Szervezetek

Fogantatás zongorakísérettel

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 28 - 13:05

A választások közeledtével megindult a sortűz kommunikációs gumilövedékekkel. Helyre, csontalakú lövedékek. Valószínűleg abban bízva, hogy ameddig ezen kérődznek a népek, addig sem foglalkoznak a lényegesen valósabb problémákkal. Az is érthető, hogy Balog Zoltán ebben jelentős szerepet vállal magára. Sok mindenben ő lehet az illetékes elvtárs, és szellemi lekészültsége is tökéletesen alkalmassá teszi a feladatra.

Mostanában arra, hogy zeneileg intézzen kihívást a hazai lakossághoz, illetve az iskolákhoz. Valószínűleg annak tesztelésére, hogy az emberek mikor kezdik halálra röhögni magukat. Ahogy az a remek kiszolása sem szolgálhatott más célt a közelmúltban, hogy a nők dalra fakadnak a fogantatás pillanatában. Amellyel kapcsolatban egy pillanatig sem vonom kétségbe a lelkész úr szerte ágazó személyes tapasztalatait. Noha határozottan érdekes lenne interjúkat olvasni mindazon hölgyekkel, akiket Balog miniszter úr eljuttatott a fogantatás pillanatáig. Az interjút akár egyetlen kérdésre redukálva: ők mit énekeltek Balog Zoltánnak?

A legutóbb kiszivárogtott hírek szerint már az iskolában felkészülhetnek arra, hogy a leendő anyák zenei kiséretet is szolgáltassanak ehhez az énekhez. Az ATV szerint olyan hírek kezdtek szivárogni, hogy ellátnák az iskolákat zongorával, illetve pianínóval. Potom két milliárd forintból. A zongora-program alibije a Kodály-év. Kodály pedig forogjon nyugodtan a végső nyughelyén. Mert alig hiszem, hogy az iskolarendszer jelenlegi állapotát ismerve azt várta volna el, hogy zongorásítsák az oktatást. Amely program, az említett oktatási közállapotok ismeretében egy kissé vicces. Annak ellenére, hogy emlékszem: az általános iskolában volt pianino az énekórák megzenésítésére. Az is tudható volt, hogy a tanárnő tudott zongorázni. Idő nem volt ugyan a tanórákon, hogy ezzel villogjon, de azért tudott.

Az is valószínű, hogy az a korszak nagyon elmaradott zeneélvezőket bocsátott rá a nagyvilágra. A magam példáján ezt azon gondolom lemérni, hogy az intim pillanatok előtt nem vártam el a partner beskálázását. Aztán azt sem, hogy énekeljen közben. A zongoráról nem is beszélve. El sem fért volna a lakásban. De azért így, végiggondolva, lehetségesnek tűnik, hogy némelyek esetében hasznos lett volna, ha a fogantatás helyett is inkább inkább zongoráznak és énekelnek a kedves szülők.

Közben igyekszem szertenézni, hogy a kormányhoz, Orbánhoz közeli körökben vajon ki foglalkozhat zeneeszközök kereskedelmével, illetve zongorahangolással.

Kategóriák: Szervezetek

Magyar származású író nyert irodalmi díjat Kanadában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 27 - 22:04

Joseph Kertes nyerte el az idei Harbourfront Festival irodalmi díjat, amellyel a magyar származású író kiemelkedő szerepét ismerik el Kanada irodalmi életében. Kertes korábban a torontói Humber College szépirodalmi programjának dékánja volt. A díj nem csak erkölcsi elismeréssel jár, hanem 10 ezer dollárral is. Deborah Dundas, a Toronto Star irodalmi szerkesztője elmondta: “Joseph Kertes nem csak ragyogó író, hanem lelkes oktató. Továbbá mentorként szolgál oly sok fiatal, pályakezdő író számára.”

Úgy hozta a sors, hogy Kertes október 23-án veheti át a díjat Torontóban, az Irók Nemzetközi Fesztiválján.

Joseph Kertes Magyarországon született és az 1956-os forradalom leverése után érkezett Kanadába családjával. Diákként kanadai mentorai között volt Irving Layton és Marshall McLuhan, tanulmányait pedig a York Egyetemen és a Torontói Egyetemen végezte. Első könyve a Winter Tulips (Téli tulipánok), a Stephen Leacock díjat nyerte el. Két gyerekkönyvet is írt, The Gift (Az Ajándék) és The Red Corduroy Shirt (A Piros kordbársony Ing) címen. Gratitude (Hála) című könyve elnyerte Kanada legismertebb zsidó irodalmi díját. Eddig összesen hat könyve jelent meg, legújabb kötetének címe: The Afterlife of Stars. 

Gratulálunk Joseph Kertesnek, hogy hozzájárul a kanadai irodalmi élet gazdagságához!

Kategóriák: Szervezetek

Lincselésre készen

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 27 - 17:15

Ha ez a mi kis nációnk nem szokhatott volna hozzá a szégyenkezéshez, roppantmód szégyenkezhetne ezután a honi nácizmus terjedése okán. Azért fogant meg bennem a fenti gondolat, mert olvastam az őcsényi panzióban megszállt menekültek befogadása elleni, a polgármester által felkorbácsolt gyűlködő indulat részeredményéről közzé tett sorokat .

Hogy tudniillik még nem lincseltek, csupán kipukkasztották a panziótulajdonos autója kerekeinek gumiját. De vajon honnan való a gondolatból formált mondatom első fele, amit bizonyosan loptam.

És talán érdekes is, ahogy a nyomára jutottam.

Legelőbb Jókai jutott eszembe, meg a nagyapámtól örökölt száz kötete, amelyekből a regényolvasást megtanultam.

Aztán a Feszty-villa, ami itt van a szomszéd sarkon, a Bajza utcában, ahol Jókai Mór idős korában lakott, mert Feszty Árpád felesége az ő fogadott lánya volt, ő meg a felesége, Laborfalvi Róza halála után Fesztyékhez költözött.

Itt tartottam, amikor felötlött bennem Ady.

Igen ő, aki tán egyedüliként állt ki Jókai mellett, amikor nemcsak Fesztyék haragudtak meg rá, amiért megfosztotta őket a remélt örökségtől, hanem megharagudott rá az utca népe, s olvasói is letették a könyveit, a könyvárusoknál a Jókai-kötetek remitendája nőtt, amiért a nemzet írófejedelme egy zsidó szatócs fiatal lányával bujálkodott, s akit merészelt elvenni feleségül.

Mikszáth utóbb így elevenítette fel a történteket: „A lapok a leghitelesebb formában meghozzák a hírt, hogy a hetvennégy éves aggastyán megházasodott, elvett egy fiatal színésznőt, Grósz Bella kisasszonyt. Az egész országon végigszáguldott a villám gyorsaságával a pikáns hír. És feltárultak egész meztelenségükben a kínos családi jelenetek, melyek azt megelőzték, a baráti közbelépések és minden egyéb, ami azzal összefüggött, végighurcolva a dicsőségtől körülragyogott emberi főt a parázna beszédek, gúnyos tréfák kloákáján. Minden jobbérzésű embernek fájdalmat, lehangoltságot okozott ez.”

De a jobbérzésű emberek egyike, akit a gúnyos tréfák és parázna beszédek sora nem lehangolt, hanem felháborított, versében a házasságukat a nászok nászának nevezte, s százszoros áldást kívánt az ifjú feleségnek:

Az a nő legyen százszor áldott,
Aki szivét ejtette meg,
Aki örök tavaszt varázsolt
A tarlott őszi táj felett.
Ne érje gáncs a nászok nászát,
A sors választott öregét,
Ne bántsátok a legutolsó,
De talán legcsodásb regét!…

A vers a Nagyváradi Napló 1902. november 12-én megjelent számában közölt pulicisztika része volt. Ebben Ady azt írta Jókairól, hogy “… munkálásnak értéke kiszámíthatatlan. Mindenesetre fölér a háromszáz éves török–magyar verekedéssel. Az emberek egyébként is kezdenek tisztán látni. Ma már hallik a becsületes hang, hogy a nagy poéta több a nagy tudósnál s a katona-nagyság, a társadalmi nagyság a poéta-nagyság mellett semmi. Alig több, mint a bujálkodó nagyság vagy betörő kiválóság. Jókai a legnagyobb s legkülönb magyar.”

Másnap az ifjú újságírót egy banketten bemutatták a Nagyváradra érkezett házaspárnak. Harmadnap Jókai csókkal búcsúzott Adytól. És noha ekkor állítólag a róla írtak okán nevezte mélyen érző igaz költőnek őt, s ígérte meg neki, hogy a cikkét és az emlékét a haláláig őrzi majd, Ady biztos tudta, hogy a csók, a köszönet és az ígéret kiváltója a nő.

Akit ő a közvélekedéssel szemben felemelt:

“Volt egy fiatal, szép leány, akit nagyobb és szentebb érzés illetett meg a szent Cecíliák és Kunigundák érzésénél. Egyedül akarta pótolni azt, amivel a magyar náció az ő Jókaijának adós maradt. Ez a fiatal, szép leány mámorba ejtette a mi szent öregünk szívét s mámorban fogja tartani az utolsó szemlezárásig. Áldassék érte e fiatal, e szép, e szent nő. Ma Jókai Mórné. Ez a nő abban a percben, mikor Jókai Mórné lett, Hungáriává vált,”

Nos, e pulicisztika első sorának felét loptam el.

Íme, a mondat egésze:

Ha ez a mi kis nációnk nem szokhatott volna hozzá a szégyenkezéshez, Jókai Mór révén megtanulná talán a szégyenkezést.

Vajon Őcsényben Jókairól és Adyról egyáltalán tudnak-e?

Aczél Gábor

A Vasárnapi Újság 1989-ban november 12-én megjelent 46-ik évfolyam 46-ik lapszámának 778. oldalán kolumnás írás illusztrációja ez a fotó (http://epa.oszk.hu/00000/00030/02388/pdf/02388.pdf), amelyen Jókai szerint a nápolyi fényképész őt húsz évvel fiatalabbá tette, nőjét pedig tíz évvel öregbítette, így hozta őket egymáshoz harmincz évvel közelebb.

Kategóriák: Szervezetek

LÓVÁTETT LOVAGOK A PESTI SZÍNHÁZBAN

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 26 - 23:04

William Shakespeare

LÓVÁTETT LOVAGOK a Pesti Színházban

Rendező: Rudolf Péter

komédia

fordította | Mészöly Dezső

a pesti színházi változatot készítette | Závada Péter és Rudolf Péter

 

Navarra királya és kísérete megfogadják, hogy életüket három évig a tanulásnak szentelik, és minden földi élvezetet, szerelmet megvonnak maguktól. Naná, hogy még aznap a városba érkezik a francia királylány és három udvarhölgye. Naná, hogy rögtön felborítják a jól kieszelt tervet. Cselszövések, esküszegések és félreértések során vezet az út a szerelembe, keresztül-kasul a rímek sűrű bozótosán. A Lóvátett lovagok Shakespeare legjátékosabb komédiája. Naná, hogy több mint 246 szójátékot tartalmaz – ott van mindjárt a címe!

bemutató | 2017. szeptember 29. | Pesti Színház

Ferdinánd, Navarra királya  Telekes Péter

Biron, gróf a király kíséretében  Wunderlich József

Longaville, gróf a király kíséretében  Medveczky Balázs

Dumain, gróf a király kíséretében  Csiby Gergely

Boyet gróf, udvarmester  Mészáros Tibor

Don Armado, hóbortos spanyol  Seress Zoltán

Holofernes, iskolamester  Dengyel Iván

Nathaniel, tiszteletes  Gados Béla

Bunkó, bohóc  Karácsonyi Zoltán

Pille, Armado apródja  Tóth András

Lüke, rendőr  Szabó Simon

A francia királylány  Szilágyi Csenge

Rosaline, hölgy a királylány kíséretében  Bach Kata

Mária, hölgy a királylány kíséretében  Tar Renáta

Katherine, hölgy a királylány kíséretében  Majsai-Nyilas Tünde

Julka, parasztlány  Bajor Lili e.h.

Közreműködik: VODKU ZENEKAR

Dramaturg: SZÁSZ HANNA
Mozgás: KOVÁTS GERGELY CSANÁD
Látvány: PATER SPARROW
Jelmez: FÜZÉR ANNI
Súgó: APJOK RODICA
Ügyelő: KORMÁNYOSI MIKLÓS
A rendező munkatársa: FRIGYESI ESZTER

(forrás:színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Öt perc a kismetrón

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 26 - 15:51

Tegnap átéltem egy csodát.

Két megállónál hosszabb a történet, mégis belefért.

– Ki volt Kodály?

Ezt kérdezte egy kisfiú, amikor a Köröndnél becsukódott mögöttem a szerelvény ajtaja. Hárman voltak a gyerekek a kocsiban, ketten ültek, a harmadikat, egy kislányt meg-megölelte a velük szemben helyet foglaló hölgy, akinek nekidőlt.

Na, ki volt Kodály?

Ezt a kérdést a hölgy a másik két gyereknek tette fel.

A kisfiú mellet ülő lány tudta a választ, de egy csöppnyi kérdőjellel a végén adta meg.

– Zeneszerző?

– Nagyon jó!

A hölgyön látszott az öröm. És örült a kisfiú újabb kérdéseinek is.

– Mikor halt meg?

– Ötven éve, éppen ötven éve.

– Magyar volt?

– Magyar bizony, még hozzá nagyon híres magyar. Világhírű.

– Bartók a barátja volt?

A hölgy ragyogott és visszahúzta magához a vele szembeforduló kérdezőt.

– Nagyon jó barátja. Tudjátok, ők mindketten gyűjtötték a népdalokat. Járták a falvakat és megénekeltették az időseket, és nem magnóra, hanem fonográfra rögzítették a dalaikat. A fonográfnak olyan recsegő hangja volt, de a dalokat, amiket a városlakók már nem ismertek, lekottázták, s így fennmaradtak.

És a tanítónő – mert biztos az volt – dúdolni kezdett.

Felismertem: egy Ady-vers utolsó szakaszának szövegét dúdolta.

“Lement a Nap a maga járásán,
Sárgarigó szól a Tisza partján,
Sárgarigó, fülemile, Szép a rózsám,
hogy váljak meg tőle?”

Épp a végére ért, amikor a kisfiú ismét kérdezett.

– Bartók mikor halt meg?

– Most le kell szállnunk. Nem is tudom így hirtelen megmondani.

– Ezerkilencszáznegyvenötben, Amerikában – szóltam volna utánuk, ha biztos lettem volna a dátumban, de örülök, hogy nem tettem meg. Láttam, hogy a tanítónő a peronon még beszél az őt körülvevő gyerekeknek.

Nem tudom, mit mondott el nekik. Egy ilyen csodának, mint ennek hölgynek Bartókról talán még több mondanivalója van. Hogy miért kellett emigrálnia, hogy előtte Svájcba menekítette ki a műveit, hogy Amerikában híres emberként koncertezett, hogy élete végéig alkotott, s hogy azért halt meg a legnagyobb nyomorban, mert kielégítő jövedelemhez menekültstátusz hiányában nem jutott, az utóbbiért pedig azért nem folyamodott, mert élete utolsó percéig hazakészült.

És hogy éppen ma, szeptember 26-án van a halálának évfordulója.

Aczél Gábor

(Bartók Béla)

Kategóriák: Szervezetek

Merkel negyedszer — Az AfD belső konfliktusai és a német választás kihatásai

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 26 - 15:37

Angela Merkel fogja elfoglalni ismét a kancellári széket Németországban. A kérdés csupán az lesz, kit vesz maga mellé koalícióba. Martin Schulzot az SPD-től, az Európai Parlament elnökét? Korábban nagynak tűnt a valószínűsége. Az SPD egy ideig tarolt a nyári választási kampányban, de egy idő után Schulz népszerűsége a ménypontra esett vissza. Az utolsó hétre sikerült ugyan beerősíteni, de az elvi nézeteltérések Schulz és Merkel közt is megkérdőjelezhetik a koalíció létrejöttét. Azonban közvetlen azután, hogy nyilvánvalóvá vált Merkelék győzelme, Schulz bejelentette, hogy nem lesznek koalíciós partnerek, maradnak “opozícióban”.

Az idei választások legnagyobb meglepetése az AfD (Alternative für Deutchland) nevű párt előretörése. Már régóta sikeresen veszik az akadályokat és idén annyi szavazatot sikerült begyűjteniük, hogy biztosított a helyük a Bundestagban. 1949 óta nem volt arra példa, hogy szélsőjobboldali párt bekerülhessen a Parlamentbe. A szavazatok 12,6 százalékával 94 mandátumot szereztek.

Az igazi bomba azonban hétfőn robbant. A párt egyik vezető személyisége Frauke Petry, bejelentette a hétfő reggeli sajtó konferencián, hogy kiválik a pártból. Frauke Petry lépését azzal indokolta, hogy belső ellentétek miatt határozott így. Az AfD-en belül egyre jobban érezhető a hatalmi harc. Petry valószínű azért nem tudott nagyobb hangsúlyt fektetni a választási kampányra, mert időközben megszülte ötödik gyermekét.

Döntését még azzal is alátámasztotta, hogy szerinte Alexander Gauland és Alice Weidel kampánya nagyon radikális volt. Rengeteg potenciális szavazót elriasztottak. Számításai szerint minimum egy milló CDU szavazót vesztettek, akik csalódva pártjukban inkább szavaztak volna az AfD.-re semhogy a CDU-ra. A sajtótájékoztatón az egyik társelnök, Meuthen azt mondotta, hogy amit Petry tett az nem fair. Hátba szúrta saját pártját. Petry a párton belül az egyhébb radikális vonal embere. Mindig is próbált elhatárolódni a „fundamentalista” szélsőjobboldali irányzattól. A párton belüli hatalmi harc ezzel mégjobban kiéleződött. Alice Wiedel támogatottsága igen csak labilis. A nyiltan lesbikus képviselő helyenként a kampány idején nyiltan támadta Merkelt, „foglalkozni fogunk a sorozatos jogsértésekkel, amiket elkövettek”–mondta.

Sem Gaulandnak sem Weidelnek nem sikerült egyénileg saját körzetükben többséget szerezni. Petrynek viszont igen. Ám ahhoz hogy saját pártot alapítson ahhoz harminc százalékos támogatottságot kell szerezni a párton belül. Arra a kérdésre, hogy lesznek e még mások is akik esetleg vele tartanak nem tudott válaszolni.

Ki is maradhat Merkelnek, akikkel képes lesz koalíciót létrehozni? Talán a zöldek? Elképzelhető, de a dolgok jelenlegi állása alapján ez sem valószin. A liberális FDP is szóba jöhetne, ám Merkel és a „szabaddemokraták” politikai elképzelése az EU-ról szöges elentétben áll egymással. Ha pusztán csak arról volna szó, hogy csak Németország további sorsáról döntenek, messze nem volna mindenki ennyire ideges. Itt egy kontinensről is szó van. Németországnak vezető szerepe van az EU-n belül. Merkel hatalmának gyengülése maga után hozhat olyan dolgokat amik az egész Európai közösségre hatással lesznek. Franciország ki fogja használni a helyzetet, és Emmanuel Macron már most tett olyan kijelentéseket, hogy ő hajlandó lesz átvenni a stafétabotot Merkeltől. Cseppet sem érdekli, hogy erre senki sem fog neki felhatalmazást adni. (Annó Sárközy sem kapott, és mégis is próbálkozott. Hogy saját országában nem mentek a dolgok az érdekelte a legkevésbé. Macron semivel sem jobb, egyéni hatalomra törekszik és a saját választói fogják kivégezni.) Saját országában kellene először rendet teremtenie úgy gazdaságilag mint politikailag.

Ahogy fentebb megemlítettem itt nem pusztán Németország a tét, hanem ezen belül az egész európai közösség. Ahogy Merkel elképzelné, hogy kötelezően megszabná a tagországoknak, (és ezen belűl is főleg a volt Közép Kelet európai országoknak vagy más néven a visegrádi négyeknek) hogy mennyi menekültet „kötelesek” befogadni az mára kiderült, járhatatlan. Erre egy tagország sem lesz hajlandó. Az az elképzelés hogy majd Törökország fogja megoldani és bizonyos észak Afrikai országokból érkező menekült-áradatot, azt csak az európai adófizetők zsebei bánják. Törökország több milliárdot zsebelt már be, és megoldani semmit sem oldott meg amire kötelezettséget vállalt. Sőt! Egyenesen zsarolja Európát. Erdogan már azt is megengedte magának hogy a választási kampányát átakarta vinni Németországba (állítólag megpróbálta befolyásolni a kettős állampolgársággal rendelkező de német szavazati joggal rendelkező törököket, hogy megszabta nekik kire szavazhatnak Németországban). Ugyan ezzel próbálkozott itt Ausztriában is és meglepődött amikor Ausztriában megkérték, hogy ne próbáljon mégegyszer idejönni mint államfő és befolyásolni a török kettős állampolgárokat.

Csupán zárójelben jegyezném meg, hogy Erdogan úgy tekinti Ausztriát és Németországot, mint valamikori török gyarmatokat. Egy alkalommal Orbánnak is ilyent talált mondani, amikor is Orbán elutasította azon kérelmét hogy mecseteket építsenek Magyarországon. A kiújuló pontosabban a mindeddig szőnyeg alá sepert kurd válság ismét előjött. Kurdisztán nem pusztán autonómiát, de saját önálló államot szeretne. Sajnos ezen törekvése nem egyezzik sem a török, sem az iráni szir és orosz érdekekkel sem.

Ezek után senki számára sem lesz mindegy, hogy Németország további politikája milyen irányt fog felvenni.

Avi ben Giora

Kategóriák: Szervezetek

Kommunisták Magyarországon – egy másik olvasat…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 25 - 18:14

Van a családi albumomban egy csoportkép 1913-14 tájáról. A kép igen jól jellemzi a háború elõtti pesti polgárias világot. Derék, jólöltözött, jóarcú, jobbára bajszos urak egy asztal körül ülnek, cipõkellékek, bütykös láb-sámfák, a cipõkészítés fortélyait ábrázoló oktatótáblák között. Háttérben pedig néhány csípõs NÉPSZAVA karikatúra a falon. Nem kommunisták, nem is szociáldemokraták õk, hanem valami cipész-kamara, vagy szakszervezet tagjai. Köztük nagyapám, cipészmester, akinek akkoriban több segédet foglalkoztató cipõszalonja volt a Nádor utcában. Kuncsaftjai többek között ismert iparosbáró családok, Weisz Manfréd, Mautnerék.

(A fotót szerzőnk, Almási Alma küldte lapunknak.)

A baloldali gondolkodás kezdete – és nem csak a mi családunkban, hanem alighanem egész Budapesten is – az a természetes, magától értetõdõ eszme, hogy nem csak a mester, hanem a segéd is ember, aki becsületes keresetre, szabadságra, ember-mivoltának elismerésére tart igényt. De ezzel a gondolattal indult a késõbbi Õszirózsás forradalom is, amelyet Károlyi az éles politikai helyzet és a saját tehetetlensége miatt engedett át Kun Béla kommunistáinak. Ebben a politikai hercehurcában nagyanyámnak, mint csecsemõ-védõnõnek volt szerepe, mert gyerekek nyaraltatásában vett részt Szõdligeten, szintén magától értetõdõ természetességgel, mindenféle kommunista vagy szociáldemokrata ideológia nélkül.

A Kommün leverése után Horthy nagy gondot fordított rá, hogy a fenti eszme többé ne üsse fel a fejét. Sikertelenül. Az általa (vagy tanácsadói által?) kifejlesztett módszer, az ifjuság sportba terelése fordítva sült el. A szakszervezetek, a szociáldemokraták és a betiltott kommunisták is ezeket a sportmozgalmakat vették célba.

Apám, és testvérei sportoltak, és bár egyáltalán nem politizáltak, a család baloldali gondolkodása megmaradt. Gondolom ez Budapesten meglehetõsen jellemzõ volt a hozzájuk hasonló önálló iparosemberek körében, különösen a gazdasági válság idején. Nálunk senki sem volt semmiféle párt tagja, apám önálló fogtechnikus kisiparos volt, még kibicként sem politizált.

Azonban apám második felesége, nevelõanyám személyében 1950-ben egy párttagot, egy valódi, hithû, 1939 elõtti illegális kommunistát adoptáltunk. Tõle tudom, amit tudok, meg a személyes tapasztalataimból. Õ 1939-ben kezett el kirándulni járni a barátaival. Elsõ férje (akitõl 1949-ban vált el) Rákosi minisztere volt, egyik sógora pedig Rajk egyik közvetlen munkatársa. A fiatalok közül, akikkel õ 1940-ben az erdõket járta, nem egynek jutott Rákosi, sõt Kádár alatt is vezetõszerep.

Édesanyja és egyik nõvére mélyen hívõ lutheránusok voltak. Nevelõanyám bíztatására jártam én is hittanra, holott nálunk senki sem volt hívõ. Innen tudom, hogy a vallásosság soha nem volt igazi probléma a kommunizmusban, csak akik a karrierjüket féltették, vagy párttagok voltak, azoknak nem volt tanácsos templomba járni. Nevelõanyám, azon kívül, hogy magától értetõdõen tagja volt a pártnak, politikai szerepet soha nem vállalt, és sem tõlem, sem senkitõl a családban nem várta el még azt sem, hogy belépjünk a pártba. Na jó, egyszer-kétszer felvetette nekem, de egyáltalán nem forszírozta. Így NEM lettem én párttag SOHA.

***

Nevelõanyám viszont egész élete végéig benne volt és figyelemmel kisérte a pártot, és sok érdekes problémára mutatott rá nekem. Olyanokra, amik hivatalosan sohasem merültek fel sem Rákosi, sem Kádár alatt, de még a rendszerváltás után sem. Például arra az erõs lelkiismeretfurdalásra, amely Rajk kivégzése, vagy ötvenhat után eluralkodott a “berkekben”, és amelyet a rendszerváltás után Kádár zavaros utolsó beszédébõl meg lehetett már sejteni. Anyámnak volt olyan idõsebb bíró jóbarátja, aki valamikor 1959-tájban öngyilkos lett.

Mindezekbõl én azt szûrtem le magamnak, hogy ezek az emberek – egy-két kivételtõl eltekintve, hiszen karrierista gazemberek mindenütt akadnak – egyáltalán nem voltak azok a fékevesztett fickók, akiknek manapság lefestik õket. Akartak egy jobb világot, csak nem tudták, hogyan? Aztán némelyikkel elszaladt a ló – ezt ismerjük az újabb történelmünkbõl is. Mellesleg Rákosi, miután a kommün után a Szovjetunióba emigrált, a huszas években álnéven, hamis papírokkal VISSZAJÖTT, hogy a Kommunista Pártot itt újjászervezze. Csak hosszabb idõ után bukott le. (Eljátszom a párhuzammal: Orbán megbukik, és Azerbajdzsánba – vagy hová – menekül, majd álnéven visszajön mondjuk Gyurcsány Magyrországára, hogy a muszlim terroristák és a migráció ellen illegálisan küzdjön… )

A II. Világháború után Magyarország szerintem már meglehetõsen el volt fertõzve a baloldalisággal. Nem véletlen, hogy az elsõ valóban szabad választáson a Kisgazdák és a Szociáldemokraták taroltak. Akkoriban a kisgazdák nemzeti jellegû, kurucos, baloldalias nézeteket vallottak.

Rákosi szovjet típusú diktatúrája nem volt szimpatikus a magyar embernek, hiszen a kezdeti “rendcsináló” idõktõl eltekintve elsõsorban a saját õszinte híveiket gyilkolták, ami nevetséges, ha meggondoljuk. Kezdetben még csak azkat üldözték, akiket az ideológiájuk szerint üldözni kellett, – ezek fõleg Recskre kerültek, – késõbb pedig kitelepítették fõleg azokat, akiknek volt valamijük (lakásuk, villájuk,…) amire valami besúgó szemet vetett.

Kádár személyisége és politikája viszont késõbb elfogadhatóvá tette a kommunista gondolatot – már amennyiben egyáltalán kommunista volt ez a gondolat.

***

És most magáról a magyar (nem)létezõ kommunizmusról…

Mindenek elõtt a szokatlan oktatáspolitikáról. Sok buktató volt benne – egyik másik ki is fejtette a rossz hatását, de összességében mégis nagyon jó eredményeket hozott. Elsõsorban az emberi önérzet kialakítása és az egyéni világszemlélet szempontjából, másodsorban az általános mûveltség és a motiváció szintjén.

Már Rákosiék – akik mindenáron politikailag megbízható “munkás” vezetõket akartak az állami vállalatok élére – bevezettek egyfajta könnyítést a felsõoktatás területén. Vagyis hamarjában mérnököket, közgazdászokat képeztek ki gyorstalpalón hat elemivel, vagy esetleg négy polgárival. Nekem volt még ilyen mûhelyfõnököm, tény, hogy a tudása hiányos volt, de szorgalommal egészen jól pótolta. Persze voltak durvább vadhajtások, de azok is inkább nevetségesek voltak, mint károsak. Ismertem én hat elemivel rendelkezõ, de egyetemet végzett repülõgéptervezõ mérnököt is. Hát istenem, repülõgépet nem tervezett, de viszont egy tervezõirodán egészen jól megállta a helyét, mint mûszaki rajzoló. Magas fizetést meg az igazi mérnökök sem kaptak, meg õ sem.

Ezek a hamarjában kiképzett emberek gyárigazgatók, fõmérnökök, fõkönyvelõk lettek – amennyiben el tudták látni a feladatot. Ha nem, nem, a diplomájuk akkor is megvolt, büszkék lehettek rá (még ha pénzt õk se nagyon kerestek). Aztán megnõsültek, és ezáltal különféle egyszerû munkáslányokból ízibe igazgatónék lettek, meg is kapták bérlakásként a kitelepítettek rózsadombi villáját. Ezek az igazgatónék képezték a rendszer elsõ látványos ellenzõit. És joggal haragudtak, hiszen mennyivel nagyobb tisztelet és vagyon jutott Horthy alatt egy igazgatónénak, mint nekik a kommunizmusban!

Ezek a mai elõkelõ rózsadombi özvegy igazgatónék persze már nem az eredeti, ötvenes-hatvanas évekbeli feleségek, azok már rég lerokkant, elhajított fogatlan mamuskák, ha egyáltalán élnek még. Ezek a mostani hölgyek azok a rámenõs csinibabák, hajdani titkárnõcskék, akikre a régi feleségek le lettek cserélve a 60-70-es években (akár többszörösen is). Õk azok, akik Miviktorunk mai lelkes hívei, aláírásgyûjtõk, elõkelõ rózsadombi igazgatónék, a kommunizmus áldozatai és ádáz ellenségei. Ezek a hölgyek soha nem is voltak kommunisták, se kicsit, se nagyon, de még úgy se csináltak, mintha azok lettek volna, sõt!!! Õk titkárnõk voltak, igazgatónék, és a kommunizmus nyílt ellenzõi. Aki nem élt akkor itt, nem tudja, hogy a 70-es, 80-as években a magánéletben a legnagyobb sikk volt szidni a rendszert. A mostani komcsizás kismiska ahhoz képest, ma már ugyanis csak üres káromlás, olyan csak, mint a bazmegezés… Persze ezeknek a hölgyeknek semmi bajuk se lett semmiféle komcsizásból, hiszen mégis csak igazgatónék voltak, vagy mi a szösz…

Más, és egészen különleges szerepük lett késõbb azoknak a tehetséges szegény munkás- és parasztfiataloknak, akiket kedvezményesen, de szabályosan képeztek ki, tehát akik kijárták a középiskolát is, és akik késõbb – úgy körülbelül a 70-es évek vége felé – jutottak vezetõ pozíciókba, miután az elõzõ, kényszer-kiképzett generáció kiöregedett. Õk a Jancsó féle “fényes szelek” nemzedéke. Praktikus, ideálokra nem fogékony, józan, magabiztos és tehetséges emberek voltak – korrupciótól ugyan nem mindig mentesek, – viszont nekik köszönhetjük a szocialista táboron belüli viszonylag jó gazdasági helyzetünket, és például a zökkenõmentes, korrekt rendszerváltást is. Talán kezdetben “kommunisták” voltak, de idõvel kinõtték ezt.

Na, ilyen szakember volt az az ismerõsöm is, aki kitaláta, hogyan koppintsuk le a DEC egyik embargó alá esõ számítógépét, ami aztán a kezelhetõsége és a nyugatról lopott szoftverek eredményeképp jól eladható lett a KGST világban. De a fényes szelek nemzedékébõl kerültek ki jobbára azok a mai nagytõkések is, akik a rendszerváltáskor a privatizált tõkét annak rendje és módja szerint mûködtették mindnyájunk javára. Sajnos, kevesen vannak már, mert a politikai korrupció és protekcionzmus sokukat tönkretette.

A harmadik felsõoktatást végzett csoport azokból állt, akik a dolgok rendje és módja szerint végezték el az egyetemeket közepes tehetséggel. Sokan voltak, mert nem volt túlságosan erõs a szelekció, és ezért sokan nem jutottak megfelelõ érdembeli munkához. A mérnök végzettségûek technikusi munkát végeztek, vagy sokszor még azt sem. Volt az egészben valami – a létezõ szocializmusban megszokott – üresség és álságosság, de ez volt a teljes foglalkoztatottság átka. És magánvéleményem szerint egyáltalán nem baj egy társadalom számára az, ha sok “túlképzett” embere van. Sokkal jobb, mint a széles körben erõszakkal elterjesztett butaság. De ezt nehéz belátni. Õk jobbára keserû emberek, akik karriert akartak csinálni, és minden korszakban mellõzöttnek érzik magukat.

***

Maga a Párt elég nagy változásokat élt meg az ideológia és a gyakorlat terén is. Minthogy maga a “kommunista” fogalom a naiv marxi megfogalmazás után eléggé ambivalens utat járt be nemzetközileg, a párizsi kommüntõl a német, a magyar és fõleg az orosz forradalmak során, továbbá – és fõleg – mert a kapitalista gazdaság nyílt ellenzõje volt, természetesen a globális kapitalista világ ideológiai gyûlöletének a célpontja lett. Ezért aztán a magyar párt nevébõl 1945 után kimaradt a “kommunista” szó.

Nehéz, és nehezen leküzdhetõ akadály volt ebben a folyamatban Ötvenhat is. (Nem írok forradalmat, mert én nem tudom, valójában mi történt 56-ban, különösen, ha a nemzetközi folyamatokat is figyelembe veszem. Talán jobb szó lenne a függetlenségi harc, de hát arra meg nincs konszenzus.)

56 után azonban elég határozott változások voltak. Például a régi, “megbízható” kommunisták közül nagyon sokan estek ki a pikszisbõl, és különféle “elfekvõ” munkahelyekre lettek tapintatosan átcsoportosítva. Aztán elõtérbe kerültek olyanok, akik a politikát és a gazdaságot is meg akarták reformálni. NyersFehérAczél kell hozzá, mondtuk akkoriban . Nem igazán sikerült. Minthogy kapitalista gazdaságról szó sem lehetett elvi okokból, politikailag pedig a szovjet táborba, a KGST-be lettünk besorolva nemzetközileg, ezen nincs is mit csodálkozni. De azért Kádárék tették, amit lehetett. A mezõgazdaságban a háztáji gazdaság, majd a 80-as években az iparban is megcélzott “háztájik” (GMK-k) hoztak sikereket. Kár, hogy ezekkel – különösen az utóbbiak esetében – a korrupcióra is nagyon rászoktunk.

A legszörnyûbb azonban szerintem az volt, ami voltaképpen természetes. Hogy tudniillik egy hosszasan létezõ, megbízható jövõjû pártba tömegével lépnek be olyanok, akiknek egyetlen célja a hatalom és az apróbb-nagyobb érvényesülés. A párt tagsága felduzzadt és felhigult ilyesfajta élõsködõkkel, akik hol fasiszták, hol nácik, hol kommunisták, hol liberálisok vagy illiberálisok vagy bármik, attól függõen, hogy mi a menõ éppen. Na, elsõsorban õk járatták le a baloldalt is.

***

És most térjünk át a gyûlölt szadeszre…

Nos. A szadeszeseknek, illetve a lukácsista filozófusoknak már a 60-as években feltûnt, hogy valami nincs rendben az ideológiával. Õk ugyanis – többnyire vezetõ komcsik ivadékai – otthonról másképpen és kevésbé iskolásan “kapták” az ideológiát, mint a gyalognépek. Közel a tûzhöz inkább beleláttak az ügyekbe, és az értelmesebbje felismerte a problémákat és kezdett más megoldás után nézni. Így találtak rá elõször a mao-izmusra, majd azt is átlátva és elvetve, a liberalizmusra. Én ezt az intellektuális küzdelmet és keresést igenis nagyon pozitívnak tartom, szemben az ilyenolyan mai vélekedéssel.

Néhány, fõleg filozófiai megnyilvánulásuk után (cikkek, vélemények) ki is zárták õket a pártból. Sokan közülük (Márkus, Heller) külföldre távoztak, mások meg szervezkedni kezdtek, cikkeztek, új híveket szereztek (Haraszti, Demszky), és megpróbáltak valamit itthon.

Természetesen nem a Horthy rendszert akarták visszaállítani, hanem a kommunista tanokat próbálták egyeztetni – vagy késõbb, amikor úgy látták, hogy ez lehetetlen, helyettesíteni – a liberalizmussal. Tény, hogy ezt sokszor irritáló fölénnyel tették, amit az igazgatóné félék nagyképûségnek és sértõnek éreztek, hiszen õk ugyebár tényleg MÁR JÓVAL ELÕBB is antikommunisták voltak, mint ezek az “ávóspalánták”.

Aztán az igazgatónékhoz csatlakoztak azok az értelmiségiek is, akik nem vitték semmire, akik sikertelenségükben hirtelen felfedezték magukban a népnemzeti antikommunistát, vagy épp a botcsinálta kapitalistát. Különösen rendszerváltáskor, amikor a karrierista párttagok is átálltak, mert úgy nézett ki, most aztán végre leesik nekik is valami nagyobb konc…

***

Nagyjából így festett a kádárrendszer ellenzéke a rendszerváltáskor.

Belõlük alakultak a különféle pártok, az élelmesebbje mindenféle boldog békeidõkbõl ismert pártnevekkel, Szocdemek, Kisgazdák… (a választásokon indult pártok között hamarjában három “szociáldemokrata” és vagy nyolc különféle “kisgazda” pártot találtam… )

De akárhány párt is jött létre, tény, hogy politikai gyakorlata csak az MSZP-nek volt, és még ez a gyakorlat is mai szemmel nézve eléggé kétbalkezes volt. De azért ebben sem az álmodozó Antall József, sem a jószándékú idealista környezete nem volt versenyképes. Illetve emlékszem még egy-két öreg kisgazda politikusra 1990-bõl, akiket azonban Torgyánunk könnyedén lesöpört a porondról.

Amikor pedig az MDF dicstelen regnálása után az alapvetõen baloldali választók megelégelték a tehetetlenkedést, és visszatértek az MSZP-hez, akkor kezdõdött az MSZP romlása, de most már aztán gõzerõvel, hiszen hirtelenében tele lettek pénzzel. Sajnos 2010-re nemcsak a baloldali elvek, hanem a tisztesség is háttérbe szorult náluk. Gyurcsánynak esélye sem volt már velük szemben, hogy a pártot újra felépítse.

Még látványosabb volt az SZDSZ bukása, úgy gondolom, elsõsorbn az elitista stílusuk miatt, no meg azért, mert képtelenek voltak magukat valami múltbeli liberális politikushoz kötni. Pedig a liberalizmus nem idegen a magyar politikától, mást ne mondjak, Deák Ferenc is, Szilágyi Dezsõ is, Tisza Kálmán is, Wekerle Sándor is liberálisnak vallották magukat.

***

Amikor közvetlenül a rendszerváltás után elõször megláttam az állatkert Dózsa György úti falán a grafitit: SZDSZ=zsidók, megdöbbentem. Persze tudtam én is, ahogy más is, hogy valamikor, mint a mesében: egyszer volt, hol nem volt egy tömeges zsidómészárlás, de egészen biztos voltam benne, hogy ilyesmi többé sohasem fog elõfordulni, hiszen azt már kinõttük.

Az a felirat azonban figyelmeztetett, és eszembe juttatta nevelõanyám egy régesrégi, addig általam komolyan nem vett megjegyzését, miszerint Kádár azért volt jó választás, mert õ nem zsidó. Ha zsidót választanak vezetõnek – magyarázta – az olyan zsigeri ellenkezést vált ki sokakban, amely tönkre teszi az ország mentális állapotát, és gyakorlatilag élhetetlen világ lenne a mindennapokban, akár csak Horthy idejében.

És ez a mentális romlás 1990-ben el is kezdõdött, eleinte csak lassan, lappangva, ma meg már teljes nyiltsággal és vicsorogva. Az összes félmûvelt és eddig háttérbe szorult “intellektüell” ebbe a hajóba kapaszkodva reméli a feltámadást. Cigánysággal, majd a muszlimsággal is kibõvítve a gyûlöletét.

Ez ellen pedig ma már senki nem mer nyiltan fellépni, még a szétzilált ellenzék-maradványok is igen-igen óvatosan beszélnek ilyesmirõl. Hmm… Szegény kockafejû Grósz Gyula mondta meg a tutit anno, de mi kiröhögtük. De ha õ és a pártja ennyire látta a valós helyzetet a fû alatt, akkor meg miért nem fektettek nagyobb súlyt a népnevelésre még a boldog békeidõkben, amikor diplomatikusan megtehették volna? Na ja, a jó élet elkényelmesít…

Mi naivak azt hittük, a rendszerváltás szemléletváltást hoz, a szabadság szeretetét, a liberalizmust és nyugatias baloldali szemléletet. HÁT TÉVEDTÜNK. Elõbújt az összes hatalommániás – ráadásul nem is a régiek, hanem egészen újak – és irány vissza a Horthy korba! De ebben a “nép” csak annyiban hibás, hogy nem tanult eleget önszántából akkor, amikor még megtehette volna (az a fránya jólét, ami elkényelmesít…). Ma már butaságra van kényszerítve, teszi, amit a propaganda diktál.

Nem tudom, mi lesz. Ha van még elrejtõzve a közélet bokraiban néhány józan, korrektül gondolkodó ember, akkor talán van remény. (Parkinson írja a törvényeiben, hogy középszerû vállalatvezetõ esetén a feltámadás csakis az álságosan butaságba rejtõzködõ tehetséges alkalmzottaktól remélhetõ, akik egy ponton átvehetik a vezetést. Ha pedig ilyenek nincsenek, biztos a csõd. A csõd pedig a mi esetünkben egy hosszabb-rövidebb vegetálás utáni erõszakos krach lesz.)

Egy bizos: az MSZP már nem lehetõség. És nem azért, mert õk “komcsik”, hanem éppen ellenkezõleg, mert úgy tûnik, õk már eljátszották az összes ideológiai szimpátia-tartalékukat, amelyet egy évszázad alatt baloldali elõdeik nehéz munkával összeszedtek.

***

De akkor merre tovább?

Szinte azt mondhatjuk, a baloldal visszatért a kezdeteihez, amikor tétován csak annyit gondolt, hogy nem csak a mester, hanem talán a segéd is ember (horribile dictu, tán még a cigány is), aki becsületes keresetre, szabadságra, ember-mivoltának elismerésére tart igényt. Innen kellene újraindulni. Azt gondolom a választók fogékonyak lennének ilysmire, ha õszintén és felelõsséggel beszélnek velük.

Természetesen mások ma a körülmények. Egyre inkább igaz, hogy a tömegtermelés szinte minden megélhetéshez szükséges élelmet, ruhát, tárgyakat szinte ingyen, robotok és automaták segítségével legyárt. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs munka. Új paradigma van kialakulóban: Alapvetõen nem munkára, hanem megélhetésre (ennivalóra, tárgyakra) van szüksége mindenkinek. Jó lesz ezt az új paradigmát megszokni. Ha a robotok ingyen csinálják, ingyen jut mindenkinek, minek a munka? Ezen kívül persze a robotok gyártása, meg a robotok mûködtetése nem ingyenes, és ezért mindig szükség lesz kevés, de magasan kvalifikált munkaerõre. És persze személyes jellegû szolgáltatásokra. (Ez már ma is így van, ezért is küzd a világgazdaság a munkanélküli, eltartott, vagy éhezõ tömegekkel.)

Gondolom, a társadalom átstruktúrálódik, illetve lényegében kettészakad olyanokra, akik nem dolgoznak, de alapszinten megélnek, illetve olyanokra, akiknek van munkájuk, és magas lesz az életszínvonaluk. Ennek a helyzetnek az anyagi és mentális kezelésére, ebben a helyzetben célszerû oktatásra, életmódokra (sport, játék, mûvészet, drogok, szex!) kell felkészülnie a baloldalnak (kinek másnak?).

De még ne igyunk a medve bõrére… Elõbb nagyon nehéz évek, évtizedek várnak ránk, ahogy a magyar és nemzetközi politikát nézem…

***

A tisztesség kedvéért még elmondom, nevelõanyám bõven megérte a rendszerváltás elsõ éveit. Amikor az MSZMP “kettészakadt”, õ nem a Munkáspártot, hanem az MSZP-t választotta, noha öreg barátnéi inkább Thürmer mellett maradtak, elvbõl. Anyám azt mondta, más világ van már, és õ jobban bízik azokban, akik még tudnak változni, és az elveket újra tudják gondolni. Nyolcvan éves volt ekkor.

***

Utóirat: Nem volt szándékomban a baloldal, a liberalizmus és a magyar kommunisták dicsérete. Célom a magyar történelem egy kis részének – a baloldali szálnak – a feltárása. A baloldal története nélkül nem érthetõ meg a rendszerváltás, és az sem, ami utána történt. De a téma mára tabu lett, ma már jó úton vagyunk, hogy mindent elfelejtsünk, és csak néhány szitokszó maradjon belõle. Ennek próbáltam ellenállni…

Almási Alma

***

Olvasóink Almási Alma nevét a hozzászólásokból ismerhetik, ahol rendszeresen reflkeltál a KMH-ban megjelent cikkekre.

Kategóriák: Szervezetek

A németek egy új koalíciónak adtak felhatalmazást

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 25 - 17:10

De a régi szövetségi kancellárnak, Angela Merkelnek.

Szeptember 24-én, vasárnap tartották a szövetségi parlamenti választásokat Németországban. Egy viszonylag csendes kampány után a választáson 76%-os részvétel mellett választották meg a Bundestag 709 tagját. (A német választási rendszerről néhány napja írtam egy bejegyzést, videókkal ellátva…) Az eredményeket tekintve a választók véget vetettek az eddigi CDU/CSU-SPD nagykoalíciónak, a következő hetekben pedig egy úgynevezett “Jamaika” koalíció alakul. Az uniópártok, az FDP és a Zöldek részvételével. Mindjárt megnézzük, hogy miért…

Előzetes végeredmények (Forrás: ard.de)

A kereszténydemokraták a vártnál kisebb arányban nyertek a választáson. Érdekes módon nem csak a CDU veszített sok szavazót országosan (ez a menekültválsággal összefüggésben várható volt), de a CSU Bajorországban − önmagához képest − igen gyengén muzsikált. Az uniópártok most tulajdonképpen úgy győztek, hogy a szövetségi köztársaság fennállása óta a leggyengébb eredményüket érték el.

Hasonlóan a nagy vesztesekhez, a szociáldemokratákhoz, akik viszont gyenge teljesítményükkel most ellenzékbe kényszerülnek. Listán rosszabbul szerepeltek még az utóbbi napok előrejelzéseinél is, 20,5%-ot elérve. Pedig amikor Martin Schulz az Európai Parlamentből visszatért a német politikába, és januárban átvette az SPD irányítását 22-23%-on álltak. És közben volt, hogy feljöttek 30% fölé is! Innen sikerült a mostani történelmi mélypontot elérni. Így érthető, hogy Schulz még a választások estéjén bejelentette, hogy mindenképpen ellenzékbe vonulnak.(Nem mond le, marad a párt élén.)

A mostani választás – igazi – győztesei a középpártok. A zöldek a kutatások eredményeivel ellentétben nem rontottak valamelyest a 4 évvel ezelőtti támogatottságukhoz képest, hanem némileg erősödni is tudtak. Alapvetően a párttal kapcsolatban a német társadalomban a kettősség jellemző. Sokan lettek az elmúlt évtizedekben környezettudatosak, mondhatni zöldek. Csak hogy ezzel párhuzamosan a néppártok is egyre jobban felvették ezt a témát saját téziseik közé. Elég, ha például az atomerőművek lekapcsolásra, illetve ezzel párhuzamosan az alternatív energia támogatására, terjedésére gondolunk. Tehát, a Günen hozták gyakorlatilag azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt választásokon. Azonban most ez a kialakult erőviszonyoknak köszönhetően arra is elegendő lesz, hogy kormánypárt legyenek.

A szélsőbaloldali Linke − minimálisan ugyan, de − szintén növelni tudta mandátumainak számát. A volt állampárt elsősorban továbbra is a “kelet-német” szavazókra támaszkodik. (Ahogy az AfD is.) Így sikerült a régióban 5 egyéni mandátumot is megszerezni. Illetve megverni hatból öt tartományban az SPD-t, vagyis a szociáldemokratákat. A volt kelet-német államokban mindenhol a 2.-3. legtöbb szavazatot sikerült megszerezniük, de például Berlinben másodikok lettek. A CDU mögött.

Az egyéni körzetek győztesei (Forrás: ard.de)

Az FDP, a nemzeti-liberálisok 4 év után sikerrel vették az akadályt és kerültek vissza az alsóházba. Méghozzá történelmük ötödik legjobb eredményével. A párt, amely a Szövetségi Köztársaság megalakulása, tehát 1949 óta a több mint a kormányok 75%-nak tagja volt, most is igen komoly szerephez jut: nélkülük nem folytathatná Merkel. Egész pontosan legfeljebb egy nagykoalíció élén, amiből úgy tűnik, hogy mind a két félnek igen csak elege lett. 1982 óta az FDP − kimondva vagy kimondatlanul − a CDU természetes szövetségese. Így sokan mint polgári alternatívaként szavaztak rájuk, illetve valószínűsíthetően jó páran pedig azért, hogy Merkel szociáldemokraták nélkül folytathassa.

Az AfD − mondhatni − a félelmeknek megfelelően igen jól teljesített: három egyéni körzetben is győzni tudtak, miközben a 16 állam egyikében, Szászországban listán − csak egy hajszállal úgyan, de − a legtöbb (!) szavazatot kapták. Az Alternative für Detschland 94 mandátummal a harmadik legerősebb párt lesz a most megalakuló Bundestagban.

Láthatjuk, hogy egy igen széles spektrumú német alsóházat generált a mostani választás. Több értelemben is. Ideológiai és arányok tekintetében egyaránt. Miután az FDP visszatudott kerülni szövetségi szintre, és az AfD-nek is sikerült bejutnia, a parlamentben 7 párt lesz jelen, ketten pártszövetségben (az uniópártok), öten pedig önálló frakcióval. Ilyen sokan, ennyi politikai erő a háború utáni évek óta nem volt jelen a szövetségi parlamentben.

(Mandátumok pártonként)

Az összetételt és az arányokat vizsgálva politikailag egy sokkal mozgalmasabb négy évnek tekint elébe Németország. Merkelnek biztos, hogy nehezebb dolga lesz. Hiszen hiába lesz továbbra is komoly mandátumtöbbség mögötte (393 fő), két koalíciós partnerrel kell ezentúl együttműködnie. Mint már utaltam rá az FDP-vel könnyebben meg fogják találni a közös hangot, azonban a zöldekkel a kereszténydemokraták szövetségi szinten még soha nem kormányoztak együtt. Ilyen tekintetben is premiert látunk. Ahogy az AfD bekerülése is némileg új helyzetet teremt. Szélsőjobboldali párt a háború óta nem volt tagja a Bundestagnak. Most viszonylag komoly mandátumtöbbséggel ott lesznek. Ráadásul szavazóiknak egyfajta vadászatot, felelősségre vonást ígértek Angela Merkellel szemben. (A menekültek “korlátlan” beengedése miatt.) Ebben nem igazán lesznek politikai partnereik, de eszközeik, országos fórumuk és sajtónyilvánosságuk viszont igen.

Bajkó-Sokoray István

*

Bajkó-Sokoray István politológus elsősorban a német politikát elemzi. Blogja itt olvasható.

 

Kategóriák: Szervezetek

Cathy Cesnik – Egy Baltimore-i apáca rejtélyes haláláról

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 24 - 14:58

Cathy Cesnik egy 26 éves apáca és angol tanár volt a Baltimore-i Keough Érsek Gimnáziumban, amikor 1969-ben tudomást szerzett arról, hogy az iskola káplánja sorozatban erőszakolt meg tizenéves diáklányokat az iskolában. Az egyik áldozat visszaemlékezései szerint Cesnik megígérte neki, hogy nem kell többé aggódnia, az apáca személyesen utánanéz az esetnek. Erre végül nem került sor, mert 1969 novemberében az apácát egy ismeretlen tettes elrabolta és meggyilkolta. Mai napig – azaz csaknem ötven évvel később – a baltimorei rendőrség nem találta meg a tettest, az állami ügyészség pedig senkit nem vont felelősségre. Ryan White filmrendező idén megjelent The Keepers című hétrészes Netflix sorozata tárja fel ismét a megoldatlan gyilkosságot és az iskola pedofilbotrányát. A sorozat által felállított elmélet szerint kapcsolat van Cesnik gyilkossága és a között, hogy éppen néhány hónappal korábban az apáca tudomást szerzett az iskola pedofilbotrányáról és konfrontálta a tettest.

Immár hét éve dolgozom főállásban római katolikus adminisztrációban. Amikor még csak gimnazista voltam, az a szerzetesrend, amelynek egyik egyházközségének vagyok most az igazgatója szintén érintett volt a kilencvenes években kibontakozó pedofilbotrányban, később pedig az országos kártérítési folyamatban. Ryan White megrázó sorozata ezért is érdekelt és azt tapasztaltam, hogy a filmrendező szenzációhajhászkodás nélkül, átgondoltan és érzékenyen mutatott be egy egészen rettenetes, sötét narratívát, amely hosszú ideig foglalkoztatja és talán kísérti a nézőt.

Sister Cathy Cesnik, 1969, Western High School.

Baltimore városa a huszadik században egy római katolikus fellegvárnak számított. E tekintetben talán leginkább Bostonhoz hasonlítható. A kulturális, társadalmi és a politikai életre, valamint a közigazgatásra is komoly hatást gyakorolt az egyház. Baltimoreban található a legrégebbi római katolikus érsekség az Egyesült Államokban és ami napig az USA elsőszámú katolikus egyházmegyéje.

Ebben a világban dolgozott Joseph Maskell atya, a Baltimore megyei rendőrség, illetve az Archbishop Keough High School katolikus káplánja. Maskell egy magabiztos és karizmatikus személy volt, aki komoly helyi kapcsolatrendszert tudott mozgatni. A film szerint egy erőszakos oldala is volt a papnak, aki rendszeresen pisztolyt hordott. Esténként rendőrökkel sörözött a város lebújos kocsmáiban, sokszor kétes társadalmi körökben forgott.

Cathy nővér 1969 tavaszán szerzett tudomást arról, hogy számos lányt szokott rendszeresen behivatni a káplán irodájába “terápiára.” A terápia azonban a molesztálás és a nemi erőszak lehető legdurvább formáit öltötte — mely erőszakot a tettes “spirituális élményként” igyekezett elintézni áldozataival. Az 1968-69-es iskolaév végén azonban a fiatalos, barátságos és szinte minden diák által kedvelt Cathy nővért áthelyezte szerzetesrendje egy nem katolikus állami középiskolába. Ez egy kísérlet része volt, amely abból állt, hogy a Boldogasszony Iskolanővérek immár nem csak apácazárdában kellett élniük, hanem akár magánlakásokban is és immár egyházon kívül, habitus nélkül is dolgozhattak.

Cathy nővér egy másik rendtaggal élt együtt egy lakásban. 1969 november 7-én – munka után – éppen egy helyi bevásárlóközpont felé tartott, amikor eltűnt. Kocsiját később találták meg illegálisan parkolva nem messze lakóházától, holttestét pedig csaknem két hónappal később – 1970 január 3-án – egy szemétdomb erdős területén. A posztmortem szerint Cathy nővért fejbe ütötték és ennek következtében halt meg.

Évtizedekig a molesztálás egyik áldozata sem szólalt fel, Maskell pedig egy ideig a gimnáziumban szolgálhatott, mielőtt a hetvenes években a leányiskola újonnan kinevezett igazgatónője – egy apáca – hirtelen el nem távolította. Ettől kezdve egyházközségekben szolgált lelkipásztorként Baltimoreban.

Joseph Maskell atya

Az érsekség szerint a vádakról először 1992-ben szereztek tudomást. Maskell atyát először kötelező orvosi kezelésre küldték, 1993-ban azonban ismét papként szolgálhatott, amiután az érsekség nem tudta alátámasztani a vádakat, amelyeket Maskell végig cáfolt és elutasított.

1995-ben Jean Hargadon Wehner és Teresa Lancaster – Maskell két áldozata – pert indított a Baltimore-i érsekség, a katolikus gimnázium, illetve egy helyi nőgyógyász ellen. Az egyik áldozat elmondta, hogy a nőgyógyász Maskell atya barátja volt és egy alkalommal a pap vitte el a tizenéves lányt orvosi vizsgálatra. Az orvos előtt, egy orvosi irodában molesztálta a pap a lányt. A per végül nem indulhatott el, mert 1995-ben úgy döntött a bíró, hogy az áldozatok által felhozott bűncselekmények elévültek. Voltak többen akik jelezték, hogy az “elfojtott emlékek”-ként ismert jelenség miatt, érthető, hogy nem álltak ki a nyilvánosság elé korábban ilyen koherens vádakkal az áldozatok. Végül nem fogadta el a bíróság ezt az érvelést.

Ugyanakkor a Baltimore-i érsekség nem úgy fogta fel, hogy a bírósági döntés bármi formában kétségbe vonná a vádak igazságtartalmát. Már 1994-ben, amikor a két áldozaton kívül további személyek is hasonló vádakat fogalmaztak meg, Maskell-t végleg eltiltották aktív papi foglalkozástól. A Netflix sorozat azonban azt állítja, hogy az érsekség már 1967-ben tudott arról, hogy Maskell-t molesztálással vádolják. Ekkor egy fiú édesanyja vette fel a kapcsolatot az érsekséggel és emelt panaszt Maskell ellen. A fiút több alkalommal bántalmazta szexuálisan a pap a hatvanas években. Ennek ellenére, Maskell egy iskolában szolgálhatott káplánként. A film szerint ennek az áldozatnak 1994-ben ajánlott anyagi kárpótlást az érsekség, állítólag azzal a hallgatólagos feltétellel, hogy nem áll ki a nyilvánosság elé.

Az baltimorei érsekség végül 472 ezer dollárt fizetett kárpótlásként az áldozatoknak, Maskell pedig 2001-ben halt meg, úgy, hogy soha nem emeltek vádat ellene.

Logikusnak tűnik, hogy Maskellnek köze lehet Cathy nővér meggyilkolásához. Például az egyik áldozat – Jean Hargadon Wehner  – vallomásában elmondta: közvetlenül Cathy nővér halála után Maskell atya kivitte a lányt a szemétdomb melletti erődbe. A földön feküdt Cathy nővér holtteste, a káplán pedig fenyegőten hangsúlyozta: “így végzik mindazok, akik rosszat mondanak másokról.”

Jean Hargadon Wehner

A rendőrség és az ügyészség kétélyekkel fogadta ezt a vallomást–bár az ügy során a rendőrség és az ügyészség is amortizálta saját hitelét. A filmből kiderül, hogy az évek alatt a bizonyíték egy része rejtélyes módon eltűnt. Továbbá amikor kiderült, hogy Maskell atya a kilencvenes években egy katolikus temető használaton kívüli részében temetett el számos doboznyi iratot, ez végül kiásására került. Csakhogy miközben a helyszínen lévő egyik detektív szerint kiskorú lányok meztelen fotóit találták a dobozokban, Sharon May állami ügyész azt találta mondani, hogy ilyenre ő nem emlékszik. Amikor megkérdezték az ügyészt, hogyan veszíthettek el fontos iratokat, dokumentumokat és bizonyítékot az üggyel kapcsolatban, azt mondta, hogy ez nem volt olyan elképzelhetetlen a kilencvenes években, hiszen ekkor minden papíron volt, nem voltak az iratok számítógépen rögzítve. Továbbá mai napig úgy gondolja, hogy jogosan nem emelt vádat Maskell ellen semmilyen ügyben, hiszen az áldozatok vallomásai nem voltak kellőképpen alátámasztva és számára még az sem volt eléggé meggyőző, hogy az áldozatok vallomásai külön-külön alátámasztották egymást. Továbbá az a tény, hogy Maskell egy temetőben rejtett el sok több doboznyi iratot már önmagában gyanús, még akkor is ha May emlékei szerint nem találtak ott meztelen lányok fotóit. Mint ahogy az ügyésznek ellentmondó detektív jelzi: Maskell azért temetett el iratokat (ahelyett, hogy megsemmisíti őket) mert egy pedofil nem tud soha megszabadulni gyűjteményétől. Egy ügyésznek ezt tudnia kéne.

Sharon May

A baltimorei rendőrség, a megyei rendőrség és az ügyészség mind résztvettek a vizsgálatban az évek és évtizedek folyamán, de erősen úgy tűnik, egyik se volt – enyhén szólva – a helyzet magaslatán. Egy idei DNS vizsgálat szerint nem találtak olyan nyomot, mely révén Maskellt közvetlenül a gyilkossághoz lehetne kötni. De mindazok a civilek akik ezt az ügyet bátran életben tartják, mindazok a katolikus iskola korábbi diákjai akik válaszokat követelnek a hatóságoktól továbbra is azt hangsúlyozzák, hogy szerintük Maskell-nek közvetve lehet köze a gyilkossághoz.

Közben a Baltimore-i érsekség a sorozat következtében külön oldalat nyított honlapján, melyben saját perspektíváját igyekszik bemutatni. A Keough Érsek Gimnázium pedig júniusban végleg bezárta kapúit, a diákok alacsony létszáma miatt. Hetekkel a bezárás előtt jelent meg a Netflix sorozat. Az iskola leköszönő igazgatósága levélben kérte meg a szülőket, hogy a sorozatot együtt nézzék meg gyermekeivel, a történettől traumatizált diákoknak pedig pszichológusok által rendelkezésükre.

Az viszont aligha mondható el, hogy az iskola bezárásával lezárult volna ez a csaknem félévszázada tartó rejtély és tragikus történet.

Kategóriák: Szervezetek

Idén dupláz Magyarországon az Oktoberfest

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 24 - 06:24

A világ legnagyobb sörfesztiválja idén ötödik alkalommal látogat el Budapestre, valamint első alkalommal Szombathelyen is ellátogat.

Az európai emberek jó részének és minden német lakosnak az Oktoberfest az egyik legnagyobb őszi sörünnep. A több mint 200 éves ünnep összehozza az európai sörkedvelőket, és ezzel létrejön a világ legnagyobb sörfesztiválja. A rendezvényt más országokban is megrendezik: München, Párizs, New York és Sydney után 2017-ban az Oktoberfest ötödik alkalommal érkezik Budapesten. A szervezők 2017. október 5. és 8. között várják a sörök és finom ételek szerelmeseit a budapesti Kincsem Parkban.

A legnagyobb őszi sörünnep hatalmas területén óriás sörsátrakkal, több színpaddal, hangulatidéző sramli zenéivel, hivatalos Paulaner Oktoberfest Shoppal, kalandparkkal, és lóversenyekkel is találkozhatnak az érdeklődők. Az Oktoberfest Budapest négy napja alatt több mint 50 fellépő váltja majd egymást a színpadokon.

2017. különleges év a magyar Oktoberfest számára, hiszen idén Budapest mellett  a sörünnep első alkalommal kerül megrendezésre Szombathelyen a Történelmi Témaparkban október 13-15 között.

Szombathelyen 2000 m2-es eredeti, Paulaner Oktoberfest München sörsátorral, hazánk legnagyobb együtteseivel, pénteken  Republic koncerttel, szombaton az ország legnépszerűbb retro sztárjaival, vasárnap a Wellhello-val, és minden nap hangulatidéző sramli zenével készülnek a szervezők.

A vendégek mindkét fesztiválon különleges bajor ételspecialitásokat kóstolhatnak: olyan klasszikusokat, mint a Wiesn-Hendl, azaz grillezett csirke krumplisalátával vagy káposztasalátával, sült csülök, bajor kolbászkák és a kihagyhatatlan bajor perec, a Brezn. Az édesszájúaknak pedig szív alakú mézeskaláccsal, császármorzsával és forró rétessel kedveskedünk.

A bajor ételek és a Paulaner mellett, több, mint 30 hazai kézműves sörfőzde mintegy 200 fajta söre mutatkozik be, hogy még teljesebb legyen a hangulat.

(sajtóanyag)

A fotó a sajtótájékoztatón készült a Pauláner Sörözőben

 

Kategóriák: Szervezetek

Antihomeopátiás lobbizmus?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 23 - 14:24

Az internet egyik zugában lett hír abból, hogy még mindig él a homeopátiás szert állítólag túladagoló orvos. Amennyiben dr. Novák Hunor életjelet adott magáról. Kétségtelenül jó marketing-érzéket mutatva. Ami nem baj. Ha ezt követően, mondjuk, gyógyszerügynökként kívánna elhelyezkedni. De a lényeg talán nem is ez.

Egészen őszintén szólva azért sem, mert személy szerint eddig azt sem tudtam a derék dokiról, hogy a világon van. Valószínűleg ezért siklottam el afelett a világrengető kísérleti hír felett is, hogy bevett egy egész fiolányi bigyó-bogyót. Élő adásban. Igen kérem!

Hölgyeim és Uraim!

Itt látható dr. Novák, amint halált megvető bátorsággal bevesz egy egész fiola valamit. Csak tessék, tessék!

Azért, akit a valóban kockázatos, valóban önfeláldozó, orvostörténeti önkísérletek érdekelnek, inkább Hugo Glaser, Az ​életért harcoltak című, könyvét forgassa. Míg a mostani, (korántsem) nagy horderővel bíró, kísérletre talán azért került sor, hogy alátámassza azt az állásfoglalást, ami az egész homeopátiás orvoslást egy kézmozdulattal söprik be az áltudományok közé, illetve a kuruzslásba. Az MTA közleménye egyébként elég korrektnek tűnik abból a szempontból, hogy jelzi: korántsem karitatív tevékenységet folytatnak azok, akik a homepátiás termékekkel való kereskedelmet, illetve kezelést végzik. Amennyiben a forgalom dollármilliárdokban mérhető. Amiért azért felmerül a kérdés, hogy a hirtelen ellenbuzgalom oka nem-e egy ahhoz hasonló jelenség, mint a médiaiparban volt a szellemi termékek védelméért való hirtelen fellángolás? Amikor is kicsit nehéz volt eldönteni, hogy valóban a szegény szerzők érdekképviselete, vagy a zeneipari mogulok bevéltelkiesése, a szimpla üzleti irigység volt-e a nagyobb hatású tényező? A jelen helyzetben pedig a gyógyászati lobbié?

Egy percig sem vitatva, hogy egy áttételes vesedaganat ellen aligha lehet túl hatásos a vese alakú kavics deréktájra kötözése. Így aztán minden olyan esetben egyet értek a homeopátia, a szenteltvízszórás és a hasonlók ellenzőivel, amikor hasonló eset van fennforgóban. Amikor az igazolt hatékonyságú, illetve nagyobb gyógyulási eséllyel kecsegtető gyógyászati beavatkozásról beszéli le valaki a beteget annak érdekében, hogy tőle kézrátételes kavicsot vegyen. Jó pénzért.

De a történelemből azért emlékezhetünk arra is, amikor az isteni áldással való gyógyítás monopóliumát kikezdő, gyógynövényekkel gyógyítókat vetették máglyára. Ha sikertelenek voltak a gyógyításban, akkor azért. Ha sikerrel gyógyítottak valamit, akkor pedig azért, mert a sátán súgta meg nekik, hogy mi mire való. Ha pedig a papi áldás dacára nem csökkentek a fájdalmak, akkor az esetet kikiáltották a kínban fetrengő égi büntetésének, és máris helyre állt a világ rendje. Egy percig sem feledve, hogy egyébként a kolostorok kertjeien is termesztettek fúszer-, és gyógynövényeket. Csak a vad flóra kicsit változatosabb.

A homeopátiára visszatérve, a kép valószínűleg nem teljesen fekete és fehér. Mert a placebóhatás eléggé közismert. Ahogy a pszichoszomatikus betegségeket is el-elismeri a tudomány. Így elég furcsa lenne, hogy az egyik oldalon elismerik azokat a betegségeket, amelyek egy pszichológiai állapot talaján alakulnak ki, míg a másik oldalon a pszichológiai állapot változásával elérhető tüneti kezeléseket tagadják. De valójában nincs is így szerencsére. Az MTA közleményében ugyanis azt is olvashatjuk, hogy a „homeopátiás készítmények bármilyen állítólagos hatása a placebohatással magyarázható”. Így az, aki egészen kockának érzi magát, és a nyugodt álmának biztosítását egy kockacukorral tudja esténként biztosítani, akkor nyugodtan tegye meg. Ha nem cukorbeteg, ha nincs agydaganata, csak felzaklatta a nap, és ettől lesz kerek a világa.

Utána már csak azt a kölyöksátánt kell elcsendesíteni, amelyik olyanokat sugdoss, hogy a mostani nagy kirohanás legfőbb mozgató ereje a gyógyászati lobbi bevételirigysége. Meg olyan conteokat, hogy a gyógyszerlobbi él a technológiavisszatartás eszközével a maga haszna érdekében. Mármint akkor, ha a gyógyításra használt szerek, illetve az azok mellékhatásainak kezelésére használt további eljárások potenciális bevétele a nagyobb. De elfogadom, hogy ez biztosan nincs így. Mert mi más is motiválhatna bármely céget is, mint a legfőbb jó. Minden más esetet az olyan fantáziavilágokba utalva, mint amelyben a „Johnny Mnemonic” című film játszódik.

Kategóriák: Szervezetek

A Notre Dame-i toronyőr az Operett Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 23 - 11:56

Mi történik, ha A párizsi Notre Dame gyönyörű, romantikus történetét egy közösség úgy játssza el, hogy közben jó néhány ma is aktuális kérdés vetődik fel? Akárcsak az életben, itt sem mindegy, hogy ki melyik szerepet kapja! Nem mindegy, ki lesz az elviselhetetlenül csúnya Quasimodo, ki az ellenállhatatlanul szép és jószívű táncoslány, vagyis Esmeralda, s ki Phoebus, a jóképű, szerelmes ifjú. Meglehet, mindez csupán a véletlen műve, az viszont biztos, hogy a szerelem vihara senkit sem kímél: se csúnyát, se szépet, se kurtizánt, sőt még a legszigorúbb erkölcsöt hirdető papot sem… Victor Hugo regényéből, Disney egykori rajzfilmje alapján, Alan Menken nagyvonalúan lenyűgöző zenéjével egy lendületes, szellemes és magával ragadó musical készült. A látványos effektusokban gazdag jelenetek, a szélsőséges érzelmi kitörések nyomán a nézők úgy érezhetik majd, hogy nemcsak a színpadon, hanem az ő lelkükben is katartikus erővel elevenedik meg a kitartásnak és önfeláldozásnak ez a gyönyörű példázata. Az előadást 12 éven felüli nézőinknek ajánljuk!

Presented by Arrangement with Music Theatre International (Europe)
A musicalt Magyarországon a Pentaton Koncert- és Művészügynökség képviseli

(forrás:színház)

Szereplők:

Quasimodo: Veréb Tamás
Esmeralda: Gubik Petra / Fekete-Kovács Veronika
Claude Frollo: Szabó P.Szilveszter /Szomor György
Phoebus de Martin kapitány: Kocsis Dénes / Szerényi László
Clopin Trouillefou – a cigányok királya: Mészáros Árpád Zsolt / Homonnay Zsolt
Fredric Charlus hadnagy: Gömöri András Máté / Horváth Dániel
Szent Aphrodisius: Csuha Lajos / Aczél Gergő
Vízköpő oroszlán: Ottlik Ádám / Imre Roland
Vízköpő Griff: Vágó Zsuzsi / Ábrahám Gabriella
Vízköpő Manó: Szerémy Dániel / Vanya Róbert
Jehan Frollo – Claude öccse: Horváth Dániel / Gömöri András Máté

Közreműködik:
a Budapesti Operettszínház Musical együttese, Zenekara
valamint a MÁV Pesti Broadway Stúdió növendékei,
Kaszkadőrök, Artisták

Zenei vezető: Makláry László
Karigazgató: Drucker Péter
Világítástervező: Somfai Péter
Rendezőasszisztens: Pányik Tamás
Játékmester: Angyal Márta
Vetítés: Bori Tamás

Díszlettervező: Khell Csörsz
Jelmeztervező: Horváth Kata
Koreográfus: Duda Éva

Rendező: KERO®

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

E világon ha ütsz tanyát, Bélám, őrizd meg önmagad!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 22 - 21:05

A napokban olvastam egy vele készített korábbi interjút a Facebookon, amit szándékomban volt megosztani, de mert a személyéről egy gyakran idézett verssor “ugrott be” nekem, s nem tudván, hogy miért, elkalandoztam az interneten azt kideríteni. Amikor végül magát a verset “lapoztam fel”, aminek “a hetedik te magad légy!” felszólítás zárja minden versszakát, már tudtam az okát, tudtam, hogy amit kerestem, az a versben benne van.

Pásztor Béla szinte mindannak megfelel, amit a költő – magától és másoktól – követel. A születéstől a halálig, az élet minden helyzetében, a veszélyben, a szerelemben, a költészetben légy sokféle, de mindig őrizd meg önmagad.

Az interjút, amit néhány megjegyzésemmel megfejelve szándékoztam megosztani, már nem lelem, nem is keresem, keresse más, mert rájöttem arra, hogy ezekben a napokban miért nem ünnepeltem legalább magamban legutóbbi, Pásztor Béla hetedik (!) polgármesterré választásának évfordulóját. Mert elszomorított az a sejtelem, hogy aminek csakhamar vége lesz, az az ő utolsó polgármesteri ciklusa.

Csak harminc éve ismerem, s tán negyedszázada is elmúlt, amióta a barátomnak mondhatom. Amire nem azért vagyok büszke, mert tudtommal rajta kívül nincs a világon fél évszázadnál hosszabb ideje regnáló településvezető, hanem, mert a munkáját, a gondolkodolkodását, a természetét, a gesztusait, még a rezdüléseit is ismervén tudom, hogy miért szeretik őt az emberek.

Sokszor írtam róla.

Alig két éve például, amikor Pásztor Béla éppen fél évszázada volt Veresegyház első számú vezetője.

Akit akkor Pest megye 35 településén a helyben választott testületek közül 21-ben a megye díszpolgárának javasolta a többség. Amikor felháborított, hogy a megyei közgyűlés kormánypárti tagjai úgymond felülírták, de voltaképpen leszarták azt az ő személyes részvételükkel korábban alkotott szabályt, ami szerint a díszpolgár személyéről a megye települési önkormányzati testületeinek szavazatai alapján döntenek.
Más országokban – írtam a hozzá is szóló nyíltlevél-félében akkor – a településvezetők doyenjét nálad jóval kevesebb helyi választás győzteseként is a vállukra emelvén ünnepelnék, díszvacsorán látná vendégül a köztársasági elnök, tudomisén, a szabad választások világpolgárának javasolnák.

Ez az írásom A Pásztor Béla-botrány címmel akár újra is elolvasható, és higgyék el, jó lesz elolvasni akár ismételten A jó pásztor temploma című dolgozatomat is.

Kedves Bélám, te meg továbbra is őrizd meg önmagad!

Aczél Gábor

(Pásztor Béla)

Kategóriák: Szervezetek

Küszöbön egy harmadik “világégés”?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 22 - 15:11

Több mint hetven éve annak, hogy a második világháború véget ért. Mint tudjuk, és sokan meg is tapasztalták, az akkori „elosztás” nem sikerült valami jól. Hiába voltak vesztesek és győztesek, az újra felosztás nem ez alapján történt teljesen. Az akkori Szovjetunió, még a befejezés előtt megállapodott a három nagyhatalommal, az USA-val Angliá-val és Franciaországgal Európa újra felosztásáról. Európa keleti felét átengedték az orosz érdekeltségek szférájába. Itt orosz mintára diktatórikus rendszereket hoztak létre. Kiszálgáló személyzet is volt mindjárt.

Csak egyszer az ötvenes években volt kísérlet téve arra, hogy ebből az úgynevezett kommunista blokkból Magyarország és Lengyelország kiváljon. Heroikus harc kezdődött, de a megszállás tovább folytatódott, noha a nyugat beígérte a segítséget, ám az sehogy sem érkezett meg. Alig tíz évvel a háború befejezése után senki sem merte megkockáztatni egy újabb háború kirobbantását. Volt még egy erőtlen kísérlet Csehszlovákia részéről 68-ban, de ezt is ugyanúgy eltiporták.

A Szovjetunió megszünésével ezek a valamikori Varsói Szövetség nevű államok visszanyerték szuveranításukat és függetlenségüket. Eltelt egy pár év és egy régi nagy gondolat Európa egyesítése kezdte foglalkoztatni a már független nemzeteket. Létrejött az Európai Unió immár nem csupán nyugat európai országokkal, hanem keleteurópai országok is tagjai lettek. Ha kicsit jobban odafigyeltek volna az akkori vezetők, akkor az oroszoknak is helyet kellett volna biztosítani. Talán fel is ajánlották a társult tagságot, de az akkori orosz vezetők nem éltek a lehetőséggel. Próbáltak ugyan valamiféle együttmüködési tervezetet kidolgozni, ám az valmin mindig elcsúszott.

Európában megszűnt ugyan az orosz gyarmatosítás de Putyin hatalomra kerülésével az orosz „medve” felébredt álmából. Először a Közel Keletre igyekezett visszatérni több kevesebb sikerrel. Az ami valaha szinte elképzelhetetlen volt az orosz hadiflottának, hogy kimehessenek a Földközi tengerre, lassan de biztosan megvalósult. Sőt! Sziríában Latakije kikötőjében állandó orosz bázis jött létre. A nyugat mindezt ölbetett kezekkel nézte. Úgy gondolták az orosz ismételt jelenléte a Közel Keleten egyfajta egyensúly biztósítására illetve a szembenálló felek szétválasztására alkalmas lesz.

Közben megszülett az egyiptomi, majd pár évvel késöbb Jordániával is életbe lépett az Izrael Egyiptom közt már mőködő békeszerződés Jordániával is. A térségben még sem következetett be az annyira áhított béke. Ha még csak igen kis mértékben, de már akkor nyujtogatni kezdte csápjait az Iráni iszlám állam. Először csak az olaj árakkal, késöbb más módszerekkel is elérte azt, hogy a nyugat szemet hunyjon azon törekvéseivel szemben, hogy atomfegyver kifejlesztésén dolgozzon. A fenyegetett Izrael akkor még hiába kért segitséget, aggodalmait sorra elutasították. Kénytelen volt saját maga lépni.

Sziriában iráni segítséggel már lassan befejezéséhez közeledett az atomerőmű építése. Ám az izraeli légierő azt porig bombázta. Sokan azt gondolták, hogy ez a csapás majd gátat vet az iráni atomprogramnak. Ám éppen az ellenkezője történt. Egyre nagyobb lendületet vett.

Ezzel párhuzamosan igyekezett a térségben kiépíteni vezető szerepét. Ezt tette két okból: először is segíteni kívánta nagyobb mértékben az iszlám terrorizmust, másodszor az úgynevezett olajpiacon átszerette volna venni az irányítást ami nem sikerült. Szaud-Arábiával soha sem volt valami jó viszonya, viszont lassan de biztosan riválisokká váltak. Régen Szaud-Arábia is támogatta a terrorizmust, ám a vallási irányzatok az iszlámon belül ellenséggé tette a két államot.

Ez igazából akkor domborodott ki teljes mértékben amikor kezdetét vette az „arab tavasz”. Szinte mindenütt létezett már előre tolt „helyőrsége” az erősödő iszlamizmusnak amelynek egyik csoportja az Iszlám Testvériség Egyiptomban megdöntötte Mubarak hatalmát. Ez a mozgalom szinte futótüzként terjedt tovább. Megdöntötték a régi despóta uralkodók hatalmát úgy Irakban mint Libyában vagy más államokban. Megalakult az iszlám állam amely azzal fenyegetőzött, hogy a világot ha kell erőszakkal is iszlamizálni fogja.

A nyugat és az úgynevezett szabad világ szinte lebénultan szemlélte az eseményeket. Ám tenni igen csak kevesett tett, és amit tett az mind balul ütött ki. Amerika kénytelen volt megszüntetni a jelentős katonai jelenlétét Irakban és ezzel teret engedett az iszlám állam előretőrésének. Ám ez nem volt elég, hanem hogy az igéretük ne csupán holmi fenyegetésnek tünjön, terrortámadásokba kezdtek a jelentősebb nyugateurópai államok városaiban. Szinte egymás után következtek ezek be. London, Párizs, Madrid, Brüsszel és Berlin valamint más nagyobb városok lettek a célpontjaik. Az áldozatok természetesen mint minden esetben ártatlan polgári személyek voltak.

A szabad világ szinte képtelen volt gátat vetni ennek a folyamatnak. Aki ezek után is kételkedett még Irán semlegességében, ezúttal meggyőzödhetett arról, hogy minden jelentősebb terrorista szervezet iráni segítséget élvez. A józan ész azt diktálta volna, hogy Irán ellen egyre erősebb szankciókat fognak alkalmazni. Ám nem ez történt.

Bécsben az azóta elhíresült „perzsa vásáron” az USA és irán megállapodott az iráni atomprogram „névleges” továbbfolytatásában. Barack Obama az akkori amerikai elnök nem akarta észrevenni, hogy ez a megállapodás először is nem lesz betartva, másrészről egy újabb municiót adott az iszlámizmus fegyvertárának.

Eközben a Közel Keleről egy úgynevezett menekült áradat indult el az iszlám állam elfoglalt területeiről. A menekültek közt, – ahogy az később ki is derült,- nem pusztán menekültek voltak,hanem terroristák is. Görögország és Olaszország voltak az első menekült hullám fő érintettjei és késöbb egész Európa. Németország lett aztán a későbbi fő uticél, miután Angéla Merkel egy nyilatkozata során, megígérte a menekültek befogadását. Könnyelmű és elhamarkodott kijelentés volt, mivel nem egyeztetett egyetlen más únios tagországgal. Késöbb persze ez egy olyan folyamatot indított el Európán belül, ami nemhogy erősítette volna az együttmúködését az európai közösségnek, hanem a már meglevő értékeket is lassan de biztosan kezdte „korrodálni”.

Mindeközben egy újabb tűzfészek alakult ki délkelet Ázsiában. A koreai félsziget már a múlt században is háborus konfliktusok szintere volt. Ám az utóbbi időben miután Észak-korea új diktátort ünnepelhetet (nem újat pusztán a régi fia a „megboldogult” Kim Dzsong Il fia vette át a hatalmat) Észak-Korea ekkor kezdte el az atomprogramjának megvalósítását. Szinte senki sem figyelt oda ezen törekvéseire. A fenyegetett országok mint Japán vagy dél Korea süket fülekre talált. Csupán akkor szenteltek nagyobb figyelmet ennek, amikor már majdnem készen voltak az uj azombombájukkal amiről végig azt gondolta Amerika is és sokan mások, hogy üres fenyegetés. Mikor végrehajtották az első sikeres nukleáris kisérletet akkor eszmélt rá a világ, hogy ennek fele sem tréfa.

(Illusztráció: jose144 / DeviantArt)

A szankciók amiket közben hoztak Észak Korea ellen, ugyan olyan eredménytelenek voltak mint más esetekben. Hiába volt embargózva a koreai textiltermék azt továbbra is tudták exportálni. Sőt! Kina mint egyik legfőbb támogatója továbbra is küldte és talán küldi a segélyszállítmányokat. A helyzet súlyosbodott miután az új amerikai elnök Donald Trump sem tudott gátat vetni a koreai törekvéseknek.

A helyzet azóta csak fokozódott. Észak Korea azóta több sikeres atomkisérleten van túl, és közben iráni segítséggel kifejlesztett balisztikus rakétái már képesek elérni Amerika partjait. Az elmúlt hónapban rekétái már párszor behatoltak Japán felségterületre is. Trump ekkor az UNO-ban olyan kijelentést tett, hogy amennyiben Észak Korea tovább folytatja a kisérletsorozatát, katonai erőt fognak bevetni ellene, és ha kell akkor egész észak Koreát elpusztítják. Eközben Irán csapatokat dobott át a polgárháborús Sziriába. Az Izraellel szomszédos Golán fensíkon egyértelmüvé tette jelenlétét.

A napokban egy pilóta nélküli repülőjüket semmisítette meg az izraeli légerő Patriot rakétája. Izrael figyelmezetette Iránt, hogy amennyiben nem hagy fel a katonai akcióval, és nem vonja ki erőit Sziriából ellencsapásokat fog alkalmazni a sziriai területeken tartózkodó iráni erők ellen. Két nappal ezelőtt Amerika hivatalosan is bejelentette, hogy Izrael egyik déli légibázisán állandó katonai erőt fog állomásoztatni. Lehetséges, hogy ujabb viágháború kirobbanássának veszélye fenyeget? Kina és Oroszország egyenlőre várakozó állasponton vannak. A helyzet további romlását egyedül ez a két állam lesz képes megakadályozni. Remélhetőleg eredménnyel.

Avi Ben Giora

Kategóriák: Szervezetek

Enyhítették a tiltott angol szavak listáját Québecben

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 21 - 17:26

Számos angol szó került le a héten a québeci nyelvrendőrség tiltott külföldi szavak listájáról. Ez annyit jelent, hogy már nem bírságolják azokat a vendéglátó egységeket, ahol a korábban tilos angol szavak szerepelnek a menün. Ritkán enged bármiben is a Francia Nyelv Québeci Hivatala (Office québécois de la langue française – OQLF), de most pont erre volt példa. Mostantól nem számít szabálysértésnek, ha például egy montreáli étterem “cocktail”-nek hívja a koktélt a francia nyelvű menün. Korábban “coquetels”-nek kellett hívni a koktélokat. Ezen kívül most már törvényes “grilled cheese”-nek hívni a grillezetett sajtos szendvicseket, nem kell többé “sandwich au fromage fondant”-nak nevezni őket.

De még sok más angol szót is engedélyeztek a francia többségű tartományban. Például a softball-t nem kell többé balle-molle-nak hívni, a bébé-boum helyett használhatjuk a baby boom kifejezést és a vezetőket most már nyugodtan hívhatjuk leader-nek, a francia chef helyett.

A legszebb talán az, hogy most már szalonképessé vált a selfie szó. Korábban – a világon együlálló módon – Québecben ezt égoportraits-nek nevezték.

Jean-Pierre Le Blanc, az OQLF szóvívője elmondta: a francia nyelv Québecben mindig változik és fejlődik–a külföldi szavak jelenléte pedig ezt a vivant (élő) nyelvet gazdagítják. Ilyen kijelentésre eddig aligha került sor a francia nyelvet elszántan védő, a folyamatos angol fenyegetést vizionáló nyelvrendőrség részéről.

Több mint 230 tartományi közszolga védi a francia nyelvet az OQLF keretein belül. A hivatal pedig évi 24 millió dolláros költségvetéssel rendelkezik.

Volt több olyan kezdeményezése az OQLF-nek, ahol sikeresen vezettek be olyan francia fordításokat angol szavakra, amelyek még Franciaországban sem léteztek. Például Québecben legtöbben “courriel“-nek hívják az emailt és “mot-clic”-nek a hashtaget. De a legismertebb talán a fin-de-semain a weekend helyett.

Egyre többen azonban úgy gondolják, hogy a nyelv organikusan fejlődik, nem kell azt kormányzati szinten elhatározni, szabályozni és új szavakat vagy fordításokat erőltetni.

Kategóriák: Szervezetek

A munkás apáca — Láncfűrésszel szolgálja közösségét Margaret Ann nővér

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 21 - 16:17

Margaret Ann nővér megszokta, hogy részt vállal a közösség dolgaiból, így Miami tikkasztó hősége ellenére az iskola láncfűrészével felfegyverezve tisztította az utakat az Irma hurrikán után.

Két dolog motiválta a munkára: a cél, hogy az általa vezetett közösség biztonságban legyen és az tudat, hogy ő képes segíteni ebben. Silvia Nadal, egy helyi tisztviselő vette észre, ahogy dolgozik, mikor kiment megtekinteni a károkat. Videót készített a nővérről, hogy ezzel motiválja munkatársait.

– Hihetetlen volt! Ő egy valódi példa Isten szolgálatára. – mondta Nadal.

– Ha van lehetőséged segíteni, meg kell tenned. – hangsúlyozta Margaret Ann nővér, aki egyben az Archbishop Coleman F Carroll nevű római katolikus középiskola igazgatónője.

Egy interjúban elmesélte, hogy munka közben imádkozott a közösség azon tagjaiért, akik otthona károsult a katasztrófában. Kiemelte, hogy ebben a helyzetben nem ő a fontos, hanem Isten jósága, ami a tragédiából is képes kihozni a jót, például, hogy ilyenkor az emberek másokat maguk elé helyezve tesznek meg mindent egymás segítésére.

Jessica McAfee / epicPew

(A Szemlélek fordítása alapján)

Fotó: epicPew.com

Kategóriák: Szervezetek

Elhunyt Svéd László

Anno Filmklub - 2017, szeptember 20 - 16:21

Fájdalommal tudatjuk, hogy Svéd László, a történet-tudomány kandidátusa, nyugalmazott tudományos főmunkatárs, az intézet alapító tagja 90. életévében elhunyt. Laci bácsi az ifjúságtörténet örökifjú képviselőjeként évtizedeken át dolgozott a XX. századi fiatalok mozgalmainak történetén, elsősorban a két világháború közötti korszakban.

A Politikatörténeti Intézet kiemelt támogatója volt, alapítványával segítette nehéz helyzetben lévő munkatársaink gondjainak megoldását. Mindennapos jelenléte űrt hagy maga után, hiányzik közülünk. Emlékét megőrizzük.

2017. október 5-én (csütörtökön) 13.45-kor helyezzük örök nyugalomra a Farkasréti temetőben (1124 Budapest, Németvölgyi út 99.).

Kategóriák: Szervezetek

Rabolt tévét, rabolt lapot — De újságodat te nyomhatod!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 20 - 15:43

Nem isten kalapja,
hanem korunk lapja;
nem kötődik párthoz:
újságot a vállhoz!
Megteheted ülve is:
NYOMTASD ÉS TERJESZD TE IS!

Egyszerű, mint az egyszeregy,
s már egy jó hónapja megy,
semmi nem állíthatja meg,
a hatalom máris remeg,
mert ez a te szamizdatod,
amivel őt megingatod.

Rabolt tévét, rabolt lapot,
hiába tette, láthatod,
újságodat te nyomhatod,
és tovább is te adhatod,
így orra alá dughatod,
meglásd, meg is buktatod.

***

Egy országos hálózat kiépítése vette kezdetét Magyarországon, amely a közreműködők, s a szinte már csaknem mindenütt elérhető technikai eszközök révén olcsón, könnyen és gyorsan igaz információkkal szolgálhat millióknak.

Megjelenik hetente, az internetről letölthető és mindenki által szabadon terjeszthető.

Kiszámítottan, szervezetten, országosan.

Hétről hétre.

Nagyon sokan rákényszerülnek, hogy szinte kizárólag az M1 televíziót nézzék, a Kossuth rádiót hallgassák, a megyei lapokat olvassák. Többen ugyanezt megszokásból teszik. Ők másmilyen országot érzékelnek maguk körül, mint ahol élnek. Ami a kormány által birtokolt vagy elfoglalt hírcsatornákból árad, az nem csupán egyoldalúan elfogult tájékoztatás, hanem gátlástalan propaganda, ténytagadó hazugságözön, agymosás.

Valamit tenni kellett és tenni kell ahhoz, hogy a tényeket, az országos gondokat nem ismerő, és a politikától elidegenített, gyűlölködőkké butított, vagy éppen tudatosan közömbösített emberek közül minél többen tájékozottabbak legyenek.

Hogy minél többen olyan világot érzékeljenek maguk körül, amilyenben élnek.

És amilyenben szavaznak majd, amikor választanak.

Ehhez a kormányzati médiafölényt legalább megtörni szükségeltetik.

Akad ugyan még néhány független újság, tévé, rádió és hírportál, amelyek tisztességesen tájékoztatnak az ország és a világ dolgairól, történéseiről, de az információik kevés emberhez jutnak el.

A Nyomtass te is kezdeményezés lényege, hogy hetente megjelentetett lapja értékes tartalmát olvasóit cselekvésre bírva hétről-hétre egyre többekhez juttassa el.

Hozzáértő, tapasztalt, pártfüggetlen médiamunkások választják ki, rövidítik, vagy rendelik meg és írják az adott hét lefontosabb eseményeiről hírt adó cikkeket, amelyeket, egy A/4-es lap két oldalára helyeznek el (tördelik be). Ezt a lapot félbehajtva egy újság formátumú kis kiadvány születik.

Akinek van számítógépe és nyomtatója, máris próbát tehet.

Az internetes és facebook oldalról (www.nyomtassteis.hu; nyomtassteis) letölthető kis újság úgy, ahogy van, több példányban is kinyomtatható, fénymásolható, terjeszthető. A kezdeményezés a kormányzati médiafölény falát akkor üti át, majd ingatja meg, ha ezt hétről-hétre mind többen megteszik.

A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat kicsiben is és nagyban is.

Aki csak egy-két példányt nyomtat ki és juttat el ismerősökhöz, ismeretlenekhez, sokat tesz az is. Akinek pedig megfelelő nyomtatási, esetleg szállítási kapacitása van, ha hajlik rá, a terjesztés aktivistáit segítheti. Bízunk egy országos hálózat kiépülésében, amelynek révén mindenüvé eljut ez a lap, legelőbb azonban a kistelepüléseken élők körébe, mert ott van erre a legnagyobb szükség.

Az újság terjesztésének fontos eleme a személyes beszélgetés, mert így azok, akik csak az állam által elfoglalt hírforrásokból tájékozódnak, nemcsak az újságot kapják kézhez, hanem hozzá hallhatják az emberi szót.

Az igaz szavakat.

Így mozgalommá érlelődhet a kezdeményezés, amely ha tömeges lesz, a hatalom médiamonopóliumát megtörheti, akár valamelyest ellensúlyozhatja is.

Ez a kis újság eDemokrácia Műhely Egyesület független civil kiadványa, amely a választások közeledtével megismertetheti az országot a jelenlegi kormányt leváltani szándékozó politikai erők ajánlatával. Aki csatlakozik a kezdeményezéshez, a kormány helyett segíthet eleget tenni az Alaptörvényében rögzített alkotmányos kötelezettségnek: „Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”

Emellett azok millióit szolgálja, akiket Orbán Viktor és kormánya az igaz információktól megfosztani próbál.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

gálandreaakurvanyádat

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, szeptember 19 - 20:09

Mottó: „Amit tudok önről, az elég ahhoz, hogy megértsem a szüleit, ha jobbnak látnák mielőbb elhunyni.”

Ahogy az utolsó hang is szétfoszlik [Beethoven Esz-dúr Emperor (kurzív! – keltsen gyanút) Zongoraverseny II. tétel, Daniel Barenboim zongora, New Philharmonia Orchestra, vezényel Otto Klemperer], a katartikus csendbe belerondít a bemondó:

Híreink következnek!

A mikrofonnál Szlotta Judit [vajon mire gondol, miközben olvassa az elé tett szöveget?],
hírszerkesztő Gál Andrea.

Bartók Rádió 2017. szeptember 13. 9:00 Hírek:

1. A jövő évi választás igazi tétje, hogy ki védi meg az országot, és ebben kire lehet számítani…
2. A migránsok többsége okmányok nélkül érkezeik a magyar határra…
3. Fizikai védelem nélkül nem lehet megállítani a migrációs nyomást, ezért van szükség a kerítésre…
4. Mégis korlátozzák a menedékkérők beutazását az Egyesült Államokba…
5. Hazánk az Unió átlagánál sokkal többet költ az iskolák és az oktatási rendszer fejlesztésére…
6. Hazánk élenjár az életkorhoz kötött védőoltások tekintetében…
7. Időjárásjelentés…

Szervilizmus? Alkalmatlanság? Ostobaság? Hit? Meggyőződés? Számítás? Haszonelvűség? Pragmatizmus? Gyakorlatiasság? Engedékenység? Alkalmazkodás? Gerinctelenség? Tisztességtelenség? Szégyentelenség? Hitványság? Gazemberség? Sunyiság? Alamusziság? Galádság? Aljasság? Alávalóság? Alattomosság? Romlottság? Elvetemültség? Megalkuvás? Meghunyászkodás? Behódolás? Opportunizmus? Jellemtelenség? Erkölcstelenség? Képmutatás? Szemforgatást?

Szakmai indokokkal most nem hozakodnék elő.

Akárhogy is: Gál Andrea édesanyjának van oka a büszkeségre.

Aztán újra zene…

vendégszöveg: Rejtő Jenő, Horváth Attila, Esterházy Péter

Szakmai indokokkal most nem hozakodnék elő.

Akárhogy is: Gál Andrea édesanyjának van oka a büszkeségre.

Aztán újra zene…

vendégszöveg: Rejtő Jenő, Horváth Attila, Esterházy Péter

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

A tőke 150 éve

Anno Filmklub - 2017, szeptember 19 - 16:37

A Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye 2017. október 18-19-én (szerdán és csütörtökön) 9.30-tól tudományos konferenciát szervez Marx A tőke című műve megjelenésének százötvenedik évfordulója alkalmából.

Résztvevők: Amelie Lanier, Artner Annamária, Böcskei Balázs, Csáki György, Csányi Gergely, Éber Márk Áron, Gerőcs Tamás, Kalous Antal, Marosán Bence Péter, Mészáros György, Pinkasz András, Pitti Zoltán, Pogátsa Zoltán, Sebők Miklós, Szigeti Péter, Tóth Tamás, Wiener György

Részletes programért kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára