Szervezetek

Országjárás

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, május 1 - 15:08

Említettem már itt, hogy ugyan a világban nem sokfelé jutottam el, de Magyarország sokféle arcát ismerem. Fontos, hogy a városokba, falvakba, tanyákra nem bámészkodni mentem, hogy kipipáljam a jáki templomot vagy a nagycenki Széchenyi birtokot, hanem dolgom volt. A haknibrigáddal nevetést vittünk. Néha szégyelltem, hogy milyen színvonalút. De úgy 1990 óta minden szégyenérzetem elmúlt: a félig-meddig amatőrszintű társulat minden bugyuta poénját alulmúlta azóta a tévékanálisok „szórakoztató” kínálata.

Nekem minden város, falu, vagy tanya élményeket jelent – szerintem ebből táplálkozik a hazaszeretet.
Besancon azt mondja: Sopron. Nekem Sopron vasöntöde, meg egy olyan zárkózott város, mintha kiáradt volna az utcáira a Storno-házban látható írószekrény, a titokzatos fiókjaival.

Vagy Kiskunhalas: csipkefinom derű és kedves invitálás. Gyere velünk, nézd, milyen szép az Alföld, a halastavaival!

Szekszárd: nagyon finom borok, de távolságtartó helyiek: nem tudom, mikor indul busz Fadd-Domboriba, különben is minek akarsz odamenni? Aztán az országúton mégis megálló autók: hová tart? Elvihetjük?

Nagykanizsa: szürke iparváros, amire rátelepszik az olaj, és méltatlankodva nézi, hogy elfogyott az olaj, vele a tekintély. De nem adja föl örök harcát Zalaegerszeggel, a poros kisvárossal, ami mégis megszerezte valahogy a megyeszékhely büszke címét.

Zalaegerszeg: nem is adja. A legutóbbi évtizedekben poros kisvárosból tüneményes lakhellyé vált a szelíd dombok ölelésében. Már lenézni is csupa öröm rá, ahogy érkezel a város felé.

Debrecen nem a szívem csücske. Szép, szép, de kevély. El van telve magától.

Hajdúhadházhoz nekem a decemberi köd emléke kötődik. Olyan köd, hogy a hősszerelmest alakító színésznek ki kellett szállnia az autóból, és az ablakkeretet fogva irányította a sofőrt, hogy egyáltalán merre van az út.

Nyírszentmártonkátára igyekeztünk, és a ködben nem tudtuk, pocsolya állja-e utunkat, vagy éppen a helyi halastóba hajtunk. Szerencsére az első opció igazolódott, így beértünk a pici nyírségi faluba, ahol hálás nevetéssel fogadták a poénokat szilveszter estéjén. Nagyjából kilenc órára szereltünk le, pakoltunk föl az autókra. Szilveszter estére Mezőkövesden foglalt szállást a szervező, mivel újév napjára a közeli Tiszanánán volt lekötve az esti előadás. Hasítottunk, mint az őrültek, – már amennyire a Zsiguli meg a megpakolt Wartburg engedte – keresztül a Hortobágyon, a 33-as úton, hogy legalább az éjféli koccintásra beérjünk a Matyó szállóba. A szálló éttermében elég punnyadt hangulat fogadott: a szilveszter tiszteletére kötelesség szerűen fogyasztó vendégek unottan dobálták a ketteseket a Wurlitzerbe. Ma sem tudom, mi okozta – talán a fiatalság, a szerelem, a jól végzett munka öröme – de fergeteges bulit gerjesztettünk.

Tiszanánán másnap elfogyott a cigink. Bementem a helyi kocsmába cigit pótolni. Ja, persze, 40 évvel, és 40 kilóval fiatalabb voltam. A kocsmáros sajnálattal közölte, hogy a kért márka elfogyott. Mire a kocsma közönsége egyemberként nekiesett: nemá, hát a művésznőék csinálták azt a jó hangulatot a Matyóban! (nem voltam szereplő, sofőr voltam és műszaki) Került a pult alól a kért márkájú cigi.

És hát Szarvas, a közepén csordogáló egyik Kőrössel (talán a Holt-Kőrös egyik ága ad utolérhetetlen hangulatot a városnak, Meg a Bolza József alapította 82 hektáros arborétum, a Pepi-kert. (Bolzát hívták a városban Pepi grófnak, holott nem volt Pepi, és állítólag az a grófság sem volt olyan makulátlan).

Ki ne hagyjam Komáromot. A komor katonavárost, ahol 55 évvel ezelőtt először léptem át az országhatárt. Izgatott határőrök meg vámosok lepték el a vagonokat, amíg átértünk tulképpen az állomás másik végébe. Csak ott már Komárno a felirat. Nem is értettem: mi a fenét őriz két baráti – sőt, testvéri – állam egymás elől. Hiszen akkor a magyar-csehszlovák határt léptük át. Az első szó, amit megláttam egy bódé falán, a „zmrzlina” volt. Mai eszemmel csodálkozom: hogy birkóztak meg a lassú, lágy szlovák nyelvűek a recsegő cseh szavakkal? (A magyarokról nem is beszélve.) Ja, egyébként fagylaltot jelent.

Komárom azóta se nem komor, se nem katonaváros. Kiemelték a háborúban lebombázott közúti hidat is, ami mindig tele van siető autókkal, sétáló emberekkel, akik sokféle nyelven beszélnek: szlovákul, magyarul, amibe belezeng egyszer-egyszer valami lehetetlenül hosszú, többszörösen összetett német szó, vagy furcsa holland, ami egyesek szerint olyan, mintha egy részeg német matróz angolul próbálna beszélni. Kiváló gyógyfürdő is csábítja a vendégeket ide, nemcsak a virágos sétányok, meg a romantikus Dunapart. De megmaradtak a katonaemlékek is. Itt van pl. egy tengerhajózási múzeum: nem mondom, hogy gazdag anyaggal, de azért silabizálhatók monarchiabeli magyar tengerészek megmaradt iratai, néhány tárgy az elsüllyedt Szent István csatahajóról. Hanem megmaradt mind az öt erőd is, – három a magyarországi oldalon, kettő meg a szlovákiai városfélben. Némelyiknek csak a nyoma maradt, úgy beleépültek a lakóházak.

De a legnagyobb, a monostori ma is erőd. Egészen a kilencvenes évekig katonai célokat is szolgált: jelentős létszámú szovjet haderő állomásozott itt: ahogy a legénységi szállás falain fennmaradt cirillbetűs feliratok bizonyítják. Egész kis várost építettek tisztiszállással, kórházzal, péküzemmel, varrodával és suszterájjal a monarchia védelmére – tán Klapka hős várvédői is a szemük előtt lebegtek a K.u. K. tervezőinek. A sors fintora, hogy az 1872-re elkészült erődítmény soha nem került harcok közepébe. A Habsburg birodalom olasz folyók partjain, meg a galíciai hegyekben omlott össze. Az erőd sikátoraiban ma turisták téblábolnak, nyaranta meg igen alkalmas színhely a lovasszínháznak. A valahai alakulótéren van hely paripák felvonulására hősi csatajelenetekben: még a hangosításra sem kell különösebben vigyázni. Olyan akusztikája van a helynek, hogy a tér közepén kimondott parancs a legutolsó sorokig elhangzik.

(Illusztráció: Irány Komárom)

Átolvasva látom, hogy Salgótarjánt majdnem kihagytam: pedig gyönyörű város. A korábbi nógrádi megyeszékhely, Balassagyarmat néma sértődöttségben húzódik az álnok határ mellett: amúgy szépséges empire városka. Salgótarján viszont ízig-vérig huszadik századi. Az üveghuták, meg a boksaépítő mesterek szaktudására felhúzott üveggyár, kályhagyár mellett nőtt nagyra a város. Nagyon tervezett: a hatvanas években még nemzetközi díjat is nyertek – nem szovjetet – a tervezői. Vaknak kell lennie annak, aki nem látja, milyen harmonikus egységben lehet szép a vasbeton, meg a sudár erdőkkel borított hegyoldal. A szegénység pusztítása elrémítő: a síküveggyárat még a hetvenes években elvitték a kevéssé iparosodott Orosházára, a vaskályháknak, sparhedeknek a gáztüzelés lett a vesztük Az öblösüveggyárat meg a PED palackok vitték földre. De próbálós emberek laknak arrafelé: az óriási raktárpolcokat, a pici kamrák befőttjeit, meg a diszkontok gondoláit tartó állványzatokat azóta is salgó-polcnak hívjuk Magyarországon.

Nem esett szó Egerről, Kaposvárról, vagy a másutt már említett kedvencemről, Szombathelyről. Vagy a visegrádi várból előtáruló Duna-kanyarról, amelytől a délre eső települések Dunapartjain árvízmosta fagyökerek alatt még a folyami fürdőzés is megkockáztatható. Gyuláról, ahol az egyetlen valamennyire épen maradt középkori várunk ma nyári színháznak ad helyet.

Végül utolérhetetlen látvány a tótvázsonyi szőlőhegyen lévő telek nyári napsütéstől meleg földjéről a Balaton vizében tükröződő felhők vonulása. A víz is csodákat produkál: a selymeskéktől a palackzöldig, a bársonyos lilától a színezüst csillogásig minden színt feldob a hegyoldalra egyetlen nap alatt. Itt lehetne említeni Veszprém virágos városát, vagy a közeli Nagyvázsonyból a Kinizsi várat. No, meg az odavezető utat, amelyik erdő szélén halad, a fák alatt meg tisztavízű patakocska ugrándozik kőről-kőre.

Szinte nem lehet abbahagyni e föld szépségeinek felsorolását: hiszen nem esett szó Palócföldről, ahol a hollókői várból az Ipoly vonalára lehet látni, és ahol a kontyos, tornácos házak úgy sorakoznak az utca mentén, mint valami esküvői menet. Vagy Szentesről, ahol a Kurca partján hosszú, üvegfalú, vagy fóliázott sátrak alatt nő a vastaghúsú zöldpaprika, meg a paradicsom – februárban is: köszönhetően a bővízű hőforrásoknak.

Nekem ez a hazám: a kunsági kisvárosban álló ember, aki az y útelágazásnál azt mondja a merre menjek kérdésre, hogy: Egyenesen! Aki a kérdésre, hogy merre van a kultúrház, azt kérdezi: Melyik? Miért, kettő is van? Á, egy sincs.

Lehet, hogy esetlen, tudatlan némelykor. De az én hazám. Röhincséljenek bármily kárörvendéssel a pillanat ostobái.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

A Kékfrankos érett korában mutatja értékeit

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, május 1 - 15:05

A Gellért Szállóban tartották idén a Winelovers „Kékfrankos Április” nagykóstolóját, ahol a hazai borvidékek mintegy ötven borászatának több mint száz Kékfrankosa és Bikavére várta értő közönségét. A rendezvényt megelőző borteszten a nemzetközi borakadémikusokból álló, független, szakmai zsűri 60 bort vakon kóstolva állapította meg a rangsort. Bemutatásunkat a két első helyezettel kezdjük.

Az Etyeki borvidék a hétköznapi borfogyasztók számára inkább a fehérborairól híres, rengeteg pezsgő alapbor készül ott. Most viszont egy Kékfrankossal kerültek a Top-10-be. A magyarázat egyszerű és meglepő. A nyertes bor nem erről a borvidékről származik, az Etyeki Kúria 22 hektár tulajdonosa a soproni régióban! Díjnyertes Kékfrankosuk már harmadik éve van, a 2013-as és a 14-es is a Top-10-ben volt, és most a 2015-os évjárat a legjobbak között is az első helyen áll! Kezdetben 14 napig volt héjon, erjedés után 30 százaléka új fahordóban, a többi másod-, illetve harmadtöltésű, 300 literes, magyar tölgyfahordóban érett, 16 hónapig. Palackban még közel egy évet töltött. Pohárban intenzív, gyümölcsös illatot mutat, gyümölcsössége az ízében is megjelenik, fűszeressége hangsúlyos. Tanninossága nem „ugrik ki” köszönhetően az öregebb hordóknak. Palackban még jó néhány évig eltartható lesz.

A kékfrankos kóstolón egy külön szekció foglalkozott a Bikavérrel. A Tüske Pince Bikavére itt első lett a legjobb három között! Szekszárdon 12 hektár szőlőt művelnek, évente 30-35 ezer palack bort állítanak elő. A nyertes bor 2016-os Kékfrankos-Kadarka-Merlot-Cabernet Franc házasításából tevődik össze. A Kadarka nem, de a többi egyéves, fahordós érlelést kapott külön – külön. A kész bor a március elején tartott – rendkívül színvonalas – Bikavér párbajon már szerepelt, most itt is ugyanazt kóstolhatták a látogatók. Bár nem kimondottan illatos, mégis nagyon kellemes, szép benyomást kelt. Ugyanakkor inkább íze, karaktere hangsúlyosabb. Bár a házasítás ötven százaléka Kékfrankos, a húsz százaléknyi Kadarka miatt az összhatás rendkívül kiegyenlített. Színe is közepes erősségű, de szép, csillogó. Jól mutat a pohár oldalán lecsorgó gliceringyűrű, mely sokak számára a minőség egyik legfőbb jelzője.

Dula Bence Egri Bikavére is híres, de ezen a bemutatón mégis a Kékfrankossal került a Top-10 be. A Bikavéreik sem lehetnének sikeresek, ha nem a Kékfrankos lenne a meghatározó alapbora, ezért fontos náluk, hogy az mindig jó legyen! Szekszárdon a Nemzetközi Kékfrankos borversenyen évtizedek óta mindig aranyérmeket kapnak. A bor elkészítésénél számukra a terület kiválasztása a legfontosabb. Van egy Gőzmalmos nevezetű dűlő – régen ott valóban gőzmalom állt – ez a dűlő kiváló adottságokkal bír és azt ki is használják. Náluk a Kékfrankos 30-40 napig van csömöszöléssel a héján, utána fejtés következik, nem préselés, majd 3-4 évre 50 hektoliteres zempléni tölgyfahordókba kerül. Az elkészült bor palackban is áll 2-3 évig. Ezért 6-7 évesnél fiatalabb Kékfrankosuk nem kapható! Ennyi nyugalomra érlelésre van szüksége, hogy kiváló bor legyen belőle! Az a „férfi”, aki éretten teszik a nőknek. Nem vitatkoznak azokkal, akik szeretik a friss, új, kicsit viháncoló ízeket, amelyiknél még nem tudjuk, mi lesz, ami meghatározza majd a karakterét. Ám a Kékfrankos valójában érett korában tudja megmutatni az értékeit. Talajadottságai miatt az egri boroknak érlelésre van szükségük, nem beszélve a tufapincékről, ahol a hőmérséklet inkább tíz fok alatti, ezért a borok érése itt lassúbb. A Top-10 be most egy kilencéves Kékfrankosuk jutott be. A Bikavér Párbajon viszont nem indultak. Nem értenek egyet a megnevezéssel, sem azzal, hogy az egrit Hungarikumnak kinevezték. Általában a Bikavért kellett volna annak nevezni, hiszen a magyar ember azt már régen annak tekinti, függetlenül, hogy szekszárdi vagy egri. A kettő együtt érdemelte volna meg a Hungarikum jelzőt és az egri borászok többsége ezzel egyet is ért! A párbaj helyett inkább Bordeaux-ba viszik a Bikavért ahol a híres nagy borversenyen mindig kiválóan szerepel. Van egy, 1999-es Bikavérük – 50 %-a Kékfrankos – amelyik 2004-ben, majd tíz évvel később, 14-ben is aranyérmet kapott! Most, a húszéves évfordulóján szintén ott lesz Bordeauxban, meglátjuk, hogy szerepel!

A Garger Pincészetnél Vaskeresztesen, 2004-ben telepítették a szőlőt. Három hektáron a 15 ezer tőkéből 2000 Merlot, a többi Kékfrankos. Mellette az Ausztriában élő unokatestvérnek is művelnek pár hektárt. A Kékfrankosuk – az adott évjáratnak megfelelően – rendszeresen mindig az élvonalban van! Tavaly is a 2014-es, az idén is a 15-ös ott van a Top-10-ben! Már a szőlőben terméskorlátozást végeznek, 4-5 ezer kilónál többet nem szüretelnek hektáronként. Mindent kézzel csinálnak, a szőlő, fóliával letakarva, 1000 literes kádban erjed, közben vagy utána fapréssel préselnek. A bor előbb acéltartályba, majd használt ötszáz literes hordókba kerül, egy évre. Utána palackozzák és abban is áll legalább még egy évig! A mostani, a 2015-ös, a jellegzetes Kékfrankos ismérveit mutatja. Még a nem szakember is meg tudja különböztetni másik évjárattól. A termőhely távolsága ellenére a bor néhány nagyobb budapesti áruházban is kapható már.

A Kékfrankos kóstoló előválogatásánál a Takler Pincészet 2015-ös évjáratú Bikavére érdemelte ki a figyelmet. Bátran elmondhatjuk róla, hogy a pince csúcsbora! A legjobb alapanyagokat tették bele, hogy ellensúlyozzák az évjárat picit hűvösebb karakterét, bár egy Bikavérnél nem a test, nem tannin, nem a mélysötét szín a lényeg. Itt úgy gondolják: pont ellenkezőleg, egy szép komplex, vibráló fajtajellegeket jól mutató, élvezetes bornak kell lennie. Ezt az eredmények jól igazolják. A bor tavaly az országos borversenyen nagyarany érmet kapott, most a szekszárdi borversenyen ennek a Kékfrankos alapbora nyerte a legjobb Kékfrankos különdíját, ugyanez a Bikavér pedig ugyancsak nagyarany érmet nyert! Ráadásul a Nagykóstolón, itt a Gellért szállóban szintén a legjobb három közé választották. Ebben a borban 47% a Kékfrankos, 20 a Merlot, 20 a Cabernet Sauvignon, 8 a Syrah és 5% százaléknyi a Kadarka. Benne a Syrah ad gyönyörű stílust, picit édesfűszeres, vibráló karaktert. Igen kevés alig 10%-nyi volt a borokból új fahordóban, a többi pedig másod- harmadtöltésűben érett, 14 hónapig.

Aki a pohárban megkapja, lendületes, gyümölcsös, fűszeres ízeket, illatokat, szép harmóniát, hosszú utóízt érez. Szekszárdon a Kékfrankosból Fuxli-t is készítenek. Ez egy érdekesség. Régen ott nagy hagyománya volt a siller boroknak. A Fuxli a róka nevéből adódik, ahogyan azt a címke is kötelezően jelzi. Szabály, hogy legalább a fele Kékfrankost és Kadarkát kell tartalmazzon. A nevet csak az használhatja, akinek – előválogatás után – a többi gazda is megítéli.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

A konzervatívok beépíthetik Toronto zöldövezetét

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, április 30 - 20:02

Ha a progresszív konzervatívok diadalmaskodnak a tartományi választásokon június 7-én, átadhatják a Toronto körüli zöldövezet jelentős részét ingatlanfejlesztőknek. Doug Ford, a Progresszív-Konzervatív Párt kormányfőjelöltje már februárban magánbeszélgetéseket tartott az építőipar képviselőivel. A minap kiszivárgott videó szerint 800 ezer hektárnyi zöldövezet szűnhet meg a város körül. Ide épülhetnek új lakónegyedek és elővárosok. A videón Ford elmondta, hogy szerinte ez a terület ma nem más mezőgazdasági föld, így nem tulajdonít neki túl sok környezetvédelmi jelentőséget. Ford szerint elsősorban azért van szükség erre a lépésre, mert a torontói és Hamilton városi ingatlanpiaci árak ma már olyan magasak, hogy egyre nehezebben tud családi otthont vásárolni egy átlag házaspár.

“Adjanak földet és építkezni fogunk, ez által pedig le fogjuk szállítani az ingatlanpiaci árakat. Ez az én lakhatási tervem”–mondta még februárban a magánbeszélgetésen Ford.

Hétfőn, amiután kiszivárgott a felvétel, Ford megerősítette, hogy valóban van ilyen terve. Ford hangsúlyozta, hogy az újonnan beépített zöldövezeti területet valahol máshol helyettesíteni fogják–így elmondása szerint továbbra is akad bőven zöldterület a város körül. További részleteket azonban nem árult el.

A liberális kormány környezetvédelmi minisztere – Chris Ballard – elmondta, hogy Ford titkos megállapodást kötött a nagy építkezővállalatokkal. Szerinte amint elfoglalja a kormányfői széket, Ford simán “ledózerolná” a zöldövezetet. “A legnagyobb lakófarmmá alakítaná át a zöldterületet amit valaha is láttunk ebben a tartományban”–figyelmeztetett Ballard. A miniszter szerint egy Ford kormány az elővárosok korlátlan terjeszkedését ösztönözné, ez pedig erdőket, az állatvilágot és a folyókat is veszélyezteti.

(Torontói és dél-Ontario-i zöldövezet. Illusztráció: Ontario tartomány kormánya)

Jelenleg egy 2005-ben, az akkori liberális kormányfő, Dalton McGuinty által elfogadtatott tartományi törvény védi a Toronto körüli zöldövezetet. Egy Progresszív-Konzervatív többség azonban módosíthatná az adott törvényt.

A torontói agglomeráció lakossága jelenleg meghaladja az 5,9 millió főt. Egy átlag családi otthon ára Torontóban 2018 elején 1,2 millió dollárt volt.

A legújabb, április 30-án közzétett Mainstreet Research pártprefenciás felmérés szerint még mindig vezet a PC Párt, de a jobboldal előnye csökkent az előző hónaphoz képest. A PC Párt 44.9 százalékos támogatottságot élvez, ami több mint 5 százalékpontos csökkenést jelent. A Liberális Pártra 28,2 és a markánsan baloldali Új Demokrata Pártra 21,3 százalék szavazna. A Zöldpárt támogatottsága 4 százalékon áll.

A PC Párt áll első helyen Ontario összes régiójában, kivéve Torontóban, ahol a liberálisok a legnépszerűbbek.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára