Szervezetek

A nyugati áramlat nyelve — Tisztelet Arisztotelésznek (2. rész)

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 4 - 14:36

Nézőpont nélkül nincs nézet

-Gunnar Myrdal

Bevezető

Arisztotelész tiszteletére készítette sorozatom egy nagyon egyszerű üzenettel indult útjára: aki ismeretlen vizeken óhajt utazni, vigyen magával egy iránytűt, hogy el ne vesszen. E sorozat egy olyan iránytűről szól, melynek első változatát Arisztotelész készített több mint 2,300 évvel ezelőtt, s mely otthon van akár a természettudományok akár a társadalomtudományok terepén. Én ezzel az iránytűvel, annak egyre tökéletesebb változatával navigálok az élet viharos vizein, miközben portugál vitorlás barátaim tanácsa cseng a fülemben: Navigare necesse est, vivere non est necesse.

A Nyugati Áramlat fogalma

A nyugati áramlat nem Góg vagy Magóg fiaival, vagy Szent István koronájával, hanem a görög Arisztotelésszel, annak cirka 2,367 évvel ezelőtt írt és Politika címen rögzített remekművével, kezdődik. /1/ Ahogy azt Lukács Tamás helyesen megállapítja, sosem feledkezhetünk meg, még mi magyarok sem arról, hogy „A tudományok metodológiája mindmáig arisztotelészi alapokon nyugszik. Ma is irányadó az empíriára, a kiterjedt adatgyűjtésre és ezek analizálására, a szillogizmus használatára, valamint az induktív és deduktív következtetések józan kombinálására épülő módszer.” /2/ Számomra, a nyugati áramlat azt a hálózatot jelenti, amelyet a nyugati világ társadalom tudósai, gondolkodói, szőttek, alkottak, hogy Arisztotelész nyomában, a klasszikus görög forrásokból kiindulva, ésszerű, igazságos, fenntartható és alkotmányosított alapokra helyezzék a társadalmi együttműködés rendszereit. (Ezeket az utóbbi fogalmakat majd rövidesen tisztázni fogom, hisz mindegyikük körül forró a levegő, mindegyiket többféleképen lehet értelmezni.)

Mielőtt egyik korábbi vita-partnerem, vagy bárki nekem esne azzal, hogy na csak, itt már megint egy merénylet készül, „a demokráciára alkalmatlan Kelet régi toposzát” próbálom lenyomni olvasóim torkán, kénytelen vagyok pontosítani. /3/ Az, hogy mondanivalómat már évek óta, a nyugati áramlatból származó nagyfeszültség ereje hajtja, sosem hátráltatott abban, hogy elismeréssel, forduljak a Kelet, vagy bármely éghajlat, tiszteletre méltó szellemi áramlatai felé. A legtöbb nyugati gondolkodót, akit Arisztotelészt követi, rá lehet csatlakoztatni a keleti áramlat nagyfeszültségére, anélkül, hogy abba belepusztulnának. Mondok egy példát. Én, többek közt, Nietzsche nézeteit követem, azt az embert, aki közismert tisztelettel fordult a másság, s többek közt, a keleti másság felé. /4/ (Arra a kérdésre, hogy mégiscsak, miért követem Nietzsche gondolatvilágát, hisz sokak szerint ő egy őrült volt, csak egy kollegám véleményét tudom most hirtelen, mentségemül felhozni: „Nietzsche olyan meghatározó benyomást gyakorolt az egész európai kultúrára, hogy annak 20. századi alakulása nélküle megmagyarázhatatlan volna.” /5/)

A nyugati áramlat nagyfeszültségére kötött szemlélet, tehát, nem idegenkedik a keleti áramlat fő irányvonalától, melynek eredeti változata a Ji King – ben, a változások könyvében található. /6/ A Ji King, mint Fichte, Hegel, Marx, Derrida, és sok más Nyugati filozófus is, egymással ellentétben álló, de egymást kiegészítő, multi-poláris erők állandó konfliktusáról beszél, ezekből a konfliktusokból vonja le történelmi következtetéseit. A Ji King-ben szereplő polaritások nem választhatók szét és csak együtt, egymáshoz viszonyítva értelmezhetjük őket. A Kínaiak szerint, ezek az ellentétes erők, normális körülmények között, rendezettségre törekednek, kiegyenlítik egymást és egyensúlyban vannak, bár az egyensúly sose tartós, a változás az egyedüli örök. Röviden: Arisztotelészt, és az őt követő nyugati áramlat képviselőit több ponton is összekapcsolhatjuk a keleti nagyfeszültség áramköreivel.

Arra, hogy akkor miért nem Konfuciushoz vezetem vissza a nyugati áramlat kezdetét, aki már 150 évvel Arisztotelész előtt hallatta hangját az igazságos politikai magatartás témájában, csak röviden tudok itt kitérni. Először is azért nem kezdem Konfuciusszal, mert Arisztotelésszel ellentétben, az általam nagyra-becsült keleti mester semmit se írt le, kizárólag verbális módon, tehát empirikus módszerekkel ellenőrizhetetlen módon hallatta hangját. Az ő személyéhez fűzött gondolatok elképzelések hitelessége, megbízhatósága sokkal vitatottabb, mint Arisztotelészé. A számomra legfontosabb műve – A közép mozdulatlansága – több mint 100 évvel Arisztotelész halála után, az egységes kínai állam megteremtése – i. e. 221- után lett írásba vésve. /7/ Ettől függetlenül, az említett “keleti” szöveg által közvetített nézet nagyon sok eleme harmonikus, Arisztotelész és saját szemléletemmel. Konfucius, akár Arisztotelész, a szélsőségek közti nagyfeszültségre építette mondanivalóját, a polaritások középén összegyűlt erőből kovácsolta szavait. Konfucius tragédiája, mely részben Kína tragédiája mindmáig, hogy követői, akikhez ma már besorolhatjuk a jelenlegi Kínai kormányt is, és annak magyar tisztelőjét, a szeretet és összefogás pártjának vezérét, merev, rituális, ideológiai keretek közé szorították a mester szabadon száguldozó gondolatvilágát. Ez az évezredekig tartó befagyasztás vezetett többek közt oda, hogy a 18-19 század során Kínát, a Nyugati nagyhatalmak, Krisztus nevével visszaélve, képesek voltak darabokra szedni, kifosztani. E fosztogatás következtében, és a nyugati áramlat, Marxista befolyásának köszönhetően repült Kína politikailag oda ahol ma találtatik: egy továbbra is ritualisztikus, hierarchikus, ellentmondást nem-tűrő, harmónia-ideológia mezejére, amely a nyugati Kapitalizmus és a keleti Autokrácia szövődménye. (Ezt a szövődményt hívom én már 2007-óta Kapitokráciának. /8/) Ezen a mezőn, tilos a Görögök által javasolt Parrhesia, /9/ a bátor beszéd művelése, annak fejlesztése, és főleg nem digitális, illetve internetes hálózatokon keresztül. Ez a mezőny köszönő viszonyban sincs azzal a szemlélettel melyet többek közt, az általam mélyen tisztelt Arisztotelész, Immánuel Kant, Jürgen Habermas, vagy Michel Foucault képvisel.

Arisztotelész követőinek fejében, tehát, a “Nyugat”, a “Kelet”, a “Dél” az “Észak” meghaladja a jó és a rossz kategóriákat. Egyik világrészt se tartjuk alkalmatlannak az igazságosság, a fenntartható fejlődés értékeinek meghonosítására. Képesek vagyunk empirikus módszerekkel bizonyítani, hogy a „nyugati” világ több pontján, évezredek óta, gyakoriak az „áramszünetek”. Hogyan is nézhetünk a nyugati civilizáció által több száz éven keresztül fenntartott kolonializmusra, másként, mint e civilizáció sötét korszakára, mint egy monumentális áramszünetre? /10/ Mi volt maga az első, a második világháború, vagy akár a Vietnámi háború, ha nem egy „horror show”? Ha Heisenberg nyugati támogatói, Immánuel Kant „dédunokái”, Nietzsche „örökösei” nem futottak volna ki pénzből és időből 1944-ben, nem 100 millió ember pusztult volna el a második világháború során, hanem akár az egész emberiség. (Erre még most is jó eséllyel játszik a nyugat, de ma már keleten is akadnak egy páran, akik e hazardírozásnak a hívei.)

(Illusztráció: Vale Anoa’i)

Röviden: Bár saját hazátlan szavaimat a nyugati áramlat nagyfeszültsége vezérli, a keleti áramlat nagyfeszültsége, engem is eltud varázsolni, mint tette azt a néhai Goldziher Ignáccal, Kerényi Károllyal, Hamvas Bélával, Germanus Gyulával (akinek a Petőfi téri lakásában több évet töltöttem Budapesten a 90-es évek elején. /11/), hogy csak egy pár magyar nevet említsek mielőtt, Marco Polo, Carl Jung, Herman Hesse, Friedrich Nietzsche, Mohandas Gandhi vagy akár Amartya Sen előtt tisztelegnék, akik hozzám hasonló módon, a nyugati áramlatokkal párhuzamban, tisztelték a keleti áramlatokat is.

Göllner András

Lábjegyzetek

  1. Arisztotelész, Politika című könyvét magyar nyelven többek közt a Gondolat Könyvkiadó 1994-es kiadásának köszönhetően olvashatjuk.  
  2. Lukácsi Tamás. “Az ideális állam Arisztotelész Politika című művében.” http://www.ajk.elte.hu/file/LukacsiTamas-IdealisAllam.pdf.
  3. Ennek a kritikának velem szemben először egy jól ismert baloldali magyar filozófus, eszmetörténész, Balázs Gábor adott hangot. Lásd: „A nyugati áramlat” Népszabadság. 2008. Június 4.
  4. A nyugati áramlat egyik Nietzschétől származó és megkerülhetetlen alkotását, magyar nyelven, itt olvashatjuk: Így szólott Zarathustra. (Kurdy Imre fordítása.) Osiris Könyvkiadó. 2004. Ha Nietzsche Keleti affinitásának megerősítésére vágyunk, javasolt Amadae, S. M. “Nietzsche’s thirst for India: Schopenhauerian, Brahmanist, and Buddhist accents in reflections on truth, the ascetic ideal and the eternal return”. Idealistic Studies. Vol. 34 (3. 2004. 239–62 oldalak; Bilimoria Purushottama. “Nietzsche as ‘Europe’s Buddha’ and ‘Asia’s Superman’”. Sophia. 2008. Vol.47. 359–76 oldalak; Vagy, Brobjer, Thomas H. „Nietzsche’s reading about eastern philosophy”. Journal of Nietzsche Studies. Vol 28: No 1–2.
  5. Az idézet Tatár György-től származik, aki többek közt, a Soros Alapítvány támogatásával és jóvoltából (kiemelés: G.A.) 1995-ben magyarra fordította, szerkesztette és sajtó alá rendezte, Nietzsche, Túl Jón és Rosszon című művét, majd azt az IKON Kiadó gondozásában 1995-ben megjelentette. Többek közt Soros Györgynek köszönhetjük, hogy az olvasók az interneten keresztül ingyen is hozzá férhetnek itt: http://filozofia.uni-miskolc.hu/wp-content/uploads/2017/02/Friedrich-Nietzsche-T%C3%BAl-j%C3%B3n-%C3%A9s-rosszon.pdf
  6. A Ji King-et magyar nyelvre többen is lefordították. Én Karátson Gábor fordítását javasolnám. Ji King. A Változások könyve. I-III kötet. Budapest, Q.E.D. Kiadó, 2003. Továbbá C. G. Jung: „Richard Wilhelm emlékére.” In: A szellem jelensége a művészetben és a tudományban. Scolar Kiadó, 2003.
  7. Konfucius téziseiről angolul Chin, Ann-ping. The Authentic Confucius: A Life of Thought and Politics. New York: Scribner. 2007. Magyarul, Őri Sándor. Konfucius élete és kora. Budapest. Kossuth Könyvkiadó 2002 javasolt. A Kínai egypártrendszer Konfuciusszal kapcsolatos szelektív memóriájáról, instrumentális magatartásáról itt olvashatunk: Billioud Sébastien. „Carrying the Confucian Torch to the Masses: The Challenge of Structuring the Confucian Revival in the People’s Republic of China” Manuscript. 2010, illetve, Billioud, Sebastien és Joel Thoraval. The Sage and the People: The Confucian Revival in China. Oxford University Press. 2015. Továbbá, Brady Anne Marie. “Confucianism, Chinese Tradition, and the CCP’s Modernised Propaganda and Thought Work”. 2009
  8. Lásd: Michel Foucault. Discourse and Truth: the Problematization of Parrhesia. Digital Archive: Foucault.info, 1999
  9. Göllner András. “Keleti Áramlat.” Népszabadság. 2008. Április 26.
  10. Niall Ferguson egyoldalú dicshimnusza a „nyugati” civilizáció felsőbbrendűségéről, saját, és vele ellentétes nézetemet bizonyítja. Ferguson alkotása egy tudás-tengelyen manőverezik, megfeledkezik a „Nyugati Nagyfeszültség” több kritikus pólusáról, bipoláris módszerének köszönhetően, több helyen ellentmondásos következtetéseket, teljesen megbízhatatlan válaszokat nyújt az olvasóknak. (Lásd: Niall Ferguson. Civilization: The West and The Rest. New York. Penguin Press. 2011.)  Az európai kolonializmus gyalázatos embertelenségeivel kapcsolatban, javasolnám Frantz Fanon 1961-ben kiadott, és klasszikusnak tekintett könyvét, The Wretched of the Earth (Frissített kiadás) New York. Grove Press. 2005 vagy Adam Hochschild. King Leopold’s Ghost. New York. Houghton Mifflin. 1999. A fasiszta, náci és bolsevik kilengésekről Eric Hobsbawm-ot javasolnám, pl.: The Age of Extremism. London. Abacus Books. 1994. A „Nyugati” modernitás kritikai elemzésével kapcsolatban pedig Charles Taylor montreali szomszédom, az Oxfordi egyetem professzorának kis könyvét. The Malaise of Modernity. London. House of Anansi Press. 1991. Első saját könyvem is többek közt erről a problematikáról értekezik. Lásd: Andrew B. Gollner. Social Change and Corporate Strategy. Stamford. Issue Action Publications. 1983.
  11. Lásd: Germanus Gyula. A Kelet varázsa. Budapest. Magvető Kiadó. (Ötödik kiadás) 1978
Kategóriák: Szervezetek

Hűbéresek reklámozzák állampénzen az Orbán kegyeltek borait Vancouverben

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 3 - 15:01

Négynapos Magyar Gasztronómiai, Borászati és Turisztikai rendezvénysorozat volt Vancouverben, amelynek Ábrahám Tibor, a Magyar Diaszpóra Tanács kanadai társelnöke volt a házigazdája és egyben a „megálmodója” is. Balla Sándor, a Tokaj MAD borok kanadai forgalmazója tartott bemutatót, Kovács Tamás, a vancouveri Duna Deli tulajdonosa beszélt az egri bikavérről és Szenthe Sándor tiszteletbeli konzul az albertai Hungarian Wine Cellars-t képviselte. Budapestről érkezett mesterszakácsok készítették a vacsorát, még a réteseket is Magyarországról érkező asszonyok sütötték. Az ünnepi műsoron Budapestről érkezett sztárfellépők szórakoztatták a vendégeket.

(L. Simon László fideszes képviselő (bal oldalon) Torontóban Balla Sándor (nyakkendőben) tokaji borait kóstolta meg)

A díszvacsorát Ábrahám Tibor nyitotta meg és a budapesti vendég, a Fidesz országgyűlési képviselője, dr. Mátrai Márta, aaz Országgyűlés háznagya mondott ünnepi beszédet. Természetesen ott volt dr. Ódor Bálint, Magyarország kanadai nagykövete, dr. Szabó Stefánia főkonzul Torontóból és André Molnár tiszteletbeli főkonzul Vancouverből.

Igazi nagy sikert aratott, hogy az ötfogásos vacsorát 16 népviseletbe öltözött Kőrösi Csoma ösztöndíjas szolgálta fel, akik már napokkal korábban Vancouverbe érkeztek hogy előkészítsék a rendezvényt!

A szőlészetnek és a borászatnak igenis helye van a parlamentben, és nagyon fontos napirendként szerepelnek a döntéshozók asztalán – jelentette ki Nyitrai Zsolt, a Fidesz társadalmi kapcsolatokért felelős igazgatója a „Fidesz a borászok pártján” című konferencián 2013 decemberében. Egy a budapesti Polgárok Házában tartott rendezvényen Tiffán Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy az Orbán-kormány kiemelt figyelmet fordít a borászatra. A Tiffán család egyébként az egyik villányi borászat tulajdonosa. (Lásd itt.)

( (balról) Ódor Bálint, Magyarország kanadai nagykövete, Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya és Ábrahám Tibor a kanadai Diaszpóra Tanács társelnök.)

Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszternek is van tokaji szőlője van, L. Simon László fideszes képviselőnek agárdi pincészete. Mádon borászkodik Demeter Ervin egykori fideszes titokügyi miniszter és Orbán Viktor feleségének, Lévai Anikónak is van szőlőbirtoka Tokaj környékén. Orbánék barátai a Kékessy család, akik a tokaji Patricius Borház tulajdonosai és Mészáros Lőrincnek az ország kedvelt gázszerelőjének is van borászata. Szinte nincs olyan magyar kormánypolitikus akinek ne lenne szőlőbirtoka és/vagy borászata. Így hát nem csoda, hogy a borászat kiemelt kormányzati figyelmet és milliárdos EU pályázati pénzeket érdemel.

De a borászatban a legdrágább a bormarketing. Dollármilliókba kerülne ha professzionális marketing cégeket kellene fizetni Észak-Amerikában. Ekkor jött az ötlet: Hát ugye mire valók a nagykövetségek, konzulátusok, a diplomaták, a Diaszpóra Tanács és a Kőrösi Csoma Program „önkéntesei”?

A vancouveri rendezvény borkóstolója

Az elmúlt néhány hónapban szinte minden kanadai és USA-beli követségen, konzulátuson, Magyar Házban voltak borbemutatók és borvacsorák. A magyar diplomaták lelkesen reklámozzák hűbéruraik, a vezető fideszes politikusok és azok barátaik borászatait. Elvégre nemzeti ügy ez, be kell vezetni a borokat az észak-amerikai piacon. És Ábrahám Tibor most magasabb szintre emelte a hazafias ügyet. Vancouverben nem egyszerű vacsora volt, hanem négynapos bormarketing sorozat. És azon sem kell csodálkozni, hogy a kanadai Diaszpóra Tanács társelnöke, a Szenthe Anna is a kanadai-magyar borbizniszben ténykedik.

Nem tudom hogy mennyibe kerülhetett a magyar kormánynak ez a rendezvény, de az meghökkentett, hogy népviseletbe öltöztették az állami pénzből fizetett (gyakran többdiplomás) Kőrösi Csoma ösztöndíjasokat, és mint a feudális királyságokban szokás, cselédként kezelve őket, velük szolgáltatták fel a vacsorát.

Egyetlen résztvevő, egyetlen magyar diplomata sem emelte fel a hangját, hogy ez azért talán egy kicsit sok, nem kellene ennyire megalázni az amúgy is kiszolgáltatott ösztöndíjasokat. És persze az is felmerül, hogy a „magyarságtudat” emelésének ürügyével Kanadába exportált ösztöndíjasokat illegális munkavégzésre használják.

Ami engem illet, én eddig gyakran vásároltam Kaliforniában, ahol élek, magyar borokat. Az az érzésem, hogy ezek után ritkábban fogok.

A vancouveri Magyar Gasztronómiai, Borászati és Turisztikai rendezvénysorozatról készült videó itt tekinthető meg.

Lázár György

Kategóriák: Szervezetek

MeToo

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 3 - 05:04

Nekem a Vígszínházról nem a főrendező kálváriája jut az eszembe; olvasom: a társulat ebben az évadban ünnepli a Padlás bemutatójának harmincéves évfordulóját (1988. január 29.)

„Szia! Komár vagyok. Presser Pici még a Padláson van, és azt üzeni, helyettesítened kell pár napig a stúdióban.”

Nem tudom, a „padlás” miféle jelszó, de nem kérdezem: teljes súlyával nehezedik rám a feladat. Mélyvíz! Mint a zene templomába, lépek be Kóbor Mecky hűvösvölgyi stúdiójába [az első maszek (jó szó, de nem tudom, érti-e a fiatalabb olvasó-hallgató) hangstúdió Magyarországon]: a keverőpultnál Karácsony James az LGT hangmérnökével, Farkas Lobóval beszélget, a pihenőben a vokalisták – Malek Miklós és Malek Andrea, Bubnó Tamás, Fekete Gyula, Victor Máté – osztják szét egymás között a szólamokat. a feljátszóhelyiségben Solti Jánoska a pergődobot hangolja, Faragó Judy pedig éppen húrokat cserél a gitárján. Dés László, miközben a „csövet” tisztogatja felém fordul: a második refrén után tizenhat-ütemes szóló van? Csak bólintok, mert nem tudom eldönteni, tegezhetem-e az isteneket.

Késő délután megjelenik Pici bácsi, meghallgatja, ellenőrzi a feljátszott szólamokat. Elégedett lehet, mert van kedve tréfálkozni: „Beszéltem az érdekedben a Lemezgyárral. És? Nem kellesz. [Nem nevetek; később megtudom: ez a párbeszéd egy színházi anekdota része (ott Lemezgyár helyett Filmgyár); talán Várkonyi Zoltán az egyik szereplő.

A „pár nap”-ból négy-öt hét lesz; két lemezt veszünk fel egyhuzamban (Ez a divat, Emlék – Elvis Presley). Közben a Padlás is elkészül…

Bonus track: évekkel később Tóth Verát kísértem zongorán a Megasztárban [akkoriban részt venni egy TV2-s műsorban még nem számított politikai elkötelezettségnek!]; a Fényév távolságot énekelte. Miközben a színpadon vártuk a reklámszünet végét, eszembe jutott Komár László telefonja.

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

SZENTIVÁNÉJI ÁLOM A VÁRKERT BAZÁRBAN

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 2 - 23:31

táncjáték

Kulcsár Noémi Tellabor, Gyulai Várszínház

 Shakespeare egyik legismertebb vígjátéka egyben keserédes dráma a szerelem természetéről. Különböző párok vesznek el egy elvarázsolt erdőben, egyik szerelem adja át helyét a másiknak, miközben a kavarodásban a szerelem nem más, mint függőség, a magány ellenszere.

Kulcsár Noémi koreográfiájában a Szentivánéji álom összes figurája megjelenik a színpadon, így a szerelmespárok, Theseus és Hippolyta, a tündérkirály Oberon és a tündérkirálynő Titánia, és persze a mesteremberek és a pajkos Puck is.

Kortárs, modern értelmezésében, mai táncszínházi nyelven elevenednek meg Shakespeare alakjai, miközben Felix Mendelssohn azonos című remekművére hajszolják egymást árkon-bokron, álmon-rémálmon át.

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Anno Filmklub / 3 - Gothár Péter: Haggyállógva Vászka

Anno Filmklub - 2017, november 2 - 14:47

Anno Filmklubunk harmadik vetítésén, 2017. november 8-án (szerdán) 17.30-kor egy olyan alkotást vetítünk, amely 1996-ban - többek között - elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját is. Gothár Péter filmjéről FÓRIS ÁKOSSAL, az ELTE BTK történész doktoranduszával beszélgetünk.

Részletes programért kattintson ide...

Kategóriák: Szervezetek

Rejtett értékek

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 1 - 15:12

A világ bármelyik nagy múzeumának díszére válhatna az a kiállítás, ami „Párizs-Budapest” címmel, október 27-én nyílt meg Budapesten, az V. kerületi Falk Miksa utcában, a Virág Judit Galériában. A XIX. század végétől a XX. század első feléig terjedő időszakot öleli fel, magyar művészek ekkor keletkezett alkotásait mutatja be, ráirányítja a figyelmet egy lassan feledésbe merülő kor csodálatos kincseire.

Elöljáróban fontos megjegyezni: a rendezők külön érdeme a nagyszerű megvilágítás. Nyoma sincs annak a – sajnos más helyeken gyakran megfigyelhető – hibának, hogy a lámpák visszacsillognak a képek felszínén. Itt a fények egyenletesek, a színek mégis ragyognak, ha kell, ha pedig nem, akkor is minden pontosan, tisztán látszik, a festő – feltételezhető – eredeti szándékának megfelelően. Ezen a kiállításon nem lehet végigrohanni. Már csak azért sem, mert a helyiségek több szinten helyezkednek el – de nem ez a lényeg! Minden falon vannak olyan alkotások, amik szinte kinyúlnak a fal síkjából, megfogják a nézőt és nem eresztik, amíg magába nem szívja a látványt. Ami az utcaszinten van, az csak az ízelítő, az étvágycsináló, a hors d’oeuvre – ha már Párizsról beszélünk. A java a szuterénban, a tágas pincében várja a látogatót. A falak feketék, a képek pedig már a belépés pillanatában megszólítják az érkezőt.

Ennek a tárlatnak – több más mellett – egyik különlegessége, hogy még soha nem dolgozták fel ennyire átfogóan Párizs hatását, szerepét a magyar művészetre. A város szabad szelleme, virágzó kulturális élete nagy vonzerőt jelentett. A fiatal magyar festők első generációja – Csók István, Perlmutter Izsák, Rippl-Rónai József, Vaszary János – látva Munkácsy Mihály sikereit, az ő nyomán érkezett meg a francia fővárosba. Párizsban 1906-ban már „magyar negyed” is volt a Montparnasse-on! Az 1905-ös párizsi Őszi Szalon kiállításán egy festőcsoportot képeik után „vadaknak” neveztek, az új stílust a magyar festők is gyorsan elsajátították. „A francia főváros kulturális sokszínűsége lényegesen szabadabb mozgásteret, formabontó kísérletezést – a konvenciók feltűnés nélküli figyelmen kívül hagyását – tette lehetővé a fiatal művészek számára.”- olvashatjuk a kutatások eredményeit összegző, gazdagon illusztrált, impozáns könyvben, melyet a Galéria a kiállítással egy időben jelentetett meg.

A fiatal magyar festők telente a párizsi akadémiákon és a szabadiskolákban tanultak, műveikkel rendszeresen szerepeltek a Függetlenek és az Őszi Szalon tárlatain. Nyaranta – magukkal hozva új szemléletüket – visszajöttek Budapestre és a nagybányai művésztelepre. Új látásmódjuk felkavarta a hazai művészeti életet, ami végül a nagybányai alapítók és a fiatalok közötti konfliktushoz, különváláshoz vezetett. A magyar „vadak” új szín- és formakultúrát teremtettek, elsőként léptek túl a hagyományos, naturalista szemléleten és utat nyitottak az első magyar avantgárd művészcsoport számára. Fokozatosan kialakultak a haladó szellemiségű művészet nyilvános fórumai. Ha Budapest nem is jelentett ekkor még a fiatal művészek számára ideális körülményeket, viszonylag gyors változás jelei mutatkoztak és ez egy részüket visszacsalogatta Magyarországra.

Mások viszont, mint például a korszak két fiatal tehetsége, Csók István és Perlmutter Izsák, akik a XIX. század végén érkeztek Párizsba, a közönséget az ottani szalonokban kívánták meghódítani. Csók a díjazásra vagy kitüntetésre érdemesnek tartott műveit először a Champs Élysée-i szalonokban mutatta be, majd azt követően a képeket, olykor azok változatait hazaküldte, hogy itthoni vagy más nagy nemzetközi kiállításon szerepeltesse. Igaz, Párizsban nem nyert díjakat, hírnevét idehaza mégis kamatoztatni tudta. Nála jóval szerencsésebb volt Rippl-Rónai József, aki már 1892-ben, az első párisi önálló kiállításával sikeresnek bizonyult. Barátságába fogadta Gauguin, befogadta Debussy, Jarry és Toulouse-Lautrec társasága. Ekkor festett képeit markáns kontúrok, sziluett hatás jellemzik.

A sok magyar művész által látogatott École de Paris-nak sem intézménye sem határozott stílusirányzata, programja nem volt. Gyűjtőfogalomként a Párizsban alkotó, de nem francia származású képzőművészek elnevezésére használták. Inkább a Montparnasse negyedhez köthető, ahol főleg emigráns külföldi művészek laktak, köztük olyanok, mint Chagall vagy Modigliani is. A magyarokra nézve a hatása elsősorban a KUT (Képzőművészek Új Társasága) és az UME (Új Művészek Egyesülete) csoportkiállításain szereplő festők munkáiban volt felismerhető. A két csoport tagjai a haladó szellemű művészet mellett szálltak síkra, művészi elképzelésük a naturalizmus és az absztrakció között foglal helyet, de megmaradtak a figurális ábrázolásnál. Alkotásaikat idehaza a Nemzeti Szalon reprezentatív kiállításon mutatta be, 1929-ben.

Az École de Paris figuratív festészete mellett a nonfiguratív, absztrakt irányzatok is jelen voltak a párizsi művészeti életben. Az 1920-as években két csoportba tömörült művészek eltérő hitvallást képviseltek. Egy részük az organikus, tehát a természet formáiból levezetett, mások a tisztán formai elvek alapján megvalósuló absztrakció hívei voltak. Végül 1931-ben létrejött egy harmadik, az Abstraction – Création csoport, amely a non-figurativitást jelölte meg követendő példának és legfontosabb feladatként az absztrakt művészet nemzetközi népszerűsítését tűzte ki célul. A non-figuratív jelenségek magyarországi fogadtatása sokáig igen hűvös volt. Első, csoportos kiállításukra Budapesten csak 1938-ban kerülhetett sor. A II. Világháború utáni magyar absztrakció egyik fő képviselője a korábban ugyancsak Párizsban tanult és önállóan először ott kiállító Gyarmathy Tihamér volt.

Az egyes non-figuratív jelenségek mellett a szürrealizmusnak is egyre nagyobb hatása volt Magyarországon. Ez az irányzat a fiatal művészek azon vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. Martyn Ferenc 1926 és 1940 között dolgozott Párizsban, eleinte a szürrealistákhoz csatlakozva, majd az Abstraction – Création művészcsoport tagjaként. Festői felfogása a hazatérése után sem változott, noha absztrakt műveit – ismerve a kor légkörét, felfogását – egészen 1969-ig nem szerepeltette a nyilvánosság előtt. A Virág Judit Galériában most tőle is találunk képet. A köz-és magángyűjteményekből válogatott műtárgyak között nemcsak festményeket, hanem szobrokat és fotográfiákat is bemutatnak, köztük számos olyat, amelyek még sosem voltak kiállítva, így a közönség itt láthatja őket először. Ezeken kívül korabeli filmrészletek, kollázsok, plakátok, folyóiratok és újságok is megtekinthetők. A Párizs-Budapest kiállítás november 26-ig, minden nap 10-18 óráig látogatható ingyenesen.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Isten megnyilvánult kegyelme

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 1 - 13:14

„Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll.” Ezt mondta Orbán Viktor a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen.

Mindez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy új szakaszba lépett a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mostantól istent is hadba küldték. Voltak már erre utaló jelek, hiszen a papság korábban is bőszen matatott Orbán hatalmának kiteljesítése érdekében, de most úgy látszik, bajban a haza, istent is bevetették, mint csodafegyvert.

Isten kegyelme tehát megnyilvánult. Sejthettük volna, ha nem lettünk ennyire gyarlók és hitetlenek. Mert mi másnak tulajdonítsuk, ha nem isteni csodatevésnek, hogy a Nemzet Veje, Tiborcz István, 29 évesen 369 millió forintos házikót vásárolt? Ezzel még szegény Szijjártó Pétert is megelőzte, akinek 36 éves koráig kellett várnia arra, hogy Dunakeszin 167 millió forintért egy helyes kis kulipintyót vásároljon magának. Kölcsönökből persze, meg szülői segédlettel. Utóbbiak szintén nem a zavarosban halászva keresték a pénzt, egy dolgos élet megfeszített munkájával hordták össze a ház árát.

És Orbán istenének a keze lehet abban is, hogy Mészáros Lőrinc gázszerelőből az ország nyolcadik leggazdagabb emberévé küzdötte fel magát. Épp ma jelent meg a magyarországi Forbes legújabb összeállítása a leggazdagabb magyarokról, mely listán a Lölönek becézett felcsúti polgármester vagyonát immár 105 milliárd forintra taksálják.

Nagy utat járt be Orbán, az egykori istentagadó fiatal politikustól egészen mostanáig. A rendszerváltozás hajnalán ő és pártja a magyar parlamentben gúnyolta a kereszténydemokratákat – nem a mostaniakat, hanem az akkoriakat, akik legalább messziről igazinak látszottak.

Most meg, miniszterelnökként, isten kegyelmének megnyilvánulásáról papol nekünk. Kezdjünk ezzel a mondattal, amit tudunk, vagy amit akarunk. Nyeljük le, ha tudjuk, köpjük ki, ha undorodunk tőle.

Ezt kapta Orbántól a reformáció az 500. születésnapjára. Szép ajándék: ha annak idején Luther tudta volna, hogy ilyen prófétái lesznek, bele sem kezd az egészbe.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU …Igaz történetek sorozata a közelmúltból – a Mozsár Műhelyben

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 31 - 22:08

Sorozatunk minden darabja egy-egy igaz történeten alapul.  Lengyel Nagy Anna, a szerző, egész életében mániákusan gyűjtötte kis emberek nagy történeteit. „Negyven ​​éve beszélgetek velük.  „Civilek”, névtelenek, ismeretlenek. Közülünk valók. Negyven éve nem tudok hozzászokni ahhoz a sok csodához, groteszk fintorhoz, tragikumhoz és bölcsességhez, ami egy emberi sorsba belefér.” Pelsőczy Réka vezetésével színész-rendező párosok állítják most elénk ezeket a különféle sorsokat, hétköznapi emberek egyéni, mégis különleges, mindannyiunkhoz szóló igaz történeteit.

Az előadás a Független Színművészetért Alapítvány és az  Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre!

(forrás:színház)

Lengyel Nagy Anna történetei színpadra alkalmazva

 Pira

Bella

 Ullmann Mónika, Borbély Alexandra

előadásában

 Látvány: Juhász Nóra

Dramaturg: Zöldi Gergely

 Az előadás rendezője: SZABÓ MÁTÉ

 Művészeti vezető: Pelsőczy Réka

Producer: Orlai Tibor

Fotók: Gergely Bea

*

 

Kategóriák: Szervezetek

Jön a kanadai “Zombie törvény”

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 31 - 20:19

Pont Halloween-ra időzítettek egy amúgy komoly bejelentést Ontario tartományban, az úgynevezett “Zombie törvényről.” Yvan Baker liberális képviselő által jegyzett törvénytervezet mindazok bírságolását tenné lehetővé, akik mobiltelefonjukkal vagy egyéb hordozható elektrónikus készülékkel vannak elfoglalva, amikor átsétálnak az úttesten. A törvény hivatalos elnevezése “Telefonokkal le, fejjel fel” (Phones Down, Heads Up), de a médiában szinte mindenki csupán zombie törvénynek nevezi. A törvény lehetővé tenné az 50 dollártól 125 dollárig terjedő bírságokat, ha a rendőrség elkap olyanokat, akik a zebrán úgy mennek át, hogy közben SMS-eznek.

(Yvan Baker – Etobicoke Centre tartományi képviselője)

A törvény azért is fontos, mert ez év első kilenc hónapja alatt 25 járókelő halt meg csupán Toronto utcáin, amikor elütötte őket egy jármű. Tavaly összesen 43-an haltak meg így Kanada legnépesebb városában. Egyre nagyobb azok aránya, akik azért halnak meg, mert járókelőként inkább mobiljukra figyelnek, mintsem saját biztonságukra. A törvény alatt kivétel lenne, ha valaki segélyhívásra használja mobilját. Továbbá egy-egy önkormányzat felfüggesztheti a törvény alkalmazását.

Amennyiben elfogadják a tervezetet Ontario tartományi törvényhozásában, Honolulu után az ontarioi városok lesznek az első települések, ahol ilyen szabályozást alkalmaznak. A mostani javaslatot alapvetően Toronto önkormányzata kérte a tartománytól. Hasonlót kért Montreál városa Québec tartománytól az elmúlt hónapokban.

Kathleen Wynne, Ontario liberális kormányfője annyit mondott, hogy szerint “érdekes ötlet” Baker törvénytervezete, de nem jelezte a médiának, hogy támogatja-e azt, vagy sem. A baloldali Új Demokrata Párt azonban aggályokat fejezett ki a javaslat kapcsán. Szerintük a tervezett szöveg úgy tűnhet, hogy az áldozatot (az elütött járókelőt) hibáztatja, nem pedig a jármű vezetőjét. Alapvetően a volán mögött ülő vezető felelőssége, hogy ne üssön el járókelőket akik a zebrát használják.

Kategóriák: Szervezetek

“Csillagbörtönből a csillagokba” — Egy vers Határ Győző halálának évfordulójára

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 30 - 14:56

Határ Győző életműve – talán nem vetem el a sulykot – Kassák Lajos, Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, vagy akár Illyés Gyula életműve jelentőségével vetekszik. Más szerzőket is nyugodtan említhetnék. Ezzel ma esti találkozásunknak, beszélgetésünknek okát is adtam. Hogyan létezik az, hogy az említettekhez képest – és a nem említettekhez képest is – Határ Győző életműve alig ismert, alig emlegetett, méltánytalan mellőzöttségben részesül? Mindez úgy történhetett, hogy se a hazai irodalomkritika, se a népszerűsítő sajtó, se a korabeli média, se a hivatalos kultúrpolitika nem tette meg azt – se időben és később is alig-alig – amit ez az életmű eleve megérdemelt volna. Ennek következtében életműve sokkal-sokkal nagyobb jelentőségű ismertségénél. Alakja e történeti félhomályban fölénk magasodik.

Ma a dolgunk, hogy a figyelmet évtizedes mulasztásainkra irányítsuk. Ma a dolgunk, hogy az olvasók figyelmét legalább arra hívjuk fel, mit nyújt, mit nyújthat, mit nyújthatna számukra, számunkra Határ Győző írásművészete. Ketten vállalkozunk – Füleki Gábor irodalomkritikus és én – arra, hogy Határ Győző zsenijéről beszéljünk.

Mert a hazai irodalmi közvélemény – és sajnos ezáltal a külföld is – vonakodva vesz róla tudomást. Pedig nagy mellénnyel dicsekedhetnénk kivételes írói erényeit kínálva, hisz’ a világirodalomnak is többkarátos értéke lehetne, magasan növelhetné a magyar irodalom presztízsét, rangját, nimbuszát a világban. A Kossuth-díjat, igaz, 1991-ben, 77 évesen megkapta, majd tíz évvel később Márai Sándor-díjban is részesült. Nem nagy ügy – mondhatnátok vagy mondom is – manapság akár 44 éves dalénekes is megkaphatja a Kossuth-díjat; devalválódik értéke. De fogalmazzunk barátságosabban: mára már mértékadó – helyesbítek: némely mértékadó – irodalmi körökben fel- és elismert géniusza, megismeréséről persze szó sincs. Viszont figyelmen kívül sem hagyható. Ezért is lelkendezve állapítjuk meg, hogy itt ül közöttünk Kellei György író, újságíró, régi barátunk, aki személyesen találkozott a költővel, amikor 1996-ban Határ Győző egy költeményével elnyerte a Quasimodo-emlékdíjat. Interjút készített vele. Határ 82 éves volt akkor. Ez is bizonyítja: költőknél nincs túl magas kor, költő nem lehet öreg. Tudjuk, Goethe, sőt Victor Hugo is egyaránt nyolcvanhárom éves korukban hunytak el, mindvégig megőrizve alkotóerejüket. Határ Győző ugyancsak megőrizte: utolsó éveinek verseit, a Télikék-et 2010-ben az Írószövetségben mutatták be, a Széphalom Könyvműhely adta ki, sajnos már posztumusz.

Domokos Mátyás – azóta szintén elhunyt, kiválóbbaknál is kiválóbb esszéíró-kritikusunk – szellemes megfogalmazása szerint Határ Győző „a magyar irodalom egyszemélyes nemzeti parkja”. Oly mértékben találónak érezzük e metaforikus megállapítást, hogy megismételjük: „Határ Győző a magyar irodalom egyszemélyes nemzeti parkja”. Csakhogy ez a nemzeti park a múlt század harmincas éveitől kezdődően tiltott volt, üldözött volt és megsemmisítésre ítélt volt; ill. a későbbiekben is zárva tartották előlünk a rendszerváltásig.

E kártékony időszaknak mindmáig viseljük a nem kevésbé kártékony következményeit: az iskolai tananyagból hiányzik, mostohán, ismeretlenként bánik vele az irodalmi közvélekedés, idegenkedik tőle az olvasóközönség. Személyes tapasztalatok bizonyítják: antikváriumok literatúrával hivatásszerűen foglalkozó szakemberei se mindenkor és mindenhol tudják, hogy kinek a könyvét árusítják, ha van egyáltalán polcaikon. A pesti Múzeum-körút 10-12 antikváriumában példának okáért itt-ott feltették a szégyenletes kérdést: ki a keresett szerző, miket írt, konkrétan mely köteteit keressük. Néhány kötet-cím hallatán – Plasztikzacskó, Hajszálhíd, Léptékváltás, Léleknek rengése, Lélekharangjáték, Medvedorombolás, Szélhárfa – fejüket rázták: olvasó ezeket még nem kereste, gépi nyilvántartásuk szerint sem adtak el Határ-kötetet. Akadt, ahol közölték: tavaly elkelt egy kötete, az Özön közöny. (Tudtam erről, én vettem meg.) Veszprém egyik LIBRI-könyvesboltjában pedig megtudtuk – számítógépére klikkelgetve állapította meg az eladó –, hogy az ország LIBRI-boltjaiban sehol sem árulnak, központi raktáraikban pedig nem tartanak Határ Győző-műveket. Nem szól róla se a Világirodalmi Kisenciklopédia (Gondolat, Bp.1976.), se a Híres írók és költők (Budakönyvek, Bp.1995.) nem említi a XX. századi írók között.

Tegyük fel magunknak a kérdést: mégis, mik ennek a háttér-okai? Az egyik ok: hosszú időn át hiányzott a hazai irodalmi köztudatból – külföldön élt. Ami nem kellő indok, mert a „külföld” politikai fogalom; a kultúrának semmi köze az országhatárokhoz. Magyar irodalom egy van: talaja, földje a magyar nyelv. A másik ok: européer alkata – ami igaz. Határ Győző csakugyan européer szemléletében, műveltségében, műveiben, magatartásában. Ami igencsak összeegyeztethető hazaszeretetével. Hazaszeretete fájó, népe iránt fájdalmas részvéttel teli és rendíthetetlen. Hazafi volt. Az is maradt. Életútja szól erről.

(Szerzőnk, Búzás Huba előadása Határ Győző életéről a veszprémi Utas és holdvilág antikváriumban)

Mi is szóljunk tehát mindenek előtt életútjáról. Határ Győző eredetileg Hack Viktor néven 1914. november 13-án született Gyomán és elhunyt 2006. november 27-én Londonban 92 évesen. Apja erdélyi szász családból származott és a nagy múltú gyomai Kner nyomdában dolgozott nyomdászként. Győző Gyomán könyvek közé született. Könyvszeretete végig kísérte életét. 1938-ban diplomázott a Budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán. Egyetemi évei alatt főként filozófiával foglalkozott; különösen Nietzsche művészet-felfogását érezte magáénak. Emellett megtanult németül, olaszul, spanyolul, franciául és angolul; egyik szeretője orosz nyelvre is oktatgatta – eredményesen.

Szociális igazságérzete fordította szembe Horthy urizáló, félfasiszta rendszerével. 1943-ban államellenes szervezkedés miatt a Sátoraljaújhelyi Törvényszék fogházra ítélte. Ismert, hogy a Kállay-kormány kiugrási kísérletétől tartva a németek (a Gestapo és főként SS-alakulatok) 1944. március 19-én szállták meg hazánkat. A Sátoraljaújhelyi Börtön fogházában raboskodó politikai foglyok – Határ Győző is – ezt hírül véve március 22-én fellázadtak, hogy nemzeti ellenállást szervezzenek. A börtönlázadást német SS-egységek fojtották el. A fellázadt rabok legéppuskázását a börtönparancsnok akadályozta meg. A költőt büntetőszázadba sorozták, ahonnan azonban 1944 végén sikerült megszöknie. Budapesten a Wallenberg-házban, az ún. Svéd-házban rejtőzött el. Miután Horthy 1944. október 16-án Szálasi Ferencet, a náci-fasiszta nyilas-párt vezérét – a „Nemzetvezetőt” – nevezte ki miniszterelnökké, a költő e biztonságosnak vélt házban vészelte át – kivételes szerencsével – a nyilasok rémuralmát. 1945. január 7-én ugyanis a Svéd-ház nyilas lerohanását egy szekrény felső polcán elbújva élte túl. Ezen az éjszakán a nyilasok a Svéd-házból 130 rejtőzködőt hurcoltak el és lőttek a Dunába. (Budapesten összesen mintegy 3-4.000 embert; a pontos szám nem ismert.)

Határ Győző a béke első éveit, évtizedét is megszenvedte. A formálódó Rákosi-diktatúrát elítélő, szabadságszerető közéleti megnyilvánulásai miatt a kommunista „párt-maffia” – élén Gerő Ernővel – üldözőbe vette. Olyannyira, hogy beteg apját és anyját is zaklatták. Üldöztetése miatt, kilátástalanságában felvásárolta és elégette saját – Ragyogó szívvel, remete arccal című – verseskötetét. Ez időben Hamvas Béla, Szentkuthy Miklós és Weöres Sándor voltak a barátai, de kapcsolatban állt Szabó Lőrinccel és Füst Milánnal is. Heliáne című regény-trilógiája 1947 karácsonyán jelent meg. Az Őrzők könyve című művét 1948-ban írta. 1949 közepén határozta el, hogy a Rákosi-diktatúrából emigrál. 1950. január 13-án a határon fogták el. Letartóztatták és a szegedi Csillag-börtönbe vitték, ahol vallatták, kínozták, ekkor vesztette el bal fülére a hallását. Rákosi „bírósága” tiltott határátlépés kísérlete miatt (a név a végzet?) 2 és fél évi börtönre ítélte. Eleinte a Csillagbörtönben raboskodott. Később rabmunkára a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem építkezéseire vezényelték, ahol eminens szellemi társaságban (pl. Cziffra György zongoraművész volt a rabtársa) robotolt. Leromlott fizikai állapotban került a hírhedt Márianosztrai Fegyház és Börtönbe, ahol alultápláltságtól és hidegtől szenvedve írta meg nagy misztériumdrámáját, a Golghelóghi-t. (Füleki Gábor annyiban egészítette ki tudomásunkat, hogy papír és írószerszám hiányában a költő a börtönben „csupán” memorizálta művét, majd szabadulását követően vetette papírra a drámát.)

Szabadulása után Határ Győző egy évig az Állami Ipari Tervezőirodában dolgozott tervező mérnökként. Vonaton utaztában ismerte meg későbbi feleségét, Prágai Piroskát. E szerelemnek köszönhető a Tururu és Türürü című meseregénye.

(Füleki Gábor Határ(r)okon című esszéjének – megjelent az AGRIA 2017. évi nyári számában – bevezetője kitér az író eddig nem említett legfontosabb műveire: Csodák Országa HÁTSÓ-EURÁZIA, Darályvilág Buzdugániában, Anibel, Éjszaka minden megnő, Pepito és Pepita c. regényeire, Intra muros, Filozófiai zárlatok, A Fény Megistenülése, Szentföld a Föld c. bölcseleti műveire, valamint háromkötetes Életút c. vaskos önéletírására.)

Az 1956-os forradalom a Visegrádi Alkotóházban érte az írót. Ekkor már 42 éves. 1956 végén Angliába emigrált. Ötven évig élt Londonban. 1957 és 76 között a BBC magyar adásának volt a munkatársa. Huszonöt éven át angol diplomatákat tanított magyarra a brit külügy megbízásából. Ebből élt. A londoni St. George’s kórházban érte a halál 92 éves korában. Feleségét csak tíz nappal élte túl. Temetése 2007. január 23-án 15 órakor volt Budapesten a Farkasréti temetőben. Az angol nagykövet és Hiller István miniszter búcsúztatta. Életében Anglia volt a menedéke, halálában megtért a honi földbe. Szellemi hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta. (Mindnyájunkat örömmel töltött el, hogy az antikvárium látogatói között Londonban született és korábban ott élt angol állampolgárok is hallhattak Határ Győző kimagasló írói nagyságáról.)

Kérdésként merülhet fel: milyen belső késztetés indított arra, hogy Határ Győző halála 10. évfordulóján emlékverssel tisztelegjek a költő előtt, ill. mi sarkall arra, hogy életműve, írásművészete jelentőségéről szóljak. Holott nem vagyok se irodalomtanár, se történész, se műkritikus, pláne nem más szerzők hívatlan propagátora. Egyáltalán: miért vagyunk itt belső kényszertől űzve, indíttatva? Nem tudunk erre más magyarázatot, választ adni, csak… hogy helyre álljon egy megbicsaklott értékrend. Keveset tehetünk e végett, de ezért.

Nyilván ez keltette föl nemcsak Füleki Gábor érdeklődését – aki benső ismerője Határ Győző írásművészetének –, hanem e kérdés foglalkoztatta leginkább Szakolczay Lajost is, egyik legkiválóbb irodalom- és művészetkritikusunkat. Egy baráti beszélgetés közben – még kéziratban – neki olvastam fel a szóban lévő Csillagbörtönből a csillagokba című emlékverset. (Szakolczay Lajos egyik legutóbbi nagy esszé-kötetében – címe: Nagybányától Picassóig – a költő írásművészetének 4-5 kritikai tanulmányt szentelt.) Kérdésére azt válaszoltam, hogy Határ Győző szellemi alkatát, szemléletét, írói törekvéseit rokonnak érzem. Hosszú időn át én is hiányoztam az irodalmi köztudatból; nem külföldön éltem ugyan, de itthon hallgattam (nem írtam, nem publikáltam) huszonhárom éven át. Valamint nem kevésbé az irodalmi groteszk (a nevetséges és a borzongató kereszteződése egy irodalmi műben) művelője volt ő is, mint én.

(Ennek illusztrálására olvasta fel Füleki Gábor a költő Hajszálhíd c. verseskötetéből az alábbi jellegzetes irodalmi groteszket.)

A haladás örömei

ötkerekű állapodik meg a ház előtt
gyászfekete elektrónikus tragacs
örvendezzetek újdon kiszenvedők:
tárul a hullaputtony felnyílik a kas
az emeleti rokonság az ablakon át
aláhullajtja ha kije van – elköltözött
elektrónikusan felizzik a zsarát
s ő lehamvad a gyorsrostélyok között
ömlik a gáz sok ezernyi lyukon
kék ibolya láng ugrál hő kígyócsövein
s ő – megindulva gyászukon-bajukon
visszadudál: hátramaradott szeretteim!
Az engesztelő gyászmisét no rokon
utána a tűzbe! – gépésze rivall
s lelkiüdvéért mint a zsír: magnetofon
ég-nyekereg egybeolvad csontjaival
most vígasztaló-gombot nyom a gépész
-bölcs elektrónikus haladás – megáll az ép ész
nincs többé papolás esernyők temetői sár
hurrá! ezután nem megyünk el hazúlról
komótosan ablakból helyben-temetünk
és hogy meg ne feledkezzünk az Úrról:
ott ég Ő is a misében – szétmállt veletünt…
Istenhozzád!… Le se kalimpál – ég szemfedele:
berágják zuzalékolják szeletelik
s hogy megindul az ötkerekű targonca vele
pernyéjével alul a celofánzacskó megtelik
a sarkon szemetesékkel összeakadva
– a két autó tapintatból hasonlatos –
a targonca-katlan szalutál s átaladja:
kegyeletből szemeteséknek kijár a hatos
Olcsó ő higiénikus kis helyet igényel
s eltűnvén szem elől kezdődhet a tor!
– ez ultramodern elektrónikus leleménnyel
mely házaink közt jár már itt zúg-zakatol
1965

Idézzünk még valami fontosat tőle! Határ Győző kultúránk állapotát – ma is érvényesen – a következő tény-megállapítással jellemzi. Tőle citáljuk Özön közöny című bölcseleti művéből (104.old.):

„amikor a civilizáció mikrométerrel mérhető hártyavékony máz csupán, és a négy- ötévesek értelmi fokán megrekedve, a visszamaradott százmilliók egy labda kerge- tésének ezerszer annyi figyelmet szentelnek ezen a teljes balkanizálódás felé vágta- tó bolygón, mint amennyi felelősséget éreznek a kilakoltatott földönfutók napon olva- dó szabadságáért – ma már kötve hiszem, hogy valamiről is érdemes könyvet írni.”

Lesújtó vélemény! Nemcsak földrajzilag vagyunk közel a Balkánhoz. De azért mégis írt – reménykedőn – 60 könyvet, némelyik többkötetes.

Visszatérve félbeszakított gondolatmenetünkhöz (mármint a rokonlelkek jelenségéhez a művészetben és a világirodalomban) annyit bizonyosan tudunk, hogy az alkotóművészek (írók, költők, festők, szobrászok, zeneszerzők) munkássága nem kizárólagosan saját kútfőikből táplálkozik, azaz nem minden előzmény nélküli, hanem e teremtő elméket különböző szellemi áramlatok, rokonítható törekvések, életsorsok, ihlető példák, hasonló ízlés, stílus, nyelvezet, hangütés stb. kapcsolják össze, termékenyítik meg. E szellemi rokonság tartalmilag gazdagodás; sohasem a művészeti, irodalmi felmenő útjának folytatása, pláne nem műveinek másolása, utánzása (az utóbbi epigonkodás).

Babits fogalmazta meg: Homérosz szólítja Vergiliust, Vergilius ébreszti föl Dantét, ilyenkor századévek se számítanak.

Az egyes szerzők ezeket a kapcsolódásokat gyakran maguk is felismerik; esetleg mások ismertetik föl velük, távolba mutató szellemi eredőiket állapítva meg. Engem is meglepett például, amikor 2008-ban Ágh István a Lyukasóra c. folyóirat hasábjain egy átfogó esztétikai elemzés keretében szembesített irodalmi felmenőimmel, szellemi, nívóbeli rokonaimmal. Eme szellemi rokonságok természetesen különböző mértékűek; vannak közelebbi és távolabbi rokonaink. Formai értelemben a szellemi attitűd – szemléleti forma, szerkezeti forma, nyelvi forma – terén az összevethetőség lehetőségei lehetnek számottevőek vagy kevésbé kimutathatóak. Minderre azért kellett kitérnem, merthogy Füleki Gábor épp efféle összevetést végzett el Határ(r)okon c. esszéjében Határ Győző szellemi attitűdje és az emlékvers kapcsán. Tény: Határ Győzővel való sors- és életérzés azonosulásaim egyik önkéntelen és élményszerű kifejezése az emlékvers. A vers és Füleki Gábor esszéje együtt jelentek meg először a NAPÚT irodalmi és művészeti folyóirat elektronikus lapjában, a naputonline-ban az író halála 10. évfordulóján 2016. novemberében. Ezt vette át utóbb az AGRIA – ugyancsak országos kitekintésű irodalmi, művészeti periodika – 2017. évi nyári száma print szedéssel. Azóta nem egy kérdező firtatta: miért éreztem Határ Győzőt, magamat is szellemi harlekinnek? Válaszom: művészetünk okán. Ennek magyarázatát Nietzsche művészet-felfogásában találjuk. Azt mondta: „ki se bírnánk a betekintést a valóság tébolyába művészetünk nélkül”. Mert esztétikai jelenségként csak-csak elviselhetők számunkra a lét rettenetei. Ezt bizonyítja a történelem és a művészettörténet párhuzama. Művészetünk, művészi fantáziánk, teremtő képzelőerőnk révén esztétikai jelenséggé, szimbolikus alakokká tudjuk formálni magunkat: mesefigurává, Óz Madárijesztőjévé, János vitézzé, Shakespeare III. Richárdjává, Weöres Sándor Psychéjévé, csörgősipkás harlekinné, különféle groteszk alakokká. Elménkre vagyunk utalva – mondaná az író.

Határ Győző halálának 10. évfordulóján a következő emlékverssel tisztelegtem rokonnak érzett szelleme, monumentális életműve előtt.

Csillagbörtönből a csillagokba
Határ Győző mennybemenetele

lelencek zsoltárát hazátlanul hörögte
felöltvén hite csúfondáros maszkjait
és mindazóta máig döng a jötte,
a messze messiásaként vakít…
az út e tájt hajtűkanyar
s a lépteim mögötte,

parancsuralmak csillagbörtönében itt
ki volt világibb más bitang magyar?
világavesztett napvitorlám
utána farvizet kavar
magamra hánykolódván

a hit szivárvány maszkjait…
azóta döng a jötte:
fönn mennydörög, tornádó tör ki torkán,
szélhárfáin üvölt az orkán;

nagy Európa-szívét hordta mellkasában,
földönfutott a földön ott ~ én itt e kín ~
villámlik ím’, hogy másom végre lássam:
kis nép nyelvének hajszálhídjain
csavargó medveszív-rokon
(ma már tudom: a társam)…

két lisztesképű ezerarcú harlekin
egyensúlyozva át e csúf koron,
alattuk bűn a múlt gomolygón…
dörmölgetőn dorombolom
bohém-bizarr komoly szóm:

sok színe rím ~ de kín e szín ~
arcmásom végre lássam!
két űrpolgár, ki fáj, diderg e bolygón,
dévajkodik szitok-mosolygón,

eh, nem e satnya emberfajtól származottan,
hol minden teljhatalmú szent ma hitszegő
s teherhordóik rab világa szótlan…
szabad szólásunk szörnyetege ő,
az istenek szekerein
robogva élve-holtan,

hol más galaktikákban több a levegő…
röpíti balladás dühig e kín,
gömbhalmazokba égi mérge:
mennyből hahol a Harlekin
e görbült néma térbe,

hol minden kényúr hitszegő,
rabok világa szótlan…
búcsút ne mondj! hozzá föl sohse érve,
ne mondj imát… csak verset érte…

(Bővebb – impromptu – változata elhangzott Veszprémben az Utas és holdvilág antikváriumban – Füleki Gábor irodalomkritikus közreműködésével – az író, költő, bölcselő, műfordító születésének 103., halálának 11. évfordulója alkalmából rendezett irodalmi esten 2017. szeptember 19-én.)

Búzás Huba

Kategóriák: Szervezetek

Így kér bocsánatot az Origo, a Fidesz egyik szennylapja

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 30 - 14:26

Az  origo.hu Magyarország első, és 2000 óta legnagyobb látogatottságú hírportálja és tartalomszolgáltatója.. 1998-as alapításakor az MATÁV volt a tulajdonosa – amikor a Deutsche Telekom megvette a magyar telefoncéget, az origo.hu is a Magyar Telekom portfóliójába került. A portált 2015-ben vásárolta meg a New Wave Media, amely Matolcsy György jegybankelnök unokatestvérének érdekeltsége. Ezidő alatt a szerkesztők és munkatársak többsége távozott: volt, akit kirúgtak, más szolidaritásból állt fel a lap szervilis, kormánybarát irányultsága miatt. 2017 áprilisában egy hacker csoport a portál összes cikke alatt kommentárok ezreit jelentette meg, ezzel a szöveggel: „Nem tágítunk innen, amíg az origo ki nem vonszolja magát a kormánypártok végbeléből, és az egész putyinista propagandaoldal be nem zárja kapuit.” Az origo.hu-n azóta megszüntették a kommentelés lehetőségét.

Magyarország második legnagyobb hírportálja az index.hu 1999-ben alakult, több tulajdonosváltás után a hírek szerint Simicska Lajos érdekkörébe tartozik.

***

Helyreigazítás

2017. augusztus 21. napján a www.origo.hu online felületünkön 09:56 perckor közzétett „Újabb piszkos dolgok derültek ki Gyurcsány és Botka ügyvédjéről” című cikkünkben valótlanul állítottuk és híreszteltük, hogy Czeglédy Csaba által vezetett Human Operator Zrt. az iskolaszövetkezeti diák tagok nevén valójában azok szüleit foglalkoztatta és azt is bebiztosította, hogy egy lebukás esetén ne őt, hanem a szövetkezeti vezetőket vegyék elő a hatóságok.

Valótlanul híreszteltük, hogy Czeglédy, aki a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó Human Operator igazgatósági elnöke, ajánlatot tett a DiákÉsz elnökének, hogy ügyvédi letétben történjen meg az elmaradt fizetések teljesítése.

Ezzel szemben a valóság az, hogy Czeglédy Csaba, mint Human Operator Zrt. igazgatósági elnöke az MTI Országos Sajtószolgálat által 2017. július 28. napján 09:08 perckor kiadott a Magyarországi Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetségének (DiákÉSZ) 2017. július 28. napján kelt közleménye alapján vette fel a kapcsolatot a 11 fő károsultat képviselő Fiák és Társai Ügyvédi Irodával, a DiákÉSZ elnökének semmilyen ajánlatot nem tett

A cikkünk azon való tényt, hogy Czeglédy Csaba, mint helyi önkormányzati képviselő részére a szombathelyi önkormányzat továbbra is utalja a képviselői fizetését olyan hamis színben tüntette fel, mintha Czeglédy Csaba előzetes letartoztatásának ténye jogi akadálya lenne a képviselői fizetésének átutalásának.

Valótlanul állítottuk és híreszteltük, hogy több millió forintot keres még mindig Czeglédy.

Ezzel szemben a valóság az, hogy Czeglédy Csaba nem keres több millió forintot, 2017. június 13. napján zárolták a Human Operator Zrt. számláját, ezért már a 2017 májusi fizetését sem kapta meg.

A cikkünk azon való tényt, hogy Czeglédy Csaba, mint helyi önkormányzati képviselő részére a szombathelyi önkormányzat továbbra is utalja a képviselői fizetését olyan hamis színben tüntette fel, mintha Czeglédy Csaba előzetes letartoztatásának ténye jogi akadálya lenne a képviselői fizetésének átutalásának.

Valótlanul állítottuk, hogy a károsultak száma meghaladja az ezer főt, a követelésük mértéke pedig megközelíti a százmillió forintot.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a DiákÉSZ fentebb hivatkozott 2017. július 28. napján kelt közleménye alapján a károsultak száma nem haladja meg az ezer főt, hanem 11 fő, a követelésük mértéke pedig nem közelíti meg a százmillió forintot, hanem mindösszesen 802.822,- Ft.

***

A fenti közleményt az origo hírportál 2017.október 26-án, 19:41-kor tette közzé. Az origo.hu Magyarország leglátogatottabb hírportálja, amit néhány éve barátilag kormányhoz közelálló körök vásároltak meg.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Színarany A Radnóti Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 30 - 05:09

200 éve született Arany János. Az évforduló alkalmából készített előadás a költő balladáira épül. Élete során közel harminc verset írt ebben a műfajban, mi tizenkettőt választottunk ki erre az alkalomra: nagykőrösit és késeit, ismertebbeket és alig ismerteket egyaránt. Ezeket a verseket időrendben egymás mellé téve a magyar történelem keresztmetszetét kapjuk meg.De nem csak időben, térben is bejárjuk a történelmi Magyarországot: a versek helyszínei többek között Visegrád, Eger, Debrecen, Bécs, Galambóc vagy Drégely, hogy végül az előadás végén Budapestre jussunk el.

A középpontban a nők állnak. Azok a versek kerültek bele az előadásba, amelyek főszereplője nő, vagy amelyekben az éppen mellékszereplőnek tűnő nő történetét érdemes kiemelni. Az ő szempontjukból nézünk rá a magyar történelem kiragadott eseményeire. Az előadás variációk sora a női sorsokra.

Az előadásban elhangzó versek: Zách Klára, Bor vitéz, Tetemre hívás, Rozgonyiné, Az egri lány, Szondi két apródja, Rákócziné, Ágnes asszony, Éjféli párbaj, A honvéd özvegye, A kép-mutogató, Híd-avatás

SZEREPLŐK:

KOVÁTS ADÉL
LOVAS ROZI
SODRÓ ELIZA
JÓZSA BETTINA EH.

ZENE:

KERTÉSZ ENDRE

 

Látvány: Márkus Sándor
Szerkesztette: Szilágyi Bálint
Dramaturg: Kelemen Kristóf
A rendező munkatársa: Őri Rózsa

RENDEZŐ: SZILÁGYI BÁLINT

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Kareem El-Assal: Nem szabad egyből rasszistának nevezni a bevándorlást ellenzőket

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 29 - 15:02

Jövőre Kanada kormánya legalább 300 ezer új bevándorlót, illetve menekültet készül befogadni és a liberális kormány bejelentette, hogy ezen a magas szinte kívánja tartani a bevándorlást a következő években is. Ahmed Hussen szövetségi bevándorlásügyi miniszter szerint az éves 300 ezres szám lesz az új “alapértelmezett állapot” és, hogy a bevándorlók túlnyomó része gazdasági alapú lesz. A bevándorlás kisebbik része pedig családegyesítés, illetve menedékjog címen történik. Hussen szerint a bevándorlás fontos tényező a gazdaság fenntartásában és tovább fejlesztésében, valamint a demográfiai kihívások megválaszolásában. Például a keleti (atlanti) tartományokban különösen nagy problémát jelent a lakosság elöregedése. A fokozott bevándorlás nyújthat erre választ.

Azonban Kareem El-Assal, a Conference Board of Canada vezető kutatója bevándorlásügyi kérdésekben elmondta: amennyiben nem fektet Kanada nagyobb hangsúlyt a gyors integrációra, a hatékony elosztásra tartományok között és az állástalálásra, feszültségek alakulhatnak ki. Az ideális megoldás az lenne, ha a bevándorlási hivatalnokok elsősorban olyan kérvényezőket bírálnának el pozitívan, akik már kaptak konkrét állásajánlatot Kanadában. Továbbá fontos lenne több nemzetközi egyetemistát vonzani Kanadába, illetve magadni a tartományi kormányoknak azt a lehetőséget, hogy több beleszólásuk legyen abban, hogy ki emigrálhat Kanadába. (Québecnek egyébként már van ilyen beleszólása.)

El-Assal azt is elmondta a CBC-nek adott interjújában, hogy “óriási veszélyt” jelenthet az, ha a bevándorlásellenes nézeteket valló kanadaiakat egyszerűen elutasítjuk, rasszistának nevezzük őket, vagy kiközösítjük ezeket az embereket. “Nem gondolom, hogy hatékony ezeket az embereket idegengyűlölőnek, vagy rasszistának nevezni, illetve ilyen alapon kiközösíteni őket. Nyitott és őszinte beszélgetéseket kell velük folytatni. Meg kell hallgatni és ismerni aggodalmaikat”–mondta El-Assal. A kutató tovább hozzátette: szerinte sokszor teljesen érthető a félelmük, hiszen esetleg olyanokról van szó, akik elvesztették állásukat (itt természetesen nem hiányszakmákról van szó), vagy attól tartanak, hogy társadalmi és kulturális hagyományainkat veszélyezteti a bevándorlás.

A 2016-os népszámlálás szerint, Kanada lakosságának 21,9 százaláka bevándorlókból tevődik össze. Utoljára 1921-ben volt ilyen magas a külföldön született, illetve Kanadába emigrált állampolgárok aránya. A nem fehér lakosság aránya pedig 34,4 százalék. A bevándorlók 60 százaléka Ázsiából érkezik, 13 százalék pedig Afrikából. Ha országokra lebontva nézzük az érkező bevándorlók arányait, láthatjuk: a legtöbben a Fülöp-szigetekről érkeznek (16%) aztán Kínából (11%). A bevándorlók 3 százaléka az Egyesült Államokból érkezik, összesen 4 százaléka pedig az Egyesült Királyságból és Franciaországból. Korábban e két ország nyújtotta Kanada számára a legtöbb bevándorlót.

De van egy szám ami talán a legérdekesebb a KMH olvasói számára, nevezetesen a Magyarországról érkezett bevándorlók száma az utóbbi években. 2011 és 2016 között összesen 3.185 magyar állampolgár bevándorlási kérelmét fogadta el Kanada. Bár lehet, hogy ez egy viszonylag alacsony szám, mégis sokkal magasabb mint az előző öt évben, amikor Magyarországról összesen 1.850 bevándorló telepedett le Kanadában.

Kategóriák: Szervezetek

A szőke Szél

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 29 - 13:56

Figyelmesen végighallgatva a beszélgetőket az RTL Klub “Önfenntartás vagy kormányváltás” című vitaműsorában, a számomra korábban rokonszenves, kormányfőnek is szívesen elképzelt Szél Bernadett rendíthetetlensége elkeserített.

Olyannyira, hogy nem csupán az ellenszenvemet sikerült kivívnia, hanem hogy szőke nőnek tartsam, azaz bolondnak.

És az ellenfelemnek.

Mert Karácsony Gergely és Gyurcsány Ferenc éles, de Orbánia megszüntetésére törekvően mértéktartó vitájába ugyanazt, ugyanúgy komplett őrültként hajtogatva újra, meg újra makacsul belerondított. Csak nem képzeli, hogy ő és a pártja – Gémesiék támogatásával, de mégiscsak egymagában – a következő választást egyes egyedül megnyeri?

Nem, ezt nem képzelheti.

Ha hiszi, akkor szőke liba.

És ez a jobbik eset, mert ha nem hiszi, akkor őt Karácsony és Gyurcsány közé – bármily szörnyűséges ezt feltételezni – a Fidesz ültette be.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Meyerbeer: A hugenották az Erkel Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 29 - 09:37

Opera három részben, francia nyelven, magyar és angol felirattal

A reformáció kezdetének 500. évfordulóját mi mással ünnepelhetné az Opera, mint Meyerbeer kiváló grande opérája, A hugenották műsorra tűzésével?

A történet alapjául a francia vallásháborúk egyik legszörnyűbb eseménye, az 1572-es Szent Bertalan-éji mészárlás szolgált, amely során a Párizsba gyűlt francia reformátusokat (hugenottákat) a király beleegyezésével lemészárolták.

A darab a francia nagyopera egyik legeklatánsabb példája, amely 1836-os párizsi ősbemutatója után csakhamar az egész világot meghódította, és azóta is a legnépszerűbb és legtöbbet játszott művek között tartják számon.

Cselekmény:

1572 augusztusa, a katolikusok és protestánsok közötti III. francia vallási háborút lezáró békét követően.

  1. felvonás (BACCHUS / AMOR)
    Nevers gróf Touraine-i kastélyában önfeledten mulatnak a katolikus urak. Egy meghívottra vár még a házigazda: a vendégek meglepetésére a protestáns Raoul de Nangis érkezik körükbe. Az urak nógatására Raoul elmeséli, hogyan találkozott egy hölggyel, akinek nevét nem ismeri, de akibe első látásra szerelmes lett. Nemsokára megjelenik Raoul szolgája, a mélyen protestáns katona, Marcel is; Istenhez fohászkodik, hogy megóvhassa gazdáját a katolikusok züllött életmódjától. Az egyik úr, Cossé felismeri Marcelben azt, akitől a La Rochelle-i csatában sebet kapott; békülése jeléül inni invitálja, de Marcel visszautasítja. Az urak unszolására végül ő is előad egy dalt: egy provokatív hugenotta indulót. A feszült helyzetet az menti meg, hogy az inas egy ismeretlen hölgy érkezését jelenti be Nevers-nek, aki elsiet, hogy a szomszédos helyiségben fogadja a szép vendéget. Az irigykedő vendégek a lefüggönyözött ablakon át meglesik a hölgyet, és Raoul döbbenten ismer rá a látogatóban titokzatos szerelmére, akiről azt hiszi, Nevers kedvese. Az urak a lesújtott Raoulon kacagva vonulnak a háttérbe. Nevers komor hangulatban tér vissza: a titkos látogató a menyasszonya volt, aki azért jött, hogy felbontsa jegyességüket, de a gróf eltitkolja a vendégek elől a történteket.
    Margit királyné apródja, Urbain érkezik, hogy úrnője levelét kézbesítse Raoulnak, akit őfelsége titkos találkára hív. Az urak egy csapásra hajbókolni kezdenek a szerencsés fiatalember előtt, akit bekötött szemmel vezetnek el a királyné színe elé.
  2. felvonás (AMOR / JÉZUS)
    Margit királyné és udvarhölgyei élvezik a Chenonceau-i kastély buja ligeteit és a Cher folyó hűs vizét, míg Urbain vágyakozó szemmel nézi a szép királynőt. Margit kedvenc udvarhölgye, Valentine érkezik vissza Touraine-ből, miután a királynő utasítására felbontotta jegyességét Nevers-rel. Margit terve ugyanis az, hogy a protestánsok és a katolikusok közti békét két friggyel pecsételje meg: Valentine és Raoul házasságával, és a protestáns navarrai Henrikkel kötendő saját nászával. A királyné egyedül fogadja Raoult, és közli vele, hogy a béke érdekében el kell vennie legfőbb ellensége, Saint-Bris gróf lányát. Raoul meghajlik a királyi akarat előtt. Bevonulnak a protestáns és katolikus előkelőségek, akiket Margit hívott tanúul: Saint-Bris, Raoul és a többi úr esküt tesz a békére. Ezután bevezetik a menyasszonyt, akiben Raoul döbbenten ismer rá szerelmére, akit Nevers-nél is látott: sértve jelenti ki, hogy ezt a hölgyet nem hajlandó feleségül venni. Mivel a királyné megakadályozza, hogy Raoul és Saint-Bris ott helyben párbajra keljen, a két ellenfél későbbre halasztja a bosszút.

III. felvonás (REMÉNY / MERÉNY)
Párizsban a Pré-aux-Clercs-en sétálgatnak a párizsiak: a hugenotta katonák szilaj dalolását katolikus zsoltár szakítja meg: Nevers és Valentine esküvői menete tart a közeli templom felé. A szertartás után Nevers távozik, hogy imádkozó arájáért később pompával térjen vissza. Miután Marcel kézbesíti Saint-Bris-nek Raoul párbajra hívó levelét, Maurevert, egy katolikus úr arra buzdítja Saint-Bris-t, a párbajt használják ürügyként egy Raoul elleni merényletre. Megkondul a takarodót jelző harang: a tér kiürül, csak a gazdáját féltő Marcel marad. Imái végeztével Valentine lép ki a kápolnából, aki titokban kihallgatta apja és Maurevert Raoul ellen szőtt tervét. Észreveszi Marcelt, aki nem ismeri fel őt; lelkére köti, hogy ne engedje gazdáját egyedül párbajozni, majd távozik. Raoul, Saint-Bris és a párbajsegédek érkeznek a megbeszélt helyre. Marcel lép gazdájához, hogy figyelmeztesse a hölgy intelmére, de Raoul nem hajlandó elállni a viadaltól. A párbaj kezdetét veszi, és nem sokkal később Maurevert jelenik meg két fegyveressel: kapva kap a helyzeten, hogy Marcel jelenlétével a protestánsok látszólag túlerőben vannak, és árulást kiált. Marcel a közeli kocsmából szólítja a protestáns katonákat, és a katolikusok is a térre rontanak – a két ellenséges tábor veszekedésének csak a királyné megjelenése vet véget. Margit magyarázatot követel. Marcel felfedi, hogy egy titokzatos hölgy intette Saint-Bris-ék merényletére; fel is ismeri a tömegben a hölgyet: Valentine az. Saint-Bris döbbenten tekint lányára, aki elárulta őt, Raoul pedig megtudja, hogy Valentine szereti őt, s a lány Nevers-nél csak azért járt, hogy jegyességét felbontsa. Raoul Valentine kezéért könyörög Saint-Bris-nek, aki diadalittasan közli vele: a lány reggel óta már Nevers felesége. Az ifjú férj ekkor jelenik meg díszes kíséretével, hogy aráját otthonába vigye. A nászi körmenet boldog énekébe a katolikusok és protestánsok bosszúszomjas szólamai vegyülnek.

  1. felvonás (KERESZT)
    Nevers gróf párizsi házában Valentine búslakodik. Váratlanul Raoul jelenik meg, hogy utoljára láthassa szerelmét. Nevers és Saint-Bris közelgő léptei hallatszanak, és Valentine elrejti a férfit. Saint-Bris tárja a katolikus urak elé a király anyjának, Medici Katalinnak utasítását, miszerint aznap éjfélkor végzetes támadást kell indítaniuk a mit sem sejtő hugenották ellen. Nevers az egyetlen, aki becstelenségnek tartja a merényletet, és megtagadja a részvételt. Saint-Bris kivezetteti vejét, majd ismerteti a merénylet részleteit: amint a Saint-Germain harangja elüti az éjfélt, megölik a hugenotta fővezért, Coligny admirálist, és lemészárolják a protestánsokat. Három szerzetes megáldja az összeesküvők tőreit. Miután az urak kivonulnak, Raoul előbújik rejtekhelyéről. Valentine könyörgése sem tudja visszatartani attól, hogy testvérei megmentésére siessen.
  2. felvonás (IRGALOM)
    1. kép– A Nesle-palotában gyűlt össze az összes protestáns kiválóság egy ünnepségen, amit Margit királyné és navarrai Henrik tiszteletére rendeztek. A báli forgatagban hallani az éjfélt elkongató harangot. A véres ruhájú Raoul hozza testvéreinek a merénylet hírét: Coligny halott, a protestánsokat halomra ölik az utcákon. Bosszút kiáltva rohannak el a férfiak.
    2. kép– Ugyanazon az éjjelen Raoul egy temető kertjében talál rá a sebesült Marcelre. A szomszédos templom a protestánsok utolsó menedéke. Valentine jelenik meg: Raoul megmentésére jött. Ha Raoul áttér az ő hitére, a királynő megmenti őt, és egymáséi lehetnek, hisz férje, Nevers életét vesztette a szörnyű öldöklésben, melyben a protestánsok oldalán harcolt. Raoul képtelen erre, ezért Valentine úgy dönt: ő lesz hát protestánssá, hogy Raoul hitvese lehessen. Miközben a hugenotta asszonyok imádkoznak a templomban, Marcel megesketi a párt. A katolikus merénylők betörnek a templomba, és lemészárolják az ott bújó protestánsokat, majd megtérésre szólítják fel Marcelt és a szerelmeseket, akik ezt megtagadják.
    3. kép – Később az éjszaka folyamán gyilkos katolikusok járják Párizs utcáit, élükön Saint-Bris-vel. Valentine és Marcel támogatja a halálosan megsebesített Raoult. Amikor a gyilkosok tüzet nyitnak rájuk, Valentine holtan esik össze. Saint-Bris döbbenten ébred rá, hogy saját lányát ölte meg. Az esküvői bálból hazatartó királynő halad el a színen, és elszörnyedve veszi észre Valentine holttestét. A katolikusok vérszomjas kiáltása zeng az éjben.
Évad szereposztás

Karmester  Oliver von Dohnányi

Valois Margit, Navarra királynője  Kolonits Klára / Rőser Orsolya Hajnalka

Urbain, a királynő apródja  Balga Gabriella / Heiter Melinda

Saint-Bris gróf  Cseh Antal / Busa Tamás

Valentine, Saint-Bris gróf lánya  Kriszta Kinga / Létay Kiss Gabriella

Raoul de Nangis, protestáns úr  Boncsér Gergely / László Boldizsár

Marcel, Raoul szolgája  Bretz Gábor / Gábor Géza

Nevers grófja  Haja Zsolt / Sándor Csaba

Cossé, katolikus úr  Mukk József / Kiss Tivadar

Tavannes, katolikus úr  Dékán Jenő / Turpinszky Gippert Béla

Thoré, katolikus úr  Kőrösi András / Cserhalmi Ferenc

De Retz, katolikus úr  Gradsach Zoltán / Fülep Máté

Méru, katolikus úr  Laborfalvi Soós Béla / Erdős Attila

Maurevert, katolikus úr  Kiss András / Molnár Zsolt

Bois-Rosé, hugenotta katona  Kristofori Ferenc / Beöthy-Kiss László

Inas  Roska Dániel

  1. udvarhölgy Kerék Judit
  2. udvarhölgy Németh Mónika

Egy íjász  Búra Attila

  1. szerzetes Csiki Gábor
  2. szerzetes Zsigmond Géza
  3. szerzetes Fenyvesi Attila
  4. protestáns párbajsegéd Zsigmond Géza
  5. protestáns párbajsegéd Fenyvesi Attila
Alkotók

Szövegíró  Eugène Scribe / Émile Deschamps

Rendező  Szikora János

Díszlettervező  Horesnyi Balázs

Jelmeztervező  Kovács Yvette Alida

Koreográfus  Sebestyén Csaba

Magyar nyelvű feliratok  Kenesey Judit

Angol nyelvű feliratok  Arthur Roger Crane

Karigazgató  Strausz Kálmán

Az énekkart betanította  Csiki Gábor

Bemutató  2017. október 28.

 (forrás:színház)

 Fotók: Gergely Bea

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A nyugati áramlat nyelve — Homage Arisztotelészhez (1. rész)

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 28 - 14:50

Nézőpont nélkül nincs nézet

Gunnar Myrdal

HÁTTÉR: Göllner B. András, a montreáli Concordia Egyetem emeritus professzora, a következő szavakkal ajánlotta hozzánk leadott írását: „Bár már több mint egy éve elbúcsúztam a magyar helyesírástól, annak sértegetésétől idefenn, most, a KMH új szerkesztői irányvonalának tisztelegve, ajánlanám csatolt írásomat. Ez a kis sorozat, saját adóságomat törleszti Arisztotelész és tanítványai felé. Mesterem tiszteletére kerülöm a lábjegyzeteket, (neki erre nincs szüksége, hisz mindent tud, olvasóimat pedig a lábjegyzetek csak zavarnák, a szerkesztőség is a tömörséget kedveli.) Összefoglalóm tudatosan kerüli a szakzsargont, közérthető nyelven foglalja össze egy magyar származású és egyszerű áramszolgáltató gondolatait arról, hogyan kövessük Arisztotelészt, hogyan kerüljük a nyugati áramlat nagyfeszültsége által okozott áramszüneteket, melyek napjainkban, több Európai ország felett is a sötétséggel fenyegetik e térség népeit. E dolgozat hosszabb és lábjegyzetekkel alátámasztott változatát, egy más fórumon fogom a közeljövőben megjelentetni, arról idő alkalmával, majd tájékoztatom a KMH kedves olvasóit.”/* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Bevezető

Társadalomtudósok a világ minden táján, jómagam is, valamilyen hozott kottából muzsikálunk. Ahhoz, hogy ez ne okozzon hangzavart, ne össze-vissza tüzeljünk egymásra, mint a cowboyok és az indiánok a hollywoodi filmekben, a társadalomtudósnak a nyilvánosság elé kell tárnia, hogy milyen kottából játszik, nézeteit milyen nézőpontokból kiindulva alakította, kinek a cipőiben járkál. Ez az elvárás kifejezetten fontos olyan társadalmi kihívások mérlegelése során, amelyek körül forró a levegő, élesek a viták. (Ilyen, például az a kérdés, hogy az „illiberális állam” jobban teljesíti e, a fenntartható fejlődés és igazságosság követelményeit, mint a „liberális állam”.) Ilyen esetekben kifejezetten nagy az igény arra, hogy a társadalomtudós ne az indulatok szárnyain, hanem racionális érvelésekkel, verifikálható tényekből felépített, vagy/és elfogadott törvényekből le vezetett következtetésekkel haladjon az igazság felé. A hevesen vitatott útkeresés során lép fel a legnagyobb igény arra, hogy az utat mutató társadalomtudós ne rejtse el, hanem mutassa meg, milyen iránytűt használ, milyen szemlélet szerint keresi a kétségek közül kivezető utat. Ez már csak azért is fontos, mert a felvilágosodás, és a racionalizmus kulcsfigurája, Immanuel Kant, már réges régen bebizonyította, hogy minden útkeresés, minden felismerés, az alkalmazott szemlélettel kezdődik.

A természettudományok terepén, az objektivitás követelményeit már évszázadok óta szigorú törvények szabályozzák. Aki megszegi e törvényeket, nem tartja magát, például, Kopernikusz, Kepler, Galilei, Newton, Einstein vagy Heisenberg törvényeihez, azt a természettudományok világában semmibe veszik. A társadalomtudományok területén az objektivitás biztosítása, több ok miatt is, egy sokkal nehezebb feladat. Itt, a törvényként exponált nézetek legtöbbje hevesen vitatott. Bár a társadalomtudományok területén kevesebb a mérhető és empirikus módszerekkel verifikálható következtetés, magyarán mondva, több a mese, azért itt is vannak bizonyos elvárások, amelyeket nem szabad megkerülni. Én ezekről az elvárásokról szeretnék most röviden beszélni.

Aki társadalomtudósnak vallja magát, az az objektivitásra való törekvésnek, a bizonyítható igazmondásnak, a nézőpontok szabad és torzításmentes megmérettetésének a szolgája. A társadalomtudóst nem valamelyik politikai párt, politikai áramlat, hanem a tisztánlátás iránti emberi vágy vezérli. Igazát, nem a versenytárs személyének erkölcsi lejáratásával, hanem a versenytárs által ismertetett és használt analitikai módszerek, vagy szemléletek megbízhatatlanságával bizonyítja. Lord Keynes nem azzal ásta alá Jean Baptist Say 1803-ban megfogalmazott és több mint 100 éven át uralkodó törvényét a kereslet és a kínálat kapcsolatáról, hogy tüzet okádott kollegája származására, hanem azzal, hogy bebizonyította – a kollega módszerei ellentmondásos következtetéseket produkálnak: a kínálat nem minden esetben teremti meg a megfelelő keresletet.

Amit Arisztotelész méltatása céljából olvasóim elé szeretnék tárni, nem egy kis létszámú magyar politikai párt vezérétől, nem egy magyar származású New Yorki tőzsde-huszártól, vagy ne adj Isten, a liberális világnézet étlapjáról spájzoltam ide. Bizonyítani szeretném, hogy nézeteimet nemcsak egy nagyon mély, hanem egy olyan tartályból merítettem, amely annak a civilizációnak a forrása, amelynek védelmében ma Magyarországon és több helyen is, és szerintem helytelenül, kerítéseket építgetnek egyesek. Kezdjük hát a legmélyén, s egyben a leg egyszerűbb kérdéssel.

Mi a valóság?

Nem lenne helyes, ha válaszomat e kérdésre, Jean Baudrillard, a posztmodern gondolkodás egyik vezéralakjára hivatkozva kezdeném, még akkor sem, ha nézeteim sok mindenben megegyeznek azokkal, amelyeket ő vallott. Baudrillard azon fáradozott, hogy bemutassa, mennyire homályos, kitapinthatatlan a határ a valóság és az illúzió világa közt. Azt állította, hogy tudatunkat ma már, és a jövőben egyre inkább, a valóságnak egy hamis másolata uralja, a valódi, a létező világgal az emberek ma már csak ritkán találkoznak, csak másolatok között élünk. (Platón imádta volna a poszt-modern apostolát.)

(“Worldview” / Gea Boon)

Én inkább a következő és nyugalmat keltő mondattal kezdeném saját nézőpontom bemutatását a feladott kérdéssel kapcsolatban: hazátlan szavaim otthon vannak két nagynevű fizikus, Thomas S. Kuhn, és Werner Heisenberg szótárában. Olvasóim figyelmébe ajánlanám e két fizikus hazátlan szavait a valóságról melyeket, a komolyabb tudósok ma már törvényként, konvencionális bölcsességként, kezelnek világszerte. A két természettudós közösen vallja és bizonyítja, hogy a valóság az emberiség számára, attól függ, hogyan mérjük, hogyan nézünk rá, végső soron, hogyan érezzük azt. Ezt a nézetet Kuhn a következő szavakkal tárta elénk: „A paradigmák (nézeteink) változásával maga a világ is megváltozik körülöttünk.” Ugyan ezt bizonyította, matematikai módszerekkel a német kvantum fizikus és Nobel Díjjal kitüntetett, Werner Heisenberg is. (Heisenberg matematikai egyenletét most mellőzném innen, mert több mint egy oldalt venne igénybe.)

Aki nem óhajt olyan messzire, vagy magaslatokra tekinteni, mint Kuhn, Heisenberg, vagy Baudrillard, azoknak javasolnám az amerikai elnök, Donald Trump Tweetjeit. Ezek tömören, közérthető nyelven bizonyítják azt, amit az előbb említett nagynevű fizikusok filozófusok elénk tártak. Trump és mind-azok, akik őt a Fehér Házba repítették, úgy vélik, hogy a globális felmelegedés nem más, mint egy kínaiak által kitalált népmese. Arra, hogy a természettudósok mit mondanak a témában, Trump és támogatói fütyülnek. Amikor e sorokat írom, Mr. Trump és támogatói azt terjesztik, hogy a Demokraták Pártközpontjába nem az oroszok törtek be, hanem egy 400 kg-os „ágyon-fekvő”. Azt, amit az amerikai képviselők háza 2017 közepén 419-3 szavazattal, a Szenátus pedig 98-2 szavazatos többséggel megállapított, s melynek kivizsgálására mindkét kongresszusi ház két egymástól független vizsgálóbizottságot, az igazságügyminisztérium pedig egy független vizsgáló biztost nevezett ki, Trump és támogatói egy boszorkányüldözésként láttatják. Nekik ez a valóság. Az amerikai Elnök és 60 milliós tábora meg van győződve arról is, hogy az ország déli határára készülő kerítésnek az árát nem ők, hanem a mexikói adófizetők fogják majd megfizetni. Mielőtt megválasztották, Trump, a nagy nyilvánosság előtt közölte versenytársaival, hogy értsék már meg: ha ő, tudatának birtokában, netán fejbe lőne valakit New York fő-utcája közepén, támogatói ekkor se fognak kihátrálni mögüle. Trump és követői számára, ezek a valóságképek „számítanak”, minden más csak „mese”, (hazátlan nyelven: „fake news”.) A magyar szavazók kritikus tömege is úgy látja manapság, hogy 2010 óta, Magyarország jobban teljesít, mint akkor, amikor a szeretet és összefogás pártjának vezére az ellenzék páholyaiban ült. A kormánypártot illető belföldi, vagy külföldi kritikákat Magyargyűlöletként, ha kell, hazaárulásként látják. Az ő esetükben ez a „valóságkép” számit. Az objektivitásra törekvő, és párt-politikától független társadalomtudósnak ezekkel a „valóságképekkel” is számolniuk kell.

Göllner András

Kategóriák: Szervezetek

Tényleg van 348 ezer kanadai magyar?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 27 - 17:30

Van egy félrevezető adat, amelyet szándékosan kerültem a magyar etnikumú kanadaiakra vonatkozó új statisztikákról szóló csütörtöki cikkemben. A 2016 népszámlásás szerint 348,085 azok száma Kanadában, akik egy, vagy több nemzetiségi háttér közül a magyart is megjelölték. Pontosabban: 264.685 kanadai jelezte, hogy részben magyar származású, 83.400 pedig azt, hogy kizárólag magyar etnikumú. Azt is tudjuk, hogy a magyarul beszélő kanadiak száma 64.340. Ennek ellenére, gyakran találkozhatunk a 300 ezren felül “kanadai magyarok” számával, ugyanis leginkább erre az adatra hivatkozik a magyar kormány, amikor nemzetpolitikai kérdésekre kerül sor, továbbá a szervezett kanadai magyar közösség vezetői is.

Ugyanakkor tudni kell, hogy a 264.685 magyar származással is rendelkező kanadai nem csak — és valószínű ma már többségben — nem is olyanok, akiknek az egyik szülő magyar volt, hanem inkább olyan esetek, ahol egy-egy nagyszülű volt magyar származású. Kanadába jelentős számmal az 1880-as évek óta érkeznek magyarok, különösen sokan érkeztek a két világháború között, a II. Világhárú következtében és természetesen 1956/57-ben egy további 38 ezer talált menedéket Kanadában. Ezt követően nem hullámként ugyan, de azért folyamatosan érkeztek Kanadába magyarok. Amikor 348 ezer magyar származású kanadaiaról beszélünk, tudnunk kell, hogy az 1956-os és az azt megelőző hullámok leszármazottjai sokszor csak szimbólikusan kötődnek magyarságukhoz. A nyelvet általában nem beszélik és vegyes származásuk megjelölése nem azt jelenti, hogy magyarságukkal azonosulnának, pusztán annyit, hogy egy multikulturális társadalomban elismerik saját családi gyökereinek összetettségét. Erre a felfújt számra nemzetpolitikai programokat építeni hiba. Aki aktív a kanadai magyar közösségben az tudja: ez a tömeg “elveszett” a magyar közösség számára.

Mindezt tudomásul véve, a 348.085 magyar gyökerekkel is rendelkező kanadai állampolgár megoszlása tartományok vagy territóriumok között a következő:

  • Ontario: 163.500
  • British Columbia: 56.535
  • Alberta: 56,270
  • Québec: 28.280
  • Saskatchewan: 27.880
  • Manitoba: 10.120
  • Nova Scotia: 2.700
  • New Brunswick: 1,280
  • Yukon: 490
  • Newfoundland and Labrador: 415
  • Northwest Territories: 260
  • Nunavut: 45

(Békevár, Saskatchewan)

Torontóban található a legtöbb kanadai aki magyar származást is feltüntetett kitöltött népszámlálási ívein. Ez a szám: 59.720. Montreálban 24.505 személy vallotta, hogy magyar származással rendelkezik, Vancouverben pedig 25.855-en, Calgary-ban 22,045-en, Hamiltonban 15.370-en és Edmontonban 14.510-en. Ami pedig Kanada fővárosát illeti: Ottawában 9.645 a magyar származással is rendelkezők száma.

Kategóriák: Szervezetek

Változások a hozzászólások moderálásában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 27 - 01:17

A Kanadai Magyar Hírlap hozzászólásait évek óta moderáljuk. Ennek köszönhetően itt általában nem fordul elő olyan, amit akár amerikai, vagy kanadai internetes felületeken is láthatunk (és természetesen magyar felületen is), hogy például névtelenségbe bújó személyek nyiltan szorgalmazzák más népcsoportok tömeges kiírtását, vagy éppen a Holokauszton, a haláltáborokon viccelődnek. De ennél jóval magasabb mércére van igény.

A moderációs alapelv mától kezdve egyszerű, akár egy mondatban is kifejezhető. Akkor szóljon hozzá egy adott cikkhez ha tényekre, vagy hitelesen és higgadtan megfogalmazott személyes tapasztalatra épül mondanivalója. Akkor válaszoljon egy Ön előtt megjelenő hozzászólóra, ha más perspektívával vagy új információval járul hozzá a beszélgetéshez, esetleg új anyaggal az előző hozzászóló mondanivalóját erősíti, illetve cáfolja meg.

Amit viszont figyelmeztetés nélkül ki fogunk szűrni:

  • A sorosozás minden formáját.
  • A bolsevikozást (ha csak nem konkrétan az orosz, illetve szovjet történelemről ír).
  • A személyeskedést — ha személyes konfliktusa van bármelyik hozzászólóval, oldja meg privátilag, nem pedig egy nyilvános felületen.
  • A nyilt antiszemitizmus, a muszlimellenesség és általában a rasszizmus minden formáját.
  • Amikor egy adott hozzászóló pusztán ismételgeti számtalan hozzászólásban propagadaszerűen — új információ vagy szemlélet nélkül — hogy mennyire reménytelennek, hiteltelennek vagy elítélendőnek tart egy-egy magyar ellenzéki szereplőt, vagy tartja az egész magyar ellenzéket.
  • Olyan hozzászólásokat, amelyek jelentős korrektúrát igényelnek, hogy egyáltalán értelmezhetőek legyenek.

A szigorítások miatt valószínűsíthető, hogy észrevehetően csökkeni fog a hozzászólások száma. Azonban bízunk benne, hogy így a cikkek alatt folytatott beszélgetés — amennyiben egyáltalán lesz ilyen — minőségibb és elgondolkodtatóbb lesz. Természetesen nem azt várjunk, hogy minden olvasó egyetértően bólintson az itt megjelent cikkekre. Azt is tudjuk, hogy még jobboldalon vagy éppen baloldalon álló személyek is vitába keveredhetnek egymással egy adott kérdés vagy ügy miatt. Azonban azt várjuk el, hogy tényekre vagy személyes tapasztalatokra épülő eltérő véleményeiknek lehetőleg higgadtan adnak hangot. A személyeskedést vagy gyalázkodást pedig mindenképpen kerüljék.

Az Országos Széchényi Könyvtár a Kanadai Magyar Hírlapot teljes egészében archíválja, a cikkek mellett valamennyi hozzászólást is. Az utókor is látni fogja, hogy milyen szinten folyt a magyarság korábbi generációinak beszélgetései.

Kategóriák: Szervezetek

Kanadai magyarok — A nemzetiségre vonatkozó legújabb statisztikák

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, október 26 - 16:57

2017 október 25-én hozta nyilvánosságra a Kanadai Statisztikai Hivatal (Statistics Canada) a 2016-os népszámlálás nemzetiségre vonatkozó statisztikáit. Ebből kiderül, hogy összesen 83.400 kanadai jelezte, hogy kizárólag magyar etnikumú. Ezen felül, 264,685 olyan kanadai volt, aki jelezte: több etnikumból tevődik össze és ezek közül az egyik a magyar. Jellemző a kizárólag magyar etnikumú kanadaiakra, hogy elsősorban idősebb emberekről van szó. A Statistics Canada adatai szerint a 83.400 kanadai magyar 32 százaléka 65 éven felüli, továbbá a kanadai magyarok 20 százaléka 55 és 64 év közötti. A statisztikák szerint alig van kanadai magyar aki 14 éven aluli (6 százalék), illetve nagyon kevés a 15 és 24 év közötti kanadai magyar (5%).

Nem meglepő, hogy a legtöbb magyar nemzetiségű kanadai Ontario tartományban él. Az alábbiakban a tartományi, illetve territóriumi számokat közöljük:

  • Ontario: 44.995
  • British Columbia: 12.375
  • Alberta: 10.540
  • Québec: 8.320
  • Saskatchewan: 4.425
  • Manitoba: 1.765
  • Nova Scotia: 405
  • New Brunswick: 265
  • Yukon: 100
  • Newfoundland and Labrador: 80
  • Prince Edward Island: 70
  • Northwest Territories: 45
  • Nunavut: 10

Amennyiben településekre lebontva vizsgáljuk a kanadai magyarokat, ismét látható, hogy Toronto a kanadai magyarság központja, Montreál pedig egy távoli második. Az idősebb generáció tudja, hogy mennyire más volt a kép 1976 előtt, amikor a legtöbb kanadai magyar még Montreálban élt. A városokra, illetve népszámlálási egységekre lebontott statisztikákból az is látható, hogy csaknem az egész québeci magyarság Montreálban él.

  • Toronto: 19.725
  • Montreál: 7.495
  • Vancouver: 6.570
  • Calgary: 4.935
  • Hamilton: 4.185
  • St. Catharines – Niagara: 2.885
  • Edmonton: 2.500
  • Windsor: 1.925
  • Ottawa-Gatineau: 1.900
  • Kitchener-Cambridge-Waterloo: 1.895
  • London: 1,855
  • Regina: 1.520
  • Winnipeg: 1.375
  • Oshawa: 1.155
  • Brantford: 1.110
  • Victoria: 950
  • Guelph: 930
  • Kelowna: 885
  • Saskatoon: 785
  • Barrie: 620
  • Abbotsford-Mission: 530

A statisztikákból látszik, hogy a kanadai magyarság erősen Ontario-centrikus. Továbbá érdemes kiemelni, hogy az így is jelentős torontói magyarságon kívül, a metropoliszt körülvevő régióban él még körülbelül 14 ezer magyar etnikumú kanadai (olyan városokban mint Hamilton, St. Catharines – Niagara vagy éppen Kitchener – Cambridge – Waterloo-ban, London, Barrie, illetve Oshawában.) Tehát ez lényegében azt jelenti, hogy a kanadai magyarok  körülbelül 40 százaléka vagy Torontóban, illetve kocsival Torontótól kevesebb mint 2 órás távolságra él.  

A 2016-os népszámlásásból az is kiderül, hogy Kanada lakossága megközelíti a 35 milliót és 11 milliónyian a kanadait nem csak állampolgárságnak, hanem etnikumként jelölték meg. Ezzel szemben több mint 6 millió kanadai etnikumként részben az angolt jelölte meg, csaknem 5 millió kanadai legalább részben skót etnikumú, illetve 4,6 millió részben az ír nemzethez tartozik. Valamivel kevesebb mint 5 millió kanadai pedig a franciát jelölte meg etnikumként, csaknem 200 ezer számára pedig a québeci jelenti etnikumát. Szintén megemlítendő, hogy összesen 144 ezer kanadai zsidó etnikumú, továbbá több mint 2 millió kanadai legalább részben valamelyik őslakossági nemzethez tartozik.

Kategóriák: Szervezetek

A társadalmi szerepek változásai a 20. században - FELHÍVÁS KÖZÉPISKOLÁS VETÉLKEDŐRE

Anno Filmklub - 2017, október 26 - 13:24

A 20. század a férfiak és nők társadalmi munkamegosztásában, helyzetében jellegzetes változásokat hozott. A nőemancipáció folyamata, amely hasonlóan más, korábban diszkriminált társadalmi csoportok felszabadításához, a társadalom egészében és a politikában a legkülönbözőbb reakciókat váltotta ki. A modern, támogató attitűdöktől kezdve a változásokat elutasító, hagyományos szemlélethez és korábbi életformákhoz való ragaszkodásig.

Középiskolásoknak szóló komplex történelmi-művelődéstörténeti vetélkedőnk idén a társadalmi nemek változásának dinamikájával foglalkozik. Négyfős csapatok jelentkezését várjuk országhatáron innen és túlról is.

Jelentkezési határidő: 2017. november 20. hétfő.

Részletes felhívásért kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára