Kanadai Magyar Hírlap

Feliratkozás Kanadai Magyar Hírlap hírcsatorna csatornájára Kanadai Magyar Hírlap
Frissítve: 19 perc 37 másodperc

Gulyás Gergellyel üzent a kormány a magyaroknak: dögöljetek meg!

2019, december 5 - 15:12

Karácsony közeledtével a magyar emberek megajándékozták Áder Jánost és családját. A szeretetcsomagot Gulyás Gergelyen keresztül juttatják el az államfőnek, a kancelláriaminiszter jegyzi ugyanis azt a törvényjavaslatot, amely szerint a jövőben közel 3 millió forintra emelik a köztársasági elnök fizetését. Felesége – ha igényli – kétfős titkárságot tarthat, emellett az asszonynak külföldi útjain költségtérítés és napidíj, valamint első osztályú repülő- és vonatjegy jár. Ugyanez vonatkozik az államfő gyerekeire: ha külföldre mennek, ők is az adófizetők által fizetett napidíjból költhetnek szuvenírre. Bonuszként a költségeiket is fedezi a nagylelkűségéről ismert magyar állam.

Gulyás Gergely tehát a nevére vette a törvényjavaslatot, amelyet a parlament minden bizonnyal gond nélkül megszavaz. Fontos tudni, hogy az államfőről és családtagjairól való gondoskodás nem egyszerűen az adófizetők pénzének költése, hanem a kormány és a Fidesz, valamint személyesen Orbán Viktor üzenete a magyar embereknek.

Az üzenet lényege: kapjátok be! Vagy, ha úgy jobban tetszik: dögöljetek meg! Csinálhattok bármit, mi – mármint a kormány, a Fidesz és Orbán Viktor – bármit megtehetünk veletek. Ha kedvünk tartja, lerohaszthatjuk az egészségügyet, lebutíthatjuk az oktatást, lebonthatjuk a jogállamot. Van hozzá elég médiánk, hogy mindezt elhallgassuk az emberek elől.

Azt üzenik Orbánék ezzel a mostani, korán jött karácsonyi ajándékként is betudható államfői juttatással az embereknek, hogy magasról tesznek a problémáikra. Nem érdekli őket, hogy a kórházakban egyre kevesebb az orvos, az ápoló, a gyógyításhoz szükséges eszközök közül is sok hiányzik. Leszarják, hogy az oktatás korszerűtlen, és ezért versenyképtelen. Nem érdekli őket, hogy egyre több a szegény ember, és ételosztáskor már nemcsak a nagyon szegénynek számító családok állnak sorba, hanem azok is, akiknek a számláik kifizetésére még futja, de vasárnapi ebédre már nem.

Áder már többszörösen megszolgálta ezt a karácsonyi ajándékot: egy beteg társadalom bajairól nála beszédesebben senki sem tud hallgatni.

Kategóriák: Szervezetek

Az orbáni köznevelésről

2019, december 1 - 17:45

Gondolom, mindenki – de legalábbis sokan – látta Pink Floyd: the Wall c. oktatáspolitkai kritikáját. Nos, kétségtelen, ez lehetett előtanulmány az orbáni oktatásrombolásnak. Mert hát, minél képzetlenebb a jónép, annál könnyebb megvezetni azt. Orbánnak kétségtelenül lebutított tömegek szolgálják az érdekét. Még agymosásra sincs szükség, hiszen az idejekorán egyenfejekbe betáplált egyentudás, egyenértékrend eleve sikeressé tesz egy autokrata vezetést. Márpedig egy serdülő elme igencsak fogékony a betáplált eszmékre, méghozzá kritika nélkül.

Nos, ez eddig leginkább az oktatás kimenetére vonatkozott, de hála ártunk és ormányunk köznevelési rögeszméjének, már a bemenet is óvó gondoskodás alá kerül.

Lássuk a köznevelési törvény vonatkozó passzusát.

Nkt. 2019/06 45.§(8) : „ A hivatal gondoskodik az óvodai nevelésben részvételre kötelezettek és a tankötelesek nyilvántartásáról, a nyilvántartásból adatokat közöl a területileg illetékes kötelező felvételt biztosító óvodák, iskolák fenntartói számára. A felmentést engedélyező szerv hivatalból, valamint a hivatal jelzése alapjánelrendeli és felügyeli az óvodába járási kötelezettség és a tankötelezettség teljesítését, a szakértői vizsgálatokon való megjelenést.”

Nem, kérem, ha a kedves szülő elsőre nem érti, miről is van szó, nem diszlexiás, csak a jogszabály szövegének készítője nincs tisztában az alapvető követelményekkel, vagyis, hogy a norma szövege legyen világos, és közérthető. No persze, lehet, hogy ez nem is volt cél.

Haladjunk. Az Nkt. 8. § (2) azt mondja ki, hogy : „ a gyermek abban az évben, amelynek aug. 31. napjáig a harmadik életévél betölti, a nevelési év kezdő napjától legalább napi négy órában óvodai foglalkozáson vesz részt.” Semmi olyan, hogy kötelező, csak tény, és annyi. Slussz, passz, részt vesz, és kuss van! Ugyanez vonatkozik a hatodik életévét betöltött gyermekre is, aki tankötelezetté válik, és ezt a kötelezettséget iskolába járással teljesíti. Slussz, passz, teljesíti, és kuss!

Ennek értelmében a Nkt. 72. § (1). /b a szülők kötelezettségévé teszi a gyermek óvodai nevelésben való részvételének biztosítását, a tankötelezettség teljesítését. Hogy az alany – azaz a gyermek – erre alkalmas-e, um. iskolaérett-e, közösségképes-e,senki felsőbb nemiszervet nem érdekel. Ám ezért van ennek eldöntésére hivatal, csak éppen nem világos, hol és mi, valamint az sem, kit és miért lehet felmenteni az említett kötelezettségek alól. Mert hát a vonatkozó paragrafus megint kellő képpen értelmezhetetlen. Nkt. 8. § (2) a felmentést engedélyező szervről szólva kimondja, hogy „ …a szülő – tárgyév május 25. napjáig benyújtott – kérelme alapján, a gyermek jogos érdekét szem előtt tartva, annak az évnek augusztus 31. napjáig, amelyben a gyermek a negyedik életévét betölti, a kormány rendeletében kijelölt szerv (hogy ez ki a franc, nem definiált) felmentheti az óvodai foglalkozáson való részvétel alól, ha a gyermek családi körülményei, sajátos helyzete indokolja „. Az iskolaérettségről szó nem esik, pedig talán nagyobb gond, mint az óvodai foglalkozásokon való részvétel elmaradása.

A 2011-ben megalkotott köznevelési törvény még tartalmazott ilyen liberális, testet-lelket mérgező jogokat, mint a tanszabadság, a szülői jogok, a tanulói jogok. Mára már az orbáni oktatási folyamatok értelmében ezek feleslegessé váltak, mint ahogy az önálló gondolkodásra képessé tevő nevelés is. Az egyenállamosítás megszüntette a pedagógiai szakmai intézményeket, felszámolta a tantervi szabadságot, a tankönyvpiacot, visszaállította a tanfelügyeletet, és a szülői jogokkal, valamint a hozzá kapcsolódó intézményi jogokkal egyetemben mindezt átadta a teljesen inkompetens Oktatási Hivatalnak, ami ráadásul minden szakmai hozzáértés nélkül hivatott a felmentés engedélyezésére.

Látható, hogy az orbáni elvek szerint elég törvényben rögzíteni az állam mindenhatóságát az oktatás területén is, az intézményi jogok, a pedagógusok, szülők és tanulók jogosítványai le vannak szarva. Igaz, kötelességeik rögzítése elkerülhetetlen, azok megszegése meg nem maradhat büntetlenül, de ez az apróság könnyen megoldható. Elég, ha jutasi őrmesterek, vagy katonatisztek számára engedélyezik a pedagógusi munkakör betöltését.

A katonai szabályzat beépítését, valamint a fogdák kiépítését az iskolákban apránként is be lehet vezetni.

Kategóriák: Szervezetek

Kósa Lajos zsidózott a Fidelitas kongresszusán

2019, december 1 - 14:13

Kósa Lajos ismét megcsillogtatta párját ritkító intellektusát. A Fidesz alelnöke az önkormányzati választásokat értékelte a Fidelitas kongresszusán, és arra a megállapításra jutott, hogy már semmi sem olyan, mint régen:

„Az antifasiszták összeálltak az újnyilasokkal, a zsidók kénytelenek voltak, vagy lehet, hogy jól is esett nekik a nyilas vitézt megszavazni a Hajdú-Bihar megyei közgyűlésbe”.

Más embertől meglepő lehet ez a megfogalmazás, de Kósa mondhat bármit, neki már úgyis mindegy, beárazták őt a Fideszben és a Fideszen kívüli világban is. Tudják róla, hogy azért tartják a Fideszben, mert kell valaki, aki azok nyelvén is képes megszólalni, akik olyan egyszerűek, mint a faék, és a tagolt mondatok túlságosan bonyolultak volnának számukra.

Persze, azért jó lenne tudni, honnan tudja Kósa Lajos, hogy ki zsidó és ki nem az. Nagy valószínűséggel Kósa Lajos az egyetlen ember ebben az országban, aki tisztában van vele, hogy a zsidók kire szavaztak. Lehet, Kubatov Gábor mondta el neki, bár róla eddig úgy tudtuk, hogy a Kubatov-listaként elhíresült törvénysértő okádék csak a politikai hovatartozást, azaz a megbízhatóságot tartalmazza, a származást, a felekezetet nem.

Korábban Martonyi János volt külügyminiszter igyekezett eligazítást adni a témában, de az rég volt, és valószínűleg ma már nem érvényes. Ha valaki nem emlékezne: a 2013-ban még külügyminiszterként ténykedő Martonyi a Jerusalem Post című újságban az izraeli-magyar kapcsolatok fontosságáról írt, valamint arról, hogy a holokauszt a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiája. Majd egy kis színessel tette teljessé a cikket: „Nem vagyok zsidó, katolikus vagyok, de sokszor gesztikulálok a kezeimmel – és korántsem ez az egyetlen dolog, amiben hasonlítok a zsidókra.” Ezek szerint akkoriban az számított zsidónak, aki úgy gesztikulált, mint Martonyi János. Ma már azonban minden másképp van, megváltozott a világ, úgyhogy elmondanánk Kósa Lajosnak, hogy is van ez a zsidókkal, az újnyilasokkal, valamint a Fidesszel. Emberiességből magyarázzuk el Kósa Lajosnak ezt a zsidós dolgot, mert meggyőződésünk, hogy nem volna jó, ha még a mostaninál is hülyébben halna meg.

Kezdjük azzal: nem lehet tudni, hogy a zsidók miként szavaztak. Mint ahogyan az sem tudható, hogy kire voksoltak a nem zsidók. Ami biztosan tudható: sok zsidó és nem zsidó azért nem szavazott Orbán Viktor pártjának jelöltjeire, mert elegük lett abból, amit a Fidesz az elmúlt kilenc évben Magyarországgal művelt. Hogy lerohasztották az egészségügyet, padlóra küldték az oktatást. Gyűlöletet szítottak, uszítottak mások ellen, s mindezt azért, hogy ezzel tereljék el a figyelmet arról, hogy nem kormányozzák az országot, hanem szétlopják.

Ebből lett elegük a zsidóknak és nem zsidóknak. Származástól, felekezettől függetlenül. A Fideszből lett elege sok embernek drága Lajos úr. A korrupcióból a kilátástalanságból, a reménytelenségből. Nem mellesleg a pökhendi arroganciából. Érted már Lajos? Ezért voksoltak sokan a zsidók és a nem zsidók közül a te pártod jelöltjei ellen.

Kategóriák: Szervezetek

Üldözött keresztények – Magyarországon

2019, november 28 - 15:34

Novák Katalin államtitkár az üldözött keresztényekről szóló nemzetközi konferencián arról beszélt, hogy a családját annak idején meghurcolták a kommunisták. Most azonban rátaláltunk az ismert tévés, Borbás Marcsi öt évvel ezelőtti nyilatkozatára, amelyből kiderül, hogy ő gyerekként csak álruhában mert misére menni. „Úgy nőttem fel, hogy az ünnepek nagyon fontosak. Igaz, templomba csak úgy mehettem, hogy a sarkon túl vettem le a hétköznapi ruhát, alatta volt az ünneplő, nehogy a párttitkár meglásson.” Így beszélt a Borsnak 2014-ben Borbás Marcsi egykori hányattatásairól.

Mi pedig riadtan kérdezzük: hol nőtt fel ez a nő? A Szovjetunióban? Kínában? Észak-Koreában? Borbás Marcsi ugyanis 1968-ban született, ebből kifolyólag a hetvenes években volt gyerek. Ezekben az esztendőkben tévesztette meg az igen ifjú Borbás Marcsi a párttitkárt, akinek ily módon fogalma sem volt, hogy a kislány nem könyvtárba, játszótérre, hanem templomba megy, s a rendes utcai ruházat csak álca, alatta ünneplőt visel.

Azt sajnos homályban hagyja az elbeszélő, mi történt volna, ha meglátja a párttitkár? Küld érte egy nagy fekete autót? Elviteti a rendőrrel? Kiátkoztatja Kádár Jánossal?

Valószínűbb, hogy megszólítja: szia Marcsi, látom, templomba mész. Ebben a dupla ruhában olyan kövérnek látszol. Elég lett volna az ünneplő.

Jó lenne, ha ennyi év elteltével valaki elmondaná Borbás Marcsinak (elég felnőtt hozzá, hogy el tudja viselni az igazságot), hogy akkoriban már lehetett nyugodtan templomba járni, nem kellett félni sem a párttitkár, sem más haragjától.

Kivéve talán, ha az ember maga is párttitkár volt. Na, akkor tényleg elkélt a dupla ruha.

Kategóriák: Szervezetek

Nem akartam ma írni…

2019, november 26 - 17:02

De annyi impulzus ért, hogy itt ülök a gép előtt és valahogy megpróbálom összeeszkábálni kesze-kusza gondolataimat.

Történt ma, hogy volt egy beszélgetésem és valahogy szóba került Öcsi bácsi, igen, Puskás Öcsi, vagy Purczeld Ferenc, kinek hogyan tetszik.

Gyerek, illetve sráckoromban példaképem volt. Emlékszem egyszer valamikor a rádió leadta a teljes 1954-es berni VB döntő hanganyagát, hallgattam Szepesi Györgyöt, és bár tudtam az eredményt, mégis ott szipákoltam a rádió előtt, amikor Szepesi szinte zokogott, “Bozsik, mit csináltál, Bozsik mit csináltál…”, mivel az ő labdavesztéséből kaptuk a harmadik mindent eldöntő gólt.

Kint voltam a Népstadionban akkor is, amikor Puskás először hazajött és összeállt újra a pályán az “aranycsapat”. Telt ház volt és én ámulattal figyeltem a pocakos Puskást, ahogy ragad a lábához a labda.
Aztán hazajött végleg, volt szövetségi kapitány és elkezdték őt is szétszedni, mert mi még az “isteneinket” is bemocskoljuk. A Kútvölgyi kórházban halt meg, Alzheimer kórral kezelték, és mesélték róla, hogy amikor már a nevére sem emlékezett, ha labdát gurítottak felé, azzal még akkor is tudta mit kell tennie.
Persze, tudom Puskás nem szent, nem ikonkép volt, hanem egy kispesti zsivány, egy okos zsivány, aki kereste a helyét a világban és persze használta a zsenijét és ebből jól tudott profitálni.

Viszont valahogy mégis ember maradt és talán ezért szerették ennyire, talán ezért van az, hogy a világban mindenhol ismerik a nevét, valószínűleg ő a leghíresebb magyar.

Nem tudom, hogy Puskás mennyire viselné el hogy ez a fasiszta rezsim felhasználja a nevét…Puskás akadémia, Pancho aréna, Puskás stadion.

…és nekem már nem Puskás jut eszembe, hanem Orbán és a Fidesz-KDNP fasiszta rezsim, a TAO, Mészáros Lőrinc, a kidobott és eltékozolt milliárdok és a legvégén a harmatgyenge magyar foci.
Gondoljatok bele, hogy egy Puskás Ferenc csak 85 alkalommal volt magyar válogatott, hogy Fazekas Lacinak(Fazéknak), csak 92 válogatottság jutott (nem adták meg neki az esélyt, hogy utolérje Bozsik József 100 válogatottságát)

…és akkor egy Dzsudzsák túl van a 100 válogatottságon…

Igen, fáj! Fáj, hogy mindent elvesznek tőlem, elveszik Öcsi bácsit ugyanúgy, ahogy elvették a kokárdát, a himnuszt és elvették azt az érzést is, hogy magyar vagyok!

Mert elvették, mert amikor Orbán azt mondja “mi magyarok”, akkor én nem akarok magyar lenni, amikor a “magyarok” nevében koszorúzzák Horthy szobrát, nem akarok magyar lenni,

…és igen, eljutok oda, hogy nemhogy magyar nem akarok lenni, de egy levegőt sem akarok szívni a “mimagyarokkal”.

…és tudom, megint jön, hogy ez hiszti a részemről, meg,hogy akkor “takaroggggy”. Tudjátok ez nem hiszti, ezek érzések, hatalmas nagy veszteségek az ember lelkében.

…és forr bennem az indulat, mert minden lehetett volna máshogy, igen…”Teccetek volna forradalmat csinálni!”

Tudjátok, ha 90-ben az Andrássyn ott lógtak volna az egykori politikus bűnözők, akkor ma Magyarországon demokrácia lenne, mert tudnák a mocskok, hogy a korrupcióért, a nép átveréséért kötél jár!

Talán ez kellett volna!

Persze, most azt mondjátok, hogy így nem beszél egy demokrata, oké, akkor ne legyek az! Ne legyek demokrata, dühös vagyok iszonyúan dühös vagyok, mert gondoljatok bele abba, hogy Magyarországon egy év alatt egy Szolnok méretű város teljes lakossága hal meg a nem megfelelő egészségügyi ellátás miatt!

Ez az én olvasatomban tudatos NÉPIRTÁS!

Mi jár a népirtásért, ejnye-bejnye, vagy kötél?

Lang Alex

Kategóriák: Szervezetek

KDNP: Utójjára figyelmeztessük az Ejrópai Néppártot!

2019, november 24 - 13:07

A KDNP azzal fenyegette meg az Európai Néppártot, hogy kilépnek, ha a pártszövetség nem változtat az irányvonalán, és nem tér vissza a keresztény értékekhez, azaz a menekültekkel és úgy általában az üldözöttekkel szembeni elutasító magatartáshoz. A fenyegetést Nacsa Lőrinc tolmácsolta az Európai Néppártnak. Az első reakciók ismeretében elmondhatjuk, hogy a Donald Tusk vezette politikai tömörülésnél azonnal kitört a pánik.

Az Európai Néppárt helyében nem várnánk meg, míg Nacsa Lőrinc pártja beváltja a fenyegetését, s még mielőtt megtörténne a baj, igyekeznénk mindent megtenni, hogy elhárítsuk a közelgő katasztrófát. Mert, valljuk be, Semjén Zsolt nulla százalékos pártja nélkül mit sem ér az egész, ha kilépnek, a kereszténységnek, kétezer évre visszamenőleg, annyi.

Írni kellene egy szívhez szóló levelet Semjén Zsoltnak. Elmagyarázni neki, hogy az Európai Néppárt ekkora veszteséget nem fog túlélni. Ki fog irányt mutatni, ha Semjén úrnak és társainak eztán csak a hátát látjuk? Ha nem lesznek ők nekünk, úgyis, mint fénylő vezérlő csillag, akkor a jövőben honnan tudjuk, hogy Svédországban háziasított rénszarvasra vadászni keresztényi cselekedetnek számít-e, vagy nettó bunkóságnak? Hogy Harrach Péter elhíresült megnyilvánulása miként illeszkedik Jézus tanításához? A mélyen vallásos és erkölcsi morál tekintetében mindenki más fölött álló kereszténydemokrata nagyágyúnak arra a megjegyzésére gondolunk, hogy sok gyerek azért megy éhesen az iskolába, mert náluk életforma, hogy nem reggeliznek.

Tegyük hozzá: azért fagynak meg sokan, mert náluk meg az lett az életforma, hogy nem fűtenek, ugyanis azt szeretik, ha télen lehűl a lakásuk. És azért ölnek meg heti átlagban egy nőt családon belüli erőszak formájában, mert Soros György a bevándorlókat támogatja.

Ne tessék az Európai Néppártot magára hagyni, kedves KDNP! Nélkületek Európa – de mit is beszélünk: a világ – keresztényei iránymutatás nélkül, céltalanul bolyonganak a gonosz által sötétségbe borított földgolyón, és olyannyira nem találják a kivezető utat, hogy egyesek még jógázásra is vetemednek.

Nem csodálkoznánk, ha az Európai Néppárt Nacsa Lőrinc fenyegetését meghallva pánikba esne, és mindent megígérne, csakhogy ez a nulla százalékos párt, a KDNP, ne hagyja el az Európai Néppártot. Tudják, hogy hibáztak, de ezt hajlandók jóvátenni.

Ha kell, még attól sem riadnak vissza, hogy a legközelebbi kongresszusukon felállva énekeljék a Nélküled című dalt, és bonuszként felvegyék Semjén Zsolt nevét.

Kategóriák: Szervezetek

A magyar divatkirálynő

2019, november 22 - 18:14

Az egykor – nem túlzás – világhírű magyar divatszalonról és tulajdonosáról nyílt kiállítás hozzá méltó helyen, a Nemzeti Múzeumban. A „CLARA – Rotschild Klára – divatkirálynő a vasfüggöny mögött” című kiállítás egyszerre mutatja be egy sikeres nő életútját, egy korszak elitjének öltözködési kultúráját, valamint a szocialista Magyarország kétarcú, ellentmondásokkal terhelt időszakát. A Magyar Nemzeti Múzeum Rotundájában és a közelmúltban kibővített, egykori Kertészházban nyíló kiállítás jövő év április 30-ig látogatható.

Rotschild Klára egyszerre volt a Horthy-kor arisztokratáinak és a Kádár-korszak nagyasszonyainak a divattervezője. Szalonjában rendszeres vendég volt Kádárné, Tito marsall felesége, Gromikó szovjet külügyminiszter, valamint a perzsa sah neje, a magyar művészvilág csillagai. Vajon miként volt lehetséges, hogy a második világháború előtt és után is ilyen kimagasló sikereket ért el? Neve évtizedeken át egyet jelentett a divattal, az eleganciával, a minőséggel és a luxussal. Elhozta Párizst Budapestre, és ismertté tette Budapestet a nagyvilágban. Szalonja már indulásakor, a két világháború között fogalommá vált idehaza. Felöltöztette a Horthy-kor arisztokrata hölgyeit, Faruk egyiptomi király édesanyjának, Nazlinak és világszép lánytestvéreinek is készített gardróbot. Ő bújtatta menyasszonyi ruhába Horthy István feleségét az évtized menyegzőjén, de még a nemzetközi hírű francia ékszerész, Cartier felesége, gróf Almásssy Jacqueline is vásárolt nála.

Ám az igazi „csoda”, hogy a Rotschild-szalon fénye tovább ragyoghatott a vasfüggöny leereszkedésével. A Különlegességi Női Ruhaszalon mégiscsak az ő csillogó birodalma maradt. A magas rangú külföldi vendégek mellett megfordult nála a magyar művészvilág színe-java: Psota Irén, Tolnay Klári, Váradi Hédi, Fischer Annie, Kovács Margit, betért a szalonba Törőcsik Mari, Halász Judit is. A legjobb vevője Jovanka Broz, Tito marsall felesége volt, a „keleti Jacqueline Kennedy”, akinek legendássá vált állítható szabóbábujára készítették távollétében a legújabb ruhamodelleket. Vajon hogyan jutott Rotschild Klára ilyen kivételezett helyzetbe? Hogyan lehetséges, hogy a két világháború közötti elismert szalontulajdonosok közül egyedül ő szerezte vissza irányító szerepét 1945 után? Miért utazhatott állami pénzen évente kétszer Párizsba inspirálódni, modelleket vásárolni elit divatbemutatóihoz?

Mi tette Rotschild Klárát a 20. század magyar divattörténetének egyik legizgalmasabb és egyedülálló alakjává? A Rotschild-projekt kurátora, Simonovics Ildikó divattörténész sok éves kutatással járt utána a fenti kérdéseknek. Itt a divat nagyasszonyának élettörténete, a műhely és a szalon világa elevenedik meg, míg a Múzeum Rotundájában a menyasszonyi ruhákból készült installáció látható. A teret Zólyomi Zsolt kiváló parfümszakértő illatosítja egy különleges Ricci parfümmel, az illúzió fokozása érdekében, hiszen a régi szalonoknak különleges belső illatuk volt. A kiállítási tér alatt a szuterénben, egy összeállításban a korabeli anyagok meg is foghatók, tapinthatók, mellette pedig egy külön kis térben felpróbálható két ruharekonstrukció, amiket a Dalarna Szalonban a kiállítás céljára elkészítettek. Itt a szalon működésének idején használt eredeti parfümökből is lesz kipróbálható illatminta.

A Geraldine-házban négy térben látható a kiállítás. A központi az arany-terem – ide lép be a látogató – ahol Rotschild Klára élettörténetét, magát az embert mutatják be. A pálya fontos pontjait idővonal érzékelteti, 1903-tól 1976-ig. Megtudjuk belőle, hogyan lett valaki a harmincas években egyetlen év alatt sikeres és hogyan ismételte ezt meg az ötvenes években. Itt kapott helyet a különleges ékszerkardigán is. A fekete-terem a műhelyt igyekszik reprezentálni. A babák ott most az őszi-téli szezon ruháit viselik, de február végén majd átöltöznek. Így a kiállítás teljes ideje alatt összesen 24 ruhát viselnek majd. Ha van korabeli fotó valakiről, aki azt a ruhát viselte, az szintén látható.

A fehér-teremben pedig a szalon elevenedik meg, a szalon eredeti, egykori garnitúrájának segítségével. A világhírű vendégek is azon a díványon foglalhattak helyet! A Múzeumkert rekonstrukciója során megújult Kertészház új kiállítóhelyszín, mely ezzel a kiállítással debütál a közönség előtt.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Lészen ágyú!

2019, november 22 - 18:08

A budapesti Hadtörténeti Múzeumban állítják ki 2019. november 18-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum egyik leghíresebb darabját, Gábor Áron ágyúját, valamint további hatvan értékes műtárgyat. A ritka emlékeket felvonultató kiállítás 2020. június 30-ig látogatható.

A „Lészen ágyú” című kiállításnak, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc háromszéki emlékeit mutatja be, legértékesebb tárgya a Gábor Áron által öntött ágyúk egyetlen megmaradt példánya. A most kiállított löveget 1906. augusztus 18-án találták meg vízvezeték-szerelés közben Kézdivásárhelyen, a hajdan a löveggyárnak is otthont adó Rudolf Kórház udvarán. Az ágyú 1923-ban Kézdivásárhelyről a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba került, majd 1971-ben Bukarestbe, a Román Nemzeti Történeti Múzeumba szállították. Végül a székely ereklye, 2010-ben kerülhetett vissza a Székely Nemzeti Múzeumba, ahol 2011. március 15-től állandó kiállításon volt látható. A hányatott sorsú, becses ereklye budapesti bemutatását az tette lehetővé, hogy a Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum épületét felújítják, így a féltve őrzött műtárgy – más egyéb 1848–49-es ereklyékkel együtt – a Hadtörténeti Múzeumban vendégeskedhet, 2019. november 18-tól 2020. június 30-ig.

Magyarországon nincs olyan gyermek, aki ne tudná, már óvodás korától kívülről fújni a „Gábor Áron rézágyúja” kezdetű dalt, mely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntő hőséről szól. Gábor Áron mindenkihez közelálló hős lett, alakjában ott van a székely találékonyság, a meg nem alkuvás, a tettrekészség. Emellett nagyon is emberi, olyan személy, aki akár a szomszédunk is lehetett volna. Fennmaradt magánleveleiből egy jó kedélyű, jó humorú, saját értékeivel tisztában levő, de túl nem becsülő ember képe bontakozik ki. A legendás „Lészen ágyú!” kijelentését tartalmazó beszédét 1848. november 16-án tartotta, elnyerve ezzel az ágyúöntésre a felhatalmazást. Az irányítása alatt Túróczi Mózes kézdivásárhelyi öntőműhelyében legalább 63, teljesen felszerelt löveget gyártottak, nem rézből, hanem bronzból! A most kiállított ágyú az egyetlen hiteles fennmaradt példány.

A magyar kormány 1848. május 16-án elrendelte a Nemzetőrség megszervezését. A felállítandó sereg a terv szerint a tíz gyalogos zászlóalj mellett egy lovasüteget is magában foglalt A honvédütegek a császári és királyi hadsereggel ellentétben nem hat, hanem nyolc lövegből álltak és ez nagyobb tűzerőt is jelentett. A tüzérek részben a műszaki tanulmányokat folytató diákok köréből kerültek ki. A honvédtüzérség lövegeinek nagy része hatfontos volt, de szükségből háromfontos ütegeket is létrehoztak. Mellettük létezett még hét, tizenkétfontos üteg és öt röppentyűüteg is. Gábor Áron először négy, háromfontos ágyút öntött és csak később tért rá a nehezebb lövegek öntésére, melyek mindegyike harctéri követelményeknek megfelelő, a csatatéren alkalmazható fegyver volt. A tüzérséget sokan a Honvédség legjobb fegyvernemének tartották.

A kiállításon egy jól szerkesztett rövid videó részletesen bemutatja a Gábor Áron által kitalált ágyúöntés menetét, megmagyarázza az eltérést a fegyvergyárakban alkalmazott módszerhez képest. Gábor Áron ötletének nagyszerűsége éppen abból állt, hogy nem kellett hozzá komoly felszerelésű hadiüzem, egy vidéki rézöntő műhelyében – egyszerű eszközökkel – minden elvégezhető volt.  Máshol az ágyút egy tömbből öntötték és a cső üregét később fúrták ki. Itt az ágyúcsövet először fából kifaragták, hosszában kettéfűrészelték és a két fél csövet használták két fél homokforma elkészítéséhez. Mielőtt összeillesztették, a közepébe egy „magot” tettek, az öntéskor ez benne maradt, üreget képezett, nem kellett utólag kifúrni a cső üregét. Mivel a réz lágy, rosszul önthető fém, ágyúanyagnak alkalmatlan. Helyette az ónnal ötvözött rezet, a bronzot használták.

Az ágyún kívül igen sok más, eredeti tárgyat is felvonultatnak a kiállításon Látható ott Kossuth Lajos szipkája, Damjanich János tábornok akasztófájából készült kereszt, díszes fémfoglalatban megőrizve, melyet Makray Lászlóné, Thorma Lujza készített. A fát saját maga gyűjtötte a kivégzést követően. Ott van Makray László honvédezredes kitüntetése, amit személyesen Bem tábornok tűzött a mellére. Egy vitrinben Bem tábornok sétabotja mellett ott áll Dálnoki Miklós Péter hadnagy puskája és nem téved az, akinek – e név olvasatán – egy olyan tábornok jut eszébe, aki a II. Világháború végén játszott fontos szerepet! Pontos felvilágosítást kaphat a látogató arról, hogy mi volt a hatfontos ágyút kezelő öt honvéd feladata és egyebek között például arról is, hogy mikor jelentek meg először magyarok a császári tüzérségnél és miért nem voltak jelen korábban ennél a fegyvernemnél? A jól felépített kiállítás kitűnő alkalmat kínál egy élménydús történelem óra megtartására, de arra is, hogy érdeklődő diákok önálló kutatási feladatot oldjanak meg általa.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Kacsóh Pongrác : János vitéz az Operett Színházban

2019, november 21 - 21:47

A Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján született daljáték 1904-es, Király Színházbeli ősbemutatóján a darab elsöprő sikere még az alkotókat is meglepte. A színpad hol felpezsdült, hol megnyugtató vidámságot árasztott, a közönség derült, nevetett, majd Bagó meghatóan szép dala alatt már a sírás kerülgette a nézőket. A dal befejeztével újrázást követeltek, de az ismétlés egy kicsit váratott magára, mert a Bagót alakító Papp Mihálynak is könnyek peregtek az arcán. Kukorica Jancsi és Iluska megindító szerelmi története, a csodás, magyar népmesei motívumokban bővelkedő daljáték, mely híven követi az eredeti művet – és amely több mint száz éve visszatérő sikerdarabja a hazai és határon túli színpadoknak -, negyven év után ismét látható lesz a Budapesti Operettszínházban.

(forrás: színház)

Szereplők:

Dolhai Attila, Bordás Barbara, Langer Soma, Bodrogi Gyula, Fischl Mónika, Papadimitriu Athina, Pete Ádám, Faragó András

Rendező: Bozsik Yvette

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Ellenzék kerestetik!

2019, november 21 - 17:37

Azt írják, hogy az ellenzék mondott valamit. Állítólag tiltakoztak is. A Kövér-féle házszabály-módosítás ellen. Biztos látta is valaki ezt a tiltakozást. Abban is bízom, hogy a tiltakozást előzőleg egyeztették is. Akár Kövér Lászlóval is. Nehogy álmatlan éjszakái legyenek szegénykének. Ezt azért gondolom, mert alig hűlt ki a mikrofon azóta, hogy valami Kövér-védelmi platformot is meghirdettek.

(Illusztráció: Olga Krokhicheva)

Másként nem igazán lehet értelmezni azt a lassan két napos álláspontot, hogy az üléspontjuk védelmében az „ellenzéki pártok nem akarnak több üléstermi rendbontást”. Indoklásuk szerint azért, mert „azt akarják sugallni a választók felé: alkalmasak a kormányzásra”. Ami így konkrétan, ebben az összefüggésben hülyeség. Annyira hülyeség, hogy szinte már kár is kifejteni, hogy miért. De leginkább azért, mert a választók egy része hitelvi alapon szavaz. Akármelyik oldalon. Ha ugyanis pragmatikusan, kormányképesség alapján szavaztak volna, akkor már az Antall-kormány sem alakul meg. Illetve de. Egészen egyszerűen azért, mert a választók nem a kormányra szavaznak. Ellenben ez még mindig nem von le semmit a hitelvi szavazások erejéből. Ami azt is jelenti, hogy hitükért tűzbe mennek ezek a szavazók. Ha kedvenc vezérük aranyszobrot állíttatna magának, akkor az utolsó karikagyűrűjük utáni éhenhalás nemes pillanatában is csak egy „éljen Orbánt” rebegnének. Aki nem hiszi, olvassa csak nyugodtan a fórumok trolljait.

Egyrészt azért, mert világos: ingyen olyan hülye nem sok lehet, amilyen beírások éltetik a gazdasági exodus kormányát. Másrészt azért, mert nem egy olyan szintet elérő beírás van, hogy annyira még pénzért sem lehet ostoba valaki. Az azonban biztos, hogy a hitbéli szavazókat és a rendszerszintű haszonélvezőket senki nem fogja meggyőzni semmiről. Legfeljebb az utóbbiakat jobban megfizetni. Az viszont nem kormányképesség, hanem kormányból elkövetett hatalmi visszaélés, az államkassza sérelmére elkövetett hazaárulás. Amiben Orbán garnitúrója annyira jó, hogy alulsavanyítva túlszárnyalni nem kellene.

Aki nem érzelmi alapon szavaz, azt ettől még meg lehet győzni arról, hogy a kormány képtelen és alkalmatlan. Netán még arról is, hogy az ellenzék képes és alkalmas. Azonban erre már korábban is remek alkalom lett volna. Akár már a 2014-es választások előtt is. Ha az nem egy polceleb önmegvalósításával, és egy műbalhészakos gittegylett által frontvonalba tolt közgazdászról szól, hanem közérthető, bárki felé egyszerűen kommunikálható, közös kompromisszumok között kiérlelt, közösen képviselhető, illetve képviselt programokról. Ez utóbbi, az ellenzéki trollok és hitelvesek minden cáfolati kísérlete dacára elmaradt. Valószínűleg nem a választók érdeklődésének hiányában. Egyébként az említett verítékszagú igazoláskísérlet pillanatok alatt lebuktatható a fórumokon azzal, hogy „kérem a kompromisszumos közös program elérhetőségét”. Melyre leggyakrabban az egyes pártok, nem egyszer egymásnak, illetve önmaguknak is ellentmondó, atomizált frázisgyűjteményeire való hivatkozás a válasz. Ha van.

Az parlamenti komolyságprogramnak eladott Kövér-védelmi gesztus tehát aligha arról szól, amit állítanak róla. Már csak azért sem, mert ezzel az ellenzék gyakorlatilag lemond egy olyan eszközről, ami legalább pár percre rájuk irányítaná a figyelmet, és a királyi médiában is észrevehető lenne a jelenlétük. Amely észrevehetőség körmondatok halmozásával tett nyilatkozatoktól nem lesz jelentősebb. A besimulás a szürke parlamenti masszába azonban pompásan megfelel Orbánnak és a kleptoligarchikus sleppnek egyaránt. Sok vizet nem fognak zavarni, túlságosan láthatóak sem lesznek, de a csendes jelenlét legitimálja a rendszert, és persze biztosítja a megélhetési képviselők kenyerét. Mert hiba lenne, azt hiszem, s pláne ezek után, azt hinni, hogy a megélhetési képviselők csak a kormánypár padsoraiban fordulnak elő.

Egyébként még azt vitatom, hogy vannak páran, akik ezt a koncepciót beveszik. Talán még képviselők is. Arra azonban akár ők is elkezdhetik keresni a választ, hogy eddig mi gátolta meg a tisztelt egybesülteket, hogy árnyékkormányt alakítsanak? Akár a választási kampányban? Akár az előző kormányzati ciklusban? Mondjuk, ahelyett, hogy az MSZP esedékes üdvöskéje szinte egy kampány-nyarat áldozott annak, hogy a DK vezetőjét igyekezzen leváltani Orbán helyett. Amely igyekezett az LMP-nél gyakorlatilag a választás napjáig kitartott. Mely igyekezet nélkül esetleg még megszorították volna Orbánt. De legalább demonstrálták: az igazi ellenzéki mindennek az ellenzéke. A józan belátásoké is. Ha az a kormányvezér hatalomban tartásához elengedhetetlen.

De legalább elmondhatjuk, hogy van egy remekbeszabott, szinte fajsúlytalan parlamenti ellenzék, amit kívülről olyan gerincbántalmakban szenvedő izék támogatnak, mint a Momentum Mozgalom, akik már a pártalapítást is csúsztatással és megtévesztéssel indokolták. Tekintve, hogy az Olimpia-ellenes aláírásokat nem pártalapításhoz gyűjtötték annak idején.

Úgyhogy lehet, hogy ki kellene tenni egy táblát a határra: Ellenzék kerestetik.

Kategóriák: Szervezetek

Elköszönök

2019, november 21 - 17:21

Annyiszor írtátok, mondtátok – “takarodj az országunkból” – most megteszem!

Pár nap múlva beülök az autóba és itt hagyom Magyarországot, és most végleg, elég volt. Tudom, hogy lesznek, akik örömmel olvassák ezeket a sorokat, nekik írom az alábbiakat!

Köszönöm nektek a rengeteg sértést, fenyegetést, emberi butaságot, intoleranciát, a vak orbánhit féktelen megnyilvánulásait, amit az elmúlt cirka 9 évben rám zúdítottatok. Ti igazoljátok számomra azt, hogy Ady, Márai sorai a mai napig aktuálisak és ez egy olyan ország, mely képtelen a változásra. Nem Orbán miatt megyek el, mert Orbán nem más, csak a ti végterméketek. Salakanyag, amit feldobott a szennyvíz, az a szennyvíz, ami belőletek fakad. A szar pedig úszik a vízen, ezt teszi Orbán is, kihasználja a butaságotokat, hogy képtelenek vagytok szembenézni a múlttal és elfogadni a jövőt. Nektek Trianon, Mohács kell, ruhaszaggatás, hamuszórás, nektek “keresztény szeretet” kell sámán tánccal, rovásírással, piros pöttyel a feneketeken. Orbán okos politikus, mert felmérte 92-93-ban, hogy ez az ország éretlen a demokráciára, itt az embereknek apácska kell, akit imádni lehet, aki a kisajátított budai várból csűri a pettyest a rohadtul túlárazott stadionba.

Nektek ez kell!

Ti eladjátok az egészségügyet, az oktatást egy jóízű zsidózásért, hogy éjszaka, nagy bátran Dávid csillagot rajzolhassatok Soros homlokára.

Ti eladjátok a saját gyerekeitek jövőjét stadionokért, Orbán és strómanjainak meggazdagodásáért.

51 évesen már nem szívesen vált az ember, én mégis örömmel teszem. Örömmel, mert elfáradtam a magyarkodásotokba, nem akarok már magyar lenni, elég nekem embernek maradni.

… és persze, most taps, meg a “takaroggy sorosbérenc”

Az eltakarodásommal mást is viszek, viszem a munkaerőmet, az adófizetésemet, tudom, nem sok, de nem csak én megyek. Jelenleg csak a közvetlen környezetemből 4 család települ ki az országból, ki Németországba, ki Hollandiába, ki Izraelbe.

Ez a 4 család felszámol Magyarországon mindent, eladják a házukat, minden olyan ingóságot, amit nem érdemes elvinni.

…és ahová mennek, ott örömmel fogadják őket!

Hiszen középkorú, megbízható munkaerőt kapnak, minden családban van 2-3 óvodás, iskoláskorú gyermek, akik amikor felnőnek, hasznot fognak termelni a befogadó országnak.

Tudjátok beleuntam ebbe a “balsors minket régen tép”, örökös önsajnálatba. Itt hagyom nektek Mészáros Lőrincestül, Lázárostul, Horthystul, élvezzétek!

Élvezzétek Orbán országát, a sok stadiont, ahová Erdélyből, meg Ukrajnából szállítják a szurkolókat, meg gyerekekkel töltik meg a nézőteret.

Élvezzétek a lerohadó egészségügyet, élvezzétek a 6 éves kortól kötelező iskolát, élvezzétek a Soros fóbiát, rettegjetek a migránsoktól.

Örüljetek annak, hogy Orbán a várból néz le benneteket, tapsoljatok Putyinnak, Erdogánnak!

Pá, én eltolom a biciklit!

…és nektek még rosszabb lesz, mert azon fogok dolgozni, hogy még több magyarnak nyíljon ki a szeme és legyen bátorsága otthagyni Magyarországot!

Mert haza ott van, ahol az ember békében és kiszámíthatóan tud gondoskodni a családjáról és önmagáról, ahol van jövőkép, és ez a hely nem Magyarország!

Lang Alex

Kategóriák: Szervezetek

Két lábon járó, madárként éneklő emlős

2019, november 20 - 13:45

Mottó: Vajon az ember, ez a két lábon járó, madárként éneklő emlős, ez a fajtársait kéjjel gyilkoló lény, miként lett ilyen hatalmas alkotó? Romlott és hős; számító hazug, és ezeréves erkölcsi tanokat tisztelő. Van-e élőlény rajta kívül, akibe gonoszságból, jóságból, tehetségből ennyi fér.

Időnként Gizinénin jár az eszem. Gizinéni szelíd, akár Jézus. Hirdetett gondolatai közül neki is a szeretet a legfontosabb, ha erős lenne, mint Jézus, akkor a gyűlöletkeltők megölnék, de gyenge, hát fölényesen legyintenek -„Naiv vagy Gizikém.”

Útkereső vagyok. A városi rengetegben is az utat keresem, pedig ott mindenütt utak vannak. Bármerre megyek úton vagyok, és mégis keresem. Halkan szól a telefonom: „Forduljon jobbra!” és fordulok, mert a cél fontos. Faust céljai szépek, ám Lucifer praktikus tetteit mindig pusztulás követi. A tettek határozzák meg sorsomat és nem a célok? A hogyan járok a fontosabb? Elkerülhetetlen sorsom a taoista magány, amiben „Te magad vagy az Isten, a sátán, a pokol és a mennyország, és tőled függ melyiket választod.” (Csuang-ce). Kerülöm a taoista magányt. Célokhoz vezető utakat és az úthoz társakat keresek. Tévelyegve járok magabiztosan, kezemben Gizinéni bal keze, fejem felett Jézus szelleme. Magabiztosságom egyetlen forrása a nemtudás tudása.

Hazámban a szabadságellenes, illiberális „elit” számára az erkölcs és a jog a hatalom eszközévé silányult, gyáva urainknak fő ellensége az elesett, a gyenge legyen Ő faluszéli ház éhező lakója, vagy háború elől menekülő üldözött.

Délután egy kora vaskori földvár maradványaihoz megyek. Kilenc éves barátom szülinapi bulijára. Találkozik az ősi kor emléke, és a jelenkori kacagás. Jókedv, amitől a fák sárguló levelei megkapaszkodnak, és téli vackáról a sün is kikukkant hátha tavasz van. Estére „két hetes” barátomhoz vagyok hivatalos. A kapu mellett három zászló: amerikai, kanadai, és magyar. Hármas állampolgár és mindegyik hazáját szereti.

Ez is magyar zászló

Hazaindulok és újra a hatalomépítő fosztogatókon jár az eszem. A bankot rekvirálókon, a parasztot földönfutóvá tevő ezerholdasokon, a politikai korrupción, ami „tőkést” teremt a tehetségtelenből. Kisért a régi álom, amiben hóhérommal mentem a vesztőhely felé. – Tudod -mondtam neki- nem cserélnék veled. Nehezebben ölnék, mint ahogy meghalok. Nem irigylem fosztogató nagyurainkat sem.

Aztán reménykedve töprengek a demokrácián. A demokrácia nem a többség uralma, nem cserépszavazás, sokkal inkább érdekek és értékek harmóniája, amit felelős polgárok, a megosztott hatalom és az emberi jogok tiszteletbe tartásával alkotott emberi törvény, biztosít. Hatalom és törvény, ami „nem ismer tudóst és tudatlant, vagyonost, szegényt” (Németh László).

Figyelem a NER lovagok magabiztosságát, pragmatizmusát, gőgjét és borzadok. Aztán a NER ellenzékének együttműködését és megosztottságát, konfliktusait -ami esetenként vita helyett viszálykodás. Pártok és egyének, ambíciók és remények, jobbítási szándék és karriervágy, erkölcs és erkölcsöt felülíró célszerűség. Iszonyat. Aztán belátom másképp nem megy „ez a harc -NEM- a végső”, ez a harc a politika. Vagy mégsem? Vajon, ha kutyaszaros a járda mi is odakakálhatunk?

Értem a helyi ellenzéki összefogásból kilépő párt vezetőjének tetteit. A többiek alulértékelték, de ő bizonyított. Annak idején drukkoltam neki. Ma lehangol. Elhiszi, hogy ő az összefogás, a többiek árulók, karrieristák, széthúzók. Látom kisebbségi érzését leplező fölényes mosolyát, ahogy a győztes magabiztosságának látszatával vonul ellenzéki társai előtt. Ő valaki, pedig -ha demokrata- egyszer mégiscsak együtt kell dolgoznia a többiekkel. Pártja is harcol az elsíbolt köztársaság újra teremtéséért.

Sok mindenhez nem értek, cipőmet is suszterhez viszem. Nem értek a politikához sem, ám ha értenék is nem lennék büszke rá, ahogy a cipővarrás fortélyainak ismeretére sem. Pártokra, politikusokra, suszterokra szükségem van: Nekem, NEKÜNK a pártokkal közösen kell megteremtenünk a negyedik magyar köztársaságot.

Éljen a Negyedik Magyar Köztársaság!

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Hány százalékos a magyarságtudatod?

2019, november 17 - 13:55

Kilenc éve gombamód szaporodnak a magyarsággal foglalkozó különféle kutatóintézetek, hivatalok. Főként az „örökség” a mániájuk – nem is értem, hogy pl. a nemzeti ingatlan-örökségért is felelős Nemzeti Örökség Hivatal hogy engedhette, hogy a Magyarországon amúgy is kevésszámú középkori épület egyikét panorámaerkéllyel csúfítsa el egy magamutogató. Valahai kolostorról lévén szó, akár blaszfémiának is tekinthető.

Az ember azt hinné, elmolyolnak az urak a Magyarságkutató Intézetben, a Nemzeti Örökség Intézetében, a Nemzetstratégia Kutatóintézetben s ezek számtalan hivatalában, osztályán, államtitkárságán. Csöndesen elégetik azt a jó pár milliárdot, amit a közpénzekből kapnak – a fizetések mellett ingyen a fűtés-világítás a reprezentatív irodákban. Elkonferenciázgatnak a hasonszőrűek körében, nem idegesítik a magyarokat a tudományos kutatás kritériumainak enyhén szólva se megfelelő következtetéseikkel.

Minden társadalomban akadnak ilyenek: nálunk is viszonylag népes a tábora azoknak, akik szerint a repülőgépek kondenzcsíkjai veszélyes permetek, ezért tésztaszűrő-szerű izékkel a fejükön járnak. (A repülés valóban szennyezi a Föld légkörét, de nem így.) Ők már veszélyesek, mert szokásukká vált, hogy a repterek közelében lézersugárral vakítják el a leszálló gépek pilótáit, amiből emberhalál is lehet.

A „magyarságkutatók” ezekhez képest ártalmatlannak tűnnek – gondoltuk. (Minden sokaságban van káló.) De az urak beszivárogtak mindenhová. Az még fölhördülést okozott, amikor Kásler egészségügyért is felelős a tízparancsolat gyógyító hatásáról értekezett – kíváncsi lennék, melyik parancsolat gyógyítja a gyulladt vakbelet, ha az átfúródva megmérgezi az egész szervezetet. Eddig nem jött hír arról, hogy az agysebészetet átállítják a „sokezer éves agyműtés” magyarnak gondolt technológiájára – de a kilátások elég borúsak, ahogy fogy az ehhez értő orvosgárda, műtő, eszköz.

Színre lépett prof. dr.Tózsa István, aki a Corvinuson tanítja a ”hungaricumok és örökségtervezés” c. tantárgyat. A hungaricumokkal nincs bajom, bár szerintem inkább a marketingszakra illenék. Hiszen egy nemzeti brand építéséről lenne szó. Hogy pl. legyen olyan fontos jellemző, ami rögtön felbukkan az idegenben Magyarországról. Mondjuk én boldogabb lennék, ha nem a pálinka, hanem a géntechnika, vagy a matematika jutna eszébe – de hát az USA-ról is a Coca Cola az első, az űrkutatást még a „meki” is megelőzi az ismert jellemzők sorában.

Hanem Tózsa profdoktorban felmerülhetett: egy tudományos igényű kutatásban fel kell bukkannia némi egzakt adatoknak is. Végzett hát a tanulói körében egy felmérést, és arra jutott, hogy bizony az egyetemisták „magyarságtudata” legfeljebb 21 százalékos. Abból következtetett erre, hogy sokan nem ismerik föl a Klapka-,meg a Rákóczi indulót, sőt van olyan, aki Balatonfüredet sem tudja elhelyezni a vaktérképen.

(Azt most hagyjuk is, hogyan kell „tervezni” az örökséget.)

Na most: hogy jön ki ebből a 21 százalék? Mennyit ér, ha valaki ugyan nem tudja, hogy a „Vakpali, vakpali mindent lát” a Rákóczi induló dallamára íródott bökvers, viszont kotta nélkül lejátsza pl. a Concerto-t? Hány százalék, ha nem találja Balatonfüredet, viszont tudja, hol keresse Igalt (Somogy megye), meg Noszvajt (Eger mellett, Heves megye). Elégtelen a magyarságom, ha ugyan fejből tudom a Himnusz, meg a Szózat első három szakaszát (tehát nemcsak az énekelt részt), viszont fogalmam sincs, hogy Vazul Üllő, vagy Taksony unokája volt-e. Az se számít, hogy tudom, hogy ezek a helységek régi magyar vezérek neveit viselik?

Ezek a „magyarságkutatók”, meg magyarság-teljesítmény mérők engem azokra az éretlen kiskamaszokra emlékeztetnek, akik az iskolai öltözőkben kényszeresen mérik centivel a „férfiasságukat”. Hanem azért nem olyan ártalmatlanok, mint a kiskamaszok – utóbbiak úgy is rájönnek idővel, hogy nem a méret a lényeg – ha nem, jó eséllyel lesznek mogorva, frusztrált felnőttek, akik immár honfitársaik ”magyarságtudatát” mérik kényszeresen – és fenyegetően. Hiszen nagy a veszélye, hogy ezzel a százalékkal újabb muníciót adnak a hazáról, hazafiságról nem túl elmélyülten gondolkodók gyűlölete számára.

Ahogy nemzetközi összefogással sikerült nem túl fer biznisszé zülleszteni az élsportot. Apróságnak tűnhet, de jellemző: az összes – és nem kevés – új, vagy felújított sportlétesítményt sem stadionnak nevezik, hanem arénának. Fontos különbség: az ókori stadionokban zajlottak a sportversenyek, az arénákban viszont élet-halál küzdelmet folytattak a gladiátorok – ha nem éppen keresztényeket dobáltak az oroszlánok elé a büszke Zeusz vagy Jupiter hívők gyönyörűségére.

A kormányzati harcimarcik fokozott hangerővel fújják a harci kürtöket: sajnos fülrepesztően hamisan. A nyilván ezerszázalékos magyarságtudattal rendelkező kormányfő például a Türk Tanácsban odanyilatkozott, hogy a magyar nyelv a türk nyelvcsaládba tartozik. Na most. Már nem emlékszem, hogy abban a hazafiatlan, komcsi iskolában az általánosban, vagy a gimnáziumban tanították, hogy minden nyelvben vannak jövevényszavak: a magyarban is, főként latin, török, szláv és német, újabban angol eredetűek. (Török eredetű pl. első szolgánk szűjének oly kedves harács szavunk.) Ez azonban nem jelenti, hogy a magyar latin, türk, vagy szláv nyelv lenne – a nyelvcsaládnak mások az ismérvei. A kormányfő vagy nem tudja, hogy mi az a nyelvcsalád (ez hány százalék mínusz magyarságtudatból?), vagy udvariasságból beszélt ilyeneket a türk urak előtt. Mivel nem érkezett hír viszont-udvariasságról, az urak úgy gondolhatták: van itt valami szegényházi, aki homályos rokonsággal hozakodik elő, hogy az asztal mellé ülhessen.

Ezt a nyelvcsalád dolgot tudós nyelvészek dolga eldönteni – én csak azt tudom, hogy honfitársaim többségéhez hasonlóan baromi nehezen jövök rá az idegen nyelvek logikájára, emiatt nehéz megtanulni is rendesen – az biztos.

A kormányfő lihegő igyekezete viszont, amellyel gátlás nélkül beszél össze-vissza, jócskán aláaknázza a „magyarságtudatomat” – a nemzeti büszkeségemről már nem is beszélve. Még szerencse, hogy tudom: a nemzetem – akár a többi nép – nem csak tökéletes egyedekből áll, de ez semmit nem von le előttem az értékéből. Bár nagy kár, hogy egy ilyen alak után ítélik meg sokan az egész magyarságot.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán Viktor elvtárs egy napja

2019, november 15 - 15:48

A szocialista magyar nép fénylő csillaga, pártunk és népünk atyja, Orbán Viktor Mihály elvtárs, a szocialista ember prototípusa néha pihenni is szokott.

Igen, kedves olvasóim, még ez a tökéletes és fáradhatatlannak tűnő ember is szokott néha pihenni, hiszen neki is 24 órából áll a nap, még ha nekünk úgy is tűnik, hogy fáradhatatlan és sokszor helyettünk is építi a szocialista világot.

…de hogyan is néz ki Orbán Viktor Mihály elvtárs egy napja, hogyan és mikor pihen a MSZMP KB. elnöke a párt főtitkára?

Engem, Bencsik Andrást ért, az a hatalmas megtiszteltetés, hogy elkísérjem egy napján rajongva szeretett vezérünket.

Reggel 07:00-kor parkolt le a csendes és puritán Cinege utcában a szolgálati Csajka, melynek első ülésén ott ültem én, a sofőr mellett, várva népünk vezérére Orbán elvtársra.

Természetesen nem kellett órákat várakoznunk, hiszen abban a pillanatban, ahogy a sofőr levette a gyújtást és a motor leállt, már nyílt is a kapu és már jött is ő, a maga közvetlen emberi módján, odaintve nekünk, majd ült be a hátsó ülésre egy hangos – “Jó reggelt elvtársak!” köszönéssel.

Ennél jobban nem is indulhatott a napunk, ezen a gyönyörű november 7-én, amikor az egész ország a Szovjet szocialista forradalomra emlékezett meg.

Miközben az autóval haladtunk előre az ébredező városon, Orbán elvtárs a reggeli híreket olvasta, vajon mit láthatott, milyen rossz hírt olvashatott, amikor magas homlokán összegyűltek a ráncok?

Már majdnem a Moszkva térnél jártunk, amikor Orbán Viktor Mihály elvtárs rám mosolyodott és megkérdezte, hogy miben segíthet nekem?

Kedves olvasó, nem tudom leírni, szavakba önteni, hogy ez számomra milyen megtiszteltetés volt ott és akkor, de mivel állandó olvasóim tudják, hogy gerincem acélos és a hatalom előtt sem hajol meg soha, bátran szemébe néztem Orbán elvtársnak és arra kértem meséljen az életéről.

– Mire kíváncsi Bencsik elvtárs?

– Mindenre, mesélne a 89-90-es évekről, a Fideszről?

– Nos, bár nem tegnap volt, és azt hittem az aktuál politika jobban fogja érdekelni, de szívesen. Tudja

Bencsik elvtárs még én is követek el hibákat, és ez egy olyan időszaka volt életemnek, viszont okulásul elmesélem az utókor számára.

1989-90-ben olyan volt a világpolitikai helyzet, hogy mindannyian azt hittük, hogy Gorbacsov megengedő politikája a Szovjetunió és a Varsói szerződés széteséséhez fog vezetni, valamint a KGST megszűnéséhez. Nem volt véletlen, hogy pár hithű kommunista társammal, Kövér elvtárssal, Simicska elvtárssal, Áder elvtárssal és sorolhatnám még a neveket, megalapítottuk a Fideszt, hogy ellensúlyozzuk azt az ideológiai hígulást, ami a KISZ-ben tapasztalható volt akkor.

– Itt gondolom a Gyurcsány féle vonalra gondol. – vetettem közbe magam is visszaemlékezve arra az időszakra.

– Igen, a Gyurcsány Ferenc elvtárs által képviselt nyugatos politika talán jobban beleillett az akkori eseményekbe, de feladását jelentette mindannak amit a szocializmus képviselt.

– Végül Gorbacsov meghalt, és Jelcin elvtárs nem engedte szétesni a Szovjetuniót és a Varsói szerződés tagállamait. – segítettem be a múltidézésbe a magam egyszerű módján.

– …és milyen jól tette! Tény, hogy ezután Magyarország nehezen talált vissza a szocializmus útjára, hiszen Németh Miklós, majd az őt követő Horn Gyula is, inkább a Szovjetuniótól való elszakadás irányába vezette az országot. – Orbán elvtárs eltűnődve kinézett az ablakon – de tudja ki ártott legtöbbet a szovjet – magyar barátságnak?

– Gyurcsány elvtárs? – kérdeztem szinte félve.

– Látom jó újságíró maga Bencsik elvtárs! – kérdezni is mer! Igen, Gyurcsány elvtárs volt az, aki megfeledkezve az egykori KISZ-ben tanultakról, mindent elkövetett, hogy másolva, majmolva a nyugati példát, javasolta például a közös valutát a KGST országai részére.

– Ez végül is a rubel lett!

– Igen, mert Gyurcsány elvtársnak is voltak jó gondolatai, mert semmi nem fekete, vagy fehér!

– … és arról mi a véleménye Orbán elvtárs, hogy eltörölték a KGST országok közötti határokat, így egy személyi okmánnyal bárhová lehet utazni a szocialista országok között, akár még Kubába, vagy Kínába is.

– Szerintem ez is jó dolog volt, de rá kellett jönnünk arra, hogyha túlságosan követjük a nyugati utat, elkényelmesedünk és észre sem vesszük, felzabálnak minket az imperialisták!

– Brüsszel!

– Igen, Brüsszel! Talán még emlékszik Bencsik elvtárs 2006-ra, amikor Öszödön, Gyurcsány elvtárs fel akarta számolni az MSZMP-t. Az Brüsszel miatt volt!

– Tényleg?

– Ezért kellett akkor nekem utcára vinnem a valódi elvtársakat, hogy egy újabb forradalommal biztosítsuk be a szocializmus melletti elköteleződésünket.

– …, igen, emlékszem azokra a forradalmi napokra, ott harcoltam én is maga mellett Orbán elvtárs!

– Tudja ez miért van Bencsik elvtárs?

– Nem.

– Ez azért van, mert magában és bennem is utcai harcos vér folyik, amolyan kipcsak vér! Mi bátran harcolunk az elnyomó zsarnokság ellen, mi nem rombolunk, mi felépítjük a jövő szocialista világát!

– Orbán elvtárs, kérdezhetek még valamit?

– Persze, bátran!

– Ennyi küzdelem után, élvezve Putyin elvtárs kitüntető barátságát, hogyan tudja elfogadni azt, hogy Gyurcsány elvtárs a mai napig ott ül a parlamentben, hiszen ő a maga ellenzéke!

– Értem Bencsik elvtárs a kérdését és meg is válaszolom. A sas nem kapkod legyek után, Gyurcsány elvtárs az én lelkiismeretem, amikor neki nagy a hangja, valamit rosszul csinálok, amikor meg sem szólal évekig a parlamentben, akkor pedig jó úton halad a szocializmus építése!

– Köszönöm az interjút Orbán elvtárs!

– Szívesen Bencsik elvtárs, de ha már itt van, jöjjön velem és kísérjen fel a tribünre, nézze meg felülről is az én hálás népem!

Lang Alex

Kategóriák: Szervezetek

A kritikusnak nagyon kell ismernie az adott témát — Különben felelőtlen vagdalkozásba keveredik

2019, november 13 - 16:32

A hatalomra került ellenzéki önkormányzatokat sem kell megkímélni a kritikától, állítja Révész Sándor Baráti? Tűz! című írásában a hvg.hu-n.

Természetesen igaza van. Csakhogy van néhány árnyalat a barátság/baráti, meg a tűzparancs között. Egyáltalán nem mindegy, hogy valakitől – akár elvbaráttól – számon kérjük a tetteit, vagy vesszőfutásra ítéljük, úton-útfélen felhánytorgatjuk a hibáját – akkor is, ha az első szóra helyesbített.

Itt van Horváth Csaba esete. A Zuglóban polgármesterséget nyert szocialista politikus pályafutását szinte az első lépéseitől fogva ismerem. Őszintén szólva nem tartozott a kedvenceim közé: nagyon eltérő a habitusunk. De az eltelt évtizedekben sem Demszky egyik helyetteseként, sem a II. kerület polgármestereként nem bizonyosodott rá sem mutyi, sem lenyúlás, pláne korrupció. Az rendben van, hogy most az Átlátszó számon kérte: hogy akarja nyíltabbá tenni Zugló gazdálkodását, ha ötszörösére javasolja emelni azt az értékhatárt, amely alapján kerületi vagyont testületi döntés nélkül – tehát a személyes hatáskörébe, illetve a vagyongazdálkodási bizottság illetékességi körébe utalva – lehet értékesíteni? Horváth visszavonta a javaslatát, bár felvetette, hogy a budapesti ingatlanárak indokolnának korrekciót. Egyik interjúban még elnézést is kért. Ok. lezárhatjuk – gondolná az ember. De nem – nincs nap, hogy valamelyik „független sajtós” fel ne emlegetné, bármilyen összefüggésben is kerüljön elő a neve vagy a kerülete.

Márpedig előkerül: Zuglóban gördül tovább a főváros egyik rákfenéje, a parkolások ügye. Az új zuglói testület feladata, hogy november 20-ig megkezdje az új parkolóórák telepítését egy már korábban – még a választások előtt lezárt közbeszerzési pályázaton nyertes kivitelezővel. Mit ád isten, ez ugyanaz a cég, amelyik már hosszú ideje gazdája a területnek – ami miatt Karácsony Gergelyt is kikezdték. És hiába kérdezi Horváth Csaba az interjúvolót, mit választana? Ha eredménytelenül zárja le a pályázatot, pár milliós büntetésre számíthat a Közbeszerzési Tanácstól, az új pályázótól meg magasabb árakra számíthatna, így kb. 20-30 milliót veszíthetne a kerület pénzéből. Arról nem is beszélve, hogy újabb hónapokat késne a lakosok által már évek óta várt parkolási zóna? Hogy mi a baj a céggel, arra nézvést csak homályos célzások hangzanak el. Pl. az, hogy a tulaj neve azonos egy korábbi fideszes politikus nevével. A „bátor” újságíró válasza: dönteni a polgármester dolga, nem az övé.

A másik ilyen célkeresztbe vett a kispesti szocialista polgármester. Gajda Péter a harmadik ciklusát nyerte októberben, nagy fölénnyel. Őt speciel elég jól ismerem, illetve ismertem még a kilencvenes évek elejéről. Sőt, nagy „bűnét” is tudom, lehet ráugrani! Már ha követjük Kövér nertárs útmutatását, miszerint kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna. A fiam korabeli Péter ugyanis a fideszben kezdett politizálni, az akkor szabaddemokrata vezetésű önkormányzatban a lakásbizottság fideszes tagja volt. Valamikor ’92 vége felé – tehát 27 évvel ezelőtt! – jelent meg nálunk azzal: Ezek a Viktorék megőrültek! Mindenkit ki akarnak nyírni, ez elviselhetetlen! Azóta is mszp-s színekben politizál. A kispestiek többsége ismeri, szereti – ott nőtt föl a lakótelepen. Azóta családot alapított, nem tudom, hol lakik, de nyilván komfortosabb körülményeket tud biztosítani – a szintén dolgozó feleségével -, mint egy másfélszobás panel.

A fiút is ismertem, aki a kokainozásával, meg nagyhangú kijelentésével kezdte ki az ottaniak hitelét. Szinte még kamaszként jött közénk. Szívós, rengeteget dolgozó, amolyan „rakkolós” srác volt akkoriban, nem véletlenül nyerte el folyamatosan a képviselőséget. Csakhát… hogy is mondjam udvariasan: nem volt a tudósklub tagja. De hát szavazni sem csak a tudósklubból járnak…

Őt az MSZP azonnal kizárta – nem engedte kilépni! Nagy különbség! Nem tudom, követi-e vizsgálat, hogy a nagyhangú kijelentést mire alapozza. Bár a „ha egy képviselő nem kaszál évi 100 milliót, akkor hülye” tartalmú kijelentésnek nyomának kellene lennie az ottani képviselők vagyonában, életvitelében.
Rájár a rúd Kispestre – is. És éppen Erdogan látogatásához kapcsolódóan. A kerületnek ugyanis régóta testvérkerületi kapcsolata van Isztambul egyik kerületével. Így az elnökfeleség meglátogatta az egyik óvodát, és mintegy 10 milliós ajándékot is vitt.

Jött mindjárt a felhördülés: igen, igen, diktátor? A szocialista polgármester meg fogadja a feleségét?

Na most: kis önkormányzatoknál általában nincs a nemzetközi diplomáciában jártas szakember, aki megfelelő kiutat találna egy ilyen helyzetből. Gajda olyasmit mondott, hogy az elnökfeleség szándékáról későn, pár nappal korábban jött a kérés, a testvérvárosi kapcsolat meg tíz éves… Mire a kommentátor rögtön lecsapott: Összevissza beszél: azt mondja pár nappal korábban, aztán meg, hogy tíz éve?! És még a többieknek se tűnt föl, hogy a polgármester két különböző dologról beszélt: hálásan heherésztek.
Mellesleg: anno Kádár Jánost is fogadta a pápa, és egyetlen bíboros se vágta a főtitkárhoz a füstölőjét.

Csak annyit szeretnék mondani: a kritika igenis szükséges, jogos, bármely közszereplővel kapcsolatban. De a kritikusnak nagyon kell ismernie az adott témát. Különben csak felelőtlen vagdalkozásba keveredik.

És ezt tartom akkor is, ha épp a kormányerőről van szó. Nagyon örülnék, ha a mostani elszámoltatásoknál – és nem leszámolásoknál! – néhány esetben kiderülne: nem történt törvénytelenség. Nem lenne túl vidám olyan országban élni, ahol a lakosság fele korrupt gazember. És hogy éppen melyik fele, azt a pártállás döntené el.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Így gondozd az orbánodat

2019, november 13 - 16:20

Ez nem extremitás, egy gondozási sorozat része: így gondozd az aranyhaladat, így gondozd a tengerimalacodat, így gondozd a … szóval, mindenkinek ajánlott, akinek van egy orbánja. Úgy kb. 10 millió emberről van szó, ebből kb. 2,5 milliónyinak kötelező olvasmány kellene, hogy legyen. Amíg a többi 8 kényszer viselő, ez a 2,5 hobbitenyésztő. Na, nekik szól ez a gondozási javaslat.

1. Az orbán igencsak kényes az alsó felére. Nem elég az almot tisztán tartani, alfelét is tisztára kell nyalni, lehetőleg minden nap váltott orbánimádó által. Nem árt ezt a műveletet naponta többször elvégezni – ehhez bőven akad csereszabatos vállalkozó – mivel az orbáni alfél hajlamos a pangásra.

2. Az orbán tisztán tartása nagyon fontos, tekintettel a csüngő hasa alatti redőkre, amit magától megtisztítani nem képes, mivel nem éri el. Ajánlott a babaolaj, pipere vattát használva, óvatosan, belülről kifelé haladó mozdulatokkal. Akinek volt/van duci újszülöttje, előnyt élvez a gondozói sorban.

3. Ruházatával nagyon sokat nem kell törődni, elég időnként kirázni, kiszellőztetni. Semmi Pierre Cardin, Armani, vagy Calvin Klein, Hugo Boss, megfelel neki a VOR konfekció, előbb-utóbb úgyis leeszi.

4. Cipőt olyat adj rá, aminek elég fényes a lábfeji része ahhoz, hogy legalább a piszoárnál viszont láthassa rég nem látott férfiúi (?!) ékességét.

5. Az eledele választékosságával ne nagyon fáradj: mindenevő. De, ha már kényeztetni akarod, olyasmit adj neki, amit kézzel is pofájába tud tolni, ugyanis az evőeszközök használatával cseppet gondjai vannak. A pörköltet nokedlivel kanállal egészen ügyesen eszi, a koviubi is jól áll a kezében, de halat inkább ne: a halkés használata nem tartozik az erősségei közé.

6. Önellátásra nincs berendezkedve, tehát figyelj oda, hogy amikor vazallus minősítő rántottát készít, a tojás héját távolítsa el a tesztételből.

7. Gondoskodj a szórakozásáról is, mert egy unatkozó orbánnak minden féle hülyeség az eszébe tud jutni. Mondjuk, töltsön kolbászt, avasson sertéstelepet, rúgjon két egyenest egy focilabdába, mind1, csak legyen elfoglalva, mert különben képes, és meg akarja védeni országát és népét, amitől az Isten mentsen mindenkit!

8. Ne felejtsd el, az orbán társas lény. Leginkább más, hasonszőrű orbánok társaságában érzi jól magát, ezért időnként engedj be hozzá egy alijevet, vagy erdogant, esetleg putyint. Ezekkel való együttlét hosszú időre feltölti energiával.

9. Az orbán hímivarú. Szexuális életét illetően, sajnos, nem tudok gondozói tanáccsal szolgálni. Lehet, hogy ilyesmire nincs is szüksége. Eléggé önelégült. Lehet, hogy önkielégült is.

A gondozói lista nyitott, bárki hozzáfűzhet újabb gondozói tanácsot. A lényeg az, hogy orbánodat jól gondozd.

Mindezt azért írtam, mert a kisnyuszi esete a rókamamával jutott eszembe.

A kisnyuszi megáll a rókaodu előtt, és bekiált: róka, itthon vagy? Nincs itthon a mama – felelik a rókagyerekek. Nincs? Na, akkor mondjátok meg neki, ha hazajön, ha legközelebb találkozunk, jól meg…szom! A rókagyerekek szót is fogadnak, a mutter, persze, éktelen haragra gerjed. Üldözi is a nyuszit árkon-bokron át, ám hoppá!, fennakad egy y-ág csapdájában. A nyuszi kifújja magát, majd mögéje kerül a rókamamának, és szól: öreg is vagy, büdös is vagy, de ha már a gyerekeknek megígértem…
Nos, én is megígértem Juráseknek, hogy írok valami orbánosat. Elvégre ő meg valami díjat emlegetett. Miként élhetnék hát holmi Orbán Dugó díj nélkül?

Kategóriák: Szervezetek

“A 12. számú holttest”

2019, november 13 - 16:09

Így szerepel az ún. abdai exhumálási jegyzőkönyvekben.

„A tömeges gyilkosság elkövetésének időpontjáról mintegy 1,5–2 évvel datáljuk vissza a rothadás fokát, a ruházat állapotát a talajviszonyokkal hozva összefüggésbe. A halálozás időpontját 1944 őszére kellett megállapítani. A lövések általá-ban hátulról előrehaladó irányúak (tarkó-arc) voltak azonban ellenkező irányú lövések is. A bűncselekmény 22 egyén életének erőszakos módon való kioltásában állott”.

Talán megérezte, hogyan végzi.
“Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Így végzed hát te is, –
súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.”

A “12. sz” alatt nyilvántartott holttestről ez szerepel a dokumentumokban:

“Ruházat: Hosszú steppelt szürke kabát, kötött nadrág, turista bakancs.
Külvizsgálat: A holttest derékban kettévált, igen kevés, szappanná vált lágyrész, nyitott testűrökkel. Tarkópikkely baloldalán belövés, fejtetőnél kilövés. Hajzat világos barna, felső fogsorban elől hiányos fogazat, alul 1-1 sárga korona.

Vélemény: Tarkón, fejtető irányú koponyalövés, rögtöni halállal.

Jegyzet: A ruházatából előkerült iratköteg huszonöt tételből áll. A papírlapokon az írás elmosódott, szétázott, nehezen olvasható. A dokumentumok szélén egységesen vörös vérfolt.

(…….)

A tisztiorvos megjegyzése: A kihantolás során a 12. holttest nadrágja hátsó zsebében találtam egy talajvízzel és az oszlásban lévő holttest nedveivel átázott és földdel szennyezett jegyzetfüzetet. Ezt napon megszárítottuk és a talajtól óvatosan megtisztítottuk: ez a jegyzőkönyv Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza. Kéri a megtalálót, hogy juttassa el Magyarországra…”

Igen, Radnóti Miklósról van szó e posztban, a magyar költészet kiemelkedő alakjáról, sírni valóan gyönyörű versek szerzőjéről, zsidóként behívott munkaszolgálatosról, aki méltatlan halált halt. Meggyilkolták, mondjuk ki, mégpedig 1944 november 9.-én.

Életét, munkásságát esszék, tanulmányok, cikkek sokaságában feldolgozták már, újat én aligha tudok hozzátenni. Haláláig hű özvegye, Gyarmati Fanni naplója “halála után kerülhet nyilvánosságra. Levelezése Radnóti Miklóssal – amely főleg a szegedi egyetemi évek idejében zajlott – ma már forrásértékű dokumentumok, ezek szintén ezután válhatnak közkinccsé.”

Remélem, a kutatók tudnak még újdonsággal szolgálni.

ESŐ ESIK. FÖLSZÁRAD…

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.
Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,
vihogva varrnak felhőskörmü lányok.
Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.
Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.
A sarkon túl egy illatszerárus árul,
a hitvesét is ismerem szagárul.
Elődje vén volt már. Meghalt. S mint bárki mást,
csak elfeledték. Akár a gyökvonást.
Feledni tudnak jól. A tegnapi halott
szíveikben mára szépen megfagyott.
Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.
Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.
Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,
sötét ruhája, válla csupa korpa.
Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,
mint vén levelét a vetkező platán?
Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.
Nézd a világ apró rebbenéseit.

Nem. Nem felejtjük el.

Kővári Zsolt

Illusztráció: Neena Singh

Kategóriák: Szervezetek

Erdoğan látogatásához

2019, november 11 - 15:18

Már pár napja, hogy a török diktátor erre járt. Orbán szerint meg kell adni neki a tiszteletet. Nyilván. Orbánnak meg kellett adnia a tiszteletet. Elvégre Orbánnak láthatóan kell egy felettes én, akinek hódolhat. Tisztelettel, városlezárással, bármivel. Putyin, Erdogan, az ázsiai törpe-diktátorok. Mindegy. Mert ezek a látogatások, és maga a budapesti városlezárás nem a vendégről, és még csak nem is feltétlenül a vendégnek szólt.

Függetlenül attól, hogy érdemes-e a török vezér üldözési komplexusain vitatkozni. Nem kizárt, hogy jól el van látva velük, és Szíriának valószínűleg csak erős fedezettel, vagy erősen megvasalva menne a közelébe. Ez azonban nem Szíria, hanem egy olyan ország, amely pillanatnyilag még az EU tagja. Bármennyire is igyekszik Orbán kivezetni az országot az Unióból. Amely gesztust valószínűleg éppen azok ellenzik, akik rövid pórázon tartják a magyar zsebhokibajnokot. Akiknek milliárdokat jövedelmez a felelősségpánikos, a szocializációs hagyományaival, a gulyáskommunizmus fociöltöző-szagú péniszirigységébe gyökerező falubolondjának uralkodása. Ameddig pedig Magyarország tagja az európai közösségnek, addig kiváló a trójai fapaci szerepére. Amelynek Orbán akár örömmel is eleget tesz. Elvégre ebben az esetben a saját baromságait, jellemgyengeségeit ráfoghatja a külső kontrollra.

Közben lezárta a várost? Gondolhatja: na és? A fővárosiak nem hódolnak neki önként, tehát nyugodtan szívhatnak. Az már csak a rend kedvéért érdemes hozzátenni, hogy az adott esetben a kormányzsebre szavazók is ott toporoghattak valahol a tömegben. Hacsak nem kaptak utasítást a saját felettes trolltartóiktól, hogy maradjanak otthon. Vagy éppen menjenek a tömegbe. Hátha sikerül valami kis pofozkodást is kiprovokálni. Nem tudhatjuk, mert a török elnök nyilvános felképelése érdeklődés hiányában elmaradt. Azért persze érdekelt volna a Fideszre szavazó, de a tömegben tipródó, esetleg megtiport, de haza semmiképpen nem jutó honfitársak véleménye. Ott és akkor. Mert a Széll Kálmánba megboldogult Moszkva tér környékén nem túl sok baráti dudálást, beszólást lehetett hallani. De legalább Orbán büszkén mutogathatta Erdogan-nak, hogy mekkora tömeg van az utcán miatta. Ha nem is az ő tiszteletükre.

Ellenben Orbán mégis csak demonstrálhatta azt a hatalmi gőgöt, amiről azt hiheti: vezetővé emeli. Mint a „Diktátor” című film nagyra törő vezérét a fogorvosi szék. Olyan körítést teremtve, ami alighanem Brezsnyev elvtárs egykori látogatásához lehetett volna méltó. Esetleg azt is felülmúlva. Mert annak idején a magyar vezetésből hiányzott ez a fajta pökhendi kivagyiság. Nem volt rászorulva. Az akkor itt vendégeskedők sem. Pontosan tisztában voltak a helyükkel, szerepükkel. Persze előfordulhat, hogy Orbán is pontosan tisztában van azzal, hogy csak lokális vezér. A maga dombocskáján. Amíg legalább a híveivel el tudja hitetni, hogy nála van a gyémánt fél-krajcár. Esetleg egy hangfelvétel. Hacsak nem róla, tőle őriznek egy-egy felvételt, aláírást valamely komódfiókban. Míg az aktuális Virág-elvtárs nem kér egy kis szívességet.

Addig meg játszhatja az eszét. No meg addig, amíg a szavazók hagyják. Megvezetni magukat azzal, hogy bármilyen polgári, illetve állampolgári értéket képvisel kleptoligarchikus zsebészet.

Kategóriák: Szervezetek

Az élet úgy hozta, hogy csak kétszer voltam Berlinben

2019, november 9 - 13:52

Először egyhónapos egyetemi gyakorlaton a 60-as évek elején. Akkor még nem volt Fal, de már nem lehetett Nyugat-Berlinbe átjárni, drótkerítéssel volt elkerítve. Nappal még a kerítés melletti utcán is végig lehetett menni. Éjszaka viszont ezt már mi, egyetemisták, nem mertük megtenni, a sűrűn járőröző kutyás fegyveresek miatt. De a Brandenburgi Kapuhoz azért elsétáltunk. Jó messziről, a tér másik oldaláról pislogtunk a kerítés felé, mintha csak az Andrássy út torkolatából néznénk a Millenniumi Emlékművet. Nagy, üres térség, ember sehol… És akkor egyszer csak egy nyuszi – egy közönséges, nagyfülű házinyúl – rohant a kapu felől a téren át felénk, majd eltűnt emitt a házak között. Éjfél körül járt, ki tudja, hová sietett…

Éppen harminc évvel ezelőtt bontották le a Berlini Falat. Úgy tűnik, a németek tudták, mit kell kezdeni magukkal az egyesítés után…

Kelet-Berlin jelentős része rom volt még. Egész lakatlan városrészek derékmagasságig letarolva, a háború majd húsz éves szomorú tanúi, a törmelékeken gizgazok, suhángok nőttek, verébugrásnyira az Alexanderplatztól. (Mi, Pesten akkor már az 56-os romokat is nagyjából újjáépítettük.) Csak az Alexanderplatz körül volt nagyszabású építkezés, nagy, induló széles sugárút kezdemények.

A közlekedés viszont remek, a Fridrichstrasse állomás gerenda-tákolmánnyal volt kettéválasztva Nyugat és Kelet között. Gyorsvasút, földalatti vasút hálózta be a várost. Mindenfelé jóminőségű iparcikkeket lehetett vásárolni, kis utánjárással. Egy hajszárítót hoztam onnan, nincs öt éve, hogy tönkrement. Ötven év használat után! Béke poraira…

Az ellátás viszont pocsék. Júliusban egy szem paradicsom, paprika nem volt kapható. Reggelire “kávé”. Vagy tea? Amikor leültünk az asztal köré, az üvegkancsóban kihozott innivalóra fogadásokat kötöttünk. Megízlelni nem volt szabad előtte, de szagolni igen… Az egyetemi menzán az ebéd rizs, vízben főtt krumpli vagy kifőtt tészta, egy vékony szeletke főtt hús, és generálszaft – ez volt a mindennapi menü egy hónapig…. Július végén a tengerparti kiránduláson egy luxuscukrászdában vásárolhattunk néhány szem epret, tejszínhabbal…

Esténként a diákszálláson holmi lecsókról álmodoztunk… Végül hárman összeadtunk egy kis pénzt, hogy vegyünk valami ehetőt. Szardíniát gondoltunk, abból volt többféle. Egy olcsóbbat választottunk. Vajat vásárolhattunk, ha felmutattuk az útlevelet. Este nagy nyálcsorgás előzte meg a mi kis szardíniásdobozunk kinyitását…

Haldarabok voltak benne, generálszaftban…

*

Másodszor egy konferencián voltam kinn, negyedszázaddal később, 1989 november elején. Egy hajdani előkelő villanegyedben volt a szállásom, valami tó mellett, kívül meglehetősen ronda, komor barnásvörös téglaépület, de belül gyönyörű, nagy, méltóságteljes szobák, tágas, márványpadlós fürdőszobák, háború előtti faragott faburkolat a szalonban. Gazdag reggeli lakoma, minden, ami szem-szájnak ingere, decens és előkelő.

Maga a város modern, levegős, impozáns, kiépült sugárutak, stilizáltan újjáépített ál-belváros. Olcsóság, és áruhiány. Az áruházban tolakodás, lökdösődés, tömeg a pultoknál. A Brandenburgi Kaput nem lehetett megközelíteni, de magyar útlevéllel át lehetett menni Nyugat-Berlinbe a még mindig fagerendákkal elválasztott, azóta alaposan lepukkant Fridrichstrasse végállomásnál – a túloldalon folytatódott a magasvasút Nyugatberlinen át. Rendezettség, tisztaság, nyugalom, árubőség. Vagy két kiló csokit hoztam át.

Hazafelé a repülőgépben két órát ültünk, mindenki a helyén, de a gép nem szállt fel. Végül beszállt egy ismeretlen magyar – épp mellém szólt a jegye – és elmondta, hogy mostanáig vegzálták a vámosok, mert megtalálták nála, és elvették a Nyugat-Berlinben vásárolt két kiló csokiját…

Az én két kilóm ott dekkolt a kézipoggyászomban, sértetlenül…

Másnap döntötték le a falat.

Almási Alma

Kategóriák: Szervezetek

Miként lesz valaki orbán?

2019, november 8 - 18:20

Mert kérem, orbánnak lenni nem születési előjog, mi több, annak születni sem lehet. Egy orbán ugyanis egyedfejlődése alatt lesz az, ami.

Vegyük például a mi orbánunkat. Igazából nem is orbán, hanem orsós. Szerencséje, hogy nem a férgek rendjéből való – habár ez még vita tárgyát képezi. Ugorgyunk. Egy orbán akkor kezd orbánná válni, amikor megtapasztalja, hogy mi is a dolga, és hol is a helye. Vagyis, amikor kiosztják neki az eszközöket: gumicsizma, ganajozó villa és talicska, oszt irány a disznóól, tedd a dolgod!

Mert az orbáni családban nem lehet csak úgy orbánnak lenni, azért meg kell dolgozni. Nos egy siheder orbánnak ez, ugyebár , nem tetszik. Ő orbánként akar lenni azzá. De hát, nincs mit tenni, az orbáni vezérelv nem enged.

Múlik az idő, a mi orbánunk bontogatja szárnyait, ki akar repülni a paraszti, őt visszahúzó udvarból, csak van egy kis baj: a főorbán ezt nem jó szemmel nézi. Egy orbán csak maradjon a nyél mellett – legyen az kapanyél, ásónyél, kaszanyél, bármi, mert az a boldogulás útja! Habár orsós nagypapa intette ivadékait: gyerök, olyan dolgot, aminek fa a szára, vas a feje, meg ne fogj, mert azzal dolgozni köll!

A felmenő orbán ezt meg is fogadta, és párttitkár lett belőle. Ezzel a kis orbánjelölttel meg is utáltatta a komenizmust, lévén, hogy a szocialista erkölcsök szerint nevelte volt ivadékát. Sajnálatos módon ezen erkölcs szellemében megtiltotta az orbánjelöltnek, hogy csak úgy, saját kedve töltésére becsászkáljon a faluba – ők ugyanis ugyancsak a szélén laktak, a nem túl jó hírű erdősoron, de ez később párttitkárságának előre haladtával változott, elvégre egy elvtárs csak nem lakhat méltatlan körülmények közt – így azt azzal torolta meg, hogy bucira verte szegény orbánjelölt fejét. Ez azután ideológiai eltántorodás is okozott nála, sőt!

Oly annyira, hogy amúgy szívből utált apja támogatásával bejutott a jogi egyetemre, mi több, ott kollégiumi elhelyezést is kapott, amit hasonló orbánjelölt évfolyamtársaival hozta össze.
De hát, mint tudjuk, orbánná válni nem könnyű, így hát el is kezdte bomlasztani a rendszert. Oly annyira, hogy még egy bizonyos Soros – aki eléggé el nem ítélhető módon bedőlt neki- kihasználásával még eljutott az USA-ba is, holmi egyetemi kurzust hallgatva – majd azt végzettségként feltüntetve – végleg tudatosodott benne, mi is a dolga.

Persze, hogy megutálta a kommunista elveket, de még a szocialista, liberális elveket is, egy ilyen apa mellett, nem csoda! Nem elég, hogy kommunista, karrierista, de még a gyereket is veri! Naná, hogy ellenzéki lett! Egyet azonban jól megtanult: építs ki saját klientúrát, és főleg, jó időben legyél jó helyen! Konkurenciádat mielőbb elimináld, akit nem tudsz legyőzni, vedd meg! Igy hát a mi kis parasztivadékunk így szépen, lépésről lépésre elindult az orbánná válás útján.

Voltak nehéz időszakok, de nem azért lett ő orbán, hogy ezeket ne küzdje le. Hízelegve, hazudozva, beetetve és véres kardot körbehordozva bejutott az Országházba, és felfedezte, hogy neki ott örökös helye van, csak jól kell tudnia manipulálni az orbániságában hívő pórokat. Az, hogy orbánná válása során vázszerkezetének egy részét elvesztette – gerinctelen lett – nem zavarta az evolúcióban. Az se, hogy elveit gyakrabban váltogatta, mint az alsónadrágját, eleve az orbánosodás kelléktárához tartozik. Ráadásul kiváló táncos lett. Táncolt szűk körben tojásokon, kardélen, de leginkább nagy közönség előtt, pávatáncot járt.

Persze, orbánnak lenni komoly felelősséggel is jár, hiszen minden döntést egyedül kell meghoznia, mindenhez értenie kell, és főleg, mindent jobban kell tudnia, mondjuk úgy, Isten utáni elsőként mindenhatónak és tévedhetetlennek, csalhatatlannak kell lennie. Nehéz teher ám ez egy ilyen kis orbánnak, de, ha a pápa meg tudja oldani, ő se gyengébb legény nála!

Szóval, mára a lázadó, kommunista gyűlölő párttitkárfi orbánná küzdötte fel magát. De még nincs a csúcson: még thán is lehet. Habár nálunk nincs se birnami erdő, de Dunsinane dombja, csak birkahad, de azért egy Orbánnak van mástól is félni valója.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak