Szervezetek

Minden embernek méltósága és értéke van

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 18 - 13:59

Budapesten, a XIII. kerületben – születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából – felavatták Tom Lantos, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának egykori képviselője szobrát. Az ünnepségre megérkezett Amerikából Tom Lantos családjának számos tagja és jelen volt igen sok Magyarországra akkreditált külföldi diplomata is. Tom Lantos egészalakos szobra Yengibarian Mamikon szobrászművész alkotása.

Tom Lantos (Lantos Péter Tamás) en született . 1-jén. Tizenéves korában kényszermunkatáborba került, onnan megszökött, majd nagynénjénél lelt menedékre, aki Raoul Wallenberg svéd diplomata egyik védett házában élt, a Szent István park 25-ben. 1945-ben, miután az oroszok felszabadították Budapestet, egyetlen családtagját sem találta meg, mindannyian a holokauszt áldozatai lettek. A gimnázium elvégzése után 1947-ben a Hillel Alapítvány ösztöndíjasaként az Egyesült Államokba utazott. Egyetemi tanulmányai befejeztével pályafutását televíziós külpolitikai kommentátorként kezdte, majd több amerikai szenátornak is főtanácsadója volt. 1980-ban beválasztották az Egyesült Államok Képviselőházába, így ő lett az egyetlen olyan kongresszusi tag, aki túlélte a holokausztot. Tizennégyszer nyerte el a mandátumot – demokrata párti politikusként. Miután 27 évig szolgált az Egyesült Államok Képviselőházának Külügyi Bizottságában, Tom Lantost a Bizottság elnökévé nevezték ki. Washingtonban törvényjavaslatot terjesztett elő arról, hogy adják meg a tiszteletbeli amerikai állampolgárságot, és követeljék a az -ben elrabolt svéd diplomata sorsának feltárását. Elérte, hogy a Capitoliumban felállítsák Wallenberg mellszobrát. Kivívta azt is, hogy 1990. március 15-én is szobrot emeljenek a Capitoliumban. Tom Lantos 2008. február 11-én hunyt el. 80 éves volt.

Tom Lantos neve összeforrt a XIII. kerülettel. 2008-ban emléktábla került annak a háznak a falára, ahol utoljára lakott, 2016-ban közterületet, egy sétányt neveztek el róla egykori iskolája közvetlen közelében, most pedig szobrot emeltek neki – ezzel is tisztelegve elévülhetetlen érdemei előtt. „Tom Lantos szobra az emberi jogok emlékműve is” – mondta Dr. Tóth József polgármester ünnepi beszédében, majd hozzátette: Tom Lantos egész életében büszke magyar volt. Szívén viselte Magyarország jövőjét, függetlenségét, a magyar demokráciát. Mindig hitt abban, hogy – pártpolitikai hovatartozástól függetlenül – alapvetően mindnyájan egy oldalon állunk. A szabadság oldalán. A demokrácia oldalán. Így vallott magáról: „Szenvedélyes elkötelezettje vagyok az olyan emberekkel folytatott párbeszédnek, akikkel nem értünk egyet.” Tom Lantosnak felbecsülhetetlen érdemei voltak az Amerikai Egyesült Államok és a demokratikus Magyarország kapcsolatainak fejlődésében.

David Kostelancik, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője beszédében kiemelte, hogy még mindig sokat tanulhatunk Tom Lantostól, aki – „arra szólított fel minket, minden állampolgárt, minden embert, hogy legyünk bátrak, ne féljünk, legyünk úrrá a nehézségeken, javítsuk ki a hibáinkat. Arra szólított fel bennünket, hogy védjük meg értékeinket, és ne feledkezzünk meg civilizációnk legbensőbb lényegéről, a számunkra legdrágább meggyőződésünkről, arról, hogy minden egyes embernek veleszületett méltósága és értéke van.” Joseph R. Biden, az Egyesült Államok volt alelnöke videó üzenetet küldött és abban így emlékezett barátjára: „Tom Lantos ajándék volt mindnyájunknak. Gyakran idézek tőle beszédeimben, ahogyan most is. Tom Lantos azt mondta: mai civilizációnk törékeny, mint az üveg, mi vagyunk a védelmezői, akik soha sem nyugodhatnak. Valóban ez a felelősségünk és a jövő generációinak felelőssége is.”

Tomicah Tillemann, Tom Lantos unokája beszédében hangsúlyozta: „Ma, csakúgy, mint a nagyapám ifjúkorában, az igazság és az együttérzés a nyilvános diskurzusban eltűnő, ritka árucikkekké vált. Pontosan ezen kihívások miatt annyira fontosak a Tom Lantos-szoborban megtestesülő értékek. Most, jobban, mint valaha, szükségünk van egy olyan ifjú példájára, aki Budapesten, a gonoszság idején vált felnőtté, de életét az igazság védelmének szentelte.” Tom Lantos özvegye, Annette Lantos asszony köszönetet mondott mindazoknak, akik a szoboravatáson megjelentek, és akik megszervezték ezt az ünnepet. „Bár Tomot rendkívül lefoglalták a kongresszusi feladatai, kedvenc mondása alapján kétféle emberre mindig volt ideje: azokra, akikre szüksége volt, és akiknek őrá volt szükségük. Életpályája vége felé sokkal többet törődött azokkal, és sokkal többen is voltak azok, akiknek volt rá szükségük” – idézte fel Annette Lantos.

A szobor felavatását követően, délután 15 órakor, Tom Lantos Szent István park 25. szám alatti emléktábláját is megkoszorúzták, ahol Annette Tillemann-Dick, Tom Lantos lánya mondott beszédet. Az Egyesült Államok nyugati, keleti és észak keleti részeiről a Lantos család négy generációjának tagjai gyűltek itt össze – mondta – emlékezni, és hogy jelezzük szeretetünket, tiszteletünket az édesapa, a férj, a nagyapa és a dédnagyapa iránt. Ugyanakkor pedig még azért is, hogy bizonyítsuk határozott elkötelezettségüket az emberi jogok, a szabadság iránt. Hitet tegyünk a szabadsághoz, a tisztességes életkörülményekhez, a szabad vallásgyakorláshoz, a sajtószabadsághoz és a boldog élet megteremtéséhez fűződő, minden embert alapvetően megillető jogok mellett.

Szándékunk, hogy kinyilvánítsuk a mai napig is töretlen szeretetünket Magyarország és minden magyar ügy iránt. Hálát érzünk, hogy itt megjelenve tanúsíthatjuk édesapámnak a hazájával kapcsolatban érzett odaadását és rajongását. Szerencsésnek tartjuk magunkat, hogy édesapánk olyan sok időt szánt arra, hogy ezt a szeretet továbbadja a következő nemzedéknek, két leányának. Viszonzásképpen mi és családjaink boldogok vagyunk, mert még az Isten is segített bennünket abban, hogy megoszthassuk a Magyarország iránti szeretetet a család fiatalabb generációjához tartozó gyermekekkel; öten közülük jobban beszélnek magyarul, mint mi magunk.

A negyedik generációhoz tartozó családtagok közül ketten most is jelen vannak. Mindkettőjüket a családunk Magyarországon született két patriarchája után nevezték el; Eli Sebastian Tillemann, akit édesanyám szeretett és nagylelkű édesapja és Thomas Peter, akit édesapánk, Tom Lantos után neveztek el. Reméljük, hogy beszélni fognak magyarul, ahogy családunk számos tagja beszéli a nyelvet, és életben tartják családunkban dédszüleik a szülőhaza, a Haza nyelve, irodalma és kultúrája iránt érzett mély tiszteletét. Sőt ennél többet is tesznek majd. Reméljük, hogy hozzá fognak járulni és tovább fogják építeni és erősíteni azokat ősi magyar ideálokat, amelyeket a vallás, az integritás, a közösség, a kiválóság, az intelligencia és az emberiesség formájában nagyapjuk magával hozott az Egyesült Államokba és amelyekért világszerte síkra szállt.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Pussy Riot

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 17 - 14:12

Puncilázadás – angolul jobban bírja a nyilvánosságot, a nyomdafestéket? De a hölgyek radikalizálódnak! Amíg mifelénk zajlik az épületes vita: politizálhat-e a művész – „suszter maradjon a kaptafánál!” -, addig szerte a világon lánglelkű amazonok jobbítják a világot. Az amerikaiak elnökének beiktatásakor a Föld számos pontján vonultak utcára a nők védelmezve a demokráciát, a nők jogait, a környezetvédelem ügyét, tiltakozva az idegengyűlölet, a faji megkülönböztetés, a homofóbia, a bigott képmutatás, a gyűlöletbeszéd ellen. A Nők Menete alighanem az Egyesült Államok történetének legnagyobb demonstrációja volt – több, mint ötszáz városban legalább három és félmillió résztvevő! A szókimondó szónokok közt: Scarlett Johansson, Alicia Keys, Carole King, Cher, Madonna… De a többi földrészen is lázadtak a… nők, Amsterdamtól Varsóig. Igen: Budapesten is.

A Budai Csajok – vagy valami hasonló – elnevezésű, függetlennek (sic!) és jobboldalinak [Amikor legutóbb úri szabónál jártam (talán az érettségi-öltönyömet varrta), az ősz mester a combomat méregetve kérdezte: melyik oldalon hordja? Miután rájöttem, mire gondol, akkor is habozás nélkül a bal oldalt választottam. És ehhez tartom magam azóta is.] álcázott sajtóorgánum (vigyázat: eufemizmus!) az amerikai elnök (nem az előző!, a mostani, akinek első dolga volt aláírni az abortusztörvényt büszke férfiak társaságában) ars poeticájára – „Grab her by the pussy!” (gondolom, nem a költészet lényegének gondolati megragadásáról lenne itten szó) reflektáló transzparenseket imígyen fordította: „ez a nemi szerv visszaharap”. A politikai korrektség eltörlése tehát nem minden területen szabadította fel a szóhasználat rabszolgáit; zsidózni, komcsizni, niggerezni, buzizni, libsizni… ildomos, de a punci kimondhatatlan. Az orosz vezér önkényuralma ellen hősiesen, még a börtönbüntetést is vállalva, tiltakozó moszkvai punk együttes neve is a torkukon akad.

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Iskola – nem prűdeknek való vidék

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 17 - 14:05

Az a felvetés, illetve kérdés, hogy „prűdek legyünk, vagy szabadok”, elég széles skáláját indíthatja el a gondolatoknak. Még akkor is, ha a kérdés alapvetően egy, a középiskolai óvszer-automatákkal kapcsolatos írás nyomán merült fel. Amely óhatatlanul felveti a szexualitás, illetve a szexuális nevelés kérdését. Beleértve a tinik abortuszainak kérdéskörét is.

Az iskolai automaták kérdése, szükségessége különben az utóbbiak miatt vált, illetve válhatott volna köz-kérdéssé. Az ötlettel, az általános elterjesztéssel egyébként pont a tízenévesek abortuszra-járásának visszaszorítása volt a Langmár Bettinát motiváló egyik, nem is jelentéktelen, tényező. Mint a vele készült beszélgetésből megtudhatjuk: nem lett milliomos az ötlete által. Amin lehet szendénmosolyogni, vagy akár értetlenkedni is. Mármint akkor, ha kellő alakoskodási készség szorult valakibe. Illetve akkor is, ha nagyjából fogalma sincs a középiskolák világáról. Ami egyben azt is jelenti, hogy kórosan amnéziás. Mert sem a saját tinédzser-korára nem emlékszik, sem azokra a hírekre, amelyek azért fel-felbukkannak a különböző hírcsatornákon, illetve fórumokban. Miközben az sem kizárt, hogy a kettő elegye működik sokakban. Inkább nem emlékeznek a saját korosztályuk múltjára, és ezért szelektíven vakok és amnéziásak lesznek. Egy belülről, egyfajta önvédelemből, felkorbácsolt prüdériával. Amelynek egyik árulkodó, és alapvetően sokaknál hazug mondattal: „bezzeg az én koromban”.

Egyébként ez a most katedrán álló tanárokra, és a tanárképzésben előforduló tanárjelöltekre is igaz. Ennek egyik emléke közel tíz éves. Akkor a tanárképzés egyik próba-órájának tematikája lett volna egy minta-óra a szexuális életről, és a szexualitásról általában. Egy olyan korosztálynak, amelynek tagjai a felmérések szerint már általában túl vannak „gólya hozza a káposztásba” mottójú meséken. Akkor, az óra-tervezetek megbeszélésén vetettem fel, hogy a bevállalósabbaknak felvetném azt a gyakorlati tesztet, amely egy óvszer felhelyezését jelentené egy banánra. Amely ismeretterjesztő módszer egyébként ismert más országokban. Illusztrálásként kitettem az asztalra egy doboz, celofánnal zárt, bontatlan óvszercsomagot. A tanárjelölteken végignézve látszott, hogy nagyjából olyan reakciókat váltott ki, mintha egy napok óta döglött patkányt helyeztem volna az asztalfőre. Jelezve, hogy a tanárrá avatásukat követően kétségessen lennének alkalmasak egy osztálykiránduláson megesett diák-közi aktus emberi „utógondozására”.

Holott a diáknak ilyen esetben túl sok választása nincs. Vagy a szülő, vagy a tanár, vagy a kortárs csoportok. Amikor tehát a tanár nyilvánvaló gesztusokkal adja tudtára a diákjainak a saját elzákózását, szégyenérzetét, értetlenségét, prüdériáját, akkor tulajdonképpen magára hagyja a tanítványait. Mert lehet fanyalogni azon, hogy a diákok korán elvesztik a szűzességüket, de ettől még elvesztik. Nem egy esetben a tiltott gyümölcs édességében bízva. Ahogy nem egy esetben a kortárs csoportnyomásnak engedve. Amit elméletileg ugyan kezelhet a pedagógus, de a gyakorlatban nem foghatja, éjjel-nappal, minden diákjának a kezét. Maradna tehát a felvilágosítás, az együttérzés, és olykor, ha nem marad más, a kríziskezelés. Az emberi kríziseké is. Amelybe az utólag megbánt esetek ugyanúgy beletartoznak, mint a szinte már abúzussal felérő csoportnyomás.

Amelyről nem egy esetben beszélnek, de amit nagyon ritkán kezelnek a helyén. Akkor, amikor egy addig cikiznek valakit a többiek, míg csak lefekszik valakivel. Amolyan „most boldogok vagytok?” módon. Ami hosszú távon legalább olyan romboló lehet, mint a tényleges erőszak. Csak sokkal nehezebb kezelni. Nem elméletben, hanem a gyakorlatban. Ha pedig visszaemlékszünk a, valószínűleg inkább csak a jéghegy csúcsát leleplező, gólyatábor-botrányokra, akkor azt is felmérhetjük, hogy ez a csoportnyomás a középiskolásnál érettebbnek, felkészültebbnek gondolt korosztályokban is hat.

Annak nyomán, ahogy alapvetően inkább elzárkóznak az oktatási intézmények az óvszerek közelségétől, az az érzésem, hogy az elzárkózó iskolákban a tanárok többsége a kortárs-abúzusok kérdésétől is elzárkózik. Amíg nem tevőleges, nem nyilvánvaló az erőszak. Ebben az érzésemben nagyon szeretnék egyébként csalódni. Mert ez a csalódás azt jelentené, hogy a tanárok többsége nyitott az intim kérdések bizalmas megbeszélésére. Egyébként, szerintem, az őszinte, és nem elzárkozó, pedagógus a prűdebb pályatársaknál a csoportnyomást is eredményesebben tudja, tudhatja csökkenteni. Például azért, mert hamarabb észreveszi a jeleit. Akkor is, ha a gyermek nem tudja, illetve nem akarja, a szüleivel megosztani az ilyen irányú problémáit. Ahogy nem minden szülő sem indítja azzal el a csemetét az osztálykirándulásra, évfolyambulira, hogy a kezébe nyom egy csomag óvszert.

Meg merem kockáztatni, hogy azt sem tartanám az ördög művének, ha ez a kísérőtanár csomagjából állna bárki rendelkezésére. Mert még mindig ezt tartom, ezt tartanám ahhoz képest a jobb megoldásnak, mint az óvszer-automatákat telepíteni gondoló vállalkozóval közölt beszélgetésben olvasható szomorú statisztikát. Ami alapján „hazánkban évente nyolc-tízezer ezer tinilány esik teherbe, és nagyjából a fele abortuszra meg”. Aki szerint a prüdéria megold mindent, annak a történelmet ajánlanám. Azt a részét az emberiség történetének, hogy Európa lakossága nem halt ki az egyházi, és igencsak álszent, prüdéria legsötétebb korszakában sem. Megritkulni sem emiatt, hanem a járványok miatt ritkult meg időnként.

Kategóriák: Szervezetek

Levéltári és könyvtári zárás

Anno Filmklub - 2018, február 16 - 15:32

Tájékoztatjuk tisztelt kutatóinkat és olvasóinkat, hogy intézetünk levéltára és könyvtára 2018. március 1-jétől technikai okok miatt zárva tart.

Nyitás: 2018. április 3-án.

Kategóriák: Szervezetek

Jánosom Kastélyom

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 15 - 15:36

Nagyon úgy néz ki, hogy az a vadászkastély, ott a Hódmezővásárhely melletti tanyavilágban, Lázár Jánosé. Igaz, nem az ő nevén van, tehát jogilag nem az övé, hanem Kulik Jenő ügyvédé. Utóbbi úr gyakornoktársa volt Lázárnak a vásárhelyi városházán, de a környező földek Lázáréké. Egy részük a miniszter nevén van, más területek a gyerekei, vagy az édesanyja nevén.

Ha valami olyan, mint egy kacsa és hápog, akkor az az állat nagyon nagy valószínűséggel kacsa. De arra mérget vehetünk, hogy semmiképpen sem zsiráf, vagy elefánt.

Ha a valóságban is Kulik Jenőé a vadászkastély, akkor az ügyvéd úr, aki foglalkozásából kifolyólag nézve nem lehet buta ember, nagyon rossz boltot csinált. Meg lehetne kérdezni persze, hogy Kulik úr, aki nem szeret vadászni, miért épített magának vadászkastélyt, és Lázár miniszter, aki viszont szeret vadászni, miért földeket vásárol vadászkastély helyett.

Sok mindent meg lehet kérdezni, de nincs semmi értelme, mert mindenre ugyanaz a válasz: a kérdező a Soros-tervet hajtja végre.

Úgyhogy, most az van, hogy az ügyvéd úr megvett egy drága telket, épített rá egy nagyon drága kastélyt, és mindezt csak messziről nézheti, mert nem tudja, hogyan megközelíteni. Hacsak Lázárék meg nem szánják, és nem adnak neki engedélyt az átjárásra. Amúgy meg biztosan adnak, mert Lázárék nem szőrősszívűek. Persze, az mégsem ugyanaz, amikor az embernek kérni kell, hogy bemehessen a saját kastélyába.

Próbáljuk meg elképzelni: Kulik Jenő eltöltene egy kis időt a kastélyában, ennek érdekében megkeresi Lázár Jánost, engedje már át a földjén, mert be szeretne menni a birtokára. Mondjuk nem éri el Lázárt, mert ő épp egy nagyon fontos tárgyaláson van. Jelesül, Tiborcz Istvánnal egyeztet a közvilágításról. Ha nem éri el a minisztert, akkor még mindig nincs veszve semmi, mehet Lázár anyukájához, vagy valamelyik gyerekéhez engedélyért.

De mi van, ha mindegyik gyerek éppen iskolában van? Akkor sincs baj, a tanárok is emberek, megértik, hogy vannak helyzetek, amikor engedni kell. Ha, teszem azt, Lázár Boldizsár azt mondja, hogy tessék elengedni engem a földrajz óráról, mert apa telekszomszédját be kell engedni a birtokára, biztosan elengedik. Majd a következő órára bepótolja.

Nem akarunk tippeket adni, de megoldás lehetne, ha Kulik Jenő megvásárolná a környező földeket a Lázár családtól, vagy a Lázár család megvenné Kulik Jenő vendégháznak nevezett kastélyát. Egyszerűbb lenne a helyzet és érthető.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Mikor kezdenek számolni a Fidesz hívői?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 15 - 15:34

A választásokhoz közeledünk. Ebben a helyzetben akár kellemetlen, de még ügydöntő is lehetne az, hogy kormány közeléből egyre jönnek a lelepleződött hazugságokról a hírek. Most éppen a rezsicsökkentés kapcsán. Holott már az energetikai kampány kezdetén is létszott, hogy hosszabb távon korántsem a hatósági olló vágja le a lehető legtöbbet a családok költségeiből. Még akkor sem, ha elfogadjuk, hogy nem csak gáz beszerzési ára van benne a fogyasztónak küldött számlában.

Mert a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) legutóbb ezzel védte a mundér becsületét. Amely indoklás kétfenekűségének felismeréséhez elég belegondolni abba, hogy csőhálózat használatával kapcsolatos költségek nem egy esetben hatékonysági tényezőktől függnek. Ha a szállító, a szolgáltató szinte bármit kiszámlázhat, akkor nem igazán érdekelt a hatékonyság növelésében. Így alapvetően nem érdekelt a korszerűsítésben sem. Ugyanakkor még a MEKH közleménye szerint is csak az ár mintegy ötöde származik ezekből a költségekből, és közel a fele a tényleges gáz-ár. A kettő közt található a forgalmi adó, amelynek meghatározása a kormány hatásköréhz van közelebb. Ha magasan tartják, akkor a hatalom, az elvonásokon keresztül, mesterségesen drágítja az energia árát.

A nemzetközi árszínvonal alakulása alapján nagyon úgy tűnik, hogy valójában nem a gáz árát, hanem a lakosságot vágták meg a rezsiharc során. Meg át az ezzel kapcsolatos kommunikációban. Amely átvágási hullám magyarázhatja azt is, hogy miért Németh Szilárd lett a rezsiátvágási biztos. Ehhez az ő képességei kellettek. Mert olyan nem biztos, hogy valaki, aki csak egy picit is képes átlátni a valóságot, hajlandó lett volna az arcát adni ahhoz a maszlaghoz. Ahogy most is megvillant annak kapcsán, hogy az E.ON a piacilag indokolt áron, olcsóbban szeretne kereskedni. Ami érthetően szálka a hatalom szemében, mert kiemeli a kormányközeli alternatív valóság álságos voltát. Amellyel kapcsolatban Némethnek csak annyi a mondanivalója, hogy fogják vissza az agarakat. Mert azzal, ha a lakosság kedvezőbben jut energiához, azzal beavatkoznak, úgymond, a választásokba. Ami kétségtelen. De a tisztább energetikai, illetve hatalmi kép kirajzolása valószínűleg nagyobb érdeke lenne a társadalomnak, mint a hatalomhoz közeli vállalkozók zsebérdeke.

Nem a Fidesz és Orbán feltétlen híveinek, valamint a felcsúti gázszerelőnek, hanem a társadalomnak. Beleértve a Fidesz potenciális szavazóit is. Akiknek az energetikai számláját nem vállalja magára Orbán Viktor. Ha pedig magára vállalná, azt is a társadalom fizetné meg. Ahogy a benyelt és elszórt magánnyugdíjakat is. Ahogy az uniós visszafizetéseket is. Amikor ezek fedezetének előteremtése érdekében növelik, illetve nem csökkentik a társadalmi költségeket, akkor mindenki fizet. Akárkire is szavazzon egyébként. Egyébként valószínűleg ezért van pánik a kormánypárt környékén.

Az ellenzék a jelen helyzetben, a változásokra való felkészülés szempontjából eltékozolt hónapok után, nem biztos, hogy meg tudna nyerni egy választást. A sorra felbukkanó hazugságok, korrupciós szemfényvesztések nyomán azonban a Fidesz ettől még elvesztheti. Ha a potenciáis szavazóknak leesik a tantusz, hogy ők is vesztesei a helyzetnek. Amikor teavizet melegítenek, vagy amikor orvoshoz mennek. Amikor az oligarchában elosztogatott korrupciós pénzeket a közösből kell visszafiozetni. Amikor az orosz hiteleket nekik és unokáiknak is nyögni kell majd. Amikor rájönnek, hogy egy dolog imaláncot szervezni Orbán Viktor lelki üdvéért, és más dolog, hogy ettől még nyugodtan éhen halhatnak. Már amennyiben Orbánnak köztük, illetve a veje gazdagodása között kell válaszania.

Csak az a kérdés, hogy elkezdenek-e számolgatni a szavazók a választások előtt? Ennek késleltetése érdekében alighanem egyre újabb hatalmi gumicsontokra számíthatunk a közeljövőben. Durva kommunikációs offenzívával.

Kategóriák: Szervezetek

Hatalmas Aphrodité a Madách Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 15 - 14:49

WOODY ALLEN forgatókönyve alapján

Puller István fordítása alapján a színpadi változatot készítette: Kovács Krisztina

Bemutató: 2018. február 16.

Lenny, a New York-i sportújságíró, és felesége, Amanda házassága kisebb zökkenőktől eltekintve boldognak mondható, a család mégse teljes: hiányzik belőle a gyerek. Amanda nagyon szeretne kisbabát, de a terhességet és a szülést szívesen megúszná, mert a karrierjét nem szeretné kockára tenni, ezért férjével úgy döntenek, hogy örökbe fogadnak egy pár napos csecsemőt. A kisfiú, Max az első pillanattól fogva lenyűgözi a szüleit: szép, édes, aranyos, és ahogy nő, egyre feltűnőbbé válik elképesztő intelligenciája. Az izgága és kíváncsi Lenny-t nem hagyja nyugodni a kérdés, hogy egy ilyen különleges gyereknek vajon milyenek lehetnek az igazi szülei…

(forrás: színház)

Lenny Szente Vajk Amanda Sipos Vera Linda Tóth Angelika Karvezető Szerednyey Béla Kasszandra Molnár Gyöngyi Kar – nők Balogh Anna Foki Veronika Wégner Judit Kar – fiúk Borbély Richárd Galbenisz Tomasz Kiss Ernő Zsolt Nagy Balázs Németh Gábor Mama Sáfár Mónika Apa Hajdu István Max Maszlag Bálint Molnár André Lukács Díszlettervező Verebes Zoltán Jelmeztervező Benedek Mari Koreográfus Fejes Kitty Zeneszerző Melis László Szcenikus Tompai Zsuzsa Világítástervező Madarász “Madár” János Zenei munkatárs Lovas Gabriella A rendező munkatársa Kutschera Éva Rendező Valló Péter

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

MISKIN HERCEG – ÚJ BEMUTATÓ A SUFNIBAN

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 13 - 22:45

Dosztojevszkij A félkegyelmű című műve alapján

Schneider gyógyintézete. Svájc. Miskin herceg vissza-visszapillant életére a szanatóriumból. A tisztaság, a naivitás és a jóság ideái oldódnak fel a megromlott világ valóságában.

Takátsy Péter monodrámája másképp tekint a klasszikusra, megelevenített figurái egyre árnyalják Miskin személyiségét, mind közelebb hozva Dosztojevszkij századokon átívelő hősét.

Miskin herceg: Takátsy Péter

Fény: Balázs Krisztián
Konzultáns: Ascher Tamás

Fotók: Gergely Bea

 

http://katona.blog.hu/2018/02/05/takatsy_peter_miskin_herceg_az_aki_miatt_senki_sem_lesz_elitelt

Takátsy Péter: Miskin herceg az, aki miatt senki sem lesz elítélt

Miskin herceg című előadásunkat február 15-én mutatjuk be a Sufniban, a címszereplőt Takátsy Péter alakítja. Dosztojevszkij A félkegyelmű regényét Takátsy írta színpadra, az alkotómunkáról, a történet aktualitásáról és a próbafolyamatról kérdeztem.

Mióta gondolkozol azon, hogy A félkegyelműt színpadra állítsd? Honnan jött az ötlet?

Azt hiszem, mindenki, aki elolvassa ezt a művet, beleképzeli magát Miskin herceg világába. A színpadi koncepció később alakult ki a fejemben, és úgy érzem, mostanra ért meg.

Mi ez a koncepció?

A színház legősibb formája a történetmesélés. Az olvasás élményéhez pedig az áll a legközelebb, ha egy ember mond el egy történetet. Nálam körülbelül tizenöt évvel a regény után járunk, Miskin herceg Svájcból, egy szanatóriumból idézi fel élete egyes eseményeit. Dosztojevszkij nem ítélkezik a figurái fölött, az emberi természetet a maga gazdagságában ábrázolja. A félkegyelműben a krisztusi embert kereste. Ebben a világban az abszolút tisztaságot úgy tudja elképzelni, hogy mikor Miskin számára túl bonyolulttá, nyomasztóvá válik egy helyzet, rohamot kap, mindent töröl, és egy gyermek tisztaságával kezdi újra. Életidegenségével kontrasztja az emberi természet sokféleségének. Ő meséli a történetet, ő eleveníti fel a többi figurát, és mindez az ő személyiségét árnyalja.

Milyen díszletet és jelmezt találtál ki?

Mindkettőben egyszerűségre törekedtem, hogy a néző a rejtett részleteket a maga világából egészítse ki, ahogy olvasás során is megelevenedik a leírás. 1993-ban Magyarországon járt Innokentyij Mihajlovics Szmoktunovszkij orosz színész – akinek híres szerepe volt Miskin. Tartott egy estet, ahol az orosz politika aktuális eseményeiről beszélt, eközben többször idézett A félkegyelműből. Ez adta az ötletet, hogy monodráma formájában írjam meg a regény keresztmetszetét.

Egyedül dolgoztad át A félkegyelműt? Mennyi időt vett igénybe?

Nagyjából tavaly februárban kristályosodott ki, hogy színpadra állítom. Elolvastam újra a művet, bejelöltem azokat a részeket, melyekkel dolgozni akarok, és színpadra írtam.

Miért Ascher Tamást kérted fel az előadás konzultánsának?

Sokat tud az orosz lélekről, és tudtam, hogy nem fog kesztyűs kézzel bánni velem. Az ő ötlete alapján írtam egy jelenetet a darab végéhez. Hogy mit, az legyen meglepetés. Csak neki juthatott eszébe. Időnként beül a próbára, megnézi, hogy haladok.

A monodráma magányos műfaj? Nem magányos dolog így próbálni?

Ebben a szerepemben segítettek a legtöbben. Akik megnézték a próbát, mind javasoltak valamit, hogyan fejleszthetnék, változtathatnék. Ezeket a tanácsokat, instrukciókat, többnyire próbáltam beépíteni az előadásba.

Hogyan fogadod a visszajelzéseket, kritikákat?

Kritikát olyan ember tud mondani, aki közel áll hozzám, és elég jól ismer ahhoz, hogy számomra érthetően meg tudja fogalmazni a véleményét. Mit gondolsz, a nézőknek mitől lehet ez a történet fontos?

Benne lesz a szövegben. Annak, aki olvasta A félkegyelműt, azt valószínűleg érdekelni fogja az, hogy most miért került elő. Akik nem olvasták, a történetre lesznek kíváncsiak.

Milyen a te Miskin herceg ábrázolásod?

Visszaemlékezés. Miskin herceg az, aki miatt senki sem lesz elítélt. Ö nem ítélkezik senki fölött, és mindenki aki kapcsolatba kerül vele, megváltozik. A nézők talán félteni fogják, mert úgy látják, veszélyben van és nem értik miért nem menekül, vagy miért nem védekezik. Az Isá-upanishadnak van egy csodálatos, ide illő gondolata: „Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli, minden lényben a lelket látva többé nincs oka félni.”

szöveg: Csikós Kornélia

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Anno Filmklub / 9 - Egészséges erotika

Anno Filmklub - 2018, február 13 - 14:37

Anno Filmklubunk következő vetítésén, 2018. február 21-én (szerdán) 17.30-kor az államszocializmus témája kerül sorra. Ennek kapcsán egy remek magyar alkotást vetítünk, amelyről LASKA PÁL forgatókönyvíróval és TAKÁCS RÓBERT történésszel beszélgetünk.

Részletes programért kattintson ide...

Kategóriák: Szervezetek

Egy Stein

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 13 - 14:15

“Alapállapotunk a mulandóság. Az idő sarába vágunk nyomot.”

Ezt gondolta Albert Einstein elsőszülött fiára várva a hajóállomáson 1938-ban, New Yorkban. Legalábbis az elfeledett második fiáról írt regény szerzője, Laurent Seksik megfogalmazásában, az író feltevése szerint.

“Eine Stein, csak egy szóban”, mondja magáról a svájci elmegyógyintézet lakójaként orvosának a regényben ez a második fiú, Eduard, aki tudja, hogy ott van, aki pszichiáternek készült, így – noha állítja, hogy nem beteg – talán azt is tudja, hogy nem gyógyulhat meg.

Hogy Eduard ott van, hogy odavitték, s hogy miért vitték oda, ezt az apja 1930-as év végén az első feleségétől, telefonon azon a napon tudja meg, amelyiken berlini otthonában teáját iszogatva hallgatja Hitler és más náci vezetők beszédeiből a rádión sugárzott részleteket.

“- Már nem tudok ettől aludni… Nem kapcsolnád ki?”

Albert Einstein még néhány pillanatot kér csak a második feleségétől.

“Amikor hatalomra kerülök (mondja a rádióban Hitler), legelső feladatom a zsidók megsemmisítése lesz. Amint lehetőségem lesz rá, annyi sor bitófát állíttatok fel – mondjuk a müncheni Marienplatzon -, amennyit csak a közlekedés lehetővé tesz. Oda akasztom fel a zsidókat, és hagyom lógni őket, míg bűzleni nem kezdenek. Addig hagyom őket lógni, míg azt a higiéniai előírások megengedik. Amint leszedik őket onnan, a következő bagázs kerül sorra, és így tovább addig, míg az utolsó müncheni zsidót is ki nem végeztük. A többi városban hasonlóképpen cselekszünk, míg csak Németországot meg nem tisztítjuk a zsidóktól…

– Hallgattasd már el! – kiáltja Elsa. – Vagy én kapcsolom ki!

Nincs kibúvó: A Zsidó és cinkosai örökre a német nép ellenségei. Tudjuk, ha az ő kezükbe kerül az irányítás, fejünk porba hull; de azt is tudjuk, hogy ha mi szerezzük meg a hatalmat, az isten irgalmazzon nektek!

Elsa a rádióhoz megy és kikapcsolja.

– Majd akkor hallgasd, ha egyedül leszel!

Albert feláll, a szobájába megy, íróasztalához ül. Az jár a fejében, amit a rádióban hallott, a gyűlöletbeszéd, a terrorhangulat, hogy az ő új szerepe mostantól a két lábon járó céltábláé…”

A telefon néhány perccel később szólal meg.

(Laurent Seksik Einstein elfeledett fia. Fordította Belia Anna. Alexandra Kiadó, Pécs, 2015.)

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Fordítva ülés az Elios-bilin

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 13 - 13:54

Mostanában sokat emlegetik Orbán Viktor vejét, illetve az OLAF jelentését. Annak kapcsán, hogy az Eu csalásokkal foglalkozó hivatala mérsékelt dícsérettel, és a visszaélés gyanújával látszott lezárni a Elios Innovatív Zrt. –t is érintő vizsgálatot. A Legfőbb ügyészség pedig magyarázkodni kezdett. Láthatólag mindent bevetve.

Leginkább azt, hogy politikai támadásnak minősítette, és csipőből visszautasította malmozásukra vonatkozó feltételezést. Ez teljesen konform azzal, hogy Orbán szerint is mindenki ellenség, és minden bozótban az ő személyes problémái üldögélnek. Olykor talán össze is súgnak, és ürgebőrbe öltöznek. Aztán el is mennek üzletet kötni. Amiről ő természetesen nem tud, de tudna se tehetne. Ahogy a jelek szerint az ügyészség sem tehet semmiről. Mert ők eddig is „alkotmányosan, az objektív igazság kiderítése céljával végezték” a munkájukat.

Amellyel kapcsolatban olcsó poén lenne lecsapni a labdát azzal, hogy az alkotmány helyett egy ideje mintha egy testreszabottan változó alaptörvény lenne hatályban. Az OLAF pedig csak az adminisztratív szabálytalanságokkal foglalkozik, és bűnügyi bizonyítást nem végez. Amely védekezés azért hajlik a vicces kategória irányában, mert a legtöbb sikkasztás, illetve számlacsalás is alapvetően adminisztratív szabálytalanságként jelentkezik. Először. Egy kis fedezetlen számla itt, egy kis kerekítési szabálytalanság ott, vagy valami ilyesmi. Aztán valahogy mégis büntetőüggyé alakulnak ezek a történések. Mármint akkor, ha nincs komoly politikai, esetleg gazdasági, nyomás az elsikálás irányába.

A Legfőbb Ügyészség érvrendszere is itt látszik megbicsaklani. A feltárt, és a már a nemzetközi sajtóból is visszaköszönő, „szabálytalanságok” kapcsán a legegyszerűbb védekezésnek az tűnt volna, ha az elmúlt egy hónap vizsgálatai kapcsán maguk hívnak össze egy sajtótájékoztatót. Amelyen beszámolnak arról, hogy az elmúlt egy hónapban milyen vizsgálatokat folytattak le, illetve kezdeményeztek az OLAF jelentése alapján. Mert az anglia Express már egy hónapja is Orbán vejéről és az OLAF-jelentésről cikkezett. Az ügyészségnek teljesen felesleges a hülyét adni, és úgy csinálni, mintha tegnap hallottak volna erről először. Illetve, lehet, hogy tegnap hallottak erről először, de akkor az egy igen komoly szegénységi bizonyítvány. Miközben az említett sajtótájékozatóval elébe mehettek volna a lassan előtüremkedő botránynak, és legalább a jóhiszeműségüket igazolta volna. Amellett, talán, Lázárt is megóvta volna, hogy ráégjen az Elios-ügy.

De, talán, még a mostani kirohanás helyett is jobb lett volna, ha az elmúlt egy hónap munkájáról számolnak be. Mert így igencsak nyitva marad a kérdés, hogy az eddigi hallgatásnak, illetve a mostani mellébeszélésnek mi lehet a valódi oka? Mert egy sikkasztó könyvelő esetében, mint említettem a szabálytalanságok feltárását törvényszerűen nyomozás, illetve rendőri eljárás illik, hogy kísérje. A jelen esetben az OLAF feltárta a szabálytalanságokat. Ha ezt követően a jelentés nem a nyomozóknál, hanem egy asztalfiókban landolt, akkor valójában nem a mostani kérdések vetik fel a politikai nyomásgyakorlás, a politikai visszélés gyanúját, hanem az aktákat fiókba süllyesztő aktus.

De, remélhetőleg, a következő tájékoztató a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte nyomozásokról, az Elios és a tulajdonosi kör teljes átvilágításáról fog szólni. Igazolva, hogy ott aztán semmilyen, még kormányhoz közeli, nyomásgyakorlás sem lehetséges.

Kategóriák: Szervezetek

Tiborcz és csapata: az érinthetetlenek kasztja

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 12 - 13:18

Polt Péter még nem szólalt meg a Tiborcz-ügyben és a rendőrség is meglehetősen visszafogott. Arról van szó, hogy az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala (OLAF), hosszantartó vizsgálódás után visszaélésekre és szervezett csalásra utaló jeleket fedezett fel az Elios Innovatív Zrt. 2011 és 2015 közötti tevékenységében. Ennek a cégnek 2009 és 2015 között Tiborcz István, Orbán Viktor miniszterelnök veje is tulajdonosa volt.

Az OLAF jelentése szerint, amelyet egyébként a kormány igyekezett eltitkolni az állampolgárok elől, nemcsak túlárazással vádolja Tiborczékat, de megállapításaik szerint már a pályáztatás feltételei is annyira „testre szabottak” voltak, hogy kimerítik a szervezett csalás fogalmát: rendre olyan paramétereket jelöltek meg, amelyeknek egyedül a miniszterelnök vejének a cége felelt meg.

Hogy mekkora nagyságrendekről van szó, azt mi sem jelzi jobban, minthogy az OLAF – miután Tiborczék üzleteit az Európai Unió támogatta – mintegy 12 milliárd forintot követel vissza Magyarországtól.

Most azonban visszakérik a pénzt. Hogy ki fogja visszafizetni, afelől nincsenek kétségeink. Jobb híján a magyar adófizetők lesznek kénytelenek a zsebükbe nyúlni, hogy visszaadják az Európai Uniónak a Tiborczékra kiszabott büntetés összegét.

A 2010 előtti időkben, különösen nem sokkal a választások előtt, az ilyen ügyek gyanúsítottjait nagy és szervezett sajtóérdeklődés kíséretében, vezetőszáron és bilincsben vitték volna el. Most, hivatalosan ugyan megindult a nyomozás, ám ennek a kimenetele igencsak bizonytalan. Az Elios szerdai közleménye szerint mind a pályáztatásnál, mind az elvégzett munkáknál minden rendben volt. Amit persze jogukban áll kijelenteni, a gyanúsítottnak nem kötelező maga ellen vallani.

A tanúknak azonban muszáj igazat mondaniuk. Márpedig tanúk vannak szép számmal ebben az ügyben. Tanúnak tekinthetők ugyanis azok, akik a pályázatok kiírásában, majd elbírálásában közreműködtek, valamint azon személyek, akik elvégezték a munkát. És persze azok is tanúk, akik átvették a Tiborczék cége által elvégzett, és – sok település panaszai alapján fogalmazhatunk így – nem mindig minőségi munkát.

A legfőbb ügyész, Polt Péter hallgat, de még hivatalának szóvivője sem mond semmit. Pedig, miután a miniszterelnök családja is érintett, ez az utóbbi évtizedek legnagyobb közéleti botránya. Függetlenül attól, hogy az ország lakosságának nagy része, a köszönhetően a kormány és a hozzá közelállók tájékoztatási túlsúlyának, nem, vagy csak nagyon keveset tud arról, hogy van egy nagyon súlyos ügy, amelyben a miniszterelnök veje is érintett.

A botrány azonban előbb-utóbb kínos lesz a kormány és a Fidesz számára.

Nem is feltétlenül a nyilvánosság miatt – ez ugyanis a fenti okokból következően eléggé korlátozott. Ám ez az ügy még azoknál a Fidesz-hívőknél is kiverheti a biztosítékot, akik feltétel nélkül hisznek Orbánban, és tűzbe tennék érte a kezüket.

Nem is feltétlenül azért, merthogy a történtek erkölcsi elveikkel ütköznének. Azért sokallhatnak be, mert veszélyben érezhetik a Fidesz öröknek és megbonthatatlannak tűnő hatalmát. Attól tartanak, hogy a botrány, ha nem sikerül időben mederbe terelni, elsodorhatja de legalábbis, jelentősen meggyengítheti Orbánt és kormányát.

Ráadásul az Elios-ügy miatt a párton belüli nimbusz is odaveszni látszik. Az a vélekedés, hogy Orbán Viktor becsületes és tisztességes, csak hát milyen nagy kár, hogy tisztességtelen emberekkel van körülvéve. A mostani botrány főszereplője azonban nem valamelyik miniszter, vagy államtitkár, hanem az Orbán-család egyik tagja – és ezt a Fidesz-hívők közül sem mindenki fogja megbocsátani.

Kategóriák: Szervezetek

Budapesti életfoszlányok

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 11 - 17:40

Fahéj nevű tacskómmal járva az utcát nem nekem szánt beszédfoszlányok rakódnak le a fejemben. A mai termést itt megörökítem.

Egy minket jobbról kerülő lány válaszol a bennünket balról előző fiatalemberek egyikének:
Nem tudom. Szinkronban vagyunk amúgy.

Pindurnyi szőke szakállt viselő, már nem fiatal férfi élelmiszerbolt előtt, sörösüveggel a kezében mesél a társainak:
Akkor én acélbetétes bakanccsal berúgtam az ajtót.

Egy jobb autó vezetőjének mondja egy szakadt fiú, mielőtt az felhúzná a járda felőli ablakot:
Olyan fáradt vagyok, hogy a fogdában elaludtam.

Bundás hölgy a kismetró lejárójánál tart szóval egy fiatalabbat, akinek nincs bundája:
Az én igényemet kielégíteni?! Hm.

Rendőrbusz mellett beszélget négy egyenruhás. Amikor melléjük érünk, azt mondja egyikük:
Az is lelépett, hallod!

Aczél Gábor

(Illusztráció: Soo Im Lee)

Kategóriák: Szervezetek

Belügyi becsületpuccs?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 11 - 17:13

Arra emlékezve, hogy a németek, illetve a velük szövetséges magyar csapatrészek vissza akartak csatlakozni a náci csapattestekhez ismét rendeztek megemlékezést. Az alaposabb szélsőjobbos agymosás érdekében egyre kiterjedtebb eseménysorozattal. Közte emléktúrákkal. No meg várbéli összejövetellel.

Az utóbbiról szóló tudósításban van egy ugyanakkor egy utalás a miniszterelnök megnyilvánulására, ami mellett nem érdemes szó nélkül elmenni. Mindjárt a tudósítás elején: „Megint megtartották az úgynevezett becsület – más néven: kitörés – napját, pedig Orbán Viktor is a rendezvény megakadályozására kérte a Belügyminisztériumot”. Az esemény megtartása azt jelzi, hogy a Belügyminisztérium nem tartotta szükségesnek meggátolni a paramilitáns erőkkel kapcsolatot tartó, és ezt egyenruha-jellegű öltözettel is kinyilvánító szélsőjobb felvonulását. Amiből a paritás elve alapján az is következik, hogy amennyiben a volt munkásőrségre kíván valaki megemlékezni, és ehhez a pufajkásokra emlékeztető ruházatban jelenik meg, azt is lehetővé kellene tenni. Utána már csak tippelni lehetne, hogy ez mikor vezetne nyílt utcai összecsapásokhoz. Amennyiben az utóbbi ellen fellépne a rendőrség, abból az következne, hogy a Belügyminisztérium egyértelműen a szélsőjobboldal pártján áll.

Így legfeljebb csak sejthetjük. Amennyiben a miniszterelnök kívánságát komolyan vesszük. Még akkor is, ha az is billeg a gyülekezési szabadság határán. Bár valószínűleg van egy emberiességi minimum, amin állva értelmezhető lenne az óhaj. Már csak azért is, mert a budapesti civil áldozatok nagy részének a haláláért is felelős az a hitleri direktíva, amely feláldozta a magyar fővárost. Addig hátráltatva a szovjet csaapatokat, ameddig csak lehet. Aki ezt, illetve a rasszista népírtásokat, követően, a nácikkal hallgatólagosan, illetve tevőlegesen együttműködő csapatokra, politikusokra pozitív példaként tekint, az alámegy az emberiesség látszatának is. Aki pedig becsületről beszél ennek kapcsán, az egyszerűen hazudik. Talán még önmagának is. Mert szeretném remélni, hogy nem mindenki lenne képes a szomszédja gyermekének a szemébe nézve meghúzni, a gyermek homolákára célozva, a ravaszt. De lehet, hogy ez meg önáltatás a részemről, és a túrasorozaton, a Várban megjelentek mindegyike képes lenne bárkit, hidegvérrel, kivégezni.

De kanyarodjunk vissza a kormányfői kérésre, ami a látszat alapján süket fülekre talált. Amely látszat, tekintettel Orbán korábbi, az önbevallása szerint is antiszemita Horthyt méltató, megszólalásaira, akár a kérésre is vonatkozhat. Amennyiben így van, akkor a belügyi vezetés nyugodtan hagyhatta figyelmen kívül. Pontosan tudva, hogy Orbán Viktor valójában, számítva a szélsőjobboldali szavazatokra, valójában nagy ívben tesz az egészre. Illetve, ha mégsem, akkor hallgatólagosan pártfogásába veszi az embergyűlölőket. A miniszterelnöki szándék dacára. Ebben az esetben hamarosan várható lehet a belügyminiszter menesztése. Ha ez a menesztés elmarad, és kísérlet sem törénik rá, akkor mindennél világosabbá válik, hogy Orbán Viktor minden, a fasizmust, a rasszizmust elítélő nyilatkozata nem más, mint egy lépés pávatáncban.

Miközben a másik olvasat sem feltétlenül jobb. Mert az azt jelentené, hogy valójában egy belügyi puccs zajlott le az országban. Amikor a belügy már nem felelős a miniszterelnöknek. Ebben az esetben meglehetősen leleplező lehet a helyzet. Arra nézve is, hogy Orbán Viktor mennyiben egy báb a háttérben igazgatók kezében. Az oligarchikus gazdagodásokat nézve, megvásárolva. Kilóra. Ami a választások előtt sem tűnik túl vígasztalónak.

Kategóriák: Szervezetek

A pártok között (mínusz Fidesz) közmegegyezés van Magyarország sorskérdéseiről

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 11 - 14:38

Civilek kezdeményezésére a Fideszen kívüli világ elfogadott több alapvető stratégiai szöveget. Nincs ennél fontosabb a mai magyar viszonyok között, hogy alapvető politikákról közmegegyezés legyen, ami hosszú távra szól. De a Kétharmad, amely örökösnek és mindenhatónak gondolja magát, nem része a köznek…

Van már közös egészségügyi minimum, köszönet Kincses Gyulának:

“A pártok vezetői úgy tűnik, megértették az ebben rejlő lehetőséget, mert a meghívót 9 párt elfogadta. A Fidesz sajnos nem. Pedig többen megmozgattak informális csatornákat is. Többször deklaráltuk, hogy ez nem egy ellenzéki szervezkedés, hanem egy olyan szakmai kerekasztal, amihez sajnos a Fidesz nem ült le. Ez a szakpolitikai fórum tehát nem a Fidesz ellen, hanem nélkül jött létre.”

Van már oktatási minimum, amit az állampárt figyelemre sem méltatott. pedig a Tanítanék Mozgalom által kidolgozott dokumentum közös alapértékként beszél a személyközpontúságról, az esélyegyenlőségről, a méltányosságról, a befogadásról, a képességfejlesztésről, az iskolák demokratikus működéséről és autonómiájáról és az elszámoltathatóságról. Ezt is 9 párt írta alá, de ebből, khm, kimaradt a Jobbik. Itt egy jó összefoglaló a 24.hu oldalon.

Van már nyugdíj minimum, amiről a Mészáros-Habony-Vajna média elfelejtett tudósítani, pedig 11 párt elfogadta. A Nyugdíjas Parlament által tető alá hozott ellenzéki megállapodás az idős nemzedék méltóságáról, a kiszolgáltatottság csökkentéséről, az idősek jogairól és a megtakarítási formák átalakításáról szól.

Budapest, 2018. január 25. Karácsony Gergelyt, a Párbeszéd társelnökét, az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltjét üdvözlik a résztvevõk az Országos Nyugdíjas Parlament második ülésén az Országház Felsõházi termében 2018. január 25-én. MTI Fotó: Kovács Tamás

Van közösen elfogadott választási koncepció, ami, persze, a Fidesz számára nem elfogadható. A Közös Ország Mozgalom hozta tető alá, és minden komoly párt aláírta (a Jobbik ebben az értelemben sem tekinthető komoly pártnak!).

Megvannak tehát a következő kormány programjának alapvetései, már csak a választásokon kell nyerni!!

Foglaljuk vissza Magyarországot!

Szilágyi László

Kategóriák: Szervezetek

Zilahy Lajos | AZ UTOLSÓ SZEREP | a Turay Ida Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 10 - 21:01

Klementina tündökletes tehetségű, gyönyörű színésznő, aki szenvedélyes, sodró életet él a nála fiatalabb szerelme, Raul oldalán. Egy ideje nem érzi jól magát, s fölkeresi Kada professzort, a híres belgyógyászt. Az orvos fölismeri a halálos kórt, de eltitkolja szépséges betege előtt az igazságot. Klementina gyanakszik, s elhatározza, hogy külsejét álcázva, mint saját anyja fogja kifaggatni a professzort. A „játék” túl jól sikerül s így megállíthatatlanul elindul az utolsó szerep életrekeltése. De vajon jól teszi-e, vagy van más út?

Szereposztás:

Klementina: Détár Enikő
Raul: Pásztor Máté
Kada, orvostanár: Győri Péter
Filep: Benkő Péter Jászai Mari-díjas
Filepné: Sztárek Andrea
Szabin/Emma nővér: Nyírő Bea
Füstiné, öltöztetőnő: Szántó Szandra
Brammer úr: Cservenák Vilmos
Portás a Viktória panzióban: Boros Zoltán
Pick úr: Valázsik Péter
Martin: H. Varga Tamás
Hanna: Kovács Dézi
Lilien/Klementina szobalánya: Lovas Emília
Beteg úr/Szállodaszolga: Merk László
Ügyelő/Pincér: Vass János Pál,

Díszlet, jelmez: Darvasi Ilona

Rendező: Koltay Gábor Balázs Béla-díjas Érdemes Művész

(forrás: színház)

 

Török Ákos e-mail interjúja

Koltay Gábor a Turay Ida Színházban rendez

 Többféle előadást rendezett már, ám ezek szinte kivétel nélkül nagyszabású, általában történelmi és/vagy vallási tárgyú produkciók voltak. Az utolsó szerep nagyon nem ilyen. Kié volt a darabválasztás ötlete? Miért vállalta el ennek az intimebb hangvételű darabnak a rendezését? 

Az 1935-ben a Nemzeti Színházban bemutatott, Bajor GizivelUray Tivadarral és Ódry Árpáddalfémjelzett darab újrafelfedezése Darvasi Ilona nevéhez fűződik. A rendezésre ő kért fel, amelyet nagy örömmel vállaltam el. Zilahy Lajos a két világháború közötti Magyarország ünnepelt regény- és drámaírója, irodalmi közéleti szereplője, aki az akkori értelmiség progresszív vonulatához tartozott. Legismertebb és legnépszerűbb műve a Halálos tavasz című regény. Bár nevemhez elsősorban kosztümös történelmi filmek és nagyszabású szabadtéri előadások kötődnek, legalább húsz operát rendeztem, többek között az Erkel Színházban, de kőszínházban is dolgoztam a budapesti Thália Színháztól a nagyváradi Szigligeti Színházig bezárólag. Kazimír Károly kérésére a Thália legutolsó, évekig műsoron lévő, éppen 250-szer játszott Mindhalálig Beatles című előadását is én rendeztem. Tehát a repertoár meglehetősen változatos. Az ősbemutató után 83 évvel, megtisztelő részt vállalni egy olyan munkában, amely egy nagyformátumú szerző értékes művének újraálmodása.

Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen darab másféle rendezői eszközöket igényel. Mennyiben kell másként színpadra állítani egy ilyen darabot?

Nyilvánvaló, hogy a több száz fős nagy történelmi tablók, mint legutóbb például az Esztrád Színház produkciójában a Hősök terén bemutatott Itt élned, halnod kell című zenés játék egészen más rendezői felfogást igényel, mint egy néhány szereplős, intim környezetben játszódó darab. Itt elsősorban nem a látványra, hanem a színészi játékra, a cselekményvezetésre kell koncentrálni.”

(…)

A teljes cikk itt olvasható:

 

http://szinhaz.hu/2018/01/16/koltay_gabor_a_turay_ida_szinhazban_rendez

BEMUTATÓ: 2018. február 10.

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

A Jelenkor ítélete (kisssregény)

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 9 - 16:08

Esti megilletődötten áll a Szerémi úti ház előtt a magnókazettát szorongatva [elfehéredő ujjpercek, nyirkos tenyere homorul, domborul]. Az 56-os buszon idefelé elképzelte a jelenetet: Szörényi Levente lenyűgözve hallgatja az Y együttes felvételeit, majd: szólok az érdeketekben, a Lemezgyárban!

A csöngetésre Tolcsvay László nyit ajtót. Esti akadozó lélegzettel elhebegi valahogy: azért van itt, mert édesanyja kolléganőjének, aki a szomszédban lakik, A LEVENTE megígérte, hogy meghallgatja a zenetörténet horizontján éppen felbukkanó zenekar néhány számát, hall-e bennük tehetséget.

Gyere be, Levente elszaladt valahová, de rögtön itt lesz. A kedves közvetlenség jólesik Estinek (Ez a jóleső érzés felidéződik, [fel lesz idézve] évtizedekkel később, amikor Esti a Millenárison tartandó Tolcsvay-koncertre készülő zenekar tagjaként belép a próbaterembe, és tisztelettel köszönti az épp legendás fehér gitárját hangoló Művészt.), de annyira nem oldja feszültségét, hogy megforduljon a fejében: a TOLCSVAY értékítélete sem lenne kevésbé fontos számára.

Beljebb lépve Esti Koltay Gábort pillantja meg – róla akkoriban kevesebb (jóval kevesebb) –volt tudható -, a bőrgarnitúrán ülve egy rádióval babrál. [Állítsd a Petőfire! Ki játszik? Semmi, csak a Zene hullámhosszán kezdődik. A kicsiny, de megbízható szovjet készülék, a Szokol, megkezdi a mondott műsor sugárzását. Zenei szerkesztő Göczey Zsuzsa!]

Egy fehér Zastava áll meg a ház előtt: megérkezik a ház ura. Jól láthatóan másra figyel, amikor kiveszi Esti kezéből a kazettát: gyere holnap a Rottenbiller utcai stúdióba öt körül, és dumálunk…

A stúdió előterében lassan másfél órája ül Esti a tűkön, amikor újra felbukkan Tolcsvay László: „rögtön itt lesz” – mosolyog. Jókedve érthető: az FG-4 – a Fonográf talán legjobban sikerül lemeze – fölvételei folynak éppen.

Szörényi Levente fáradtan, két gitárt cipelve érkezik.

Tehetségesek vagytok, érdemes csinálni. De fontos a saját hang. Hallgassatok nagyon sok zenét!

Esti azóta is nagyon sok zenét hallgat…

vendégszöveg: EP

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Kaftánizmus

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 9 - 16:01

„Legjobb védekezés a támadás”, tartja egy mondás. Ha pedig valaki sarokba szorul, akkor vagdalkozik. Akkor is, ha egyébként önmagát navigálja be egy sarokba. Valahogy így érezhette Köves Slomó is annak kapcsán, hogy kiállt egy horthysta nyilatkozatokat tevő KDNP-s politikus mellett. Előásva Vágó István egyik korábbi, internetes kommentjének egy részletét, és médiát keresve a gyurcsányozáshoz.

Alkalmasint persze egy díszesre csomagolt gumicsontot is felszolgálva. Bízva abban, hogy ha sikerül az antiszemitizmus sablonját ráhúznia Vágó Istvánra, akkor Orbán ellenzékét is sikerül kicsit még jobban megosztania. Az internetes reakciókat elnézve nem is volt ebben teljesen sikertelen. Legfeljebb azonlehet elgondolkozni, hogy a DK-t egyébként sem kedvelők kaptak-e kapva az új muníción, vagy csak simán felültek annak, hogy Köves úr igyekezett olyan keveset kiragadni az egykori Vágó-kommentből, amilyen kevés még az értelmes betűhalom látszatával bír. Noha még a kiragadott részlet sem igazán antiszemita: „nehezen viselem a kaftános-pajeszos-kalapos zsidók látványát, nem hatnak meg szertartásaik, és semmi közösséget nem érzek velük”. Különösen azért, mert nem túl sok olyan eseményről tudunk, amikor Vágó István zsidók deportálása mellett, listázások érdekében szólalt volna fel. Az pedig, hogy ki kinek a társaságát keresi, kivel érez elvi közösséget, az meg mindenki magánügye mindaddig, amíg származástól és belső hittől függetlenül tiszteli a másikban az Embert.

Ez a belső hit pedig elég sarkallatos kérdés lehet. Az evangéliumok szövege (Máté 6) egyértelműen elutasítja például a hivalkodó hitvallást, a köztéri, közösségi harsány imádkozást, a hittel való „feltünősködést”, „menőzést”. Mely szellemben a templom valójában sokkal inkább a közösségi élmény, a tanítás helye kellene, hogy legyen, mint annak a csillogva villogó köztérnek, amivé egyes vallási irányzatok silányítják. Sokkal inkább a világi gazdagsággal, a világi hatalmommal való felvágást szimbolizálva, mint az Istennel, illetve a többi emberrel való viszonyt. Példaként pedig azért ezt említem, mert az egyénre vetülő megnyilvánulások éppen olyan eltérőek, ahogy az egyes vallási irányzatok templomainak külsőségei. Ha egy Jézust követő vallás templomának tetején levő szimbólumra tekintünk, legtöbbször a képviselt vallási irányzatra is következtethetünk. Ahogy az egyes vallások, vallási irányzatok az egyes emberektől is elvárhatnak olyan külsőségeket, amelyek jelzik az egyén hitvilágát.

Beleértve azt is, hogy jelezhetnek olyan hitbéli elkötelezettséget is, amelynek külső jegyei feltünőek. Széles skáláját mutatva a diszkréten kimuatott belső hittől a bigott szemléletű, feltünő jegyeket mutató vallási elkötelezettségig. Amelyet, természetesen mindaddig bárkinek joga van viselni, amíg a tolerancia-elvárás kölcsönös. Az egyén visel, amit akar, és cserébe nem akarja senkire rákényszeríteni. Aki pedig nem ért vele egyet, annak nem kötelező szeretnie. De nem is rángatja le róla, nem tiltja, és nem veti meg ettől a másikat. Sem a származása, sem a kimutatott hite miatt. Alkalmasint ez az a pont, ahol Köves Slomó egy kicsit túltolta azt a bizonyos bicajt. Belemaszatolt a kommentbe valamit, ami szerintem nincs benne.

Miközben azt, ha valaki a nyilvánosan melldöngető, hivalkodóan bigott decibel-hitet kifogásolja, azt nem tudom teljesen elítélni. Mert a bigott, diszkriminatív, illetve a mások diszkriminációjával kiegyező, opportunista vallásgyakorlásnak kevés köze van a hithez, és nagyon sok a hit álarcába bújó embertelenséghez. Vallásfüggetlenül. Köves Slomó, amikor kiegyezik a nem is mindig burkoltan diszkriminatív hatalommal minden más zsidót, aki Ember próbál maradni. Erdő, aki szintén támogatón egyezett ki ugyanezzel a hatalommal, minden más keresztényt.

Ugyanakkor tőlem hordjon kaftánt, szűgyig logó keresztet, turbánt, burkát, miniszoknyát, öltönyt, vagy bármi mást az, akinek a hite, életvitele, önképe azt kívánja. Mindaddig, amíg nem jelent kényszert senkire. Sem a viselése, sem a társaság keresése.

Kategóriák: Szervezetek

Lázár-széljobb két jóbarát

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 8 - 16:09

Lázár János gondolt egy nagyot, és letolvajozta a közmunkásokat. Komjáthi Imre, a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket (MKTB) egyesület elnöke, a Közmunkások Szakszervezetének társelnöke pedig feljelenti. De a közel kétszázezer ember közvetlen megcímkézése csak az egyik olvasata a történéseknek. A sorok mögött sokkal nagyobb szemétség van.

Egy azzal rokon gondolkodásmód, amelyik alig különbözik a szélsőjobboldal által emlegetett, a cigányságot hasonlóan címkéző retorikájától. Amely ellen valahogy mégis elég izolált a fellépési hajlandóság. Valószínűleg azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a közmunkát a kezdetektől azzal a felkiáltással pártolták a széljobberek, amely gyakorlatilag azonos tartalmú Lázár jelenlegi megfogalmazásával. A „most majd megtanulnak dolgozni”, illetve a „legalább nem lopni járnak” típusú beszólásokra gondolok, amelyek unos untalan visszaköszönnek az internet bugyraiból. Jellegzetesen olyanoktól, akik a közmunkát legfeljebb a vízcsap-retorikából ismerik. Esetleg a munkát is. Mármint azt a munkát, amit nemegyszer a közmunkásokkal végeztetnek. Mert Lázár Jánost is egészen biztosan sokan elnéznék, amint reggel 6-kor lapátot vesz a kicsi kezébe, és elmegy vízelvezető árkot tisztítani. Természetesen az ezért jól megérdemelt közmunkabérért. Aztán a második hónap után visszatérhetnénk vele a közmunka megtárgyalására.

Egy pillanatig sem tagadva a fenti kitétel demagóg voltát. Ami ugyanakkor még mindig nem éri el a mások megalázó helyzetével visszaélő azon demagógia-szintet, amellyel a közmunka bevezetésével kezelik az egzisztenciális zsákutcába taszítottakat. Mert a közmunka a jelen viszonyok és bérezés mellett az. Ahogy az volt a bevezetése pillanatától. Azzal a bizonyos, állítólag mindenre elég negyvenhét-ezer forinttal. Amiből egy, a rendszert megszavazó, vagy ellene nem tüntető képviselő sem próbált megélni. Holot kipróbálhatta volna. Mindkét tábor. A parlamenti gomnyomogatók, és a hallgatagok egyaránt. A felelősség ugyanis közös. Nem most, hanem a kezdetektől. Közel hat éve. Az ugyanis a kezdetektől látszott, hogy az orbáni unortodox workfare nem más, mint a tartós szegénységre ítélés programja.

Ehhez képest igencsak törpe minoritíást jelentett azoknak a politikusoknak a köre, akik országos ellenmozgalmat kezdeményeztek volna. Egy percig sem kételkedve abban, hogy most majd sokan megpróbálják megmagyarázni, hogy voltak, akik nyilatkoztak, tartózkodtak egy szavazáson, és még a kutyájuknak is elmondták, hogy húdenagyonborzasztó. A helyzet azonban az, hogy helyiérdekű Döbrögik az adott helyen, és az adott időben élnek vissz mások kiszolgáltatottságával. Akiken nem igazán segít egy parlamenti interpelláció, és egy, az országgyűlésben elkövetett vállrándítás.

Amit annyiban meg lehet érteni, hogy a közhangulatnak kockázatos lehetett a politikai nekifeszülés. Így aztán nagyon kevés politikus keveredett olyan helyzetbe, hogy komolyan kritizálja a közmunka-rendszert. Azt jelezve, hogy gyakorlatilag a politikai elit jelentős része lefeküdt annak a jobb-, illetve szélsőjobboldali hangulatkeltésnek, amelyik a szegénységet bűnként, a szegényeket eleve bűnösként kezelte. Tálcán kínálva őket bűnbakként a majdnem-szegényeknek. Pofozóbábú gyanánt. Nem. Nem feledkeztem meg arról, hogy voltak politikusok, akik például az éhségmenettel meneteltek. Még akkor sem, ha esetleg a politikai haszonszerzés iránti vágy volt a nagyobb motiváció. Bár többekben lett volna ilyen irányú motiváció. Akkor talán ma nem arról folynának a viták, hogy melyik pártot vette meg, kenyerezte le a Fidesz és mennyiért. Azon egyszerű okból következően, hogy a nagy számú, a választókat nem csak elméletben ismerő, hanem velük közvetlen kapcsolatot tartó politika talán kikényszerítette volna a társadalmat szolgáló programokat. Így azonban…

Lázár nyugodtan mondhat gyakorlatilag azt, amit akar. Az évek során a hatalom gondosan megágyazott a szegényeket lenéző mondatoknak. Az, hogy rokonítható a szélsőjobboldal retorikájával, az is legfeljebb csak jelzésértékű lenne. Ha újdonságként kellene kezelni ezt a jelenséget. De valójában nem az. Még akkor sem, ha a Jobbik állítólag cukisodik. Annyira nem, hogy egy Lázár-Vona háttéralkú sem lenne meglepő. Biztosítva azt, hogy egy jobboldali többséget biztosító koalíció akkor is meglegyen, ha az egyre inkább elkopó, kompromittálódó Orbán esetleg megy a levesbe.

Kategóriák: Szervezetek

A maffiaállam aranytojást tojó tyúkjai: egyszerűsített honosítás és letelepedési biznisz

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, február 7 - 16:00

Terroristák, drogkereskedők, pénzbehajtók és stricik szerezhettek magyar állampolgárságot. Öt-hatezer, a volt Szovjetunió területéről származó bűnöző is kaphatott magyar állampolgárságot az erőltetett honosítási kampány keretében, míg a másik nagy projektben, a letelepedési kötvényekkel való csencselésben, 100 milliárdokkal károsítottak meg minket.

Miközben Semjén Zsolt lóháton népszerűsíti a magyar állampolgárságot Erdélyben, a Hír TV-nek nyilatkozó “bennfentes” szerint az elmúlt években terroristák, drogkereskedők, pénzbehajtók és stricik szerezhettek magyar állampolgárságot, és ezzel szabad mozgást az Unión belül.

A bűnözők Ukrajnában 15 ezer euróért tudtak születési anyakönyvi kivonatokat vásárolni, majd ezek alapján valamilyen magyar felmenőre utaló névvel új papírokat kértek az ukrán hatóságoktól, hogy aztán magyar állampolgárságért folyamodjanak. A magyar szervek pedig nemigen foglalkoztak a jelentkezők nemzetbiztonsági átvilágításával, nem keresték meg az ukrán hatóságokat, így nem derült ki, hogy esetleg hamis az igénylők személyazonossága, hogy kik ezek egyáltalán.

Korrupt hivatalnokok, csaláshoz asszisztáló ügyvédek, dublőrök és rengeteg orosz: így működik az állampolgárság-biznisz- írja az index.hu. Ez a kedvenc részem a riportban:

“…simán elmondták, hogy apu már magyar, középvezető volt Moszkvában, de forró lett a lába alatt a talaj, ezért 10 ezer euróért (nagyjából 3 millió forintért) vett egy magyar állampolgárságot, és gyorsan kiment Németországba. Most a család többi tagjánál várnak az eskütételre, pár órán belül mindenki magyar lesz, és mehetnek ők is utána. Ha érdekel a dolog, akkor beszéljek az állampolgárság-brókereikkel, mindjárt jönnek, elmondják örömest, hogy megy ez a folyamat. – mondták.”

Állampolgárság-bróker, jó mi? A mi időnkben még nem volt ilyen hivatás, de a Fidesz ezt is elhozta nekünk!

“A szervezők mindennek megkérték az árát, 5–30 EZER EURÓÉRT (1,5–9,4 MILLIÓ FORINTÉRT) INTÉZTEK EL EGY KÉRELMET. Ez gyakorlatilag csak egy komoly valódi költségtételt foglalt magában, az önkormányzati hivatalnok, jellemzően a polgármester, máshol a jegyző vagy az anyakönyvvezető megkenését.  (…)

Az egyik kiugrott magyar állampolgárság-kereskedő ügynök (díler) szerint volt olyan, hogy egy Kisvárda melletti falu polgármesterének egyszerre kétszáz kérelmet vitt be. Ő megszámolta, hogy mindegyikért megkapta-e az ezer euróját, majd húsz perc alatt aláírta az összeset. Fél óra alatt több mint 60 millió forintot kaszált.”

A hülyének is megéri. A végtelenül korrupt állami vezetők szinte bátorítják az alacsonyabb szintű hivatalnokokat a csalásra, hiszen következményektől nem kell tartani, amíg hűek a Párthoz. És az ő logikájuk szerint a 700 000 újonnan honosított állampolgár között simán elfér 10 százaléknyi gyanús alak.

És akkor a kötvénybiznisz.

Habony Árpád és Rogán Antal találta ki az egészet, amely a maffiaállam legnagyobb bizniszének bizonyult. Az egyik a propagandaminiszter, a másik, ahogy ő szokott bemutatkozni, a hatalomtechnikus.

A biznisz lényege, hogy Magyarország külföldieknek (lásd még gazdasági migránsok) ad letelepedési engedélyt, ha 300 ezer euró értékben vesznek magyar állampapírt. Mindezért cserébe szabadon mozoghatnak az Európai Unióban. A kötvény lejártával az államnak hozammal együtt vissza kell adnia a kölcsönkapott pénzt, már idén kezdődnek a kifizetések. Többen leírták már (pl. itt), hogy az ország ezen hosszú időn át közvetlenül is bukott, mivel a piacon olcsóbban kaptunk volna kölcsön hasonló időtávra, és még az EU-ban való tartózkodás lehetőségét sem kellett volna eladnunk érte.

Hogy ki forgalmazhat letelepedési kötvényt, a parlament gazdasági bizottsága (van még ilyen ország a világon?) döntött, amelynek akkor éppen, ki más, Rogán volt vezetője. Az Átlátszó számításai szerint 3 év alatt ezek a cégek mintegy 100 milliárd forint nyereségre tettek szert, amit off-shore ügyletekkel gyorsan el is tüntettek előlünk. A forgalmazói közvetítői díj kötvényenként 40-60 ezer euró volt.

A program felfüggesztéséig (ha megint nyernek, újra el fogják indítani!) 6538 külföldi személy vett letelepedési engedélyt írja a Magyar Nemzet. Családegyesítés alapján pedig további 13 300 bevándorló kapott.

Tehát az állam bukott az egészen, de ez nem baj manapság, hiszen Rogán haverjai nagyot kaszáltak.

Ez már egy banánköztársaság, illiberális kleptokrácia.

Szilágyi László

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára