Szervezetek

John Cassavetes: PREMIER A VÍGSZÍNHÁZBAN

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 28 - 21:35

John Cassavetes, a New York-i filmiskola legizgalmasabb alkotója, az amerikai filmművészet egyik megújítója. Személyes hangvételű, költői filmeket és közben állandó társulatával színházi előadásokat rendezett, amelyekben mint színész is játszott.

A legendás Premier című filmje lenyűgözően bensőséges vallomás a színházról és a színészi létezésről. Nyers őszinteséggel mutatja be egy ünnepelt színésznő küzdelmét, miközben a néző újra és újra bepillantást nyerhet a színház misztikus világába.

A Magyarországon először látható színpadi változatot Martin Čičvák rendezi Eszenyi Enikő, Hegedűs D. Géza, Hevér Gábor, Börcsök Enikő, Seress Zoltán, Szilágyi Csenge, Király Dániel és Balázsovits Edit főszereplésével.

Magyarországi bemutató: Vígszínház, 2019. március 2.

(forrás: színház)

Szereplők:

Myrtle Gordon, színésznő  Eszenyi Enikő

Manny, rendező  Hegedűs D. Géza

Maurice, színész  Hevér Gábor

Sarah Goode, írónő  Börcsök Enikő

David, producer  Seress Zoltán

Dorothy, a rendező felesége  Balázsovits Edit

Gus, színész  Orosz Ákos

Nancy Stein, rajongó  Szilágyi Csenge

Leo, színpadmester-ügyelő;   RabbiKirály Dániel

Kelly, öltöztetőnő  Egri Márta

Gus anyósa, Nancy anyja; Vivian, halottlátó  Hullan Zsuzsa

Gus apósa; Nancy apja; Vivian férje  Gados Béla

Lena; Brenda, pincérnő; Vivian asszisztense  Márkus Luca e.h.

Charley, Lena öccse; Pincér  Rábaközi Gergő e.h.

Továbbá: ARANYI ANDRÁS CSABA, BÁLINT BARNA, BÁRSONY SZANDRA, HARANGOZÓ BOGLÁRKA, KOLOZSVÁRI ÁDÁM, KOVÁCS OLIVÉR, KÓBOR BALÁZS, NÁNÁSI ATTILA, TÓTH BRIGITTA, TÓTH MÁTÉ, SZABÓ MÁTYÁS PÉTER, VIOLA PÉTER, VITÁRIUS ORSOLYA, VISZT ATTILA

Díszlet: HANS HOFFER
Jelmez: PUSZTAI JUDIT
Zene: PRESSER GÁBOR
Dramaturg: VÖRÖS RÓBERT

Rendező: MARTIN ČIČVÁK

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Válságban Trudeau liberális kormánya

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 28 - 17:33

Feminizmus. Valódi párbeszéd az őslakossággal. Lehet más a politika. Ezek voltak Justin Trudeau kanadai miniszterelnök politikai szlogenjei és sok szempontból az általa kinevezett, végül pedig eltávolított igazságügyi miniszter, az őslakossági közösséghez tartozó Jody Wilson-Raybould testesítette meg az új liberális irányt. Wilson-Raybould hitelesnek tűnő és részletes vallomása arról, hogy miképpen próbálta a Miniszterelnöki Hivatal, illetve a Pénzügyminisztérium pártpolitikai megfontolásból nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra válságba taszította a kormányzó liberálisokat, alig több mint hat hónappal a következő szövetségi választások előtt.

A történet alapja viszonylag egyszerű. A szövetségi igazságügyi minisztérium úgy döntött, hogy vádat emel az SNC-Lavalin nevű montreáli mérnöki nagyvállalat ellen a cég korábbi vezetősége által elkövetett korrupciós ügyei miatt. (Líbiai tevékenységéhez köthető vesztegetésről és csalásról volt szó.)  Az SNC-Lavalin azonban kilátásba helyezte, hogy elköltözik Québec tartományból, illetve Kanadából, amennyiben vádemelésre kerül sor, így veszélybe sodorva több ezer alkalmazott állását és megélhetését. Québec pedig kulcsfontosságú tartomány a kormányzó liberális párt számára és Trudeau éppen a montreáli Papineau választókerületben lett megválasztva. Tehát a gazdasági és pártpolitikai érdek azt diktálta, hogy egy úgynevezett “elhalasztott büntetőeljárási megállapodást” kéne kötni, amely a távolabbi jövőbe tolná az egész ügyet — jóval az októberben esedékes szövetségi választások utáni időpontra.

Wilson-Raybould, minisztériumának vezetőivel konzultáva úgy döntött, hogy elfogadhatatlan ez a javaslat és halasztás nélkül kell a bíróság elé vinni az ügyet. Az igazságügyi minisztérium és miniszter az elvi, erkölcsi álláspontot képviselte. Mint ahogy szerdai parlamenti igazságügyi bizottság előtt tartott vallomásából megtudtuk: kormányképviselők, elsősorban a Miniszterelnöki Hivatal köreiből, négy hónapon keresztül folytatták a nyomásgyakorlást a Liberális Párt érdekében. Végül a jogállamisághoz makacsul ragaszkodó Wilson-Raybouldot januárban eltávolították a minisztérium éléről és a kevésbé fajsúlyos veteránügyi miniszter lett belőle, mielőtt február 12-én tiltakozásul lemondott.

A parlament igazságügyi bizottsága előtt elmondott vallomása szerint Bill Morneau pénzügyminiszter, Justin Trudeau miniszterelnök, Michael Wernick, a Privy Council (Tanácsadó Bizottság) titkára, Ben Chin, a pénzügyminiszter kabinet főnöke, Gerry Butts, a miniszterelnök nemrég lemondott főtitkára mind közvetlenül vagy közvetve nyomást gyakoroltak az igazásgügyi minisztériumra és tették ezt a regnáló politikai párt érdekeit priorizálva.

Wilson-Raybould vallomása szerint a következőt mondta neki Trudeau: “Én Québecben, Papineauben parlamenti képviselő vagyok.

Erre Wilson-Raybould visszavágott a kormányfőnek: “Ön akkor most politikailag próbál engem, Kanada főállamügyészét befolyásolni? Erélyesen javaslom Önnek, hogy ne tegye!”

Erre Trudeau: “Nem, nem, nem! De találnunk kell egy megoldást.”

Tavaly decemberben is gőzerővel folytatódott a nyomásgyakorlás. Wilson-Raybould vallomása szerint olyan ötlet is érkezett a Miniszterelnöki Hivatalból, hogy ha a miniszter végül beleegyezik a halasztásba, a kormány szerezhetne számos “barátságos” közírót, akik majd támogató publiciszikákat írnak a különböző lapokba.

A szerdai vallomás azonban a liberális kormányt általában, vagy többnyire támogató szerkesztőségeket is megdöbbentette. John Ibbitson, a The Globe and Mail írója például jelezte: Justin Trudeau oly annyira elvesztette hitelességét, hogy képtelen lesz kormányozni. Bizalmatlansági indítványt javasol az Alsóháznak, nem csak a kormányfő, de az egész liberális kormány ellen.

Az élet egyik nagy ironiája, hogy pont az a miniszterasszony aki Justin Trudeau egész politikai mitószát szimbolizálta lett az, aki erkölcsös magatartásával a liberális kormány legsúlyosabb válságát robbantotta ki.

Kategóriák: Szervezetek

Bertolt Brecht: BAAL A PESTI SZÍNHÁZBAN

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 27 - 23:43

A 20. század emblematikus színházi alkotója, teoretikusa, a máig nagy hatású Bertolt Brecht. A Baal című költői darabjában egyszerre beszél a művészetről és a szerelem pusztító erejéről.

Baal egy lánglelkű költő, akit csillapíthatatlan vágyai hajszolnak őrült ámokfutásba. Tékozló fiú, hűtlen barát, erkölcstelen szerető, gyilkos – csupa hitványság, gyarlóság – mégis mágnesként vonzza azt, aki a közelébe kerül, legyen nő vagy férfi, fiatal vagy idős. Szent tehetsége lángra gyújt mindent, amihez hozzáér.

 Horváth Csaba első rendezése a Vígszínházban.

Az előadást 16 éven felüli nézőinknek ajánljuk!

 Fordította: Forgách András

(forrás: színház)

 Baal  Wunderlich József

 Ekart  Ember Márk

Johannes  Szántó Balázs

Anya  Majsai-Nyilas Tünde

Sophie Dechant  Petrik Andrea

Anna  Bach Kata

Emilie  Waskovics Andrea

Nagyobb nővér; Sápadt lány  Kopek Janka

Kisebb nővér; Kisasszony a szerkesztőségben  Réti Nóra e.h.

  1. Hölgy; Luise, Sawetschka Tar Renáta

Házigazda; Lelkész, Doktor  Józan László

Unokaöccs; Claude; 2. Rendőr; 1. Fiatal művész; Börtönőr  Ertl Zsombor e.h.

  1. Úr; Hivatalsegéd; Kocsmáros; Sápadt lány barátja; Watzmann Gyöngyösi Zoltán
  2. Úr; Konferanszié; Valaki a csapszékben Karácsonyi Zoltán
  3. Úr; 2. Polgár; Lapigazgató Tóth András
  4. Úr; 4. Polgár; Főszerkesztő Csiby Gergely
  5. Úr; 1. Polgár; 1. Rendőr; 2. Fiatal művész Darvasi Áron e.h.
  6. Hölgy; Lány a csapszékben; Parasztlány Rudolf Szonja e.h.

Háziszolga; Fiatalember a szerkesztőségben  Dino Benjamin e.h.

  1. Úr; 3. Polgár; 3. Fiatal művész Reider Péter e.h.

Ügyelő: BALÁZS LÁSZLÓ
Súgó: JÁROLI HELGA
Korrepetítor: GRÓSZ ZSUZSA
A rendező munkatársa: SZLÁDEK KATA

Díszlet: ANTAL CSABA
Jelmez: BENEDEK MARI
Zeneszerző: DOBRI DÁNIEL
Dramaturg: PERCZEL ENIKŐ

Rendező: HORVÁTH CSABA

 Fotók: Gergely Bea

 

 

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

DART Társulat: Alpha A Nemzeti Táncszínházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 26 - 16:47

Platón barlang hasonlata adta előadásunk indító gondolatát, ami jelenünkben különlegesen aktuális. Mikor elmosódik a határ a virtuális és valóságos világ között, igaznak mutatkoznak a látszatok… mi menthet meg minket a lebegéstől?

Alphának lenni az életben, emberként és generációként.

Alpha olyan akár egy ritka „gyöngy”, ősi ereje, újító szellemisége viszi előre a körülötte lévők életét.

A digitális világba való születés új ajtókat, dimenziókat nyit számunkra, tudatunk különböző típusú valóságokat generál, testünk sokféle dimenziókat él át. Technológiához való viszonyunk, vele való kapcsolatunk egyre szorosabb, szinte már nélkülözhetetlen része az életünknek, mint egy kompromisszummentes fizikalitás, mint egy árnyék, ám ez csupán a kezdet.

Hová vezet mindez, és milyen szerep jut életükben a valóságnak?

Hol is járunk éppen: a képzelőerő/technológia szabad játékában, vagy az „itt és most” testi/lelki elevenségében?

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

A TÁRSULATRÓL

„A DART – korábbi nevén DanceArt – egy folyamatosan alkotó kortárs táncegyüttes, amit 2013-ban Varga Kinga hívott életre. Tagjainak célja, hogy szerteágazó hazai és nemzetközi alkotókkal fenntartott jó szakmai kapcsolataik segítségével, olyan új formátumú produkciókat hozzanak létre, melyek a magyar és külföldi táncélet alkotói és nézői számára is egyaránt szórakoztatóak és figyelemfelkeltőek. Az együttes nemzetközi összetétele és az innovatív technológiák melletti elköteleződése teszi egyedülállóvá a társulatot.”

A KOLIBRI Visuállal való együttműködés

„Produkcióink élő és interaktív grafikai tartalomhoz igazított hybrid videós-táncos produkciók. Az egyedi tánc és az egyedi grafikai háttér adja az előadás lényegét és különleges látványvilágát. Sok esetben 3 dimenziós animációt és konkrét 3 dimenziós vetítést (un. videó mapping technológiát) alkalmazunk, amely a DART által felépített koreográfiára épül. Mindezen együttműködés eredménye egy olyan egyedi látványú, élő színpadi produkció, amely minden esetben az adott színpadi körülményekhez igazodik és a fiatalok nyelvén “beszél”.

Közös projektjeink: Wall, B&W, Five, Geometry, Galaxy, Mirage”

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A kommunizmus áldozatainak magyar emléknapját el kell törölni

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 26 - 16:20

A kommunizmus áldozatainak magyar emléknapját újabban minden évben február 25-én tartják annak emlékére, hogy Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon jogellenesen letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. Azt az első Orbán-kormány idején 2000-ben fogadta el az Országgyűlés az emléknapot.

Sehol a világon nincsen emléknapja a „kommunizmus áldozatainak”. Ez magyar találmány, igazi Hungarikum. Hogyan okolható a kommunista eszme Kovács Béla és mások szenvedéseiért? Diktátorok, Sztálin és Rákosi követtek el bűnöket a kommunizmus jelszava alatt, azt félremagyarázva müködtették véres diktatúráikat.

Kovács Bélát 1947 márciusában a Szovjetunióba deportálták és ott kényszermunkára ítélték, de Sztálin halála után hazaszállították Magyarországra majd 1956 tavaszán szabadon bocsátották – a „kommunisták” tették azt. Sőt, Kovács 1958. novemberétől a kommunista magyar országgyűlés képviselője volt, azonosult a kommunista eszmékkel. Hogyan lehetett a kommunizmus áldozata? Sokkal inkább a sztálinizmus magyar verziójának, a Rákosi-rezsimnek volt az áldozata.

De mindez Schmidt Mária „voodoo történészt” a legkevésbé sem érdekli. Szerinte elkeserítő hogy ma is léteznek kommunista gyökerű pártok Európában. Nem csak léteznek, hanem a törvények által igazolt résztvevői az európai uniós közéletnek, például többek között Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Hollandiában és Svédországban is. Azon lamentál hogy az Európai Bizottság elnöke sem veszíti el azonnal az állását, ha Marx-szobrot avat Németországban, ahol mellesleg ünnepi megemlékezést tartottak Európa marxistái. Ez az a Németország, amelynek fővárosát a kommunisták nem is olyan régen fallal választották ketté, no, nem azért, hogy megvédjék a fal mögött élő polgárokat, hanem azért, hogy megakadályozzák reményt vesztett menekülésüket!

(Marx szobra Karlovy Vary-ban a Cseh Köztársaságban)

A jeles magyar történész egy logikai duplaszaltóval Marxot vádolja a Berlini fal építéséért is! Miért is ne?

Rossz hírem van Schmidt Mária számára. Amerikában minden elit egyetemen tanítanak marxizmust, és a kurzusokra tódulnak a diákok. Amikor 1999-ben a BBC megkérdezte a hallgatóit, hogy ki volt az elmúlt ezer év (!) legjelentősebb gondolkodója, Marx Károly nyerte a versenyt. (A Yale Egyetem Marxizmus kurzusáról többet itt.)

Az Európai Unió inkább A Sztálinizmus és Nácizmus Áldozatainak Emléknapjáról (European Day of Remembrance for Victims of Stalinism and Nazism) emlékezik meg. Nincs szó kommunizmusról és azt minden évben augusztus 23-án tartják, a Molotov–Ribbentrop-paktum évfordulóján. Persze Magyarországon még ezzel is trükköztek! A Sztálinizmus és Nácizmus Áldozatainak Emléknapjából A totalitárius diktatúrák áldozatainak nemzetközi emléknapja lett orbáni fordításban. Schmidt szerint hazánk képviselői “az európai politikában olyan nyugati politikusokkal kényszerülnek egy asztalhoz ülni, akik nem egyszerűen tagadják a kommunizmus bűneit, hanem a kommunizmushoz kísértetiesen hasonlító eszmerendszerrel és módszerekkel igyekeznek egyneműsíteni Európa polgárait.” Figyelmét elkerülhette hogy Orbán Viktor a kommunista Ho Si Minh hatalmas szobra alatt ülve azokat a keleti politikusokat nevezi legjobb barátainak, akik a marxizmus feltétlen hívei.


(Orbán Viktor vietnami kommunistákkal barátkozik Ho Si Minh szobra mellett)

“Magyarország élő és egészséges testét a kommunizmus csak akkor tudta megtámadni, amikor legyengült” – mondja Rétvári Bence az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. Mit lehet erre a badarságra mondani?

Talán csak annyit, hogy a Kommunizmus áldozatainak emléknapját el kell törölni. Remélhetőleg az Orbán rezsim bukása után erre is sor kerülhet és Budapesten is majd A Sztálinizmus és Nácizmus Áldozatainak Emléknapján emlékeznek minden év augusztus 23-án, mint ahogy más EU országban teszik.

Lázár György

Kategóriák: Szervezetek

Mennyi is az a tizenhárom?

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 26 - 14:57

Éppen február 13-án értesültünk arról, hogy a kormány kivonja az Elios számára kifizetett összeget az Únióhoz benyújtandó számlák közűl, nem követeli a kifizetését, mert a csalásoknak, benfentes pályáztatásnak és sikkasztásoknak annyira nyilvánvaló esete ez, hogy a kormány nem kívánja még megkísérelni sem, hogy kimagyarázza az Únió színe előtt. Különösen nem az OLAF-fal, az Únió csalásellenes irodájával szemben. Ugyanaznap, 13-án értesülünk arról is, hogy Pécsett egy idős nőt gázoltak halálra azon a zebrán, ahol már hosszú ideje panaszkodtak a lakosok a rossz kivilágításról. Két nappal korábban pedig már elterjedt a hír, hogy Hódmezővásárhelyen, ahol az Elios első, referenciamunkája készült, ki kell cserélni az utcai világítást, annyira silány munkát végzett a Tiborcz cég és annyira elégtelen a világítás.

Az Elios kritikán aluli munkát végzett, a panaszok a városok közvilágításáról szinte a kezdetek óta érkeztek. Hogy a világítást az Elios-súlytotta városokban ki kell cserélni az már bizonyos. Ez megismételt költség lesz egy másik tizenhárom milliárd, különösen, ha a munkaerő és a lámpatestek ára a közbeeső években emelkedett, amint arról biztosak lehetünk.

Számos helyen a városok kölcsönöket vettek fel, (ilyen volt például Kaposvár,) hogy ki tudják fizetni az amúgy szükségtelen munkát. Ezeknek a kölcsönöknek a kamatai még évekig terhelni fogják az adós városokat. De ha akkor nem volt pénz rá, akkor valószínüleg a cseréhez is kölcsönökre lesz szükségük és azok további kamatokkal fogják a városokat megterhelni.

Az eredeti ürügy ezeknek a lámpacseréléseknek az elvégeztetésére az volt, hogy általuk a város áramfogyasztása csökkenni fog, és az így elért megtakarítás előbb-utóbb fizetni fog az elvégzett munkákért. A beigért megtakarítás soha nem, vagy csak jelentéktelen mértékben valósult meg, az így keletkezett többletköltséget szintén a veszteségekhez lehet írni. Az eddigiek minden valószínüség szerint elérik a huszonöt és harminc milliárd közötti összeget. Ez azonban még nem a végösszeg, mert az eredeti tizenhárom milliárd a városok pénze volt, amit azonban a kormány felad most az kincstári pénz, adófizetők pénze, tahát azt hozzá kell adni a veszteséghez, ami az összeget immár legalább harmincnyolc milliárd környékére hozza fel. De még ez sem minden, hiszen a kormány leggyakrabban maga is kölcsönvett pénzekkel működik, a tizenhárom milliárd, amelyet az Únió nem fog kifizetni, minden bizonnyal hiány lesz a nemzeti költségvetésben, amelyet ismét csak kölcsönvett pénzzel kell majd kipótolni.

Eddig tehát csak a tőke kiadások együttes összege az ötven milliárd környékén jár. Ehhez hozzá kell adnunk a kamat költségeket, amelyet a különböző kölcsönzők, városok, és a kormány kényszerül felvenni, csak azért, hogy ezt a tisztességtelen ügyletet megfinanszírozza. Ha évi két százalékos szerény kamatot veszünk alapul, amely egyébként valószínüleg csak fele annak, amit a városoknak fizetniük kell, és egy tíz éves futamidőt, akkor a költségek további tizenegy milliárd forint kamatköltséggel növekszenek.

Ha nem is mindent, csak a nagyobb tételeket összevetve, Tiborcz Istvánnak ez a tizenhárom milliárdos kis huszárvágása a magyar adófizetőknek, városiaknak, államiaknak, mindösszesen és hozzávetőleg hatvanegy milliárd forintjába került. Ez volt, illetve ez marad az ára annak, hogy a minszterelnök veje soron kívül hozzájuthatott néhány milliárdhoz, hogy ő és felesége a saját lábukra állhassanak.

Kerekes Sándor

Kategóriák: Szervezetek

A Magyar Tudományos Akadémia védelmében…

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 25 - 14:16

Távol álljon tőlem, hogy a tudományos élet kutatási kérdéseibe beleüssem az orrom, amikor még egy komolyan vehető diplomám sincs. De a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) köztestület – így talán megengedhető, hogy gyalogos magyarok is aggódjanak az intézmény sorsáért.

A szokásos módon kezdődött: az akadémia fenntartására – épületek rezsijére, ott dolgozók fizetésére szánt – 20 milliárd forintot kivonták a költségvetési törvény hatálya alól és a szépnevű Innovációs és Technológiai Minisztérium hatáskörébe utalták, ami azt jelenti, hogy a kormány szájaíze szerint dönthetnek, mindenféle parlamenti akadékoskodás (így nevezi a parlamenti vitát a mai magyar udvartartás minden meghatározó tagja) nélkül. Akadémiai doktoraink talán abban reménykedtek, hogy a terület első szolgája (minisztere) maga is akadémikus – legalábbis ezen a címen húzott pár évig havi félmilliós jövedelmet évi két publikáció fejében. Igaz, a publikációk nem születtek meg – de hát alanyi költőkkel is előfordul alkotói válság… Ne akadékoskodjunk: a közlekedésimérnök végzettségű szakember a területén végigjárta a pályát, az egyetemi tanársegédségtől a tudományos kutató, majd akadémiai doktori címig. Nemcsak Magyarországon, Kanadában, Helsinkiben, Delftben is volt vendégkutató. Az iparban a Knorr-Bremse fékrendszereket gyártó cég fejlesztési intézetének volt igazgatója, 2009-ben pedig – a Mercedes-Benz kecskeméti gyárépítésének döntése után – a Kecskeméti Főiskola rektorhelyettesének választották.

Ki vonná kétségbe, hogy éppen ő, aki dolgozott a tudományos életben és az iparban egyaránt, alkalmas arra, hogy hazánk végre átlépje azt az évtizedek (ha nem századok) óta bosszantó és visszahúzó szakadékot, ami a Magyarországon született ötletek, és azok megvalósítása között húzódik.

Jómagam lennék az utolsó, aki azt kifogásolná, hogy nem humánterületen, hanem a reáliákban jártas tudós vezeti a magyar tudományos élet szervezését. Régóta nehezményezem, hogy miközben az általános műveltséghez tartozik például Petrarca ismerete, aközben műveltnek nevezhető az, akinek fogalma sincs, mondjuk a közlekedőedény-rendszer törvényszerűségeiről. (Általános iskola 7. osztályos tananyag.) Ennél rosszabbak csak az eltartott kisujjú kékharisnyások, akik meg is vetik a reáltudományokat. Ők azok, akik a falnak mennek az autóikkal, meg felrobban a kazánjuk, mert nem tudják, hogy időnként muszáj ránézni arra a fránya fékfolyadék tartályra és a kazán vízállás-mérőjére.

Hanem. Semmiképp nem nevezhető tudósnak – legfeljebb kutatónak -, aki kizárólag a saját területét tekinti tudománynak. Aki „hatszázadrangúnak” minősíti mondjuk a közgazdaság, a szociológia, a kultúra stb.– összefoglalóan a társadalomtudományok létét. Bár nem vagyok tudós, annyit azért sejtek, hogy mindenféle tudomány kizárólag szabad szellemek által hoz eredményt – legyen az a porlasztó (Csonka-Bánki), vagy a stressz felismerése, szerepe (Selye János). A humántudományok lenézése, ignorálása pont annak a lónak a másik oldala, amelyik finnyásan elutasítja a saját WC-je vízellátását biztosító rendszer működésének ismeretét. (Ezért tartom életveszélyesnek olyan „szakértői” csoport kormányzási ajánlatát, amelyik büszkén vállalja, hogy semmi köze a politikához, sőt nem is érdekli. Ez ugyanis azt jelenti, hogy, bár kénytelen a „plebs” körében is támogatókat szerezni, de nagyjából leszarja támogatói érdekeit is, és fogalma sincs döntései társadalmi következményeiről.)

Igaz, a „kézzelfogható” eredményt nem hozó kutatás-tudomány elutasítása igen népszerű – nemcsak a képzetlenebbek, hanem a végzettségük okán értelmiséginek tarthatók körében is.

Kívülállóként azt tapasztalom, hogy valahol itt lehet a magyar innováció nagyon gyenge teljesítményének az oka. Az innováció az idegen szavak szótárai szerint ugyan „újítás”-t jelent, de talán nem véletlen, hogy nem lehet a két kifejezést szinonimaként használni.

Az innováció ugyanis többet jelent, mint valamely addig nem ismert dolog felfedezése vagy új eljárások kikutatása. Talán a karburátor sorsán lehetne legjobban megérteni a különbséget. A világban kevesen tudják, hogy az autózás történetének korszakos újítása, kidolgozása két magyar – sőt, Magyarországon dolgozó – mérnök érdeme. A külföldön is tanult Csonka Jánosé, és a Ganz gyárban dolgozott Bánki Donáthé. A szabadalmat 1893-ban (!) jegyezték be, alig 9 évvel az autó ősének tekinthető Karl Benz-féle önjáró kocsi bemutatása után.

Magyarország (pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchia magyar része) akkoriban éppen az „ezeréves” királyság megünneplésére készült lázasan. Az önjáró kocsik híre ugyan eljutott idáig – sőt Budapesten már ötvenen rendelkeztek is ilyen fura szerkezettel, – az óriási többség, beleértve a tanult réteget is, legfeljebb hírét hallotta az automobilnak. A vezető réteg tagjai – még tudósok is – inkább csak extravagáns mániának tartották a huszadik századi társadalmakat alapjaiban megváltoztató innovációt. Sőt, sokan éppen az „ördög szekerének” vélték a szerkezetet, amit a dicső magyarság attribútumainak – lovasíjász, huszár, – elpusztítására találtak ki a magyarság ellenségei. (Nem ismerős?)

Így azután szinte visszhang nélkül halt el a karburátor, ahogy a pár évvel későbbi telefonközpont (Puskás Tivadar) écája is: német, angol, amerikai földön profitáltak ezekből azok a rusnya gyarmatosítók.

Szándékosan a műszaki tudományok világából hoztam a példát, reményeim szerint érzékeltetve, hogy hogyan, miért porlik szét minden reáltudományi eredmény, ha nem támogatja ezt a társadalomismeret tudománya.

Visszatérve a Magyar Tudományos Akadémia hányatott sorsához. Miért baj az, ha egy ilyen közintézmény fennmaradását a kormány irányítja? (Miközben a KÖZ, és nem a kormány pénzéből fizetjük.)

Közbevetőleg: ez a 20milliárd forint csak részben finanszíroz – pályázati alapon működő kutatásokat – döntően a kutatóhálózat fenntartására megy el: hogy legyen világítás, fűtés, netán takarítás, telefonszámla, pótolhatók legyenek olyan bonyolult eszközök, mint egy szkenner. Az MTA kutatóhálózata jelentős pénzt vont be eddig is nemzetközi forrásokból – ám a pályázatok jó részének feltétele valamennyi „saját erő”. Nos, eddig ezt a pénzt az MTA önálló költségvetési fejezetből kapta – felhasználásáról a különböző akadémiai testületek döntöttek. Bizonyos, hogy voltak rossz, de legalábbis vitatható döntések ebben a rendszerben. Mostantól a miniszter-kormány dönt. Vajon mitől lesznek eredményesebbek a döntések, ha azok nem tudós vitában alakulnak, hanem az udvartartás egyik cselédjének szavára?

A rendelkezés éles vitát váltott ki, amiben nemcsak nemzetközi tudósok szólaltak föl az MTA védelmében, hanem közismerten jobboldali, konzervatív magyar tudósok is hallatták a hangjukat. Például a visszaorbánosított Magyar Nemzet hasábjain.

Igen tanulságosak a Körösényi András professzor (2012 és 2015 között a Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója volt) kifogásaira reflektáló Szarka László Csaba, az MTA levelező tagja, érvei a mandiner.hu-n.

Bár érvnek csak barokkos túlzással lehet nevezni azt a vádat, hogy a felszólamlások csak a „nemzetközi botránykeltés” érdekében születtek, valamint bűnösök a „politizálásban”. Talán, ha a földtani tudományok professzora nem zárta volna magát szakterületének, a földtudományoknak a korlátai közé, esetleg fölismerhetné – a tudománynak éppen a politikai hatalom alá rendelése zajlik.

Nem kevésbé érdekes Szarka professzor következő mondata sem:

„Lehetséges-e például az objektív tudomány képében tetszelgő kőkemény globalista értékrendszer hirdetése az akadémia, mint nemzeti közintézmény keretein belül?” Ha nem tisztelném annyira a tudósi tisztségeket, most felröhögnék. De legalábbis rákérdeznék: Hogy a fenében képzeli el kutatási területei – az elektromágneses geofizikai kutatómódszerek, a földi elektromágnesesség vagy a környezet-geofizika – „nemzeti kereteken belüli” művelését? Csak Kisvárda és Szombathely között hajlandó kutatni e jelenségeket? Bár ez nem valószínű, hiszen nemzetközi tudományos társaságok tagja is.

Vajon mi a csuda ez a „globalista értékrendszer” (ami ráadásul kőkemény), és miért/miben ellensége a nemzeti értékeknek? Mondjuk az a biokémikus, aki tárgylemezt tesz a mikroszkóp lencséje alá az, „globalista értékrendű”, aki meg tarsolylemezt, az bennmarad a „nemzeti keretekben”?

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Dobrev Klára tetemre hívja a Fidesz nőideál-képét?

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 25 - 14:07

A rádióban halottam, nem a királyiban, hogy Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc felesége, fogja vezetni a DK listáját az EP-választáson. Természetesen tudom, hogy majd sokan megszólalnak az ügyben. Ha eddig nem tették még meg. Ahogy minden „rendes” Fidesz-troll bele fog szállni minden vitába egy kis karaktergyilkolászás erejéig. S nem csak az interneten.

Mert kár lenne elfeledni, hogy a kormánypárt trolljainak is meg van a maga hierarchiája. A gyalog internetes beszólóktól, az egykori feljelentgetők fórumos jelentgetőin át Orbán Viktor személyes szócső-hadáig bezárólag. Függetlenül attól, hogy mi az utóbbiak hivatalos beosztása. Mert gyanítom, hogy a kormány-szóvivőnek pont annyi a saját véleményhez való joga, mint az internetes bér-trolloknak. Csak a napidíja magasabb. De ez a része a történetnek tulajdonképpen nem is ér sokkal többet. Legfeljebb tényleg csak annyit, hogy Dobrev Klárát valószínűleg be fogják támadni. Nem azért, mert a politikai nézeteivel vitába szállnának, hanem azért mert Gyurcsány Ferenc felesége. Aminél gyengébb személyes kapcsolat is elegendő lenne a valamikori miniszterelnökkel ahhoz, hogy Orbán környezetében kigyulladjanak a piros lámpák.

Talán azért is, mert a keresztényi emberség olyan apostolai, akik a kormány közelében sertepelnének képtelenek felfogni egy viszonylag egyszerű tényt. Azt, hogy a világ nem a szellemi cölibátusban begyepesedetten nőgyűlölő, a nőket legfeljebb a szexuális vágyakat is kielégítő szülőcsatornának látók szerint épül fel. Elvégre még emlékezhetünk arra, amikor a családon belüli erőszak kapcsán gyakorlatilag azt fejtegették a Fidesz oldalán, hogy a „fekszel, vagy pofon lesz” szemlélet szinte már rendben is van. Arról is kár lenne elfeledkezni, hogy a vak komondor büszke pofon-tulajdonosa a Fidesz képviselőjeként gondolt otthon rendet tenni. De a házelnöknek is volt már olyan kiszólása, ami alapján a NER nőideálja egy hülye lombik. Márpedig ilyen ideológiai alapon valószínűleg zsigerből, a saját szellemi disszonanciák következtében sem hiszik el, hogy valaki, nőként, a saját jogán is bírhat politikai ambíciókkal. Elvégre a saját részükről csak kvóta-nőként ismerik a pozícióban levő hölgyeket.

Személy szerint, Dobrev Klára eddigi megjelenései miatt, el tudom képzelni, hogy van saját véleménye a politikáról. Talán nem véletlen, hogy már közel két éve is felmerül a komolyabb politikai szerepvállalása. Azt is el tudom képzelni, hogy a saját politikai véleménye talán nem esik olyan messze a DK állásfoglalásaitól, hogy ne tudná az utóbbiakat, illetve az utóbbiakat is, képviselni. Miközben az eddigi megjelenéseinek a puszta ténye is jelenthetne némi kontrasztot a jelenleg hivatalos „first lady” láthatatlanságával összevetve. Ha nem tudnánk, hogy nagy néha Lévai Anikó is közszerepel. Amely közszereplések száma is megnövekedhet Dobrev Klára ellenzéki listavezetése nyomán. Ebben az esetben azonban lemoshatatlan lesz az, hogy a Fidesz lohol a kommunikációs események után. Letolt gatyában sprintet futva. Mert a saját hívekkel nyilván el fogják fogadtatni, hogy Lévai Anikó nem egyfajta kommunikációs revansként fog gyakrabban feltűnni a közképernyőkön. De valójában eddig sem nagyon a politikai önállóságával tűnt ki. Még akkor sem, ha gazdasági szakemberként a miniszterelnök talán a fasorban sincs a neje mögött.

De az sem kizárt, hogy még jobban „el fogják dugni” Lévai Anikót. Kihangsúlyozva, hogy konzervatívéknál a nők nem ugrálnak, hanem engedélyt kérnek orrot fújni. Ami kétségtelenül szimpatikus lesz sok szavazójuknak. Különösen, ha nem nők, illetve nők, de felmentést keresnek a saját tanult tehetetlenségükre. Miközben Dobrev Klára listavezetőnek jelölése egyértelműen kommunikációs hátrányba hozta a kormánypártot. A klerikális lobbiplatformját pedig különösen. Elvégre Semjén Zsolt nem is olyan régen diagnosztizálta betegnek azokat, akik nem teljesen értenek egyet a jelenleg regnáló magyar közhatalom lombik-szemléletével.

Kategóriák: Szervezetek

Mítikus nép vagyunk

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 24 - 13:36

Most tekintsünk el származásunktól, mi szerint őseink a Szíriuszról jöttek, maradjunk kis helyi, törzsi mítoszainknál.

Ilyen a NER. Mert ugyan nemzetinek hívja magát – ahogy egy dohánybolt is – de már az együttműködés több, mint kétséges. Az alattvalók engedelmes talpnyalását, ugyan, ne tekintsük már együttműködésnek! Ami a rendszert illeti, leginkább a társadalom szövetének megbontásában csúcsosodik ki, nomeg milliárdok zsebre tételében. De persze, építkezik is: stadionok és felhőkarcolók képében, de új történelmi múltat is épít, valamint alap nélküli identitástudatot, ami amolyan Potemkin-valóság: a díszes homlokzat mögött sivár gondolati sekélység honol.

Megszülető félben van az új magyar mitológia, mi szerint a magyar biblikusan kiválasztott nép, Európa és a kereszténység védelmezője, utolsó védőbástya a muszlim invázióval szemben. Dagad is az igaz magyar honfi keble, hiszen hős vezetőnkkel, a Kárpátok Oroszlánjával az élen, jó úton haladunk a magyarság egykori nagyságának visszaállításában! Igaz, kívülről inkább ordító egérnek tűnik, de ezt mi kikérjük magunknak! Hogy ez anno sem volt más, mint egy túltengő militáns magatartás? Na und? Udvari ideológusaink szorgalmasan magyarázzák – félre – a történelmünket, fals nemzeti mítoszt teremtve az arra fogékonyaknak.

Mára már odáig jutottak, hogy állítják, a világháborúk győztesei tkp. a mi győzelmeinket sajátították ki, egyszerűen eltulajdonították, és megszentségtelenítették a mindenek és mindenki felett álló magyar identitást!

Lombikban tenyésztett mítoszaink vannak, melyek sok évezredet akarnak vért izzadva átírni, hogy képzelt eredetmondáink megfeleljenek a mai, vezérelt identitásunknak. Erősítik a -természetesen Isten által indukált – kiválasztottság tudatunkat (pedig úgy tudom, ezzel Isten egy másik népet tisztelt meg), múltbeli érdemeket és díszeket aggatnak a jelen NER-kiváltságosaira, de főképpen átmossák agyukat az elődök sérelmeivel. Az eredmény: a NER meghatározza a múltat, ami bárhogy is volt, nem úgy volt, és kijelöli a célt, a nemzet valódi, NER-ből fakadó sorsát. Hogy ez nekik miért jó? Ki tudja? De biztosan van belőle valami hasznuk, különben nem csinálnák.

Volt már ilyen: a történeti múltat és a tudományos kutatások eredményeit a párt ideológiájának megfelelően torzítani, a katekizmusba gyúrni. Ehhez bőven akad csinovnyik, szellemileg nem túltengő mezei káder, aki lelkesen segédkezik a gyurmázásban. Az, hogy az igazság nem ideológia, hanem módszertan kérdése, nem igazán zavarja őket. Nekik a lényeg: a párt és a megfelelés.

Persze, van olyan mítosz, ami pozitív kihatással lehet a magyarságtudatra, de valamiért mítoszgyártóink nem törekednek ilyesmire. Miért nem? Mert az elégedett, önérzetes nemzetfi nem igazán manipulálható a hatalom érdekeinek megfelelően, ráadásul nem jól viseli, ha megmondják neki, mennyire magyar és mitől az. De egy vagy depressziós, vagy nárcizmusban fetrengő agyonmagyart bárki ellen fel lehet használni, még nemzettársa ellen is.

A NER mítoszteremtő eszköztára gazdag. Szobrokat távolítanak el – mögöttes történetükkel egyetemben -, cserébe másokat állítanak, utcanév táblákat változtatnak meg, tankönyveket írnak át, tudóscsoportokat lehetetlenítenek el, másképpen gondolkodókat átkoznak ki.

Ostrommentalitás gerjesztettek, ostrom nélkül, a fenyegetettséget potencianövelő szerekkel érték el.

Kis ország vagyunk, satnya kis, mesterséges mítoszokkal. Még egy igazira sem telik.

Kategóriák: Szervezetek

Kerékgyártó István: HUROK a Jurányi Inkubátorházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 23 - 19:43

Először Puzzle címmel írt Kerékgyártó darabot, majd ebből készült a szerző Hurok című regénye. Bagossy László a darabnak a Stuttgarti Theater tri-bühnében rendezett német nyelvű előadásában a regényből is beemelt részeket. Annak az előadásnak a szövege alapján készült, ez a magyarországi ősbemutató.
Az előadás kegyetlenül éles reflektorfénnyel pásztázza a magyar társadalom szinte teljes keresztmetszetét, a minisztertől a drogos fiúig, a nagyvállalati vezérigazgatótól a bolti eladóig.
A történet mintázata régről ismert, Arthur Schnitzler a huszadik század fordulóján írt Körtáncának szerkezetét eleveníti fel a szerző, de míg ott a történet továbblendítője az erotika, a szexuális aktus, – a társadalom különféle bugyraiból újabb és újabb csábítók és elcsábítottak tűnnek föl – addig a Hurokban napjaink emberének alávetettsége, kiszolgáltatottsága mozgatja a történetet. A megalázottból a következő jelenetben megalázó lesz, aki éppoly kegyetlenül kínozza áldozatát, ahogy őt kínozta nemrég valaki, akinek ez hatalmában állt. És persze mindenütt ott a pénz, az anyagi haszon, a mohóság. Fájóan hiányzik viszont a szolidaritás, az irgalom, és ahol ez mégis megjelenik, ott…de ez, kiderül az előadásból.

Orlai Produkciós Iroda – Füge Produkció

Szereplők:
MÉSZÁROS MÁTÉ
DEBRECZENY CSABA
JÁRÓ ZSUZSA
NAGY DÁNIEL VIKTOR
EPRES ATTILA
RÁBA ROLAND
GOMBÓ VIOLA LOTTI
DÉKÁNY BARNABÁS
……………………………….
A csembalónál – KÁKONYI ÁRPÁD/Lengyel Zoltán

Szerző: Kerékgyártó István
Dramaturg: Bagossy László

Látvány: Bagossy Levente/Virág Vivien
Zenei vezető: Kákonyi Árpád
Rendező munkatársa: Szakács Zsuzsa

Rendező: Bagossy László

Producer: Orlai Tibor

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Minden hangszeren játszanak

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 23 - 14:59

A cím szándékosan megtévesztő. A mondatot idézőjelbe téve kell érteni, egy szóban összefoglalva azt jelenti: sokoldalúak. Ám ez meg így túl szimpla. Ennél azért lényegesen többről van szó, bátran kijelenthetjük: emberéletekről! Jelenleg még elvesző életekről, melyeket talán meg is lehetne menteni. Összehasonlító statisztika jelent meg 2015-ben, az Európai Unióban nyilvántartásba vett leggyakoribb halálokokról. Ennek során a tüdőrák és a vastagbélrák tekintetében Magyarország számolt be a legmagasabb standardizált halálozási arányról.

Bizonyára sokan vannak, akik emlékeznek még a kálváriára, amit a hatalom annak idején dr. Béres Józsefre kényszerített. Az immunrendszert hatásosan támogató Béres-cseppek feltalálóját minden – akár törvénytelen – eszközzel is gátolni igyekeztek. A Béres-cseppek azóta már ott vannak a gyógyszertárak polcain, ám – szinte ugyanazok – most egy másik feltalálóval próbálnak hasonlóan elbánni. Már évtizedek óta folyik egy kutatás Magyarországon, melynek eredményeit a világ számos országában elismerik. A lényege: vannak olyan hidrogén atomok, melyek magjában a proton mellett egy neutron is van. A nehézhidrogén, tehát a deutérium, és a nehézvíz szerepét a történelemben – többé-kevésbé – jól ismerjük. Egy magyar kutató, dr. Somlyai Gábor még 1976-ban feltételezte, hogy a hidrogénionoknak jelentős élettani szerepe lehet, néhány évvel később a hipotézist kiegészítette a hidrogén nehéz változatával, a deutériummal és a hidrogén – deutérium izotóppár szerepét kezdte el kutatni. Arra volt kíváncsi, mi történik a daganatsejtekkel, ha csökkentett deutériumtartalmú tápfolyadékba helyezik át őket. Úgy gondolta; a deutérium és a hidrogén együtt szabályozhatja a sejtosztódást.

A kísérletek kezdetén emlő- és prosztatadaganatból származó sejtek esetében bizonyosodott be, hogy a deutériummegvonás roppant hatásosan gátolja, állítja le a sejtosztódást. Az is kiderült, hogy az egészséges sejtek osztódását nem, vagy csak nagyon minimális mértékben befolyásolta. Az első publikáció erről 1993-ban jelent meg az Európai Biokémiai Társaság lapjában. Az azóta eltelt, több mint két évtizedben a kutatás nemzetközivé szélesedett és a témában több nemzetközi tudományos konferenciát is tartottak. A vizsgálatok Romániában, Japánban, Kínában, Svédországban, Franciaországban, Oroszországban és az Egyesült Államokban is folynak, a kutatók külföldön nincsenek kitéve olyan támadásoknak, mint amit idehaza indítottak.

Állatkísérletek sora bizonyítja, hogy a daganatos egerek meggyógyultak, daganatuk eltűnt, ha csökkentett deutériumtartalmú vizet itattak velük. Az alacsony deutériumtartalmú víz hatóanyagot 1999-ben sikerült állatgyógyászati célra törzskönyveztetni, Vetera-DDW-25 néven, mint daganatellenes készítményt. Így az állatorvosok már közel húsz éve gyógyítani tudják az eljárással a daganatos kisállatokat. A cél természetesen már a kezdetekkor az volt, hogy emberek számára is gyógyszer legyen ebből, hiszen tudjuk, hogy Magyarországon minden hónapban háromezer ember hal meg daganatos betegség miatt! Azt a külföldi kutatások nagyon régóta visszaigazolják, hogy ami 1993-ban a cikkben megjelent, az igaz, tudományos módszerekkel reprodukálható. A deutérium hatását leírták a Shanghai Egyetem, az orosz Lomonoszov Egyetem, a Kalifornia Egyetem kutatói is és egyre többen állapítják meg, hogy a deutériummegvonás nem csak onkológiai vonatkozásban lehet hatásos, hanem az anyagcsere-betegségek körében is, mint például a cukorbetegség. Állatkísérletben a hosszú távú memóriát is javította a csökkentett deutériumtartalmú víz. Az ivóvíz deutériumtartalmát összefüggésbe hozták a depresszióra való hajlammal és igazolták a deutériummegvonás öregedési folyamatokat gátló hatását is. A sejtek képesek változtatni a deutérium–hidrogén arányt, ez egy nagyon precíz, szubmolekuláris szintű szabályozó rendszer egyik meghatározó eleme.

Idehaza viszont 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia Biofizikai Bizottságának állásfoglalásában kijelentették, nincs semmilyen tudományos bizonyíték arra, hogy a csökkentett deutériumtartalmú víznek biológiai hatása lenne, és a kutatásokat az áltudományok körébe sorolták. Ezen az állásponton az Akadémia azóta sem változtatott, még 2017-ben is az áltudományok között említették a deutériummegvonás kutatását egy akadémiai előadásban. Ezt követően Somlyai Gábor az Akadémia Tudományetikai Bizottságánál eljárást kezdeményezett, közel hetven hazai és külföldi tudományos publikációt nyújtott be – eredménytelenül.

Az embernél is alkalmazható gyógyszerré nyilvánításhoz az Országos Gyógyszerészeti Intézet ú.n. Fázis – II klinikai vizsgálatot vár el. Ennek során lehet tapasztalatot szerezni arról, hogy egy potenciális gyógyszer-jelöltből lesz-e majd gyógyszer, igazolható, hogy nincsenek káros mellékhatásai, van viszont daganatellenes hatása. A csökkentett deutériumtartalmú vizet előállító HYD Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Kft. 2012-ben egy befektetés révén jelentős gyógyszeripari beruházásba kezdett és megépített egy berendezést, amely képes gyógyszergyári körülmények között, gyógyszeripari minőségben előállítani a csökkentett deutériumtartalmú vizet (DDW). A DDW, mint aktív hatóanyag, az Európai Gyógyszerügynökségnél ma is be van jegyezve. A regisztrált hatóanyag és vizsgálati protokoll birtokában, 2014-ben újra kérvényezték a klinikai vizsgálat lefolytatását. Holland, lengyel, norvég és német szakemberekből egy csapat állt össze, valamint öt magyar klinika vállalta a vizsgálatok lefolytatását. Minden dokumentumot benyújtottak az Országos Gyógyszerészeti Intézethez, hogy a vizsgálathoz etikai engedélyt kérjenek, ők pedig továbbították a kérelmet az Egészségügyi Tudományos Tanács Klinikai-farmakológiai Etikai Bizottságához. A Bizottság azonban nem járult hozzá, hogy a DDW hatóanyagot halálos beteg daganatos embereken, ellenőrzött, klinikai körülmények között teszteljék! Szlovákiában és Szerbiában azonnal megadták az engedélyt, miközben idehaza a Gazdasági Versenyhivatal harmincmillió forintra büntette HYD Kft.-t, mert szerintük a tudományos eredmények kommunikálása az élelmiszerként bejegyzett, és így emberi fogyasztásra engedélyezett, csökkentett deutériumtartalmú víz termékek reklámját szolgálta. Ez olyan mértékű gazdasági terhet rótt a kutatócégre, ami a vizsgálatok folytatását rendkívüli módon akadályozta.

Az emberi fogyasztásra engedélyezett, és már húsz éve forgalomban lévő, csökkentett deutériumtartalmú ivóvíz iránt viszont – szerencsére – nagyon komoly érdeklődés van Amerikától kezdve számos más országban.

Kínából is jelentkezett olyan partner, aki a vizet forgalmazni kívánja. Az előkészületek megkezdődtek, az együttműködés segítené a klinikai vizsgálat lefolytatását is. A csökkentett deutériumtartalmú ivóvizek bevitelét Japánban is engedélyezték, és több más országból komoly érdeklődés mutatkozik. A víz jelenleg is kapható, napjainkig több mint 50 országba jutott el. Isszák például Szlovákiában, az Egyesült Államokban, Oroszországban, Panamában, Ausztráliában, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Indiában – és még sok más pontján a világnak. Idehaza legutóbb 2015-ben volt egy nemzetközi tudományos konferencia, ahol a külföldi tapasztalatok mellett, az itthoniakról is elhangzott, hogy 1827 daganatos betegnél, akik a hagyományos orvosi kezelés mellett itták a csökkentett deutériumtartalmú vizet, az onkológiai kezelés hatékonysága megtöbbszöröződött. Igaz, a vizet – testsúlytól és daganattípustól függő mennyiségben – hónapokon keresztül kell fogyasztani, de a tumortérfogat-csökkenés már néhány hét után mutatkozhat, később a daganat akár el is tűnhet, teljesen visszafejlődhet. Ugyanezt mutatják a két évtizedes állatgyógyászati tapasztalatok is. Az orvosok álláspontja idehaza változó, a támogatótól kezdve a kétkedőig. Külföldön más a helyzet. A HYD Kft. dolgozói reggel a Távol-Keleten lévő partnereikkel kezdik a közös munkát, délután pedig a Kaliforniában lévő partner cégekkel folytatják. Szóval minden hangszeren játszanak, rengeteg országban vannak jelen, építik a kapcsolatokat, bővítik a tudományos eredményeket, miközben a Magyar Tudományos Akadémia erről az egészről nem vesz tudomást! Ám ez nem gátolhatja meg, hogy egyszer végül hatékony gyógyszer válhasson a csökkentett deutériumtartalmú vízből, itthon… vagy külföldön!

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

SZÉTTÉPVE a Belvárosi Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 22 - 23:30

“Vajon miért választja az ember az élet helyett az élet villanásnyi illúzióját?

Mi az, amiért az olykor biztonságos családi hátteret, a tiszta jövőt egy koszos gyorséttermi WC-re váltja?

Mi az a pillanat ahol megszületik a döntés, hogy fejjel csússzunk lefelé a lejtőn?

A függőség mindenki életében megtalálható, hol észrevehetetlenül, hol látványosan.

Előadásunk az embert boncolgatja a döntést vizsgálja és igyekszik bemutatni, hogy az élet, néha tényleg csak egy pillanaton múlik!

Igaz történetek, zene, fény és sötét.

A döntés a miénk, de talán létezik kiút…”

Szabó Kimmel Tamás zenés estje.

Magyar szöveg: Závada Péter

SZEREPLŐK

Szabó Kimmel Tamás

 Rendező: Novák Eszter

Producer: Orlai Tibor

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Beszámoló Novák Katalin “Hungary Helps” c. torontói kiállításáról

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 22 - 16:57

Február 21-én résztvettem “kvázi inkognitóban” Novák Katalin “Hungary Helps” című kiállítás megnyitóján Torontóban. Egy demonstrációt próbáltam szervezni, de akikkel a karácsony körüli két demonstrációt szerveztük a torontói magyar konzulátus előtt, senki nem ért éppen rá. Látom és hallom, hogy Novák Katalin üstökösként épült be a fideszes hazúgság gyárba. Az elmúlt pár évben Balog Zoltán csatlósaként teljes agymosáson esett átt – miközben szült 3 gyermeket. Ma már Gulyás Gergellyel ők képviselik az intelligens nettó hazúgság vonalat a Fideszben. Németh Szilárd megkopott helyére avanzsált. Sorry K. Zoli, M. Gyuri és Sziszi Petike, ti ebben hátrébb vagytok – legalábbis mentálisan.

Kiváncsi voltam, hogy ez a védjük meg a világ összes keresztényét kampány vajon miről szól?

Belelapátolnak irgalmatlan mennyiségű pénzt, amit nem nehéz feltételezni, hogy valami forgatókönyv alapján, visszacsurgatnak vagy valami más politikai hasznot húznak belőle. Bevallom, konkrétumokat nem tudok, de a képletet 2010 óta jól ismerjük. Hogy pont ezek, akik a 10 parancsolat mindegyikét ignorálják, Ferenc pápával együtt, most éppen ezt lovagolják meg, nem lep meg. A megnyitó után a 40-50 echte Orbánrajongó résztvevőknek módjuk volt kérdéseket intézni Katalinhoz. 3 semmitmondó kérdés volt csupán, talán az egyik volt mégis beszédes, amelyik megkérdezte, hogy honnan van erre pénze a magyar államnak, erre aztán Katalin begyújtotta a rakétáit és 10 mondatban elmondta, hogy az otthoni kánaán ezt abszolút lehetővé teszi, éppen csak hogy azt nem mondta, hogy otthon már nincs is mire pénzt költeni, mert minden virágzik..

Várom a megfejtéseket okairól, de én tartom magam a “consider the source”-hoz, úgyhogy bizonyos bejáratott kommentelők véleményét nem fogom elolvasni. 6-7 év alatt elég tiszta a képem az aktív kommentelőkről.

***

Bánfi Miklós

1958 január 7-én születtem. Budai proli gyerekként bátyámmal és húgommal korán elhagyott apánk, anyám egyedül nevelt fel minket nagy szegénységben, azonban erősen intellektuális légkörben. A sport és a komolyzene szeretete már 5 éves koromtól komolyan vonzott, ami azóta is kíséri életem. Apám bár elhagyott 6 éves koromban, szorványos de nagyon intenzív hatással volt rám. Az ő konok politikai érzékenységét és kiállását örököltem. Szép lassan összegyűjtött 4 diplomát, de antikommunizmusa visszatartotta, hogy igazi sikerpályát fusson be anyagilag, de később visszatérek erre…

Így csodával határos, hogy sokszori rendőri politikai előállításokkal 16 éves koromtól, buktatókon keresztül mégiscsak meg tudtam szerezni közgazdász diplomámat. Zenei menedzselésből írtam a diplomám, aminek köszönhetően, egyből felvettek a Hungarotonba menedzsernek, ami nagy hiány volt még akkor.

De mivel én már a tini éveimben tudtam, hogy Magyarország politikailag és szociálisan nem maradhat az életterem, 85-ben az újbóli katonai szolgálat elől leléptem Németországba, mivel megmondták, hogy az állásom nem tarthatom meg.

Eleve Torontóba készültem, de 2 évembe telt, mire legálisan fogadtak. 87-től házasság, 2 gyönyörű  kislány, kényelmes alsó közép osztály… Aztán egy fájdalmas válás, és menekülés vissza Budapestre 2002-ben a választást megelőző héten. Akkor vetettem magam bele aktívan a magyar politikába, amellett, hogy új karriert építettem és Torontó után itt is számos főiskolát és kurzust végeztem. Először tanár aztán a Business Coach Akadémia elvégzésével coachként találtam meg igazán magam.  Olyan sikeres lettem, hogy éppen ma 7 éve 2012 februárjában, ellenzéki politikusok és vállalati felsővezetőkre épült magánvállalkozásomat egy nap alatt ellehetlenítették, egy héten belül menekülnöm kellett vissza Torontóba, ahol sokadszor,  abszolút nulláról kellett kezdenem. Ekkor csapodtam a Kanadai Magyar Hírlaphoz, ahol napi több órás politikai érdeklődésem levezethettem.

Újságíró nem vagyok, de munkáim mellett sok időt töltök Pesten, ahol jó kapcsolatot ápolok ellenzéki politikusokkal és művészekkel.

Vissza apámhoz: társadalmi és anyagi státusza érdekes módon az elmúlt 20 évben gyökeresen megváltozott. Agymosott, bigott katolikusként Orbán közeli körökben teljesen megtollasodott… – jóval nyugdíj után.. Évek óta politikai ellenfelének tekint, 88 éves korában is aktív és nem hajlandó szóba állni velem. Anyám, akivel otthon együtt élek, bár passzívan, de szintén agymosott Orbán-hívő. Mind a kettőt szeretem és tisztelem, de Orbánnak ezt sose fogom megbocsátani, hogy falat emelt közénk.

Bánfi Miklós
Kategóriák: Szervezetek

Kádár népének Orbán kell

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 21 - 18:39

„Péter, mi nem kellünk senkinek, ezeknek Horn Gyula kell”. Tölgyessy Péter idézte Orbán Viktor egykori szavait, az Eötvös Csoport rendezvénysorozatán Beteljesületlen reménység –1989 csodája, majd kudarcba fordulása címmel tartott előadásában.

A politológus, alkotmányjogász korábban baráti viszonyban volt Orbánnal, s mint most elmondta, a későbbi miniszterelnök a kilencvenes évek elején mélységes csalódottsággal nézte az MSZP erősödését. Borúlátása beigazolódott: az 1994-es választáson taroltak a szocialisták, míg a Fidesz épp hogy csak bejutott a parlamentbe. Tölgyessy emlékezete szerint mindez annyira megviselte Orbánt, hogy egy ideig még focit sem nézett, csak jéghokit. Mély depresszióba esett, de aztán magához tért, és megkezdte a Fidesz elterelését a nyugatos irányról.

Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című írása jut az ember eszébe. A már öregedő író elképzeli, amint hajdani önmagával, a nagy és nemes célokért küzdő naiv, romlatlan fiatalemberrel találkozik. Számon kéri rajta az egykori tisztaságot, a lelkesedést, a világmegváltó romlatlanságot.

Azt, hogy miként sáfárkodott a tálentummal.

Orbán Viktort nem fenyegeti az a veszély, hogy egykori önmagával szembesüljön. Ha netán néha bele is gondol ilyen dolgokba, másként emlékszik mindenre. Jó lehet neki: boldog, kegyelmi állapot. Nem emlékszik már a valamikori, ízléstelenül harcos istentagadóra, aki az általa példaképnek hazudott Antall József kereszténydemokratáinak parlamenti felszólalásakor „Csuhások, térdre, imához” bekiáltásokkal szórakoztatta képviselőtársait. Nem emlékszik már az egykori fiatalemberre, aki társaival együtt kivonult az ülésteremből, amikor Jeszenszky Géza, az Antall kormány külügyminisztere – később az Orbán-Torgyán kormány washingtoni nagykövete – azt találta mondani, hogy csak a kormánypártok képviselik Magyarországon a keresztény értékeket.

Ezzel az egykori fiatalemberrel kínos lenne szembesülnie a mára középkorúvá pocakosodott Orbánnak.

Ami még ennél is nagyobb baj, hogy sokan mások sem emlékeznek már a régi történetekre. Feledés homályába vesznek a jelentős köztartozásokat felhalmozó, veszteséges Fidesz közeli vállalkozások, a Kaya Ibrahim és Joszip Tot ellopott útlevelével értékesített fantomcégek, a sárazsadányi szőlők körüli ügyeskedésekre. („Ne mi kapjuk a legtöbbet”) Nem emlékszünk már az akkoriban Orbán-közeli Simicska Lajos bon mot-jára, mely a rendszerváltozás utáni Magyarország egyik legcinikusabb mondata volt: mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

Mi magyarok, tudunk nem emlékezni.

Orbán tudja ezt, és erre játszik. Hogy nemcsak az egykori fiatalember, de Kádár és rendszere is másként maradt meg bennünk, mint amilyen volt. Nagy és gondoskodó állam jelenik meg lelki szemeink előtt, kedves, jóságos bácsival az élén. Aki évente egyszer ellátogat a sakkszövetségbe, döntetlent játszik valamelyik véletlenül arra járó nemzetközi nagymesterrel, majd panyókára vetett kabátban, huncut csippentések közepette azt mondja a zembereknek: mi a szocializmus út-ján járunk.

És tényleg ott jártunk, ha rajtunk áll, le sem tértünk volna róla soha! Mindenkinek meg volt mindene, kivéve az, ami nem. Nem voltak hajléktalanok, csak társbérletek. Munkanélküliség sem volt, legföljebb a gyárkapukon belül. És jobb diktátorunk volt, mint a cseheknek, a románoknak, a keletnémeteknek.

Orbán most a jobb élet mellett biztonságot is ígér a magyaroknak. A zemberek pedig hálásak – annyi nehéz, megszorításokkal teli esztendő után jön valaki, aki ígér végre valamit.

Kezdetben egymillió új munkahelyet, kevesebb adót, több munkabért ígért. Ma védelmet a nem létező veszélyek ellen. Mondjátok meg, hogy mit akartok hallani, és én elmondom nektek! Amit mi megígérünk, az meg van ígérve!

Most megint ott tartunk, ahol egyszer már voltunk: Kádár népének Orbán kell.

Kategóriák: Szervezetek

Magyarország bocsánatot kér az Európai Uniótól

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 19 - 15:34

Tisztelt Hölgyek, Urak, Európa!

Bocsánatot kérünk Magyarország nevében. Nehéz gyermekkora volt, nézzék el neki.

Gyerekkorában sokat nélkülözött. Hiányzott neki az önállóság, a véleménynyilvánítás szabadsága. Demokráciából sem volt jól eleresztve. Néha verték is.

Tudom, mindez nem mentség, jó esetben is csak magyarázat.

De mi, magyarok, nem ilyenek vagyunk. Pontosabban: nem mind vagyunk ilyenek. Mi alapvetően kedves barátságos, normális emberek vagyunk. Tudjuk, hogy mi a rossz, és azt is, hogy mi a jó.

És amikor jó formában vagyunk, képesek vagyunk megkülönböztetni a színtisztát a szemenszedettől.

Ám időnként, mint minden más nációt, bennünket is meg lehet vezetni. Álságos, hazug szólamokkal, ostoba, soha be nem váltott ígéretekkel.

Negyven évig hazugságban szocializálódtunk. Volt egy hatalom fölöttünk, amelyik, ha jók voltunk, megsimogatta a fejünket. Ha rosszak voltunk, ütött, de erre csak ritkán volt szükség, mert tudtuk, hogy hol a határ.

Tartottunk tőle, de elfogadtuk. A hatalom is tartott tőlünk. Tudta, hogy nem szeretjük, de az utolsó éveiben ezt már nem is várta el tőlünk. Neki elég volt az is, ha néhányan felállva tapsolnak, és a többiek sem szólnak semmit hangosan.

Most megint olyan hatalmat választottunk a fejünk fölé, amely janicsárokat nevelne a gyerekeinkből, szolgákat belőlünk.

Köztársaság tér helyett lőtereket épít.

Nem várja el, hogy szeressük, elég neki, ha nem lázadunk. Vagy, ha mégis, csak halkan, hogy ne zavarjon senkit. Elfogadtuk a szabályokat: hőzöngünk, hadonászunk, hazamegyünk.

Az sem zavarja, hogy tudjuk róla, hogy hazudik, és örül, ha nem látjuk, amikor lop. De ha látja, hogy látjuk, azt sem bánja.

Ez a NER, a Nemzeti Együtthazudás Rendszere.

Mi is hibásak vagyunk, Tisztelt Európai Unió, de ígérjük, megpróbáljuk helyrehozni.

Amúgy meg, gondolta a fene, hogy ez lesz belőle.

Hölgyek, Urak, ott Európában: elnézést!

Föld S. Péter

 

Kategóriák: Szervezetek

Hülyének nézi Orbán a magyarokat

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 18 - 13:39

Orbán szeret azzal dicsekedni, idehaza is, de főként nemzetközi fórumokon, hogy a magyar kormány az egyetlen, amely megkérdezte polgárait arról, akarnak-e bevándorlókkal együtt élni. Orbán valójában hülyének nézi a magyarokat, és ő maga is játssza a hülyét, úgy tesz, mintha tanácstalan volna, és az ő derék népétől várna ötleteket, kérne felhatalmazást.

Nemzeti konzultációnak nevezi az ilyen megkérdezéseket Orbán, amiben persze van némi perverzitás, de lelke rajta, ha ő így szerez magának örömet, legyen így.

Csak hát vannak bajok ezzel a konzultációnak nevezett inzultálással. Nem csak az, hogy mi, adófizetők perkáljuk ki a rávalót. Ez is baj, mert sokba kerül, és nekünk sem feneketlen a zsebünk, lenne helye a pénzünknek máshol is. Most nem sorolnánk, hogy hol mindenütt, mert demagógiának tűnne, ha az oktatást és az egészségügyet említenénk, vagy a szegénység felszámolását, de legalábbis, csökkentését.

Nem tudni amúgy, hogy mennyibe kerülnek ezek a konzultációk, pártok és civil szervezetek időnként kiperlik ezeket az összegeket, innen tudjuk, hogy egyenként hozzávetőlegesen egymilliárd körül fájnak. A kormány úgy kommunikálja mindezt, hogy megkérdezik az embereket, miközben valójában szó sincs megkérdezésről. Vélhetően meg sem nézik a visszaküldött leveleket, amelyek amúgy is csak a címlista frissítésére alkalmasak, már ha egyáltalán szükség van még ilyenre. Azért nem nézik meg, hogy mit válaszolnak az emberek, mert nem érdekel senkit. Orbán ugyanis csak formailag kérdez ebben a levélben, valójában a szánkba rágja, hogy miről legyen ugyanaz a véleményünk, mint neki.

Legyen véleményünk Brüsszel gonosz terveiről, mert az már végképp nem járja, hogy onnan akarnak diktálni a magyarok miniszterelnökének. Mellesleg jó nagy summákat is szoktak küldeni időnként, de ennek semmi köze ahhoz, hogy nem leszünk gyarmat és visszautasítjuk a brüsszeli bürokraták diktátumait. Adják ide a pénzt, aztán húzzanak el a vérbe, amíg jól van dolguk.

Vagy itt van az a Soros nevű illető személy, akinek terve és ehhez háttérhatalma, vagy mi a fenéje van. Ő is itt settenkedik mindig a közelben, és ha tehetné, mindenbe beleütné az orrát. És most ne mondja senki, hogy a Fidesz vezetői közül többen is a Soros nevű patás ördög támogatásával kászálódtak ki egykor a ganéból, és az ő segítsége nélkül legföljebb traktorosok, vagy, a legeslegjobb esetben is agronómusok lehetnének. Szerintük demagógia őket arra emlékeztetni, hogy mi volt akkor, amikor ők még liberálisok és gusztustalanul istentagadók voltak.

Össze kellene gyűjteni Orbán nemzeti konzultációnak nevezett agymenéseit, és ha eljön az ideje, hozzácsatolni a vádirathoz.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Gratulálunk Gergely Beának!

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 17 - 17:52

Mindig öröm látni, amikor a Kanadai Magyar Hírlap egyik szerzője, illetve önkéntese saját szakmájában vagy közösségi életében fontos elismerést ér el. Ez történt Gergely Beával, akinek A mozdulat varázsa című fotókiállítása 2019. február 21-én kerül megnyításra a budapesti Cultiris Galériában (az Örkény István könyvesboltban). A kiállítást Pálosi István táncművész nyitja meg és március 16-ig lesz megtekinthető.

Trixi fotóit, illetve színházi beszámolóit lapunk olvasói már évek óta ismerik. Trixi eddig több mint négyszáz színházi és egyéb kulturális beszámolót nyújtott a KMH olvasóinak. Azok akik itt a tenger túlsó oldalán élnek és évek óta nem látogattak Magyarországra, az ő fotóin keresztül kapnak színes betekintés a kortárs budapesti kulturális életbe. Ezen kívül megemlítendő, hogy Trixi jóvoltában van a KMH-nak Facebook oldala is.

Valamennyi budapesti olvasónknak javasoljuk Gergely Beatrix közelgő kiállítását.

Gratulálunk, Trixi!

Kategóriák: Szervezetek

Szálljunk már le erről az összefogás című hamis lóról!

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 16 - 15:18
Pártpreferenciák januári felmérés alapján Fid-KDNP: Tárki 62%, Iránytű 41% Átlag 54%Jobbik: Iránytű 25%, Medián: 13% Átlag: 18%MSZP- Párbeszéd: Republikon 17%, Tárki 9% Átlag: 13%DK: Medián 9%, Republikon 5%, Átlag: 8%LMP: Iránytű 8%, Idea 3% Átlag: 6%Mi Hazánk: Nézőpont 3%, Idea 1% Átlag: 2%KKP (Kétfarkú Kutyapárt): Idea 4%, Iránytű 2% Átlag: 3%Momentum: Idea 6%, Tárki 1% Átlag 4%Megjegyzés: az adatok nyolc közvéleménykutató adatainak szélső értékeit mutatják, az átlag kerekített. Torzíthatnak az adatok a kérdéseknél is. Az itteni adatok a biztos szavazók körének pártválasztását mutatják./* Here you can add custom CSS for the current table */ /* Lean more about CSS: https://en.wikipedia.org/wiki/Cascading_Style_Sheets */ /* To prevent the use of styles to other tables use "#supsystic-table-5" as a base selector for example: #supsystic-table-5 { ... } #supsystic-table-5 tbody { ... } #supsystic-table-5 tbody tr { ... } */

Higgadt latolgatásra hívom azokat, akiket érdekelnek a magyarországi politikai viszonyok. Nem tudok más fogódzót, mint a közvélemény-kutatások eredményei. Kilenc magyar közvélemény-kutató cég januári eredményeit nézve azonban rá kell jönnünk: ez sem biztos. A legmagasabb és a legalacsonyabb érték között ugyanis gyakori a nagy eltérés: A kormánypártokat például a Tárki 62, a Iránytű 41 százalékra méri.

A felmérésben nyolc pártot mértek: a Fidesz-KDNP, a Jobbik, Az MSZP-Párbeszéd, a Demokratikus Koalíció, az LMP, a Mi Hazánk (a Jobbikból kivált új párt), a Kétfarkú Kutyapárt (KKP) és a Momentum adatai szerepelnek.

Az első, ami szembeötlő: a választani nem tudó, bizonytalan szavazók aránya, bár csökkent némiképp, változatlanul magas: 30-35 százalékos.

Az egyszerűbb kezelés érdekében az egyes pártok két szélső eredményét összeadva, majd megfelezve juthatunk közelítő eredményre. Például: F-KDNP 62-41=103 Tehát kerekítve 52 százalékkal számoljunk.

Így nézve az összes többi párt – beleértve a parlamenten kívülieket is – támogatottsága 54 százalék. Ha csak a parlamenti pártokat nézzük, nagy a különbség: az összes parlamenti ellenzéki párt támogatottsága 45 százalék.

Ezekből a számokból egy következtetés biztosan levonható. Semmi értelme az „összefogás” iránti jajongásnak, bármennyire is népszerű. Figyelmeztető jel lehetne az is, hogy semmilyen összefogás nem hozott eredményt immár kilencedik éve. (Eltekintve néhány egyéni szavazást, de ez marginális: országgyűlési választáson tán 2-3 mandátum sorsát döntötte el.)

Vegyük sorra, miért orbitális tévedés a mindenáron való összefogás erőltetése.

1. Általános, elvi alap: 1989-ben plurális, sokszínű politikai rendszert akartunk, ahol a választásokon. egyenrangú, egymással versengő felek ajánlatairól dönthetünk

2. Számtani alap: ahogy a fenti számokból látható, a mai kormányerő. Többsége alig kérdéses. Ha a parlamenti pártok biztos szavazóit nézzük, akkor ugyan 52:54 az arány, ám ha az összes párt szavazóit, akkor 52-45, ami már a kormányerő jelentős előnyét mutatja.

3. A 2. pontban vélelmezett eredmény azonban felettébb kétséges. Ugyanis nem lehet egy az egyben összeadni a támogatókat, hiszen mindig vannak olyanok, akik a közös listát/jelöltet nem fogadják el. Valószínű tehát, hogy a különbség nagyobb lenne a kormánypártok javára.

Ezzel együtt sem szerencsés teljesen kihagyni a számításból az együttes fellépést – csak tudni kell, mikor lehet hasznos. Egyéni jelöltek megszavazásánál lehet hasznos, akkor is az önkormányzati választásokon. Ott ugyanis ismerik egymást az emberek – és lehet olyan, emberi kvalitásaiban kiváló személyiség, akit az ellenoldali pártok is elfogadnak.

A májusra várható Európa parlamenti választásokon azonban kifejezetten KÁROS lenne a közös ellenzéki lista. Elsősorban azért, mert miközben az ellenzéki megszólalók lelkesen rágják a „Jobbikkal, vagy anélkül?” feliratú gumicsontot, aközben a Jobbik minden lehető helyen és időben kijelentette: nem óhajt közösködni a „libsikkel”, „komcsikkal”. Akkor miről beszélünk? Ugyanez a helyzet az LMP-vel.

Lehet, hogyha a Momentum és a KKP nem indít külön listát, így nem veszik el a rájuk adott szavazat, akkor 1, de maximum 2 képviselővel több ülhet az Európa Parlamentbe, a néppárti frakcióval szemben.

Itt van a kutya elásva: az Európa Parlamentnek ma súlyos kérdést kell eldöntenie. Az Unió erősíti az együttműködést, kooperációt a föderális berendezkedés felé haladva, vagy megmarad a „Nemzetek Európájának”?

A „Nemzetek Európája” koncepció meghagyná a „nemzetállamoknak” mai döntési önállóságukat. Ennek szemmel látható kimenetele lenne, hogy az erősebb, gazdagabb államoké lenne a döntés, a kicsik meg egymás ellenében marakodhatnának a lehulló koncon, ami egyébként a közeljövőben amúgy is kevesebb lesz.

Az EU parlamentjében egyelőre a többségben lévő néppárti frakció és ellenzéke nagy része is az Európai Unió erősítésével ért egyet, bár ezen belül is vannak szkeptikusabbak. A „Nemzetek Európája” hívei a szélsőjobb frakciójában ülnek. (Közbevetve: nyerne a közös listán bekerülő jobbikos képviselővel az Európa-barát magyar ellenzék?)

Szálljunk már le erről az összefogás című hamis lóról. Nem döglött, hiszen rengetegen hajtogatják. De rúg is, harap is. És beszéljünk mindenkor arról, miről szavazunk, milyen választékból dönthetünk. Ha az Európa Parlament képviselőiről, akkor beszéljünk a Európával kapcsolatos elképzelésekről. Ha arról, hogy mire költsünk a városunkban, falunkban, akkor arról. Még az is meglehet, hogy ezzel a módszerrel megmozdítható lenne valamennyi az ellenzék oldalán a 30 százalékos bizonytalan tömegből.

Megjegyzés: A teljes felnőtt lakosság körében mások a számok. A Fidesz-KDNP itt 46/23, átlagban 35%-os lenne. A Jobbiké 18/8, azaz 13%. Az MSZP-Párbeszéd 11/6, átlagban 9%. A DK 6/3, azaz 5%. LMP 6/3, azaz 5%. KKP 4/1, azaz 3%. Momentum 4/1, azaz 3%. Összesen: 36%. Az arányok tehát nagyjából hasonlóak, viszont szavazásnál a biztos választók köre határozza meg a végeredményt.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Hanif Kureishi : Vénusz a Budaörsi Latinovits Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 15 - 20:17

Történetünk testről és lélekről szól, színészekről és civilekről (a színészek hívják így a nem-színészeket), színházról és hírnévről – továbbá magáról az életről, ami, mint tudjuk, szexuális érintkezés útján terjedő, gyógyíthatatlan, halálos nyavalya. De, még mielőtt kórlapunk végére pont kerülne, az élet számtalan érdekességet terít elénk. Ilyen például a szerelem – és ilyen az öregedés is; de talán az a legérdekesebb, hogy utóbbi olykor nem vet gátat előbbi elé.

Főhősünk – egye fene, nevezzük így – egy testben öreg, lélekben örökifjú színész, akihez egy szép napon beállít egy testben fiatal, lélekben kissé agyonstrapált lány; és, ahogy az ilyenkor lenni szokott, azonnal minden a feje tetejére áll. A színészt megszédíti a szerelem – és egy-két, ezzel összefüggésben leadott ökölcsapás; a lányt megszédíti a hírnév és a csillogás esélye; vagyis adva lenne minden a totális és visszavonhatatlan katasztrófához – de ez nem egy ilyen történet…

Ahhoz túl szelíd, túl bölcs, és, főként, túl önironikus. Olyan, mint a színház és a színészek – legalábbis amilyennek látni szeretnék magukat; és olyan, mint maga az élet, illetve az életnek lennie illene.

Azért persze az sem véletlen, hogy a címében minden antik istenek legfélelmetesebbikét idézi meg, akihez képest Mars, a hadisten egy kisfiú a homokozóból, Jupiter, a főisten, legfeljebb regionális középvezető, a bölcs Minerva pedig buta liba: ő az, aki nélkül így-úgy ellennénk, sőt, talán nyugodtabban is élnénk, csak magunk sem tudnánk, hogy minek. A neve Vénusz.

Az előadás a Budaörsi Latinovits Színház és az Orlai Produkciós iroda együttműködésében jött létre.

Producer: Orlai Tibor

 Országos bemutató: 2019.február 16.

(forrás:színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Párt-tagkönyvet a tök mellé

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 15 - 15:47

A tudomány, illetve a tudás a jelek szerint kicsiben is valami sanyarú állapotokat kiváltó métely lehet a kormánypárt politikai megbízottjainak a szemében. Ezt mutathatja, hogy Bálint György kertészmérnök díszpolgársága rémesen csípheti a szemét a Fidesz szavazógépezete lokális csavarkáinak. A legutóbbi hírek szerint minden esetre leszavazták a díszpolgárság megadását.

Talán azért, mert a Bálint-gazdaként ismert ismeretterjesztő kertésznek volt egy SZDSZ-közeli politikai korszaka. Ami a kormánypárt kerületi szavazógépezetének tagjai szerint nyilván károsan befolyásolja mindazon almafák növekedését, amelyeket Bálint György tanácsai alapján kezelnek. Annyira, hogy talán ugyanezen figuránsai a politikai mutogatóknak még bevásárolni is ennek a szellemében járnak. Minden egyes krumpli, alma, répa, illetve tök mellé elkérik a fényképet arról, hogy a termelőjük kire, illetve melyik pártra szavazott. Ha véletlenül el sem ment szavazni, illetve akkor, ha nem a kormánypártra szavazott, akkor nem veszik meg a terményt. Egyébként azt, aki szerint a mezőgazdasági termények előállítása, illetve az előállításukhoz szükséges szakismeret politikai állásfoglalás kérdése, azokból ki is nézem az említett vásárlási szokást.

Ami természetesen mit sem von le Bálint György életművéből. Abból, hogy a maholnap száz éves szakember generációknak adott szaktanácsot a kertészet tárgyköréből. Ahogy szinte biztos vagyok benne, hogy sokaknak esetleg pont ő keltette fel az érdeklődését az alkalmazott biológiaként is felfogható mezőgazdaság, illetve azon belül a kertészet iránt. Márpedig azok, akik Bálint-gazdaként ismerik, illetve szeretik a kertészeti tudományokat népszerűsítő embert alighanem számosabbak vannak, mint akik párttagkönyvet lobogtatva járják a piacot. Így aztán az a helyzet is elképzelhető, hogy a díszpolgárságot ugyan a pillanat politikusai adományozzák mégsem az odaítélése a nagyobb dicsőség. Egy olyan személyiség esetében, mint Bálint György még az sem kizárt, hogy alapvetően nemcsak neki, hanem az adományozónak is megtiszteltetés, ha elfogadja valaki a díszpolgárságot.

Különösen azért, mert a politikai nyaloncságért adományozott tisztségek viselőitől eltérően nem azért lenne közismert Bálint György, mert néhány, a kerületen kívül, de talán már a szomszéd utcában sem ismert, nevenincs politikus hozzávág valami plecsnit. Inkább fordítva. Az említett politikai izék kapnának sajtót, ha tetszik ingyen reklámot, az átadáskor. Talán éppen ezért nem is szavazták meg. Talán nem is olyan büszkék annyira, hogy szem előtt legyenek, mint a Fidesz pártkatonái.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára