Szervezetek

IKSZ-re vett demográfia

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 19 - 14:46

A kormánypárt klerikális lobbi-tagozata a vasárnapi boltbezárást követően újabb társadalmi szintű támadási felületet jelölt meg a kommunikáció számára. Egy örök témát, ami az első őscickány óta kísérti a Föld szőrös lényeit. S már a dinoszauruszoknak is életbe vágó volt. Csak az ősgyíkok nem nyilatkoztak róla. Tudtunkkal legalább is.

Mert nem maradtak fenn olyan barlangrajzok, és iszapba kapart nyomok, amelyek alapján akár csak az ősember a nemiséget, a nemi viselkedést ne valami létező társadalmi, emberi tényezőnek kezelte volna. De ettől természetesen még előfordulhattak a legkülönbözőbb, akár az egész társadalmat átszövő viszonyulási rendszerek. Ahogy a már, csomóírástól a betűkaparásig, írott történelemből ismert világban is előfordultak a nemiséggel kapcsolatban is eltérően működő társadalmi modellek. Ezek mögött olykor állt valami vezérideológia, olykor pedig nem. A mindennapi életben pedig általában fütyültek a hivatalos álláspontokra, és az emberek élték a mindennapokat. Amire a legjobb bizonyíték az, hogy Európában folyamatosan éltek emberek a középkorban is. Mert abban az esetben, ha az egyház nemiség-felfogását, valamint a gazdasági felhalmozást szolgáló elit-beltenyésztés szabályait követték volna, akkor simán kihalt volna lakosság. S éppen az egyház „pereiből”, haj-, és körömtépéseiből tudjuk, hogy az olyan nemiséggel kapcsolatos jelenségek is folyamatosan előfordultak, mint a homoszexualitás.

Alkalmasint az egyház intézményeiben is előfordult, és előfordul a mai napig. Ahogy a lakosság körében is előfordul. Ami ellen fel lehet egy hivatalos ideológia nevében lépni, de baromság. Ha a fellépés diszkriminál, akkor embertelenség is. Azoknak pedig, akik szerint genetikai defektet képvisel, javaslom az evolúciós törvények olvasgatását. Az evolúció ugyanis könyörtelenül kiszelektálja az olyan genotípusokat, amelyek a faj populációjának fennmaradását gátolják. Az emberi faj pedig elég régóta társadalmasodott ahhoz, hogy lássuk: a homoszexualitás jelenléte minimum indifferens a társadalomban. Ha a művészeti, az alkotó világot vagy a sokáig a tudomány fellegvárainak számító zárt kollégiumokat tekintjük, akkor társadalmi szinten tetten érhető lehet az is, hogy az evolúció miért nem „foglalkozott” a kérdéssel. Ellentétben azokkal, akikről olykor nehéz eldönteni, hogy valójában tényleg ellenzik, vagy csak irigylik. Mint amikor a KDNP-s politikusok, Harrach és Rétvári, színpadiasan, egy sajtótájékoztatón írnak alá egy olyan kezdeményezést, amely megtagadná a párkapcsolat jogát a saját nemüket preferáló polgároktól.

Alkalmasint Harrach egy nappal később már igyekezett tompítani az idiotizmus kiszögelléseit. Amikor a családi csődvédelemmel kapcsolatos sajtótájékoztatón kijelentette, hogy: „Nem vagyunk homofóbok”. Amire persze vissza lehetnek kérdezni: „Akkor meg mit ugattok bele?”. De nem kérdezünk vissza. Mert tudjuk. Olykor a KDNP-nek egyszerűen muszáj valami ügybe belebeszélniük. Minél kevésbé van közük hozzá, annál inkább. Különben a kutya sem tudná, hogy világon vannak. A világ meg jól el lenne ezzel az ismerethiánnyal. Alapvetően a magyar társadalom is. Viszont akkor Harrach és társasága mikrofon nélkül maradna. Néhányuk képviselői fizetés nélkül is. Amit a társadalom szintén elviselne. Az egyes tagok társadalmi nemétől, a társadalomban betöltött nemi szerepétől függetlenül. Ellenben a klerikális frakció képviselőinek családja esetleg hajléktalan szállón kötne ki. Ha még egyszer az életben dolgozniuk kellene. Ennyire meg nem lehetünk embertelenek. Nem igaz? Elvégre valakinek Jézus tanításait is képviselni kell. Ha már a KDNP nem ér rá. A nagy szerepkeresésben.

S hogy a társadalom nemi szerepeit más se keresse, ezért már Harrach Péter 2017. február 15-én kifejtette az ELTE-n induló gender mesterszakról: „ha ez a nemek közötti viszonyról szól, akkor nincs semmi probléma, de ha mindarról, amit a gender név takar, akkor az egy dekadens világnézetet képvisel”. Namármost. Harrachnak vagy fogalma nincs arról, hogy a gender-kutatás miről szól, vagy van, de nem foglalkozik vele. A híveknek is megüzenve: ti se foglalkozzatok vele, mert dekadens világnézetet képvisel. Oszt’jónapot. Ja, bocs. Az egy másik elmeroggyant szavajárása. A hívek, legalább a párt hívei, szintén nekiálltak nem foglalkozni a valósággal. Így a való világtól mit sem zavartatva magukat nyílt levelet írtak az ELTE-nek. Mert, miként a KDNP, akként az ifjúsági tagozat (IKSZ) is rég hallatott magáról. Nem mintha hiányoztak volna az olyan ötletek után, mint amilyen majdnem egy évvel ezelőtti „örömkommandók” ötlete.

Most, a Nacsa Lőrinc jegyezte, nyílt levelükben közlik, hogy az országnak nem tesz jót, ha lesznek a társadalmi nemekkel foglalkozó diplomásai. Mindezt pár nappal Harrach megszólalását követően. IKSZ-ileg leszögezve: „Égető problémánk a demográfiai kérdés, ami nem a szexuális kisebbségek tanulmányozásával és a feminista filozófia elmélyítésével fog megoldódni”. Amellyel kapcsolatban leszögezhetők a következők:

  • A társadalom demográfiai problémájában jelenleg legnagyobb szerepe a nemzedékeket „exportáló” gazdasági exodus kormányának van. Amely kormánynak jelenleg a KDNP is széltolója.
  • Nacsa Lőrinc égető demográfiai kérdéseit pedig lesz kedves ő maga, otthon a saját, szabadon választott párjával megválaszolni.

Kategóriák: Szervezetek

Nemzedékexport

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 18 - 13:56

Az, hogy a jelenlegi kormányt nyugodtan nevezhetjük a gazdasági exodus kormányának, az jól látszik a kivándorlási adatokból. Az, hogy a kivándorlás hosszabb távon felér a társadalom szociális abortuszával szintén felmerült már korábban. Amikor tehát a HVG oldalain megjelent egy beszélgetés összefoglalója Makay Zsuzsanna demográfussal, akkor kár lenne erősen rácsodálkozni a külföldön született magyar gyermekek statisztikájára. Miközben a háttéradatok természetesen nem érdektelenek.

Így az sem, hogy az ott közöltek alapján a GDP elég nagy része megy el családtámogatásra. Amiről a demográfus szerint kevesen tudnak. Ez természetesen igaz is lehet, és ellenkező adatok hiányában el is fogadhatjuk. Azonban azt is érdemes mellé tenni mindennek, hogy a társadalmi összképet illetően senki sem a GDP-vel fekszik ágyba, hanem a napi problémáival. Márpedig ezek szintén nem kis részben vannak jelen a gyermeket vállalni gondolók életében. Ha ugyanis csak egy kicsit is felelősen gondolkodik valaki, akkor a gyermek vállalása egy több évtizedes program. Így aztán, olyan politika mellett, ami több évre, de néha több hónapra vagy hétre is tervezhetetlenné teszi az egzisztenciális jövőt, aligha lehet számon kérni, ha valaki nem tervez évtizedekre előre. Akkor meg különösen, ha a tervezhetőség legfeljebb a közrabszolgasággal lassított utat jelenti a mélyszegénység bugyrai felé. Ezért sem meglepő különben, hogy százezrek távoztak eddig is az országból. Jobbára fiatalok, és értelemszerűen olyanok, akiknek komoly szerepe lehetne az ország tényleges működtetésében. Mert attól, hogy egy politikus meg tudja különböztetni a WC-pumpát a légpuskától, még nem ő, hanem a szereléshez, tervezéshez, tanításhoz, orvosláshoz értők azok, akiktől élhetőbbek lesznek a mindennapok. A politikusok nagy részének kivándorlásával ellentétben, az utóbbiak távozását is sokkal jobban megérzi a társadalom.

Már csak azért is, mert a külföldön munkavállalók java része az úgynevezett „szülőképes” korosztályba tartozik. Így teljesen természetes, ha a külföldre költözöttek között jelentős számban fordulnak elő azok, akik nem Magyarországon válnak szülővé. A „jelentős szám” jelenleg azt jelenti a demográfus véleménye alapján, hogy a gyermekek egy tizede már külföldön születik. Visszaigazolva azt, amit már négy éve is előre lehetett „jósolni”. Amely mellé érdemes talán azt a korábbi adatot is mellé tűzni, hogy a két éve olyan lelkesen emlegetett visszaregisztrálások alapján is tört-ezrelékekben volt mérhető csak a hazatérési szándék. Persze vigasztalódhatnak az ezen számok felett búslakodók azzal, hogy húsz-negyven év múltán majd milyen büszkén fogják emlegetni az addigra már felnőtt gyermekek a magyar gyökereket. A magyar gyökerek pedig azt, hogy milyen sikeresek a magyarok külföldön.

Ahogy számos magyar származású tudósra, művészre, iparosra büszkék azok is, akik elfelejtik: sokuk kényszerből hagyta el az országot. Sőt! Leginkább azokra büszkék, akik végleg távoztak. Mert akkor, ha közülük valaki az ősei földjére lép, vagy netán még támogatást is mer adni, akkor azonnal a hon ellenségévé válik. Ha tehát a most külföldre szakadók egyszer gyökeret eresztenek a világ más tájain, akkor hatszor meggondolhatják, hogy érdemes-e pénzt, tudást invesztálni Magyarországba. S valójában az a társadalmi közhangulat, ami a lábbal, repülőjeggyel végrehajtott szavazás végeredményét adja eredményül sokkal hívebben látszik az említett „szavazásból”, mint a rendre megjelenő közhangulati jelentésekből.

Magyar bolt Londonban

Már csak azért is, mert a lábbal szavazók értelemszerűen kevésbé fogják gazdagítani a közvéleményt kutatók adatbázisait, mint azok, akik maradnak. Így, egyfajta szisztematikus hibaként dúsulhatnak fel az „elégedettek” a kutatásokban. Miközben a kormány elemi érdekévé válik a kivándorlók előtti határok nyitva tartása. Éppen azért, mert csökkenti az itthon elégedetlenkedők arányát.

De természetesen a kivándorlás mellett nem kell megfeledkezni a többi demográfiai hatásról sem. Amelybe a párválasztási lehetőségektől az iskolázottságig sok minden bele tartozik. S amelyekkel kapcsolatban a kormány tényleg sokat megtesz annak érdekében, hogy lehetőleg szoros kontroll alatt tartsa. A párválasztás elősegítésére például már három éve elindult a párt a párttól mozgalom. A jelek szerint szerény sikerrel. Ellentétben azzal, amilyen sikereket tudhat magáénak az iskolarendszer átszervezése. Korántsem a magasabb iskolai végzettség, a szélesebb látókör, az összefüggésekben való ismeretszerzés preferálása felé. Márpedig a biorobot-feladatok felé orientáló iskolák hatására alacsonyabb jövedelmű jövőképpel számolhatunk. Ami bizonytalanabb gyermekvállalási lehetőségeket teremt.

Kategóriák: Szervezetek

Tíz éves az Armel Opera Festival

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 18 - 13:44

Az Armel Opera Festival idén ünnepli 10. születésnapját.

A jubileumi évben különleges külföldi (Berlin, Lipcse, New York, Bécs, London) és hazai (Budapest) programokat szervezünk, beleértve az idei fesztivált is, amely 2017. június 28-július 4. között kerül megrendezésre Budapesten és Bécsben.

Nagy izgalommal várjuk legközelebbi eseményünket, Kökény Tamás nagybőgő virtuóz koncertjét, amelyre március 1-én kerül sor New Yorkban, a Carnegie Hallban. Tamás az Armel Opera Festivaltól kapta a koncert lehetőségét a Virtuózok Tehetségkutató Versenyen elért eredményéért.

A 10 éves jubileumi évben az Armel vizuális megjelenése is változik. Az új arculat tervezője Czakó Zsolt grafikusművész.

És készülünk a következő évi fesztiválra is, így közzé tettük a versenyszerepekre szóló felhívást operaénekesek számára.

Havas Ágnes, az Armel Opera Festival igazgatónője a mai sajtótájékoztatón beszélt az Armel 10 évének legemlékezetesebb állomásairól, emlékeiről, a fesztivál egyedi koncepciójáról, a nemzetközi együttműködésekről, és az opera előadások bemutatóin kívüli koncert programokról Európa nagyvárosaiban.

Lendvai György, a MÁV Szimfonikus Zenekar igazgatója beszámolt a berlini és lipcsei koncertsorozatról, amelyre az Armel szervezésében került sor 2017. január 1-7. között.

Bocskor Lóránt, a Virtuózok rendezvényigazgatója az Armel Opera Festival és a Virtuózok együttműködésének jelentőségét méltatta.

Czakó Zsolt grafikusművész látványos prezentációt tartott az új arculat vizuális elemeiről, továbbá beszélt a zene és a látvány egymásra hatásáról, és arról, hogy számára mit jelent az Armel, amelyet 10 éve ismer.

Az alábbiakban olvashatnak a közelgő tervekről részletesebben.

Ámon Betti

***

Fotó: Armel Opera

Az Armel Opera Festival 2008-as indulása óta eddig 45 operát állított színpadra, 15 országban. Az impozáns nemzetközi lista évről évre bővül épp úgy, ahogy a partner operaházak száma is, hiszen eddig huszonhárom művészeti intézménnyel dolgozott együtt az Armel. 2018-ben, öt ország operaházában újabb öt különleges operaelőadás készül majd, amelyek főszerepeire 2017. április 4-ig jelentkezhetnek a magyar és külföldi énekesek.

A XXI. század operajátszása a komplexitásra épül, ezért azon művészek jelentkezésére számítanak, akik nem csak kiváló operaénekesek, hanem a színpadi játékhoz elengedhetetlen színészi képességekkel is rendelkeznek.

Az első forduló két különböző helyszínen, különböző időpontokban lesz. Az első forduló válogatásai Budapesten (2017. április 7. ) és Párizsban (2017. április 10-11.) lesznek. Egy énekes csak egy első fordulós helyszínen indulhat, tehát döntenie kell, hogy Párizsban, vagy Budapesten szeretné megmérettetni magát. Miután mindhárom első forduló lezárult, a zsűri elnöke döntést hoz, és a három különböző helyszínről összesen 30 versenyző jut tovább a verseny második fordulójába. A Budapesten tartandó második fordulón (2017. június 18.) a versenyzőknek már a versenyelőadásokat rendező és dirigáló szakemberek előtt kell szerepelnie. A zsűri elnöke az idén is Vajda Gergely zeneszerző-karmester lesz, aki egyben a Fesztivál művészeti vezetője. Míg Vajda Gergely a verseny első fordulójában a versenyzők hangi kvalitásait vizsgálja, a júniusban zajló második forduló során a tovább jutóknak már a rendezők követelményeinek és színházi szempontrendszerének is meg kell majd felelniük, mivel az operafesztivál különös hangsúlyt fektet a műfaj előadói aspektusára is. A kiválasztottak 2018-ban a bemutatót megelőző próbaidőszakot az adott partnerszínházban/intézményben töltik, itt készülnek fel a nyári, premierekre, amelyeket a 11. Armel Opera Festivalon láthat majd a közönség.

A fesztiválon nemzetközi szakmai zsűri értékeli a produkciókat, és a versenyszereplőket. A legjobb előadást és énekest Best Production és Best Performer díjjal jutalmazzák. Az ARTE Concert csatorna élőben közvetíti a bemutatókat, és közönségszavazás alapján minden évben ARTE különdíjjal ismeri el a legnépszerűbb produkciót.

ARMEL OPERAVERSENY

A kétfordulós Armel Operaverseny az Armel Opera Festival-t megelőző nemzetközi zenei esemény, amely lehetőséget teremt bármely jelentkező operaénekes számára, hogy a szakmai kiválasztást követően az Armel Opera Festival egy produkciójában hangfajának megfelelő főszerepet kapjon. A versenyen nem feltétlenül a legkülönlegesebb hangi adottságokkal rendelkező, legjobb énektudású énekes nyer, hanem az, aki a legmagasabb színvonalon képes ötvözni a műfaj összes szakmai kívánalmát: az operaéneklést, a színpadi mozgást és a színészi alakítást.

Az énekesek komplex előadói teljesítményét az Armel Operaverseny során nemzetközi szaktekintélyekből álló szakmai zsűri ítéli meg.

Az Armel Opera Festival minden évben öt különböző ország operaházával/színházával együttműködésben hoz létre produkciókat, amelyeket minden nyáron az Armel Opera Festival keretében mutat be. Ezekben a produkciókban kapnak szerepet az Armel Operaverseny második fordulójában kiválasztott énekesek. Ezen győztesek a rendező és a karmester vezetésével felkészülnek a szerepekre, amelyben bemutatkoznak az Armel Opera Festival-on, valamint a televízió képernyőjén.

A verseny győztesei idén többek között a következő operaprodukciók szerepeire kapnak majd felkérést:

CHRISTOPH WILLIBALD GLUCK: ORFEO ED EURIDICE (olasz nyelven)
A NORRLANDSOPERAN produkciója (Svédország)
Versenyszerep: AMOR (szoprán szubrett)

GAVIN BRYARS: CALAMITY/BILLY (angol nyelven)
A THÉ TRE DE LA CROIX-ROUSSE produkciója (Franciaország)
Versenyszerep: NARRATOR (szoprán)

W.A. MOZART: A VARÁZSFUVOLA
A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ produkciója (Magyarország)
Versenyszerepek: Tamino (tenor), Sarastro (basszus)

JAMES WOOD: GULLIVER (angol nyelven)
Az INSOMNIO és a Neue Vocalsolisten produkciója (Hollandia)
Versenyszerep: Gulliver (bariton)

Kategóriák: Szervezetek

Lakhatást Mindenkinek! A szociális lakáspolitikáról

Anno Filmklub - 2017, február 17 - 17:32

A Megújuló Magyarországért Alapítvány és az Átalakulás Intézet a Politikatörténeti Intézettel karöltve, Misetics Bálint tanulmánya alapján nyilvános vitaestet szervez 2017. február 28-án (kedden) 17 órától Lakhatást Mindenkinek! A szociális lakáspolitika legsürgetőbb feladatairól címmel.

Résztvevők: Nagy Sándor, Szabó Rebeka, Borsos Gábor, Lakner Zoltán, Misetics Bálint, Somogyi Eszter. Moderátor: Bombera Krisztina.

A részletekhez és a regisztráció pontos feltételeihez kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Lakhatást Mindenkinek! A szociális lakáspolitika legsürgetőbb feladatairól

Anno Filmklub - 2017, február 17 - 17:32

A Megújuló Magyarországért Alapítvány és az Átalakulás Intézet a Politikatörténeti Intézettel karöltve, Misetics Bálint tanulmánya alapján nyilvános vitaestet szervez 2017. február 28-án (kedden) 17 órától Lakhatást Mindenkinek! A szociális lakáspolitika legsürgetőbb feladatairól címmel.

Résztvevők: Nagy Sándor, Szabó Rebeka, Borsos Gábor, Lakner Zoltán, Misetics Bálint, Somogyi Eszter. Moderátor: Bombera Krisztina.

A részletekhez és a regisztráció pontos feltételeihez kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Momentum — 266 ezer aláírás érkezett az olimpia-elleni népszavazásra

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 17 - 16:24

Messze meghaladta a Momentum Mozgalom, illetve a velük közreműködő ellenzéki pártok a minimum 138 ezer aláírást ami szükséges ahhoz, hogy népszavazást tartsanak Budapesten az olimpiai pályázat visszavonása érdekében. Összesen 266 ezer aláírást gyűjtött össze a Momentum, a Lehet Más a Politika, az Együtt, a Párbeszéd, néhány szocialista aktivista és politikus, illetve egyik párthoz sem kötődő civil aktivisták. Érdemes kiemelni, hogy a Momentumon kívül, az LMP aktivistái gyűjtötték a legtöbb aláírást (csaknem 30 ezret). Az Együtt és a Párbeszéd darabonként több mint 10 ezer aláírást adtak le a Momentum szervezőinek. Innentől kezdve 45 nap áll a Fővárosi Választási Bizottság rendelkezésére, hogy megvizsgálja a beérkezett aláírásokat. Az ilyen kezdeményezések idején rendszeresen 20 százalék körüli az érvénytelen aláírások aránya. De a Momentum oly annyira a várakozásokon felül teljesített, hogy így már szinte biztos, hogy az érvényes aláírások száma meghaladja a bizottság által szabott minimumot.

Tarlós István, Budapest főpolgármestere kilátásba helyezte péntek reggel, hogy a megfontolja az olimpiai pályázat visszavonását. Egyértelmű, hogy a kormánypárt most azon gondolkodik, hogy esetleg jobb lenne kikerülni az egész népszavazást és a várható verességet–amelynek politikai hatásai lehetnek kevesebb mint egy évvel az országos választások előtt. Fekete-Győr András, a Momentum egyik alapító vezetője azonban elmondta: “ne futamodjanak meg az olimpiai pályázat visszavonásával, hanem tartsák meg erről az ügyről a népszavazást. Hiszen ha enélkül vonják vissza, akkor azzal azokat árulják el, akik támogatják az olimpia ügyét.”

Jelentős teljesítémény, hogy még a Karácsony előtt szinte alig ismert Momentum Mozgalom néhány hét alatt ennyire gyorsan betört az országos köztudatba. Egy részt egy olyan ügy köré szerveződtek, amely alkalmas volt a tágabb társadalom megszólítására. Másrészt pedig kimondottan hatékonyan és szorgalmasan dolgoztak: a hidegben standoltak a köztereken, aztán lakásokba kopogtak és mindezt jól koordinálták. Például napközben folyamatosan mérték a különböző köztereken kihelyezett pultok teljesítményét így tehát tudták, hogy mikor érdemes tovább lépni, esetleg lakásokba kopogni, vagy máshol folytatni.

A Momentum mellett három kisebb párt is bizonyította létjogosultságát az ellenzéki oldalon, nevezetesen az LMP, a Párbeszéd és az Együtt. Lehet, hogy e három párt gyengén szerepel a közvéleménykutatásokban, az LMP-t pedig gyakran éri az a vád, hogy nem eléggé határozottan ellenzéki. De amikor arról volt szó, hogy kint az utcán, a téli hónapokban ki kellett hozni elég aktivistát, hogy érzékelhetően hozzájáruljanak a közös ügyhöz, akkor tisztességesen teljesítettek.

Kategóriák: Szervezetek

KULCSKÉRDÉSEK - Európai és nemzeti alkotmányos identitás - VIDEÓ

Anno Filmklub - 2017, február 17 - 10:03

A Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye és a Politikatörténeti Alapítvány 2017. február 15-én beszélgetést rendezett az Európai Unió elmúlt 25 éve, identitásválsága, az európai és a nemzeti identitás viszonya kapcsán.

Vendégeink voltak: Kovács Krisztina, Uitz Renáta, Majtényi Balázs, Varju Márton, Antal Attila. A videó megtekintéséhez kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Ismét inzultálják a nemzetet

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 16 - 17:26

Megint megkérdezi Orbán a nemzetet, és ilyenkor játssza a hülyét a miniszterelnök, úgy tesz, mintha tanácstalan volna, és az ő derék népétől várna ötleteket.

Nemzeti konzultációnak nevezi az ilyen megkérdezéseket Orbán, amiben persze van némi perverzitás, de lelke rajta, ha ő így szerez magának örömet, legyen így.

Csak hát vannak bajok ezzel a konzultációnak nevezett inzultálással. Nem csak az, hogy mi, adófizetők perkáljuk ki a rávalót. Ez is baj, mert sokba kerül, és nekünk sem feneketlen a zsebünk, lenne helye a pénzünknek máshol is. Most nem sorolnám, hogy hol mindenütt, mert demagógnak látszanék, ha az oktatást és az egészségügyet említeném, vagy, teszem azt, a szegénység felszámolását, de legalábbis, csökkentését.

Nem tudni amúgy, hogy mennyibe kerül ez a mostani inzultálás, a korábbiak általában egymilliárd körül kóstáltak, a posta nemrég emelt árat, úgyhogy, valószínűleg az idei megkérdezés sem lesz olcsóbb.

Megkérdezést írtunk, mert a hírek szerint Orbán két kérdésben kéri az emberek véleményét. Az egyik kérdés Brüsszel mesterkedéseivel kapcsolatos, a másik pedig a SorosGyörgy által támogatott civil szervezetekről rántja le a leplet.

Ám valójában szó sincs megkérdezésről. Meg sem nézik majd a visszaküldött leveleket, amelyek amúgy is csak a címlista frissítésére lesznek alkalmasak, már ha egyáltalán szükség van még ilyenre. Azért nem nézik, meg hogy mit válaszolnak az emberek, mert nem érdekel senkit. Orbán ugyanis csak formailag kérdez ebben a levélben, valójában a szánkba rágja, hogy miről legyen véleményünk.

Legyen véleményünk Brüsszelről, mert az már végképp nem járja, hogy onnan akarnak diktálni a magyarok miniszterelnökének. Mellesleg jó nagy summákat is szoktak küldeni időnként, de ennek semmi köze ahhoz, hogy nem leszünk gyarmat és visszautasítjuk a brüsszeli bürokraták diktátumait. Adják ide a pénzt, aztán húzzanak el gyorsan a vérbe, amíg jól van dolguk.

Ez az egyik. A másik meg az a Soros nevű, akinek az a háttérhatalma, vagy mi a fenéje van. Az is itt settenkedik mindig a közelben, és ha tehetné, mindenbe beleütné az orrát. És most ne mondja senki, hogy a Fidesz vezetői szinte kivétel nélkül egykor a Soros nevű patás ördög támogatásával kászálódtak ki a ganéból, és az ő segítsége nélkül legföljebb traktorosok, vagy, a legeslegjobb esetben is agronómusok lehetnének.

Azért jön majd a levél, és benne a kérdés Brüsszelről és Soros által irányított civilekről, hogy legyen megint kit gyűlölni. Mert hát lássuk be, hiába van válsághelyzet szeptember 7-ig, a migráncsos-téma mintha kissé kifújt volna.

Össze kellene gyűjteni Orbán nemzeti konzultációnak nevezett agymenéseit, és ha eljön az ideje, hozzácsatolni a vádirathoz.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Honnantól neo a náci?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 14 - 15:57

A Népszava tudósítása alapján olyan társulat gyűlt össze a Városmajorban, a templom mögött tegnap, amelynek tagjai nem kérik ki maguknak, ha újnyilasnak, illetve neonácinak nevetik őket. Ez társaság nyilván nem vitatja, hogy a fasiszták ünneplése azonos a becsülettel. Ezen tehát ezen a szinten kár is polemizálni. Máson azonban ettől még lehetne.

Azon például, hogy ki mindenki nem szólalt meg az esemény kapcsán. Olyanok sem, akik akár az ország vezetésének felelőssége, akár az emberség okán is megszólalhattak volna. Illetve, megszólalásuk elvárható is lett volna. Ugyanakkor, az előzmények ismeretében mégsem egészen meglepő a hallgatás. Elvégre miért pont most ítélte volna el a kormány bármely tagja a neonácik gyülekezését, ha eddig is jól el voltak egymással. Annyira, hogy a déli szarvas-csapda építésekor még az is felmerülhetett: nem egy most felvonuló szervezet egyfajta „stratégiai tartaléka” a miniszterelnök gerjesztette, plakátokkal közhírré ragasztott gyűlölet-cunaminak. Így aztán aligha meglepő, hogy a miniszterelnöki hivatal például hallgatott. Nem ítélte el az eseményt. Talán még csettintgettek nagy titokban. Megállapítva, hogy igazán fasza gyerekek ezek a kézközeli sötétingesek. Elvégre Orbán nem hogy nem határolódott el például Borosstól, hanem annak idején még hurcolta is magával. De legalább is köszönte, elviselte a jelenlétét az antiszemita tengernagyban erkölcsi mércét látó, de annak idején a hungarofasiszta Szálasi-kormány felügyelte haderőhöz csatlakozó egykori igazgatónak és vicekormányfőnek.

A kormány részéről történt hallgatólagos eltűrés és hallgatólagos biztatás ellenére azért még lett volna talán tere annak, hogy legalább a belügyminiszter megszólaljon. Ha másért nem, akkor azért, mert a paramilitáns társulatok már okoztak párszor belbiztonsági problémát a történelemben. Igaz, a hatalom számára is hasznosak voltak párszor a civil lakosság megfélemlítésével. S ezen a téren szinte mindegy is talán, hogy a ma divatos egyletekről, seregekről, egyebekről, vagy az egykori munkásőrökről, illetve a nácik tornaszövetségéről van-e szó. De azért emlékezhetünk arra, hogy annak idején, a Hősök terén Pintér legényei milyen szépen felvigyázzák az esküdözőket. Nehogy valaki megzavarja véletlenül azokat a szegény utógárdistákat. Ezért valószínűleg ahhoz is erőteljes csodavárás kellhetett volna, ha valaki azt hiszi: pont idén fog a belügyi vezetés ki kelni magából, vagy az asztal mögül emiatt.

De még mindig lehetett volna szó arról, hogy az egyházak, illetve képviselőik felszólalnak a fasizmus eszméi ellen. Még akkor is, ha nem a városmajori templomban, hanem mögötte gyűltek össze az idén. Ám még emlékezhetünk arra, hogy egy református lelkész leplezte le a Horthy fétist egy templomhoz köthető helyen. Úgy, hogy a templom közelében nem az egyházak tiltakozó küldöttségeitől voltak hangosak az utcák. Ahogy azóta is váltakozó módon vitatható az egyes egyházi személyek viszony a rasszista alapú gyűlöletkeltéshez. Amely akkor sem áll messze a fasiszta, illetve náci eszmékhez, ha tudjuk: a koncentrációs táborok első lakói nem a zsidók, hanem az ellenzékiek voltak. De a magukat kereszténynek beállító politikusoktól az ellenzék iránti gyűlölet sem mindig áll távol. Úgyhogy ez is egy szemétdomb. S majd pont attól az Erdő Pétertől várt volna bárki felszólalalást a fasiszta gyilkosokat éltetők ellen, aki a menekülteknek sem nyújtott volna menedéket? Alkalmasint a pápa intelmei, és kérései ellenére. Komolyan ezt várta volna bárki? Kétlem. De legalább nem is cáfolt rá az elvárásokra.

S akkor, amikor a hatalom, és a hatalom által annyit emlegetett, de aligha betartott elveket valló nagy egyházak kussban vannak, akkor meglepő, hogy nyugodtan gyűlik a fekete iszap? Valójában nem. Elvégre bíztatást kapnak olyanoktól, akik valós vagy szellemi vezetői az országnak. Ahelyett, hogy étlen-szomjan állva várnák vissza a Don-kanyarból hazatérőket. A becsület nevében. A komplexusaik pátyolgatása helyett.

Margit körút anno 1945 (Fotó: MTI/Hadtörténeti Múzeum).

Kategóriák: Szervezetek

Anno Filmklub / 9 - Joseph Losey: Klein úr

Anno Filmklub - 2017, február 13 - 17:54

2017. február 22-én (szerdán) 17:30-kor tartjuk filmklubunk kilencedik vetítését, amely a holokauszt témáját különleges megközelítésben, az 1942-es franciaországi zsidóelhurcolások idején járja körül Alain Delon főszereplésével.

Vendégünk: FARKAS ATTILA MÁRTON kulturális antropológus

A filmről itt olvashat bővebben...

Kategóriák: Szervezetek

Igazolhatatlan gondolatok (3) — Két reklámújság között a földön

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 13 - 16:11

Mottó: Nem csak a hír, már a cáfolat sem érdekel.

Amikor rólad jót mondok, lehetsz jó, rossz vagy se jó se rossz. Amikor rólad rosszat mondok, lehetsz rossz, jó vagy se rossz se jó. Mondhatok rólad jót, mert jót akarok rólad mondani, de mondhatok jót, mert jó vagy, és mondhatok rólad rosszat, mert rosszat akarok mondani, de mondhatok rólad rosszat, mert rossz vagy.

Minél hitelesebb vagyok, annál óvatosabban kell ítélnem, mert hitelesként hibás szavam is hihető, ezért jobban árt, mint a hiteltelen emberé. A hiteltelen ember szava nem akkor káros, amikor valótlant állít, hanem akkor, amikor a hamisság tömegessé válva megágyaz a hiteltelenségnek. Amikor egyszer eljön az idő, és a szavak értéküket (értelmüket, jelentésüket) veszítik, és a hazugságok közt az igaz szó is mocskos lesz, miként szardobálók közt a szülinapi torta, akkor a szó és beszéd helyére, az indulat kerül. Létrejön a diktatúra; a harag, félelem, az irigység és az elnyomás világa, és minden diktatúrának humusza, a gonosz indulatok formálta „közerkölcs”, melyben a jók is elkövetik a túlbuzgóság bűnét: ítélkeznek, büntetnek, és a társadalom tagjainak öröme a harag kéjérzete, és a másság üldözésének mámora.

Kis idő múltán, ahogy az alagútban bandukoló mögött lassan eltűnik a fény, a jog helyére lép a jogok és kötelességek rendszere, (a „törvény diktatúrája” (Putyin)) a büszkeség helyére az alázat, a szabadság helyére a „biztonság látszata” (Kovalovszky Dániel), a gazdagság helyére a paloták díszvilágításában tündöklő nyomor.

Kelt: A sajtószabadságról álmodozva, két reklámújság közt a földön 2017. február 12-n

Szukits Rezső

(Illusztráció: Joseph Raffael)

Kategóriák: Szervezetek

Egy politikailag inkorrekt javaslat a Pesti Srácok című honlapnak Kanadából

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 13 - 02:29

A Pesti Srácok című fideszes hírportál egyik szerzője – Máté F. Gyula – a következőképpen gúnyolódott azokon a gyerekeken, akik a kegyetlen szíriai háború és az egyéb konfliktusok ártatlan áldozatai:

“Szeretni kell a migránsokat! Főleg az édi-bédi kicsi tejeskávé színű lurkókat. Fogadjon be mindenki kettőt-hármat és félre az előítéletekkel. Simogassuk, dédelgessük őket!”

Máté F. Gyula nem csak, hogy arrogáns és kegyetlen – mely kegyetlenség és arrogancia a magyarországi “keresztény”, konzervatív és polgári oldal legfőbb jellemzője – de talán kényelmesen tudatlan is.

  • Az Aleppo városában történő csaták és ostrom idején a kórházakban kezelt sebesültek fele gyerek volt – a Save the Children szerint.
  • Több mint 4.500 gyerek halt meg Aleppo városában 2016-ban.
  • Az 5 millió szíriai menekült fele gyerek.
  • Több mint 2,1 millió szíriai gyerek nem járhat iskolába a háború miatt.
  • A szíriai gyerekek 80 százaléka (vagyis 8,4 millió gyerek) érezte saját bőrén a háború borzalmait.
  • Az egyik menekülttáborban lévő gyerekek 79 százaléka vesztett el egy közeli rokont a harcokban.
  • A 2016-os adatok szerint legalább 41 ezerre tehető a szíriai háború alatt meghalt gyerekek száma.
  • Az ENSZ 2014-es vizsgálata szerint az Asszad rezsím kiskorúakat is letartóztatott és megkínzott börtöneikben. A legfiatalabb bebörtönzött pusztán 11 éves volt. A gyerekek ellen elkövetett szexuális erőszak, verések, cigarettavéggel történő megégetések, az elektrosokk mindennapi kínzási módszerek Szíriában.

Fotó: Aleppo Media Centre.

Az, aki ennek fényében és ennek tudatában képes elsütni ízléstelen poénokat és gúnyolódni, mint ahogyan azt Máté F. Gyula tette a Pesti Srácok című honlapon, abból feltehetően kihalt minden normális emberi érzék. Az, hogy ezt a magyar keresztény-konzervatív oldal az “édi-bédi kicsi tejeskávé színű lurkókat” szórakoztatónak tartja, mindennél többet mond e politikai tábor végzetes züllöttségéről.

Lehet ellenezni Angela Merkel korábbi menekültpolitikáját.

El lehet utasítani a baloldali politikát, lehet helyette ajánlani valami mást.

Lehet vitázni Európa, a bevándorlás és a menekültpolitika jövőjéről. És lehet cikizni a politikai korrektség túlkapásait is.

De minden erkölcsi határon túllép Máté F. Gyula és a Pesti Srácok – nem először, egyébként – amikor így gúnyolja a háború gyerekáldozatait.

Az, hogy Máté F. Gyula cikke álhíreket közöl – egy, a Kanadai Magyar Hírlapban öt éve megjelent képnek a PhotoShop-pal módosított verzióját hozza le, így hamis látszatot keltve egy magyar ellenzéki tüntetésről – mégsem olyan súlyos, mint a menekült gyerekek felé tanúsított kegyetlensége.

Van egy régi, politikailag inkorrekt és durva hagyomány az angolszáz kultúrában. A tizenkilencedik században és valószínű először az Egyesült Államokban szappannal mosták ki a csúnyákat mondó, vagy éppen dohányzó, vagy egyéb rosszalkodásban résztvevő gyerek száját. Gyereknek ilyet semmiképpen sem ajánlunk, a Pesti Srácoknak viszont annál inkább. Lehet, hogy egy jó erős szappan az egyetlen dolog, ami ezek után ki tudná tisztítani e jobboldali portál szerzőinek retkes száját.

Kategóriák: Szervezetek

Eddig soha nem látott hatalmat kaphatnak amerikai határőrök kanadai repülőtereken

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 12 - 17:29

Ha a kanadai Alsóház elfogadja a C-23 számú törvénytervezetet — amelyet a Ralph Goodale, a liberális kormány közbiztonsági minisztere mutatott be — eddig soha nem látott hatalmat kaphatnak nyolc kanadai repülőteren működő amerikai határőrök. A kritikusok szerint a törvénytervezet — amelyről még az előző Barack Obama adminisztrációval tárgyalt Justin Trudeau kanadai miniszterelnök kormánya — különösen veszélyes a Donald Trump nevével fémjelzett és a határátlépést, illetve vízum igyénylést érintő elnöki rendeletek korszakában. Mint ahogy ismert, Donald Trump hét ország állampolgárainak tiltotta meg az Egyesült Államokba való beutazást kilencven napra. Vitatott rendeletét azonban a bíróságok rendre elkaszálták.

A C-23-as kanadai törvénytervezet lehetővé tenné, hogy kanadai repülőtereken működő amerikai határőrök határozatlan időre feltartóztassanak kanadai állampolgárokat, vagy letelepedett személyeket még akkor is ha az érintett állampolgár a faggatás vagy egyéb eljárás alatt úgy dönt, hogy mégsem kíván felszállni a gépre és nem utazik az Egyesült Államokba. Eddig bárki úgy dönthetett, hogy nem kooperál az amerikai határőkkel a kanadai repülőtereken, amennyiben elfogadta azt, hogy így nem utazhat. Ez az opció azonban elszállhat a C-23 törvénytervezettel.

De még ennél is aggályosabb, hogy a törvénytervezet lehetővé teszi az amerikai határőrök számára, hogy átkutassák a kanadai utazó ruháját — illetve arra kötelezzék, hogy vetkőzzön le. Eddig ilyen felhatalmazásuk nem volt az amerikai hatőröknek, kizárólag kanadai határvédelmi személyek – a Canadian Border Services Agency (CBSA) emberei – folyamodhattak ehhez. De a törvénytervezet szerint az amerikai határők még akkor is átvizsgálhatják a kanadai utas ruházatát, ha a CBSA ebbe nem egyezik bele.

Sokak szerint Kanada szuverenitása csorbulhat és bár úgy tűnik, hogy ezt az eljárást a kanadai liberális kormány hajlandó volt elfogadni amíg Barack Obama volt az Egyesült Államok elnöke, a káosz, amelyet Trump okozott a repülőtereken elnöki rendeletével, illetve a további intézkedések bizonytalansága fényében ajánlatos lehet az óvatosság akörül, hogy milyen hatáskörökkel ruházzuk fel a Kanadában működő amerikai határőröket.

Michael Greene, egy bevándorlási kérdésekkel foglalkozó ügyvéd Calgary városában elmondta a CBC közszolgálati televízió riporterének: “Értjük, hogy az amerikaiak még külföldön szeretnék megakadályozni, hogy egyesek az USA-ba utazhassanak, hiszen ez könnyebb, mint ha csak akkor teszik ezt, amikor már beléptek az országba. Ugyanakkor ők a mi hazánkban működnek és tisztelniük kell a mi jogainkat.”

 (Fotó: Montreal Pierre Elliott Trudeau repülőtér)

Greene súlyosan aggályosan tartja azt, hogy ha egy kanadai utasnak nem tetszik az amerikai határők által folytatott vallatás és faggatás, az új törvény szerint többé nem fordulhat vissza, kénytelen lehet a továbbiakban is együttműködni, másképpen akár le is tartóztathatják.

A törvénytervezet szintén lehetővé teszi a fegyverviselést amerikai határőrök számára, amennyiben a repülőtéren a CBSA is fegyvert visel. Jelenleg azonban a CBSA őrei általában nincsenek felfegyvervezve, ezért most ez inkább egy elméleti lehetőség.

Az amerikai határellenőrzés és vám viszgálat nyolc kanadai repülőtéren történik, többek között Calgaryban, Montreálban, Ottawában, a Toronto-Pearson repülőtéren és Vancouverben is. Hónapokon belül Toronto regionális repülőterén – a Billy Bishop szigeti reptéren – szintén bevezetik az amerikai határellenőrzést.

Számíthatunk rá, hogy a jelenlegi nemzetközi környezet miatt komoly viták alakulnak ki a parlamentben a törvénytervezet körül.

Kategóriák: Szervezetek

Örkény félpercesek 2017-ből

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 11 - 15:35

Árpád és a Főnök

- Mondd Árpád, szeretnek engem az emberek?
- Persze, hogy szeretnek, Főnök.
- Mintha valami füttyszót hallanék a távolból.
- Jókedvükben fütyörésznek, Főnök.
- És mondd Árpád, miért csak a hozzánk közeli médiáknak szoktam nyilatkozni?
- Ők tudnak olyat kérdezni Főnök, amikre te jól tudsz válaszolni.
- Értem. És mondd csak Árpád, félek én valamitől?
- Te nem félsz semmitől, Főnök.
- Akkor miért megyek mindenhova féltucat páncélozott járművel?
- Vigyázol rájuk, Főnök.
- Köszönöm, Árpád, olyan megnyugtató veled beszélgetni.

***

Orbán magas

- Árpád, én magas vagyok?
- Mihez képest, Főnök?
- Másokhoz képest.
- Nem tudom, Főnök. Oda kellene állnod valaki mellé.
- Már nagyon régen nem állok oda senki mellé.
- Akkor próbálj meg visszaemlékezni Főnök. Milyen volt, amikor még mások mellett álltál?
- Nem emlékszem, Árpád.
- Tényleg nem, Főnök?
- Tényleg.
- Így görbülj meg?
- Igen.
- Akkor te magas vagy, Főnök.

Föld S. Péter

Happy Orbán. Fotó: Facebook

Kategóriák: Szervezetek

Sajnálatot Sándor Máriának

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 11 - 15:26

A KMH-ban teret adunk az eltérő véleményeknek. A napokban írtunk Sándor Máriáról A magyar ellenzéki aktivista tragédiája című cikkünkben. Az alábbi írás érkezett be hozzánk, amely azonban más megközelítésre épül. A szerző szerint Sándor Mária politikai celebbé vált, ezért nem kéne csodálkozni, hogy mára aligha helyezkedhet el, mint ápolónő.

Olvasgatom a híreket, és leginkább most már a reakciókat Sándor Mária kapcsán. Aki, mint tudjuk, fekete ruhát öltött, és akarva, vagy akarata ellenére, de belesiklott a polceleb szerepébe. Aztán kisiklotta fókuszból. A legutóbbi hír alapján volt egy öngyilkossági kísérlete, és adott egy interjút, amit a 168órában olvashat a nagyérdemű. Aki szerint pedig Sándor Mária a felkent messiás, az inkább ne is olvassa innentől tovább.

Nem azért, mintha a magyar egészségüggyel minden rendben lenne. Sőt! Nagyon is nincs rendben a hazai egészségügy. Ahol szinte biztosan jobb helye lett volna, illetve lenne azoknak a milliárdoknak, amelyekbe a szellemstadionok kerültek, illetve az Olimpia kerülne. A probléma azonban rendszerszintű. Amire lehet, hogy képes felhívni a figyelmet egy-egy karizmatikus tüntető, de a rendszer szereplői nélkül aligha sikerül megváltoztatni. A rendszer csúcsán pedig nem biztos, hogy olyanok ülnek, akiknek érdekükben állna a jelenlegi hűbérbirtokok feladása. Maradna a külső nyomás fokozásának elérése. Ehhez, egy pont után nyilvánvalóan kevés kiállni és a sokak számára amúgy is látható hibalisták felmondásáról szóló szólamokat szólni. A katarzis ettől még törvényszerűen elmarad. Az emberek általában tenni akarnak. Legkésőbb a hibák feletti hirtelen felháborodás szülte pillanatok zsigeri ökölrázásai után. Tenni azonban az egészségügyben inkább szakmai, szakmapolitikai alapon kellene. Lehet ettől még az össznépi lelkiismeretet furdalni, és sok szempontból talán kell is, de egy vakbélműtét mikéntjéről inkább ne a népharag döntsön. A külső nyomás fokozása tehát jó dolog, de csak akkor éri meg kijátszani, ha van egy masszív szakmai program, ami mellé utcára lehet szólítani az embereket. Ellenkező esetben vagy lelohad a lelkesedés, vagy robban a helyzet.

Ez a folyamat különben nem Sándor Máriára specifikus. Számos ellenzékinek nevezett, vagy talán nevezhető egyéb kezdeményezés ugyanezen a ponton halt el. A pedagógusoké is. Az emberek pedig lassan, de biztosan belefáradnak azokba a politikai és szellemi pótcselekvésekbe, amelyek nyöszörgnek valamit a problémákról a színpadokon, majd fegyelmezetten hazaküldenek mindenkit. Hogy aztán továbbra se történjen semmi. A fekete ruhát öltött nővér esetében sem történt másként. Az emberek egy darabig elmentek, illetve meghallgatták az aktuális jólmegmondást. De mert szakmailag láthatóan nem hatott, és politikailag láthatóan szintén hatástalan volt, belefáradtak. Ha, mint önbevalotta, nem alkalmas vezetőnek, akkor ezen nincs is mit csodálkozni. Azonban, ha valaki úgy érzi, hogy folyamatosan kihasználják, akkor megpróbálhat nemet mondani. Valójában mégis inkább azt tapasztaltuk, hogy Sándor Mária nem igazán mondott nemet. A Jobbikkal való kötődések kialakulására például biztosan nem. Ahogy egész „véletlenül” a Margit-hídnál Dunába lőttek újratemetésekor gondolta az időpontot a legalkalmasabbnak a média-figyelem megosztására egy tüntetéssel. Igen komoly jelét adva annak a bizonyos polcelebségnek. Ami, ahogy akkor is írtam, nem pejoratív önmagában. De azon utána kár csodálkozni, hogy amennyiben valaki felvállalja ezt a szerepet, akkor ekként is kezelik a továbbiakban.

Onnantól elsősorban nem ápolónő, hanem tüntetésszervező a többség szemében. S így többször meggondolja egy munkáltató, hogy egy „fejben” esetleg a legközelebbi tüntetést szervező aktivistát alkalmaz-e ápolónőként. A személyes politikai nézetrendszertől akár függetlenül is. Azon problémázni, hogy nem veszik fel ápolónőként, elég szemforgatónak tűnhet ebben az esetben. Lehet, hogy a korábbi abbahagyási kísérletet kellett volna végigvinni. De ezt már sosem fogjuk megtudni. Az azonban már egy éve is tudható volt: a polcelebségből nincs valós visszaút. Ettől még lehet emberként sajnálni. Különösen, mert láthatóan már olyan eszközökkel kér egy kis figyelmet, mint az öngyilkossági kísérlet. Amit, mint valós halálvágyat szinte biztosan nem kell komolyabban venni, mint azoknak a gyermekeknek a kísérleteit, akiknek az önkezű halála sokszor inkább baleseti halál. Ha a szülő, elakadva a dugóban, egy kicsit később ér haza a szokásosnál. Miközben emberileg még lehet nagyon is sajnálható és szánható a feketeruhás nővér. Ezt a sajnálatot természetesen nem irigylem sem Sándor Máriától, sem az azt megélőktől

Ami politikailag, és valószínűleg szakmailag, sem teszi mássá a fellépését, mint az említett hasonló kezdeményezéseket.

Kategóriák: Szervezetek

A romániai tüntetések árnyalatai

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 10 - 18:21

Közel érzem magamhoz a romániai tüntetéseket. Ismerem a teret, ahol tüntetnek, és ahol a miniszterelnök hivatala áll. Sok bukaresti főút fut össze az első kerületben ott. Van román barátom, aki a pesti internetadós tüntetés résztvevőihez hasonlóan, telefonját emelve követelt minap korrupciómentes, nyugatias Romániát. És van olyan barátom is ott, aki mára ugyanúgy utálja a politikusokat, mint a különleges ügyészséget és a titkosszolgálatokat, és nem hisz már semmiben.

Életem egy meghatározó időszakában, 2007 és 2009 között, hónapokon keresztül gyakorlatilag Bukarestben éltem. Naponta szeltem át gyalog vagy taxival a tüntetések hatalmas helyszínét. A közelben laktam, oda jártam vásárolni és metróra szállni. Számos romániai pártnak adtam tanácsot különböző kampányokban, minden esetben nagyobb tanácsadói csapatok tagjaként, székházaik nem messze voltak, vannak e híres tértől.

Megszerettem Bukarest keleties hangulatát és nyugatias kultúráját, az Aviatorilor sugárút éttermeit és kávézóit. Nyitott román fiatalokkal töltöttem napjaim, akiktől sokat tanulhattam a román–magyar együttélés másik oldaláról és az ő tükrökbe nézve saját hazámról, Magyarországról.

Egy mélyről jövő, több reménnyel teli, de szétesettebb társadalomnak láttam akkor Romániát Magyarországhoz képest, ahol a korrupció és a bizalomhiány számomra korábban nem ismert méreteket öltött. Ez rombolta a közösséget, a társadalmi szolidaritást, és mégis, minden mögött ott volt sokak hite, hogy lehet, érdemes megpróbálni előrébb jutni, az országot pedig nyugatabbra rángatni. Ez repítette Romániát, Kolozsvártól Bukarestig az elmúlt éveket megelőző évtizedben. Mára mindez részben kifulladt, részben megmaradt, de egyre mélyebb társadalmi, politikai válságba süppedt.

Tüntetni egy bizalmatlan országban

Miközben van román barátom, aki az elmúlt évek korrupció-ellenes harcát és a mostani tüntetéseket is román titkosszolgálati provokációnak, és részben az Egyesült Államok ösztönzésére végbemenő tudatos politikai elitcserének tartja, én hiszem, és másoktól tudom is, hogy a tüntetések résztvevőinek döntő része őszinte korrupció-ellenes meggyőződésből vesz részt a megmozdulásokban.

A román városi polgárság jelentős része elvándorolt az elmúlt évtizedekben külföldre, együtt a szegényebb sorsú munkássággal és vidéki kétkezi dolgozókkal. Ugyanakkor az elmúlt évek robbanásszerű informatikai és szolgáltatási fejlődése megerősített egy széles, a magyarnál erősebb középosztályt, felső-középosztályt. Jelentős részük már nem volt részese a rendszerváltó évtizedek eredeti tőkefelhalmozásának, nem volt benne a megcsúszott és lelassult román fejlődés, európai felzárkózás helybenjárásában.

Olvasmányélményeim, beszélgetéseim és cseteléseim eredményként úgy látom, hogy az elmúlt évek kisebb-nagyobb tüntetéshullámai után most a Szociáldemokrata Párt (PSD) elhibázott büntetőtörvénykönyv-módosítási döntése újra riadóztatta e 20-as, 30-as és 40-es korosztályt, meg azokat, akik hozzájuk csapódtak. Alapélményük közös: minden politikus lop, nem a haza javát akarja, az igazságszolgáltatás esetleges, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) sokat tett a bűnösök elítéléséért, a lopás szimbolikus megbélyegzéséért. Őket nem érdekli, ha esetleg túllendül a DNA igazságosztó keze. Nem érdekli, hogy milyen bizonyítékok alapján állítanak egy politikust vagy gazdasági háttérembert bíróság elé – mivel „mindenki” benne van, így „mindenki” bűnös, gondolják oly sokan. És ha legalább eggyel kevesebb van szabadlábon, akkor előrébb jutott Románia.

A politikai rendszer és a tüntetők

A tüntetők nagyrészt a modernizációs központokban és azok beszállítói hátországát jelentő városokban mozdultak meg országszerte. A döntően kisebb és közepes településeken népszerű PSD, e tekintetben a régió baloldali, állampárti vagy rendszerváltó örökséggel is rendelkező nagy pártjaihoz képest pont fordított elhelyezkedésű szavazóbázissal rendelkezik. Erősödött az elmúlt években a városokban ugyan, de nem uralja őket. A szociáldemokraták hagyományosan a vidéki népességet szólítják meg, és a városok közül csak ott teljesítenek jól, ahol történelmi beágyazottságuk van ipari, bányászati vagy egyéb adottságok miatt. A legutolsó parlamenti választáson a jobboldal teljes szétesése miatt előretörtek, Bukarestben és más nagyvárosokban is tisztes eredményt értek el Romániai mértékben.

Ezt a részben megszerzett bizalmat tüntette el a kormány és a kormánypárt titokban előkészített BTK-módosítása, amely sokak számára okkal bizonyult minden szempontból illegitimnek. Azóta a kezdeményezők meghátráltak, de a tüntetések folytatódnak.

A román politikai rendszer minden pártja része a román korrupciónak. A feudális birtokszerzés, a köztulajdonban levő források és eszközök saját célra való használata sokkal mélyebb és kiterjedtebb, mint azt mi, Magyarországon a 1990-es években bármikor is el tudtuk volna képzelni. A mai Magyarország feudális és illiberális szétlopása részben már hasonlít a román válság alapjaihoz, csak nálunk részsikerek után egy komoly társadalmi válság közepette történő visszafordulást lehet látni, míg Romániában mindez folyamatos, három évtizedes adottság.

A román gazdasági és politikai elit alapvetően más privatizációs stratégiát választott 1990 körül. Először románok vásároltak meg, szereztek meg, loptak el nagyvállalatokat és közszolgáltatókat, ők vitték csődbe vagy rakták rendbe cégeiket, és később, egy jó fél évtizednyi ütemmel később kezdtek bevonni multinacionális vállalatokat, nemzetközi tudást és tőkét. Ennek eredménye, hogy létrejött egy, a magyar elitnél tízszer gazdagabb, jóval szélesebb román csúcs-elit. Sokan közülük el-el tűnnek, mások felbukkannak, mindig vannak időszaki befektető-sztárok, akik vagy nagyon balkáni, vagy erőltetetten nyugatias vállalkozói szerepkészlettel dolgoznak.

Ők, legyenek bár románok, magyarok vagy németek, mind összefonódtak a román politikai elittel. Járadékvadászat, állami támogatásból élés, korrupt közbeszerzések és privatizációk mindenfelé. Az egymást váltó pártok kézről kézre adták a megoldóembereket és vállalkozókat. Volt, hogy vállalkozók csináltak pártokat, volt, hogy pártok tartottak el vállalkozókat, és voltak békés és kevésbé békés, de mindenképp kifizetődő együttműködések. Mindebből mesés paloták nőttek ki a földből a snagovi holtágnál és Bukarest első kerületének sugárútjain. A korrupció a román elit létmódjának szerves részévé vált, amelynek úgymond nem volt alternatívája, és a manipulált, részben oligarcha-tulajdonban levő modern nyilvánosság még adta is ez alá a lovat. Közismerten tolvaj, médiasztárrá lett vállalkozók kérkedtek vagyonukkal és politikai kapcsolataikkal. Ugyanők zsaroltak politikusokat és másokat.

És ebből lett mindenkinek elege idővel. Ez nem most történt, hanem már jó egy évtizede.

A tüntetési hullámok Romániában rendszeresek. Van, hogy egy nagy diszkóbaleset miatt tüntetnek, van, hogy egy aktuális válsághelyzet miatt, de az közös mindegyikben, hogy rendszerint ezeket a felszínen a modernizációs középosztály viszi, féltve saját, nyugatias perspektíváját és élethelyzetét. A szétesettség, a bizalomhiány és az illúzióvesztettség olyan mély és közös társadalmi tapasztalat, amelynek hangulatához mi, az orbáni Magyarországon élő polgárok csak most kezdünk hozzászokni.

Fotó: MTI.

A korrupció-ellenes ügyészség sikerei és kudarcai

Az intézményesült és bénító válság megoldására keletkezett egy igazságszolgáltatási megoldás. Nemzetközi, döntően amerikai nyomásra, az elmúlt évtized politikai elitjének aktuális megfelelési szándékával támogatva, és egy új, fiatal ügyészgeneráció lázadása által kiszolgálva létrejött a DNA. Az intézményi függetlenséget és a büntetőjogi szabályok kereteit a maximálisnál is jobban kihasználva a DNA érdemi sikereket ért el a román korrupció feltárásában és visszaszorításában.

Köztudott ügyekről rántották le a leplet büntetőjogilag is, és közben kevésbé ismert összefonódásokat is feltártak. A siker nem kizárólag a percepciók és a kommunikált valóság szintjén volt jelen, hanem a valóságban is. A román média-, gazdasági- és politikai elit azon, több évtizedes léthazugságának mertek nekimenni, hogy „mindent szabad, úgyis megússzuk”. E bátorság és hatékonyság, a maga túlzott látszata ellenére is erős társadami legitimációt adott a hivatalnak a társadalom széles rétegeiben. És ez akkor is igaz volt, ha közben sok, körön kívüli cinikus és kiábrándult egyszerű román polgár mindezek ellenére is csak legyintett az ügyészek sikereire.

Románia alapvetően jobb ország, jobb demokrácia lett a maga válságos formájában is a DNA valódi sikereinek eredményeként. E sikerekről a magyar nyilvánosság is sokat tudósít. Ismerethiányos magyar értelmiségiek, újságírók és politikusok ugyanakkor az árnyoldalak és intézményi problémák pontos megértésének szándéka nélkül rajonganak ezért az intézményért. Amikor árnyalni kívánom a képet, akkor nem a tolvajokat mentegetem, nem a korrupciót védem, és még csak nem is a bizonyított sikereket vitatom. Hanem liberális demokrata nézőpontból tekintek egy olyan jogintézményre, amely mára Romániában a sikerei és a legitimitása ellenére is inkább elszabadult hajóágyúnak tekinthető, ekként részévé és egyik okozójává vált a román válságnak.

A köztudottnak tekinthető lopásokat és tolvajokat feltáró sikeres munka egy idő után a teljes romániai román és kisebbségi politikai elit elleni belső, igazságszolgáltatási háborúvá vált. Mivel sok a korrupt román politikus és gazdasági szereplő, ez a folyamat döntően korruptnak tekintett, korrupt, de legalábbis stiklikben benne levő szereplőket talált meg. Ugyanakkor egyre több lett a korruptnak tekinthető szereplőt megalapozatlan váddal illető ügy is. Számos esetben súlyosan törvénytelen módon szerzett bizonyítékok alapján emelt vádat az ügyészség, és ilyen bizonyítékok alapján születtek jogerős ítéletek.

A „mindenki korrupt” legitim társadalmi érzületét kiszolgálva valóban „mindenkit” korruptnak láttat a DNA, önálló politikai, nem igazságszolgáltatási szereplőként. A támadott célszemélyek kiválasztása mutat politikai konjunktúra-függést, hiszen a volt államelnököt, Basescut is leginkább és legerősebben hivatali ideje után kezdték el támadni. A megalapozott ügyek mellett voltak apró-cseprő hibák miatt előrángatott és meghurcolt politikusok. Voltak olyanok, akiket a BTK hibás és pontatlan megfogalmazásait kihasználva azért ítéltettek el, mert mások, tőlük függetlenül, róluk azt beszélték, hogy „meg kell keresni”, „beszélni kell vele”, „tud segíteni”. Hasonló ügy miatt ül börtönben Nagy Zsolt is, RMDSZ-politikus, akinek irányában személyes ismeretségünk okán vagyok elfogult. Különösen azért fáj ez, mert közben a romániai politikai elit olyan érinthetetlen tagja, mint Verestóy Attila, az RMDSZ egyik meghatározó szereplője, a legnagyobb romániai magyar fehérgalléros bűnöző pedig szabadon él. A DNA és a titkosszolgálatok célzása és szelektivitása e tekintetben is aggodalmat keltő.

Egy módosításra érett büntetőtörvénykönyv

A román BTK számos ponton problematikus megfogalmazása megteremtette a korruptnak tekintett politikusok és gazdasági szereplők könnyű elítélések lehetőségét. A hivatali visszaélés büntetőjogi alakzatának szabályozásával a most folyó tüntetések ellenére is van valódi, jogállami szempontból fontos probléma. Az elmúlt években számos politikust ítéltek el Romániában szándékok, másodlagos, harmadlagos és töredékes bizonyítékok alapján, amelyek részben törvénytelen forrásból származtak, részben pedig nem magát a korrupció tényét bizonyították. És a nyilvánvaló túlkapások pedig rendszerint politikai jellegű döntéseket érintettek, nem korrupt pénzért szolgáltatást vagy megrendelést biztosító, bűnös összefonódást. Mert bár szoktak a világban sokfelé lopni közbeszerzéseken politikusok és mások, és mindez bűn, de közben egy uniós forrásból épülő út nyomvonalának puszta kijelölése lehet politikai vagy szakmai hiba, lehet akár korrupt mérlegelés eredménye, de önmagában egy út iránya, az erről szóló politikai döntés, nem hivatali visszaélés. Mégis voltak ilyen ügyek is szép számmal a DNA listáján.

A BTK-n változtatni kellett, de nem úgy, ahogy most történt. A saját bőrét menteni akaró politikai elit csak részben akarta a valóban létező jogi problémát megoldani, közben azonban fontosabb volt önmaguknak menlevelet adni. A most vitatott és visszavont sürgősségi rendelet a döntési hibára alapuló büntetőjogi felelősség kérdését a román Alkotmánybíróság döntésével összhangban pontosította, ez helyes és szükséges módosítás volt.

Ugyanakkor az alkotmánybírósági elváráson messze túlment, amit a PSD-kormány a vitatott sürgősségi rendeletében kimondott, így joggal kapta nyakába a tüntetéseket.

A valódi probléma egy részének megoldására hivatkozva csak folytatni kívánták az elmúlt évtizedek keleties, feudális járadékvadászatát. A titkosszolgálatok és a korrupció-ellenes ügyészség együttműködésének káros, antidemokratikus összefonódást jelentő részére valódi válasz nem született, a korrupció-ellenes küzdelem mellett folyó hatalmi küzdelem fékeit és egyensúlyait nem sikerült helyrebillenteni.

A korrupció-ellenes ügyészség mint a válság része

A nyilvánvalóan súlyosan korrupt közegben nehéz kritizálni egy sikereket elérő intézményt. Ráadásul a sikereket sokszor épp olyan érintettek kérdőjelezték és kérdőjelezik meg, akik maguk is részei a korrupt és korruptnak érzékelt román politikai elitnek. Szavuk inkább tűnik a társadalom széles csoportjai számára hiteltelennek. Ráadásul az ügyek tömegétől és az évtizedes, bénító korrupciótól kifáradt, szaturált, manipulált román nyilvánosság és választói közeg inkább eltűri manapság a túlkapásokat, mert közben örül a bűnök és bűnösök megbüntetésének.

Tény, hogy a DNA a fékekre és egyensúlyokra épülő liberális demokrata intézményrendszer szempontjából jár előnyökkel, de elszabadultsága, ellenőrizhetetlensége intézményi kockázatokat is jelent. Évek óta hozzá kellett volna tudni nyúlni a DNA túlkapásai miatt az intézmény ellenőrzési kérdéseihez, de ebben politikai legitimitás híján nem tud és nem tudna előrelépni a román politikai elit. Mivel egy ideális és kívánatos Románia szempontjából sok hasznot is hajt ez az intézmény, így politikailag lehetetlen manapság az ellenőrzés alá vonásról, az egyensúlyok beépítéséről beszélni. Ráadásul jó oka van mindenkinek feltételezni, hogy mivel Romániában sem 400 éve nyírják azt a bizonyos füvet, így egy liberális demokrata szempontból helyénvaló intézményi korrekció nem is mehetne végbe, mert ekkor valójában csak az ellenérdekelt politikai és gazdasági szereplők próbálnák csak saját menlevelüket megváltani, nem pedig az igazságért engedni küzdeni tovább átláthatóbb feltételek mellett.

„Remélem, az amerikaiak tudják, mit csinálnak a hazámban” – mondta nekem két éve egy liberális bukaresti román barátom. Ő nyugatias érzelmű, multinacionális vállalatoknál dolgozó, politikai tanácsadással élete egy szakaszában foglalkozó román polgár, aki nagyon hisz hazája fejlődésében, elítéli a lopást, és fontosnak tekinti Románia NATO tagságát, kiemelten erős kapcsolataikat az Egyesült Államokkal. Ő nem egy összeesküvés-hívő ember, de mégis így fordította le a DNA egyes ügyeit.

A román politikai elit mivel korrupt, így érdekből is külső érdekek végrehajtójaként tekint a DNA-ra, rendszerint az Egyesült Államokat sejtve a tisztogatások mögött. A politikai rendszer szuverenitásának korlátozása közös tapasztalata minden romániai román és magyar politikusnak, beszélnek is róla egymás között és másutt. „Idejönnek ezek, és, bár mi olyan világot szeretnénk, amilyenben ők is hisznek, elkezdenek tisztogatni” – szól a romániai politikusi panasz.

Mindennek az oka részben az, hogy Románia geopolitikai helyzete fontosabb hazánkénál. A fekete-tengeri kikötők, a nyersanyaglelőhelyek mind-mind szoros amerikai-román politikai szövetséget eredményeztek a NATO-tag Románia számára. E tekintetben az Egyesült Államok mindenkori vezetésével ápolt különleges kapcsolat, a legendák, hogy „ki az amerikaiak számára kedves ember”, „ki az, aki valóban az ő üzenetüket hozza”, évtizedek óta részét képezik a román belpolitikai mitológiáknak. Emlékszem, milyen önmagán túli jelentőséget tulajdonított a román politikai elit a NATO-csúcsnak, amelyet közel egy évtizede, George W. Bush elnöksége idején Bukarestben rendeztek. Több volt az, mint egy kelet-európai ország által szépen megrendezett multilaterális értekezlet. Nem csak a megbecsülésről szólt, hanem évekre célt és értelmet adott a politikai és gazdasági elit egyes megfelelési vágyainak.

Minden korrupció-ellenes küzdelem akkor sikeres, ha nemzetközi együttműködésen alapul, hiszen a pénzmozgások sem a határoknál állnak meg, a korrupció is nemzetközi együttműködésen alapul, a multinacionális vállalatok megvesztegetési struktúrái is nemzetközi cégeket használnak, és az e kísérleteket támogató nemzetközi kormányzati szereplők sem belföldiek. Így az akár amerikai, akár német, akár angol vagy más titkosszolgálati együttműködés, tippadás és figyelemfelhívás, kockázatelemzés egy szuverén ország számára hasznos, és partnerei számára sem káros.

Sosem hittem és most sem hiszem, hogy a DNA-t külföldiek rángatnák dróton, akkor sem, ha nyugatos, Amerikát kedvelő barátaim is így gondolják
Bukarestben és Kolozsvárott. A DNA azonban ma, miközben jogos és legitim küzdelmet folytat részben illegitim és illegális eszközökkel a létező román politikai és gazdasági korrupció ellen, ellenőrizhetetlen intézménnyé vált. Az ügyészi vádelőkészítés önállóságnak hazudott voluntarizmusa, a politikai populizmus célját szolgáló jogi populizmus mind-mind inkább válságjelenségek egy, a maga gondjaival bajlódó, felzárkózó, fiatal liberális demokrácia számára.

A román titkosszolgálati komplexum szerepe

A magyar közbeszédben az orosz térfoglalás és az UD Zrt. botránya kivételével a rendszerváltás első évei óta sajnálatosan alultematizált a magyar titkosszolgálatok kérdése. Nem így Romániában!

Magyar fül és szemlélő számára érthetetlen és befogadhatatlan, hogy a román közélet elemzése szempontjából mennyire elengedhetetlen, hogy mindennek és mindenkor meg kell vizsgálni a titkosszolgálati rétegeit. Ez része a közgondolkodásnak, része a román átlagválasztó politikai megértési folyamatainak. Szakmunkás ember ugyanúgy vágja rá fókuszcsoportos vizsgálat közben, hogy „ez a titkosszolgálatok műve”, amiként egy fiatal pedagógus ugyanakkor. Ez nem az alufóliasisakos összeesküvők felelősségkeresése és alternatív igazsága, hanem a román belpolitika megkerülhetetlen része.

A Securitate valódi elszámoltatásának elmaradása, a mára a rendszerváltást megelőzőnél bizonyos tekintetben erősebb hálózattal rendelkező SRI és társszolgálatai ellenőrizetlen politikaformáló részesei a román közéletnek. A román titkosszolgálati komplexum folyamatosan korlátozza a román politikai és kormányzati elit népképviseleten alapuló szuverenitását. Ezzel természetesen együtt jár a titkosított és átláthatatlan korrupció, az államilag végrehajtott szervezett bűnözés privilegizált világa, a fedett gazdasági érdekek operatív szempontból szükséges kiépítésének vegyítése a titkosszolgálati vezetők személyes, gazdasági önérdekével. A titkos megfigyelések rendszere még annyira sem átlátható, mint hazánkban, pedig nálunk is komoly gond van e rendszerekkel.

Több, vezető romániai magyar politikus számolt be már nekem arról, hogy mobiltelefonjukat folyamatosan, éveken át megfigyelték, konkrét ügy, konkrét operatív érdek nélkül, általános nemzetbiztonsági okokból. Ennek része, hogy leiratok és magánéleti szálak nyomai egyes felhevült politikai viták fontos pillanataiban rendre elő is kerülnek, amivel román és romániai magyar politikusok tömegeit próbálják zsarolni titkosszolgák, politikustársak és állami vezetők. A körkörös titkosszolgálati zsarolások rendszere már réges rég foglyul ejtette Romániát.

A liberális demokrata érdek Romániában

A korrupció-ellenes ügyészség és a titkosszolgálati komplexum, a DNA, az SRI és más szervek kombinált túlhatalmának korlátozása valójában a román korrupciós válság mellett az ország liberális demokráciájának másik kulcskockázata és válsága. A román liberális demokrácia akkor lesz erősebb, ha a politikai és gazdasági elit átitatott korruptsága csökken, a személyi kör frissül, és közben a titkosszolgálatok ellenőrizhetetlensége, kormányzati szuverenitást korlátozó hatalmi szerepvállalása megszűnik, és az illetékes ügyészség pedig tovább folytatja ugyan szükséges korrupcióellenes harcát, de liberális demokráciákban elfogadott eszközökkel, módszerekkel teszi.
E szép célok érvényesítése – nem túlzás – ma polgárháború szélére sodorná Romániát.

A most folyó válság során e háromelemű korrekció végrehajtásának sosem volt meg az esélye. A titkosszolgálati világ illegitim és antidemokratikus privilégiumainak védelmét egyesek okosan bújtatták oda az őszinte és tisztességes tüntetők jogos felháborodása mögé. A „minden tüntető, a teljes DNA tiszta és hős, és minden, de minden politikus korrupt gazember, és rosszat akar Romániának”-jellegű, leegyszerűsítő médiareprezentáció pedig csak erősítette e szándékok hatékony érvényesülését.

Az elhúzódó román tranzitív válság mélysége abból ítélhető meg igazán, hogy a tüntetők őszinte dühe és jogos elégedetlensége, a társadalom városiasodott részének PSD-ellenes kiábrándultsága olyan mértékű, hogy a korrupció-ellenes harc során kevéssé zavarja őket a használt eszközök illegális vagy illegitim volta. Mivel a DNA egy valódi baj ellen küzd részben sikerrel, így maximum ennek költségeként tekintenek a túlkapásokra.

A titkosszolgálati világ korlátozhatóságában pedig józan demokrata amúgy sem hitt soha Romániában. A delegitimálódott politikai elit ellencsapásai éppen ezért még a jogos és indokolt korrekciók esetén is privilégiumféltésnek tűnnek. Különösen akkor, amikor a jogos és indokolt korrekció lehetőségét azonnal privilégiumvédésre és önfelmentésre is használja a román politikai elit egy része.

A bizalmatlanság és e többelemű válság ördögi köréből szinte lehetetlen kitörni. A mostani, jogos és tiszta szándékú tüntetések mögött meghúzódó hatalmi küzdelem arra utal, hogy az elkövetkező időszak Romániában a politikum, a titkosszolgálati világ és a korrupció-ellenes ügyészség elhúzódó harcát hozza majd. Mivel minden fél követ el hibákat, és minden fél része valójában a román liberális demokrácia válságának, így megoldás mindebből valójában rövid távon nem lesz, csak tovább gyengülő legitimitású politikai rendszer, tovább növekvő apátia, és tovább növekvő, ellenőrizhetetlen titkoskodás.

Tanulságok hazánk számára

A román válság jellegzetes tulajdonsága, hogy a szó köznapi értelmében vett közjó érdekében akárcsak részben fellépő szereplőket legitimnek tekinti a társdalom meghatározó része, különösen az elmúlt évtizedben megerősödött városi, modernizációs középosztály. A korrupció-ellenes küzdelem a közjót szolgálja, tehát könnyebben tolerálják az eközbeni túlkapást és az illegális eszközöket.

A liberális demokrácia helyreállítása érdekében sok mindent eltűrnek az emberek és a nemzetközi partnerek.

Nem arról van szó, hogy a mindenkori demokratikus kormányokkal szemben vannak őket korlátozni, ellenőrizni akaró belső vagy külső aktorok, hanem a problémának mindenki része, mindenki követ el bűnt és hibát, de aki a közjó érdekében látszik cselekedni, annak eltűrik új utak, új intézmények, új megoldások megtalálását. A saját státuszukat és gyarapodási esélyeiket joggal féltő társadalmi csoportok a demokratikus politikai kultúra alulfejlett állapotában, a liberális demokrácia intézményrendszerének elégtelenségét megélve, eltűrik és legitimálják a jogszerűtlen, illegitim igazságtételi és korrekciós megoldásokat.

Magyarországra nézve tanulság, hogy egy sokrétű válságtól sújtott országban, a liberális demokrácia helyreállítása érdekében sok mindent eltűrnek a nemzetközi partnerek és a stabilitásra, gyarapodásra vágyó középosztályok.

Amennyiben a jövőben bármely magyar ellenzéki erő a közjó szolgálatának részeként hitelesen lesz képes bemutatni a foglyul ejtett magyar állam felszabadításának, az oligarchikus korrupció felszámolásának programját, akkor tőle sem a hazánk legfőbb külföldi partnerei, sem pedig a saját támogatói nem fogják elvárni a nyugatias jogállami és liberális demokrata sztenderdeknek való teljes, formális megfelelést. Az elmúlt három évtized privilégium-teremtő politikai-gazdasági korrupciójával, a függő helyzetbe hozott hivatalnokok tömegével, az ellenőrizhetetlen pénzekből felhalmozott belföldi vagyonokkal szemben éppen ezért nyitva áll az út a jogfolytonosság megszakítása, a régi rend vezetőinek hivatalból történő, azonnali, jogon kívül, politikai döntéssel történő felmentése, az ellopott és belföldi vagyonok kompenzáció nélküli állami tulajdonba vétele, és a teljes, átlátható magyarországi adófizetési és vagyonleltár bevezetése felé. Különben sem biztonság, sem szabadság, sem kapitalizmus, sem erős középosztály, sem pedig csökkenő szegénység nem lesz hazánkban, mert a fehérgalléros bűnözés jogtechnikai mentegetésének évtizedei után egyre többen és többen fognak igazságtételt követelni hazánkban is, és amíg ezt nem kapják meg, kivonulnak a közéletből.

Addig jó, amíg ezt liberális demokraták próbálják megadni úgy, hogy közben liberális demokráciát teremtenek, komoly fékekkel és egyensúlyokkal, erős önkorlátozással. De abba akkor nem fér majd be a nekünk tetsző pártsajtó lopott pénzből való „megmentése”, nem fér bele a saját, többpárti, az Európai Unió által is kimutatott milliárdos infrastruktúra fejlesztési korrupciós botrány elhallgatása, és nem fér bele a magyar titkosszolgálati világ magánérdekből történő használata sem bankbiztonságnak hazudva.

Ha ezt nem mi tesszük meg, akkor majd jön a Jobbik, megígéri, és nem teszi meg, persze. És abban aztán nem lesz köszönet.

Szigetvári Viktor

Kategóriák: Szervezetek

Nemzettudatosok

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 10 - 13:25

Néhány nappal ezelőtt azt mondta a Momentum mozgalom egyik vezetője, hogy a baloldaliakból 2004-ben kiveszett az egészséges nemzettudat.

Sokan és sokféleképpen vitatták azóta e mondat igazságtartalmát, most nem is ezzel szeretnék vitatkozni, csupán jelezni kívánom, hogy a Momentummal szimpatizáló közönséget mennyire megosztotta ez a megfogalmazás.

A Momentum kedves, szimpatikus, ígéretes lányokból és fiúkból áll, ám közönségük egy része most ellenük fordult, mondván, még a fenekükön a tojáshéj, de máris kilátszik a szándék, hogy a Fidesz szekerét tolják.

Mások szerint nem lehet így nekik menni, kezdők még a politikában, mindenki hibázhat, ők is. Jó szándékkal jöttek, jőt akarnak Magyarországnak, tessék őket békén hagyni.

Én pedig azt gondolom, hogy mindenki nyugodjon le. Egyfelől a rossz mondatokat, a félreérthető és/vagy sértő gondolatokat ki kell igazítani, másrészt pedig, nem kell senkit gazembernek nevezni, különösen, ha az illető nem gazember.

P.s. Nekem is van nemzettudatom. Hogy egészséges-e, nem tudom. De hamarosan megvizsgáltatom, utána majd többet tudok erről mondani.

Föld S. Péter

Illusztráció: P.S. Ramachandran Rao (1937)

Kategóriák: Szervezetek

Így ismerheted fel az álhíreket…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 9 - 18:37

A híreket hamisító közszolgálati média világában, illetve Habony Árpád, a nyomuló fideszes média és az orosz álhírportálok korszakában, különösen fontos üzenettel állt elő az International Federation of Library Associations and Institutions (A Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége). Nagy Ádámnak köszönhetjük az alábbi dokumentum magyar nyelvű fordítását. Fontos ezt mindannyiunknak a demokratikus ellenzéki oldalon is szemelőtt tartani, hiszen előfordulhat, hogy a jogos felháborodás a Nemzeti Együttműködési Rendszer valamelyik gaztette vagy pökhendi korrupciós gyakorlata miatt végül olyan írást szül, amelyben több az érthető szenvedély mint az ellenőrizhető tény. Ráadásul az is igaz, hogy általában a visszafogott fogalmazás hatékonyabb mint a túlfűtött opprobrium. Mindannyian beleeshetünk ebbe a hibába, ezért is érdemes erre figyelni. De mindenekelőtt fontos ez a dokumentum azok számára, akik csak kormánypárti forrásból tájékozódnak és akik a példákkal és tényekkel alátámasztott kritikát a regnáló párt éppen menő retorikai fegyverével csapják el: sorosozással, a nyugatozással, hazaárulózással, vagy ami éppen a napi menün szerepel.

Kategóriák: Szervezetek

Olimpiai hazárulósdi

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, február 9 - 15:52

A „hazaárulás” címkéjét sokszor használták olyankor, amikor valójában éppen az ellenkezőjéről is szó eshetett volna. S ilyen esetben korántsem biztos, hogy a címkéző a nép nagy barátja. Nem a szólamok szintjén, hanem a valóság talaján. Az Olimpiát ellenzők címkézése most annak kapcsán jutott eszembe, hogy pártszerűen mérhetővé vált a Momentum Mozgalom támogatottsága. (A semmiről kezdték, de egy hónap alatt mindjárt 2 százalékra ugortak a Medián felmérése szerint – a szerk.)

Bencsik András, aki korábban hazaárulásnak bélyegezte az Olimpia elutasítását, valószínűleg megállapítaná a Momentum párttá alakulásakor, hogy megalakult a hazaárulók pártja. Ugyanakkor, a népszavazási aláírásgyűjtés határidejéhez közelítve tényleg érdemes lehet ezen a hazaárulós dolgon elgondolkodni. Különösen, mert csak budapesti népszavazás került engedélyezésre. Ebből a szempontból és egészen szűken véve legfeljebb Budapest-árulásról lehetne beszélni. Ha pedig valaki ezzel azt szeretné szembe szegezni, hogy az Olimpiára az egész ország dobná össze a lóvét, akkor tessék megkérdezni azt is, hogy miért nem lehet országos az aláírásgyűjtés? De ne tőlem, hanem attól, aki csak helyi népszavazást gondolt kivihetőnek a kérdésben. Mert ebben az olvasatban helyből megáll a teljes vidék elárulása, illetve a nem-budapestiek lenézése és véleményük semmibe vétele. Ami nem szép dolog.

Ugyanakkor az is világos, hogy az ország pénzének az Olimpiához hasonlóan koncentrált, egycélú, és tulajdonképpen szezonális felhasználásáról indokolt lenne a nép megkérdezése. Amivel kapcsolatban, a döntést meghozók részéről, még a szándék szándékának kinyilvánítása is hiányzott. Gyakorlatilag egy szűk körű, az adófizetők többségét nélkülöző döntés született a kérdésben. Ami a kormánypártok ötven százalék alatti valós támogatottsággal megszervezett parlamenti többségét tekintve az utóbbival való visszaélésnek is tekinthető. Amolyan bolsevik tempó a demokrácia hangoztatása közben. Vagy csak a gyávaság kinyilvánítása. Ahogy már a nemzeti konzultációnak hívott pénzkidobások sem voltak mások, mint a népszavazással szembeni gyávaság tiszteletlen körei. Olimpia-ügyben azonban már ez utóbbit sem merte megkockáztatni a Fidesz. Valószínűleg azért, mert tudható: az emberek többségét nem sikerülne megnyerni a vezér olimpiai melldöngetéséhez.

Mert az is tudható, hogy eddig igen ritkán sikerült pozitív mérleggel zárni mostanában az ilyesmit. Egy legagyásodott országban, ahonnan menekül a fiatalság, aligha nem lenne sokkal jobb helye a pénznek. Nem a vezetők számláin, hanem a gazdaságban, az egészségügyben, az oktatásban, és számos más helyen. Mert az ország képletes vármegye-háza egy pávát talán még elbírna. De a komolyabb terheléstől simán összedőlne. S ebből a szempontból még a Budapestre korlátozott szavazást is megértem. A regionálisan kicsit jobb helyzetű fővárosban talán könnyebben átsiklanak az emberek várható veszteségeken. Amellett Budapest már amúgy is a bűnös város. Ha elutasítja az ultra-beruházást, akkor ki lehet kiáltani bűnbaknak. Azért, hogy micsoda hatalmas nyereségtől esett el az ország miatta. Aminek megvalósulásakor nem győznék összevezetni a Dunában érkező tejet a Tisza medrét kitöltő mézzel. A Fidesz tehát akár drukkolhatna is a budapesti szavazás sikerének

Azt, hogy zárt körökben mit tesznek, vagy mit gondolnak, azt nem igazán lehet tudni. De a felszínen minden esetre nagyon szeretnék az ország pénzét még több stadionba, sportpályába és más presztízsberuházásba ölni. A nép megkérdezése nélkül vállalva olyan kötelezettségeket, amelyek évtizedekre kihatnak. Ez pedig valójában nem más, mint a nép elárulása. S mert az országot a nép lakja, tulajdonképpen az ország, a haza elárulása is. Így aztán valójában azok az igazi hazaárulók, akik zsigerből elutasítják a népszavazást az olimpia kapcsán.

Kategóriák: Szervezetek

Gazdasági integráció politikai identitás nélkül?

Anno Filmklub - 2017, február 8 - 22:50

25 évvel ezelőtt, 1992. február 7-én írták alá a maastrichti szerződést, az Európai Unió alapokmányát.

Antal Attila évfordulós írását a HVG Online-on olvashatják...

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára