Szervezetek

A magyar ellenzéki aktivista tragédiája

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 8 - 16:38

Sándor Máriát, a úgynevezett “fekete ruhás nővért” sokan tisztelték kitartása, bátorsága és önfeláldozása miatt: az egészségügyi dolgozó a kórházak romos helyzetéről, a betegek, illetve az ápolók kiszolgáltatottságáról tiltakozott. Ezen tiltakozása állásába került és azóta is munkanélküli. Szerdán érkezett a hír, hogy Sándor Mária öngyilkosságra tett kísérletet. Felvágta ereit, végül azonban sikerült megmenteni életét. Ugyanakkor bejelentette: innentől kezdve kiszáll a közéletből, nem szervez többé civil megmozdulásokat. Pedig tavaly országos szimbólummá vált, a civil kurázsit testesítette meg, különösen amikor egy 12 órás demonstrációt szervezett a parlament előtt és amelyen ezrek vettek részt. A pedagógusok és szülők elégetlenségét jelentős részben Sándor Mária kapcsolta össze az egészségügyi dolgozók aggályaival. A két szociális téma természetesen erősíti egymást.

“Nem vagyok alkalmas vezetőnek. Mindenkinek hiszek, aztán rájövök, mások csak saját céljaikra akarnak felhasználni. Azt hittem, az emberek jók. Rájöttem, nem azok. A legtöbben önzők, épp a nyomor miatt, amiben élnek: az állandó nélkülözés, az állandó igazságtalanságok miatt. Csalódtak bennem, csalódtam bennük”–mondta Sándor Mária a 168 Órának. Továbbra sincsen munkája és egykori szövetségesei pedig – elmondása szerint – lényegében cserben hagyták. “Békében szeretnék élni, és emelt fővel kilépni a közéletből”–tette hozzá.

Itt látjhatjuk igazán a magyar civil társadalom és a magyar demokrácia tragédiáját. Maroknyi ember hajlandó felszólalni az igazságtalanság ellen. Ennyien hajlandóak áldozatot vállalni, amikor az előttük lebegő veszély egzisztenciális jellegű, vagy éppen az, hogy közösségükkel, barátaikkal és családjukkal kerülhetnek konfliktusba. Az a maroknyi ember, aki mégis vállalja a kockázatot egy ideig lelkesen szervez, cselekszik, felszólal és tűri a kormányoldal, a kormányzati média és az aljas kormánypárti keménymag mértéktelen gyalázatát–nem csak ellenük, de családjuk ellen is. Aztán egy idő után a cselekvő, lelkes aktivista kiég. Látja, hogy bár titokban, csendben sokan támogatják azt amiért ő harcol, de nevüket nem adják hozzá. Nehogy a szomszéd, a munkáltató, a kerületi pártkatona lássa, hogy aláírták azt az ívet, vagy hogy ott voltak azon a tüntetésen.

Otthon a fotelből még esetleg nem annyira életveszélyes nyomni egy lájkot valamelyik Facebook-posztra. De nyilvánosan, egy tüntetésen, egy lap hasábjain kiállni egy bátor civil aktivista, illetveügye mellé és nevünket is adni hozzá–az már bizony nagyon rizikós dolog.

Így aztán lassan belefárad a lelkes civil aktivista. Összeszedi a padlóról mindazokat a romokat, amelyek megmaradtak korábbi életéből. Vesz egy mély lélegzetet és fáradtan, fásultan belső emigrációba vonul.

Holnap akciós a csirkecomb a Tescoban.

Illusztráció: Alphonse Osbert

Kategóriák: Szervezetek

Meghekkelt interjúk – Mészáros Lőrinc nem tudja magáról, hogy stróman, ő csupán időnként bevásárol Orbán Viktornak

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 7 - 16:27

- Mészáros úr, kérdezhetnénk a vagyonáról?
- Állok rendelkezésükre. Nekem a közvélemény tájékoztatása mindennél fontosabb
- Ön 2012-ben még 46 milliót, míg tavaly már „csak” 41,4 millió forintot keresett naponta.
- Ezek szerint rossz évem volt. De most, hogy mondja, majd utánanézek, hogy mitől ennyire leprák a számok.
- Tavaly 14 ingatlannal gyarapodott a vagyona.
- Igen, a 14 a szerencseszámom. Meg az összes többi. És nagyon kedvelem az ingatlanokat. Az igazat megvallva, már az óvodában is ingatlan volt a jelem.
- Elárulná a titkát, hogyan keresett tavaly ennyi pénzt?
- Nem tudom. A múltkor meg is kérdeztem erről Orbán Viktort, de nem akarta megmondani.
- Nem mondta meg Orbán, hogy Önnek honnan van a vagyona?
- Azt mondta, örüljek, hogy nem tudom.
- Azt mondják, hogy ami az Ön nevén van, az valójában Orbán Viktor pénze.
- Erről őt kellene megkérdezni, a mások pénzéről én nem nyilatkozhatom. Különben is megkért a Viktor, hogy erről ne beszéljek senkinek.
- Ezek szerint elismeri, hogy Ön Orbán Viktor strómanja?
- Nem tudom, mit jelent az a szó, hogy stróman. A nyelvekkel már az iskolában is hadilábon álltam.
- Magyarul csendestársnak mondhatnánk. A stróman olyan ember, aki a saját nevére veszi valaki másnak a pénzét.
- Ja, így már értem! A Viktor, aki nekem ugye gyerekkori pajtásom, időnként megkér, hogy vásároljak neki ezt, azt. Jachtot, villát az Adrián, mikor mi adódik.
- És akkor maga vásárol?
- Ha magát odahaza megkéri az asszony, hogy amikor jön hazafelé a munkából, vegyen a boltban zöldséget, húst, kenyeret, akkor visszautasítja?
- Ön földeket vásárolt Mészáros úr, televíziót, lapkiadót, futballcsapatot. Azért ez más, mint hat kiflit venni a boltban.
- Nem tudom, még sohasem vásároltam hat kiflit. Azt sem tudom, hogyan kell. De ha a Viktor megkér, akkor veszek neki valamit. Eléggé macerás, de az ember, ahol tud, segít.
- Tud arról, hogy legutóbb egy Harley Davidsont is vásárolt Orbán Viktornak?
- Nem, azt kifejezetten magamnak vettem.
- Ön szerint az életszerű, hogy egy gázszerelő Magyarország leggazdagabb emberei közé tartozik?
- Ez így azért nem teljesen igaz.
- Nem tartozik a legvagyonosabbak közé?
- Nem gázszerelő vagyok, hanem gáz- és vízszerelő.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Lehetett-e Gábor Zsazsa magyar szépségkirálynő?

Anno Filmklub - 2017, február 6 - 22:27

100 évvel ezelőtt, 1917. február 6-án született Gábor Zsazsa. Számos férjet elfogyasztott, és számos botrányáról híresült el. De hogy lehetett magyar szépségkirálynő 1936-ban, ha itthon sem volt?

Kaba Eszter emlékező írását a HVG Online-on olvashatják...

Kategóriák: Szervezetek

A magyar Országgyűlésben nincs helye egy olyan háborús bűnösnek, mint Vlagyimir Putyin

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 6 - 15:00

Vlagyimir Putyin kezéhez vér tapad. A magyar Országgyűlés épületében nincs helye egy olyan háborús bűnösnek, mint amilyen Vlagyimir Putyin, még ha Orbán Viktor rengeteg mintát is vesz tőle. Nem hagyjuk szó nélkül, hogy Orbán Viktor putyini mintára oligarcháin keresztül szétlopja az országot, megtámadja a civil szervezeteket és szétverje a szabad sajtót–többek között ez hangzott el Szigetvári Viktortól, az Együtt vezetőjétől legutóbbi beszédében, amelyre az Orbán-Putyin találkozás elleni demonstráción került sor Budapesten. Az alábbiakban olvashatják a beszéd szövegét.

***

Elsősorban annyit szeretnék mondani, hogy az Országgyűlés épületében Magyarország leggazdagabb embere találkozott Európa leggazdagabb emberével.

Az a közös bennük, hogy mind a ketten adófizetőktől lopták össze a vagyonukat, adófizetők pénzén gazdagodtak, strómanok kezelik a vagyonukat, oligarchákkal építtettek stadionokat, épületeket, téli vagy nyári olimpiát.

Az Együtt ma este azért tüntet itt, mert szerintünk Magyarország számára Orbán és Putyin szövetsége zsákutca.

Magyarország helye a Nyugaton van, nem a Keleten.

Ezért fütyülünk, és fütyüljetek velünk!

A mai napon arra tettünk kísérletet, hogy közelebb menjünk az Országgyűlés épületéhez.

Az Együtt egy bátor, cselekvő ellenzéki párt, amely nem futamodik meg a konfliktustól. Vállaljuk a konfliktust vidéken és Budapesten, de a magyar terrorelhárítás nem engedett bennünket közelebb. Nem tiltották be a tüntetésünket kijátszva a jogszabályokat, pedig nekünk jogunk lenne ott tüntetni. De köszönöm, hogy eljöttetek, mert aki itt van most, az azért van itt, mert a hazánkért érzett szeretetünket fejezzük ki, mert a mi hazánkat adja el Orbán Viktor szövetségesének, Vlagyimir Putyinnak.

Meggyőződésem, hogy a magyar Országgyűlésben – ahol dolgoztak jobb- és baloldali, igazi hazafiak –, a magyar Országgyűlés épületében nincs helye egy olyan háborús bűnösnek, mint Vlagyimir Putyin.

Vlagyimir Putyin kezéhez vér tapad. Vlagyimir Putyin kezéhez vér tapad, mert százezreket és milliókat üldöztek el orosz bombákkal Szíriából. Ezekben a napokban is emberek millióinak életet keseríti meg az orosz elnyomás Ukrajna egy részén és a Krím-félszigeten. Ebben az országban is és másutt is, Szíriában, Ukrajnában orosz ügynökök próbálják destabilizálni azt a rendet, amely megpróbál élni, megpróbál békét teremteni és megpróbál gyarapodni.

Vlagyimir Putyin egy olyan háborús bűnös, akinek a kezéhez vér tapad, és nincs helye Magyarország Országgyűlésében bárkivel találkozni. Orbán Viktor szégyene, hogy Magyarországra hozza ezt a szégyent, hogy egy ilyen embert fogad.

[…]

Az ellen a Vlagyimir Putyin ellen tüntetünk, aki jelenleg a Nyugat ellen is háborút folytat. Vlagyimir Putyin oligarchái által finanszírozott, hamis híreket gyártó portálok megpróbálják szétverni a nyugati demokráciát, elbizonytalanítani bennünket az igazságban, elbizonytalanítani bennünket abban a becsületben, amely összetart bennünket, elbizonytalanítani bennünket abban, hogy lehet békében, nyugodtan élni Nyugat-Európában és egész Európában.

Ezt ma Magyarországon is teszik, és Orbán Viktor arra utasítja a magyar titkosszolgálatokat, hogy semmit ne tegyenek az orosz dezinformációs kampány ellen. Mert Orbán abban érdekelt, hogy ha szüksége lesz, akkor Putyin titkosszolgálata Magyarországon is őt védje meg. Ezért tüntetünk.

Az Együtt azért tüntet, azért fütyül ma itt, mert Orbán Viktor rengeteg mintát vesz Vlagyimir Putyintól. Ugyanúgy kezelteti strómanokkal a pénzét, ugyanúgy szétlopja oligarchákkal ezt az hazát, mint Putyin teszi otthon, de emellett megtámadja a civil szervezeteket, azokat a civil szervezeteket, amelyek menedékkérőkért, melegekért, kisebbségekért, romákért és másokért küzdenek, vagy teszik ugyanezt Oroszországban.

Orbán Viktor […] szövetségese Vlagyimir Putyinnak, és az Együtt ma azért fütyül, hogy ne verje szét a szabad sajtót. Ne használja arra a magyar állam intézményeit, hogy amikor Orbán barátja vásárolja meg a sajtót, akkor a GVH, a versenyhivatal egy nap alatt engedélyezi, és amikor egy független, szabad, nyugati és magyar kézben levő sajtótermék próbál akárcsak harminc százaléknyi tulajdont szerezni egy jól működő, független portálban, akkor a hivatal ezt megakadályozza.

Orbán Putyin szövetségeseként a magyar sajtószabadságot, a magyar civilek szabadságát korlátozza. Az Együtt ezért tüntet, és köszönöm, hogy eljöttetek!

Szigetvári Viktor

Kategóriák: Szervezetek

Szövetségi szinten foglalkoznak a méregdrága kanadai mobiltelefon szolgáltatásokkal

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 5 - 16:55

Aki utazik Kanadán kívül–akár Európába, a Közép-keletre vagy az Egyesült Államokba – tudja, hogy a kanadai mobiltelefon és internet szolgáltatások nem csak, hogy viszonylag drágák, hanem sokkal kevésbé fejlettek mint más országokban. Például az Akamai Technologies State of the Internet című tanulmánya szerint a leggyorsabb otthoni internetes hozzáférés Dél-Koreában található, második helyen pedig Svédország, harmadikon pedig Norvégia áll. Kanada viszont csak tizenhetedik helyre került. Az internet gyorsasága szempontjából megelőzőtt minket – többek között – Románia, a Cseh Köztársaság, Finnország, Belgium és az Egyesült Államok is. Magyarország még ennél is rosszabb helyen áll–huszonkettedik helyre kerültek, pont Szlovákia után.

A CRTC – a Kanadai Rádió és Telekommunikációs Bizottság – azonban ismét meghallgatásokat indít el februárban, hogy jobban felmérje, mit is gondolnak a kanadaiak a mobilszolgáltatókról, az előfizetéses tarifákról és elsősorban az adatforgalomról. 2013-ban egy új szövetségi szabályzattal próbálta azt elérni a CRTC, hogy a kanadai előfizetők ne legyenek áldozatai annak, hogy figyelmeztetés nélkül havi sok száz dolláros számlával találkoznak, mert véletlenül túlmentek az internetes adatforgalmok, vagy éppen az előfizetői csomagban található lebeszélhető percek felső határán. Most ha a szolgáltató észleli, hogy egy ügyfél meghaladja ezt a szintet és így pluszköltséget generál, kötelező SMS-ben figyelmeztetni erről a tényről, aztán már 50 dollár fölött felfüggeszteni az adatforgalmat, amennyiben az ügyfél nem erősíti meg, hogy ezen felül is szeretne internetezni telefonján. Az intézkedés valamennyire működni látszik, hiszen a legújabb CRTC felmérés szerint 7 százalékkal csökkent azon kanadaiak aránya, akik úgynevezett “számla-sokkot” kapnak, amikor látják, hogy a hónap végén mennyivel tartoznak.

Ugyanakkor a kanadai lakosság több mint egyötöde – pontosabban 21 százaléka – jelezte, hogy még így is rendszeresen lepődnek meg a számlán megjelenő magas költségeken. Ezek közül 48 százalék jelezte, hogy az adatforgalomi felsőhattér átlépése, illetve a plusz adat drágasága miatt szökik az egekbe a fizetendő számla.

Illusztráció: Qiu Yang

De felmerül a kérdés: ha most már 50 dollár pluszköltségen felül a felhasználónak meg kell erősítenie, hogy szeretne-e még internetezni, akkor miért is okoz meglepetést bárkinek a hónap végén a számlán megjelenő horribilis összeg? Szakértők szerint azért, mert a jelenlegi szabályozás a telefon felhasználójától kéri a megerősítést, nem pedig a számlatulajdonostól. Igy tehát egy gyerek is megerősítheti azt, miközben a számlát fizető szülő nem is tudja, hogy mi folyik. Például a Nova Scotia-tartománybeli Rosemary Pick mesélte el a CBC-nek, hogy pont ez történt vele–fia tevékenysége miatt kapott az egyik hónapban a Bell-től egy 1.700 dolláros számlát. Pick panaszt emelt a szolgáltatónál és nyilatkozott a CBC Marketplace című fogyasztóvédelmi műsorban, végül pedig a Bell visszavonta a dermesztő számlát.

A CRTC hangsúlyozza, hogy nem a feladata, hogy szabadpiaci árakat szabályozzon a telekommunikációs szektorban. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nem is olyan régen, valami ehhez mérhetőt tett, amikor arra kötelezte a kábel televízió szolgáltatókat, hogy hozzanak létre egy olcsó, maximum 25 dolláros kábél-csomagot azon kanadaiak számára, akik ennél többen nem tudnak, vagy nem akarnak fizetni.

Azt is tudjuk, hogy egy tavalyi tanulmány szerint 32 ország közül Kanadában a legdrágább a mobil adatforgalom. Franciaországban, az Egyesült Királyságban, Svédországban, Finnországban és az Egyesült Államokban is jóval kevesebbet fizetnek az előfizetők.

Elképzelhető, hogy a nyomásgyakorlás és az egyre több médiafigyelem határozottabb fellépésre kényszeríti a CRTC-t és ez minden mobiltelefon tulajdonos hasznára lehet.

Kategóriák: Szervezetek

Gyurcsány évet, a Fidesz Gyurcsányt értékelt

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 5 - 15:50

A DK elnöke, Gyurcsány Ferenc megtartotta a maga évértékelőjét. Az elemzések majd ugyanúgy elmolyolnak vele, mint kormányfő hasonló célú beszédén. Az elmondottakkal nyilvánvalóan lehet vitázni. Ahogy azon is, hogy az első, leginkább kormánypárti reakciók tulajdonképpen miről, és kinek szólnak. Mert látszólag akár fel is értékelhetik azt, ami a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai előtt elhangzott.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

Nem azt, hogy a demokratikus pártoknak össze kellene fogni egy kormányváltáshoz. Mert ezt nem lehetne eléggé hangsúlyozni. Bár ennek zálogát valahogy nem igazán lehet látni az olyan szereplőkben, mint az a Juhász Péter, aki az előző választások előtt is sikerrel blokkolta hosszú ideig az ebbe az irányba mutató tendenciákat. Alkalmasint az említett urat megválasztották az Együtt elnökének. Így innentől ez ugyanolyan politikai adottságként kezelhető, ahogy az, hogy Gyurcsány Ferenc a DK elnöke. Következésként: lehet elutasítani egy párt elnökét, de ezzel a párttal való együttműködést gátolják. Márpedig jelenleg nincs olyan párt a középjobbtól a liberálisokon át a baloldalig bezárólag, amelyik megengedhetné magának az arcoskodást, és az együttműködés zsigeri elutasítását. Akkor, az elutasítás nem a párt programjának, hanem a párt vezetőjének, illetve egy-egy tagjának, személyesen szól. Egy pillanatig sem vitatva el senki jogát a személyes vélemény kialakításához. Ahogy a választók, urnánál megnyilvánuló, személyes véleményével is szembesülnek majd a politika szereplői. A választáskor.

A fentiek alapján talán kár, hogy Gyurcsány szükségét érezte a bizalmatlanság élezését Botkával szemben. Azt a kommunikációs csapdát mélyítve, amelyet Orbán akkor is felállított a szegedi polgármesternek, ha esetleg nem túl sok valós alapja van. De talán Orbán kapcsán a gonosz birodalmát emlegetni sem szerencsés. Nem azért, mert kormányfő tetteivel egyet kellene értenie bárkinek. Azonban egy ilyen kiszólás inkább az összezárást erősítheti a „túloldalon”. Miközben valószínűleg nem volna hátrány, a kormányváltás megcélzásakor, ha az Orbánban csalódott, a személyi kultuszt, és a korruptokleptokráciát különben elutasító jobboldaliakat is sikerülne megszólítani. Nem feledve persze, hogy Orbán és kommunikációs gépezetének magas labdát dobhat fel az, ha egy ilyen összezárásra lehet építeni a stabil választok urnához rángatását. Mert miközben az ellenzéknek elég gondot okozhat a passzívak rábeszélése a szavazásra, a Fidesznek elegendő lehet rászabni a választási törvényeket azokra, akik stabilan hajlandók a jelenlegi hatalmi egyesületre szavazni. Hitből, félelemből, megvezetettségből, vagy akár csak a győzteshez zárás okán.

Az említett szűk, de talán elégséges kör megszólításának igénye elég gyorsan leleplezhető a Gyurcsány-beszédre adott első reakciók alapján. Amelyben például előfordul a DK elnöke által felvett, és a jelek szerint bevallott osztalékjövedelem. Elegánsan elfeledkezve arról, hogy Gyurcsány miniszterelnökként sem vette fel a fizetését, miközben Orbán a felvett fizetését sem képes beosztani. Mert mi mással lehetne a vagyonbevallásában szereplő vagyonvesztést magyarázni. Mármint jogszerű körülmények között. Nem feltételezve sem azt, hogy a vagyon bőröndökben hagyta el az országot, vagy strómanok számláján vár a szűkösebb napokra. Ha tehát mindkét félnél a jogszerű viselkedést tételezzük fel, akkor az egyik oldalon van egy sikeres vállalkozó, aki miniszterelnök is volt. A másik oldalon van egy miniszterelnök, aki egy kétbalkezes pancser. Mondom: jogszerű körülmények között.

Amely jogok megsértését nyilvánvalóan csak antidemokratikus, koncepciós ügyeket kreáló diktatúrák esetében szokta a hatalmi elit megállapítani a bíróságok helyett. Miután a nyomozó hatóság megtette a magáét a tények feltárása kapcsán. Így a 4-es metró dossziéját is először a nyomozó hatóságnak, majd a bíróságoknak kellene feldolgozni azt megelőzően, hogy kormánypárti politikusok vagdalkoznak a benne foglalt, de nem bárki által olvasható adatok alapján. Az, hogy az OLAF-jelentést a Gyurcsány-beszéd nyomán, de általában is, úgy próbálja meg a Fidesz kijátszani, mint Antall József a III/III-as borítékokat, az elég árulkodó. Bár, Tarlós megígérte a jelentés közzétételét. Mely közzététel minél tovább késik, annál több kérdőjelet vethet fel a késedelem. Még hitelességi kérdéseket is esetleg. De nem is ezen a téren árulkodó az OLAF-jelentés előrángatása. Sokkal inkább abban, hogy közvetve elismeri: a nyomozást irányítók felé létezik politikai elvárás. De abban is, hogy a napi ügyek, a nevetséges vagyonbevallások, a korrupciógyanús hírek, a lábukkal szavazva kivándorló százezrek, és megannyi hasonló, a hatalmat égető információ közepette nincsenek csak lózungok a tarsolyban. Valószínűleg megalapozottan bízva abban, hogy egy, a Fideszre szavazást hitkérdésként kezelő nemzeti demokratának ez is elég a boldogsághoz. No meg a szavazáshoz.

Puszta kíméletből. Mert még belefáradna a mérlegelésbe. Úgyhogy a Fidesz tulajdonképpen a saját szavazóit is hülye birkaként kezeli.

Kategóriák: Szervezetek

A színházat a közönségnek csináljuk!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 4 - 16:22

Majdnem pontosan tíz évvel Béres Attila, és huszonkét évvel Szinetár Miklós rendezése után – ezúttal Szabó Máté elképzelése szerint – állítja színpadra a Budapesti Operettszínház Lehár Ferenc világhírű művét. A bemutatóra március 31-én és április 1-én kerül majd sor.

A Víg özvegy – melynek próbái már elkezdődtek – kétségtelenül sikerdarab. Számos világslágerét olyanok is dúdolják, akik azt sem tudják honnan, miből származik. Mint az operettek általában – ez is fordulatos szerelmi történet, a szövegkönyvét még 1861-ben írták. A bemutatója körül volt némi bonyodalom, nem volt mentes a maga korának politikai áthallásaitól sem, előfordult később, hogy még tüntettek is ellene. Ám a zene, mely Lehár Ferenc első nagy sikere volt, megalapozta a szerző nemzetközi karrierjét. A Theater an der Wien-ben 1905. december 30-án tartott ősbemutató után, 1906 novemberében már Budapesten, a Magyar Színházban tapsolt neki a közönség. A darab még ebben az évben elérte a századik, 1907-ben pedig meghaladta az 1500. előadást Európa szerte. Azóta megállíthatatlan – de ki is akarná megállítani?

A sikerhez a zene mellett kell látványos díszlet, jelmez, ezekért mindent meg is fogunk tenni – erősítette meg a sajtó munkatársai előtt megtartott olvasópróbán Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója – és kell még hozzá sziporkázó mai rendezés, tette hozzá. Elárulta azt is, hogy bár még a próbák zajlanak, a színháznak máris meghívása van Japánba, Olaszországba és Németországba az előadással. Ez jól mutatja az Operettszínház nemzetközi rangját, a művészei iránt megmutatkozó bizalmat. Az előadások zökkenőmentes lebonyolítása érdekben a színház vezetői úgy döntöttek, hogy bizonyos szerepekben a máshol szokásos kettős helyett, most hármas szereposztás lesz. A karmesteri pulpituson is hárman váltják egymást: Makláry László főzeneigazgató mellett, Somogyi-Tóth Dániel és Dinnyés Dániel kezében lesz majd a pálca.

Évek óta próbálkozunk azzal, hogy az operett műfaj olyan megújítását hozzuk létre, amiben megtartjuk az értékeket, és csak apró lépésekben haladunk előre – mondta el Kerényi Miklós Gábor, (KERO), a színház művészeti vezetője. A Víg özvegy nagyon nagy feladat. Külföldön nagyon szeretik és tőlünk valamilyen „hagyományos” előadást várnak. Most viszont modern, feszes, mai, életszerű, konfliktusokban gazdag – késpenge élességű előadás készül. Nagyon jól kell tudni énekelni és közben színészileg meg kell találni a nem alpári, mégis szórakoztató előadás formáját. Lesznek benne izgalmas színházi pillanatok, ami valamennyiünket izgat és érint. A színházat – ez nagyon fontos – a közönségnek csináljuk – emelte ki. No meg magunknak is! Ha nekünk nincs meg benne az örömünk, hogy amit csinálunk az jó, az érdekes, akkor nem érdemes folytatni, és ha nincs bennünk a végén az érzet, hogy ennek „onnan föntről” örül valaki – akkor sem érdemes!

Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni – mondta el Szabó Máté, az előadás rendezője – azt a kérdést tettem fel, hogy mi az a fájdalom, ami ebben a darabban benne van? Érezhető, mert iszonyatos erőt ad a zenének és azon keresztül a történetnek is. Tudjuk, feljegyezték: Bécsben először Heubergert bízták meg a komponálással, de nem voltak megelégedve a zenével és ezért döntöttek úgy, hogy Lehárra bízzák a darabot. A szövegíró szerzőpárosnak az övé sem tetszett, de a társulat a zeneszerző mellé állt. Megéreztek valamit a muzsikában. Számomra – avatta be a hallgatóságot a rendező – azt mondja el, hogy a társadalomba való beilleszkedéshez mindenképpen el kell árulnunk vagy magunkat, vagy a párunkat egy olyan társadalomban, ahol mindenféle szempontok fontosabbak, előnyt élveznek a szerelemmel szemben. Ebben a darabban viszont van két kőkemény, erős személyiség, aki ezt széjjelrobbantja! Ráadásul a mű irgalmatlan képet fest a férfiakról. Morálisan teljesen leszerepelnek. Mégis úgy kell az egészet megcsinálni, hogy nevetni tudjunk rajta.

A történetet 1936-ba helyeztük át, de nem kap szociológiai vonatkozást. Csak ezt a kort akartuk megjeleníteni. A háttér – mint az eredetiben – itt is Páris, a szereplők viszont nem bálteremben, hanem egy tetőn tartják a fogadást. A II. felvonás – az eredetivel szintén egyezően – Hanna házában játszódik, de kerthelyiségben, amolyan szabad, nyitott, wellness környezetben. Még szökőkút és látványos vízi revü is lesz benne. A harmincas éveket idéző jelmezek szándékosan expresszívek, sokan igen elegánsan, mások viszont fürdőruhában állnak majd a színpadon – műsorban műsor jelenet részeként – egy képzeletbeli ország, Pontevedro uralkodójának jubileumát ünnepelve. Valóban sok kellemes meglepetést tartogat az előadás, az aggódókat pedig bizonyára megnyugtatja, hogy korszerűsítés ide vagy oda, a közkedvelt slágerek szövege nem változott, a dalokat a korábban megszokott szöveggel hallhatja majd a közönség.

Révay András 
(Fotó: Kállai-Tóth Anett)

 

Kategóriák: Szervezetek

Megint nem lettünk gyarmat

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 3 - 16:43

Itt járt a gazda, megnézte a birtokot. Szerette volna tudni, hogy mennek a dolgok. Hiába jelentették neki rendszeresen, hogy minden úgy megy, ahogyan kell, a jó gazda nem bízik senkiben. Időnként a saját szemével is meg kell győződnie arról, hogy minden úgy van, ahogyan mondják neki.

Bizalmatlan a gazda, ami természetes. Ha nem az lenne, nem volna jó gazdája a birtoknak.

„Hadd látom, úgymond, mennyit ér. A velszi tartomány.”

Három géppel érkezett a gazda, mert fő a biztonság. Megbolondult a világ, nem árt az óvatosság. Senkiben nem bízhat az ember. Még magában is kételkedik időnként, ezért ellenőrzi magát, hogy nincsenek-e felforgató gondolatai.

Amikor leszállt a gép, az a langaléta fogadta a repülőtéren. Látta már néhányszor, külügyminiszternek mondja magát. Majd megkérdezem, mi a neve, gondolta a gazda.

Hanem most aztán, merre.

Több út van befelé a városba, ezúttal a hosszabbat választotta a biztonságáért felelős csapat. Mindenki szereti a gazdát, senki sem kívánja a halálát, de gazemberek bárhol lehetnek. Ezért kellett akkora konvoj, amellyel egy egész földrészt el lehetett volna foglalni.

Útközben kinézett az ablakon. Szépek a házak, bár az utcák lehetnének szélesebbek, állapította meg a gazda, az ablakon kinézve. Sok rendőrt látott az utcákon a gazda, ez elégedettséggel töltötte el. Ahol sok a rendőr, ott nem kell tartani semmitől. Sok rendőr, nagy rend.

Távolról valami füttyszó hallatszott, de nem foglalkozott vele. Biztos, közel van a vasútállomás, hangosak a vonatok.

Aztán vissza a valóságba. Azért szereti az egyenruhát a gazda, mert megnyugtatja az erő. Náluk, odahaza, még ennél is több a rendőr, de a birtokokon értelemszerűen nem jut minden sarokra egy hadosztály.

A birtokok szegények, Oroszország gazdag.

Aztán találkozott az itteni intézővel. Idegesnek látszott az intéző, olyan volt, mint aki tart valamitől. Úgy tett a gazda, mintha nem látná, nem tartozik az intézőre, hogy ő mire gondol. Az intézőre az tartozik, amit parancsba adnak neki.

Megbeszéltek mindent, amit a gazda fontosnak tartott. A gazda nem akar erős Európát. Energiafüggőséget akar, mert a birtokon az a jó. Látszólag maradhat harcias az intéző, szabadságszeretőnek, szilajnak mutathatja magát, de valójában legyen simulékony, készséges. Ez mindenkinek az érdeke.

Megint fütty hangzott valahonnan. A gazda összevonta a szemöldökét. Utánanézünk majd, hogy mi lehet, gondolta. Nálunk elképzelhetetlen lenne, hogy olyan történjen, amiről én nem tudok. Amire ne én adtam volna utasítást.

Aztán, miután látott már mindent, megnyugodva távozott. Alapvetően jó kezekben van a birtok, rendben van minden. Az intéző jól végzi a dolgát. De azért, előbb-utóbb, gondoskodni kell majd a pótlásáról.

A repülőn elbóbiskolt. Nehéz álma volt, arról álmodott, kit tegyen meg intézőnek, ha majd ezt a mostanit elmozdítja a helyéről.

Föld S. Péter

Két jó barát

Kategóriák: Szervezetek

KULCSKÉRDÉSEK - Európai és nemzeti alkotmányos identitás

Anno Filmklub - 2017, február 3 - 11:12

A Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye 2017. február 15-én (szerdán) 16 órakor beszélgetést rendez az Európai Unió elmúlt 25 éve, identitásválsága, az európai és a nemzeti identitás viszonya kapcsán.

Résztvevők: Kovács Krisztina, Uitz Renáta, Majtényi Balázs, Varju Márton, Antal Attila.

Részletes programért kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

A (magyar) olimpia első két áldozata és az Antall József Tudásközpont, amely inkább terrorközpont

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 2 - 18:35

Azt képzeltem, hogy Magyarország egy amolyan átlagos: közepes életszínvonalú és másban is jó közepesen teljesítő, kiemelkedőt legfeljebb néhány területen nyújtani tudó, de értelmesen gazdálkodó ország lesz 1990 után, ahol alapjában véve rendben, rendezetten zajlik az élet, több okod van bizakodásra, mint aggodalomra, jól öltözött, egészséges külsejű emberek között jársz-kelsz, egyszóval többé nem csak vágyakozol a Nyugat után, hanem ott is élsz.

Ezen a paraméter-rendszeren belül sokféle változatot el tudtam képzelni, csak egyet nem: azt, hogy ebből mára semmi nem lesz, ellenkezőleg, a rohadt és gyűlölt Kádár-korszakot is tisztábbnak és becsületesebbnek kell mondanom, mint azt, amiben ma élünk.

Minden egyes nap új és új bizonyítékokkal szolgál életkörülményeink sivárosodára, és ezzel párhuzamosan a növekvő jogfosztottságra, kiszolgáltatottságra – az erősödő zsarnokságra.

A legfrissebb eset a néhai miniszterelnök, Antall József fiához és az ő feleségéhez, vagyis az Antall házaspárhoz kapcsolódik. Nemes nevek, nemtelen tettek – nem szokatlan párosítás.

A sztori, hogy az Antall József Tudásközpont vezetője, Antall Péter kirúgással fenyegette meg beosztottjait, amennyiben nyilvánosan ellenzik a budapesti olimpia tervét, mert a pénz a miniszterelnöki hivatalból jön, már úgy egy hete ismert. Ez a videó az ATV kedd esti műsorából az újabb fejleményeket mutatja be. Az intézet egy dolgozójának megszégyenítését és egy másik kíméletlen kirúgását, amiért ő a megalázott kolléga védelmére kelt.

Szóval a hétköznapi magyar rémálom egy új, szolid epizódja nyolc percben. Azt, hogy Antall Péter olyan ember, amilyen, értem. Azt, hogy ő ezért az intézményért bármire képes, azt is értem. A farkas is képes bármire, hogy egyen.

A tragédia tehát nem ő.

A tragédia az, hogy nem olyan országot képzeltünk el 1990 táján, ahol egy családi magánalapítványt, mert a A. J. Tudásközpont elvben az, a mi pénzünkből, évi hatszázmillióból tartanak majd fenn.

Nem úgy képzeltük, hogy egy közintézmény, mert amit a köz fizet, az mégiscsak az, egy házaspár plusz a feleség ikertestvérének magánbiznisze, uradalma lehet.

Nem úgy képzeltük, hogy egy intézmény léte azon múlhat, tetszik-e a miniszterelnöknek vagy nem, továbbá, hogy az egypártrendszer kádereit a náluk semmivel nem jobb, de többnyire inkább rosszabb, aljasabb, kapzsibb hűbérúrfélék váltják majd fel.

És legfőképp nem úgy képzeltük, hogy egy sporteseményt, amit mi, adófizetők finanszíroznánk, a mi városunkat dúlnák fel évekre, és végül a mi nyakunkon maradna sokmilliárd forintnyi vas- és betonroncs, azt állami munkahelyeken még csak nem is ellenezhetjük a kirúgás veszélye nélkül. És ha mégis, akkor a miniszterelnök pribékjei ráadásként hazaárulónak mernek nevezni bennünket.

Nem, mi nem a Rákosi-korszak feltámasztását képzeltük el.

Bruck András

Kategóriák: Szervezetek

Memory and Memorialization of WWI

Anno Filmklub - 2017, február 1 - 10:07

A Múltunk 2016. évi, angol nyelvű különszáma olvasható a folyóirat honlapján.

Memory and Memorialization of WWI in Eastern and Southeastern Europe

Szerzők: Aleksandar R. Miletić, András Joó, Ivan Hrstić, Slávka Otčenášová, Tomasz Pudłocki, Magda Arsenicz, Gábor Egry – Róbert Takács, Filip Hameršak, Gabriela Dudeková, Milan Ristović – Olga Manojlović Pintar, Liljana Dobrovšak, Helmut Konrad

Kategóriák: Szervezetek

Nyitottság és zártság az 1970-es években

Anno Filmklub - 2017, február 1 - 09:59

Megjelent a Múltunk folyóirat 2016/4. száma:

Földes György: Már nem ’68, még nem ’89

Takács Róbert: A magyar kultúra nyitottsága

POLITIKA ÉS TÖRTÉNELEM

Bolgár Dániel: Viszonválasz Ungváry Krisztiánnak

A teljes tartalomjegyzék itt olvasható...

Kategóriák: Szervezetek

Közéleti krónika 2016

Anno Filmklub - 2017, február 1 - 09:44

Honlapunk évenként bővülő adattára tartalmazza Magyarország belpolitikai történéseit, az országgyűlés krónikáját és tagjait, továbbá a közjogi szervek és kormányzati intézmények vezetőit. Domány András munkájának köszönhetően már a 2016-os év anyagait is olvashatják.

A „Közéleti krónika 2011–2016” itt található...

Kategóriák: Szervezetek

Orbán Szegeden

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, január 31 - 20:50

Botka László bejelentkezett miniszterelnöknek. Orbán Viktor pedig elment hozzá Szegedre. Látszólag a mosolydiplomácia jegyében. A hivatalos verzió szerint a „Modern városok” program soron következő állomására érkezve. Holott sokkal valószínűbb, hogy alapvetően egy kommunikációs trükk van a látogatás mögött. Vagy nem is annyira trükk.

Maradjunk egy pillanatra a hivatalos verziónál. De tényleg csak egy pillanatra, mert a hivatalos verziót az hitelesíti, illetve hitelteleníti, hogy Orbán Viktor hány várost látogatott meg személyesen a „Modern városok” program keretében. Ha sokat, akkor erősíti. Ha más is úgy emlékezne rá, hogy nem annyira sokat, akkor gyengíti. A többi néma körmondat a kommunikáció ezen térfelén. Miközben az informális kommunikáció terén nem is annyira gyenge húzás volt ez a látogatás a kormányfőtől. Akár egy karaktergyilkossággal is felérő árnyalattal tarkítva. Mert lehet olyan csillagállás, amikor Orbán mosolya pont annyira gyilkos, mint Piszkos Fred barátsága. Csak nem annyira regényhős.

Gyilkos mosoly. Fotó MTI.

Ennek végiggondolásához kiindulhatunk akár a 2014-es választások előkészületeitől. Amikor is nehezen megmagyarázható ellenzéki gesztusok, húzások követték egymást a Bajnai-Mesterházy páros által összekalapált ellenzéki majdnem-szövetség részéről. S persze több más, magát annyira ellenzékinek beállító politikai szereplő részéről, mint például a Milla nevében kezdetektől obstruáló Juhász Péter. Összességében olyan képet festve Orbán Viktor kihívóiról, hogy a gyógypedagógiáról szökött politikai antitalentumok klubházát alapították meg. Mert ellenkező esetben azt kellett volna nem egy esetben feltételezni, hogy egyfajta háttéralku született a Fidesz és őfelsége ellenzéke között. Azt pedig annak idején bárki felmérhette a virtuális, illetve valós beszélgetések során, hogy az említett háttéralkus forgatókönyvet feltételezők tábora sem üres halmaz. Elég sokan voltak ahhoz, hogy egy ilyen gyanú felébresztése megérje a kormánynak. Feltételezve, hogy némi olajjal való locsolgatás hatására kialakul egy olyan hangulat, aminek legfőbb jellemzője a bizalmatlanság.

Az a fajta bizalmatlanság, ami rokon az összeesküvés-elméletekkel. Amelyhez nem kellenek a továbbiakban bizonyítékok. Mert a bizonyítékok hiánya is csak erősíti. A zavarosban halászás pedig régi, és jól bevált, taktikája a Fidesz kommunikációját irányítóknak. Noha öt éve még inkább a Jobbikkal igyekeztek kikapartatni a gesztenyét. De azt a kisgazdákkal kötött egykori, és a klerikális lobbistákkal kötött jelenidejű koalíció, illetve pártszövetség mutatja legjobban a Fidesz finnyáságának mértékét. Nulla értéken. Így azzal, hogy Orbán ellátogatott Szegedre, végső soron egyfajta kampányhúzást hajtott végre minden hivatalos cáfolat dacára rájátszva az említett bizalmatlanságra. Felélesztve a háttéralkuk körüli találgatásokat. Amelyekkel az MSZP-t valószínűleg jobban vélték gyengíteni, mint a saját szavazótáborukat. Akár okkal gondolhatták az utóbbit, akár ok nélkül. Okkal, mert a jelek szerint Orbán körül egyre erősebb az őt erősítő, és gyakorlatilag érv-, és tényrezisztens hitvilág. De akár ok nélkül is. Mert a damaszkuszi úton már fel-feltűntek az arrafele tartók. A gyengeség legkisebb jelére pedig csak nőni fog a vándorlási fluxus. Míg aztán többen lesznek a végén a Fideszt megtagadók, mint ahányan valaha is rá szavaztak. Ahogy annak idején annyi antifasiszta és ellenálló nőtt ki a semmiből, ahánytól egy vonat sem indulhatott volna el a haláltáborok fele. Ha igaz lett volna az utólag összehazudott megannyi életút.

De ez a jövő zenéje lehet még. Miközben a jelen politikai képhez egy erősen megosztott társadalom, és egy legalább annyira megosztott ellenzék tartozik. Amelynek további atomizálása Orbánnak sok pénzt, és még akár egy mosolyt is megérhet. Az utóbbit, például, Szegeden. Ugyanakkor, ha a háttéralkuk körében akarnánk elindulni, még akár realitása is lehet. Ha feltételeznénk azt, hogy a Fidesz vezetője bármi okból a Jobbik ellen fordul. Ebben az esetben egy abszolút többséget kialakító nagykoalíció előkészítésének is lehetne talán értelme. A zsigeri szólamoktól eltekintve. S még akkor is, ha a jól beidomított papagájkommandó áthangolása problémát okozhat. Megkockáztatom: mindkét oldalon. A centrum felé törekvő, most éppen néppártos maszkban flangáló, de a saját szélsőségeseivel sem igazán szembe menő Jobbik kiszorítása a hatalomból pedig jó ürügy lehet egy nagykoalícióra. A választók torkán is lenyomható lenne talán az árokbetemetés jegyében.

Aztán, hogy ki mindenki fekhetne abba az árokba? Hány ember sorsát rombolná szét végletesen a kleptokrácia stabilizálása? Úgy őszintén! Az érintettek kivételével ki a fenét érdekel a politikai elitben?

Kategóriák: Szervezetek

Putyin pincsije parázik

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, január 31 - 16:53

A mindenkori orosz elnök a világ három legveszélyeztetettebb politikusa közé tartozik, a biztonsági kockázatot illetően csak az amerikai és azt izraeli politikusok hasonlíthatók hozzá.

Érthető hát, hogy nagy a készültség, és az illetékesek mindent elkövetnek az idelátogató Putyin biztonságáért.

A mostani készülődés azonban minden normális biztonságtechnikai meggondoláson túlmegy. Ami itt megy, az valóságos agyrém: már két nappal az orosz elnök látogatása előtt korlátozásokat vezetnek be Budapest utcáin, a látogatás napján pedig a Kossuth tér környékét is lezárják, és a környező utcákba csak az ott lakókat engedik be, őket is csak igazoltatás, adott esetben motozás után.

Ez a nagy készülődés nem Putyinnak, hanem Orbánnak szól. Az Együtt szervezésében ki akarják fütyülni az orosz elnököt, valamint vendéglátóját, a magyar miniszterelnököt.

A Magyarországon Zseb-Putyinnak, gyakrabban Putyin pincsijének is becézett Orbán ezt nem engedheti meg magának. Nem mutatkozhat gyengének a nagy orosz medve előtt, az orosz elnök is erős a saját hazájában, nem csoda, ha Orbán is igyekszik kitenni magáért.

Ezért a minden józan megfontolásnak ellentmondó készültség, ezért állítják hadrendbe rendőrök ezreit, ezért tekinti a TEK műveleti terepnek Budapest belvárosát.

A magyar miniszterelnök hétfőn azt mondta Szegeden, hogy őt „nyúlsággal és gyávasággal” még nem vádolta senki. Mondjuk, már ez is egy nettó hazugság, hiszen 2010-es regnálása óta gyakran vádolják ezzel. Nem ok nélkül: vitára nem áll ki senkivel, a vele és kormányával nem rokonszenvező újságoknak, tévéknek soha nem nyilatkozik. Kizárólag a lakájmédia sajtómunkásaival áll szóba, velük, pontosabban főnökeikkel előre egyeztetett kérdésekre válaszol.

Orbán most Putyinnak akarja megmutatni, hogy ki az úr Magyarországon. Biztosítani akarja az orosz elnököt, hogy ő megbízható partner, rá lehet számítani, ha kell, még az ellenséges hangokat is elhallgattatja.

Nem Putyin fél attól, hogy kifütyülik, ő legföljebb csodálkozna, mert ilyen élményhez nem szokott hozzá odahaza. Orbán viszont okkal parázik amiatt, hogy egy esetleges jól hallható füttykoncert esetén mit gondol róla a gazdája.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Anno Filmklub / 8 - Andrzej Wajda: A mi nemzedékünk

Anno Filmklub - 2017, január 30 - 22:38

2017. február 8-án (szerdán) 17:30-kor tartjuk filmklubunk nyolcadik vetítését, amelyen Andrzej Wajda egyszerre hősies, tragikus és kalandos filmjét láthatják az érdeklődők.

Vendégünk: MITROVITS MIKLÓS történész

A filmről itt olvashat bővebben...

Kategóriák: Szervezetek

Hazát árulok

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, január 30 - 14:13

Aláírtam egy ívet.
Mostantól hazaáruló vagyok.
Ezeréves garancia, részletfizetés megoldható.
Erzsébet utalványt elfogadok.
Nem azért árulom a hazám,
mert nem szeretem.
Azért árulom, mert másképp szeretem,
mint azok, akik szerint nem szeretem
Azt szeretném, hogy a hazám
szebb és jobb hely legyen.
Hogy sokféle ember elférjen benne,
még azok is, akiket nem szeretek.
Nem lehet mindenkit szeretni.
Nem kell mindenkit szeretni.
Egyszer egy cikkemet azzal kezdtem, hogy
nem szeretem a melegeket és a bicikliseket.
Voltak, akik itt abbahagyták az olvasást.
Nem ezt várták tőlem.
Pedig, így folytattam: attól, hogy valaki meleg,
vagy biciklis, még nem kell őt szeretni.
A melegek és a biciklisek között
is vannak jók, és vannak gazemberek.
Erkölcsösök, és aljasok, okosak és buták.
Elmebetegek és zsenik, törtetők és tisztességesek.
A magyarok között is.
Bartók is magyar volt, Szálasi szintén.
Árulom a hazám. Komfortos, élhetőbb,
Magyarországra néző hazát beszámítok.


Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Nyílt levél élsportolókhoz–Dobják össze azt a párezer milliárdot, ami még több új stadionhoz kell!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, január 30 - 13:35

Tisztelt Sportolók!

Lépten-nyomon olvasni, mennyire örülnének, ha Magyarországon vehetnék át következő érmüket, ha teljesítményüket a hazai közönségnek Budapesten mutathatnák be.

Rajta, tegyenek érte!

Dobják össze azt a párezer milliárdot, ami még több új stadionhoz kell! Elvégre az Önök hobbijáról, mániájáról, megélhetéséről van szó. Amit mellesleg döntő részben ma is közpénzből finanszírozunk.

Mondhatják: milliókat lelkesít egy futam, egy csörte, egy meccs küzdelme.

Milliókat meg hidegen hagy.

De nem is a piszkos anyagiak a legfontosabbak ebben a játszmában, Az ember szívesen költ –akár erején felül – az örömre, az önbecsülésére, olyan nem egészen racionális ügyekre, amelyekben nem az észé a döntő érv. Jól van ez így: a kijelölt, vagy csak a szívünkben létező ünnepvárás segít megbirkóznunk a hétköznapok fullasztó gondjaival.

Tisztelt Olimpikonok! Nézzenek mélyen a saját lelkükbe! Mit tettek Önök azért, hogy a sport, a testmozgás örömének vidám seregszemléje legyen az öt földrész együvé tartozását jelképező, egymásba fonódó öt, különböző színű karika? Felhozhatják: egész életük arról szól, hogy egy tizedmásodperccel gyorsabbak legyenek, pár milliméterrel messzebbre dobjanak akármit a többieknél. Abban a pár percben, másfél órában, ami az olimpia elnevezésű, mára vásári ricsajjá züllött felhajtás forgatagában éppen Önökre jut.

Hová hagyták süllyedni az „ép testben ép lélek” szép ideáját? Ép maradhat a test, ha csak egyetlen izomköteg kizsigerelésére épít az „élsportoló”? És még nem is beszéltünk az alattomos kis molekulák segítségéről, amiket készséges vegyészek egész serege kutat, fejleszt. Egy másik serege meg megszállottan üldöz.

Nemes küzdelem??? Mérhető teljesítmény? Önök tudják legjobban, miféle út vezet odáig, hogy egyáltalán részt vehessenek a megmérettetésen. Miféle erők, alkuk huzavonájából kerül ki a „győztes”. Hagyták-hagyják, hogy a fejük fölött korrupt, mindenre elszánt sportvezetők rángassák bábuként Önöket: döntsenek életről-halálról. Egy hang ellenállás nélkül hagyták, hogy a műsorból kitegyék a sokféle fizikai képességet követelő öttusát, mert állítólag nem elég látványos. Helyette lelkesedhet a nyáj azon, hogy ki tudja gyorsabban (vagy lassabban?) egy partvissal a jégen eltuszkolni valameddig egy valamit. A cirkuszi erőművész Önökhöz képest az etika bajnoka: ő a jegyárakból él, amit azok fizetnek, akik kíváncsiak a produkcióra. Önök meg valamennyiünk pénzére ácsingóznak. Nem felmentés, hogy ebből a futó-ugró-úszó-stb. bajnoknak csak a morzsák jutnak, a vastagját az öltönyben-kosztümben sürgölődők teszik zsebre. Inkább csak jelzés, mire jutnának, ha a szellemi képességeikkel kellene a küzdőtérre állniuk.

Az egész gyomorforgató ügyben a leggaládabb ürügy a „hazaszeretet”, meg a „nemzeti büszkeség”.
Miféle hazafiság az, amely csak úgy képes becsülni, szeretni a hazáját, népét, ha aranyozott fityegőkkel ki van dekorálva? Normális ember tudja, hogy vannak a világon szép tájak, tisztességes, becsületes és tehetséges emberek másutt is. Mégis, a legkedvesebb a számára a maga pátriája, akkor is, ha nem a legtökéletesebb, ha a kirakatban nem az első helyen áll.

Az én hazám nem szegény, és akár képes lenne rákölteni az Önök hobbijára, megélhetésére sok-sok milliárdot is. De remélem, nem akar.

Rátesi Margit

Illusztráció: Benedict Olorunnisomo

Kategóriák: Szervezetek

Mészárlás egy québeci mecsetben – Legalább 5 halott, sok sérült

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, január 30 - 04:42

Vasárnap este nem sokkal nyolc óra előtt két férfi berontott a Centre culturel islamique kultúrközpontba Québec városában és az éppen tartó ima alatt lőttek rá a helyi muszlimokra. Eddig két elkövetőt fogott el a rendőrség, jelezte Étienne Doyon, a Service de police de la Ville de Québec (SPVQ) szóvívője. Az egyiket éppen menekülés alatt érte el a rendőrség, a l’île d’Orléans környékén. Az SPVQ azt nyilatkozta a La Presse című lapnak, hogy még nem tudják, volt-e egy harmadik elkövető. A Radio-Canada szerint az egyik szemtanú elmondta: az elkövetők “igazi québeci franciát beszéltek.”

Mészárlás egy Sainte-Foy-i mecsetben.

 

A helyi tömegközlekedési vállalat – a Réseau de transport de la capitale (RTC) –  felfüggesztette Québec Sainte-Foy körzetében a buszjáratokat a folyó rendőrségi nyomozás miatt. A helyi rendőrség nem erősítette meg vasárnap este a halottak pontos számák, azonban Mohamed Yangui – a helyi közösség vezetője – elmondása szerint legalább öten haltak meg. Áltagosan hatvan és száz között mozog a vasárnap este imádkozók száma.

“Ez egy barbár cselekedet, ugyanakkor nem jellemzi a québeci társadalmat”–mondta Yangui.

Tavaly nyáron pont ezt a mecsetet támadta meg egy ismeretlen tettes, aki egy levágott malacfejet helyezett el a bejáratnál. Aztán három héttel később egy dermesztő üzenettel szembesült a helyi muszlim közösség, amely így szólt: “Mi a súlyosabb: egy malacfej, vagy a népírtás?”

Québec kormányfője - Philippe Couillard – a Twitteren nyilatkozott a támadás után. “Québec kategorikusan elutasítja ezt a barbár erőszakot. Szolidaritásunkat fejezzük ki az áldozatokkal, a sebesültekkel és családtagjaikkal”–írta a kormányfő.

Sûreté du Québec tartományi rendőrség fogja átvenni az SPVQ-től a vizsgálatot, amennyiben felmerül a terrorizmus gyanúja.

Kategóriák: Szervezetek

Civitas Fortissima és Trianon — Miért nem hívják Balassagyarmatot Balážovg Darmotynak – és mi ebből a tanulság?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, január 29 - 15:41

Az Ottawai Magyar Rádió 2017. január 29-i műsorában megemlékezem szülővárosom egyik legmeghatározóbb napjáról, a cseh kiverésről. Megvallom, eddig csak történelmi dátum volt számomra is ez a nap, hiszen a város csak 1998-ban nyilvánította január 29-ét ünneppé, s ekkor került a “Civitas Fortissima” a város címerére, ami aztán Urbán Árpád parlamenti képviselőnk javaslatára 2005-ben országgyűlési megerősítést is kapott.

1918 tavasza és 1920 június 4-e között a trianoni szerződés előkészítése során a demarkációs vonalakat nem tartották tiszteletben “az Apró-Antant” országai.

Egy kis város vasutasai nem tűrték az atrocitásokat és végül a megszállást, és visszavágtak. Az eredmény: Balassagyarmat Magyarország része maradt, míg több más helység csehszlovák lett.

Az első világháborús erőltetett menetei után, lesoványodva és kimerülten, de tudatosan és eltökélten vettek erőt önmagukon, és nem hagytak maguknak más választást. 1919. januárjában újra kitört a háború néhány napra, hogy ezt a kisvárost ne szlovák városkának ismerjük most meg.

Két év híján 100 évvel a történtek után, utódaik emlékeznek, hálát adnak, és a történelmet nem hagyják a könyvekben porosodni. A mai napig meghatározó része életünknek, mert a vasutasokból vált hősök megmutatták, hogy a történelmet akkor kell megváltoztatni, amikor még lehet, s annak, aki igazán eltökélt. Néha a nagyvilág vezető politikusai is meghajolnak akaratuk előtt.

Balassagyarmat az én szülőhelyem, s ha haza megyek itthonról, Ottawából, akkor oda megyek. Büszke lokálpatriótája vagyok ennek a városnak, bár meg kell vallanom, az ország az egy másik dolog. S ha megnézik a mai Balassagyarmatról készült fényképeket, el sem hinnék, hogy ez a tündérváros egyáltalán Magyarországon van.

Balassagyarmat. Fotó: dusekarpat.cz.

Minden polgárát elfogadom úgy, ahogy vannak, legyenek bármely párt tagjai, tartozzanak bármilyen felekezethez, legyenek munkanélküliek, közszolgák, művészek vagy dolgozók.

Mások a saját családjukat sem fogadják el és kitagadják, ez nem történhet meg velem még városi szinten sem.

Együtt jártunk iskolába, társaim testvérei, szülei és nagyszülei, mára már gyermekeik, akik némelyikét még tanítottam is, és mostmár unokáik teszik egyre népesebbé ezt a családot.

Sokan mára már el kellett, hogy hagyják a várost, mert megélhetésüket csak máshol biztosíthatják. De ettől függetlenül, akárcsak én, ők sem szakadhatnak el tőle. Vajon miért? Mi a titka ennek az erős kötődésnek? Lehet, hogy az összefogás és az összetartozás érzése, amit akkor 1919-ben megéreztek és adtak tovább?

Magyarország és más országok magyar nemzetiségű polgárai siratják Trianont. Hibáztatják az antant tagjait és politikusait, a kisantant elődeit, ezt és azt, mert 97 év után saját felelősségük elhalványul, hiszen hogyan is lehetnének a közemberek a hibásak, mit tehettek volna dédapáik a világhatalmak, a világháború győztesei ellen? Csak az marad, hogy bíznak a sorsban és arra vágynak, hogy valaki ezt az évszázados döntést visszafordítsa.

Ez alól szinte nincs is kivétel, csak egy kisváros polgárai nem hibáztatnak senkit. Mit nekünk győztes politikusok!

Mi nem csak hisszük, hanem tudjuk, hogy a mi kezünkben, csak a miénkben van a sorsunk. Csoda, hogy a mostani motiváló előadók nem balassagyarmatiak! Bár én ezt megértem. Van, aki beszél, s van, aki tettekkel tud bizonyítani.

1918-tól sok helység polgára nem hitt abban, hogy bármit is tehetne. Persze, hogy nem tetszett nekik. Persze, hogy búskomorak lettek, s ezt átadták a következő generációknak is. De 1919 januárjában a balassagyarmati vasutasok, amikor meglátták az új várostáblákat, amiken a “Balážovg Darmoty” volt írva, hirtelen nem gondolkodtak el a lehetőségeiken, nem estek búskomorságba, hanem szervezkedni kezdtek. Hatásukra családjaik és szomszédjaik sem gondolkodtak többé. Ez csak egyféleképpen sülhet el, mert minden akaratukat és erejüket erre összpontosították.

S az, hogy a várostáblákat újra ki kellett cserélni, nem szerencse kérdése volt, mint ahogy az sem, hogy még mindig megvoltak.

Köszönöm nektek, névtelen hősök! Örökségetekhez tartozik az, hogy mi, unokáitok megengedhetjük magunknak, hogy elégedettek és boldogok lehessünk és tovább lépjünk.

Ti is hozzájárultatok nagyapámon és apámon keresztül, hogy nő létemre ilyen magabiztos humanistává válhassak.

Petényi Judit

A szerző az Ottawai Magyar Rádió főszerkesztője és műsorvezetője

*

Az Ottawai Magyar Rádió heti egy órás magyar nyelvű adása a CHIN Radio 97.9 FM hullámhosszon hallható Kanada fővárosában, illetve kelet-Ontario jelentős részén, valamint élőben a CHIN Radio honlapján minden vasárnap helyi idő szerint 19 órától. A magyar adások anyagai utólag és visszamenőleg az internetre is felkerülnek.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára