Szervezetek

Máris kész a “nemzetek Európája”

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 17 - 17:30

Túl vagyunk a XIX. századi magyar polgári demokratikus forradalom 171. évfordulóján, nézzünk kicsit előre is. Legközelebb több mint két hónap múlva várhat6ó jelentős politikai esemény Magyarországon: az Európai Unió parlamenti képviselőinek megválasztása május 26-án. Persze, már a tizenötödikei politikusi beszédekben is elhangzottak a választási kampány nyitómondatai – és ezúttal egyikkel sem tudok jó szívvel azonosulni.

Mintha mindegyik demokratikus pártból kiveszett volna a bátorság, hogy arról beszéljen, amiről a májusi választásokon döntünk: Európa jövőjéről. Bőven ostorozták az uralmon lévő udvartartást – kormánynak nem nevezném – és persze vezérét. Szerintem fölöslegesen: mi tudjuk, ismerjük unásig, az uszítástól a sunyi lenyúlásig az összes deliktumot. A hívő hadnak meg mindegy: ki ismerethiány okán, ki számításból, ki csak a közhelyek tehetetlenségi erejétől sodortatva áll szilárdan e hatalom mellett. Igaz lehet a mondás: a magyar hátából szíjat lehet hasítani, csak nemzetiszínű legyen a bicska.

A minapi beszédek hallatán úgy tűnik, az ellenzék megadta magát, végképp rácsavarodott az „megmondók” által évek óta szajkózott – és nagy népszerűségre talált „összefogás” nevű hamisságra. Mindegy, hogy kilenc éve semmi eredményt nem hoz, mindegy, hogy számtanilag sem igazolható (az összeadás nem matek, hanem számtan). Nem számít, hogy az ellenzéki oldalon két párt – a Jobbik és az LMP – évek óta mereven elzárkózik mindenféle összefogás elől, sőt az újabbak – a kétfarkúak, a Momentum – is önálló arcot szeretnének. Az ellenzék számára amúgy is nagyon korlátozott nyilvánosságban órákig és oldalakon keresztül folynak a viták, ötletelések arról, hogyan kellene a tüzet meg a vizet „összehangolni”. E szeánszok vezénylői szemmel láthatólag arra törekednek, hogy végképp meggyengítsék az amúgy sem túl erős lábakon álló baloldaliságot, szabadelvűséget. A legálságosabb a Jobbikkal való „összefogás” mantrázása – anélkül, hogy megkérdeznének bárkit ebből a pártból arról, hogy akarnak-e összefogni? Így azután az a kép rajzolódik ki a tájékozódni vágyó szavazópolgár előtt, hogy a szocialisták és a szabadelvűek a kerékkötői az uralgó pártcsoport leváltásának. Pedig májusban nem Magyarország méltatlan urainak elzavarása a tét, így teljesen fölösleges a beszély a feltétel nélküli közös indulásról. Lehet, hogy 1 mandátum elveszik a magyarországi ellenzék számára – de megéri olyan listára szavazni, amelyiken esetleg bekerül egy Európa-ellenes képviselő?

Mert közben egyetlen szó nem esik arról, hogy miről is kellene szavaznunk májusban? Mit gondolunk a két oldal jelszaváról? Egyesült Európai Államokat, vagy Nemzetek Európáját? Hogyan képzelnénk el az egyiket vagy a másikat?

Nézzünk már kicsit szét a világban! Az elmúlt jó pár száz évet a görög-római alapokon álló európai civilizáció határozta meg: erről a földrészről indultak a gondolatok, amelyek óriási királyságokat teremtettek – hatalmas gyarmatbirodalmakkal, majd megteremtették a politikai nemzeteket, amelyek tovább tudták lökni az emberi élet szekerét. Európa erős és gazdag földrész lett.

Aztán a XX. században történt valami. A hegemóniára törekvő nemzetállamoktól átvették a vezető szerepet az olyan soknemzetiségű államok, mint az Amerikai Egyesült Államok vagy a Szovjetunió. Mára fölocsúdni látszik a évszázadokon át szunnyadó Ázsia – és várható, hogy Észak-Afrika (Arábia) nyomában hamarosan megjelennek a fekete földrész népei is, méltó részt kérve a Föld kincseiből. Dél-Amerikáról meg keveset is tudunk – talán annyit: az európai latinok (spanyolok, portugálok) által évszázadokig uralt földrész folyamatosan háborog – hol hangosabban, hol csak csöndesen fortyog.

Nem ütném az orromat távoli birodalmak sokféle indulatába, szándékába.

De nézzünk a térképre!

Európa földrajzi – az Ural hegységig terjedő – területe 10 millió 180 ezer négyzetkilométer, ennek kevesebb, mint a felén – 4 és fél millió négyzetkilométeren működik az Európai Unió 28 országa.

Ha ez a 28 ország megmarad az erőforrásokért egymással is acsargó nemzetállamok alkalmi csapatának, Európa tovább veszít amúgy is csökkenő jelentőségéből. Ez Magyarországra azzal a következménnyel jár, hogy az EU gazdagabb, erősebb államai majd döntenek, Magyarország meg járhat „pávatáncot”, márászkodhat a gyengébbekkel a gazdagok asztaláról lehulló koncért.

Ha viszont résztvevője marad egy Európai Egyesült Államok megteremtésének, akkor egyenrangú félként beleszólhat a feltételek alakításába. Ez a folyamat évekig eltart – és folyamatosan változhat a konkrét kérdésekben. Hogy mikor legyen a közös pénz egyben közös valuta is, hogy mekkora legyen a közös véderő, mi legyen az elvi alapja a Föld többi országával való együttműködésnek. De azt is befolyásolhatná Magyarország – egységes adórendszer kezdeményezésével például -, hogy mi az a szociális minimum, ami minden uniós polgárnak jár stb.

Mellékszál: lehet, hogy kellene egy jobb nevet találni ennek a formálódó államalakulatnak: az EEÁ borzalmasan hangzik magyar nyelven. Az USE-t nem pártolnám: elég az angolszász hegemóniából. (Ennyire én is vagyok sovén európai…) A francia ÉUdE kissé nehézkes, a német UV(fau)S se túl hangzatos. A latin USE lenne. A görög ENP lenne – persze görög betűkkel. Talán lehetne egy újat alkotni a görög-latin alapokra – mondjuk Európai Politikai Unió…

De hagyjuk a névválasztás gondját az utódainkra. Nézzük, mit jelentene a magyarokra a nemzetek Európája hangzatos – de sunyi – jelszava. Óhatatlanul csapódna az euszkeptikus, ellenséges, soviniszta erőkhöz, ezeknek meg van egy megoldatlan problémájuk.

Konkrétan mi történjen, ha találkozik egy náci svéd, meg egy náci finn? (Van olyan, hajjaj – nem magyar kiváltság a korlátoltság.) Ugyanmá, Te még sehol se voltál, amikor a mi hajósaink már parlamentet tartottak Izlandon! Még ahhoz is a vörösök kellettek, hogy elvegyék a cár atyuska talpát felőletek! Országotok se volt, amikor a svéd királyok már erős birodalmat tartottak! Most meg már a Botteni öbölre is igényt tartanátok? Még jó, hogy a Kattegatra nem fenitek a fogatokat!

Viccesen hangzik, ugye? Pedig hát… csak a földrajzi neveket kellene cserélgetni. És máris kész a „nemzetek Európája”.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Kariokának lenni jó! – II. rész — Találkozás egy kariokával

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 16 - 16:56

Cikkünk első részében már kezdtük pedzegetni ennek a különleges szónak a tartalmát. Ám a pontosabb kifejtéséhez, megértéséhez, igazán autentikus forrásból kaptunk segítséget. A szó rejtelmeibe egy hamisítatlan, valódi karioka avat be bennünket, aki ráadásul brazil létére – magyar!

A zajos belvárostól távol, a tengerparthoz közel eső, elegáns Avenida das Américas-on, a Barra da Tijuca negyedben található HAVAS Creative Tours utazási iroda 1989-ben jött létre, Rio de Janeiróban. Tulajdonosa, Franciso Havas, bár Brazíliában, São Paolóban született, kitűnően beszél magyarul. Ez érthető, ha tekintetbe vesszük, hogy anyai nagyszülei 1922-ben érkeztek Brazíliába, hozták magukkal a kislányukat is. Francisco édesapja, Havas László – bátor ember lehetett – 1926-ban, 19 évesen, egyedül jött Dél-Amerikába! A történet további részét már könnyű kitalálni. Havas úr saját irodája megnyitása előtt az idegenforgalom több, különböző területén dolgozott, egyebek mellett például a Brazil Turisztikai Hivatalnál is. Most saját cégénél különleges érdeklődéssel figyeli a magyar turizmus helyzetének változásait, olyannyira, hogy hivatalos képviselete is van Magyarországon és jelenleg közel húsz magyar utazásszervező irodával áll közvetlen kapcsolatban.

(Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy beszélgetésünk elején az első kérdésünk így hangzott: – Valójában milyen város Rió? Miért jöjjenek ide a magyar turisták?

– Rió az egyik legszebb város a világon – kezdte a válaszát Havas úr. Itt van az óceán partján, de a másik oldalán ott a hegység, a közepén pedig egy hatalmas erdő, a világon a legnagyobb városi őserdő! Ennek a háromnak az összhatása csodálatos, amihez még egy különleges kultúra járul. A Riói Karnevál önmagában is egy csoda. Az egész város másként néz ki ilyenkor, mindenki az utcára megy, mindenki zenél, táncol. A városban vannak „blokkok” – több száz is, mindegyikben kétszáztól akár háromezerig, sokan tartoznak. Egy – egy ilyen blokk még a karnevál előtti napokban felszerel egy nagy teherautót, azon a zenekar szambát játszik és mindenki, akik utána megy, arra táncol.

A szambakultúra átfedi az egész évet. Az emberek, ha összejönnek egy étteremben vagy egy bárban, erről beszélnek, de persze közben beszélgetnek kultúráról, politikáról, a családról – mindenről. A szamba összehozza az embereket és az eredeti, nagyon informális karioka-kultúra alapját adja. A zenéje és a ritmusa a behozott fekete rabszolgák öröksége. Amikor a szamba kezdett elterjedni, 1916-17 táján még be is tiltották. Érezhető volt ugyanis, hogy a karioka nem egy férfi vagy egy nő, több annál. Egy gondolkodásmód, azt fejezi ki, hogyan él ez a nép. Nagyon „tropikális” kultúra, nagyon más, mint az európai. Belejátszik az éghajlat, mindenki kimegy a tengerpartra, nem sok ruha van rajtuk, vidámak, könnyedek, a szabályok nem nyomasztják őket, semmi nem sürgős. A Közép-Európából érkezőket meglepi, de egyben vonzza is az érdeklődő turistát. Ez a két dolog csodálatos: a nagyon szép város és a karioka életstílus! Lehet valaki karioka, ha itt született Rióban vagy akár São Paolóban és csak később jött ide, vagy bárhol, ha idejön és felveszi ezt az életstílust.

Magyarországon sajnos kevesen tudnak arról, hogy van itt egy magyar utazási iroda, a HAVAS, amelyik joggal nevezi magát kreatívnak. Egyik fő működési területe az „incentive tour”, amit leginkább ösztönző- vagy jutalomutazásnak lehetne fordítani. Ilyenkor az szervezők azt kérik, hogy valami különösben, valami újban legyen részük. Ha egy nagy cég az alkalmazottait elküldi ilyen útra, lehetőség van arra, hogy az őserdőben egy XIX. századi, régi farmházban kapjanak különleges brazil gálavacsorát, külön karneváli estet, szambaiskola bemutatót. Valami hasonló megrendezésére lehetőség van a világhírű Cukorsüveg-hegy tetején, étterem, bár ugyanis ott is van. Páratlan élmény onnan nézni a naplemenetét, cukornád-rumból készült caipirinha koktélokat kortyolgatva és helikopterre szállva gyönyörködni az alkonyi, majd a kivilágított városképben. Azt is kevés magyar tudja, hogy Rióban, csakúgy, mint nálunk idehaza, a 65 évnél idősebbek számára ingyenes a tömegközlekedés, ám az ellenőrzés szigorúbb. A metróállomás területén belülre csak rúdzáras fogókapun át lehet bejutni, a jegykártya nyitja. Mindenhol áll viszont egy alkalmazott, aki – ha kell – segíti az utasokat. Az útlevelet nem célszerű állandóan magunknál hordani, de egy jó minőségű másolatot az adatokat tartalmazó oldalról annál inkább. Ezt bemutatva kinyitják előttünk az utat. Autóbuszon a sofőr vet rá egy pillantást.

A magyarok szeretnek jókat enni, inni, Rióban ennek sincs akadálya – derít fényt egy újabb érdekességre Havas úr. Kisebb-nagyobb éttermekkel tele van a város. A brazilok körében népszerű az olyan önkiszolgáló étterem, ahol egyforma tányérokra mindenki maga szed a rendkívül nagy választékból, majd a tányért így megmérik és a kiszedett ételt a súlya szerint fizetik. Az egyik legjellegzetesebb brazil étel a Churrascaria, barbecue-szerű. Odajön a pincér az asztalhoz, kezében egy nagy nyárs, rajta többféle sült hús és arról szeleteli nekünk, amiből választunk. A három legjobb ilyen étterem a Carretăo, a Fogo de Chāo és az Assador. A rendkívül laktató Feijoada alapját rizs, feketebab és ugyancsak különböző húsokat tartalmazó tálkák, zöldségek képezik. A brazilok ezt többnyire szombaton ebédre eszik, mert nagyon el lehet telni tőle. Mivel Brazília tengerparti ország, természetes, hogy rengeteg halat is fogyasztanak.

Az utcákon járva nem lehet nem észrevenni egy különös gépet. Körülötte mindig nagy a forgalom. A kezelője éles késsel levágja egy kókuszdió alját, ráteszi a gépre, az kiszívja a gyümölcs levét, a lé pedig, mire – egyébként gyorsan – átfolyik a gépen, már lehűlve csurog a pohárba. Ugyancsak népszerű hely a Bibi sucos, itt az ananász, mangó, mandarin levét árulják. A lila gyümölcsű, az áfonyára erősen hasonlító açaí levét energiaitalként, olykor más gyümölcslével keverve fogyasztják. Az angolul guava, portugálul goiaba gyümölcse keresztben felvágva halványpiros, belül magokkal. A fekete, szőlőszerű, nagyon édes jaboticaba gyümölcs nevét a politikában is használják, arra mondják, ha egy politikus butaságokat beszél. Aki pedig ódzkodna a számára ismeretlen gyümölcsöktől, válogathat a különféle banánok között. A nálunk is megszokott méretűektől kezdve az három-négy centiméter nagyságúakig. Az íze persze mindnek jobb, hiszen itt éretten szedik le és nem zölden, hogy majd a hajón, a szállításközben megérik.

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Márciusi fiatal demokraták

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 15 - 13:54

Petőfi már megtért a plakátleszedésből, Jókai végzett a saját lábon állással, és még maradt is valamennyi a 47 ezer forintjából, amiből meg tudott élni, mert olcsóér” bérelt lakást a Várban. Vasvári meg külföldre küldte az asszonyát mosogatni. Hadd kupálódjék ott abban a veszélyes és koszos kócerájban, ha már idehaza minden sokkal jobb, mint odakint!

Minden együtt volt a forradalomhoz, csak még nem tudták, hogyan kell nekiállni. Soha nem láttak még forradalmat, halványlila segédfogalmuk sem volt, mi kell ahhoz, hogy kitörjön.

Kit kell kiszabadítani, és honnan?

Melyik nemes urat kell Bécs felé futamítani?

Mikor kell az import-lengyeleket tapsoltatni?

Azért a Petőfinek, nem hiába volt költő, derengett valami. Előző este, biztos, ami biztos, gondosan összeplagizálta a Nemzeti dalt. Egy bolgárkertész vetőmag-katalógusából vette át a szöveget, hátha jó lesz még valamire. Szólítsatok Dr. Petőfinek, mondta a többieknek. Azok meg csak mosolyogtak magukban: költő, az ilyet nem szokás komolyan venni.

Nem is kellett. Vasvári időközben egy középkorban élt német apáca imádságos könyvéből ollózott negyven oldalt – a többi már majdnem mind saját volt. Kivéve Jókai Új földesúr című munkájának tartalomjegyzékét, mert az is idegen tollak által íródott.

Petőfi egyébiránt már korábban fel akart volna jönni Pestre, csak időközben kiderült, hogy ritkították a lovas kocsikat. Nem zártak be egy viszonylatot sem, csak – ahogyan odafenn, az udvarban mondták -, megszüntették a párhuzamosságokat. Így lett aztán, hogy kevesebb kocsi járt, nem lehetett fölférni rájuk. Ment volna magánrepülőgéppel, baráti segedelemmel, csak hát akkor még nem volt feltalálva.

Akasszátok fel a kabátokat! Ez volt neki a szavajárása.

Csak az nem volt világos, hogy hol lesz majd a forradalom: Felcsúton, vagy Pesten.
Jókai közben hosszan tűnődött, már majdnem az eszébe jutott valami, de végül meggondolta magát.

Mit csinálsz te Móric, kérdezték a többiek évődve, mert épp olyan hangulatba’ voltak.

Ápolom az anyanyelvem, válaszolta a kérdezett.

Ezen mindnyájan jót nevettek. Volt oka a jókedvnek, tele volt a közmédia a sikerekkel: megfutamítottuk a migránosok hadseregét, megállítottuk Brüsszelt. Hazánk nem rés, hanem erős Bástya elvtárs.
Gazdák érkeztek a később Kossuthról elnevezett térre. Osztják a latifundiumokat, de nekünk nem jut belőle egy fia föld, annyi sem, mondták. Nem osztják, hanem fosztják, válaszolta Petőfi, akinek volt affinitása az árnyalt megfogalmazásokhoz. A föld azé, aki megműveli, a fél Balaton pedig azé, aki okosabb, mint Zuckerberg, tette hozzá.

Kossuthé volt végül az ötlet: vegyenek több tonna kokárdát! Messzi országból, a baráti Kínából hozatták. Megkérték az árát, de legalább nem a brüsszeli bürokraták hasznát hizlalta.

Másnapra aztán tényleg kitört a forradalom. Felolvasták a 12 pontot, mindegyik így hangzott: Önnek is joga van tudni, hogy mire – ebédre, vagy vacsorára – készül a bécsi szelet!

***

Nemzetivé lett a dohány,
nemzeti a mutyi,
háromszor veri el pénzed
a nemzeti Matyi

Nemzeti a gyógyítás,
az iskola, a temetés,
nemzeti lett a saját láb,
a lenyúlás, az etetés

Nemzeti az alaptörvény,
nemzeti az asztal,
s a külföldre távozó,
kit senki sem marasztal

Nemzetire sül a zsömle,
a kalács, a kenyér,
a nemzeti hálapénz,
a zsebedbe belefér

Nemzeti a tündérmese,
nemzeti a rezsim,
rózsát terem a sok rizsa,
ha csökken a rezsim

Nemzeti az átverésünk,
és a parasztvakítás,
nemzeti a csendestárs,
a stróman, és a sikítás

Nemzeti az országalma,
a korona, a jogar,
s a csend, mely után jön majd a nem
zeti magyar vihar.

Kategóriák: Szervezetek

A bocsánatkérés közben az uszítás zavartalanul folyik

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 14 - 15:22

Amikor Orbán Viktor néhány hete elküldte követeit Berlinbe, Balog Zoltánnak és Gulyás Gergelynek azt kellett elmondania az ottani, egyre értetlenebb és haragosabb barátoknak, hogy a kormány március 15-e után abbahagyja a Junckert ekéző kampányt. Akkor még úgy volt, hogy Orbán kedvenc luxemburgi barátját Frans Timmermans követi a plakátokon, ám ez a terv valamiért dugába dőlt, és úgy döntöttek, hogy inkább a családvédelmi akcióprogramot népszerűsítik, ahol csak lehet.

Le is szedték a Juncker-Soros tandemet ábrázoló förmedvényeket – azon utak mentén, ahol az előzetes tervek szerint a Budapestre érkező Manfred Weber elhaladt. Ennyire tartotta Orbán és társulata az Európai Néppárt csúcsjelöltjét: egy megvezethető tökkelütöttnek, aki ha lát egy Patyomkin falut, a seggét verdesi a földhöz örömében.

Ha Orbánék szándéka tisztességes és nem a pártcsalád kijátszása volna a cél, akkor nemcsak a Weber útjába eső plakátoktól szabadítják meg a magyarokat, de a kampányt is leállítják. Márpedig ez nem történt meg. A plakátok még mindig ott vannak, ezenkívül tévében, újságokban is láthatók az Önnek is joga van tudni, mire készül Brüsszel szellemiségű hirdetések, sőt, egyes újságok mellékleteként, még a kormány álláspontját ismertető és Brüsszelt ekéző tájékoztató füzettel is találkozhat az olvasó.

Orbán olyan sok embert nézett hülyének az elmúlt években, olyan sok mindenkinek hazudott, hogy már nemcsak idehaza, de a jóindulatú, és az alpári stílusra nem mindig felkészült Európában sem hisznek neki. Még hazudhatja egy darabig, hogy abbahagyják a kampányt, miközben ezerrel folytatja, de ennek a hatásfoka egyre kisebb. Nincs messze az idő, amikor senki nem hisz neki. Gyűlölködhet egyedül, vagy a hozzá hasonló, nemkívánatos politikusok társaságában. Európa erős embere – Orbán szereti ezt gondolni magáról – legföljebb a cselédasztalhoz ülhet, amikor a nagyok ebédelnek.

Kategóriák: Szervezetek

Néppárti semmi

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 13 - 15:08

Itt járt vendégségbe az Európai Néppárt. Valószínűleg többen tekintettek az eseményre egyfajta csodavárással. Annak ellenére, hogy józanabb pillanataikban valószínűleg tudják: a csodák ideje lejárt. Nagyjából az iskolába kerülés környékén szokott ezen a ponton túlesni az emberek zöme. Csoda most sem történt. Találkozott egy gyáva és hatalomvágyó ember egy távolról bátor, és hatalmat kereső másikkal.

Manfred Weber ugyanis jelenleg csúcsjelölt egy Pozícióra. Olyan pozícióra, amely számos, a Fidesz napi politikájával kiegyezni kész embertől függ. Tehát nem érdeke látványosan belerúgni Orbánba. Abba az Orbánba, aki Brüsszelbe eddig is gyakorlatilag mindent aláírt, amit elé tettek. Abba az Orbánba, aki eközben, belpolitikájában, konzultálni bátor csak a népszavazás helyett, és bátran megmondja a magáét a többszörösen előszűrt saját hallgatóságának. Abba az Orbánba, akinek a jelen választási törvényeknek köszönhetően kisebbségi támogatottsággal áll rendelkezésre a gombnyomogató droidok hada. Abba az Orbánba, akinek ennek következtében bőven elég a saját szavazóit az urnákhoz kérnie. Akik közt valószínűleg nem egy olyan, a szélsőjobbról érkező szavazó is van, akik szívesen látnák az ellenzék nem egy tagját is inkább urnában.

Weber látogatásától nem tudom, hogy ebben a helyzetben miért várta volna bárki, hogy bármi jelentősebb változás előidézője lenne. A plakátokat majd leszedik. Aztán jöhetnek más plakátok. A fórum-trollok visszavonását, az orbáni szócsövek lezárását nem is kérte. Kért valami bocsánatkérést, amit majd csak megoldanak a szokásos kétfenekű módon. Mármint a magyar kormány részéről. Majd bocsánatot kérnek két kötőszóért. A sorok között, majd a sorok felett is, marad minden, ahogy volt. A CEU ügyében pedig folytatódhat az eddigi mellébeszélés. Az MTA vezetése már megtette a saját túlélését, illetve pozícióban maradását jelentő nyilatkozatait. Besorakozva a felszopási sorba.

Amely sornak a vezéregyénisége maga a miniszterelnök. Aki majd akár Brüsszelben is bátran aláír valamit. Kicsit nyal, kicsit szop. Majd hazatérve a híveinek megmagyarázza, hogy ő nem hatalom kurvája, hanem maga a legkisebb királykisasszony. Az, akinek el akarták venni a talán sosem volt szüzességét, de ellenállt. A semminek. Mert azért alapvetően nem Brüsszelből, vagy bárhonnan máshonnan fogják megoldani az ország problémáját. Ameddig a lakosság nagy része tojik az egészre, addig marad az orbanizmus az államvallás.

Kategóriák: Szervezetek

Copakabana, az álmodozásom szabad szárnyalásában — Szabadság – Szeretem!

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 12 - 14:21

Azon merengtem, hogy ki kéne költözni Braziliába.

Ott szidhatom nyugodtan O1G-t a fasiszta diktatúrájával, hogy utána nem hurcolnak meg engem és gyerekeinket a munkahelyen, az iskolában. Nem küldik ránk az adóhivatalt, nem félemlítik meg a rokonaimat miattam és az üzleti partnereim sem menekülnek tőlem az állami szervek tanácsára.

A családunk vagyonkáját nem kell féltenem, hogy a magyar végrehajtók és állami szervek szabad rablás tárgyának tekintik. Nem veszíti el magantulajdon jellegét, beépülve téglaként egy stadionba, vagy valamelyik fideszes nagykutya télikertjének medenceburkolatába. Nem lenne belőle simlistárs helikopterrotorja, se stromanok dalmáciai szigetsziklája, luxusjactjának aranyozott seklije.
Nem zabálnák fel fideszes luxusvacsorán kaviárként az Azori – szigeten, nem fityegne Rolexként fideszes csuklón, 2millios hátizsákként polgárpukkasztó módon nyeglén vállradobva gerinctelen altájnyalakodókon.

De, már mit is ábrándozom, hiszen az orbánrendszer már mind elvette, mind elveszítette magántulajdon jellegét. Pontosítok! Magántulajdonunk jelleget!

Már ott fityeg a csuklójukon, de legalább is egy fogaskerék biztos abból van. Ott lóg a vállukon hatizsákként, de legalább is egy karabíner biztos abból van. Ott volt az Azori-szigeteken kaviárként, legalább egy kiskanálnyi mennyiségként biztos. Ott van Alcsútdobozban, de legalább is az orbán kertjébe átlógó cserépként. Ott száll a magasban a focimeccsekre, de minimum a gép egy gombjaként. Ott ázik a kristyálytiszta Adriában egy sziget partján simára kopva és a nemzet gázszerelőjének hajójának egyik horgony-láncszemeként.

Óh, és igen! A télikertben a medence fölé nyúló orchidea szirmaként és gőzkabinja aranyszínű mozaikjaként.

Na, de mennyivel sokrétűbb és szebb megjelenése lett a mi kis proli panellakásunknak es a lipótvárosi kopottas bérházlakásunknak!?

Matthias de Lagooserié jr. (DEM. REP. of U.S.E. )

Kategóriák: Szervezetek

Tom Ziegler: Grace és Gloria a Pinceszínházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 12 - 10:15

Grace és Gloria. Két nő találkozik az élet legnehezebb pillanatában. Az idős, halálos beteg Grace élete vége felé közeledik. Gloria önkéntes, aki a haldoklóknak segít eltávozni. Gloria kéretlen megjelenése és kényszeredett segíteni akarása mindkettejükben feszültséget kelt. Ám ahogy jobban megismerik egymást, felfedezik, mi mindent lehet a másiktól kapni és tanulni. Gloria az élet elengedésére akarja tanítani Grace-t. Végül Grace tanítja meg őt arra, hogyan kellene élni. A küzdelemben mindketten nyernek.

A művet Zimmermann Claudia fordította.

A szerző örököseinek az engedélyét a William Morris Endeavor Entertainment, LLC és a Hofra Kft. közvetítette. www.hofra.hu

Grace: Kútvölgyi Erzsébet Gloria: Juhász Réka Rendező: Méhes László

(forrás: színház)

Bemutató: 2019.március 15.

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Kariokának lenni jó! – I. rész — Irány Rió!

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 11 - 18:08

Persze azért, hogy egyetérthessünk ezzel az állítással, tudnunk kellene azt is, ki az, mi az a karioka? Megmagyarázni nem is egyszerű, mert a szót használják az egyes emberre, de sokkal inkább egy stílust, egy életérzést fejez ki. A brazíliai indiánok nyelvén nem is egy, hanem két szó: cari, azt jelenti fehér, az oca pedig ház. A szószerinti fordítás viszont nem fedi a valóságot, szóval a dolog ennél bonyolultabb. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a kifejezés emberre is vonatkozhat, de akkor különösen jó lenne tudni, hogyan válhat belőlünk is karioka?

Csak egy módon, el kell utazni Rio de Janeiróba! A régi bölcs mondás szerint, az ezermérföldes út is az első lépéssel kezdődik, nálunk ez az első lépés: Ferihegy. A KLM járata reggel 6.30-kor indul Amsterdamba, onnan 8.50-kor tovább Rióba. Egyszerű. A kora hajnali útkezdés kényelmetlenségét enyhítheti egy jó szolgáltatás Ferihegyen, a Master Card Lounge. Aki teheti – a feltételeknek megfelel – kellemesen, ingyen megreggelizve, kényelmesen eltöltheti ott a várakozás idejét. Bíztunk is ebben többen is, ám sajnos nem így történt. Megnyitása óta sokan panaszkodtak erre a helyre és ennek jogosságát személyes tapasztalat is megerősítette.

Azt viszont eddig kevesen tették szóvá, hogy a hely igénybevételére jogosultak jelentős hányadának, egy ügyes húzással lehetetlenné teszik a Lounge látogatását. A 2-es terminálon reggel öt óra előtt már néhány ezer utas mozog, ám a Lounge csak 5.30-tól 19.30-ig fogad látogatókat. Már önmagában az is botrányos, hogy így sokakat kizárnak a szolgáltatásból, de 2019. február 24-én még ezen is túltettek. A várakozókhoz 5.27-kor odajött egy ifjú hölgy és nem is túl udvariasan közölte: ma egyáltalán nem nyitnak ki. Miközben körülöttük minden zavartalanul működött, náluk – úgymond – nincs áram. A bejárat fölött, belül viszont jól láthatóan égett a lámpa! Hogy a kieső szolgáltatásért a repülőtéren máshol valami kárpótlást nyújtanának, arról szó sem lehet, mert intézkedésre jogosult vezető reggel nyolc előtt ide be nem jön, és az sem számít, hogy közvetlenül mellettük, a hasonló ellátást nyújtó SkyCourt 4.30-tól 21 óráig működik. Őket az áramszünet sem érinti!

A repülőút viszont egy kellemes meglepetéssel kezdődött. Az indulás előtti napon a KLM e-mail üzenetet küldött, melyben lehetőséget kínált a beszállókártyák otthoni előállítására, kinyomtatására, az ülőhelyek ingyenes (!) kiválasztására, a Budapest – Amsterdam és az Amsterdam – Rio de Janeiro útvonalra egyaránt. Amsterdamba a gép húsz perccel hamarább érkezett. A Schiphol repülőtér óriási, de az átszállás, az útlevél ellenőrzéssel együtt gyors és egyszerű. Persze egy minimális angol nyelvtudás elengedhetetlen. Rióig a távolság 9723 kilométer, a tervezett repülési idő 11 óra. A gép nagy, az ülések kényelmesek. Ellentétben a LOT New York-i járatán tavaly tapasztaltakkal a WC tiszta és itt működnek az üléstámlába épített TV-k. Mindegyikhez USB csatlakozó is tartozik, ha a saját készülékemet használni akarom. Ingyen WiFi is van.

A fedélzeti étkezéstől – tudjuk – elhízni senki nem fog, de az ebéd ízére, változatosságára panasz nem lehet. A sajtos, diós, kevert zöldsalátához olasz balzsamecetet adtak. A burgonyapürével, almás vöröskáposztával tálalt marhahúsgolyók csomagolásán felsorolják az étel allergéntartalmát, a zsemléhez sajt, vaj társul, a sort répatorta zárta. A különféle üdítők mellett gin, whisky, Heineken sör, vörös- és fehérbor, kávé az italválaszték. Ez utóbbiak az étkezési időn kívül is kérhetők. Öt órakor kellemes, frissítő olasz ananászsaláta, Margarita pizza érkezett, karamellával díszített vanília mousse kíséretében. Az allergéneket itt is megadták. A visszaúton a KLM figyelme még arra is kiterjedt, hogy a várakozási idő alatt egyszer csak e-mail üzenetet küldtek a telefonomra – valószínűleg minden érintett utaséra – mely szerint a budapesti járat a korábban közöltektől eltérően nem a 61, hanem majd a 66-os kaputól indul.

Érkezés Rióba helyi idő szerint 18:15-kor, a tervezetténél most is húsz perccel korábban. Magyarországon ekkor már 22:15 volt. Az útlevél ellenőrzés itt is gyors, de a repülőtér hatalmas. A mozgójárdák használatával is majdnem fél órába tart kijutni a belső területről az utasokra várakozókhoz. A HAVAS Creative Tours utazási iroda kocsijával a repülőtértől – mely, mint kiderült egy szigeten van – a szállodáig negyven perc az út, ilyenkor már itt is este van. Fáradtság ide vagy oda, az ember nem állja meg, hogy mihelyst lerakta a csomagját, ki nem menjen a nyüzsgő, élettel teli utcára. A hőmérséklet 31 C fok – elvégre Rióban nyár van, az egyenlítőtől délre, a déli félgömbön vagyunk! A szállodával pont szemben egy áruház még nyitva van, távolabbra menni, este sétálni a frissen érkezett még nem mer. Rióról, a közbiztonságról annyi riasztó hír terjeng, hogy az első gondolat: jobb az óvatosság! Itt most mindjárt bocsássuk előre, hogy e beszámoló szerzőjének a teljes egy hét alatt, a legcsekélyebb kellemetlensége sem volt, sehol az egész városban, sőt, nem is látott ilyesmit!

Mint másnap – már napfénynél – egy bátrabb séta során percek alatt kiderült: a szállodától kétsaroknyi, úgy ötpercnyi távolságra, a téren, ahol az egyik metróállomás is van, folyamatosan rendőrök tartózkodnak, autójuk is készenlétben áll és járőrökkel máshol is gyakran lehet találkozni. Persze néhány elővigyázatossági rendszabályt ajánlatos betartani. A fényképezőgép ne lógjon a nyakunkban, jobb azt zsebre tenni vagy a telefont használni erre a célra. Néhány nap után a figyelmes szemlélőnek feltűnik, hogy ékszert az itteni nők sem nagyon viselnek, még jegygyűrűt is csak elvétve. Ritkaság a karóra is, tíz ember közül jó, ha kettőn látni. Bár erre többen is azt a magyarázatot adták, hogy nem is annyira biztonsági okai vannak, mindinkább kimegy a divatból. A telefon pótolja. Az ékszerek hiánya viszont egyértelműen a megtámadottság esélyét csökkenti.

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Orbánmentes övezet

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 11 - 17:52

Orbán nyert. Elérte a célját: minden róla szól ma Magyarországon. És Európában is majdnem minden. Tényező ugyan nem lett a világban, csak téma, de ez sem kevés.

Lehet, nem is akart mást. Nem volt más vágya, minthogy ne lehessen Magyarországon olyan társaság, ahol ne kerülne szóba a személye.

Kizárják-e a Fideszt az Európai Néppártból? Orbán titokban tényleg a szélsőségesekkel tárgyal? Idehaza mit tervez az egészségüggyel? Valóban ő Magyarország leggazdagabb embere? Tényleg vannak Svájcban bankszámlái, ahogyan azt többen állítják? Mi igaz a betegségéről szóló hírekből? Igaz, hogy ki akarja vezetni Magyarországot az Európai Unióból? Be akarja vezetni a sorkatonaságot? Honnan ez vonzódás a keleti és nem keleti diktatúrák iránt? Tényleg Putyin és Erdogan a példaképe?

Nem csupán társasági téma lett a magyar miniszterelnök, de a közéletben és a politikában is minden róla szól. Hogy tényleg azért harcol az Akadémia ellen, mert 2020 után már csak a tudományos kutatásokra jut több uniós támogatás, minden másra kevesebb? Miért erőlteti a paksi beruházást, amiről mindenki tudja, hogy gazdaságilag előnytelen Magyarországnak? Valóban zsarolják őt az oroszok valamivel, s ha igen, akkor mivel? Mi igaz a szóbeszédből, hogy a lánya, Ráhel lakodalmán eltűnt mobiltelefon Putyin-közeli kezekbe került?

Orbán megkerülhetetlen lett a mai magyar politikában. Ő az egyik legrégebbi közszereplő, aki a rendszerváltozás óta folyamatosan ott van a történések középpontjában.

Meg kellene szabadulnunk Orbántól. Nem a személyétől, tőle majd valamelyik választáson, de addig is el kellene érni, hogy ne minden róla szóljon. Ne ő legyen a kiindulópont, ne hozzá viszonyítsuk a világot. Ne arról beszéljünk, hogy miként változott a viszonya a Jobbikhoz, és jótevője, Soros György, hogyan lett barátból ellenség? Mitől lett Orbán, elmondása szerint legalábbis, liberálisból konzervatív, ateistából istenfélő? Hogyan lehet, hogy ma olyanokkal veszi körül magát, akiket fiatal éveiben bottal sem piszkált volna? Miként van az, hogy hívei simán lenyelik a pálfordulásait, s miért nem zavarja őket, hogy vezérük ma homlokegyenest mást mond, mint évekkel ezelőtt?

Tele van a hócipőnk ezzel a korpulens szotyolavitézzel. Orbánmentes övezetre lenne szükség a politikában és a közéletben, amihez persze az is kellene, hogy az újságírók ne írják le naponta hatszor Orbán nevét. Mostantól inkább arról beszéljünk, mert az is van annyira fontos, amit néha Kerényi Imre ajánlott: hogyha „kinyílott a pitypang, megírom”.

Még ha Orbán valamelyik házának a kertjében nyílott ki, akkor is.

Kategóriák: Szervezetek

Annyira szabad a magyar sajtó, hogy ennél szabadabb már nem is lesz

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 10 - 14:08

Közelgő nemzeti ünnepünk alkalmából érdemes előkeresni és elolvasni a 12 pontként ismert, Mi kíván a magyar nemzet? című kiáltványt. Már csak azért is, mert annak első pontja – rögtön a felszólítás után, miszerint legyen béke, szabadság és egyetértés – az következik, hogy „Kivánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését.”

Magyarországon ma nem szabad a sajtó. Ezt sokan nem tudják, mert abból indulnak ki, hogy az interneten még (majdnem) mindent meg lehet írni. Ezek az emberek azonban elfeledkeznek arról, hogy ez a sajtó szabadságának csupán egyik, nem is a nagyobb fele. A szabad sajtóhoz ugyanis hozzátartozna, hogy az ország összes polgára hozzájuthasson a valódi információkhoz, és azok se legyenek kénytelenek csupa hazugságot olvasni, nézni és hallgatni, akik helyzetüknél fogva csak a közszolgálatinak nevezett médiához jutnak hozzá.

A miniszterelnök és a kormány tagjai jó ideje csak a saját embereiknek nyilatkoznak, valódi újságírót nem engednek Orbán Viktor közelébe. Az, hogy most a nőnap alkalmából találkozott öt ellenzéki újságírónővel, csak olyan kivétel, amely arra szolgál, hogy erősítse a szabályt.

A Fidesz ezzel együtt azt állítja, hogy ma Magyarországon szabad a sajtó és ellenzéki (értsd: baloldali) médiatúlsúly van. Vagyis, szerintük nem arról van szó, amire józan ésszel a legtöbben gondolnánk, hogy a Fidesz ne tartaná tiszteletben a sajtó szabadságát, és félne a valódi kérdésekkel szembesülni, csupán azt szeretnék elkerülni, hogy a sajtó munkatársai olyanról kérdezzék őket, amire nem tudnak jól válaszolni. Vannak ugyanis jó kérdések, amelyekre még a leghülyébb kormánytag is képes válaszolni, és vannak rossz kérdések, amikre csak hebegés-habogás a válasz, és tisztára úgy tűnik ilyenkor, mintha mellébeszélne, vagy hazudna az illető

Ha tehát egy politikus, teszem azt, maga a miniszterelnök, arról beszél, hogy Magyarországon a huszonegyedik század színvonalán áll az egészségügyi ellátás, soha nem voltak még ilyen rövidek a várólisták, és ennyire elégedettek a betegek, akkor kéretik nem azt kérdezni, hogy miért hal meg ilyen sok ember kórházi fertőzés következtében. Miért kell évekig várni egy műtétre, hova tűntek a kórházakból az orvosok az ápolók, és úgy általában: miért szar az egész, úgy ahogyan van?

Ezért van az, hogy Orbán Viktor emberemlékezet óta csak a gondosan megválogatott kérdezőknek válaszol. A miniszterelnök ugyanis nem szeretné, ha a szakmaiatlan, amatőr kérdések bizonytalanságot szülnének a magyar emberekben, akikben ily módon azután akár az a képzet is keletkezhet, hogy nem Grál-lovagok, hanem címeres gazemberek vezetik ezt az országot.

A kormány minden vágya, hogy a magyar emberek minél tájékozottabbak lennének. Ha egyes szerkesztőségek nem képesek rendes, tisztességes, a nemzeti érdekeket szolgáló kifejező kérdéseket megfogalmazni, a kormány ebben is szívesen a rendelkezésükre áll. Kiképzett kommunikációs csapata szívesen megfogalmazza helyettük a kérdéseiket, mert a kormány jobban tudja, hogy mi érdekli a sajtót, mint az újságírók. Ez természetesen nem beleszólás a szerkesztőségek munkájába, még csak nem is a sajtó szabadságának a korlátozása. Éppen ellenkezőleg: baráti segítség a média azon munkatársainak, akik hajlamosak lennének eltévedni a sokféleség útvesztőiben.

Igény esetén nem csak a sajtó kérdéseit fogalmazza meg a kormány, de ha szükséges, előbb megírja a válaszokat, majd ezekhez utólag kreál kérdéseket.

Végső esetben, amennyiben egyes szerkesztőségek szakemberhiánnyal küszködnek, kiképzett újságírót is adnak kölcsönbe, vagy végleges szerződéssel. Erre, ha szűk körben is, de van már példa. A mintagazdaságok mintájára vannak úgynevezett mintamédiák, például az állami televíziónál, és rádiónál, valamint a távirati irodánál. Ezeken a helyeken már most válogatott csapat dolgozik: csupa olyan ember, akik magas szinten értik a feladatukat, és még véletlenül sem kérdeznek olyat, amire a kormány tagjai ne tudnának, vagy ne akarnának előremutató választ adni.

A kormány szerint tehát nyitott kapukat dönget az, aki ma a sajtó szabadságát követeli. Fölösleges ezért ezt követelni, mert a mi sajtónk annyira szabad, hogy ennél szabadabb belátható időn belül már nem is lesz.

Kategóriák: Szervezetek

Rozsdatemető 2.0 a Katona József Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 8 - 22:18

Dráma 1 + 1 részben
A Hábetler család 100 éve

Írta: Fejes Endre – Tasnádi István

Fejes Endre a Rozsdatemetőben egy nyolcadik kerületi család életét mutatja be az első világháborútól a hatvanas évek elejéig. Tanácsköztársaság, fehérterror, Horthy-korszak, újabb világháború, Rákosi-korszak, ’56… és közben a család tagjai élik az életüket: házasodnak, gyerekeik lesznek, azok szerelmesek lesznek, és nekik is lesznek gyerekeik… A mindenkori gyerekek történetét a történelem nagy eseményei, a szülők bűnei, a szűkös lehetőségek határozzák meg.

Az előadás nem ötven, hanem száz év történetét meséli el: Tasnádi István továbbírta Fejes Endre darabját, így egészen a kétezres évek elejéig nézhetünk „alulnézetből”, a család újabb és újabb generációinak életén keresztül a régmúlt és a közelmúlt Magyarországára, sorsfordító történelmi pillanataira, a rohanó huszadik századra.

SZEREPLŐK Id. Hábetler János Bezerédi Zoltán Ifj. Hábetler János Vizi Dávid Pék Mária/Sós Kriszta Szirtes Ági Gizike Péter Kata m.v. Hajnalka Rujder Vivien Hires István/Csacsa Kovács Lehel Zentay György/Hábetler Norbi Mészáros Béla Seres Sándor/Szónok Elek Ferenc Seresné/Szomszédasszony/Riporternő Kiss Eszter Reich bácsi/Zentay Nimród Szacsvay László Reich Kató/Kárpáti Orsi Mészáros Blanka Ervin/ifj. Zentay Gyuri Tasnádi Bence Küvecses Anna Bodnár Erika Küvecses Endre Ujlaki Dénes Csele Juli / Szomszédasszony Fullajtár Andrea Stádinger kőfaragó/Hábetler Józsi Rajkai Zoltán Sápadt Béla/Tévériporter Dankó István Mátyás István százados/Törzsőrmester/Végrehajtó Takátsy Péter Cira Piroska Czvikker Lilla e.h. Szűcs Béla/Zászlós/Lakatos/Rokon Rohonyi Barnabás e.h. Pincér/Kocsmáros/Katona/Rendőr/Fotós Lengyel Benjámin e.h.

Rendező: Máté Gábor

Fotók az előadásról: Gergely Bea

 

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A megbetegített országot gyógyítani kell!

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 8 - 15:06

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter kitérően válaszolt arra a kérdésre, hogy a Junckert ábrázoló plakátok eltávolítása után jön-e Frans Timmermans. A jelek szerint nem lesznek Timmermanst ekéző plakátok Magyarországon, helyettük a családvédelmi akciótervet fogják népszerűsíteni. Hogy erre miért van szükség, nem tudni, valószínűleg azért, hogy ne álljanak üresen a plakáthelyek, mert még valakinek eszébe jutna O1G feliratokkal díszíteni a fehér felületeket.

Hanem hát, van itt valami más is. Jelesül az, hogy nem elég eltüntetni a gyűlölködő plakátokat, Magyarországot is meg kellene gyógyítani. Magyarország ugyanis beteg. Nem magától lett beteggé, hanem azért, mert megbetegítették. Polgárainak pénzén, súlyos milliárdokért töltötték bele a mérget, amely alattomosan elterjedt a szervezetében. Gyűlöletnek hívják ezt a mérget, és tudjuk, hogy egy mérgezésnél csak akkor van esély a gyógyulásra, ha a beteg szervezetéből mihamarabb eltávolítják a szervezetet belülről gyilkoló anyagot. Ha a méreg sokáig ott marad, akkor a beteg gyógyíthatatlan és meghal.

Vagyis, nem elegendő a plakátokat levenni, bocsánatot is kellene kérni. Nem az Európai Néppárttól – ezt intézze el le Orbán Weberrel és a többi európai vezetővel – hanem a magyar emberektől. Ha már eddig milliárdokat költött a kormány uszításra, akkor néhány újabb milliárd nem oszt és nem szoroz. Ennyi pénzből kijönne egy csomó óriásplakát, amelyekre kiírhatnák, hogy elnézést kérnek az eddigi hazugságokért. Továbbá megígérné a kormány, hogy igyekszik helyrehozni a kárt, és a jövőben mindent elkövet, hogy Magyarország ne a gyűlölet országa, hanem egy élhető, normális, hazaként is funkcionáló hely legyen.

Ugyanezzel a tartalommal újságokban, televíziókban is lehetne hirdetni, nem mellesleg, Orbán levelet is írhatna a polgároknak. Nevezhetjük ezt nemzeti konzultációnak, amelyben arról kérdezik meg az embereket, hogy mit gondolnak a gyűlöletkeltésről, a lopásról, a demokratikus intézményrendszer lerombolásáról, a média az ügyészség, a bíróság elfoglalásáról, a választási csalásokról.

Érdeklődhetne a miniszterelnök arról is, hogy olyan országban akarnak élni, amilyenné Orbán és a Fidesz változtatta Magyarországot, vagy olyanban, ahol a három T nem azt jelenti, amit egykor és ma, vagyis, hogy tilt, tűr, támogat, hanem azt, hogy teljesítmény, tudás, tehetség. Ahol nem korrupció van, hanem verseny, és a vetélkedés nem azt jelenti, hogy az ellenfelet akár csalással is ki kell nyírnunk.

Nem elég leszedni a plakátokat: az üressé váló plakáthelyekkel is kell valamit kezdeni. A leharcolt, reményét vesztett Magyarországról nem is szólva.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A Fidesz megígérte Berlinben, hogy március 15-e után mást fog hazudni

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 6 - 21:52

A kormányhoz közeli sajtó nem verte nagydobra, hogy Orbán Viktor két küldötte, Gulyás Gergely és Balog Zoltán a múlt héten Berlinben magyarázkodott. A két fideszes politikus megígérte az Európai Néppárt vezetőinek, hogy március 15-e után leveszik a Jean-Claude Junckert Soros Györggyel együtt ábrázoló plakátokat.

Azokat a plakátokat, amelyeket két hét múlva amúgy is levettek volna. Ezt maga Kovács Zoltán államtitkár jelentette be, akitől azt is megtudtuk, hogy Soros marad, de Junckert Frans Timmermansra cserélik.

Az Európai Néppárt nem tökkelütött hülyék gyülekezete, ők is tudják, hogy mi a dörgés. Vagyis, hogy Orbán Viktor most is arra készül, hogy becsapja őket. Nem először és vélhetően nem utoljára. Tudják tehát, hogy mi a helyzet, és ha most mégis belemennek ebbe a játékba, akkor azzal azt üzenik az európai polgároknak, hogy teljességgel alkalmatlanok az európai értékek és eszmék képviseletére. Ha az Európai Néppárt vezetése elfogadja, hogy az Orbán kormány március 15-ig vár a most látható gyűlölködő és hazug plakátok lecserélésével, hogy utána hasonló szellemiségű plakátokat helyezzen ki az utcákra, akkor cinkos és cinikus tettestársai lesznek a Fidesznek.

Az Európai Néppárt, ha meg akarja őrizni önbecsülésének még meglévő maradványait, minden további tárgyalást mellőzve, azonnali hatállyal kizárja soraiból a Fideszt, vagy megköveteli tőlük, hogy valóságosan kérjenek bocsánatot.

A Fidesznek mindenekelőtt a magyar emberektől kellene bocsánatot kérni, ezt követően az európai polgároktól, amiért idáig szakmányban lopták a pénzüket, s nem utolsósorban az Európai Unió parlamentjétől, bizottságától, valamint minden rendű és rangú testületétől, amiért visszaéltek a bizalmukkal.

Hogy ne legyen félreértés a bocsánatkérés tartalmát illetően, az Európai Néppárt, melynek soraiban bizonyára számos írástudó is van, segíthetne megfogalmazni a Fidesznek a bocsánatkérés szövegét. Már csak azért is szükség lenne erre, nehogy kimaradjanak belőle lényeges mondatok és gondolatok. Például az, hogy elnézést kérnek azért, hogy Orbán pártja és kormánya sok milliárd forintot költött arra, hogy szembe menjen az európai értékekkel, a közös gondolkodással és cselekvéssel.

Megígérik továbbá, hogy minden magyar háztartásba eljuttatnak egy levelet, amelyben Orbán Viktor arról értesíti a magyar embereket, hogy az összes eddig nemzeti konzultáció, valamint plakátkampány hazugság volt. Sem a magyar ellenzék, sem Brüsszel nem készül arra, hogy bevándorlókkal töltse meg Európát, Soros Györgynek sincsenek ilyen tervei, az ezzel kapcsolatos híresztelések hazugságok, melyekért a Fidesz ezúton is elnézést kér mindenkitől, és megígéri, hogy a jövőben mindent megtesz azért, hogy az elmúlt években elkövetett gaztetteit, amennyire ez lehetséges, jóvátegye.

Ez volna a minimum, melynek mentén az Európai Néppárt benntarthatná soraiban a Fideszt. Részükről minden más megoldás csak maszatolás és mellébeszélés, egyszóval hazugság.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A Platonov a Katona-Kamrában

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 6 - 09:03

– (Ne csak) nézd, hogy telik ez a kurva élet!
Írta: Anton Pavlovics Csehov

Fordította: Radnai Annamária
Miért nem élünk úgy, ahogy élhetnénk? Hamarosan jön a hájas lomhaság, eltompulás, teljes közöny minden iránt, kivéve, ami a test igénye, és aztán a halál. Elment az élet. Lever a víz, amikor erre a halálra gondolok. Hogy lehetne ezen változtatni?

Csehov tizenhét évesen kezdett a Platonov megírásába. A szokatlanul szövevényes darabban, embrionális állapotban, felismerhető néhány későbbi csehovi mű. A terjedelmes anyagból minden előadásnak létre kell hoznia a maga Platonovját.

„Itt küldöm Önnek… Marija Nyikolajevna. Ne ijedjen meg. A felét már kihúztam. Sok helyütt… még szükség van… Tisztelője, A. Csehov.”

(forrás: színház)

SZEREPLŐK

Platonov Kocsis Gergely Anna Petrovna, özvegy tábornokné Ónodi Eszter Szergej, a mostohafia Fekete Ernő Szofja, a felesége Jordán Adél Kolja Bányai Kelemen Barna Szása, a húga, Platonov felesége Pálmai Anna Glagoljev Bán János Kirill, a fia Dér Zsolt Oszip Nagy Ervin Grekova Staub Viktória e.h.

ALKOTÓK

Díszlet Tihanyi Ildi Jelmez Pattantyus Dóra Világítás Lohár Antal Mozgás Bodor Johanna Súgó Boncza Anita Dramaturg Szabó-Székely Ármin Asszisztens Hornung Gábor Rendező Székely Kriszta

Bemutató: 2019.03.08.

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Együttműködés, vagy valami ilyesmi

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 5 - 15:13

Mottó: Légy hangos demokrata, csak így tudják mások is, hogy sokan vagyunk. (Kerék Imre)

Amikor egy túlkoros villanyszerelő komolyan és komoly kérdésként politikáról beszél, akkor könnyen válik nevetséges okoskodóvá. Én most nevetséges okoskodóvá váltam. Olvassatok türelemmel!

Rendszerváltásra van szükség, és senki ne álmodozzon „fülkeforradalomról” a NER ezt már vitte. Fülkeileg bebetonozta rendszerét; „alkotmányosan” megszüntette az alkotmányt, saját érdekeihez igazította a választási rendszert, részben felszámolta a hatalmi ágak függetlenségét, lefejezte a bíróságokat, a meghatározó pozícióikat saját embereivel töltötte fel, a közoktatást gyakorlatilag átadta az egyházaknak, megszerezte a bankok feletti totális ellenőrzést, kialakította az őt támogató oligarchák, és középrétegek körét (eszközei: az állami földek átjátszása, „nemzeti” dohányboltok monopóliumának létrehozása, az adózási rendszer a családi pótlék és családtámogatás átalakítása, stb.), létrehozta saját fegyveres erejét (TEK és Országgyűlési Őrség) és a jogilag ellenőrizhetetlen őrző-védő szolgálatok (kopaszok) segítségével tetszése szerint, törvénytelen erőszakos beavatkozásokat hajt végre. (Fidesz Székház „védelme”, népszavazási kezdeményezés, ligetvédők elleni fellépés). Lehetetlen helyzetbe hozta a civil szervezeteket, és jogfosztottá tette a szakszervezeteket. A még önálló szervezetek függetlenségének felszámolása folyamatban (MTA). A befolyása alá vont sajtóban, a közszolgálati médiában, az óriásplakátokon folytatott gátlástalan gyűlöletbeszéddel, valamint szegény ellenes szólamokkal és törvényekkel széles tömegeket állított maga mellé. Felhasználta a hitleri gondolatot: „Ami szilárd az az érzelem: a gyűlölet.” (Hitler)

Az illiberális „demokrácia” szabályait a NER írja, a joggyakorlás és az erőszakszervezetek a sajtó feletti hatalom nagyrészt a NER-é, a pénzügyi és gazdasági hatalom szintén.

Határozott, együttműködni képes, tömegek által támogatott, közös jövőképpel bíró ellenzéki pártok nélkül egy egyszerű választási győzelemmel mindezt felülírni lehetetlen, sőt még a NER váratlan összeomlása is nehezen kezelhető helyzetet, netán káoszt okozna.

A diktatúra összeomlása nem a választási törvényen múló jogi kérdés, még csak nem is feltétlenül a „népharag” okozza, példa rá a chilei Pinochet féle véres diktatúra bukása egy (Pinochet által kiírt!) népszavazáson, vagy a Spanyol fasiszta diktatúra „lassú halála” (Kovácsy Tibor), hanem demokratikus, és a demokrácia megteremtéséért együttműködni képes pártok, és mögöttük lévő demokratikus érzelmű tömegek léte.

Az elmúlt országgyűlési választásokon a polgárok többsége nem a NER-re szavazott! Tehát tömeg van, demokratikus pártok is vannak, ami hiányzik, az a demokratikus pártok együttműködése, és e pártok képessége a tömegek összefogására, hiányzik továbbá a pozitív jövőkép, a hogyan tovább, és harsogása annak, ami minket -demokratákat- összeköt.

A demokratikus pártok előtt ma három kérdés van: MIBEN, KIKKEL és HOGYAN működjünk együtt.
A miben kérdését -ötletelés szinten- pontokba szedtem, kikkel kérdéshez a választáson indulóknak egymást kell keresniük, a hogyan-ról pedig csak annyit, hogy együttműködni csak nagyvonalúak tudnak.

Ötlet szintű felsorolása annak, aminek megvalósításában, a megvalósítás módjának kidolgozásában mindennek hangos és közös hirdetésében a demokratikus pártoknak együtt kellene működni:
– Demokrácia
o Köztársaság és az alkotmány visszaállítása
o Hatalmi ágak szétválasztása
o Sajtószabadság megteremtése
o Közmédia függetlenségének helyreállítása (Média felügyelet)
o Gyűlöletbeszéd elleni harc a jog eszközével
o Választási rendszer átalakítása (pl. listás szavazás)
o Unióval való együttműködés erősítése (pl. európai ügyészség)
o Vallásszabadság, (az állami oktatás függetlenítése az egyházaktól)
– Önkormányzatiság helyreállítása
o finanszírozás (a helyi, illetve helyben maradó adók kérdésének újragondolása)
o oktatás, egészségügy, tűzoltóság, rendőrség
– A hatalommal való visszaélés erőszakszerveinek megfékezése
o TEK és az Országgyűlési Őrség besorolása a rendőrségbe
o Őrző-védő szervezetek (magánhadseregek, közismert nevükön kopaszok) jogszabályi hátterének szabályozása
– Hatalomtól, politikától független szervezetek
o Civil szervezetek szabadságának helyreállítása
o Szakszervezeti jogok biztosítása (pozitív európai példák alapján)
o Fogyasztóvédelem
o Fogyasztóvédelem a pénzügyi (bankok biztosítók) szervezetekkel szemben (pl. keretszerződések megfogalmazásával)
o Betegjogok védelme (szakszervezetek, civil szervezetek és betegek, valamint hozzátartozóiknak bevonásával)
– Gazdaság reformja
o A verseny szabadságának helyreállítása (korrupció elleni küzdelem is)
o Mikró, kis- és középvállalkozások, munkavállalók és fogyasztók versenyhelyzetének javítása (szabad verseny helyett versenyszabadság)
o Parasztság helyzetének megoldása (vidéki szegénység)
o Az euró bevezetése
o Bankrendszer átalakítása
– Szociális helyzet kezelése
o Szegénység elleni harc a szegények elleni harc helyett
o Lakhatási jog (albérlő státusz helyett főbérlő státusz)
o Nyugdíj befagyasztás eltörlése
o Rászoruló családok segítése
o Szegény szülők gyermekeit sujtó családi pótlék megszüntetése (a legszegényebb szülő gyermeke is kapjon annyi családi pótlékot, mint a leggazdagabb szülőé).

Sopron, 2019. március 4.

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

A pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve — Egy magyar példa

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 4 - 15:15

Először is elnézést kérek, hogy mindig magyarországi eseményekről írok – de hát itt élek, ezt ismerem. Úgy gondolom viszont, hogy a Kanadában élő magyarokat is érdekelheti szülőhazájuk sorsa. Talán nem haszontalan, ha a piros-fehér-zöldben eltáncolt tschárdás, meg harsányan deklimált Nemzeti dal mellett tudnak egyet-mást mai életünkről.

Közhelyszámba megy már az „ingyenes” magyar egészségügy sanyarú sorsa. Most például meglehetősen felajzotta a közvéleményt egy civil kezdeményezés. Arról van szó, hogy a beteg gyerekek kórházi ápolása idején legalább az egyik szülő ott lehessen folyamatosan a gyermeke mellett. A szülők (főként az anyák) ezt évtizedek óta úgy tudják megoldani, hogy éjszakára a kórtermekben a földön, vagy a folyosókon kucorognak.

Orosvári Zsolt kezdeményezésére civil gyűjtés indult, hogy összecsukható tábori ágyakat vegyenek ezeknek az anyáknak, ne a földön kelljen „pihenniük”. A kórházak vegyesen fogadták az akciót, a legnagyobb gyermekkórház, a Heim Pál nevű intézmény azonban hivatalosan elutasította az ágyak felállítását.

Minden tiszteletem a civileké, hiszen bizonyították: a „magyar” nem érzéketlen, és szolidáris is. Sokmillió forint gyűlt össze a célra, és helyenként már demonstrálnak a szülők és szimpatizánsaik az ágyak használata mellett.

Sajnálom, de ez az akció szemléletes példája annak, amikor „a pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve.”

Talán azért más a véleményem, mert ilyen ügyben évtizedekkel ezelőtt magam is érintett voltam. Akkor – ’82-’83’-84-ben – még ahhoz is az intézmény szemhúnyása kellett, hogy a hivatalos látogatási időn kívül ott maradhassunk a gyermekeink mellett. A nővéreknek is könnyebbség volt, hiszen az ember nemcsak a saját gyerekének vitt egy pohár vizet, ha már ott volt, figyelt a többire is. Én megtehettem, hogy mindennap bent vagyok a gyerek mellett, egy vidéki anyuka viszont csak úgy, hogy az éjszakát is ott töltötte, széken, földön kuporogva.

Ez egy országos hatókörű, klinikai kórház volt, az átlagosnál jobban ellátva. A gyerekek négy és hatágyas kórtermekben feküdtek: szinte kivétel nélkül mozgásképtelenek voltak. (A fiamnak pl. a műtét után öt hétig a lábára sem volt szabad állnia, a műtéti seb gyógyulása után még otthon is ölben kellett a WC-re, fürdőkádba vinni.)

Namost. Abba a hatágyas kórterembe egy tábori ágyat talán be lehetett volna szuszakolni, – hatot semmiképp. Akkor ki dönti el, hogy melyik gyerek aludhat az anyukája közelében, és melyik nem? És ez csak az egyik gond.

Sajnos a gyógyítás nem egy fáklyásmenet. Biztosan szerencsés, ha egy fájdalmas kezelés, beavatkozás – pl. gerinccsapolás – közben az anyuka versenyt sír a gyerekkel? (Mi szülők sem vagyunk angyalok.)
De még rosszabb is van. Abban a kórteremben feküdt egy tündöklően szép és okos kislány: a fiúk csak hercegnőnek hívták, a gyerekeket néha esti mesével vigasztalta. A „hercegnő” olyan 6-8 éves lehetett – és halálos, menthetetlen beteg volt. Nem voltak rajta sebek, gyönyörűen mesélt, szavalt, énekelt – csak éppen a kis testét halálos kór gyötörte: napról-napra esett össze, hervadt el. A szülei, nagyszülei váltakozva voltak mellette. Intelligens, fegyelmezett emberek voltak, akik nem ragadtatják magukat látványos érzelemkitörésekre. De a kórterem többi kis betege az elfojtott zokogást is érezte, meglegyintette őket a gyász hideg szele. És milyen a gyereklogika? Úgy hiszi a gyerek, hogy ő a kórház, a vizsgálatok, meg a szurik és a kezelések miatt beteg. Úgy képzeli: ha otthon lehetne, nem is lenne beteg.
Egy-egy nehezebb nap után az ápolóknak nehéz munkájukba került, hogy beadják az injekciót, átkötözzék a sebét a tiltakozó betegeknek. És tessék elképzelni, milyen hatással lehet a többi kisbetegre, ha valamelyik szülő sikoltozva átkozódik gyermeke szenvedéseit látva…

Kétségtelen. A gyerek gyógyulását is segíti, ha maga mellett tudhatja az anyukáját. (Ahogy az anya is szeretné folyamatosan a betege kezét fogni, ölelgetni. Bár ez műtött gyerek esetében nem is kockázatmentes.) De ehhez nem kell alvás idején is ott lenni: pont elég, ha a jóéjtpuszit ő adja, és reggel az ő szavára ébred a gyerek.

Így hát a kórtermekbe erőltetett ilyen-olyan fekhelyek inkább ártanak, mint használnak. Sokkal jobb megoldás lehetne a gyermekkórházak közelében néhány „szülőszállás” – akár régi nővérszállókban, vagy más, bérelt lakásokban. Ahol az anyának módja van rendszeresen tisztálkodni, 1-2 órát magában eltölteni, hogy erőt gyűjtsön beteg gyermeke bátorításához. Mert a betegnek – akár gyerek akár felnőtt – nem látványos szánakozásra van szüksége, hanem konkrét segítségre, pl. az evési és egyéb szükségleteihez. És persze támogatásra, hogy lelkileg el tudja viselni elesettségét – ehhez pedig nem jó „mankó” egy idegileg, fizikailag kimerült szülő. Nem tud biztonságot sugallni.

És hogy teljes legyen a szívtelenségemről kialakított kép: semmiképpen nem adnám ingyen ezeket a szállásokat. Az a 3000-4000 forint, amibe egy ilyen szállás éjszakánként és fejenként kerülne, a túlnyomó többség által kifizethető. A rászorulóknak meg a szociális segélyalapból lehetne ehhez pénzt adni. Az egészségügyi kasszába befizetett pénzeknek a gyógyításban van a helyük – beleértve a műszereket, gépeket, az orvosok, ápolók fizetését, meg a kórtermek kifestését is.

Heppiend? Van. Annak a kisgyereknek, akivel átéltem hasonló helyzetet, már a gyereke se olyan kicsi. És három súlyos műtét, meg évekig tartó egyebek után talpra állt. Sose lesz olimpiai bajnok sprinter, de jó munkája van, el tudja tartani a családját (néha engem is), sőt, nem is sántít.

Tanulság? Talán annyi. Amikor az orvos elmondta, mi a baj a gyerekkel, hozzátette: egyelőre nem tudják, mitől van ez a csontbetegség. (Ez a szakorvos, akinek soha el nem múló hálám, már 1984-ben elment Angliába. Nagyon értett a gyerekekhez is, valahogy mindegyikkel megtalálta a hangot, pedig soha nem gügyögött. A 8 éves fiammal például konkrétan megbeszélte a problémáit, sőt, amikor kérdezősködtem, azt mondta: megbeszéltük Gáborral, majd ő elmondja, mi a teendő.) Az azonban biztos, hogy jóval gyakoribb, mint ahogy sejtenénk. A legtöbben – még orvosok is – rálegyintenek az ilyen panaszokra, majd kinövi. Aztán ezek a panaszok durvulnak el 40-45 éves korra annyira, hogy kerekesszékbe kényszerül a beteg. Akkoriban Magyarországon kötelező és ingyenes volt a csecsemőkori ortopédiai szűrővizsgálat. Na, például szívesebben költenék arra, hogy országszerte elérhető legyen ortopédiai – és másféle – szakvizsgálat (orvossal), mint egy amúgy is nehéz helyzet további súlyosbítására, csakhogy az a „szép lelkem” megnyugodjon.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Magyar hősök, csaták és szerelmek a Nemzeti Táncszínházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 3 - 17:43

Magyar hősök, csaták és szerelmek

Magyar Nemzeti Táncegyüttes

Az előadás látványos táncképekkel, lírai pillanatokkal, s az eredeti népzene mellett színes zenei kísérettel idézi meg a magyarság híres történelmi eseményeit, kiemelkedő személyiségeit, dicső küzdelmeit. Akár egy „képeskönyvet” végiglapozzuk közös történelmi emlékeinket, hogy a néptánc műfajának segítségével büszkén emlékezzünk meg a magyar nemzet kivételes hőseiről, halhatatlan példaképeiről.

Közreműködik a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és zenekara
Díszlettervező: Iványi Árpád
Díszletkivitelező: Tóth Kázmér
Háttér-animáció: Fabók Szilvia
Jelmeztervező: Zs. Vincze Zsuzsa
Szcenika: Pető József
Zene: Rossa László, Kerényi Róbert, Makó Péter, Sebő Ferenc, Szarka Tamás, Szabó Dániel, Kiss Ferenc, Koltay Gergely
Zenei szerkesztő: Papp István Gázsa
A rendező munkatársa: Zs. Vincze Zsuzsa
Koreográfusok: Zs. Vincze Zsuzsa, Zsuráfszky Zoltán
Rendező: Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas, Kiváló Művész

(forrás: színház)

Megjegyzés: Összesen 20 percet fotózhattunk, 3 táncképet láthattunk, ezekből válogattam az ajánlót.

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Iparkamrai villanyoltás a fejekben

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 2 - 14:06

Megtörtént a Kereskedelmi- és Iparkamaránál az évnyitó. Foglalkozhatnánk azzal, hogy Orbán Viktor szerint már csak egy röpke pislantás választja el az országot az európai vezető hatalmak bolyába tartozástól, de minek. Igaz, lassan Parragh László baromságaival is kár foglalkozni, de mégiscsak ő ennek az egyre kamrásodó szervezetnek a fő villanyoltogatója. Mellesleg, a jelek szerint, az ország elsötétítésénél is ott van. Ez a nagyobb baj.

Azért, mert azt még csak meg lehetne érteni, hogy az iparosoknak szolgai szellemben robotoló, nem kérdező, nem érvelő, illetve lehetőleg nem is gondolkodó biorobotokra van szükség. Ameddig olcsóbbak az igazinál, és az adott feladatra még nincs alkalmas nemzeti robot. Amely nemzeti robot olyan, hogy csak nemzeti alkatrészekből, csak nemzeti munkaerő által, csak nemzeti feladatra, csak nemzeti program mentén ténykedik. Ameddig ilyen nincs, addig minden olyan kutatás meddő pénzpocsékolás, ami nem ezt a nagy nemzeti cél megvalósítását szolgálja. Ugyanakkor vegyük észre, hogy a nemzeti biorobot program éppen ezt valósítja meg. Az oktatás elsüllyesztése, a kutatások, illetve ezzel kapcsolatban a gondolkodás, korlátozása, az akadémia piszkálása, valamint a felsőoktatás szétbarmolása nagyjából pontosan az említett nemzeti robot előállítására jó. Azzal a kiegészítő eredménnyel, hogy a fém-alapú robot nagyon feltűnő a nemzeti gyűlések nemzeti közönségének a sorában. A nemzeti biorobot azonban belesimul a tömegbe. Előbb utóbb önállóan is tömegképző erő. Valamint akkor tapsol, amikor kell. Amikor a tapsrend nemzeti felügyelője jelt ad.

Ebbe a rendszerbe illeszkedik bele az, amit Parragh elkövet. Pénzt gründol, befolyással van, és ötletel. Az akadémiával kapcsolatos jelenlegi állapotok előképét sem kisebb személyiség rajzolta fel először. Már az előző év augusztusában szövegelt a nemzeti Parragh arról, hogy az innováció, illetve az alapkutatások, illetve az egész szellemi izé, amiről fogalma sincs, az milyen szereppel kellene, hogy bírjon. Nem a társadalomban, mert az számára ismeretlen izé, hanem a költségvetésben. Mert azt legalább pénzforrásként ismeri. Az meg a személyes fejlődőképességének a szöveges bizonyítéka, hogy az akkor felhozott villanykörtés hasonlaton sem sikerült továbblépnie. A Klubrádiónak adott interjúban ugyanis pontosan ugyanezt a hasonlatot emlegette. Nagyjából annyi változtatással, hogy korábban csak szimplán drótot emlegetett. Most már konkretizálta rézdrótra a villanykörte fényadóját. Nagyjából érzékeltetve a saját ismeretei szintjét, illetve „fejlődés irányát”. Mert azt annak idején az alsó tagozatos környezetismereti órán elmesélték, a villanykörte egy wolfram-alapú izé, de szinte biztosan nem réz. Az is közismert, hogy annak idején szénszálas izékkel is kísérleteztek. De mindezek az ismeretek a nemzeti stadionkultúra iparvezére számára sötétben maradtak. Viszont ő ad ötleteket a jelek szerint az oktatásszervezéshez.

Amellyel kapcsolatban ugyebár most akarnák felröppenteni azt az ötletet, miszerint a technikumokat elvégzők felvételi nélkül mehessenek egyetemre. Ami látszólag megfelelne annak a modellnek, ami sikeresen működött a Kádár-korszak 1970-es éveiben. Amikor az akkori szakközép-iskolák képzési szintje lehetővé tette, hogy a szakközép-iskolában végzetteknek se okozzon gondot az egyetemi felvételi vizsga. Igaz, ez akkor azt jelentette, hogy a jobb szakközép-iskolákban végezni rangot jelentett. Mert a szakmai ismeretek mellett kapott a diák egy erős általános képzést is. Nem higítva, hanem erősítve a szakirányú képzést nyújtó felsőoktatás diákjainak általános képzettségét. Parrag azonban már 2016-ban arról áradozott, hogy milyen szép szakképzési út vezet a szolgák országába. Igaz, egy szakközépiskola tanárának már évekkel korábban is alkalmatlan volt az, aki korábban ott végzett, majd szakirányú egyetemet végzett, mérnöktanári oklevéllel rendelkezett, illetve az említett szakirányból egyetemi doktori címet is védett. Holott még emlékszem, hogy a szakközépben nem egy tanáromnak volt doktori címe.

Ugyanakkor a „technikumból félvételi nélkül” program vészesen hasonlít egy, a Kádár-korszaknál kicsit ősibb koncepcióra. Ami talán Parraghnak is sokkal szimpatikusabb lenne. Orbánnak meg egyenesen irányt mutató. Amelynek illusztrálására álljon itt egy idézett:

„A mult héten voltam a csepeli WM-gyárban, ahol elmondták, hogy ez a gyár egy esztendő alatt 690 munkást adott a különböző akadémiákra, minisztériumokba, hadseregbe és a rendőrségre. Ennek a gyárnak a munkásai közül került ki egy sor hatalmas ipari üzem vezérigazgatója, egy sor diplomata, főjegyző stb.” (Rákosi Mátyás: A békéért és a szocializmus építéséért)

Az iparkamrásodott országban pedig az utolsó oltsa el a rézvillanyt.

Kategóriák: Szervezetek

Anton Pavlovics Csehov Meggyeskert a Nemzeti Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 1 - 23:04

Csehov utolsó darabja, látomásos végrendelete a Meggyeskert. A 20. század hajnalán, 1903-ban írta meg a „válság paraboláját” arról, ahogy egy új világ felváltja a régit, a régi értékek és az emberek „haszontalanokká” válnak.

A Meggyeskert „nemcsak egyik világból a másikba történő elkerülhetetlen átkelésről szól, hanem a passzív ellenállásként jelentkező alkalmazkodásra való képtelenségről, szinte hallgatólagos, visszafojthatatlan elutasításáról annak, hogy gúny tárgyává tegye az értékeket, amelyekre a vesztesek az öntudatukat alapozzák…” – fogalmaz a műről a jelenünkre is érvényesen Georges Banu kritikus, az előadást rendező Silviu Purcărete egyik legjobb ismerője.

A súlyosan beteg író a darabjait sikerre vivő Sztanyiszlavszkij által alapított és vezetett Művész Színház számára valami mulatságosat, komédiát, „sőt bohózatot” kívánt írni. „Egy vidám darabot szeretnék írni, amelyben maga az ördög is bukfencet hány”– írja színésznő feleségének, Olga Knyippernek. És valóban, Csehov utolsó művében a tökéletes „lírai komédiát” alkotta meg. „Nagyon vigyázz!  Egyetlen felvonásban se vágj szomorú képet!  Mérges lehetsz, de szomorú nem! Azok az emberek, akikben már régóta fészkel a bánat és hozzászoktak, csak fütyörésznek, és gyakran elméláznak” – írta Csehov a meggyes kert tulajdonosának, Ranyevszkajának a szerepét próbáló feleségének, Olgának.

A hajdan híres gyümölcsöskert már nem tartható fenn, a meggylekvár receptje is elveszett, tulajdonosai csődbe mentek. A kertet el kell adni. A jövő embere kivágatja a fákat, és felparcellázva értékesíti a birtokot. A történelem kereke fordul, és mindenkinek az új rendben kell megtalálnia a helyét. Csehov tragédiára képtelen szereplői „szétszóródnak egy széthulló világban”. Csak egyedül Firsz, a régi világhoz hű öreg szolga marad a helyén, válik eggyé a halálra ítélt gyümölcsöskerttel. „Egyszer minden véget ér ezen a világon” – mondja a darab egyik szereplője, Szimeonov-Piscsik, de talán nem nyomtalanul, talán nem hatástalanul élik le egymás után a generációk küzdelmes életüket. „Ezen a világon minden jelentéktelen és érdektelen, kivéve az emberi szellem legmagasabbrendű megnyilvánulásait. A szellem, az értelem éles határt von állat és ember között, utal az utóbbi isteni eredetére, és bizonyos fokig még a halhatatlanságot is pótolja, amely nincsen. Ebből kiindulva tehát a szellem az élvezet egyetlen lehetséges forrása” – mondja Csehov.

Csehov művét Silviu Purcărete, a világszínház igazi nagy mesterinek egyike állítja színpadra. A román rendező legutóbb 2017-ben Faust-adaptációjával varázsolta el a Madách Nemzetközi Színház Találkozó közönségét. A művet az eredetinek – Visnyovij szad – megfelelő Meggyeskert címmel tűzi műsorára a Nemzeti.

(forrás: színház)

Szereplők:

Ranyevszkaja, Ljubov Andrejevna, földbirtokos — Udvaros Dorottya

Ánya, a leánya  — Szász Júlia e.h.

Várja, a fogadott leánya – Ács Eszter

Gajev, Leonyid Andrejevics, Ranyevszkaja bátyja  — Blaskó Péter

Lopahin, Jermolaj Alekszejevics, kereskedő  — Kristán Attila

Trofimov, Pjotr Szergejevics, diák  — Bordás Roland

Szimeonov-Piscsik, Borisz Boriszovics, földbirtokos  — Szarvas József

Sarlotta Ivanonva, nevelőnő  — Szűcs Nelli

Jepihodov, Szemjon Pantyelejevics, könyvelő  —  Rácz József

Dunyása, szobalány  — Katona Kinga

Jása, fiatal inas  — Farkas Dénes

Firsz, inas, 87 éves öregember  — Trill Zsolt

valamint

Kecskés Alexisz e.h., Tar Dániel e.h

 Rendező  Silviu Purcărete

 Bemutató időpontja: 2019. március 02.

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Vádat emelhetnek a miniszterelnök ellen – akár tíz évet is kaphat a kormányfő

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, március 1 - 21:58

Az MTI, amely minden fontos, az embereket érdeklő hírről gyorsan, pontosan és pártatlanul beszámol, ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, és egy sokak által régen várt hírt tett közzé. Eszerint a legfőbb ügyész vádemelésre készül a miniszterelnök ellen.

A kormányfő ellen három korrupciós bűncselekmény, megvesztegetés, hivatali vesztegetés és csalás elkövetése miatt emelnek vádat. Ezek közül a legsúlyosabb, akár tíz évre is büntethető vád a megvesztegetés, amellyel egy nagy telekommunikációs óriásvállalat tulajdonos főrészvényesével folytatott adásvételi ügyletei miatt gyanúsítják a kormányfőt.

Szintén vádat készülnek emelni telekommunikációs óriásvállalat tulajdonos főrészvényese és felesége, valamint egy, az érdekeltek között közvetítő személy ellen. A telekommunikációs óriásvállalat tulajdonos főrészvényesét azzal vádolják, hogy megvesztegették a miniszterelnököt, amikor tőle kapott gazdasági előnyökért cserébe nyomást gyakoroltak a kormányfő és felesége kéréseinek megfelelően egy hírportál híreire és cikkeire.

Egy másik ügyben a „csak” három évvel büntethető hivatali vesztegetés és csalás a vád. Ez az ügy mintegy ötvenmillió forint ajándék átadásáról, illetve elfogadásáról szól, amit két, milliárdos üzletember adott át a miniszterelnöknek és feleségének.

Az ötvenhét oldalas vádirat részletesen felsorolja az újság lapkiadó-tulajdonosával folytatott beszélgetéseket, melyekről hangfelvétellel is rendelkezik a rendőrség. A vádirat szerint arról egyeztettek, hogy miként változtassák meg a lap irányvonalát a miniszterelnök érdekében, s cserébe miféle intézkedésekkel javítja az újság gazdasági helyzetét a kormányfő.

A kormánypárt képviselői ugyanakkor azzal vádolják a médiát, hogy nyomást gyakorolt a legfőbb ügyészre, hogy a kormányfő számára kedvezőtlen döntést hozzon, s boszorkányüldözésnek minősítették a korrupciós ügyeket.

A miniszterelnök bejelentette, hogy az esti híradók kezdetekor, főműsoridőben beszédet mond a kamerák előtt.

A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy a történet nem Magyarországon, hanem Izraelben játszódik, ahol a legfőbb ügyész nem Polt Péter, hanem Aviháj Mandelblitt, a miniszterelnök pedig nem Orbán Viktor, hanem az ő közeli jó barátja, Benjámin Netanjahu.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára