Szervezetek

Júliustól vallás tesztet tartanak a kormányzati hivatalokban és a közintézményekben

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, június 6 - 15:40

Júliustól vizsgálják az állampolgárok vallásosságának “hitelességét” québeci kormányzati hivatalokban, kórházakban, egyetemeken, iskolákban, illetve valamennyi közintézményben. A tartományi liberális kormány egy új tisztséget hozott létre a közszférában, amelyet “befogadási tisztviselőnek” hívnak. Nekik kell kivizsgálniuk, hogy jogos-e egy adott kérés, amennyiben a kérő vallásosságra hivatkozik. Ilyen lehet, ha valaki egy közintézményben (például kórházban) egy speciális, vallásos alapokra épülő diétát kér, vagy szabadságot egy vallási ünnep miatt. A tisztviselő dönti el, hogy “őszinte hitről” van szó, vagy sem.

Az új eljárás a québeci Nemzetgyűlés által elfogadott 62-es törvény része. Ugyanez a törvény tiltotta meg azt, hogy állampolgárok kendővel eltakart arccal folyamodjanak bármilyen tartományi szolgáltatásért, illetve, hogy közalkalmazottak se viselhessenek ilyet közintézményekben. A törvény hatálybalépését azonban fel kellett függeszteni, amiután bírósági úton támadták meg civilek az intézkedést.

Az ügynek a pikantériája, hogy a kormányzó liberálisok egy nem létező problémára kerestek választ a vallásosságot érintő intézkedéssel. Vagyis pontosabban: az őszi választáson esélyes jobboldali Coalition Avenir Québec (CAQ) nevű párt populizmusa miatt léptek ők is inkább demagóg terepre. A tartományi emberjogi bizottság adatai mutatják legjobban, hogy aligha próbálnak tömegesen vallásos alapra hivatkozva kivételeket vagy speciális bánásmódot kérni közintézményektől.

Az új szabályozás alatt nem csak az illető hitelesnek tartott vallásossága a fontos, hanem még számos, ennél indokoltabb éá mérhetőbb faktor. Például a kérés nem okozhat nehézséget az adott közintézménynek, nem ütközhet a nemek közti egyenlőség elvébe és nem kérdőjelezheti meg az állam “semlegességét” vallási kérdésekben.

(Feszület Québec Nemzetgyűlésében, a T. Ház elnökének széke fölött. Fotó: Jocelyne Richer – La Presse canadienne à Québec.)

A jobboldali CAQ és a baloldali Parti Québécois szerint a kormányzó Liberális Párt nem tesz eleget a szekularizáció védelméért. A jobboldal tilossá tenné, hogy egy közalkalmazott bármilyen vallási szimbólumot hordhasson munkavégzés alatt. Ez egyben azt is valószínűvé tenné, hogy a Montreáli Zsidó Kórház orvosai többé nem hordhatnának kipát.

“Számunkra egy iskola nem egy templom. Egy rendőrautó nem imaház”–mondta Nathalie Roy, a CAQ szekuláris ügyekért felelős politikusa.

Ugyanakkor a jobboldal, a baloldal és a Liberális Párt is egyetért abban, hogy a Nemzetgyűlésben lógó feszület mindenképpen marad — szekularizáció ide, vagy oda. Szerintük az Québec történelmi nemzeti örökségéhez tartozik.

Kategóriák: Szervezetek

Szijjártó Péter, Orbán harci kakasa

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, június 6 - 14:53

Az idén negyven esztendős Szijjártó Péter már fiatalon hatalmas politikai karriert futott be. Mindemellett – elmondása szerint szülői segédlettel – anyagi bázisa is biztosítottnak látszik. Ráadásul azzal is dicsekedhet, hogy 2010 óta ő az első magyar politikus, akit fogadott egy, a hivatali hierarchiában hozzá hasonló beosztásban lévő amerikai kollégája. S bár külügyminiszterként számos alkalommal bírálja Soros György tevékenységét, gimnazistaként még egy újságcikkben arról beszélt, hogy mennyire bízik a magyar származású amerikai milliárdosban.

Repülőjegyet és zsebpénzt kapott Sorostól

„Szorongás nélkül vágtam neki az útnak, úgy gondoltam, a Soros Alapítványban nyugodtan megbízhatok” – nyilatkozta Szijjártó Péter gimnazistaként. A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium harmadikos tanulója 1995-ben egyike volt az ezerötszáz jelentkezőnek, akik közül a tucatnyi szerencsést kiválasztották, hogy fél évet az Egyesült Államokban tölthessenek. Mint elmondta, a repülőjegy, a biztosítás és az ösztöndíj mellé még heti hetvenöt dollár zsebpénzt is kapott.

A kiválasztott gimnazistáról szóló győri újságcikkben a későbbi külügyminiszter még csak az első élményeiről számolt be. Beszélt a nagy távolságokról, arról, hogy az amerikai gimnazistáknak milyen fontos a sport. Egy későbbi lapszámban további ohiói kalandjairól is beszámolt. Migránsokról, Soros-tervről és a Stop Sorosról akkor még természetesen nem esett szó.

Találkozott boldog cigányokkal is

2011. március első napjaiban Gyöngyöspatán egy helyi konfliktus miatt egy hétig polgárőrnek nevezett gárdisták járőröztek, a Jobbik nagygyűlést tartott a falu főterén, mintegy 2000 ember pedig végigmasírozott a cigánysoron. Szijjártó, aki akkor – hivatalos elvezéssel – a miniszterelnök személyes szóvivője volt, „húsvéti kirándulásnak” nevezte, hogy a gyöngyöspatai romák – asszonyok és gyerekek, a férfiakat és a nagyobb fiúkat hátrahagyva – egy szolnoki turisztikai központba és Budapestre, a csillebérci úttörőtáborba menekültek.

Ehhez a cinizmushoz a magát nemzeti hírcentrumként definiáló MTI is csatlakozott, akik a faluból való elmenekülés délutánján még riadt, vagy éppen egykedvű romákról közöltek fotókat. Idővel aztán észbe kaptak a hírcentrumosok, mert estére már másfajta fényképeket készítettek az MTI riporterei: vidáman futballozó, szamarat etető felhőtlenül boldog cigánygyerekeket láthattunk a képeken – Szijjártóék találkoztak boldog cigányokkal is.

Nem ez volt az egyetlen eset, amikor az amúgy jó iskolákat végzett, tanult Szijjártó Péter – bocsánat, nincs rá jobb magyar kifejezés – hülyének tetette magát. 2011-ben és 2012-ben az akkor még létező Milla több tüntetést is rendezett a Szabad Sajtó útján, és ezeken a megmozdulásokon tízezrek énekelték a slágerré vált dalt: Nem tetszik a rendszer. Amikor az újságírók szembesítették ezzel az akkor még mindig a miniszterelnök szóvivőjeként dolgozó Szijjártót, ő megpróbált viccesnek mutatkozni, és azt válaszolta: hogy nekik sem tetszik, azért akarják megváltoztatni.

2011. április 10-én Szijjártó még mindig a történéseket látszólag nem értő vonalat vitte: azt mondta, hogy a kormány örül a szakszervezeti tüntetésnek, mert ez is azt bizonyítja, hogy a szakszervezetek nem értenek egyet az európai kormányok megszorításaival. Akkoriban ez volt Szijjártó stílusa. Úgy tett, mintha azt hinné, hogy a szakszervezetek azért visznek az utcára több tízezer embert, mert egyetértenek a kormány politikájával. Hogy egy retardált napközis szintjén van az ország, és azért jöttek Magyarországra huszonegy ország munkavállalói, azért vállalták a magyar dolgozók a munkahelyükön várható atrocitásokat, mert támogatják az kormány politikáját. Hogy tetszik nekik a megszüntetett korkedvezményes nyugdíj, örülnek, amiért kevesebb pénzt találnak a borítékban.

Néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Szijjártó Péter változtasson a kommunikációján. 2016 áprilisában már egy kevesek által érthető, hosszú körmondatban válaszolt, amikor egy újságíró az tudósítása MTI szerint a következő kérdést tette fel a miniszterelnök személyes szóvivőjének: mit tesz a kormány az orvosok elvándorlásának megakadályozása érdekében?

A következőkben szó szerint idézzük Szijjártó Péter konkrétumokban bővelkedő, és szakmai szempontból is szignifikáns válaszát: „az ország átszervezésén belül az egészségügyi rendszer átszervezésére is haladéktalanul szükség van, hiszen jól látszik, számos ponton változtatni kell azért, hogy az egészségügy hosszú távon és magas színvonalon működőképes legyen. Az egészségügyi államtitkárság már folytatja a konzultációkat, és a kabinet elé viszi azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek kormány- vagy parlamenti szintű döntéshozatalt igényelnek annak érdekében, hogy a magyar orvosokat Magyarországon tudják tartani”.

A külügyér

2016. szeptemberében Szijjártó Péter letette a miniszteri esküt és ezzel 36 éves korára elérte eddigi előmenetelének csúcsát: külügyminiszter lett.

Ekkoriban kezdte a sajtót érdekelni a politikus vagyoni helyzete. Mely vagyoni helyzet meglehetősen számottevőnek mondható. Amint az több újságban is megjelent, feleségével egy házat vásároltak Dunakeszin. 400 négyzetméteres lett a ház és 167 millió forintba került. Eredetileg nem ennyiért kínálták, de – mint Szijjártó nyilatkozta -, hosszasan alkudozott, így lett a vége 167 millió.

A sajtómunkásokat persze az is érdekelte, miből futotta ilyen drága házra a külügyminiszternek. Kiderítették, hogy Szijjártó a házvásárlást megelőző évben tíz millió forintot keresett, és mindeközben 15 millió forintot takarított meg.

Szijjártó mindezt azzal magyarázta, hogy szülői segítséggel vették meg a dunakeszi ingatlant – a derék felmenők mindkét részről sok millió forintot ajándékoztak a fiataloknak, néhány másik milliót meg kölcsönbe adtak nekik,

Érdekes módon a történet nem keltette fel sem az adóhatóság, sem az ügyészség érdeklődését, de azért mégsem tanulság nélkül való: a legfontosabb, hogy lehetőleg már születésünk előtt válogassuk meg jól a szüleinket. Akinek szegény, teszetosza szülei vannak, az megnézheti magát, ezért ha tehetjük, próbáljunk meg egy önzetlen, igen vagyonos családba csöppenni.

2016-ban már javában zajlott a migránsválság, s bár a 2015-ben hazánkon átvonuló embereknek nyoma sem maradt Magyarországon, a magyarországi kommunikáció ha lehet, még a korábbinál is magasabb fokozatra kapcsolt. Szijjártó Péter sem akart ebből kimaradni, az Indexnek például elmesélte, hogy mennyire sajnálja a brüsszelieket. Mindezt egy személyes példával támasztotta alá: egy alkalommal futni indult a belga fővárosban, de eltévedt, és két utcával arrébb kötött ki, mint ahol kellett volna. Ezt követően, mint mondta, már az életéért kellett futnia. Olyan gyorsan futott, hogy korábban el sem tudta volna képzelni, hogy ennyire képes.

A körülményekről többet nem árult el a külügyminiszter, de a szövegkörnyezetből felsejlik, hogy mi történhetett. Szijjártó külügyminisztert migránsok kergették meg. Konkrétumokat nem tudunk, de erősen gyanítható, hogy ki akarták rabolni.

Monnyon le, gyüjjön ide!

S miközben a magyar diplomácia nagy erőkkel igyekszik szövetségeseket keresni Európában és a nagyvilágban, ezen tevékenysége során gyakran ütközik falakba. Diplomatikusa fogalmaztunk, a köznyelvben ezt úgy mondanák, hogy egy csomó helyen nem kedvelnek bennünket. Szijjártó Péter külügyminiszter regnálása során vagy tucatnyi nagykövetet rendelt már be a hivatalába, nemrégiben az ENSZ nevű világszervezetet osztotta ki.

2015 szeptemberében Werner Faymann szövetségi kancellár bírálta a magyar miniszterelnököt. Az osztrák politikus azt kifogásolta, hogy míg Ausztria legalább megpróbálja szűrni és regisztrálni az országba belépő migránsokat, addig a magyar kollégája egyszerűen hagyja őket százasával tovább haladni.

„Az ember azt várná egy szomszédos ország vezetőjétől, hogy a tények ismeretében nyilatkozzon, és ne valótlanságokat állítson” – mondta Szijjártó Péter Faymann szavaira reagálva.

A történtek miatt még aznap délutánra berendelték a minisztériumba a budapesti osztrák nagykövetet. Tavaly szeptemberben Szijjártó Péter Ukrajna Budapestre akkreditált nagykövetét kérette a Külügyminisztériumba, mert személyesen is tájékoztatni kívánta, hogy „szégyennek és gyalázatnak” tartja az ukrán oktatási törvény módosítását.

2017 szeptemberében a görögök húzták ki a gyufát Szijjártónál, Görögország budapesti nagykövetét a görög belügyminiszternek egy svéd lapnak adott interjújával kapcsolatban rendelték be a magyar külügyminisztériumba.

Szijjártó ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „a görög belügyminiszter a csillagokat is lehazudta az égről, amikor arról beszélt, hogy Görögország megvédi a határait.”

2018 januárjában a külgazdasági és külügyminiszter teljes mértékben elfogadhatatlannak, az európai értékekhez és a 21. századhoz méltatlannak nyilvánította Mihai Tudose román miniszterelnök magyar autonómiatörekvésekkel kapcsolatos nyilatkozatát, és közölte, hogy az ügy miatt a Külügyminisztériumba rendelték Románia budapesti nagykövetét.

Idén január végén Szijjártó a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában azt mondta: „A tartalmi kérdéseken túl komoly legitimációs problémákat is felvet António Guterres ENSZ-főtitkár nyilatkozata”, aki, és Szijjártó ezt nehezményezte, „lehetőségnek nevezi a migrációt, amely erősíti a gazdasági növekedést, csökkenti az egyenlőtlenségeket és összeköti a különböző társadalmakat.”

2018 februárjában Szijjártó Péter azonnali lemondásra szólította fel az ENSZ emberi jogi főbiztosát, Zeid Raad al-Husszeint, mert idegengyűlölettel és rasszizmussal vádolta meg Orbán Viktor kormányfőt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának ülésén elmondott beszédében.

Mindehhez képest csak hab a tortán, hogy április 9-én, a magyarországi választást követő napon Szijjártó Péter közölte: „Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter nem szerepel a magyar választói névjegyzékben, ezért érdektelen, hogy mit mond”.

Ezzel arra reagált, hogy Jean Asselborn a Die Welt című német napilap egy cikkében úgy nyilatkozott: az Európai Uniónak határozottan cselekednie kell a Fidesz nagyarányú választási győzelme után, semlegesítenie kell az uniós értékeken mutatkozó „kóros elváltozást”. A luxemburgi külügyminiszter szerint a magyar választások után „Németországnak és Franciaországnak, illetve minden, nem közönyös tagországnak az európai egyezmények alapján gyorsan és határozottan semlegesítenie kell ezt az értéktumort”.

Amint a fenti történetekből is kitetszik, Szijjártó Péter jelenleg inkább tűnik harcias kiskakasnak, mint rutinos, a diplomácia fegyverzetével felvértezett politikusnak. De még nincs veszve semmi: fiatal és tanulékony, minden esélye megvan arra, hogy rendesen megtanulja a szakmát. Ha meg mégsem, akkor majd a valóság hajlik hozzá.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Pótcselekvéses Trianon-kesergő

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, június 5 - 13:36

Közhely, hogy a történelmet a győztesek írják. Az meg egy kocsmai verekedésben is igaz, hogy a vesztesek megszívják. Az I. világháború vesztesei is megszívták. Hazánk a bot rossz végén volt, és a háborút lezáró diktátumban rögzített új határokon is meglátszott. Ez nem kell, hogy tessen bárkinek. Az sem, hogy a világháború második felvonása végén sem lett jobb a helyzet. Igaz, akkor sem a győztesekhez sikerült csatlakozni.

De ebben sincs semmi meglepő. A hazai politikai elit szinte évszázadok óta, mintegy hagyományőrzésből, köszönő viszonyban sincs a nagyléptékű, világpolitikai realitásokkal. Alkalmasint azt követően, hogy lépten és nyomon a trianoni diktátum feletti kesergést hallgattam, az az érzésem támadt, hogy ez megmaradt. Mert a határokat átjárhatóvá tevő uniós elképzelések közelebb hozzák a szerteszakított közösségeket, mint bármilyen Trianon-kesergő. Amely jelenséggel kapcsolatban egyre inkább az az érzésem támadt, hogy a kesergők jó része azt sem tudja mi felett kesereg. A kesergésből is hagyományt formálva.

(Altered Doll – Queen in Exile – Woe is Me | Thicketworks)

A határok akkori meghúzása mára történelmi tényként kezelhető. De ez csak az egyik oldala a történetnek. Az akkori diktátum nem Magyarország ellen, hanem jobbára a vesztes Monarchia ellen íródott. Mármint abban, ami hazánkat is érintette. Mert amiről, szerintem, a nagy-magyarországos matricával öklöt rázók, illetve kesergők megfeledkeznek az az, hogy az a kép egyfajta mini-unió részére igaz csupán. Tekintettel arra, hogy a török hódoltság után a Habsburg-ház itt felejtette magát. Így aztán előállhat az a helyzet, hogy a trianoni, majd párizsi, majd a későbbi szerződéseket revízió alá helyezni akarók valójában a Monarchiát szeretnék visszaállítani. Egy olyan államszövetséget, ahol egy idegen ország császára volt a magyar király is.

Valójában sokkal kevésbé demokratikus megoldásként, mint amit ma az EU kínál. Alkalmasint úgy, hogy a Habsburg örökösödésbe legfeljebb a mély rábólintás szintjén volt magyar befolyás. A nagy revizionisták ugyanakkor, nem egy esetben meggyőződéses EU-szkeptikusok. Így aztán úgy ellenzik egy európai államszövetséghez tartozást, hogy eközben egy múltbeli államszövetség iránt nyilvánítják ki olthatatlan nosztalgiaérzésüket. Legalább azt, ha már realitásérzékük nem feltétlenül van. Azért persze lehet keseregni a múlt felett. Hosszan, bő lére eresztve.

Elvégre a dicső múlt elvesztése nyilván sokkal inkább tehet a pillanatnyi problémákról, mint a saját személyiséghez kapcsolódó tehetségtelenség, lustaság, felelősségpánik, döntésképtelenség, és megannyi más önsorsrontó állapot. Mert az a legolcsóbb mentség, ha mindenről más tehet. Más emberek, más korok, más vallások. A kesergés tehát egyfajta önfelmentésnek is beválik. Bele lehet búsongani a jövőbe. Addig sem kell mást csinálni.

Kategóriák: Szervezetek

Liberális kormányfő: Biztosan elveszítjük a választásokat június 7-én

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, június 4 - 16:42

Kathleen Wynne, Ontario liberális kormányfője egy politikustól szokatlan módon elismerte: a 2003 óta kormányzó pártja esélytelen a június 7-én esedékes tartományi választásokon és biztos, hogy a kormányrúdat a jobboldali Progresszív Konzervatív Párt, vagy éppen a markánsan baloldali Új Demokrata Párt (NDP) veszi át. A CBC közszolgálati televízió felmérés-összesítése szerint, a baloldali NDP 37 százalékon áll, a jobboldali PC párt 36 százalékon, a Liberális Párt pedig 20 százalékon. Bár a baloldal 1 százalékponttal vezet, mégis a PC Pártot tartják esélyesebbnek a kormányalakításra, mivel hatékonyabban oszlik el annak szavazóbázisa.

Wynne stratégiája most már a párt túléléséről szól. Ugyanis ahhoz, hogy a Liberális Pártnak frakció legyen a tartományi törvényhozásban, minimum 8 egyéni választókerületben kell győznie. A felmérések szerint a másfél évtizede többségi kormányokat alakító Liberális Párt e küszöb alatt tengődik, a CBC szerint jelenleg csak 3 választókerületben vehető biztosra a párt győzelme.

A bukását előre elismerő kormányfő azzal érvvel, hogy mivel most már biztosan a baloldal vagy a jobboldal kerül hatalomra, csak a középpárti, mérsékelt Liberális Párt tarthat kordában egy esetleges “szélsőséges” balos vagy jobbos kormányt. A magyar származású Andrea Horwath NDP-s kormányfő-jelölt ellen a liberális oldalon azt hozzák fel, hogy pont rosszkor akarják emelni az adókat a nagyvállalatok ellen, hiszen a Kanada és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelni egyezmény (NAFTA) esetleges felbomlása eleve negatívan érintheti Kanada legnépesebb tartományát. Ezért stabilitásra van szükség.

A PC Párt ellen azt hozzák fel a liberálisok, hogy a jobboldal sok ezer közalkalmazotti állást szüntetne meg–arra mutattak rá, hogy mint torontói önkormányzati képviselő, Doug Ford, a PC Párt kormányfő-jelöltje 2.338 állást akart megszüntetni és, hogy az akkori városháza (amelyet testvére, Rob vezetett) pénzt vont el a tűzoltóságtól, a tömegközlekedéstől, illetve a lakhatási projektektől.

“Minél több liberális képviselőt küldünk Queen’s Parkba (a tartományi törvényhozásba — a szerk.), annál kisebb a valószínűsége annak, hogy akár Doug Ford, akár az NDP többségi kormányt tud alakítani…Nagyon sok ontarióitól hallottam, hogy aggódnának, ha Doug Ford vagy az NDP biankó csekket kapna”–mondta Wynne.
(Kathleen Wynne szombaton bejelentette, hogy elveszíti a választást június 7-én. Képkocka a CBC adásából.)

Andrea Horwath NDP kormányfő-jelölt “veszélyes játszmának” nevezte Wynne szavait. “A Liberális Pártra adott szavazatok nem kisebbségi kormányt fognak eredményezni, hanem egy Doug Ford többséget. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak”–mondta Horwath. “Wynne feladta a harcot Doug Ford tervezett megszorításai ellen”– tette hozzá Horwath.

Tizenöt év kormányzás után, érzékelhető, hogy Ontario lakossága belefáradt a Liberális Pártba. Azt viszont kevesen gondolták korábban, hogy június 7 akár a kormánypárt megszünését is elhozhatja–legalábbis a tartományi törvényhozásban.

Kategóriák: Szervezetek

A Milla-korszak végéhez

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, június 3 - 21:40

Úgy tűnik lezárult egy korszak a magyar ellenzék működésében. Az a korszak, amit talán majd Milla-korszaknak fognak nevezni. A végét, egyelőre, az Együtt megszűnési szándékának kinyilvánítása jelzi. Egy kicsit sajnálom. Azokat, akik hittek benne, és anyagilag is támogatták.

Ugyanakkor az utóbbiak azért megmutattak egy olyan lehetőséget, ami az összes párt, egyesület és egyház számára is utat jelenthetne. Tartsa el a tagság a szervezeteket, és az állami támogatás egy adott feladat teljesítésének támogatására szolgáljon és ne egy szervezet alanyi létének szóljon. Miközben persze tudom, az Együtt is megkapta a pártoknak szóló támogatásokat. A megszűnés talán egy kicsit emiatt is következett be. Függetlenül attól, hogy amióta a Milla párttá alakult, azóta igen sokat megtettek a levegő elfogyasztásáért maguk körül. Amely folyamatban Juhásznak, és gyanítom, hogy Szigetvárinak is, elévülhetetlen szerepe volt. Mert az sosem volt, és sosem lesz alapja egy együttműködésnek, ha meghirdetik az eleve elzárkózás politikáját.

Márpedig csak a politikai újszülötteknek lehet újdonság, hogy az amikor Juhász annak idején sem a kormány, hanem Gyurcsány leváltását gondolta az első célok egyikeként elővezetni, akkor valójában megalapozta a későbbi aknamezőt. Azt, ami gyakorlatilag az „Együtt senkivel” politikai mozgalmát jelentette. Még akkor is, ha kétségtelenül talált ehhez partnert az ellenzéki szerveződések, illetve ellenzéki politikusok között. Még akkor is, ha a politikai realitás azt mutathatta volna: a megosztás politikája nem az ellenzékiség, hanem a kormány érdekét szolgálja jobban. Ahogy a mostani választások előtt az MSZP színeiben felbukkanó Botka szereplése is eredménnyel fogyasztotta el a legjelentősebb erőforrások egyikét. Az időt. Ahogy a 2014-es választások előtt is ebből volt a legkevesebb. Meg valóban együtt képviselhető programokból.

Amely utóbbiak szempontjából az „Együtt” neve is maga volt a megtévesztés. Amennyiben az MSZP-vel még csak-csak együtt szerepeltek, de még talán van, aki emlékszik Kónyára és mozgalmára. Annak ellenére a partszélre küldték, hogy valószínűleg egy sokkal reálisabb politikai irányvonalat képviselt azoknál, akik végül elhitették magukról: ők jelentik az ellenzék magját. Egyfajta kétfejű, de alapvetően vezérelvű szerveződésként, amiben a vezér-szerep kijelölés útján keletkezik. Amely kijelölés akkor is kijelölés marad, ha az „értelmiség”, illetve egy része a támogatásáról biztosítja. Az utóbbi azonban legfeljebb egy valamire volt jó. Arra, hogy a párt körül kialakult támogatói kör felüljön a saját retorikájának. Egyben be is zárva a pártot egy olyan ketrecbe, amiből láthatóan nem sikerült kitörni. Egy olyan ketrecbe, amin a felirat: „az elitista értelmiség mozgalma”.

Ebből az utolsó kitörési lehetőség talán 2013 nyara lehetett volna. Akkor, amikor a szárszói bulin, azon a bizonyos színpadon, két biciklin illegette magát az Együtt és az MSZP kirakatembere. Mert Bajnai, sajnos, nem volt más. Ahogy Mesterházy sem. Még akkor sem, ha a politikai celeb szerepe, legalább az utóbbinak láthatóan nagyon is tetszett. Akkor a szervező is megtehette volna, hogy mindenkit, aki akkor az ellenzéket jelentette, felszólít a színpadra. Akkor a szereplő páros is megtehette volna, hogy lerúgja a két biciklit, és maga szólít fel mindenkit a színpadra. Ez a gesztus elmaradt. Valójában az idei választásokig elmaradt. Meg is látszik. A választások eredményén. Amely után láthatóan elindult egyfajta konszolidáció az ellenzékben.

Ebből a szempontból az Együtt megszűnése könnyedén lehet, hogy csak az első lépés az úton. Amelyen valószínűleg végig kell mennie a pártoknak. Alkalmasint a kormánypártnak is. Amely út kapcsán valójában, talán, nem is egy-egy párt megszűnése lehet a legérdekesebb kérdés.

Kategóriák: Szervezetek

Antiszemita történész kiállításával emlékezik Trianonra az Ottawai Magyar Ház

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, június 2 - 15:57

A szabadkőművés összeesküvésekről szóló írásairól és durván antiszemita előadásairól ismert Raffay Ernő történész által készített kiállítással emlékezik Trianonra az Ottawai Magyar Ház június 3-án. A kiállítás a Várpalotai Trianon Múzeumból érkezik Kanada fővárosába, amelynek összeállításáért Raffay mellett Szabó Pál Csaba is felelt, aki egyben a várpalotai múzeum vezetője. Mint ahogy azt az Átlátszó című lap korábban kiderítette: Bayer Zsolt fideszes publicista–aki durva szófordulatairól, rasszizmusáról, cigány gyerekek elgázolását szorgalmazásáról ismert–szintén a Trianon Múzeum Alapítvány kuratóriumi tagja.

A múzeum magyar ádófizetői pénzzel működik, kiállításai a Horthy rendszer irredenta nosztalgiára építenek. A tárlat leginkább a két világháború közötti időszakban készített irredenta propaganda anyagokból és zenékből áll–mindezeket pedig nem tudományos történészi szemmel, hanem nosztalgikusan mutatnak be. “A trianoni döntést követő országvesztést övező össznemzeti fájdalom, valamint a visszacsatolások felett érzett öröm és mámor számos formában kifejezésre jutott”–jegyzik a múzeum honlapján. Aztán hozzáteszik: “Az irredenta muzsika a 20. század első felének sajátosan magyar terméke: egy egész nemzetet sújtó, érthetetlen tragédiára adott, ösztönös, lelki gyógyulást kereső válasz.”

A múzeum jelentős részben a magyar gyerekekhez és iskolásokhoz szól. Például számos Trianon-témájú társasjátékkal várják a magyar gyerekeket. Az egyiknek a neve: “Szerezzük vissza Magyarországot!” és a múzeum honlapja szerint nyolc éves kortól 16 éves korig ajánlott játszani az irredenta társasjátékot.

(A Trianon Múzeum teherautója. “Üzembe helyezésével intézményünk újfajta célok megvalósítását tervezi”–jegyik.)

Az Ottawába érkező kiállítás alkotója, Raffay Ernő, elsősorban szabadkőműves összeesküvéseiről szóló Politizáló szabadkőművesség című és két korábbi hasonló témájú könyvével szerzett hírnevet, illetve azzal is, hogy a Mécs Bizottság kutatásai szerint III/III-as ügynökként tevékenykedett a Kádár rendszerben. Mint ahogy A Könyvtárellátó recenziója írja Raffayról: “alapkoncepciója szerint a trianoni országvesztés legfőbb okozói a páholyokban térnyerő radikálisok voltak, akik az itt kifejtett tevékenységükkel tudatosan rombolták, “bomlasztották” a történelmi Magyarországot (…) A szerző ugyan erősen túldimenzionálja a hazai szabadkőművesség és az itt is szerepet vállaló asszimilált zsidó értelmiségiek tényleges hatását a korabeli társadalmi folyamatokra, de számos érdekességgel gazdagítja a korabeli közéleti küzdelmekről való ismereteinket.” Ez igencsak diplomatikus fogalmazás.

Raffay Ernő számtalan deklaráltan antiszemita csoport előtt tartott zsidóellenes előadást a szabadkőművességről, Trianonról és a zsidókról. Például megjelent a “Magyarnak lenni” c. előadássozoratban. Raffay előadása e címmel szerepel a YouTube-on: “Mikor, miért és minek özönlöttek a zsidók Magyarországra? Lehull a lepel a tervükről!” (Az előadást itt tekinthetik meg.) Az előadásban Raffay a zsidókkal kapcsolatban “a migráció agymosó hatásáról” is beszél. “Majd mindjárt elmondom, hogy hány százaléka az újságíróknak zsidó 1910-ben. Nagyon megdöbbentő adatok lesznek”–teszi hozzá Raffay. De még mielőtt előadná a számokat, Raffay hangsúlyozza, hogy amikor még az Antall kormány tagja volt, “nem javasolta,” hogy legyen rabbi a magyar hadsereg tábori lelkészi szolgálatában. Kiderült, hogy azért lett végülis rabbi, mert Für Lajos mondta: “hát legyenek már, ne érje szó a ház elejét!”

Utána Raffay beszélt “a migránsok beolvadási képességeiről.” Itt természetesen a zsidókról van szó. “Egy idő után, a zsidó migránsok letelepedtek, házat szereznek, kereskednek, álláshoz jutnak. A népszámláláson magyar anyanyelvűnek kezdik magukat vallani. Találtam egy érdekes adatot: 1890-ben, amikor 800 ezer felett ment már a számuk, akkor a Magyarországon élő zsidók 63,8 százaléka, magyar anyanyelvűnek mondja magát. Izraelita vallású, magyar anyanyelvű. Ez egy érdekes dolog”–mondja Raffay, aki szerint ezek szerint olyan nem is létezhet, hogy magyar zsidó. A zsidók szerinte mindig idegenek, “migránsok” Magyarországon. Raffay szerint a zsidók akik magukat magyarnak vallották valóban nem voltak azok, mert inkább az számít, hogy “ki dolgozik szívből a hazáért.”

“Na itt van a kutya lényege”–mondja Raffay. Aztán hozzáteszi: Kárpátalján a huszadik század elején már a lakosság harminc százaléka “zsidó nemzetiségű” volt. “Ez nagyon durva! Ez nagyon durva! A románoknak kellett hétszáz év. A zsidónak nem kellett száz év. Értik ezt? Nagyon nagyon agresszív elzsidósodás volt“–mondta Raffay.

Ennek a nyíltan antiszemita személynek a kiállítását mutatják be vasárnap, június 3-án az Ottawai Magyar Házban. Szerencsére gyér érdeklődéssel kísérik a helyi magyarok az OMH szélsőjobboldali eseményét. Szombatig kellett meghosszabbítani az antiszemita történész kiállításával összekötött ebédre való jelentkezési határidőt, mert alig volt rá jelentkező.

Kategóriák: Szervezetek

Békevár hangjai — Látogatás egy történelmi kanadai magyar közösségbe (videó)

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, május 31 - 22:05

Békevár Kipling községtől 9 kilométeres távolságra található, Kipling pedig Reginától, Saskatchewan tartomány fővárosától 155 kilométerre. Kipling-Békevár térségét a magyarok telepítették be 1898-tól kezdve. Földműves magyarok érkeztek a kanadai Prairie-re ahol kulcsfontosságú szerepet játszottak a helyi mezőgazdaságban. Békevár egy református település volt, szemben Kaposvárral, amelyet 115 kilométerrel északra hoztak létre katolikus magyarok. Békevár központja a mai napig álló temploma. A debreceni Református Nagytemplom ihlette meg a békevári magyarokat amikor felépítették saját templomukat a kopár Prairie közepén.

A közösség népességi csúcspontja a huszas években volt, amikor 250 magyar családból állt Békevár-Kipling. 1967-ig kizárólag magyar nyelvű istentiszteleteket tartottak a békevári templomban, ekkor azonban a magyarok létrehoztak Kipling központjában egy új presbiteriánus gyülekezetet, amely angol nyelven működött (és működik mai napig).

Ma már nem létezik az a közösségi központ az eredeti templomtól északnyugatra, ahol a magyarok korábban partikat és táncesteket tartottak. Az épületet és telket eladták, helyette itt áll a Moose Head Inn nevű szálloda.

Amikor még működött a templom, külön szekciókban ültek a nők és kiskorú gyerekek, a fiatal nők, a nős férfiak és a nőtlen férfiak.

A templom szomszédságában állt korábban a Békevári Baptista Templom. A gyülekezet időközben Kiplingbe költözött és Calvary Baptist Church-re változtatta nevét, istentiszteleteket pedig csak angolul tartanak.  A régi magyar baptista temető még az eredeti helyén van. Mai napig külön presbiteriánus és baptista temetőkbe kerülnek az elhúnyt békeváriak.

2018. május 27-én szálltunk fel egy, a Kanadai Magyarságtudományi Társaság által bérelt buszra Regina városában és útnak indultunk Esterházy, Kaposvár, Békevár és Kipling felé. Bár idén csak huszan voltunk a konferencián, mégis kimondottan értékesnek, tanulságosnak és meghatónak bizonyult az út. Az alábbi videóban két békevári magyar szól hozzánk. Mindketten már Kanadában születtek. Violet Daku szülei 1929-ben érkeztek Saskatchewanba Magyarországról, Violet pedig 1931-ben születt Békeváron. Gordon Kish szintén már Kanadában született–az ő nagyszülei érkeztek Magyarországról a XX. század első éveiben. Violet még beszél magyarul, de az angol valamennyi békevárinak könnyebben megy.

A békeváriak roppant vendégszeretők voltak–kimondottan lelkesedtek annak, hogy egy 20-tagú magyar csoport látogat el hozzájuk. Életüket többnyire elszigetelve élték távol a többi kanadai magyar közösségtől és távol Magyarországtól. A régi templom meglátogatása után (itt készült videónk is), a kiplingi Békevár Presbyterian Church-ben tartottak számunkra vacsorát. Itt volt igazán alkalmunk beszélgetni a kéttucatnyi idős magyarral akivel együtt vacsoráztunk. Szerény körülmények között élnek, legtöbben mai napig a mezőgazdasághoz kötődnek.

Valamennyi olvasónknak ajánlom alábbi videónkat Békevárról.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára