Szervezetek

Puszi nincs?

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, május 6 - 16:12

Kár, pedig Salvini és Orbán bimbózó szerelme ennek révén szökkenhetett volna virágba. Én olyan Brezsnyev-Honecker típusút képzeltem el, az illene hozzájuk.

Mert tagadhatatlan, mindkét részről szerelem volt az első látásra. Ráadásul Orbánnak kívánatos Salvini. De az is lehet, fordítva van. Mind1: adj egy puszit, legyünk buzik!

Orbán mester szerint ők ketten amúgy is sorsközösségben vannak. Salvini az a hős (?!), aki megállította a tengeren keresztüli migrációt, mi a szárazföldön tettük ezt. Nem tudom eldönteni, hogy Orbán királyi többest használ, vagy a szokásos „mi, magyarok” formulát használja. Habitusát illetően én az előbbire tippelek. A hősök már csak ilyen megállítósak. Igaz, Salvini ezzel a hősies tettel százakat ítélt vízbe fulladásra, de azt tekintsük járulékos veszteségnek a migráció elleni harcban.

Igaz, hogy Orbán nem hogy a migrációt, de senkit sem állított meg, de hadd higgye! Miért állítom ezt? Nos, a tények magukért beszélnek. A magyar országhatár 2.215,3 km. hosszú. A déli határvédelmi kerítés Kübekházától indulva 174,5 km. hosszú. Kübekházától keletre, vagyis Románia felé, az utolsó kerítésoszloptól egy méterre már nincs semmi. A magyarok építettek a szerb-horvát határra is – kinek a megbízásából, kinek a pénzén, kérdéses, mert mégiscsak egy idegen ország területén ügyködtek – egy 41 km-es kerítést, de az annyit ér, mint a lepkefing, ugyanis a horvát-szerb határ 344,8 km. hosszú. Ugyan telepítettek néhány km-nyi GYODA-t, de azt, biza, már magáévá tette a természet, legfeljebb a szerencsétlen beleakadó szarvasokat mészárolja le. Azon felül arrafelé meglehetősen veszélyes még a kerítés telepítés is, mivel a húsz évvel ezelőtti belháború idején a határt elaknásították, és az aknamentesítés még sehol sincs.

Ennyit a hősies megállításról. Node, haladjunk. Salvini megtekintette ezt a megállító kerítést, de peche volt, rossz időben mászott fel az őrtoronyba, hiába meresztette a szemét, távcsővel erősítve – amin ráadásul nem volt rajta a lencsevédő, mint Hende Csaba esetében – nem hogy közelgő migránshordát, de egy árva bekéredzkedőt sem látott, pedig jó pénzért biztosan vállalták volna néhányan odaátról, hogy eljátsszák ezt a szerepet. A távcsövet ráadásul egy – szerencsétlenségére arra felé kószáló – határvadásztól kölcsönözte ki a Nagy Nemzetmentő, de a felszerelési tárgyáért aggódó – még a végén ráhátékázzák – katonát a vezér megnyugtatta: visszaadom! Ami, ugyebár, korántsem volt biztos, mert ha ő egyszer valamire ráteszi a kezét…

Azért ennek a nagy szerelemnek korántsem biztos, hogy frigy lesz a vége. Komoly gondot jelent ugyanis, hogy ki fogja viselni a nadrágot. Orbán nem az a fajta, aki megelégszik a másodhegedűs szerepével. Amúgy se adta fel, hogy megzsarolhatja a Néppártot azzal, hogy annak szüksége van a fideszes képviselők szavazatára ahhoz, hogy vezető pozícióban maradhasson az EP-n belül, így hát fut még egy-két kört a nacionalista/populista baromfiudvar kakasai előtt, nehogy kurvának nézzék.

De van még a nász előtt egy komoly akadály: Salvini szétosztaná a maga menekültjeit az EU országai között. Gondolom, amolyan kvóta alapon. Tudják, ez az a konstrukció, ami ellen Orbán kézzel-lábbal tiltakozik. Mert hát, akkor mi is lesz az ő nemzetvédő kampányával?

Az is kérdéses, hogy Orbán milyen minőségben volt ott ezen a találkozón. Ha miniszterelnökként, akkor neki Salvini nem partner, ott van Pintér. Pintér tényleg ott volt, de csak, mint biodíszlet. Ha pártvezetőként, akkor meg mi köze az egészhez a migrációs dumájuknak? Rendben, Orbán pártvezetőként egyben országvezető is – ebben az egypárti rendszerben ez nem kunszt – node Salvini pártvezetőként is csak egy az olaszországi pártvezetők közül.

Szóval, sehogy nem jön ez össze se protokolláris, se politikai szinten. Akkor mire volt jó? A franc se tudja.

Minden esetre: adj egy puszit, legfeljebb leszünk buzik!

Kategóriák: Szervezetek

Koncepciós perek és a jogállam

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, május 6 - 16:05

Ezennel egy nívós, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok Magyarországon témájú konferenciát szeretnék szíves figyelmetekbe ajánlani.

 Meghívó

A Nemzeti Bilincs Egyesület tisztelettel meghívja Önt a

Szembesítés: Koncepciós perek és a Jogállam című konferencia-beszélgetésre

Időpont: 2019. május 9. (csütörtök)16:00–20:00 óra

Helyszín: Villányi úti konferencia központ: Budapest, XI. kerület Villányi út 11–13. földszint 300-as terem

Program

16:00

Megnyitó Császy Zsolt az egyesület elnöke és Mécs Imre ’56-os halálraítélt

16:10–16:20

Dr. Szabó János bevezetője

16:20–17.50

Igazságügy miniszteri kerek-asztal, moderátor: dr. Avarkeszi Dezső

Résztvevők: dr. Bárándy Péter, dr. Draskovics Tibor és dr. Vastagh Pál

17:50–18.00

szünet

18:00–19:30

Társadalomtudósi kerek-asztal, moderátor: Herényi Károly

résztvevők: Törzsök Erika szociológus, Gábor György filozófus és Magyar Bálint szociológus

19:30-tól a hallgatóság kérdései

A fenti tárgykörhöz kérés esetén két írást is tudunk csatolni:

– Az első egyesületünk tagja Dr. Szabó János (politikai elítélt, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem korábbi rektora) írta: „A hatalom bűnei és áldozatai” címmel (103 oldal, most készülő viktimológiai témájú könyve előzetese),

– a másik írás Császy Zsolt: „Elszámoltatás, mint a büntetőjoggal való rendszerszintű visszaélés” címmel (20 oldal).

Néhány szóban az Egyesületünket is szeretném bemutatni:

A Nemzeti Bilincs – Jog és Méltóság Jogvédő Egyesület 2016 decemberében alakult, részint jogvédő egyesületként, részint a „politikai okokból büntetőjogi eljárások alá vont személyek társadalmi helyzetének védelme” (alapszabály II/1) érdekében. Tagjai között több jogász, így egykori ügyészek is találhatók, az elnökség minden tagja (Herényi Károly, Székely Árpád és Császy Zsolt) ülhetett már politikai okokból a vádlottak padján az elmúlt években.

Tevékenységünk során eddig több kisebb rendezvényt tartottunk, amelyeken az Elszámoltatásnak nevezett időszak politikai pereiről tartottak élménybeszámolót az érintettek: pl. Terézvárosi önkormányzati per, Hunvald-per, Sukoró-per stb.

A Nemzeti Bilincs Egyesület kezdeményezte a Sukoró-per elítéltjei bűnügyi költségeinek a fedezésére szolgáló sikeres társadalmi gyűjtést is.

Tisztelettel,

Császy Zsolt, elnök

Facebook-esemény: Koncepciós peres konferencia
https://www.facebook.com/events/398391070752326/

Cikkek, előzmények:
2017 JÚLIUS 10. Egy koncepciós per anatómiája – Császy Zsolt bebörtönzése (1. rész)
2017 JÚLIUS 20. Egy koncepciós per anatómiája / Császy Zsolt bebörtönzése – 2. rész
2018 OKTÓBER 10. Rab Császy — Interjú az Orbán-rezsim politikai foglyával, dr. Császy Zsolttal

Kategóriák: Szervezetek

A sajtó szabadsága, a szabadság sajtója

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, május 4 - 13:03

A sajtószabadság napján jött a hír, hogy Kocsis Máté, volt józsefvárosi polgármester, jelenleg a VIII. kerület országgyűlési képviselője, egy Deutsch Tamással közös lakossági fórumon azt mondta, hogy nem az ellenzéki politikusokat, hanem az újságírókat tartják politikai ellenfeleiknek.

Nem ellenséget mondott, de így is árulkodó volt ez a mondat. Benne volt az is, hogy azokat a sajtómunkásokat, akiknek a Fidesz prominensei nyilatkozni szoktak, nem tartják újságírónak. Csakis mikrofontartó-állványoknak szoktak megnyilvánulni, valódi újságírót emberemlékezet óta nem engednek Orbán Viktor, és a kormánytagok közelébe.

A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi szervezet most közzétett adatai szerint 2010 és 2019 között látványosan romlott Magyarországon a sajtószabadság helyzete, több paramétert összevetve a 23. helyről a 87. helyre estünk vissza.

Ma még mindig csak kevesen érzékelik hogy a sajtószabadság nem az újságíróknak fontos. Ha a kormányhoz közeli, a hatalomhoz lojális tulajdonosokhoz kerülnek az újságok, a rádiók és a televíziók, akkor ezekben a médiumokban csakis olyan információk és vélemények jelenhetnek meg, amelyeket a kormány jónak tart. Ha minden, vagy majdnem minden sajtóterméket Orbán Viktor barátai és üzlettársai kaparintanak meg, akkor Béla bácsi Balatonborzadályon, és Bözsi néni Dunarettentőn nem tudja meg, hogy Rogán Antal parasztfiú létére fényűző életet él. És nem tudják meg azt sem, hogy Matolcsy jegybankelnök nagy előszeretettel menekíti alapítványokba a közpénzeket, melyek ily módon elveszítik közpénzjellegüket. Ha nincs, aki megírja, akkor nem derül ki az sem, hogy Mészáros Lőrinc – aki gázszerelőként, és nem mellesleg, Orbán Viktor barátjaként kezdte pályafutását – rövid idő alatt az ország leggazdagabb emberévé nőtte ki magát, s Tiborcz István, Orbán Viktor veje, messze a hazai átlagot meghaladó mértékben gazdagodik, a Fidesz holdudvarához tartozó udvaroncok pedig nevetséges bérleti díjért lakhatnak a Budai Várban, luxuskörülmények között.

Ha megszűnik a független, szabad sajtó, vagy még a mostaninál is ritkábban lesz fellelhető, akkor ebben az országban bármit meg lehet csinálni, mert semmilyen disznóságnak, gazemberségnek nem lesz következménye. Ezért az igyekezet, hogy a hatalom jelenlegi urai rátegyék a kezüket mindenre, ami újság, tévé, vagy rádió, és ezért mondhatja Kocsis Máté, valamint a Fidesz többi prominense, hogy a sajtó az ő ellenfelük.

Kategóriák: Szervezetek

Miniszteri keret

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, május 2 - 18:42

Egy történetbe foglalni a miniszteri keret, a Szandi és az émelygés szavakat; másképpen: a történelemhez fűződő személyes viszony.

Az émelygés helyett eredetileg hányingert írtam volna, de végül is itt csak egy milliócskáról volna szó, mit írnánk akkor az öt-tíz milliós (vagy több?) miniszteri ajándékokhoz? Viszont az is igaz, nem minden milliócskához társul hűségnyilatkozat. De jó lenne olyan világban élni, ahol minden szónak jelentősége van. Fogynak a szavaink! És eszembe jut, hogy erről nekem lennének emlékeim.

Szandi

A művészetpártoló publikum nyitott szívvel fogadja Pintácsi Alexandra kamingautját; Varga Mihály kedves az ő szívének. Ehhez a kitárulkozáshoz nagy bátorság kell; hitvallás a keresztényüldözés korában! Még az énekesnő vértanúságára is szükség lehet, ha a történelem kerekét nem állítja meg Németh Szilárd vagy egy másik nagyformátumú – szívünknek kedves – egyéniség. A művészetpártoló publikum egy emberként éljenez, amikor híre megy: Pintácsi Alexandra, Káisler Miklós (róla mindenki tudja, Magyarország történetének talán legrátermettebb politikusa) miniszteri keretéből [Emberi Erőforrások Minisztériuma! – mint egy félrefordított szájenszfiksön regény, vagy méginkább a demokráciánál fejlettebb, illiberális rabszolgatartó társadalom intézménye: csak tiszta (Emberi Erő)forrásból!] rendkívüli támogatást kap legújabb hanglemezének elkészítéséhez; megszolgálta.

Émelygés

A próbák előtt csak annyit hallottam Szandiról, tehetséges fiatal énekesnő, akiben Fenyő Miklós fantáziát lát. Szandiból többet; magnókazettáról kellett elsajátítanunk a dalokat, és bár a zene nem ragadott magával, fiatal voltam, kellett a pénz (a tízezer forintos gázsi, duplája az átlagosnak, lehetővé tette, hogy a néhány előadás után, az ORI-pénztárból egyenesen a Váci utcai Ofotért üzletbe sietve, megvásárolhassam a Zenész elengedhetetlennek tűnő rekvizitumát, az eredeti Ray-Ban napszemüveget – és egy csokor kék szekfűt, a feleségemet kiengesztelendő.) A zenekar különleges volt: Fenyő Miklós mellett a Fekete fivérek – Szaxi Maxi, Gábor a Skorpióból, Fekete Pisti kedvenc jazztrombitásom – és a legendás gitáros Faragó Judy István, aki éveken át ült mellettem a Zsiguliban, amikor a Mambo Combo tagjaként művelődési házról művelődési házra vándoroltunk Komár László kíséretében. A turné soron következő állomása Hajdúszoboszló volt; az ORI-busz időben indult, hogy félúton megállva jóízűen elkölthessük az ebédet. Az út következő szakaszán a többiek jóllakottan szunyókáltak, én viszont rosszul választhattam az étlapról; heveny ételmérgezés tüneteivel viaskodtam. A város határában, gyomrom háborgását megfékezni képtelenül előre vánszorogtam Csülök Bandihoz, az ORI-busz sofőrjéhez, és elhaló hangon közöltem vele, ha nem áll meg azonnal, nem állok jót magamért. Szemem, szám, öklöm összeszorítva vártam a busz ajtajának felszabadító sziszegését. Az ajtó kitárulván leugrottam, és elegáns ívű sugárban… Zajos tetszésnyilvánítás volt a jutalmam; Csülök, a KRESZ előírásainak rabjaként, a helyiérdekű járat megállójában tett ki, a várakozó nagy létszámú utazóközönség elragadtatott figyelme közepette. Tetszésnyilvánításból több már nem jutott nekem aznapra; bár az átmeneti megkönnyebbülés rövid időszakaiban elszántan próbáltam teljesíteni hivatásomat a színpadon, amikor az obligát „a billentyűknél: Éry Balázs!” elhangzott én éppen a sürgető kényszer okán az öltözőépület felé rohantam, hogy – Kraft Tamás metaforáját kölcsönözve – a mosdó nagy fehér mikrofonjába énekeljek.

Miniszteri keret

Az Új Kor hajnalán, amikor a Nagy Áprilisi (vagy Májusi, nem emlékszem pontosan) Fülkeforradalom Aurórájának ágyúi dörögni kezdtek, a Csend koncert alapgondolata – siketeknek zenélni, így „érvelve a kirekesztés ellen” – még önheroikus ideának tűnt; afféle liberális, progresszív, toleráns, nyitott, be- és elfogadó, szabadelvű, jóindulatú, szolidáris, haladó, modern, felvilágosult, baloldali cuccnak. A Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól, [emútnyócév] – a miniszter neve elsőre nem jutott eszembe, lám-lám, de utánanéztem: Szűcs Erika – ötmillió forintos támogatást kaptunk [baloldali –  túloldali – cucc!], de a Nemzeti Együttműködés Rendszerében méltatlannak ítéltettünk a pártfogásra [pártfogás – jó szó!]. A „jogutód” legott levelet szerkesztett.

Mondhatnánk: helyes az elv: mindent visszavenni a libezsibuzokomcsiktól – mint én – és a mieinknek adni; de nem mondjuk. Adekvát válasznak tűnt a „Soltész Miklós, menj a picsába” [ennyi emberi csúnyaságban ki az, aki a nevetségesség veszélye nélkül fönnakadhatna egy bazmegen?], de akkor ott lenne a dilemma, ami azóta is nehezíti hétköznapjainkat; elfogadható-e, megtartható-e a rezsim kegydíja? Mi a pénzt – mint lovagkeresztet – visszaküldtük.

Talán ebből az összegből jutott most Szandinak.

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Alkalmatlanok a magyarországi tanárok?

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, május 1 - 15:24

Megjelent egy írás a tanárok alkalmatlanságáról. Ez annyira hiánypótló, hogy csak na! De tényleg! Mert ahhoz aztán baromi nagy éleslátás kell, hogy amikor valami már méteres lángokkal ég, akkor megállapítsa valaki: tűz van. Persze, akkor is jobb félreverni a harangot, mint sunnyogni a kertek alatt. De nem egyszerűbb akkor oltani, amikor még csak tüzesedik a kiszáradt trágya az istálló sarkában?

Maga az említett írás az ATV oldalán jelent meg egy olyan címmel, ami szerint döbbenet lenne, hogy a tanárok nagy része alkalmatlan a pályára. Azért annak, aki most döbbent erre rá, annak valami kevésbé ártalmas, a szemet kevésbé meggyötrő szert kellene a jövőben szednie. A tanári alkalmatlanság évtizedes probléma. Több évtizedes. Tekintettel arra, hogy a maradványelvű pedagógusképzés korántsem napjaink vívmánya. Magam 2008-ban írtam először egy tanulmányt arról, még a Corvinus-on, hogy az iskolákban erős a kontraszelekciós nyomás. Akkor az euroAstra-ra is kikerült, de ma már ott nem olvasható. Ellenben 8 évre rá még mindig aktuális volt. Ahogy az sem volt különösebben újdonság már 2011-ben sem, hogy a narancsos oktatáspolitika egyfajta gyermekkísérletként is felfogható. Amelyben a nyelvvizsga-papírhoz való fétistisztelet egyfajta kasztosító tényezőként szerepel. AZ, hogy a napokban a nyelvvizsga-papírhoz való ragaszkodás baromsági koefficiensét is emlegetik, az csak fokozza azt az érzést, hogy egyes, a pedagógiával foglalkozó fejekben nem túl gyorsan forognak a fogaskerekek. Pontosabban: iszonyat lassúsággal mocorognak csupán.

Az ATV cikke egyébként azt is említi, hogy „a pedagóguspályaalkalmassági-szűrés hatékonyabbá tétele régóta felmerülő igény”. Ehhez képest még az azóta hamvába hűlt tanártüntetések során sem merült fel egyszer sem a színpadi szövegekben az, hogy a tanárok alkalmasságának a kérdését fel akarnák komolyan vetni. Nem mintha valami komoly programhirdetéssel indult volna a program nélkül simán, és közvetve a kormányt erősítő módon, lecsengő tüntetéssorozat. Most azon felülemelkednék, hogy a tüntetésszervezés környékén is előforduló szakmai „nagy öreg” de facto, ha nem is szó szerint, lehülyézett, amiért programot vártam volna. De hát istenkém, az elméleti pedagógia elefántcsont-tornya nem azonos a gyakorlattal. Még akkor sem, ha az előbbiekben félrevonulva gondolkodnak el felhős mélabúval, hogy mit kellene tennie másoknak. Mindenki másnak. Csak a fizetés legyen meg. Ellenben ugyanakkor, szintén 2016-ban, szinte pánikszerű félelemmel viseltettek az érintettek is, a tanárok alkalmatlanságának az egész kérdéskörétől. Holott már évekkel korábban, 2013-ban, is világos volt: érdemi alkalmasságvizsgálat márpedig nincs.

Természetesen az, ha egy évtizedes lenne csak a felismerési késés, az is rányomná a bélyegét a magyar oktatásra. De 2008-ban már azért lehetett megállapításokról beszélni, mert világosan látszó, már akkor sem volt újdonság az iskolákban, a tanárképzésben is zajló kontraszelekció. Igen, tudom, akkor nem a Fidesz volt kormányon. Igen tudom, a kormányváltás után sem javult a helyzet. Az a helyzet, amely kormányok jövése-menése közepette, szinte rendszer-érzéketlenül zajlott addig is, és zajlik azóta is. Valószínűleg azért, mert nyilvánvalónak látszik: a tanításra alkalmatlan, és ezért magukat a mozgalmárságba menekülve átmentő tanárszervezeti megmondók aligha támogatnák a kontraszelekciós spirált megtörni szándékozó kísérleteket. Alkalmasint a ’980-as évek vége óta sem volt egyik kormánynak sem mersze megtörni a felsőfokú képzésben, a tanárképzést is beleértve, kialakult kontraszelekciós spirált. Ahogy a látszólag ezt célzó, most zajló „akadémiázás” is csak ennek az erősítését, a „kárdereket mindenhova” mozgalom szélesítését látszik szolgálni.

Azért persze mégis örülök, hogy legalább most, hogy már szinte minden porig látszik égni, megszólalnak egyesek. Kijelentve, hogy „mintha lángocskák látszanának”. Csak el ne kapkodják. Mert a végén még történik valami. Aztán majd kikapnak azoktól a tanármozgalmároktól, akik 2010 előtt az akkori oktatáspolitikán morogtak. Most pedig azon, hogy állítsák nagyjából vissza az akkori állapotokat. Valójában pedig azért, mert a szakmai minősítés, illetve teljesítménykényszer elől menekülve langyosabb vizet kérnek a kádba és több párnácskát a ketrecbe.

Kategóriák: Szervezetek

Gizi néni meg a fényes jövő

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, április 29 - 18:51

Gizi néni, korábbi nevén tanárnő, mióta több minisztérium összevonásával létrejött új „Központi kormányzati igazgatási szerv” az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevet kapta önértékelési zavarral küzd: Az emberi élet alkonyán -túl a hetvenen- emberi erőforráskénti értékén töpreng; mennyit ér a NER-nek(?) vajon ér-e annyit, mint hatvan kiló disznótáp(?) aztán szomorúan állapítja meg, hogy figyelembe véve a feldolgozás költségeit, és a feldolgozás során óhatatlanul keletkező súlyveszteséget, értéke legfeljebb tíz- tizenöt kilogramm disznótáp nettó piaci értékével azonos. A lehangoló következtetés nem hagyja nyugodni, ezért -tanulva NER-ista honvédőitől- gondolatban a disznótáp hasznosításába fog: megeteti magát egy disznóval, majd az immár vágásérett állatot tovább küldi egészen a Hilton szálló éttermi asztalához, onnan egy frissen sült, illatos, kissé ropogós, ám mégis omlósan puha bécsiszelet első falatjaként egészen egy NERlovag szájáig.

A nagy ívű gondolattól büszkesége az egekbe hág, az első-falatsághoz is ragaszkodik, hisz tudjuk, hogy az első falat a legfinomabb. Ő, a néhai disznótáp, ebben a nemes pillanatban már egy „falat kenyér” értékű, sőt -bár mondani nem meri, de gondolni igen(!)- annál is több, már amennyiben az illatos és omlós rántotthús finomabb a száraz kenyérnél.- „Egy kis falat” -egyszerűsíti tovább- az éltető gondolatot, „egy zabálni való kis falat”, ahogy annak idején mosolyogva gügyögte pólyába csomagolt gyermekének.

Gizi néni kávézik, kávéjába cukrot tesz, és boldog, hiszen ő lényegében nem alacsony forgalmi értékű disznótáp, hanem „egy zabálni való kis falat”: aranyos és álomszép. Nem alkony, hanem virradat; nem a sötét múlt, hanem fényes jövő, maga a NER.

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

Bencsics Klára (1932 – 2019)

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, április 29 - 17:47

Rövid betegség után elhunyt Bencsics Klára, a Kanadai Magyar Hírlap olvasója és hosszú évek óta rendszeres hozzászólója. Gyászolják gyermekei: Sue, Nora, Tom és Clara, illetve unókái Sarah, Alexander, Cameron és Jamie. Évtizedekig a montreáli magyar közösség aktív tagja volt, a nyolcvanas és kilencvenes években vezető szerepet játszott a helyi közösség irodalmi és kulturális életében. 2019. május 3-án 11 órakor búcsúztatják a Magyarok Nagyasszonya Egyházközségben (90 rue Guizot Ouest, Montreal). Virágok helyett adományokat küldhetnek Bencsics Klára emlékére a montreáli Zsidó Kórház (Jewish General)  palliatív részlegének.

Az alábbiakban az angol nyelvű gyászhírt olvashatják. Nyugodjék békében!

*

Clara Bencsics (Nee Farago)

After a brief illness, Clara passed away with her daughter Sue at her side. She will be deeply missed by her children Nora (Hugh), Tom (Lisa), Clara (Marcus), Sue and her much loved grandchildren: Sarah, Alexander, Cameron and Jamie.

A proud Hungarian who contributed enormously to arts and literature in the Hungarian community in Montreal, she was a fiercely devoted mother who instilled a powerful bond within her family. A newcomer to Canada, she had survived the atrocities of World War II and the Communist oppression in Hungary. She always had the courage to stand up for what she believed and never feared to speak her mind. She was our biggest fan and we were hers. Prosit!

She is preceded in death by her husband Odon, her mother Gizella, her father Jeno, and sister Hedi.

Funeral service Friday, May 3 at 11 a.m. at Our Lady of Hungary Church on 90 Guizot West. Friends are welcome to join us at 2:00 P.M. to share memories of our mother at Collins Clarke MacGillivary White Funeral Home, 5610 Sherbrooke Street West, Montreal, Quebec.

In lieu of flowers, donations to the Palliative Care Unit at the Montreal Jewish General Hospital would be greatly appreciated.

Bencsics Klára (Montreál), a Kanadai Magyarságtudomány Társaság tagja. Fotó: KMH.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára