Szervezetek

John Updike-Tasnádi István: AZ EASTWICKI BOSZORKÁNYOK a Játékszínben

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 20 - 06:33

Először regény, aztán film – és most a Játékszín színpadán! 

Találkozgatnak, iszogatnak és egyfolytában álmodoznak az egyedülálló eastwicki barátnők, akik közben úgy-ahogy, az életükkel is elvannak. Mígnem egy nap titokzatos férfi érkezik a városba. Egytől-egyig elbűvöli őket…
Az idő múlásával azonban a három barátnő rájön, Daryl nagyon veszélyes…
Updike a témát mosolygós-frivolan írta meg, s most a regényalakjai a Játékszín színpadára lépnek.
Vigyázzatok, miről álmodoztok, mert teljesül!

Bemutató: 2017. április 22.

A művésznőkön látható ruhák Léber Barbara divattervező munkái.
(forrás: színház)
Alex    POKORNY LIA
Jane   PARTI NÓRA 
Sukie  LÉVAY VIKTÓRIA
Daryl   GÁSPÁR SÁNDOR
Felicia SZŐLŐSKEI TÍMEA
Clyde   SZEGEZDI RÓBERT

Dramaturg: LŐKÖS ILDIKÓ
Díszlet és jelmeztervező: VERECKEI RITA
Zene: SZEMENYEI JÁNOS
Ügyelő: KABÓDI SZILVIA
Súgó: SAJBEN ANITA
A rendező munkatársa: SKRABÁN JUDIT

Rendező: BAGÓ BERTALAN

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Botrány! Belföldről merik befolyásolni a belpolitikát!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 19 - 18:52

Nahát! Belföldről befolyásolja a belpolitikát! Vajon ki áll mögötte?

Egyenes-egyenes, görbe-görbe – nem folytatom ezt az ismert mondókát, „csúnya” szavak következnek. De az első sor nagyon jól jellemzi a ma regnáló Párt és kebelbéli ellenzéke (nem az MSZP) gondolkodásmódját.

A CEU elleni tiltakozás hangjai mögött elsikkad egy – a társadalom jóval nagyobb részét érintő törvény szigorítása. A civilszervezetekről van szó, amelyeknek megregulázására kerül sor a napokban. Törvénybe hoznák (fogják is), hogy minden társadalmi szervezetnek, egyesületnek, alapítványnak nyilvánosságra kell hoznia, ha a támogatói között külföldi személy/szervezet van, és a támogatás összege meghaladja a 7,2 millió forintot.

Állítólag az ”átláthatóság” miatt van erre szükség. Csakhogy: minden civil szervezetnek a működésüket felügyelő területi bíróságokon ma is kötelező évente számot adni a gazdálkodásukról. Bevételeikről, megjelölve, hogy azok honnan származnak, valamint a kiadásaikról is. Ezek az adatok nyilvánosak, bárki bármikor hozzáférhet. De a legtöbb ilyen egyesület, alapítvány a honlapján is közzéteszi támogatói sorát: részben ezt kérik is a támogatók, hiszen reklámértéke lehet, ha egy társadalmilag népszerű célra költenek. Vezetheti a további adománygyűjtés e szervezeteket: hátha másnak is kedve támad adakozni, ha látja, milyen cégek, személyek állnak ügyük mögött.

Hanem egyre-másra éri a kormányzati vád a Jobbikot, hogy „a szocialisták szekerét” tolja, amikor ellenzi például a szóban forgó indítványt. Nem találja ugyanis elég szigorúnak.

Ahogy Szávay István képviselőjük mondta a parlamentben: nemcsak külföldről lehet befolyásolni a belpolitikát, hanem belföldről is. Nahát, nem is tudtam, ha elmegyek szavazni, bűnösen befolyásolom a belpolitikát! Ha meg, teszem azt, tagdíjat fizetek egy pártnak, egyenesen a patás ördögök sorosává változom!

Bubbles / Trailer Park Boys

Mert nagyjából itt van a kutya elásva! A nagy antipolitikai felbuzdulásban ugyanis sokan elfelejtkeztek arról: a pártok is civil szervezetek. Alapításukra, működésükre ugyanaz az 1989-es II. törvény vonatkozik, mint a társadalmi egyesületekére. A párttörvény csak a működésük módját (pl. nem lehetnek fegyveres milíciáik), támogatásuk mikéntjét (500 ezer forinton felüli adomány nem lehet „névtelen”), a költségvetésből eredő támogatásuk összegét szabályozza. A képviselő-jelölt állításának a feltételei már a választási törvényben szerepelnek, mert törvényhozó testületbe pártok állíthatnak jelölteket, hogy milyen módon, az minden párt alapszabályában szerepel. (Legalábbis szerepelnie kellene.) Az alapszabályokat – akár pártról, akár más társadalmi egyesületről van szó –, ugyancsak a bíróságok hagyják jóvá. Csak azt vizsgálják, hogy nem tartalmaznak-e törvényellenes kitételeket. Például kupleráj működtetésére nem lehet egyesületet alapítani. De semmi akadálya MOST MÉG annak, hogy bárki egyesületet, szakszervezetet (ja, azok is civilszervezetek) alapítson például a kényszermunkásoknak a „rendes” dolgozók jogaival, bérezésével azonos feltételekért, holott az az épp regnáló kormány egyik intézkedése elleni szerveződés.

A jobbikos képviselő elszólása egyébként igen tetszik a kormánypártoknak: különben az MTVA Híradóiban nemcsak ez az – enyhén szólva debil – indoklás szerepelhetne, hanem más érvek is. Ez ugyanis nagyjából azt jelenti, hogy kuss, mert ha „befolyásolod a belpolitikát belföldről” akkor nem vagy más, mint egy… Mint egy mi?

Nem is merem egy jobbikos képviselőnek felhívni a figyelmét arra, hogy ő éppen egy belföldi civil szervezet képviselőjeként befolyásolja a belpolitikát. Még magára is gyanakodni kezd: vajon ki áll mögötte?

Nem is tudom, mire véljünk egy ekkora balfogást? Talán annak, ami: fenyegetésnek.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Maflások az oktatásnak – képzési gettósítás

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 19 - 14:52

A CEU-n kívül is van oktatáspolitika. Annyira, hogy a nagy tüntetősdi árnyékában igen komoly maflásokat is osztogatnak. Erre mutatott rá a HVG-ben megjelent egyik írás is. Annak bemutatásával, hogy a középfokú oktatás pofozó-bábúvá tétele igazi apokalipszist hozhat a diákság jövőjét illetően. Jórészt azért, mert olyan adminisztratív intézkedésekkel alakítják át, ki tudja hányadszor, a középszintű oktatást, amelynek a realitásokhoz igen kevés köze van.

Ennek mélyén, alaptézisként valóban meghúzódhat két alapvető, egyfajta kormányfői személyes, illetve egy kormányzati hatalomtechnikai motívum. Nem is feltétlenül egymás kizáró módon. Az utóbbi elég nyilvánvaló akkor, ha a lex-CEU mögé is gondolunk. Valószínűleg nem is újdonság, és a neten több szerzőtől is felbukkanó motívum, hogy minél több, nyelveket beszélő, vitaképes, gondolkodásra szocializálódott állampolgár van az országban, annál kevésbé lehet a faék-egyszerűségű ellenségideológiákat eladni. Ráadásul ez nem csak a világi, hanem az egyházi iskolákban képzett emberekre is igaz. Akik esetleg eredetiben képesek elolvasni a pápai üzeneteket, összefüggéseiben képesek értelmezni Jézus tanításait, illetve a Biblia nagy részét, azok messze humanistább alapról képesek indulni, mint a jelenlegi kormánypártok tagjainak nagy része. Már csak azért is, mert megtanulhatnak különbséget tenni Isten tanításai, és a hatalomhabzsoló egyházak, nem egy esetben szellemi rabszolgaságot hirdető, köznapi szemfényvesztései között. A kormányzat politikai kereszténységéről már nem is beszélve.

Ugyanakkor, a felsőoktatás elleni globális fellépésnek lehet egy egészen egyszerű, a személyes kilátástalanságból fakadó oka is. Annak a felismerése, akár csak tudat alatti megélése, hogy az orbáni oklevél mögött lehet kapcsolati tőke, a kor helyezkedési szabályainak ismerete, apuci segédlete, vagy bármi más. Bármi más, aminek a közel-nullánál több köze van a valós teljesítménnyel elérhető eredményekhez. Egy olyan szakdolgozatra kapva egyetemi végzettséget, amely a saját korában sem lett volna senki más által megvédhető. Nem is elsősorban szakmai, hanem formai okokból. Érthető haragot szülve a kormányfőben bárki iránt, aki jobbat képes alkotni. Mert a hatalom biztosíthat hallgatást a múltról, biztosíthat mesterségesen felduzzasztott hódolói tömeget, számolatlanul szolgálhat tapsoló statisztákkal. De észt, empátiát, intelligenciát, önbizalmat, őszinte elismerést és tiszteletet nem ad. Mert nem adhat. Ha pedig valaki kellő képességek nélkül mégis király akar lenni, akkor a legbiztosabb módja ennek, ha mindenki mást megvakít. Legalább annyit, hogy kialakulhasson ellene egy egységes álláspont. Alkalmasint, ha ez a helyzet állna fenn, akkor sem Orbán Viktor lenne az első a történelemben, akit ilyen motivációs rendszer igazgat. Elég az egykori román vezér feleségének vegyészeti ismereteire, és az akkori kor román felsőoktatására emlékeznünk ehhez.

A fentiek egyébként akkor is igazak lehetnek, ha látszólag nem igazak. A kommunikáció szintjén ugyanis akként szól a maszlag: emelni kell az egyetemi oktatás, és vele a középszintű oktatás színvonalát. Mely utóbbi egyik zálogát a középiskolák központi felvételijében látják. Az egyetemek bemeneti oldalára pedig elitképző intézményeket tennének. Ami látszólag a korábban elmondottaknál objektívebbnek tűnő érveket sejtetnek. Azonban a központi középiskolai felvételi valójában számos diákot aszerint bélyegezne meg, hogy a szülei milyen hatásfokkal voltak képesek érvényesülni. Ha egy gyermek egy közmunkasújtotta térségben születik, és a papa nem a Fidesz helyi Döbrögije, akkor generációs kiszorulhat a kikapaszkodást biztosító oktatási formákból. A tehetségétől, készségeitől és képességeitől gyakorlatilag függetlenül. Az elitnek fenntartott gimnáziumokba tehát nem a képességei szerinti elit diákok, hanem szülők pénzén versenyre idomított csemeték dúsulhatnak fel. A bemeneti oldalon megugorva a lécet, és sokat kiszorítva. A kimeneti oldalon azonban alulmaradva minden olyan megméretésnél, ahol a mérce nem a pénz, hanem a tudás. Valójában ezek az intézkedésék tehát nem csökkentik, hanem gyorsítják a papírok száguldását a lejtőn. Mert ahhoz, hogy a jóelvtársak csemetéi túléljék az egyetemet, ahhoz a legbiztosabb mód a követelmények csökkentése a felsőoktatásban. S van az a politikai nyomás, amelyért a rektoroknak is korpásodhat a lelkiismerete.

Miközben tudjuk, nem csak az ország, hanem az ipar vezetői között sem kevesen vannak, illetve voltak már egy éves is, akiknek sokkal inkább középostoba szolgák, mintsem autonóm személyiségek kellenek. Alkalmasint a kötelező középiskolai felvételi pártolását is Parragh dobta közhírré tavaly. Amire az internet még akkor is emlékezik, ha a hírt az eredeti linkről elvitte már a cica.

Így aztán a középfokú képzési rendszernek, a teljes kormányzati súlyt beleadva, lezavart maflás, még anyagilag is kifizetődő lehet egyeseknek.

Cain Caser

Kategóriák: Szervezetek

Magyarország stratégiailag fontos szerepet játszott a Trump kampány és az orosz titkosszolgálatok közti együttműködésben

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 18 - 14:11

A KMH és testvérlapunk, a Hungarian Free Press munkatársa, a montreáli Concordia Egyetem Emeritus professzora, Dr Göllner András, egy két részből álló angol nyelvű tanulmányban, rávilágít arra a hídszerepre, azokra a „hídemberekre” akik segítettek összekötni az orosz titkosszolgálatokat, a Trump kampány stábjával. (Lásd: „The Budapest Bridge” 1. rész és 2. rész.)

Göllner András tanulmányát egyre nagyobb érdeklődéssel, nagy számban, követik a tömegsajtó és közösségi médiumok oldalain.

„The Budapest Bridge” bemutatja azt a „hídszerepet” amelyet az Orbán kormány játszott a Trump kampány és az orosz titkosszolgálatok között, a 2016-os elnökválasztás során, hogy így hátráltassa Hillary Clintont választási esélyeit. A tanulmány rávilágít a „budapesti híd” tartó pilléreire – az Orbán-kormány korrupt útlevél „bizniszére” és arra, hogy több okból kifolyólag, ma Budapest az orosz titkosszolgálatok nyugati főhadiszállása.

Név szerint bemutatja kik azok az emberek, akik Orbán tudtával, kiagyalták ezt a stratégiát, majd fő közvetítő szerepet játszottak a „budapesti hídon” a stratégia végrehajtásában. Bemutatja azokat az amerikaiakat is, akik gyakran használták a „budapesti hidat”, akiket már az FBI antennái, és a kongresszusi vizsgálatok is be azonosítottak, de még nem kerültek a nagy nyilvánosság reflektorfényébe.

A cikk többek közt rávilágít arra is, hogy ez az immáron Magyarországra is kiterjedő vizsgálati háló az, ami hirtelen „betett” a Trump és Orbán közti jó barátságnak. Trump nem a Lex CEU, hanem a „budapesti híd” miatt kénytelen hátat fordítani magyarországi „barátjának”.

Nem Szemerkényi Réka „tehetetlensége” miatt csapták be a Fehér Ház és az amerikai Külügy ajtaját Szíjjártó Péter előtt amikor nemrég Washingtonba járt. Szíjjártót azért nem fogadták, mert ő is az egyik magyar „hídember”.

Gorka Sebestyénnek is a hídon betöltött szerepe miatt lesz kénytelen rövidesen távozni a posztjáról, illetve mind azoknak, akiket a magyar adófizetők száz millióiból, leszerződtettek Amerikába, hogy tisztára mossák Orbán piszkos rendszerét.

A transzatlanti országok közvéleménye egyre inkább úgy tekint Magyarországra, mint Putyin Trójai falojára, mely ma, a szövetség falain belül, rongálja a nyugati társadalmak demokratikus rendjét. Ennek a növekvő közvélemény-hullámnak, és a kongresszusi vizsgálatok előttünk álló szakaszainak csapásai elől kellett Trumpnak irányt váltania Magyarországgal szemben.

Ajánljuk a két részes cikket a KMH angolul is értő olvasóinak.

Kategóriák: Szervezetek

Bebújós a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 17 - 23:00

Bebújós – Staféta és Pesti Est produkció

A Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös program.

A STAFÉTA és a 25 éves PESTI EST bemutatja:
Füge Produkció
PASS ANDREA: BEBÚJÓS

A féltő apukák és az aggódó anyukák gondosan választottak óvodát gyermekeiknek. Az óvónő megbízható, jó pedagógus, a többi szülő szintén rendes ember, nyugodtan ott lehet hagyni a gyerekeket ebben a biztonságos közegben. Problémák persze mindenhol adódhatnak. Még ebben az álom oviban is, ahol a nagycsoportosok furcsa dolgokat kezdenek el játszani.  A felnőttek viszont nagyon figyelnek, nem hagyják, hogy baj történjen, ezért nyomozásba fognak, hogy megtudják, kitől ered a bűnös játék. Négy szülő, négy gyerek és egy óvó néni. Egy gyerekjátékról szól majd az egész. De komolyan is vehetik.

Szereplők: Petrik Andrea, Herczeg Adrienn, Schruff Milán, Formán Bálint, Réti Adrienn

Díszlet: Balázs Juli
Jelmez: Pető Kata
Zene:     Keresztes Gábor
Fény:    Bredán Máté, Lohár Antal
Asszisztens: Hannig Dóra

Író, rendező:  Pass Andrea

A produkció a Budapest Főváros Önkormányzata által meghirdetett Staféta program keretében valósult meg.
Készült az Örkény István drámaíró pályázat és a STAFÉTA pályázat támogatásával.

Köszönet: Pintér Bélának továbbá Szamosi Zsófiának és Bagdi Katinak

Támogatók:
Budapest Főváros Önkormányzata, Budapesti Városarculati Nonprofit Kft., Staféta, Füge Produkció, Pesti Est, est.hu, Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház, Budapesti Tavaszi Fesztivál

(forrás:színház)

 Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Lotti néni

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 17 - 13:51

Emlékezzünk!

Emlékezünk.

Hetvenhárom esztendeje, 1944-ben ezen a napon vette kezdetét a budapesti holokauszt, ettől a naptól kezdve kellett zsidó származású honfitársainknak gettóba költözniük.

Négyéves voltam akkor.

Engem a szüleim megmentettek.

A családomból a holokausztnak egyetlen áldozata volt: Lotti nénit, a KERESZTANYÁM édesanyját lőtték a Dunába a nyilasok.

Jól emlékszem rá, a parketten játszottam, fölöttem a Singer varrógéppel varrta a kabátjára Lotti néni a sárga csillagot, olyat, amilyenekből több is volt a varródobozában.

Nekem tetszett.

És azt szerettem volna, ha nekem is felvarrna egyet.

Anyámnak mondtam, hogy kérje meg erre.

Összesen két pofont kaptam az anyámtól, ekkor kaptam az elsőt. Mintegy nyomatékul, hogy amit láttam, arról sohase beszéljek senkinek.

Lotti nénit akkor láttam utoljára.

Utóbb tudtam meg, hogy a gettóba költözött.

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

Orbánnak viszket a tenyere

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 17 - 13:34

Sok békés keresztény embernek viszket már a tenyere. Ezt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke mondta húsvét vasárnapján a közrádióban a tüntetőkről, akik szerinte meg nem engedhető mondatokat skandálnak.

Békés keresztény emberekről beszélt a miniszterelnök, akiknek fogytán a türelmük és ezért viszket a tenyerük. A magyar nyelvben arra mondják, hogy viszket a tenyere, aki ütni készül, és akiről tudvalevő, hogy meg is van az ereje ahhoz, hogy üssön.

Orbán miniszterelnök tehát megfenyegette az ellene tüntetőket, akiknek szerinte sok békés keresztény ember fogja majd megmutatni, hogy mindennek van határa, nem lehet mindenféle rigmusokat skandálni, demokráciát, jogállamot követelni, vagy, teszem azt, felszólítani a miniszterelnököt, hogy mondjon le.

Orbán miniszterelnök nem vitatkozik az ellene tüntetőkkel, nem akarja érvekkel megvédeni az álláspontját, hanem fenyeget, és azt vetíti elő, hogyha a tüntetők nagyon elszemtelenednek, és még a mostaninál is jobban kihúzzák a gyufát, akkor még a békés keresztény emberek is képesek lesznek arra, hogy ne békés, és ne keresztény emberek módján viselkedjenek.

Esetleg, ha nagyon elfajul a helyzet, és a kormány ellen tüntetők nem fogják vissza magukat, akkor még az is előfordulhat, hogy az Orbán miniszterelnök által hivatkozott békés keresztény emberek tevőlegesen is fellépnek azok ellen, akik miatt viszketni kezdett a tenyerük. Kopasz, kigyúrt verőemberek alakját öltik, és ebben a minőségükben megfegyelmezik az Orbán ellen tüntetőket, megtanítják őket kesztyűbe dudálni, azaz, megmutatják nekik, hogy mi a magyarok istene.

Ma, amikor az Élet Menete rendezvényen a Dunaparti Cipőktől sok ezren indultunk el emlékezni, az jutott az eszembe, hogy azok, akik 1944-ben gyerekeket, időseket és középkorúakat, nőket és férfiakat lőttek a Dunába, egytől egyig békés, keresztény emberek voltak. Feltehetőleg mindannyian büntetlen előélettel, makulátlan, négy nagyszülőig igazolható felmenőkkel, és csupán az hozta ki őket a sodrukból, az tette őket elállatiasodott véglénnyé, hogy előzőleg évtizedeken át uszították őket a zsidó származású magyar honfitársaik ellen. Ébren tartották bennük a gyűlöletet, majd idővel parancsot kaptak arra, hogy lőjék a Dunába azokat, akik szeretett vezérüket olyannyira kihozták a béketűréséből, hogy még a tenyere is viszketni kezdett.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy Orbán miniszterelnök bárkit is a Dunába lövetne. Csupán azt, hogy nagyon kell vigyázni a szavakkal, mert tudjuk a történelemből, hogy a szavakból lesznek a tettek, a szóból fakad a gyűlölet.

Ezért én a magam szerény, visszafogott módján, az tanácsolnám Orbán miniszterelnöknek, hogyha viszket a tenyere, mosson kezet. Ha meg még ez sem segít, kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Orbán húsvéti uszítása

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 17 - 13:24

A Húsvét tiszteletére talán illene elengedni a politikát, de akkor, ha annak hazai önjelölten vezető ereje nem teszi, akkor igazán kár lenne szembe menni a vezetői intencióval. A végén még öncélúnak tűnne egy szimpla ünnepi írás. Különösen mert Erdő Péter is olyanokat mondott, amelynek ünnepi értelmezéséhez a legfontosabb kellék az amnézia lenne.

A végéről kezdve kiemelném, hogy maximálisan egyet tudok érteni a bíborossal. Abban, hogy „minden szabadság alapja az ember méltósága”. Azzal is nehéz lenne vitatkozni, hogy a „felelősségnek, a közösségnek és az összetartozásnak” komoly helye lenne minden olyan esetben, amikor Jézus tanításainak próbálnak helyet szorítani a mindennapokban. Különösen akkor, ha a tanításokat Pál olvasatában értelmezzük a felelősségről, a szeretetről. Amely egyáltalán nem mond ellent annak, hogy Jézus az emberiséget, mint egy nagy közösséget váltotta meg. Amire Erdő Péter ugyancsak utal. S amely értelmezés elfogadásával Erdő kicsit közelebb jutott ahhoz a szemlélethez, amelyet Ferenc pápa is következetesen képvisel. Nem téve a különbséget az emberi minőségben egyik ember javára, illetve kárára sem. Ellentétben azokkal a helyzetekkel, amikor a magyar bíboros szembe ment mindezekkel az elvekkel. Annyira, hogy alig egy évvel ezelőtt a pápa gyakorlatilag elhatárolódott úgy tőle, mint a magyar miniszterelnöktől is.

Amikor tehát Erdő az emberi méltóság tiszteletéről beszél, akkor nem árt emlékezni arra sem, hogy az éter nem volt hangos a tiltakozásától, amikor abban antiszemita hangok tűntek fel. Nem foglalt állást az akár kormányzati szalonzsidózással szemben. Hallgatott, és hallgat a mai napig a Horthy-fétisek avatása kapcsán. Ahogy bíborosi csend övezi a déli határszakaszról érkező híreket is. De még emlékezhetünk arra, amikor a hazai, és világi, törvényekre hivatkozva tagadta meg az emberi segítséget a menekültekről. A menekültekkel érkező keresztényektől is. Amikor tehát Erdő az emberi méltóság tiszteletéről beszél, akkor olyasmiről beszél, ami minden keresztény ember erényeit gazdagítaná. Ám önmagát kivonja mindezek hatálya alól. Önmagáról állítva ki olyan véleményt, amely leginkább azt indokolná, hogy mezitláb és szőrcsuhában menjen világgá. Már akkor, ha csak egy kicsit is komolyan venné annak a Jézusnak a tanításait, akinek nevét harsogva ül kényelmesen a bársonyszékben.

S akinek a nevével és a tanításaival különben a miniszterelnök is előszeretettel él, illetve él vissza. Aki hallgatott akkor is, amikor szinte élő szentként imádkoztak érte, és majdhogynem hozzá a templomban. Aki nagy ívben tesz az emberi méltóságra akkor, ha az illető nem a kleptoligarchia tagja. Ha pedig menekült, akkor lehetőleg váljon porrá és hamuvá, mintsem fenséges személyét a jelenléte puszta képzetével zavarni merészelné. Aki szerint „a békés és derék keresztény embereknek is viszket a tenyere” a diáktüntetések kapcsán. Amellyel Orbán egy mondatba sűrítve zárkózott fel a bayerzsolti fenyegetéshez. Gyakorlatilag kormányzati támogatását, de legalább is elvi hozzájárulását adva ahhoz, hogy fizikai erőszakot alkalmazzanak a pillanatnyilag békés tüntetők ellen. Még csak nem is a karhatalom részéről, hanem azok részéről, akik „derék kereszténynek” definiálják önmagukat. Mely öndefiníciót valószínűleg az inkvizíció verőlegényei is előszeretettel alkalmazták. Önmagukra. A miniszterelnök mondata, kedvenc publicistájának a szövege után, és azzal összefüggésben, felér egy polgárháborús uszítással.

Egyben, ex catedra, kirekeszti a kereszténységből a tüntetőket. Egyfajta önhatalmú kiátkozással vonva meg tőlük azt a jogot, amelynek megadásához semmi köze. Hacsak nem hiszi Istennek magát. Mely hit esetében nem a kormányfői poszton, hanem a zárt osztályon lenne a legbiztosabb helyen. A Nérók és Napoleonok termei között. Ugyanakkor ez nem csak a miniszterelnök szalonzsidózásainak egyikeként értelmezhető, hanem a fentiek alapján egyfajta utcai vallásháborút is meghirdet. Jelezve, hogy aki ellene tüntet az nem keresztény, nem békés, és legkevésbé sem derék ember. Megmutatva ezzel az őt követő kormányzati és fideszes megszólalóknak a követendő irányt. Jelezve, hogy az elkövetkező kommunikációban számíthatunk arra, hogy az Orbán rendszerét kritizálók egyre kevésbé lesznek keresztények, és derék becsületes emberek. Ám egyre inkább lesznek „zsidók”, és egyre inkább lesznek üldözendő tagjai a társadalomnak.

Mondta ezt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, a keresztényi szeretet, a másik emberi méltósága tiszteletének napján, Húsvét vasárnapján. 2017. április 16. –án. Mely idén egybe esik világháború zsidó áldozatainak emléknapjával. Orbán azt kifogásolta, hogy a békésen, olykor bulizva tüntetők „becsületbe vágó, súlyos dolgokat vágnak az ország és vezetőinek fejéhez”. A magam részéről nem. A húsvéti üzenete minden külön minősítés nélkül minősíti.

Kategóriák: Szervezetek

Liberális és konzervatív húsvéti köszöntők Kanadából

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 16 - 14:35

Kanada fő szövetségi politikai vezetői egymás után kívántak kellemes húsvéti ünnepeket–a liberális miniszterelnök arról írt, hogy Jézus legyőzte a halált, a konzervatív vezér pedig a csendes reflexió fontosságát hangsúlyozta. A legrészletesebb és legelgondolkodtatóbb húsvéti köszöntőt mindenképpen Justin Trudeau liberális kormányfő nyújtotta. A római katolikus hitű miniszterelnök Jézus feltámadásáról és áldozatáról emlékeztette a kanadaiakat.

“A húsvéti történet az értünk hozott áldozatokra emlékeztet minket, továbbá a megbocsájtás és az együttérzés erejét hangsúlyozza. A húsvét a reménytelenségben megjelenő reményről szól (…) Amikor találkozunk mindazokkal, akik a legfontosabbak életünkben, gyakorlatban is mutassuk meg, hogy mit is jelent a felebaráti szeretet, illetve mit jelent úgy szeretni embertársunkat, mint saját magunkat. Tegyünk meg mindent ami tőlünk tehető, hogy a világ egy igazságosabb, kegyelemteljesebb és békesebb hely legyen”–írta a miniszterelnök.  Aztán még hozzátette: reméli, hogy minden kanadai — vallásától függetlenül — a megújulás élményét éli át húsvétkor.

Trudeau Kanada 150. születésnapjára is kitért. “Keresztények – származásuktól függetlenül – segítettek abban, hogy Kanada egy erős, sokszínű és befogadó országgá vált”–írta a kormányfő.

Vasárnap reggelig – amikor ez a jegyzet elkészült – még nem jelent meg a Konzervatív  Párt honlapján húsvéti köszöntő. Ugyanakkor Rona Ambrose, a Konzervatív Párt ideiglenes vezetője a Facebookon osztotta meg rövid húsvéti gondolatait, még Nagypéntek alkalmából. “Minden húsvétot ünneplő kanadainak kívánok csendes reflexiót szeretteivel együtt az ünnepek alkamából”–jegyezte Ambrose. Továbbá a legnagyobb ellenzéki párt “az egész konzervatív család” nevében kívánt örömteli húsvétot a keresztény kanadaiaknak a közösségi média felületén.

Kanadában a lakosság 67 százaléka vallja magát kereszténynek. Ha kicsit közelebbről nézzük a felekezeti térképet, akkor azt látjuk, hogy a lakosság 39 százaléka római katolikus, körülbelül 17 százaléka protestáns, másfél százaléka pedig keleti ortodox. Az összlakosság 17 százaléka jár templomba minden vasárnap, 44 százaléka pedig az ünnepek alatt, mint például húsvétkor. Legalábbis ez derül ki a Montreáli Egyetemen 2014-es tanulmányából.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk — bárhol is él, bárkivel is ünnepel és bárhonnan is származik!

Kategóriák: Szervezetek

Bánfi Miklós: Hírszilánk adalékok a tüntetésekhez

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 16 - 13:20

Napok óta azon tűnődöm, hogy mi van itt? Egy újságíró haver egy akciózás előtt azt mondta, a mai helyzetet értékelve, hogy tiszta ’89 hangulata van a manapság történteknek:

“És tényleg, hiszen akkoriban a Magyar Október Pártban ténykedtem, amelyik sokkal súlyosabb dolgokat tett, mint Gulyás Marci és Varga Gergő. Vajon Krassó, vagy én ma letöltendőt kapnánk? Példának okáért lemoshatatlan festékkel öntöttük le Münnich Ferenc szobrát, a szoborparkban ma is megtekinthető a szobor és tök vörös az egész. Lemoshatatlan festékkel lefestettük a Münnich Ferenc utca tábláját, és nehezen lekaparható ragasztóval átragasztottuk Nádor feliratokkal. Ki is cserélték a táblákat, s indult is bírósági eljárás történetesen rongálás miatt, s képzeljétek a pártállam prüszkölése közepette nem közérdekű munkát kaptak az akcióban résztvevők, hanem semmit. De ennél is súlyosab dolgok történtek, szobrot döntöttünk, méghozzá Münnich Ferenc szobrát. Nyilván említeni sem érdemes, hogy nem indult eljárás csak a rendőrök fellépése ügyében, mert durvák voltak a szobordöntőkkel, de persze vádemelési szakig nem, csak néhány ügyészségi kihallgatásig jutott az ügy. Szóval értetlenül állok azok előtt a rendszerváltás körül még az ilyen akciókban résztvevők előtt, akik arról írnak a facebookon, avagy egyéb helyeken, hogy milyen enyhe ez az összesen 500 órás közérdekű munka. Hát lófaszt! Ha ’89-ben belefért, akkor ma miért nem?”

Csütörtökön, kiszabadulása után Marci és Gergő ennél még erőteljesebb polgári engedetlenségre buzdította a mai felkelőket, hangsúlyozva, hogy a majális hangulatú, akár több tízezres partizgatás, bár ellenséges, ez tökéletesen beleillik a Fidesz forgatókönyvébe, mert őket ez csak szórakoztatja, hogy az összes ellenük irányuló mozgalmi energia ebben ki is merül, amivel nekik semmi dolguk nincs. Ennél sokkal keményebb ellenállásra van szükség. Felelős, erőszakmentes tömeges rendbontásokra, figyelemfelkeltésre buzdít. Erre ez a diktatúra nem tud csípőből reagálni. Nem túl sok hely van a gyalázatos állapotú, 50 éve nem kifestett és felújított fogházakban. 10-nél több ellenállót le se tudnának úgy kapcsolni, mint Marciékat. Így a megfélemlítés 50-es éveket idéző mechanizmusa nem működne.

Védelmi beszédében Marci elmondta, hogy bocsánatot kér a magyar néptől, hogy csak most jött elő ezzel a narancssárga vízfestékes akciójával, holott már az MNB-t, Ügyészséget, Országházat és a többi fideszes intézményt rég be kellett volna festenie narancssárgára, hiszen ezek kizárólag a Fidesz diktatúrát képviselik és nem a népet és Magyarországot.

Szombaton, a Szabadság téren elmondott beszédének 3 fő pontja, amit az ő személyes engedélyével rövidítek és összefoglalok a saját szavaimmal.

Gulyás Márton. Fotó: MTVA

1. Az Origo, Riposzt és 888.hu Fidesz propaganda gyárak azzal a kérdéssel fordultak Gulyás Marcihoz, hogy buzeráns-e? Ez volt számukra A Fontos kérdés… Erre Marci válasza az, hogy nekik a rendszer összes kritikusa buzeráns a középiskolásoktól, a nyugdíjasokon át mindenki, aki nem az ő dogmáikat vallja.

2. Milyen országra van szükségünk? Közös országra: Semmit rólunk – nélkülünk!

Akik kirabolnak, elárulnak, kizsákmányolnak és hatalmaskodnak felettünk, azt jól megengedett büntetésükkel sújtsuk–ígérte Marci, aztán hozzátette: Aki emberi könyörületre szorul, annak nem rúgjuk le a veséjét és láncon tartott kutyákat uszítunk rá, hanem emberséggel viseljük gondját, ami minden embernek elidegeníthetetlen joga. Közös dolgainkat – közösen intézzük. Ez nem történik meg egy Fidesz Magyarországon. Politikai intézményeket kell létrehoznunk! A mai intézmények egytől-egyik fideszes intézmények. Mozgalmakat kell létrehoznunk, hogy visszaszerezzük, ami mindig is a mienk volt, csak most kicsavarták a kezünkből. Professzionális politizálásra van szükség!

3. Mit kell tennünk. Egy fenntartható változáshoz demokratikus választások kellenek, olyan pártok kellenek, amelyek a nép szolgálatára szerződnek és nem a nép kizsákmányolására. Erre a 2013-a Fidesz választási törvény alkalmatlan. Ha ez nem változik, akkor a Fidesz győz. Marci mondta, hogy ő küzdene bárkivel, aki a nép szolgálatára szerződik, és úgy száll szembe a Fidesszel. Ez ami most van, ez színháznak kiváló, még van is néző a saját soraikból, de népképviseletnek gyalázat.

A lehető legszélesebb körben egy választási mozgalmat indít Gulyás Marci, minek célja egy Arányos választási rendszer! Az ellenzéknek volt 3 éve és nem tett semmit, csak lassan bandukolt a vágóhídon a mészárszék felé. Nem technikai koalíció vagy összefogás kell! Egy ÚJ ARÁNYOS VÁLASZTÁSI RENDSZER! A Fidesz így visszatakarodik, ahova valós választási rendszer alapján való.

Építsünk egy közös országot az alapjaitól!

Bánfi Miklós

Kategóriák: Szervezetek

Április bolondja – Reflexiók húsvétkor

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 16 - 12:58

Pészah, ortodox húsvét, római katolikus húsvét… Egy hétvége, egy vallási család, hármas szakadásának ellenére egybeesés… Ökumenikus békés ünneplés vagy bolondos április egyik fintora ránk, ellenségeskedő emberi családra?

Micsoda gondolatok! Mindig is mondták, hogy fura vagyok, de most még magamon is meglepődök. Ezek futottak át az agyamon, mielőtt a férjemmel Montreálban töltöttünk két rendkívül értékes napot, hogy feltöltődjünk és barátainkkal találkozzunk.

S a két nap helyett csupán egy óra leforgása alatt megfordult az életünk, legalábbis egy rész lezáródott másik pedig megnyílt.

Az úton hazafelé próbáltuk helyre tenni az életünk összekevert kirakós játékát, s akkor hirtelen felkiáltottam: Hát persze, hiszen április van!

Mi? Nézett rám félve a férjem, bár már hozzászokott a heuréka pillanataimhoz.

Ez az! Áprilisi tréfa, bolondozás, fintor, fordulat vagy csalafintaság, ki minek akarja ezt nevezi!

Szóval április bolondja, avagy bipoláris április

De hiszen emlékezz vissza az elmúlt 15 év áprilisaira! 2003: élet helyett halál háromszor egymás után, 2007: halál helyett élet, 2008: egészség helyett betegség, 2009: egység helyett törés, 2010: munka helyett rokkantság, 2012: kapitalista érdek helyett emberi igazságosság, 2013: kapzsiság helyett nagyvonalúság, 2015: eszmény helyett emberszeretet, 2016: színlelt barátság helyett ideál, 2017, vagyis MOST pénteken este: lelki árvaság után gazdagodás, pesszimizmus helyett optimizmus!

Illusztráció: Hennadii Fisun

Tehát április bolondja, avagy bipoláris április, vagyis nem létezik feneketlen rossz

Minden április tragédiát hozott. Az elsőt nehezen lehetett feldolgozni, máig is azt teszem. Elveszíteni az egyik legjobban imádott és idealizált alakot az életemben az egy dolog, de életem három meghatározó alakját egyetlen év alatt, az már személyiséget torzító élmény.

Megtudni, hogy akár halálosan is végződhet az év számomra egy dolog, de végigmenni azon a tortúrán,, hogy életben maradjak, az kihívás.

Túlélni felemelő dolog, de egészséget felváltani egy életen át tartó, de nem halálos betegségre, nem könnyű csere.

Látni a családot kettéválni és harcolni az egységért, majdnem sziszifuszi vállalkozás.

Megtudni, hogy soha nem lehetek teljes ember, azon túlkerekedni és négyszögesíteni a kört, már szinte erőn felüli.

Csalódni a rendszerben és tudatosulnia annak, hogy a kapitalista érdekek itt is előnyben vannak a személyes jogokkal és érdekekkel szemben, teljes csalódás.

S amikor kiderült, hogy a nagyvállalat kapzsiságát legyőzheti az emberi jóakarat és nagyvonalúság, akkor megint hinni kezdtem a lehetetlenben.

Amikor felismertem, hogy minden eszménynél fontosabb az az ember, aki éppen előttem áll, és odaadhattam a legértékesebbet, az időmet, önértékelésem nőtt.

És amikor egy gyönyörű ideál cserélte fel a színlelt barátot, majdnem hinni kezdtek a mesékben.

De aztán rájöttem, hogy a valóság mégis más és fel kéne végre nőlnöm, az ideál összeomlott és szürke kis emberré válva megingatta minden hitemet, akkor, ugyanabban az órában igazi életörömmel teli nevetés hozott vissza a könnyed valóságba.

Vagyis:

A halál? Feneketlen rossz. Gondolnád te. De gazdagabb lettem attól, hogy ismertem őket és az életem
részei voltak.

A rák még mindig megrázó diagnózis, de amikorra végigharcoltam, addigra ezerszer gazdagabb lettem az egész hátralévő életemre.

Megtudni, hogy soha nem leszek teljesen egészséges, sokkal inkább beteg, fájdalmas, de lehet, hogy ez az ára, hogy láthatom majd az unokáimat.

Valakit eltávolodni és elidegenülni látni megrázó, de harcos lelkemet ez ösztönzi, hogy visszaszerezzem.

Rájönni arra, hogy nem lehetek soha teljesen munkaképes rádöbbentett, hogy amit viszont nagyon akarok, azt a magam tempójában el is érhetem.

Megtapasztalni, hogy vannak olyanok, akik az életük munkáját arra áldozzák, hogy a korrupt rendszert legyőzzék, és ez a szemem láttára sikerül nekik, sokszorosan felemelő, és inspiráló.

Értetlenül nézni, hogy akit a barátomnak hittem az kihasznált és eldobott, de ehelyett azonnal egy ideálra találni, maga a csoda.

A csodát hagyni szétfoszlani a ködben, s amikor a mirázsnak vége, helyette azonnal meglátni a valóságos barátokat, az már olyan kincs, ami nem mérhető semmivel.

S mindeközben most, a hétvégén még rájöttem valamire: mindezek után imádok élni, boldog vagyok, amikor lefekszem és boldogabb vagyok, amikor felkelek, mert hiszen lassan egy teljes csapat van mögöttem és mindegyik mögött az ők teljes csapatai.

Köszönöm nektek, s nem tehetek róla, hogy a vírusként terjedő Hungaropesszimizmust örökre felejtve, titeket és az örök optimizmust választom most és mindhalálig.

Petényi Judit
A szerző az Ottawai Magyar Rádió felelős szerkesztője

Petényi Judit, az Ottawai Magyar Rádió szerkesztője.

Kategóriák: Szervezetek

Élet Menete 2017 — képriport

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 16 - 06:34

Ez a nap az idei évben egy nagyon különleges nap MINDENKI számára!

2017. április 16., a holokauszt magyarországi emléknapja, húsvét vasárnap és pészách 6. napja.

Az Élet Menete a Cipők a Dunaparton emlékműtől a Clark Ádám térre ment a O kilométerkőhöz.

A megemlékezést Szily Nóra vezette, a programon beszédet mondott őexc. Yossi Amrani, Izrael nagykövete és Aharon Tamir, az Élet Menete nemzetközi igazgatója.

Fotók: Gergely Bea

Kategóriák: Szervezetek

A múzsákat lelövik, ugye? 2017/2. - Háború és bűnözés

Anno Filmklub - 2017, április 15 - 15:49

2017. április 26-án (szerdán) 17:30-tól folytatjuk első világháborús beszélgetés-sorozatunkat, melynek idei évada A háború peremén címet viseli. Teljes programját itt találja.

Vendégeink: Mátay Mónika és Perényi Roland történészek. Moderátor: Ignácz Károly

A részletes program megtekintéséhez kattintson ide!

Kategóriák: Szervezetek

Pincék rejtett kincsei – Badacsony New Yorkban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 15 - 14:31

Huszonkilenc borászat, mintegy százötven borával – no és természetesen magukkal a borászokkal is – találkozhatott a látogató a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület hatodik alkalommal megtartott bemutatóján, Budapesten, a város legszebb kávéházában, a New York Palota termeiben.

Badacsonytomaj, a borvidék központja éppen 30 évvel ezelőtt nyerte el a „Szőlő és Bor Nemzetközi Városa” kitüntető címet. Idén erre a díjra esett a fókusz: előtérbe kerültek a muzeális borok, a badacsonyi borászok személyesen töltötték a friss és régi évjáratok nagy borait szakmai partnereik és a borkedvelők poharaiba. A két csoport képviselőiből nem volt hiány. Meg is töltötték a kávéház földszinti és emeleti részét. A tavalyi évhez hasonlóan mesterkurzusok is színesítették a rendezvényt, melyek az előadók, a témák, valamint a borok szempontjából is izgalmasak voltak, ám ezek elsősorban a szakembereknek szóltak. Egyetemi professzorok, nemzetközi borakadémikusok tartottak magas színvonalú előadásokat. De a látogatók többségét mégis csak a borkedvelő, csak mérsékelten borértőnek nevezhető közönség adta. A borral való ismerkedés egyik legjobb módja persze azért mégiscsak az, ha nem csak a bor, de a borász is szól hozzánk és pohárral a kézben sétálva a velük való beszélgetés is igazi élményt jelentett.

Talán két éve annak, hogy befejeződött a villa felújítása, amelyik nevében Tolnai Klári színművésznő emlékét őrzi. Az ő egykori villájában Philipp Oser és Nagy László – feleségeik, Adrienn és Bea segítségével – olyan birtokot működtetnek, ahol a kiváló borokhoz magas színvonalú konyha és igényes vendéglátás párosul. A festői környezetben, szőlőskertek ölelésében fekvő Villa Tolnay tökéletes kikapcsolódást nyújt a jó levegőre, pihenésre vágyóknak és az igényes gasztronómia szerelmeseinek. A borászat a legszebb tételeivel érkezett a New York Palotába. Az egyik legérdekesebb közöttük a 2010-es évjáratú Zöldveltelini, a másik pedig a pincészet legkedvesebb fajtája, a fehér szőlők közül a legizgalmasabb, a Rajnai Rizling. Ebből egy 2006-os, tehát 11 éves volt kóstolható. A veltelinivel azt bizonyították, hogy a 40 éves öreg tőkékről, a szélsőségesnek mondott évjáratban is sikerült szép, elegáns bort készíteni. Finom, citrusos, fehérborsos illat- és íz jegyek jellemzik. Salátákhoz, fehér húsokhoz, de egy jó beszélgetéshez is bátran ajánlható. A rizling pedig „önmagáért beszél”. A hegy déli oldalán szüretelik a szőlőjét. Fahordós erjesztési és érlelési technikával készült, karakteres, izgalmas, sok arcát mutatja. Fiatalon élénk, barackos, virágos ízek, illatok mutatkoznak, palackban pedig akár tíz évet is eltölthet, ilyenkor megjelennek benne az érettebb jegyek.

A Horváth pince kis, családi pincészet, a Szent-György hegy déli oldalán. Magukról azt mondják, „Őszinte borok, őszinte emberektől”, majd még hozzáteszik: „Ezt a tájat, a hegyeket, a szőlőt, a Balatont, érezni kell. Gyere el, ülj ki a teraszra egy pohár borral, és magába szippant örökre. Családunk több generáció óta itt műveli a szőlőit, és vár szeretettel téged a pincénél. Kóstolhatsz nálunk szép savú fehéreket, üdítő rozékat, simogató vöröseket, friss, illatostól a mély, testesig.” Náluk a Sauvignon Blanc friss, fiatalos, mégis elég magas „teste”, finom illata, egreses, őszibarackos jellege van. A Diófás dűlő nevét viselő palackban októberben szüretelt, 2012-es Cabernet Sauvignon egy kevés Pinot Noir-ral házasítva rejtőzött. Több mint egy évet töltött fahordóban, azóta palackban pihent. A jégbor tiszta Olaszrizlingből készült. A pince mellett lévő, kézi művelésű területen hagytak hozzá 2016 januárjáig – hálóval védett – szőlőt.

Bemutatókon gyakran fordul elő, hogy a látogatót egy palack címkéje fogja meg. A „Fata” szó láttán nagyot téved, akinek erről a „fata morgana” jut eszébe. A történet érdekesebb. A pincészet alapítója ugyanis – még 1927-ben – Fata István kéményseprő mester volt. Fő tevékenysége mellett, kedvtelésből foglalkozott borkészítéssel, ezt viszik tovább ma a dédunokák. Egyik palackjukból – itt, a bemutatón – 2015-ös évjáratú Olaszrizling, kettős válogatást kóstolhatott a látogató. Kettős, mert dűlőszelektált, és mert hordóválogatás is. A másik, egy Kéknyelű – Olaszrizling, ugyancsak válogatás. Ennek a palackján a camino név áll, de ez sem a zarándokútra, hanem valami egészen másra, a dédnagypapára utal. A szó ugyanis a kémény olasz neve! A bor erőteljes, fás karakterű, ahol mindkét bor szép egységet alkotva érvényesül. Illatában a mandulás, rezedás jelleg mutatkozik, társulva az új fahordós érlelésnek köszönhetően némi vaníliával. Ízében a terület ásványossága köszön vissza. A pincészet ma már kóstoltatással, borvacsorák szervezésével is foglalkozik.

A Borbély Családi Pincészet életében kezdetektől fogva fontos szerepet kap a tradicionális borkészítés. Válogatás sorozatukban a nagyfahordós erjesztést és érlelést követően a család mottójává vált: „Tüzes borok, vulkáni ízek” karakterei teljesednek ki a palackos érlelést követően. Ezt az ízvilágot mutatták be az idei kóstolón a Kéknyelű, Bács-hegy Olasz rizling, Szürkebarát, Rózsakő és a féltve őrzött muzeális tételeik közül a 1991-es Olasz rizling boraikkal, mely utóbbi, szinte még a hobbi-borászkodás idején született. Mind jól mutatják, hogy a badacsonyi, vulkáni területen hosszú ideig eltartható borok készülnek, melyek akár még harminc év után is örömet tudnak szerezni! A badacsonyi borok némelyike igen széles körben ismert, más viszont kevésbé. Ilyen például a Rózsakő. Új, rendkívül sokoldalú fajta, önálló elismertséget csak a kétezres évek elején kapott, de a fogyasztók nagyon jól fogadják. A Kéknyelűhöz hasonlóan ásványos, de mégis „kedves” bort ad. Késői szüretelésre is alkalmas, de most még inkább száraz bort készítenek belőle. Jól párosítható a halételekhez és a tartalmasabb bárány- vagy marhahúsokhoz is.

A bemutató egyik asztalánál a táblán a Szent György Pince, a palackon a címkén viszont a Kiss név állt. De volt ott még valami más is! A névhasználat mindkét esetben jogos, először a pince kapott nevet, a palackokra pedig a tulajdonos neve került. Náluk nagyapától unokáig őrzik a borok a készítőjük keze nyomát. Kiss István lánya és unokája egyaránt kiveszi a részét a munkából. Az avíttas címkék viszont az 1979-es, 1980-as éveket idézik. A Balaton-felvidék legöregebb boraiból náluk van a legnagyobb választék. Az asztaluknál viszont a 2016-os Királyleányka iránt nyilvánult meg nagy érdeklődés. Szőlője eredetileg erdélyi területről származott, bora olyan élményt ad, mint amikor az ember vadászni megy és a nyiladékon meglát egy szép szarvast. Gyengédsége szinte átölel és elgondolkodtatóvá tesz. Az 1979-es Királyfurmint és az 1980-as évjáratú Olaszrizling viszont olyan, mint amikor a palackba zárt szellem kiszabadul, mesél! Bölcsen, éretten, megfontoltan. Csak lassan szabad kortyolgatni.

Azt ma már mindenki tudja, hogy a bor és a sajt egymásnak jó barátai. Nem meglepő tehát, hogy a badacsonyi borok bemutatóján sajtkészítő is helyet kapott.

Badacsonytól 22 kilométerre, Lesenceistvándon működik a Szegi Családi Gazdaság. Szarvasmarhát, kecskét tartanak, a tejükből pedig sajtokat készítenek. Legújabb termékük a sonkával töltött paranyica. A tehéntejből több napig tartó munkával készül az eredetileg szlovák származású sajt. Jellegzetessége, hogy a sajttészta lágyabb, gyúrhatóbb, mint más, megszokott sajtoknál. A sonkát a sajtkészítés maradványaival táplált sertések húsának feldolgozásával állítják elő, a sajttésztára fektetik, és az egészet feltekerik. A gazdaság másik érdekessége a vörösborban érlelt sajt. Szintén tehéntejből, hosszú érleléssel készül, saját termelésű Otelló szőlő borában hat hónapig pihentetik. Érthető, ha a bemutató látogatóinak körében nagy sikere volt.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Kellett ez nektek?

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 15 - 13:34

Hát mégiscsak aláírta. Húzta-halogatta az utolsó öt percig, végül április 10-én estefelé aláírta Áder János finoman szólva a „felsőoktatási törvénymódosításáról” alkotott törvényt. Miért kellett a halogatás, a huza-vona?

Ugyanazért, amiért a törvényjavaslat a körüli tudatos kormányzati zavarkeltés: hogy megtévesszék a hazai és külföldi közvéleményt, hogy gyöngítsék és leszereljék az Orbán-kormány politikai és eszmei teljhatalmát támogatni vonakodókat. Egyik sem sikerült.

Szabad ország, szabad CEU, szabad gondolat! Tüntetés: 2017. április 9., Budapest, Ybl Miklós tér. (Készítette: Garai-Édler Eszter).

Amint elterjedt a hír, hogy az államfő megadta aláírását, a késő esti órákban spontán és haragvó tüntetés indult meg ellene Budapesten. A Közép-Európai Egyetem vezetése pedig bejelentette, hogy nem adja meg magát, folytatja munkáját és minden lehetséges jogorvoslati fórumot igénybe vesz az új törvény ellenében.

– De hát miért lázonganak? – kérdi álszentül a kormány. –Mitől félnek? Hiszen – amint Orbán mondja – itt egyetlen felsőoktatási intézményt sem akar megszüntetni senki. A CEU-t a legkevésbé… csak kölcsönös jószándék és megértés kell – mondja a kormány álnok bájmosollyal.

„Szándékos, tudatos zavarkeltés folyik Magyarország ellen„ – állítja a kormány. Holott a zavarkeltő ő maga, az országot pedig senki sem támadja, Orbánék legelszántabb külföldi bírálói sem. Nem az országot támadják a kritikusok, hanem a kormányt. De önmagát az országgal próbálja azonosítani – alaptalanul.

Minél inkább kibontakozott az ellenállás a kormány szándékai ellen, a törvényjavaslat ellen, annál zavarosabbá vált a duma a javaslat mellett. Kósa Lajos, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője legutóbb már úgy fogalmazott, hogy a CEU melletti tüntetést a Soros-támogatta szervezetek hozták létre mesterségesen. Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke is ebben a szellemben kontrázott a prímásnak, Orbánnak: szerinte a „Soros–egyetemért” tüntetők a migrációt akarják támogatni, a rezsicsökkentést semmissé tenni.

Szabad ország, szabad CEU, szabad gondolat! Tüntetés: 2017. április 9., Budapest, Ybl Miklós tér. (Készítette: Garai-Édler Eszter)

Mindeközben a kormánypropaganda másik szólama meg az, hogy csak félreértésekről van szó, a külföldi tiltakozókat pedig megtévesztik. Szóval a több tízezernyi fiatal (javarészt diák és értelmiségi), meg az ő tiltakozásukkal szolidáris külföldi professzorok, tudósok sokasága, a számos Nobel-díjas mind félreértésben van, vagy megtévesztés áldozata.

Hát azt hiszi a Fidesz-vezetés, a kormány, hogy mindenki gyöngeelméjű? Hogy könnyűszerrel meg lehet vezetni azokat, akik hivatásuk szerint azzal foglalkoznak, ahhoz értenek, hogy a jelenségek okait kutassák, a külszín mögé nézzenek?

Szabad ország, szabad CEU, szabad gondolat! Tüntetés: 2017. április 9., Budapest, Ybl Miklós tér. (Készítette: Garai-Édler Eszter)

Áder aláírásával a botrány nem szűnt meg, a tiltakozások hulláma nem apad el, és ha a kormány máris előveszi a „Lex CEU” logikus folytatásaképpen a civil szervezetek megregulázását, társadalmi megbélyegzését, külföldi forrásaik elapasztását célzó másik törvényjavaslatát, úgy bizonyos lehet: ország és világ ebbe még kevésbé fog belenyugodni.

Az április 10-én lezajlott tüntetésen láttam egy táblát ezzel a felirattal: More CEU, less Orbán! És a tömegből kihallatszottak a kiáltások, amelyek a CEU elleni törvényjavaslaton túlmenően már a kormány és Fidesz ellen szóltak: – Diktátor! – kiáltották tüntetők.

Szabad ország, szabad CEU, szabad gondolat! Tüntetés: 2017. április 9., Budapest, Ybl Miklós tér. (Készítette: Garai-Édler Eszter)

Kellett ez nektek? – kérdeztem e cikk címében. Hozzátehetem: Miért kellett? Megérte, megéri, hogy az értelmiségi megmozdulás országos társadalmi ellenállassá növekedjék? Hogy a külföldi szolidaritás hangjai Orbán elleni általános hangorkánná erősödjenek?

Úgy látszik, Orbánnak megéri. Kibontakozó diktatúra felmenet nem ismer pardont. Megértést vár el, türelmet – de ő maga nem hajlandó egyikre sem. És közben a nemzeti lobogóval takarózik.

Gadó Gyórgy

*

Videó: Szabad ország, szabad CEU, szabad gondolat! Tüntetés: 2017. április 9., Budapest, Ybl Miklós tér

Szabad ország szabad oktatás, szabad ország szabad oktatás. A CEU-nak maradni kell az Orbánnak takarodni, szabad ország szabad oktatás.

CIVILEK VAGYUNK. MAGYAROK VAGYUNK. SZABADOK VAGYUNK.

(Videót készítette Garai-Édler Eszter)

Kategóriák: Szervezetek

Reményik Sándor: NE ÍTÉLJ

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 15 - 10:19
Áldott, békés húsvéti ünnepeket kívánunk minden olvasónknak! NE ÍTÉLJ

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:

Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.

(forrás: http://pinacotecabrera.org/en/collezione-online/opere/tintoretto/)

Kategóriák: Szervezetek

Lacus bunkója

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 14 - 14:11

„Ne írd alá János!” üzenték a szocik a Parlamentből. Amiért aztán a házmester kiosztott egy nagy virtuális taslit az MSZP frakció tagjainak. Mert szerinte igazán tiszteletlenség, hogy a köztársaság elnökét keresztnevén szólították. Még akkor is, ha abban csak egyet lehet érteni a párt tagjaival, hogy a tiszteletet nem adják kimérve. Azt kiérdemelni kell. S egy kicsit mégis egyet kell érteni Kövér Lászlóval.

Mert a János, mint keresztnév igazán nem a legritkábbak közül való. Így aztán lehet egy csomó János az országban, akik hirtelen talán azt sem tudnák, hogy mit ne írjanak alá. S akik igazán nem tehetnek róla, hogy a nemzeti csicskásnak ezt a keresztnevet adták annak idején. Ezért teljesen rendben van, hogy valamilyen módon mégis csak pontosítani kellett volna a demonstrációs anyagokat. Mert így megtévesztésre alkalmas. Ahogy az is az lett volna, ha Jancsinak titulálják. Ha ugyanis valakinek véletlenül Kukorica Jancsi ugrana be, az maga lenne a skandalum, és megalázás. A mesehősnek. Elvégre ő egy igazán tisztességes, olykor hősies, és holtig hűséges szereplője a nemzet költészetének. Még akkor is, ha nem tudjuk pontosan, hogy a nevét tisztességesen alá tudta-e írni. Viszont maga volt a tisztesség. Ellentétben azzal a Jánossal, aki a nevét pompásan le tudja írni. De hogy maga volna a tisztesség…?

Amúgy meg ki gondolta komolyan, hogy Áder nem fogja ráírni a nevét a lex-CEU életbe léptetését elrendelő nem túl szép üzenetre? Ám ilyet nem is kérdezek. Mert egyre haladunk abba az irányba, amikor majd az teheti fel a kezét, aki nem ért egyet Orbán Viktorral. Mind a két kezét. Aztán majd leteheti. Nekitámasztva a falnak. Amíg matatnak rajta a rend ezzel megbízott szorgos polipjai. Igaz Lacus? Te is csak emberből vagy. Valahol. Ezért megértjük, hogy büntetsz. Elvégre családod van. S azután, hogy Simicska is repült a kondér mellől igyekezni kell azzal, hogy teljesítményt lehessen felmutatni. Tehát büntetést kell kiszabni. Azért mert nem tisztelik meg azt, akit már nem is csak a háta mögött röhögnek ki. Mert a háta mögött már nem kiröhögik. Hanem esetleg csak köpnek egyet. Ahogy az egész bandára, akik a puszta jelenlétükkel meggyalázzák a Kossuth térre épített műemlékházat.

De ettől még tényleg nevezhetné bárki Ádernek a Jánost, és Kövérnek a Lászlót. Pont annyi értelme van ezen rugózni, mintha a nemzet zsebhokisát Viktor elvtársnak titulálná. Aligha ezen múlik a banda becsülete. Mert olyan ez, mint az egykori vicc lényege. Becsületen sérteni azt lehet, akinek van becsülete. A tisztelet rombolását is csak annál szóba hozni, akit egyébként tisztelnek.

Mert az a helyzet, hogy Göncz Árpádot ezerszer emlegették, és emlegetik úgy, hogy „Árpi bácsi”. S sem életében, sem halálában nem érezte ezt senki büntetendőnek. Milliók tisztelték, és nem egy esetben éppen a tisztelet jeleként emlegették kedveskedőn. De nem kell izgulni kedves Kövér László házelnök úr. Sem kendet, sem a főnökét, sem a Sándor palota széltolóját nem fogják egyhamar kedveskedő tisztelettel emlegetni. Legfeljebb a saját udvari bárdjaik. Jó pénzért.

Kategóriák: Szervezetek

Hol van már a Békemenet? Hiányérzetünk van!

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 13 - 14:41

Támadják Magyarországot és a magyarokat. Sőt! Most már repülővel is jönnek. Gulyás Marci pedig megbilincselve jelenti be a bíróságon, hogy az egész magyar néptől kér elnézést amiatt, hogy eddig csak a Sándor palotát próbálta megdobni Fidesz-narancs festékkel, a többi pártállami intézményt még sajnos nem. A főváros fiatalságától hangosak napok óta a terek és utcák, az Oktogonon partiznak, káromkodnak és küldik a komplett Fideszt melegebb éghajlatra és börtönbe. Nyomdafestéket nem tűrő csúnya dolgokat mondanak Orbán Viktor miniszterelnök úrról, Áder János elnök úrról. Elveszett a hatalom, a rang és a titulus iránti tisztelet jellege.

Fotó: 444.hu

Közben a Békemenet fiatal demokratái lapítanak. Már az olimpiai álom becsületét sem védték meg. Évek óta nem vonulnak Budapest utcáin. Most már maximum szóban jelentik be a vénülő fiatal demokrata pártalapítók – elsősorban Bayer Zsoltra gondolok – hogy ha a CEU mellett és az Orbán rezsim ellen tiltakozó fiatalok nem hagynak fel a Párt támadásával, akkor tettleges bántalmazásnak lesznek áldozatai.

“Aztán majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos?”–írta Bayer Zsolt a héten.

És ennyi. A Békemenet nem indul. A fiatal demokraták nem mennek ki az utcára megvédeni igazukat. E helyett internetes lapok komment rovatain örjöng a fideszes nyugdíjasok hada–azok, akik abszolúte mindenre vevők és akik viszketve várták a Párttól a legújabb nemzeti konzultációt. Ők már nem vonulnak — és amúgy is eléggé kínós lenne, ha szembekerülnének Budapest fiataljaival. És már lassan nem csak a Bűnös Városról van szó, hanem Szegedről is, ahol több mint ezren tüntettek a pártszékház előtt szerdán. A kifáradt és kiégett fiatal demokraták ma már otthoni fauteuilből gyűlölködnek. Nincsen erejük kiállni az Oktogonra.

És miközben a fauteuilből sorosbérenceznek, meg migráncsoznak, meg szidják az imperialisták újabb galád támadását, a tévében és az Origóban valami elhangzik a pesti utcákon zajló Sajnálatos Eseményről.

Ide süllyedtek az egykor még fiatalos, dinamikus, chutzpach-val teli fiatal demokraták. Már nem érik a narancs.

Kategóriák: Szervezetek

Az étkezés ártalmasságáról a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2017, április 13 - 06:12

Az étkezés ártalmasságáról

Orlai Produkciós Iroda – Füge Produkció

Parti Nagy Lajos:
Az étkezés ártalmasságáról

Az azonos című hosszúpróza, mikor évekkel ezelőtt megjelent, az „előadás” alcímet viselte, nem véletlenül. Az étkezés ártalmasságáról valóban termékbemutató előadás, a főhős, bizonyos Fibinger tragikomikus nagymonológja, élet-áriája haknikörútja egy állomásán, egy sokat látott, vidéki művelődési ház színpadán. Jóllehet, a főhős „az étkezés”-ről beszél csillapíthatatlanul, de életről, halálról, szerelemről, szól, a szenvedélyről, az olthatatlan, kéjes dühről, amivel az ember be akarja kebelezni a másikat, magát, a világot, míg el nem dől vele önnön börtöne és temploma, a kalodányi test.

(forrás: színház)

Előadja: Mészáros Máté

Producer: Orlai Tibor

Rendező: Znamenák István

Az előadás a FÜGE és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében jött létre.

Fotók: Gergely Bea

Bemutató: 2017.április 13.

 

Kategóriák: Szervezetek

Napló és történelem

Anno Filmklub - 2017, április 12 - 15:23

Megjelent a Múltunk folyóirat 2017/1. száma:

Pritz Pál: Ortutay Gyula, egy homo politicus naplója

Sipos Balázs: A naplóíró Márai Sándor (1945–1948)

Széchenyi Ágnes: Illyés Gyula 1956-os naplója

Agárdi Péter: Egy „botrányos” tanulmány recepciótörténete. József Attila: Az egységfront körül

A teljes tartalomjegyzék itt olvasható...

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára