Szervezetek

Nem leszünk Európa Kínája!

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 14 - 18:15

Emlékeznek? 2011, megérkezik az új Munka törvénykönyve. A kormány azzal érvelt, azért kell lepusztítani a munkavállalói jogokat, mert munkanélküliség van és a „rugalmasítással” majd új munkahelyek jönnek létre. Most 2018 van, teljes munkaerőhiány, és a kormány megint azzal érvel, hogy a „rugalmasítás” a megoldás. Bármi is van, ők a dolgozót húzzák le. Mert félreértés ne essék, a „rugalmasítás” magyar verzióján azt kell érteni, hogy „azt csinálnak a melóssal, amit akarnak – ahogy ezt a tüntetéseken is hallottam.

Amióta ez a rémálom beindult és majd rádöntöttük a Házat Kósára, Lezsákra, folyamatosan az érintettekkel konzultálok és minél mélyebbre megyek, egyre inkább azt látom, hogy az új szabályozás-egy ördöglakat.

Ott van például a fából vaskarika, az elrendelhető „önként vállalt túlmunka”. Ahogy egy szakszervezetis fogalmazott: „nálunk önkéntesség a véradásnál van, a munkavégzést elrendelni szokták”. Hiába mondja a kormány, hogy a munkavállaló és a munkáltató majd szépen megegyezik egymással a túlórákról, erről szó sincs, a munkaviszony természete nem ilyen. Mennyire lesz például önkéntes az a túlóra, amibe amiatt megy bele valaki, mert különben nem kap jó féléves értékelést és nem lesz bónusz? De a munkavállaló „hozzájárulásával” is lehetséges a munkarend-módosítás a javaslat szerint: ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy a dolgozó dönthet úgy, hogy lemond a túlórapénzről, a beleegyezése ugyanis azt jelenti, hogy ugrik a pótlék — na most mutasson nekem Kósa Lajos olyan dolgozót, aki önként és dalolva lemond a túlórapénzről! Mi ez, ha nem a munkáltató érdekeinek a gátlástalan kiszolgálása? Ezzel ellehetetlenítik a szakszervezetek azon törekvését is, hogy megdrágítsák az így elrendelt túlórát azzal, hogy súlyos pótlékot harcoljanak ki érte. Pedig kezdettől arról beszélnek, hogy ez a javaslat növeli a túlórával szerezhető pénzt, ennek éppen a fordítottja igaz: többet kell majd túlórázni, de kevesebb pénzért.

Egyébként ezzel az „önkéntes túlóra” javaslattal önmagával is szembemegy a Fidesz — pár éve az új Munka törvénykönyvénél még az volt a mondás, hogy erősíteni akarják a kollektív megállapodásokat. Ehhez képest most épp az ellenkező irányba mennek. A Törvényalkotási bizottság módosítója szerint a 400 óra túlmunkára „egyénileg” lehet majd leszerződni, ami áttöri a kollektív megállapodások rendszerét. Rettentő veszélyes vizekre eveznek ezzel, mert olyan szintű kizsákmányolás előtt nyitnak utat, amivel szemben épphogy védelmet kellene nyújtaniuk. Ahogy az egyik szakszervezetis fogalmazott: kiszolgálóország lettünk, ahol a tőke mindenáron való kiszolgálása a cél.

A munkaidőkeret 3 évre emelése is arról szól, hogy lehetne még jobban játszani a túlórákkal. A szakszervezetek teljes megrökönyödéssel beszéltek erről: szerintük már az egy éves keret vagy elszámolási időszak is teljesen követhetetlen és a munkaidő végtelen variálására ad lehetőséget. Mivel a munkaidőkeretben tömbösített a munkabeosztás, ha a pihenőnapokat „lecsúsztatják”, akkor nem is kell túlórapénzt fizetni. Ennek a lehetőségét tágítaná a végtelenségig a 3 éves munkaidőkeret. Ráadásul, ha mégsem adnak ki minden pihenőnapot, akkor sem kell a keret végéig, azaz 3 teljes évig kifizetni a túlórapénzt. Ez is tehát egy olyan dolog, mintha Kósa Lajos beleírta volna a törvénybe, hogy a munkavállalók megegyezhetnek a munkáltatókkal úgy, hogy lemondanak a túlórapénzről. Megintcsak azt kérdem: ismer Kósa Lajos olyan dolgozót, aki belemenne, hogy 3 évig kelljen várnia a túlórapénz kifizetésére? Én nem. És nem is reális, egy dolgozó átlag egy évet tölt egy munkahelyen, ahogy azt a szakszervezetek mondták.

Készült egyébként egy kiváló felmérés, az Audi Hungária Független Szakszervezet végezte és egészen elképesztő eredmények születtek – amik, gondolom, más vállaltoknál is hasonlóak lennének. Például, hogy a munkaidő-beosztással már most gondok vannak, sok a túlóra, kevés idő jut a családra és a pihenésre, a dolgozók 70 %-a kimerült, folyton fáradt. Már az sem ritka, hogy a dolgozók azért vesznek ki egy nap szabadságot, hogy végre valamennyit pihenhessenek. Mindenhol halljuk, régi munkatársak is fontolgatják azt, hogy elhagyják a céget és külföldre mennek, mert nem bírják és mert egyszerűen nem tudnak időt tölteni a családjukkal. Fiatalok mennek tömegével külföldre, mert ott nemhogy többet kell kevesebb pénzért dolgozni, hanem kevesebbet több pénzért. És a kormány ahelyett, hogy ebbe az irányba menne, egyre csak ront a helyzeten. Kinyírja például a cafeteriát: az adómentes lakáscélú támogatással először belehajszolta az embereket a hitelekbe, most meg egyszerre kivezeti, ahogy az albérlet-támogatást vagy az egy évig élt diákhitel-törlesztési támogatást is. Mindig ugyanaz az átgondolatlan, felelőtlen kapkodás, amire nem lehet jövőt építeni.

És nem is akarnak, mert ha akarnának, beszélnének az érintettekkel. A nulla társadalmi párbeszéd, vagyis az a tény, hogy semmibe vették az embereket, legalább olyan felháborító, mint ez a javaslat maga. Ha valamit meg akar tanulni Kósa a németektől, az inkább az lehetne, ahogyan a szakszervezeteket a kezdetektől bevonják a folyamatba, de úgy, hogy a végén sokszor egységes javaslat születik az érdekképviseletek részéről – nem azért, mert egyik elnyomja a másikat, mint itthon, hanem azért, mert egyik partnernek tekinti a másikat. Ezt tanulja meg, illetve azt, hogy az ember nem robot: hogy gondolja Kósa, ha egy targoncás 12 órázni fog 3 napig, elfárad és baleset történik – olyan súlyoknál és értékeknél nem kis dolgokról beszélünk! – akkor mégis ki lesz a felelős?! Szerintem az a cég, amelyik egy ilyen törvényt alkalmazni mer, sőt, adott esetben lobbizik is érte – és nem az agyonhajszolt munkás.

Kiszolgálni a tőkét, mindenáron – nekik ez az irány. Ez a törvényjavaslat erről szól. Arról, hogy az az Orbán Viktor, aki azt mondta a magyaroknak, megvédi őket és harcolni fog a tőkével, most lazán odadobja a dolgozókat a nagy cégek kénye-kedvének. Mert azt akarja, hogy mi legyünk Európa legolcsóbb és legkiszolgáltatottabb munkavállalói, az az ország, amelyik képes mindig aláígérni. Most már ott tartunk, hogy a miniszter nem is szégyelli bevallani, hogy mindent odadob a tőke kedvéért. Így persze lehet, hogy egy ideig még itt kötnek ki az összeszerelő-üzemek, de már nem sokáig, mert kiürül az ország. Én egyébként nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondolnak a nagy német cégek erről a törvényről – vajon érvényesnek tartják-e a saját belső elvárásaikat a magyar „piacon” is – merthogy a nagy vállalatok nemes egyszerűséggel „piacokként” beszélnek az országokról. Mi azonban nem robotok vagyunk, és nem akarjuk úgy végezni, mint a kínai munkások, akik egy általuk legyártott 12600 forintos baba után 3,6 forintot kapnak.

A felelős kormányzati politika csakis a bérek emelése, a munkavállalói jogok erősítése és a magasabb hozzáadott értéket termelő munkafolyamatok bevonzása lehetne – a kormány ezzel ellenkező irányba megy. Egy szinte apolitikus ismerősöm mondta: Orbán itt karácsony előtt egyszerűen kiárusította a népet. Így kívánt ő most nekünk boldog karácsonyt. De nem dőlhet hátra, mert ezt nem hagyjuk annyiban. Hosszú távon nem lehet a nép ellenében kormányozni. Ma a tüntetés egy első lépés volt annak érdekében, hogy megmutassuk, minket nem lehet semmibe venni, nem fogjuk lenyelni a békát. Ki kell állnunk magunkért – mindenkinek ott, ahol van!

Szél Bernadett

Kategóriák: Szervezetek

Magyar rendőrt ilyen támadás még nem ért?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 14 - 15:04

Magyar rendőrt ilyen támadás még nem ért. Ezt mondta Pintér Sándor belügyminiszter a szerdai és csütörtöki tüntetések kapcsán.

Pintér belügyminiszter ezek szerint 2006-ban nem élt Magyarországon. De még nem is a Föld egy másik országában tartózkodott, hanem valamelyik bolygón, olyan helyen, ahol nem voltak újságok, sem rádió és televízió, nem ismerték az internetet ezért nem értesült róla, hogy az akkori Októberi Sajnálatos Események során mintegy 400 magyar rendőr sérült meg, közülük többen súlyosan.

Jobboldaliak randalírozása Budapesten 2006-ban

Pintér belügyminiszter ha már a 2006-os év őszét egy tőlünk távoli bolygón töltötte, internet, tévé, rádió és újságok nélkül, legalább otólag utánanézhetett volna annak, hogy mi történt. Ebben az esetben ugyanis tudhatná, hogy 2006-ban nem békés tüntetőkre támadt a rendőrség. Ha sokszor elmondják ezt a hazugságot, talán sokan hajlamosak hinni ebben, de nem lehet annyiszor elmondani, hogy ettől igazság legyen belőle. Akik látták, mi történt 2006. szeptemberében a TV székháza előtt, majd októberben, a belvárosban, s mernek még emlékezni a megrázó képekre, tudják, hogy mi történt. Egy felheccelt tömeg támadt a rendőrökre, autókat gyújtottak fel a mára forradalmárrá nemesedett vandálok, kirakatokat törtek, fosztogattak, és azt is tudjuk, hogy a tankot elkötő öregúr sem békés szándékkal érkezett.

Ezúton tájékoztatjuk Pintér belügyminisztert: nem azért kapja a fizetését, hogy hazudjon.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Molnár Ferenc LILIOM a VÍGSZÍNHÁZBAN

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 13 - 17:34

Egy csirkefogó élete és halála
Külvárosi legenda hét képben

Molnár Ferenc remekműve, a Liliom 110 éve hódítja meg a világ színpadait.

Julika és Liliom szerelmének legendája megihlette a világ nagy művészeit. Orson Welles rádiójátékot, Fritz Lang filmet rendezett, Ingrid Bergman pedig eljátszotta Julikát. A Vígszínházban Csortos Gyula és Varsányi Irén vitték sikerre Molnár életművének egyik legkülönlegesebb alkotását. Legutóbb feledhetetlen Liliom volt Kaszás Attila és Julikája, Eszenyi Enikő.

A szívszorító történet két főszereplője most Hajduk Károly és Szilágyi Csenge. Ficsurt Orosz Ákos, Marikát Waskovics Andrea, Hugót Zoltán Áron játssza.

A színház zseniális házi szerzője, Molnár Ferenc művei tovább élnek a Víg színpadán, A Pál utcai fiúk, a Játék a kastélyban és A testőr után újabb remekművét láthatja a közönség. A magyar drámairodalom kiemelkedő alkotását, a Liliomot ifj. Vidnyánszky Attila rendezi.

Bemutató: Vígszínház, 2018. december 15.

(forrás: színház)

Szereplők:

Liliom  Hajduk Károly

Julika  Szilágyi Csenge

Marika  Waskovics Andrea

Ficsur  Orosz Ákos

Hugó  Zoltán Áron

Muskátné  Eszenyi Enikő

Hollunderné  Bandor Éva m.v.

Hollunder Fiú  Dino Benjamin e.h.

Hollunder Lány  Rudolf Szonja e.h.

Kapitány/Felolvasó  Seress Zoltán

Első Detektív  Gyöngyösi Zoltán

Második Detektív/Budai Rendőr  Csapó Attila

Berkovics/Detektív  Gados Béla

Linzmann  Karácsonyi Zoltán

Kádár István/Detektív  Tóth András

Első Rendőr/Detektív  Reider Péter e.h.

Második Rendőr/Detektív  Darvasi Áron e.h.

Esztergályos  Ertl Zsombor e.h.

Lujza  Antóci Dorottya e.h.

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Gulyás a decibelkörmös osztogatója

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 13 - 16:25

Tegnap nem kicsit sajátos körülmények között, ha tetszik kéz alatt, okosban, megszavazták a dolgozókat froclizó munkatörvénykönyvi változásokat. Igaz, Orbán Viktor keze alatt nem tudjuk mi volt a zsebében, de azért megszavazták. Az ellenzék kivételesen szinte már ellenzékként működött. Majd tüntetés zajlott a fővárosban. Ma Gulyás Gergely pedig minősítette azt.

Ahogy az MTI híre felvezeti ezt a minősítést, minősítgetést: „Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter törvénytelennek minősítette a szerda esti budapesti tüntetést, amelyen szavai szerint agresszív politikai aktivisták vettek részt”. Amely szöveg felett több okból lenne érdemes elgondolkodni. Már csak azért is, mert nem kerültek ki olyan felvételek, amelyek szerint felgyújtották volna szerdán a budapesti Fidesz székházát. Holott a folyamatos kormány-oldali provokációk alapján az is lehet, hogy igény az lenne rá. Elsősorban talán éppen a kormány egyes tagjai, netán a miniszterelnök részéről. Elvégre elég régóta látszanak egy kis szükségállapotosdira. Mert mit zavarognak azok a szégyenletes elemek, akik nem borulnak hasra a gazdasági exodus kormányának nagyszerűsége előtt. A végén még ezt is megoldják okosba?

Fotó: Veres Viktor

De Gulyás Gergely, illetve az MTI szerinti szöveg mellé vegyünk inkább elő egy másik, mára inkább elhíresült idézetet. Ezt: „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, hátamögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek”. Az utóbbit Pozsgay Imre írta az 1956-os események kapcsán. Pozsgay későbbi pályafutása, pártkatonasága, majd az egész életének későbbi át, vissza, és újraminősítése ismert. Úgyhogy lehet megtenni a téteket Gulyás esetében is. Mikorra várható a miniszterelnökségi főszolga kinevezése valami Nagyon Magas segédzsebkotrói tisztségbe. Illetve, mikor fogja visszavonni mindazt, amit Orbán szolgálatában, pártkatonaként elmondott, és válik tiszteletbeli nagyemberré. Természetesen Orbán bukása után. Mert addig…

Kategóriák: Szervezetek

A halálnál ezentúl jobban féljük a rossz életet.

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 12 - 22:48

Mérlegelve gyöngeségünket, ti
Szolgaságot hoztatok reánk.
E törvényeket most szemétre vetjük mi,
Mérlegelve, hogy nem kell a szolgaság.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy öklünk faljuk föl,
Amíg tűrjük, hogy meglopjatok,
Leszögezzük: nem választ el kenyerünktől
Más, csak törékeny kirakataitok.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy itt házak állnak,
Míg fölöttünk nincs más, csak az ég,
Úgy gondoltuk, hogy beköltözünk azokba,
Mert az odukból nekünk már rég elég.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy van szén, mialatt
Szén híján hidegben reszketünk,
Úgy gondoljuk, elhozzuk azt magunknak,
Mérlegelvén, hogy így lesz melegünk.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

Mérlegelve, hogy rendes bért nekünk
Ti nem adtok semmi szín alatt,
Mérlegeltük, hogy lesz csak méltó bérünk,
Ha birtokunkba vesszük a gyárakat.
Mérlegelve, hogy ti viszont ekkor
Mellünknek ágyukat szögeztek,
Úgy döntöttünk, hogy a halálnál ezentúl
Jobban féljük a rossz életet.

S mérlegelvén, hogy a kormányzatnak
Nem hihetjük egyetlen szavát,
Ezentúl majd saját vezetésünk alatt
Épül körénk egy lakhatóbb világ.
S mérlegelvén, hogy az ágyuk szava
Érthető szó számotokra csak,
Hát most az érthetőség kedvéért oda
Irányítjuk az ágyukat.

(BERTOLT BRECHT: HATÁROZAT)

Budapest, 2018. december 12-én

Kategóriák: Szervezetek

Akcióban a Kövér Gárda

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 11 - 13:45

Kövér Lászlónak akár igaza is lehetne. Mert tényleg nem életszerű, hogy egy törvényjavaslat megszavazását 2925 módosító javaslat benyújtásával igyekeznek megakadályozni. Igaz, ez akkor sem volt életszerű, amikor a Fidesz évekkel ezelőtt, még ellenzékben, ugyanehhez a módszerhez folyamodott. Egy normális demokráciában nem lenne életszerű a 2925 módosító indítvány, ám Magyarország mostanra olyan hely lett, amely nyomokban ugyan tartalmaz demokráciát, de a lényegét tekintve nagyon messze van attól.

Normális demokráciában ugyanis senkinek nem jutna az eszébe a rabszolgatörvénynek nevezett törvényjavaslathoz hasonló indítvány. Ha mégis, nem egyéni képviselői indítványként zúdítanák rá a képviselőkre, az érintetteket megkerülve, véleményüket meg sem kérdezve, hanem a kormány, vagy valamelyik miniszter nyújtana be a javaslatot.

Kövér László szereptévesztésben van, amikor házelnökként házmestert játszik. Nem most kezdte, régóta így megy ez. Rendre rászól a szerinte renitens képviselőkre, de csak akkor, ha az illető az ellenzék padsoraiban ül. Kitilt képviselőket az ülésteremből, pénzbüntetéssel sújtja őket, most legutóbb pedig a parlamenti őrsereget is felsorakoztatta elrettentésül és félelemkeltésből.

Ha valaki már nem emlékezne rá: 2013. január elsején kezdte meg működését a hivatalosan Országgyűlési Őrségnek nevezett, de a köznyelvben csak Kövér Gárdaként emlegetett testületet. Valójában Kövér László és a Fidesz magánhadseregéről van szó, amely „kényszerítő eszközként testi kényszert, bilincset, vegyi eszközt, elektromos sokkoló eszközt, rendőrbotot, útzárat, megállásra kényszerítést, lőfegyvert a Rendőrségről szóló törvényben meghatározottak szerint alkalmazhat. Fokozott ellenőrzést hajthat végre. Ruházatot, csomagot és járművet átvizsgálhat. Felvilágosítás kérhet, biztonsági intézkedést foganatosíthat. Magánlakásban és közterületnek nem minősülő egyéb helyen intézkedhet. Képfelvételt, illetve hangfelvételt továbbá kép- és hangfelvételt készíthet, helyszínt biztosíthat, valamint személy- és létesítménybiztosítási intézkedést alkalmazhat…”

Régi igény elégítődött ki amúgy a Kövér Gárda által, patetikusan fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a magyarság ezeréves álma teljesült. Kis lépés a magyaroknak, nagy lépés Kövér Lászlónak és a jogállamnak. Elvileg az országgyűlés méltóságát hivatott őrizni az adófizetők pénzén verbuvált társaság, ám azt is látnunk kell, hogy a parlament méltóságát alapvetően az ássa alá, hogy a kétharmados törvénygyár megszavaz mindent, amit eléjük löknek. És az sem tesz jót az országgyűlés tekintélyének, hogy sok, az ország jövőjét érintő jogszabályt, egyéni indítványként – értsd: senkivel sem egyeztetve – nyújtanak be a honatyáknak.

A külső szemlélőben – ilyenek vagyunk a legtöbben – az a kép kezd összeállni, hogy itt nem is a parlament méltóságának a megvédése a valódi cél, sokkal inkább a renitens képviselőket kívánja megrendszabályozni Kövér és pártja. A Fidesz azt szeretné, ha a t. Házban nem hangzanának el oda nem illő szavak, kifejezések felszólalások. Hogy mi az, ami illik az országgyűlésbe, és mi az, ami nem, azt Kövér és pártja mondja meg.

Szereptévesztésről beszéltünk Kövér László esetében, de nemcsak arról van szó, hogy a házelnök házmestert játszik. Szerepet téveszt akkor is, amikor azt gondolja, hogy a parlamentbe bejutott, nem igazán nagyszámú ellenzéki képviselők ellen hadakozik. Mintha nem tudná, hogy ezeket a képviselőket ugyanúgy magyar választópolgárok delegálták a parlamentbe, mint Orbán Viktor pártjának embereit. És amikor a nyilvánosságot próbálják korlátozni azzal, hogy az ellenzéki interpellációkra arrogáns, pökhendi és lekezelő módon válaszolnak, akkor nem az ellenzéket regulázzák, hanem a nyilvánosságnak mutatják fel a középső ujjukat. Amit, ha nem párttársai tennék, Kövér László bizonyára jókora pénzbüntetéssel „jutalmazna”, mondván, aláássák a parlament tekintélyét.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Megőrülök!

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 10 - 15:18

Akkor most – szokásommal ellentétben – erőteljesen bírálom a magyarországi ellenzéket. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem tanuljuk meg használni a meggyőzés, a figyelemfelhívás eszközeit. Amik egyébként mások a parlamenti ülésen, egy tévényilatkozatnál vagy egy tüntetésen.

A képesség hiánya különösen feltűnő volt a tegnapi tüntetésen, ahová egyébként a vártnál is kevesebben, alig néhány ezren mentek el. Holott milliókat érintő törvényről van szó: nevezetesen arról, a munkáltatók ezek után évente akár 400 órányi túlmunkára is kötelezhetik alkalmazottaikat. Ráadásul úgy, hogy e túlmunka bérének kifizetését akár három évig is halaszthassák. (Mindezt abban a környezetben, ahol egy cég három éves túlélése már eredmény, és számos „vállalkozó” legfőbb haszonszerzési eszköze, hogy a munkásait, alvállalkozóit kifizetetlenül bocsátja útjukra.)

Ehhez képest, az első szónok pedánsan felolvasta mind a tizenvalahány szolidaritást vállaló szervezet levelét. Engem már a felénél ellepett a szürke unalom. Kérem szépen: az ilyen szövegek szükségszerűen sok általánosságot tartalmaznak, tök fölösleges lelombozni vele a biztatásra váró tömeget. Elég lett volna az egyetértésüket kifejező szervezetek nevét felsorolni, és a tömeget arra kérni, mondjanak egy harsány „köszönjük”-et. Így már bevonjuk a megjelenteket az eseményekbe – nemcsak elszenvedőinek, hanem részeseinek, alakítóinak is érezhetik magukat.

Igaz, e megmozdulás szervezői a szakszervezetek voltak – és bár az ellenzéki pártok mindegyike támogatta a tüntetést, nyilván ráhagyták a mondandó megjelenítését a szakszervezetekre. Háááát. Komolyan mondom, hogy 1976-ban élesebb hangú szakszervezeti üléseken vettem részt, mint a tegnapi tüntetés.

Mellékszál: az ellenzéki pártok sem használják sokkal jobban a meggyőzés eszközeit. Volt olyan tüntetés, ahol azt mondtam: ha a nyolcadik szónok is csak arról beszél, hogy ő miért és milyen nagyon utálja a jelenlegi kormányfőt – lövök.

Joggal mondhatjátok – mit mondtam volna én.

Kezdetnek felolvastam volna a szolidaritásukat kifejező szervezetek nevét – és csak a nevüket. Aztán arra kértem volna a tömeget, egy harsány „köszönjük”-kel nyugtázzuk az üzeneteket. Aztán ezt mondtam volna: Magyarországnak nincs kormánya. Az áprilisban befutó alakulatok nem kormányt alakítottak felelős miniszterekkel, hanem udvartartást, vazallusokkal és cselédekkel. Ezek a gerincetört cselédek képesek egy rongy papírt törvénynek nevezni, és alázatosan aláírni. Hol van ennek a törvénynek a felelős minisztere?

Magyarország gazdag és erős ország. De a gazdagságát nem bűzlő olajkutak, és nem cicomára való gyémántbányák adják. Hanem a munkásai fejében rejlő innováció. Ereje a karjainkban rejlik. Aki ezt a gazdagságot és erőt akarja leuralni, az a nemzetet veszejti el.

Aztán köszönetet mondtam volna a rendőröknek, hogy ilyen nagy létszámmal erősítik demonstrációnkat. Tapsoljuk meg őket! Megígérhetjük nekik, hogy nem fogunk utcatáblákkal, kövekkel rájuk támadni. Nem akarunk kárt tenni az Ország Házában. Nem kell ahhoz körbepisilnünk az épületet, hogy tudjuk: ez a MI országunk háza is. A Hazánk háza, ahol a képviselőinknek helyük és joguk van a jognak asztalánál, hablatyoljon bármit is bármelyik nagybajuszú küldetéses.

Miért nem mondtam? Mondtam, de én csak egy 70 pluszos kövér öregasszony vagyok, akinek 100 lépés után elfogy a lélegzete – különben is, mifenéért nem tűnök el már, – hiteltelen szocialistaként. Csak tudnám végre, kinek a kezében van az a hitelesítési mérce, és mihez mér? Életkorhoz: aki ötven fölötti, mind hiteltelen? Hopp – a hatvanas évek szülöttei már mind ide tartoznak. Anyagi helyzet? Számtalan gazdag embert ismerünk, aki az anyagi erejét közösségi célra veti be. Hagyjuk most Soros Györgyöt, aki a vagyonát egy idea érdekében veti be. A nyílt társadalom ideája érthető módon irritálja a csökött bezárkózókat. Akik között bőven vannak anyagi javakban szűkölködők.

De mindezeket nem fejteném ki tüntetésen. Nem arra valók.

Ehelyett a rendőrök megtapsolása után befejezésül azt mondtam volna: Visszajövünk! Addig is búcsúzzunk egy régi nótával.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Zöld-ségek

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 8 - 17:11

Egyik kedves itteni beszélgetőpartnerem ugyan óva intett attól, hogy bármilyen formában belekössek a környezetvédelem bátor élharcosaiba, de látva sziszifuszi működésüket, muszáj megtennem. Mielőtt még az általuk nagy erőfeszítéssel görgetett sziklák visszahullva, valamennyiünket eltemetnek. Nem tartom feleslegesnek a munkájukat, sőt: nagyon fontos, hogy egyáltalán ráirányították a figyelmünket a ránk leselkedő veszélyre.

Az emberek jelenlegi legfontosabb feladatának tartom a környezet védelmét. Környezet alatt most csak a Földet értem – unokáinknak bizonyára lesz dolguk a Föld űrbéli környezetének óvásával is – de ez már az ő gondjuk lesz.

A Föld megóvása az a feladat, amit kizárólag globálisan lehet eredményesen megoldani. Különben csak taszigáljuk a szemetünket egymás küszöbére – amíg mindannyiunkat el nem önt a légnemű, a szilárd, meg a láthatatlan (nukleáris) méreg.

Úgy látom, a környezet védelmét jelenleg két eszközzel igyekszünk megoldani: tiltással és büntetéssel. A két legeredménytelenebb – ráadásul drága, és könnyen kijátszható módszerrel. Nem kevésbé káros az ún. „vissza a természethez” felfogás, amelynek sok híve van, hiszen sokan nyomatják – no nem dobjelzéssel, vagy futár útján. Hanem az egyébként igen sok hulladékot termelő médiában. (A hulladékot itt a konkrét szemétre értve.) Pár éve hallottam egy tudóstól: ha elutasítva az energiatermelést, visszatérnénk a tűzhöz, azonnal megfulladnánk a füstben, ha a ma élők csak egyetlen csésze vizet akarnának nyílt tűzön felforralni.

Nem vagyok tudós értője az ügynek, ezért két földhözragadt példával illusztrálnám, mire gondolok. Mindkét példa magyar ugyan – de ahogy látom, másutt is hasonlóan zajlanak a környezetvédelem dolgai.

Az egyik ellenzéki párt azt javasolja, hogy a környezetszennyező vállalatokat sújtsuk nagyobb büntetéssel, és az utolsó ismert szervezet legyen felelős a bírság befizetéséért. Ismert taktika, hogy egy cég – nem utolsósorban a környezetvédelmi szabályok áthágásából – tetemes haszonra tesz szert, majd amikor kiderül a turpisság, a vállalkozás villámgyorsan „tönkremegy” – és más cégér alatt folytatja, hátrahagyva az addig termelt szemetet, meg a bírság megfizetését is. Na most: az utolsó ismert felelős a tönkrement cég. Hogyan tetszik behajtani a bírságot egy mínuszos vállalattól? Legyen a vállalkozás vezetőinek személyes tulajdona is a kártérítés alapja? Nem célravezető. Egyrészt a személyes tulajdon többnyire csak a kárérték töredékének kompenzálására alkalmas, viszont elbizonytalaníthat mindenkit a vállalkozástól. Hiszen a legtöbb esetben nagyon nehéz megállapítani is, nemhogy bizonyítani, hogy a környezeti kár pontosan kinek a hibájából következett be, és milyen mértékű. Még az olyan esetekben is, amikor egy pár fős szippantós csapat „költségkímélő” módon valamelyik patakba üríti a tartályok tartalmát, ahelyett, hogy megfizetné a szennyvízkezelőnek a tisztítás díját. Hát még egy bonyolultabb esetben? Egy vegyigyár mikor szennyez jobban? Ha minél tartósabb nylonzacskókat gyárt, hogy kevesebbet kelljen eldobni, nyilván hosszú idő alatt elbomló anyagra van szüksége. Vagy gyártson gyorsabban bomló anyagokból? Akkor meg gyakrabban kell eldobni a zacskót: nagyobb lesz a szemétdomb. A büntetés és a tiltás tehát nehézkes, a kárt sem elkerülni, sem semlegesíteni nem képes. (Arról már nem is beszélve, ha a büntetés és a tiltás nem normatív, akár zsarolási eszközül is használható.)

A másik példa még ennél is egyszerűbb. Változatlanul nagy gond a levegő szennyezettsége – főként a városokban, közöttük is a fővárosban. Változott viszont a szennyezés okozója. Korábban főképp a füstök és gázok okoztak nehéz légzést. Az ipari kibocsátás jelentősen csökkent – jórészt a termelés megszűnésének következtében. A közlekedés is javult: évek óta tilos a kétütemű járművek forgalma, és a személyautósokat is keményen szorítják a kíméletesebb motorok használatára. (Más kérdés, hogy közben a tömegközlekedésben miféle buszok okádják a füstöt, és a használtan beszerzett „új” járművek sem a csúcstechnológia termékei.)

Mindezek következtében ma a magyar városok légszennyezettségének fő oka a kisszemcséjű finom por, ami szintén károsítja a tüdőt: a fővárosban ma már szinte állandó a különböző fokozatú riasztás. Az egyik ellenzéki párt azt ajánlja, hogy legyen alacsonyabb a határérték, amikor már kötelező a riasztás. OK., fontos a figyelmeztetés – de akkor mi van? Ne menjek az utcára? Vagy ne vegyek levegőt? Egyik lehetőség sem optimális. Arról nem is beszélve, hogy az a finom por a lakásba is beszűrődik, még nyitott ablak sem kell hozzá.

Viszont. Mindenki – de tényleg mindenki – tudja, hogy ha egy helyiséget lezár, és nem takarít, söpör benne, akkor pár hét alatt belepi ez a bizonyos finom por.

Márpedig én nyolc éve nem láttam utcaseprőt a környéken. (Mellékesen a kánikulai napokban sem láttam locsolóautót.) Korábban sem gyakran: de egy évben legalább kétszer végigtolták a söprűs emberek a talicskát. Ősszel összeszedve az úttestre hullott avart, hóolvadás után meg felsöpörve az útszélen megtapadt sarat-port. Nálunk akár takarítógéppel is jöhetnének – falusias utcában lakom, ahol az autók a telken-garázsban állnak. Forgalmasabb helyeken viszont az utcaseprő nélkülözhetetlen lenne, ahol az autók a házak előtt állnak. Nehézkes lenne az autót az ötödikre felvinni. Ezeken a helyeken csak kézi erővel lehetne összeszedni az útszéli szmötyit, amiből az a bizonyos finoman szálló por keletkezik, amint megmozdul egy jármű vagy gyalogos. Félreértés ne essék: nem a házak előtti járdáról beszélek: tiszta sor, hogy azt a házak tulajdonosainak kell rendben – tisztán, pormentesen – tartaniuk.

Egészen biztos vagyok abban, ha rendszeresen felsöpörnék a városok útjait, jelentősen csökkenne a porszenny. Nem kéne több pénzt költeni mérő-riasztó rendszerekre.

Az utcaseprő.

Még egy dolog: kérek mindenkit, ne sóhajtozzon, hogy háááát, ilyen a magyar. Nincs sok külföldi tapasztalatom – de életemben nem láttam Budapesten akkora szemetet, mint Stockholmban a központi buszpályaudvaron, vagy a Drottingholm Gate-n. Ez utóbbi a város közepén egy sétálóutca. És 2005-ben, vagyis bőven a „migráncstámadás” előtt.

Úgy tűnik, elkelne a képviseletekben – önkormányzatoknál, országgyűlésben – néhány racionálisan gondolkodó háziasszony, házigazda, esetleg házmester. Mint ismert, 1959 és 1968 között házmesterek voltunk. A hajnali kapunyitás – fél öt-öt között – után az első dolgunk volt a járdát leseperni, télen letolni a jeget, havat, nyáron fellocsolni. És minden hajnalon találkoztunk az utcaseprővel is, aki már szedte a talicskájába az úttesten talált szemetet, söpörte az útszélen összegyűlt port-sarat, tisztította a kanálisok környékét. Délelőtt mi aztán az udvart, kapualját, lépcsőket takarítottuk, az utcaseprő meg a közeli téren szedte össze az avart, szemetet.

Kétségtelen, hogy a fenti példák apróságok az olyan súlyos problémák mellett, mint a széndioxid-kibocsátás, vagy az óceánok teleszemetelése. De minden ügyben az „apróságok” összessége jelentheti a megoldást.

Rátesi Margit

Kategóriák: Szervezetek

Mészáros gazdasági coming out-ja

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 8 - 17:00

Több helyen olvasható volt az MTI híre alapján, hogy Mészáros Lőrinc kamionos pihenőt adott át. Mégpedig saját kezűleg vágva át azt a szalagot, amelynek tartásában Palkovics László, az innováció és technológia minisztere is segédkezett. Szó szerint. Óbaroknál.

Azt, hogy ténylegesen ott sertepertélt a miniszter azért érdemes megjegyezni, mert még valaki azt hinné, hogy a segédkezést úgy értettem, hogy segített összelapátolni a pénzt a beruházásra. De nem. Mészáros Lőrinc, az Autohof Óbarok tulajdonosa ugyanis kiemelendőnek érezte, hogy az 1,1 milliárd forintból megépült parkoló, „teljesen saját forrásból, hitel és támogatások nélkül” valósult meg. Amely fél mondatnak valószínűleg nagyobb a hírértéke, mint az egész sajtóhírnek. Miniszterestől, kamionostól. Már csak azért is, mert a vezér falubarátjának szalagot tartani igenis kitüntetés egy miniszter számára. Különösen, ha az innovációkból momentán kevesebb tapad a nevéhez, mint a felsőoktatás szétveréséből. Még államtitkár korából. De most miniszter és ez töretlen karrierutat jelent számára. Amelyen egy fenékkel több, vagy kevesebb, már talán nem is számít. Akkor sem, ha Mészárosé az esedékes.

Naszóval. Amiért az a bizonyos pár szócska külön gondolatokat érdemel az a kijelentés jelzésértéke. Az ugyanis világos, hogy az orbáni oligarcha-poltika is nagyjából abban a szellemiségben fogant, hogy az első milliók eredetét nem illik feszegetni. Pontosan tudva, hogy a történelemben nem viselnek ebben úttörő szerepet. Nem az elsők azok közül, akik a más irányú forrásokat, a gazdaságon kívüli hatalmat a gazdaságban, vállalkozásokban bevonva kamatoztatják. Ha sikerül a törvényi környezetet is ennek érdekében kialakítani, akkor még pénzmosásnak, síbolásnak sem tekinthető. Egy-két generáció elmúltával, ha sikerül addig kibekkelni, már a kutya sem fog foglalkozni a részletekkel, mert a milliárdok önmagukért fognak beszélni. Amikor tehát az orbáni klikk valamelyik tagja már jelentős önerős beruházásokra képes, akkor ez egyfajta „coming out” az említett úton.

Mészáros Lőrinc kijelentése is jelzés értékkel bírhat ebből a szempontból. Függetlenül attól, hogy milyen rögös, fényesre nyalt, vagy napraforgómagos út is vezetett idáig. Végső soron bejelentette: a gazdasági hatalommá konvertálás első lépése megtörtént. Amely persze azt is jelentheti, hogy esetleg rátévedhet a Simicska-ösvényre is. Különösen, ha igazat állítanak azok, akik szerint Mészáros pénze valójában nem Orbán pénze, hanem külön kasszán vannak. Ebben az esetben jelenthet némi veszélyt az, ha valaki önálló hatalmi tényezőként kezdi magát definiálni. Márpedig a tőkefelhalmozás kísérő média-birtoklások fényében a nemzeti gázszerelő is beleeshet ebbe a hibába. De még akkor is rávetülhet a vezéri gyanú, ha nem fitogtatja a hatalma megerősödését.

Orbán hatalomféltésének még ebben az esetben is áldozatává válhat. Alkalmasint akkor is, ha vezéri strómanként működött ezidáig. A vagyon ugyanis a jog előtt azé, akinek a nevén szerepel. Ha papíron nem Orbán Viktor nevén szerepel, akkor nem Orbán Viktoré. Függetlenül attól, hogy a kormányközeli kerekasztal fura lovagjai milyen kardokat szegeznek esetleg egymás torkának a háttérben. Könnyedén előfordulhat, hogy Mészáros kijelentése arról a bizonyos saját erőről önveszélyessé válhat ebből a szempontból. Még akkor is, ha elsőre nem tűnik rossz kommunikációs fogásnak. Annak igazolására, hogy az orbáncsinálta milliárdos nem orbáncsinálta milliárdos. Elvégre mindenki láthatja ezennel, hogy milyen befektető, illetve gazdasági lángész az udvari gázcső-varázsló. Talán persze érdekes lenne tudni, hogy a Simicska-ösvény elkerülésére milyen garanciális feltételek állnak fenn. Milyen garanciákat kaphatott a vezértől, illetve Orbán mivel tarthatja a kezében, ha mégis csak egy stróman.

Mert kellő garanciák nélkül még eljöhet Mészáros „G-napja” is egyszer. Orbán látható pánikreakcióit látva nem is feltétlenül a távoli jövőben. Ami persze legyen az ő problémája. Bízva, hogy a következő, jelzésértékkel bíró hír nem az lesz, hogy egy emeleti, erkély nélküli lakás erkélyén kell friss levegőt szívnia.

Kategóriák: Szervezetek

Így működik a Fidesz Távirati Iroda

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 7 - 19:11

Úgy kezdődött, hogy Orbán visszaírt…

„Magyarország kormánya a zéró tolerancia politikáját követi az antiszemitizmus kérdésében. Kormányom fellépése, döntései nem hagynak kétséget afelől, hogy a magyar kormány a zsidó származású állampolgáraiért teljes felelősséget érez, és gondoskodik biztonságukról. Ön és szervezete erre az egyértelmű magyar kormányzati politikára a jövőben is számíthat”. Ezt írta Orbán Viktor miniszterelnök a Zsidó Világkongresszus elnökének. A válaszlevelet Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke juttatta el az MTI-nek.

Válaszlevélről van szó, amiből a formális logika szabályai szerint az következne, hogy volt egy eredeti levél is, amire válaszoltak. Ennek azonban nincs nyoma az MTI híradásai között, náluk a történet Orbán Viktor válaszlevelével kezdődik. Nemcsak Lauder úr levelét nem közölték, de még azt sem osztották meg az olvasókkal, hogy a Zsidó Világkongresszus elnöke egy antiszemita címlapról írt levelet a magyar miniszterelnöknek.

Miután Havasi Bertalan sajtófőnök eljuttatta az adófizetők pénzén fenntartott Magyar Távirati Irodához Orbán Viktor válaszlevelét az MTI mégis méltóztatott megemlíteni, hogy „Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke néhány napja egy levélben arra szólította fel Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy nyilvánosan ítélje el a Figyelő címlapján megjelent, szerinte antiszemita képet.”

Ennyit a Zsidó Világkongresszus elnökének leveléről – ha Orbán (vagy a nevében Havasi) nem válaszol, még ennyit sem írnak róla.
Ilyet az MTI és úgy általában a magyar sajtó csak az egypártrendszer idején mert művelni. Hogy a szocializmust építő kormány számára kellemetlen, vagy kínos hírt nem közölt, csak annak cáfolatát, vagy arra történt reagálást – hogy mi lehetett az eredeti hír, azt az olvasók fantáziájára bízta.

Igaz, ez a gyakorlat is legföljebb a hetvenes évek elejéig fordulhatott elő – később már szégyellték volna a szerkesztők, hogy ilyen seggnyaló módon működjenek, mint most az MTI.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Rejtő Jenő-Hamvai Kornél-Darvas Benedek-Varró Dániel Vesztegzár a Grand Hotelben a József Attila Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 7 - 13:05

Az alapmű Rejtő egyik legismertebb és legmulatságosabb regénye. A Banánoxid nevű találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestis megbetegedés ügyrügyén vesztegzár alá helyezett nemzetközi közönséggel, a minden rendű és rangú szélhámossal zsúfolt Grand Hotelben zajlik. A lezárt kapuk mögött megölnek egy rejtélyes szerzetest, eltűnik egy milliókat érő füzet és a komplett bevétel. A rendőrfelügyelő ciános vermuttal a kezében pohárköszöntőre emelkedik: “Mindenki őrizze meg a nyugalmát!” Miközben a bárzenekar – akárcsak a Titanicon tenné – megállás nélkül játssza a Lagonda bluest: “Monszun dúl Lagondán, / ne váltson jegyet ide momentán.”

 

RENDEZŐ SZENTE VAJK Vangold SZEREDNYEY BÉLA Signora Relli VÁNDOR ÉVA Félix van Gullen, alias Jáva Réme ELŐD ÁLMOS Léni Jörins KOVALIK ÁGNES Don Umberto Complimenti QUINTUS KONRÁD Odette Defleur SZORCSIK VIKTÓRIA Elder felügyelő ZÖLD CSABA Kapucinus atya ÖMBÖLI PÁL Sedlintz, egészségügyi tanácsos FILA BALÁZS Ursina Petrovna FEHÉR ANNA Decker, tanár GAZDAG TIBOR Martin, pincér BLAZSOVSZKY ÁKOS Raverdan márki CHAJNÓCZKI BALÁZS Shilling, bostoni tejkrémgyáros RESETÁR DÁNIEL Bármixer BRUNCZLÍK PÉTER Továbbá HOLCZINGER SZANDRA, PETHŐ TÓTH BRIGITTA, SZUCSKÓ NOÉMI, FÜZÉR JÚLIA, JAKAB ZSANETT, MISIK RENÁTA, PÁLFI GABRIELLA, TONHAIZER TÜNDE, KATONA ZSOLT, SZUROMI DÁNIEL, PINKE JONATÁN, HAJDÚ ÁDÁM, HORVÁTH ÁDÁM, MÉSZÁROS GERGŐ, MATICS ROLAND

 (forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea

 

 

Kategóriák: Szervezetek

Sok rendes zsidó barátom van…

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 6 - 17:21

Sok zsidó barátja van Trócsányi Lászlónak. Az Izraelben tárgyaló, s a Jewish Newsnak nyilatkozó magyar igazságügy-miniszter ezt arra a felvetésre válaszolta, hogy egy júniusi felmérés szerint a magyar zsidók kétharmada komoly problémának tartja az antiszemitizmust. Trócsányi miniszter elmondta, hogy neki „sok zsidó barátja van”, de egyiktől sem hallotta, hogy bármitől tartanának Magyarországon. „A zsidó közösség biztonságban érezheti magát, biztonságban van Magyarországon.”

Jó tudni, hogy Magyarország igazságügy-miniszterének vannak zsidó barátai. Ezek a zsidó barátok nyilván egytől egyig nagyon rendesek, akár rendes magyar emberek is lehetnének – abban az esetben persze, ha nem lennének zsidók.

Trócsányi miniszter azt már csak szerénységből nem említette, hogy szereti a zsidó ételeket, a zsidó vicceket, valamint a zsidó komikusokat, mert azoknak olyan vicces az észjárásuk, és azt is tudja, hogy a világhírű magyar tudósok között is milyen sok a zsidó származású, kár, hogy a legtöbben nem az őket megtagadó és üldöző szülőföldjükön, hanem külföldön voltak kénytelen karriert csinálni.

Egy másik, nem Izraelben készült interjúban Trócsányi miniszter majd elmondja, hogy neki személy szerint a cigányokkal sincs baja. Sőt, a cigányzenét és a cigánypecsenyét kifejezetten szereti, a Farkas Jancsi pedig, hiába volt cigány, a világ legjobb futballistája volt. Kár, hogy már nem él, és nem ma focizik, megmutatná ezeknek a maiaknak.

Talán majd olyan interjúút is ad majd valahol az igazságügyminiszter, ahol el tudja mondani, hogy neki nincs baja a melegekkel, a hajléktalanokkal, sőt, még az idegenekkel sem, bár ez utóbbiak esetében azt is hozzáteszi, hogy jobban tennék, ha odahaza maradnának, akkor másoknak sem lenne velük bajuk.

És akkor végezetül, mondjuk el még azt is, hogy minden antiszemitának van legalább egy zsidó barátja. És ezt az egy zsidót számon tartja, és megfelelő helyen, megfelelő időben dicsekszik is vele. Nem a zsidó barátjára büszke, hanem saját magára. Hogy ő még „ezekkel” is szót tud érteni.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

CEU, képzés, szotyihéj-köpködés

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 5 - 20:51

Gyakorlatilag ténnyé vált, hogy az USA-ban akkreditált képzéseit Bécsbe költözteti a CEU. Az szinte biztos, hogy az Orbán-kormánynak, illetve a vezérnek személyesen ez így teljesen megfelel. Valószínűleg a bécsieknek is. Így tulajdonképpen mindenkinek jó. Legfeljebb az országnak általában rosszabb. De az meg szinte senkit nem érdekel. Az a kisebbség, akit érdekel, az meg végképpen nem játszik.

A hatalom szempontjából semmiképpen. Elvégre megkapták azt a negyvenvalahány százalékos választási támogatottságot, amivel kétharmadot lehetett gründolni a Parlamentben, oszt jónapot. A viták meg csendben pörögnek az interneten. Ami szintén keveseket érdekel. Illetve, elég sok embert érdekel, de valójában tök mindegy. Egyrészt azért, mert a viták ezer szálon, és több tucat szempont mentén futnak. Másrészt azért, mert a CEU sem mindenkinek egyformán hiányzik. Leginkább azért, mert a vitatkozóknak jórészt fogalmuk sincs arról, hogy valójában milyen képzések folytak a “Soros-egyetemen”. Mi tagadás nekem sem nagyon. Tudom, utána lehetne részletesen kotorászni, de semmi kedvem hozzá. Majd egyszer lehet, hogy megteszem.

Valójában nincs jelentősége. Számomra, itt és most, nincs. Személy szerint, hogy őszinte legyek nem sokra tartottam az egyetemet. Részemről egy periférián mozgó képző-hely volt. Az sem vonzott, hogy amerikai diplomát ad. Leginkább azért, mert a világ számos más országába is szívesebben mennék, mint az USA-ba. Még turistaként is. Ám ez valójában magánügy. Ahogy szinte mindenkinek az egyéni problémája az, hogy személyében hol tanul tovább. Tekintve, hogy az egyetem jobbára a nagykorúak játszóházai. Akár a világ legjobb, és akkor is, ha a világ gyengébb, de valós képzést nyújtó egyeteméről beszélünk. Mely besorolás felett amúgy a CEU kapcsán is zajlik a vita. Van olyan, aki az ország lejobb egyetemének emlegeti, míg mások szerint ez nem így van. A hivatalos ellenzéki szólamok az előbbit hangsúlyozzák, míg a vezér hű trolljai szerint ez hazugság.

Amúgy a besorolásokat tekintve a The World University Rankings besorolása szerint közel száz, illetve több száz hellyel előzi meg 2017-es adatok alapján a CEU a többi hazai egyetem jövőre várható rangsorát, de ezt sem kötelező hitelesnek elfogadni. Ahogy azt sem, hogy a Top Universities sem sorolja a magyar alapítású egyetemeket az első ötszázba. Mert lehet azt mondani, hogy a külföldiek szemében ez lehet igaz, de a hazai szemlélettől ez idegen. Mert magyar seggbe magyar lóalkatrészt. Meg rangsort. Miközben azért kellő értetlenséggel is szemlélem a CEU-problémát.

Mert tegyük fel, hogy a CEU olyan jelentéktelen, amilyennek fel akarják időnként a hatalom szekértolói tüntetni. Mondván, hogy egy piszlicsáré egyetem mellett miért kell tüntetni, meg ekkora szelet kavarni. Miközben ugyanezek válasza nem ismert arra a kérdésre, hogy amennyiben tényleg jelentéktelen, akkor miért zavarja annyira a hatalom birtokosát? Lehet, hogy mégsem annyira jelentéktelen? Ha pedig jelentéktelen, de mégis zavarja a kormányt, akkor lehet, hogy mégis azoknak van igaza, akik szerint a képzés, mint olyan zavaró a hatalmaskodóknak? Amiről az jut eszembe, amit egykor a főnöknőm mondott, alighanem idézve valakit, valami továbbképzés kapcsán. Azt, hogy „diplomával is lehet utcát seperni, de diploma nélkül mást sem lehet”. Ami nyilván egy sarkított összehasonlítás, de azért van benne valami. A diploma megszerzéséig ugyanis, amennyiben valóban képzés zajlik az egyetem falain belül, akkor szélesedik a nézőpont, épül egy kapcsolatrendszer, és ragad némi ismeret is. Ebből a két előbbi lehet egy centrum-, illetve cenzúrahívő, a tudatlan szolgahad kialakításában érdekelt hatalom érdeke.

Márpedig ebből a szempontból az a vita érdektelen, hogy a CEU az ország legjobb, vagy legrosszabb egyeteme-e? Az ország legrosszabb, de a diplomát valós képzés fejében kiadó egyeteme is jobban segítheti egy fiatal további életét, mint a legjobb stadion padsoraiban elsajátítható szotyihéjköpési szakképzés. Még akkor is, ha az egyetemi padsorokból a diploma kézhezvétele előtt kopik ki valaki. Elvégre lehet, hogy az egyetemen jön rá valaki, hogy jobb villanyszerelő lenne, mint amilyen elektromérnöknek szeretnék a szülei tudni. Igaz, a valós szakképzés is komoly ismereti bázist nyújthat. Úgyhogy az sem jó. Talán nem is véletlen, hogy a komoly tradiciókkal bíró hazai szakképzést is gyakorlatilag szétverték.

Mindamellett Orbán hű trolljai természetesen mondhatják, hogy ez egy városi, ha tetszik aszfalton nőtt parasztértelmiség, egyedi nyavalyája. Mert bezzeg a magyar paraszt másként látja, és a vidék fejlesztése felé fordulnak a felvonuló arcélek. Amiben lehet hinni, ha valaki nagyon akar. Aki nem nagyon akar, az összevethet két adatot. Az egyik az, hogy kormány 150 milliárdot szán a magyar falu-programra. A másik, hogy a még át sem adott Puskás Ferenc Stadion költségvetése idénre már ennél kicsit magasabbra, 190 milliárd forintra nőtt. Hűen tükrözve a jelenleg regnáló hatalom valós preferenciáját a mezőgazdasági szakmunkástól a vidéki értelmiségen, az országosan kiművelt emberfőkön át a stadion-hangadó decibelhuszárokig vezető ív mentén.

Kategóriák: Szervezetek

Aki tud, imádkozzon Magyarországért!

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 5 - 20:39

Magyarország hagyta elmenni a CEU-t. Nem kellett, mert túlságosan jó volt nekünk. Magyarország Mucsát választotta, az árvalányhajas, hátrafelé nyilazós, urambátyám világot. Ez az ország arra szavazott, hogy Semjén Zsolt a jövőben is gond nélkül vadászhasson Svédországban. És persze nem csak ott, hanem bárhol, ahol kedve tartja, mert a magyar adófizetők, ahogyan eddig, a jövőben is készséggel kifizetik ezeket a drága kiruccanásokat.

Magyarország nem a versenyre, hanem a mutyira szavazott. Nem a teljesítményre, hanem arra, hogy Kósa Lajos, aki egy csengeri háziasszonyként elhíresült szerencsétlen ezerháromszázmilliárd forintját kezelte, még mindig szabadlábon lehessen. Hogy a Nemzet Veje és saját lábon álló neje tovább gazdagodjon, és Matolcsy Györgynek még a mostaninál is több unokatestvére lehessen, akiket bőkezűen támogat.

Magyarország arra szavazott, hogy az legyen, ami most van. Hogy a legfőbb ügyész a bűnt ne üldözze, hanem bátorítsa, az adófizetők pénzéből fenntartott közmédia pedig a mi pénzünkön a mi képünkbe hazudjon.

Magyarország azt választotta, hogy a Fidesz és személy szerint Orbán Viktor megvédje a hazát azoktól a migránsoktól, akiknek eszük ágában sincs idejönni, még kevésbé velünk együtt élni.

Boldog és elégedett alattvalói vannak Magyarországnak, akik elégedetten böfögnek, amiért egy jóságos és igazságos uralkodót választottak maguk fölé. Olyan embert, aki mindig tudja, hogy mi a jó, és mi az, ami nem. Ő mondja meg, hogy ki a jó polgár, családapa, dolgozó, hazafi, ember.

Magyarország nagyon beteg. Aki tud, imádkozzon Magyarországért!

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Van olyan, hogy aki felülkerekedik, alulmarad

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 4 - 18:26

Részemről tettek után a szavak következnek, mert ma esetemben egy másfél éves aktív küzdelem ért véget. De tartom, amit érzek: a rezsim csatákat nyerhet, de a háborút nem. Mert nem figyel az emberekre, mert nincs benne semmi erkölcs és mert az idő nem neki dolgozik.

Anno 2017. április 4-én tárgyalta a parlament azt a törvénymódosítást, ami a CEU vegzálásának kezdetét jelentette. Pechemre a KDNP után szólaltam fel, az a Hoffman Rózsa kért minket búgó hangon, hogy ne legyünk már agresszívek, aki ma az Egyenes beszédben is megkísérelte elbagatellizálni az egyetem ügyét. Akkor sem viseltem jól ezt a hozzáállást és ma sem jobb a helyzet. Mert a kettészakadt Magyarországon két mozit lehetett nézni.

Az ő filmük arról szólt, hogy a CEU-ügye oktatási kérdés, oktatási szakemberek foglalkoznak vele a kormánynál és ők szerényen csak annyit kérnek, legyen szíves az egyetem feleljen meg azoknak az egyszerű kis kívánalmaknak, aminek minden más külföldi egyetem megfelel ebben az országban: legyen kampusza otthon és írjanak alá egy megállapodást a magyar kormánnyal. Csak ennyi, semmi extra.

A mi mozink viszont 3D-s volt: bemutattuk, hogy putyini módra a szentpétervári Európa Egyetem mintájára estek neki a CEU-nak, emlékszünk rá, hogy előbb jött a törvény és utána álltak szóba az érintettekkel, bebizonyítottuk, hogy nincs olyan oktatási szakember, aki ezzel az üggyel foglalkozna a kormányban, és hogy az Oktatási Hivatal sem vizsgál semmit, „kulipintyó”-ügyben meg rámutattunk, hogy maga Rétvári államtitkár mondta azt, hogy mindenben elfogadják a New York-i oktatási hivatal álláspontját aztán mégse – magyarul minden létező eszközzel feltártuk a CEU-val kapcsolatos kormányzati hazudozást, megteremtettük az ellenzéki egységet ahhoz, hogy Alkotmánybíróságra vigyük az ügyet, ombudsmanhoz fordultunk, tüntettünk és demonstráltunk. Azt minimum sejteni lehetett, hogy ezekkel az eszközökkel önmagukban nem fogunk romba dönteni egy Soros-ellenes trippen nyomuló illiberális miniszterelnököt, de ellenzéki képviselőnek egyrészt ez a kötelessége, illetve ha a jelenlegi pozícióból nem is tudunk megfejteni egy Orbán-Trump-Putyin_Tudjukki meccset, azt kellő alapossággal feltártuk, hogy Orbán játszmája minden szempontból végtelenül tisztességtelen, sértette a jogállamiságot, az oktatás és kutatás szabadságát pedig kompletten semmibe vette.

Tudjuk: Orbán vörös vonalakat lép át és addig megy, amíg erős és stabil ellenállást nem lát. A megvezetettség és megosztottság, a propagandamédia, a külpolitikai helyzet, a tudósok vs propagandisták lehetetlen felállás — ezek a vektorok mind egy irányba mutattak és az nem a győzelem iránya volt. És mégis, rengeteg ember kőkeményen végigküzdötte ezt a másfél évet, például annak az iskolának a teljes közössége, amiről beszélünk. Nagyon, nagyon kicsi esélyünk volt ez a meccset megnyerni — de meg kellett próbálni és mivel a tét hatalmas, minden eszközzel és erővel meg kellett próbálni.

Orbán pedig előbb vagy utóbb, de megtanulja: van olyan szituáció, főleg erkölcstelen feltételek mentén zajló játszmák esetén, hogy aki felülkerekedik, az alulmarad. Előbb vagy utóbb, de bele fog szaladni egy olyan helyzetbe, amiből nem tudja kimosni a médiabirodalma meg pár félfasiszta barátja, és sosem tudjuk előre, mi lesz az a pont, ami kicsapja a biztosítékot a társadalmunk nagy részénél.

És ezek a dolgok, amiket itt és most szinte hétről hétre és napról napra megélünk, összeadódnak. Chikán Attila, a Fidesz egykori szellemi frontembere korábban könnyeivel küszködve nyilatkozott azért, ahogy ez a csapat bánt vele és ma is kiállt azért, amit a Fidesz elárult. Kósa Lajos a CEU-ügy mögé bújva rájött, hogy mégsem-mégis-mégsem egyezik meg a szakszervezetekkel, az esti gyertyagyújtáson pedig már a diákok nyomták azt a szórólapot a kezembe, amivel a szombati szakszervezeti tüntetésre toboroznak. A rabszolgatörvény méltó a nevéhez: igazi embertelen népnyúzás. Márpedig az a hatalom, amely felszámolja önnön szellemi bázisát, figyelmen kívül hagyja embertömegek alapszükségleteit és leginkább oszd meg és uralkodj-ra játszik, egyáltalán nem megdönthetetlen. A képlet az, hogy ahogyan Orbán nem figyel a diákokra a CEU kapcsán, úgy nem figyel a dolgozókra sem a rabszolgatörvény vonatkozásában. Az ember már nem szerepel Orbán képletében. Márpedig ahogy médiapártként nem lehet megerősödni, médián keresztül nem lehet stabil kormányzást fenntartani –és ezt ők is tudják. Igazából a kérdés az: ki marad állva addig, amikor ez bekövetkezik. Mondom: most a CEU-t küldték padlóra, de még senki sem tudja, pontosan milyen áron.

Szél Bernadett

Kategóriák: Szervezetek

A kék madár a Kálmán Imre Teátrumban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 4 - 18:06

 

Ki ne akarná megtudni minden dolgoknak és boldogságnak a titkát? Tyltyl és Mytyl, az irodalmi Nobel-díjas Maeterlinck legendás testvérpárja e nagy titkok nyomába ered, mikor elindulnak megkeresni a kék madarat, az igazit, az egyetlent. Útjukon barátokkal és ellenségekkel találkoznak, elkísérik őket a nap, a hold, és a csillagok. Sietniük kell, mert az idő véges és gyorsan pereg. Kalandjaik során rájönnek arra is: ami egyszer már a markunkban volt, ha nem vigyázunk rá, könnyen elveszhet, mintha sohasem lett volna a miénk.

 

„Létezik egy hétköznapi tragikum, amely sokkal valóságosabb, sokkal mélyebb, és valódi lényünkhöz sokkal közelebb áll, mint a drámai hősök tragikus kalandjai. Megérezni könnyű, az ábrázolása viszont annál kényesebb, e lényegbevágó tragikum ugyanis nem egyszerűen anyagi vagy pszichológiai természetű. Itt már nem egyszerűen két ember, vagy két egymással ellentétes vágy elszánt küzdelméről, vagy szenvedély és kötelesség örök harcáról van szó. Sokkal inkább azt kell felmutatni, milyen megdöbbentő létezésünk puszta ténye. Sokkal inkább azt kell felmutatni, hogyan boldogul a lélek egymagában, belevetve a soha nem nyugvó határtalanba. Sokkal inkább azt kell megszólaltatni, hogy túl az ész és az érzelmek megszokott párbeszédén, milyen végtelen és emelkedett dialógus zajlik ember és végzete között.” Maurice Maeterlinck: A hétköznapi tragikum (Bárdos Miklós fordítása)

(Forrás: színház)

Szenteczki Zita rendező úgy fogalmazott, “giga-kamaradarab” készül, rengeteg szereplővel. “Az alaptörténetben minden egy éjszaka alatt játszódik, mi viszont egy egész életet viszünk végig, melyben a hősök felnőnek, így valóban sokan szerepelnek az előadásban. Bár A kék madár című előadást mesekeretben játsszuk, mondandója a felnőtteket is érinti. Azért is fontos számomra ez a munka, mert története a boldogságkeresésről, a reményről, a szeretetről szól. A Kálmán Imre Teátrumban az egész univerzumot bejárjuk, kunyhótól az erdőn és az égbolton át, a jövő birodalmáig. A színpadkép is nagyon letisztult és variálható lesz. Sokat gondolkoztunk azon, hogyan ábrázoljuk a mű központi figuráját, a kék madarat, és végül lézervetítéssel fogjuk megalkotni. Intenzív és hosszú előkészítés után decemberig zajlanak a próbák és mint egy jó regény esetében, mi sem akarjuk, hogy vége legyen” – fejtette ki a rendező, akinek diploma előadását, a Szegény Dzsoni és Árnikát tavaly a Színikritikusok Díjára jelölték.

Az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett, világhírű író, Maurice Maeterlinck talán legnagyobb hatású és egyben legismertebb műve A kék madár, amely 2018 decemberétől látható a Kálmán Imre Teátrumban. Az előadás koreográfusa Widder Kristóf, dramaturgja Bíró Bence és Kautzky-Dallos Máté, látványtervezője Michac Gábor, mozgóképtervezője Varga Vince. A zenei vezető Mihalics János, a világítástervező Bodor Ákos. A zenét Ádám Ritának és Darvas Benedeknek köszönhetjük, a dalszövegeket Závada Péter írta.

A kék madár szereplői: Horváth Dániel, Cseh Dávid Péter, Simon Panna, Bojtos Luca, Sándor Péter, Barkóczi Sándor, Csák István, Kékkovács Mara, Csuha Lajos, Dézsy Szabó Gábor, Felföldi Anikó, Papadimitriu Athina, Lévai Enikő, Lukács Anita, Vágó Zsuzsi, Auksz Éva, György-Rózsa Sándor, Soós Máté Bátor, Pálfalvy Attila, Dögei Mátyás, Maros Bernadett, Imre Roland, Ruff Roland, Kálmán Petra, Radics Bernadett, Lehoczky Zsuzsa, Ulmann Zsuzsa, Czeglédi Ákos, Melis Gábor, Fülöp Kristóf, Kató Anita és a gyerekek: Finta Balassa, Molnár André Lukács, Németh Krisztián Róbert, Enyedy Réka, Varga Bernadett Violetta, Krasnyánszki Stefánia Lujza.”

(Forrás: Színház.org)

Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

A CEU elüldözése hűtlen kezelés, vagy hazaárulás?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 3 - 17:48

Ha én ellenzéki párt volnék, valódi ellenzéki persze, már régóta azon dolgoznék, hogy az ország minden településére eljuttassak olyan információkat, amelyeket a hatalom eltitkol a polgárai elől.

Most például azt mondanám el az embereknek, hogy mi a CEU. És miután ezt elmagyaráztam, azt is elmondanám, hogy ezt az egyetemet a magyar kormány (értsd: Orbán Viktor) elüldözte Magyarországról. Majd, ha már ezt is tudja mindenki, elmondanám azt is, hogy egy ilyen egyetem miért fontos az országnak. Azoknak is, akik soha sem jártak sem a CEU-ra, sem más egyetemre.

Ha valódi ellenzéki párt volnék, olyan, amelyik tényleg meg akarja változtatni a mostani politikai rendszert, azon lennék, hogy Józsi bácsi Dunarettentőn, és Mari néni Békésborzadályon is megértse, hogy bár látszólag nincs köze hozzá, valójában nagyon is fontos lenne a számára egy olyan egyetem, mint amilyen a CEU. Mert nagytudású, az ország javait gyarapítani képes embereket adott a hazának, miközben, nem mellesleg, súlyos adóforintokkal is gazdagította a közös kasszát.

Azért kellene elmondani mindezt az embereknek, hogy Mari néni és Józsi bácsi is megértsék: megint elloptak tőlük valamit. Valamit, ami az övék volt, és ami nekik, gyerekeiknek, unokáiknak, vagyis Magyarországnak hiányozni fog. Hiúságból, bosszúvágyból, tudatlanságból (megfelelő aláhúzandó) fosztották meg Magyarországot attól, hogy normális, boldog, a gyerekeinknek jövőt biztosító hely legyen.

A CEU elüldözése bűntett Magyarország ellen, egyedül a minősítés kérdéses: hűtlen kezelés, vagy hazaárulás?

Nagyjából ezt kellene elmondaniuk az ellenzéki pártoknak. Nem a parlamentben (persze, ott is) nem közleményben, (persze, ott is), hanem az ország minden településére eljutva.

Kategóriák: Szervezetek

Semmiség egy bankrablás a bankalapításhoz képest!

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 3 - 14:31

Nemzeti Magyarország nemzeties bankját hozza létre az ország Nemzeti Gázszerelője.

Javaslom a fideszre szavazóknak, hogy abba a bankba rakják a pénzeiket! Ugyis az a végeredmény, hogy Fényestekintetű Nagyvezérünk a saját üzleteit fogja belöle finanszirozni, idövővel csödbe viszi, illetve addig is fogságban tartja majd az országot azzal, hogy a lakossági és a kötelezően ott-tartott önkormányzati és eus-pályázati pénzeket veszélyeztetve – az ország bankrendszerének bedöntésével fog fenyegetőzni (így ezzel együtt a szabadlábon maradását is alkuként érvényesítve. Ugyanis reális kérdés, hogy a megkérdőjelezhetően összeharácsolt vagyonok egy kis részének látványos visszajuttatásáért cserében megúszhatja a jogos következményeket.)

Várhatóan a piacinál magasabb kamatokat fog kínálni a lekötésekre, de nettó veszteséggel fogja büntetni a lekötések feltörését, ha bárki elvinné onnan a pénzét! Pénzcsapdaként fogja leszívni a szabad likviditást és megtakarításokat, pénzvarsaként halássza le a pénzeket!

Az MNB-vel kötelező érvényűen és monopolhelyzetből fogja az eu-s pénzeket kezelni, azaz minden az EU forrásaiból megmozduló pénz Isteni Nagyvezérünk bankjában fog landolni, keresztülfolyni, kvázi megvámolása után ellenőrizni mindenkor az egész gazdaságot, eldönteni, hogy kinek, mire, milyen feltételek mellett mennyi pénzt ad!

További veszély, hogy beépül szervesen a jelenlegi bankrendszerbe, azaz a bankok közötti kölcsönök rendszerén keresztül az egész nemzetgazdaság bankrendszerébe, sőt, a nemzetközi bankrendszerbe is!

Állami garanciavállalás mellett fog működni az állammal kötött szerződések és feladatmegosztásra hivatkozva, azaz szinte korlátlan mértékű eladósodást tud eredményezni a nemzetközi bankrendszerből kölcsönzött összegeken keresztül, amelyekért örökre és egyetemlegesen a Magyar Állam, ill.azon keresztül mi vállaljuk a garanciát, mi kell, hogy majd visszafizessük az eladósodott, tőkéjétől lerabolt, gazdaságunkat-, cégeket tönkre tett lebénított helyzetből.

Bevallott 10%-os tervükkel szemben, valójában a piacnak min 20-30%-os részét fogják megszerezni már az elején. Az állami és önkormányzati pénzek kezelését monopolizálni fogják a pályázati pénzek folyósításával együtt, ami azt jelenti, hogy mindenki, aki pályázni akar, az kénytelen lesz a céges számláját is ott vezetni. Azaz potenciálisan minden jólműködő cég a forrásaival kényszerül beépülni Pávatáncos Nemzetvezetőnk strómanjának bankjának likvidtőke-rendszerébe mind cégesen és magánszemélyként is a kapcsolatrendszerével együtt, (mert a bankon belüli utalások, átvezetések kedvezményesek lesznek,) így az egész ország működőtőkéjének meghatározó részét Nemzeti Nemzetvezérünk fogja egykézben tartani, tehát potenciálisan nemzeti érdek lesz életben tartani és működtetni, hiszen nemzetbiztonsági kockázet lesz a megszűntetése, a tönkre tétele!

Azaz éves szinten minimálisan is sokszázmilliárdos nyeresége garantált lesz hosszú időn keresztül össznemzetgazdasági érdekből. Ezzel folyamatosan fenyegetni fogja a politikai ellenfeleit is, hiszen egy pillanat alatt bedöntheti az országot, gazdaságilag és pénzügyileg azzal, hogy bármely pillanatban egy hozzáférhetetlen adóparadicsomi trópusi szigeteki bankba utalja a pénzeket ( amilyet már ő maguk is alapítottak ilyen helyen), vagy “kihelyezi” befektetni például egy hasonlóan hozzáférhetetlen, ám “véletlenül bedőlő” cégcsoportba ( aminek a tulajdonosa szintén saját érdekkör).
Bármelyik pénzügyi szakember megmondhatja, hogy az ország és a lakosok megtakarításainak, likvid tőkéinek eltüntetése azonnal, hosszú időre csődbe viszi az országot!

Eltűnik minden likvidtőke, megtakarítás a piacról, illetve olyan pénzügyi vákum, forráshiány alakul ki, amely azonnal összeroppantja a nemzetgazdaságot! A forráshiány minimális mértéke is ezt jelentené, hiszen a szabad forgótőkéért óriási licitharc indulna be a kamatok nagyságrenddel történő megugrása mellett. Simán 2-5-szörösére is felugorhatnának a rövidtávú kamatok a vállalkozói szférában is, ami láncszerűen bedöntené a jólműködő cégeket is, mivel a körbetartozások dominószerűen magukkal döntik majd az országot működtető és ezáltal eltartó vállalkozásokat!

Az extraprofitra már úgy is szert tehet, ha a likvidtőkét megához vonzza és így a vákum miatt mesterségesen feltornázza a kamatokat, főleg, ha állami szabályozással nehezíti, korlátozza hasonlóban a többi kereskedelmi bankot, amit természetesen meg is fog tenni.

Megteheti például, hogy a bedőlt jelzáloghiteleket is átveszi töredékáron a többi banktól (akár állami segítséggel, nyomásgyakorlással), így az ingatlanokat is töredékáron tudja megszerezni, ami az ingatlanpiaci széleskörű megjelenését is jelentené- létrehozná az ORBÁN-IMMOBILIÁRÉT!

Ezt csak erősítené, ha a kezelt likvidtőke segítségével korlátlanul tudna vásárolni állami, önkormányzati, megszorított helyzetű és befektetési-, fejlesztési területi ingatlanokat, átminősítés előtt álló földterületeket, amelyek átminősítésével értékük 20 – 100-szorosára nő!

Megteheti és megteszi majd, hogy a nyereségeit veszteséges üzletekkel kompenzálva (előre tervezett bedőlő projektek bedöntendő cégekkel, illetve töredékáron eladni meghatározott személyeknek) a nyereségeit átmenti a saját családi vagyonába. Kvázi, a másból megtermelt nyereségeit számára veszteséges gazdasági tranzakciókkal óriási nyereséget juttat majd legálisan a Családhoz. Pénzügyi lehetőségeket, ingatlanokat és cégeken keresztül ingóságokat és termelö cégeket. A gazdaság teljes vertikumában országszerte.

De folyamatosan szinte korlátlan likviditást tud majd biztosítani nemzetünk kiválasztottjának a kiszagolt és megteremtett gazdasági lehetőségekhez!

De legalább ilyen veszélyes lesz az elrabolt MANYUP után egy hasonló, de az már a fenti elvek szerint szervezett biztosítóként is működő bank. A visszafizetéseket is előre tervezhetően begyűjti több évtizedre a nyugdíjbefizetéseket, megtakarításokat és azokat a Nemzeti Királyunk új bankja forgatja bele az új kiszemelt projektjeikbe.

De ez szintén likviditási lehetőséget biztosít a tiltott tőzsdei tevékenységeihez is, ahol 400-szoros szorzó mellett tud tranzakciókat kivitelezni, amint azt tette naponta-kétnaponta hatalomra kerülésével 2010-ben, amikor a forint árfolyamát rángatták mesterségesen az egymással ellentétes hivatalos- állami vezetői nyilatkozataikkal.

Nem véletlen, hogy strómanja- a Nemzet Gázszerelője szó szerint világbajnoki eredményt tudott élérni – a részvénypiacon 60-szorosára növekedni éven belül! Saját bevallása szerint Istennek és Nemzetvezérünknek köszönhetően. Szerintem ez értelmezésében ugyan azt a személyt takarja.

Ez lesz az eredménye a Vezér mamutbankjának létrehozásának! Legálissá téve a végén kisemmizi a lakosságot, de addig is lefeji a cégeket és a gazdaságot, majd nemzetközi hiteleket felvéve állami garancia mellett eladósítja, csődbe viszi az országot kontroll nélkül. Mert magánbankként a döntéseit nem vitathatják, nem befolyásolhatják, nem szólhatnak bele, hiszen a folyamat által ELVESZTETTE KÖZPÉNZJELLEGÉT MINDEN FORINT ÉS EURÓ!

Andy Maxi

Kategóriák: Szervezetek

Fényes Szabolcs – Harmath Imre : MAYA az Operett Színházban

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, december 1 - 20:28

A Budapesti Operettszínház régi adósságát törleszti, amikor évtizedek után újra színpadra viszi egykori igazgatójának, Fényes Szabolcsnak legnépszerűbb operettjét, a Mayát. Az 1931-ben íródott mű máig hatásosan és igen sokszínűen ötvözi a kor hangulati és stíluselemeit. A Maya látványos show elemekkel gazdagított revüoperett, amely ugyanakkor történetmesélésében egyesíti a félreértéseken alapuló klasszikus francia bohózati humort, és a Rejtő Jenő-i szertelen, krimiszerű vadságot és frivolitást. Az idegenlégió egzotikus világában és a párizsi mulatók túlfűtött miliőjében játszódó, rafinált szerelmi játszmákban bővelkedő, fordulatos mese, a pompás szerepek, legfőképp pedig Fényes Szabolcs halhatatlan slágerei – mint például a Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni, a Luxusvonat vagy a Sweetheart – Réthly Attila rendezésében, Lőcsei Jenő koreográfiáival együttesen ígérnek egy sokszólamú, fergeteges színházi estét.

Az előadás az UMPA Ügynökség engedélyével jött létre.
bemutató: 2018. november. 30.

szereposztás:

FISCHL MÓNIKA
DOLHAI ATTILA
SZENDY SZILVI
BRASCH BENCE
DANCS ANNAMÁRIA
LAKI PÉTER
LAKLÓTH ALADÁR
MÉSZÁROS ÁRPÁD ZSOLT

Rendező: Réthly Attila
*
Forrás: színház
Fotók: Gergely Bea

 

Kategóriák: Szervezetek

Újrarajzolt “Boldog békeidők”

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, november 30 - 16:15

Hol is tarthatta volna máshol legújabb könyvének bemutatóját az Álomgyár Kiadó, mint a Kék Macska című regény egyik eredeti helyszínén, Budapesten, a Nagymező utca 17-ben. Persze a hely mára erősen megváltozott – már ami a belső terek egy részét illeti – de a szelleme? Nos, abban még ott leng az előző századforduló illata.

A bevezetés könyvet említ, ilyenkor arról illik beszélni, de nem mehetünk el szó nélkül egy érdekes egybeesés mellett, ami a könyv hitelét erősen alátámasztja. Budán, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban van egy kamarakiállítás, február 3-ig még látogatható: „A handlétól a Grand Caféig”. Témája: Zsidók az 1867 és 1919 közötti magyar kereskedelemben és vendéglátásban. A magyarországi zsidóságot polgári jogaikban egyenjogúsító 1867. évi törvény ugyanis ezen a téren nagy változásokat eredményezett. De mi köze ennek a könyvhöz? Hátoldalán, a rövid ismertetés szerint történetét valós események ihlették, és tessék! A könyvben, mindjárt az elején, a 19. oldalon felbukkan az egyik főszereplő neve és hogy létező ember volt – no meg mit csinált – arra a múzeumban eredeti bizonyítékot találunk. A SOMOSSY MULATÓ műsorlapját, 1887. február 21-én vasárnapról. Igazgató tulajdonos: Somossy Károly.

Már életében legendák övezték, róla is külön regényt lehetne írni. Neki köszönheti Budapest, hogy az itt folyó életet a maga idején Párizzsal, Béccsel emlegették egy sorban. Az 1828-ban Győrben született Singer Károly a 48-as szabadságharcban toborzótisztként vett részt, így a bukás után menekülni kényszerült, de viszonylag hamar visszatért az országba. Pincér volt, később cirkuszi mutatványos, majd nyitott egy kis kávéházat, ám az nem lett igazán jó hírű. Így azután Singer úr magyarosított névvel a varieté műfaj felé fordult. A Somossy névnek az igazán várt dicsőséget a Nagymező utcai korszak hozta el. Előbb bérelte, majd megvásárolta a 17-es számú házat és a kor két legnagyobb bécsi tervező párosával létrehozta Budapest legnagyobb és legelegánsabb szórakoztatópalotáját, a Somossy Orfeumot!

Itt térjünk vissza könyvhöz, melyről gyorsan kiderül, hogy a szerző, Borbás Edina filmszerűen írta meg. Lévén maga is sikeres forgatókönyv író és a bemutatón azt is elárulta, nem bánná, ha egyszer film lenne a könyvből. A ma is álló falak között ugyanis – több mint száz éve – szinte már feledésbe merült botrányok történtek. Az író ezeket korabeli újságcikkekből és egyéb visszaemlékezésekből feltárta, beépítette ebbe a könyvbe. Somossy Károly meghatározó alakja volt a századforduló lokáléletének és róla ma már senki sem beszél. Nagyban köszönhető neki, hogy Európa vezető arisztokráciája ide járt mulatni – és nem nagyon fékezte magát a bársonyfalú szeparékban. Krúdy Gyula azt írta róla: „Ő az, aki megtanította Pestet mulatni.”

A könyv címadója, a Kék Macska, szintén létező lokál volt a Király utca 15-ben. Mikszáth Kálmán és Jókai Mór is rosszallóan beszélt róla. Ennek is áll még az épülete, benne most is vendéglátás folyik, de már teljesen más stílusban. Borbás Edina szándékosan összemosta a két helyszínt, annak érdekében, hogy a kor jellegzetességeit állíthassa előtérbe. Ugyanakkor ő azt is elmondta: a valóban megtörtént botrányokat kissé visszafogottabban ábrázolta, mint ahogyan azok megtörténtek. Pedig az írók inkább kiszínezni szoktak, hogy még „szaftosabb” legyen a történet. Ennek a kornak az eseményeiről szólva, ilyen megoldásokra semmi szükség nem volt. A díva, Carola Cecília is élt akkor – a bemutatón most Csősz Boglárka személyesítette meg és olyan személyiségek bukkantak fel a környezetében, akiknek a történetei akkor nemzetközi port kavartak Berlintől Amerikáig!

A botrányokat Somossy Károly is átélhette – őt a könyv bemutatása alkalmával Faragó András keltette életre – de azt is le kell szögezni: maga a könyv nem töményen a szexualitásról szól! Akármennyire is sikamlós a téma, a lokálélet, a szerző a jó ízlés határait nem lépte át. Sokkal inkább romantikus kalandregénynek nevezhetnénk, hiszen Károly és Cecília élete bőven tartalmazott hozzá valós elemeket. A díva a saját korában – mondhatjuk – ikonikus személy volt, mostanára pedig ő is teljesen eltűnt. A mulató falain belül a lábai előtt hevertek a főrangú férfiak, ugyanazok, akik az utcán már nem biztos, hogy köszöntek volna neki. Az Operaház felépítése akkor kétmillió koronába került és – tény – ő egy gazdag úrtól egymillió koronát csalt ki egyetlen év alatt! Nem lehetett tehát egy ostoba bárcicus. Tudhatott valamit.

A könyv története több szálon fut. A szerző saját bevallása szerint, megírását a porosz államminiszter valóban megtörtént botránya indította el, ugyanakkor igyekezett a kor minden „rétegét” bemutatni. A szegény kisember, a személyzet, a művészek, a lokáltulajdonos és a politikusok, mind szóhoz jutnak benne. Volt egy másik korabeli újságcikk is, ami lendületet adott a könyvhöz, egy gazdag amerikai kereste budapesti rokonát. Ki ne szeretne ilyen hirdetés nyomán változást az életében? Borbás Edina elmondta: akárhogy kutatott, nem derült ki, hogy a hirdető megtalálta-e rokonát, így azután elkezdett álmodozni írás közben.

Teremtett egy szereplőt, aki a romantikát testesíti meg. Az ő életében egy villanásra megjelenik Dobos C. József, a híres torta kitalálójának alakja is – az epizódnak később fontos jelentősége lesz. Ebből talán már sejthető, hogy a könyv nem nélkülözi a fordulatokat és bátran kezükbe vehetik azok is, akik előnybe részesítik a szikár tények mellett a „happy end” megoldásokat.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára