Szervezetek

Magyarságról, diaszpóráról és közösségről — Petényi Judit videósorozata

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 25 - 15:26

Petényi Judit, az Ottawai Magyar Rádió főszerkesztője 8-részes videósorozatot indított el a YouTube-on, melyben olyan témákban mondja el gondolatait és tapasztalatait, amelyek leginkább a határon túli, illetve a diaszpóra magyarságát érintik. És mivel az Orbán kormány példanélküli összegeket költ határon túli kampányaira, miközben a külhoni magyarok lojalitását igyekszik megvásárolni, közvetve a magyarországi adófizetők is érintve vannak. Petényi Judit 2015 júniusa óta szerkeszti a heti egy órás magyar nyelvű adást az FM 97.9 CHIN Radió-n minden vasárnap este 19 órától. Most pedig az Ottawai Magyar Ház vasárnap – március 26-án – esedékes Igazgatói Tanács választásán is indul jelöltként. Judit eredetileg Balassagyarmatról származik, az évek folyamán angol tanárként dolgozott, ma pedig – közösségi tevékenységén kívül – vakvezető kiskutyák nevelője.

A nyolc részes sorozat címe “Teljes tudathasadás”. Az alábbiakban linkeljük be a nyolc részt, megadva mindegyik címét:

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

A végtelen kanadai tél (fotók)

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 25 - 14:25

Utóljára 1924-ben hullott ennyi hó Ottawában március 24-én. Vagyis péntek késő estére már elérte a 15 centimétert az aznap lehullott hó. Ma reggel mire kivittem Rufust sétájára, egy téli csodavilág vett körül bennünket – mely csodavilágot valahogy március végén mégsem fogadtam már akkora kitörő örömmel és lelkesedéssel. Hasonlóképpen gondolkodtak azok a munkások, akik a házamhoz közeli katolikus zarándokhelyen lapátoltak. Morgásukat még a buzgó ima sem tudta volna elnémítani.

Jó emlékeztető mindez arra, hogy amikor azt gondoljuk, végre búcsúzhatunk a kanadai téltől, mindig meglep bennünket és becsekkol hozzánk ismét egy vagon hóval, jéggel, vagy süvítő északi szelekkel…

(Utcakép Ottawa Vanier negyedében március 25-én. Fotó: C. Adam.)

(Notre-Dame-de-Lourdes, Ottawa. Fotó: C. Adam)

Notre-Dame-de-Lourdes, Ottawa (Fotó: C. Adam)

Kategóriák: Szervezetek

Válasz Gadó György “Irány: A káosz?” című írására

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 24 - 13:43

Nagy tisztelettel ellentmondanék Gadó György Irány: A káosz? című írása néhány megállapításának, mert túlzottan általánosítónak tartom, és pár, szerintem hamis közhellyel sem értek egyet.

Az általánosítás érthető, hiszen a terjedelem nem tesz lehetővé részletes elemzést – hosszabb terjedelmű cikkeket meg a többség sajnos nem olvas. Így az alábbi írás sem lesz ment az általánosítástól.

Magyarországon az ”egy a tábor” taktikája teljesen tönkretette a konzervatív eszmeiség esélyét, úgy tűnik, erre néhányan mostanában kezdenek rájönni. Egyetlen jobboldali – de nem konzervatív – áramlat emelkedett ki markánsan: a Jobbik. De csak annyiban tér el a jelenleg kormányzók irányvonalától, hogy a nyílt államhatalmi erőszak mellett tette le a voksát, a mai alamuszi, lopakodva uralkodó rezsimmel szemben. Jól demonstrálja ezt a párt programja is.

A baloldalon viszont a különböző elképzelések –és a fiatalabb generációk színrelépése – szétfeszítették az MSZP kereteit, ami demokratikus társadalmakban megszokott és érthető. Az „egységben az erő” mítoszában vergődő magyarországi közösség nehezen birkózik meg annak elfogadásával, hogy a különböző ajánlatok között latolgasson, felmérje azok hátrányait és előnyeit –vagyis ne csak szavazzon, válasszon is. Ebben pedig nem segítik az olyan –főként a kormány ellenzékétől származó megjegyzések, mint az ”…egyik mellett/mögött sem körvonalazódik független és tekintélyes szakemberekből álló agytröszt, hogy egy ilyen által elkészített helyzetkép alapján reális és tisztességes szándékú programokkal állhassanak a választók elé egy év múlva”. Persze vannak ennél jóval sarkosabb, árulást, meg egyebeket emlegető megfogalmazások is, de sajnos egyik sem igaz. A tény ugyanis, hogy alakulnak programok, vannak ajánlatok – egyedül a kormányzó erőknek nincs megfogalmazott ilyesmijük. Hogy aztán mitől kéne „függetlennek”, pláne „tekintélyesnek” lennie egy pártprogram megfogalmazásában részt vevő szakembernek, az már egy másik kérdés.

A baloldalon is számtalan elképzelés létezik, ezért is jöttek-jönnek létre pártok a szabadelvű DK-tól a szociális érzékenységet előtérbe helyező Együtt-ig, meg a mostanság kicsit arcát vesztett LMP-ig.
Az MSzP úgy tűnik, egy markáns, „igazságtevő” irányba húzódik a Fizessenek a gazdagok! jelszavával. Ezzel csak az a gond, hogy eddig még sosem járt ez azzal a következménnyel, hogy mindenki gazdag lett: ellenkezőleg – a nagy többség elszegényedett. (Arról már nem is beszélve, hogy a legtöbbször a kisegzisztenciák fizettek: az igazán gazdagok mindig megtalálják a kibújás lehetőségét.) Ennél szofisztikáltabb a DK „Nagyobb felelősséget fent, több lehetőséget lent!” iránytűként megadott jelmondata. A Momentumtól még várható újdonság, remélhetőleg nem ragadnak le a „rendszerváltás befejezésénél”. A demokráciát ugyanis nem lehet befejezni, sem felépíteni, mint valami „szocializmust” – a változásra, alkalmazkodásra való képessége a legnagyobb előnye is a monolit, merev rendszerekkel szemben.

A mai kormány minden árnyalatú ellenzékének azonban van egy nagy gondja: a jelenlegi választási rendszer aránytalanul „díjazza” a nagy pártokat, ezért kétségkívül csak akkor lehet leváltani az épp uralmon lévőket, ha minden szerveződés egy listán szerepel, egyetlen jelöltet állít.
(A csak egyénileg megválasztott képviselői rendszer mellett kardoskodóktól megkérdezném: ha egy képviselőt egy ötvenezres kerületben 25001 ember választ meg, hogyan jelenik meg a parlamentben a többi 24999 ember érdeke, értéke?)

De visszatérve az együttműködés lehetőségére. Egyetlen mód lenne erre: ha a résztvevő pártok a legkisebb közös többszöröst igyekeznek megkeresni. Például: a PM egyelőre háttérbe szorítaná az alapjövedelem – szerintem ugyan maximálisan támogatható – ideáját. Vagy felismerné: a DK minimális mértékű ingyen vízre és energiára való javaslata éppen az alapjövedelem felé tett lépés – hiszen alanyi jogon biztosítana anyagi javakat. A DK nem hangsúlyozná az Egyesült Európa szükségességét – bár szerintem is ez az egyetlen járható jövő. Ebben az együttműködésben viszont tabutémának kellene maradnia az egyes pártok vezető személyiségei szerepének. Az önálló pártok tagjainak felelőssége vezetőik kiválasztása, legfeljebb abban kellene keresni a megegyezést, hogy a megosztónak tartott személyiségek milyen szerepet kapjanak a későbbi, nyilván koalíciós kormányban.

Ehhez persze az is kellene, hogy mi, választók ne essünk azonnal előítéleteink, indulataink, sőt zsigeri irigységeink csapdájába. Ne kiáltsunk árulást, ha a nekünk szimpatikus pártalakulat például lemond a ”gazdagok” megsarcolásáról, egy egyszerűbb, átláthatóbb adórendszer megteremtéséért cserébe, ami nem tartalmaz az anyagi különbséget tovább mélyítő szociális tételeket (adómentesség gyerekek után), meg egyéni mániák közpénzekből való kiélését (élsport támogatása). Viszont a józan mérlegeléshez információkra, nem közhelyekre lenne szükségünk.

Különben még igazoljuk Churcill mondását, aki azt mondta: A demokrácia ellen a legjobb érv egy ötperces beszélgetés egy átlagszavazóval.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

A FÉRFIAK A FEJÜKRE ESTEK! a Turay Ida Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 24 - 05:53

Topolcsányi Laura – Berkes Gábor

A FÉRFIAK A FEJÜKRE ESTEK!

Fantasztikus színésznők énekelnek ebben a szenvedélyes és rendkívül mulatságos “szakítás-történetben”! Az új zenés vígjátékban három becsapott, kijátszott és megalázott, válófélben lévő feleséget alakítanak. De vajon tűri ezt a három nő? Hagyja? Elviseli ezt a helyzetet? Vagy a sarkukra állnak és visszavágnak? Esetleg megbosszulják? Sok kacagásra készülhet a néző, mert itt aztán minden lesz! A nevetéstől a rekeszizmok garantáltan elfáradnak.

DIÁNA : SZULÁK ANDREA / SZTÁREK ANDREA

PETRA : DÉTÁR ENIKŐ

NIKI : KERESZTES ILDIKÓ / XANTUS BARBARA

ADÉL, terapeuta : NYÍRŐ BEA

ARTÚR, egyetemista : SEPRENYI LÁSZLÓ

FIFI, Adél asszisztense : TOPOLCSÁNYI LAURA

RADÓ, Adél asszisztense : SZÁNTÓ SZANDRA

LEA, divattervező : GERMÁN LÍVIA

JUCI, fiatal nő : BÓDI BARBARA

ÁGIKA, fiatal nő : LOVAS EMÍLIA

TIBOR, Petra exférje : GYŐRI PÉTER

DEZSŐ, Diána exférje : FRECH ZOLTÁN

JÁNOS, Niki exférje : BÁCSATYAI GERGELY

 

Továbbá:
Antalfi Anett, Domnanits Lilla, Faggyas Alexandra, Meleg Bernadett

Zenei vezető: BERKES GÁBOR
Díszlet, jelmez: DARVASI ILONA
Koreográfus: BORBÉLY KRISZTINA

Koreográfus asszisztens: MERK LÁSZLÓ
Rendezőasszisztens: VASS JÁNOS PÁL

Rendező:
SZTÁREK ANDREA

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Magyarságtudományi konferencia Torontóban – A teljes 2017-es program

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 23 - 23:04

A Kanadai Magyarságtudományi Társaság és az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete közös torontói konferenciájának programját osztjuk meg olvasóinkkal. (A részletes konferencia program PDF-ként tölthető le a KMH oldaláról.) A konferenciára 2017. május 27 és 29 között kerül sor a Ryerson Egyetemen. Az első nap egy kerekasztal beszélgetéssel kezdődik, amely a kanadai, illetve a magyar nemzetépítés tematikáira összpontosul. Mivel idén ünnepeljük hazánk 150. évfordulóját, a nemzetépítés témája különösen időszerű.

Fontos kiemelni, hogy a magyarságtudományi konferencia a kanadai Congress of the Humanities and Social Sciences szerves része, összesen hetven más tudományos konferenciával együtt kerül megrendezésre a Ryerson Egyetemen. Minden évben több mint 8 ezren vesznek részt a kongresszuson, amelyet mindig más-más kanadai egyetemen rendeznek meg. 2017. március 31-ig lehet regisztrálni a kongresszusra engedménnyel, ezt követően a teljes árat számolják fel. A regisztráció feljogosítja a résztvevőt arra, hogy a sok konferencia közül bármelyiken hallgatóként részt vegyen, meghívóval jár az elnöki koktélfogadásra (President’s Reception), továbbá belépőként szolgál számtalan kulturális programra, amelyet a kongresszus idején a Ryerson campusán rendeznek meg–nem csak maga a kongresszus szervezői, de közösségi és tudományos társaságok is. A Kanadai Magyarságtudományi Társaság, illetve az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete tagjai pedig a Magyarország torontói főkonzulja, Szabó Stefánia által szervezett fogadásra is meghívót kapnak, amelyre május 28-án kerül sor.

Amennyiben Toronto környékén él, vagy ha oda utazik május végén, mindenképpen ajánljuk az idei magyarságtudományi konferenciát, illetve a tágabb kongresszus programjait.

A programot összeállító bizottság tagjai a következők voltak:

Kanada

  • Stephen Jobbitt (elnök)
  • Christopher Adam
  • Marie Boglari
  • Kristen Csenkey
  • Judith Szapor
  • Éva Tömöry

USA

  • Enikő Basa
  • Julia Bock
  • Susan Glanz
  • Judith Kesserű-Némethy
  • Kálmán Magyar
  • James Niessen
  • Louise Vasvári

Ryerson Egyetem

Kategóriák: Szervezetek

Irány: A káosz?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 23 - 14:17

Köszöntjük a Kanadai Magyar Hírlap legújabb szerzőjét, Gadó Györgyöt! A továbbiakban rendszeresen olvashatnak tőle elemzéseket és reflekciókat lapunkban. A szerző az első szabad parlamentben Országgyűlési képviselő volt, továbbá szerkesztői, újságírói és fordítói tevékenységet is folytatott. 

Gadó György. Fotó: Garai-Édler Eszter.

Ugyan még messze vagyunk a 2018-as választásokat megelőző politikai kampányidőszak hivatalos kezdetétől, de a pártok már kezdik kibontani transzparenseiket és meglobogtatni zászlaikat – rajtuk – a szerintük legfontosabb tennivalókkal, leginkább ígéretesnek és népszerűnek tartott követeléseikkel és programpontjaikkal.

Az ezekből kirajzolódó összkép egyelőre csüggesztő. Ha mindaz igaz és akár csupán részben is megvalósul, akkor a legjobb úton indulunk a káosz felé.

Úgy tűnik, az MSZP igazságtételt állítja középpontba, és ezen elsősorban a (bűnös módszerekkel létrehozott) nagy vagyonok megdézsmálását érti. Vagyondézsmát a mindinkább elszegényedő közép- és alsóbb néprétegek javára. De nem látható, mik lennének a gazdasági, pénzügyi és szociális rendszabályok az így előteremtendő pénzforrások felhasználására és megnövelésére.

Gémesi György gödöllői polgármester Új Kezdet néven most alakuló pártja, amely az Orbán-kormánnyal szemben a jobbközép mezőben foglalna helyet, valami hasonlót helyez előtérbe, mint az MSZP: harminc évre visszamenőleg akarja elszámoltatni a főbb közszereplőket vagyoni gyarapodásukról. A vizsgálandók körébe tartoznának az országgyűlési képviselők is. Márpedig csak ezekből is mintegy kétezres névsor adódik. Hogyan képzeli Gémesi úr ennek az óriási arányú pénzügyi vizsgálatnak a jogszerű és eredményes lebonyolítását? Hiszen számolhat azzal, hogy minden egyes olyan ügy, amelyet nem lehet kézlegyintéssel elintézni, hónapokig – ha ugyan nem évekig – tartó bizottsági és/vagy bírósági eljárást kíván!

A Momentum Mozgalom, amely az olimpia elleni népszavazási aláírásgyűjtés sikerén felbuzdulva szintén új (liberális) pártként akar a pástra kilépni, elsőként azt hangsúlyozta, hogy teljes világosságot kell teremteni az ügynökkérdésben. Mintha nem tudnák, hogy a Kádár-rendszerben tevékenykedő titkos rendőri és állambiztonsági ügynökök névsora, a rájuk vonatkozó iratállomány nem teljes és nem is lehet, mert az eltelt 25–30 évben többszörösen megcsonkították, megdézsmálták, meghamisították. Ráadásul mind a besúgók, mind a jelentéseikben szereplők túlnyomó része hihetőleg már olyan életkort ért el (ha egyáltalán él még), hogy politikai szereplőkéként aligha lehetne hasznukat venni. Ennélfogva a feltárt információk bajosan lehetnének hasznosíthatók, például zsarolás meggátlására.

Az ügynök-vesszőparipán a Jobbik is szívesen lovagol. Vonáék emellett azonban előrántottak egy gazdasági követelést is: szerintük időszerű küzdeni azért, hogy Magyarországon a bérszint emelkedjék a nyugat-európai uniós országok bérszínvonalára. Váljék az EU „bérunióvá”, miután az „árunió” (vagyis az árszínvonal kiegyenlítődése) már megvalósult. Eltekintve most már attól a csekélységtől, hogy az utóbbi állítás alaptalan, mert például a magyar és az osztrák árszint korántsem azonos, marad a másik nagy kérdőjel: hogyan lehet egyenlősíteni a bérszintet? Mi köze ennek a követésnek a realitáshoz? A kérdés annál is indokoltabb, mivel a Jobbik (akárcsak a Fidesz) nagyon tiltakozik az Unió szorosabbra fűzése ellen. „Brüsszel bürokratikus túlhatalmának” növelése ellen.

A kisebb bal-liberális pártok körében egyelőre meglehetős nagy a hangzavar, és bajos kiszűrni ebből egyértelmű programokat, de még elképzeléseket is. Egyelőre az a probléma dominál ezen a politikai térfélen, hogy miként lehet a kört négyszögesíteni, vagyis a különbözőség és önállóság teljes megőrzése mellett egységes fellépést elérni a választásokig. És ráadásul úgy, hogy az eddig előtérbe került vezető személyiségek mind starthoz állhassanak, de közben új arcok egész sorát is fel lehessen mutatni a választók előtt.

Illusztráció: Jessica Perlstein

Ebben a helyzetben a Fidesznek egyelőre könnyű a dolga: akár 2014-ben, most sem nagyon kell törnie a fejét reális és átfogó programon, beérheti az ötleteléssel és „a haza védelmével” vagyis „a brüsszeli bürokraták” elleni szájtépéssel meg a migránsok határon kívül tartásával. Ami az ötletelést illeti, e téren Orbánék igencsak leleményesek: most például elővették a „kommunista mumust”, ki akarják tiltani a Heineken italgyártó cég ötágú vörös csillagot viselő címkét, el akarják takarítani Lukács György szobrát a budapesti parkból, ahol évek óta áll, sőt még olyasmi is elhangzott (Lázár János „miniszterelnökséget vezető miniszter” részéről), hogy aki a Kádár idején az állampárt tagja volt, az ártott a hazának. (Nota bene: a rendszerváltás előtt a párttagok száma hatszázezer és nyolcszázezer között mozgott, például Orbán Viktor apja is a zsebében hordta egy időben a vörös tagkönyvet.)

Hogy azonban nemcsak a „kommunizmus” ellen, de a „nemzetközi tőke” ellen, a „multik” ellen is fellépnek, azt legújabban azzal demonstrálja a Fidesz, hogy megsarcolná, az Auchant, a Tescót és a többi nagy szupermarket-láncot: meg akarjak adóztatni parkolóikat, korlátozni akarják reklámjaik méreteit és külön adót akarnak kivetni az áruk házhoz szállítására. Ezek a bosszantó trükkök csekély hozammal gyarapítanák az államkasszát (amelyből képtelen célokra folyamatosan vasvillával szórja kifelé a bankót a kormány), viszont csökkentenék a jogbiztonságot és bonyodalmas pereket idéznének elő.

Summa summarum: egy évvel a választások előtt mintha más sem foglalkoztatná a pártokat, mint a balekfogás, a demagóg ellenségkeresés, a múltba fordulás. Kiváltképp igaz ez a jobboldalra.

Valamikor, az 1940-es években Szekfű Gyula, a nagy tekintélyű történész azzal a figyelmeztetéssel fordult a társadalomhoz, hogy „Valahol utat vesztettünk”. Ma senkit sem látok késznek az átfogó, koncepciózus bírálatra és önbírálatra. És miközben a pártok osztódással szaporodnak (mint az egysejtűek), egyikük mellett/mögött sem körvonalazódik független és tekintélyes szakemberekből álló agytröszt, hogy egy ilyen·által elkészített helyzetkép alapján reális és tisztességes szándékú programokkal állhassanak a választók elé egy év múlva.

A gyertya a körmünkre ég, és az idő a demokratikus erők ellen dolgozik.

Gadó György

Kategóriák: Szervezetek

Rövid válasz Lovas Istvánnak a 2003-as „Visegrádi Disputa” ügyében

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 22 - 13:22

Lovas István egy 71 éves magyarul publikáló újságíró Budapesten, és én ugyan személyesen nem ismerem, de blogjában hazugnak nevez. Egy angolul megjelent cikkemre céloz amelyik a Hungarian Free Press portálon – a Kanadai Magyar Hírlap angol nyelvű testvérlapjában – jelent meg, és azt írja, hogy ő nem volt jelen a 2003. október 19-én megrendezett szélsőjobboldali „Visegrádi Disputa” nevű rendezvényen, amelyet a későbbi Jobbik alelnök Molnár Tamás szervezett. (Itt olvasható.) Valóban Lovas neve nem szerepel a plakáton, de több helyszíni beszámoló szerint ott volt, és felszólalt. Például Megyeri Dávid a Magyar Nemzetben ezt írta: (A Magyar Nemzet cikke a 2003-as Visegrádi Disputáról)

Lovas István mintegy a diskurzus összefoglalásaként nemcsak a kormányzatot, de a konzervatív oldalt, illetve annak vezető erejét is komoly bírálattal illette. A Medgyessy-kabinet alatt olyan előnyöket élveznek például a külföldi bankok és pénzügyi körök, amilyeneket sokszor saját hazájukban sem. Elég ha arra gondolunk: a kormány úgy szünteti meg a magyar bankokat, hogy azokat eladja külföldieknek. A Fidesz viszont saját szavazóit, saját szimpatizánsait és önkéntes segítőit hanyagolja el – utalt a közíró arra, hogy a polgári párt baloldali médiaszemélyiségeket kért fel kommunikációs tréningre, s liberális értelmiségieket látszik pátyolgatni. Ez olyan, mintha a saját családtagjaink helyett csak és kizárólag idegen családok tagjainak udvarolnánk, kedveskednénk és halmoznánk el őket figyelmességgel és ajándékkal, mert a mi családunk tagjait úgysem kell megnyerni, hiszen ők amúgy is már a mieink – mondta Lovas István. Arra intett: tudjuk a történelemből, a népfrontosodásból mindig a jobboldal húzta a rövidebbet.

Meglehet, hogy Lovas úr nem emlékszik a 13 évvel ezelőtti eseményre, de azért nem kellene mindjárt „hazugnak” és “álhírterjesztőnek” titulálnia. Nem udvarias dolog ez.

Lázár György

Kategóriák: Szervezetek

A belügy és a kútvíz története…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 22 - 13:12

A Belügyminisztérium készülő rendelete szerint új űrlapot kell kitölteniük a magyarországi kutak tulajdonosainak, amely már nemcsak engedélyezéshez kell, hanem üzemeltetéshez és fenntartáshoz is.

Milyen jó lenne olyan országban élni, ahol egy ilyen rendelkezés olvastán nem az jut elsőként az emberek többsége eszébe, hogy: Na, a kútvízért is fizetni kell ezután!

Pedig itt van az ideje, hogy a hazai vízkészletek, vízkivételi helyek állapotát felmérjük. Drága párom kamaszkorában vízkútfúrói mesterséget tanult, de később jártasságot szerzett a vízépítésben, hidrogeológiában, környezetvédelemben is. Munkás élete során főként termálkutak kiépítésénél dolgozott vezető mesterként. Ő és csapata emelt kutat a büki ”ordító” forrás fölé, nevükhöz fűződik a sárvári, visegrádi, veresegyházi hőforrások meglelése és megszelídítése. Szinte nem volt hely, ahol ne töltött volna hosszabb-rövidebb időt a kétségkívül gazdag magyarországi kincs hasznosításával. De épített kutakat Mongóliában, a vándorló nyájaknak, az országot behálózó vízvezetéket Líbiában. Kevesen tudják, de Kadhafi az olajjövedelmek jó részét költötte arra, hogy a sivatagos és száraz országot vízhálózattal lássa el. 13 évig dolgozott a felvidéki (akkor csehszlovák, ma szlovák) termálkutakon.

Ezek nem pár tízméteres kutak, van, ahol 1200 méterről lehet kibányászni az ásványvizet (az útba eső kőzetrétegekből kioldott ásványi anyagokkal dúsított vizet), vagy a földhő melegítette termálvizet. Mellékszál: a termálvíz is dúsan tartalmaz különböző ásványi anyagokat, ezért a felhasznált (kihűlt) víz tárolása nem egyszerű: a termálparadicsom hazájában, Szentesen egyelőre egy óriási tóban gyűlik a víz, ami sem ivásra, sem locsolásra nem alkalmas jelenlegi formájában. Lehetne például ez a magyar innováció húzó ágazata, már persze, ha nem verték volna tönkre a nemzetközi mércével is versenyképes magyar vízkutatást, vízépítést Bős-Nagymaros jelképpé emelt ügye kapcsán. Mellesleg a síkvidéki vízlépcső sem ördögtől való találmány, Ausztria pl. jól megvan a maga majd tucatnyi ilyen áramtermelőjével. Magyarország ebben is „jobban teljesített”: miközben vissza kellett fizetnie az addig felvett kölcsönöket, tönkrement a Szigetköz, de legalább a Duna sem hajózható. És ép maradhat a nemzetthy büszkeség is: a Duna eltereléséből egyetlen fillér hasznot nem húzott, nem keletkezett egyetlen milliampernyi áram sem…

Az addig itthon egyetlenként vízkutatással és kútfúrással foglalkozó ceglédi székhelyű cég is vegetációs állapotba került. A technológiai fejlesztés elmaradása – ami végső soron az egész feudálszocialista rendszer összeomlását okozta – itt is megmutatkozott. Nem volt már megrendelés országos méretű projektekre, viszont a víz árának exponenciális emelkedése miatt egyre nagyobb lett az igény házi vízellátó rendszerek, meg közepes méretű agrárvállalkozások vízellátásának biztosítására. Csakhogy a dízelolaj-faló szovjet URB berendezések az agrárgazdaságoknak túl drágák voltak, a kiskertek végébe meg be sem fértek.

Itt térnék vissza az engedélyezési eljárásokra. Nem tudom ma már, hányszor jött haza a párom elkeseredetten káromkodva: Ezek a marhák, egy 200 méterrel odébb lévő kút vízbázisára fúratnak! Remélem, legalább addig kitart a vállalt liter/perc hozam, amíg a számlánkat kifizetik.

Nem kevésbé háborította föl, hogy gyakran eltekintettek a megrendelők az engedélyek beszerzésétől. ”Már megint engedély nélkül fúrunk! Mit képzelnek ezek, a vízzel mindent lehet?”

Barátaink, ismerőseink fellelkesültek, amikor megtudták, hogy „kútfúró”. Jaj, hát nekem nagyon kéne egy kút, a locsoláshoz. A szomszédnak is van, alig pár méter! Mire a párom: Az talajvízre épült, a talajvíz meg éppen a legnagyobb szükség, száraz nyarak idején húzódik mélyebbre – nem sok hasznát venné. Arról nem is beszélve, hogy a főváros, meg a nagyobb városok kb. 50 kilométeres körzetében locsolásra sem alkalmas, annyira szennyezett. Nekem is megtiltotta, hogy a szomszéd telkén, de a határon lévő, közösen használt kútból a veteményt locsoljam. A virágokra mehet, de salátára, répára nem. 9 méter mély, ez talajvíz – mormogta a bajsza alá.

Tőle tudom azt is: ne öntsem a leves maradékot az utcai kanálisba, mert az az esővíz elvezetésére szolgál, és tisztítatlanul megy a Dunába.

Mindezek fényében: a szörnyű az, hogy egy ártatlan, ráadásul szükséges rendelettervezet kapcsán nekem is az jut eszembe: miért a belső rendért felelős Belügyminisztérium? Miért nincs, a kiművelt főkön kívül Magyarország egyetlen természeti kincsének számontartásának, okos felhasználásának miniszteriális felelőse? (A környezetvédelmet már meg sem említem: a ma regnálók szemében az is valamilyen sorosista akadékoskodásnak számít.) Miközben már a százat közelíti a cirkalmas, nem is mindig érthető kormánybiztosi felhatalmazottak száma.

Persze az is egyre nyilvánvalóbb: nemcsak nekem, vagy más állampolgároknak, akár a névleg hatalomban lévőknek, vagy azok szavazóinak sincs közük a következményekhez: majd eldönti a mamelukhad ura és parancsolója.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Ment-e a világ elébb? Haladás és fejlődés a történelemben - VIDEÓ

Anno Filmklub - 2017, március 22 - 11:31

A Politikatörténeti Intézet 2017. március 21-én kerekasztal-beszélgetést szervezett Balázs Zoltán, Gyáni Gábor és Kiss Viktor részvételével. A rendezvény arra kínált lehetőséget, hogy az érdeklődők a haladás fogalom jelentéseit és jelentőségét kritikusan vehessék szemügyre a résztvevők segítségével. A beszélgetést Földes György moderálta.

A beszélgetésről készült videót ide kattintva megtekintheti.

Kategóriák: Szervezetek

Nem lehet többé fotózkodni az életnagyságú karton Trudeau miniszterelnökkel

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 21 - 15:47

Immár egy éve a külföldön szolgáló kanadai diplomaták előszeretettel állítanak fel  Justin Trudeau miniszterelnököt ábrázoló, életnagyságú kartonkivágásokat, amely mellett sokan akik a kanadai liberalizmushoz vonzódnak fotózkodni szeretnek. Ennek a kissé fura gyakorlatnak vet most véget a külügyminisztérium, amiután az ellenzéki Konzervatív Párt aggályainak adott hangott. Eddig a karton Trudeauk elsősorban az Egyesült Államokban jelentek meg, különösen a Kanadát népszerűsíteni hivatott rendezvényeken. A múlt héten a Texas állambeli Austin városában került elő a karton Trudeau, egy turisztikai fesztivál keretein belül. Azt megelőzően pedig Washington, DC-ben is kihelyezték a kartonkivágást. A közszolgálati televízióhoz jutott belső levelezések szerint sokan a külszolgálatban úgy gondolták, hogy ez a lépés “óriási huhogást” fog eredményezni, valamint “kőkemény selfizést.”

Trudeau kartonkivágása Austin, Texasban.

Ugyanakkor voltak már korábban is olyan hangok a külszolgálat berkeiben, amelyek azt hangsúlyozták, hogy ez az akció “a miniszterelnökhöz nem méltó.” Eredetileg részben azért engedélyezte a külügy, mert az Egyesült Államok ottawai nagykövetsége is Barack Obama kartonkivágásával népszerűsítette Amerikát hazánkban. Hétfő estére a külügy megerősítette: arra kéri valamennyi misszióját, hogy többé ne használják a kartonfigurát. Ugyanakkor a minisztérium nem válaszolt a CBC közszolgálati televízió számos kérdésére–például arra, hogy hány darab karton Trudeaut rendeltek és mennyibe került a “befektetés”?

John Brassard, a Konzervatív Párt szóvívője elmondta: “az életnagyságú, kétdimenziós karton tökéletesen szimbolizálja mindazt, amit Justin Trudeau képvisel. Ott van az a sekély homlokzat, de édeskevés valódi tartalom.”

Nem tudni, hogy Justin Trudeau konzervatív elődje – Stephen Harper – csaknem tíz éves regnálás alatt használtak-e hasonló karton kivágást. A külügy ugyanis nem válaszolt a CBC ezirányú kérdésére, a legnagyobb ellenzéki párt azonban jelezte, hogy az akkoriban aktív politikusok közül senki sem emlékszik hasonlóra a Harper korszak idején. Ennek ellenére, akkoriban is akadtak hasonlóan vitatható esetek. Például Harper kommunikációs emberei – a kormány pénzén – YouTube videósorozatot indítottak a kormányfőről. Sokan az általában visszafogott kanadai politikai kultúrához képest túlságosan “hiúnak” találták a kormányfőt népszerűsítő sorozatot.

Egyébként Trudeau mai napig viszonylag népszerű Kanadában, bár a több mint egy évig tartó politikai mézes hetei véget értek. A kanadai lakosság 48 százaléka van megelégedve a kormányfővel, amely 13 pontos csökkenést jelent tavaly november óta. A CBC által összesített pártpreferenciás felmérések  szerint a kormányzó Liberális Párt 41, az ellenzéki Konzervatív Párt pedig 32 százalékos támogatottsággal rendelkezik. A baloldali Új Demokrata Párt 16 százalékos támogatottságot tudhat magáének, a kizárólag Québec tartományban induló szeparatista Bloc Québécois, illetve a Zöld párt 5-5 százalékot.

Kategóriák: Szervezetek

Baj-e, ha Gyurcsány sok adót fizet?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 21 - 14:40

Lehet azon vitatkozni, hogy a blogok mennyire részei a médiának, és mennyire nem. Most minden esetre a Kettősmércén felbukkant egy írás arról, hogy szerintük Gyurcsány Ferenc az öntökön-rúgás sportjának hódolt egy, az ATV-n tett kijelentéssel. Ami alapján Gyurcsány több adót fizetett be, mint Botka leendő fizetése.

Most tekintsünk el attól, hogy a szövegkörnyezetből kiragadott mondatok a kiragadót is hátsón billenthetik. Ahogy attól is, hogy hány napos késedelemmel érezték elemzésre méltónak az adott mondatot. Tudomásul vehetjük azt is, hogy Gyurcsány sokaknak csípi a szemét. Orbánnak szinte szabályos Gyurcsány-fóbiája is lehet. Az ellenzékinek nevezett egyletcsoportban sem ő a legnépszerűbb. Ennek olykor hangot is adnak. Ahogy emlékezhetünk arra, amikor Juhász Péter ennek „örömére” hosszú ideig meggátolta a közös ellenzéki fellépést a beköszönésekor előadott zsigeri ellenérzésével. Alkalmasint ez az ex-millás politikus totális politikai analfabetizmusát is jelenthette, de ettől még joga volt, és természetesen maradt is, nem szeretni a DK elnökét. Ahogy mindenki másnak is adott ez a joga. Még egy blog szerzőjének is.

Azért persze nem ártana elgondolkodni azon a kiragadott kijelentésen amit idéznek. Eszerint azt mondta a volt miniszterelnök, hogy „csak az idei évben 460 millió forint adót fizettem be”. Hozzá téve, hogy „több adót fizettem be idén, mint amit Botka László egész életében keresni fog”. Mely kijelentések kétségtelenül alkalmatlanok arra, hogy baloldali populizmusal vádolják meg Gyurcsány Ferencet. Miközben az adó összegszerű értéke nyilván ellenőrizhető, ha szükséges. Ezen kár vitázni. Az meg, hogy Botka mennyi idő alatt fog ennyi pénzt keresni, nyilván egy pillanatnyi becslés kérdése. Akár igaz is lehet. Azért innen, párhuzamként, eljutni a Lázár-féle kijelentéshez, ami alapján mindenki annyit ér, amennyije van, elég csavaros gondolkodásra vall. De miért ne lenne joga ehhez bárkinek? Természetesen van. Akkor is, ha személy szerint sántító hasonlatnak érzem. Mert az említett mondatoknak ennél sokkal egyszerűbb üzenete is lehet.

Különösen azért, mert Gyurcsány Ferenc miniszterelnökként sem túl sok tiszteletdíjat vett fel. S ez akkor is igaz, ha a vállalkozói létének kezdeteibe a Fidesz és a többi haragos előszeretettel imád belekötni. Mert mindezek dacára a miniszterelnöki mandátumára mindenképpen elmondható: nem arra az időszakra esik sem a saját, sem a strómanok és haverok eredeti tőkefelhalmozása. Így az említett mondatoknak lehet egy nagyon egyszerű, és tényszerű üzenete is. Az, hogy a szabadrablás jogi hátterének megteremtése nem létkérdés számára. Mert nem szükséges a közös pénz átirányítása ahhoz, hogy anyagi stabilitásban legyen része. S azt, hogy egy politikusnak stabil egzisztenciája van, és emiatt nem létkérdés számára a lenyúlás, a kisebb tragédiák egyikeként tudom kezelni.

Gyurcsány Ferenc

Akkor is, ha ez tényleg nem egy baloldali populistától elvárható mondatpár. Azonban éppen Botka volt az, aki a DK-t besorolta korábban a liberális kispártok közé. Annak kapcsán, hogy még véletlenül se kelljen a DK irányából érkezett választási ajánlattal foglalkozni. Egyébként, eltekintve attól, hogy Botka részéről mennyire célszerű a politikai elhatárolódás, ez a kijelentése valószínűleg nem is annyira sértő, mint amilyennek esetleg szánta. Elvégre egy párt támogatottsága mérhető. A DK támogatottsága is. Ennek alapján kis pártnak lenni lehet akár tény kérdése is. Ahogy nagy pártnak lenni is lehet tény kérdése. S igazán kár lenne elvonni Botka jogát, hogy az országgyűlés négyötödének várományosaként közvélemény-kutatható pártja magasából ne is lássa a DK-t. Mert mi más üzenete lehetne egy ugyanolyan eleve elutasításnak, aminek nem kis része lehetett a 2014-ben begyűjtött zakóban. Miközben liberálisnak lenni sem igazán sértés.

Ha a liberalizmust a klasszikus értelmében kezeljük, akkor kifejezetten egy humanista álláspont mindenkinek biztosítani azt a maximális jog-halmazt, amit kizárólag a másik ember vele egyenértékű jogai korlátoznak. Minden esetre kevésbé zavaró, mint a másikban legyőzendő, netán megvetett ellenséget látó populizmus. Lett légyen az akár jobb-, akár baloldali. Miközben annak a legfőbb ideje lenne, ha az MSZP a politikai csapongások kora után tényleg letenne egy valósan baloldali, könnyen kommunikálható, és kormányzási alapnak tekinthető programot. Aztán persze jó lenne, ha tárgyalásra képes és hajlandó emberekkel összeülne egy épeszű ellenzéki kerekasztal. ahol nem az a téma, hogy ki kivel nem tárgyal a semmiről, hanem az, hogy miként lehetne egy koalíciós árnyékkormányt felállítani. Ez 2012-2013 környékén nagyon nem jött össze. Nem kellene sok hozzá. Pusztán tudomásul kellene venni, hogy a pártoknak az a vezetője, akit a tagságuk megválaszt, és a választásokon pártok vesznek részt. Lehet, hogy meg kellene próbálni. S még az is lehet, hogy egyszer, a büdös életben, sikerülne.

Kategóriák: Szervezetek

Hadifoglyok Magyarországon az első világháború alatt

Anno Filmklub - 2017, március 21 - 08:01

2017. március 29-én (szerdán) 17:30-tól folytatjuk első világháborús beszélgetés-sorozatunkat, melynek idei évada A háború peremén címet viseli. Teljes programját itt találja.

Vendégeink: Kaba Eszter (Politikatörténeti Intézet) és Kovács Henrietta (Andrássy Egyetem).
Moderátor: Prosinger Lívia

A részletes program megtekintéséhez kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Séta a Pannonhalmi Bencés Főapátságban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 21 - 05:05

A Pannonhalmi Bencés Főapátság 996-ban alapított, és azóta is folyamatosan működő Szent Benedek-rendi monostor, Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja. A KMH magyarországi fotósa, Gergely Bea viszi Önöket egy kis túrára képeivel… 

Kategóriák: Szervezetek

Mit tegyen egy konzervatív, ha nem fideszes?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 20 - 21:49

A Fidesz immár két évtizede uralja a magyar jobboldalt, mégsem nyújt politikai otthont azon magyar konzervatívok számára akiket nem lehet lázba hozni sorosozással, nyugatellenességgel, Putyin-pártisággal, migránsozással és korlátlan demagógiával. A Szegedi Kattintós című blog szerzőjének reflexióját osztjuk meg a KMH olvasóival, aki szerint a Magyar Demokrata Fórum kimúlása (kicsinálása) a magyar konzervatívok tragédiája. Szerintük a Fidesz valószínű az Új Kezdet nevű új konzervatív pártkezdeményezést is eltapossa.

A torz magyar politikai struktúra miatt érezzük úgy, hogy skatulyába vannak zárva azok a honfitársaink, akik jobboldali alternatívát keresnek maguknak. Vannak ugyanis olyan Fideszre szavazók, akik nem szeretik a diktatórikus kormányzást, nem szimpatizálnak sem az oroszokkal, sem az azeriekkel, de még a kazahokkal sem, jó dolognak tartják, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, hisznek a szolidaritásban, a liberális demokráciában, aggódnak emberi jogokért, és elítélik, ha egy állam kisebbségek ellen hergeli a polgárait. Olyan konzervatívok, akik soha nem szavaznának baloldali pártra, nem liberálisok, a szélsőjobbot pedig nem tartják alternatívának, ezért orrukat befogva eddig mindig a Fideszre szavaztak.

Mit tehet egy euro-atlanti orientáltságú magyar választópolgár, ha nem tudja már tolerálni a hivatalosan nemzeti konzervatívnak, vagy olykor polgárinak nevezett magyar kormánypárt politikáját? A sorosozásban, multizásban, migránsozásban és brüsszelezésben tapicskoló Fidesz ma már nehezen nevezhető európai értelemben vett kereszténydemokrata pártnak, hiszen kifejezetten szélsőséges retorikai elemek felhasználásával gyűjti maga köré azokat a populizmusra hajló szavazókat, akik értékrendje sem igazán sorolható a klasszikus keresztény konzervatív narratívába. Mondjuk ki nyíltan: a Fidesz ma már csak érdekből tagja annak a pártcsaládnak, mely a legnagyobb frakciót tudhatja a magáénak az Európai Parlamentben, ugyanakkor továbbra is abból él, hogy ez a többség (sokszor szintén érdekből) szemet huny viselt dolgai felett.

Ez persze legyen a magyar kormánypárt és az európai kereszténydemokraták problémája, ám mit tegyen egy olyan hazai nemzeti konzervatív szavazó, akinek Orbán idegenellenessége, pávatánca, folyamatos harca az EU-val már megülte a gyomrát, és szeretne olyan politikai erőre szavazni, amelynek ideológiájával részben vagy egészben azonosulni tud. Kétségtelen, március 15-én zászlót bontott a volt MDF-es, jelenlegi gödöllői polgármester, Gémesi György Új Kezdet nevű jobbközép pártja, amely tervei szerint össznemzeti mozgalommá válik majd. Rendkívül tiszteletre méltó Gémesi szándéka, ám tudván azt, hogy a Fidesz minden politikai kezdeményezést porrá rombol, mely fenyegeti egyeduralmát a jobboldalon, az Új Kezdet nem számíthat semmi jóra a közeljövőben.

Ott van ugyanakkor Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter Modern Magyarország Mozgalma, amely deklaráltan jobboldali irányultságú, és kétségkívül magán hordozza alapítója profi gazdasági szemléletét, ám áttörésre itt sem nagyon számíthatunk egyelőre. Bokrosról ugyanis a mai napig is legtöbb szavazónak a róla elnevezett megszorító csomag jut eszébe, ráadásul Horn Gyula szocialista kormányában ténykedett, ami elég komoly hendikep egy olyan párt esetében, amely jobboldali szavazókat akar megnyerni magának.

Aztán sorolhatnánk a pártokkal nem rendelkező, ám Antall József egykori miniszterelnök euro-atlanti értékrendjét továbbvivő politikusok és értelmiségiek egész sorát. Ide tartozik például a kormány által titkos konzervatív körnek titulált Eötvös József Csoport, mely olyan Fideszt is megjárt konzervatív nagyágyúkat tudhat köreiben, mint például Mellár Tamás, Csaba László, Chikán Attila, Urbán László, de ide tartozik Sólyom László, Kádár Béla vagy Bod Péter Ákos is. Ők egy tálca pogácsa mellett nyíltan beszélhetnek az Orbán-rezsim populizmusáról, odapörkölhetnek Matolcsy György jegybankelnök unortodox gazdaságpolitikájának, de kárhoztathatják a kormányt az elharapózó korrupció miatt is. Ettől még nem fog megváltozni semmi, maximum azok érezhetik egy kicsit jobban magukat, akik egyetértenek a kritikával, mégis jobboldalikként csak két választásuk marad 2018-ban: vagy otthon maradnak, vagy az orrukat befogva a Fideszt támogatják a voksoláson.

Van tehát egy hatalmas űr a magyar politikai palettán, amelyet egyrészt nem enged betölteni a Fidesz, másrészt nincs is elegendő pénz és szervezeti háttér ahhoz, hogy egy valódi alternatíva kinője magát a jobboldalon. A kifejezetten európai és keresztény értékeket valló politikai szerveződések ellen a háttérben és a nyilvánosság előtt is minden eszközt bevet a kormány, mert lényegében ugyanazon a körülbelül 3 millió aktív szavazón osztozik már jelenleg is a Jobbikkal, amely bázis alapfeltétele a Fideszi hatalmon maradásához. Ha ez a tábor tovább osztódik, és egy mérsékelt, centrista erő akár csak 5-6 százalékot elcsakliz a kormánypárttól, akkor a kétharmad szinte lehetetlen küldetés lesz számára, de az egyszerű többség is igencsak kétségessé válik.

Ma tehát – igazi mindenevő néppárt módjára – a jobboldalon mindenkit fideszessé vagy jobbikossá tesz a jelenlegi politikai struktúra, akár akarja, akár nem. Nehéz megjósolni, hogy mekkora az a tábor, amely elkötelezett jobboldali szavazó, ám nem igazán szimpatizál a kormány politikájával, a Jobbikot pedig nem tartja megfelelő alternatívának. Valószínűleg az egykori MDF-es szavazóbázis egy része visszatérne egy olyan zászló alá, amely irányt mutatna számukra Európába, tisztább közéletet ígérne, ugyanakkor szociálisan is érzékenyebb lenne, mint a jelenlegi kormánypárt. Orbán populizmussal kevert pragmatizmusa ugyan hatékonyan tartja egyben azt a 2-2,5 milliónyi jobboldali szavazót, akik szükségesek egy újabb parlamenti ciklus megnyeréséhez, ám a Fidesznek nevezett politikai konglomerátum már régóta nem képviseli azokat az értékeket, melyek a polgári Magyarország felépítéséhez szükségesek lennének.

Félve, de lassan egyre többen mondják ki, hogy a mai politikai viszonyok közt egyre nyilvánvalóbb, hogy a két nagy rendszerváltó párt eltűnésével azok az eszmények is a semmibe vesztek, melyekkel azonosulni tudtak a magyar polgárok a 90-es években. Nem a politikai marketing szabta meg egy kormány mozgásterét, hanem egy eszmeiség által alátámasztott kormányprogram, nem nemzeti konzultációnak nevezett agymosással próbálták el elérni a választókat, hanem valódi kérdésekkel, melyekről vitáztak a politikusok a parlamentben és a lakossági fórumokon. A politikai korrektség mentén feszült egymásnak a liberális SZDSZ és a nemzeti konzervatív MDF, és noha voltak acsarkodások, a két fél őszintén felvállalta azokat a nézeteket is, melyek nem feltétlenül találkoztak a választók többségének akaratával.

Egyszóval, most érezzük igazán, hogy komoly veszteség a liberális választók és konzervatív polgárok számára egyaránt, hogy sem a Szabad Demokraták Szövetsége, sem a Magyar Demokrata Fórum nem élte túl az MSZP és a Fidesz megerősödését, így olyan politikai árvákat hagytak maguk után, akik most mindkét oldalon keresik a saját identitásuknak megfelelő pártot. A liberális szavazók persze több kis párt közül is választhatnak (Együtt, Liberális Párt, Párbeszéd, Momentum Mozgalom, LMP, stb), ám a másik oldalon csak hajtások vannak a szárba szökkenés komoly reménye nélkül. Sokan vélik úgy, hogy ahol igény jelentkezik, ott rövidesen megjelenik a kínálat is, ám a Fidesz éberen figyeli a fejleményeket, és azonnal lángszóróval támad, ha komoly konkurens pártot vél valahol felfedezni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha gulyáslevest főzöl egy inkvizítorból, mindig légy éber, mert sokszor feljön a feje a kondér tetejére, és képes leenni a galuskát.”

Szegedi Kattintós

Kategóriák: Szervezetek

Nem roppan az Orbán-rendszer

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 20 - 13:20

Ahogy azt várni lehetett, Majtényi László beszédét sokan, sokféleképpen szeretnék látni, és magyarázni. Mármint azt a beszédét, amit a Parlament épületében mondott el annak alkalmából, hogy valójában nem is szállt versenybe a köztárság elnöki címéért. Olyan véleményt is olvashatunk ennek kapcsán, ami szerint most aztán jól megroppant Orbán rendszere. Ha nem is csak Majtényi beszédétől.

Amellyel kapcsolatban kár lenne kétségbe vonni, hogy sokaknak tetszett. Ami érthető, hiszen Majtényi sok olyat elmondott, aminek igazságát aligha lehetne kétségbe vonni. Az ilyen nyilvános beolvasásoknak korábban is sokan örültek. Akkor is, amikor a Fidesz olvasott be az akkori kormánynak. Így érthető, ha most is sokan érezték úgy, hogy Majtényi most aztán jól megmondta. Helyettük is. A sok kicsi lokális katarzis pedig jót tesz a léleknek. Így az említett beszéd egyfajta humanitárius gesztusként is felfogható. Annyira, hogy valószínűleg ez a haszna messze felülmúlja a politikai eredményességét. Mert arról is kár lenne elfeledkezni, hogy Majtényi annak idején csak meggyőzni hagyta magát a jelöltségről. Talán nem is akarta igazán. S talán ezért hatott úgy az egész fellépése, mint egy olyan diáknak, aki az átpiált éjszaka utáni vizsganapon elmegy ugyan vizsgázni, de visszaadja a tételt. Megkapva ugyan az elégtelent, de igen eltérő módon, mint az a diák, aki belead apait-anyait a felkészülésbe, megpróbálja a felelést, de képességei egy elégtelent érnek talán.

Az utóbbi becsületes küzdelembe marad alul és megérdemli az emberi támogatást. Míg az előbbi, legyen bármilyen okos, emberileg megbukik. Akkor is, ha a vizsga előtt és után a folyosón nagyon sok okosat mond, és eredményesen tudja parodizálni a tanárt. Hiteltelenné válik. Mert nem győzni, eredményt elérni akart, hanem csak beszél róla, hogy mit kellett volna produkálni. Ami igaz lehet, de a személyes példaadás képessége hiányzik. Aki a másoknak okosságot osztó igaszságmondások különösen azoknak jelenthetnek komoly mondandót, akik szintén inkább csak a megbeszélők széles táborába tartoznak. Remekül meg tudják mondani, hogy mi nem tetszik. Anélkül, hogy vállalnák a programadás, vagy netán az annak végrehajtásával járó felelősséget. Ami azonban óhatatlanul részévé válna annak, aki kiáll egy színpadra, a nyilvánosság elé. Ha onnan is csak a lokálkatarzisok kiszolgálása a célja, akkor inkább csak a feszültségek levezetését szolgálja. A sok kicsi kisütött szikra, számos jóleső csettintéssel kísérve valójában a regnáló hatalmat erősíti. Mert sokan a „most jól megmondták” megkönnyebbülésének érzésével eltelve lényegében megbékélnek. Márpedig a hatalomnak a megosztott többség biztosítja, hogy kisebbségben is a többség támogatásának létét hazudja magának, és mindenki másnak.

Ez különben a hatalmon belül sincs másként. Jól mutatta ezt az a kegyelmi pillanat, ami alapján még a Fideszen belül is repedéseket lehetett vizionálni. 2012 decemberében. Nem sokkal azt követően, hogy Rogánból is kilátszani tűnt az ember. Amikor az országgyűlésen, illetve Áder hivatalán végigtekintve is úgy tűnt: a gránitban hajszálrepedések látszanak. Az azóta eltelt időszak alapján ma már tudjuk, hogy ha voltak is repedések, Orbán kezelte azokat. Rogánt sikerült a hatalommal kompromittálni és vagyonilag is függő helyzetbe hozni. Olyan módon, hogy sejthetően vagy Orbán marad, vagy a börtön jön. Az országgyűlési gyengülést új választási törvénnyel kompenzálták, és Ádert is sikerült bent tartani a darálóban. A gránit, noha némi malterezéssel, de végül egybe maradt a belülről indult repedések dacára. Miközben valószínűleg Orbán is megtanulta a leckét. Azt, amit előtte más számos paranoid diktátor alkalmazott eredménnyel. Maga körül csak olyan embereket tart, akik neki kiszolgáltatottak, és egymás nyakán is kést képesek tartani. Örömmel beljebb tolva a bicskát, ha ezzel a saját pozíciójukat, hatalmukat védhetik, illetve növelhetik.

Ez a rendszer simán kibírja a csendes kritikát. A belső stabilitása, és azt is szolgáló külső ellenségkép-gyártása könnyedén démonizálja az ellenzéket a hívek szemében. A gránitra hajigált borsók rohamát pedig könnyedén elviseli. Mert ahhoz, hogy az eróziót kiváltó homokvihar kialakuljon egységes szél, és az építést is szolgáló közös cél kellene. A kolosszus eltakarítása lehet egy pillanatnyi cél. De aztán a sok kicsi homokszem elkezdi a maga légvárait építeni, és jobb közös cél híján egymásba keresni a légvár szellentésének gátló tényezőit. Valószínűleg ezért tűnik naivitásnak, a csodavárás kivetítésével, Orbán rendszerének megroppanását belelátni Majtényi és néhány polgármester alapvetően zárt körben elhangzott beszédébe. De még az utcára vonult, majd onnan csendben hazasétáló húszezres tömegbe is. Amely tömeg ugyanúgy hatástalan a pozitív közös cél nélkül, mint a csak „ezt nem akarjuk” célját ismerő korábbi tüntetéseké.

Nem vitatva, hogy volt már olyan, amikor ilyen célok mentén is megdöntöttek kormányt. De nem húszezren, és nem okos beszédek hallgatásával. Hanem százezrek és olyan népszavazással, ahol flaszterből volt a szavazócédula. Az ellenzék valódi felelőssége a közös pozitív cél felmutatásával ennek elkerülése volna. Ha az a volna ott nem volna. Meg a jelenlegi tapicskolás kényelme a langyos ellenzéki pocsolyában. Amelybe, tovább osztva az iszapot, egyre újabb lábak kerülnek be. Puklitól Momentumig.

Gránit ingókő. Fotó: Guam.net

Kategóriák: Szervezetek

Richard Wagner: Siegfried — az Operában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 19 - 18:39

Richard Wagner

Siegfried

I. felvonás
Mime, a törpe, barlangja mélyén kardot kovácsol nevelt fiának, Siegfriednek. Gyűlöli a fiút, de azt reméli, hogy az a karddal majd megöli a sárkánnyá változott Fafnert, aki a Nibelungok kincsét őrzi: az a terve, hogy így szerzi meg a világ feletti hatalmat biztosító gyűrűt. Siegfried érkezik, és dühösen összetöri az elkészült silány kardot. A fiú az erdő vadjait vizsgálva rájött, hogy a törpe nem lehet az apja, hiszen nincs semmi hasonlatosság köztük, ezért követeli, Mime árulja el, kik a szülei. Siegfried életveszélyes fenyegetésére Mime életében először elmeséli, hogyan talált rá Sieglindére az erdőben, és hogyan halt meg az asszony, miközben életet adott a fiúnak. Amikor megmutatja Siegfriednek apja kardjának, a Nothungnak a darabjait, az ráparancsol Mimére, hogy forrassza össze a darabokat, és távozik.
A törpe magába roskad, mert tudja, képtelen megtenni, amit a fiú kér. Ekkor egy idegen lép be: Wotan, az istenek ura, Vándor képében. Kihívja Mimét egy találóskérdés-versenyre, melyben a vesztes a fejével fizet. A Vándor könnyedén megválaszolja Mime kérdéseit a Nibelungokról, az óriásokról és az istenekről. Mimén a sor. Könnyedén megfelel a Vándor első két kérdésére, de rémülten feladja a küzdelmet, amikor arra kéne válaszolnia, ki fogja újra éppé varázsolni a Nothungot. A Vándor megfeddi Mimét, amiért az messzi dolgok felől érdeklődik, miközben az őt személyesen érintő ügyekről nem tud semmit. Ezután Wotan távozik, a törpe életét nem veszi el: rábízza ezt arra, aki nem ismeri a félelmet és újrakovácsolja majd a varázslatos pengét.
Mikor Siegfried visszatér apja kardját követelve, Mime bevallja, hogy nem tudja megjavítani. Miután hiába próbálja elmagyarázni a fiúnak a félelem fogalmát, azt javasolja, menjenek el Fafner barlangjához, ott majd megtapasztalja a félelmet. Siegfried beleegyezik, majd lelkesen nekilát összeforrasztani a Nothungot. Eközben Mime altatót kotyvaszt, amit Siegfriednek akar adni, miután a fiú megölte a sárkányt. Siegfried megvillantja a kész kardot, majd egy csapással kettészeli vele az üllőt, és elrohan az erdőbe.

II. felvonás
Aznap éjjel. Mime bátyja, Alberich, Fafner barlangjának bejáratánál rejtőzik: mániákusan vissza akarja szerezni a gyűrűt, amit egykor elvettek tőle. Belép a Vándor és figyelmezteti őt Mime terveire, majd felébreszti Fafnert és őt is figyelmezteti, hogy egy fiatal hős közeleg, hogy megölje őt. A sárkányt nem rázza meg a hír, visszafekszik aludni.
Hajnalodik, amikor Mime és Siegfried a barlanghoz ér. Siegfriedet elvarázsolja az erdő békés szépsége, és szüleire gondol. Nádsípon próbálja utánozni a madarak dalát, de nem jár sikerrel, inkább kürtjét fújja meg, ami felébreszti Fafnert, és az ezt követő harcban Siegfried megöli a sárkányt. Fafner utolsó szavaival figyelmezteti az ifjút a kincs romboló erejére. Miután Siegfried ajkához véletlenül hozzáér egy csepp Fafner véréből, hirtelen érteni kezdi az Erdei madár dalát, aki tanácsot ad neki a kinccsel kapcsolatban.
Alberich és Mime veszekedését Siegfried visszatérte zavarja meg, aki magával hozza a barlangból a gyűrűt és a ködsüveget. A madár figyelmezteti őt, hogy ne bízzon Mimében, így amikor a törpe megkínálja Siegfriedet az álomfőzettel, az ifjú megöli őt. A madár ezután mesél neki egy gyönyörű nőről, Brünnhildéről, aki egy tűzfallal körbekerített sziklaszirten szunnyad. Siegfried elindul, hogy megkeresse őt.

III. felvonás
Egy sziklás hegy lábánál Wotan magához hívja a mélyből Erdát, a Föld istennőjét, hogy az istenek sorsáról érdeklődjön nála. Erda kitér a válasz elől és visszatér örök álmához, Wotan pedig beletörődik az istenek elkerülhetetlen végzetébe. Nem marad más reménye, csak Brünnhilde és Siegfried. Amikor Siegfried útja közben összetalálkozik vele, kigúnyolja a főistent, akit egyszerű öregembernek néz. A Vándor megpróbálja útját állni, de Siegfried egy kardcsapással darabokra töri az öreg lándzsáját: ugyanazt a lándzsát, amely évekkel korábban a Nothungot törte darabokra. A Vándor/Wotan csatát vesztve visszavonul.
Siegfried eléri a sziklaszirtet, ahol Brünnhilde alszik. Mivel még sosem látott nőt életében, először azt hiszi, hogy férfira talált. Amikor leemeli Brünnhilde páncélját, szépsége teljesen elragadja, és végre megérti, mi az a félelem. Érzelmeit legyőzve csókkal ébreszti Brünnhildét. Az egykori walkür üdvözli a napfényt, és végtelen örömmel fogadja, hogy Siegfried szabadította meg. Megpróbál ellenállni a férfi szenvedélyes vallomásának, hiszen tudja, hogy a földi szerelem véget vet halhatatlanként élt eddigi életének, de végül átadja magát az érzésnek és Siegfrieddel együtt a szerelem dicséretébe fog.

(forrás:színház)

Karmester — Halász Péter

Siegfried — Kovácsházi István

Mime — Jürgen Sacher

Vándor — Egils Silins

Alberich — Marcus Jupither

Fafner — Rácz István

Erda — Gál Erika

Brünnhilde — Sümegi Eszter

Erdei madár — Szemere Zita

Alkotók

Szövegíró — Richard Wagner

Rendező, vizuális koncepció — M. Tóth Géza

Díszlettervező — Zöldy Z Gergely

Jelmeztervező — Bárdosi Ibolya

Vetített látvány — KEDD Kreatív Műhely

Koreográfus — Venekei Marianna

Dramaturg — Orbán Eszter

Magyar nyelvű feliratok — Nádori Lídia

Angol nyelvű feliratok — Arthur Roger Crane

Bemutató: 2017. március 19.

 Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Egy amerikai rab vallomásai (1. rész)

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 18 - 05:02

Több mint 2,2 millió rab tengődik amerikai börtönökben. Kanadához képest hosszabbak a letöltendő börtönbüntetések és kevesebb hangsúlyot fektetnek a rehabilitációra. A harminc éves Justin O’Brien egy rab a sok közül Kentucky államban és immár egy ideje a levelezőtársam. Az amerikai börtönökben nincsen internet, viszont van egy belső email és telekommunikációs rendszer, amely fejlettségében a kilencvenes évekbeli világhálójára hasonlít. Leginkább így váltunk leveleket. Én megírom számítógépemen, 40 centbe kerül elküldeni és hétköznap néhány órán belül – miután átesik egy szűrön – levelezőtársam meg is kapja. Egy közös gépen olvashatja ezt el a börtönben és 15 perce van arra, hogy választ írjon. Ha hosszabb levelet akar írni, akkor a hagyományos postát választja. Az alábbi írás egy vallomás, illetve visszaemlékezés azokról a hónapokról – 2015-ben – amikor rövid időre kikerült a börtönből és hajléktalanok között élt Louisville-ben. A vallomást az eredeti angolból fordítottam magyarra. Justin javasolta, hogy osztjam meg olvasóimmal… (Christopher Adam)

Vagabond. Illusztráció: VG Venugopal.

Éppen egy megyei börtönből engedtek szabadlábra két év letöltött börtönbüntetésem után. Eldöntöttem, hogy egy új, pozitív irányba akartam terelni életemet. Ezért gondoltam úgy, hogy rossz ötlet lett volna hazamenni szülővárosomba. Egy teljesen új, friss kezdet kellett nekem leginkább. Ugyanakkor közel szerettem volna maradni fiamhoz, aki édesanyjával  - a korábbi feleségemmel – élt a térségben. Találtam egy józan élet otthont (ez egy amerikai-kanadai jelenség, lényegében egy ház, ahol függőségben szenvedő emberek laknak ideiglenesen – A szerk.), amely másfél órás távolságra volt szülővárosomtól, de pusztán húsz percnyire fiamtól.

Egy fényes, napsütéses napon engedtek szabadlábra. Elvittek egy Greyhound távolsági buszállomásra egy előre kifizetett jeggyel, de készpénz nélkül. Izgalommal vártam, hogy megkezdhessem új életemet. Kaptam egy uzsonnát, amit a börtönben csomagoltak be nekem, de ezt át szerettem volna adni egy olyan embernek a buszállomáson, akinek nagyobb szüksége volt rá, mint nekem. De mint ahogy az gyorsan kiderült, senki sem akart elfogadni egy mogyorókrémes-lekváros szendvicset egy sápadt arcú, szürke tornanadrágot és fehér pólót viselő fickótól. Szóval végül a szemétbe került a szendvics.

Megérkeztem a Kentucky állambeli Louisville-be, ahol működött a sober living otthon. Nem volt semmilyen tulajdonom, azon kívül amit magamon hordtam. Felhívtam édesanyámat, aki a Western Union-on keresztül küldött egy kis pénzt és elindultam a távolsági buszállomástól az otthonig–összesen 17 blokkot sétáltam. Amikor megérkeztem, egy másik srác volt a szobatársam. Közös fürdőszobák és egy közös konyha volt a házban mindannyiunk számára. Amikor megérkeztem, arra gondoltam, hogy tulajdonképpen egészen jó ötlet megvenni egy épületet, sober living otthonnak hívni, aztán bezsúfolni oda harminc fiatalembert, akitől fejenként beszedünk heti 80 dollárt. A hely aligha szólt a józan életről…

Elmondták, hogy hétköznap 23 óráig, hétvégén pedig hajnali 1 előtt kellett mindig hazaérnem. Lényegében azt tehettem, amit csak akartam. Volt egy kötelező találkozónk minden reggel, aztán néhány Alcoholics Anonymous meeting, de ezen felül, bármit tehettünk.

Az egyik nap néhány srác a hátsó verandán”fűszert”, azaz szintetikus marihuanát szívott. Csodálkoztam, hogy ezt simán megtehették a sober living otthon területén. Gondoltam magamba, hogy simán elszívhatok én is párat, hiszen nem mutatkozik meg a drogteszteken. Szóval engedtem a csábításnak és én is elkezdtem szívni. De látod, az a gond, hogy nem gondoltam át eléggé. Régóta nem használtam marihuanát és a toleranciám alacsony volt. Ráadásul édesanyám és testvérem éppen az nap jöttek látogatóba, tehát nem is tudtam lefeküdni  és kialudni magamat. Annyira a kábítószer hatása alatt voltam, hogy a kerítésen támaszkodtam, azon imbolyogtam oda-vissza. Szerencsére, amire édesanyám és testvérem megérkezett, összeszedtem magamat.

Néhány hétig használtam ezt a kábítószert. Aztán amikor egyik este hazaértem egy Narcotics Anonymous meetingről, bementem a szobámba és láttam, hogy a holmim össze volt csomagolva. A tulajdonos elmondta, hogy ki lettem rúgva és azonnal távoznom kell. Próbáltam magyarázni, hogy nem ebből a városból származom, nincs itt senkim. De a tulaj jelezte, hogy ez már nem az ő problémája.

Tehát egy megtömött hátizsákkal egyszerűen elkezdtem sétálni. Az első éjszaka egy épület oldalán aludtam, mert az ott lévő konnektornál legalább fel tudtam tölteni mobilomat.  Másnap órákon keresztül céltalanul sétáltam. Elkértem egy cigarettát egy nőtől, aki látta, hogy hajléktalan vagyok. Mondta, hogy nem messze van egy szálló és hajléktalan központ, ott tölthetném az éjszakát és ott ingyen ételt is felszólgálnak. Aznap oda is mentem és kaptam egy ágyat. A felállás leginkább a börtönre emlékeztetett. De mivel nyár volt és meleg volt kint, arra gondoltam, hogy kint is aludhatok és így akkor gyújthatok rá, amikor csak akarok. Találkoztam egy fiatal srácccal a menhelyen és megkérdeztem tőle, hogy hol találhatok “fűszert.” Tudott egy helyet és ketten ott is hagytuk a hajléktalanszállót.

Néhány sarokra volt egy híd, a híd alatt pedig egy út, ahol kialakult egy valóságos falú. Egymás mellett sorakoztak a sátrak és az asztalok. Olyan volt ott mint egy nagy party–még olyanok is jöttek, akik nem is voltak hajléktalanok. Sokan egész nap a híd alatt fűszert szívtak. Volt amikor visszamentem a hajléktalanszállóra étkezni, de innentől fogva soha nem töltöttem ott az éjszakát. A szálló mellet volt egy park és sokan ott töltötték a napot. Egy Michela nevű lánnyal találkoztam ott és egyből úgy éreztem, hogy mi együtt leszünk. Nem csak hajléktalan volt, hanem alkoholista is. Alapvetően nem szeretem az alkoholistákat, de hát alig ismertem a városban valakit és jól elvoltunk egymással.

Michela megmutatta, hogy nyolc utcasarkon belül öt menhelyen szolgáltak fel ingyen ennivalót mindennap. Jobban étkeztem hajléktalan időszakom alatt mint egész gyerekkorom idején.

Amikor pénzre volt szükségünk, Michela felhasználta azt, hogy egy lány és  szinte mindenkiből sikerült kapnia aprópénzt. Mindig volt pénzünk alkoholra, fűszerre és dohányra. Egyik nap a híd alatt voltunk egy sátorban, amikor egyik percről a másikra megjelentek szociális munkások és pizzát osztottak ki közöttünk.

Találtam egy helyet, ahol ingyen lehetett ruhát mosni és ingyen lehetett fürödni. Összeismerkedtem egy fiatal sráccal és vele, valamint Michelával töltöttem napjaimat. Aztán a sráccal találtunk ideiglenes munkát, ahol a nap végén fizettek készpénzben, asztal alatt. De szinte egy centet sem kellett belőle költenünk, mert mindent ingyen kaptunk. Egy híd alatt éltünk, de zsebeink tele voltak pénzzel. Végül hetente három éjszakát mindig egy motelben töltöttünk, ahol kicsit összeszedtük magunkat.

Szinte egyszer sem nélkülöztem amikor hajléktalan voltam–ingyen ruhát, ingyen szappant kaptam. Minden ingyen volt. Elég egyértelmű volt látni, hogy így sokan elkényelmesedtek.

Ez körülbelül egy hónapig tartott, aztán Michelát letartóztatták, mivel elfogatóparancs volt ellene. Nagyon hiányzott nekem. Mai napig nem tudom, hogy végül mi történt vele. Aztán végül visszavonták a feltételes szabadlábra bocsátásomat és oda kerültem ahol ma is vagyok.

Tapasztalataim szerint sokszor a hajléktalan emberek jobb körülmények között élnek mint az alcsony bérért keményen dolgozó és havi számláikkal kínlódó amerikaiak. Tudom, hogy ez nem minden hajléktlalannal van így és tisztában vagyok azzal is, hogy nem általánosíthatok–csak saját történetemet mondhatom el.


Justin O’Brien

Kentucky

Kategóriák: Szervezetek

Hóhérok — a Katona József Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 18 - 05:01

Hóhérok

Írta: Martin McDonagh
Fordította: Morcsányi Géza

Mit tehet a világ második legjobb hóhéra Angliában, amikor eltörlik a halálbüntetést? És ki volt az első? Törzshelyén, az oldhami kocsmában Harry Wade helyi celebnek számít. Míg a riporterek és az állandó kocsmavendégek várják Harry reakcióját a nagy hírre, Syd, Harry régi asszisztense és a furcsa Mooney egészen más szándékokkal ólálkodnak a környéken.

A Magyarországon is népszerű Martin McDonagh több mint húsz éve állt elő legelső fekete komédiájával, a Leenane szépe-vel, amelyet azután több, nagy sikerű, szintén ír tárgyú darab követett, mint például a Vaknyugat, amely Gothár Péter rendezésében jelenleg is látható, vagy a Kripli, amely szintén Gothár-rendezésben, tizenkét évig volt műsoron Budapesten.

McDonagh legújabb darabja Angliában játszódik, a szereplői angol emberek, ennek megfelelően humora is angol humor, és a középpontjában angliai történelmi esemény áll: a halálbüntetés 1965-ös eltörlése.

 Szereplők

Harry Fekete Ernő Alice Rezes Judit Shirley Jordán Adél Syd Ötvös András Mooney Tasnádi Bence Fry Kocsis Gergely Clegg Vizi Dávid e.h. Arthur Bezerédi Zoltán Bill Mészáros Béla Charley Lestyán Attila e.h. Hennessy Kovács Tamás e.h. Pierrpoint Máté Gábor Valamint Valovits István, Pilinszki Edit,
Szakács László, Lakatos Dezső,
Nánási Fedor, Mihály Márk/Maurer András Fordította Morcsányi Géza Díszlet Gothár Péter Rendező Gothár Péter

Fotók: Gergely Bea

*

Martin McDonagh, a brit Tarantino

„Minden ízében tökéletes”, „elképesztő, hátborzongató visszatérés” – írta az angol sajtó a Hóhérok londoni premierje után. A darab március 18-i budapesti bemutatója előtt átfutottuk írója, az Oscar-díjas Martin McDonagh nem mindennapi életművét.

A teljes interjú itt olvasható:

http://katona.blog.hu/2017/03/06/martin_mcdonagh_a_brit_tarantin

 

Kategóriák: Szervezetek

Holland tanulságok

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 17 - 21:02

Az elmúlt napokat Hollandiában töltöttem. A D66 nevű progresszív-liberális párt elnöke, Alexander Pechtold meghívására csatlakoztam a kampányhajrához, és ott voltam a párt választási ünneplésén is. A tanulságokat néhány pontban foglalom össze.

Szigetvári Viktor egy holland egyetemen.

1. Az arányos választási rendszer jó. Választási éjszakákhoz szokott szemmel sem itthon, sem Romániában, sem az Egyesült Királyságban nem láttam még olyat, hogy a pártok döntő többsége örömmel ünnepelt. A miniszterelnök a szinte biztos újraválasztását, az elmúlt években előretört pártok a több szavazatot és mandátumot, a kicsik pedig a parlamenti képviselet megerősítését, megteremtését tapsolták. A populista szélsőjobboldal és a szociáldemokraták kivételével mindenki örült, függetlenül attól, hogy ellenzékben vagy kormányon lesznek az elkövetkező ciklusban. Mindenkinek annyi mandátuma lesz, amennyi rá arányosan esik, és néhány politikus az úgynevezett preferenciális lista miatt hátulról előre is ugorhat majd, függetlenül a pártalkuk szerint meghatározott listás helyezésétől. A koalíciós kormányok sok egyeztetéssel működnek, de így képezik le a holland társadalom sokféleségét. Jó ez így, nekünk is arányos választási rendszerre volna szükségünk, ahogyan az Együtt javasolja is.

2. Egy miniszterelnök demokratikus újraválasztása nagy siker. Mark Rutte miniszterelnök és jobboldali liberális pártja jóval kevesebb szavazatot kapott és kevesebb mandátumot nyert el, mint az előző választáson, de a populista fenyegetéssel a hátában, a menekültválság után ez tiszteletreméltó eredmény. A maga módján higgadt populizmussal igazodott Rutte saját, jobboldali választói elvárásaihoz a menekültek és vendégmunkások ügyében. Nem értek vele egyet, de saját táborának kellett politizálnia, elfogadhatatlan erkölcsi hanyatlás nélkül. Sikerült neki.

3. A balliberális és centrista választók díjazták az elvszerűséget. A politikai spektrum túloldalán a kormányzó szociáldemokraták összeomlottak. Ismerek ott személyesen néhány vezető tanácsadót, tavaly Montreálban beszéltem velük utoljára, amikor Justin Trudeau miniszterelnök meghívására vettünk részt együtt egy konferencián. Abban bíztak, hogy elveik elárulása nélkül fordulatot tudnak végrehajtani a szabad munkavállalás és a menedékkérők megítélése ügyében, és ezzel maguk mellett tudják tartani a baloldali, középosztályi és munkás-szavazókat. Nagyon nem sikerült, rengeteg szavazatot vesztettek. Eközben az Együttéhez hasonló, progresszív-liberális középúton járó D66 és az új, zöld-baloldali párt nagy mértékben tudta növelni támogatottságát és mandátumainak számát. E két párt emberséges és biztonságteremtő, törvényes eszközöket használó menekült- és bevándorló-politikát javasolt, mindenféle populizmus és néphülyítés nélkül – a középosztályok honorálták kitartásuk és inspiráló kampányaik. Egyikük baloldalibb hangsúllyal, másikuk centrista hangütéssel beszélt arról, hogy mit tudna tenni a különböző választói csoportokért. A választások igazi nyertese ez a két párt, mert általuk megerősödött a progresszív-liberális centrum, illetve a zöld-baloldal.

4. A szélsőséges populizmus legyőzhető. Wilders pártja az elmúlt hónapokban egyre rosszabbul szerepelt, és tegnap kudarcot is vallott. Mert nekik nem siker, ha egy vékony hajszállal és egy mandátummal a második helyen végeztek. Többre készültek. Wildersnek gyakorlatilag nincs pártja, a kampány földharcában nem vettek részt, a közterületeket hanyagolták, rendezvényeik nem voltak, és Wilders a médiában is csak néha szerepelt. Twitter-kampányát orosz kamuprofilok segítették, de nem jutott messzire, hiszen a néhány mandátumos erősödés sokkal kevesebb a vártnál, ráadásul biztosan kormányképtelen, így ellenzékben lesz. Ettől még létező társadalmi elégedetlenségre ad rossz válaszokat, ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni.

5. Erősebb jóléti állam kell, és megújított hit a személyes gyarapodásban. Az elemzéseket látva egyértelmű, hogy a szociáldemokrata és a jobboldali liberális párt két irányban veszített szavazatot: középosztályi és vagyonosabb támogatóik a centrista liberálisokhoz és a modern, zöld-baloldaliakhoz mentek; a kiszolgáltatottak, a kétkezi munkások és az elbizonytalanodott élethelyzetűek pedig Wilders szélsőséges pártjához. E két dolog közül az utolsó kíván igazi politikai választ Hollandiában és világszerte is. Ha a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket nem csökkentjük, ha nem adunk újra reményt a kékgalléros munkásságnak, ha nem tudnak ők is újra hinni abban, hogy jövedelmi helyzetük és életpálya-várakozásaik stabilizálódnak és újra javulni fognak, akkor nem csak a populista néphülyítés erősödése lesz a baj, hanem a gyengülő és széteső társadalmak folyamatos válsága is. Ehhez új növekedési modell, új jóléti politika és a középosztályokkal kötött új megállapodások kellenek, különben szétesnek európai országaink nyugaton is, keleten is.

6. A kampány az utcán és a tévévitákban dőlt el, nem plakátháborúban. A magyar szokásokhoz képest rengeteg többpárti vitát rendeztek, amelyeken a listavezetők egymást váltva körbevitázzák egymást. És közben minden párt a számára fontos településeken jelen volt szórólapozással, kopogtatással az utcákon. A nagyobb városokban csak centrista, liberális és baloldali pártokkal találkoztam, a kereszténydemokrata párt és a jobboldali liberális kormánypárt inkább a kisebb településeken kampányolt az utcákon, de Rutte pártjának kevés aktivistája van, így ezt a műfajt sok helyütt hanyagolták. Egy-egy 10-20 százalék támogatottság közötti párt 2-3000 aktivistával küzdötte végig az egész országos kampányt, ami magyar szemmel is belátható, szervezhető mennyiség. Az amerikai kampányokhoz képest kevés aktivista mégis képes volt érdemi hatást gyakorolni a részvételre és a választói viselkedésre. Sajnos a televíziós viták területén sokkal többet kellene még tanulnunk. Plakátháború minimálisan volt, figyelmetlen szem a közterületi felületeket nézve alig-alig találkozhatott hirdetéssel, akkor is leginkább Rutte pártja és a D66 részéről. Mindezzel együtt az is látszik, hogy a közösségi média kivételével Howard Dean demokrata párti kampányai óta a világban valójában semmi új sem jelent meg a politikai kommunikációban.

Irigylem a hollandokat. Egy kiszámítható ország képes úrrá lenni saját nehézségein. Nem törekszenek hamis nemzeti egységre, de vannak közös értékeik, vannak kőkemény vitáik, és mégis fejlődik az ország az egymást partnernek tekintő pártok versengése közepette. A részvétel 80 százalék feletti volt, agresszióval mégsem találkoztam pedig legalább 7 városban szórólapoztam, beszélgettem az emberekkel. Akik nem a D66-nak adták a szavazatukat, kedves angolsággal közölték, hogy ők más pártot kedvelnek.
Szomorú viszont, hogy amikor hazánk került szóba a beszélgetésekben, akkor Budapest és a Balaton szépségének sokszoros elismerése mellett még a jobboldaliak is inkább aggódtak. Ki a minapi menekültügyi európai bírósági döntés szégyene miatt, ki az unió oroszos szétverési szándéka miatt, ki pedig csak a saját útján az elmúlt évtizedekben szerinte eltévedő Magyarország miatt.

Mindezek ellenére az elmúlt napok megerősítettek abban, hogy lehet és érdemes populista néphülyítés nélkül tisztességes progresszív-liberális politikát képviselni itthon is, mert mindig vannak, akik számra az indulatok nélküli, világos értékrendű, de középutas megoldások jelentik a helyes utat. Ehhez jön az Orbán-rezsim kőkemény, forradalmi támadása, ami a nyugalom és az együttműködés megteremtésének előfeltétele. Ezért egyedül azt sajnáltam, hogy nem lehettem ott Juhász Péterrel és más barátaimmal a Nemzeti Múzeum előtt. Cserébe kokárdát tűzve örültem Alexander Pechtold D66-os pártvezér és több száz aktivista társaságában tegnap este a hágai tengerparton.

Szigetvári Viktor

Kategóriák: Szervezetek

Anno Filmklub / 11 - Wolfgang Petersen: A tengeralattjáró

Anno Filmklub - 2017, március 13 - 16:07

2017. március 22-én (szerdán) 17:30-kor tartjuk filmklubunk tizenegyedik vetítését, amelyen Wolfgang Petersen stílusteremtő és mértékadó, ma már kultuszfilmnek számító alkotását láthatják vendégeink.

Vendégünk: LASKA PÁL forgatókönyvíró

A filmről itt olvashat bővebben...

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára