Szervezetek

Változások a KMH hozzászólási gyakorlatában

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, október 5 - 22:01

2018. október 6-tól új gyakorlatot vezet be a Kanadai Magyar Hírlap, amely a hozzászólásokat érinti.  Egy adott cikk megjelenése után összesen hét napig lehet hozzászólást írni. A közzététel utáni hetedik nap végén a rendszer automatikusan lezárja a cikk alatti komment szekciót. Az új gyakorlat visszamenőleg is érinti korábban közölt írásainkat, így tehát október 6-tól lezárunk minden szeptember 29 előtt megjelent cikket. Az új gyakorlatot a hozzászólásokban gyakran megjelenő végtelenül személyeskedő és személyes viták, illetve a cikkhez egyáltalán nem kötődő hozzászólások és témák tengere teszik indokolttá.

Az új gyakorlatot kísérleti alapon vezetjük be október 6-án. Tesszük ezt abban a reményben, hogy ez hozzájárul a cikkek alatti viták és beszélgetések minőségének javulásához. Amennyiben sikeretlen ez a kísérlet, 2018. december 31-én megszűnik a hozzászólás lehetősége a Kanadai Magyar Hírlapban.

Kategóriák: Szervezetek

Sorsfordító náci időket élünk

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, október 5 - 15:42

Takaró Mihály a Duna Televízió Száműzött magyar irodalom című sorozatában “a XX. század első felének elhallgatott, világhírű és világirodalmi szintű szerzőit helyezi vissza a kánonban megérdemelt helyükre”, köztük van Tormay Cécile, Szabó Dezső, Wass Albert és Nyírő József, akik 2012-ben az ő kezdeményezésére kerültek be az új Nemzeti Alaptantervbe. “Nemzeti szellemben tanít.” “A magyarság körében világszerte ismert és elismert tevékenysége okán 2013. novemberben megválasztották a Kárpát Medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete elnökének is.” “Évtizedek óta ezt a lelket, szellemet, tudományt és iskolát: azaz nemzetet teremtő tevékenységet műveli. Illesse hát méltó köszöntésünk a nemzet irodalomtanárát!” (Raffay Ernő laudációjából)

“Amikor vitéz Nagybányai Horthy Miklós átvette ezt az országot, akkor ez az ország romokban hevert. A polgársága erkölcsi hullaként, teljesen reménytelenül nézett a jövőbe. Mondhatnánk számos olyan párhuzamot” – mondotta volt Takaró Mihály egy 2011-es Nagy magyarok című előadásában -, “ami a jelenre és az 1920-as állapotra, bizony, egyszerre igaz. Tény azonban, hogy Magyarországon az a párt, amely a szocialista munkáspárt utódpártjaként, és a kommunizmus utáni újfajta kozmopolita kommunizmust megvalósítva az országot ebbe az iszonyatos csődbe vitte, talán még nagyobba erkölcsileg, az a párt reményeink szerint végleg megbukott. Akkor, 1920-ban, egy 1918-as és egy 1919-es, két elvetélt forradalom után egy nagy államférfire volt szükség Horthy Miklós személyében.” (Video)

Nem tette hozzá: Ahogyan most is Orbán Viktorra.

Mindazonáltal fel se merülhet, hogy az érdemei elismerése mellett közös megegyezéssel október 31-én távozó, baloldalisággal nemigen vádolható Prőhle Gergely helyett bárki más lehet-legyen a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője.

A váltás annak a kampánynak a része, amit a kormány a Magyar Időknek elnevezett brosúrájában Kinek a kulturális diktatúrája címmel indíttatott. A cikksorozat az alábbi sorokat zúdította a múzeum főigazgatójára: “Az intézmény vezetői úgy látták: 2018-ban eljött az idő arra, hogy a jobboldali diktatúra alatt illőképpen” (az idén márciusban fennhatóságukba került Kassák Múzeumban) “olyan tárlatot rendeztessen, amilyet még a Rákosi-éra alatt szocializálódott keményvonalas bolsevikok is méltán megirigyelhettek volna. Igazi életbiztosítás arra, ha esetleg bukik a Fidesz.”

A nácik a velük egyetértőket se kímélik, ha a számukra megfelelőbb, népes hallgatósággal bíró, velük egyívású, a “nemzetet teremtő tevékenységet” eredményesen folytató személlyel válthatják őket.

Takaró Mihály, aki szerint a Nyugat kis példányszámú zsidó lapocska volt, s aki az irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre magyarságát se átallotta megkérdőjelezni ilyen személy.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Amerika a megunhatatlan – III. rész: a vidéki Amerika

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, október 4 - 16:21

Ha az Egyesült Államokról esik szó, többnyire legelőbb New York, Washington, Las Vegas, Los Angeles, San Francisco – a nagyvárosok jutnak eszünkbe. Pedig hát, tudjuk jól, az a hatalmas ország nemcsak városokból áll. E cikksorozat első két részéből már kiderült: utunk célja ezúttal Pennsylvania volt, és ott sem egy nagyváros.

Pennsylvania állam az U.S.A. keleti oldalán, közvetlenül New York állam (nem a város!) alatt, attól délre helyezkedik el. Első európai telepesei svédek voltak, a vidéket Új Svédországnak nevezték el. A britek csak 1654-ben tudták ellenőrzésük alá vonni. Az állam mai nevének érdekes története van. William Penn (1644 – 1718), egy angol idealista arisztokrata – a vallásszabadság nagy híve – apja halála után örökölte a vagyon mellett, annak követeléseit is. II. Károly, a „földben gazdag, pénzben szegény” angol király, adósságai fejében 1681-ben birokot adományozott William Penn-nek – Amerikában. Az értékes erdőkkel borított vidék azóta is az ő nevét viseli: Penn erdeje, erdősége. Az állam erdőkben ma is gazdag. Az itt élők viszonyát a természeti környezethez egyetlen mondat is jól érzékelteti. „Nem az őz megy át az úton, az út megy át az erdőn.” Hatalmas különbség ez ahhoz képest, ahogy minálunk az autósok a vadon élő állatokra gondolnak.

Az állam keleti határát a New Jersey-től elválasztó Delaware folyó alkotja és ez már jelzi, hogy itt egykor az őslakos indiánok földje lehetett. Ide tartunk, a folyó ma is erdőkkel borított, hegyes-völgyes partvidéke, East Stroudsburg egyik kedves völgye, domboldala, Shawnee Valley a célunk. A Shawnee valamikor az algonquian nyelvet beszélők csoportjába tartozó jelentős indián törzs volt. A leghíresebb indián főnök, Tecumseh – aki megpróbált a törzsekből egy független indián nemzetet létrehozni – közülük származott. Ma itt egy nehezen meghatározható lakótelepet, „falut” találunk. Bejáratánál a csillagos–sávos lobogót éjjel napelemes akkumulátort használó lámpa világítja meg. A terület népszerűsége érthető. A dombot többszörösen körbefutó – leágazásokkal összekapcsolt – utak mentén, elszórtan vagy kisebb lakóparkokba csoportosulva, mintegy 2-300 családi ház áll.

Van ahol ikerházak állnak, van ahol két ház között csak néhány tíz, máshol akár néhány százméteres távolság is lehet. Az egyik helyen az egymással szemben épült házak rövid utcasort alkotnak, kicsit lejjebb vagy feljebb a domboldalban önállóan állnak mások, és az aszfaltozott útról csak rövid le- vagy feljáró vezet hozzájuk. Kerítés – mint Amerikában általában – sehol sincs. Az őzek, apróvadak, télen néha még a medvék is, egészen közel jönnek. A közüzemi szolgáltatók, az itt lakók és az ő vendégeik autóit leszámítva, átmenő forgalom nincs. A levegő tiszta, a táj csendes, igaz, a bevásárlást meg kell gondolni, mert a legközelebbi erre alkalmas hely mintegy húszpercnyi autóútra van. Ott viszont – az iparcikkek kivételével – szinte minden kapható.

Van ott gyógyszertár, amit nagyjából úgy kell elképzelni, mintha egy nagy budapesti patika, valamint egy Rossmann vagy egy DM és hozzá egy fotószaküzlet működne egy fedél alatt, elképesztő áruválasztékkal. Mellette egy másik épület az élelmiszer áruház, a Foodtown. Hát volna mit tanulnia tőle az összes magyarországi nagy élelmiszer áruház – szándékosan nem írom le a nevüket – vezetőinek! Elsősorban is tisztaságot, rendezettséget, a vevő kényelmét szolgáló működést. Napközben itt nincs árufeltöltés, a vevőnek nem kell kerülgetnie a tele rekeszeket, üres dobozokat. Minden polcsor fölött a sor számát is jelző tábla lóg, felsorolva rajta mindazon áruk neve, amik abban a sorban kaphatók. Nem rendezik át kéthetente, hogy a vevőnek keresgélni kelljen, hátha meglát és megvesz olyat, amire nem gondolt. A sorok között mindenhol kényelmesen elfér két bevásárlókocsi egymás mellett.

A bejáratnál, elkülönítve, két darab, négykerekű, villanymotoros kocsi várakozik, a Mart Cart. Nehezen mozgó vásárlók számára. Persze ezek is bőven elférnek a polcsorok közötti utcában és nem akadályozzák a vásárlókat, akik kézi, tolókocsit használnak. Azok nagyjából hasonlóak az általunk ismertekhez, bár van egy fontos különbség. Szintén az áruház előtt egy fedett részről kell elvinni, de nem kell az elmozdításukhoz pénz vagy valami azt pótló műanyag érem. Nincsenek is összeláncolva. Mégsem lopja el egyiket sem – senki! Ha a távozó vevő nagyon sietne, esetleg idős és nehezebben mozog, már fárasztó neki az autójától visszavinni az üreset, akkor sem történik semmi. Van egy ember, aki összeszedi a – nagyon kevés – kint hagyott kocsit és visszaviszi a helyére. A vevők kényelmét még egy szerkezet szolgálja, a Coin Star. Amerikában az egycentesnek is értéke van, ott az is pénz. Az embereknél így olykor sok apró halmozódhat fel. Ha már egy kerek értékre való összegyűlt, szétválogatva be lehet dobálni ebbe gépbe és az papírpénzt ad ki helyette!

Európai szemmel nézve, bent felfedezhetünk pár szokatlan érdekességet. A szeszesitalt, söröket, borokat (erősebb italokat) árusító részt a hagyományos élelmiszereket kínáló, jó nagy területtől elkülönítve találjuk. Ide az utcáról külön is be lehet menni, nem kell a nagyobbik részt végigjárni. A választék itt is nagy minden italféleségből, külön pénztára is van. Feltűnő viszont, hogy a sörök közül sokan választják az 1903-ban Milwaukee-ben alapított Miller sörfőzde High Life palackos sörét. Úgy hirdetik: „The Champagne of Beers”. A minőségre utal, nagyjából: mint a Champagne a pezsgők között. Van egy olyan boltrész, ahol jó nagy, már elkészített, csomagolt szendvicseket, hideg ételeket vehetünk és ugyanott pár asztal mellé leülve el is fogyaszthatjuk. Ennek Deli a neve. Így a bevásárlást akár egy könnyű ebéddel is összeköthetjük.

Akkor sincs baj, ha ehhez az ebédhez a már megvásárolt, kifizetett karton sörünkből egyet ott helyben elkortyolgatunk. Ebből sem lesz gondunk, mert a közelében egy olyan WC van, amelyik tisztább és jobban felszerelt, mint sok hazai kórházunké! A bolt másik, nagyobbik részében nyolc pénztár működik, így három-négy vásárlónál több egyiknél sem torlódik fel. A pénztáros – mivel kevesebb vevővel van dolga – csomagol is. Az áruházi reklámszatyorba (ingyenes) ő rakja bele a leblokkolt árut, típusának megfelelően szétválogatva, máshová teszi a mosószert, másikba a gyümölcsöt. Ami nehezebb, arra két zacskót használ. A vevőnek csak annyi a dolga, hogy a zacskókat a pultról a kocsiba rakja és majd azt kitolhatja az autójához.

A bevásárlás végeztével, hazafelé autózva meg kell állni a postaszekrények előtt. Ebben a „faluban” a postás nem jár a házakhoz. A domb aljában van egy szépen gondozott tér – itt áll a már említett lobogó – jelképezve a lakott terület kezdetét. A téren sorakoznak a postaszekrények, a postás azokba teszi a küldeményt, a tulajdonos – nem is tud másfelé menni – hazafelé ott kiszedheti a sajátját.

bty

A ládák sora mellett, kicsit távolabb, van még egy üvegezett szekrény, hirdetőtábla, afféle faliújság. Benne – az aktuális közlendőkön túlmenően – a Snow and Ice Management Association tizenöt pontban részletesen összefoglalt tanácsa olvasható. Hogyan öltözz, mozogj, parkolj, télen, havas, jeges időben. Általában: mit tegyél, hogyan élj, hogy önmagad biztonságban legyen és másoknak se okozz kellemetlenséget, akadályt. Látva és tapasztalva mind az eddigieket, nagyon valószínű, hogy ezeket ott be is tartják!

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára