Szervezetek

Tusványosi árkok

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 24 - 15:26

Orbán Viktor, és tapsoncai megtartották az esedékes öntömjénezést az ország keleti határától kicsit keletebbre. Az eseményt mégsem erről jegyezte meg számos médiafogyasztó, hanem egészen másról. Mert Borbáth Áron hatalmas tettet hajtott végre. A Harry Potterben olvashatók nyomán azt mondhatnánk, hogy tahó tettet, de akkor is hatalmasat.

Az eset, mint tudjuk akkor indult, amikor egy fiatal nő ki akarta fütyülni minden magyarok cárját. Ekkor a hajánál fogva tanította móresre a csíkszeredai magyar konzul sajtósának a férje, aki maga is fotózgat. Ezt követően szabadult el a kommunikációs pokol. Napokra lekötve a különböző internetes fórumokat a témával. Borbáth Áron tette ezen a ponton válik jelentőssé. Mert lehet, hogy őt magát pár hónapra parkoló-pályára kényszeríti az eset, de hatalmas szívességet tett Orbán Viktornak és a magyar kormányzó pártnak. Elvitte a show-t az olyan orbániádák elől, amelyek valószínűleg sokkal jelentősebbek, sokkal tartósabb hatásúak lesznek. Mert megszokhattuk már, hogy a tusványosi találkozó általában a jelmezes főpróbája azoknak a szemétségeknek, amelyek az elkövetkező időszakokban meghatározzák majd a magyarországi Fidesz-kommunikációt. Erre azért kezdenek lassan ráeszmélni azok, akik egy hajkoronánál messzebbre is látnak. Zárójelben: tudjuk kinek a haja bánta az esetet?

Ugyanakkor egy nem kevésbé édes gyümölcsöt feltálalt az eset. Nevezetesen az árokásás eszköztárának lepókhálózását. Ami azért is lehet zene Orbán füleinek, mert azt a fajta hatalomtechnikát, amit alkalmaz nem más tart életben, mint az, amikor lövész-árkok nyílnak az emberek, embercsoportok között. Márpedig a hajhúzás óta derekasan pengetik ezeket a húrokat. Kezdve attól, hogy az erdélyiek globálisan tahók, odáig, hogy a „túloldal”, a lány megverését helyeslő kommentekből is készült összeállítás.

Alkalmasint figyelmeztetve arra is, hogy korábban már jelezték: ha fütty lesz, pofon lesz. Mert a székelyek már csak ilyenek. A figyelmeztetés szerint figyelmeztetés nélkül ütnek. Amely két vonulat ezen a ponton összeér. Mert kollektivizálja az indulatokat. Holott korántsem hiszem, hogy az erdélyi lakosok körében nagyobb lenne a tahók, illetve és agresszív barmok előfordulási aránya, mint a határ innenső oldalán. Amit a legjobban a 2015. szeptemberi események mutattak. Amikor az ultrák mutattak példát abból a kultúrából, amit nagyjaink féltettek, és féltenek azóta is a menekültektől. Márpedig szinte biztos vagyok, hogy a most „székelyezők” vérig sértődnének, ha az ultrák viselkedése alapján tapló barmoknak tartanák, mind egy szálig, a magyarokat. Ami a hajhúzásos népnevelést egy percig sem teszi elfogadhatóbbá.

Ahogy azt sem, hogy a környékben állók nem a fotósnak osztották ki a „nagy szívlapát-díjat”. De még ennek alapján is óvatosan általánosítanék. Ha másért nem, mert sejthetjük: elég szelektált közönség az, aki jelen volt az eseményen. De azért is, mert tudjuk: az ember tömegben buta állat. A csoport-intelligencia korántsem a részt vevők átlaga. A csoport indulat sem. Az előbbi rendre alacsonyabb, míg az utóbbi rendre magasabb. Ezt az olyan tömeg-manipulátorok, mint annak idején Goebbels is, rendre ki is használják. Amihez hozzá járul az is, hogy kevés magányos hős szaladgál a világban. Az egyén sokszor marad csendben. Mert az, aki tevőlegesen fellép a zsidózás, cigányozás, buzizás ellen, az sokszor magára marad. Nem egy tömegrendezvényen, hanem még egy buszon is. Akkor is, ha az ott őt magára hagyók nagyon pontosan meg tudják mondani az interneten, hogy mit kellett volna csinálnia. Másnak. Nem nekik. Mert a fotelben ülve könnyebb okosnak, és bátornak lenni. Nem Erdélyben, hanem általában.

Amellett indulatosnak lenni is kisebb kockázat. Akár a szavazások kapcsán is. Amelyekkel kapcsolatban ismét leporolásra került a határon túliak szavazásának kérdése. Most éppen egy „bezzeg az erdélyiek” felhanggal. Felhánytorgatva azt is, hogy szinte számolatlanul költ a kormány a határon túli szervezetek, címzetes állampolgárok megtámogatására. Amiben természetesen van valami. A magam részéről nem értek egyet azzal, hogy békeidőben, a magyar adóforintokból, külföldre áramoljanak milliárdok. Annak reményében különösen nem, hogy az abból részesülők majd erre-vagy arra szavaznak. Mert, szerintem, mindenki maga menjen be gatya nélkül a csalánosba. Ne a másikéval próbálja kiegyelni a szúrós leveleket. De ez független attól, hogy hány olyan tuskó él a határok különböző oldalain, akik szerint a nő verve jó. Miközben az utóbbin polemizálva rendre előkerül az erdélyiek szavazása, a legújabban kilátásba helyezett matriarchális pénzosztás, és sok más olyan tényező, amin szintén egyszerűbb otthonról polemizálni, mint egy tényszerű konfliktust vállalva.

Mert azért tudjuk, hogy a sok észosztás és kollektív beszólás dacára sincsenek százezres tömegtüntetések ezekre tematizáltan. Az ellenzék által szervezve sem. Holott lehetne. Nem felülve annak, amikor borbátháronosítják a kommunikációt.

Kategóriák: Szervezetek

BKK-s csengőfrász: hol lesz a következő rés?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 23 - 14:25

A Budapesti Közlekedési Központ (BKK) elektronikus jegyének ötelete érthetően foglalkoztatja a közvéleményt. Különösen most, hogy kiderült: a technikai problémákra figyelmet felhívó felhasználó ellen feljelentéssel éltek az illetékesek. Miközben a nekik szegezett kérdésekre nem igazán válaszolnak. Ez is érthető. De erről később. Mert előtte azért érdemes megemlíteni a csengőfrásznosztalgiában élő belügyi apparátus fellépését. Azt, hogy éjszaka állították elő azt a 18 éves fiatalembert, aki az említett problémákról szólni mert. Amely eljárással kapcsolatban Tarlós István főpolgármester a hallgatásával tüntet. Holott tudjuk: cinkos, aki néma.

Egyébként a jelenlegi akciónak nyilvánvalóan van egy emberi tanulsága. Van egy olyan pont, amin nem érdemes átlépni. Ilyen lehet az is, hogy nagy rendszerek sérülékenységét felfedve valóban nem a biztonsági rés széles nyilvánosság elé tárása a legjobb, legbiztosabb megoldás. Ugyanakkor az is nyilvánvaló: a zártkörű információmegosztás alapvetően bizalmat tételez fel. Legkevesebb azt a bizalmat, hogy ebben az esetben nem jelentik fel ugyanúgy biztonsági rést feltáró fiatalembert. Csak a vádpontokat esetleg megfejelik zsarolási kísérlettel is. S akkor ügyvéd legyen a talpán, aki kihozza az eljárásból az illetőt. Márpedig van az a pénz, és van az a rendszer, amikor a problémák feltárása nem feltétlenül érdeke a veruházónak. No meg a szállítónak sem. Különösen azért nem, mert okkal tételezhetnénk fel: egy ilyen rendszer az élesítés előtt igen komoly teszteléseken esik át. Márpedig, ha azokon a teszteken átsurrant egy biztonsági rés, akkor nyilvánvalóan nem csak az a hibás, aki ezt megtalálja. Így az első komoly kérdés az lehetne, hogy ki végezte, kik végezték a rendszer tesztelését, majd a biztonsági auditálását? Azt csak remélni lehet, hogy az erről a folyamatról készült jegyzőkönyvek, az azokat aláíró felelősök nevei ugyancsak felmerülnek majd a vádhatósági eljárások során.

Miközben azért azokba a morzsákba is érdemes belekotorni, amelyek az évek során potyogtak szerteszét. Az elektronikus jegy bevezetéséről már 2008-ban voltak ötletek. 2011-re már meg is ért a döntés. Amellyel kapcsolatban kicsit időhurokban is érezhetnénk magunkat. Mert a 2011-es hír záróakkordja még arról szól, hogy egy még korábbi ötlet is létezett. De az meghiusult a túl drága megvalósítási ajánlat miatt. Ám egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy az akkor lérdéses beszállító, és most feljelentő cég az akkori fiaskóból tanulva, alá ment az akkori ajánlatnak. Ugyanakkor az interneten elérhető egy dokumentum, ami a címe alapján egy, a BKK elektronikus jegyrendszerének megvalósítási tanulmányára utal tartalomként. Az óvatosság azért indokolt, mert a BKK honlapján jelenleg akadozottan elérhető, és így elsőre csak közvetett forrásból sikerült elolvasni a dokumentumot. Ha azonban ez az igazi, akkor érdemes figyelembe venni, hogy egy bizonyos chip-típus 2008 óta ismert sérülékenységét említik benne. Egyben javasolva más típusok használatát. Miközben egy másik forrás, 2012-ben, azt emeli ki, hogy a londoni Oyster Card a minta. Ami remélhetőleg csak elvi minta. Mert a Wired már 2008 júniusában arról írt, hogy az akkor használt rendszer törhető volt, és 2014 körül még vidáman elpolemizálgattak a hekkelését illetően a Reddit-en. Amellyel különben nincsenek egyedül. Amennyiben 2013-ban már az Androidos mobiltelefonnal törhető holland közlekedési rendszerről olvashattunk. S itt ismét találkozhatunk azzal a chip-típussal (Mifare Classic), amelynek problámás voltát a hazai dokumentum is emlegeti. De természetesen feltételezzük, hogy mindezekkel az ismeretekkel azok is rendelkeztek, akik végül elkészítették a BKK elektronikus megoldását. A 2016-os becslés szerint: aranyáron.

Azt sem veszítve szem elől, hogy a csengőfrász jelenlegi elszenvedője, a pillanatnyi információk szerint, az on-line vásárlási rendszer réseire bukkant rá. Ahogy azt sem, hogy az emíltett megvalósíthatósági dokumentum is kiemeli az ismerten labilistól eltérő, biztonságosabb chip-készletek használatát egy kártyás megoldás esetén. Így reméljük: a következő társfeljelentő nem a BKK bankkártya-elfogadó rendszerének kiépítését elnyerő OTP lesz.

***

Megjelent a T-Systems, szinte már sajnálkozó közleménye a BKK rendszerének feltörhetőségével kapcsolatban. De a közlemény, mintha hiányos lenne. Leginkább a felelősség megállapítása terén. Ezért is gondoltam, hogy egy nyílt kérdéssel talán segíthetek előrébb jutni ezen a téren.

Nagyon kedves T-Systems! Egy on-line kereskedelmi rendszert beüzemelés előtt le kell tesztelni. Nem szoktak, nem elvárható, hanem kötelezettség. Egy böngésző alapú alkalmazást a gyakori operációs rendszerek, gyakori böngészőivel, és a még telepíthető verziókkal meg kell nézni. Nem jófejségből, hanem a szakma írott, illetve íratlan szabályai alapján.

Ezekről a tesztekről, azok körülményeiről tesztelési jegyzőkönyveket kell felvenni. Olyanokat, amely a funkiconális és nem-funkcionális tesztek elvégzését kellően igazolja. Olyan esetben, amelyben a felhasználó adatai is „utaznak” a rendszerben, biztonsági teszteket is el kell végezni. Ezekről egy, a biztonsági auditok alapját képező jegyzőkönyvet szintén fel kell venni. Az élesítést megelőzően, ahogy egy liftet is átvesznek műszakilag, egy biztonsági és funkcionális audit elvárható. Referenciaként megtekinthetők az ISTQB és ITIL tanfolyamok tankönyvei is. Ezt követően azok lennének a kérdések, hogy:
  • Ki, illetve kik végezték a teszteket?
  • Ki, illetve kik írták alá a tesztelési jegyzőkönyveket?
  • Ki, pontosabban melyik ismert auditor végezte el az auditálást?
  • Ki írta alá az auditálás jegyzőkönyvét?
  • Milyen hiányosságokat állapítottak meg a tesztek, illetve az auditálás során?
  • Milyen intézkedési terv született az esetleges problémák megoldására?
  • Az intézkedési tervet ki ellenőrizte, és végrehajtását ki hagyta jóvá?
  • Az UAT-tesztet ki végezte, arról milyen jegyzőkönyv készült, és azt ki írta alá?
  • Mindezek alapján a rendszert ki vette át, és az élesítéséről ki döntött?
Mert az elképzelhető, hogy a fiú hibát követett el, amikor nem fülbe-gyónta a saját tesztjeinek az eredményét. De az elképzelhetetlen, hogy a fejlesztést és beüzemelést végzők részéről ne lehetne megállapítható a szakmai felelősség. Így az lenne az elvárható, ha a következő közleményükben a fenti kérdésekre is megadnák a választ. Azok névsorával, akik aláírói voltak azoknak a dokumentumoknak, amelyek nélkül egy on-line személyes adatokat is forgalmazó, fizetés-érzékeny rendszert nem illik, nem szoktak, és nem is igen lehet megvalósítani. S ez a felelősi kör nem a takarítónő, és nem is csak sokadik beosztott szoftvertesztelő, hanem a döntéshozatali lánc egyes tagjai.
Kategóriák: Szervezetek

Beszélgetéseink a Kanadai Magyar Hírlapban…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 21 - 17:51

Régóta fontolgatom már, hogy írok egyszer saját magunkról, vagyis a kommentjeinkről.

Nagyon sokan, eltartott kisujjal finnyázzák az egész „műfajt”, a nyakába varrva még az ”édes anyanyelv” lealacsonyítását is. Szerintem épp ellenkezőleg: a fogalmazási készség éppúgy megtanulható, mint bármely más tevékenység, de gyakorolni kell. Akinek életében eddig legfeljebb egy üdvözlőlap, vagy hogylétéről tudósító rövid levél megfogalmazása volt a lehetősége, nyilván gyakorlatlanabb, amikor a gondolatait, érveit, – esetleg indulatait – akarja szavakba önteni.

„Sose olvasok kommenteket” – vágja oda büszkén egyik-másik írogató „értelmiségi”. Rosszul teszi: ha például olvasgatna időnként kommenteket az a tévés műsorvezető, aki nemrégiben értetlenkedett azon, hogy miért nem háborog a „nép” Horthy feldicsérésén, tudná. A valahai kormányzót mentegetők legfontosabb érve: a deportálások a német megszállás után kezdődtek, és néhány hónap – a vidéki zsidóság szinte teljes kiirtása – után le is álltak. Nem véletlenül erőlteti a mai magyarországi kormány ezt az opciót, kezdve a hazug, giccses – mellesleg idomtalan és aránytalan – Szabadság téri szoborral, folytatva szinte minden egyes megnyilatkozással. Ennek okai, céljai elég összetettek, külön írás kellene kifejtésükhöz. Most legyen elég annyi: a sovinizmusnak (és nem nacionalizmusnak!) óhatatlanul szüksége van mentségekre, mert egyébként minden civilizált ember számára vállalhatatlan.

Pedig csak abba kellene belegondolni: az antiszemitizmus – és minden más ”anti” – nem azzal kezdődik, hogy lezárják a vagonajtókat.

Óriási lehetőség, hogy azok is kifejthetik álláspontjukat egy viszonylagos nyilvánosság előtt, akik korábban csak családi, baráti körben dohoghattak. Megismerni – még ha csak a sokszor ügyetlen mondatok alapján is – egy másik ember véleményét: nagy kaland. Érdekesebb, mint bármely valóságos utazás képről már ismert csodás palotákhoz, hegyekhez, vizekhez.

Vajon mi motiválja azt a hazánkfiát(lányát), hogy dühödten hajtogassa a lenini többségi demokrácia mindent elsöprő jogát az elnyomásra, miközben állítólag antikommunista? Vagy az, aki állítása szerint korábban börtönbüntetést szenvedett egy korábbi kormány intézkedései elleni protestálásával, miért tartja bűnnek, hazaárulásnak, ha egy másik kormány cselekedetei ellen lép fel valaki? Vagy azt, aki szerint a szabadelvűség (liberalizmus) káros és káoszt okoz? Aztán lassan kiderül: egyszerűen fél a szabadságtól. Pont úgy, ahogy 1700 évvel ezelőtt is voltak rabszolgák, akik a rabszolgaság megszüntetésekor tanácstalanul pillogtak: Hátakkormost én hová vigyem az adománygyűjtő tarisznyámat, amit eddig megrakhattam a patrónusom dús lakomáinak maradékával?

Lehet lenézni mások tájékozatlanságát, de nem célszerű. Nemrégiben itt folyt közöttünk kemény vita arról, hogy ki kell-e tiltani a gyakran durván fogalmazó „náci” kommenteket? Amellett voltam, hogy nem, és ezzel sokan nem értettek egyet, úgy érvelvén, hogy ez hozzájárul az aljas, kirekesztő eszméknek a terjedéséhez. Szerintem viszont az, hogy nem tudunk ezekről, és nem próbáljuk megfejteni az indítékokat, az nem teszi semmissé ezeket. Az indok sokféle lehet: személyes sértettség, abszolút tájékozatlanság, – jóhiszemű vagyok, nem veszem ide a tudatos hazugságot, bár az is előfordul.

Nagyon tanulságos volt, hogy amikor leszögeztem: szabadelvű szocialista szempontból mérlegelem az eseményeket, többen elismeréssel szóltak a nyíltságról, de megkaptam a véreskezű kommunista titulust is. Sőt, a későbbiekben is visszautaltak erre: nem lehet igaz, hogy „kék az ég” (tetszés szerint helyettesíthető állítás), hiszen egy „kommunista” mondja. Cseppet sem zavartatva magukat attól, hogy egészen más a kommunista és a szocialista (ráadásul szabadelvű) felfogás. Tudom, hogy nagy a különbség a nacionalizmus és a sovinizmus között is: ezért sose nácizok.

Amikor életem egy szakaszában aktív újságíróként működtem, úgy véltem: nekem a ’híd” szerepét kell betöltenem.

Mivel megéltem a munkáslétet – nem átmenetileg, amíg fel nem vesznek az egyetemre, hanem perspektívaként –, és ismerem az „egyszerű” emberek gondolkodásmódját, nyelvezetét, az a kötelességem, hogy rábírjam őket arra: fogalmazzák meg, hogy miért gondolkoznak egy-egy helyzetről, eseményről úgy, ahogy. Szerény eszközeimmel pedig igyekezzek a magam elveit elfogadtatni, vagy akár elfogadni a másik érveit. (Volt ilyenre is példa, sok.)

A komment erre nagyon jó terep, hiszen szélesíti az elérhetők körét. Arra törekszem, hogy megértsem a másik szempontjait, és ha nem tudom elfogadni, én is elmondjam: miért nem fogadhatóak azok el számomra. Egyetlen határ létezik: beszélgetésben fenyegetőzésnek helye nincs. Arra ráemelem a verbális szívlapátot.

Ezért nagyon nem tetszik például, hogy az épp regnáló magyarországi kormányzatot lépten-nyomon lopással vádolják. Ha tolvaj lennék, kikérném magamnak, hogy egy nagy múltú „szakmát” így lejáratnak. Sokkal bonyolultabb, és némi társadalmi, közgazdasági ismeretet is igénylő módszerről van szó, ami nem nélkülözi a parvenü úrhatnámság és a szimpla ámítás eszközeit.

A Párt (a néhai fiatal demokraták) és vezére elvi szempontok alapján uralkodik. Elviszem, pont.

Rátesi Margit Talalom

U.i.: A „Talalom” a neten való járatlanságom következménye: amikor kommentelni kezdtem (évekkel ezelőtt), azt hittem, kötelező nicknevet választani. Ezt dobta ki a klaviatúra véletlenszerű pötyögtetése. Azóta megszoktam, lusta vagyok minden bejelentkezésemet módosítani. De sokan ismerik, ki van a Talalom mögött – sőt, a gmail-es fiókom automatikusan csatolta az e-mail címemhez…

Kategóriák: Szervezetek

Tájékoztatás

Anno Filmklub - 2017, július 21 - 10:16

Kedves látogatóink, értesítjük Önöket, hogy honlapunk technikai okok miatt várhatóan augusztus végéig nem frissül. Emailes elérhetőségeinken továbbra is kapcsolatba léphetnek velünk és a facebookon is nyomon követhetik tevékenységünket. Megértésüket köszönjük.

Kategóriák: Szervezetek

Egy koncepciós per anatómiája / Császy Zsolt bebörtönzése – 2. rész

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 20 - 22:58

Az Orbán rezsim egyik legfontosabb jellemzője az a rendszerszintű és leplezetlen korrupció, ami a FIDESZ vezetői, oligarchái és a párt sajtóbirodalma körül alakult ki. Ebből kiindulva el sem lehet tehát képzelni, hogy egy olyan embernek, mint Császy Zsolt, akiből koncepciós per áldozatot csináltak, mennyire elkeserítő és dühítő lehet: úgy kell börtönbe vonulnia, hogy az ellene felhozott vádpontok egyikében sem okozott semmiféle kárt a magyar államnak.

Császy Zsolt, a vele készített interjúnk második részében (az első rész itt található) megjegyzi: nem az a lényeg, a magyar sajtó mely botrányokkal kíván foglalkozni, illetve melyek iránt tanúsít érdeklődést, hanem az, milyen utasítást kap a vezető politikusoktól arra vonatkozóan, miféle hazugságokat vagy éppen megtévesztő/félrevezető vádaskodásokat terjesszen a média.

Az egyik ellenzéki párt, amely ebben a koncepciós perben lényegében a FIDESZ platformjára helyezkedett, az LMP, illetve kiemelten annak egykori elnöke, a történetesen jogi végzettségű Schiffer András volt. Az LMP-s politikusok olykor még nyilatkoztak is úgy, hogy az ítélet túl enyhére sikeredett. Császy felajánlotta, hogy átad minden, a peres eljárással, illetve az üggyel kapcsolatos iratot és információt az LMP-nek. Még egy televíziós vita is be volt tervezve e témában egy LMP-s képviselővel, de a párt végül is lemondta a részvételt.

„Nem kell feltétlenül elhinni, amit mondok. Na de, hogy meg sem hallgatnak, meg sem adják a lehetőségét, hogy elmondjam az érveimet?” – fakad ki Császy. A szintén koncepciós per áldozataként halálraítélt Nagy Imre miniszterelnökkel kapcsolatos nemrégiben lezajlott megemlékezésre utalva, Császy felidézi Vida Ferencnek, a Nagy Imre-per vezető vérbírájának szavait: „A koncepciós per azért is koncepciós, mert van egy koncepció és a bíróság a koncepcióba beleillő tényeket figyelembe veszi, a nem beleillőket nem veszi figyelembe.”

„A mi esetünket még inkább tarkítja az, hogy az eljárás során még csak nem is tényekből, hanem gondolatokból, illetve feltételezésekből indultak ki. Pont ezért fogalmaztam úgy, hogy ha még azt is ők tudták jobban, mi járt éppen az én fejemben, hát akkor cseréljünk helyet! Üljenek szépen ide a vádlottak padjára, és ítéljék el magukat! Mindkettőnk dolga sokkal egyszerűbbé válhatna” – tette hozzá Császy.

Az Orbán-rendszer nyomozói még ahhoz is lusták, hogy veréssel erőszakoljanak ki egy, az ügyész számára beismerő vallomást vagy akár, hogy hamis tanút állítsanak. Ráadásul simán figyelmen kívül hagynak mindenféle olyan bizonyítékot, ami az általuk alkotott előfeltételezésnek ellentmond. Inkább ragaszkodnak az általuk előre felvázolt koncepcióhoz, függetlenül attól, valós tényekről van szó vagy sem.

„Tények sem voltak, hiszen az elsőfokú ítéletben megtudtam, hogy engem Katalinnak hívnak és nő vagyok, megtudtam azt, hogy én úgy manipuláltam valamit, hogy nem tudni, hogy mikor, kivel és hol, de valahol és valahogy biztos” – mondja Császy.

Az Észak-Amerikai gyakorlathoz hasonlóan a magyar BTK is azt mondja ki, a bűnösséget minden kétséget kizáró módon szükséges bizonyítani. Erre a fundamentumra alapszik minden jogállam, de ezt az elvet Magyarországon immár nem tartják tiszteletben.

„A totalitárius rendszernek az a jellemzője, és most sajnos ebben az irányban tartunk, hogy a gazdasági művészéti kérdéseket is a politika akarja megítélni. Pont ezért akartuk a rendszerváltást, hogy ez ne legyen, tehát, hogy legyen egy független társadalom, amelynek bizonyos dolgaiba a politikai hatalom nem szólhat bele, mert ha beleszól azt úgy hívjuk, hogy diktatúra. Mi most itt tartunk” – fejti ki Császy.

Császy Zsolt beszámolt nekünk arról is, milyen hatással van ez a koncepciós per, illetve a küszöbönálló börtönbüntetés rá és családjára. Ennek a videó-interjúnak második, egyben befejező részét mostantól olvasóink rendelkezésére bocsátjuk.

Írták: Eszter Garai-Édler és Christopher Adam

 

Kategóriák: Szervezetek

Napi Orbán: abcúg Horthy

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 19 - 13:28

Határozottan érdekes lehet Orbán Viktornak, hogy ő Orbán Viktor. Ezt azért gondolom, mert láthatóan minden nap új Orbán Viktort hoz a magyar kormányfőnek. A napi Orbán ma az, hogy elítélte a magyar kormány nácikkal való kollaborálását, és ismét védelemt ígért a zsidó származású magyar állampolgároknak. Elvégre ma az izraeli kormányfővel tárgyalt. Márpedig neki mégsem mondhatta, hogy éljen Horthy. A jelek szerint.

Azért persze emlékezhetünk, hogy nem is olyan régen még Horthy Miklóst éltette, és egy büdös szava nem volt a tenger nélküli tengernagy bálványának avatása kapcsán sem. Holott Horthy, annak idején, maga állította magáról, hogy ő márpedig antiszemita. Amellett, hogy bármilyen árjásítóban is áztatva akarják kimosdatni a kormányzót: a legutóbbi információk szerint sem volt egyetlen parancsa sem, ami a német megszállással szembeni ellenállásra szólította volna fel az ország haderejét. Ha valaki tehát kollaborált a nácikkal, akkor az egykori tengernagy korántsem olyan vétlen ebben, hogy ne lenne nem kicsi ellentmondás Orbán Viktor megnyilatkozásai között. Ami felveti azt, hogy a jelenlegi nyilatkozata sem több, mint egyike a nagy pannon tigrisbukfenceinek. Aki teljesen konform azzal a szemlélettel, hogy nem azt kell nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál. Amely kijelentés teljesen megfelel egy alapvetően gerinctelen, a hatalomvágytól vezérelt, elvtelen autokrata szemléletmódjának. Egy nulla helyi értékkel bíró böff. Illetve blöff. Illetve nem is nulla helyi értékkel bír. Mert helyileg felértékeli az, hogy az ország ügyeiért egy elvtelen figura a felelős.

Miközben persze egy derék gesztus is lenne ez, az egykori kollaborációt elítélő álláspont. Ahogy az is, ha nem csak ugatna a zéró toleranciáról, hanem valóban az is lenne. S nem csak az antiszemitizmus, hanem minden rasszista megnyilatkozás kapcsán. Igaz, akkor szembe kellen fordulnia az udvari publicistájáal is. Márpedig akkor ki a fene mondaná ki, írná le mindazt, ami kell a szélsőségek felé szánt gesztusnyelvhez? Amellyel üzenni lehet a szélsőjobb szavazói felé. Ahogy aztán hazamenve Orbán Viktornak Orbán Viktor ellen is állást kellen foglalni. Kritikát gyakorolva a zsalonzsidózó megnyilatkozások miatt. Egyben kritikát gyakorolva azokért a gesztusokért, amelyeket nem gyakorolt. Ahogy, Rogánt delegálva, „elfelejtett” megjelenni annak idején az antifasiszta nagygyűlésen is. Ahogy rendszeresen „elfelejt” minden olyan eseményen megjelenni, ahol annak érdemi jelentősége lenne az antiszemitizmus elleni fellépés szempontjából. Korántsem feledve el rendszeresen közölni a nagyérdeművel, hogy meg akarja védeni a zsidó származású állampolgárokat.

Amellyel csak egy-két baj van. Leginkább az, hogy megvédeni azt kell, aki veszélyben van. Márpedig sokkal egyszerűbb lenne, ha nem a zsidó származású állampolgárok megvédésével, hanem a veszélyforrás megszüntetésével foglalkozna. Miniszterelnökként ez lenne a kutya kötelessége. Amivel visszajutottunk oda, hogy fel kellene lépnie a rasszizmus ellen általában. Egyben fel kellene szólítania a belügyminiszterét, hogy érdemben lépjen fel a paramilitáns csoportok ellen. Ha pedig ez az érdemi fellépés elmarad, menesztenie kellene a belügyminiszterét. Azért persze tudhatjuk, hogy erre nem fog sor kerülni. Mármint Pintér elbocsátására.

Orbán Viktor bátorsága messze nem terjed odáig, hogy ténylegesen fellépjen a gárdautódok, a kopaszok, illetve a tényleges szélsőségek ellen. A kijelentései? Ugyan már! Ha Putyin azt igényelné, akkor valószínűleg munkásőr egyenruhábam és vörös csillagos zászlóval köszöntené. Majd rögtön másnap egy Mao-összest szorongatva kezelne le egy kínai delegációval, ha Pekingben nem léptek volna már túl a kulturális forradalmon. Hogy harmadnap, Brüsszelben, és a szélsőségeknek hazaüzenve sorosozzon egy kicsit. Mielőtt aláírja a soron következő akármit, amit az orra elé tesznek. Most, Benjanim Netanjahu és felesége látogatása kapcsán szembefordult kicsit azzal az orbánviktorral, aki alig egy hónapja még az antiszemita Horthyt éltette. De, végül is, ki várt mást? Talán még az izraeli minsizterelnök sem.

Kategóriák: Szervezetek

‘Operában utazunk’ — sajtótájékoztató!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 19 - 09:44

A Co-Opera fő célkitűzése operák koprodukcióban történő bemutatása.  Az együttműködés egyszerre művészeti és gazdasági jellegű. Sikerként könyveljük el, hogy már az első évben 5 színházat sikerült bevonnunk az együttműködésbe.

A Co-Opera 2017-18-as évadában létrejövő A sevillai borbély,  5 előadóművészeti szervezet: – a Szentendrei Teátrum, a Szegedi Nemzeti Színház, a Budapesti Operettszínház, a Győri Nemzeti Színház és az Operettissima Non-profit Kft. – együttműködésének gyümölcse.

1992-ben Rossini “A sevillai borbély” című vígoperája volt az utolsó nyári előadás a Szentendrei Teátrum legendás éveinek helyszínén: a város Fő terén. Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Székely László díszleteiben – többek között Gregor Józseffel a színpadon – mutatták be az operát.

A sevillai borbély –ban közreműködő művészek:

Figaro: Molnár Levente, Kendi Lajos, Balla Sándor
Rosina: Mester Viktória/ Kálnay Zsófia, Fischl Mónika, Kovács Éva
Almaviva: Balczó Péter, Rab Gyula, Hanczár György, Vadász Zsolt
Basilio: Kovács István/ Busa Tamás/Altorjay Tamás/Pataki Bence
Bartolo: Kiss András/ Bátki-Fazekas Zoltán/Cseh Antal
Berta: Frankó Tünde/ Lázin Beatrix/Laczák Boglárka
Fiorello: Erdős Attila
Őrtiszt: Langer Soma
Kisfiú: Visnyei Máté
Ambrosio: Gulyás Marcell

Zeneszerző: Gioachino Rossini

Szövegét Beaumarchais nyomán Cesare Sterbini írta, Galambos Attila fordította

Jelmeztervező: Rákay Tamás

Díszlettervező: Székely László

Fénytervező: Somfai Péter

Rendező: Kerényi Miklós Gábor – KERO®

Karmesterek:

Szentendre- Dinyés Dániel

Szegedi Nemzeti Színház- Gyüdi Sándor, Pál Tamás

Budapesti Operettszínház –Dinyés Dániel

Győri Nemzeti Színház – Silló István

A bemutatók időrendben:

2017. július 28-29. – Szentendre – Fő tér

2017. november 17. – Szegedi Nemzeti Színház

2017. december 6. – Budapesti Operettszínház

2018. február 3. – Győri Nemzeti Színház

A sajtótájékoztató résztvevői:

Gyürk Dorottya, Szentendre kulturális alpolgármestere,

Vasvári Csaba a Szentendrei Kulturális Központ előadó-művészeti ügyvezetője,

Gyüdi Sándor Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója,

Forgács Péter Győri Nemzeti Színház igazgatója,

Kerényi Miklós Gábor  KERO ®  a darab rendezője

Résztvevő szólisták:

Kendi Lajos, Kálnay Zsófia, Balczó Péter, Kiss András, Busa Tamás, Frankó Tünde

Zongorán kísér: Dinyés Dániel, a produkció zenei vezetője, karmester

További információ:

co-opera.hu

office@operettissima.com

forrás:sajtóanyag

Fotók: Zelkó Csilla és Gergely Bea

Kategóriák: Szervezetek

Operagála világsztárokkal a Margitszigeten — VILÁGPREMIER

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 19 - 06:10

A Budapesti Nyári Fesztivál nagy szenzációja a világsztárokat felvonultató Operagála.

Mire ezek a sorok megjelennek, már túl vagyunk a koncerten, aminek a visszhangját hallottam, de nem láttam az előadást.

Viszont lehetőségem volt a főpróbát látni, fotózni.

A fesztivál meghívását elfogadva eljött Ailyn Pérez amerikai szoprán, az olasz bariton Gabriele Viviani, és a koszovói tenor Ramé Lahaj.

„Az operagála a három tenor koncertek hagyományát követi, ám ezúttal nem az énekesek versengését állítja középpontba, hanem a férfi és női szíveket egyaránt megdobogtató, legszebb romantikus áriákat. A nagyívű dallamok, szólók, duettek és tercettek felidézik a legismertebb Verdi-, Puccini- és Mozart-operák emlékezetes jeleneteit: az elhagyott és vágyódó szerelmeseket, a civódó és enyelgő párokat, az udvarlást, a féltékenységet, a bosszút és a viharos szenvedélyeket.”

Magyar vonatkozása is volt az estnek.

Kálnay Zsófia – mezzoszoprán– és Ramé Lahaj énekelt duettet.

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát az idei gálakoncerten is Halász Péter vezényelte.

A Szabad Tér Színház produkciója.

Producer: Bán Teodóra

 (forrás: színház)

 Fotók: Gergely Bea

 

 

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Kanada — Az ország amely elfelejti korábbi miniszterelnökeit

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 18 - 16:50

Nem először merül fel a sajtóban az a felvetés, hogy ellenben az Egyesült Államok és legtöbb nyugat-európai ország gyakorlatával, amiután lemond vagy választást veszít egy kanadai miniszterelnök, hazánk pillanatok alatt jóformán elfelejti–a volt kormányfő civilként szinte azonnal elvész a szürke mindennapokban. Kanada korábbi kormányfőinek már a távozásuk napján megszűnik biztonsági kíséretük és helyette ideiglenes alapon a lovasrendőrség VIP biztonsági szolgálata nyújt védelmet (ugyanezek az emberek felelnek a Kanadába látogató külföldi méltóságokért), de csak addig, amíg erre szükség van.

Kanada volt kormányfőinek nem jár nevükkel fémjelzett könyvtár, kutató- vagy emlékközpont, mint ami az Egyesült Államokban gyakorlat. )Bár igaz, időnként repülőteret neveznek el róluk haláluk után.) A távozott miniszterelnökök alig szerepelnek a médiában és ritkán vállalnak beszédeket vagy előadásokat. Nagyobb esélyünk van velük éttermekben, fodrászatban vagy üzletekben találkozni mint bárhol másutt. Egyik barátom mesélte évekkel ezelőtt, hogy az ottawai Rideau Centre egykori Sears áruházában – ahol akkoriban dolgozott – nem volt nagy was ist das látni Jean Chrétien korábbi kormányfőt (1993-2003) és feleségét Aline-t vásárolni.

A kilencvenes években Pierre Trudeau ex-kormányfő (Justin Trudeau jelenlegi miniszterelnök néhai édesapja) egy szikár, mindig elegánsan öltözött idősember volt, aki egy montreáli libanoni étterem rendszeres kuncsaftja lett. Legtöbbször csirkés szendvicseket rendelt. Az egyik nap a tulajdonos testvére vitte haza az idős ex-kormányfőt kocsijában ebéd után–a nőnek fogalma sem volt, hogy utasa Kanada egyik leghosszabb ideig regnáló miniszterelnöke volt alig egy évtizeddel korábban. De volt olyan is, hogy a libanoni étterem kiszállítója veszett el a városban, bekopogott egy magánházhoz, ahol az ebédidőből ismert és csendes uriember nyitott neki ajtót. Az “ismeretlen bácsi” behívta házába, hogy a vezetéstelefont használhassa.

Amikor az étterem tulajdonosa – Imad Smaidi – végül megtudta, hogy kicsoda a rejtélyes ügyfele, ledöbbent: “Libanonban elől húsz kocsi és hátul húsz kocsi kísérné mindenhová”–mondta évekkel később.

Egy idős Pierre Trudeau sétál magányosan Montreálban a kilencvenes évek közepe táján. Fotó: CP / Ryan Remiorz.

John Turner, aki csak rövid ideig — 79 napig — volt miniszterelnök 1984-ben később elmondta: a hivatalból való távozása utáni napon már egyedül közlekedett a torontói metrón és egyedül sétálgatott Toronto belvárosában. “Nem voltak biztonsági embereim, de tulajdonképpen nem is kötekedett velem senki. Na dehát, úristen! Még miniszterelnökként is alig volt biztonsági kíséretem!”–mondta Turner.

Stephen Harper korábbi konzervatív miniszterelnök (2006-2015) csaknem egy évtizedig volt hatalmon, de alig pár hét telt el távozása után és máris egy ismeretlen civilként közlekedett. Az edmontoni Adam Kjenner éppen Las Vegas-ban nyaralt 3 héttel azután, hogy Harper távozott a miniszterelnöki székből. Éppen egy gyorsétterembe érkezett amikor egy ismerős férfit látott a kasszánál.

“Mr. Harper?”–kérdezte Kjenner a baseball sapkában és kitűrt ingben lévő vendégtől.

“Maga fölismer engem?”–kérdezett vissza meglepődve az ex-kormányfő. Aztán közös képet készítettek a gyorsétterem púltja előtt. Később a kormányfő emlékeztette az Oilers hockey csapat baseball sapkájában lévő fiatalembert: “hát nem teljesítenek túl jól idén, azt hiszem egy rossz periodusban vannak. Dehát jövőre visszatér Connor McDavid, szóval majd meglátjuk…”

(Fotó: Adam Kjenner)

De talán a “legszebb” és legkanadaibb esett egy Chapters könyvesvoltban történt hetekkel Harper távozása után. Stephen Harper egyedül érkezett vásárolni és egy könyvet keresett. Egy szerző nemrég dedikálta ott könyvét, de Harper nem ismerte fel és azt hitte, hogy dolgozó, így tőle kérdezve, hol található a közgazdasági szekció. Amikor megtudta, hogy a hölgy nem dolgozik ott, elnézést kért, aztán bemutatkozott: “Egyébként engem Stephen-nek hívnak”–mondta Harper. aztán kezetfogott a szerzővel.

Van valami ami vidékiesen bájos abban, hogy ennyire visszailleszkednek volt kormányfőink a mindennapokba. Ugyanakkor felmerül a kérdés: mit veszít Kanada az azáltal, hogy egykori vezetőink alig vállalnak nyilvános szerepet és többnyire ismeretlenségben élik le életük maradó éveit és évtizedeit?

Kategóriák: Szervezetek

Varga Mihály nővérszálló-felújítást avatott

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 18 - 15:41

Varga Mihály, talán komoly belső válságokat leküzdve, bemenni látszik a főnöke után a populizmus zsákutcájába. Ezt annak kapcsán gondolhatjuk, hogy elment egy nővérszállóba, és beszélt az egészségügyi fejlesztésekről. Azonban nem egy nővérszálló átadása volt az esemény kiindulópontja, mert a Szent János Kórház nővérszállójának felújítása kapcsán tett látogatásról szóló képek szétvert ajtókereteket, kiemelt ajtókat mutatnak. A felújítás ugyanis még javában zajlik. Így sokkal inkább arról lehet szó, hogy valakinek meg kellett szólalnia Balogon kívül az egészségügy kapcsán.


(Budapest, 2017. július 17.Láng Zsolt a II. kerület polgármestere, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Hanusz Ákos, a Szent János Kórház műszaki osztályának vezetője (b-j) a kórház felújítás alatt álló nővérszállójában 2017. július 17-én. A nővérszálló 130 millió forint uniós és 350 millió forint kormányzati támogatásból újul meg. MTI Fotó: Bruzák Noémi.)

Mert a szakminiszter önleégetésből jelest kaphat ugyan, de ez kevés lehet a kormány üdvösségéhez. Amit el szeretne nyerni a kormányfő. Legalább attól a kevés biztosnak tűnő szavazótól, akik biztosíthatják az átalakított választási rendszerben a győzelmet. Lehetőleg a szavazó kisebbség uralmát az ország egésze felett. A szép bolsevik emlékek nagyobb dicsőségére. De ettől még odébb vagyunk. Ma még csak nyilatkozatháború zajlik a permanens szájkarate a permanensen forradalmi permanens szabadságharca jegyében. A pillanatnyilag még nem túl felújított nővérszállóra tehát elment a miniszter, és kísérletet tett arra, hogy népszerüsítse a kormány egészségügyi politikáját. Arra a gondolatfűzérr felfűzve, az MTI közleménye alapján, hogy az „egészségügy lemaradását, hátrányát nem lehet pár nap alatt ledolgozni”. Amire, természetesen lehetne azt mondani, hogy: „törekedni azért lehetne rá”. S talán ennek illusztrálására gondolhatta kiemelni, hogy a kormány 2010 óta 500 milliárd forintot költött a kórházak megújítására. Amelynek valóságtartalmát, cáfolat hiányában fogadjuk el. Azonban tegyünk mellé még néhány adatot. Nevezetes azt, hogy az idén áprilisi adatok szerint a Vizes VB költsége súrolja a 100 milliárdot. Azóta, a „surranó pályákon” elköltött pénzekkel, 170 milliárd körüli becslásnél tartunk. Talán ez az utolsó számadat. Ugyanakkor a 2016-os becslések szerint 215 milliárd körül volt akkor astadionhullám költségvetésének a kiadása. Ami azt jelenti, hogy a kormányfő verítékszagú öltőzőnosztalgiájára közel annyit fordított a kormány, mint a kórházakra. Holott a pangó stadionoknál talán több embert érint az egészségügyi ellátórendszer állapota.

Ugyanakkor érdemes egy kicsit elgondolkodni azon is, hogy a közlemény miként jelöli meg a kormányzati támogatás megosztását is. Elősegítve a Budapest vidék szembeállítást, és az Orbán szemében „bűnös főváros” szívatását is. Mert azt mondja a közlemény, hogy a fővárosi kórházakra azért nem jut elég pénz, mert „a 4-es metró az összes fővárosi fejlesztési forrást elvitte”. Ami azt is jelenthetné, hogy a metró ezek szerint egészségügyi beruházás. Ellenkező esetben kicsit nehezen értelmezhető, hogy ugyanabból a keretből finanszírozzák, mint a kórházak működtetését, korszerűsítését. Hacsak tényleg nem a szívatás, és a fővárosi fejlesztések szándékolt visszafogása a cél. Keresve egy gagyi indokot arra, amiért a vidéki kórházakra több jutott, mint a fővárosiakra. Ami abban az esetben indokolt is lenne, ha az ellátás az egész országban egyenletes lenne. Azonban pillanatnyilag olyan hírek járnak, hogy az orvoshiány vidéken a súlyosabb. Akár a bezárások határára, vagy azon is túljuttatva kórházi osztályokat. Ami azt jelentheti, hogy vagy továbbutalják a betegeket a főváros irányába, vagy a kedves betegből kedves halott lesz. Az előbbi esetben a fékezetten megfinanszírozott fővárosi ellátórendszerre terhelik rá azt a kötelezettséget, ami alól kihúzza a kormány a kereteket. Az utóbbi eset egy embertelen cinizmust tételez fel a kormányzat részéről. A kormányzati nyilatkozatok fényében mindenki ítélje meg maga azt, hogy ennek mennyi a realitása. Azért érdekes lenne a vidéki kocsmából fővárosba szalajtott miniszterelnök reakciója arra, hogy a budapesti közlekedésre és egészségügyi ellátásra két-háromszoros felárral legyen csak jogosult az, aki nem állandó lakos a fővárosban. Elvégre kár lenne megállni féluton, ha már árkot ás a hatalom az ország és fővárosa közé.

A most zajló felújítás, a nővérszálló felújítása, így üdítő kivétel is lehet. Vagy egész egyszerűen olyan állapotban lehetett, ami a kormánypárt delegálta polgármester számára, a választások előtt, már nagyon vállalhatatlan volt. Láng Zsolt (Fidesz-KDNP), a II. kerület polgármestere szerint ugyanis aza 1964-ben épült nővérszállóns azóta nem történt semmilyen felújítás. Márpedig ötven év sok idő egy épület életében. Ha igaz, hogy senki nem csinált semmit 1964 óta, akkor tulajdonképpen műszaki csoda az épület. Hogy még áll egyáltalán. Azért érdemes talán azt is figyelembe venni, hogy Láng Zsolt 1998 óta az önkormányzati testületben ül. 2006 óta polgármesterként. De ne keressük a kákán a csomót. Legalább most kiderült, hogy „méltatlan körülmények alakultak ki”. Jobb később, mint még később.

Kategóriák: Szervezetek

Kertész Ákos Kossuth- díjas író ma ünnepli 85.születésnapját!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 18 - 10:31

Kertész Ákosnak jó egészséget és hosszú életet kívánok a 85.születésnapján.

Kívánom, hogy egyszer még láthassa szülőhazáját, békében, gyűlöletektől, uszításoktól mentessen!

Ákos, Boldog születésnapot!

Trixi  

                                                                                                          József Attila

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

Kategóriák: Szervezetek

Börtön jár az antiszemitának Kanadában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 17 - 17:50

Elfogatóparancsot adott ki hétfőn a montreáli rendőrség Muhammad bin Musa al Nasr imam ellen, aki egy montreáli mecsetben lázított a zsidóság ellen tavaly decemberben. A palesztín-jordán származású muszlim vallási vezető “emberi démonoknak” nevezte a zsidókat és hozzátette: a zsidók “az emberiség leggonoszabb példái.” Később – a Koránra hivatkozva – az imam lényegében a zsidók meggyilkolására célzott. Körülbelül tucatnyi alkalommal szólalt fel a montreáli St-Michel negyben működő Dar al-Arkam mecsetben, bár életvitelszerűen nem Kanadában, hanem Jordániában él, ahol a szélsőséges salafista mozgalom egyik prominense.

A B’nai Brith Canada emelt panaszt a montreáli mecset és az imam ellen, hat hónapnyi vizsgálat után pedig kiadták  az elfogatóparancsot. “Most már nyugodtabban aludhat éjszaka a montreáli zsidóság, hiszen egyértelművé vált: komoly árat fizet az, aki közösségünk ellen uszít”–mondta Michael Mostyn, a B’nai Brith Canada vezérigazgatója. “Ez az incidens is azt mutatja, hogy az antiszemitizmus – elrejtzve vallásos frázisokba – továbbra is komoly problémát jelent Kanadában”–tette hozzá Mostyn.

A zsidó érdekvédelmi szervezet azt kéri, hogy Kanada kezdeményezze az imam kiadatását, hogy a kanadai bíróság előtt felelhessen szavaiért. A montreáli Dar al- Arkam mecset viszont alighs bánta meg az uszító imam szerepeltetését. Mai napig nem kért bocsánatot a mecset, a lázító videók pedig továbbra is szerepelnek a mecset YouTube csatornáján.

Nem ez az egyetlen antiszemita cselekedet amelyet jelenleg vizsgál a montreáli rendőrség. Egy rapper – Jonathan Azaziah – ellen is rendőrségi eljárás indulhat, mivel zeneszövegei antiszemita és Holokauszt-tagadó utalásokat tartalmaznak. A rapper egyik kijelentése indította el a rendőrségi vizsálatot ellene, amikoris kijelentette, hogy szerinte a zsidó nép jelenti a legnagyobb veszélyt az emberiség fennmaradására.

Montreálban az elmúlt években emelkedett a rasszista-indítékú bűncselekmények száma. 2013-ban még 81 ilyen esetről tudott a rendőrség. 2016-ban 137-re emelkedett ez a szám, 2017 első hat hónapjában pedig már 92-nél tartunk. A helyi muszlim közösség – például az elmúlt 10 évben kilencszer megtámadott dorvali mecset – az ilyen bűncselekmények gyakori áldozata.

Kategóriák: Szervezetek

Másodszor mondom: Keveset loptál Orbán!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 16 - 19:15

Már felemelem a hangom, az indulat tüze éget. Nem látom a határt, de nem is érzem.

Sokat loptál bizony, de nem eleget, ha a vallásos szeretet, áhitatos szerelem még mindig képes elvakítani híveidet, ha a közönyből még nem robbantak ki zombitekintetű honpolgáraink.

Mennyit kell még lopjál, hogy a narancsos ködből tisztatekintetűek dühödve ébredjenek a valóságra? A fásult elbirkultak törve-zúzva törjenek ki langy posványukból?

Látod te is, még keveset loptál!

Hajrá! Lopjál többet! Azt mondják, ne legyél puhapöcs! Tedd oda magad, vállald a rizikót!

Ha a magyarok akár a szürkemarhák vakon hajthatók akár rabláncon igátvonni, akár a vágóhdra, akkor feszíts a láncunkon, hasítson mélyebbre az ostorod, serkenjen a vére mindannyiunknak, amíg ha más nyomorát elfordulva nem akarjuk észrevenni, saját kiserkenő véráldozatunk vésse elménkbe, hogy a tegnapelőtti, majd tegnapi áldozatokat majd mi követjük ma, de legkésőbb holnap.

Igen holnap, talán holnapután, de valamikor el kell jöjjön a felismerés, hogy a szamárorrunk elött fityegtetett sárgarépa a demokratikus változtatás hiú reményéről csak szemfényvesztés, ahogy az ellopott milliárdok megtérülése is.

Ahogy Orbán mondta, „Ne annak higgyenek, amit mondok, hanem annak, amit csinálok!” Ez Orbán Öszödi-beszéde! Ez volt egyetlen igaz mondata! Hogy megtérülnének az elsíbolt tíz és százmilliárdok? Országimázs? Legfeljebb adóforintokból finanszírozott privatizált bizniszükben, a letelepedési kötvény-bizniszben, ahol a veszélyeztetésünket vásároltatja ki maffiája és strómanjai hizlalásával újabb zsíros tíz és százmilliárdokért kitudja milyen és hány ukrán és kínai maffiózó, orosz leánykereskedő, arab terrorista és fegyvernepper, fekete-afrikai mészáros, nyugat-afrikai és al-kaidás véresarany zugkereskedők apanázsából!

Igen! Hányan vannak és hol? Milyen sötét ármányokat szőnek a kárunkra?

Igen! Lopjál csak te gömböc! Várjuk a robbanást, ami végre tiszta lehetőséget biztosít a tisztánlátásunkhoz, végleg elrebbenhet a narancsos nehéz pudvás köd, és minden fillérről megtörténhet a szigorú elszámoltatás, mégha Argentína, vagy más sötét dzsungeleiből, lakhatatlan pampák férges lukaiból kell is kirángatni bűntársaiddal!

Lopjál, csak lopjatok, mi tudjuk és figyeljük, hogy hiénáid hogy acsarkodnak, egymásra rontanak, ha mohó szemeik egyre éhesebben villannak, majd fogaik is egymás elsimicskázolódott elveszejtett vértestvéreik húsába vágnak! És igen, ha ilyenkor az istenükbe is belemarnak, annak bűzös vére fertőzve földet és vizet, a cápák megérzik azt és az istenség sebezhetőségét felismerve elvégzik a mi munkánkat is!

Szentgyörgyi Dávid

(Ki nevet a vébén? Orbán Viktor nemzetvezér a vizes VB-n.)

Kategóriák: Szervezetek

Keveset loptál Orbán!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 16 - 15:47

Eddig csak 170milliárdnyi csontváz borult ki a szekrényből, pontosabban a szekrénysorból a “vizesvb” kapcsán. No nem automatikusan, a kormány által önként bevallottan, hanem az oknyomozó-riporterek szívós munkája eredményeként.

Törzsszaunás ismerőseimet hallgatva döbbentem rá, hogy szerintük ez tökéletes, nem történt lopás, de nem is szabad olyan oldalról nézni a dolgokat, hanem a bődületes sikert szabad csak szemelőtt tartani, hiszen ennek az ára megtérül! Megtérül? Hát azt meg honnan veszi? És,ha csak 27- 28milliárdba került volna, mint a mexikóiaknak, akkor nem biztosabban térülhetett volna meg és akkor a felette levő rész a mienk lehetett volna oktatásra, egészségügyre és miegymásra, amit kitalálnánk. Pl. gazdaságélénkítésre….

De, ha nem 28, hanem eddig 170, és megtérül, akkor miért nem 270??? Az elvakult orbánvallásúak, isteni áhítattal szerelmesek arra is azt mondanák, hogy: “Nembaj! Úgyismegtérül!!! Nem közvetlenül, hanem megfoghatatlanul, mérhetetlenül. Az országimázsban. Félmillió vendégéjszaka! Esznek, isznak!”

Hát akkor csak számolni kezdtem, amit matematikus ismerősöm lehet, hogy nem mert megtenni. Vegyünk egy eltúlzott 10ezer forintot NYERESÉGET (nem költést) naponta fejenként , ami a szállás, kaja, pia, stb-ből jön össze. Az máris 5- azaz ötmilliárd forint nyereség, ami a 170 összköltséget csak elhanyagolhatóan csökkenti. Akkor hazudjunk egy combosat! Legyen a napi fejenkénti költésből adódó nyereség ( nem forgalom, hanem nyereség!) 100.000, azaz százezer forint! Az is csak 50milliárd lenne! Na, most azt már nem is számolom, hogy a jegyvásárló nézők jelentős része magyar, azaz nemigazán fog napi százezer, de mégcsak tízezer forint nyereséget se termelni a napi költéseikből. Szerintem még azis jó, ha napi 1000 forint nyereséget termelnek a költésükből. Inkább azt mondanám, hogy ha nem ott, nem a vizesvb-n, akkor valahol máshol költenék el Magyarországon.

De hiszen a mexikóiak sem hülyék! Ha ők kiszámolták, hogy a rendezés költsége, a 28milliárd nem jön vissza, mégsem rendezik meg a vb-t, akkor az minimum jelzés értékű kéne, hogy legyen! Pedig az ő 28-uk is már felül van lőve! Ahogy pár évtizede Hugo- a mexikói doki mondta, a világ korrupciós listáján Mexikó az izmos második. Még percekig örlődtem ezen az második helyen, de amikor visszatértem erre a kérdésre, széles mosollyal kérdezte. Tudod milyen sokat kellett fizessünk, hogy a felmérők kihúzzanak az első helyről?!

De a fantasztikus barátom már nem élte meg az orbánrezsimünket.


Szentgyörgyi Dávid a Góliát Sárkánnyal szemben

(Méregdrága giccsparadéval nyitották meg a vizes VB-t Budapesten. Fotó: Népszava)

Kategóriák: Szervezetek

Luther nyomában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 16 - 15:24

A Hibernia Nova Kiadó és az Evangélikus Egyház hivatalos kiadója, a Luther Kiadó közös gondozásában egy karcsú, de mégis sokatmondó kötet jelent meg. Olyan, ami útmutatásul szolgálhat a hívőknek, de legalább annyira hasznos az egyszerű turistáknak is. A szerkesztők célja Luther életútján a fontosabb állomásainak bemutatása volt úgy, hogy az egyes helyszínekről egyben jó útikalauzt is adjanak.

Luther életét főként a mai Türingia, Szász-Anhalt és Szászország tartományokban töltötte, e három tartománynak a reformáció szempontjából különösen fontos városait az útikalauzban és a könyv belső borítóin található térképeken egyaránt kiemelten ábrázolják, de a nagy Reformátor útjait követve Németország más vidékeire is ellátogatnak. A helyszínek rövid, pontos leírása és a jól követhető térkép segítségével a lutheri életutat a valóságban vagy virtuálisan követni szándékozó olvasó minden számottevő állomásról, a reformációval kapcsolatos minden alapvető információról tudomást szerezhet. A könyvben, melyet 15 térkép és 200 fénykép színesít – a szabályos útikönyveknél megszokottak szerint – találunk kis útiszótárt a turisták számára legszükségesebb német szavakkal, de ugyanígy megtaláljuk benne születésétől, 1483-tól kezdve haláláig, 1546-ig a Luther Márton életéhez kötődő legfontosabb események felsorolását.

Sokan vannak, akik az évfordulókat – általában – ellenzik, ünneplésüket fölöslegesnek tartják. Ám tudnunk kell, hogy ezek nemcsak az emlékezetkultúra részei, hanem – például a jelen esetben – azt is látni kell, hogy azokat az üzeneteket, amik ötszáz évvel ezelőtt hangzottak el, valahogy közelebb kellene hozni a ma emberéhez. Hiszen a XVI. századhoz képest azok a közvetítő eszközök, melyekkel az emberekhez az üzenetek eljutottak, mára lényegesen megváltoztak, megsokszorozódtak. Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója úgy látja: ez az útikönyv szinte zarándokútra serkent bennünket. Végtelenül nehéz eltalálni azt a terjedelmet, tudományos mélységet, ami a „rövidnadrágos” utazónak mégis megfelelő szellemi táplálékot és hatékony segítséget nyújt. Ennek a könyvnek ez sikerült!

Luther nyomában indul, aki ezt a könyvet kézbe veszi, de ki az, aki nem kíváncsi – ha már ott van – Drezda, Jéna más nevezetes emlékeire is? Az igazi maradandóság az utazási élményből jön, a könyv pedig ennek kiváló segítője lesz. Benne a teológiai kifejtés és a kultúrtörténeti háttér szép, kerek egységet alkot.Thüringiáról harminchat éve nem készült magyar nyelven útikönyv – állapította meg Marton Jenő, a Hibernia Nova Kiadó vezetője. Németországban már hosszú ideje készültek erre az évfordulóra, nyolc jól kialakított Luther-út van, kézenfekvő volt tehát az általuk érintet terülteket egyetlen önálló könyvben megjelentetni. A helyszíneket a térképen szembetűnő L betű jelzi. A tartalmat úgy szerkesztették, hogy felkeltse az érdeklődést a Lutherhez közvetlenül nem kapcsolódó, de az útvonalak közelében lévő más, fontos dolgok iránt is. Lipcse kapcsán szó esik például Bachról, Wagnerről, Felix Mendelssohn-Bartholdyról, sőt még az 1813-as „Népek csatája” emlékművéről is. A városban való eligazodást a belterület külön térképe segíti. Ugyanez igaz Drezdára, melyről azt is megtudjuk, hogy egy időben Elba-parti Firenzének is nevezték, nem érdemtelenül.

Egy külön fejezet foglalkozik a könyvben „Németország más tartományai”-val, benne olyan nevezetes helyszínekről találunk rövid ismertetést, mint Augsburg, mely ezúttal nem a magyarokkal folytatott csata, hanem az „Ágostai hitvallás”, az evangélikus egyház alapvető és kötelező hitvallási irata kapcsán érdemes figyelmünkre. Coburg várában hat hónapig lakott Luther, mivel a Birodalom által kiátkozva, személyesen nem lehetett jelen Augsburgban. Heidelberg már Luther idejében is fontos egyetemi város volt, tartott is itt előadást a nagy hittudós. Marburgban alapította Nagylelkű Fülöp gróf 1527-ben a világ első, kezdetektől fogva evangélikus egyetemét. Itt élt és halt meg Árpádházi Szent Erzsébet. Ilyen és ehhez hasonló, valóban figyelmet érdemlő ismeretek sokaságát tartalmazza a mindössze négy oldal terjedelmű külön fejezet.

A mi feladatunk az, hogy minél több magyar turistát vonzzunk Németországba, erősítette meg Czeiszing Miklós, a Német Turisztikai Hivatal magyarországi képviseletének vezetője. Munkájuk alapja, hogy minden évhez egy téma kapcsolódik, most itt van ez a csodálatos kerek szám, ötszáz éve, október 31-én szegezte fel Luther a 95 tézisét Wittenbergben a vártemplom kapujára. A vallási összefüggéseken túlmenően ezért Luthert joggal tekinthetjük nagy rendszerváltónak is. Nemcsak vallástörténeti szempontból tett nagyon sokat. Lefordította a Bibliát, hatással volt a német nyelvre. Megváltoztatta a társadalmat, a családot, a gyerekek helyzetét a családban. Németországban ezt a jubileumot már évekkel korábban elkezdték előkészíteni, középpontba állítva olyanokat, hogy Luther és a németek, Luther és a nemesség, Luther és a zene. Ezekhez mindhez volt köze!

Az ország számos múzeuma önállóan dolgozta fel a különféle témákat és azok mindegyikét érdemes megnézni, felkeresni. Az hosszú előkészületeknek része volt az érintett városok egyes területeinek felújítása is. Ebből az évfordulóból az egész ország profitált! Luther születésének ötszázadik évfordulóját 1983-ban még az NDK is felújításokra használta fel. Most pedig – köszönhetően annak, hogy Wittenberg belvárosában nem épültek panelházak, modern épületek, ezért a régi stílust gyönyörűen felfrissítve végezték el a tatarozást. Ugyanez vonatkozik Eislebenre, Mansfeldre, Eisenachra, a volt keletnémet kisvárosokra, melyek, mint főnixmadár, teljesen megújulva támadtak fel, olykor romjaikból. Jól érzékelhető, hogy elsősorban a három leginkább érintett szövetségi államba, Türingia, Szász-Anhalt és Szászország tartományokba Magyarországról is a korábbiaknál többen utaznak. Bátran kijelenthetjük tehát, hogy a Luther-év nemcsak az evangélikusok számára vált különös jelentőségűvé!

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Mély levegő! Árokásásra felkészülni!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 15 - 16:41

Megnyitották a Vizes VB-t. Annak érdekében, hogy mindenki tudjon róla, felkavarták a fél főváros forgalmát. Ennek ellenére egy egészen más aspektusa lehet érdekesebb a világbajnokságnak. Nevezetesen az, hogy vajon mennyire alakul a VB vizes árokká. Mert a társadalmi tendencia kétségtelen. Mert mi mindent meg tudunk unortodox módon oldani. Egy soron kívüli beruházás-kampányt soron kívüli korrupciókkal. Amelynek leleplezői nyilvánvalóan el akarják gáncsolni az egész hazai világbajnokságot. Tokkal és vonóval. Ha mégsem, akkor ez csak az ellenzék megtévesztő trükkje. Miközben persze a túloldalon is presztízskérdést csinál abból, hogy márpedig fanyalogni azt muszáj. Noha talán nem is mindenért kellene. Elvégre egy világbajnokság lehetne jó reklámja az országnak. Sok-sok mostani, és jövőbeli vendégéjszakával.

De, mint tudjuk, nálunk az ilyen rendezvénysorozat is tud veszteséges lenni. Ez a magyar virtus és tradíció. Még emlékszem a hazai Forma 1-es versenyek első megrendezéseire. Amikor hosszasan számolgatták, hogy mekkora ráfizetés is ez az egész. Mert „elfelejtették” a járulékos hasznot is hozzá számolni. Egy percig sem vonva kétségbe, hogy vannak, lesznek olyan szereplői a gazdaságnak, illetve a politikának, akiknek a veszteséges megrendezés kimutatása lesz az érdeke. Úgyhogy kíváncsian várom a majdani elszámolások eredményét. Mind a tényleges költségek, mind a teljes mérleg tekintetében. Aztán majd a hónapokig tartó egymásra mutogatást, hogy ki is a hibás mindenért. Szint előre sejtve, hogy az ellenzék szerint mindenért a kormány, a kormányzat szerint a hazaáruló migránssimogatók tehetnek majd mindenért. Akire rábizonyul a korrupció? Azt nyilvánvalóan a spekuláns Soros delejezte meg. Akinek a reklámarcát az ígéretek szerint levakarni szándékoztak a falakról a VB kezdetére.

Az, aki tehát azóta a Soros-gyűlöleti pótcselekvés nyomait véli felfedezni a falakon, az képzelődik. Esetleg az ellenzék rakta ki. Puszta provokáció gyanánt. Esetleg csak mintaként maradt a falakon pár kormány-hirdetmény. Annak érdekében, hogy tudják: hova is kell visszatérni. Elvégre nagy elődök példája lebeghet Orbán Viktor szeme előtt. Elvégre Hitler is felfüggesztette annak idején a hivatalos részét rasszista kampánynak a Berlini Olimpia idejére. Felismerve, hogy nagyon rossz reklám az országnak. Később már nem igazán érdekelte az ilyen apróság. Gyanítom, a Vizes VB után Orbán pontosan ugyanott fogja folytatni, ahol abbahagyta az ellenségkép-gyártást. Mert jönnek a választások. Mert már régen túl van azon a határon, hogy megengedhetné magának a hatalom átengedését. Legalább is, félek, a békés hatalomátadás lehetősége puszta illúzió.

De most ezt hagyjuk. Elvégre itt a VB. Feje tetejére állt a főváros. Aki szereti, az nézze. Aki nem szereti, az ne nézze. Csak egyre vigyázzon, kérem, mindenki. El ne feledje közben, hogy szigorúan elvi alapon is utálni kell mindenkit. Mert nehogy kijöjjön a társadalom nagyja a gyakorlatból mire véget ér a rendezvénysorozat. Igazán kár lenne a nulláról elkezdeni az árokásást, ellenég-keresést. Pláne most, hogy itt van ez a sok külföldi, akik csakúgy idejöttek. Sportolónak, meg szurkolónak álcázva magukat.

Kategóriák: Szervezetek

ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU….a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda közös előadása

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 14 - 14:33
ÉLET.TÖRTÉNETEK.HU…

 

Lengyel Nagy Anna igaz történetei színpadra alkalmazva, Egri Márta és Egri Kati előadásában

Lengyel Nagy Anna egész életében mániákusan gyűjtötte kis emberek nagy történeteit. „Negyven éve beszélgetek velük. Civilek, névtelenek, ismeretlenek. Közülünk valók. Negyven éve nem tudok hozzászokni ahhoz a sok csodához, groteszk fintorhoz, tragikumhoz és bölcsességhez, ami egy emberi sorsba belefér.”

Pelsőczy Réka vezetésével színész-rendező párosok állítják most elénk ezeket a különféle sorsokat, hétköznapi emberek egyéni, mégis különleges, mindannyiunkhoz szóló igaz történeteit.

 

Látvány: Kálmán Eszter Dramaturg: Zöldi Gergely Plakát: Csáfordi László Az előadás rendezője: Cseh Judit Vezető rendező: Pelsőczy Réka Producer: Orlai Tibor

 

„Egri Kati: Jól ismerem Lengyel Nagy Anna nevét, de a történeteit csak most, az előadásra készülve olvastam. Még a próbák előtt vagyunk, de már sokat beszélgettünk a sorozat vezető rendezőjével, Pelsőczy Rékával és Cseh Judit rendezővel az általunk megidézett asszonyokról, drámai sorsukról.

A teáltalad megidézett elbeszélő, a már idős asszony, Éva, egy képzelt levélben, a már rég halott apjának meséli el életét. Amikor először olvastad a szöveget, mi minden szakadt fel benned is?

Nagyon megfogott és megrendített az asszony sorsa. A háború alatt, valamikor a negyvenes években született, az ötvenes években volt fiatal, átélte ’56-ot. Nehéz, embert próbáló, drámai korok voltak ezek. Én az ötvenes évek elején születtem, a rettenetes Rákosi-korban már éltem, de nem tudtam, miről van szó. Az 1956-os forradalom idején a Gresham-házban laktunk, a Belügyminisztérium közvetlen szomszédságában. Még csak három éves voltam, de nagyon erős képek ragadtak meg bennem azokról a napokról. Emlékszem, le kellett mennünk a pincébe. De leginkább az maradt meg, hogy a többi gyerekkel ott játszottunk.

A szerepeidbe sokszor beépülnek a saját élményeid is?

Nagyon élesen bejönnek az emlékeim. Mint általában a színészeknek, nekem is jó a memóriám, erősebben fotózza a fontos pillanatokat. Egy-egy szerepnél sokszor bekattan, milyen ismerős a szituáció, a figurák, a kor. Fontos eszköz ez a figurák felépítéséhez.

Ahogy ez az asszony, gondolatban te is levelezel halott szüleiddel?

Szoktam beszélgetni édesanyámmal, édesapámmal. Premierek előtt mindig kérem a segítségüket. Annyi mindenről jutnak eszembe, olyankor elmélázok azon, mi lenne, ha még élnének. Ha szemtől-szembe meg tudnám beszélni velük, amit így csak gondolataimban. Hogy mit szólnának, hogy állnának hozzá.

Szentendre fontos bázisa életednek. Tahitótfalu a jelen, meg a gyerekkor is. Több alkalommal játszottál a szentendrei nyári előadásokon. Ezek a személyes kötődések.

Szentendre a mai napig a szívem csücske. Gyerekkoromat Tahitótfaluban töltöttük, gyakran jártunk kirándulni Szentendrére, ami akkor csöndesebb volt még, nem volt turista-város.

Főleg a Teátrum idején szerettem nagyon. Főiskolásként sokat statisztáltunk ezekben az előadásokban. Játszottam Goldoni Kávéház című darabjában, amelyet Zsámbéki Gábor rendezett. Imádtuk! A Pap-szigeten egy kempingben laktunk, onnan jártunk be Szentendrére. Akkor még a Fő téren volt a színpad, sötétedéskor kezdtünk, varázslatos atmoszféra volt. Az ott lakók az ablakokból nézték a mediterrán hangulatú előadásokat. Nézőként szinte mindent láttam akkoriban. Még állt a Nosztalgia kávéház, a Béke étterem, ahol késő éjszakákig beszélgettünk a kollégákkal.

Tahi most újra a bázisod?

Budapesten, a Gresham-házban laktam, míg el nem adták, hogy szálloda legyen belőle. A férjem Tahiban lakik, így visszakerültem oda. A gyerekkorom óta rengeteget változott, fejlődött, a kollégáim közül is sokan költöztek ide. A helyhez köt a gyerekkor nosztalgiája, és a falu egykori hangulatából is megmaradt valamennyi.

Több társulat tagja voltál, játszottál Szolnokon, Veszprémben, a Radnóti Színházban. Jelenleg nincs állandó helyed, de Tatabányán és a Karinthy Színházban több előadásában játszol. A Karinthyt anyaszínházadnak tekinted?

Nagyon jó állandó társulathoz tartozni. De mindig csak addig maradtam, ameddig jól éreztem magam. Ha ennek vége volt, eljöttem, nem akartam pusztán a biztosért megkeseredetté válni. Fájdalmas, hogy a rendszerváltás óta sok társulat felbomlott, sok színház megszűnt. Szabadúszónak azért jó lenni, mert az ember csak azt vállalja, ami tetszik, de nehéz, mert nincs biztonságod. A Karinthy Színházat valóban az anyaszínházamnak tartom, de nincsen állandó társulata, sokszor nehéz a színészeket, a produkciót összeegyeztetni. Kevésszer megy egy-egy előadás, pont az tűnik el, hogy a játszások során tovább építs egy karaktert, lubickolj benne. Tatabányára is sokszor hívnak, kicsit azt is otthonomnak érzem.

Nincs hiányérzetem. Volt néhány szerep, amire vágytam volna, de helyette jöttek olyanok, amelyekre nem számítottam.

A mostani előadásban együtt fogtok szerepelni testvéreddel, Mártával. Nehezítette a pályátok elejét, hogy mindketten színészek lettetek?

Eleinte nehéz volt, hogy sokszor a szüleinkhez hasonlítottak minket. De amikor az ember már kivívja a saját útját, akkor már jólesett, jó anekdotákat meséltek róluk. Jólesett hallani ezeket. Talán ezért is a pályánk elején Mártival nagyon kerültük a közös szerepléseket. Hosszú idő után néhány éve Stephen King Dolores című darabjában ismét együtt szerepeltünk. Ráadásul akkor mindketten Tahiban laktunk, együtt jártunk a próbákra, egész nap együtt voltunk. Az már kicsit sok is volt.

Nézitek egymás előadásait?

Ha lehet, mindig megnézzük egymást. Sokkal kritikusabban nézzük egymást, ismerjük egymás gyengeségeit, erejét. Édesanyánk mondta mindig, ha nézett minket, hogy sokkal jobban izgult, mint a saját premierjein. Hát én is így érzek, amikor Mártit nézem.

Szentendre Egri Márta színművész számára is meghatározó hely, hiszen tizennyolc évig élt a szomszédos Tahitótfaluban. „Szentendrét átlengi a művészet, van bukéja, aminek a kultúrához van köze, ez különös ízt ad a városnak” – mondja. Kisebbik lánya Szentendrén járt iskolába. Jó ott lenni, vallja. A Nővérek című nyári előadás kapcsán beszélgettünk vele.

Talán a felelősség is más. Ha csapatban játszom is van, de talán kisebb, mint amikor egyedül állok a színpadon. Sokkal jobban kell a szöveghez és a közönséghez igazodnom. A Kalauz Jutka című előadásban a zenekar a partnerem. A monodráma nehéz műfaj, de nagyon szeretem csinálni. Éppen friss bemutatónk a Nyolc nő című előadás, ahol úgy éreztem, a két monodráma után kiengedhetek egy kicsit, ott vannak a partnerek, ráfeküdtem egy hullámra, ami visz. Sokkal nagyobb koncentrációt, összpontosítást igényel egy önálló est létrehozása. Hogy kihez beszélsz, mit akarsz elmondani. Kérdések fogalmazódnak meg benned, amelyekre te magad válaszolsz a közönségnek.

A Szentendrei Teátrum és Orlai Tibor közös produkciójában fogtok bemutatni két sorsdrámát. Beszélgetésünkkor még a próbák előtt vagytok. Ismerkedsz a szöveggel, barátkozol a karaktereddel? Már megkezdődik a karakter felépítése?

Még a tanulásnál tartunk, de Cseh Judit rendezővel már beszélgettünk a történetről, kitalálta például, hogy a hatvanas-hetvenes évek egy, a családról szóló zenéjével induljon az előadás. Mintha abból jutna majd eszébe történetem elbeszélőjének a saját családja, az életük, amit elmesél.

Kati és a te szövegedben is a főszereplő asszonyok felidézett emlékeiből sejlik fel a múlt. Monodrámád, a Nővérek sztorija látszólag egyszerű, a két testvér és egy férfi szerelmi háromszöge.

Számomra arról szól, hogy van fatális szerelem, ami ellen nem lehet védekezni. És arról is szól, lehet-e ilyen helyzetben tisztességesnek maradni. A húg, akinek az életét mesélem, nem szereti el a férfit. Őt szeretik el. De azért nehéz erről beszélni, mert nagyon összetett, rendkívül bonyolult az a kapcsolati rendszer, amelyben ők hárman élnek. Mint ahogy a szerelem is nagyon bonyolult dolog. Nem tudsz ellene mit tenni, erről szól a történet.

Szól a testvérek nagyon mély szeretetéről, a kétségekről. A hűtlenségben mégis a hűségről szól?

Hogy van az, hogy az ember testvérének a férje lesz később az ő ura, akinek szül két gyereket.

És eközben hatalmas szeretetben vannak, a nővér nem gyűlöli, nem haragszik rá. Ettől megrendítő az anyag, mert mindenki elfogadja a másik személyiségét, érzelmeit. Hogy ők így egy család.

Talán nem véletlen, hogy a sorozatnak ezt a két szövegét kaptátok Katival. A készülés közben eszedbe jutott, mi lett volna, ha…?

Nagyon örülök, hogy most úgy vagyunk együtt a színpadon, hogy külön-külön, mégis együtt.

Persze, eszembe jut, hogy bármelyikünkkel megtörténhetett volna. Ennek tudatában elemzem és tanulom a szöveget. Nem tudom, mit tennék hasonló szituációban.

Hogyan lehet lekötni a nézőket egyszemélyes drámákkal?

Úgy látom, ma ismét divatja van a monodrámának, nem véletlen, hogy engem is most talált meg három ilyen előadás. A műfajnak vannak hullámai: emlékszem, milyen sikere volt Mezei Mária, Ruttkai Éva estjeinek. Kiment a divatból, s most mintha visszatérőben lenne. Az emberek kíváncsiak ezekre a történetekre.

Említetted, jó, hogy saját önállóságotokat megőrizve, de együtt játszotok. Keveset vagytok közösen darabokban. A ti döntésetek, hogy a családot és a színházat ne keverjétek?

Erre valóban nagyon figyeltünk, hosszú ideg nem szerepeltünk együtt. Nem akartunk, bár olykor megtaláltak közös színdarabok. Nagyon örültünk, amikor a Kripli című előadásban együtt játszottunk, de azért, mert egy különös, nagyon elrajzolt karakterű, nem szokványos testvérpárt alakítottunk benne. Úgy érzem, valahogy mostanra egymáshoz öregedtünk. Ellenállni is hülyeség volna egy ilyen jó felkérésnek. Azt látom, a mi korosztályunk egyre esendőbb, jó így összekapaszkodnunk. Jó érzés, jólesik.

A pályádnak voltak nagyon gazdag, jó periódusai, de voltak benne hullámvölgyek is. Orlai nagyon jó pillanatban talált meg. Évek óta visszatérő szereplője vagy a produkcióinak. Társulatodnak érzed?

Orlai Tibor már önmagában nagyon jó dolog, remekül csinálja a színházat. Budapesten van, ami nekem azért fontos, mert rengeteget játszottam, játszom vidéken. Most Tatabányán. De nem szeretnék többet eltűnni.

A szolnoki időszakodban leírt a pesti közönség?

Habár fővárosi színházban vagy, de nem szerepelsz a tévében, elfelejtenek. Szolnokon szép feladatokat kaptam, az ottani közönség ismert, szeretett, de Budapestről kikoptam. Ezt többet nem akarom. Itt élek a fővárosban, ide köt a családom is, és ez nekem fontos. Amikor Szolnokról feljöttem, kemény három évembe telt, hogy vissza tudjak kapaszkodni. Bele kellett mennem olyanokba is, amelyeket amúgy szívem szerint nem vállaltam volna. De gagyit még a legvacakabb helyzetemben sem vállaltam. S remélem, a továbbiakban sem kényszerülök rá.

A tatabányai színházat, ahol most vagy, ti hoztátok létre, sok függ tőletek. Jó építkezni?

Ez a harmadik évadunk. Nagyon izgalmas színház egy rendkívül izgalmas társulattal. Nagyon jó közösen építeni, szeretek színházat csinálni. Színészcsaládban nőttem föl, nagyszerű tanáraim és mestereim voltak, talán ragadt rám annyi tapasztalat és tudás, amit át is tudok adni.”

 

Marton Éva

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

   Levél apámhoz…..

  A nővérek…

Kategóriák: Szervezetek

Balog elemet selejtez

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 13 - 16:37

Nagy port, ha tetszik, meglepően nagy port, kavart annak a kislánynak az esete, aki miatt az egész netes, és hálózatos média megmozdulni látszott. Ez sajnos nem segített. Az orvosok küzdelme sem. A kislány meghalt. Mert az Országos Kardiológiai Intézetnek nincs szívvizsgálatra alkalmas CT-je. Balog megnyilatkozása az ügyben talán azért nem kavart hangorkánt, mert van a pofátlan cinizmusnak egy szintje, amire már nincs mit mondani.

Azzal kapcsolatban, hogy egy országos szakintézet felszereltsége nem megfelelő, egy egészen kivételes választ adott. Azt, hogy a lényeg: máshol meg tudták oldani a vizsgálatot. Ezzel nyilván egészen kielégítő választ adott azoknak, akiknek a gyermeke, a legutóbb szállítgatott kislányhoz hasonlóan, nem éli túl az ilyen szállítgatást. A lényeg, hogy másutt van. Másutt természetesen felelősség is van. Másutt egy ilyen kijelentés után a felelős miniszter akkora ívben repülne, hogy a Jupiter újabb holdjának néznék a be nem avatottak. Természetesen nem ott ahol gyakorlatilag immunológiai és fiziológiai kísérletet végeznek a beteg gyermeken. Azon az alapon, hogy vagy megfertőződnek, vagy nem, illetve vagy túlélik, vagy nem a beavatkozást, a kórházi kezelést. Igaz, a felnőtt ellátás sem biztos, hogy sokkal jobb. Ha belegondolunk abba, talán nem teljesen alaptalanul esik pánikba a rokonság, ha a nagyi combnyaktöréssel kórházba kerül. Ugyanakkor az emberi laposelem-felelős korábban azt mondta, hogy a hazai egészségügy világszínvonalú, és minden ellenkező állítás álhír.

Aki tehát meghal egy műszer hiánya, illetve néhány feleslegesen ott bóklászó baktérium miatt, az tulajdonképpen meg sem hal. A halála, miniszteri utasításra álhír. Alkalmasint Balognak közbe kellene járnia a soron kívüli feltámadásért is. Egyházi személyként ez igazán semmiség lenne a részéről. Egy kis ráolvasás, ima, és az álhírek ál-halottjai máris újra köztünk lennének. Egészen egyszerű megoldás lenne. Balogot egy idő után szentté avatnák, és besorakozhatna a panteonba. Miközben mindenki boldogan élne, míg meg nem hal. Pontosabban az utolsó ítéletig. Mert lenne egy miniszterünk, aki közben járna az örök élet ügyében is. A kormányzat persely-páterétől határozottan hasznos lenne. Valamint, majdnem olyan hatékony, mint a miniszteri munkássága.

Mely utóbbira nem most nyomta rá először bélyegét az a fajta cinizmus, amitől kinyílik a bicska. A mostani kijelentése voltaképpen egy orbanista karriertörténet egyik állomása. Egy olyan úton, ahol a másokon való átgázolás, a mások lenézése, megalázása szinte elvárásként jelenik meg. Balog, noha református egyházi személyként lehetne némi köze talán Jézus tanításaihoz, csupán csak hozza az elvárásokat. Ahogy eddig is. Beleértve azt is, hogy 2013-ben reprezentatív ajándékosztást szervezett negyven gyermeknek a Hiltonban, majd egy szava sem volt, amikor felhasználták a szegényeket kampány-statisztának. Ahogy szó nélkül hagyta azt a kijelentést is, hogy a gyermekéhezés csak rossz szokás. Ami érthető. Mármint Balog hallgatása. Miután korábban, 2012-ben már azt fejtegette, hogy tulajdonképpen nem a szegénység, illetve a már akkor is züllő oktatáspolitika, hanem a szülők akadályozzák a tehetséges gyermekek kiemelkedését. Alapjaiban bemutatva azt, ahogy Orbán minisztere látja a világot. A cinizmus és a cinikus lenézés szemüvegén át.

Ugyanakkor ez csak részben Balogot minősíti. De természetesen őt is. Amennyiben az általa képviselt tróger-osztályú világlátás kormányelvárás, akkor felállhatna a bársony-székből. Mármint akkor, ha lenne gerince. Amennyiben nem kormányelvárás, akkor pedig a kormányfőnek kellene Jupiter-körüli pályára állítania a minisztert. Azonban látjuk, hogy ezek egyike sem következik be. Márpedig ebből egyenesen következik, hogy az embereken való megalázó keresztülgázolás kormányzati elvárás. Egyben az is következik, hogy Balognak sincs gerince. Mely gerincmentesség valószínűleg szintén kormányfői elvárás. Ami szintén érthető. Egy komplexusos diktátor aligha tűrhet meg maga körül olyanokat, akik képesek autonóm véleményt alkotni, és azt gerincesen képviselni. Ebből a szempontból Balog Zoltán az Orbánnak megfelelő ember a megfelelő helyen.

Ebbe ugyan emberek halhatnak bele, illetve tehetségek sikkadhatnak el. De ahol hatalmat esztergálnak, ott láthatóan hullik a forgács. Ennél az esztergapadnál pedig Balog nem balog.

Kategóriák: Szervezetek

THE HOT SARDINES – Először Magyarországon!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 12 - 14:00

The Hot Sardines

Hot summer swing and jazz

Jazz

 Az együttes a Budapesti Nyári Fesztiválon, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lépett fel.

 

A klasszikus New York-i jazz legjobbjai!

Louis Armstrong, Ella Fitzgerald, Charlie Parker, Ron Carter, Miles Davis, Herbie Hancock és még folytathatnánk a sort a legnagyobb jazzlegendákkal, akik nemcsak a klasszikus jazz zseniális művelői voltak, hanem annak megújításával kiléptek a műfaj keretei közül, és szélesebb körben is világszerte kivételes népszerűségre tettek szert. A jazz továbbra sem áll ellen a változás szeleinek, a felbukkanó tehetségek és kivételes zenei formációk pedig újabb és újabb irányzatokat hoznak létre, tovább növelve a népszerűségét.

A jazz új generációjának egyik legtehetségesebb formációja, a The Hot Sardines először mutatkozik be a hazai közönségnek, fesztiválunk meghívására. A zenekar tagjai abban hisznek, hogy a klasszikus jazz feltölti a szívet és a lelket. A jól ismert régi dallamokat mai hangzással gazdagítják és új energiával töltik meg, bizonyítva, hogy az örömzene összehozhatja az embereket. Otthonosan mozognak a különböző stílusokban, hitelesen idézik meg a New York-i kocsmák, a párizsi kabarék és a New Orleans-i jazzklubok világát.

A zenekar az utóbbi két évben Chicagótól Londonig több mint 150 koncertet adott, köztük a Newporti és Montreali Jazzfesztiválon, és olyan kultikus New York-i jazzklubokban, mint a Joe’s Pub és a Bowery Ballroom. A 2014-es The Hot Sardines és a 2016-os French Fries & Champagne című albumaik egyöntetűen pozitív kritikai visszhangot kaptak, és az iTunes eladási listáinak élén landoltak. Rengeteg fiatal rajongójuk van, de bárhova mennek, több generáció képviselői várják őket.

Igazi különlegesség a jazz és swing hazájából, nemcsak ínyenceknek

(forrás:színház)

A fotók a főpróbán készültek a Margitszigeten.

Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Kérdések Andorra után

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 11 - 16:33

Miből?

Minek?

Az egykori labdarógó, napjaink legtehetőebb futballbarátja Orbán Viktor Puskás Ferencről elneveztetett felcsúti akadémiájának neveltjei immár ismét az első osztályú bajnokság keretében az alábbi – nem ismert összegekért – szerződtetett labdarúgóktól tanulhatják a dörgést:

Radó András 23 éves csatár legutóbb a Ferencváros, korábban a Haladás játékosaként az NB I-ben összesen 129 mérkőzésen 35 gólt szerzett és 33 gólpasszt adott, az U19-es és az U21-es válogatottban lőtt góljainak száma kilenc, de a Fradiban kevésszer lépett pályára és nem tündökölt.

Patrick Mevoungou 31 éves középpályás, Diósgyőrből igazolt kétszeres kameruni válogatott, aki megfordult a Sturm Grazban, az Admira Wackerben, az ETO FC Győrben és a Mezőkövesdben is.

Molnár Gábor 23 éves, mindkét oldalon bevethető szélső csatár a Mezőkövesd csapatában az NB II-ben (58 meccsen 12 gól és 15 gólpassz) és az élvonalban is (27 meccsen 8 gól, 7 gólpassz) alapembernek számított, kétszer kapott helyet az U21-es válogatottban.

Poór Patrik 23 éves jobbhátvéd és centerhalf az MTK-ból érkezett, amely csapat a Győri ETO-tól éppen tíz éve igazolta, 2009 nyarán a Liverpoolnak két évre kölcsönadta, az MTK felnőttjei között 2011-ben debütált, a legutóbbi szezon valemennyi mérkőzésén kezdőként szerepelt, s csak egyszer cserélték le.

Osváth Attila 21 éves jobbhátvédet – aki Veszprémben minden idők legfiatalabbjaként, 16 évesen debütált a másodosztályban a felnőttek között és a Manchester City brazil csatársztárjával, Gabriel Jesusszal is találkozott, majd Balatonfüredre, továbbá Szigetszentmiklósra igazolt, idén pedig 14 meccsen a DVSC kölcsönhátvédjeként egy góllal és egy gólpasszal is segítette az NBI-ben tartani ezt a csapatot, nos e többszörös korosztályos válogatottat – a Vsastól szerződtették.

Ulysse Diallo 25 éves középcsatár legutóbb a Mezőkövesd centereként 15 meccsen 4 gólt szerzett és 2 gólpasszt adott. A mali utánpótlás válogatottat, miután egy libanoni kupadöntős együttesben 18 góllal az ottani bajnokság gólkirálya lett, Európában húszévesen elsőként a Fradi szerződtette, de nem vált be, ezért egy portugálai kitérő után tavaly jött vissza hazánkba.

Jonathan Heris 26 éves védőjátékost az Újpesttől igazolták, ahová a 2014-es év téli átigazolások idején a belga másodosztályból két és fél évre szerződött. Mondhatni, hogy bevált, csapata vele nyert magyar kupát, majd szuper kupát, s neki is köszönhető, hogy tavaly ősszel az Újpest 18 bajnoki találkozón csak 12 gólt kapott.

Balogh Balázs 27 éves középpályás ugyancsak az Újpest csapatától érkezett. Kölyökként a Fradiban kezdett, tizenhat-tizenhét évesen az olasz Empoli, majd a Lecce második csapatában futballozott, az Újpest felnőtt csapatában az MTK ellen debütált húszévesen. A legutóbbi szezonban 17 bajnokin 3 gólt szerzett, a kupában nem volt eredményes.

Szécsi Márk 23 éves támadót a harmadosztályból felkerült másodosztályú Nyíregyházától igazolták, amely csapatnál az elmúlt szezonban midössze 3 gólt szerzett és 2 gólpaszt adott. Nyíregyházára a Debrecenből került, amelynek néhányszor az NBI-es első gárdájában, de jobbára a harmadosztályú, korábban másodosztályú második csapatában kapott szerepet. A 17 éves korától Debrecenben nevelkedett labdarúgó 2014-ben rövid ideig az NBI-es Kecskemétben is futballozott.

Kérdések Andorra után:

MIBŐL?

MINEK?

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára