Szervezetek

Orbán nem Magyarországot, csak a zsákmányt védi

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, április 2 - 14:27

Orbán, és végrehajtója Szijjártó nyolc éves teljesítménye a külpolitikában alig mérhető, mert amit teljesítménynek nevezhetünk az csak belpolitikai mércével értékelhető. Az úgynevezett külpolitika Orbán kormányzása alatt a belpolitika kiszolgálójává torzult, aminek súlyos hatásait az előttünk álló években kell elszenvednünk, az április 8-i eredményektől függetlenül is.

Magyarország ma rosszhírű szövetséges, amely nagyrészt elhagyta az európai politikai kultúra tradícióit, és folyamatosan csúszik valamifajta köztes állapot felé Nyugat és Kelet között.

Kevés olyan ország van Európában, amely annyira kiszolgáltatott a nemzetközi politikai és gazdasági hullámveréseknek, mint Magyarország. Ehhez képest a magyar külpolitikát súlyos működési zavarok jellemzik, az elmúlt nyolc évben az ország érdekérvényesítő képessége drasztikusan romlott.

A legfontosabb szövetséges országok gyakorlatilag személyes bojkott alatt tartják Orbán Viktort. Egy fehérházi fogadtatás kieszközlése érdekében – ahol tizennyolc éve nem járt – rendszeresen Washingtonba küldi Szijjártó Pétert, aki 2014 óta legalább nyolcszor volt az amerikai fővárosban. E látogatások alatt még egyetlen amerikai külügyminiszterrel sem sikerült találkoznia. Pedig közpénz milliárdokért számos magyar lobbista nyüzsög a Capitoliumon is.

Orbán a látványos bojkottot azzal próbálja feledtetni, hogy kiváló viszonyt tart fenn autokratákkal (Putyin, Erdogan, Alijev stb.), és saját bevallása szerint sokkal jobban érzi magát Kazahsztánban, mint Brüsszelben. E politika jelképes gesztusa volt a muzulmán baltás gyilkos kiadása Azerbajdzsánnak. Ez egyúttal a „keresztényvédő külpolitikára” is szép példa: a keresztény Örményország azonnal megszakította velünk a diplomáciai kapcsolatokat. Emlékszik még valaki erre?

Az orbáni külpolitika „újításai” – méretes kudarcok sora. Például a „keleti” és „déli nyitás” a közelmúltban látványosan omlott össze: több mint fél milliárd forintnyi közpénz elégetése után 2017 őszén 14 kereskedőházat kellett bezárni. A „nyitásokkal” a magyar külgazdasági orientációban még kozmetikai változásokat sem sikerült elérni, sőt ezekbe a relációkba csökkent a magyar kivitel.

Az Európai Unión belül Magyarország stratégiailag fontos ügyekben rendszeres különvéleményeivel visszatérően akadályozza az unió egységes álláspontjának képviseletét – például Kína egyre nyilvánvalóbb geopolitikai törekvései kapcsán.

A külügyi szakmai felkészültség hiánya dermesztő. Csak példaként: Szijjártó nem győzi dicsérni Trump „patrióta” gazdaságpolitikáját – most épp EU-USA vámháború van a horizonton. A magyar-amerikai kapcsolatok egy különösen kényes szakaszában a külügyi államtitkár, és nyomában Orbán „fecninek” minősített egy fontos amerikai iratot. Átgondolatlan, kapkodó lépések (a tallini nagykövetség bezárása, majd félig újranyitása), az egyre megalománabb hálózatfejlesztés, a teljesen elhibázott személyzeti politika – a terjedelmi korlátok miatt itt meg kell ugyan állni, de a lista tetszés szerint hosszabbítható.

Szijjártó meghonosított a diplomáciában egy eddig ismeretlen, elképesztő gyakorlatot: a hivatali kollégáinak való un. beszólásokat (2016 nyaráig számoltam: 60 esetben), a látványos nagyköveti berendeléseket. Ezek csak a rövid távú belpolitikai pontszerzést szolgálják, külpolitikai hasznuk nincs, viszont súlyos károkat okoznak. Ezért a kevés önálló magyar külpolitikai kezdeményezés szövetségeseink támogatása hiányában eleve sikertelenségre volt kárhoztatva. Mostanra már nem is próbálkoznak. Márpedig a magyarság biztonsága és jóléte a szövetségi rendszerünkbe való beágyazottságunktól, érdekérvényesítő képességünktől függ. Ebben Szijjártó működése súlyos, csak hosszú idő alatt jóvátehető károkat okozott.

Szijjártó zavaros ügyei: a legutóbbi napokig homályos volt, hogy mit tett vagy nem tett a Questor ügyben, beleértve a Tarsoly Csabához fűződő máig tisztázatlan személyes viszonyát. Talán pár nap múlva világosabban látunk, de ennek nem fog örülni. Ködös az azeri baltás kiadatásában játszott szerepe, beleértve az ügyhöz kapcsolódó, máig ismeretlen sorsú dollármilliók érkezését Magyarországra. A Fidesz politikusainak most sorozatban előkerülő ügyeiről a döntés a közeljövőben – egyelőre – a magyar választókra vár. Azonban legyünk tisztában vele: a nemzetközi kapcsolatokban hitelesen csak kifogástalan személyes integritású képviselők léphetnek fel.

Orbán azzal próbálja áltatni a világot, és különösen az arra fogékony magyar választók egy részét, hogy ő Európát védi. Európa megvédése azonban csak egy összetartó, egységes Európával lehetséges. Aki a kohéziót gyengíti, az Európát és benne Magyarországot gyengíti.

És végre azzal a fideszes mítosszal is le kell számolnunk, hogy Orbán megvédi Magyarországot. Az utóbbi hetekben felszínre került ügyek megerősítik: ő nem Magyarországot, hanem már csak a zsákmányt védi.

Hajdu Nóra

Kategóriák: Szervezetek

Mindennapi feltámadás — Húsvéti gondolatok

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 31 - 15:25

Évekkel ezelőtt ottawai templomomban a keresztút állomásait kortárs tartalommal töltötték fel. A kifüggesztett illusztrációkat egy kanadai római katolikus karitatív szervezet készítette el. Jézust halálra ítélik, amikor megfeledkezünk a mélyszegénységben, betegségben vagy egyedüllétben élő embertársainkról…Jézust megfosztják ruhájától, amikor terjeszkedő nemzetközi nagyvállalkozások figyelmen kívül hagyják a helyi környezetvédelmi megfontolásokat és őserdőket, évszázadok óta létező közösségeket tesznek tönkre….Jézust a keresztre szegezik, amikor háború és pusztítás elől menekülő embereket elfordítanak….Jézus feltámad, amikor törődő emberek jóvoltából otthonok és iskolák épülnek mélyszegénységben szenvedő közösségekben.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal és képekkel illusztrálták a stációkat. Hiszen akik hisznek Jézus feltámadásában, értelemszerűen hisznek a feltámadás évszázadokon átívelő, mindig releváns üzenetében is. Az embertársainkért történő áldozatvállalás életet ad–az egyénnek és a tágabb közösségnek egyaránt. A feltámadás a mindennapi cselekedeteink révén válhat valósággá mások számára. A keresztény – és ezen belül különösen a katolikus – hit hangsúlyozza, hogy az evangéliumi üzenet közvetített módon jut el hozzánk. Saját élettapasztalatainkon, embertársainkon, a körülöttünk kibontakozó, sokszor elkápráztató természeti világon keresztül kerülhetünk közelebb az Istenhez.

A keresztények a Szentlélek szerepét is látják abban, hogy Isten képes kívétel nélkül mindenkit közelebb vonzani saját magához. De mint, ahogy már azt egy tizenhatodik századi anglikán teológus – Richard Hooker  – is írta: a Szentlélek befolyása láthatatlan, emberi szavakkal leírhatatlan és sokszor felfoghatatlan. Az ember azonban racionális, értelmes gondolkodásra képes lény, amely saját élettapasztalata révén és élményeken keresztül értelmezi, illetve navigálja a körülötte lévő világot és úgy szintén az emberiség történetét.

James Joyce Finnegan’s Wake című regényében olvashatjuk azt, hogy “katolikus” annyit jelent, hogy “itt jön mindenki.” Vagyis: az egyház magába foglalja az egész emberiséget, annak sokszínűségével, szerteágazó tehetségével, végtelen mulasztásaival, az összegyűjtött tudás mély örökségével és a gyökereket eresztő tudatlanságával együtt. Az az emberi közösség, amely kereszténynek vallja önmagát és amely egyben Krisztus tanításai szerint igyekszik élni életét, a feltámadás üzenetét közvetíti és maga a feltámadást hozhatja mások életébe. A feltámadás ünnepén, az újjászületést hozó tavasz küszöbén különösen időszerű erre emlékeznünk.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

Kategóriák: Szervezetek

Peszáchi gondolatok

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 31 - 13:50

Itt van a mindig várt tavasz és vele Peszách, a kalászérés, az árpa aratás ideje. Legszebb családi ünnepünk első napjaiban, a széder estéken egymás mellett foglal helyet a família apraja-nagyja, nagyszülő, unoka, esetleg dédunoka.

Több hetes készülődés előzi meg e jeles napokat. Kitakarítunk a házunkból minden kovászosat, kicseréljük az edényeket, káseroljuk a tűzhelyeket. Gondoskodunk a maceszról, borról, húsvéti fűszerekről. Purim után már nem eszünk maceszt Peszáchig, hogy annál ízletesebb legyen a „nyomorúság kenyere”, amikor a széder vacsorájánál elfogyasztjuk.

Akár a gondosan rendezett közösségi széderen veszünk részt, vagy a meghitt családin, mindkét esetben a főszereplő a gyermek. Ő teszi fel a Má nistáná négy kérdését, neki válaszolva olvassuk fel a körülbelül kétezer éve ismert Hágádát. Megengedjük a kis gazembernek – figyelmét fenntartva -, hogy elcsenje az utóételt, az áfikoment és csak feltételek mellett adja vissza. Neki olvassuk az étkezés után szívderítő történetet a kis gödölyéről, tőle kérdezzük, hogy mi van egy, kettő, három ébren tartva egész éjszakán, mert akkor teljesíthetjük a parancsot „Higádtá lá binchá” – beszéld el fiaidnak. Elmondják a szülők, hogy szolgák, foglyok voltak őseink Egyiptom országában, építettek két nagy várost, Pitumot és Rámszészt. De kivezette őseinket az Örökkévaló a szolgaság házából, erős kézzel és kinyújtott karral.

Ehhez még biztosan hozzáteszik a jelenlévő nagyszülők, hogy szolgák, foglyok voltunk a XX. században, a Király utca – Rákóczi út – a Nagy- és Kiskörút közötti részen, bezárva a gettóba. Foglyok voltunk elcipelve határon kívülre, gyenge ruházatban, fagynak kitéve a Don-kanyarba. Foglyok voltunk marhavagonokba elhurcolva haláltáborokba, de megszabadított minket e poklokból az Örökkévaló, küldve megmentő seregeket.

Peszách utolsó napján mondjuk el a holtakra emlékezve a Mázkír imát, e párhuzam vonása elkerülhetetlen. Ezért kérjük a ma gyerekét, hogy ne csak a két széder estén, hanem mind a 8 napot betartva tartózkodjék a kovászos ételektől, mert ha közeli elődeinknek a pokol megpróbáltatása jutott a XX. század negyvenes éveinek derekán, akkor a ma gyerekeinek elviselhetőnek kell lennie, hogy csak kovásztalan ételeket fogyasszanak 8 napon keresztül.

Rápillantva a szédertál jelképeire, az első a sült hús, valóban és kimondottan a peszáchi áldozatra, az egyiptomi kivonulásra utal, de a többi szimbólum a nagyapa érzéseit is kifejezi.

A tojás a gyászt idézi emlékezetünkbe, azokért, akik az egyiptomi városok embertelen építkezése, robotja közben pusztultak el, de azokért is, akik máglyán vagy a közelmúltban krematóriumban, vagy táborokban éhen halva fejezték be életüket Isten szent nevéért.

A keserű gyökér a keserűséget, a sós víz a könnyeket juttatja eszünkbe, jutott belőle bőven távoli és közeli elődeinknek egyaránt.

A zöldség a reményt keltő tavaszt jelenti, a gyümölcskeverék (chároszet) a maltert szimbolizálja, amelyet használtak a nagy építkezéseken.

De ez finom édesség is, ellensúlyozandó a keserűségeket. Ugyanis – és ezt el kell mondani a gyereknek – a Peszách a fogságból való megszabadulás ünnepe, örömnapok ezek.

Ezért iszunk 4 pohár bort, vagy az ifjabbak kóser szőlőlét, „az ember szívét bor vidítja” mondja a zsoltár és azért négyet, mert írva vagyon, az Örökkévaló kivezetett, megmentett, megváltott bennünket és maga népévé tett, adva a Tórát.

Hálatelt szívvel énekeljük ezért a Hálél imát. Legyenek a gyermekeink vidámak, ahogy a Tóra írja, Vöszámáchtá böchágechá… Vöchájitá ách száméách. Örülj az ünnepnek és légy mindig vidám. Fogadjuk meg az Írás tanácsát, e gondolatok jegyében kívánunk boldog ünnepeket.

Deutsch Gábor

Kategóriák: Szervezetek

A legdekadensebb dekadens — Egy számomra kedvenc, francia költőről

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 30 - 15:17

A varázslatos tollú, különc francia, Paul Verlaine Metz városában született 1844. március 30-án. A francia szimbolizmus egyik nagy költőjének tartják, de több stílus fellelhető költészetében. Verselésének játszi könnyedsége, zeneisége teszik utolérhetetlenné.

Költői felfogása eltért elődeiétől először parnasszista volt, merészen elvetette a romantikát, nem hitt a váteszi képességekben, inkább a végzet erejében.

Paul Verlaine

Paul Verlaine: Költészettan

Zenét minékünk, csak zenét,
ezért a versed lebegőben
ragadd meg a lágy levegőben,
amint cikázik szerteszét.

Ha szókat írsz, csak légy hanyag,
és megvetőn dobd a zenének,
mert édes a tétova ének,
s a kétes olvadó anyag.

Fátylak mögött tüzes szemek
és déli, reszkető verőfény,
s a langyos őszi ég merő fény,
kék csillagok tündöklenek.

Mert csak te kellesz, Árnyalat,
és semmi Szín, koldusi ékül,
ó, fuvola s kürt összebékül,
e síma álomszárny alatt.

A gyilkos Csattanó gaz úr,
baj lenne ha versedbe hagynád,
az ötletet, e durva hagymát,
melytől könnyez a szent Azúr.

Szónoklat? Törd ki a nyakát
és jó, ha izmod megfeszíted,
pórázra szoktatván a Rímet.
Mi volna, ha nem volna gát?

Ó jaj, a Rím silány kolomp,
sükez gyerek, oktondi néger,
babrál olcsó játékszerével
s kongatja a szegény bolond.

Zenét minékünk, muzsikát !
Legyen a vers egy meg nem álló
lélek, mindig új vágyba szálló,
mely új egekbe ugrik át.

Egy jó kaland legyen dalom,
hajnalban, az ideges szélben
mentákra üljön észrevétlen…

A többi csak irodalom.

/Kosztolányi Dezső fordítása/

***

Számára a vers zeneisége volt a legfontosabb. Szerette a szépet és precízen, aprólékos részletességgel verselt róla. A következő kis gyöngyszemet annyira szeretem, hogy nem tudok betelni vele, engedtessék meg nekem ennyi elfogultság. A vonzalom nyilván a fordításnak is köszönhető, aki tud franciául, azt mondja, hogy Verlaine szavai és Tóth Árpád fordítása a vers zeneiségét és hangulatát tekintve is összecsengenek. Azt hiszem a hangulata az, ami fogva tartja az olvasót, faranciául is.

Chanson d’automne

Les sanglots longs
Des violons
De l’automne
Blessent mon coeur
D’une langueur
Monotone.

Tout suffocant
Et blême, quand
Sonne l’heure,
Je me souviens
Des jours anciens
Et je pleure

Et je m’en vais
Au vent mauvais
Qui m’emporte
Deçà, delà,
Pareil à la
Feuille morte.

Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél…

***

A költemény egyszerre szimbolista, mert az érzéseket természeti képek segítségével jelenít meg és ugyanakkor impresszionista, mert futó pillanatokat örökít meg. A Tóth Árpád fordította verset egy Kassovitz Artúr nevű zeneszerző meg is zenésítette.

Verlaine fiatalon nősült, de gyorsan tönkre is ment szenvedélyes, szép szerelemmel induló házassága. Elhagyta a családját, mert nagyon szerette a nőket és inkább a bohém művészek kicsapongó életét élte.

Mon rêve familier

Je fais souvent ce rêve étrange et pénétrant
D’une femme inconnue, et que j’aime, et qui m’aime,
Et qui n’est, chaque fois, ni tout à fait la même
Ni tout à fait une autre, et m’aime et me comprend.

Car elle me comprend, et mon coeur, transparent
Pour elle seule, hélas! cesse d’être un problème,
Pour elle seule, et les moiteurs de mon front blême,
Elle seule les sait rafraîchir, en pleurant.

Est-elle brune, blonde ou rousse? – Je l’ignore.
Son nom? Je me souviens qu’il est doux et sonore
Comme ceux des aimés que la Vie exila.

Son regard est pareil au regard des statues,
Et pour sa voix, lointaine, et calme, et grave, elle a
L’inflexion des voix chères qui se sont tues.

És ugyanez Adytól…

Paul Verlaine Álma

Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
Forró és különös, áldott nagy Látomás,
Aki sohasem egy s aki sohase más,
Aki engem megért, aki engem szeret.

Mert ő megért. Neki, óh jaj, csupán neki
Bús, áttetsző szivem többé már nem talány,
Sápadt homlokomnak verejték-patakán
Frissítve omolnak az ő szent könnyei.

Barna, szőke, vörös? Óh, nem tudom én, nem.
A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen,
Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn.

Nézése hallgatag szobrokénak mása,
Szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen:
Mint elnémult drága szavak suhanása.

***

Színes témavilága a himnusztól a zsoltáron át szinte a pornográfiáig terjedt. Templomlépcsőkön térdelve képes volt merész erotikus verseket papírra vetni vagy kurtizánok ágyaiban heverészve áhitatos, vallásos verseket írni, ahogyan éppen a pillanatnyi ihlet kívánta.

Egy vallásos versének néhány sora, és az áhitat őszinte.

Uram, szerelmed megsebesített

Uram, szerelmed megsebesitett
s még mindig remeg élő sebem ajka,
Uram, szerelmed megsebesitett.
Uram, megrázott szent irtózatod
s még bennem jár a villám mennydörögve,
Uram, megrázott szent irtózatod.
Uram, tudom, hogy minden más silány,
és dicsőséged belém költözött már,
Uram, tudom, hogy minden más silány.
Márts meg borodnak hullámaiban,
s gyúrj össze asztalod szent kenyerével,
márts meg borodnak hullámaiban.

/Szabó Lőrinc fordítása/

***

A legtöbbet mondanak róla a jelzők, amiket nevéhez fűződnek: “a legdekadensebb dekadens”, – nekem ez tetszik a legjobban, jól illik hozzá. Mallarme költőkirálynak nevezte. Fiatalon ellenállhatatlan géniusznak, ugyanakkor még pimasz kölyöknek is jellemezték és korának legtalányosabb egyéniségének tartották. Idősebb korára a “szent bohém” jelzőt kapta elhanyagolt külseje, hosszú loboncos haja, piszkos ruházata miatt.

Nagy hatással volt nem csak francia kortársaira, de többek között Adyra és Babitsra is.

Anatole France róla mintázta „Vörös liliom” című híres regényének egyik jellemző figuráját. Ő volt Choulette, a félbolond lángelme. A vallásos áhítatban és a züllöttség mélyeiben elmerülő, mégis a tisztaságért rajongó, de piszkos fantáziájú költő modellje.

Igen, Verlaine pont ilyen volt, pillanatok alatt tudott a fennkölt szárnyalásból a legmélyebb pokol bugyraiba ereszkedni.

Nagyon fontos volt számára a szerelem, a vágy, az erotika. A legtisztább lelki szerelemtől egészen a puszta pornográfiáig ismert és megénekelt mindent, amit a szerelemről, testiségről csak tudni lehetett.
Imádta a nőket, pontosabban minden létező nőre vágyott, akihez csak közel kerülhetett. Ezért nem volt alkalmas a házasságra.

Ismert és jellegzetes verse a nőkről és a vágyról.

Paul Verlaine: Nyitány

Combotok s farotok szent börtönébe vágyom,
Lányok, kikben örök temploma él a Kéjnek,
hogy veletek vigan hancurozva az ágyon
csak testetek sötét nyilásaiban éljek!

Szeretem lábatok, mely szeretõk után
s szeretõk oldalán szerelmesen tipeg,
s csak szeretõ köré fonódik vad-buján,
ha már a férfi-test kifárad és liheg;

a talp hüs bársonyán suhanva, s az öt ujjon,
miket langy bágyadás ölel s kéjvágy acéloz,
csókom a friss bokák havát kóstolva ujjong:
szebb s szentebb lábakon nem járt se Szent, se Hérosz!

Szeretem szájatok: fölizzó bíbora
fûti az ajk s a fog s a nyelv játékait,
mikor mardosni kész inyetek bõ bora
részeg vággyal elönt s tüzével elvakit.

Szeretem kebletek iker halmát s a völgyet,
hol férfi-agyaram, kedvére kóborolván,
lejtõre száll le, majd ujból fölfele törtet,
mint dühös vadkan a Parnasszus s Pindus ormán.

Szeretem karotok s a márványkikötõt,
mely húsa izgató ivén elõmbe nyil:
fehér mint farotok s szilaj csatánk elõtt
bibortüzü bilincs s utána enyhe sir.

Szeretem kezetek mely csalogatva kúszik
felém, s ujjatok: õk izgatják elaggot
tagom és mikor a helyes utról lecsúszik,
óva igazitják vissza a tömzsi makkot.

De mindez semmi, mert combjaitok közül
elõmosolyog a Fõ-Fõ-Üdv, melyet ha lát,
izlel, szagol s tapint: hivetek üdvözül
és kész betörni a Gyönyörök ajtaját!

Combotok s farotok szent börtönébe vágyom,
Lányok, kikben örök temploma él a Kéjnek,
hogy veletek vigan hancurozva az ágyon
csak testetek sötét nyilásaiban éljek!

***

Azért szeretem ezt a verset, mert hajszálpontosan kifejezi azt a megmagyarázhatatlan vágyat, amit a férfiak olykor minden nő iránt éreznek, amit a szerelmes nők – a férfit csak maguknak kisajátítani akaró nők – nehezen értenek.

(Ehhez a vershez egy kedves személyes emlékem is tartozik. Szokásomhoz híven apám könyvespolca előtt üldögéltem, lehettem úgy 14 – 15 éves és kerestem valami jó olvasnivalót. Ilyenkor több könyvet kinyitottam, beleolvastam mindegyikbe. Egyikben egy kis kopott szürke papírt találtam, elhalványult ceruzás írással, apám jól ismert betűivel ez a vers volt rajta. Kivettem a kis papírcetlit és eltettem a kincseim közé. A mai napig őrzöm apám ceruzás kézírásával ezt a verset.)

Volt egy időszak Verlaine életében, mikor a „bűnös szenvedély” is megkísértette Baudelaire személyében. Az ifjú költőtárs iránt lobbant külülönös, szenvedélyes szerelemre. Sokat utaztak, kicsapongó életet éltek. Egy kettejük között kitört botrányos veszekedés miatt Verlaine még börtönbe is került, mert féltékeny indulatában rálőtt “szerelmére”, aki megsebesült a kezén. Ez Brüsszelben történt, ügyüket bíróság tárgyalta, és Verlainet elítélték. A két év rabság nem törte meg, csak írt és írt, ontotta a verseket a börtönben is.

Egy versében így írt Rimbaudhoz:

Holdfény

Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,

a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

/Szabó Lőrinc fordítása/

***

(Verlaine és Rimbaud kapcsolatát, valamint a költőóriások életét dolgozza fel a Teljes napfogyatkozás című, 1995-ös angol-francia-belga filmdráma, főszerepben Leonardo DiCaprióval, a rendező: Agnieszka Holland.)

Paul Verlaineről elmondhatjuk, hogy a szélsőségek és a varázslatos pillanatok költője volt. A francia költészetben a hangulatokat talán egy költő sem tudta olyan szépséggel megörökíteni, mint ő. A francia nyelv egyik legnagyobb mestereként ismerjük. Szerette a klasszikus versformákat is pl. a szonettet, de a legjellemzőbb műfaja a dal (chanson) volt.

A kalandos és “gazdag” életút 1896. január 8-án ért véget Párizsban. A battignollesi temetőben nyugszik.

Hollósy Gerti

Kategóriák: Szervezetek

Orbán nagypénteki Júdás-vallomása

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 30 - 14:22

Orbán Viktor miniszterelnök úr megtartotta a szokásos Orbán-beszédet az Ő népének Nagypénteken is. Az Ő kommunikációs irodája kiadta az Ő beszédét Nagypénteken is. Jézus pedig megfordul a mennyben, bosszúsan legyint és nem érti az egész kereszthalál ügyet. Függetlenül attól, hogy Orbán tulajdonképpen csak a politikai póker egyik újabb tétjét tette meg.

A tét egyik része kétségtelenül a totális állami kontroll- és besúgórendszer bejelentése. Nagyjából. Mert nagyjából név szerint tudnak, ismernek mindenkit. A történelem nem túl régi korszakából ismerjük azt, amikor nagyjából tudott a besúgó valamit. Besúgta, mert ezért fizették. A maradékot meg megoldották a szolgálatok. Gestapo-tól ÁVH-ig. Legfeljebb addig verték a nagyjából ismert besúgót, amíg inkább besúgó lett. Esetleg belehalt. Orbán tehát Jézus kereszthalálára meglehetősen sajátosan, ha úgy tetszik, Júdás-perspektívából emlékezett meg. A morális bányászbéka hozzá képest a hegytetőn ücsörgő kétéltű. A gyakorlatilag burkolatlan fenyegetés mellett a több baromság amiről beszélt, szinte szóra sem érdemes. Pedig, de.

Nem az igazságtartalma miatt, hanem azért mert az a réteg, akire bizton számíthat a szavazáson eszi, mint a cukrot. Mert pont annyira gondolják végig, mint Kósa a pénzügyeit. Felszínes, demagóg mondásokkal megszólíthatóan. Különösen akkor, ha néhány fizetett aktivista a közösségi csatornákon, ismeretségi körben még rá is erősít. Nekik, az embertelenség kisembereinek is köszönhető, hogy egy olyan plakáton, amelyen mindössze egy „STOP”-tábla van, már más szöveg nem is hiányzik a gyűlöletkeltéshez. Amely tábla kapcsán „csak” azt felejti el a Pannon Géniusz, hogy már a Homo sapiens sem őshonos Európában. A jóval későbbi honfoglalásról meg kifejezetten érdekes lenne Orbán véleménye. Valószínűleg pont olyan szelektíven értelmezi a történelmet, mint az alacsony, kis barna bajszú, nagy szőke ősgermán. Annak idején. Berlinben. Akinek a hívei szintén elfelejtettek pár dolgot. Így azt is, hogy az ember elsősorban Ember. Embertelen baromként mindegy, hol ejtette el a gólya.

Orbán szövege pedig alapvetően nem Soros-ellenes, és még kevésbé migráns-ellenes. Alapvetően népellenes és emberellenes. Bejelentve a besúgók nemzeti rendszerét. Az a besúgórendszer, amelynek tagjai „nagyjából” bárkiről, bármilyen információt hajlandó összeseperni pont az, ami. Egy besúgórendszer. Egy olyan ügynöki hálózat, amely semmivel nem jobb, semmivel nem nemesebb és semmivel sem áll morálisan magasabban, mint az egykori belső elhárítás. Az a III/III, amelyről sokat pofáztak, de amelynek kartotékaiból valószínűleg már régen kimazsolázták a hatalomhoz szükséges zsarolási alapokat. Orbán tehát valójában erről rántotta le a leplet. A maga belső elhárításáról.

Nagypénteken. Sajátos megemlékezésként arra a mártírra, aki az emberséget hirdette, de a besúgások, a demagóg hangulatkeltés áldozata lett.

Kategóriák: Szervezetek

Szárnyvonal

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 29 - 15:46

A mai ember InterCityvel utazik, gyorsvonattal, gyorsan. Esetleg autóbusszal. De leginkább gépkocsival. Minden faluban és tanyán ott vannak erre a trabantok, zsigulik, kimustrált keleti és nyugati veteránok. Ez mind vagy suhan, vagy mellette suhannak, mindenképpen a modern idõk versengõ légkörét illuzionálják.

A szárnyvonal az egészen más. Sín, amin csak ritkán közlekedik vonat, az is megáll minden kilométerkõnél, bár mégis kilométerekre a kívánatos úticéloktól; felesleges kurfnikat tesz valami hajdani tervezési bolondéria következtében; hosszasan várakozik szembejövõ viszonylatokra, tyúkokat hessegetõ vasutasokra, Józsibára a szomszédból, és még ki tudja miféle reményteljes momentumokra. Vicinális. Reménytelenül régimódi intézmény.

Huszárokelõre pusztáról Franciavágásra például erdei vasút járt, igazi keskenynyomtávú szárnyvonal. (Micsoda nevek! Ki a fene járna arra manapság? Mélyen a Bakonyban a magyar inszurgensek és Napóleon franciái közötti összecsapások emlékét õrzik. A hadjáratét, amirõl máig vitatkoznak a történészek, hogy részünkrõl nagy futás, vagy nagy helytállás volt-e?)

Fiatalok voltunk, és tombolt bennünk a féktelen nomád ösztön. Azon a húsvéton is, mint minden többnapos ünnepen irány a hegyek! Kenyér, szalonna, lilahagyma, szárazkolbász és – az ünnepi hagyományra tekintettel – néhány keménytojás az ellátmány. Kell még a zsákba a mackó (errõl se tudja már senki, hogy mi volt), aluminiumkulacs aluminiumizû vízzel, esõkabát, és ami a legfontosabb: a hálózsák, zipzáras vattapaplanszerû alkalmatosság, nem túl meleg, de szegényembernek megteszi. Szépen gurigába tekerve, és a hátizsák alá kötözve. És miénk az erdõ!

Hanem vasárnap délután elkezdett csepegni, majd egyre erõteljesebb lett a zuhé. A szabad ég alatti alvásnak lõttek. Kunyhót, vadetetõt nem találtunk, de szerencsére (és egy kis útvonal módosítással) estére befutottunk Huszárokelõre pusztára, ami voltaképpen csak egy volt-nincs fûrésztelep, ünnepeken kihalt. Az õr nem adhat szállást, mivel az neki tilos és tûzveszélyes, de várjuk meg a vonatot, tanácsolta.

A vonat egy kis dízelmozdonyból, egy személykocsiból, a masinisztából és a kalauzból állt. Hamar megegyeztünk, alhatunk a személykocsiban reggel nyolcig. Akkor indul a vonat lefelé. A személykocsi végében álló kis fafûtéses vaskályhát a kalauz jól be is durrantotta. Kicsi volt a kocsi, a padlóra ágyaztunk, mindenhová, az ülések alá is.

Reggel, minthogy az esõ továbbra is szakadt, nemigen akaródzott a jó melegbõl kikászálódni. Sebaj, mondta a kalauz, most elindulunk, a következõ megálló húsz percre van, addig összeszedelõdzködhetnek. Úgy is lett. Ahogy a vonatocska szép komótosan ereszkedett Franciavágás felé, még meg is reggeliztünk, az imitt-amott felszálló kirittyentett helybéli legényeket is megtraktáltuk, õk meg viszonozták, körbe járt a demizson, a pálinkás butykos, na meg a húsvéti locsoló pacsulis üveg.

Mindezért csak a menetjegyet kellett megfizetni. A többi: szívesség. Fel is szedték már a kisvasutakat régesrégen! De még a húsvéti locsolás szokása is megszûnõben van…

Almási Alma

Kategóriák: Szervezetek

Igazi feltámadás

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 29 - 15:15

Húsvéthoz illő ajándékkal lepte meg a művészetkedvelő közönséget a Szépművészeti Múzeum. Hét évtizedes elzártság után ismét eredeti szépségében látható a múzeum Román Csarnoka. Úgy, ahogyan csak a nagyon öreg emberek emlékezhetnek rá!

A Szépművészeti Múzeumot 1900 és 1906 között építették Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján. Az épület földszinti nagy csarnokai az intézmény formálódó antik, középkori és reneszánsz gipszmásolatait és a különböző építészeti stílusokat hivatottak bemutatni. Ennek jegyében tervezték meg a román stílust megidéző Román Csarnokot is, és itt a középkori nagyméretű gipszmásolatokat tervezték bemutatni. A csarnok építészeti elemeiben és díszítésében is a román stílus jegyeit idézi meg, gazdag festett ornamentikával kiegészítve. A csarnokban még a Múzeum megnyitása előtt 1906-ban helyezték el a német későromán korszak kiemelkedő emlékének a freibergi Aranykapunak (az eredeti, Freiberg, dóm, 1225 körül) a monumentális méretű gipszmásolatát. A tér a múzeum leggazdagabb és legszebb belső dekorációval rendelkező helye.

A csarnokban röviddel a múzeum nyitása után 1910-es évektől a korban divatos középkori és kora reneszánsz gipszmásolat gyűjteményt helyezték el, helyenként vegyítve a középkori magyar szárnyasoltárokkal. Ezt a kiállítás 1926-ban átrendezték úgy, hogy csakis a gipszmásolat gyűjteményt mutassa be, itt kapott elhelyezést Donatello híres Gattamelata lovas szobrának (eredeti Piazza del Santo, Padova, 1453) a kópiája is. A második világháború alatt a múzeum tetőablakai beszakadtak, így a nagy csarnokok és a köztük a Román Csarnok is megsérültek, hosszabb ideig ázásnak volt kitéve. Ekkor már a gipszmásolat gyűjtemények elveszítették megbecsültségüket, így háború alatti mentésükre nem fordított már figyelmet a múzeum. A háború alatt a földszinti termekben hagyott és így sérüléseket szenvedett másolatokat 1945 után a Román Csarnokba zsúfolták össze a csarnokot pedig végleg lezárták a látogatók elől.

Míg a múzeum többi tereit a háborút követően többé-kevésbé felújították, a Román Csarnok ebből mindvégig kimaradt. A teret egyre inkább a múzeum összes raktározási problémájának megoldására használták. Ennek következében hamarosan zsúfolt, rendezetlen állapotok uralkodtak el a térben. Az egyre kaotikusabb körülmények okán 1948-tól kezdve a tér felújítását számtalanszor tervbe vették, ez mégsem történhetett meg egészen mostanáig. A pénzhiány mellett a gipszmásolat-gyűjtemény mozdíthatatlansága is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Román Csarnok helyzete egy megoldhatatlannak tűnő problémává váljon. Így a monumentális méretű, a múzeum legdíszesebb csarnoka csupán néhány kolléga számára volt ismert, és a múzeum titkos tereként aludhatta Csipkerózsika-álmát.

A csarnok belső dekorációját, az épület építészei Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervezték meg 1900 végén. A románkori bazilikát idéző tér hatalmas oszlopokkal és pillérekkel tagolt. Az oszlopok fejezeteit a pécsi székesegyház oszlopfőiből inspirálódva tervezték meg. A rendkívül gazdag festészeti dekoráció Reissmann Károly Miksa és Glaser János festők munkái, melyen 1903-ben és 1904-ben dolgoztak. Reissmann az országház és az Iparművészeti Múzeum díszítőfestésén dolgozott korábban, míg Glaser a pécsi székesegyház dekoratív festészeti munkáin. A falakat figurális ábrázolások, heraldikai elemek és gazdag ornamentika díszíti. A figurális díszítésben a keresztény ikonográfia és magyar történeti vonatkozások tűnnek fel, a diadalívek falán Jézus és Mária alakjai mellett a magyar szentek, Szent István, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit jelennek meg.

Az oldalfalakra, egyik oldalon Árpád-házi uralkodók (Könyves Kálmán, vélhetően IV. Béla), valamint a Luxemburgi Zsigmond korához köthető személyek (Ozorai Pipo, Szécsi Dénes püspök) kerültek. Az ábrázolások ikonográfiája szorosan kapcsolódik a millenniumi gondolatkör eszméihez. A Román Csarnok főhajónak falain a magyar állami, társországi és tartományi címerek jelennek meg, a körüljáró boltszakaszok homlokíveire a magyar nemzetségi címereket festették. A csarnok lenyűgözően gazdag ornamentikájában szimbolikus ábrázolások is feltűnnek, életfamotívumok, valamint halhatatlanságot jelképező pávaalakok. A diadalíveket állatövi jegyek dekorálják. A körüljáró folyosó boltozatainak griff és sárkánylakjait a német középkori fal- és táblaképfestészet inspirálta. Az így összeálló tér képe összhatásában a századfordulós dekoratív festészet csúcsteljesítményét mutatja.

A csarnok restaurálása a Szépművészeti Múzeum történetének legátfogóbb, 2015 és 2018 között elvégzett rekonstrukciós munkáinak a keretében történhetett meg. A restaurálás elkezdéséhez a szobormásolat gyűjtemény helyzetét is rendezni kellett. 2015-ben mód nyílt arra, hogy a Liget Projekt részeként a gipszmásolat gyűjtemény rehabilitációja is elkezdődjön. Hosszas előkészítő munkák után a Román Csarnokban tárolt gipszmásolatokat elszállították, és a restaurálásuk is megkezdődött. A gipszmásolat-gyűjtemény – oly sok évtizednyi hányattatás után – egy önálló múzeumot kap a megújuló komáromi Csillagerődben. A gipszöntvények másik része a Hősök terétől nem messze, a Szabolcs utcában a most épülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ látványtárában lesz látható 2019-től.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Sajnáljuk kicsit Kósa Lajost!

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 28 - 14:58

Olvasom Lendvai Ildikó jegyzetét arról, hogy szabadságot követel Kósa Lajosnak. Nem a büntetés alól, hanem abból a vélhető házi tömlöcből, ahova elzárták a mikrofonok elől. Egy kicsit meg is esett a szívem, és sajnálatban törtem ki. Kósa Lajoson. De tényleg. Mert nagyon kutyául érezheti magát.

Mármint akkor, ha jobban belegondolunk a Fidesz háza táján történő anyagi történésekben. Bizonyítékok nélkül csak a sokat emlegetett gondolatkísérletek eszközeivel élhetünk. Azon ismeretek dagonyájában taposva, amely posványt a Fidesz teremtette a közviszonyok számára. Részére. Nekije bele. Utóbbit azért, hogy rezsisziszi és kósalala is megértse. Úgyhogy legyünk kicsit holisztikusak. Ha nyomozóirodát nem is nyitunk erre a célra. Ami nem is kell ahhoz, hogy a felcsúti gázszerelő új ruhájában észrevenni véljük a rejtett zsebeket. Azokat, amelyek csak úgy dagadnak a milliárdoktól. Ráadásul igencsak okosban. Mert a méltatlanul korán eltávozott Demján Sándor azért épített, szervezett is egy, s mást a vagyonáért. Mészáros Lőrincnek ehhez a más elég volt. Tekintettel arra, hogy az a más’ a miniszterelnök.

Aztán ott vannak a letelepedési kötvények ügye. A közvetítőket aligha fogjuk az éhhalál, illetve a megfagyás szélén üdvözölni az aluljárókban. Legfeljebb a méltó, de valószínűleg sosem kiszabott büntetésük letöltése után. Ráadásul szintén nagyon okosban nyomták, mert a kötvények visszafizetése közpénzből fog indulni. Aminek úgy sincs szaga, ha némely kötvénybirtokost esetleg nemzetközileg körözték. Netán körözik a mai napig. Ki tudhatja? Az úgyis hallgat. Ahogy az a pénz is alszik, amely svájci számlákon landolt esetleg. A feltalálók legnagyobb örömére. Akik leginkább, Rejtővel szólva, magukat találták fel. Meg meg azt a lehetőséget, hogy miként lehet pénzhez jutni a közösnek szánt pénzekből. Az, hogy eközben Rogán egy kicsit helikopterezett? Hát istenkém! Valami neki is jár. Nem lehet mindjárt zacskóragasztással kezdeni. Nem igaz? Van aki, esküvőre propellerezi el magát, és van, aki háziasított rénszarvast megy levadászni. Naná, hogy puskával. Holott Semjént is elnéztem volna egy felvételen, amint pattintott obszidiándárdával befutja és leteríti a szarvast. Ha rén, ha nem a szerencsétlen. A szarvas.

Na itt kanyarodjunk vissza Kósához. Ahhoz a szegény miniszterhez, akinek korábban kijutottak a floridázó önkorisok, de talán nem járt Floridában. Aki látja Mészáros gazdagodását, neki meg csak a vacak, miniszterként elérhető keret jut. Még helikopterezni, feltalálni sem hagyták. Talán még kötvényezni sem. Néha odaengedték a mikrofonhoz, és szabad volt neki kiinni a vezér szellemi éjjelijét. Meg elviselni a sok kritikát. Nem kicsit a szellemi teljesítményéről. Arról a kicsiről. Most gondoljon bele a nyájas olvasó, hogy a mi szegény Kósa Lajosunknak milyen baromi savanyú lehetett az a szőlő. Ami, ha nem a véka alatt bujdokolt, akkor esetleg meghatotta a pártbelieket. Akik talán egyfajta beavatási szertartást is kanyarítottak az ügy köré.

Mondván:

„Kedves Lajos! Beveszünk a köreinkbe! Hogyne vennénk? Itt van egy facér örökségügy. Ha simán lebulizod, akkor a Tied lehet az, amit hasítasz belőle!” Esetleg egy kis visszaosztást kikötött a Párt magának, de talán még azt sem. Ellenben várták, hogy mit csinál a Lala. Lala nekigyürközött a feladatnak, és hite szerint tök jól játszotta meg a kártyákat. Azonban a végén kiderült. Kósa még egy kis szimpla pénzmosási balhéba is belesül. Annyi támadási pontot nyitott maga körül, hogy az három Rogánnak is elég lett volna. Ráadásul elég sokat tudhat ahhoz, hogy ne lehessen nyilatkozathelyzetbe kerülni. Mert arra sem futja tőle, hogy legalább a száját tartsa szorosan becsukva.

Akkor most kérdezzem? Azt, hogy miért ne sajánhatnánk ezt a szegény minisztert? A képességei szerények, a beavatáson elbukott. Soha nem lesz rendes tagja a közpénzmosodások és strómanok klánjának. Ha pedig a többiek már tutira el-, és szétcsatornázták a pénzt, akkor még oda is dobhatják a disznók elé. A sorosisztaoknyomozócivilpublicisták elé. Legfeljebb Németh Szilárd fogja megvédeni. De tudhatja: azzal kint van az összes vízekből. Mert egy szinten vannak. Szellemileg. Piszok alacsonyan.

Kategóriák: Szervezetek

Müller Péter – Seress Rezső Szomorú vasárnap a Madách Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 28 - 06:03

A Szomorú vasárnap egy halhatatlan szerelem története. Seress Rezső, sok örökzöld sláger, és a világhírű dal, az „öngyilkosok himnuszának” szerzője maga is öngyilkos lesz. De visszatér oda, ahol életét, mint zongorista, élte: a legendás Kispipába. Jön, hogy „rendezze a cehhet”, hogy egész sorsát – s vele sok évtized magyar történelmét – zenével, dallal és tánccal újra elmesélje. És jön Jani pincér, egyetlen barátja. És jön a felesége, Helénke, akivel hosszú életének minden küzdelmét végigélte. Beszállnak a játékba. Seress csak a végén tudja meg, hogy Helénke szerette – szerelemmel szerette. „Boldog voltam, s én marha, észre sem vettem!”

Játszanak. Énekelnek. Táncolnak.

És vidám szózatként szól a daluk: „Szeressük egymást, gyerekek!”

Az előadást az UMPA ügynökség és az EMB Universal Zeneműkiadó engedélyezte.

Szereposztás
Seress Rezső: Rudolf Péter

Helén Nagy-Kálózy Eszter

Pincér / Pap / Katona / Férfi Nagy Sándor

Díszlettervező: Horgas Péter

Jelmeztervező: Bujdosó Nóra

Zenei vezető: Kocsák Tibor

Koreográfus: Hajdu Anita

Szcenikus: Tompai Zsuzsa

Videó-animáció: Molnár Balázs és Vincze Nóra

Zenei munkatárs: Erős Csaba, Neumark Zoltán, Puskás Péter

A rendező munkatársa: Kutschera Éva, Nagy Attila

Rendező: Horgas Ádám

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Az Égi kupolánk című lírai eposz rezüméje a Kanadai Magyar Hírlap hasábjain

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 27 - 17:43

Véleményünk szerint kivételes érdeklődésre tarthatna számot a világ bármelyik nyelvén megjelent azon igényesen megírt irodalmi mű, amely újabb évezredünk kezdetén szembesít az emberiség önpusztító vétkei sokaságával – a történelem során mind a mai napig elkövetett háborúskodásainkkal, az öldöklésekkel, népirtásokkal, környezet-pusztításainkkal –, átfogóan felmérni törekszik embersorsunk viszontagságait, tovább élésünk esélyeit. Valamint irányt keres számunkra az emberi populáció túléléséhez, a végső kataklizma elkerüléséhez.

Egy ilyen mű magyar nyelven az „Égi kupolánk” című – e napjainkban Budapesten megjelent – lírai eposz. Szerzője Búzás Huba magyar költő, a Kanadai Magyar Hírlap. Művének olvasása közben rádöbbenünk: a lét abszurdum és monumentalitás. Hogy hangja (figyelmeztető kiáltása) eljuthasson minden nép (az emberiség) fülébe, érdemes lenne tennünk e drámai költemény legalább világnyelvekre történő le- és műfordításáért. (Hallja meg, aki tenni tud ezért!)

A többkötetes szerző kritikusai, méltatói úgy tartják, hogy e korszakos jelentőségű, művészi kivitelezésű alkotás tartalmilag és formailag is lebilincselő módon vetíti elénk az építeni és rombolni egyaránt kész ember történelmi pannóját. Nem kétséges, az „Égi kupolánk” című drámai költemény eredeti hangütésű, egyetemes érvényű műalkotás. A szerző több mint nyolcvan év magasából tekint le ránk, emberekre, az emberiségre, megmérvén minket, gondolkodásunkat és történelmünket súly és mérték szerint mind térben, mind időben, a portól a végtelenben fénylő csillagokig, az őskortól napjainkig, s teszi mindezt elfogulatlanul, hittel, reménnyel és szeretettel, formailag az ógörög alkaioszi strófa-szerkezet versformájának megkettőzött újjáteremtésével. Lírai eposza kozmikussá nyitott tudatfolyamatok kifejezése (mintha hajótörött rapszódoszok zsonganának, gyakran kórusban az Agora partvidékén, a szerző fejében).

Egyik kritikusa erről így ír:… teremtő képzelete felöleli az univerzum, az emberi történelem és művészettörténet őt foglalkoztató, sorsunkban fontos szerepet kapott tényeit, valamint mindennapjai történéseinek felidézett és szenvedően újra átélt eseményeit… bizonyos pontokon hasonlít ahhoz, amire Madách Imre vállalkozott a XIX. század közepén: átfogni, megérteni a világ, a létezés, embersorsunk tragédiáját. Méltó – XXI. századi – követője tehát „Az ember tragédiája” szerzőjének. Költeménye klasszikus mértékű modern mű. Egy másik méltatója – költészetéről általában szólva – állítja: aszú-szerűen kiérlelt minőséget képvisel a kortárs költészetben. Végül akad, aki úgy véli: Búzás Huba „tudatboltozatú” Égi kupolánk-ja a világra nyíló emberi tudat tekintete. Spinoza szavaival: „ a S z e m , amellyel az univerzum szemléli önmagát”.

KMH

Kategóriák: Szervezetek

FBI: Orbániai terror-pénzmosoda?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 26 - 14:10

A hazai, hatalomból támogatott, korrupcióval kapcsolatos egyik legújabb hír az, hogy az FBI véd egy ebben feltáró információval rendelkező tanút. A kiszivárgott információk azért is lehetnek kínosak, mert Orbán kommunikációját is alapjaiban ingathatják meg. Még akkor is, az olyan elvont fogalmakról, mint a moralitás, vagy a gerinc már talán a hívei is rég lemondtak.

A szivárogtatások alapján ugyanis a nemzetközi terrorizmus finanszírozására is használt alternatív arab pénzrendszer lehetett az egyik csatorna, amelyen az uniós pénzek is átszivárogtak pénzmosókon. Már amit nem gyémántban, és ki tudja, hogy még mi mindenben, úgyszólván „természetben” utaztattak keresztül a világon. Majd „amerikaiak gyanúja szerint a pénz egy része strómanokon keresztül, arab befektetésnek álcázva jött vissza Magyarországra”. Márpedig ez azt is új megvilágításba helyezheti, hogy állítólag maga Orbán Viktor kérte, az egyébként állítólag körözött, Ghaith Pharaon beengedését az országba. Ahogy érdekes kérdéseket vethet fel a letelepedési kötvényekkel kapcsolatban is. Amelyek segítségével elég sokan kaphattak lehetőséget, hogy a törlesztés megkezdése után a magyar állam által tisztára mosott pénzért vehessenek belépést az EU-ba.

De az arab csatornáknak nem a mostani hír pillanatnyi hatása, hanem az előzmények adhatják meg a kommunikációs fűszerét. Nem kell ugyanis komoly múltra visszatekinteni, hogy emlékezzünk: Orbán elég rendesen uszított az iszlám ellen. A híveit, és trolljait szolgálatba helyezve hangoztatta a szerinte keresztény Európa védelmét az iszlám terrorja ellen. Azonban már a Pharaon-ügy is sejtette, hogy Orbán csak a háborús menekültek iszlámját tartja veszélyesnek. A gazdag, jól tejelő, pénzügyi kalandorokét nem. Most azonban úgy tűnik, hogy a terroristákkal közös pénzügyi hálózat is elfogadható volt akkor, ha síbolt pénzt lehetett mosni általa. Ami nagyjából odáig egyszerűsödhet, hogy az egyes menekültekkel tényleg csak a baja van. Míg a szervezett terrort is finanszírozó hálózattal szinte semmi. Mert a pénznek nincs szaga. Vérszaga sem.

Ugyanakkor Orbánnak már korábban sem sok baja volt a közel-keleti gazdagokkal. Igaz, akkor még nem találta meg magában a keresztes lovagot. Akkor, amikor 2014-ben, gyakorlatilag rabszolgakereskedői szólamokkal, próbálta az ország munkaerejét eladni Rijádban. De az akkori házalásokat is új keretbe helyezheti az FBI-tól kiszivárogtatott információ. Kinyitva azt a kérdést is, hogy az akkori, négy évvel ezelőtti tárgyalások, valamint az azt előkészítő „beszélgetések” mennyire érintették a havala-rendszert.

Mert igencsak kínos lenne, hogy miközben az „amerikai hatóságokat azért is zavarja az illegális pénzügyi megoldás, mert a nemzetközi terrorizmust is e csatornákon (különösen a havalán) keresztül finanszírozzák”, kiderülne Orbán esetleges közvetítő szerepe. Az, hogy a közel-keleti látogatások ennek a csatornának a magyar bank rendszerből kivett pénzek előtti megnyitását is előkészítették.

Kategóriák: Szervezetek

Éles kanyar a mesés “örökség-történetben”

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 26 - 13:46

Úgy tűnik, a fiatal demokraták egykori éceszgébere, Simicska Lajos egészen komolyan gondolta, hogy „atombombával” felérő csapásokkal semmisíti meg a jelenleg regnáló hatalmat. A nagyvállalkozó úgy tűnik, azt is jól tudja: a politikai emlékezet nagyon rövid időre vonatkozik, így a választások közeledtével szinte naponta adagolja az információkat, amik egyre rémületesebbek.

Közbevetőleg: emlékeztetek arra, hogy amikor Simicska a kamerákba vágta azt az indulatos szót, amellyel a jelenlegi kormányfőt jellemezte, volt egy rövid mondata is. Így hangzott: Nem erre szerződtünk Viktor!

Hogy a szinte naponta nyilvánosságra kerülő esetek mögött a nagyvállalkozó van, elég nyilvánvaló, hiszen a legtöbb annak a Magyar Nemzetnek az oldalain jelenik meg, amely a tulajdonában van.

Ma reggelre szinte felrobbant az internet. Érdekes írás jelent meg.

Eszerint az USA-ban az FBI védett tanúként tart egy magyar állampolgárt, aki bizonyítékokat szolgáltatott arra nézvést, hogyan kerültek a magyar EU-s pályázatokból a politikusok számára visszaosztott pénzek külföldre, jellemzően arab és ázsiai bankokon keresztül. A tanút a magyar hatóságok annak ellenére nem akarták kikérdezni, hogy ezt az FBI felajánlotta számukra… Az írás mintegy 1300 milliárd forintról beszél (3-4 milliárd euróról).

Felhívom a figyelmet, hogy ugyanekkora összeg szerepelt a Kósa miniszter körül kirobbant, zavaros „örökség” történetben is.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Mata Hari a Spinoza Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 26 - 07:16

100 évvel ezelőtt végezték ki Mata Harit. Ki volt ez a holland-fríz nő valójában? Kémnő? Kettős kém? Párizst erotizáló táncosnő? A mai kutatások szerint egyik sem. Akkor miért volt akkora hatása?

Szereplők:

Hari: Keszei Bori, szoprán
Szolgálólány: Herczenik Anna, szoprán
A vallató: Hábetler András, bariton

zongoránál: Neumark Zoltám

jelmez: Veréb Dia
zene: Henk Nieland
script: Henk Nieland és Sándor Anna
rendező: Czeizel Gábor

(forrás: színház)

 

Bemutató: 2018.április 3.

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Ezért nem választom a Jobbikot

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 25 - 14:48

Mostanában, amikor szinte divattá vált körbeudvarolni a szélsőjobbról indult pártot, elég sokszor kapom meg kérdésként, hogy mi bajom van velük. Elvégre erősek, és legalább a felszínen ellenzékiek is. Mert a mélyben azért láthatjuk, hogy a Jobbik középre és a Fidesz jobbszélre tartásával gyakorlatilag két árnyalatává váltak ugyanannak a politikai masszának.

Ennek ellenére igyekszem, megannyi szubjektív elemmel terhelve, de összefoglalni. Nem minden előzmény nélkül. Azt sem állítva, hogy csupa olyan gondolattal, amelyeket részben, vagy egészben nem érintettem volna korábban. Ahogy a Jobbik féligazságairól már 2013-ban is írtam. Általában azért mégis összefoglalnám. Leginkább azt, hogy miért nem szavaznék rájuk.

A Jobbik olyan értékválasztás mentén indult, majd olyan értékválasztás mellett, mások emberi kirekesztésére alapozottan politizált, ami miatt a Jobbik nem tud olyan ajánlatot tenni, ami miatt, erőszak nélkül, rájuk szavaznék. A kirekesztő, alapjaiban rasszista értékválasztás illusztrálására elegendő a pártmilíciára hajazó gárdára emlékezni. Amelynek egyen-véleményében és -mellényében feszítve indult Vona Gábor karrierje a magyar országgyűlésben. Márpedig alig hiszem, hogy egy ország, egy közösség számára előre mutató lenne a rasszizmus, a kirekesztés, az embereket származás, illetve a vallást is érintő értékválasztás, esetleg anyagi helyzetük alapján lenéző politikai szemlélet.

Tudom, előszeretettel jönnek a lószemüveges szélsőbbosok azzal, hogy mások meg „magyaroznak”. Csakhogy ezt általában semmivel sem tudják, a szélsőségesen hungarista, a jobbik uszályában libegő fórumok szintjénél komolyabban alátámasztani. Ezalatt azt értem, nem vitatok pillanatnyi személyesen negatív helyzeteket. Tudva, hogy biztosan van olyn pillanat, amikor a kocsma hevében elhangzik a „geci magyarok” és a „szemét cigányok” kifejezések valamelyike. Akár mindegyike. Ezt a fajta személyes rasszizmust tiltani lehet, de megszüntetni nem egyhamar. A Jobbik, véleményem szerint azonban azt vállalta fel, hogy Goebbelshez, Mussolinihez, Sztálinhoz hasonlóan szervezett párt-ideológiát, politikai hátteret ad mindehhez. Azt, hogy akár celofánba csomagolva, de megvalósítja azt, hogy teret adjon, hátteret biztosítson az antiszemitizmusnak, a származásalapú szegregációnak, a vallási, vagy származási listázásoknak. A kocsmából az állampolitika szintjére emelve mindezt. Márpedig, szerintem, hatalmas különbség az, hogy alkoholban pácoltan, kocsmai kiszólásként mondanak valamit, vagy egy politikai párt képviselője, tisztségviselője teszi ugyanezt. Akkor is, ha látszólag árnyaltabban, jogilag kevésbé támadhatóan teszi. Amely csomagolással legfeljebb a stilisztikai érzékéről tesz tanúbizonyságot. A magasabb moralitásáról aligha. Valamint teszt ezt úgy hogy sem a pártja nem vágja ki azonnal, mint macskát szarni, sem a párt vezetője nem határolódik el, az említett kivágással egy időben, mindettől. Sőt! Inkább ráerősít, és gárdamellényben feszít az országgyűlésben. Függetlenül attól, hogy Vona, Novák és b. neje, Gyöngyösi, Morvai, és a többiek csak a véletlennek köszönhetik, hogy ide és nem a Tűzföldre születtek. De valószínűleg akkor más eszmék nevében acsarkodnának másokra. Jegesmedveként pedig a fehér-szőrűek nevében a barna-bőrűekre.

Valójában a legszomorúbb talán nem is ez. Sokkal inkább az, hogy miközben a Jobbik a maga féligazságait egyfajta rasszista gazsággal emeli be a politikába, egyik párt sem képes ezen átlendülve épeszű alternatívát kínálni. A Fideszt is beleértve. Mert ez az alternatívamentesség az egyik, ha nem az egyetlen, oka annak, amiért az országos politikába emelkedett rasszisták is cigánybűnözésről, migráns-erőszakról, a cigányok elkülönítéséről, a szegények kényszerfoglalkoztatásáról és hasonlókról ugathatnak. Miközben a hatalomnak érdeke is az, hogy egyes néprétegeket elnyomjon, míg másokat frusztráljon. Mert addig van mindenezek emlegetésével legitimációs bázisa. A regnáló, szélsőséges retorikával operáló hatalomnak nem érdeke, egy valós közbiztonsági program, vagy akár oktatáspolitika, következetes megvalósítása. Így hatalomba kerülése után szerintem a Jobbiknak sem.

Mert abban a pillanatban kiderülhetne, hogy a törvénysértő nem automatikusan cigány, illetve migráns, hogy a sikkasztó nem automatikusan zsidó, vagy az is, hogy a nemi abúzusokat sem elsősorban migránsok követik el, stb. Így, függetlenül attól, hogy a közbiztonságot, oktatáspolitikát milyen vehemenciával emlegetik a kampány során, korántsem érzek erős garanciát arra, hogy ne az említett hatalmi érdekek mentén politizáljanak. Mert a maga kirekesztő politikai múltjával, és az ehhez szegődött szavazóbázissal, a választások után háláért sorban álló támogatóikkal a Jobbik még ezen a szinten sem a megoldás, hanem maga a probléma része lenne. Ugyanúgy mint jelenleg a Fidesz. Akikkel sok tekintetben éppen most tartanak közel egy szinten.

Eközben azt a jelenséget sem vitatom, hogy az olcsó trágyára legyek ezrei repülnek rá. Ugyanúgy, mint Hitler szétkürtölt szólamaira. Azonban attól, hogy celofánba csomagolják, attól az még pont olyan büdös.

Kategóriák: Szervezetek

MOLNÁR FERENC: A HATTYÚ AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 25 - 10:56

A hattyú mesterkomédia: bravúros humorú, szellemesen éleslátó, pestiesen gúnyos. Egy trónfosztott dinasztia feje, Beatrix, tűzön-vízen keresztül próbálja visszajuttatni családját a hatalomba. Ehhez egyetlen eszköz van a kezében: féltve őrzött lánya, Alexandra. Őt kell hozzáadni Albert herceghez, a Monarchia trónörököséhez. Albert azonban nem érdeklődik, és Beatrix okos asszonyként pontosan tudja: a férfi figyelmét egy nőre igazán csak egy másik férfi figyelme tudja felhívni.

„Egy uralkodó sohasem mondhat le. Trónjától megfosztani lehet, uralkodói jogait megvonni tőle lehet. Ez rendben van. Mert ez merő erőszak. De ez nem kötelezi arra, hogy elismerje: elvesztette uralkodói jogait. Engedhet az erőszaknak, attól függően, milyen időben és milyen körülmények közé kerül, de lemondani soha, soha, soha! És ha mindannyiunknak pusztulnia kell is, akad még Habsburg elegendő.”
(Bourbon-Pármai Zita, az utolsó magyar királyné)

Az előadás Molnár Ferenc örököseinek engedélyével jött létre.

www.hofra.hu

Az előadásban részlet hangzik el Fekete Sándor Így élt Napóleon című könyvéből.

Szereplők:

BEATRIX, hercegné, a férje meghalt Csákányi Eszter SYMPHOROSA, a húga Takács Nóra Diána JÁCINT, a bátyja Mácsai Pál ALEXANDRA, a lánya Tenki Réka ARZÉN, a fia Jéger Zsombor GYÖRGY, a fia Novkov Máté ÁGI MIKLÓS, tanár Nagy Zsolt ALBERT HERCEG, trónörökös Ficza István MÁRIA DOMINIKA HERCEGNŐ, Albert anyja, a férje meghalt Für Anikó

  WUNDERLICH EZREDES, Albert kísérete Dóra Béla

  CAESAR, udvarmester Máthé Zsolt

Rendező: Polgár Csaba

(forrás: színház)

 Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Megjelent a Napsugár lista – Vannak százezreket kereső közalkalmazottak Ontarioban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 24 - 14:19

Ontario tartomány 1996 óta közli minden évben azon közalkalmazottak neveit és foglalkozásait, akik évente több mint százezer kanadai dollárt keresnek. A lajstromot Napsugár listának hívják. Nem csoda, hogy bőven akad olyan kanadai állampolgár, aki hüledezve látja, hogy például szerepel a listán évente 687 ezer dollárt kereső egyetemi oktató, vagy éppen egy 578 ezer dollárt kereső radiológus. A legjobban kereső közalkalmazott Ontarioban pedig a tartományi energiatermelésért felelős Ontario Power Generation elnöke, Jeffrey Lyash, aki 1,55 milló dollárt keres.

Ontario tartomány liberális kormányfője, Kathleen Wynne elmondta, hogy a lakosság jelentős többsége még egy százezer dolláros fizetést is soknak tart. “Hadd mondjam el, hogy kötelességünk az átláthatóság. Úgy gondoljunk, hogy a népnek joga van tudni, hogy az emberek mennyit keresnek”–mondta Wynne, aki egyébként évente 209 ezer dollárt keres.

A listából kiderül, hogy Toronto polgármestere – John Tory – 189 ezer dollárt keresett, kabinetfőnöke pedig ennél is többet, azaz 195 ezret. Ottawa polgármestere – Jim Watson – brutto 178 ezer dolláros fizetéssel rendelkezik. Az önkormányzati közlekedési vállalatok vezetői is jól keresnek: Torontóban a TCC korábbi vezerigazgatójának 347 ezer dolláros fizetése volt.

Doug Ford, a Progresszív-Konzervatív kormányfőjelölt részben a közszféra vélt pazarlása ellen kampányol a júniusi választás előtt, így számára pont jókor jött ki a Napsugár lista.

“Napsugár listának nevezik, pedig az átlag, keményen dolgozó ontarióinak ez egyáltalán nem egy napos helyzet. A liberális bennfentesek és a minden hájjal megkentek emeléseket kapnak, miközben Ontario igazi népének fizetése évek óta nem emelkedik”–mondta Ford.

Egy kis ízelítőként, ime egy lista, hogy mennyit keresnek egyes közalkalmazottak különböző szektorokban:

  • Joshua Basseches, múzeumigazgató (Royal Ontario Museum): 509 ezer dollár
  • Horváth Dezső, dékán (York University): 462 ezer dollár
  • William Strange, közgazdasági professzor (Torontói Egyetem): 443 ezer dollár
  • Brant Bergstrome, pszichiáter (Waypoint Centre): 394 ezer dollár
  • Philip John, radiológus (Hospital For Sick Children): 384 ezer dollár
  • Mary L. Hogan, bíró: 382 ezer dollár
  • Stephen Tanner, Halton régió rendőrfőnöke: 359 ezer dollár
  • Peter Wallace, Toronto önkormányzati menedzsere: 350 ezer dollár
  • Steve Kanellakos, Ottawa önkormányzati menedzsere: 342 ezer dollár
  • Charles Bordeleau, Ottawa rendőrfőnöke: 300 ezer dollár
  • Warren Hoshizaki, a Niagara Kerületi Iskolabizottság oktatásért felelős igazgatója: 272 ezer dollár
  • Deborah Crawford, a St. Clair Katolikus Iskolabizottság felügyelője: 256 ezer dollár
  • Paul Dubece, tartományi ombudsman: 240 ezer dollár
  • Sheila Mcwatters, a Dufferin-Peel Katolikus Iskolabizottság társigazgatója: 238 ezer dollár
  • Kathleen Wynne kormányfő: 209 ezer dollár
  • Mitzie Hunter, oktatásügyi miniszter: 166 ezer dollár
  • Andrea Horwath, az ellenzéki Új Demokrata Párt kormányfőjelöltje: 158 ezer dollár
Kategóriák: Szervezetek

EMLÉKNYOMATOK – Fehér László kiállítása a Fészek Művészklubban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 24 - 10:21

„Óriási érdeklődés mellett nyílt meg a 65. születésnapját ünneplő, Fehér László, festőművész EMLÉKNYOMATOK című kiállítása a Fészek Művészklubban. A tárlatot Pataki Gábor művészettörténész méltatta és egyben bejelentette, hogy a kiállításhoz kapcsolódva egy album is megjelent a Kossuth Kiadónál. Fehér László először 1981-ben állított ki a Fészek Galériában egy csoportos kiállításon, majd az 50. születésnapján már önálló tárlattal jelentkezett. A mostani tárlatán a legújabb, 2015-2017 között műveit láthatja a közönség.” (Kossuth Kiadó)

„A Fészekben bemutatott nagyméretű vászonképeit rózsaszínnel festette meg, arra pedig a szürke és a fehér árnyalataival ábrázolta az alakokat. Így Fehér részben visszatért 1989-es rózsaszín korszakához, de jelen művei már más üzenetet hordoznak. – Egy olyan köztes színt kerestem, amellyel kifejezhető az emlékek álomszerűsége – mondja. A képek viszont nem nosztalgikusak, hisz bár a saját idejükben, egy konkrét időpontban játszódnak, Fehér érzékeny stílusának köszönhetően az időtlenséget sugallják. (…)

Fehér képei éppen ezért örvendenek nagy népszerűségnek, állítson ki bárhol Európában, az Egyesült Államokban vagy legutóbb, tavaly ősszel Pekingben, a The Parkview Museumban, ahová harminc, nagyméretű képpel érkezett, vagy Szingapúrban, ahol olyan nagy nevek mellett állított ki, mint az olasz festő, Michelangelo Pistoletto vagy brit Gilbert & George duó. Fehér nem titkolja műveinek lényegét: ő olyan alapvető emberi értékeket, helyzeteket ábrázol, melyek a világ minden pontján minden ember számára ugyanazt jelentik. – A szerelem ugyanúgy szerelem Párizsban, New Yorkban vagy Tokióban ahogy Budapesten – vallja Fehér. Az emlékeket idéző képeknek viszont nincs egyetlen olvasata, Fehér László családtörténetének és hétköznapjainak jeleneteit minden befogadó a saját személyes élményein keresztül értelmezheti.

A művész mostani kiállítására számos régi barát, családtag és rajongó érkezett, valamint jelen volt a kilencven éves Molnár Éva is, aki még az ifjú Fehért hívta meg ’81-ben a galériába. Így a megnyitó estéjén a köszöntők alatt megelevenedett a múlt, és ahogy Fehér képein, ha pár percre is, de megállt az idő.

INFÓ:

Fehér László Emléknyomatok című kiállítása április 8-ig látható a Fészek Galériában (7. kerület, Kertész utca 36.), hétköznapokon 15-21-ig, hétvégén 10-18-ig.”   (P. Szabó Dénes)

(forrás: Népszava Online)

Fotók: Gergely Bea

Fehér László festőművész

felesége, Geisler Edit

Molnár Éva művészettörténész

Pataki Gábor művészettörténész

Kategóriák: Szervezetek

Thornton Wilder: A házasságszerző a Budaörsi Latinovits Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 24 - 05:33

A házasságszerző egy hamisítatlan amerikai történet a szerelemről, amely beteljesülhet ugyan, de semmiképpen sem ott, nem úgy és nem azzal, akire eredetileg számítunk. Pláne akkor nem, ha több szereplő is abban a hitben ringatja magát, hogy ő fonja az események fonalát, és persze hamar kiderül, hogy mint minden valamire való komédiában, itt is gubancol ezen a fonálon egyet-kettőt a véletlenek sorozata – jobban mondva a zseniális szerző. Thornton Wildert Szerb Antal az amerikai újromantika legnagyobb tehetségének, továbbá finom és előkelő stílusművésznek nevezte. Tálentumát elsősorban színművek írásában élte ki, melyek közül a legismertebb a Házasságszerző: ebből készült ugyanis a Hello, Dolly! című musical.

Thornton Wilder örököseinek az engedélyét a Hofra Kft. közvetítette.

  • Dolly Levi:TAKÁCS KATALIN
  • Horace Vandergelder:ILYÉS RÓBERT
  • Irene Molloy:BOZÓ ANDREAm.v.
  • Cornelius Hackl:CHOVÁN GÁBOR
  • Barnaby Tucker:HUNYADI MÁTÉh.
  • Ermengarde:GYÖNGY ZSUZSAv.
  • Ambrose Kemper:BÖRÖNDI BENCE
  • Malachi:BREGYÁN PÉTER
  • Házvezetőnő:PÁDER PETRA
  • Pincérnő:PÁDER PETRA
  • Szakácsnő:PÁDER PETRA
  • Miss Flora Van Huysen:SPOLARICS ANDREA
  • Minnie Fay:BOHOCZKI SÁRA
  • Kocsis:PALKOVICS GÁBOR
  • rendező:CSIZMADIA TIBOR
  • díszlettervező:PAJOR PATRÍCIAHERMAN ANETT
  • jelmeztervező:PAJOR PATRÍCIAHERMAN ANETT
  • fordító:RÉVBÍRÓ TAMÁS
  • zene:PIRISI LÁSZLÓ
  • súgó:BARNET MÓNIKA
  • rendezőasszisztens:JUHÁSZ GABRIELLA

Fotók: Gergely Bea

(A fotók az első felvonásról készültek.)

Kategóriák: Szervezetek

Olvasói levél — Egy kép története…

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 23 - 15:53

Az alábbi levelet és fotót a KMH egyik ismert hozzászólójától — Geyzától — kaptuk…

*

Küldök Neked egy képet, melynek története a következő:

A faterom hadtörténész volt a Néphadseregben, mig le nem szerelték a származása miatt, 1954-ben
Fő kutatási területe Hunyadi János és kora, de főleg az 1848-49-es Polgári Demokratikus Forradalom és Szabadságharc volt.

Ő csinálta a Feltámadott a Tenger c. film történelmi megalpozását és a korhű egyenruhák meg fegyverek terén is sokat dolgozott.

A Hadtörténelmi Múzeum, ahol dolgozott anno, rendelt egy képet egy –emlékeim szerint– katonai , azt hiszem ezredesi rangban lévő csatakép-festőtől, hogy a faterom instrukciói alapján fesse meg azt a jelenetet, mikor a Honvád-tűzérség megfutamítja Pákozdnál báró Jelasich seregét. A művész nevére sajnos nem emlékszem bár ott van a kép alján.

Ez a kép ki van állítva a Hadtörténeti múzeumban, kb. 2 x 1.5 méteres. Vagy nagyobb, Rég láttam már.
Ennek a képnek az eredeti , a művész által készített vázlatát , ami egy normál fali kép, a fateromnak ajándékozták a jó munkája elismerése képpen.

Ma is ott függ a nappalimban.

Ma lefotóztam a képet azért, hogy megküldjem Neked.

Itt van a Hadtörténeti Múzeum tulajdonában lévő és kiállított nagy kép.

Jól látható hogy a művész kisebb változtatásokat végzett a végleges, nagy képen.

Geyza

Kategóriák: Szervezetek

Polt Péter nem maradhat hivatalban!

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, március 23 - 14:30

Polt Péter hivatalban marad, mondja az LMP?

Nem így van.

Rendszerváltó hangulat van az országban. Ha minden ellenzéki párt hajlandó lenne valóban megállapodni a koordinációban, kétharmada volna egy sokszínű többségi oldalnak. Ez Polt Péter eltávolítását is megsegítené. De ugyebár ez azért nem lesz, mert a Jobbik kompromisszumképtelen.

De Polt nem maradhat, így nem is marad a hivatalában. És nem azért, mert bármilyen kormány őt leváltja, hanem a nép fogja leváltani április 8-án. Az új kormány, csak végrehajtja a nép döntését.

Egy illiberális országlást nem az illiberálisok szabályai szerint alakítunk át. Az Együtt régóta mondja: alkotmányos forradalom kell, többségi népi felhatalmazással, és meg kell szakítani a jogfolytonosságot. Hiszen nem legitim az Orbán-rendszer, márpedig rendszert sosem a régi rezsim szája íze szerint szoktak váltani.

Egy rendszerváltás idén tavasszal azért lesz legitim, mert nagyon sokan fognak a Fidesz ellen szavazni egy tisztességtelen, aránytalan, torz választási rendszerben.

Úgy látszik, az LMP sima kormányváltásra, rendes átadás-átvételre készül. De erre a Fidesz nem is hajlandó, nem is képes.

Orbán rezsimje politikailag illegitim, és új rendszer, új kezdet jön utána. Vezető hivatalnokai az új kormány megalakulásával elveszítik hivatalukat, és az új köztársaság nemlétezőnek tekinti őket.

Csak ez az egyetlen demokratikus út a rendszerváltáshoz. Aki Orbán szabályai szerint készül erre, nem akar rendszerváltást.

A joguralom helyreállítása, a szabadság megerősítése éppen azt kívánja most, hogy a liberális demokraták ne naivak legyenek, hanem bátor rendszerváltók.

Szigetvári Viktor

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára