Szervezetek

William Nicholson: Visszavonulás a Rózsavölgyi Szalonban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 28 - 06:07

Magyarországi bemutató: Edward és Alice több mint harminc éve házasok, az életük békés és kellemesen unalmas. Látszólag minden rendben van velük: egészségesek, szeretik a munkájukat, egy takaros kis házban élnek, és egyetlen fiúk, Jamie is felnőtt, már a maga útját járja. Mégis most úgy tűnik, hogy annyi közös emlékkel és élménnyel a hátuk mögött, a házasságuk zátonyra futott.

Vajon a szeretet, egymás kölcsönös tisztelete vagy a megszokás elég ahhoz, hogy megmentsen egy házasságot? Lehet-e, érdemes-e új életet kezdeni ötven fölött? És mihez kezdjen egy felnőtt fiú, aki azt látja, hogy a szülei éppen felforgatják, elszúrják az életüket, és minden, ami eddig a biztonságot jelentette számára, darabokra törik.

William Nicholson angol író műve szívet melengető, megrendítően szép és felkavaróan őszinte darab a házasság buktatóiról, a szeretetről, az öregedés elleni küzdelemről, a feladásról és a visszavonulásról.

A színdarab ősbemutatója az angliai Chichester Festival Theatre-ben volt 1999. októberében.

A színdarab Magyarországon a The Agency (London) Ltd. és a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség között létrejött szerződés alapján kerül színre.

  • Szereplők:
  • Rátóti Zoltán, Söptei Andrea, Porogi Ádám
  • Díszlettervező: Enyvvári Péter
  • Dramaturg :Kovács Krisztina
  • Fordító: Kovács Krisztina
  • Rendezőasszisztens: Herpai Rita
  • Rendező: Valló Péter

Fotók: Gergely Bea

Mélyen a szívben játszódó történet

Óriási sikerrel futott New Yorkban William Nicholson Visszavonulás című darabja jó tíz évvel ezelőtt. Most kerül először magyar színpadra: 2017. november 27-én a Rózsavölgyi Szalonban mutatják be a művet. Interjú Valló Péterrel a szinhaz.org oldalon

Szereplők: Söptei Andrea, Rátóti Zoltán és Porogi Ádám. Valló Péter, az előadás rendezője azt mondja: nagyon jó színészeket látunk nagyon közelről, nagyon jó szerepekben.

– Megkérdezték egyszer a kortárs angol szerzőtől, William Nicholsontól – aki egyébként az Árnyékországot is írta –, hogyan összegezné, amiket ír. Lélektani színdarabok azok? Vagy mifélék? Nicholson azt válaszolta: „Afféle kereső műveket írok.” Szereplői közül akad, aki kapcsolatot keres, más kiutat a kapcsolatból, de igazából mindenki mindig saját magát kutatja. Vajon a Visszavonulásban is?

– Ebben a darabban nincs semmi bonyolult, mégis remekmű. A lehető legtragikusabb történetet dolgozza föl, amely sokaknak lehet ismerős, és ha sikerült megúszniuk, komolyan gratulálok nekik. Arról van szó: harminc év házasság után férj és feleség nem bírja tovább együtt. Hétköznapinak tűnhet, ám kicsit sem az. Hiszen emberöltőnyi élet hirtelen megkérdőjeleződik. Nemcsak a jövő válik félelmetessé, hanem a múlt is. Mindenesetre igazi színészdarab ez.

– New Yorkban volt a premierje 2003-ban. Színészóriások játszották a szerepeket: John Lithgow és Eileen Atkins a házaspárt, Ben Chaplin pedig a fiukat. Az előadást rögtön három Tony-díjra jelölték – a legjobb színdarab kategóriában is.

– Az én színészeim is igazán sokat próbált harcosok, és nagyszerűek. Nem is játszhatják mások, csakis óriások ezeket a figurákat. A történet ugyanis nagyon mélyen a lélekben vagy a szívben játszódik, és ebben a legnehezebb az ember önfeltárulkozása. Muszáj személyesnek lenni, ha nem megy, akkor nincs meg az előadás. Mindenkinek, aki részt vesz benne – rendező, színész, fordító, dramaturg – elő kell vennie a „vérébe mártott tollát”. Ugyanígy írt a szerző is: szülei válástörténetét dolgozta fel. Nagyon személyes a darab, ettől is remekmű. Külön csodája, hogy mérhetetlen finomság, elegancia, polgári jó modor van benne, s tisztelete a másiknak még olyan helyzetekben is, amelyekben ilyenkor sokan már konyhakést rántanak, ricsajoznak. Mindeközben az asszony próbál kapaszkodni valamilyen istenhitbe: a túlélés lehetőségét keresi. Kétségbeesett törekvése arra is irányul, hogy az életnek mégiscsak lehet egy magasabb rendű értelme. Lényegében tagadja, hogy vele mindez megtörténhet. De megtörténik. Elválnak – kiszakítva a másikból személyiségük nagyobbik felét, amelyet harminc év alatt összeboronáltak egymásban.

– Ön bukkant a darabra?

– Nem. Kovács Krisztina dramaturg találta meg – nekem. Mostanában elég sok, az emberi lélekkel foglalkozó színdarabot rendezek. Nyilván fakad az életkoromból is, abból a felismerésből, hogy ez biztosan olyan szegmense a színházcsinálásnak, amelyből nem lehet kiöregedni. A formai újításokat már nem a mi generációnktól várják, előálltam én meghökkentő elemekkel huszonévesen. Az emberi lélekismeretbe ugyanakkor csak beletanulni lehet. Kicsit szorongva is látnék neki, ha zsöllyés színházban kellene megrendeznem.

– Miért is?

– Mert attól félnék, hogy hagyományos színházi térben a játszó személyek és a nézők közötti távolság elnyelné a darab lélektani közelségét. A Rózsavölgyi Szalonnak az a legnagyobb varázslata, hogy nagyon jó színészeket látunk nagyon közelről nagyon jó szerepekben. Mint most a Visszavonulásban is.

(forrás: színház)

 

Kategóriák: Szervezetek

Radikális vendégszeretet

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 27 - 18:09

Jézus személyesen is megtapasztalta a kirekesztést. A betlehemi fogadós elutasításával veszi kezdetét az az út, amely végül a kereszthez vezet. Jézust csaknem mindenki elhagyott aki azt állította, hogy szerette. Ma sincs ez másképpen, amikor oly annyi kapút bezártak Krisztus előtt. Egyszerűen nincs hely menekülteknek. Nincs hely hajléktalanoknak és családjaiknak és azoknak sincs hely, akik fogyatékkal élnek, esetleg betegbiztosítás nélkül, illetve azoknak akiknek gender identitásuk nem tölthető be rendes kis sablonokba. A félelemmel táplált kirekesztés egy erős ellenség, amely Jézust, Isten fiát is kínozza.

Advent idején felkészülünk befogadni azt a gyereket, akinek a világ nem talált helyet. Ezt ma úgy tesszük, hogy saját életünkben teremtünk számára otthont. Advent és Karácsony alatt joggal ünneplünk, hiszen milyen lenyűgöző, hogy Isten közöttünk járt! Milyen gyönyörű az inkarnáció misztériuma! De amikor az ünnepek befejeződnek, vajon marad-e még hely Krisztus számára? A háborúk folytatódnak és annak áldozatai lebombázott kórházakkal és lezárt határokkal szembesülnek. Az előítéletek távol tartják a kisebbégi közösségeket és az LGBTQ embereket a hatalom központjaitól.

Jézus arra emlékeztet minket, hogy a keresztény tanítványság egy olyan mozgalom, amely a perifériák felé visz minket, szolidaritást vállalva mindazokkal, akik a peremre lettek szorítva. Jézus születése azt is tanítja, hogy áldott helyek ezek a perifériák. Amikor Krisztus visszatér, a központ ki lesz üresítve, a világi hatalom pedig ki lesz utasítva. Isten lesz az új központ és magához hívja majd a peremen élőket.

Rachel Schmidt és Robert Shine

(Fordította: C. Adam)

*

A fenti írás a “How is the Christ Child urging me to practice radical hospitality in my life” című reflexió részleteit mutatja be. A reflexiót a Pax Christi USA nevű római katolikus karitatív szervezet publikálta angolul.

(A Pax Christi Washington DC-ben idén márciusban.)

Kategóriák: Szervezetek

Ránk figyel majd a világ

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 27 - 17:26

No, most még nem, majd csak jövőre, de akkor egy egész hétig. A modernkori cirkusz megszületésének 250. évfordulóját 2018. január 8-14. között, Nemzetközi Cirkuszfesztivállal Budapesten ünneplik. Az eseményt már most egy gigantikus plakát, egy hatszáz négyzetméternél is nagyobb tűzfalfestmény hirdeti a Főváros VII. kerületében, az Almássy téren.

Európa legnagyobb cirkusz témájú tűzfalfestményét avatták fel Budapesten, az Erzsébetvárosban, az Almássy tér 3. számú ház falán. A mű Szlávik Ágnes grafikusművész és a Színes Város festőcsapat alkotása. A Fővárosi Nagycirkusz több budapesti önkormányzatot is megkeresett azzal a tervvel, hogy tűzfal felületekre készítene falfestményt a 250 éves modernkori cirkuszművészet emlékévének apropóján. Az önkormányzatok közül legelsőként az Erzsébetvárosi Önkormányzat jelentkezett és a legnagyobb felületet is ők ajánlották fel a tűzfal rehabilitációs programjuk keretében. Az együttműködés során a MACIVÁ Magyar Cirkusz és Varieté Nonprofit Kft. Erzsébetváros Önkormányzatának a cirkuszművészet támogatása érdekében végzett törekvései elismeréseként felajánlotta, hogy a 2018-as évben, a nemzetközi Gyereknap alkalmából a Fővárosi Nagycirkusz szervezésében megrendezett előadásokra, közel 3000 kerületi óvódást és általános iskolást látnak vendégül, térítésmentesen.

Londonban, 1768-ban egy obsitos katona, Philip Astley – aki maga is ragyogó lovas volt – egy vásári forgatagban kialakított körben trükkös lovaglásokat mutatott. Ez a kör lett a máig használatos porond, melynek átmérője hagyományosan tizenhárom méter. Kezdetben ő maga szerepelt, karddal végzett látványos produkciókkal, miközben az egyik lábával a nyeregben, a másikkal a ló fejére támaszkodva lovagolta körbe a területet. Sikere volt, előbb székeket tett a kör szélére, a szünetre bohócokat szerződtetett, más lovasokat is meghívott, később zárt épületbe költözött, már akrobaták, kötéltáncosok is dolgoztak nála. Meggazdagodott, műsoraiban felléptek zsonglőrök, zenészek, állatidomárok. Ezzel akkor, és ott született meg a modernkori cirkusz művészete, a bizalom művészete! Néhány év múlva, 1772-ben meghívták Párizsba, 1782-ben ott is alapított egy társulatot, majd még 18 állandó cirkuszt Európa szerte. Párizsban halt meg 1814-ben, ott is van eltemetve.

 

A legtöbb belvárosi kerülethez hasonlóan Erzsébetvárosban is számos kihasználatlan, esztétikailag kifogásolható tűzfalfelület található. Hat évvel ezelőtt határozta el a kerület Önkormányzata, hogy a bennünket körülvevő szürke tűzfalakat vidámabbá és ezáltal a városrészt otthonosabbá teszi – emlékeztetett a kezdetekre Vattamány Zsolt, Erzsébetváros polgármestere. Ma már ott tartanak, hogy ez festmény a huszonegyedik a kerületben! Igaz, nem ez a legnagyobb, két méretesebb is készült korábban. Így az elhanyagolt falfelületek a szükséges felületkezelés, alapozás után megújulnak és a képek művészi tartalmukkal új értékeket teremtenek. A Színes Város festőcsapat az extrém időjárási viszontagságok ellenére is kevesebb, mint két hét alatt készítette el a több mint 600 négyzetméter felületű alkotást, amelyhez összesen 420 liter festéket – 220 liter mélyalapozó és fehér alapozót, valamint 200 liter színes festéket – használtak fel. Az óriási grafikát képkockánként dolgozták föl és festették le.

A cirkuszművészet 250. évét egyéves ünnepség-sorozattal köszöntik egész Európában, nyitó rendezvénye pedig itt lesz Budapesten. Ekkor ránk figyel majd a világ – hangsúlyozta Fekete Péter miniszteri biztos, a Fővárosi Nagycirkusz főigazgatója. Mi üzeneteket szeretnénk küldeni, olyan üzeneteket, amelyekért érdemes lesz a cirkuszművészetre figyelni. Figyelmesen megnézve ezt a valóban óriási plakátot, látunk rajta egy fehér kézből alkotott betűt, egy fekete meg egy sárga kézből alkotott betűt. Azon a Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon különböző nemzetek, földrészek képviselői lesznek itt. A cirkuszművészetnek van egy nagyon erős üzenete: Fönt a levegőben elugrik valaki és valahonnan, ugyancsak ott fenn a levegőben, kinyúlik egy másik kéz. Mindegy milyen a bőrük színe, az egyik elkapja a másikat! Ott a bizalom, az egymásra való odafigyelés, a tudat, hogy egymás nélkül nem tudunk ugrani, egymás nélkül nem élhetünk! Most Európa legnagyobb festett falával üzenjük a világnak: a cirkuszművészet megmutatja nekünk, hogyan kell egymás mellett élni!

A januári budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztivál programjának szervezése természetesen már javában tart. Tekintettel a jelentős évfordulóra, itt – a cirkuszfesztiválok történetében egyedülálló módon jelenik majd meg a klasszikus és a kortárs cirkuszművészet. A fesztivál hét napja alatt – az ilyenkor szokásos versenyprogramok mellett – számos kísérőrendezvényre is sor kerül majd, amelyek célja a cirkuszművészet népszerűsítése lesz. Filmvetítéseket, szakmai konferenciákat, cirkuszpedagógiai programokat, kiállításokat rendeznek. Az egyik film egy világhírű magyar cirkuszművészről, Czeisler Ferencről – művésznevén Tihany – szól majd.

Magyarországon született 1916-ban, de 13 éves gyerekként kivándorolt Uruguayba. Visszatért, előbb utcai mutatványos volt, majd hivatásos bűvész. A Tihany Bűvész Cirkuszt 1955-ben, Brazíliában alapította meg és az, több mint ötvenéves fennállása alatt a dél-amerikai kontinens legszebb cirkuszává vált. A nagytekintélyű művészt 2004-ben a Nemzetközi Cirkuszfesztivál örökös elnökévé választották, százéves korában, 2016-ban halt meg.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Anno Filmklub / 5 - Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr

Anno Filmklub - 2017, november 27 - 11:27

Anno Filmklubunkban, 2017. december 6-án (szerdán) 17.30-kor egy ismert magyar tragikomédiát vetítünk.

Fábri Zoltán filmjéről PAKSA RUDOLF történésszel beszélgetünk.

Részletes programért kattintson ide...

Kategóriák: Szervezetek

Anno Filmklub / 5 - Fábri Zoltán: Hannibál tanár úr

Anno Filmklub - 2017, november 27 - 11:27

Anno Filmklubunk ötödik vetítésén, 2017. december 6-án (szerdán) 17.30-kor egy ismert magyar tragikomédiát vetítünk. Fábri Zoltán filmjéről PAKSA RUDOLF történésszel beszélgetünk.

Részletes programért kattintson ide...

Kategóriák: Szervezetek

Civil vagyok — Mindennek van határa…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 26 - 17:05

„Az az ország, amelynek nincsenek határai vagy nem tudja azokat megvédeni, nem ország.” – Orbán Viktor

Mi van, művészkém, nem tetszik a rendszer?!

Hát nem! Egyáltalán nem! – súgtam magamnak, feküdj csak nyugodtan! Hógolyót virágzik most a türelem; Tóth főhadnagy elvtárs, Várhegyi szakaszvezető elvtársra kacsintva, a rohamsisakomat próbálta eltalálni nyolc lépésről a jéggé dermedt hókásával. Néhányszor sikerült is neki; a vas bili minden koppanással előrébb csúszott az orromon. Ott feküdtem a Budapesti Határőr Ezred adyligeti gyakorlóterének dermesztő! poklában, kiszolgáltatva feletteseimnek [felettes – jó szó], mint aki megfagyott, lehugyozták, és abba belefagyott, s már mozdulni se képes, nem is akar, lesz, ami lesz. [Ami túlzás. De hirtelen ez a túlzás lesz a valóságos, ez a túlzás tölt be mindent, az érzékeket és a képzeletet, fölrémlik egy anarchiába hulló társadalom, a város, mint dzsungel, melyben különböző hordák uralkodnak, és ahol majd résen kell lenni, föl kell ismerni a fenevadakat.] Tényleg azt vártam, hogy fölébredjek.

Három nappal korábban [1981. december 31.-én] az 1. Kiképző Század eligazításán. Síry alezredes elvtárs szónokolt: „Az az ország, amelynek nincsenek határai vagy nem tudja azokat megvédeni, nem ország! Az önök feladata ezeket a határokat akár az életük árán is védelmezni. Ezt követeli önöktől a haza!” Elhangzott néhány lelkesítő mondat a Szocialista Értékrend felsőbbrendűségéről, arról, hogy vége a liberális blablának nevezhető szellemi-ideológiai korszaknak, a nyugati [kapitalista – hehe!] világ morális értelemben megrendült; hanyatlik, szakadék felé tart, és ezért ébernek kell lennünk, mert végső agóniájában ránk támad…

Önök felelősek a gyerekeikért, aztán a szüleikért, majd a lakóhelyükért, aztán jön a hazánk! A határokat [valamint Magyarország etnikai és kulturális összetételét] meg kell védeni. És Magyarország meg fogja védeni határait, meg fogja akadályozni a “Soros-terv” megvalósítását, és végül ezt a küzdelmet is megnyeri.” Lehet, hogy nem pontosan ezekkel a szavakkal, de nagyjából ezt mondta.

Meg ezt: „A látvány ellenkezője így lenne leírható: a hős határvadászok büszkén, lelkesedéstől kipirult arccal, csillogó szemmel, dobogó szívvel hallgatják a – egy ideilleszthető eposzi jelzőt keresgélek…, megvan!: kötcsei – beszédet, késznek mutatkozván arra, hogy az eleven ördög [K.Z. szóvivő leleménye] ellen is megvédjék hazájukat!

A valóságban azonban az előttünk álló másfél nap ígérete vibrált az idegeinkben; a bevonulás óta, másfél hónap múltán, most először szabadulunk ki a laktanyából, ha rövid időre is, de visszatérhetünk a normális életbe, amitől a kaszárnya kerítése [nem egy GYoDA, de kerítésnek kerítés] választott el bennünket. Néhány perc és kézbe vehetjük, életünkben először, a katonakönyvünket, benne a kimaradás időpontjával (1981. december 31. 12.00 – 1982. január 1. 24.00), magunkra ölthetjük kimenőruhánkat és indulhatunk haza! A parancsnok még felhívta a figyelmet a határőrhöz méltó viselkedés fontosságára, és elhangzott a parancs: Oszolj! Majd:

Éry határőr, az alezredes elvtárshoz! 

A lélegzetem megszegett: mi a fenét akarnak tőlem?! Ökölbeszorult gyomorral léptem be a századparancsnoki irodába: 

Éry határőr, jelentkezem! 

No, fiam, maga ugye zenész?

Letagadni sem tudtam volna; Várhegyi szakaszvezető elvtárs adategyeztetéskor a személyi igazolványom munkahely rubrikájából kiolvasta (csak úgy csöpögött hangjából a maró gúny): szellemi szabadfoglalkozású előadóművész… [Mi van, művészkém, nem tetszik a rendszer?!]

Iiiigen,…, de nem tehetek róla!

Síry alezredes bíztatóan vicsorgott. Elmondta, hogy itt a nagyszerű alkalom, hogy bizonyítsam a mitt’oménmimet; a dobogókői BM-üdülőbe zongorista kell a szilveszteri mulatsághoz! Ott lesz a belügyminiszter meg sok vezető elvtárs, akiknek a szórakoztatása hazafias kötelesség! (Akkoriban, ahogy ezt Gulyás Gergely képviselő is – hogy mit képvisel, ezzel most nem szöszölnék –, a régi szép időket emlegetve nyilatkozta nemrég: a Határőrség a Belügyminisztériumhoz tartozott. Hogy ez a képviselőnek miért volt olyan nagyszerűség, amit a gaz liberálisok leromboltak, nem értem, de ez itt most nem is fontos.) Ugyan nem parancsolhatják meg, hogy vállaljam a megtisztelő feladatot, de gondoljam végig a lehetőségeket, nézett rám szúrós szemekkel az alezredes.

De hiszen most mehetnék először haza! Ezt meg kell érteniük! Keressenek valaki mást!

Hát jó, Éry elvtárs, meglátjuk…

Megláttuk. Néhány pillanatig szívhattam be a szabadság levegőjét, éppen édesanyámnak panaszoltam a katonalét elviselhetetlen könnyűségét, a családi vacsorához készülődve, amikor egy rendőrautó állt meg a házunk előtt. Egy táviratot tartottak az orrom elé: szolgálati helyemre azonnal vonuljak be! Villogva, szirénázva felvittek a laktanyába, egyenesen az ügyeletes tiszt színe elé.

Éry elvtárs, a dobogókői üdülőbe megy, és zongorázik! (Nocsak, mégis megparancsolhatják?) Ne hozzon szégyent a Határőrségre!

Már vittek is tovább. Az üdülőbe érve egyenesen a kihalt bárba, a zongorához vezettek (az ebédlőben Járóka Sándor zenekara muzsikált, a nagyteremben diszkó pufogott): üljön le, játsszon, ha a miniszter elvtárs aludni megy, abbahagyhatja!

A bárban a zongorán és rajtam kívül nem maradt senki. Kényszeredetten nyomkodni kezdtem a billentyűket (nem egy Csodazongora, de egy, ennél azért többre hivatott, szép állapotú Bechstein); a piros műbőrfoteleknek, a színesen villogó lámpáknak, az üres bárpultnak játszottam. A jelenet kívülről-belülről valószerűtlennek tetszett, de volt benne valami szürreális izgalom. [Tényleg azt vártam, hogy felébredjek.] Előbb csak gépiesen kalapáltam, de a hangszer (lehet, hogy mégis Csodazongora) magával ragadott, elemelt a valóságból; elfelejtkeztem belügyminiszterről, alezredesről, őrmesterről, az egész vircsaftról: zongorázni kezdtem.

Lehetne így: hangokból építettem (katedrális helyett) -falat, -függönyt, -kerítést, körbekerítettem a mikrokozmoszomat, bezárkóztam, védtem a kultúrámat, értékeimet.

De fordítva is: kerítés helyett karám, rács, ketrec; nem magamat, őket kerítettem körbe, a határőröket, kultúrájukkal?, értékeikkel? együtt, s én kívül maradtam, egy civilizáltabb világban.

Vagy: elmenekültem, megszöktem, kivándoroltam, emigráltam a valóságból. A zene ki-, meg-, felszabadított, mintha röpültem volna: határ (kurzív tőlem) a csillagos ég! És akkor:

Mi ez a szar dzsessz?! Játszd a Csattanógacsucsut!

A kékfényes Szabó László – fontos a név: a korabeli közszolgálati televízió ikonikus alakja (afféle biztonságpolitikai szakértő), potentát, akinek, ha el tudtam volna zongorázni a nótáját, s ily módon a kegyeibe férkőzöm, hatalmában állt volna akár leszereltetni is engem időnek előtte. Akkoriban az önkényuralom képviselőjét [a képviselő is, mint a felettes] láttam benne, de ’89-ben kiderült róla: gerinces ember!  „Én a régi rendszernek voltam az újságírója, hittem a szocializmusban, hittem abban, hogy belülről megjavítható a rendszer. A rendszerváltás hajnalán átgondoltam az életemet, és arra jutottam, ha tovább csinálom a munkám, akkor vagy engem köpnek le, vagy magamat köpöm szembe. Úgy döntöttem: leteszem a tollat, nem veszek a kezembe mikrofont, hátat fordítok a kamerának.”] hetykén a táncparkett közepére vezette partnernőjét várva az ismerős dallamot. Hát azt hiába várta: [mint akit lehugyoztak, de nem fagyott bele] az önérzetében megbántott művész felháborodásával lecsaptam a zongora fedelét, felpattantam, nem törődve a következményekkel, és a mögöttem lévő hónapok (kiképzés!) minden keserűségét cipelve kirohantam a m(M)ikrokozmoszból… 

A Dobogókői Lázadás másnapján már az összes tiszt tudta az adyligeti laktanyában, hogy határőrhöz méltatlanul viselkedtem! Század- szakasz- és rajparancsnok egy emberként torolta meg a mundér becsületét meggyalázó függelemsértésemet [insubordinatio]. Vécét, bakancsot, ablakot, fegyvert, krumplit pucoltam, stokiztam, álldogáltam az ügyeletes asztalnál, zongora helyett a géptávírót püföltem, alaki szabályzatot magoltam…

És: kúsztam-másztam a gyakorlótér dermesztő poklában.

Látja ott azt a kerítést?! Az a határ! Elkúszik odáig, beássa magát egy lövészgödörbe, és védelmezi, őrzi, biztosítja, óvja, oltalmazza, vigyázza!

Mi van, művészkém, nem tetszik a rendszer?!

Egy hős felpattan, és rövid sorozatokkal határ-ozottan a náci gazemberek tudomására hozza, mit gondol az egész vircsaftról:

BASSZÁTOK MEG A KERÍTÉSETEKET! A KULTÚRÁTOKKAL EGYÜTT!

De az én Kalasnyikovomban (lásd: mellékelt ábra!) nem volt lőszer.

Ehelyett:

Na, most ment el a kedvem az egésztől! Mindennek van határa!

 vendégszöveg: Esterházy Péter, Királyhegyi Pál (és Orbán Viktor, Kövér László)

Éry Balázs

Éry Balázs: Fuck the Fence (The Fucked Fence): (Kattintson a videóra…)

Kategóriák: Szervezetek

A magyarországi jogállam szétverésének következményei mindannyiunkra hatással vannak!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 26 - 15:39

Mint az a KMH-ban is megjelent, az origo.hu magyar hírportál tételesen cáfolni kényszerült minden, augusztus 21-én megjelent cikke Human Operator Zrt.-vel kapcsolatos állítását, amelynek elnöke az azóta előzetes letartóztatásban lévő dr. Czeglédi Csaba.

Emlékeztetőül, röviden: A céget, illetve elnökét 3 milliárd forintos kártétellel gyanúsítják, de arról, hogy ez az összeg hogyan jött létre, egyelőre nem sokat tudni. A cég diákfoglalkoztatással is foglalkozott, amelynek során több ezer diákot nem fizettek ki – állította az origo.hu – és hajtogatják azóta is tévében, rádióban, képviselői felszólamlásokban. Holott a tény az, amelyet az origo.hu is kénytelen volt helyesbítésében közreadni, hogy 11 (tizenegy!) diák bérével maradtak adósak, összesen 802 ezer 822 forint erejéig. Kártalanításukról országgyűlési határozat(!) született.

Nem a lóláb, egy egész ménes lóg ki az ügy mögül. Hamar kiderült: Czeglédi Csaba és ügyvédi irodája fő bűne az, hogy többször eljárt szocialista és dk-s ügyfelek ügyeiben. Sőt! „Kiderült” – bár senki nem titkolta –, hogy a Human Operator ZRt. kétszer is kapott kölcsön az Altus Zrt-től, ami pedig Gyurcsány Ferenc részleges tulajdona, és a céget Dobrev Klára, a volt miniszterelnök felesége vezeti. A fene se tudja, hogy kerül ide az MSZP és a DK finanszírozása: ki az a hülye, aki kölcsönt ad, holott utalhatná egyenesen kedvenc pártjai számlájára: ez nem tilos, csak bizonyos összeghatár felett – úgy tudom, ma ez 500 ezer forint – nyilvánosságra kell hozni a támogató kilétét. Mint az alanti jegyzőkönyvből is kitűnik: az a nagy nehezen összekalapált „vád” – ami egyelőre ugyan még csak gyanú, de hát bízvást számíthatnak arra, hogy a magyar közvélemény szemében a kettő összekeverhető, – lényege, hogy miért adott kölcsönt egy magáncég, egy másik magáncégnek, amikor a visszafizetése elég bizonytalannak tűnt. Már bocsi: mi a túró köze van hozzá bárkinek is, kivéve persze a két cég tulajdonosait?

„Apró” mellékkörülmény: a kormánysajtó előbb tudott arról, hogy tanúként kihallgatják, mint Dobrev Klára megkapta volna az idézést.

Példaszerűen összeállt minden, ami egy koncepciós perre jellemző, kiemelve, hogy folyamatban lévő nyomozásba avatkozott be a törvényhozás többsége, a „kártalanítási” határozattal. (Csak halkan kérdezem: vajon mennyi közpénz tűnik el, és kiknek a kezein a 802 ezer 822 forint megtérítése ürügyén?)

Figyelem: Császy Zsolt és Tátrai Miklós hasonló „eljárás” következményeként börtönbüntetését tölti.

Egyszerűen nem értem, miért nem tűnik föl a mai kormányfő híveinek, hogy ezúttal a magánbosszújához asszisztálnak?

Hiszen egyébként más se lóg a szájából, mint a „megvédjük a magyar vállalkozásokat a multik ellenében”. Eközben a multikkal „stratégiai” megállapodásokat köt (nyilván ennek része az érdekegyeztetés teljes szétverése), két magyar, nem állami megrendelésekből élő céget meg tönkretesz.

Csakhogy a helyzet ennél súlyosabb: a jogállamot veri szét teljes erővel. Lehet, hogy ennek a hiányát nem érzi mindenki, minden nap. Pedig a következményei mindannyiunkra hatással vannak: az elpuskázott lehetőségekben, az ország teljes tönkretételében.

A fenti eset fényében mindenki eldöntheti: ki is a „sztalnista cocilista”.

Rátesi Margit

(Fotó: Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc. MTI.)

Dobrev Klára ígéretéhez híven nilvánosságra hozta kihallgatási jegyzőkönyvét. Íme:

Nyomozó: Az eljárás adatai szerint az Altus Portfólió Kft. több alkalommal adott 2016, 2017 évben kölcsönt a Humán Operátor Zrt. részére. A fentiek alapján kérem nyilatkozzon ezen kölcsönszerződések tartalmával kapcsolatosan.

Tanú: Kérem, a tanúkihallgatási jegyzőkönyv szó szerinti rögzítését.

Nyomozó: A jegyzőkönyv szó szerint kerül rögzítésre.

Tanú: A kérdés megválaszolása előtt elöljáróban annyit el szeretnék mondani, hogy magát az eljárást egy politikai motiváltságú eljárásnak tartom. Önmagában az, hogy a Fideszes többségű Országgyűlés határozatban dönt egy ember bűnösségéről, a jogállam megcsúfolása. Az, hogy a eljáró hatóságok, a NAV, a felügyeletet gyakorló ügyészég az eljárás során folyamatosan szivárogtat a kormánypárti sajtónak, az baj, az, hogy az idézésről a kormánypárti sajtó hamarabb szerez tudomást, mint én magma, az nagy baj. Az pedig, hogy ezek után sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség szolgálati titoksértés címen még csak vizsgálatot sem indít, az bűn.

Az ügy minden minden érdemi részét ismerve, az Önök rendelkezésére állnak a szerződések, levelezések, gondolom a beszélgetések leiratai is, ezért pontosan tudhatják, hogy a gyanúsítást képező alap ügyhöz érdemi hozzászólni valóm nem tud lenni.

Tanúkihallgatásom egyetlen célját abban látom, hogy a Fidesz kampányának megfelelően a kormánypárti sajtóban többször le lehessen írni, lehessen fényképet készíteni arról, hogy a kormány egyik legádázabb politikai ellenfelének, Gyurcsány Ferencnek a feleségét büntetőüggyel hozzák összefüggésbe. Hogy ebben az eljárásban bárki parancsra, utasításra, vagy saját meggyőződésére vesz részt, azzal csak a saját lelkiismeretének tartozik elszámolni…

(A teljes dokumentum Dobrev Klára Facebook oldalán olvasható.)

Kategóriák: Szervezetek

Ferenczi és Freud a Spinoza Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 26 - 13:32

Ferenczi Sándor, Freud munkatársa és barátja, később kiszemelt utódja lett a pszichoanalízis első professzora.

Ferenczi hozta ki Freud tudományát a kezdeti bécsi magányosságból és hozta létre a Budapesti Iskolát.  Kapcsolatukat azonban egy végzetes négyszög felborította. Ferenczi beleszeretett párja, a nyolc évvel idősebb Gizella lányába, Elmába is. A két nő között nem tudott dönteni és végül Freud tanácsára cselekedett.

A Ferenczi-Freud-Gizella-Elma négyszögéből fakadó dráma bemutatja a pszichoanalízis születését és a gyerekcipőből adódó buktatókat is.

(forrás: színház)

Freud: Székhelyi József

Ferenczi: Gémes Antos

Gizella: Takács Kati

Írta: Sándor Anna

Rendezte: Czeizel Gábor

Dramaturg: Lökős Ildikó

Jelmez: Veréb Dia

Szakmai tanácsadó: dr.Mészáros Judit

Fotók:  Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A nyugati áramlat nyelve — Tisztelet Arisztotelésznek (4. rész)

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 25 - 15:44

Bevezető

Az évezredek során, az emberek rengeteg különféle nyelveket fejlesztettek ki maguknak, hogy megértsék egymást, hangot adjanak akaratuknak, vágyaiknak, érzelmeiknek, megoldják közös gondjaikat, kihívásaikat. A nyelvek közül több ezer már kihalt, nem használjuk őket. Ilyen nyelv például a Latin vagy a Szanszkrit.

Sokan korszerűsítik nyelveiket, hogy nehogy kihaljanak. Van olyan nyelv, amelyre már alig ismerni rá, annyira eltér eredeti változatától. Ilyen nyelv például a Magyar, a Görög, vagy akár az Angol is. A nyugati áramlat nyelve egy, a sok emberi nyelv közül, azt is nagyon sokat csiszolgatták, korszerűsítették az évek során, hogy napra kész, friss maradjon.

A nyugati áramlat nyelve eltér a magyarokétól, mert hazátlan, nincs nemzeti határokhoz kötve, hajléktalan, rég kilépett medréből, nemcsak a nyugati földrészeket árasztotta el, de ma már világszerte több helyen is felbukkan. Több helyen nem látják szívesen. Még Európában is van egy két hely, ahol a politikai vezetők gátakat emelnek ellene. Egy ilyen hely ma, Magyarország.

A keresztények is egy hazátlan nyelven beszélnek egymással. Az ő nyelvük, mint a nyugati áramlat nyelve, vagy a Duna, valahonnan elindult, s csak később vált hontalanná. A nyugati áramlat egy praktikus, cselekvő nyelv, nem a gyakorlati élettől elvont emberek, a filozófusok, vagy a szent-lelkek számára agyalták ki. Arisztotelész azért hozta létre, s követői azért fejlesztik mind-máig, hogy a hétköznapi embereket segítsék eligazodni a politika mezején. Végül is, ennek a hazátlan nyelvnek az a célja, hogy az igazságosság és törvényesség keretei közt tartson bennünket, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető úton.

Kié a világ legnagyobb nyelve? A keresztényeké. Ezt a nyelvet használja, jól vagy rosszul, közel 3 milliárd ember ma már világszerte. Ez a nyelv jóval népszerűbb, mint Arisztotelész nyelve, hogy most a magyarok nagyon nehezen használható, helyhez kötött kis nyelvéről ne is beszéljünk. (A Magyarok megnyugodhatnak: komoly embereket ma már nem kell arra figyelmeztetni, hogy nem a méret a lényeg.) Mint a nyugati áramlat hontalan nyelvét, a keresztényekét is több helyen gátakkal szeretnék egyesek kizárni a területükről.

Manapság, sokan, főleg azok, akiket modern, liberális, humanista, vagy szekuláris néven emlegetnek, felhúzzák az orrukat, amikor valaki azt javasolja, hogy a szájukra vegyék, a keresztények hazátlan nyelvét a politika mezején. Ők kizárólag az empíriára kihegyezett Arisztotelészi nyelv használatát szorgalmazzák. Ahelyett, hogy élnének a csábítással, a jó érzéssel, úgy kerülik e két nyelv érintkezését, mintha az valamiféle fajtalankodás lenne. Kerülik a kapcsolatot a világ legnagyobb nyelvével, azt állítják, hogy az nem illik a politikusok szájába, nem illik oda, ahol arról beszélgetnek az emberek, hogy ki kap mit, mikor és hogyan.

Arisztotelész követői egy fatális hibának tartják, a keresztény, vagy bármely vallás nyelvének kirekesztését a politika mezejéről. A nyugati áramlat nyelvének fejlesztői tudják, hogy bár a keresztények nyelve, gyakori és hosszas áramszüneteket okozott, nem magával a nyelvvel, az igével, hanem a csatlakoztatókkal, a kapcsolókkal a gond, az utóbbiakat kell lecserélni, megjavítani.

Jézus, az eredeti keresztény nyelv-ész, /1/) akár Arisztotelész 350 évvel előtte, megvolt győződve arról, hogy a társadalmi megosztottságból származó feszültség egy természetes állapot, azzal együtt kell élni. Ezért fogadta szeretettel és tisztelettel a lenézett, kiközösített egyiptomi migránst, Mária Magdolnát, amikor az megkereste Őt, Galileában. /2/ Krisztus nem égette volna szénné Dózsa Györgyöt, hanem keblére ölelte volna, fiának hívta volna az igazságosságot követelő, szegény magyar paraszt fiút. Krisztus az elesettek, az átvertek, a kifosztottak oldalát képviselte a haszonélvező kereskedőkkel, nemesekkel szemben.  

Arisztotelész, majd később Jézus is azt tanították, hogy akik nem veszik figyelembe, nem tisztelik a közösségeiken belül létező másságokat, nem veszik figyelembe e másságokból származó feszültségeket, nem használják a feszültség levezetéséhez szükséges nyelvet, igét, és inkább kiiktatnák, kikapcsolnák, a feszültségeket a közösségi élet „valóságképéből”, nem tudják mit jelent emberek közt élni. Ezt a merevséget, Arisztotelész és Jézus is, embertelen, eleve közösség ellenes magatartásként ábrázolta. Mindkettő egy olyan nyelvet, igét, fejlesztett ki, mely az igazságosság módszerével oldja a társadalmi feszültségeket. Az Új Szövetség, és a Politika című művek majd-minden oldala a kirekesztés, a merev intolarencia ellen beszél. Nem azt szorgalmazzák, hogy a népek fogják be a szájukat, működjenek együtt a mindenkori uralkodókkal, legyen már végre csend, hanem azt, hogy a népek, szabadon, félelem nélkül hallassák hangjukat, követeljék, kérjék számon az uralkodóiktól, hogy igazságos módon, a közös erővel kialakított törvények keretei közt, döntsenek arról, ki kap mit, mikor és hogyan. /3/

Sorozatom negyedik, utolsó-előtti része, a nyugati áramlat és a keresztények nyelvének különleges kapcsolatáról fog beszélni, arról, hogyan lehet élni és visszaélni a keresztények nyelvével, az igazságosság és fenntartható társadalmi jólét felé vezető úton.

A nyugati Klerikalizmus és Szekularizmus feszültségéből származó erő

A Római Birodalom politikai vezetői, Krisztus halála után, viszonylag rövid idő elteltével, rájöttek arra, hogy az új, keletről nyugat irányába szivárgó vallás nyelvéből, komoly politikai tőkét lehet kovácsolni. Rájöttek arra – mint ahogy az ateizmus és a bolsevizmus hitében nevelt mai magyar miniszterelnök, vagy az egykori KGB ügynök, az Oroszok mostani vezetője is, hogy a keresztények nyelve, a mindenkori politikai hatalom egyik leghatékonyabb tartósító szere: ha paktumot kötnek a keresztény egyházakkal, elkezdenek a keresztények nyelvén beszélni, abból nem csak ők, hanem a keresztények vezetői is profitálni fognak. /4/

Az első gesztust, és kifejezetten politikai tőke-felhalmozás céljából, már 312-ben meglépte Constantinus Császár. Személyesen nem veszi fel a keresztények hitét, de elrendeli, hogy ne dobják többé a keresztényeket állateledelként az oroszlánok szájába, a Romai Birodalom területén, ne kobozzák el többé ingóságaikat, adják vissza nekik a korábban államosított vagyonaikat. Az első gesztust követi Theodosius Császár 380-ban. Ő már a Birodalom hivatalos vallásává emeli a Keresztények vallását, minden más vallással szemben, kiemelt státuszt biztosít Krisztus követőinek. /5/  

Mi volt a Keresztény Egyház és a Romai Birodalom közti paktum sikerének titka? Ugyan az, mint Kádár János és a magyar nép közti paktumnak 1957 után: egy ellenállhatatlan ajánlatot kínált a feleknek. A Császárság védő szárnyai alá vette a keresztényeket, megengedte, hogy használhatják a nyelvüket a Birodalom területén, ha azt nem használják a politikusok ellen. („Aki nincs ellenünk, az velünk.”) A fenti engedmény fejében, a keresztény egyház vezetője, a Római Katolikus egyház feje, felvállalta, hogy a népek köreiben, szentesíti a mindenkori politikai hatalom képviselőit, azok lelkének mind helyet biztosít haláluk után fenn a Mennyországban, azok ellenfeleit pedig elátkozza a pokolba.  A keresztény egyházak és a politikai hatalom közt kötött paktumnak a lényegét Jakab András vallástörténész tömören foglalja össze: „A bizánci „szimfóniának” nevezett rendszerben a hatalom oltalmazza az egyházat, amely cserébe ezért erkölcsileg legitimálja. Ebben a kapcsolatban „az egyházi intézmény a politikai hatalom alárendeltje és eszköze”. /6/

Aki a Birodalom népei közül, 312 után, felmert szólalni a Katolikus egyház által szentesített politikai uralkodók ellen, nem volt hajlandó szótlanul, csendben, alázattal kivárni a jó sorsot, amely a hétköznapi embernek csak a halála után járhatott, azt a Katolikus egyház áldásával, a politikai hatalom karóra húzta, kerékbe törte, lefejezte, tüzes trónra ültette. A karóra húzottak lelkét, a papok kiközösítették azok soraiból, akik bejárásra jogosultak a Mennyországba. Akik nem fogadtak szót, azokat Isten ellenségének, Sátán szolgájának minősítették, azoknak befellegzett. Ezzel a kapcsolattal verte ki a Keresztények nyelve először, a nyugati áramlat nagyfeszültségét, ezzel az eredeti kapcsolattal, csatlakozóval borította sötétségbe a keresztények nyelve az egeket több mint ezer éven át Európa felett. /7/

Nem lenne igazságos kizárólag a Katolikus egyházra, vagy a Római Birodalom politikusaira kenni a teljes felelőséget, a nyugati áramlat hosszas rövidzárlatáért. Elég sokat tettek mindezért már Arisztotelész idejében is a politikusok, elég sokat tettek az Európa felé szivárgó vándor és pogány népek is, mint például a Magyarok is, vagy elődjeik, a Hunok. Miután betörtek a Kárpát-medencébe, a Magyarok évtizedeken keresztül és Európa szerte, saját nyelvükön erőszakoskodtak, fosztogatták a helybélieket. Európai „kalandozásukat, portyázásukat” a Magyarok a mai napig egy heroikus, majdhogynem bájos aktusként ecsetelik. Lehel, Bulcsú, Súr vérengzéseit, akik nem a hazájukat védték, hanem hazájuktól távol „portyázgattak”, valamiféle vagány, férfias, hőstettként ábrázolják, azokat mind máig, egy számomra érthetetlen nemzeti büszkeség ötvözi Magyarországon. A 955 Augusztus 10-én elszenvedett Augsburgi vereségünket mindmáig valamiféle tragédiaként kezeljük. /7/  

Mivel itt nem a pogány, hanem a keresztények nyelvének használatáról van szó, illetve arról, hogyan verte ki a nyugati áramlat biztosítékait ez a nyelv, térjünk vissza rá. A keresztények nyelvén ontották ártatlan Muzulmánok millióinak vérét Közel-Keleten, több keresztes hadjárat alkalmával. A Katolikus egyház áldásával, erőszakolták meg Afrika, Ázsia, Dél Amerika, Észak Amerika őslakóit, szegényeit, elesettjeit. Az egyház irányításával pusztították el a csodálatos Maya, Azték, Inka civilizációkat is. A keresztények nyelvén égették az úgynevezett boszorkányokat, gyilkoltak, kínoztak milliókat az inkvizíció éveiben.

A 380 után véglegesített paktumból származik az Árpád-házi magyar király, István, koronája is. Ennek a barternek köszönheti István, hogy a Katolikus egyház feje, halála után szenté avatta, jobb kezét ma is a Katolikus egyház egyik helyszínén, koronáját pedig a magyar Parlamentben őrzik. István „Szent” koronája égisze alatt, Róma áldásával égették szénné a magyar parasztok „királyát”, Dózsa Györgyöt.  E hagyomány felett őrködnek a magyar Szent Korona tan követői. A „tan” hívei ma megint jelentős szerepet játszanak a magyar közélet politikai páholyaiban. (Ha a csonka Magyarország szomszédságában élő népek nem tudnák, a Szent korona tan szakértői szerint, Magyarságnak igenis joga van az egész Kárpát-medence birtoklására.) A 2011-ben elfogadott és ma is hatályos magyar alaptörvényben a Szent Korona szerepét a következő szavakkal ábrázolják: „A Szent Korona megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.” /8/

Haynau, Krisztus nevében, az Atyára és a Fiúra felesküdve akasztott Aradon. Az Oroszok, a Habsburgok, a Keresztény egyházak áldásával üzentek hadat az 1848-as magyar szabadságharcosoknak. Az Atyára és a Fiúra felesküdve ölték meg az Oroszok, Petőfit, a magyar nemzeti költőt, egy kukoricás szélén 1849-ben. (Isten se tudja, hová temették szegényt ezután.) A papok és plébánosok áldásával küldték a magyarok százezreit a vesztükbe, a Don Kanyarba a második világháború során. A Keresztények igéjével, az ő nyelvükön vezetik ma is sok helyen, az átmenetet, a Demokráciából az Autokráciába. /9/

A 380-ban megkötött paktum nem véletlenül a Reneszánsz idején kezd fellazulni, és pont az után, hogy Gutenberg egy új technológiai fejlesztéssel, megszünteti a Római Katolikus egyház monopóliumát a tudás fejlesztése felett. /10/  Egyre több ember, ekkor kezd hangot adni nemtetszésének, a hatalmi paktum által okozott áramszünettel kapcsolatban, és elkezdi követelni a nyugati áramlat nagyfeszültségének visszaállítását Európa égboltja felett. Ezek közül az egyik figura maga is egy keresztény fiatalember volt, akit kora, Arisztotelész nagy tisztelőjeként ismert, és akit Luther Márton néven ismerünk, ünnepelünk.

A növekvő moraj miatt, a 16. század elején lép a politika mezejére a Firenzei herceg, Niccolo Machiavelli, hogy egy sajátos hangulatvilágítással pótolja, orvosolja azt az áramszünetet, mely Arisztotelész halála után, nagyrészt a Római és Bizánci keresztény egyházfők áldásával, több mint ezer éven át, a sötétségbe borította az egeket Európa felett. /11/

Machiavelli a Reneszánsz hajnalán arra ösztökélte korának uralkodó osztályait, hogy továbbra se vegyék a szájukba Arisztotelész nyelvét, ne foglalkozzanak az igazmondással, az emberek neveltetésével, felvilágosításával, inkább a szeretet látszatát keltő átverés nyelvét köszörüljék, annak fejlesztésével foglalkozzanak, ezzel a nyelvi eszközzel uralkodjanak népeik felett. A birodalom védelmezőjeként láttassák magukat, ügyeljenek arra, hogy mindenki könyörületesnek, vallásosnak, becsületesnek, erkölcsösnek, lássa őket, de elsősorban arra, hogy alattvalóik és versenytársaik számára láthatatlan maradjon az átverés, amit művelnek. /12/.

Machiavelli középkorabeli tanításaira építkezett a nyugati rabszolga kereskedelem. Az Orosz Cárok e tanítással tartották áhítatba, szót-fogadó és műveletlen állapotban a szláv parasztság százmillióit. Ezt a kézikönyvet követte a belga király, Leopold, a 19. század végén, amikor a Kereszténység és Európa védelmezőjeként láttatva magát, 10 millió fekete bennszülöttet pusztított el a Kongóban, hogy saját bankszámláját növelje. /13/ Szálin, Mussolini, Hitler és a mi Rákosink, a 20. század első 50 éve során nem Marx, hanem Machiavelli tanítását követték. A 16. századbeli hangulat-világító mesternek a tanítását követi ma Kövér László és a szeretet és összefogás látszatát keltő politikai párt Magyarországon. Kövér, aki ma már a magyar Parlament elnökeként keresi a kenyerét, mind ezt egy nyilvános interjú során a következő szavakkal vallotta 10 évvel ezelőtt: „Ha valaki azt gondolja, hogy a politikában az számít, kinek van igaza, tragikusan téved. A politikában az számít, kinek van több mandátuma, több szavazója.” /14/  

Machiavelli tanítását követi majd fél évszázad óta, a mai amerikai elnök, s annak fő tanácsadói. Ők mind azt tanítják, hogy az emberiség számára, az empíriára kihegyezett Arisztotelészi nyelv, unalmas. A tényekkel nem érdemes sok időt tölteni egy politikusnak, mondják. Csak addig mondjanak igazat a politikusok, amíg elnyerik az emberek bizalmát, utána akár egy csapból, folyhat a hazugság. /15/ Röviden: Machiavelli követői azt tanácsolják, hogy a politikusok sokkal jobban teszik, ha nem az értelem, hanem az érzelem, a vallás nyelvén, az emberek hangulatára játszanak.

Tanulságos tudni: minden politikai átmenet, 380 óta, a nyugati világ bár mely táján, a keresztények nyelvének mellőzésével, kudarcra ítélt. Ezért bukott el többek közt Kún Béla Magyarországon 1920-ban. Ezért ragaszkodott Hitler, vagy magyar zsoldosa, Szálasi, egy újfajta, „pozitív keresztény” nyelvezethez, mely többek közt azt hirdette, hogy Jézus nem Zsidó származású. /16/ Ezért csinált vallást a Marxizmusból az egykori papnövendék, Sztálin. Ezért nyújtották ki karjaikat egyes „ötvenhatosok” Magyarországon Mindszenty József Bíboros felé. /17/ Többek közt e nyelv mellőzése miatt tűnt le a politika mezejéről, ezért bőgött le, a magyar Liberális Párt, az SZDSZ, 1990 után. E nyelv mellőzése miatt toporog egy helyben ma is az egész úgynevezett demokratikus ellenzék Magyarországon.

Donald Trump képtelen lett volna megverni Demokrata ellenfelét, ha nem tudta volna megszólítani, a keresztények nyelvén, az amerikai szavazók kritikus tömegeit, vagy ha Hillary Clinton otthonosabban mozgott volna a keresztények nyelvterületén. Mint arra már feljebb utaltam, a szeretet és összefogás nevén futó magyar párt vezére se véletlenül fordított hátat „csuházó”, ateista múltjának, miután 2002-ben megbukott. Nem véletlenül hagyta faképnél parlamenti székét, több éven át, hogy népképviseleti feladatai helyett, az ország templomait járja, összebarátkozzon Balog Zoltán Református lelkipásztorral, kéz a kézben építsék ki a polgári, és egyházi hálózatokat.

A magyar Miniszterelnök, a Reformáció 500. évfordulóján tartott beszéde során, helyezte a szent koronát, jelképes módon, a saját fejére. Ekkor közölte a Magyarokkal és a világgal, hogy őt már pedig Isten állította az ország élére, Isten kegyelméből – deus gratia – szorgalmaskodik a magyar Parlamentben. „Most Magyarország élén keresztény, hitvalló kormány áll”, mondja a Papp László Arénában összegyűlt tömegeknek. Szokás szerint megigazítja az inggallérját, megköszörüli a torkát, s kitör a vastaps a nézőtéren. „Érezzük benne Isten kegyelmének megnyilvánulását. Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” /18/ Mondhatta volna akár azt is, hogy Isten kegyelméből, áldásával nyeri versenytársai elől a nagy pályázatokat felcsúti szomszédja, az egykori gázszerelő, hisz a pályázati döntéseket, Magyarországon, a Miniszterelnöki hivatalban hozzák, ahol, Isten kegyelméből gondoskodnak arról, hogy ki kapjon mit, mikor és hogyan. Foci nyelven, ezt hívják világszerte, egész pályás letámadásnak, mely után az ellenfél már labdába se tud rúgni. /19/ Eldőlt a 2018-as rangadó?

Egy szó, mint száz: a bal-liberális erők Magyarországon 1990 után kezdik elfelejteni, a mai magyar Miniszterelnök pedig 2002 után kezdi kitanulni a keresztények nyelvét, majd erre a nyelvre építkezve, repíti vissza magát a politikai hatalomba, ezzel az eszközzel repíti népét az önkényuralomba, ezzel veri ki a nyugati áramlat nagyfeszültségét a magyar nép feje felett.

A Machiavelli által felfedezett hangulatvilágítás azokat szolgálja, akik nem tudnak élni a nyugati áramlat fényében, akiket zavarnak a nyugati áramlat izzói, olyan emberek, mint Anna Politkovskaya, Boris Nemtsov, vagy akár a nemrég meggyilkolt Máltai igazságkereső, Daphne Caruana Galizia, aki nem a magyar kormányfő, hanem csak Málta vezetőinek Azerbajdzsáni kapcsolatait feszegette. /20/

A rugalmas szekularizáció és a nyugati áramlat nyelve

Ma már egyre világosabb, hogy a neo-liberalizmus, a keresztények nyelvének hátat fordító, merev, szekularizmusok, ugyan úgy képesek kiverni a nyugati áramlat nagyfeszültségét, mint a klerikalizmus. Szélsőséges puritanizmusával, a szekularizmus, az ateizmus végleteibe fullad, ilyenkor kiiktatná minden vallás nyelvét a politikai diskurzus mezejéről. Ezt a végletes hibát követi nagyon sok liberális politikai párt Európa szerte, s nem csak Magyarországon. Ezzel a hibával vádolja a szekularizmust, egy nagyszerű konzervatív gondolkodó, montreali szomszédom, kollegám, az oxfordi és McGill egyetemek professzora, Charles Taylor is, aki hozzám hasonló módon, aggódik a nyugati áramlat biztonságáért. /21/)

(Illusztráció: Philipp Rietz)

A nyugati áramlat fejlesztői, akik közé merészelném sorolni magamat, a szekularizmus és a klerikalizmus közti feszültség középpontján, a rugalmas szekuralizmus mezején, a két polaritás közti feszültségből merítik erejüket. A nyugati áramlat nyelvének fejlesztői, nem hirdetik a keresztény nyelv kitiltását a közéleti diskurzusból, nem üzennek hadat a Keresztények hitének, s főként nem hirdetik azt, hogy a keresztények igéje egy valótlanság. A nyugati áramlat követői, azt vallják, hogy a Keresztények nyelve nem csak arra alkalmas, hogy jó érzést keltsen bennünk, hanem arra is, hogy visszavezesse a népeket az Autokráciából a Demokráciába: azt a nézetet vallják, hogy aki mellőzi a Keresztények nyelvét az utóbbi átmenetből, ne csodálkozzon, ha zátonyra fut.

A rugalmas szekularizmus, tehát, nem egyenlő az ateizmussal. Aki rugalmas szekuláris nézeteket vall, mint például Gandhi, mélységesen vallásos maradhat. A rugalmas szekularizmus, nem az egyházi nyelv használatának betiltását, hanem a politikai és egyházi hatalmak szétválasztását, szorgalmazza. A politikai és egyházi hatalom szétválasztását nem azért javasolja a rugalmas szekularizmus, mert egyházellenes, hanem azért, mert az összefonódásból származó túlerő, nagyfeszültség, sorozatos áramszüneteket okoz a nyugati áramlat útvonalán, rendszeresen kiveri annak biztosítékait, igazságtalan döntésekhez vezet, letereli az embereket a fenntartható társadalmi jólét útjáról.  

A rugalmas szekularizmus lényege az, hogy több nyelven beszél, erőt tud meríteni a keresztények nyelvéből is, és tudja, hol ennek a nyelvnek a helye a politika mezején. Megszünteti a keresztény vagy bármely egyház kiváltságait, felsőbbrendűségét azon kérdések felett, hogy ki kap mit mikor és hogyan egy város vagy ország határain belül. A rugalmas szekularizmus, nem fél a szájára venni Arisztotelész nyelvével párhuzamban, Krisztus nyelvét, mert tudja, hogy azok kiegészítik egymást, nagyszerűen megférnek egymás mellett. A nyugati áramlat nyelv-észei tudják, hogy bizony, bizony, csak e két nyelv összefonódásával lehet véget vetni a szeretet és összefogás látszatát keltő átverésnek a nyugati politikai mezőny terepén, csak így lehet megfékezni a nyugati áramlatot veszélyeztető áramszüneteket, a visszaéléseket, Krisztus igazságos nyelvével.

Göllner András

Lábjegyzetek

 

  • 1. A „nyelvész”, magyar szokások szerint, nem igényel kötőjelet, egybe szokták írni. Szerintem, Kazinczy, a magyar nyelv nagy felfrissítője, nem forog a sírjában az általam alkalmazott improvizációtól. Évekkel ezelőtt, mielőtt földönfutóvá váltam, meglátogattam a család sírhelyét Széphalomban, egy virágot tettem Kazinczy sírjára, bemutatkoztam, bocsánatot kértem a magyar helyesírás ellen elkövetett összes bűneimért, és engedélyét kértem erre az improvizációra.
  • 2. Magdolna, „az ismeretlen bűnös asszony”, egy ókori migráns volt. Egyiptomból vándorolt Galileába, „a héber nőktől teljesen eltérő, a helyi szokásoktól idegen magatartásformákat tanúsított. Az apokrif evangéliumok szerint kifejezetten független, rámenős és szinte bántóan szókimondó volt.” Jézus, példamutató módon, befogadta a feminista migránst. A részletekről olvassuk az Új Szövetséget.
  • 3. Luther Mártonnal egyetemben állítom: a Krisztusi tanítások nem ellentétesek Arisztotelész nyelvével. Aki az Újszövetséget végig olvassa, erről személyesen is meggyőződhet. Ezt igazolja a Római Katolikus egyház mai vezetőjének, Ferenc Pápának példamutató magatartása, helytállása is. (Az utóbbinak elismeréséről akár saját írásomat is javasolnám: András. B. Göllner. „The Pope in America”. The Montreal Gazette. 2015. Szeptember 28.) Hivatkozhatnánk több európai Keresztény Demokrata párt 1945 után, és mindmáig tanúsított politikai magatartására is, ha a társadalmi igazságosság és a Kereszténység közti békés egymás-mellett élés lehetőségéről óhajtunk értekezni. Ezek az utóbbi példák viszont csak azután kezdenek felerősödni, hogy megszűnt a klerikalizmus egyeduralmának korszaka, megszűnt a keresztény egyházak és a nyugati államok politikai elitjei közt az az elválaszthatatlan összefonódás mely eredetileg kiverte a nyugati áramlat biztosítékait, s ma több helyen is, újfent ezzel a veszéllyel fenyeget bennünket.
  • 4. Lendvai Pál nemrég kiadott könyvében (Paul Lendvai (ed). Orbán: Europe’s New Strongman. C Hurst & Co Publishers Ltd. 2017) Balog Zoltánra, Orbán klerikális mentorára hivatkozik, aki a nyilvánosság előtt bevallotta, hogy a szeretet és összefogás pártvezére, akár Putyin is, politikai céljai megvalósításának érdekében. s nem valamiféle belső, lelki meggyőződésből, tanulta ki a keresztények nyelvét 12 évvel a rendszerváltás után. E szavakat tulajdonítja a Fidesz elnökének: „Nem tudtam korábban, hogy a magyaroknak ennyire fontos ez a nyelv. Képtelen lettem volna velük a politikáról beszélni, ha nem tanulom ki ezt a nyelvet.” (Saját fordításom.)
  • 5. Constantinus csak halálos ágyán – vagy még ott sem – vette fel a kereszténységet. A milánói ediktummal eltörölte a keresztény ige terjesztéséért korábban kirótt büntetéseket, visszaadta az egyház elkobzott vagyonát. Részleteket arról, hogyan vált a Római Birodalom hivatalos vallásává a Kereszténység, itt olvashatunk bővebben: Ramsay MacMullen. Christianizing the Roman Empire A.D. 100-400, Yale University Press. 1984.
  • 6. Jakab Attila. „Az Orbán Rendszer politikai teológiája.” Le Monde Diplomatique (Magyar kiadás) Február, 2013.
  • 7. Ez a hozzáállás hasonlít annak a vereségnek a kezeléséhez, amelyet jóval később mértek ránk a Németek, az 1954-es futball világbajnoksági döntő mérkőzésén. Mielőtt a Németek megverték Puskás Öcsi csapatát, a magyarok sorra verték Európa legjobbjait, többek közt a Németeket is. Néha úgy tűnik, mintha a szeretet és összefogás pártjának mai vezére még ma sem képes feldolgozni, lenyelni ezeket a játszmákat, ma is vissza szeretne vágni Európának ezekért a megalázó vereségekért.    
  • 8. A szinte csak a Fidesz-KDNP képviselői által megszavazott Magyar Alaptörvény 2012 Január elsején lépett hatályba majd később több módosításon ment keresztül, s újfent, kizárólag a kormány-pártok egyoldalú támogatásával. Elnevezésétől függetlenül alkotmánynak számít. Minden más jogszabály Magyarországon ebből az egyoldalú módon létrehozott Alaptörvényből vezethető le és erre vezethető vissza, így az Alaptörvénnyel semmilyen utóbbi jogszabály nem lehet ellentétes. A magyar alkotmány preambulumát Nemzeti Hitvallásnak nevezik. Az idézet mondat a Nemzeti Hitvallás, vagy preambulumból származik. Lásd: Magyarország Alaptörvénye. Magyar Közlöny. 2013. Április 1.
  • 9. Mielőtt nagyon előreszaladnánk, szeretném aláhúzni, hogy a politika és a vallások közti szoros kapcsolatrendszerek gyökerei jóval a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. Újfent idézném Jakab Attila vallástörténészt: “Az ókori közel-keleti kultúrákban a vallás mindig is fontos politikai és társadalmi szerepet töltött be. A gyökerek keresésében gyakorlatilag az Újasszír Birodalomig (i. e. 9–7. század) mehetünk vissza, mert ennek hatása (a perzsa és a római birodalmak közvetítésével) egészen a bizánci birodalomig érzékelhető. Ennek a kapcsolatrendszernek az a lényege, hogy a politikai hatalom egy isteni, transzcendens hatalom akaratát valósítja meg. Az isten/istenek tulajdonképpen a saját hatalmukat és tekintélyüket kölcsönözték az egyetlen uralkodónak (valamint egy szűk, kiválasztott elitnek), hogy az emberek egy eszményi és békés társadalom létrehozására irányuló erőfeszítéseit összehangolja és koordinálja. Ezt a rendszert bizánci „szimfóniának” vagy „harmóniának” nevezik.” Ezt a harmóniát telepítette Magyarországra 2010-ben a Nemzeti Együttműködés Rendszere, testamentumát bekeretezve feszítette ki, mint egy keresztet, minden kormányhivatal bejárata fölé.
  • 10. Lásd: Elizabeth Eisenstein. The Printing Press as an Agent of Change: Communications and Cultural Transformations in Early Modern Europe (2 vols.). Cambridge: Cambridge University Press. 1979.
  • 11. Lásd: Niccolo Machiavelli Művei. I-II. Budapest. Európa könyvkiadó. 1978.
  • 12. Machiavelli, A Fejedelem című könyve teljes egészében erről beszél. (Budapest. Libri. 2017). A Fidesz-KDNP 2018-as választási stratégiája, egy az egyben, Machiavelli tanácsára épült. A kampány fő igéje, a „birodalom” védelméről szól a hitetlenkedőkkel szemben – Zsidó bankárok, liberálisok, kozmopoliták – akik, a Fidesz-KDNP szerint, a Magyarra, Európára akarják zúdítani a Muzulmánok vérengző tömegeit. Az átverés láthatatlanságának biztosítása érdekében került a hazai kereskedelmi sajtó majdnem egésze, és az adófizetők pénzén (!), a Miniszterelnök két jó cimborájának a zsebébe. Az állami sajtó már 2010 óta az uralkodó párthatalmat szolgálja, annak falaz. Akik, a falazás ellenére, felemelik a hangjukat az átverés ellen, azokra „rá szállnak” a hűbér sajtó által átvert tömegek, „trollok”, a párthoz lojális médiahatóság, s ha kell, az ügyészség, az adóhatóság, a helyi polgármesterek, és az egyház vezetői. Azok ellen rendszerint egy rágalomhadjárat indul, azokat hazaárulóként kezelik. Erre a kiemelt sorsra jutott a Soros. Ennek az átverésnek a szentesítéséről szól a Nemzeti Konzultáció.
  • 13. Akiket érdeklik a részletek erről a tömeggyilkosságról, tessék olvasni. Adam Hochschild. King Leopold’s Ghost. New York. Houghton Mifflin. 1999.
  • 14. Interjú Kövér Lászlóval. Demokrata, 2006. Március 9.
  • 15. Lásd: Rényi Pál Dániel. „Mondj előbb igazat, hogy aztán elhiggyék, ha kamuzol”. 444.hu. 2015. Július 6. E tudósításon keresztül szerzet egy pár magyar tudomást Finkelstein 2011-ben tartott prágai előadásáról, melyben bemutatja nyerő módszertanát. Finkelstein nevelte, tanította Donald Trump-ot évtizedekkel korábban arra, hogyan győzze le ellenfeleit. Finkelstein tanítványa volt Roger Stone is, aki központi szerepet játszott Donald Trump 2016-os választási kampányában. Róla itt olvashatunk: „A Comprehensive Guide to Trump Ally, Roger Stone: A Racist, Sexist Conspiracy Theorist.” Media Matters. 2016. Május 9, vagy Mattathias Schwartz. „Facts are in the Eyes of the Beholder” The Intercept. March 6, 2017. Stone politikai tézisei, filmesített formátumban talán szórakoztatóbbak, így könnyebben lehet azokat fogyasztani, megemészteni. Nézzük hát. „Get Me Roger Stone”. Netflix. 2017.
  • 16. A Nácik és magyarországi testvéreik, egy olyan keresztény vallást, igét próbáltak maguk alá kovácsolni, amely összeegyeztethető a Nácizmussal, a Hungarizmussal, mely tagadja Jézus zsidó származását, hogy nekik legalább, „kóser” legyen az Anax. (Az Anax Megváltót jelent Görögül.) A Nemzeti Szocializmus igéjét Alfred Rosenberg és Hitler együtt agyalták ki, némi besegítéssel, Prohászka Ottokártól, a kortárs magyar Anti-szemitizmus alapító atyjától. Rosenberg nem is burkolta, hogy a Nácik Nemzeti Együttműködés Rendszere – a Náci NER – egy mítoszra építkezik, annak is nevezte. (Angolul, lásd: Alfred Rosenberg. The Myth of the 20th Century. https://archive.org/details/TheMythOfThe20thCentury) Tőlük származik a „Liberális Imperializmus” kifejezés, a Liberalizmus démonizálása, mely nem csak Horthynak, Prohászka Ottokárnak, Szálasi Ferencnek, hanem többek közt, a szeretet és összefogás magyarországi pártjának is a fantomja, vessző paripája.  Javasolnám a témában: Roger Griffin. Fascism, Totalitarianism and Political Religion. New York. Routledge. 2005; James B.  Whisker. The Philosophy of Alfred Rosenberg. Noontide Press. 1990; Richard Steigmann-Gall. The Holy Reich: Nazi Conceptions of Christianity. Cambridge University Press. 2003. A témában egy bátor magyar kritikát, már 1937-ben is olvashattunk erről. Kár hogy azóta se figyelünk rá: “Rosenberg vallási eszméi Németországban sem válnak javára a nemzeti egységnek, annál kevésbé kívánatosak a vérét vesztett magyarság számára. Szeretném, ha tanulmányom ebből a szempontból kijózanító figyelmeztetés lenne minden keresztény magyar számára, mert vannak oly rövidlátó magyarok, álkurucok is, akik felelőtlen könnyelműséggel, a műkedvelők vakmerőségével próbálnak a magyarság ezeréves keresztény hitével ellenkező szólamokat közénk átültetni.” Klemm Kálmán. Kereszténység vagy faji vallás? Budapest. Stephaneum Nyomda. 1937
  • 17. Mindszenty, 1956-ban játszott szerepéről, saját szavaiban, Angol nyelven, itt olvashatunk. József Mindszenty. Memoirs. New York. McMillan. 1974.
  • 19. Jakab Attila vallástörténész, a következő szavakkal foglalta mind-ezt össze: A Nemzeti Együttműködés Rendszerének “szellemi alapját tulajdonképpen a demokráciát és a liberalizmust elvető, a német katolicizmus intellektuális peremvidékén elhelyezkedő Carl Schmitt politikai teológiája és jogfilozófiája alkotja, saját ideológiai ürességét, gátlástalan anyagi- és hatalomszerzési törekvéseit, egy teljes mértékben eszköziesített és nemzetiesített kereszténységgel igyekszik elkendőzni.” op.cit.,
  • 21. A témában lásd: Charles Taylor. A Secular Age. Cambridge. Harvard University Press. 2007, vagy, Craig Calhoun, Mark Juergensmeyer, and Jonathan Van Antwerpen (eds) Rethinking Secularism. Oxford University Press. 2011.

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Egy Lukács György könyv sorsa — Kerekes Sándor levele Marosán Györgyhöz

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 25 - 15:07

Kedves Marosán György!

Mondanom sem kell, bizonyára, hogy a mai talákozásunk, a sok ÉS-beli cikk után, melyeket az évek során tőled elolvastam, és szerettem, nagy öröm volt találkoznom veled és látnom, hogy szóban és életben még érdekesebb vagy, mint írásban.

A mai találkozóra tőlem szokatlanul korán érkeztem és így módom nyílt, hogy belenézzek a könyvszekrénybe. Nem volt ott semmi érdekes, kivéve egy könyv Lukács Györgytől, amelyet azonnal, észrevétlenül a magamévá tettem és a táskámba csúsztattam, mondván, hogy itt úgyse olvas senki ilyesmit.

Virágot és könyvet lopni már kamaszkorom óta a morális érzék kényelmes felfüggesztésével kezelem, a saját könyveim mások általi ellopásának a kivételével. Így tehát tiszta lelkiismerettel távoztam, kissé korán.

Lukács Györggyel és az ő jelentőségével először ebben az évben kerültem csak kapcsolatba. A tavasszal megnéztem az archivumát, majd nem sokkal később az ELTE nemzetközi Lukács konferenciáján is részt vettem, hogy megtudjam és megértsem, hogy az a több mint száz külföldi résztvevő, a világ minden sarkából, nem véletlenül vette a fáradságot, hogy ide eljöjjön. (Mint Te magad is mondanád: írtam is egy cikket róla.) Lukács a világon mindenhol ismert, változatlanul egy intellektuális óriás, mindenhol csodálják, tisztelik és tanulmányozzák, kivéve Magyarországot, de az nem olyan nagy dolog. Lukács kibírja.

Persze, ha ez a könyv az Etika lett volna, azt értelemszerüen nem mertem volna ellopni, (nem lett volna etikus!) de az Esztétika az rendben van.

A szinház után a villamoson végre elövehettem a könyvet, Lukács György: Az esztétikum sajátossága. A belső címoldalon a következő, kézzelírott ajánlás: „Marosán Györgynek barátsággal Budapest V/20 1969 Lukács György.”

Még szerencse, hogy nem vagyok babonás, sem vallásos, mert így sem csoda, sem az elhúnyt átka nem jutott eszembe. Nem éreztem libabőrt és nem kezdtem el reszketni. Ehelyett megpróbáltam elképzelni, hogy ez az ördögi véletlen miképpen történhetett. Ennek során két lehetséges magyarázatot találtam. Az egyik az, hogy egyszerűen elhoztad atyád példányát, mondván, hogy erre otthon már nincs szükség, betetted a könyvszekrénybe, hadd okuljanak a dékások is. A másik, sokkal tetszetősebb lehetőség, az, hogy a könyv irodáról irodára, könyvszekrényről könyvszekrényre hánykolódott éveken át és éppen ma, éppen Te és én jöttünk össze vele, valamely elképesztő véletlen folytán, amely véletlen elöbb felkeltette a tolvaj impulzust bennem, majd utóbb erkölcsi „nehézségeim” támadtak amiért nem csak a DK könyvtárát, de Téged is megloplak, miután nem veheted birtokba „atyai örökségedet” az én lopásom miatt.

Megkérdezlek hát egyenesen és kérlek válaszolj egyenesen: mit tudsz Te erről a relytélyes esetről és ha a tied volt a könyv, akkor hajlandó vagy-e azt rám testálni (hamár vettem a fáradságot, hogy ellopjam,) és ha nem a Tied volt, akkor kívánod-e, hogy eljuttassam hozzád mint a jogos jussodat?

Mi itt az igazság és mi itt a teendő?

***

További adalékok a Lukács Györggyel kapcsolatos tegnapi bűnügyhöz

Torontoban van egy kis társaság, szlovákiai magyarok, akik a Kassa és Pozsony között fekvő kis falvakból, városkákból származnak. Ez a kis csoport csupa remek, kiváló emberből áll, mérnök, tudós biologus, pszihiáter, akik gyerekkoruk óta ismerik egymást és akik mind véletlenül Torontoban kötöttek ki, részben a szüleik választása folytán, évtizedekkel ezelött, mint gyerekek. Ma már mind nyugdíjas koruak. Évente egyszer-kétszer összejárnak, amikor is hatalmas duma partit rendeznek, sok finom magyar kajával és annyira jól érzi magát mindenki, hogy amikor már elköszöntek és mindenki hazafelé készülődik, akkor még egy további órácskát dumálnak az előszobában, kabátban, kalapban, mert senkinek nem akaródzik hazamenni. Nagy megtiszteltetés és kitüntetés az, hogy feleségemmel együtt ez a társaság befogadott és tagjainak tekint bennünket.

Ebben a kis társaságban találkoztam Yuri Dojc-cal a kitünő és nagyon szimpatikus fotoművésszel.
Yuri néhány évvel ezelőtt egy hallatlanul sikeres karrier vége felé, visszament dél-Szlovákiába, hogy dokumentálja az egykori ott élt zsidóság után még megmaradt tárgyi emlékeket. Végig is járta az elnéptelenedett, roskadozó zsinagógákat és készített róluk egy fénykép sorozatot, amelytől elszorul a torok, és égni kezd a szem. Készített továbbá egy videot is egyidejüleg.

Ennek az expediciónak az utolsó napján, az utolsó néhány fénykép elkészítéséhez elővett a zsinagógában hátrahagyott könyvekből egyet, amely, amikor kinyitotta, a nagyapja sajátkezü bejegyzése szerint, a nagyapa imakönyvének bizonyult.

Talán megérted, hogy ennek a történetnek az ismeretében nem csoda, ha mindez eszembe jutott abban a pillanatban, amikor Marosán György és Lukács György nevét a lapon megláttam.

Kerekes Sándor

Kategóriák: Szervezetek

“Már csak az utolsó jegyek” konzultáció-határideje

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 24 - 20:14

A népszavazást pótló pótkonzultáció legújabb híre az, hogy a hatalmas érdeklődésre való tekintettel még mindig várják a leveleket. Halász János bejelentése alapján december 1-ig. Amely hír hallatán óhatatlanul a bazári kikiáltók marketing-blöffje jut az ember eszébe. Amikor az üres sátor előtt a telt házra hivatkozva „már csak az utolsó jegyeket” próbálják rásózni az óvatlan arra járókra.

Alig egy héttel ezelőtt még annyira meg volt akadva a kommunikációs gőzhenger, hogy a jelenleg külügyérként szolgáló nyaloncot akarták bevetni egy telefonso kampányban. Mely bevetés ténye már akkor is ellentmondani látszott a végtelenül nagyra beállított, végtelenül nagy hangon hirdetett érdeklődésnek. Valósabbnak tüntetve fel azt, hogy valójában olyan alacsony a visszaérkezési arány, amihez már hazudni sem lehet egy hihető számot. Ennek alig mond ellent az, hogy az LMP-s konzultáció-látogatók szerint hatalmas kamu az egész. Amire a 24.hu értesülése szerint a kormányzati tájékoztatás felkent mondóka-felelősei némi sorosozós rizsával reagáltak. Akár nekik is igazuk lehetne.

Azonban az továbbra is világos, hogy ha a kormány, és benne Orbán Viktor olyan fenemód biztos lenne a támogatottságukban, akkor népszavazást tartana a kérdésben. Maga az a tény, hogy erre nem kerül sor mutatja: maga a hatalom sem hisz a saját szövegében. Valószínűleg okkal. Mert tegyük fel, hogy igaz az a szám, amit állítanak. Az a bizonyos 1,7 millió. Azt is feltehetjük akár, hogy csak azok küldték vissza, akik egyet értenek Orbánnal. Azt is tegyük félre, hogy a bolsevik módszertanhoz hozzá tartozhat a kisebbség nevében, mesterségesen előállított többség. Amit jól példázott a 2014-es választás. Az, amelyen a Fidesz kevesebb, 2,1 millió, szavazattal nyert parlamenti kétharmadot, mint amennyivel korábban választásokat vesztett. A 2014-es és a jelenlegi számokból azonban látszik: annyian sem küldték vissza a sorosozós badarságot, ahányan korábban beszavazták a Fideszt a hatalomba.

Így könnyedén előfordulhat, hogy a mostani hosszabítás célja leginkább a korábbi támogatottság hihetőbb állításának megalapozása lehet. Ami puszta szóvirág. Ellentétben egy népszavazás többször ellenőrzött eredményével. Amely alapján azt tudjuk: legutóbb a többséget nem érdekelte Orbán-ripacs akciózása. 

(Illusztráció: VastagBőr)

Kategóriák: Szervezetek

Művészkatonák, katonaművészek

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 23 - 15:29

Jubileumi, 100. évét nyitotta meg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Elődjét, a Hadtörténelmi Levéltár és Múzeumot 99 évvel ezelőtt 1918. november 16-án hozta létre két katonatiszt, Gabányi János címzetes vezérőrnagy és Aggházy Kamil ezredes. Az eseményről a Múzeumban ünnepi állománygyűléssel és egy kiállítás megnyitásával emlékeztek meg.

A centenáriumi évét kezdő intézmény parancsnoka, dr. Kovács Vilmos ezredes az elkövetkező év programjáról szólva kiemelte, ez nem csak a Múzeum ünnepe lesz. Kettős, nagyjelentőségű eseményt ünnepelnek, 2018 ugyanis a Magyar Honvédség fennállásának 170. évfordulója lesz! Az Intézet és a Múzeum épülete magában hordozza a történelmünket, ennek jobb megjelenítése érdekében a 100 évfordulóra az arculata felfrissül, mondhatni megfiatalodik. Vonzereje így is nagy, hiszen évente 60-70 ezer ember fordul meg benne, tud üzenetet átadni, ez az intézmény a magyar haderő legnagyobb kommunikációs eszköze. A századik évfordulón különleges rendezvényekre kerül sor. Bevezetőként, már most, november 23-tól kéthetenként mindig új, a közönség által eddig még sosem látott műtárgyakat mutatnak be a múzeum gyűjteményéből. Lesznek filmvetítések, koncertek, még Sörestek (!) is. Különleges bélyeg és egyedi emlékérem kibocsátása is szerepel a programban. Már folyamatban van a munka, amivel régi adósságát törleszti majd az ország: 2012-től ugyanis megkezdődött az I. Világháborúban elesett, megsebesült vagy fogságba esett katonáink – összesen másfél millió ember – adatainak feltárása, rendszerezése és majd kiadása a 100. évfordulón, közzétételre alkalmas formában.

Érdekes összefüggésre világított rá dr. Csikány Tamás ezredes, a Hadimúzeum Alapítvány kuratóriumának elnöke. A magyar sokáig – egészen Mohácsig – katonanemzet volt. A politika legfontosabb eszköze a háború volt és a külpolitikai célokat a háború, a katonaság erejével sikerült vagy nem sikerült megvalósítani. Majd 1526 után már csak magyaráztuk, hogy milyenek szeretnénk lenni, de a katonai gondolkodás megmaradt. Mi is kellene ahhoz, hogy olyan hadseregünk legyen, amivel a nemzeti önállóság visszanyerhető? Ennek a jegyében születtek meg az első magyar nyelvű hadtudományi munkák, kialakult a magyar hadtudományi irodalom, nyelvezet. Az igazi fellendülés a Kiegyezés után következett be, ami megteremtette a részben önálló magyar hadsereget és azokat az intézményeket is, amelyek ezt a tevékenységet támogatták. Ebbe a sorba illeszkedik a Hadtörténeti Intézet és Múzeum megszületése is.

Jelen volt az ünnepségen az 1877-ben megalakult Svéd Hadtörténeti Múzeum igazgatója, Carl Zarmén, aki emlékeztetett arra, hogy a két intézmény 1929 óta dolgozik együtt, közös kiállítást is rendeztek. Igen komoly hasonlóság van a két múzeum között. A közös, európai történelem és a saját országaik történelme összecseng, ezért is figyelnek jobban egymás munkáira. Svédországban 2014-ben nyílt meg a Nagy Háború bemutató kiállítása, melyben háromhavonta más ország volt a vendég. Eddig már tizenöt ország szerepelt, Magyarországra most kerül sor. Érdekes, hogy míg a legtöbb ország – az eddigiek közül 14 – főleg fotókat küldött, Magyarországról inkább festmények, grafikák érkeztek. A díszünnepség után megnyitott „Művész-katonák, katona-művészek” című kiállításon is, néhány szobor társaságában, többségében ilyen alkotások láthatók.

Persze ez érthető, ha belegondolunk, hogy az I. Világháború idején a festészet még erőteljesen felfutó ágban volt, a fotográfia pedig csak ekkor kezdte szárnyait bontogatni. A művészi önkifejezés formái sokszor a bevett társadalmi szokásokkal mentek szembe, a dadaizmus már 1916-ban megjelent! Ugyanakkor létezett a harctéri szenvedések realista ábrázolása is. A magyar hadsereg kötelékében mintegy négyszáz hadi festő tevékenykedett, miközben ott voltak a fotográfusok is. Ám a kétféle mű között lényeges különbség feszül. Míg a fotó egy pillanatot örökít meg, a jóval hosszabb idő alatt készült festmények egészen más érzelmeket képesek ébreszteni. Ezek az alkotások fontos szerepet töltöttek be a maguk idején, de legalább olyan fontosak mai is, hiszen az a feladatuk, hogy a háborúról minél pontosabb képet nyújtsanak, ne engedjék az ott megélt szenvedést feledésbe merülni.

A művészek többsége szervezetten került a harctérre. Voltak, akiket besoroztak, harcoltak, még meg is sebesültek. Mások – főleg az önkéntesek – a Sajtóhadiszállás művészeti csoportjához nyertek beosztást. Ők külön „Kunst” feliratú karszalagot is kaptak. Kisfaludy Stróbl Zsigmond visszaemlékezéseiben leírja például, hogy Pór Bertalan, Berény Róbert, Frim Ervin, meg ő, előbb a trénhez próbáltak önkéntesnek bejutni, de az nehéz volt, mert oda – biztonságosabb lévén – „áradatként özönlött a jómódúak serege.” Így ők végül a tüzérséghez kerültek. A tizenegyes tábori ágyús ezred egyik kiképző tisztje Márffy Ödön festőművész volt. Kisfaludy végül nem került a frontra, főtisztek szobrának megformálásra kapott megbízást. Látható is tőle ezen a kiállításon Szurmay Sándor gyalogsági tábornokról 1916-ban készült szobra.

Bizonyára meg fogja lepni a kiállítás látogatóit, hogy a művészetinek egyáltalán nem gondolt Hadtörténeti Intézet és Múzeum birtokában a magyar képzőművészet hány jeles, kiemelkedő alkotójának műve van. Ilyen különleges „csemege” például a modern magyar festészet egyik legeredetibb és legvitatottabb tehetsége – a fronton még meg is sebesült, számos kitüntetést kapott – Aba Novák Vilmos egyenruhás önarcképe. Érdemes elidőzni Mednyánszky László elesett katonát ábrázoló képe előtt, ahol a megjelenítés szándékoltan homályba tűnő. Hermann Lipót vízfestménye, a Rohamozó katonák, az akvarell-technika ellenére szinte fényképszerű pontosságú, Vaszary János ceruzarajza pedig a háború kezdetéről, a hadászati jelentőségű limanowai csatában 1914-ben elesett huszárról, egyszerűségében megindító.

A jubileumi év megnyitására a Stefánia Palota Honvéd Kulturális Központ, Regiment éttermének cukrászai – a Múzeum felkérésére különleges süteményt készítettek. Nehéz feladat volt olyan édességet találni, ami a Honvédséggel kapcsolatba hozható, ám végül sikerült a harmincas évekből egy „Hadi linzer” elnevezésű receptre bukkanni. A „hadi” linzer alapanyaga ugyanaz, mint a „normális” linzeré, csak barna lisztet használtak hozzá.

A nevét pedig onnan kapta, hogy akkortájt ilyen alapanyagot szinte csak a honvédség részére adtak, egyébként nehéz volt hozzájutni. A linzer tésztára narancsos, joghurtos, töltelék kerül, így lesz belőle sült túrótorta. A tetején narancs-zselé található. A torta, mint a „ház süteménye” a múzeum büféjében egész évben kapható lesz.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Molnár Ferenc: Az ördög a Karinthy Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 23 - 06:43

Vajon ki ez a monoklis, gunyoros, titokzatos úriember, aki egy festőműterem foteljéből emelkedik ki, a kandalló lobogó lángjai mellől. Ő Molnár Ferenc a világhírű Vagy csak egyik legsikerültebb vígjátékának hírhedt címszereplője? Legyen elég ennyi: ő Az ördög. Akkor jelenik meg, amikor a helyzet a legkényesebben kétértelmű. A gyönyörű Jolán a fiatal, jóképű szerelmes festő műtermében festeti magát! Fülledt az erotika. Az ördög azt sem tudja mivé fajul a helyzet. Ám most majd minden kiderül. Ezután Jolán a gazdag, elegáns férje karján egy estélyre megy. Az előkelő társaság a bűn melegágya. Vajon Jolán belépője estélyi ruhát takar, vagy csak a vágytól tüzes, csupasz testét? Csak szereplőink tudják a választ. No, meg minden titkok tudója: a író? szerző. Aki talán maga Az ördög. A Karinthy Színház régi-új bemutatóján minden lepel lehull. Voila!

(forrás: színház)

Balikó Tamás színész-rendező életében négyszer rendezte meg Az ördög című darabot,  itt olvashatják a vele készült  interjút:

http://vivalamusical.hu/interjuk/az-ordog-interju-baliko-tamassal

/ Balikó Tamás 2014. november 30-án elhunyt /

A 2017.november 24-én bemutatásra kerülő darabot Balikó Tamás rendezése alapján színpadra alkalmazta SZABÓ P. SZILVESZTER

Játsszák:

László  —  Schlanger András

Lolán  —  Gubás Gabi

János  —  Szabó P. Szilveszter

Az ördög  —  Földes Tamás

Elza  —  Balázsovits Edit

Selyem Cinka  —  Balázs Andrea

András  —  Honti György

 

Művészeti vezető: KARINTHY MÁRTON

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

A nő, aki egyszer még nagyon fogja szégyellni magát

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 22 - 23:27

Lesz még idő, amikor majd nem az lesz, ami most van, hanem, valami egészen más. És akkor ez a nő, aki már a képen sem látszik felhőtlenül boldognak, előáll a történetével.

Elmondja, hogy fiatal volt, kellett a pénz.

Nem tehetett mást, parancsra tette. Megmondták neki, hogy mit mondjon.

Ha nem ő mondja, mondja helyette más. És mi még mindig jobban jártunk, hogy ő mondta, mert mások még nála is rosszabbul mondták volna.

Értsük meg a helyzetét, mondja majd ez a nő, aki egyszer még nagyon fogja szégyellni magát. Kiadásai vannak, költségei. És a megélhetés is egyre drágább. Menjünk csak ki a piacra, nézzük meg, hogy mennyibe kerül egy tojás.

Számtalan magyarázata lesz, mentsége egy se.

Nem lesz egyedül a történetével ez a nő, aki, ha majd egyszer nem az lesz, ami most van, nagyon fogja szégyellni magát. Sorra jönnek majd elő a megvezetettek, akik igyekeznek elhitetni magukkal, hogy jó ügyet szolgálnak. És persze azok is, akik sajnálják a történteket, és megpróbálják jóvátenni

És akkor mi, akiknek nincs okunk arra, hogy szégyelljük magunkat, legföljebb magunk előtt, amiért nem voltunk elég hangosak és érthetők, és nem mondtuk el elégszer, amit állandóan mondanunk kellett volna, nem mondunk majd semmit. Mert mit is mondhatnánk, egy olyan korról, amikor cserben hagytak bennünket a szavak.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A középostoba szolgaréteg “kinevelésésre” épít az oktatás Magyarországon

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 22 - 15:08

A magyar oktatással kapcsolatos mai médiavízcsapokból a PISA-eredmények éppen aktuális cseppjei potyognak. Rendszerint olyan felütéssel, hogy mindenről a jelenlegi kormány tehet, illetve a magyar diákok a fasorban sincsenek. Mármint abból a szempontból, a kollaboratív problémamegoldáséból, amit az OECD minap publikált összefoglaló tanulmánya elemez.

A szalagcímekbe talán nem fér be minden elemzési szempont, vélemény megemlítése. Így érthető, ha az adatok egy része kicsit hátrébb sorolódik. Ilyen adat például az, hogy nem tegnapi adatok, hanem 2015-s adatfelvételek alapján készült az elemzés. Kicsit még hátrébb azt is általában megemlítik, hogy ilyen vizsgálatokból nincs valós referenciaérték. A korábbi 2012-s elemzések ugyanis az egyéni problémamegoldási készséget mérték. Az együttműködésen alapuló, közös munkát, közös gondolkodást feltételező vizsgálatot ezzel kicsit bajos összehasonlítani. Ettől persze még koránt sem kell büszkének lenni a magyar fiatalok eredményeire, de valójában nem tudjuk tiszta szívvel azt mondani, hogy most romlott el minden. Amit egyébként az idősebb generációk tagjai akár a saját emlékeik alapján is értékelhetnek.

Ha politikai, illetve biológiai amnéziát kicsit félre tesszük, akkor valójában már az 1960-as években is az egyéni eredményeket díjazta az oktatás. Annak idején az egyetemi felvételen kedvezményt nyújtó szaktárgyi versenyek is az egyéni problémamegoldást favorizálták. A nagy oktatási reformként köztudatba vert új szelek által idefújt tesztalapú képességfelmérés elharapódzásával ez a helyzet valószínűleg csak romlott. A sablon-orientált eredménymérés ugyanis nem igazán kedvez az intuitív gondolkodásmód kialakulásának. Anélkül meg hibádzik a problémamegoldás képessége is. Mármint akkor, ha a problémát nem lehet belefektetni Prokrusztész szellemi ágyainak egyikébe. Ha ehhez még hozzájön a közös gondolkodástól távol tartó mérési rendszer, a fetisizált frontális oktatás, akkor a közös bölcsesség ötletei sem segítenek.

Ellenben tesztlapkitöltésre szocializáló oktatás még a frontális oktatással szakítva sem sok eredményt hoz. Aki nem hiszi, próbálja ki. A diákokból kialakult csoportocskákban nem egy esetben nem a probléma megoldásáról kezdődnek a viták, hanem a kiválasztandó válaszlehetőségek valószínűségeiről. Az egyéni tippeléseket a közös tippelés váltja fel. Megpróbálva kitalálni a teszt összeállítója által elvárt választ. Amiben valószínűleg nem kis szerepet játszik, hogy a tanuló értékelése továbbra is egyéni. No meg aztán, az egyéni, sablon alapján nem értékelhető válaszokkal csak a baj van. Felkészülést, egyéni döntést vár el a javítása a tanár részéről. A döntés megindoklásának a képességét, illetve az erre való hajlandóságot. Ellentétben a kipipálható kulcsszó-listákkal, illetve előre definiált „A,B,C,D” válaszokkal.

Amikor tehát a 2015-ös adatok alapján megállapítjuk, hogy a hazai diákság közös problémakezelése nincs az OECD-tagállamok átlagánál sem, akkor ez nem egy olyan eredmény, amin nagyon meg kellene lepődni. Könnyű szívvel még csak a jelenlegi kormányra sem lehet emiatt ráteríteni a vizes lepedőt. Mert a közleményekből rendre kimaradni látszik, hogy a 2015-ben 15 éves tanulók eredményeit szemlélhetjük. Ez azt jelenti, hogy olyan diákréteget vizsgál, akiket esetleg már 2003-2004 körül elkezdett idomítani az oktatási rendszer aktuális intézménye. Annak érdekében, hogy már az iskolaérettség felmérésekor megfeleljen az „ülj le, állj fel, egyél, aludj, tanulj, felelj” idomítási rendszernek. Olyan tanerők vezetésével, akik már akkor is a maradványelvű pedagógusképzésből szabadultak be az iskolákba.

Mérhetetlen tisztelettel az iránt a kisebbség iránt, aki igyekezett, és képes volt szakítani a tanárok tanáraiba szocializált ketreccel. Már csak azért is, mert ezeknek a tanároknak volt mindig köszönhető, hogy a diákok jelentős része jelentősebb sérülés nélkül képes átvészelni az iskolapadban töltött éveket. Megőrizve kíváncsiságot, a másik felé fordulás képességét, a közösséget építő szemléletet, és általában azokat az értékeket, amelyek hiányára aztán illik nagyon rácsodálkozni a későbbiekben. Mint például a jelen felmérés esetében is. Annak a felmérésnek az esetében, amely nem kis részben a várható elvárások változásaihoz való alkalmazkodás képességét hivatott felmérni. Amely várható változásokra az a tendencia látszik jellemzőnek, hogy a rutinszerű, leginkább betanított munkásként elvárt képességekkel szemben növekszik a rutintól eltérő helyzetek csoportos, illetve analitikus kezelési készségének a jelentősége.

Amikor a PISA-eredmények fényében értékeli valaki a jelenlegi kormány jelenlegi oktatáspolitikáját, akkor valójában nem feltétlenül a 2015-ös, évtizedes salakhalmokat görgető pillanatfelvétel a legnagyobb probléma. A jövő szempontjából sokkal nagyobb gondot jelenthet az a képzési gettósítás, amely a jövőt alárendeli az ipar pillanatnyi igényeit kiszolgáló középostoba szolgaréteg „kinevelésének”. Parragh László ajánlásával.

Conformity / Nina Defelice

Ugyanakkor ezen egy szimpla kormányváltás sem segítene. Pont azért, mert a tanerők, a maguk beidegződéseivel, a szülőket nem feltétlenül partnernek tekintő, a diákokat egyénileg versenyeztető, a tanulókat a kényelmes tesztfeladatokkal minősítgető szemléletével maradnak. Kivéve a kivételeket. Akik arányáról már csak azért sem igazán van képe az átlag szülőnek, mert számára az iskola mindig az adott tanári kart jelenti. Meg azért sem, mert a tanároknak nincs „PISA-jelentése”. Holott talán az sem ártana. Ahogy egy széles bázisú politikai konszenzus sem ártana. A néhány évenként megrángatott iskola-, tanárminősítés-, és oktatás rendszere helyett.

Kategóriák: Szervezetek

A világ első atomreaktor mérnöke is magyar volt

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 21 - 15:43

115 évvel ezelőtt született századunk egyik legnagyobb fizikusa, akit bár Amerikában temettek el, de Magyarországon is meggyászoltak, hiszen 1902 november 17-én Budapesten látta meg a napvilágot. Egyidős volt tehát a századdal, hosszú tevékeny élete során szinte számba nem vehető mértékben gazdagította a fizika tudományát, és mint mérnök is maradandót alkotott. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte, ahol Neumann János volt az iskolatársa.

Tanárai között kora leghíresebb tudósait találjuk, ő mégis Rácz Lászlóra emlékezett vissza legszívesebben, akitől matematikát tanult, s akinek képe haláláig dolgozószobája falán függött. “Nemcsak tudást kaptam itt, hanem emberséget, elkötelezettséget a tudomány, a tudás és a tanítás iránt.”- írja egyik visszaemlékezésében. Németországban szerzett vegyészmérnöki diplomát és itt lett fizikus. Volt iskolatársával, legjobb barátjával, Neumann Jánossal és Albert Einsteinnel együtt hívják meg Amerikába, a Princetoni Egyetem újonnan alapított kutatóintézetébe, 1930-ban. Haláláig az egyetem professzora maradt és tanítványai között több Nobel-díjast is találunk.

A marslakó

Neumann János, Wigner Jenő, Szilárd Leó, Teller Ede és Kármán Tódor alkotta azt a kis csoportot, amely a számítógép, az atomreaktor, atom- és hidrogénbomba, valamint a sugárhajtású repülőgép feltalálásával, illetve megalkotásában való részvételével hihetetlen mértékben gazdagította az Egyesült Államok tudományát, technikai potenciálját, és járult hozzá a nemzet védelméhez. Tudóstársaik intelligenciájuk és kreativitásuk elismeréseként maguk között marslakóknak nevezték őket, bár Wigner – a többiekkel ellentétben – nem szerette ezt a titulus. „Szilárd, Teller és Neumann szerette a „marslakó” titulust, én nem.” – írja visszaemlékezésében. (Kármán Tódor is szerette – a szerző). Sajnos ma már egyetlen marslakó sem él (Teller Ede volt az utolsó).

Az atombomba készítő

Wigner attitűdjét a nukleáris fegyverekkel kapcsolatban döntően elsősorban az befolyásolta, hogy halálosan félt attól, hogy a náciknak előbb lesz bombája, mint a demokráciáknak, másodszor pedig, a hidegháború alatt abbéli hite, hogy a totalitárius, kommunista rendszerek a nukleáris fegyverek ezreivel felszerelve komoly fenyegetést jelentenek a szabad világ számára. Kezdeményezője volt az Einstein által aláírt és Roosevelthez eljuttatott levélnek, melynek hatására az Egyesült Államok elnöke elindította az atombomba előállítását célul kitűző úgynevezett Manhattan projektet. Szilárd Leóval és Enrico Fermi Nobel-díjas fizikussal részt vett az első nukleáris láncreakció előállításában és az első atomreaktor létrehozásában. Az ezzel kapcsolatos mérnöki számítások nagy részét ő végezte el. Ő és Breit számolta ki a bombához szükséges kritikus tömeget is.

Berobbantásos implóziós elven műküdő atombomba.

Nélküle a két berobbantásos (implóziós) elven működő plutónium töltetű atombomba (ezek egyike a Nagaszakira ledobott) nem készült volna el a második világháború alatt, ugyanis nagyrészt ő tervezte az ezek előállítását végző atomreaktorokat. A már kész bomba ledobását – több fizikus társával együtt – ő is ellenezte. Az atombombáról egyébként az volt a véleménye, hogy annak „jelentős szerepe volt az Egyesült Államok háborús győzelmében”.

A hidrogénbomba sikeres konstrukciója, valamint a kipróbálására irányuló sikeres kísérletek, egyaránt Teller nevéhez fűződnek. Mivel a hidrogénbomba működési elvét már 1946-ban feltárták, úgy gondolta, hogy azt „legkésőbb 1960 körül Teller Ede nélkül is kifejlesztették volna a gyakorlatban”.

A fizikus

Einsteinnel ellentétben – aki azt vallotta, hogy: “az Isten nem kockázik”- a nem determinisztikus fizikai világban hitt. Úgy vélte, hogy a mikrorendszerekre érvényes kvantummechanika és a nagyon nagy rendszerekkel foglalkozó relativitáselmélet között súlyos ellentmondás van, és a két terület egyesítése egyenlőre nem sikerült. Vallotta, hogy a fizika nem alkalmazható minden természeti folyamatra, hogy belső ellentmondásai vannak. A fizika hasznáról úgy vélekedett, hogy ,,majdnem mindaz, amit hozzáadtunk az emberek kényelméhez, a felismert fizikai törvények hatására következett be.” Wigner Jenő az 1963 évi 50 %-ban megosztott fizikai Nobel-díjat „az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kiváltképpen pedig az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért” kapta. Őt tekintik a magfizikai héj modell egyik megalkotójának, nevéhez fűződik a tükrözési invariancia lehetséges sérülésének jelzése,a barionszám megmaradás törvényének megfogalmazása, az első magreaktor megalkotása, és még számos tudományos eredmény. Mint fizikus feltételezte, hogy léteznek bolygók, amelyeken ugyancsak kultúrával rendelkező lények laknak, és rájönnek arra, hogy itt a Földön is ilyenek élnek.Ugyanakkor pesszimistává tette az a tény, hogy a Földet még nem látogatták meg. ,,Talán úgy találták,hogy az ilyen kapcsolat nem elég érdekes. Talán úgy döntöttek, hogy az ilyen kapcsolat előnytelenül befolyásolná más bolygók lakóinak tudományos kutatáson alapuló fejlődését…” -írta egyik munkájában.

Még 80 éves korában is a fizikai több területén volt képes önálló tudományos kutatást folytatni.Talán senki más nem látta át a fizikát olyan mélyen mint ő. Önkritikusan mégis azt nyilatkozta, hogy a legújabb fizikai cikkek felét egyszerűen nem érti.

Wigner Jenő 1963-ban

A mérnök

Mérnöki tevékenységének jelentős részét az atomenergia felszabadításának és békés célú hasznosításának szentelte. Méltán nevezte tanítványa, Alvin Weinberg „a világ első reaktormérnökének. Ezirányú tevékenységéért 1960-ban az USA-ban megkapta a Atom a Békéért díjat. Mérnöki tevékenységét barátja Teller Ede így jellemezte: “Wigner Jenő nagyon sokban hozzájárult az első atomreaktor felépítéséhez. Ezt mindenki tudja. De azt talán nem értékelik eléggé, hogy a reaktort nem tapasztalatok és kísérletek alapján tervezték, hanem elméletileg. Olyan volt ez, mintha az emberek nem ismerték volna a kereket, és valaki az első kerék megtervezésével együtt az első vonatot is megtervezi.”

Wigner ötlete volt, hogy a nagyteljesítményű nukleáris reaktorok hűtésére gáz helyett vizet kell használni, és a világon először ő javasolta, hogy ugyanezen vízzel kell lassítani a láncreakciót kiváltó neutronokat is. Ezek a vízlassítású reaktorok világszerte belső biztonsággal működnek. Ilyenek adják

Pakson a Magyarországon termelt villamosenergia

40 %-át. „Egy olvadt sóval, mint üzemanyaggal működő reaktor koncepcióját ő vetette fel 1945-ben. Az ötlet szerint közvetlen hőátadást kellene megvalósítani a hasadóanyag és a hűtőközeg között. Az első sóolvadékos erőmű tervét barátjával Alvin Weinberggel közösen 1947-ben jelentette meg, az első jelentősebb kutatás-fejlesztés azonban csak 1954-ben indult.”

Összesen 37 szabadalma volt. Ezek a szabadalmak magukban foglalják a legtöbb reaktortípust, amelyek az azóta eltelt ötven évben kereskedelmi sikereket értek el, és azokat is, amelyek a széles skálájú mérnöki fejlesztés bázisai voltak.

A reaktorok tervezésén kívül számos amerikai vállalat hívta meg tudományos tanácsadás céljából. Egy ideig még az Atomenergia Bizottság tudományos tanácsadó testületének is a tagja volt. 1946-1947 között kutatási és fejlesztési igazgató a Tennessee állambeli Oak Ridge-ben , a Clinton Laboratóriumban, ahol – mint írja – „…az atomerőművek építésének és fenntartásának lehetséges módozataival, a hűtőanyagok megválasztásával és a hőelvonás lehetőségeivel foglalkoztunk.” Létrehozza az Oak Ridge-i Reaktor Technológiai Iskolát, amelynek célja a reaktorfejlesztési ismeretek átadása az ipar leendő szakembereinek.

A vezetéssel járó adminisztratív feladatokat terhesnek találja, s az elméleti fizikusok és professzorok függetlenebb életét választotta, csendesen visszavonult Princetonba.

A polgári védelem élharcosa

A háború után Wignert a következő kérdés izgatta: Milyen védekezés lehetséges az atombomba ellen? A ’kölcsönös elrettentés elvét’ a béke fenntartásának morálisan elfogadhatatlan módjának tekintette mindig. Az ötlet, hogy 100 millió ártatlan életét bosszú fenyegesse, egyszerűen túl szörnyű volt. Így vált Wigner – néhány társával együtt, mint Teller Ede, Edward Dyson és Don Brennan – az elv tükörképének javaslójává, a ’kölcsönösen biztosított túlélésé’. Wigner ezért a polgári védelmet a legfontosabb feladatnak tekintette, amit a nemzetnek vállalnia kell. 1963 elejétől az a csaknem megoldhatatlan feladat kötötte le majdnem minden idejét, hogy elemezze a védekezés lehetőségét egy olyan támadás ellen, amelyben 10000 robbanófej támad. Ezeket a tanulmányokat Oak Ridge-ben folytatta. Wigner az 1965-ös évet a polgári védelmi program megszervezésével töltötte.

Elismerései

Életében nagyon sok kitüntetést kapott külföldön és itthon egyaránt. Amerikában 1958-ban megkapta az Enrico Fermi-kitüntetést, 1968-ban pedig a a Nemzeti Tudományos Érdemérmet (National Medal of Science). Magyarországon 1987-ben megkapta az ELTE tiszteletbeli doktori címét, és 1994. július 21-én a magyar kormánytól a KÖZTÁRSASÁGI ÉRDEMREND kitüntetést, és ezzel együtt nyújtották át neki a Magyar Nukleáris Társaság SZILÁRD LEÓ EMLÉKÉRMÉT.

Mindig magyarnak vallotta magát. A Magyar Köztársaság Zászlórendje kitüntetés átvétele után rendezett fogadáson megkérte a cigánybandát, játsszák el a kedvenc nótáját: Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs; és csárdást is táncolt a zenére. Különösen szerette a magyar költészetet, amelyről azt tartotta, hogy ,,van olyan kiváló, mint bármely másik”. „Egyszerű magyar dalok és versek, amelyeket 1910 előtt tanultam, ma is önként megszólalnak bennem. Az Egyesült Államokban eltöltött 60 esztendő után még mindig inkább magyar vagyok, mint amerikai, az amerikai kultúra sok vonása mindmáig idegen maradt számomra. Budapesten sokkal több elmélyült beszélgetést hallhat az ember a kultúráról, mint az Egyesült Államokban. A magyar költészet talán a legszebb Európában.” Beethovennel együtt vallotta, hogy ,, tartós örömet csak magadban és munkásságodban lelhetsz”.

Még távozása is fizikusi volt. Princetonban (New Jersey államban), 1995. január 1-jén, tehát éppen perihéliumban (napközelpontban) halt meg, vagyis amikor a Föld a legközelebb(147,1 millió km-re) van a naphoz, és a legnagyobb a pályasebessége. Így az élő magyar származású Nobel-díjasok száma pillanatnyilag egy.

Varga János

Kategóriák: Szervezetek

Barát volt

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 21 - 15:31

átlép minden határt,
lepénzelte a párt?
ki fia-borja,
orrát fönn hordja
és rád tapos meg árt…

ez már a sokadik,
és tűrjem holtomig?
zsarnok, elég a…!
vagy ivadéka?
mindent lehazudik,

cincog: napot, eget…
hitvány egér lehet?
eh, rá se rántok,
tán elefántok
fingjából született

Búzás Huba

David Boyd / Betrayal

Kategóriák: Szervezetek

Várszegi Asztrik távozik, az üzenete marad

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 21 - 01:03

A Pannonhalmi Bencés Főapátság éléről távozik Várszegi Asztrik. A főapát Szent Márton ünnepén jelentette be lemondását. Búcsúbeszédében, amelyet a Kisalföld idéz, azért közreadott néhány olyan gondolatot, amely könnyedén túlmutathat a főapátság kerítésén. Ahogy a lemondás gesztusa is.

Márton püspök annak idején a szegények pártfogójává szegődött. Ahogy Jézus sem a gazdagok kizárólagos megváltójaként teljesített küldetést ezen a sártekén. Nem Jézus hirdette a vagyon alapján való megkülönböztetést, és aligha az ő tanaiból volt levezethető a búcsúcédulák intézménye sem. Ahogy, néhány politikustól eltérően, azt sem hirdette, hogy a gyermek megkülönböztetendő, illetve megkülönböztethető a szülők együttélésének módja alapján. Akkor is, ha különben a gyermek megbecsült családtagként, szeretetben nevelkedik. A főapát szerint „Márton nem csupán a Kr. utáni IV. században, hanem a mi XXI. századunkban is időszerű, mert a szegények, kiszolgáltatottak sokasága és valósága mindig kihívás”. Amihez hozzátehetjük, hogy sajnos a gyermekek szegénysége sem időszerűtlen. Mert a szegénységben felnövő, szegénységhez szocializálódó gyermekek száma is egyre több. A különböző kimutatások szerint hazánkban is.

Ez lehet kedves az önzés kormányának, de messze nem azonos azzal, amit Jézus tanított. Akkor sem, ha a kormányban van olyan politikai képződmény, amely magát kereszténynek nevezi. De akkor sem, ha a szociális gettóképzés politikáját megvalósító országvezetés hangosan üvölti magát kereszténynek. Ellentétben a pápával, aki november 19-ét a szegények világnapjának nyilvánította. A szegényekének. Nem az ilyen, vagy olyan szegényeknek, hanem a nélkülözőknek általában. Igaz, a lelki szegénység, a diszkriminatív embertelenség, alapján a hazai kormány is nyugodtan tekinthetné a saját világnapjának. Akár Erdő Péter, a menekülteket annak idején megvető, kiszolgáltató, illetve kizáró pap ajánlásával. Azonban Ferenc, az Orbán-Erdő párostól nyilvánvalóan elhatárolódó, pápa aligha erre gondolhat.

Ahogy emlékezhetünk: Várszegi Asztrik annak idején, a szükség idején, az apátság kapuinak megnyitásával üzent. Erdőnek, a kormánynak, és a keresztényeknek. Azt, hogy a kereszténység a cselekedeteken és nem a lózungokon keresztül nyilvánul meg. Most, a főapát lemondása kapcsán, kicsit nehéz nem gondolni arra, hogy némi politikai nyomás is közre játszhatott a döntésben. A hívők egyfajta kiéheztetésével bármikor zsarolható az, akinek a hithez való hűsége nagyobb, mint a kedv a politikai keresztények talpának nyalásához. Ha pedig elindul egy utólagos karaktergyilkolászás, akkor biztosak is lehetünk abban, hogy Várszegi útban volt az Orbán-Semjén páros fémjelezte társaságnak.

De addig, ellenkező gondolatok igazolása híján, vegyük komolyan a közölt indokot. Azt, hogy 27 év után időszerűnek látja a fiatalítást. Ami önmagában is példamutató hozzáállás lehetne nem egy vezető számára.

Kategóriák: Szervezetek

A tőke 150 éve - VIDEÓK

Anno Filmklub - 2017, november 20 - 22:59

2017. október 18-19-én a Politikatörténeti Intézet Társadalomelméleti Műhelye tudományos konferenciát rendezett Marx A tőke című művéről.

A kétnapos konferenciánkat most megnézheti, meghallgathatja az interneten: az előadások és panelek videólink-listáját ITT találja...

Kategóriák: Szervezetek

Rossini: Olasz nő Algírban az Erkel Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, november 20 - 19:50

A sevillai borbély és a Hamupipőke mellett az Olasz nő Algírban Rossini legtöbbet játszott vígoperája. A pikáns történet a „szabadítás-operák” sorába tartozik, melyben a kor kedvelt műfajának szabályai szerint egy gyönyörű fiatal nőt elfognak, és kínzás vagy halál várja, míg hős szerelmese fel nem tűnik, hogy megmentse őt. Esetünkben egy talpraesett olasz lány jár túl az őt elrabló és új feleségre vágyó algíri pasa eszén, mindenki más legnagyobb megelégedésére. A címszereplő, Isabella, az operairodalom egyik legbölcsebb, legnagyszerűbb női karaktere.
Az Operaház műsorán most először szereplő művet Szabó Máté rendezésében láthatják az Erkel Színházban.

  1. felvonás
    Musztafa bej algíri palotájában felesége, a szomorú Elvira panaszkodik bizalmas rabszolgájának, Zulmának: férje már nem szereti őt. Az eunuch szolgák szomorúan állapítják meg: a bej házában a nők csupán szenvedésre születtek. Musztafa lép be a kalózkapitány, Ali kíséretében. Elvira szánalomért könyörög férjének, aki undorral, ingerülten fordul el tőle. Mindenkit kizavar a teremből, Alit kivéve, akinek azt parancsolja, vezesse elé olasz rabszolgáját, Lindorót, mivel úgy döntött, a megunt Elvirát az olaszhoz adja. Ő maga torkig van az algíri háremhölgyek kényes dörgölőzésével is, és egy temperamentumos olasz nőre vágyik. Közli Alival, hogy ha hat nap alatt nem szerez neki ilyen asszonyt, karóba húzatja.
    Lindoro távoli szerelme után sóvárog. Musztafa közli vele: kiházasítja. Lindoro nem győz kifogásokat keresni, miért nem fogadhatja el a házassági ajánlatot, de Musztafa elszántan tukmálja rabszolgájára saját feleségét.
    A kikötőbe új kalózhajó fut be. A frissen érkezett olasz rabszolgák között van egy kivételes nő, Isabella, aki szerelme, Lindoro keresése miatt szállt tengerre, míg végül maga is fogságba esett. De nem esik kétségbe, hisz tudja jól: női bájjal és fifikával bármelyik férfit le lehet győzni. A kalózok előrángatják a foglyul ejtett Taddeót is, aki Isabella iránti szerelme miatt esett fogságba. Alinak azt hazudják, ők nagybácsi és unokahúg, egyenesen az itáliai Livornóból. Ali boldogan kiált fel: Isabella lesz Musztafa háremének dísze! Taddeo le van sújtva: már nem csak Lindoro, hanem emiatt a Musztafa miatt is főhet a feje. Isabella ingerülten vet véget szerelmes kísérője féltékenységi rohamának.
    Lindoro és Elvira tétován állnak egymás előtt: egyiküknek sem fűlik a foga a házassághoz. Musztafa ront rájuk, hogy közölje: egy velencei hajót szabadon enged – azon Lindoro hazautazhat új feleségével. Elvira kétségbeesetten kérleli férjét, hogy ne hagyja elutazni, de Musztafa türelmetlenül fojtja belé a szót. Ali lép be, hogy az olasz nő érkezését jelentse. Musztafa azonnal izgalomba jön: türelmetlenül várja, hogy felesége elutazzon, s ő meghódíthassa az olasz nőt.
    Isabellát ünnepélyesen Musztafa elé vezetik, akit teljesen lehengerel az asszony. Isabella azonnal átlátja, miféle férfivel van dolga, és hogy érje el nála a célját. Taddeo ront a terembe, nyomában Ali. Musztafa karóba akarja húzni a rendbontót, de Isabella közli vele: ő a bácsikája, így a férfi azonnal kegyelmet kap. Elvira, Zulma és Lindoro járul Musztafa elé, hogy utazásuk előtt utoljára könyörögjenek a bejnek. Isabella és Lindoro döbbenten ismer egymásra. Az olasz nő megtudja, hogy a bej saját feleségét adja Lindoróhoz, és felcsattan: az asszonynak maradnia kell, Lindorót pedig a rabszolgájának nyilvánítja. Musztafa hallani sem akar a dologról, de végül képtelen nemet mondani a követelőző Isabellának.
  2. felvonás
    Az eunuchok megállapítják: az olasz nő bolondot csinált Musztafából. A bej Elvirával és Zulmával üzeni meg Isabellának, hogy fél óra múlva kettesben akar vele kávézni. Elvira figyelmezteti férjét, hogy nem lesz egyszerű elcsábítania az agyafúrt nőt, Musztafa azonban már kitervelte, hogy érhet célt: a nagybácsin keresztül próbálja majd megpuhítani imádottja szívét.
    Amikor kettesben maradnak, Isabella dühösen veti Lindoro szemére, hogy elhagyta őt. A férfinek csak nagy nehezen sikerült elhitetnie vele: esze ágában sincs elvenni Musztafa feleségét, és soha nem árulta el Isabella iránti szerelmét. A szép nő végül megenyhül, és szökést tervez szerelmével.
    Taddeo rohan Musztafa elé, és könyörögve kéri, mentse meg az őt karóval üldöző fickótól. Musztafa biztosítja őt, hogy nem akarja, hogy Taddeónak bántódása essen – ellenkezőleg: kinevezi őt helyettesének, azaz kajmakámnak. A posztért cserébe azt kéri, járjon közben érdekében az „unokahúgánál”, amibe Taddeo kénytelen-kelletlen beleegyezik.
    Isabella, miközben csinosítja magát Musztafa fogadására, kerek-perec megmondja Elvirának, csak ő maga tehet arról, amiért Musztafa ráunt, de felajánlja, hogy kitanítja, hogy kell a férfiakkal bánni. Musztafa magához hívatja Isabellát, Taddeóval pedig közli, hogy amint tüsszentve jelet ad, azonnal hagyja őt kettesben „unokahúgával”. Az olasz nő Musztafa elé lép, aki büszkén jelenti be neki, hogy „nagybátyját” kajmakámmá nevezte ki. A bej tüsszentve ad jelet Taddeónak a visszavonulásra, aki azonban megmakacsolja magát és nem mozdul, hiába prüszköl a másik. Lindoro és Isabella remekül szórakoznak a két pojácán. Isabella a bej elé vezeti Elvirát, és követeli Musztafától, hogy engesztelje ki a szegény asszonyt. A bej őrjöngve fogadja meg, hogy megfizetnek még, amiért bolonddá tették.
    Ali megállapítja, hogy Musztafa megérdemelte, hogy a rafinált olasz nő túljárt az eszén.
    Taddeo Lindoro értésére adja, hogy ő nem Isabella nagybátyja, hanem a szerelme; Lindoro csak mulat magában a dolgon, és arra kéri Taddeót, segítsen neki kifogni Musztafán. A bejjel tudatják, hogy Isabella ünnepélyes keretek között szeretné Musztafát pappatacivá avatni – azaz megajándékozni a „szebbik nemért rajongóknak ítélt”, kitalált címmel, amelynek elnyerése után mást sem kell tennie, csak enni és aludni. Eközben Isabella a szökési tervet készíti elő: az olasz rabszolgákat pappatacinak öltözteti, és lelkesítő beszéddel készíti fel őket a hazatérésre. A megjelenő Musztafát nagy pompával avatják pappatacivá, majd leültetik a kajmakám Taddeo mellé, és ételt-italt hozatnak nekik. Míg a két szerelmes bohóc zabál, Isabella, Lindoro és a többi olasz rab hajóra szállnak. Taddeo eszmél rá először a turpisságra, és még időben felszalad a hajóra, hogy ha szerelméről le is kell mondania, legalább hazatérhessen. Musztafa csak nagy sokára ébred rá, hogy lóvá tették. Szégyenében visszakönyörgi magát feleségéhez, Elvirához. A béke végre helyreáll.
Évad szereposztás

Karmester  —  Francesco Lanzillotta

Isabella, olasz nő  —  Vörös Szilvia / Mester Viktória

Lindoro, a kedvese  —  Vassilis Kavayas / Alasdair Kent

Musztafa, algíri bej  —  Bakonyi Marcell / Palerdi András

Elvira, a felesége  —  Szemere Zita / Sáfár Orsolya

Zulma, a bizalmasa  —  Simon Krisztina / Balga Gabriella

Taddeo, Isabella kísérője  —  Cseh Antal / Bruno Taddia

Ali  —  Dobák Attila

Alkotók

Szövegíró  —  Angelo Anelli

Rendező  —  Szabó Máté

Díszlettervező  —  Cziegler Balázs

Jelmeztervező  —  Füzér Anni

Koreográfus  —  Katona Gábor

Dramaturg, magyar nyelvű feliratok  —  Kenesey Judit

Angol nyelvű feliratok  —  Arthur Roger Crane

Az énekkart betanította  —  Riederauer Richárd

Közreműködik  —  Honvéd Férfikar

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára