Szervezetek

Egy kanadai magyar kelt az Air Transat utasainak védelmére

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, augusztus 1 - 19:10

Valóságos pokollá vált a diszkontos Air Transat egyik Montreálba tartó járata, amely viharok miatt Ottawában kényszerült leszállni. Az utasok hat órán keresztül várakoztak a gépen, ahol közben elromlott a klímaberendezés és néhányan rosszul is lettek a melegtől és levegőtlenségtől. Az Air Transat járata Brüsszelből tarott Montreálba, de a zord időjárás miatt kellett a montreáli Trudeau repülőtértől 200 kilométerre nyugatra fekvő ottawai repülőteren leszállni. Amikor azonban leszállt a gép, hat órán keresztül nem engedték meg az utasoknak, hogy a Macdonald-Cartier International Airport termimáljában várakozzanak. Még akkor sem, amikor az áram kihagyása miatt elromlott a fedélzeten a klíma.

Az egyik utas a 911-es sürgősségi számot hívta, végül pedig a mentők jelentek meg a fedélzeten és palackozott vizet osztottak a dehidrált utasoknak. Egy másik utas  - Laura Mah – pedig az ottawai repülőtéri hatóság figyelmét keltette fel a Twitteren keresztül, jelezve, hogy amit a légitársaság művel, az egyenesen “embertelen.”  Az ottawai repülőtér szintén a Twitteren válaszolt: “Nagyon sajnáljuk, de alapvetően a légitársaság döntése, hogy lehetővé teszik-e a kiszállást vagy sem.”

Az Air Transat azzal magyarázta a helyzetet, hogy ők is csak a kerozin újratöltésre várakoztak, meg a felszállási engedélyre. Arra viszont nem adtak választ, hogy miért nem volt ivóvíz a fedélzeten, illetve hogy miért kényszerítettek arra az utasokat, hogy gépen várakozzanak órákon át, amiután elromlott a klíma. Valószínű azért történhetett ez, mert plusz költséget jelentett volna a cég számára ha az utasokat a terminálba engedi.

A szövetségi közlekedési minisztérium is reagált a hírre. Marc Garneau miniszter szóvívője elmondta, hogy ami történt az Air Transat fedélzetén elfogadhatatlan és hogy jövőre új szövetségi szabályozás lép hatályba, amely hatékonyabban védi az utasok jogait. A C-49-es törvény előírja: ha 3 óránál többet várakozik egy járat a repülőteren utasaival, kötelező lesz vizet és ingyen élelmet szolgálni az utasoknak, továbbá kiengedni őket a fedélzetről, amennyiben ez nem okoz biztonsági problémát. A törvénytervezetet szeptembertől tárgyalják parlamenti bizottságban.

Lukács Gábor, egy kanadai magyar aktivista aki évek óta védi az utasok jogait a légitársaságokkal szemben, az általa indított Air Passenger Rights című Facebook oldalon szólalt fel az ottawai eset kapcsán:

“Nem az utasoknak kéne a 911-et hívni. Erre azért volt szükség, mert a szövetségi szabályozók nem végzik el feladataikat”–írja Lukács.

Lukács Gábor. Fotó: Metro News.

Korábban saját honlapján megjelent elemzésben bírálta a kanadai szövetségi hatóságokat. Kimutatta: miközben az elmúlt években folyamatosan emelkedik a kanadai légitársaságok elleni panaszok száma, az elmúlt három év alatt 230-ról csupán 64-re csökkent azon esetek száma, amikor a szövetségi szabályozó az utasok érdekében lépett fel az adott légitársaság ellen. Lukács kollaborációt sejtett a szövetségi szabályozó és a légitársasági érdekvédelem között. Rámutatott arra, hogy Simona Sasova, a hatóság szabálysértéseket vizsgálni hivatott menedzsere baráti viszonyt ápol azokkal a légitársasági vezerigazgatókkal, akiket hivatalból monitoroz. Ezért is javasolja Lukács a panazt emelő utasoknak, hogy ne a közlekedési hatósághoz forduljanak, hanem keresetüket inkább a tartományi kis értékű köveletések bíróságához (a small claims court-hoz) folyósítsák.

Tavaly a CBC közszolgálati televízió mutatta be Lukács munkásságát és “az utasok legjobb barátjának” titulálta a magyar származású fiatalembert. Lukács jelenleg Nova Scotia tartományban él. “A légitársaságok kihasználják a kanadai nép legjobb tulajdonságait: nevezetesen azt, hogy tiszteletudóak, türelmesek és egymáshoz igazságosak vagyunk. A légitársaságok jelenleg szinte bármit megtehetnek, ha nem tereljük bírósági útra harcunkat”–mondta Lukács.

Lukács többek között azt tanácsolta, hogy ha hosszú késésnek vagyunk kitéve repülőtereken, nyugodtan vegyünk élelmet, őrizzük meg a számlát és azt utólag nyújtsuk be a légitársaságnak, visszatérítést követelve tőlük. Jelenleg nem érdemes arra várni, hogy majd a légitársaságok adnak egy étkezési jegyet, mert még nincs olyan szabályozás ami erre kötelezné őket.

A hétfői nap egyébként valóban nehéz volt az ottawai Macdonald-Cartier repülőtér számára. Összesen húsz Montreálba és Torontóba induló járatot tereltek át a fővárosba a zord időjárás miatt.

Kategóriák: Szervezetek

HEGEDŰS A HÁZTETŐN – SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, augusztus 1 - 16:56

 

2017.szeptember 10-én a Budapest Sportarénában mutatják be a

HEGEDŰS A HÁZTETŐN C. musicalt,  Alföldi Róbert rendezésében.

Sólem Aléchem  novellafüzére alapján, Arnold Perl engedélyével.

A magyar változat alkotói:

Producer:              Rosta Mária

Rendező:               Alföldi Róbert

Koreográfus:         Vári Bertalan

Főbb szerepeket: Éder Enikő, Martinovics Dorina, Bánfalvi Eszter, Sodró Eliza, Pájer Alma, Kornis Anna, Csákányi Eszter, Náray Erika, Hevér Gábor, Szatory Dávid, Bányai Kelemen Barna, Lugosi György, Tóth Gabi, Patkós Márton, Marranczi Zalán, Fehér Tibor, Juhász Levente, és Misurák Tünde – alakítják.

Tevle, a tejesember szerepében Stohl Andrást láthatja a közönség.

A bemutatót követően a darab országos turnéra indul az alábbi városokba:

Szombathely  2017. szeptember 16.

Győr                 2017.szeptember 23.

Debrecen        2017.szeptember 30.

Miskolc            2017.október 7.

Veszprém        2017.október 21.

Pécs                 2017.november 4.

Zalaegerszeg   2017.november 11.

Nyíregyháza     2017.december 2.

Fotók a sajtótájékoztatóról: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Megnyílt a TITANIC kiállítás!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 31 - 21:50

Budapesten a Király utca 26. szám alatt megnyílt a TITANIC kiállítás.

A közel 2300 négyzetméteren több száz eredeti darabot tekinthetünk meg a hajóroncsokról és a föld mélyéről felhozott tárgyakból.

A Titanic 1912. április 10-én indult első, és egyben utolsó útjára.

1912. április 15-én 2225 emberrel a fedélzetén jéghegynek ütközött, és elsüllyedt.

A katasztrófában 1512-en vesztek oda, köztük a hajó nagytekintélyű kapitánya,

Edward J.Smith.

A feltárt leletek közül megtekinthetjük a hajó technikai felszereléseit, a hajósípot, amit a kéménybe építettek be, a tengerészeti iránytűt, a rádióállomást, de láthatunk vízzáró ajtót – a hajót hosszában 16 vízzáró kamrára osztották, emiatt gondolták, hogy a hajó elsüllyeszthetetlen–, és a hajótörzs egy darabját a szegecsekkel.

Az utasok személyes tárgyait, ruhákat, ékszereket, gyógyszeres fiolákat, parfümös üvegeket, de láthatjuk az első osztályon utazók fürdőszobai berendezését, mosdótálat, éjjeli edényt.. Konyhafelszereléseket, teljesen éppen maradt több száz hőálló edény pár darabját, kávéadagolót és a betétet.

Egy külön tárlóban látható bőr utazóbőrönd, de épen maradt csizma, kesztyű, öltöny, pénztárca, papír és fémpénz.

Betekinthetünk egy eredeti állapotában felszerelt első osztályú kabinba, de láthatjuk a személyzeti szállás egy szobáját is.

A falakon eredeti fotókon tekinthetjük meg az utasok közül néhány személyt. Az első osztályon utazók között volt Straus, Astor, Guggenheim.

A Titanic New Yorkba tartó útjára, az első osztályra szóló jegy 2500 dollárba, a két luxuslakosztály ára 4500 dollárba került.

A látogatók a belépő jeggyel együtt kapnak egy névvel ellátott beszállókártyát, melynek hátoldalán rajta van, hogy melyik osztályon utazott, egyedül, vagy családdal, egy rövid történetet az utazás céljáról és  feltüntették a poggyászok darabszámát .

Az utolsó szobában nagy táblákon mindenki kikeresheti a „kapott nevet”, itt megtudhatja, hogy a túlélők között volt, vagy eltűnt….

A kiállítás 2017. december 31-ig látogatható.

Budapest, Komplex (volt Vam Design Center; 1061, Király utca 26.)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Orbán Viktor cizelláltan nem zsidózó könyörtelen mamelukja

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 31 - 15:29

Az illetőt személyesen ismerem, egykor – Esti Hírlapos főszerkesztőségem idején a lejáratásomra szakszervezetet szervező, a lakásomba meghívott beosztottaim egyikeként – szenvedélyesen kiabált velem, de nem zsidózott sohasem. A főszerkesztőhelyettes, bizonyos D. Horváth Gábor embere volt, akit – akkor, talán 1995 májusában – a többiekkel együtt hiába hívtam meg. Róla azt kell tudni, hogy a főszerkesztői beiktatásom napja – április elseje – előtt kinyomtatott Esti Hírlapot a tulajdonosváltás zűrös körülményei közepette szombatra virradóra egy teljesen üres ötödik oldallal jelentette meg, amely oldalt hétfőn a parlamentben az ellenzékben maradt Fidesz részéről a kormányra került pártokat cenzúrával vádolva Deutsch Tamás napirend előtt lobogtatott.

Ami a lejáratásomra verbúvált szerkesztőségi szakszervezet általam vendégül hívott tagjait illeti, velük akkor együtt ettünk-ittunk, dumáltunk, még nevettünk is néha, s a kulturális rovat ágyamra heveredett vezetője békéltetésre irányuló javaslatának kevéske foganatja ellenére volt eredménye e sajátos beszélgetésnek, mert a helyettesem (akitől a kinevezésemkor megígért munkáltatói jog részleges hiánya okán úgyszintén nem tudtam megszabadulni) a lapértekezleteken ugyan továbbra is simfelt, s rendre megkérdőjelezte a hozzáértésemet, de ezt hiába tette, mert a már szinte eladhatatlanná züllesztett napilapot újra olvasni kezdték az emberek, az eladott példányok számának legutóbbi évi (mintegy 18 ezerről 12 ezerre való) csökkenése a nyár végén megtorpanni látszott, majd néhány hónap elteltével, decemberre – a főszerkesztőhelyettes kivételével valamennyiünk örömére – valamelyest (12 ezerről 13 és félezerre) növekedett. Amiben a Népszavától általam elcsábított, Kéri Tamás felelős szerkesztő munkájának is szerepe volt.

Visszatérve az illetőre, neki Gajdics Ottó a neve, aki az engem támogató Kéri Tamással, mondhatni, nemigen rokonszenvezett, s noha együttmunkálkodásunk meglehetősen rövid – 1996 januárjának végén záruló időszakában – szót értettem vele, tulajdonképpen féltem tőle.

Idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek e félelem okára.

Meg az Orbán-éra.

Nem kísértem figyelemmel a karrierjét, de ennek az évtizednek az eleje óta mind sűrűbben látom-hallom, amint el-elbődül a képernyőn, s ilyenkor összerezzenek.

A karrierje szinte senkinek nem fontos: “2004 óta a Hir-tv műsorokért felelős vezérigazgatója”, írja róla ma a Wikipédia, pedig azt igen sokan tudják, hogy amióta Simicska Lajos összeveszett Orbán Viktorral, azaz a G-nap óta inkább a kormányhoz maradt hűséges, s megvált Simicska tévéjétől.

Nem tudom, mikor lett a Lánchíd Rádió főszerkesztője, de az Orbán-kormány – utánanéztem: 2013-ban – e funkcióbeli tevékenységét elismerte. Nem tulságosan: Gajdics Ottó újságíró, a Lánchíd Rádió ügyvezetője, főszerkesztője a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést abban az évben – utánaszámoltam: ötvenkilenced magával – kapta meg.

Az első igazi kormányzati elismerést a tavalyi esztendőben könyvelhette el: kapott egy rádiót. Amit egy interjúban illően visszaigazolt: Nem vakaródzunk, büszkén vállaljuk a kormánypárti bélyeget, mondotta volt.

Mindemellett a Karc FM főszerkesztője tavaly ősszel, immár a kormánypárti Magyar Idők rendszeres szerzőjeként a Népszabadság beszántásáról folytatott EchoTV-beli diskurzusnak csupán mellékszereplője lehetett. Meg kell hagyni, ebben a szerepkörben is megállta a helyét, méltatlannak tartván az olvasottságról szóló vitákat azt fejtette ki, hogy ő bizony, ha koholt pedofilozós cikkecskét írna a Magyar Idők példányszámain rugózókról, akkor aztán bőven lenne olvasója a lapnak, amelyet egyébként a baloldali médiafölény miatt nem auditálnak.

Egy hónappal később a lap kiadója a Magyar Idők új főszerkesztőjének Gajdics Ottót nevezte ki, mert elődje a Népszabadság kiadójához igazolt – olvasható a Magyar Időkben.

Idén januárban pedig Stumpf Andrásnak a Mandínerben közzé tett remek interjújában Gajdics Ottó kendőzetlenül ijesztően fogalmazott: neki ugyan bőven elég, hogy a népet háromszor is reménytelen helyzetbe taszítók nem fújhatják immár a passzátszelet, de ő azért a bozótharc részese, hogy ugyanazok, vagy ugyanazoknak az elvtársai, és szellemi leszármazottjai “egyszer és mindenkorra türhüljenek el a hatalom közeléből”.

Türhüljenek el!

Szerinte nyilván az újságíróhoz méltó “cizellált” fogalmazás része az ilyen eltürhülés.

Nos, amióta e januári interjúból megtudtam tőle, hogy ő nem üvölt, s hogy sem harag, sem gyűlölet nincs benne a bozótharc során, mindössze az orgánuma ilyen, azóta olykor-olykor elolvasom, amit egykori munkatársam mostanában leír.

Természetesen – más kornmánytollnokokhoz hasonlóképpen – ő is Sorosozik.

De valóban cizellált módon teszi ezt, óvakodik azt állítani, hogy egyes európai globalisták, mondjuk, zsidók volnának. Legutóbb július 29-én, szombaton elegendő volt feltételeznie, hogy Brüsszel mellett valamennyi tagország elitjében kifejlődött egy mutáción alapuló populáció, amelynek tagjai alapvetően hadilábon állnak a józan ésszel, és amikor erre figyelmezteti őket valaki, mondjuk a magyar külügyminiszter, még ők vannak megsértődve. Az ő olvasatában az illegális migrációt elutasító országokat támogatásmegvonással fenyegető – szerinte – “színvonaltalan agresszió” arra utal, hogy a Soros kottájából ricsajozók a legkevésbé se bolondok.

Nem sokkal korábban – a Transparency International (TI) januárban közzé tett “korrupcióérzékelési világranglistáját tanulmányozva” – ő írta le, hogy az Orbán-fóbiások hada “élükön a TI-vel” évek óta telerikácsolja a hazai és a nemzetközi nyilvánosságot az itteni óriási korrupcióval, s hogy megnézheti magát az a „populista autokrata” által vezetett ország, amelyik ki akar törni a rusnya pók (értsd: Soros György) hálójából. Úgy véli, hogy nekik, tehát a ricsajozóknak, igenis, jól fefogott érdekük siratni a magyar és lengyel jogállamot, a magyar és lengyel demokráciát, mert bár érdekközösségről, alapelvekről és szolidaritásról povedálnak, az Európai Uniót jól tejelő tehénnek, bankautomatának vagy nyerőgépnek tekintik, amelyben bármi történjék is – a kohéziós források elosztásától Görögország megmentéséig – a kassza mindig náluk csörög.

Ugye, tetszenek érteni, ez a Gajdics nevű mameluk megpróbálta szemléletessé tenni a Soros kottájából ricsajozóknak az unióból való nyerészkedését, s így sikerült neki.

Náluk csörög a kassza.

Mindig.

Nem csupán nyerészkedésre törekednek tehát, hanem minduntalan nyerészkednek is. A jól tejelő tehenet sikeresen fejetik, a bankautomatát rendre üríttetik, a nyerőgéppel magukat nyeretik.

A nyerészkedésre vonatkozó magyarázata átfogó ugyan, de végiggondolni nem érdemes. Szerinte ugyanis ha a fenti országoknak csökkenteniük sikerül a Soros-terv profitígéretét (az ígéretcsökkentés egyébiránt egy kifejezetten gajdicsi nyelvlelemény), akkor azt a Soros kottájából ricsajozók legfeljebb (!) a Magyarországtól és Lengyelországtól elvont összegekkel pótolják ki majd. Ráadásul – az ígértetcsökkentés pótlását tortának vélelmező Gajdics Ottó eredetinek bizonyosan nem szánt megfogalmazásában – ”az már csak hab a tortán, hogy” jó bolsevik módra még a ricsajozók vádolnak bennünket (értsd: Soroskinemállhatókat, Sorosbérencektől magyar- és Európavédelmezőket) a terhekből nem kérő maroktartóknak.

Leszögezi, hogy az uniós támogatás nem alamizsna, az jár, s hogy aki a jogos járandóságot további feltételekhez kívánja kötni, aljas gazember. Nem írja le, hogy Christian Kern az, azt sem, amit a Nemzeti InternetFigyelő az osztrák kancellárváltásról állított: “egyik zsidó megy, a másik jön”, azt sem, hogy akit Kern váltott a kancellári székben, jiddisül Finomembernek nevezik, cizelláltságra törekvően fogalmaz: az új kancellárhoz hasonló alakok elmorfondírozhatnának ama európai alapértékeken, amelyek alapján tisztességes politikus szájára veheti a másik tevékenységét. Márpedig a zsarolással történő kényszerítés, a hatalommal való visszaélés, “a sunyi nácizásra és antiszemitázásra emlékeztető utalgatás” nem tartozik az európai alapértékek közé. És így tovább. Minden politkai kalandornak – nem írja le, hogy kikre gondol – tudomásul kell vennie, hogy aki az illegális bevándorlást bármire is megoldásnak tartja, többszörösen vét mind a kereszténységből, mind az emberi humánumból fakadó szolidaritás ellen.

Ej Ottó, mondanám neki szerkesztőként, milyen nem emberi humánumot ismersz, szerintem tudod, hogy a humánum maga emberi lényeg vagy tartalom, a könyörtelen indulatod ragadhadta el az értelmedet.

Tudod mit?

Nem szerkesztlek tovább.

Olvasson el erdetiben, akinek ehhez kedve van.

Garantálhatom: nem lesznek sokan.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Sárkány járja a főváros utcáit…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 30 - 15:56

Már kora este gyülekeztek a Városháza előtt, ahol Long Ma, a 12-méter magas  és 45 tonnás mechanikai sárkány még csak pihent. Igazán egyedi élményben részesülhettek az ottawaiak a hétvégén, miután Kanada 150. születésnapja kapcsán a franciaországi La Machine művésztársaságot és az Európában már híres 12-méteres sárkányukat, illetve a húsz méteres Kumo nevű pókot hívták meg Ottawába. Csaknem tízezer ottawai gyülekezett szombat este a belvárosban, hogy ott legyen amikor a félig sárkány, félig ló Long Ma felébred és órrlyukjából származó füsttel, illetve vörös szemekkel uralja Ottawa egyik legforgalmasabb sugárútját, a Laurier Avenue-t, utána pedig egy fordulattal az Elgin Street-et.

(Long Ma, a sárkány Ottawa városháza előtt. Fotó: C. Adam.)

Az önkormányzat arra számít, hogy mire július 30-án este végéhez ér a három napos performansz, a százezer főt is meghaladja azok száma, akik megtekintik valamelyik fellépést. Fontos kiemelni, hogy az 1999-ben alakított franciaországi társulat most lép fel először Észak-Amerikai városban, így Ottawa ezúttal valóban felkerült a nemzetközi térképre. A zárójelenetre vasárnap este 9-kor kerül sor a Kanadai Hadtörténeti Múzeum előtt. Stílszerűen itt találkozik majd egymással a harcban álló óriás sárkány és a gigáns pók.

(A Sárkány uralja a Laurier Avenue-t szombat este. Fotó: C. Adam)

Voltak azonban kritikai hangok is–volt olyan, aki sértőnek találta, hogy Kumo a pók felmászott az ottawai római katolikus Notre Dame katedrális falaira. Az érsekség ezért közleményt adott ki a hétvégén: “Ez egy lehetőség az érsekség és a katolikus közösség számára, hogy együttműködjön az önkormányzattal és hogy pozitív kapcsolatot mélyítsen el a tágabb közösséggel, valamint az ide látogató turistákkal és leginkább a fiatal családokkal. Az, hogy csatlakozunk a nemzeti évforduló ünnepeihez, a pozitív polgári kapcsolat egyik példája”–jelezte az érsekség.

A Hadtörténeti Múzeum elé tervezett vasárnap esti záró performanszt mindenképpen ajánljuk olvasóinknak. Meg azt is, hogy legkésőbb félkilenc felé érkezzenek meg oda, mivel több mint tízezer résztvevőt várnak a szervezők.

Kategóriák: Szervezetek

A “kretén, hülye, marha” Ferenc pápáról és a Magyar Katolikus Egyház hallgatásáról

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 29 - 14:43

Megpróbálom elképzelni, hogy milyen SZDSZ-ellenes kampányba és liberálisozásba kezdtek volna a magyar katolikus egyház és a jobboldali pártok, ha egy liberális közéleti szereplő beszélt volna úgy a pápáról, ahogyan ezt bayer zsolt tette néhány napja. Orbán és Semjén Zsolt kebelbarátja, a Fidesz egyes számú szellemi verőlegénye Ferenc pápát “kreténnek”, “hülye, ostoba argentin libsinek”, “genderben hívő marhának” nevezte a minap egy tévés beszélgetés során.

Annyiban túlságosan nagy képzelőerő szükségeltetik ehhez, amennyiben elképzelhetetlen, hogy egy SZDSZ-es politikus ilyen alpári, ocsmány módon minősítse a katolikus egyház fejét, mert a liberálisok tisztelik mások hitét, meggyőződését. Persze ahhoz, hogy az ember ne beszéljen így, még liberálisnak sem kell lenni, csak egyszerűen a másik személyiségét tiszteletben tartó kultúrlénynek.

Annyiban viszont nagyon is könnyű elképzelni, hogy mit műveltek volna a megélhetési katolikus politikusok, megmondóemberek és egyházi vezetők, ha felidézzük, hogy mit műveltek minden esetben, amikor az SZDSZ politikusai az egyház és az állam szétválasztásának próbáltak érvényt szerezni vagy az egyházak privilegizálásának, jogtalan anyagi előnyökhöz juttatásának próbáltak határt szabni. Huszonhét éven keresztül az SZDSZ elleni jobboldali gyűlöletkampány egyik fő vádpontja az egyház és vallásellenesség volt, holott soha semmi sértőt nem mondtak az egyházakra és még kevésbé a vallásos emberekre, csak azt gondolták, hogy véget kell vetni annak, hogy a jobboldal – az egyházi vezetők többségének mohóságát és hatalomvágyát kihasználva – politikai haszonszerzésre használja az egyházakat és olyan privilégiumokhoz juttatja őket, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák a világi intézményeket. És valahányszor a (szélső)jobboldal – kizárólag politikai érdekek által motiválva – felkapott egy-egy témát, amellyel a liberálisok vallás- és egyházellenességét kívánták bizonyítani, a katolikus egyház vezetői boldogan akaszkodtak rá és ítélték el kórusban a liberális pártot.

Most viszont, amikor bayer valóban minősíthetetlenül, nemcsak a hívőket, hanem minden jóérzésű embert sértő módon beszélt – nem először – a katolikus egyház fejéről, az egyházi vezetők mélyen hallgatnak. Ahogyan – néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – mélyen hallgattak és szorgosan együttműködtek a valóban egyházellenes, vallásüldöző pártállammal is.

Ismerőseim, akik belenéztek a korabeli titkosszolgálati iratokba elborzadva meséltek arról, hogy mi mindenre voltak hajlandóak egyházi vezetők, hogy elnyerjék a diktatúra működtetőinek jóindulatát. Azokat a kisközösségeket pedig, amelyek nem voltak hajlandóak együttműködni a pártállammal, nota bene nyíltan szembeszálltak a diktatúrával maguk az egyházi vezetők közösítették ki, hurcolták meg. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hogy viselkedtek a holokauszt idején (tisztelet a kivételnek) vagy arról, hogy megáldották a frontra vonuló – vágóhídra küldött – kiskatonák fegyvereit. Ugyanúgy kollaboráltak a pártállammal, ahogyan most a nagy egyházakat szavazatszerzésre használó álkeresztény pártokkal. És gyűlölik a pápát, amiért ő szigorúan ragaszkodik a biblia tanításához, szót emel a menekültek, üldözöttek, elesettek érdekében.

Mindezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy Csehország mellett Magyarország Európa legvallástalanabb országa és nálunk a legalacsonyabb az egyházak tekintélye. Az elmúlt száz évben mindent megtettek az egyházi vezetők ennek érdekében. Mint ahogy hallgatásukkal, a hatalommal való erkölcstelen kollaborálásukkal ma is elárulják hitüket és híveiket.

Vásárhelyi Mária

Kategóriák: Szervezetek

Igazolhatatlan gondolatok — A hazugság vára

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 29 - 14:08

Mottó. Az igazság nem a tiéd, ha egyáltalán létezik. Talán csak olyan igazság van, amit a megismerés pillanatában magunkra szabunk. Vagyis az igazság ezerarcú és én ezt az igazságot nem keresem.

Valami miatt, délben, elhallgatnak a madarak. A kutyák nem, a cseresznyefán rigó erőlködik magányosan, mellette csenevész pinty aprókat füttyöget. Egyébként csend, a szél sem rezdül. Olvasok. Ebéd utáni szieszta. Tegnap a Grossvenedigeren térdig jártunk a hóban, este elhatároztam, hogy ma megdöntöm a délig-alvás világrekordját. Lett belőle déli szieszta, ÉS olvasásos szieszta. Kovács Zoltán írása azt sugallja, hogy a hazugságokból épített kártyavár úgy omlik össze, mint anno a kádári.

A szerző e fotót a gleccseren készítette. A gleccser is omlik (ezért veszélyes), mégis fenséges és nem szánalmas…

Nézem: A vár magas, rafinált hazugságok tovább erősítik falait. Az erkölcsi züllés mára társadalmi jelenség. A pusztulás nem az azeri baltás gyilkos szabadon bocsájtásával kezdődött. És nem a CEU bezárásával végződik. A hazug szó ország-uralomra tör, győzelme lesz a vég. A hazugság vára olyan vár, mint a bábeli torony, az sem omlott össze, csak építhetetlenné vált. A bábeli hazugságtoronyban a szavak elvesztették jelentésüket: az ácsnak fát ígértek és forgácsot kapott, sonka helyett híg levest, majd azt sem, és már nem volt kő, fa, szeg, sem étel, sem ital, csak szép szavak és legyőzendő ellenség. Úrrá vált az ínség, a harag, meg társuk; a gyűlölet. Egyszer csak szétszéledt a toronyépítő közösség, nem szétfutott, egyszerűen odébb állt, először egy, aztán száz, meg ezer és néhány maradt, az is lézengeni, bámulni a szépreményű falak omladékait.

Brueghel képének egy részlete ami azt mutatja, hogy a bábeli torony alja jobban omlik, mint ahogy épül a teteje. A hanyatlást elfedi az építés látszata…

 

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

G. Verdi: A trubadúr – opera a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 28 - 16:03

Giuseppe Verdi:

A trubadúr
opera

SZABADTÉRI BEMUTATÓ

olasz nyelven, magyar felirattal

2017. július 28. (péntek) és 30. (vasárnap) 20.00

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

(3 óra 1 szünettel)

A Budapesti Nyári Fesztivál idei nagy operabemutatója Verdi egyik legnépszerűbb romantikus operája, A trubadúr, amely Vámos László hagyományos rendezésében, Csikós Attila impozáns és korhű látványvilágával kerül színre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az előadás különlegessége, hogy folytatva a hagyományt, a főbb szerepekben olyan külföldi operasztárok mutatkoznak be, akik először lépnek fel Magyarországon, a Szabad Tér Színház meghívására. Leonora szerepében a fiatal azeri szoprán, Dinara Alieva látható, Manricóként pedig az ismert olasz tenor, Riccardo Massi mutatkozik be a közönségnek. Azucena szerepében a világszerte elismert mezzo-szoprán, Komlósi Ildikó lép színre, Luna grófot a nemzetközi hírű bariton, Kálmándy Mihály ebben a rendezésben először alakítja.

A trubadúrban árad a szenvedélyes, romantikus zene, a főszerepek énekszólama, mint minden jelentős Verdi-operában, nagy kihívás. A történet a 15. században játszódik, a polgárháború sújtotta Spanyolországban, ahol misztikus anekdoták súlya árnyékolja be a hősök életét. A királynő udvarhölgye, Leonóra és a trubadúrként feltűnő, titokzatos idegen, Manrico szerelme nemcsak a politikai ellentétek miatt torkollik sorstragédiába, hanem Luna gróf féltékenysége és az cigányasszonyhoz, Azucenához köthető babonás átok miatt is. Szenvedély, bosszú és gyilkosságok sora fémjelzi Verdi talán legdrámaibb operájának cselekményét, amelynek legismertebb dallama a Cigánykórusban hangzik fel.

A trubadúr, amely 130 éve szerepel az Operaház repertoárján, a Margitszigeti Nagyszínpad nyolc évtizedes történetének is kiemelt jelentőségű darabja. A szabadtéri színpad megnyitásának első évében, 1938 nyarán mutatták be először Oláh Gusztáv rendezésében, majd többszöri felújítást és színre vitelt követően, az 1992-es bemutató után 25 évvel tér vissza újra a Margitszigetre, ahol a Vámos László-féle rendezést utoljára láthatja a közönség.

A Szabad Tér Színház bemutatója a Magyar Állami Operaház együttműködésével.

(forrás:színház)

Szereposztás:

Manrico: Riccardo Massi
Leonora: Dinara Alieva
Azucena: Komlósi Ildikó 
Luna gróf: Kálmándy Mihály

Ferrando: Cser Krisztián
Inez: Megyesi Schwartz Lucia 
Ruiz: Újvári Gergely 
Hírnök: Csiki Gábor 
Öreg cigány: Búra Attila

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház zenekara, énekkara és tánckara

Zeneszerző: Giuseppe Verdi
Szövegíró: Salvatore Cammarano
Magyar nyelvű feliratok: Csákovics Lajos
Díszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Vágó Nelly
Karigazgató: Strausz Kálmán
Színpadra állította: Ifj. Palcsó Sándor

Karmester: Kocsár Balázs
Rendező: Vámos László

http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/07/28/komlosi_ildiko_minel_tobbet_adok_annal_tobbet_kapok

Fotók: Gergely Bea

Kategóriák: Szervezetek

Tusványosi diktátorív

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 28 - 15:00

A miniszterelnök tusványosi szereplésének egyik „hozadéka”, hogy többen megemlékeznek a hazai szólásszabadság korlátozási szándékairól. Tekintve, hogy Orbán Viktor, a jelek szerint végképp eldöntötte magában: aki nem ért vele egyet, az hazaáruló. Felemlegetve Soros hazai médiabirodalmát, és mindent, ami az eszébe jutott. Vagy a beszédíró eszébe. Miközben a komplexus korántsem új keletű.

Az sem, hogy Orbán Viktornak baja van Sorossal, a civilekkel, az ellenzékkel, és jószerivel az egész világgal. Inkább az lehetne meglepő, hogy a média némely szereplő rácsodálkoztak az idei beszédére, mint az a bizonyos borjú. A csodarombolás jegyében is, érdemes lehet tehát kicsit visszatekinteni. Ha nem is olyan messzire, amikor először kiáltotta ki az Európai Uniót a leküzdendő ellenségei egyikévé. Mert lehetne természetesen olyan messzire is visszamenni. Megemlítve azt is, hogy 2013-ra már kirajzolódtak a közerőszak-tevés körvonalai. De nem szükséges a kórtünet teljes ívét felvillantani. Maradjunk a közvetlen előzményeknél, és menjünk először csak 2014 -ig vissza. Az akkori Bálványosra. Az akkori hő-sokkra.

2014-ben például már beszélt arról, hogy szerinte egyes civilek nem mások, mint „külföldiek által fizetett politikai aktivisták”. Amelynek értékeléshez érdemes figyelembe venni az évszámot. Szó nincs még „migráncsozásról”, és hasonlókról. Ráadásul egy megnyert választás után mondta mindezt a korábban Soros pénzén kiképzett politikai aktivista. Így utólag sokkal inkább arról lehetett szó, hogy Orbán felmérte: a politikai ellenzék nem, de az utca megdöntheti a hatalmát. Gőzerővel elkezdett tehát félni, és megosztani az embereket. Amelyhez remek alanynak kínálkoztak a civil szervezetek. Miközben az évszám azért is lehet érdekes, mert jól mutatja: a több éves gyűlölet és feszültségkeltés valójában a miniszterelnöki program része. A mostani helyzet nem több ennek egyik állomásánál. A mostani bejelentése csak azt jelzi, hogy Orbán elég előkészítettnek tekinti a terepet a nyílt megfélemlítéshez.

Azon az úton haladva, amelynek egyik állomása a 2015-ös, ideihez hasonló rendezvény volt. Amikor már jól látszott az a tendencia, hogy az ellenzéket, jelesül a baloldalt a magyarok ellenségének kezdte kikiáltani. Az egy évvel korábbi szövegével teljesen koherens képzavarban. Elkezdve összemosni az utca ellenzékét, mint külföldről pénzelt aktivistát, és a baloldalt, amelyet olyan politikusok vezetnek, akik „egész egyszerűen nem szeretik a magyarokat”. Gyakorlatilag megágyazva annak a baromságnak, hogy csak az a magyar, aki Orbán Viktornak tapsol. Egyben felidézve azt a korszakot, amikor az első koncentrációs táborok épültek a fasizálódó Németországban. Amely táboroknak nem a zsidók, hanem az ellenzékiek voltak az első „lakói”. Akiben pedig kétségek merültek volna fel a 2015-ös nyár után, hogy kit kell alanyi jogon tisztelni, annak Balog tartott ismertetőt, novemberben, a tisztelet kultúrájáról.

A 2016 pedig már itt van a tegnapban. Februárban már világosan látszani vélhettük a megfélemlítés-ipari háttérszervezeteket. A kormány látványosan ráerősített a határon túl élő magyarul beszélők becserkészésére is. Annyira, hogy Semjén, nyáron, már szinte tervbeszámolót tarthatott az állampolgár-szám duzzasztásáról. Az év őszére ezt sikerült a határ két oldalán élők szembeállításáig fokozni. Talán annak érdekében is, hogy egy esetleges komolyabb utcai affér esetén a hazaiak ne számítsanak a határon túliak segítségére. Mintha a hazai árokásást a pannon kocsma esze nem tartotta volna elegendően megosztó erőnek. Úgyhogy az az idei balogizmus sem minden előzmény nélküli, amellyel talán a hazai szélsőjobboldalnak is gesztust kívánt gyakorolni a miniszter. Amikor felvetette, hogy a határon túliak támogatásából ki kellene zárni a különben magyarul beszélő cigányságot. Világosan megüzenve: a kormány szívének kedves a származás alapú diszkrimináció. Az, hogy ezt az egykor Jézus tanításaira is felesküdött lelkész, Balog Zoltán miként rendezi le a lelki-ismertével, azt inkább talán nem is akarom tudni. Mert könnyen kiderülne, hogy az Emmi miniszterénél nagy ebben a leltár-hiány.

Amiért árulkodó is lehet a cigányság-ellenes miniszteri állásfoglalás az a régmúlt emléke. Annak a helyzetnek az emléke, amikor a talán nem is igen szomjas román bányászokat szállítottak az utcára vonuló erdélyiek, zömmel magyarok, ellen. Akik közül igen sokan talán az életüket köszönhetik az őket megvédő cigányoknak. Márpedig az a mondat, hogy „Ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!” igencsak utálatos lehet egy olyan hatalomnak, amelyiknek igencsak sok félnivalója lehetne, ha az árkokon felülemelkedve egységes lenne az ellenzéke.

Kategóriák: Szervezetek

Jogos önvédelem

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 27 - 17:29

Az elmúlt időszakban ismételten kiéleződött a harc a palesztínok és az izrael hatóságok közt. Az egyre inkább elharapózó terrorizmus megfékezésére Izrael radikális óvintézkedéseket vezetett be, az Óvárosban külön tekintettel a Templom hegyre. Egyre több alkalommal történtek olyan terrorakciók, amikoris a támadók az eddig használt fegyvereket felcseréltek olyanokra, amiket a hétköznapi ember egész más célokra használ: konyhakés, csavarhúzó, olló és minden szóbajöhető szúró-vágó eszközt bevettek, hogy védtelen emberek életét oltsák ki.

Elsőre az izraeli rendfenntarók és a katonaság értetlenül szemlélte az eseményeket. A sokadik eset után a helyzet tarthatatlansága miatt lépni kellett. Szinte mindenütt a repülőterekről ismert fémdetektorokat szereltek fel a beléptetési pontokra, melyek képesek kiszűrni bármilyen gyanús fémtárgyat.

Az intézkedés viszont kiverte a biztosítékot a palesztinok körében. A Templom hegy és annak környékének szabad látogathatóságáról a jordániai székhelyű Wakaf gondoskodik. Ám a ráháruló feladatnak nem képes eleget tenni. A térfigyelő kamerák, ugyan sok mindent rögzítenek, de hatásos védelmet nem tudtak biztosítani az Óvárost illetve a szenthelyeket látogatók számára. De emlékezzünk egy kicsit csak vissza ami esetleg érthetőbbé teszi a ma kialakult helyzetet.

Emil Salman / Haaretz

Nem is olyan régen, vagy 66 éve ugyan itt a Templom hegy közelében egy olyan gyilkosság történt, amely akkor is nagyon nagy jelentőséggel bírt, és az egész arab világot felrázta. Jordánia akkori királya I. Abdulla volt az áldozat. Pénteki imára indult az Al Akca mecsetbe. Ez 1953 juliusában történt. Jeruzsálem ez keleti része jordán felhatóság alatt állt. Egy támadó rálőtt a királyra közvetle közelről. Az egyik golyó a fejébe fúródott, ez okozta a halálát. Unokája, a későbbi király – Husszein – is megsebesült. Csodával határos módon túlélte a támadást mert a halálos lövedék megakadt egy medálban amit mindig hordott.

Az eset nagy port kavart akkor. Köztudott, hogy a Jordán Királyság lakosságának jelentős része palesztín. Husszein később az elhíresült Fekete Szeptember akció során jópár palesztínt likvidált. Hogy ez bosszú volt-e az akkori sebesülésért illetve nagyapja haláláért az kérdés. Utána a Jodániai uralkodó saját maga gondoskodott a biztonsáról. Egyes hírek szerint a hálószobájba is magával vitte a pisztolyát és a párnája alatt tartotta készenlétben.

Ezzel pusztán azt akarnám érzékeltetni, hogy ez a terrorhullám ami most vette kezdetét nem újkeletű. Hol volt akkor még Izrael mint „megszálló hatalom”. A palesztínok egyenesen sértésnek és kizárólag ellenük irányuló egyoldalú akciónak veszik az izraeliek mostani intézkedéseit. Egy muszlim vezető bojkottálta az egész intézkedést, és felszólította híveit, hogy ne menjenek imádkozni az Al Akcába. Többen a szabad téren kezdtek el imádkozni. Szerintem még azoknak is szeget ver a fejébe, hogy ugyan miért váltott ki ekkora arab tiltakozást az izraeli intézkedés, és a biztonsági rendszer megszigorítása? Normál esetben bárhol a világon hasonló intézkedéseket hoztak volna már sokkal korábban.

Eleve nem egy normális viselkedésre vall, amikor egy békésnek kinéző polgár táskájban méretes konyhakést találnak. Ugyn milyen indokot tudna kitalálni magyarázatképpen? Ott felejtette véletlen? Ha pedig egy frissen vásárolt késről volna szó talén hihető. De egyáltalán nem voltak frissen vásároltak ezek a szerszámok.

A megszaporodott ellenörzések következtében eljuttak az izraeli biztonsági szolgálat emberei a WAKAF jeruzsalemi irodájába. Több iratot és számítógépet lefoglaltak. Sőt! Magában a mecsetben is találtak olyan eldugott eszközöket, amik verekedések összecsapások során használatosak. Botok, kések, boxerek és házilag barkácsolt más fajta gyilkolóeszközök.

Természetesen az európai sajtó és a nagy békeharcosok mindezekről keveset, vagy egyáltalán nem is tesznek említést. Pedig jó volna már tudatosítani a világgal, hogy Izrael nem mint elnyomó hatalom lép fel. Egyszerűen a saját, és az idelátogatok érdekében tesz minden intézkedést. Ha megmutatnák a világ nagy nyilvánosságának, hogy egészen másról van itten szó, mint amit a hírekben mondanak talán végre lenne némi foganatja, és másfajta medrekbe terelné a mostantól leállított tárgyalásokat. A palesztínok nem hajlandók ezek után semmiféle tárgyalásokra. A nagy szabad világ persze ezt másképpen értelmezi, mint ahogyan kellene. Hiába, a médiaorgánumok is gyakran nekik dolgoznak, az ő „igazukat”
súlykolják.

Avi ben Giora

Kategóriák: Szervezetek

Mit csinál Orbán Miniszterelnök Úr?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 26 - 20:06

Mit is mond ÖN? Küzd Brüsszel ellen. A brüsszeli bürokraták ellen!

Mi Brüsszel? Egy főváros.

Belgium, valamint Flandria fővárosa, az EU és a NATO székhelye. Nos, az Ön szerinti brüsszeli bürokraták választott vezetők Európa országaiból és kinevezett vezetők is, velük harcol? Nevezze meg az EU-t, ha erre gondol, ezt tegye!
Mondja ki Orbán úr, hogy az Európai UNIO ellen harcol, ámbár nem a diplomácia eszközeivel mondja és teszi.

Egyértelmű, hogy megválasztott testület felé kellene, szavaival élve: nem „háborús”, értelmetlen plakátharccal üzengetni és háborogni. Tetteivel azonosuljon egyenesen a beszédben is!

A diplomáciában sok lehetősége van, de tetteivel Magyarország ellen cselekszik. Akarja az EU-t vagy sem? Érezze magát otthon Európában a nemzetek önálló szövetségében, erről beszéljen kulturáltan, államfőhöz méltón keressen kapcsolatokat! Az EU modernizálása előttünk áll Önnel, vagy Ön nélkül!

Nemzeti Konzultációs levelében nem találtam 4 olyan válaszadási lehetőséget, amely az egyéb kategóriát is lehetővé tesz, nem hagyott lehetőséget a lehetséges „diplomatikus, javító szándékú” hazafias, nemzeti konzultációs válasznak sem.

2011-ben Ön újból kifejtette: ma is azt mondja a külföldi diplomatáknak, ne ítéljenek abból, amit “szavai értelmezése révén tulajdonítanak a kijelentéseinek”, ezzel ne törődjenek, “egyetlen dologgal törődjenek – és ezt mondtam akkor is – (…), hogy a tettek beszélnek”.

Ön „Brüsszeltől” nagyon messze van, félrebeszél, tettei zavart keltenek!

Befejezésül szívesen látnék Önről több olyan képet akár az interneten is, amikor színházban volt csak a családjával, nem protokollárisan kormánytagokkal, és nem a focipályán a jól ismert szotyizásokkal.

Hajrá magyarok! Építsük Európát!

T. I.

nyugdijas, állami díjas történelemtanár, gyógypedagódus 

Kategóriák: Szervezetek

Bálványos fenyegető rémképeiről…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 25 - 13:43

Meglepő felvetés volt egy kommentelőtől, hogy a magyarországi kormányfő múlt vasárnapi bálványosi* beszédéről én is adjak hírt. Politikusi beszédeket ritkán ítélek meg hallomás alapján, tehát végigolvastam a fogalmazványt, itt.

Előre szólok: a szónoklat 39 ezer 704 karakter, több mint tízszer hosszabb, mint az itt szokásos írások. Ígérem, nem leszek ennyire terjengős, de nem biztos, hogy belefér a szokásos terjedelembe, ha tényleg kíváncsiak vagyunk arra, hogy „mitismondahogyishívják”.**

Kezdjük a viszonylag egyszerűvel: a gazdaságról szóló fejtegetéssel. Köztudott a miniszterelnök teljes érintetlensége a gazdasági fogalmaktól: lehet, hogy ellenállásibul nem látogatta annak idején, a jogon is kötelező gazdaságpolitikai stúdiumot, de mindegy is. Biztos, hogy sokan elismerően csettintenek, ha meghallják: ma 4.400 ezer ember dolgozik, és 4.400 ezren fizetnek adót. De jusson eszükbe: 2010 előtt a minimálbér után senki nem fizetett adót (a magasabb keresetűek sem, ők adóvisszatérítés formájában kapták meg a minimálbér adókedvezményét). A legalacsonyabb keresetek megadóztatása tette lehetővé, hogy a magas jövedelműeknek jelentősen csökkenjenek az adóterheik. Hasonló alapjai vannak a ner családtámogatási rendszerének. Miközben a minden gyerek után járó támogatás összege 2008 óta nem változott, aközben a havi 300-400 ezer forintot kereső szülők gyerekére jutó pénz háromszorosára nőtt! A „multik” adóztatását különösen nagy fegyverténynek tartja a szónok: minden állattartó tudja: ha a birkát nyírni akarja, etetni is kell. Ahhoz már tényleg ismerni kellene az alapfogalmakat, hogy tudja: ha a bevételt adóztatja, az nem a nyereséget(profitot) csökkenti, hanem a működést lehetetleníti el. Az „az energiaszektorban, a bankszektorban és a médiaszektorban egyértelmű nemzeti tulajdoni többség van.” – büszkélkedő kitétel felér egy beismerő vallomással. Aha, hát ezért nem érvényesülhettek a mintegy 50%-kal olcsóbb energiaárak a rezsicsökkentés című parasztvakításban! Hol a 25-30%-os különbség? Nyilván a „nemzeti” tulajdonosok zsebében. Ahol egyébként a teljes magyarországi média 95 százaléka is. Egyetlen szó nem esik az energiagazdálkodás jövőjéről, útjairól, – ok, tömeg előtt elmondott beszédtől nem várja az ember részletes elképzelések felvázolását. De annyit talán megemlíthetett volna: a legolcsóbb energia az, amit megtakarítunk. Igaz, akkor mi van a paksi fejlesztéssel? A fél mondatban említett ipari és informatikai „forradalomhoz” való felzárkózás kapcsán egyetlen konkrét gazdasági ágazat fejlesztéséről esett szó: a hadiiparról. Ezek szerint mégiscsak említésre került az atomerőmű, csak fedett jelentésben?

A beszéd nagyobbik része Európáról, főként a migránskérdésről szólt. Nyomta keményen az életre lehelt dakota lovat: „Kulturális identitás nincs stabil etnikai összetétel nélkül. Egy ország etnikai összetételét megváltoztatni azonos a kulturális identitás megváltoztatásával.”

Igen. És? Ez bűn? Akkor István királyunknak ott a helye Soros György mellett: hiszen alaposan megváltoztatta a „kulturális identitásunkat” – és nem válogatott a meggyőzés eszközeiben sem: a felnégyelés, kerékbetörés elég hatásos rábeszélésnek bizonyult. És az a sok migráns! Ebben meg részes volt még IV.László –aki meg a kunok „identitását” változtatta magyarrá, igaz, évtizedekig tartott a villongás a kunok és a magyarok között. IV. Béla sem úszná meg a vádlottak padját, hiszen azért is nevezzük második honalapítónak, mert a tatárjárás után szinte kiürült országot külföldi telepesekkel népesítette be. De a későbbi századok folyamán is érkeztek népek, jászok, morvák, tótok az akkori magyar király birodalmába. Nem is beszélve az egész 1100 év során szinte folyamatos német, osztrák betelepülésről, és a vándorcigányság itt letelepedett jelentős létszámú csoportjáról. Mégsem valószínű, hogy egy soroksári sváb, meg egy jászkiséri jász mai vitáját identitásválságnak tekintjük.

Az „identitás” – ha a vallást, a kultúra különféle (művészeti, kifejezésbeli, társadalmi érintkezést, munkavégzést szabályozó) kereteit tekintjük identitásnak – nem valamiféle befejezett állapot. Ha a magyar identitás nem változott volna, már régen csak néhány település nevében létezne a nemzet.

Ettől még igen fontos és veszélyes kérdés, hogy mit kezd Európa a meglóduló népvándorlással. Ha a miniszterelnök fennen hangoztatja, hogy ezt csak együtt tudja megoldani a kontinens, akkor miért feszegeti a közös fellépés kereteit? Most azt mondja: megvétóztam a kvótarendszert – holott aláírta az erről szóló dokumentumot. Ha azt tekinti „vétónak”, hogy később kijelentette: juszt se tartja be az aláírtakat, az legalábbis érdekes. Aztán azt mondja: „a bizottság oldaláról indítottak egy olyan jogi eljárást, amelynek a befejezéséhez már elegendő volt a tagállamok négyötöde, és az én egyetlen vétóm, illetve Magyarország vétója nem segített.” Pontosan ugyanúgy, ahogyan az általa vezetett Párt parlamenti többsége teszi: ha nincs kétharmad, majd rámondjuk, hogy elég az egyszerű többség.(Hasonló módon született az egypárti alaptörvény is: eredetileg négyötödhöz volt kötve az alkotmány módosítása, ezért azt mondták: nem módosítottunk Alkotmányt, alaptörvényt gyártottunk.)

Egy egész ménesnyi ló kandikál ki a „Brüsszelt” ostorozó indokok alól., amelyek vezérfonala a mániákusan emlegetett szuverenitás. A francia eredetű kifejezés szerint a szuverenitás: ”az államnak saját területe felett mindenre és mindenkire kiterjedően gyakorolt fő hatalma, valamint más államoktól és a nemzetközi szervezetektől való teljes függetlensége”. Hát igen. Mivel a Párt feje is híve a lenini (bolsevista) többségi demokráciának, naná, hogy prüszköl attól, hogy bárki és bármi korlátozza a személyes hatalmát. A „nemzetközi szerződésektől” való függetlenség nem is érthető, ha az EU-t nézzük, hiszen Magyarország az egész jogrendszerét átalakította, hogy megfeleljen a csatlakozás kritériumainak, és tagja az Uniónak, nem tétlenségre ítélt elszenvedője. Ebbe természetesen belefér a keleti terület, vagy a magyar, görög stb, népek érdekeinek képviselete is. Nem titok, a föderáció híve vagyok: a tapasztalatok alapján a szövetségek tudták már a múlt században is érvényesíteni az érdekeiket, kiterjeszteni az identitásukat – ez lehet Európa útja is. Igen tetszetős érv a német és magyar munkabérek különbségével való példálózás – csak hamis. Mert talán a kormányfő is tudja, mi vezetett-vezet ehhez a különbséghez, de ez hasonló ahhoz, mint amikor egy vidéki város lakosságát uszítják a fővárosi metró ellen. Arról nem is beszélve, hogy éppen a Párt (a néhai fiatal demokraták szövetsége) volt az, ami elvette a magyar munkások szinte minden törvényes lehetőségét az érdekérvényesítésre.

Egyetértek azzal: Oroszország és Törökország még sokáig nem lehet az Unió tagja, de az EU partnerének kell tekinteni. Nemcsak azért, mert mindkét ország jelentős területe Európa földrajzi határain belül van. Azért is, mert ebben a két országban él a muzulmán hit békés ágát követők többsége. Az USA nyilván nem szeretné feladni európai hadállásait, sőt nem érdeke egy gazdaságilag versenyképes EU sem – ezt azért jó, ha figyelembe vesszük. Amellett az Egyesült Államoknak jelentősebb érdekei fűződnek a Távol-Kelethez, és amint gyengült Európán az orosz hatalmi ambíciók nyomása, rögtön kevésbé lett érdekes ez a pici, tulajdonképpen félszigetnyi kontinens, a „veszekedő népeivel”. Az „Amerika first” nem sok jót jelent Európa népeinek. Azt hiszem, a magyar kormányfő félreérti ezt az elvi „egyezést”: mert ha „Amerika First”, akkor Magyarország mi? First a megyei ligában?

Bár csak a beszéd utolsó harmada szólt (a 13 oldalból négy) konkrétan a jövő évi magyarországi választásokról, azért az összes előzmény ide lett kihegyezve: vagyis, ha Magyarországon veszít a mai kormány, akkor rombolás, dögvész, pestis következik. Mivel a kormányfő és udvartartása – kormánynak csak erős eufémiával lehet a mamelukok hajbókoló körét nevezni, – érzékeli, hogy nem lesz elég a 100 százalék, ezért igyekszik felszítani a szavazólap-kitöltési kedvet a határokon kívül is. Mert ugyan harsogják, hogy a kormánypárti szavazók 98,9%-a kormánypártra szavazott a legutóbbi nemzeti inzultáció során, azért combos bukták karcsúsítják az „egyatábort”.

Elég nehéz valamiféle jövőképet kiolvasni a kormányfői szózatból, amelyet inkább fenyegető rémképek uralnak – amelyek persze csak akkor válnak valóra, ha megesik az a „csúfság”, hogy a kormánypárti szavazóknak legközelebb csak a 95%-a szavaz a kormánypártokra. Vagy uramatyám! el sem mennek megerősíteni az egyre inkább „szuvenír”-ként viselkedő kormányfőt. Így azután nem válhat valóra a fényes jövő, amelyben a dolgos munkáskezek szerelik Pakson vagy másutt a löveget, miközben sugárzó arccal aratják nagyuraik birtokán a kalászt. Nem kell olyan bonyolult dolgokkal foglalkozni, hogy jogállam, meg ilyesmi. Majd a nagyúr képe(ernyője) eligazítja, hol vannak az ő jogai. Vasárnap, mise után megtekintheti a stadionjában azt, amit éppen mutatnak – az egészséges életmódnak megfelelően. Értelmesebb fizikusok, részecskekutatók akár Iránba is eljuthatnak, a nemrégiben megalapozott magyar-iráni nukleáris együttműködés keretében. Persze jó, ha a nyakláncaikon lógó kereszteket inkább a ruhájuk alatt hordják, és a nőknek sem ártana egy méretesebb kendővel eltakarni magukat. Egy a fontos: ne dőljenek be a hanyatló Nyugat csábításainak!

Rátesi Margit

• *- tusványosinak is mondják a ”szabadegyetem” helyszínét, de úgy tudom, a Tusványos a Bálványos nevű település egyik része (tusványos – ingoványos, vizes, gazzal, bokrokkal benőtt terület)
• ** – „mitismondahogyishívják” – utalás egy, a hetvenes években népszerű kabarészámra, amely „mitisírahogyishívják” címmel újsághírek alapján fogalmazott meg szúrós kritikát

Kategóriák: Szervezetek

Egy hétvége New York államban — Syracuse ízei és látványosságai (Képriport)

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 24 - 19:17

Syracuse fénykora — mint sok más közepes méretű, eredetileg a helyi iparra épülő észak-New York-i város- – az ötvenes években volt. Hosszú évtizedek óta tart az ilyen városok leépülése, a lakosság csökkenése (Syracuse lakossága 1950-ben 220 ezer volt, mára csak 143 ezerre tehető) és belvárosainak kiüresedése. De Syracuse-ban néhány éve fektetnek nagyobb hangsúlyt a belváros fellendítésére, amit a turisztikán keresztül kívánnak elérni. Amikor úgy döntöttem, hogy szombat reggel beülök régi, de lojális Ford Focusomba, az vonzott az Ottawától csaknem 300 km-rel délnyugatra fekvő Syracuseba, hogy egy többnyire újszerűnek számító konstrukcióban igyekezték bemutatni a városközpont történelmét és nevezetességeit.

(Syracuse belvárosa. Fotó: C. Adam)

Egy fiatal hölgy minden szombaton délben kisebb csoportoknak tart három órás idegenvezetést a városközpontban úgy, hogy közben öt étteremben, illetve kávézóban állunk meg és mindenhol megkóstolunk egy-egy helyi specialitást. Így nem csak jóllakva barangolunk a városban, hanem a belvárosi reneszászban jelentős szerepet játszó helyi vállalkozásokat (és bátor vállalkozókat) ismerünk meg. És természetesen a 41 dolláros árban bent van az idegenvezetés és a színes ételek, italok, amelyet kipróbáltunk.

(Kóstoló a Kitty Hoynes-ban. Fotó: C. Adam.)

Az első “megálló” egy ír pub volt. A Kitty Hoynes-ban pozitívan kezdtük meg a kóstolást. Mire megérkeztünk, egy nyolc személyes megterített asztal fogadott minket. Itt próbálhattunk ki egy népszerű helyi különlegességet. Az előétel krumplipüréből, vékony szeletekben felszolgált főtt káposztából, illetve füstölt sonkából állt, melyet egy tormás öntettel szolgáltak fel. És még járt egy helyi sötét sör.

Miközben elindultunk a következő gasztronómiai állomás felé, túravezetőnk bemutatta a város egyik ikonikus épületét: az 1932-ben elkészüét és pompás Art Deco stílusban tervezett Niagara Mohawk Power Corporation buildingjét.

(Niagara Mohawk Power Corporation. Fotó: C. Adam.)

(Art Deco Syracuse-ban… Fotó: C. Adam)

Az egyik legszórakoztatóbb helyi történet amit megismerhettem az a Freedom of Espresso nevű kávéház és közösségi központ esete volt. A kávézót eredetileg Federal Espresso-nak hívták, aztán a Fedex pert indított ellenük védjegy megszegése (copyright infringement anglolul) címen. Ezért egy ideig “Ex-Federal Espresso”-ra keresztelték át. De ez sem volt elfogadható. Ezért végül Freedom of Espresso-ra váltották át, ügyvédjük pedig egy fillért sem kért képviseletükért, azt viszont igen, hogy cerében járjon neki naponta egy ingyen kávé,egészen élete végéig. Ezt – meg a kávézó stílusát –  hívjuk egy szép magyar szóval “chutzpah”-nak.

(Freedom of Espresso. Fotó: C. Adam)

De kedvenc helyem Syracuse-ban a Dinosaur BBQ nevű étterem és klub volt, ahová állítólag a hétvégén piszok nehéz bejutni. Az étterem retró hangulatát a neon világítás és az eklektus – meg nem kicsit különc – művészete és dekorációja adja.

(Dinosaur BBQ – Syracuse. Fotó: C. Adam)
(Illusztráció a Dinosaur BBQ-ban – Syracuse. Fotó C. Adam)

(Dinosaur BBQ. Fotó: C. Adam)

A vizit gasztronómiai fénypontja azonban egy igazi amerikai inyencség volt: egy pulled pork szendvics (slider, mint ahogy azt itt nevezik), amit egy cayenne paprikával meghintett sajtos makaronival szolgáltak fel. Manapság az egyszerű mac & cheese-zel valóságos csodákat tesz a kreatív séf.

(Egy igazi amerikai specialitás. Pulled pork slider és mac & cheese.)

Közben a vizonylag nagy belvárost bejárva láthattuk, hogy mennyire törekszik Syracuse arra, hogy ismét életerős központja legyen. Az örökségi épületek ugyan jól vannak prezerválva, de azt is meg kellett tapasztalnunk, hogy egy szombat délután a belváros szinte teljesen ki van üresedve. Járókelő alig látható, kocsiból sincs sok. Az emberek a város szélén lévő Destiny USA bevásárlóközpontban csatangolnak – ami egyébként az USA hatodik legnagyobb plázája.

(Syracuse belvárosa egy szombat délután. Fotó: C. Adam)

A túra alatt még ellátogattunk Syracuse belvárosának első olasz étteremébe, ami a nyolcvanas években nyilt ki, amikor az égvilágon senki nem akart a teljesen lepusztult központ közelébe se lépni. Végül pedig egy masszív amerikai cupcake-kel édesítették meg a kirándulást.

Amiután szombaton betekintést nyertem egy küszködő amerikai városba, amelyet lelkes lokálpatrioták próbálnak feléleszteni, vasárnap reggel nem maradhatott ki egy kis úszás Lake Ontario-ban. Valóságos tengerpartos érzést kaphatunk a Pulaski város mellett lévő Sandy Island Beach State Park strandján. Bár a 21 fokos vízhőmérséklet azért arra emlékeztet, hogy ez mégsem a Mediterrán! Ennek ellenére felfrissülve ülhettem vissza Focusomba és indulhattam haza Kanada felé…

(Lake Ontario. Fotó: C. Adam)

Kategóriák: Szervezetek

Ezt még a Szíriuszról is látni lehet

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 24 - 17:20

Az elmúlt évek teltházas operett gáláinak sikerei után az idei, immáron ötödik évben négynapos fesztivállá bővül a Budavári Palotakoncertek eseménysorozata. A Budai Vár Oroszlános udvarába 2017. augusztus 3. és 6. között beköltözik az operett mellett a klasszikus és a népzene is. A különböző műfajokat egy központi gondolat kapcsolja össze: az Ausztria és Magyarország között 1867-ben létrejött kiegyezés, történelmünk egyik sorsfordító eseményének 150. évfordulója.

A rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatót Szalai Emese és Alekszej Dolbilov keringője nyitotta, megadva ezzel az alaphangot a továbbiakhoz. Az operetten túl magunk mellé kell hívni olyan műfajokat is – indokolta meg az eltérést a korábbiaktól dr. Vadász Dániel, a Budavári Palotakoncertek producere – melyek szorosan a magyar zenéhez tartoznak. A sorozatot augusztus 3-án a Nemzeti Táncegyüttes kezdi a Kiegyezés/150 című táncjátékkal. Utána, 4-én és 5-én következnek a hagyományos operett koncertek, majd 6-án csatlakoznak hozzájuk a Nemzeti Filharmonikusok, Hamar Zsolt vezényletével és Ránki Fülöp szólista fellépésével. Az öt évvel ezelőtti egynapos operett fesztiváltól mostanáig nem volt egyszerű az út. Ám egy ilyen rendezvényt már az a tény is jól indokol, ha meggondoljuk, hogy a XX. században hány kiváló zeneszerzőt adott a világnak Magyarország! Négy akkora névvel, mint Bartok, Kodály, Kálmán Imre és Lehár talán egyetlen más ország sem büszkélkedhet. Vannak Budapesten kitűnő produkciók máshol is, de egy ilyen nagyszerű hely, mint a Budavári Palota Oroszlános udvara, az egész város szimbóluma, vonzereje lehet!

A programsorozat nyitányaként a Magyar Nemzeti Táncegyüttes mutatja be Kiegyezés /150 című látványos táncszínházi előadását. A mű témája valóban az idén 150 éves kiegyezés. Rendkívüli dinamika, több mint 100 táncos, a táncok virtuozitása és a színpadképek látványossága teszi varázslatossá az estét a Budai Vár gyönyörű környezetében. A darab ötven év történetét foglalja magában – mondta el róla a produkció koreográfusa a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán. A történészek máig vitatkoznak róla, elképzelhető tehát, milyen nehéz volt megfogalmazni a néptánc nyelvén. Kezdődik az aradi 13 tragédiájával, folytatódik a Deák – Kossuth vitával, majd megelevenedik a kor Pest-Budája, magyar táncokkal, palotásokkal, Strauss, Liszt, Erkel muzsikával, ám a mellettünk élő nemzetiségek virtuóz táncait, gazdag viseletkultúráját, csodálatos zenei világát is bemutatják.

Hogy augusztus első hétvégéjének súlyponti eleme mégis csak az operett lesz, arról előbb Sera Gösch és Dolhai Attila győzte meg a tájékoztató vendégeit, egy részlettel a Víg özvegy-ből, majd Maklári László, az Operettszínház főzeneigazgatója világította meg a szerkesztés elveit. A következő két napon, augusztus 4-én és 5-én ugyanis a Budapesti Operettszínház Sissi nyomában című nagyszabású operettkoncertje lesz látható a hazai operettjátszás sztárjainak előadásában. A műsor a magyar komponisták mellett, az első részben a bécsi operett világát is megidézi. A folytatásban helyet kapnak a Víg özvegy, a Luxemburg grófja és Offenbach: Kékszakál című vígoperájának részletei, valamint a legújabb, a Riviera girl dalai. A produkció kiegészül osztrák énekesekkel és a tavalyi Lehár-énekverseny díjazottjával, a kolozsvári Fülöp-Gergely Tímeával.

Budapest igazán megérdemel egy ilyen színvonalú rendezvényt, mint amilyenné a Budavári Palotakoncertek kinőtte magát. A fény, a csillogás, megtetézve a csodálatos tartalommal, olyan magasságokba emeli a magyar kultúrát, amit akár még a Szíriuszról is látni lehet – hangsúlyozta Kerényi Miklós Gábor (KERO), a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője. Erre talán a legjobb bizonyíték a Riviera girl lehet, mely valójában nem más, mint a Csárdáskirálynő erősen amerikanizált, Broadway változata, és ami most a Kálmán Imre Teátrum nagy sikere. Az eredeti átiratot Guy Bolton és a világhírű angol szatirikus szerző, P.G. Wodehouse készítette, és száz évig nem játszották Magyarországon. Nálunk Závada Péter vadonatúj dalszövegeivel hódítja meg a közönséget. Amikor valaki meghallja majd Kerényi Miklós Máté előadásában a Mormon dalt, ne gondolja, hogy a nyári kánikula ártott meg neki. A zseniális új szöveg a többnejű nagypapáról ragyogóan illik a nem kevésbé zseniális Kálmán Imre muzsikához. A többi egyelőre maradjon titok!

A rendezvénysorozat záróestjén, a Nemzeti Filharmonikusok mutatja be Magyar est címmel szimfonikus koncertjét, amelyet az együttes nemrégiben kinevezett zeneigazgatója, Hamar Zsolt vezényel. Liszt, Kodály és Dohnányi művei csendülnek fel; a szólista az ifjú zongoraművész, Ránki Fülöp lesz. Hozzá a műsorában most először szereplő Liszt: Esz-dúr zongoraverseny azért áll igazán közel, mert ebben a műben nagyon erősen tetten érhető Liszt magyarságtudata. A főtéma karakteréből ez azonnal kiderül, már az első pillanattól kezdve. Ráadásul a darab annak ellenére lett nagyon népszerű, hogy szerzője olyan forradalmi újításokat vezetett be a versenymű formájába, amik addig teljesen szokatlanok voltak. Ez a zongoraverseny, Liszt minden hangszeres tudását felvonultató remekmű zárja majd a koncert első részét, a másodikban Erkel, Weiner és Dohnányi egy-egy alkotása szerepel majd.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Tusványosi árkok

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 24 - 15:26

Orbán Viktor, és tapsoncai megtartották az esedékes öntömjénezést az ország keleti határától kicsit keletebbre. Az eseményt mégsem erről jegyezte meg számos médiafogyasztó, hanem egészen másról. Mert Borbáth Áron hatalmas tettet hajtott végre. A Harry Potterben olvashatók nyomán azt mondhatnánk, hogy tahó tettet, de akkor is hatalmasat.

Az eset, mint tudjuk akkor indult, amikor egy fiatal nő ki akarta fütyülni minden magyarok cárját. Ekkor a hajánál fogva tanította móresre a csíkszeredai magyar konzul sajtósának a férje, aki maga is fotózgat. Ezt követően szabadult el a kommunikációs pokol. Napokra lekötve a különböző internetes fórumokat a témával. Borbáth Áron tette ezen a ponton válik jelentőssé. Mert lehet, hogy őt magát pár hónapra parkoló-pályára kényszeríti az eset, de hatalmas szívességet tett Orbán Viktornak és a magyar kormányzó pártnak. Elvitte a show-t az olyan orbániádák elől, amelyek valószínűleg sokkal jelentősebbek, sokkal tartósabb hatásúak lesznek. Mert megszokhattuk már, hogy a tusványosi találkozó általában a jelmezes főpróbája azoknak a szemétségeknek, amelyek az elkövetkező időszakokban meghatározzák majd a magyarországi Fidesz-kommunikációt. Erre azért kezdenek lassan ráeszmélni azok, akik egy hajkoronánál messzebbre is látnak. Zárójelben: tudjuk kinek a haja bánta az esetet?

Ugyanakkor egy nem kevésbé édes gyümölcsöt feltálalt az eset. Nevezetesen az árokásás eszköztárának lepókhálózását. Ami azért is lehet zene Orbán füleinek, mert azt a fajta hatalomtechnikát, amit alkalmaz nem más tart életben, mint az, amikor lövész-árkok nyílnak az emberek, embercsoportok között. Márpedig a hajhúzás óta derekasan pengetik ezeket a húrokat. Kezdve attól, hogy az erdélyiek globálisan tahók, odáig, hogy a „túloldal”, a lány megverését helyeslő kommentekből is készült összeállítás.

Alkalmasint figyelmeztetve arra is, hogy korábban már jelezték: ha fütty lesz, pofon lesz. Mert a székelyek már csak ilyenek. A figyelmeztetés szerint figyelmeztetés nélkül ütnek. Amely két vonulat ezen a ponton összeér. Mert kollektivizálja az indulatokat. Holott korántsem hiszem, hogy az erdélyi lakosok körében nagyobb lenne a tahók, illetve és agresszív barmok előfordulási aránya, mint a határ innenső oldalán. Amit a legjobban a 2015. szeptemberi események mutattak. Amikor az ultrák mutattak példát abból a kultúrából, amit nagyjaink féltettek, és féltenek azóta is a menekültektől. Márpedig szinte biztos vagyok, hogy a most „székelyezők” vérig sértődnének, ha az ultrák viselkedése alapján tapló barmoknak tartanák, mind egy szálig, a magyarokat. Ami a hajhúzásos népnevelést egy percig sem teszi elfogadhatóbbá.

Ahogy azt sem, hogy a környékben állók nem a fotósnak osztották ki a „nagy szívlapát-díjat”. De még ennek alapján is óvatosan általánosítanék. Ha másért nem, mert sejthetjük: elég szelektált közönség az, aki jelen volt az eseményen. De azért is, mert tudjuk: az ember tömegben buta állat. A csoport-intelligencia korántsem a részt vevők átlaga. A csoport indulat sem. Az előbbi rendre alacsonyabb, míg az utóbbi rendre magasabb. Ezt az olyan tömeg-manipulátorok, mint annak idején Goebbels is, rendre ki is használják. Amihez hozzá járul az is, hogy kevés magányos hős szaladgál a világban. Az egyén sokszor marad csendben. Mert az, aki tevőlegesen fellép a zsidózás, cigányozás, buzizás ellen, az sokszor magára marad. Nem egy tömegrendezvényen, hanem még egy buszon is. Akkor is, ha az ott őt magára hagyók nagyon pontosan meg tudják mondani az interneten, hogy mit kellett volna csinálnia. Másnak. Nem nekik. Mert a fotelben ülve könnyebb okosnak, és bátornak lenni. Nem Erdélyben, hanem általában.

Amellett indulatosnak lenni is kisebb kockázat. Akár a szavazások kapcsán is. Amelyekkel kapcsolatban ismét leporolásra került a határon túliak szavazásának kérdése. Most éppen egy „bezzeg az erdélyiek” felhanggal. Felhánytorgatva azt is, hogy szinte számolatlanul költ a kormány a határon túli szervezetek, címzetes állampolgárok megtámogatására. Amiben természetesen van valami. A magam részéről nem értek egyet azzal, hogy békeidőben, a magyar adóforintokból, külföldre áramoljanak milliárdok. Annak reményében különösen nem, hogy az abból részesülők majd erre-vagy arra szavaznak. Mert, szerintem, mindenki maga menjen be gatya nélkül a csalánosba. Ne a másikéval próbálja kiegyelni a szúrós leveleket. De ez független attól, hogy hány olyan tuskó él a határok különböző oldalain, akik szerint a nő verve jó. Miközben az utóbbin polemizálva rendre előkerül az erdélyiek szavazása, a legújabban kilátásba helyezett matriarchális pénzosztás, és sok más olyan tényező, amin szintén egyszerűbb otthonról polemizálni, mint egy tényszerű konfliktust vállalva.

Mert azért tudjuk, hogy a sok észosztás és kollektív beszólás dacára sincsenek százezres tömegtüntetések ezekre tematizáltan. Az ellenzék által szervezve sem. Holott lehetne. Nem felülve annak, amikor borbátháronosítják a kommunikációt.

Kategóriák: Szervezetek

BKK-s csengőfrász: hol lesz a következő rés?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 23 - 14:25

A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) elektronikus jegyének ötelete érthetően foglalkoztatja a közvéleményt. Különösen most, hogy kiderült: a technikai problémákra figyelmet felhívó felhasználó ellen feljelentéssel éltek az illetékesek. Miközben a nekik szegezett kérdésekre nem igazán válaszolnak. Ez is érthető. De erről később. Mert előtte azért érdemes megemlíteni a csengőfrásznosztalgiában élő belügyi apparátus fellépését. Azt, hogy éjszaka állították elő azt a 18 éves fiatalembert, aki az említett problémákról szólni mert. Amely eljárással kapcsolatban Tarlós István főpolgármester a hallgatásával tüntet. Holott tudjuk: cinkos, aki néma.

Egyébként a jelenlegi akciónak nyilvánvalóan van egy emberi tanulsága. Van egy olyan pont, amin nem érdemes átlépni. Ilyen lehet az is, hogy nagy rendszerek sérülékenységét felfedve valóban nem a biztonsági rés széles nyilvánosság elé tárása a legjobb, legbiztosabb megoldás. Ugyanakkor az is nyilvánvaló: a zártkörű információmegosztás alapvetően bizalmat tételez fel. Legkevesebb azt a bizalmat, hogy ebben az esetben nem jelentik fel ugyanúgy biztonsági rést feltáró fiatalembert. Csak a vádpontokat esetleg megfejelik zsarolási kísérlettel is. S akkor ügyvéd legyen a talpán, aki kihozza az eljárásból az illetőt. Márpedig van az a pénz, és van az a rendszer, amikor a problémák feltárása nem feltétlenül érdeke a veruházónak. No meg a szállítónak sem. Különösen azért nem, mert okkal tételezhetnénk fel: egy ilyen rendszer az élesítés előtt igen komoly teszteléseken esik át. Márpedig, ha azokon a teszteken átsurrant egy biztonsági rés, akkor nyilvánvalóan nem csak az a hibás, aki ezt megtalálja. Így az első komoly kérdés az lehetne, hogy ki végezte, kik végezték a rendszer tesztelését, majd a biztonsági auditálását? Azt csak remélni lehet, hogy az erről a folyamatról készült jegyzőkönyvek, az azokat aláíró felelősök nevei ugyancsak felmerülnek majd a vádhatósági eljárások során.

Miközben azért azokba a morzsákba is érdemes belekotorni, amelyek az évek során potyogtak szerteszét. Az elektronikus jegy bevezetéséről már 2008-ban voltak ötletek. 2011-re már meg is ért a döntés. Amellyel kapcsolatban kicsit időhurokban is érezhetnénk magunkat. Mert a 2011-es hír záróakkordja még arról szól, hogy egy még korábbi ötlet is létezett. De az meghiusult a túl drága megvalósítási ajánlat miatt. Ám egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy az akkor lérdéses beszállító, és most feljelentő cég az akkori fiaskóból tanulva, alá ment az akkori ajánlatnak. Ugyanakkor az interneten elérhető egy dokumentum, ami a címe alapján egy, a BKK elektronikus jegyrendszerének megvalósítási tanulmányára utal tartalomként. Az óvatosság azért indokolt, mert a BKK honlapján jelenleg akadozottan elérhető, és így elsőre csak közvetett forrásból sikerült elolvasni a dokumentumot. Ha azonban ez az igazi, akkor érdemes figyelembe venni, hogy egy bizonyos chip-típus 2008 óta ismert sérülékenységét említik benne. Egyben javasolva más típusok használatát. Miközben egy másik forrás, 2012-ben, azt emeli ki, hogy a londoni Oyster Card a minta. Ami remélhetőleg csak elvi minta. Mert a Wired már 2008 júniusában arról írt, hogy az akkor használt rendszer törhető volt, és 2014 körül még vidáman elpolemizálgattak a hekkelését illetően a Reddit-en. Amellyel különben nincsenek egyedül. Amennyiben 2013-ban már az Androidos mobiltelefonnal törhető holland közlekedési rendszerről olvashattunk. S itt ismét találkozhatunk azzal a chip-típussal (Mifare Classic), amelynek problámás voltát a hazai dokumentum is emlegeti. De természetesen feltételezzük, hogy mindezekkel az ismeretekkel azok is rendelkeztek, akik végül elkészítették a BKK elektronikus megoldását. A 2016-os becslés szerint: aranyáron.

Azt sem veszítve szem elől, hogy a csengőfrász jelenlegi elszenvedője, a pillanatnyi információk szerint, az on-line vásárlási rendszer réseire bukkant rá. Ahogy azt sem, hogy az emíltett megvalósíthatósági dokumentum is kiemeli az ismerten labilistól eltérő, biztonságosabb chip-készletek használatát egy kártyás megoldás esetén. Így reméljük: a következő társfeljelentő nem a BKK bankkártya-elfogadó rendszerének kiépítését elnyerő OTP lesz.

***

Megjelent a T-Systems, szinte már sajnálkozó közleménye a BKK rendszerének feltörhetőségével kapcsolatban. De a közlemény, mintha hiányos lenne. Leginkább a felelősség megállapítása terén. Ezért is gondoltam, hogy egy nyílt kérdéssel talán segíthetek előrébb jutni ezen a téren.

Nagyon kedves T-Systems! Egy on-line kereskedelmi rendszert beüzemelés előtt le kell tesztelni. Nem szoktak, nem elvárható, hanem kötelezettség. Egy böngésző alapú alkalmazást a gyakori operációs rendszerek, gyakori böngészőivel, és a még telepíthető verziókkal meg kell nézni. Nem jófejségből, hanem a szakma írott, illetve íratlan szabályai alapján.

Ezekről a tesztekről, azok körülményeiről tesztelési jegyzőkönyveket kell felvenni. Olyanokat, amely a funkiconális és nem-funkcionális tesztek elvégzését kellően igazolja. Olyan esetben, amelyben a felhasználó adatai is „utaznak” a rendszerben, biztonsági teszteket is el kell végezni. Ezekről egy, a biztonsági auditok alapját képező jegyzőkönyvet szintén fel kell venni. Az élesítést megelőzően, ahogy egy liftet is átvesznek műszakilag, egy biztonsági és funkcionális audit elvárható. Referenciaként megtekinthetők az ISTQB és ITIL tanfolyamok tankönyvei is. Ezt követően azok lennének a kérdések, hogy:
  • Ki, illetve kik végezték a teszteket?
  • Ki, illetve kik írták alá a tesztelési jegyzőkönyveket?
  • Ki, pontosabban melyik ismert auditor végezte el az auditálást?
  • Ki írta alá az auditálás jegyzőkönyvét?
  • Milyen hiányosságokat állapítottak meg a tesztek, illetve az auditálás során?
  • Milyen intézkedési terv született az esetleges problémák megoldására?
  • Az intézkedési tervet ki ellenőrizte, és végrehajtását ki hagyta jóvá?
  • Az UAT-tesztet ki végezte, arról milyen jegyzőkönyv készült, és azt ki írta alá?
  • Mindezek alapján a rendszert ki vette át, és az élesítéséről ki döntött?
Mert az elképzelhető, hogy a fiú hibát követett el, amikor nem fülbe-gyónta a saját tesztjeinek az eredményét. De az elképzelhetetlen, hogy a fejlesztést és beüzemelést végzők részéről ne lehetne megállapítható a szakmai felelősség. Így az lenne az elvárható, ha a következő közleményükben a fenti kérdésekre is megadnák a választ. Azok névsorával, akik aláírói voltak azoknak a dokumentumoknak, amelyek nélkül egy on-line személyes adatokat is forgalmazó, fizetés-érzékeny rendszert nem illik, nem szoktak, és nem is igen lehet megvalósítani. S ez a felelősi kör nem a takarítónő, és nem is csak sokadik beosztott szoftvertesztelő, hanem a döntéshozatali lánc egyes tagjai.
Kategóriák: Szervezetek

Beszélgetéseink a Kanadai Magyar Hírlapban…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 21 - 17:51

Régóta fontolgatom már, hogy írok egyszer saját magunkról, vagyis a kommentjeinkről.

Nagyon sokan, eltartott kisujjal finnyázzák az egész „műfajt”, a nyakába varrva még az ”édes anyanyelv” lealacsonyítását is. Szerintem épp ellenkezőleg: a fogalmazási készség éppúgy megtanulható, mint bármely más tevékenység, de gyakorolni kell. Akinek életében eddig legfeljebb egy üdvözlőlap, vagy hogylétéről tudósító rövid levél megfogalmazása volt a lehetősége, nyilván gyakorlatlanabb, amikor a gondolatait, érveit, – esetleg indulatait – akarja szavakba önteni.

„Sose olvasok kommenteket” – vágja oda büszkén egyik-másik írogató „értelmiségi”. Rosszul teszi: ha például olvasgatna időnként kommenteket az a tévés műsorvezető, aki nemrégiben értetlenkedett azon, hogy miért nem háborog a „nép” Horthy feldicsérésén, tudná. A valahai kormányzót mentegetők legfontosabb érve: a deportálások a német megszállás után kezdődtek, és néhány hónap – a vidéki zsidóság szinte teljes kiirtása – után le is álltak. Nem véletlenül erőlteti a mai magyarországi kormány ezt az opciót, kezdve a hazug, giccses – mellesleg idomtalan és aránytalan – Szabadság téri szoborral, folytatva szinte minden egyes megnyilatkozással. Ennek okai, céljai elég összetettek, külön írás kellene kifejtésükhöz. Most legyen elég annyi: a sovinizmusnak (és nem nacionalizmusnak!) óhatatlanul szüksége van mentségekre, mert egyébként minden civilizált ember számára vállalhatatlan.

Pedig csak abba kellene belegondolni: az antiszemitizmus – és minden más ”anti” – nem azzal kezdődik, hogy lezárják a vagonajtókat.

Óriási lehetőség, hogy azok is kifejthetik álláspontjukat egy viszonylagos nyilvánosság előtt, akik korábban csak családi, baráti körben dohoghattak. Megismerni – még ha csak a sokszor ügyetlen mondatok alapján is – egy másik ember véleményét: nagy kaland. Érdekesebb, mint bármely valóságos utazás képről már ismert csodás palotákhoz, hegyekhez, vizekhez.

Vajon mi motiválja azt a hazánkfiát(lányát), hogy dühödten hajtogassa a lenini többségi demokrácia mindent elsöprő jogát az elnyomásra, miközben állítólag antikommunista? Vagy az, aki állítása szerint korábban börtönbüntetést szenvedett egy korábbi kormány intézkedései elleni protestálásával, miért tartja bűnnek, hazaárulásnak, ha egy másik kormány cselekedetei ellen lép fel valaki? Vagy azt, aki szerint a szabadelvűség (liberalizmus) káros és káoszt okoz? Aztán lassan kiderül: egyszerűen fél a szabadságtól. Pont úgy, ahogy 1700 évvel ezelőtt is voltak rabszolgák, akik a rabszolgaság megszüntetésekor tanácstalanul pillogtak: Hátakkormost én hová vigyem az adománygyűjtő tarisznyámat, amit eddig megrakhattam a patrónusom dús lakomáinak maradékával?

Lehet lenézni mások tájékozatlanságát, de nem célszerű. Nemrégiben itt folyt közöttünk kemény vita arról, hogy ki kell-e tiltani a gyakran durván fogalmazó „náci” kommenteket? Amellett voltam, hogy nem, és ezzel sokan nem értettek egyet, úgy érvelvén, hogy ez hozzájárul az aljas, kirekesztő eszméknek a terjedéséhez. Szerintem viszont az, hogy nem tudunk ezekről, és nem próbáljuk megfejteni az indítékokat, az nem teszi semmissé ezeket. Az indok sokféle lehet: személyes sértettség, abszolút tájékozatlanság, – jóhiszemű vagyok, nem veszem ide a tudatos hazugságot, bár az is előfordul.

Nagyon tanulságos volt, hogy amikor leszögeztem: szabadelvű szocialista szempontból mérlegelem az eseményeket, többen elismeréssel szóltak a nyíltságról, de megkaptam a véreskezű kommunista titulust is. Sőt, a későbbiekben is visszautaltak erre: nem lehet igaz, hogy „kék az ég” (tetszés szerint helyettesíthető állítás), hiszen egy „kommunista” mondja. Cseppet sem zavartatva magukat attól, hogy egészen más a kommunista és a szocialista (ráadásul szabadelvű) felfogás. Tudom, hogy nagy a különbség a nacionalizmus és a sovinizmus között is: ezért sose nácizok.

Amikor életem egy szakaszában aktív újságíróként működtem, úgy véltem: nekem a ’híd” szerepét kell betöltenem.

Mivel megéltem a munkáslétet – nem átmenetileg, amíg fel nem vesznek az egyetemre, hanem perspektívaként –, és ismerem az „egyszerű” emberek gondolkodásmódját, nyelvezetét, az a kötelességem, hogy rábírjam őket arra: fogalmazzák meg, hogy miért gondolkoznak egy-egy helyzetről, eseményről úgy, ahogy. Szerény eszközeimmel pedig igyekezzek a magam elveit elfogadtatni, vagy akár elfogadni a másik érveit. (Volt ilyenre is példa, sok.)

A komment erre nagyon jó terep, hiszen szélesíti az elérhetők körét. Arra törekszem, hogy megértsem a másik szempontjait, és ha nem tudom elfogadni, én is elmondjam: miért nem fogadhatóak azok el számomra. Egyetlen határ létezik: beszélgetésben fenyegetőzésnek helye nincs. Arra ráemelem a verbális szívlapátot.

Ezért nagyon nem tetszik például, hogy az épp regnáló magyarországi kormányzatot lépten-nyomon lopással vádolják. Ha tolvaj lennék, kikérném magamnak, hogy egy nagy múltú „szakmát” így lejáratnak. Sokkal bonyolultabb, és némi társadalmi, közgazdasági ismeretet is igénylő módszerről van szó, ami nem nélkülözi a parvenü úrhatnámság és a szimpla ámítás eszközeit.

A Párt (a néhai fiatal demokraták) és vezére elvi szempontok alapján uralkodik. Elviszem, pont.

Rátesi Margit Talalom

U.i.: A „Talalom” a neten való járatlanságom következménye: amikor kommentelni kezdtem (évekkel ezelőtt), azt hittem, kötelező nicknevet választani. Ezt dobta ki a klaviatúra véletlenszerű pötyögtetése. Azóta megszoktam, lusta vagyok minden bejelentkezésemet módosítani. De sokan ismerik, ki van a Talalom mögött – sőt, a gmail-es fiókom automatikusan csatolta az e-mail címemhez…

Kategóriák: Szervezetek

Tájékoztatás

Anno Filmklub - 2017, július 21 - 10:16

Kedves látogatóink, értesítjük Önöket, hogy honlapunk technikai okok miatt várhatóan augusztus végéig nem frissül. Emailes elérhetőségeinken továbbra is kapcsolatba léphetnek velünk és a facebookon is nyomon követhetik tevékenységünket. Megértésüket köszönjük.

Kategóriák: Szervezetek

Egy koncepciós per anatómiája / Császy Zsolt bebörtönzése – 2. rész

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 20 - 22:58

Az Orbán rezsim egyik legfontosabb jellemzője az a rendszerszintű és leplezetlen korrupció, ami a FIDESZ vezetői, oligarchái és a párt sajtóbirodalma körül alakult ki. Ebből kiindulva el sem lehet tehát képzelni, hogy egy olyan embernek, mint Császy Zsolt, akiből koncepciós per áldozatot csináltak, mennyire elkeserítő és dühítő lehet: úgy kell börtönbe vonulnia, hogy az ellene felhozott vádpontok egyikében sem okozott semmiféle kárt a magyar államnak.

Császy Zsolt, a vele készített interjúnk második részében (az első rész itt található) megjegyzi: nem az a lényeg, a magyar sajtó mely botrányokkal kíván foglalkozni, illetve melyek iránt tanúsít érdeklődést, hanem az, milyen utasítást kap a vezető politikusoktól arra vonatkozóan, miféle hazugságokat vagy éppen megtévesztő/félrevezető vádaskodásokat terjesszen a média.

Az egyik ellenzéki párt, amely ebben a koncepciós perben lényegében a FIDESZ platformjára helyezkedett, az LMP, illetve kiemelten annak egykori elnöke, a történetesen jogi végzettségű Schiffer András volt. Az LMP-s politikusok olykor még nyilatkoztak is úgy, hogy az ítélet túl enyhére sikeredett. Császy felajánlotta, hogy átad minden, a peres eljárással, illetve az üggyel kapcsolatos iratot és információt az LMP-nek. Még egy televíziós vita is be volt tervezve e témában egy LMP-s képviselővel, de a párt végül is lemondta a részvételt.

„Nem kell feltétlenül elhinni, amit mondok. Na de, hogy meg sem hallgatnak, meg sem adják a lehetőségét, hogy elmondjam az érveimet?” – fakad ki Császy. A szintén koncepciós per áldozataként halálraítélt Nagy Imre miniszterelnökkel kapcsolatos nemrégiben lezajlott megemlékezésre utalva, Császy felidézi Vida Ferencnek, a Nagy Imre-per vezető vérbírájának szavait: „A koncepciós per azért is koncepciós, mert van egy koncepció és a bíróság a koncepcióba beleillő tényeket figyelembe veszi, a nem beleillőket nem veszi figyelembe.”

„A mi esetünket még inkább tarkítja az, hogy az eljárás során még csak nem is tényekből, hanem gondolatokból, illetve feltételezésekből indultak ki. Pont ezért fogalmaztam úgy, hogy ha még azt is ők tudták jobban, mi járt éppen az én fejemben, hát akkor cseréljünk helyet! Üljenek szépen ide a vádlottak padjára, és ítéljék el magukat! Mindkettőnk dolga sokkal egyszerűbbé válhatna” – tette hozzá Császy.

Az Orbán-rendszer nyomozói még ahhoz is lusták, hogy veréssel erőszakoljanak ki egy, az ügyész számára beismerő vallomást vagy akár, hogy hamis tanút állítsanak. Ráadásul simán figyelmen kívül hagynak mindenféle olyan bizonyítékot, ami az általuk alkotott előfeltételezésnek ellentmond. Inkább ragaszkodnak az általuk előre felvázolt koncepcióhoz, függetlenül attól, valós tényekről van szó vagy sem.

„Tények sem voltak, hiszen az elsőfokú ítéletben megtudtam, hogy engem Katalinnak hívnak és nő vagyok, megtudtam azt, hogy én úgy manipuláltam valamit, hogy nem tudni, hogy mikor, kivel és hol, de valahol és valahogy biztos” – mondja Császy.

Az Észak-Amerikai gyakorlathoz hasonlóan a magyar BTK is azt mondja ki, a bűnösséget minden kétséget kizáró módon szükséges bizonyítani. Erre a fundamentumra alapszik minden jogállam, de ezt az elvet Magyarországon immár nem tartják tiszteletben.

„A totalitárius rendszernek az a jellemzője, és most sajnos ebben az irányban tartunk, hogy a gazdasági művészéti kérdéseket is a politika akarja megítélni. Pont ezért akartuk a rendszerváltást, hogy ez ne legyen, tehát, hogy legyen egy független társadalom, amelynek bizonyos dolgaiba a politikai hatalom nem szólhat bele, mert ha beleszól azt úgy hívjuk, hogy diktatúra. Mi most itt tartunk” – fejti ki Császy.

Császy Zsolt beszámolt nekünk arról is, milyen hatással van ez a koncepciós per, illetve a küszöbönálló börtönbüntetés rá és családjára. Ennek a videó-interjúnak második, egyben befejező részét mostantól olvasóink rendelkezésére bocsátjuk.

Írták: Eszter Garai-Édler és Christopher Adam

 

Kategóriák: Szervezetek

Napi Orbán: abcúg Horthy

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 19 - 13:28

Határozottan érdekes lehet Orbán Viktornak, hogy ő Orbán Viktor. Ezt azért gondolom, mert láthatóan minden nap új Orbán Viktort hoz a magyar kormányfőnek. A napi Orbán ma az, hogy elítélte a magyar kormány nácikkal való kollaborálását, és ismét védelemt ígért a zsidó származású magyar állampolgároknak. Elvégre ma az izraeli kormányfővel tárgyalt. Márpedig neki mégsem mondhatta, hogy éljen Horthy. A jelek szerint.

Azért persze emlékezhetünk, hogy nem is olyan régen még Horthy Miklóst éltette, és egy büdös szava nem volt a tenger nélküli tengernagy bálványának avatása kapcsán sem. Holott Horthy, annak idején, maga állította magáról, hogy ő márpedig antiszemita. Amellett, hogy bármilyen árjásítóban is áztatva akarják kimosdatni a kormányzót: a legutóbbi információk szerint sem volt egyetlen parancsa sem, ami a német megszállással szembeni ellenállásra szólította volna fel az ország haderejét. Ha valaki tehát kollaborált a nácikkal, akkor az egykori tengernagy korántsem olyan vétlen ebben, hogy ne lenne nem kicsi ellentmondás Orbán Viktor megnyilatkozásai között. Ami felveti azt, hogy a jelenlegi nyilatkozata sem több, mint egyike a nagy pannon tigrisbukfenceinek. Aki teljesen konform azzal a szemlélettel, hogy nem azt kell nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál. Amely kijelentés teljesen megfelel egy alapvetően gerinctelen, a hatalomvágytól vezérelt, elvtelen autokrata szemléletmódjának. Egy nulla helyi értékkel bíró böff. Illetve blöff. Illetve nem is nulla helyi értékkel bír. Mert helyileg felértékeli az, hogy az ország ügyeiért egy elvtelen figura a felelős.

Miközben persze egy derék gesztus is lenne ez, az egykori kollaborációt elítélő álláspont. Ahogy az is, ha nem csak ugatna a zéró toleranciáról, hanem valóban az is lenne. S nem csak az antiszemitizmus, hanem minden rasszista megnyilatkozás kapcsán. Igaz, akkor szembe kellen fordulnia az udvari publicistájáal is. Márpedig akkor ki a fene mondaná ki, írná le mindazt, ami kell a szélsőségek felé szánt gesztusnyelvhez? Amellyel üzenni lehet a szélsőjobb szavazói felé. Ahogy aztán hazamenve Orbán Viktornak Orbán Viktor ellen is állást kellen foglalni. Kritikát gyakorolva a zsalonzsidózó megnyilatkozások miatt. Egyben kritikát gyakorolva azokért a gesztusokért, amelyeket nem gyakorolt. Ahogy, Rogánt delegálva, „elfelejtett” megjelenni annak idején az antifasiszta nagygyűlésen is. Ahogy rendszeresen „elfelejt” minden olyan eseményen megjelenni, ahol annak érdemi jelentősége lenne az antiszemitizmus elleni fellépés szempontjából. Korántsem feledve el rendszeresen közölni a nagyérdeművel, hogy meg akarja védeni a zsidó származású állampolgárokat.

Amellyel csak egy-két baj van. Leginkább az, hogy megvédeni azt kell, aki veszélyben van. Márpedig sokkal egyszerűbb lenne, ha nem a zsidó származású állampolgárok megvédésével, hanem a veszélyforrás megszüntetésével foglalkozna. Miniszterelnökként ez lenne a kutya kötelessége. Amivel visszajutottunk oda, hogy fel kellene lépnie a rasszizmus ellen általában. Egyben fel kellene szólítania a belügyminiszterét, hogy érdemben lépjen fel a paramilitáns csoportok ellen. Ha pedig ez az érdemi fellépés elmarad, menesztenie kellene a belügyminiszterét. Azért persze tudhatjuk, hogy erre nem fog sor kerülni. Mármint Pintér elbocsátására.

Orbán Viktor bátorsága messze nem terjed odáig, hogy ténylegesen fellépjen a gárdautódok, a kopaszok, illetve a tényleges szélsőségek ellen. A kijelentései? Ugyan már! Ha Putyin azt igényelné, akkor valószínűleg munkásőr egyenruhábam és vörös csillagos zászlóval köszöntené. Majd rögtön másnap egy Mao-összest szorongatva kezelne le egy kínai delegációval, ha Pekingben nem léptek volna már túl a kulturális forradalmon. Hogy harmadnap, Brüsszelben, és a szélsőségeknek hazaüzenve sorosozzon egy kicsit. Mielőtt aláírja a soron következő akármit, amit az orra elé tesznek. Most, Benjanim Netanjahu és felesége látogatása kapcsán szembefordult kicsit azzal az orbánviktorral, aki alig egy hónapja még az antiszemita Horthyt éltette. De, végül is, ki várt mást? Talán még az izraeli minsizterelnök sem.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára