Szervezetek

A kifinomultság, az elegancia itala

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 21 - 09:54

Ha egy eseményt három egymást követő évben megszerveznek, az már joggal nevezhető hagyományosnak. Igaz ez az állítás a „Pezsgő Június” esetében is Budapesten, a Hotel Corinthia báltermében, ahol a szakemberek és a pezsgőkedvelő közönség is számos ritkasággal és érdekességgel találkozhatott.

A választás nem volt egyszerű, hiszen harminchat asztalnál, kilencvennél is több, különféle pezsgő kóstolására volt lehetőség és akkor nem beszéltünk még a mesterkurzusokon kínáltakról. A tájékozódást azért nagyban megkönnyítette, hogy a bálterembe lépő azonnal a Garamvári Pincészet asztalával találta szemben magát, róluk pedig annyit már nagyon sokan ismernek, hogy „pezsgőt készíteni számunkra életforma”! Az igazán minőségi pezsgő előállítása pedig örökös fejlődés és megújulás eredménye. Négy fajta 0,75 literes, és 3 magnum palackos pezsgőt hoztak, közülük talán a legérdekesebb a Brut Nature, mely – mint a neve is mutatja – teljesen száraz. Balatonlellén termelt

Pinot Blanc – Pinot Noir alapborok, 60 : 40 arányú házasításával készült. Illatában a Blanc fehér virágos jegyei érezhetők, ízében viszont a Pinot Noir gyümölcsössége dominál. A keskeny magas pohárba töltve gyöngyözése igen finom, a szájban gyengéden elolvad.

Hogy Spanyolországban jó borok vannak, azt minden borkedvelő tudja. Mivel a bemutatón a hazaiak mellett számos neves külföldi pincészet is megjelent, alkalom nyílott a spanyol pezsgőkkel való ismerkedésre is. Kezdve mindjárt egy szóval, mert ott „Cava” a pezsgő neve. Készítéséhez – a nemzetközi fajták mellett – főleg három fehér szőlőfajtát használnak, ezek a Macabeo, a Parellada és a Xarel-lo. A cava készítésének szigorú szabályai vannak. Kilenc hónapig kell seprőn állnia, ám a reserva név használatához már 15, a gran reserva esetében pedig ennek az időnek 30 hónapnak kell lennie. A választékból érdemes megemlíteni a Sumarroca pincészet organikus cava-ját, ahol a kifejezés talán a mi bio megjelölésünkkel rokonítható leginkább és mindhárom alapborra egyaránt vonatkozik, melyeket a pezsgőkészítés során házasítanak, és amikre a spanyol boroktól általában elvárt gyümölcsösség jellemző. A készítési eljárás a champagnei-val azonos, a másodlagos erjesztésre is a palackban kerül sor. Ennek következtében nugátos, pörköltes, élesztős jegyek is megjelennek.

Az Erdélyben – Szatmár és Zila között – található Kárásztelek nevét valószínűleg nem sokan ismerik nálunk. Írásban először 1241-ben említik és Báthory Zsófia egy adományleveléből azt is tudjuk róla, hogy 1650-ben itt már szőlőtermeléssel foglalkoztak. Ám a pincészet, amelyik most erre a bemutatóra érkezett még nem tekint ilyen patinás múltra vissza. Kifejezetten pezsgőkészítésre álmodta meg id. Gál Tibor 2004-ben és 2011 óta működik, 22 hektáron. A Budapestre elhozott pezsgőjük vadonatújnak számít, párhuzamosan egyszerre jelentek meg vele a román és a magyar piacon. Chardonnay-ból készült a Blanc de Blancs, Pinot Noirból a rosé pezsgő, az extra brutnak pedig Pinot Blanc az alapbora. Mindhárom a tradicionális módon, hosszú palackos érleléssel készült, hogy minél gazdagabb ízviláguk legyen. Bátran nevezhetők akár az erdélyi Champagne-nak is, mert nemcsak a módszer, de a fajták is azonosak a francia területével.

Kevés pincészet dicsekedhet azzal, hogy az UNESCO felvette a világörökség listára. A legelső olasz pezsgőház, a Gancia, ezzel az elismeréssel is büszkélkedhet! Palackjaikat már 1850 óta valóságos földalatti katedrálisban őrzik, a piemonti Canelli városa alatt. A mésztufa kőzetréteg tökéletes hőszigetelő hatása miatt az ebbe vájt pincék hőmérséklete állandóan 12 – 14 fok között marad, ideális körülményeket teremtve ezzel a kiváló borok és pezsgők készítéséhez. Két eredetvédett termékük van: az Asti és a Prosecco nevet csakis az innen kikerülő italokra használhatják. Nálunk sokan gondolják úgy, hogy az ASTI márkanév – ám ez tévedés. Minőségjelzőről van szó. Ami ASTI, az édes, tudtuk meg a cég pezsgőt kínáló asztalánál. A Gancia Prosecco viszont száraz, a gondosan válogatott Glera szőlőből készítették, aperetifnek is tökéletes, de kiválóan illik egy könnyű tésztához, rizsételekhez, friss sajtokhoz vagy a tenger gyümölcseihez. Mindkét pezsgő fogyasztását 8-10 fokos hőmérsékletre hűtve ajánlják.

Bár a brit szigetek sok mindenről híresek, a pezsgőről eddig még nem voltak azok. Ám lehet, hogy ez rövidesen megváltozik. A Corinthiában a bemutatón három angol pezsgővel is megismerkedhettek a látogatók. A 2013-as Berry Brothers & Rudd nem pincészet, hanem Nagy Britannia legidősebb borszaküzletének nevét viseli. Az ő címkéjük alatt 73 % Chardonnay, 22 % Pinot Noir és 6 % Pinot Meunier borból készült pezsgő rejtőzik, mely a másodlagos erjedés során 18 hónapot töltött palackban. Kellemes, gyümölcsös karakterű. A Nyetimber is ugyanazen szőlőfajtákból készített klasszikus cuvée, csak az arányok mások, 55 : 35 : 10 a megoszlás. Ennél a pezsgőnél az évjáratokat is keverték. A legtöbb 2013-as, de 2009-es és 11-es is van benne. A sort egy Hambledon rosé zárja, ami az Angliában legrégebbi, 1951-ben alakult pezsgőház terméke. Náluk egy neves francia pezsgőmester dolgozik, aki korábban, 20 éven keresztül a Champagne-beli Duval-Leroy pezsgőit készítette. Nincs túl nehéz dolga, mert ugyanaz a talaj és hasonló a klíma is, mint a híres francia borvidéken. Így tehát minden adott ahhoz, hogy a franciával versenyképes minőségű pezsgő szülessen Angliában is. Erről pedig a Pezsgő Június látogatói Budapesten már meg is győződhettek.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Habony és Rogán: két férfi, egy helikopter

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 19 - 09:07

Most Habony Árpádra jött rá a helikopterezés, róla derítették ki, hogy helikopterrel lógott meg az újságírók elől a Liszt Ferenc zeneszerző nevét viselő ferihegyi repülőtéren.

Az történt, hogy a miniszterelnök nagyon titkos tanácsadója, aki nem szerepel semmilyen fizetési listán, ezzel szemben Andrew Vajna nagylelkű kölcsöneinek köszönhetően fényűző életet él, drága festményeket aggat szobája falára és Ibizán mozgatja az orrát, mint egy bekokainozott tengeri malac, szóval Habony Árpád nemrégiben ugyanarról a magángépről szállt le, mint Demján Sándor, valamint Demján és Csányi Sándor közös cégének alelnöke.

Hongkongban jártak az urak, hogy mi célból, azt nem kötötték az orrunkra. Amiért persze nem kell haragudnunk rájuk, ha mi mennénk Hongkongba egy magánrepülőgéppel, mi sem mondanánk meg a sajtónak, hogy mit kerestünk ott.

Találgassanak, ha annyira tudni akarják!

Más kérdés, hogy a derék urak gyaníthatóan a letelepedési kötvények körül maszatoltak, és nem makaóztak Makón, ahogyan azt Kósa Lajos frakcióvezető a tőle elvárt és megszokott szellemességgel előadta.

Miután leszállt a gép, ment mindenki amerre látott. Kivéve Habony Árpádot, mert róla sokáig nem lehetett tudni, hogy hol van. Nagyon persze nem aggódott érte senki, de azért különös volt, hogy kijönni nem látták az épületből, bent lenni sem látták – nagyon úgy nézett ki, hogy valamilyen általunk eddig nem ismert halmazállapotban van.

Mára megtudtuk azt is, hogy helikopterrel távozott.

Ugyanannak a cégnek a helikopterével, amelyen Rogán Antal és családja néhány hónappal ezelőtt Rogán Cecília barátnője lakodalmán tette tiszteletét. Rogán akkor először azt mondta a sajtónak, hogy nem ő utazott a helikopteren, biztosan összetévesztették valakivel, ám amikor megmutatták neki a fotókat, akkor, becsületére legyen mondva, felismerte önmagát.

Bevallotta, hogy a felesége sikeres üzletasszony, ő szerezte a helikoptert, kölcsönbe persze, nekik odahaza nincsen saját helikopterük. Be kell érniük a drága ruhákkal, valamint Balatonlellén egy medencés üdülővel. Tényleg ez minden, semmi urizálás, jó, néha egy kis utazás ide-oda. De ezen felül aztán tényleg semmi, egyszerű parasztgyerek a Rogán Tóni, ő maga mondta ezt magáról, a parasztgyerekek pedig, tudjuk, nem szoktak urizálni.

Két férfi, egy helikopter. És még ki tudja, hogy hány férfi és hány helikopter.
Nincs ebben semmi urizálás, mindössze arról van szó, hogy néha kell egy kis változatosság, muszáj kizökkenni a mindennapok szürke egyhangúságából.

Aki ezt nem hiszi, kérdezze meg Kósa frakcióvezetőt, ő mondta a Rogán-család helikopterezésekor, hogy nem olyan nagy szám ez, mint gondolnánk, a középosztály is megengedheti magának.

Én persze ezt is elhiszem, mert elhiszek mindent, amit az én pénzemért az én képembe hazudnak. Meg is fogadtam, hogyha legközelebb Hongkongban járok a letelepedési kötvények ügyében, ugyanattól a cégtől fogom kölcsönkérni ugyanazt a helikoptert, ami Rogán Antalnak és Habony Árpádnak is bevált.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

H. Zsuzsa megint megszüntette a gyermekéhezést

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 19 - 08:25

Orbán Viktor szegénység-ügyi tanácsadója, Hegedűs Zsuzsa interjút adott. Nem nekem, hanem a Heti Válasznak. Alapvetően, talán, a legfontosabb információ az, hogy a tanácsadó megvan. Nem veszett el. A többiből szemelvényeket olvasni is bőven sok, vagy inkább sokk, lehet abból a tömény süketelésből, amit Orbán tanácsadója levágott a jelek szerint. Az igazságtartalma? Az olyan, amilyen. Amilyet megszokhattunk Orbánia kommunikációjában.

Így például megtudhatja a nagyérdemű, valamint süket és vak, olvasóközönség, hogy megszűnt a gyermekéhezés, valamint megállították a társadalmi leszakadást. Neki, mármint Hegedűs Zsuzsának köszönhetően. Ami nem túl friss hír lenne akkor sem, ha igaz lenne. A VS.hu 2015-ben közölt összeállítása alapján Hegedűs Zsuzsa már akkor, azaz két éve, is azt mondta, hogy „a gyermekéhezés megszűnt”. Egyébként a VS.hu alapján akkor is a Heti Válasznak. A kijelentés tehát úgy is értelmezhető lenne, hogy a Heti Válasz számára fenntartott alternatív világegyetemben nincs magyarországi gyermekéhezés. A 2015-ös magyarázat szerint azért, mert “éhező gyerekek ugyan vannak, de az nem a rendszer, hanem a szülők hibája”. Ami ugyebár roppant jól összecseng a KDNP rinocéroszbőr-díjas véleménygenerátora által előállított nyelvi hulladékkal. Amely szerint a gyermekek éhezése csak rossz életviteli szokás. Miközben a kisördög a sorok közt baromira kíváncsi lenne a Hegedűs-Harrach páros túlélési teljesítményére akkor, ha valóban a közmunka béréből kellene megélniük, egy leszakadó térség zsákfalvában.

Addig viszont el lehetne tűnődni azon, hogy a miniszterelnöki tanácsadó mi a fészkes fenét csinált az utóbbi években. Elvégre, ha a 2015-ös nyilatkozata igaz, akkor azóta már csak a tej és a méz folyásirányát kellett igazgatnia. Elvégre társadalmi leszakadás nincs, és a gyermekek nem győznek dőzsölni az egész országban. Különösen a korábban emlegetett helyeken, illetve jövedelemkeretből. Amellyel kapcsolatban most megtudhatja azt is a Hegedűs Zsuzsát korábban nem kellően értékelő nagyközönség, hogy a nevezett tanácsadó „tanácsolta a közmunkaprogramot, csakúgy, mint a minimálbér-emelést”. Mely utóbbi nyilvánvalóan azt jelentheti, hogy személyesen vette át a szakszervezetek szerepét. Mert gyarló, igaz régi, emlékeim szerint a bérharc szakszervezeti privilégium. „Felülről” diktálni diktatúrákban szokták. Akik még emlékeznek a kádárizmus központi szakszervezeti mozgalmaira, még emlékezhetnek erre is.

Közmunkaügyben pedig arra emlékezhetünk, hogy lehet némi eltérés ahhoz képest, ami az MNO.hu -n olvasható Hegedűs Zsuzsa emlékeiről. A Magyar Nemzet portálja szerint, a nyomtatott verzióra hivatkozva, a tanácsadó úgy emlékszik, hogy 2014-ben ő vetette fel a közmunkapogramot. Ezzel szemben tudni vélhetjük, hogy Orbán Viktor már 2012 júliusában a mindenki által elérhető közmunkáról vizionált. Ráadásul az internet is ezt véli még mindig tudni. Még akkor is, ha a kormányzati hírek között már nem, csak a Fidesz-archívumban olvasható el az akkori Orbán-interjú összefoglalója. Hegedűs Zsuzsa állítása, különben, még rendszerszinten is billegőnek tűnik. Pintér Sándor már 2013-ban megpróbálta lehetséges összeurópai példának beállítani az unortodox workfare hazai rendszerét. Így leginkább az lenne érdekes, hogy a miniszterelnöki tanácsadó mit javasolt 2014-ben. Mert akkor, ha az egzisztenciális zsarolásra alkalmas, a szegények bordáin táncoló helyi kiskirályokat szolgáló, a támogatás helyett inkább megalázó rendszer végleges állapotának kialakítását, akkor erre épeszű és gerinces ember nem igazán lenne büszke.

Az, hogy ezzel pont az az ember látszik büszkélkedni, akinek a szegények megtámogatása, a szegénység, az egzisztenciális leszakadás elleni küzdelem lenne a feladata, az önmagáért beszél. S persze minősíti Hegedűs Zsuzsát is. Le. Akinek egyik legemlékezetesebb akciója mégiscsak az volt, amikor a malactápért Audival érkezőknek is osztott a miniszterelnök, eredetileg a szegénység miatt rászoruló családoknak szánt, leendő beszélgetőtársaiból.

Kategóriák: Szervezetek

Nagy Imre-emléknap az új koncepciós perek árnyékában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 18 - 06:12

A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete hagyományainak megfelelően rendezvénysorozattal őrzi az 1957-58-as politikai gyilkosságok emlékét, az 1958. június 16-i hajnali kivégzések évfordulóján.

A NIT Koszorúzott a Vértanúk terén Nagy Imre szobránál, ahol a 60 éve meggyilkolt Losonczy Gézára, az 59 éve kivégzett Szilágyi Józsefre, Gimes Miklósra, Maléter Pálra, Nagy Imrére, a börtönre ítélt pertársakra: Tildy Zoltánra, Donáth Ferencre, Kopácsi Sándorra, Jánosi Ferencre, Vásárhelyi Miklósra, a KGB fogságában Romániába deportált családjaikra, és társaikra: Fazekas Györgyre, Lukács Györgyre, Újhelyi Szilárdra, Vas Zoltánra, Erdős Péternére, Szántó Zoltánra emlékeztek.

A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete (NIT BP) számára természetesen ünnepnap is a mai – a rendszerváltás előtt, 28 évvel ezelőtt, az 56-os vezetők újratemetésével megnyíló útra, az akkori jogos reményeinkre emlékezve ünnepeltek. A Budapest szívében rendezett gyűlésen Mécs Imre szólt az egybegyűltekhez, aki maga is a halálos ítélet árnyékában élt 56 után – és akinek 2002-es temetőbeli kifütyülése korszakhatárt jelzett a “polgárinak” nevezett magyar jobboldal eltorzulásában.

Újra szükség van Nagy Imrére

Mécs Imre a Nagy Imrét a hídon állva megjelenítő híres szobornál emlékeztetett, hogy Nagy Imre és társai kezdettől meghatározzák a huszadik század második felében kibontakozott magyar szabadságmozgalmak sorsát. Az, hogy őket 1956 után “orvul, gyalázatosan, maffiaszerűen” meggyilkolták, mementó, és egyértelmű irányt mutat a jó és rossz közüli választáshoz.

De 1989-ben is “ő lökött meg minket”, folytatta Mécs Imre, hiszen a hatalmas tömegdemonstrációvá nőtt újratemetés döntötte el véglegesen, hogy nincs több habozás, a demokratikus erők megszerveződnek és elindulnak a rendszerváltás felé. Akkor egy halálraítélt rendszert temettünk, azt gondoltuk, véglegesen – és ezt reméljük továbbra is.

Ma pedig az új küzdelemhez ismét Nagy Imrétől várjuk a lendületet, őt és társait idézzük meg az előttünk álló új küzdelemben szabadságunk kivívásáért – mondta Mécs IMre.

“Mint friss politikai elítélt”

A NIT BP, a demokratikus közéletben, szabadságunk maradványainak védelmezésében igen aktív civil szervezet számára június 16-a közvetlen napi üzenetet is hordoz.

“Nem koszorúzó kft. vagyunk, hallatjuk a hangunkat napi ügyeinkben is” – mondta a Vértanúk terén Donáth Ferenc.

“Eljött a koncepciós perek legújabb periódusának ideje. Ne engedjük félelemben tartani népünket! Csak a nyilvánosság mutathatja meg, hogy nem csak az elítélt veszít ezekkel az ügyekkel, hanem az egész magyar társadalom is. Álljunk sarkunkra és tiltakozzunk a mai, megfélemlítést célzó kirakatperek ellen!” fogalmazott internetes felhívásában Donáth Ferenc orvos, a kiváló jogvédő.

Az idei június 16-án beszéd megtartására kérték fel dr. Császy Zsoltot is, akit a “Sukoró-ügyben” évek óta hurcolnak meg társaival együtt, és a napokban ítélte jogerősen letöltendő szabadságvesztésre a Kúria. Így is mutatkozott be – szavait mint “friss politikai elítélt” mondta el a téren.

Császy Zsolt arról beszélt, hogy koránál fogva nem ismerhette Nagy Imrét történelmi és politikusi példáját azonban jól ismeri.

Személyesen ismeri azonban a mai rezsim vezérét, Orbán Viktort, aki 1989-ben Nagy Imre újratemetésén a jelképes hatodik koporsónál állva beszélt.

Nagy Imre és Orbán Viktor – fény és árnyék – az ő példájukat állította szembe Császy Zsolt hosszan sorolva, hogy 2017-re mi minden került abba az 1989-ben még üres hatodik koporsóba.

Mi van ma, abban a bizonyos hatodik koporsóban?

– vissza a Szovjetunióba, amit “keleti nyitásnak” becéznek;
– szabad piacgazdaság helyett oligarchagazdaság;
– szabad sajtó helyett lemérszárolt sajtó és központból vezényelt gyűlöletkampányok;
– közmunkára alapozott szolgarendszer, amit “munkakalapú társadalomnak” becéznek;
– az Orbán-kormány által irányított Magyarország ordító egérként harcban áll a világgal;
– folyamatos és szisztematikus a történelemhamisítás;
– ez a rezsim újrajátszaná a második világháborút, bár a hajdani német szövetségesre szerencsére nem számíthat;
– jogállam helyett rendőrállam, de rendőrség nincs;
– jönnek a koncepciós perek (Császy Zsolt itt autentikus forrást, Vida Ferenc vérbírót idézte a nyolcvanas évek végéről, ő már csak tudta, mi az a koncepciós per)
– ezen a ponton a letöltendő szabadságvesztésre váró friss politikai elítélt köszönetet mondott családjaiknak, barátaiknak, mindenkinek, akik mellettük állnak, hiszen – bár politikai gyilkosságok nincsenek, de a koncepciós meghurcolással megölik az áldozatok jövőjét, szenvedésre ítélik őket és egész környezetüket;
és a legfontosabb:
– a politika itt egyszerűen üzlet: ez a becsületért pénz és a pénzért becsület rendszere.

A beszédek után Donáth Ferenc és Eörsi László helyezte el koszorúját a Nagy Imre szobornál.

Tamás Tibor / Zárójel

Kategóriák: Szervezetek

Képes beszámoló — Venekei – Williams – Dés: A vágy villamosa

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 17 - 19:20

Táncdráma – ősbemutató

Tennessee Williams azonos című drámájának balettváltozata. Az előadás a The University of South, Sewanee, Tennessee hozzájárulásával jött létre. (Copyright 1947, 1953 felújítva 1975, 1981 The University of South)

A vágy villamosa Venekei Marianna első egész estés koreográfiája. Az évek óta dédelgetett terv Dés Lászlóval közös vállalkozásuk. A szerzők a darabot hangulatilag, zeneileg és látványvilágában is a Tennessee Williams-mű eredeti korában és helyszínén, az 1940-es évek New Orleansában hagyva mesélik el a modern balett eszközeivel. Zenei- és táncmotívumokban is a sokszínűség, a karakterek egyedi jellemzése mozgatja az előadást. Blanche DuBois bukásának története a családi szeretet, a viszonzatlan szerelem, az elfogadás és a testiség erejének soha el nem évülő drámája.

A jogtulajdonos engedélyét a Hofra Kft. közvetítette (www.hofra.hu).

(forrás: színház)

Blanche — Carulla Leon Jessica / Balaban Cristina

Stanley — Majoros Balázs / Rónai András József

Stella — Földi Lea / Krupp Anna

Mitch — Biocca Mark James / Bajári Levente

Pablo — Rónai András József / Morvai Kristóf

Steve — Darab Dénes

Allan — Radziush Mikalai

Allan barátja — Taravillo Carlos

A hangfelvétel rögzítésében közreműködött: a Magyar Állami Operaház Zenekara, a Modern Art Orchestra, Fekete-Kovács Kornél, Dés László, Dés András, Lukács Miklós, Winand Gábor, Károlyi Kati
A felvételt vezényelte: Vajda Gergely, Dinyés Dániel
Hangmérnök: Kurina Tamás
Keverés: Dorozsmai Péter
A hangfelvétel a TomTom stúdióban készült.

Az előadásban elhangzó Altató című dal szövegét írta: Nemes István
Fordította: Bán Zsófia
Énekli: Lou Nemes-Palloc

Koreográfus — Venekei Marianna

Az eredeti dráma szerzője — Tennessee Williams

Zeneszerző — Dés László

Hangszerelte — Erdélyi Péter / Dés László

Zenei rendező — Erdélyi Péter

Librettó Tennessee Williams azonos című drámája nyomán — Venekei Marianna / Dés László

Díszlettervező — Zöldy Z Gergely

Jelmeztervező — Bianca Imelda Jeremias

Világítástervező — Csontos Balázs

A koreográfus asszisztense — Sárközy Holler Ágnes

Közreműködnek — A Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei
Bemutató :2017. június 17.

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Gumicsont vagy orbánjugend?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 16 - 14:31

Kis késéssel, de csak most olvastam, hogy a keresztényi humánumáról oly nagy ismertséget szerzett kormányzat legfőbb iskolafelügyeleti vízfejéből a meleg hatására újabb gőzpamacs emelkedett az ég felé. Ezúttal lőteret vizionálva az iskolákba. Mert az biztosan kell majd, mint egy falat kenyér. Sőt! Jobban. Mert a kenyér nem fontos. Ha lőni is lehet.

Egyben azt is lemérhetjük, hogy az orbanista oktatáspolitikában a trágya átforgatási ideje négy-öt év körüli nagy-ciklusokban zajlik. Úgy nagyjából. A középiskolások alakiztatásának nagyszerű ötlete ugyanis 2012-ben volt áprilisi tréfapótlék. Valószínűleg szintén a végtelenül demokratikus humánum jegyében. Amelynek volt egy kis utózöngéje 2013-ban. Annak kapcsán is előszedve az iskolai milícia nagyszerű ötletét, hogy már az iskolai besúgó-hálózat kiépítésének árnyéka is előbukkant a sötétségből. Ám most, a jelek szerint valakiben megint felágaskodott az ifjúgárdista emlékek romantikája. Elfeledve, hogy számára valószínűleg csak azért romantikus a kép, mert akkor fiatal volt. Mostanra meg egy vén marha lett. Esetleg marháné. Akinek talán már remeg a kezében a fegyver. Így a mostani ifjúságot szeretné buzerálni kicsit az éppen aktuális alakuló téren. Leánykori nevén buzerplatz-on.

Illetve lőtéren. Ami tényleg lehet nagyon fontos. Ha nem is egészen világos, hogy mi a fenének. Mert az szinte biztos, hogy az iskoláknak nem a lőtér hiánya a legnagyobb problémája. Ahogy az országnak sem a „kisfaluba nagystadiont” mozgalom hiányzik a legjobban. Ellenben lehet, hogy a kettőnek mégis lehet némi kapcsolata. A történelem már többször bebizonyította, hogy a stadionok gyepszőnyege gyorsan felissza a vért. Valamint, ha ápolni nem is ápol, de sokáig eltakarhat egy-egy tömegsírt. Amelyhez ugyebár halottak is kellenek. Miközben azt is tudjuk, hogy a stadionok egyfajta koncentrációs pontként, gyűjtőtáborként is funkcionáltak helyenként. Az ilyen szerepváltáshoz pedig mégis csak kell kiszolgáló személyzet. Azt pedig már a harmadik birodalom is bebizonyította, hogy legplasztikusabban a gyermekek fejébe lehet beleplántálni azokat a gondolatokat, amelyek aztán mélyre beszivárogva biztosítják a feltétlen, fegyveres hűséget. Annyira, hogy magas egyházi méltóság is lehetett olyan, akinek még kinevezésekor sem esett ki annyi sem a száján, hogy „bocs, megvezetett gyermek voltam”. Vagy csak elkerülte ez a pápai nyilatkozat a figyelmemet. S akkor itt, és most megkövetem Joseph Aloisius Ratzingert.

De talán mégsem a belső ellenzék várható megerősödése miatt kell annyi stadion. S talán nem a nemzeti ifjúgárdisták (hívják majd őket hivatalosan akárhogy) miatt kell majd a lőtér az iskolákba. Talán nem. Akkor az ötlet bedobása nem több, mint egy minta a kormány ócska gumicsont-készletéből. Vagy ki tudja. Elvégre a majdani önkéntes szabadcsapatokba is kell majd az utánpótlás. Aminek nem mond ellent, hogy azóta a küzdősportokkal foglalkozók számba vétele is megkezdődött.

Kategóriák: Szervezetek

Tennessee Williams “A vágy villamosa” című darabja Budapesten

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 15 - 04:16

Tennessee Williams, A vágy villamosa című halhatatlan drámájának balett változatát mutatja be a Magyar Állami Operaház 2017. június 17-én. Bár a darab korábban Németországban már színre került balett formában, ez az előadás a maga nemében mégis páratlan, világelső lesz! A két alkotó, Venekei Marianna, a Magyar Nemzeti Balett vezető balettmestere, koreográfus, és Dés László zeneszerző ugyanis – hosszú idő óta, szorosan együtt dolgozva – teljesen új művet hozott létre.

Csaknem hetven éve örvend töretlen népszerűségnek a világ színpadain Tennessee Williams A vágy villamosa című drámája. Az egykor szebb napokat is megélt Blanche DuBois bukásának történetét családi tragédiák, viszonzatlan szerelmek és elfojtott, majd felszínre törő indulatok szegélyezik, és ez az 1947-es bemutató óta ragadja magával a közönséget. A sikert csak tovább fokozta az 1951-es filmváltozat Vivien Leigh és Marlon Brando főszereplésével, a nemzetközileg is elismert drámaíróvá érő Tennessee Williams darabja pedig azóta is folyamatosan szerepel a világ színházainak repertoárján. A drámában Blanche mindent elveszít, fokozatosan összedől körülötte a világ, eltörik benne valami. És valóban, sajnos egy pillanat alatt el lehet veszteni egy életet: a körülményeinket, az egzisztenciánkat, a szerelmet, egy barátságot. Szörnyű, de igaz: bárkiből lehet Blanche!

Nehéz dolog egy világhírű irodalmi anyagot színpadra állítani – vallotta be Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója. Számunkra szerencse, hogy Tennessee Williams magánélete nem volt „happy endekkel” tarkított családtörténet. Halála után a vagyona az amerikai Tennessee államban működő University of the South egyetemre szállt. Tőlük kellett a jogot megkérni és egy egyszerűbben ment, mint más esetekben az élő örökösökkel. Így Operaházunk és a Magyar Nemzeti Balett most igazi összművészeti eseményt hozhatott létre. Ami pedig a legfontosabb különbség az egykor Hamburgban előadott baletthez képest: ott a zeneszerző, Alfred Schnittke korábbi műveiből összevágott zenére készült a tánc és a drámát két, a múltban és a jelenben játszódó felvonásra bontották. Most viszont kimondottan a darabból írott balett-cselekmény számára komponált művet a zeneszerző és erre, vele együtt dolgozva született meg a koreográfia. Mindkettő tehát teljesen új és eredeti! Az Operaház, tovább is szeretne lépni a most megkezdett úton, Örkény István Tóték című nagyszerű drámájából készül majd opera.

Igen fontos egy együttes számára, hogy ne csak olyat adjon elő, amit már a világ sok helyén játszottak, hanem készüljenek kifejezetten neki szánt művek is – hangsúlyozta a Magyar Nemzeti Balett igazgatója, Solymosi Tamás. Számunkra külön öröm, hogy mindez magyar alkotók kezéből kerül ki. A zene, a koreográfia, a díszlet, a jelmez – mind tőlük származik! Ez Venekei Marianna első, egész estét betöltő munkája, ami remélhetőleg bátorítani fogja őt arra, hogy majd továbbiakban újabbakba is belefogjon. Mivel hosszú ideje dolgozik a társulattal, pontosan ismeri a táncművészek képességeit, testre szabta nekik a koreográfiát. A darab bemutatásához ezért nem volt szükség vendégművészek felkérésére sem. Az előadásnak nincs máshonnan, néhány alkalomra érkező szereplője.

Az ötlet már régóta érlelődött – mondta el a kezdetekről Venekei Marianna, a Magyar Nemzeti Balett vezető balettmestere, Harangozó-díjas balettművész. Látta egyszer a drámát Tordy Géza rendezésében, a főszerepet Eszenyi Enikő és Kamarás Iván játszotta, és az indította el a gondolatot, hogy milyen jó lenne mindezt balettben is megcsinálni. Dés Lászlóval pedig már van közös múltjuk, most is együtt állapították meg, milyenek legyenek a karakterek. A négy szólistával a felkészülés már december óta folyik. A táncosok még a szabadnapjaikat is feláldozták a mind tökéletesebb munka érdekében. Ennek is tudható be, hogy valóban egy percig sem volt kétséges, kikből álljon az első és a második szereposztás. Nem volt szükség vendégtáncosokra. Munkája alapján a Magyar Nemzeti Balett csapata egyre közelít a világ élmezőnyéhez.

Dés László örömmel vállalta a felkérést a zene megírására. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjjal is kitüntetett, a musical, a színházi és filmzene világában is otthonosan mozgó jazzművész-zeneszerzőt egyebek mellett az is inspirálta, hogy szavak nélkül, pusztán a muzsika és a tánc nyelvére ültetik át a drámát. Számára fontos volt, hogy sok más zenés műfajjal ellentétben itt a zene maga a történet, és ez rettentő izgalmas. A vágy villamosa 100 perces zenefolyamának minden taktusa és hangja a történetet meséli. New Orleans a jazz szülőhazája is, ám az itt őshonos dixieland helyett a jazz és a komolyzene modernebb változata kamara- és nagyzenekari előadásban szólal meg. A táncdráma látványvilágában is meg kívánja idézni a darab születésének korát, a 1940-es évek New Orleansának külső jegyeit magán hordozó jelmezeket Bianca Imelda Jeremias, míg a díszleteket Zöldy Z Gergely tervezte. A vágy villamosa modern balettelőadást a június 17-i premiert követően június 23-án és 24-én, valamint 25-én két alkalommal tűzi műsorára az Erkel Színház az idei évadban.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Kalmár Tibor: Mulattattam és mulattam — könyvajánló

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 14 - 15:13

Madách Imre Az ember tragédiájának bábjátékosa fogalmaz Kalmár Tibor könyvének címéhez hasonlóan azzal a különbséggel, hogy nála a mondat vége „de nem mulattam”.

A Szerzől viszont a mulattatás közben mindig maga is mulatott – még akkor is, amikor erre az adott korszakban nem volt túl sok oka.

Kalmár Tibor 1937-től napjainkig nyolcvan év krónikáját tárja elénk: Horthy-rendszer, háborús évek, vészkorszak, felszabadulás, koalíciós évek, Rákosi éra, forradalom, kádári gulyáskommunizmus és a rendszerváltás. Mindeközben megemlékezik Királyhegyi Pálról és Kellér Dezsőről, akik élete és pályája meghatározó alakjai voltak, és ma is gyakran eleveníti fel bölcs és szellemes mondásaikat.

A kötetben találkozhatunk olyan híres Vidám Színpad-beli pályatársakkal is, mint Alfonzó, Bajor Imre, Benedek Tibor, Csala Zsuzsa, Kabos Gyula, vagy Salamon Béla, illetve az általa rendezett filmek művészeivel is, mint például Agárdy Gábor, Darvas Iván, Dayka Margit, Garas Dezső, Psota Irén, Ruttkai Éva, Sinkovits Imre vagy Tolnay Klári.

Szerzőről:

Kalmár Tibor gyermekszínészként kezdte pályafutását Lakner Bácsi Gyermekszínházában, majd szerepelt a Valahol Európában című filmben.

1954-ben végzett a Színművészeti Főiskola rendezői szakán. A Nemzeti Színház számtalan produkciójában segédkezett Gellért Endre és Marton Endre mellett, majd előbb az Állami Déryné Színházhoz, 1960-ban pedig a Vidám Színpadhoz szerződött.

A Vidám Színpadon olyan produkciók fűződnek nevéhez, mint a Férjvadász Mezey Máriával, a Lovagisa ügy Bilics Tivadarral, a Leszállás Párizsban Kabos Lászlóval és Csala Zsuzsával, a Család ellen nincs orvosság Gálvölgyi Jánossal, a Good bye, Charlie Hernádi Judittal és Sztankay Istvánnal, valamint a Vidám Színpad ötvenedik évfordulójára készült Ezt is túléltük című kabaré Agárdy Gáborral és Bodrogi Gyulával.

SZÚR-ok, Forradalmi Ifjúsági Napok és ORI-műsorok kapcsolódnak a nevéhez. A Magyar Televíziónak ötven éven keresztül rendezett, közel kétszáz – egész estét betöltő – műsort készített (például a Nemcsak a húszéveseké a világ, a Slágertévé vagy a Szilveszteri Színházi-buli).

1990–1994 között a Pesti Vicc szatirikus hetilap főszerkesztője volt.

Könyvei: Kulisszatitkok, Sztárok és kutyák, Volt egyszer egy kabaré, A nagy nevettetők, Legendás komédiások, A humor háza, Sztárok az éjszakában.

A konyv kiadója a Kossuth Kiadó.

 

Kategóriák: Szervezetek

Kovács István: Szürke senkik - VIDEÓ a beszélgetésről

Anno Filmklub - 2017, június 14 - 12:40

2017. május 24-én különleges filmvetítést tartottunk, melyen Kovács István Szürke senkik című játékfilmjét ismerhették meg látogatóink. Vendégeink voltak: Kiss Gábor történész, levéltárvezető (Hadtörténelmi Levéltár), Laska Pál forgatókönyvíró és Pintér Tamás történész, Nagy Háború Blog.

A beszélgetésről készült VIDEÓT itt tekintheti meg.

Kategóriák: Szervezetek

Kovács István: Szürke senkik - VIDEÓ a beszélgetésről

Anno Filmklub - 2017, június 14 - 12:40

2017. május 24-én különleges filmvetítést tartottunk, melyen Kovács István Szürke senkik című játékfilmjét ismerhették meg látogatóink. Vendégeink voltak: Kiss Gábor történész, levéltárvezető (Hadtörténelmi Levéltár), Laska Pál forgatókönyvíró és Pintér Tamás történész, Nagy Háború Blog.

A beszélgetésről készült VIDEÓT itt tekintheti meg.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán: A kerítés én vagyok

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 13 - 15:06

Orbán kiállt a képviselők elé, és kijelentette: a kerítés én vagyok. Nem egészen így, de talán lélekben ezt gondolva. Elvégre, ha a rég porladó Lajos azt mondhatta, hogy ő az álam, akkor egy korlátolt belső felelősségű, ámde felelősségpánikos vezetőnek, egy kerítés csak kijár. Tehát Orbán maga a kerítés. S ezzel le is tudhatjuk a parlamenti szócsatáról szóló összefoglaló nagyját.

Fotó: 24.hu

szt pedig egyre durvábbak. Az út végén, az addigra teljesen bezápított agyú hívek talán még egy pogromot is bevállalnak majd. Mármint úgy, hogy ők vernek másokat. Mert azt természetesen még egy szélsőséges sem mondta, hogy ő szeretne a megvertek névsorában lenni. A tömegben bátor decibelhősök ebből a szempontból pont olyanok, mint Pannónia Géniusza. Iszonyúan meg tudják mondani, hogy ki iszonyúan nagy hazafi. Leginkább ők maguk, meg azok a haverok, akikkel összefogva elég martalócok, és merészek. Az önmagára licitáló Orbán tehát aligha kuriózum. A lélektesók ott vannak minden kocsmai verekedés kirobbantói, majd a helyszín első elhagyói között.

S ebben az olvasatban teljesen felesleges a konzisztens gondolkodást számon kérni egy beszéden, ami a népképviselet szimbólumát jelentő házban hangzott el, de már régen nem a népnek, hanem a szavazóknak szól. Annak a kemény magnak, akiknek a szavazata kisebbségből is parlamenti többséget biztosíthat a választási törvényt önmagára szabó párt számára. Így azon is kár lenne hosszan pörögni, hogy Orbán mondandója szerint „Brüsszel nyíltan a terroristák pártjára áll”. Miközben tudható, hogy több terror-felbujtó is hazánkon keresztül érkezett Európa nyugati felébe. Annak a miniszterelnöknek köszönhetően, aki 2015-ben gyűlöletplakátokkal seftelt az ide érkező menekültek regisztrációja, illetve megszűrése helyett. Majd ki tudja hány busszal szállították a ki tudja hány, ellenőrízetlen, bevándorlót az osztrák állam közelébe. Így aztán Orbán, mint morálisan mindenképpen áruló, nem igazán vethetne semmit az unió szemére. De ez aligha tartja vissza bármitől. Különösen a választásokhoz közeledve.

Amikor még a nemzeti konzultáció felmagasztalása is benne van a pakliban. Holott teljesen nyilvánvaló, hogy a népszavazás sokkal inkább jelenti a demokratikus véleménynyilvánítás eszközét, mint a belterjesen gyáva pótléka. Amelyekből állítólag minden idők legsikeresebbike a mostani. A Fidesz szerint. Mely véleményhez „természetesen” csatlakozott a kormánypárt klerikális lobbi-platformja is. A választáson, önállóan, meg nem mért támogatottságú, de jogilag párt, gittegylet „értékelése szerint a nemzeti konzultáció Magyarország jövőjét szolgálja, a magyar emberek pedig jól döntöttek a feltett kérdésekben”. Ami mindennél jobban leleplezi a nemzetinek hazudott konzultáció antidemokratikus és manipulatív jellegét. Egy valódi népszuverenitáson alapuló döntési helyzetben a nép mindig jól dönt. Nem abszolút értelemben, hanem önmagához képest. Éppen azért, mert a népet tényleg nem lehet leváltani. Az „ott és akkor” körülményei között a nép döntése annyiban mindig jó, hogy demokráciában kötelezettséget ró a politikusokra. Demokráciában, nem egy politikus dolga megmondani, hogy a nép „jól döntött”, vagy sem. Egy népszavazáson kialakul egy helyzet, és politikus dolga nem a minősítése a helyzetnek, hanem az alkalmazkodás a helyzethez. Alávetve magát a döntésnek. Vagy lemondva. Akár új választást is kiírva.

Ehhez képest Harrach ökörsége Soros túlélőképességéről egy no-go zónában szinte halvány füstöcske csupán. Jelezve csak, hogy a KDNP politikusa ég, mint a rongy. Mert ő az, aki szerint az éhezés csak rossz életviteli szokás. S ő az, aki nem egy no-go zónában nem próbált a büdös életben túlélni egy napot, de talán egy valósan szegénysorú ember valós jövedelmi viszonyai között sem élne túl hosszasan. Nem egy teoretikus zónában, hanem Magyarországon. Akkor, ha nem a képviselői fizetésért nyalná fényesre Orbán hátsóját.

Kategóriák: Szervezetek

10. ARMEL OPERA FESTIVAL 2017. június 28 – július 4.

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 13 - 06:35

A 10.  Armel Opera Festivalt idén nyáron Budapest mellett először rendezik meg Bécsben!

A hagyományokhoz híven a jubileumi évben is öt operabemutatót tartanak, amelyeket rangos, nemzetközi zsűri értékel, továbbá Armel Opera Festival Extra programra és Gálaestre is várják az Armel barátait, az operarajongókat, és az érdeklődő közönséget!

A Festival nyitó és záró eseménye Budapesten a Thália Színházban lesz, Bécsben pedig a MuTh Színházban további négy produkció kerül bemutatásra.

A belépőjeggyel rendelkező hazai közönség számára a bécsi előadásokra ingyenes, különjáratú autóbuszt indít az Armel június 30 és július 3. között minden nap a Hősök teréről.

Budapesten a Thália Színházban, június 28-án indul a 10. Armel Opera Festival az amerikai popsztár, Rufus Wainwright: Prima Donna című operájának magyarországi bemutatójával, Alföldi Róbert rendezésében.

A művet New York-ban, Londonban, Manchesterben és Torontoban mutatták be eddig nagy sikerrel. Az előadásban a Pannon Filharmonikusok működik közre, Vajda Gergely karmester vezényletével. A magyarországi bemutatón jelen lesz a szerző, Rufus Wainwright is.

A következő napon, június 29-én Armel Opera Festival Extra címmel versenyen kívül mutatnak be fiatal művészek két operából részleteket, amely művek a 2012- ben meghirdetett Armel Operaíró pályázatra érkeztek. Szerkesztő-rendező Almási-Tóth András, helyszín a Mozsár Műhely. A belépés díjtalan!

Az 10. Armel Opera Festival záróeseményére, a Jubileumi Díjátadó Gálaestre szintén a Thália színházban kerül sor, július 4-én, amelyre szeretettel várják az operarajongókat! Az est házigazdája Alföldi Róbert, aki saját élményein keresztül mutatja be az Armel Opera Festival sikertörténetét, kiváló operaénekesek és a Pannon Filharmonikusok közreműködésével.

 Armel Opera Festival  ―  EXTRA

Június 29-én, a MOZSÁR KÁVÉZÓBAN!

Ez az este ajándék a szerzőknek és a felfedezésre vágyó operarajongóknak!

Az Armel Opera Festival 2012 novemberében hirdetett meg elsőként nemzetközi operaíró pályázatot. A legjobbnak ítélt pályamunka fődíja a mű színpadi bemutatása volt, amelyet a szakmai zsűri Kerek Gábor operájának, a Parody-nak ítélt meg. A művet 2014-ben, az Armel Opera Festivalon mutattuk be, majd 2015-ben Csehországban, Plzenben, az Európa Kulturális Fővárosa program részeként, a Josef Kajetán Tyl Színházban. A többi beérkezett pályamű egyedisége és különlegessége is lenyűgözte a nemzetközi szakmai zsűrit, így a fődíjon kívül további elismerésekkel jutalmazta a műveket és szerzőiket. Ez utóbbiakból kettőt a 10. jubileumi év alkalmából versenyen kívül mutatunk be ezen az estén. A két opera legszebb részleteit félszcenírozott változatban, a Mozsár Műhelyben tekinthetik meg a kortárs zene-, színház-, és opera kedvelők, Almási-Tóth András szerkesztésében és rendezésében. A belépés díjtalan!

VÁLASZUTAK

Tobin Stokes: Fallujah és Rózsa Pál: Gina című művei mind a választásokról, a döntések nehézségeiről és azok lehetséges következményeiről szólnak. A két, bemutatásra még nem került kortárs operarészletben a szerzők klasszikus operatémákat dolgoznak fel. A jelenetek előadói fiatal művészek, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem és a Képzőművészeti Egyetem hallgatói.

 10. Jubileumi Díjátadó Gála

Thália Színház – 2017. július 4.

Házigazda ALFÖLDI Róbert

Közreműködik: Pannon Filharmonikusok

Vezényel : VAJDA Gergely

Rendező: SZABÓ Máté

 Az Armel Opera Festival 2008-ban Szegeden indult, majd a fővárosba, Budapestre költözött, miközben Európában és a tengeren túl is ismertté, és elismertté a vált. Egyedisége abban rejlik, hogy nem csak a fesztiválon bemutatott előadások versengenek a nemzetközi zsűri pozitív elismeréséért, hanem speciális előadói versennyel párosítja a produkciók bemutatását.  Az Armel indulás óta eddig 45 operát állított színpadra, 15 országban, és az impozáns nemzetközi lista évről évre bővül épp úgy, ahogy a partner operaházak száma is, hiszen eddig huszonhárom művészeti intézménnyel dolgozott együtt a világban.

A sikertörténet lebilincselő, amely mögött hatalmas munka van mind a szervezők, mind a partner operaházak részéről, és megannyi élmény az alkotók és szereplők emlékeiben.

A Jubileumi Gálaesten Alföldi Róbert személyes emlékei és tapasztalatai alapján ismerheti meg a közönség az Armel Opera Festival történetét, hiszen a kiváló rendező a kezdetek óta számos operát rendezett többnyire külföldön, az Armel felkérésére. A Gálaest fénypontja lesz, amikor az idei Armel Opera Festival nemzetközi szakmai zsűrije értékeli a produkciókat, valamint a versenyszereplőket, és átadja a Legjobb Produkciónak és Legjobb Előadónak az Armel Opera Festival Díjat.

A műsorban a szintén kezdetek óta együttműködő partnerünk, a Pannon Filharmonikusok működik közre, Vajda Gergely vezényletével. Az est vendégművészei az Avignon-i Operaház Énekversenyének nyertesei, és két hazai operaénekes, akik a korábbi évek Armel Opera Festival  díjazottjai voltak – Nyári Zoltán, Haja Zsolt -, valamint a Virtuózok idei évadának döntőbe jutott fiatal tehetsége, Beéri Benjámin.

A jubileumi év alkalmat adott arra, hogy a múlt évben bemutatott Armel Hivatalos Dal magyar nyelven is megjelenjen. A Dal szövegének megírására Sztevanovity Dusánt kértük föl, aki egy csodálatos szöveget/verset írt a már meglévő zenéhez, amelynek előadására Dalversenyt hirdettünk, műfaji megkötések nélkül énekesek számára. Május 22-ig több mint 50 pályázat érkezett be, amelyek közül a legjobb öt férfi és legjobb öt női előadót a szakmai zsűri már kiválasztott.

A zsűri tagjai: Meláth Andrea – Liszt Ferenc-díjas operaénekes, a Zeneakadémia Ének Tanszékének vezetője, egyetemi docens, Sztevanovity Dusán, dalszövegíró, Vajda Gergely – az Armel Opera Festival művészeti vezetője, a Huntsville Symphony (USA) zeneigazgatója.

Az öt-öt énekes produkcióját közönségszavazatra bocsájtjuk, miközben a zsűri június 18-ig dönt a győztes párosról, akik fejenként 1 millió forint díjazásban részesülnek, és a Jubileumi Gálaesten a Pannon Filharmonikusok kíséretében előadják az Armel Hivatalos Dal magyar nyelvű változatát. A Közönségdíj átadása is ezen az estén történik, a legtöbb szavazatot kapott női és férfi énekes fejenként 200 ezer forint jutalmat kap. A közönségszavazásra az Armel Opera Festival oldalán kerül sor, június 2-től.  A Dal szerzői: Hien, társszerzője és hangszerelő: Sebestyén Áron.

Tartalmas, szórakoztató este lesz, és élmény mindenkinek, aki szereti az operát, nyitott az újra, és értékeli a minőséget! Szeretettel várjuk a közönséget és a sajtó képviselőit!

És még egy hír: A Jubileumi Gálaest meghívást kapott az Avignon-i Operaházba, így 2018. február 3-án, a francia közönség is keresztmetszetet kap az Armel tíz évéről, amelyet részben ismer, hiszen az Avignon-i Operaház évek óta együttműködik az Armellel. A Jubileumi Gálaest meghívása is a jó  partneri kapcsolat jelképe, amit ez úton is köszönünk!

 Armel Opera Festival – BÉCS

Először mutatkozik be az Armel Opera Festival Bécsben, a MuTh Színházban!

A budapesti nyitó előadás és Extra program után, június 30-án már Bécsben, a MuTh Színházban folytatódik a 10. Armel Opera Festival, ahol négy bemutatót tartunk.

Nagy izgalommal várjuk a bécsi közönség érdeklődését, és mindent megteszünk, hogy a bemutatókra megnyerjük a komolyzene, a kortárs opera rajongóit. Segítségünkre van ebben a MuTh,  amely a kortárs zeneművészet háza, egy impozáns, modern, új épületben, ahol minden feltétel adott operaelőadások rendezésére.

MuTh program:

2017. június 30.

Udo ZIMMERMANN : Die weiße Rose

a Biel Solothurn Zenekar és Színház produkciója – Biel, Svájc

Közreműködik  Biel Solothurn Szimfonikus Zenekar

Vezényel:  Kaspar ZEHNDER

Rendező: Anna DRESCHER

——————————————————————————————————————–

2017. július 1.

Gaetano DONIZETTI :

Il giovedì grasso o Il nuovo Pourceaugnac

a Szegedi Nemzeti Színház produkciója – Szeged, Magyarország

Közreműködik: Szegedi Szimfonikus Zenekar

Vezényel: GYÜDI Sándor

Rendező: TORONYKŐY Attila

——————————————————————————————————————–

2017. július 2.

Michał DOBRZYŃSKY :

Operetka

a Varsói Kamaraopera produkciója – Lengyelország, Varsó

Közreműködik: Varsói Kamaraopera Szimfonietta

Vezényel: Przemysław FIUGAJSKI

Rendező: Jerzy LACH

——————————————————————————————————————–

2017. július 3.

Martyna KOSECKA: Klothó

(A mesefonál)

a Horvát “Ivan pl. Zajc” Nemzeti Színház produkciója – Horvátország, Rijeka

Közreműködik: A Horvát Nemzeti Színház Ivan Noble Zajc Opera zenekara

Vezényel : Berislav ŠIPUŠ

Rendező: Krzysztof CICHENSKI

——————————————————————————————————————–

Részletes tartalom és színlap: www.armelfestival.org

Az Armel Opera Festival öt opera előadását az ARTE Concert élőbe közvetíti, és további hat hónapon át elérhetővé teszi az érdeklődők számára. A közönség véleménye is fontos számunkra! Az Arte Concert weboldalán szavazhatnak a nézők az élő közvetítésekre, és a legtöbb szavazatot kapott produkció ARTE Közönségdíjat kap a Jubileumi Gálaesten. A hazai médiumok közül az M5 és a Bartók Rádió felvételről sugározza majd az előadásokat.

ARMEL OPERA FESTIVAL

További híreink

Armel Opera Festival – Kiváló Minősítés az EFA-tól

Az Armel Opera Festival újabb nemzetközi elismerést kapott az Európai Fesztiválszövetségtől – EFA.  A Kiváló Minősítést másod ízben kaptuk meg, amely inspirációt ad, hogy érdemes tovább menni a megkezdett úton, és kitartóan fejleszteni a kortárs opera népszerűsítését, rajongótáborának bővítése érdekében. Merész és kockázatos vállalkozás, de az Armel Opera Festival eddigi eredményei és elismerései erőt adnak a folytatáshoz. Köszönjük az Erurópai Fesztiválszövetségnek, hogy figyelemmel kíséri munkánkat, és erősbíti az Armel Opera Festival jó hírét Európában, és a világban!

Armel Opera Festival – A Virtuózok nemzetközi útja

Amikor 2014-ben elindult a Virtuózok Tehetségkutató Verseny, örömmel ajánlottunk föl elsőként a fődíjasnak, Boros Misinek egy különdíjat, azaz bemutatkozási lehetőséget Zürichben, a Tonhalléban, ahol hatalmas sikerrel szerepelt. A következő versenynél már mind a három korcsoport nyertes megkapta az Armel Opra Festival Díjat, és bevezettük az “Armel Opera Festival – A Virtuózok nemzetközi útja” szlogent, hiszen olyan neves koncerttermekben léphettek és léphetnek föl a fiatalok az Armel Opera Festival által, amelyek, ahogy ők mondják, eddig csak az álmaikban szerepeltek. Ilyen volt a  Kökény Tamás nagybőgősnek felajánlott  koncert, amelyre New Yorkban, a Carnegie Hallban került sor idén tavasszal,  március 1-én,       (https://www.youtube.com/watch?v=zbDU5T_v4gA&t=495s ) és hasonlóképpen nagy boldogságot szereztünk Váradi Gyuszi hegedűsnek, aki karácsonykor, december 25-én, a Berlin Filharmónia koncerttermében léphetett föl. https://www.youtube.com/watch?v=sw4zD5-_vsA&t=5s

Az Armel Opera Festival harmadik díjazottja, Holozsai Eszter fuvolista a London Mozart Players kíséretében, idén októberben fog bemutatkozni a londoni közönségnek.

A Virtuózok 3. évad a napokban ér véget, de a döntő alapján már köztudott, hogy kiket díjazunk ismét. A televíziós díjátadó gálán, 2017. június 2-án, péntek este derül ki, hogy a közönség kit tart a három nyertes közül a legjobbnak, ő kapja majd az Armel Opera Festival fődíját, koncert fellépést  a New York-i Carnegie Hallban.

A másik két nyertes egyike Berlinben, a Berlin Filharmonia koncerttermében december 29-én, a másik nyertes pedig a London Mozart Pleyers-el fog koncertet adni Londonban, 2018. Október 20-án.  A nyertesek: Abouzahra Amira –hegedű, Kiss Radu – hegedű, Kristóf Réka – operaénekes.  Az Armel Opera Festival a díj által a hazai fiatal tehetségeket támogatja, és ismeri el a Virtuózok  Komolyzenei Tehetségkutató Verseny misszióját, a komolyzene népszerűsítését.

ARMEL OPERA SZIGET – JERSEY

A jubileumi évet, egy egészen különleges helyszínen is megünnepeljük, és bemutatkozik az Armel Opera Festival JERSEY szigeten, a Jersey Operaház meghívására.  Az elmúlt években Budapesten, a Sziget Fesztiválon adtunk rendhagyó programokat a Fidelio Színpadon, idén augusztus 20-án pedig a Nagy-Britannia és Franciaország között lévő szigetre viszünk hasonlóan izgalmas, egész napos programot.  Kreatív és interaktív zenei csemegékkel készülünk a Jersey-i közönség meghódítására. Lesz Conduct Me! és flashmob Vajda Gergely karmester vezetésével a csodálatos sziget tengerpartján, és barátságos terein, valamint este 7-kor a Szegedi Nemzeti Színház Faust  című előadását mutatjuk be az Operaházban, Bodolay Géza rendezésében. Az Armel Opera Sziget egy izgalmas kísérlet, ahol továbbra is elsődleges szempont a minőség, valamint a kortárs zene, és a klasszikus opera modern rendezésének népszerűsítése.

Armel Opera Festival – 2018

Az idei év az ünneplés éve, de a munka folytatódik, és készülünk a 2018-as fesztiválra is.  Jelenleg a versenyszereplők első válogatásán vagyunk túl, amely Budapesten és Párizsban volt.  A második forduló pedig június 18-án lesz, a Zeneakadémián, amelyre a tovább jutott  30 énekes érkezik, szerte a világból.

A második fordulón a partner operaházak igazgatói, és az előadások rendezői vesznek részt, és választják ki a jövő évi Armel Opera Festivál bemutatóihoz a szereplőket. Izgalmas ez a nap minden résztvevő számára, hiszen a magas színtű énektudás mellett itt a színészi képességeket is vizsgálják a szakemberek. Az eredményhirdetésre este 7 órakor kerül sor.

Bővebb információ a fesztivál programjairól és híreinkről: www.armelfestival.org

10. Armel Opera Festival sajtótájékoztató – 2017. Június 1.

A tájékoztatót Havas Ágnes, az Armel Opera Festival igazgatója tartototta, meghívott vendégeinkkel:

Alföldi Róbert rendező

Almási Tóth András, rendező

Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója

Gyüdi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, karmester

Meláth Andrea, operaénekes, a Zeneakadémia Ének Tanszékének docense

Sztevanovity Dusán, dalszövegíró

Vajda Gergely, az Armel Opera Festival művészeti vezetője, karmester, zeneszerző

További vendégeink a Virtuózoktól: Csúcs Krisztina, programigazgató

Kökény Tamás nagybőgős

Szűcs Apor zongorista, zeneszerző

Sándor Zoltán hegedűs

Megtisztelte a sajtótájékoztatót jelenlétével:

Az Armel Hivatalos Dal társ zeneszerzője, és hangszerelője: Sebestyén Áron

Czakó Zsolt grafikusművész, az Armel Opera Festival új arculatának tervezője

ARMEL Opera Festival – LEXIKON

  • Az Armel Produkció & Sajtóirodát Havas Ágnes alapította 2003-ban, azzal a céllal, hogy olyan produkciókat és koprodukciókat hozzon létre, amelyek által hazai művészeink bekerülhetnek a nemzetközi színházi- és operaélet vérkeringésébe, legyen szó nemzetközi fesztiválról, operaelőadásokról, különleges koncertekről vagy épp nemzetközi koncertturnékról, a résztvevők tekintetében pedig operaénekesekről, komplett zenekarokról, rendezőkről, komponistákról, karmesterekről, szólistákról, díszlet-és látvány-, illetve jelmeztervezőkről

  • 2008-ban indult az első  Armel Operaverseny és Fesztivál.

  • Az Armel Opera Festivalt létrehozó alapítótársak a Pannon Filharmonikusok, a Szegedi Szabadtéri Játékok és a francia Mezzo Televízió voltak.

  • Az Armel Opera Festival keretében az Armel 2008 óta minden évben öt ország operaházával / operatársulatával működik együtt öt olyan kortárs opera vagy egyedülálló opera-interpretáció létrehozása érdekében, melyek amellett, hogy anyaszínházukban is bemutatásra kerülnek, egy egy hetes fesztivál során Magyarországon tekinthetők meg az Armel OperaFfestival keretében.

  • Az Armel Opera Festival különleges szerkeztű verseny-fesztivál, mely nagy hangsúlyt helyez opera-szereplőinek színészi kvalitásaira is: az adott évben bemutatásra kerülő operák főszerepei egy nemzetközi casting keretében kerülnek meghirdetésre egy évvel korábban.

  • Az első fordulók zsűrije főként a jelentkező hangi kvalitásait vizsgálja, itt még az éneklésen, a képzett hangon van a hangsúly

  • A második fordulókban – melynek helyszíne Budapest – a továbbjutók már a kiválasztott operák majdani rendezőitől kapnak feladatokat, workshop keretében. Itt már a színészi képességek a mérvadóak főként.

  • A verseny második fordulói különleges kapcsolatépítésre adnak lehetőséget a pályázó énekeseknek és a részt vevő operaházak képviselőinek (zeneszerzők, rendezők, karmesterek, művészeti vezetők, színház- és operaház igazgatók, társulatvezetők ) is.

  • Az Armel Opera Festival előadásai jelenleg öt egymást követő napon kerülnek bemutatásra

  • Az Armel Opera Festival-nak 2008 és 2013 között a Szegedi Nemzeti Színház adott otthont.

  • Az Armel Opera Festival 2014-ben a fővárosba költözött, a 2014-es évben az Erkel Színházban, a Zeneakadémián és a Thália Színházban, 2015-ben, 2016-ban a Thália Színházban és a Nemzeti Színházban mutatta be produkcióit.

  • A fesztivál előadásait évről évre változó összetételű, az operavilág legmeghatározóbb szakembereit (rendezőket, operaház igazgatókat, világsztár énekeseket) tömörítő zsűri értékeli

  • Az Armel Opera Festival nemzetközi zsűrije a legjobb produkciót és a legjobb szereplőt választja ki, de számos esetben döntöttek különdíjak kiosztásáról is a Fesztivál eddigi nyolc évada során

  • Az Armel Opera Festival fontosnak tartja a publikum véleményének kikérését is: a nézők minden évben szavazhatnak kedvenc produkcióikra, 2010 óta az Arte Concert által biztosított webes felületen. Az ARTE Különdíjat nyilvános és ünnepélyes keretek között adják át az alkotóknak.

  • Az Arte Concert live streaming-je keretében 2010 óta az Armel Opera Festival összes produkciója megtekinthető élő adásban és ezek az operák a bemutatást követő hat hónapban is elérhetők interneten

  • 2011-től az Armel Opera Festival legjobb produkcióját minden évben átveszi és bemutatja Franciaországban az Opera-Théâtre d’Avignon

  • Az Armel 2013 decemberében indította útjára “Európa csúcsán” címmel azt a 10 hangversenyből álló három hetes koncertsorozatot , mely során a Pannon Filharmonikusok Svájc és Németország kiemelkedő hangversenytermeiben mutatkozhatott be Berlinben, Lipcsében, Zürichben, Hamburgban, Genfben és Luzernben. A turné karmestere Michael Zukernik vendégkarmester, valamint Vass András és Bogányi Tibor, a Pannon Filharmonikusok vezető karmesterei voltak.

  • Az opera műfaj és azon belül a kortárs opera népszerűsítését szeme előtt tartó Armel, további területeken is fontos szerepet vállal: AZ Armel 2013 augusztusában az Opera Europával közösen először szervezte meg az Opera Menedzsment Kurzust a Balaton partján. A 26 tehetséges, operamenedzseri karrierre vágyó fiatal saját képzeletbeli évadját tervezte meg szakértők támogatásával.

  • 2015-ben az Armel Opera Festival “Mini” első alkalommal jelentkezett Plzenben, az Európa Kulturális Fővárosa programjában. Az Armel két saját fesztiválprodukciót (Varázsfuvola, Private View) mutatott be. A harmadik produkció a Miskolci Operaház Don Giovanni előadása, a Magyar Állami Operaház Primavera Fesztiváljának győztese volt, díját – a plzeni vendégszereplést – az Armel ajánlotta fel.

  • 2015 őszén az Armel Opera Festival elnyerte a “Europe For Festivals Festivals For Europe” elismerését, és ezzel bekerült a minősített európai fesztiválokat tömörítő EFFE Platform tagjai közé

  • AZ Armel két operaírói pályázatot hirdetett a Josefa Kajetána Tyla Színházzal (Plzen, Cseh Köztársaság) valamint a Neue Oper Wien-nel (Bécs, Ausztria) közösen. A korábbi pályázat nyertes operáját  (Kerek Gábor: Paródia) a Josefa Kajetána Tyla Színház a 2014-es Armel Opera Festival-on már be is mutatta.

  • 2015. októberében az 1956-os szabdságharc emlékére az Armel különleges meglepetést szervezett a Londonban élő magyarok és a zeneszerető brit közönség számára. Beethoven Egmont nyitánya, Liszt Esz-dúr zongoraversenye és Bartók Concerto zenekarra című öttételes műve a Pannon Filharmonikusok tolmácsolásában volt  hallható a Cadogan Hallban. Zongorán Bogányi Gergely, Kossuth díjas művész működött közre, a zenekart pedig testvére, a generációjának egyik legjobbjaként számon tartott Bogányi Tibor vezényelte, a konferanszié  Kulka János Kossuth-díjas színművész volt, aki Heltai Jenő: Szabadság című versével  nyitotta meg az ünnepi estet. A vers angol nyelvű műfordítását erre az alkalomra készíttette el az Armel Produkciós Iroda.

  • Az “Európa csúcsán” turné 2015-ben kifejezetten Svájcra koncentrált.  A Pannon Filharmonikusok ezúttal ismét Michael Zukernik és Bogányi Tibor vezényletével örvendeztette meg egy különleges téli koncertsorozattal  Zürich, Genf, Basel és Bern közönségét. A 2015-ös “Európa csúcsán” koncertkörút legfiatalabb sztárszólistája Boros Misi volt, aki a Virtuózok című televíziós verseny különdíjaként kapta a meghívást az Armel Opera Festival-tól.

  • Az EFA   Fesztivál Akadémiát  – Atelier,   az Armel Opera Festival  rendezte meg 2016. június 2-8. között, Budapesten.

  • 2016-ban első alkalommal mutatkozott be az Armel Opera Festival Londonban, a Hackney Empire Színházban. A közönség két egymást követő este, a Szegedi Nemzeti Színház produkcióját, a Varázsfuvolát láthatta, Alföldi Róbert rendezésében, amely előadás a 2015-ös Armel Opera Festival Arte Közönség díjban részesült.

  • 2016. Október 23-án, a Londonban élő magyarok és az angol közönség számára 1956-os emlék koncertet adott a Dán Kamara Zenekar, Fischer Ádám vezényletével, a Hackney Empire Színházban.

  • 2016-ban, második alkalommal vett részt a Sziget Fesztiválon az Armel Opera Festival, a Fidelio Színpadon öt estén át változatos, sikeres programmal.

  • 2016. December 25-én, a Berlin Filharmóniában lépett fel Váradi Gyula hegedű virtuóz, a Virtuózok Komolyzenei Tehetségkutató verseny korcsoport győztese. A fellépést az Armel Opera Festival díjaként kapta a tehetséges hegedűs. Közreműködött az Anima Musicae Kamarazenekar.

  • 2017. Január 1-7 között a MÁV Szimfonikus Zenekar, az Armel Opera Festival szervezésében adott koncerteket a Berlin Filharmónia nagytermében, és Lipcsében, a Gewanthaus nagytermében.

  • 2017. március 1-én volt az Armel Opera Festival Díjas Kökény Tamás nagybőgő virtuóz koncertje a Carnegie Hall-ban, New York-ban.

  • 2017-ben Budapesten a Thália Színházban, és Bécsben a MUTH Színházbanban  láthatók a 10. Armel Opera Festival  bemutató előadásai. Időpont: 2017. Június 28-július 4.

  • 2017. Jjúlius 4-én, a 10. Jubileum év alkalmából Budapesten, gálaest keretében kerül átadásra a Legjobb Produkciónak és Legjobb Előadónak járó díj. A gálaest házigazdája Alföldi Róbert rendező, aki a kezdetek óta együtt dolgozik az Armel Opera Festivallal.

  • 2017. augusztus 20-án, ARMEL OPERA SZIGET – JERSEY

  • 2017. október 21. Armel Opera Festival Díj: London – Holozsai Eszter fuvolista koncertje a London Mozart Players-el.

  • 2017. december 29. Armel Opera Festival Díj: Berlin Filharmonia – koncert fellépés a 2017-es Virtuózok nyertesének.

 

Kategóriák: Szervezetek

A Guttenberg-galaxis vége

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 12 - 19:29

Nálunk a könyv, a betű „felelőse” Édesanyám volt. Mint korosztálya nagyobbik része (1919-ben született) négy osztályt végzett a faluban, ahol gyermekkorát töltötte. Óvónő szeretett volna lenni, de ahhoz legalább a polgárit abszolválnia kellett volna, ilyen iskola meg a faluban nem volt. Nyolcgyerekes család legidősebb gyerekeként esélye sem volt – bár az iparos (kovácsmester) apja az iskola költségeit előteremtette volna, de a közeli városkában a lakhatást, az életet már nem volt képes. A nagypapa napilapot, két hetilapot is járatott, még a Kis Újságért is gyakran elszalasztotta a vasútállomással bíró szomszéd faluba. Gyakran emlegette: „Olyan jó szemem volt, hogy hazafelé (4 kilométerre volt az ”újságos”) teliholdnál kiolvastam az egész lapot.” Telepes rádiójuk is volt: a horvát határhoz közeli községbe csak a hatvanas években jutott el a villany.

A fővárosba kerülvén (ideszakadt nagybácsihoz jött, átmeneti segítségül, itt ismerkedett meg apámmal) aztán az esti villanyfényes olvasás pótolta némiképp az élete végéig hiányzó gyanta-ciklámen-gomba illatú erdőket. Apám sem volt „tanult” ember – a mai értelemben -, de ő a négy év elemi után inasként szakmát tanult, amiből később mestervizsgát is tett, hogy önálló lehessen. Elég kalandosan alakult az életük, ahogyan nemzedékük legtöbb tagjának: 1941-ben házasodtak össze, 1947-ben testálta rájuk a nagybácsi az üzletet, az eltartása fejében. A bácsi tovább „tartott”, mint az üzlet: azt 1952-ben „a dolgozó nép nevében” állami kezelésbe vették.

De vissza a könyvhöz, vagy inkább az írott betűhöz. Nagypapa segítette a pestieket – az üzlethez tartozó nagy borpincében 1944-re már bödönben állt a zsír, zsákban a liszt, cukor, krumpli, bab, borsó, aszalt gyümölcs, gesztenye, szalonna – szóval minden olyasmi, amivel egy család átvészelheti a közeledő nehéz időket. Mégis úgy alakult, hogy a szüleim a faluban ragadtak, csak 1945 tavaszán tértek vissza. A hatemeletes bérház lakói a pincében vészelték át az ostromot, és persze felélték a család készleteit. Anyu ezen nem bánkódott: mégis, mit ettek volna? – mondogatta. De azt nem bocsátotta meg, hogy a pincébe menekített könyveit feltüzelték a csikókályhában.

A következő – súlyos szegénységben töltött évek alatt pótolni igyekezett a veszteséget. Mi, gyerekek minden alkalomra, ha mást nem is, könyvet biztosan kaptunk – a könyv, az újság, a színház- és mozijegy tényleg fillérekbe került. Napilap is járt, a hét végi bevásárlásoknál meg a piacon többnyire kiszorított annyit, hogy megvegye a kedvenc hetilapját. A közeli könyvtárban is gyakran megfordultunk – felnőttnek 5 gyereknek 1 forint volt az évi(!) kölcsönzési díj.

Lassan, de gyarapodott a „könyvtár”. Reprezentatív sorozatokra nem nagyon tellett, antikváriumokból, vagy éppen az Olcsó Könyvtár darabjaiból jöttek a könyvek, főként magyar klasszikusok: Jókaik, Mikszáthok, – vers persze Petőfi, Arany. A válogatásban nem nagyon segítettek irodalmi ismeretek, olvastunk mi mindent. Az ötvenes években pl. az asszonyok egymás között kölcsönözték az olyan tiltott írók könyveit, mint Zilahy, Erdős Renée, Vaszary. Leginkább olyan művek kerültek a mi kezünkbe is, amiket kényes ízlésű kritikusok szeretnek az ún. „női irodalom” kategóriába sorolni. Fordulatos történetek világnagy szerelmekről, szegénységről, gazdagságról, háborúról és békéről. Aztán bővült a könyvtár szovjet, magyar ifjúsági regényekkel is: mindhárman jó tanulók voltunk, év végén biztos volt a jutalomkönyv. Igen büszke voltam, hogy amikor férjhez mentem, a „stafírungom” belefért egy nagy bőröndbe – csak a nagymamámtól kapott nagypárnát kellett kívülről rákötözni – de a mintegy 200 kötetes „könyvtáramat” csak több részletben tudtuk elvinni a férjem nagymamájához – aki a konyhájában adott egy fotelágynyi otthont az új családnak.

Otthon nagy becsülete volt az írott szónak, meg az iskolának. Anyukámat gyakran bírálták Apám bátyjai: minek egy lánynak tanulni? Majd férjhez megy, és passz. De Anyám nem engedett: a lecke szent volt előtte, minden házimunkát maga végzett, ha könyvet látott a kezünkben, nem zavart meg mindenféle takarítási, vagy főzési feladatokkal. Érdekes, a zene más volt. Mondjuk nem is volt ehhez instrumentumunk – a meglehetősen dobozhangú néprádió nem sok élvezetet nyújtott. De, ha rákérdezett: mit csinálsz?, én meg éppen zenét hallgattam, akkor rávágta: Szóval, semmit. Légy szíves, segíts lesöpörni. (Házmester volt – a lesöprés a lépcsőházak letakarítását jelentette, ami kétnaponta volt kötelező, nyáron hetente egyszer le is kellett mosni a lépcsőket, függőfolyosókat. A járdát, kapualjat, udvart minden nap söpörni kellett, ha hó volt, naponta többször is.)

Szóval nálunk a könyv volt a „műveltség” alfától omegáig. A látókör persze bővült az iskolában – de alapvetően megmaradtak a kisgyerekkori hatások. Főként persze Anyukám racionális, két lábbal a Földön álló szemlélete, amitől nem idegen a „fölösleges studírozás” valamelyes lenézése. Nem is tudtam igazán megbarátkozni pl. Thomas Mannal, Settembrini és Naphta „szócséplése”, Hans Castorp tétovázása olyan távol állt tőlem, mint, mint…. Talán, mint az álomluxus szanatóriumi világ a szoba-konyha szűkösségétől. Sinclair Lewis szívós munka és szorgalom teremtette hőseit viszont nagyon is értettem, ahogyan a lelkemig hatoltak az öreg halász koppanó mondatai Hemingway tolmácsolásában. Nemzedékem állítólagos ”kultkönyve” a Zabhegyező sem érintett meg: na, ez se tudja, jódolgában mit csináljon – ezt gondoltam. A trágárság akkor sem volt, ma sem érték a szememben: hallottam én annál jóval cifrábbakat is az utcán, meg a műhelyben.

Illusztráció: Karoly (Charles) Roka

Az évtizedek alatt jócskán felgyűltek a kötetek, pedig – főként a mindig kevés hely miatt – már évek óta válogatok: szótárakat, lexikonokat, verseskötetet veszek, regényt nem. Persze így is becsúszik egy-egy másként nem hozzájutható krimi, divatos regény. A párom is hasonlóan viszonyult az írott szóhoz: így azután most úgy 2000 körüli kötetről kell döntenem. (800 kötetig katalogizáltam, a cédulákon még azt is feltüntettem, a könyv melyik polcon, szekrényben, melyik sorban található.)

Muszáj válogatni –egyedül maradtam egy házban, sok nekem már a kert, a nagy lakás, minek. Van jópár könyv, amitől szívfájdalom nélkül válok meg: egyszer olvasható regények, ajándékba kapott protokoll-kötetek, lejárt szavatosságú műszaki könyvek. Négy halmot jelölünk ki a fiammal, aki segít a nehéz munkában. Az elsőbe kerülnek a kidobandók: valamikor elázott, szétesett kötetek. A másodikba azok a jó állapotú könyvek, amik adományboltba kerülnek – nem tudom, van-e ilyesmi Kanadában. Itthon pár éve működik egy szerény hálózat: használt könyvet, ruhát, egyéb apróságot bevesznek ingyen, és nagyon szerény összegért árulják – egy könyvért 50-100 forintot kérnek. Az adományozó választhat valamit ingyen a kínálatból. A harmadikba azok a könyvek, amik az internetes hálózaton még értékkel bírnak – megdöbbenve láttam, hogy A vitorlázórepülés története-ért 3800 forintot kérnek.

Hát persze, hogy a negyedik halom a legnehezebb: a megtartandók. (Bizonyára rájöttek az olvasók, hogy nem valamiféle tudatosan válogatott értékes könyvtárról van szó: csak egy eléggé heterogén gyűjteményről.) Felháborodva kapom ki a kidobandók közül a rongyosra forgatott, papírfedelű József Attila Válogatott versei-t, amit még az ipari tanuló ösztöndíjamból vettem – és odateszem a keményfedelű, kétkötetes Összes mellé. De megmenekül Abigél is, pedig már antikváriumból került hozzám vagy 55 éve. Iskolás voltam, nem volt karácsony, sem más ünnep nem közeledett – Anyukám mégis így szólt: Gyere, elmegyünk a népszínháziba, elkölthetsz 25 forintot. A „népszínházi” egy nagy antikvárium volt a nyolcadik kerületi úton, sok kötet került onnan hozzám. Abigélt a „csíkos” lányregény sorozat darabjaként adták ki. Onnantól kezdve Szabó Magda minden megjelent sorát elolvastam. Hogyan dobhatnám ki Gina, az elkényeztetett lányka történetét, amikor mögötte mindig felsejlik Anyu alakja, ahogy mosolygós örömmel válogat a polcokon, hogy azután a pénztárnál aggodalmasan számolja ki a forintokat. Az Öreg néne őzikéje óvó borítót kap: még olvasni sem nagyon tudtam, amikor első saját könyvemként találtam a karácsonyfa alatt.

A fiam meg is sértődött, amikor elkérte az unokám számára, én meg azt mondtam: ne haragudj, azt nem adom. Megveszem neki újan. A megsebesült őzikét felnevelő, majd útjára engedő néni verses meséjét ugyanis 1952-es kiadása óta folyamatosan kínálatukban tartják a boltok: legutóbb 2010-ben adták ki. Szerintem nincs olyan öt évnél idősebb ember az országban, aki, ha meghallja, hogy „Mátra alján, falu szélén”, akkor ne vágná rá: „Lakik az én öreg néném”. Fazekas Anna – az úgy tűnik, halhatatlanná vált – mű írója. Ki ez a Fazekas Anna? Már gyerekkoromban is megjegyeztem az írók nevét, később meg „íróra” olvastam. Szabó Magdát követte Zola, Balzac, Lewis Sincairt Fitzgerald, Walter Scott, Hemingwayt Bellow és Malamud. De Fazekas Annáról nem rémlik, hogy mást is írt volna, mint az „Öreg nénét”. Megnézem a wikin. A művei felsorolása így kezdődik: Ünnepi köszöntő Rákosi elvtárs hatvanadik születésnapjára (1952 Ifjúsági Könyvkiadó). Ja! Bár azért Fazekas Annánál nevesebb, ma már klasszikusnak számító költők írók is „büszkélkedhetnek” hasonló opuszokkal, ő megmaradt a továbbiakban a gyermekeknek írt verseknél, meséknél. Bár lehet, magasabbra is vihette volna, hiszen

1924-től való munkásmozgalmi múltja mellett Gerő Ernő sógornője is volt.

Hát, ilyen bonyolult az élet – meg az irodalom, az írott szó sorsa is. Változik, alakul, hol jobb lesz, hol rosszabb, ahogyan a kinyomtatott gondolatok világa is tűnőben. Ahogyan mondani szokták: közeledik a Guttenberg galaxis vége. Ahogy nézem a kupacok között a legnagyobbat, a megtartandó feliratút: az a vég még odébb van.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Logopédusok a Taigetosz ösvényein

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 12 - 19:14

Miután már a Magyar Köztársaság nélküli köztársasági elnök aláírta a „Taigetosz-törvénynek” elkeresztelt jogalkotási selejtet kezd oszlani a homály. Mármint abban a tekintetben, hogy most, amikor már szinte mindegy, előmerészkednek a szakma nagy megmondó-szervezeti. Mármint azok, akik szerint tulajdonképpen semmi baj nincs az egésszel. Például a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetsége Egyesület (MLSZSZ).

A Facebook-on azzal vezetik fel a magukét, hogy „Íme az MLSZSZ és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar (ELTE BGGYK) Logopédiai Szakcsoport szakmai állásfoglalása”. Mely felvezető máris azt sugallja, hogy ott, az ELTE BGGYK berkeiben is ráférne a szembe nézés. Egymással. A folyosón. Ha eközben beszédbe is elegyednek egymással a kartársak. A Logopédiai Szakcsoport nyilván közismert, és csak általam nem kellően feltérképezett, igen neves vezetése, illetve tagsága talán könnyebben tartaná a szinkront magával a kari vezetéssel. Legalább a tájékoztatások, illetve állásfoglalások szintjén. Ártani valószínűleg inkább használna. Talán ezt követően még a nevek, aláírók is kikerülhetnének egy állásfoglalás alá. Mert attól, hogy a Facebook-on jelenik meg egy, a felelősséget közösre kenő szöveg, attól még pont olyan ismeretlen marad az értelmi szerző.

Mindamellett szakmailag talán még megfontolandó is lenne az állásfoglalás számos gondolata. Amelyek nagy vonalakban arra a szálra fűzhetők fel, hogy:

1. A BTMN-kategória fenntartása, annak jelenlegi formájában: baromság;

2. A BTMN-kategória megállapítása egy gyermek esetében: tudománytalan ráolvasás;

3. A tantárgyi értékelés alóli felmentése, az adott, nem egy esetben krízishelyzetben levő gyermeknek: ostobaság;

A legutolsó pont kapcsán egyébként kétségtelenül megjegyzik, hogy a támogatásuk megoldható lenne egy „differenciált prevenciós, illetve felzárkóztató oktatást biztosító rendszerben”. Amiről sokan tudni vélik, hogy Magyarországon nem igazán kiforrott állapotban van. Egyébként az, aki szerint egy krízishelyzetben levő gyermek támogatása feleslegessé tenné a kudarcélmények gyarapításának elkerülését, az nem biztos, hogy kidugta a fejét életében a karrier-burokból. De túl sok emberi krízist biztos nem élt meg. Nem át, hanem meg. Ami természetesen lehet egyfajta nevelési melléktermék. Gondolatkísérletileg vegyünk ugyanis két gyermeket, akiknek meghalt a nagyijuk. Az egyikhez részt vevően, együttérzéssel közelítsünk. A másikat meg csaján pofon, ha sírni mer, mert „tudja legalább, hogy mi baja”. Arra szinte mérget lehet venni, hogy a két gyermeknek más lesz a készsége arra, hogy empatikusan viszonyuljon a bajban levőkhöz. Lesznek ugyan kivételek, de azért a tendencia megtippelhető.

Ebből a szempontból nem túl bíztató, ha a logopédus-egylet szószólói a pofon pártján állnak. S akkor sem biztató, ha teljesen konform az orbániai „szívjon csak a kopasz” oktatáspolitikai mentalitással. S akkor sem, ha a mostani közlemény alapján ők annyira, de annyira szerették volna, ha „a törvénymódosításhoz egy jól összehangolt intézkedéscsomagban azonnal hozzákapcsolódnak azok a proaktív lépések is, melyek a tanulók nehézségeinek megsegítésére irányulnak”. Annyira szerették volna, hogy tiltakozásuktól volt csendes a nyári éjek sora. Meg a nappalok is. Nem győzve hangsúlyozottan elhallgatni azt, hogy még az említett intézkedéscsomag megvalósulásakor is azt követően, és nem azt megelőzően kellett volna szerintük a felmentéses rendszert megszüntetni. Ja! Nem. Szerintük párhuzamosan. Ami így első olvasatra ostobaságnak tűnik. Már csak azért is, mert egy valós támogatói rendszer megvalósulása adott volna valós szakmai alapot annak eldöntésére, hogy indokolt, vagy nem indokolt a felmentések megszüntetése.

Lehet, hogy igen. De lehet, hogy nem. Ha a kiváló „proaktív lépések” csomagjainak nyomán évekig nem kell senkit felmenteni, akkor szinte magától megoldódott volna a kérdés. A záróakkord az állásfoglalásban:

„Támogatjuk tehát a felmentések kivezetését a fentiekben javasolt szakmai fejlesztések összehangolt megindításával együtt annak érdekében, hogy a törvénymódosítást követően megújuló ellátórendszer jobb feltételeket teremtsen az érintett gyermekek/tanulók és családjaik számára. Munkánkat ennek érdekében fogjuk folytatni.”

Azért az utóbbi kijelentéstől kicsit félek. Mert akkor, ha továbbra is a „következmény előre fuss” szemléletében fognak dolgozni, akkor esetleg ez fog elterjedni. S akkor a biológiaoktatásban esetleg megjelenhet majd a „Rántottából Naposcsibét” mozgalom, és annak támogatása is. Már akkor, ha ki tudják mondani a szavakat.

Kategóriák: Szervezetek

Nehéz csönd nyomja szívemet — A gyászról és az elmúlásról

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 11 - 16:28

Mindannyian szembenéztünk szeretteink távozásával, a halál utáni szürreális napokkal, aztán azzal a végtelen, a háttérben mindig pislogó hiánnyal, ami valamilyen szinten egész életünkön át kísér. Az alábbi reflexió a halál utáni csendről szól. Vendégszerzőnk Svájcban él. (KMH)

Illusztráció: Frits Thaulow

Úgy gondolom, hogy legtöbbünk, aki elvesztette a párját, élete jobbik felét, valamiféle skizofrén állapotban él sokáig – talán örökre. Egyik énünk éli a látszólag teljesen normális mindennapokat, jön-megy, teszi a dolgát, még akár elégedett is lehet. Ám a másik én, a gyászoló, a szeretett lény hiányát feldolgozni alig-alig tudó, ott lapul a háttérben, és gyakran elég egy illat, egy zenefoszlány, egy kép, egy ismerős hely, hogy előbújjon és könnycseppet varázsoljon az arcunkra, vagy éppen hangosan ordítsa ott bent, a lélek rejtett zugában, hogy „nagyonfáj, nagyonfáj”.

Két év telt el azóta, hogy PároM elment. Tudtuk, hogy el fog menni, azt hiszem, elengedtük egymást, és mégis, még most is, ennyi idő elteltével is érzem a köteléket, amely hozzá fűz. Egyszer, már ágyban fekvő betegként azt mondta nekem: “Tudod, azon gondolkodtam, hogyha már egyikünknek mennie kell, akkor inkább én legyek az.” És én akkor nem kérdeztem meg tőle, hogy velem mi legyen, nekem mi értelme van élnem – nélküle. Azóta is ez a gondolat gyötör: mihez kezdjek nélküle?

A halála után – szégyellem bevallani, de így volt – megkönnyebbülést éreztem, hogy vége a szenvedésnek: az övének is és az enyémnek is. Hazatámolyogtam és csak ültem, ültem a sötét szobában és megpróbáltam elképzelni, hogyan élhetek ezután – nélküle. Másnap és még egy hétig a zenéinket hallgattam az ő egyik ingébe bújva, megpróbáltam megfogni az illatát, felidézni a hangját, és fényképeket nézegettem. Azután kiválogattam az összes képet, amelyeken együtt vagyunk – milyen szánalmasan kevés az a 133 kép egy évtized több ezer fotóiból! A legtöbb időt azonban azzal töltöttem, hogy összeállítsak egy diavetítést RÓLA. Olyan képeket kerestem, amelyek jellemzőek rá, egy arckifejezés, egy mozdulat, ahogy állni szokott csípőre tett kézzel, ahogy fogja a poharat, megpróbáltam őt újra és újra jelenné varázsolni, visszahozni az elmúlt boldog időket, valahogy túlélni a napokat – nélküle.

Egy hét után összecsuktam a kanapét, amelyről a kórházba vittük, elsüllyesztettem a közös ágyneműt és elkezdtem átrendezni a szobát. De nem csak átrendeztem, hanem selejteztem, kifestettem, ablakot mázoltam – ez a mai napig nincs befejezve. Ez átmenetileg lekötötte a gondolataimat, azt az illúziót keltve, hogy most éppen összevesztünk – volt ilyen is -, és mindjárt, rögtön megszólal a telefon, felveszem, és az ismerős pincemély hangot hallom, hogy most már elég volt a duzzogásból, legyen végre béke újra és szeretet.

Aztán munka, munka és munka rogyásig. Új helyre mentem dolgozni, hogy semmi ne emlékeztessen rá, de persze az emléktől nem lehet csak úgy szabadulni. A mai napig él bennem a késztetés, hogy ha valami szépet látok, érdekeset hallok, megosszam vele. A mai napig nem tudok úgy belépni a szkájp-ba, hogy ne várjam az ismerős csengőhangot. Vannak zenék, amelyeket a mai napig nem tudok meghallgatni.

És igen, tudom, hogy valami új dologba kellene fognom, át kéne értékelnem az életemet, de nem megy. A közelmúltban egy orvosi probléma kapcsán merült föl bennem, hogy ideje lenne bakancslistát csinálnom.

És nem tudtam. Nincs bakancslistám, mert nélküle semmi nem érdekel annyira, hogy azt mondhassam, nem halhatok meg anélkül, hogy… A világ egyik legszebb és leggazdagabb országában élek most, és se kedvem, se erőm megmozdulni, elmenni megnézni a hegyeket. Ablakomból a Zugersee-re látok, és folyton a kamonkői panorámára gondolok.

Az életem vele volt egész, ő adott értelmet a kirándulásoknak, a zenéknek, a színháznak, minden társas cselekvésnek. Nekem most már csak az olvasás és a munka marad, úgy érzem, hogy minden más igazából pótcselekvés.

És csak most értettem meg igazán József Attila szenvedélyes átkozódását a Kései sirató-ban: „Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán!”

Az egyik énem jól van. Terveket sző, tesz-vesz, dolgozik, tavat csinál a kertben, lakást keres, néha már nevetni is tud újra.
A másik énem dermedten ül a szakadék szélén, és jajgat, siratja a talán sosem-volt, mégis elveszett életet.

“A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.”

Zsákfalú

Kategóriák: Szervezetek

A Nemzet Szurkolója lapít mint…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 11 - 15:37

A Nemzet Szurkolója hallgat az Andorrától elszenvedett vereség után. Eltűnt, mintha köze sem lenne az egészhez. A Vezénylő Tábornok veszni hagyja pusztulása ítélt hadait.

Nem meglepő ez, és nem is mulatságos. Megszoktuk, hogy neki csak a győzelem a gyereke, a vereség mindig mások fattya.

Állítsuk meg Brüsszelt, üzente Orbán a plakátjaival. Ha mégsem jön össze, akkor a magyarázkodást kiszignálja valamelyik alkutyájának.

Lázárnak, Rogánnak, Kósának.

Utasítja Pintért.

A Nemzet Szurkolójának csak a sikerekhez van köze. Ezekhez adja az arcát. Ha nincsenek sikerek, akkor kreál néhányat.

Magyarország erősödik.

Magyarország jobban tekljesít.

És a legújabb: Magyarország erős és büszke európai ország.

Ezekkel a szövegekkel azonosul a miniszterelnök, azt sugallja, hogy mindezt neki köszönhetjük.

Amit meg magunk körül látunk, azt másoknak.

Tudjukkiknek.

Emlékszünk még, mennyire sajnáltuk szegény Kádárt, aki ugye jó ember volt, csak sok gazemberrel volt körülvéve. Orbánt is gazemberek veszik körül, s ugyanúgy, mint Kádár, ő vette körül magát velük.

Magyarország erős és büszke európai ország.

Andorra még nálunk is erősebb és büszkébb.

Európaibb.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Kellene egy csapat

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 10 - 17:19

„Mi a győzelemről megtanultuk,
hogy a részvétel a fontosabb,
a vereség is fizet szépen,
és a győztes sokkal fáradtabb”
Zorán Sztevanovity: Így is jó

Egy évvel ezelőtt ezrek ünnepeltek a körúton a belgáktól elszenvedett 4-0-s vereség után. Eufórikus volt a hangulat, még a villamosokat is leállították a boldog szurkolók: Volt ok az örömre: a mi csapatunk kapott ki.

Néhány nappal ezelőtt az oroszoktól szenvedett vereséget a válogatott, 3 gólt kaptunk, úgy, hogy egyet sem rúgtunk. Akkor nem volt nagy ünneplés, de a himnuszt elénekelték a játékosok a közönséggel együtt, mert mindenki tudta, hogy a mi csapatunkat győzték le.

Ez egy szerethető csapat. Nem ma mondták ezt nemzetünk nagyjai a magyar válogatottról, hanem hét évvel ezelőtt, nem sokkal a 2010-es kormányváltás után. Én már akkor is próbáltam nem érteni az utalást. Mitől lett szerethető ez a magyar válogatott? A korábbi nem volt szerethető? Azok a futballisták, akik a korábbi kormányok idején futottak ki a pályára – majdnem azt írtam, hogy futballoztak – ugyanabban a mezben kergették a labdát, és ugyanazt a magyar himnuszt énekelték.

Jó, focizni akkor sem fociztak jobban, de rosszabbul sem. Értettem persze, hogy miről van szó, csak nem akartam érteni.

Pénteken este Andorrában nem volt szerethető a csapat. Nem volt csapat, amit szeretni lehetett volna.

Andorra eddig 141 hivatalos mérkőzést játszott, s mindössze négyet tudott megnyerni. Most, ellenünk, behúzta az ötödik győzelmét is.

Lehet elemezni az okokat, nyilván meg is magyarázzák majd, hogy miért kaptunk ki a mindössze 80 ezer lakosú ország válogatottjától, amelynek nemzeti tizenegyét amatőrök alkotják. Gyanítom, stadionjuk is kevesebb van, mint nekünk.

Az erre kijelölt illetők bizonyára megtalálják majd a vereség okát, még bűnösöket is sikerül kreálni hozzá.

Ám a mostani szégyen igazi oka nem a futballpályán keresendő. Egy olyan országban, ahol nem a teljesítmény számít, hanem a kommunikáció, hosszú távon nem is születhet más eredmény. Néha lehet így is nyerni, mert az ellenfél is kifoghat rossz napot, és a mieinknek is kijöhet a lépés, de hosszú távon ez az út csakis a vereséghez vezet.

Hiába írják ki akárhány plakátra, sok milliárd forintért, hogy több tiszteletet a magyaroknak, az ellenfelek – futballpályán és azon kívül – csak röhögnek rajtunk. Vannak a világnak olyan országai, ahol tudják, hogy a tiszteletet nem követelni kell, hanem kiérdemelni.

És lehet teleordibálni mindent, hogy Magyarország büszke és erős európai ország, elég felnéznünk az eredményjelző táblára, hogy visszazökkenjünk a valóságba.

Abba kell hagyni a hazudozást. Nem szabad többé azt mondani az embereknek, hogy a fekete fehér, a kicsi nagy, és ami rossz, az tulajdonképpen jó.

Persze, erre a szembenézésre nincs sok esély. A legvalószínűbbnek az az opció látszik, hogy hétfőn reggel Szijjártó Péter külügyminiszter bekéreti Andorra budapesti nagykövetét. Akár van ilyen, akár nincs.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A kanadai hadsereg megnöveli jelenlétét Európában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 9 - 20:50

A NATO főtitkára bejelentette: mindenképpen elvárja, hogy Kanada növelje jelenlétét Európában, elsősorban a kontinens keleti régióiban és különösen a Fekete-tenger körül. Jens Stoltenberg a kanadai közszolgálati televíziónak tette ezt a nyilatkozatot, amiután Justin Trudeau liberális kormánya bejelentette: tíz év alatt 70 százalékkal növeli a szövetségi kabinet a honvédelem költségvetését. Ez csaknem 33 milliárd dollár költségvetési ráfordítást jelent, mely összeget részben arra fordítanak, hogy 88 új vadászgépet, illetve 15 hadihajót szerezzenek be.

Stoltenberg elmondta, hogy szükség van egy nagyobb kanadai jelenlétre Európában. Az egyik feladat ami Kanadára hárulna az a légi járőrözés lenne, elsősorban a Fekete-tenger térségében.

Jonathan Vance, a kanadai honvédelem kabinet vezetője megerősítette, hogy a megemelt szövetségi költségvetési ráfordítás azért teszi lehetővé a NATO-ban való szerepvállalás növelését, mert a honvédelemnek pont a leginkább releváns képességeit fejleszti. Vance hozzátette, hogy Kanadára hosszú távon is számíthat a NATO és a mostani feljesztések a jövő kihívásaira készítik fel az országot.

Justin Trudeau kormányfő Jens Stoltenberggel.

Harjit Sajjan, Kanada honvédelmi minisztere e hónapban látogat el Lettországba, ahol az ott szolgáló kanadai katonákkal fog találkozni. A kanadai jelenlét Lettországban az egyre erősődő orosz agresszió miatt vált fontossá. Stoltenberg elmondta, hogy az orosz viszony két pillére épül: a honvédelemre és a dialógusra. A NATO nem akar egy új hidegháborút és elismeri azt a tagadhatatlan tényt, hogy Oroszország a jövőben is egy erős szereplő lesz Európa keleti határain.

Először Kanada külügyminisztere - Chrystia Freeland — jelentette be, hogy Kanada egy vezető szerept kíván betölteni a világporondon, miután egyre inkább azt láthatjuk, hogy az Egyesült Államok befelé fordul. “A barátunk és szövetségesünk megkérdőjelezi globális vezető szerepének értékét. Éppen ezért is fontos, hogy Kanada kijelölje saját szuverén irányát”–mondta Freeland.

Kategóriák: Szervezetek

A megszakértett Taigetosz

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, június 9 - 15:44

Korábban sokaknál kivert egy-két biztosítékot az a törvény, amelyet prózai fennköltséggel „Taigetosz-törvénynek” kereszteltek el. Ennek egyik sarkalatos pontja valószínűleg az, hogy a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségekkel (BMTN) küzdő tanulók ne kaphassanak felmentést az osztályzás alól. Miközben néhány területen azt is lehetővé gondolták tenni, hogy gyógypedagógiai képesítés nélkül lehessen gyógypedagógiai segítségre szoruló gyermekeket tanítani.

Az utóbbival az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar oldalán olvasható, még olvasható, tájékoztatás alapján a gyógypedagógusokat képzők nem fenntartás nélkül értenek egyet. A megjelölt aláírással közzétett tájékoztatásban világosan jelezve, hogy az okszerű ellátás egyfajta megtagadását jelenti, és a gyógypedagógus-hiány feloldására született látszatintézkedés:

„A jelenleg gyógypedagógus-képzést végző karok és intézetek vezetőiként, legfontosabb aggályunk a csomag gyakorta elhangzó indoklásával kapcsolatos, amely a változtatások fő indokaként a jelentős gyógypedagógus-hiányt jelöli meg, így ezeket a változtatásokat mintegy a szakemberhiány enyhítésének érdekében kívánja megtenni. Ha a hiányt azonban a vezetői összefoglalóban megfogalmazott „gyógypedagógus-kényszer” fokozatos puhításával kívánjuk kezelni, akkor félő, hogy lesz következő népesség és lesznek következő területek, amelyeken a tanulók nem részesülnek majd optimális ellátásban”.

De általában, a BMTN-tanulók felmentés-megtagadása is megérne egy külön gondolatsort. Nem azért, mert a Tanítanék mozgalom demonstrációt tartott miatta. Pontosabban azért, hogy Áder ne írja alá a törvényt. Inkább amiatt érdemes emellett megállni egy kicsit, mert a felmentés elvben azt a célt szolgálta, hogy a többnyire külső körülmények okozta átmeneti problémában ne büntessék külön a gyermeket a rossz osztályzatok okozta kudarcélménnyel. Legalábbis ezt tudnám feltételezni a józan ész és a pedagógiai pszichológiából tudottak jegyében. Azon persze lehet akár évtizedekig elpolemizálgatni, az okos gondolatok látszatával, hogy egy jó iskolarendszerben ilyen probléma elő sem fordulna. Eközben az érintettek generáció nőhetnek fel, mehetnek tönkre, és válhatnak kudarcos, komplexusos felnőttekké. Esetleg öngyilkosok lesznek. De ugyebár ismert a mondás, hogy ahol faeszterga működik, ott forgács is van. S nehogy már az egyengondolatokra idomító iskolarendszerben ne hulljon a forgács, ha férges. Mert az iskolarendszer az egy pillanatnyi adottság. Miközben a jó iskolarendszerre vonatkozó polémia abban az írásban bukkan fel, amely szerint maga a szakma kérte volna a Taigetosz-törvényt. A nehézségekkel küzdőkkel kapcsolatban hivatkozik különben Mosányi Emőkére, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat főigazgatójára, aki szerint azért rossza felmentést, mert értékelhető osztályzatok híján a diákok később, a középiskola, illetve a főiskola, felé menetelve megszívják a felvételt. Mert a mentességet a felsőoktatásban már nem érvényesíthetik.

Ez azonban azt is jelenti, hogy a mentesség, noha átmenetileg indokolt lehet, olyan hosszú távon fennáll, ami elgondolkodtató. Elgondolkodhatunk például azon, hogy talán korántsem a külső körülményektől átmenetileg megtépázott magánéletű diák kapja meg a címkét és a mentességet. Mert a címke és a mentesség kiváló kibúvó lehet a katedra tanításra alkalmatlan mártírjainak, hogy az alanyi nagyszerűségükkel nem konform diákkal szemben megússzák a tanítási és nevelési kötelezettség teljesítését. De az sem jó, ha nem ez van a tartós problémák mögött. Mert ebben az esetben erősen kérdésessé válhat, hogy az adott gyermek iskolájában, illetve környezetében a gyermekvédelemmel, illetve a gyermekek pszichológiai fejlődésével foglalkozók vajon mennyire vannak a helyzet magaslatán. S ebből a szempontból akár igazat is adhatunk annak, aki szerint normális iskolarendszerben más lenne a helyzet. Meg normális tanárképzés, tanáralkalmassági felmérések esetén sem. Úgy, nem is annyira, mellesleg.

Alkalmasint ezt, nem lévén képzett gyógypedagógus, akár a szakma hatáskörébe is utalnám megvitatásra. Amitől szemöldökemelkedést kaptam, az a HVG oldalán olvasható következő mondat: „Pedig, mint a hvg.hu-nak több gyógypedagógiai szakértő is megerősítette, ezúttal nem a szokásos oktatásvezetési forgatókönyv érvényesült, amely a gyerekek érdekeit nem nézve, politikai vagy gazdasági okokból ver át a parlamenten eszement oktatási jogszabályokat: a törvénymódosítás igénye épp a gyógypedagógiai szakmától érkezett”. S nem azért, mintha ilyen teret átívelő körmondatot ne olvastam volna soha. Magam is képes vagyok ilyen teljesítményre. De, mint korábban jeleztem, a gyógypedagógusok képzésében érdekeltek tájékoztatását aláírók megismerhetők. Ezzel szemben a „gyógypedagógiai szakmától” érkezett kezdeményezés valójában nem jelöli meg a felelős forrást. Cipőt sem a cipész szakma talpal, hanem X. Y. cipészmester. Amíg képes rá. A „több gyógypedagógiai szakértő” ebből a szempontból szintén egy üres halmaz.

Azt is el tudom képzelni, hogy a „több gyógypedagógiai szakértő” halmazába tartozók maguk kérték, egy emberként, a nevük elhallgatását a szerkesztőségtől. Ehhez fűződő polgári jogukat eszemben sincs elvitatni, ha így van. De az biztos, hogy egy sajátos erkölcsi álláspont az arctalanság homályából megnyilatkozni. S bár lehet, hogy az ötletükről akkor sem lennék jobb véleménnyel, ha névvel, és arccal vállalnák az álláspontjukat. De a gerincükről mindenképpen. Miközben drukkolok, hogy ilyen morális magasságokban lebegve minél kevesebb gyermekkel találkozzanak tanár-diák kapcsolatban.

(Taigetosz kecskékkel / Forrás: SummitPost)

Kategóriák: Szervezetek

Elhunyt Sipos Péter

Anno Filmklub - 2017, június 9 - 14:53

A Politikatörténeti Alapítvány szomorú szívvel tudatja, hogy Sipos Péter történész, az MTA doktora, több évtizeden át az Alapítvány kurátora, elhunyt.

Tudományos tanácsadói szerepben segítette a Politikatörténeti Intézet és Múltunk folyóirat munkáját is.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára