pedig régebbi, amerikai akkreditáltságú programok alkotják. A CEU elűzése a KEE programjait is aláássa.

Nem felel meg a valóságnak, hogy a törvény egyetlen mondata sem vonatkozik a KEE-re. A 9. § (2a) alkalmazása megköveteli a hasonló nevű egyetemek esetében, hogy a később létrejött egység változtassa meg a nevét. A mi esetünkben ez éppen a KEE-t érinti.

Az az állítás, hogy egyes nyugati országok szabályozása szigorúbb mint a magyar félrevezető. A magyar szabályozás létező intézményeket lehetetlenít el. Nem tudok olyan másik nyugati országról, amely létező, törvénytisztelő és tekintélyes egyetemeknek az országból való kiszorításához vezető törvényeket hozott volna.

Amikor Ön Ignatieff rektor urat idézte, Ön azt a félrevezető benyomást keltette mintha a rektor úr azt állította volna, hogy egyetemünk magyarországi működését semmilyen veszély nem fenyegeti. Azonban a rektor úr csak azt mondta, hogy az egyetem nem fog megszűnni, valamint azt állította, hogy ragaszkodunk Budapesthez. Azt nem mondta, hogy bármit hajlandók vagyunk elfogadni azért, hogy jelenlegi helyszínünkön maradhassunk. Azt gondoljuk, hogy az igazság a mi oldalunkon van, és azt reméljük, hogy maradni fogunk, annak ellenére, hogy a kormány mindent megtesz az ellenkezőjéért. Azonban miután a kormány eddig semmilyen érvre nem reagált, ebben a pillanatban nem látjuk a megoldást. Budapesti működésünk sajnos igenis veszélyben van.

Végül Ön azt mondta, hogy amennyiben megvan a jóindulat mindkét félben, a tárgyalások megoldáshoz fognak vezetni. Egyetemünk számos alkalommal kifejezte készségét a párbeszédre. Azonban egyeztetést kérő leveleinkre a kormánytól eddig vagy elutasító választ kaptunk vagy semmilyet.

Hol van itt a jóindulat, elnök úr?

Kérem gondoljon bele, miért nem hallgatott Önre a kormány, és miért nem kezdett tárgyalásokat az érintettekkel? Attól tartok azért, mert nem tisztelik Önt eléggé.

Hogy ez miért van, nem tudom. De azt gondolom, hogy amennyiben Ön kissé kritikusabban viszonyulna a kormányzati érvekhez, talán az Ön tekintélye is növekedne.

Végül engedje meg, hogy hangsúlyozzam, jól esett, hogy Ön értékesnek találja az egyetemünkön folyó munkát, és nagyra értékeltem az Ön beszédmódjának civilizált hangnemét.

De nem látom, hogy a helyzetet jottányit is javította volna.

Enyedi Zsolt

Kategóriák: Szervezetek

Bevezetik a biztos alapjövedelmet Kanada legnépesebb tartományában

2017, április 25 - 18:24

Ontario liberális kormánya bejelentette: idén tavasszal kísérleti szinten bevezetik a garantált alapjövedelmet három városban és majd a tanulságok levonása után terjeszthetik ki a szociális intézkedést az egész tartományra. Ez a fázis három évig tart és ebben az időben a Toronto melletti Hamiltonban. valamint Thunder Bay-ben és Lindsay-ben lesz jogosult körülbelül 4 ezer személy a tartományilag kiszabott alapjövedelemre. A kezdeti időben az évente kiutalt összeg akár 17 ezer dollár egyéneknek, illetve 24 ezer dollár házaspároknak. A fogyatékossággal élők plusz 6 ezer dollárt kaphatnak évente.

“Az emberek aggódnak állásuk és jövőjük miatt. Az egekbe szökő lakbérek és ingatlan árak is szorongást okoznak. A mai világ a fiatalok számára sokszor az ideiglenes részmunkáról szól, a globális versenyről és a juttatások megnyirbálásáról”–mondta Kathleen Wynne, Ontario liberális kormányfője Hamiltonban.

(Kathleen Wynne / Fotó: CBC) 

A kísérlet évente összesen 50 millió dollárba fog kerülni a tartománynak. Wynne elmondta, hogy az alapjövedelem semmiképpen sem tekinthető “extravagánsnak,” ugyanakkor az intézkedésnek van egy fontos üzenete: “Ontario és kormányunk veletek van, a nép oldalán áll.”

Deirdre Pike, egy vezető szociális munkás Hamilton városában elmondta, hogy csaknem 7 ezer olyan ember lakik ott, aki évente 7 ezer dolláros jövedelemből próbál megélni. Az új 17 ezer dolláros alapjövedelem óriási lehetőség számukra. Az új intézkedés lehetővé teszi azt, hogy az aki alapjövedelemben részesül még mellette legálisan dolgozhat is. Tehát nagy segítség lehet az alkalmi munkából élők számára.

“Választ kell nyújtanunk azoknak, akik olyan keményen dolgoznak, hogy előrejussanak az életben, mégis a visszaeséstől félnek”–tette hozzá Wynne.

Ez nem az első alkalom, hogy a biztos alapjövedelemmel kísérleteznek Kanadában. 1974-ben Manitoba tartományban próbálkoztak hasonló programmal. Ezt akkoriban MINCOME-nek hívták, vagyis: Manitoba Basic Annual Income Experiment. 1979-ig tartott a kísérlet, de a tapasztalatokat és adatokat nem dolgozták fel és nem osztották meg a nyilvánossággal.

Nem csak a liberálisok támogatják a kísérletet. Hugh Segal korábbi konzervatív szenátor hasonlót javasolt Ontario tartományban. Javaslatait még tavaly júniusban be is nyújtotta. Az viszont nagyobb kérdés, hogy mi lesz a kísérlet sorsa 2018 után, amikor tartományi választásokra kerül sor Ontarioban. A legújabb Forum Research felmérés szerint ha “ma” lennének választások Ontarioban, szinte biztosan megbukna az immár 14 éve kormányzó Liberális Párt és a Progresszív-Konzervatív Párt alakíthatna többségi kormányt 43 százalékos támogatottsággal.

Kategóriák: Szervezetek

Emmanuel Macron győzelméről

2017, április 25 - 14:51

Gratulálok Emmanuel Macronnak* és Franciaországnak! Olyan politikus nyerte az elnökválasztás első fordulóját, aki mer változtatni. Franciországnak forradalomra van szüksége, de józan forradalomra, néphülyítéstől mentesen. A jobb- és baloldal nagy pártjait háttérbe szorítva tudott most Macron nyerni úgy, hogy radikális megoldásokat javasolt hazája reformjára, de közben mindvégig a középutat kereteste, nem kacérkodott szélsőségekkel.

Csökkenteni kell a szegénységest, meg kell erősíteni a helyben járó, magát veszélyben érző középosztályt, és ehhez meg kell nyerni a lehető legtöbb francia polgárt – ez Macron politikája, és ez az, ami kiutat jelent nem csak Franciaországnak, de egész Európának.

Emmanuel Macron. Fotó: Facebook

Örülök, hogy egy egyértelműen Európai Unió-párti jelölt nyert, hiszen uniós közösségünk bajait, a gazdasági növekedési modell válságát, a menekültválságot és biztonságérzetünk gyengülését csak közösen tudjuk megállítani. Macron volt szinte az egyetlen jelölt, aki egyértelműen beszélt Oroszország agresszív, hibrid háborújának veszélyeiről is. Remélem, a második fordulós kampányt nem teszik majd tönkre a külföldi, fizetett, titkosszolgálati trollok, akik csak félelmet, megosztást és széttartást tudnak árasztani.

Emmanuel Macron első fordulós győzelme fontos tanulság: lehet sikeres és erős politikát képviselni a populista szélsőségektől mentesen. Magyarországnak is ezt tudom ajánlani, mert így lesz csak valóban kevesebb szegény, így lesz csak erősebb középosztály, és így lesz csak békés, összetartó társadalom hazánkban is.

Szigetvári Viktor

*

Háttér

*A 39 éves Emannuel Macron korábban a francia szocialista párt politikusa volt, a leköszönő François Hollande kormány gazdasági és iparügyi minisztere. Szinte semmiből alapította a mérsékelt balközép En Marche! nevű választási mozgalmát, amely lényegében egy liberális, erőteljesen unió-párti politikát képvisel. Saját magát liberálisként definiálja Macron. Támogatja a CETA nevű Kanada és az Európai Unió közti szabadkereskedelmi egyezményt. Továbbá elmondta, hogy “büszkén felkarolja a népszerűtlen Európai Uniót”.

Macron–akit sokan Justin Trudeau miniszterelnökhöz hasonlítanak–24 százalékos eredményt ért el a francia elnökválasztás első fordulójában. Mögötte végzett a szélsőjobboldali Marine Le Pen 21 százalékkal. Május 7-én lesz a második forduló. (KMH – A Szerk.)

Kategóriák: Szervezetek

Kreatív kapcsolatok – Budapesti Operettszínház-Kálmán Imre Teátrumban

2017, április 25 - 12:10

Beischer-Matyó Tamás négyszereplős kamaraoperájának minden figurája sikeres a munkájában; kérdés, hogy életük miért nem teljes. A történet középpontjában álló portréfotós nemcsak modelljeinek előnyösebb profiljára, hanem személyiségük, életük legbelsőbb titkaira, félelmeire és elfojtott vágyaira is kíváncsi. Fotóalanyai pillanatok alatt válnak kiszolgáltatottá a lencse másik oldaláról figyelő idegen számára. A négy ember története végzetesen egymásba fonódik.

Az Operettszínház és a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál közös produkcióját Székely Kriszta, a Katona József Színház rendezője és fiatal, lendületes stábja viszi színre, neves vendégművészek és a Budapesti Operettszínház népszerű művészeinek előadásában.

(forrás: színház)

Szereplők:

 Énekesnő:     Lukács Anita

Üzletasszony: Fraknó Tünde

Fotós:            Kendi Lajos

Programozó:   László Boldizsár

Rendező:        Székely Kriszta

 Fotók: Gergely Bea

Kategóriák: Szervezetek

Mi lenne ha “egyik sem” is szerepelne a szavazólapokon?

2017, április 24 - 19:30

Borgula András műsorát hallgattam a Klubrádióban vasárnap és örömmel nyugtáztam, hogy Kanada két szempontból is érintve volt. A Hallójárat című műsorban olyan külföldi társadalmi és közéleti jelenségekre mutatnak rá, amelyen keresztül közvetve, hallgatólagosan kommentálják a magyar társadalmi és politikai valóságokat. Elsőként a Magyar Kétfarkú Kutyapárt külföldi precedenseiről beszéltek és itt merült fel Kanada egykori Rinocérosz Pártja (Rhinoceros Party), amely 1963 és 1992 között adagolta a szatírát a kanadai politikai közbeszédbe.

A párt – többek között – azt ígérte, hogy II. Erzsébet királynőt a Buckingham nevű nyugat-québeci kistelepülésre költözteti, hogy a lottón pénz nyeremények helyett inkább szenátusi helyeket osztanai ki a nyerteseknek, az Egyesült Királyságot Kanadához csatolják, megszámolnák az Ezer Szigeteket dél-Ontarióban, mert lehet hogy az amerikaiak lenyúltak párat, egyírányúvá teszik a Trans-Canada országútat és egy Visa hitelkártyára utalják az államadósságot. Szóval ilyenek voltak a kanadai kétfarkúak annó.

A másik ötlet ami felmerült Borgula András műsorában az az, hogy a szavazólapokon kéne, hogy legyen egy “egyik sem” mező mindazoknak, akik egyik jelöltet vagy pártot sem kedvelik. Örömmel jelentem Borgula úrnak, hogy ez is volt már Kanadában–sőt, nem is akárhogy került megoldásra…

Akadt egy Ontario tartománybeli férfi aki hivatalosan is megváltoztatta a nevét, márpedig erre: “Above Znoneofthe.” Ezt azért tette, mert indulni kívánt választásokon és a proteszt szavazatokat akarta begyűjteni. Ez úgy jött le, hogy a szövetségi szavazólapokon családi nevét tüntették fel először, aztán vessző után a keresztnevét, és mivel ‘Z’-vel kezdődik vezeték neve, mindig pont a cédula alján lenne olvasható az “egyik sem” opció, így: “Znoneofthe, Above.”

Znoneofthe-t eredetileg Sheldon Bergson-nek hívták és 47 évesen változtatta meg nevét, illetve indított el politikai pályafutását. Először a Whity-Oshawa tartományi választókerületben indult 2016-ban. Ekkor a voksok 0,81 százalékát szerezte meg. Aztán 2016 novemberében Ottawa-Vanier választókerület időközi választásán indult, ahol a voksok 0,52 százalékát gyűjtötte be.

Ki tudja, hogy mit hoz a jövő, hiszen 2016-ban “történelminek” mondott szövetséget kötött egymással az Egyik Sem párt (None of the Above party – NOTA) Mr. Znoneofthe-vel. Korábban külön-külön indultak és így durván megosztották az “egyik sem” voksot.

Figyelemmel kísérjük majd a fejleményeket. Ebből még akár fülkeforradalom is lehet.

Kategóriák: Szervezetek

A népvándorlás hozta Európának

2017, április 24 - 16:59

A Kékfrankos hazánk legelterjedtebb kékszőlő-fajtája. Szinte az egész ország területén találkozhatunk vele. A Winelovers „Kékfrankos Április” nagykóstolóján a 12 hazai borvidék, közel ötven borászatának több mint száz Kékfrankosa és Bikavére mellett, határon túli magyar borászatok és osztrák pincék Kékfrankosai tették igazán izgalmassá a választékot.

Dr. Dula Bence nevét nemcsak a hazai borász társadalom és a borkedvelő közönség ismeri. Széles nemzetközi kitekintésű, külföldön is elismert szakember. Szerinte a Kékfrankos „nehéz műfaj”, mert valójában az egész Kárpát-medencéhez tartozik. Eredete ismeretlen, valahol az Eufrátesz és a Kaukázus közti tájak szülték és Európába nem a hagyományos úton, a Római Birodalom közvetítésével került. A népvándorlás hozta el Európának! Itt terjedt el, ma már a Kárpát-medence a hazája. Gyönyörűek az ültetvények Arad-hegyalján, nagyon szépek vannak Szerémségben, még Pozsony fölött, Modrában is. Az itt élő nemzeteknél több száz évre tekint vissza ennek a fajtának a termesztése. Ebből pedig következik egy ízvilág, amire kicsit mindenki rácsodálkozik. Davisben például az egyetemen, az ottani barátai mindig elmondják, hogy nagyon szeretik a Bikavért, nagyon jó az Pinot Noir, de hozzon már Kékfrankost! A világban máshol nem találkoznak ilyen ízzel. Nagyszerű, bársonyos, de mégis van egy markánssága. Nem a tanninjaival akar villogni, nem a súlyosságával, hanem azzal, hogy jó inni! Ha össze tudnánk fogni, ez lehetne a Kárpát-medence szimbólum bora. Már ma is képesek lennénk 70-80 millió palackot készíteni belőle, és ha sikerülne egységes minőségben megegyezni, jelentős tényező lehetne a világpiacon. Az emberek megszeretnék. Erre a bemutatóra meglepetésként egy 15 éves(!), 2002-es Kékfrankost hozott. Olyan vonások jelennek meg benne, amelyikre nem sok fajta képes: ilyen hosszú távon fajtajelleget, érettséget és frissességet is megtartani nagyon figyelemre méltó sajátosság.

Dula Bence állításának igazolását mindjárt a bemutató szomszéd asztalánál is megtalálhattuk, hiszen a Kasnyik Pincészet a Felvidékről, Kürt községből érkezett. A családi birtok 2004-től működik, filozófiájuk a hagyományokon alapszik. Biológiai növényvédelem mellett, a valaha régen használt eljárásokat alkalmazzák. Spontán, fahordós erjesztés, fahordós, söprűn való érlelés jellemző a munkájukra, úgy dolgoznak, ahogyan azt az elődök tették. Erre a rendezvényre 39 éves telepítésből származó, 2015-ös Kékfrankost hoztak. Megfelelő korú tehát a szőlő, hogy minőségi termést adjon. Október közepén, 22 mustfokkal szüretelték, nyílt kádban tizenkét napig erjedt, a hordóban hosszan, kilenc hónapig, kén nélkül, söprűn érlelték, utána palackozták. Azt tartják, az a bor ad pozitív élményeket, amiben az iváskor harmóniát tapasztalunk. Annak ellenére, hogy ez a bor még fiatal, már nevezhetjük harmonikusnak. A gyümölcsös ízek mellett még fűszeres ízt és illatot kínál. A csúcson egy-két év múlva lesz, de már most is igen élvezhető.

Erre a bemutatóra nem csak a Felvidékről hoztak Kékfrankost, érkezett Ausztriából, több területről is. Bár az üzletben, a KisBécsben, harmincnál több pincészet, közel 200 osztrák bora található, ide most csak Kékfrankosokkal érkeztek. Három területről, Carnontun vidékéről, a Prieler Pincészettől és az Esterházy Pincészettől kínáltak kóstolót, friss, gyümölcsös boroktól egészen a 2009-es dűlőszelektált tételekig. Az Esterházynak a 2013-as Leithaberg DAC bora, mint neve is mutatja, a Lajta-hegység dűlőiről származik, ami megadja azt a kis finom alaphangját, hogy meszes talajról érkezik, nagyon szépen, jól benapozott területről. Egy kis vasas felhang is található benne. Nem annyi, mint az Eisenbergben, de egy kicsi itt is megvan. Ez a 13-as tétel most már a negyedik évébe lépett a palackozás után. Jól látszik, amint halad előre a korban, egyre kerekedik. Hordóban 16 hónapot volt, és ahogy érik össze benne a hordó adta íz, a gyümölcs és a fűszerek, egyre inkább megfelel a nemzetközi kívánalmaknak. A gyümölcs a fő tényező, finom hozzáhangolt taninnal kiegészítve. Ennek az igénynek ez a bor kiválóan megfelel.

A Winelovers által szervezett bemutatókon mindig szép számmal találunk olyan hazai pincészeteket, amiket joggal mondhatunk „nagy nevek”-nek, de a figyelmes szemlélő fellelhet olyat is, amelyik a pályája elején áll. Ilyen volt például a Gobri Pincészet Gyöngyöstarjánból. A hét hektáron dolgozó, kis, családi pincészetről Ludányi Gábor mondta el, hogy borkészítéssel 2008-bankezdtek el foglalkozni, palackos boraik 2011-től vannak. Őt a keresztapja kicsi korától kezdve „Gobri vitéz”-nek becézte, ezt az emléket őrzi a pince neve is. Termelnek Zöldveltelinit, Olaszrizlinget, Sárga Muskotályt, de az igazi szerelem a Kékfrankos, ami mellett észérvek nem szólnak, megragadott és magával sodort – ismerte el a tulajdonos. A fogyasztók visszajelzései igazolják, hogy ez a szerelem gyümölcsöző. Hűvösebb, franciás stílusú, gyümölcsös, szinte könnyű meggylé-szerű arcot kap náluk a Kékfrankos. Ugyancsak egyéni véleménye az is, hogy a legszimpatikusabb rosé Kékfrankosból készül. A 2016. szeptember közepe körül szüretelt szőlő három és fél órát állt a présben, ebből a léből készül náluk a rosé. Egy éjszakáig tartó ülepítés után 12 fokra hűtött acéltartályban erjedt, derítés, szűrés után, decemberben már palackozták is. Az évjáratnak köszönhetően nagyon üde, friss „ropogós” rosé, illata szamócás, picit meggyes, ízében is ezek a jegyek köszönnek vissza. Nyári melegben kifejezetten jó, szomjoltó nedű!

A hétköznapi borfogyasztó számára a Kékfrankos, az soproni. A Jandl Pincészetnél erre szándékosan rá is erősítenek. A borvidék gazdáival közösen el szeretnék érni, hogy aki Sopronra gondol, a Kékfrankosra gondoljon! Hihetetlenül értékes fajta. Ezerarcú. Az egészen könnyed rosétól a nagyon nagytestű vörösborig minden készíthető belőle. Számukra a Kékfrankos megismertetése nem csupán feladat, sokkal inkább misszió, ahogy ezt az egyik palackjuk címkéjén is látjuk. Ilyen néven már 17. éve palackoznak Kékfrankost, de van mellette rosé és egy, a hétköznapokat szolgáló „kékcímkés”, reduktív eljárással készült bor is. A Missio a fertőrákosi Újhegy dűlőből származik és egy évig hordóban érlelik. A soproni Kékfrankos valószínűleg attól több, mint az összes többi, hogy – bár északi vidék – a terroir jellegzetességei építik a bort. A pincészet filozófiája szerint mindössze kétféle bor létezik: jó és rossz! A Missió jó bor, koncentrált, komolyabb beltartalmi értékkel bír. Lágyabb, nem savanyú, nem karcol, kiérzik belőle a hordós érlelés, ám az mégsem „telepszik rá” a borra.

(kekfr-6) A Kékfrankos kóstolón egy asztalon nem borok sorakoztak, hanem üvegtégelyek és bennük különféle szarvasgomba kombináció. A bor és a szarvasgomba között a rokonság annyi, hogy amiként egy jó bor emeli az étkezés színvonalát, ugyanezt teszi a szarvasgomba is. Házasítható bármilyen fogáshoz, amivel a vendégeinket szeretnénk megörvendeztetni. Bár egyre többet hallunk a szarvasgombáról, a közönség viszonylag keveset tud róla. A többi gombafélével ellentétben ennek a teste nem jön fel a föld felszínére, alatta marad. Ezért nehéz megtalálni. Franciaországban régen disznókkal túratták ki, manapság inkább kutyák keresik. Különleges aromát, új ízt kölcsönöz az ételeknek. Jól társítható előételekhez, rizottókhoz, sültekhez, sajtokhoz, de ugyanígy vörösborokhoz, elsősorban Kékfrankoshoz, még tokajihoz is.

A Kékfrankos Kóstolón persze nem csak a közönség kóstolt. Megtette ezt már a rendezvény előtt a szakemberekből álló zsűri. Az első helyezést elnyert Gere Tamás & Zsolt Pincészetben – mint azt a díjkiosztás után megtudtuk – egy új sorozatot hoztak létre. A Gere Zsolt borcsaládban olyan neveket használnak, ami elsősorban a fiataloknak szól. Két ilyen vörösboruk is van. Az egyik a „Ficsúr”, a 2014-es évjáratból egy könnyedebb Cabernet Franc és Merlot házasítás, a másik pedig a „Gentleman”, az igazán elegáns Kékfrankos, a részletgazdag, nagy vörösbor. Valójában szinte még kísérleti évjárat, az első termése a Kopár-dűlőbe, annak is az alsóbb részébe, 2013-ban telepített ültetvénynek, oda, ahol egy kicsit már jobb a talaj vízmegkötő képessége. A tenyészidő is hosszabb lehet, itt indul ugyanis a legkorábban a tavasz és ez a Kékfrankosnak – ami korai fajta – kedvez. Szépen be is érik, ezért a szőlő vonzó, gyümölcsös jegyek megtartására képes. Jól mutatja mindezt a most elnyert első díj is.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Kétfarkú szabadság

2017, április 24 - 14:52

Jól sikerült a kétfarkú kutyák szombat délutáni békemenete. Több ezer magyar polgár vonult békésen és derűsen Budapest utcáin, felszabadult, vidám hangulatban. Feléledt az egy ideje halottnak látszó, híresnek mondott pesti (magyar) humor, számtalan szellemes tábla, felirat volt látható és olvasható a menetben.

Voltak persze, akik fanyalogtak. Hogy rendben van, jól éreztük magunkat, de ettől nem változik semmi, Orbán és társai maradnak a hatalomban, sőt, 2018 után is ott maradnak, mi pedig továbbra is ebben a diktatúrába hajló mocskos rendszerben fogunk élni. Mielőtt elmondanám, hogy mit gondolok erről, és hogy szerintem miért nincs igazuk a fanyalgóknak, röviden elmesélek egy történetet.

1970-ben előfeltévelis katonának hívtak be Kalocsára. Nem katonának jelentkeztem, hanem a közgazdasági egyetemre, de akkoriban az volt a rend, hogy az egyetemre felvett fiúknak 11 hónapig sorkatonaként kellett szolgálniuk a Magyar Néphadseregben.

Nem sokkal a bevonulásunk után néhányan kitaláltuk, hogy előreállítjuk az óráinkat. Nem kerek számmal, mondjuk egy, vagy két órával, hanem 4 órával és 37 perccel. Ezzel is azt kívántuk jelezni a külvilág számára, hogy az az idő, amit Kalocsán katonaként töltünk, nem a mi időnk. Nem azonosulunk azzal a világgal, amelybe besoroztak bennünket, mert az nem a mi világunk, ily módon az ő idejük sem a mi időnk.

Mi lepődtünk meg a legjobban, hogy milyen gyorsan alkalmazkodtunk a saját magunk által gyártott, különbejáratú időszámításunkhoz. Néhány nap elteltével már semmiféle gondot nem okozott, hogy a mi óránk mást mutat, mint a többieké, így is mindig tudtuk, hogy mikor van sorakozó, mikor hol kell megjelennünk. Mégis, megvolt az illúziónk, hogy egy másik, a kintinél emberszabásúbb világban élünk. Olyanban, amelyik csak a miénk, és amelyhez a hatalmasságoknak semmi közük.

Ezt éreztem szombaton délután a vidám és felszabadult tömeget látva a kétfarkúak békemenetén. Hogy bár a miniszterelnököt már egy ideje – és valószínűleg még egy ideig – Orbán Viktornak hívják, szombaton délután 2- és 4 óra között ennek nem volt jelentősége. A sok ezer menetelő magyar polgár nemet mondott Orbánék áporodott, árvalányhajas hátrafele nyilazós világára.

Számomra ez volt az üzenete ennek a két órának szombaton délután. Hogy nincs hatalma fölöttünk, mert kiléptünk az ő világából, az ő idejéből, és ha csak kis időre is, olyanok lettünk, amilyenek lenni szeretnénk: vidámak, boldogok és szabadok.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A csecsenek már a spájzban vannak

2017, április 23 - 20:03

Komáromy Gergő, akit korábban a Ligetvédők aktivistájaként ismerhettek meg a nem kormánypárti sajtóból tájékozódó olvasók, nemrégiben festékes lufival dobálta meg a Szabadság téri szovjet emlékművet. Nem volt jó ötlet, és nem csak azért, mert sokak szemében ellenszenvet keltett az akció. A Szabadság téri szobor olyan katonáknak állít emléket, akik nem a saját elhatározásukból jöttek Magyarországra meghalni, és akiknek semmi közük nem volt az akkori szovjet vezetéshez, sem pedig Putyin elnök mostani antidemokratikus politikájához.

Komáromy, akit gyorsított eljárásban 30 ezer forintos pénzbírságra ítéltek, utóbb bocsánatot kért az emlékmű megdobálásáért, azt mondta, hogy nem kellett volna ezt tennie.

Jó okunk van feltételezni, hogy ebben a bocsánatkérésben és belátásban nagy szerepe volt a Komáromy elmondása szerint nagydarab, határozott fellépésű csecsen illetőnek, bizonyos Magomed Daszajevnek. Komáromy ugyanis egy videó üzenetet tett fel az internetre, amelyből kiderül, hogy a tíz éve Budapesten élő Magomed azzal fenyegette meg, hogy ismer egy csomó embert, „akik másmilyenek, mint ő, és most teljesen fel vannak dúlva, és veszélyben vagyok én is meg a családom is”.

Ez a módszer nagyon emlékeztet azokra az eszközökre, amelyeket újabban Oroszországban használ az ottani üzleti és politikai alvilág. Elsősorban gazdasági konkurensek és a politikai ellenlábasok elhallgattatására vetik be az ilyesfajta figyelmeztetéseket, mely fenyegetések az esetek többségében nem merülnek ki a verbális megfélemlítésben, előfordult, hogy erőszakba, vagy éppen halállal végződő cselekedetbe torkolltak.

Nálunk eddig nemigen fordult elő, hogy egy magyar állampolgárt és a családját egy idegen ország polgára Magyarország területén megfenyegesse. Normális országban – mondjuk így: demokráciában – a történet ott kezdődik, ahol nálunk véget ért.

A rendőrség felkutatja a magyar állampolgárt fenyegető csecsen illetőt, őrizetbe veszik és kihallgatják. Ezt követően előzetes letartóztatásba helyezik, majd a nyomozás során feltárják az ügy minden részletét, különös tekintettel a nemzetbiztonsági kockázatokra. Megállapítják, hogy volt-e alapja a fenyegetésnek, vagyis, hogy tényleg abban a helyzetben volt-e Magomed, hogy beváltsa a fenyegetést, vagy csupán blöffölt. Utóbbi esetben is súlyos, amit elkövetett, ha azonban bebizonyosodik, hogy Magomed valóban rendelkezik olyan eszközökkel és – mint mondta -, politikai kapcsolatokkal, akkor még ennél is komolyabb a tényállás.

Végül, miután mindent tisztáztak, vádat emelnek a magyar állampolgárt és családját fenyegető külföldi ellen, bíróság elé állítják, és amennyiben a bíróság bűnösnek találja, elítélik.

Ennyire egyszerű lenne ez a történet, ha Orbán Viktor Magyarországa, az Európai Unió tagjaként nem ápolna a szükségesnél is szorosabb, valamint veszélyesen átláthatatlan viszonyt az egykori Szovjetunió KGB tisztje által vezetett Oroszországgal. Az említett normális esetben az is elképzelhetetlen lenne, hogy Magyarország, amely nem szovjet tagköztársaság, hanem, hangsúlyozzuk még egyszer, az Európai Unió tagja, megengedné, hogy a területén idegen országbeli, jelen esetben orosz ügynökök tevékenykedjenek, és az ő megbízásukból üzletembernek álcázott nagytestű férfiak magyar állampolgárokat fenyegessenek.

Pintér Sándor rendőrségének el kellett volna fognia Magomed Daszajevet, átadni az ügyét Polt Péter ügyészségének, hogy a vádemelés után Handó Tünde (Szájer József felesége) bírósága annak rendje, s módja szerint ítéletet hozzon vele kapcsolatban.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Egy ország ahol alig vannak keresztények, de mégis indul egy bátor lelkész a választáson

2017, április 23 - 14:00

Sajnálom, hogy a magyar ellenzék nem tudott egységesen felsorakozni Románné Bolba Márta jelöltsége mögé a vasárnapi budapesti időközi választáson. Az evangélikus lelkész keresztény – azaz Jézus tanításait követi – és egy olyan országban tör be a köztudatba a szociális igazságosság elveivel, ahol keresztény ma már alig található és a hol a Kereszténydemokrata Néppárt és annak nagytestvére a kereszténység utolsó maradványait igyekszik eltaposni. A kereszténység elleni kormányzati kulturkampf egyik fő harctere pont Józsefváros, illetve azon belül Magdona negyed, ahol a lelkész egy új gyűlekezetet alapított és ahol évek óta – híveivel és aktivistáival együtt – többek között a kilakoltatások ellen, illetve a hajléktalanok és szegények oldalán harcol.

“Van köztük tanár, nyugdíjazott gyámügyes, luxusszállodai szobaasszony. Egy civil társaság tagjai ők, akik szabadidejükben a kilakoltatás árnyékában élő nyolcadik kerületi lakosoknak segítenek. Ha kell, leveleznek a végrehajtóval, bemennek az önkormányzathoz, sokszor buldózerként viszik végig az ügyeket. Szükség is van rájuk: olyanokat képviselnek, akikkel talán szóba sem állnának a hivatalok”–írják a Magyarországi Evangélikus Egyház honlapján Románné Bolba Mártáról és csapatáról.

Pont egy buldózerre van nagy szükség a magyar közéletben. Egy olyan buldózerre, amely nem csak eltakarítja a romokat, lebontja az égbekiálító álszentséget és igazságtalanságot, hanem azt követően van némi elképzelése a jövőről, van programja, ami túlmutat azon, hogy vesszen a mocskos Viktátor. Mint ahogy erre felé mondjuk, a lelkésznek van chutzpah-ja. Március 15-én “forradalmi labdázást” hírdetett nyomorúságos körülmények között élő Magdolna negyedbeli gyerekek számára ott, ott ahol ezt Kocsis Máté polgármestersége betiltotta.

Világnézetének alapja az, amit a Fidesz-KDNP és még sokan Magyarországon csípőből elutasítanak. Ezt így ecsetelte Románné Bolba Márta:

“Jézus tanítását szeretném én is követni. Példázatokban próbált beszélni az elmondhatatlanról. Arról, amire mi is mindannyian vágyunk. Képeket használt. Az egyik legszebb kép, amivel Istent próbálta bemutatni, a közös asztal képe. A közös asztal egy nagy megterített asztal, ahol mindenkinek van helye. Mindenkinek.”

A Mindenkinek azt jelenti, hogy hajléktalanoknak is. A nyomorban élő romáknak is, akik Magdolna negyed lakosságának 22 százalékát teszik ki. Annak a 16 százaléknak, akik elvégezték az általános iskolát Magdolna negyedben és annak a 84 százaléknak, akiknek ez nem sikerült. Mindenki azt jelenti, hogy a drogfüggőnek, az alkoholistának, a pzsichés betegségekben küzdőnek, a nyugdíjasnak, a diáknak és a gyerekét egyedül nevelő szülőnek is helye van Jézus asztalánál.

“Figyelünk az ajtóra, és nem vagyunk vakmerőek, de az egy felismert feladat, hogy nyitottnak kell maradni. Még akkor is, ha eltűnik a babakocsi meg a bicikli. Hiszen akkor is eltűnne, ha kínosan ügyelnénk és bezárkóznánk. De az egy hitbeli elköteleződés, e szerint működik a gyülekezet: hogy mi itt nem félünk”–áll a gyülekezet honlapján.

Nem hiszem, hogy részleteznem kell, hogy ez a hozzáállás és szemlélet a mai magyar közbeszédben miért hihetetlenül frissítő.

Magdolna negyed lelkésze ezt kimondja és ezek szerint él abban az országban, ahol alig merik tanítani és követni Jézus legfontosabb elvét. Ezért is van helye a magyar közéletben, függetlenül attól, hogy győz-e vagy sem most vasárnap.

Kategóriák: Szervezetek

Ilyen volt Kanada fővárosa a 19. században (levéltári fotók)

2017, április 22 - 14:25

Idén ünnepli Kanada 150 éves születésnapját és ilyenkor emlékezünk arra is, hogy tíz évvel korábban – 1857-ben – lett az istenháta mögötti Ottawa a fiatal ország fővárosa. Hogy miért is esett pont Ottawára a választás? Viktória királynő dönthetett a főváros új helyszínéről és két fontos faktort is figyelembe vett, amikor sokan azt gondolták, hogy az addigi főváros – Kingston – helyett Montreál vagy Toronto lehet esélyes. A legfontosabb faktor, hogy Ottawa viszonylag messze volt az Egyesült Államok határától, így könnyebben védhető egy esetleg amerikai támadástól. A második érv amely Ottawa mellett szólt: a város az angol és francia nyelvterületek határán fekszik. Ekkor még Kanada lényegében két kolóniából állt: Ontarioból és Québecből.

De van még két legenda arról, hogy miért Ottawát – egy szimpla fakitermelő várost – választotta a királynő. Az egyik legenda szerint látott a térségről egy festményt és nagyon megtetszett neki a tájkép. A második legenda szerint pedig az asztalra helyezett egy térképet és egy tűt szúrt be egy Montreal és Toronto közötti pontra.

A kanadai közszolgálati médiától vettük az ötletet, hogy bemutatunk néhány levéltári képet a tizenkilencedik századi Ottawáról. A fotók mind a kanadai országos levéltárból (Library and Archives Canada) származnak.

Egy ottawai rendőr 1896-ban C. Poulin tea boltja előtt, ahol a Red Rose teát hírdetik a 324 Rochester Street alatt. Érdemes megjegyezni, hogy egy egyszerű faépületről van szó. Ekkoriban 40 ezres volt Kanada lakossága.

Kanada parlamentje Ottawában 1884-ben. A Béke torony (Peace Tower) ma már nem így néz ki. Ez volt az eredeti verzió, ami 1916-ban leégett.

(Egy ottawai leányiskola tanterme 1899-ből. Szépírásukat gyakorolják…)

Elgin Street, vagyis Ottawa belvárosa 1903-ban. A háttérben látható Ottawa egykori városháza volt. Az épület leégett és ma ennek helyén a National Arts Centre kultúrközpont áll.

Ottawai villamos 1893-ban a Slater Street-en. A képen az Ottawai Car Company plant munkásai láthatóak. Ez volt a város első villamosa és ’Lallah Rookh’-nak hívták a munkások. A helyi villamosművekben összesen 1,700 ilyen kocsit gyártottak mielőtt 1947-ben bezártak. 1959-ig jártak villamosok Ottawa utcáin.

Egy misztikus kép Chaudière Falls-ról, az Ottawai folyón. A kép 1880-ban készült. Eredeti neve az Algonquin őslakosság nyelvén “Akikodjiwan” és ez egy szent helynek számított népük számára.

Egy tipikus ottawai konyha 1901-ben. Ez a felvétel egy helyi ottawai – Alice Steele – konyhájában készült. Viszonylag modernnek számított egy ilyen konyha, hiszen a kép alapján azt látjuk, hogy egy modern mosogatóval és vízvezetékkel rendelkezett.

Henry Franklin Bronson ottawai fakitermelő “báró” otthona 1882-ben a Bronson Avenue-n, a Queen Street környékén.

Miss Ritchie — Egy ottawa hölgy 1876-ból. A képet William James Topley készítette.

Kategóriák: Szervezetek

Holmes – Solymosi – Adam: A kalóz a Magyar Állami Operaházban

2017, április 22 - 11:30

Balett három felvonásban – először az Opera műsorán

A balett cselekményét az angol romantikus költőnemzedék óriása, Lord Byron 1814-es híres verse, A kalóz inspirálta. A kalandokkal teli, feszülten izgalmas történetben éppúgy helyet kap a szerelem, árulás, életveszély, hajótörés, mint a végső megmenekülés. A Byron-műnek akkora sikere volt, hogy a balettmesterek nem sokkal a vers megjelenése után, már az 1820-as években több helyen színpadra vitték. Az 1856-os párizsi előadás szenzációja a hajótörés színpadtechnikai megoldása volt. Anna-Marie Holmes 1997-ben koreografálta saját verzióját a Boston Ballet számára.

A zenei anyag Anna-Marie Holmes változata. Zenéjét szerkesztette, átdolgozta, áthangszerelte: Kevin Galiè.

(forrás: színház)

Évad szereposztás

Karmester  Déri András Valerij Ovszjanyikov

Medora  Cheprasova Elizaveta Tanykpayeva Aliya Kim Minjung

Gulnare  Sarkissova Karina Balaban Cristina Felméry Lili

Conrad  Leblanc Gergely Radziush Mikalai Oláh Zoltán

Birbanto  Majoros Balázs Kerényi Miklós Dávid D’Amico Pierpaolo

Lankendem  Melnyk Vladyslav Kekalo Iurii Borsai German

Rabszolga  Lagunov Ievgen Rónai András József Timofeev Dmitry

Pasa  Komarov Alekszandr Szigeti Gábor Bajári Levente

Kalózvezérlány  Tarasova Katerina Gould Danielle

Odaliszk 1  Földi Lea Felméry Lili Golovyna Yuliya

Odaliszk 2  Bakó-Pisla Artemisz Lee Yourim Asai Yuka

Odaliszk 3  Okada Anri Gezmis Obengül Polen Purszki Lilla

Szóló virágok 1 Szeregnyi Zsófia

Szóló virágok 2  Bakó-Pisla Artemisz

Szóló virágok 3  Földi Lea

Szóló virágok 4  Crnić Nika

Alkotók

Koreográfia Marius Petipa és Konsztantyin Szergejev nyomán  Anna-Marie Holmes Solymosi Tamás

Zeneszerző  Cesare Pugni Adolphe Adam Léo Delibes Riccardo Drigo Pjotr Oldenburg

Jules-Henri de Saint-Georges és Joseph Mazilier librettóját átdolgozta  Anna-Marie Holmes

Díszlettervező  Rózsa István

Jelmeztervező  Rományi Nóra

Világítástervező  Kirk Bookman

Balettmester  Dózsa Imre Kövessy Angéla Pongor Ildikó Solymosi Tamás Venekei Marianna
Bemutató 2017. április 21.

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Árvíz Québecben — Több mint ötven település van víz alatt

2017, április 21 - 17:50

Eddig 53 québeci településen olyan súlyos árvíz alakult ki, hogy jogosultak a tartományi segélyre–derül ki a közszolgálati CBC jelentéséből. Az erős esőzés miatt a legkritikusabb helyzet a délnyugat québeci Rigaud városában alakult ki, ahol eddig 343 családiházat öntött el víz. Rigaud önkormányzata vészhelyzetet deklarált csütörtök estére, ami azzal is jár, hogy a tartományi rendőrség – a Sûreté du Québec – vette át a járőrőzést a településen. A régió számos részén evakuálták a helyi lakosságot és ez nem mindig ment zökkenőmentesen, hiszen voltak akik nem akarták elhagyni otthonaikat. Jelenleg Baie de Rigaud, Pointe-Séguin, Rigaud sur le lac és Pointe à la Raquette lakosságának jelentős részét kellett evakuálni. Rigaud polgármestere – Hans Gruenwald Jr — szerint már csak idő kérdése, hogy a fő utak is víz alá kerülnek, így akiket most nem evakuálnak, azok később nem fognak tudni menekülni.

“Egy bizonyos pont után nem tudjuk garantálni biztonságukat. Nem tudunk elsősegélyt küldeni és nem tudnak majd kimenni hozzájuk a tűzoltók vagy mentők”–mondta Gruenwald, utalva elsősorban azokra akik Rigaud sur le lac-ban élnek.

Rigaud lakossága körülbelül 7.500 főre tehető és a város 25 kilométerre nyugatra fekszik Montreál szigettől. A polgármester azt javasolja, hogy a városi könyvtárban keressenek menedekét mindazok, akiknek házát elöntötte a víz. A gond ezzel a megoldással azonban az, hogy a könyvtárba nem lehet behozni háziállatokat, így a kutya gazdák például gyakran ezért is ellenzik az evakuálási rendeletet.

“Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy majd hajnali kettőkor kell menni értük és erővel evakuálni őket otthonaikból az éjjeli órákban”–mondta Gruenwald.

 (Árvíz Rigaudban. Fotó: CBC)

Rigaud városán kívül Montreál számos elővárosában is egyre súlyosabb a helyzet. Az árvíz eddig L’île-Bizard-Sainte-Geneviève-ben, Pierrefonds-Roxboro-ban, Rivières des Prairies-ben, valamint Laval városának egyes részein okoz egyre súlyosabb problémát a helyiek számára.

A szokatlanul erős esőzések okozzák az árvízet. Miközben áprilisban átlagosan 67 milliméter esőre számíthatnak dél-Québecben, e hónap eddig több mint 130 miliméter esett.

Kategóriák: Szervezetek

Mozart: A varázsfuvola – A Komische Oper Berlin vendégjátéka / BTF 2017 az Erkel Színházban

2017, április 21 - 09:16

A magyar karmester, Nánási Henrik 2012 óta a berlini Komische Oper főzeneigazgatója, s ebbéli minőségében Mozart Varázsfuvolája volt az első bemutatója. Az előadás hangos és forró fogadtatásban részesült.

Az ausztrál Barrie Kosky rendező az 1927 nevű angol színházi csoporttal közösen alakította ki az előadás különleges világát. A Guardian kritikusa szerint „az 1927 Alekszandr Rodcsenko, Tim Burton, Charles Dickens, Fritz Lang, a 20. század eleji némafilmek és a 21. századi képregények világának keveréke”, s ennek megfelelően Mozart daljátékát némafilmszerű előadássá változtatták.

„Az évad legizgalmasabb és legszínesebb bemutatója – olvasható egy beszámolóban –, melyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy a premier másnapján az évad szinte összes előadására elfogytak a jegyek.”

Cselekmény:

Az Éj királynője minden hatalmát elvesztette. Férje halála után a vagyon és a föld az özvegyre és lányára, Paminára szállt, egy dolgot kivéve: a Napkorongot, melyet Sarastro gondjaira bízott a végrendelet. A Királynő nem nyugszik bele a végakaratba, és harcot indít a Napkorong visszaszerzéséért.

I. felvonás  
Taminót egy rém üldözi. Az ifjú elájul. Három dáma siet megmentésére, akik elpusztítják a szörnyet. Mindhármukat elbűvöli a kábult, szép fiatalember. A történtekről hírt kell vinniük úrnőjüknek, az Éj királynőjének, azonban mindegyik hölgy egyedül akar őrködni az ájult Tamino mellett. Ezen jóformán össze is vesznek, így aztán végül mindhárom együtt távozik.
Tamino felébred, és egy furcsa, emberforma valamit lát közeledni. Papageno az, a madarász, aki madaraiért cserébe bort és ennivalót kap a dámáktól, vígan él, és egyetlen baja az, hogy még nem talált feleséget. Szóba elegyednek; Papageno azt füllenti, hogy ő ölte meg a kígyót. A visszatérő három dáma pont meghallja ezt, és megbünteti a nagyotmondó Papagenót: madaraiért cserébe most csak vizet, követ kap, meg egy lakatot a szájára. Közlik a hölgyek: ők mentették meg Taminót, akinek az Éj királynője leánya, Pamina képét küldi. Tamino egy csapásra beleszeret a képmásba. A lány azonban egy „gonosz démon”, Sarastro fogságában van – mesélik a dámák.
Mennydörgés kíséretében most maga a királynő jelenik meg, hogy tudassa Taminóval: ha kiszabadítja Paminát, az övé lehet a lány. A királynő távozik. A hölgyek leveszik a lakatot Papageno szájáról, és átadják Taminónak az Éj királynőjének ajándékát: egy fuvolát, mely elbűvölő muzsikájával boldogságot hoz az embereknek. Papageno már épp odább állna, de a hölgyek megállítják: a Királynő parancsára Tamino mellé kell szegődnie, és elkísérni őt Sarastro birodalmába. Papageno felháborodva fogadja a hírt. A hölgyek, hogy kissé kiengeszteljék, egy harangjátékot adnak neki. Taminót és a madarászt három bölcs gyermek fogja vezetni útjuk során.
Sarastro palotája. Papageno rátalál az épp szökni próbáló Paminára. Elbeszéli neki, mint indultak az ő kiszabadítására. Tamino keresésére indulnak.
Eközben az ifjú a három gyermektől kér útmutatást, hogy rátaláljon szerelmére. „Légy állhatatos, türelmes – légy férfi.” – szól a válasz. Rácsodálkozik, hova vezették a gyermekek: rettentő vár helyett egy csodálatos templomot talál. Harciasan kér bebocsáttatást: harmadik próbálkozásra jár csak sikerrel. „Mit keresel e szent helyen?” – kérdi őt egy öreg pap. „A Szerelmet és az Erényt.” – válaszolja Tamino. A pap úgy látja, Taminót valójában az Éj királynőjének bosszúszomja vezérli. Szerinte Sarastro nem gonosz varázsló, az Éj királynője pedig nem szánni való, fájdalmas anya… „Ó, végtelen éjszaka!” – nyög fel Tamino. „Mikor tűnsz már el? Mikor látom már meg a világosságot?” A pap csak annyit árul el neki: Pamina életben van. Tamino fuvolázni kezd, hátha annak hangja előcsalja a szerelmét. Még az erdei vadállatok is előmerészkednek a csodálatos zenére, ám a lány nem kerül elő.
Pamina és Papageno szintén Taminót keresik. De Monostatos, Sarastro visszataszító szolgája, aki reménytelenül szerelmes Paminába, rajtuk üt. Papageno játszani kezd a harangjátékon, mire Monostatos és a rabszolgák megbabonázva, szelíden hallgatják a muzsikát, majd megbűvölten mennek a dolgukra. Ekkor azonban bevonul Sarastro és kísérete. Pamina megvallja Sarastrónak, hogy szökni próbált, mivel Monostatos nem hagyott neki nyugtot. Sarastro nem neheztel, viszont nem engedheti vissza a lányt anyjához – annak Pamina boldogsága lenne az ára. Sarastro úgy vallja: az Éj királynője túllépett saját hatáskörén. Monostatos vezeti be a foglyul ejtett Taminót; a két szerelmes végre először pillantja meg egymást. A szolga jutalmat vár leleményességéért – meg is kapja: huszonhét talpvesszőzést… Sarastro utasítására Taminót és Papagenót a Próbák Templomába vezetik, hogy lelkük megtisztuljon.

II. felvonás 
Sarastro és papjai gyűlnek össze egy szertartáson. Tamino vállalkozott a három próbára, hogy lehulljon szeméről az éjszaka fátyla – hogy Beavatottá váljon. A papok úgy döntenek, támogatni fogják az ifjút. Az istenekhez, Íziszhez és Oziriszhez fohászkodnak: adjanak bölcsességet és türelmet a leendő párnak, s ha elbuknának a próbákon, fogadják be őket az istenek.
Két pap készíti fel az ifjakat az első próbára. Tamino eltökélt: aláveti magát bárminek, akár a halála árán is. Papageno már nem ennyire elszánt: ő csak enni, inni akar, meg esetleg egy asszonykát. De ha utóbbit csak próbák árán kaphat, akkor inkább szalma marad. Pedig van egy bizonyos szép és fiatal Papagena – mondják a papok….
Kezdetét veszi az első próba: nem szólhatnak nőhöz egyáltalán.
A két férfi teljes sötétségben marad. A három dáma lopózik be; lemondóan közlik: Taminóék sorsa megpecsételődött, el fognak veszni. „Azt beszélik, aki beáll a Rendbe, egyből a pokolba jut!” Tamino bölcsen hallgat, de Papageno annyira megijed, hogy nem tudja tartani a száját. Végül a Beavatottak hangja zendül fel mennydörgés kíséretében, mire a dámák ijedten elszelelnek. A két pap gratulál Taminónak: teljesítette az első próbát.
A békésen alvó Paminát Monostatos környékezi meg. Ő is párra vágyna, de elkerüli a szerelem, mivel mindenkit riaszt a külseje. A Holdat kéri, forduljon el, míg csókot lop – ám ekkor az Éj királynője jelenik meg. Mikor Paminától megtudja, hogy Tamino átállt Sarastro oldalára, iszonyú haragra gerjed. Tőrt ad lányának, és megfenyegeti: kitagadja, hogyha nem öli meg Sarastrót. Elviharzik.
Monostatos, aki titokban végignézte a jelenetet, alkut ajánl a lánynak: segít neki, ha az szeretni fogja őt. Pamina visszautasítja, mire Monostatos elkeseredésében le akarja őt szúrni. Sarastro avatkozik közbe: Monostatost elzavarja – a szolga az Éj királynőjéhez szalad. Pamina kérleli a főpapot, ne büntesse meg anyját. Sarastro megnyugtatja a lányt: e falak között bosszúnak nincs helye.
Taminót és Papagenót a második próbára vezeti a két pap. Továbbra is csöndben kell maradniuk. Egy csúf öregasszony jelenik meg, Papagenóval beszélget. Azt állítja, van egy szeretője, aki tíz évvel idősebb nála – és Papagenónak hívják. Mennydörgés emlékezteti a madarászt: jobb volna csöndben maradnia…
A három gyermek jelenik meg: Sarastro velük küldi vissza a fuvolát és a harangjátékot gazdáiknak, melyeket korábban elvettek tőlük. Étellel-itallal roskadozó asztal jelenik meg. Papageno boldogan nekilát enni, Tamino inkább muzsikál. A zene hangjára Pamina rájuk talál, szerelme azonban a próba intelme miatt némán elhúzódik tőle. A lány azt hiszi, Tamino nem szereti őt többé. Összetört szívvel távozik.
A papok kórusa imádkozik Taminóért.
Papageno elbukott a próbákon. Próbálja meglelni Taminót és a kiutat. A papok közlik vele: az istenek elengedik neki a büntetést, amit megérdemelne, cserébe viszont nem részesülhet a Beavatottak kiváltságában. A madarász közli velük, hogy ő csak egy kis borra vágyik, amit meg is kap. Hirtelen átjárja az érzés: párra vágyik! Betáncol a korábbi öregasszony, és tudatja Papagenóval: vagy beéri vele, vagy többet nem lát se napfényt, se finom ételt, asszonyról nem beszélve… Papageno ijedtében megfogadja, hogy hűséges lesz hozzá, mire az öregasszony a fiatal és szép Papagenává változik. A meglepett Papageno azonban nem méltó még párjára, ezért egy pap elvezeti a lányt.
A három gyermek köszönti a hamarosan felkelő Napot. Pamina közeledik, kit elemészt a bánat, amiért Tamino képes volt elhagyni őt. Előveszi a tőrt, melyet anyja adott neki, és magára emeli. A három gyermek állítja meg, mondván: Tamino csakis őt szereti. Mind elindulnak, hogy megkeressék az ifjút.
Tűz és víz földjén jár Tamino. Inkább meghalna, semmint feladja küldetését. Pamina jelenik meg: együtt, kéz a kézben folytathatják útjukat. A félelmek kapuja előtt állnak, mely mögött halál leselkedik rájuk. Pamina bölcs tanácsára a fuvolát hívják segítségül. Sikerül keresztülvágniuk a tűzön. Ízisz szentesítette kapcsolatukat – beléphetnek a templomba.
Eközben Papageno nyughatatlanul keresi Papagenáját. Mióta meglátta mátkáját, nincs maradása. Sípján próbálja hívni – mindhiába. Elkeseredésében fel akarja akasztani magát, de a három gyermek ismét közbeavatkozik, és azt tanácsolják: játsszon inkább a harangjátékán. A muzsika ereje ismét győz: előkerül Papagena, és végre boldogan állnak neki közös életük, és a sok kis Papagena és Papageno tervezésének.
Monostatos ólálkodik vissza az Éj királynőjével és a három dámával. A királynő ezúttal Monostatosnak ígérte Pamina kezét annak szolgálataiért cserébe. Merényletre készülnek a Testvériség ellen. Egyszerre azonban a földre rogynak és hatalmuk megtörik: felkel a Nap, és mindent beragyog. Bevonul Sarastro és kísérete. „A napsugarak elűzik az éjt; a bátorság győzedelmeskedik, s így Szépség és Bölcsesség elnyerik örök jutalmukat.”

(forrás: színház)

Sarastro/Beszélő: Önay Köse

Tamino: Adrian Strooper

Az Éj királynője: Olga Pudova

Pamina: Adela Zaharia

Első hölgy: Mirka Wagner

Második hölgy: Karolina Gumos

Harmadik hölgy: Ezgi Kutlu

Papageno: Tom Erik Lie

Papagena: Talya Lieberman

Monostatos: Ivan Tursic

Első őrtálló: Johannes Dunz

Második őrtálló: Carsten Sabrowski

 

Közreműködik: a Komische Oper Berlin zenekara és kórusa

Vezényel: Nánási Henrik

 

Animáció: Paul Barrit

Fény: Diego Leetz

Díszlet, jelmez: Esther Bialas

Dramaturg: Ulrich Lenz

Rendező: Suzanne Andrade, Barrie Kosky

 

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Torontói hidegzuhany — Kemény különadót és lakbér kontrollt szabnak ki Ontarióban

2017, április 20 - 16:14

Ontario tartomány liberális kormánya bejelentette: 15 százalákos különadót fizethet minden külföldi állampolgár, aki dél-Ontarioban vesz ingatlant. Ez elsősorban a méregdrága torontói ingatlanpiacot érintené, ahol egy év alatt 33 százalékkal növekedtek az ingatlan árak, az albérleti árak pedig csaknem 8 sázalékkal emelkedtek 2016-ban. Egy fiatal, pályakezdő kanadai számára ma már szinte lehetetlen házat vásárolni vagy lakást bérelni Kanada legnépesebb metropoliszában. A CBC közszolgálati televízió egészen drámai sorozata mutatott rá a pályakezdők és még sok-sok kanadai keserves helyzetére. Végül ez a sorozat volt hatással a tartományi kormányra.

Ontarióban az 1991 előtt épült ingatlanokra vonatkozik a tartományilag kiszabott lakbér kontroll. Ezeknél a lakóházaknál a tulajdonos évente egyszer emelheti a lakbért és kizárólag a tartomány által megszabott mértékig. A 2017-es plafon 1,5 százalékos emelést engedélyez. Ez a szabály azonban nem regulázza az 1991 után épült lakóházakat

Chris Ballard lakhatási miniszter elmondta, hogy kormánya a lakbér kontroll kiterjesztését kezdeményezni. Kathleen Wynne kormányfő pedig hozzátette: a lakbér kontrollt valamennyi ingatlanra ki lesz terjesztve. Így egy új condominum tulajdonosa is csak kis mértében, valószínű, hogy csak 1,5 százalékig emelheti majd a lakbért. Továbbá minden kiadó lakás esetében egy tartományilag kidolgozott szerződést kell kitölteni a két félnek. A privátilag kidolgozott szerződések többé nem lesznek érvényesek.

Ezen kívül az ingatlan szektor spekulánsai ellen is fellép a liberális kormány, az ingatlan ügynökök és az őket szabályozó törvények és gyakorlatok esetében pedig vizsgálatot indítanak,

Torontóban egy átlag családi ház ára 1,2 millió dollár, ami 33,4 százalékkal magasabb mint az előző évben. A különadóról és lakbér kontrollról szóló bejelentést Wynne kormányfő stílszerűen Torontóban tette. A kormányfő elmondta, hogy az intézkedések elsősorban a “az életvitelszerűen nem itt élő spekulánsok” ellen szólnak.

 (Kathleen Wynne, Ontario liberális kormányfője)

 Az intézkedés a következő városokat és régiókat érinti:

  • Nagy Toronto (Greater Toronto – GTA)
  • Barrie
  • Hamilton
  • Kitchener-Waterloo
  • Niagara
  • Orillia
  • Peterborough

Az intézkedés Ontario legsűrűbben lakott területeit érinti–nem csak délen, hanem egészen Peterborough-ig, amely Torontótól 140 kilométerre északkeletre fekszik. Nem titok, hogy az inspiráció Vancouvertől, illetve Brit Columbia tartománytól jött, ahol hasonlóképpen igyekezték lecsillapítani az ingatlanpiaci árakat. Az elmúlt év alatt Vancouverben közel 20 százalékkal estek az ingatlan árak ennek következtében.

Kategóriák: Szervezetek

Egyre többen lépik át illegálisan Kanada határát

2017, április 20 - 15:09

Egyre többen érkeznek Kanadába illegálisan az Egyesült Államokból–derül ki a Kanadai Királyi Lovasrendőrség által közzétett adataiból. 2017-ben eddig 1.860 személy lépte át törvényellenesen a nemzetközi határt és kért menedéket Kanadában. Januárban még csak 315 ilyen esetről tudtak, de februárra ez a szám 658-ra, márciusban pedig 887-re ugrott. A legtöbb illegális bevándorló Québecbe érkezett, aztán Manitoba tartományba.

Scott Bardsley, a közbiztonsági miniszter szóvívője elmondta: a legtöbb “szabálytalan migráns” (ezt a terminológiát használja a szövetségi kormány) érvényes amerikai vízummal rendelkezik, így már korábban az amerikai hatóságok is elvégeztek különböző biztonsági szűrővizsgálatot rajtuk. Amikor Kanadába érnek és menekült státuszt kérnek, egy újabb, ezúttal kanadai szűrővizsgálaton esnek át.

“De le szeretném szögezni: a határ szabálytalan átlépése nem képez ingyen belépőt Kanadába”–mondta Bardsley. A szabálytalan migránsokat a rendvédelmi szervek elfogják és ideiglenesen letartóztatják, személyazonosságukat megvizsgálják, egészségügyi szűrővizsgálatokon esnek át, továbbá megnézik, szerepelnek-e nemzetközi adatbázisokban, amelyekben terroristákat tartanak nyilván.

(Ez a tábla jelzi Kanada határát és hogy tilos itt belépni. A fotó Manitoba tartományban készült.)

Michelle Rempel, az ellenzéki Konzervatív Párt bevándorlásügyi kritikusa azt kérte a liberális kormánytól, hogy dolgozzanak ki egy konkrét terveket arra az esetre, ha a jelenlegi helyzet valóságos krízissé alakul. “Alapvetően arról van szó, hogy a kormány felelősséggel és egy tervvel tartozik a kanadai lakosság felé, hiszen úgy gondolom. hogy nyárra potenciálisan válságos helyzet alakulhat ki. A jelenlegi csend és engedékenység a hosszútávon nem hasznos. Nem gerjeszt bizalmat a kanadaiakban, hogy a kormány menedzselni tudja határaink integritását”–tette hozzá a konzervatív képviselő.

A baloldali Új Demokrata Párt vizsgálatot indítana a parlament bevándorlási kérdésekkel foglalkozó bizottságában és ezt a kezdeményezést a jobbközép ellenzéki párt is támogatja. “Az, hogy kormányunk egyszerűen ücsörög és nem foglalkozik érdemben a problémával pusztán fokozni fogja a helyzetet”–mondta Jenny Kwan új demokrata képviselő.

A szabálytalan migránsok közül sokan azt mondták a kanadai hatóságoknak, hogy az új amerikai adminiszráció miatt és Donald Trump elnök kijelentései után érezték úgy, hogy veszélyben van bevándorlási ügyük, illetve vízumukat is visszavonhatják. Ezért jöttek át a szerintük biztonságosabb Kanadába.

Amúgy márciusban törvényes keretek között 3.440 menekültkérvény érkezett be a kanadai hatóságokhoz, februárban pedig összesen 2.885.

Kategóriák: Szervezetek

John Updike-Tasnádi István: AZ EASTWICKI BOSZORKÁNYOK a Játékszínben

2017, április 20 - 06:33

Először regény, aztán film – és most a Játékszín színpadán! 

Találkozgatnak, iszogatnak és egyfolytában álmodoznak az egyedülálló eastwicki barátnők, akik közben úgy-ahogy, az életükkel is elvannak. Mígnem egy nap titokzatos férfi érkezik a városba. Egytől-egyig elbűvöli őket…
Az idő múlásával azonban a három barátnő rájön, Daryl nagyon veszélyes…
Updike a témát mosolygós-frivolan írta meg, s most a regényalakjai a Játékszín színpadára lépnek.
Vigyázzatok, miről álmodoztok, mert teljesül!

Bemutató: 2017. április 22.

A művésznőkön látható ruhák Léber Barbara divattervező munkái.
(forrás: színház)
Alex    POKORNY LIA
Jane   PARTI NÓRA 
Sukie  LÉVAY VIKTÓRIA
Daryl   GÁSPÁR SÁNDOR
Felicia SZŐLŐSKEI TÍMEA
Clyde   SZEGEZDI RÓBERT

Dramaturg: LŐKÖS ILDIKÓ
Díszlet és jelmeztervező: VERECKEI RITA
Zene: SZEMENYEI JÁNOS
Ügyelő: KABÓDI SZILVIA
Súgó: SAJBEN ANITA
A rendező munkatársa: SKRABÁN JUDIT

Rendező: BAGÓ BERTALAN

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Botrány! Belföldről merik befolyásolni a belpolitikát!

2017, április 19 - 18:52

Nahát! Belföldről befolyásolja a belpolitikát! Vajon ki áll mögötte?

Egyenes-egyenes, görbe-görbe – nem folytatom ezt az ismert mondókát, „csúnya” szavak következnek. De az első sor nagyon jól jellemzi a ma regnáló Párt és kebelbéli ellenzéke (nem az MSZP) gondolkodásmódját.

A CEU elleni tiltakozás hangjai mögött elsikkad egy – a társadalom jóval nagyobb részét érintő törvény szigorítása. A civilszervezetekről van szó, amelyeknek megregulázására kerül sor a napokban. Törvénybe hoznák (fogják is), hogy minden társadalmi szervezetnek, egyesületnek, alapítványnak nyilvánosságra kell hoznia, ha a támogatói között külföldi személy/szervezet van, és a támogatás összege meghaladja a 7,2 millió forintot.

Állítólag az ”átláthatóság” miatt van erre szükség. Csakhogy: minden civil szervezetnek a működésüket felügyelő területi bíróságokon ma is kötelező évente számot adni a gazdálkodásukról. Bevételeikről, megjelölve, hogy azok honnan származnak, valamint a kiadásaikról is. Ezek az adatok nyilvánosak, bárki bármikor hozzáférhet. De a legtöbb ilyen egyesület, alapítvány a honlapján is közzéteszi támogatói sorát: részben ezt kérik is a támogatók, hiszen reklámértéke lehet, ha egy társadalmilag népszerű célra költenek. Vezetheti a további adománygyűjtés e szervezeteket: hátha másnak is kedve támad adakozni, ha látja, milyen cégek, személyek állnak ügyük mögött.

Hanem egyre-másra éri a kormányzati vád a Jobbikot, hogy „a szocialisták szekerét” tolja, amikor ellenzi például a szóban forgó indítványt. Nem találja ugyanis elég szigorúnak.

Ahogy Szávay István képviselőjük mondta a parlamentben: nemcsak külföldről lehet befolyásolni a belpolitikát, hanem belföldről is. Nahát, nem is tudtam, ha elmegyek szavazni, bűnösen befolyásolom a belpolitikát! Ha meg, teszem azt, tagdíjat fizetek egy pártnak, egyenesen a patás ördögök sorosává változom!

Bubbles / Trailer Park Boys

Mert nagyjából itt van a kutya elásva! A nagy antipolitikai felbuzdulásban ugyanis sokan elfelejtkeztek arról: a pártok is civil szervezetek. Alapításukra, működésükre ugyanaz az 1989-es II. törvény vonatkozik, mint a társadalmi egyesületekére. A párttörvény csak a működésük módját (pl. nem lehetnek fegyveres milíciáik), támogatásuk mikéntjét (500 ezer forinton felüli adomány nem lehet „névtelen”), a költségvetésből eredő támogatásuk összegét szabályozza. A képviselő-jelölt állításának a feltételei már a választási törvényben szerepelnek, mert törvényhozó testületbe pártok állíthatnak jelölteket, hogy milyen módon, az minden párt alapszabályában szerepel. (Legalábbis szerepelnie kellene.) Az alapszabályokat – akár pártról, akár más társadalmi egyesületről van szó –, ugyancsak a bíróságok hagyják jóvá. Csak azt vizsgálják, hogy nem tartalmaznak-e törvényellenes kitételeket. Például kupleráj működtetésére nem lehet egyesületet alapítani. De semmi akadálya MOST MÉG annak, hogy bárki egyesületet, szakszervezetet (ja, azok is civilszervezetek) alapítson például a kényszermunkásoknak a „rendes” dolgozók jogaival, bérezésével azonos feltételekért, holott az az épp regnáló kormány egyik intézkedése elleni szerveződés.

A jobbikos képviselő elszólása egyébként igen tetszik a kormánypártoknak: különben az MTVA Híradóiban nemcsak ez az – enyhén szólva debil – indoklás szerepelhetne, hanem más érvek is. Ez ugyanis nagyjából azt jelenti, hogy kuss, mert ha „befolyásolod a belpolitikát belföldről” akkor nem vagy más, mint egy… Mint egy mi?

Nem is merem egy jobbikos képviselőnek felhívni a figyelmét arra, hogy ő éppen egy belföldi civil szervezet képviselőjeként befolyásolja a belpolitikát. Még magára is gyanakodni kezd: vajon ki áll mögötte?

Nem is tudom, mire véljünk egy ekkora balfogást? Talán annak, ami: fenyegetésnek.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Maflások az oktatásnak – képzési gettósítás

2017, április 19 - 14:52

A CEU-n kívül is van oktatáspolitika. Annyira, hogy a nagy tüntetősdi árnyékában igen komoly maflásokat is osztogatnak. Erre mutatott rá a HVG-ben megjelent egyik írás is. Annak bemutatásával, hogy a középfokú oktatás pofozó-bábúvá tétele igazi apokalipszist hozhat a diákság jövőjét illetően. Jórészt azért, mert olyan adminisztratív intézkedésekkel alakítják át, ki tudja hányadszor, a középszintű oktatást, amelynek a realitásokhoz igen kevés köze van.

Ennek mélyén, alaptézisként valóban meghúzódhat két alapvető, egyfajta kormányfői személyes, illetve egy kormányzati hatalomtechnikai motívum. Nem is feltétlenül egymás kizáró módon. Az utóbbi elég nyilvánvaló akkor, ha a lex-CEU mögé is gondolunk. Valószínűleg nem is újdonság, és a neten több szerzőtől is felbukkanó motívum, hogy minél több, nyelveket beszélő, vitaképes, gondolkodásra szocializálódott állampolgár van az országban, annál kevésbé lehet a faék-egyszerűségű ellenségideológiákat eladni. Ráadásul ez nem csak a világi, hanem az egyházi iskolákban képzett emberekre is igaz. Akik esetleg eredetiben képesek elolvasni a pápai üzeneteket, összefüggéseiben képesek értelmezni Jézus tanításait, illetve a Biblia nagy részét, azok messze humanistább alapról képesek indulni, mint a jelenlegi kormánypártok tagjainak nagy része. Már csak azért is, mert megtanulhatnak különbséget tenni Isten tanításai, és a hatalomhabzsoló egyházak, nem egy esetben szellemi rabszolgaságot hirdető, köznapi szemfényvesztései között. A kormányzat politikai kereszténységéről már nem is beszélve.

Ugyanakkor, a felsőoktatás elleni globális fellépésnek lehet egy egészen egyszerű, a személyes kilátástalanságból fakadó oka is. Annak a felismerése, akár csak tudat alatti megélése, hogy az orbáni oklevél mögött lehet kapcsolati tőke, a kor helyezkedési szabályainak ismerete, apuci segédlete, vagy bármi más. Bármi más, aminek a közel-nullánál több köze van a valós teljesítménnyel elérhető eredményekhez. Egy olyan szakdolgozatra kapva egyetemi végzettséget, amely a saját korában sem lett volna senki más által megvédhető. Nem is elsősorban szakmai, hanem formai okokból. Érthető haragot szülve a kormányfőben bárki iránt, aki jobbat képes alkotni. Mert a hatalom biztosíthat hallgatást a múltról, biztosíthat mesterségesen felduzzasztott hódolói tömeget, számolatlanul szolgálhat tapsoló statisztákkal. De észt, empátiát, intelligenciát, önbizalmat, őszinte elismerést és tiszteletet nem ad. Mert nem adhat. Ha pedig valaki kellő képességek nélkül mégis király akar lenni, akkor a legbiztosabb módja ennek, ha mindenki mást megvakít. Legalább annyit, hogy kialakulhasson ellene egy egységes álláspont. Alkalmasint, ha ez a helyzet állna fenn, akkor sem Orbán Viktor lenne az első a történelemben, akit ilyen motivációs rendszer igazgat. Elég az egykori román vezér feleségének vegyészeti ismereteire, és az akkori kor román felsőoktatására emlékeznünk ehhez.

A fentiek egyébként akkor is igazak lehetnek, ha látszólag nem igazak. A kommunikáció szintjén ugyanis akként szól a maszlag: emelni kell az egyetemi oktatás, és vele a középszintű oktatás színvonalát. Mely utóbbi egyik zálogát a középiskolák központi felvételijében látják. Az egyetemek bemeneti oldalára pedig elitképző intézményeket tennének. Ami látszólag a korábban elmondottaknál objektívebbnek tűnő érveket sejtetnek. Azonban a központi középiskolai felvételi valójában számos diákot aszerint bélyegezne meg, hogy a szülei milyen hatásfokkal voltak képesek érvényesülni. Ha egy gyermek egy közmunkasújtotta térségben születik, és a papa nem a Fidesz helyi Döbrögije, akkor generációs kiszorulhat a kikapaszkodást biztosító oktatási formákból. A tehetségétől, készségeitől és képességeitől gyakorlatilag függetlenül. Az elitnek fenntartott gimnáziumokba tehát nem a képességei szerinti elit diákok, hanem szülők pénzén versenyre idomított csemeték dúsulhatnak fel. A bemeneti oldalon megugorva a lécet, és sokat kiszorítva. A kimeneti oldalon azonban alulmaradva minden olyan megméretésnél, ahol a mérce nem a pénz, hanem a tudás. Valójában ezek az intézkedésék tehát nem csökkentik, hanem gyorsítják a papírok száguldását a lejtőn. Mert ahhoz, hogy a jóelvtársak csemetéi túléljék az egyetemet, ahhoz a legbiztosabb mód a követelmények csökkentése a felsőoktatásban. S van az a politikai nyomás, amelyért a rektoroknak is korpásodhat a lelkiismerete.

Miközben tudjuk, nem csak az ország, hanem az ipar vezetői között sem kevesen vannak, illetve voltak már egy éves is, akiknek sokkal inkább középostoba szolgák, mintsem autonóm személyiségek kellenek. Alkalmasint a kötelező középiskolai felvételi pártolását is Parragh dobta közhírré tavaly. Amire az internet még akkor is emlékezik, ha a hírt az eredeti linkről elvitte már a cica.

Így aztán a középfokú képzési rendszernek, a teljes kormányzati súlyt beleadva, lezavart maflás, még anyagilag is kifizetődő lehet egyeseknek.

Cain Caser

Kategóriák: Szervezetek

Magyarország stratégiailag fontos szerepet játszott a Trump kampány és az orosz titkosszolgálatok közti együttműködésben

2017, április 18 - 14:11

A KMH és testvérlapunk, a Hungarian Free Press munkatársa, a montreáli Concordia Egyetem Emeritus professzora, Dr Göllner András, egy két részből álló angol nyelvű tanulmányban, rávilágít arra a hídszerepre, azokra a „hídemberekre” akik segítettek összekötni az orosz titkosszolgálatokat, a Trump kampány stábjával. (Lásd: „The Budapest Bridge” 1. rész és 2. rész.)

Göllner András tanulmányát egyre nagyobb érdeklődéssel, nagy számban, követik a tömegsajtó és közösségi médiumok oldalain.

„The Budapest Bridge” bemutatja azt a „hídszerepet” amelyet az Orbán kormány játszott a Trump kampány és az orosz titkosszolgálatok között, a 2016-os elnökválasztás során, hogy így hátráltassa Hillary Clintont választási esélyeit. A tanulmány rávilágít a „budapesti híd” tartó pilléreire – az Orbán-kormány korrupt útlevél „bizniszére” és arra, hogy több okból kifolyólag, ma Budapest az orosz titkosszolgálatok nyugati főhadiszállása.

Név szerint bemutatja kik azok az emberek, akik Orbán tudtával, kiagyalták ezt a stratégiát, majd fő közvetítő szerepet játszottak a „budapesti hídon” a stratégia végrehajtásában. Bemutatja azokat az amerikaiakat is, akik gyakran használták a „budapesti hidat”, akiket már az FBI antennái, és a kongresszusi vizsgálatok is be azonosítottak, de még nem kerültek a nagy nyilvánosság reflektorfényébe.

A cikk többek közt rávilágít arra is, hogy ez az immáron Magyarországra is kiterjedő vizsgálati háló az, ami hirtelen „betett” a Trump és Orbán közti jó barátságnak. Trump nem a Lex CEU, hanem a „budapesti híd” miatt kénytelen hátat fordítani magyarországi „barátjának”.

Nem Szemerkényi Réka „tehetetlensége” miatt csapták be a Fehér Ház és az amerikai Külügy ajtaját Szíjjártó Péter előtt amikor nemrég Washingtonba járt. Szíjjártót azért nem fogadták, mert ő is az egyik magyar „hídember”.

Gorka Sebestyénnek is a hídon betöltött szerepe miatt lesz kénytelen rövidesen távozni a posztjáról, illetve mind azoknak, akiket a magyar adófizetők száz millióiból, leszerződtettek Amerikába, hogy tisztára mossák Orbán piszkos rendszerét.

A transzatlanti országok közvéleménye egyre inkább úgy tekint Magyarországra, mint Putyin Trójai falojára, mely ma, a szövetség falain belül, rongálja a nyugati társadalmak demokratikus rendjét. Ennek a növekvő közvélemény-hullámnak, és a kongresszusi vizsgálatok előttünk álló szakaszainak csapásai elől kellett Trumpnak irányt váltania Magyarországgal szemben.

Ajánljuk a két részes cikket a KMH angolul is értő olvasóinak.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak