Szervezetek

Okozott-e valamilyen változást Benjamin Netanjahu budapesti látogatása?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, augusztus 5 - 14:51

Alig pár hete, hogy Benjamin Netanjahu izraeli államfő magyarországi látogatáson volt. Ő volt Jichák Samir után a második izraeli miniszterelnök, aki tiszteletét tette Budapesten. Samir még a rendszerváltás évében 1989-ben járt villámlátogatáson Buedapesten, és az akkori miniszterelnökkel Grósz Károllyal tárgyalt. Előzőleg Mose Arensz , izraeli külügyminiszter járt előkészíteni a találkozót, és tárgyalt Horn Gyulával az akkori külügyminiszterrel. Noha a diplomáciai viszonyok akkor helyre lettek állítva hosszas szünet után, de közel harminc évnek kellett eltelnie, amig izraeli miniszterelnök jött ismét Magyarországra.

Nem volt most semmi nagy előkészület, ám sokáig egy „reklámplakát” árnyékolta be, és tette kétségessé a látogatást. Soros György arcképével díszitett plakátok százai díszelegtek szerte az országban. Izrael a külképviseletén keresztül fejezte ki nemtetszését. Nevezetesen, hogy a Sorost elítélő plakátok alkalmasak az antiszemitizmus erősítésére. Hogy ennek, avagy másnak a hatására, de elrendelték a plakátok eltüntetését  és az ok az mai napig homályos. Előzőleg maga Netanjahu is nemtetszésének adott hangot, és helyeselte az izraeli nagykövet tiltakozó jegyzékét, amit azonban ésőbb visszavont sokak csodálkozására. Tehát a látogatása eleve egy kissé feszült légkörben zajlott le. Mielőtt Budapestre érkezett, Európában is járt, sőt Budapestről Páriszba utazott.

Felmerül a kérdés, ugyan minek jött Izrael miniszterelnöke Budapestre tárgyalni? Többféle találgatások kaptak szárnyra. Egyesek szerint, Izrael attól tart, hogy ha a paksi atomerőművet bővítik, Magyarország nehézvizet, vagy másfajta atombomba előallításhoz szükséges anyaggal látja majd el Iránt. Akik erre tippelnek vagy még most is ebben hisznek, el kell felejtsék. Magyarország annó aláírta az atomenergia békés célu felhasználásáról szóló egyezményt. Tudjuk pénz beszél kutya ugat, de itt sokkal többről van szó.

Egészen más volt a látogatás célja. Egyfelől tárgyalni újabb befektetési lehetőségekről, másrészről pedig a visegrádi négyekkel egyfajta egyeztetés is történt. Izraelnek Magyarországon elég sok jövedelmező, ma is működő befektetései vannak. Gondoljunk csak a világviszonylatban is jelentős helyen álló TEVA gyógyszergyárra. Sok ezernek biztosít mai napig munkát.

Egy újabb befektetés képe meg igen csak kedvezően alakul. A világ egyik legnagyobb akkumulátor gyára készül megnyitni új üzemét. Ha sikerül nyélbeverni az üzletet, első körben kb. hatvanezer új munkahelyet teremtenének. A szomszédos Szlovákia és a visegrádi négyek többi országa is jelentős hasznot húzhatna belőle, hiszen a TESLA egy nagy összeszerelő műhelyt tervez a térség valamelyik országában.

Ám a gazdasági fejlesztések mellett politikai célja is volt a látogatásnak. Nem akarom felemlíteni, csak érdekesség képpen, hogy a magyar szélsőjobb megfékezése és nagyobb ellenőrzés alá vétele is szerepelt a tárgyalásokon. Orbán pár héttel a látogatás előtt még Horthyt nagy államfőnek nevezte, de a tárgyalások során módosította, ahol már elítélte tevékenységét, sőt azt mondotta, hogy ilyen mégegyszer nem történhet meg Magyarországon. Netanjahu ezután megemlítette, hogy Izrael nagyobb együttműködésre törekszik a visegrádi négyekkel. Tette ezt a kijelentését akkor, amikor az EU egységesen szembefordult szinte az összes visegrádi négyek országának akarátval a migráns kérdésben. A támadás fő célpontja az volt hogy ezek az országok semmilyen körülmények közt nem hajlandóak menekülteket befogadni. Az EU hiába próbálja kierőszakolni, hogy legyen kötelező kvóta.

Mindeddig elutasították a követelsét. Hogy Netanjahu mit igért be, vagy tett-e utalást ezzel kapcsolatban azt nem tudni. Minden esetre az EU nem fogadta kitörő lelkesedéssel, hogy egyik „szövetségésüknek” gondolt ország, aki nem tagja az EU-nak megtorpedózza azon tervét, hogy a közép és kelet európai országokat hasonló képpen kezeljék amikor ezek még orosz “gyarmatok” voltak Európában. Hogy ezek milyen hatással lesznek Magyarország, illetve a többi visegrádi ország további megítélésében, az majd kiderül az elkövetkező hónapokban.

Avi Ben Giora

Kategóriák: Szervezetek

Zsidó Kulturális Fesztivál – képes beszámoló a sajtótájékoztatóról

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, augusztus 5 - 11:10

Legyünk együtt, és közös lesz az ünnep!

2017. szeptember 3-14.

„Mint húsz éve mindig, a nyár idén is a zsidó kultúra ünnepével búcsúzik Budapesttől: a fővárosban szeptember elején bő másfél hétig tart a Zsidó Kulturális Fesztivál, amely mára Európa legnagyobb és legelismertebb zsidó kulturális programsorozatává nőtte ki magát.

A korábban Zsidó Nyári Fesztiválnak nevezett rendezvény szervezői a nyitottságot, sokszínűséget, toleranciát, egymás elfogadását és a békés együttélést hirdető zsidóság arcát mutatják meg, mert azt vallják: a kultúrában úgy találhatunk egymásra, hogy közben megmaradhatunk saját magunknak. A Zsidó Kulturális Fesztivál sikereinek köszönhetően kaphattak teret azok az immár méltán népszerű zsidó kulturális rendezvények, színházak és kisebb fesztiválok, amelyek egész éven át izgalmas élettel töltik meg a lendületesen fejlődő zsidónegyedet.

A fesztivál – amely évről évre felvonultatja a zenei és színházi élet nagyságait – az elmúlt évekhez hasonlóan számos könnyű- és komolyzenei koncerttel, színházi és irodalmi programmal várja az érdeklődőket a fesztiválnak otthont adó, különleges varázsú, gyönyörű helyszíneken.

Zsidó Kulturális Fesztivál tematikájából és széles, izgalmas programkínálatában mindenki megtalálja a neki való eseményeket, ahol egyszerre otthonosan közeli és izgalmasan távoli közösségekben érezheti magát.

A szervezők idén is szeretettel várnak mindenkit, kicsiket és nagyokat egyaránt, mert a hazai és külföldi, zsidó és nem zsidó fellépőket, zenészeket, művészeket fölvonultató fesztivál célja a zsidó kulturális örökség megőrzése, minél szélesebb körrel való megismertetése, hiszen a magyar zsidóság és a régió kultúrája mindannyiunk közös kincse. Biztosak lehetünk benne, sikerül emlékezetessé tenni a nyártól való búcsút, elvégre mindannyian tudjuk: a búcsúbulik a legjobbak. Megbánják, ha otthon maradnak a kultúra és a művészet magyar zsidó ünnepén.

Jön hozzánk a Budapest Klezmer Band a Budapest Bárral, Szakcsi Lakatos Béla és Tony Lakatos a Trio Midnight-tal, fölhangzanak Gábor S. Pál slágereit, egymásra talál George Gershwinn zenéjében Balázs János zongoraművész és a Budapest Jazz Orchestra (BJO), a Sabbathsong Klezmer Band és a 100 Tagú Cigányzenekar, föllép a különleges bájjal bíró Malek Andrea és zenekara, szólóban hallhatjuk Koncz Zsuzsat és Révész Sándort az egykori Piramis zenekarból. Finoman szól majd a jazz, dübörög a rock and roll, slágerek szállnak az édes félhomályban, és az Örökkévalóhoz fohászkodnak a nemzetközi kántorkoncert énekesei.
Izgalmas és látványos színházi produkciókat láthatunk a Goldmark teremben, ahol színpadra állítják Karinthy Ferenc egyik drámáját, a Somnakaj című cigány musicalt és Nóti Károly leghíresebb bohózatát. Különleges zenei kalandozásokra hívjuk a közönséget a Bethlen téri és a Hegedűs Gyula utcai zsinagógába, ahol Máramaros eltűnt zsidó közösségének népköltészeti emlékei szólalnak meg újra, és Malek Andrea éneke ötvözi majd a jazzt a népzenével. Seress Rezső dalai Óbudán hangzanak föl Fesztbaum Béla tolmácsolásában.

Ezt kínálja az eleven, kortárs közép-európai zsidó kultúra, amely a szemünk előtt zajlik éppen.

Legyenek ott, legyünk együtt, és tegyük közössé az ünnepünket!”

Heisler András Mazsihisz elnök

Fotókat a sajtótájékoztatón készítettem.

Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Dúró Dóra kicsit álszent kultúrharca

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, augusztus 4 - 16:20

Dúró Dóra jobbikos politikus valahol eltévedt a választások felé vezető úton. Minden esetre valami ilyen oka is lehet annak, hogy végzettségi cenzust szeretne bevezetni a szavazáskor. Abból kiindulva, hogy aki nem végzi el a nyolc általánost, az ne szavazzon. Amiben egyébként lehetne valami, ha ez lenne a legnagyobb problémája a hazai választásoknak. Amelyeken egyébként a passzív távolmaradók száma látszik inkább döntőknek.

Ami azért is problémás lehet, mert a nem szavazók számának növekedésével egyre többen lehetnek azok, akik véleményt nem nyilvánítanak ugyan, de pompásan meg tudják mondani, hogy a többiek miért döntöttek rosszul. Miközben automatikusan a többiek kezébe helyezik a döntést a saját sorsukról is. Ha ezen a helyzeten valaki változtatni akarna, az valószínűleg inkább a kötelező szavazási részvétel irányába mozdulhatna. Mármint akkor, ha a meggyőző programok helyett a törvény-, illetve rendeletalkotás irányából szeretné megközelíteni a problémát. Mert a szűkítő cenzus inkább azt jelentené, hogy program, illetve meggyőzés továbbra sincs, de a részvételi bázis szűkítésével ki lehet kozmetikázni a részvételi arányokat. Nem feledkezve el arról sem, hogy a társadalom jelenlegi, erősen megosztott állapotában a végzettségi cenzust követhetné az egzisztenciális, majd a nemi, illetve származási is. Ugyanakkor a megfelelő papírokkal rendelkezőtől korántsem várna el közéleti jártasságot. Holott talán még képviselők is megbuknának azon, ha például az országgyűlés létszámát kellene kapásból megadniuk. A határ két oldalán élők megosztását illetően sem sokat segítene Dúró Dóra ötlete.

Miközben valószínűleg abból indul ki, hogy a pártjára csupa született zseni szavaz, miközben a többi párt szavazói tökkelütöttek. Ami annak ellenére sem biztosan van így, hogy a Jobbik támogatói között valóban ott vannak a nem túl sok tapasztalattal, de világmegváltó radikalizmussal már felfegyverzett életkezdő értelmiségiek. Ugyanakkor a felnőtt társadalomban azok között, akik a csoportban-bátrak ökölrázóit képviselik, igen jelentős számban lehetnek a mérsékelten túlképzett honfitársak. Amikor Dúró Dóra a Jobbik nevében a műveltségi cenzus irányába akar elmenni, akkor akár öngólt is rúghat. Amennyiben elveszthetné férje kedvenc támogatóinak szavazatát. Amiért persze fájjon férje feje.

Miközben persze jellemző egy kicsit, hogy a gépjármű-vezetéshez hasonlítja szavazati jogot. Mint olyanhoz, amihez szintén szükséges egy minimális iskolázottság. Ugyanakkor a nagy felbuzdulásban, mintha kimaradt volna egy talán lényegesebb szempont. A gépjármű-vezetéshez az egészségügyi alkalmasságot is fel szokták mérni. Ahhoz azonban, hogy valaki az országot igazgassa, illetve törvényeit megszavazza, még nem kell egy minimális alkalmassági vizsga sem. Holott lehet, hogy szintén nem ártana egy képzettségi cenzus a képviselőknél. Kiegészítve egy alkalmassági vizsgálattal. De megértem, hogy ez nem lebeg a képviselők elképzelései között, és Dúró Dóra szeme előtt sem. Talán korántsem véletlenül.

Kategóriák: Szervezetek

HOLDFÉNY MULATÓ — a Városmajori Szabadtéri Színpadon

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, augusztus 4 - 14:47

A Group’n'Swing bemutatja:

Holdfény Mulató

koncert musical

ŐSBEMUTATÓ

2017. augusztus 4. és 5. (péntek, szombat) 20.00

Városmajori Szabadtéri Színpad

(2 óra 15 perc egy szünettel)

Vajon milyen kalandos kanyarok akadályozhatják a céltudatos cégtulajdonosnő, Catherine és a metropolisz hódítására készülő aranyifjú, Ben rohanó tempójú közeledését?

Új és reményteli show-ban ad minderre választ a Swing Street nevezetessége, a Chicago szerte közkedvelt Holdfény Mulató! Szükséges is a tapsban és dollárban mérhető siker, s talán jobban, mint eleddig bármikor, hisz veszélyben a show-business e legendás otthona, s vele együtt az estéről-estére itt játszó népszerű Zenekar jövője. Kell a nagy dobás! S miközben pereg a lendületesen mozgalmas, szenvedélyektől fűtött, látványos táncképekben fogalmazott színpadi játék a botrányosan fordulatos irodai szerelemről, feltárul a próbatermi vívódások és választások világa. Előtűnnek a színfalak mögött zajló olykor keserves, máskor bohém pillanatok, ám történhet bármi, a Zenekar nem lát, nem hall és nem beszél. Legalábbis, a Holdfény Mulató kulisszáin kívül nem. S hogy végül színpadra kerül-e a nagyreményű új bemutató? Kiderül e különleges koncert musicalből.

A fergeteges sodrású, élőben játszott Group’n'Swing-dalokért Romhányi Áron, a United Együttesből is ismert zeneszerző-zenei producer felel, rendező Kovács Gábor Dénes, közreműködik a Maffia Swing tánckar.

(forrás: színház)

Catherine/Judy: Mihályi Réka
Ben/Gary: Magyar Bálint
George: Lombos Márton “Lombos Úr”
Tom: Csík Tibor
Jack: Bakó István
Ronnie: Lőrincz Ádám
Halle: Gáspár Nikolett
Rita: Matics Laura

A Group’n’Swing zenekar további tagjai:

Almási Attila – harsona, bariton szaxofon 

Nyikes Krisztián – trombita
Gyalog Zoltán – gitár
Molnár Péter – bőgő
Péntek Tibor “Sasi” – dob

Közreműködik a Maffia Swing 1920 tánckar, vezető: Salik Gyula

Koreográfus, játékmester: Bóna Gábor
Fény: Dublinszky László
Hang: Török Dávid, Kovács Dávid
Szcenikus: Szolga István
Rendező asszisztens: Buzsoo Zsuzsanna

Rendező: Kovács Gábor Dénes

A Szabad Tér Színház és a Group’n'Swing közös produkciója. 

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Unalmas és hazug

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, augusztus 3 - 15:05

Az idő tájt (1986-ban), amikor még senki nem gyanította, hogy Gorbacsov és az ő reformelképzeléseinek pártkongresszusi győzedelme (március-április) a Szovjetunió és az általa uralt szocialistának nevezett tábor felbomlásának nyitánya, amikor szovjet kozmonauták világelsőkként váltottak állomást a világűrben (május), amidőn a mexikói labdarúgó világbajnokságon a szovjet csapat tönkreverte a magyar válogatottat (június 2., 6-0), amikor – ki ne emlékezne rá? – Magyarországon tartotta kongresszusát az Orosz Nyelv és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége (augusztus), amikor ugyan a szovjet-magyar árucsere egyenlege hosszú évek óta először – az olaj világpiaci árának zuhanása okán – a mi javunkra mutatott többletet, ezt többletet azonban a szovjetek lenyelték, amiért is az öregedő Kádár János által meghírdetett egyensúlymegőrző, növekedést ösztönző fordulat helyett a kereskedelmi mérlegünk hiányának növekedése vette kezdetét, emiatt pedig az itt létező szocializmusmodell jóléti legitimációja egyre többekben megkérdőjeleződött, s Gorbi ide, Gorbi oda, az adósságválság előszele a Szovjetunió iránti maradék bizalmat is elsöpörte.

Az idő tájt a már régóta tagság nélküli Magyar-Szovjet Baráti Társaság vezetőségének az MSZMP politikai bizottságából már kiszorult Apró Antal, egyelőre még központi bizottsági tag elnökletével tartandó, e bizalom visszaszerzését célzó ülésének majdani (októberi?) történéseit az MSZMP központi lapjának pártrovatában egy akkor 35 éves sokadrangú munkatársnak kellett “megzenésítenie”. Ez lehetett a feladata. Hogy ott volt-e ezen az ülésen, avagy sem, az a cikkéből nem derül ki. Amint az MSZBT országos elnökségének állásfoglalása hangsúlyozza, az ifjúság nevelésébe a formális elemeket kerülve, a gazdag tudásanyag megszerzésén túl olyan lehetőségeket kell találni, amelyek erősebb élményeket rögzítenek a fiatalokban. Körülbelül ennyi történést “derített fel” a testületről Bencsik András, s hogy az MSZBT elnöksége egyáltalán ülésezett-e, avagy sem, annak sehol sincs nyoma.

Egy kivételével nem leltem nyomát Bencsik András Népszabadságban közölt többi írásának sem. Nem lehet véletlen, hogy a másik fellelt, igen terjedelmes fogalmazványban Bencsik András éppenséggel a Magyar-Szovjet Baráti Társaság (november 22-ére összehívott) nyolcadik országos értekezletét köszöntötte. Jelzem, korántsem biztos, hogy ezt az értekeletet megtartották-e, mert ennek sincs nyoma.

És nem feltétlenül azért nincs, mert a Népszabadság likvidálásakor, vagy valamivel később az arhívumát is eltüntették.

Mert ha mindkét esemény megtörtént, roppant kevéssé valószínű, hogy az akkori újságok közül mind az elnökségi ülésről, mind az országos értekezletről kizárólag egyetlen újság tudósított volna.

Amiképpen az se valószínű, hogy amennyiben Bencsik András a legnagyobb példányszámú napilap pártrovatának főmunkatársa volt – ahogy azt nemrég a Pesti Riportban a Demokratikus Koalíció szóvivője állította róla –, akkor mai politikai ellenfelei mindössze két írását találták volna kimásolásra alkalmasnak napjaink egyik jobboldali sajtóguruját egykori vérbalos (bérbalos?) önmagával szembesíteni.

Mi több, különösnek tartom, hogy a Rényi Péter főszerkesztőhelyettes által bő két évtizedig szakmailag felügyelt-irányított szerkesztőségben – bárki volt is az MSZMP Központi Bizottsága által kinevezett főszerkesztő 1986-ban – Bencsik András az ő újságírói kvalitásával egyáltalán labdába rúghatott. És okkal feltételezem, hogy a párt szócsövének nap-nap után feltétlenül megtöltendő rovatában mindössze az akkori legsúlytalanabb szervezet, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság témagazdája volt. Ráosztották.

Kétségtelen tény – zárta Érzelmi kötődés című, jegyzet gyanánt, keretben közölt októberi fogalmazványát –, hogy általános érvényű recept erre (mármint az érzelmi kötődés kialakítására) sem létezik. Helytől, kortól, érdeklődéstől függően lehet és kell megtalálni azokat a módozatokat, amelyek a két nép kapcsolatainak hagyományait tovább gazdagítja.

Kétségtelen tény – írta novemberi értekezletköszöntőjében –, hogy a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak jól körülhatárolható szerep jut a magyar közéletben. Hiszen a társaság az MSZMP céljainak szellemében tevékenykedő, a párt politikájának megvalósulását segítő, széles tömegbázisra épülő olyan politikai tömegmozgalom, amelynek munkájában áldozatkész, a magyar-szovjet barátságot felelősségteljes elkötelezettséggel önzetlenül szolgáló tisztségviselők, társadalmi munkások népes tábora vesz részt.

Az első írásban a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnökségi állásfoglalásába foglalt erősebb élmények rögzítésének feladata teszi általánossá egy “például vett” legendás gimnáziumi orosztanárnő “esetét”, “hiszen a fiatalok világnézetének formálásában a pedagógusnak óriási szerep jut”. Amiként “mindazoknak, akik szenvedélyből, hivatástudatból a két nép közötti barátság elmélyítését szolgálják.” A publicisztikának szánt, ám gyakornoki fogalmazványnak is gyengécske (csakis a politikai mondandója okán közzé tett) dolgozatnak rendszerkritikai eleme, hogy “van mit tenni ezen a téren, hiszen az összefüggéseket nem minden esetben feltáró történelemoktatás, a tájékoztatás hiányosságai akadályozták a szilárd és mozgósító erejű történelmi és nemzettudat kialakulását”, amiért is “a változó és nem mindig könnyű élethelyzetekből adódó, sok esetben előítéletektől tarkított, sematikus vagy éppen idealizált kép sürgős tisztázásra vár”.

A második publikáció Elkötelezetten a barátságért címmel voltaképpen a MSZBT elnökségének írásos beszámolójában foglaltakat tartalmazza, amely “részletesen ismerteti mindazokat a tudnivalókat és tényeket, amelyek öt év távlatában adnak lehetőséget összegezésre, értékelésre”.

Nagyon unalmas és ugyancsak hazug.

Mint az akkori rendszer.

Akárcsak a mai Bencsik András.

Meg az ő Békemenete.

És a mostani rendszer.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Jön a kapitalizmus Kanadába?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, augusztus 2 - 18:50

Kanada az egyetlen olyan nyugati ország, ahol az állam, nem pedig a szabadpiaci kereslet szabja meg a termelés határait a tej, sajt és baromfi szektorban. Az egyedülálló kanadai rendszer – amit angolul supply management-nek, franciául pedig Gestion de l’offre-nek hívunk – lehetővé teszi azt, hogy az 1966-ban létrehozott és a Mezőgazdasági és Agrárélelmiszer miniszter felügyelete alatt álló Kanadai Tejtermék Bizottság határozza meg a tejtermékek árait, a termelés ütemét és mértékét, illetve a termelési kvótákat a farmereknek. Jóformán be van tiltva a külföldi tejtermékek forgalmazása Kanadában. Jelenleg a sajtok 8 százaléka lehet külföldi termék, jogurt esetében pedig pusztán 1% származhat külföldről. Ha viszont import tojás érkezik Kanadába, 168 százalékos tarifát számolnak fel a külföldi termékre, a baromfira pedig 258 százalékos különadót.

Kanada három nagy szövetségi pártja – a kormányzó liberálisok, a konzervatívok és a szocialista új demokraták – mind támogatják a jelenlegi protekcionista rendszert. A probléma ott kezdődik, hogy Donald Trump amerikai elnök az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) újratárgyalását kezdeményezte és biztosan napirendi pont lesz a kanadai tejterméki és baromfi piac liberalizációja. Ez az a téma, amit Justin Trudeau leginkább szeretne elkerülni.

Az Angus Reid Intézet végzett egy reprezentatív felmérést a supply management jövőjéről, melyben 1.500 kanadai véleményét kutatták. Ebből kiderült, hogy a lakosság 45 százaléka szerint csak akkor kéne felajánlani a piaci liberalizációt, ha minden kötél szakad az amerikai féllel történő tárgyalásokon. Ezzel szemben 26 százálék azok aránya, akik szerint már az elején fel kéne ajánlani a nemzeti kvótarendszer feladását. Össesen 29 százalék pedig semmilyen kompromisszumot nem kötne, maradjon a jelenlegi rendszer.

Nem kérdés, hogy a jelenlegi rendszer magasabb árakat és kevesebb választékot eredményez a kanadai vásárlónak. De a kanadai lakosság harmada úgy véli, hogy megéri többet fizetni, hogy a hazai termelőket és a nemzeti piacot támogassuk. A kanadai lakosság 36 százaléka drágább supply management tejet kíván a továbbiakban is vásárolni, 35 százalék mondta ugyanezt a sajtról, 30 százalék a tojásról és 30 százalék a baromfiról.

Bár van a lakosságban hajlam a változásra, amikor az ősszel tényleg terítékre kerül a téma az amerikaikkal, veszélyes aknamező közepén fogja találni magát a kormányzó liberális párt, különösen ha szembekerül a tejtermelők érdekvédelmi szerveivel.

Illusztráció: Werner Antweiler

Kategóriák: Szervezetek

Egy kanadai magyar kelt az Air Transat utasainak védelmére

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, augusztus 1 - 19:10

Valóságos pokollá vált a diszkontos Air Transat egyik Montreálba tartó járata, amely viharok miatt Ottawában kényszerült leszállni. Az utasok hat órán keresztül várakoztak a gépen, ahol közben elromlott a klímaberendezés és néhányan rosszul is lettek a melegtől és levegőtlenségtől. Az Air Transat járata Brüsszelből tarott Montreálba, de a zord időjárás miatt kellett a montreáli Trudeau repülőtértől 200 kilométerre nyugatra fekvő ottawai repülőteren leszállni. Amikor azonban leszállt a gép, hat órán keresztül nem engedték meg az utasoknak, hogy a Macdonald-Cartier International Airport termimáljában várakozzanak. Még akkor sem, amikor az áram kihagyása miatt elromlott a fedélzeten a klíma.

Az egyik utas a 911-es sürgősségi számot hívta, végül pedig a mentők jelentek meg a fedélzeten és palackozott vizet osztottak a dehidrált utasoknak. Egy másik utas  - Laura Mah – pedig az ottawai repülőtéri hatóság figyelmét keltette fel a Twitteren keresztül, jelezve, hogy amit a légitársaság művel, az egyenesen “embertelen.”  Az ottawai repülőtér szintén a Twitteren válaszolt: “Nagyon sajnáljuk, de alapvetően a légitársaság döntése, hogy lehetővé teszik-e a kiszállást vagy sem.”

Az Air Transat azzal magyarázta a helyzetet, hogy ők is csak a kerozin újratöltésre várakoztak, meg a felszállási engedélyre. Arra viszont nem adtak választ, hogy miért nem volt ivóvíz a fedélzeten, illetve hogy miért kényszerítettek arra az utasokat, hogy gépen várakozzanak órákon át, amiután elromlott a klíma. Valószínű azért történhetett ez, mert plusz költséget jelentett volna a cég számára ha az utasokat a terminálba engedi.

A szövetségi közlekedési minisztérium is reagált a hírre. Marc Garneau miniszter szóvívője elmondta, hogy ami történt az Air Transat fedélzetén elfogadhatatlan és hogy jövőre új szövetségi szabályozás lép hatályba, amely hatékonyabban védi az utasok jogait. A C-49-es törvény előírja: ha 3 óránál többet várakozik egy járat a repülőteren utasaival, kötelező lesz vizet és ingyen élelmet szolgálni az utasoknak, továbbá kiengedni őket a fedélzetről, amennyiben ez nem okoz biztonsági problémát. A törvénytervezetet szeptembertől tárgyalják parlamenti bizottságban.

Lukács Gábor, egy kanadai magyar aktivista aki évek óta védi az utasok jogait a légitársaságokkal szemben, az általa indított Air Passenger Rights című Facebook oldalon szólalt fel az ottawai eset kapcsán:

“Nem az utasoknak kéne a 911-et hívni. Erre azért volt szükség, mert a szövetségi szabályozók nem végzik el feladataikat”–írja Lukács.

Lukács Gábor. Fotó: Metro News.

Korábban saját honlapján megjelent elemzésben bírálta a kanadai szövetségi hatóságokat. Kimutatta: miközben az elmúlt években folyamatosan emelkedik a kanadai légitársaságok elleni panaszok száma, az elmúlt három év alatt 230-ról csupán 64-re csökkent azon esetek száma, amikor a szövetségi szabályozó az utasok érdekében lépett fel az adott légitársaság ellen. Lukács kollaborációt sejtett a szövetségi szabályozó és a légitársasági érdekvédelem között. Rámutatott arra, hogy Simona Sasova, a hatóság szabálysértéseket vizsgálni hivatott menedzsere baráti viszonyt ápol azokkal a légitársasági vezerigazgatókkal, akiket hivatalból monitoroz. Ezért is javasolja Lukács a panazt emelő utasoknak, hogy ne a közlekedési hatósághoz forduljanak, hanem keresetüket inkább a tartományi kis értékű köveletések bíróságához (a small claims court-hoz) folyósítsák.

Tavaly a CBC közszolgálati televízió mutatta be Lukács munkásságát és “az utasok legjobb barátjának” titulálta a magyar származású fiatalembert. Lukács jelenleg Nova Scotia tartományban él. “A légitársaságok kihasználják a kanadai nép legjobb tulajdonságait: nevezetesen azt, hogy tiszteletudóak, türelmesek és egymáshoz igazságosak vagyunk. A légitársaságok jelenleg szinte bármit megtehetnek, ha nem tereljük bírósági útra harcunkat”–mondta Lukács.

Lukács többek között azt tanácsolta, hogy ha hosszú késésnek vagyunk kitéve repülőtereken, nyugodtan vegyünk élelmet, őrizzük meg a számlát és azt utólag nyújtsuk be a légitársaságnak, visszatérítést követelve tőlük. Jelenleg nem érdemes arra várni, hogy majd a légitársaságok adnak egy étkezési jegyet, mert még nincs olyan szabályozás ami erre kötelezné őket.

A hétfői nap egyébként valóban nehéz volt az ottawai Macdonald-Cartier repülőtér számára. Összesen húsz Montreálba és Torontóba induló járatot tereltek át a fővárosba a zord időjárás miatt.

Kategóriák: Szervezetek

HEGEDŰS A HÁZTETŐN – SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, augusztus 1 - 16:56

 

2017.szeptember 10-én a Budapest Sportarénában mutatják be a

HEGEDŰS A HÁZTETŐN C. musicalt,  Alföldi Róbert rendezésében.

Sólem Aléchem  novellafüzére alapján, Arnold Perl engedélyével.

A magyar változat alkotói:

Producer:              Rosta Mária

Rendező:               Alföldi Róbert

Koreográfus:         Vári Bertalan

Főbb szerepeket: Éder Enikő, Martinovics Dorina, Bánfalvi Eszter, Sodró Eliza, Pájer Alma, Kornis Anna, Csákányi Eszter, Náray Erika, Hevér Gábor, Szatory Dávid, Bányai Kelemen Barna, Lugosi György, Tóth Gabi, Patkós Márton, Marranczi Zalán, Fehér Tibor, Juhász Levente, és Misurák Tünde – alakítják.

Tevle, a tejesember szerepében Stohl Andrást láthatja a közönség.

A bemutatót követően a darab országos turnéra indul az alábbi városokba:

Szombathely  2017. szeptember 16.

Győr                 2017.szeptember 23.

Debrecen        2017.szeptember 30.

Miskolc            2017.október 7.

Veszprém        2017.október 21.

Pécs                 2017.november 4.

Zalaegerszeg   2017.november 11.

Nyíregyháza     2017.december 2.

Fotók a sajtótájékoztatóról: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Megnyílt a TITANIC kiállítás!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 31 - 21:50

Budapesten a Király utca 26. szám alatt megnyílt a TITANIC kiállítás.

A közel 2300 négyzetméteren több száz eredeti darabot tekinthetünk meg a hajóroncsokról és a föld mélyéről felhozott tárgyakból.

A Titanic 1912. április 10-én indult első, és egyben utolsó útjára.

1912. április 15-én 2225 emberrel a fedélzetén jéghegynek ütközött, és elsüllyedt.

A katasztrófában 1512-en vesztek oda, köztük a hajó nagytekintélyű kapitánya,

Edward J.Smith.

A feltárt leletek közül megtekinthetjük a hajó technikai felszereléseit, a hajósípot, amit a kéménybe építettek be, a tengerészeti iránytűt, a rádióállomást, de láthatunk vízzáró ajtót – a hajót hosszában 16 vízzáró kamrára osztották, emiatt gondolták, hogy a hajó elsüllyeszthetetlen–, és a hajótörzs egy darabját a szegecsekkel.

Az utasok személyes tárgyait, ruhákat, ékszereket, gyógyszeres fiolákat, parfümös üvegeket, de láthatjuk az első osztályon utazók fürdőszobai berendezését, mosdótálat, éjjeli edényt.. Konyhafelszereléseket, teljesen éppen maradt több száz hőálló edény pár darabját, kávéadagolót és a betétet.

Egy külön tárlóban látható bőr utazóbőrönd, de épen maradt csizma, kesztyű, öltöny, pénztárca, papír és fémpénz.

Betekinthetünk egy eredeti állapotában felszerelt első osztályú kabinba, de láthatjuk a személyzeti szállás egy szobáját is.

A falakon eredeti fotókon tekinthetjük meg az utasok közül néhány személyt. Az első osztályon utazók között volt Straus, Astor, Guggenheim.

A Titanic New Yorkba tartó útjára, az első osztályra szóló jegy 2500 dollárba, a két luxuslakosztály ára 4500 dollárba került.

A látogatók a belépő jeggyel együtt kapnak egy névvel ellátott beszállókártyát, melynek hátoldalán rajta van, hogy melyik osztályon utazott, egyedül, vagy családdal, egy rövid történetet az utazás céljáról és  feltüntették a poggyászok darabszámát .

Az utolsó szobában nagy táblákon mindenki kikeresheti a „kapott nevet”, itt megtudhatja, hogy a túlélők között volt, vagy eltűnt….

A kiállítás 2017. december 31-ig látogatható.

Budapest, Komplex (volt Vam Design Center; 1061, Király utca 26.)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Orbán Viktor cizelláltan nem zsidózó könyörtelen mamelukja

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 31 - 15:29

Az illetőt személyesen ismerem, egykor – Esti Hírlapos főszerkesztőségem idején a lejáratásomra szakszervezetet szervező, a lakásomba meghívott beosztottaim egyikeként – szenvedélyesen kiabált velem, de nem zsidózott sohasem. A főszerkesztőhelyettes, bizonyos D. Horváth Gábor embere volt, akit – akkor, talán 1995 májusában – a többiekkel együtt hiába hívtam meg. Róla azt kell tudni, hogy a főszerkesztői beiktatásom napja – április elseje – előtt kinyomtatott Esti Hírlapot a tulajdonosváltás zűrös körülményei közepette szombatra virradóra egy teljesen üres ötödik oldallal jelentette meg, amely oldalt hétfőn a parlamentben az ellenzékben maradt Fidesz részéről a kormányra került pártokat cenzúrával vádolva Deutsch Tamás napirend előtt lobogtatott.

Ami a lejáratásomra verbúvált szerkesztőségi szakszervezet általam vendégül hívott tagjait illeti, velük akkor együtt ettünk-ittunk, dumáltunk, még nevettünk is néha, s a kulturális rovat ágyamra heveredett vezetője békéltetésre irányuló javaslatának kevéske foganatja ellenére volt eredménye e sajátos beszélgetésnek, mert a helyettesem (akitől a kinevezésemkor megígért munkáltatói jog részleges hiánya okán úgyszintén nem tudtam megszabadulni) a lapértekezleteken ugyan továbbra is simfelt, s rendre megkérdőjelezte a hozzáértésemet, de ezt hiába tette, mert a már szinte eladhatatlanná züllesztett napilapot újra olvasni kezdték az emberek, az eladott példányok számának legutóbbi évi (mintegy 18 ezerről 12 ezerre való) csökkenése a nyár végén megtorpanni látszott, majd néhány hónap elteltével, decemberre – a főszerkesztőhelyettes kivételével valamennyiünk örömére – valamelyest (12 ezerről 13 és félezerre) növekedett. Amiben a Népszavától általam elcsábított, Kéri Tamás felelős szerkesztő munkájának is szerepe volt.

Visszatérve az illetőre, neki Gajdics Ottó a neve, aki az engem támogató Kéri Tamással, mondhatni, nemigen rokonszenvezett, s noha együttmunkálkodásunk meglehetősen rövid – 1996 januárjának végén záruló időszakában – szót értettem vele, tulajdonképpen féltem tőle.

Idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek e félelem okára.

Meg az Orbán-éra.

Nem kísértem figyelemmel a karrierjét, de ennek az évtizednek az eleje óta mind sűrűbben látom-hallom, amint el-elbődül a képernyőn, s ilyenkor összerezzenek.

A karrierje szinte senkinek nem fontos: “2004 óta a Hir-tv műsorokért felelős vezérigazgatója”, írja róla ma a Wikipédia, pedig azt igen sokan tudják, hogy amióta Simicska Lajos összeveszett Orbán Viktorral, azaz a G-nap óta inkább a kormányhoz maradt hűséges, s megvált Simicska tévéjétől.

Nem tudom, mikor lett a Lánchíd Rádió főszerkesztője, de az Orbán-kormány – utánanéztem: 2013-ban – e funkcióbeli tevékenységét elismerte. Nem tulságosan: Gajdics Ottó újságíró, a Lánchíd Rádió ügyvezetője, főszerkesztője a Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést abban az évben – utánaszámoltam: ötvenkilenced magával – kapta meg.

Az első igazi kormányzati elismerést a tavalyi esztendőben könyvelhette el: kapott egy rádiót. Amit egy interjúban illően visszaigazolt: Nem vakaródzunk, büszkén vállaljuk a kormánypárti bélyeget, mondotta volt.

Mindemellett a Karc FM főszerkesztője tavaly ősszel, immár a kormánypárti Magyar Idők rendszeres szerzőjeként a Népszabadság beszántásáról folytatott EchoTV-beli diskurzusnak csupán mellékszereplője lehetett. Meg kell hagyni, ebben a szerepkörben is megállta a helyét, méltatlannak tartván az olvasottságról szóló vitákat azt fejtette ki, hogy ő bizony, ha koholt pedofilozós cikkecskét írna a Magyar Idők példányszámain rugózókról, akkor aztán bőven lenne olvasója a lapnak, amelyet egyébként a baloldali médiafölény miatt nem auditálnak.

Egy hónappal később a lap kiadója a Magyar Idők új főszerkesztőjének Gajdics Ottót nevezte ki, mert elődje a Népszabadság kiadójához igazolt – olvasható a Magyar Időkben.

Idén januárban pedig Stumpf Andrásnak a Mandínerben közzé tett remek interjújában Gajdics Ottó kendőzetlenül ijesztően fogalmazott: neki ugyan bőven elég, hogy a népet háromszor is reménytelen helyzetbe taszítók nem fújhatják immár a passzátszelet, de ő azért a bozótharc részese, hogy ugyanazok, vagy ugyanazoknak az elvtársai, és szellemi leszármazottjai “egyszer és mindenkorra türhüljenek el a hatalom közeléből”.

Türhüljenek el!

Szerinte nyilván az újságíróhoz méltó “cizellált” fogalmazás része az ilyen eltürhülés.

Nos, amióta e januári interjúból megtudtam tőle, hogy ő nem üvölt, s hogy sem harag, sem gyűlölet nincs benne a bozótharc során, mindössze az orgánuma ilyen, azóta olykor-olykor elolvasom, amit egykori munkatársam mostanában leír.

Természetesen – más kornmánytollnokokhoz hasonlóképpen – ő is Sorosozik.

De valóban cizellált módon teszi ezt, óvakodik azt állítani, hogy egyes európai globalisták, mondjuk, zsidók volnának. Legutóbb július 29-én, szombaton elegendő volt feltételeznie, hogy Brüsszel mellett valamennyi tagország elitjében kifejlődött egy mutáción alapuló populáció, amelynek tagjai alapvetően hadilábon állnak a józan ésszel, és amikor erre figyelmezteti őket valaki, mondjuk a magyar külügyminiszter, még ők vannak megsértődve. Az ő olvasatában az illegális migrációt elutasító országokat támogatásmegvonással fenyegető – szerinte – “színvonaltalan agresszió” arra utal, hogy a Soros kottájából ricsajozók a legkevésbé se bolondok.

Nem sokkal korábban – a Transparency International (TI) januárban közzé tett “korrupcióérzékelési világranglistáját tanulmányozva” – ő írta le, hogy az Orbán-fóbiások hada “élükön a TI-vel” évek óta telerikácsolja a hazai és a nemzetközi nyilvánosságot az itteni óriási korrupcióval, s hogy megnézheti magát az a „populista autokrata” által vezetett ország, amelyik ki akar törni a rusnya pók (értsd: Soros György) hálójából. Úgy véli, hogy nekik, tehát a ricsajozóknak, igenis, jól fefogott érdekük siratni a magyar és lengyel jogállamot, a magyar és lengyel demokráciát, mert bár érdekközösségről, alapelvekről és szolidaritásról povedálnak, az Európai Uniót jól tejelő tehénnek, bankautomatának vagy nyerőgépnek tekintik, amelyben bármi történjék is – a kohéziós források elosztásától Görögország megmentéséig – a kassza mindig náluk csörög.

Ugye, tetszenek érteni, ez a Gajdics nevű mameluk megpróbálta szemléletessé tenni a Soros kottájából ricsajozóknak az unióból való nyerészkedését, s így sikerült neki.

Náluk csörög a kassza.

Mindig.

Nem csupán nyerészkedésre törekednek tehát, hanem minduntalan nyerészkednek is. A jól tejelő tehenet sikeresen fejetik, a bankautomatát rendre üríttetik, a nyerőgéppel magukat nyeretik.

A nyerészkedésre vonatkozó magyarázata átfogó ugyan, de végiggondolni nem érdemes. Szerinte ugyanis ha a fenti országoknak csökkenteniük sikerül a Soros-terv profitígéretét (az ígéretcsökkentés egyébiránt egy kifejezetten gajdicsi nyelvlelemény), akkor azt a Soros kottájából ricsajozók legfeljebb (!) a Magyarországtól és Lengyelországtól elvont összegekkel pótolják ki majd. Ráadásul – az ígértetcsökkentés pótlását tortának vélelmező Gajdics Ottó eredetinek bizonyosan nem szánt megfogalmazásában – ”az már csak hab a tortán, hogy” jó bolsevik módra még a ricsajozók vádolnak bennünket (értsd: Soroskinemállhatókat, Sorosbérencektől magyar- és Európavédelmezőket) a terhekből nem kérő maroktartóknak.

Leszögezi, hogy az uniós támogatás nem alamizsna, az jár, s hogy aki a jogos járandóságot további feltételekhez kívánja kötni, aljas gazember. Nem írja le, hogy Christian Kern az, azt sem, amit a Nemzeti InternetFigyelő az osztrák kancellárváltásról állított: “egyik zsidó megy, a másik jön”, azt sem, hogy akit Kern váltott a kancellári székben, jiddisül Finomembernek nevezik, cizelláltságra törekvően fogalmaz: az új kancellárhoz hasonló alakok elmorfondírozhatnának ama európai alapértékeken, amelyek alapján tisztességes politikus szájára veheti a másik tevékenységét. Márpedig a zsarolással történő kényszerítés, a hatalommal való visszaélés, “a sunyi nácizásra és antiszemitázásra emlékeztető utalgatás” nem tartozik az európai alapértékek közé. És így tovább. Minden politkai kalandornak – nem írja le, hogy kikre gondol – tudomásul kell vennie, hogy aki az illegális bevándorlást bármire is megoldásnak tartja, többszörösen vét mind a kereszténységből, mind az emberi humánumból fakadó szolidaritás ellen.

Ej Ottó, mondanám neki szerkesztőként, milyen nem emberi humánumot ismersz, szerintem tudod, hogy a humánum maga emberi lényeg vagy tartalom, a könyörtelen indulatod ragadhadta el az értelmedet.

Tudod mit?

Nem szerkesztlek tovább.

Olvasson el erdetiben, akinek ehhez kedve van.

Garantálhatom: nem lesznek sokan.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Sárkány járja a főváros utcáit…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 30 - 15:56

Már kora este gyülekeztek a Városháza előtt, ahol Long Ma, a 12-méter magas  és 45 tonnás mechanikai sárkány még csak pihent. Igazán egyedi élményben részesülhettek az ottawaiak a hétvégén, miután Kanada 150. születésnapja kapcsán a franciaországi La Machine művésztársaságot és az Európában már híres 12-méteres sárkányukat, illetve a húsz méteres Kumo nevű pókot hívták meg Ottawába. Csaknem tízezer ottawai gyülekezett szombat este a belvárosban, hogy ott legyen amikor a félig sárkány, félig ló Long Ma felébred és órrlyukjából származó füsttel, illetve vörös szemekkel uralja Ottawa egyik legforgalmasabb sugárútját, a Laurier Avenue-t, utána pedig egy fordulattal az Elgin Street-et.

(Long Ma, a sárkány Ottawa városháza előtt. Fotó: C. Adam.)

Az önkormányzat arra számít, hogy mire július 30-án este végéhez ér a három napos performansz, a százezer főt is meghaladja azok száma, akik megtekintik valamelyik fellépést. Fontos kiemelni, hogy az 1999-ben alakított franciaországi társulat most lép fel először Észak-Amerikai városban, így Ottawa ezúttal valóban felkerült a nemzetközi térképre. A zárójelenetre vasárnap este 9-kor kerül sor a Kanadai Hadtörténeti Múzeum előtt. Stílszerűen itt találkozik majd egymással a harcban álló óriás sárkány és a gigáns pók.

(A Sárkány uralja a Laurier Avenue-t szombat este. Fotó: C. Adam)

Voltak azonban kritikai hangok is–volt olyan, aki sértőnek találta, hogy Kumo a pók felmászott az ottawai római katolikus Notre Dame katedrális falaira. Az érsekség ezért közleményt adott ki a hétvégén: “Ez egy lehetőség az érsekség és a katolikus közösség számára, hogy együttműködjön az önkormányzattal és hogy pozitív kapcsolatot mélyítsen el a tágabb közösséggel, valamint az ide látogató turistákkal és leginkább a fiatal családokkal. Az, hogy csatlakozunk a nemzeti évforduló ünnepeihez, a pozitív polgári kapcsolat egyik példája”–jelezte az érsekség.

A Hadtörténeti Múzeum elé tervezett vasárnap esti záró performanszt mindenképpen ajánljuk olvasóinknak. Meg azt is, hogy legkésőbb félkilenc felé érkezzenek meg oda, mivel több mint tízezer résztvevőt várnak a szervezők.

Kategóriák: Szervezetek

A “kretén, hülye, marha” Ferenc pápáról és a Magyar Katolikus Egyház hallgatásáról

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 29 - 14:43

Megpróbálom elképzelni, hogy milyen SZDSZ-ellenes kampányba és liberálisozásba kezdtek volna a magyar katolikus egyház és a jobboldali pártok, ha egy liberális közéleti szereplő beszélt volna úgy a pápáról, ahogyan ezt bayer zsolt tette néhány napja. Orbán és Semjén Zsolt kebelbarátja, a Fidesz egyes számú szellemi verőlegénye Ferenc pápát “kreténnek”, “hülye, ostoba argentin libsinek”, “genderben hívő marhának” nevezte a minap egy tévés beszélgetés során.

Annyiban túlságosan nagy képzelőerő szükségeltetik ehhez, amennyiben elképzelhetetlen, hogy egy SZDSZ-es politikus ilyen alpári, ocsmány módon minősítse a katolikus egyház fejét, mert a liberálisok tisztelik mások hitét, meggyőződését. Persze ahhoz, hogy az ember ne beszéljen így, még liberálisnak sem kell lenni, csak egyszerűen a másik személyiségét tiszteletben tartó kultúrlénynek.

Annyiban viszont nagyon is könnyű elképzelni, hogy mit műveltek volna a megélhetési katolikus politikusok, megmondóemberek és egyházi vezetők, ha felidézzük, hogy mit műveltek minden esetben, amikor az SZDSZ politikusai az egyház és az állam szétválasztásának próbáltak érvényt szerezni vagy az egyházak privilegizálásának, jogtalan anyagi előnyökhöz juttatásának próbáltak határt szabni. Huszonhét éven keresztül az SZDSZ elleni jobboldali gyűlöletkampány egyik fő vádpontja az egyház és vallásellenesség volt, holott soha semmi sértőt nem mondtak az egyházakra és még kevésbé a vallásos emberekre, csak azt gondolták, hogy véget kell vetni annak, hogy a jobboldal – az egyházi vezetők többségének mohóságát és hatalomvágyát kihasználva – politikai haszonszerzésre használja az egyházakat és olyan privilégiumokhoz juttatja őket, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák a világi intézményeket. És valahányszor a (szélső)jobboldal – kizárólag politikai érdekek által motiválva – felkapott egy-egy témát, amellyel a liberálisok vallás- és egyházellenességét kívánták bizonyítani, a katolikus egyház vezetői boldogan akaszkodtak rá és ítélték el kórusban a liberális pártot.

Most viszont, amikor bayer valóban minősíthetetlenül, nemcsak a hívőket, hanem minden jóérzésű embert sértő módon beszélt – nem először – a katolikus egyház fejéről, az egyházi vezetők mélyen hallgatnak. Ahogyan – néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve – mélyen hallgattak és szorgosan együttműködtek a valóban egyházellenes, vallásüldöző pártállammal is.

Ismerőseim, akik belenéztek a korabeli titkosszolgálati iratokba elborzadva meséltek arról, hogy mi mindenre voltak hajlandóak egyházi vezetők, hogy elnyerjék a diktatúra működtetőinek jóindulatát. Azokat a kisközösségeket pedig, amelyek nem voltak hajlandóak együttműködni a pártállammal, nota bene nyíltan szembeszálltak a diktatúrával maguk az egyházi vezetők közösítették ki, hurcolták meg. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy hogy viselkedtek a holokauszt idején (tisztelet a kivételnek) vagy arról, hogy megáldották a frontra vonuló – vágóhídra küldött – kiskatonák fegyvereit. Ugyanúgy kollaboráltak a pártállammal, ahogyan most a nagy egyházakat szavazatszerzésre használó álkeresztény pártokkal. És gyűlölik a pápát, amiért ő szigorúan ragaszkodik a biblia tanításához, szót emel a menekültek, üldözöttek, elesettek érdekében.

Mindezek fényében egyáltalán nem meglepő, hogy Csehország mellett Magyarország Európa legvallástalanabb országa és nálunk a legalacsonyabb az egyházak tekintélye. Az elmúlt száz évben mindent megtettek az egyházi vezetők ennek érdekében. Mint ahogy hallgatásukkal, a hatalommal való erkölcstelen kollaborálásukkal ma is elárulják hitüket és híveiket.

Vásárhelyi Mária

Kategóriák: Szervezetek

Igazolhatatlan gondolatok — A hazugság vára

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 29 - 14:08

Mottó. Az igazság nem a tiéd, ha egyáltalán létezik. Talán csak olyan igazság van, amit a megismerés pillanatában magunkra szabunk. Vagyis az igazság ezerarcú és én ezt az igazságot nem keresem.

Valami miatt, délben, elhallgatnak a madarak. A kutyák nem, a cseresznyefán rigó erőlködik magányosan, mellette csenevész pinty aprókat füttyöget. Egyébként csend, a szél sem rezdül. Olvasok. Ebéd utáni szieszta. Tegnap a Grossvenedigeren térdig jártunk a hóban, este elhatároztam, hogy ma megdöntöm a délig-alvás világrekordját. Lett belőle déli szieszta, ÉS olvasásos szieszta. Kovács Zoltán írása azt sugallja, hogy a hazugságokból épített kártyavár úgy omlik össze, mint anno a kádári.

A szerző e fotót a gleccseren készítette. A gleccser is omlik (ezért veszélyes), mégis fenséges és nem szánalmas…

Nézem: A vár magas, rafinált hazugságok tovább erősítik falait. Az erkölcsi züllés mára társadalmi jelenség. A pusztulás nem az azeri baltás gyilkos szabadon bocsájtásával kezdődött. És nem a CEU bezárásával végződik. A hazug szó ország-uralomra tör, győzelme lesz a vég. A hazugság vára olyan vár, mint a bábeli torony, az sem omlott össze, csak építhetetlenné vált. A bábeli hazugságtoronyban a szavak elvesztették jelentésüket: az ácsnak fát ígértek és forgácsot kapott, sonka helyett híg levest, majd azt sem, és már nem volt kő, fa, szeg, sem étel, sem ital, csak szép szavak és legyőzendő ellenség. Úrrá vált az ínség, a harag, meg társuk; a gyűlölet. Egyszer csak szétszéledt a toronyépítő közösség, nem szétfutott, egyszerűen odébb állt, először egy, aztán száz, meg ezer és néhány maradt, az is lézengeni, bámulni a szépreményű falak omladékait.

Brueghel képének egy részlete ami azt mutatja, hogy a bábeli torony alja jobban omlik, mint ahogy épül a teteje. A hanyatlást elfedi az építés látszata…

 

Szukits Rezső

Kategóriák: Szervezetek

G. Verdi: A trubadúr – opera a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 28 - 16:03

Giuseppe Verdi:

A trubadúr
opera

SZABADTÉRI BEMUTATÓ

olasz nyelven, magyar felirattal

2017. július 28. (péntek) és 30. (vasárnap) 20.00

Margitszigeti Szabadtéri Színpad

(3 óra 1 szünettel)

A Budapesti Nyári Fesztivál idei nagy operabemutatója Verdi egyik legnépszerűbb romantikus operája, A trubadúr, amely Vámos László hagyományos rendezésében, Csikós Attila impozáns és korhű látványvilágával kerül színre a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Az előadás különlegessége, hogy folytatva a hagyományt, a főbb szerepekben olyan külföldi operasztárok mutatkoznak be, akik először lépnek fel Magyarországon, a Szabad Tér Színház meghívására. Leonora szerepében a fiatal azeri szoprán, Dinara Alieva látható, Manricóként pedig az ismert olasz tenor, Riccardo Massi mutatkozik be a közönségnek. Azucena szerepében a világszerte elismert mezzo-szoprán, Komlósi Ildikó lép színre, Luna grófot a nemzetközi hírű bariton, Kálmándy Mihály ebben a rendezésben először alakítja.

A trubadúrban árad a szenvedélyes, romantikus zene, a főszerepek énekszólama, mint minden jelentős Verdi-operában, nagy kihívás. A történet a 15. században játszódik, a polgárháború sújtotta Spanyolországban, ahol misztikus anekdoták súlya árnyékolja be a hősök életét. A királynő udvarhölgye, Leonóra és a trubadúrként feltűnő, titokzatos idegen, Manrico szerelme nemcsak a politikai ellentétek miatt torkollik sorstragédiába, hanem Luna gróf féltékenysége és az cigányasszonyhoz, Azucenához köthető babonás átok miatt is. Szenvedély, bosszú és gyilkosságok sora fémjelzi Verdi talán legdrámaibb operájának cselekményét, amelynek legismertebb dallama a Cigánykórusban hangzik fel.

A trubadúr, amely 130 éve szerepel az Operaház repertoárján, a Margitszigeti Nagyszínpad nyolc évtizedes történetének is kiemelt jelentőségű darabja. A szabadtéri színpad megnyitásának első évében, 1938 nyarán mutatták be először Oláh Gusztáv rendezésében, majd többszöri felújítást és színre vitelt követően, az 1992-es bemutató után 25 évvel tér vissza újra a Margitszigetre, ahol a Vámos László-féle rendezést utoljára láthatja a közönség.

A Szabad Tér Színház bemutatója a Magyar Állami Operaház együttműködésével.

(forrás:színház)

Szereposztás:

Manrico: Riccardo Massi
Leonora: Dinara Alieva
Azucena: Komlósi Ildikó 
Luna gróf: Kálmándy Mihály

Ferrando: Cser Krisztián
Inez: Megyesi Schwartz Lucia 
Ruiz: Újvári Gergely 
Hírnök: Csiki Gábor 
Öreg cigány: Búra Attila

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház zenekara, énekkara és tánckara

Zeneszerző: Giuseppe Verdi
Szövegíró: Salvatore Cammarano
Magyar nyelvű feliratok: Csákovics Lajos
Díszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Vágó Nelly
Karigazgató: Strausz Kálmán
Színpadra állította: Ifj. Palcsó Sándor

Karmester: Kocsár Balázs
Rendező: Vámos László

http://fidelio.hu/zenes_szinhaz/2017/07/28/komlosi_ildiko_minel_tobbet_adok_annal_tobbet_kapok

Fotók: Gergely Bea

Kategóriák: Szervezetek

Tusványosi diktátorív

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 28 - 15:00

A miniszterelnök tusványosi szereplésének egyik „hozadéka”, hogy többen megemlékeznek a hazai szólásszabadság korlátozási szándékairól. Tekintve, hogy Orbán Viktor, a jelek szerint végképp eldöntötte magában: aki nem ért vele egyet, az hazaáruló. Felemlegetve Soros hazai médiabirodalmát, és mindent, ami az eszébe jutott. Vagy a beszédíró eszébe. Miközben a komplexus korántsem új keletű.

Az sem, hogy Orbán Viktornak baja van Sorossal, a civilekkel, az ellenzékkel, és jószerivel az egész világgal. Inkább az lehetne meglepő, hogy a média némely szereplő rácsodálkoztak az idei beszédére, mint az a bizonyos borjú. A csodarombolás jegyében is, érdemes lehet tehát kicsit visszatekinteni. Ha nem is olyan messzire, amikor először kiáltotta ki az Európai Uniót a leküzdendő ellenségei egyikévé. Mert lehetne természetesen olyan messzire is visszamenni. Megemlítve azt is, hogy 2013-ra már kirajzolódtak a közerőszak-tevés körvonalai. De nem szükséges a kórtünet teljes ívét felvillantani. Maradjunk a közvetlen előzményeknél, és menjünk először csak 2014 -ig vissza. Az akkori Bálványosra. Az akkori hő-sokkra.

2014-ben például már beszélt arról, hogy szerinte egyes civilek nem mások, mint „külföldiek által fizetett politikai aktivisták”. Amelynek értékeléshez érdemes figyelembe venni az évszámot. Szó nincs még „migráncsozásról”, és hasonlókról. Ráadásul egy megnyert választás után mondta mindezt a korábban Soros pénzén kiképzett politikai aktivista. Így utólag sokkal inkább arról lehetett szó, hogy Orbán felmérte: a politikai ellenzék nem, de az utca megdöntheti a hatalmát. Gőzerővel elkezdett tehát félni, és megosztani az embereket. Amelyhez remek alanynak kínálkoztak a civil szervezetek. Miközben az évszám azért is lehet érdekes, mert jól mutatja: a több éves gyűlölet és feszültségkeltés valójában a miniszterelnöki program része. A mostani helyzet nem több ennek egyik állomásánál. A mostani bejelentése csak azt jelzi, hogy Orbán elég előkészítettnek tekinti a terepet a nyílt megfélemlítéshez.

Azon az úton haladva, amelynek egyik állomása a 2015-ös, ideihez hasonló rendezvény volt. Amikor már jól látszott az a tendencia, hogy az ellenzéket, jelesül a baloldalt a magyarok ellenségének kezdte kikiáltani. Az egy évvel korábbi szövegével teljesen koherens képzavarban. Elkezdve összemosni az utca ellenzékét, mint külföldről pénzelt aktivistát, és a baloldalt, amelyet olyan politikusok vezetnek, akik „egész egyszerűen nem szeretik a magyarokat”. Gyakorlatilag megágyazva annak a baromságnak, hogy csak az a magyar, aki Orbán Viktornak tapsol. Egyben felidézve azt a korszakot, amikor az első koncentrációs táborok épültek a fasizálódó Németországban. Amely táboroknak nem a zsidók, hanem az ellenzékiek voltak az első „lakói”. Akiben pedig kétségek merültek volna fel a 2015-ös nyár után, hogy kit kell alanyi jogon tisztelni, annak Balog tartott ismertetőt, novemberben, a tisztelet kultúrájáról.

A 2016 pedig már itt van a tegnapban. Februárban már világosan látszani vélhettük a megfélemlítés-ipari háttérszervezeteket. A kormány látványosan ráerősített a határon túl élő magyarul beszélők becserkészésére is. Annyira, hogy Semjén, nyáron, már szinte tervbeszámolót tarthatott az állampolgár-szám duzzasztásáról. Az év őszére ezt sikerült a határ két oldalán élők szembeállításáig fokozni. Talán annak érdekében is, hogy egy esetleges komolyabb utcai affér esetén a hazaiak ne számítsanak a határon túliak segítségére. Mintha a hazai árokásást a pannon kocsma esze nem tartotta volna elegendően megosztó erőnek. Úgyhogy az az idei balogizmus sem minden előzmény nélküli, amellyel talán a hazai szélsőjobboldalnak is gesztust kívánt gyakorolni a miniszter. Amikor felvetette, hogy a határon túliak támogatásából ki kellene zárni a különben magyarul beszélő cigányságot. Világosan megüzenve: a kormány szívének kedves a származás alapú diszkrimináció. Az, hogy ezt az egykor Jézus tanításaira is felesküdött lelkész, Balog Zoltán miként rendezi le a lelki-ismertével, azt inkább talán nem is akarom tudni. Mert könnyen kiderülne, hogy az Emmi miniszterénél nagy ebben a leltár-hiány.

Amiért árulkodó is lehet a cigányság-ellenes miniszteri állásfoglalás az a régmúlt emléke. Annak a helyzetnek az emléke, amikor a talán nem is igen szomjas román bányászokat szállítottak az utcára vonuló erdélyiek, zömmel magyarok, ellen. Akik közül igen sokan talán az életüket köszönhetik az őket megvédő cigányoknak. Márpedig az a mondat, hogy „Ne féljetek magyarok, mert itt vannak a cigányok!” igencsak utálatos lehet egy olyan hatalomnak, amelyiknek igencsak sok félnivalója lehetne, ha az árkokon felülemelkedve egységes lenne az ellenzéke.

Kategóriák: Szervezetek

Jogos önvédelem

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 27 - 17:29

Az elmúlt időszakban ismételten kiéleződött a harc a palesztínok és az izrael hatóságok közt. Az egyre inkább elharapózó terrorizmus megfékezésére Izrael radikális óvintézkedéseket vezetett be, az Óvárosban külön tekintettel a Templom hegyre. Egyre több alkalommal történtek olyan terrorakciók, amikoris a támadók az eddig használt fegyvereket felcseréltek olyanokra, amiket a hétköznapi ember egész más célokra használ: konyhakés, csavarhúzó, olló és minden szóbajöhető szúró-vágó eszközt bevettek, hogy védtelen emberek életét oltsák ki.

Elsőre az izraeli rendfenntarók és a katonaság értetlenül szemlélte az eseményeket. A sokadik eset után a helyzet tarthatatlansága miatt lépni kellett. Szinte mindenütt a repülőterekről ismert fémdetektorokat szereltek fel a beléptetési pontokra, melyek képesek kiszűrni bármilyen gyanús fémtárgyat.

Az intézkedés viszont kiverte a biztosítékot a palesztinok körében. A Templom hegy és annak környékének szabad látogathatóságáról a jordániai székhelyű Wakaf gondoskodik. Ám a ráháruló feladatnak nem képes eleget tenni. A térfigyelő kamerák, ugyan sok mindent rögzítenek, de hatásos védelmet nem tudtak biztosítani az Óvárost illetve a szenthelyeket látogatók számára. De emlékezzünk egy kicsit csak vissza ami esetleg érthetőbbé teszi a ma kialakult helyzetet.

Emil Salman / Haaretz

Nem is olyan régen, vagy 66 éve ugyan itt a Templom hegy közelében egy olyan gyilkosság történt, amely akkor is nagyon nagy jelentőséggel bírt, és az egész arab világot felrázta. Jordánia akkori királya I. Abdulla volt az áldozat. Pénteki imára indult az Al Akca mecsetbe. Ez 1953 juliusában történt. Jeruzsálem ez keleti része jordán felhatóság alatt állt. Egy támadó rálőtt a királyra közvetle közelről. Az egyik golyó a fejébe fúródott, ez okozta a halálát. Unokája, a későbbi király – Husszein – is megsebesült. Csodával határos módon túlélte a támadást mert a halálos lövedék megakadt egy medálban amit mindig hordott.

Az eset nagy port kavart akkor. Köztudott, hogy a Jordán Királyság lakosságának jelentős része palesztín. Husszein később az elhíresült Fekete Szeptember akció során jópár palesztínt likvidált. Hogy ez bosszú volt-e az akkori sebesülésért illetve nagyapja haláláért az kérdés. Utána a Jodániai uralkodó saját maga gondoskodott a biztonsáról. Egyes hírek szerint a hálószobájba is magával vitte a pisztolyát és a párnája alatt tartotta készenlétben.

Ezzel pusztán azt akarnám érzékeltetni, hogy ez a terrorhullám ami most vette kezdetét nem újkeletű. Hol volt akkor még Izrael mint „megszálló hatalom”. A palesztínok egyenesen sértésnek és kizárólag ellenük irányuló egyoldalú akciónak veszik az izraeliek mostani intézkedéseit. Egy muszlim vezető bojkottálta az egész intézkedést, és felszólította híveit, hogy ne menjenek imádkozni az Al Akcába. Többen a szabad téren kezdtek el imádkozni. Szerintem még azoknak is szeget ver a fejébe, hogy ugyan miért váltott ki ekkora arab tiltakozást az izraeli intézkedés, és a biztonsági rendszer megszigorítása? Normál esetben bárhol a világon hasonló intézkedéseket hoztak volna már sokkal korábban.

Eleve nem egy normális viselkedésre vall, amikor egy békésnek kinéző polgár táskájban méretes konyhakést találnak. Ugyn milyen indokot tudna kitalálni magyarázatképpen? Ott felejtette véletlen? Ha pedig egy frissen vásárolt késről volna szó talén hihető. De egyáltalán nem voltak frissen vásároltak ezek a szerszámok.

A megszaporodott ellenörzések következtében eljuttak az izraeli biztonsági szolgálat emberei a WAKAF jeruzsalemi irodájába. Több iratot és számítógépet lefoglaltak. Sőt! Magában a mecsetben is találtak olyan eldugott eszközöket, amik verekedések összecsapások során használatosak. Botok, kések, boxerek és házilag barkácsolt más fajta gyilkolóeszközök.

Természetesen az európai sajtó és a nagy békeharcosok mindezekről keveset, vagy egyáltalán nem is tesznek említést. Pedig jó volna már tudatosítani a világgal, hogy Izrael nem mint elnyomó hatalom lép fel. Egyszerűen a saját, és az idelátogatok érdekében tesz minden intézkedést. Ha megmutatnák a világ nagy nyilvánosságának, hogy egészen másról van itten szó, mint amit a hírekben mondanak talán végre lenne némi foganatja, és másfajta medrekbe terelné a mostantól leállított tárgyalásokat. A palesztínok nem hajlandók ezek után semmiféle tárgyalásokra. A nagy szabad világ persze ezt másképpen értelmezi, mint ahogyan kellene. Hiába, a médiaorgánumok is gyakran nekik dolgoznak, az ő „igazukat”
súlykolják.

Avi ben Giora

Kategóriák: Szervezetek

Mit csinál Orbán Miniszterelnök Úr?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 26 - 20:06

Mit is mond ÖN? Küzd Brüsszel ellen. A brüsszeli bürokraták ellen!

Mi Brüsszel? Egy főváros.

Belgium, valamint Flandria fővárosa, az EU és a NATO székhelye. Nos, az Ön szerinti brüsszeli bürokraták választott vezetők Európa országaiból és kinevezett vezetők is, velük harcol? Nevezze meg az EU-t, ha erre gondol, ezt tegye!
Mondja ki Orbán úr, hogy az Európai UNIO ellen harcol, ámbár nem a diplomácia eszközeivel mondja és teszi.

Egyértelmű, hogy megválasztott testület felé kellene, szavaival élve: nem „háborús”, értelmetlen plakátharccal üzengetni és háborogni. Tetteivel azonosuljon egyenesen a beszédben is!

A diplomáciában sok lehetősége van, de tetteivel Magyarország ellen cselekszik. Akarja az EU-t vagy sem? Érezze magát otthon Európában a nemzetek önálló szövetségében, erről beszéljen kulturáltan, államfőhöz méltón keressen kapcsolatokat! Az EU modernizálása előttünk áll Önnel, vagy Ön nélkül!

Nemzeti Konzultációs levelében nem találtam 4 olyan válaszadási lehetőséget, amely az egyéb kategóriát is lehetővé tesz, nem hagyott lehetőséget a lehetséges „diplomatikus, javító szándékú” hazafias, nemzeti konzultációs válasznak sem.

2011-ben Ön újból kifejtette: ma is azt mondja a külföldi diplomatáknak, ne ítéljenek abból, amit “szavai értelmezése révén tulajdonítanak a kijelentéseinek”, ezzel ne törődjenek, “egyetlen dologgal törődjenek – és ezt mondtam akkor is – (…), hogy a tettek beszélnek”.

Ön „Brüsszeltől” nagyon messze van, félrebeszél, tettei zavart keltenek!

Befejezésül szívesen látnék Önről több olyan képet akár az interneten is, amikor színházban volt csak a családjával, nem protokollárisan kormánytagokkal, és nem a focipályán a jól ismert szotyizásokkal.

Hajrá magyarok! Építsük Európát!

T. I.

nyugdijas, állami díjas történelemtanár, gyógypedagódus 

Kategóriák: Szervezetek

Bálványos fenyegető rémképeiről…

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 25 - 13:43

Meglepő felvetés volt egy kommentelőtől, hogy a magyarországi kormányfő múlt vasárnapi bálványosi* beszédéről én is adjak hírt. Politikusi beszédeket ritkán ítélek meg hallomás alapján, tehát végigolvastam a fogalmazványt, itt.

Előre szólok: a szónoklat 39 ezer 704 karakter, több mint tízszer hosszabb, mint az itt szokásos írások. Ígérem, nem leszek ennyire terjengős, de nem biztos, hogy belefér a szokásos terjedelembe, ha tényleg kíváncsiak vagyunk arra, hogy „mitismondahogyishívják”.**

Kezdjük a viszonylag egyszerűvel: a gazdaságról szóló fejtegetéssel. Köztudott a miniszterelnök teljes érintetlensége a gazdasági fogalmaktól: lehet, hogy ellenállásibul nem látogatta annak idején, a jogon is kötelező gazdaságpolitikai stúdiumot, de mindegy is. Biztos, hogy sokan elismerően csettintenek, ha meghallják: ma 4.400 ezer ember dolgozik, és 4.400 ezren fizetnek adót. De jusson eszükbe: 2010 előtt a minimálbér után senki nem fizetett adót (a magasabb keresetűek sem, ők adóvisszatérítés formájában kapták meg a minimálbér adókedvezményét). A legalacsonyabb keresetek megadóztatása tette lehetővé, hogy a magas jövedelműeknek jelentősen csökkenjenek az adóterheik. Hasonló alapjai vannak a ner családtámogatási rendszerének. Miközben a minden gyerek után járó támogatás összege 2008 óta nem változott, aközben a havi 300-400 ezer forintot kereső szülők gyerekére jutó pénz háromszorosára nőtt! A „multik” adóztatását különösen nagy fegyverténynek tartja a szónok: minden állattartó tudja: ha a birkát nyírni akarja, etetni is kell. Ahhoz már tényleg ismerni kellene az alapfogalmakat, hogy tudja: ha a bevételt adóztatja, az nem a nyereséget(profitot) csökkenti, hanem a működést lehetetleníti el. Az „az energiaszektorban, a bankszektorban és a médiaszektorban egyértelmű nemzeti tulajdoni többség van.” – büszkélkedő kitétel felér egy beismerő vallomással. Aha, hát ezért nem érvényesülhettek a mintegy 50%-kal olcsóbb energiaárak a rezsicsökkentés című parasztvakításban! Hol a 25-30%-os különbség? Nyilván a „nemzeti” tulajdonosok zsebében. Ahol egyébként a teljes magyarországi média 95 százaléka is. Egyetlen szó nem esik az energiagazdálkodás jövőjéről, útjairól, – ok, tömeg előtt elmondott beszédtől nem várja az ember részletes elképzelések felvázolását. De annyit talán megemlíthetett volna: a legolcsóbb energia az, amit megtakarítunk. Igaz, akkor mi van a paksi fejlesztéssel? A fél mondatban említett ipari és informatikai „forradalomhoz” való felzárkózás kapcsán egyetlen konkrét gazdasági ágazat fejlesztéséről esett szó: a hadiiparról. Ezek szerint mégiscsak említésre került az atomerőmű, csak fedett jelentésben?

A beszéd nagyobbik része Európáról, főként a migránskérdésről szólt. Nyomta keményen az életre lehelt dakota lovat: „Kulturális identitás nincs stabil etnikai összetétel nélkül. Egy ország etnikai összetételét megváltoztatni azonos a kulturális identitás megváltoztatásával.”

Igen. És? Ez bűn? Akkor István királyunknak ott a helye Soros György mellett: hiszen alaposan megváltoztatta a „kulturális identitásunkat” – és nem válogatott a meggyőzés eszközeiben sem: a felnégyelés, kerékbetörés elég hatásos rábeszélésnek bizonyult. És az a sok migráns! Ebben meg részes volt még IV.László –aki meg a kunok „identitását” változtatta magyarrá, igaz, évtizedekig tartott a villongás a kunok és a magyarok között. IV. Béla sem úszná meg a vádlottak padját, hiszen azért is nevezzük második honalapítónak, mert a tatárjárás után szinte kiürült országot külföldi telepesekkel népesítette be. De a későbbi századok folyamán is érkeztek népek, jászok, morvák, tótok az akkori magyar király birodalmába. Nem is beszélve az egész 1100 év során szinte folyamatos német, osztrák betelepülésről, és a vándorcigányság itt letelepedett jelentős létszámú csoportjáról. Mégsem valószínű, hogy egy soroksári sváb, meg egy jászkiséri jász mai vitáját identitásválságnak tekintjük.

Az „identitás” – ha a vallást, a kultúra különféle (művészeti, kifejezésbeli, társadalmi érintkezést, munkavégzést szabályozó) kereteit tekintjük identitásnak – nem valamiféle befejezett állapot. Ha a magyar identitás nem változott volna, már régen csak néhány település nevében létezne a nemzet.

Ettől még igen fontos és veszélyes kérdés, hogy mit kezd Európa a meglóduló népvándorlással. Ha a miniszterelnök fennen hangoztatja, hogy ezt csak együtt tudja megoldani a kontinens, akkor miért feszegeti a közös fellépés kereteit? Most azt mondja: megvétóztam a kvótarendszert – holott aláírta az erről szóló dokumentumot. Ha azt tekinti „vétónak”, hogy később kijelentette: juszt se tartja be az aláírtakat, az legalábbis érdekes. Aztán azt mondja: „a bizottság oldaláról indítottak egy olyan jogi eljárást, amelynek a befejezéséhez már elegendő volt a tagállamok négyötöde, és az én egyetlen vétóm, illetve Magyarország vétója nem segített.” Pontosan ugyanúgy, ahogyan az általa vezetett Párt parlamenti többsége teszi: ha nincs kétharmad, majd rámondjuk, hogy elég az egyszerű többség.(Hasonló módon született az egypárti alaptörvény is: eredetileg négyötödhöz volt kötve az alkotmány módosítása, ezért azt mondták: nem módosítottunk Alkotmányt, alaptörvényt gyártottunk.)

Egy egész ménesnyi ló kandikál ki a „Brüsszelt” ostorozó indokok alól., amelyek vezérfonala a mániákusan emlegetett szuverenitás. A francia eredetű kifejezés szerint a szuverenitás: ”az államnak saját területe felett mindenre és mindenkire kiterjedően gyakorolt fő hatalma, valamint más államoktól és a nemzetközi szervezetektől való teljes függetlensége”. Hát igen. Mivel a Párt feje is híve a lenini (bolsevista) többségi demokráciának, naná, hogy prüszköl attól, hogy bárki és bármi korlátozza a személyes hatalmát. A „nemzetközi szerződésektől” való függetlenség nem is érthető, ha az EU-t nézzük, hiszen Magyarország az egész jogrendszerét átalakította, hogy megfeleljen a csatlakozás kritériumainak, és tagja az Uniónak, nem tétlenségre ítélt elszenvedője. Ebbe természetesen belefér a keleti terület, vagy a magyar, görög stb, népek érdekeinek képviselete is. Nem titok, a föderáció híve vagyok: a tapasztalatok alapján a szövetségek tudták már a múlt században is érvényesíteni az érdekeiket, kiterjeszteni az identitásukat – ez lehet Európa útja is. Igen tetszetős érv a német és magyar munkabérek különbségével való példálózás – csak hamis. Mert talán a kormányfő is tudja, mi vezetett-vezet ehhez a különbséghez, de ez hasonló ahhoz, mint amikor egy vidéki város lakosságát uszítják a fővárosi metró ellen. Arról nem is beszélve, hogy éppen a Párt (a néhai fiatal demokraták szövetsége) volt az, ami elvette a magyar munkások szinte minden törvényes lehetőségét az érdekérvényesítésre.

Egyetértek azzal: Oroszország és Törökország még sokáig nem lehet az Unió tagja, de az EU partnerének kell tekinteni. Nemcsak azért, mert mindkét ország jelentős területe Európa földrajzi határain belül van. Azért is, mert ebben a két országban él a muzulmán hit békés ágát követők többsége. Az USA nyilván nem szeretné feladni európai hadállásait, sőt nem érdeke egy gazdaságilag versenyképes EU sem – ezt azért jó, ha figyelembe vesszük. Amellett az Egyesült Államoknak jelentősebb érdekei fűződnek a Távol-Kelethez, és amint gyengült Európán az orosz hatalmi ambíciók nyomása, rögtön kevésbé lett érdekes ez a pici, tulajdonképpen félszigetnyi kontinens, a „veszekedő népeivel”. Az „Amerika first” nem sok jót jelent Európa népeinek. Azt hiszem, a magyar kormányfő félreérti ezt az elvi „egyezést”: mert ha „Amerika First”, akkor Magyarország mi? First a megyei ligában?

Bár csak a beszéd utolsó harmada szólt (a 13 oldalból négy) konkrétan a jövő évi magyarországi választásokról, azért az összes előzmény ide lett kihegyezve: vagyis, ha Magyarországon veszít a mai kormány, akkor rombolás, dögvész, pestis következik. Mivel a kormányfő és udvartartása – kormánynak csak erős eufémiával lehet a mamelukok hajbókoló körét nevezni, – érzékeli, hogy nem lesz elég a 100 százalék, ezért igyekszik felszítani a szavazólap-kitöltési kedvet a határokon kívül is. Mert ugyan harsogják, hogy a kormánypárti szavazók 98,9%-a kormánypártra szavazott a legutóbbi nemzeti inzultáció során, azért combos bukták karcsúsítják az „egyatábort”.

Elég nehéz valamiféle jövőképet kiolvasni a kormányfői szózatból, amelyet inkább fenyegető rémképek uralnak – amelyek persze csak akkor válnak valóra, ha megesik az a „csúfság”, hogy a kormánypárti szavazóknak legközelebb csak a 95%-a szavaz a kormánypártokra. Vagy uramatyám! el sem mennek megerősíteni az egyre inkább „szuvenír”-ként viselkedő kormányfőt. Így azután nem válhat valóra a fényes jövő, amelyben a dolgos munkáskezek szerelik Pakson vagy másutt a löveget, miközben sugárzó arccal aratják nagyuraik birtokán a kalászt. Nem kell olyan bonyolult dolgokkal foglalkozni, hogy jogállam, meg ilyesmi. Majd a nagyúr képe(ernyője) eligazítja, hol vannak az ő jogai. Vasárnap, mise után megtekintheti a stadionjában azt, amit éppen mutatnak – az egészséges életmódnak megfelelően. Értelmesebb fizikusok, részecskekutatók akár Iránba is eljuthatnak, a nemrégiben megalapozott magyar-iráni nukleáris együttműködés keretében. Persze jó, ha a nyakláncaikon lógó kereszteket inkább a ruhájuk alatt hordják, és a nőknek sem ártana egy méretesebb kendővel eltakarni magukat. Egy a fontos: ne dőljenek be a hanyatló Nyugat csábításainak!

Rátesi Margit

• *- tusványosinak is mondják a ”szabadegyetem” helyszínét, de úgy tudom, a Tusványos a Bálványos nevű település egyik része (tusványos – ingoványos, vizes, gazzal, bokrokkal benőtt terület)
• ** – „mitismondahogyishívják” – utalás egy, a hetvenes években népszerű kabarészámra, amely „mitisírahogyishívják” címmel újsághírek alapján fogalmazott meg szúrós kritikát

Kategóriák: Szervezetek

Egy hétvége New York államban — Syracuse ízei és látványosságai (Képriport)

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 24 - 19:17

Syracuse fénykora — mint sok más közepes méretű, eredetileg a helyi iparra épülő észak-New York-i város- – az ötvenes években volt. Hosszú évtizedek óta tart az ilyen városok leépülése, a lakosság csökkenése (Syracuse lakossága 1950-ben 220 ezer volt, mára csak 143 ezerre tehető) és belvárosainak kiüresedése. De Syracuse-ban néhány éve fektetnek nagyobb hangsúlyt a belváros fellendítésére, amit a turisztikán keresztül kívánnak elérni. Amikor úgy döntöttem, hogy szombat reggel beülök régi, de lojális Ford Focusomba, az vonzott az Ottawától csaknem 300 km-rel délnyugatra fekvő Syracuseba, hogy egy többnyire újszerűnek számító konstrukcióban igyekezték bemutatni a városközpont történelmét és nevezetességeit.

(Syracuse belvárosa. Fotó: C. Adam)

Egy fiatal hölgy minden szombaton délben kisebb csoportoknak tart három órás idegenvezetést a városközpontban úgy, hogy közben öt étteremben, illetve kávézóban állunk meg és mindenhol megkóstolunk egy-egy helyi specialitást. Így nem csak jóllakva barangolunk a városban, hanem a belvárosi reneszászban jelentős szerepet játszó helyi vállalkozásokat (és bátor vállalkozókat) ismerünk meg. És természetesen a 41 dolláros árban bent van az idegenvezetés és a színes ételek, italok, amelyet kipróbáltunk.

(Kóstoló a Kitty Hoynes-ban. Fotó: C. Adam.)

Az első “megálló” egy ír pub volt. A Kitty Hoynes-ban pozitívan kezdtük meg a kóstolást. Mire megérkeztünk, egy nyolc személyes megterített asztal fogadott minket. Itt próbálhattunk ki egy népszerű helyi különlegességet. Az előétel krumplipüréből, vékony szeletekben felszolgált főtt káposztából, illetve füstölt sonkából állt, melyet egy tormás öntettel szolgáltak fel. És még járt egy helyi sötét sör.

Miközben elindultunk a következő gasztronómiai állomás felé, túravezetőnk bemutatta a város egyik ikonikus épületét: az 1932-ben elkészüét és pompás Art Deco stílusban tervezett Niagara Mohawk Power Corporation buildingjét.

(Niagara Mohawk Power Corporation. Fotó: C. Adam.)

(Art Deco Syracuse-ban… Fotó: C. Adam)

Az egyik legszórakoztatóbb helyi történet amit megismerhettem az a Freedom of Espresso nevű kávéház és közösségi központ esete volt. A kávézót eredetileg Federal Espresso-nak hívták, aztán a Fedex pert indított ellenük védjegy megszegése (copyright infringement anglolul) címen. Ezért egy ideig “Ex-Federal Espresso”-ra keresztelték át. De ez sem volt elfogadható. Ezért végül Freedom of Espresso-ra váltották át, ügyvédjük pedig egy fillért sem kért képviseletükért, azt viszont igen, hogy cerében járjon neki naponta egy ingyen kávé,egészen élete végéig. Ezt – meg a kávézó stílusát –  hívjuk egy szép magyar szóval “chutzpah”-nak.

(Freedom of Espresso. Fotó: C. Adam)

De kedvenc helyem Syracuse-ban a Dinosaur BBQ nevű étterem és klub volt, ahová állítólag a hétvégén piszok nehéz bejutni. Az étterem retró hangulatát a neon világítás és az eklektus – meg nem kicsit különc – művészete és dekorációja adja.

(Dinosaur BBQ – Syracuse. Fotó: C. Adam)
(Illusztráció a Dinosaur BBQ-ban – Syracuse. Fotó C. Adam)

(Dinosaur BBQ. Fotó: C. Adam)

A vizit gasztronómiai fénypontja azonban egy igazi amerikai inyencség volt: egy pulled pork szendvics (slider, mint ahogy azt itt nevezik), amit egy cayenne paprikával meghintett sajtos makaronival szolgáltak fel. Manapság az egyszerű mac & cheese-zel valóságos csodákat tesz a kreatív séf.

(Egy igazi amerikai specialitás. Pulled pork slider és mac & cheese.)

Közben a vizonylag nagy belvárost bejárva láthattuk, hogy mennyire törekszik Syracuse arra, hogy ismét életerős központja legyen. Az örökségi épületek ugyan jól vannak prezerválva, de azt is meg kellett tapasztalnunk, hogy egy szombat délután a belváros szinte teljesen ki van üresedve. Járókelő alig látható, kocsiból sincs sok. Az emberek a város szélén lévő Destiny USA bevásárlóközpontban csatangolnak – ami egyébként az USA hatodik legnagyobb plázája.

(Syracuse belvárosa egy szombat délután. Fotó: C. Adam)

A túra alatt még ellátogattunk Syracuse belvárosának első olasz étteremébe, ami a nyolcvanas években nyilt ki, amikor az égvilágon senki nem akart a teljesen lepusztult központ közelébe se lépni. Végül pedig egy masszív amerikai cupcake-kel édesítették meg a kirándulást.

Amiután szombaton betekintést nyertem egy küszködő amerikai városba, amelyet lelkes lokálpatrioták próbálnak feléleszteni, vasárnap reggel nem maradhatott ki egy kis úszás Lake Ontario-ban. Valóságos tengerpartos érzést kaphatunk a Pulaski város mellett lévő Sandy Island Beach State Park strandján. Bár a 21 fokos vízhőmérséklet azért arra emlékeztet, hogy ez mégsem a Mediterrán! Ennek ellenére felfrissülve ülhettem vissza Focusomba és indulhattam haza Kanada felé…

(Lake Ontario. Fotó: C. Adam)

Kategóriák: Szervezetek

Ezt még a Szíriuszról is látni lehet

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, július 24 - 17:20

Az elmúlt évek teltházas operett gáláinak sikerei után az idei, immáron ötödik évben négynapos fesztivállá bővül a Budavári Palotakoncertek eseménysorozata. A Budai Vár Oroszlános udvarába 2017. augusztus 3. és 6. között beköltözik az operett mellett a klasszikus és a népzene is. A különböző műfajokat egy központi gondolat kapcsolja össze: az Ausztria és Magyarország között 1867-ben létrejött kiegyezés, történelmünk egyik sorsfordító eseményének 150. évfordulója.

A rendezvényt beharangozó sajtótájékoztatót Szalai Emese és Alekszej Dolbilov keringője nyitotta, megadva ezzel az alaphangot a továbbiakhoz. Az operetten túl magunk mellé kell hívni olyan műfajokat is – indokolta meg az eltérést a korábbiaktól dr. Vadász Dániel, a Budavári Palotakoncertek producere – melyek szorosan a magyar zenéhez tartoznak. A sorozatot augusztus 3-án a Nemzeti Táncegyüttes kezdi a Kiegyezés/150 című táncjátékkal. Utána, 4-én és 5-én következnek a hagyományos operett koncertek, majd 6-án csatlakoznak hozzájuk a Nemzeti Filharmonikusok, Hamar Zsolt vezényletével és Ránki Fülöp szólista fellépésével. Az öt évvel ezelőtti egynapos operett fesztiváltól mostanáig nem volt egyszerű az út. Ám egy ilyen rendezvényt már az a tény is jól indokol, ha meggondoljuk, hogy a XX. században hány kiváló zeneszerzőt adott a világnak Magyarország! Négy akkora névvel, mint Bartok, Kodály, Kálmán Imre és Lehár talán egyetlen más ország sem büszkélkedhet. Vannak Budapesten kitűnő produkciók máshol is, de egy ilyen nagyszerű hely, mint a Budavári Palota Oroszlános udvara, az egész város szimbóluma, vonzereje lehet!

A programsorozat nyitányaként a Magyar Nemzeti Táncegyüttes mutatja be Kiegyezés /150 című látványos táncszínházi előadását. A mű témája valóban az idén 150 éves kiegyezés. Rendkívüli dinamika, több mint 100 táncos, a táncok virtuozitása és a színpadképek látványossága teszi varázslatossá az estét a Budai Vár gyönyörű környezetében. A darab ötven év történetét foglalja magában – mondta el róla a produkció koreográfusa a Kossuth-díjas Zsuráfszky Zoltán. A történészek máig vitatkoznak róla, elképzelhető tehát, milyen nehéz volt megfogalmazni a néptánc nyelvén. Kezdődik az aradi 13 tragédiájával, folytatódik a Deák – Kossuth vitával, majd megelevenedik a kor Pest-Budája, magyar táncokkal, palotásokkal, Strauss, Liszt, Erkel muzsikával, ám a mellettünk élő nemzetiségek virtuóz táncait, gazdag viseletkultúráját, csodálatos zenei világát is bemutatják.

Hogy augusztus első hétvégéjének súlyponti eleme mégis csak az operett lesz, arról előbb Sera Gösch és Dolhai Attila győzte meg a tájékoztató vendégeit, egy részlettel a Víg özvegy-ből, majd Maklári László, az Operettszínház főzeneigazgatója világította meg a szerkesztés elveit. A következő két napon, augusztus 4-én és 5-én ugyanis a Budapesti Operettszínház Sissi nyomában című nagyszabású operettkoncertje lesz látható a hazai operettjátszás sztárjainak előadásában. A műsor a magyar komponisták mellett, az első részben a bécsi operett világát is megidézi. A folytatásban helyet kapnak a Víg özvegy, a Luxemburg grófja és Offenbach: Kékszakál című vígoperájának részletei, valamint a legújabb, a Riviera girl dalai. A produkció kiegészül osztrák énekesekkel és a tavalyi Lehár-énekverseny díjazottjával, a kolozsvári Fülöp-Gergely Tímeával.

Budapest igazán megérdemel egy ilyen színvonalú rendezvényt, mint amilyenné a Budavári Palotakoncertek kinőtte magát. A fény, a csillogás, megtetézve a csodálatos tartalommal, olyan magasságokba emeli a magyar kultúrát, amit akár még a Szíriuszról is látni lehet – hangsúlyozta Kerényi Miklós Gábor (KERO), a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője. Erre talán a legjobb bizonyíték a Riviera girl lehet, mely valójában nem más, mint a Csárdáskirálynő erősen amerikanizált, Broadway változata, és ami most a Kálmán Imre Teátrum nagy sikere. Az eredeti átiratot Guy Bolton és a világhírű angol szatirikus szerző, P.G. Wodehouse készítette, és száz évig nem játszották Magyarországon. Nálunk Závada Péter vadonatúj dalszövegeivel hódítja meg a közönséget. Amikor valaki meghallja majd Kerényi Miklós Máté előadásában a Mormon dalt, ne gondolja, hogy a nyári kánikula ártott meg neki. A zseniális új szöveg a többnejű nagypapáról ragyogóan illik a nem kevésbé zseniális Kálmán Imre muzsikához. A többi egyelőre maradjon titok!

A rendezvénysorozat záróestjén, a Nemzeti Filharmonikusok mutatja be Magyar est címmel szimfonikus koncertjét, amelyet az együttes nemrégiben kinevezett zeneigazgatója, Hamar Zsolt vezényel. Liszt, Kodály és Dohnányi művei csendülnek fel; a szólista az ifjú zongoraművész, Ránki Fülöp lesz. Hozzá a műsorában most először szereplő Liszt: Esz-dúr zongoraverseny azért áll igazán közel, mert ebben a műben nagyon erősen tetten érhető Liszt magyarságtudata. A főtéma karakteréből ez azonnal kiderül, már az első pillanattól kezdve. Ráadásul a darab annak ellenére lett nagyon népszerű, hogy szerzője olyan forradalmi újításokat vezetett be a versenymű formájába, amik addig teljesen szokatlanok voltak. Ez a zongoraverseny, Liszt minden hangszeres tudását felvonultató remekmű zárja majd a koncert első részét, a másodikban Erkel, Weiner és Dohnányi egy-egy alkotása szerepel majd.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára