Szervezetek

A kamara már a spájzban van

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 31 - 15:25

Az újságíró kamaráról van szó, amelynek létrejötténél Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője sertepertél, aki egyébként a felcsúti focikomplexumnál (vagy komplexusnál?) igazgatta a kommunikáció dolgait.

Természetesen az újságírók érdekeiről lenne szó. (Reméljük, a védelmüket egyelőre nem ambicionálja a mindenféle védelemben oly tevékeny kormányzat.) Annyiban érdekelt vagyok az ügyben, hogy a kilencvenes évek végétől – sok kollégával együtt – a Magyar Újságírók Országos Szövetségénél (MÚOSZ) ezügyben fáradoztunk. Az Érdekvédelmi Bizottság tagjait a szövetség választotta, nekem az adminisztráció kézben tartása volt a feladatom, szerény díjazás fejében, a kollégák azonban társadalmi munkában dolgoztak, egyéb munkájuk mellett.

Muszáj néhány szót szólni az akkori körülményekről. Zajlott az írott sajtó kiadóinak eladása, megjelentek a kereskedelmi tévék, rádiók (internet még nem volt). A szakma sohasem volt egységes: a tévések, rádiósok kissé lesajnálták a lapoknál dolgozókat, hiszen egy kétperces képernyős jelenlét ismertséget hozott, míg egy újságban megjelenő nevét sem nagyon jegyezték meg. Az újságot írók lenézték a szereplőket – nem is tudnak fogalmazni, csak felmondják, amit más leír. Az operatőrök a fotósokat, és viszont. Mégiscsak hitelesebb egy mozgókép, mint egy merev fotó versus könnyű egy népes csapattal a hátuk mögött villogni. Az országos médiánál dolgozók a helyi, vidéki orgánumoknál dolgozókat. Hiába no, ez egy individuális szakma.

Ezt a sokféle csapatot akarta összetartania MÚOSZ. (Eredetileg minden újságíró tagja volt a MÚOSZ-nak de nem azért, mert kötelező lett volna. Ellenkezőleg. Például azért, mert 1990-ig a szövetség működtette Magyarország egyetlen, elfogadott végzettséget adó újságíró iskoláját, a Bálint György Akadémiát. Egyetemeken nem volt újságíró képzés.) A MÚOSZ egyébként a mai napig társadalmi egyesület, ami meghatározza egyben azt is – milyen eszközöket vehet igénybe az érdekvédelemben. Bár évtizedekig fel-felmerült a közgyűléseken, hogy legyen szakszervezet, vagy kamara, de a közgyűlések többsége mindig elvetette a javaslatot.

Még egy „apróság”. 1989-ben a közgyűlés úgy döntött: a függetlensége érdekében egyetlen kormánytól sem kér a továbbiakban állami támogatást. Ez a mai napig így van. Elsősorban a tagdíjakból gazdálkodik, amit változó mértékben egészítettek ki a saját tulajdonban lévő ingatlanok bérbeadása, az oktatás fizetőssé tétele, az első években meg szponzorok támogatása. A kiadóvállalatok ebben nem jeleskedtek: mindössze a Word Press fotó pályázati díjait állták, és az 1990-ig a MÚOSZ Sportújságírók Szakosztályának az Év sportolója pályázatát.(Szőllősi Magyar Sportújságírók Egyesülete ugyanis a MÚOSZ-ból önállósult, és hosszú évekig a szakosztály volt elnöke, Novotny Zoltán vezette.) De nagyobb cégek azért akadtak: presztízs értékű volt, ha sajtótájékoztatójukat a MÚOSZ székházában tarthatták.
Az 1989-ben még 20-40 fős apparátus, ami szervezte a vitákat, tájékoztatókat, fenntartotta a székházat, az üdülőket, orvosi rendelőt, könyvtárat, 2000-re 10-12 főre apadt, közöttük is kevés főállásúval.
Az érdekvédelmi munka – ahogy az etikai is – elsősorban a tagok társadalmi munkáján alapult.

Teljesen világos volt: a szövetség nem tud állást adni a tömegesen elbocsátott újságíróknak, csak a foglalkoztatás-elbocsátás körülményeit kérheti számon. Arra meg társadalmi egyesületként végképp nem volt joga, hogy egy-egy lap, műsor megszüntetését megakadályozza. Sokan megsértődtek ezért – pedig normális sajtóviszonyok esetén ez lenne a természetes. Kirívó eseteknél ugyan hallatta a hangját – de az állásfoglalások – ha egyáltalán megjelentek, visszhang nélkül haltak el. Az állásban maradt kollégák sem szólaltak meg. Amikor – talán még1990-ben – szinte egyidőben megszűnt többszáz üzemi és intézményi lap, és utcára került kb. félezer újságíró, az egyik országos ülésen az egyik rádiós kolléga így szólt (a szolidaritás nagyobb dicsőségére):épp ideje volt, micsoda alakok dolgoztak ott. Mintha a rádiónál csupa Ady-tollú Grál lovag töltötte volna meg a műsoridőt. Amikor pár év múlva ő került lapátra, és felháborodva követelte, hogy védje meg a MÚOSZ – nyeltem egyet, és becsszó, nem voltam kárörvendő.

Érdekes tapasztalat volt, hogy míg a sajtóba akkoriban benyomuló magyar vállalkozók kizárólag szárazpecsétes ügyvédi levélre voltak hajlandók válaszolni (a MÚOSZ-nak volt saját ügyvédje, aki ingyen adott munkaügyi, meg sajtójogi tanácsokat is a tagoknak), addig a külföldiek – pl. a Ringier vagy a Sanoma – azonnal tárgyaltak, és végül sikerült valamiféle kompromisszumot kiharcolni.(Mindkét, a svájci és a finn cég is kivonult már. Belátták, hogy nem lehetnek versenytársai olyan „nemzeti” kvalitásoknak, mint egy gázszerelő vagy egy parókakészítő, akik ma uraljákzírottsajtó95%-át, a rádiók tévék kétharmadát.)

Pontosan a MÚOSZ jogosítványainak bővítése érdekében vizsgáltuk meg, mit jelentene a kamarai lét. Először is: a kamara alapításáról a törvényhozás dönt (tehát nem a tagok), és az határozza meg a működési feltételeket is, abba a kamarai tagságnak, de még a vezetőségének sincs beleszólása. Abszolút kiszolgáltatott tehát a mindenkori parlamenti többségnek. Az ún. hivatásrendi kamarák – orvosok, építészek, ügyvédek stb. – felelősséget, adott esetben anyagi felelősséget vállalnak a tagjaikért, ehhez anyagi fedezet, és szakértői gárda is kell.

Egy olyan szabad pálya esetében, mint az újságírás, ez kivitelezhetetlen.

Ennél is fontosabb: vajon meghatározhatja-e egyetlen szervezet, hogy ki lehet újságíró, ki szólhat a nyilvánossághoz? Persze a kamarai tagságot irányító parlamenti többség intenciói szerint.

És még nem is ez a legnagyobb baj ezzel a törvény-barkácsolással. A hivatásos újságírónak ugyanis vannak többletjogai: állami és helyi vezetők ugyanis kötelesek tájékoztatni, kérdéseire válaszolni. (Ez a sajtószabadság lényege.) A mai kormánypotentátok ugyan látványosan leszarják ezt a kötelezettségüket – megmutatva azt is ezzel, mennyire tartják az ő „kedves népüket”, de legalább a kötelező tájékoztatás megtagadásának ténye nyilvánosságra kerül, ami azért felvet némi gyanút a közönségben. Ha viszont a többség kinevezheti a hivatásos újságírót, nem kell többé elszaladni, szégyenszemre függöny mögé bújni, meg marhaságokat beszélni nőügyekről, meg disznóvágásról. Hosszan, szabatosan lehet válaszolni az olyan bátor kérdésekre, minthogy: hogyan tetszik tudni az Ön, bocs Maga zsenialitásával még a nép megmentésére is időt szakítani?

(Kanadaiaknak: 1965-ben készült egy film, A tizedes meg a többiek. Óriási siker volt – ma is gyakran ismétlik a tévék – és mindig népes nézősereget vonzva. Fanyar vígjáték a második világháború utolsó napjairól, mikor két front közé szorul a kisember. A túlélni akaró tizedes (Sinkovits Imre) fifikás angyalföldi vagány, a pikírt grófi komornyik (MajorTamás), a katonaszökevény Gálfy Eduárd (Darvas Iván) az ő búsmagyar lelkével, más katonaszökevények, munkaszolgálatból elslisszolt kommunista (Pálos György). Abban van egy jelenet, amikor a kényszerűségből bújtatott sebesült szovjet katonát a spájzban felfedezi a szintén „átutazóban” arra járó német egység egyik tagja. Ő mondja: Az oroszok már a spájzban vannak! A youtube-on elérhető.)

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Anno Filmklub / 8 - Stanley Kubrick: Dr. Strangelove...

Anno Filmklub - 2018, január 31 - 11:28

Anno Filmklubunk következő vetítésén, 2018. február 7-én (szerdán) 17.30-kor a hidegháború témája kerül sorra. Ennek kapcsán egy szellemisége és háborúellenes üzenete miatt örökérvényű alkotást vetítünk, amelyről ROMSICS GERGELY történésszel beszélgetünk.

Részletes programért kattintson ide...

Kategóriák: Szervezetek

“A rakodópart alsó kövén ültem”

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 30 - 19:43

Hol is kezdjem? Ja, tudom már, mindenképpen ott, hogy ez megint csak egy vélemény lesz, az én véleményem. A netikett szerint nem írhatom nagybetűvel, mert az kiabálás, így csak megvastagítottam a betűket.

Először néhány fogalom, ami nem mellékes, mert tisztázásuk nélkül nem is érdemes írnom.

Vita és veszekedés között van különbség, méghozzá óriási.

A vita egy témáról szól, többnyire olyan témáról, ami sokakat érdekel és a vitatkozók közül sokan más – más véleménnyel bírnak. Érveiket felsorakoztatva próbálnak egymással valamilyen módon dűlőre jutni. Ütköztetik a véleményeket. Lehet egy vita hosszú, meddő, felőrlő, de lehet pozitív, előre vivő, újabb és újabb gondolatokat felhozó. A vita pozitív jelenségnek tekinthető.

A veszekedés kifejezés, az mindenképpen már eleve negatív felhanggal bír. A veszekedők eltérnek a kezdeti témától, egymás személyét sem kímélve, személyeskedve, esetleg dühből veszekszenek. A veszekedés hevében pedig sokszor elveszik már a végére a téma és esetleg meg is bántják egymást.

Az ellenfél és az ellenség szavak között is óriási jelentésbeli különbség van.

Az ellenfél, legyen az sportban, tudományos vitában, társadalmi, politikai kérdéseket tárgyalva, az az ember, akinek meghallgatjuk a véleményét, de nem értünk vele egyet és mi magunk is, épp ezért kifejtjük a saját véleményünket. Közben pedig megmaradunk a kommunikáció természetes szabályai mellett. Nem haragból cserélünk véleményt.

Az ellenség szó azt jelenti egyértelműen, hogy nem bírjuk, nem szíveljük, nem értjük, nem is akarjuk érteni a másikat. Nem is akarunk azzal a mási emberrel véleményt cserélni, sőt nem is érdekel bennünket a véleménye. Nem tényező, haragszunk rá, és ha olyan szituációba keveredünk, hogy kell, akkor „harcolunk” vele.

Ha a társadalmi és politikai viták úgy a pártok és az általuk képviselt emberek között is ellenfelekként és nem ellenségekként zajlanának, akkor sokkal jobb lenne a közéletünk minősége.

Múlt, jelen és jövő.

A múltat már megharcoltuk, megéltük, ki – ki a magáét és egyben a maga módján a hazájáét. A múltat egy idő után „békévé oldja az emlékezés”, vagyis így kéne lennie, de sajnos nem így van. Megbékélés és feldolgozás helyett a múlt örökös viszály forrása, pedig az apák bűneiért nem a gyerekeknek kell felelni.

A jelenben élünk, próbáljuk a magunk módján, saját elképzelésünk szerint jól csinálni a dolgainkat, vagy legalább igyekszünk. Azért dolgozunk, küzdünk, hogy a jövőnk és az utánunk következő generációk jövője jobb legyen. A jelen fontos, a minősége fontos és épp ezért kéne békésebben hasznos dolgokra törekedni, közelítve az elképzeléseket. Egyénenként, nem hiszem, hogy van olyan ember, aki rosszat akar, „rossz jövőt”, csak mindenki másképp akarja, az övéi (hite) elképzelése szerint szeretné csinálni.

A jövő? A jövő csupa kérdőjel és rejtély. Azt szeretnénk, hogy minél jobb legyen. A jövő legalább olyan fontos, mint a jelen és kiszámíthatónak kéne lennie. Nagyon fontos ez a kiszámíthatóság és ezzel együtt a tervezés! Előre kell nézni! A jobb és szebb jövő záloga a jó jelen.

Magyarországon nincs „kaszt rendszer”, mint pl. Indiában, de ha jól megnézzük a politikai szempontból másképp gondolkodó emberek egymásra aggatott jelzőit, akkor bizony a rendszerváltás óta eltelt időben kialakult egy politikai „kasztrendszer”, a kommunikáció részeként. Az emberek, ahol csak megszólalnak, azonnal skatulyába teszik a másikat, a nélkül, hogy bármit is tudnának róla.

Van erre, a skatulyára egy réges régi történetem, még könnyed fiatalságom idejéből. Azért emlékezetes, mert akkoriban sok minden mással foglalkoztam csak éppen politikával nem. A kis történet a következő. Új munkahelyre kerültem. Természetesen az első nap első eseménye a bemutatás. Leendő, közvetlen főnököm végigvitt egy elég nagy létszámú intézményen és pár mondat kíséretében mindenkinek bemutatott, ahogy kell. Nem ismert senki, nem tudtak rólam semmit. Egy nálam minimum kétszer idősebb, határozott kinézetű, lehengerlő tekintető hölgyhöz értünk. Családnevemet meghallva, kezemet erősen szorította, egy ideig nem is engedte el, szúrósan a szemembe nézett és ennyit mondott: (vagy kérdezett) „Szóval, akkor te egy burzsuj vagy!?” Erre én csak annyit tudtam kinyögni: „Ha te gondolod?”

Ilyen jellegű státuszom aztán később – a nélkül, hogy bármit is tettem volna – az idő múlásával többször változott.

Visszatérek a jelenbe, az általam most átvitt értelemben „politikai kasztoknak” nevezett inkább gúnynevekhez, amivel az emberek a másképp gondolkodót oda vissza illetik.

A rendszerváltás után minden ember, aki felnőtt, gondolkodóképes életének egy részét a korábbi időkben élte meg – függetlenül attól, hogy ki volt és mit csinált – könnyedén és hirtelen „komcsi” lett. (Noha kommunizmus a klasszikus marxi engelsi értelemben nem igen létezett, (az ő ideájuk a valósághoz képest igazán jó lehetett volna) csak egy torzult változata.) Az ideológia és a megélt valóság sokszor nagyon eltér egymástól. A lényeg itt nem is ez, hanem az, hogy a rendszerváltás előtt élt emberek a másképp, inkább jobboldali értékek mentén gondolkodók szemében – mindentől függetlenül – „komcsik” lettek. Máig se értem miért és miért így. Egyszerűen, szárazon, kerek perec „komcsik”. Ennek a későbbi kissé finomított, de nem kevésbé dehonesztálóan használt változata a „szocik” kifejezés lett.

Aztán a szocialista, szabaddemokrata kormány bukása után, új kissé súlyosbított kategória lépett életbe, fokozati különbségekkel. A baloldali értékek mentén, esetleg még liberálisan is gondolkodó ember, az egyszerű „komcsiból és szociból” – vélt bűneitől függően – ” komcsi – bolsi –libsi” lett egy személyben, és azért voltak még cifrább, cizelláltabb változatok. (az egyéb jelzőkre gondolok)

Elég sokáig békében voltam, mert nem politizáltam, kívül estem így a „kasztokon”. Akkor kezdtem érdeklődni a politika és a közéletélet iránt, mikor a mostani férjemet megismertem. 2009-től írtam közéleti – politikai írásokat egy népszerű blogtéren, ahová ismerősök hívtak. Akkor, de inkább kicsit később lettem a másképp gondolkodók szemében a már rég feledésbe merült „burzsujból” hirtelen „komcsi”. Pár évvel később, hol „komcsi”, hol „libsi, természetesen az éppen akkor olvasott írásom korbácsolta indulatok szerint és azért a kifejezésekhez csatolt egyéb jelzőkről sem szabad megfeledkezni. Annak ellenére volt ez így, hogy a munkanélküliségről, a hajléktalanságról, a szegénységről, a nehéz szociális helyzetben élőkről írtam, kormányoktól függetlenül. Mindig olyan intézkedést bíráltam, ami nekem éppen nem tetszett és voltak is a nem tetszés mellé érveim.

Nem vagyok igazságtalan, azt is érzékelem, (és a témához tartozik) hogy a baloldali érzelmű és vérmesebben fogalmazó emberek szóhasználatában a másik oldalt képviselő embertársat ők olykor a szintén jelzőkkel is megpakolt „jobber” kifejezéssel illetik. Ott van néha még a pakliban a valóban erős „náci” kifejezés is.

Értem én, hogy az indulatokat le kell vezetni, de arra pl. senki nem gondol, hogy indulatainkat maga a politika generálja és konkrétan nem valahol a karosszékében üldögélő és gépelő, kommentelő embertársunk. (Az már kicsit más lapra tartozik, az indulatokat illetően, ha valaki szándékosan gúnyolja a másik ember véleményét és személyében magát az embert. Itt már érthető a bosszankodás, az indulat.)

Az indulatok hirtelen felszínre törésére is van egy történetem. Nem is régi, 2016. elején történt. Akkori főnököm aznap elég viharos, nyugtalan kedvében volt, mindenkivel és mindenért morgott egész nap. Engem is hivatott az irodájába és valamiért hibáztatott. Mindketten tudtuk, hogy nem állunk egy oldalon, de viszonylag normálisan tudtunk együtt dolgozni. Egyszer csak, mikor már kifogyott a mondanivalójából, de még nem szállt el a mérge a következőt mondta: (nagy levegőt vett, erősen gesztikulált) „Te pont olyan vagy, mint a Gyurcsány és a liberálisok!” Ettől mintha felszabadult volna, elszállt a haragja. Azért ilyen akárkivel nem fordul elő.

Szóval folytatom a témát, múltról, jelenről és jövőről, valamint a magunkkal cipelt sztereotípiákról és előítéletekről.

Chinese girl sitting alone / Catherine Jao

A jelent éljük, a jövőnkért dolgozunk és gondolkozunk, a múlt már mögöttünk van. A múlt igen hosszú idő után történelemmé válhat. A történelem formálja ugyan a jelent és ezáltal a jövőt, de nem lehet mindent csak a múlt történései szerint megítélni. Nem lehet minden csak fehér és csak fekete.

Minden embernek van egy már megélt élete, ha úgy tetszik múltja és van jelene. A múltjába született bele, abban nőtt fel, abban dolgozott és élte a hétköznapjait és folytatja a jelenben. A megélt valóságában, a saját valóságában nem szenvedett annyira, mint amennyire az utána jövő generációk gondolják, és meg is fogalmazzák hozzá utólag az ideológiát. Évtizedek után elemezni, kivesézni, megítélni, könyvekből, tanulmányokból, elemzésekből idézgetni egyszerű, de semmiképp se ugyanaz, mint benne élni. Senkinek a korábbi életét nem lehet figyelmetlenül és kegyetlenül lerombolni, megítélni, megmagyarázni. Lehet véleményt mondani, nyugodtan, óvatosan és nem személyeskedve. Ítéletmondás helyett beszélgetés közben meg lehet kérdezni: Mondd, hogy is volt ez, mikor gyerek voltál? Hogy élted meg? Mennyire más lenne.

Mindenáron meg akarja nekem magyarázni pl. egy ma talán alig 40 éves ember, hogy én 10, 11, 12, 13, 14 évesen mennyire szenvedtem attól, hogy az úttörőmozgalom keretében a kommunista ideológiával mételyezték a lelkemet. Ez nem így működik. Nem szenvedtem. Éltem az életet, tanultam, játszottam, barátnőkkel vihogtam, éjjel elemlámpával olvastam a dunyha alatt, nézegettük egymást a fiúkkal, stb. Szerettem gyereknek lenni. Ez ilyen egyszerű. (és ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az akkor érvényes politikai helyzettel egyet értek vagy nem értek egyet, de mégis máris benne vagyok a skatulyában és valahol valamennyien benne vagyunk, ha tetszik ha nem, ha igazságosan, ha nem egy skatulyában)

Ezen a fórumon is biztosan sokkal jobban meg lehetne vitatni a felmerülő témákat, ha a – sok esetben úgyis nick név mögött – véleményt mondó embereknek nem a másik általuk helytelenített politikai identitása lenne a lényeg és nem a személyeskedés. Hiszen az ellentétek az eszmékből fakadnak és nem az egymást nem is ismerő emberek miatt alakulnak ki. Véleményt cserélni, vitatkozni – nyilván személyeskedő jelzők osztogatása nélkül is – lehetne, sőt sokkal érdekesebb is lenne. Az a törekvés és elképzelés, amiért ez a hírlap létrejött, azt hiszem, többet érdemelne.

Hollósy Gerti

Kategóriák: Szervezetek

A Fidesz propagandagépezetéről

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 30 - 16:24

Lapunkban több rendszeres olvasó és kommentelő sejti évek óta, hogy fideszes trollok szorgalmaskodnak a hozzászólásokban és úgy tűnik, hogy igazuk volt. A 444.hu című lapnak tálalt ki részletesen egy ex-fideszes troll az állampárt propaganda-gépezetéről és ebből derült ki, hogy a Fidesz valóban üzemeltet egy rendszerezett trollhadsereget. Ami a legmeglepőbb: a fideszes nyugdíjasok akik a munka javarészét végzik önkéntesként, bérmentve követik naponta a párt utasításait. Oroszországban a putnyinista trollok fizetve vannak, Magyarországon viszont a fideszesek részben meggyőződésből, vagy esetleg megfelelési kényszerből, szolgalelkűségből, vagy jövőbeni juttatások reményében (egy új Lada?) végeznek pártmunkát.

Mit tudunk a Fidesz trollhálózatáról? Elsősorban a Facebookon vannak jelen, ugyanakkor itt a KMH-ban egy-egy hozzászóló tevékenysége maximálisan egybecseng a 444.hu-nak nyilatkozó ex-fideszes mondataival.

  • A legtöbb troll idősember, az állampárt meggyőződéses szimpatizánsai.
  • A trollokat a fideszes politikusok által képviselt egyéni választókerületben úgynevezett “virtuális munkatársak”(VM)  koordinálják. A VM-ek általában három demográfiai kategóriába sorolhatók: vidéki nyugdíjas nénik, törekvő fiatalok akik tudják, hogy csak úgy lesz jövőjük a NER államigazgatásában ha az állampártot szolgálják, vagy egyetemisták.
  • Minden egyéni választókörzetben egy darab VM dolgozik és ő toboroz, aztán koordinál 60 fideszes trollt. A valóság az – a 444.hu riport szerint – hogy hatvan helyett inkább 10 körül van a választókörzetenként szolgáló trollok száma.
  • A trollok kiképzést kapnak a párttól–például megtanulnak mémeket generálni, de alapvetően arról szól a munkájuk, hogy fideszes pártpropagandát posztolnak és továbbítanak, illetve ellenzéki vagy kritikus hangokat járatnak le.
  • Egy troll naponta legalább egy feladatot kap a központtól, de sokszot akár ötöt is. Tehát teljesíteni kell.

Olvasóink esetleg már észrevették, hogy magyar időszámítás szerint a nap végén jelenik meg lapunkban hosszú évek óta, egy svájci óra pontosságával egy bizonyos hozzászóló, aki tulajdonképpen naponta ugyanazokkal a körülbelül tucatnyi jelzővel minősít mindenkit, aki a Fideszt bírálja. Újat több mint öt év óta nem olvastunk tőle, átgondolt kritikát az ellenzékről, vagy akár a kormánypártról soha, még kreatív szóhasználatot sem. A 444.hu riportja után nyilván felmerül a kérdés, hogy a kizárólag reciklált jelzőket és szavakat használó, a KMH-t nyilván nem kedvelő kommentelő, vajon miért járhat ide szinte kivétel nélkül naponta hozzászólni, ha nem a fideszes trollhadsereg virtuális katonája? Ez nem valamilyen groteszk szórakozásra utal, hanem valóban pártmunkára.

*

A Fidesz ingyenesen osztogatott lapja – a Lokál – ma az alábbi címlappal jelent meg. Vona Gáborról tavaly még azt híresztelték, hogy homoszexuális. Most pedig azt, hogy muszlim terrorista. “Ilyen muszlim Vo(l)na” a fércmunka hangazotos címe, a fotó pedig egy Photoshop-produkció. A kivonatot egy budapesti barátom küldte át ma reggel:

Aztán jön a harmadik oldalon a cikk–“Még a végén muszlim lesz Vonából”.

A Fidesz és a szolgamédia viselkedése olyan, mintha valamilyen belső felmérésük lenne arról, hogy talán nem is annyira jól állnak, mint ahogy azt a publikus felmérések mutatják.

Kategóriák: Szervezetek

ELFOLYÓ IDŐ A VÁRKERT BAZÁRBAN

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 29 - 20:24

Az előadás középpontjában Salvador Dalí, spanyol szürrealista festőművész munkássága áll, aki sajátos módon ragadta meg kora valóságát. Ehhez nemcsak Einstein relativitás elméletét, hanem számos más korabeli felfedezést, gondolkodásmódot és hangulatot próbált megragadni merőben szimbolikus képeiben. A Tellabor előadásának címét az 1931-es Elfolyó idő adja, amelyet sokan Dalí fő művének tartanak. Halász Gábor és Kulcsár Noémi koreográfusok a produkcióban Dalí izgalmas kísérleteinek, különös látásmódjának megfelelőjét keresik a tánc nyelvén. Az emberi test hogyan képes görbíteni a teret, miképpen játssza ki az időt, és miképpen sűríthet magába egész korszakokat egy-egy szimbolikus formába? Az alkotók ezekre a kérdésekre keresik a választ, amikor újrafogalmazzák és továbbfejlesztik Dalí szürreális világát a táncszínpadon.

Jelmez / Costumes: Kulcsár Noémi
Zene / Music: Halász Gábor, montázs
Dramaturg / Dramaturgy: Cseh Dávid
Koreográfus-rendező / Choreographed and directed by Halász Gábor (első rész) Kulcsár Noémi (második rész)

Táncosok:

Baranyai Balázs, Csere Zoltán, Ékes Georgina, Lázár Eszter, Rubi Anna

(forrás: színház)

 Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A kevélység, avagy a gumiszerelő, aki büszke

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 29 - 18:38

Mottó: Magabiztosságom egyetlen forrása a nemtudás tudása.

A szivárgó defekt egy kicsit mindig rosszabb, már naponta pumpál, és miután biciklipumpája elromlik, a dolgot már nem halaszthatja tovább.

A gumiszervíz jól felszerelt műhelyében rend és tisztaság; ragyogó ablak, padló és tiszta a levegő. Padló és levegő(?) igen: olajfoltos padlótól bűzös a levegő. Itt nem; itt minden értelemben (erkölcsiben is) „tiszta a levegő”, még az alkalmazott tekintete is tiszta.

Szivárgó defekt, tegnap reggel fújtam két légkörre. Mondja a harmincas, piknikus alkatú, de nem kövér szerelőnek. 1,33. állapítja meg a szerelő és munkához lát.

A pneumatikus emelő már a keréknyomás ellenőrzése alatt megemelte a kocsit, kézifék, a szerelő jelbeszéde nyomán, kiszállás előtt behúzva, és ezután is minden pneumatikus és olajozott, amennyiben az olajozott itt gördülékenyt jelent, a pneumatikus pedig erőforrást. A vízbe mártott test (a kerékabroncs és gumija) buborékjai mutatják a hibát: abroncssérülés.

A csendes, csak időnként pufogó gépek, pillanatok alatt szedik le a gumit, a szerelő mozdulatai imponálóan hibátlanok, amikor a sérült abroncs torzult peremét csőfogóval igazítja, Zsenije, a bágyadt tekintetű, lazán fitymál: Figyeld! Ez nem fog menni! Mégis megy, méghozzá lazán, és az abroncs torzulása nyomtalanul tűnik el. Aztán egy kenőcs ide, másfajta meg oda, és máris halkan dolgozik a következő gép. Elbűvölten figyel. Pofizmus mozdulatokban, azok sorrendjében és az eszközökben. Nem bírja ki dicsérő szó nélkül. Nincs felesleges mozdulata. Fantasztikus! Mondja. A szerelő, aki nem emeli sem kezét, sem szemét a gépről, halkan válaszol: Egy hibás mozdulat, harminc guminál összeadódik, és akkor már sok. Arcán a szelíd -alig látszó- mosoly talán többezer éves, már Buddha arcán is ott volt, meg Jézusén, amikor az elveszett bárány történetét mesélte.

Magabiztos a fickó, mondja bágyad tekintetű Zsenije. Büszke, erősíti meg a lángolótekintetű. Igen fiúk! Magabiztos, büszke, de nem kevély.

Büszke, mert olyant tud, amit kevesen tudnak (ti sem, én sem): gumit szerelni profi mód.

Van amire büszke lehet, van, amitől magabiztos, nem identitászavaros, tudja, hogy ki Ő: Gumiszerelő. Kiváló gumiszerelő, akinek szelíd -alig látszó- mosolyát, magabiztosság, és önbecsülés hiányában nem kell szigorú és kevély tekintetre váltani.

Az irodában fizet, megdicséri a szerelőt, a visszajárót Neki szánja. Mondaná a főnöknek, hogy adja oda a kollegának, aztán mégis ő viszi az abroncsmesterhez.

Seggfej vagy, mondja kifelé menet, lángoló tekintetű Zsenije. Még nem hallottál a bizalomról? Ha párszáz forint erejéig sem bízol a főnökben, hogy jössz ide legközelebb? Igazad van, mondja és kicsit elszorul a szíve, de a szerelő szuper volt, és tovább indul a jobbá válás kiismerhetetlen útján.

Szukits Rezső

Előzmények
Az ősbűn
A kevélység, avagy az úszómester, akinek szájszegletében ott az Isten

The Worker / Sulzhan Bali

 

Kategóriák: Szervezetek

Ha Orbán majd azt üzeni, Etel-közig kell elmenni

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 29 - 15:03

Orbán, a levelező újabb levelet küldött. Bár, valószínűbb, hogy küldetett. Képe már nincs hozzá, de aláírása még van. Szép kéken nyomtatva. Ahogy szép okkeres feladó is van. Címerrel. Orbán Viktor csupa nagybetűs nevével, ahogy a titulusa is csupa nagybetűs. A tartalma meg csupa kisbetűt érdemel. Legfeljebb. Az említett formaiság meg pár gondolatot.

Az egyik az, hogy noha annyira nem hiányzik a digitálisan feljavított Orbán-portré, azért jellemző lehet a hiánya. Mintegy jelezve, hogy már annyira elemelkedett a pórnéptől, hogy azok már orcáját sem érdemlik. Legfeljebb majd akkor, ha pénzre verik. Abban kevésbé hiszek, hogy a levelet szerkesztők egyszerűen felmérték: a szétesett fizimiskát nem jó reklám terjeszteni. Nem azért mert lehetetlen lenne ezt hinni, hanem az egyébb, részben említett, formai jellemzők miatt. Mert annak is van egyfajta üzenet értéke, ha már a címert is a miniszterelnök nevével azonosan, arany-nyomást imitáló színezéssel teszik fel a lap tetejére. Szinte sugallva azt a képzetet, amit maga Orbán szokott időnként elővezetni. Ami nagyjából megfelel az „állam én vagyok” komplexusának.

A nevet és címet, mint írtam, csupa nagybetűvel. Ami még akkor is kirívó, ha az internetes szokásokat figyelmen kívűl hagyjuk. Mely utóbbiban kifejezetten a „kiabálás” jele a csupa nagybetű. Ha innen nézzük, akkor a feladó-jelzés szimbolikája nagyjából annak felel meg, hogy a pofánkba kiabálják: Én ORBÁN VIKTOR vagyok az ORSZÁG, a hatalom, a kormányfő. Belülről nézve valószínűleg a kormányzó, de addig még van pár formalitás, amit majd csak elvégez őfelsége parlamentje. Ha ehhez az kell, hogy konzultáljanak, akkor majd konzultálnak. Mert aligha valószínű, hogy egy szinte bemondásra értékelhető konzultációnál erősebb népkérdezést meg merne a jelenlegi hatalom kockáztatni. Ahhoz az előző, érvényetelen, népszavazás már elég nagy pofon volt. A diktatúra pedig még nem tart ott, hogy mindenkit előállítás terhe mellett kötelezzenek a részvételre, illetve a „helyes” szavazatra. Amúgy maga a levél is az előző konzultációra hivatkozik. Amire valószínűleg olyan nértékben nem érkezett válasz, hogy a határidőt is hosszabítani kellett. Talán annak érdekében, hogy behaluzott eredmény hihetőbbnek tűnjön.

„Természetesen” sorosilag. Amiről a levél szól. A Stop Soros nevű fókuszterelő törvényről. Amelynek szinte biztosan az a legfontosabb szerepe, hogy a nem éppen valósnak tűnő kormány-állításokról kicsit elvonszolja a figyelmet. Még akkor is, ha a levél szövegét valószínűleg szintén nem sikerült a valósággal egyeztetni. Mert a fő mondanivalónak azt szánhatták, hogy Magyarország ne legyen bevándorló-ország. Ami a történelmi tényeken kívül azzal is ütközik, hogy éppen a napokban derült ki: több ezer bünöző is kaphatott állampolgárságot, és ezel uniós menlevelet. Ami csak hab azon a kommunikációs trutymón, amiben ott pezseg, az orbáni retorikának ellentmondó, menekült-befogadások ténye is.

A történelem olyan badarságait meg talán hagyjuk is, hogy kinek az ősei honnan jöttek ide, és mikor. Mert akkor kiderülhet, hogy a következő Orbán-levél már egészen másról fog szólni. Arról, hogy mindenki cihelődjön, és irány az Etel-köz. Az utolsó meg oltsa el Paksot, és vigyen tejet a gumiszobába.

Kategóriák: Szervezetek

A migránsok már Szekszárdon vannak

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 28 - 15:15

Nem kellene azzal vádolni a kormányt, hogy hisztériát kelt, ráadásul az adófizetők milliárdjaiból. Szó sincs ilyenről, ha eddig voltak is kételyeink a migránsokkal, vagy éppen a Soros György zsoldjában álló civilekkel kapcsolatban, akkor mostantól ennek vége.

Ács Rezső, Szekszárd fideszes polgármestere ugyanis rettenetes dolgokról számolt be a nagyközönségnek. Az Index munkatársai beszélgettek a Tolna megyei város első emberével, aki nem kertelt, nem maszatolt, nem ködösített, hanem elmondta az igazságot. Ács úr közlése szerint „ismeretlen emberek ismeretlen teherautókkal mindenféke dolgokat művelnek a városban és senkinek nincs semmilyen információja róluk.”

Ezek, bárhonnan is nézzük, tények. Konkrétumok, hogy mást ne mondjunk. Vagyis, nagy a baj. Talán itt a világvége, vagy valami, ami még annál is rosszabb. Most már – hála Ács úr szíves közlésének – mindent tudunk a migránsok módszereiről. Meg arról, hogy Soros és civiljei miként segítik őket.

Annyira veszélyesek, olyan jól álcázzák magukat, hogy senki nem látja őket, és nem is hall róluk semmit. Még szerencse, hogy a polgármester úr éber és résen van. Ha ő is ugyanolyan lenne, mint a többi ember, ki tudja, mit művelnének az ismertetlenek az ismeretlen teherautóikkal.

De most végre megtudtuk a teljes igazságot. Az elvetemültséget mi sem bizonyítja jobban, hogy egy olyan ember, aki teszem azt, nem Ács Rezső szekszárdi polgármester, képes arra gondolni, hogy nincsenek is migránsok Szekszárdon. Hogy a polgármester úr megzakkant, mert agyára ment az a sok hülyeség, amit pártja és kormánya el akar hitetni a magyar emberekkel.

Jött egy ember Ács Rezső személyében, aki nem volt rest, és leleplezte a sötétben bujkáló Soros-civileket. Meg persze azokat az egyelőre láthatatlan migránsokat, akik olyan sokan vannak, és annyira felháborító dolgokat művelnek, hogy teljesen úgy néz ki, mintha nem is lennének.

Ezek a migránssimogató civilek olyan tökéletesen álcázzák magukat, hogy a szekszárdi polgármesteren kívül mindenki mást sikerült becsapniuk a városban. Ha nem lenne Ács Rezső, még az is megtörténhetne, hogy mindenki azt hiszi, amit lát, vagy tapasztal. Ács úr azonban jól tudja, hogy ha valamit nem lát, akkor az nem azt jelenti, hogy nincs ott semmi. Éppen ellenkezőleg: ha valami nem látszik, és nem is hallott róla senki, az éppen annak a bizonyítéka, hogy van ott valami. Sőt, nem egyszerűen valami, de olyan valami, ami annyira furmányos, hogyha valaki nem szekszárdi polgármester, azt gondolhatja, hogy nincs ott semmi.

Az, hogy a szekszárdi polgármester hisztériát és riadalmat kelt az ismeretlen személyek ismeretlen teherautói miatt, azt bizonyítja, hogy a Soros-terv igenis létezik. És minél inkább nem látja senki, annál bizonyosabb, hogy van.

Nincs jobb annál, mint amikor az ember úgy biztos valamiben, hogy nem tud semmit.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Jót tenne az iszlám Orbán Viktornak, Habony Árpádnak és Semjén Zsoltnak

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 27 - 18:55

Tegnap óta fogom a fejem a kormányközeli média legújabb agymenésén, miszerint “Vona Gábor hitet tett Allah mellett.” Vona még évekkel ezelőtti turánista korszakának egyik törökországi haknikörútján olvasott fel törökül egy mondatot: “Atilla unokái vagyunk, csakis Allahtól félünk.”

A kormánypropaganda szerint tehát, ha valaki kimondja Allah nevét, az azt jelenti, hogy hitet tesz mellette és belép az iszlámba. Vona ezt még tetézte is, mikor úgy reagált, hogy Isten mellett tett hitet nem Allah mellett, csupán törökül Istent Allahnak nevezik. Egyszerűbb lett volna kimondani, hogy Isten és Allah ugyanaz, a szövegét törökre lefordító vélhetően muszlim vallású személy pedig így fordította le a mondatot.

Ehelyett mindkét oldalról beindult a nyelvészkedés, miszerint Allah a muzulmán istenség, a keresztény isten pedig törökül Tanri. Akinek egy cseppnyi ismerete van az iszlámról, az tudja, hogy Isten csak egy van, a zsidók, keresztények és muszlimok ugyanabban az egyetlen Istenben hisznek. Nincs külön zsidóisten, nincs külön keresztényisten, ahogy nincs külön iszlámisten sem. Pont.

Allah mellet hitet tenni, amennyiben ezen azt érti a propagandasajtó, hogy az illető felveszi az iszlám vallást pedig úgy kell, hogy az iszlámba betérni kívánó elmondja az alábbi mondatot: Tanúsítom, hogy nincs más isten csak Allah (az Isten), és tanúsítom, hogy Mohamed az Ő szolgája és küldötte.

Ha jók az információim Vona Gábor nem mondta el ezt a mondatot, tehát nem tett hitet az iszlám vallás mellet. Ennek ellenére örülnék neki, és ajánlanám is neki, hogy tegye ezt meg. Nem csupán neki, de ugyanúgy ajánlanám ezt Toroczkai Lászlónak, Orbán Viktornak, Semjén Zsoltnak, Habony Árpádnak, és mindenki másnak is. Lehet ezzel véget is érne a közéleti karrierjük, de cserébe egy boldog és szép evilági és túlvilági életet kapnának.

Kovács Miklós Ahmed

Kovács Miklós Ahmed

Kategóriák: Szervezetek

Hazai útikalauz stopposoknak

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 27 - 15:19

A Stop Soros elnevezésű törvényjavaslat összehordott szövegének legnehezebben értelmezhető, legfélelmetesebb része az idegenrendészeti távoltartásról megfogalmazott cikkelye.

A legfélelmetesebb azért, mert bárkire irányulhat, akiről megállapíttatik, hogy személye, tevékenysége sérti Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit. Azaz rám is, rád is, amennyiben ránksütik, hogy illegális migráns országunkba való jogszerűtlen belépését, országunkban való jogszerűtlen tartózkodását segítettük.

Az illegális migráns ugyanis azért illegális, ami miatt migráns és nem menekült, amiért tehát jogszerűtlenül jött ide és jogszerűtlenül van itt, ezt azonban csakis jogi úton lehet róla eldönteni, s e döntés előtt, a döntés eredményének ismerete nélkül nem tudhatjuk, hogy az.

Ebből tényből fakadóan a migránsok idejöttének és országunkban való tartózkodásuknak esetleges segítése valós migránsok nélkül is megállapítható és megállapítandó, amennyiben a valós migránsveszélyt, vagy annak fenyegető voltát, hazánkra nehezedő súlyát – szóban vagy írásban – akárcsak kicsinyelni, pláne, ha megkérdőjelezni bátorkodunk. Emellett és ezért sérthetjük úgy is Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit, ha Soros Györgyöt rendes embernek tekintjük, s ezt az álláspontunkat szélesebb körben hangoztatjuk, esetleg, ha a leendő Stop Soros nevű törvénycsomagot még az elfogadása előtt nyilvánosan baromságnak vélelmezzük.

Merthogy az.

Az idegenrendészeti távoltartásról szóló része, “amely állampolgárságtól függetlenül megteremti az ország egyes területeiről való távoltartás szabályait olyan személyek esetében, akik Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit sértik”, s amelynek szövege különösen zavaros, ráadásul veszedelmes is.

Mert benne van, hogy az idegenrendészeti távolságtartás egy büntetőjogi kategóriát helyettesítve, attól elkülönülve e büntetőjogi kategória alkalmazásának következményével azonos új jogintézmény leend.

Szó szerint:

“Tekintettel arra, hogy a kitiltás büntetőjogi kategória, szükséges, hogy a javasolt új intézkedés nevében elkülönüljön attól, ezért a törvényjavaslat a kitiltás következményével azonos új jogintézmény, az idegenrendészeti távoltartás bevezetésére tesz javaslatot.”

Azaz, engem, meg téged, amennyiben ránksütik, RÁNKTETOVÁLJÁK, hogy illegális migráns országunkba való jogszerűtlen belépését, országunkban való jogszerűtlen tartózkodását segítettük, VOLTAKÉPPEN BŰNÖZŐKNEK BÉLYEGEZNEK, akik Magyarország egyes területeiről kitilthatók.

Az idegenrendészeti távolságtartás tervezett szabálya – egyelőre még – nem tartalmazza, hogy hova.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Új zaklatási vádak — Lemondott a liberális kormány sportminisztere

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 26 - 15:50

Szexuális zaklatással vádolták csütörtökön Kent Hehr-t, a kanadai liberális kormány sport- és a fogyatékos emberekért felelős miniszterét. A miniszter aznap le is mondott. “Kormányunk nagyon komolyan veszi a zaklatás vádját és hiszünk abban, hogy támogatni kell azokat a nőket, akik ilyen vádakat hoznak fel”–mondta Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke Hehr kapcsán. “A zaklatás minden formája elfogadhatatlan”–tette hozzá a kormányfő.

A vádakat Kristin Raworth, egy Alberta tartományi közszolga hozta nyilvánosságra a Twitteren. Szövetségi karrierje előtt Hehr egy albertai politikus volt. Raworth szerint amikor először munkába lépett Alberta törvényhozásában többen figyelmeztették: ne szálljon be a liftbe Kent Hehrrel, mert volt több olyan nő, aki nem érezte biztonságba magát amikor együtt volt a politikussal egy zárt helységben.

“Szó szerint nincs egyetlen olyan nő, aki ugyanezt nem érezte volna. Verbálisan szuggesztív megjegyzéseket tett folyamatosan”–mondta Raworth. Például Raworth elmondása szerint neki azt mondta, amikor egyszer egyedült volt a politikussal egy liftben, hogy “ízletes”-nek találja. Angolul a “yummy” szót használta, ami inkább gyerekkorban használt szleng és nehéz pontosan magyarra fordítani.

Hehr-t eltávolították a kormányból, azonban a liberális frakció tagja marad. A kormány egy független ügyvédi irodát bízott meg a vádak kivizsgálásával.

Hehr alkalmasságát és magatartásását már korábban is megkérdőjelezték. Fiona Sampson, egy talidomid áldozat tavaly ősszel találkozott Hehr-rel. Azt állította, hogy a miniszter egy másik áldozatot úgy fogott meg, hogy kezei közel kerültek a nő melleihez. “Ez egy nem szívesen látott fizikus kontaktus volt, amely megsértette az illető személyes terét”–mondta Sampson, aki az eset tanúja volt. Amúgy ebből a találkozóból országos botrány lett, amikor a miniszternek sikerült megsértenie a résztvevőket. Olyan statisztikákra utalt a találkozóban, amelyek szerint körülbelül tíz év múlva, már nem lesz egyetlen élő talidomid áldozat Kanadában. A miniszter azt is elmondta az áldozatoknak, hogy nem csak ők szenvednek nehézségekkel, legyenek tekintettel más szenvedő csoportokra is.

Hehr politikai karrierje 2008-ban indult Alberta tartományban, a 2015-ös szövetségi választások után pedig Calgary-Centre képviselője lett a kanadai parlamentben. 1991 óta használ egy kerekesszéket, amiután egy lövöldözésben súlyosan megsérült.

Kategóriák: Szervezetek

Soros téved, vagy csak kimond?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 26 - 15:30

Soros György elmondta a magáét Davosban. Alkalmasint az MSZP-nek is beszólva. Mondván: a Fidesz megvette a vezetőséget megvette kilóra. Ami egyébként meg is felelne a „maffiaállam” koncepciójának. Amivel az országot vezető kormányfő vezetési koncepcióját jellemezte az üzletember. Az eredmény: Gulyás is mikrofont ragadott, és az MSZP is morog.

Lassan meg mindenki elmehet. Az országból. Esetleg egy újabb adag csipszért kolával. Amíg a politikai elit lejátsza egymás között, hogy ki a nagyobb marha. A szórakozás értékét ugyan kicsit rontja, hogy a mi kiterített bőrünkön tobzódnak, és az ország jövőjével kockáznak. De ne legyünk kicsinyesek. Nézzük a műsort, amelyben Soros legfeljebb csak kimondta azt, ami egyébként sokak szívét nyomhatja. Szinte pártfüggetlenül. Mert az olyan korruptokráciát, amit a Fidesz kiépített, és amiben az elvtelen gombnyomogatás jelenti a törvények megszavazását nehéz a nemzet hosszútávú felemelkedését szolgáló, és nem egy kisebb kaszt gazdagodását jelentő hatalmi berendezkedésnek tekinteni. Erre Gulyás Gergely azt mondja, hogy „politikai hovatartozástól függetlenül mindenkinek ki kell kérnie, hogy Magyarországot maffiaállamnak nevezzék”. Ami ugyebár komoly ellenérv. Különösen úgy, hogy nemrég derült ki Orbán Viktor apukájáról, hogy sikerült közpénzekből gazdagodnia. Igaz, Gulyás olyasmit is mondott, hogy „a magyar kormány valóban gátja a brüsszeli, bevándorlást támogató politikának”. Ami kicsit szaglik, miután kiderült, hogy a kormánypropaganda és a valós cselekvés köszönő viszonyban is csak távolról van egymással.

Az MSZP-t érintő passzusra adott Gulyás-reakció meg egyszerűen érthetetlen. „Kérdésre válaszolva régi bolsevik trükként értékelte és valótlanságnak nevezte Soros György kijelentését arról, hogy a Fidesz megvásárolta az MSZP vezetőit”. Illetve. Ez még csak érthető, elvégre akkor is tagadnia illene a Fidesz nevében, ha valóban megtörtént a vásár. De az már kicsit kevésbé, hogy ezt követően miért ronygolt úgy neki Sorosnak. A milliárdos ugyanis ezzel a kijelentéssel aligha a Fidesznek ártott legtöbbet. Sőt! Tulajdonképpen szívességet gyakorolt a kormánypártnak. Annyira, hogy megint feltehetnénk a kérdést: valójában nem az egykori öszöndíjas Orbán lehet a „milliárdos embere”?

Az MSZP reakciója minderre: Soros butaságokat beszél. Mert a Fideszt illetően igaza van, de az MSZP esetében téved. Amire a kisördög visszakérdezhetne: tényleg? Mindenki esetében téved? Csak mert Botka feltörése, majd eltűnése igencsak a Fidesz malmára hajtotta a vizet. Az, hogy az ellenzék egy része most is inkább egymás leváltásában látsziok érdekeltnek, az szintén. Egyébként pedig már a 2014-es választáskor is elég furcsa volt a választások szinte előre eltervezett elvesztése. Mármint akkor, ha nem tételezzük fel a közveszélyes butaságot a pártvezetők részéről. Miközben az ellenzék még most októberben is inkább látszott őfelsége szórakoztatóiparának, mint ellenzéknek. A márciusban pártosodott Momentumtól MSZP-ig.

Ettől persze lehet, hogy Soros téved, és a valószínű kamupártokon kívül nincs semmire befolyása a Fidesznek. A „lehetnél” azért sokkal meggyőzőbb körülmény lenne, ha a pártok politikáját, reakcióit elnézve fel sem merülhetne a gyanú. Sem arra, hogy a kormány egy oligokleptokráciát épít, sem arra, hogy az ellenzék csak őfelsége ellenzéke.

Kategóriák: Szervezetek

Kisebbségi lét, kisebbségi identitás

Anno Filmklub - 2018, január 26 - 14:02

Megjelent a Múltunk folyóirat 2017/4. száma:

FÖLDES GYÖRGY: Utópia és felelősség: Gáll Ernő baloldalisága
MARKÓ BÉLA: „Költő az legyen, mi népe”.
EGRY GÁBOR: A kisebbségi magyar identitás változásai a 20. században

A teljes tartalomjegyzék itt olvasható...

Kategóriák: Szervezetek

The Gershwins: Porgy és Bess az Erkel Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 25 - 20:50

Ki ne ismerné a Summertime, az I Got Plenty O’ Nuttin’ vagy az It Ain’t Necessarily So kezdetű slágereket? Sokan nem tudják azonban, hogy ezek nem csupán régi jazz-dalok, hanem az egyik leghíresebb amerikai opera, az 1935-ös Porgy és Bess® legnépszerűbb részletei. George Gershwin, DuBose és Dorothy Heyward, és Ira Gershwin története a dél-karolinai Charleston egyik fekete közösségének vidámsággal, imádsággal, munkával és erőszakkal teli életét mutatja be egy kripli koldus és egy kábítószerfüggő nő különös szerelmén keresztül.

Az angol nyelvű feliratozásban a mű eredeti, javarészt Gullah-dialektusban írt szövege olvasható.

George and Ira Gershwin® zeneművének előadását az egész világra érvényes szerzői jogai alapján a Gershwin család engedélyezte.

A PORGY AND BESS® előadás a TAMS-WITMARK MUSIC LIBRARY, INC. céggel (560 Lexington Avenue, New York, New York 10022) kötött megállapodás alapján jött létre.

A „GERSHWIN®” a Gershwin Enterprise bejegyzett védjegye és szolgáltatási védjegye. A „PORGY AND BESS®” a Porgy and Bess Enterprise bejegyzett védjegye és szolgáltatási védjegye.

 

A jogtulajdonosok nyilatkozata: „A Porgy és Bess produkció jelen formában történő bemutatása nem engedélyezett, és ellentétes a mű színrevitelének követelményeivel.

(http://www.opera.hu/musor/megtekint/porgy-es-bess-2017/)

Karmester  Dénes István

Porgy — Palerdi András / Bakonyi Marcell

Bess  — Létay Kiss Gabriella / Sáfár Orsolya

Sporting Life  — Balczó Péter / László Boldizsár

Crown  — Szegedi Csaba

Jake  —  Haja Zsolt / Fülep Máté

Clara  — Rőser Orsolya Hajnalka / Fodor Beatrix

Robbins  —  Ujvári Gergely

Serena  —  Bakonyi Anikó / Fodor Gabriella

Maria  — Meláth Andrea / Szántó Andrea

Mingo  —  Kiss Tivadar

Peter  —  Kristofori Ferenc

Frazier / Temetkezési vállalkozó  —  Geiger Lajos

Rákárus / Nelson  —  Szerekován János

Nyomozó  —  Kálid Artúr

Mr. Archdale / Halottkém  —  Nagy Dániel Viktor

Rendőr  —  dr. Marcelo Cake-Baly

Scipio  —  Takács Botond / Tóth Viktor

Táncművészek

Bajári Levente / Kekalo Iurii / Kerényi Miklós Dávid / Oláh Zoltán / Boros Ildikó / Rotter Bianka / Kozmér Alexandra / Popova AleszjaBalázsi Gergő Ármin / Timofeev Dmitry / Földi Lea

 Alkotók

Írta  —  George Gershwin, DuBose és Dorothy Heyward, és Ira Gershwin

Rendező  —  Almási-Tóth András

Díszlettervező  —  Sebastian Hannak

Jelmeztervező  —  Lisztopád Krisztina

Koreográfus  —Barta Dóra

Magyar nyelvű feliratok  —  Kenesey Judit

Nyelvi felkészítő  —  Rory Winston

A gyermekkar vezető  — Hajzer Nikolett

Az énekkart betanította  — Riederauer Richárd

Megbízott karigazgató  — Csiki Gábor

Bemutató : 2018. január 27.

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Zaklatási vádak miatt lemondott a konzervatív kormányfőjelölt öt hónappal a választások előtt

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 25 - 16:44

Két nő szexuális zaklatással vádolta Patrick Brown progresszív-konzervatív kormányfőjelöltet szerda este, öt hónappal a 2018. június 7-re kitűzött Ontario tartományi választások előtt. A legutóbbi felmérések szerint a 39 éves Brown jó eséllyel leváltotta volna a 2003 óta kormányzó liberális pártot Kanada legnépesebb tartományában. Szerda este – pár órával az után, hogy a CTV televízió riportot közölt a vádakról és amiután Brown kampánystábja lemondott, illetve azonnali lemondásra szólították fel párttársai is — az ellenzéki kormányfőjelölt jelezte, hogy visszalép. Ugyanakkor a vádakat egy röpke, egyperces, 22 órakor tartott sajtótalálkozóban határozottan elutasította és hozzátette: bírósági úton keres majd jóvátételt.

(Patrick Brown január 24-én)

A vádak szerint Brown több alkalommal zaklatott szexuálisan két fiatal nőt, az egyik segédként dolgozott irodájában. Az egyik nő még akkoriban gimnazista volt, Brown tőle állítólag orális szexet kért. Brown egy bárban találkozott először a gimnazistával, onnan lakására hívta, ahol a lánynak alkoholt adott. A lány még akkor nem volt 19 éves, így a tartományi szabály szerint nem ihatott volna. A riport szerint amiután a lány ittas lett, bevitte hálószobájába, ott levetkőzött és megmutatta neki nemi szervét, orális szexet kérve a lánytól.

Egy másik fiatal nő hasonló váddal kereste fel a CTV-t. Tizennyolc éves volt és éppen egy Air Canada járaton repült, mellette ült Patrick Brown, aki még akkoriban szövetségi politikus volt a regnáló kanadai konzervatív pártban. A leszállás után Brown állítólag felkereste a lányt a közösségi médián keresztül és jelezte, hogy mely bárban találhatja meg Barrie városában. Brown állítólag megígérte: ha találkozik vele, megoldja, hogy lányt annak ellenére beengedjék a bárba, hogy még nem 19 éves. A lány ugyan nem élt a lehetőséggel, de néhány hónappal később — amikor nyári állást keresett — kapcsolatba lépett Brownnal. A konzervatív politikus fel is vette és a lány a nyár folyamán irodájában dolgozott.

Az egyik este egy partyn, a lánynak állítólag rengeteg alkoholos italt vett Brown, illetve barátai, ezt követően pedig lakására hívták. Brown hálószóbájában elkezdte a lányt csókolni, majd ágyára fektette és ráfeküdt. A lány kérte, hogy hagyja abba és hogy vigyék haza. Brown ezt meg is tette.

Később Brown azt javasolta a segédnek, hogy utazzon vele Indiába. Állítólag azt mondta neki, hogy “jól nézne ki egy elefánton”. A fiatal nő nem élt ezzel a lehetőséggel.

“Ezek a vádak egytől egyik mind hamisak. Meg fogom védeni magamat amilyen keményen csak tudom és erre felhasználok minden olyan lehetőséget, amely rendelkezésemre áll”–mondta Brown. Az egy perces sajtótalálkozón teljesen egyedül volt és ekkor még nem volt hajlandó lemondani. Ezzel egy időben jelentette be kampánystábjának négy vezetője, hogy csoportosan, azonnali hatállyal lemondanak. Alig másfél órával később — nem sokkal éjfél előtt — a Progresszív Konzervatív Párt frakciója egyhangúan azonnali lemondásra szólította fel Brownt. És amiután pár óra alatt eltűnt minden szövetségese, Brown a hajnali órákban lemondott a kormányfőjelöltségről.

Kérdés, hogy ezek után fel tud-e állni a legnagyobb ellenzéki párt, hiszen öt hónapjuk van találni egy új kormányfőjelöltet és szinte a nulláral felépíteni annak kampányát.

 

Kategóriák: Szervezetek

Boldog születésnapot, Rádió Bézs!

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 25 - 15:28

A Rádió Bézs – Fodor főszerkesztő úr szándéka szerint – politikamentes csatorna. (Csatorna – jó szó (lásd még: köz!mű), de a kanális [azt hiszem, nem megkerülhető a huzavona a médiákok (ragozása a vakond mintájára) körül; el-eltréfálkozunk itt alant, de azért fölteszem kedvetlenül a kérdést: kinek áll érdekében az a szellemi, politikai és szakmai tahóság, mely most a tévében, rádióban regnál?] itt-ott kifejezőbb lenne.) Horváth Attilával (kollega!) szólva: minek mindig belekeverni a politikát a politikába! Nekem ez nehezen fért a fejembe: a politikamentesség is politika (sőt!), ha valamiről nem beszélünk, akkor hallgatunk róla, és ez a hallgatás is jellemzi a dolgot magát. Tehát próbáltam a Csendben (péntekenként délben) feszegetni a határokat [A határokat. Mindenhová kerítést húzunk, a kerítést is körbekerítjük. Belül vagyunk mi, kívül… hát azok nem mi vagyunk.]; szerkesztettem zenei! műsort háborúról-békéről, xenofóbiáról, homofóbiáról, fasizmusról, antiszemitizmusról, rasszizmusról, jobb- és baloldalról, zsidókról, cigányokról, menekültekről, buzikról, ateisták szakrális zenéjéről, puncilázadásról, Brexitről, amerikai elnökökről, halszagú Magyarországról, Mándokiról (Mágáról nem) meg pénzről, kultúráról, művészetről… és nőkről! Színtiszta politika. [„A politika ott leselkedik ránk minden sarkon, és hacsak nem dugjuk homokba a fejünket, kikerülni is nehéz.” – Koncz Zsuzsa is határon kívül-belül.]

A főszerkesztő úr ráncolta a szemöldökét, de hagyta, hogy Aurórám ágyúi dörögjenek (a Csendben).
Közben a rádiós-külvilág egyre nyomasztóbb, kietlenebb, egyszínűbb lett. A közszolgálat megszűnt; a Nemzeti Együttműködés Rendszerének legádázabb kultúrharcosai sem vádolhatják a műsorkészítőket Kossuth, Petőfi, Bartók szellemiségével. Az összevásárolt csatornákból (kanális) az állampárt agitációs propagandaosztálya által szerkesztett (hamisított) hírfolyam ömlik. Külön adót kapott a giccs (a giccsadó ellentéte). Frekvenciaengedély, médiahatóság, reklámfelügyelet, állami támogatás…; az Isten anyjáról elnevezett rádió költségvetéséből például jól látszik: a politika a szó soros (tollhiba!) értelmében kifizetődő.

Mégis ebben a fülsértő zajban már három éve hallható a Rádió Bézs!

És már értem Fodor főszerkesztő úr szándékát: a minőség, az ízlés, a hitelesség, az igényesség, a higgadt, okos szó mostanában már önmagában is politika hitvallás [bátorság, civil kurázsi kérdésévé válnak a szakmai kérdések].

vendégszöveg: EP
grafika: Rófusz Ferenc, Szigeti Edit

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Kettős könyvbemutató és beszélgetés az első világháborúról

Anno Filmklub - 2018, január 25 - 11:22

A Napvilág Kiadó és a Politikatörténeti Intézet bemutató beszélgetést rendez nemrég megjelent első világháborús kötetei kapcsán 2018. január 31-én (szerdán) 17 órától.

Résztvevők: Acsády Judit, Fiziker Róbert, Kaba Eszter, Lőrinc László.

A bemutatott kötetek: 

Kaba Eszter (szerk.): HÁBORÚS MINDENNAPOK – MINDENNAPOK HÁBORÚJA
Magyarország és a Nagy Háború – ahogy a sajtó látta (1914–1918)

Egry Gábor - Kaba Eszter (szerk.): 1916 - A FORDULAT ÉVE?
Tanulmányok a Nagy Háborúról

Részletes meghívóért és leírásért kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Nyitott szívvel…

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 24 - 21:31

Nyitott szívvel olvasom és megköszönöm a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) Budapest Belvárosi Csoportjának a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján tartandó misés megemlékezése indokoló sorait.

Köszönöm, mert megleptek vele.

Megleptek, mert noha nem vagyok vallásos, a megkeresztelésem szerinti vallást és annak valamennyi zugolyát is mindeddig ismerni véltem annyira, hogy ne lepjenek meg vele.

Mindeddig ugyanis úgy gondoltam, hogy egy szentmisének nem lehet célja igazolni valamit.

Különösképpen nem, hogy a Horthy Miklós iránti tiszteletadás és a megtervezett precizitással kiirtott zsidó emberekre való megemlékezés közötti ellentét “a keresztény imádság keretében feloldható”.

Még azt se gyanítottam, hogy a keresztény imádság keret lehet.

Pedig talán a zsidógyilkos magyar keresztény keretlegények is ennek köszönhették a nevüket.

Így most, néhány héttel választási vizsga előtt ezt a puskával felérő információt szívből köszönöm.

Aczél Gábor

A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének válasza

Kategóriák: Szervezetek

Emberségből bukó nullák imája

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 24 - 21:10

A kormány, illetve a Fidesz környékén, a sorra felboruló menekültügyi bilik miatt, hatalmas kommunikációs pánik lehet. Valószínűleg ennek az egyik szövődménye, hogy szolgálatba helyezték a Boross-Lezsák-Szakály triót. Megpróbálva ellökdösni a média fókuszát a hatalmi hazugságokról. Bízva abban, hogy az ellenzék ráharap a most felkínált mócsingra. Amiről, a maga Jézus-ellenes üzenete miatt érdemes lehet szót ejteni. De csak kisebb kitérőként. Mert az említett, politikailag már árnyékukban is leharcolt figurák, aligha érdemelnek többet.

Boros Péter, Lezsák Sándor, Szakály Sándor neve egyébként ismerősen csenghet mindazoknak, akik figyelemmel kísérték a neohorthyzmus életre hívását, majd folyamatos mosdatását az utóbbi évek során. Legutolsó húzásuknak látszik, hogy a Holocaust emléknapján szándékoznak emlékmisét tartatni a zsidótörvények kormányzójának. Ámde az emlékmiséhez egyház és pap is kell. A jelek szerint: akad.

Horthy és Hitler

Az utóbbi, a jelek szerint, a Polgári Magyarországért Díjjal kitüntetett Osztie Zoltán, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa. A misét magyarázó, csúsztatásokkal teli levél szerzője legalábbis ő. Amelynek kapcsán igazán érdemesnek látszik egy kis viszatekintés. Mind a kezdeményezők, mind a levél kapcsán. Így, például, Lezsák esetében nyugodtan megemlékezhetünk arra, hogy ő már korábban kiérdemelte a horthysta rinocérosz címet. Azzal, hogy 2015. augusztusában, a otalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapját megelőző napon méltatta Horthyt egy konferencián, amely nevében a kultúráról kellett volna, hogy szóljon. A provokatív időzítés tehát egyáltalán nem áll távol attól a Lezsáktól, aki alig egy évvel ezt követően kitüntette a kamerás ultrát is.

Szakály sem ismeretlen a népirtásokat mentegetők táborában. 2014 januárjában azzal robbant be erre a színpadra, hogy a Fidesz által paronált Veritas igazgatójaként próbálta felmenteni a falvakat kiírtókat. Mondvan, hogy pusztán „idegenrendészeti eljárás” zajlott. Amlynek kapcsán érdemes emlékeztetni arra, hogy a Szakály által hivatkozott Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) működése kapcsán már 1941-ben világosan látszott, hogy alapvető működési célja a zsidók szervezett összegyűjtésének alapjait megteremteni. Akkor még német megszállás nem igazán volt Budapesten. Miközben a Kárpátalja megszállásakor volt hallgatólagos együttműködés a Gestapo-val. A helyi keresztények pedig szinte azonnal feltörték és kifosztották az elhurcolak házait. Amit nyilván azért tehettek meg, mert tudták: a többség soha többé nem tér vissza számon kérni.

Szakály természetesen nem maradt védelem nélkül. Boross Péter, a rendszereken átnyaló karrierpolitikus szinte azonnal a védelmébe vette. Aligha véletlenül. Mert talán még a saját horthyzmusát is jobbnak tekintheti, mint a saját valóságát. Azt, hogy Boross Péter annak idején egy, Szálasi vezette, hungarofasiszta kormány harcoló alakulatához csatlakozott 1945. januárjában. Hogy aztán később, a kádárizmus alatt, és persze puszta elnyomásból, igazgatónak nevezzék ki. Az, hogy a nyálába folyt takonnyal nyalva most éppen Horthy a példaképe? Ha változás lesz a politikában, és él még, akkor majd más lesz. Boross nem egy erkölcsi origo. Hacsak nem annyiban, hogy egy erkölcsi nulla. Valószínűleg volt ára, hogy a mostani miséhez adta a nevét, és valószínűleg megfizették az árát. Ami lehet, hogy ma már nem több, mint a celeb-ötperc a médiában.

A miséhez kapcsolódó papi levélről szinte alig érdemes szólni. Bár vannak gondolatok, amelyekről talán igen. Mert, többek között, felemlegeti az első világháború zsidó katonáit. Akikről a maga sajátos módján Orbán is megemlékezett pár éve a Kozma utcai temetőben. Egy szalon-antiszemita beszédben, amit Orbán gesztusai, illetve azok hiánya avatott, a mondandón kívül azzá, ami. A papi levél kapcsán azért persze arra is emlékezhetünk, hogy Horthy az Antant-nak köszönhette a szabad felvonulást. Alkalmasint, nagy bátran, úgy, hogy még véletlenül se találkozzon a Budpestet végigrabló, pusztító román csapatokkal. Bátorságával tehát igazán példát mutatott a ma hatalmat gyakorló, felelősségpánikos, kormányfőnek. Egyébként az első világháborús tisztikarban valóban számos zsidó származású tiszt és tiszthelyettes szolgált. Azok közül azonban, akik a tengernélküli tengernagytól eltérően, nem kívánták megszegni a magyar királynak tett eskűt, igen sokan tüntek el a sűllyesztőben. Természtesen nem csak a zsidó származásúak, de az utóbbiakat a későbbi rasszista törvények is érintették.

De ezek csak mellékzöngék. Annak a mellékzöngéi, hogy immár a katolikus egyház egy tagja is nyíltan felvállalja a rasszista, antiszemita gesztusokkal való szellemi azonosulást. Megcsúfolva szinte mindent, amiről a kereszténység valójában szól, illetve a zsidó Jézus tanításai alapján szólhatna. Amit az sem ment, ha az vallásos hit haszonélvezőjeként működő, világi hatalmat birtokló egyház(ak) más tagjai sem jobbak. Ahogy az sem, ha a múltban volt található ilyen. Az a pap, lelkész, illetve egyházi személy, aki ki tud állni egy antiszemita, illetve szélesebben értelmezve, rasszista szándék, az arra való pozitív megemlékezés mellett, az lehet felszentelt egyházi személy, és betölthet a világi hierarchiában akármilyen tisztséget.

De Jézus követőjének aligha nevezhető.

Kategóriák: Szervezetek

Tuzson Bence, aki beszólt a kormánynak

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, január 24 - 15:15

A menekültekkel, illetve a migrációval kapcsolatban Tuzson Bence is megmondta a frankót. Pár dolgot valószínűleg elfelejtettek vele közölni miközben az alig pár bekezdéses közleményre valót a szájába adták. Elé pedig valószínűleg egy mikrofonnak látszó tárgyat.

Megmukkanását az M1-re hivatkozva közli a kormánypárt honlapja. Így igazán nem mondhatják, hogy a gaz ellenzéki média ferdíti el, amit a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár gondolt megosztani a nagyérdeművel. A mottó? Olyami, hogy a „kormánynak erkölcsi és politikai kötelessége fellépni a migráció és az azt szervező, finanszírozó szervezetek ellen”. Amiből elvileg következne az, hogy pontos információi vannak az említett szervezetekről. Ani a finanszírozási oldalt tekintve egy szervezet esetében egészen jól körülhatárolható. A befizetési oldalon jobbára önfinanszírozó. Míg a kifizetési oldalt az egész társadalom nyögni fogja. Igen kérem. A letelepedési kötvényekről van szó.

Ezek árusításával ugyanis a magyar kormány nagyjából úgy viselkedik, mint annak idején az egyház a búcsúcédulákkal. Azzal a különbséggel, hogy annak a bevételét nem egy esetben saját zsebben kamatoztatták, de cserébe nem ígértek anyagi ellenszolgáltatást. Miközben a letelepedési kötvények lejáratakor az akkor hatalmon levő kormány költségvetését igencsak meg fogják terhelni ezek a papírfecnik. Ebből a szempontból tehát maximálisn egyet érthetünk Tuzsonnal. A kormánynak erkölcsi és politikai kötelessége lenne fellépni a letelepedési kötvények, és a magyar állampolgársággal való hasonló üzérkedések ellen.

Ha azonban elfogadjuk ezt a kötelességet, de ugyanakkor azt látjuk, hogy nem történik ilyen fellépés, és maga a hatalom hívta annak idején életre a kötvényes szervezetet, akkor egy újabb kérdéssel kerülhetünk szembe. Nevezetesen azzal, hogy a kormány mennyire erkölcstelen? Esetleg mennyire tekinthető hazaárulónak? Mert a háttérben, egyébként joggal, teljesített kvóta kapcsán azt egészen biztosan tudhatjuk, hogy hazugnak viszont hazugnak tekinthető a regnáló hatalom. Ahogy a „Stop Sorosnak” nevezett csomag esetében is legfeljebb az látszik, hogy nagyjából a lebukástól félő nepper szintjén reagálják le a problémát. Nagy hangerővel mutoganak másokra, hogy eltereljék a saját üzelmekről a figyelmet.

Az már csak a napi rutin része, hogy eközben egy köztudottan eredménytelen, és így értékelhetetlen népszavazásra, és egy bemondásos eredményt biztosító levelezgetésre hivatkozik. Az utóbbi koncepciós jellegét talán az mutatja legjobban, hogy a hatalom nem mert népszavazást tartani. Mert valószínűleg akkor a tévedhetetlen vezérnek ismét szembesülnie kellett volna azzal, hogy a szavazók többsége el sem megy voksolni. Márpedig a vezér-komplexusnak lehet egy olyan pntja, amikor már nem lehet büntetlenül szembesülni a valósággal.

„…valamennyiüket követte egy körülbelül száz főre tehető tömeg, amely Afrika fennállása óta először csodálhatta meg délután öt és hat óra között azt a sötét jelmezbe öltözött tébolyodott külföldi urat, aki egy kis gömbölyű koporsót egyensúlyozott a fején…” (Rejtő Jenő)

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára