Szervezetek

A kanadai ellenzék súlyos aggodalmakat fogalmazott meg a magyar demokrácia helyzetéről

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 2 - 19:29

Az ellenzéki Új Demokrata Párt (New Democratic Party – NDP) a magyarországi demokrácia aggasztó állapotáról nyilatkozott, amiután a Kanadai Magyar Hírlap felkereste a pártot, illetve annak külpolitikai kritikusát és szóvívőjét, Hélène Laverdière-t. A politikus – aki egyben Laurier – Sainte-Marie választókörzetet képviseli az Alsóházban – azon felkeresésünkre válaszolt, amelyben a Justin Trudeau liberális kormány az Orbán rendszer illiberális magatartásával kapcsolatos viszonylagos némaságáról kérdeztük. Időközben a liberális kormány Külögyminisztériuma is válaszolt felvetésünkre, jelezve, hogy privátilag tolmácsolták Szijjártó Péternek komoly aggodalmait.

Hélène Laverdière – az NDP hivatalos álláspontját tolmácsolva – a következőt válaszolta lapunknak angolul:

“Súlyos aggodalmaink vannak a demokrácia iránti tisztelet erodálásával, illetve az akadémiai szabadsággal kapcsolatban, ami Magyarországon tapasztalható. A Közép Európai Egyetem (CEU) egy nemzetközileg tisztelt felsőoktatási intézmény. Ellenezzük a CEU bezárását és támogatjuk az Európai Unió és Michael Ignatieff azon erőfeszítéseit, amelyek az egyetem nyitvatartását célozzák meg. Az akadémai szabadságot tisztelni kell.”

Hélène Laverdière

Az NDP egy balközép párt, amely jelenleg 44 mandátummal rendelkezik a kanadai Alsóházban, így a parlament harmadik legnagyobb pártja.

A Külügyminisztérium és az NDP mellett, a Konzervatív Pártot is felkerestük, de lapzártáig nem érkezett meg a válaszuk.

Kategóriák: Szervezetek

Bruck András: Végre van irány

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 2 - 14:10

Brüsszelben, a múlt héten ismét csak az derült ki, amit már eddig is tudtunk: egy patologikus hazudozó álmából felkeltve is képes erényként tálalni a bűnt. És bár Orbán Viktor csak egy porszem az európai politika térképén, továbbra sincs senki, aki lefújja onnan, ellenkezőleg az EU tovább fogja pénzelni, hadd folytassa nemzetpusztító és Európa-bomlasztó hadjáratát.

Hiába szeretnénk, nincs rá import megoldás.

A magyar társadalom mindezidáig semmivel nem volt mozgósítható. Bármely szabad és ambiciózus ország olyan alappillérei, mint: jogrendszer, alkotmány, demokrácia, szabadság nálunk a többség számára nem bír elég vonzerővel, és ez a választásig még hátralévő egy évben biztosan nem fog változni.

Felmérések szerint uniós tagságunk az egyedüli olyan érték, amit ugyanők sajnálnának elveszíteni. Fel nem foghatom, miért éppen azt, de talán azért, mert a nyugat fényei még egy vidéki kisvárosból nézve is vonzóbbak, mint az orosz kelet sötét, baljós, terméketlen sztyeppéi.

Utolsó szalmaszálként ezért az ellenzéknek muszáj ebbe belekapaszkodnia, és a rezsim elleni harcot leszűkítenie arra az egyetlen kérdésre, hogy mit akarunk: orosz vagy európai módon élni, Moszkva utasításait végrehajtani, vagy Brüsszellel egyeztetve intézni dolgainkat.
Azaz lenni vagy ismét nem lenni.

Az ÉS 2014. március 7-i számában felvetettem, „Nem lehetséges-e, hogy a józan ésszel felfoghatatlan keleti fordulat igazi oka, hogy valamivel zsarolják a miniszterelnököt, aki korábban még a Moszkva tér nevet sem tűrte meg.”

Térdre magyar!

Miközben egyre több tény támasztja alá, hogy a magyar kormány valóban orosz érdekeket szolgál, konkrétan a zsarolásra nincsenek bizonyítékok. De a gyanakvásra már három évvel ezelőtt is volt elegendő ok, csakhogy az ellenzéki pártok, ismerjük őket, akkor is mással foglalkoztak. Most már ők is ébredeznek, Orbán hazaárulása pedig talán a társadalom ingerküszöbét is elérhetné. Vagy netán a tradicionálisan és okkal oroszellenes érzelmű magyarok az ő kedvéért ok nélkül orosz- és Putyin-barátokká váltak?

Én ezt kétlem.

És kétlik mások is, például az Együtt ex alelnöke, aki nálam sokkal jobban ismeri a vidék Magyarországát. Pápa Leventével egy kávézóban hozott össze a véletlen tavaly nyáron, és kérdésemre azt felelte, hogy szerinte a vidéki emberek nem lettek oroszbarátok. Amikor meg azt kérdeztem, hogy akkor miért nem erről szól minden, ezzel választást lehet nyerni, ezt felelte: Hát, ez az, miért nem?

Most azonban – az utolsó órában – megtörtént a fordulat.

A Momentum tegnap esti tüntetésén a párt emberei megnevezték az országot fenyegető legnagyobb veszélyt: „… a kormány hat éve hagyja, hogy egyre szorosabbá húzzák az országon a moszkvai rabláncot”, és a szónokok kimerítően tálalták az orosz-magyar viszonyban beállt, ránk nézve végzetes változásokat.

A kezdeti nemzettudat-méricskélés után ez dicséretesen gyors kijózanodás, egyben útjelző a többieknek is. Feltéve, hogy tényleg nem akarnak újabb negyven év orosz elnyomást.

Bruck András

Kategóriák: Szervezetek

Anno Filmklub/14 - Becstelen Brigantyk

Anno Filmklub - 2017, május 2 - 12:25

2017. május 3-án (szerdán) 17:30-kor tartjuk filmklubunk tizennegyedik vetítését, melyen Quentin Tarantino nagy sikerű alkotását vetítjük a II. világháború posztmodern újragondolásának jegyében.

Vendégünk: BARÁTH KATALIN történész

A filmről itt olvashat bővebben...

Kategóriák: Szervezetek

A múzsákat lelövik, ugye? 2017/2. - Háború és bűnözés - VIDEÓ

Anno Filmklub - 2017, május 2 - 12:22

2017. április 26-án folytattuk első világháborús beszélgetés-sorozatunkat, melynek idei évada A háború peremén címet viseli.

Vendégeink voltak: Mátay Mónika és Perényi Roland történészek. Moderátor: Ignácz Károly

A beszélgetésről készült videóhoz kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Konferencia Gáll Ernő születésének 100. évfordulójára - VIDEÓK

Anno Filmklub - 2017, május 2 - 12:19

A Politikatörténeti Intézet 2017. április 13-án konferenciát és kerekasztal-beszélgetést rendezett A kisebbségi lét politikája, szelleme és etikája címmel.

Résztvevők: Salat Levente, Tibori Szabó Zoltán, Földes György, Markó Béla, Novák Zoltán, Hunčik Péter, Egry Gábor, Patakfalvi-Czirják Ágnes, Kelemen Ágnes, Gálfalvi Zsolt, Kántor Lajos, Tóth Pál Péter.

Az egyes előadásokról készült felvételek megtekintéséhez kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Mrozek: Strip-Tease a Spinoza Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, május 2 - 06:51

2 férfi, 1 szoba, 2 ajtó…

abszurd komédia

Szabotázs Színházi Műhely produkciója

Egy szoba – két ajtó.
Két szék – két férfi – egy kéz.
Kelet-Európa vagy Dél-Amerika.
Sztriptíz? A végére lehull a lepel.
Lehull? Vagy…

Előadja: Tóth Alex, Tusnádi Márton

Rendező: Czeizel Gábor
Fordította: Kerényi Grácia

(forrás: színház)

Kérdések:

A kéz, mely kér vagy parancsol..?

Félelem vagy bátorság?

Barátság vagy szerelem?

Együtt vagy külön?

Bárhol a világban….Egy különös feldolgozás, kapunk-e választ a kérdésekre?

Talán igen, vagy mégsem? Elgondolkodtató darab.

Irány a Spinoza Színház!

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

ÖDÖN VON HORVÁTH: HIT, SZERETET, REMÉNY az Örkény Színház Stúdiójában

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 30 - 18:44

“1932 februárjában Münchenben találkoztam egy ismerősömmel, név szerint Lukas Kristl-lel, aki már jó néhány éve bírósági tudósítóként dolgozott. Kristl körülbelül a következőket mondta nekem ekkor: én igazán nem értem miért van az, hogy ezek a drámaírók, ha történetesen egy bűncselekményt és annak következményeit dolgozzák fel, szinte mindig az úgynevezett főbenjáró bűncselekményeket részesítik előnyben, és szinte sohasem foglalkoznak azokkal a kisebb bűncselekményekkel, amelyekbe pedig léptennyomon belebotlunk, amelyeket rendkívül gyakran csak tudatlanságból követnek el, és amelyek következményei akár a halálbüntetés következményeihez hasonlatosak.    
És elmesélt nekem egy esetet a praxisából – a benne szereplő személyeket Kristl személyesen ismerte. Ebből a mindennapi esetből született meg e kis haláltánc, a Hit, szeretet, remény.”
(Ödön von Horváth)

(forrás: színház)

Csákányi Eszter m.v.
Kókai Tünde
Nagy Zsolt
Patkós Márton
Bohoczki Sára m.v.
Znamenák István
Kákonyi Árpád
Katona Dávid m.v.

Tóth Péter

díszlet, jelmez: Gelsi Zoltán
zenészek: Kákonyi Árpád, Katona Dávid
dramaturg: Ari-Nagy Barbara, Bodor Panna e.h.,

hang: Halmen Zoltán
fény: Kehi Richárd
súgó: Horváth Éva
ügyelő: Mózer Zsolt
a rendező munkatársa: Szabó Julcsi

Rendező: Gáspár Ildikó

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Vissza a vallásháborúk korába?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 30 - 16:24

A sokat szenvedett szíriai Aleppó az ostrom és a harcok és csillapultával sem élhet még békében: épp e varosnál történt a legutóbbi hetek legvéresebb öngyilkos merénylete. E sorok írásakor úgy tudjuk, 126 halottja volt a húsvétot közvetlenül megelőző terrorcselekménynek. A halottak száma még nem végleges.

Holttestek az autók roncsai közelében a terrortámadás után (Aleppó, 2017. április 15). Fotó: Getty Image.

Gyalázatos tett volt! – jelentette ki Ferenc pápa erről az akcióról, amelynek célpontja nem is valami harci alakulat vagy katonai támaszpont volt, hanem egy autóbusz-konvoj. Ez a terrorcselekmény zárta le a legutóbbi 15–20 nap merénylet-sorozatát (ha lezárásról egyáltalán szó lehet):

Egyiptom, Szomália, Svédország, Norvégia, Szentpétervár, Nigéria, Németország és most Szíria – ezek az állomásai az akciók sorának, amely akciók ugyan földrajzilag is többé-kevésbé távol történtek egymástól és amelyeket nem valami központi szerv vezényelt le, de amelyek mégis azonos szellemiségből, ugyanabból az eszeveszett, dühödt gyűlöletből fakadtak.

A pápa – nem először – elítélte ezt a szellemet és ezeket a tetteket, de megszólaltak-e és mit mondtak azok a lelki-szellemi vezetők, akiknek a mohamedán világban tekintélyük és döntő szavuk lehet?

Amennyire tudhatjuk, meg sem szólaltak. A mohamedán tömegek – és ezeken belül azok a száz- meg százezrek, akiknek már elegük van a folytonos terrorakciókból, a vallási-politikai bosszú tombolásból – nem képesek rábírni legfőbb szellemi-vallási vezetőiket arra, hogy megbékélésre szólítsák fel híveiket. Amennyire tudható, ezek a vezetők (ajatollahok, mardzsák, főmuftik és imámok) inkább szítják, semmint csitítják a vallási fanatizmust, amely egyes mohamedán országokban – persze – egyben politikai fanatizmus, a hatalmi harc fegyvere is.

Európa, a nyugati világ idestova 350 éve maga mögött hagyta a vallásháborúk korát, ezzel szemben a mohamedán világ – habár sem etnikailag, sem kulturálisan, sem pedig történelmileg nem egységes – olyan vallásháborúk színtere, amelyekben a középkorias fanatizmus a legmodernebb katonai fegyverekkel a kezében támad és gyilkol.

Aleppó közelében történt buszkonvoj-robbantás (2017. ápr. 15-én)

Egy kitűnő és szerfölött bátor magyar újságíró, Jászberényi Sándor mutatott rá a minap a Hetek című budapesti hetilapban közölt és helyszíni tapasztalatok alapján írt cikkében; az iszlám két fő irányzata – vagyis a síiták és a szunniták tábora – nemcsak Mohamed tanításainak értelmezésében áll egymással szemben, hanem ebből fakadóan a politikai küzdelmek és hatalmi ambíciók tekintetében is.

A síita vallási vezetők (az ajatollahok, mardzsák) tekintélye és „fatvája” (ez amolyan pásztorlevél-féle) megkérdőjelezhetetlen és kötelező minden síita számára, Khomeini iráni ajatollah fatvája a síiták vallási kötelességévé tette például Salman Rushdie meggyilkolását (mert az író főpap szerint sértően írt a Prófétáról). A szunniták körében viszont egy-egy vallási vezető szava könnyedén figyelmen kívül hagyható, ám ebből nem az következik, hogy a szunnita hívők a politikai és társadalmi küzdelmeket a nyugaton kialakult formák és módszerek szerint folytatják. Éppen nem: a szunniták között sok az önjelölt sejk, akik – mint Jászberényi fogalmaz – „simán buzdítanak terrormerényletekre” míg a síiták mindig egységesnek tűnnek, ugyanakkor azokban az iszlám országokban, ahol nincsenek többségben (így Jemenben, Szaúd-Arábiában, Libanonban és Szíriában) síita szekták tucatjai működnek.

A Közel-kelet két nagy állama (egyben két nagy vallási központja) Irán és Szaúd-Arábia hatalmi harcában, a hegemóniáért folytatott küzdelmében a vallási tényező és ezáltal a teokratikus államhatalmak befolyása oly nagy, hogy ez a nyugati ember és a nyugati politika szempontjából szinte már fel sem fogható. Hogyne, hiszen történelmileg kialakult piacgazdaságunk, parlamentáris rendszerünk, és nemzetállamaink évszázadokkal megelőzték a Közel-Keletet. Ahol egyébként – mind-emellett – az etnikai ellentétek és a globálissá vált világgazdaságból eredő nehézségek is hatnak.

A helyzet roppantul bonyolult, ez azonban nem ok arra, hogy a kairói Al-Azhar vagy a jeruzsálemi Al-Aksza nagymecset főpapjainak tekintélyes írástudóinak meg legyen a képességük és akaratuk a fanatizmus mérséklésére, és fölemeljék szavukat az iszlámon belüli megbékélés érdekében. Hogy ne is szóljunk már. a „hitetlen nyugat”, a „Nagy Sátán” elleni harc abbahagyásáról.
Ellenkezőleg: mind az iszlám belső (testvér-) háborúinak, mind a nyugat elleni „szent háborúknak” épp ezek az ajatollahok, mardzsák, imámok és írástudók a zászlóvivői.

Az iszlám migránstömegek beáramlása, beengedése Európába és általában a nyugati civilizáció világába egyet jelent azzal, hogy országainkat az iszlám belső küzdelmeinek, vallási és etnikai harcainak, a nyugati életforma és értékrend elleni – korántsem parlamentáris – küzdelmének a hadszínterévé engedjük válni. Lehetőséget kínálunk arra, hogy visszajöjjön országainkba a vallásháborúk régen túlhaladott kora, de a hajdaninál sokkal rosszabb és kegyetlenebb formában.

Ferenc pápa felebaráti szeretettből áthatott szava épp oly kevéssé hatja meg az iszlám világ hatalmasait és fő politikai-vallási szereplőit, mint a galamb turbékolása sem téríti el a héját attól, hogy lecsapjon a galambra.

Gadó György

Kategóriák: Szervezetek

Parafaatomok

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 30 - 14:40

A különböző fórumokon, a baráti levelezőlistáktól közösségi terekig sokszor felmerül: a megosztó kommunikáció egyik legnagyobb bűne a kisebb közösségek szétveretése. Illetve szétverülése. Mert ez aligha jöhetne létre az „ottlakók” közreműködése nélkül. S most egy kicsit felejtsük el, hogy a társadalom atomizálása minden diktatórikus hatalom elemi érdeke.

Maradjunk a kisebb, valamikori, és nyomokban talán ma is baráti közösségeknél. Ami, mi tagadás mostanság azért kezdett az eszembe furakodni, mert egykor egy olyan közösségben fordultam elő, ami akkor sok szempontból „ellenzékinek” számított. Nem mostanság, hanem lassan negyven éve. Egy egyetemi klub rendezősége. Mely ezer szállal kötődött a helyet adó egyetem nagyobb léptékű, jobbára a tanulásra szövetkezett közösségéhez. Aki még emlékszik az akkori viszonyokra, akkor a felsőoktatásban komoly verseny zajlott az intézmények szervezettsége szempontjából. Ami ez esetben annyit jelentett, hogy az egyetemek a diákok KISZ-tagságának arányával „menőztek”. Korántsem nélkülözve az akkori hallgatók aktív közreműködését. Valószínűleg számosak írtak különböző hangulatjelentéseket a különböző évfolyamokról. Nem számítottak ritkaságnak a pártmegbízásból megnyert KISZ-titkárok. S korántsem volt ritka az egzisztenciális, illetve tanulmányi prostitució. Képletesen, az ideológiák szintjén kifejezetten. A szóbeszédek szerint a szó szerinti értelemben is. Aki tehát akkortájt volt egyetemista, és most jön a „bezzeg az én koromban” kezdetű szövegekkel, bátran elküldhető a melegebb éghajlatra. Nagy valószínűséggel nem lesz mit kikérnie magának.

Még akkor sem, ha „csak” az akkor szokásos kompromisszumait kötötte meg. Csendben elviselve és igyekezve túlélni az akkori körülményeket. Ahogy tanszékvezetőtől igazgatókig sokan mások is megtették. Miközben természetesen voltak olyanok, akik bátran bevállalták a világnézeti másságukat. Az egyetem keretein belül általában igen rövid ideig. Mert vagy megtanultak hallgatni, vagy távoztak a felsőoktatásból. Ez van. Illetve ez volt. Namármost. Amikor az ember gyereke, megöregedvén, de nem teljesen elhülyült állapotban, azt olvassa a kor-, illetve iskolatársaktól, hogy ők mekkora nagy ellenállók voltak, akkor olykor felnyerít a röhögéstől. Mert emlékszik az akkori kirohanásokra a KISZ mellett. Mert emlékszik az akkori helyezkedésekre. Esetleg arra is, hogy a ma fideszes önkormányzatainál nyomuló, és a kormány-pártpropagandát a baráti levelezőlistákra is behozó, figura akkor a tanácsrendszerben nyalt be lengőbordáig. Egy egészen más pártpropaganda mentén.

Aztán persze felbukkannak azok is, akik ma éppen a radikális nézetek hangoztatásával kompenzálják túl azt, hogy annak idején fújták az Internacionálét. Megtalálván magukban nem csak a sosemvolt istenhitet, hanem a sámánturul hónaljából kisarjadó decibelmagyarságukat is. Ami talán rosszabb, még a kormánypropagandával házalóknál is. Mert a valamikori baráti társaságokat, nem csak az egzisztenciális kurvulás, hanem származásideológiai törésvonalai mentén is kikezdik. Nem csak önmagukat járatva le, hanem az egykori iskolatársakat, munkatársakat, barátokat és ismerősöket is megcímkézve. Sőt! Átcímkézve. Nem egy esetben olyan ideológiai gyökerekre támaszkodva, amelyek előbb sarjadtak elő, mintsem megszülethettek volna. S nem egy esetben mélyen lenézve azokat, akik olyan balgaságokkal jönnek, hogy a migráns, a munkanélküli, a cigány, a zsidó is ember. Nem ilyen, vagy olyan ember, hanem „csak” ember. Alkalmasint elfeledve persze, hogy hány ezernyi, különféle náció gyermekei éltek, haltak, közösültek a Pannon medencében.

De erről eszünkbe juthatnak azok a tömegek, akik sörhast düllesztve veregetik bottal a sosemvolt humanizmusuk nyomát. Hatalmas vággyal, hogy mást is veregethessenek bottal. Vagy bármi mással. Lehetőleg úgy, hogy ne kelljen tartaniuk a pofon visszakapásától. Lelkesen csatlakozva a sakálhordákhoz. Valószínűleg maximálisan megelégedve magukkal. Abban a szent meggyőződésben, hogy igen bátrakat cselekszenek. Önigazolást látva abban is, amikor hasonló vonyítások és csaholások sejlenek ki a hatalom kommunikációjából is. Megveregetve önnön vállukat, és meglapogatva az arctalan tömegben mellettük üvöltőét is. Elfeledkezve néhány apróságról is eközben.

Arról például, hogy a hatalom szekerét tolni, a büntethetetlenség látszatának tudatában, nem kell nagy bátorság. De arról is, hogy egy embertelen ideológia támogatásához embertelenség kell. Alapvetően dehumanizálva azt, aki a másik emberi mivoltát támadja.

S csak egy kérdést hagyva szabadon. Azt, hogy milyen tempóban váltanak szólamokat, és segget, ha változik a rendszer. Mert ők azok, akik bármely rendszer fősodorvonalában úsznak a takony tetején.

Kategóriák: Szervezetek

Kanada külügyminisztere aggodalmait tolmácsolta Szijjártó Péternek

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 29 - 15:01

Kanada aggodalommal szemléli a magyarországi eseményeket, külünösen az Orbán kormány támadását a CEU ellen–ezt derítette ki a Kanadai Magyar Hírlap angol nyelvű testvérlapja, a Hungarian Free Press, amiután felkerestük a kanadai Külügyminisztériumot és kértük, hogy tisztázzák Justin Trudeau kormányának álláspontját Magyarország autoriter rendszerével kapcsolatban. Bár kérdésünkben elsősorban a CEU körül kialakult helyzetre utaltunk, lapunk hangsúlyozta, hogy alapvetően arra várunk választ a kanadai külügytől, hogy Kanada mit gondol az “egyre erősődő autoriter politikáról, ami Magyarországon bontakozott ki.” Az apropo Göllner András a KMH testvérlapjában megjelenő cikke volt, amelyben rámutatott arra, hogy nem csak a korábbi konzervatív kormány, de Justin Trudeau kormányfő liberálisai sem szólaltak fel nyilvánosan az Orbán rezsim illiberalizmusa ellen.

A Global Affairs Canada szóvívője –  Austin Jean – a következőt nyilatkozta lapunknak:

“A külügyminiszter személyesen hozta fel magyar partnerével Kanada aggályait. Továbbá Kanada — budapesti nagykövetségén keresztül — aktívan dolgozik Magyarország kormányával, a CEU-val és nemzetközi partnerekkel. Fokozott figyelemmel követjük a helyzetet.”

Chrystia Freeland, Kanada külügyminisztere.

Chrystia Freeland, Kanada külügyminisztere Szijjártó Péternek tolmácsolt aggályai mellett kemény nyilatkoztott tett ki az Európai Néppárt szombaton, nem csak a CEU-ról, de a Fidesz rezsim primitív és egyre erőteljesebb Európa-ellenességéről is, amely a konzervatív pártcsalád számára most már tűrhetetlen méreteket öltött. “Az álladó támadások, amelyeket a Fidesz intézett Európa ellen–immár évek óta–most már olyan szinten mozognak, amelyet nem tűrhetünk el. Ez a konzultáció mélységesen félrevezető. Az Európai Uniót az EPP látnoki tehetséggel rendelkező képviselői hozták létre. Mélységesen Európa-pártiak vagyunk. Nem kell emlékeztetünk pont Orbán Viktort arra, hogy a döntéseket Brüsszelben Európa kormányai kollektívan hozzák meg, így az ő magyar kormánya is része ennek a folyamatnak, továbbá az Európai Parlamentben, melyben a magyar nép is képviselve van.”

Kategóriák: Szervezetek

Orbánnal csak szívlapáttal lehet szót érteni

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 29 - 14:09

Idehaza többen csalódással vették tudomásul, hogy nem az történt, amire számítottak. Sokan ugyanis abban reménykedtek, hogy szerdán az Európai Parlamentben az ott ülő képviselők végre a sarkukra állnak és nem csupán leordibálják Orbán fejét, mint tették ezt már több alkalommal, de lépnek is valamit.

Olyat lépnek, ami valóban fáj neki.

Magyarán: azt várták sokan, hogy Orbánt és vele Fideszt kirakják a Néppárt frakciójából, vagy megfenyegetik azzal, hogy elzárják a pénzcsapokat, és felfüggesztik a Magyarországnak szánt fejlesztési pénzeket. Utóbbi lett volna persze a rosszabb opció, ez ugyanis az összes magyar embert hátrányosan érintené, de talán utolsó figyelmeztetésnek ez is jó lett volna.

Akik ebben bíztak, magukat csapták be. Mert bár ismerik ugyan Orbánt, de nem ismerik az Európai Uniót, és annak elsőszámú intézményét az Európai Parlamentet. Az Európai Unió ugyanis egy demokratikus, és éppen ezért lassú, körülményes, valamint sajnálatos módon bürokratikus szervezet, amely ráadásul teli van külön érdekekkel, mely érdekek még lassúbbá teszik a döntéseket. Velük szemben ott van Orbán, és az ő nemzeti szotyializmusa. A magyar miniszterelnök nem demokratikus, és ebből kifolyólag nem is körülményes. Ha ő valamit kitalál, arról nem kell konzultálnia senkivel.

Ma dönt, holnap megcsinálja.

Ezt nem fogják fel az EU testületeiben. És nem azért, mert a felfogóképességük ezt nem tenné ezt lehetővé, hanem mert ezeket a testületeket demokratikus viszonyok között, demokratikus viták eldöntésére hozták létre.

Amit Orbán képvisel, az a demokrácia világában, az európai kultúrkörben nem értelmezhető, mert kívül esik ezen a tartományon. Nekünk, akik idehaza demokratának valljuk magunkat, és támogatjuk a jogállamot, mert abban látjuk az egyén szabadságának kiteljesedését, szimpatikusak ugyan a diplomatikus és udvarias megnyilatkozások, ám most épp ezek miatt kell megint azzal szembesülnünk, hogy Orbán idehaza úgy állíthatja be brüsszeli kalandozásait, mintha már megint győzött volna.

Miközben Brüsszelben a párbeszéd fontosságáról beszélt, és a közös európai értékek fontosságát helyezte előtérbe, idehaza ismét arról papol, hogy meg kell állítani Brüsszelt, mert rosszat akar a magyaroknak. Ez a megfogalmazás majdnem szó szerint a legújabb nemzeti konzultációban is benne van, vagyis, hogy Brüsszel a mi érdekeinktől idegen dolgokat akar rákényszeríteni a magyar emberekre.

Régóta játssza ezt Orbán, és még játszhatja sokáig. Idehaza van hozzá sajtója, több is, mint elég. A vidéki Magyarországon, ahol még mindig csak kevesen nézik az internetet, és leginkább a közmédiából, valamint Andy Vajna TV2-jének hazugságaiból tájékozódnak, simán beveszik a kormányzati kommunikáció aljas maszlagjait.

Az Európai Uniónak, amely nem harcra, hanem együttműködésre jött létre, most fel kellene venni a kesztyűt, és változtatni a harcmodorán. Észre kellene vennie, hogy Orbán nem érvekkel, hanem széklábbal a kezében támad, vele nem lehet vitatkozni, mert mire az első érv elhangzana, ő addigra már tucatnyi tockost és sallert kiosztott.

Az Európai Uniónak előbb-utóbb fel kell ismernie, hogy a félázsiai nemzeti szotyialistákkal szemben csak akkor van esélye, ha fejbe vágja őket egy szívlapáttal.

Föld S. Péter

***

Szerkesztői megjegyzés: Közben úgy tűnik, hogy Orbán Viktor ámokfutó megadta magát Brüsszelnek. Szombaton az Európai Néppárt (EPP) gyűlésén jelentette be Orbán, hogy a magyar rezsim az Európai Bizottság minden elvárásának meg fog felelni a lex CEU-val kapcsolatban és készen állnak törvényt módosítani. “Az EPP azt akarja, hogy a CEU nyitva maradjon, a határidőket felfüggesszék, és megkezdődjön a párbeszéd az Egyesült Államokkal”–derült ki szombaton. Továbbá az EPP ezt üzente Orbánéknak: “nem marad következmények nélkül, ha a Fidesz kitart politikája mellett.” Úgy látszik Orbán megfutamadott, megadta magát “Brüsszelnek”. A pártmédia majd nyilván a nyugat, a sorosbérenc Európa és a galád imperalista erők elleni magyar győzelemről fog beszámolni e hétvégén. (KMH)

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára