Szervezetek

A mi szentünk

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 20 - 16:02

Minapában Orbán Viktor a parlamentben valódi hegyi beszédet intézett híveihez, minek lényege a kereszténység, azon belül is a magyar kereszténység felsőbbrendűsége volt. Hogy mitől másabb egy magyar kereszténysége,mint pl. egy olaszé, vagy spanyolé, a fene se tudja, de a mi házi szentünk igen. Mármint asziszi-hogy-szent Viktor.

Elődje, az a bizonyos Ferenc, Assisiból, szintúgy maga köré gyűjtötte az állatokat, és prédikált nekik.
A mi szittya szentünk valami hasonlót tesz, csak állatainak választéka szűkösebb.

Vannak, ugyebár, a birkák, fajtabesorolásuk szerint NER-tagok, vagy fideszesek. Ám ahogy a mellékelt fotón is látni, akad a birkák közt is kételkedő. Az egyik jól láthatóan kérdezi a másikat: te, a mi assziszink, szerinted, tudja, mit beszél?

Azután ott vannak a teknősök. Egy hindu vallási vélekedés szerint a Földet – ami tudva lévően lapos – négy elefánt tartja a hátán. A NER kénytelen három teknőccel megelégedni, név szerint Lázár, Rogán és Semjén nevezetű vastag páncélú kétéltűvel. A negyedik, bizonyos Kósa, elkopott, de a helyzet nem változott: a statika törvénye szerint – lásd a suszter székét – a három alátámasztási pont a legstabilabb. Legfeljebb időnként cserélik.

Ott van még a harcias kiskakas, a DK-törzsből, aki azon morfondírozik, hogy bele csípjen-e a szent seggébe, és, ha igen, azt helyből, vagy nekifutásból tegye?

Nem egyszerű ma szentnek lenni…

Kategóriák: Szervezetek

Justin Trudeau és a rasszizmus — A kormányfő bocsánatot kért

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 19 - 14:16

Justin Trudeau kanadai miniszterelnök “mélységesen sajnálja”, hogy 2001-ben egy “Arábiai éjszakák” nevű rendezvény során barnára festette az arcát, nyakát és kezeit, illetve Aladdin jelmezbe öltözött. Az amerikai Time magazin hozta le szerdán a botrányos fotót a kanadai szövetségi választási kampány kellősközepén. Nehezen lehet elképzelni annál megalázóbb és visszataszítóbb cselekedetet az angolszáz világban, mint amikor egy fehér ember feketére vagy barnára festi be arcát, hiszen ez az amerikai minstrel show-kra emlékeztet, amikor a a tizenkilencedik században és a huszadik század első felében fehér színészek és zenészek komikusnak szánt jelenetekben és feketére festve csúfolták az afrikai amerikaiakat. Gyomorforgató jelenetek voltak ezek. (Ime egy példa.)

Aligha mentség, hogy Justin Trudeau rasszista cselekedete tizennyolc évvel ezelőtt történt. Trudeau már akkor is majdnem harminc éves volt — tehát felnőtt férfi, akinek tudnia kellett volna, hogy amit tesz, az minimum ízléstelen és maximálisan sértő. Trudeau ekkor tanárként dolgozott a vancouveri West Point Grey Academy nevű magániskolában.

(Trudeau 2001-ben barnára festette arcát egy vancouveri magániskola rendezvényén.)

Amiután a Time magazin napvilágra hozta a fotókat, Trudeau azonnal bocsánatot kért. A következőket mondta:

“Nem lett volna szabad ezt tennem és ezt tudnom kellett volna. De nem tudtam és ezt igazán sajnálom. Felelősséget vállalok döntésemért. Nem hittem akkor, hogy amit teszek az rasszista jellegű cselekedet. De ma beismerem, hogy ez rasszista tett volt és mélységesen sajnálom.”

A fotót egy Michael Adamson nevű vancouveri üzletember küldte be a Time szerkesztőségének.

Amiután nyilvánosságra került az ominózus fotó, Trudeau beismerte, hogy korábban – Jean-de-Brébeuf gimnazistaként – szintén barnára festette arcát és afró frizurával a Day-O Banana Boat c. dalt énekelte.

Andrew Scheer konzervatív miniszterelnök-jelölt szerint innentől kezdve Trudeau kormányfőnek alkalmatlanná vált. “Engem is mélységesen megrázott amikor tudomást szereztem Justin Trudeau cselekedeteiről. A barnára festett arc a nyílt gúny és rasszizmus példája. 2001-ben is rasszista volt és ma is az. Ez az ítélőképesség teljes hiányát jelzi egy olyan emberben aki alkalmatlan arra, hogy egy országot vezessen”–nyilatkozta Scheer.

Jagmeet Singh, a pandzsáb családba született baloldali Új Demokrata Párt vezetője egyenesen a kisebbségekhez tartozó kanadai gyerekekhez szólt, amiután tudomást szerzett a fotóról:

“Lehet, hogy ezek után úgy érzed majd, hogy fel kell adnod a Kanadába, illetve a saját magadba vetett reményedet. Azt akarom, hogy tudd: értékes vagy, számítasz és szeretnek.”

Justin Trudeau politikai üzenetének jelentős részét pont az érzékenységre, a progresszív politikára és az antirasszizmusra fókuszálta. Sőt: eddig a kampányban a Liberális Párt kiméletlenül kutatta a konzervatív jelölteket és múltjukat, keresve olyan eseteket amikor rasszista, homofób vagy egyéb érzéketlen mondatok hangzottak el — ezzel okozva kellemetlenséget a legnagyobb ellenzéki pártnak. Innentől kezdve hiteltelenné vált ez a stratégia.

Még a botrány előtt a CBC honlapján közzétett utolsó halmozott pártpreferenciás adatok szerint a következő szinten álltak a pártok:

  • Konzervatív Párt: 34,4 százalék
  • Liberális Párt: 34,2 százalék
  • Új Demokrata Párt: 13,5 százalék
  • Zöld Párt: 9,7 százalék
  • Bloc Québécois: 4,4 százalék
  • Kanadai Néppárt: 2,7 százalék

A fenti adatok alapján Éric Grenier elemző becslése szerint a Liberális Párt szerezné a legtöbb mandátumot a következő parlamentben és Trudeau ismét kormányt alakítana. Valószínű, hogy a nyilvánosságra került fotó jelentős hatást gyakorol ezekre a számokra.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán Viktor levelet írt nekem

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 18 - 14:10

Erre jövök haza 11 napnyi párizsi tartózkodásom után! A viszonyunk több, mint hűvös, így nem is értettem, mit akar tőlem?

Nos, megnyugtatott, hogy a gazdaság idén is jobban teljesít – hogy miben és hol, nem részletezte, igaz, nem is tartozik rám, jobban teljesít, és kész! Ha ő mondja, biztos úgy van.

Csak aztán hazudik egy bekezdésnyit, mi szerint 2010-ben vállalta a nyugdíjak értékének megőrzését, ami azért annyira nem sikerült neki, és 2013-ban és 2014-ben csökkentette a nyugdíjas háztartások rezsiköltségeit, ami mellett azóta is kitart.

Ezzel csak két bajom van: ezek szerint csak mi, nyugdíjasok kaptunk rezsicsökkentést? Amit azért annyira nem lehet észrevenni, de, ha ő mondja, biztosan úgy van! Ám akkor mi van a több milliónyi nem nyugdíjas háztartással? Azok nem kaptak rezsicsökkentést? Micsoda felháborító diszkrimináció ez? Rezsiszilárd fúziós pacalbiztos erről miért nem szólt eddig?

A másik bajom az, hogy ez az egész rezsicsökkentés úgy kamu, ahogy van. A földgázról egyértelműen kiderült, hogy ha nem az állami kereskedőn keresztül kerülne be az országba, hanem piaci áron, VALÓBAN lehetne rezsicsökkentésről beszélni, de így? Azon felül érdekes módon valamiért csökkent a földgáz fűtőértéke. Nem kell ehhez semmi féle tudományos tohuwabohu, elég feltenni egy fazék vizet a lakótelepi gáztűzhelyre, és mérni, mikor kezd el forrni a benne lévő víz. Aztán ezt az igen egyszerű kísérletet el lehet végezni pl. egy PB-gázpalackos tűzhelyen. Érzékelhető lesz a különbség.

Aztán ott van a villamos energia, ami egy másik kamu. Itt ráadásul még a számlán is feltüntetik – szigorúan zsűri által meghatározott magenta-színnel és betűnagysággal/formával – mert ez olyan rohadtul fontos – eddig mennyivel is vertek át. A számla ugyanis olyan részletezésben készül, mint egy Burda-szabásminta, a pórnak fingja nincs arról, mi is az az „elosztói alapdíj”, „energiahasználati alapdíj” – mégis, mijafaszt használnának, e=mc2-t? – , „rendszerhasználati díj”, „szénipari szerkezetátalakítási hozzájárulás” – ami úgy EU szinten fontos lenne, de mi éppenséggel nem járultunk hozzá, hiába, Pénztáros Lölö megvette a Thorez külfejtést Gagarin hőerőműstől, csak nem tesz a Gazda neki keresztbe? – , „kapcsolt termékszerkezet átalakítás” – hogy ez mi a bánat, senki nem tudja. Azon felül, mivel én csoportos beszedési megbízást adtam a szolgáltatónak, még azzal sem fárad, hogy részletes számlát küldjön, így fogalmam sincs, mennyit is takarított meg nekem a Gazda.

Mind1 is, a lényeg, hogy rohadtul rezsicsökkentettek vagyunk.

Noch dazu, a nyugdíjasok továbbra is számíthatnak a magyar kormányra. Hát, ha ő mondja… Mondjuk, ellopni tőlük már nagyon nincs mit, max. a hátra levő éveiket. A szintén kormányzati magyar egészségügy ehhez hathatós támogatást ad, privát ellátásra meg – amióta ellopták a nyugdíjpénztári megtakarításokat – a zömnek nincs esélye.

Minden esetre a Gazda jó egészséget kívánva üdvözöl. A könnyem is kicsordult ennyi törődés olvastán!

Ja, hogy a mellékelt csekkeket beváltandó, Gödöllőre kell, hogy autózzak az ELMÜ ügyfélszolgálati (?) irodájába, már smafu. De mit csinál az a vidéki, zsákfaluban lakó nyugdíjas, akinek nincs autója, de a szomszédjának se, a sógorának se, ám az ügyfélszolgálati iroda a megyeközpontban van?

Csókoltatom a Gazdát!

Kategóriák: Szervezetek

Egy kis mosoly — Gasztronómia? Csúcs!

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 17 - 21:38

Mindig szerettem a főzőcskézős – oppardon gasztronómiai – műsorokat, ahogy ezt egyszer már elmeséltem Borbás Marcsi Gasztroangyal című műsora kapcsán. Alapvetően magyaros az ízlésem – mitől lenne más? -, de szívesen megkóstolok új ízeket: nem keresek Stockholmban rántott csirkét, Moszkvában bécsiszeletet, vagy Reykjavikban lecsót. (Bár Húsavikban ettem életem legrosszabb sülthalát: nyilván valamilyen óriási tonfajtából készítették, nem is omlós, krémes volt a halhús.) Különben is kifejezetten szeretem a tengeri herkentyűket, és ettem már kígyót, békát, csigát is – ízlett. A magyaros ízlés olyasmikben nyilvánul meg, hogy pl. 20 éve visszatértem a zsírral főzéshez: nem hiszem, hogy a zsírszalonnából általam kisütött, 6-8 hónap alatt becsületesen megavasodó zsír ártalmasabb lenne, mint az agyonészterezett olajok – viszont sokkal finomabb.

Egy szó, mint száz megnéztem a magyar csúcsgasztronómiáról szóló műsort. Dagadt a keblem a büszkeségtől, hogy immár több Michelin-csillagos étterem is van Budapesten, sőt itt van az egyetlen közép-európai kétcsillagos. Örömmel hallgattam, hogy egyre nagyobb hányadban tudnak magyar alapanyagokat használni. A séfek elmondták, a minőséggel már nincs baj, de előfordul, hogy hamarabb elfogy valami, mint ahogy a termelő szállítani tudná. Persze mindig lesz, amit importálni kell: a narancsos kacsát nem készíthetik magyar naranccsal. Bár meglepetéssel hallottam, hogy a legnagyobb importtétel a burgonya. Azt ugyan tudom, hogy más krumpli való sütni, másfajta főzni, megint másik salátának – de hogy mit nem tud a magyar krumpli, amit a külföldi tud? Ahhoz nem elég kifinomult az ízlésem.

Az interjúk alatt-közben elkészült egy-egy fogás is, a háttérben meg habartak, kavartak, kentek a szakácsok a csillogó-villogó gépek között. A konkrét recept ugyan nem hangzott el, de az étel neve igen.

Itt kezdődnek a gondjaim. Bár én jobban szeretem, ha a tányéron gusztusosan szétterítik az ételt: lehet látni, melyik és milyen a hús, melyik a köret, és miből van, de elfogadom, hogy az óriási tálak közepén kis tornyocskákat, csúcsokat raknak – ez a divat. (Lehet, hogy ettől „csúcs”gasztronómia?)

Az már kevésbé tetszik, hogy apró kockára-csíkra vágott zöldségeket halmoznak köré, mert kell a színes, végül még valami szószt is ráöntenek, vagy csak köré, a tányérra csepegtetnek – ettől az az érzésem, hogy nem mosogatták el rendesen a tányért. Emiatt az egyik fogás a filmben – már bocsi -, de úgy nézett ki, mintha egyszer már megette volna valaki. Otthon Anyu a főzelék feltétét is külön kistányérban adta – kínlódtam is, amikor az üzemi étkezdében a tökfőzelék tetejére rácsapták a fasírtot. (Alumínium evőeszközzel se ettem soha: vittem a saját kanalamat-villámat. Volt is gond, ha kiszúrta valaki, hogy evés után elpakolom az eszcájgot – de viszonylag könnyen be tudtam bizonyítani, hogy nem a nép vagyonát lopom.)

A másik konyhán brassóit készítettek – újragondolva. Ha nem mondja a séf, rá nem jövök a különböző színű és állagú kockákból, hogy ez brassói. A tálra három fagylaltgombócnyi halmocskát raktak. Egy nagyobb vékony fehér lapra – tán krumpliszirom lehetett – egy centinyi vastag zsemleszín kocka került: ez lehetett hivatva a sültkrumplit szimbolizálni. Erre még került ez, az, a tetejére meg három szem pörkölthús. Felhívom a figyelmet: a brassói nem maradék pörkölt, összekeverve a maradék paprikáskrumplival – legfeljebb nagyon igénytelen kifőzdékben! A halmok köré felraktak még néhány szelet sült karajt, erre-arra szétszórtak ezt-azt. Jelzem, a brassói lelkét adó fokhagymáról szó nem esett. Bár lehet, hogy abban, a szakács szerint „brassói érzést” adó mustárszínű mártásban, amit ráöntött a halmokra, fokhagyma is volt. Ami nálam végképp kiütötte a biztosítékot, az volt, hogy az uborkasalátát – pontosabban néhány csík uborkát – ugyanarra a tálra, a „brassói” halmok mellé tette! (Még jó, hogy az ecetet külön kis vázában adták mellé.) Márpedig a mi, sokszor hivatkozott prolikonyhánkban elképzelhetetlen volt, hogy a hús-krumpli mellé csapjuk a savanyúságot, uborkát – annak külön salátástányér járt! Még a zsíroskenyérhez is külön kistányérban járt a paprika-paradicsom-uborka – mikor, mi – hogy ne folyjon a kenyér alá a lé. (A zsemlébe a vagdaltra tömködött zöldségek miatt nem szeretem a hamburgert se.)

Na most. Nem vagyok ellensége a szép tálalásnak – itthon is igyekeztem mindig tetszetősen tálalni a legegyszerűbb kajákat is. Kenny küldött nekem pár képet, hogyan adják asztalra Bécsben a wienerschnitzelt, meg a reggelit vajjal, dzsemmel, tojással, kávés és teás csészékkel – gyönyörűek. De semmi tornyocska, csúcs vagy halom: ínycsiklandóan terül el a tányéron a borjúszelet pirospozsgás bundájában. Mellette – külön tálkában! – a klasszikus krumplisaláta, ránézésre is ropogós, friss hagymakarikákkal.

Jó, tudom: az étkezés ma már sokak számára nem azt jelenti, hogy elveri az éhét. Azt is tudom, hogy a „mindennapi kenyerünk” elfogyasztásának is meg kell adni a módját: a rántottleves-paprikáskrumpli menü is jobban esik, ha a krumplit nem a kiürült leveses tányérba merik.

De az biztos: a jövőben nemcsak azért kerülöm el a csúcsgasztronómia tanyáit, mert négy ebéd felemésztené a havi jövedelmemet.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Kásler esete az erőszakos térítéssel

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 16 - 15:32

Miközben Szekszárdon a vélemény- és gondolatcenzúra mellett tették le az iskolai voksot, Kásler Miklós szerint az államalapítónak tartott király óta nem volt annyira jól fejlesztve az oktatás, mint mostanság. Erről érdekes lenne I. István véleményét is tudni, de talán a jelen vegzáló kormány nagy szerencséjére erre nincs mód. Kásler Miklósnak azonban nagyon elgurult a könyvespolca.

Azt ugyanis aligha lehet kétségbe vonni, hogy Szent István szervezői, illetve katonai munkássága nélkül a magyar törzsek valami történelmi, régészeti lábjegyzetté váltak volna. Legfeljebb. Számos és számtalan legenda mellett, illetve ellenére mégsem a nagy oktatási reformerként vonult be a történelembe. Talán nem is egészen véletlenül. Egyszerűen nem volt ideje, energiája és lehetősége széles körű közoktatást szervezni. Akkortájt nem is igazán volt divat. Annyira nem, hogy az ennek oktatáselméleti megalapozását is adó, Johannes Amos Comenius megszületése is fél évszázaddal későbbre datálható. Ahogy a saját korában oktatási reformernek is beillő Aquinói Szent Tamás is vagy két évszázaddal követte Szent István korát.

Ugyanakkor azt elég igazoltnak tekinthető, hogy Szent István komoly belső ellentétekkel küzdött, és később a neje rokonságával is viszályba került. Miközben a tömeges kényszer-keresztelések tényét sem nagyon szokták hitelt érdemlően cáfolni. Azt meg a kor általános ismertéből tudhatjuk, hogy a korlátozott oktatás az egyház kezében volt. Jobbára a saját utánpótlás csapatát kinevelendő. A kulturális kényszer alkalmazása, illetve egy elitnek szánt kör ideológiai egyenirányítása az oktatásban aligha tekinthető előremutatónak. Akkor sem, ha jelenleg divat a kereszténységre hivatkozni, gyakorlatilag kötelezővé tenni hittant, és egyre inkább az elitoktatást tenni a fókuszba.

Alkalmasint arról sem árt megfeledkezni, hogy a nyitottabb egyetemek létrejöttének az egyik oka éppen az volt, hogy a tudományokra odafigyelő uralkodók, művészek, mecénások felismerték a zártkörű, és ideológiailag is bezárt oktatás hibáit. Elég a XV. század nagy magyar, reneszánsz uralkodóra, Corvin Mátyásra, illetve könyvtárára gondolni. Mindez nem jelenti azt, hogy kisebbíteni kellene azt, mit a saját korában Szent István tett. De pont oktatási reformerként nem kellene kezelni.

Kategóriák: Szervezetek

A Szépség és a Szörnyeteg! az Operett Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 15 - 19:12

A Szépség és a Szörnyeteg a Disney egyik legsikeresebb, legelbűvölőbb meséje, az első olyan animációs film, amelyet Oscar-díjra jelöltek a Legjobb film kategóriájában, és öt Grammy-díjat is kapott. A filmből készült családi musical immáron több mint huszonöt éve hódít az egész világon, és 2005-ös bemutatója óta töretlen népszerűségnek örvend Magyarországon is. A közönség nagy örömére az előadás szeptember közepétől ismét látható a Budapesti Operettszínházban!

Kicsik és nagyok kedvence Böhm György rendezésében bújik új köntösbe, olyan sztárokkal a szereposztásban, mint például Polyák LillaVágó ZsuzsiSerbán AttilaCsuha Lajos, Földes Tamás vagy Nádasi Veronika. Ám a régi nagy kedvencek mellett a jól ismert szerepekben új beállókat is köszönthetünk: így Borbély Richárd Szörnyetegként, a társulatunkhoz frissen csatlakozó Széles Flóra Belle-ként debütál. Czuczor Dávid, a Lehár-énekverseny díjazottja duplázik, hiszen Monsieur Kanóc és Gaston szerepében is bemutatkozik, Sütő András Lefou, Peller Károly Ketyegi, Vásári Mónika pedig Madame de la Nagy Böhöm jelmezébe bújik.

A Szépség és a Szörnyeteg szeptember 14-23. között látható a Budapesti Operettszínház nagyszínpadán, ráadásul közben jubileumot is ünnepelhetünk, hiszen szeptember 20-án immáron ezredik alkalommal áll színpadra Belle, a Szörnyeteg, Gaston, Kannamama, Csészike, Babette, Maurice, valamint a többi elbűvölő mesehős.

Szereposztás:

A Szörnyeteg: Barkóczi Sándor/Borbély Richárd/Szentmártoni Norman

Belle, a Szépség: Széles Flóra/Jenes Kitti/Füredi Nikolett

Gaston: Németh Attila/Szentmártoni Norman/Czuczor Dávid

Lefou, Gaston szolgája: Serbán Attila/Oláh Tibor/Sütő András

Monsieur Kanóc: Bálint Ádám/Czuczor Dávid/Angler Balázs

Mister Ketyegi: Földes Tamás/Magócs Ottó/Peller Károly

Kannamama: Polyák Lilla/Nádasi Veronika/Siménfalvy Ágota

Csészi: Maszlag Bálint/Németh Krisztián/Mayer Marcell

Madame de la Nagy Böhöm: Sz. Nagy Ildikó/Siménfalvy Ágota/Vásári Mónika

Babette, a portörlő: Kékkovács Mara/Vágó Zsuzsi/Füredi Nikolett

Maurice: Csuha Lajos/Bardóczy Attila/Magócs Ottó

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Egy katolikus pap előadása a kereszténység viszonyáról az iszlámhoz

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 15 - 15:47

Határozottan elítélte a magyar kormány kereszténység nevében folytatott iszlám-ellenes gyűlöletkeltő politikáját egy katolikus pap a Magyar Békekörben péntek este tartott előadás-beszélgetésén.

Menyhárt János plébános a kereszténység és az iszlám alapvető emberi és vallási értékközösségét a hitben, a családban, az igazságosságban, az emberi igaz méltóságban, az élethez való jogban jelölte meg, és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy nem az emberekkel van a baj, hanem a politikával, amely a saját önző érdekei miatt szembefordítja egymással a hívőket. „A háttérhatalom a probléma, mely jól tudja, hogy ha muszlim és keresztény emberek összefognak, kivitelezhetetlen lesz az a terv, amelyet gátlástalanul igyekeznek megvalósítani. Teljesen nyilvánvaló, hogy bizonyos hatalmi köröknek nem érdekük ezeknek az egyetemes értékeknek a megőrzése, hiszen céljuk a káosz, amelyben egy totális kontroll alá vonható emberiséget akarnak kialakítani” – mondta.

Ezek a körök le akarják rombolni muszlim és keresztény hívő emberek Isten központú életet élő közösségét, és helyébe a fogyasztói társadalom sok-sok bálványistenét akarják állítani, mindenekelőtt a pénzt. Keresztény és muszlim között a hit az első kapocs.

A második a család. Az iszlám és a kereszténység egyaránt ragaszkodik a hagyományos családmodellhez, melyben Isten ajándéka a gyermek.

A harmadik közös érték az igazságosság. „Olyan világban élünk, ahol az igazságosság már nem divat. Féligazságok vannak, vagy inkább hazugságok. Ez nyomon követhető a híradásokban. Azt sugallják az embereknek, hogy minden muszlim rossz, minden menekült terrorista, mindenki, aki segíteni akar ezeknek a szegény embereknek, az hazaáruló” – fogalmazott az atya, majd „forradalmi tettnek”nevezte a szembeszállást a lelket mérgező médiával.

Az emberi igaz méltóságról szólva úgy vélekedett, hogy olyan világban élünk, ahol egy kutyának is nagyobb a méltósága, mint egy embernek. Ha egy kutyát nem megfelelő módon tartanak, akár börtönbüntetésre is ítélhetik a gazdáját, ám ha egy hajléktalan van az utcán, rendőri eljárás alá vonják. A Biblia és a Korán arról beszél, hogy felelősséggel tartozunk a teremtett világ értékeiért, de első helyen az ember áll.” Az emberi méltóság olyan szoros kötelék az iszlám és a kereszténység között, melyet ha komolyan vesznek a hívő emberek, lerombolhatatlan erődítménnyé válik számukra” – mondta az előadó.

„A halál kultúráját éljük” – jelentette ki János atya az élethez való jogról szólva. Mind a Biblia, mind a Korán egyértelműen beszél róla, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatától fogva szent.

Ezek a közös értékek alkalmat és lehetőséget teremtenek a békés együttélésre – állította a plébános -, hozzátéve, hogy a Biblia és a Korán közös tőről fakad. Közös ház, melynek alapja az Ószövetség, falait az Újszövetség képezi, a tető pedig a Korán. „Nem tehetünk úgy, mintha csak keresztények lennének a világon, csak nekik lenne joguk bármihez. „Az a legnagyobb probléma, hogy nagyon sok hívőhöz, de még egyházi vezetőhöz sem jut el Ferenc pápa sürgető szava, miszerint a párbeszéd embereivé kell válnunk, és egymást testvérként szerető hívőkké” – mondta a vallások közötti kapcsolatépítés fontosságáról.

Menyhárt János feltette a kérdést: mitől olyan nagy keresztény Európa és Magyarország? „Határozottan el kell utasítani azt a parasztvakítást, miszerint a keresztény Európa és a keresztény Magyarország eldöntheti, kikkel akar együtt élni” – válaszolt a kérdésre. A világban mindenkinek van helye. Egy vallást gyűlöletkeltésre felhasználni párbeszéd helyett égbekiáltó bűn – szögezte le, majd előadta: nagyon sok muszlim testvére van, rendszeresen találkoznak, beszélgetnek. Ezt sok keresztény „hívő” és pap nem nézi jó szemmel, sőt kifejezetten gyűlölködő megnyilvánulásokat is kap Egyes papok nem is barátkoznak vele emiatt. De hát ez az ő bajuk – jegyezte meg.

Arra kérem önöket, merjenek a párbeszéd, a kapcsolatépítés, a szeretet emberei lenni – intézte szavait hallgatóságához, és a széles közvéleményhez, majd így folytatta: „Magyarország jelenleg olyan helyzetben van, ahol a gyűlöletet politikai fegyvernek lehet használni. A bűnbakkeresés (mindenért a muszlimok a hibásak, muszlim bűnözés) és a kollektív bűnösség kikiáltása, valamint a félelemkeltés, bezárkózottá teszi az embereket. A történelem lapjait olvasva azonban megtudhatjuk, hogy ez az irány sohasem ért jó véget. Amikor egy népcsoportról, egy vallási közösségről kikiáltják, hogy ők alapvetően rosszak, az emberekben a félelem gyűlöletté alakul át, melynek végeredménye az, amit maga a szó is hordoz: gyűl-öl”.

Menyhárt atya így fejezte be előadását: „Ebben a zavaros és gyűlölettel terhelt világban nagy szükség van a Béke embereire! Jézus boldognak mondja a békességteremtő embereket. Amikor a muszlimok köszönnek, békességet kérnek a maguk és mindenki számára. Ha az igazsághoz való ragaszkodás forradalmi tett, még inkább forradalmi tett a szeretet. Több és több olyan emberre és szervezetre van szükség, mely szembe mer szállni a gyűlöletkampánnyal, amely falak helyett hidakat épít, mint például a Magyar Békekör”.

„Forradalomra hívom önöket, a szeretet forradalmára. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy a sötétségnek nagy az ereje, de higgyék el nekem, a szeretetnél nagyobb erő nincs. Ez tesz képessé minket, hogy megöleljünk mindenkit, mint testvért, faji, nemzeti, etnikai, vallási vagy nemi identitásában megkülönböztetés nélkül. Ez a szeretet győzni fog. Ez a szeretet átalakítja a világot!” – adott hangot hitének és meggyőződésének a katolikus pap.

A Civilizációk harca vagy együttélése? sorozat keretében tartott előadás-beszélgetésen a következő fontosabb gondolatok fogalmazódtak meg a hallgatóság részéről:

Makt mazen, a Magyarországi Arab Közösség titkára, szír származású magyar állampolgár: Van-e a vallásnak hazája? Hiszen Szíriában szinte minden vallás jelen van, még sincsenek éles határvonalak. Miért akar a magyar kormány a szír keresztényeknek segíteni, és csak nekik? Vajon megkérdezte-e a szír keresztényektől, hogy elfogadják-e, és hogy ez jó-e nekik? Akik komolyan veszik a vallást, nem tekintik ellenségnek a más vallású embert.

Kálmán Péter: Egyszerű együttélési normák tiszteletben tartásával kell előbbre jutni. Fel kell ébreszteni az embereket!

Hirschler Tamás: Minden várakozásomat felülmúlta Menyhárt János előadása. Marxistaként nagyon köszönöm önnek!

Halmos Antal: Indiában békésen élnek a vallások egymás mellett. Egymásra mosolyognak, midőn szemmel láthatóan is két különböző kultúrájú ember találkozik az utcán.

Szilvássy Péter: Jézus közös prófétája a keresztény és az iszlám vallásnak. A Koránban több szó esik Máriáról, mint a Bibliában.

Simó Endre: A történelemben ismert minden vallásnak, kivétel nélkül voltak szélsőséges képviselői, fundamentalista szárnyai. Voltak keresztes háborúk, voltak pogromok, vagy pl. milyen szerepet játszott a katolikus egyház a nácizmus hatalomra jutásában. Ezt tapasztaljuk a palesztin-ellenes zsidó szélsőségben, és fordítva, a zsidó-ellenes palesztin szélsőségben. El kell szigetelni a szélsőségeket ahhoz, hogy utat törjünk a normális együttélésnek, érvényesülhessen az emberiség együvé tartozása.

Az egybegyűltek közös teendőnek ítélték a politika és a média terjesztette hamis kép leszerelését felvilágosító előadásokkal, fórum-beszélgetésekkel, vitával, párbeszéddel.

Kiadta: Magyar Békekör

Kategóriák: Szervezetek

Komoly esélye van Karácsony Gergelynek Budapesten — A Fidesz legyőzhető!

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 14 - 15:33

A 444.hu írja, hogy Karácsonyt Gergelyt a budapesti lakosság 45%-a támogatja, addig Tarlós Istvánt 49%, ha figyelembe vesszük, hogy Závecz Research 3,5% hibahatárral mérte a támogatottságot, akkor csak fél százalékkal vezet biztosan Tarlós. Az a 3,5% azt jelenti, hogy kiélezett verseny lesz a két fél között.

Össze lehet vetni a két jelölt programját:

Tarlós Istváné: Ja, bocs, neki nincs saját weboldala.

Karácsony Gergelyé: ITT.

Néhány részlet Karácsony Gergely programjából:

  • Tiborcz-adó #!!#
  • Javítjuk a főváros működésének átláthatóságát. A zuglói szabályozási modellnek megfelelően minden szerződést és közérdekű adatot jól kereshető módon nyilvánosságra hozunk. E folyamat része-ként nyilvánossá tesszük a főpolgármes-er naptárát.
  • Platformot nyitunk a kereslet és a kínálat összekötésére, az üresen álló ingatlanok újbóli kihasználására.
  • Nonprofit lakásépítési programot indítunk: önkormányzati bérlakásokat építünk és támogatjuk a közösségi célú non-profit lakásépítéseket.
  • Minél többen, minél kevesebbet fizessenek a közösségi közlekedésért. Első lépésként csökkentjük az éves bérletek árát és lehetővé tesszük a részletfizetést. Bővítjük a Budapesten belüli őrzött és biztonságos P+R és (kerékpárosok számára) B+R parkolók körét.
  • Aktív partnerséget hozunk létre a Budapesten működő, jelentős nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező szervezetekkel (pl. egyetemek).
  • A nyilvánosság előtt újratárgyaljuk a Liget-projektet, a Városligetet közpark-ként újítjuk meg, a múzeumi épületeknek pedig máshol keresünk új helyet. Gondoskodunk a csillaghegyi öblözet ár-vízvédelméről és a Római-part megőrzéséről, közösségi és sportolási hasznosításáról.
  • Ösztöndíj-programot indítunk a hátrányos helyzetű gyerekek és fiatalok tanulmányainak a támogatására.
  • Hatékony, partnerségeken alapuló, mindenki számára azonos lehetőségeket kínáló vállalkozás-támogatási rendszert alakítunk ki.
  • Közterületi árnyékolókat helyezünk el a tereken, hogy a nyári hőség idején is meg lehessen pihenni.
  • Közkútfejlesztési programot indítunk: ivócsapot szerelünk a tűzcsapokra.
  • Elvégezzük a szmogriadós szabályozás régóta szükséges reformját, a hatáskörökkel, a határértékekkel és a szmogos helyzetekben hozható intézkedésekkel kapcsolatban egyaránt.

Kötvény Jakab összeállítása

Kategóriák: Szervezetek

Akkora királyok vagyunk, mint Szent István

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 13 - 14:18

Bírálat érte Orbán Viktor részéről Kásler Miklós Emmi minisztert, legalábbis a kötcsei Fidesz-piknikről kiszivárgott hírek szerint. A miniszterelnök állítólag nem elégedett minisztere munkájával, szerinte az oktatás és az egészségügy területén nem történt előrelépés. Kásler miniszter felvette a kesztyűt, és a Kecskeméti Televíziónak adott interjújában arról beszélt, hogy „a kultúrában és oktatásban is olyan fejlesztések vannak Magyarországon, ami Szent István óta Magyarországon még nem történt.”

Most ne gondoljuk azt, ami rögtön elsőre az eszünkbe jutna. Hogy itt már mindenki meghülyült, futóbolondok szaladgálnak felelős beosztásban, akik, nem mellesleg, milliárdok fölött diszponálnak. Gondolhatnánk persze ezt is, és volna ebben ráció, de ha kibontjuk az igazság minden részletét, akkor azt kell mondanunk, hogy Kásler miniszternek meglehetősen sok tekintetben igaza van.

Szent István korában ugyanis – és ezt szavahihető szemtanúktól tudjuk – nem volt akkora a korrupció, mint mostanság. Olyan elő nem fordulhatott, hogy a kormány valamelyik minisztere helikopteren utazott egy magánjellegű rendezvényre, vagy, hogy maga a miniszterelnök magángépen repült volna kedvenc csapata futballmeccsére, ki tudja, milyen ellenszolgáltatás fejében.

Vagyunk még néhányan, akik emlékszünk arra, hogy Szent István korában olyan sem volt, hogy a közbeszerzéseket kizárólag a csókosok kapják, s ebből kifolyólag a miniszterelnök és családja, valamint baráti köre pofátlan mértékben gazdagodjon. Ha az uralkodó ilyet tapasztalt volna, azonnal leváltja az illetőt, karóba húzza, felnégyeli és mellékbüntetésként ezer más módon fejezi ki nemtetszését.

És az sem volt mindennapos, hogy a kormány egyik minisztere következmények nélkül kijelenthesse, hogy a miniszterelnök és a főpolgármester közötti megállapodás, amely a főváros fejlesztését szolgálja, csak akkor érvényes, ha a választáson a miniszterelnöknek kedves személy győz. Ha Szent István ilyet hallott volna, bekéreti Gulyás Gergelyt, és azonnali hatállyal forró ólmot önt a fülébe, majd érdemei elismerése mellett, megrendült egészségi állapotára való hivatkozással elküldi őt az édes anyukájába.

Szent István korában tehát tényleg minden jó volt, majdnem annyira jó, mint most. Minden diák ingyen kapott tabletet és okostelefont, és az oktatásért felelős miniszter személyesen ellenőrizte, hogy mindegyiküknek tiszta-e a körme.

Kategóriák: Szervezetek

Fej-fej mellett a liberálisok és konzervatívok Kanadában – Beindult a kampány

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 11 - 18:25

Szerda reggel Justin Trudeau kanadai kormányfő megkérte Julie Payette főkormányzót, hogy oszlassa fel a parlamentet, ezzel elindítva a 40-napos szövetségi választási kampányt. Október 21-én mondanak ítéletet a kanadai választópolgárok Trudeau első négy éves ciklusáról. A kormányzó Liberális Párt és az ellenzéki Konzervatív Párt támogatottsága nem is lehetne a jelenleginél szorosabb. A CBC szövetségi pártpreferenciás adatok elemzése szerint, a Liberális Párt és a Konzervatív Párt egyaránt 33,8 százalékos támogatottsággal rendelkezik. Jelenleg a lefelé csúszó baloldali Új Demokrata Párt és a szeparatista Bloc Québécois harcol a harmadik helyért, a Zöld Párt pedig történelmének legjobb választási eredményét érheti el.

Az Éric Grénier elemző által készített szövetségi poll tracker az alábbi adatokat és mandátumbecsléseket tette közzé a közszolgálati média honlapján szeptember 10-én:

  • Liberális Párt (33,8% – 164 mandátum)
  • Konzervatív Párt (33,8% – 141 mandátum)
  • Bloc Québécois (4,4% – 15 mandátum)
  • Új Demokrata Párt (12,9% – 14 mandátum)
  • Zöld Párt (10,7% – 4 mandátum)
  • Kanadai Néppárt (3,3% – 0 mandátum)

Andrew Scheer konzervatív miniszterelnök-jelölt és Justin Trudeau liberális kormányfő.

A Liberális Párt előnye abban rejlik, hogy a legnépesebb és a legtöbb választókerülettel rendelkező tartományban – Ontarioban – 6 ponttal vezet, Québecben, a második legnépesebb tartományban pedig 14 százalékos a kormányzó balközép párt előnye. Itt érdemes megemlíteni, hogy a Bloc Québécois kizárólag Québecben indít jelölteket és ebben a tartományban 18,9 százalékos támogatottsággal rendelkezik. Ezért az egész országra vetített 4,4 százalékos támogatottsági adat kissé csaló, hiszen a többi párthoz képest sokkal hatékonyabban oszlik meg szavazóbázisa.

A ma feloszlatott, 338 fős Alsóházban a következők voltak az erőviszonyok:

  • Liberális Párt: 177 mandátum
  • Konzervatív Párt: 95 mandátum
  • Új Demokrata Párt: 39 mandátum
  • Bloc Québécois: 10 mandátum
  • Zöld Párt: 2 mandátum
  • Néppárt: 1 mandátum
  • Co-Operative Commonwealth Federation: 1 mandátum
  • Független: 8 mandátum
  • Betöltetlen: 5 mandátum

A Liberális Párt fő választási üzenete, nem meglepő módon annyi, hogy “haladjuk előre”–vagyis lényegében folytatni kívánják az előző négy év politikáját. Ezzel együtt azt fogják hangsúlyozni, hogy szerintük a Konzervatív Párt számos társadalmi kérdésben, elsősorban az immár csaknem 15 éve törvénnyé vált azonos neműek házassága esetében, illetve az abortusz kérdése körül is olyan jobboldali nézeteket vall a párt és annak miniszterelnök-jelöltje, Andrew Scheer, amelyek köszönőviszonyban sincsenek a kanadai társadalom túlnyomó többségének vélemenyével. Ezzel szemben a Konzervatív Párt az etikai kormányzás kérdésére teszik majd a hangsúlyot és annak vélt hiányára a Trudeau kormány esetében, továbbá azzal a váddal élnek, hogy szerintük a liberális jelöltek között rejtőző szélsőbaloldaliak és antiszemiták is vannak.

Az elkövetkező hetek során rendszeres híreket közlünk lapunkban a kampány menetéről.

Kategóriák: Szervezetek

Kontrasztok II.

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 10 - 16:04

A hajléktalan kerdéshez egy bejegyzés kevés, különösen úgy, hogy válaszolni sem tudok. Ezért írok még így külön néhány gondolatot.

Sokat gondolkoztam mostanában és arra jutottam, hogy a múltba visszanézni olykor lehet hasznos is, a tapasztalatok miatt, de mindig mindent valami régivel összehasonlítási nem biztos, hogy szerencsés, persze óhatatlanul megtesszük, én is. A jelenben kell élni és arra törekedni, hogy a mostani helyzetből hozzuk ki a tőlünk telhető legjobbat. Én erre próbálom szoktatni magam.

Lassan vége a nyárnak és naponta látom ezeket a környékünkön kószáló, utcán élő hajléktalanokat és mindig eszembe jut, hogy mi lesz velük télen és hogy én kibírnám-e az utcán. Biztos nem.

Jézus Krisztus. A fotó Hamilton városában készült, Ontario tartományban.

Azt szoktuk mondani, (itt a hozzászólások között is olvastam) hogy a karitatív szervezetekhez kell fordulni, ők segítenek, adnak ételt, ruhát, lehet mosakodni, melegedni, stb. sőt néha egy kis pénzt is juttatnak a rászorulóknak. Ez viszont nem elég, “ez csak tűzoltás és a tűz okát kéne megszüntetni”.
Az élet nem csak húsvétról, karácsonyról és nemzeti ünnepekről, meg jeles napokról szól, amikor látványosan adunk, mert illik, mert jól esik, meg úgy tűnik, mintha megmozdulna valami. Az ünnepnapok elmúlnak, a néha adott segély gyorsan elfogy és maradnak a hétköznapok.

Ezt a helyzetet csak felszámolni lehet, komolyan és szívósan. Sajnos a sok apró segítség az alaphelyzeten és az alapproblémán nem változtat.

Azt írtam az előző írásban, hogy sok empátia és sok türelem kell hozzá. Igen! Azt is gyakran hallom, hogy hiába viszik őket szállókra, nem tudnak alkalmazkodni, nem tartják be a szabályokat. Valóban sokan nem teszik, és itt jönne a türelem, a hozzáértés és a munka, a velük való foglalkozás. Ők teljesen leépült, mentálisan beteg emberek, nekik az már kevés, hogy “itt a tető a fejed fölé és ennivaló, élj a lehetőséggel”. Őket már meg kell “gyógyítani”, meg kell győzni, hogy nekik mi a jó, mit kéne tenniük a továbbiakban, újra kell tanulniuk élni. Erre egy egész rendszert lehetne felépíteni.
Ha vannak alkoholizmust, kábítószerfüggőséget gyógyító intézmények, lehetnének hajléktalanokat rehabilitáló állami intézmények is. Természetesen lépésről lépésre ki kellene dolgozni, hogy mit hogyan, milyen formában lehet végigcsinálni, milyen ütemben lehet visszatérni az életbe. Erre is lehetnének szakemberek.

(Nem rég egy ismerősöm, erről a témáról beszélve, csak úgy nyersen odamondta, “összeszedni őket, aztán söpörjék az utcákat”. Ebben a mondatban nincs egy szikra empátia sem. Az nem úgy megy, hogy valaki hónapok óta többnyire részegen fekszik a bokrokban és holnaptól szépen söprögeti az utcát.)
Hosszú évek óta figyelem ezt a témát és nem értem miért ne érné meg mindenkinek, intézményesen és egységesen, a kormánynak, az önkormányzatoknak, vagy ahová ez tartozik, hogy ezek a hajléktalan emberek valamilyen humánus módszer segítségével ténylegesen eltűnjenek az utcákról. Kinek jó ez a látvány, a sokszor botrányos szituációk és az a gondolat, hogy “de hát ők is emberek”, mert azok?
(Valamikor szép lassan felszámolták az egykori nyomortelepeket a dzsumbujt, a Mária – Valéria telepet, a Tripoliszt.) A jelennek most ez a hajléktlanság a rákfenéje, a szociális körülmények legalsó bugyra. Vajon miért nem tudja ezt az az illetékes szervezet, ahová tartozik, felszámolni, megszüntetni, miért nem foglalkoznak vele igazán?

Nem akarok és nem is tudok olyan számításokat végezni, nem az én tisztem, hogy miből, mennyiből (stadion, kiemelt beruházas, felesleges luxus) jönne ki egy – egy rehabilitációs hajléktalan szálló, teljes személyzettel, szakembergárdával, ellátással, de biztos nem lehetetlen.

Azt is tudom, hogy sokan “könnyedén” veszik, talán nem gondolnak bele, hogy ez is lehet fontos és emberi, hiszen csak pár csavargóról van szó.

Nem hibáztatok senkit, ez nem az egyének dolga, sokan próbálunk is segíteni, ki ki a maga módján, ez társadalmi gond, kollektív szégyen. Nem tudom megérteni miért nem érdemes orvosolni.
Itt van a gyönyőrű Budapest, Európa egyik legszebb fővárosa, a történelmi belváros és azt látom, hogy a turisták a műemlékek mellett fényképezik a hajléktalanokat is.

Hollósy Gertrud

Kategóriák: Szervezetek

Tarlós a cirkuszba sem való

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 9 - 17:32

Utánakeresve a neten kiderült., hogy már napok óta elindult a Fidelitas örömittas kampánya annak a jegyében, hogy szerintük „Budapest nem cirkusz!”. Nekem ma jött szembe az utcán. Talán mert most volt csak kedvem megnézni a hirdetőoszlopot, amin ott világított a plakát. Aztán láttam, hogy felettébb hiányos plakátról van szó.

Az egy dolog, hogy a főváros mindennapjai nem kellene, hogy a cirkusz jegyében kövessék egymást. Azt sem vitatom, hogy a plakáton szereplő triumvirátus, Karácsony Gergely, Puzsér Róbert és Berki Krisztián, nem minden tagját tartom személy szerint sem alkalmasnak a városvezetésre. Azért Karácsony esetében még ezen is elgondolkodnék. Tarlósnak a helyezkedési képességén kívül ugyanis szintén egy lokális polgármesterség volt az egyetlen referenciája, amikor a Pannon Géniusz fenekéből előviharzott. Ahova volt SZDSZ-esként viharzott be annak idején. Hogy most megpróbálja előadni azt, hogy őt az isten és annak Orbán Viktorja is főpolgármesterségre teremtette. Meg persze azt is, hogy abcúg SZDSZ!. Amit nyilván elhihetünk neki. Elvégre a tagja volt.

Így a plakátról Tarlós nagyon hiányzik. Akár csak a porondmester szerepében is. Miközben persze a mindennapok tapasztalata alapján is nyugodtan felkerülhetne a Fidelitas plakátjára. A rendszeres városlezárásokkal, körúti forgalomzavarásokkal, fairtásokkal, és azok ideiglenes elhalasztásával Tarlós nyugodtan pályázhatna akár címhelyre is azon a plakáton, amin Budapest cirkuszmentesítését gondolja az állampárt utánpótláscsapata meghirdetni. De talán mégsem. Egyszerűen azért, mert Tarlós ténykedése lehet sírnivaló. Lehet sírnivalóan röhejes. Azonban mégsem lenne egyetlen cirkuszban sem porondképes. Feltéve, hogy a fellépők, illetve a közönség is emberekből áll.

Egy cirkuszi előadáson ugyanis lehet, hogy a bohóc elbotlik a cipőjében, és ezen mindenki kacag. Lehet, hogy a légtornász elvéti a fogást, és leesik. Ha mázlija van egy hálóban landolva. Azonban e nézőtéren tudjuk, hogy a bohóc szerepet játszik, és elhisszük, hogy a légtornász felkészült az ugrásra, beleadott mindent, és őszintén sajnálhatjuk, hogy csak erre telik.

A főváros, illetve nem egy kerület, jelen vezetése esetén legfeljebb azt látjuk, hogy a bohóc ugyan elbotlik, de nagyon ügyesen mindig a zsebünkbe kapaszkodva áll talpra. A légtornász pedig úgy esik pofára, hogy tudhatjuk: meg sem próbált felkészülni az ugrásra. Utána pedig még meg is magyarázza, hogy minden olyan légtornász csaló, aki nem esik le. Márpedig egy valós cirkusz porondján sok minden beleférhet az előadásba. Egy azonban szinte biztosan nem. Az öncélú, valóságtorzító, mesterkélt hazudozás.

Így az egykor a milliárdos emberét kereső plakátjával is házaló Fidelitas talán nem is véletlenül, hanem gondos megfontolásból hagyta le Tarlóst a plakátról. Valóban nem is való oda. Ahogy a városvezetésbe sem.

Kategóriák: Szervezetek

Elbúcsúzott a Montreáli Első Magyar Református Egyház lelkésze

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 7 - 16:48

Tizenhat évig tartó szolgálat után távozott a montreáli Hungarian United Church lelkésze, György Attila. A közösség az Új Kenyér ünnepe és az ahhoz fűződő ebéd keretein belül vett búcsút lelkészüktől, egyben szerencsét kívánva jövőbeni terveihez. György Attila a következő szavakkal búcsúzott közösségétől: “A Prédikátor könyve szerint ‘mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.’ Azaz semmi sem tart örökké a Földön, csak majd a Mennyben. Rendelt ideje van tehát az érkezésnek és rendelt ideje van a távozásnak is. Kérjük hát a Teremtő Jó Atyát, hogy viseljen gondot mindenekre. Növekedjen az Áldás ezerszámra és legyen békesség minden szívben.”

Fotó: Nagy Orbán Enikő

A montreáli gyülekezet amúgy információban gazdag honlapján, Facebook oldalán, illetve a Református Hiradó c. hirlevelükben nem találunk további tájékoztatást arról, hogy ki venné át az egyház lelkészi teendőit. Ettől még folytatódnak a közösségi programok: szeptember 15-én lesz a vasárnapi iskolakezdés, szeptember 29-én almaszedés, október 12-én és 13-án pedig az őszi kirándulás.

Új Kenyér ünnepe augusztus 25-én a montreáli Hungarian United Church-ben. Fotó: Nagy Orbán Enikő.

György Attila 1966-ban született Magyarországon. Teológiai képzését Kolozsváron végezte el 1995-ben, aztán Gárdonyban szolgált. 2003 március 1-én kezdte el lelkészi szolgálatát Montreálban, amiután a közgyűlés erre a tisztségre megválasztotta. Egy 2012-ben készült rádióinterjúban a következőt mondta György Attila Kanadáról:

“Kanada egy olyan ország, amelyben talán még mindig meg van az a minimális vagy hajszálnyi remény, ahol egy valódi nagybetűs értelemben vett Emberi Társadalmat lehetne összehozni…A régi brit birodalomnak a romjain, vagy legalábbis annak a gyarmatvilágnak a romjain, néhány igéretes társadalom épült fel — Új Zéland, Ausztrália, Kanada. Talán az Amerikai Egyesült Államokat pillanatnyilag nem sorolnám ide be. De a reményt ugye nem szabad feladni. Az angolszász parlamentáris demokrácián és az úgynevezett angol common law, az egyéni kezdeményezésre felépülő, de valójában mégis csak közösségi társadalomból, olyan pozitív dolgok jöhetnek ki, mint ez a Kanadában skandináv típusú tetten érett emberek közötti szolidaritás, egymás iránti segítőkészség, egy olyan alapvető kanadai jóindulat, amelynek akárhogyan is hangozik, a Kárpát-medencéből ide érkezve, egy nagyon pozitív, Istenhozott érzete volt. Ez olyasvalami, amivel otthon nem nagyon találkoztunk.”

Aki Montreálban megismerte György Attilát az tudhatta, hogy mindig határozott véleményei voltak és vannak a világról, tág és sokszinű érdeklődési körrel rendelkezett, illetve rendelkezik. Sok sikert és boldogságot kivánunk neki és családjának!

Kategóriák: Szervezetek

F. Scott Fitzgerald-Kovács Adrián-Vecsei H. Miklós-ifj. Vidnyánszky Attila A NAGY GATSBY a Vígszínházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 6 - 22:12

Scott Fitzgerald 1925-ben, A nagy Gatsby-vel ért pályája csúcsára: ez az a regénye, amely egymagában is előkelő helyet biztosítana számára a világirodalom nagyjai között.

A kultikus, világhírű regény titokzatos szereplői most a Víg színpadán is életre kelnek.

Gatsby, a titokzatos múltú aranyifjú fényűző világot teremt maga körül, hogy visszaszerezze élete nagy szerelmét, Daisy-t.

Scott Fitzgerald műve nyomán a színpadi változat zenéjét Kovács Adrián komponálta, szövegkönyvét Vecsei H. Miklós írta, dalszövegeit Vecsei H. Miklós és ifj.Vidnyánszky Attila jegyzi, aki egyben az előadás rendezője is.

(forrás: színház)

Jay Gatsby  Wunderlich József

Daisy Buchanan  Waskovics Andrea

Tom Buchanan  Ember Márk

Jordan Baker  Szilágyi Csenge

Nick Carraway  Ertl Zsombor e.h.

Meyer Wolfsheim  Hegedűs D. Géza

George Wilson  Gyöngyösi Zoltán

Myrtle Wilson  Márkus Luca e.h.

Konf  Szántó Balázs

Era  Zoltán Áron

Nszié  Csapó Attila

Madam Warhol  Balázsovits Edit

Egy, Kettő, Rendőrség  Gados Béla

Chester McKee  Tóth András

Papa Daiquiri  Viszt Attila

Cathrine Mckee  Antóci Dorottya e.h.

Sandacsacsás  Rudolf Szonja e.h.

A szaxofon mögött  Dino Benjamin e.h.

  1. Capote  Reider Péter e.h.

Közreműködik: Adamovich Ferenc, Aranyi András Csaba, Ágoston Krisztina, Bajári Levente, Bálint Barna, Bársony Szandra, Benkő Dávid, Biczó Anna, Drahota Albert, Fehér Laura, Forrás Adél, Harangozó Boglárka, Karczagi Dalma, Kolozsvári Ádám, Kóbor Balázs, Kovács Tamás, Misik Renáta, Nagy Lili Anna, Nánási Attila, Orosz Gergő, Papp Tamás, Rábaközi Gergő, Rimár Izabella, Safranka-Peti Zsófia, Stohl Luca, Szigethy Norbert, Tokai Rita, Tóth Brigitta, Viola Péter, Vitárius Orsolya

Zenészek: Balázs Tamás, Bali Gabriella, Báthori János, Bettermann Rebeka, Bille Gergő, Brunner Bence, Cser Bence, Donáth Gergő, Dörnyei Szabolcs, Faragó Viktor, Kalocsai Eszter, Kiss-Varga Roberta Izabella, Mester Dávid, Paczári Viktor, Pintér Ferenc, Raboczki Balázs, Szentgallay György, Tempfli Erik, Tuboly Roland

Rendező: IFJ. VIDNYÁNSZKY ATTILA

Bemutató: Vígszínház, 2019. szeptember 7.

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Kontrasztok, avagy jó kampánytéma…

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 5 - 17:46

Békés délutáni üldögélők a tér egyik sarkában és egy csoport – már állandóvá vált – hajléktalan a másikban.

Már jó ideje figyelem őket, naponta többször sétálok arra a kutyával. Van köztük, akit már télen is itt láttam. Megdöbbentő és nem egyszerű a helyzetük. Esznek-e, mikor, mennyit és miből? Valószínüleg igen, de enni ritkán látom őket. Isznak-e? Igen, rengeteget. Miből? Látom gyűjtik az üvegeket, a sörösdobozokat, felszedik a csikkeket, túrkálnak a kukában. Hol tisztálkodnak vagy tisztálkodnak-e egyáltalán és hol végzik egyéb szükségleteiket? Részegen ordítoznak, veszekszenek, olykor mulatnak is a maguk módján. Mert hát ők is emberek.

Sajnálom őket, ők már lecsúsztak. Lehetne-e rajtuk még segíteni? Talán igen.

Mi lesz velük télen, hol fognak aludni és melegedni? Megbetegszenek-e a nélkülözéstől?
Vajon milyen hatással van ez a környezetre? Mennyire nézik ezt értetlenül a turisták? Túl nagy a kontraszt a jelenlétük és a hely idegenforgalmi népszerűsége között.
Meddig mehet ez így? Meddig tudnak így élni?

Ezernyi kérdés merül fel és hosszú hosszú évek óta nincsenek válaszok. A hajléktalanok helyzetét a rendszerváltás óta egyik kormány sem tudta megoldani.

Rendben van ez így? Nem, nincs rendben! Meg lehetne, meg kellene oldani? Igen!

Ismerünk számtalan kifogást az ő oldalunkról és nagyon kevés az eredmény arról az oldalról, ahol talán a megoldást keresik.

Most látom magam előtt, ahogy megkérdezik sokan erre az írásra tőlem, hogy szerintem mi lenne a megoldás, mit lehetne, kellene tenni a hajléktalanok megsegítésére.

Van válaszom, van elképzelésem. Mindenekelőtt, minden cselekedet előtt nagyon – nagyon sok empátia, nagyon – nagyon sok türelem, nagy szakértelem és sok – sok pénz kell hozzá, valamint egy szemlélet, el kell fogadni azt, hogy bárkik is, bárhogyan élnek is, ők is emberi lények, nem lehet teljesen a sorsukra hagyni őket. A legfontosabb valamiféle tényleges elhatározás és akarat, egy program, hogy hogyan kellene segíteni. Ha egészen nevetséges dolgoknak is van kormánybiztosa, ennek az ügynek is igazán lehetne.

Kislány, majd életkezdő fiatal voltam még a rendszerváltás előtt, aki nem ilyen dolgokra figyelt, de azt tudom, hogy nem éltek hajléktalanok évszaktól függetlenül az utcákon. (Mielőtt még bárki felhördülne, nem akarok semmi régit visszakívánni, sőt még valamit valamivel összehasonlítani se, csak ez tény.) Volt az a KMK és benne volt a személyinkben a munkahelyünk. Lehet, hogy gazdaságilag nem volt jó az a teljes foglalkoztatottság, de az is biztos, hogy a tanulatlan vagy lecsúszott emberek is valami egyszerű munkáért kaptak egy kis fizetést, ami elég volt élelemre és tetőre a fejük fölé.

Mindenféle hülyeségért harcolnak és kampányolnak, főleg így a választások előtt a politikusaink, csak éppen ezt az égető és szégyenteljes kérdést nem karolja fel senki. Van templom, kórház, óvoda, iskola, stadion más országok polgárai számára, viszont saját szerencsétleneink életkörülményein nem tudunk vagy nem is akarunk változtatni. Erre maguktól már nem képesek.

(Hír és szenzáció, hogy határainkon kívül magyarul is ki lesznek írva a városnevek.) Mekkora hír lenne, ha csak úgy bejelentenék, akár kormányzati szinten, hogy használható módszerekkel (nem börtön, pénzbüntetés, stb) elkezdődött a hajléktalanság felszámolása. Nagyon nehéz feladat lenne, de el kéne kezdeni. Ők is emberek, segítségre, útmutatása szorulnak, ők már nem tudnak tenni magukért.
Most hallom éppen a tévében, hogy nem bánnak jól a határon és a táborokban a menekültekkel. Mit várunk ezen a téren, ha a saját szegényeinken, szerencsétleneinken, azokon, akik “már elvesztek” sem akarunk segíteni?

Sajnos a bejegyzésben feltett kérdések költői kérdések!

Hollósy Gerti

Kategóriák: Szervezetek

Egy nyílt levél utalványtalanul

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 5 - 17:30

Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam!

Azért írok önnek, mert szeretném tájékoztatni arról, hogy MAGYARORSZÁG KORMÁNYA MAGYAR ÁLLAMKINCSTÁR BUDAPEST 1989 elnevezésű feladó nekem címzett, felirata szerint 9 000 Ft (kilencezer forint) értéket hordozó, „ÓVATOSAN FELBONTANDÓ”, e hónap harmadik napján kézbesített borítékja az ön hozzám írt levelét is tartalmazta, ami nekem többet jelent és többet is ér, mint a felirat szerinti összeg látni valóan drágán előállított fedlapos utalványai.

Nem, Miniszterelnök Honfitársam, nem az utalványokkal kapcsolatban teszek fel éppen önnek ostoba kérdéseket, nem is minősítem őket, még a gesztust se méltatom, hogy a kormány és ön – amint azt ön megírta volt nekem – a magyar gazdaság idei jobb teljesítése okán újra minden nyugdíjast kedvezően érintő döntést hozott, hiszen ez az ön által vezetett országban magától értetődő, egyenesen tisztességtelen volna e gesztusnak a súlyát részemről bármilyen módon felbecsülni.

Hanem a levél!

Hogy ön fontosnak tartotta engem, az egyik nyugdíjas honfitársát – lássuk be, egy szart sem érő utalványcsomag postázása alkalmából – tájékoztatni a kormány vállalásáról, tettéről és kitartó szándékáról.

Hogy Magyarország kormánya 2010-ben vállalta a nyugdíjak értékének megőrzését, hogy 2013-ban és 2014-ben csökkentette a nyugdíjas háztartások rezsiköltségeit, hogy azóta is kitart a rezsicsökkentés mellett. Mert egy nemzet vagyunk – írta ön nekem, egy miniszterelnök honfitárs a nyugdíjas honfitársának –, ezért úgy gondoljuk – folytatta többes számban, teljesen indokoltan –, ha sikeres a gazdaság, annak eredményeiből részesülnie kell az idősebb nemzedéknek is!

Mit mondjak?

Ezt a levelét elteszem.

Emlék gyanánt.

Az utalványokat is.

Rászorultnak hiába ajándékoznám őket, mert az nem fizet olyan rezsit, amelynek egy részét ebből szabad volna törlesztenie. Esetleg féláron megvennék tőle, meg a többi hajléktalan nyugdíjastól a nekik ajándékozott utalványokat, akik az energiával az uszodájukat fűtik.

Én magam pedig, Tisztelt Miniszterelnök Honfitársam, továbbra is szeretnék számítani a magyar kormányra!

De én már nem számítok.

Jó egészséget kívánva üdvözli:

Aczél Gábor

Magyarország állampolgára

Kategóriák: Szervezetek

Becsengettek

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 4 - 16:10

Magyarországon évszázados hagyomány szerint szeptember első napján kezdődik meg a tanév – az általános és középiskolákban mindenképp. Hagyományos az évnyitó rituáléja is, ünneplő egyenruhába öltözött kisdiákokkal, és szóvirágokkal küszködő tanerőkkel. Ez persze alapvetően az elemi és a középiskolákra jellemző – felsőbb szinteken már talán oldottabb a hangulat.

Mellékszál: személyes pechem, hogy sose voltam diák, csak tanuló. Minél előbb kenyeret kellett keresnem, bár elvégeztem a kötelező stúdiumokat, letettem az egzámeneket, de egészen más munka után – esetleg már család mellett – gyors tempóban összeszedni annyit, hogy legalább azt tudjam, mi a tételpapíron díszelgő kérdés. Egy régi vicc analógiájára azt szoktam mondani: amolyan veréb típusú értelmiségi vagyok. (Mi a különbség a pacsirta és a veréb között? – ??? – Semmi, a veréb is énekesmadár, csak levelezőn végzett.)

De vissza a Himnusz és a Szózat dallamai közé szorított ünnepélyhez. Már 9 évvel ezelőtt is megütött, amikor a most regnáló rezsim a közoktatást átkeresztelte köznevelésre. Ami nem egyszerű névcsere: jelzi, hogy az államhatalom nem elégszik meg feladatával, amelynek keretében fontos ismeretek megszerzését kellene szolgáltatnia felnövő polgárainak. Igényt tart a kiskorúak lelkére is, ezzel vélvén biztosítani alattvalói tömegeit.

Erre aztán fokozatosan rátelepedett a mindenféle papság, tisztelendő és tiszteletes, rabbi és hitszónok, jókora hátszelet kapva a hatalomtól, aminek legutóbbi perverzitása, a „keresztény szabadság” újabb lendületet adott a füstölők lóbálásának, szenteltvíz-szórásnak, a nagy nyilvánosság előtt elkövetett úrvacsoráknak. A mostani országos – oppardonbocsánat – Nemzeti Tanévnyitón már egész kongregáció sündörgött a katedrák környékén, az ökumené jegyében rázta a palástját néhány magasrangú tiszteletes is. A főszónok persze a miniszterelnök-helyettes volt, a nemlétező párt elnöke, aki az összes ótvaros közhelyet eldurrantotta, ami csak eszébe jutott, és ami azt volt hivatva leszögezni: a „keresztény” szellemiség magasabb rendű, és a magyar nép lelkéből fakad.

Leszögezem: semmi bajom az istenhívőkkel. Megértem és elfogadom, ha valakit elrémít a születés-élet-elmúlás konok kérlelhetetlensége. Akinek szüksége van valamilyen fennvaló ígéretére a megváltásra, vagy éppen a rossz ösztönei elnyomásához a spirituális büntetés fenyegetésére. De nem szívelem a „vallásosokat”, akiknek a hitük nyilvános megvallása kötelező rítus, amit szívesen számon kérnek embertársaikon. Ráadásul kizárólag egyféle rítus, amitől a legapróbb eltérés is bűn, aki meg elköveti, bűnös.

De mi köze van mindennek ahhoz, hogy megtanuljunk írni, olvasni, számolni?

Semmi.

Már az is sérti a fülemet, amikor az európai civilizációt minden kétely nélkül „keresztyén, zsidó” alapúnak hirdetik. Nagyvonalúan kihagyva azt a párezer évet, amikor a monoteizmus még csak az iszlám és zsidó hívőknél bontogatta a szárnyát. Elfeledve szinte a mai – alapjában fehér – civilizáció ókori, klasszikus alapjait. Holott ebben a civilizációban ma is ARAB számokkal számolunk a római tízes számrendszerben, és LATIN betűkkel írunk a Föld nagy részén. Persze milliárdok használják az arab, héber, görög, cirill írásjeleket – vagy éppen a nem a hangot jelölő betűre, hanem a tárgy leképezésére fókuszáló ázsiai írásmódokat. Előbb-utóbb azonban egységesülni kell az írásmódoknak – Bábel tornyát csak egymást értő emberek képesek megépíteni, megtámasztani. Valószínűnek tartom, hogy egyik mód sem „győz”: inkább arra tippelek, hogy valami kevert beszéd, írás alakul majd ki. Persze nem szerdára: talán száz év, vagy még több kell.

Miért kell ehhez papoknak sündörögniük kíváncsi kisgyerekeink, serdületlen vagy éppen serdülő gyerekeink körül? Sem az egyházaknak, sem az államnak nem dolguk a nevelés: az pöttyet bonyolultabb folyamat, minthogy egy intézményre – pl. iskolára bízzuk. Kétségtelen: az emberpalánta alakulását erősen befolyásolja a tanintézmény, ahol meghatározó éveit tölti, de legalább akkora súllyal esik latba, mit lát maga körül a kis és nagyobb családban, a barátok, ismerősök körében. Sőt a „világablakban”, a tévén vagy a „világsztrádán”, a neten.

Az állami szolgáltatásnak – az oktatásnak az a dolga, hogy megtanítson a betűkre, számokra, az igazolható tényekre. Dolga lenne az is, hogy segítsen eligazodni a hipotézisek világában: de nem egyetlen dogmát sulykolva. És dolga – sőt – küldetése lenne az állami oktatásnak az, amiért az elmúlt évszázadban létrehozták: hogy ne vesszen el az emberi alkotóerő csupán amiatt, mert a gyereknek nem jut elég ismeret. Hogy minél többre, jobbra legyünk képesek.

A vallások meg hirdessék hittételeiket ott, ahová valók: a templomaikban, imaházaikban, gyülekezeteikben.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Spiró György: Honderű a Pesti Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 4 - 11:54

Pesti Színház 2019-2020-as színházi évadának első bemutatója Spiró György Honderű című komédiája a nagyszerű művészek jutalomjátékát ígéri egy kitűnő színházi estén.

Spiró György így ír nagysikerű komédiájáról: „A keresztény középosztály legjobbjairól írtam meg a Honderűt, és nagyon szeretem. Jó volt árnyaltan és pontosan fogalmazó szereplők lelkéből megszólalni az általános szellemi romlásban, jó volt elidőzni e bölcs és tapasztalt emberek között.”

Három sokat megélt öregúr barátnőjüknél, Annamarinál beszélnek meg találkozót. A látogatás célja azonban nem egy kellemes beszélgetés, nem is a nosztalgiázás – ahogy a háziasszony gondolja-, a régen nem látott barátok egy becsületbeli ügy végére akarnak pontot tenni. A vendégek érkezése előtt váratlanul betoppan egy fiatal végrehajtó, aki Annamari tartozása fejében foglalni készül a lakásban –bármit, ami mozdítható. A többszörös özvegy ugyanis a számláit – kivéve a telefont—meggyőződésből nem fizeti be. A végrehajtó legnagyobb meglepetésére Annamari szemrebbenés nélkül tenne eleget a végrehajtásnak, de ma rég látott barátait várja.

Spiró György: „ 1997 január végén felkértek, hogy írjak egy nyári szerepet Tolnay Klárinak (…)

Tolnay Klári végül színpadon nem, de a rádióban eljátszotta a szerepet.”

Szereplők:

Börcsök Enikő, Lukács Sándor, Kern András, Márton András, Orosz Ákos

Rendező: Valló Péter

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Semjén szerint az egyház

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, szeptember 1 - 15:13

Semjén Zsolt szerint az egyház nem emberbaráti szervezet. Akkor mi? Mert mintha az Írás is azt mondaná: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Vagyis tisztelnünk és becsülnünk kell embertársainkat. Nodehát, Semjénnek és agyonkeresztény társainak holmi Ótestamentum csak ne írja elő, kit kell szeretniük. Majd ők meg mondják. Vagy inkább azt mondják meg, kit nem szabad szeretnünk.

Semjén, persze, keresztény. Vagy annak tartja magát. Ám az egyházról alkotott véleménye nem éppen ilyesmiről tanúskodik. Az emberi természet alapvetően önző, ám megszelídíthető. Akár még képessé is válhatunk arra, hogy a másik emberrel jót tegyünk. Igaz, az ilyesmi nem is olyan ritkán azt eredményezi, hogy az, akivel jót tettél, meggyűlöl, de azért érdemes megpróbálni.

Kozma Imre atya szerint egy igazi hívőnek – pláne egyházfinak – két feladata van: Isten- dicséret és emberszolgálat. A Semjén féléknek ez utóbbi nem igazán megy, az előbbi meg ugyancsak hamisan cseng a szájukból. Igaz, Orbánnak még a Biblia is ott van az éjjeli szekrényén. Gondolom, jó hasznát veszi, ha billegne az ágya lába.

Elvben Semjénéknek a köz érdekében kellene cselekedniük, de még azt is, hogy mi a közérdek, ők határozzák meg. Így hát a közérdeket is önzésük határozza meg.

Kozma atya – és a keresztény tanítás – szerint „a bajban lévőn segíteni kell, még akkor is, ha az ellenséged. Ráadásul jót tenni csak azzal lehet, akit közel engedünk magunkhoz. Akit kikerülünk, ahhoz nincs közünk. Mindenki embertársunk, de felebarátunk csak az, akivel jót teszünk.”

Orbánnak nincsenek felebarátai, pedig sokakkal tesz jót. Sokaknak, de nem elegeknek. Mármint, gazdasági értelemben. Sajnálatos módon permanens versenyben él, csakhogy ebben a versenyben ő nem ellenfelekkel, hanem ellenségekkel harcol – nomeg, a démonjaival. Alapelve: ha legyőzted ellenségedet, ne habozz el is pusztítani, mert csak a halott indián a jó indián! Pedig az erőszakosság igazából a gyengeség jele, de Orbán nem tűrheti, hogy gyengének látszódjon!

Ugyancsak irritáló, hogy csinovnyikjaival együtt a nemtelen eszközöket is bevetnek a hatalom minden áron való megtartása érdekében, nem riadnak vissza a hazugságoktól, lejáratástól, néha még a tettlegességtől sem. Az, hogy az ilyesmi nem visz előbbre semmit, nem igazán érdekli őket.

Kozma Imre szerint a legfontosabb a jó szándék. Ha az megvan, ekkor esetenként még tévedhetünk is, sőt, a hibát is ki lehet javítani. De hát, mint tudjuk, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Orbánékban ráadásul a jó szándéknak még a halovány nyomát sem lehet felfedezni . Amit a Vezér csinál, az mind jó, mert nemzete üdvét és megmaradását szolgálja. Ha mégsem úgy lenne, hát alátolnak egy új etikát, „új elvi alapokra helyezzük egyén és közösség viszonyát”. Igaz, ezek közt semmi olyasmi nem szerepel, ami a szolidaritással, másokért való kiállással lenne összefüggésben, de szerepel az öngondoskodás, saját egzisztencia megteremtése, adófizetés, szaporodás (fogyik a magyar!).

Az új morál, természetesen nyilván valóvá teszi, hogy erkölcsi fölényben érzik magukat Nyugat-Európával szemben.

Igaz, hogy e fölény birtokában olyan csacskaságokat, mint „egyenlő méltóság”, „alapvető emberi jogok”, „egyenlőség” jobb, ha nem veszünk figyelembe.

Kategóriák: Szervezetek

Klímaváltozás — globális és lokális esélyeink…

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, augusztus 29 - 19:57

2100-ban: Kiszáradt Tenger-meder Tel Aviv előtt?

A címet a zseniális magyar-zsidó humoristától, Mikes Györgytől kölcsönöztem, aki emigráns élettapasztalatait „Hogyan legyünk külföldiek”, „Hogyan karcoljunk felhőt” című csipkelődő írásaiban összegezte.

Nálunk is járt, még az ötvenes évek elején. Egy étterem vendégkönyvébe ezt írta: „Izrael lényege az alija, kár, hogy nincsen rá palija”.

Nos, bolygónk éghajlatának rohanó felmelegedése Izraelben is állandó beszédtéma. Mindenki a maga színvonalán. Újságokban, tudós értekezésekben, kávézók teraszain.

Trópusi esőerdők irtása Brazíliában, szarvasmarhák túltenyésztése Argentínában, szénerőművek légszennyezése Kínában, szénmonoxidot pufogó járművek százmilliói Amerikában, nukleáris balesetek Oroszországban, millió tonnás jéghegyek leválása a Déli-sarkon, jégolvadás az Északi-sarkon. Valóságos gondok, amelyeket talán már sohasem fog megoldani a nemzetek közössége.

A globáis felmelegedés mértékére különböző becslések jelennek meg. Azt, hogy minden nyár melegebb, vagy azt, hogy telente egyre kevesebb a csapadék – északon a hó, délebbre az eső, és, hogy egyre hosszabbak a nyarak és rövidebbek az esős évszakok, és egyre gyakoribbak az aszályok – valamennyien tapasztaljuk.

Még néhány év, és otthonainkban az élet csak állandó légkondícionálással lesz elviselhető, ami viszont tovább fogja növelni a még sokáig egyeduralkodó fosszilis (nem megújuló) energiahordozók – kőolaj, földgáz, sőt, ami még rosszabb, a szén – használatát.

Nálunk, Izraelben a gond nagyobb, mint a folyókkal, tavakkal bőven ellátott Európában vagy Észak-Amerikában. Egy internetes honlapon az alábbi kép jelent meg a képernyőkön. Tel Aviv látható – tengerpart helyett sivataggal.

Másik, ezzel nagyjából egyidőben megjelent hírlapi riogatás szerint a sarki jég olvadása annyira megemeli a tengerek vízszintjét, hogy a parti városok lassanként víz alá kerülnek.

Tel Avivra vonatkoztatva azt jósolja, hogy 2100 felé a tenger már a mai parttal párhuzamos Ben Jehuda utca, vagy még beljebb, a Dizengoff utca helyén fog hullámzani…

Száradás, vagy áradás? A jövőkép nem bíztató, főképpen az ifjabb nemzedék számára.

A nyolcmilliárd ember ökológiai „lábnyoma” lassan eltapossa kék-zöld bolygónkat. A néhány évtizednyi életet élő embert az a gyakran emlegetett tézis sem vigasztalja, hogy a Föld életében megszámlálhatatlan felmelegedés és jégkorszak váltotta, és fogja váltani egymást.

Mégis, mit tehetünk? Minimálisra csökkentjük a műanyag zacskók, szívószálak, poharak használatát, Kevesebb állati eredetű élelmiszert fogyasztunk. Ahol lehet, magán-gépkocsi helyett tömegközlekedést veszünk igénybe. Kerékpározunk. Energia-takarékos villanyégőket és elektromos készülékeket vásárolunk.

Környezet-tudatosan igyekszünk élni.

És a Szentírás ígéretében bízunk: „Míg a Föld lesz, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek.” (I Mózes 8:21)

Halmos László (Izrael)

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára
Hiba | Klubhálózat

Hiba

A webhelyen nem várt hiba történt. Később érdemes újra megpróbálni.

Hibaüzenet

  • Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /var/www/clients/client6/web13/web/includes/common.inc:2791) drupal_send_headers() függvényben (/var/www/clients/client6/web13/web/includes/bootstrap.inc 1499 sor).
  • Error: Class 'DOMDocument' not found filter_dom_load() függvényben (/var/www/clients/client6/web13/web/modules/filter/filter.module 1105 sor).