Szervezetek

Kánon – magyarul: kulturkampf

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 19 - 17:11

Esti Kornél ellenségesen méregette a zongora kottatartóján árválkodó rongyosra lapozott agyonjátszott partitúra fedőlapját rajta a szerző neve Soros György na ebből se’ játszhatunk többet

(grafika: Ernesto Vladimír)

de akkor mit egy jobbilliberális kánont kérdezte bizonytalanul a zenekar hátulütője a Csend Zenekar egyemberként fordult feléje az milyen mióta a központi bizottság állásfoglalása nyilvánosságra került fel kell venni a harcot a popzenében uralkodó balliberális diktatúra ellen [„Balázs! Alaktalan alakok szavaira reflektálsz?!”] a zenészek csak egyvalamiben lehettek biztosak ha nem tudják jólhallhatóan bizonyítani antiballiberalizmusukat nem lesz gázsi sokan közülük tévedhetetlen biztonsággal találták el a domináns [2rule] hangnemet volt aki nem először a történelmi változások kakofóniájában de a többség az egységes zenei koncepció kialakításáért és végrehajtásának koordinálásáért felelős kormánybiztos karmesteri pálcáját leste [Egy másik karmester: “I conduct orchestras all over the world, and I know that only if we work together can we have harmony.”] vállaljuk fel bátran a konzervatív értékeket(sic!) játsszunk mindent Hisz(I mean: belief)-dúrban ott jó sok kereszt az előjegyzés lelkesedett a bőgős hogy a fekete billentyűk elvegyék a fehérek munkáját horgadt fel a zongorista tán még az asszonyaikat is megerőszakolják de ezt ő maga is túlzásnak érezte és szerinted az ítészek között kinek van abszolúthallása és rúgjuk ki a zenekarból a gyermekteleneket [egy karnagy kiérdemelte, hogy őt név szerint: Hoppál Péter!] pengessünk hazafias húrokat a gitáros tanácstalanul forgatta hangszerét de melyik lehet az a D vagy az Á neked csak hazafias húrok maradtak a többi el(meg)pattant amelyik még nem az is tervezi [Strjanyin elvtárs, a Kommunista Párt szervező funkcionáriusa, aki a kujbisevi járás Besszonovszkij kerületének a Gigász nevű kolhozáról ismert Besszonovka falujában született, 1932-ben elhatározta, hogy készít 23 húrú elektromos gitárt. Anyagi támogatásért fordult helyi feletteséhez, Voszkobojnyikov elvtárshoz, Voszkobojnyikov elvtárs azonban nem merte a döntést meghozni, tovább küldte a kérvényt a Krupszkajáról elnevezett kultúrháznak. Az ottani vezetés sem tudott mit kezdeni a kérvénnyel, még feljebb küldték. Ez így ment majdnem két évig. Intézmények és hivatalok hada foglalkozott a kéréssel, végül sohasem született döntés és Strjanyin elvtárs sohasem kapta meg az 500 rubeljét.] a hippis gitár helyett citerázzunk a dzsesszes szaxofon helyett fújhatnánk a tárogatót forduljunk a NERvous Pataki Attila ufóihoz és fénylényeihez [Magyar Égre Magyar Ufót!] kérjük segítségüket a hangszerelésben talán még nem késő iratkozzunk be Póka Egon zeneiskolájába ááá úgysem vennének fel bennünket a kontrapunkt meg olyasmi mint a fékek és ellensúlyok a több szólam is afféle liberális cucc játsszuk inkább mindannyian ugyanazt jó hangosan szép egysíkúan unisono főleg pentaton skálát [Kliment Klivka, a szovjet zenei etnográfia egyik megteremtője 1932-ben azt hallotta, hogy a bécsi egyetemen tanító Nyikolaj Trubeckoj (1920-ban hagyta el Oroszországot) könyvében azt írta: Nyugat-Európában nem létezik a pentaton skála. Klivka ennek akart utánajárni, de mivel a könyv nem volt elérhető a szovjet könyvtárakban, néhány napra kölcsönkért egyet filológus barátaitól. A barátokat hamarosan letartóztatták, és orosz nacionalista szervezkedés vádjával elítélték. Klivkát három év szibériai kényszermunkára ítélték.] vigyázni a ritmussal még a végén már-már asszimilálódott idegen elemek keverednek az előadásunkba Mars-tempó egy-két egy-két jobb-bal jobb-bal nehogy véletlenül ütemet tévesszen valaki vagy a hazaárulók kettő-négyet tapsolhassanak a 2/4 meg a 4/4 helyett próbálkozzunk 2/3-ban [tartózkodás nincs!] az énekes mély hangon lalázzon nincs az a szöveg ami ne keltene gyanút [Fogynak a szavaink.] de miért mély hangon hogy férfias legyen ez a trendi genderstílus nyugtalanító és persze nem játszhatunk semmit a csatakbuzi Elton Johntól a migráns Mercuryról nem is szólva de mit szól ehhez a közönség közönség már nincs elvesztette közönség jellegét magánönség méginkább magánság van [magániskola magánkórház magánstadion magánkisvasút magánmigráns magánkülpolitika magánbelpolitika magángazda(g)ság magánpénz magánlaksértés magánéletsértés magánbörtön magánigazságszolgáltatás magánjog magánhadsereg… magánmagyarország-magánügy] szerencse hogy nem rockzenét játszunk mert most veszélyben lennénk. Legjobb lesz, ha maradunk Csendben!

a vendégszövegek forrása: OSA Archívum

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Tisztelt Európai Unió! Vegyék tudomásul, hogy nagyon fel vagyunk háborodva!

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 19 - 16:56

Felháborító, hogy bennünket kritizálnak, mikor épp ellenkezőleg, hálával tartoznának nekünk. Megvédtük Európát, ha mi nem lennénk, Európában már mindenki migráns lenne, és migránsul beszélne. Azt még megértjük, hogy irigyelnek bennünket, amiért nálunk minden jó, de a Sargentini-jelentésben megfogalmazott kritikákat ezzel együtt is felháborítónak tartjuk.

Vegyük például a sajtó szabadságát. Sehol a világon nem olyan szabad a sajtó, mint nálunk. Magyarországon a kormányhoz közeli lapok arról írnak, amiről csak akarnak. Arról pedig nem a kormány tehet, ha mindig azt akarják, amit mi akarunk. Mi azt akarjuk, hogy jelenjen meg a sajtóban, hogy a kormány jól végzi a dolgát, az egészségügyben minden rendben van, az oktatás jó irányba halad, a szegénység megszűnőben. És ezt a kormányhoz közeli sajtó nálunk megírhatja, anélkül, hogy bármilyen retorziótól kellene tartania.

Ezért van az, hogy a miniszterelnök, valamint a Fidesz vezető politikusai csak azoknak az újságíróknak nyilatkoznak, akik olyanokat kérdeznek tőlük, amire ők jól tudnak válaszolni.

Korrupció pedig nincs Magyarországon. Olyan előfordul, hogy egy közbeszerzést nem a legjobb ajánlatot tevő nyer el, hanem valamelyik, a kormányhoz közeli jóbarát. De még mindig jobb, ha a pénzt rendes magyar emberek lopják ki a magyar emberek zsebéből, mintha holmi jöttment idegenek tennék ugyanezt.

Azt írja Sargentini, hogy a magyar kormány fenyegeti az ítélkezés függetlenségét. Ez egy ordas hazugság. A magyar kormány ugyanis kifejezetten azt szeretné, ha kizárólag igazságos ítéletek születnének. Ezért kívánjuk segíteni a bírák munkáját, ezért mondjuk meg nekik, hogy milyen egy igazságos ítélet. Sargentini persze ezt is félreérti, amin nem csodálkozunk, mert ő egy másik, tőlünk idegen kultúrában nevelkedett. Mi nagyvonalúak vagyunk, és elnézzük neki, hogy emiatt nem képes a mi morális szintünkre emelkedni, neki viszont meg kell értenie, hogy mi nem leszünk gyarmat.

Szemben Sargentini állításaival, Magyarországon a tudomány szabadabb, mint az EU többi országában. És ezt a szabadságot semmi nem veszélyezteti. A magyar kormány nem szándékozik lerombolni a Magyar Tudományos Akadémia épületét, és bár Mészáros Lőrinc tett rá vételi ajánlatot, jelenleg nem kívánjuk neki eladni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Magyarországon jelenleg egyetlen akadémikus sincs börtönben, akkor joggal tesszük fel a kérdést: miről beszél a jelentéstevő?

Ami pedig az oktatást illeti: ezen a területen végképp érthetetlenek az ellenünk felhozott vádak. Az, hogy a kormánytagok, valamint a Fidesz vezetőinek a gyermekei nem a közoktatásban, hanem drága magániskolákban tanulnak, nem azt bizonyítja, hogy a közoktatás színvonala nem megfelelő, hanem azt, hogy ezek az emberek jó hazafiak. Vállalják, hogy külön pénzt fizetnek azért, ami másoknak ingyen van. Fizetnek a tandíjért a drága magániskolákban, miközben a nép egyszerű gyermekeinek a gyermekei ingyen tanulnak.

Mi ez, ha nem áldozatvállalás a haza oltárán? Persze, Sargentini ezt nem értheti, hiszen az ő hazája még sohasem védte meg Európát, és ott a kormány nem segíti a bírák ítélkezési munkáját. A sajtóról nem is szólva: jó helyről tudjuk, hogy Hollandiában mindenféle dolgok megjelennek az újságokban, aztán csodálkoznak, ha a kormányuk nem kap kétharmadot.

Úgyhogy, vegyék tudomásul, hogy nagyon fel vagyunk háborodva! Reméljük ez látszik rajtunk, de ha nem, akkor megpróbáljuk még jobban felfújni magunkat, hogy még annál is nagyobbnak lássanak bennünket, mint amilyennek mutatni szeretnénk magunkat.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Veszélyben a jogállamiság Kanada legnépesebb tartományában?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 18 - 20:44

Káosz van az október 22-én esedékes torontói önkormányzati választás körül, amiután Doug Ford, Ontario tartományi kormányfő a kampány kellősközepén csaknem felére csökkentette a városi közgyűlés mandátumainak számát, most pedig hatályon kívül helyezné azt a bírósági döntést, amely szerint egy ilyen intézkedés sérti az Alapvető jogok és szabadságok kanadai chartáját, azaz Kanada alkotmányát.  A tartományi törvényhozások és Kanada szövetségi képviselői is egy rendkívüli jogi baltával rendelkeznek: az alkotmányba épített úgynevezett “notwithstanding clause” használatával szinte bármilyen bírói döntést ideiglenesen (öt évig) figyelmen kívül hagyhat egy kormány egyszerű többségi szavazással, akkor is ha bizonyos, hogy az intézkedés alkotmányellenes. A felülírás bevetése egy politikai atomcsapással egyenlő és alig volt példa arra, hogy ezt valaha is használták, hiszen joggal félhet egy adott politikus a “népharagtól” és a diktátor jelzőtől. 1982 óta öt alkalommal folyamodtak ehhez a megoldáshoz, például Québec tartományban a francia nyelv megvédése érdekében.

Fotó: Doug Ford miniszterelnök “a népért.”

Doug Ford, a júniusban megválasztott progresszív-konzervatív tartományi miniszterelnök az elmúlt hetekben jelentette be, hogy 47 képviselő helyett 25 képviselőből áll majd csak Toronto önkormányzati testülete és a különböző választókerületek határai is megváltoznak, lényegében a tartományi választásokon használt határokkal lesznek azonosak. A gond viszont az, hogy az október 22-ei kampány már elkezdődött, 47 képviselőjelölt kampányol, most pedig sem választópolgár, sem pedig politikus nem tudja, hogy létezik-e még egyáltalán választókörzete.

Edward Belobaba, a Legfelsőbb Bíróság részéről kijelentette: nincs olyan történelmi előzmény Kanadában, hogy egy választási kampány alatt változik meg ilyen radikálisan a választás egész szerkezete és a választókerületek számai és határai. Belobala szerint a Ford kormány aláássa a szabad és igazságos választás elvét, tervezett intézkedése alkotmányellenes.

Erre jelentette be Ford hibásan, hogy Belobala bírót egyik tartományi liberális elődje jelölte ki és ezért pártpolitikai vetülete van a döntésének (egyébként a szövetségi kormány jelölte a bírót, nem pedig a tartományi). Ford mindenáron végig viszi a radikális választási reformot még az október 22-ei dátum előtt. Ekkor jelezte, hogy hatályon kívül helyezné a döntést az ominózus klauzussal.

Kedden viszont úgy néz ki, hogy valamilyen kompromisszumot keresne a kormány, hogy ne kelljen bevetni a politikai atomcsapást, ugyanakkor mégis sikerüljön átalakítani az önkormánzati rendszert a szavazás előtt. A kormány is látta a Mainstreet Research felmérést Torontóban, amely szerint a torontóiak 65 százaléka elutasítja az alkotmány felülírását, 56 százaléka pedig “erélyesen elutasítja” ezt az opciót. Továbbá 55 százalék ellenzi a mandátumcsökkentést. Ami érdekes: itt nem csak Toronto “balos” belvárosáról van szó, hanem az elővárosokban is elutasítják az új jobboldali tervet. Elég nehéz nem arra gondolni, hogy Ford egy ilyen lépéssel próbál bosszút állni azért, mert évekkel ezelőtt néhai testvérének botrányos polgármesterségét “megkeserítette” az akkori városi testület. A hivatalos indok természetesen a költségek visszaszorítása és a “hatékonyabb” népképviselet Torontóban.

A mostani eset egy fontos figyelmeztetés minden kanadainak: ne felejtsük el, hogy az önkormányzataink, városaink sorsa teljesen a tartományi kormány kezében van — bármikor, bármilyen irányba átalakíthatják a helyi kormányzást.

Kategóriák: Szervezetek

Orbán őszödi beszéde

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 17 - 14:14

Ma 12 éve, 2006. szeptember 17-én ismertették a rádióban Gyurcsány Ferenc hónapokkal korábban, május 26-án Őszödön elmondott beszédét. Pontosabban, a beszéd néhány részletét. Orbán Viktor – alább közölt – őszödi beszédének nyilvánosságra hozatalára még várnunk kell.

Most mit vagytok úgy oda? Miért bámultok rám, mint borjú az újkapura? Buta, kifejezéstelen tekintettel. Úgy tesztek, mintha nem tudtátok volna, hogy mi lesz. Mitől vagytok kiakadva? Miért mondjátok, hogy nem tudtátok volna? Munkát vállaltatok egy kuplerájban és nem sejtettétek, hogy mi lesz a dolgotok?

Lehetett tudni, nem rejtettem véka alá soha.

Na jó, nem mindig mondtam meg nyíltan. Nem akartam szájbarágós lenni, gondoltam, hagyok nektek egy kis intellektuális kihívást. Azt hittem, hogy negyven év egypártrendszer után képesek vagytok megfejteni a kódolt üzeneteket. Tudtok a sorok között olvasni, ismeritek a szavak valódi jelentését, és a testbeszéd értelmezése sem idegen tőletek.

Tudtátok, hogy mi vár rátok.

Néhány évvel ezelőtt jobb társaságban kiröhögték, aki azt mondta, hogy visszahozom nektek Horthyt. Államosítok mindent, látástól vakolásig, és csak kevesek kiváltsága lesz a tájékozódás.

Hogy a papok befészkelik magukat az iskolákba, a családokba, a hálószobákba. Kinek a pap, kinek a paplan. Stadion és kisvasút lesz oktatás és egészségügy helyett.

Kiröhögtétek, aki ezt mondta, hülyének hittétek. Ha nem röhögtetek rajta, akkor bérrettegőnek neveztétek. Legalább magatoknak ne hazudjatok, aranycsibéim! Ti tényleg nem tudtátok, hogy lebontom a jogállamot, és sóval hintem be a helyét?

Nem kellett professzornak lenni hozzá, hogy valaki megértse, filozófusnak sem. Ha lett volna hozzá fületek és szemetek, már régen tudnátok, hogy mi a dörgés. Akkor például, amikor azt mondtam, hogy oszt jó napot. Hogy a haza nem lehet ellenzékben. Hogy egy a tábor, egy a zászló.

Adtam már jeleket korábban is. Füstjeleket, ha úgy tetszik. Jó húsz évvel ezelőtt, amikor egy Fidesz-közeli kolléga egyetlen nap leforgása alatt tucatnyi köztartozásos céget vásárolt Kaya Ibrahim és Joszip Tot urak lopott útlevelével. Lehetett volna gyanakodni. És amikor rákérdeztetek, az volt rá a válasz, hogy mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.

Az is alkotmányos jog lett, hogy mindenkit hülyének nézünk. Majd meglátjátok, mi lesz még itt. Rá sem ismertek a saját országotokra, azt hiszitek majd, hogy idegenben vagytok. A mesés keleten, teszem azt.

Trafikmutyi, földbérletek? Quaestor-botrány? Csengeri örökösnő? Ti tényleg nem tudtátok? Migráncsokkal riogatlak benneteket, hogy hozzám szaladjatok védelemért.

Azt viszont megígérem, hogy nem leszünk gyarmat. Üzenjetek Brüsszelnek, hogy nincs rá szükség, mert a magatok foglyai vagytok. Túszul ejtettétek magatokat 2010-ben, majd négy évvel később, és 2018-ban megint. Mindig, amikor csak tehettétek.

Barátkozzatok a gondolattal drága aranycsibéim, hogy ez most már mindig így lesz.

Mert én még soha nem hazudtam nektek, megmondom most is az őszintét: hogy ahol bármi megtörténhet, ott minden meg is történik.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

A fiatalokra figyelünk

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 16 - 18:32

Akik részt szeretnének venni Európa legnagyobb sörünnepén, azoknak nem kell egészen Münchenig utazniuk, hiszen most Budapesten is átélhetik a legnagyobb sörfesztivál minden örömét 2018. szeptember 27-30. között az Októberfest Budapesten. Az arányok persze mások lesznek, de ez számunkra inkább kellemesebb.

A megelőző években a rendezvényt vendégül látó patinás helyszíneket, mint a Fővárosi Műjégpálya, Budapest Felvonulási tér kinőtték, így – tavaly után, most már másodszor is – a budapesti Kincsem Park (1101 Budapest, Albertirsai út 2-4.) lesz a fesztivál színhelye. A gyönyörű, parkosított terület, a Lovasszínház, a „békebeli” régi lelátó hangulata, a minden igényt kielégítő lóversenypálya és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra már-már a müncheni rendezvényhelyszín adottságaival vetekszik! A gépkocsival érkezőket közeli parkolók várják, no de ki megy sört inni autóval? Finoman szólva: nem tanácsos, mikor a helyszín tömegközlekedéssel szinte a város bármelyik pontjáról egyszerűen elérhető és a rendezvény ideje alatt különjáratok is közlekednek majd!

Az Oktoberfest ünnepét első ízben 1810 októberében rendezték meg a müncheni Terezia mezőn. A hagyományt Lajos trónörökös herceg és Terézia hercegnő esküvője teremtette meg, ahová München egész lakossága hivatalos volt. Az ünnepet a későbbiekben lóversenyekkel, mezőgazdasági vásárokkal színesítették. A rendezvényen kizárólag a müncheni sörfőzdék vehetnek részt, kifejezetten az erre az alkalomra főzött sörkülönlegességeikkel. A budapesti fesztivál alternatívát kínál mindazoknak, akiknek személyesen nincs lehetőségük Münchenben megtapasztalni ezt az utánozhatatlan közösségi élményt, de – és ez a színvonalat is jól mutatja – egyre több külföldi látogatóval büszkélkedhetünk. Az elmúlt években a fesztivált több tízezer ember tisztelte meg részvételével. Idén már – mint a Brauerei Gruppe GmbH & Co. KGaA hazai képviselője – a Paulaner saját hatáskörében szervezi a PAULANER OKTOBERFEST BUDAPEST sörfesztivált.

Zsélyi Gábor, a Paulaner Magyarország képviselője elmondta: bár a münchenivel nem lehet – és nem is cél – versenyezni, hiszen az nemcsak a legnagyobb sörfesztivál, hanem összességében is ez a világon megrendezett legnagyobb fesztivál. Az időjárási viszonyok miatt szeptember hónapban kezdődő Oktoberfestet évente átlagosan 6-7 millió vendég látogatja a világ minden tájáról. Mi hét évvel ezelőtt rendeztük meg az elsőt és az idén a várakozások szerint, a négy nap alatt 70-80 ezer ember vesz majd részt rajta. Az elfogyasztott sör mennyiségét csak becsülni lehet. A legjobban a Paulaner 5-600 hordónyi Oktoberfest söre fogy, ez úgy tizennyolcezer literre tehető. Jelen lesznek viszont a kézműves sörfőzdék is, a náluk elfogyasztott mennyiségről nincsenek adatok. A fesztiválra – egyelőre még – belépő díj van, de a cél az, hogy ez megszűnjön és a fesztivál látogatása a közönség számára ingyenes lehessen.

A program rendkívül változatos lesz. Idén először kapcsolódik be a Retro Rádió, de ez senkit ne riasszon el. A csütörtök például kifejezetten fiatalos nap lesz, ekkor főként rájuk figyelnek a rendezők, a kora délutáni órák pedig a családoké. A 12 évnél fiatalabb gyerekek belépése ingyenes és számukra külön foglalkozásokat – vidámparki attrakciót, pónilovaglást, arcfestést – szerveznek, hogy közben a szülők egy kicsit zavartalanul kóstolhassanak. Este hat órakor azután „feltekerik a hangerőt”, kezdődik a buli – egészen éjjel egy óráig. A szervezők remélik, hogy ezen a fesztiválon is pont olyan, vidám, elégedett arcokkal találkozhatnak, mint amilyenek Münchenben szoktak lenni és azért a sörfogyasztás is megmarad kulturált keretek között. A sör mellé felsorakoznak majd az ételek, közöttük bajor ételek is. Akinek kedve van, a Bud Spencer filmekből ismert sör-virsli versenyt is szervezhet magának!

(oktober-6) A rendezvény hivatalos megnyitója szeptember 27-én, csütörtökön, 18 órakor lesz. Ekkor ünnepélyes körülmények között verik csapra az első hordó Paulaner sört. Nyomban utána Curtis fellépése következik, aki szeretné megcáfolni, hogy az ilyen rendezvény csak a negyven évnél öregebbeknek való. Szeptember 28-án, pénteken az esti műsort hét órakor Tóth Gabi nyitja, egy óráig övé a színpad. Őt a következő másfél órában a Beatrice nagykoncertje követi. Ahol Nagy Feró megjelenik, ott igazi házibuli van az első másodperctől. Azt mondta, mindent el fog követni, hogy „lemossák” az összes többi, megjelent zenészeket. Nem lesz könnyű dolga, mert szombaton – mások mellett – színpadra lép a Happy Gang és an Animal Cannibals is. Vasárnap kettőtől viszont igazi német zene uralja majd a fesztivált. A Musikverein Harmonie Gerstetten 50 tagú német fúvós zenekar játszik, kiegészülve a 30 tagú Pilisvörösvári Német Nemzetiségi fúvószenekarral. A sváb zenét kedvelők viszont a fesztivál mind a négy napján megtalálhatják a szórakozásukat, mert egy egész Sramli Sátor várja majd őket.

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Bayer esete az ártatlan pólósokkal és a megvádolt 11 éves kislánnyal

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 16 - 15:03

Mint már annyiszor, megint irigyelnünk kell Bayer Zsoltot. Ő már tudja ugyanis, hogy ki a bűnös, és ki az áldozat. Bayernek, mint írja, barátai Petővári Zsolt és Kósz Zoltán, ezért tudja, hogy nem tették meg azt, amivel egy 13 éves – a feltételezett elkövetés időpontjában 11 éves – kislány vádolja őket. Nem erőszakolták meg a kislányt, ő csak kitalálta az egészet. Méghozzá bosszúból, mert lopott az egyesületből, ahol vízilabdázott, ezért ott kellett hagynia a csapatot, és így állt bosszút.

Lassan jöttek a hírek, ám ahogy teltek a napok, egyre többet lehetett megtudni erről a szomorú és – bármi is legyen az igazság – borzasztó történetről. Először csak annyit közöltek, hogy két sztársportolót egy 11 éves kislány megerőszakolásával gyanúsítanak. Aztán kiderült, hogy a két vízilabdázóról van szó, majd megtudhattuk azt is, hogy egyikük olimpiai bajnok és családapa.

Hogy ez utóbbi mit jelent ebben az esetben, nem tudni. Nagyon sok férfi családapa, vannak közöttük jólelkűek és gazemberek – az, hogy valaki családapa, vagy sem, nem minősíti az illetőt.

Majd a nemrégiben nívódíjat kapott Tények című műsor név szerint is közölte, hogy kikről van szó: a gyanú szerint Kósz Zoltán és Petővári Zsolt követte el a bicskanyitogató tettet.

Nem először halljuk ezt a két nevet így együtt, szerepeltek ők már közösen a sajtóban, sok évvel ezelőtt, egy bűnüggyel kapcsolatban. Az akkori híradások szerint „2009. február 5-én első fokon bűnösnek mondta ki a rendőrökkel incidensbe keveredő vízilabdázókat a Budai Központi Kerületi Bíróság: Petőváry Zsolt hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság és rongálás miatt 10 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, az olimpiai bajnok Kósz Zoltánt pedig 75 ezer forint pénzbüntetésre ítélték ittas vezetés miatt.

A bíróság és az ügyészség szerint megállapítást nyert, hogy a vízilabdázókat 2007. november 23-án Budán, az Alagút utcában rendőrök igazoltatták. Kósz Zoltánt, aki a megállított gépkocsit vezette, szondáztatni akarták a rendőrök, ám ő – a vád szerint – többször is a szükségesnél rövidebb ideig fújta a szondákat. Ennek ellenére az egyik szonda elszíneződött, vagyis alkoholt mutatott ki a sportoló szervezetében. Ezt a szerkezetet Kósz Zoltán zsebre tette, és nem adta vissza a rendőröknek. A rendőrök ezután megkérték, hogy menjen velük a Gyorskocsi utcába vérvételre, de erre a vízilabdázó nem volt hajlandó. Ezután megbilincselték őt – ezalatt Kósz Zoltán nem szándékosan, hanem passzív ellenállást tanúsítva, leverte az egyik rendőrautó rendszámtábláját –, majd előállítottak. Az intézkedés közben Petőváry Zsolt elsőrendű vádlott az egyik intézkedő rendőr kezét ellökte, kiabált, közéjük akart rontani, egyiküket megütötte, és egy rendőrautót megrongált.

Az ügyész indítványában súlyosbító körülménynek nevezte, hogy a két élsportoló sok fiatal számára példakép, s ezt magánéletükben is figyelembe kell venniük. Ennek azonban a bíróság nem adott helyt. Arra azonban kitért indoklása során a bíró, hogy az élsportolóknak példamutatásban élen kell járniuk.”

Ez történt több mint tíz évvel ezelőtt, ami persze, akárcsak az, hogy lopott-e a kislány a társaitól, vagy sem, az ügy szempontjából nem jelent semmit. Számtalan embert kaptak már ittas vezetésen, olyan is volt, hogy valaki rátámadt a rendőrökre, ám közülük csak igen kevesen erőszakoskodnak 11 éves kislányokkal.

Talán majd tényleg kiderül az igazság. A két pólós ártatlannak mondja magát, és ameddig bűnösségük be nem bizonyosodik, megilleti őket az ártatlanság vélelme. Mint ahogyan a 11 éves kislányt is megillette volna. Bayer Zsolt azonban már most tudja, hogy nem ártatlan, és az egész történetet csak azért találta ki, mert lopott és ezért eltávolították a sportklubból.

Hogy tényleg lopott-e, ebben a pillanatban nem tudjuk. Ha igen, az bűn, ám ez még senkit nem jogosít fel arra, hogy erőszakoskodjon vele. (Már amennyiben tényleg volt erőszak – ártatlanság vélelme, stb – lásd, mint fenn.) Egy közírót – Bayer annak tartja magát – pedig végképp nem jogosít fel arra, hogy ítélkezzen: lopott, ezért most hazudik.

A történetnek most még csak annyi a tanulsága, hogy aki ártatlan, azt nem szabad meghurcolni, aki bűnös, azt meg kell vádolni. Legyen az illető sportoló, politikus, vagy bárki atyaúristen.

Bayernek könnyű, mert ő már most, a tények ismerete nélkül is tudja, hogy mi az igazság: az, amit ő annak gondol.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Bojkottáljuk-e a magyar termékeket Észak-Amerikában?

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 15 - 16:54

Ha belenézek az ebédlőmben lévő borszekrénybe, látom hogy az ott tárolt 12 üveg bor közül öt magyar. Ha körülnézek konyhámban, találok magyarországi mézet, pár gulyáskrém tubust, darált csemege paprikát, paprika örleményt, sárgabarack lekvárt és “Piroska” márkájú málnaszörpöt. Az utóbbiról annyit, hogy a magyar szörpök messze jobbak, mint az egyik kanadai kávézóláncban felszolgált, enyhén sznob hangzású “olasz szódák”, aminek ára közel öt dollár poharanként. De az utóbbi hónapokban egyre inkább foglalkoztat egy kérdés: mindannyian, akik Magyarországon kívül élünk, de valamilyen formában az Orbán rendszer elszenvedői voltunk (vagy vagyunk), illetve mindazok akiket elborzaszt az egyre inkább öntelt és korrupt autokrata rezsim ami ott kiépült és megszilárdult, nem-e tennénk jól ha bojkottálnák a magyarországi termékeket, amelyeket kanadai, amerikai vagy egyéb nyugati ország üzleteiben találhatunk?

Ha saját magamból indulok ki, el kell mondanom, hogy évekig nem azért vásároltam akár Ottawábam akár korábban Montreálban magyarországi termékeket, mert nem tudtam nélkülük elképzelni az életet. A magyar termékek vásárlását Kanadában egy féle megfogható szolidaritásként szántam. Kis országban, illetve kis és nyitott piacban nem könnyű életben tartani a helyi termékeket és nehéz helyzetben vannak a kisvállalkozók, termelők, földművesek és gazdák. A magam részéről, csaknem 7 ezer kilométeres távolságból igyekeztem tenni, amit lehetett, hogy támogassam a magyar vállalkozókat.

Sajnos be kell vallanom, hogy ez a környezetnek különösen káros. Kanadában is van méz — annak szinte minden fajtája, beleértve a nálunk különösen finom hajdina (buckwheat) méz. Nem kell azt a Kárpát-medencéből, hétezer kilométeres távolságból ide szállítani. A legnépesebb tartományban, Ontarioban is van egy viszonylag fiatal, de felfelé ívelő bortermelői szektor, amely a kanadai fogyasztók támogatásával tud csak tovább fejlődni. A kelet-európai jellegű élelmiszerboltokban ott áll hatos csomagokban, egymás hegye-hátán a Hargita Gyöngye, illetve a Borsec nevű palackozott székelyföldi ásványvízek, miközben forrásvízekben Kanada (és ezen belül Québec tartomány) kimagaslóan gazdag. Ráadásul nálunk Ottawában, az ottawai folyóból eredő csapvíz köztudottan jóminőségű. Az ecojustice nevű környezetvédelmi csoport országos kutatása szerint Ontario tartomány a legmagasabb, azaz “A” osztályzású csapvízzel rendelkezik.

De most nem elsősorban környezetvédelmi szempontból érdemes a magyar termékek szembeni bojkottot megfontolnunk Észak-Amerikában (és a nyugati országokban általában), hanem inkább elvi alapból. Egyszerűen fel kell ismernünk azt, hogy a magyar gazdaság a rendszerváltás óta most torzult el leginkább, most került legmesszebb a szabadpiac, a szabad verseny, vagy legalábbis az igazságos állami közbelépés elveitől. Gondoljunk csak a magyar borászatra, amelyre a Fidesz oligarchái az utóbbi nyolc évben egyre inkább rátették kezüket. Alig egy éve került át újabb három borászat Mészáros Lőrinc kezébe, belértve a Badacsonyi Pincészet Kft., a Tihanyi Borászati Kft. és a Tihany-Vin Kft. 2017 szeptembere óta e három cég a Búzakalász 66 Felcsút Kft. nevű érdekeltséghez tartozik. De ezt megelőzően már Mészáros kezébe került a Dereszla Sparkling Kft., a Tokaj-Major Kft. és a Henye Borászat Kft. Minderről a néhai Magyar Nemzetben érdemes olvasni.

Ódor Bálint nagykövet magyar borokat népszerűsít Kanadában.

Az utóbbi években Kanadában szolgáló magyar diplomatáknak ki volt adva, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy egy, az Orbán rendszerhez köthető magánvállalkozás – a  Vinum Tokaj Canada – illetve Balla Sándor torontói vállalkozó által népszerűsített borok kanadai vevőkre találjanak és versenyképes áron forgalomba kerüljenek a tartományi tulajdonban lévő bor és szeszesital forgalmazója által. Kevés sikerrel járt a magyar külügy és Balla Sándor közös vállalkozása. Azt a marketing célt viszont elérték, hogy a Dry by Tokaj bor egy kanadai díjat nyert el. A kanadai fogyasztókat azonban még nem, és most már nem is nagyon fogják. Egy torontói külvárosban lévő, Balla tulajdonában álló étteremben találkozhattak leginkább e magyar borokkal, de közben látom, hogy már ez a vendéglő is bezárt. A kanadai magyar üzletember viszont az elmúlt években inkább a magyar adofizetők pénzéből épült torontói magyar közösségi intézmények felépítéséből profitált, hiszen két esetben is a kormányhűségéről ismert Ballát bízták meg e projektekkel.

Egy szó mint száz: van létjogosultsága egy bojkottnak magyar termékek ellen. Ezt a cikket is vitaindítónak szánom. Miközben egy bojkottot valószínű külhoni magyarok indíthatják el, akkor nyerhet jelentőséget ha egyéb kanadai, amerikai vagy nyugat-európai honfitársainkat is meg tudjuk győzni afelől, hogy ma elvi okokból kerülni kell a magyarországi termékeket. Ha a magyar gazdaság megérzi az export termékek iránti kereslet csökkenését és ha az különösen negatív hatással van fideszeses üzletemberekre, akkor a rezsim politikusai is valószínű felfigyelnek. Van egy nem túlságosan szép angol kifejezés: “a pénz beszél.” Ebben van igazság, Magyarországon pedig különösen. Hiszen a derék nemzeti, hazafias és keresztény magyar kormánypártiaknál a pénz egyenesen kiabál.

Kategóriák: Szervezetek

Amerika – a megunhatatlan – II. rész: Utazások Amerikában

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 15 - 14:40

Amerika más, Amerika nagy, Amerikát nem lehet elmesélni – szokták mondani azok, akik ott élnek vagy már sokszor jártak az Egyesült Államokban. Mert hiszen Amerika valóban nagy! Két nagy kontinens, Észak- és Dél-Amerika és persze nemcsak egy ország helyezkedik el rajtuk. Ám – itt Magyarországon – ha kimondjuk a nevét, szinte mindenki, automatikusan az északi részen található Egyesült Államokra (U.S.A.) gondol és eszébe sem jut, hogy mondjuk Mexikó is Amerika és azt is egyesült államok alkotják.

Aki megérkezik a Kennedy repülőtérre és nem átszállással, repülve folytatja az útját, a városba több módon is eljuthat. A legjobb, ha rokon, ismerős várja és autóval – a forgalomtól függően fél-, másfélórás kocsikázással jutnak a belvárosba. A helyzet más, ha – mint esetünkben – az út folytatódik, de nem repülővel megyünk át egy másik államba. Ilyenkor a legolcsóbb és legegyszerűbb az Airtrain, a 2002-ben megnyílt magasvasút, mely a repülőtér összes terminálját érintve viszi oda és veszi ott fel az utasokat. A terminálok közötti közlekedés ingyenes. Kifelé, a városi közlekedéssel az A jelű metró Brooklyn-i, Howard Beach állomásán lépett a vonat először kapcsolatba, most már más találkozási pontok is vannak. Ezzel a vonattal mindössze 5 dollárért kényelmesen és gyorsan lehet elérni a metrót. Ott válogatni lehet a különféle metrójegyek között. A 65 év felettiek, a külföldiek is, ha ezt útlevéllel vagy jogosítvánnyal igazolják, két útra szóló kedvezményes jegyet válthatnak.

A New York-i metró, külön világ. Nagyobb állomásain a jegypénztárostól ingyen térképet kérhetünk és az jelentősen megkönnyíti tájékozódásunkat, közlekedésünket a városban. Az állomások gyakran foglalják el egy – négy utcával határolt – háztömb teljes földalatti területét, olykor még többet is. A metró soha nem áll le, éjjel is közlekedik, az összesen 373 kilométer hosszú útvonalán 468 állomás található. Vannak számmal és vannak betűvel jelölt vonalai és vannak express járatok is, melyek nem állnak meg minden állomáson. A vonalak között rengeteg átszállási lehetőség van. Adódik olyan, ahol háztömbnyi távolságot kell a földalatti folyosókon gyalogolni, amíg eljutunk az egyiktől a másikhoz. Szerencsére az útvonalakat mindenhol jól jelzik.

A megállókat is. A vonatok hosszúak és nincs minden kocsiban automata kijelző, ami mutatja, hol vagyunk és a mi a következő megálló. A bemondás sem érthető mindig, lehet, hogy zaj van, éppen egy másik vonat megy el mellettünk vagy csak az utas nem ért angolul. Ezért az állomásneveket a födémet tartó oszlopokra is kiírják. A falon, néhány helyen a feliratok igazán szépek, jól jelzik, mire számíthatunk majd felszínen. Kell pár szót szólnunk egy idehaza teljesen ismeretlen jelenségről. Vannak olyan állomások, ahová több különböző vonal vonatai is befutnak, ráadásul ugyanannak a peronnak jobb és bal oldalára. A két sínpár között a távolság csak pár lépés. Ha az egyik oldalon éppen bent áll egy vonat és a másikra pont akkor fut be egy másik, az első nem indul el, noha már megtehetné. Vár annyit, hogy az átszállni akarók biztonsággal eljussanak az egyik vonattól a másikhoz! Hasonlóra a budapesti tömegközlekedésben példa nincs, pedig villamos, autóbusz és troli találkozása sok helyen előfordul.

Mi egy másik államba, Pennsylvaniába szeretnénk eljutni. Az Airtrain vonatával elmentünk az A jelű metró Brooklyn-i, Howard Beach állomására, hogy majd elérjük a távolsági autóbusz-pályaudvart. Álljon itt még egy jó tanács! A metróállomások túlnyomó többségén nincs mozgólépcső, van viszont sok, igen szűk vaslépcső, érdemes tehát alaposan megfontolni a csomagolást. Ne legyen a bőröndünk túl nehéz! Most viszont szerencsénk van. Az „A” metró kelet-nyugati irányban átszeli egész New Yorkot. Brooklyn keleti részéről, a Howard Beach-ről, átszállás nélkül juthatunk el Manhattan nyugati oldalára, a híres West Side-ra, a 42. utcához. Itt van a Port Authority Bus Terminal hatalmas, földalatti pályaudvara. Az út nem rövid, nagyjából úgy kell elképzelni, mintha Budapesten Rákoskeresztúrról szeretnénk Budakeszire menni. A buszpályaudvaron – egy apró érdekesség – a férfi WC-ben is van pelenkázó, elvégre apuka is utazhat csecsemővel egyedül.

New Yorkból Pennsylvaniába a Frank Martz Coach Company szép, kényelmes buszai járnak. A célunk, East Stroudsburg, a forgalomtól függően másfél – kétórányi távolságra van. Belül minden buszban feltüntetik a vezető nevét, de olyan is van, ahol kívül, a busz oldalára is felfestették. Ez nem cserélhető, valószínűleg ugyanazt a buszt, ugyanaz az ember vezeti, hosszú idő óta. Ez jelez valamit a társaság és az alkalmazott viszonyáról.

A buszban WC van. Kézmosó nincs benne, van viszont a nálunk is ismert kézfertőtlenítő. Gyorsan beszívódik, feleslegessé teszi a kéztörlő használatát, nincs is ilyen a fülkében. A hosszú út alatt van idő a nézelődésre. A mindkét irányban hol három-, hol négysávos autópálya feltűnően tiszta, az utat szegélyező füves, ligetes területek szépen gondozottak. A szemetelés errefelé nem kifizetődő, ezerdolláros(!) büntetés jár érte. A rohangálás sem divat. Az engedélyezett sebességhatár 65 mérföldnél – ez nagyjából 100 kilométer – csak nagyon ritkán több. A „vidéki” buszmegállóknál érdekes szokás figyelhető meg. Az emberek nem kint állnak sorba. Amikor megérkeznek, az épület előtt, sorban, egymás mögé leteszik a csomagot, ha olyan nincs, akkor egy újságot vagy választanak egyet a számozott – Rubik-kocka méretű – fakockákból és azt teszik a földre. Azután bemennek a váróba, TV-t nézni. Pár perccel a busz érkezése előtt mennek ki és foglalják el a helyüket a felszállási sorban. Azt mondják: egyetlen csomag sem tűnt még el soha!

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Brüsszeli antiszemiták és gonosz összeesküvők

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 14 - 14:58

Orbán Viktor ma reggel azt mondta a Fidesz közpénzen fenntartott közrádiójában, hogy Brüsszel zsoldosokat küld a magyar határra, hogy azok majd beengedjék a migránsokat. S hogy mindez még elrettentőbb legyen, hozzátette: az antiszemitizmus központja ma Brüsszel.

Aki ilyeneket mond, az vagy elmebeteg, vagy gazember.

Amúgy meg ez a megnyilatkozás kontraporduktív, vagyis, ellenkező hatást ér el, mint amit a beszélő szeretett volna. Az antiszemiták ugyanis ettől csak megkedvelik Brüsszelt, akik nem antiszemiták, azok pedig nem tudnak annyira korlátoltak lenni, hogy bedőljenek ennek az aljas ostobaságnak.

*

A hősből hazaáruló lesz, a barátból gonosz összeesküvő

Talán már nem mindenki emlékszik arra, hogy Orbán Viktor a 2010-es választások előtt más országot ígért a magyaroknak Azt mondta, hogy a választás másnapján olyan országban ébredünk, amelyre rá sem ismerünk majd. Igaza lett: 2010 óta nem Magyarországon, hanem Másországban élünk.

Akkor még csak a jelenről és a jövőről beszélt Orbán, múltról kevés szó esett. Azóta tudjuk, hogy semmi sem változik olyan gyorsan, mint a múlt. Folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben, csak kapkodjuk a fejünket, nehogy lemaradjunk néhány brosúrával. Minden megmásítható. Szó, szöveg, történelem, bármi.

2006-ban nem békés tüntetőkre támadt a rendőrség, Ha sokszor elmondják, talán sokan hajlamosak hinni ebben, de nem lehet annyiszor elmondani, hogy ettől igazság legyen belőle. Akik látták, mi történt 2006. szeptemberében a TV székháza előtt, majd októberben, a belvárosban, s mernek még emlékezni a megrázó képekre, tudják, hogy mi történt. Egy felheccelt tömeg támadt a rendőrökre, autókat gyújtottak fel a mára forradalmárrá nemesedett vandálok, kirakatokat törtek, fosztogattak, és azt is tudjuk, hogy a tankot elkötő öregúr sem békés szándékkal érkezett.

A Don kanyarban nem hős magyar katonák vívtak honvédő háborút a hazánkra támadó ellenséggel, hanem az ország akkori vezetésének, főként Horthy Miklós kormányzónak a felelőtlenségéből és cinizmusából következően, szerencsétlen áldozatokat küldtek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatok ellen a biztos halálba. Határainktól sok ezer kilométernyire, megfelelő fegyver, az életben maradáshoz szükséges felszerelés nélkül.

Most éppen Nagy Imrét, valamint 1956 valódi hőseit tüntetik el a Vértanúk teréről.

A hősből hazaáruló lesz, a barátból gonosz összeesküvő, ellenség, az üldözőből üldözött. A múltmásítók a nemzet kihagyó emlékezetére utaznak. Ha valaki, ők tudják, hogy milyen a magyar ember. A magyar ember megköveteli a tiszteletet, viszont bármit képes elfelejteni.

Ha megkérdeznék a magyar embert, már arra sem emlékezne, melyik volt az a párt, amelynek képviselői az Antall kormány idején kivonultak a parlamentből, amikor bejelentették a Trianon emléknapot. Hogy kik voltak azok, akik zajos hisztériát csaptak, amikor az akkori kereszténydemokraták valamelyike szólásra emelkedett. Kik voltak azok, akik csuhások és térdre, imához! bekiabálásokkal botránkoztatták meg a többieket.

Ha lenne nem csak mikrofontartó állványokat engednének a Belső Párt tagjainak közelébe, akkor valamelyik valódi újságíró már rég megkérdezte volna ezeket a tisztességtelenségben megőszült, nagyon középkorú hölgyeket és főleg urakat: tessék mondani, hogy is van ez? Mikor méltóztattak kegyelmetek igazat mondani: akkor, vagy most? (A helyes válasz: sem akkor, sem most).

A Belső Párt tagjai korábban mindenről másként gondolkodtak: gazdaságról, kultúráról, versenyről és vallásról, keletről és nyugatról. Talán csak a hatalom és a pénz iránt érzett lojalitásuk nem változott.
Ma tényleg más országban élünk, mint nyolc évvel ezelőtt. Más lett a jelenünk, a jövőnk is megváltozott, a Belső Párt élharcosai jelenleg a múltunk megmásításán munkálkodnak.

Ne legyenek illúzióink: ha rajtuk áll, meglesz az is.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Othello a Nemzeti Közműveknél

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 13 - 14:25

Első felvonás, első szín. Velencze, utcza.

Othello, a törökök ellen harcoló keresztény velencei hadak vezére még nincs itt.

A Nemzeti Közműveknél várok a soromra, egészen pontosan a Nemzeti Közművek földgázszolgáltató fővárosi ügyfélszolgálati irodáinak egyikében.

A színen Rodrigo (velencei nemes), Jago (Othello zászlótartója) és – később – Brabantio (velencei tanácsos).

Aki nem tudná: a Nemzeti Közművek ügyfelei több mint egy éve már nem csupán a földgáz-, hanem az áramszolgáltatással kapcsolatos ügyeiket is országszerte egyazon irodákban intézhetik. A Nemzeti Közművek “hosszú távú célja, hogy szolgáltatás portfoliójának fokozatos fejlesztésével a lakosság teljes körű otthonszolgáltatójává váljon.”

A képen Konstantin Stanislavski Othello szerepében 1896-ban.

RODRIGO. Mi szerencsés leend

E vastag ajkú mór, ha sikerül…

JAGO. Riaszd föl az apát, uszítsd nyomába;

Mérgezd meg gyönyörét! Kiáltsd ki az

Utczán a bűnt; bőszítsd fel rá a lány

Rokonait…; gyönyöre

Gyönyör marad bár; úgy bosszantsd, sebezd, hogy

Színét veszítse!

Ha hosszabb várakozásra készülök, általában könyvet viszek magammal, ezúttal egy 1902-es kiadású Shakespeare-kötetet tettem a táskámba, a kötet a költő tragédiáit tartalmazza, az Othellot nem Arany János, hanem Szász Károly fordításában. Azt olvasom.

RODRIGO. Apja háza ez,

Kiáltok!

JAGO. Oly ijesztően és hangosan

Kiálts, mint népes városban szokás, ha

Véletlenül tűz üt ki éj idején.

RODRIGO. He! Holla! Hallod-e Brabantio!

JAGO. Ébredj Brabantio! He! Tolvajok!

Vigyázz lakodra! Lányodat viszik!

(Brabantio fenn az ablaknál megjelenik)

Jó húsz perce húztam az 515-ös sorszámot. Ahhoz képest, hogy amikor ez a szám a 8-as ablaknál megjelenik, a kártyámról seperc alatt átutalom a havi gázfogyasztásomnak a pénztáros által beütött díját, amiről a kinyomtatott igazolását aláírom, s a másolatát átveszem, ahhoz képest a 493-as számú ügyfél meglehetősen hosszan időzik ott. Vajon miért?

BRABANTIO. Mi az? Miért e szörnyű ordítás?

No mi dolog?

RODRIGO. Uram! Egész családod honn van-e?

JAGO. Zárvák-e ajtaid?

BRABANTIO. Miért kérditek?

JAGO. Meg vagy rabolva. Öltözz’ szaporán.

Szived felét gaz tolvajok viszik.

Most, épen most, egy rút fekete kos

Most lopja meg fehér bárányodat.

Kelj fel hamar! Veresd meg a harangot,

Ébreszd fel az alvó polgárokat,

Különben maga a fekete ördög

Tesz nagyapává. No siess, ha mondom.

– Csak egy pénztáros van?

A nyitott könyvvel a kezemben ezt a sorszámok húzásában segédkező alkalmazottól kérdezem.

– Igen.

– És miért tart hosszú ideig némelyik befizetés?

– Mert nemcsak fizetni lehet nála, más ügyintézési feladatokat is ellát.

– Miért lát el más ügyintézési feladatokat? Ha ezt nem tenné, akik csak befizetnének, gyorsabban végeznének.

– Mert betegség miatt a munkát meg kell osztani.

– Van-e itt vécé?

– Az ügyfeleknek nincs.

BRABANTIO. Elment az eszetek?

RODRIGO. Tisztelt uram!

Ismered hangomat?

BRABANTIO. Nem én, ki vagy?

RODRIGO. Nevem Rodrigo.

BRABANTIO. Annál kelletlenebb.

Mondtam, ne ólálkodj’ lakom körül.

Nyiltan kimondám, hogy leányomat nem

Neked neveltem. S most őrjöngve jössz,

Bortól zabálva, te gyalázatos,

Zavarni nyugtomat.

RODRIGO. Uram, uram!

BRABANTIO. De bizonyos lehetsz, hogy ha kedvem és

Hatalmam is lesz, ezt megkeserülöd.

RODRIGO. Csak légy türelmes jó uram!

BRABANTIO. De hát

Mit kiabálsz zsivány? Hisz ez Velencze,

S házam nem korcsma.

RODRIGO. Hidd meg jó uram,

Hogy tiszta szándékkal jövék.

JAGO. A mennykőbe, uram! Te olyan ember vagy,

hogy az Istent se imádnád, ha az ördög kérne rá.

Minthogy mi neked jó szolgálatot tenni jövénk, s azt

hiszed, gaz ficzkók vagyunk, inkább akarod, hogy egy

berber csődör bírja leányodat, unokáid rád nyerítsenek,

s rokonságod spanyol lovak legyenek!

– Nem önt hívják? – Ezt a szomszédom kérdezi.

– Köszönöm, de nem. Figyelek.

Valóban figyelek. Minden csengőszerű jelzésnél felemelem a fejemet, és mert néhány ügyfél nem várta ki a sorát, a számok gyorsabban haladnak vártnál, s lassan az enyémhez közelítenek. Nagyon lassan.

A tíz ablak közül csak négy mögött fogadják az ügyfeleket. És vagy huszan ülünk itt a székeken.

BRABANTINO. Miféle szemtelen ficzkó ez itt?

JAGO. Olyan ember vagyok, uram, ki azért jött, hogy

megmondja neked, hogy a leányod e perczben a mórral

ölelkezik.

Egy migráns fickó budapesti szexmerényletét megkérdőjelező telefonüzenetet az alábbi szöveggel osztom meg a facebookon: Az interneten már nem elérhető rendőrségi közlemény szerint a bűncselekmény a gyorsétterem mosdójában történt. A gyorsétterem valójában nem étterem (ablakon át szolgálják ki a vevőket) és nincs benne mosdó. A személyzet számára ajtónyitással elérhető kocsmában van ugyan, de a kocsma az állítólagos szexmerénylet megtörténtekor – hajnali három körül – zárva volt.

BRABATINO. Hitvány cudar vagy!

JAGO. S te uram, tanácsnok.

Egyre jobban tele van a hólyagom. És urulógiai kezelésem folytán tudom, hogy ez árt nekem.

Felállok, előveszek egy szórólapot. “Válassza a Nemzeti Közműveket.” Ez áll rajta.

Rákeresek az interneten.

Olvasom, hogy szeptember elsejétől megújult. Hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal jóváhagyását követően ügyfeleinek még színvonalasabb kiszolgálása érdekében önálló cégbe szervezi ügyfélkapcsolati tevékenységét, amely NKM Ügyfélkapcsolati Kft. néven kezdte meg működését. A feladatok kiszervezése több lépésben valósul meg, elsőként a társaság mintegy 300 munkavállalóval kezdi meg a számlázási, folyószámlakezelési és más háttérfeldolgozási tevékenységek ellátását.

BRABANTIO. Ezért ma te felelsz meg, Rodrigo.

RODRIGO. Megfelelek, ha akarod. De kérlek,

Ha tudtoddal van s tetszésed szerint,

Hogy szép leányod most, ez éji órán,

Se jobb, se rosszabb őrizet alatt,

Mint egy silány cseléddel, egy kibérelt

Nyomorú gondolán megy a buja

Mór karjai közé: ha ezt tudod,

S megengedéd, — akkor mi tégedet

Fölzaklatánk, megsérténk csúfosan.

Lányod, ha menni nem te engedéd,

Nagy vétket követett el. Szép magát,

Eszét, szivét, állását, kincseit

Egy hontalan kalandor szerecsennek

Dobá oda. Győződj meg hát magad!

Ha őt a házban, ágyában leled,

Úgy én hazudtam és törvény szerint

Sújts, hogy belőled csúfot űzni mertem.

BRABANTIO. Szövétneket! Hej! Fáklyát gyújtsatok!

Föl! Talpra! Ez álmommal összevág!

Már hinni kezdem. Gyertyákat, ha mondom.

Végre engem hívnak, és még nem telt két óra sem. És két perc alatt végzek. Nem a lélegzetemet kell visszatartanom, de megkérdezem.

– A vécét miért nem használhatják az ügyfelek?

– A főnököt kérdezze meg.

– Korábban, ugye többen fogadták őket.

– Igen, heten vagy nyolcan.

– Négyen betegek?

– Nekünk csak egy betegünk van. Három ügyintézőt a központ kért el.

Major Györgynek, az NKM Ügyfélkapcsolati Kft. ügyvezetőjének közleménye az interneten:

„A Nemzeti Közművek több társaságának eddig elkülönülten működő ügyfélkapcsolati tevékenységét egységesítjük külső és belső ügyfeleink számára azzal, hogy az ügyfélkapcsolati feladatokat az NKM Ügyfélkapcsolati Kft.-be szervezzük. Így megteremtjük az alapjait annak, hogy rövid távon képesek legyünk megvalósítani azt a működési modellt, aminek az eredményeként egy ügyfélkapcsolaton keresztül történhet majd az ügyintézés, területtől és közműfajtától függetlenül egységes folyamatokkal. Tesszünk mindezt annak érdekében, hogy ügyfeleink számára a gyors, gördülékeny, magas szintű szolgáltatást nyújtsunk, miközben a belső folyamataink pedig az optimális erőforrások felhasználásával hatékonyabbak legyenek.”

Ezt már otthon olvastam, csakúgy, mint az Othello első felvonás első színének befejezését.

(Brabantio, szolgák fáklyákkal jönnek.)

BRABANTIO. Való tehát: ő eltűnt! Szörnyűség!

S mi még gyűlölt életemből hátra van:

Csak keserűség! Most szólj, Rodrigó!

Hol láttad őt? — Oh a boldogtalan!

A mórral, mondod? — Oh, ki vágyna így

Még apa lenni? — Miről ismerél rá?

— Hát megcsal ő is? — Mit szólott neked?

Több fáklya kell még! Föl! Mind talpra föl!

Mit gondolsz, meg vannak hitelve már?

RODRIGO. Úgy gondolom, meg.

BRABANTIO. Oh ég! Hogy szökhetett ki? Iszonyú!

Rút förtelem! Apák, ne higyetek

Leányaitoknak! — Nincs-e valami

Bűbáj, varázslat, mely megrontja a

Szűz ifjúságot? Rodrigo, beszélj,

Nem olvasál ilyes valamiről?

RODRIGO. Igen, valóban.

BRABATINO. Hol, öcsém? Nagy ég!

Vajha hozzád adtam volna őt.

Induljatok! Ti erre, ti meg arra.

Nem gondolod, hogy hol találjuk őt?

RODRIGO. Én azt hiszem, reá tudlak vezetni,

Csak jöjj velem.

BRABATINO. Kérlek hát, menj elől.

Segélyt kiáltok minden ház előtt,

Hisz van jogom rá. Fegyvert hozzatok!

Hívjátok a csendőröket! Előre!

Jó Rodrigo. Adósod nem leszek.

(Mind el.)

Aczél Gábor

Kategóriák: Szervezetek

EP-üzenet Orbánnak: coki

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 12 - 14:39

Az Európai Parlamentben megszavazták a magyar kormányt elítélő Sargentini-jelentést. Önmagában ennek hatásai valószínűleg később jelentkeznek. Mert aki azt hiszi, hogy holnaptól nyugaton kel fel a nap emiatt, az más szerekkel kísérletezzen. Ugyanakkor az üzenet elég világos. Orbánt egyelőre semmiképpen nem szándékoznak megválasztani Európa császárának. Bármennyire is annak hiszi magát.

Egyben természetesen azt is megüzenték így a többi diktátorpalántának, hogy egyelőre más trágyadombot keressenek maguknak. Kapirgálási célra. Meg önkifejezésre. Amelyre hazánkban a kormány által befolyásolt média kiváló terepet biztosít. Már csak azért is, mert a Fidesz ötös számú párttagkönyvének a tulajdonosától a nem véletlenül királyinak csúfolt televízió mikrofon-állványaiig elég sok szervilista szóvirág-kertész ténykedik a Fidesz holdudvarában. Így az első hangerő-reakciókig aligha kell sokat aludnunk. Valószínűleg hamarosan megindul a teljes kommunikációs gépezet az orbáni hatalomtechnika mentegetésére, illetve győzelemként való beállítására. Elvégre bárki emlékezhet a hazai, egyébként érvénytelen népszavazást követő kommunikációra. Mert a vezér nem tévedhet. Orbánnak meg elég régóta vannak ilyen komplexusai.

Tehát az alapfeltétel: Orbán tévedhetetlen. Így az egész unió, illetve annak parlamentje természetesen hülyékből áll. Többségében. Valamint többnyire olyanokból, akik azzal fekszenek, illetve azzal is ébrednek, hogy mivel tarthatnának be Orbánnak. Illetve az egész országnak. Mert Orbán énképében az ország azonos a neki feltétel nélkül pitizők gyülekezetével. Ezt számos korábbi megnyilatkozásból sejthetjük. Ennek egyenes következménye, hogy a Sargentini-jelentés megszavazói az ország bukását szeretnék látni. Orbán szerint. Ha pedig magyar képviselők, akkor hazaárulók. Mert a Fidesz a haza. Orbán szerint. Akkor is, ha egyébként kisebbségi többséggel, igazi bolsevik módon kormányoz.

Így nyugodtan felkészülhet mindenki, hogy pillantok alatt kinevezhető lesz hazaárulónak a várható kommunikációs offenzivában. A zöldpárti Judith Sargentini alighanem szemét libsivé fog válni. Ha B. Zsolt írja majd pamfletben, akkor hülye picsa is lehet belőle. Amellett, hogy idióta magyarellenes szemét libsi is lesz. Úgy mellesleg. Szijjártó meg talán bekéreti a világ nagykövetét, és kioktatja a szerinte, illetve vezére szerint érvényes, kötelező haladási irányról. Orbán pedig személyesen fogja elmesélni, hogy ez egy olyan pofánrúgás volt, amivel tulajdonképpen elismerték az ő nagyszerűségét. Mert az alaptézis töretlen: ő tévedhetetlen.

Az Európai unió parlamentjének ettől még jelenleg érvényes az üzenete. Megüzente Orbánnak: coki.

Kategóriák: Szervezetek

Takarítsatok el engem, barátaim, szabaduljatok meg a gonosztól!

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 11 - 14:00

Mire elég hét perc? Mit lehet ennyi idő alatt elmondani? Attól függ, hogy mi a téma, és mi a mondanivaló.

Hét percet kapott Orbán Viktor, hogy az Európai Parlamentben kifejtse véleményét a Sargentini-jelentésben leírtakról. Ha az embernek vannak érvei, és ezeket el szeretné mondani, hét perc semmi idő. Ha nincsenek, maga az örökkévalóság.

Ha én lennék Orbán Viktor beszédírója, a következő szöveget javasolnám elmondani.

Elegem van magamból, és mindabból, amit Európával és Magyarországgal tettem. Elegem van mindenből. A legszívesebben visszacsinálnám az egészet, visszaszuszakolnám a szellememet a palackba, és lennék újból az, aki valaha voltam. Pontosabban az, akinek egykor mutattam magam.

Romlott és korrupt országot építettem Magyarországon, és most már, ha akarnám, akkor sem tudnám visszacsinálni. Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. Sőt. Valójában csak magától működik, beavatkozni lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden.

Mire elég hét perc? Mit lehet ennyi idő alatt elmondani? Attól függ, hogy mi a téma, és mi a mondanivaló.

Hét percet kapott Orbán Viktor, hogy az Európai Parlamentben kifejtse véleményét a Sargentini-jelentésben leírtakról. Ha az embernek vannak érvei, és ezeket el szeretné mondani, hét perc semmi idő. Ha nincsenek, maga az örökkévalóság.

Ha én lennék Orbán Viktor beszédírója, a következő szöveget javasolnám elmondani.

Elegem van magamból, és mindabból, amit Európával és Magyarországgal tettem. Elegem van mindenből. A legszívesebben visszacsinálnám az egészet, visszaszuszakolnám a szellememet a palackba, és lennék újból az, aki valaha voltam. Pontosabban az, akinek egykor mutattam magam.

Romlott és korrupt országot építettem Magyarországon, és most már, ha akarnám, akkor sem tudnám visszacsinálni. Bebetonoztam a hatalmamat, mamelukokat neveztem ki minden posztra, és a rendszer már magától működik. Sőt. Valójában csak magától működik, beavatkozni lehetetlen. Egyre félelmetesebb és visszataszítóbb lett minden.

Föld S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Új zsinagóga épül Ottawa belvárosában

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 10 - 18:29

Ottawa lehetett az egyetlen olyan G7-es ország fővárosa, amelynek centruma nem rendelkezett zsinagógával — legalábbis 2015 óta, amikor bezárt és eladta épületét a Beth Shalom közösség. De mint, ahogy a világon máshol is tapasztalhatjuk, a zsidó közösségen belül a Chabad mozgalom mutat leginkább növekedést, különösen a fiatalabb generációk körében. A napokban jelentette be egy fiatal üzletember, Harvey Finkelstein, hogy saját adományán keresztül, illetve az általa toborozott egyéb pénzekkel hozzák létre az úgynevezett Finkelstein Chabad Jewish Centre-t a belváros Sandy Hill nevű körzetében, pontosabban a 254 Friel Street alatt. Itt nem csak zsinagóga lesz, hanem könyvtár, közösségi termek és konyha is. Elsősorban a néhány lépésre lévő Ottawai Egyetem diákjait szeretnék megszólítani, valamint a Carleton és az Algonquin College hallgatóit is.

Finkelstein, a rendkívül sikeres Shopify nevű cég fiatal vezérigazgatója 500 ezer dollárt adományozott saját pénzéből, ezen kívül pedig 1 millió dollárt szerzett egyéb adakozótól. Chaim Boyarski rabbi volt a közösségi partnere ebben a kampányban.

Lindsay és Harley Finkelstein. Fotó: Ottawa Jewish Bulletin.

Számításaik szerint 2 ezer zsidó él Ottawa belvárosában, köztük 300 fiatal (diák és pályakezdő), ugyanakkor egyetlen zsinagóga sem lézetik a centrumban. A Friel Street alatti épületet jelenleg renoválják és bár hamarosan üzemelni fog a központ, további 12-től 18 hónapig tarthat mire minden elkészül.

Harley Finkelstein Montreálban született és a McGill, illetve a Concordia Egyetemen tanult, előszor jogot. 2009 után csatlakozott az akkor éppen kibontakozó, ottawai szákhelyű Shopify nevű vállalathoz, amely ma már évente csaknem 600 millió dollárnyi bevétellel rendelkezik. A vállalat egy, a digitális vásárlást és fizetést lebonyolító platformot hozott létre, amely Kanadán kívül is népszerű.

Az a környék ahol most Chabad központ nyílik korábban az ottawai zsidó közösség otthona volt. Ma már viszont ez a világ többnyire eltűnt. Annak utolsó maradványa a Rideau Bakery nevű kóser pékség, amely még mindig üzemel és helyi szimbólummá vált Kanada fővárosában.

Shana Tova a Kanadai Magyar Hírlap zsidó olvasóinak!

Kategóriák: Szervezetek

Ferenc pápa fagylalttal várja a migránsokat

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 10 - 14:23

Ferenc pápa azzal bízta meg Konrad Krajewski bíboros-pápai főalamizsnást, hogy kínálja meg fagylalttal az olasz partot érő migránsokat.

„Nem fagyossá akarjuk tenni a szíveiket – élcelődött a bíboros – ez a fagylalt a pápa gyengédségének jelképe. Abban reménykedünk, hogy itt, Olaszországban mindenhol keresztény és bőkezű szívekre találnak, és végre otthon érezhetik majd magukat.”

A jégkrémen kívül a bíboros Ferenc pápa üdvözletét és áldását is átadta. Ezután megebédelt a központ munkatársaival. Miután leszálltak a hajóról, néhány bevándorlót időszakosan a Mondo migliore (“Egy jobb világ”) központban szállásoltak el.

Ők a hétvégén elindulnak az olasz püspöki konferencia által kijelölt célállomásokra. Nagyjából még 20 000 tölcsér fagylaltot osztottak szét aznap más befogadó központokban.

Az Aleteia angol nyelvű cikke nyomán. Fordította: SZEMlélek.

Szerkesztői megjegyzés: Ferenc pápa nem először tesz ilyen gesztust a szegények felé. Például névnapját, azaz Szent György napját úgy ünnepelte, hogy 3 ezer adag fagylatot rendelt Róma hajléktalan és mélyszegénységben élő lakóinak. A fagylatot Róma menhelyein szolgálták fel. Ferenc pápa arról is ismert, hogy időnként koncertekre, múzeum látogatásokra és ebédre hív meg hajléktalan embereket Olaszország fővárosában. (KMH)

Fagylaltot küldött a pápa migráns gyerekeknek. Fotó: AFP.

Kategóriák: Szervezetek

Életképek egy kanadai vidéki búcsúból

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 9 - 14:56

A kelet Ontario-i Russell város búcsúja Kanadánál is idősebb. Idén volt az 1858-ban megalapított búcsú 160. évfordulója és az évtizedek folyamán célja alig változott: a helyi mezőgazdaság és házigazdaság támogatása, illetve bemutatása. Immár harmadik alkalommal látogatok el a búcsúra, hiszen mindig olyan élményt nyújt, ami sikeresen elszakít — még ha csak néhány órára is — a mindennapi városi életemtől. És látszik, hogy a sok látogató közül legtöbben erre vágynak. Idén cowboyok, régi autók, állatok, helyi virág, zöldség és gyümölcs kiállítások, bemutatók, élő country zene és a hagyományos búcsúk elengedhetetlen ízei várták a látogatókat.

(Kanadai cowboy. Fotó: C. Adam)

Szombat reggel viszonylag korán kint voltam már a búcsún. Egy-egy állat úgy tűnt, hogy nem igazán kedveli a korai keléseket, de azért szeliden eltűrték a reggeli látogatókat, még a gyerekek és szülők véget nem érő simogatását is.

(Szép jó reggelt! Fotó: C. Adam)

Amiután röviden elbeszélgettem egy-két cowboyjal és természetesen cowgirl-lel, nem hagyhattam ki a házilag készített pitéket sem: őszibarack, alma, cseresznye, tök. Maradtam az őszibaracknál. Kiderült, hogy mind helyi önkéntesek sütötték és szolgálták fel a süteményeket, illetve a szintén kapható szendvicseket és kávét/teát. Kistelepüléseken a közösségi élet akkor erős, ha a helyiek értékelik az önkéntes munka fontosságát és hajlandóak szerepet vállalni abban. Russell városára pont ez jellemző.

(Piték széles választéka. Fotó: C. Adam)

A helyi iskolások is központi szerepet vállalnak a fesztiválon, ahol a diákok által termesztett és/vagy összeállított, illetve bemutatott virágokból, zöldségből, gyümölcsből vagy egyéb termésből készítenek egy kiállítását. Itt egyben díjazzák is a diákok beadványait. Volt szinte minden, amit ebben a térségben lehet ültetni és termelni.

(Helyi kukorica — talán ebből volt a legtöbb a kiállításon. Fotó: C. Adam)

(Virágkiállítás. Fotó: C. Adam)

(Az idei termésből. Fotó: C. Adam)

Jellemző volt mindenkire, hogy büszkeséggel és örömmel mutatták be tudásukat, munkájukat és termékeiket. Itt elsősorban nem az eladásról és kereskedelemről volt szó (viszonylag kevés helyen árultak termékeket), hanem az oktatásról. A látogatók jelentős része a pusztán félórás távolságra fekvő Ottawából érkezik ide minden évben és az urbánus környezetben vagy kertes elővárosban élők számára, merőben másik világ az, amiről ez a búcsú szól.

(Hagyományos szörme és bőr tárgyak kiállítása. Fotó: C. Adam)

(Keményebb mint az irodai munka… Fotó: C. Adam)

A búcsú a késői tizenkilencedik századi, illetve a korai huszadik századi technológia bemutatásáról is szólt. Olyan technológia és olyan gépezet, amely racionális, stabil és sokszor masszív méreteket ölt.

(Kukorica darálógép. Fotó: C. Adam)(Munkaközben. Fotó: C. Adam)

Az autó bemutató az a része a búcsúnak, ami nem teljesen passzol az agrár fókusszal, ugyanakkor látványos és nyilván sikeresen tudja vonzani a látogatókat. Az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek amerikai autógyártásából, annak fénykorából kaptunk ízelítőt.

(Egy Ford Fairlane. Fotó: C. Adam)

Néhány óra után egyszerűen meg kellett kóstolnom a helyi gasztronómiai. A házi pite ugyan finom volt, de kellett valami “izgalmasabb.” Igy fejeztem be a napot egy igencsak tarka jégkásával, amelynek egzótikus színei nincsenek jelen a természetben — legalábbis  ebben a térségben nem.

(A főszerkesztő és a jégkása…)

Kategóriák: Szervezetek

Neonáci típusú találkozások

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 8 - 14:31

A héten derült ki, hogy Orbán Viktor Tusványoson belga neonácikkal találkozott. Fénykép is készült a nevezetes eseményről, szabad szemmel is jól látszik, hogy a miniszterelnök mosolyogva pózol a fiatalok között.

Már az is egy jó kérdés lehetne, hogy miként kerülhetnek neonácik a tusványosi rendezvényre. A Fidesz által támogatott és vezetői által előszeretettel látogatott fesztiválnak ugyanis nem ez a profilja. És akkor egy szusz alatt azt is meg lehet kérdezni, vajon az Orbán Viktorral fotózkodó csoport volt-e az egyetlen neonáci társulat Tusványoson, vagy rajtuk kívül más kirekesztők is tiszteletüket tették a magyar jövőnek e szent helyén.

Lennének tehát kérdések, a legfontosabb talán mégis az, hogy ezek a szalonképtelen élőlények miként kerülhettek a magyar miniszterelnök közelébe. Ismert ugyanis hogy Orbán minden lépését szigorúan őrzik, testőrök hada veszi körül, gondosan megszűrik a környezetét, ha valaki csak úgy oda szeretne menni hozzá egy közös fotó erejéig, biztosan kétajtós szekrényekbe ütközne akadály gyanánt.

Feltételezhetjük, hogy ez most sem volt másként, és a TEK tudta, hogy kik ezek a derék, jóravaló neonáci fiatalok, feltehetőleg még a vércsoportjuk és a leggyakrabban megjátszott lottószámaik is ismert volt előttük. Mégis odaengedték őket Orbán közelébe, és a miniszterelnököt sem hallottuk tiltakozni, vagy legalább a tisztességes magyaroktól bocsánatot kérni.

Föld. S. Péter

Kategóriák: Szervezetek

Film – zene

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 8 - 13:33

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét [a 21. században is kézzel rajzolta a hangjegyeket, hitt a kottapapír kifejezőerejében – kockás füzet -, mely eljárás különösen anakronisztikusnak tűnt, ahogy az érintetlenül is látványos, de a digitális technikával lenyűgözővé varázsolt kamionverseny filmkockái peregtek a szeme előtt]; a rendező kívánsága – a zene érzékeltesse a diadal mámorát – csak első pillantásra tűnt magától értetődőnek.

illusztráció: Szigeti Edit

Tizennyolc kör van hátra…

Bár a Zeneszerző hajlamos volt egyetérteni Sztravinszkijjal [a zene nem fejez ki semmit, csak önmagát], tudta, a közvélekedés mit tart konvencionális győzelmi zenének: fanfárok, harsogó rezek, üstdobpergés, fényes dúr-hangnem, induló tempó, ilyesmi. A fejében persze ott sorakoztak a kamion-szereplős előképek: a Konvoj [C. W. McCall Konvoj című dala inspirálta a történetet], a Túl a csúcson [amikor Sylvester Stallone behajt a monstrummal apósa nappalijába], a Párbaj [negyventonnás szörnyeteg a személyautó ellen (vérfagyasztó üldözéses moziból több is az eszébe jutott)], a Kamion rikító-sárga protagonistája, a Kenguru [ZIL-Rába, teherautó–kamion, Gálffi László-Koltai Róbert – Verseny a javából – és a paksi atomerőmű (vigyázat: aktuálpolitika!)], de a történetek többségében a nyergesvontató (jó szó!) a szabadság, a függetlenség, az erő, a lendület metaforája volt inkább, nem a győzelemé [próbáljon meg bárki metaforák nélkül beszélni a zenéről!].

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: lehet-e a kamionnak vezérmotívuma [Leitmotif]? Egy izgalmas akkordkapcsolat, néhány hangból álló motívumtöredék, jellegzetes ritmus-képlet? Mélyfekvésű, motorikusan(!) ismétlődő, hirtelen ereszkedő-emelkedő [mint fordulatszám] dallamot vetett papírra; miközben meredten bámulta a képernyőt, fülében szólt a zene. Elégedetlenül hátradőlt: kissé didaktikus, nem?

Még tizenhárom kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: keressünk ellenpontot! Nagyívű, romantikus melódia, lágy fuvolán, elegáns vonóskar kíséretében; mintha balettoznának [óvatosan!, súgta a zeneszerző belső énje: Billy Eliot!] a robosztus járművek. Hm…. Hangulatos, de hatástalan. Nem erősíti a verseny feszültségét, és semmi köze a rendező kívánságához; nyoma sincs benne még a győzelem ígéretének sem.

Kilenc körrel a vége előtt…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: valami blúzos-dzsesszes téma, recsegő szaxofonon? Veszélyes, mert könnyen elidegenítheti a nézőt [Louis Armstrong anekdotája jutott eszébe a filmtörténet hőskoráról: akkoriban fekete muzsikusok élőben játszották a némafilmek kísérőzenéjét Chicago filmszínházaiban, és ahogy egyre jobban belejöttek, már nemigen törődtek azzal, mi látható a vásznon…]

Nyolc kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: megvan: zajzene! Dübörgő motorok basszusa, csikorgó kerekek, sikoltó fékek dallama, a közönség tapsolta ritmus, néma hangszerek. Hangkonzervek, atmoszféra-zörejek, esetleg némi elektronikus sound-design. Működhet, de nem túl eredeti ötlet.

Hét kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét: egy édeskés táncdal, fülbemászó dallam „a győzelmet jobban szomjazom, mint a csókodat”-szerű szöveggel, talán a kevésbé zenekedvelő-zeneértő néző számára is érzékelhetővé tenné az üzenetet…

Az utolsó kör…

A Zeneszerző töprengve rágta ceruzája végét, de már nem a munka járt a fejében: figyelmét lekötötte a verseny, és abban a pillanatban, ahogy a győztes kamion áthaladt a célvonalon felharsant a diadalmas Csend!

Éry Balázs

Kategóriák: Szervezetek

Dúró: büszkén embertelenül

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 7 - 13:25

Dúró Dórában összeért, ami összetartozik. A Népszava közöl legalább is egy írást arról, hogy a nevezett homoid az abortusz kapcsán leginkább a magzat szívhangját hallgattatná a mesterséges terhességmegszakítást kérővel. A jelzett forrás, a Népszava nagyjából elmeséli, hogy ez miért minősülne etikátlannak, illetve alapvetően gonosznak.

Alkalmasint egyfajta lelkiismereti zsarolás is, ami alapvetően embertelen is. Ugyanakkor azért persze emlékezhetünk arra, hogy Dúró Dóra egykori pártjában, vele egy időben megfordult, nem egy esetben ott is maradt figurák szájából mik bírtak előtüremkedni az idők során. Igen, kérem, a Jobbikról van szó. Arról a pártról amelynek sorait a zsidók listázását, a cigányok kasztrálását felvető figurák pártolták, illetve erősítették. Igen, tudom. A középre törekedő Jobbik ideiglenesen parkoló pályára helyezte Novákot, és Toroczkai önálló párttá szervezte a Jobbik jobboldalát. Azonban nem árt talán figyelembe venni néhány aprócska mellékkörülményt. Az egyik, hogy a média nem Dúró Dóra elhatárolódásaitól volt hangos. A válóperétől sem. Márpedig azt ugye senki nem gondolja egészen komolyan, hogy miközben a férjeurát látványosan félre tették a Jobbikban, és Dúró megtartotta mind a popárttagságát, mind a jól fizető megbízását, akkor szóba sem álltak egymással.

Életszerűbbnek tűnik, hogy Novák kiállítása a partvonalra egy ócska színjáték része volt csupán. Amit a Jobbik pillanatnyi helyzete tett egyelőre véglegessé, és aligha a nagy ideológiai szakítások a szélsőséges nézetekkel. Ugyanakkor pontosan tudható, hogy Dúró kiállt Toroczkai mellett. Felvállalva ezzel a rasszista retorika melletti kiállást is. Márpedig a szerintük nem kívántak sterilizálását is elvárni kívánó nézetek már nem is állnak olyan messze attól, amelyet a harmadik birodalom ideológiai keretei között is lelkesen hirdettek egyesek. Azt is tudjuk, hogy az emberek pszichológiai, valamint fizikai kínzása sem volt egy eleve elutasított eszköz. Az, hogy ezt a későbbi korokban is alkalmazták korántsem menti a lágerek, a verőszobák alkalmazottait. Már csak azért sem, mert éppen a hazai példa azt mutatja, hogy az ÁVH szakmányban vette át a korábbi verőlegényeket is.

Amikor Dúró Dóra, kiáll egy alapvetően embertelen ötlettel a nyilvánosság elé, akkor valószínűleg nem tesz mást, mint kinyilvánítja azt, ami a lényege. Elvégre a biológiai ember, illetve a szociális ember nem okvetlenül esik egybe. Egy pillanatig nem vonhatjuk kétségbe, hogy biológiailag kétségtelenül ember. Minden tekintetben eleget tesz a biológiai fajfogalom egyedekre elfogadott ismérvének. Ahogy rajta kívül, még sok-sok milliárdan a Föld nevű bolygón. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy eléri azt a szocializációs minimumot, ami alapján elvárható lenne a sok-sok milliárd másik emberben az ember tisztelete. Ebből a szempontból Novák Előd neje egy embertelen proto-kápó. Nem ő az egyetlen.

Az egyetlen pozitívum a megnyilatkozásában, hogy eloszlat minden kétséget arra nézve, hogy valójában milyen szemlélet jellemzi a szélsőjobboldali politika szereplőit. Azt a szélsőjobboldalt, amelynek megnyerésére egyébként Orbán is számos gesztust gyakorolt. A jelenlegi tendenciákat, az egészségügy lerohadását, az oktatás szétverését, a hatalom centralizálását nézve nem is csak a szavak szintjén. Dúróban összeért az embertelenség a politikussal. Orbán gesztusaival pedig összeért az embertelenség a hatalommal is. Ha figyelembe veszem, hogy Dúró Dóra több gyermekes családanya, akkor kicsit csodálkozom. De lehet, hogy csak státusz-anya. Abból a hitből táplálkozva, hogy példamutató lombikként kell szolgálni. Mely esetben azonban nagyon sajnálom a gyermekeit.

Azokat azonban kicsit jobban, akiknek nincs esélyük az emberhez méltó életre, a bennük rejlő lehetőségek kibontakozására. Ebből a szempontból sajnálok minden meg nem született gyermeket. Valamint sajnálom azokat az anyákat is, akik bármely okból az abortusz mellett döntenek. Különösen azokat, akik azért döntenek így, mert gyermekük erőszakba fogant, vagy esélyét sem látják annak, hogy emberhez méltó életet élhet. Természetesen el lehetne várni Dúró Dórától, hogy az embertelen ötletelések helyett, politikusként, a gyermekek emberhez méltó életéért tegyen meg mindent. Azok származásától függetlenül. Azonban, figyelembe véve a politikai elkötelezettségét, belátom, hogy ez egy igen meddő elvárás lenne.

Kategóriák: Szervezetek

Amerika – a megunhatatlan – I. rész: Álom helyett rémálom

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 6 - 18:45

Úgy hozta a sors, hogy az itt következő beszámoló szerzője csak kétjegyű számmal írhatná le, hányszor tette meg a Budapest – New York távolságot. Igénybe vette a Malév, Delta, Air France, British Airways, Air Berlin szolgáltatásait és máskor, más irányokban is megismert még néhány légitársaságot. Összehasonlítási alapja tehát elég széles. Idén Pennsylvaniába utazott.

A cikksorozat első részének alcíme lehetett volna az is: „Fizess azért, amit nem kapsz meg!” – de ez így túl általános. Jelen esetben is csak a LOT légitársaságra vonatkozik, az utazás pedig nem velük kezdődik. Az utazónak több lehetősége is van Budapesten, hogy kijusson a Liszt Ferenc repülőtérre. A legolcsóbb megoldás a 100 E autóbusz a Deák tértől. Húszpercenként indul, persze zsúfolt lesz, de a 8.20-as busz kilenckor már meg is érkezik az 1 A Terminálhoz. New York-ba a gép a 2 A-ról indul, ám a távolság csak pár lépés, bent a tájékozódás könnyű. A bőröndöt, ha csak picit is értékes dolog – mondjuk egy üveg drágább ital – van benne, érdemes lefóliáztatni. Utána, a beléptetéshez a pult előtt hosszú a sor, de többen is dolgoznak, ügyesen, gyorsan. Az indulásig még sok idő van. Ferihegyen viszonylag új szolgáltatás a Master Card Lounge, aki teheti – a feltételeknek megfelel – kényelmesen eltöltheti ott a várakozás idejét. Az étel és italválasztékra panasz nem lehet, különösen a burrito ízletes. Bár a kávéfőzőgép éppen elromlott, helyette kétféle Nescafé is rendelkezésre állt. A dolgozók figyelmesek, ami fogytán van, pótolják. A tervezők viszont – sajnos – elkövettek egy hibát: nincs bent WC. Talán volna még rá megoldás?

A tényleges, a repülőgépbe való beszállásnál viszont egyszerre több meglepetéssel is találkozott az utas, melyekhez képest az előző kényelmetlenség szóra sem érdemes aprósággá zsugorodik. Mindenki nagy örömmel fogadta, amikor a LOT lengyel légitársaság meghirdette, hogy közvetlen járatot indít Budapestről New Yorkba. A szándékosan tönkretett – boldog emlékezetű – Malév után több társaság is próbálkozott a járattal, de ezek sajnos rendre elhaltak. Amikor a LOT a járatnyitást bejelentette, azt is elmondta: a távon a legkorszerűbb, Boeing 787-800 Dreamliner repül majd. A meglehetősen borsos jegyárak is ehhez igazodtak. Ráadásul a LOT-nál az interneten vásárolt jegyekhez csak külön díj megfizetése mellett lehet előre, ülőhelyet választani. Ám a beszálláskor kiderült: az álom elszállt! Dreamlinerről szó sincs (a dream szó jelentése angolul álom), az utasokat a spanyol Air Europa társaságtól bérelt, igen elhasznált állapotú Airbus A 330-as várta és a kifizetett helyfoglalás is érvénytelen – nem azt adták! A jogtalanul felvett pénz visszatérítését eddig még nem ajánlották fel.

A belső állapotok siralmasak. A kötelező biztonsági bemutató csak angolul hangzott el, nem képernyőn, hanem személyesen mutogatva. A távolabb ülők nem látták, az angolul nem tudók nem értették. Az ok rövidesen kiderült. Az ülések háttámlájába szerelt képernyők egy része nem működött, volt, amelyikről még a kezelőgombok is hiányoztak, a kézi szabályozóval sem lehetett „életre kelteni”. Ennél is súlyosabb, hogy az egyik WC-ben a kézmosókagyló már az indulás utáni percekben eldugult, a használt víz nem folyt le belőle. Az utasok jelzése alapján javítgattak rajta valamit, de a beavatkozást az út során számtalanszor meg kellett ismételni. Ugorjunk egyet előre, elárulom: két hét múlva, a visszaúton még ugyanez a gép repült, repedt, piszkos üléstámlákkal, és ugyanezeket a hibákat két hét alatt sem volt képes kijavítani senki!

 

Essék szó az egyéb szolgáltatásokról is! Ahol működött a szórakoztató rendszer, ott egyetlen klasszikus zenei, egyetlen jazz és egyetlen pop program volt elérhető. Stíluson belüli választási lehetőség egyáltalán nincs. A zene hangminősége az egykori Mambó magnetofonét – van, aki még emlékszik rá? – sem éri el. Film is csak egy van, egy harmatgyenge Tom Raider változat, több nyelven, de a magyar nincs köztük! Az üléskarfából kiemelhető távirányítóhoz egyik járaton sem mellékeltek használati utasítást. Kellő türelemmel és sok próbálkozással – elvégre a hosszú úton van ideje az utasnak – azért rá lehet jönni a távirányító működésére. Színvonala nagyjából a nyolcvanas évek táján rekedt meg. Az odaúton az üléstámlák zsebében még volt néhány tájékoztató kiadvány, a visszaútra – két hét múlva – a többségük eltűnt. Hiányzott a géptípust és a menekülési útvonalakat bemutató lap csakúgy, mint az utaskísérők által – magyarul is – bemondott, különféle szolgáltatásokat, vásárlási lehetőségeket kínáló füzet.

 

A fedélzeti ellátás, némi jóindulattal közepesnek mondható. Meg sem közelíti azt, ami a Malévnél még megszokott volt, de azt sem, amit a British Airways vagy a nemrég megszűnt Air Berlin nyújtott. Az utazómagasság elérésekor előbb italokat kínálnak. Kapható víz, sokféle üdítő, a Csanádi pincészet fehérbora és az Etyeki Kúria vörösbora, 0,33-as Dreher sör. Ez utóbbi sem oda, sem vissza, nem hideg. Jégkockát – ha kérünk – kaphatunk hozzá. Elég nehéz megérteni, hogy egy olyan térben, ahol inkább a melegítés a nagyobb feladat, a hűtés miért megoldhatatlan? A Budapest – New York úton az étkezés sok szót nem érdemel, mindenki pontosan tudja, hogy ilyenkor különösebb lakomát nem várhat. A visszaúton viszont, beszélgetve a magyar utasokkal, felmerült néhány gondolat. A főétkezés kiszolgálásakor mindenkit megkérdeztek, csirkét vagy marhát óhajt-e? Az ételről többet megtudni nem lehetett, pedig nem ártott volna. Az előételek – egy kis tálban sonka és sajt, a másikban farfalle, külön csomagolt olasz dresszinggel – hidegek voltak. Ez utóbbi végül jól jött a pörkölthöz. A marhapörkölt(?) ugyanis – azon túl, hogy a hús kemény – meglehetősen csípős volt még a magyar ízléshez képest is. A mellé tálalt sárgarépa és apró szemű burgonya ezt tompítani nem volt képes, a tészta segített. Többen, akik szeretjük a markáns ízeket, így már kellemesnek tartottuk, sokan viszont még így sem! A külföldiek véleményét jobb nem idézni. Arra bizony figyelmeztetni kellett volna az utasokat, hogy ez a hús magyarosnak semmiképp, inkább thai ízesítésűnek volna nevezhető – ha tudta egyáltalán valaki, mi is van a csomagban. A málnás-túrós desszert kocka kellemes volt és arra feltétlenül jó, hogy a méregerős ízt semlegesítette. Az étkezés után, az út folyamán bármikor, aki hátrament a gép végébe, ott mindig kaphatott még a kínálatba tartozó italokból, fizetség ellenében másból is.

(folytatjuk)

Révay András

Kategóriák: Szervezetek

Magyarországon káros az egészségre, ha valaki kormányközeli pénzügyek közelébe kerül

Kanadai Magyar Hírlap - 2018, szeptember 5 - 15:58

Van itt egy nagyon furcsán csavarodó történet. Több is van, de próbáljuk meg most csak ennek az egynek a kanyarjait követni. Nem könnyű, hiszen csak a nyilvánosságra került csavarulatokat ismerhetjük, vagyis nagyon keveset a tényekből. Ezúttal szerintem még csak az sem túl fontos, hogy a ”keresztény, turáni, nemzeti, illiberális”, meg isten tudja, még hányféle katyvasszal küzdő kormányerőről van szó. De azért a hasonló akciók kivitelezésének módja sokat elárul az adott politikai erő felkészültségéről, habitusáról, arról, hogy mit tart saját szavazói értelmi képességeiről.

De nézzük, mi az, amit tudunk a Kósa Lajos, Sz.Gáborné, meg a mesebeli örökség körül zajló történésekről?

Nyilvánosságra került két, közjegyzőnél hitelesített okirat. Az egyik arról szólt, hogy nevezett kormánypolitikus vállalja, hogy tanácsokat ad Sz.Gábornénak horribilis összegű öröksége befektetésére.

Közbevetőleg: 4,3 milliárd euró – akkori áron 1340 milliárd forint – szép summa a magyarországi büdzsében. (1340 000 000 000 forint)

A másik okirat arról szólt, hogy az örökös 200 millió forintot ad ajándékba – a kormánypolitikus édesanyja cégének.

Első körben az okiratok létezését tagadták hevesen, de ez napok alatt megdőlt, miután nyilvánosságra kerültek az okiratok fotókópiái, rajtuk a kósai aláírással. (Azért kíváncsi lennék annak a közjegyzőnek – és irodájának – mai sorsára, ahonnan az okiratok kikerültek.)

Miután a kormánypolitikus – nem mellesleg pártja első 10 embere közé tartozik, és a második legnagyobb magyar város polgármestere – elismerte, hogy az okiratok léteznek, és ő írta alá azokat, jött a második verzió. Eszerint a hölgy tényleg kért befektetési tanácsot öröksége ügyében, amire ő annyit mondott: vegyen magyar államkötvényeket.

De miért kellett ezt közjegyzői okiratba – okiratokba – foglalni? És hogy kerül a képbe az anyai cég 200 milliója?

Persze gyorsan kiderült, hogy ilyen örökség nem létezik. 4,3 milliárd euró még Németországban is – ahol az állítólagos örökhagyó elhunyt –, számottevő vagyon. Akkor jött a 2.0-ás verzió frissítése: szegény kormánypolitikust megvezették, egy csaló hálójába került. (Jópofa csaló, aki 200 milliót ígér, és csak egy aláírást kér cserébe.)

Az ellenzék reakciója nem volt túl kreatív: „Régi ismerőse!” Naná, egy politikusnak muszáj, hogy több ezer ismerőse legyen – különben ki szavazna rá? „Gyakran volt vendég az „örökös” csengeri házában! És? Egy politikusnak több száz olyan ismerősre is szüksége van, akivel személyes kapcsolatot tart: különben hogy gyűjtene össze egymaga 500 aláírást, szórna ki sok-sok szórólapot, ragasztana ezernyi plakátot, győzné meg a szomszédait? Egy irodaházban volt a cége a politikus baráti köréhez tartozó tulajdonosok cégeivel! Marhaság. Aki a cégének irodaházban bérel helyet, miért tudná, hogy az ugyanott működőknek kik a tulajdonosai, és mivel foglalkoznak? Ráadásul, ha az ember bérletet keres, az ismerőseitől érdeklődik elsősorban – miért lenne baj, ha velük kerül egy épületbe?

Az „örökösnő” Sz. Gáborné végül Svájcba utazott – menekült? A hírek szerint több ismerősétől is vett fel nagy összegű kölcsönt – a várható örökség fedezékében.

A magyar hatóság csalás megalapozott gyanújával indított eljárást ellene, ennek alapján kérték kiadatását. Azt nem tudni, hogy konkrétan ki (vagy mely szervezet) jelentette fel csalásért az asszonyt. A hatóságok igen szűkszavúak az ügyben: lázasan igyekeznek Kósa nevét is eltüntetni a közelből. Bár változatlanul „csalás áldozataként” tüntetik föl a politikust.

A debreceni polgármester ugyan nem alapos gazdasági tájékozottságáról ismert a magyar közéletben, de azért ekkora lúzer mégsem lehet. Mi a fenének írt alá két okiratot is egy örökség kezelése ügyében? Aminek hasznából csak áttételesen – édesanyja cégén keresztül ajándék formájában – részesül? Nem volt neki gyanús az óriási összeg? Egy Kósához mérhető politikusnak nagyjából 10 percre – na jó, 10 órára – lenne szüksége ahhoz, hogy meggyőződjön az örökség valódiságáról.

Egyetlen logikus magyarázat létezik: az a 4,3 milliárd euró létezik: ennek igazolására kellett az a két közjegyzői papír. Csak nem egy állítólagos végrendeletben lapul. Akkor vajon hol???

Ui (ps.): Sz. Gábornét Svájc kiadta, tegnap (szeptember 4-én) a magyar rendőrségre került. Mai (szeptember 5-i) hír: az asszony kihallgatását nem tudták megkezdeni: éjjel rosszul lett a fogdában, kórházba szállították.

Úgy tűnik Magyarországon igen káros az egészségre, ha valaki kormányközeli pénzügyek közelébe kerül.

Rátesi Margit

Illusztráció: Mysterious woman (rejtélyes nő) / Anna Zygmunt.

Kategóriák: Szervezetek

Oldalak

Feliratkozás Klubhálózat hírolvasó - Szervezetek csatornájára