Szervezetek

Na, vajon miről cikkez a Fidesz-sajtó a Kósa-botrány alatt?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 14 - 17:26

A Fidesz-hívőket egy alternatív valóságban kell tartani–erre alkalmasak a párt szennylapjai és természetesen a közmédia is. Miközben a Magyar Nemzet, az Index, a HVG, a 444.hu, a Népszava, a 168 Óra és a Válasz a Kósa Lajos körüli botránytól hangos (ma azt is megtudtuk, hogy Kósa 82 éves sertéstelepet tulajdonoló édesanyjának  800 millió forintot ígért a csengeri milliárdos, meg azt is, hogy Kósa Lajost mély kapcsolatok kötik össze a rejtélyes Szabó Gábornéval), a Fidesz média szinte tudomást sem vesz az esetről. Őket valami egészen más foglalkoztatja. Vajon mi lehet az a lenyűgőző téma? A KMH olvasóit nem kínozni akarjuk az alábbiakban, inkább csak rámutatni arra a tényre, hogy a Fidesz rajongók egy másik valóságban élnek. Mint egy szekta tagjai, így vannak elzárva a külvilág híreitől… (A Szerk.)

Kategóriák: Szervezetek

Kósa a pácban! Egyedül?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 14 - 14:24

A hírmorzsák alapján Kósa Lajos benne van a slamasztikában. A gödör legfeljebb mélyül csak azóta, hogy a Magyar Nemzet közölte azt a közjegyzői okiratot, amely alapján Kósa aktívan részt vett egy, finoman szólva is zavaros, ügyletben. Az egy másik kérdés, hogy olyan, több mint ezerháromszázmilliárd forintnyi, összegről van szó, ami alkalmas lehet egy bankot is megrendíteni.

Márpedig az sem teljesen kizárt, hogy az FHB-nál elhelyezett összeg esetleg a bankkal szembeni hatalmi zsarolás potenciálnövekedésének elősegítését is szolgálta volna. Amellyel kapcsolatban még emlékezhetünk a hatalom és az FHB-csoport, illetve Spéder Zoltán közötti, karhatalmilag is támogatott, mosolyszünetre. De talán csak véletlen, hogy a kormánytól nem túl messze esőnek pletykált bankba került az említett, cseppet sem kis pénzmag. Amellyel kapcsolatban az ingovány csak egyre inkább trutymósodik. Felvetve a pénzmosás elősegítésének, a bejelentési kötelezettség elmulasztásának a gyanúját. Meg azt is, hogy Kósa Lajos olyan helyzetbe került, amelynél kisebb politikai ballépéséért is mentettek már fel minisztert. Alkalmasint olyan helyzetet teremtve, amely közvetlenül Orbán fejére hullhet vissza. Mert a magyar közjogi helyzetben a miniszterelnök felelőssége egyetemleges.

Így minden perccel, amelyet Kósa a hivatalában megtartva tölt, annak a valószínűsége növekszik, hogy a miniszterelnök tudtával, illetve hallgatólagos beleegyezésével történt, ami történt. Egy pillanatig sem vonva kétségbe, hogy a Fidesz internetes troll-serege már talán kézhez is kapta az esedékes szellemi muníciót. Azt, amelynek szétszórásával lehetőleg ballibsi összeesküvésnek kellene tudni beállítani a kialakult helyzetet. Elvégre egy olyan kormányban, amelynek törvénykezése egy kiemelt oligarcha gazdagodásának érdekében nyomogatja a gombokat, igazán nem lehet bűnös az, aki milliárdokkal nem tud esetleg elszámolni. A hibás az, aki feltárja, közzéteszi. De remélhetőleg a Magyar Nemzet munkatársai túlélik ezt. Ellentétben egy szlovák kollegájukkal.

Az persze egy megint más kérdés, hogy a trolloknak már maga Kósa is előénekelte a soron következő traktát. Amely szerint tulajdonképpen ő egy nagyon hazafias tettet hajtott végre. Amennyiben baromi nagy üzletnek tekinti a hazai befektetést, és az is szemét, aki ezt kétségbe vonja. Csakhogy! Ha bárkinek azt tanácsolta, illetve ma is azt tanácsolná, hogy akár számolatlanul fektessen itt be, akkor ő személy szerint mit keresett az ügyletben? Nem anyagilag, hanem a személye. A befektető gyámság alatt van? Pont Kósa lenne a gyámja? Esetleg egyedül nem intézkedésképes? Ugyan miért nem? Vagy csak egyszerűen nem kockáztathatja meg azt a kérdést, hogy honnan van a pénz? Ha így van, akkor Kósa milyen garanciát adhatott a kérdés elhanyagolására?

Ugyan kérem! Akár az is lehetne egy kérdés, hogy a miniszterelnök tudott-e erről az egész ügyletről? Erre a saját szubjektív vélelmét mindenki fogalmazza meg nyugodtan. Különösen annak a fényében, amely képet az eddigi nyilatkozatai alapján kialakíthatott Kósa kezdeményezőkészségéről, illetve intellektusáról.

Kategóriák: Szervezetek

Hiába, korrupcióban Kanada kismiska Magyarországhoz képest!

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 13 - 19:04

F.R. Scott írt egy találó és humoros verset 1957-ben Kanadáról, pontosabban a leghosszabb ideig regnáló néhai miniszterelnökről, William Lyon Mackenzie Kingről–aki 21 évig kormányozta az országot. Scott szerint a kormányfő és maga Kanada alapvetően középszerű és szürke. Többek között, ezt írta:

Let us raise up a temple
To the cult of mediocrity,
Do nothing by halves
Which can be done by quarters.

“Húzzunk fel egy templomot a középszerűségnek / Semmit se intézzünk félig-meddig, ha negyedekben is lehet…”

Kanadai olvasóink nagy szerencséjére, Kanada a korrupció területén is szürke és középszerű Magyarországhoz képest. Nálunk egy szenátor néhány tízezer dolláros túlköltekezése, vagy kérdéses költekezése is hónapokig tartó országos botrányt és bírósági eljárást eredményezhet.

Nem így mennek a dolgok az Óhazában, ahol ma éppen Kósa Lajos 4,35 milliárd eurós rejtélyes ügye szerepel a címlapokon mindenütt–kivéve természetesen a kétmillió fideszes által olvasott és nézett pártmédiában. A konzervatív Magyar Nemzet álal lehozott közjegyzői irat szerint valaki Kósa Lajos akkori fideszes alelnököt és debreceni polgármestert bízott meg 4,35 milliárd euróval–arra kérte az illető a fideszes politikust, hogy fektesse be a pénzt. Néhány óra alatt Kósa Lajos két egymással ellentmondó magyarázattal állt elő:

  1. Az ATV és HVG riportereinek azt állította, hogy egy német nő sok pénzt örökölt és egy baráton keresztül kereste fel Kósát, hogy fektesse be a gigáns összeset magyar állampapírokba. Csakhogy a fideszes politikus pechére, a HVG kiderítette: Németországban ennyi pénzzel összesen 21 ember rendelkezik–és közülük egyikük sem halt meg a 2013-ban aláírt közjegyzői szerződés előtt.
  2. Miután elbukott Kósa első magyarázata, egy Facebook videóban azt találta mondani, hogy a kevesebb mint ötezer lakosú, kelet-magyarországi Csenger nevű településen élt egy nő, akinek állítólag volt 4.35 milliárd eurója befektetni és erre Kósát kérte fel. Kósa pedig ezek szerint egy percig sem gondolta: milyen furcsa, hogy egy Szabolcs megyei kisvárosban valaki 4,35 milliárd euróval rendelkezik? Többször átírták a szerződés szövegét, de a nő 2017-ig semmilyen pénzt nem mutatott fel és Kósa, aki ezek szerint nem ismeri a vidéki Magyarország anyagi és szociális valóságait, csak akkor jött rá, hogy nincs is pénz, át lett verve.

Kósa jelezte, hogy mivel Simicska Lajos állhat a nyilvánosságra hozott dokumentum mögött és per pillanat éppen választás van, bizonyára előkerülhet még néhány kellemetlen anyag a Fideszről.

Csakhogy ez a mostani ügy nem fog olyan gyorsan feledésbe merülni. Ugyanis nincs olyan gondolkodásra képes magyar ember aki három másodpercig elhinné azt, hogy létezik olyan polgár egy kelet-magyarországi falúban, aki csakúgy 4,35 milliárd euróval rendelkezne. A békemeneteseken kívül mindenki tudja, hogy Kósa Lajos magyarázata egyszerűen nem stimmel.

Mindenki ismeri a mondást, hogy nincs lehetetlen. Igenis van. Az, hogy egy Szabolcs megyei kisvárosban élő asszonynak 4,35 milliárd eurója lenne.

Kategóriák: Szervezetek

Két éve Las Vegasban is jókat bulizott Semjén Zsolt

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 13 - 15:16

A napokban a címlapok a kereszténydemokrata Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes botrányos svédországi vadászatáról szóltak, ahol egy háziasított rénszarvast lőtt le, aztán a megölt állattal fényképezkedett. Érdemes megemlékezni arról is, hogy 2016 februárjában az Év Nemzetközi Törvényhozója díjat (International Legislator Award) kapta Semjén az amerikai székhelyű vadászati világszervezet (SCI) Las Vegas-i konvencióján. Legalábbis ezt közölte Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője az MTI-vel.

Már korábban is írtunk róla, hogy Semjén állitólagos „kitüntetését” a SCI (Safari Club International) nem erősítette meg, részükről nyilatkozat nem jelent meg, arról csupán a magyar kormány jelentett. (Korábbi cikkünk Semjénről a KMH-ban itt olvasható.)

Semjén népes magyar delegációval érkezett Las Vegasba ahol hatalmas bulin vettek részt. Semjén remekül érezte magát a hölgyekkel, baljáról soha nem hiányzott az estélyi ruháit gyakran változtató Lipp Adrienn egykori szépségkirálynő aki az SCI magyar tagozatának külkapcsolatokért felelős alelnöke volt akkoriban. Nem tudjuk hogy ki finanszirozta a nem mindennapi Las Vegas-i rongyrázást, mindenesetre mellékelünk néhány fotót az eseményről.

 

What happens in Vegas stays in Vegas.

Lázár György

Kategóriák: Szervezetek

Svédországban csak a baj van a migránsokkal

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 13 - 14:03

Az erőlködésbe képletesen is nagyon bele lehet izzadni. Nagyjából ez mondható el arról a görcsös igyekezetről, amellyel megpróbálták egy svéd nagysága segedelmével alátámasztani Lázár elhíresült videóját. A közmédia is bemutatta azt a hölgyet, aki azért akar Svédországból az őshazába, Magyarországra jönni, mert a migránsokkal csak a baj van.

Ámde! Úgy tűnik, hogy a kormányhű propaganda leaglább úgy helybe ment a pofonért, ahogy Lázár is. De legalább nem mentek ki ehhez Bécsbe. Semjén meg amúgy is járt Svédországban. Úgyhogy teljesen rendben, és egyensúlyban van a pofátlansági gúla. A mostanság csak C.-nek rövidített, pár napja még Natalie Contessa néven ismert, svédhonból menekülő könnyen lehet, hogy okkal távozik a melegebbnek hitt éghajlatra. Kérdés, hogy milyen válasz születne arra kérdésre, hogy a borzalmas menekülthelyzetről beszámoló hölgynek akadhattak-e akár újabb beszámolnivalói is a svéd hatóságokkal? Mert a hírek szerint korábbiak voltak. Ahogy azt az Index kikotorta.

C. bűnlajstroma ezek szerint nullától erősen különböző, és megtévesztésre hajazó ügyei akár jelmezes főpróbának is tekinthetők az “üldözött fehér nő” szerepére. Az minden esetre igen sajátos médiaetikai felfogást jelenthet, hogy egy embercsoport elleni uszítás érdekében olyan informátorra támaszkodnak, akinek az információi igencsak megkérdőjelezhetőek. Nem a pettyes előélet miatt, hanem azért, mert a megismert életkörülményei nem teszik a jelek szerint teljesen életszerűvé az állításait. Ellenben kérdés, hogy vajon vádat emelnek-e ellene immár sokadszorra rágalmazásáért? Mármint akkor, ha nem sikerül hitelt érdemlően igazolni az állításait. Valószínűleg nem. Hacsak Svédországban nem. Ahol csak a baj van a migránsokkal.

A jelek szerint néhány erkölcsi gátlásokkal nem súlyosan terhelt migránssal valóban van némi probléma. Arra pedig legfeljebb csak az Orbán-csapat büszke, ha az illető Magyarországról származott Svédországba.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán Viktor ízléstelen sorosozása felháborodást okozott a szlovákiai magyaroknál

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 12 - 15:43

Jelzésértékű, hogy a kegyetlenül meggyilkolt szlovák tényfeltáró újságíróról (Jan Kuciak) és élettársáról (Martina Kusnirova), illetve az emlékükért és a korrupt szlovák kormány ellen tüntető fiatalokról Orbán Viktornak csak két dolog jutott eszébe: Soros-összeesküvés és a migránsok. A magyar kormányfő és annak rendszere még egy ilyen pillanatban sem tud halvány együttérzést mutatni. Orbán szlovák szövetségese – Robert Fico – a bukás közelébe került, belügyminisztere hétfőn le is mondott. A koalíciós kormány sorsa most a felvidéki magyarságot képviselő Most-Híd kezében van. Ezzel egyidőben egy korábbi szlovákiai diplomata, Petőcz Kálmán írt nyílt levelet a romlott erkölcsű, embertelen magyar kormányfőnek. Ezt a levelet a KMH olvasóival is megosztjuk… (A szerk.)

Petőcz Kálmán

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Orbán Viktor!

Szeretném Önt nagyon szépen megkérni, hogy ne avatkozzon bele Szlovákia belügyeibe, főleg nem olyan szerencsétlen és buta módon, ahogy azt pénteken a közmédiában tette. Nem csak azért, mert Ön szokott elsőként tiltakozni, ha úgy érzi, külföldről dilettáns módon kommentálják a magyarországi politikai eseményeket. Én sem szoktam kommentálni a magyarországi belpolitikai eseményeket, de most kivételt kell tennem.

Ezt a levelet egy volt diplomata írja, tehát a fogalmazások diplomatikusak, vagy ha úgy tetszik, „politikailag korrektek” lesznek. Túl sok manapság a közbeszédben a vulgarizmus, a maró gúny, a vitriolos szurkapiszkálódás, a tiszteletlenség, a mellébeszélés és a szándékos csúsztatás. Én ilyenekhez nem folyamodom. Őszinte kérdéseket teszek fel, és jószándékú ajánlásokat fogalmazok meg.

Sajnos, azzal kell kezdenem, hogy amit Ön pénteken előadott, az még csak nem is dilettáns kommentár, hanem a szomszéd országban történtek célzatos bevonása a magyarországi választási kampányba. Ön nagyon jól tudja, hogy sem Soros Györgynek, sem egyéb „nyugati imperialistáknak” ahhoz, hogy Szlovákiában az emberek fel vannak háborodva és tüntetnek, semmi köze nincs.

Az emberek azért tüntetnek, mert elegük van a korrupciós maffiából, amely a Fico-kormányok alatt befészkelte magát az állami intézményekbe, kilopta a seggük alól a fél országot, és ellehetetlenítette a gyerekeik jövőjét, vagy elűzte őket Szlovákiából. Amikor ez a korrupciós maffia veszélyeztetve érezte a zsákmányát, attól sem riadt vissza, hogy meggyilkoltassa azt a fiatal újságírót, aki a főszereplők leleplezésére készült. Brutális módon a barátnőjét sem kímélték meg a haláltól.

Önnek nincs egyetlen jó szava sem, amellyel együttérzését fejezné ki a két meggyilkolt fiatal és hozzátartozóik iránt? Önnek ebben a nehéz pillanatban is csak „sorosozásra” és „migráncsozásra” futja? Kár, mert ezzel vérig sértett százhúszezer békésen tüntető embert. Ahhoz, hogy tisztán lássanak, nincs szükségük Sorosra, de Önre sem. Hiszen ebben az országban élnek, és saját bőrükön tapasztalják naponta a hatalom arroganciáját. Ön megsértett minden szlovákiai becsületes állampolgárt, aki végre egy igazságos jogállamban, félelem nélkül szeretne élni.

Pozsonyban pénteken 60 ezer ember gyűlt össze a főtéren. Ennyi ember az 1989. novemberi tüntetéseken sem volt. Az Ön állami hírügynöksége csak tízezerről számolt be. Jellemző. De ez most nem lényeges. A tér egyik részét a kismamák foglalták le maguknak. Legalább 200 babakocsis anyuka és apuka jött el kifejezni szolidaritását. Ők sem dőltek be a kormányfő ijesztgetésének, hogy majd Soros-bérencek fognak provokálni és utcaköveket dobálni. Biztonságban érezték magukat a tömeg kellős közepén. Eljöttek, mert a gyereküknek jobb jövőt szeretnének.

Sajnos, Ján Kuciaknak és Martina Kušnírovának már nem lesz gyereke. Pedig éppen esküvőre készültek. Néhány héttel a házasságkötés előtt gyilkolták meg őket. Abban az országban, ahol három éve a volt kommunisták és ateisták az (ál)keresztény-nacionalistákkal szövetkezve alkotmányba emelték a házasság szentségét. Az a politikus kardoskodott leginkább – képmutatóan – az alkotmánymódosítás mellett, aki a saját házasságából bohózatot csinált, mert nyilvánosan barátnőt tart. A hölgy ráadásul kapcsolatot tart fenn maffia-gyanús egyénekkel. Nos, ezek a dolgok haragítják Szlovákia népét, tisztelt miniszterelnök úr, nem Soros György.

Lehet, hogy Magyarországon sorosozással és migránsozással még (egyszer) lehet választást nyerni. Szlovákiában pillanatnyilag biztos hogy nem. Az emberek többsége ennek nem dől be. Nekem Önnel, tisztelt miniszterelnök úr, egyébként személyesen semmi bajom nincs. Sőt, szívesen idézem vissza azokat a pillanatokat, amikor Ön fiatal demokrataként, 1989 júniusában gyújtó hangú beszédet mondott a Hősök terén, vagy amikor 1992-ben az akkori pártját felvették a Liberális Internacionáléba, és Önt Európa egyik legígéretesebb fiatal politikusaként tisztelték és ünnepelték. Remélem, azért még Ön is emlékszik azokra az időkre.

Petőcz Kálmán

Kategóriák: Szervezetek

Tényleg kém a program?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 12 - 12:42

Egy-két napja hallottam először, de aztán egy közösségi megosztáson ma megint szembejött az mindent megrengető hír, hogy „Kémprogramot találtak Márki-Zay Péter számítógépén”. Ismét elolvastam, és ismét úgy éreztem, hogy az ördög a részletekből röhögi szembe a médiát. Nem, nem azért, mert kóros naivitás-vírus fertőzött meg, és azt hinném, hogy nem léteznek kémprogramok, vagy akár a számítógép-tartalmak iránt érzett kóros kíváncsiság.

Ellenben az már igazán megragadta az emlékeimet, hogy a sokat sejtető, és tényeket szinte egyáltalán nem közlő szöveg emleget egy szakértőt, aki szerint „profi munkáról van szó, mivel a felfedezett kémprogramot amatőr felhasználó képtelen telepíteni”. A szövegből egyébként kiderül, hogy egy németországi IP-címre mentek állítólag az adatok, és az is, hogy alapvetően egy olyan szoftverről van szó, amelyik rögzítette az alkalmazások futtatását, és naplózta a billentyűleütéseket. Aztán elképzeltem, amint bárkit Németországból hirtelen érdekelni kezd egy itthoni, nem is annyira centrális település polgármester-választásának a győztese. Nem jött össze. Még akkor is kétségeim vannak efelől az érdeklődés felől, ha tudom: egy külföldi szerverről akárhova mehettek az adatok.

Aztán eszembe jutott, hogy ilyen jellegű programokból elég sok kevereg az interneten. Annyira nem új találmányok, hogy még jobbára papír-alapon jelentek meg az informatikai magazinok, amikor már írhattunk, illetve olvashattunk ilyenekről. Ráadásul elég sok ilyen funkcióval megvert jószágot a számítógépes vírusok, illetve trójaiak környezetében is találhatunk. Mert alkalmasak belépési jelszavak, az internetes fizetési tranzakciók adatainak az elcsenésére. Talán az sem véletlen, hogy az internetes biztonsági szoftverek, vírusirtók folyamatos versenyfutásban vannak az irtásukat illetően. Igen, tudom: rendre voltak, és vannak olyan gyanúk, hogy néhány alkalmazást az egyes irtók, célzottan nem irtanak. Azért általában, főleg, ha több különböző gyártó ellen-programja fut a család különböző gépein, akkor előbb-utóbb csak feltűnnének még ezek is a porondon. Mert aziránt is vannak kétségeim, ha nem is zárható ki, hogy egy, az internetes biztonsági programok piacán kialakult világösszeesküvés zajlik. Olyan billentyűzetfigyelőkkel, amelyeket az összes ország összes védelmi programja kikerül. A számítógépes vírusok és rokonaik telepítéséhez pedig profi szakember sem kell. Inkább egy korántsem profi, illetve könnyelmű felhasználó.

Az olyan lózung-gyanús felütések helyett, miszerint a Márki-Zay család esetében „az egész családot figyelték”, inkább más adatok lennének érdekesek. Például, az, hogy melyik lopó-alkalmazást találták meg a gépeken? Milyen biztonsági szoftverek, és azok melyik verziói voltak telepítve a gépekre, amelyeket kikerült a telepítése? Hány gépet érintett? Ezek milyen hálózati kapcsolatban voltak, lehettek egymással? Nem keresett-e fel valaki olyan weboldalt a családban, ahonnan a lopkodót, minden feltünést kerülve, lopakodva be lehetett szerezni?

Tudom, tudom, választási kampány van. Az összeesküvés-elméleteknek is megnőtt a keletje. De a felhasználókat esetleg megóvná a hasonló problémák egy részétől az említett adatok közzététele. Igaz, valószínűleg rombolná a „választást-megváltó Márki-Zay Péter” –mítoszt. Ami sokkal izgalmasabb hittétel, mint az, hogy „kedves ellenzék, neki kéne állni a pozitív kampányüzenetek köz közé hintésének”.

Kategóriák: Szervezetek

Új jobboldali populista szél fúj Kanada legnépesebb tartományában

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 11 - 16:53

“Rá fogok szállni a seggére. Le fogja rúgni magáról éjjel az ágyban a takarót és azt fogja látni, hogy fogaim körbe markolták a tökeit.” Cikkünk kezdő idézete az 53 éves Doug Ford-tól származik–ő lesz a Progresszív Konzervatív Párt kormányfőjelöltje a június 7-ei Ontario tartományi választásokon. Az idézet még torontói önkormányzati tevékenységéhez kötődik és ellenfeléről, John Tory jelenlegi torontói polgármesterről szól. Megemlítendő, hogy amióta tartományi szinten polizitál, Ford egy viszonylag visszafogott kampányt folytatott, a fenti rémálommal felérő fenyegetésre nem volt eddig példa. A PC Párt tagsága – éppenhogy – Fordban látja az esélyt arra, hogy 15 év után végre megbukjon a jelenleg Kathleen Wynne által vezett liberális kormány és újra a jobbközép vehesse át az irányítást Kanada legnépesebb tartományában.

De mégis mit tudunk Doug Fordról?

Azt biztosan, hogy elitellenes, populista lázadóként definiálja önmagát, a “kisemberért” száll harcba. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a Ford család tagjai aligha az átlag “kisember” módjára élnek. A családi vállalkozás, a “Deco Labels and Tags” gazdaggá tette a Ford családot, a cég éves pénz forgalma számillió dollár körül van. Ford, akinek kétség kívül van üzleti érzéke 2002-ben vette át a cég vezetését és az Egyesült Államokba terjesztette a vállalkozást. 2010 és 2014 alatt Doug Ford önkormányzati képviselőként szolgált Torontóba, öccse, Rob Ford kalandos polgármestersége idején. Doug kulcsfontosságő szerepet játszott a néhai Rob politikai kampányaiban, illetve a város hullámvasútszerű vezetésében. És ez a tény riasztó lehet mérsékeltebb PC párttagok számára.

A kormányfőjelölti kampányból megtudhattuk, hogy Doug Ford ellenzi az abortuszt és nem akadályozná meg azt, hogy frakciótársai az abortuszt korlátozó indítványokat terjesszenek a tartományi törvényhozás elé. De szavaiból az is kiderül, hogy kormányfőként ő nem kezdeményezne ilyen intézkedést. Mégis milyen korlátokról lehet szó? Úgy tűnik, hogy a PC Pártban azon gondolkoznak egyesek, hogy a kiskorúak esetében szülői engedélyhez kötnék az abortuszt. A pártversenyben csak egy jelölt – a mélyen vallásos Tanya Granic Allen – támogatta az ilyen jellegű korlátozást. Ford csak annyit mondott, hogy személyesen ellenzi az abortuszt, de párttársaira hagyná ezt a vitát.

Doug Fordról azt is tudjuk, hogy elutasítja a szénadó ötletét és emiatt kész harba szállni a szövetségi liberálisokkal is, tehát Justin Trudeau miniszterelnök kormányával. Továbbá kormánya átgondolná és valószínű átalakítaná a tartományi liberálisok által bevezett szexuális köznevelési programot, amely Ontario tantervének egy része. A tanterv jelzi: a gender identitást az elemi iskola harmadik osztályában kell tanítani, a hatodik osztályban pedig a maszturbációról. Az utóbbi esetben jelezni kell a diákoknak, hogy ez mennyire gyakori. Ford szerint a liberálisok nem konzultáltak eléggé szülőkkel mielőtt bevezették a programot. “Szemben a liberálisokkal és úgy gondolom, hogy a szülő és nem pedig a kormány gyermekeink elsődleges oktatója”–mondta Ford a Don Bosco Római Katolikus Középiskola épülete előtt a kampány idején. Ford szerint a mai tanterv lényegében a “liberális ideológiáról” szól.

A kampány alatt Ford azt ígérte, hogy helyreállítana olyan vasútvonalakat észak Ontarioban, amelyeket a liberális kormányok szüntettek meg, különösen azért, hogy az északi települések lakói könnyebben hozzáférhessenek a legjobb “déli” (értsd: torontói) kórházakhoz ha súlyos betegségekkel küzdenek. Ford jelezte, hogy sok esetben az észak lakói (olyan városok polgárai mint Timmins vagy Sudbury) nem tudnak méregdrága repülőjegyeket vásárolni, hogy Torontóba repüljenek.

“Azonosulni tudok a munkásosztállyal”–mondta Ford Sudbury városában. “Imádom az itteni embereket. Ezek földön járó hús-vér embereket, akiket hosszú ideig mellőztek az elitek”–tette hozzá.

Ford aligha hagyományos konzervatív politikus, de elképzelhető hogy populista, népies üzenete meg fogja szólítani azt az észak-ontariói munkásosztályt, amely korábban a baloldali Új Demokrata Pártra szavazott, amelyet egyébként jelenleg a magyar százmazású Andrea Horwath vezet. És azt is tudjuk, hogy Ford népszerű Torontói középosztálybeli elővárosaiban. A tartomány újságírói általában tapasztalták – az inkább balos médiában is – hogy Doug Ford tud rendkívól sármos lenni és nem szabad alábecsülni. De marad egy fontos kérdés: vajon vissza tudja fogni magát a kampány idején, különösen amikor majd szembe száll a jelenleg népszerűtlen, de mindenképpen agilisan kampányoló Wynne kormányfővel? És vajon összezár mögötte a PC Párt–az a párt, amelyet Ford “puha liberalizmussal” és elitista hozzáállással vádolt? Hamarosan kiderül. Izgalmas hetek jönnek.

Kategóriák: Szervezetek

Ferenc pápa asztalánál — könyvbemutató

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 11 - 06:28

Ferenc pápa asztalánál címmel jelent meg a Kossuth Kiadónál Roberto Alborghetti, olasz újságíró könyve egy időben az olaszországi kiadással.

Ez a sok szempontból különleges kötet eddig még nem ismert történeteket feldolgozó életrajz, gasztronómiai utazás az olasz és az argentin konyha világába negyven ízletes, egyszerű recepttel illusztrálva és kultúrtörténet is. Kiderül belőle, hogy a közös étkezés, a főzés milyen fontos szerepet játszik Ferenc pápa életében, de az is, hogy a pápa a mai napig következetesen fellép az élelmiszerpazarlás ellen.

A kötet bemutatójára az újságírók nagy érdeklődéssel várták Beer Miklós váci megyés püspököt, az Örkény István Könyvesboltba, aki vonattal érkezett Vácról és a tőle megszokott közvetlenséggel mesélt személyes találkozásáról a pápával és arról mennyire biztos támpont számára Ferenc pápa emberi gondolkodása és küzdelme azokért az ügyekért, amelyek ma legnagyobb gondokat jelentik a világban. Mesélt személyes küzdelmeiről, hitvallásáról és arról, hogy bár sok támadás érte, de továbbra is kitart amellett, hogy minden felelősen gondolkodó embernek következetesen meg kell szólalnia az elesettek, a bajbajutottak érdekében, azért, hogy ne a gyűlölet vezérelje a gondolatainkat.

A könyvet Kassai Zsigmond, a kötet szerkesztője mutatta be.

(forrás: Kossuth Kiadó)

Fotók: Gergely Bea

Dr. Beer Miklós a Váci egyházmegye püspöke, dr. László Ágnes a Kossuth Kiadó kommunikációs vezetője és Kassai Zsigmond szerkesztő

 

Kategóriák: Szervezetek

Botrány a jobboldali pártkongresszuson — Nem tudtak a konzervatívok kormányfőjelöltet választani

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 11 - 01:52

A négy órán keresztül tartó hírzárlat után, a Progresszív Konzervatív Párt vezetősége bejelentette: nem sikerült kormányfőjelöltet választani a június 7-ei Ontario tartományi választásokra, nem tudja a párt azt sem, hogy mikorra derül ki a pártelnöki választás eredménye és arra kérték a párttagokat, hogy hagyják el a kongresszusra kibérelt szállodai termet, mert lejárt a bérleti idő. Talán nem meglepő, hogy a Progresszív Konzervatív Párt tagjai bekiabálásokkal és méreggel fogadták a hírt, hogy az egész napot a kongresszuson töltötték, de valamiért nincsen eredmény. Azt mindenki kitalálhatja, hogy mi lesz a 2003 óta regnáló Liberális Párt üzenete a választáson: ha a Progresszív-Konzervatív Párt még saját kongresszusát is elbaltázta, hogyan tudnának kormányozni Kanada legnépesebb tartományában?

(A PC párt vezetése bejelentette: nincs eredmény, nem tudják, hogy mikor lesz eredmény és kérték: mindenki hagyja el a szállodát, mert lejárt a bérleti idő…)

A CBC közszolgálati média információi szerint a populista Doug Ford nyerte meg — bár kevesebb mint félszázalékos fölénnyel — a pártválasztást. Christine Elliott, a párt elit mérsékelt jelöltje azonban nem ismeri el az eredményt, amit állítólag már egyszer zárt ajtók mögött újraszámoltak. Úgy tűnik, hogy Elliott tábora az elektrónikus szavazás egyik technikai oldalát kifogásolja. Ugyanis a 64 ezer leadott szavazó közül 1.300 voks esetében problémák voltak az adott szavazó címével, illetve azzal kapcsolosan, hogy melyik választókerülethez tartozik az adott cím.

A Doug Fordot támogató PC frakciótagok közül (beleértve egy korábbi miniszter) többen a pártvezetés teljes lemondását követelik a pártkongresszusi balhé után. A Ford táborban sokak szerint a pártvezetése választási csalást követett el, mert nem akar kormányfőjelöltnek egy markánsan jobboldali, populista politikust. Fontos azonban kiemelni: semmilyen bizonyíték nincsen ilyen visszaélésre. Az viszont igaz, hogy a párt durván elhibázta a kongresszus alatt a hivatalos kommunikációt.

Ennél katasztrofálisabb helyzetet nem is lehet elképzeni egy párt számára három hónappal a tartományi választások előtt. Ilyen ajándékot még eddig soha nem kapott a Liberális Párt…

Kategóriák: Szervezetek

Politikai földrengés: A populista Doug Ford lesz a Progresszív-Konzervatív kormányfőjelölt

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 10 - 23:39

A populista, markánsan jobboldali Doug Ford diadalmaskodott a Progresszív-Konzervatív Párt (PC Párt) pártvezetői választáson és így ő száll ringbe Kathleen Wynne, Ontario liberális kormányfője ellen a június 7-ei tartományi választásokon. A négy jelölt közül nem Fordra tippelt a legtöbb elemző, hanem Christine Elliott-ra, a PC “establishment” által kedvelt, politikailag mérsékelt jelöltre, akit a PC frakció többsége támogatott. A választás eredménye roppant közeli volt. Oly annyira, hogy a PC Párt délután három órára ígérte az első forduló eredményét, aztán mindenki a párt választás vezetéséből eltűnt és három órán keresztül sem a Markham-i kongresszuson lévő párttagok, sem pedig a média nem tudta, hogy miért késik órákat az eredmény kihírdetése, illetve hogy a párt miért nem ad legalább valamilyen életjelet és magyarázatot.

Végül a CBC közszolgálati televízió — három forrásra hivatkozva — jelentette be, hogy Doug Ford diadalmaskodott, annak ellenére, hogy a PC Párt vezetése továbbra is folytatta a teljes hírzárlatot. Christine Elliott ügyvédeket rendelt be a kongresszusra és követelte, hogy számolják újra a szavazóíveket. Ezt végül meg is tették. A CBC szerint a két jelölt közötti különbség körülbelül félszázalék volt.

(Doug Ford a pártkongresszuson…)

Végül összesen 64 ezer PC párttag szavazott, de szinte minden amit el lehetett képzelni, hogy félre sikerülhet valóban káoszba is fulladt a PC Párt körül:

  • Több ezer párttag nem tudott szavazni, mert nem kapta meg időben a postán érkező PIN-kódot, amelynek jegyében lehetett online voksolni. (Az elektrónikus szavazólapokon rangsorolni lehetett a négy kormányfőjelöltet, tehát Doug Fordot, Christine Elliott-ot, Carolyn Mulroney-t és Tanya Granic Allen-t.)
  • A kongresszus, illetve 24 órával az elektrónikus szavazás lezárta előtt Christopher Arsenault, egy PC párttag, aki nem kapta meg a PIN-kódot időben bírósági úton támadta meg a pártvezetést. A bíró a kongresszus előtti este, 21 óra körül döntött úgy, hogy a párt megtarthatja a kongresszust, nem kell meghosszabbítani a szavazás időtartalmát.
  • Ne felejtsük el: azért kellett váratlanul új PC kormányfőjelöltet választani, mert január 24-én szexuális zaklatási vádak miatt kényszerült lemondásra Patrick Brown, a párt korábbi vezetője. Aztán pár héttel később Brown úgy döntött, hogy ő is bedobja nevét a ringbe (tehát saját maga utódjaként), néhány nappal később pedig megint – egy hónap alatt másodszorra – lemondott és visszavonult.

Örülnénk, ha közölni tudná a KMH a hivatalos eredményeket. De a három órája tartó PC hírzárlat miatt, sajnos csak a közszolgálati sajtó információját tudjuk lehozni.

Kategóriák: Szervezetek

Karácsony esete a nemzetpolitikai langyos vízzel

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 10 - 14:39

Karácsony Gergely szintén befizetett a következő körre a választási ringlispinen. Valami olyasmivel, hogy új nemzetpolitikára lenne szükség az elvándorlás miatt. Ennek alapfeltételeként a választójog gyakorlásának a megkönnyítését emlegette, míg a kivándorlás következményeként azt, hogy szerinte már minden hatodik gyermek külföldön születik. Amivel látszólag megmondta a frankót.

A választójog kapcsán, bármilyen cinikusan is hangzik pontosan ugyanaz a véleményem, mint az erdélyi szavazókkal kapcsolatban. Igaz, ez azt is jelenti, hogy ameddig az utóbbiak levélben szavazhatnak, addig a gazdasági exodus résztvevőinek is dukálna ugyanaz. A személyes problémám az, hogy valójában igencsak az életvitelszerű tartózkodással kapcsolnám össze a választási részvétel lehetőségét. Ami, természetesen, korántsem azonos azzal, hogy etnikailag ki hova tartozónak érzi magát. Még akkor sem, ha derék decibel-magyarjaink, a kormány populizmusát is maguk mögött tudva, rendszeresen szeretnék összemosni a szavazati jogot, illetve a nemzetiségi mibenlevőséget. Ami alkalmasint a nemzetiségi alapú választójog-megtagadásnak is megágyaz. Nagy gesztussal a neofasisztáknak, és Szálasi későn kelt szellemi örököseinek. De kicsire ugyebár nem adunk. Nagy meg nem számít.

Alkalmasint kicsik. Valóban sok, mostanság inkább külföldön dolgozónak születik külföldön az utóda. Ha ennek megállapításához kellett volna elmenni Manchesterbe, az elég szomorú lett volna. Még szerencse, hogy legalább ezt nem mondta Karácsony. Annak kapcsán, hogy a megnyitandó konzulátusról beszélt. Azért szerencse különben, mert ellenkező esetben igencsak ostobának érezném a MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjét. Nem azért, mert nem gond a jelzett statiszika, hanem azért, mert a tendencia évekkel korábban megjósolható volt. Magam is írtam, már több évvel ezelőtt, olyasmiket, hogy a következményes lakosságvesztés felér a magyar társadalom szociális abortuszával. Amely véleményhez nem kellett kristálygömb. Tekintve, hogy világosan látható volt, hogy mind szellemileg, mind biológiailag a legtermékenyebb korosztályból veszít legtöbbet a társadalom. Azt meg legfeljebb csak az egészen idióták hihették, hogy a határ átlépésével egyben szüzességi fogadalmat is tesznek a kivándorlók.

Abban azért igaza van Karácsonynak, miközben a választójoggal kapcsolatos véleményével kicsit nehéz azonosulni, hogy szükséges lenne a kapcsolatok fenmaradása. Az, hogy „az ország ne veszítse el végleg a kapcsolatot azokkal a családokkal, akik külföldön dolgoznak”. Abban is lehet valami, hogy ezt nem a politikai lufik eregetése szolgálja jobban, hanem a „különféle kulturális, oktatási programok”. Egyébként teljesen reális az a gondolat, hogy a gazdasági exodus utóhatásainak is családok lesznek kitéve. Abban az értelemben is, amiről Karácsony nem szól. Akkor sem, ha gondol rá. Ami, egyébként, szintén könnyen „megjósolható”. Annyiban, hogy az említett folyamat ma már, békés és demokratikus eszközökkel, nem megállítható.

A dolgozni kimentek hívásának a közeli ismerősök és a rokonság könnyebben tesz eleget, mintha „nulláról” kellene meggyőzniük magukat. Ez olyan kivándorlási láncreakciót generál, amely a kint születő gyermekekhez először látogatóba, majd végleg, érkező nagyszülőket is beleértve évtizedes tendenciát tesz borítékolhatóvá. Nyugodtan, elég kis kockázattal, állítható, hogy valószínűleg még csak nem is években mérhető a várható lecsengése. Némi szkepszissel, még az is jó eredménynek lesz mondható, ha egy generáción belül bekövetkezik egy erősebb fékeződés. Ha ezalatt nem sikerül elérni, hogy a kint születettek érdemesnek érezzék azt, hogy szüleik országába jöjjenek tanulni, esetleg befektetni, netán dolgozni, akkor elmondhatjuk: sikerült egy teljes generációnyi tehetséges embert megszöktetni az országból.

Alkalmasint ebbe az irányba valóban nagy lépésekkel halad a kormány. A kinevezéses magyarnak minősítéstől az oktatás zuhanórepülésbe küldéséig. Nem feledkezve meg arról a kárról sem, amit a letelepedési kötvény-üzlet okoz. Nem közvetlenül, mert az anyagi haszonszerzés csak az egyik, bár igencsak álszent, illetve korrupt oldala ennek az üzletnek. A közvetett kár, az országhoz tartozás aprópénzre váltása, az állampolgárság elinflálása sokkal nagyobb kárt okozhat hosszú távon. A fejekben. Mert az egyik oldalon lehetetlenné teszi a kormány az állandó migránsorosozással, hogy valaki egy nagylelkű, segítőkész közösséghez tartozónak érezze magát. Miközben a másik oldalon közösséghez tartozás megvásárolhatóságát, kiárusíthatóságát üzeni. A menekültek, bevándorlók kérdését közelebb kanyarítva a hazaáruláshoz, mint a segítő szándékhoz. Márpedig egy irigy, nagyképű, bunkó néphez tartozni nem okvetlenül olyan vonzó, amiért a már egyszer kint megélhetési alapokat megteremtők, illetve ott születettek szaladnának a közösségvállalás „asztalához”.

Hogy Karácsony erről miért nem szól? Talán eszébe sem jut. Ahogy az ellenzék jó része úgy döngicséli körül a Fidesz tematizálta nemzetiségi kérdést, mint ostoba szúnyog a petróleumlámpát.

Kategóriák: Szervezetek

KARTONPAPA — Székesfehérváron a Vörösmarty Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 10 - 11:32

Éva nemrég veszítette el férjét, Miklóst. Képtelen elfogadni az imádva-rettegett családfő halálát, ezért kivágja kartonból. Éva, Miklós és fiuk, Zsolti vendégségbe érkeznek Éva testvéréhez, Károlyékhoz, a kulturált, értelmiségi, felvilágosult családhoz, hogy megbeszéljék, hogyan osztozzanak a családi vagyonon. Zsolti bemutatja új barátnőjét, esznek, isznak, vígan vannak.

Tasnádi István legújabb darabját a székesfehérvári Vörösmarty Színház felkérésére írta.

Stroboszkóp használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak, valamint pacemakerrel rendelkezőknek nem javasoljuk.

Szereplők:

TÓTH ILDIKÓ Éva EGYED ATTILA Károly KISS DIÁNA MAGDOLNA Juci PÁLYA POMPÓNIA Helga KOVÁCS TAMÁS E.H. Zsolti MAGYARÓSI ÉVA Díszlettervező KÁRPÁTI ENIKŐ Jelmeztervező PERCZEL ENIKŐ Dramaturg DOBRI DÁNIEL Zene SULYOK BENEDEK Elektronika WEIL SZILVIA Súgó KALMÁR JOHANNA Ügyelő NÉMETH MARIANN Rendezőasszisztens HARGITAI  IVÁN  

Rendező

 

 (forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

Kategóriák: Szervezetek

Lázálmok gyötörnek. Azt álmodom, hogy külföldön járok…

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 9 - 15:58

Megyek, megyek az utcán, épp lejöttem a Tower hídról, nézelődök jobbra, nézelődök balra, egyszerre csak mindenki ferdeszemű, aki velem szembe jön, dehogy jön, éppen csak ácsorog egy halom bugyi, hátitáska és fűszer között. Ezt a rendetlenséget! És mi ez a szag? Jó mélyet szippantok, hátha rájövök anélkül, hogy elájulnék. Ez a nő mellettem meg végigszagol mindent, kis zacskó, nagy ládika, hasas üvegcse, tolja az orrom alá is, mosolyog kedvesen, na ez hiányzott, vegyen csak nyugodtan,

Pesten ilyet úgyse kap.

Megyek, megyek az utcán, már megnyugodva, hogy az én petákom is a Trevi kútban van, de hajt a tömeg valami nagy tér felé, áramlik, özönlik, körbefon, nem menekülök, kik vagytok az istenért? Ez itt egy festett arcú bohóc, ennek meg fekete mindene. Az ott kicsit hajlott hátú nagy fehér szakállal. Átlép rajta egy igazi király, koronáját a füle tartja, palástja meg másra szabott. Amott egy nagy ló, mintha fából lenne, több athéni tolja. Jaj, megsüketülök! Pufók arcú fekete fiú fújja, fújja a réztrombitát, mellette egy hosszúkabátos pici sapkával a kobakján nyugodtan morzsol valamit. Hova jöttem? Mi ez a kavalkád? Meghülyült mindenki?

Hol vagytok, ti rómaiak?

Megyek, megyek az utcán, nem, nem mentem fel a torony üvegpadlójára, inkább felhőkarcolók közé álmodom magam. Nem állom meg, bemegyek egy boltba. Hölgy pult mögül elő, jesszus, mosolyog is rám, remélem nem akar semmit. Csak segíteni. Később hallom, de nem értem a nyelvet, amin diskurál a kolleganőjével.  Álom szárnyán repülök valami iroda-negyedbe, remekül szabott öltönyök, selyem nyakkendők, drága aktatáskák. Érdekes, alig süt a nap, mégis mindenki fekete. El innen, színesebb mezőkre. Majális képe bukkan fel, sok kisgyerek fogócskázik zöld fűben sárga, fekete, fehér pofival,  göndör és sima hajjal, benne kék, piros, narancs masnik. Mind megérti egymást. Úgy hallom, egy nyelvet beszélnek, szépen, raccsolva.

Én mégis beleszédülök.

Megyek, megyek az utcán, itt a szomszédban, igazi kávéra vágyom, igazi kávéházban, jé, de furcsa neve van. Benn jó hangulat, vágni lehetne a füstöt, ha lehetne, mellettem mássalhangzó-tolulásos nyelven rendelnek, a pincér selypítve továbbítja a rendelést, a wc-s néni egy buddha nyugalmával várja ki a zárórát. Kint kis kör, gitáros fiúk hosszú copffal, égő fekete szemmel játsszák a nekem elképzelhetetlen ritmusokat, másoknak a vérében van, táncra perdülnek.  Kis kalap körbe, aprók mellett pár papírpénz, csak nem gondolod, nem én rendeltelek ide titeket.

Hazavágyok.

Megyek, megyek az utcán, fáradok, buszra szállnék. Futok, futok, szemkontaktus a sofőrrel, becsukja az ajtót. Előttem. Boltban vennék, van még kérdése, kérdezi, és jót röhögnek. Gyerek a portásfülke előtt bömböl, anya késik, tanárok haza, lejárt a munkaidő, üres a suli, csak várj kisfiam, majd jön.

Ez vicc? Tán paródia? Tegnap még mással vitázott. Ma meg – na jó, ezt elzárom. Ki se nyitom. El se olvasom, meg se nézem. Meg se hallom. Mégis tudom.  Ébredezek, sietnem kell. A kezemben egy festékes flakon, megyek, sietek, rohanok az utcákon, tereken, hidakon, házfalakon át, lefújok mindent, mi utamba kerül,  csorog le a fekete festék, mállik szét a nagybetű, a kisbetű, a papírok, a szerződések, a kiáltványok, a paragrafusok, a hazugságok, az imádságok, a felépített nagyzolások, a kitalált baromságok, a hajdani fiatalságok, a felduzzasztott paloták, a terméketlenné tett földek, az elnémított versek, a sín nélküli vonatok, a kattogó játékgépek, a hazug történelem könyvek, a házassági szerződések, az idióta mosolyok, a vasárnapi karénekek, az elsötétített városok, a mélyen ülő nagyhasak, és jaj, sietnem kell, mert vége a lázálomnak,

És mindjárt felébredek.

Lőrincz Andrea

(Dream Travel / Ann van der Meer)

Kategóriák: Szervezetek

Te emberséges lennél?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 8 - 16:05

Mersz-e bátran kockáztatni, vagy félelemből inkább félrenézel, némán asszisztálsz, esetleg ideológiai buzgalomból aktívan kiszolgálod a pusztító gépezetet egy szebb jövő érdekében?

Van egy kérdésem, ami régóta nem hagy nyugodni… Hogyan lehetséges az, hogy létrejöhettek olyan totalitárius emberpusztító rendszerek, mint amelyek a II. világháborúban voltak? Hogyan lehetséges az, hogy az alapvetően jóra teremtett, Istenre irányuló emberek tömegei olyan rendszereket szolgáltak ki, amelyek tömegesen mészároltak és kínoztak, vagy éppen éheztettek halálra más embereket? Hogyan lehetséges, hogy ilyen sokan hozzájárultak azokhoz a szörnyűségekhez?

Sokszor szóba jön a “keresztény Európa” kifejezés. De hol volt Európa keresztény akkor, amikor emberek millióit éheztették, vagy végezték ki ideológiai alapon? Engem nem az a kérdés érdekel, hogy hol volt Isten. Hol volt inkább a keresztény ember?

Biztosan tudom, hogy nagyon sokan kockára tették az életüket, munkájukat, hogy másokon segítsenek, másokat megmentsenek, de példájukról sokszor nem is tud a kortársak nagy része és az utókor. Ők voltak azok, akik valóban az evangélium szerint éltek, akik az igazságot nem a közösségi normához, hanem belső meggyőződésükhöz és Istenhez mérték.

Az összes többi ember pedig sokszor félelemből inkább félrenézett, vagy némán asszisztált, esetleg ideológiai buzgalomból aktívan kiszolgálta a pusztító gépezetet egy szebb jövő érdekében.

Egyszer egy rendőr beszélt arról a rádióban, hogy nem tudhatod, amikor rád lőnek, amikor az életed forog kockán, pánikhelyzetben mennyire leszel képes jó döntéseket hozni, esetleg hőssé válni. Sokszor forgatom magamban a gondolatot, hogy vajon egy elnyomó rendszerben én mennyire lennék képes kimondani az igazságot, s képes lennék-e arra, hogy az életemet kockára tegyem másokért?

Kamaszkoromtól fogva felnézek azokra a papokra, akik a kommunizmusban megjárták az Andrássy út 60-at, vagy más hasonló helyet az Igazságért. Mindig is égett bennem a kérdés: ha arra kerülne sor, lenne-e elég bátorságom követni a példájukat?

Idős plébánosom mindig azt mondta, hogy a vértanúk nem hirtelen váltak mártírrá, hanem egész életvezetésükből fakadtak emberfeletti tetteik, bátorságuk.

Hogy adott helyzetben mennyire lennénk hősök, azt jól mutatja jelenlegi viszonyulásunk az élethez, embertársainkhoz.

Ha a családodból valaki, vagy a barátod komoly igazságtalanságot, bűnt követne el, szólnál-e neki? Ha a politikai “családodban” valamelyik személy korrupt, vagy csaló lenne, felemelnéd ellene a hangod? Ha a legelesettebbeket és legrászorultabbakat komoly igazságtalanság érné, kiállnál mellettük? Kiállnál-e azokért, akikhez semmi közöd és érdeked nem fűz, csak az igazság és a felebaráti szeretet?

Te miért álltál ki utoljára, mikor kockáztattad valamidet az igazságért? Sosem késő elkezdeni gyakorolni kicsiben, hogy amikor arra kerülne a sor, te legyél a bűn gépezetében a homokszem.

Végezetül pedig álljon itt Szókratész bölcsessége, aki inkább vállalta a kivégzést, minthogy megtagadja az igazságot: “nem azt kell megfontolnunk, kedvesem, mit mond majd rólunk a tömeg, hanem azt, hogy mit mond az az egy, aki ért az igazsághoz és igazságtalansághoz, és mit mond maga az igazság”.

Asztalos Dániel

*

Asztalos Dániel

A szerző írása eredetileg a SZEMlélek blogban jelent meg.

Kategóriák: Szervezetek

Lázár-videó: ami hiányzik

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 8 - 15:46

Szó se róla, lekéstem Lázár (hugyos) János, valószínűleg közpénzen, Bécsben forgatott kampányvideóját. Mármint a Facebook-on lekéstem. Mert most az a legújabb hír erről, hogy a Facebook-ról eltávolították, és miniszter ezen fel van háborodva. Egyelőre cenzúrát emleget. De ahogy közeleg a választás napja, lehet ez még durvább is. A kellemetlen ezzel az lehet, hogy Tuzson Bence mindjárt az öntökönrúgásról is gondoskodott.

Tuzson ugyanis azt kezdte fejtegetni, hogy a közösségi oldal beleavatkozik a magyar választási kampányolók belügyeibe. „Természetesen” Brüsszel is. Valószínűleg az Atomium is megjelent a kommunikációfelelős álmaiban. Ugyanakkor érdekes kérdést is felvethet az, hogy miközben a Lázár-Tuzson páros most ezen a beavatkozáson háborog, addig a kormányzati kommunikáció vízcsapján jócskán fröccsent kifele az a frázis is, hogy mindenki a magyarok belügyeibe akar beavatkozni, és ezért aztán permanens hadrendbe kell állnia az egész komplexus-kollekciónak. Egyébként nem vitatva, hogy tényleg nem szép dolog mások belügyeibe beleavatkozni. Így a határon kívül levélszavazni készülők is tartsák csak vissza a leveleket. Beavatkozás helyett.

De térjünk vissza a Bécsben forgatott Lázár-videóra. Az interneten valahol szinte biztosan meg lesz az. Momentán itt látható. Az, hogy valószínűleg közpénzen forgatták, az meg sem lep. Nem nagyon. Azonban attól, aki látta, csak megkérdezném, hogy hány fegyveres rablótámadást látott a háttérben, migránsok által elkövetve, lezajlani? Mert nekem nem tűntek fel. Ahogy azt illetően is felcsigázta a kíváncsiságomat, hogy Lázár Jánost, valamint a forgatócsoportot hány állig felfegyverzett testőr kísérte, és vigyázta a felvétel elkészültekor. Mert itthon akkora a pánikkeltés, hogy ez igazán dukált volna. Miközben Lázár beszélt szemétről, valamint arról, hogy az általuk megkérdezett néhány migráns nem beszélt németül. Miközben azt érdeklődték volna meg, hogy hogyan érzik magukat. Egyébként a szemét-vízió alapján nem csak a Lázárt kísérő fegyveresek száma kezdett érdekelni, hanem az a közegészségügyi különítmény is, amely csőre töltött fertőtlenítőszóróval rajongta, és rajzotta körbe a minisztert.

Azt a minisztert, aki a videóból kimetszett, és a neten így is látható képek tanúsága szerint sem vegyvédelmi ruhába öltözött fegyveresek gyűrűjében látható. Amellett az sem lenne érdektelen, hogy Lázár miért nem a bécsieket, a szerinte még ott lakó keresztény nyugdíjasokat kérdezte meg? Elvégre, ha nagy a pánik-faktor, akkor az ő megszólalásuk lett volna a leginkább ékesszóló. Így a hiányuk vált azzá. Előcsalogatva azt a gondolatot, hogy valószínűleg megkérdezték. Azonban a válaszaik valószínűleg nem támasztották alá a kormány által támogatott előítéleteket. Ezért aztán kimaradtak a videóból. Még a hivatkozás szintjén is.

A hiányzó motivumokon kívül, természetesen, azon is érdemes elgondolkodni, hogy a Bécsben készült felvétel mégsem Magyarországon készült. Amikor tehát Bécsnek akárcsak egy részét is egy koszos, lelakott területnek mutatja be a magyarországi miniszter, akkor ezzel beavatkozik a turizmusból is élő város belügyeibe. Ha pedig a kormány olyan érzékeny a beavatkozásokra, akkor elég ordas pofátlanságnak tűnik elmenni egy másik ország fővárosába annak érdekében, hogy azt lejárassa. Amely pofátlanság joggal verhette ki a biztosítékokat. Ahogy valószínűleg Lázár is háborogna, ha a Budapestet a Nagy Őszi Pisis Forradalom alapján ítélnék meg. Az országot meg annak alapján, hogy egy miniszter csak a szerinte jó közvilágítás, és az erre vonatkozó jogi tiltás miatt nem jelöli meg a vizeletével a sarkokat. Alkalmasint, Bécsben vajon megtette?

Akiknél aztán kiverte a biztosítékot valószínűleg joggal jelezték a Facebook tartalaomfelelősseinek, hogy a videó alkalmas az osztrákok lejáratására, és egyben etnikai, származási alapon történő támadásra egy embercsoport ellen. A bejelentések nyomán a Facebook eltávolította a más ország belügyeibe, más ország fővárosának lejáratására alkalmas felvételt. Van ez így! Ha tetszik a beavatkozás elleni felháborodás fagyija visszanyalt. Hidegen, és kellemetlenül. Nem úgy, ahogy a hithű orbanistáktól már megszokták a hazai hatalomban ücsörgők. Melegen, óvatosan, lengőbordáig.

Nota bene: Időközben visszakerült a Facebook-ra a Lázár-videó. Így mindenki keresheti rajta a bécsi szemetet és a minisztert védő katonákat.

Kategóriák: Szervezetek

Delila – a Central Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 8 - 13:47

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. A nő mögött pedig a férfi felesége. Igaz ez a képlet Virág úrra is, a vidéki csárda tulajdonosára is, aki – miután sorsjátékon tetemes összeget nyert – hirtelen felkeltette beosztottjának, Ilonkának az érdeklődését. Így Virág felesége, a bájos Marianne a démoni Delilához méltóan kénytelen a női rafinéria teljes arzenálját bevetni. Molnár Ferenc bűbájos vígjátékának az ősbemutatója éppen 80 éve volt – ráadásul színházunk épületében, az akkori Pesti Színházban, olyan hajdani sztárokkal, mint Somlay Artúr, Darvas Lili, Muráti Lili és Mály Gerő.

Szerző | Molnár Ferenc
Rendező | Puskás Tamás

Szereplők:

Stohl András, Balsai Móni,Trokán Nóra, Magyar Attila, Ódor Kristóf, Cserna Antal,

Uri István, Vári-Kovács Péter, Gats Éva

Díszlettervező | Bagossy Levente
Jelmeztervező | Szakács Györgyi
Világítástervező | Tim Mascall
Dramaturg | Baráthy György
Szcenikus | Barkovics Zoltán
Súgó | Fodor Marianna
Ügyelő | Kele Gábor | Vida Gábor
Rendezőasszisztens | Hajós Eszter

Az előadás Molnár Ferenc örököseinek engedélyével jött létre. Magyarországi jogok: Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség.

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Hajtóvadászat öregekre – Erzsébet-utalvánnyal támad a kormány

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 7 - 15:35

Az Idősek Tanácsa azt javasolja a kormánynak, hogy a közelgő ünnepek előtt ismét tízezer forintos Erzsébet-utalványt kapjanak a nyugdíjasok. Novák Katalin – aki a tanács alelnöke is – közölte, azért indítványozzák az újabb utalványok kiosztását, mert szeretnék, ha minden magyar, így a nyugdíjasok is részesülhetnének a növekvő gazdasági eredményekből.

Eddig a hír, és nekünk eszünkben sincs arra gondolni, amire normális viszonyok között gondolnánk. Hogy tudniillik a kormány, amelyik regnálásának minden eddigi percében a nyugdíjasokra gondolt, most, a választás közeledtével, még a korábbiaknál is gyakrabban, valamint nagyobb szeretettel gondol rájuk. Nem erre gondolunk, és nem is arra, hogy ez mindössze egy olcsó trükk, mert ilyenkor a kormányoknak mindig eszükbe jutnak a nyugdíjasok.

Inkább azon tűnődünk, hogy miként történhetett mindez technikailag. Valahogy úgy, hogy az Idősek Tanácsa, amelynek ugyan a Fidesz egyik alelnöke az alelnöke, ám ennek ellenére a kormánytól és Orbán Viktor pártjától teljesen független szervezet, nagyon törte a fejét, hogy mit javasoljon a kormánynak. Megtehették volna azt is, hogy nem javasolnak semmit, mert már annyi mindent javasoltak az elmúlt évek során, hogy nem maradt már javasolni való.

Végül úgy döntöttek, hogy mégis előállnak egy javaslattal: kapjanak tízezer forintos Erzsébet-utalványt a nyugdíjasok. Ezt már úgyis megszokták, ezért aztán nem okoz számukra kiszámíthatatlan, egészségügyi következményekkel járó megrázkódtatást.

Kérdés persze, hogy mi lesz a hódmezővásárhelyi nyugdíjasokkal, akik már a február 25-i, a Fidesz szempontjából balul sikerült választás előtt megkapták az Erzsébet-utalványokat. Vissza kell fizetniük a tízezer forintos ajándékot, hogy megkaphassák még egyszer?

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Nemzeti Kövér-tendencia?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 6 - 15:24

A lakossági fórumok a választás pártoknak hálás helyszínei lehetnek. A Fidesz is így lehet ezzel, és igazán nem lehet felróni azt, hogy ilyen rendezvényeket tartanak. Ami azért is hasznos, mert legalább első kézből lehet megtudni az éppen aktuális politikai irányvonalat. Ez a Fidesz esetében pedig mindenkinek hasznos. Mint egy olyan párt esetében, amelyik a szélkakashoz csak azért nem hasonlítható, mert már rég elrepült volna a sok forgolódástól.

A Fidesz ugyanis egy olyan politikai entitás esetében, amelyik az egykori KISZ-, és MSZMP-funkcionáriusokat sem csak nyomokban tartalmazó, baloldalhoz közeli liberális iránytól jutott el a decibelkeresztény konzervativizmusig. Ráadásul úgy, hogy a hangadók szinte ugyanazok maradtak. Ezért igazán jó tudni, hogy most éppen hova is beszélnek. Kövér László, a fegyverkező házmester, egy keszthelyi fórumon mesélt az MTI tudósítása szerint. Amely tudósítás szerint Kövér a Fidesz-KDNP pártszövetség vezető erejére hivatkozott. Amely beállítása a KDNP-nek legalább lerögzíti azt, amit eddig is tudtunk. A KDNP valójában csak jogilag önálló párt. Mert már egy lakóssági fórumon is egy fideszes politikus nyilatkozik a nevükben. Az MTI tudósítása ugyanis nem látszik kiemelni azt, hogy bárki KDNP-s politikus felszólalt volna. De valójában nem is ez a lényeg.

Valójában talán nem is volt semmi lényegi az egészben. Mert az említett hírforrás alapján látszólag ugyanazokból a képzavaros lózungokból tartott bemutatott a ház elnöke, amelyet unalomig ismerhetünk. A retorikai fokozás, miszerint már nemzethalált vizionál az ellenzék győzelmének az esetére, azonban árulkodó. Még akkor is, ha szinte elbújik a rizsában akkor is. Eszerint a fordulat szerint „arról döntenek majd az emberek április 8-án, hogy Magyarország magyar ország maradjon-e”. Ami jól illeszkedik ahhoz a politikai előkészítéshez, melyet a Fidesz, és annak klerikális szócsöve már egy ideje folytat.

Nevezetesen ahhoz, hogy mindazok, akik ellenzékben vannak, azok nem is magyarok. Így most már eljutottak oda, hogy mindazok, akik nem szavaznak a Fideszre, azok tulajdonképpen hazaárulók. Ez a fordulat tulajdonképpen Kövér korábbi szerepléseivel is koherensnek tekinthető. Mármint akkor, ha emlékszünk még a „köteles beszédre”. De a miniszterelnökével is, aki nem is olyan régen adta tanujelét a személyes rasszizmusának Miskolcon. Inkább összefüggéseiben lehet szembántó, érzékenyebb szeműeknek akár rémisztő is a folyamat.

Kövér László. Fotó: MTI.

Meglehetősen sok stadionunk lett hirtelen, amelyekről a történelem során, például Chilében, többször bebizonyosodott, hogy igazi multifunkcionális építmények lehetnek. Azt is tudjuk, hogy a koncentrációs táborok lakói, már a náciknál is, először a politikai ellenfelek, az ellenzék köreiből kerültek ki. Amelyet hamarosan követett a rasszista indíttatású táborhasználat. Ugyanakkor a éppen a közelmúltban derült fény a Kövér-csapat már említett erőteljes fegyverkezésére. Ami alapján nyugodtan egy belső, közvetlen vezéri irányítás alatt álló elitcsapatot is érthet, aki akar. Az, hogy Orbán új rezidenciája egy külön irányítási-, illetve védelmi, terv része lehet, már négy éve felmerült. Ahonnan kiüzenhetik, hogy aznap éppen ki a magyar. Még akkor is, ha ennek eldöntésére aligha egy-egy személy, hatalmi vazallus lenne felkenve. Amennyiben valóban erről, és nem az ellenségnek bélyegzés eszközeként kijátszott nacionalista megvezetésről lenne szó.

Márpedig a morzsák alapján arról is szó lehet. Ha pedig szó lehet, akkor Kövér félmondatos megjegyzése nyomán lehet, hogy a választás arról fog szólni, hogy lesz-e még választás? Olyan, ahol nem flaszterből lesznek a szavazócédulák, és a házfalakról sem fog csorogni semmi vöröslő. Egy kinevezéses magyarsággal operáló, magánhadsereget fenntartó diktátor megbuktatása alkalmából.

Kategóriák: Szervezetek

Éhezők és hatalom. (Egy összetett mondat)

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 5 - 20:39

A koldusnak száz forint érték, ahogy az éhezőnek egy falat kenyér, tehát a feladat nyilvánvaló: fosszuk ki a népet, hagyjuk értéktelenné válni a nyugdíjakat, csökkentsük a családi pótlék reálértékét, aztán a nyugdíjasoknak adjunk Erzsébet-utalványt, az éhezőknek ingyen ebédet, aki időben elmenekült előlünk, azt akadályozzuk szavazási jogának gyakorlásában, a külföldi fideszmagyarok szervezetei kapjanak eszeveszett mértékű anyagi támogatást, nyugdíjasaik kiemelt nyugdíjat, aztán ne arról beszéljünk, hogy nyugdíjasaink elszegényedtek, hogy 350 ezer gyermek éhezik, hanem hirdessük nagy hangon, hogy mennyit segítünk a nyugdíjasoknak, és hogy háromszáz-ötvenezer gyereknek adunk ingyen ebédet, mivel pedig nem csak adni kell, hanem védeni is, ezért szállítsunk néhány száz menekültet a Keleti pályaudvarra, fosszuk meg minimális életfeltételeiktől, és ország-világ előtti mutogatásuk után, rendőri felügyelettel tereljük Őket gyalog az Osztrák határhoz, aztán hallgassunk a gyilkosokról, akik ágyban alvó gyereket, anyákat és apákat öltek, az Aranykéz utcai- és Ferihegyi úti merényletről, a piliscsabai volánbuszos és a több tucatnyi – kisebb nagyobb (magyarországi) – robbantásos merényletről, és ne rebbenjen a szemünk, amikor azt mondjuk, hogy minden terrorista migráns, és amikor galádságunk láttán a világ felháborodik, nevezzük meg ellenségeinket: Sorost, Brüsszelt, az uniót, a franciákat, németeket és az ENSZ-t, és ettől kezdve már nem a népet védjük, hanem a hazát, amit fáradságot nem kímélve, emberi erőforrásaival együtt megszereztünk magunknak.

Szukits Rezső

(Illusztráció: Kris Gebhardt)

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára