Szervezetek

Mennyibe kerül a legális marihuána Kanadában?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 2 - 14:32

Egy éven belül törvényesen juthatnak hozzá a kanadaiak a marihuánához országszerte. Ugyanakkor egyre égetőbb kérdés, hogy az állam milyen árat ragaszt rá az immár törvényesen kapható kannabiszra. Azt már most is tudhatjuk, hogy a tartományok lesznek jogosultak arra, hogy külön-külön szabják meg a marihuána kiskereskedelmi árát, így az korántsem lesz egységes. Ugyanakkor egy fontos irányelvet követnek majd a tartományi hatóságok: a legális marihuána ára nem lehet olyan magas, hogy az emberek mégis illegálisan, a fekete piacon jutnak hozzá, ugyanakkor nem lehet olyan alacsony, hogy a fogyasztói kedvet emeli.

Justin Trudeau miniszterelnök egyik választási ígérete 2015-ben a marihuána legalizációját érintette. Ez az ígéret 2018-ben válik valóra. A liberális kormányfő hangsúlyozza, hogy a legalizációnak két fontos célja van: elsőként kihúzzák a szönyeget azon bűnszervezetek alól, amelyek a kannabisz illegális terjesztéséből gazdagodnak meg. Továbbá sokkal nehezebbé teszik, hogy kiskorúak marihuánához jussanak.

Illusztráció: @nkforex

De mégis, mennyibe kerül jövőre a legális fű? A Parlamenti Költségvetési Hivatal tanulmánya szerint a fekete piacon egy gramm marihuána átlagos ára 8 dollár és 32 cent. Az átlag ár Brit Columbiában, New Brunswickban és Québecben alacsonyabb, miközben Ontarioban, Albertában, Nova Scotiában, Manitobában, Saskatchewanban, Újfundlandban és az északi territóriumokban magasabb. A törvényesen beszerezhető orvosi marihuána ára átlagosan 9 dollár 12 cent per gramm.

Ha az amerikai példát vesszük, akkor az látszik, hogy azokban az államokban ahol legalizálták a marihuánát, annak ára gyors ütemben növekedett, pusztán azért mert a kereslet messze meghaladta a kínálatot. Amint egyensúlyba hozták a kínálatot a magasabb keresletettel, az árak gyorsan normalizálódtak. Jelenleg egy gramm Colorado államban 6 dollár 46 centbe kerül, Oregon államban pedig 8 dollár 56 centbe –természetesen amerikai dollárban számolva.

Kanadai kutatók szerint a legaláis kannabisz ára Kanadában 8 és 9 dollár között mozog majd grammonként egészen 2020-ig. A szövetségi egészségügyi minisztérium és hatóság  - a Health Canada – viszonylag lassan engedélyez új termékeket, illetve új gyártási licenszeket, így az első években a kereslet bizonyára meghaladja a kínálatot. Ezért csak 2020-től csökkenhetnek majd az árak.

A kérdés másik oldala a kannabiszra eső adó mértéke lesz, ami szintén bonyolult témának ígérkezik, hiszen szövetségi, tartományi valamint önkormányzati szinten is megadóztathatják a marihuánát. Amennyiben tényleg az a kormány célja, hogy a fekete piacot visszaszorítsa, akkor az adó nem emelheti olyan magasra az árakat, hogy az emberek ismét inkább illegálisan szerzik be a kannabiszt.

Amennyiben 2018 júliusában legalizálják a marihuánát, Kanada lesz a világ második országa – Uruguay után – ahol teljesen törvényes a kannabisz–annak használata, terjesztése és termelése. A kormány valószínű engedélyezni fogja, hogy a kanadaiak maximum 4 marihuána növényt tartsanak otthon vagy kertjükben és mindegyik növény maximum magassága száz centiméter lehet. A 18 éven felüli kanadaiak szerezhetnek majd be törvényesen marihuánát, bár egy-egy tartomány megemelheti ezt a küszöböt saját területén.

Bár most már tudjuk, hogy bő egy év múlva törvényes lesz országszerte a fű, rengeteg részletkérdés vár még a szövetségi és tartományi hatóságokra.

Kategóriák: Szervezetek

Bocskor, csizma, paduka – kalandozás a lábbeli körül a Néprajzi Múzeumban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 2 - 13:43

A Néprajzi Múzeum utolsó kiállítása nyílt meg március 5-én:

“Bocskor, Csizma, Paduka — Kalandozás a lábbelik körül”

A több termen keresztül bemutatott gazdag anyag a hazai és nemzetközi kézművesek munkáit dicséri. Bemutatnak itt hétköznapi és ünnepi viseletet, mit viseltek a különböző korokban a szegények és a gazdagok. Az északi tájakon az alapanyagok jellemzően a bőr, szőr, míg a déli országokban a szalma, vagy a fa. Látunk itt nagyon egyszerű, szinte csak egy pánt papucsot, de díszes kövekkel kirakottat is.

A kiállítás kurátorai: Fülöp Hajnalka, Katona Edit, Kerezsi Ágnes, Sedlmayr Krisztina

A kiállítás november 30-i zárása a közönség számára a búcsút is jelenti majd a Néprajzi Múzeum Kossuth téri épületétől – emlékeztetett a főigazgató, hozzátéve: ekkortól a hatalmas gyűjtemény átköltöztetésének előkészítéséhez kellenek a kiállítóterek, hogy 2018-ban elkezdhessék átszállítani a műtárgyakat a Szabolcs utcai Országos Múzeumi Restaurációs és Raktárközpontba, majd kisebb részben az Ötvenhatosok terén világszínvonalon felépülő, új Néprajzi Múzeumba.”

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Látogatás a Néprajzi Múzeumban….

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 1 - 21:32

A Néprajzi Múzeum épületét Hauszmann Alajos tervezte. A építés közel húsz évig tartott (1893-1896). A palota eredetileg nem múzeumnak épült, hanem  Igazságügyi Palotának.

“AZ ÉPÜLETBEN MŰKÖDŐ INTÉZMÉNYEK 1896 és 2016 KÖZÖTT

Igazságügyi Palota, 1896–1948

Magyar Királyi Kúria – déli szárny (jelenleg Politikatörténeti Intézet).
Budapesti Királyi Ítélőtábla – északi szárny (jelenleg Néprajzi Múzeum).
Királyi Főügyészség – magasföldszint (Néprajzi Múzeum, Kossuth térre néző munkaszobák: jelenleg Könyvtár és Etnológiai Archívum, Gazdasági Hivatal).
Koronaügyész Hivatala – magasföldszint (jelenleg Néprajzi Múzeum és a Politikatörténeti Intézet, Kossuth térre néző munkaszobák).

Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága, 1948
1948-ban az épület bírósági funkciója megszűnt.

Magyar Dolgozók Pártja Munkásmozgalmi Intézete, 1948–1955
1951–1953 között a Múzeumok Központi Igazgatósága alakíttatta át az épületet.

Az 1957 óta kettéosztott épület intézményei
A déli épületszárny, az egykori Magyar Királyi Kúria és a Koronaügyészség területe:
MSZMP Párttörténeti Intézete, 1957–1989
Magyar Szocialista Párt Politikatörténeti Intézete, 1989–1998
Politikatörténeti Intézet, 1998-tól

Az északi épületrész, a központi csarnokkal (aula), az egykori Budapesti Királyi Ítélőtábla és a Magyar Királyi Főügyészi Hivatal területe:
Magyar és Nemzetközi Munkásmozgalom Történeti Múzeuma, 1953–1957
Magyar Nemzeti Galéria, 1957–1973
Néprajzi Múzeum, 1973-tól”

(forrás: Néprajzi Múzeum)

Az épület legnagyobb helyisége az aula.

“A falak, oszlopok és korlátok részben valódi, részben stukkómárványból készültek, a padlózatot  csiszolt márványlapok födik. A nappali világítást a csarnok keskeny oldalain lévő két hatalmas félköralakú nyílás és az ezek alatt az első emeleten oldalanként 7-7 ablak szolgáltatja.”

A szemközti falon Justitia szobrának fotóját láthatjuk, a szobor Stróbl Alajos alkotása.

Ma a szobor a Legfelsőbb Bíróság Markó utcai épületében látható.

A mennyezeti freskó Lotz Károly alkotása.

A Néprajzi Múzeum 2017 végén kiköltözik az épületből. A tervek szerint  2019-ben a Városligetben, az Ötvenhatosok terén építik fel az új múzeumi épületet.

Az utolsó kiállítás a mostani palotában a “Kalandozás a lábbelik körül“, ezt a következő részben mutatom be.

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A víg özvegy az Operett Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 1 - 00:04

Lehár Ferenc:  A víg özvegy

A Budapesti Operettszínház tíz év után ismét műsorára tűzi Lehár Ferenc klasszikus remekét, A víg özvegyet, mely több mint száz éve járja már diadalútját szerte a világon. A francia vígjáték alapján íródott librettó a dúsgazdag özvegy, Glavári Hanna, és a lump szívtipró Daniló gróf Párizsban játszódó fordulatos szerelmi történetét meséli el. Két talán túlságosan is szép, magabiztos, büszke és hiú ember magára és egymásra találásának meséje ez, melynek hátterében megjelenik a politika és a pénz világa is. Egy államcsőd szélén álló kis balkáni ország Pontevedro elitje, amely Hanna vagyonának segítségével mentené meg hazáját, és a nemzetközi diplomácia reprezentánsai, akik szintén a szép özvegy örökségére pályáznak, miközben kikapós feleségek csinálnak bolondot megunt férjeikből. Itt valóban ármány és szerelem tombol három felvonáson át – Lehár szédítő, bódító, halhatatlan melódiáira.

A színház kettős szereposztással játssza a darabot, a pénteki premieren Fischl Mónika és Homonnay Zsolt, a szombati premieren Bordás Barbara és Dolhai Attila játssza a főszerepet.

(forrás:színház)

Szereposztás:

Glavari Hanna: Bordás Barbara, Fischl Mónika,

Gr.Danilovics Daniló: Homonnay Zsolt, Dolhai Attila,

Báró Zéta Mirkó: Földes Tamás, Ottlik Ádám

Valencienne:  Lukács Anita, Zábrádi Annamária

Camille de Rosillon: Vadász Zsolt, Boncsér Gergely

Nyegus: Mészáros Árpád Zsolt, Peller Károly, Laki Péter

Sebastian Cascade: Csere László, Langer Soma

Raoul Saint Brioche: Magócs Ottó, Vanya Róbert

Kromov:  Faragó András, Sipos Imre

Olga: Oszvald Marika, Vásári Mónika

Bogdanivics: Dézsy Szabó Gábor, Jantyik Csaba

Sylviane:  Frankó Tünde, Vermes Timea

Prisics: Miklós Attila, Péter Richard

Praskovia:  Szilágyi Gabriella

Rendező: Szabó Máté

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A Nemzeti Összetartozás esete a DK kanadai fiókszervezetével

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 30 - 19:00

Olvasóink talán emlékeznek még arra, hogy az a hamis állítás jelent meg az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága tavaly márciusi jegyzőkönyvében, hogy e sorok szerzője  lenne a Demokratikus Koalíció (nem létező) kanadai fiókszervezetének az irodavezetője. Amiután jelezték, hogy e fényben vagyok feltüntetve egy parlamenti bizottság jegyzőkönyvében, novemberben, decemberben, aztán idén januárban is felkerestem több alkalommal és több formában az érintett bizottságot — annak elnökét, a bizottság szocialista képviselőjét, aztán végül valamennyi tagot– hogy a légbőlkapott állítást rólam tegyék helyre, illetve adjanak helyet helyreigazításomnak. Csaknem öt hónap után ez meg is történt.

Az ezúttal Nyíregyházán tartott március 2. ülés jegyzőkönyve szerint Pánczél Károly (Fidesz) bizottsági elnök a következőt mondta:

“Áttérnénk a nagyon rövid és utolsó egyebek napirendi pontunkra, ahol először is engedjék meg nekem, hogy nagyon röviden egy levélrészletet ismertessek önökkel, mégpedig annak kapcsán, hogy a 2016. március 22-ei ülésünkön a diaszpórával foglalkoztunk, és ennek keretében vendégünk volt Somorjai Ágnes, a Kanadai Magyar Kulturális Tanács örökös, tiszteletbeli elnöke, aki ott a tájékoztatójában a Kanadai Magyar Hírlap tulajdonosát, Christopher Adam urat, a Demokratikus Koalíció kanadai fiókja vezetőjének nevezte. Ezzel kapcsolatban decemberben is és januárban is Christopher Adam úr levéllel fordult hozzánk, hogy kéri a jegyzőkönyvben rögzíteni a következő mondatot: „Nem vagyok és soha nem is voltam a DK kanadai fiókjának a vezetője, továbbá a DK-nak nincsen fiókszervezete Kanadában.” Ezt én most ismertettem önökkel, ezt kérte Christopher Adam úr.”

Fotó: parlament.hu

Úgy gondolom, hogy ez így korrekt lezárása ennek az ügynek. Ugyanakkor az eset számomra sajnálatos és elszomorító oldalára szeretnék rámutatni. A kilenc tagú bizottságnak csupán egy balközép képviselője van, nevezetesen Kiss László, az MSZP részéről. Amikor eredeti levelemre nem kaptam semmilyen választ a bizottságtól, azt gondoltam, hogy a bizottság egyetlen szocialista képviselője nyújthatna segítséget, hiszen talán lapunk — amely az MSZP-hez köthető Szabad Sajtó Alapítvány díjazottja volt 2015 tavaszán — nem teljesen ismeretlen számára. De még ha az is lenne, Kanadában azt szokhattuk meg, hogy amennyiben egy “mezei” választópolgár felkeres egy tartományi vagy szövetségi parlamenti képviselőt, választ kap tőle.

Kiss László képviselő urat külön kerestem fel első alkalommal 2016. november 30-án, amiután korábbi emaileimre nem kaptam választ a Bizottságtól. Aztán január 3-án egy baráton keresztül – nem hivatalos úton – igyekeztem érdeklődni a szocialista képviselő úrtól, hogy megkapta-e levelemet. Kiderült, hogy megkapta és hogy válaszolni is fog. Ez végül nem történt meg. Ezért ismét felkerestem a Bizottság valamennyi tagját és január végén jött a válasz a Bizottságtól, hogy a következő ülésen napirendre tűzik kérvényemet.

Ez megtörtént, bár csak azért tudtam meg, hogy ez így is volt, mert pár napja éppen eszembe jutott megnézni a parlament honlapján lévő jegyzőkönyveket.

Mai napig nem tudom, hogy Kiss Lászlónak köszönhetem-e ezt vagy sem. A szocialista képviselő nem volt jelen a nyíregyházi ülésen. Azt viszont tisztelettel jegyezném, hogy úgy nem állíthatja azt magáról a “demoratikus ellenzék”, hogy demokratikus, ha a legkisebb erőfeszítéseket sem tesz annak érdekében, hogy magyar állampolgárokkal kapcsolatban lépjen, felkereséseikre és jogos kérdéseikre válaszoljon. Nem kéne csodálkozni azon, hogy passzivitásba vonult a magyar társadalom jelentős része, ha így operál a “demokratikus ellenzék.”

Kategóriák: Szervezetek

A CEU és a nemzeti tudásinfláció

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 30 - 17:46

A kormány új felsőoktatási törvény-ötlete alapján a CEU kérdése került a közlemények előterébe. Valószínűleg okkal. Mert a kormányzati kommunikáció alapvetően nem a felsőoktatásról, hanem a felsőoktatás befektetéséről szól a kormányzati Prokrusztész-ágyba. Amelyre nézve nem ez az első kísérlet, és szinte haladó hagyománya van a hatalomgyakorlás részéről.

Mert a felsőoktatás, illetve az oktatás, mint olyan idomra-szabása gyakorlatilag évek óta zajlik. S akkor, ha valaki azt hiszi, hogy létezik valamiféle rektori szolidaritás, vagy esetleg felsőoktatási szolidaritás, az jöjjön le az általa szedett szerről, és nézzen szét. Nem a hangzatos szövegek, hanem a való világ dimenziói között. Nézze meg például, hogy milyen szintű volt annak idején a diákokkal vállalt oktatói szolidaritás. Nem egy-egy kiragadott tanár, hanem a felsőoktatásban dolgozók példáján keresztül. Vagy nézze meg, hogy a gólyabál-botrányok milyen ütemben lettek lecsengetve. Netán kukkantson körbe, hogy hány akadémikus, rektor szólalt fel érdemben a váci rektorasszony, vagy a Corvinus szétforgácsolásának az ügyében. Ha valaki ezek után, vagy a többi példa után csodálkozik, hogy a kormányzati hatalom miért érezheti biztosnak magát a dolgában, azon én is csodálkozom. A csodálkozáson. Függetlenül attól, hogy bármelyik felsőoktatási intézményt, sóhivatalt, oklevélgyárat, vagy akár a CEU-t is, mennyire érzem a szívem csücskébe befészkelt állapotban. Mely CEU-val kapcsolatban azért nem árt emlékeznünk a februári hírekre. Azokra, amelyek a jelenlegi rektor cenzúra-gyakorlásáról szóltak. S ami láthatóan visszaütött egy olyan hatalomgyakorló társulattal szemben, amelyik a gyengeség jeleként értékelte. Aztán elengedte az úthengert.

Amellyel elsősorban a kormányzati fejekben igyekeztek stabilra taposni a mohaszőnyeget. Azoknál is, akik különben ott végeztek. Ahogy Kovács Zoltán kormányszóvivő is. Akinél lehet, hogy a CEU jelenlegi ellehetetlenítésének pártolását az váltotta ki, hogy belenézett a tükörbe. Majd megállapította, hogy az a hely, ami neki is oklevelet adott tényleg megérett a felszámolásra. Elfeledkezve arról, hogy nem csak ő végzett ott, hanem olyanok is, akiknél valós tudás van a papír mögött. Mely papír különben csak jogosítvány és nem garancialevél. A garanciát valójában nem az iskola, hanem a későbbi referenciák képesek biztosítani. Mármint akkor, ha nem egy-egy diploma, illetve oklevél fétis-tiszteletéről, hanem a felsőfokú tudás meglétéről, és használatának készségéről beszélünk. S alighanem ez az a pont, ahol a legjobban tetten érhető a kormányzati fejekben tenyésző moh, és gyep.

Az egyetem, eredendően legalább is, nem a papírról szólt, hanem az egyetemes tudomány képzőhelyeként. Ahogy az akadémiák sem a kontraszelektáltan kiöregedett testületi tagok depói voltak eredetileg. A tudás egyfajta igazolásaként aztán egy-egy neves professzor egyfajta ajánló-levelet írt a nála tanulóknak. Amit aztán a diákot később foglalkoztatók, a professzor iránti tiszteletből elfogadtak. Mégis egyfajta garancialevélként. Az ellentmondást a korábban elmondottakkal az oldja fel, hogy az egyre tömegesebbé váló képzések az ott kiállított papírokat lejtmenetre állítják. Gyakorlatilag törvényszerűen. Ami azt jelenti, hogy újabb képzési formákat, újabb iskolákat fog a társadalom elismerni, mint hiteles tudásközvetítőket. Korántsem véletlen, hogy egy-egy szakmai képzésnek olykor nagyobb munkaerőpiaci becsülete van, mint egy himi-humi egyetemnek. Ha a CEU által kiállított papírokat bárhol elfogadják egyfajta garancia-levélnek, akkor ez az elfogadó nagy tiszteletű magánügye.

A kormány részéről ezt követően az a probléma, hogy „a külföldi felsőoktatási intézmény által kiállított okirat nem államilag elismert (fokozatot adó) oklevél”. Legfeljebb egy félintenzív vállvonogatást ér. Ha az állam nem kívánja elismerni, mondjuk, a CEU oklevelét, hát ne ismerje el. Legfeljebb az államigazgatásban nem fognak a CEU-n végzett emberek dolgozni. Vagy csak kukásként. Ha a munkaerőpiac többi szegmense elismeri, akkor teljesen mindegy, hogy egyetemnek vagy tudományos önképzőkörnek hívják. S az is mindegy, hogy diplomának látszó dossziét, vagy látogatási emléklapot osztanak az önképzések végén. Ettől még természetesen lehet olyan törvényeket hozni, ami akár a könyvtárba járást is tiltja. De ez azt jelenti, hogy valójában a szellemi tőkét csökkentik az állami befolyás rovására. Illetve, akár a törvények erejével konzerválják az olyan képzési formákat, amelyek felett egyszerűen eljárt az idő. Ahogy azon polémia felett is, hogy egy képzőhely márpedig legyen magyar. Az istenit! Ugyanis ehhez először be kellene tiltani az internet használatát, majd törvényt hozni az idegen nyelvek megtanulásának tiltására. No meg az utazás tiltására. Ellenkező esetben semmi akadálya nem lesz, hogy akár internetes tanfolyamon vegyen részt valaki. Akár a külföldre távozó CEU kurzusán is. Majd egy külföldre tett kirándulás alkalmából letegye a vizsgákat is. Ha nem tudja az interneten abszolválni a vizsgát.

Igaz, ezt követően esetleg kint is marad a fiatal. Különösen, ha a hazai munkáltatók, akár a kormánytól megfélemlítve is, nem fogják foglalkoztatni. Az, hogy a CEU sorsa mi lesz, az ebből a szempontból akár huszadrendű dolog is lehetne. De az már nem, ha a hatalom ettől vérszemet kapva gyakorlatilag befagyasztja majd mindazokat a képzéseket, amelyek még érnek talán valamit. A cégek szakmai továbbképzéseitől a valósan felsőszintű tudást adókig bezárólag. A nemzeti tudásinfláció nagyobb dicsőségére.

Kategóriák: Szervezetek

Deák Dániel – Tiltakozó nyilatkozat és felhívás a CEU ügyében

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 30 - 15:50

A módosítandó felsőoktatási törvénnyel (T/14686. sz. törvényjavaslat) a magyar kormány legalább három ponton intéz támadást a ”Central European University“ ellen:

- a CEU mögött nincs az új törvény által megkívánt nemzetközi szerződés, létrehozásának alapja ugyanis nem a magyar kormánnyal létrehozott külön formális megállapodás volt, hanem egyszerűen a vállalkozás és az oktatás szabadságából adódó törvényes lehetőség, amellyel élve egy New York államban szabályszerűen bejegyzett jogi személy felsőoktatási tevékenységet építhetett ki Magyarországon az ország javára és nemzetközi elismerést aratva;

- a CEU-nak nincs a bejegyzés helyén ténylegesen működő anyaintézménye, amit az új magyar törvény megkívánna, ami azonban New York állam joga szerint nem volt szükséges;

- a CEU Európai Unión kívüli munkavállalói a törvénymódosítás folytán egyszerűen nem kapnak december 31. után munkavállalási engedélyt Magyarországon, amire eddig bejegyzett felsőoktatási intézménynél munkát vállalóknak egyáltalán nem volt szüksége.

A nemzetközi szerződésekre rendeltetésüktől eltérő módon hivatkozni sajnálatos módon bevett eszköze lett a kormány oktatáspolitikájának. Az egyházi egyetemekre vonatkozóan pl. arra utalva biztosít a kormány külön elbánást, hogy az érintett egyetemek nemzetközi szerződés alapján működnek, ami pl. a katolikusoknak nem nehéz, ha a Vatikán Állammal való megállapodásokat nemzetközi szerződéseknek tekintjük. Magyarországnak szuverén joga előírni a felsőoktatási tevékenység megkezdésének feltételeit, a jogi szabályozás azonban nem lehet diszkriminatív. A jelenlegi törvényjavaslat egyetlen szereplőnek van címezve, hiszen pl. az Andrássy Egyetemet föltehetően nem érinti, amelynek működését ugyanis nemzetközi szerződés támasztja alá, amelynek alapján a felek eltérhetnek a hazai jog által előírt feltételek alkalmazásától. A magyar jogszabály a ”regulatory capture“ újabb esete, amelynek szenvedő alanya ezúttal egy nemzetközi hírű egyetem.

A CEU elleni támadás kihívás valamennyi magyar egyetemmel szemben, ami azért is sajnálatos, mert működésének évtizedei alatt a CEU mélyen integrálódott a magyar akadémiai életbe. Erőszakos eltávolítása a magyar akadémiai szektor súlyos vesztesége lenne, amit nem hagyhatunk. A CEU portfóliója ugyan nem teljes (pl. nem folytat alapképzést), de ahol képzést indított, azokon a területeken szakmai sikerekben (és persze anyagi eszközökkel való ellátottságban) egyértelműen a többi magyarországi egyetem fölé nőtt. A CEU sikereiből mindannyian profitáltunk, a CEU elvesztése mindannyiunk vesztesége. Hol fogunk pl. hozzájutni ezentúl olyan könyvekhez vagy tanulmányokhoz, amelyek eddig a CEU könyvtárában elérhetők voltak? Az állami egyetemek nyomorkönyvtáraiban bizonyosan nem.

A magyar kormány szuverén módon eldöntheti azt, hogy a magyar felsőoktatás területére kit ereszt be az Európai Unión kívülről és milyen feltételekkel. Sorompót állíthat azoknak, akik nem az Európai Felsőoktatási Térből jönnek. Nem jó üzenet azonban a tudománynak és a tanszabadságnak, ha a kormány harcot folytat szabadságeszmék ellen. A magyar kormány lépése továbbá barátságtalan üzenet azon államnak címezve, amelynek joga alapján a CEU jogszerűen létrejöhetett. A törvénymódosítással a kormány mindannyiunknak, akik a magyar egyetemeken jelen vagyunk, üzen: a kormánynak jogában áll a felsőoktatási intézmények működési feltételeit egyik napról a másikra önkényesen megváltoztatni, figyelmen kívül hagyva az intézményi autonómiát.

Csak nem a nyílt társadalom eszméjével van baja a magyar kormánynak? Vagy azzal, hogy a CEU nagy számban bocsát ki végzős hallgatókat a volt Szovjetunió utódállamaiból? A tudás, a demokrácia és a jogállam értékei mellett való kiállás vajon felforgatás?

Tényleg ezt kívánnák a magyar választópolgárok? Nagyon remélem, hogy nem. A civilizált világban elismert egyetemi autonómia és az akadémiai szabadság nevében tiltakozom! Miért szólalok meg? Mert ma a CEU, holnap a Corvinus kerülhet sorra, és holnapután valamennyiünk életét megrontják és ellehetetleníthetik. Ti feleltek az összes bajért, polgártársak, akik hagyjátok a romlást. Ha megint szó nélkül elmegyünk egy újabb csonkolás előtt, mi következik még? Nem veszitek észre, hogy gyermekeink jövőjét veszi el tőlünk a politikai önkény?

Diákok, oktatók, segítő személyzet, szimpatizánsok, támogatóink és barátaink! Dékánjaink és rektoraink! Vegyétek birtokba az egyetemet, amely a miénk! Szabadítsuk fel egyetemeinket! Menjünk ki az utcára, ha kell! Kérjük a hazai és nemzetközi közvélemény támogatását! Mozduljunk, szervezzük meg magunkat, legyen az egyetem a szabadság szigete! Aki egyetért a fenti jámbor óhajjal, keressen meg, üljünk le, beszélgessünk, vitatkozzunk, és azután lépjünk az értékmegőrzés jegyében.

Budapesten, 2017. március 29-én

Deák Dániel egyetemi tanár,

Budapesti Corvinus Egyetem

(email: ddeak53@me.com)

Kategóriák: Szervezetek

Zsidó Művészeti Napok 2017

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 30 - 06:51

A Zsidó Művészeti Napok 2017-ben is folytatódik, amelynek elsődleges célja a zsidó kultúra népszerűsítése és a tolerancia erősítése a művészetek által.

 ÖSSZMŰVÉSZETI ZSONGÁS

Idén, május 6-14. között zajlik az összművészeti rendezvényünk olyan multikulturális programokkal, amelyek híven viszik tovább a zsidó hagyományokat és karolják föl e témakörben a modern, a kortárs művészeteket. Mindez olyan helyszíneken,amelyek tükrözik a programsorozat nyitottságát és sokféleségét, ismertek a nagyközönség számára, és alkalmasak a produkciók fogadására  - Budapest Kongresszusi Központ, MOMKULT, Uránia Nemzeti Filmszínház,  BMC,  BJC,  Columbus Hajó, Bálint Ház, Bethlen téri színház -, valamint  a vallási helyszínként ismert Frankel Leó utcai zsinagóga is újra koncertteremmé alakul a Zsidó Művészeti Napokon.   Idén is helyünk van a lazább atmoszférájú városi találkozási pontokon, a nagy népszerűségnek örvendő Erzsébetváros-i kultúrterekben,  pl. a Mazel Tov, a Dohány utcában az irodalombarátok számára is egészen új Magvatő Café, az Izraeli Kulturális Intézet, vagy a Duna-parti  PONTOON, amelyek a programjaink részeseivé válnak, meghódítva így a belföldi és külföldi közönséget is.

A Zsidó Művészeti Napokat a művészeti ágak sokszínűsége jellemzi, egyedi magas színvonalú produkciók és neves előadók részvételével. Felkért művészeink örömmel vesznek részt a programjainkban, mint pl.  Izraelből  Yaniv Avraham, Guy Shomroni táncművészek, az I. Mendelssohn Nemzetközi  Karmester Verseny győztese, Anton Shaburov, a francia Ensemble Voix Etouffées,    és számos hazai kiváló művész, illetve formáció, mint pl. a Budapest Bár, a Budapest Klezmer Band, az Óbudai Danubia Zenekar a Miskolci Balett társulata, a tHUNder Duo, Alföldi Róbert,  Dés László, Závada Pál, Udvaros Dorottya, Hegedűs D. Géza,  Szőke Nikoletta, Csordás Klára, Nógrádi Gergely, László Boldizsár, Szűcs Gabi, Kováts Kriszta, Nyáry Krisztián, Náray Erika, Székhelyi József, Kollár-Klemencz László, Grecsó Krisztián, Schell Judit, László Boldizsár, Hábetler András, Bácskai Juli, Szirtes Edina Mókus, Jordán Adél, Ónodi Eszter, Keresztes Tamás….

Az előadások többsége olyan  bemutatók sora, amelyek tematikába illeszkedők, és egyedi felállásban készülnek. Olyan művészek dolgoznak együtt a produkciókban, akiknek régi vágyuk volt a közös munka, de eddig nem volt erre alkalmuk. Ilyen találkozásnak lehetnek tanúi a Shoo Shoo Baby, a Shalom Mr. Berlin, a Mendelssohn utazásai, A Nő illata, a PszichOpera, a Pesti Éjszakák, a Szeretsz még?, az Ölelő koncert, a DART Társulat és az ex-Batsheva Tánctársulat tagjainak (Izrael) estje,  amelyek mindegyike izgalmas élmény lehet a közönség számára, egyben  jó kísérlet és kivételes lehetőség a fellépőknek is.

A Zsidó Művészeti Napok programjaira a korábbi közönségünk mellett azokat a fiatalokat és külföldi turistákat is várjuk, akik a zsidó kultúra rajongóivá válhatnak, mert hisszük, hogy a művészeti produkciók a hagyományaink tovább élését segítik, amely része a magyar, az európai és az egyetemes kultúrának.

A március 30-i sajtótájékoztatón a Zsidó Művészeti Napok igazgatója, Dr. Vadas Vera köszöntőjében kiemelte, hogy a rendezvénysorozat évente egyszer ugyan fesztivál jelleget ölt, mivel májusban nyolc napon át, napi több produkció kerül bemutatásra, több helyszínen, még sem fesztiválként működünk, mert évközben is számos programot szervezünk. Beszédében arra is kitért, hogy a Zsidó Művészeti Napok elnevezés becenevet is kapott, amelyet szeretnénk bevezetni, és kérte a sajtó képviselőit, valamint a művészeket és a közönséget, hogy bátran használják a rövidített ZSIMÜ nevet.

A tájékoztatón a jelen lévő művészek örömmel osztották meg az újságírókkal saját produkciójuk lényegét, illetve a műsor ötletétől a megvalósulásig vezető út néhány momentumát:

Ács Péter, az Óbudai Danubia Zenekar igazgatója, és David Chiccetti, a Studio Musica Hungary igazgatója, mint koprodukciós partner,

Bácskai Júli, a Pszichoszínház alapítója

Dés László – zenész, zeneszerző és  Závada Pál – író,

Farkas Róbert, a Budapest Bár vezetője,

Grecsó Krisztián – író és Kollár Klemencz László –  zenész,

Szűcs Gabi – énekes és Hegedűs D. Géza – színművész,

Horváth Kornél – ütőhangszeres művész,

Jávori Ferenc Fegya, a Budapest Klezmer Band vezetője,

Kováts Kriszta – színművész, énekes és  Fábri Péter – író,

Náray Erika – színész, énekes,

Nógrádi Gergely – főkántor, operaénekes,

Schell Judit – színművész,

Szirtes Edina Mókus – zenész,

Szőke Nikoletta és Takács Nikolas énekesek,

Ulmann Mónika – színművész

Székhelyi József – színművész

Nagy Emese – táncművész, DART Társulat

 A ZSIMÜ a saját produkciói mellett idén néhány „külsős” program ajánlását is felvállalta. Olyan művészeti produkciókat, amelyek beleillenek a ZSIMÜ tematikájába,  mint pl. A Polgár lányok c. dokumentumfilm bemutatója, amelynek rendezője: Yossi Aviram (Izrael).

A jó hangulatú sajtóeseményt megtisztelte jelenlétével Izrael Állam magyarországi nagykövete, Yossi Amrani, aki méltatta a Zsidó Művészeti Napok misszióját, mert rendkívül fontosnak tartja az országok és népek közötti párbeszédet, egymás kultúrájának megismerését, és a ZSIMÜ ezt a hidat építi és fejleszti a művészetek által.

Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere hangsúlyozta, hogy Erzsébetváros történelme és jelene, szorosan összefonódik a zsidósággal, ezért az önkormányzat már az első évben támogatta a Zsidó Művészeti Napok megvalósulását, amely a művészeti események sorában kimagasló színvonalú.

A Zsidó Művészeti Napok együttműködő partnere az Izraeli Nagykövetség és az Izraeli Kulturális Intézet

A 2017. május 6-14. között látható programokról részletes információ:

www.zsidomuveszetinapok.hu

Kategóriák: Szervezetek

Magyarország egy emberként kiállt a CEU mellett

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 29 - 20:44

Alighogy kiderült, hogy milyen aljas és nemtelen támadásra készül a magyar kormány a Közép-európai Egyetem (CEU) ellen, a magyar oktatási ágazat egy emberként a megtámadott intézmény mellé állt. Az összes magyarországi egyetem rektora aláírta azt a közös közleményt, amelyben követelik, hogy Orbán Viktor miniszterelnök azonnal vonassa vissza a CEU ellehetetlenítését célzó törvényjavaslatot, büntesse meg a felelősöket, és haladéktalanul kérjen bocsánatot Soros Györgytől, valamint a hazai oktatási ágazatban résztvevő tanároktól, diákoktól, és az összes egyetem valamennyi dolgozójától.

Az összes pedagógus szakszervezet közös fellépéssel sztrájkot hirdetett, s kijelentették, hogy addig egyetlen magyar egyetemen sem lesz tanítás, ameddig a kormány nem vonja vissza ezt a primitív, bunkó javaslatot. A Tanítanék mozgalom is feléledt tetszhalott állapotából, s bejelentették, hogy mostantól minden tanár és diák csíkos ingben jelenik meg az iskolákban.

Kovács Zoltán kormányszóvivő, aki egykor maga is a CEU-n szerzett diplomát, sírva állt ki a sajtó munkatársai elé, s közölte: nagyon megviselte ez az ügy, nem hitte volna, hogy Orbán Viktor utasítására ilyen alávaló és gyomorforgató módon meghurcolják azt az egyetemet, ahol egykoron ő maga is a rengeteg tudást szívott magába. Olyan tudást kapott a CEU-n, amelyet utóbb visszaadott a magyar embereknek, nemzetének, hazájának. Kijelentette, hogy azonnali hatállyal lemond a kormányszóvivői pozíciójáról, mert bár neki, amint azt sokan tudják, igen vastag bőr van a képén, ezt az alávalóságot már ő sem tudja tovább képviselni.

Közben az egyetemeken a diákság is mozgolódni kezdett, az összes magyarországi felsőoktatási intézmény valamennyi tanulója az utcára vonult. A tanárokkal, és az egyetemen dolgozókkal együtt elfoglalták a Kossuth teret és közölték, hogy addig maradnak, ameddig Orbán Viktor vissza nem vonja a törvényjavaslatot, és nem kér bocsánatot egykori jótevőjétől, Soros Györgytől, amiért ilyen sunyi módon megtámadta őt és az általa alapított, Közép-Európai egyetemet.

Utóhang: Be kell vallanunk, hogy a fentieket jobb híján csak kitaláltuk, mert cikkünk megírásáig egyetlen egyetem, szakszervezet, vagy diákszervezet sem tiltakozott. Ez a hely ugyanis, ahol élünk, Magyarország. Itt ismeretlen dolog a szolidaritás. Ebben az országban bele lehet rúgni bárkibe, nem áll ki mellette senki, mert mindenki abban reménykedik, hogy a hatalom csak a másikat döngöli a földbe, aki lapul, behúzza fülét-farkát, megúszhatja. Innen üzenjük mindenkinek, aki ma még hallgat és arra vár, hogy más cselekedjen helyette, hogy senki sem ússza meg. Mindenki sorra kerül, értelmetlen arra várni, hogy majd mások megteszik azt, amit nekünk kellene megtennünk.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A CEU számára Magyarország pótolható

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 29 - 15:41

Megint itt tartunk és erős déjà vu érzésem van. Magyarország kormánya tesz egy botrányos bejelentést, amely bizonyos körökben pontosan kiszámítható és egyébként jogos felháborodást és tiltakozást okoz, miközben a Fidesz legvéresebb és legprimitivebb törzsszavazóinak dobnak egy újabb ízletes cafat húst. Bő fél éve, hogy a kanadai Michael Ignatieff lett a budapesti Central European University (CEU) rektora, máris olyan törvénytervezetettel nézhet szembe, amely az 1991 óta működő egyetem működését lehetetlenítheti el. A kormánysajtó (ebben az esetben elsősorban a szebb napokat látott Origo, illetve a Magyar Idők) már előadta, hogy szerintük a CEU akkreditációja körül gondok vannak. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint vannak olyan egyetemen amelyek “törvénytelenül” működnek Magyarországon. Mindenki tudja, hogy a törvénytervezet célpontja a Soros György által alapított CEU. Az Origo már nem is nevezi nevén a CEU-t, pusztán  azt számolgatja, hogy vajon mikor zárja be kapút Budapesten “a Soros-egyetem.”

CEU

Michael Ignatieff – akik a kanadaiak a tudományos és a politikai életből is ismerhetnek – gyorsan lépett és a CEU órákon belül közleményt adott ki, amelyben jelezték, hogy jogorvoslatot kérnek a kormánysajtó alaptalan rágalmai miatt.

“A kérdéses bekezdés „Soros-egyetemként” utal ránk. A mi nevünk Közép-európai Egyetem (CEU). Az az állítás, hogy nem rendelkezünk programakkreditációval, vagy hogy elmulasztanánk a közhiteles nyilvántartásba történő adatszolgáltatási kötelezettségünk teljesítését, hamis. Mester-, és PhD programjaink a magyar hatóságok által és New York állam oktatási hivatala által vannak akkreditálva. Egyetemünk akkreditációját a Middle States Akkreditációs Bizottság felügyelte, amely olyan amerikai intézményeket is akkreditál, mint a Princeton és a Pennsylvaniai Egyetem.Az az állítás, hogy bármilyen jellegű „konkrét csalásban” veszünk részt, rágalom, amely sérti a hosszú évek során, Magyarország egyik legjobb egyetemeként megalapozott jó hírnevünket.”

Ami pedig a kormány törvénytervezetét illeti, Ignatieff hangsúlyozta:

“Bármilyen jogszabály változás, amely a CEU-t magyarországi működésének megszüntetésére kényszerítené, károsítaná a magyar tudományos életet, valamint negatívan befolyásolná a Magyar Kormány kapcsolatát szomszédaival, EU-s partnereivel és az Amerikai Egyesült Államokkal.”

És valóban, az Egyesült Államok budapesti Nagykövetség szerdán aggályaikat fejezte ki a fejlemények kapcsán. “Az Egyesült Államok ellenez bármilyen törekvést, amely veszélyezteti az Egyetem működését vagy függetlenségét”--jelezte David Kostelancik, a nagykövetségét vezető ügyvivő.

Óriási anyagi és kulturális vesztesség lenne Magyarország számára, ha a CEU befejezné magyarországi tevékenységét és a térség egy másik, kiszámíthatóbb és biztonságosabb országába költözne. A csaknem 400 tudóst alkalmazó és 1.500 egyetemistát oktató intézmény összesen 10 milliárd forinttal járul hozzá évente a magyar költségvetéshez, a befizett adók és járulékok révén. Több mint száz országból költöznek a magyar fővárosba egyetemisták, hogy a CEU-n tanulhassanak és ők Magyarországon bérelnek lakást, Magyarországon fogyasztanak, ott költik el külföldről hozott megtakarított pénzüket.

Lenne a térségben olyan város és olyan ország (gondolok például a dinamikusan fejlődő szlovák fővárosra, Pozsonyra), amelynek álom lenne egy olyan egyetem befogadása, mint amilyen a CEU. Bár korántsem ideális forgatókönyv és nagyon kellemetlenül érintene sok-sok magyar kutatót, oktatót és diákot, amennyiben az Orbán kormány ezt a játszmát szeretné lejátszani, a CEU számára bizony van élet Magyaroszágon kívül is. Valószínű, hogy a Fidesz politikai kampány okokból keres ismét egy ellenséget, aki ellen hónapokon keresztül hergelni lehet sötét szavazóit. A gyűlölt liberálisok teszik azt, amit mindenki elvár tőlük: tiltakoznak, fellépnek, peticiót írnak, nemzetközi porondon “támadást intéznek Magyarország ellen.” Pont ez kell a Fidesznek…mint egy falat kenyér.

Egyszer azonban a Fidesz és rajongói felébrednek arra a valóságra, amit minden felnőtt ember tud saját magáról is: Magyarország és minden magyar pótolható.

Kategóriák: Szervezetek

Négy montreáli repülőtéri dolgozó került kapcsolatba a radikális iszlámmal

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 29 - 13:51

A Pierre Elliott Trudeau Nemzetközi Repülőteret üzemeltető Aéroports de Montréal belső vizsgálata szerint négy dolgozó érintkezhetett radikális elemekkel, beleértve az Iszlám Államhoz kötődő szervezetekkel is. A most felmerülő biztonsági aggályok miatt az üzemeltető megváltoztatta, illetve korlátozta a négy érintett biztonsági besorolását és hozzáférését a repülőtér különböző részeihez. A Journal de Montréal napilap riportja szerint a négy dolgozó közül ketten továbbra is a repülőtér alkalmazottjai. A vizsgálat szerint az érintettek ISIS-hoz köthető honlapokat látogattak meg, propagandát terjesztettek a közösségi média felületein, továbbá olyan dokumentumokat konzultáltal, amelyek a házilag készített bombák gyártását írták le. Az egyik érintett a kifutópálya környékén dolgozott, továbbá a repülőkhöz is volt hozzáférése. Az érintett alkalmazottak egyike a 2015-ös párizsi terrorcselekménnyel kapcsolatban írt aggasztó kommenteket online. Összesen 130-an haltak meg Párizsban, amikor egy egész sorozatnyi támadást követett el 9 terrorista.

Évente 16 millió utas fordul meg a Trudeau repülőtéren. Az egyik név nélkül nyilatkozó repülőtéri dolgozó elmondta a francia nyelvű napilapnak, hogy  ismer olyanokat akik alig néhány hónapja érkeztek Kanadába és máris a kifutópályán, az induló repülőkkel és a becsekkolt pogyásszal dolgoztak.

Pierre Elliott Trudeau Nemzetközi Repülőtér

Sûreté du Québec tartományi rendőrség terrorizmus-ellenes osztagáért felelős korábbi igazgatója - Marcel Savard – aggasztónak nevezte, hogy potenciálisan radikalizálódott emberek a tartomány stratégiailag kiemelkedően fontos létesítményéhez kerültek és ott is kulcsfontosságú szerepeket töltöttek be.

Claude Sarrazin biztonsági szakértő elmondta, hogy szerinte az Aéroports de Montréal megtette a szükséges és lehetséges lépéseket. A munkajogi törvények nem teszik mindig lehetővé az egyszerű és azonnali elbocsátást. Ha a repülőtér üzemeltetője nem jár el a munkaügyi törvények szerint egy bíró simán visszaállíthatja munkába az érintett dolgozót. Sarrazin szerint azonban fontos kérdés, hogy miképpen vette fel a reptér üzemeltetője az érintett dolgozókat, milyen biztonsági szűrővizsgálatokon estek át a felvételi folyamat idején.

Kategóriák: Szervezetek

Juhász a póluson

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 29 - 13:37

Aki még emlékszik a 2012-es nagy ellenzéki nekiugrásra, annak ismerős lehet az a sajátos szövetséges-keresési stratégia, amit a Milla akkori arca hirdetett meg. S ami idén is visszaköszönt már a Momentum esetében. Az, hogy nem a pozitív üzenetek mentén születő kompromisszumban, hanem az ellenfél, illetve ellenségkeresésben gondolták megtalálni a kormányváltás nyerő leosztását. Az eredményt ismerjük. A tanulásra vonatkozó közmondást is.

Illusztráció: Logboat Brewing Co.

Azt, amelyik szerint a bölcs a más kárán tanul. A hülye pedig a sajátján sem. Annak idején ugyebár Juhász Péter eleve elrendelten ecsetelte, hogy Gyurcsánnyal ő márpedig soha. Valamint a DK-val sem. Ezzel elérve, hogy a választási hajrára ráfordulva sem lehetett valós ellenzéki összefogásról, programegyeztetésről beszélni. 2014-ben nem véletlenül bukott akkorát a két vezérfejjel fejnehézzé tett, de pozitív programüzeneteket alig felmutató ellenzék, mint a nagykabát. Mert egy másik közmondás is ismert arra nézve, hogy az iszapbirkózásnak mi értelme van olyanokkal, akik a dagonya bennszülöttei. Az ellenségkép-gyártásban professzionális Orbán-csapattal pusztán ugyanezt felmutatni ostobaság. A Fidesznek ez kérem a terepe.

Őket megverni ugyanezzel elég bajos. Különösen akkor, ha a meg nem alkuvást ismerő mutogatás nem is annyira a Fidesz irányába hat, mint egymásra. Bőszen definiálva, hogy az egyik statisztikai hibahatár miért nem tárgyal a másik statisztikai hibahatár nevében a harmadikkal. S ezen az sem sokat változtat, ha látszólag túl van egy szervezet a hibahatár-szinten. A mutogatás, a kompromisszum-készség hiánya, a betonfejű elzárkózás inkább viszi a szavazókat, mint hozza. Amin az sem segít, ha egyik sem következik be. Azáltal, hogy a választók inkább otthon maradnak.

S mindez jobbára annak a nyomán jutott eszembe, hogy a Juhász Péterrel készült Index-interjú egyik igen markáns eleme, hogy egy új pólust kíván megszervezni. Azzal, hogy nem kér a 2010 előtti világból, és nem kér a „gyurcsányi, MSZP-dominálta világból sem”. S mit kíván ráépíteni arra, hogy leginkább „a mit nem akar” talaján áll? Ki nem találnánk. Egy szerethető kampányt. Ez a retorika alig különbözik attól, hogy: „aki nem velem van, az nem akar szerethető, az embereket képviselő kampányt”. Ami igen erősen rímel arra, hogy: „aki nem velem van, az ellenem van”. Illetve nincs is. Ezek után tulajdonképpen az érdekelne, hogy Juhász Péter milyen messzire pozícionálja a retorikáját Orbán Viktortól. Nem a lózungokat, hanem a retorikát, illetve a szellemi alapvetést. Amihez képest szinte pöttömnyi az a bibi, hogy Juhász Péter akkor is aktív szájtépő volt, amikor az Együtt, amelynek most ő az elnöke, választásvesztő szövetségben volt az MSZP-vel. 2014-ben. Így ez a „nem kérünk a játékotokból” igazán hiteles kiszólás a részéről.

Miközben szinte borítékolhatóan megbénít minden potenciális kompromisszumkeresést a Dk-val, illetve az MSZP-vel. Botkával nem. Ha kilép az MSZP-ből. Az interjú felvezetése szerint „közös választási listát és jelölteket szeretne az LMP-vel, a Párbeszéddel, a Momentummal és a Kétfarkú Kutya Párttal Juhász Péter”. Mely vágyhoz a szólás és vágyszabadság jegyében a legteljesebb mértékben joga van. Ahogy teljesen joga van szemben állni a 2010 előtti, szerinte baloldali világgal is. Elutasítva az MSZP-t, a DK-t és a Liberálisokat is. S miként Juhász Péternek joga van ehhez a véleményéhez, úgy a véleménynyilvánítás szintjén megfogalmazható az is, hogy ilyen politikai hozzáállással, a potenciális szövetség-építés helyett az egyszer már kudarcot hozó betonketrec politikáját folytatva, Juhász Péter nem más, mint egy politikai kókler. Akinek ezen az úton lépdelve igen komoly felelőssége lehet majd abban, hogy Orbán Viktor akár dinasztikus hatalmat is kiépíthessen.

Annál is inkább, mert az általa vágyott szövetségesek közül némelyiknek az ellenzékisége is megkérdőjelezhető. A tömegbázisa nem különben. Miközben nem kérdőjelezhető meg az, hogy a jelen ismereteink szerint sem az LMP, sem a Momentum nem kíván szövetségre lépni más pártokkal. A MKKP pedig a Szíriuszi Sörpártot vagy a Ganümédeszi Galaktokolinalista Pártot részesíti előnyben Juhász Péterrel szemben. Mert nekik van ízlésük. Meg programjuk.

Ellentétben Juhásszal, akinek a jelek szerint saját pólusa lesz. A 2010 előtti, illetve a 2010 utáni pólus között. Talán a 2010-es választás éjfélének utolsó percét lerögzítve. Ami szimbolikus is lehet. Ha célja a politikai percemberke-lét biztosítása. Miközben az ország majd tovább várhat. Ha másra nem, hát a csodára.

Kategóriák: Szervezetek

Így győzhet a balközép ellenzék 40 százalékkal 2018-ban…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 28 - 16:22

Juhász Péter, az Együtt elnöke közös választási listát és jelölteket szeretne az LMP-vel, a Párbeszéddel, a Momentummal és a Kétfarkú Kutya Párttal. Az LMP és a Momentum már meg is szólalt, nem kérnek Juhász ajánlatából. Meglehet, Juhász nem is a pártvezetőknek, hanem a választóiknak üzent. Ne adjuk még fel, el lehet zavarni a Fideszt!

Nemrégiben írtunk arról, hogy szerintünk mikor lenne lehetősége leváltani a Fideszt a mai széttöredezett ellenzéknek. Örömmel olvastuk, hogy az Indexnek adott interjúban Juhász Péter arról beszélt, hogy közös választási listát és jelölteket szeretne az LMP-vel, a Párbeszéddel, a Momentummal és a Kétfarkú Kutya Párttal. Az Együtt elnöke az új pólusnak nevezett összefogásba minden ellenzékit bevenne, aki szemben áll a 2010 előtti baloldali világgal, tehát az MSZP, a DK és a Liberálisok pártja ebbe nem fér bele. Az új pólus közösen jelölne egy párton kívüli miniszterelnök-jelöltet.

Nem mellesleg, mi is pontosan ezt a megoldást javasoltuk.

De nem lepődtünk meg, amikor azt olvastuk szintén az Index cikkében, hogy:

“A megszólított pártok közül már a Momentum és az LMP is jelezte az Indexnek, hogy nem kérnek az új pólusból, és ebből a szövetségből. A Momentum ragált a leggyorsabban. Hajnal Miklós szóvivő azt mondta: a Momentum az emberekkel szövetkezik, nem a pártokkal. Ez tehát azt jelenti Hajnal Miklós szerint, hogy “nem lehet szó ilyen jellegű összefogásról, ezt már többször egyértelművé tettük”.

Ezután következett az LMP elutasító üzenete. Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja az új pólusos felhívást úgy kommentálta: “Juhász Péter is hatalomtechnikázik egy évvel a választások előtt”. Az LMP szerint Orbán Viktor érdeke az, hogy az ellenzék listákról, mandátumukról és technikákról beszéljen, nem pedig arról, milyen Magyarországot ajánl a választóknak.”

Értjük az LMP és a Momentum hatalomtechnikázását is, de Juhászék üzenete minden jel szerint az LMP, a Párbeszéd, a Momentum és a Kétfarkú Kutya Párt szavazóinak, és nem a pártvezetőknek szólt. Arról ugyanis nem hallhattunk, hogy ezek a pártok tárgyaltak volna arról, hogy összefognának.

Viszont úgy tűnik, hogy az Együtt vezetői is egyetértenek velünk abban, hogy ennek az új-pártos, értékrendjében alapvetően közel álló tengelynek az az egyetlen esélye, ha képesek egy közös, egymást erősítő bázist alkotni.

Juhász Péter

A hősies sikert sem ígérő LMP-féle kamikaze-politika egy sokkal dicstelenebb öngyilkosságot jelent 2018-ban, hiszen az LMP is alig pár szavazattal ugorta meg az 5%-os listás küszöböt 2014-ben. Viszont most részben az ő szavazóikra hajt a szintén “mindenki hülye, csak én vagyok helikopter” attitűddel mozgó Momentum is, miközben ez a tábor nem lett nagyobb, sőt hetente újabb szavazóik költöznek külföldre egy jobb élet reményében.

Aki kormányváltást akar, akinek elege van a Fidesz mindenkit meglopó rendszeréből, az feltehetőleg előbb-utóbb megérti, hogy a szuicid, mondvacsinált okokból különinduló pártokra adott szavazatok el fognak veszni egy egyfordulós választáson.

Ahogyan már egyszer leírtuk: ha ezek a relatíve új pártok képesek lennének egy koordinálásra, akár közös választási párt építésre, akkor sok bizonytalan, eddig a politikától és a választásoktól magát távol tartó szavazót is aktivizálni tudnának, így az MSZP-DK tengely 17-18 %-os népszerűségét simán megugorhatnák.

Ha az MSZP-DK tengely és az LMP-Együtt-Párbeszéd-Momentum tengely képes lenne két külön listát állítani, és az egyéni választókerületekben koordináltan jelölteket állítani hangsúlyozottan hitelességi és népszerűségi alapon, akkor közösen elérhetik a hagyományos, korosodó baloldali szavazókat és a tudatosabb harmincas-negyvenes korosztályt, valamint kvalifikáltabb, kritikusabb fiatal választói réteget.

Egy ilyen stratégiával megvalósítható, hogy az ellenzék stabil 38-40 %-ot érjen el az egyéni választókerületekben, ami azt jelentené, hogy a Fidesz és a Jobbik jelöltjei is mögöttük végeznének. Ez akár kétharmados győzelmet is hozhat.

Legyen világos: minden ellenzéki pártnak komoly felelőssége van abban, hogy képesek lesznek-e 2018-ban leváltani a Fideszt.

karlmay / Winneou

Kategóriák: Szervezetek

Portugál

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 27 - 14:37

Cristiano homoszexuál! Utálunk szar Románia.

Ezekkel a rigmusokkal vonultak a magyar szurkolók Lisszabon utcáin a portugál-magyar mérkőzés előtt.

Értem én az indulatot, hogyne érteném.

Cserbenhagyott, lesajnált, kétségbeesett emberek masíroztak a portugál főváros stadionja felé. Idegesek voltak frusztráltak, rosszkedvűek.

Mitől lett volna jó kedvük? Bármekkora is volt a parasztvakítás, semmi jóra nem számíthattak a meccsen. Ezt még persze elviselték volna valahogy, hozzászokhattak az elmúlt évtizedekben, de ami ennél is rosszabb, odahaza sem várta őket semmi jó.

A lisszaboni utcán vonuló honfitársainknak a meccs után haza kellett indulniuk Magyarországra. Ahol, minden olyan, amilyen. Leginkább semmilyen. A feneketlen bendőjű Nemzeti Együttműködés Rendszere hatalma csúcsán, Orbán és társai azt csinálnak az országgal, amit akarnak. Ha úgy tartják jónak, lopnak, ha ahhoz van kedvük, hazudnak.

Mikor mire van gusztusuk az uraknak.

Mitől ne lett volna feszült az a kétezer magyar, akik a világ egyik legjobb futballistáját buzizták és szar, utálni való országnak nevezték azt a szomszédunkat, amelyben szép számmal élnek magyarok.

Érthető az indulat, mentség ugyan nincs rá, magyarázat annál inkább.

Magyarország ma olyan hely, ahol nem csak úgy lehet szegény az ember, ha nincs munkája, és nem jut fedél a feje fölé. Magyarországon ma úgy is lehet szegénynek lenni, ha az ember dolgozik, ám mégsem tud kijönni a pénzéből. Nem jut el moziba, színházba, nem tud a gyerekének rendes ruhát venni, nem tudja olyan iskolába íratni, ahol használható, versenyképes ismeretekre tanítják.

Miért ne lettek volna feszültek a portugál válogatott elleni meccsre menetelő magyarok, amikor a hazai kórházakban könnyebb meghalni, mint meggyógyulni. Amikor a csókosok szétlopják az országot, helikopterrel járnak lakodalomba, közpénzen utaztatják a babájukat, hetvenmillió forintos lakást vesznek a tízéves gyereküknek.

Értem én az indulatot, messzemenően egyetértek vele. Hatékonyabb lenne persze, ha ezek az elkeseredett magyar emberek nem Lisszabon, hanem Budapest és a vidéki nagyvárosok utcáin vonulnának. És nem kétezren lennének, hanem sokszor ennyien.

Ameddig nem ez lesz, addig marad a reménytelenség és a kilátástalanság. A megmásított múlt, az elhazudott jelen, az ellopott jövő.

Még szerencse, hogy a szólás szabadsága valamennyire megmaradt. Lehet buzizni Cristiano Ronaldót, üzenni Romániának, hogy szar, és utáljuk.

Mindent lehet, mert úgysem változik semmi. Sem a focink, sem az életünk nem lesz jobb ettől.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

LEGO Kiállítás Budaörsön — március 14.- június 18.

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 27 - 11:09

Budaörsön megnyílt Magyarország legnagyobb LEGO kiállítása.

Címe: Budaörs, Keleti utca 1.

Nyitva: hétfőtől vasárnapig 10:00-20:00.

A hatalmas anyag Prágából érkezett, és júniusban megy tovább Bécsbe.

A vitrinekben kiállított tárgyakat, körülbelül 100 makett csodálhatunk meg, de ezeket a játszóházban össze is rakhatják a játszani szerető kicsik és nagyok egyaránt. A maketteket több millió kockából állították össze, van olyan “építmény” ami nyolc hónapig készült, és több mint hatvanezer kockából áll. (Star Destroyer), a Csillagromboló a Csillagok Háborúja sorozatból ismert óriási űrhajó. Hossza: 202 cm, szélessége: 125 cm, magassága: 58 cm, súlya: több mint 50 kiló! (lásd a fotón)

A kiállításra nyugodtan szánjunk akár több órát is, mert szinte nem lehet szabadulni a látványtól. Mindegy, hogy gyerek, vagy felnőtt, itt mindenki jó érzi magát, játszva tanulhat, szórakozhat kedvére. Aki elfáradt, az beülhet egy kis moziba is..

A  kiállítás végén egy ajándékbolton keresztül tudunk csak kimenni, vigyázat nagy a csábítás! Itt minden kapható, még a lányoknak oly kedves nyakláncok és fülbevalók is– természetesen legóból.

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Középiskolás vetélkedőnk döntője

Anno Filmklub - 2017, március 27 - 08:39

"Nagy-Magyarország végnapjai". Forradalmak és békerendszerek az első világháború után címmel - Hadszíntér és hátország projektünk keretében - 2016 őszén a Legenda Egyesülettel közösen kreatív történelmi vetélkedőt hirdettünk középiskolások számára. A versenyre négyfős csapatok jelentkeztek, amelyekből a három levelező, írásbeli fordulót követően a legjobb 7 csapat jutott be a Budapesten megrendezésre kerülő szóbeli döntőbe, melyre 2017. április 8-án (szombaton) 12 órától kerül sor a Politikatörténeti Intézetben.

Az aktuális versenyről itt, a döntőről itt, korábbi vetélkedőinkről pedig itt olvashat.

Kategóriák: Szervezetek

Anno Filmklub/12 - Isao Takahata: Szentjánosbogarak sírja

Anno Filmklub - 2017, március 27 - 08:35

2017. április 5-én (szerdán) 17:30-kor tartjuk filmklubunk tizenkettedik vetítését, amelyen egy - a korábbi programjainkhoz képest - rendhagyó alkotást, egy japán animációs filmet tűzünk műsorra.

Vendégünk: FUCHS PÉTER médiakutató

A filmről itt olvashat bővebben...

Kategóriák: Szervezetek

A cigánybáró az Erkel Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 26 - 17:35

J. Strauss: A cigánybáró

Előzmények
A török megszállás idején a délvidéki Barinkay-családnak hatalmas vagyonra sikerült szert tennie a basákkal kialakított jó viszonynak köszönhetően. Amikor azonban a törököt Magyarországról kiűzték, Barinkay Gáspárnak is menekülnie kellett. A földesúr a kincset elrejtette a birtokán, majd elbujdosott. A birtokot elkobozta a császár, Barinkay felesége is elmenekült, és egyedül nevelte kisfiukat, Sándort a Balkánon. Teltek-múltak az évek, Mária Terézia idején a száműzötteknek közkegyelmet hirdettek; az elkobzott birtokokat az örökösöknek visszaadták. Az ifjú Barinkay Sándor, aki a nagyvilágot járta és cirkuszi mutatványosként igyekezett boldogulni, egy szép napon arra virradt, hogy ő a temesi Bánságban egy 16000 holdas birtoknak az ura, amibe csak bele kell ülnie.

I. felvonás
Barinkay Sándort Carnero gróf császári tanácsos, a bécsi Erkölcsvédelmi Bizottság harmadik alelnöke kíséri birtokára, melyet a császárnő kegyéből ünnepélyesen visszaszolgáltat neki. Az uradalom helyén azonban csak egy mocsár áll, a romos Barinkay-kastélyban a dúsgazdag disznókereskedő, Zsupán és lánya, Arzéna terpeszkedik, a híres kincsnek pedig nyoma veszett. A formaságokhoz két tanúra van szükség, így először a közelben tanyázó cigányasszonyhoz, Cziprához kopogtatnak be. Az asszony megjósolja Barinkaynak, hogy hamarosan nagy öröm éri: nászéjszakáján egy álom derít majd fényt arra, hol leli meg apja elrejtett kincseit. Második tanúnak Zsupánt hívják, akinél Barinkay reklamálni kezd a kastélya miatt. Végül azt ajánlja neki: ha Zsupán lánya valóban csinos, és elveheti feleségül, akkor hajlandó eltekinteni a pertől. A lány nevelőnője, Mirabella jelenik meg, aki legnagyobb meglepetésére Carneróban rég nem látott férjére ismer: 24 évvel ezelőtt, a belgrádi csatában sodorta el őket a sors egymás mellől, amikor Mirabella egy török pasa fogságába esett. Fiuk, Ottokár zenetanárként szolgál a Zsupán-házban, és gyengéd érzelmeket táplál a „sertéskirály” lánya, Arzéna iránt. Az elbűvölő lány megjelenik, és Barinkay feleségül is kéri, ám Arzéna, aki Ottokárba szerelmes és ki akarja menteni magát a kényszerházasságból, kijelenti: legalábbis bárónak kell lennie annak, akinek ő a kezét nyújtja. Barinkay egyedül marad; elkedvetlenedve konstatálja, hogy birtokán mindössze egy mocsár és egy gőgös menyasszony fogadja.
Szaffi, Czipra lánya jelenik meg, aki énekével teljesen elbűvöli Barinkayt. Megérkezik a többi cigány is, és Barinkayt vajdájuknak választják. A férfi felveri a Zsupán-házat, hogy az öntelt népség tudtára adja: báró lett belőle – cigánybáró, és Arzéna helyett Szaffit veszi el. A cigányok és Zsupán háza népe gyűlölködve feszülnek egymásnak.

II. felvonás
Barinkay és Szaffi szerelme beteljesült. Nászéjszakájukon Czipra megálmodta, hogy Barinkay hol lelheti meg az őt jogosan megillető kincset, és meg is találják az elrejtett javakat. Boldogan tervezgetik fényes jövőjüket.
Virradatkor a cigányok munkába fognak: fegyvereket kovácsolnak, hisz harcban áll a birodalom. Zsupánék állítanak be, akik erkölcstelenségnek és hatóságsértő ügynek minősítik, hogy Barinkay és a cigánylány összeálltak. Barinkay azonban kijelenti: Szaffi a felesége. A hüledező társaság kérdésére elmesélik: pap helyett egy gólyapár adta össze őket. Általános a felháborodás, amikor Zsupánék egyszer csak észrevesznek Szaffi nyakában egy csodálatos nyakláncot és világossá válik számukra: Barinkayék megtalálták a híres nevezetes kincset!
Ekkor huszárok élén Homonnay ezredes vonul be, hogy Mária Terézia császárnő hadseregébe toborozzon katonákat. Carnero bepanaszolja Homonnaynak Barinkayt, mondván, hogy kincset rejteget a hatóság elől, azonban torkára fagy a szó, amikor Barinkay önként beszolgáltatja vagyonát Mária Terézia hadserege javára. Carnero azonban tovább vádaskodik: elpanaszolja, hogy a földesúr hagyta magát elcsábítani egy cigánylány által. Czipra nem állja tovább a szitokszavakat, és előad egy írást, amelyből kiderül: Szaffi valójában nem az ő, hanem a temesi basa leánya, vagyis született hercegnő! Homonnayval elvonulnak a frissen toborzott katonák: a letaglózott Barinkay a cigányokkal, valamint Zsupán és Ottokár is, akik vesztükre ittak a toborzóborból, így muszáj hadba vonulniuk.

III. felvonás
A mesés Bécsben éri Mirabellát, Carnerót és Arzénát a hír: győztek a huszárok, vége a háborúnak. Mária Terézia személyesen köszönti a csatából hazatérő sereget. Homonnay sorban méltatja katonáit: Zsupánt, aki jól megszedte magát a harcmezőn, Ottokárt, aki énekével erősítette a sereget, és Barinkayt és cigányait, akik hatalmas szolgálatot tettek, hiszen ők kovácsolták össze a sérült ágyúkat. Mária Terézia háromszorosan jutalmazza meg Barinkayt, amiért az vagyonáról, szerelméről lemondva, életét kockáztatva harcolt a birodalomért: visszaszolgáltatja minden kincsét, és báróságot és feleséget adományoz neki. Barinkay köszönettel kéri, hogy hadd maradjon csupán cigánybáró. Megkéri újra Arzéna kezét – azonban nem saját maga, hanem Ottokár számára. Ezután Szaffi hercegnő, Mária Terézia udvarhölgye jelenik meg. Barinkay szomorúan vallja meg a császárnőnek: szereti Szaffit, de nem való neki se báróság, se hercegség, inkább visszamegy vándormutatványosnak a cirkuszba. Szaffi boldogan választja a fényes élet helyett szerelmét és a cigányéletet.

(forrás:színház)

Karmester

Héja Domonkos

Barinkay Sándor

László Boldizsár / Kiss B. Atilla

Szaffi

Zavaros Eszter / Szakács Ildikó

Czipra

Ulbrich Andrea / Wiedemann Bernadett

Zsupán

Szvétek László / Gábor Géza

Arzéna

Kriszta Kinga / Rőser Orsolya Hajnalka

Carnero gróf

Bátki Fazekas Zoltán / Busa Tamás

Mirabella

Balatoni Éva / Farkasréti Mária

Ottokár

Szerekován János / Kiss Tivadar

Homonnay Péter lovag

Geiger Lajos / Haja Zsolt

Mária Terézia

Szűcs Nelli / Csarnóy Zsuzsanna
Kikiáltó

Hábetler András

Közreműködnek a Duna Művészegyüttes táncosai

Rendező

Szinetár Miklós

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Válaszút előtt a jobboldal

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 26 - 16:08

Donald Trump-féle demagógia, korlátlan libertarianizmus, vagy a kanadai és brit Tory hagyományokra épülő mérsékelt, fiskális konzervativizmus? Ezek a fő irányok, amelyek közül új vezetőt és miniszterelnök-jelöltet fog választani a Konzervatív Párt több mint százezer párttagja. Ez a szám azonban megközelítheti a 150 ezret, amiután a párt a jövő héten véglegesíti a pártelnök választáson választójoggal rendelkezők pontos névsorát, hiszen egyre több nem konzervatív kanadai váltott ki párttagásot a legnagyobb ellenzéki pártban pusztán azért, hogy megakadályozzon egy “trumpista” fordulatot Kanadában. Ugyanis a május 27-én esedékes pártelnöki választáson induló 14 jelölt közül ketten képviselnek olyan politikai elemeket, amelyek több szempontból az amerikai elnök politikájára építenek, illetve azt próbálják lemásolni. És mindkét jelölt az esélyesek közé sorolható.

Don’t Lose Your Soul at the Crossroads / Otis L Stanley

Inspiráció Donald Trumptól…

Kellie Leitch egy 46 éves gyermekorvos, illetve a Torontói Egyetem professzora–első látásra pont a trumpista politika szögesellentétének tűnhet. De mint ahogy kiderült, a konzervatív parlamenti képviselő eléggé gátlástalanul és nem túl hitelesen betanulta a trumpista retorikát és egy bevándorló-, illetve menekültellenes platformmal indult el a pártelnöki választáson. Azt ígérte, hogy ha kormányra kerülne, minden bevándorló a “kanadai értékeket” vizsgáló teszten, illetve szűrővizsgálaton esne át és csak így telepedhetne le Kanadában. A vizsga lényegében egy interjú és a bevándorlási biztos arról érdeklődne, hogy mit gondol az érkező olyan témákról, mint például a nemek közti egyenlőségről, a melegek jogairól és a gyűlöletbeszédről. Felmerül a kérdés, hogy ilyen kritérium mellett, vajon hány magyar állampolgár emigrálhatna Kanadába?

Leitch szerint Donald Trump győzelme “egy izgalmas üzenet Kanada számára, amelyet hazánkkal is meg kell ismertetni.” A jelölt továbbá elvonná a CBC közszolgálati rádió és televízió csaknem összes állami támogatását. Felszólalásaiban a “hazug” média és az elitek ellen lázítja híveit. Külpolitikája pedig erőteljesen Izrael-párti. Egyik első lépése miniszterelnökként az lenne, hogy Jeruzsálembe költöztetné Kanadan nagykövetségét. Ez is Trump forgatókönyvéből lett lemásolva.

Van még egy másik jelölt, akit szintén Trumphoz kötnek, bár inkább csak stílusa miatt. Kevin O’Leary egy öntelt, nagyot mondó televíziós sztár, aki évek óta az Egyesült Államokban él és az elmúlt 12 év alatt számos valóság showban szerepelt. O’Leary nem tartja taszítónak azt, hogy úgy akar Kanada miniszterelnöke lenni, hogy közben életvitelszerűen külföldön él és szerinte az sem gond, hogy alig beszél franciául. “Én az üzleti világ nyelvét beszélem”–mondta a Montreálban nevelkedett O’Leary, amikor arról kérdezték, hogyan lehetne Kanada kormányfője, ha nem beszéli az ország egyik hivatalos nyelvét, illetve a lakosság 21 százalékának anyanyelvét.

O’Leary bombasztikus stílusa erősen hasonlít Trump karakteréhez. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy O’Leary politikája egyáltalán nem épül az idegenellenességre. Sőt, O’Leary rendszeresen hangsúlyozza, hogy édesanyja libanoni származású, édesapja pedig ír. Tehát ő is bevándorlók gyermeke. Az üzletember szinte egyetlen politikai üzenete a gazdaság fellendítésésre, illetve fiskális kérdésekre épül. Szerinte tarthatatlan, hogy Justin Trudeau liberális kormánya jelentős hiányokat termel és elmondása szerint a deficites költségvetések árát 38 évig fogják megfizetni a fiatal kanadaiak. Továbbá O’Leary szerint elmúlt a karrierpolitikusok korszaka, most egy új és szókimondó ember kell az ország élére, akinek egyetlen fókusza a gazdaság lesz.

A legfrissebb Mainstreat Research felmérés szerint O’Leary áll első helyen, a párttagok 22 százaléka támogatja őt. Leitch pedig második helyen áll, 17 százalékos támogatottsággal.

Korlátlan Libertarianizmus — Privatizáljunk mindent!

A harmadik legnépszerűbb jelölt Maxime Bernier, aki jelenleg 15 százalékos támogatottságot élvez és akinek politikája egy fajta korlátlan libertarianizmusra épül, ami eléggé idegen a progresszív-konzervatív kanadai hagyományokban. Az 54 éves konzervatív parlamenti képviselő korábban külügyminiszterként, iparügyi miniszterként, illetve a turizmusért felelős miniszterként is szolgált az előző Stephen Harper kormány idején. Bernier egy, a jelenleginél sokkal decentralizáltabb országot képzel el Kanadában, egy kisebb szövetségi állami struktúrával, továbbá megszüntetné a nagyvállalkozások állami támogatását. Szerinte “szép dolog”, hogy a liberális kormány segíteni akarja a szíriai menekülteket, ugyanakkor nem szeretné ezt adófizetői pénzből finanszírozni, hanem sokkal inkább privátilag (tehát civilek és egyházak által) szponzorált menekülteket látna szívesen Kanadában, ahol közösségi szervezetek és vallási csoportok vállalják át a befogdás és a beilleszkedés teljes költségét.

Bernier privatizálná a Kanadai Postát, privatizálná Kanada repülőtereit, részlegesen privatizálná az állami egészségügyi szolgáltatésokat, illetve ezt lehetővé tenni a tartományok számára, valamint 15 százalékos személyi jövedelem adót vezetne be mindazok számára akik évente kevesebb mint százezer dollárt keresnek. Ezen felül pedig megszüntetné a közszolgálati rádió és televízió állami szubvencióit. A bevándorlás területén pedig 250 ezerre csökkentené az évente befogadott bevándorlók számát, a jelenlegi háromszázezres szintről.

A mérsékeltek, a progresszív-konzervatívok…

Miközben O’Leary, Bernier és Leitch a három legnépszerűbb jelölt, mögöttük akad még három mérsékeltebb politikus, akik jelenlegi alacsony támogatottságuk ellenére sem esélytelenek. A Mainstreet Research felmérés szerint Andrew Scheer, a 37 éves korábbi Házelnök 9 százalékon áll, Lisa Raitt korábbi munkaügyi és közlekedési miniszter 8 százalékon, Michael Chong konzervatív politikus pedig 5 százalékon. Abban hasonlítanak egymásra, hogy egyik sem lenne forradalmi vezér, hanem a meglévő konzervatív hagyományok és keretek között készülne fel a 2019-es szövetségi választásokra egy érzékelhetően középpárti platformmal. Köztük a félig kínai származású Chong a leginkább középpárti politikus. Erőteljesen felszólalt az erősődő idegenellenesség, illetve a menekültellenesség ellen. De Lisa Raitt is felszólalt a megosztó, rasszista trumpista politika ellen–ezt elsősorban úgy tette, hogy a kanadai muszlim közösségekkel is találkozott. Raitt platformja három hívószóra épül: “felelősségtudat, együttérzés, figyelmesség.”

Győzelmi esélyek

Az, aki per pillanat első helyen áll a felmérésekben korántsem biztos győztes májusban, hiszen a szavazók rangsorolják majd a jelölteket a választócédulán. Ez annyit jelent, hogy az első helyen lévő jelölt lehet, hogy megtudja szólítani a tagok egyötödét, de ha a tágabb tagságban magas az elutasítottsága, akkor egy kevésbé népszerű, ugyanakkor kevésbé megosztó jelölt lehet végül a győztes. Erre épít Maxime Bernier, de talán meginkább a biztos, mérsékelt konzervatívizmust ígérő “progresszívok” is.

Kategóriák: Szervezetek

A Heineken mögött — Sör és fenéksorrend

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, március 26 - 13:58

Azt írja az újság… Illetve azt írja a Magyar Nemzet… Szóval, a Magyar Nemzet néven nevezett újság, hogy a Heineken betámadása a voksokért zajlik. Erdélyben. De legalább is arról lehet szó, hogy sokkal nagyobb a tét, mint a vörös csillag, mint olyan. Pláne most, hogy Lázár is elrongyolt koccintani az Igazi Csíki Sör gyárába. Azért persze érdemes lenne tudni, hogy egy átlagos magyar kocsmalátogatót ez mennyire érdekel. De nem végeztem közvéleménykutatást.

Miközben azért élek a gyanúperrel, hogy éppen úgy lennének olyanok, akik csak a vállukat vonogatják, mint olyanok, akik kiállnának a kormány mellett. Mert miért is ne támogatnák meg pont Romániában, és pont a sörgyártást. Elvégre itthon már nincs hova költeni a pénzt. Minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyunk elégedve. Főleg a halottasházban. A tepsiben fekve. Mert ott már mindegy. Ellenétben az odáig vezető úttal, amit a magyar egészségügy hányattatásai közepette kell végiglavírozni. De félre bú, és félre könny. Lesz csíkszentsimoni igaz sör, és lesz öröm. Valakinek. Talán Lázárnak is. Amikor koccint. Talán Semjénnek, amikor teljesülni látja a szavazatvadászati tervet. Legalább egy kicsit. Mármint akkor, ha feltételezzük: a sörvédelmi akcióterv szavazatokra váltható. Azoknál, akik csiklandó kényszert éreznek a határon túl, hogy belebeszéljenek a mások csalánosába. A határon innen. De ez majd kiderül. Egy év múlva. Addig persze elmondhatjuk, hogy minden kormányzati akció a szavazatokról szól.

Akár a sörvédelem is. Amellyel kapcsolatban pár napja is azt írtam, hogy a Heineken itthoni befenyegetése talán nem egészen választható el a marosvásárhelyi bíróság döntésétől. Az persze egy egészen más kérdés, hogy a kommunikáció hámozott léggömbjein kívül mennyire lehet érdemi ez a támadás. Meg a csíkszentsimoni sör támogatása. Mert egy vízióban megjelenik egy kép, amint az Igazi Csíki Sör kiszorítja a holland piacokról a Heinekent. Felvásárolják a Heinekent gyártó sörgyárakat, és kifüstölik a világból. A tulajdonosok pedig megjelennek az Astoriánál. Budapesten. Egy üres söröshordót verve dob gyanánt, és az aluljáró áthaladó forgalmának adakozó kedvű tagjaitól próbálnak egy-egy bélást lejmolni. Hogy megvehessék a kormány által aznapra előirányzott adagjukat az Igazi Csíki Sörből. Melyet immár a Szíriusz erre vetődő lakói is isznak. Mit isznak! Vedelnek! Vödörszám. S lőn reggel. S lőn, hogy a vízió eloszlik. Bár lehet, hogy a kormánytagoknak is vízióik vannak. hasonlóak. De akkor csak fel kellene ébredniük. Mert valószínűleg elaludtak egy térképen, és a Fogarasi havasok nagyon nyomják a homlokukat. Belülről.

A nyomástól, vagy az annak köszönhetően vibráló csillagoktól aztán emlékezetkiesés léphetett fel. Elfeledve, hogy 2014 februárjában még arra voltak büszkék: stratégiai együttműködési szándéknyilatkozatot írt alá a Miniszterelnökség és a Heineken. Nem is sokkal a 2014-es választások előtt. Amikor nyilván cseppet sem számított az a pár milliárd, amit Hollandia tolt bele a magyar gazdaságba. Meg az akkor nagy örömmel közölt ötmilliárd eurós forgalom sem számított. Ahogy a Heineken soproni alkalmazottai is nyilván örömtől könnyes szemmel, önként ajánlják fel munkahelyeiket az Igazi Csiki Sör kedvéért. Ha a Heineken esetleg úgy dönt, hogy a kormány kenje a hajára a csillagait, és majd szállítja máshonnan a sört, ha minden kötél szakad. A magyarok meg csempésszék be, ha akarják. Akár csillaggal, akár anélkül. Szijjártó Péter meg vigyorogjon Semjénre a választások előtt, ha akar. Meg Lázárra. Akkor is, ha nem akar.

S ennek fényében egy másik vízió kezd tornyosulni. Az, hogy ez az egész nemhogy nem a csillagokról szól, de még csak nem is az erdélyi vagy soproni szavazatokról. Mert sokkal inkább szólhat arról, hogy az Orbán fenekéhez sorban álló második vonalban tört ki a latrinamegközelítési pozícióharc. Amolyan kremlinológiai mellékzöngékkel. Amelynek során majd kiderül, hogy ki a legény az ászokfán. Meg ki mikor rántja félre a nyelvét, és ki lesz az új vezéri kedvenc. Vagy talán vezér? Kívülről aztán mindenki drukkolhat akinek, és aminek akar. Elvégre az árát mindenki megfizeti a nyelvcsapásoknak. Aki adózik.

***

Heineken: Felkészül az óceán

Igazi Fidesz-hívő nyilvánvalóan megválogatja, hogy mitől ittasodik le a fenntartásainak feladásáig. Heinekent például biztosan nem iszik. Talán még a szomjan halás küszöbén sem. Mert az maga a csillagos rémület. Amitől kormánypárti szavazóra nem jöhet a révület. Törvényileg biztosítva. Vagy sem.

A lex-Heineken esetében ugyani jelenleg mintha kommunikációs patthelyzet alakult volna ki. Előfordulhat persze, hogy szimplán elfelejtettek egyeztetni a magas tárgyaló felek arról, hogy ki mit blöfföl a palackokon található vörös csillag kapcsán. Így az egyik információ szerint a Lázár-Semjén javaslat akkora marhaság, hogy inkább vissza kellene vonni, és előbb az igazságügyi tárcával gatyába rázatni. Míg a másik hírmorzsa arról rebeg, hogy sem Lázár, sem Semjén nem erősíti meg, ellenben cáfolja a törvény visszavonását. Az azonban megnyugtató, hogy Kósa Lajos frakcióvezetőként sem igazán tudott zöld ágra vergődni a csillagokról. Mert szerinte a Puskás-mezt nosztalgikusan lehet haszonszerzés céljából sokszorosítani. De még az is lehet, hogy kivételesen racionális volt a frakcióvezető úr. Mérlegelve azt, hogy sört alighanem többen isznak, mint ahányan a felcsúti pénznyelővel lejáratott Puskásra emlékeznének a régi címerrel ékesített nosztalgia-mez vásárlásával.

Azzal pedig, hogy komoly pénzbírságot szánnak esetleg a Heinekennek, csak a kiszámíthatóságot igazolták a kormány részéről. 2012-ben, amikor a Fidesz akkori gyűlöletfelelőse, Wittner Mária hozta elő a vörös csillagok ügyét már felvetettem a Heineken ügyét. Azt írva, hogy: „A költségvetési rés befoltozására pedig adódik egy remek lehetőség a vörös csillag kapcsán sokat emlegetett Heineken sör minden egyes csillagocskájára szabálysértési bírságot kiszabni”. Mert eléggé sejthető volt akkor is, hogy a törvények egy részét igencsak a kormány pillanatnyi anyagi elvárásai befolyásolják. S ehhez képest a lex-Heineken kétmilliárdos fenyegetése nem is olyan vészes. Hacsak nem csillagonként, azaz palackonként szabják ki. Mert ebben az esetben a budapesti Olimpia ejtésével kiesett mutyipénz egy része talán pótolhatóvá válik. Ami nyilván nagy érvágás lehetett az építkezésekre már lélekben talán rákészült lobbistáknak.

A szomjazó Fidesz-hívőknek pedig ott marad a romániai Igazi Csíki Sör, amely márka felkarolása Semjén szerint nemzeti ügy. Annyira, hogy Semjén Zsolt a kormány nevében nem is olyan régen ígért magyar állami támogatást csíkszentsimoni vállalkozásnak. Annak ellenére, hogy a védjegyhasználati vitában a marosvásárhelyi táblabíróság februárban a Heinekennek adott igazat a román nyelvterületen megtévesztésre alkalmas márkanév-használati eljárásban. De az is lehet, hogy pont ezért gondolta Semjén megtámogatni a táblabíróság által betiltott sör gyártását. S a Heineken számára beígért fenyegetés pusztán a véletlen műve. Cseppnyi összefüggést sem mutatva azzal, hogy holland gyártó perli a romániait. S még az is lehet, hogy Semjén legközelebb Csíkszentsimonra fog lóháton bevonulni. Kézdivásárhely helyet. Söröslovon.

Esetleg tengeri csikón. De csak miután a tengereket is megbírságolták. Mert, ahogy 2012-ben szintén emlegettem, vannak a természetben is vörös csillagok. Bár könnyen előfordulhatna, hogy a „tengeri csillag tényleg ki kérné magának a szellemiségi összehasonlítást a hazai törvényhozókkal”. Elvégre a tengeri csillagok mégiscsak igazoltan gerinctelenek. Ellentétben a politikusok érdek-gerinctelenségével.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára