Szervezetek

Kamupártok innen-onnan

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 20 - 15:56

A legutóbbi, pontosabban a választásokat majdhogynem felvezető hírek közé tartozik, hogy az ügyészség megszüntette a kamupártokat célkeresztbe vonó eljárásokat. Ezt több okból sem hiszem olyan hírnek, amin nagyon meg kellene lepődni. A szavazókat megosztó kisebb-nagyobb formációk ugyanis nyilvánvalóan nagy szolgálatot tesznek a kormánypártnak. S nem csak a választások alkalmából.

Így sok szempontból még az is kérdéses, hogy hol kellene meghúzni azt a határt ahonnan még hiteles pártnak, társadalmi formációnak érdemes tekinteni egy szervezetet. Még akkor is, ha a szavazásokkor töredékszázalékokat felmutatni képes pártokat valóban könnyedén lehet esetleg kamupártnak tekinteni. Ezek esetében könnyedén feltételezhetőnek tekinthetjük, hogy a választási támogatások felmarkolása a cél. S most, hogy az elszámoltatást is mellőzik, ez még vonzóbb lehet a pénzszerzési ötletek palettáján. Ugyanakkor nem csak a tényleges szavazatok megosztásában lehet hatalmas szerepük, hanem egyfajta sztrájktörőként is szerepet kaphatnak. Mert ne felejtsük el: most is vannak olyan hangok amelyek szerint a passzív bojkott egy baromi jó ötlet.

Holott már korábban is inkább látszott barominak, mint jónak. Az a formája a bojkottnak, amelynek ötletét nagy örömmel osztogatták ész gyanánt, aligha vezet a sehovánál messzebb. Mármint az, hogy mindenki maradjon otthon, és a teleknél, a sarki krimónál komolyabb megközelítési célt még véletlenül se tűzzön maga elé. Ez 2012-ben is úgy tűnt, hogy leginkább a Fidesznek kedvez. S az, hogy 2014 januárjában még mindig sokan tartottak ezen a ponton, akkor is sokkal inkább tűnt pótcselekvésnek, mint előremutató ötletnek. Pótolva az elvesztegetett időt, a valós együttműködések, és a programok hiányát. Miközben akkor is világos volt: egy esetleges passzív bojkott bekövetkezésekor a kamupártok, a mondvacsinált szervezetek még mindig biztosíthatják a demokrácia szépségflastromját a saját győzelmét bebiztosítani igyekvő kormánypártnak.

Azzal, hogy egy éve ismét előkotorták a „maradjotthonpecázni” stílusú bojkott lemezét a sifonérból, szintén szüksége lehet a Fidesznek azokra a formációkra, amelyekre hivatkozva demokráciát kiálthat magára. Ebből a szempontból nem túl meglepő, ha valamilyen formában biztosítják a jelenlétüket a választási hajszában. Már csak azért is, mert egy aktív, valósan sztrájkszerű bojkottra. A szavazóhelységek fizikai lezárására, a megközelíthetetlenség biztosítására nem kell számítania a kormánynak, és a pártjainak. Ehhez ugyanis részben szándék, részben a tömegek megszólításának képessége, részben ezt megvalósító vezető, részben olyan program kellene, amit az említett vezető artikulálni képes az említett tömegnek. Márpedig ebből a halmazból szinte minden elem hiányzik. Akkor, ha az ellenzéket összefogó kompromisszumos helyzetben képzeljük el mindezt. Van karizmatikus vezető, de őt az ellenzék egyes pártjai hivatalból nem szeretik. Vannak programtöredékek, de nincs kompromisszumos, mindenki által elfogadott és kommunikált program. Árnyékkormány? Na, az pláne nincs. Vannak jelszavak, amelyek mentén utcára hívható egy kisebb-nagyobb sokadalom, de a jelszavak mögött jobbára indulatok és nem programok vannak. Így csak egyre fáradó tömegek vannak.

Alkalmasint persze azoknak a szervezeteknek is érdekes lenne a megítélése, amelyek szintén a tiszavirágok halhatatlansági igényével alakulnak, tűnnek fel, majd inflálódnak el. Valamint azoknak a megítélése, akik arcává válnak ezeknek a szervezeteknek. Akkor is, ha ezek a szervezetek ideig-óráig képesek felmutatni egy, a nullától különböző, támogatottságot. Kiválóan teljesítve regnálásuk alatt azt a funkciót, hogy fásultabbá, illetve megosztottabbá tegyék Orbán amúgy sem túl aktív és korántsem egységes ellenzékét. Amely alapján akár besorolhatóak lehetnek a kamupártok sorába. Akkor is, ha egy fillért sem vesznek fel. Az ellenzékiségük válhat hiteltelen kamuvá. Néhányról korábban is említést tettem. De bárki nyugodtan megpróbálhatja megfogalmazni, hogy ma mekkora messiást lát, mondjuk, Pukliban, vagy az általa hátrahagyott egyletben. Vagy a későbbi messiástvárás alanyában. Abban a Momentumban, amelynek vezetői legfeljebb a kit utálunk még jobban szintjén kommunikáltak a pártokról. A többiről. De a sor ennél hosszabb, és várhatóan csak nőni fog a jelek szerint.

Kategóriák: Szervezetek

Angol nyelvű előadás Pilinszky János Apokrif című verséről Ottawában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 19 - 19:26

Kevés olyan verset ismerek a magyar szépirodalomból, amely jobban, hatásosabban szól hozzám mint Pilinszky János Apokrif című költeménye, amely először 1959-ben, a Harmadnapon című kötetében jelenhetett meg. Talán azért is oly erős hatással van rám a vers, mert mind történelmi, mind pedig irodalmi tekintetben foglalkoztat a II. Világháború öröksége, azon kívül pedig osztom azt a bizonytalan, ingadozó katolikus hitet, amely Pilinszkyt egész életén át gyötörte, vagy legalábbis szellemileg lekötötte . Öröm és megtiszteletés számomra, hogy két helyszínen is előadást tarthatok róla e hónapban. Azért pedig különösen hálás vagyok, hogy létezik olyan angol fordítása Pilinszky költeményének, amely hűen tükrözi az eredeti magyar szöveg hangulatát, reflekcióját és gondolatait.

Elsőként Ottawában tartok előadást a versről, illetve annak történelmi hátteréről 2017. május 24-én, este 7 órától a St. Joseph Parish-ben (151 Laurier Avenue East). Az előadás alatt angol fordításban olvassuk el együtt a verset, azt követően pedig a magyarországi Vészkorszakba, Pilinszky életébe, valamint a szerző erősen kételkedő, ugyanakkor mélyen gondolkodó katolikus hitébe nyújtuk némi betekintést. Az előadásra mindenkit szívesen várunk. További információért tekintsék meg a mellékelt poster-t.

**

A torontói Ryerson Egyetemen megrendezésre kerülő Kanadai Magyarságtudományi Társaság (HSAC) és az American Hungarian Educartors’ Association (AHEA) közös konferenciáján is lehetőségem lesz előadást tartani az Apokrif című versről. Itt azonban előadásom csupán egy a sok közül, hiszen a 2017. május 27 és 29 között megrendezésre kerülő konferencia körülbelül 40 tudományos előadásból áll. A szerteágazó témákat köti össze az a közös pont, hogy mindegyik valamilyen formában a magyar társadalmat, Magyarországot, a magyar múltat vagy a diaszpórát érinti. A konferencia teljes és végleges programja itt olvasható.

Kategóriák: Szervezetek

Momentumék az Origónál

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 19 - 17:36

Betört a Momentum az Origo szerkesztőségbe. Ezzel a címmel vezette fel a TV2 pénteken reggel a Pachmann Péter által vezetett beszélgetést. Nem a Momentum képviselőit kérdezték meg arról, hogy miért „törtek be” a szerkesztőségbe, és nem is az Origo valamelyik munkatársát, hanem a Fidesz egyik megmondó emberét, Kiszelly Zoltán politológust.

Pachmann Péter arról elfelejtette megkérdezni vendégét, hogy mi volt az apropója a Momentum látogatásának, így az a néző, aki csak innen hall erről a történetről, nem tudta meg, hogy az Oriogo hazug és lejárató cikket írt a Momentumról. (Korábban és rendszeresen másokról is.)

Miután Pachmann Péter és vendége mindezt nem közölték a nézőkkel, úgy tűnt, mintha csak arról lett volna szó, hogy a Momentumosok nem szeretik az Origót, és mivel épp nagyon unatkoztak, fogták magukat és „betörtek” a szerkesztőségbe.

Csak a tény kedvéért jegyezzük meg, hogy senki nem tört be az Origóhoz. A Momentumosok egyszerűen bementek a tisztességesebb napokat látott szerkesztőségbe, senki nem állta az útjukat. Sőt, a hírek szerint a portás még el is igazította őket, hogy merre menjenek. Ha lett volna egy biztonsági őr, aki útjukat állja, vagy bárki, aki megtiltja nekik, hogy bemenjenek, bizonyára visszafordulnak.

Úgyhogy, betörésről beszélni a Momentum kontra Origo viszonylatban nem más, mint vaskos hazugság. Más kérdés, hogy nem az a dolgok elintézési rendje, hogy valaki hazudik rólunk, akkor felkeressük a munkahelyén, és ott vonjuk kérdőre a valótlanságokkal kapcsolatban.

Az is igaz persze, hogy ma Magyarországon az ilyen és ehhez hasonló ügyeknek nincs rendes elintézési módjuk. Legutóbb Dobrev Klárának adott igazat Lázár Jánossal szemben a bíróság, amely ítéletében kimondta, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter valótlanságokat állított az Altussal kapcsolatban. Ez látszólag rendjén van, valaki (Lázár János) hazudott Dobrev Klára pert nyert ellene, és a hazudozót eltiltották a további hazugságoktól.

Lázár tehát ebben az ügyben nem fog többet hazudni.

Látszólag tehát az ügy elintéződött, de valójában semmi sincs rendben. Most ugyanis az a helyzet, hogy Lázár hazugságai az ország legapróbb szegletébe is eljutottak, hiszen a köztévé és Habony, valamint Mészáros médiája telekürtölte ezzel az országot, ám a bíróság ítéletét csak azok a lapok, tévék, és internetes portálok közlik, amelyek ezt akarják. Lázár hazugságairól tehát mindenki értesülhet, míg arról, hogy a miniszter hazudott, már csak azok, akik a kormányközei médián kívül máshonnan is tájékozódnak.

Ezt tudta a Momentum, és nyilván ezért ment be – nem betört – az Origóhoz. Ezzel együtt tényleg nem ez a dolgok intézésének normális rendje. Már csak azért sem, mert ezzel Kubatov Gábor kopasz verőlegényei, valamint az őket megbízó és bátorító politika magát látná igazolva. Talán az lehetne a megoldás, ha a bíróságok nem csupán a hazugság tényét állapítanák meg meg, hanem az ítélet azt is tartalmazná, hogy minden olyan sajtótermék, amely az eredeti hazugságot közölte, köteles legyen a bírósági ítéletet is közzé tenni.

Az egész történetnek egyébként csak annyi a tanulsága, hogy az Origo szerkesztőségébe csak az menjen be, akinek ott van dolga. Mindenki más kerülje, mint a fertőző beteget.

Kategóriák: Szervezetek

Trió a Mozsár Műhelyben

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 19 - 06:23

Három zenész egy próbateremben. Férfi-nő, nő-nő, nő-férfi kapcsolat bonyolódik, keserű, mulatságos tálalásban.

Egy vonóstrióban zajló magánéleti pár-körhinta.

Az előadás különlegessége, hogy két valódi zenész debütál színészként (Rohmann Ditta, Gazda Bence) és egy valódi színész (Tallián Mariann) bizonyítja, hogy profi zenész is.

A fiatal szerző darabját a Békéscsabai Színház Drámaíró versenyén díjazták, Gryllus Samu zeneszerző részben klasszikus, részben a cselekményhez írt vadonatúj zenékkel „festi alá” a művet.

A Dőry Virág díszlet- és jelmeztervező kifinomult ízlésű látványvilága és Kőváry Katalin, a kamara-darabok szakavatott rendezője gondoskodik arról, hogy izgalmas – a közönség számára kivételes élményt adó-  produkció jöjjön létre.

Szereplők:

Brúnó: Gazda Bence (hegedű)
Juliette: Rohmann Ditta (csello)
Anna: Tallián Mariann (hegedű)
Zene: Gryllus Samu
Díszlet-jelmez: Dőry Virág
Rendező: Kőváry Katalin

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Szálljatok le Bözsi néniről!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 18 - 14:13

Minden despotának előbb-utóbb útjába esik egy dús kalászt lengető búzamező, vagy egy bizakodva toporgó Röfi. Mintegy véletlenül.

Még velem is előfordulhat, hogy a repülőtérről jöttében, vagy oda haladtában szükségében befordul a kapumon egy kormányfő. Bár a jelenlegi magyarországiról ezt nem feltételezem: a főváros közigazgatási határain belül nem nagyon mer mostanában kiszállni a páncélozott autóból, hacsak nem veszi körbe jól látható hadsereg, meg legalább pár ezer zsoltibácsi, lacisógor, jancsifiam.

Vajon mit tennék, ha mégis? Nem valószínű, hogy átesnék az előzetes biztonsági vizsgálaton, de hát a szükség nagy úr. Szóval megáll a kapu előtt az autó – az utca hosszában meg a kíséret – kiugrik a nagyember, nyomja a csöngőt, sietős a dolga. Beengedném szépen a kertkapun, mutatnám az utat a szebbik WC-be. Nem köpném le – nem vagyok egy Fábry kvalitású humorista. Nem húznám ki a mosdó mellől a taknyán-vérén, – lovagkeresztes publiciklista sem vagyok. Sőt, kerítenék egy tiszta kéztörlőt is. Igaz, nem tudna kezelni Röfivel – errefelé tilos a disznótartás –, de azért megszemlélhetné indokolatlanul felszaporodott cicaállományomat. (Tényleg, nem kell valakinek 10-20 kismacska?)

Ha még beszélgetésre is futná a pr-percekből, nem esnék neki a partvisnyéllel. Megtörölném a széket, amelyikre leül – senki nadrágján nem mutat jól a macskaszőr, lemosnám a poharat, ha elfogadná a pohár vizet. (Magam két poharat használok, a ”szép” poharak meg mindig porosak lesznek a szekrényben.)

Aztán csak annyit kérdeznék tőle: Miért a BözsinénikNEK, és miért nem a BözsinénikÉRT csinálja a politikáját?

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Bellini: A puritánok – félig szcenírozott előadás – a Müpában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 18 - 06:05

Vincenzo Bellini utolsó operája a bel canto manifesztuma: a különféle hangvételű számok olyan változatosságát vonultatja fel, amelynek nincs párja a stílus repertoárjában. A mű csak azért nem szerepel gyakrabban az operaházak műsorán, mert nehéz olyan különleges képességekkel megáldott énekeseket találni, akik el tudják énekelni a főbb szerepeket. Ezúttal azonban nincs ilyen akadály. A női főszerepben Jessica Pratt lép színpadra, aki a legigényesebb bel canto-szerepek keresett előadója, Milánó, Zürich, Bécs, Velence, London neves operaházaiban lép fel rendszeresen, Elvirát évek óta alakítja nagy sikerrel. Francesco Demuro szintén tökéletes választás Lord Arthur Talbot nemegyszer elképzelhetetlen magasságokba szökő, az énekes sztratoszféra felső határát jelentő magas c fölé is merészkedő szólamára. A Szardínia szigetén született tenor a bel canto repertoár „életerős szerelmes ifjú” szerepeinek avatott és világszerte ünnepelt megformálója, többek közt a Traviata Alfredójaként, a Rigoletto Hercegeként és a Bohémélet Rodolfójaként járta be a világot a Scalától a Metropolitanig.

Riccardo Frizza, az előadás karmestere 2001-ben debütált, s vérében van a 19. századi olasz operastílus. „Interpretációja teljesen meggyőző, irányítása, ha kell, erőteljes, ha kell, gyengéd, de mindig az énekeseket támogató” – írta róla egy kritikus.

A Müpa és a Pannon Filharmonikusok koprodukciója.

/ félig szcenírozott: Ebben az előadásmódban vagy egyáltalán nincsenek díszletek és jelmezek, vagy csak jelzésszerűen vannak jelen./

(forrás: színház)

Vezényel: Riccardo Frizza

Közreműködők:

Jessica Pratt — Elvira

Francesco Demuro  — Lord Talbot

Bretz Gábor — Sir George

Sebestyén Miklós — Lord Walton

Alekszej Markov — Richard Forth

Ninh Duc Hoang Long — Brown

Szántó Andrea — Henriette

Aleszja Popova — Maria Callas

 a Kolozsvári Opera Énekkara (karigazgató: Kulcsár Szabolcs)

a Pannon Filharmonikusok

 Alkotók:

Némedi Csaba — rendező

Gilles Gubelmann — díszlet- és jelmeztervező

 

 Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Ilyen lesz a kommunizmus áldozatai emlékmű Kanada fővárosában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 17 - 18:45

Paul Raff, egy torontói építész tervei alapján építik fel a leginkább “Kommunizmus áldozatai” néven ismert emlékművet Ottawában. Az új emlékhely 2018-ban készül el. Összesen 3 millió dollárba kerül–a költségek felét a szövetségi kormány, a másik felét pedig a Tribute to Liberty nevű antikommunista civil csoport állja. A nyertes design legfontosabb eleme egy óriási ív, amely keletről nyugatra terjeszkedik és amely 4 ezer bronz rúdból áll. “Az emlékmű az áldozatok sok milliónyi szenvedésére emlékeztet. Ugyanakkor az emlékmű a reményt és az emberek ellenálló képességét is szimbolizálja”–jelzi a Raff csoport.

A szerdai bejelentést Arif Virani, az örökségi miniszter – Mélanie Joly – parlamenti titkára tette a Kanadai Történelmi Múzeumban. A kanadai liberális kormány arra emlékeztet. hogy az emlékmű hangsúlya mindenképpen Kanadán lesz–egy olyan országon, amely szerintük “egy biztonságos menedék azok számára, akik az igazságtalanság és az üldözés elől menekülnek.”

Az emlékmű pontos helyszíne a Tartományok és Territóriumok Kertjében lesz, a belvárostól nyugatra, közel a Wellington utca sarkához.

Az emkékművet az előző konzervatív kormány kezdeményezte kelet európai és ázsiai származású civilek közreműködésével. Az emlékmú hosszú és vitatot útjáról több alkalommal is beszámoltunk a KMH-ban.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán svájci bankszámlája

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 17 - 15:31

Orbán Viktor miniszterelnöknek Svájcban van bankszámlája és erre a bankszámlára több százmillió forintos utalások érkeztek. Erről a bankszámláról az oroszok is tudnak, és vélhetőleg ezzel zsarolják Orbánt, aki emiatt nem a magyar, hanem az orosz érdekeket szolgálja.

Mindezt Gyurcsány Ferenc mondta el, legutóbb a Hír TV-ében nyilatkozott erről, de már korábban is belengette, hogy a saját szemével látta ezeket a számlákat, és most azon dolgozik, hogy megszerezze azokat. Egy orosz akcentussal angolul beszélő ember akarja neki eladni ezeket a dokumentumokat, mondja Gyurcsány, aki még azt is, hozzátette, hogy feltehetően a közeli jövőben meg is fogja azokat szerezni.

A mindkét oldali megmondó emberek most azt harsogják szerte az országban, hogy Gyurcsány egy böszme, és ha vannak bizonyítékai, már régen előállt volna velük. Hülyét csinál magából, mondják azok, akik azt szeretnék, ha

Gyurcsány hülyét csinálna magából, lejáratja magát, jobban tenné, ha eltűnne.

Gyurcsány Ferenc nem lehet – és nem is – ennyire hülye.

Szerintem inkább az van, hogy ezúttal tényleg nem mond igazat, legalábbis akkor, amikor azt állítja, hogy még nincsenek nála a bizonyítékok.

Szerintem – és ezt az állításomat semmivel sem tudom bizonyítani, tehát csupán egy feltételezés, amit most leírok, de talán nem teljesen alaptalan – Gyurcsánynak már a kezében vannak a bizonyítékok, vagyis a bankszámlák hiteles (hitelesített) másolatai.

Gyurcsány most azt játssza Orbánnal amit Orbán és a Fidesz vele játszott 11 évvel ezelőtt. Miután 2006. május végén elmondta Őszödön a beszédét, amiről elhangzásakor csak nagyon kevesen tudtak, az ezt követő időszakban a közélet azzal volt tele, hogy Gyurcsány és kormánya hazudik. Azt persze nem értette senki, hogy miért annyira fontos ezt ezerszer elmondani – az ellenzék szokta hazugsággal vádolni a kormányt és a miniszterelnököt, nincs ebben semmi rendkívüli. De akkor ez ment egész nyáron, majd végig, szeptember első felében.

Szeptember 17-én aztán megtudtuk, hogy mire ment ki a játék.

Feltételezésem szerint Gyurcsány bizonyítani tudja, hogy Orbánnak Svájcban sok százmilliós bankszámlái vannak. És azt is tudja, hogy Orbán is tudja ezt, tudja, hogy Gyurcsány mindent tud róla, és retteg, hogy mikor fog robbanni a bomba.

Gyurcsány élvezi ezt a mostani helyzetet, és ha van stílusa, valamikor szeptember közepén, lehet, épp 17-én fogja beélesíteni a bombát. Nem kizárt, hogy a Hír TV-ben fogja mindezt elmondani. Abban a Hír TV-ben – pontosabban nem abban, mert a mostani Hír TV-nek már csak a neve az, ami volt régen – amely 2006-ban aljas és etikátlan módon lépett fel vele szemben.

Persze, lehet, hogy jobban jár, ha nemzetközi sajtótájékoztatón mutatja be azokat a bankszámla-másolatokat, amelyeknek Orbán a kedvezményezettje, és amelyeken az összeg rovatban százmilliós nagyságrendek szerepelnek.

Más kérdés, hogyha mindez megtörténik, mi lesz azután. Orbánt ugyanis már beárazta a közvélemény, tudják róla, hogy lop, tudják róla, hogy gazdagabb, mint amilyennek mondja magát. A híveket ezzel nem lehet megingatni a hitükben, Orbán tehet bármit, akár meg is ölhet valakit az orruk előtt, ők akkor is szeretni fogják. Akik nem kedvelik Orbánt, vagy közömbösek vele szemben, nyilván fel lesznek háborodva a bankszámlák láttán, és a miniszterelnök lemondását követelik, ám kérdés, hogy sikerül-e a 2006-os tüntetésekhez hasonló stílusú és harcmodorú tömegeket mozgósítani.

Lehet, hogy Orbánnak épp ez a célja: hogy erőszakkal lépjenek fel ellene, mert ez legitimálná az általa tervezett erőszakot. (Nem véletlenül mondta néhány héttel ezelőtt, hogy sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere.)

Ebben a sakkjátszmában a külső szemlélő szemével jelenleg eddig lehet előre látni. Elképzelhető viszont, hogy asztal két oldalán ülő játékosok nálunk jobban kombinálnak, és legalább egyikük már látja, hogy mi lesz a játszma vége.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Kovács István: Szürke senkik - filmklub és beszélgetés

Anno Filmklub - 2017, május 17 - 11:55

2017. május 24-én (szerdán) 17:30-tól különleges filmvetítést tartunk, melyen Kovács István Szürke senkik című játékfilmjét ismerhetik meg látogatóink.

A vetítést követő beszélgetés résztvevői: Köbli Norbert, a film forgatókönyvírója; Kiss Gábor történész, levéltárvezető (Hadtörténelmi Levéltár) és Pintér Tamás történész, Nagy Háború Blog.

Részletekért kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Fából faragott 100 — a Magyar Állami Operaházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 17 - 09:49

Frenák Pál / Bartók Béla – Fából faragott100

Bartók első színpadi műve, a Balázs Béla szövegkönyvére komponált balett Zöbisch Ottó 1917-es, Cieplinsky János 1935-ös és Harangozó Gyula 1939-es, majd 1958-as már modernebb elemeket felvonultató koreográfiája, és Seregi László 1970-es verziója után 2017. május 12-én, A fából faragott… bemutatójának 100. évfordulóján vadonatúj koreográfiával tér vissza az Operaház színpadára. A mű minden új értelmezésének célkitűzése egy lépést tenni a korszerűség irányába, feloldani vagy épp aláhúzni a naiv mese és a bonyolult zene közt feszülő ellentétet. Ezt a feladatot vállalja Frenák Pál, nemzetközileg elismert táncművész és koreográfus, aki saját együttese élén már a világ élvonalába került. A fából faragott királyfi a koreográfus első munkája lesz a Magyar Nemzeti Balett számára.
Közreműködik a Magyar Nemzeti Balett és a Compagnie Pál Frenák

Szereposztás

Karmester — Kovács János

Királykisasszony — Esterházy Fanni / Rohonczi Viktória / Tokai Rita / Vasas Erika

Királyfi — Timofeev Dmitry / Feicht Zoltán / Holoda Péter / Maurer Milán / Morvai Kristóf

Fából faragott — Vasas Erika / Esterházy Fanni / Halász Gábor / Holoda Péter / Vila M. Ricardo / Keresztes Patrik / Maurer Milán

Tündér — Maurer Milán / Frenák Pál / Holoda Péter

Erdő/Patak — Feicht Zoltán / Halász Gábor / Frenák Pál / Maurer Milán / Holoda Péter / Keresztes Patrik / Morvai Kristóf / Timofeev Dmitry / Vila M. Ricardo

Alkotók

Koreográfus — Frenák Pál

Zeneszerző — Bartók Béla

Szövegíró — Balázs Béla

Díszlettervező — paradigma:ariadné

Jelmeztervező — Frenák Pál / Zalai-Ruzsics Boglárka

Dramaturg — Péter Márta

Balettmesterek — Feicht Zoltán / Rujsz Edit

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Kis gagyik a nagy vonulások mentén

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 16 - 15:25

A jobboldalon is megindult a választási pezsgés. Kicsit habos, és szellemiségében talán kicsit vérhabos is. De a tüdőlövés még hátra van. Egyelőre inkább az erőltetett menetelés látszik újabb sebességre váltani. Legutóbb az ATV közölt egy leltárt erről a körről. Annak kapcsán, hogy az egyik aktívkodó társaság politikai szárny létrehozását jelentette be.

De „Tyirityán Zsolt azt mondta az atv.hu-nak, hogy sem a Betyársereg politikai szárnyának létrehozásából, sem a közéleti témákra reagáló nyilatkozataikból nem következik, hogy párttá alakulnak”. Amihez hozzá tehetnénk azt is, hogy „egyelőre”. Ámbátor az is lehet, hogy tényleg felesleges. Elvégre ismer a történelem olyan „Torna és Sportrészleget” is, amelynek szintén nem kellett párttá alakulnia. Lévén, hogy maguk voltak egy párt fegyveresei. A mai betyárokról meg érdemes tudni, hogy elég közvetlen, mondhatni családi kapcsolataik is vannak a Jobbikkal. Mármint egyes tagjaiknak a Jobbik egyes tagjaival. Ami önmagában természetesen akár semmit sem kell, hogy jelentsen. Azonban a középre törekvő Jobbik esetében akár a korábbi feltételezésnek is új hangsúlyt adhat. Annak, amelyet egy éve is meg lehetett úgy fogalmazni, hogy tulajdonképpen egy Jobbik-Jobbik koalíció látszik körvonalazódni.

Nem csak annyiban, hogy Orbán Viktor nem egy megnyilatkozását, előrevetítve egy Jobbik-Fidesz koalíció képét, a Jobbik színeiben is értelmezni lehetne. Hanem annyiban is, hogy a Jobbik szép lassan külön szervezetekbe szervezte, és láthatóan szervezi azokat, akik a néppárti képzavar kialakításában kínosak lennének a saját soraikban. Egyfajta bármikor mozdítható szövetségesként, ha úgy adódik. Amiről persze eszünkbe juthat más szervezet is, amely akkor szerette volna mozdíthatónak tudni a kádereit, amikor majd a vezérség mozdulást vezényel. Arccal a polgári körök felé. S ebből a szempontból mindegy, hogy polgári köröknek, mozgalmaknak, vagy akármi másnak hívják az egyes mozgósítási rétegeket. Ahogy az utcán grasszáló, politikailag így-úgy támogatott is mindegy, hogy gárdának, seregnek, vagy munkásőrségnek hívják. A zavarosban halászó félelemkufárság a dolguk. Valamint annak elősegítése, hogy másoknak kikaparják a gesztenyét. Legyenek azok akár a saját vezetőik is. Akkor is, ha az alacsonyabb beosztású decibelhuszárokat majd kifizetik egy két látszathatalmi kápó-beosztással, csóró-pofozási joggal és az ehhez szükséges karszalaggal.

Maga a jelenség korántsem új a történelemben. Az akár mesterségesen keltett zavarosban horgászás sem. A Fidesz esetében öt éve már felismerhető volt az, hogy elindultak ebbe az irányba. Durván három éve pedig már a weimari szakácskönyv fellapozása is látható volt. Az is jól ismert jelenség, amikor a centrális hatalom megerősítésének gesztenyéit a szélsőségesekkel, vagy a tőlük kölcsönvett populista frázisokkal gondolják kikaparni. De ehhez, „árukapcsoltan” azt is tudjuk, hogy a valójában senkinek sem sikerült ezt követően a hatalmát és a függetlenségét is megtartania. Vagy a korábban felkarolt szélsőségesek hajították el nagy ívben, vagy besorakozott a szélsőséges ideológiák mögé. S az is előfordult, amikor a nagy ívű elhajításnál a hatalom képviselőjének a feje és a teste két különböző röppályát írt le. De ez a személyes „eredmény” legyen azok gondja, akik szerint rendben van a szélsőségesek manipulálása. Akár a többségi társadalom ellenében is.

Ahogy most éppen a „civil” szó válik a gyűlöletkeltés jelszavává. Amit egyfajta elszólásnak is tekinthetünk. Amennyiben csak az számít, aki a hatalom egyengondolkodásának szellemi egyenruhájában képes parádézni, az egyedüli vezető egyetemes eszméinek sugaraiban. Mindenki más a senkik masszája. S ennek a képzete jól szolgálja a hatalmi érdekeket. Mert a mesterségesen kialakított „senkik masszájához” képest felemelkedést láthatnak azok a szellemi senkik, akik a csapatban bátrak csoportját alkotják. Lefizetve sokszor a korábban említett látszathatalmi üveggyöngyökkel. Mert a hatalom éppen azért használja őket, mert a fizetség értéktelenségét, embertelenségét sem ismerik fel. Ami cseppet sem csökkenti az ellenzék felelősségét abban, hogy szélsőjobb toborzó féligazságaira évek óta képetlen alternatív válaszokkal előállni. S alig egy évvel a választások előtt még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy egymás köldökének a szösztartalmát leltárazgatják.


(Illusztráció: Andrew Forrest)

Kategóriák: Szervezetek

Egy kis mosoly

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 14 - 14:23

Sokféle szempont alapján listázzák a világ ismert embereit: színészeket és sztárokat, sportolókat és gazdagokat, no meg a politikusokat is.

Kanada miniszterelnöke egy ilyen listán első helyezést kapott: Justin Trudeau a legszexisebb politikus! Bizonyára sokan vannak Kanadában, akiknek nem tetszenek a miniszterelnök intézkedései, nem tudom, annyira nem ismerem a kanadai mindennapokat. Azt sem tudom, inkább konzervatív, vagy inkább szociális beállítottságú-e, egy biztos: szabadgondolkodó, idegen szóval liberális. (A Liberális Párt vezetőjeként nyert a választáson.)

Nézem a mosolygó képét – tényleg baromi jóképű pasas. Semmi különös: átlagos férfiarc, szabályos vonások, barna haj, a felvételekről a szeme színét nem lehet tisztán kivenni: az egyiken villogóan sötét, a másikon inkább sötétkéknek hat. A termete sem különösebb: nem kövér, de nem is piszkafa sovány, nem nyápic fickó, de nem is az a kigyúrt anatómiai szemléltetőtábla. Milliószám találhatnánk hasonló fizimiskákat.

Miért nagy mégis a nemzetközi egyetértés abban, hogy a legszexisebb állami vezető? Nyilván közrejátszott ebben az is, hogy miniszterelnököket általában nem a szépségversenyek résztvevői közül választunk, könnyebb dolga volt hát, mintha a férfiszínészek mezőnyében mérték volna vonzerejét.

Nem tudok más megoldást: nekem a mosolya a megnyerő. Nyílt, kíváncsi és vidáman bizakodó. Akkor sem vált gúnyos vigyorra, amikor egy újságíró gúnyolódó kérdésére a kvatumszámítógépek mibenlétéről beszél…

A miniszterelnökök körében fiatalnak számít – 1971-ben született. De jó, ha tudja: ebben a korban az ember már felelős az arcáért. Most dől el, hogy a miniszterelnöki teendőkkel, felelősséggel járó élet összehúzott szemű, szorosra zárt szájú, erőszakosan kimeredő szemű képmássá teszi-e. Vagy megmarad az évek előre haladtával a megráncosodott arcból kivillanó kíváncsi szem, bizakodó mosoly.

Ez persze attól is függ: lehet-e neki ellentmondani, bírálni, ha melléfog? Vagy ellenséget, „kanadai-gyűlölőt” lát minden bokorban? Ha a következő választáson a kanadaiak mást emelnek a miniszterelnöki székbe, vajon megkeseredett vénemberré válik, aki „árulót” keres lépten-nyomon, vagy megmarad ez a kíváncsi és bizakodó mosoly: mit rontottam el, mit kell másképpen tennem? Elbizakodottá teszi a nemzetközi népszerűség hulláma, vagy tisztában van azzal: az ő személye csak egy a sok kanadai közül, akik között nyilván vannak hasonlóan szexis jóképű pasik és dögös lányok-asszonyok.

Politikusok hamar öregszenek: pár év, és láthatjuk a Trudeau-fotókról, melyik utat járja.

Rátesi Margit

Justin Trudeau feleségével, Sophie Grégoire-ral idén áprilisban.

Kategóriák: Szervezetek

Elcsíptem egy párbeszédet

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 14 - 14:08

Valahol a Parlamentben.

– Itt van.
– Mi ez?
– Ötlet. Az emelésemhez. Bevétel.
– Egyeztetve?
– Lázárral. Nem kérdez. Beterjeszt. Indokol.
– Hogy én?
– Nincs idő. Hogy Istennek tetsző lesz, amire fordítjuk.
– Értem.
– Még jó!
Rövid szünet.
– Isten átkát szabadítja ránk…
– Mi van?! Mi az?
– Próba. Isten átkát szabadítja ránk, aki ezt nem szavazza meg! Az indoklás eleje.
– Jó! Nagyon jó, Zsolt! Ezért tartalak.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Köves rabbi nem tudja, hogy a Fidesz zsidózik

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 13 - 04:53

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija azt nyilatkozta a közmédia péntek reggeli műsorában, hogy nem tud olyan nemzetközileg elfogadott normáról, amely szerint a sorosozás antiszemita beszédnek számítana. Köves rabbinak joga van ahhoz, becsukja a szemét, és befogja a fülét, akár az egész fejét is a homokba dughatja, de ettől még a sorosozás mögött bizony antiszemitizmus van. Ez független attól, hogy Köves rabbi tudja-e ezt, vagy sem, és attól is független, hogy Köves rabbi csak úgy tesz, mintha nem tudná, vagy valóban nem tudja.

Köves rabbinak el kellene döntenie, hogy magyar zsidónak tartja magát, vagy fideszesnek.

A Fidesz mostani sorosozása mögött ugyanis kőkemény zsidózás van, alig burkolt, már nem is kódolt antiszemitizmus. Ezzel együtt, én még most is azt gondolom, hogy a Fidesz nem antiszemita párt. Ezzel a megállapításommal sokan szoktak vitatkozni, amiben nincs meglepő, sok jel ugyanis ennek épp az ellenkezőjét mutatja.

Azt gondolom a Fideszről, hogy nem antiszemita, hanem populista párt. Ami jelen esetben azt jelenti, hogy ha úgy látja, hogy az érdekeit az szolgálja, akkor még antiszemitának is tud látszani, vagy ha úgy tetszik – tetszik persze a fenének! – lenni.

A Fidesz nem azért nem antiszemita, mert a soraiban zsidó származású magyarok is vannak. Ilyenek minden pártban előfordulnak, fel lehet őket mutatni, körbehordani, mint a véres kardot. Hogy lám, hiába mondtok ránk mindenféle csúnyaságokat, mi nem vagyunk antiszemiták.

Az a helyzet, hogy egy nem antiszemita párt zsidózik ma Magyarországon. Nem a Jobbikról beszélek, mert ők antiszemiták, viszont – legalábbis jelenleg – nem zsidóznak. Ma visszafogottabbak, mint a Fidesz, s talán elsőre furcsának tűnik, de nem árt, ha szoktatjuk magunkat a gondolathoz: mára a Fidesz lett az új Jobbik.

Ami a Fidesz sorosozása mögött van, az aljas és álnok kikacsintás a Jobbiktól is jobbra álló szélsőségesek felé. Az az üzenete, hogy miközben pártunk és kormányunk Magyarország elsőszámú közellenségét, a nemzetközi uzsorást akarja megállítani – ebben a szövegkörnyezetben Brüsszel is zsidó – azért juttatnak néhány verbális koncot azoknak is, akik szerint csak a halott zsidó jó zsidó.
Egyébként figyeljünk jól Köves rabbi szavaira: nem azt mondta, hogy a sorosozás nem zsidózás, hanem azt, hogy ő nem tud olyan nemzetközi normáról, miszerint az lenne.

Van egy rossz hírem Köves rabbi számára: tényleg nincs ilyen nemzetközi norma, de a sorosozás, különösen egy olyan szövegkörnyezetében, amikor a Fidesz és a kormány milliárdokat költ el a gyűlöletiparban, kőkemény antiszemitizmus.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Turán, Tabunello, Járdovány

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 11 - 15:01

Bizonyára bármelyik kvízműsorban sokaknak súlyos fejtörést okozna, ha ennek a három szónak a megfejtését kérné a játékvezető. Így elöljáróban azt is elárulhatjuk, hogy a minapi Zwack Open, borértőnek joggal nevezhető közönsége között is a megkérdezettek többsége, általában csak az egyikre tudta a választ.

Nincs tehát abban semmi meglepő, ha azonnal elkezdődött a vadászat a különlegességekre, a rendezvényen megjelent tíz borász, összesen 44 különböző bora között. Hát még, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egyik-másik asztalon már a palack címkéje is rejtvénynek látszott. Például nincs rajta más, csak egy nyolcas! Persze az egri Nyolcas és fia Pincészet elég jól ismert ahhoz, hogy már ennyiből is felismerjék, az ő boraikról van szó, hiszen valóban a tulajdonosok vezetékneve ez a szám! Elforgatva a palackokat, azután kiderül a többi szükséges információ is. Az egyiket, például a 2015-ös Kékfrankost, a pár héttel ezelőtt lezajlott Kékfrankos bemutatón, több mint száz közül a negyedik legjobbnak ítélte a zsűri. A címben szereplő három név közül a legkönnyebben megfejthető is az ő asztalukon állt. A Turán, egy 1963-ban, festőszőlőnek nemesített magyar fajta. Kevesen készítenek belőle önálló bort, ugyanis nagy gondosságot igényel. Sok benne a festékanyag és a tannin. A pohárba töltve először az ibolyás – rózsás illat hívja fel magára a figyelmet, köszönhetően a nemesítés egyik alanyának, a Csabagyöngyének. Mögötte pedig komoly, testes bor rejtőzik. Érdemes vele megismerkedni!

Ha borkedvelők körében kimondjuk azt a szót, hogy Gere, mindenki azonnal rávágja, hogy Kopár, de nagy összegben lehetne arra fogadni, hogy elsőre senki nem mondaná a Járdovány nevet. Ám itt, a Zwack Openen annyit megtudhattunk róla, hogy ez egy régi kárpát-medencei fajta. A Gere pincészetnél viszont – a pécsi kutatóintézettől szerzett alapanyagból – hat egyéb, hasonlóan régi fajtával, 2006-ban és 2007-ben egy Kárpát nevű házasítás született. Olyan kevés volt a szüretelhető mennyiség, hogy nem lehetett külön borokat készíteni belőlük. Viszont azután a Csókaszőlőt és a Járdoványt leválasztották a többitől, és ez utóbbiból egész Magyarországon csak itt készítenek önálló bort. Ez egy nagyon későn szüretelhető fajta. A 2015-ös évjárat már robosztus bort adott, a tannin ugyanis engedi hosszan érni. Még a 2011-es is elegáns és még jó néhány évet „maga előtt tudó” bor. Illatában nagyon intenzív, némileg muskotályosnak tűnő, a túlérett meggy, a feketebogyósok jelenek meg benne, egy kis rózsás aromával párosítva, ettől igazán különleges lesz és egyedi. A kishordó használata miatt, a vaníliás, tölgyfás fűszeresség is felfedezhető benne. „Fiatal” színe van, vörös, kellemes, jól iható. A 2014-es bármelyik halétellel könnyen párosítható volt, a 15-ös valószínűleg jól illene a vadszárnyasból készült ételekhez.

Míg a Turánról és Járdoványról kiderült, hazai fajtákról van szó, a Tabunello megfejtése már nem ilyen egyszerű. Amint azt a termelő, 2HA Pincészetnél elárulták: ez egy fantázianév. Két részből a tabu és a Brunello szavakból rakták össze. Ez utóbbi bor a Toszkánában jól ismert, alig 2500 év óta termelt Sangiovese szőlőből készül. A szőlőt a pincészet tulajdonosa, Török Csaba hozta be és engedélyeztette idehaza, azóta fél hektáron termeli és úgy 2000 palack bort állít elő belőle évente. Ez a Tabunello, mely – ha a franciákhoz hasonlítanánk – inkább burgundi, mint bordói jellegű. Delikát ízei vannak, avaros, gombás illatjegyekkel „indít”, mégis könnyen fogyasztható, inkább közepes, mint nagy testű. Úgy 20 fokon ajánlatos felszolgálni, talán nem meglepő, hogy az olasz tésztákhoz tökéletes!

A szokatlan nevekre vadászók a Figula Pincészet asztalánál is megálltak, a Sóskút címkék láttán. Az elnevezés a pincészet filozófiájából adódott, mert ők előszeretettel készítenek dűlőszelektált, terroir borokat. Ez is egy dűlő és nem szőlőfajta neve. A palackban 2015-ös Olaszrizling van. A borvidék legészakibb területén, erősen meszes altalajon található, negyvenéves ültetvény 2015-ben nagyon egyedi bort adott. Egyedisége, kicsit alacsonyabb alkoholtartalomban, jó savakban és kifejezetten intenzív, szinte már rizlinghez hasonló „frivol” illatban nyilvánul meg. Kiválóan megfelel a nemzetközi divatnak. Olyannyira, ebben az évben Párizsból, ötezer fehérbor közül – egyedüli magyarként – aranyérmet hozott el. A Chardonnay is dűlőszelektált, mert ennél a pincészetnél az egyediségre törekednek, boraikat kis tételben készítik. Ha egy bor tud valami különlegeset, akkor azt megmutatják a közönségnek, még ha gazdaságilag nem is a legjövedelmezőbb! A pincében ugyanis már nem lehet csodát tenni, a munka 90 százalékát a szőlőben kell elvégezni. A pincében már csak annyi a feladat – mondják – hogy ne rontsunk el semmit!

Az természetes, és szinte magától értetődő, hogy a Dobogó pincészet jelen van minden Zwack Open-en, de az is hagyomány, hogy mindig mutatnak valami újat is. Most a 2015-ös évjáratú Furmint az újdonság. Különlegessége, hogy ez egy nagyszerű és könnyű évjárat volt. A jó és rossz évjárattal szemben ugyanis helyesebb könnyű és nehéz évjáratról beszélni. Korán, szeptember első hetében már szüretelni lehetett, azt és akkor, amit, és amikor eredetileg is szerették volna. Különösebb veszteség nélkül, 19 ezer palackot tudtak ebből a borból készíteni. Külön öröm, hogy az idén ez lett az Országház bora! Hasonlóan korábbi könnyű évjáratokhoz nagyon ásványos ízvilágú, kiváló kísérője lehet halételeknek, rizottóknak, különlegesebb tenger gyümölcsei ételeknek, de egy baráti beszélgetés mellé is bátran ajánlható. Nyáron tanácsos egy kicsit túlhűteni, úgy 10 fokra, mert amikor a bor a pohárba kerül, gyorsan visszamelegszik. Előtte szellőztessük, levegőztessük, az elindítja az illatok aromák feltáródását és kellemesebbé teszi a fogyasztást – tanácsolták a Dobogó Pincészet asztalánál a kóstolgatóknak.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Szegedi Kortárs Balett: Gluck: Don Juan / Vivaldi: A négy évszak – bemutató a Müpában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 11 - 06:58

Két jól ismert történet elevenedik meg a színpadon, egyik sem abban a formában, ahogyan azt megszoktuk. A csábítás sevillai démonáról és a rettenthetetlen kővendégről szóló, Mozart olvasatában ismert történet számos feldolgozást ért meg a 18. században – ezek egyike az operáival híressé lett Christoph Willibald Gluck nevéhez fűződik. A barokk és a klasszika határán alkotott mester balett formájában jelenítette meg az örök érvényű történetet nagyszerű, kifejező és ma is nagy hatású zenékkel. Antonio Vivaldi A négy évszak című hegedűverseny-sorozata pár évtizeddel korábbi alkotás. Nem színpadi mű, mégis van cselekménye, hiszen a vörös pap – ahogyan akkor nevezték az árvaházi hegedűs tanítót – a maga által írt szonetteket zenésítette meg, gyönyörű, és költőien érzékeny természetábrázolással.
A koreográfiáiban zene és mozgás koherens egységét megvalósító, ugyanakkor az adott művet továbbgondoló, mély értelműen letisztult produkciókat jegyző Juronics Tamás, valamint az általa 1993 óta vezetett világhírű táncegyüttes ezúttal is izgalmas vállalkozásba fogott, amikor ezt a két 18. századi remekművet viszi színre, a történeteket tánccal, ezzel a különleges művészi nyelvvel kifejezve. A neves táncos huszonöt éve koreografál, számos klasszikus mű modern feldolgozásával is megörvendeztette már a kortárs tánc híveit. „Műveiben összművészeti hatásra tör, táncszínházat csinál. A modern stílusokat eredeti módon ötvözi, alkotásaiban hangsúlyos a jó értelemben vett mutatvány, a színpadi látványosság” – írták Juronics Tamásról 2009-ben, amikor megkapta a kulturális és művészeti élet szereplőinek adható legmagasabb magyar kitüntetést, a Kossuth-díjat.

(forrás: színház)

Don Juan:

Hegedűs Tamás — Don Juan

Csetényi Vencel — Sganarelle

Zsadon Flóra — Donna Elvira

Hortobágyi Brigitta — Donna Anna

Czár Gergely — Don Oktavio

Takács Zsófia — Zerlina

Vincze Lotár — Masetto

 

Bocsi Petra, Bujdosó Anna, Stáry Kata, Szigyártó Szandra, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert

——–

A négy évszak – Feminizma:

Szigyártó Szandra — Lili, a Lány

Pataki Noémi — A kis Lili

Borovics Tamás — Halál

Kiss Róbert — Fiú

Bocsi Petra, Bujdosó Anna, Hortobágyi Brigitta, Stáry Kata, Takács Zsófia, Zsadon Flóra, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Hegedűs Tamás, Horváth M. Gergő, Vincze Lotár

szereplők

Alkotók:

Christoph Willibald Gluck — zene (Don Juan)

Antonio Vivaldi — zene (A négy évszak – Feminizma)

Nagy Krisztina Tereskova — író (A négy évszak – Feminizma)

Stadler Ferenc — fény

Cziegler Balázs — díszlet

Scabello Bt. — díszlet-kivitelező

Bianca Imelda Jeremias — jelmez

Juronics Tamás — koreográfus

Pataki András — balettigazgató

——-

Fotók: Gergely Bea 

Don Juan:

FEMINIZMA:

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Jogászati toprongyászat

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 10 - 17:43

A Fideszhez közeli vértakony-felelős korábbi irományával kapcsolatban, annak idején, feljelentés született. Mára az is kiderült, hogy hiába. Mert az Origo-n megjelent információk alapján a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) elutasította Szél Bernadett feljelentését az áprilisi szövegekkel kapcsolatban. Ami különösen akkor lesz még érdekesebb, ha a civilekkel kapcsolatos legújabb kirohanása nyomán született állásfoglalás is ismert lesz majd.

Vagy mégsem lesz érdekesebb. Azt majd akkor meglátjuk. Addig pedig az tekinthető mérvadónak, hogy nem tekinthető fenyegetőnek, ha valakinek az üldözöttség és fenyegetettség megtapasztalását helyezik kilátásban. Legalább is abban a megfogalmazásban, ahogy B. Zs. alulszocializált magyar állampolgár internetre vetette: „aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni”. Még akkor sem, ha előtte de facto a saját jelenlétével felékesített kivonulással kapcsolta össze. Mármint az utcára való kivonulással összekapcsoltan. Mert az a kutyát sem érdekli, hogy egy elgörbült éjszaka után hova vonul az alulszocializált állampolgárok bármelyike. A mostani állásfoglalás nyomán különben azt okvetlenül érdekes lenne tudni, hogy a döntést hozók láttak-e az életben olyan könyvet, amelyik a pszichológiával foglalkozik és Herbart koránál egy kicsit frissebb kiadást képvisel. S nem a könyvet tároló polcról egy grafikai ábrázolást, hanem magát a könyvet. Kinyitva. Mondjuk a fenyegetés címszónál. Ebben az esetben ugyanis tudhatnák, hogy a hasonló indirekt fenyegetést kinyilvánító fogalmazványokat miért ellenjavalják a nevelés pszichológiájával foglalkozók.

Alkalmasint éppen azért, mert tartós, és alapvetően tárgytalan, tehát a tehetetlenséggel is frusztráló fenyegetést jelentenek. Ugyanakkor, talán éppen ezért, a hatóság szerint ez teljesen rendben van. Akkor azonban nyilván a hasonlóan indirekt ellenzéki gesztusok is rendben kellene, hogy legyenek. Akikkel kapcsolatban, egy bíró fogalmazott meg olyan tényállást megvalósultnak tekintő ítéletet, amely tényállást korábban ő maga címkézett baromságnak. Mint olyat. Így aztán jó lenne, ha legalább a testületeken belül lenne némi egység. Azon az egységen kívül, amelyet a hatalomnak csontig benyaló talárosok képzetes egylete látszik képviselni. Tisztelet a kivételnek! Akár azon az áron is, hogy önmaguk korábbi munkásságát köpik szemközt. Így aztán még az is lehet, hogy a Fidesz-barát taknyász ügyében döntést hozó is ellentétes véleményen volt mostanáig. Akármi megtörténhet.

Az is előfordulhat, hogy valaki esetleg arra lesz kíváncsi, hogy milyen lehet egy bádogesernyő egy fenyegetéskereskedő ősszájában kinyitva. Mert mit lehet tudni, hogy ki mikor mire lesz kíváncsi. Van, aki erre, és van, aki arra. B. Zs. például arra, hogy miként csúszik egy civil a vérén és a taknyán. De az is nyilvánvaló, hogy az ő kíváncsiságának is határt szab a környezet. Valószínű, hogy csak a lelkükben barnán pestisesek gyűrűjével megerősített szellemi körben ilyen kíváncsi. Különösen addig, amíg a kormányfő megvédi. Mely védelem legalább világossá teszi, hogy Orbán legalább hallgatólagosan egyet ért talán az ellenzéket fizikailag megsemmisíteni vágyókkal. Valószínűleg felülve annak, hogy B. Zs. szerint a világon bárhol máshol ugyanígy bánnak el az ellenzéki tüntetőkkel. Amiből valószínűleg az is következik, hogy B. Zs. perfekt beszéli a koreai nyelv északi dialektusát. Viszont a hazai történelem hírei elkerülhették. Mert fogalma sincs arról, hogy Rákosi elvtárs már egy ideje nincs hatalomban. Az általa használt takonybasznádi dialektust különben az sem menti, ha mások, másutt ugyancsak tahó módon nyilatkoznak meg.

Ugyanúgy nem menti fel, ahogy a jelen kleptoligarchkus korruptokráciáját sem menti fel senki más lopása, csalása, korrupciója. Ellenkező esetben ugyanis akár a nemi erőszakot elkövetőket is felmenthetnék. Elvégre számos nemi erőszak fordul elő a nagyvilágban. De azért alig hiszem, hogy az orbanistákat a korábbi kormányok csibészségeivel mentegető fórum-huszárok felmentenék a nejüket, a lányukat, vagy az őket magukat megerőszakolót az említett indokkal. Így az alulszocializált publicistát sem menti semmi az, hogy más is tud baromságokat írni. De akár mondani is. Miközben persze a BRFK-n döntést hozó véleménye abban az esetben is érdekes lenne, ha valóban kivonulnának az utcára B. Zs. elvtársai, és a különben békés tüntetőket véresre vernék. Vajon elítélné-e a békés tüntetők inzultálását? Vajon, legalább utólag elismerné, hogy tévedett? Vagy elégedetten csettintene? S mit szólna, ha a békés tüntetők közpénzt játszanának? Azaz, elvesztenék a békés jellegüket, és a földdel tennék egyenlővé B. Zs. cinkosait. Lehet, hogy akkor csettintene elégedetten? Keresve egy sürgősen kinyalandó feneket?

Kategóriák: Szervezetek

Az 5-ös számú vértakony

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 9 - 22:30

Nem kellene Bayer Zsoltról írni, mert ha írunk róla, az olyan, mintha Bayer valóban Orbán Viktor házi publicistája volna, ahogyan a sajtóban mostanság szokás őt nevezni. Pedig, nem publicista Bayer, hanem csupán egy mocsadék vértakony.

Nem is róla írunk, hanem a vértaknyokról.

„Ha még egyszer ezek vagy ilyenek megjelennek a parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön.”

Ezt mondta Bayer Zsolt, Orbán miniszterelnök jó barátja, az 5-ös számú Fidesz párttagkönyv tulajdonosa, amikor civilek némán, a munkát nem akadályozva, de azért meglehetősen demonstratívan tiltakoztak az Igazságügyi bizottság amúgy nyilvános ülésén. Még azt is mondta az 5-ös számú vértakony, hogy szanaszét kellene verni a pofájukat.

Tiltakozni kellene most, felháborodni. Vagy valami jobbat kitalálni, mert tiltakoztunk már eleget, és fel vagyunk háborodva, ám nem változott semmi. Hacsak azt nem tekintjük változásnak, hogy Magyarország rosszabb hely lett annál, mint amilyen volt.

Lám, Orbán miniszterelnök is milyen meggyőzően játszotta a hülyét, amikor erről kérdezték. Azt hazudta, hogy nem hallott arról, miszerint jó cimborája szanaszét verné magyar állampolgárok pofáját. Majd még hozzátette, hogyha hallott volna erről, akkor sem kommentálná. Halász János a Fidesz frakciójának szóvivője szerint a Fideszben sokan vannak, akik szeretik Bayert ezért a stílusért.

Nem vagyunk egyformák, van, aki az eperfagyit szereti, van olyan, aki a vértaknyozást.

Normális országban nem lenne ezzel gond, bunkók, tahók mindenütt vannak, legföljebb az a különbség, hogy a miénkénél szerencsésebb helyeken az ilyenektől a politikai elitnek hányingere van, és kiveti őket a soraiból.

Nálunk nem ez így megy. Magyarországon a vértaknyok büszkén hirdethetik, hogy ők mekkora tahók. Hogy verik az asszonyt, lenézik a gyengébbet, nem segítik, hanem üldözik az elesetteket. Rendes magyar embernek mondják magukat, akik mindent a hazáért, a nemzet felemelkedéséért tesznek. Mélyen vallásosak hazudják magukat, miközben a vértaknyos világnézetük köszönő viszonyban sincs a hittel.

Szívesen ájtatoskodnak, és bár az európai értékekről papolnak, ezen azt értik, hogy az Európától kapott értékeket – értsd: uniós támogatásokat – ők és csókosaik zsebre rakják.

Szomorúak vagyunk emiatt, de legalább magunkat ne csapjuk be: Magyarország a vértaknyok országa lett. Ők mondják meg, hogy mi a jó, hogy mikor vagyunk jó magyarok, jó szülők, jó gyerekek.

Mi, akik undorodunk a vértaknyoktól, és ha tehetnénk, bottal sem piszkálnánk őket nem tehetünk úgy, mintha az 5-ös számú vértakony nem mondott volna semmit, csak mint mindig, most is büdös volt a szája.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára