Szervezetek

Ferenc pápa fagylalttal várja a migránsokat

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 10 - 14:23

Ferenc pápa azzal bízta meg Konrad Krajewski bíboros-pápai főalamizsnást, hogy kínálja meg fagylalttal az olasz partot érő migránsokat.

„Nem fagyossá akarjuk tenni a szíveiket – élcelődött a bíboros – ez a fagylalt a pápa gyengédségének jelképe. Abban reménykedünk, hogy itt, Olaszországban mindenhol keresztény és bőkezű szívekre találnak, és végre otthon érezhetik majd magukat.”

A jégkrémen kívül a bíboros Ferenc pápa üdvözletét és áldását is átadta. Ezután megebédelt a központ munkatársaival. Miután leszálltak a hajóról, néhány bevándorlót időszakosan a Mondo migliore (“Egy jobb világ”) központban szállásoltak el.

Ők a hétvégén elindulnak az olasz püspöki konferencia által kijelölt célállomásokra. Nagyjából még 20 000 tölcsér fagylaltot osztottak szét aznap más befogadó központokban.

Az Aleteia angol nyelvű cikke nyomán. Fordította: SZEMlélek.

Szerkesztői megjegyzés: Ferenc pápa nem először tesz ilyen gesztust a szegények felé. Például névnapját, azaz Szent György napját úgy ünnepelte, hogy 3 ezer adag fagylatot rendelt Róma hajléktalan és mélyszegénységben élő lakóinak. A fagylatot Róma menhelyein szolgálták fel. Ferenc pápa arról is ismert, hogy időnként koncertekre, múzeum látogatásokra és ebédre hív meg hajléktalan embereket Olaszország fővárosában. (KMH)

Fagylaltot küldött a pápa migráns gyerekeknek. Fotó: AFP.

Kategóriák: Szervezetek

Életképek egy kanadai vidéki búcsúból

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 9 - 14:56

A kelet Ontario-i Russell város búcsúja Kanadánál is idősebb. Idén volt az 1858-ban megalapított búcsú 160. évfordulója és az évtizedek folyamán célja alig változott: a helyi mezőgazdaság és házigazdaság támogatása, illetve bemutatása. Immár harmadik alkalommal látogatok el a búcsúra, hiszen mindig olyan élményt nyújt, ami sikeresen elszakít — még ha csak néhány órára is — a mindennapi városi életemtől. És látszik, hogy a sok látogató közül legtöbben erre vágynak. Idén cowboyok, régi autók, állatok, helyi virág, zöldség és gyümölcs kiállítások, bemutatók, élő country zene és a hagyományos búcsúk elengedhetetlen ízei várták a látogatókat.

(Kanadai cowboy. Fotó: C. Adam)

Szombat reggel viszonylag korán kint voltam már a búcsún. Egy-egy állat úgy tűnt, hogy nem igazán kedveli a korai keléseket, de azért szeliden eltűrték a reggeli látogatókat, még a gyerekek és szülők véget nem érő simogatását is.

(Szép jó reggelt! Fotó: C. Adam)

Amiután röviden elbeszélgettem egy-két cowboyjal és természetesen cowgirl-lel, nem hagyhattam ki a házilag készített pitéket sem: őszibarack, alma, cseresznye, tök. Maradtam az őszibaracknál. Kiderült, hogy mind helyi önkéntesek sütötték és szolgálták fel a süteményeket, illetve a szintén kapható szendvicseket és kávét/teát. Kistelepüléseken a közösségi élet akkor erős, ha a helyiek értékelik az önkéntes munka fontosságát és hajlandóak szerepet vállalni abban. Russell városára pont ez jellemző.

(Piték széles választéka. Fotó: C. Adam)

A helyi iskolások is központi szerepet vállalnak a fesztiválon, ahol a diákok által termesztett és/vagy összeállított, illetve bemutatott virágokból, zöldségből, gyümölcsből vagy egyéb termésből készítenek egy kiállítását. Itt egyben díjazzák is a diákok beadványait. Volt szinte minden, amit ebben a térségben lehet ültetni és termelni.

(Helyi kukorica — talán ebből volt a legtöbb a kiállításon. Fotó: C. Adam)

(Virágkiállítás. Fotó: C. Adam)

(Az idei termésből. Fotó: C. Adam)

Jellemző volt mindenkire, hogy büszkeséggel és örömmel mutatták be tudásukat, munkájukat és termékeiket. Itt elsősorban nem az eladásról és kereskedelemről volt szó (viszonylag kevés helyen árultak termékeket), hanem az oktatásról. A látogatók jelentős része a pusztán félórás távolságra fekvő Ottawából érkezik ide minden évben és az urbánus környezetben vagy kertes elővárosban élők számára, merőben másik világ az, amiről ez a búcsú szól.

(Hagyományos szörme és bőr tárgyak kiállítása. Fotó: C. Adam)

(Keményebb mint az irodai munka… Fotó: C. Adam)

A búcsú a késői tizenkilencedik századi, illetve a korai huszadik századi technológia bemutatásáról is szólt. Olyan technológia és olyan gépezet, amely racionális, stabil és sokszor masszív méreteket ölt.

(Kukorica darálógép. Fotó: C. Adam)(Munkaközben. Fotó: C. Adam)

Az autó bemutató az a része a búcsúnak, ami nem teljesen passzol az agrár fókusszal, ugyanakkor látványos és nyilván sikeresen tudja vonzani a látogatókat. Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek amerikai autógyártásából, annak fénykorából kaptunk ízelítőt.

(Egy Ford Fairlane. Fotó: C. Adam)

Néhány óra után egyszerűen meg kellett kóstolnom a helyi gasztronómiai. A házi pite ugyan finom volt, de kellett valami “izgalmasabb.” Igy fejeztem be a napot egy igencsak tarka jégkásával, amelynek egzótikus színei nincsenek jelen a természetben — legalábbis  ebben a térségben nem.

(A főszerkesztő és a jégkása…)

Kategóriák: Szervezetek

Neonáci típusú találkozások

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 8 - 14:31

A héten derült ki, hogy Orbán Viktor Tusványoson belga neonácikkal találkozott. Fénykép is készült a nevezetes eseményről, szabad szemmel is jól látszik, hogy a miniszterelnök mosolyogva pózol a fiatalok között.

Már az is egy jó kérdés lehetne, hogy miként kerülhetnek neonácik a tusványosi rendezvényre. A Fidesz által támogatott és vezetői által előszeretettel látogatott fesztiválnak ugyanis nem ez a profilja. És akkor egy szusz alatt azt is meg lehet kérdezni, vajon az Orbán Viktorral fotózkodó csoport volt-e az egyetlen neonáci társulat Tusványoson, vagy rajtuk kívül más kirekesztők is tiszteletüket tették a magyar jövőnek e szent helyén.

Lennének tehát kérdések, a legfontosabb talán mégis az, hogy ezek a szalonképtelen élőlények miként kerülhettek a magyar miniszterelnök közelébe. Ismert ugyanis hogy Orbán minden lépését szigorúan őrzik, testőrök hada veszi körül, gondosan megszűrik a környezetét, ha valaki csak úgy oda szeretne menni hozzá egy közös fotó erejéig, biztosan kétajtós szekrényekbe ütközne akadály gyanánt.

Feltételezhetjük, hogy ez most sem volt másként, és a TEK tudta, hogy kik ezek a derék, jóravaló neonáci fiatalok, feltehetőleg még a vércsoportjuk és a leggyakrabban megjátszott lottószámaik is ismert volt előttük. Mégis odaengedték őket Orbán közelébe, és a miniszterelnököt sem hallottuk tiltakozni, vagy legalább a tisztességes magyaroktól bocsánatot kérni.

Föld. S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Film – zene

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 8 - 13:33

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét [a 21. században is kézzel rajzolta a hangjegyeket, hitt a kottapapír kifejezőerejében – kockás füzet -, mely eljárás különösen anakronisztikusnak tűnt, ahogy az érintetlenül is látványos, de a digitális technikával lenyűgözővé varázsolt kamionverseny filmkockái peregtek a szeme előtt]; a rendező kívánsága – a zene érzékeltesse a diadal mámorát – csak első pillantásra tűnt magától értetődőnek.

illusztráció: Szigeti Edit

Tizennyolc kör van hátra…

Bár a Zeneszerző hajlamos volt egyetérteni Sztravinszkijjal [a zene nem fejez ki semmit, csak önmagát], tudta, a közvélekedés mit tart konvencionális győzelmi zenének: fanfárok, harsogó rezek, üstdobpergés, fényes dúr-hangnem, induló tempó, ilyesmi. A fejében persze ott sorakoztak a kamion-szereplős előképek: a Konvoj [C. W. McCall Konvoj című dala inspirálta a történetet], a Túl a csúcson [amikor Sylvester Stallone behajt a monstrummal apósa nappalijába], a Párbaj [negyventonnás szörnyeteg a személyautó ellen (vérfagyasztó üldözéses moziból több is az eszébe jutott)], a Kamion rikító-sárga protagonistája, a Kenguru [ZIL-Rába, teherautó–kamion, Gálffi László-Koltai Róbert – Verseny a javából – és a paksi atomerőmű (vigyázat: aktuálpolitika!)], de a történetek többségében a nyergesvontató (jó szó!) a szabadság, a függetlenség, az erő, a lendület metaforája volt inkább, nem a győzelemé [próbáljon meg bárki metaforák nélkül beszélni a zenéről!].

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: lehet-e a kamionnak vezérmotívuma [Leitmotif]? Egy izgalmas akkordkapcsolat, néhány hangból álló motívumtöredék, jellegzetes ritmus-képlet? Mélyfekvésű, motorikusan(!) ismétlődő, hirtelen ereszkedő-emelkedő [mint fordulatszám] dallamot vetett papírra; miközben meredten bámulta a képernyőt, fülében szólt a zene. Elégedetlenül hátradőlt: kissé didaktikus, nem?

Még tizenhárom kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: keressünk ellenpontot! Nagyívű, romantikus melódia, lágy fuvolán, elegáns vonóskar kíséretében; mintha balettoznának [óvatosan!, súgta a zeneszerző belső énje: Billy Eliot!] a robosztus járművek. Hm…. Hangulatos, de hatástalan. Nem erősíti a verseny feszültségét, és semmi köze a rendező kívánságához; nyoma sincs benne még a győzelem ígéretének sem.

Kilenc körrel a vége előtt…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: valami blúzos-dzsesszes téma, recsegő szaxofonon? Veszélyes, mert könnyen elidegenítheti a nézőt [Louis Armstrong anekdotája jutott eszébe a filmtörténet hőskoráról: akkoriban fekete muzsikusok élőben játszották a némafilmek kísérőzenéjét Chicago filmszínházaiban, és ahogy egyre jobban belejöttek, már nemigen törődtek azzal, mi látható a vásznon…]

Nyolc kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: megvan: zajzene! Dübörgő motorok basszusa, csikorgó kerekek, sikoltó fékek dallama, a közönség tapsolta ritmus, néma hangszerek. Hangkonzervek, atmoszféra-zörejek, esetleg némi elektronikus sound-design. Működhet, de nem túl eredeti ötlet.

Hét kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: egy édeskés táncdal, fülbemászó dallam „a győzelmet jobban szomjazom, mint a csókodat”-szerű szöveggel, talán a kevésbé zenekedvelő-zeneértő néző számára is érzékelhetővé tenné az üzenetet…

Az utolsó kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét, de már nem a munka járt a fejében: figyelmét lekötötte a verseny, és abban a pillanatban, ahogy a győztes kamion áthaladt a célvonalon felharsant a diadalmas Csend!

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Dúró: büszkén embertelenül

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 7 - 13:25

Dúró Dórában összeért, ami összetartozik. A Népszava közöl legalább is egy írást arról, hogy a nevezett homoid az abortusz kapcsán leginkább a magzat szívhangját hallgattatná a mesterséges terhességmegszakítást kérővel. A jelzett forrás, a Népszava nagyjából elmeséli, hogy ez miért minősülne etikátlannak, illetve alapvetően gonosznak.

Alkalmasint egyfajta lelkiismereti zsarolás is, ami alapvetően embertelen is. Ugyanakkor azért persze emlékezhetünk arra, hogy Dúró Dóra egykori pártjában, vele egy időben megfordult, nem egy esetben ott is maradt figurák szájából mik bírtak előtüremkedni az idők során. Igen, kérem, a Jobbikról van szó. Arról a pártról amelynek sorait a zsidók listázását, a cigányok kasztrálását felvető figurák pártolták, illetve erősítették. Igen, tudom. A középre törekedő Jobbik ideiglenesen parkoló pályára helyezte Novákot, és Toroczkai önálló párttá szervezte a Jobbik jobboldalát. Azonban nem árt talán figyelembe venni néhány aprócska mellékkörülményt. Az egyik, hogy a média nem Dúró Dóra elhatárolódásaitól volt hangos. A válóperétől sem. Márpedig azt ugye senki nem gondolja egészen komolyan, hogy miközben a férjeurát látványosan félre tették a Jobbikban, és Dúró megtartotta mind a popárttagságát, mind a jól fizető megbízását, akkor szóba sem álltak egymással.

Életszerűbbnek tűnik, hogy Novák kiállítása a partvonalra egy ócska színjáték része volt csupán. Amit a Jobbik pillanatnyi helyzete tett egyelőre véglegessé, és aligha a nagy ideológiai szakítások a szélsőséges nézetekkel. Ugyanakkor pontosan tudható, hogy Dúró kiállt Toroczkai mellett. Felvállalva ezzel a rasszista retorika melletti kiállást is. Márpedig a szerintük nem kívántak sterilizálását is elvárni kívánó nézetek már nem is állnak olyan messze attól, amelyet a harmadik birodalom ideológiai keretei között is lelkesen hirdettek egyesek. Azt is tudjuk, hogy az emberek pszichológiai, valamint fizikai kínzása sem volt egy eleve elutasított eszköz. Az, hogy ezt a későbbi korokban is alkalmazták korántsem menti a lágerek, a verőszobák alkalmazottait. Már csak azért sem, mert éppen a hazai példa azt mutatja, hogy az ÁVH szakmányban vette át a korábbi verőlegényeket is.

Amikor Dúró Dóra, kiáll egy alapvetően embertelen ötlettel a nyilvánosság elé, akkor valószínűleg nem tesz mást, mint kinyilvánítja azt, ami a lényege. Elvégre a biológiai ember, illetve a szociális ember nem okvetlenül esik egybe. Egy pillanatig nem vonhatjuk kétségbe, hogy biológiailag kétségtelenül ember. Minden tekintetben eleget tesz a biológiai fajfogalom egyedekre elfogadott ismérvének. Ahogy rajta kívül, még sok-sok milliárdan a Föld nevű bolygón. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy eléri azt a szocializációs minimumot, ami alapján elvárható lenne a sok-sok milliárd másik emberben az ember tisztelete. Ebből a szempontból Novák Előd neje egy embertelen proto-kápó. Nem ő az egyetlen.

Az egyetlen pozitívum a megnyilatkozásában, hogy eloszlat minden kétséget arra nézve, hogy valójában milyen szemlélet jellemzi a szélsőjobboldali politika szereplőit. Azt a szélsőjobboldalt, amelynek megnyerésére egyébként Orbán is számos gesztust gyakorolt. A jelenlegi tendenciákat, az egészségügy lerohadását, az oktatás szétverését, a hatalom centralizálását nézve nem is csak a szavak szintjén. Dúróban összeért az embertelenség a politikussal. Orbán gesztusaival pedig összeért az embertelenség a hatalommal is. Ha figyelembe veszem, hogy Dúró Dóra több gyermekes családanya, akkor kicsit csodálkozom. De lehet, hogy csak státusz-anya. Abból a hitből táplálkozva, hogy példamutató lombikként kell szolgálni. Mely esetben azonban nagyon sajnálom a gyermekeit.

Azokat azonban kicsit jobban, akiknek nincs esélyük az emberhez méltó életre, a bennük rejlő lehetőségek kibontakozására. Ebből a szempontból sajnálok minden meg nem született gyermeket. Valamint sajnálom azokat az anyákat is, akik bármely okból az abortusz mellett döntenek. Különösen azokat, akik azért döntenek így, mert gyermekük erőszakba fogant, vagy esélyét sem látják annak, hogy emberhez méltó életet élhet. Természetesen el lehetne várni Dúró Dórától, hogy az embertelen ötletelések helyett, politikusként, a gyermekek emberhez méltó életéért tegyen meg mindent. Azok származásától függetlenül. Azonban, figyelembe véve a politikai elkötelezettségét, belátom, hogy ez egy igen meddő elvárás lenne.

Kategóriák: Szervezetek

Amerika – a megunhatatlan – I. rész: Álom helyett rémálom

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 6 - 18:45

Úgy hozta a sors, hogy az itt következő beszámoló szerzője csak kétjegyű számmal írhatná le, hányszor tette meg a Budapest – New York távolságot. Igénybe vette a Malév, Delta, Air France, British Airways, Air Berlin szolgáltatásait és máskor, más irányokban is megismert még néhány légitársaságot. Összehasonlítási alapja tehát elég széles. Idén Pennsylvaniába utazott.

A cikksorozat első részének alcíme lehetett volna az is: „Fizess azért, amit nem kapsz meg!” – de ez így túl általános. Jelen esetben is csak a LOT légitársaságra vonatkozik, az utazás pedig nem velük kezdődik. Az utazónak több lehetősége is van Budapesten, hogy kijusson a Liszt Ferenc repülőtérre. A legolcsóbb megoldás a 100 E autóbusz a Deák tértől. Húszpercenként indul, persze zsúfolt lesz, de a 8.20-as busz kilenckor már meg is érkezik az 1 A Terminálhoz. New York-ba a gép a 2 A-ról indul, ám a távolság csak pár lépés, bent a tájékozódás könnyű. A bőröndöt, ha csak picit is értékes dolog – mondjuk egy üveg drágább ital – van benne, érdemes lefóliáztatni. Utána, a beléptetéshez a pult előtt hosszú a sor, de többen is dolgoznak, ügyesen, gyorsan. Az indulásig még sok idő van. Ferihegyen viszonylag új szolgáltatás a Master Card Lounge, aki teheti – a feltételeknek megfelel – kényelmesen eltöltheti ott a várakozás idejét. Az étel és italválasztékra panasz nem lehet, különösen a burrito ízletes. Bár a kávéfőzőgép éppen elromlott, helyette kétféle Nescafé is rendelkezésre állt. A dolgozók figyelmesek, ami fogytán van, pótolják. A tervezők viszont – sajnos – elkövettek egy hibát: nincs bent WC. Talán volna még rá megoldás?

A tényleges, a repülőgépbe való beszállásnál viszont egyszerre több meglepetéssel is találkozott az utas, melyekhez képest az előző kényelmetlenség szóra sem érdemes aprósággá zsugorodik. Mindenki nagy örömmel fogadta, amikor a LOT lengyel légitársaság meghirdette, hogy közvetlen járatot indít Budapestről New Yorkba. A szándékosan tönkretett – boldog emlékezetű – Malév után több társaság is próbálkozott a járattal, de ezek sajnos rendre elhaltak. Amikor a LOT a járatnyitást bejelentette, azt is elmondta: a távon a legkorszerűbb, Boeing 787-800 Dreamliner repül majd. A meglehetősen borsos jegyárak is ehhez igazodtak. Ráadásul a LOT-nál az interneten vásárolt jegyekhez csak külön díj megfizetése mellett lehet előre, ülőhelyet választani. Ám a beszálláskor kiderült: az álom elszállt! Dreamlinerről szó sincs (a dream szó jelentése angolul álom), az utasokat a spanyol Air Europa társaságtól bérelt, igen elhasznált állapotú Airbus A 330-as várta és a kifizetett helyfoglalás is érvénytelen – nem azt adták! A jogtalanul felvett pénz visszatérítését eddig még nem ajánlották fel.

A belső állapotok siralmasak. A kötelező biztonsági bemutató csak angolul hangzott el, nem képernyőn, hanem személyesen mutogatva. A távolabb ülők nem látták, az angolul nem tudók nem értették. Az ok rövidesen kiderült. Az ülések háttámlájába szerelt képernyők egy része nem működött, volt, amelyikről még a kezelőgombok is hiányoztak, a kézi szabályozóval sem lehetett „életre kelteni”. Ennél is súlyosabb, hogy az egyik WC-ben a kézmosókagyló már az indulás utáni percekben eldugult, a használt víz nem folyt le belőle. Az utasok jelzése alapján javítgattak rajta valamit, de a beavatkozást az út során számtalanszor meg kellett ismételni. Ugorjunk egyet előre, elárulom: két hét múlva, a visszaúton még ugyanez a gép repült, repedt, piszkos üléstámlákkal, és ugyanezeket a hibákat két hét alatt sem volt képes kijavítani senki!

 

Essék szó az egyéb szolgáltatásokról is! Ahol működött a szórakoztató rendszer, ott egyetlen klasszikus zenei, egyetlen jazz és egyetlen pop program volt elérhető. Stíluson belüli választási lehetőség egyáltalán nincs. A zene hangminősége az egykori Mambó magnetofonét – van, aki még emlékszik rá? – sem éri el. Film is csak egy van, egy harmatgyenge Tom Raider változat, több nyelven, de a magyar nincs köztük! Az üléskarfából kiemelhető távirányítóhoz egyik járaton sem mellékeltek használati utasítást. Kellő türelemmel és sok próbálkozással – elvégre a hosszú úton van ideje az utasnak – azért rá lehet jönni a távirányító működésére. Színvonala nagyjából a nyolcvanas évek táján rekedt meg. Az odaúton az üléstámlák zsebében még volt néhány tájékoztató kiadvány, a visszaútra – két hét múlva – a többségük eltűnt. Hiányzott a géptípust és a menekülési útvonalakat bemutató lap csakúgy, mint az utaskísérők által – magyarul is – bemondott, különféle szolgáltatásokat, vásárlási lehetőségeket kínáló füzet.

 

A fedélzeti ellátás, némi jóindulattal közepesnek mondható. Meg sem közelíti azt, ami a Malévnél még megszokott volt, de azt sem, amit a British Airways vagy a nemrég megszűnt Air Berlin nyújtott. Az utazómagasság elérésekor előbb italokat kínálnak. Kapható víz, sokféle üdítő, a Csanádi pincészet fehérbora és az Etyeki Kúria vörösbora, 0,33-as Dreher sör. Ez utóbbi sem oda, sem vissza, nem hideg. Jégkockát – ha kérünk – kaphatunk hozzá. Elég nehéz megérteni, hogy egy olyan térben, ahol inkább a melegítés a nagyobb feladat, a hűtés miért megoldhatatlan? A Budapest – New York úton az étkezés sok szót nem érdemel, mindenki pontosan tudja, hogy ilyenkor különösebb lakomát nem várhat. A visszaúton viszont, beszélgetve a magyar utasokkal, felmerült néhány gondolat. A főétkezés kiszolgálásakor mindenkit megkérdeztek, csirkét vagy marhát óhajt-e? Az ételről többet megtudni nem lehetett, pedig nem ártott volna. Az előételek – egy kis tálban sonka és sajt, a másikban farfalle, külön csomagolt olasz dresszinggel – hidegek voltak. Ez utóbbi végül jól jött a pörkölthöz. A marhapörkölt(?) ugyanis – azon túl, hogy a hús kemény – meglehetősen csípős volt még a magyar ízléshez képest is. A mellé tálalt sárgarépa és apró szemű burgonya ezt tompítani nem volt képes, a tészta segített. Többen, akik szeretjük a markáns ízeket, így már kellemesnek tartottuk, sokan viszont még így sem! A külföldiek véleményét jobb nem idézni. Arra bizony figyelmeztetni kellett volna az utasokat, hogy ez a hús magyarosnak semmiképp, inkább thai ízesítésűnek volna nevezhető – ha tudta egyáltalán valaki, mi is van a csomagban. A málnás-túrós desszert kocka kellemes volt és arra feltétlenül jó, hogy a méregerős ízt semlegesítette. Az étkezés után, az út folyamán bármikor, aki hátrament a gép végébe, ott mindig kaphatott még a kínálatba tartozó italokból, fizetség ellenében másból is.

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Magyarországon káros az egészségre, ha valaki kormányközeli pénzügyek közelébe kerül

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 5 - 15:58

Van itt egy nagyon furcsán csavarodó történet. Több is van, de próbáljuk meg most csak ennek az egynek a kanyarjait követni. Nem könnyű, hiszen csak a nyilvánosságra került csavarulatokat ismerhetjük, vagyis nagyon keveset a tényekből. Ezúttal szerintem még csak az sem túl fontos, hogy a ”keresztény, turáni, nemzeti, illiberális”, meg isten tudja, még hányféle katyvasszal küzdő kormányerőről van szó. De azért a hasonló akciók kivitelezésének módja sokat elárul az adott politikai erő felkészültségéről, habitusáról, arról, hogy mit tart saját szavazói értelmi képességeiről.

De nézzük, mi az, amit tudunk a Kósa Lajos, Sz.Gáborné, meg a mesebeli örökség körül zajló történésekről?

Nyilvánosságra került két, közjegyzőnél hitelesített okirat. Az egyik arról szólt, hogy nevezett kormánypolitikus vállalja, hogy tanácsokat ad Sz.Gábornénak horribilis összegű öröksége befektetésére.

Közbevetőleg: 4,3 milliárd euró – akkori áron 1340 milliárd forint – szép summa a magyarországi büdzsében. (1340 000 000 000 forint)

A másik okirat arról szólt, hogy az örökös 200 millió forintot ad ajándékba – a kormánypolitikus édesanyja cégének.

Első körben az okiratok létezését tagadták hevesen, de ez napok alatt megdőlt, miután nyilvánosságra kerültek az okiratok fotókópiái, rajtuk a kósai aláírással. (Azért kíváncsi lennék annak a közjegyzőnek – és irodájának – mai sorsára, ahonnan az okiratok kikerültek.)

Miután a kormánypolitikus – nem mellesleg pártja első 10 embere közé tartozik, és a második legnagyobb magyar város polgármestere – elismerte, hogy az okiratok léteznek, és ő írta alá azokat, jött a második verzió. Eszerint a hölgy tényleg kért befektetési tanácsot öröksége ügyében, amire ő annyit mondott: vegyen magyar államkötvényeket.

De miért kellett ezt közjegyzői okiratba – okiratokba – foglalni? És hogy kerül a képbe az anyai cég 200 milliója?

Persze gyorsan kiderült, hogy ilyen örökség nem létezik. 4,3 milliárd euró még Németországban is – ahol az állítólagos örökhagyó elhunyt –, számottevő vagyon. Akkor jött a 2.0-ás verzió frissítése: szegény kormánypolitikust megvezették, egy csaló hálójába került. (Jópofa csaló, aki 200 milliót ígér, és csak egy aláírást kér cserébe.)

Az ellenzék reakciója nem volt túl kreatív: „Régi ismerőse!” Naná, egy politikusnak muszáj, hogy több ezer ismerőse legyen – különben ki szavazna rá? „Gyakran volt vendég az „örökös” csengeri házában! És? Egy politikusnak több száz olyan ismerősre is szüksége van, akivel személyes kapcsolatot tart: különben hogy gyűjtene össze egymaga 500 aláírást, szórna ki sok-sok szórólapot, ragasztana ezernyi plakátot, győzné meg a szomszédait? Egy irodaházban volt a cége a politikus baráti köréhez tartozó tulajdonosok cégeivel! Marhaság. Aki a cégének irodaházban bérel helyet, miért tudná, hogy az ugyanott működőknek kik a tulajdonosai, és mivel foglalkoznak? Ráadásul, ha az ember bérletet keres, az ismerőseitől érdeklődik elsősorban – miért lenne baj, ha velük kerül egy épületbe?

Az „örökösnő” Sz. Gáborné végül Svájcba utazott – menekült? A hírek szerint több ismerősétől is vett fel nagy összegű kölcsönt – a várható örökség fedezékében.

A magyar hatóság csalás megalapozott gyanújával indított eljárást ellene, ennek alapján kérték kiadatását. Azt nem tudni, hogy konkrétan ki (vagy mely szervezet) jelentette fel csalásért az asszonyt. A hatóságok igen szűkszavúak az ügyben: lázasan igyekeznek Kósa nevét is eltüntetni a közelből. Bár változatlanul „csalás áldozataként” tüntetik föl a politikust.

A debreceni polgármester ugyan nem alapos gazdasági tájékozottságáról ismert a magyar közéletben, de azért ekkora lúzer mégsem lehet. Mi a fenének írt alá két okiratot is egy örökség kezelése ügyében? Aminek hasznából csak áttételesen – édesanyja cégén keresztül ajándék formájában – részesül? Nem volt neki gyanús az óriási összeg? Egy Kósához mérhető politikusnak nagyjából 10 percre – na jó, 10 órára – lenne szüksége ahhoz, hogy meggyőződjön az örökség valódiságáról.

Egyetlen logikus magyarázat létezik: az a 4,3 milliárd euró létezik: ennek igazolására kellett az a két közjegyzői papír. Csak nem egy állítólagos végrendeletben lapul. Akkor vajon hol???

Ui (ps.): Sz. Gábornét Svájc kiadta, tegnap (szeptember 4-én) a magyar rendőrségre került. Mai (szeptember 5-i) hír: az asszony kihallgatását nem tudták megkezdeni: éjjel rosszul lett a fogdában, kórházba szállították.

Úgy tűnik Magyarországon igen káros az egészségre, ha valaki kormányközeli pénzügyek közelébe kerül.

Rátesi Margit

Illusztráció: Mysterious woman (rejtélyes nő) / Anna Zygmunt.

Kategóriák: Szervezetek

Két hölgy — egy kiállítás, A FÉNYSZOBRÁSZOK

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 3 - 20:55

Különleges kiállításra invitálok mindenkit. Aki Újpesten jár, feltétlenül menjen fel a napokban átadott Újpesti Kulturális Központ harmadik szintjén lévő Jáde terembe.

Két hölgy, Antal Andrea és Valkai Réka fényszobor kiállítását tekinthetjük meg.

Antal Andrea így vall magáról:

Talán úgy jellemezném a legjobban, hogy csatorna vagyok, egy közvetítő eszköz, aki az agyagon keresztül a fény eszközével próbál „varázsolni”. A szavakon túli kifejezéssel alkotok meg, hozok világra olyan formákat, melyek ihletett állapotomban kikívánkoznak belőlem, gyógyító energiákat közvetítve a világ felé. Ilyenkor hagyom, hogy átáramoljon rajtam az univerzum és mindenfajta előzetes elképzelés nélkül alkotok. (…)

Még úton vagyok. Bertók Éva keramikus művészetterápiás óráin szerettem bele az agyagba. Annyira sokrétű, ezernyi változat, forma, lehetőség rejlik benne, hogy ha 100 évig élnék, az is kevés lenne, hogy kitanuljam alakításának csínját-bínját. Megtaláltam a teremtés és születés misztériumát az agyagban, s egyben művészi kifejezésmódomat, amely a fény és a forma határmezsgyéjén mozog.”  (net)

Valkai Réka:

„Amióta az eszemet tudom, rajongtam minden kézműves foglalkozásért: origamiztam, ékszereket készítettem, varrtam, rajzoltam, majd 17 évesen beleszerettem a fotográfiába és azóta is a vizuális művészetek töltik ki a napjaimat. (…)

Fényszobraim stílusa nagyjából 3 kategóriába sorolható: minimalista, szecessziós ihletésű alkotások, illetve mese- és fantáziavilágból vett figurák – a „Fly me to the Moon” című kiállítás ez utóbbiakból válogat.”

Az Újpesti Kulturális Központ címe:  Budapest, István út 17, 1042

Fotók: Gergely Bea  

 

Kategóriák: Szervezetek

Önéletrajz a jelenből. Gondolatok egy lemondás kapcsán.

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 2 - 14:11

… „nem akarok már semmilyen köztisztséget betölteni” (Vörös Viktor)… A teljes interjú itt olvasható

Értelek.

Tudom, hogy szakadék felé csúszó autóbuszt kézzel nem lehet megállítani, két kézzel sem, és akkor sem, ha a kéz nem csupasz. Zavaróbb a dolog, ha a buszvezető ingerült hangját (Takarodj az útból Te gaz!) elnyomja a libsiző, migránsozó utasok hangja. Ilyenkor könnyebb a szívnek, ha gazdája félreáll, még akkor is, ha tudja, vannak az utasok közt félrevezetettek, kifosztottak, kiszolgáltatott ártatlanok, vagy félve, közönyösen gubbasztók.

Értelek,

mert vannak jó dolgok, amikből jobb is alkotható és vannak rosszak, amelyek javíthatók, ám a rosszra készült dolgok/módszerek (mondjuk egy spanyolcsizma, vagy a rablás) tökéletesítése csak a rosszra teszi „jobbá” a rosszat. Vajon miért akarnád a NER-t egy ilyen rosszra készült rosszat javítani. Erre gondolva félre kell állni, emelt fővel és leeresztett kezekkel.

Értelek,

ám bennem a kétely, hiszen a képzelt busz oldalán valóságos a felirat: HAZA. Itt élsz, ez a Te hazád, nem mondhatod, hogy „Mi közöm nekem a világ bűnéhez”, mert fennáll a veszély, hogy a mit tegyek érzés közönnyé válik, ami nem kis bűn, „mert vétkesek közt cinkos aki néma…”

Az elmúlt évtizedben szemünk előtt omlott össze a demokrácia. Az új hatalom urai rablók, és mint ilyenek alkalmatlanok a jóra. Ahogy a spanyolcsizmából nehezen lesz mákdaráló, úgy ők sem válhatnak könnyen tisztességessé. A nép kifosztásából, bűnözésből, olajszőkítésből, adócsalásból, uniós pénzek sikkasztásából gazdaggá váltak; az egymást, rendőröket, és elleneiket gyilkoló méltóságtalanok hatalmát meg kell dönteni!

Bűneiknél is nagyobb baj, hogy a politika és a gazdaság összefonódása hatékonyságrontó. Az eszközeiben emberközpontú, késő kádárkorban a tsz. paraszt tehéntartása, a gmk, az terjedő szakcsoporti földművelés, a kádári összekacsintás nem tudta a tőke tehetségteremtő versenyszabadságát pótolni. A politikai rabságban tartott tőke, akkor sem tudta kiteljesíteni a tehetséget és a tőke politikai korrupcióba fojtott szabadsága ma sem tudja. Nincs köztes út. A felemelkedéshez -ahogy a kádár rendszernek- úgy a NER-nek is buknia kell.

Illusztráció: Jim és Lynn Lemyre

Nézem az ellenzéki pártokat; tagjaik (és el nem sunnyogó vezetőik) süllyedő hajóikról nevetve mutogatnak egymásra: A tiéd jobban süllyed. A megosztott szakszervezetek jogfosztottak. Az értelmiség nagy része behódolt, a talpon maradottak elnyomása tény. A kultúra, sajtó, oktatás, tudomány, a civil szervezetek szabadságának vége. A gazdag, ha a hatalommal szembeszáll, rövid idő múlva vagyonát vesztve, életéért reszket. A lakosság polgárként annyira jogfosztott, mint betegként, ha beteg. A készülő új alaptörvény körül csend… se szó, se beszéd, csak a csend. Százharminchárom fegyelmezett pártkatona, olvasás nélkül, kétharmados többséggel fogja helyeselni a miniszterelnök úr előszobájában készült iratot, a hat éve (2012-ben) alkotott alaptörvény nyolcadik változatát.

Ahogy a spanyolcsizmából nem lesz vajköpülő, és a rablásból sem jótékonysági bál úgy ez a rendszer, a fülkeforradalom rendszere is javíthatatlan: Bűnre termett. Pusztulnia kell.

Pusztulni fog, megpecsételt sorsa akár a szentírás. Nem tudjuk, hogy anno a NER önvédelmi harca mekkora áldozattal jár, és hogy kiké lesz az új hatalom, ám ha mi demokraták most hallgatunk véresebb lesz a bukás, és nehezebb az útkeresés.

Kedves Viktor! Maradjunk talpon! Ráérünk letérdelni a hóhér előtt.

Sopron, 2018. szeptember 2.

Üdvözlettel Rezső

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Hatalmi tanévnyitás a kurzuspolitika jegyében

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 1 - 14:08

Megtörténtek a tanévnyitók. Természetesen az állami decibelkeresztények is megtartották a maguk fellépéseit. Az oktatásért felelős miniszter, Kásler Miklós Esztergomban tartotta meg a IX. Nemzeti Tanévnyitót. Az Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskolát tisztelve le meg a jelenlétével. Míg Gulyás Gergely a Szent László Görögkatolikus Gimnázium, Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskolában osztotta meg a lózungokat a nagyérdeművel.

Tudván tudom természetesen, hogy a Torquemada, a kereszt nevében működő szadista tömeggyilkos, munkásságában is humánus értékeket találó státuszkeresztényeknek ez így teljesen megfelel, de azért valami mégis félresiklott az állami szervezésekben. Így ugyanis a világos üzenete ennek a beszéd-kettősnek az, hogy aki nem visel szügyig érő keresztet, az gebedjen meg. Ha pedig valakinek a puszta tényekből nem lenne elég világos a hatalom álságos üzenete, akkor Gulyás világosan közzé is tette. Az MTI szerint azt bírta kiejteni az ő nagyon okos száján, hogy az „egyház és állam egymás természetes szövetségese”. Amit olyasmivel próbált meg szépíteni, hogy ez éppen a különvált működés következménye. Holott röviden: egy fenét. A különvált működés különvált működést jelentene. Nem szövetséget, hanem koordinációt igényelve. Legfeljebb. Azt, hogy az egyház egy diák képzéséért, ha az egyházi iskolában jár, akkor pontosan ugyanannyi adófizetői költséget jelentsen, mint bármelyik másik iskolában. Az egyház, bármelyik, mint különvált ideológiai szervezet, pontosan ugyanannyi állami pénzt kap a működésre, mint a használt gyufafejeket gyűjtők egyesülete. Azonban a hatalom a pénzektől függetlenül, egyértelműen az ideológiai egysíkúságra tette le a téteket. Azok a botor szerzetesek, akik korábban tisztes nyomorban élve hirdették Jézus tanításait? Azok kérem forognak az ereklyetartókban. Halhatatlannak hit lelkeik pedig a mono-politeikus szentek karában zokognak.

Egyébként akkor, ha a fundamentalizmust, netán a dogmatikus középkor irányítási struktúráira tekintünk, akkor szintén hasonló megoldásokat találunk. A hatalom egyértelmű ideológiai elkötelezettségét. Az ideológia opportunista és elvtelen kiszolgálóiból kiépült hierarchiával. Amelynek nem egy tagja agresszív szólamokkal leplezi el a saját inkompetenciáját. Amikor az ideológia puszta hivatkozási alappá silányul. Társulva azzal, hogy aki a hatalmat kritizálja, aki a deszekularizált, az világi és egyházi vezetést összeolvasztó, irányítással nem ért egyet, az azonnal közellenséggé, hazaárulóvá, kulturálatlan barommá válik. Ami ugyebár ismerős lehet a hatalmat jelenleg birtokló kisebbségnek. Mert ismerhetik azt a helyzetet, amikor a párttitkár csemetéjének, a párt megbízottjának a kritikája a PÁRT ellenségévé tehetett bárkit. Akár egy életre elvágva a karriert. Bármilyen tudás állt a rendelkezésére, és bármily csekély volt az ismeretek köre a „túloldalon”.

Az ideológiai alapon működő irányítás-technológia egyenesen vezet a kontraszelekcióhoz. A kontraszelektált rendszer pedig nem hatékony. Nem véletlen az, hogy az átideologizált hatalmi struktúrák szinte egyenes úton vezettek diktatúrához. A hatékonyság hiánya ugyanis egyre feltünőbbé válhat. A rendszer tehát egyre inkább csak erőszakkal tartható fenn. Amihez persze olyan, alulinformált tömegek is kellenek, akik számára a boszorkány létező, és lehetőleg elevenen megnyúzandó entitás, lény. Akik bármikor befoghatók verőlegénynek, ha kell. De addig is biztosítják a tömegnyomást. De addig sem árt fenntartani az éles elkülönülést az ideológia kiszolgálói számára.

Az idei össznépi tanévnyitó üzenete tehát egyértelmű: Orbán rendszere elkötelezte magát a kurzuspolitikai, az ideológiai államvezetés mellett. Biztosítva magának azt a hatalmat, amit a nagy elődökhöz hasonlóan egyre inkább csak nyomást gyakorolva képest megtartani. Harcolva lassan mindenki ellen. Menekültektől a civilekig. Most már az ateistákig. Nem feledkezve meg a szalon-antiszemitizmusról sem. Aki pedig orvosi szakellátást szeretne ima helyett, az így járt. Az a szülő, aki ideológiafüggetlen, de minőségi oktatást szeretne, az pedig lassan akkor jár jobban, ha szétnéz a külhoni iskolák között.

Kategóriák: Szervezetek

Oktatásilag alaptalan természet-alapfok

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, augusztus 30 - 13:54

A nagy kérdés a nyájas olvasóhoz az lenne, hogy amikor egy napsütötte zöldellő domboldalra tekint akkor milyen kérdések szokták foglalkoztatni? Hányszor gondol a szárazföldi növények evolúciójára, a csillagokban zajló fúziós folyamatok fizikájára, illetve a fotoszintézis redox-folyamataira? Valószínűleg nem sokszor. Egészen érthetően. Holott az általános iskolásokat érintő tantárgyi változásokra adott kommunikációs reakciók alapján már-már azt hinném, hogy csak ilyesmivel foglalkoznak a kirándulók.

Alkalmasint Mendel sem tanult genetikát az iskolában, és az evolúció elméletével sem sokat bíbelődhettek a gyermek Darwint tanítók. Ami azt is jelzi, hogy az egyes témákban az ismeretek szintje nem okvetlenül attól függ, hogy az alapok lerakása mennyire zajlik önálló tárgyként. Kiemelném: az alapok lerakásáról, és nem az alkalmazott ismeretek szintjéről van szó. Azt két éve is ostobaságnak tartottam, hogy annak idején nagy ötletként elővezették a természettudományos tárgyak összevonását. Ma is annak tartom. Különösen azon, a valójában az időarányos ismeretátadás hatásfokát rontó módon, amit akkortájt elővezettek. A mostani ötlet arról szól, hogy az általános iskola felső tagozatában is általános természetismeretként oktatnák a biológiai, kémiai, illetve fizikai ismereteket. Ami indokolja, hogy a hirtelen fölhördülések közepette egy kicsit elgondolkodjunk a kérdésen.

Az, hogy a HVG olyan címmel tálalja, ami alapján azt hihetnénk, hogy a golyó a lejtőn nem gurul tovább, mert elsorvad alóla a fizika, az egy más kérdés. Természetesen sem a biológia, sem a fizika, sem a kémia nem fog elsorvadni attól, hogy az oktatásukat összevonják-e, vagy sem. A Föld vidáman keringet a nap körül akkor is, amikor az ellenkezőjét oktatták. A természeti világ tesz nagy ívben arra, hogy Kásler Miklós miniszter szerint mit, illetve hogyan kell tanítani róla az általános iskolában. Ahogy korábban sem kevésbé fütyült az oktatáspolitikára. Ráadásul elég komplexen fütyült. Alkalmasint arra is fütyül, hogy most hányan kezdik globálisan siratni a tudomány egyes részterületeit. Holott az összevont alapismereti oktatás akár indokolt is lehet.

Ez a bevezető kérdéssort tekintve is belátható lenne. Egy növény, mint biológiai rendszer, pillanatnyi létét nagyon is befolyásolja az, hogy milyen hullámhosszú fény érte az őseit, milyen környezetekhez kellett alkalmazkodnia, milyen kémiai folyamatok zajlanak le a sejtjeiben. Egyáltalán nem tűnik tehát ördögi ötletnek, hogy a gyermeknek az általános iskolában egységes rendszerben, és az egyes tárgyak, esetleg egymással sem összebeszélő keretei között oktassák. Csak példaként említeném, hogy a gravitáció törvényszerűségeiről is több módon lehetne beszélni. Az egyik lehetne annak a megtárgyalása, hogy miért nem nőnek a fák az égig, illetve miért kell vastag láb az elefántnak. A másik az, hogy a hipotetikus golyó miként gurul a szintén hipotetikus, légüres térben leledző, súrlódásmentes lejtőn. Annak megítélését az olvasókra bíznám, hogy egy általános iskolásnak melyik tárgyalási mód az érdekesebb. Magam az elsőre szavaznék.

Leon Zernitsky

Feltéve, hogy van annyi tanítási óra, amin egy természeti folyamat, egy környezeti objektum minden összefüggésben kivesézhető, az egyes részkérdések külön-külön megbeszélhetőek, megtaníthatóak. Aztán, természetesen, van elegendő olyan tanár, aki minderre felkészült. Akit nem hoz zavarba egy kereszt-tantárgyi kérdés. Az a tanerő, aki most, mondjuk kémiatanárként, elküldi a csemetét azzal, hogy kérdezze meg a biológia-tanárt, az erre nem biztosan alkalmas. Az olyan tanár lesz erre alkalmas, aki ha kell elmeséli, hogy a fűszál nem levél, a kloroplasztisz önálló genetikai egység, illetve a vízből miként szabadul fel az oxigén, és milyen fény kell mindehhez. Legalább alapfokon ismerve mindezt. Legalább alapfokon felkeltve és nem leugatva az érdeklődést. Ráadásul olyan középiskolás tanárokra is szükséget támasztva, akik az egységes alapokról szét tudják ágaztatni az egyes tudományterületeket. Mert a középiskola környékén már eljön az a pont, amikor szükség van erre a szétágaztatásra.

De halott ötlet az egyesítés, ha a tanárképzés nem alkalmazkodik az összevont képzés támasztotta igényekhez, ha a tárgyak összevonása a relatív óraszámok csökkenésével jár, ha nem az érdeklődés felkeltése, hanem az órák ideológiai átterelése a cél. Márpedig ezen a téren, ismerve a hazai viszonyokat, a tanárszervezetek impotenciájától függetlenül is, szkeptikus vagyok. Különösen az olyan oktatás esetében, amelynek a minisztere az ideológiai elköteleződést javasolja a betegségek legyőzésére. Egy olyan kormányban, amelynek vezetője már évekkel ezelőtt az olcsó, betanított rabszolgaként eladható munkavállalók tömegeivel házalt.

Kategóriák: Szervezetek

Néhány mondat a KMH-ban megjelenő hozzászólásokról

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, augusztus 29 - 04:46

Amikor úgy döntöttem, hogy a Kanadában megjelenő többi magyar laptól eltérő módon, a Kanadai Magyar Hírlap lehetővé teszi a kommentelést cikkeink alatt és így a kritikának, illetve az eltérő véleményeknek is platformot teremt, a cél az őszinte és nyílt eszmecsere, az eltérő nézetek értelmes, elgondolkodtató ütköztetése volt.  Nem söpörjük szőnyeg alá a vitatott kérdéseket. Nem teszünk úgy, mintha egy diaszpórában megjelenő lap szerepe az lenne, hogy magyar házakban megrendezett bálokról közöl semmitmondó beszámolókat, az őszinte reflexió és önreflexió helyett. Nem építünk Patyomkin falúját a ma végképp nem létező “nemzeti összetartozásnak.”

Ugyanakkor az is látszik – ismét – hogy a legtöbb cikk alatt a kommentek jelentős része markonyi ember verbális marakodásából áll. Pár hózzászóló, elsősorban azok, akik a civakodás elmélyítésében vállalatak szerepet — emailben kerestek fel. Van aki ebben azzal fenyegetett, hogy ha nem tiltom ki a vele vitázó kommentelőt, akkor valamilyen titokzatos kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszeren keresztül eléri azt, hogy a KMH-t hamarosan betiltsák. Aztán volt olyan is, aki miután tucatnyi mérges, nyomdafestéket nem tűrő kommentet küldött a lapnak sorozatban — amelyek nem jelentek meg – köremailben továbbította gyalázatos szavait levelezőtársainak. Az ilyen felkeresésekre és fenyegetésekre nem válaszolok, viszont a következőt kérném mindenkitől:

  1. Van amikor felháborít amit olvas, vagy lát a világban. De amikor kommentet ír és vitázik, vegyen vissza egy kicsit a méregből. Válaszoljon, érveljen és vitázzon permanens dühroham nélkül.
  2. Van itt olyan, akivel soha nem fog egyetérteni és akivel soha nem lesz lehetősége civilizált vitára. Felnőtt, érett emberek ekkor elegánsan lapoznak egyet és megszüntetik a további civakodást.
  3. Lapunk elutasítja a fajgyűlöletet, illetve a bigott nézeteket. Ez azt is jelenti, hogy nincs olyan személyes történet, tapasztalat vagy történelmi traumra, amely feljogosít bárkit arra, hogy más népcsoportot gyalázzon.
  4. Az adott cikkhez szóljon hozzá és kérem, olvassa is el a cikket, mielőtt hozzászólást ír. Az érthető, ha egy cikk nyomán olyan vita alakul ki, amely tágabb, de azért a cikkhez még köthető kérdéseket és témaköröket feszegett. Ha a figyelmet teljesen más, a cikkhez nem kapcsolható témákhoz tereli, akkor az egész vita elveszíti relevanciáját. Tisztelje meg a szerzőt az által, hogy cikkére, illetve az ott felvetett gondolatokra reagál.

Az elmúlt napokban egy olyan eszközhez fordultam, amit eddig nem használtam: amikor már nagyon elszállt, vagy lezüllött  egy cikk alatt egy vita, lezártam a kommentelés lehetőségét. Nem ideális megoldás, sok szempontból kényszerhelyzet, de a továbbiakban is alkalmazni fogom. Továbbá: utólagosan is törölni fogom a kommenteket egy bizonyos pont után, amennyiben azok átcsapnak értelmetlen gyalázkodásba.

A KMH mai napig a kanadai magyar diaszpórában egyedüliként teszi lehetővé a kritikát és a vitát. Talán azt is mondhatjuk, hogy az évek folyamán ezen az oldalon kialakult egy féle online közösség — a maga sokszínűségével, vitáival, problémáival együtt. Szeretném ha ez a továbbiakban is megmaradna, de ehhez az Önök közreműködése szükséges.

Kategóriák: Szervezetek

Pelenka-, és magánügyeink

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, augusztus 28 - 13:21

Ráhel pelenkaügyét illető gondolataimat korábban azzal fejeztem be, hogy egyfajta hatalmi jelképnek is tekinthető: „Annak jelképeként, hogy Európa azé, aki teleszarja”. Aztán megjelentek a kommentek, és megjelentek olyan írások is, amelyekkel alig lehet nem vitázni. Nem azért mentegetnék ezt a szegény leányt, hanem inkább azért, mert nagyjából egy legyintéssel nyugtázzák.

Ilyen az a jegyzet is, amely a HVG oldalán jelent meg. Nagyjából onnan közelítve a kérdést, hogy Orbán Ráhel magánügye, hogy hova dobja a pelenkát, és lebukásában az igazságérzet kielégítését véli megtalálni. Amelyről mindjárt el is meséli Révész Sándor, hogy milyen, szinte már a demokráciát veszélyeztető káros hatással bír. Ami természetesen azt is feltételezi, hogy a pelenka-hajításról készült fotóknak akár már az elkészültében is egyfajta kielégülés játszott szerepet. Ezt nyilván nem tudhatom. Azt azonban igen, hogy az ügy kipattanásában egyáltalán nem a néplélek igazságérzetének felbuzdulását látom. Már csak azért sem, mert az igazságérzet szerintem egyfajta „szemet szemért” mentalitásbó, nézőpontból táplálkozik. Márpedig Orbán Ráhel ügyének esetében ez aligha érhető tetten. Legfeljebb egyfajta kárörömként. Amolyan „hiába ugrálsz kisanyám, mert mégis lebuktál” módon.

Az sem teljesn igaz, hogy „az dobja az első követ”, aki tökéletes, sosem szemetelt, és olyan pedáns életet élt, hogy nyugodtan rászállhatnak a hatalmi kukkolók. Azért nem igaz, mert a társadalom nem szentekből áll. Ugyanakkor a társadalmi normarendszer egyfajta közös nevezője a korántsem szentek összességének. Ha mértékadó, ha tetszik példát nyújtó, szereplők, akár köz-, akár csak közismert szereplők viselkedése, kommunikációja azt sugallja, hogy trendi bunkónak lenni, akkor sokak szerint valóban trendivé válik bunkónak lenni. A közbeszéd bunkósításának hatásai elég jól lemérhetők a mindennapi kommunikációban. Ez nem PC kérdése. Annyira, hogy valójában azt hiszem: Orbán nem az őszinteség jegyében kelt ki a PC ellen, hanem a saját taplóságának a mentegetésére. Egyfajta szabvánnyá téve azt a stílust, ami neki a sajátja ugyan, de amelyért számos más politikus elsüllyedt volna a szégyentől. Akár a szóbeli gesztusokra gondolunk, akár a zsebhokizós kézfogásaira, sajtószerepléseire. Ebből a szempontból Ráhel esete legfeljebb csak jelzést jelent. Annyiban, hogy nem esett messze fától. Amit már az elhíresült „sajátlábonállós” szövege, operaházi pezsgőzése is sejtetett.

Révész azt írja, hogy: „A szaros pelenka nem azt a szintet jellemzi, amelyen ez a bunkokrácia sajátlagosan tevékenykedik, hanem azt a szintet, amelyen mindenféle pártállású embertársunk helytelenkedik”. Amely annyiban igaz, amit írtam fentebb: nem vagyunk szentek. Azonban, ahogy szintén igyekeztem jelezni: sajnos a hazai bunkokráciát mégis jellemzi. Mely utóbbival kapcsolatban azt a megjegyzést is olvashatjuk, hogy: „Mit mondjunk, még titkos szolgák garmada is a rendelkezésükre áll titkosszolgálati eszközök arzenáljával”. Amiben teljes mértékben egyet lehet érteni a HVG szerzőjével. Azt, hogy ezt valaki fenyegetésnek, vagy figyelmeztetésnek tekinti,az legyen kinek-kinek a magánvéleménye. Valójában szinte mindegy. Abból a szempontból, hogy mit sugallhat a két idézet kitétel közös halmaza. Gyakorlatilag azt, hogy legyints a hatalom közelében virágzó bunkóságra, mert a hatalom rád száll(hat). Ami a kár a korábban már általam is emlegetett sajátos rendszer programbeszéde is lehetnek. A Nemzeti Besúgás Rendszeréé. Tudjuk: volt már ilyen.

Ugyanakkor egy kevésbé fenyegető, de következményeiben egy legalább akkora hatású üzenete is lehet mindennek. Ne foglalkozz semmivel. Legyints mindenre. Légy a társadalmi közöny közkatonája, és akkor nem érhet meglepetés, illetve bántódás. Márpedig éppen ez a társadalmi közöny az, aminek nem hiányzik programbeszéd. Anélkül is jól érzi magát. A HVG abban hív önvizsgálatra, hogy szemetelt-e a tisztelt olvasó már életében? Noha a kérdés úgy is feltehető, hogy szólna-e a szomszédjának, ha a kérdezett ajtaja elé tenné szaros pelenkát? Ha nem szólna, akkor ne csodálkozzon, ha megkapja. Ha szólna, akkor meg Ráhel is így járt. Közismert, tehát a köz szólt. A látszólagos érv gyengesége itt érhető tetten. Eszerint: „Nem lehet magánélet nélkül élni!”

Ami igaz. Csakhogy a szomszéd küszöbére szemetelés nem a magánélet része. Ahogy a kopuláció sem a magánélet része, ha egy közösségi terület, mondjuk egy tér kellős közepén, netán egy kereszteződésben űzik az abban részt vevők. Ennek semmi köze az igazságérzethez. Nem kívánta senki komolyan O. Ráheltől, hogy menjen vissza, keresse meg a csomagját, és vigye haza. De talán nem lenne okvetlenül szükséges a társadalom totális közönyét tenni normává. Mert annak meg semmi köze a demokráciához, illetve magánélethez.

Kategóriák: Szervezetek

A huszonegyedik századi “ősmagyarok” parádéjáról

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, augusztus 27 - 15:52

Először azt hittem, csak az elborult széljobb képes a kereszténységet, az istváni állameszméket keverni a sámánizmussal. De hát az a helyzet, hogy a mai kormányerő láthatóan teljesen elborult széljobbá vált.

A legszomorúbb ebben a zavaros örvénylésben, hogy a magyar ún. történelmi egyházaknak – a római katolikus, a kálvini tanokat követő vagy a lutheri szellemű gyülekezeteknek és az óhitű izraelitáknak ehhez szavuk nincs: némán követik az eseményeket, nyilván az „erre csörög a kassza” elve alapján.

Mi több: augusztus 10-én a magyar parlament épülete adott otthont e mára kétessé vált „törzsi gyűlés” megnyitójának. Sőt, az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor elnökölte az eseményt. Személyén nem nagyon csodálkozunk, bár úgy tudjuk, képviselői státuszát a mai kormányerő színeiben nyerte el, amiben – ha halvány függelékként, de mégis ott van a „kereszténydemokrácia” kifejezés. Akkor mit keres egy pogány, ráadásul nem is magyar hagyomány feltámasztásánál? Hogy egyezteti össze koszorús fejében – merthogy költő is az istenadta –, hogy 10 nap múlva meg éppen az ilyen hagyományokat tűzzel-vassal letörő kéz maradványa után menetel?

Nem sokat tudtam/tudok a kurultájról vagy kuriltájról.

Naná, hogy a neten bukkantam rá dr. Makai János Tatárjárás Kelet Európában című előadására.

A történész professzor több mint 1 órán át ismerteti, mi is történt a 13. század elején a Volga vidékén élő népekkel. Dr. Makai nem valami „marxista kurzustörténész”, ahogy az intézmény, ahol tanít, az esztergomi Eötvös Károly Főiskola sem egy libsifészek.

Előadása szerint ez az időszak volt azon a tájon a mongol/tatár Aranyhorda felívelésének időszaka. A Dzsingisz kán, majd unokája, Batu kán vezetésével mindent és mindenkit támadó horda elsőként a Rjazany óorosz fejedelemséget semmisítette meg. A megsemmisítés szó szerint értendő: a településeket lerombolták, a lakosokat kíméletlen kegyetlenséggel kiirtották, a kisdedeket is beleértve. Ugyanígy jártak el a térség legfejlettebb – már letelepedett, földet művelő népességű Volgai Bolgár Fejedelemséggel, és a szintén földművelő óorosz fejedelemségekkel: Vlagyimir, Novgorod, Kijev kivétel nélkül a Horda uralma alá került, nagyjából az 1230-as évekre.

Magyarokról – ugorokról itt még szó sem nagyon esik – bár Juliánus barát harmincas években errefelé tett útja során a krónikák szerint találkozott itt ősmagyarokkal, és a magyar őstörténet is Magna Hungáriaként tartja számon a területet. A professzor előadása szerint a magyarok/ugorok nomád nép voltak ezen a tájon, de nem a legerősebbek. A nomádok közül a kunok rendelkeztek számottevő hadi erővel – amit esetenként igénybe is vettek az egymással is viaskodó fejedelmek. Nos a kurultáj – vagy kuriltáj – a kunok, más néven kipcsákok törzsi gyűlése volt.

Ez sem lenne nagy baj, ettől még nyugodtan parádézhatnának vicces sapkáikban a huszonegyedik századi ”ősmagyarok”. Sőt, a látványos lovasparádé, a boszorkányos ügyességű íjászok bemutatója még szórakoztató – akár tanulságos is – lehetne.

De az a kétségbeesett aktualizálási szándék, ami ezt a régi történetet övezi, lehetetlenné teszi, hogy az ember zavartalanul élvezze a lovasok akrobatikus ügyességét, a ló és az ember együttműködésének – szinte összenövésének – bámulatos attrakcióját.

A Makai professzor előadásait is ismertető LyceumTv sorozatában több történész előadása is megtalálható, a német császárság történetétől az 1956-ot követő magyarországi megtorlásokig sokféle témakörben.

A tatárjárás korára egy Szántai nevű illető is kitér. Mivel kíváncsi lettem volna arra, hogy az Aranyhorda végül is miért fordult meg úgy Fehérvár környékén, és hagyott hátra csapot-papot (meg egy felégetett földet, jórészt kiirtott lakosságot), rákattintottam az illető a címében a magyarországi tatárjárás eseményeit ígérő előadására. Kb. hat percig bírtam. A szemüveges ember (jól érzékelik: direkt kerülöm a történész megnevezést) ugyanis nagy hévvel mesél a százezres migránshordák betöréséről, meg a sikeres magyar ellenállásról. A muhi csata végeredménye ezt a sikert ugyan némiképp megkérdőjelezi, de hát legyünk nagyvonalúak. Attól viszont nem tekinthetünk el, hogy régmúlt események ilyen ordenáré aktualizálása kormányzati segédlettel csak diktatúrák jellemzője – köze nincs semmiféle, pláne keresztény demokráciához.

Ui (ps): Túúúdom, hogy néhány évtizeddel a tatárjárás után, 1270-1290 körül IV. László király egy, vagy több kun törzset is letelepített. De nem a „migránshordák” betörése ellen, hanem a központi királyi hatalom megerősítésére, a magyar (meg morva, meg más nációjú) főurak letörésére.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Szárnyal a gazdaság, mégis megbukhatnak a liberálisok Québecben

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, augusztus 25 - 17:34

A québeci Liberális Párt örök átka, hogy a multikulturális Montreálban túlnyerik magukat. Valószínű, hogy egy “új nacionalista projekt” váltja le a liberálisokat október 1-én, annak ellenére, hogy a legújabb CROP-Cogeco felmérés szerint pusztán 1 százalékkal vezet a jobboldali Coalition Avenir Québec (a Québeci Jövő Koalíció). Az egykor még a szeparatista baloldalon politizáló François Legault által vezetett jobboldali CAQ 31 százalékon áll, a Liberális Párt pedig 30 százalékat tudhat magáénak. (Az esélytelenek között van a szeparatista-baloldali Parti Québécois 12 százalékkal és az ultrabaloldali Québec Solidaire 8 százalékos támogatással.) A lakosság 17 százaléka nem szavazna, illetve bizonytalan.

Pusztán 31 százalékos támogatottsággal, a CAQ simán megszerezheti a mandátumok többségét Québéc 125 fős Nemzetgyűlésében. Ez annak köszönhető, hogy a Liberális Párt elsöprő arányban túlnyeri magát az angol anyanyelvűek, illetve a nem francia anyanyelvűek között, akik viszont elsősorban néhány tucatnyi montreáli választókerületben törömülnek. Montreál szigete egy vörös liberális tenger, miközben a liberálisok többnyire labdába sem rúgnak vidéken. Hogy mit jelent ez konkrét számokban?

A legújabb CROP felmérés szerint a nem francia anyanyelvűek 75 százaléka szavazna a Liberális Pártra és csupán 14 százaléknyian a CAQ-ra. Montreál szigeten (ahol a lakosság 48 százaláka ma már nem francia anyanyelvű), a Liberális Párt 58 százalékon áll, a CAQ pedig 22 százalékon. Montreál belvárosának délkeleti részeiben a verseny inkább a Liberális Párt és az ultrabaldal között folyik, a sziget belvárosában és nyugati választókerületeiben pedig biztos győzelmet arat a Liberális Párt–mindenki más teljesen esélytelen.

(Választási szimuláció — a mandátumok eloszlása az augusztus 24-ei becslés szerint, Montreál szigeten és az elővárosokban. Forrás: Qc125.com)

Minél messzebb kerülünk Montreál szigetétől, annál kilátástalanabb a kép a liberálisok számára. Az egész tartományra kivetett francia anyanyelvű többség 44 százaléka szavazna a CAQ-ra és csupán 26 százalék a liberálisokra. A franciák között még valamelyest labdába rúg a szebb napokat látott Parti Québécois (18 százalék) és a Québec Solidaire (11 százalék). A tartományi fővárosban, Québec városban például 58 százalékos támogatottságot élvez a CAQ, a Liberális Párt pedig esélytelen: pusztán 16 százalákot tudhat magáének. Vidéken sem jó a helyzet a liberálisoknak (CAQ: 41, liberálisok: 28, PQ: 21, QS: 9).

(François Legault lehet Québec új kormányfője október 1 után.)

A Liberális Párt ellen szól az a tény, hogy az elmúlt 15 év alatt 13 évben ők alkották a kormánypártot. Csupán egy rövid, alig két éves interregnum szakította meg a liberális uralmat 2003 és 2018 között, amikor a szeparatista PQ alkotott egy félresikerült, demagóg lózungokra épülő kisebbségi kormányt.

Philippe Couillard, a halkszavú idegsebész vezette ismét győzelemre a liberálisokat 2014-ben. Alig szokták meg az ellenzéki létet a liberálisok és már megint kormányoztak. Első éveiben Couillard megszorításokba kezdett, annak érdekében, hogy leküdje az államháztartási hiányt. Évi 220 millió dollárral csökkentette az állami költekezést az egészségügyi szektorban. Ez azzal is járt, hogy több mint 1.300-an veszítették el állásukat az egészségügyben, elsősorban adminisztratív munkakörökben. Továbbá magasabb kvótákat vezetett be a kormány háziorvosok számára, akik most már fejenként legalább ezer pácienst kell, hogy szolgáljanak, másképpen elveszthetik bérük harminc százalékát.

A közoktatás is megérezte a liberális párt megszorításait. Összesen 130 millió dollárt vontak el az iskolabizottságoktól, aztán később egy újabb 45 millió dollárt. Az egyetemektől körülbelül 200 milliót vont el a tartományi kormány, az önkormányzatokról pedig 300 milliót.

Ha a québeciek jobboldali kormányra vágytak, pont azt kapták meg a Liberális Párttól az elmúlt négy év során. A megszorításokon és karcsúbb államon kívül a liberálisok fogadtak el olyan törvényt a Nemzetgyűlésben, amely betiltotta az arckendőt a tömegközlekedési járműveken és a kormányzati intézményekben. (Közben civil csoportok az intézkedést bírósági úton megtámadták.)

(Philippe Couillard Québec liberális kormányfője.)

Ma, a választás hajnalán Québec gazdasága szárnyal. A gazdasági növekedés 2,1 százalékon áll, az éves büdzsében pedig jelentős többlet várható egészen 2021-ig — évente körülbelül 3,4 milliárd dollár. A munkanélküliségi ráta Québecben csupán 5,6 százalék. Csak Ontarioban és British Columbiában mértek ennél alacsonyabb számot.

Mégis, a Liberális Párt valószínű megbukik október 1-én. A CAQ populista ígéretei között van egy olyan terv, hogy minden bevándorlónak kötelező lesz három éven belül elsajátítani a francia nyelvet és átesni egy nyelvvizsgát. Ha pedig megbuknak, egy CAQ kormány kiutasítaná őket a tartományból. (Elég nagy kérdés, hogy egy ilyen intézkedés jogilag egyáltalán kivitelezhető-e vagy sem.) A CAQ több autonómiát követel Kanadától a bevándorláspolitika, illetve a nyelv területein, továbbá azt is elvárják, hogy Québec tartományt hivatalosan is “nemzetté” nyilvánítsák Kanadán belül. Ugyanakkor Legault megígéri, hogy az ő regnálása alatt soha nem tartanának referendumot Québec leszakadásáról.

A kampány a héten hivatalosan is elkezdődőtt. Érdekes öt hét elé nézünk.

Kategóriák: Szervezetek

Jelen királyi sajtómocsarunk

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, augusztus 24 - 15:17

Ismert a mondás, hogy statisztikából csak a saját hamisítványnak érdemes hinni. A HVG összeállítása szerint mostanság a magyar királyi televízió bukott le a nagyüzemi ál-hírgyártással. Lehetne talán álhír-gyártásnak is nevezni. Ha nem lenne egy egészen árnyalatnyi különbség a kettő között.

A német forrásokra is támaszkodó, említett, összeállítás nem kevesebbet mond, mint azt, hogy ismerten szélsőjobboldali szereplőkkel forgatták le azokat a híradó-betéteket, amelyek alapján azt hihetnénk, hogy minden nappal rosszabb a németeknek. Jobbára, talán mondani sem kell, a migránsok miatt. Akik nélkül a német ég is kékebb lenne. Azok számára, akik genetikai fanatikusok, okvetlenül. A valóság-alaphoz meg visszanyúlhatnak Hitlerhez. Aki ugyebár köztudottan két méter magas, szőke, és kék szemű volt. Ja, nem. Ami nem jelenti azt, hogy a bevándorlók szentek lennének. De az emberi szemétség nagyjából homogén eloszlásúnak tűnik. Az a mocsár, ami a sajtó etikai alapjainál bugyborékol pedig mélynek.

(Illusztráció: The Guardian)

Ugyanakkor a királyi híradó talán mégsem gyárt álhíreket. Elvégre egy szélsőjobboldali politikus mélyen meg lehet győződve arról, amit egy interjúban állít. Számára az nem álhír, hanem a saját rögvalósága. Azon lehet vitatkozni, hogy miért játssza el az éppen megszólított járókelőt a magyar híradósok kedvéért. De ezt tekinthetjük úgy, hogy számára az üzenetének a közzététele a lényeg. Mint egy hirdetésben. Ha ehhez járókelőt kell eljátszania, akkor eljátssza. A szélsőjobbos résztvevő szempontjából a magyar forgatócsoport egy lehetőséget ad, amellyel bolondok lennének nem élni.

Az a hazai sajtómanipulátorok etikai szintjének a jellemzője, hogy ezt a szélsőjobbos propagandát, mint független tényközlést állítják be. Az meg egyfajta szerkesztői, vagy esetleg megrendelői, ostobaság ha nem számolnak a lebukás lehetőségével. Nem mintha nagyon számítana. Az álságos műsorgyártásról olyan média tudósít, amit a királyi csatornák nagybani fogyasztói csak igen korlátosan fogyasztanak. Nem egy esetben korlátoltan is kezelnek. A saját hitvilág által biztosított szemellenzőkkel. Kiejtve azt lehetőséget, hogy a királyi média hírcsinálóinak komoly külső kontrollal kelljen számolnia. A hatalom pedig megsimogatja a buksijukat, és a világ számukra is kerekké válik.

Ami számíthatna, az a sajtóban dolgozók gerince, a tények tisztelete az értelmezésükre vonatkozó véleménytől függetlenül. Általában: a sajtóetika. De ez nyilvánvalóan csak akkor fizetődik ki, ha a fenntartó is ebben érdekelt. Egy olyan országban azonban ez a szempont nem játszik, ahol a hatalom kommunikációs dübörgése elnyomja az éhen halók panaszait is. Mármint a fenntartói elvárás nem játszik. Maradna az emberi gerinc és moralitás. A jelek szerint az sem játszik. Valószínűleg abban is bízva, hogy Orbán hatalma örök. Mert ellenkező esetben a mai ál-hírgyártók jövőképében valami sajtótól igen távoli státusz lehet. Hacsak az Orbánt leváltó majdani kurzus nem tart igényt az igénytelen talpnyalókra.

Kategóriák: Szervezetek

Óriási ajándékot kapott Justin Trudeau — Kettészakadt a jobboldal

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, augusztus 23 - 21:33

Alig több mint egy évvel a 2019-es szövetségi választások előtt, Maxime Bernier konzervatív parlamenti képviselő bejelentette: kilép a Konzervatív Pártból és egy új jobboldali pártot hoz létre amely a 338 választókerületben jelöltet állít. Szerinte a jobbközép ellenzék korrupt és túlságosan megalkuvó. Bernier a lehető legnagyobb kárt okozhatja az által, hogy ezt a bejelentést úgy időzítette, hogy az egybeesett a konzervatívok pártkongresszusával.

A múlt héten Bernier – aki tavaly sikertelenül szállt ringe a pártelnökségi választáson – a kanadai sokszínűség modelljét, illetve a liberális bevándorláspolitikát bírálta. Szerinte a túlzott sokszínűség Kanada gyengülését eredményezi, a nemzeti egységből pedig nem marad más, mint több tucatnyi kis törzs. “Az, hogy olyanok közt kell élnünk, akik elutasítják az alapvető nyugati értékeket, mint amilyen a szabadság, egyenlőség, tolerancia és a nyitottság nem erősít bennünket. Azok az emberek akik nem akarnak integrálódni, hanem kis gettókban élnek nem teszik erőssé társadalmunkat”–mondta Bernier.

A Konzervatív Párt vezetője, Andrew Scheer jelezte, hogy Bernier mondatai nem képviselik a párt hivatalos álláspontját és elhatárolódott a politikustól. Ugyanakkor nem volt hajlandó kizárni a frakcióból. A kormányzó liberálisok gyorsan visszavágtak: “rasszisták” is helyet kapnak a legnagyobb ellenzéki pártban, mely párt egyébként éppen a héten jelezte, hogy egy középpárti, pragmatikus bevándorláspolitikát kíván kidolgozni és bevezetni, amennyiben megnyerik a 2019 októberében esedékes választásokat.

Maxime Bernier viszont ma bejelentette: új pártot alapít. “Az évek folyamán rájöttem arra, hogy ez a párt intellektuálisan és morálisan is oly annyira korrupt, hogy nem lehet reformálni”–indokolta döntést Bernier. A bevándorláspolitikán kívül Bernier a kanadai “supply management” gazdasági rendszert is be kívánja szüntetni. (Kanadában nem a szabadpiaci kereslet szabja meg a termelés határait a tej, sajt és baromfi szektorban, hanem az állam, illetve egy tanács.) Bernier-n kívül nincs olyan párt, amely ezt az ötletet felvállalná.

Andrew Scheer konzervatív miniszterelnök-jelölt kijelentette: Bernier egyetlen célja saját politikai karrierjének építése. “Maxime Barnier ma döntést hozott: Justin Trudeau újjáválasztását fogja segíteni”–mondta a konzervatív vezető.

Utoljára 1993 és 2005 között szakadt két párttá a jobboldal. Ennek eredménye egy 13 évig tartó liberális parlamenti többség volt, illetve az is, hogy az egyik ciklusban egészen abszurd módon a Kanadát szétszakítani óhajtó Bloc Québécois alkotta Őfelsége lojális ellenzékét.

Kategóriák: Szervezetek

Meghalt Székhelyi József

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, augusztus 22 - 20:40

Két hete beszéltünk utoljára személyesen..
Mikor megláttál, megfogtad a kezem és azt mondtad minden bevezető nélkül: Meghalok, nem bírom tovább meghalok.
Drága Jóska a hangod a fülemben cseng. Adtál két puszi, de többet már nem mondtál, nem is tudtál, mert megállíthatatlanul köhögtél, alig kaptál levegőt..
Nem hiszem el, nem fogadom el, hogy elmentél..
Szívünkben örökre itt maradsz.
Legyen nagyon könnyű a föld.

 

Kategóriák: Szervezetek

Amire a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára Zalaegerszegen rámutatott

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, augusztus 22 - 14:26

Mivel Dömötör Csabának Zalaegerszegen a város Szent István-napi megemlékezése során és keretében nyílt alkalma szólni, a határvédelem indoklása gyanánt a “keresztény talpazat” szükséges voltára rámutatni az első dolga volt. “A határokat ma is védenünk kell” – mondta még -, “mert a függetlenségünket meg kell erősítenünk.” És idemásolom, amit a tudósító szerint az államtitkár magához ehhez a rámutatáshoz fűzött hozzá: “Ezért áll a déli határzár és ezért döntött úgy pár hete az Országgyűlés, hogy alkotmányba foglalja: minden állami szervnek kötelessége a keresztény értékek védelme. Az előttünk álló években látszik majd jól, hogy ennek mekkora jelentősége van.”

Ezt követően Dömötör Csaba kitérni bátorkodott. Nem a szó szoros értelmében, hanem a gyakorta használt újságírói kötőszó értelmében csupán egy felmérésre tért ki, amely szerint “a magyarok 77 százaléka azt várja el a kormánytól, hogy védje meg Magyarország keresztény értékeit és gyökereit.” Hogy aztán e keresztény értékek és gyökerek kormányzati védelme magyar elváróinak százalékarányát milyen felmérés alapján, mikor és miként állapították meg, erről a kitérő egy kurva szót se szólt, vagy ha mégis, a tudósító erről nem tudósított. Ezzel szemben leírta, amivel szerinte az államtitkár folytatta azt, amire kitérve fentebb hivatkozott. Így: “Szent István egyik legnagyobb tette, hogy megteremtette az ország függetlenségét, pedig már akkor is nagyhatalmak jelentős érdekei csaptak össze a világnak ezen a részén.” Igen-igen! Szent István királyunknak igen sok legnagyobb tette volt, s ezek egyikeként teremtette meg az ország függetlenségét, éppenséggel a világnak eme részén, ahol a jelentős nagyhatalmi érdekek már akkor is összecsaptak. Amennyiben ez a megállapítás a hetvenhét százaléknyi magyar kormányzattal szembeni jelen elvárásának folytatása, akkor a világának eme részén ma is összecsapó jelentős nagyhatalmi érdekek képviselői összeszarhatják magukat!

De tovább!

Olvassuk végig, amit a jeles alkalomból “kifejtett” Dömötör Csaba:

“A magyaroknak akkor mehet jól a sora, ha a saját kezében tudja tartani a legfontosabb döntéseket, de ehhez gazdasági önállóság is kell. Ezen a téren nagyon sok teendőnk van még, bár megszabadultunk az IMF gyámságától, évről évre csökkentjük az államadósságunkat, külső tartozásaink megfeleződtek, miközben a stratégiai ágazatokban a magyar tulajdon hányada megkétszereződött, az ország tehát egyre szilárdabban áll a saját lábán.”

Ez a szöveg a magyarországi saját kéz és a saját láb apoteozisa.

A rámutatás, a kitérés, a kitérés folytatása és a fenti kifejtés után nagy gondolkodónk elegendőnek tarthatta csupán utalni arra, hogy “a kereszténységet választó Szent István évezredes távlatban döntött a magyarok hovatartozásáról.”

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Az utóbbi nyolc Ady-verssor nem szerepel a tudósításban, nem is idézte Dömötör, de ide való.

Ami Dömötört illeti, ő az Európát nyomasztó kettős válságáról mondott még két mondatot. Szerinte a gazdasági válság egy részét sikerült megoldani, de a gazdasági válságnál az identitásválság a súlyosabb, mert azt “a kulturális önfeladás, a bevándorlás és az értelmes párbeszédet gátló politikai korrektség szítja”.

És az utóbbi szó szerinti idézet tartalmát értelmezni tartozunk.

A politikai korrektség gátolja az értelmes párbeszédet.

A identitásválságot tehát Európa-szerte – a bevándorlás és a kulturális önfeladás mellett – ezért a politikai korrektség szítja.

“A jövő évi európai parlamenti választás dönti el, hogy ki tudunk-e törni ebből az identitásválságból, hogy Európa képes lesz-e megújulásra.”

A tudósító szerint (befejezésül) ezt “jegyezte meg a politikus”.

Aki egészében arra “mutatott rá” Zalaegerszegen, hogy be ne válasszunk jövőre az európai parlamentbe olyasféléket, amilyen ő maga.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Megint lehet Szabad Európa Rádió és ez nagyon fájna Orbánéknak

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, augusztus 22 - 12:37

Az amerikai Kongresszuson múlik, hogy a sajtószabadság sanyarú helyzete miatt sugároz-e ismét magyarul a Szabad Európa Rádió. A Szabad Európa főszerkesztője tanácsosnak tartaná, ha a rádió nem csupán bolgárul és románul újítaná fel adását a térségben, hanem más nyelveken is. Nenad Pejic arra a kérdésre válaszolta ezt, hogy miért éppen Romániát és Bulgáriát választották ki régi-új célországként, amikor a magyaroknál és a lengyeleknél ugyancsak veszélyben van a sajtószabadság. A részletekről szólva kifejtette, hogy ők csak javaslatot tehetnek, a végső döntés joga azonban az amerikai törvényhozásé. Elárulta ugyanakkor, hogy részükről más államokat is felvetettek, de szerinte azok ügyében még nem mondták ki az utolsó szót. Merthogy sokan gondolták, hogy a kommunizmusnak vége, jön a demokrácia, ám ez nem megy ilyen gyorsan.

A fejlődés nem egyenes vonalú. A szakember úgy értékeli, hogy nem katasztrófa az, ami az utóbbi 10 évben végbement a régióban, mindenesetre nagyon-nagyon rossz.

A sajtószabadság helyzetét úgy érzékelteti, hogy ha az orgánumok számát nézzük, akkor minden rendben van, ám az újságok jelentős része, hanem az összes, üzletemberek kezébe került. Utóbbiakat viszont a kormányok ellenőrzik, így azután a médiát is. Vagy éppen a sajtócézárok a nyilvánosságon keresztül vívják a harcot egymással. De az újságírásban mindenképpen hiányzik a középút. A Szabad Európa feladata az, hogy tájékoztasson, ám így is sokszor kerül összeütközésbe diktátorokkal, illetve tekintélyelvű rezsimekkel. Elvileg azonban ugyanazon az oldalon áll, mint az uniós tag keleti államok kormányai, hiszen azok is célul tűzték ki az emberi jogokat, a demokráciát és a sajtó szabadságát. Bulgáriába és Romániába éppen azért tér vissza a rádió decemberben, mert ott bajok vannak a demokratizálódás és a sokszínű média körül. Most éppen a szerkesztőségek munkatársait toborozzák, kb. 5-5 embert, plusz lesznek szabadfoglalkozásúak. A főnök Prágában dolgozik majd. Viszont most első ízben az interneten is igyekeznek elérni a célközönséget: a fiatalokat, mindenekelőtt kommentárokkal, háttéranyagokkal.

Szelestey Lajos, a Deutschlandfunk c. lapban megjelent cikk nyomán.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára