Szervezetek

Erdoğan látogatásához

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, november 11 - 15:18

Már pár napja, hogy a török diktátor erre járt. Orbán szerint meg kell adni neki a tiszteletet. Nyilván. Orbánnak meg kellett adnia a tiszteletet. Elvégre Orbánnak láthatóan kell egy felettes én, akinek hódolhat. Tisztelettel, városlezárással, bármivel. Putyin, Erdogan, az ázsiai törpe-diktátorok. Mindegy. Mert ezek a látogatások, és maga a budapesti városlezárás nem a vendégről, és még csak nem is feltétlenül a vendégnek szólt.

Függetlenül attól, hogy érdemes-e a török vezér üldözési komplexusain vitatkozni. Nem kizárt, hogy jól el van látva velük, és Szíriának valószínűleg csak erős fedezettel, vagy erősen megvasalva menne a közelébe. Ez azonban nem Szíria, hanem egy olyan ország, amely pillanatnyilag még az EU tagja. Bármennyire is igyekszik Orbán kivezetni az országot az Unióból. Amely gesztust valószínűleg éppen azok ellenzik, akik rövid pórázon tartják a magyar zsebhokibajnokot. Akiknek milliárdokat jövedelmez a felelősségpánikos, a szocializációs hagyományaival, a gulyáskommunizmus fociöltöző-szagú péniszirigységébe gyökerező falubolondjának uralkodása. Ameddig pedig Magyarország tagja az európai közösségnek, addig kiváló a trójai fapaci szerepére. Amelynek Orbán akár örömmel is eleget tesz. Elvégre ebben az esetben a saját baromságait, jellemgyengeségeit ráfoghatja a külső kontrollra.

Közben lezárta a várost? Gondolhatja: na és? A fővárosiak nem hódolnak neki önként, tehát nyugodtan szívhatnak. Az már csak a rend kedvéért érdemes hozzátenni, hogy az adott esetben a kormányzsebre szavazók is ott toporoghattak valahol a tömegben. Hacsak nem kaptak utasítást a saját felettes trolltartóiktól, hogy maradjanak otthon. Vagy éppen menjenek a tömegbe. Hátha sikerül valami kis pofozkodást is kiprovokálni. Nem tudhatjuk, mert a török elnök nyilvános felképelése érdeklődés hiányában elmaradt. Azért persze érdekelt volna a Fideszre szavazó, de a tömegben tipródó, esetleg megtiport, de haza semmiképpen nem jutó honfitársak véleménye. Ott és akkor. Mert a Széll Kálmánba megboldogult Moszkva tér környékén nem túl sok baráti dudálást, beszólást lehetett hallani. De legalább Orbán büszkén mutogathatta Erdogan-nak, hogy mekkora tömeg van az utcán miatta. Ha nem is az ő tiszteletükre.

Ellenben Orbán mégis csak demonstrálhatta azt a hatalmi gőgöt, amiről azt hiheti: vezetővé emeli. Mint a „Diktátor” című film nagyra törő vezérét a fogorvosi szék. Olyan körítést teremtve, ami alighanem Brezsnyev elvtárs egykori látogatásához lehetett volna méltó. Esetleg azt is felülmúlva. Mert annak idején a magyar vezetésből hiányzott ez a fajta pökhendi kivagyiság. Nem volt rászorulva. Az akkor itt vendégeskedők sem. Pontosan tisztában voltak a helyükkel, szerepükkel. Persze előfordulhat, hogy Orbán is pontosan tisztában van azzal, hogy csak lokális vezér. A maga dombocskáján. Amíg legalább a híveivel el tudja hitetni, hogy nála van a gyémánt fél-krajcár. Esetleg egy hangfelvétel. Hacsak nem róla, tőle őriznek egy-egy felvételt, aláírást valamely komódfiókban. Míg az aktuális Virág-elvtárs nem kér egy kis szívességet.

Addig meg játszhatja az eszét. No meg addig, amíg a szavazók hagyják. Megvezetni magukat azzal, hogy bármilyen polgári, illetve állampolgári értéket képvisel kleptoligarchikus zsebészet.

Kategóriák: Szervezetek

Az élet úgy hozta, hogy csak kétszer voltam Berlinben

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, november 9 - 13:52

Először egyhónapos egyetemi gyakorlaton a 60-as évek elején. Akkor még nem volt Fal, de már nem lehetett Nyugat-Berlinbe átjárni, drótkerítéssel volt elkerítve. Nappal még a kerítés melletti utcán is végig lehetett menni. Éjszaka viszont ezt már mi, egyetemisták, nem mertük megtenni, a sűrűn járőröző kutyás fegyveresek miatt. De a Brandenburgi Kapuhoz azért elsétáltunk. Jó messziről, a tér másik oldaláról pislogtunk a kerítés felé, mintha csak az Andrássy út torkolatából néznénk a Millenniumi Emlékművet. Nagy, üres térség, ember sehol… És akkor egyszer csak egy nyuszi – egy közönséges, nagyfülű házinyúl – rohant a kapu felől a téren át felénk, majd eltűnt emitt a házak között. Éjfél körül járt, ki tudja, hová sietett…

Éppen harminc évvel ezelőtt bontották le a Berlini Falat. Úgy tűnik, a németek tudták, mit kell kezdeni magukkal az egyesítés után…

Kelet-Berlin jelentős része rom volt még. Egész lakatlan városrészek derékmagasságig letarolva, a háború majd húsz éves szomorú tanúi, a törmelékeken gizgazok, suhángok nőttek, verébugrásnyira az Alexanderplatztól. (Mi, Pesten akkor már az 56-os romokat is nagyjából újjáépítettük.) Csak az Alexanderplatz körül volt nagyszabású építkezés, nagy, induló széles sugárút kezdemények.

A közlekedés viszont remek, a Fridrichstrasse állomás gerenda-tákolmánnyal volt kettéválasztva Nyugat és Kelet között. Gyorsvasút, földalatti vasút hálózta be a várost. Mindenfelé jóminőségű iparcikkeket lehetett vásárolni, kis utánjárással. Egy hajszárítót hoztam onnan, nincs öt éve, hogy tönkrement. Ötven év használat után! Béke poraira…

Az ellátás viszont pocsék. Júliusban egy szem paradicsom, paprika nem volt kapható. Reggelire “kávé”. Vagy tea? Amikor leültünk az asztal köré, az üvegkancsóban kihozott innivalóra fogadásokat kötöttünk. Megízlelni nem volt szabad előtte, de szagolni igen… Az egyetemi menzán az ebéd rizs, vízben főtt krumpli vagy kifőtt tészta, egy vékony szeletke főtt hús, és generálszaft – ez volt a mindennapi menü egy hónapig…. Július végén a tengerparti kiránduláson egy luxuscukrászdában vásárolhattunk néhány szem epret, tejszínhabbal…

Esténként a diákszálláson holmi lecsókról álmodoztunk… Végül hárman összeadtunk egy kis pénzt, hogy vegyünk valami ehetőt. Szardíniát gondoltunk, abból volt többféle. Egy olcsóbbat választottunk. Vajat vásárolhattunk, ha felmutattuk az útlevelet. Este nagy nyálcsorgás előzte meg a mi kis szardíniásdobozunk kinyitását…

Haldarabok voltak benne, generálszaftban…

*

Másodszor egy konferencián voltam kinn, negyedszázaddal később, 1989 november elején. Egy hajdani előkelő villanegyedben volt a szállásom, valami tó mellett, kívül meglehetősen ronda, komor barnásvörös téglaépület, de belül gyönyörű, nagy, méltóságteljes szobák, tágas, márványpadlós fürdőszobák, háború előtti faragott faburkolat a szalonban. Gazdag reggeli lakoma, minden, ami szem-szájnak ingere, decens és előkelő.

Maga a város modern, levegős, impozáns, kiépült sugárutak, stilizáltan újjáépített ál-belváros. Olcsóság, és áruhiány. Az áruházban tolakodás, lökdösődés, tömeg a pultoknál. A Brandenburgi Kaput nem lehetett megközelíteni, de magyar útlevéllel át lehetett menni Nyugat-Berlinbe a még mindig fagerendákkal elválasztott, azóta alaposan lepukkant Fridrichstrasse végállomásnál – a túloldalon folytatódott a magasvasút Nyugatberlinen át. Rendezettség, tisztaság, nyugalom, árubőség. Vagy két kiló csokit hoztam át.

Hazafelé a repülőgépben két órát ültünk, mindenki a helyén, de a gép nem szállt fel. Végül beszállt egy ismeretlen magyar – épp mellém szólt a jegye – és elmondta, hogy mostanáig vegzálták a vámosok, mert megtalálták nála, és elvették a Nyugat-Berlinben vásárolt két kiló csokiját…

Az én két kilóm ott dekkolt a kézipoggyászomban, sértetlenül…

Másnap döntötték le a falat.

Almási Alma

Kategóriák: Szervezetek

Miként lesz valaki orbán?

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, november 8 - 18:20

Mert kérem, orbánnak lenni nem születési előjog, mi több, annak születni sem lehet. Egy orbán ugyanis egyedfejlődése alatt lesz az, ami.

Vegyük például a mi orbánunkat. Igazából nem is orbán, hanem orsós. Szerencséje, hogy nem a férgek rendjéből való – habár ez még vita tárgyát képezi. Ugorgyunk. Egy orbán akkor kezd orbánná válni, amikor megtapasztalja, hogy mi is a dolga, és hol is a helye. Vagyis, amikor kiosztják neki az eszközöket: gumicsizma, ganajozó villa és talicska, oszt irány a disznóól, tedd a dolgod!

Mert az orbáni családban nem lehet csak úgy orbánnak lenni, azért meg kell dolgozni. Nos egy siheder orbánnak ez, ugyebár , nem tetszik. Ő orbánként akar lenni azzá. De hát, nincs mit tenni, az orbáni vezérelv nem enged.

Múlik az idő, a mi orbánunk bontogatja szárnyait, ki akar repülni a paraszti, őt visszahúzó udvarból, csak van egy kis baj: a főorbán ezt nem jó szemmel nézi. Egy orbán csak maradjon a nyél mellett – legyen az kapanyél, ásónyél, kaszanyél, bármi, mert az a boldogulás útja! Habár orsós nagypapa intette ivadékait: gyerök, olyan dolgot, aminek fa a szára, vas a feje, meg ne fogj, mert azzal dolgozni köll!

A felmenő orbán ezt meg is fogadta, és párttitkár lett belőle. Ezzel a kis orbánjelölttel meg is utáltatta a komenizmust, lévén, hogy a szocialista erkölcsök szerint nevelte volt ivadékát. Sajnálatos módon ezen erkölcs szellemében megtiltotta az orbánjelöltnek, hogy csak úgy, saját kedve töltésére becsászkáljon a faluba – ők ugyanis ugyancsak a szélén laktak, a nem túl jó hírű erdősoron, de ez később párttitkárságának előre haladtával változott, elvégre egy elvtárs csak nem lakhat méltatlan körülmények közt – így azt azzal torolta meg, hogy bucira verte szegény orbánjelölt fejét. Ez azután ideológiai eltántorodás is okozott nála, sőt!

Oly annyira, hogy amúgy szívből utált apja támogatásával bejutott a jogi egyetemre, mi több, ott kollégiumi elhelyezést is kapott, amit hasonló orbánjelölt évfolyamtársaival hozta össze.
De hát, mint tudjuk, orbánná válni nem könnyű, így hát el is kezdte bomlasztani a rendszert. Oly annyira, hogy még egy bizonyos Soros – aki eléggé el nem ítélhető módon bedőlt neki- kihasználásával még eljutott az USA-ba is, holmi egyetemi kurzust hallgatva – majd azt végzettségként feltüntetve – végleg tudatosodott benne, mi is a dolga.

Persze, hogy megutálta a kommunista elveket, de még a szocialista, liberális elveket is, egy ilyen apa mellett, nem csoda! Nem elég, hogy kommunista, karrierista, de még a gyereket is veri! Naná, hogy ellenzéki lett! Egyet azonban jól megtanult: építs ki saját klientúrát, és főleg, jó időben legyél jó helyen! Konkurenciádat mielőbb elimináld, akit nem tudsz legyőzni, vedd meg! Igy hát a mi kis parasztivadékunk így szépen, lépésről lépésre elindult az orbánná válás útján.

Voltak nehéz időszakok, de nem azért lett ő orbán, hogy ezeket ne küzdje le. Hízelegve, hazudozva, beetetve és véres kardot körbehordozva bejutott az Országházba, és felfedezte, hogy neki ott örökös helye van, csak jól kell tudnia manipulálni az orbániságában hívő pórokat. Az, hogy orbánná válása során vázszerkezetének egy részét elvesztette – gerinctelen lett – nem zavarta az evolúcióban. Az se, hogy elveit gyakrabban váltogatta, mint az alsónadrágját, eleve az orbánosodás kelléktárához tartozik. Ráadásul kiváló táncos lett. Táncolt szűk körben tojásokon, kardélen, de leginkább nagy közönség előtt, pávatáncot járt.

Persze, orbánnak lenni komoly felelősséggel is jár, hiszen minden döntést egyedül kell meghoznia, mindenhez értenie kell, és főleg, mindent jobban kell tudnia, mondjuk úgy, Isten utáni elsőként mindenhatónak és tévedhetetlennek, csalhatatlannak kell lennie. Nehéz teher ám ez egy ilyen kis orbánnak, de, ha a pápa meg tudja oldani, ő se gyengébb legény nála!

Szóval, mára a lázadó, kommunista gyűlölő párttitkárfi orbánná küzdötte fel magát. De még nincs a csúcson: még thán is lehet. Habár nálunk nincs se birnami erdő, de Dunsinane dombja, csak birkahad, de azért egy Orbánnak van mástól is félni valója.

Kategóriák: Szervezetek

Karinthy Márton utolsó rendezése…1949-2019

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, november 6 - 20:30

A darab ismertetője előtt egy megjegyzés:

A fotók ma délelőtt készültek a fotóspróbán. Akkor még semmit nem tudtunk, …csak az volt furcsa, hogy Karinthy Márton a színház igazgatója és ennek a darabnak a rendezője nem jött be a színházba. Ilyen még nem fordult elő!

Délután kaptuk a szomorú hírt, hogy „Marci” elment.

KARINTHY SZÍNHÁZ KÖZLEMÉNYE

Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 71. évében elhunyt Karinthy Márton

Drága Marci, nyugodj békében!

Utolsó rendezésének bemutatója most pénteken, november 8.-án lesz.

 

J.B. Priestley – Veszélyes forduló a Karinthy Színházban

Freda és Robert Caplan estélyt adnak barátaiknak az elegáns villájukban. A vidám társaság hangjátékot hallgat a rádióból. A hangjáték végén tompa revolverdörrenés, majd női sikoly hallatszik. Folytatódik a baráti beszélgetés, mígnem szóba kerül az egy évvel azelőtti tragédia: Robert bátyja főbe lőtte magát. Majd egy zenélő doboz végképp elindítja a lavinát, amit már semmi nem állíthat meg.

(forrás: színház)

Robert Caplen  Fehér Tibor

Freda a felesége  Földes Eszter

Gordon Whitehouse  Szatory Dávid

Betty a felesége  Döbrösi Laura

Olween Peel  Bozó Andrea

Charles Greter Stanton  Marton Róbert

Maud Mockridge  Rátonyi Hajni

Díszlet  Juhász Kata

Jelmez  Tordai Hajnal

asszisztens  Almay Zsófia

Dramaturg  Deres Péter

Rendező

Karinthy Márton és Földes Eszter

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Borkai nem bűnös, hanem áldozat

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, november 6 - 16:15

Borkai Zsolt egy kivétellel hazugnak nevezte a vele szembeni „vádaskodásokat” abban a ma megjelent nyílt levélben, amelyben egyúttal lemondását is bejelentette. Hogy a három „vádaskodás” közül melyik nem hazug, azt a győri polgármester nem részletezi, de sejthető, hogy mire gondol. Vagyis, hogy ő élsportoló, s mint ilyen, nem drogozik, és nem korrupt. Marad a harmadik lehetőség, a luxusjachton történő kurvázás.

Mondjuk láttunk már élsportolót drogozni, és volt olyan is, aki hiába volt valamiben a világ legjobbja, emellett még korrupt is volt. De ebbe most ne menjünk bele, Borkai áldozatnak tekinti magát, amiért az Ördög ügyvédje blog, amely mögött nem egy embert, hanem egy érdekcsoportot sejt, leleplezte, amint Horvátországba egy luxusjachton „megbántotta a családját” és azokat, akik emiatt csalódtak benne.

Nem kizárt, hogy Borkai Zsoltnak igaza van. Ő ugyanis áldozata annak a korrupt rendszernek, amely vele is elhitette, hogy neki és a hatalomhoz közel állóknak mindent lehet. És neki, nekik, tényleg mindent lehet. Egészen addig, amíg ki nem derül. Van, akinek még azután is lehet, hogy kiderülnek róla terhelő dolgok.

Lám, Rogán Antalnak sem történt baja, amiért helikopteren bulibárózott egy vidéki lakodalomba, és Kósa Lajos is milyen szépen megúszta az anyukája sertéstelepét, valamint azt a kis ezerháromszázmilliárd forintos kalandját, amelybe egy magát csengeri örökösnőnek kiadó hölgynek, valamint saját mohóságának köszönhetően keveredett bele.

Megúsztak ezek mindent, kezdve az ősbűntől, azaz, a Fidesz-MDF székház gyanús körülmények közötti eladásától, melynek bevétele vélhetően Orbán Viktor édesapjának bányájában landolt. És megúszták a Kaya Ibrahim nevével fémjelzett botrányt, valamint azt is, amikor Sárazsadányban nem volt taggyűlés. Megúsztak mindent, a Gripeneket, a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások eltűnését, a koszlott, életveszélyes egészségügyet, a lemaradó, versenyképtelen oktatást, a minden korábbinál többeket sújtó szegénységet.

Borkai Zsolt elhitte, hogy amit tett, nem fog kiderülni, vagy ha mégis, megússza ő is. Ha másoknak sikerült, miért éppen neki, aki nem mellesleg olimpiai bajnok, ne sikerülne. Most eljött az igazság pillanata. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a Fidesz az önkormányzati választáson súlyos sebeket kapjon Budapesten és több nagyvárosban.

Ebbe bukott bele Borkai, és nem abba, amit tett. Amit tett, a NER szemében csak annyiban bűn, hogy kitudódott.

Kategóriák: Szervezetek

Kilenc éve az illiberális keresztény szabadságban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, november 4 - 14:07

Mivel kilenc éve élünk Orbán világában, úgy gondoltam itt az ideje, hogy összeszedjem mit tanultam.

Legelőször azt tanultam meg, hogy az alapérték ebben a Fidesz világban a hazugság, hiszen nemzetvesztő “nagy” urunk is megmondta már a legelején, hogy ne arra figyeljünk, amit mond, így aztán arra koncentráltam, hogy mit csinálnak.

Ezért nagyon hamar megtanultam a Fidesz rezsim második törvényét, ez pedig a lopás! Ugye még emlékszünk, hogyan tűnt el a MANYUP 3.000 milliárd forintja, csak ugye a hová-t nem tudjuk, bár sejtjük.

A következő, amit megtanultam, az a nőkről szólt. A nő az anyaság szimbóluma, de csak szimbólum! Egyébként másodrendű állampolgár, akinek helye a konyhában van és a szülőszobában, de ha nem viselkedik megfelelően, akkor jön Nárcisz kutya, ja, nem, hanem a vak komondor és ez így van jól!

A gyerekek szerepe ebben a Fideszes társadalomban a politikai pedofilok kielégítése, illetve hogy minél butábban és hamarabb álljanak munkába lehetőleg közmunkásként!

Ugye az elmúlt 9 évben nem sikerült ratifikálni az Isztambuli egyezményt, de ugye nem is kell Fideszisztánban ilyen törvény, minek?

Azt is megtanultam, hogy a nap nem süt éjszaka (tök komoly), illetve a szél sem fúj mindig (de tényleg), ezért baromság a napenergia hasznosítása, meg a szélerőművek is amolyan nyugati métely, mint a coca-cola.

A tanulási folyamat azonban itt nem ért véget!

Megtudtam, hogy kétféle migráns van, az egyik általában gyalog jön és mocskos muszlim, stb., a másik pedig 300.000,- eurót fizet és lehet akár nemzetközileg körözött bűnöző is, vallás se számít.

Megtanultam azt is, hogy azért kellenek a stadionok, mert akkor kevesebb inkubátor kell, legalábbis Hende ezt mondta és igaza van, mert ő még a távcsövön lévő lencsevédőn is átlátott!
Azt is megtanultam, hogy egy öreg fideszes szülő soha nem lehet annyira öreg, hogy ne legyen sertéstelepe, vagy motorja, vagy kőbányája, vagy bármije, ahogy egy Fideszes gyerek sem lehet annyira fiatal, hogy ne lehessen nyaralója, háza, kastélya.

…és még mindig nem vagyunk a végén!

Megtanultam azt, hogy Orbán zavarta ki a szovjeteket, és ő hívta be az oroszokat, törököket, kínaiakat, mert ősi rokonságban vagyunk velük, mint kipcsakok, meg mint fél ázsiai szerzetek.
Azt is megtanultam, hogy Brüsszel egy mozgó város, mert állandóan meg kell állítani, illetve, hogy pocsék fizetőeszköz az euró, de jüan, az bizony a jövő!

Ebbe a 9 évbe az is belefért, hogy az egykor Orbánt stafírungoló Sorosból patás ördög lett, egyeteméből pedig mocskos CEU. Ezért megértettem az idők szavát, hogy el kell üldözni a Soros egyetemet Bécsbe, a no-go zónáktól hemzsegő élhetetlen, koszos városba. Helyette pedig jöhetnek a török, orosz, kínai iskolák, egyetemek, mert a kipcsak vér kötelez.

Ó, Istenem és még mennyi mindent tanultam!

Az öregeknek 75 év felett nem jár krónikus betegségeknél gyógykezelés, a nyugdíj az nem jár, csak adható. A gyógyításhoz nem orvos kell és ápoló, hanem biblia és tízparancsolat. Azt is megtanultam, hogy, aki kimenti saját zsebre az ország vagyonát az nem bűnöző, hanem oligarcha, ellenben azok, akik elveszítették az oligarchák tevékenykedése miatt a házukat, lakásukat, azok bűnözők!

A végén még két tanulság nekem.

1, Olyan alaptörvényt kell alkotni, amivel törvényesíteni lehet bűncselekményeket és üldözni, büntetni lehet az igazságot, illetve annak feltárását.
2, Olyan választási törvényt kell alkotni, amivel soha nem lehet veszíteni.

Éljen a mészárosajtószabadság!

Lang Alex

Kategóriák: Szervezetek

A magyar állam függőségi viszonyairól

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, november 2 - 14:30

Volt, ugyebár, anno a hitleri függőség. Ez ugyan csak politikai volt, gazdasági haszna csak a zsidó vagyonok elkobzásából származott, de volt.

Azután volt a szovjet függőség, ami a Rákosi-érában is csak politikai volt, hiszen a nagy komenista öntudatunkon kívül csak a rongyos ülepű nadrágunk volt.

Azután jött a Kádár-éra, amiben a kezdeti elfogódottság után sikerült a politikai függésen lazítani, mi több, a gazdaság is inkább szovjet-expanzív, mint szovjet függő lett. Habár a szovjet trolibuszok megrázó importját nem annyira ellensúlyozta a nyírségi léalma első osztályúként történt exportja – anno a Szovjetunióba minden szart el lehetett adni, mert képtelenek voltak saját piacukat ellátni – de az Óbudai Hajógyár vontató- és tolóhajói, meg az Ikarus buszai, meg a Ganz termékei egész jó egyenleget eredményeztek.

De azután jött a „ruszkik, haza”, amit keservesen megbánt a magyar gazdaság, lévén, hogy az eddig busás hasznot hozó szovjet exportcsatornák villámsebesen eldugultak, és a sok szar a nyakunkon maradt. Ráadásul ott volt még az a fránya embargó, amit a világ nagy részén a csúnya, gaz, militarista és totalitárius, agresszív Oroszország ellen vezettek be, amit, persze, a rafkós szittyák azzal játszottak ki, hogy szerb cégeknek küldték el az embargós árut, és azok már gond nélkül továbbították azt az oroszoknak. Hogy ez megdrágította a folyamatot? Na und? A ruszkik megfizették.

Ám Orbán rájött, hogy rossz lapot húzott, hát vissza hívta az oroszokat. No, nem „igyi szuda” alapon, áttételesen. Paks I, Paks II. Gazprom, Szurgutnyeft, Déli Áramlat, Nemzetközi Beruházási Bank, stb. A menekülési útvonalat is kiépítette arra az esetre, ha szaró macska üzemmódba helyezné az EU: ott van neki az Eurázsiai Unió.


Hogy nem a levegőbe beszélek, álljon itt egy, a Facebookon olvasható elemzés.

“Elképesztő bizonyíték került napvilágra Orbán hazaárulásáról! A Direkt 36 kiderítette, hogy az orosz elnök azért jött Budapestre, hogy meggyőződjön: Orbán Viktor egy egymilliárd eurós üzlet kapcsán pontosan végrehajtja-e az orosz utasításokat. A bizonyítékok egyértelműek: a magyar állam és Oroszország közösen vasúti kocsikat gyárt Egyiptomnak, s bár a projektet eredetileg a Ganz vezette konzorcium nyerte el, de a magyar kormány kihátrált a hazai cég mögül, és inkább az orosz konkurens gazdasági csoportnak adott magyar állami hitelgaranciát!

Ez a döntés valószínűleg bárhol a világon a kormányfő lemondásához vezetne, hisz melyik ország hagyná cserben a saját vállalkozását, hogy egy külföldi vetélytársat támogasson? Ebből is látszik, hogy Orbán a „magyar érdekekre” való hivatkozása csupán üres szólam. Mondjuk ki egyenesen:
Orbán Viktor gazdasági hazaárulást hajtott végre!

S hogy miért tette ezt? A válasz roppant egyszerű. A magyar állam által támogatott orosz Transmashholding magyar leányvállalatában olyan fideszesek érdekeltek, mint Szalay-Bobrovniczky Kristóf londoni magyar nagykövet, aki közösen üzletel Habony Árpáddal, Orbán Viktor főtanácsadójával, a céget pedig az az Illés Géza Márton nevű ügyvéd képviseli, aki az elmúlt években együtt mozgott Tombor András korábbi miniszterelnöki tanácsadóval.
Vagyis az orosz cégben meghatározó részesedése van Orbán strómanjainak!

Emellett persze a Putyinhoz való dörgölődzés is fontos szempont a magyar kormányfő számára. Nem véletlen, hogy a Transmashholding csoporthoz tartozó Metrovagonmas újította fel a budapesti 3-as metró szerelvényeit – magyar szempontból botrányos feltételekkel. Az egyiptomi szerződés pedig még ennél is durvább: miközben a nagy hasznot az oroszok kaszálják le, a vasúti kocsik megvásárlásához szükséges hitelt a magyar Eximbank nyújtja Egyiptomnak. Ám mivel a magyar pénzintézet ezt csak akkor tudja megtenni, ha a projektben a magyar hozzáadott érték legalább 50 százalék, ezért el akarják adni az oroszoknak a magyar állam többségi tulajdonában álló Dunakeszi Járműjavító Kft-t. Az oroszok nem is titkolják, hogy nekik csak a „magyar érdekeket” alibiző előírások miatt van szükségük az egyiptomi megrendelésnél a magyar cégre. Ez bizonyítja, hogy a felvásárlás még mindig nem történt meg, mert ez csak akkor éri meg Putyinéknak, ha az egyiptomi hitelszerződést aláírják.

Egy szó mint száz: Putyin most többek között azért jött, hogy ezt az üzletet megsürgesse,

Orbán pedig földig hajolva segíti, hogy a magyar állam pénzéből orosz profit legyen!

Hol van már az a fideszes tábla, amelyre az volt írva: „Nem leszünk gyarmat”…?

A Fidesz mostanra orosz gazdasági gyarmattá tette Magyarországot, és megalázkodva várta a helytartó látogatását.”

Habár, a fideszeseknek igazuk van, nem leszünk gyarmat. Mármint, nem lehetünk, ugyanis a gyarmatok más állam uralma alatt álló, de azokkal általában földrajzilag össze nem függő területek voltak. Nem voltak a nemzetközi jog alanyai, területüket általában az úgynevezett anyaország, azaz a gyarmattartó állam területe részének tekintették.

Ez, ugyebár, még Putyin által se megvalósítható, ráadásul Orbán egója se bírná el ezt az alárendeltséget. Akkor mégis, mi az oka a haza kiárusításának? Van az a pénz, amiért korpásodhat Orbán haja? Vagy csak szorosan markolja a tökeit Putyin?

Kategóriák: Szervezetek

A szentek földjén – I. rész: Tizenhárom lépcsőfok, ezerkilencszáz év

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 31 - 16:32

Valószínűleg kevesen tudják, melyik Magyarország legrégebben alapított városa? Melyik az, ahol két szent is járt, az egyik itt is született? Itt haladt át az egyik legfontosabb római kereskedelmi útvonal, római kori szentélye világszerte ismert. Mai nevét hetivásárról kapta, történelmi múltja, öröksége igen gazdag. Szokták a Nyugat kapujaként is emlegetni, percek alatt lehet innen átjutni Ausztriába. Így már könnyebb kitalálni?

Savaria – Szombathely az egyetlen olyan település a Kárpát-medencében, ami a római kori alapítása (I.e. 43.) óta folyamatosan lakott. A városközpontban, közvetlenül egymás mellett, egy háromszög csúcspontjában, három fontos épület található. Szombathely kereskedőváros lévén, egykor nagy létszámú zsidóság élt itt. Az akkori városhatáron kívül, a Batthyány birtokon engedték meg a nekik a zsinagóga építését. A háború alatt lebombázták, a város később megvette, átépítette. Most egy hátsó épületben van egy kis imaterem, hozzá nagyon helyes, kicsi zsidómúzeum tartozik, benne egy tipikus zsidó család berendezett szobája és fotókiállítás a szombathelyi zsidó nőkről. Az eredeti zsinagóga épületében ma már egy modern hangversenyterem működik, Ausztriából is sokan vesznek ide bérletet, ezért minden programfüzet és bármilyen közlés kétnyelvű. A zsinagógával szemben áll a nyolcvanas években épült képtár. Itt nemcsak a város szülötte, Derkovits Gyula emlékkiállítása tekinthető meg, hanem a mai modern művészet központja is lett. Textilgyűjteménye különösen látványos. Mellette pedig ott van – ami talán ebben a városban a legnagyobb érték – az Iseum!

Az Iseum épületének bejárata előtt a Római Birodalom térképén állunk. Ennek a birodalomnak a közepén volt a Földközi-tenger, mely nem elválasztott, hanem összekötött. Hihetetlenül integratív társadalom élt körülötte. Így jutott az Isis kultusz is Savariába, most itt áll a világ ma ismert harmadik legnagyobb Isis szentélye! Noha leletek már a XVI. században is előkerültek, az első romokat 1955-ben fedezték fel, amikor egy Vas-műszaki KTSZ építésébe fogtak e helyen. Az építkezés szerencsére leállt, később, a szakszerű feltáráskor mintegy félmillió (!) tárgyat találtak, így ezeket nem vitték múzeumba, hanem a hely fölé emeltek múzeumot. Ísis fontos istennő, a gabonatermesztés és a tengerhajózás istene volt. Temploma nem Savaria méretére épült, az egész Duna-vidék Isis hívőinek, Pannóniának szakrális központja lett, noha Savaria sem volt éppen kicsi.

Itt ülésezett az akkori Parlament, Magyarország mai területén pedig a legkorábban városi rangot kapott római település volt. A templom egykori oszlopcsarnoka helyén kialakított, a XXI. század igényeinek megfelelő tágas terekben elrendezett kiállítás az Iseumban talált leletek mellett, az antik ember mindennapjait betöltő vallásosság emlékeit interaktív formában kínálja a látogatóknak. A programot szabadtéri rendezvények, operaelőadások gazdagítják. A régi korokra emlékezve rendezik meg minden évben, augusztus 20. után a Savaria Történelmi Karnevált, ahol a város lakói színes kosztümökbe öltözve, históriás játékkal elevenítik fel a múlt történetét a római kortól az államalapításig. A Karnevál a belváros mellett az Iseum, a Romkert területére is kiterjed. A szentély mellett haladt el a Borostyán-út, vonala a városban máshol is megtalálható.

Savariáról sokat tudunk, keveset látunk! Ebben a városban bárhol kezdenek építkezni, római kori maradványok kerülnek elő. Így volt ez az OTP esetében is. A főtér egyik oldalát lezáró épületsor alatt 4600 m2 területen bukkantak romokra. A feltárás után, 1998-ban, mintegy 100 négyzetmétert láthatóvá tettek. A bankfiókban üvegpadlón át lelátni a Borostyánkő útra. Az épületen kívülről, egy oldalajtón át le is lehet menni, vezetett csoportok látogathatják. Létrán jutunk le, 13 létrafokon 1900 évet megyünk vissza a múltba. Azokon a településeken, ahol az út áthaladt, ez volt a főutca, lakóházak szegélyezték. Az útburkolat alatt futott a 13 kilométer hosszú szennyvízcsatorna, a rómaiak belevezették a Gyöngyös patak vizét, az átöblítette. A csatornába is le lehet menni, jól látszik, hogy boltozata kötőanyag nélkül épült mázsás kőtömbökből, de még ma is hibátlanul kitart.

Még a Római Birodalomban, 316-ban született Savariának az a polgára, akit a katolikus világban Tours-i Szent Mártonként tisztelnek. A hagyomány szerint egykori szülőháza felett áll a róla elnevezett templom. Apját követte a katonai pályán, 19 évesen lépett be a légióba. Legendája közismert. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát. Egy téli este éppen kilépett Ambianensium (a mai Amiens) kapuján, amikor nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Saját köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában megjelent előtte Jézus, a koldusnak adott köpenydarabban. Ennek hatására 339-ben megkeresztelkedett. Ő alapította az első európai szerzetes kolostort, Tours püspökévé 371-ben választották meg. Szombathelyen a templomában őrzik a márványtáblát, melynek felirata szerint HIC NATUS EST SANCTUS MARTINUS, „Itt született Szent Márton”. A templom előtti kút már 1360 óta ismert, a szobor azt ábrázolja, amikor a szent megkereszteli az édesanyját.

Az első után 1675 évvel később, 1991. augusztus 19-én érkezett Szombathelyre a bevezetőben említett másik szent, a nem sokkal halála után szentté avatott II. János Pál pápa. Miséjén szólt a város védőszentjéről: „Járjon közben mindnyájunkért Szent Márton! Példája és segítsége támogasson mindnyájunkat a tökéletesség útján, tevékeny szeretetté alakítva át a mindennapi életet.” Látogatást tett a Sarlós Boldogasszony Székesegyházban és a Püspöki Palotában is. Az egyházmegyét 1777-ben hozta létre Mária Terézia. Első püspöke Szily János nagyszabású építkezésbe kezdett, a templom és a püspöki palota máig a város dísze. A 23 évig tartó munkálatok alatt számos neves művész és mester dolgozott a templomon, közülük a leghíresebbek Franz Anton Maulbertsch (1724–1796) és Dorffmaister István (1729 k.–1797) voltak. A II. Világháború befejezése előtt egy hónappal, 1945. március 4-én pusztító bombatámadás érte a várost, melynek a templom freskói és a díszes üvegablakok is áldozatul estek.

A késő barokk, klasszicista stílusban épült püspöki palota szerencsére jobbára épen maradt. Földszintjén állandó kiállítás keretében lehet megtekinteni az egyházmegye történetét. Dísztermében jelenleg rekonstrukció folyik, felújítják a szürkészöld grisaille technikával készült eredeti Maulbertsch freskót, várhatóan egy év múlva készül el. A palota jelentős része viszont múzeumként látogatható. A püspöki tárgyalónak használt Szent Pál termet Dorffmaister festmények díszítik. A 3500 kötetes püspöki magánkönyvtár közepén, az asztalon fekszik a pápa által pontifikált szentmisén is használt ortodox Biblia. A házi kápolna alabástrom feszülete Johann Dorffmaister munkája. Különlegessége, hogy a még felfelé tekintő, élő Krisztus van a kereszten és fölötte a felirat a megszokott INRI helyett négynyelvű.

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Származásunkról

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 30 - 15:04

Honnan is származunk, az csak nem régen lett világos, méghozzá a türk nyelvű államok együttműködési tanácsának ülésén, Bakuban. Azerbajdzsán ugyan nem sztán, de türk nyelvű. Vagy valami ilyesmi.

Mi viszont minden féle komenista tanítás és származáselmélet ellenére kurvára nem vagyunk se indogermán, se finnugor – ez utóbbi amúgy is csak nyelvcsaládunkra vonatkozna, nodehát egy ilyen mit is keresne egy türk nyelvi törzsgyűlésen? – , de még csak hun se – mármint, származásilag, mert hun is voltak a hunok? Valahun. Oszt szép csendben kihaltak.

Mi, kérem, kipcsakok vagyunk úgy leginkább. Miért? Csak. Mert főkipcsakunk úgy látja, hogy ez az eredetünk. Mert hát, biza, vannak köztünk, akikben kipcsak vér folyik. Igaz, hogy a kipcsakoknak a történelmi kutatások szerint leginkább a kunokhoz – akik, ugyebár, szintén nem magyarok – van némi közük, annyira, hogy őket nevezték Európa ebben a felében annak – de kétségtelen, hogy az akkoriban megszokott közösködés – majdnem közösülést írtam – eredményezhetett kipcsakosodást.

Az orbáni tézis az arányokról nem beszél. Nehéz is lenne, pláne, ha Árpád ősisége tekintetében a magyarok fajába még a kazárokat is belevesszük. A tatárjárás utáni szittya vérhígulásról meg jobb, ha nem is beszélünk.

De hát van itt ez a türk nyelvűség. Mi másért hívnák országunkat Macarisztánnak? Igaz, az Orbanisztán elnevezés találóbb lenne, de a szótő, ugyebár, nem stimmel.

Üzbegisztánt üzbégek, Pakisztánt pakisztánok, Türkmenisztánt türkmének, stb. Lakják, Orbanisztánt azonban nem orbánok, így hát marad a Macarisztán. De kik is a macarik?

Türk nyelvűek, ugyebár. Vagy nem. Valószínűsíthető származásuk a korabeli Itália területére tehető, hiszen a latin nyelvű népcsoportok – a latin–faliszkuszi, illetve az oscus–umber (umber, szamnisz, szabin, volscus, hernicus, aequus, marsus és lucanus ) népek jelentős migrációs képességgel rendelkeztek. Ráadásul egyértelmű etimológiai levezetés: macari = a macaroni közismert rövidülése, leginkább szabin dialektusban. Igen sok ősi macarisztáni település régészeti feltárásain lehetett találkozni a családi tűzhelyek üstjeinek törmelékeire tapadt, odaégett makaróni maradékokkal. Kell ennél több bizonyíték?

Leszögezhetjük tehát, hogy származásunk minden eddigi elmélete megdőlt, főleg a szíriuszi.

Ja, és türk nyelvűek azután végképp nem vagyunk. De akkor mit keresett Bakuban Orbán?

Kategóriák: Szervezetek

Amiért a Vezér szűk körben emlékezett meg okt. 23-áról

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 28 - 14:47

Az alábbiak 2016. okt. 23-i nagygyűlésének eszenciáját tartalmazzák.

„Kétségtelenül a végét járja, no, nem fizikailag, de mentálisan mindenképpen. Korábban is voltak jelek, de Orbán metakommunikációja okt. 23-án, ott, a színpadon – egy ledermedt, lefagyott, hulla fehér háttér előtt, bús magányában (hol van már a biodíszlet mögüle!) idiótán vigyorog, száját nyalogatja, nyelvét nyújtogatja, már-már csúcsra volt járatva.

A beszéde tartalmáról már nem is beszélve: üres panelek, értelmetlen lózungok, önálló gondolatok teljes hiánya – de erről beszédírói tehetnek.

Az azonban, hogy rekedten üvöltve próbálja ünnepivé tenni a beszédét, már kóros.”

Most nem kockáztatott, a fene tudja, mennyi gaz, liberális, nemzetellenes hazaáruló keveredett volna soraik közé, akik tán még kifütyülték, nota bene, kinevették volna, amit ő rosszul visel, hiszen a hozsannához szokott.

Arról nem is beszélve, hogy még a zártkörű rendezvényre se sikerült megbízható, feltétlen orbánhivőt toborozni elégséges számban, mert a nézőtér – ami 880 hithű fideszes befogadására alkalmas – ugyancsak foghíjas volt, jó, ha 700 tapsonc volt jelen. Igaz, azok áhítattal hallgatták a Nagy Embert.
Biodíszletre azonban – mint az eddigi tömegrendezvényeiken – valahogy nem tellett. Persze, az is lehet, hogy már nem akadt olyan celeb, vagy vélt híresség, akinek annyiért korpásodhatott volna a haja. Valószínűbb, hogy nem volt számukra hely, a színpadot a zenekar foglalta el, a karmesteri pulpituson meg a Vezér állt és ágált. Az első hegedűs meg hiába leste, hogy mikor int be, nem tette.

Azért egy kipcsak táncegyüttes színesíthette volna a programot, ha már lényegében azok vagyunk. No de hát, vagy táncolnak, vagy zenélnek. Vagy elhúzzák a nótánkat.

Amúgy semmi nem változott a három év alatt. A szövege változatlanul üres frázispufogtatásból, cifra lózungokból, zavaros levezetésekből és keresztényi (?) hitvallásból tevődött össze, a mentális állapota se javult, sőt.

Ideje bevallani: a Nagy Ember, biza, Tourette-szindrómás. Legtöbbször kényszermozgással indul a betegség, melyek közül leggyakoribbak az arcizmokat érintő kényszermozgások (motoros tic), melyek pislogásban, fintorgásban, hunyorgásban, a szemhéj, a szemöldök, vagy a száj megrándulásában illetve a fej rángásában nyilvánulnak meg. A kényszergondolatok és a kényszercselekvések is gyakoriak ezeknél a betegeknél. A kényszergondolatok egészen nyilvánvalóak.

Szorongás, depresszió, feszültség, stressz, de akár hirtelen jött öröm is válthat ki ilyen reakciót. Gyógyszer nincs rá. Antipszichotikus szerekkel, antidepresszánsokkal szokták kezelik, de ezek sem szüntetik meg teljesen a tüneteket, csak segítenek kordában tartani őket.

Attól tartok, mivel sok öröm nem igazán éri, az állapota csak rosszabbodni fog. Persze, ettől még Magyarország miniszterelnöke marad, és ezen egy orvosi diagnózis sem segít.

Hívei ilyennek szeretik.

Kategóriák: Szervezetek

Kövér elvtárs, térdre, csuhások!

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 25 - 16:10

„Nagy Blankát a baloldal kirángatta az iskolapadból, hogy hülyét csináljon belőle.” Ezt mondta Kövér László a Nemzeti Közszolgálat Egyetemen. A szilaj tekintetű bajszos házelnöknek sok baja van mostanában. És akkor még ott van neki, mint púp a hátára, Nagy Blanka is. Aki, ahelyett, hogy Kövér szavai miatt egy sötét sarokban sírdogálna, visszaszólt a Fidesz alapító atyjának. Az egykori fideszes fiatalok szavaival üzent Nagy Blanka Kövérnek. Azt mondta neki: térdre, csuhások! Nagy Blanka levelét itt olvashatják.

Nyílt levelet írt Nagy Blanka Kövér Lászlónak, melynek az az üzenete, hogy Kövér elvtársék teljesen kivetkőztek egykori önmagukból. Nem ilyenek voltak, de legalábbis, nem ilyennek mutatták magukat. Sokan vannak, akik még emlékeznek a Fidesz első lépéseire harminc évvel ezelőttről. Amikor az új, szabadon választott parlamentben minden képviselőtársuk asztalára egy-egy narancsot tettek. Azóta a narancs megrohadt, nincs nála gusztustalanabb, gyomorforgatóbb gyümölcs, amerre a szem ellát.

Kövér elvtárs, üzeni Nagy Blanka, maguk fiatalemberként kedvesnek látszottak, őszintének, hamvasnak. És úgy hadartak, hogy senki sem értette, amit mondtak. Talán ez volt a szerencséje a Fidesznek, és ez lett a Magyarország balszerencséje. „Az idősek felélik a fiatalok jövőjét.” Maguk mondták ezt is, Kövér elvtárs. Ha értették volna a Fideszt az emberek, már akkor kihámozzák belőle, hogy mi van benne. Romlottság volt benne már akkor is, kapzsiság, hatalomvágy.

És élnek még azok is, akik emlékeznek az eredendő bűnre. Az államtól kapott székház eladására, és a gyalázatos mondattokra, volt belőlük épp elég. „Térdre, csuhások!” Ezt kiabálták be Kövér elvtársék a parlamenti padsorokból az éppen felszólaló kereszténydemokratáknak.

Ma meg? Ha a Fidesz meglát egy nyilvános vécét, rögtön ájtatos lesz.

Kövér elvtársék voltak azok, akik kivonultak az Antall-kormány által szervezett trianoni emléknapról.

Ma meg? Nyírő József, Wass Albert. A víz elfut, a kő marad.

A rendszerváltás talán legcinikusabb mondata is a Fidesztől jött: „Mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.” Simicska Lajos mondta ezt, amikor kiderült, hogy Kövér elvtársék Kaya Ibrahimtól és Joszip Tottól ellopott útlevelekkel vásárolt, bedőlt cégeket vettek. Régi szép idők. A Gripeneken is sokat kaszált valaki Kövér elvtárs csapatából.
Nagy Blanka azt üzeni Kövér Lászlónak és a Fidesznek, hogy ma már nincs szükség ilyen olcsó trükkökre. Amit tesznek, törvényes, mert ők a törvény. Övék a föld, a kaszinó, a trafik, minden. Kövér elvtárs, mondja most a 19 éves Nagy Blanka, maguk ma a miniszterelnök, a házelnök, a köztársasági elnök. Csak a köztársaság nincs sehol. Maguk itt minden: a milliárdos gázszerelő, a Nemzet Veje, a fehérvári futballklub tulajdonosa, a titokzatos, százholdas Habony.

Mostanra egyre többen tudják Kövér elvtársék pártjáról, amit sokan mindig is tudtak: hogy a Fideszből kevesebb több lett volna. Mert valaha fiatal demokratáknak mondták magukat, de ma már még csak nem is fiatalok.

Kategóriák: Szervezetek

Új orbáni eszme a Nemzeti Zsarolás Rendszere?

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 23 - 17:04

A Fidesz, szigorúan az új vezetéssel való együttműködés jegyében, meghirdette Budapest esetében az „így zsarolunk mi” programját. Nagyjából ebbe illik bele a sportberuházásokkal, illetve a Városligettel kapcsolatos kommunikáció azon fordulata is, amelyet Hollik István perdített elő az MTI-n át.

Fotó: EISimay

Annak a részleges valóságtartalmát kár lenne vitatni, hogy a fővárosi vezetés felelőssége a döntés a beruházásokról. Az is igaz lehet, hogy félig kész betonbaromságok maradhatnak több helyen. Közte a Városligetben is, ahol korábban összecserélték a parkfenntartást a parklegyalulással. Az is igaz, hogy a hangulati beruházáskezelés olyan idiotizmusokat eredményezhet, mint a félbemaradt vízlépcső annak idején. Amit nem ment, hogy a hasonló hangulati gazdaságpolitizálás, a gengszterváltó kormány jóvoltából, ezermilliárdokban mérhető, máig ható károkat okozott 1990 után. Amiért alkalmasint nem szobrot, hanem cellát szoktak avatni az elkövető miniszterelnöknek. Máshol.

A jelen budapesti helyzet kapcsán azonban ennek csak nagyon átvitt jelentősége van. Megnyitva azt a csatornát, amin keresztül Orbán és gitt-egylete belekezdhet a források elapasztásába, illetve a fővárosi vezetés kommunikációs, illetve hangulati zsarolásába. Valószínűleg abban bízva, hogy átmegy az a kommunikáció, hogy „bezzeg mennyi pénzt termelhettek volna, ha…”. Amiben egyébként lehet is valami. S különösen akkor lenne benne valami, ha az eddigi gigamega-beruházások költséghatékonysági elemzése rendelkezésre állna. Beleértve akár az előző vizesnyolcas bajnokságot is. Dunai ugrótoronytól az utolsó mobil-WC ajtajáig. Nem bemondásra állapítva meg egy-egy beruházás értékét, hanem a megtermelt bevétellel, a járulékos bevételekkel súlyozva. Lehet, hogy kiderülne: az eddigi stadionokkal és egyéb látvány-Lőrincségekkel csak szegényebbek lettünk.

Azért persze be lehet próbálkozni a zsarolással. Netán a főváros megbüntetésével. Elvégre Orbán szemében Budapest már korábban is a bűnös város volt. Az a város, amelyben az ott lakók nem hajtanak feltétel nélkül térdet a fenséges segg(fej) előtt. A zsarolási kísérlet azonban két okból sem biztosan több egy kommunikációs offenzívánál. Az egyik az, hogy a beruházás és a beruházó csak Orbán fejében jelenti egy ismerősi, haveri kör érintettségét. Az sem kizárt, hogy a beruházásokat más módon, netán másokkal kiviteleztetve nem lehet olcsóbban, netán hatékonyabban is megoldani.

A másik, hogy korántsem biztos, hogy a fővárosnak ne lennének anyagi forrásai, ha az egész önkormányzati-, illetve adó-rendszer egy arányos, és nem egy lerablásos janicsár-logikát követne. Budapest ugyanis elég jelentős költségvetési befizető. Ha az itt termelt GDP, illetve az itt befizetett adók, tetszőleges adónemekkel, Budapesten maradnának, akkor valószínűleg jobban járnának a budapestiek, mintha az általuk megtermelt és befizetett jövedelemből Kukutyincsúton építenek kertvégi csarnokot. Könnyen lehet, hogy csak le kellene porolni a Budapest-városállam ötletét. Orbán meg hirdesse meg máshol a nemzeti zsarolás rendszerét.

Kategóriák: Szervezetek

Határátlépés, 2019. október 23.

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 23 - 16:20

Fantáziálnék? Talán igen, talán nem…

– Jó napot kívánok, határátlépő ellenőrzés! Kérem az okmányokat előkészíteni, átadni!
– No, lássuk csak. Neve?
– Na igen, én is látom, hogy ide van írva, de azért magától is akartam hallani. Mert ki tudja manapság?
– Szóval, Rabinovic Ignác.
– Jóvanna, én is látom, cézével írja. Lényegtelen.
– Ez már eleve gyanús. Mondhatnám, nagyon gyanússss!
– Aztán meg ez a keresztnév.
– Hogy becézik magát, tán csak nem nácinak? Hehehe, jó, mi? Náci…
– Szóval, cézével írjuk a nevünket, és nácinak becéztetjük magunkat!
– Ejnye, ejnye. Ez elgondolkodtató…Álcázzuk magunkat, álcázzuk?
– Mi az, hogy ez nem tartozik az ellenőrzés tárgyához?!
– Ahhoz az tartozik, amit én meghatározok! Nahát!
– Lakik?
– Persze, hogy lakik, nem is ez a kérdés, de milyen jogon?
– Mert vannak ám, akik azt hiszik, hogy csak úgy lakhatnak, pedig hát nincsen is joguk rá, mert nem idevalósiak!
– Hogy hová nem valósiak? Hát, Magyarországra!
– Hogy ukránok, oszt mégis itten szavaznak? Hát mert itten vannak bejelentve? Na és? Nem a maga dolga!
– Hogy maga magyar állampolgár? Lári-fári, azt mindenki mondhassa! Mióta az?
– Hogy születésénél fogva?
– Oszt tudja-e bizonyítani? Igen, itt és most!
– Nem? Na, látja…
– Még Nagy-Magyarország matricája sincs, oszt itt bizonykodik nekem, hogy magyar.
– Hogy nem kötelező?
– Jó ember, maga el van tévedve!
– Ha egyszer kilép innen, hogy a bánatba talál vissza Nagy-Magyarország határain belülre, matrica nélkül? Nem tudta, hogy ez egyben nyomkövető is?
– Na látja. Ez a baj magukkal. Nem bíznak a kormány gondoskodásában.
– Úti cél?
– Mi az, hogy mi közöm hozzá? Csak megy valahová, nem? Ha olyan titkos, hogy el se mondhatja, még gyanakodni kezdenék.
– Hogy Európában vagyunk, meg hogy Uniós határ? Elmaradt egy brossurával, nertárs! Ez itt Hungarisztán határa, ha nem tudná!
– Mióta, mióta! Ezer év óta! Csak most lett kijelölve! Személyesen Pártunk Nagy Vezetője által! Tetszett volna nézni a híradót!
– Hogy melyiket? Én csak egyet ismerek, a Hir-TV-t, tudja, a közszolgálatit. Miért, van más is?
– Felekezete? Jó, jó, ne is válaszoljon. Ezzel a névvel…
– Látom, maga mégis okos fiú. Megfogadta a tanácsot. Tessék, a papírjai. Nem lesz rá többet szüksége. Elmehet. Most még…
– Haladjon egyenesen előre, kb. 200 méter után ki lesz írva, Tel Aviv arra. Csak kövesse a nyilat. A magyarok nyilát, hehehe.
– Ha valahol az úton szembe találkozik Ali babával és a negyven rablóval, nyugodtan elmondhassa nekik, Hungarisztánban semmi keresni valójuk, jobb, ha a határ közelébe se jönnek!
– Hogy ők lehet, Macaristannak ismerik? Hungarisztán, Orbanisztán, Macarisztán egykutya, magiknak egyikben sincs helyük! Most már csak a cigányokkal kell valamit kezdenünk, és megtisztul az igaz magyar faj!
– De, ahogy én nemzetünk hős megmentőjét ismerem – áldassék a neve most, és mindörökké, ámen – biztos lesz rá megoldása ! Egy végső megoldás.
– A soha viszont nem látásra!

Gondoljátok, hogy rosszat álmodtam. Gondoljátok, hogy megterheltem az emésztésem töltött káposztával. Gondoljátok, hogy elhagyott a kedvesem.
Gondoljátok, hogy túlzásba estem?
Én nem gondolom.
Mert gondolkodni, egyelőre, még szabad.
Szebb jövőt, minden esetre…


(Illusztráció: Borderland / Cecilia Sassi)

Kategóriák: Szervezetek

Justin Trudeau liberális pártja kisebbségi kormányt alakíthat

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 22 - 17:37

Justin Trudeau Liberális Pártja nyerte el a legtöbb mandátumot az október 21-én rendezett szövetségi választáson, ugyanakkor elvesztette 2015-ben szerzett többségét. Ezért várhatóan a parlament negyedik legnagyobb pártjával, a markánsan baloldali Új Demokrata Párt támogatásával kormányoz az elkövetkező ciklusban. Hivatalos koalícióknak nincs hagyománya Kanadában, annak viszont igen, hogy kisebbségi kormányok ellenzéki pártok együttműködésével, konszenzusos alapon, vagy egy párt külső segítségével kormányoznak.

Nézzük az eredményeket. Elsőként: a részvétel 66 százalék volt, tehát 27,1 millió választóból 17,9 millió adta le voksát. A részvétel, bár viszonylag magas, mégis alacsonyabb volt mint 2015-ben, amikor 68,5 százalék szavazott. Ottawában, Kanada fővárosában, magas volt a részvétel — itt 72 százaléknyian voksoltak.

Az alábbiak szerint oszlanak meg a mandátumok (170 mandátum szükséges a többséghez), zárójelben pedig a szavazatok arányait jelezzük:

  • Liberális Párt: 157 (33,1%)
  • Konzervatív Párt: 121 (34,4%)
  • Bloc Québécois: 32 (7,7%)
  • Új Demokrata Párt: 24 (15,9%)
  • Zöld Párt: 3 (6,5%)
  • Független: 1 (0,4%)
  • Néppárt: 0 (1,6%)

A választás egyik fontos tanulsága, hogy Kanada egyre inkább egy régiókra szakadt ország. Québecben a szeparatista Bloc Québécois aratott jelentős győzelmet az által, hogy a kihalás széléről nem csak, hogy visszatáncolt, hanem több mint megduplázta frakcióját. Ezt úgy érte el, hogy a nyiltan szeparatista platformot egy langyosabb nacionalista politikával váltotta fel és a Québecben jelenleg regnáló jobbközép nacionalista kormánnyal szövetkezett az identitáshoz és a szekularizációhoz köthető kérdésekben. (A Bloc Québécois erélyesen támogatja a vallási jelképek tilalmát közszolgák számára. A kivétel természetesen a Nemzetgyűlés épületében lévő feszület, amely maradhat, mert az a québeci nacionalisták szerint lényegében nem vallási jelkép, hanem “történelmi”.)

A régiókra való szakadás nyugaton is érezhető. Alberta tartományban már így is létezett egy fajta függetlenségi vágy, de a liberális kormány olaj és földgáz politikája, amely szembemegy a térség álmaival, ezt jelentősen növelte. Most pedig a Liberális Pártot teljesen elutasították az albertai szavazók. Egyetlen egy mandátumot sem szerzett itt Trudeau pártja. Ezzel szemben a Konzervatív Párt a 34 választókerületből 33-ban aratott győzelmet. (Az Új Demokrata Párt 1 mandátumot szerzett.)

Ontarióban, a legnépesebb tartományban, a liberálisok fölényesen győztek (79 mandátummal és 41,4 százalákkal, szemben a konzervatívokkal, akik 36 választókerületben győztek és 33 százalékot értek el).

Andrew Scheer, a Konzervatív Párt vezetője elismerte verességét, de nem mond le. Szerinte fontos eredmény, hogy  két tucat képviselővel bővült a Konzervatív Párt frakciója és, hogy kisebbségbe szorult Trudeau.

Győzelmi beszédében Justin Trudeau egyenesen az albertaiakhoz és a nyugat kanadaiakhoz szólt: “Meghallottam frusztrációtokat és támogatni akarlak benneteket. Dolgozzunk együtt országunk összefogásáért!”–mondta a kormányfő.

“Ma este országszerte elutasították a megosztást és a pesszimista politikát. Elutasították a megszorításokat. A kanadaiak a progresszív politikára voksoltak és a környezetvédelemre”–tette hozzá a kormányfő.

“Mi valamennyi kanadai kormánya leszünk, függetlenül attól, hogy éppen kire voksoltál. Ez egy olyan csapat, amely minden kanadaiért harcol”–mondta Trudeau.

A kisebbségi kormányzás jelentős vizsga lesz Trudeau számára. Apja is megbírkózott a hetvenes évek elején a kisebbségi kormányzással és ő is az Új Demokrata Párttól kapott támogatást. Vajon Trudeau is képes lesz konszenzust keresni az Alsóházban, vagy esetleg erősen balra fordítani az alapvetően középpárti kormányát? Hamarosan kiderül.

Kategóriák: Szervezetek

Az Elbaszi lefagyott vigyora

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 21 - 22:00

Nurszultan Abisuli Nazarbajev, a Kazah Kommunista Párt Központi Bizottságának egykori titkára, aki 1984-től a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, 1989-től a Kazah Kommunista Párt elnöke, 1990-től a Kazah Parlament elnöke, 1991-től pedig a függetlenedő Kazah állam köztárasági elnöke volt, nyilván annak okán vett részt legutóbb a Türk Tanács bakui ülésén, hogy noha államelnöki tisztségéről idén március 19-én lemondott (s az új államelnök megválasztásáig e tisztség feladatkörét bizonyos Kaszim-Zsomart Tokajev látja el, akinek első dolga volt Nazarbajevnek elneveveztetni az ország fővárosát), a kormányzó párt elnökeként egy sajátos kazahsztáni törvény értemében részint az ország biztonsági tanácsának elnöke maradt, részint, amíg él, ő a Nemzet Vezetője (Елбасы) is.

Az Elbaszi.

Ezért aztán, akár a többi résztvevőt, feltehetően meglepte, de ő széles vigyorral is fogadta, amikor megértette, hogy a magyar miniszterelnök, neki, mint Kazahsztán elnökének és a magyarországi kipcsakok nagy barátjának gratulál.

Nem tudni azonban, hogy amikor ez a vigyor – szinte azonnal –lefagyott az arcáról, azért fagyott-e le, mert felfogta, hogy a magyar kormányfő elismerését az Erdogántól nemrégiben kapott kitüntetése váltotta ki, avagy azért vált-e egyik pillanatról a másikra értetlen döbbenetté a vigyora, mert amit némi késéssel lefordítottak neki, azt a beszélő különös gesztusaival még módja volt összevetni.
„A jelenlévők közül nem mindenki tudja, de Magyarországon vannak kipcsakok”, szólt Orbán, ő pedig látta, amint a beszélő a hallgatóin méri fel szavai fordításának ütőerejét, s hogy jól érzékelhetően elégedett a hatással, ám nem ura már teljesen önmagának, valamiféle degeneráció kibuggyantja a nyelvét, ha nem akarja is. Ezért jobbkezét magyarázóan emelve, fejmoccantó félmosollyal, mint aki tudja, hogy sokan tartják majd képtelenségnek az állítását, jelenti ki: „Sok magyarban van kipcsak vér”, majd kis szünet után nyomatékosítja, amit mondott, tudván, hogy hazudik: „Ezeknek van önkormányzatuk!”

Ezeknek. A kipcsak vérű magyaroknak.

A nyolcvanegy éves Nurszultan Abisuli Nazarbajev csak egy levitézlett diktátor, de nem hülye. Nem tudja ugyan, hogy a magyar kormányfőt mozdulatkényszerrel verte meg a sors, de látja, amit a többiek is látnak (és amivel a filmfelvétel terjedése folytán az egész világ szembesül); amint Orbán Viktor beszéd közben teljesen fölöslegesen tágítani próbálja amúgy is laza inggallérját, mielőtt kijelentené: „És Nazarbajev elnök úr a mindenkori elnöke a magyarországi kipcsak törzseknek is. És minden évben küldünk is üzenetet, amikor a kipcsakok éves gyűlése van.”

Kazahsztán örökös Elbaszije nem az egyetlen, aki nem vigyorog ezen, de ő tudja a talán a legjobban (akit mostanában valamiféle magyarországi egyesület kun várkapitányi kinevezéséről értesített), hogy Orbániában se éves gyűlést tartó kipcsakok, se kipcsak törzsek nincsenek.

Van azonban egy még nem őrjöngő, de az azerbajdzsáni nemzetközi gyűlésen az őrültség benyomását keltő vezetője (https://www.youtube.com/watch?v=XLgTZpfBp0s), aki mind az országában néhány évtizedig ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jelenlétét, mind a törökök százötven éves uralmát mostanában a legszívesebben letagadná.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

A győztes nem teheti meg, hogy a kisebbségbe szorult elképzeléseket eltapossa, erőszakkal, diktált törvényekkel megsemmisítésükre törjön

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 20 - 16:42

Karácsony Gergely budapesti főpolgármesternek, valamint az ellenzék színeiben a minapi választások nyomán polgármesteri, képviselői mandátumhoz jutott tagjainak nem a jelenlegi magyarországi kormányerő a legnagyobb ellenfele, legfeljebb ellensége. Állítom ezt annak ellenére, hogy nincs semmi kétségem: a magyarországi első szolga békülékenynek tűnő szavai mögött nincs fedezet – pontosabban megértés. Hiszen a kormányfő azt mondta: Karácsonynak meg kell adni az esélyt, a kormány ezért tartja magát a Tarlós főpolgármesterrel kötött megállapodáshoz a fővárosnak a központi költségvetésből juttatandó „támogatás” ügyében.

Két baj is van ezzel a kijelentéssel. Az egyik: Karácsony Gergelynek és csapatának nincs szüksége „esélyre” a kormánytól – az esélyt a 353 ezernél is több választótól, a szavazott polgárok 50,86 százalékától kapta. Pontosan úgy, ahogyan a többi városban, és néhány kisebb településen is, ahol az ellenzéki jelölt a helyi lakosoktól kapta az esélyt az irányításra. Annak ellenére, hogy a kormányerő mindent bevetett az ellenzékiek ellen.

A másik, nagyobb baj, hogy úgy tűnik: a Fidesz feje nem értette meg: Magyarország – pont úgy, mint minden normális állam polgárainak összessége nem egyforma, nem gondolkodik azonosan. Sőt, a többség sem azonos és állandó: a választók többsége hol ezt, hol azt gondolja helyesnek, jó útnak. Ezért az irányításra adott ajánlatok (a politika) győzelme időleges, és a győztes nem teheti meg, hogy a kisebbségbe szorult elképzeléseket eltapossa, erőszakkal, diktált törvényekkel megsemmisítésükre törjön. Ahhoz pedig végképp nincs joga, hogy azt, aki a haza, a nemzet boldogulását másképp képzeli – pl. nem a „nemzeti burzsoázia” mindenáron, minden eszközzel való megteremtésében, azt árulónak bélyegezze. A kormányfő ezúttal nem használta kedvenc szavajárását, hiszen tudja: ha nem sikerül végre konszolidálnia uralmát, összetörhet „a haza atyjáról” évtizedek óta farigcsált szobor. Ezért az árulózást egyelőre ráhagyja némethszilárdságú, konyabajszú talpasaira.

Illusztráció: Phillippa Dwyer – Many Colours

De ez legyen a magyarországi – méltatlanul kivégzett – konzervatív, keresztény és jobboldali erők dolga. A hóhérmunkát a soviniszta, irredenta „egyatábor” végezte el.

Mellékszál: a központi költségvetés – amely felett természetesen a mindenkori parlamenti többség diszponál – majd ötödét a fővárosi adófizetők adják össze. A bevételek 99 százalékát viszont a központi költségvetés elvonja – hogy aztán a kormányerő „nagylelkűen támogatást” adjon. Félreértés ne essék: természetesnek, sőt kötelezőnek tartom, hogy a gazdagabb települések jövedelmeiből részesüljenek a falvak, városok – nekünk fővárosi magyaroknak is érdekünk, hogy a nemzet egésze jusson élhető környezethez, elérhető közszolgáltatásokhoz (út, rendelő, iskola stb.). De legalább ne utáljanak ezért. Márpedig úgy tűnik, a ner most majd a vidék-város mindig is megvolt ellentéteinek felkorbácsolásával akarja megerősíteni agyaglábú hatalmát. Sajnos a nemzetközi körülmények is segítik majd: hiszen a Türk Tanácsban a török invázió üdvözlése újabb százezernyi menekült érkezését vetíti előre. (Jelzésértékű, hogy a magyar diplomáciai naptárban ismét szerepel Erdogan látogatása, egyes hírek szerint Putyin elnöké is.)

Mit tartok a fent vázolt lehetőségekkel szemben mégis a Karácsony személyével jelzett politikai irányzat legnagyobb ellenségének? Mi magunkat. Élünkön a magyar nyilvánosságban apró szigetekként létező ún. „független” megmondókkal.

Kategóriák: Szervezetek

MOLIÈRE – THE PASSION – A RADNÓTI SZÍNHÁZBAN

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 18 - 11:10

Luk Perceval, Feridun Zaimoğlu és Günter Senkel Molière. Eine Passion (Molière. Egy passió) című színdarabja a négy leghíresebb Molière-komédia kortárs újragondolása, azok összefűzése egy grandiózus nagyságú művé. A színdarab legendás világpremierje 2007-ben volt a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Luk Perceval rendezésében. Magyarországon először láthatja a közönség a Radnóti színpadán Hegymegi Máté rendezésében és Forgách András fordításában.

A színdarab négy Molière-komédia (A mizantrópDon JuanTartuffeA fösvény) archetípusának összefűzéséből épül fel. A négy figura egy férfi életének négy életszakaszát jeleníti meg, és a dráma azt meséli el, hogy hogyan válik a szerelmi kínok között vergődő Alceste cinikus Don Juan-ná, majd lesz belőle álszent Tartuffe, aki miután meggazdagodott, vagyonát féltő, öreg Harpagonként várja a halált. A szereplők átfedik egymást, új helyzetekben találkoznak egymással, átalakulásokon mennek keresztül.

Bemutató: 2019. október 18. péntek

Az előadás a Jogtulajdonos Rowohlt Theater Verlag, Hamburg és a Mayer-Szilágyi Színházi Ügynökség, Budapest engedélyével jött létre.

16 éven aluliaknak nem ajánlott.

(forrás: színház)

Ő   PÁL ANDRÁS

DON LUIS | PERNELLE-NÉ   GAZSÓ GYÖRGY

DONNA ELVIRA ARSINOÉ | DORINE   KOVÁTS ADÉL

CLITANDER | VALERE   LENGYEL BENJÁMIN EH.

DIMANCHE PHILINTE | CLEANTE   POROGI ÁDÁM

DON CARLOS ORONTE   RUSZNÁK ANDRÁS

ŐR | ORGON   SCHNEIDER ZOLTÁN

CÉLIMÉNE   SODRÓ ELIZA

CHARLOTTE ELIANTE | MARIANE   TÓTH ZSÓFIA EH.

ACASTE | DAMIS   VILMÁNYI BENETT

Rendező: HEGYMEGI  MÁTÉ

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Macaristan

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 16 - 18:03

A magyarországi önkormányzati választásokról sokmindent elmondtak, minek ismételni? Legfeljebb két adalék. Az egyik: a grafikonok, szemléltető ábrák „objektivitásáról”. Egy ezerlelkes falu a térképen jóval nagyobb területű, mint egy ezer lakosú panelház. Így lehet besárgítani az ország térképének nagy részét, miközben az erőviszonyok sokkal kiegyensúlyozottabbak.

A másik a győri ismét polgármester Borkai szégyenletes ügyeihez. Mellékesen a szavazáskor több, mint 1300 érvénytelen, rontott szavazólapot találtak. 20 évig voltam számláló: az 1000-1200 lakosból szavazó 600-700 szavazólapja között legfeljebb 1-2 rontottat találtunk: a 2018-ban talált 8 (nyolc) darab kiugróan magas volt. Vagyis a leadott voksok 0,5-1 százalékát. Na most: Győr teljes lakossága 124627 fő. Nem tudom, ebből hányan szavazati jogúak, illetve szavaztak is, a részvételi arány 43% volt, nagyjából 40 ezren járulhattak az urnákhoz. Az azért minimum gyanús, hogy ezúttal a szavazók HARMADA (32%-a) elrontotta a papírt. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy amikor a számlálók szétválogatják a papírokat, valamelyikük a neki nem tetsző jelölt lapján behúz még egy rubrikát – máris kész az érvénytelen szavazat. Úgyhogy nem fűzök nagy reményeket az újraszámláláshoz: nagyrészt megállapíthatatlan, hogy ki és mikor húzta be azt az érvénytelenítő x-et. Lehet mondani: át kéne állni az elektronikus szavazásra. Mióta viszont a csudálatos gázszerelő megvásárolta a szavazási szoftvert is ellenőrző T-Systems-t, a gyanakvásom csak erősödött: elektronikusan már esélye se lesz a magamfajta net-laikusnak belelátni a machinációkba. Ennyit az ördögről, meg a részletekről.

Mellékszál: Borkai Zsolt olimpiai bajnok is, mint az ugyancsak szégyenletesen leszerepelt Schmitt Pál. Ennyit a mára unfer biznisszé züllött élsport „jellemformáló” erejéről, meg a kivagyi melldöngetésről „sportnemzet” ügyben.

Érdekesebb azonban, mi történt az elmúlt napokban a nemzetközi porondon. Miközben itthon kukkoló hajlamúak ezrei számolgatják izgatottan az immár „független” („önként” kilépett a kormánypártból) győri polgármester „férfiasságának” bizonyítékait, aközben a kormányfő itthon se volt.

Nem fogják elhinni, hol hintette a „keresztény szabadság” magvait a magyarországi első szolga: Bakuban, a Türk Tanács nevű szervezet ülésén. Mellette virított futsallos samesza, miközben az európai külügyminiszterek a helyzet megoldásáról tanácskoztak. Európa közelében ugyanis nemcsak valóságos erdőtüzek pusztítanak, hanem háborús tűzfészkek parazsait hordják lelkiismeretlen gazemberek az EU közelébe, nyilván abban a reményben, hogy ezen a tűzön megsüthetik a maguk kis soviniszta, irredenta fűszerezésű pecsenyéjét is.

Miután ugyanis a „kimagasló és páratlan bölcsességű” (önmeghatározás) USA elnök kivonta katonáit a szír területekről, a török hadsereg már szerdán inváziót indított Szíria ellen. Ott is főként az Iszlám Állam szétverésében nagy szerepet játszott kurd nemzetiségű erők ellen. Évszázados a török-kurd ellentét: a második világháború után hat állam területére telepített kurdok hiába küzdöttek Törökországban nemzeti autonómiájukért, sőt a puszta életükért. Az Európa Unió ugyan óva intette Erdogánt az expanziótól – amit a magyar kormány ismét megvétózott – a harcok egyre durvábbak Szíria észak-keleti vidékén, főként a kurdok lakta régiókban. Várható tehát, hogy ismét megindul a kibombázott menekültek hada Európa felé.

De ez csak járulékos haszon a magyarországi kormányfőnek – különben is, a helyhatósági választásokat lekésték: viszont ’22-ben még jól jöhetnek agyaglábú hatalma megtámasztásához.

A helyzet ennél sokkal veszélyesebb és bonyolultabb. Az Európai Uniónak nincs közös hadserege – ezt is folyamatosan fúrják a mindenféle nemzetthy erők -, elvben a NATO szövetség ereje lenne az EU védernyője is. Csakhogy: Törökország is a NATO tagja – ráadásul messze a legerősebb haderővel, mint bármelyik uniós tagállam. Namost: az Unió figyelmezteti Törökországot, és fegyverembargót hirdet, akkor a magyarországi halljakend ott puccsít hírhedett diktátorok társaságában – ne feledjük, Baku Azerbajdzsánban van, és bár a híradások nem szólnak putyini jelenlétről, nyilván volt lehetőség némi háttértárgyalásra.

Nem életszerűtlen a feltételezés, hogy valami üzletet orront arrafelé, ahol a jogállam nem a törvények, hanem „a becsület” dolga. Majd kiderül. De az bizonyosra vehető – ha lesz is haszon, az nem a nemzet – legfeljebb a nemzetthyek – kasszájába kerül.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Kálmán Imre, az operettkirály a Spinoza Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 16 - 10:28

Kálmán Imre, a Csárdáskirálynő zeneszerzője, a legismertebb dallamok megálmodója, az “operettkirály” valójában sosem akart operetteket írni, mégis utolérte a világhír. A Csárdáskirálynőért rajongó Hitlertől nem fogadta el a tiszteletbeli-árja státuszt, amivel Bécsben maradva megmenthette volna maga és a családja életét.

Kálmán a nehezebb utat választotta: Amerikába emigrált. Kálmán sose akart nősülni. Ennek ellenére kétszer is feleségül vette a nála évtizedekkel fiatalabb, Szibériában született fiatal Verát. Ma sem telik el olyan óra, hogy valahol a nagyvilágban, TV-ben, színházban vagy rádióban, ne csendülne fel egy–egy Kálmán-melódia, miközben a szerzőről magáról alig tud valamit a közönség nagy része.

Szereplők:
Imre Kálmán……………….. Kovács István
Felesége, Vera……………. Sajgál Erika

Írta: Sándor Anna
Dramaturg: Fabacsovics Lili
Jelmez: Veréb Dia
Díszlet: Czeizel Gábor
Fény-terv: Vízhányó Kálmán

Rendezte: Czeizel Gábor
Producer: Sándor Anna

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Lánc-lánc, bűnbak-lánc

Kanadai Magyar Hírlap - 2019, október 16 - 00:23

A Fideszben elkezdődött a jelek szerint a kibeszélő-show. Ez világos a 168óra összeállításából. Akkor is, ha azért ezt nem tekinteném (még) belharcnak. Sokkal inkább egy szinte természetes köztes állapota egy alapvetően antidemokratikus belhangulatu szervezetnek. Már csak azért is, mert a belső személyi kultusz elnyomja a véleményeket. Amikor tehát a kukta fedele lazul, akkor kitörnek a gőzpamacsok.

Ami még nem jelenti a patkányok felszaporodását a damaszkuszi úton, de korábban még az sem nagyon rázta meg a kormánypártot. Az önkormányzati választás azonban más, mint Koko elfordulása. Mert akkor, az legfeljebb szimbolikus gesztusnak volt jó. Egy polgármester választási veresége azonban egy valós hatalom valós elvesztését jelenti. Márpedig a hatalom megrészegít, és a másnaposság nagyon fájhat utána. Talán nem véletlen, hogy Borkai elhagyja akár a „szeretett” pártot is, de a hatalmat nem szívesen. Akkor sem, ha kényelmes bűnbak lehet megannyi bukott kiskirály szemében. Mert az is világos, hogy amikor egy nem újraválasztott polgármester másban kezd okot keresni, akkor az árulkodó. Arról árulkodva, hogy ott inkább trónfosztásként, mint kritikaként éli meg a buktát.

Holott a polgármesterválasztás, noha nyilván nem független a mögötte álló pártoktól, azért mégis inkább az egyénről szól. Egy regnáló polgármester esetében pedig arról, hogy az adott területen mit, hogyan, és mennyire elfogadhatóan teljesít. S igen, ebből a szempontból Borkai újraválasztása nem csak az esetleg töketlen ellenzékről szól Győrben, hanem arról is, hogy többségben vannak azok, akik szerint pénzért venni dugólukat, piától bódultan arcoskodni, és a közpénzzel sajátként „gazdálkodni” teljesen rendben van. Márpedig, ha a győriek szerint ez így teljesen rendben van, akkor csak fizessék ki a borkaizmus minden költségét nyugodtan. Akár gyűjtést is rendezhetnek, és lányaik első éjszakáját is felajánlhatják. De azért nem csak Győr van az országban, és térjünk vissza a vesztesekre is.

Akikkel kapcsolatban egy látlelettel is felér az, hogy különösen azért élték meg rosszul, mert a „Fidesz pártközpontja ugyanis nem készítette fel a kerületi polgármestereket az ellenzéki előretörésre, és mint egyikük elmondta, B-terv nélkül, teljesen készületlenül érte őket, hogy hétfőn az újabb ciklus indítása helyett dobozolniuk kell az irodájukban”. Amely megállapítás. Ha igaz többszörös látlelettel is felér. Az egyik lelet arról beszél, hogy a Fidesz jele alatt hatalmon levők önálló ítéletalkotó képessége konvergál a nullához. Ez az egyik legbiztosabb jele egy olyan rendszer kiépültének, amelyben a pár-lojális kontraszelektáltság mértéke kiugróan magasabb az operatív alkalmasságnál. A másik az, hogy nem készültek fel egy választás esetleges elvesztésére. Márpedig az, aki egy választásnál ezt elmulasztja, az tanújelét adja annak, hogy köze sincs a demokráciához. Csak a vezér kegyelméből való kinevezést ismeri, és fel sem merül benne, hogy ne lenne a választás előre lezsírozva, lejátszva, és bebiztosítva.

Az egy más kérdés, hogy a már megszerzett egzisztencia érdekében valószínűleg sok mindenre képesek, illetve képesek lehetnek. Ma még leginkább Borkai, és a tőlük távolabb levő pártvezetés a hibás. De aligha tart majd sokáig, amíg ki nem derítik: a közvetlen környezetük „árulása” a bűnösök egyike. A közvetlen párt-elöljáró, a közvetlen beosztott, illetve főnök. Meg a többiek. Márpedig ez a közeljövőben könnyen elindíthat egy olyan belső leleplezési lavinát, amikor a kígyó- és béka- hajigálása közepette jó néhány hatalmi csontváz is kifordul a sifonérból. Márpedig a láncolat végén valóban a pártvezetés áll. Úgyhogy cseppet sem csodálkoznék, ha Orbán hamarosan eltűnnek akkumulátort töltetni. S addig is valószínűleg egyre nagyobb pánikkal nézi az amúgy is felelősségpánikos vezér a rezgő kártyavárat.

Mert önmagában az önkormányzati választásoknak nincs közvetlen hatása a kormányzati hatalomra. Azonban a sok sértett, egzisztenciájában megingó helyi uracska hirtelen támadó „lelkiismeretecskéje” lehet nagyon is veszélyes rá, és a kleptoligarchia belső köreire.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára
Hiba | Klubhálózat

Hiba

A webhelyen nem várt hiba történt. Később érdemes újra megpróbálni.

Hibaüzenet

  • Warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /var/www/clients/client6/web13/web/includes/common.inc:2791) drupal_send_headers() függvényben (/var/www/clients/client6/web13/web/includes/bootstrap.inc 1499 sor).
  • Error: Class 'DOMDocument' not found filter_dom_load() függvényben (/var/www/clients/client6/web13/web/modules/filter/filter.module 1105 sor).