Szervezetek

Kétezer magyar könyvet dobtak ki Montreálban – Felszámolták a Magyar Otthon könyvtárát

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 2 - 06:03

Egy teljes konténernyi magyar könyvet — összesen kétezer kötetet — vittek el a szemetesek a montreáli Foyer Hongroisból (a Magyar Otthonból). Úgy döntött az intézmény vezetősége, hogy nincsen igény magyar könyvtárra a magyar közösség által alapított és a Québeci tartományi kormány által szubvencionált Foyer Hongrois nevű idősek otthonában, mivel az utóbbi időben a lakók viszonylag ritkán kölcsönöztek ki könyveket. Ugyanakkor helységre bőven volt igény, hiszen a québeci CLSC nevű helyi klinika hálózat munkatársainak, illetve egy orvosnak kellett irodát biztosítani. Bár a Magyar Otthon hangsúlyozza, hogy jogilag nem volt semmilyen kötelessége, hogy a konyvtár felszámolása előtt bárkivel is konzultáljon, mégis bírálat éri a vezetőséget, hogy nem adtak senkinek sem lehetőséget arra, hogy a könyvek egy részét megmentsék. E helyett azt jelzi a Magyar Otthon, hogy az alig használt könyvtár lerakodó helységgé vált, ahová állandóan érkeztek kéretlenül az újabb és újabb magyar nyelvű könyvek. Az ominózus döntést a Magyar Otthon kuratóriuma hozta meg.

A biztonsági kamerák rögzítették a konténer megtöltését és a montreáli magyar könyvtár megsemmisítését. A Facebookon pedig a következő olvasható, nyilván olyan montreáli magyartól aki nem értett egyet a döntéssel: “Egy mérföldkő a montreáli magyar közösség hanyatlásában: A montreáli magyar közösség tulajdonát képező ‘Magyar Örökségi Könyvtár’, aminek a Montreáli Magyar Otthon adott helyet a 25 éves gyüjtömunka ideje alatt, megsemmisítésre került. Több mint 2000 kötetet tartalmazott: magyar szépirodalom, verseskötetek, az 1000 éves magyar történelem könyvei, régi kézmüves és iparművészetek leírása, szótárak, lexikonok, Révai és mások, meg a világirodalom remekművei magyar fordításban: próza és versek.”

 A fotón a montreáli Magyar Otthon felszámolt könyvtára látható egy szemetes konténerben. Összesen kétezer könyv ment a kukába.

Kategóriák: Szervezetek

#MeToo… #Énis vagy #ÉnNem? (2. rész)

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, február 1 - 04:39

Történet: Az Ottawai Szenatorok csapat két tagját gyanúsította meg egy hölgy azzal, hogy molesztálták, és erőszakoskodtak vele. Ismerte a rutinjukat, pontosan elmondta, hogy melyik napon és hol szoktak lazítani, mikor és hol szedték össze őt és vitték egy helyre. A végére csak egy gond volt. A hölgy elfelejtette megnézni a meccs-naptárat, mert éppen az ő általa megnevezett napon a csapat valahol délen, az Államokban volt. Így nem erőszakoskodhattak vele. Pech!

Találtam egy honlapot, ami 2017 áprilisától listázza azoknak a hírességeknek, politikusoknak és vezérigazgatóknak, közembereknek a neveit, akiket szexuális zaklatással, molesztálással gyanúsítottak meg. A lista naprakészen mutatja a neveket és részletezi a gyanúsításokat. Mára már 263 neves férfit tartalmaz, akit szexuális vétségek miatt perelnek, pletykákat terjesztenek róluk a lapokban, munkájukat megbénítják.

Ezen a listán van kedvenc tudósom is. No nem a tavaly elhunyt Stephen Hawkingra gondolok, akit pont ellenkező előjellel az ápolónője és egyben a második felesége szégyenített meg és pellengérezte ki a sors fintora által testének egyedüli működő izmát. Még jó, hogy ezért nem a tudóst perelte be a bestia.

Néhány héttel ezelőtt bukkantam rá Neil DeGrasse Tyson (asztrofizikus, tudományos ismeretterjesztő és író, tanár, filozófus és még sok más), nevére. Azonnal döbbenten és iszonyodva olvastam a cikket. No nem Tyson miatt, hanem a nebáncsvirág nők történetei miatt.

Ha nem olvasták volna, a következőkért gyanusítják a tudós közszereplőt.

1. Az első gyenge hópihe Dr. Katelyn N. Allers, a fizika és a csillagászat egyetemi docense egy konferencia utó-partiján fényképezkedett le Tysonnal. Ujjatlan ruhát viselt, így aztán a csillagász azonnal felfedezte a karján a naprendszer-tetoválást. Már akkor régen köztudott volt, hogy a tudós Plútó nagy híve, aki sokszor beszélt arról, hogy az akkori bolygót miért kellett lefokozni kisbolygó szintre. Ezért nem csoda, hogy azonnal keresni kezdte a tetováláson Plútót, hogy megtudja, a tudós asszony hogy áll a bolygókkal.

Mit tegyen, ha az utolsó bolygók elbújtak a vállpánt alatt? Alákukucskált!

2. Egy másiknak azt merte mondani, hogy a nőkkel csak kezet fog, mert nem tudja, mit tenne, ha meg is ölelné őket. (Elmondása szerint ezzel üti el azt a tényt, hogy tudatosan nem akarja megölelni a nőket, nehogy azt rosszul reagálják le. No, ez sem sikerült.)

3. A forgatások alatti aszisztensét a szezon végi ünneplések után meghívta a szállására, hogy ott fejezzék be a kocsiban elkezdett beszélgetést, persze csak akkor, hogyha a hölgy nem akar elmenni a nagy partira.

A hölgy felment vele, beszélgettek, semmi az égvilágon nem történt amellett, hogy Tyson persze néha elejtett kétértelmű vicceket, de a szűzies fiatalt ez is megijesztette.

4. Most jön a Nagyágyú! Az egyetemi évek alatt a hölgy arra ébredt, hogy Tyson rajta van! Fúj! A bestia akkor a barátnője volt!

Akkor összegezzük: Minden nőnemű lény felnőtt volt akkor, amikor ezek megtörténtek. Az utolsó, aki azt állítja, hogy megerőszakolta őt, akkor éppen együtt járt Tysonnal és alternatív természetes életmódot folytatott, néhány természetes ajzó- és nyugtatószerrel.

Minden esetben tanult, érett felnőttek szórakoztak együtt, ahol elengedhetetlen az ital, a viccelődés, egymás cukkolása! Ők viszont minden szót humorérzék és válasz nélkül magukra vettek!

A gyomorforgató számomra az, hogy tanult nők nem gondolnak a szavaik következményeire. Kis fájdalmaik meg sem közelítik azt, amilyen kárt tehetnek. Ebben az esetben egy ritka, köztiszteletben álló, a tudományokat az átlagembernek is érthető szinten, színesen és érdekesen népszerűsítő színes bőrű tudós- tanár-íróról van szó. Igen, mind az egyben. Mi, tanítók, szülők és gondolkodó emberek, nem engedhetjük meg, hogy elveszítsük őt! Több évtizedes kitudja-mitörtént anekdóták nem mutatnak bűncselekményre, semmilyen bíróság nem foglalkozna érdemben velük!

(It wasn’t me / John Gledhill)

Hát ezért inogtam meg! Ha Harvey Weinsteinről vagy Donald Trumpról van szó, mindenki tudja, hogy ők a világ legmalacabb disznói, vagy említsük meg Amerika kedvenc “apa-figuráját”, Bill Cosby!. A most 81 éves, 1915-től vak színész 2018 szeptember 25-től egy magáncellában tölti le a minimum három éves börtönbüntetését. A perben az esetek többségét már nem tárgyalták, mivel túl régen történtek (a hatvanas évektől kezdve), de így is 8 polgári per volt folyamatban Cosby ellen, és 33 állítólagos áldozatot képviselt a magas profilú ügyvédnő, Gloria Allred. Maga Cosby bevallotta, hogy a metakvalon nyugtatót illegálisan adta be a fiatal női alkalmi partnereinek. De mellettük ott sorakoznak a pszichopata és nárcisztikus pénzeszsákok, ezt is elismerem. Megjegyzésképpen: A pszichopatákat általában hatalmi pozícókban találjuk meg, legális vagy illegális szervezetekben de lehetnek kisstílű szemfényvesztők is.

No de azért vannak, náluk jobb érzésű férfiak is! A nők némelyike nemhogy meggyőzött volna, inkább elrettentettek a saját nememtől!.

Fiam mondta valamikor, hogy manapság nem a fizikai áruk és szolgáltatások eladása a legkifizetődőbb, hanem egymás perlése. Van, amit egyszerűen nem lehet bizonyítani! (Lásd például a kisebb balesetekből sok tízezreket keresőket, akik kapnak az alkalmon, és minden eddigi és idáig nem létező bajukat is megfizettetik a másikkal. Vagy éppen a nagyvállalatok, akik egymást perlik milliárdokra; mégiscsak könnyebb, mint új árut termelni!)

Azt mondják, három dolog kell az embernek: pénz, pénz és pénz! És ez alól azok a nők sem kivételek, akik a trendnek megfelelően beállnak a sorba és valós alapú vagy képzeletbeli történeteket mesélnek el a múltból és szerencsének tartják, hogy akivel akkor találkoztak, mostanra híres lett.

Tehát az első helyet most is a pénz nyeri el! Második helyen van a 15 perces rivaldafény. Mindenki vágyik egy kis hírnévre! Írnak róluk, a lapok megkeresik őket, ők pedig szívesen kiszínezik a sok éves történeteket.

A harmadik helyen viszont az összes nő szabad jövőjének lerombolása áll, hiszen igazat kell adnom azoknak, akik Margaret Atwood könyve és az ebből készült Szolgálólány meséje című sorozat alapján azt a rendszert látják most kialakulni, de nem a férfiak jóvoltából!

Kedves gyenge Hópihék, Nebáncsvirágok! Öltözzetek kékbe, vagy kérjetek kölcsön egy csadort a szomszédból és sütögessetek, kötögessetek, pletykáljatok együtt! Járjatok naponta kétszer templomba és oltsátok le a villanyt, amikor szeretkeztek! De leginkább találjatok magatoknak olyan férjet, aki mindezt nem bánja, mert addig is a haverokkal ihat.

De a többi férfit ne akarjátok túlregulázni, mindenért kikritizálni, mert akkor nem is fognak merni hozzánk szólni! Már találkoztam olyan férfival, aki a nőkkel kezet sem fog és a beszélgetéskor látni, hogy mielőtt kimond valamit, előtte átgondolja, nehogy valamit félreértsenek. Ki tudja, melyik nő értelmezne valamit rosszul?

Mi nem akarunk vörösben járni, kalap alatt lesütni szemeinket!

Tehát ne csorbítsátok meg a mi szabadságunkat! Mi élvezzük a férfiak társaságát, nem bánjuk a humorukat és élvezzük a flörtölést! Igen aki még nem vallotta be magának sem, a flörtölés igenis lehet ártatlan, de nagyon szükséges a férfi és nő közötti dinamikához, alkotó munkához, a bántás nélküli őszinteséghez, és a szórakozáshoz! Mi meg tudjuk azonnal mondani, ha valami nem tetszik és netántán túlzásba visznek valamit (mert az viszont férfi specialitás, amiért nem neheztelek) aztán ugyanúgy tudunk szórakozni és nevetni.

Az egyenjogúsághoz egymás megértésével és elfogadásával juthatunk közelebb. Ugyanakkor először el kell felejteni az évszázados, évezredes beidegződéseket és önálló, öntudatos és teljes nőkké kell alakulnunk ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és egyenrangú kapcsolatok alakuljanak ki.

A Ti viselkedésetek azoknak sem tesz jó szolgálatot, akiket valóban brutálisan megerőszakolnak, akár idegenek, akár ismerősök! Ne vegyük bele a bűnügyi törvénykönyvbe a gondolat-bűn fogalmát, vagy definiáltassuk, mit tarthatunk viccesnek és mit nem.

Fejlődjetek, öntudatosodjatok és ne irtsátok az értelmes, jó kedélyű férfiak társaságát! Nem olyan sok van belőlük!

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

#MeToo… #ÉnIs vagy #ÉnNem? (1. rész)

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 30 - 17:37

#MeToo: Előszörre átgondolva, feminista lázadó lelkemre hallgatva a mozgalom mellett vagyok! #ÉnIs!

A #MeToo mozgalom eredete: 2006-ban egy társadalmi aktivista, Tarana Burke indította el a Me Too kampányt, aminek az volt a célja, hogy a hátrányos helyzetű közösségekben élő, szexuálisan bántalmazott nőket empátián, vagyis együttérzésen keresztül segítse, öntudatosabbá tegye.
Ezt a jelszót vette át aztán 2017-ben Alyssa Milano színésznő, és használta a Twitteren. Milano arra ösztönözte a szexuális zaklatás áldozatait, hogy mutassák meg az embereknek, hogy milyen hatalmas problémával állnak szemben. Rövid idő alatt sikeres lett a kampány, híres színésznők és énekesek számoltak be a szórakoztató iparban és a művészek közötti molesztálásokról és zaklatásokról. A leleplezési sorozat első és legismertebb alanya Harvey Weinstein film producer volt 2017. októberében. Az ellene folyó per most van folyamatban.

Egy régi történet: (A pénzösszeg a mai árakhoz lett igazítva)

Egy karcsú, csinos húszéves lány ballagott a busz felé. Volt még ideje, nem kellett sietnie. Megállt mellette egy autó és kiszólt belőle egy férfi.
– Hát te, mit csinálsz itt? Nem gondoltam volna, hogy ismerős arcot látok errefelé!
A lány meglepődve odafordult – Én itt dolgozom, de éppen most megyek haza anyámékhoz.
– Akkor csapódj be ide, én is arra tartok! – mondta a férfi.
A Duna parti gyönyörű kisvárosból mostmár ketten hajtottak tovább az 50 km-re lévő szülővárosukba.
– Nem láttalak már évek óta! – szólalt meg a férfi. – Gyönyörű hangod van! Tudod, mostanában a Balatonnál hajókon bulikat rendezek. Kéne egy partner, érdekel?
– Talán. – gondolkodott el a lány. A férfi befordult az útról egy tisztásra és míg beszélt, leállította a kocsiját.
– Nem kell sok hozzá, csak egy jó mikrofon, az pedig megvan kétszázezer forintból. Hmm. gondolta a lány. Az két havi fizetésem.
– Gyere csak, szállj ki egy pillanatra! – lelkesedett fel a férfi. – Hadd nézzelek meg jobban! Kiszálltak, a férfi pedig máris kezdte gombolgatni a lány ruháját.
– Tudod, az alak és a kinézet nagyon sokat számít! Vedd le a blúzodat, hadd nézzelek jobban meg!
– Hogy micsoda?? – nézett rá a lány. Ez lenne az alkalmassági vizsgálat? Pedig még sem hajót, sem mikrofont, sem embereket nem láttam, és még igazán meg sem szólaltam…

Végre Pandora szelencéje kinyílt, és a színfalak mögötti titkos játékok nyilvánosságra kerülnek! Hátha mostantól már felnőhet egy olyan generáció, akiknek nem kell megalkudniuk azért, hogy alkothassanak!
Eljött az idő, amikor sok valamikor-fiatal és reményekkel teli művésznő bátorságot merít, és elmondhatja, milyen árat kellett fizetnie azért, hogy álmait beteljesíthesse. Azok, akik nem adták meg a királynak, ami a királyé, mára már beolvadtak a milliós szürke senkik tömegébe, így tehát a hangjuk sem visz el messzire. Ezért kell nekik, akik sikeresek lettek, felmérhetetlen erő és kurázsi ahhoz, hogy szembe merjenek állni azokkal, akik még manapság is kikövetelik maguknak az első éjszaka jogát, és akiknek valamikor hatalmuk volt tehetségük felett, azután, mikor még magabiztosak voltak, még hittek a rátermettségükben, a tudásukban, és bármit megtettek volna azért, hogy álmaikat beteljesítsék.

Persze a táncosok szakadatlanul táncoltak volna, a színészek naphosszat memorizálták volna a szövegeket, az énekesek énekeltek volna éjt nappallá téve, mert valamikor mindegyik hitt önmagában és a rendszerben, és abban, hogy a tehetség és kemény munka elég az előrelépéshez. És akkor a csinos, fiatal női tálentumot felfedezte egy menedzser, aki megismertette őt egy producerrel, aki aztán bemutatta őt egy rendezőnek. Legjobb esetben a három közül egy nő volt, s akkor már csak két kiéhezett hiéna állt készenlétben megkóstolni a friss húst, örökre lerombolva nő hitét és álmait.

Így indult útjára Marilyn Monroe, Lady Gagat 19 évesen egy húsz évvel idősebb menedzser erőszakolta meg. De például Angelina Jolie, Roseanna Arquette sem menekülhetett Harvey Weinstein elől. Ki tudja mi történt eredetileg a kanadai énekesnőkkel, mint pl. Céline Dionnal, aki még kiskorúként ismerte meg menedzserét és későbbi férjét, Shania Twainnel, aki menedzsere bűvkörében élt sok évig, mire ki tudott szakadni ebből a függő kapcsolatból.

Tudom, hogy az USA a végletek országa és egy művésznek ott kell befutnia ahhoz, hogy valóban sikeres lehessen a világon. Pontosan ezért fontos az, hogy itt mutassanak példát arra, hogy a függő helyzet kihasználása és a molesztálás mennyire elfogadhatatlan, és mindenképpen büntetendő, csakúgy mint más munkahelyen, legyen bármennyi pénze és hatalma a zaklatónak.

A szexuális molesztálást a munkahelyeken a törvény már régen bünteti. Itt, Kanadában, a munkahelyi zaklatásokért maga a munkaadó a felelős és ezért nincs tolerancia, mihelyt valakire csak a vád árnyéka rávetül, azonnal, mármint szó szerint abban a pillanatban elveszíti az állását. Erre én is személyesen láttam példát a cégnél, ahol dolgoztam. Egy szomszédos egységet vezető kollégám reggel hétre ment be dolgozni, de addigra már az irodájába sem jutott el, mert már hajnalban megváltoztatták a biztonsági kódokat, összepakolták a személyes holmijait és mihelyt megérkezett, a biztonságiak segítségével azonnal ki is vezették a kapun. Egy pillanat alatt mindent elveszített, még az előtt, hogy bármit is kivizsgáltak volna. Azután pereskedhetett évekig, és bizonygathatta igazságát, ha már egy kliens és a dolgozók egyike is meggyanúsította. Az USÁban a kimutatások szerint a munkahelyi zaklatások áldozata 79%-ban nő, akiknek 12 százaléka a munkahelyét veszti el, ha nem működik együtt a zaklatóval.

A törvény mellett a cégek szigorú szabályozása miatt már nemigen van kávéfőzésre felvett csinibaba természeti szolgáltatásokkal!

De a történet még nem ért véget.

Néhány héttel ezelőtt ráakadtam arra a listára, amely felsorolja, hogy idáig hány száz férfit vádoltak meg szexuális zaklatással az alig két év alatt. No nem a helyi postás, vagy a víz és gázszerelő van benne, hanem tekintélyes, hírnévvel és pénzzel rendelkező emberek. Közöttük a kedvenc tudósommal…

Innen továbbgondolva inkább #ÉnNem…

Folyt. köv.

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

Válaszféle a “Miről is vitázunk az ellenzékről?” című írásra

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 29 - 15:16

Már a kommentek között jeleztem, hogy nem tartom a magyarországi ellenzéket bírálhatatlannak, de nagyon ritkán hallok észszerű, megalapozott kritikát. Még az ún. „baloldali” médiában is legtöbbször csak kesergés, vagy hőbörgés zajlik. Különösen fájó az ezekben megszólaló hivatásosok tájékozatlansága, felkészületlensége. De ne kenjünk rá semmit az újságírókra – rendben.

Elöljáróban: az alábbiakat mindig elmondom a magam köreiben – nemritkán heves ellenkezést, bár inkább csak méla csendet kiváltva.

Akkor nézzük. Nagy hibának tartom, hogy a baloldal évtizedek óta képtelen a közbeszéd fontos kérdéseit meghatározni. Nemcsak ellenzékben – az MSZP-SZDSZ kormányok idején is folyamatosan védekeztek. 2010 előtt pl. naponta többször lehetett látni a mai külügyért, amint feltűrt gatyában áll egy lavór vízben, arról szónokolva mintegy 15 fős hallgatóságának, hogy a 300 forintos benzinár nyomorba dönti az országot. Ezt minden közcsatorna minden híradójában megismételték, miközben 20 másodperc jutott az akkori pénzügyminiszternek arra, hogy elmondja: meghaladta a 110 dollárt egy hordó olaj ára. (Ma kb. 395 forint egy liter benzin, a Brent olaj hordója meg most érte el a 80 dollárt, de 2016-ban a 40 dollárt sem érte el. Nem lennék meglepve, ha kemény megszorítások jönnének.)

Tökéletesen feleslegesnek tartom, hogy a jelenlegi kormányfő minden rezdülésére ugorjon az ellenzék, de tudom, hogy a „nép” ezt szereti hallani, és ha nem lenne minden híradásban valami Ovi szemétség, rögtön felzúgna a kórus: Persze, az ellenzék gyáva, lefizették…

Teljesen lényegtelen, hogy az első szolga meg az udvartartása mennyiért kanalazza a legjobb magyar étterem levesét. Őket minősíti: magára valamit adó ember megfizeti árán, amit megvesz. Ez csak egy piti potyalesés.

Azt kellene valahogy felfogni – és nemcsak az ellenzéki politikusoknak – a kormányoldalon szakértők hada számol, mér folyamatosan. 2-2,5 millió szavazat elég a kétharmadhoz ennél több ritkán jön össze nekik – csak nagy migráncsozások idején. Ütik is rendesen a migráncslovat, egészen a nevetségességig. Azért nyergelnek át fokozatosan Soros személyére, mert a migráncsozás kezd kifújni. Nem érdekli őket, hogy az ellenzék mit mond – már ezért is fölösleges változatos módokon szidni az udvartartást. Évek hosszú során pontosan felmérték a szavazók összetételét: hány férfi-nő, városi-vidéki, milyen iskolai végzettséggel várható az urnáknál. Mik azok a hívószavak, amikre ugranak.Pl: „Az egészség nem üzlet!” Vagy: „Vissza kell adni a munka (tanárok, orvosok, mikor ki, mi) becsületét!” Ezekkel nagy biztonsággal el lehet érni azt a két és félmillió szavazót, a többi meg kit érdekel.

Úgy látom, a következő kampány a generációk összeugrasztásáról szól majd: egyre nagyobb számban lesznek a választók között, akik már a rendszerváltás után születtek. Nekik már nem mond semmit az ingyen bérbe vehető tanácsi lakás olcsó bérért, meg a biztos munkahely, egy életre szóló szakmával.

Mint minden személyi kultuszra épülő szervezet, a kormányoldal pártjai is nagyon fegyelmezettek: ha a vezér kiadja a hívószavakat, senki nem merészel mást mondani. (Még az a szerencsétlen, akit az MTVA-tól a mikrofon elé löktek, zavarában a bevándorlókat is belekeverte a szövegébe.)

Egy politikai pártban (mindegyikben) tökmindegy, hogy milyen okos vagy, vagy szép. (Ez utóbbi tán nem: a nőktől igenis elvárják, hogy valahogy kinézzen, a férfinak elég, ha „egy fokkal szebb az ördögnél”.) Ott egyetlen teljesítmény számít: hány szavazót tudsz hozni. Lázárt még meghagyta volna a posztján, hiszen elég jól elboldogult a „kormányinfókkal”. Egy ideig talán azt is elnézte volna neki, hogy jobban tud beszélni. De elvesztette Hódmezővásárhelyt. Be is húzta a farkát rendesen: szaladt gyorsan rendet tenni – sikerült is, hiszen a parlamenti helyet már visszahozta. Merthogy megmondták neki, kiknek beszéljen miről és hogyan – ő ezt fegyelmezetten teljesítette. Pont úgy, ahogy az MLM értékesítési rendszerekben is a dealerek szájába rágják, milyen szavakkal kell dicsérni a fogpasztát, vagy a kelesztőtálat.

A demokratikus pártokban ez nem ilyen egyszerű. Már a programok is hónapokig készülnek – nem is bíbelődik ilyesmivel a FideszKDNP – úgyse olvassa senki. Már pedig, aki érdeklődik a politika iránt, nem árt, ha előtte tájékozódik a politikai szereplők szándékai felől.

Gyakori a vád: hosszúak a programok, sok az általánosság bennük. Naná, hogy hosszúak: a programkészítésbe sokan beszállnak, hiszen az MSZP-nél meg a DK-nál még a helyi szervezetekben is megtárgyalják ezeket. Mindenki szeretné, ha a maga városa, választókerülete, szakterülete feltétlen bekerülne. Legutóbb felajánlottam – egyszer élőszóban, egyszer e-mailben -, hogy a 117 oldalas, egyébként nagyon alapos Sokak Magyarországa című programból szerkesztek egy kb. 15 oldalas változatot, ami a kevésbé …hm türelmesek számára is emészthető. Mégcsak választ sem kaptam – de lehet, hogy szerencsémre. Ki tudja, kinek a lábára léptem volna, ha nyom nélkül kihúzom veretes általánosságait?

Hiányolom a demokratikus pártokból a politikai innovációt. Azt, hogy engedelmesen ballagnak a hatalmon lévők járszalagján, és nem hagyják a fenébe az egészet, törnek egészen más úton.

Mondok két példát is. Az egyik a budapesti főpolgármester választás. Eddig soha, semmilyen bojkottal nem értettem egyet – igenis, ne bújjanak el se az országgyűlési választáson, se a parlamentből az ellenzéki pártok. De most nem jelöltem volna senkit a tisztségre: jókat röhögtem volna, ahogy Tarlós birkózik az ordító egérrel – vagyis a Puzsér nevűvel. De nem dobom a darálóba az egyik legpotensebb politikust, a párbeszédes Karácsony Gergelyt. (Sőt, Horváth Csaba is többet érdemelne ennél.) Méghozzá azért nem, mert a mai kurzus már jelentősen fölszámolta az önkormányzatiságot: nincs kétségem, ha ellenzéki lesz a főpolgármester, a Budapest-törvény maradékát is kiherélik. 22-ig mindenképpen csak csicskáztatják, ahogy Tarlóst is. Végül még a választók is őt szidják majd, hogy nem sikerült a fővárosból Kánaánt varázsolnia. Ha meg veszít, akkor a nyakába varrják az ellenzék összes baját: ugye megmondtam, hogy egy gyenge alak??? Olyan meccsbe nem megyek bele, amiben akár győzök, akár vesztek – csak károm származik belőle. Viszont teljes erővel nyomom a kerületi vezetőket: a mai három mellé simán be lehetne hozni még hatot. Akkor aztán meg lehetne szorongatni a fővárosi közgyűlésben a főpolgit. A kerületekben meg lehetne a bázist építeni.

Elnézést, hogy a vidékről nem beszélek, nem ismerem annyira a helyzetet: csak azt tudom, hogy 18-ban a 158 vidéki választókerületből 3-ban (azaz három db!) tudott ellenzéki nyerni.

A másik ügy az európai parlamenti választások. A közkedvelt „ellenzéki” rádióban sikerült két órán keresztül úgy beszélgetni erről, hogy egyetlen szót nem ejtett senki arról: mivégre is az EP választás, mit szeretnénk és hogyan az Európai Unióban? Csak rágták a közöslista-különlista nevű gumicsontot. Hogy külön listák esetén elveszik x db szavazat, mert a Momentum, meg a kétfarkú kutyák elviszik, akár két mandátum is bukhat stb., stb. De ha minden ellenzéki egy listán indulna, verhető az uralmon lévő párt.
Könyörgöm: az Ovi pártnak változatlanul alig van kevesebb (úgy emlékszem 2% a különbség) szavazója, mint az összes ellenzéki pártnak összesen. Ráadásul megint előjött, hogy a Jobbikot is be kell venni az összefogásba. Na, ennek van egy „apró” akadálya, ahogy már tavaly is volt: a Jobbiknak ugyanis esze ágában sincs egy listán szerepelni a demokratikus pártokkal. Ahogy szerintem az LMP is változatlanul távol marad – ha májusban lesz még egyáltalán LMP. Szinte biztos vagyok abban, hogy a Momentum meg a Kétfarkú Kutyapárt is inkább önállóan méretné meg magát: nagy fegyvertény lenne számukra, ha az 5 százalékot elérve küldhetnének egy képviselőt Strasbourgba.

Persze lehet szidni – főként a szocikat, meg a dk-sokat, hogy: ”mer önzők, nem akarnak másnak helyet engedni”. Tudomást sem véve arról, hogy más a valóság. Különben is, már a hócipőm van tele ezzel az „összefogással”. Amikor 30 évvel ezelőtt elfogadtuk a rendszerváltást, sokszínű, pluralista politikai életet is akartunk, nem azt, hogy ha nem egy, akkor két karámba legyünk beterelve. Persze, ez nem jelenti, hogy ellenségem, aki másként látja a hazám ügyeit, egy-egy kérdésben akár az együttműködés is hasznos lehet. (A magyar jobboldalt pont az „egy a zászló, egy a tábor”-ral végezte ki a jelenlegi kormányfő masinériája.)

De gondolkozzunk már: mi a legfontosabb kérdés, ami ma az Európai Unió előtt áll? Az, hogy továbbhalad a föderáció felé, ezzel egy egységes, erős államot teremtve az európai népek számára. Vagy megmarad a „nemzetek Európájának”, ami garancia arra, hogy az erősebb nemzetek majd megmondják, mi legyen, a kicsik, szegények meg majd egymás kárára marakodnak a nekik vetett koncon.

Akkor szavazzak arra a listára, amivel tán egy jobbikos képviselőt juttatok az EP-be? Annak a Jobbiknak egy tagját, amelyik – jó most épp nem éget nyilvánosan csillagos kék lobogót -, de minden ízében elzárkózó, valamiféle sose volt magyar szupremációról vizionál?

Na, ezt kéne világossá tenni minden fórumon, ahol csak lehet. Az ún. „ellenzéki” sajtó erre egyre kevésbé alkalmas.

Nagyjából ennyi a kifogásom az ellenzéki pártokkal – azzal is, amelyiket támogatom. Az, hogy minden lényegtelen ügyön rágódnak, nem mondják azt, amit fontosnak tartanak, akkor is, ha nem ezt kérdezik tőlük a hivatásos nyilvánosságban.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Kísértet járja be Európát

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 29 - 15:07

Vagy inkább kis sértett, ráadásul nem is annyira kísértet, mint inkább vírus: az illiberalizmus és populizmus vírusa, a virus orbántropum.

Nem is Európát, hanem inkább a hasonszőrűeket: Putyin, Aliyev, Erdogan, Bolsonaro. Észak- Korea, Mianmar és a Fülöp-szigetek egyenlőre kimaradtak, de hát ott max. a felülfertőzéstől lehet tartani.

A mi kis sértettünk sértettségének alapja, hogy – szerinte – báncsák Krahácsot! Rögeszméje ilyesmiben csúcsosodik ki: „nem tűrjük el, hogy Magyarországnak a tekintélyét, a becsületét rombolják és megtámadják következmények nélkül! „ . Ezzel csak az a baj, hogy Magyarországot a kutya sem támadja, csak hát, mivel túltengő egója következtében úgy véli, ő maga Magyarország, így a személyét ért támadásokat kivetíti az országra. Ez esetben viszont az a gond, hogy személyiségéből következően se tekintélyről, se becsületről nem lehet beszélni.

Nomármost, a fentiekből következik védelmi doktrínája: mond azt, amit hallani szeretnének. A NER elkötelezett hívei persze, védelemre vágynak, és ezt Orbán meg is ígéri nekik, majd jól megvédi az ő népét az ádáz ellentől! A pórok pedig beszopják, hiszen egyszerű, jól értelmezhető szavakkal szólítja meg őket, bevésődésig ismételve azokat: Soros, Brüsszel, migránsok és lazításként Gyurcsány.

Persze, nem lehet elég korán kezdeni a bevésést. A gyermekek agya légypapírként működik, ám e képességüket igyekeznek letompítani. Az orbáni oktatási rend nem a kritikai gondolkodást – mi több, egyáltalán a gondolkodást – támogatja, hanem szándékosan alattvaló képzést folytat. Orbán harcban áll. Egy háborúban területekért, ásványi kincsekért háborúznak, ám ilyesmire kicsiny hazánkban nincs mód, ezért azután Orbán az emberek tudatát tudja csak elfoglalni. Ezen dolgozik is keményen. Kövér László is bevallja a Magyar Időknek adott interjújában: „…amit kultúrharcnak hívunk, az az emberek lelkéért folytatott küzdelem.”

Ungváry Rudolf az orbáni rezsimet fasisztoid mutációnak nevezi. Van benne valami: nincsenek feketeinges tömegek, atrocitások, letartóztatások, tehát valóban nem virtigli fasizmus, csak annak mutációja. Nincs erőszak, csak megfélemlítés van. Diktatúrára sincs szükség, mert így is Orbán akarata érvényesül mindenben. A népbutítás jól érzékelhetően sikeres, és vannak, akik bár nem hülyék, nem birkák, de van az a sérelem, vagy az a pénz, vagy önámító önteltség, feltűnni vágyás, amiért kiszolgálják ezt a rezsimet.

A központosított médiabirodalom is ezt a célt szolgálja: nehogy már a pór megtudjon olyasvalamit, amit a kormány nem akar a tudomására hozni, ráadásul az akarják elérni, hogy a pór azt gondolja, amit a kormány akar, hogy gondoljon. Kövérék szerint – ha már NER, legyen kövér – minél több magyar egyet gondol (no nem egyet gondol, kettő lesz belőle), annál jobb. Alakítható masszát akarnak, gyűlöletkampányuk is ezt célozza. A jónép ugyanis fél a bizonytalan holnaptól, de a jól definiálható ellenségtől nem.

Ráadásul belénk ivódott a „ne szólj szám, nem fáj fejem” mentalitás.

Ille István

Kategóriák: Szervezetek

Tűz van!

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 29 - 14:58

Ám – reméljük – ennél a tűznél senki sem hívja majd a tűzoltókat, noha februárban lángba borul a Fővárosi Nagycirkusz. No nem az egész, csak a porondja! A világhírű Rippel Brothers rendezésében, nemzetközileg elismert magyar artistaművészek előadásában, kirobbanó sikerű produkciók láthatók március 10-ig Főnix – Tűzcirkusz címmel a Fővárosi Nagycirkusz műsorán!

Az elmúlt években jég és víz borította a porondot, most tűzbe burkolózik a jól ismert manézs. A klasszikus cirkuszi produkció tematikája a tűz köré épül, amely mindent megváltoztatott az emberiség fejlődésében. A tűz eredete, ereje és fontossága elevenedik meg a porondon a világhírű magyar artistaművészek látványos produkcióiban, akik a cirkuszművészet varázslatos nyelvén idézik meg az őselem különböző formáit. A tűzből születik meg a Főnix, e különleges, mitikus lény, mely a történelem során számtalan halandó képzeletét rabul ejtette. E szent madár életének végén meggyullad, és saját hamvaiból újjászületik, mint az önmagát megújító lélek, így vált az idők folyamán a megújulás, a feltámadás, a tisztaság, az erő, a gyógyítás, az alkotás, a teremtés szimbólumává. Látványos tűzshow-val kelti életre a tüzet az Anima Prizma tűzzsonglőr-csapat, Nagy Molnár Dávid, az illúzió mestere pedig tűzmágusként varázsolja el a közönséget.

 

Könnyű helyzetben volt az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális államtitkára, Fekete Péter, mert egy olyan új műsor bemutatására vállalkozhatott, mely a szívéhez legközelebb áll. Korábban ugyanis ő volt a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója. Államtitkári kinevezésekor határozta el; a magyar artistavilág legnevesebb képviselőit kérik fel, hogy az elkövetkezőkben rendezőként segítsék a cirkusz munkáját. A mostanit megelőző előadásokban ez már így történt és így lesz majd a nyári produkció esetében is. Most a Rippel Brothers, a Rippel testvérek vállalták ennek a műsornak színpadra állítását. Már alkotó művészekként is igen jó együttműködést alakítottak ki a cirkusz műszaki gárdájával, ráadásul az Akadémiájuk, a felnövekvő új artista generáció fontos műhelye lett. A magyar artistaművészek komoly hírnevet szereztek a világban, sokat utaznak, folyamatosan jelen vannak a világ különböző színpadain és ezért nagy öröm, ha néha haza is hívhatjuk őket – erősítette meg az államtitkár. Ilyen például Simet László, aki a londoni Olimpia záró rendezvényén a Wembley stadion felett kifeszített kötélen motorkerékpárral ment végig, most pedig egy szédületes halálkerék-számban fogja lenyűgözni a közönséget.

De ilyen világsikerű művész Rippel Viktor és Rippel Ferenc is, ők nemcsak rendezői, hanem aktív közreműködői is az előadásnak. Egy óriáskockán mutatják be erőemelő-számukat mesterfokon. Már harminc éve, hogy a porondon vannak, jól ismerik annak miden titkát. Szerencsére a cirkuszművészet örök és olyan nemzetközi nyelvezete van, amihez nem kell magyarázat. Évek felkészülése összpontosul abban a pár percben, amit a közönség tőlük a manézsban lát. Ennek a műsornak a szereplőit úgy válogatták össze, hogy a legjobb magyar artisták mutatkozhassanak be. A műsorban a tűz áll a középpontban, az őselem, ennek köszönhetjük az összes eszközt, ami a kezünkben van, hiszen a tűzből keletkezett a fém, abból pedig minden, amit ma használunk! Ezt most az artistaművészet segítségével kívánják egyértelművé tenni.

A Rippel Brothers Akadémia már tíz éve létezik, tíz–tizennégyéves növendékei – a jövő nemzedéke – is porondra lépnek a Fővárosi Nagycirkusz műsorában: a négy főből álló Rippel Brothers Akadémia Tűzangyalai egy lenyűgöző légtornász-bemutatóval kápráztatják majd el a nézőket. A mozgások, a fellépő táncművészek koreográfusa, a Junior Príma Díjas táncművész, Moussa Ahmed azt hangsúlyozta, hogy ezen a pályán a belső tűz, a lélek tüze nagyon fontos! A XXI. század közönségének magas ingerküszöbét csak olyan mozgással lehet átlépni, ami szintén tüzes. Ezért minden előadónak minden alkalommal olyan teljesítményt kell nyújtani, mintha tudná, hogy életében most táncol utoljára! A műsorban lévő táncszám címe a szél. A szél a tűznek szerves része, mert elolthatja és akár fel is lobbanthatja.

Tavaly márciusban, itt a Fővárosi Nagycirkuszban a Győztesek Karneválja előadásán, egy fiatal művész Guinness-rekordot állított fel. A többszörös díjnyertes Richter-család ifjú tagja, az akkor még tizenhét éves Richter Kevin két lovon állva, egyszerre tizennyolc lovat vezetett! Most egzotikus teve- és zebraprodukciót mutat be a manézsban, valamint a magyar virtust idéző, dinamikus zsokészámmal lép fel a Richter Kevin lovasakrobata-csoport.

Porondra lép a Főnix Tűzcirkusz műsorában a TwirlinGirls – Jerabek Csenge és Faludi Szilvia – egy lendületes görkorcsolyaszámmal, Faludi Szilvia pedig önállóan – egy látványos karikaszámmal ejti rabul a nézőket. Az előadás egyetlen külföldi fellépőjeként az argentin Diaz Brothers egy nem mindennapi gaucho-táncot mutat be a porondon.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Miről is vitázunk az ellenzékről?

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 28 - 18:59

Mostanában a politikai viták mintha önmagukat kergető kígyókká váltak volna. Néhány témát illetően mindenképpen. Nem egyszer a véleményekre adott reakciók tekintetében is az az érzése az embernek, hogy elakadt lemezjátszók vitáját olvassa. Többek között az ellenzéki megnyilatkozások tekintetében.

Ebben csak az a kínos, hogy nem egyszer olyan, legalább hallgatólagos, elvárások tünedeznek elő, amelyek alanyi vélemények létjogosultságát tételezik fel. Nem a véleményalkotó alanyi jogát a véleményhez, hanem azt, hogy az ellenzékinek tartott politikusnak, tüntetésszervezőnek alanyi jogon csak igaza lehet. Illetve csak tévedhet. Attól függően, hogy honnan nézzük. Példaként számos esetet lehetne felhozni, de most Föld S. Péter egyik jegyzetére, illetve a reakciókra térnék ki. Éppen azért, mert olyan eseményre hivatkozva mérlegeli a hazai közállapotok demokráciatartalmát, amely elég régen történt ahhoz, hogy mindenkinek kialakulhasson az azzal kapcsolatos véleménye. Az ellenzéki képviselők TV-székházi szereplése kapcsán. Amelyben többek között olyan kitételt fogalmaz meg a szerző, mint például „martalócok által megvert Varju László”. Noha vannak olyan sejtéseim, hogy amennyiben nem csak mozgásában akarnak korlátozni, további intézkedésig visszatartani, hanem tényleg verik, az nem igazán telefonálgat közben.

Azonban nem is ez a lényeg talán, hanem a reakciók. Amelyek között megint felbukkant az „ellenzéki, tehát igaza van” motívum. Holott a képviselők elleni jogtalan fellépés akkor is megállt volna vádként, ha kisebb a mártíromsági faktor. Akár a biztonsági erők által biztosított, akár egy színielőadás része az utóbbi. Amely utóbbiak szerintem igencsak alkalmasak a kommunikációs bicikli túltolására. Ezen persze lehet vitatkozni, de nem is ez a lényeg talán, hanem a reakciók. Különösen az olyan elvárásokat illető reakciók, amelyek némelyikét makacsul ismételgetem az ellenzéki fellépéseket látva. Leginkább azt viselik rosszul sokan, ha az ember azt kérdést feszegeti, hogy az indulatok levezetését követően mi az a pozitív, az „orbántakarogy”-on túlmutató részletes, szakpolitikai program, amit nem a tüntetések alatt, és nem is utána kellene kommunikálni, hanem előtte. Egy olyan ellenzéki olajfa-programot, ami kompromisszumokban kiérlelt, minden érdkelt fél által támogatható, és világosan jelzi: kormányváltást és nem ellenzék-oldali egymásleváltást szeretnének a pártvezetők, képviselők.

Holott az ilyen program az EP-s és majd az önkormányzati választások során igencsak komoly hiánycikk lehet. Már csak azért is, mert alapja lehetne egy olyan ellenzéki összefogásnak, ami a közös ökölrázás perceinél hosszabb élettartammal bír. Természetesen ennek a programnak a hiányolása is lehetne egyéni szociális problémám. Lehetne. Például abban az esetben, ha már áprilisban nem derült volna ki, hogy a hiánya megbosszulja magát. Ahogy az is, hogy az ellenzéki önjelöltek még a szavazás előestéjén is gyakorlatilag egymást, de leginkább Gyurcsányt akarták leváltani. Most, gondolom, majd a DK által is támogatott Karácsony Gergely kerül majd a satuba. Ami azért sem lesz nehéz, mert a rádióban hallott nyilatkozattöredékeit akár egy bullshit-generátor is kiköphette volna.

De sejtem, most majd megint azt gondolják sokan, hogy „már megint csak kritizál a fickó, és nem tesz le alternatív programot”. Igazuk is lesz. Nem lévén politikus, nem is érzem tisztemnek a politikai programalkotást. Ugyanakkor azoknak, akik az ellenzéket kritikával illetőkön szeretnék számon kérni a politikai munkát szeretném megfontolásra ajánlani az alábbi gondolatot a buggyant tojásokat hozva példaként.

Ha a pénzemért büdös tojást adnak a boltban, akkor jogom van reklamációra akkor is, ha nem tudok jobb tojást tojni. Ha azonban az általam etetett és fizetett baromfiak összevesznek a tyúkólban azon, hogy az egyikük szerint a másik tojása nem szép, akkor más a helyzet. Ekkor bizony elvárható, hogy a politikus ne csak mutogasson a szomszédjára, hanem alkosson másikat. Amiről vásárlóként majd eldöntöm, hogy pont arra a tojásra vágyok-e? Ja, és azon sem kell meghatódni, ha az ellenzéknek véletlenül, nyomokban, ellenzéki gesztusai is vannak. Ez lehet, hogy Magyarországon kuriózum, de azért alapvetően ezért vannak.

Kategóriák: Szervezetek

A blokád

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 27 - 18:50

Amiről a következőkben írok, fikció.

Oroszország rohamtempóban, kb. két év alatt megépítette a Kercs-szoroson átívelő köz- és vasúti hidat, mely összeköti az orosz szárazföldet a Krím-félszigettel. Kétszer kétsávos autópálya, azzal párhuzamosan kétszer egyvágányú vasúti híd, úgy, ahogy kell. A hídpálya alatt kőolaj- és földgáz- meg elektromos vezetékek, ahogy szokás. Ezáltal a Krím fizikailag is része lett az Orosz Föderációnak, ráadásul ez a híd lett Európa leghosszabbja, a félsziget energia- és egyéb ellátási költségei jelentősen csökkentek, hiszen a közúti és vasúti szállítás jóval olcsóbb, mint tengeri úton, vagy komp általi szállítás és átkelés. Mire Tarlós „elvtárs” kitalálta, hogy a budai és pesti távhő-vezetékeket kapcsolják össze, az oroszok megépítették Európa leghosszabb (19 km.) köz- vasúti- meg energiaellátó hídját.

Ám a történet nem itt ér véget.

A hírekből nemrégen értesültünk, hogy az oroszok a tenger felől blokád alá vették az Azovi-tenger ukrán kikötőit, melyek mostanra kizárólag a Kercs-szorosi híd alatt közelíthetőek meg. Rossz hír, mert az ukrán érc, és egyéb export, valamint halászat jó része errefelé zajlik. Ha blokád van, nincs forgalom, s az oroszok nem ostobák.

Ha blokád van, akkor csak idő kérdése, hogy a szárazföldön mikor indul meg egy korlátozott orosz, vagy a szakadárok által kezdeményezett offenzíva, mely megteremti a szárazföldi összeköttetést a (szakadár) tartományok és a Krím között, így de facto Oroszországgal is. Persze óvatosan kell előkészíteni, nem sietni, mert mindig casus bellit kell találni.

Ha pedig Oroszországnak létrejön a szárazföldi kapcsolata a Krímmel, akkor Ukrajna Fekete-tengerhez való hozzáférése jelentősen csökken. Mivel pedig a „nagy testvér” törekvése történelmi idők óta a meleg tengerekre való kijutás volt, kevéssé valószínű, hogy e ponton megállnak, hiszen Transznyisztria, mely Moldávia része volt, orosz tagköztársaságnak nyilvánította magát, melyet Moszkva elismert. Ugyan igen messze vannak az orosz területekről, ám erősen valószínű, hogy Oroszország birtokba veszi Ukrajna teljes Fekete-tengeri partvidékét, szárazföldi kapcsolatot létesítvén Transznyisztriával. Ez azt jelenti, hogy a Fekete-tenger teljes északi partvidéke orosz kézbe kerül. Ide tartozik Ogyessza is, mely a Fekete-tenger északkeleti medencéjének legnagyobb kereskedelmi- és hadikikötője, s csak egy ugrásra van Transznyisztriától.

Ami még történhet

Ha Transznyisztria fizikailag is csatlakozik Oroszországhoz, az már azt jelenti, hogy Ukrajna fölbomlóban van. Románia bizonyára bejelentkezik Moldáviáért – az egykori Besszarábiáért – ahol mindenki románul beszél. Lengyelország pedig követelheti Volhíniát, mely az egykori kongresszusi Lengyelország része volt, csak Sztálin elcsatolta.

A következmények hátborzongatóak lehetnek, mert ha egy ilyen helyzet előáll, Kárpátalja sem nagyon akarna ukrán maradni.

A további következtetéseket a nyájas olvasó fantáziájára bízom, de ha ez a forgatókönyv ténylegesen megvalósul, az Európai Unió jövője erősen kétségessé válik.

Egri-Eiben István

Kategóriák: Szervezetek

A Holokauszt Nemzetközi Emléknapja

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 27 - 16:20

A Szövetséges Erők 74 évvel ezelőtt, január 27-én szabadították fel az auschwitz-birkenau-i koncentrációs tábort, és vetettek véget az ott elkövetett borzalmaknak. Erre az eseményre emlékezve tisztelgünk ma a holokauszt idején elpusztult hatmillió, ezen belül közel hatszázezer magyarországi zsidó áldozat emléke előtt.


(A nagyobb felbontásra kattintson a térképre.)

Angela Merkel a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából azt mondta: „Ez a nap emlékeztet minket arra, hogy hová vezethet a faji őrület, a gyűlölködés és az embergyűlölet” Merkel minden európai polgárt felkér az antiszemitizmus elleni küzdelemre.

A videki zsidóság deportálás táblázata, 1944: Kattintson ide:Tablazat_Menetrend – 1944_ magyar

Ezzel szemben Orbán Viktor és kormánya adatbázisokat hoznak létre és nyilvánosságra hozzák az állampolgárok és civil szervezetek önkényesen összeállított Soros-listáját. Mindeközben a kormányzat már nemcsak relativizálja Horthyt, mi több hanem – a kormányfő által – még deklaráltan kivételes államférfinek is tartja. A Horthy-kultusz már akkorára duzzadt, hogy a fideszes főméltóságok – így a Magyar Országgyűlés alelnöke is – a Nemzetközi Holokauszt Emléknapján Horthy Miklósra emlékeznek.

Ám hiába az igyekezet, Horthy népirtó antiszemitizmusát nem tudják meg nem történtté tenni.

Magyarországon a Horthy-korszakban huszonkét zsidó tárgyú törvényt szavazott meg a Nemzetgyűlés, illetve a Képviselő-ház, amelyeket – szükségképpen – a kormányzó a kézjegyével hitelesített. Az első az 1920-as XXV. törvénycikk, az úgynevezett numerus clausus, amely a honi zsidóság számára lehetetlenné tette, vagy rendkívüli módon megnehezítette a továbbtanulást. A zsidók jogfosztása 1938-tól egyre súlyosbodott: a németek megszállásáig (1944 március 19.) újabb 21 zsidótörvény született.

A magyarországi zsidótörvények 1920–1942 között

1. 1920. évi XXV. törvénycikk a tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról

2. 1938. évi XV. törvénycikk a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról

3. 1939. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról

4. 1939. évi VIII. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról

5. 1939. évi XVIII. törvénycikk a Magyar Szent Koronához visszacsatolt felvidéki területen országgyűlési képviselők választásáról

6. 1939. évi XIX. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról

7. 1940. évi IV. törvénycikk a kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más földbirtokpolitikai rendelkezésekről

8. 1940. évi XVII. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról

9. 1940. évi XIX. törvénycikk művészeti kamarák felállításáról és szervezetük megállapításáról

10. 1940. évi XXVII. törvénycikk a keresztény vallásfelekezetek egyháznagyjainak és képviselőinek felsőházi tagságáról

11. 1940. évi XXXI. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági tagsági jogról

12. 1940. évi XXXIX. törvénycikk az egyetemi és főiskolai hallgatók felvételének szabályozásáról

13. 1941. évi XI. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról, valamint az 1931. évi XXVI. törvénycikk 7. §-a értelmében alakított országos bizottság tagjai számának újabb felemeléséről

14. 1941. évi XIII. törvénycikk az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról

15. 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről

16. 1941. évi XIX. törvénycikk a törvényhatósági bizottsági és a községi képviselőtestületi tagsági jogról, továbbá a gyakorlati közigazgatási vizsgára vonatkozó átmeneti szabályokról

17. 1942. évi IV. törvénycikk az orvosi rendtartásról szóló 1936. évi I. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről

18. 1942. évi VIII. törvénycikk az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról

19. 1942. évi XI. törvénycikk a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931. évi XXVI. törvénycikkben a minisztériumnak adott és utóbb kiterjesztett felhatalmazás további meghosszabbításáról

20. 1942. évi XII. törvénycikk a városi orvosokról, a községi orvosokról és a körorvosokról, valamint egyes közegészségügyi rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről

21. 1942. évi XIV. törvénycikk a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk, valamint az 1914–1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló 1938. évi IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

22. 1942. évi XV. törvénycikk a zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól

1944. március 19-e utáni tragédia tökéletesen illeszkedett Magyarország előző 24 évig tartó antiszemita politikájához, így törvényszerű volt, hogy a helyi közigazgatás lelkesen és odaadóan deportálta magyar zsidókat a náci haláltáborok felé.

Orbán-kormány a Horthy-korszakkal vállal jogfolytonosságot, és nyíltan vállalja a Horthy-korszak szellemi-ideológiai kontinuitását.

Talán ideje lenne végre komolyan vennünk Orbán fenyegető erőfeszítését.

Garai-Édler Eszter

Kategóriák: Szervezetek

Halló, Magyarok Nagyvilági, Diaszpórás Szövetségek és Tanácsok, éltek még?

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 26 - 16:46

Mintapéldány:

“Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Kormány!

Mi, (a Kanadai Magyarokok Kultúrális Tanácsának) megválasztott vezetősége és az általunk képviselt diaszpórában élő magyarok, tiltakozunk a túlóratörvény, vagy ahogyan a köznyelvben elhíresült, a ‘rabszolgatörvény’ ellen.

Csatlakozunk azokhoz a magyarországi dolgozókhoz, akik ez ellen a törvény ellen tüntetnek, és biztosítjuk őket teljes támogatásunkról. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy ez a véleményünk minden fórumon, az összes médiában hangot kapjon!

Felhívjuk továbbá a parlamenti képviselők figyelmét, hogy a demokratikus szabályok értelmében körzetük azért választotta meg őket, hogy az ott élők érdekeit tartsák szem előtt mindenekelőtt! Márpedig a hétvégi munka, a 12 órás munkanapok semmiképpen nem a lakosság és nem a választók érdekeit szolgálják! Alapvető demokratikus emberi jogokat és munkavállalói érdekeket sért az új szabályozás.

Nyomatékosan kiemeljük azt, hogy a választóknak nem csak ahhoz van joguk, hogy minden négy évben az urnák elé járuljanak és képviselőket válasszanak, hanem ahhoz is, hogy a két választás között gyülekezzenek, megvitassák a közügyeket és kinyilvánítsák akaratukat, a többség követeléseit, és tiltakozásuknak akár közös demonstációval érvényt szerezzenek.

A tüntetés a választók elvitathatatlan demokratikus joga két választás között, amit sem a kormány, sem pedig más szerv nem vehet el tőlük.”

***

Részlet egy meg nem írt petícióból, amit a kanadai magyar szervezetek vezetői nem fogalmaztak meg, és a sok tízezer kanadai magyar nem írt alá.

(Fotó: Kanadai Magyar Kulturális Tanács Facebook oldala)

Az unokaöcsém szombat reggel pörköltet főz. No nem azért, mert a pörkölt a férfiak specialitása, hanem azért, mert a feleségének dolgoznia kell. És vasárnap is. És minden szombaton és vasárnap, egész januárban. És 12 órás műszakokat nyom le. De nem csak ő, hiszen most már törvényesen kötelezhetők erre a munkavállalók, az állampolgárok, a négyévenkénti választók. Hát ha lehet, akkor azonnal el is kezdődött a kifacsarásuk!

Persze az unokaöcsém már figyelmeztette őket régen. Felhívta barátait, ismerőseit, hogy menjenek együtt tüntetni, lépjenek fel együtt az igazságtalanságokkal szemben, de csak kevesen kísérték őt el Budapestre, a megyeszékhelyre, a városi tüntetésre. Nehogy még a pörköltre valóra se maradjon a végén!

De mostmár nem is kell félniük, hiszen van már, ahol a tüntetést a rendőrség egyenesen megtiltotta, mint például Hatvanban.

“Ütős demonstrációt terveztek szervezni Hatvanban a szakszervezetek, amelyen az ellenzéki pártok is részt vettek volna jövő hét csütörtök délután. Egyszerre négy helyen tartottak volna félpályás útlezárással demonstrációt a városban, de ebből három helyszínen a rendőrség megtiltotta a demonstrációt.”

Hát ide jutott kérem a demokrácia Magyarországon! A démosz, az istenadta nép kétharmada már csak a szavazásra kellett, aztán már csak kevesebb, mint a fele is elég volt a kétharmadhoz, legközelebb már el sem kell menniük szavazni, mert Viktor Atyjuk a palotában addigra már megkoronázza magát!

Kedves Érző és Gondolkodó Rokonság, Ismerősök és Választópolgárok Magyarországon és a világon! Menjetek el mindannyian és álljatok ki egymásért, a magyarországi magyarokért is! Belföldön ne csak néhányezren demonstráljanak békésen, hanem sok százezren és hangosan! Külföldön ne csak egy-egy tucat népszerűsítse az O1G jelvényt, hanem sokezren! Vagytok ti elegen Torontóban is, New Yorkban és mindenütt.

Tessék, most van az ideje annak, hogy szervezeteiteket mozgósítsátok és súlyt adjatok a követeléseknek! Írjatok petíciókat szervezetenként, adjátok be, hogy igenis a többség érdekeinek képviseletére jöttetek létre és nem pedig csak és kizárólag népzenére táncolni, és Ákos hangjától hasraesni, vagy éppen Nagy Feróval együtt danolni.

Most bizonyítsátok be, hogy a magyar állampolgárságot nem csak személyes előnyei miatt kértétek meg, hanem valóban érdekel a magyarországiak sorsa!

Na, gyerünk! Írjatok és gyülekezzetek, mert jogotok van rá. Tessék akkor elkezdeni, ahogy én kezdtem: Tisztelt Miniszterelnök úr, Tisztelt Kormány, Tisztelt Képviselők…

Ui: Kemény FIDESZ-esek! Ne merjétek zsarolni és fenyegetni azokat, akik jogaikkal élnek! Meg fog a világ fordulni és amit ti tesztek, minden jogállamban büntetendő!

Petényi Judit

Kategóriák: Szervezetek

Békemenet: érdeklődés hiányában elmarad

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 25 - 16:58

A legutóbbi hírek szerint nem lesz békemenet március idusán. Ezt valószínűleg sokan ki fogják bírni zokogás nélkül. Feltéve, hogy nem teszik kötelezővé. A zokogást. Netán a részvételt. De erről nem nyilatkozott Csizmadia László. Csak arról, hogy nem lesz. Valójában az indoklás az, ami elgondolkodtató.

Olyasmikről beszélt az ATV-n, hogy a Civil Összefogás Fórum (CÖF) létrehozott egy szakértői csoportot, ami abban segíthet, hogy megtalálják a valóság optimális megközelítését. Erre nyilván szükség van. Különösen egy olyan társadalmi helyzetben, ahol a valóság megközelítése időnként a rendőrség sorfalaiba ütközik. Azért a CÖF-ot nem kell félteni. Valószínűleg nem azért marad el a békemenet, mert félnek a rendőri igazoltatásoktól. Annyira nem közelítik meg a valóságot, hogy zavarják ezzel Orbán köreit.

Akkor miért marad el? Az elnök szerint azért, mert a tárgyalóasztal mellett, illetve a parlamentben kell megoldani a kérdéseket. Mely utóbbiba a kormánypárti többség korántsem úgy alakult ki, hogy a szavazóképes, belföldön élő lakosság elsöprő többsége rá szavazott volna. Mindamellett érdekes gondolat, hogy Csizmadia szerint, „ha normális mederbe a parlamenti falak közé szorul majd az ellenzék munkája és konstruktívvá tud majd válni, akkor nincs szükség Békemenetre”. Amely gondolatmenethez jó lenne megtalálni azt a nyilatkozatot, amely ugyanezt fejezi ki abból a korszakból, amikor a Fidesz vonulgatott ki az országházi ülésekről. Biztos akkor is mondott ilyet. Mert azt kár lenne egy civilen összefogótól elvitatni, hogy következetesen gerinces emberként elfogulatlanul nézi a civilek érdekeit.

Ugyanakkor még emlékezhetünk arra is, hogy az első békemenet legnagyobb mozgósító ereje valószínűleg az a populista ajánlat volt, amellyel a gazdasági életben járatlanoknak önfelmentést kínált. Nagyjából azzal a mottóval, hogy a bankok tehetnek mindenről. Márpedig a saját döntések rossz következményeinek a hárítása jelentős mozgósító tényező. Elég, ha a miniszterelnökre tekintünk. Aki állandóan keres valakit, valamit, ami ellen harcot hirdethet. Bízva abban, hogy megtalálja valaki másban a hibást. De leginkább abban, hogy másokkal is megtaláltatja másokban a hibát. Miközben az utóbbi idők köznapi ellenzékiségét egy olyan törvénycsomag, a rabszolga- és bérbíró-törvények generálták, amikért nehéz másban, mint a kormánypártban, kerestetni a hibát.

Amikor a CÖF megpróbálta megközelíteni a valóság nekik kiutalt változatát valószínűleg ugyanezzel a problémával találkoztak. Azzal, hogy a nagy hibáskeresésben egy sokakat esetleg hátrányosan érintő csomagot követően kellene mozgósítani a kormány mellett. Így inkább keresett az elnök egy olyan szólamot, ami valójában csak egyet jelenthet: az idei békemenet érdeklődés hiányában elmarad.

Kategóriák: Szervezetek

A Fidesz azért lop, mert Hadházynak lyukas a zoknija

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 24 - 18:41

Egy hete egy lyukas zoknin rugózik lakájmédiája. Hogy egy ellenzéki politikusnak, akit a Pintér Sándor belügyminiszter volt cégének biztonsági őrként alkalmazott martalócai brutálisan bántalmaztak, lyukas volt a zoknija. A széphez vannak szokva lakájmédiáék, a tökéleteshez, mert annyira kényes az ízlésük, hogy csak azt tudják elviselni, ha egyetlen porszem sincs a gépezetben. Minden bajunk forrása egy lyukas zokni.

Ez az eredendő bűn, ha vadiúj lett volna Hadházy Ákos zoknija, vagy legalább megstoppolta volna valaki, akkor most egészen más országban élhetnénk. Nem volna például korrupció, és az ország gyarapodására szánt pénzek el nem hanyagolható része sem a csókosokhoz kerülne megőrzésre. Nem stadion épülne kórház helyett, nem magánrepülőgépekre menne a pénz, hanem oktatásra. Hogy a magyar iskolákban tanuló diákok ne használhatatlan ismereteket, hanem versenyképes tudást szerezzenek.

Ha Hadházy Ákos jobban odafigyel a zoknijára, akkor a magyar kormány nem szökteti meg és nem bújtatja a hazájában köztörvényes bűncselekményekért elítélt macedón miniszterelnököt, nem szavazzák meg a dolgozókat a munkáltatóknak még a mostaninál is jobban kiszolgáltató rabszolgatörvényt, a Polt Péter vezette ügyészség pedig nem tusolja el a szabad szemmel is bűncselekménynek látszó eseteket. Gyanúsítottként hallgatják ki a népszavazási kezdeményezést fenyegető magatartásukkal akadályozó, Kubatov Gáborhoz közeli kopaszokat, a csengeri „örökösnőtől” ezerháromszázmilliárdos megbízást elfogadó Kósa Lajost, a letelepedési kötvények körük sertepertélő Rogán Antalt.

Mindez persze nem érdekli Habony, Mészáros és Orbán sajtóját, mert számukra minden másnál alapvetőbb, hogy Hadházy Ákos lyukas zokniban próbált bejutni az MTVA székházába. Ilyen, a NER-től idegen öltözékben szeretett volna társaival együtt beolvastatni egy ötpontos szöveget, hogy a hazugsággyárban legalább néhány percig valóságos hírek is elhangozzanak.

Ezt teszi egy lyukas zokni.

Meg kellene próbálni hibátlan zokniban újrakezdeni az egész magyar demokráciát. Hátha csak emiatt siklott ki minden. Ha legközelebb Haházy jobban odafigyel a zoknijára, elképzelhető, hogy Orbán Viktor bocsánatot kér a magyaroktól az ellenük elkövetett bűnökért, s még mielőtt börtönbe vonulna, megtépkedné a ruháit, hamut szórna a fejére, és legalább egy részét visszatenné a közös kasszába annak, ami onnan hiányzik.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A Fidesz megdöbbent a Soros György elleni támadások miatt

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 23 - 13:57

Nyilatkozatot adott ki a Fidesz, melyben tiltakoznak az ellen, hogy a „fiatal nemzedéket önzetlenül támogató” Soros Alapítványt, valamint magát Soros Györgyöt politikai alapon támadják. „Mentségükre legyen mondva”, nem ma írták a szöveget, hanem 1992. szeptemberében.

„Megdöbbenéssel figyeljük mind a Soros Alapítványt, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat. A fiatal nemzedék és a szakkollégiumi mozgalom támogatásával aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon. Látva a felsőoktatás szorult helyzetét, úgy gondoljuk, hogy az újabb nemzedékeknek is szükségük lesz arra az önzetlen támogatásra, amelyet a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog. Tiltakozunk az Alapítvány politikai csatározásokba történő bevonása ellen.”

A Fiatal Demokraták Szövetségének nyilatkozata a Soros Alapítványról (1992. szeptember.)

Az 1992-es nyilatkozat szövege eredetileg a hirklikk.hu oldalon jelent meg.

Kategóriák: Szervezetek

Az őslakó (The Man from Earth) – dráma a Spirit Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 23 - 09:09

John Oldman történelemprofesszor váratlanul bejelenti, hogy otthagyja az egyetemet. A meglepett kollégák felkeresik az otthonában, hogy nyomást gyakoroljanak rá, adjon magyarázatot a történtekre. Mindenki megdöbben, amikor kiderül, hogy mi a visszavonulás valódi indoka. Oldman professzor ugyanis azt állítja, hogy valójában halhatatlan, és tíz évnél tovább nem tartózkodhat egy helyen anélkül, hogy kiderüljön a titka. A kollégák persze képtelenségnek tartják az egészet, ám sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudják a hallottakat. A barátságos összejövetel drámai fordulatot vesz.

A fordítás Jerome Bixby “THA MAN FROM EARTH” c.színdarabjának Samuel French kiadása alapján készült. A film Magyarországon “Az őslakó” címmel került bemutatásra 2007-ben.
A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közreműködésével kerül színre.

(forrás:színház)

Szereposztás:

John Oldman, történelemprofesszor Ozsgyáni Mihály Dan, antropológiaprofesszor Jantyik Csaba Harry, biológiaprofesszor Zsiga László Edith, művészettörténet professzor Nagy Enikő Sandy Marjai Virág Art, archeológia professzor Tóth Sándor Linda, diáklány Michl Juli Frank Gruber Kertész Péter

Fordította: Csukás Márton – Csukás Barnabás

Jelmez: Katona Bálint

Rendezőasszisztens: Libor Laura

Rendező: Bányai Gábor

MAGAYARORSZÁGI BEMUTATÓ!

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Gizi néni nyugdíjemelést kap

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 22 - 18:15

Gizi néni, korábbi nevén tanárnő, fiatalságáról álmodozik, kivételesen nem Gézára gondol a fekete, göndör hajú fiúra, aki pár évvel ezelőtti haláláig férje volt, és nem is Jenőre, akinek olyan jó lett volna igent mondani, hanem az 1-es útra, a bicskei marsall májra, a megállásokkal tarkított lassú cammogásra Budapestig. Géza, míg állt a sor, leállította a trabit -addig sem fogyaszt- mondta. Emlékszik még na’llán’ korára is, a bombatölcsérbe telepített kishalra, és látja maga előtt ifjú barátját, ahogy a lebombázott ház tűzfalára mászik, aztán az új M1-s autópálya jut eszébe a „száguldás az úton”, meg az M2, a piros metró, az izgalom, ahogy a mozgólépcsőre lép, meg a lebbenő miniszoknya. Aztán a Commodore 64-re ugrik az emlék, a BASIC -ban írt programra, ahogy két napig írta a szubrutint, amellyel helyi érték szerint nyomtatott a gép, vagy korabeli büszkeségére a napokig készített, a Mandelbrot-halmazt grafikusan megjelenítő „szoftverre”.

Gizinéni büszke magára: Büszke a háborús romokból felépített hazájára, az autópályákra, és metró vonalakra; a pirosra, kékre és a sárgára is, büszke mobiltelefonjára, amelyik nem csak a számok helyi értékét kezeli okosan, és büszke az internetre, ami többet tud mutatni a Mandelbrot-halmaznál, aminek kapcsán oly lelkesen beszélt tanítványainak az unalmas számok misztikus ezerszínűségéről. Egykori tanítványaira is büszke, a rágógumit asztala alá ragasztó Pistire, akinek neve a Japánba futó Siemens mozdonyok oldalán hirdeti, hogy ő a tervező.

Gizi néni büszke magára: Az ő korosztálya, és korosztályának gyermekei, unokái alkották ezt az új világot. Ők kerülték meg űrhajón a Földet, szálltak a Holdra, és derítették fel a Mars titkait, ők teremtették Európa 70 évnél is hosszabb békéjét. Aztán a gojostoll jut eszébe, amit egy gigatüntetésen kapott. „Csak jó helyre tegyük az „X”-t”, mondta a szónok. A többit bízzuk rá. „Sorstalanság” az, amikor mások kezében a sorsod, gondolta, de mégis halkan mormolta maga elé a tömeg kórusát: Összefogást! Összefogást! …

A gojostollas vette el egy havi járandóságát, a 13. havit, aztán jött a 2/3, a 13. mellé 14. havit ígérő NER. Aztán se 13, se 14, hanem inflációkövetés, vagyis befagyasztás. Először legalábbis azt hitte, hogy befagyasztották a nyugdíját, de nem, a ki nem mondott befagyasztás is hazugság, hiszen azóta nyugdíja „szigorúan monoton csökkenő …” Csökkenő az átlagbér növekedés viszonylatában, vásárló erejét tekintve és euróban számított értéken egyaránt.

Nyugdíjba vonulásakor kapott, átlagbérek feletti „ellátása” mára az átlagbérek fele.

A kormány rendelete (2) a nyugdíj január havi emeléséről szól, ami úgy hazugság, ahogy megszokta, mert hazugság emelésnek nevezni azt, ami (inflációs) kompenzáció, aztán nem csak hazugság, hanem még kompenzáció sem. Valójában 10 százalékkal nőttek az idősek kiadásai – állította tavaly a NYOK , míg KSH az inflációt 2,8 százalékra, a nyugdíjas inflációt 2,7 százalékra hozta. Gizinéni nem szereti a NYOK-t (3), úgy van vele, mint a PÖCS -el (4). Nem érzi saját szervezetének. Mégis a NYOK becslését érzi helyesnek. Tudja, hogy a boltban a banán ára évek óta változatlan, de azt is tudja, hogy mára a banán a boltokban kapható legolcsóbb gyümölcs, meg a narancs (pedig a narancsot már nagyon unja). Alma egyre ritkábban van az asztalán. 700 Ft körüli az ára, de van 1 000 Ft-ért is, és időnként akciósan kapható (akár a banán) 350-ért (5). Húslevesébe pedig már nem kerül az ezerötszáz forintos petrezselyemből.

Gizi néni euróban számolt nyugdíja -a kapott nyugdíj emelés(?)- után két százalékos euró inflációval, aktuális árfolyamon tizennégy-tizenöt euróval, kb. négy-ötezer forinttal csökkent havonta.

Gizi néni érteni véli, hogy nyugdíja költségvetési kérdés, hogy ez a költségvetési kérdés igazából arról szól, hogy gyermekei, unokái által az ő nyugdíjára befizetett járulékokból mennyit lophat el a hatalom. Gizi néni emberi erőforrásként azt is tudni véli, hogy öregkorának története nem más, mint élve-temetés.

Gizi néni realista, konyhaasztalánál kávézik, és keserű kávéjába egy kis cukrot tesz.

Szukits Rezső

(1) igen „j”-vel
(2) A Kormány 240/2018. (XII. 12.) Korm. rendelete a nyugellátások és egyes más ellátások 2019. január havi emeléséről
(3) Nyugdíjasok Országos Képviselete
(4) Pedagógus Önértékelési Csoportok
(5) Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek elnöke szerint az étkezési alma kilónkénti ára az áruházban 400 forint körül van, míg a termelő alig 70 forintot kap érte. Korábban az étkezési alma 130 forintba került.

Kategóriák: Szervezetek

Magyarország: demokráciát már nyomokban sem tartalmaz

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 21 - 16:38

Magára vessen az, aki még mindig azt hiszi, hogy Magyarország legalább nyomokban demokráciát tartalmaz. Biztosan volt ilyen időszak is, de a Központi Nyomozó Főügyészség ma napvilágra látott döntése megmutatta, hogy Magyarország kapcsán tévedés demokráciáról beszélni. Itt bizony kedves feleim, már nyomokban sem lelhető fel demokrácia, mert ami esetleg még annak látszik, az sem az, hanem annak legföljebb az égi mása.

Ha van, aki még nem értesült volna róla: a Központi Nyomozó Főügyészség szerint jogosan léptek fel az MTVA őrei azok ellen az ellenzéki képviselők ellen, akik december 16-án és 17-én a köztelevízió székházában be akarták olvastatni ötpontos követelésüket.

A főügyészség közleménye szerint „az országgyűlési képviselők az MTVA székházában nem hivatalos személyként jártak el, ugyanis hivatalos eljárást nem folytattak, hanem megjelenésükkel az volt a céljuk, hogy a tüntetéshez kapcsolódva, politikai követelések beolvasásával a műsorrendet megzavarva az élő műsorokat megszakítsák”.

Vagyis, az MTVA székházából kihajított Szél Bernadett és Hadházy Ákos, valamint a Pintér Sándor belügyminiszter volt cégének alkalmazásában lévő martalócok által megvert Varju László nem hivatalos személyként jártak el, amikor bementek a magyar adófizetők pénzéből működtetett hazugsággyárba.

Csak úgy arra jártak, mert nem volt jobb dolguk. Meg hát, valljuk be, unatkoztak is valamelyest, ezért találták ki, hogy elmennek az MTVA székházába. Az Állatkertben már voltak, a mozikban semmi jót nem játszottak aznap, a Cirkuszban sem volt műsor, maradt az MTVA székház.

Nagyon persze nem kell csodálkoznunk azon, ami történt. Sőt, kicsit sem. Ez egy olyan ország, ahol máig nem hallgatták ki Kósa Lajost, pedig a volt debreceni polgármester egy magát csengeri örökösnek kiadó háztartásbelivel ezerháromszázmilliárd forintos megbízásáról tárgyalt. Ez egy olyan ország, ahol nem nyomoznak a letelepedési kötvények ügyében, futni hagyják Rogán Antalt, meg sem kérdezik Tiborcz Istvánt, Orbán miniszterelnök vejét, hogy mi az igazság az OLAF-jelentésben leírt szabálysértések és bűncselekmények körül.

Ez egy olyan ország, ahol, ha benne vagy a brancsban, akkor mindent megtehetsz, ha nem vagy benne, akkor veled tehetnek meg mindent.

A nyomozóügyészség ma napvilágra került döntése tehát nem meglepetés, hanem szerves következménye annak, ami az elmúlt kilenc évben történt. A jogállam szisztematikus felszámolásáról beszélünk, az alkotmánybíróság kiüresítéséről, a médiahatóság fideszes pártkatonákkal történt feltöltéséről.

Orbán Viktorról, Áder Jánosról, Kövér Lászlóról és társaikról.

Az, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség úgy döntött, hogy a Pintér Sándor volt cégének biztonsági őrnek álcázott martalócai mindent megtehetnek, szégyen ugyan az országra, de téved, aki azt gondolja, hogy ez már a mélypont. Mindenki nyugodjon le: lesz még ennél is lejjebb. Aki nem hiszi, annak utánajárnak.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

In memoriam: Andy Vajna

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 20 - 14:59

Andy Vajna, azaz Vajna András György, mostantól odafentről nézheti azt a marakodást, ami idelent zajlik. Életének 75. évében meghalt. Valószínűleg olyan képet hagyva maga után, amin még hosszasan fognak vitatkozni. Mert akkor, ha azokra a nagymozis filmekre emlékszünk, amelyek mögött ott állt, akkor valószínűleg azt mondhatjuk: volt tehetsége ehhez az iparhoz. Sikertelen sem volt benne. Talán éppen ezért nem egészen értették sokan, hogy mi dolga volt a magyar politikában.

Magam sem értettem. Ma sem értem teljesen. Nem azt, hogy a „még több pénzt” ez hozta, hanem azt, hogy erre Vajnának, mint embernek mi szüksége lehetett. De talán hitt egy kicsit abban, hogy a magyar filmipart jobbá, ismertebbé lehet tenni. Egy pénzember pedig jobbára abból él, hogy pénzt lapátol. De most mér ez a vonulata már az életének alighanem lényegtelen. Nem azért, mert nem volt hatása, hanem mert ehhez is két fél kell. Az üzletember abból él, hogy üzletet csinál. A magyar politikai elit is kellett ahhoz, hogy politikai szereppel bíró üzletekkel „kínálják meg”. Az pedig legfeljebb nevetséges, ha ugyanaz a politikai elit az egyik üzletembert kirakatba teszi, és lenyalja a port a talpáról, míg a másik üzletemberből univerzális bűnbakot kreál a kommunikációs szintjén.

Mindamellett, most, hogy meghalt, sokkal érdekesebb lehet az, hogy milyen veszekedések fognak zajlani a hagyatékért. Mind a vagyoni hagyatékért, mind azokért a kommunikációs csatornákért, amelyek elvesztették a „gazdit”. Még az sem kizárt, hogy Palácsik Tímea felnő a feladathoz, ahogy a Vajna-filmek egyikének címadója, Evita is. Akinek még az emlékét sem szeretném megsérteni ezzel a párhuzammal. Különösen mert valószínűbbnek tartom, hogy a Vajna tulajdonolta hazai médiabirodalomról inkább az fog kiderülni: Vajna a jól fizetett stróman szerepét töltötte be. Talán már abban a tudatban, hogy hamarosan fentről röhöghet a tíz karommal egymásnak ugrók csapatán.

Azért inkább az olyan filmekre emlékezzünk, mint a „Terminátor”, az említett „Evita”, vagy akár a „Vörös zsaru”. A halott pedig nyugodjék békében, míg az élők veszekednek tovább.

Kategóriák: Szervezetek

Helyes irányba tereli a “keresztény” Orbán kormány az oktatást?

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 18 - 15:12

Az oktatás minden szintjének szétverése egy újabb szégyenletes állomás felé közeledik Magyarországon.
Talán túlzásnak tűnt némelyek számára, amikor azt írtam: a kormányzat betiltja az egyetemeket Magyarországon. Formális tiltásra eddig ugyan nem vetemedett – a CEU ügyében is csak a szokásos sunnyogásra, meg paragrafus-csavarásra került sor –, de keményen folytatja a harcot az egyetemes tudás ellen.

Ennek fontos állomása volt a Magyar Tudományos Akadémia önállóságának megtörése, kormányzat alá kapálása, az egyetemi rektorválasztások sajátosságai, a kormányhű kancellárok kinevezése, bizonyos tudományterületek negligálása, sőt üldözése a propaganda eszközeivel. Mi idősebbek emlékszünk még, amikor a kibernetika „impirilista” ármány volt: így azután, amikor Nyugaton már Neumann János elméletének gyakorlati hasznosításán fáradoztak az első számítógép-konstruktőrök, idehaza a szcsotka (fagolyós számológép) kezelésének elsajátítására fektették a hangsúlyt. A szociológia fanyalgó értelmiségiek hobbijának minősült: ennek következtében a „társadalom mérnökei” ész nélkül vagdosták a társadalom szövetét.

Márpedig annál nagyobb kárt tenni egy ország, egy nemzet életében még egy atombomba sem tud, mint amennyit az elzárkózó ostobaság. Magyarországnak nincsenek gazdag olajforrásai, nemesfém-, gyémánt-, vagy lítiumbányái, mégis gazdag és erős ország. Lenne, ha nem éppen a legfontosabb erőforrását, a magyarokat pusztítaná némely korlátolt és irigy uralom. Nem puszta létezésében, hanem agytekervényeik vasalásával.

Valóságos ipari, kazános vasalókat eresztettek a magyar tudományosság erősségeire, ezúttal a Szegedi Tudományegyetemre (SZTE).

A szegedi az ország második legnagyobb és legtekintélyesebb intézménye. Mivel az 1920-as békekötés után átvette a kolozsvári sok karát, így a XV. században alapított egyetem jogfolytonos utódjának tekinti magát. Mai szervezetét még az első Ovi-udvartartás alakította ki, amikor 2000-ben öt felsőoktatási intézményt – pl. a vásárhelyi mezőgazdasági főiskolát, a szegedi tanárképzőt – egyesített.

Az egyetem tekintélyét megalapozta, hogy magyar területen mindmáig az egyetlen természettudományos Nobel díjat az itt dolgozó Szentgyörgyi Albert professzor érte el. Nyilván ennek is köszönhető, hogy itt szándékozunk megteremteni az Európai Unió biotechnológiai kutatóközpontját, természetesen uniós közös pénzekből. (Mellékszál: évek óta nem hallani a projekt állásáról, remélhetőleg azért, mert rendben zajlik.)

A biotechnológia jellegzetesen huszadik századi, tehát „új” tudományág és a laikusok részéről számtalan előítélet övezi a klónozás, a géntechnológia eredményeit. Az erkölcsi aggályok lehetnek akár jogosak is: hiszen nemcsak mi, laikusok nem ismerjük az ilyen beavatkozások hosszútávú következményeit, az ebben tudósok is csak kutatják, figyelik a folyamatokat. Az óvatosság tehát indokolt, de a bezárkózás, az elutasítás már ötszáz éve sem működött: mert „mégis mozog a Föld”.

Úgy tűnik a magyarországi kurzus éppen virtuális és valóságos bikacsököket akar a kerekek közé erőltetni. Legalábbis erre utal, amit a SZTE meglátogatásakor mondott Latorcai Csaba, az EMMI államtitkára, Zakar Péter rektor-helyettes buzgó helyeslése mellett: „A legelső pont a kereszténység, amely nagyban meghatározza a gondolkodást. Meg kell kapaszkodnunk abban a tudatban, hogy a nő férfival, a férfi nővel házasodik össze. A második pont a nemzet fogalma, amely a legcsodálatosabb kötőelem, hiszen ebbe születtünk bele. Helyes irányba kell ezért terelnünk az oktatást, az értékeket kívánjuk támogatni. A nemzetiség a fennmaradás alapja.”

Latorcai Csaba

Már bocsánat, de ismerek normálisan gondolkodó keresztényeket – akik ráadásul férfi-nő házasságban élnek – mégsem gondolják, hogy bármely tudomány művelését ennek kellene alávetni. Ugyancsak értelmezhetetlen a tudomány köreiben a „nemzet-nemzetiség” fogalma. Sőt: ma már kizárt, hogy valaki a laboratóriumába zárkózva egymaga jusson jelentős természettudományos felismerésre. (A társadalomtudományokban sem jellemző.) Adott kutatási területen létkérdés a nemzetközi eredmények ismerete, különben legfeljebb a sajtban a lukat találhatná meg/fel bárki.

Az államtitkár bornírt dumája a helyes irányba terelés fenyegetésével újabb tünet. Annak a tünete, hogy immár nincs a magyar kormányzat körül olyan ember, aki képes lenne egy tudományos központban megszólalni.

Mellékesen rikítóan mutatja a kontraszelekció áldatlan hatásait is. Latorcai Csaba ugyanis annak a Latorcai János KDNP-s politikusnak a fia, aki korábban maga is államtitkár volt.

Lehet, hogy mégsem igaz a mondás, hogy „akinek az isten hivatalt ad, észt is ad hozzá”?

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Tényleg Blanka a legfontosabb szereplő?

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 17 - 21:23

A gumicsont-híradó alapján a rendszert megtámadta egy gimnazista. Akkora veszélyt jelentve, hogy maga a magasságos bayerzsóti is beszállt a mocskolódásba. A legutóbbi hírek szerint most a kormánymédia is beszállt az iszapbirkózásba. Az ember meg csak kapkodja a fejét, hogy ki hazudik. Illetve mikor.

Valójában huszadrendű kérdésnek tűnik, hogy az aktuálisan közsajnálati célpontnak választott Nagy Blanka áll-e bukásra bármiből. Már csak azért is, mert néhány szervilista iskolai tanár szinte mindenhol van. Egy tetszőleges diákot tetszőleges időpontban tetszőleges mennyiségű elégtelennel ellátni egy pillanat műve. De legalábbis nem tart sokáig. Ezt valószínűleg a legtöbb tanár, de a legtöbb diák is tudja. Az, mondjuk, kínos lenne, ha kiderülne: a vagdalkozás mögött a diáklány részéről a pótcélpont-keresés ősöreg stratégiája van. De a leány szerint nem áll semmiből bukásra, és miért ne vegyük komolyan ezt a nyilatkozatot.

Az egy megint más kérdés, hogy a mennyire érdemes felvenni azt a stílust, amit nyugodtan nevezhetünk bayerzsótizmusnak. Mert Bayer Zsolt kétségtelenül majdnem a tökélyre vitte, hogy miként kell trágár, ócska, fenéklyukból előtörő stílussal megnyilatkozni azokról, akiket az adott pillanatban az ő nagy vezére ellenfelének, illetve ellenségének tekint. Alkalmasint persze tudva, hogy az ilyen vezér-lojalizmusban fetrengő betűvetők felett a vezért szinte bármikor ki lehet cserélni. Ha holnap Putyin annektálná Felcsútot, akkor Bayer az orosz ellenzékben is megtalálná azt, aki „kretén, barom állat, szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt, kis proli”. Mely kitételsor alkalmazása egy fiatal lánnyal szemben azért felvethet egy egészen más jelenséget is. Lehet, hogy a vezér ölbéli bayerzsótikájának megállt az idő. Leragadva azon a szocializációs ponton, ahol egy lánynak úgy kell udvarolni, hogy meg kell húzni a haját az ovi udvarán. Úgyhogy lehet, hogy csak egyről van szó: a Fidesz 5ös párttagkönyvének tulajdonosa be akar vágódni Blankánál.

Talán azért mert felismerni vélte azt a lelki rokonságot, amellyel a diáklány Fideszt undorító, alattomos, ocsmány és fertőző járványhoz hasonlította. Amely stílus szintén kevésbé alkalmas arra, hogy valakit kifinomult stílussal gyanúsítson meg valaki. Különösen azt követően, hogy amikor visszaszólt Bayernek, akkor azt üzente, hogy a nevezett „nézzen tükörbe, és hallgassa végig a megszólalásait, amiben káromkodik, és úgy próbáljon ítélkezni meg felette, hogy ő is ezt csinálja”. Ami nagyjából azt a módszert követte, ami szintén ismert az oviból. Amikor minden konfliktus úgy kezdődik, hogy visszaütöttek. Amely beszólás kommunikációs értéke számomra nulla. Még akkor is, ha biztos vannak sokan, akik szerint karakán, és nagy mondás.

Az egész gumicsontról inkább az jut eszembe, hogy vigasztalóbb lenne, ha nem egy frusztrált óvodai közösség szintjén zajlana a kommunikáció. Egyik oldalon sem. Még akkor sem, ha tudom: a verbális ökölrázás sok indulatot képes levezetni. De még csak nem is csak széplélekségből tartanám vigasztalóbbnak, vagy az ifjúsági stílus iránti aggódásból. Inkább azért, mert az indulatok az asztalracsapás pillanatában kétségtelenül segíthet. De csak akkor, és másban sem nagyon. Ahogy viszonylag kevés kocsmai verekedés közben építettek új kocsmát.

Kategóriák: Szervezetek

Tánc- és illemtan

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, január 17 - 14:45

Minap a Klub-rádióban egy betelefonáló hölgy – aki valszeg az angol kisasszonyoknál nevelkedett, de legalábbis még az átkosban vett tánc- és illemórákat – kioktatta Szél Bernadettet a kézfogás közbeni viselkedésről, és javasolta neki, tanuljon némi illemet.

Az általa kifogásolt viselkedés egy kézfogás kivitelezése volt, mivel aközben Berni telefonált, és ez a NER illemszabálya szerint lenéző magatartás.

Merthogy a nagyon illemtudó madame szerint a kézfogásnak határozottnak kell lennie, kivitelezése közben a partner szemébe kell nézni. Hogy milyen mélyen, arról nem szólt a madame, ráadásul Matolcsy és Schmidt Mária esetében az a gond is felmerül, melyikbe, bár ők (sem) szoktak kezet fogni.

Azon felül a kézfogásnál, mint olyannál, bizony, a partnerrel való kapcsolatnak, a helyzetnek, ill. a partner társadalmi súlyának is szerepe van. Egy haverral, egy frakciótársammal, a szomszéddal futólag is kezet foghatok, a háziorvosomnak se sűrűn nézek a szemébe, amikor lekezelünk, de pl. a polgármesterünkkel hangsúlyosan fogok kezet, de ez a szembe nézés azért annyira nem jön be. Azon felül miniszteriális halljakendekkel való kézfogás lehet gazsuláló is, ahogy ez pl. Farkas Flórián esetében előfordult. Ilyen esetben a szembe nézés elég erősen kivitelezhetetlen.

A mi kis illemtan oktatónk nem igazán mérlegelte ezeket a faktorokat, cserébe meg mintha figyelmen kívül hagyta volna az ország elöl ülőjének permanens bunkóságát, aki zsebre dugott kézzel végzi protokollfeladatait. Igaz, kezet fogni bárkivel ugyancsak ritkán szokott, Erdogannal, Putyinnal is inkább ölelkezik, így a szembe nézés mellőzhető.

Amúgy a kézfogás, mint olyan abból az időből honosodott meg – leginkább Spanyolhonban – amikor az ellenfelek előszeretettel béreltek fel orvgyilkosokat – arrafelé brávóknak hívták őket – a másik kiiktatására. Az akkoriban divatos, tölcséres szárú kesztyűk kiválóan alkalmasak voltak egy tőr – akkori nevén gyilok – marokba rejtésére, így egy baráti ölelés során egész sikeresen volt kivitelezhető egy hátba szúrás.

Nos, ennek megelőzésére jött divatba a kézfogás, és ezért nem neveletlenség a mai nap sem a kesztyűben történő kivitelezése.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára